Raymond Smullyan

Mi a címe ennek a könyvnek?

Drakula rejtélye és más logikai feladványok

TYPOTEX Elektronikus Kiadó, Budapest, 1996

A m ű ered eti c í m e:

© R . M . S m u l l ya n : Wh a t i s th e n a m e o f th i s b o o k?

P u b l i s h ed b y a rra n g em en t wi th th e o ri g i n a l p u b l i s h er, S i m o n & S c h u s ter, I n c . Al l ri g h ts res erved

© H u n g a ri a n tra n s l a ti o n T yp o tex, 1996 F o rd í to tta : T ö rö k Ju d i t I S B N : 963 7546 64 2

K i a d j a a T yp o tex El ektro n i ku s K ö n yvki a d ó K ft. F el el ő s ki a d ó : Vo ti s ky Z s u z s a A b o rí tó t és kö tés t tervez te: N ém eth Já n o s T erj ed el em : 9, 5 (A/5) í v
AJÁNLÁS
Linda Wetzelnek és Joseph BevandSnak, felbecsülhetetlenül értékes tanácsaikért
Tartalom
Első rész Szórakoztató logika
1. Hazugság? 13
2. Rejtvények és beugratok 17 Megoldások 21
3. Lovagokésiókötők 26 Megoldások 30
4. Alice a feledékenység erdejében 38 Megoldások 45
Második rész Porfia ládíkái és más rejtélyek
5. Portia ládikáinak rejtélye 51 Megoldások 57
6. Craig felügyelő feljegyzéseiből 61 Megoldások 66
7. Hogyan kerüljük el a farkasembereket,
és más praktikus tanácsok 71
Megoldások 11
8. Logikai rejtvények 82 Megoldások 90
9. Bellini vagy Cellini? 97 Megoldások 102
Harmadik rész Hátborzongató mesék
10. Baal szigete 111 Megoldások 116
11. A zombik szigete 120 Megoldások 123
12. Él-e még Drakula? Megoldások
127 135
Negyedik rész A logika roppant szórakoztató dolog
13. A logika és az élet *
14. Hogyan bizonyítsunk bármit?
15. A paradoxontól az igazságig 16
16. Gödel felfedezése
Köszönet
Flőször is barátaimnak, Róbert és Ilse Cowennek, valamint tízéves kislányuknak, Lenorenek,
akik - végigolvasván a kéziratot - sok hasznos javaslatot tettek. (Megjegyzem, hogy Lenore
mindvégig sejtette a helyes választ a 4. fejezet kulcskérdésére, vagyis arra, hogy Subidi
tényleg létezik-e vagy csak Dingidungi találta őt ki.)
Hálával tartozom Greer és Melvin Fittingnek (egy nagyon kedves és hasznos könyv, az „In
Praise of Simple Things"szerzőinek) munkám iránt tanúsított érdeklődésükért, és azért, hogy
könyvemre felhívták Oscar Collier figyelmét a Prentice Hall kiadónál. Azt hiszem, Melvin-nek
külön meg kell köszönnöm, hogy meg is jelenik ebben a könyvben (ezzel cáfolva
bizonyításomat, miszerint nem jelenhet meg!).
Igen kellemes volt Oscar Collierrel és a Prentice-Hall többi munkatársával dolgozni. Mrs Ilene
McGrath szerkesztő sok olyan javaslatot tett, amit hálásan elfogadtam. Köszönettel tartozom
Dorothy Lachmann-nak is, aki kiválóan látta el a nyomtatással kapcsolatos teendőket.
Szeretném ismét megemlíteni Linda Wetzelt és Joseph Bevandót, akiknek könyvemet
ajánlottam, és akik már a kezdet kezdetén szívvellélekkel könyvem mellé álltak.
Feleségem, Blanche, sok kifogásával segített. Remélem, hogy ez a könyv lehetővé teszi
számára, hogy eldöntse, lovaghoz vagy lókötő-höz ment-e feleségül.
Szórakoztató logika
1. Hazugság?
1. Bolonddá t et t ek? Hatéves koromban kaptam az első leckét logikából, így történt: 1925.
április l-jén betegen feküdtem az ágyban, megfáztam, vagy influenzás voltam, vagy valami
hasonló. Reggel Emilé bátyám, aki 10 évvel volt idősebb nálam, bejött a szobámba és ezt
mondta: „Raymond, ma április elseje van, a bolondok napja, és én úgy bolonddá teszlek, mint
még soha!" Egész nap vártam, hogy becsapjon, de nem tette. Késő este anyám megkérdezte,
hogy miért nem megyek már aludni. „Várom, hogy Emilé becsapjon" - válaszoltam. Anyám
ekkor így szólt Emile-hez:
„Emilé, volnál szíves becsapni a gyereket?" Emilé erre hozzám fordult, és a következő
párbeszéd hangzott el: Emilé: Szóval azt vártad, hogy becsaplak? Raymond: Igen. Emilé: De
nem tettem, ugye? Raymond: Nem. Emilé: De azt vártad, ugye? Raymond: Igen.
Emilé: Hát akkor becsaptalak, nem?
Emlékszem, hogy még lámpaoltás után is sokáig töprengtem az ágyban fekve azon, hogy
most valóban becsaptak vagy sem. Egyrészt, ha nem csaptak be, akkor nem kaptam meg,
amit vártam, vagyis becsaptak. (Ez volt Emilé álláspontja.) Másrészt ezzel az erővel azt is
mondhatjuk, hogy ha becsaptak, akkor megkaptam, amit vártam, akkor pedig mivel csaptak
be? Szóval, becsaptak vagy nem?
Erre most nem válaszolok, még többször visszatérünk rá a könyv folyamán. Az a nehezen
megragadható problémakör, amit ez a kérdés felvet, egyik fő témánk lesz.
2. Hazudt am? Hasonló eset történt sok évvel később, mikor végzős hallgató voltam a
Chicagói Egyetemen. Hivatásos bűvészként dolgoztam akkoriban, de egy darabig elég rosszul
ment az üzlet, ezért
valamilyen jövedelemkiegészítés után kellett néznem. Elhatároztam, hogy megpróbálok
ügynökként elhelyezkedni. Egy porszívókat árusító cégnél jelentkeztem. Először is ki kellett
töltenem egy kérdőívet, hogy kiderüljön, alkalmas vagyok-e a munkára. Az egyik kérdés ez
volt: „Van-e kifogása az ellen, ha valaki kisebb hazugságokat mond néha?" Nos, akkoriban
határozottan volt kifogásom, különösen az ügynökök hazugságai ellen, akik félrevezetően
írták le portékáikat. Viszont úgy gondoltam, hogy ha őszintén bevallom ellenérzéseimet, akkor
nem kapom meg az állást. így hát hazudtam, és „Nincs"-et válaszoltam.
Hazafelé menet feltettem magamnak azt a kérdést, hogy vajon van-e kifogásom az ellen a
hazugság ellen, amit az ügynökségnek mondtam. A válaszom az volt, hogy „Nincs". Na de ha
ez ellen a konkrét hazugság ellen nincs kifogásom, akkor ebből az következik, hogy nem
minden hazugság ellen van kifogásom, így a „Nincs" válasz a vizsgán igaz volt, nem
hazugság!
A mai napig sem teljesen világos számomra, hogy hazudtam vagy nem. Azt hiszem, a logika
azt kívánja, hogy azt mondjam, hogy igazat mondtam, mivel az a feltételezés, hogy hazudtam,
ellentmondáshoz vezet. A logika tehát azt kívánja, hogy azt higgyem, igazat mondtam. Én
viszont akkor úgy éreztem, hogy biztosan hazudok.
Ha már hazugságokról van szó, el kell mesélnem Bertrand Russel és a filozófus G. E. Moore
esetét. Russel szerint Moore volt a legőszintébb ember, akivel valaha is találkozott. Egyszer
megkérdezte Moore-t: „Hazudott ön valaha?" „Igen" - válaszolta Moore. Russel ezt írja az
esetről: „Azt hiszem, ez volt Moore egyetlen hazugsága életében!"
Esetem a porszívóügynökséggel felveti azt a kérdést, hogy hazudhat-e valaki anélkül, hogy
tudna róla. Én „nem"-et válaszolnék. Szerintem nem az a hazugság, hogyha olyat állítunk, ami
hamis, hanem ha olyat, amiről azt hisszük, hogy hamis. Ha valaki olyasmit mond, ami
történetesen igaz, de ő azt hiszi, hogy hamis, akkor szerintem hazudik.
A következő esetet egy elmebetegségekről szóló tankönyvben olvastam. Egy
ideggyógyintézet orvosa azon gondolkodott, hogy szabadon engedje-e egyik skizofrén
betegét. Elhatározta, hogy előbb hazugságvizsgálatot végez. Az egyik kérdés ez volt: „Ön
Napóleon?" A beteg válasza: „Nem". A gép jelezte, hogy az illető hazudik.
Akövetkező történetet is olvastam valahol. Arról szól, hogy milyen megtévesztőén viselkednek
időnként az állatok. Csimpánzkísérletet vég ez t ek egy szobában, ahol a mennyezet közepére
f el kö l o /i ek rr\ banánt. A banán túl magasan volt ahhoz, hogy el lehessen érni A s/obában a
csimpánzon, a kutatón, a felkötözött banánon és néhány I ulönböző méretű fadobozon kívül
semmi nem volt. A kísérlettel azt s/erették volna eldönteni, hogy elég okos-e a csimpánz
ahhoz, hogy egymásra rakja a dobozokat úgy, hogy építményére felugorva már elérje a
banánt. A kutató a szoba sarkában állt, hogy figyelje, mi történik. A csimpánz odament hozzá,
és izgatottan rángatta a kabátujját, mint aki azt akarja, hogy vele menjen. A kutató lassan
követte a csimpánzt. Amikor a szoba közepéhez értek, a csimpánz hirtelen felugrott a vállára,
és megkaparintotta a banánt.
3. A t réfa visszafelé sült el. Volt egy évfolyamtársam a Chicagói Egyetemen. Két öccse volt,
egy hatéves és egy nyolcéves. Gyakori látogató voltam náluk, és sokszor mutattam be
bűvésztrükköket a gyerekeknek. Egyik alkalommal ezt mondtam: „Tudok egy trükköt, amivel
oroszlánná tudlak változtatni benneteket". Meglepetésemre, egyikük így szólt: „Oké,
változtass minket oroszlánná." „Nos hát, hm,... szóval nem tehetem, mert nem tudnálak
visszaváltoztatni" - válaszoltam. Mire a kisebbik: „Nem bánom, akkor is azt akarom, hogy
változtass minket oroszlánná." „De tényleg nem tudlak semmiképp visszaváltoztatni" -
mondtam én. „Azt akarom, hogy változtass minket oroszlánná!" -üvöltött a nagyobbik. Aztán a
kisebbik megkérdezte: „Hogyan változtatsz minket oroszlánná?" „Kimondom a varázsigét" -
válaszoltam. „Mi a varázsige?" - kérdezte egyikük. „Ha elárulnám a varázsigét" -feleltem -,
„akkor kimondanám, és ti oroszlánná változnátok". Ezen egy kicsit elgondolkoztak, aztán
egyikük megkérdezte: „És olyan varázsige nincs, ami visszaváltoztat minket?"„De van, csak az
a baj, hogy ha kimondom az első varázsigét, akkor a világon mindenki - beleértve engem is -
oroszlánná változik. Az oroszlánok pedig nem tudnak beszélni, így nem marad senki, aki
kimondhatja a másik varázsigét, hogy visszaváltoztasson minket" - feleltem. „Akkor írd le!" -
mondta a nagyobbik. „De én nem tudok olvasni!" - mondta a kisebbik. „Nem, nem" - feleltem -,
„szó sem lehet róla. Ha leírják, akkor még inkább, mint ha kimondanák, oroszlánná változik a
világon mindenki". „Oh" -mondták.
Körülbelül egy héttel később összetalálkoztam a nyolcévessel.
„Smullyan, valamit szeretnék kérdezni tőled. Valamit, amit azóta sem értek" - mondta. „Mit?" -
kérdeztem. „Te hogyan tanultad meg a varázsigét?"
16 • S z ó ra ko z t a t ó l o g i ka

2. Rejtvények és beugratok
A. NÉHÁNY RÉGI JÓ REJT VÉNY
Néhány régi jó rejtvénnyel fogjuk kezdeni, amelyek már sok generációt elszórakoztattak. Egy
részük eléggé ismert, de ezeken is csavartam
egyet.
4. Kinek a képét nézem? Ez a rejtvény rendkívül népszerű volt gyerekkoromban, de azt
hiszem, manapság kevésbé ismert. Érdekessége, hogy a legtöbb ember rossz választ ad rá, és
(minden érvvel dacolva) kitart amellett, hogy igaza van. Emlékszem egy esetre úgy ötven évvel
ezelőtt, amikor egy társaságban hosszú órákon keresztül vitatkoztunk erről a rejtvényről, és
azok, akik jól válaszoltak, egyszerűen nem tudták meggyőzni a többieket az igazukról. A
kérdés a következő:
Egy ember néz egy arcképet. Valaki megkérdezi tőle: „Kinek a képét nézed?" „Testvérem
nincs" - válaszolja az ember -, „de ennek az embernek az apja az apám fia". („Ennek az
embernek az apja" természetesen a képen levő ember apját jelenti.)
Kinek a képét nézi?
5. Tegyük fel, hogy a fentiek helyett ezt válaszolja az illető: „Testvérem nincs, de ennek az
embernek a fia az apám fia"!
Most kinek a képét nézi?
6. Mi t ört énik, ha egy felt art ózt at hat at lan ágyúgolyó egy moz-dít hat at alan oszlopnak
üt közik? Ez a kérdés is gyerekkoromból való, és nagyon szeretem. Feltartóztathatatlan
ágyúgolyón olyan ágyúgolyót értünk, ami mindent feldönt, ami az útjába kerül, mozdíthatatlan
oszlopon pedig olyan oszlopot, amit semmi nem tud feldönteni. Szóval, mi történik, ha egy
feltartóztathatatlan ágyúgolyó egy mozdíthatatlan oszlopnak ütközik?
7. Meglehetősen egyszerű kérdés következik, amit sokan ismernek. 1 luszonnégy piros és
huszonnégy kék zokni van egy fiókban, egy sötét
2. R ej t vén yek és b eu g ra t o k • 17
szobában. Legalább hány zoknit kell kivennem a fiókból ahhoz, hogy biztosan legyen legalább
két azonos színű zoknim?
8« Csavarunk egyet az előbbi kérdésen: Tegyük fel, hogy valahány kék és ugyanannyi piros
zokni van egy fiókban, és tudjuk, hogy legalább annyi zoknit kell kivennem ahhoz, hogy
biztosan legyen egy pár egyforma színű zoknim, mint amennyit ahhoz kell minimálisan
kivennem, hogy biztosan legyen két különböző színű zoknim. Hány zokni van a fiókban?
9. Egy jól ismert logikai fejtörő következik. Tudjuk, hogy New Yorknak több lakosa van, mint
ahány hajszál bármelyik lakos fején, és hogy senki sem teljesen kopasz. Következik-e ebből,
hogy kell lennie legalább két lakosnak, akinek pontosan ugyanannyi hajszála van?
Egy kissé módosított változata a feladatnak: Podunk városában a következők igazak:
1. Nincs két lakos, akinek pontosan ugyanannyi hajszála van.
2. Senkinek nincs pontosan 518 hajszála.
3. Több lakos van, mint ahány hajszála bárkinek is. Legfeljebb hány lakosa lehet Podunknak?
10. Ki a gyilkos? Ez a történet egy karavánról szól, amely a Szaharán vonult át. Egyik éjszaka
sátrakat állítottak fel. Három főszereplőnk A, B és C. A gyűlölte C-t, és elhatározta, hogy
megöli őt úgy, hogy mérget tesz a kulacsába (C csak innen juthatott vízhez). Ettől teljesen
függetlenül B is elhatározta, hogy megöli C-t, így (anélkül, hogy tudta volna, hogy C vize már
mérgezett) kicsiny lyukat ütött C kulacsán, hogy a víz lassan elfolyjon belőle. Emiatt C néhány
nappal később szomjan halt. Kérdés, hogy ki volt a gyilkos, A vagy B? Egyrészt B volt a gyilkos,
hiszen C sohasem ivott a méregből, amit A tett a kulacsába, így akkor is meghalt volna, ha A
nem mérgezte volna meg a vizét. Másrészt A volt az igazi gyilkos, mivel B tette semmiféle
hatással nem volt a végeredményre; A megmérgezte C vizét, ezzel halálra ítélte C-t, aki akkor
is meghalt volna, ha B nem üti a lyukat.
Melyik okoskodás a helyes?
Ismerik a viccet a favágóról, aki a Közép-Keletről jött, hogy munkát keressen egy fatelepen?
„Nem tudom, hogy ez a munka megfelel-e önnek? Fákat vágunk ki" - mondta a munkavezető.
„Éppen ez az,
.miihez értek" - válaszolta a favágó. „Rendben van" - mondt a erre a munkavezető -, „itt egy
fejsze, nézzük, mennyi idő alatt vágja ki ezt a fát ". A favágó odament a fához és egy
csapással ledöntötte. „Oké" -mondta meglepődve a munkavezető -, „most próbálja meg azt a
nagyobbat!" A favágó odament a fához, - piff, puff - két csapás, és a fa a földön feküdt.
„Fantasztikus!" - kiáltotta a munkavezető. „Természetesen felvesszük, de árulja el, hol tanult
meg így fát vágni?"„Ó - válaszolta a favágó -, „sokat gyakoroltam a Szahara erdőségben". A
munkavezető gondolkodott egy darabig. „Úgy érti, hogy a Szahara sivatagban?" - kérdezte.
„Igen" - válaszolta a favágó, „most már az!"
11. Még egy jogi kérdés. Két ember állt a bíróság előtt gyilkosságért. Az esküdtek az egyiket
bűnösnek találták, a másikat nem. A bíró a bűnöshöz fordult, és így szólt: „Ez a legfurcsább
eset, amivel valaha is találkoztam! Bár az Ön bűnössége kétségtelenül bebizonyosodott, a
törvény arra kényszerít, hogy szabadon engedjem".
Hogyan magyarázza ezt?
12. Két indián. Két amerikai indián ült egy fatörzsön - egy nagy indián és egy kis indián. A kis
indián fia volt a nagy indiánnak, de a nagy indián nem volt az apja a kis indiánnak.
Hogyan magyarázza ezt?
13. Az éra, amely megállt . íme egy csinos kis régi rejtvény: Egy embernek más órája nem
volt, mint egy pontos faliórája, amit néha elfelejtett felhúzni. Egyik ilyen alkalommal elment a
barátjához, vele töltötte az estét, majd hazament, és beállította az órát. Honnan tudta a
pontos időt anélkül, hogy előzőleg tudta volna az út időtartamát?
14. Medvés feladat A feladat érdekessége, hogy sokan már hallották és ismerik a választ, de
válaszuk indoklása nem kielégítő. Ha tehát Ön úgy gondolja, hogy tudja a választ, akkor is
nézze meg a biztonság kedvéért a megoldást.
Egy ember 100 yarddal délre van egy medvétől. 100 yardot megy kelet felé, aztán északnak
fordul, elsüti a puskáját észak felé, és eltalálja a medvét.
Milyen színű volt a medve?
B.BEUGRAT ÓK
Amikor még nem döntöttem el; hogy milyen címet adok ennek a könyvnek, ilyenek fordultak
meg a fejemben: „Szórakoztató logika", „Logikai rejtvények és fejtörők"és más effélék. De nem
voltam velük valami elégedett. Ekkor elhatároztam, hogy Roget Thesaurus*-ához fordulok,
kikerestem a „Rejtvény" címszót. Ez a 840-es bekezdéshez, a „Szórakoztató" címszóhoz
irányított, ahol ilyen utalásokat találtam: „tréfa", „bolondozás", „vidámság", „móka", „jókedv",
„mulatság", „bohóság", „bohóckodás", „hülyéskedés", „nevettetés". A következő
paragrafusban pedig ezeket: „játék", „pajkosságok", „ugrándozások", „csíny te vések",
„kópéságok", „bolondságok", „beugratok"**. Amikor megláttam a „beugratók"-at, felnevettem,
és ezt mondtam a feleségemnek: „Figyelj, lehet, hogy a könyvem címe ,Beugratók' lesz!"
Pompás cím, bár a könyv egészére nézve félrevezető, mivel legnagyobb részét aligha lehet
beugratásnak tekinteni. Viszont ennek a résznek a feladataira tökéletesen illik ez a cím, mint
ahogy ezt az Olvasó is hamarosan látni fogja.
15* Két pénzérme. Két amerikai pénzérme*** összesen harminc centet ér, az egyik nem
nickel. Milyen érmék?
16* Ha valamennyire ismeri a katolikus vallást, biztos meg tudja mondani, hogy a katolikus
egyház megengedi-e, hogy az ember feleségül vegye özvegye nővérét?
17. Egy ember egy harmincemeletes ház huszonötödik emeletén lakott. Minden reggel
(szombat és vasárnap kivételével) beszállt a liftbe, lement a földszintre, és elment dolgozni.
Este hazajött, beszállt a liftbe, felment vele a huszonnegyedik emeletig, és felsétált egy
emeletet. Miért szállt ki a huszonötödik helyett a huszonnegyedik emeleten?
18. Nyelvt ani kérdés. Azoknak, akiket érdekelnek a nyelvtani kér- I k: Hogyan helyes: a Nap
nyugaton kél vagy nyugoton kél?
19. Menet rendi feladat * Egy vonat elindul Bostonból New Yorkba. Egy órával később elindul
egy másik vonat New York-ból Bostonba. A két vonat sebessége pontosan ugyanakkora.
Melyik vonat lesz közelebb Bostonhoz, amikor találkoznak?
20. Lejt ős kérdés Egy ház tetejének két felét nem szimmetrikusan illesztették össze, a tető
egyik fele 60°-os, a másik fele 70°-os szögben lejt. Tegyük fel, hogy egy kakas épp a tető élére
tojik egy tojást! A tető melyik oldalán fog a tojás legurulni?
21. Hány 9-es? Egy utcában 100 épület van. Megkérnek egy címfestőt, hogy készítse el a
számtáblákat 1 -tői 100-ig. Ehhez számjegymatricákat kell vennie. Ki tudná számolni fejben,
papír és ceruza nélkül, hogy hány 9-es számjegyre lesz szüksége?
22. A lóversenypálya. Egy csigának másfél óra hosszat tart, hogy az óramutató járásával
megegyező irányban végigmásszon a lóversenypályán. Ellenkező irányban ugyanez csak 90
percet vesz igénybe. Mi okozhatja ezt a különbséget?
23. Kérdés a nemzet közi jogból. Ha éppen az Egyesült Államok és Kanada határán zuhan
le egy repülőgép, melyik országban kell eltemetni a túlélőket?
24. És ezt hogyan magyarázná? Egy bizonyos Mr. Smith és a fia, Arthur, autóval mentek
valahova. Karamboloztak, az apa azonnal meghalt, a fiút, Arthurt pedig súlyos sérülésekkel
kórházba szállították. Az idős sebész egy pillantást vetett rá, és így szólt: „Én nem
operálhatom, hiszen ez a fiam, Arthur!"
Hogyan magyarázza ezt?
25. És most ! És most: mi a címe ennek a könyvnek?
MEGOLDÁSOK
4. Meglepően sok ember jut arra a helytelen következtetésre, hogy az illető a saját képét nézi.
A képet néző ember helyébe képzelik magukat, és a következőképpen okoskodnak: „Mivel
testvérem nincs, az apám fia csak én lehetek. Tehát a saját képemet nézem".
Az okoskodás első része teljesen kifogástalan, ha testvérem nincs, akkor az apám fia valóban
csak én lehetek. De ebből nem következik, hogy a „saját képem" a jó válasz. Ha a feladat
második állítása „ez az ember az apám fia" lett volna, akkor a „saját képem" lett volna a
válasz. De a feladat nem így szólt hanem: „ennek az embernek az apja az apám fia", amiből
az következik, hogy ennek az embernek az apja én vagyok (mivel az apám fia én vagyok). Ha
viszont ennek az embernek én vagyok az apja, ez az ember csak a gyerekem lehet. így a jó
válasz a kérdésre az, hogy az illető a gyereke képét nézi.
Ha van olyan Olvasó, akit még nem sikerült meggyőznöm (és biztos vagyok benne, hogy
sokukat nem), talán segít, ha ugyanezt egy kicsit áttekinthetőbb formában nézzük meg:
1. Ennek az embernek az apja az apám fia. Helyettesítsük „az apám fia" kifejezést a kevésbé
körülményes „én vagyok"-kal. Ezt kapjuk:
2. Ennek az embernek az apja én vagyok. Most már meggyőztem?
5. A másik esetben, ahol „Testvérem nincs, de ennek az embernek a fia az apám fia", az a
válasz, hogy az illető az apja képét nézi.
6. A feladat feltételeiben logikai ellentmondás van. Logikailag lehetetlen, hogy egyszerre
létezzen feltartóztathatatlan ágyúgolyó és mozdíthatatlan oszlop. Ha létezne
feltartóztathatatlan ágyúgolyó, akkor az definíció szerint kidöntene minden oszlopot, ami az
útjába kerül, tehát nem létezhetne mozdíthatatlan oszlop. Ugyanígy, ha létezne
mozdíthatatlan oszlop, akkor azt definíció szerint semmiféle ágyúgolyó sem tudná kidönteni,
tehát nem létezhetne feltartóztathatatlan ágyúgolyó. Önmagában sem a feltartóztathatatlan
ágyúgolyó, sem a mozdíthatatlan oszlop léte nem vezet ellentmondásra, de ha azt állítjuk,
hogy mindkettő létezik, az igen.
A feladat nem nagyon különbözik attól, mint ha ezt kérdeztem volna: „Van két ember, John és
Jack. John magasabb Jacknél és Jack magasabb Johnnál. Ezt hogyan magyarázza?" A legjobb
válasz ez lehetne: „Ön vagy hazudik, vagy téved".
7. A legáltalánosabb rossz válasz a „25". Ha a kérdés úgy szólt volna, hogy „Hány zoknit kell
kivennem ahhoz, hogy biztosan legyen legalább
I i különböző színű zoknim", akkor a 25 lenne a jó válasz. De i feladatban legalább két
egyszínű zokniról volt szó, így a jó válasz „három". Ha kiveszek három zoknit, akkor vagy
mind a három egyszínű (és ebben az esetben biztosan van legalább két egyszínűm), vagy
kettő egyszínű és a harmadik más színű, így megint van két egyszínűm.
8. A válasz: négy
9. Az első kérdésre „igen" a válasz. Hogy ezt belássuk, tegyük fel hogy New York-nak
pontosan 8 millió lakosa van. Ha mindenkinek különböző számú hajszála lenne, akkor lenne 8
millió különböző pozitív egész s/ám, amelyek mindegyike kisebb, mint 8 millió. Ez lehetetlen!
A második kérdésre 518 a válasz! Ehhez tegyük fel, hogy több mint 518 lakos van, mondjuk
520. Ekkor lennie kéne 520 különböző természetes számnak, amely mind kisebb, mint 520, és
egyik sem egyenlő 518-cal. Ez lehetetlen, hiszen (beleértve a 0-t) pontosan 520 természetes
szám van, ami kisebb 520-nál, így csak 519 olyan természetes szám van, ami különbözik 518-
tól és kisebb 520-nál.
Ja, és az egyik podunki lakosnak kopasznak kell lennie. Miért?
10. Kétlem, hogy bármelyik okoskodás is „helyes"-nek vagy „hely-telen"-nek nyilvánítható: Azt
hiszem, hogy egy ilyen típusú kérdésnél az egyik vélemény ugyanannyira elfogadható, mint a
másik. Személy szerint én azt hiszem, hogy ha valakit C gyilkosának tekinthetünk, akkor az A.
Ha én volnék B védőügyvédje, akkor a bíróság előtt két dologra mutatnék rá: 1. megfosztani a
mérgezett víztől valakit, az semmiképp nem gyilkosság; 2. ha egyáltalán valami, akkor
valószínűleg éppen B cselekedete hosszabbította meg C életét (ha nem is ez volt a
szándéka), mivel a méreg valószínűleg gyorsabban öl, mint a szomjúság.
Ekkor viszont A ügyvédje így válaszolhatna: „Hogyan is mond h a tn á épeszű ember bűnösnek A-t
méreggel elkövetett gyilkosságban, amikor C soha nem ivott semmiféle mérget?" Szóval ez
egy fogas kérdés! Bonyolítja a dolgot az is, hogy nézhetjük morális szempontból, jogi
szempontból és tisztán tudományos szempontból, az okozat fogalmának bevonásával.
Morális szempontból nyilván mindketten bűnösek gyilkossági szándék bűntettében, de egy
megtörtént gyilkoss á g o t sokkal jobban elítélünk. Jogi szempontból nézve, nem tudom', h o g y a
törvényszék hogyan döntene, lehet, hogy különböző esküdt
székek különbözőképpen. Ami pedig a tudományos szempontot illeti, már maga az okozat
fogalma rengeteg kérdést vet fel. Azt hiszem, csak erről a problémáról egy egész könyvet
lehetne írni.
11. A vádlottak sziámi ikrek voltak.
12. A nagy indián a kis indián anyja.
13. Amikor az illető elindult otthonról, elindította az órát és feljegyezte, hogy mit mutat. A
barátjánál érkezéskor is és távozáskor is megnézte, hogy mennyi az idő, így tudta, hogy
mennyi ideig volt ott. Hazaérve megnézte az órát, így tudta, hogy mennyi ideig volt távol.
Ebből levonva azt az időt, amit a barátjával töltött, megtudta, hogy mennyi ideig tart az út
oda-vissza a barátjához. Ennek az időnek a felét hozzáadva a barátjától való távozás
időpontjához megtudta, hogy valójában hány óra van.
14. A medvének fehérnek kellett lennie, mert csak jegesmedve lehetett. A szokásos
gondolatmenet szerint a medve csak az Északi-sarkon állhatott. Nos, valóban ez az egyik
lehetőség, de nem az egyetlen. Az Északi-sarktól minden délre van, így ha a medve az
Északi-sarkon áll, és a tőle 100 yarddal délre levő ember 100 yardot megy keletre, akkor észak
felé fordulva ismét az Északi-sark lesz előtte. De mint mondtam, nem ez az egyetlen
megoldás. Valójában végtelen sok megoldás van. Lehetséges pl., hogy az ember egy olyan
szélességi körön áll, közel a Déli-sarkhoz, aminek a kerülete éppen 100 yard, és a medve 100
yarddal északra áll tőle. Ekkor ha az ember 100 yardot megy kelet felé, akkor a kör mentén
pontosan oda ér vissza, ahonnan elindult. Ez tehát egy második megoldás. De folytathatjuk: ha
az ember - valamivel közelebb a Déli-sarkhoz - olyan szélességi körön áll, aminek a kerülete 50
yard, akkor amíg 100 yardot megy keletre, éppen kétszer halad végig a kör kerületén és
viszszatér oda, ahonnan indult. Ha még közelebb állna a Déli-sarkhoz, egy olyan szélességi
körön, aminek a kerülete harmada a 100 yardnak, a körön háromszor végigsétálva érne vissza
a kiindulási helyre. És így tovább, minden pozitív n egészre. Tehát valóban végtelen sok olyan
hely van a Földön, ami kielégíti az adott feltételeket.
Mindegyik megoldásban a medve eléggé közel van az Északi vagj I vli-sarkhoz, tehát
jegesmedve*. Természetesen fennáll az a va l ó IXÍnűtlen lehetőség, hogy egy tréfás kedvű
ember odavisz egy barnái n á l vét az Északi-sarkra, csak hogy bosszantsa a feladat szerzőjét.
15. A válasz: egy negyed dolláros és egy nickel. Egyikük (nevezetesen a negyed dolláros) nem
nickel.
16. Hogyan vehetne feleségül egy halott ember akárkit is?
17. Apró termetű volt, így nem érte el a huszonötödik emelet gombját. Egyszer egy ismerősöm
(aki nyilvánvalóan nem túl jó vicc-mesélő)
egy összejövetelen elmesélte ezt a viccet. így kezdte: „Egy harmincemeletes ház
huszonötödik emeletén lakott egy törpe..."
18. A Nap történetesen keleten kel.
19. Nyilvánvaló, hogy a két vonat egyforma messze van Bostontól, amikor találkoznak.
20. A kakasok nem tojnak.
21. Tizenkilenc.
22. Nincs különbség; másfél óra az ugyanannyi, mint kilencven perc.
23. Aligha kívánhatja bárki is a túlélők eltemetését!
24. A sebész Arthur Smith anyja volt.
25. Sajnos már nem emlékszem pontosan a könyv címére, de ne aggódjanak. Biztos vagyok
benne, hogy előbb vagy utóbb eszembe jut.
* An n a k p ersz e n em t ű i n a g y a va l ó sz í n ű ség e, h o g y a D él i -sa rk kö rn yékén j eg esm ed vével t a l á l ko z z u n k, h i sz en a j eg esm ed vékn ek a z Ész a ki -sa rk a t erm ész et es kö rn yez et ü k. (A
f o rd í t ó .)
3. Lovagok és lókötők
A. A LOVAGOK ÉS LÓKÖT ŐK SZIGET E
Rejtvények hosszú sora szól egy szigetről, amelynek bizonyos lakói, a „lovagok", mindig igazat
mondanak, míg a többiek, a „lókötők", mindig hazudnak. Feltesszük, hogy a sziget minden
lakója vagy lovag, vagy lókötő. Egy jól ismert rejtvénnyel fogom kezdeni, majd saját variációim
következnek ugyanerre a témára.
26. Ebben a régi feladatban három lakos - A, B és C - együtt álldogál egy kertben. Egy arra járó
idegen megkérdezi A-t: „Ön lovag vagy lókötő?" Ő válaszol, de olyan érthetetlenül, hogy az
idegen nem tudja kivenni, mit is mondott. Megkérdezi B-t: „Mit mondott A?" B válasza: „A azt
mondta, hogy ő lókötő". Ekkor közbeszól C, a harmadik ember: „Ne higgyen B-nek, hazudik!"
A kérdés az, hogy miféle B, ill. C?
27. Amikor először találkoztam az előbbi feladattal, rögtön feltűnt, hogy C-nek semmiféle
lényeges szerepe nincs, ő csak afféle töltelék. Ugyanis ahogy B megszólal, rögtön tudjuk - C
nyilatkozata nélkül is -, hogy hazudik (1. a megoldást). A feladat következő változata ezt a
vonást szünteti meg.
Tegyük fel, hogy az idegen ahelyett, hogy azt kérdezné A-tól, hogy miféle, ezt kérdezi tőle:
„Hány lovag van önök között?" O ismét érthetetlenül válaszol. Ekkor az idegen megkérdezi B-
t: „Mit mondott A?" B válasza: „Azt mondta, hogy egy lovag van köztünk". Ekkor szól közbe C:
„Ne higgyen B-nek, hazudik!"
Most miféle B, ill. C?
28. Ennek a feladatnak csak két szereplője van, A és B. Mindkettőjük - egymástól függetlenül -
vagy lovag, vagy lókötő. A a következőt állítja: „Legalább egyikünk lókötő".
Miféle A, ill. B?
29. Tegyük fel, hogy A ezt mondja: „Lókötő vagyok, vagy B lovag Miiéle A, ill. B?
30. Tegyük fel, hogy A ezt mondja: „Lókötő vagyok, vagy kettő meg kettő az öt". Mire
következtetne ebből?
31. Megint három szereplőnk van, A, B és C, mindegyikük - egymástól függetlenül - vagy lovag,
vagy lókötő. A és B a következőket állítja:
A: Mindnyájan lókötők vagyunk. B: Pontosan egy lovag van köztünk. Miféle A, B és C?
32. Tegyük fel, hogy a fentiek helyett A és B a következőket mondja: A: Mindnyájan lókötők
vagyunk.
B: Pontosan egy lókötő van köztünk.
Megtudhatjuk ebből, hogy B miféle? És hogy C miféle?
33. Tegyük fel, hogy A ezt mondja: „Én lókötő vagyok, de B nem az". Miféle A, ill. B?
34. Megint három szereplőnk van, A, B és C, mindegyikük - egymástól függetlenül - vagy lovag,
vagy lókötő. Két embert egyforma típusúnak mondunk, ha vagy mindketten lovagok, vagy
mindketten lókötők. A és B a következőket állítják:
A: B lókötő.
B: A és C egyforma típusú. Miféle C?
35. Megint hárman vannak, A, B és C. A ezt mondja: „B és C egyforma típusú". Valaki
megkérdezi C-től: „Egyforma típusú A és B?"
Mit válaszol C?
36. Saját kalandom. Most egy szokatlan rejtvény következik, ráadásul a való életből.
Egyszer, amikor ellátogattam a lovagok és lókötők szigetére, találkoztam két lakossal, akik egy
fa alatt heverésztek. Megkérdeztem egyiküket: „Lovag valamelyikük?" Ő válaszolt, és én
tudtam, hogy mi a helyes válasz kérdésemre.
Miféle volt az az ember, akit megkérdeztem, lovag vagy lókötő? És a másik? Biztosíthatom
Önöket, hogy elegendő információt adtam.a feladat megoldásához.
37. Tegyük fel, hogy Ön látogat el a lovagok és lókötők szigetére. Találkozik két lakossal, akik
lustán heverésznek a napon. Megkérdezi egyiküktől, hogy a másik lovag-e. Kap valamilyen
(igen-nem) választ. Ekkor megkérdezi a másiktól, hogy lovag-e az első. Kap valamilyen (igen-
nem) választ.
Szükségszerűen ugyanaz-e a két válasz?
38. Edward vagy Edwin? Ezúttal csak egy lakossal találkozik, aki lustán hasal a napon. Ön
tudja, hogy az illető keresztneve vagy Edwin, vagy Edward, de nem emlékszik, hogy melyik.
Ezért megkérdezi tőle a nevét, mire ő azt válaszolja, hogy „Edward".
Mi az illető keresztneve?
B. LOVAGOK, LÓKÖT ŐK ÉS NORMÁLISAK
Ugyanilyen érdekes az a feladattípus, amelynek szereplői háromfélék lehetnek: lovagok, akik
mindig igazat mondanak, lókötők, akik mindig hazudnak és normális emberek, akik hol
hazudnak, hol igazat mondanak. Következő néhány rejtvényem lovagokról, lókötőkről és
normálisakról szól.
39. Adott három ember, A, B és C. Közülük az egyik lovag, a másik lókötő, a harmadik pedig
normális (nem feltétlenül ebben a sorrendben). A következőket állítják:
A: Normális vagyok. B: Ez igaz.
C: Nem vagyok normális. Miféle A, B és C?
40. Egy szokatlanabb változat: Két ember, A és B, mindkettő -egymástól függetlenül - vagy
lovag, vagy lókötő, vagy normális, és a következőket állítja:
A: B lovag.
B: A nem lovag.
Bizonyítandó, hogy legalább egyikük igazat mond, de nem lovag.
41. Ezúttal A és B a következőket mondja A: B lovag.
B: A lókötő.
Bizonyítandó, hogy vagy egyikük igazat mond, de nem lovag, vagy \ ikük hazudik, de nem
lókötő.
42. Társadalmi oszt ályok. A lovagok, lókötők és normálisak szigetén a lókötőket tartják az
alsóbb, a normálisakat a közép-, a lovagokat a felsőbb osztálynak.
Különösen kedvelem a következő feladatot: Adott két ember, A és
B, mindkettőjük - egymástól függetlenül - vagy lovag, vagy lókötő, vagy normális. A
következőket állítják:
A: Alacsonyabb osztálybeli vagyok, mint B. B: Ez nem igaz!
Megtudhatjuk ebből A vagy B osztályát? Megtudhatjuk valamelyik állításról, hogy igaz vagy
hamis?
43. Adott három ember, A, B és C, közülük az egyik lovag, a másik lókötő, a harmadik normális
(nem feltétlenül ebben a sorrendben). A és B a következőket állítja:
A: B magasabb osztályból való, mint C. B: C magasabb osztályból való, mint A.
Ekkor megkérdezik C-től: „Ki magasabb osztálybeli, A vagy B? Mit válaszol C?
C. BAHAVA SZIGET EK
Bahava szigetén női egyenjogúság van, így a nők is lovagok, lókötők vagy normálisak. A
sziget valamelyik régi uralkodója egyszer egy szeszélyes pillanatában azt a különös törvényt
hozta, hogy lovag csak lókötővel, lókötő pedig csak lovaggal házasodhat össze. (Emiatt
persze normális csak normálissal kelhet egybe.) így bármelyik házaspárban vagy mindketten
normálisak, vagy egyikük lovag, másikuk lókötő. Akövetkező három történet Bahava szigetén
játszódik.
44. Először egy házaspárral, Mr. és Mrs. A-val van dolgunk. A következőket állítják:
Mr. A: A feleségem nem normális. Mrs. A: A férjem nem normális. Miféle Mr., ül. Mrs. A?
45. Tegyük fel, hogy a fentiek helyett ezt mondják:
Mr. A: A feleségem normális. Mrs. A: A férjem normális. Más lenne a válasz?
46. Ebben a feladatban két bahavai házaspár szerepel, Mr. és Mrs. A, továbbá Mr. és Mrs. B.
Mikor megkérdezik őket, hárman közülük a következőket vallják: Mr. A: Mr. B lovag.
Mrs. A: A férjemnek igaza van, Mr. B lovag.
Mrs. B: Ez igaz, a férjem tényleg lovag.
Miféle a négy ember, és az állítások közül melyek igazak?
MEGOIDÁSOK
26. Lehetetlen, hogy akár lovag, akár lókötő azt mondja, hogy „Lókötő vagyok", mert egy lovag
nem hazudhatja, hogy lókötő, lókötő meg nem mondhatja meg az igazat, miszerint ő lókötő.
Tehát A semmiképpen nem mondhatta, hogy ő lókötő, vagyis B hazudott, amikor azt mondta,
hogy A lókötőnek vallotta magát. így B lókötő. Mivel C azt mondta, hogy B hazudik, és B
tényleg hazudott, így C igazat mondott, tehát ő lovag. B tehát lókötő, C pedig lovag. (Azt,
hogy A miféle, nem tudhatjuk.)
27. A válasz ugyanaz, mint az előbb, de az indoklás kicsit más.
Az első észrevételünk az, hogy B és C csak ellentétes típusú lehet, mivel C ellentmondott B-
nek. így kettőjük közül az egyik lovag, a másik lókötő. Ha A lovag lenne, akkor két lovag lenne
köztük, és A nem hazudhatta volna azt, hogy csak egyikük lovag. Másrészt, ha A lókötő, akkor
igaz, hogy pontosan egy lovag van köztük, de ekkor A, lévén lókötő, nem mondhatott volna
igazat. Tehát A nem mondhatta azt, hogy egy lovag van köztük, így B lókötő, C pedig lovag.
28. Tegyük fel, hogy A lókötő. Ekkor a „Legalább egyikünk lókötő" állítás hamis (mivel a lókötők
hazudnak), tehát mindketten lovagok. Ha tehát A lókötő lenne, akkor lovagnak kellene lennie,
ami lehetetlen. Tehát A nem lókötő, hanem lovag. Emiatt állítása igaz, így legalább az egyikük
tényleg lókötő. Mivel A lovag, csak B lehet a lókötő. Tehát A lovag, B lókötő.
29. Ez a feladat a logikai diszjunkció műveletével ismertet meg minket. 30 • S z ó ra ko z t a t ó l o g i ka
Ha adott kél tetszőleges állítás,/? és q, akkor a „p vagy q" állít ás azt jelent i, hogy p és q
közül legalább az egyik (és lehet, hogy m i n d ket t ő ) Ha a „p vagy q" állítás hamis, akkor p és q
mindketten hamisak. Hl pl. azt mondanám, hogy „Esik az eső, vagy havazik", akkor ha
állításom nem igaz, nem igaz sem az, hogy esik az eső, sem az, hogy fuva/ik.
A logikában így használjuk a „vagy"-ot, és így fogjuk használni ebben a könyvben is. A
hétköznapi életben néha ugyanígy használjuk I megengedve, hogy mindkét lehetőség
teljesüjön), néha pedig az ún. „kizáró" értelemben, ami azt jelenti, hogy az egyik feltétel teljesül,
a másik nem. Példa a kizáró vágyra, ha azt mondom, hogy „Vagy Bettyt veszem feleségül,
vagy Jane-t". A két lehetőség kölcsönösen kizárja egymást, hiszen nem vehetem feleségül
mindkét lányt. Másfelől, ha egy Főiskola tanrendje előírja, hogy egy elsőévesnek hallgatnia kell
vagy egy év matematikát, vagy egy év idegen nyelvet, akkor nyilván nem akarják kizárni azt,
aki mindkettőt hallgatja! Ez a „megengedő" c\ telmű „vagy", és mi végig ezt fogjuk használni.
Egy másik fontos tulajdonsága a diszjunkciónak („megengedő vagy"-nak) a következő:
Tekintsük a „p vagy q" állítást, és tegyük fel, h o g y igaz! Ekkor ha p hamis, g-nak igaznak kell
lennie (mivel legalább egyikük igaz, ha p hamis, csak q lehet az igaz). Tegyük fel pl., h o g y igaz,
hogy „Esik az eső vagy havazik" de nem igaz, hogy esik! Ekkor igaznak kell lennie annak,
hogy havazik.
A továbbiakban a diszjunkció fenti tulajdonságait fogjuk kihasználni. A diszjunktív kijelentést
tett: „Lókötő vagyok, vagy B lovag". Tegyük fel, hogy A lókötő. Ekkor a fenti állítás hamis. Ezek
szerint az sem igaz, hogy A lókötő, és az sem, hogy B lovag. Vagyis ha A lókötő lenne, abból
az következne, hogy nem lókötő, ami ellentmondás. Tehát A csak lovag lehet.
Megállapítottuk, hogy A lovag. Ekkor állítása igaz, azaz a következő két lehetőség közül
legalább az egyik teljesül: 1. A lókötő; 2. B lovag. Mivel az 1. lehetőség hamis (hiszen A lovag), a
2. lehetőség teljesül, azaz B lovag. Tehát A és B mindketten lovagok.
30. Az egyetlen levonható következtetés az, hogy a feladat szerzőjenem lovag. Az igazság
az, hogy sem lovag, sem lókötő nem tehet ilyen kijelentést. Ha A lovag lenne, akkor az az
állítás, hogy „A lókötő, vagy
kettő meg kettő az öt", hamis lenne, hiszen A nem lókötő, és kettő meg kettő sem öt. így A
lovag létére hamisat állít ana, ami lehetetlen. Másrészt ha A lókötő lenne, akkor az az állítás,
hogy „A lóköt ő, vagy kettő meg kettő az öt", igaz lenne, mivel az első fele, miszerint A
lókötő, igaz. így A, aki lókötő, igazat állítana, ami ugyanúgy lehetetlen.
Tehát a feladat feltételei ellentmondásosak (éppúgy, mint a feltartóztathatatlan ágyúgolyó és
a mozdíthatatlan oszlop esetében). Vagyis én, a feladat szerzője vagy tévedtem, vagy
hazudtam. Arról biztosíthatom önöket, hogy nem tévedtem, ebből következik, hogy nem
vagyok lovag.
A teljesség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy életem során legalább egyszer igazat is
mondtam már, így lókötő sem vagyok.
31 • Először is A-nak lókötőnek kell lennie, mert ha lovag volna, akkor igaz lenne, hogy
mindhárman lókötők, így A is lókötő lenne. Vagyis ha A lovag lenne, akkor lókötő lenne, ami
lehetetlen. Tehát A lókötő. Ekkor állítása hamis, így legalább egy lovag van köztük.
Tegyük fel, hogy B lókötő. Ekkor A és B mindketten lókötők, így C lovag (mivel legalább egyikük
lovag). Ez azt jelentené, hogy pontosan egy lovag van köztük, vagyis B állítása igaz. Ebből arra
a lehetetlen eredményre jutunk, hogy egy lókötő igazat mondott. Emiatt B-nek lovagnak kell
lennie.
Most már tudjuk, hogy A lókötő és B lovag. Mivel B lovag, állítása igaz, így pontosan egy lovag
van köztük. Ez a lovag csak B lehet, ezért C-nek lókötőnek kell lennie. Tehát a válasz az, hogy
A lókötő, B lovag, C lókötő.
32. Azt nem tudjuk eldönteni, hogy B miféle, de bizonyítani tudjuk, hogy C lovag.
Először is - ugyanolyan okokból, mint az előző feladatban - A-nak lókötőnek kell lennie. így
legalább egy lovag megint van közöttük. Most B vagy lovag, vagy lókötő. Tegyük fel, hogy
lovag! Ekkor igaz, hogy pontosan egy lókötő van köztük. Ez az egyetlen lókötő csak A lehet,
így C lovag. Vagyis ha B lovag, akkor C is az. Ha viszont B lókötő, C akkor is csak lovag lehet,
mivel (mint láttuk) nem lehetnek mindhárman lókötők. Szóval C mindenképpen lovag.
33. Először is A nem lehet lovag, mert ekkor állítása igaz lenne, ami i lókötőnek kellene lennie.
Tehát Alókötő. Ekkor állítása h a m i s 111 í v lenne, akkor A állítása igaz lenne. így B is lókötő. Tehát
A és i iiulketten lókötők.
34. legyük fel, hogy A lovag! Ekkor állítása, miszerint B lókötő, igaz, i s B tényleg lókötő. Emiatt
B állítása, hogy A és C egyforma típusú,
11. 11111 s, így A és C különböző típusú. Vagyis C-nek lókötőnek kell lennie (RÜvel A lovag). Tehát

ha A lovag, akkor C lókötő.

