Jézus képeskönyve

Jézus egész igehirdetésének legsajátosabb és legmegragadóbb eszköze

volt a példázat. A példázatok több mint egyharmadát ölelik fel Jézus összes
feljegyzett tanításának. Tehát Jézus példázatai a tanításának a magva. Ennek a
beszédformának háttere a keleti nyelvekre, s éppen az Ótestamentumra is oly
jellemző képes beszéd, amely az emberi életből vett képekkel, hasonlatokkal,
példázatokkal igyekszik kifejezésre juttatni a mondanivalót. A példázatban a
gondolatot nem fogalommal fejezi ki, hanem képpel ábrázolja.
A zsidók a héber másál (arám mathla) szóval jelölték a különféle képes
beszédeket: találós kérdést (Bír. 14,14); közmondást (Lk.4,23); gúnydalt
(És.14,4); metaforát (Mt.16,6); hasonlatot (Mt.10,16); példázatot (Lk.11,5-8);
allegóriát (Ez.24,3-14). Valamennyire jellemző a rejtélyes, titokzatos jelleg. A
tulajdonképpeni példázat abban különbözik a szóképtől, hasonlattól, hogy
nagyobb részletességgel alkotja meg a képet. Tehát valami történés van benne
drámai elemekkel egybekapcsolva.
A görög a héber másál szót parabolé szóval adta vissza, s ebből lett a
parabola szó. A parabolé szó igei alakja: paraballó, amelynek jelentése:
egybevet, összehasonlít. Eszerint a példázatnál alapjában véve egy
összehasonlításról van szó, éspedig egy földi esemény „példáz” valamilyen
isteni igazságot. Események zajlanak le ezen a világon, amelyeknek mélyebb
értelmük van. Valahányszor egy pásztor utána megy az elveszett báránynak,
valahányszor egy gyöngykereskedő mindenét odaadja egy drágagyöngyért, és
valahányszor egy mustármag kikél és felnövekedvén fává lesz olyannyira, hogy
az égi madarak fészket raknak ágain, mindannyiszor Isten országa „történik”
jelszerű eseményekben. Olyan valami történik ilyenkor, ami önmagán messze
túlutal! Legtöbben vakon és süketen mennek el az események mellett, némelyek
azonban elkezdenek töprengeni ez események láttán, mert valami homályos
felismerés támad bennük arról, hogy ezeknek van valami értelmük. Isten
gyermekei ajándékba kapják ez események rejtett értelmét. Mivel pedig az Isten
országa mindenestül így van közöttünk, azért beszél Jézus példázatokban,
vagyis eseményeket mond el, amelyekben mélyebb értelem rejtőzik. Mindenki
látja ugyan, de nem mindenki érti. Közöttünk történik, minket megmozgat a
hullámverése, és mégis bepecsételt titok maradhat számunkra (vö. Mk. 4,11-12).
Aki a világot nem abból a pontból nézi, amelyből Jézus Krisztus, annak a képek
összezavarodnak.
A példázatok Jézus tanításának életszerűségét mutatják. A sikeres
példázat egyik legfontosabb jellemzője, hogy az a mindennapi életben
gyökerezik, ezért a hallgató azonnal számára máris ismerősnek tűnő helyzet
közepette találja magát. Könnyen memorizálható képek a példázatok, amelyeket
a legegyszerűbb ember is könnyen és viszonylag pontosan meg tud jegyezni.