I la viszont A lókötő, akkor állítása, miszerint B lókötő, hamis, így H lovag. Emiatt B állítása,
hogy A és C egyforma típusú, igaz. így C lókötő (mivel A az).
Megmutattuk, hogy függetlenül attól, hogy A lovag vagy lókötő, C mindenképpen lókötő. Tehát
C lókötő.
35. Attól tartok, hogy ezt a feladatot csak esetszétválasztással lehet megoldani.
Első eset: A lovag. Ekkor B és C tényleg egyforma típusú. Ha C lovag, akkor B is lovag, így
egyforma típusú A-val. Ekkor C válasza, mivel igazat kell mondania, „igen". Ha C lókötő akkor B
is lókötő (mivel egyforma típusú C-vel), így más típusú, mint A. Ekkor C, mivel lókötő, hazudik,
ezért válasza „igen".
Második eset: A lókötő. Ekkor B és C különböző típusú. Ha C lovag, akkor B lókötő, tehát
egyforma típusú A-val. így C, mivel lovag, „igen"-t válaszol. Ha C lókötő, akkor B (mivel más
típusú, mint C) lovag, vagyis más típusú, mint A. Ekkor C, lévén lókötő, nem mondhatja meg az
igazat, miszerint A és B különböző típusú, így válasza „igen".
Tehát C válasza mindkét esetben „igen".
36. Ahhoz, hogy megoldjuk ezt a feladatot, ki kell használnunk, hogy miután megkaptam a
választ, én már tudtam a helyes választ kérdésemre.
Tegyük fel, hogy a válaszoló - nevezzük A-nak - „igen"-t mondott. Tudhattam-e ebből, hogy
legalább az egyikük lovag? Természetesen nem. Ugyanis lehetséges lett volna, hogy A lovag,
és akkor igaz válasz volt az „igen" (ami tényleg igaz lett volna, hiszen legalább egyikük -
nevezetesen A - lovag volt), de az is lehetséges lett volna, hogy mindketten lókötők, amikor is
A hazug válasza lett volna az „igen" (ami tényleg hazugság, hiszen egyikük sem volt lovag).
Szóval
ha A „igen"-t válaszolt volna, akkor nem tudhattam volna semmit. De mint mondtam, A válasza
után tudtam a választ. Tehát A csak „nemzet válaszolhatott.
Most már könnyen láthatja az Olvasó, hogy miféle lehetett A és a másik - akit nevezzünk B-
nek -: ha A lovag lett volna, akkor nem lett volna igaz „nem" válasza, így A lókötő. Mivel „nem"
válasza hamis, van köztük legalább egy lovag. Tehát A lókötő, B lovag.
37. Igen, az. Ha mindketten lovagok, akkor mindketten igen-t válaszolnak. Ha mindketten
lókötők, akkor megint csak mindketten „igen"-t válaszolnak. Ha egyikük lovag, másikuk lókötő,
akkor a lovag is és a lókötő is „nem"-et válaszol.
38. Úgy érzem, jogom van időnként egy kis tréfára. A feladat kulcsa, hogy azt mondtam, hogy
az ember lustán hasal a napon. Vagyis az illető hasal a napon. Vagyis hasal*, azaz nem
feltétlenül mond igazat, tehát lókötő. Ebből következik, hogy a neve Edwin.
39. Először is A nem lehet lovag, mert egy lovag semmiképp sem mondhatja, hogy ő normális.
így A vagy lókötő, vagy normális. Tegyük fel, hogy A normális! Ekkor B állítása igaz lenne, így B
vagy lovag, vagy normális. De B nem lehet normális (mivel A az), ezért B lovag. Ebből
következik, hogy C lókötő. De lókötő nem mondhatja, hogy ő nem normális (mivel egy lókötő
tényleg nem normális), így ellentmondásrajutottunk. Tehát A nem lehet normális. Emiatt A
lókötő. Ekkor B állítása hamis, így B-nek normálisnak kell lennie (lókötő nem lehet, mert A az).
Tehát A a lókötő, B a normális, így C a lovag.
*

-> 40. A feladat érdekessége az, hogy nem tudhatjuk, hogy A az, aki igazat mond, de nem
lovag, vagy B az, aki igazat mond, de nem lovag, csak azt tudjuk bizonyítani, hogy legalább
egyikük ilyen tulajdonságú.
A vagy igazat mond, vagy nem. Be fogjuk bizonyítani, hogy: 1. Ha igen, akkor A igazat mond,
de nem lovag; 2. Ha nem, akkor B igazat mond, de nem lovag.
1. Tegyük fel, hogy A igazat mond! Ekkor B tényleg lovag. Emiatt
B igazat mond, így A nem lovag. Vagyis ha A igazat mond, akkor ő az, aki igazat mond, de nem
lovag.
2. Tegyük fel, hogy A nem mond igazat! Ekkor B nem lovag. De B igazat mond, mivel A nem
lehet lovag (hiszen A nem mond igazat), így ebben az esetben B igazat mond, de nem lovag.
41. Megmutatjuk, hogy ha B igazat mond, akkor ő nem lovag, és ha nem mond igazat, akkor A
hazudik, de nem lókötő.
1. Tegyük fel, hogy B igazat mond! Ekkor A lókötő, aki természetesen nem mond igazat, ezért
B nem lovag. így ebben az esetben B igazat mond, de nem lovag.
2. Tegyük fel, hogy B nem mond igazat! Ekkor A igazából nem lókötő. De A természetesen
hazudik B-ről, mivel B nem lovag, ha egyszer nem mond igazat. így ebben az esetben A
hazudik, de nem lókötő.
42. Először is A nem lehet lovag, mert nem lehet igaz, hogy egy lovag alacsonyabb osztálybeli
legyen akárkinél is. Tegyük fel, hogy A lókötő. Ekkor állítása hamis, így nem alacsonyabb
osztálybeli, mint B. Ekkor B is lókötő (mivel ha nem az volna, akkor A alacsonyabb osztálybeli
lenne, mint B). Vagyis ha A lókötő, akkor B is az. De ez lehetetlen, mert B ellentmond A-nak, és
két ellentmondó állítás közül nem lehet mindkettő hamis. így az a feltevés, hogy A lókötő,
ellentmondáshoz vezet, emiatt A nem lókötő. Tehát A normális.
És mi a helyzet B-vel? Nos, ha lovag lenne, akkor A (lévén normális) tényleg alacsonyabb
osztálybeli lenne, mint B, így A állítása igaz lenne, emiatt B állítása hamis, és arra a lehetetlen
eredményre jutnánk, hogy egy lovag hazudik. Tehát B nem lovag. Tegyük fel, hogy B lókötő.
Ekkor A állítása hamis, így B-é igaz, vagyis ekkor lenne egy lókötő, aki igazat mond. Emiatt B
lókötő sem lehet. Tehát normális.
A és B tehát mindketten normálisak; A állítása hamis, B állítása igaz. Ezzel minden kérdésre
válaszoltunk.
43. 7. lépés: Először megmutatjuk, hogy A állításából következik, hogy C nem lehet normális.
Ha A lovag, akkor B tényleg magasabb osztálybeli, mint C, így B-nek normálisnak, C-nek
lókötőnek kell lennie. Ebben az esetben tehát C nem normális. Tegyük fel, hogy A lókötő!
Ekkor B nem lehet magasabb osztálybeli, mint C, tehát B alacsonyabb osztálybeli, így B csak
normális, C pedig csak lovag lehet. Ezért ebben az esetben C megint csak nem normális. A
harmadik lehetőség, hogy A normális, de ebben az esetben C biztosan nem az (mivel A, B és C
közül csak egyik normális). Tehát C nem normális.
2. lépés: Hasonló okoskodással következik B állításából, hogy A nem normális. Tehát sem A,
sem C nem normális. Tehát B normális.
3. lépés: Mivel C nem normális, vagy lovag, vagy lókötő. Tegyük fel, hogy lovag. Ekkor A lókötő
(hiszen B normális), így B magasabb osztálybeli, mint A. Ekkor C, lévén lovag, igazat mond,
miszerint „B magasabb osztálybeli, mint A". Másrészt, tegyük fel, hogy C lókötő! Ekkor A csak
lovag lehet, így B nem magasabb osztálybeli, mint A. Ekkor C, lévén lókötő, hazudik, és ezt
mondja: „B magasabb osztálybeli, mint A". Vagyis függetlenül attól, hogy C lovag vagy lókötő,
azt válaszolja, hogy B magasabb osztálybeli, mint A.
44. Mr. A nem lehet lókötő, mert akkor a felesége lovag lenne, így nem lenne normális, vagyis
Mr. A állítása igaz lenne. Hasonlóan, Mrs. A sem lehet lókötő. Emiatt egyikük sem lehet lovag
(mert akkor házastársuk lókötő lenne), így mindketten normálisak (és mindketten hazudnak).
45. Most is ugyanaz a válasz. Miért?
46. Ki fog derülni, hogy mind a négyen normálisak, és mind a három állítás hazugság.
Először is Mrs. B-nek normálisnak kell lennie, mert ha lovag lenne, akkor a férje lókötő lenne, és
nem hazudhatna azt, hogy a férje lovag. Ha lókötő lenne, akkor a férje lovag lenne, de ekkor
nem mondana erről igazat. Emiatt Mrs. B normális. így Mr. B is normális. Ez azt jelenti, hogy Mr.
és Mrs. A mindketten hazudnak, tehát egyikük sem lovag, és mivel nem lehetnek mindketten
lókötők, mindketten normálisak.
4. Alice a feledékenység erdejében
A. AZ OROSZIÁN ÉS AZ EGYSZARVÚ
Mikor Alice belépett a Feledékenység Erdejébe, nem felejtett el mindent, csak bizonyos
dolgokat. Gyakran nem jutott eszébe a neve, és leggyakrabban azt felejtette el, hogy milyen
nap van. Az Oroszlán és az Egyszarvú súrűn látogatták az erdőt. Ezek ketten furcsa
teremtmények. Az Oroszlán minden hétfőn, kedden és szerdán hazudik, és a hét többi napján
igazat mond, az Egyszarvú pedig csütörtökön, pénteken és szombaton hazudik, és a hét többi
napján igazat mond.
47. Egy napon Alice összetalálkozott az Oroszlánnal és az Egyszarvúval, akik egy fa alatt
pihentek. A következőket állították:
Oroszlán: Tegnap hazudós napom volt. Egyszarvú: Tegnap nekem is hazudós napom volt.
Ebből a két állításból Alice (aki nagyon okos lány volt) meg tudta állapítani, hogy milyen nap
volt. Milyen nap volt?
48. Egy másik alkalommal Alice csak az Oroszlánnal találkozott. Az a következőket állította:
1. Tegnap hazudtam.
2. Holnaputánután megint hazudni fogok. Milyen nap volt?
49. A hét melyik napján lehetséges, hogy az Oroszlán a következő két kijelentést teszi:
1. Tegnap hazudtam.
2. Holnap megint hazudok.
50. A hét melyik napján lehetséges, hogy az Oroszlán a következő kijelentést teszi: „Tegnap
hazudtam, és holnap megint hazudni fogok". Vigyázat! A válasz nem ugyanaz, mint az előbb!
B. SUBIDAM ÉS SUBIDU
Egy hónapon át nem járt az Oroszlán és az Egyszarvú a Feledékenység Erdejében, valahol
máshol voltak. A koronáért mentek ölre.
Subidam és Subidu viszont sűrűn látogatták az erdőt. Egyikük olyan volt, mint az Oroszlán,
minden hétfőn, kedden és szerdán hazudott, a hét többi napján igazat mondott. Másikuk
olyan volt mint az Egyszarvú, csütörtökön, pénteken és szombaton hazudott, de a hét többi
napján igazat mondott. Csakhogy Alice nem tudta, hogy melyikük olyan, mint az Oroszlán, és
melyikük, mint az Egyszarvú. Hogy még rosszabb legyen a dolog, a testvérek annyira
hasonlítottak egymásra, hogy Alice meg sem tudta különböztetni őket (kivéve, ha hímzett
gallérjukat viselték, de ez ritkán fordult elő). Mindez nagyon zavarba ejtette szegény Alice-t.
íme Alice néhány kalandja Subidammal és Subiduval:
51. Egy napon Alice együtt találta a testvéreket, akik a következőket állították:
Egyik: Subidam vagyok. Másik: Subidu vagyok.
Igazából melyikük volt Subidam és melyikük Subidu?
52. Ugyanannak a hétnek egy másik napján a két testvér a következőket állította:
Egyik: Subidam vagyok.
Másik: Ha ez igaz, akkor én Subidu vagyok!
Melyikük melyik?
53. Egy másik alkalommal Alice összetalálkozott a testvérekkel, és megkérdezte egyiküket:
„Hazudsz vasárnaponként?" „Igen" - válaszolta az. Ekkor Alice feltette a másiknak is
ugyanezt a kérdést. Mit válaszolt az?
54. Egy másik alkalommal a testvérek a következőket állították: Egyik: 1. Szombaton
hazudok.
2. Vasárnap hazudok. Másik: Holnap hazudni fogok. Milyen nap volt?
55. Egyik nap Alice csak az egyik testvérrel találkozott. Az a következőt állította: „Ma
hazudok, és Subidu vagyok".
Melyikük volt?
56. Tegyük fel, hogy a fentiek helyett ezt mondta: „Ma hazudok, vagy Subidu vagyok".
Megtudhatjuk-e ebből, hogy melyikük volt?
57. Egyik nap Alice mindkettőjükkel találkozott. A következőket állították:
Egyik: Ha Subidam vagyok, akkor ő Subidu.
Másik: Ha ő Subidu, akkor én Subidam vagyok.
Megtudhatjuk ebből, hogy melyikük melyik, és hogy milyen nap volt?
58. Megoldódot t a rejt ély! E nevezetes alkalommal Alice három nagy rejtélyt oldott meg.
Összetalálkozott a két testvérrel, akik vigyorogva álltak egy fa alatt. Alice remélte, hogy most
majd rá fog jönni három dologra: 1. milyen nap van; 2. kettőjük közül melyik Subidam; 3. vajon
Subidam az Oroszlánra vagy az Egyszarvúra hasonlít-e hazudo-zási szokásában (az az
igazság, hogy ezt már régóta szerette volna tudni).
A két testvér a következőket állította:
Egyik: Ma nincs vasárnap.
Másik: Pontosabban hétfő van.
Egyik: Holnap Subidunak hazudós napja lesz.
Másik: Az Oroszlán tegnap hazudott.
Alice tapsikolt örömében. A rejtély ezennel teljesen megoldódott. Mi a megoldás?
C. KIÉ A CSÖRGŐ?
Subidam és Subidu Egy órjás varjú szállt le épp, jól összeverekedtek, fekete, mint a kátrány,
mert Subidam szólt: „Subidu, s a két hős feledte pőrét, szép csörgőm tönkretetted!" ijesztő
szárnya láttán.*
„Nagyszerű" - kiáltott fel egyik nap diadalmasan a Fehér Király -,
R ég i a n g o l g yerm ekvers. T ó t f a l u si I st vá n f o rd í t á sa .

„megtaláltam a csörgőt, és megcsinált at t am. Nem ágy néz ki, mint egy új?"
„Igen, tényleg" - válaszolta elismerően Alice „olyan újnak látszik, mintha ma csinálták volna.
Még egy kisbaba sem tudná megmondani, hogy mi a különbség".
„Hogy érted azt, hogy még egy kisbaba sem?" - mordult rá szigorúan a Fehér Király. - „Ez nem
túl logikus. Egy kisbaba persze hogy nem tudja elmondani, hogy mi a különbség, egy kisbabától
aligha várhatunk ilyesmit!"
„Azt kellett volna mondanod" - folytatta a Király valamivel barátságosabban -, „hogy még egy
felnőtt sem tudná megmondani, hogy mi a különbség, még a világ legnagyobb
csörgőszakértője sem".
„Akárhogyis" - tette hozzá a Király -, „vegyük úgy, hogy ezt mondtad. A fontos az, hogy
visszaadjuk a csörgőt jogos tulajdonosának. Megtennéd ezt nekem?"
„Ki a jogos tulajdonos?" kérdezte Alice.
„Ezt igazán nem kellett volna megkérdezned!" válaszolta türelmetlenül a Király. „Miért nem?" -
érdeklődött Alice.
„Mert egész világosan benne van a versben - amit biztosan ismersz -, hogy Subidam azt
mondja, hogy Subidu tönkretette szép csörgőjét, vagyis a csörgő természetesen Subidamé!"
„Nem szükségképpen" - válaszolta Alice, aki egy kissé kötekedő hangulatban volt -, „bár jól
ismerem a verset és hiszek neki".
„Akkor mi a baj?" - kiáltotta a Király, még tanácstalanabbul, mint eddig.
„Nagyon egyszerű" - magyarázta Alice. „Elfogadom, hogy amit a vers mond, az igaz. Vagyis
Subidam tényleg azt mondta, hogy Subidu tönkretette a csörgőjét. De az, hogy Subidam ezt
mondta, még nem jelenti azt, hogy feltétlenül igaz is. Lehet, hogy Subidam ezt valamelyik
hazudós napján mondta. Igazából, ahogy én látom, lehet, hogy épp az ellenkezője az igaz, és
akkor Subidam volt az, aki tönkretette Subidu szép csörgőjét".
„O, kedvesem" — válaszolta a Király vigasztalhatatlant -, „ez sosem jutott volna eszembe.
Hiábavaló volt minden jó szándékom".
Szegény Király olyan elkeseredettnek látszott, hogy Alice azt hitte, mindjárt sírva fakad.
„Semmi baj" - mondt a Alice olyan biztatóan, ahogy csak tudta. - „Bízza csak rám a csörgőt ,
majd én megpróbálom kideríteni, hogy ki a valódi tulajdonos. Va n már némi tapasztalatom az
itteni hazugokkal és igazmondókkal, es kezdem kiismerni a fortélyát, hogyan kell bánni velük".
„Bárcsak így lenne!" - mondta a Király b á n a to s a n .
Most pedig elmesélem Alice kalandjait a csörgővel.
59. Fogta a csörgőt, és elindult a Feledékenység Erdejébe, remélve, hogy legalább az egyik
testvért ott találja. Legnagyobb örömére egyszer csak rábukkant mindkettőjükre, egy fa alatt
vigyorogtak. Odament egyikükhöz, és szigorúan így szólt: „Tudni akarom az igazat! Kié a
csörgő?" „Subidué" - válaszolt az illető. Alice gondolkodott egy kicsit, majd a másikhoz fordult:
„Te ki vagy?" „Subidu" - válaszolta az.
Alice nem emlékezett arra, hogy milyen nap van, de abban biztos volt, hogy nem vasárnap.
Kinek adja Alice a csörgőt?
60. Alice visszaszolgáltatta a csörgőt jogos tulajdonosának, amit néhány nappal később a
másik testvér ismét eltört. Ezúttal nem szállt arra a fekete varjú, hogy megijessze a
testvéreket, így azok egymásnak estek, ütötték, verték egymást. Alice felkapta a törött
csörgőt, és amilyen gyorsan csak tudott, kiszaladt az erdőből.
Valamivel később újra találkozott a Fehér Királlyal, és mindent elmesélt neki.
„Nagyon érdekes" - mondta a Király. „Különösen az, hogy bár tudtad, hogy kinek add oda a
csörgőt, azt még mindig nem tudjuk, hogy Subidamé vagy Subidué".
„így igaz" - válaszolta Alice -, „de most mit tegyek?"
„Semmi baj" - mondta a Király -, „könnyen meg tudom csináltatni megint".
Betartva szavát, a Fehér Király tökéletesen megjavíttatta a csörgőt, és néhány nap múlva
odaadta Alice-nek. Alice kissé félve ment az erdőbe, tartva attól, hogy a csata még folyik, de a
testvérek ideiglenes fegyverszünetet kötöttek. Alice csak az egyikükkel találkozott, aki
kimerülten hevert egy fa alatt. Alice odament hozzá, és megkérdezte: „Tulajdonképpen kié a
csörgő?" „A csörgő igazi tulajdonosa ma hazudik" - hangzott a rejtélyes válasz.
Mi az esélye annak, hogy ő a tulajdonos?
61. Néhány nappal később Alice megint csak az egyik testvérrel találkozott, aki egy fa alatt
heverészett. Ugyanazt kérdezte mint a múltkor, és a válasz most így hangzott: „A csörgő
tulajdonosa ma igazat mond".
Alice ezen eltűnődött, szerette volna tudni, mi az esélye annak, hogy a csörgő azé, akivel
beszélt.
„Tudom, min gondolkodsz" - mondta Dingidungi, aki véletlenül a közelben állt -, *,és az esély
pontosan tizenhárom tizennégyed!"
Hogyan jött rá Dingidungi erre a számra?
62. Ezúttal Alice együtt találta a testvéreket. Megkérdezte egyiküket: „Tied ez a csörgő?"
„Igen" - válaszolta az. Ekkor Alice megkérdezte a másikat: „Tied ez a csörgő?" Az válaszolt,
mire Alice odaadta valamelyiküknek a csörgőt.
Az elsőnek vagy a másodiknak adta oda Alice a csörgőt?
D. GRUFFACSÓR MESÉI
Alice legfurcsább kalandja a Subi testvérekkel a következő volt: Egyik nap Dingidungi
összetalálkozott Alice-szel, és ezt mondta: „Gyermekem, szeretnék neked elmondani egy
nagy titkot. A legtöbben nem tudják, de Subidunak és Subidamnak van még egy testvére,
akinek neve Subidi. Távoli vidéken él, de alkalmanként idelátogat. Pontosan annyira hasonlít
Subidura és Subidamra, mint amennyire Subidu és Subidam hasonlít egymásra".
Ez a hír rettenetesen összezavarta Alice-t. Egyrészt, mert az a lehetőség, hogy tényleg van
egy harmadik testvér, azt jelenthette, hogy minden eddigi következtetése helytelen volt, és
lehet, hogy nem találta ki, hogy milyen nap volt, amikor ő azt hitte, hogy igen. De ami ennél is
fontosabb, lehet, hogy egyáltalán nem a jogos tulajdonosnak adta vissza a csörgőt.
fontosabb, lehet, hogy egyáltalán nem a jogos tulajdonosnak adta vissza a csörgőt.
Alice mélyen elmerült e kellemetlen gondolatokban.Végül feltett Dingidunginak egy okos
kérdést: „Milyen napokon hazudik Subidi?" „Subidi mindig hazudik" - válaszolta Dingidungi.
Alice elsétált, magában tűnődve:„Lehet, hogy az egészet csak
Dingidungi találta ki" - gondolta. „Nagyon gyanúsan hangzik." Mégsem hagyta nyugodni az a
gondolat, hogy igaz is lehet.
Négy különböző beszámolóm van arról, hogy ezután mi történt, és el is mondom mindegyiket.
Arra kérem az Olvasót, hogy két dolgot mindenképpen higgyen el: 1. Ha tényleg van egy
Subidamtól és Subi-dutól különböző egyén, aki látszat i a megkülönböztethetetlen tőlük, akkor
azt tényleg Subidinek hívják; 2 ha ilyen egyén létezik, akkor az tényleg mindig hazudik.
Megjegyezaiém, hogy a második feltétel nem feltétlenül szükséges a következő rejtvény
megoldásához, de az utána következőhöz igen.
63. Első vált ozat . Alice egyedül t alált a az egyik testvért az erdőben, aki legalábbis úgy
nézett ki, mintha Subidam vagy Subidu lenne. Alice elmesélte neki Dingidungi történetét, majd
megkérdezte: „Ki vagy te valójában?" „Subidu vagy Subidam vagyok, és ma hazudós napom
van" válaszolta az rejtélyesen.
Akérdés az, hogy vajon tényleg létezik Subidi, vagy csak Dingidungi találta ki?
64. Második vált ozat . Ebben a változatban Alice mindkét testvérrel találkozott (legalábbis
úgy néztek ki). Megkérdezte az egyiket: „Ki vagy te valójában?" A következő választ kapta:
Egyik: Subidi vagyok. Másik: Igen, őaz! Ön mire jut ebből?
65. Harmadik vált ozat . Ebben a változatban Alice csak egyikükkel találkozott. Az a
következőt állította: „Ma hazudós napom van". Ön mire jut ebből?
66. Negyedik vált özet . Ebben a változatban Alice mindkét testvérrel találkozott (legalábbis
úgy néztek ki), egy hétköznapon. Megkérdezte: „Tényleg létezik Subidi?" A következő választ
kapta:
Egyik: Subidi létezik. Másik: Létezem. Ön mire jut ebből?
Epilógus. Nos, vajon mi az igazság, létezik Subidi vagy nem? Négy ellentmondó változatot
mondtam el arról, hogy mi is történt. De honnan a négy változat? Őszintén szólva, nem
magam találtam ki ezeket a történeteket, személyesen Gruffacsórtól hallottam mindegyiket.
Az Alice és Dingidungi közötti beszélgetés valóban megtörtént, ezt maga Alice mesélte
nekem, és Alice mindig igazat mond. De a négy változatot arról, ami ezután volt, mind
Gruffacsór mondta el. Tudom, hogy Gruf-facsór ugyanazokon a napokon hazudik, mint az
Oroszlán (hétfőn, kedden és szerdán), és ezeket a történeteket négy egymást követő
hétköznapon mesélte. (Tudom, hogy hétköznapok voltak, mert szombaton és vasárnap
lustálkodom, az egész napot átalszom.) Ugyanolyan sorrendben mondta el ő is, ahogy én.
Ezek után az Olvasó könnyen kiderítheti, hogy vajon létezik-e tényleg Subidi, vagy Dingidungi
hazudott. Vajon Alice tudja, hogy létezik-e Subidi?
MEGOLDÁSOK
47. Az Oroszlán kizárólag hétfőn és csütörtökön, az Egyszarvú csak csütörtökön és vasárnap
mondhatja azt, hogy „Tegnap hazudtam". Emiatt a csütörtök az egyetlen nap, amikor
mindketten mondhatják.
48. Az Oroszlán első állításából következik, hogy vagy hétfő, vagy csütörtök van. A második
állításából következik, hogy nincs csütörtök. Tehát hétfő van.
49. A hét egyik napján sem lehetséges! Csak hétfőn vagy csütörtökön mondhatta volna az
első állítást és csak szerdán vagy vasárnap a másodikat. Tehát nincs olyan nap, amikor
mindkettőt mondhatta volna.
50. Ez így teljesen más feladat! Jól szemlélteti a különbséget aközött, hogy két különálló
kijelentést teszünk vagy egyet, ami az előző kettő konjunkciója. Két tetszőleges X és Y állítás
esetén, ha az „Xés Y" állítás igaz, akkor ebből természetesen következik, hogy X és Y külön-
külön is igazak, de ha az „Xés Y" konjunkció hamis, abból csak az következik, hogy X és Y
közül legalább az egyik hamis.
A hét egyetlen napja, amikor igaz lehet, hogy az Oroszlán hazudott tegnap, és holnap megint
hazudni fog, a kedd (ez az egyetlen nap, amit az Oroszlán két hazudós napja fog közre). De
az a nap, amikor az Oroszlán ezt mondta, nem lehetett a kedd, mert kedden ez az állítás igaz,
és az Oroszlán kedden nem mond igazat. Mivel nincs kedd, az állítás hamis, azaz az Oroszlán
hazudot t . Ez hétfőn vagy szerdán lehetett.
51. Ha az első állítás igaz, akkor <> tényleg Subidam, így a Másik Subidu, és a második állítás
is igaz. 1 la az első állítás hamis, akkor az Egyik Subidu és a Másik Subidam, így a második
állítás is hamis. Tehát vagy mindkét állítás igaz, vagy mindkettő hamis. De mindkettő hamis
nem lehet, mert a két testvér soha nem hazudik egyazon napon. Emiatt mindkét állításnak
igaznak kell lennie. Vagyis az Egyik Subidam, a Másik Subidu, és a találkozás napja csak
vasárnap lehet.
52. Ez teljesen más tészta! A második állítás biztosan igaz. Tudjuk, hogy ugyanannak a
hétnek egy másik napján vagyunk, mint az előző feladatban, vagyis hétköznap van. Emiatt
nem lehet mindkét állítás igaz, így az elsőnek hamisnak kell lennie. Tehát az Egyik Subidu, a
Másik Subidam.
53. Az első válasz nyilvánvaló hazugság, ezért hétköznapnak kell lennie. Emiatt a másiknak
igazat, vagyis „nem"-et kellett válaszolnia.
54. Az Egyik 2. állítása nyilvánvalóan hamis, így az 1. állítás is hamis (mivel ugyanaznap
mondta). Emiatt az Egyik nem hazudik szombaton, ezért a Másik az, aki hazudik szombaton.
Ezen a napon a Másik igazat mond (mivel az Egyik hazudik). Emiatt hétfő, kedd vagy szerda
van. Ezek közül az egyetlen nap, amikor igaz az, hogy holnap hazudni fog, a szerda. Tehát
szerda van.
55. Az állítás biztos hamis (mert ha igaz volna, akkor ma hazudna, ami ellentmondás). Emiatt a
„Ma hazudok" és a „Subidu vagyok" tagmondatok közül legalább az egyiknek hamisnak kell
lennie. Az első tagmondat („Ma hazudok" ) igaz, így a második tagmondat hamis. Tehát az
illető Subidam.
56. Igen, meg. Ha ma hazudna, akkor az első tagmondat igaz lenne, emiatt a teljes állítás igaz
lenne, ami ellentmondás. Tehát ma igazat mond. így állítása igaz: ma hazudik, vagy ő Subidu.
Mivel ma nem hazudik, ő Subidu.
57. Mindkét állítás nyilvánvalóan igaz, t ehál VI tárnap van. Azt nem tudhatjuk, hogy melyikük
melyik.
58. Először is lehetetlen, hogy vasárnap bármel) ikül i n hazudjon, és azt mondja, hogy nincs
vasárnap. Emiatt ma nem lehet vasárnap. így az Egyik igazat mond, és (mivel nincs vasárnap)
a Másik hazudik. A Másik szerint ma hétfő van, de hazudik, vagyis hétfő sincs.
A Másik azt is hazudta, hogy az Oroszlán tegnap hazudot t , emiatt valójában tegnap az
Oroszlánnak igazmondó napja volt. Ez azt jelenti, hogy tegnap csütörtök, péntek, szombat
vagy vasárnap volt, így ma péntek, szombat, vasárnap vagy hétfő van. A vasárnapot és hétfőt
már kizártuk, tehát ma péntek vagy szombat van.
Tudjuk, hogy Subidunak holnap hazudós napja lesz (mivel az Egyik, aki igazat mond, ezt
állította). Emiatt ma nem lehet szombat. Tehát ma péntek van. Ebből az is következik, hogy
Subidu szombaton hazudik, így ő az Egyszarvúra, Subidam pedig az Oroszlánra hasonlít.
Tudjuk már, hogy az Egyik ma, vagyis pénteken igazat mond, tehát ő Subidam. Ezzel mindenre
válaszoltunk.
59. Tegyük fel, hogy az első beszélő igazat mond. Ekkor a csörgő Subidué. A második biztos
hogy hazudik (hiszen nincs vasárnap), vagyis igazából nem Subidunak hívják, ő Subidam. Ezek
szerint az első beszélő Subidu, és övé a csörgő.
Ha az első hazudik, akkor a csörgő Subidamé. A második most igazat mond, így tényleg ő
Subidu. Emiatt megint csak az elsőé a csörgő, mert ő Subidam. Tehát mindkét esetben az
elsőé a csörgő.
60. Semmi! Ha ugyanis igazat mond, akkor a csörgő tulajdonosa ma hazudik, tehát nem ő a
tulajdonos. Ha pedig hazudik, akkor a csörgő tulajdonosa ma igazat mond, így megint csak
nem lehet ő a tulajdonos.
61. Dingidunginak igaza volt! Tegyük fel, hogy az illető hazudik! Ekkor a csörgő tulajdonosa ma
nem mond igazat, tehát hazudik, vagyis a tulajdonossal beszélt Alice. De ha azt tesszük fel,
hogy az illető igazat mond, akkor a csörgő tulajdonosa ma tényleg igazat mond. Ha hétköznap
van, akkor csak Alice beszélgetőtársa lehet a tulajdonos, ha pedig vasárnap van, akkor ma
mindkét testvér igazat mond, így bármelyikük lehet a tulajdonos.
Összegezve: ha hétköznap van, a kko r a beszélgetőtárs a tulajdonos, ha vasárnap van, akkor
egyforma esélye va n a két testvérnek. Tehát 6,5 a 7-hez, vagyis 13/14 az esélye a n n a k, hogy Alice
a csörgő tulajdonosával beszélt.
62. A megoldás kulcsa az, hogy Alice tudta, kinek adja a csörgőt. Ha a második „igen"-t
válaszolt volna, a kko r egyikük hazudna a másikuk igazat mondana, így Alice nem tudhatná, hogy
kié a csörgő. De mint mondtam, tudta, ezért a második nem válaszolhatott „igen"-t. Tehát
vagy mindketten igazat mondtak, vagy mindketten hazudtak. Ez csak azt jelentheti, hogy
mindketten igazat mondtak, és vasárnap volt. így Alice az elsőnek adta a csörgőt.
63. Igen, Subidi biztos létezik, Alice éppen vele beszélt.
Az illető azt állította, hogy a következő állítások mindegyike igaz:
1. O vagy Subidu, vagy Subidam.
2. Ő hazudik ma.
Ha igaza lenne, akkor az 1. és a 2.állítás is igaz lenne, így 2. is igaz lenne, ami ellentmondás.
Tehát hazudik, így az 1. és a 2. állítás nem lehet egyaránt igaz. Nos, a 2. igaz (mivel ma
hazudik), emiatt az 1. nem lehet igaz.Vagyis ő sem Subidu, sem Subidam, tehát Subidi.
64. Az nem lehet, hogy az Egyik tényleg Subidi (mivel Subidi mindig hazudik), ezért ő vagy
Subidu, vagy Subidam, és hazudik. Ekkor a Másik is hazudik. Ha a Másik Subidu vagy Subidam
lenne, akkor Subidu és Subidam ugyanazon a napon hazudna, ami lehetetlen. Emiatt a Másik
csak Subidi lehet.
65. Ez a változat egyszerűen hazugság!
66. Akárki is a Másik, állítása biztosan igaz. (Azt hiszem, Descartes mutatott rá, hogy bárki is
állítja azt, hogy ő létezik, igazat mond; én még sosem találkoztam olyasvalakivel, aki nem
létezik.) Mivel a második állítás igaz, és nincs vasárnap, az első állításnak hamisnak kell lennie,
így ha ez a változat igaz, Subidi nem létezik.
Az epilógus megoldása. A harmadik változat biztosan hamis, és egyik történetet sem
szombaton vagy vasárnap mondták. Az egyetlen mód arra, hogy a négy történetet a
feltételeknek megfelelően négy
egymást követő nappal párosítsuk az, hogy a harmadik történetet szerdán mesélték. így az
utolsó változat csütörtökön hangzott el, ezért igaznak kell lennie. Tehát Subidi valójában nem
létezik! (Mellesleg teljesen biztos vagyok benne, hogy ha Subidi tényleg létezne, akkor Lewis
Carroll tudott volna erről.)
Ami pedig Alice-t illeti, mivel a negyedik változat az egyetlen, amely tényleg megtörtént, Alice-
nek semmiféle nehézséget nem okozott annak felismerése, hogy ez az egész „Subidi-
bonyodalom" alaptalan volt.
Második rész
Portia ládikái és más rejtélyek
5. Portia ládikáinak rejtélye
A. AZ ELSŐ MESE
67a. Shakespeare Velencei kalmár-jában Portiának volt három ládiká-ja - egy arany, egy
ezüst és egy ólom -, amelyek egyikében Portia képe jt ( fzött. Kérőjének választania kellett
egyet a ládikák közül, és ha elég i encsés (vagy elég bölcs) volt ahhoz, hogy a képet
tartalmazó ládikát
11, i ssza, akkor igényt tarthatott Portia kezére. A ládikákon lévő egy-egy Felirat segítette a

kérőt a bölcs választásban.

Tegyük fel, hogy Portia csupán intelligenciája és nem egyéb erényei alapján szerette volna
kiválasztani leendő férjét! A következő felira-tokkal látta el ládikáit: /

Portia annyit mondott kérőjének, hogy a három állítás közül legfeljebb egy igaz. Melyik ládikát
válassza a kérő?
67b. Portia kérője jól választott, így hát összeházasodtak, és egész boldogan éltek -
legalábbis egy ideig. Az idő múltával azonban Portiának a következő gondolata támadt: „Bár a
férjem mutatott némi intelligenciát, amikor a jó ládikát választotta, a feladat nem volt elég
nehéz. Nehezebb feladatot is adhattam volna, és akkor most igazán okos férjem lehetne". így
hát azonnal elvált, és elhatározta, hogy szert tesz egy okosabb férjre. Ezúttal a következő
feliratokkal látta el a ládikákat:

Portia annyit mondott kérőjének, hogy a három állítás közül legalább egy igaz és legalább egy
hamis. Melyik ládikában van a kép?
Epilógus* A sors úgy hozta, hogy az első kérő éppen Portia exférje volt, aki elég elmésnek
bizonyult ahhoz, hogy megoldja ezt a feladatot is. így hát újra összeházasodtak. Portiát
hazavitte a férje, majd a térdére fektette és jól elnáspángolta. Portiának soha többé nem
támadtak bolondos gondolatai.
B. A MÁSODIK MESE
Portia és férje ezek után boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Amikor lányuk, Portia II, akit
ezentúl csak Portiának fogunk hívni, fiatal nővé serdült, épp olyan okos és szép volt, mint a
mamája. Elhatározta, hogy ő is a ládikás módszerrel választ férjet magának. A kérőnek két
kérdésre kellett megfelelnie ahhoz, hogy elnyerje Portia kezét.
68a. Az első kérdés. Ezúttal minden fedélen két állítás volt, és Portia annyit mondott, hogy
egyik fedélen sincs egynél több hamis állítás.

Melyik ládikában van a kép? 52 • P o rt i a l á d i ká i és m á s rej t él yek

68b. A második kérdés. Ha a kérő m eg f el el t az első kérdésre, akkor átvezették egy másik
szobába, ahol h á ro m ú j a b b ládika volt. Megint két mondat állt mindegyik fedélen. Portia a n n yi t
mondott, hogy az egyik fedélen mindkét állítás igaz, egy m á si ko n mindkettő hamis, a harmadikon
pedig az egyik igaz, a másik h a m i s.

Melyik ládikában van a kép?

C. BELLINI ÉS CELLINI
Az előző mese kérője jól megfelelt mindkét kérdésre, feleségül vette Portiát, és boldogan éltek,
amíg meg nem haltak. Amikor bájos kislányuk, Portia III, akit ezentúl csak Portiának fogunk
hívni, fiatal nővé serdült, épp olyan eszes és szép lett, mint mamája és nagymamája. O is
elhatározta, hogy a ládikás módszerrel választ férjet magának. A kérőnek három kérdésre
kellett megfelelnie ahhoz, hogy elnyerje őt! A kérdések igen szellemesek voltak. Visszatért
nagyanyja ötletéhez, és kettő helyett inkább csak egy állítást íratott minden fedélre, de új
ötlet is volt a feladatokban: elmondta a kérőnek, hogy a ládikákat két híres firenzei kézműves,
Bellini és Cellini készítette. Cellini mindig hamis, míg Bellini csak igaz feliratot tett az általa
készített ládikára.
69a. Az első kérdés. Szokatlan módon, ennél a kérdésnél a kérőnek kétharmad volt az
esélye (ha vakon választott), szemben az eddigi egyharmaddal. Kép helyett most egy tőrt tett
Portia az egyik ládikába, a másik két ládika üres volt. Ha a kérőnek sikerült üres ládikát
választania, akkor megkaphatta a következő kérdést. A feliratok a ládikákon a következők
voltak:

Melyik ládikát válassza a kérő?

69b. A második kérdés. Ezúttal a kérőnek egyketted az esélye (ha vakon választ). Portia
csak két ládikát mutatott, egy aranyat és egy ezüstöt, az egyikben Portia képe volt (most nem
volt tőr). Ezeket a ládákat is Bellini és Cellini készítette. A feliratok:

Melyik ládikát válassza a kérő, hogy megtalálja a képet?

69c. A harmadik kérdés. Ha a kérő megfelelt az első két kérdésre, akkor átvezették egy
másik szobába, ahol egy arany-, egy ezüst és egy ólomládikát talált. Ezeket a ládákat is Bellini
és Cellini készítette. Ezúttal a kérő esélye egyharmad volt (ha vakon választott). Portia ismét
a képét rakta az egyik ládikába. A kérőnek 1. ki kellett választania a képet tartalmazó ládikát;
2. meg kellett mondania, hogy melyik ládikát ki készítette.
A három felirat: "*

Mi a megoldás? 54 • P o rt i a l á d i ká i és m á s rej t él yek

D. A REJT ÉLY: Ml VOLT A HIBA?

70. A következő és egyben utolsó mese a legrejtélyesebb, és egy alapvetően fontos logikai
jelenséget szemlélt et .
Az előző történet kérője megfelelt mindhárom kérdésre, és boldogan vette feleségül Portia Ill-
at. Lett sok gyerekük, unokájuk stb.
Néhány generációval később Amerikában született egy leszármazottjuk, aki annyira
hasonlított a régi Portiák képeire, hogy elnevezték Portia N-nek - a továbbiakban mi csak
Portiának fogjuk hívni. Amikor Portia fiatal nővé serdült, épp olyan okos és szép volt, mint az
összes többi Portia. Ráadásul igen élénk és tréfálkozó természetű volt. Ő is elhatározta, hogy
a ládikás módszerrel választ magának férjet (ami a modern New York-ban bizony
szokatlannak számított, de ezt most hagyjuk).
A kérdés, amit feladott, elég egyszerűnek tűnt; csak két ládikája volt, egy arany és egy ezüst,
és az egyikben benne volt Portia képe. A fedeleken a következő feliratok voltak:

Ön melyik ládikát választaná? Nos, a kérő a következőképpen okoskodott. Ha az ezüstládikán

levő állítás igaz, akkor tényleg pontosan egy állítás igaz a kettő közül. Ez azt jelenti, hogy az
aranyládikán levő állítás hamis. Másrészt tegyük fel, hogy az ezüstládikán levő állítás hamis!
Ekkor nem igaz az, hogy a két állítás közül pontosan egy igaz. Ez azt jelenti, hogy vagy
mindkét állítás igaz, vagy mindkettő hamis. Nem lehet mindkettő igaz (hiszen feltettük, hogy a
második hamis), ezért mindkettő hamis. Tehát az aranyládikán levő állítás megint csak hamis.
így függetlenül attól, hogy az ezüstládikán levő állítás igaz vagy hamis, az aranyládikán levő
állításnak hamisnak kell lennie. Emiatt a kép az aranyládikában van.
„A kép az arany ládikában van!" jelentette ki diadalmasan a kérő, és
felnyitotta annak fedelét. Legnagyobb megdöbbenésére a ládika üres volt! A kábult kérő
kijelentette, hogy Portia becsapta őt. „Én nem csalok'' nevetett Portia, és dölyfös, megvető
arckifejezéssel felnyitotta az ezüstládikát. Persze ott volt a kép. Vajon mi a csuda volt rossz a
kérő okoskodásában7 „Hát igen" - mondta Portia, aki szemmel láthatóan nagyon élvezte a
helyzetet -, „ugye nem jutottál valami sokra az okoskodásoddal? De mivel roppant vonzó
fiatalembernek látszol, azt hiszem, adok még egy lehetőséget. Igazán nem kéne ezt tennem,
de mégis! Hajlandó vagyok elfelejteni ezt a kérdést, és adok egy könnyebbet, ahol annak az
esélye, hogy elnyersz engem, kétharmad, szemben az előbbi egyketted-del. A feladat Portia III
ősöm egyik kérdésére emlékeztet. Ezt már biztosan meg tudod oldani!"
így szólván átvezette a kérőt egy másik szobába, ahol három ládika volt, egy arany, egy ezüst
és egy ólom. Portia elmondta, hogy az egyikben egy tőr van, a másik kettő üres. Ahhoz, hogy
elnyerje őt, a kérőnek csupán ki kell választania az egyik üresét. A feliratok a következők
voltak: '

(Hasonlítsa össze ezt a feladatot Portia III első kérdésével! Nem tűnik úgy, mint ha ugyanaz
lenne a feladat?)
A kérő ezúttal mindent nagyon megfontolt. A következőképpen okoskodott: Tegyük fel, hogy
a 3. állítás igaz! Ekkor a másik két állításnak hamisnak kell lennie, így a 2. is hamis, vagyis
ekkor a tőr az ezüstlá-dikában van. Másrészt, ha a 3. hamis, akkor lennie kell legalább két igaz
állításnak, amiből az egyik az 1. kell hogy legyen, így ebben az esetben a tőr az
aranyládikában van. Az ólomládika mindkét esetben üres.
így a kérő az ólomládikát választotta, felnyitotta a tetejét, és leg- 56 • P o rt i a l á d i ká i és m á s rej t él yek
nagyobb megdöbbenésére ott volt a tőr! Portia nevetve kinyitotta a másik két ládikát, és azok
üresek voltak.
Biztos vagyok benne, hogy az Olvasó örömmel hallja, hogy Portia mindezek ellenére
hozzáment kérőjéhez. (Ezt már régen, a kérdések előtt elhatározta, a feladatokat csak
ugralásnak szánta.) De még mindig megválaszolatlan a kérdés: Mi volt rossz a kérő
okoskodásában?
MEGOLDÁSOK
67a. Az arany- és az ólomládikán levő állítások ellentétesek, ezért az egyik biztos igaz. Mivel
67a. Az arany- és az ólomládikán levő állítások ellentétesek, ezért az egyik biztos igaz. Mivel
a három állítás közül legfeljebb egy igaz, az ezüstládikán levő állítás hamis, így a kép az
ezüstládikában van.
A feladat a következőképpen is megoldható: Ha a kép az aranyládikában volna, akkor két igaz
állításunk lenne (nevezetesen az aranyo s az ezüstládikán levők), ami ellentmond a feltételnek.
Ha a kép az ólomládikában volna, akkor megint csak két igaz állításunk lenne (most az ólom-
és az ezüstládikán). Tehát a kép az ezüstládikában van.
Mindkét megoldás jó, és ebből az is látszik, hogy sok feladatnál többféle megoldással is el
lehet jutni ugyanarra az eredményre.
67b. Ha a kép az ólomládikában volna, akkor mindhárom állítás igaz lenne, ami ellentmond a
feltételnek. Ha a kép az ezüstládikában volna, akkor mindhárom állítás hamis lenne, ami
megint csak ellentmond a feltételnek. Emiatt a kép csak az aranyládikában lehet (és ekkor az
első két állítás igaz, a harmadik hamis, ami megfelel a feltételnek).
68a. Rögtön kizárhatjuk az ólomládikát, mivel ha abban volna a kép, akkor az ólomládikán
mindkét állítás hamis lenne. A kép tehát vagy az arany-, vagy az ezüstládikában van. Az
arany- és az ezüstládikán levő első állítás ugyanazt mondja, ezért egyszerre hamisak vagy
igazak. Ha mindkettő hamis, akkor mindkét második állítás igaz, de nem lehet mindkettő igaz,
hiszen ellentmondanak egymásnak. Tehát az első állítások igazak, vagyis a kép nem lehet az
aranyládikában. Ebből adódik, hogy a kép az ezüstládikában van.
68b. Ha a kép az aranyládikában van, akkor az arany- és az ezüstládika fedelén egyaránt két
hamis állítás van. Ha az ezüstládikában van, akkor az ezüst- és az ólomládikán egyaránt egy
igaz és egy hamis állítás van.
Tehát a kép az ólomládikában van (és az ezüstládika fedelén mindkét állítás igaz, az ólomén
mindkettő hamis, az aranyon pedig egy igaz, egy hamis).
69a. Tegyük fel, hogy az ólomládikát Bellini készítette! Ekkor a rajta levő állítás igaz, ezért a
másik két ládikát Cellini készítette. Ez azt jelenti, hogy a rajtuk levő állítások hamisak, így az
ezüstládikán levő állítás hamis, vagyis a tőr az ezüstládikában van. Tehát ha az ólomládikát
Bellini készítette, akkor a tőr az ezüstládikában van.
Most tegyük fel, hogy az ólomládikát Cellini készítette! Ekkor a rajta levő állítás hamis, ezért
legalább két ládikát készített Bellini. Ezek szerint az arany is és az ezüst is Bellini-ládika (mivel
feltettük, hogy az ólom Cellinié). Ekkor az arany- és az ezüstládikán levő állítások igazak. így
az aranyládikán levő állítás igaz, vagyis ebben az esetben a tőr az aranyládikában van.
Egyik esetben sincs a tőr az ólomládikában, így a kérőnek az ólomládikát kell választania.
69b. Ha az ezüstládika Bellinié, akkor a rajta levő állítás igaz, és ebben az esetben az
aranyládika Cellinié. Most tegyük fel, hogy az ezüstládika Cellinié! Ekkor nem igaz, hogy
pontosan egy ládika Bellinié. Ez azt jelenti, hogy az aranyládika Cellinié (mert ha Bellinié lenne,
akkor igaz lenne, hogy pontosan egy ládika Bellinié). így akár Bellinié az ezüstládika, akár
Cellinié, az arany biztosan Cellinié. Emiatt az aranyládikán levő állítás hamis, tehát a kép az
aranyládikában van.
69c. Először megmutatjuk, hogy az ólomládika Bellinié. Tegyük fel, hogy Cellinié! Ekkor a rajta
levő állítás hamis, ami azt jelenti, hogy legalább két ládika Bellinié, ami csak az ezüst és az
arany lehet. Ez lehetetlen, hiszen a kép nem lehet egyszerre az aranyládikában is és az
ezüstben is. Tehát az ólomládika valójában Bellinié. Emiatt a rajta levő állítás igaz, vagyis
legalább két ládika Cellinié. Ez azt jelenti, hogy az arany- és az ezüstládika egyaránt Cellinié.
így mindkettőn hamis az állítás, vagyis a kép nincs sem az arany-, sem az ezüstládikában.
Tehát a kép az ólomládikában van.
70. A kérőnek rá kellett volna jönnie, hogy ha sem a feliratok igaz vagy hamis voltáról, sem
igazságértékük összefüggéséről nem kap semmiféle útbaigazítást, akkor az állítások
semmitmondóak, a szóban forgó tárgy (kép vagy tőr, a feladatnak megfelelően) akárhol is
lehet. Vehetek annyi ládikát, ahányat csak akarok, belelehelek az egyikbe egy tárgyat, aztán
akármilyen feliratot is rakhatok a ládikák fedelére, ezek a kijelentések semmit nem fognak
jelenteni. így Port ia t ényleg n em hazudott, ő csak annyit mondott, hogy a kérdéses tárgy b en n e
va n valamelyik ládikában, és ez minden esetben így is volt.

Teljesen más lett volna a helyzet bármelyik korábbi Porti a-történet-ben, ha a tárgy nem lett
volna ott, ahol a kérő szerint lennie kellett. Ebben az esetben valamelyik régi Portia hazudott
volna valahol (ahogy ezt hamarosan látni fogjuk).
Másképpen nézve a kérdést, az volt a kérő hibája, hogy feltételezte, hogy mindegyik állítás
vagy igaz, vagy hamis. Nézzük meg jobban Portia N első kérdését, a kél ládikával. Az
aranyládikán levő állítás „A kép nem ebben van" természetesen vagy igaz, vagy hamis, hiszen
a kép vagy az aranyládikában van, vagy nem. Történetesen igaznak bizonyult, mivel Portia az
ezüstládikába tette a képet. Nos, feltéve, hogy Portia az ezüstládikába tette a képet, az
ezüstládikán levő állítás igaz vagy hamis? Mindkét eset paradox! Tegyük fel, hogy igaz! Ekkor
pontosan egy állítás igaz, de mivel az első állítás (az aranyládikán levő) igaz, az ezüstládikán
levő állítás hamis. Szóval ha igaz, akkor hamis. Másrészt tegyük fel, hogy az ezüstládikán levő
állítás hamis! Ekkor az aranyládikán levő állítás igaz (mert tényleg nem abban van a kép), az
ezüstön levő hamis, ami azt jelenti, hogy a két állítás közül pontosan egy igaz. De az
ezüstládikán levő állítás pontosan ezt mondja, így igaznak kell lennie! Tehát akár azt
tételezzük fel, hogy az állítás igaz, akár azt, hogy hamis, ellentmondásra jutunk.
Tanulságos összehasonlítani ezt a kérdést Portia III második kérdésével, ahol szintén két
ládika volt. Az aranyládika ugyanazt mondta, mint ebben a feladatban: „A kép nem ebben van",
de az ezüst ahelyett, hogy „A két állítás közül pontosan egy igaz", ezt mondta: „A két ládika
közül pontosan egyet készített Bellini". Az Olvasó nyilván tudni szeretné, hogy mi a lényeges
különbség a két állítás között, amikor tudjuk, hogy Bellini csak igaz állításokat írt a ládákra,
Cellini pedig csak hamisakat. Nos, a különbség bár árnyalatnyi, mégis alapvető. Az, hogy „A két
ládika közül pontosan egyet készített Bellini", olyan állítás, aminek vagy igaznak, vagy
hamisnak kell lennie, ez egy
történeti állítás a fizikai világról - vagy tényleg pontosan egy ládikát készített a kettő közül
Bellini, vagy nem. Tegyük fel, hogy Portia III feladatában az aianyládika helyett az ezüstben
t alálják meg a képet! Mire következtetne ebből? Arra, hogy az ezüstládikán levő állítás sem
igaz, sem hamis nem volt? Ez rossz következtetés lenne! Ez az állítás, mint mondtam, vagy
igaz, vagy hamis. A helyes következtetés az, hogy ha a kép az ezüstládikában lett volna,
akkor Portia III hazudott volna, amikor Bellimről és Celliniről beszélt. Ezzel szemben a modern
Portia hazugság nélkül tehette a képet az ezüstládikába, mivel az állítások igazságértékéről
semmit nem mondott.
Az olyan állítások igazságértékének teljes tárgyalása, amelyek önmaguk igazságértékére
vonatkoznak, nehezen megragadható alapkérdése a modern logikának. A későbbi
fejezetekben még találkozni fogunk ilyen állításokkal.
6. Craig felügyelő feljegyzéseiből
A. CRAIG FELÜGYELŐ FELJEGYZÉSEIBŐL
Leslie Craig, a Scotland Yard felügyelője készségesen hozzájárult néhány esetének
közzétételéhez azok kedvéért, akiket érdekel, hogy miként alkalmazható a logika a bűnügyek
megoldásában.
71 • Egy egyszerű esettel kezdjük. Hatalmas mennyiségű árut loptak el egy áruházból. A
tettes (vagy tettesek) autóval szállította (vagy szállították) el a zsákmányt. Három jól ismert
bűnözőt vittek be a Scotland Yardra kihallgatni, A-t, B-t és C-t. A következők derültek ki:
1. A-n, B-n és C-n kívül senki nem vehetett részt a rablásban
2. C sosem dolgozik A (és esetleg más tettestársak) nélkül
3. B nem tud autót vezetni.
A bűnös vagy ártatlan? r
72, Egy másik egyszerű eset, megint rablás. A-t, B-t és C-t kihallgatták, és a következők
derültek ki:
1. A-n, B-n és C-n kívül senki más nem vehetett részt a rablásban.
2. A sosem dolgozik legalább egy bűntárs nélkül.
3. C ártatlan.
B ártatlan, vagy bűnös?
73. Ez már egy érdekesebb eset, a rablás Londonban történt. Három jól ismert bűnözőt
hallgattak ki, A-t, B-t és C-t. A és C történetesen egypetéjű ikrek, és kevés ember tudja őket
megkülönböztetni. Mindhárom gyanúsítottnak volt már priusza, és sok mindent lehetett tudni
róluk és szokásaikról. Az ikrek pl. meglehetősen félénkek voltak, és egyikük sem mert soha
róluk és szokásaikról. Az ikrek pl. meglehetősen félénkek voltak, és egyikük sem mert soha
bűntárs nélkül dolgozni. B viszont igen merész volt, és mindig egyedül dolgozott. Néhányan
tanúsították, hogy a rablás idején az ikrek egyikét inni látták Doverben egy bárban, de hogy
melyiket, azt nem tudták.
Feltéve, hogy A-n, B-n és C-n kívül más nem vehetett e rablásban, ki ártatlan, és ki bűnös?
74. „Mire következtet ezekből a tényekből?" kérdezte Craig felügyelő McPherson őrmestert.
1. Ha A bűnös és B ártatlan, akkor C bűnös.
2. C sosem dolgozik egyedül.
3. A sosem dolgozik C-vel.
4. A-n, B-n és C-n kívül senki más nem vehetett részt a bűntényben, és legalább egyikük
bűnös.
Az őrmester megvakarta a fejét és így szólt: „Attól tartok uram, hogy nem sokra. Ön meg tudja
állapítani ennyiből, hogy ki ártatlan és ki bűnös?"
„Nem" - válaszolta Craig -, „de ahhoz ennyi is elég, hogy egyikük ellen vádat emeljünk". *
Melyikük az, aki biztosan bűnös? p( j\ fz-o "l^'
75. McGregor bolt jának eset e. Mr. McGregor, egy londoni boltos, felhívta a Scotland Yardot
hogy kirabolták a boltját. Három gyanúsítottat hallgattak ki, A-t, B-t és C-t. A következők
derültek ki:
1. A, B és C mindegyike járt a boltban a rablás napján, és senki más nem volt aznap a boltban.
2. Ha A bűnös, akkor pontosan egy bűntársa volt.
3. Ha B ártatlan, akkor C is az.
4. Ha pontosan két tettes volt, akkor A az egyik.
5. Ha C ártatlan akkor B is az. x \ Vajon kit vádolt Craig felügyelő? C V £ A \ ^ <W!
76. A négy gyanúsít ot t eset e. Ezúttal négy gyanúsítottat hallgattak ki egy rablással
kapcsolatban, A-t, B-t, C-t és D-t. Biztos volt, hogy legalább egyikük bűnös, és hogy négyükön
kívül senki más nem vehetett részt a rablásban. A következők derültek ki:
1. A biztosan ártatlan.
2. Ha B bűnös, akkor pontosan egy bűntársa volt.
3. Ha C bűnös, akkor pontosan két bűntársa volt.
Craig felügyelőt főleg az érdekelte, hogy vajon D ártatlan vagy bűnös, mivel D különösen
veszélyes bűnöző volt. Szerencsére a fenti tények elegendőek ennek eldöntéséhez. MnösJD
vagy nem?
B. MEG T UDJA FEJT ENI?
Craig felügyelő gyakran járt bírósági tárgyalásokra, még olyanokra is, amelyekben személy
szerint nem volt érdekelt. Logikai gyakorlatnak tekintette az itt megfigyelt eseteket, kíváncsi
volt, hogy melyiket tudja megfejteni. íme néhány ilyen eset:
77. Az ost oba védőügyvéd eset e. Rablásban való részvétellel vádoltak egy embert. Az
ügyész, ifi. a védőügyvéd a következőket mondták:
Ügyész: Ha a vádlott bűnös, akkor volt bűntársa. Védőügyvéd: Ez nem igaz!
Miért volt ez a lehető legrosszabb, amit csak mondhatott a védőügyvéd?
78. Ez és a következő eset három ember tárgyalásán történt, A-t, B-t és C-t rablásban való
részvétellel vádolták.
Ezúttal a következő két tény derült ki:
1. Ha A ártatlan, vagy B bűnös, akkor C bűnös.
2. Ha A ártatlan, akkor C ártatlan. Megállapítható-e valamelyikük bűnössége?
79. Most a következők derültek ki:
1. Hármuk közül legalább az egyik bűnös.
2. Ha A bűnös, és B ártatlan, akkor C bűnös
Ennyi bizonyíték nem elég ahhoz, hogy bármelyiküket is bűnösnek nyilvánítsuk, de ezek
alapján ki tudunk választani két embert úgy, hogy ezek egyike biztosan bűnös. Melyik kettőt?
80. Ebben a még érdekesebb esetben négy vádlott szerepel, A, B, C és D. A következők
derültek ki:
1. Ha A és B mindketten bűnösek, akkor C bűntárs.
2. Ha A bűnös, akkor B és C közül legalább az egyik bűntárs.

3. Ha C bűnös, akkor D bűntárs.

4. Ha A ártatlan, akkor D bűnös.
Kik azok, akik biztosan bűnösök, és kik azok, akiknek kétséges a bűnösségük?
81. Ebben az esetben ismét négy vádlott szerepel, A, B, C és D.
Akövetkezők derültek ki:
1. Ha A bűnös, akkor B bűntárs.
2. Ha B b ű n ö s, akkor vagy C bűntárs, vagy A ártatlan.
3. Ha I) árt at lan, akkor A bűnös, és C ártatlan

4. Ha D bűnös, akkor A is az. Ki ártatlan, és ki bűnös?

C. HAT EGZOT IKUS ESET
82. Bölcs dolog volt ezt mondani? Egy kicsiny szigeten bűnténnyel vádoltak egy embert. A
bíróság tudta, hogy a gyanúsított a lovagok és lókötők szigetével szomszédos szigeten
születeti és nevelkedett. (Emlékeztetőül: a lovagok mindig igazat mondanak, a lókötők mindig
hazudnak.) A vádlott csak egyetlen mondatot mondhatott a saját védelmében. Gondolkodott
egy darabig, majd ezzel a mondattal állt elő: „Aki ezt a bűntényt elkövette, lókötő".
Bölcs dolog volt tőle, hogy ezt mondta? Segített vagy ártott? Vagy mindegy volt?
83. A bizonyt alan ügyész eset e. Egy másik alkalommal két vádlott állt a sziget bírósága
előtt. A legkülönösebb az volt az esetben, hogy az ügyészről köztudott volt, hogy lovag vagy
lókötő. A következőket mondta a bíróságon:
1. X bűnös.
2. X és Y nem bűnösök mindketten.
Ha Ön is tagja lenne az esküdtszéknek, mire következtetne ebből? Tudna-e valamilyen
következtetést levonni X vagy Y bűnösségére nézve? Mi a véleménye az ügyész
igazmondásáról?
84. Tegyük fel, hogy az előbbi helyzetben a fentiek helyett az ügyész a következőket állítja:
1. X vagy Y bűnös.
2. X nem bűnös.
Mire következtetne ebből?
85. Tegyük fel, hogy ugyanebben a helyzetben a fentiek helyett a következőket állítja az
ügyész:
1. X ártatlan, vagy Y bűnös.
2. X bűnös.
Miit következtetne ebből?
86. Ez az eset a lovagok, lókötők és normálisak szigetén történt, i Emlékezt et őül: a lovagok
mindig igazat mondanak, a lókötők mindig hazudnak, a normálisak néha igazat mondanak,
néha hazudnak.)
A sziget három lakója állt a bíróság előtt, A, B és C. Köztudott volt, hogy a bűntényt hármuk
közül az egyik követte el. Azt is tudni lehe- i i i , hogy a bűnös lovag, méghozzá az egyetlen lovag
hármuk között. \ három vádlott a következőket állította:
A: Ártatlan vagyok.
H: Ez igaz.

C: B nem normális.
Melyikük a bűnös?
87. Ez a legérdekesebb eset. Némileg emlékeztet az előzőre, de valójában teljesen más. Ez is
a lovagok, lókötők és normálisak szigetén játszódik.
Az eset főszereplői a vádlott, az ügyész és a védőügyvéd. Az első érdekessége az ügynek,
hogy tudni lehetett, hogy közülük az egyik lovag, a másik lókötő, a harmadik pedig normális, de
nem lehetett tudni, hogy melyikük melyik. És ami még furcsább, a bíróság tudta, hogy ha a
vádlott nem bűnös, akkor a tettes vagy a védőügyvéd, vagy az ügyész volt. Azt is lehetett
tudni, hogy a bűnös nem lókötő. Főszereplőink a következőket állították:
Vádlott: Ártatlan vagyok.
Védőügyvéd: Védencem tényleg ártatlan.
Ügyész: Nem igaz, a vádlott bűnös.
Ezek az állítások elég természetesnek hangzanak. Az esküdtek összeültek, de nem tudtak
döntésre jutni, a bizonyítékok nem voltak elegendőek. Mivel a sziget ez idő tájt brit gyarmat
volt, a kormány táviratozott a Scotland Yardnak, hogy ha lehet, küldjék el Craig felügyelőt,
hogy segítsen tisztázni az esetet.
Craig felügyelő néhány héttel később meg is érkezett, és az esetet újratárgyalták. „A végére
akarok járni a dolognak" - mondta magában Craig felügyelő. Nemcsak azt szerette volna
megtudni, hogy ki a bűnös, hanem azt is, hogy ki a lovag, ki a lókötő és ki a normális. Ezért
elhatározta, hogy annyi kérdést tesz fel, amennyi csak kell ahhoz, hogy mindez tisztázódjon.
Eloszol il megkérdezte az ügyésztől: „Véletlenül nem ön a bűnös?" Az UgyéS2 válaszolt.
Craig felügyelő gondolkodott egy darabig, majd megkérdezt e B vádlottat: „Bűnös az ügyész?"
A vádlott válasza után Craig felügyelő már mindent tudott. Ki volt a bűnös, ki a normális, ki
lovag, és k i lókötő?
M EGO L D ÁS O K

71. Először is megmutatjuk, hogy A és C közül legalább az egyik bűnös, a ugyanis B ártatlan,
akkor nyilvánvaló, h o g y A vagy C bűnös, hiszen az 1. állítás szerint A-n, B-n és C-n kívül senki
nem lehet bűnös. Ha pedig B bűnös, akkor biztos volt bűntársa (mivel nem tud autót vezetni),
így A-nak vagy C-nek megint csak bűnösnek kell lennie. Tehát A vagy C (akár mindkettő)
bűnös. Ha C ártatlan, akkor A-nak kell bűnösnek lennie. Másrészt, ha C bűnös, akkor a 2. állítás
szerint A szintén bűnös. Tehát A bűnös.
72. Ez még egyszerűbb. Ha A ártatlan, akkor mivel C ártatlan, B bűnös az 1. állítás szerint. Ha
A bűnös, akkor a 2. állítás szerint volt bűntársa, aki a 3. állítás szerint nem lehetett C, így csak
B lehetett. Vagyis B mindenképp bűnös.
73. Tegyük fel, hogy B ártatlan! Ekkor az ikrek egyike biztos bűnös. Ennek az ikernek kellett,
hogy legyen tettestársa, aki nem lehetett B, így csak a másik iker lehetett. De ez lehetetlen,
hiszen az ikrek egyike a rablás ideje alatt Doverben volt. Tehát B bűnös. És mivel B mindig
egyedül dolgozik, az ikrek ártatlanok.
74. B biztosan bűnös. Ez a következő okoskodások bármelyikével belátható.
Első okoskodás: Tegyük fel, hogy B ártatlan! Ekkor ha A bűnös volna, akkor az 1. állítás
szerint C is bűnös lenne, de ez azt jelentené, hogy A együtt dolgozott C-vel, ami ellentmond a
3. állításnak. Tehát A-nak ártatlannak kell lennie. Ekkor C az egyetlen bűnös, ami ellentmond a
2. állításnak. Vagyis B bűnös.
Második okoskodás: a) Tegyük fel, hogy A bűnös! Ekkor az 1. állítás szerint B és C nem lehet
egyaránt ártatlan, ezért A-nak biztos volt bűntársa. Ez a bűntárs a 3. állítás szerint nem
lehetett C, így bizt os B volt. Vagyis ha A bűnös, akkor B is bűnös, b) Tegyük fel, hogy C
bűnös! lakkor a 2. állítás szerint volt bűntársa, aki a 3. állítás érint nem lehetett A, így megint
csak B lehetett, c) Ha sem A, sem C nem bűnös, akkor B biztosan az!
75. Craig felügyelő McGregort vádolta azzal, hogy rablást jelentett be, h o l o t t semmi ilyesmi nem
történt! így okoskodott:
Első lépés: Tegyük fel, hogy A bűnös! Ekkor - a 2. állítás szerint -pontosan egy bűntársa volt.
Ekkor B és C közül az egyik ártatlan, a i n .isik bűnös. Ez ellentmond a 3. és az 5. állításnak,
mert a 3.-ból és az 5.-ből az következik, hogy B és C vagy mindketten bűnösek, vagy
mindketten ártatlanok. Tehát A ártatlan.
Második lépés: Megint csak a 3. és az 5. állítás szerint B és C vagy mindketten bűnösek, vagy
mindketten ártatlanok. Ha mindketten bűnösek volnának, akkor csak ők lennének bűnösek
(mivel A ártatlan). Ekkor pontosan két bűnös lenne, amiből a 4. állítás szerint az következne,
hogy A bűnös. Ez ellentmondás, hiszen A ártatlan. Tehát H és C mindketten ártatlanok.
Harmadik lépés: Megállapítottuk, hogy A, B és C mindnyájan ártatlanok. De az 1. állítás
szerint A-n, B-n és C-n kívül senki nem volt a boltban a rablás napján, így senki más nem
követhette el a rablást. Tehát nem volt rablás, és McGregor hazudott.
Epilógus. Szembesülve Craig megdönthetetlen logikájával McGregor megtört, és bevallotta,
hogy tényleg hazudott, hogy felvehesse a biztosítási pénzt.
76. Ha B bűnös volna, akkor a 2. állítás szerint pontosan ketten vettek volna részt a
rablásban. Ha C bűnös volna, akkor a 3. állítás szerint pontosan három ember vett volna részt
a rablásban. Ez a két eset nem állhat fenn egyszerre, ezért B és C közül legalább az egyik
ártatlan. A szintén ártatlan, így legfeljebb két bűnös van. Ezért C-nek nem lehetett pontosan
két bűntársa, így a 3. állítás miatt C ártatlan. Ha B bűnös, akkor pontosan egy bűntársa van,
aki csak D lehet (mivel A és C mindketten ártatlanok). Ha B ártatlan, akkor A, B és C
mindnyájan ártatlanok, ebben az esetben D-nek bűnösnek kell lennie. Tehát D bűnös.
77. Az ügyész tulajdonképpen azt állította, hogy a vádlott nem egyedül
követte el a bűntettet. A védőügy véd t agadt a ezt, ami egyenértékű azzal, mint ha azt
mondta volna, hogy a vádlot t fgycdtU I o vette el a bűntettet.
78. Ez nagyon egyszerű. Az 1. állít ás szerint , hfl A ártatlan, akkor C bűnös (mivel ha A
ártatlan, akkor az „A ál t at lan, * agy B bűnös állítás igaz). A 2. állítás szerint, ha A ártatlan,
akkor C egyszerre bűnös és ártatlan, ami lehetetlen. Tehát A biztosan bűnös,
79. Ez a két ember B és C; legalább az egyikük bűnös. Tegyük fel ugyanis, hogy A ártatlan!
Ekkor B vagy C - az 1 állítás szerint bűnös. Másrészt tegyük fel, hogy A bűnös! Ha B bűnös,
akkor biztos, hogy B és C közül legalább az egyik bűnös. De tegyük fel, hogy B ártatlan! Ekkor
A bűnös és B ártatlan, így a 2. állítás szerint C-nek bűnösnek kell lennie, így megint csak B
vagy C bűnös.
80. Először megmutatjuk, hogy ha A bűnös, akkor C is az. Tegyük fel, hogy A bűnös! Ekkor a 2.
állítás szerint B vagy C bűnös.
Ha tehát B ártatlan, akkor C bűnös. De tegyük fel, hogy B bűnös! Ekkor A és B mindketten
bűnösek, így az 1. állítás szerint C is bűnös. Ezzel beláttuk, hogy ha A bűnös, akkor C is az. A
3. állítás szerint, ha C bűnös, akkor D is az. A kettőből együtt látható, hogy ha A bűnös, akkor
D is az. Ezek szerint függetlenül attól, hogy A bűnös vagy ártatlan, D-nek bűnösnek kell lennie.
így D biztosan bűnös, a többiek bűnössége kétséges.
81. A válasz az, hogy mindannyian bűnösek. A 3. állítás szerint ha D ártatlan, akkor A bűnös. A
4. állítás szerint, ha D bűnös, akkor A is bűnös. Vagyis függetlenül attól, hogy D ártatlan vagy
bűnös, A mindenképpen bűnös. Emiatt, az 1. állítás szerint B is bűnös. A 2. állítás szerint vagy
C bűnös, vagy A ártatlan, de mivel már tudjuk, hogy A nem ártatlan, C-nek bűnösnek kell lennie.
Végül a 3. állítás szerint, ha D ártatlan, akkor C is ártatlan, de már bizonyítottuk, hogy C nem
ártatlan, így D is bűnös. Tehát valamennyien bűnösek.
82. Igen, bölcs dolog volt, ezzel tisztázta magát. Tegyük fel ugyanis, hogy a vádlott lovag!
Ekkor állítása igaz, vagyis a bűnös lókötő, így a vádlott ártatlan. Másrészt tegyük fel, hogy a
vádlott lókötő. Ekkor állítása hamis, vagyis a bűnöző lovag, így a vádlott megint csak ártatlan.
83. Tegyük fel, hogy az ügyész lókötő! Ekkor az 1. és a 2. állítás m i i ulegyike hamis. Mivel az 1.
hamis, Xártatlan. Mivel a 2. hamis, X és i mindketten bűnösek, így X bűnös. Ez ellentmondás,
tehát az ügyész lovag. így X tényleg bűnös, és mivel nem mindketten bűnösek, Y irt at lan.
Tehát X bűnös, Y ártatlan, és az ügyész lovag.
84. Ha az ügyész lókötő lenne, akkor egyrészt X és Y mindketten Ártatlanok lennének,
másrészt X bűnös lenne. Ez megint ellentmondás, tehát az ügyész lovag, X ártatlan és Y
bűnös.
85. Megint tegyük fel, hogy az ügyész lókötő! Ekkor az 1. állítás hamis, (gy X bűnös és Y
ártatlan. Ebből X bűnös. De a 2. állítás is hamis, ezért V ártatlan, újra ellentmondás. Tehát az
ügyész megint lovag. Emiatt, a 2. állítás szerint X bűnös. Ekkor az 1. szerint (mivel X nem
ártatlan) Y-nak bűnösnek kell lennie. Ezúttal tehát X és Y mindketten bűnösek.
86. A nem lehet lovag, mert ha az volna, akkor bűnös volna, és nem hazudta volna, hogy
ártatlan. Lókötő sem lehet A, mert ha az volna, akkor állítása hamis lenne, így bűnös lenne, de
a bűnös, az lovag. Ezek miatt A normális, így ártatlan is. Mivel A ártatlan, B állítása igaz. Emiatt
B nem lókötő; vagy lovag, vagy normális. Tegyük fel, hogy B normális. Ekkor C állítása hamis,
így C vagy lókötő, vagy normális. Ez azt jelenti, hogy A, B és C közül egyik sem lovag, ami
ellentmond a feltételeknek. Tehát B nem lehet normális, csak lovag, és így ő a bűnös.
ellentmond a feltételeknek. Tehát B nem lehet normális, csak lovag, és így ő a bűnös.
87. Jelöljük A-val a vádlottat, B-vel a védőügyvédet, C-vel az ügyészt. Craig érkezése előtt:
Először is A nem lehet lókötő, mert ha lókötő
lenne, akkor állítása hamis lenne, így bűnös volna, ami ellentmond annak a feltételnek, hogy a
lókötő nem bűnös. Tehát A vagy lovag, vagy normális.
Első lehetőség: A lovag. Ekkor állítása igaz, ezért ártatlan. Ekkor B állítása is igaz, ezért B
vagy lovag, vagy normális. De a lovag A, így B normális. Ezek szerint C a lókötő. Mivel tudjuk,
hogy a lókötő nem bűnös, B a bűnös.
Második lehetőség: A normális és ártatlan. Ekkor B állítása megint igaz, ezért B lovag (mivel a
normális A). így mivel A ártatlan, C, lévén lókötő, ártatlan, B a bűnös.
Harmadik lehetőség: A normális és bűnös. Ekkor az ügyész állítása
igaz, így az ügyésznek lovagnak kell lennie (normális megint nem lehet, mivel az A). Ezek
szerint B a lóköt ő. Összegezzük ¿1 három lehetőséget:
1. 2. 3.

Vá d l o t t (A) Árt a t l a n l o va g Árt a t l a n n o rm á l i s Bű n ö s n o rm á l i s

Véd ő ü g yvéd (B) Bű n ö s n o rm á l i s Bű n ö s l o va g Árt a t l a n l ó kö t ó
Ü g yész (.C ) Árt a t l a n l ó kö t ő Árt a t l a n l ó kö t ő Árt a t l a n l o va g

Mindhárom lehetőség megfelel a Craig érkezése előtt tett állításoknak.

Craig érkezése után: Craig megkérdezte az ügyésztől, hogy bűnös-e. Azt már tudta, hogy
ártatlan (hiszen mindhárom lehetőség szerint ártatlan az ügyész), így válaszából csak azt
tudhatta meg, hogy az ügyész lovag-e vagy lókötő. Ha az igazságnak „megfelelően „nem"-et
válaszolt volna, akkor ebből kiderült volna, hogy lovag, és Craig tudta volna, hogy a 3.
lehetőség az igazi, ezért nem tett volna fel több kérdést. De az ügyész válasza után Craig
még tett fel kérdést. Ezért az ügyész lókötő, és „igen"-t válaszol. így Craig (épp úgy, mint az
Olvasó), kizárhatta a 3. lehetőséget, maradt az 1. és a 2. Ez azt jelenti, hogy a védőügyvéd a
bűnös, de azt még nem tudjuk, hogy a vádlott és a védőügyvéd közül melyik a lovag és melyik
a normális. Craig megkérdezte a vádlottat, hogy az ügyész bűnös-e, és miután megkapta a
választ, mindent tudott. Egy lovagnak „nem"-et kell válaszolnia erre a kérdésre, míg egy
normális válaszolhat „igen"-t is és „nem"-et is. Ha „nem" lett volna a válasz, Craig nem
tudhatta volna, hogy a vádlott lovag-e vagy normális. De tudta, tehát „igen" választ kapott. így
a vádlott normális és az ügyvéd lovag (bár bűnös).
7. Hogyan kerüljük el a farkasembereket, és más praktikus
tanácsok
Ez a fejezet inkább a praktikus, mint a szórakoztató logikával foglalko z i k. Sok olyan helyzet van
az életben, amikor jól jön egy-két ötlet. Ezért most adok néhány részletes, lépésről lépésre
követhető tanácsot, amiből megtanulhatják, hogy A. hogyan kerülhetjük el a
farkasembe-reket az erdőben; B. hogyan választhatunk feleséget; C. hogyan védhetjük
magunkat a bíróság előtt; D. hogyan vehetünk feleségül egy királylányt.
Természetesen arról nem biztosíthatom Önöket, hogy találkozni is lógnak ilyen helyzetekkel,
de mint ezt a Fehér Király oly bölcsen el magyarázta Alice-nek, nem árt mindenre felkészülni.
A. Ml A T EENDŐ A FARKASEMBEREK ERDEJÉBEN?
Tegyük fel, hogy Ön ellátogat egy erdőbe, ahol minden lakos vagy lovag, vagy lókötő!
(Emlékeztetőül: a lovagok mindig igazat mondanak, a lókötők mindig hazudnak.) Ráadásul
néhány lakos farkasember, akiknek megvan az a kellemetlen szokásuk, hogy éjszakánként
néha emberevő farkassá válnak. A farkasemberek is lovagok vagy lókötők.
88. Ön három emberrel beszél, A-val, B-vel és C-vel, és tudja, hogy pontosan egyikük
farkasember. A következőket állítják:
A: C farkasember.
B: Nem vagyok farkasember.
C: Közülünk legalább ketten lókötők.
Feladatunk két részből áll:
a) Lovag vagy lókötő a farkasember?
b) Ha útitársul kellene választania egyiküket, és fontosabb az, hogy
útitársa ne legyen farkasember, mint az, hogy n e legyen lókötő, akkor melyiküket választaná?
89. Megint csak A, B és C mindegyike -egy mást ól függetlenül - vagy lovag, vagy lóköt ő, és
pontosan egyikük farkasember. A következőket
állítják: A: Farkasember vagyok. B: Farkasember vagyok. C: Legfeljebb egyikünk lovag.
Melyikük miféle?
90. Ebben és a következő két feladatban megint három lakos szerepel, A, B és C, akik
mindegyike - egymástól függetlenül - lovag vagy lókötő. Most csak ketten szólalnak meg, A és
B, de állításaikban az „egyikünk" szó mindhárom emberre vonatkozik, nem csak A-ra és B-re.
Tegyük fel, hogy A és B a következőket állítják: A: Legalább egyikünk lovag. B: Legalább
egyikünk lókötő,
Tudjuk, hogy legaláb egyikük farkasember, és hogy egyikük sem lovag és farkasember
egyszemélyben. Melyikük farkasember?
91. Ezúttal a következőket állítják: A: Legalább az egyikünk lókötő. B: C lovag.
Tudjuk, hogy pontosan egyikük farkasember, és hogy az lovag. Ki a farkasember?
92. Ebben a feladatban a következőket állítják: A: Legalább egyikünk lókötő.
B: C farkasember.
Megint pontosan egyikük farkasember, és az lovag.Ki ő?
93. Ebben a feladatban tudjuk, hogy pontosan egy farkasember van, aki lovag, és hogy a másik
kettő lókötő. Csak B szólal meg: „C farkasember". Ki a fajkasember?
94. Elegánsan egyszerű feladat következik, amelynek csak két szere plője van, A és B.
Pontosan egyikük farkasember. A következőké állítják:
A: A farkasember lovag. B: A farkasember lókötő. Melyiket választaná útitársnak?
B. HOGYAN SZEREZHET ÜNK MAGUNKNAK FELESÉGET ?
95. Hogyan győzi meg? Tegyük fel, hogy Ön a lovagok és lókötők s /.igetének egyik lakosa!
Beleszeret egy helybéli lányba és szeretné feleségül venni. A lánynak azonban különös ízlése
van, valamilyen furcsa okból csak lókötőhöz hajlandó feleségül menni. Ráadásul gazdag
lókötőt akar, szegényét nem.(Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy mindenki vagy
gazdag, vagy szegény!) Tegyük fel, hogy Ön története sen egy gazdag lókötő! Egy mondatot
mondhat a lánynak.Hogyan tudná őt egyetlen mondattal meggyőzni arról, hogy Ön egy
gazdag lókötő?
96. Tegyük fel, hogy a szeretett lány csak gazdag lovaghoz hajlandó feleségül menni! Hogyan
tudná őt egyetlen mondattal meggyőzni arról, hogy Ön gazdag lovag?
97. Hogyan válasszunk feleséget ? Ezúttal Ön a lovagok és lókötők szigetének látogatója,
ahol minden nő vagy lovag, vagy lókötő. ön beleszeret egy Elizabeth nevű lányba, és
házasságra gondol. De mivel lókötőt nem akar feleségül venni, ezért szeretne többet tudni
róla. I la megengednék, hogy kérdéseket tegyen fel neki, nem is volna semmi baj, de a szigeten
egy ősi tabu tiltja, hogy egy férfi beszélgessen egy nővel, amíg az nem a felesége.
Elizabethnek azonban van egy bátyja, Arthur, aki szintén vagy lovag, vagy lókötő (de nem
feltétlenül ugyanaz, mint a húga). Ön feltehet egy kérdést Arthurnak, de csak olyat, amire
igennel vagy nemmel lehet válaszolni.
Az Ön feladata megfogalmazni egy olyan kérdést, hogy az arra kapott válaszból biztosan
tudhassa, lovag-e Elizabeth vagy lókötő. Mit kérdezne?
98. Hogyan válasszunk feleséget Bahava sziget én? Ezúttal Ön Bahava szigetének
látogatója, ahol élnek lovagok, akik mindig igazat mondanak, lókötők, akik mindig hazudnak és
normálisak, akik néha hazudnak, néha igazat mondanak. Bahava szigetén - mint tudjuk - a nők
egyenjogúak, így ők is lovagok, lókötők vag) normálisak. Mivel Ön kívülálló, Önre nem
vonatkozik az a rendelkezés, hogy lovag csak lókötővel, lókötő pedig csak lovaggal
házasodhat össze, Ön tehát szabadon elveheti választottját.
Három nővér, A, B és C közül szeret né kiválasztani leendő feleségét. Tudja, hogy közülük az
egyik lovag, a másik lókötő, a harmadik pedig normális. Azt is tudja (legnagyobb rémületére!),
hogy a normális farkasember, míg a másik kettő nem. legyük fel, hogy Ön nem bánja, ha
lókötőt vesz feleségül (vagy lovagot), de feleségül venni egy farkasembert - ez már túlzás!
Feltehet egy kérdést a három nővér közül annak, akinek akar, de megint csak olyat, amire
igennel vagy nemmel lehet válaszolni.
Mit kérdezne?
C. IGEN, ÖN ÁRT AT LAN, DE BE T UDJA EZT BIZONYÍT ANI?
Különösen kellemes rejtvénycsoport következik. Minden rejtvénye a lovagok, lókötők és
normálisak szigetén játszódik. Ön most a sziget egyik lakója.
A szigeten bűntény történt, és valamilyen furcsa okból Önt gyanúsítják vele. Bíróság elé
állítják, és a tárgyaláson egyetlen mondatot mondhat a saját védelmében. Az a feladata, hogy
meggyőzze az esküdteket arról, hogy ártatlan.
99. Tegyük fel, hogy ismert tény: a tettes lókötő! Azt is tegyük fel, hogy Ön lókötő (bár a
bíróság ezt nem tudja), de ebben a bűntényben teljesen ártatlan! Mondhat egy mondatot. Az
a feladata, hogy meggyőzze az esküdteket arról, hogy ártatlan, de arról nem kell meggyőznie
őket, hogy Ön nem lókötő. Mit mondana?
100. Tegyük fel, hogy ugyanaz a helyzet, mint az előbb, azzal a különbséggel, hogy Ön bűnös!
Mit mondana, hogy meggyőzze az esküdteket (akik feltehetőleg ésszerűen gondolkoznak)
arról, hogy Ön ártatlan?
101. Tegyük fel, hogy ismert a tény: a tettes lovag! (Ez nem ellentmondás, egy embernek nem
kell feltétlenül hazudnia ahhoz, hogy bűn-
inyt kövessen el.) Tegyük fel azt is, hogy Ön lovag (de az esküdtek ezt nem tudják), de a
bűntényben ártatlan! Mit mondana!
102. Egy bonyolultabb eset következik. Tegyük fel most, hogy ismert lény: a tettes nem
normális - vagyis vagy lovag, vagy lókötő! Ön s/emély szerint ártatlan. Mi olyat tud mondani,
amit akár lovag, akár lókötő, akár normális mondhatna az Ön helyzetében, és ami meggyőzi az
esküdteket arról, hogy Ön ártatlan?
103. Ez egy sokkal egyszerűbb feladat. Megint tudni lehet, hogy a lettes nem normális. Ismét
nem Ön a tettes, de normális. Mi olyat tud mondani, amit ártatlan lovag vagy lókötő nem
mondhatna, és ami meggyőzi az esküdteket arról, hogy Ön ártatlan?
104. Ez egy érdekesebb feladat. Megint tudni lehet, hogy a tettes nem normális. Tegyük fel,
hogy 1. Ön ártatlan: 2. Ön nem lókötő!
Tudna egy olyan mondatot mondani, ami egyszerre mindkét tényről meggyőzi az esküdteket?
105. A fenti feladat egyfajta „duálisa" : Tegyük fel megint, hogy a bűnös nem normális, és hogy
Ön ártatlan, de nem lovag! Tegyük fel, hogy Ön nem bánja, ha lókötőnek vagy normálisnak
nézik, de valamilyen furcsa okból a lovagokat megveti! Meg tudná egy mondattal győzni az
esküdteket arról, hogy Ön ártatlan, de nem lovag?
D. HOGYAN VEGYÜNK FELESÉGÜL EGY KIRÁLYLÁNYT ?
Végre elérkeztünk ahhoz a témához, amit - biztos vagyok benne -alig tudtak kivárni!
106. Ön a lovagok, lókötők és normálisak szigetének egyik lakója. Szerelmes a király lányába,
Margozitába, és szeretné feleségül venni. A király nem kívánja normálishoz adni a lányát. Ezt
mondja neki: „Tudod, kedvesem, igazán nem mehetsz hozzá egy normálishoz. A normálisak
szeszélyesek, kiszámíthatatlanok és teljesen megbízhatatlanok. Egy normálisnál sosem
tudhatod, hogy állsz, egyik nap igazat mond, a másik nap hazudik neked. Mi jó van ebben? Egy
lovag viszont teljesen megbízható, mindig tudod, hányadán állsz vele. Egy lókötő
tulajdonképpen
ugyanilyenje, hiszen ha mond valamit, egyszerűen csak az ellenkezőjét kell gondolnod, és
máris tudod, hogy mi a hel) zet. Mindemellett szerintem egy férfi ragaszkodjon az elveihez. I la
dl Igaz mondásban hisz, akkor mondjon mindig igazat. Ha a hazugságban, a kkm legalább legyen

benne következetes. De ezek a teddide-teddoda, nyárspolgár normálisak-, nem kedvesem,

nem neked valók!"
Tegyük fel, hogy Ön történetesen nem normális, így vannak esélyei! Meg kell azonban győznie
a királyt arról, hogj nem normális, másképp nem veheti el a lányát. Kihallgatást kér a királytól,
és ott annyit beszélhet, amennyit csak akar. A feladat két rés /.bői áll.
a) Legkevesebb hány igaz állítást kell mondania ahhoz, hogy meggyőzze a királyt, hogy Ön
nem normális?
b) Legkevesebb hány hamis állítást kell mondania, hogy meggyőzze a királyt, hogy Ön nem
normális?
107. Lovagok, lókötők és normálisak egy másik szigetén a király épp ellentétes nézeteket
vallott. Ő ezt mondta a lányának: „Drágám, nem akarom, hogy lovaghoz vagy lókötőhöz menj
feleségül, azt szeretném, ha egy szokványos normális venne el. Ne akarj lovaghoz menni, mert
a lovagok túlságosan álszentek. Ne akarj lókötőhöz menni, mert a lókötők túl becstelenek.
Nem, kedvesem, ami neked való, az éppen egy megszokott, nyárspolgár normális!" Tegyük fel,
hogy Ön normális! Az a dolga, hogy meggyőzze erről a
királyt.
a) Legkevesebb hány igaz állítást kell mondania ahhoz, hogy meggyőzze a királyt, hogy Ön
normális?
b) Legkevesebb hány hamis állítást kell mondania ahhoz, hogy meggyőzze a királyt, hogy Ön
normális?
108. Ez a feladat az előző bonyolultabb változata. Megoldása egyben megoldása az előző
feladatnak is (bár feleslegesen bonyolult), de az előző feladatra adott megoldás ehhez nem
elég.
Ön ismét egy normális a lovagok, lókötők és normálisak szigetén. A király megint csak
normálishoz hajlandó hozzáadni a lányát, de azt is megköveteli, hogy a kérő bizonyítsa be
kivételes intelligenciáját és leleményességét. Ezért ahhoz, hogy elnyerje a lány kezét, egy
olyan mondatot kell mondania a király jelenlétében, ami egyidejűleg tesz eleget a következő
két követelménynek:
1. Meggyőzi a királyt, hogy On normális. ! A királynak nem szabad tudnia, hogy az állítás igaz
vagy hamis. I logyan lehetséges ez?
MEGOLDÁSOK
88. C vagy lovag, vagy lókötő. Tegyük fel, hogy lovag! Ekkor tényleg n i köztük legalább két
lókötő, aki csak A és B lehet. így B a farkasem-
bei (mivel ő azt mondja, hogy nem az, de ő lókötő). Vagyis ha C lovag, i kko r a farkasember lókötő
(mert csak B lehet). Másrészt tegyük fel, h o g y C lókötő! Ekkor nem igaz, hogy legalább ketten
lókötők, így legfeljebb egyikük lókötő. Ez a lókötő C, ezért A és B mindketten lovagok. Mivel A
lovag, és azt állítja, hogy C farkasember, így C tényleg h u kasember. Vagyis ebben az esetben
a farkasember megint lókötő -nevezetesen C.
Tehát függetlenül attól, hogy C lovag vagy lókötő, a farkasember l o kö t ő (bár a két esetben nem
ugyanaz a személy). így az első kérdés-re a z a válasz, hogy a farkasember lókötő. Azt is
bizonyítottuk, hogy a h u kasember vagy B, vagy C; ezért ha olyasvalakit szeretne ki válaszúm
közülük, aki biztosan nem farkasember, akkor válassza A-t.
89. Először megmutatjuk, hogy C lovag. Tegyük fel ugyanis, hogy l o kö t ő ! Ekkor állítása hamis
lenne, így volna köztük legalább két lovag. I \ A is, B is lovag lenne, ami azt jelentené, hogy
állításaik igazak, és m i ndketten farkasemberek, ami ellentmond a feladat feltételeinek. Tehát
(! lovag. Ekkor tényleg ketten lókötők, és ez a kettő csak A és B lehet, í g y mivel állításaik
hamisak, sem A, sem B nem farkasember, tehát csak ( lehet az. Tehát C lovag és farkasember,
A és B lókötők, és egyikük ;em farkasember.
90. Ha B lókötő lenne, akkor tényleg lenne legalább egy lókötő köztük, í g y állítása igaz lenne,
de a lókötők nem mondanak igazat. Tehát B l o va g . Ekkor A állítása igaz, így A is lovag. Vagyis A
és B mindketten l o va g o k. Mivel B lovag, állítása igaz, így legalább egyikük lókötő. Ez i lokötő csak
C lehet. Ezért C az, és ő az egyetlen farkasember.
91. A-nak lovagnak kell lennie, ugyanolyan okokból, mint B-nek az e l ő z ő feladatban,
nevezetesen, hogy ha A lókötő lenne, akkor igaz lenne, h o g y hármuk közül legalább az egyik
lókötő, így egy olyan lókötővel l en n e dolgunk, aki igazat mond. Mivel A lovag, állítása igaz, így
tényleg van köztük legalább egy lókötő. Ha B lova| /olna, a kkor C is (B állítása miatt), ezért
ekkor három lovaggal lenne dolgunk. I )e A igazat mondott, miszerint legalább egyikük lókötő.
Tehál B i ial lókötő lehet és mivel B azt mondja, hogy C lovag, C valójában lókötő. így A az
egyetlen lovag, ezért A a farkasember.
92. A állítása miatt A-nak megint lovagnak kell lennie, és biztos van köztük legalább egy
lókötő. Ha B lovag volna, akkor C farkasember volna, ezért ő is lovag lenne, és három lovaggal
Kuné dolgunk. Tehát B lókötő. így C nem farkasember. B sem lehet Farkasember (mivel
tudjuk, hogy a farkasember lovag). Vagyis megint A a Farkasember.
93. Ha B lovag lenne, akkor C farkasember lenne és lovag, így két lovag lenne köztük. Vagyis B
lókötő. Ezért C nem fai kasember. B, mivel lókötő, szintén nem farkasember. így megint A a
farkasember.
94. B-t kell választania. Tegyük fel ugyanis, h o g y B lovag! Ekkor állítása igaz, ezért a
farkasember lókötő, így nem lehet B. Most tegyük fel, hogy B lókötő! Ekkor állítása hamis, ami
azt jelenti, hogy a farkasember lovag, így megint nem lehet B.
95. Csak ennyit kell mondania: „Szegény lókötő vagyok". Rögtön tudni fogja, hogy Ön nem
lehet lovag (mivel egy lovag sosem hazudik és mondja azt, hogy ő szegény lókötő), ezért Ön
lókötő. Emiatt állítása hamis, vagyis Ön nem szegény lókötő. De lókötő. így csak gazdag
lókötő lehet.
96. Ezt mondhatja: „Nem vagyok szegény lovag". A lány így fog okoskodni: Ha ön lókötő lenne,
akkor igaz lenne, hogy nem szegény lovag, így állítása igaz lenne, egy lókötő igazat mondana.
Ezért Ön lovag. így állítása igaz, Ön nem szegény lovag. De lovag, ezért csak gazdag lovag
lehet. *
97. Ennek a feladatnak több megoldása van. Azt hiszem, a legegyszerűbb, ha megkérdezi:
„Ön és Elizabeth egyforma típusú?" Az érdekes az, hogy ha a válasz „Igen", akkor Elizabeth
lovag, függetlenül attól, hogy a bátyja lovag vagy lókötő, és ha a báty „Nem"-et válaszol, akkor
Elizabeth lókötő, függetlenül attól, hogy a bátyja miféle. Bizonyítsuk is be!
Tegyük fel, hogy a válasz „Igen"! A báty vagy lovag, vagy lókötő. Ha lovag, akkor állítása,
miszerint ő és Elizabeth egyforma típusú, igaz, ezért Elizabeth is lovag. Ha lókötő, akkor
állítása hamis, vagyis ő és Elizabeth különböző típusú, ami azt jelenti, hogy Elizabeth megint
lovag. Tehát ha Arthur „Igen"-t válaszol, akkor Elizabeth lovag.
Tegyük fel, hogy Arthur „Nem"-et válaszol! Ha lovag, akkor igazat mond, vagyis ő és Elizabeth
különböző típusú, ezért Elizabeth lókötő. Ha Arthur lókötő, akkor állítása hamis, vagyis
Elizabeth és ő valójában egyforma típusú, így Elizabeth megint lókötő. Tehát ha „Nem"-et
válaszol, akkor Elizabeth lókötő.
98. Ezt is többféleképpen lehet megoldani. A legegyszerűbb és legelegánsabb megoldás, amit
ismerek az, hogy válasszuk ki valamelyiküket, mondjuk A-t, és kérdezzük meg: „B alacsonyabb
osztálybeli, mint C?"*
Tegyük fel, hogy A „Igen"-t válaszol! Ekkor B-t kell választania, a következő okokból: Tegyük
fel, hogy A lovag! Ekkor B tényleg alacsonyabb osztálybeli, mint C, ezért C normális és B lókötő.
Ebben az esetben nem B a farkasember (mivel C az). Most tegyük fel, hogy A lókötő! Ekkor B
magasabb osztálybeli, mint C, ami azt jelenti, hogy B lovag és C normális, így megint nem B a
farkasember. Ha A normális, akkor biztos nem B a farkasember, mivel az A az. Tehát
függetlenül attól, hogy A lovag, lókötő vagy normális, ha A „Igen"-t válaszol a kérdésére akkor
B-t kell feleségnek választania.
Ha A „Nem"-et válaszol, akkor ez ugyanaz, mintha azt állítaná, hogy C alacsonyabb
osztálybeli, mint B, ahelyett, hogy B alacsonyabb osztálybeli, mint C, így ebben az esetben
válassza C-t feleségnek.
99. A következő kijelentés olyan, ami tisztázhatja Önt: „Bűnös vagyok". Ön mint lókötő,
mondhatja is ezt, hiszen hamis, és tényleg tisztázni fogja magát ezzel, mivel az esküdtek így
okoskodnak helyesen: Ha Ön tényleg bűnös volna, akkor Ön lókötő lenne (hiszen tudjuk, hogy
a tettes lókötő), de ekkor Ön, a lókötő, igazat mondott volna. Tehát az a feltevés, hogy Ön
bűnös, ellentmondásra vezet, ezért Ön ártatlan.
A fenti okoskodás a reductio ad absurdum egy példája (azzal bizonyítjuk egy állítás hamis
voltát, hogy képtelenséget vezetünk le belőle). Egyenesebb gondolatmenetet is követhetett
az esküdtszék: Ön vagy lókötő, vagy nem (ne felejtse el, hogy az esküdtek nem tudják,
Em l ékez t et ő ü l : a l o va g o k a f el ső b b , a n o rm á l i sa k a kö z ép -, a l ó kö t ő k a z a l só b b o sz t á l y.