1
 De nemcsak megfogalmazásbeli dolgokban tükröződik a palesztinai
környezet. A példázatokban használt képek, a feltételezett természeti viszonyok,
a társadalmi helyzet is Jézus korát és működésének színterét feltételezi. Csak
palesztinai környezetben lehet megérteni a kitaposott útra esett mag példáját.
Palesztinában először elszórták a magot, és csak azután szántották be a földbe. A
mustármagból itáliai környezetben soha nem nő nagy fa, de a Genezáreti tó
mellett ma is lehet látni 2-3 méterre megnövő mustárt.
De a társadalmi helyzet is tükröződik a példázatokban. Jézus korában,
Palesztinában a tomboló gazdasági válság miatt nagy volt a munkanélküliség.
Josephus szerint a jeruzsálemi templom befejezése után 18.000 munkanélküli
maradt Jeruzsálemben. Ebből érthetjük a piacon ácsorgó szőlőmunkások
példáját.
Miért választotta Jézus ezt a módszert, hogy példázatokban tanított? S
miért vette oly nagy mértékben igénybe, hogy az tipikussá lett számára, és mind
a mai napig a példázatok mesterének számít?!
1./ Először és mindenekelőtt azért választotta ezt a metódust, hogy az
emberek figyelmét lekösse.
Ő nem egy zsinagógában összegyűlt embercsoporthoz beszélt, amelynél
többé-kevésbé kötelesek voltak az istentisztelet végéig ott maradni, hanem
Ő a szabadban beszélt és egy olyan néptömeghez, amely tetszés szerint
jöhetett és mehetett. A legfontosabb ezért az volt, hogy először is az
emberek érdeklődését felkeltse, mivel egyébként egyszerűen elmentek
volna. A legbiztosabb módszer az emberek érdeklődését felkelteni valami
iránt, hogy történetet mondunk el nekik. Ezt Jézus is tudta.
2./ Azonkívül Jézus ezzel olyasvalamit tett, ami a hallgatóknak semmiképpen
sem volt idegen, hanem szerfelett ismerős volt.
Az Ótestamentum leghíresebb példázata, amit Nátán próféta mesélt el
Dávidnak (2.Sám. 12,1-7). A rabbik is használták az oktatásnál a
példázatokat. Jézus tehát alkalmazkodott kora stílusához, de a régi formát
új tartalommal töltötte meg.
3./ Azért is alkalmas volt a példázat a tanításra, mert ezzel a tanítási móddal
az elvont gondolatokat konkrét képekbe ültette át.
Csak kevés ember képes arra, hogy az elvont gondolatmenetet felfogja. A
legtöbb ember képekben gondolkodik. Például hosszan beszélhetünk a
szépség lényegéről anélkül, hogy ezáltal okosabbak lennénk, viszont
valakire rámutathatunk és mondhatjuk: „Ez egy szép ember”, akkor
rögtön világos lesz, mit gondoltunk a szépséggel. Például a hitet
megpróbálhatjuk definiálni, de sokkal jobban megértjük, ha Ábrahám
életpéldájára gondolunk. – Jézus bölcs tanító volt. Tudta, hogy képtelen az
egyszerű lélek elvont fogalmakat felfogni, és így ezeket konkrét példákba
öltöztette fel, cselekményekbe és személyekbe helyezte át úgy, hogy
minden ember felfoghatta.

2
4./ Az ilyen példázatok értéke abban van, hogy az embereket gondolkodásra
kényszeríttette.
A gondolatokat nem rágta a szájukba, hanem kényszerítette őket, hogy
tovább gondolkodjanak, és maguk találják meg az igazságot, ami abban
rejtőzik. A legrosszabb, amit egy gyermekkel tehetünk, hogy az ő
feladatát mi oldjuk meg, és készen átadjuk. Az nem jelent segítséget a
gyermeknek, hogyha más oldja meg a matematika feladatát, az iskolai
fogalmazását mi írjuk meg, vagy a fordítást mi készítsük el. Lényeges
segítséget az jelent, hogy a szükséges segédeszközt a kezébe adjuk, úgy,
hogy ő maga készítse el a feladatát. – Ez figyelhető meg Jézusnál is.
Minden igazság, minden ismeret alapjában csak annyiban értékes,
amennyiben magunk fedeztük fel, és magunk éljük át. Jézus az embereket
gondolkodásra akarta késztetni, lelkileg aktívvá és mozgékonnyá akarta
tenni őket. Nem akarta a felelősséget levenni róluk, hanem felelősségteljes
emberré akarta tenni őket. Nem azért beszélt hozzájuk példázatokban,
hogy a gondolkodástól mentesítse őket, hanem ellenkezőleg, az igazságot
azért tárta a szemük elé, hogy annak helyességét maguk vizsgálják felül,
és így valóban az igazság birtokába jussanak.

A példabeszédeket tartalmilag is lehet csoportosítani.

1./ Az első csoportot az Isten országáról vagy mennyek országáról szóló
hasonlatok alkotják. Ezek érzékeltetik Isten uralmának módját és közeledését,
ahogy az Jézus fellépésével már megkezdődött, és majd az ítélettel teljesedik be.
Ebbe a csoportba tartozik a magvető, a mustármag, a magától növekvő vetés, a
kovász, a háló, a búza és a konkoly, a királyi lakoma, a szőlőművesek, stb.
példázatai.
2./ A második csoportba a döntést és az ítéletet hirdető példázatok
tartoznak. Ezek megtérésre, hitre szólítanak fel, mint pl. a tereken játszó
gyermekek hasonlata, a terméketlen fügefa sorsa, a talentumok felhasználása, a
gazdag ember és a szegény Lázár, a két fiú, a tíz szűz, stb. Ezek egyúttal
virrasztást, állandó készenlétet követelnek.
3./ Harmadik csoportba vehetjük azokat, amelyek az Isten iránti
magatartást tisztázzák, mint pl. az új csűrt építő gazda, a kérő barát, a hamis bíró
és az özvegyasszony, a farizeus és a vámos, a tékozló fiú.
4./ Végül a negyedik csoport az embertársak iránti kötelességet világítják
meg, mint az irgalmas samaritánus, a gonosz szolga, a hűtlen vagyonkezelő stb.

Minden példázatnak közös sajátossága az, hogy az örömhírt közli: Isten

irgalmas uralmának megérkezését. Az üdvösség ideje itt van, azt meg kell
ragadni. A képek szemünk elé vetítik Isten irgalmát, türelmét, nagylelkűségét,
bőkezűségét, gondoskodását, vagyis olyan Istenről beszélnek, akiben lehet bízni,
akit lehet szeretni, akire rá lehet hagyatkozni. De Isten minden közeledése
próbatétel számunkra, hiszen szabadon kell dönteni arról, hogy elfogadjuk-e, és

3
engedelmeskedünk-e neki. Csak akkor sikerül, ha az előítéletet és az önzést
háttérbe szorítjuk.

A mustármag példázata
(Mt. 13,31-32; Mk. 4,30-32; Lk. 13,18-19)

I.
A példázatot bevezető kettős kérdés sémita stílussajátosság (vö. És.
40,18). A rabbikra is jellemző volt. Célja, hogy együttgondolkodásra késztesse a
hallgatókat, s egyben kiemelje a tárgy egyedülálló jelentőségét, amit a
következő kép, hasonlat vagy példázat csak megközelítőleg ír le. A kérdés nem
csupán a mustármagra utal előre, hanem az egész példázatra. Isten országa tehát
nem egyszerűen a mustármaghoz hasonló, hanem ahhoz az egész történéshez,
amit a példázat a mustármagról elmond.
A palesztinai általános beszédmód azt mondta, hogy a mustármag a
legkisebb minden magszem között. Pontosan véve ez nem így van. Vannak
magszemek, amelyek még kisebbek. De a mustármagot közmondásként
használták minden kicsinységre. Pl. a zsidók azt mondták a vércseppről, olyan
kicsi, mint a mustármag; vagy hogyha valaki a törvény előírásait csekély
mértékben átlépte, azt mondták, a vétsége olyan kicsi, mint egy mustármag.
Jézus is ezen módon használja a kifejezést, amikor a hitről úgy beszél, mint
mustármagról (Mt. 17,20).
Máté és Márk hangsúlyozzák, hogy ez a kis mustármag a kerti
vetemények között nagy növénnyé nőtt. A nagysága miatt ezt a növényt nem a
kertben, hanem a szabad mezőn ültették. Nem volt szokatlan az, hogy akár 3-4
méter magasra is megnőtt. Ágai magasba és oldalra nőttek, mint egy fánál.
Különböző cinkefajták különösen szeretik a magját, és ágai között szívesen
csillapítják éhségüket. A példázat Galileában hangzott el. Ez a magas mustár
különösen a Genezáreti tó vidékén és a Jordán völgyében terem.
A madarakra való utalás talán egyszerűen kép a meglepő nagyságra, amit
a cserje a végén elér. Ámde az is lehetséges, hogy a gonosz erőket testesíti meg
(vö. 4. v.), ami kétségtelenül azt jelentené, hogy az Isten országa másként
fejlődik, mint várnánk. Valószínűleg inkább egy szimbólum a pogányoknak az
Isten országába való bevonására (vö. Ez. 17,22-24; 31,6). Amit az
Ótestamentumban Isten megígért, az most elkezdett megvalósulni Jézus
személyében.
II.
1./ A kicsiny dolgok fontossága. Félreérthetetlenül megmutatja nekünk a
példázat, hogy a kicsiny dolgok igen fontosak lehetnek. Az élet kis dolgait nem
kell lebecsülni.
A világ ma nagy dolgok után kívánkozik. A modern felhőkarcolóink
túlszárnyalták a babiloni tornyot. A gyárak óriási ipari centrummá fejlődtek. A
városok egyre több embert fognak össze. Siker vagy balsiker keveredik egy