hogy Ön lókötő vagy nem). Ha Ön lókötő, akkor állítása hamis, tehát Ön ártatlan. Ha nem
lókötő, akkor nyilván ártatlan, mivel a bűnös lókötő.
100. Ilyen mondat nem lehetséges. Ha egy mondatából az esküdtek ésszerűen gondolkozva
azt vezetik le, hogy ön ártatlan, akkor mivel ésszerűen gondolkodtak és helyesen okoskodtak,
önnek tényleg ártatlannak kell lennie. De ez ellentmond annak a feltételnek, hogy Ön bűnös.
101. Ez a 99. feladat egyfajta „duálisa", és ha ez egyáltalán lehetséges, még egyszerűbb.
Csak annyit kell mondania: „Ártatlan vagyok". Az esküdtek úgy fognak okoskodni, hogy ha Ön
lovag (amit nem tudnak), akkor állítása igaz, ezért ártatlan, ha pedig nem lovag, akkor megint
csak ártatlan, mert a bűnösről tudjuk, hogy lovag.
102. Egy lehetséges megoldás, ha ezt mondja: „Lovag vagyok és ártatlan, vagy lókötő vagyok
és bűnös". Mondhatjuk egy kicsit egyszerűbben: „Ártatlan lovag vagy bűnös lókötő vagyok".
Az esküdtek a következőképpen fognak gondolkodni önről:
Első lépés: Tegyük fel, hogy lovag! Ekkor állítása igaz, vagyis ártatlan lovag vagy bűnös
lókötő. Bűnös lókötő nem lehet, mivel nem lókötő, így ártatlan lovag. Tehát ártatlan.
Második lépés: Tegyük fel, hogy lókötő! Ekkor állítása hamis, vagyis sem ártatlan lovag, sem
bűnös lókötő nem lehet. Azaz nem bűnös lókötő. De lókötő. Tehát ártatlan lókötő, így ártatlan.
Harmadik lépés: Ha normális, akkor nyilván ártatlan, mivel a bűnös nem normális.
103. Ez tényleg egész egyszerű. Csak annyit kell mondania: „Lókötő vagyok". Sem lovag, sem
lókötő nem mondhatja ezt, ezért Ön csak normális lehet, így ártatlan is.
104. Igen, ezt mondhatja: „Nem vagyok bűnös lovag". Az esküdtek így fognak okoskodni:
Első lépés: Tegyük fel, hogy az illető (ezen Önt értik) lókötő! Ekkor nem lovag, így nyilván nem
bűnös lovag, vagyis állítása igaz. De ez lehetetlen, hiszen a lókötők nem mondanak igazat.
Tehát nem lehet lókötő.
Második lépés: Most már tudjuk, hogy vagy lovag, vagy normális. 80 • P o rt i a l á d i ká i és m á s rej t él yek
Ha normális, akkor ártatlan. Tegyük fel, hogy lovag! Ekkor állítása igaz. Emiatt nem bűnös
lovag. De lovag. Tehát ártatlan lovag.
Megjegyezném, hogy ezt is mondhatja: „Nem vagyok lovag, vagy ártatlan vagyok", vagy ezt:
„Ha lovag vagyok, akkor ártatlan vagyok".
105. Igen, ezt mondhatja: „Bűnös lókötő vagyok". Az esküdtek így gondolkodnának:
„Nyilvánvaló, hogy nem lovag. Tehát vagy normális, vagy lókötő. Ha normális, akkor ártatlan.
Tegyük fel, hogy lókötő! Ekkor állítása hamis, ezért nem bűnös lókötő. Vagyis ártatlan lókötő."
106. Nincs annyi állítás, amennyivel ez lehetséges lenne. Akárhány mondatot is mond, egy
normális mondhatná ugyanazt, hiszen egy normális bármit mondhat. Vagyis nincs rá mód, hogy
elvegye feleségül ennek a királynak a lányát. Sajnálom! Több szerencsét a következő
szigeten!
107. Mindkét esetben elég egy állítás. Egy igaz állítás, ami meggyőzné a királyt: „Nem vagyok
lovag". (Ezt sem lovag, sem lókötő nem mondhatja.) Egy hamis állítás, ami megteszi: „Lókötő
vagyok".
Szeretném megjegyezni (a következő feladat miatt), hogy ha az első mondatot választja,
akkor a király tudni fogja, hogy Ön normális, és most éppen igazat mondott, ha a másodikat,
akkor a király nemcsak azt fogja tudni, hogy Ön normális, hanem azt is, hogy most éppen
hamis kijelentést tett.
108. Gondoljon ki akármit, amiről a király nem tudhatja, hogy igaz vagy hamis, pl. az Ön
zsebében éppen tizenegy dollár van. Ekkor ezt mondhatja: „Normális vagyok, és pontosan
tizenegy dollár van a zsebemben, vagy lókötő vagyok".
Lókötő ezt a mondatot sohasem mondhatná (mivel egy lókötőre igaz, hogy vagy normális,
akinek tizenegy dollárja van, vagy lókötő). Lovag szintén nem mondhatja ezt (mivel egy lovagra
az sem igaz, hogy ő egy olyan normális, akinél tizenegy dollár van, és az sem, hogy lókötő).
Ezért a király tudni fogja, hogy Ön normális, de azt nem tudhatja, hogy állítása igaz vagy
hamis, ha nem tudja, hogy mennyi pénz van Önnél.
8. Logikai rejtvények
BEVEZET ÉS
Ebben a fejezetben több rejtvény foglalkozik „ha..., akkor" állításokkal (implikációkkal),
amelyeknek szerkezete „Ha P igaz, akkor Q is igaz", ahol P és Q is állítások. Mielőtt
rátérnénk az ilyen típusú rejtvényekre, tisztáznunk kell néhány dolgot, ami félreértést
okozhatna. Az ilyen állításokkal kapcsolatban vannak olyan kérdések, amelyekben mindenki
egyetért, de vannak vitásak is. Nézzünk egy konkrét példát. Tekintsük a következő állítást:
Ha John bűnös, akkor a felesége is bűnös. (1)
Mindenki egyetért abban, hogy ha John bűnös, és az 1. állítás igaz, akkor a felesége is bűnös.
Abban is mindenki egyetért, hogy ha John bűnös és a felesége ártatlan, akkor az 1. állítás
hamis.
Most tegyük fel, hogy a feleség bűnös, de nem tudjuk, hogy John bűnös vagy ártatlan!
Mondhatjuk-e ekkor, hogy az 1. állítás igaz? Gondolkozhatunk-e úgy, hogy John akár bűnös,
akár ártatlan, a felesége mindenképp bűnös? Vagy így: „Ha John bűnös, akkor a felesége is
bűnös, és ha John ártatlan, a felesége akkor is bűnös"?
Irodalmi példán szemléltetve ezt a fajta nyelvhasználatot: Rudyard Kipling Riki-Tiki-Tévi c.
meséjében ezt mondja a kobra a rettegő családnak: „Ha megmozdultok döfök, s ha nem
mozdultok, akkor is döfök".* Ez nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint hogy döfök.
Vagy itt van Tokusanról, a Zen-mesterről szóló történet, aki minden kérdésre botütéssel felelt,
és arra is, ha nem kérdeztek tőle semmit. Híres mondása volt, hogy „Harminc botütés annak,
akinek van valami mondanivalója, és ugyanúgy harminc botütés annak, akinek nincs semmi
mondanivalója".
Az igazság az, hogy ha Q állítás igaz, akkor a „Ha P, akkor Q" állítás is az (éppúgy, mint a ,,1 la
nem P, akkor Q" állítás is).
A legvitatottabb eset ez: Tegyük fel, hogy P és Q mindkettő hamis! Ekkor a „Ha P, akkor
Q%állítás igaz vagy hamis? Vagy attól függ, hogy P és Q konkrétan mi? Visszatérve
példánkra, ha John és felesége mindketten ártatlanok, akkor az 1. állítás igaznak mondható
vagy nem? Hamarosan visszatérünk erre a rendkívül fontos kérdésre.
De előbb nézzünk meg valamit ezzel kapcsolatban: Már egyetértettünk abban, hogy ha John
bűnös és a felesége ártatlan, akkor az 1. állítás hamis. Igaz-e ennek megfordítása, azaz ha az
1. állítás hamis, akkor következik-e ebből, hogy John bűnös, és a felesége ártatlan? Másképp
fogalmazva, valóban az egyetlen lehetőség arra, hogy az 1. állítás hamis legyen az, hogy John
bűnös és a felesége ártatlan? Nos, a legtöbb, logikával foglalkozó ember, matematikus és
tudós szerint, akik a „Ha..., akkor" szavakat használják, a válasz „igen", és mi is állapodjunk
meg ebben. Más szavakkal, ha adott két tetszőleges állítás, P és Q, akkor valahányszor
leírom, hogy „Ha P, akkor Q\ nem gondolok se többre, se kevesebbre, mint hogy „Ez nem az
az eset, amikor P igaz és Q hamis". Példánkban ez azt jelenti, hogy ha John és felesége
mindketten ártatlanok, akkor az 1. állítás igaznak tekintendő. Az egyetlen lehetőség arra,
hogy hamis legyen, az, ha John bűnös és a felesége ártatlan, és ez nem áll fenn, ha
mindketten ártatlanok. Másképp fogalmazva, ha John és felesége mindketten ártatlanok,
akkor nyilván nem az a helyzet, hogy John bűnös és a felesége ártatlan, tehát az állítás nem
lehet hamis.
A következő példa még sokkal bizarrabb:
Ha Konfuciusz Texasban született, akkor én vagyok Drakula. (2)
A 2. állítás mindössze azt akarja jelenteni, hogy az nem lehet, hogy Konfuciusz Texasban
született, és én nem vagyok Drakula. Ez így is van, hiszen Konfuciusz nem Texasban
született. Emiatt a 2. állítást igaznak kell tekintenünk.
Ezt másképp is meggondolhatjuk. Az egyetlen lehetőség arra, hogy a 2. állítás hamis lehessen
az, ha Konfuciusz Texasban született és én nem vagyok Drakula. Mivel Konfuciusz nem
Texasban született, nemlehet az a helyzet, hogy Konfuciusz Texasban született és én nem
vagyok Drakula. Más szavakkal, a 2. állítás nem lehet hamis, így igaz.
Most tekintsünk két tetszőleges állítást, P-t és g-t, és készítsük el belőlük a következő
összetett állítást:
Ha P, akkor Q. (3)
Ezt az állítást így jelöljük: P -> Q, és úgy is szoktuk olvasni, hogy „P implikálja g-t". Lehet, hogy
az „implikálja" szó nem túl szerencsés, de az irodalomban ilyen értelemben szerepel. A fenti
állítás mindössze annyit jelent, mint már láttuk, hogy ez nem az az eset, amikor P igaz és Q
hamis. így megállapíthatjuk a következő tényeket:
1. Ha P hamis, akkor P -> Q automatikusan igaz.
2. Ha Q igaz, akkor P -> Q automatikusan igaz.
3. Az egyetlen lehetőség arra, hogy P -> Q hamis lehessen az, hogy P igaz és Q hamis.
Első megállapításunkat néha így emlegetik: „Hamis feltételből bármi következik". Ez a
kijelentés nagy megrázkódtatást jelentett sok filozófus számára (1. a 14. fejezet 244.
példáját). Második megállapításunkat néha így emlegetik: „Igaz következmény bármilyen
feltételből következik".
Összefoglalás igazságt áblázat t al. Ha adott két tetszőleges állítás, P és Ö, akkor mindig
négy lehetőség van:
1. P és Q mindketten igazak;
2. P igaz, Q hamis;
3. P hamis, Q igaz;
4. P és Q mindkettő hamis.
E négy lehetőség közül pontosan egy teljesül. Most tekintsük a „Ha P, akkor Q" állítást
(jelekkel: P -* Q). Meg tudjuk mondani, hogy a négy eset melyikében lesz igaz és melyikében
nem? Igen, a következőképpen:
7. eset: P és Q mindketten igazak. Ebben az esetben Q igaz, ezért P -> Q is igaz, második
megállapításunk miatt.
2. eset: P igaz és Q hamis. Ekkor P -> Q hamis, harmadik megállapításunk miatt.
3. eset: P hamis és Q igaz. Ekkor P -> Q igaz, első megállapításunk miatt (a második miatt is).
/ eset: P hamis és Q hamis. Ekkor P Q igaz, első megállapítá- i i n k miatt.
Ezt a négy esetet foglalja össze a következő táblázat, amit az im-áció igazságtáblázatának
nevezünk.
P Q P^Q
1. i i i
2. i h h
3. h i i
4. h h i

Az első sor, i, i, i (igaz, igaz, igaz), azt jelenti, hogy ha P igaz és Q igaz, akkor P -> Q igaz. A
második sor, i, h, h, azt jelenti, hogy ha P igaz és Q hamis, akkor P -> Q hamis. A harmadik sor
azt mondja, hogy ha P hamis és Q igaz, akkor P -> Q igaz, a negyedik sor pedig, hogy ha P
hamis és Q hamis, akkor P -> Q igaz.
Megjegyezzük, hogy a P -*> Q a négy eset közül háromban igaz, csak a másodikban hamis.
Az implikáció egy másik tulajdonsága. Egy másik fontos tulajdonsága az implikációnak a
következő: Ahhoz, hogy megmutassuk, hogy a „Ha P, c i kko r 2" állítás igaz, elegendő megmutatni,
hogy P-ből mint premisszából következik Q. Más szavakkal, ha a P feltevés elvezet a Q
konklúzióhoz, akkor a „Ha P, akkor Q" állítás igaz.
A továbbiakban 4. megállapításként fogunk erre hivatkozni.
A. IMPLIKÁCIÓ A LOVAGOK ÉS LÓKÖT ŐK SZIGET ÉN
109. Két szereplőnk van, A és B, mindkettőjük - egymástól függetlenül - vagy lovag, vagy
lókötő. Tegyük fel, hogy A ezt állítja: „Ha én lovag vagyok, akkor B is az"!
Meg lehet-e mondani, hogy A, ül. B miféle?
110. Valaki megkérdezi A-tól: „Ön lovag?" Ö ezt válaszolja: „Ha lovag vagyok, akkor
megeszem a kalapomat!"
Bizonyítandó, hogy A kénytelen megenni a kalapját.
111. A ezt mondja: „Ha lovag vagyok, akkor kettő meg kettő az négy". Lovag vagy lókötő A?
112« A ezt mondja: „Ha lovag vagyok, akkor kettő meg kettő az öt". Mire következtet ebből?
113. Adott két ember, A és B, mindketten - egymástól függetlenül lovagok vagy lókötők. A ezt
mondja: „Ha B lovag, akkor én lókötő vagyok". Miféle A és B?
114« Két ember, X és Y áll a bíróság előtt, rablásban való részvételért. A és B a tanúk,
mindketten - egymástól függetlenül - lovagok vagy lókötők. A tanúk a következőket állítják:
A: Ha X bűnös, akkor Y is az.
B: X ártatlan, vagy Y bűnös.
Biztos-e, hogy A és B azonos típusú? (Emlékeztetőül: akkor mondjuk a lovagok és lókötők
szigetének két lakóját azonos típusúnak, ha vagy mindketten lovagok, vagy mindketten
lókötők.) 115. A lovagok és lókötők szigetén kikérdeznek három lakost, A-t, B-t és C-t. A és B
a következőket állítják:
A: B lovag.
B: Ha A lovag, akkor C is az.
Meg lehet mondani, hogy A, B és C miféle?
B. SZERELEM ÉS LOGIKA
116« Tegyük fel, hogy a következő két állítás igaz:
1. Szeretem Bettyt, vagy szeretem Jane-t.
2. Ha szeretem Bettyt, akkor szeretem Jane-t.
Következik ebből, hogy szeretem Bettyt? Következik ebből, hogy szeretem Jane-t?
117. Tegyük fel, hogy valaki megkérdezi tőlem: „Tényleg igaz, hogy ha ön szereti Bettyt, akkor
szeret i Jane-t is?" Ezt válaszolom: „Ha igaz, akkor szeretem Bettyt."
Következik ebből, hogy szeretem Bettyt? Következik ebből, hogy szeretem Jane-t?
118. Van két lány, Eva és Margaret. Valaki megkérdezi tőlem: „Igaz, hogy ha ön szereti Eva-et,
akkor szereti Margaretet is?" Ezt válaszolom: „Ha igaz, akkor szeretem Eva-et, és ha
szeretem Eva-et, akkor igaz".
Melyik: lányt szeretem?
119. Most három lány van, Sue, Marcia és Dianne. A következőket tudjuk:
1. A három lány közül legalább egyet szeretek.
2. Ha Sue-t szeretem, de Diannet nem, akkor Marciat is szeretem.
3. Vagy Diannet is és Marciat is szeretem, vagy egyiküket sem.
4. Ha szeretem Diannet, akkor Sue-t is szeretem. Melyik lányt szeretem?
Diszkusszió. Nem bolondok egy kissé, akik logikával foglalkoznak? Ne tudnám, hogy
szeretem-e vagy nem Bettyt, Jane-t, Eva-et, Margaretet, Sue-t, Marciat, Diannet stb. anélkül,
hogy leülnék és kiokoskodnám? Mókás lenne, ha egy feleség megkérdezné akadémikus
férjétől: „Szeretsz?", és az „Várj egy percet, drágáin" - válaszolná, leülne, papírt és ceruzát
venne elő, fél óra hosszat dolgozna, és aztán mondaná: „Igen, kijött!"
Erről eszembe jutott egy állítólag igaz történet a filozófus Leib-nizről, aki egyszer azon
töprengett, hogy feleségül vegyen-e egy bizonyos hölgyet. Leült, papírt és ceruzát vett elő,
majd készített két listát, egyet az előnyökről, egyet a hátrányokról. A második lista
hosszabbnak bizonyult, ezért úgy döntött, hogy nem veszi feleségül a hölgyet.
120. Bár egyszerű, mégis egy kissé meglepő ez a feladat.
Tegyük fel, hogy vagy lovag, vagy lókötő vagyok! A következő két dolgot állítom:
1. Szeretem Lindát.
2. Ha szeretem Lindát, akkor szerétéin Kathyt. Lovag vagy lókötő vagyok?
121. Vált ozat egy régi közmondásra. így szól egy régi közmondás: „Ha figyelik a
teáskannát, sosem forr fel benne a víz". Véletlenül tudom, hogy ez nem igaz, egyszer
figyeltem a tűzre rakott kannát, így elég biztos lehetek benne, hogy végül felforrt a víz. De mi
a helyzet a következő közmondással?
„Ha figyelik a teáskannát, sosem forr fel benne a víz, kivéve, ha odafigyelünk". Pontosabban
fogalmazva: „Ha figyelik a teáskannát, sosem forr fel benne a víz, kivéve, ha valaki odafigyel".
Igaz ez, vagy hamis?
C. VAN-E ARANY EZEN A SZIGET EN?
Az előző rejt vény csoport főleg feltételes - „Ha P igaz, akkor Q is" -szerkezetű állításokkal
foglalkozott. A most következő feladatcsoportban főként „P akkor és csak akkor igaz, ha Q
igaz" szerkezetű állításokkal lesz dolgunk. A fenti állítás azt jelenti, hogy ha P igaz, akkor Q
is, és ha Q igaz, akkor P is. Más szavakkal, ha P és Q valamelyike igaz, akkor a másik is az. Ez
egyben azt jelenti, hogy P és Q vagy mindketten igazak, vagy mindketten hamisak. A „P akkor
és csak akkor, ha Q" állítást így jelöljük: „P o Q\ AP<> Q igazságtáblázata:
pQ
i i i
i h h
h i h

h h
í
A „P akkor és csak akkor, ha g" állítást így is olvashatjuk: „P ekvivalens Q-val", vagy „P és Q
ekvivalensek". Megállapíthatjuk a következőket:
Mi : Igaz állítással ekvivalens állítás igaz.
88 • P o rt í a l á d i ká i és m á s rej t él yek

Hamis állítással ekvivalens állítás hamis

M 2:

122. Van-e arany ezen a sziget en? A lovagok és lókötők egyik szigetéről azt beszélik, hogy
valahol a szigeten arany van elásva. Ön megérkezik a szigetre, és megkérdezi az egyik
bennszülöttet, A-t, hogy vajon van-e arany a szigeten. Ő a következő választ adja: „Akkor és
csak akkor van arany a szigeten, ha lovag vagyok".
A feladat két részből áll:
a) Meg lehet mondani, hogy A lovag vagy lókötő?
b) Meg lehet mondani, hogy van-e arany a szigeten?
123. Tegyük fel, hogy Ön ezt kérdezi A-tól: „Ekvivalens az az állítás, hogy van arany ezen a
szigeten azzal az állítással, hogy ön lovag?" Ha ő erre azt válaszolná, hogy „Igen", akkor a
feladat visszavezethető lenne az előzőre. Tegyük fel, hogy „Nem"-et válaszol! Meg tudná
ekkor mondani, hogy van-e arany a szigeten vagy nincs?
124. Hogyan let t em gazdag? Ez a történet sajnos nem igaz. De érdekes, így hát elmondom.
Találtam három szomszédos szigetet, A-t, B-t és C-t. Tudtam, hogy a három sziget közül
legalább az egyiken arany van elásva, de nem tudtam, hogy melyiken. B és C sziget lakatlan
volt, az A szigeten lovagok és lókötők laktak, és lehetséges volt, hogy van néhány normális is a
szigeten, de nem tudtam, hogy tényleg vannak-e normálisak, vagy nincsenek.
Nagy szerencsémre találtam egy térképet a szigetekről, amit a híres és szeszélyes
kalózkapitány, Marston hagyott hátra, ugyanis ő ásta el az aranyat. Az üzenet természetesen
titkosírással íródott. Mikor megfejtettem, kiderült, hogy két mondatból áll. íme:
1. AZ A SZIGETEN NINCS ARANY.
2. HA ÉL NORMÁLIS AZ A SZIGETEN, AKKOR KÉT SZIGETEN IS VAN ARANY.
Elrohantam az A szigetre, tudtam, hogy a bennszülöttek mindent tudnak az aranyról. A sziget
királya kitalálta, hogy miben sántikálok, és világosan a tudtomra adta, hogy mindössze
egyetlen kérdést engedélyez, amit egy általam találomra kiválasztott bennszülöttnek tehetek
fel. Azt semmiképp nem tudhattam, hogy a bennszülött lovag, lókötő vagy normális.
8. L o g i ka i rej t vén yek • 89
Ki kellett tehát találnom egy olyan kérdést, hogy az arra adott válasz alapján ki tudjak
választani egy olyan szigetet, amin biztosan van arany.
Mit kérdezhettem?
125. Egy másik alkalommal a lovagok, lókötők és normálisak egy másik szigetére látogattam.
Elterjedt a hír, hogy a szigeten arany van, és szerettem volna kitalálni, hogy tényleg van-e. A
sziget királya, aki lovag volt, kegyesen bemutatott három bennszülöttnek, A-nak, B-nek és
Cinek, és elárulta, hogy legfeljebb egyikük normális. Megengedte, hogy feltegyek két igen-nem
kérdést, amelyiknek csak akarok.
Ki lehet-e találni két kérdéssel, hogy van-e arany a szigeten?
126. Tegyük fel, hogy van két szomszédos sziget, amit kizárólag lovagok és lókötők laknak
(normálisok nincsenek). Elárulják Önnek, hogy az egyik szigeten páros, a másikon páratlan
számú lovag él.
Azt is elmondják, hogy azon a szigeten, ahol páros számú lovag él, van arany, a másikon nincs.
Ön kiválasztja az egyik szigetet, és odalátogat. Minden lakos tudja, hogy hány lovag és hány
lókötő él a szigeten. Ön kikérdezi a sziget három lakóját, A-t, B-t és C-t, akik a következőket
állítják:
A: Ezen a szigeten páros számú lókötő él.
B: Pillanatnyilag páratlan számú ember van a szigeten.
C: Akkor és csak akkor vagyok lovag, ha A és B azonos típusú.
Feltéve, hogy Ön nem lovag és nem is lókötő, és hogy pillanatnyilag Ön az egyetlen látogató a
szigeten, van arany a szigeten vagy nincs?
MEGOLDÁSOK
109-112. Mind a négy feladat ugyanarra az alapötletre épül, ami a következő: Ha adott egy
tetszőleges P állítás, és a lovagok és lókötők szigetének egy tetszőleges lakosa azt mondja,
hogy „Ha lovag vagyok, akkor P", akkor az illető lovag, és P igaz! Ez elég meglepő, de
kétféleképpen is bizonyíthatjuk.
1. Tegyük fel, hogy A lovag! Ekkor a „Ha A lovag, akkor P" állítás igaz (mivel a lovagok mindig
igazat mondanak). Vagyis A lovag, és igaz, hogy ha A, akkor P. Ebből a két dologból
következik, hogy P-nek igaznak kell lennie. így az a feltevés, hogy A lovag, elvezet
P-hez, mint követ kezményhez. í g y (emlékezzünk vissza az implikációval kapcsolatos 4.
megállapításunkra) bebizonyítottuk, hogy ha A lovag, akkor a P állítás i g a z . De hiszen ez
pontosan az, amit A állított! Emiatt A csak lovag lehet. És mivel épp az imént bizonyítottuk,
hogy a „ha A lovag, a kko r P" állítás igaz, ebből következik, hogy P-nek igaznak kell lennie.
2. A következőképpen is beláthatjuk ezt. Ne felejtsük el, hogy hamis feltételből bármi
következik. Emiatt Ha A nem lovag, akkor a „Ha A lovag, akkor P" automatikusan igaz állítás.
Ezért lókötő sosem állíthatja ezt. így ha valaki, aki vagy lovag vagy lókötő ezt állítja, akkor az
illető csak lovag lehet, és P-nek igaznak kell lennie.
Alkalmazzuk ezt az észrevételt rejtvényeinkre! Ha a 109. feladatban azt az állítást tekintjük
P-nek, hogy B lovag, akkor látható, hogy A-nak lovagnak kell lennie és állítása igaz, így B lovag.
Tehát az a válasz, hogy A és B mindketten lovagok.
A 110. feladatban P ez az állítás: A megeszi a kalapját. Látható tehát, hogy A-nak lovagnak
kell lennie, és meg kell ennie a kalapját. (Történetesen ez azt is bizonyítja, hogy a lovagok bár
kétségkívül erkölcsösek és becsületesek, néha kissé ostobák!)
A 111. feladatra megint az a válasz, hogy A lovag.
Ami a 112.-et illeti, a helyes következtetés az, hogy a szerző csalt! A feladat paradox, sem
lovag, sem lókötő nem tehet ilyen kijelentést.
113. A lovag, B pedig lókötő. Ahhoz, hogy ezt bizonyítsuk, először be kell látnunk, hogy csak
lovag tehet „Ha P, akkor én lókötő vagyok" alakú kijelentést. Mint már említettük, igaz állítás
bármiből következik, ezért ha a „Lókötő vagyok" állítás igaz, akkor a teljes „Ha P, akkor lókötő
vagyok" állítás is az. De ha lókötő vagyok, akkor sosem mondhatom ezt az igaz állítást.
Emiatt ha azt mondom, hogy „Ha P, akkor lókötő vagyok", akkor lovagnak kell lennem.
Tehát A lovag. Ezért az is igaz, hogy ha B lovag, akkor A lókötő (mert A azt mondja, hogy igaz).
Ekkor B nem lehet lovag, mert ez azt jelentené, hogy A lókötő, de A nem az.* Ezért B lókötő.
M i n d en o l ya n á l l í t á sn a k, a m i b ő l h a m i s á l l í t á s kö vet kez i k, h a m i sn a k kel l l en n i e, m i vel i g a z á l l í t á sb ó l so h a sem kö vet kez i k h a m i s á l l í t á s. A f en t i eset b en a b b ó l a z á l l í t á sb ó l ,
h o g y B l o va g , a z a h a m i s á l l í t á s kö vet kez i k, h o g y A l ó kö t ő , t eh á t a n n a k, h o g y B l o va g ,

114. A lényegében azt mondja, hogy nem az a helyzet, hogy X bűnös és Y ártatlan. Ugyanezt
másképp úgy fogalmazhatjuk, hogy X ártatlan, vagy Y bűnös, így A és B valójában ugyanazt
mondják más szavakkal. Emiatt vagy mindkét állítás igaz; vagy mindkettő hamis, így A és B
azonos típusú.
115. Tegyük fel, hogy A lovag! Ekkor B is az (mivel A azt mondja, hogy az). Ekkor B állítása -
„Ha A lovag, akkor C is az" - igaz. De A tényleg lovag (feltevésünk szerint), ezért C is lovag
(feltéve, hogy A az).
Megmutattuk, hogy ha A lovag, akkor C is az.* De B éppen ezt mondta, tehát B lovag. Ekkor A
állítása, miszerint B lovag, igaz, így A is lovag. Az előbb láttuk be, hogy ha A lovag, akkor C is
az. Tehát C szintén lovag. Vagyis mind a hárman lovagok.
116. Az nem következik, hogy szeretem Bettyt, de az igen, hogy szeretem Jane-t. A
következő okoskodással láthatjuk be, hogy szeretem Jane-t.
Vagy szeretem Bettyt vagy nem. Ha nem szeretem Bettyt, akkor az 1. állítás szerint Jane-t
szeretem (mivel tudjuk, hogy legalább egyiküket szeretem). Másrészt, ha szeretem Bettyt,
akkor a 2. állítás szerint éppúgy szeretnem kell Jane-t is. Vagyis mindkét esetben (akár
szeretem Bettyt, akár nem) következik, hogy szeretem Jane-t.
Mellékesen a Betty nevű olvasóimnak sem kell aggódniuk; az, hogy nem következik az adott
feltételekből, hogy szeretem Bettyt, nem jelenti azt, hogy az következik, hogy nem szeretem
Bettyt! Nagyon is lehetséges, hogy Bettyt is szeretem - lehet, hogy még jobban, mint Jane-t.
117. Ezúttal nem az következik, hogy Jane-t szeretem, hanem hogy Bettyt. Tegyük fel
ugyanis, hogy nem szeretem Bettyt! Ekkor a „Ha szeretem Bettyt, akkor szeretem Jane-t"
állítás igaz (mivel hamis állításból bármi következik). De tudjuk, hogy ha ez az állítás igaz,
akkor szeretnem kell Bettyt. Vagyis ha nem szeretem Bettyt, akkor ebből
h a m i sn a k kel l l en n i e. Ez p él d a a reductio ad absurdum eg y eset e (vi ssz a vez et és a l eh et et l en re, a z i n d i rekt b i z o n yí t á si m ó d sz er a l a p j a ).

következik, hogy szeretem Bettyt, ami ellentmondás. Az ellentmondást csak úgy tudjuk
feloldani, hogy szeretem Bettyt. Azt nem tudjuk megmondani, hogy Jane-t szeretem-e vagy
nem.
118. A feltételekből következik, hogy mindkét lányt szeretem. Legyen P az az állítás, hogy „Ha
szeretem Eva-et, akkor szeretem Margaretet is". Ezt kapjuk:
1. Ha P igaz, akkor szeretem Eva-et.
2. Ha szeretem Eva-et, akkor P igaz.
Az előző feladat megoldásakor láttuk, hogy az 1. állításból következik, hogy szeretem Eva-et.
Tehát szeretem Eva-et. Emiatt a 2. állítás szerint P-nek igaznak kell lennie, azaz igaz, hogy ha
szeretem Eva-et, akkor szeretem Margaretet is. De Eva-et szeretem. Emiatt szeretem
Margaretet is.
119. Szeretnem kell mindhárom lányt. Ezt többféleképpen is bebizonyíthatjuk, íme az egyik
lehetőség:
3. szerint vagy Diannet is és Marciat is szeretem, vagy egyiküket sem. Tegyük fel, hogy
egyiküket sem! Akkor 1. szerint szeretnem kell Sue-t. Tehát szeretem Sue-t, de Diannet nem,
és nem szeretem Marciat. Ez ellentmond a 2. állításnak. Emiatt nem lehet, hogy sem Diannet,
sem Marciat nem szeretem, ezért mindkettőjüket szeretem. Mivel szeretem Diannet, a 4.
állítás szerint Sue-t is szeretem. Vagyis mindhármukat szeretem.
120. Lovag vagyok. Ha lókötő lennék, akkor az 1. és a 2. állítás mindkettő hamis lenne. Ha
viszont a 2. hamis lenne, akkor Lindát szeretném, de Kathyt nem, így Lindát szeretném. Ez azt
jelenti, hogy ekkor az 1. állítás igaz lenne. Vagyis lehetetlen, hogy az 1. és a 2. állítás
mindkettő hamis legyen, ezért nem lehetek lókötő.
121. Az, hogy „P hamis, kivéve ha Q" csak átfogalmazása annak, hogy ,,Ha P, akkor Q". (Pl. ha
ezt mondom: „Nem megyek moziba, kivéve ha velem jössz", az ekvivalens avval, hogy „Ha
moziba megyek, akkor velem jössz".) így a „Ha figyelik a teáskannát, sosem forr fel benne a
víz, kivéve, ha odafigyelünk" állítás csak átfogalmazása annak, hogy „Ha felforr a víz egy
teáskannában, amire odafigyelnek, akkor valaki odafigyelt rá". Ez természetesen igaz, hiszen
ha odafigyelnek a kannára, akkor biztos valaki odafigyel rá, akár forr benne a víz, akár nem.
122« Nem lehet megmondani, hogy a beszélő lovag vagy lókötő, viszont van arany a szigeten.
Ennek és a fejezet többi feladatának megoldásához egyszer és mindenkorra szögezzük le a
következő alapvető észrevételt: Ha a beszélő (aki vagy lovag, vagy lókötő) azt állítja: „Akkor
és csak akkor vagyok lovag, ha P", akkor P-nek igaznak kell lennie (függetlenül attól, hogy a
beszélő lovag vagy lókötő).
Ahhoz, hogy ezt belássuk, legyen L az az állítás, hogy a beszélő lovag. A beszélő azt mondja,
hogy L ekvivalens P-vel. Tegyük fel, hogy az illető tényleg lovag! Ekkor L tényleg ekvivalens P-
vel, és L igaz. Ekkor P ekvivalens egy igaz állítással, ezért P is igaz. Másrészt tegyük fel, hogy
az illető lókötő! Ekkor állítása hamis, így P nem ekvivalens L-lel, és mivel lókötő, L is hamis.
Mivel P nem ekvivalens a hamis L állítással, P-nek igaznak kell lennie (mert ha hamis volna,
akkor ekvivalens lenne L-lel). Vagyis akár lovag, akár lókötő a beszélő, P igaz.
Érdekes ezt az észrevételt összehasonlítani előző megfigyelésünkkel, miszerint, ha egy lovag
vagy lókötő ezt mondja: „Ha lovag vagyok, akkor P, akkor ebből arra következtethetünk, hogy
az illető lovag, és P igaz. De ha egy lovag vagy egy lókötő ezt mondja: Akkor: és csak akkor
vagyok lovag, ha P", akkor ebből csak arra következtethetünk, hogy P igaz, de azt nem tudjuk
megmondani, hogy az illető lovag vagy nem.
123. Igen, ebben az esetben nincs arany a szigeten.
Legyen A az az állítás, hogy van arany a szigeten, és legyen megint L az az állítás, hogy a
beszélő lovag. Az illető azzal, hogy „Nem"-et válaszol, azt állítja hogy A nem ekvivalens L-lel.
Tegyük fel, hogy az illető lovag! Ekkor igaz, hogy A nem ekvivalens L-lel. Mivel ő lovag, L igaz.
Ezért A hamis, mivel nem ekvivalens az igaz L állítással. Másrészt tegyük fel, hogy az illető
lókötő! Ekkor A ekvivalens L-lel (mivel lókötő mondta, hogy nem ekvivalensek). De L hamis
(mivel a beszélő lókötő). így A is hamis, hiszen ekvivalens a hamis L állítással. Vagyis akár
lovag, akár lókötő a beszélő, „Nem" válasza azt jelenti, hogy A hamis. Tehát nincs arany a
szigeten.
Diszkusszió. Az utolsó két feladatból levonható egy igen fontos tanulság, amit a „lovag-
lókötő" szakértők jól ismernek. Ahogy a megoldásokban láttuk, ha egy tetszőleges P állításról
szeretnénk megtudni, hogy igaz-e vagy hamis, és valaki, aki vagy lovag, vagy lókötő tudja P-ről
az igazai, akkor egyetlen kérdéssel ki tudjuk belőle szedni, hogy P igaz-e vagy hamis. Csak
ennyit kell kérdeznünk: „Ekvivalens az az állítás, hogy ön lovag azzal az állítással, hogy P
igaz?" Ha „Igen"-t válaszol, akkor P igaz, ha „Nem"-et válaszol, akkor P hamis.
Ezt fogjuk kihasználni a következő három feladat megoldásánál, és alapelvként fogunk rá
hivatkozni.
124. Már előre tudjuk, hogy az A szigeten nincs arany. A B vagy a C szigeten van arany, és ha
bárki is normális az A szigeten, akkor B-n is és C-n is van arany.
A kérdésem pedig ez volt: „Ekvivalens az az állítás, hogy ön lovag, azzal az állítással, hogy
van arany a B szigeten?"
Tegyük fel, hogy „Igen"-t válaszol! Ha lovag vagy lókötő, akkor (alapelvünk szerint, amit az
előző feladat megoldása kapcsán fogalmaztunk meg) van arany a B szigeten. Ha normális,
akkor a B és C szigetek mindegyikén van arany, így megint csak biztosan van arany a B
szigeten. Az „Igen" válasz tehát azt jelenti, hogy van arany a B szigeten.
Tegyük fel, hogy „Nem"-et válaszol! Ha lovag vagy lókötő, akkor (megint alapelvünk szerint)
nincs arany a B szigeten. Ez azt jelenti, hogy a C szigeten kell aranynak lennie. Másrészt ha
normális az illető, akkor B és C szigetek közül mindkettőn van arany, így van arany a C
szigeten. Tehát a „Nem" válasz azt jelenti, hogy van arany a C szigeten.
125. Ez a feladat az alapelv kétszeri alkalmazásával oldható meg (1. az alapelv magyarázatát
a 123. feladat megoldásánál).
Egy kérdéssel ki lehet választani hármuk közül egyet, aki biztosan nem normális. Kérdezzük
meg A-tól: „Ekvivalens-e az az állítás, hogy ön lovag, azzal az állítással, hogy B normális?"
Tegyük fel, hogy „Igen"-t válaszol! Ha A lovag vagy lókötő akkor B-nek normálisnak kell lennie
(az alapelv szerint). Ez azt jelenti, hogy C nem normális. Ha A nem lovag vagy lókötő, akkor
normálisnak kell lennie, ekkor C megint nem lehet normális. Tehát az „Igen" válasz azt jelenti,
hogy C nem normális.
Tegyük fel, hogy A „Nem"-et válaszol! Ha lovag vagy lókötő akkor B nem normális (megint az
alapelv miatt). Ha A nemjovag vagy lókötő, akkor B megint csak nem normális, mert A az.
Tehát a „Nem" válasz azt jelenti, hogy B nem normális.
így ha „Igen" yálaszt kapunk A-tól, akkor C-nek tesszük fel a második kérdést, ha „Nem
választ kapunk, akkor B-nek. Most már tudjuk, hogy olyasvalakitől érdeklődünk, aki lovag vagy
lókötő. Feltehetjük neki ugyanazt a kérdést, mint a 122. feladatnál, nevezetesen, hogy az az
állítás, hogy ő lovag, ekvivalens-e azzal az állítással, hogy van arany a szigeten. Az „Igen"
válasz azt jelenti, hogy van arany, a „Nem" válasz azt, hogy nincs.
126. Annak, aki nem ismeri alapelvünket, ez a feladat meglehetősen nehéz lehet. De most,
hogy ismerjük (1.123. feladat megoldása), a feladat egész egyszerű. Feltételezem annak
ismeretét, hogy két páros szám összege is páros, és két páratlan szám összege is páros. Ez
azt jelenti, hogy ha kivonunk egy páros számot egy páros számból, akkor páros számot
kapunk, és ha kivonunk egy páratlan számot egy páratlan számból, akkor is páros számot
kapunk. (Pl.: 12-8 = 4; 13-7 = 6.)
C állításából következik (a 122. feladat szerint), hogy A és B azonos típusúak, azaz vagy
mindketten lovagok, vagy mindketten lókötők. így állításaik vagy egyaránt igazak, vagy
egyaránt hamisak. Tegyük fel, hogy igazak! Ekkor A állítása szerint páros számú lókötő van a
szigeten. B állítása szerint páratlan számú ember van a szigeten, Önt is beleértve. De Ön nem
lovag és nem is lókötő, és Ön az egyetlen látogató a szigeten, ezért páros számú bennszülött
él a szigeten. Ha levonjuk a lókötők páros számát a lovagok és lókötők páros számából, akkor
páros számú lovagot kapunk. így ebben az esetben van arany a szigeten. Másrészt tegyük
fel, hogy mindketten hazudnak! Ez azt jelenti, hogy páratlan számú lókötő van a szigeten, és a
lovagok és lókötők együttes száma is páratlan (páros számú ember van a szigeten, Önt is
beleértve). Ekkor megint páros számú lovagnak kell lennie, így ekkor is van arany a szigeten.
9. Bellini vagy Cellini?
A Portia ládikáiról szóló történet folytatása következik. Emlékezzünk vissza, hogy haBellini
elkészített egy ládikát, akkor mindig igaz feliratot lakott rá, ha pedig Cellini készített el egy
ládikát, akkor mindig hamis feliratot rakott rá. Bellininek és Cellininek fiai is voltak, akik szintén
ládikákat készítettek. A fiúk apjuk szokásait követték; Bellini fiai csak igaz feliratokat tettek az
általuk készített ládikákra, Cellini fiai csak hamisakat.
Azt is tudjuk, hogy csak a Bellini és a Cellini család foglalkozott Iádikakészítéssel a reneszánsz
Itáliában; minden ládikát vagy Bellini, vagy Cellini, ül. valamelyik Bellini vagy Cellini fiú készített.
Ezek a ládikák meglehetősen értékesek, különösen azok, amiket maga Bellini vagy Cellini
készített.
A. KINEK A MŰVE?
127. Láttam egyszer egy ládikát, ami a következő feliratot viselte:

Ki készítette ezt a ládikát, Bellini vagy Cellini, ül. valamelyik Bellim vagy Cellini fiú?
128. Egy másik alkalommal olyan ládikát láttam, aminek a feliratából k. tudtam következtetni,
hogy a ládikát csak Cellini készíthette Ki tudja találni, mi lehetett a felirat?
129. Azok a legértékesebb ládikák, amelyek feliratából ki lehet következtetni, hogy a ládikát
vagy Bellini, vagy Cellini készítette, de azt nem, hogy melyikük. Volt szerencsém egyszer egy
ilyen ládikához. Ki tudja találni, hogy mi lehetett a felirat?
130. A fennkölt t ől a nevet ségesig. Tegyük fel, hogy egy olyan ládikával találkozik, ami a
következő feliratot viseli:
Mire következtetne?
131. A firenzei nemes t ört énet e. Egy bizonyos firenzei nemesembernek igen költséges
szórakozásai voltak. Legizgalmasabb az a játék volt, amelyen egy értékes ékszert lehetett
nyerni. Ez a nemes ismerte Portia ládikáinak történetét, és ennek megfelelően tervezte meg a
játékot. Volt három ládikája, egy arany, egy ezüst és egy ólom, és ezek egyikében volt az
ékszer. Elmondta, hogy a ládikák mindegyikét -egymástól függetlenül - vagy Bellini, vagy Cellini
készítette (nem valamelyik fiuk). Az első ember, aki kitalálta, hogy melyik ládikában van az
ékszer, és be tudta bizonyítani, hogy sejtése helyes, megkapta az ékszert. íme a feliratok:

Melyik ládikában van az ékszer? 98 • P o rt i a l á d i ká i és m á s rej t él yek

B. LÁDIKAPÁROK
I uiiiy múzeumban ládikapárokra bukkanhatunk - amelyek egy arany-egy ezüstládikából állnak -
, ezeket eredetileg készletként adták el. A Bellini és a Cellini család történetesen a legjobb
barátságban volt egymással, és néha közösen készítettek egy párt. Természetesen egy I
idikán csak egy ember dolgozott, de párok esetén előfordult, hogy más készítette az egyik
ládikát, mint a másikat. A két család nagy örömét le he abban, hogy olyan feliratokat tettek a
párokra, amikből az intelligens utókor részben vagy egészben kitalálhatja, hogy kik voltak a
készítők. Adott pár esetén tizenhat lehetőség van: az arany ládikát készíthette Bellini, Bellini
valemelyik fia, Cellini vagy Cellini valamelyik fia, és e négy lehetőség mindegyikéhez további
négy lehetőség tartozik, az ezüstládika készítőjének megfelelően.
132. Egyszer a következő párra bukkantam:

Ki készítette az egyes ládikákat?

133. Másszor a következő párra bukkantam:

Ki készítette az egyes ládikákat?

134. Tekintsük a következő párt:
Bizonyítandó, hogy legalább az egyiket Bellini készítette.
135. Lássuk a következő párt:

Bizonyítandó, hogy legalább az egyik ládikát Cellini fiú készítette.

136. A következő pár:

Bizonyítandó, hogy legalább az egyik ládikát Bellini vagy Cellini készítette.

137. Most következő kalandom különösen emlékezetes. Egy ládi-kapárra bukkantam, és
szerettem volna tudni, hogy legalább az egyiket Bellini készítette-e. Az egyiken elolvastam a
feliratot, de ebből még nem tudtam, hogy Bellini készítette-e legalább az egyiket. Ekkor
megnéztem a másik feliratot, ami meglepő módon ugyanaz volt, mint az előző, és még
nagyobb meglepetésemre most már tudtam, hogy mindkét ládikát Bellini készítette. Ki tudná-e
találni, hogy mik lehettek a feliratok?
138. Egy másik alkalommal olyan, azonos feliratokat viselő párra bukkantam, amelyről be
tudtam bizonyítani, hogy mindkét ládikát Cellini készítette, de ha csak az egyik feliratot láttam
volna, még azt sem tudtam volna bizonyítani, hogy legalább az egyiket Cellini készítette.
Tudna készíteni ilyen feliratot?
139. Egy másik alkalommal olyan, azonos feliratokat viselő párra bukkantam, amelyről be
tudtam bizonyítani, hogy vagy mindkét ládikát Bellini, vagy mindkét ládikát Cellini készítette,
de nem tudtam, hogy melyikük. Itt sem tudtam volna ezt egyetlen ládika feliratából bizonyítani.
Tudna készíteni ilyen feliratot?
140. A legértékesebb ládikapár az, amely kielégíti a következő feltételeket:
1. A feliratokból kideríthető, hogy az egyiket Bellini, a másikat Cellini készítette, de azt nem
lehet tudni, hogy melyiket melyikük.
2. Önmagában egyik ládika sem elég ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy ez egy Bellini-Cellini
pár.
Volt szerencsém egyszer egy ilyen párral találkozni. (Úgy tudom, hogy ez volt az egyetlen ilyen
pár, ami valaha is készült.) Tudna egy ilyen párra feliratot készíteni?
141. Sikeres kaland. Egyszer legénykoromban Firenzében jártam. A következő apróhirdetést
olvastam egy újságban: LOGIKUS KERESTETIK. (Szerencsére angolul írták, olaszul nem
tudok.) Elmentem a hirdetést feladó múzeumba, ahol elmondták, hogy egy logikus segítségére
volna szükségük, egy érthetetlen rejtély megoldásához. Négy ládikát találtak, két aranyat és
két ezüstöt. Tudták, hogy a ládikák két készlethez tartoznak, de valahogy összekeveredtek,
és most nem tudják, hogy melyik aranyládikához melyik ezüstládika tartozik. Megmutatták a
négy ládikát, és én hamarosan megoldottam a rejtélyt, amiért magas tanácsadói díjat fizettek.
Ezenkívül még azt is meg tudtam állapítani, hogy melyik ládikát ki készítette, így további
jutalmat kaptam (többek között egy csodálatos Chianti-dobozkát), és egy hálacsókot Firenze
egyik legvonzóbb hölgyétői.*
H a m á r Ben ven u t o C el l i n i i s n a g y d i c sekvő vo l t , m i ért n e kö vet h et n ém a p él d á j á t ?