4
vállalkozás óriásságához. Azon emberiségnek, amelynek az óriásság szükségesé
vált, mondja Jézus: ügyeljetek a kis dolgokra! Egy pohár hideg víz; egy beteg
látogatás, egy idegen barátságos befogadása; ezek kis dolgok. De mint a
mustármag, úgy ez is hallatlan jelentőséget nyer.
2./ Kicsiny kezdet: a példázat a figyelmünket arra irányítja, ami
láthatatlanul kezdődik. Valójában gyakran a legnagyobb és leghatalmasabb
események a világban – kicsiny kezdettel indultak. A legnagyobb festmény
kicsiny ecsetvonással kezdődött. A legnagyobb szimfóniák és koncertek egy pár
kottákra épültek fel. Az irodalom minden műve az abc néhány betűjéből
tevődött össze. Nagy tettek, és világot átfogó forradalmaknak az eredete gyakran
a legkisebb dolgokban van.
A legnagyobb történelmi változás a Betlehemi istállóban kezdődött. A
nagyszerű és üzleti római világ Jézus születéséről nem vett tudomást. Éppen
ilyen keveset törődött a halálával. Ő csak egy ács volt Názáretből. Jézus külső
megjelenése bizonyára még jelentéktelenebb volt, mint a kis mustármag
kinézése. Követői nem tartoztak a felső tízezerhez. Csak tizenkét férfi volt a
tanítványa. S ez a kevés férfi, akiknek vezetőjüket gonosztevőként végezték ki,
ők lettek a Jézus Krisztus világot átfogó gyülekezetének az alapjai. Nekünk a
leckét, amelyet a mustármag példázata ad, jól meg kell tanulnunk. Lehet valami
még oly kicsi, és látszólag reménytelenül kezdődhet, hogyha Isten áll mögötte, a
végén sikerre jut. Az első keresztyének nem is álmodtak arról, milyen kihatása
van a hitüknek. Korukban szinte senki sem vette figyelembe a hitüket. Olyan
észrevétlen maradt, mint a mustármag, és mégis az egész világot betölti.
3./ A fa ágai: A mustárfa ágait szimbólumként értik a sokféle keresztyén
egyház és közösség számára. De ennek a magyarázatnak meg van a maga
nehézsége. Először is a mostani állapotból indul ki, ahelyett, hogy az első
évszázad képére tekintene. Ma bizonyára beszélhetünk az „egyház ágairól,” de
Krisztus és az apostolok napjaiban ez a tagolódás teljesen ismeretlen volt. –
Másodszor ez a magyarázat a példázatot túl messze kinyújtja. Egy példázatnak
nem minden része szimbólum valami másra. A mustármag ágai arra, amit Jézus
mondani akar, nem fontosabbak, mint az ember, aki a magot szórja, vagy a
madárfészek a fa ágai között. A példázat mondanivalója egyszerűen az, hogy a
piciny mustármag fává növekedhet, s elég naggyá lesz, hogy a madarak alatta
védelmet találjanak. A magvető, a föld, a fészek, a madár, mellékes dolgok,
amelyek csak azt az igazságot teszik világossá, hogy az Isten országa a
láthatatlan kezdet ellenére kiterjed, és minden más országon áthatol. Ez az, amit
Dániel előre látott, és az álom magyarázatában, amit Nabukodnéccár királynak
kifejezésre juttatott (Dán. 2,31-45). Kő, emberi kéz érintése nélkül alájött, és
nagy heggyé lett, amely az egész világot betölti. Isten királyi országa arra van
rendelve, hogy e világ minden országát legyőzze.

5
 A kovász példázata
(Mt. 13,33; Lk. 13,20-21)

I.

Máté 13:33 Más példázatot is mondott nekik: Hasonlatos a

mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három
mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.

Luk 13:21 Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce

lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.

Jézus ahogy közeledett Jeruzsálembe, a tanítványok annál kevésbé értették a

példázatok értelmét. Pedig ez most már sürgető kérdéssé vált. Hatalmas
dolgokat, jeleket vártak, nagy égzengés földindulás dicsőség közepette jön el a
messiás.
A Messiás és Isten országa megjelenését nagyszerűnek, ellenállhatatlannak
képzelték, és jézus is nagy távlatokat rajzolt eléjük. Ehhez képest
jelentéktelennek látszott, hogy Jézus egy kis tanítványi kört gyűjt maga köré,
tanít és gyógyít. Lesz-e ebből valami? Ezekre az ellenvetésekre és kérdésekre
válaszol Jézus a mustármag és a kovász példázatával.
Jézus pedig arra akarta rávezetni őket, hogy már elérkezett.
A mustármag és a kovász kettős példázat. A mustármagot férfi vetette el, a
kenyeret az asszonyok sütötték. Tehát rájuk is vonatkozik a megváltás, ők is
részesei és feladataik is vannak.
Jézus a példázatot a mindennapi életből vette. Vett a halászatból, a
földművelésből, kereskedői, piaci, pásztor életből, stb. Mindig az ismert dolgok
ábrázolásával kezdte, hogy onnan hallgatói figyelmét arra irányítsa, amit
mondani akar.
Palesztinában a kenyeret otthon sütötték. Jézus megfigyelte, hogy Mária
vett egy kevés kovászt és a liszt közé keverte. Elegyíte: - elrejt, betakar,
belekever. Rejtve van Isten országa.
3 mérce liszt (kb: 40kg!) A lisztet sütőteknőben (2. Móz. 8,4; 7,47), vízzel
keverve tésztává gyúrják, megsózzák (3.Móz. 2,13), és kovásszal megkelesztik.
A kovász csak akkor maradt ki a kenyérből, ha valakinek nagyon sietős volt az
útja (és nem volt ideje arra várni, hogy a kenyér megkeljen; 2.Móz. 12,34.39;
1.Sám. 28,24). Bár ismerték a zsidók a gabonából, szőlőből készített élesztőt is,
a kovász rendszerint az előző sütésből visszamaradt tésztacsomó volt.

II.

6
 Belső befolyás: Nem dolgot hasonlít a dologhoz, hanem folyamatot a
folyamathoz. A kovásznak átalakító, átformáló ereje van. Átváltoztatja a tészta
lényegét, mert a kovásszal készült kenyér puha, finom, jóízű, míg a kovásztalan
kenyér kemény, száraz és kevéssé étvágygerjesztő. A kovász hatása tehát abban
áll, hogy a tészta más lesz, s nem abban, hogy több. A megkelt tészta
minőségileg lesz más.
Egy kis darab kovász a tésztát teljesen megváltoztatta. A minőségét változtatta
meg a fizikai lényegét tekintve nem.
Áthatotta, azaz megváltoztatta a természetét!!
A kovász nem más, mint az Isteni erő! Idézem:
„Isten kegyelmének átható, és éltető ereje.”
Isten kegyelmének megtestesülése Krisztus, aki a megváltás – evangélium.
Ekkor még evangéliumról nem beszélhetünk, mert még nem történt meg a
megváltás. De már nagyon hatékonyan működik. Mindig kicsiben kezdődik, és
ha ez a kicsiny rejtett kezdet nem indít bennünket megtérésre, akkor sem fog
mikor megnövekszik. Akkor fontos számunkra ha kicsiben is az. A kovászban
is, mint ahogy a mustármagban benne van az az isteni erő, amitől az működik,
hatni fog.
Meg kell értenünk, hogy Isten országa már itt van, működik, elkezdődött. Ne a
nagy csodákra várjunk, hanem azt vegyük észre ami már megtörtént, amilyen
változásokat már tapasztalunk, megértünk.