íme a négy ládika:

A
f c sa l
b el l i n i %
kés z *

B
a ra n y

AZ C
Í család

SS****
C
B el l i n i c s a l n i ' l ette-

D
B el l i n ' 0831^ a ti e. ' „„í tette-
1
u á Z ' t eU ' -,1

a két l a o " 8—lá bb ;ffa g y

yet
l eg a

^" " f i i k' és ^l C el l i " 1' 11

Két kérdésünk van:

a) A-t C-vel vagy D-vel kell párosítani
b) Ki készítette az egyes ládikákat?
MEGOLDÁSOK
. Bellini készítette. Ha
akkor az állítás hamis lenne, am. W^SSS ami lehetetlen. Cellini fiú készítette volna, akkor az
alhtas igaz lenne, Tehát Bellini készítette.
128. Egy felirat, ami megteszi: Ezt a ládikát Cellini fiú készítette.
129. „Ezt a ládikát vagy Bellini, vagy valamelyik Cellini fiú készítette".
130. Az állítás nyilvánvalóan igaz, tehát a ládikát vagy Bellini, vagy valamelyik Bellini fiú
készítette.
131. Első lépés: Tegyük fel, hogy az ólomládikát Bellini készítette! Ekkor a rajta levő állítás
igaz, vagyis az ékszer egy Cellini-ládikában van, így nem lehet az ólomban. Másrészt tegyük
fel, hogy az ólomládikát Cellini készítette! Ekkor a rajta levő állítás hamis, vagyis az ékszer egy
Bellini-ládikában van, így megint nem lehet az ólomban. Ezzel bebizonyítottuk, hogy az ékszer
nincs az ólomládikában.
Második lépés: Belátjuk, hogy az ékszer nem lehet az ezüstládi-kában. Ha ott lenne, a
következő ellentmondásra jutnánk:
Tegyük fel, hogy az ékszer az ezüstládikában van! Először tegyük fel, hogy az aranyládikát
Bellini készítette! Ekkor a rajta levő állítás igaz, és mivel az ékszer (feltevésünk szerint) az
ezüstládikában van, az ezüstládikát Bellini készítette. Ebből az következne, hogy az
aranyládikát Cellini készítette. Vagyis ha az aranyládika Bellinié, akkor Cel-linié.
Másrészt tegyük fel, hogy az aranyládika Cellinié! Ekkor az arany-ládikán levő állítás hamis,
amiből következik, hogy az ezüstládika nem Bellinié, ezért Cellinié. Tehát az ezüstládikán levő
állítás hamis, amiből következik, hogy az aranyládika Bellinié. Vagyis ha az aranyládika Cellinié,
akkor Bellinié, ami lehetetlen.
Ezzel bebizonyítottuk, hogy az ékszer nem lehet az ezüstládikában. Tehát az arany
ládikában van.
132. Világos, hogy az aranyládikán levő állítás nem lehet igaz, különben ellentmondásra
jutnánk. így az aranyládikát a Cellini család tagja készítette. Mivel az állítás hamis, nem
készítette mindkét ládikát a Cellini család tagja, ezért az ezüstládikát a Bellini család egyik
tagja készítette. Emiatt az ezüstládikán levő állítás igaz, vagyis egyik ládikát sem valamelyik
fiú készítette. Tehát az ezüstládikát Bellini, az aranyládikát Cellini készítette.
133. Emlékezzünk vissza, hogy ha a lovagok és lókötők szigetének egy lakója ezt mondja: „Ha
lovag vagyok, akkor ezmegez igaz", akkor az illető lovag, és az ezmegez igaz. Hasonló
okoskodással megmutatjuk, hogy az aranyládikán levő állítás igaz.
Tegyük fel, hogy az aranyládikát a Bellini család tagja készítette! Ekkor igaz az aranyládika
felirata: „Ha az aranyládikát a Bellini család tagja készítette, akkor az ezüstládikát Cellini
készítette". De az aranyládikát tényleg a Bellini család tagja készítette (ez volt a feltevésünk),
vagyis az ezüstiádikát Cellini készítette. Ezzel bebizonyítottuk, hogy ha az aranyládikát a
Bellini család tagja készítette, akkor az ezüstiádikát Cellini* készítette. Más szavakkal,
bebizonyítottuk, hogy az aranyládika felirata igaz. Emiatt az aranyládika a Bellini család
tagjának műve. Ez összevetve azzal a megállapításunkkal, hogy ha az aranyládikát a Bellini
család tagja készítette, akkor az ezüstiádikát Cellini készítette, azt jelenti, hogy az
ezüstiádikát Cellini készítette. Emiatt az ezüstládika felirata hamis, így az aranyládikát nem
Bellini fiú készítette. De az aranyládikát a Bellini család tagja készítette, tehát Bellini műve.
Vagyis az aranyládikát Bellini, az ezüstiádikát Cellini készítette.
134. Tegyük fel, hogy az aranyládikán levő állítás igaz! Ekkor az ezüstiádikát Bellini fiú
készítette, így igaz állítás van rajta. Ez azt jelenti, hogy az aranyládikát nem Bellini fiú
készítette, de mivel igaz állítás van rajta, csak Bellini készíthette.
Tegyük fel, hogy az aranyládikán levő állítás hamis! Ekkor az ezüstiádikát nem Bellini fiú
készítette. Az ezüstládikán viszont igaz állítás van (mivel az aranyládikán levő hamis állítást
nem írhatta Bellini fiú). Tehát az ezüstiádikát Bellini készítette.
Összefoglalva, ha az aranyládikán levő állítás igaz, akkor az aranyládikát készítette Bellini, ha
az aranyládikán levő állítás hamis, akkor az ezüstiádikát készítette Bellini.
135« Tegyük fel, hogy az ezüstládikán levő állítás igaz! Mivel ez az állítás igaz, az
ezüstiádikát a Bellini család tagja készítette, így az aranyládikán levő állítás - „az ezüstiádikát
Cellini készítette" - hamis. De mivel az ezüstládikán levő állítás igaz (feltevésünk szerint), az
aranyládikát nem Cellini készítette. Tehát az aranyládikán hamis állítás van, de nem Cellini
műve, így csak Cellini fiú készíthette.
Másrészt tegyük fel, hogy az ezüstládikán levő állítás hamis! Ekkor az aranyládikát Cellini
készítette, ezért a rajta levő állítás hamis, így az ezüstiádikát nem Cellini készítette. Ezért az
ezüstládikán hamis állítás van, de nem Cellini műve, tehát Cellini fiú készítette.
136. Tegyük fel, hogy az aranyládika felirata igaz! Ekkor az ezüstládika felirata is igaz lenne,
ami azt jelentené, hogy az aranyládika felirata hamis. Ez ellentmondás, tehát az aranyládika
felirata hamis. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ezüstiádikát nem Bellini fiú készítette. Emiatt
ha az ezüstládika felirata igaz, akkor az ezüstiádikát Bellini készítette. Ha az ezüstládika
felirata hamis, akkor az aranyládikát nem Cellini fiú készítette, de az aranyládika felirata hamis,
így az aranyládika Cellini műve.
Összefoglalva: ha az ezüstládika felirata igaz, akkor az ezüstiádikát Bellini készítette; ha az
ezüstládika felirata hamis, akkor az aranyládikát Cellini készítette. Tehát vagy az ezüstládika
Bellinié, vagy az aranyládika Cellinié.
137. Ennek és a következő három feladatnak sok lehetséges megoldása van. Egyik lehetőség,
ha mindkét ládikán a következő felirat van: „Vagy mindkét ládikát Bellini készítette, vagy
legalább egyiket a Cellini család tagja készítette".
A Cellini család egyik tagja sem készíthette valamelyik ládikát, mert ekkor a felirat igaz lenne.
így mindkét ládikát a Bellini család tagja készítette. A feliratok emiatt igazak, így vagy mindkét
ládikát Bellini készítette, vagy legalább egyiket a Cellini család tagja készítette. A második
lehetőséget kizártuk, így mindkét ládika Bellinié.
138. Egy lehetséges megoldás, ha mindkét ládikán ez olvasható: „Legalább az egyik ládikát
Cellini fiú készítette." Ha a feliratok igazak lennének, akkor legalább az egyik ládikát Cellini fiú
készítette volna, de az lehetetlen, hogy egy Cellini fiú igaz feliratot készítsen. Emiatt a
feliratok hamisak, ami azt jelenti, hogy egyik ládikát sem készítette Cellini fiú, ezért mindkettő
Cellini műve.
139. Egy jó felirat: „Vagy mindkét ládikát Bellini készítette, vagy legalább az egyiket Cellini
valamelyik fia készítette".
Be fogjuk bizonyítani, hogy ha a feliratok igazak, akkor mindkét ládikát Bellini készítette, és ha
a feliratok hamisak, akkor mindkét ládikát Cellini készítette.
Tegyük fel, hogy a feliratok igazak! Ekkor igaz az, hogy vagy mindkét ládikát Bellini készítette,
vagy legalább az egyiket Cellini fiú készítette. A második lehetőség nem lehetséges (mivel
Cellini fiú nem írhat igazat), tehát mindkét ládikát Bellini készítette.
Tegyük fel, hogy a feliratok hamisak! Ekkor a diszjunkció mindkét tagja hamis - így a második
tagja is hamis (miszerint legalább az egyik ládikát Cellini fiú készítette), ami azt jelenti, hogy
egyik ládikát sem készítette Cellini fiú. De mindkét felirat hamis, tehát a ládikákat Cellini
készítette.
140. Egy lehetséges megoldás a következő:
Arany: „Ezeket a ládikákat akkor és csak akkor készítette Bellini és Cellini, ha az ezüstládikát
a Cellini család tagja készítette."
Ezüst: „Az aranyládikát a Cellini család tagja készítette."
Legyen P az az állítás, hogy a ládikákat Bellini és Cellini készítette, és Q lehet az az állítás,
hogy az ezüstládikát a Cellini család tagja készítette. Az aranyládika felirata azt mondja, hogy
P ekvivalens Q-val, az ezüstládika felirata pedig azt mondja, hogy az aranyládikát hazudós
ember készítette, ami ugyanaz, mintha azt mondaná, hogy az aranyládika felirata hamis. Ez
azt jelenti, hogy a két felirat közül az egyik igaz, a másik hamis.
Tegyük fel, hogy az aranyládika felirata igaz! Ekkor (mivel megmutattuk, hogy az egyik felirat
igaz, a másik hamis) az ezüstládika felirata hamis, ezért a Cellini család tagja készítette,
vagyis Q igaz. És mivel az aranyládikán levő felirat is igaz, P tényleg ekvivalens Q-\a\. Ezért
(mivel Q igaz) P is igaz.
Tegyük fel, hogy az aranyládikán levő felirat hamis! Ekkor az ezüstládikán levő felirat igaz, így
nem valamelyik Cellini készítette, ezért Q hamis, és P nem ekvivalens Q-val. Ezért P megint
csak igaz.
Láthatjuk, hogy P mindkét esetben igaz, vagyis az egyik ládát Bellini, a másikat Cellini
készítette.
141. Az A ládikát a D ládikával kell párosítani, mert ha a C-vel párosítanánk, a következő
ellentmondásra jutnánk.
Tegyük fel, hogy az A párja C, és A felirata igaz! Ekkor C felirata hamis. Ez azt jelenti, hogy A
felirata hamis, ami ellentmondás. Másrészt tegyük fel, hogy A felirata hamis! Ekkor C felirata
igaz. Ez azt jelenti, hogy A felirata igaz - megint ellentmondás. Tehát A párja nem C. Ezzel a
feladat első felét megoldottuk.
Most tekintsük a B-C párt. Tegyük fel, hogy C felirata hamis! Ekkor B-t a Cellini család tagja
készítette, ezért a rajta levő állítás hamis. Ez azt jelenti, hogy az állítás egyik fele sem igaz,
így az első fele sem igaz, ami azt jelenti, hogy a C-t a Bellini család tagja készítette. Vagyis ha
a C-n levő állítás hamis, akkor C-t a Bellini család tagja készítette, ami lehetetlen. Ezért a C-n
levő állítás igaz. Emiatt a B-n levő állítás is igaz (mivel C felirata azt mondja, hogy B-t a Bellini
család tagja készítette). De a B-n levő állítás első fele nem lehet igaz, emiatt a második fele
igaz. Tehát a B és C ládikát, mindkettőt Bellini készítette.
Vizsgáljuk meg az A-D párt. Tegyük fel, hogy A felirata hamis! Ekkor D-t a Bellini család tagja
készítette, ezért a rajta levő felirat igaz. Ez azt jelentené, hogy A-t a Bellini család tagja
készítette, így ellentmondásra jutnánk. Emiatt A felirata igaz. Ez maga után vonja, hogy D
felirata hamis. Ezért az állításnak legalább az egyik fele hamis. Az első fele igaz (mivel az A-n
levő. állítás igaz), így a második fele hamis. Ez azt jelenti, hogy egyik ládikát sem készítette
Bellini fiú vagy Cellini fiú. Tehát A-t Bellini, D-t Cellini készítette.
Harmadik rész
Hátborzongató mesék
10. Baal szigete
A. A T ELJESSÉGET KUT AT VA
I így filozófiai szöveggyűjteményben vagy valami hasonlóban olvastam: ,,Az igazi filozófus az a
kilencéves kislány, aki miután kinézett az ablakon, hirtelen anyjához fordult, és így szólt: Anyu,
én csak azt szeretném tudni, hogyan lett egyáltalán bármi is?"
Ez a kérdés sok filozófusnak okoz gondot, többen ezt tekintik a filozófia alapkérdésének. Ők
így fogalmazzák meg: „Miért van valami a semmi helyett?"
Ha jobban belegondolunk, valóban jó kérdés, nem? Tényleg, miért van valami a semmi helyett?
Nos, egyszer volt, hol nem volt, volt egy egyszeri filozófus, aki elhatározta, hogy életét a „Miért
van valami a semmi helyett?" kérdés kiderítésének szenteli. Először is elolvasott minden
filozófiai könyvet, de a valódi okot egyik sem mondta meg neki. Ezután a teológiához fordult.
Megkérdezett minden tudós rabbit, papot, püspököt, lelkészt és vallási vezetőt, de egyik sem
tudott kielégítő magyarázatot adni. Ekkor a keleti filozófiához fordult, tizenkét évig vándorolt
Indiában és Tibetben, kikérdezte a gurukat, de választ itt sem kapott. Ezután másik tizenkét
évet töltött Kínában és Japánban, taoista remetéket és Zen-mestereket kérdezett meg, végül
találkozott egy halálos ágyán fekvő bölccsel, aki ezt mondta:
„Nem, fiam, én magam sem tudom, hogy miért van valami a semmi helyett. Az egyetlen hely
ezen a bolygón, ahol tudják a választ, Baal szigete. Baal templomának egyik főpapja ismeri az
igaz választ."
„És hol van Baal szigete?" - kérdezte mohón a filozófus.
„Ó" - szólt a válasz -, „ezt sem tudom. Igazság szerint soha nem ismertem senkit, aki
megtalálta volna az oda vezető utat. Mindössze annyit tudok, hogy hol van az a
feltérképezetlen szigetcsoport, amelynek egyik szigetén található egy térkép, a Baal szigetére
vezető útvonal teljes leírásával. Nem tudom, hogy a szigetcsoport melyik szigetén van a
térkép, csak azt, hogy az egyiken ott van, és ennek a szigetnek a neve Maya. A szigeteket
kizárólag lovagok (akik mindig
10. Ba a l sz i g et e* 111
igazat mondanak) és lókötők (akik mindig hazudnak) lakják. Légy
tehát nagyon óvatos!"
Ez volt a legígéretesebb hír, amit a filozófus valaha is hallott! Minden nehézség nélkül
megtalálta az utat a szigetcsoporthoz, és módszeresen kipróbálta egyik szigetet a másik
után, remélve, hogy kitalálja, melyik lehet Maya szigete.
142. Az első sziget . Az elsőnek kipróbált szigeten két bennszülöttel találkozott, A-val és B-
vel, akik a következőket állították:
A: B lovag, és ez Maya szigete. B: A lókötő, és ez Maya szigete. Ez Maya szigete?
143. A második sziget . Ezen a szigeten két bennszülött, A és B, a következőket állította:
A: Mindketten lókötők vagyunk, és ez Maya szigete.
B: Ez igaz.
Ez Maya szigete?
144. A harmadik sziget . Ezen a szigeten A és B ezt mondta: A: Legalább egyikünk lókötő, és
ez Maya szigete.
B: Ez igaz.
Ez Maya szigete?
145. A negyedik sziget . Ezen a szigeten két bennszülött, A és B, ezt mondta:
A: Mindketten lókötők vagyunk, és ez Maya szigete. B: Legalább egyikünk lókötő, és ez nem
Maya szigete. Ez Maya szigete?
146. Az öt ödik sziget . Itt két bennszülött, A és B, ezt mondta: A: Mindketten lókötők
vagyunk, és ez Maya szigete.
B: Legalább egyikünk lovag, és ez nem Maya szigete. Ez Maya szigete?
147. A hat odik sziget . Ezen a szigeten két bennszülött, A és B, a következőket állította:
A: B lovag, vagy ez Maya szigete. B: A lókötő, vagy ez Maya szigete. Ez Maya szigete?
148. A Baal sziget ére vezet ő t érkép. Filozófusunk megtalálta Ma-
i szigetét, azonban a térkép és az útbaigazítás megtalálása nem volt o l ya n könnyű feladat, mint

remélte. Meg kellett látogatnia Maya fő- I t ápját , aki bevezette őt egy terembe, ahol három
térkép, X, Y és Z feküdt egy asztalon. A pap elmondta, hogy a három térkép közül csak az
egyik ábrázolja a Baalhoz vezető igazi utat, a másik kettő a démonok szigetére vezet, és ha
valaki a démonok szigetén ér partot, azt a azonnal elpusztítják. A filozófusnak ki kellett
választania a három térkép egyikét.
A teremben öt boszorkánymester is volt, A, B, C, D és E, mindegyikük - egymástól függetlenül -
lovag vagy lókötő. A következő tanácsokat adták:
A: X a jó térkép.
B: Y a jó térkép.
C: A és B nem mindketten lókötők. D: A lókötő, vagy B lovag.
E: Lókötő vagyok, vagy C és D azonos típusúak (mindketten lovagok, vagy mindketten
lókötők). X, Y és Z közül melyik a jó térkép?
B. BAAL SZIGET E
A lovagok, és lókötők szigetei közül Baal szigete a leghátborzongatóbb és
legfigyelemreméltóbb. A szigetet kizárólag emberek és majmok lakják. A majmok termetre épp
akkorák, mint az emberek, és épp olyan folyékonyan beszélnek. Ugyanúgy, mint az emberek,
minden majom lovag vagy lókötő.
Pontosan a sziget közepén áll Baal temploma, a legérdekesebb templom széles e világon.
Minden főpapja metafizikus, és a templom Belső Szentélyében található az a pap, aki a hírek
szerint tudja a választ a Nagy Kérdésre: miért van valami a semmi helyett.
Azoknak, akik a Szent Tudásra pályáznak, megengedik, hogy belépjenek a Belső Szentélybe,
de előbb három feladatsorozat megoldásával kell bizonyítaniuk rátermettségüket. Mindezeket
a titkokat lopva sikerült megtudnom; majomnak álcázva kellett belépnem a templomba. Ezzel
nagy kockázatot vállaltam, ha elfogtak volna, szörnyű büntetés várt volna rám; ahelyett, hogy
egyszerűen megsemmisítettek
volna, a papok úgy változtatták volna meg a világegyetem valóságos törvényeit, hogy soha
meg se szülessek!
Filozófusunk a jó térképet választotta, biztonságban megérkezett Baal szigetére, és készen
állt a próbatételre. Az első feladatsorozatra három egymást követő napon került sor, egy óriási
teremben, amit Külső Szentélynek neveztek. A terem közepén minden nap egy csuklyás alak
ült aranytrónon. Lehetett ember is, majom is, lovag is, lókötő is. Elmormolt egy szent mondatot,
és ebből a filozófusnak pontosan meg kellett állapítania, hogy miféle az illető, lovag vagy
lókötő, ember vagy majom.
149. Az első feladat .
Az illető így szólt: „Lókötő vagyok vagy majom". Pontosan miféle?
150. A második feladat .
Az illető így szólt: „Lókötő vagyok és majom" Pontosan miféle?
151. A harmadik feladat .
Az illető így szólt: „Nem vagyok egyszerre majom és lovag"
Miféle?
A filozófus túljutott ezen a három feladaton, így megengedték, hogy próbát tegyen a második
sorozattal, amire szintén három egymást követő napon került sor, egy másik teremben, amit
Közbülső Szentélynek neveztek. Ebben a teremben két csuklyás alak ült platina-trónuson.
Szent mondatokat mormoltak, amiknek alapján a filozófusnak teljes leírást kellett adnia
mindkettőjükről. A két csuklyást A-nak és B-nek nevezzük.
152. A negyedik feladat .
A: Legalább az egyikünk majom. B: Legalább az egyikünk lókötő. Miféle A és B?
153. Az öt ödik feladat .
A: Mindketten majmok vagyunk. B: Mindketten lókötők vagyunk. Miféle A és B?
154. A hat odik feladat .
A: B lókötő és majom. Én ember vagyok. B: A lovag. Miféle A és B?
Afilozófus túljutott a második fel adatsorozaton, így megpróbálkozhatott a harmadikkal, ami
mindössze egyetlen, de annál nehezebb feladatból állt.
155. A Közbülső Szentélyből négy ajtó vezet ki, X, Y, Z és W. Legalább egy a Belső Szentélybe
nyílik. Ha valaki nem ezen az ajtón lép ki, akkor felfalja őt egy tűzokádó sárkány.
Ott volt nyolc pap, A, B, C, D, E, F, G és H, mindegyikük -egymástól függetlenül - lovag vagy
lókötő. A következőket mondták a filozófusnak:
A: X jó ajtó.
B: Y és Z közül legalább az egyik ajtó jó.
C: A és B mindketten lovagok.
D: XésY két jó ajtó.
E: X és Z két jó ajtó.
F: D vagy E lovag.
G: Ha C lovag, akkor F is az.
H: Ha G és én mindketten lovagok vagyunk, akkor A is az. Melyik ajtót válassza a filozófus?
156. A Belső Szent élyben! Filozófusunk a jó ajtót választotta, és biztonságban belépett a
Belső Szentélybe. Két gyémánttrónon a világegyetem két legnagyobb papja ült! Lehetséges,
hogy legalább egyikük tudja a választ a Nagy Kérdésre: „Miért van valami a semmi helyett?"
Természetesen mindkét főpap vagy lovag, vagy lókötő. (Az, hogy emberek vagy majmok, nem
számít.) Egyikükről sem tudjuk, hogy lovag vagy lókötő, és azt sem, hogy vajon tudja-e a
választ a Nagy Kérdésre. A következőket mondták:
Első pap: Lókötő vagyok, és nem tudom, hogy miért van valami a semmi helyett.
Második pap: Lovag vagyok, és nem tudom, hogy miért van valami a semmi helyett. Tudja
valamelyik pap, hogy miért van valami a semmi helyett?
157. A válasz! És most megtudhatjuk az igaz választ a Nagy Kérdésre, hogy miért van valami
a semmi helyett!
A két pap egyike - aki tényleg tudta a választ a Nagy Kérdésre - a következő választ adta,
amikor a filozófus megkérdezte tőle, hogy „Miért van valami a semmi helyett?":
„Van valami a semmi helyett."
Milyen megalapozott következtetés vonható le ebből
MEGOLDÁSOK
142. Tegyük fel, hogy B lovag! Ekkor ez Maya szigete, és A lókötő! Ezért A állítása hamis, így
nem igaz, hogy B lovag és ez Maya szigete. De feltevésünk szerint B lovag. Ezért a mondat
első fele igaz, így a mondat második fele hamis, tehát ez nem Maya szigete. Vagyis ha B
lovag, akkor ebből következik, hogy a sziget egyrészt Maya szigete, másrészt nem az. Emiatt
B csak lókötő lehet.
Mivel B lókötő, ebből következik, hogy A is lókötő (mert A azt állítja, hogy B lovag). Ha viszont
B lókötő, akkor állítása hamis, ezért nem igaz, hogy A lókötő, és ez Maya szigete. De a mondat
első fele igaz (mivel A lókötő), emiatt a második fele hamis, tehát ez nem Maya szigete.
143. A nyilvánvalóan lókötő (lovag sosem mondhatná, amit A). Mivel B egyetért A-val, B is
lókötő. A állítása hamis, így nem igaz, hogy: 1. mindketten lókötők, és 2. ez Maya szigete. De
az 1. igaz, így a 2. hamis. Tehát ez a sziget nem Maya szigete.
144. Mivel B egyetért A-val, vagy mindketten lovagok, vagy mindketten lókötők. Ha mindketten
lovagok lennének, akkor nem lenne legalább egyikük lókötő, így A állítása hamis lenne, ami
lehetetlen, mivel A lovag. Ezért mindketten lókötők. Ez azt jelenti, hogy A állítása hamis. De A
állításának első része igaz (ha mindketten lókötők, akkor legalább egyikük lókötő), ezért a
második része hamis. Tehát ez nem Maya szigete.
145. A biztos, hogy lókötő, mivel lovag nem mondhat ilyet. Ha B lovag, akkor állítása szerint ez
nem Maya szigete. Ha B lókötő, akkor A állításának első része igaz, de A állítása hamis, mivel
A lókötő, ezért a m á so d i k részének hamisnak kell lennie. így ez megint nem Maya s /igete.
146. A megint lókötő, B lehet lovag vagy lókötő, de egyik esetben sem ez Maya szigete.
147. Ha A lókötő volna, akkor diszjunktív állításának mindkét fele hamis lenne, ami azt
jelentené, hogy B lókötő. Ez viszont azt jelentené, hogy B diszjunktív állításának mindkét fele
hamis, így A lovag lenne. Ez ellentmondás, tehát A lovag. Emiatt állítása igaz, ezért B lovag
vagy ez Maya szigete. Ha a második igaz, akkor természetesen ez Maya szigete. Tegyük fel,
hogy az első rész igaz, vagyis hogy B lovag! Ekkor B állítása, hogy „Vagy A lókötő, vagy ez
Maya szigete" igaz. De A nem lókötő, így a mondat első fele hamis. Emiatt a második fele igaz,
tehát ez Maya szigete.
Gondolatmenetünkből következik, hogy B lovag, vagy ez Maya szigete. De az is, hogy ha B
lovag, akkor ez megint csak Maya szigete. Tehát ez Maya szigete.
így hát végül megtaláltuk Maya szigetét!
148. Ha E lókötő volna, akkor igaz lenne, hogy E lókötő vagy C és D azonos típusúak. Ez azt
jelentené, hogy egy lókötő igazat mondott, ami lehetetlen. Ezért E lovag. Ekkor állítása igaz,
vagyis ő lókötő vagy C és D azonos típusúak. De ő nem lókötő, emiatt C és D egyforma
típusúak.
Tegyük fel, hogy C lókötő! Ekkor A és B mindketten lókötők. likkor D állítása igaz, így D lovag.
Vagyis C lókötő és D lovag, ami ellentmond annak, hogy C és D azonos típusúak. Emiatt C
lovag, és így D is lovag. Mivel C lovag, A és B nem mindketten lókötők, így vagy X, vagy Y a jó
térkép. Tegyük fel, hogy X a jó térkép. Ekkor A lovag és B lókötő, ami ellentmond D igaz
állításának, miszerint vagy A lókötő, vagy B lovag. Vagyis X nem lehet a jó térkép, tehát Y a jó
t érkép .

149. Ha az illető lókötő lenne, akkor tényleg lókötő vagy majom, így á 1 lítása igaz lenne, ami
ellentmond annak, hogy ő lókötő. Emiatt az illető lovag. Ez azt jelenti, hogy állítása igaz, vagyis
ő lókötő vagy majom. De nem lókötő, emiatt majom. Tehát az illető majom és lovag.
150. Világos, hogy az illető nem lovag, ezért lókötő, és állítása hamis.
Emiatt lovag vagy ember. De nem lovag, ezért ember. Tehát az illető ember és lókötő.
151* Tegyük fel, hogy az illető lókötő! Ekkor igaz, hogy ő nem egyszerre majom és lovag,
vagyis állítása igaz lenne, így egy olyan lókötővel volna dolgunk, aki igazat mond. Emiatt az
illető lovag. Ekkor állítása, miszerint ő nem egyszerre majom és lovag, igaz.
Ha majom volna, akkor egyszerre lenne majom és lovag. Ezért ember. Tehát az illető ember és
lovag.
152. B nem lehet lókötő, mert akkor állítása igaz lenne. Emiatt B lovag. Ekkor állítása igaz, így
A lókötő. Ekkor A állítása hamis, ezért mindketten emberek. Tehát A ember és lókötő, B ember
és lovag.
153. B lókötő, mert lovag nem mondhat ilyet. Emiatt A és B nem mindketten lókötők, így A
lovag. Ezért állítása igaz, vagyis mindketten majmok. Tehát A majom és lovag, B majom és
lókötő.
154. Tegyük fel, hogy B lovag! Ekkor A is lovag lenne (mivel B ezt mondja), emiatt B lókötő és
majom, ami ellentmondás. Tehát B lókötő. Ekkor B állítása miatt A is lókötő. Ezért A első
állítása hamis, B nem majom és lókötő. De B lókötő, így az a hamis, bogy B majom. Vagyis B
ember és lókötő. A második állításából következik, hogy A majom. Ezért A majom és lókötő.
155. Először megmutatjuk, hogy G lovag. Ehhez elég megmutatnunk, hogy állítása igaz.
Vagyis azt kell belátnunk, hogy ha C lovag, akkor F is az. Ehhez feltesszük, hogy C lovag, és
megmutatjuk, hogy ekkor F is lovag.
Tegyük fel, hogy C lovag! Ekkor A és B mindketten lovagok. Ekkor X jó ajtó, és Y vagy Z
szintén jó. Első eset: Y jó. Ekkor X és Y mindkettő jó. Ebben az esetben D
lovag.
Második eset: Z jó. Ekkor X és Z mindkettő jó. Ebben az esetben E lovag.
Tehát D-nek vagy E-nek lovagnak kell lennie. Emiatt F állítása igaz, így F lovag.
Abból a feltevésből, hogy C lovag, arra a következtetésre jutottunk, hogy F lovag. Emiatt igaz,
hogy ha C lovag, akkor F is az. De G éppen ezt mondta, tehát G lovag.
Most bebizonyítjuk, hogy H állítása igaz. H azt mondta, hogy ha G II mindketten lovagok, akkor
A is az. Tegyük fel, hogy H lovag! Ekkor G és H mindketten lovagok, és igaz az, hogy ha G és
H mindketten lovagok, akkor A is az (hiszen H ezt mondta, és feltettük, hogy 11 lovag). Ezért
ha H lovag, akkor: 1. G és H mindketten lovagok; 2. ha G és H mindketten lovagok, akkor A is
az. Az 1. és a 2. állításból következik, hogy A lovag. Vagyis ha H lovag, akkor A is az. H éppen
ezt mondta, ezért H lovag. Emiatt állítása igaz, és mivel G és H mindketten lovagok, A lovag.
Most már tudjuk, hogy A lovag. Emiatt X tényleg jó ajtó. Tehát a filozófusnak az X ajtót kell
választania.
156. Az első pap nem lehet lovag, tehát lókötő. Emiatt állítása hamis, ami azt jelenti, hogy nem
igaz az, hogy ő lókötő és nem tudja a választ a Nagy Kérdésre. De ő lókötő, így állításának
első része igaz. Emiatt az állítás második fele hamis, vagyis tudja a választ. Tehát az első pap
lókötő és tudja a választ.
Ami a második papot illeti, róla nem tudjuk, hogy miféle. Vagy lovag, aki nem tudja a választ,
vagy lókötő. Mindenesetre (és ez döntő fontosságú a következő feladathoz!) ha tudja a
választ, akkor lókötő.
157. Láttuk, hogy az első pap tudja a választ a kérdésre és lókötő, és hogy ha a második pap
tudja a választ, akkor ő is lókötő. Tudjuk, hogy aki ezt mondta: „Van valami a semmi helyett",
tudta a választ. Emiatt aki ezt mondta, lókötő, így az az állítás, hogy „Van valami a semmi
helyett" hamis! Ezek szerint semmi sem létezik!
Úgy tűnik tehát, hogy a filozófus egész életét betöltő kutatás eredménye az, hogy egyáltalán
semmi sem létezik. Viszont valami itt nem stimmel. Ha semmi sem létezik, akkor honnan a pap,
aki ezt állítja?
Ami mindezek után tényleg következik, az az, hogy Baal sziget úgy, ahogy leírtam, nem
létezhet. Nem pusztán arról van szó, hogy nem létezik (ami már a történet kezdetétől nagyon
valószínű volt), hanem arról, hogy logikailag bizonyos, hogy nem létezhet. Mivel ha létezne, és
a történetem igaz lenne, akkor ebből (mint láttuk) logikailag következne, hogy semmi sem
létezik, így Baal szigete sern létezne. Ez ellentmondás, tehát Baal szigete nem létezhet.
A különös az, hogy egészen az utolsó történetig (157. feladat) minden, amit elmondtam,
bármilyen valószínűtlennek látszott, logikailag lehetséges volt. Az utolsó történet volt az
utolsó csepp a pohárban!
11. A zombile szigete
A. „BŰ" ÉS „BÁ"
Haiti közelében, egy szigeten a lakosok fele vudu varázslat áldozata lett, és zombivá*
változott. Ezek a zombik azonban nem a szokásos módon viselkednek, nem csendes
élőhalottak, épp olyan elevenen mozognak és beszélnek, mint az emberek, csak éppen a
zombik mindig hazudnak, az emberek pedig mindig igazat mondanak.
Ez eddig úgy hangzik, mint egy más körítéssel feltálalt lovag-lókö-tő történet, de nem erről van
szó! A helyzet sokkal bonyolultabb, mert bár az összes bennszülött tökéletesen érti az
angolt,** egy régi tabu megtiltja nekik a külföldi szavak használatát. Ezért valahányszor
felteszünk egy igen-nem kérdést, ők „Bű"-t vagy „Bá"-t válaszolnak -amiből az egyik igent, a
másik nemet jelent. A baj az, hogy azt nem tudjuk, hogy a „Bű" és a „Bá" közül melyik jelenti az
igent és melyik a nemet.
158. Találkoztam egyszer a sziget egyik bennszülöttjével, és megkérdeztem: „Azt jelenti a
„Bű", hogy igen?9Ezt válaszolta: „Bű".
a) Meg lehet tudni ebből, hogy mit jelent a „Bű"?
b) Meg lehet-e tudni ebből, hogy a válaszoló ember volt vagy zombi?
159. Ha találkozunk egy bennszülöttel ezen a szigeten, ki lehet egyetlen kérdéssel találni,
hogy mit jelent a „Bű"? (Ne felejtsük el, hogy a válasz „Bű" vagy „Bá" lesz.)
160. Tegyük fel, hogy nem az érdekel minket, hogy mit jelent a „Bű", hanem csak az, hogy
akivel beszélünk, zombi-e! Hogyan tudná ezt egyetlen kérdéssel kideríteni? (Megint „Bű"-t
vagy „Bá"-t fog válaszolni.)
161. Hogyan lehet elérni, hogy az orvosságos ember „Bu"-t mondjon? Ön szeretné
feleségül venni a sziget királyának lányát. A i Irály csak olyasvalakihez hajlandó hozzáadni a
lányát, aki elég okos, ezért önnek előbb meg kell oldania egy feladatot.
A feladat a következő: Ön feltehet az orvosságos embernek egy tetszőleges kérdést. Ha az
„Bű"-t válaszol, akkor Ön feleségül veheti a király lányt, ha „Bá"-t, akkor nem.
Olyan kérdést kell kitalálnia, hogy az orvosságos ember „Bű"-t válaszoljon rá, függetlenül attól,
hogy ember vagy zombi, és hogy a JUT" igent vagy nemet jelent.
162. Egy nehezebb feladat következik. Azt beszélik, hogy arany van a szigeten. Ön
odaérkezik, de mielőtt nekilátna az ásásnak, szeretné tudni, hogy tényleg van-e arany a
szigeten. A bennszülöttek mindnyájan tudják, hogy van-e, vagy nincs. Hogyan lehetne ezt
egyetlen kérdéssel megtudni valamelyik bennszülöttől? Ne felelejtse el, hogy „Bű"-t vagy „Bá"-
t fog válaszolni, és Önnek ebből tudnia kell, hogy van-e arany a szigeten, függetlenül attól,
hogy a „Bű" és a „Bá" valójában mit jelent.
B. CRAIG FELÜGYELŐ KÖZBELÉP
163. A t árgyalás. Emberek és zombik egy szomszédos szigetén szintén a „Bű" és a „Bá" az
igen és a nem bennszülött megfelelői (nem szükségképpen ugyanebben a sorrendben). A
bennszülöttek egy része B ű "-vel és „Bá"-val válaszol a kérdésekre, de mások, megtörve a
tabut, használják az „Igen" és „Nem" szavakat.
Valamilyen furcsa okból, a sziget bármelyik családjának a tagjai egyforma típusúak. Ha pl.
kiválasztunk egy testvérpárt, akkor vagy mindketten emberek, vagy mindketten zombik.
Egy bennszülöttet felségsértéssel vádoltak. Az eset olyan jelentős volt, hogy oda kellett hívni
Craig felügyelőt Londonból. A három koronatanú, A, B és C, a sziget három lakója volt. Craig
felügyelő vezette a kihallgatást, a következő feljegyzés a bírósági jegyzőkönyvből való:
Kérdés (A-hoz): Ártatlan a vádlott?
Aválasza: Bű.
Kérdés (B-hez): Mit jelent a „Bű
B válasza: A „Bű" igent jelent. Kérdés (C-hez): A és B testvérek? C válasza: Nem.
Második kérdés C-hez: Ártatlan a vádlott?
C válasza: Igen.
Ártatlan a vádlott vagy bűnös?
164. Meghatározható-e a fenti feladatban, hogy A és B azonos típusúak-e?
165« Félzombik. A tárgyalás után Craig felügyelő ellátogatott egy különös szigetre a
közelben: a bennszülöttek egy része ember, egy része zombi, a többieket pedig félzombiként
tartották számon. A félzombikat is elérte a vudu varázslat, de a varázsigék csak részben
voltak hatásosak. Ennek eredményeképp a félzombik néha hazudnak, néha igazat mondanak.
Az igen és a nem szavak bennszülött megfelelői megint a „Bű" és a „Bá" (nem feltétlenül
ebben a sorrendben). Az igen-nem kérdésekre néha angolul válaszolnak a bennszülöttek,
néha „Bű"-vel és „Bá"-val.
Craig felügyelő találkozott az egyik bennszülöttel, és a következő kérdést tette fel: „Ha valaki
megkérdezi öntől, hogy a „Bű" igent jelent-e, és ön bennszülött nyelven válaszol, akkor „Bű"-t
mond?"
A bennszülött válaszolt, de Craig felügyelő nem jegyezte meg a választ, sőt még arra sem
emlékszik, hogy az illető angolul válaszolt-e vagy bennszülöttek nyelvén. Csak azt tudja, hogy
a válaszból meg tudta állapítani, hogy az illető ember, zombi vagy félzombi volt.
Mit válaszolt az illető és milyen nyelven?
166. Melyik? Egy másik alkalommal ugyanezen a szigeten Craig felügyelő megkérdezett egy
bennszülöttet: „Ha valaki megkérdezi öntől, hogy kettő meg kettő az négy-e, és ön
bennszülöttek nyelvén válaszol, akkor, Bű"-t mond?"
Craig felügyelő megint nem jegyezte meg, hogy a válasz „Bű", „Bá", „Igen" vagy „Nem" volt, de
azt megint meg tudta állapítani, hogy az illető ember, zombi vagy félzombi volt.
Milyen választ kapott?
MEGOLDÁSOK
158. Azt nem lehet megmondani, hogy a „Bű" mit jelent, de azt igen lOgy az illető ember.
Tegyük fel, hogy a „Bű" igent jelent! Ekkor a „Bű igaz válasz arra a kérdésre, hogy a „Bű" igent
jelent-e. Ezért ebben az esetben az illető ember.
Tegyük fel, hogy a „Bű" nemet jelent! Ekkor a „Nem" igaz válasz angolul arra a kérdésre, hogy a
„Bű" igent jelent-e, emiatt a „Bű" igaz válasz a bennszülöttek nyelvén ugyanerre a kérdésre.
Ezért az illető most is ember. Vagyis függetlenül attől, hogy a „Bű" igent vagy nemei jelent, az
illető ember.
159. Mindössze azt kell megkérdezni tőle, hogy ember-e. A sziget minden lakosa embernek
vallja magát, így ember és zombi erre egyaránt igenlően fog válaszolni. Vagyis ha „Bű"-t
válaszol akkor a „Bű" jelenti az igent, ha „Bá"-t válaszol, akkor a „Bá" jelenti az igent (és a „Bű"
a nemet).
160. A 158. feladat kérdése jó lesz, kérdezzük meg, hogy a „Bű" igent jelent-e. Ha a „Bű" igent
jelent, akkor a „Bű" az igaz válasz a kérdésre, ezért egy ember „Bű"-t, egy zombi „Bá"-t fog
válaszolni. Ha a „Bű" nem jelent igent, akkor megint csak a „Bű" az igaz válasz a kérdésre,
ezért egy ember most is „Bű"-t, egy zombi pedig „Bá"-t fog válaszolni.
161. Ezt többféleképpen is megtehetjük. Az egyik lehetőség, hogy megkérdezzük az
orvosságos embertől, hogy „Bű"-e az igaz válasz arra a kérdésre, hogy ő ember-e. Be tudjuk
bizonyítani, hogy erre „Bű"-t kell válaszolnia. Az egyszerűség kedvéért legyen H az a kérdés,
hogy „Ön ember?" Ne felejtsük el, hogy nem azt akarjuk megkérdezni, hogy H igaz vagy hamis,
hanem azt, hogy „Bű"-e az igaz válasz //-ra.
Első eset: Az orvosságos ember ember. Ha a „Bű" igent jelent, akkor „Bű" az igaz válasz //-ra,
és mivel ember, őszintén meg fogja mondani, hogy az, így „Bű"-t fog válaszolni. Ha a „Bű"
nemet jelent, akkor „Bű" nem az igaz válasz //-ra, ezért őszintén meg fogja mondani, hogy nem,
így „Bű"-t fog válaszolni (ami nemet jelent). Vagyis ha ember, akkor „Bű"-t fog válaszolni,
függetlenül attól, hogy a „Bű" igent vagy nemet jelent.
Második eset: Az orvosságos ember zombi. Ha a „Bű" igent jelent, akkor „Bű" nem az igaz
válasz //-ra, de mivel ő zombi, hazudni fog, és azt mondja, hogy igaz válasz, így „Bű"-t fog
válaszolni (ami azt jelenti, hogy „Igen, ez igaz válasz", ami természetesen hazugság). Ha a
„Bű" nemet jelent, akkor „Bű" az igaz válasz //-ra, ezért hazudni fog, és azt mondja, hogy nem
ez az igaz válasz, így „Bű"-t fog válaszolni (ami nemet jelent). Vagyis ha zombi, akkor „Bű -t
fog válaszolni, függetlenül attól, hogy a „Bű" igent vagy nemet jelent.
Más kérdések is megfelelőek lehetnek, pl.
1. Igaz, hogy vagy ön ember és a „Bű" igent jelent, vagy zombi és a „Bű" nemet jelent?
2. Igaz hogy ön akkor és csak akkor ember, ha a „Bű" igent jelent?
162. Ezt is többféleképpen megtehetjük. Egyik lehetőség, hogy ezt kérdezzük: „Ha valaki
megkérdezi öntől, hogy van-e arany a szigeten, akkor ön, Bű-t válaszol?" Megmutatjuk, hogy
ha van arany a szigeten, akkor „Bű"-t fog válaszolni, ha pedig nincs, akkor „Bá"-t, függetlenül
attól, hogy ember vagy zombi, és függetlenül attól, hogy a „Bű" és a „Bá" mit jelent. Legyen G a
„Van-e arany a szigeten?" kérdés. Első eset: Az illető ember, és a „Bű" igent jelent. Tegyük fel
hogy van arany a szigeten! Ekkor „Bif'-t fog válaszolni a G kérdésre. Mivel ember, őszintén
megmondja, hogy „Bű"-t vá „laszolna G-re, ezért „Bű"-t válaszol az Ön kérdésére. Tegyük fel
hogy nincs arany a szigeten! Ekkor nem válaszolna „Bű"-t G re, és mivel ember, megmondja,
hogy nem, ezért „Bá"-t válaszol az Ön kérdésére.
Második eset: Az illető zombi, és a „Bű" igent jelent. Tegyük fel, hogy van arany a szigeten!
Ekkor a „Bű" megint igaz válasz G-re, ezért mivel zombi, nem válaszolna „Bű"-t G-re. De
hazudik, és azt mondja, hogy „Bű"-t válaszolna G-re. Vagyis „Bű"-t fog Önnek válaszolni.
Tegyük fel, hogy nincs arany a szigeten. Ekkor a „Bű" hamis válasz G-re, ezért ő G-re ezt
válaszolná. De hazudik, és azt mondja, hogy nem „Bű"-t válaszolna, ezért az Ön kérdésére
„Bá"-t fog válaszolni.
Harmadik eset: Az illető ember, és a „Bű" nemet jelent. Tegyük fel, hogy van arany a szigeten!
Ekkor „Bű" hamis válasz G-re, ezért egy ember nem válaszolná ezt. Az illető őszintén
megmondaná, hogy nem
tlaszolna „Bű -t, vagyis az Ön kérdésére „Bű"-t fog válaszolni. Ha nincs arany a szigeten,
akkor „Bű" az igaz válasz G-re, ezért ez az a fáiasz, amit egy ember G-re adna. Vagyis az Ön
kérdésére „Bá"-t
álaszol (ami ezt jelenti: „Igen, Bű-t válaszolnék G-re").
Negyedik eset: Az illető zombi, és a „Bű" nemet jelent. Tegyük fel, hogy van arany a szigeten!
Ekkor az illető „Bű"-t válaszolna G-re, de I )nnek azt mondaná, hogy nem, vagyis az Ön
kérdésére „Bű"-t fog válaszolni. Tegyük fel, hogy nincs arany a szigeten! Ekkor az illető „Bá"-t
válaszolna G-re, nem „Bű"-t. De Önnek azt mondaná, hogy Igen, ezért az Ön kérdésére „Bá"-t
fog válaszolni.
Összegezve: ha van arany a szigeten, akkor a négy eset mindegyiké-bcn „Bű"-t kapunk
válaszul, ha nincs arany, akkor „Bá"-t.
Egy másik megfelelő kérdés: „Igaz, hogy ön akkor és csak akkor i -inber, ha ,Bű' az igaz válasz
arra a kérdésre, hogy van-e arany a szigeten?"
163. Először bebizonyítjuk, hogy C nem lehet zombi. Tegyük fel, hogy az! Ekkor A és B
testvérek, ezért mindketten emberek vagy mindketten zombik. Tegyük fel, hogy mindketten
emberek! Ekkor a „Bű" tényleg igent jelent, így A igent válaszolt arra, hogy a vádlott ártatlan-
e, ezért a vádlott ártatlan. Tegyük fel, hogy A és B mindketten zombik! Ekkor a „Bű" valójában
nemet jelent, és mivel A zombi, és nemet válaszolt arra, hogy a vádlott ártatlan-e, a vádlott
ártatlan. Vagyis ha C zombi, akkor a vádlott ártatlan (függetlenül attól, hogy A és B emberek
vagy zombik). Másrészt ha C zombi, akkor a vádlott bűnös, mivel C azt mondta, hogy ártatlan.
Ez ellentmondás; tehát C nem lehet zombi, C ember. És mivel C azt mondja, hogy a vádlott
ártatlan, a vádlott tényleg ártatlan.
164. Mivel C ember, A és B nem testvérek. Ez természetesen nem l el tétlenül jelenti azt, hogy
különböző típusúak, lehetnek egyforma típusúak akkor is, ha nem testvérek. Történetesen
azonos típusúaknak kell lenniük, mert ha különböző típusúak lennének, akkor a vádlottnak
I M i n ő sn ek kellene lennie. Ezt az Olvasó könnyen beláthatja maga is.