Isten országa nem valami ünnepélyes, rendkívüli alkalom, hanem az életünk

szerves része, ahogy a magvetés, a háló kivetése vagy a kovász lisztbekeverése
az. S ha nem is szeretem azt a sokszor hallott, kedvenc vallásos mondatot, hogy
mi „építjük az Isten országát” – hiszen azt Isten építi – de hogy közöttünk építi,
az felel meg Jézus mondanivalójának. Isten építi országát, amikor vígasztaljuk,
bátorítjuk és segítjük egymást, amikor irgalmas szívtől indíttatva teszünk
önzetlenül valamit.

Ha tehát naponként kérjük Istent, hogy „jőjjön el a te országod” – akkor

nem valami földön- vagy halálon túli ideális állapot majdani eljöveteléért
könyörgünk. Hanem azért, amely itt van, itt lehet közöttünk, akár a szántóvetés,
a halászat, a magvetés vagy éppen az olyan fontos kenyérsütés.

Én csak azt remélem ennél a példázatnál, hogy sokunknak volt már olyan
élménye, amikor legszívesebben azt kiáltotta volna: de jó ez, hiszen ez az Isten
országa közöttünk...?! Nem kell valami rendkívüli csodára áhítoznunk. Ezt már
maga Jézus sem engedte meg, amikor tanítványait így igazította rendre: „Az
Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá ... az
Isten országa közöttetek van...”

7
 Luk 17:20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten
országa, felele nekik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
Luk 17:21 Sem azt nem mondják: Íme itt, vagy: Íme amott [van]; mert íme az Isten
országa tibennetek van.

Csak fel kell fedezni és rá kell csodálkozni.

Magam azt gondolom, hogy mivel Jézus itt az Isten országáról beszélt –
mind a nagy ellentéttel, mind a liszt nagy tömegével egyszerűen annak minden
képzeletet felülmúló és meghaladó ajándékáról kívánta meggyőzni a hallgatóit.
Bár az Isten országával úgy van, mint a vetéssel, halászással, kenyérsütéssel,
mégsem banalitásról van itt szó. Hiszen Isten országa Isten korlátlan uralmát
jelenti: az életünkben. Ez tiszteletet és alázatot követel tőlünk.
A kovász belülről fejti ki hatását. Nem változik meg a tészta, amíg át nem járja a
kovász. A Krisztusban való hit hasonló módon hat. Ami az embert valóban
megváltoztatja, az mindig a belsejében dolgozik, a szívében. Az embert egy
tisztán külsődleges javulás nem tesz nemessé. Egy koldus helyzetét
alamizsnával nem lehet megjavítani. Pontosan így, egy ember nem térhet meg,
hogyha a szíve, gondolkodása és értelme nem változott meg. A keresztény lét
olyan, mint a kovász. Nem kívülről hat befelé, hanem az ember belsejében kezdi
el, és megváltoztatja kifelé láthatóan.

Ezáltal Isten azt akarta megtaníttatni velünk, hogy az ember önerejéből nem
tudja elérni az üdvösséghez szükséges dolgokat. Pusztán akarata által nem tudja
megváltoztatni önmagát, ezt a munkát az isteni kovász végzi el. Átalakító és
újjátevő hatalma által változást hoz létre az emberi szívben. Új gondolatok, új
érzések, új célok ébrednek benne. Az ember nem kap új képességeket, de
meglévő képességei megszentelődnek. A lelkiismeret, mely mindez ideig halott
volt, most új életre kel. Az ember önmagától nem tudja ezt a változást
létrehozni, csak a Szentlélek képes erre. Akik üdvözülni szeretnének, legyenek
bár alsóbb vagy felsőbb körökből, szegények vagy gazdagok, mindannyiuknak
alá kell vetniük magukat ennek a hatalomnak.
2./ Erő a változáshoz: hogyha a kovászt a tészta közé keverik,
megváltoztatja karakterét. Hogyha Krisztus egy emberben dolgozik, nagy
változás megy benne végbe. Krisztus tanítása nyugtalanítja az embert,
kimozdítja egyensúlyából, az addigi dolgok szembekerülnek egymással.
Filippiben azt mondták Pálról és barátairól: Ezek az emberek zsidó létükre
felforgatták városunkat:
Apcs 16:20 És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó
létükre megháborítják a mi városunkat,
Thesszalónikában a nép kiáltotta: „…ezek, akik az egész világot felforgatták, itt
is megjelentek” Apcs 17:6 Mikor pedig őket nem találák, Jánost és némely
atyafiakat vonszolák a város elöljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók
itt is megjelentek; Így volt ez minden időben.