165. A négy lehetséges válasz - „Bű", „Bá", „Igen", „Nem" - közül az egyetlen, amit sem ember,
sem zombi nem mondhat, a „Nem". Másképp fogalmazva: ha egy ember vagy egy zombi
angolul válaszolt volna, akkor „Igen"-t kellett volna válaszolnia; ha a bennszülöttek
nyelvén válaszolt volna, akkor ha a „Bű" igent jelent, akkor „Bű -t válaszolt (függetlenül attól,
hogy ember vagy zombi), és ha a „Bű" nemei jelent, akkor „Bá"-t válaszolt. Emiatt ha Craig
bármilyen más választ kapott volna a „Nem"-en kívül, akkor abból nem tudhatta volna, hogy az
illető miféle. De tudta, tehát „Nem" választ kapott, és az illető félzombi volt.
166. Az illető megint félzombi, és ezt Craig csak abból tudhatta, hogy „Bá" választ kapott. Ha
az illető angolul válaszolt volna, akkor Craig nem tuzdhatta volna, hogy miféle, hiszen ember is,
zombi is „Igen"-t válaszolt volna, ha a „Bű" igent jelent, és „Nem"-et, ha a „Bű" nemet jelent. Ha
az illető „Bű"-t válaszolt volna, akkor ember is, zombi is, félzombi is lehetett volna.
126 • H á tb o rz o n g a tó m es ék

12. Él-e még Drakula?

A. ERDÉLYBEN
Annak ellenére, amit Bram Stoker mond, alapos okom van, hogy kételkedjem abban, hogy
Drakula gróf valaha is tényleg meghalt. Ezért elhatároztam, hogy Erdélybe utazom, hogy
magam nyomozzam ki az igazságot. Az volt a célom, hogy: 1. megtudjam, hogy Drakula gróf él-
e még; 2. abban az esetben, ha meghalt, szerettem volna látni a maradványait; 3. abban az
esetben, ha még él, szerettem volna találkozni vele.
Az idő tájt, amikor Erdélyben jártam, a lakosoknak kb. a fele ember volt, a fele vámpír. Az
emberek és a vámpírok külsejük alapján megkülönböztethetetlenek, de az emberek
(legalábbis Erdélyben) mindig igazat mondanak, a vámpírok mindig hazudnak. Ami
elképzelhetetlenül bonyolulttá teszi a helyzetet, az az, hogy Erdély lakosságának a fele
tökéletesen őrült, kényszerképzeteik vannak: minden igaz állítást hamisnak hisznek, és
minden hamis állítást igaznak hisznek. A lakosság másik fele teljesen egészséges, tudja, hogy
melyik állítás igaz és melyik hamis. Erdély lakossága így négy típusba sorolható: 1.
egészséges emberek; 2. őrült emberek; 3. egészséges vámpírok; 4. őrült vámpírok. Amit egy
egészséges ember mond, az igaz, amit őrült ember, az hamis, amit egészséges vámpír, az
hamis, amit őrült vámpír, az igaz. Pl. egy egészséges ember azt fogja mondani, hogy kettő
meg keltő az négy; őrült ember pedig azt, hogy nem négy (mert ő azt hiszi, hogy nem annyi);
egészséges vámpír szintén azt, hogy nem négy (mert tudja, hogy négy, de hazudik); őrült
vámpír pedig azt, hogy négy (mivel azt hiszi, hogy nem négy, de hazudik arról, hogy mit hisz).
167. Találkoztam egyszer egy erdélyivel, aki ezt mondta: „Ember agyok, vagy egészséges
vagyok".
Pontosan miféle volt?
168. Egy másik lakos ezt mondta: „Nem vagyok egészséges ember". Miféle volt?
169. Egy másik lakos ezt mondta: „Őrült ember vagyok". Ugyanolyan volt, mint az előző lakos?
170. Találkoztam egyszer egy lakossal, akit megkérdeztem: „Ön őrült vámpír?" „Igen"-t vagy
„Nem"-et válaszolt, és válaszából megtudtam, hogy miféle.
Miféle volt?
171. Találkoztam egyszer egy erdélyivel, aki ezt mondta: „Vámpír vagyok".
Megtudhatjuk ebből, hogy az illető ember vagy vámpír? És hogy egészséges-e?
172. Tegyük fel, hogy egy erdélyi ezt mondja: „Őrült vagyok".
a) Megtudhatjuk ebből, hogy egészséges-e?
b) Megtudhatjuk ebből, hogy ember vagy vámpír?
I 73. Egy szellemi rejt vény. A „HaP, akkor Q" állítás megfordítása a „Ha Q, akkor P" állítás.
Van két állításunk, X és Y, amik egymás megfordításai, és olyanok, hogy
1. Egyik sem következik a másikból.
2. Ha egy erdélyi állítja valamelyiket, akkor ebből következik, hogy a másik igaz.
Tudna két ilyen állítást mondani?
Tudna két ilyen állítást mondani?
174. Adott egy tetszőleges X állítás. Tegyük fel, hogy egy erdélyi hisz abban, hogy elhiszi X-
et! Következik-e ebből, hogy X igaz? Tegyük fel, hogy nem hisz abban, hogy elhiszi X-et!
Következik-e ebből, hogy X hamis?
175. Tegyük fel, hogy egy erdélyi ezt mondja: „Elhiszem X-et"! Ha az illető ember, akkor
következik-e ebből, hogy X igaz? Ha vámpír, akkor következik-e ebből, hogy X hamis?
A feladat megoldása alapján egy fontos általános megállapítást tehetünk!
176. Találkoztam egyszer két erdélyivel, A-val és B-vel. Megkérdeztem A-t: „B ember?" A
válasza: „Úgy hiszem." Ezután megkérdeztem B-t: „Ön hiszi, hogy A ember?" Mit válaszolt B
(feltéve, hogy „Igen"-t vagy „Nem"-et válaszolt)?
177. Nevezzünk egy erdélyit megbízhatónak, ha az illető egészséges ni ki , vagy őrült vámpír,
és megbízhatatlannak, ha őrült ember, vagy
/ séges vámpír. Megbízhatóak azok, akik igazat mondanak, megbíz- i illanok pedig, akik
hazudnak (akár rosszakaratból, akár kényszerít /eteik miatt).
Tegyük fel, hogy Ön megkérdezi egy erdélyitől: „Ön megbízható?", a/ illető „Igen"-t vagy
„Nem"-et válaszol! Meg tudja-e ebből álla-pftani, hogy az illető vámpír vagy nem? Meg tudja-e
ebből állapítani, h o g y az illető egészséges-e?
178. Tegyük fel, hogy a fentiek helyett Ön ezt kérdezi: „Hisz abban, hogy ön megbízható? Az
illető „Igen"-t vagy „Nem"-et válaszol. Most m eg tudja-e állapítani ebből, hogy az illető vámpír-
e? Azt meg tudja-e állapítani ebből, hogy egészséges-e?
B. ÉL-E MÉG DRAKULA GRÓF?
179. Ne felejtsük el, hogy az első fontos kérdés, amire választ szeret-tem volna kapni, az volt,
hogy él-e még Drakula gróf. Nos, megkérdeztem erről egyszer egy erdélyit, aki ezt mondta: „Ha
ember vagyok, akkor Drakula gróf még él".
Meg lehet-e ebből tudni, hogy él-e még Drakula?
180. Egy másik erdélyi ezt mondta: „Ha egészséges vagyok, akkor 1 )rakula gróf még él".
Meg lehet-e ebből tudni, hogy él-e még Drakula?
181. Egy másik ezt mondta: „Ha egészséges ember vagyok, akkor Drakula gróf még él".
Meg lehet-e ebből tudni, hogy él-e még Drakula?
182. Tegyük fel, hogy egy erdélyi ezt mondja: „Ha egészséges ember vagy őrült vámpír
vagyok, akkor Drakula gróf még él"!
Meg lehetne-e ebből tudni, hogy él-e még Drakula?
183. Van-e olyan állítás, amivel egy erdélyi meggyőzhet minket arról, h o g y Drakula él, méghozzá
úgy, hogy az is kiderül belőle, hogy az állítás
ha mi s ?

184. Van-e olyan állítás, amivel egy erdélyi meggyőzhet minket arról,
hogy Drakula még él, méghozzá úgy, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy az állítás igaz vagy
hamis?
185. Tegyük fel, hogy egy erdélyi a követ kezőket állít ja:
1. Egészséges vagyok.
2. Hiszek abban, hogy Drakula gróf halott. Megtudhatnánk-e ebből, hogy él-e Drakula?
186. Tegyük fel, hogy egy erdélyi a következőket állítja:
1. Ember vagyok.
2. Ha ember vagyok, akkor Drakula gróf még él. Megtudhatnánk-e ebből, hogy él-e Drakula?
C. MIT KELLENE KÉRDEZNI?
187. Ki tudná-e találni egyetlen kérdéssel egy erdélyiről, hogy vámpír vagy nem?
188. Ki tudná-e találni egyetlen kérdéssel egy erdélyiről, hogy egészséges vagy nem?
189. Tudna-e olyat kérdezni egy erdélyitől, amire az illető „Igen"-t válaszol, függetlenül attól,
hogy a négy típus melyikébe tartozik?
190. Megtudhatja-e egyetlen kérdéssel egy erdélyitől, hogy él-e még Drakula gróf?
D. DRAKULA KAST ÉLYÁBAN
Ha összeszedtem volna minden tudományomat és rájöttem volna az utolsó feladat
megoldására, akkor tengernyi gondtól kímélhettem volna meg magamat. De annyira össze
voltam zavarodva, annyira megtévesztetlek az őrültek és egészségesek hazugokra és
igazmondókra széttördelt kereszttípusai, hogy egyszerűen képtelen voltam világosan
gondolkodni. Mindemellett egy kissé idegesített az erdélyiek társasága, akik között ugye
vámpírok is voltak. És még sokkal nehezebb feladatok vártak rám!
Még mindig nem tudtam, hogy él-e Drakula gróf. Úgy éreztem, hogy csak akkor tudom kitalálni
a választ, ha bejutok Drakula kasté-
Iba. Akkor még nem tudtam, hogy ez csak bonyolultabbá teszi a l' >lgot - amint azt hamarosan
látni fogják.
Pontosan tudtam, hogy hol van a kastély, és azt is, hogy ott nagy Ki 1 olyik. Azt is tudtam,
hogy a kastélynak van ura, de azt nem, hogy I > i akula gróf-e ez az úr (és persze, hogy Drakula
él-e egyáltalán). I hrakuia kastélyába kizárólag csak meghívással lehetett bejutni, és
meghívást csak az erdélyi társadalom elitje kapott. Emiatt több hónapot kellett eltöltenem
azzal, hogy feltornásszam magam a társadalmi ranglétrán, mire elég magasra kerültem ahhoz,
hogy meghívjanak. Végül elérkezett a nap, és megkaptam a meghívást egy több napon és
éjszakán át tartó mulatságra Drakula kastélyába.
Nagy reményekkel indultam, de hamarosan elért az első megrázkódtatás. Röviddel azután,
hogy megérkeztem a kastélyba, észrevettem, hogy a nagy kapkodásban elfelejtettem
magamhoz venni a fogkefémet, a zsebsakk-készletemet és az olvasnivalómat, így hát
elindultam, hogy visszamenjek értük a szállásomra, de a kapunál feltartóztat o t t egy
tagbaszakadt, durva kinézetű erdélyi, aki udvariasan, de ellentmondást nem tűrően közölte
velem, hogy aki egyszer belép Drakula kastélyába, az azt nem hagyhatja el a várúr engedélye
nélkül. „Akkor" - mondtam „szeretnék találkozni a várúrral". „Ez pillanatnyilag teljesen
lehetetlen - válaszolta -, „de egy üzenetet átadhatok neki, ha kívánja". Nos, küldtem egy
levelet a várúrnak, amelyben megkértem, hogy hadd hagyjam el a kastélyt egy rövid időre.
Hamarosan megjött a válasz, ami rövid volt, és nem túl biztató. így szólt: „Szó sem lehet róla!"
így hát Drakula kastélyának foglya voltam! Mit tehettem volna? Pillanatnyilag nyilván semmit,
ezért egy igazi Zen-mester módjára elhatároztam, hogy élvezni fogom az estélyt, amennyire
csak lehet, és majd akkor lépek a tettek mezejére, ha erre lehetőség kínálkozik.
Alegcsodálatosabb estély volt, amiről valaha is hallottam vagy olvastam. Éjjel kettő körül
elhatároztam, hogy visszavonulok, ekkor megmutatták a szobámat. Érdekes módon a rám
leselkedő óriási veszély ellenére nyugodtan aludtam. Másnap dél körül keltem fel, és a bőséges
reggeli után elvegyültem a vendégek között, remélve, hogy többet is megtudhatok. Ekkor ért a
második megrázkódtatás. A társaság minden tagja (rajtam kívül) az erdélyi előkelőségek egy
olyan, kis létszámú csoportjához tartozott, akik az „Igen" és „Nem" szavak helyett a „Bű" és a
„Bá" szavakat használták, épp úgy, mint a zombik szigetén! Vagyis az ún. „előkelő" erdélyiek
olyan társaságába kerültem, ahol mindenki vagy vámpír, vagy ember, és vagy egészséges,
vagy őrült, és ami mindennek a teteje, nem tudtam, hogy a „Bű" és a „Bá" mit jelent! így
azoknak a közönséges „nem előkelő" erdélyieknek a bonyolult rétegződése, akikkel a
kastélyon kívül beszéltem, tetéződött a zombik szigetének bonyolultságával. Úgy tűnt, hogy a
kastélyba való jövetelemmel nem pusztán csöbörből vödörbe estem, hanem az előzőnél
rosszabb helyzetbe kerültem.
Felismerve ezt, attól tartok, teljesen elvesztettem a Zen-mesterekre jellemző nyugalmamat,
és a nap hátralevő részében meglehetősen nyomott hangulatban voltam. Korán lefeküdtem,
még azt sem bántam, hogy elmulasztom az ünnepség második estélyét. Fáradtan hevertem,
képtelen voltam arra is, hogy aludjak, arra is, hogy gondolkozzak. Majd hirtelen felugrottam,
megtaláltam az ötletet az elinduláshoz. Rájöttem, hogy az új Bű-Bá bonyodalmak valójában
könnyen kezelhetők. Izgatottan papírt és ceruzát ragadtam, és a következőket gondoltam ki:
191. Egyetlen kérdéssel (amire „Bű" vagy „Bá" a válasz) ki tudom találni bárkiről a kastélyban,
hogy vámpír-e.
192. Egyetlen kérdéssel ki tudom találni, hogy egészséges-e.
193. Egyetlen kérdéssel ki tudom találni, hogy a „Bű" mit jelent.
194. Ha szükséges, a kastélyban bárkinek fel tudok tenni olyan kérdést, amire biztos, hogy
„Bű"-t fog válaszolni.
195. Egyetlen kérdéssel ki tudom találni, hogy él-e még Drakula! Ön is?
E. DRAKULA REJT ÉLYE
Közeledünk a csúcsponthoz! Másnap mindent megtudtam, amit akartam - Drakula tényleg élt
még, tökéletes egészségben, és ő volt a házigazdám. Meglepetésemre még az is kiderült,
hogy Drakula egy őrült vámpír, így minden állítása igaz. De mit ért számomra ez a tudás,
amikor az a veszély fenyegetett,
vámpírrá válok, és mindörökre elvesztem a lelkemet? Csak a l O rs kegyében bízhattam. Néh ány
nappal később az ünnepségek vé-urtek, és rajtam kívül az ö ssz es vendég megkapta az
engedélyt a távozásra. Ott maradtam hát lényegében egyedül a - most már hátborzongatóan
sivár - kastélyban, egy olyan várúr foglyaként, akivel még nem is találkoztam.
Nem kellett sokáig várnom. Nem sokkal éjfél előtt durván felráztak i l m o m b ó l , és udvariasan, de
határozottan Drakula gróf magánlak- i es z éb e kísértek. Drakula nyilván fogadni kívánt.
Kísérőm távozott, és én ott álltam szemtől szemben magával I )i akula gróffal. Végtelen
hosszúnak tűnő hallgatás után Drakula megszólalt: „Tisztában van azzal, hogy áldozataimnak
mindig hagyok valamennyi esélyt a megmenekülésre?"
„Nem" - válaszoltam őszintén -, „ezt nem tudtam".
„Pedig így van" - mondta Drakula -, „nem tagadhatom meg magamtól ezt az élvezetet".
Valahogy nem egészen tetszett az a hangsúly, amivel ezt mondta, nil magabiztosan
hangzott.
„Nézze" - folytatta Drakula -, „mindig feladok egy rejtvényt az áldozataimnak. Aki egy
negyedórán belül kitalálja a helyes választ, azt szabadon engedem. Aki nem tud válaszolni,
vagy rosszul válaszol, azt megharapom, és ettől örökre vámpírrá változik".
„Egészséges vagy őrült vámpírrá?" - érdeklődtem ártatlanul.
Drakula rettentően dühbegurult. „A tréfája egyáltalán nem humoros!" - ordította. „Felmérte Ön
egyáltalán a helyzet súlyát? Nem vagyok olyan hangulatban, hogy eltűrjek ilyen komolytalan
megjegyzéseket. Még egy ilyen, és nem adom meg a szokásos esélyt".
Bármilyen félelmetesen is hangzott mindez, az első reakcióm a kíváncsiság volt, vajon miért
hajlandó Drakula önként kockáztatni, hogy elveszítsen egy áldozatot. „Mi készteti önt erre a
nagylelkű gesztusra?" - érdeklődtem.
„Nagylelkűség?" - mondta Drakula megvetően. „Hát az aztán egy porcikányi sincs bennem.
Egyszerűen hatalmas élvezetet lelek abban, h o g y végignézhetem, ahogy áldozatom izeg
mozog, fészkelődik, és ez .i lelki gyötrelem bőségesen ellensúlyozza azt a végtelenül kis \
alószínűséget, hogy elveszíthetem".
Ez a „végtelenül kicsi" nem volt túl megnyugtató. „Ó, igen" folytatta Drakula -, „még sosem
veszítettem el egyetlen áldozatomat sem, így hát láthatja, nem vállalok túl nagy kockázatot".
„Rendben van" - mondtam, összeszedve magam, amennyire csak tudtam -, „mi a rejtvény?"
196. Drakula áthatóan nézett rám egy darabig. „A vendégeimhez intézett kérdései nagyon
okosak voltak - ó, igen, tudok az összesről. Tényleg nagyon okos, de talán nem annyira, mint
gondolja. Minden értesüléshez, amire vágyott, külön kérdést tervezett, nem találta meg azt az
egyszerű egyesítéses módszert, ami megkímélte volna a sok fejtöréstől. Létezik ugyanis egy
olyan S mondat, ami rendelkezik azzal a -szinte varázslatos tulajdonsággal, hogy ha meg
szeretné tudni, hogy egy tetszőleges X állítás igaz-e, akkor csak azt kell megkérdemie
valakitől a kastélyban, hogy „5 ekvivalens X-szel?" Ha „Bű"-t kap válaszul, akkor X igaz, ha
„Bá"-t, akkor hamis. Ha pl. azt szeretné megtudni, hogy beszélgetőtársa vámpír-e, akkor ezt
kell kérdeznie: „S akkor és csak akkor igaz, ha ön vámpír?" Ha azt szeretné megtudni, hogy az
illető egészséges-e, akkor csak meg kell kérdeznie: „S akkor és csak akkor igaz, ha ön
egészséges?" Ha azt szeretné megtudni, hogy a „Bű" mit jelent, csak annyit kell kérdeznie,
hogy „S akkor és csak akkor igaz, ha a „Bű" igent jelent?" Ahhoz, hogy kitalálja, hogy élek-e
még, csak ezt kellett volna kérdeznie: „5 akkor és csak akkor igaz, ha Drakula még él?" stb.
„Mi ez az S mondat?" - kérdeztem meglehetősen kíváncsian.
„Ah - válaszolta Drakula -, „Ez az, amit Önnek kell kitalálnia! Ez az Ön rejtvénye!"
így szólván Drakula felkelt, hogy elhagyja a szobát. „Van tizenöt perce. Jól tenné, ha
keményen gondolkodna, elég nagy a tét".
Hát tényleg elég nagy volt. Életem legkínosabb tizenöt perce következett. A félelem annyira
megbénított, hogy semmi nem jutott eszembe. Biztos voltam benne, hogy Drakula titokban
figyel valamilyen rejtekhelyről.
Amikor letelt a tizenöt perc, Drakula győzelemittasan tért vissza, és már csorgott a nyála,
ahogy egyre közelebb és közelebb jött, végül szinte már rajtam volt. Ekkor hirtelen felemeltem
a kezem, és felsikoltottam: „Hát persze! Az S mondat az, hogy..."
Mi az az S mondat, ami megmentett engem?
Epilógus. Szegény Drakulának akkora megrázkódtatást jelentett, hogy megoldot t am a
rejtvényt, hogy rögtön szörnyethalt, és néhány percen l leiül porrá oszlott szét. így hát, ha
most valaki megkérdezi tőlem, hogy I le még Drakula gróf?", akkor őszintén és pontosan
válaszolhatom, hogy „Bű".
197. Drakula kastélyában történt kalandjaim leírása négy kisebb következetlenséget
tartalmaz. Megtalálja őket?
MEGOLDÁSOK
167. Állítása vagy igaz, vagy hamis. Tegyük fel, hogy hamis! Ekkor az illető nem is ember, és
nem is egészséges, tehát őrült vámpír. De az őrült vámpírok mindig igazat mondanak, ezzel
ellentmondásra jutottunk. Tehát állítása igaz. Igazat viszont csak az egészséges emberek és
az őrült vámpírok mondanak. Ha őrült vámpír lenne, akkor nem lehetne ember vagy
egészséges, ezért állítása hamis lenne. De tudjuk, hogy állítása igaz. Tehát egészséges
ember.
168. Őrült vámpír
169. Nem, ezúttal egészséges vámpír.
170. Egészséges ember „Nem"-et válaszolna erre a kérdésre, a másik három típus mindegyike
„Igen"-t. Ha „Igen" választ kaptam volna, akkor nem tudhattam volna, hogy az illető milyen
típusú. „De mint mondtam, tudtam, tehát nem „Igen"-t válaszolt. Vagyis „Nem"-et válaszolt,
amiből következik, hogy egészséges ember.
171. Azt nem tudhatjuk, hogy ember vagy vámpír, de azt igen, hogy őrült. Egészséges ember
nem mondja, hogy ő vámpír, egészséges vámpír pedig tudná, hogy ő vámpír, és hazudna, azt
állítva, hogy ember. Másrészt, őrült ember azt hinné, és ezért azt is mondaná, hogy ő vámpír,
örült vámpír pedig azt hinné, hogy ember, és azt mondaná, hogy vámpír.
172. Ezúttal azt tudhatjuk, hogy az illető vámpír. Egészséges ember nem mondhatta volna,
hogy ő őrült, őrült ember pedig azt hitte volna, hogy egészséges, és mivel ember, nem
mondhatta volna, hogy őrült.
173. Biztos vagyok benne, hogy sok ilyen mondatpár van, nekem ez jutott az eszembe:
X: Ha egészséges vagyok, akkor ember vagyok.

Y: Ha ember vagyok, akkor egészséges vagyok.*

Tegyük fel, hogy az illető erdélyi X-et állítja! Be fogjuk bizonyítani, hogy K-nak igaznak kell
lennie, vagyis ha az illető ember, akkor egészséges. Tegyük fel, hogy ember! Ekkor igaz, hogy
ha egészséges, akkor ember (mivel ember). Ezek szerint X igaz. Ekkor az illető egészséges,
mivel az őrült emberek nem mondanak igazat. Tehát ha az illető ember, akkor egészséges,
vagyis / igaz.
Másfelől tegyük fel, hogy az illető Y-t állítja! Meg kell mutatnunk, hogy X igaz. Tegyük fel, hogy
az illető egészséges! Ekkor Y igaz. Emiatt az illető ember (mivel az egészséges vámpírok nem
mondanak igazat). így ember (ha feltesszük, hogy egészséges). Tehát ha egészséges, akkor
ember, vagyis X igaz.
174. Mindkét kérdésre „Igen" a válasz. Tegyük fel, hogy egy erdélyi hisz egy bizonyos X
állításban! Ebből természetesen nem következik, hogy X igaz, hiszen lehet, hogy az illető őrült.
De ha azt hiszi, hogy hisz X-ben, akkor már X igaz! Ehhez először tegyük fel, hogy az illető
egészséges! Mivel elhiszi azt az állítást, hogy ő hisz X-ben, az az állítás, hogy hisz X-ben, igaz.
Emiatt ő tényleg hisz X-ben. És mivel egészséges, X igaz. Másrészt tegyük fel, hogy az illető
őrült! Mivel elhiszi azt az állítást, hogy ő hisz X-ben, az az állítás, hogy hisz X-ben, hamis. Ezért
valójában nem hisz X-ben (csak azt gondolja). Mivel nem hisz X-ben és őrült, X megint igaz.
Ezzel megmutattuk, hogy ha egy erdélyi azt hiszi, hogy hisz X-ben, akkor X igaz, függetlenül
attól, hogy az illető egészséges vagy őrült. Hasonlóan látható be, hogy ha nem hiszi, hogy hisz
X -ben, akkor X hamis. Ezt az Olvasóra bízzuk.

175. Megint mindkét válasz „Igen" - ez az előző feladat megoldásából következik.

Kö n n yen b el á t h a t ó , h o g y a z 1. t el t ét el t el j esü l , a z a z eg yi k m o n d a t i g a z sá g á b ó l sem kö vet kez i k a m á si k m o n d a t i g a z sá g a . A t o vá b b i a kb a n a 2. f el t ét el t b i z o n yí t j u k. (A
f o rd í t ó .)

l együk fel, hogy A azt állítja, hogy hisz X-ben! Ha A ember, akkor i hiszi, amit állít, vagyis azt
hiszi, hogy hisz X-ben. Ekkor - amint I a 174. feladat megoldásánál láttuk - X igaz, akár
egészséges A, i őrült. Hasonlóan, ha A vámpír, akkor nem azt hiszi, amit állít, Igyis nem hiszi,
hogy hisz X-ben. Ezért X hamis, akár egészséges A, lkár őrült.
176. A azt állítja, hogy hisz abban, hogy B ember. B vagy azt állítja, hogy hisz abban, hogy A
ember, vagy azt, hogy hisz abban, hogy A nem
inber. Az utóbbi esetben a következő ellentmondást kapnánk:
1. A azt mondja, hogy hisz abban, hogy B ember.
2. B azt mondja, hogy hisz abban, hogy A nem ember.
Tegyük, fel, hogy A ember! Ekkor az 1. állításból következik - a 175. feladat módszerével -,
hogy B ember. Ekkor a 2. állításból követ kez i k, hogy A nem ember (ugyanazzal a módszerrel). Ez
ellentmondás azzal, hogy A ember.
Tegyük fel, hogy A vámpír! Ekkor az 1. állításból következik (ugyan a z z a l a módszerrel), hogy B
nem ember, vagyis B vámpír. Ekkor a 2. állításból (ugyanazzal a módszerrel) következik, hogy
A ember. Ez megint ellentmondás. Vagyis ha B „Nem"-et válaszolt volna, ellentmondásra
jutnánk. Tehát B „Igen"-t válaszolt.
177. Semmi ilyesmit nem lehet megállapítani, mert erre a kérdésre minden erdélyi „Igen"-t fog
válaszolni. Ezt az Olvasó maga is ellenőrizheti.
178. Most más a helyzet. Azt nem tudjuk megállapítani a válaszból, hogy az illető ember vagy
vámpír, de azt megtudhatjuk, hogy
í 'észséges-e. Ha egészséges, akkor „Igen"-t fog válaszolni, ha őrült, akkor „Nem"-et. A
bizonyítást az Olvasóra bízzuk.
179. Nem, nem lehet. Lehetséges, hogy az illető egészséges ember, és I )i akula él, de az is
lehetséges, hogy őrült vámpír, és Drakula halott. (Tulajdonképpen ha az illető őrült vámpír,
akkor Drakula élő is lehet,
halott is.)
180. A válasz megint „Nem".
181« A válasz megint „Nem". Az illető pl. őrült vámpír is lehet, amikor is Drakula lehet, hogy él,
lehet, hogy halott.
182. Igen, most következik ebből, hogy Drakula él.
Használjuk a 177. feladat elnevezéseit, és fogalmazzuk át az illető állítását így: „Ha
megbízható vagyok, akkor Drakula él".
A 8. fejezetben bizonyítottuk (I. a 109-112. feladatok megoldá-sát),hogy ha lovagok és lókötők
szigeténak egy lakója ezt mondja: „Ha lovag vagyok, akkor ez-meg-ez", akkor az illető lovag,
az ez-meg-ez pedig igaz. Ugyanígy, ha egy erdélyi ezt mondja: „Ha megbízható vagyok, akkor
ez-meg-ez", akkor megbízható, és az ez-meg-ez igaz. A bizonyítás ugyanaz, csak a „lovag"
szót helyettesítjük a „megbízható" szóval.
183. Egy megfelelő állítás: „Megbízhatatlan vagyok, és Drakula halott". A bizonyítást az
Olvasóra bízzuk. (Tanács: először azt mutassa meg, hogy az illető megbízhatatlan.)
184. Egy megfelelő állítás: „Akkor és csak akkor vagyok megbízható, ha Drakula még él".
A 8. fejezet 122. feladatának megoldása során bebizonyítottuk, hogy ha a lovagok és lókötők
szigetének egy lakosa ezt mondja: „Akkor és csak akkor vagyok lovag, ha ez-meg-ez", akkor
az ez-meg-ez igaz (de azt nem lehet tudni, hogy az illető lovag vagy lókötő). Ugyanígy, ha egy
erdélyi ezt mondja: „Akkor és csak akkor vagyok megbízható, ha ez-meg-ez", akkor az ez-
meg-ez igaz, akár megbízható az illető, akár nem. A bizonyítás ugyanaz, csak a „lovag" szót
helyettesítjük a „megbízható" szóval.
Sok más állítás is megfelel. Pl.: „Hiszek abban, hogy az az állítás, hogy Drakula él, ekvivalens
azzal az állítással, hogy ember vagyok". Egy másik, még szellemesebb példa: „Hiszek abban,
hogy ha valaki megkérdezné tőlem, hogy él-e még Drakula, akkor Jgen'-t válaszolnék".
185. Igen, ebből következne, hogy Drakula halott.
Az 1. állításból megtudhatjuk, hogy az illető ember, hiszen egy egészséges vámpír tudná,
hogy ő egészséges, ezért azt mondaná, hogy n i l i , őrült vámpír pedig azt hinné, hogy ő
egészséges, és azt mon-I n i , hogy őrült. Az illető tehát ember. I mlékezzünk vissza a 175.
feladatban alkalmazott módszerre: ha ember azt mondja, bogy hisz valamiben, akkor az a
valami igaz, függetlenül attól, hogy az illető egészséges vagy őrült. Azt már tudjuk, hogy az
illető ember, és hogy azt mondja, hogy hisz abban, hogy 1 )i akula halott. Emiatt Drakula gróf
halott.
186. Az 1. állításából: „Ember vagyok" az nem következik, hogy nnber, de az igen, hogy
egészséges. (Őrült ember nem tudná, hogy ő ember, őrült vámpír pedig azt hinné, hogy ember,
és azt mondaná, hogy vámpír.) Most már tudjuk, hogy az illető egészséges, be fogjuk
bizonyítani, hogy ember. Tegyük fel, hogy vámír! Ekkor az, hogy ember, hamis, és mivel hamis
állítás bármit implikál, a 2. állítás: „Ha ember vagyok, akkor Drakula még él" igaz lenne.
De egészséges vámpír nem mondhat igazat, így ellentmondásra jutottunk. Tehát nem lehet
vámpír, csak ember.
Most már tudjuk, hogy az illető egészséges is és ember is, ezért igazat mond. Emiatt második
állítása, miszerint ha ő ember, akkor I )rakula még él, igaz. És az illető ember. Tehát Drakula
még él.
187. Csak azt kérdezze meg tőle, hogy egészséges-e. Egy ember (akár egészséges, akár
nem) erre „Igen"-t fog válaszolni, egy vámpír pedig ,,Nem"-et.
188. Csak azt kérdezze meg tőle, hogy ember-e. Egy egészséges erdélyi (akár ember, akár
vámpír) erre „Igen"-t fog mondani egy őrült erdélyi pedig „Nem"-et.
A következő néhány feladatnál csak a kérdéseket mondom el. Most már biztos van annyi
gyakorlata, hogy magától is be tudja bizonyítani, hogy ezek a kérdések megfelelnek.
189. Egy megfelelő kérdés: „Hisz ön abban, hogy ön ember?" Erre a krrdésre minden erdélyi
„Igen"-t válaszol. Ez nem jelenti azt, hogy mindnyájan azt hiszik, hogy emberek (csak az
egészséges emberek és az őrült vámpírok hiszik ezt), de mindenki azt fogja mondani, hogy
hisz
benne.
Egy másik megfelelő kérdés: „Megbízható Ön?" Minden erdélyi megbízhatónak vallja magát.
190. A következő kérdések bármelyike megfelel:
1. „Ekvivalens az az állítás, hogy Ön megbízható azzal az állítással, hogy Drakula él?"
2. „Hisz Ön abban, hogy az az állítás, hogy Ön ember, ekvivalens azzal az állítással, hogy
Drakula él?"
191. Kérdezze meg tőle, hogy „Bű" a helyes válasz arra a kérdésre hogy Ön egészséges-e?
Ha „Bű"-t válaszol, akkor ember, ha „Bá"-t, akkor vámpír.
192. Kérdezze meg tőle, hogy „Bű" a helyes válasz arra a kérdésre hogy Ön ember-e? Ha „Bif'-
t válaszol, akkor egészséges, ha „Bá"-t, akkor őrült.
193. Kérdezze meg tőle, hogy „Hisz abban, hogy Ön ember?" Akármelyik szóval is válaszol,
annak kell az /gení jelentenie. Ugyanígy ezt is kérdezheti: „Ön megbízható?"
194. E megfelelő kérdés: „ ,Bíf a helyes válasz arra a kérdésre, hogy Ön megbízható-e?" (Ne
felejtsük el, hogy a megbízható egészséges embert vagy őrült vámpírt jelent.)
Egy másik megfelelő kérdés: „Ön akkor és csak akkor megbízható, ha a „Bű' igent jelent?"
Bármely kérdésre az illetőnek „Bű"-t kell válaszolnia, és ez lényegében ugyanúgy bizonyítható,
mint a 11. fejezet 161. feladatának megoldása (azzal a különbséggel, hogy most a
megbízhatónak lenni játssza azt a szerepet, amit ott az embernek lenni).
195. A következő kérdések bármelyike megfelel:
1. Hisz Ön abban, hogy a „Bű" a helyes válasz arra a kérdésre hogy az az állítás, hogy Ön
ember, ekvivalens-e azzal az állítással, hogy Drakula él?
2. „Bíf' a helyes válasz arra a kérdésre, hogy az az állítás hogy Ön megbízható, ekvivalens-e
azzal az állítással, hogy Drakula él?
Egy sokkal egyszerűbb és elegánsabb megoldást ad az egyesítéses módszer, amiről a 196.
feladatban lesz szó.
196. Ai egyesít éses módszer Nevezzünk egy előkelő erdélyit l-es típusúnak, ha „Bű"-t
válaszol arra a kérdésre, hogy „2 meg 2 az 4?" Ez
rmészetesen azt jelenti, hogy bármilyen olyan kérdésre, amire a helyes ilasz „Igen", egy l-es
típusú „BiT-t fog válaszolni. Nevezzünk egy Itfkelő erdélyit 2-es típusúnak, ha az illető nem l-
es típusú. Ez azt jelent i, hogy ha adott egy tetszőleges X igaz állítás (pl. hogy 2 meg 2 az I>.
és Ön megkérdez egy 2-es típusút, akkor az „Bá"-t fog válaszolni arra, hogy igaz-e X.
Rögtön jegyezzük meg, hogy ha a „Bíf igent jelent, akkor azok az emberek l-es típusúak, akik
megbízhatóak, és azok az emberek 2-es típusúak, akik megbízhatatlanok. Ha a „Bű" nemet
jelent, akkor ennek i Fordítottját kapjuk (l-es típus = megbízhatatlan, 2-es típus =
meghízható).
Az egyesítéses módszer a következő: Ahhoz, hogy kitaláljuk egy tetszőleges X állításról,
hogy igaz-e, csak azt kell megkérdeznünk egy előkelő erdélyitől, hogy X ekvivalens-e azzal az
állítással, hogy ő l-es típusú. Megfogalmazhatjuk így is a kérdést: „Akkor és csak akkor igaz X,
ha ön l-es típusú?" Be fogjuk bizonyítani, hogy ha az illető ,,Bű"-t válaszol, akkor X igaz, ha
pedig „Bá"-t válaszol, akkor X hamis. Vagyis a bűvös S mondat: Ön l-es típusú" (azaz: „Ön
,Bű'-t válaszol arra a kérdésre ,„ hogy 2 + 2 = 4-e").
Bizonyítás: S ez a mondat: „Ön l-es típusú"; X pedig az az állítás, aminek szeretne
meggyőződni az igazságáról. Ön azt kérdezi, hogy S ekvivalens-e X-szel. Tegyük fel, hogy
„Bű" választ kap! Bebizonyí t j u k, hogy ekkor X igaz.
Első eset: A „Bű" igent jelent. Ekkor két dolgot tudunk: (i) l-es típus = megbízható; (ii) az illető
azzal, hogy „Bű"-t mond, azt állítja, hogy S ekvivalens X szel.
la. aleset: Az illető l-es típusú. Ekkor megbízható és igazat mond. Ezért S tényleg ekvivalens
X szel, és S igaz (mivel az illető l-es lípusű). Tehát X igaz.
Ib. aleset: Az illető 2-es típusú. Ekkor megbízhatatlan és hazudik. Mivel azt állítja, hogy S
ekvivalens X szel, S nem ekvivalens X-szel. I >e S hamis (mivel az illető nem l-es típusú), és X
nem ekvivalens S sel, tehát X igaz.
Második eset: A „Bű" nemet jelent. Ebben az esetben két dolgot
tudunk: (i) l-es típus = megbízhatatlan; (ii) az illető azt állítja, hogy S nem ekvivalens X szel.
2a. aleset: Az illető l-es típusú. Ekkor megbízhatatlan és hazudik. Hamisan állítja, hogy S nem
ekvivalens X szel,vagyis valójában S ekvivalens X-szel. Mivel S igaz, X is igaz.
2b. aleset: Az illető 2-es típusú. Ekkor megbízható, és igazat mond. Ezért S nem ekvivalens X-
szel (mivel az illető azt állítja, hogy nem), de S hamis, tehát X megint igaz.
Megmutattuk, hogy a „Bű" válasz azt jelenti, hogy X igaz. Hasonló okoskodással
megmutathatnánk, hogy a „Bá" válasz azt jelzi, hogy X hamis. Választhatjuk azonban a
következő rövidített utat is:
Tegyük fel, hogy az illető „Bá"-t válaszol! De a „Bá" válasz erre a kérdésre ugyanaz, mint ha
„Bű"-t válaszolna a következő kérdésre: „Ön akkor és csak akkor l-es típusú, ha X hamis?"
(Mivel két tetszőleges K, í 11. Z állítás esetén az, hogy Y ekvivalens Z-vel, az éppen az
ellentéte annak, hogy Y ekvivalens azzal, hogy nem Z). Vagyis az illető „Bű"-t válaszolt volna,
ha azt kérdezte volna tőle, hogy „Ön l-es típusú akkor és csak akkor, ha X hamis?" Mivel erre
„Bű"-t válaszolt volna, ebből következik, hogy X hamis (a fent részletezett bizonyítással).
197. Válasz a követ kezet lenségek kérdésére.
1., 2. Drakula két alkalommal is ezt mondta: „Ó, igen". Előkelő erdélyi nem használja az „Igen"
szót.
3. Amikor a tagbaszakadt, durva kinézetű erdélyi azt mondta, hogy nem hagyhatom el a
kastélyt a várúr engedélye nélkül, miért kellett volna ezt elhinnem neki?
4. Amikor a várúr visszaüzente nekem, hogy „Szó sem lehet róla", miért kellett volna ezt
elhinnem neki? Még nem tudtam akkor, hogy a várúr őrült vámpír és igazat mond.
Negyedik rész
A logika roppant
szórakoztató dolog
13. A logika és az élet
A. Ml A LOGIKA?
198. Subidu véleménye. Nagyon kedvelem Subidu vélekedését a logikáról:
Subidam (Alice-hez): Tudom, mire gondolsz, de ez nincs így, semmiképp.
Subidu: Ellenkezőleg viszont ha így volna, akkor így lehetne, ha így lenne, akkor így lehetett
volna, de mivel nincs így, hát nem így van. Ez logikus.*
199. Thurber véleménye. A The Thirteen Clocks-bzn kb. így jellemzi a logikát: Mivel
lehetséges az, hogy hozzáérjünk egy órához anélkül, hogy megállítanánk, akkor az is
lehetséges, hogy elindítsunk egy órát anélkül, hogy hozzáérnénk. Amennyire én látom, ez a
logika.
200. Thurber jellemzése kissé emlékeztet kedvenc szillogizmusomra: Az autók java zörög. Az
én autóm autó a javából. Nem csoda tehát, hogy zörög.
201. Még egy vélemény a logikáról:
Amikor egy - volt rendőrtiszt - barátom meghallotta, hogy logikával foglalkozom, ezt mondta:
„Hadd meséljem el, hogy én hogy látom a logikát. A minap vendégségben voltunk a
feleségemmel. A háziasszony süteménnyel kínált minket. A tálcán már csak két darab volt,
egy nagyobb meg egy kisebb. Gondolkodtam egy darabig, majd eldöntöttem, hogy a
nagyobbat veszem el. így okoskodtam: Tudom, hogy a feleségem szereti a süteményt, és
hogy ő is tudja, hogy én szeretem a süteményt. Azt is tudom, hogy szeret engem, és azt
akarja, hogy örüljek, tehát azt szeretné, hogy a nagyobb darabot kapjam. Ezért a nagyobbat
vettem el."
R évb í ró T a m á s f o rd í t á sa .

202. A fenti történet arra a két emberre emlékeztet, akik egy vendéglőben halat rendeltek. A
pincér kihozott egy tálat, amin két hal volt, egy nagyobb meg egy kisebb. Az egyik ember így
szólt a másikhoz: „Tessék, vegyél. Mire a másik: „Oké, és kivette a nagyobbat. Egy kis idő
múlva az egyik ezt mondta: „Tudod, ha te kínáltál volna engem, én a kisebbet választottam
volna!" A másik így felelt: „Mit panaszkodsz, azt kaptad, nem?"
203. Ez pedig arra a hölgyre emlékeztet, aki részt vett egyszer egy banketten. Amikor
hozzákerült az az ezüsttálca, amin a spárga volt, az összesnek levágta a hegyét, a tányérjára
tette, majd a maradékot továbbadta a szomszédjának. „Hogyan tehette ezt? Miért tartotta
meg magának az összes spárga hegyét, nekem csak a maradékot hagyta" -kérdezte a
szomszédja. „Ó, hát nem tudta, hogy a csúcsa a legfinomabb?" - válaszolta a hölgy.
204. A következő rajzos viccet láttam egyszer egy újságban: Egy kisfiú és egy kislány sétál a
járdán, a fiú megy belül. Éppen egy teherautó megy el mellettük a sáros úton, és reménytelenül
összefröcsköli a lányt. A fiú ezt mondja: „Na, most már érted, hogy miért nem kívül megyek,
ahogy lovagias?"
205. Szeretem az etika következő jellemzését is. Egy fiú megkérdezte az apjától: „Apa, mi az
etika?" Az apa válasza: „Elmagyarázom, fiam. A minap bejött egy hölgy az üzletbe.
Húszdollárossal fizetett, de tízesnek hitte. Én is tízesnek hittem, ezért úgy is adtam vissza.
Néhány órával később felfedeztem, hogy húszas volt. És most jön az etikai kérdés:
Elmondjam-e az üzlettársamnak?"
206. Egyszer egy matematikus barátommal elmentem egy kínai étterembe. Az étlapra ezt
nyomtatták: Extra árak mindenért, ami extra. „Az elejét és a végét nyugodtan lehagyhatnák" -
jegyezte meg a barátom.
207. A következő feliratot láttam egyszer egy vendéglő kirakatában A JÓ ÉTEL NEM OLCSÓ,
AZ OLCSÓ ÉTEL NEM JÓ.
Ugyanazt jelenti ez a két mondat, vagy nem?
A válasz az, hogy logikailag pontosan ugyanazt mondják, mindkettő 146 • A l o g i ka ro p p a n t sz ó ra ko z t a t ó d o l o g
ekvivalens azzal az állítással, hogy nincs olyan étel, ami egyszerre jó és olcsó. Bár logikailag
ekvivalensek ezek az állítások, mégis azt mondanám, hogy pszichológiailag különböző dolgot
sugallnak; amikor az első mondatot olvasom el, egy drága, jó étel képe jelenik meg előttem,
amikor a másodikat, akkor valami olcsó, pocsék ételre gondolok. Nem hinném, hogy ez a
reakció kivételes.
B. ÖN FIZIKUS VAGY MAT EMAT IKUS?
208. Két serlegről szól egy jól ismert feladat, az egyikben 10 dl víz, a másikban 10 dl bor van. 3
dl vizet átöntünk a boros serlegbe, majd összekeverjük, és 3 dl keveréket visszaöntünk a vizes
serlegbe. Ekkor a vízben lesz több bor, vagy a borban lesz több víz?
Kétféleképpen lehet megoldani ezt a feladatot,^ vagy úgy, hogy nekilátunk és kiszámoljuk,
vagy józan ésszel. Én sokkal jobban szeretem az utóbbit. A számolásos megoldás a
következő: miután átöntöttünk 3 dl vizet a boros serlegbe, abban 13 dl keverék lesz, aminek
3/13 része víz és 10/13 része bor. Azzal, hogy 3 dl keveréket visszaöntünk a vizes serlegbe, 3-
10/13 = 30/13 dl bort öntünk a vízbe, így tehát a vízben 30/13 dl bor lesz. A visszatöltés előtt
a boros serlegben 3 dl víz volt, és 3-3/13 dl vizet töltöttünk vissza a vizes serlegbe. így a boros
serlegben 3 - 9/13 dl víz maradt. De 3 - 9/13 = 39/13- 91 13 = 30/ 13. A boros serlegben tehát
pontosan annyi víz lesz (30/13 dl), amennyi bor a vizes serlegben.
Józan ésszel a feladat sokkal gyorsabban megoldható, és valami sokkal általánosabbat sugall:
Mivel ugyanannyi folyadék van mindkét serlegben, mint az átöntögetések előtt, nyilvánvaló,
hogy akármennyi víz is hiányzik a vizes serlegből, azt ugyanannyi borral pótoltuk. Ezzel
megoldottuk a feladatot. Természetesen ez a megoldás nem mondja meg, hogy ez mennyi,
míg a számolásos megoldásból kiderül, hogy 30/13. Viszont a józan ésszel történő megoldás
ugyanígy alkalmazható a következő sokkal általánosabb feladatra (amit számolásos
módszerrel sosem lehetne megoldani).
Ugyanazokkal a serlegekkel kezdjük, mint az előbb, és oda-vissza töltögetünk valamennyi
folyadékot az egyikből a másikba, nem figyelve arra, hogy mennyit öntünk át és hányszor, még
az sem érdekes, hogy minden alkalommal ugyanannyit töltünk-e át, csak arra ügyeljünk, hogy
amikor befejezzük, mindkét serlegben 10 dl folyadék legyen. A borban lesz most több víz, vagy
a vízben lesz több bor?
Józan ésszel végiggondolva ugyanúgy egyformának kell lennie a két mennyiségnek, de nem
tudhatjuk, hogy mennyinek.
209. Amikor először találkoztam a fenti feladattal, rögtön a következő kérdés jutott eszembe:
Megint 10 dl vízzel kezdjük az első serlegben, A-ban, és 10 dl borral a második serlegben, B-
ben. Oda-vissza töltögetünk 3 dl-t véges sokszor. Legalább hány töltögetés szükséges
ahhoz, hogy elérjük azt az állapotot, amikor a két keverékben ugyanannyi a bor?
Arra gondoltam, hogy ezt lehetetlen véges számú lépéssel elérni. Függetlenül attól, hogy
mennyi bor van az egyik és mennyi a másik serlegben, és függetlenül attól, hogy mennyi
folyadékot öntünk át az egyes lépésekben (csak azt követeljük meg, hogy sose ürítsük ki
egyik serleget se), a bor koncentrációja a B serlegben mindig magasabb lesz, mint az A-ban.
Ez belátható egyszerű matematikai indukcióval. Kezdetben természetesen nagyobb a bor
koncentrációja B-ben, mint A-ban. Tegyük fel, hogy egy adott állapotban B koncentrációja még
mindig nagyobb, mint A-é! Ha most át t olt unk valamennyit B-ből A-ba, akkor az erősebből
töltöttünk át a gyengébbe, így B még mindig erősebb lesz, mint A. Ha A-ból öntünk át B-be, B
még mindig erősebb lesz, mint A. Mivel minden átöntés ezen két eset valamelyike, ebből
következik, hogy B-ben mindig nagyobb marad a koncentráció, mint A-ban. Az egyetlen mód
arra, hogy egyformává tegyük a keverékeket az, ha az egyik serleg tartalmát teljes egészében
átöntjük a másikba.
Ha ezt tisztán matematikai feladatként kezeljük, akkor megoldásom kifogástalan. Ha a
tényleges fizikai világról szóló feladatként, akkor megoldásom teljesen félrevezető. Az előbb
feltettük, hogy a folyadékok végtelenül oszthatók, míg a valóságban különálló molekulákból
tevődnek össze. Erre hívta fel Martin Gardner figyelmét P. E. Argyle British Columbiából. Argyle
kiszámolta, hogy 47 oda-vissza töltögetés után már igen valószínű, hogy a két koncentráció
egyforma lesz!*
Kíváncsi vagyok, hogy Argyle megoldása akkor is jó-e, ha a borban páratlan számú molekula
van, nem páros. Mindenesetre én soha az életben nem gondoltam volna ezt a feladatot inkább
fizikai, mint matematikai problémának.
210. Mágneses feladat . Martin Gardner tűzte ki a következő feladatot*: Ön egy olyan
szobában van, ahol semmiféle fém nincs két fémrúd kivételével. Az egyik egy mágnesrúd, a
másik nem mágneses. Úgy tudhatjuk meg, hogy melyik a mágnes, hogy mindkettőt a közepére
kötött fonalra függesztjük, és megfigyeljük, hogy melyik rúd áll be észak felé. De nincs
egyszerűbb mód?
Amegoldás az, hogy vegyük kézbe az egyik rudat, és a végével érintsük meg a másik rúd
közepét. Ha vonzzák egymást, akkor a mágnes van a kezünkben, ha nem, akkor nem a
mágnes.
Ez a „fizikus" megoldás teljesen szemléletes, és sokkal egyszerűbb, mint a másik eljárás a
rudak közepére kötött fonallal. Nos, én, aki inkább foglalkozom logikával, mint fizikával, a
következő megoldást gondoltam ki, amiről úgy hiszem, hogy egyszerűségben valahol a két
másik között van: csak az egyik rudat függesztem fel a közepére kötött fonallal és
megnézzem, hogy ő beáll-e észak felé.
211. És mi a helyzet Önnel? Ön matematikus vagy fizikus beállítottságú? Nos, a következő
szórakoztató feladattal eldöntheti.
Egy vidéki házikóban van egy tűzhely, ami nincs begyújtva, egy doboz gyufa, egy hidegvíz-
csap és egy üres kanna. Hogyan tudna itt előállítani egy kanna forró vizet? Erre Ön
valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy „Megtöltöm a kannát hideg vízzel, begyújtom a
tűzhelyet, és felteszem rá a kannát, amíg forró nem lesz a víz." „Nagyszerű, ebben eddig a
matematikusok és a fizikusok teljesen egyetértenek, a következő feladat választja szét őket"
- válaszolom erre én.
Ezúttal egy vidéki házikóban van egy tűzhely, ami nincs begyújtva, egy doboz gyufa, egy
hidegvíz-csap, és egy hideg vízzel töltött kanna. Hogyan tudna itt előállítani egy kanna forró
vizet? A legtöbb ember erre ezt válaszolja: „Begyújtom a tűzhelyet, és felteszem rá a kanna
vizet." Én erre ezt mondom: „Ön fizikus! A matematikus kiönti a vizet, visszavezetve ezzel a
feladatot az előzőre, amit már megoldottunk".
M a rt i n Ga rd n er: M a t h em a t i c a l C a rn i va l . N ew Yo rk, Vi n t a g e Bo o ks, 1977. 178. o l d a l .

Tovább is mehetünk egy lépéssel, és nézhetjük azt az esetet, amikor a hideg vízzel töltött
kanna már a begyújtott tűzhelyen van. Hogyan kaphatnánk forró vizet? A fizikus csak
megvárja, amíg felforr a víz, a matematikus eloltja a tüzet, kiönti a vizet, visszavezetve ezzel a
feladatot az elsőre (vagy lehet, hogy csak a tüzet oltja el, visszavezetve ezzel a feladatot a
másodikra).
Egy még drámaibb variáció a következő: kigyulladt egy ház. Van a közelben egy tűzcsap és
egy locsolócső. Hogyan oltjuk el a tüzet? Nyilván csatlakoztatjuk a locsolócsövet a
tűzcsaphoz, és aztán locsoljuk vele az épületet. Most tegyük fel, hogy van egy tűzcsapunk,
egy locsolócsövünk és egy házunk, ami nem gyulladt ki. Hogyan oltjuk el a tüzet? A
matematikus először felgyújtja a házat, hogy visszavezesse a feladatot az előzőre.
212. Neumann és a legyes feladat . A következő feladatot „nehezebben" is és
„könnyebben" is meg lehet oldani.
Két vonat 200 mérföld távolságról indulva megy egymás felé, 50 mérföldes óránkénti
sebességgel. Elindul egy légy az egyiknek az elejéről, és oda-vissza repül köztük 75 mérföldes
óránkénti sebességgel. Ezt egészen addig folytatja, amíg halálra nem zúzza a két
összeütköző vonat. Összesen mekkora távolságot repült be a légy?
Halála előtt a légy végtelen sokszor repült neki mindkét vonatnak és a feladat megoldható
távolságok végtelen sorozatának összegzésével (ezek a távolságok természetesen egyre
kisebbek és kisebbek, és egy határozott véges mennyiséghez konvergálnak) - ez a
„nehezebb" megoldási módszer, és papírra meg ceruzára van hozzá szükségünk. A
„könnyebb" módszer a következő: Mivel a vonatok 200 mérföld távolságról indulnak, és
mindkét vonat óránként 50 mérföldet tesz meg, 2 óra múlva fognak összeütközni. Emiatt a
légy 2 óra hosszat repked. Mivel a légy sebessége 75 mérföld óránként, a légy 150 mérföld
távolságot repült. Ennyi az egész!
Amikor Neumann Jánosnak, a nagy matematikusnak feladták ezt a feladatot, gondolkodott
pár másodpercet, majd „Persze, 150 mérföld" - mondta. „Nagyszerű, hogy jött ez ki? - kérdezte
a barátja. Neumann válasza: „Összegeztem a sorozatot".
213. A következő vicc is Neumannról szól. Szaktanácsot kért tőle egy csoport, amelynek tagjai
egy űrrakétán dolgoztak, amit fel akartak küldeni az űrbe. Miután Neumann megnézte a
félkész építményt, megkérdezte: „Honnan vették a terveket ehhez az űrrakétához?"
„Megvannak a saját mérnökeink." - válaszolták neki. „Mérnökök!" - válaszolta megvetően
Neumann - „Amikor én teljesen kidolgoztam az űrrakéták matematikai elméletét. Nézzék meg
az 1952-es cikkemet." A csoport átnézte az 1952-es cikket, teljes egészében kiselejtezte a
10 millió dolláros félkész építményt, és újraépítette a rakétát pontosan követve Neumann
terveit. Abban a pillanatban, ahogy fellőtték, az egész építmény felrobbant. Dühösen keresték
fel Neumannt, és ezt mondták: „Követtük a cikk útmutatásait, mégis felrobbant, amikor
fellőttük. Miért?" Neumann válasza: „Ó, igen, ez az ún. robbanási probléma, ezzel egy 1954-es
cikkemben foglalkoztam."
214. Ez az állítólag igaz történet egy princetoni kislányról szól, akinek gondjai voltak a
számtannal. Egyszer, nem tudni mitől, kb. két hónap alatt csodálatos előremenetelt mutatott.
Egy napon megkérdezte tőle az édesanyja, hogy vajon mi ennek az ugrásszerű fejlődésnek az
oka. A kislány válasza: „Hallottam, hogy van egy tanár a városban, aki elég jó számtanos.
Felkerestem, és azóta minden nap segít nekem. Tényleg egész jól tanít." Az anya kissé
meglepetten megkérdezte, hogy tudja-e az illető nevét. A kislány: „Nem, pontosan nem
emlékszem, de valahogy úgy hangzik, hogy Ein-stein"
215. Egy másik történet szerint Einstein egyszer azt mondta egy kollégájának, hogy nem
szeret koedukált főiskolákon tanítani, mert ahol annyi csinos lány van a teremben, ott a fiúk
nem fordítanak kellő figyelmet a matematikára és a fizikára. „Ugyan, Albert - mondták a
barátai - „hiszen tudod, hogy vannak fiúk, akik arra figyelnek, hogy te mit mondasz". Einstein
válasza: „Igen, de az ilyen fiúkat nem érdemes tanítani."
216. A következő vicc tökéletesen szemlélteti a matematikusok és fizikusok közötti
különbséget.
Egy matematikus és egy fizikus együtt repültek a nyugati partról egy washingtoni
kutatólaborba. Mindkettőjük részletes feljegyzéseket készített az útról. Valahol Kansasban
elrepültek egy fekete birka felett. A fizikus felírta: „Van egy fekete birka Kansasban". A
matematikus ezl írta: „Létezik - valahol a közép-nyugaton - egy birka, aminek a háta fekete."
C. VERMONT IAK
217. Az előbbi vicc emlékeztet egy Calvin Coolidge-ról szóló történetre. Coolidge ellátogatott
egy farmra a barátaival. Amikor elmentek egy birkanyáj mellett, az egyik barátja megjegyezte:
„Ezeket a birkákat úgy látom, éppen most nyírták meg". Coolidge válasza: „Legalábbis a felénk
eső oldalukat.
218. Amikor Will Rogerset, a humoristát bemutatni készültek Coolidge elnöknek, ezt mondták
neki: „Tudja, Coolidge-t lehetetlen megnevettetni." „Én meg fogom nevettetni"-mondta erre
Rogers. És Will Rogersnek tényleg sikerült! Amikor bemutatták az elnöknek, „Mr. Rogers, hadd
mutassam be önt Coolidge elnöknek." - mondták, Will Rogers az elnökhöz fordult, és így szólt:
„Tessék? Nem értettem a nevét."
219. Calvin Coolidge természetesen vermonti volt, és én imádom a vermonti akról szóló
történeteket. Az egyik ilyen történet egy emberről szól, aki elsétált egy vermonti farmer háza
mellett. A farmer a verandán ringatózott egy hintaszékben. A járókelő megkérdezte: „így
hintázgatott egész életében?" A farmer válasza: „Még nem!"
220. Jellemző a vermontiakra (legalábbis, ahogy a humoros történetekben ábrázolják őket),
hogy ha megkérdeznek valamit egy vermon-titól, akkor az pontos választ ad, de a válaszból
gyakran épp az hiányzik, ami fontos, és ami miatt kérdezték. Tökéletesen szemlélteti ezt a
vermonti farmerről szóló vicc, aki egyszer elment megkérdezni a szomszéd farmertől: „Lem, te
mit adtál a lovadnak tavaly, amikor kólikás volt?" „Korpát és melaszt" - válaszolta Lem. A
farmer hazament, majd visszatért egy hét múlva. „Lem, korpát és melaszt adtam a lovamnak,
mégis megdöglött." - mondta. Lem válasza: „Az enyém is".
221. A kedvenc vermonti történetem egy Vermontban járó turistáról szól, aki egyszer csak egy
útelágazáshoz ért. Az egyik irányba „A Fehér folyó elágazásához" feliratú tábla mutatott. A
másik irányba „A Fehér folyó elágazásához" feliratú tábla mutatott. A turista tanácstalanul va-
illa a fejét, majd megpillantott egy vermontit az elágazásban, és lament hozzá. „Mindegy,
melyik úton megyek?" - kérdezte. A ver-DOnti válasza: „Nekem teljesen."
D. NYILVÁNVALÓ?
222. Ezt a történetet sok különböző matematikusról szokták elmesélni. A
matematikaprofesszor mond egy állítást az előadásán, majd hoz-
ftteszi: „Ez nyilvánvaló." Egy hallgató jelentkezik, és megkérdezi: .Miért nyilvánvaló?" A
professzor gondolkodik néhány percig, kimegy .i ieremből, visszajön kb. húsz perc múlva és
ezt mondja: „Igen, tényleg nyilvánvaló!" - és folytatja az előadást.
223. Egy másik történet szerint a professzor találkozik egy hallgatóval a folyosón, nem sokkal
az előadása után. „Professzor úr, nem értettem a 2. tételre adott bizonyítását. Elmagyarázná
még egyszer?" - mondja a hallgató. A professzor gondolataiba mélyed kb. három percre, majd
megszólal: „Igen, tényleg következik!" „De mi a bizonyítás?" - kérdezi B hallgató. A professzor
megint gondolataiba mélyed, majd ezt mondja: „Tehát a bizonyítás jó." „Igen, de még mindig
nem mondta el a bizonyítást!" - válaszolja a hallgató. „Rendben van" - mondja a professzor -,
„bebizonyítom magának másképp!" Megint gondolataiba mélyed, aztán ezt mondja: „így is
kijött." Szerencsétlen hallgató jobban össze van zavarodva, mint valaha. A professzor így szól:
„Nézze, három bizonyítást is adtam magának; ha egyik sem segít, nem hiszem, hogy valamit
még tehetnék." - és továbbsétál.
224. Ez a történet egy híres fizikusról szól, aki egy szakmabelieknek tartott előadása után
megkérdezte: „Van valakinek valamilyen kérdése?" A hallgatóság egyik tagja jelentkezett, és
így szólt: „Nem értettem a B tételre adott bizonyítását". A fizikus válasza: „Ez nem kérdés!"
225. Amikor végzős hallgató voltam Princetonban, a következőképp magyaráztuk a
„nyilvánvaló" szó jelentését, attól függően, hogy a matematika tanszék melyik tagja használta
éppen. Neveket nem írok, esak betűket.
Ha A professzor azt mondja valamire, hogy nyilvánvaló, az azt jelenti, hogy ha hazamész, és
gondolkodsz rajta néhány hétig, akkor rá fogsz jönni, hogy igaz.
Ha L professzor azt mondja valamire, hogy nyilvánvaló, az azt jelenti, hogy ha hazamész, és
életed hátralevő részében ezen gondolkodsz, akkor lehet, hogy eljön a nap, amikor megérted.
Ha C professzor azt mondja valamire, hogy nyilvánvaló, az azt jelenti, hogy az évfolyam már
két hete tudja.
Ha F professzor azt mondja valamire, hogy nyilvánvaló, az azt jelenti, hogy valószínűleg nem
igaz.
E. SZÓRAKOZOT T PROFESSZOROK
226. Történetünk szerint egy hallgató találkozott egyszer egy professzorral a folyosón.
„Ebédelt már?" - kérdezte tőle. A professzor gondolkodott egy kicsit, majd így szólt: „Mondja,
melyik irányból jöttem, amikor megállított?"
227. A következő történetet Dávid Hubertről, a metematikusrói hallottam. Egyszer elmeséltem
egy fizikusnak, aki azt mondta, hogy ő ugyanezt a történetet Ampére-ről hallotta!
Ahogy én tudom, Hilbert professzor és a felesége egyszer estélyt adott. Miután az első
vendég megérkezett, Mrs. Hilbert félrevonta Dávidét, és így szólt: „Dávid, menj fel, és vegyél
másik nyakkendőt." Hilbert felment, eltelt egy óra és még nem jött vissza. Mrs. Hilbert aggódni
kezdett, felment a hálószobába, és ott találta Hubertet, aki mélyen aludt. Amikor
felébresztették, emlékezett rá, hogy levéve nyakkendőjét, automatikusan elvégezte a többi
szokásos mozdulatot is, levette ruháit, pizsamát húzott és lefeküdt.
228. A kedvenc szórakozott professzoros történetemet Norbert Wienerről mesélték.
Fogalmam sincs, hogy igaz vagy nem (bár el tudom hinni, mivel Wiener látása késői éveire
tényleg nagyon megromlott), de akár igaz, akár nem, íme:
Wienerék Cambridge egyik részéről átköltöztek a másikra. Mrs. Wiener, ismerve férje
szórakozottságát, elhatározta, hogy előre felkészíti őt a változásokra. Már harminc nappal a
költözködés előtt ezt mondta: „Tudod, Norbert, harminc nap múlva költözünk. Akkor majd ha
kijössz az órádról, ne az A buszra szállj, hanem a B buszra!"
Igen, drágám." - válaszolta Wiener Misnap reggel M rs. Wiener ezt n«nulla: „Ne felejtsd el,
Norbert, hogy huszonkilenc nap múlva költözködünk. Akkor majd ha kijössz az órádról, ne az
A buszra fcállj, hanem a B buszra! „Igen, drágám.' - válaszolta Wiener. Ez így ment egészen a
költözködés napjának reggeléig. Aznap M rs. Wiener «/i mondta: „Ma va n az a nap, Norbert,
amikor ha kijössz az órádról, ne az A buszra szállj, hanem a B buszra!" „Igen, drágám" -
válaszolta Wi en er. Aztán amikor kijölt az órájáról, persze az A buszra szállt, hazament, ahol üres
ház fogadta. „Hát persze! Ma volt a költözködés napja!" - mondta magának, visszament a
Harvard térre, felszállt a B buszra, majd leszállt annál a negállónál, amit jónak gondolt.
Mindenesetre az új címet elfelejtette. Sétálni kezdett a környéken, közben egész
besötétedett. Végre megpillantott egy kislányt az utcán, odament hozzá, és megkérdezte:
„Elnézést, de n em tudod véletlenül, hogy hol laknak Wienerék?" A kislány válasza: „Gyere apu,
én majd hazakísérlek!"
F. MUZSIKUSOK
229. Róbert Schumann, a zeneszerző, egyik darabja elejére ezt írta: „Olyan gyorsan kell
játszani, amennyire csak lehetséges." Néhány sorral később ezt írta: „Gyorsítani!"
230. Va n egy történet Richárd Wagnerről, aki egyszer Berlinben az utcán sétálva egy
kintornásra bukkant. Az a Tannháuser-nyitányt játszotta. Wagner megállt, és így szólt: „Ö n egy
kissé túl gyorsan játssza." A kintornás rögtön felismerte Wagnert, kalapot emelt, és ezt
mondta: „Nagyon köszönöm, Wagner úr! Nagyon köszönöm, Wagner úr!"
Másnap Wagner visszatért ugyanarra a helyre, és a kintornás most már a helyes tempóban
játszotta a nyitányt. Mögötte egy hatalmas felirat állt: „RICHÁRD WAGNER TANÍTVÁNYA".
231. Ez a történet a Bostoni Filharmonikusok négy zenészéről szól, akik egyik nap elmentek
csónakázni. Az egyik zenész beleesett a vízbe, és így kiáltott: „Segítség! N em tudok úszni!"
Egy másik visszakiáltott neki: „Akkor imitáld!"
232. Brahms és az amat őr vonósnégyes. Ez a történet Johannes Brahmsról, a
zeneszerzőről szól, akinek volt négy barátja, akik vonós hangszereken játszottak. Nagyon
gyenge zenészek voltak, de kedves emberek, és Brahms nagyon kedvelte őket. Elhatározták,
hogy meglepik Brahmsot, és hat hónapon át lankadatlanul gyakorolták Brahms utolsó
vonósnégyesét. Egyik este összeültek Brahmsnál egy estélyen, és az elsőhegedűs így szólt:
„Johannes, van egy kis meglepetésünk a számodra. Légy szíves, gyere át a másik szobába".
Brahms követte őket a másik szobába, a zenészek elővették hangszereiket, és elkezdték
játszani a vonósnégyest. Már az első tétel több volt annál, mint amit szegény Brahms el tudott
volna viselni. Felugrott, udvariasan, de kissé bágyadtan rájuk mosolygott, és elindult kifelé a
szobából. Az elsőhegedűs utánaszaladt, és megkérdezte: „Johannes, milyen volt az előadás?
Jó volt a tempó?" Brahms válasza: „A tempók nagyon jók voltak. Azt hiszem, a tiéd tetszett a
legjobban".
6. A SZÁMÍT ÓGÉPEK
233« Sok olyan kísérletet végeztek, amelynek során egy angol mondatot (rendszerint egy
kifejezést) egy számítógéppel lefordíttattak oroszra, majd egy másik számítógéppel
visszafordíttatták angolra. A kísérletek célja az volt, hogy megnézzék, mennyit torzul a
szöveg.
Egyik esetben ezzel a bibliai idézettel próbálkoztak: „A lélek kész, de a test erőtlen". Amit
visszakaptak, az ez volt: „A vodka jó, de a hús vacak".*
234. Egy másik alkalommal a következő mondással próbálkoztak: „Csak azt hiszem, amit
látok." Ez jött vissza: „A vakok hitetlenek."
235. Ez a vicc egy IBM-ügynökről szól, aki azzal próbált meg eladni egy számítógépet, hogy az
„mindent tud." „Kérdezzen tőle bármit, amit csak akar, válaszolni fog Önnek." - mondta az
ügynök az egyik vásárlónak. „Rendben van. Hol van az apám?" - kérdezte a vásárló. A gép
gondolkodott egy percig, majd kiadott egy kártyát, amin ez állt: „Az Ön apja most Kanadában
horgászik". „Na ugye, hogy nem jó a gép! Az apám már évekkel ezelőtt meghalt." - mondta a
vásárló. „Nem, nem,
I precízebben kell fogalmaznia. 1 [add legyem fel én a kérdést maga helyet t " - válaszolta az

ügynök, majd odalépett a számítógéphez, és így ólt : „Ennek az embernek, aki itt áll, hol van
az édesanyja férje?" A simítógép gondolkodott egy percig, majd kiadott egy kártyát: „Az
desanyja férje évekkel ezelőtt meghalt. Az apja most Kanadában hor- •\ i sz i k."
236. Amikor felszállt a világ első automata vezérlésű repülőgépe, az utasok egy kissé
izgatottak voltak. Aztán a hangosbeszélőn megszólalt a számítógép bizalomgerjesztő,
megnyugtató hangja: „Hölgyeim és l íraim! Önöknek abban a kivételes szerencsében van
részük, hogy a világ első teljesen automatizált repülőgépén utazhatnak. Nincsenek
kiszolgáltatva a pilóta esetleges emberi tévedéseinek, tökéletesen megbízható
számítógépek irányítják a gépet. Mindenben gondjukat viselik. Semmi miatt nem kell
aggódniuk - aggódniuk - aggódniuk - aggódniuk -...".
237. A kat onai számít ógép. A kedvenc számítógépes történetem egy katonai
számítógépről szól. A hadsereg éppen felküldött egy űrrakétát a Holdra. Az ezredes két
kérdést tett fel a számítógépnek: 1. El fog-e érni az űrrakéta a Holdra? 2. Vissza fog-e az
űrrakéta térni a Földre? A számítógép gondolkodott egy darabig, majd kiadott egy kártyát,
amin ez állt: „Igen". Az ezredes dühbe gurult, nem tudta, hogy ez az „Igen" az első kérdésre
válaszol, vagy a másodikra, vagy a kettő konjunkciójára. Ezért mérgesen visszakérdezett:
„Igen, de miV A számítógép gondolkodott egy darabig, majd kiadott egy kártyát, amin ez állt:
„Igen, uram."
14. Hogyan bizonyítsunk bármit?
Olyasvalamire gondolok, mint a spicces matematikus, aki így kiáltott fel: „Bármit be tudok
bizonyítani!"
Platón „Euthüdémosz" c. dialógusában Szókratész így írja le Kritón számára a szofista
testvérpár, Euthüdémosz és Dionüszodórosz csodálatos érvelőtehetségét: „Olyan ügyesek,
hogy bármit meg tudnak cáfolni, akár igaz, akár hamis." Később a dialógus során Szókratész
elmeséli, hogy hogyan bizonyítja be Dionüszodórosz a haligatóság egyik tagjának,
Ktészipposznak, hogy Ktészipposz apja egy kutya. A beszélgetés a következőképp zajlott:
D: Mondd csak, van neked kutyád?
K: Mégpedig igen vad.
D: És vannak kölykei?
K: Vannak, azok is olyanok.
D: Ugyebár apjuk ezeknek a kutya?
K: Saját szememmel láttam, amikor meghágta a szukát.
D: No már most! Nem a tiéd a kutya?
K: De igen.
D: Ugyebár apa ő és a tiéd, így hát a te apád a kutya, te pedig a kutyakölyköknek vagy fivére.*
E nagy szofisták példáján felbuzdulva, ebben a fejezetben én is be fogok bizonyítani sok
furcsa és meglepő dolgot.
A. KÜLÖNFÉLE DOLGOK BIZONYÍT ÁSA
238. Annak bizonyítása, hogy Subidu vagy Subidam létezik
Ebből a bizonyításból nem az derül ki, hogy Subidu és Subidam mindketten léteznek, csupán
az, hogy legalább egyikük létezik. Azt sem fogjuk megtudni a bizonyításból, hogy melyikük az,
aki tényleg létezik.
Egy papíron a következő három mondai olvasható: 1. SUBIDAM NEM LÉTEZIK. 2. SUBIDU
NEM LÉTEZIK
3. EZEN A PAPÍRON LEGALÁBB EGY HAMIS MONDAT VAN.
Vegyük szemügyre a harmadik mondatot. Ha ez hamis, akkor nem igaz, hogy a három állítás
közül legalább egy hamis, ami azt jelenti, hogy mindhárom mondat igaz, tehát a harmadik
mondat is igaz, ami ellentmondás. Tehát a harmadik mondat nem lehet hamis, csak igaz.
Emiatt a három mondat közül legalább egy tényleg hamis, de ez nem lehet a harmadik, vagyis
vagy az első, vagy a második mondat hamis. Ha az első mondat hamis, akkor Subidam létezik,
ha a második mondat hamis, akkor Subidu. Tehát Subidam vagy Subidu létezik.
Egyszer meghívtak egy beszélgetésre a logikai rejtvényeimről egy egyetemi matematikus
klubba. Melvin Fitting (egy volt tanítványom, aki meglehetősen jól ismer engem) mutatott be.
Bemutatása majdnem jobban megragadta könyvem szellemét, mint maga a könyv! Ezt
mondta: „Bemutatom Smullyan professzort, aki be fogja bizonyítani nektek, hogy vagy ő nem
létezik, vagy ti nem léteztek, de nem fogjátok tudni, hogy melyik."
239. Annak bizonyít ása, hogy Subidi lét ezik:
1. SUBIDI LÉTEZIK.
2. EZEN A PAPÍRON MINDKÉT MONDAT HAMIS.
Nézzük először a második mondatot. Ha igaz lenne, akkor mindkét mondat hamis lenne, így a
második mondat is hamis lenne, ami ellentmondás. Tehát a második mondat hamis. Ekkor nem
igaz, hogy mindkét mondat hamis, vagyis legalább az egyik igaz. Mivel a második mondat nem
igaz, az első mondat igaz. Tehát Subidi létezik.
240. És mi a helyzet a Mikulással? Sokan kétségbe vonják a Mikulás létezését.
Iskolás éveimből emlékszem egy Mae Westről szóló tréfára: Miért nem lehet Mae West
ugyanabban a telefonfülkében, mint a Mikulás?
A válasz: Mert n i n c s Mikulás. (Ezt találóan „ontologikus" tréfának is nevezhetjük.)
N o s, a kétségek eloszlatására három bizonyítást is adok, amelyek minden kételkedőt
meggyőznek arról, hogy a Mikulás létezik, sőt léteznie kell. Ezek a bizonyítások J. Barkley
Rosser módszerének változatai. Ezzel a módszerrel bármit be lehet bizonyítani.
Első bizonyítás: A bizonyítást egy dialógus keretében mutatjuk be.
Első logikus: A Mikulás létezik, ha nem tévedek
Második logikus: Ha nem téved.
Első logikus: Tehát állításom igaz.
Második logikus: Természetesen!
Első logikus: Akkor hát nem tévedtem, és Ön elismerte, hogy ha nem tévedek, akkor a Mikulás
létezik. Tehát a Mikulás létezik.
Második bizonyítás: Az előző bizonyítás J. Barkley Rosser következő bizonyításának az
átfogalmazása:
HA EZ A MONDAT IGAZ, AKKOR A MIKULÁS LÉTEZIK.
Abizonyítás ötlete ugyanaz, mint amikor azt bizonyítjuk, hogy ha a lovagok és lókötők
szigetének egy lakója ezt mondja: „Ha lovag vagyok, akkor ez-meg-ez", akkor az illető lovag,
és az ez-meg-ez igaz.
Ha a mondat igaz, akkor biztos, hogy a Mikulás létezik (mivel ha a mondat igaz, akkor az is
igaz, hogy ha a mondat igaz, akkor a Mikulás létezik, amiből következik, hogy a Mikulás létezik),
tehát mivel fennáll az, amit a mondat állít, a mondat igaz. Tehát a mondat igaz, és ha a
mondat igaz, akkor a Mikulás létezik. Ebből következik, hogy a Mikulás létezik.
Kérdés: Tegyük fel, hogy a lovagok és lókötők szigetének egy lakosa ezt mondja: „Ha lovag
vagyok, akkor a Mikulás létezik!" Bizonyítja ez, hogy a Mikulás létezik?
Válasz: Igen. Mivel ha a Mikulás nem létezne, akkor sem lovag, sem lókötő nem mondhatná ezt
a mondatot.
Harmadik bizonyítás:
EZ A MONDAT HAMIS, ÉS A MIKULÁS NEM LÉTEZIK.
A részleteket az Olvasóra bízom
Diszkusszió. Mi a rossz ezekben a bizonyításokban? Ugyanaz a hiba 160- A l o g i ka ro p p a n t sz ó ra ko z t a t ó
d o l o g bújik meg bennük, mint Portia N kérőjének okoskodásában: a szóban Ibrgó mondatok egy

része nem jelent semmit (1. a 15. fejezetet), így nem tehetjük fel sem azt, hogy igazak, sem
azt, hogy hamisak. A következő bizonyítás teljesen más elven alapul.
241. Annak bizonyít ása, hogy lét ezik egyszarvú. Szeretném bebizonyítani, hogy létezik
egyszarvú. Ehhez nyilvánvalóan elég azt az erősebb állítást bizonyítani, hogy létezik létező
egyszarvú. (Létező egyszarvún természetesen olyan egyszarvút értek, ami létezik.) Biztos,
hogy ha létezik egy létező egyszarvú, akkor léteznie kell egyszarvúnak, így mindössze annyit
kell bizonyítanom, hogy létezik egy létező egyszarvú. Két lehetőség van:
1. Egy létező egyszarvú létezik.
2. Egy létező egyszarvú nem létezik
A második lehetőség nyilvánvaló ellentmondás, hogyan tudna nem létezni egy létező
egyszarvú? Épp úgy, ahogy egy kék egyszarvú szükségszerűen kék, egy létező egyszarvú
szükségszerűen létezik.
Diszkusszió: Mi a rossz ebben a bizonyításban? A gondolatmenet nem más, mint Descartes
híres ontologikus istenbizonyításának kivonata. Descartes olyan lényként definiálja Istent, aki
minden tulajdonsággal rendelkezik. így definíció szerint Isten rendelkezik a létezés
tulajdonságával. Tehát Isten létezik.
Immánuel Kant azon az alapon támadja Descartes érvelését, hogy a létezés nem tulajdonság.
Én azt hiszem, hogy van egy sokkal szem-beötlőbb hiba a bizonyításban. Nem foglalkozom
azzal, hogy a létezés tulajdonság vagy sem, azt szeretném megmutatni, hogy a bizonyítás
még akkor sem jó, ha a létezés tulajdonság.
Nézzük először az egyszarvú létezésére adott bizonyításomat (sic!). Ahogy én látom, a hiba
az „egy" szó kettős értelmében van, ami bizonyos szövegkörnyezetben „minden"-t jelent, más
környezetben pedig „legalább egy"-et. Pl. ha azt mondom, hogy „Egy bagolynak nagy szeme
van", az azt jelenti, hogy a baglyoknak nagy szeme van, vagyis minden bagolynak nagy szeme
van. De ha azt mondom, hogy „egy bagoly van a házban", természetesen nem arra gondolok,
hogy minden bagoly a házban van,, hanem csak arra, hogy létezik egy bagoly, ami a házban
van. Ugyanígy, ha azt mondom, hogy „egy létező egyszarvú létezik", akkor nem világos, hogy
arra gondoltam-e, hogy az Ö S S Z C S létező egyszarvú létezik, vagy arra, hogy létezik létező
egyszarvú. Ha az elsőre gondoltam, akkor ez igaz - természetesen minden létező egyszarvú
létezik, hogyan is lehetne olyan létező egy szarvú, ami nem létezik. De ez nem jelenti azt, hogy
az állítás a második értelemben is igaz, vagyis hogy valóban létezik létező egyszarvú. Hasonló
a helyzet Descartes bizonyításával is, csak az következik belőle, hogy minden, ami isten, az
létezik, vagyis bármi, ami kielégíti Descartes istendefinícióját, rendelkezik a létezés
tulajdonságával. De ez nem jelenti azt, hogy szükségképpen létezik Isten.
242. Kényszerít ő bizonyít ék. Egy híres anekdota szerint Diderot a cárnő meghívására
egyszer ellátogatott Oroszországba. Ott szabadon terjesztette ateista nézeteit, amin maga a
cárnő jól szórakozott, de az egyik udvari tanácsos azt javasolta, hogy ellenőrizzék e tanok
kifejtését. Összebeszéltek a matematikus Eulerrel, aki szintén ott tartózkodott, és aki személy
szerint hívő volt. Euler közölte, hogy be tudja bizonyítani Isten létezését az udvar előtt, ha
Diderot-nak sincs kifogása ellene. Diderot ehhez készségesen hozzájárult. Euler kihasználva,
hogy Diderot matematikai ismeretei hiányosak, Diderot elé lépett, és komoly hangon így szólt:
„A a négyzeten mínusz B a négyzeten egyenlő A mínusz B-szer A plusz B - tehát Isten
létezik. Erre válaszoljon!" Diderot ettől teljesen zavarba jött, míg körös-körül nevetés tört ki.
Engedélyt kért, hogy azonnal visszatérhessen Franciaországba, amit meg is kapott.
243. Annak bizonyítása, hogy Ön következetlen vagy beképzelt. Kb. harminc éve gondoltam ki
ezt a bizonyítást, és több tanítványomnak, í 11. matematikusnak elmondtam. Néhány évvel
ezelőtt valaki említette, hogy olvasta valamelyik filozófiai folyóiratban, de a szerzőre nem
emlékezett. Akárhogy is, íme a bizonyítás. Az emberi agy is csak egy véges szerkezet, ezért
csak véges sok olyan állítás van, amit Ön elhisz. Jelöljük ezeket az állításokat p\, pi, ... pn-nel,
ahol n azoknak az állításoknak a száma, amit Ön elhisz. Szóval Ön a p\, p% ... pnállítások
mindegyikében hisz. Ha már most Ön nem beképzelt, akkor tudja, hogy követ el néha hibákat,
vagyis nem minden igaz, amit annak hisz. Vagy is ha Ön nem beképzelt, akkor tudja, hogy a p\,
pl, ... pn állítások közül legalább egy hamis. De Ön a p\, p2, ... pn állítások mindegyikében hisz.
Ez nyilvánvaló következetlenség.
Diszkusszió, Hol a hiba a fenti okoskodásban? Szerintem sehol. Én n \ leg azt hiszem, hogy
egy szerény ember biztos következetlen.
B. T OVÁBBI BEUGRAT OK
244. Russel és a pápa. Egyszer egy filozófust mélyen megdöbbeni k n, amikor Bertrand Russel
azt mondta neki, hogy hamis állításból bármi következik. „Úgy érti" - kérdezte -, „hogy abból az
állításból, hogy kettő meg kettő az öt, következik, hogy Ön a pápa?" „igen" -válaszolta Russel.
„Be is tudná ezt bizonyítani?" - kérdezte a filozófus.
Hogyne." - válaszolta Russel, és a következő bizonyítást rögtönözte:
1. Tegyük fel, hogy 2 + 2 = 5!
2. Kettőt elvéve mindkét oldalból ezt kapjuk: 2=3
3. Megcserélve a két oldalt: 3 = 2.
4. Egyet kivonva mindkét oldalból: 2 =1.
Nos, a pápa és én az kettő. Mivel kettő egyenlő eggyel, a pápa és én, az egy. Tehát én vagyok
a pápa.
245. Mi a jobb? Mi a jobb, az örök boldogság vagy a sonkás szendvics? Úgy tűnhet, hogy az
örök boldogság a jobb, de ez egyáltalán nincs így! Ugyanis semmi sem jobb, mint az örök
boldogság, és a sonkásszendvics jobb, mint semmi sem. Tehát a sonkás szendvics jobb, mint
az örök boldogság.
246. Melyik óra a jobb? Ez Lewis Carrolltól származik. Melyik a jobb, egy olyan óra, ami
naponta késik egy percet, vagy egy olyan óra, ami egyáltalán nem jár? Lewis Carroll szerint az
az óra, ami egyáltalán nem jár, jobb, mert naponta kétszer mutatja a helyes időt, míg a másik
csak kétévente egyszer. „De - kérdezhetnénk - „mi a jó abban, hogy naponta kétszer a helyes
időt mutatja, ha nem tudjuk, mikor?" Tegyük fel, hogy az óra nyolcat mutat! Ebben az esetben
éppen nyolckor lesz pontos az óra. „De" - folytathatnánk - „honnan tudjuk, hogy mikor van
nyolc óra?" A válasz nagyon egyszerű. Gondosan figyeljük az órát, és abban a pillanatban,
ahogy az óra pontos, éppen nyolc óra van.
247. Annak bizonyít ása, hogy lét ezik t izenhárom lábú ló. Ez
a bizonyítás nem sajátom, a matematikusfolklór része. Azt szeretnénk bizonyítani, hogy
létezik legalább egy ló, aminek tizenhárom lába van.
14. H o g ya n b i z o n yí t su n k b á rm i t ' / • 163
Fessük be a világ összes lovát vagy kékre, vagy pirosra, a következő szabály szerint: mielőtt
befestenénk egy lovat, számoljuk meg a lábait. Ha pontosan tizenhárom lába van, akkor
fessük kékre, ha több vagy kevesebb, mint tizenhárom, akkor fessük pirosra. Tegyük fel, hogy
befestettük az összes lovat, a kékeknek tizenhárom lába van, a pirosaknak nem! Most
válasszunk ki véletlenszerűen egy lovat. Ha kék, akkor sejtésünk beigazolódott. Ha piros, akkor
válasszunk ki véletlenszerűen egy második lovat. Ha a második ló kék, akkor sejtésünk
beigazolódott. De mi van akkor, ha a második ló is piros? O, az teljesen más színben tüntetné
fel a dolgokat! De a más színű ló; az csak kék lehet!
248. Eszembe jutott egy találós kérdés, amit Ábrahám Lincolnnak tettek fel: ha a kutya farkát
is lábnak hívnánk, akkor hány lába lenne egy kutyának? Lincoln válasza: „Négy. Az, hogy a
farkát is lábnak nevezzük, nem jelenti azt, hogy az is."
249. Kedvenc beugrat om. Ez a legjobb beugrató, amit ismerek. Teljesen cáfolhatatlan
módszer, amivel bármit be lehet bizonyítani. Egyetlen hibája,hogy csak egy bűvész tudja
bemutatni.
Ezt csinálom: Tegyük fel, hogy azt szeretném bebizonyítani valakinek, hogy én vagyok
Drakula! így szólok: „Az egyetlen dolog, amit tudnia kell, hogy ha adott két tetszőleges állítás,
p és q, akkor ha p igaz, akkor p és q közül legalább egy igaz."Ezt gyakorlatilag mindenki
elfogadja. „Nagyszerű" - mondom, és előveszek egy csomag kártyát a zsebemből - „amint
látja, ez a kártya piros". Ezután a kártyát képével lefelé az „áldozat" bal tenyerére rakom, és
megkérem az illetőt, hogy a kártya hátát takarja be a jobb kezével. „Legyen p az az állítás,
hogy a kártya, amit a kezében tart piros, és legyen q az az állítás, hogy én vagyok Drakula.
Mivel p igaz, ugye elfogadja, hogy p vagy q igaz?" O elfogadja. „És most" - folytatom - „p
nyilvánvalóan hamis, fordítsa csak meg a kártyát!" Megfordítja, és legnagyobb meg lepetésére
a kártya fekete! „Tehát" - fejezem be győzelemittasan - „q igaz, én vagyok Drakula!"
C. NÉHÁNY LOGIKAI KÜLÖNIEGESSÉG
Az utóbbi két részben olyan helytelen gondolatmenetekkel foglalkoztunk, amelyek első
ránézésre helyesnek látszottak. Most ennek az ellenkezője következik: o l ya n eljárásokkal
foglalkozunk, amelyek első ránézésre teljes őrültségek, de végül kiderül, hogy helyesek.
250. Az ivás! elv. Ez az elv, amit néhány végzős hallgatóm „Ivási elv"-nek nevez, fontos
szerepet ját szik a modern logikában. Talán azért k ap ta ezt a ne vet, mert i s me rt e n \s c i 1
n 1 n d i g a következő tréfával kezdem:
Egy ember ül a bárban. Öklével hirtelen az asztalra csap, és így szól: „Aggyon nekem egy
felest, és aggyon mindenki másnak is egy felest, mer' amikor én iszok, akkor mindenki iszik!"
Boldogan körülhordják az italokat. Valamivel később az ember így szól: „Aggyon nekem még
egy felest, és aggyon mindenki másnak is még egy felest, mer' amikor én iszok még egyet,
akkor mindenki iszik még egyet!" Boldogan körülhordják a második italt. Nem sokkal ezután az
ember a pultra dob némi pénzt, és így szól: „És amikor én fizetek, mindenki fizet!" Hát ez volt a
vicc. A kérdés pedig ez: létezik-e tényleg olyasvalaki, aki ha iszik, akkor mindenki iszik? A
válasz sokukat meg fogja lepni. Még drámaibban fogalmazódott meg ez a kérdés a filozófus
John Baconnel folytatott beszélgetésem során: bizonyítandó, hogy van olyan nő a földön, aki
ha meddővé válik, akkor kihal a teljes emberi faj.
Az ivási elv duálisa a következő: Bizonyítandó, hogy van legalább egy olyan ember, aki ha bárki
is iszik, akkor ő is.
Megoldás: Igen, tényleg igaz, hogy van olyasvalaki, aki ha iszik,ak-kor mindenki iszik. Ez
egyenes következménye annak a furcsa elvnek, hogy hamis állításból bármi következik.
Nézzük csak: vagy igaz, hogy mindenki iszik, vagy nem. Tegyük fel, hogy mindenki iszik!
Vegyünk egy embert, mondjuk Jimet. Mivel mindenki iszik, és Jim is iszik, igaz, hogy ha Jim iszik,
akkor mindenki iszik. Vagyis van legalább egy ember - nevezetesen Jim -, aki ha iszik, akkor
mindenki iszik. És mi a helyzet akkor, ha azt tesszük fel, hogy nem iszik mindenki? Nos, ebben
az esetben van legalább egy ember, mondjuk Jim, aki nem iszik. Mivel az, hogy Jim iszik hamis,
igaz az, hogy ha Jim iszik, akkor mindenki iszik. Megint csak van egy ember - nevezetesen Jim
-, aki ha iszik, akkor mindenki iszik.
Összegezve, nevezzünk egy embert „rejtélyesnek", ha megvan az a furcsa tulajdonsága, hogy
ha ő iszik, akkor ebből következik, hogy mindenki iszik. Eredményünk szerint ha mindenki iszik,
akkor mindenki rejtélyes ember, ha nem iszik mindenki, akkor bármelyik nem ivó rejtélyes.
Ami a drámaibb változatot illeti, ugyanezzel a logikával belátható, hogy van legalább egy nő,
aki ha meddővé válik, akkor minden nő meddővé válik (ez a nő bárki lehet, ha minden nő
meddővé válik, és bármelyik nő, aki nem válik meddővé, hanem minden nő válik meddővé). És
természetesen ha mindennő meddővé válik, akkor kihal az emberi faj.
Ami pedig a „duális" változatot illeti, vagyis hogy van valaki, aki ha bárki is iszik, akkor ő is; vagy
van legalább egy ember, aki iszik, vagy nincs. Ha nincs, akkor vegyünk egy tetszőleges embert,
mondjuk Jim-et. Mivel az, hogy valaki iszik, hamis, igaz az, hogy ha valaki iszik, akkor Jim is
iszik. Másrészt ha van valaki, aki iszik, akkor vegyünk egy tetszőleges embert, aki iszik,
mondjuk Jimet. Ekkor igaz, hogy valaki iszik, és az is igaz, hogy Jim iszik, így igaz, hogy ha
valaki iszik, akkor Jim is iszik.
Epilógus* Amikor elmeséltem tanítványaimnak, Linda Wetzelnek és Joseph Bevandónak az
ivási elvet, nagyon tetszett nekik. Nem sokkal ezután egy karácsonyi lapot kaptam tőlük, amin
a következő kitalált párbeszéd állt (állítólag vacsora közben találták ki, egy kávéházban):
Logikus: Ismerek egy embert, aki ha iszik, akkor mindenki iszik.
Hallgató: Nem értem. Úgy érti, hogy mindenki a Föld kerekén?
Logikus: Igen, természetesen.
Hallgató: Ez képtelenség! Úgy érti, hogy ahogy inni kezd, abban a pillanatban mindenki
nekilát? Logikus: Persze.
Hallgató: De ez azt jelenti, hogy valamikor mindenki egyszerre iszik. Ez biztos nem fordul elő
soha! Logikus: Ön nem figyelt arra, amit mondtam. Hallgató: Dehogynem, sőt mi több,
cáfoltam a logikáját. Logikus: Ez lehetetlen. A logikát nem lehet megcáfolni. Hallgató: De hát
akkor mi az, amit épp az előbb tettem? Logikus: Nem említette egyszer, hogy Ön sosem
iszik? Hallgató: Hm. . . beszéljünk valami másról.
251. Helyes ez az okoskodás? Sok olyan gondolatmenettel találkoztam életemben, ami
helyesnek látszott, de valójában helytelen volt.
(\sak a közelmúltban lát t am cg) olyan gondolátmenetet, ami első látásra hamisnak látszott
(tényleg viccnek lát szik), de kiderült, hogy jó.
Helyes gondolatmeneten a/l ért jük, hogy a konklúzió szükségszerűen következik a
premisszákból, a premisszáknak nem kell igazaknak lenniük. íme a gondolatmenet:*
1. Mindenki fél DrakuIától.
2. Drakula csak tőlem léi. Tehát én vagyok Drakula.
Hát nem úgy hangzik; mint egy ostoba tréfa? Pedig nem az, a következtetés helyes. Mivel
mindenki fél Drakulától, Drakula is fél Drakulától. De Drakula senki inastól nem fél, csak tőlem.
Tehát én vagyok Drakula!
Ez tehát egy olyan gondolatmenet, ami tréfának látszik, de kiderül, hogy nem az - és éppen ez
a vicc benne!
Ez R i c h á rd C a rt wri g h t f i l o z ó f u st ó l sz á rm a z i k.