8
 a./ A keresztyén hit megváltoztatja az egyes személy életét. 1.Kor. 6,9-10-
ben Pál felsorolja a legundorítóbb bűnöket:

1Kor 6:9 Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek
országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se
pulyák, se férfiszeplősítők,
1Kor 6:10 Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók
nem örökölhetik Isten országát.

s aztán a következő versben megállapítja:

1Kor 6:11 Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de

megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk
Lelke által.

Ne feledjük el, hogy Jézus Krisztus átváltoztató ereje a leggonoszabb emberből

képes szent életű embert csinálni.
b./ Társadalmi, szociális tekintetben is változást eszközölt. Itt elsőként az
asszonyok helyzetét említjük meg. A zsidók a reggeli imádságukban hálát adtak
Istennek, hogy nem teremtette őket pogánynak, rabszolgának vagy asszonynak.
De a görögöknél is az asszonyok teljes elzártságban éltek, s a háztartás vezetése
volt a feladatuk. Történetileg kimutatható, hogy a keresztyénség az asszonyok
helyzetén, a társadalmon belül változást eszközölt.
c./ A keresztyénség változást eszközölt a gyengékkel és betegekkel
szembeni magatartásban. Mielőtt a keresztyénség megkezdte győzedelmes útját,
a gyenge és beteg emberek csak bosszúságot jelentettek. Pl. Spártában s
torzszülöttet, vagy gyenge gyereket rögtön a születés után kitették, s így halálra
ítélték. A vakok első menedékhelyét Thalasius, egy keresztyén szerzetes
alapította; a szegények gyógyszertárát egy Apollonius nevű
keresztyénkereskedő, az első kimutatható kórházat egy előkelő keresztyén nő,
név szerint Fabiola, alapította. A sérülteket és gyengéket felkarolta a
keresztyénség.

Az Isten országa láthatatlanul működik. A tészta az emberi szív, a kovász

az ige. Nem látjuk a munkáját. De ebben van a vigasztalás: ha nem látjuk is,
akkor is működik. Jézus Krisztussal és az evangéliummal új erő került a világba,
amely csendben de feltartózthatatlanul hat a világban.
Ha a kelés folyamatát nem látjuk is, de az eredményt a megkelt tésztán
igen. Miután megtér az ember, az láthatóvá válik.
A kovászt a tésztába kívülről teszik bele. A tészta nem tudja önmagát
megváltoztatni. Az ember sem. Hogy életünk megváltozzon, túlnani erő
szükséges, az Élet Urára van szükségünk. Az ember új teremtéssé lesz (2.Kor.
5,17).

9
 3./ A kovásznak átható tulajdonsága van. A kovász áthatóan hat: „mígnem
átjárja az egész tésztát.” Nem szűnik meg hatni arra, mígnem az egész keveréket
átjárja. Az Isten országa ezen módon terjed.
A példázat mondanivalója tehát nem az, hogy kicsiből nagy lesz, hanem
az, hogy átformál. Bele kell tenni, a tészta tészta marad, de megkel; az ember
ember marad, de új életet nyer. – Vigasztalás: a tésztában benne van a kovász!
Ki tudná azt kivenni, ha már erjed? Isten igéje a világban van, és hatóerő. Jézus
ezzel a példázattal reménységet akar adni a tanítványainak. A látszat ellenére, az
evangéliumi kovász, ha rejtetten is, kicsiben kezdődő erői láthatatlanul, de
nagyon hatékonyan jelen van a világban.

De a példázat kényelmetlen kérdését sem takaríthatjuk meg magunknak:

hiszünk-e még ebben a Jézus Krisztusban annyira, hogy engedjük általa
megváltoztatni magunkat? Mert e nélkül szalmacséplés minden imádságunk és
vallásoskodásunk. Enélkül talán nem is baj, ha nem veszik komolyan a
kereszténységet a társadalomban. Mert – Jézus egy másik szavát idézve – mi
értelme van még a sónak, ha ízét vesztette?

10