15. A paradoxontól az igazságig

A.PARADOXONOK
252. A Prot agorasz-paradoxon. Talán az egyik legrégebben ismert paradoxon szól
Protagoraszról, a görög jogász-tanárról, aki elvállalt egy szegény, de tehetséges tanítványt.
Megegyezett vele abban, hogy egyelőre ingyen tanítja, de majd ha a tanítvány befejezte
tanulmányait és megnyerte első perét, akkor egy bizonyos összeget fog fizetni Pro-
tagorasznak. A tanítvány beleegyezett ebbe, de amikor befejezte tanulmányait, nem vállalt
egyetlen pert sem. Egy idő elteltével Protagorasz beperelte tanítványát, hogy fizessen. íme
az érveik, amelyeket a bíróság előtt mondtak:
Tanítvány: Ha megnyerem a pert, akkor nem kell fizetnem, hiszen éppen erről folyik a per. Ha
elvesztem a pert, akkor még nem nyertem meg az első peremet, márpedig amíg meg nem
nyertem az első peremet, nem vagyok adósa Protagorasznak. Tehát akár megnyerem, akár
elvesztem a pert, nem kell fizetnem.
Protagorasz: Ha elveszti a pert, akkor fizetnie kell, hiszen éppen erről folyik a per. Ha megnyeri
a pert, akkor megnyeri első perét, ezért kell fizetnie. Bármelyik esetben fizetnie kell.
Kinek volt igaza?
Diszkusszió. Nem vagyok benne biztos, hogy tudom a választ erre a kérdésre. Ez a rejtély
(hasonlóan a könyv első rejtélyéhez, ami arról szólt, hogy bolonddá tettek vagy nem) jól
képvisel egy egész paradoxoncsaládot. A legjobb megoldás, amit valaha is kaptam rá, egy
ügyvédtől származott, akinek feladtam egyszer ezt a rejtvényt. Ezt mondta: „A bíróságnak a
tanítvány javára kell döntenie - a tanítványnak nem kell fizetnie, hiszen még nem nyerte meg
első perét. A tárgyalás befejeztével viszont már adósa lesz Protagorasznak, ezért
Protagorasz másodszór is beperelhetné. Ekkor már a bíróságnak Protagorasz javára kell
ítélnie, hiszen a tanítvány épp az imént nyerte meg első perét".
253. A hazudós paradoxon. Az ún. „Hazudós paradoxon" vagy 168- A l o g i ka ro p p a n t sz ó ra ko z t a t ó d o l o g
.lípimenidész-paradoxon" tényleg egy egész paradoxoncsalád, a hazudós paradoxonok
családjának az alapja. (Öregem, ez aztán csavarosán hangzik, nemde?) Eredeti formájában
egy bizonyos Epimenidész nevű krétairól szólt, aki ezt mondta: „Minden krétai hazudik."
Ebben a formájában persze egyáltalán nem kapunk paradoxont, épp úgy, ahogy abból sem, ha
a lovagok és lókötők szigetének egy lakója ezt mondja: „A sziget minden lakója lókötő". Ami
ebből következik: 1. a beszélő lókötő; 2. van legalább egy lovag a szigeten. Hasonlóan, az
Epimenidész-paradoxon fenti alakjából az következik, hogy Epimenidész hazudik, és van
legalább egy igazmondó krétai. Ez nem paradoxon.
De ha Epimenidész volna az egyetlen krétai, akkor tényleg paradoxont kapnánk, éppen úgy,
mint ha a lovagok és lókötők szigetének egyetlen lakosa mondaná azt, hogy a sziget
mindenlakója lókötő (ami egyenértékű lenne azzal, mintha azt mondaná, hogy ő lókötő, ami
lehetetlen).
Jobb változata a paradoxonnak, ha valaki ezt mondja: „Én most hazudok". Hazudik, vagy
nem?
Akövetkező változat az, amire a továbbiakban a hazudós paradoxonként fogunk hivatkozni.
Tekintsük a következő állítást:
EZ A MONDAT HAMIS.
Igaz ez a mondat vagy hamis? Ha hamis, akkor igaz, ha igaz, akkor hamis. Ennek a
paradoxonnak a feloldását egy kicsit később tárgyaljuk.
254. A hazudós paradoxon keft ös vált ozat a. A hazudós paradoxon következő változatát
P. E. B. Jourdain angol matematikus vetette fel 1913-ban. Néha „Jourdain kártyaparadoxonja"-
ként hivatkoznak rá. Van egy kártyánk, aminek egyik oldalára ezt írták:
1. ENNEK A KÁRTYÁNAK A MÁSIK OLDALÁN LEVŐ
MONDAT IGAZ.
Ha megfordítjuk a kártyát, a másik oldalán ezt találjuk
2. ENNEK A KÁRTYÁNAK A MÁSIK OLDALÁN LEVŐ
MONDAT HAMIS.
A paradoxon a következő: Ha az első mondat igaz, akkor a második mondat is igaz (mivel az
első mondat ezt mondja), tehát az első mondat hamis (mivel a második mondat ezt mondja).
Ha ez első mondat hamis, akkor a második mondat is hamis, tehát az első mondat nem hamis,
hanem igaz. Vagyis az első mondat akkor és csak akkor igaz, ha hamis, ami lehetetlen.
255. Még egy vált ozat . A hazudós paradoxon egy másik népszerű változata, amikor a
következő három mondatot írják egy kártyára:
1. EZ A MONDAT HAT SZÓBÓL ÁLL.
2. EZ A MONDAT ÖT SZÓBÓL ÁLL.
3. EZEN A KÁRTYÁN PONTOSAN EGY IGAZ MONDAT VAN.
Az első mondat nyilvánvalóan igaz, a második mondat nyilvánvalóan hamis. A bajok a harmadik
mondattal kezdődnek. Ha a harmadik mondat igaz, akkor két igaz mondatunk van -
nevezetesen az első és a harmadik -, ami ellentmond annak, amit a harmadik mondat állít,
ezért a harmadik mondatnak hamisnak kell lennie. Másrészt ha a harmadik mondat hamis,
akkor az első az egyetlen igaz mondat, ami azt jelenti, hogy a harmadik mondatnak igaznak
kell lennie! így a harmadik mondat akkor és csak akkor igaz, ha hamis.
Diszkusszió. Mi a hiba a fonti paradoxonok gondolatmenetében? A dolog nehezen
megragadható, és vitatott. Vannak (érdekes módon inkább filozófusok, mint matematikusok),
akik nem tartják megengedhetőnek az olyan mondatokat, amik saját magukra vonatkoznak.
Ő-szintén szólva én a magam részéről teljesen képtelennek tartom ezt az álláspontot! Egy
olyasfajta önmagára vonatkozó mondatnál, mint ez: „Ez a mondat hat szóból áll.", a mondat
jelentése olyan világos és egyértelmű, amilyen csak lehet, megszámoljuk a szavakat, és látjuk,
hogy a mondat igaz. Hasonlóan, ez a mondat: „Ez a mondat öt szóból áll." bár hamis, teljesen
világos, hogy mit jelent - azt állítja, hogy öt szóból áll, és nem annyiból áll. De nincs semmi
kétségünk afelől, hogy a mondat mit állít.
Másrészt tekintsük a következő mondatot:
EZ A MONDAT IGAZ.
Ez a mondat nem eredményez semmiféle paradoxont, nem jutunk ellentmondásra, akár azt
tételezzük fel, hogy a mondat igaz, akár azt, hogy a mondat hamis. Mindamellett, a mondatnak
semmiféle jelentése nincs, a következő okokból:
Kiindulási elvünk: ahhoz, hogy megértsük, mit jelent az, hogy egy mondat igaz, először meg kell
értenünk magát a mondatot. Pl. legyen X ez a mondat: Kettő meg kettő az négy. Mielőtt
megérthetném, hogy mit jelent az, hogy X igaz, meg kell értenem X minden egyes szavának
jelentését, és tudnom kell, hogy X pontosan mit állít. Ebben a példában X minden szavának
jelentését ismerem, és tudom, hogy X azt jelenti, hogy kettő meg kettő az négy. Es mivel
tudom, hogy kettő meg kettő az tényleg négy, tudom, hogy X igaz. De nem tudhattam volna,
hogy X igaz, amíg nem tudtam, hogy kettő meg kettő az négy. Sőt még azt sem tudhattam
volna, hogy mit jelent az, hogy X igaz, amíg nem tudtam, hogy kettő meg kettő az négy. Ebből
látható, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy az, hogy mit jelent az, hogy egy X
mondat igaz, függ attól, hogy mit jelent maga az X mondat. Ha X egy olyan különös fajta
mondat lenne, aminek a jelentéseattól, hogy mit jelent az, hogy X igaz, akkor holtpontra jutunk.
Pontosan ez a helyzet a bekeretezett mondattal. Mielőtt megtudhatnám, hogy mit jelent az,
hogy a mondat igaz, először magának a mondatnak a jelentését kellene megértenem. De mi
magának a mondatnak a jelentése, mit mond ez a mondat? Pusztán azt, hogy ez a mondat
igaz, és én még nem tudom, hogy mit jelent az, hogy ez a mondat igaz (ne firtassuk, hogy
most igaz-e vagy nem), amíg előbb meg nem értettem a mondat jelentését, és nem érthetem
meg a mondat jelentését, amíg nem tudom, hogy mit jelent az, hogy ez a mondat igaz. Emiatt
ez a mondat nem hordoz semmiféle információt. Az ilyesfajta mondatokra a gyakorlatban azt
mondjuk, hogy nem megalapozottak.
A hazudós paradoxon (és minden változata) megalapozatlan mondatok használatán alapszik.
(Röviden „megalapozatlan"-nak nevezem azt, ami „nem megalapozott".) A 253. feladatban az
„Ez a mondat hamis" kifejezés megalapozatlan. A 254. fel-adatban a kártya egyik oldalán álló
mondat sem megalapozott.A 255. feladatban az első két mondat megalapozott, de a
harmadik mondat nem.
Most már többet tudunk mondani arról, hogy Porti a N kérője miért jutott bajba
gondolatmenetével (1. az 5. fejezetet, Portia ládikái). Az összes korábbi Portia csak
megalapozott mondatokat használt, de Portia N ügyesen alkalmazta a megalapozatlan
mondatokat, hogy megzavarja kérőjét. Ugyanez volt a hiba az utolsó fejezet első néhány
bizonyításában.
256. És most mi a helyzet ? Visszatérünk a Portia ládikáiról szóló történetben szereplő
barátainkhoz, Bellinihez és Cellinihez. A két mesterember nemcsak ládikákat, hanem
feliratokat is készített. Ugyanúgy, mint a ládikáknál, valahányszor Cellini készített el egy
feliratot, mindig hamis állítást írt, és valahányszor Bellini készített el egy feliratot, mindig igaz
állítást írt. Azt is feltesszük, hogy az idő tájt Bellini és Cellini volt az egyetlen feliratkészítő (a
fiaik csak ládikákat készítettek, feliratokat nem). Ön a következő felirattal találkozik:
EZT A FELIRATOT CELLINI KÉSZÍTETTE.
Ki készítette ezt a feliratot? Ha Cellini készítette volna, akkor igaz lenne az állítás, ami
lehetetlen. Ha Bellini készítette volna,akkor hamis lenne az állítás, ami megint csak lehetetlen.
Szóval, ki készítette?
Most nem intézheti el azzal, hogy azt mondja, hogy a felirat nem megalapozott!
Természetesen megalapozott, azt a történeti tényt állítja, hogy a feliratot Cellini készítette;
ha tényleg Cellini készítette, akkor a felirat igaz, ha nem, akkor hamis. Tehát mi a megoldás?
A megoldás természetesen az, hogy ellentmondó információkat adtam. Ha tényleg találkozna
ezzel a felirattal, akkor az azt jelentené, hogy vagy Cellini írt néha igaz állításokat is
(ellentétben azzal, amit mondtam), vagy volt egy másik feliratkészítő, aki néha hamis
állításokat írt (megint ellentétben azzal, amit mondtam). Vagyis ez valójában nem paradoxon,
hanem csalás. Nem találta még ki véletlenül, hogy mi a címe ennek a könyvnek?
257. Felakaszt ani vagy vízbe fojt ani? Ez a népszerű rejtvény egy emberről szól, akit
halálbüntetéssel járó bűnténnyel vádolnak. Mondania kell egy állítást. Ha az állítás igaz, akkor
vízbe fojtják, ha az állítás hamis, akkor felakasztják. Mit mondjon, amivel zavarba hozhatja
kivég-zőit?
258. A borbélyparadoxon. Ez is egy ismert rejtvény. Egy bizonyos kisváros borbélya
borotválja a város összes olyan lakóját, aki nem maga borotválkozik, és soha nem borotvál
meg senkit, aki maga borotválkozik. A kérdés az, hogy vajon a borhely maga borotválkozik-e
vagy nem. Ha igen, akkor megszegi a szabályt, mivel olyasvalakit borotvál, aki maga
borotválkozik. Ha nem, akkor is megszegi a szabályt, mivel elmulaszt megborotválni valakit,
aki nem maga borotválkozik. Szóval, mit kell tennie a borbélynak?
259. Es most mi a helyzet ? A lovagok és lókötők egyik szigetén két lakos, A és B, a
következőket állítják:
A: B lókötő.
B: A lovag.
Meg tudná mondani, hogy A lovag vagy lókötő? Mit mondana B-ről?
A 257., 258. ÉS 259. FELADAT MEGOLDÁSA
257. Csak ennyit kell mondania: „Engem fel fognak akasztani."
258. A válasz az, hogy ilyen borbély létezése logikai lehetetlenség.
259. Azt kell mondania, hogy a szerző megint hazudott. A leírt helyzet teljesen lehetetlen,
valójában Jourdain kártyaparadoxona egy kissé más köntösben (La 254. feladatot).
Ha A lovag, akkor B tényleg lókötő, ezért A valójában nem lovag! Ha A lókötő, akkor B igazából
nem lókötő, hanem lovag, így állítása igaz, ezért A lovag. Tehát A nem lehet sem lovag, sem
lókötő, anélkül, hogy ellentmondásra ne jussunk.
B. A PARADOXONT ÓL AZ IGAZSÁGIG
Valaki egyszer azt mondta, hogy a paradoxon valamilyen módon az igazság hordozója. A
helyzet tényleg az, hogy sok paradoxon tartalmaz olyan ötletet, ami kis változtatással fontos
új felfedezéshez vezet. A következő három rejtvény jól szemlélteti ezt.
260. Hol a hiba a t ört énet ben? Craig felügyelő meglátogatott egyszer egy települést, ahol
elbeszélgetett az egyik lakossal, egy McSnurd nevű szociológussal. McSnurd professzor a
következő szociológiai észrevételeit mesélte el Craignek:
„A település lakói különböző klubokat alakítottak. Egy lakos több klubnak is tagja lehet.
Mindegyik klubot valamelyik lakosról nevezték el, és nincs két olyan klub, ami ugyanarról a
lakosról lenne elnevezve. Minden lakosról neveztek el klubot. Nem szükségszerű, hogy valaki
tagja legyen a róla elnevezett klubnak; ha tagja, akkor azt mondják rá, hogy barátságos,, ha
nem, akkor azt, hogy barátságtalan. A település érdekessége, hogy a barátságtalan emberek
halmaza éppen egy klub."
Craig felügyelő gondolkodott egy kicsit, majd rájött, hogy McSnurd nem lehet valami jó
szociológus, a története egyszerűen hihetetlen. Miért?
Megoldás. Ez valójában a borbélyparadoxon új köntösben.
Tegyük fel, hogy McSnurd története igaz! Ekkor a barátságtalan emberek klubját is valamelyik
lakosról nevezték el, mondjuk Jackről. Vagyis ezt a klubot „Jack klubjának" nevezik. Jack pedig
vagy barátságos, vagy barátságtalan, de mindkét esetben ellentmondásra jutunk: Tegyük fel,
hogy Jack barátságos! Ekkor Jack tagja Jack klubjának, de Jack klubjának csak barátságtalan
emberek a tagjai, tehát ez lehetetlen. Másrészt ha Jack barátságtalan, akkor Jack tagja a
barátságtalan emberek klubjának, ami azt jelenti, hogy Jack tagja Jack klubjának (ami a
barátságtalanok klubja), ami azt jelenti, hogy Jack barátságos. Vagyis mindkét esetben
ellentmondásra jutunk.
261. Van-e kém a t elepülésen? Craig felügyelő egyszer ellátogatott egy másik településre,
ahol elbeszélgetett egy régi barátjával, egy McSnuff nevű szociológussal. Craig és McSnuff
együtt végeztek Oxfordban, és Craig a kifogástalan következtetések emberének ismerte
McSnuffot. McSnuff a következő észrevételeket mesélte Craignek a településről:
„Ugyanúgy, mint a másik településen, nekünk is vannak klubjaink. Minden lakosról pontosan
egy klubot neveztek el és minden klubot elneveztek valakiről. Nálunk ha valaki tagja egy
klubnak, akkor ezt teheti nyíltan vagy titokban. Aki nem nyílt tag a róla elnevezett klubban,
azt gyanúsnak mondják. Ha valaki titkos tagja a róla elnevezett klubnak, akkor azt kémnek
nevezik. Különös sajátsága településünknek, hogy a gyanús egyének halmaza éppen egy
klub".
Craig felügyelő gondolkodott egy kicsit, majd rájött, hogy ellentétben az előző történettel, ez a
t ört énet teljesen ellentmondás-mentes. Sőt, valami érdekes követ kezik belőle -
nevezetesen az, hogy ebből megállapítható, hogy van-e keni a településen.
Van?
Megoldás. A gyanús egyének klubját is elnevezték valakiről, mondjuk Johnról. Ez a klub tehát
„John klubja".
Maga John vagy tagja John klubjának, vagy sem. Tegyük fel, hogy nem! Ekkor ő nem lehet
gyanús (hiszen minden gyanús egyén tagja John klubjának). Ez azt jelenti, hogy John nyíltan
tagja John klubjának. Vagyis ha John nem tagja John klubjának, akkor John nyíltan tagja John
klubjának, ami lehetetlen. Tehát John tagja kell hogy legyen John klubjának. Mivel John
klubjának minden tagja gyanús, John is gyanús. Vagyis John nem nyíltan tagja John klubjának,
de tagja, tehát titkos tagja - más szavakkal: John kém!
Megjegyezném, hogy miután megoldottuk az előző feladatot, egyszerűbb megoldása is van
ennek a feladatnak. Vegyük észre, hogy ha nincs kém a településen, akkor a gyanús egyének
nem különböznek a barátságtalanoktól, így a gyanús egyének halmaza ugyanaz, mint a
barátságtalan emberek halmaza, ami azt, jelenti, hogy a barátságtalan emberek halmaza
éppen egy klub. De a 260. feladatnál bebizonyítottuk, hogy a barátságtalan emberek halmaza
nem lehet klub. ^miatt ez a feltevés, hogy nincs kém a településen, ellentmondásra vezet,
tehát kell lennie kémnek a településen (de ebből a bizonyításból nem tudjuk, hogy ki).
Ez a két bizonyítás tökéletesen szemlélteti, hogy a matematikusok mit értenek „konstruktív
bizonyításon". A második bizonyítás nem konstruktív abban az értelemben, hogy bár
megmutattuk, nem lehetséges az, hogy nincs kém, nem derült ki senkiről, hogy ő történetesen
kém. Ezzel szemben az első bizonyítást konstruktívnak nevezhetjük, mivel rámutatott egy
tényleges kémre - nevezetesen arra az emberre („John"-nak hívtuk), akiről a gyanús egyének
klubját elnevezték.
262. A világegyet em problémája. Egy bizonyos világegyetem -amelyben a lakosok
bármelyik részhalmazának egy klub felel meg -irattárosa szeretne minden klubot egy lakosról
elnevezni oly módon, hogy ne legyen két klub ugyanarról a lakosról elnevezve, és minden
lakoshoz legyen egy róla elnevezett klub.
Ha ebben a világegyetemben csak véges sok lakos lenne, akkor ez lehetetlen volna (hiszen
több klub lenne, mint lakos - pl. ha éppen 5 lakos lenne, akkor 32 klub volna (beleértve az üres
halmazt); ha 6 lakos lenne, akkor 64 klub volna, általában, ha n lakos lenne, akkor 2 klubnak
kellene lennie). De ebben a különleges világegyetemben történetesen végtelen sok lakos van,
így az irattáros nem lát okot arra, hogy miért ne készíthetné el ezt a jegyzéket. Évmilliókon át
próbálkozott a jegyzék elkészítésével, de minden kísérlete csődöt mondott. Vajon a
sikertelenség oka az irattáros tehetségtelensége, vagy valami olyan kísérletbe vágott bele,
ami eleve lehetetlen?
Megoldás: Lehetetlennel kísérletezett, ezt a híres tényt Georg Can-tor matematikus fedezte
fel. Tegyük fel, hogy az irattárosnak sikerült a klubokat elnevezni a lakosokról oly módon, hogy
nincs két klub, ami ugyanarról a lakosról lenne elnevezve! Megint nevezzük barátságtalannak
azt a lakost, aki nem tagja a róla elnevezett klubnak. A világegyetem barátságtalan
embereinek csoportja egy jól definiált halmaz, és tudjuk, hogy a lakosok bármilyen halmaza egy
klub. így a barátságtalan emberek lehetetlen klubját kapjuk - ugyanolyan okokból lehetetlen,
mint a 260. feladatban (valakiről el van nevezve a klub, és ez a valaki sem barátságos, sem
barátságtalan nem lehet anélkül, hogy ellentmondásra ne jussunk).
263. A felsorolt halmazok feladat a. Az előző feladat következik más köntösben; az itt
használt fogalmak felbukkannak majd a következő fejezetben is.
Egy bizonyos matematikusnak van egy könyve, az ún. Halmazok könyve. Minden oldalán egy
számhalmaz leírása szerepel. A „szám" szón most a pozitív egész számokat értjük:
1,2,3...n, ...
Egy olyan halmazt, amelyik szerepel valamelyik oldalon, felsorolt halmaznak nevezünk. Az
oldalak számozása folyamatos.
A feladat egy olyan halmaz megadása, ami nem szerepel a könyv egyik oldalán sem!
Megoldás. Adott egy tetszőleges n szám. Nevezzük n-tt rendkívüli számnak, ha n eleme az
rc-edik oldalon felsorolt halmaznak, és nevez-
/.ük n-et rendes számnak, ha n nem eleme az rc-edik oldalon felsorolt halmaznak. A rendes
számok halmaza nem lehet felsorolt halmaz, mert ha az volna, akkor annak az oldalnak a
száma, amelyen szerepelne, nem lehetne sem rendes, sem rendkívüli szám anélkül,hogy
ellentmondásra ne jutnánk.
16. Godei felfedezése
A. GÖDELI SZIGET EK
Az ebben a fejezetben szereplő feladatok egy híres matematikai logikai tétel megvilágítására
szolgálnak, amelyet Kurt Gödel matematikus fedezett fel, és amit a fejezet végén fogunk
tárgyalni.
264. A G sziget . Egy bizonyos G sziget lakói kizárólag lovagok, akik mindig igazat mondanak
és lókötők, akik mindig hazudnak. A lovagok egy részét „megalapozott lovagoknak" nevezik
(ezek azok a lovagok, akik bizonyos értelemben „bizonyítják önmagukat"), és bizonyos
lókötőket „megalapozott lókötőknek" hívnak. A sziget lakói különböző klubokat alakítottak.
Egy lakos több klubhoz is tartozhat. Ha adott egy tetszőleges X lakos és egy tetszőleges C
klub, akkor X vagy azt állítja, hogy ő tagja a C klubnak, vagy azt, hogy nem tagja C-nek.
Tudjuk, hogy a következő négy feltétel, Ei, E2, C és G teljesül:
Ej: A megalapozott lovagok halmaza éppen egy klub.
E2: A megalapozott lókötők halmaza éppen egy klub.

C: (Komplementer feltétel): Bármelyik adott C klub esetén a sziget azon lakóinak halmaza, akik
nem tagjai C-nek, szintén egy klub. (Ezt a klubot C komplementerének nevezzük, és C-sal
jelöljük.)
Q: (Gödeli feltétel): Bármelyik adott C klub esetén van legalább egy lakója a szigetnek, aki azt
állítja, hogy ő tagja C-nek. (Természetesen lehet, hogy állítása hamis: lehet, hogy az illető
lókötő.)
264 a. (Gödel után)
1. Bizonyítandó, hogy van legalább egy megalapozatlan lovag a szigeten.
2. Bizonyítandó, hogy van legalább egy megalapozatlan lókötő a szigeten.
264 b. (Tarski után)
1. Klub-e a sziget lókötőinek halmaza?
2. Klub-e a sziget lovagjainak halmaza?
A264 a^feladat megoldása. 1. Az Ei feltétel szerint a megalapozott lovagok E halmaza éppen
egy klub. így a C feltétel szerint azoknak az embereknek az halmaza, akik nem megalapozott
lovagok, szintén egy klub. Ekkor a G feltétel szerint van legalább egy ember a szigeten, aki azt
állítja, hogy ő tagja az klubnak - más szavakkal, az illető azt állítja, hogy ő nem megalapozott
lovag.
Lókötő nem állíthatja, hogy ő nem megalapozott lovag (mivel egy lókötőre igaz, hogy ő nem
megalapozott lovag), tehát az illető lovag. Ha viszont lovag, akkor igaz, amit mond, vagyis ő
nem megalapozott lovag. Az illető tehát lovag, de megalapozatlan lovag.
2. Az E2 feltétel szerint a megalapozott lókötők halmaza éppen egy klub. Emiatt (a G feltétel
szerint) van legalább egy ember a szigeten, aki azt állítja, hogy ő megalapozott lókötő (azt
állítja, hogy tagja a megalapozott lókötők klubjának). Ez az ember nem lehet lovag (mivel egy
lovag nem vallhatja magát semmiféle lókötőnek), tehát lókötő. Ezért állítása hamis, vagyis nem
megalapozott lókötő. Ez azt jelenti, hogy az illető lókötő, de megalapozatlan lókötő.
A264 b. feladat megoldása. 1. Ha a lókötők halmaza egy klub lenne, akkor legalább egy lakos
lókötőnek vallaná magát, amit sem lovag, sem lókötő nem tehet. Ezért a lókötők halmaza nem
lehet klub.
2. Ha a lovagok halmaza egy klub lenne, akkor (a C feltétel miatt) a lókötők halmaza is klub
lenne, így a lovagok halmaza sem lehet klub.
Megjegyzések. (1) A 264 b. feladat megoldása egy másik megoldást is ad a 264 a. feladatra,
ami bár nem konstruktív, de talán valamivel egyszerűbb.
Ha minden lovag megalapozott volna, akkor a lovagok halmaza ugyanaz lenne, mint a
megalapozott lovagok halmaza. Ez viszont lehetetlen, hiszen a megalapozott lovagok
halmaza (az E, feltétel szerint) klub, míg a lovagok halmaza nem (a 264 b.feladat szerint).
Vagyis az a feltevés, hogy minden lovag megalapozott, ellentmondáshoz vezet, ezért kell
lennie legalább egy megalapozatlan lovagnak. Hasonlóan, ha minden lókötő megalapozott
lenne, akkor a megalapozott lókötők halmaza ugyanaz lenne, mint a lókötők halmaza, ami nem
lehetséges, mivel a megalapozott lókötők halmaza klub, de a lókötők halmaza nem.
Ellentétben ezzel a bizonyítással, előző bizonyításunkból az is kiderül, hogy bárki, aki azt
állítja, hogy ő nem megalapozott lovag, az megalapozatlan lovag, és bárki, aki azt állítja, hogy
ő megalapozott lókötő, az megalapozatlan lókötő.
(2) Arra adott bizonyításunkban, hogy a lókötők halmaza nem klub, csak a G feltételt
használtuk ki, az Ei, E2 és C feltételekre nem volt szükségünk. Vagyis magából a G feltételből
következik, hogy a lókötők halmaza nem klub. Valójában a G feltétel ekvivalens azzal az
állítással, hogy a lókötők halmaza nem klub. Ha feltesszük, hogy a lókötők halmaza nem klub,
akkor ebből le tudjuk vezetni a G feltételt a következőképpen:
Vegyünk egy tetszőleges C klubot! Mivel a lókötők halmaza nem klub, C nem a lókötők
halmaza. Vagyis vagy van néhány lovag C-ben, vagy van néhány lókötő C-n kívül. Ha van
lovag C-ben, akkor ő biztosan azt fogja állítani, hogy tagja C-nek (mivel igazat mond). Ha van
lókötő C-n kívül, akkor ő is azt fogja állítani, hogy tagja C-nek (mivel hazudik). Vagyis mindkét
esetben van valaki, aki azt állítja, hogy tagja C-nek.
265. Gödeli sziget ek ált alában. Tekintsünk most egy tetszőleges lovag-lókötő szigetet
klubokkal. (Lovag-lókötő szigeten természetesen olyan szigetet értünk, amit kizárólag lovagok
és lókötők laknak.) Göde-linek nevezünk egy szigetet, ha a G feltétel teljesül rajta, azaz, ha
minden C klubhoz van legalább egy lakos, aki azt állítja, hogy tagja a klubnak.
Craig felügyelő egyszer ellátogatott egy lovag-lókötő szigetre, ahol klubok voltak. Craig (aki
történetesen nagyon művelt ember volt, akinek elméleti érdeklődése legalább olyan erős, mint
a gyakorlati) szerette volna tudni, hogy vajon gödeli szigeten van-e. A következőkrejött rá:
Minden klubot egy lakosról neveztek el, és mindenkiről elneveztek egy klubot. Egy lakos nem
szükségszerűen tagja a róla elnevezett klubnak, ha az, akkor barátságosnak nevezik, ha nem,
akkor barátságtalannak. Az X lakost az Y lakos barátjának mondják, ha X igazolja, hogy Y
barátságos.
Craig még mindig nem tudta, hogy gödeli szigeten van-e, amíg rá nem jött, hogy a sziget
kielégíti a következő feltételt, amit H feltételnek fogunk nevezni:
H: Bármilyen C klubhoz létezik egy olyan D klub, hogy D minden tagjának van legalább egy
barátja C-ben, és mindenkinek, aki nem tagja D-nek, van legalább egy barátja, aki nem tagja C-
nek.
Ebből a H feltételből Craig ki tudta deríteni, hogy a sziget gödeli-e.
Az?
Megoldás. Igen, az. Vegyünk egy tetszőleges C klubot. Legyen D a H feltétel által adott klub.
Ezt a D klubot elnevezték valakiről, mondjuk Johnról. John vagy tagja a D klubnak, vagy nem.
Tegyük fel, hogy John tagja a D klubnak! Ekkor van egy barátja -nevezzük Jacknek -, aki tagja
C-nek, és aki igazolja, hogy John barátságos. Mivel John tagja D-nek, John tényleg barátságos,
ezért Jack lovag. Vagyis Jack lovag, és tagja a C klubnak, így Jack azt fogja állítani, hogy tagja
a C klubnak.
Tegyük fel, hogy John nem tagja a D klubnak! Ekkor Johnnak van egy barátja - nevezzük
Jimnek -, aki nem tagja C-nek,és Jim azt állítja, hogy John barátságos. Mivel John nem tagja a
D klubnak, John valójában barátságtalan, ezért Jim lókötő. így Jim lókötő, és nem tagja a C
klubnak, ezért hazudik, és azt állítja, hogy tagja C-nek. Vagyis John akár tagja a D klubnak,
akár nem, létezik egy lakos, aki azt állítja, hogy tagja a C klub-nak.
Megjegyzések: Összevetve a 264. és 265. feladat eredményeit, láthatjuk, hogy ha adott egy
tetszőleges sziget, ami kielégíti az Ei, E2, C és H feltételeket, akkor lennie kell a szigeten
megalapozatlan lovagnak és megalapozatlan lókötőnek. Ez az eredmény valójában Gödel
híres nemteljességi tétele kissé más formában, amivel a fejezet C részében még találkozni
fogunk.
Mellékesen megjegyezném, hogy ha szeretne feladni valamelyik barátjának egy tényleg nehéz
feladatot, akkor a 264. feladatot adja fel neki az Ei, E2, C és H feltételekkel (G-t ne említse).
Érdekes lesz látni, hogy vajon rájön-e magától a G feltételre.
B. KÉT SZERESEN GÖDELI SZIGET EK
Ennek a résznek a feladatai a különösen érdeklődők számára készültek, és lehet, hogy legjobb
elhalasztani őket a C rész utánra. „Kétszeresen gödeli szigeten" olyan lovag-lókötő szigetet
értünk, amelynek klubjaira a következő GG feltétel teljesül: GG: Ha adott két tetszőleges klub,
Ci, és C 2, akkor van két olyan lakos, A és B, hogy A azt állítja, hogy B tagja Ci-nek, és B azt
állítja, hogy A lagja C 2-nek.
Ahogy én tudom, a GG feltételből nem következik a G feltétel, és a G feltételből sem
következik a GG feltétel, teljesen függetlennek látszanak. Vagyis (hajói tudom) egy
kétszeresen gödeli sziget nem szükségszerűen gödeli sziget.
A kétszeresen gödeli szigetek témaköre egyik kedvenc témám. Az idetartozó rejtvények
olyasfajta kapcsolatban vannak Jourdain kettős kártyaparadoxonával, mint amilyenben a
gödeli szigetek rejtvényei a hazudós paradoxonnal.
266« A két szeresen gödeli S sziget . Volt szerencsém felfedezni egyszer egy kétszeresen
gödeli szigetet, S-et, ahol a G sziget Ei, E2 és C feltételei teljesültek.
a) Meghatározható-e, hogy vajon van-e megalapozatlan lovag S-en? És mi a helyzet a
megalapozatlan lókötőkkel?
b) Meghatározható-e, hogy vajon az S sziget lovagjainak halmaza klub-e? És mi a helyzet a
lókötők halmazával?
Megoldás: Nézzük először a b) kérdést. Ha a lovagok halmaza éppen, egy klub, akkor a lókötők
halmaza is az (a C feltétel szerint), és ha a lókötők halmaza éppen egy klub, akkor a lovagok
halmaza is az (megint a C feltétel szerint). Vagyis ha a kettő közül bármelyik halmaz klub,
akkor mindkettő az. Tegyük fel, hogy mindkettő az! Ekkor a GG feltétel szerint lennie kell két
lakosnak, A-nak és B-nek, akik a következőket állítják:
A: B lókötő.
B: A lovag.
Ez pedig lehetetlen, amint azt a 259. feladat megoldásakor megmutattuk. Ebből tehát az
következik, hogy sem a lovagok, sem a lókötők halmaza nem klub.
Ami az a) kérdést illeti, kétféleképpen is megoldhatjuk. Az egyik egyszerűbb, a már megoldott
b) kérdésen alapul, de a másik tanulságosabb.
Első lehetőség: Mivel a lovagok halmaza nem klub, de a megalapozott lovagok halmaza az, a
két halmaz különböző, vagyis nem minden lovag megalapozott. A lókötőkkel hasonló a
helyzet.
Második lehetőség: Mivel a megalapozott lovagok halmaza klub, klub azoknak a lakosoknak a
halmaza is, akik nem megalapozott lovagok. Válasszuk Ci-nek és C 2-nek ezt a két klubot, ekkor
van (a GG feltétel szerint) két lakosunk, A és B, akik a következőket állítják:
A: B megalapozott lovag.
B: A nem megalapozott lovag.
Az olvasóra hagyom annak igazolását, hogy A és B közül legalább az egyik megalapozatlan
lovag (pontosabban, ha A lovag, akkor ő nem megalapozott lovag, és ha A lókötő, akkor B
megalapozatlan lovag). Az érdekes az, hogy bár tudjuk, hogy A és B egyike megalapozatlan
lovag, fogalmunk sincs, hogy melyik. (A helyzet pontosan ugyanaz, mint a 134. feladatban
Bellini és Cellini két ládikájával: tudjuk, hogy az egyik ládikát Bellini készítette, de nem
tudhatjuk, hogy melyiket.)
Hasonlóan, mivel a megalapozott lókötők halmaza klub, klub azoknak a lakosoknak a halmaza
is, akik nem megalapozott lókötők. Ezért (megint GG szerint) van két ember, A és B, akik a
következőket állítják:
A: B megalapozott lókötő.
B: A nem megalapozott lókötő.
Ebből következik, hogy ha B lókötő, akkor ő megalapozatlan lókötő, ha pedig B lovag, akkor A
megalapozatlan lókötő (a bizonyítást megint az Olvasóra hagyom), vagyis A vagy B mindkét
esetben megalapozatlan lókötő, de nem tudjuk, hogy melyikük. (Ez a feladat lényegében
ugyanaz, mint a 135. Bellini-Cellini feladat.
267. Az 5' sziget . Egyszer felfedeztem egy másik kétszeresen gödeli szigetet, S-et, ami még
több fejtörést okozott. Az Ei és E2 feltételek teljesültek ezen a szigeten, de azt nem lehetett
tudni, hogy C teljesül vagy sem. (Emlékeztetőül: a C feltétel szerint tetszőleges C klub esetén
azoknak az embereknek a halmaza is klub, akik nem tagjai C-nek.)
Úgy tűnik, azt lehetetlen bebizonyítani, hogy van a szigeten megalapozatlan lovag, vagy hogy
van megalapozatlan lókötő. Úgy tűnik, azt is lehetetlen bebizonyítani, hogy a lovagok halmaza
nem klub, vagy hogy a lókötők halmaza nem klub. A következőket viszont be lehet bizonyítani:
a) Bizonyítandó, hogy van a szigeten megalapozatlan lovag vagy megalapozatlan lókötő.
b) Bizonyítandó, hogy nem lehet a lovagok halmaza is és a lókötők halmaza is klub.
Megoldás. Először a b) kérdést intézzük el. Tegyük fel, hogy a lovagok halmaza klub, és a
lókötők halmaza is klub! Ekkor lenne két lakos, A és B, úgy, hogy A azt állítja, hogy B lókötő, B
pedig azt állítja, hogy A lovag, amiről tudjuk, hogy lehetetlen (1. az előző vagy a 259. feladatot).
Vagyis nem lehetséges, hogy a lovagok halmaza is és a lókötők halmaza is klub; vagy a
lovagok halmaza nem klub, vagy a lókötők halmaza nem klub. Ha a lovagok halmaza nem klub,
akkor van megalapozatlan lovag (mivel a megalapozott lovagok halmaza klub), ha a lókötők
halmaza nem klub, akkor van megalapozatlan lókötő. De nem tudhatjuk, hogy melyik halmaz
nem klub. Ezzel a)-t is bebizonyítottuk.
Egy másik (és érdekesebb) bizonyítás arra, hogy van megalapozatlan lovag vagy lókötő, a
következő: Mivel a megalapozott lovagok halmaza klub, és a megalapozott lókötők halmaza is
klub, van két lakos, A és B, akik a következőket állítják:
A: B megalapozott lókötő.
B: A megalapozott lovag.
Tegyük fel, hogy A lovag! Ekkor állítása igaz, így B megalapozott lókötő, ezért B állítása
hamis, vagyis A megalapozatlan lovag. Ha A lókötő, akkor B állítása hamis, ezért B lókötő. De A
állítása is hamis, vagyis B nem megalapozott lókötő. Tehát ebben az esetben B egy
megalapozatlan lókötő. Emiatt A megalapozatlan lovag vagy B megalapozatlan lókötő (de
megint nem tudjuk, hogy melyik). Ez a feladat megint a kétládikás feladatra hasonlít (136.
feladat), ahol a két ládika egyikét (nem tudjuk, melyiket) Cellini vagy Bellini készítette (de
megint csak nem tudjuk, hogy melyikük).
268. Néhány megoldat lan probléma. Kigondoltam néhány olyan feladatot a gödeli és a
kétszeresen gödeli szigetekről, amelyeket nem próbáltam megoldani, mert úgy gondoltam,
szórakoztató lehet az Olvasónak megpróbálkoznia saját, eredeti munkával.
268 a. Említettem, hogy amennyire én tudom, a G és GG feltételek egyike sem következik a
másikból. Be tudná bizonyítani, hogy sejtésem igaz? (Vagy esetleg cáfolni, de nagyon
valószínűtlen, hogy sikerül.) Ehhez olyan szigetet kell konstruálnia, amelyen G teljesül, de GG
nem, és egy olyan szigetet, amin GG teljesül, de G nem. Egy sziget konstruálásán azt értem,
hogy megadja a következőket: a lakosokat, hogy kik lovagok és kik lókötők, és hogy a lakosok
mely halmazai klubok és melyek nem. (Annak, hogy kik megalapozott lovagok és lókötők,
ebben a feladatban nincs jelentősége.)
268 b. Be tudná bizonyítani (vagy cáfolni) azt a sejtésemet, hogy az S] szigeten nem
feltételenül van megalapozatlan lovag, és nem feltétlenül van megalapozatlan lókötő (bár
természetesen az egyik vagy a másik biztos van)? Vagyis tudna olyan szigetet konstruálni,
ami kielégíti Ei-et, E2-t és GG-t, és ahol vannak lovagok, de nincsenek megalapozatlan
lovagok? És olyat, ahol vannak lókötők, de nincsenek megalapozatlan lókötők? (Ezúttal
ahhoz, hogy ilyen szigetet konstruáljon, nem csak a lovagokat, lókötőket és klubokat kell
megadnia, hanem azt is, hogy kik a megalapozott lovagok és lókötők.)
268 C . Tegyük fel, hogy az említett szigetek mindegyike megkonstruálható (amiben biztos
vagyok, még akkor is, ha én nem bizonyítottam)! Legalább hány lakosnak kell lennie a szigeten
az egyes esetekben? Be tudná bizonyítani minden esetben, hogy kevesebbel nem megy?
C. GÖDEL T ÉT ELE
269. Teljes ez a rendszer? Egy bizonyos matematikusnak van egy könyve, amelynek címe:
Mondatok könyve. A könyv oldalainak számozása folyamatos, és minden oldalán pontosan
egy mondat áll. Egy mondat sem szerepel egynél több oldalon. Egy tetszőleges X mondat
esetén annak az oldalnak a számát, amelyiken X szerepel, X oldalszámának hívjuk.
A könyv minden mondata természetesen vagy igaz, vagy hamis. Az igaz mondatok egy része
a matematikus számára teljesen magától értetődő, és ezeket a magától értetődő igazságokat
választotta a matematikus logikai rendszerének axiómáivá. Rendszere bizonyos
következtetési szabályokat is tartalmaz, amelyek lehetővé teszik számára, hogy különféle
igaz mondatokat bebizonyíthasson az axiómákból, és különféle hamis mondatokat
megcáfolhasson. A matematikus teljes mértékben meg van győződve arról, hogy rendszere
korrekt abban az értelemben, hogy minden olyan mondat, ami a rendszerben bizonyítható,
tényleg igaz, és minden olyan mondat, ami a rendszerben cáfolható, tényleg hamis. Abban
viszont nem biztos, hogy rendszere teljes, abban az értelemben, hogy minden igaz mondat
bizonyítható, és minden hamis mondat cáfolható. Bizonyítható minden igaz mondat a
rendszerben? Cáfolható minden hamis mondat a rendszerben? Ezek azok a kérdések, amikre
a matematikus igencsak szeretne választ kapni.
Nos, matematikusunknak van egy második könyve is, a Halmazok könyve. Ennek is
folyamatos az oldalszámozása, és minden oldalán egy számhalmaz leírása szerepel.
(„Számon" most a pozitív egész számokat értjük: 1 1, 3, .) Egy tetszőleges számhalmazt
felsorolt halmaznak nevezünk, ha leírása szerepel valahol a könyvben.
Ha adott egy tetszőleges n szám, akkor előfordulhat, hogy az rc-edik oldalon (a Halmazok
könyvében) felsorolt halmaz elemként tartalmazza magát az rc-et. Ha ez történik, akkor n-et
rendkívüli számnak fogjuk hívni. Ha pedig adott két szám, n és h, h-t az n asszociálnának
nevezzük, ha a /z-adik oldalon szereplő mondat (a Mondatok könyvében) azt állítja, hogy n
rendkívüli.
Tudjuk, hogy a következő négy feltétel teljesül:
Ei: A bizonyítható mondatok oldalszámának halmaza felsorolt halmaz.
E2: A cáfolható mondatok oldalszámának halmaza felsorolt halmaz. __C: Tetszőleges felsorolt

A halmaz esetén, azoknak a számoknak az A halmaza, amik nem elemei A-nak, felsorolt
halmaz.
H: Tetszőleges felsorolt A halmaz esetén létezik olyan felsorolt B halmaz, hogy B minden
elemének van asszociáltja A-ban, és minden számnak, ami nem eleme B-nek, van olyan
asszociáltja, ami nem eleme A-nak.
Ez a négy feltétel elég ahhoz, hogy válaszoljunk a matematikus kérdéseire: Bizonyítható-e
minden igaz mondat a rendszerben? Cáfolható-e minden hamis mondat a rendszerben? Még
azt is meg tudjuk mondani, hogy igaz-e az, hogy az igaz mondatok oldalszámának halmaza
felsorolt halmaz, és a hamis mondatok oldalszámának halmaza felsorolt halmaz.
Hogyan?
Megoldás. A feladat nem más, mint a gödeli szigetek rejtvényei az A részben, más köntösben.
Ebben a szereposztásban az igaz mondatok oldalszámai játsszák a lovagok szerepét, a
hamis mondatoké a lókötőkét, a bizonyítható mondatoké a megalapozott lovagokét, a
cáfolható mondatoké a megalapozott lókötőkét. A felsorolt halmazok játsszák a klubok
szerepét. Annak, hogy egy klubot egy adott lakosról neveztek el, most az felel meg, hogy egy
halmaz egy adott oldalon szerepel a könyv-ben, így a rendkívüli számok játsszák a
barátságos emberek szerepét, az „asszociált" játssza a „barát"-ét. Az első teendőnk ahhoz,
hogy megoldjuk a feladatot, az, hogy bebizonyítjuk a G feltétel megfelelőjét, ami ez:
G feltétel: Tetszőleges felsorolt A halmazhoz létezik egy mondat, ami akkor és csak akkor
igaz, ha az oldalszáma eleme A-nak.
Ahhoz, hogy bebizonyítsuk a G feltételt, vegyünk egy tetszőleges felsorolt A halmazt. Legyen
B a H feltétel által adott halmaz, és legyen n annak az oldalnak a száma, amelyen B szerepel.
A H feltétel szerint, ha n eleme B-nek, akkor n-nek van egy h asszociáltja A-ban, ha pedig n
nem eleme B-nek, akkor n-nek van egy olyan h asszociáltja, ami nem eleme A-nak. Azt állítjuk,
hogy a /z-adik oldalon szereplő X mondat az, amit keresünk.
Az X mondat azt állítja, hogy n rendkívüli - más szavakkal azt, hogy n eleme B-nek (mivel B
az a halmaz, ami az n-edik oldalon szerepel). Ha X igaz, akkor n tényleg eleme B-nek, ezért h
eleme A-nak. Vagyis ha X igaz, akkor az ő oldalszáma, h, eleme A-nak. Tegyük fel, hogy X
hamis! Ekkor n nem eleme B-nek, ezért h nem eleme A-nak. Vagyis X igaz akkor és csak
akkor, ha az oldalszáma eleme A-nak.
Bebizonyítottuk a G feltételt, most már könnyen válaszolhatunk a matematikus kérdéseire.
Tudjuk, hogy a bizonyítható mondatok oldalszámainak A halmaza felsorolt halmaz, ezért a C
feltétel szerint azoknak a számoknak az A halmaza is felsorolt halmaz, amik nem oldalszámai
bizonyítható mondatoknak. Emiatt van egy olyan X mondat (a G feltétel szerint), ami akkor és
csak akkor igaz, ha oldalszáma eleme A-nak. Az, hogy X oldalszáma eleme A-nak, ugyanazt
jelenti, mint hogy X oldalszáma nem eleme A-nak, ami viszont azt jelenti, hogy X nem
bizonyítható (mivel A a bizonyítható mondatok oldalszámainak halmaza). Vagyis X akkor és
csak akkor igaz, ha X nem bizonyítható. Ez vagy azt jelenti, hogy X igaz és nem bizonyítható,
vagy azt, hogy X hamis, de bizonyítható. Azt tudjuk, hogy hamis mondatok nem bizonyíthatók
a rendszerben, tehát X igaz, de nem bizonyítható mondat a rendszerben.
Ami a hamis, de nem cáfolható mondatot illeti, válasszuk A-nak a cáfolható mondatok
oldalszámainak halmazát. Alkalmazva a G feltételt, egy olyan Y mondatot kapunk, ami akkor
és csak akkor igaz, ha az oldalszáma egy cáfolható mondat oldalszáma - más szavakkal, Y
akkor és csak akkor igaz, ha cáfolható. Ezek szerint Y vagy igaz és cáfolható, vagy hamis és
nem cáfolható. Az első lehetőséget ki kell zárnunk, mert cáfolható mondat nem lehet igaz, így
Y hamis, de nem cáfolható mondata rendszerben.
Ami a többi kérdést illeti, ha a hamis mondatok oldalszámainak halmaza felsorolt halmaz lenne,
akkor volna egy olyan Z mondat, ami akkor és csak akkor igaz, ha az oldalszáma egy hamis
mondat oldalszáma - más szavakkal, Z akkor és csak akkor lenne igaz, ha hamis lenne, ez
pedig lehetetlen. (Ez olyasvalami lenne, mint ez a mondat: „Ez a mondat hamis.") Tehát a
hamis mondatok oldalszámainak halmaza nem felsorolt halmaz. Ekkor a C feltétel miatt az
igaz mondatok oldalszámának halmaza sem felsorolt halmaz.
270. Gödel t ét ele* A fenti rejtvény valójában Gödel híres nemteljességi tételének egy formája.
Kurt Gödel 193 l-ben jelentkezett azzal a kezdeti felfedezéssel, hogy a matematikai igazság
egy bizonyos értelemben nem teljesen formalizálható. Sokféle matematikai rendszernél
kimutatta - olyan rendszereknél, amelyek bizonyos meglehetősen ésszerű feltételeknek tettek
eleget -, hogy mindig lenniük kell mondatoknak, amik bár igazak, nem bizonyíthatók a rendszer
axiómáiból! Vagyis nincs olyan formális axiómarendszer, bármilyen ötletesen is konstruálták,
amely alkalmas lenne arra, hogy minden matematikai igazságot be lehessen bizonyítani. Gödel
először ezt Whitehead és Russel művében, a Prin-cipia Mathematica-b'án bemutatott
rendszerre bizonyította, de mint mondtam, a bizonyítás sok különböző rendszerre kiterjed. E
rendszerek mindegyikében van a kifejezéseknek egy jól definiált halmaza, a mondatok,
amelyek két osztályt alkotnak: vannak igaz mondatok, és hamis mondatok. Bizonyos igaz
mondatok a rendszer axiómái, és pontosan adottak a következtetési szabályok, amelyek
segítségével bizonyos mondatok bizonyíthatók, mások cáfolhatók. A mondatokon kívül
különböző számhalmazok (pozitív, egész) neveit is tartalmazza a rendszer. Egy számhalmazt
megnevezhető vagy definiálható halmaznak hívunk, ha a számhalmaz nevét tartalmazza a
rendszer (ezek azok a halmazok, amelyeket a fenti rejtvényben „felsorolt" halmazoknak
neveztünk). Az a lényeg, hogy az összes mondatot meg lehet számozni, és az összes
definiálható halmazt fel lehet sorolni oly módon, hogy rejtvényünk El, E2, C és H feltételei
teljesüljenek. (A mondatok sorszámait, amiket eddig „oldalszámnak" hívtunk, a gyakorlatban a
mondat Gödel-számának nevezik). A C és H feltételek biztosítása valójában roppant
egyszerű, de az Ei és E2 feltétel biztosítása hosszadalmas dolog, bár elvileg nem bonyolult.*
Akárhogy is, ha már egyszer kielégítettük ezt a négy feltételt, azok elvezetnek egy olyan
mondathoz, ami igaz, de nem bizonyítható a rendszerben.
mondathoz, ami igaz, de nem bizonyítható a rendszerben.
A kérdéses X mondatot képzelhetjük olyannak, mint ami saját bizony íthatatlanságát állítja,
egy ilyen mondat valóban igaz és nem bizonyítható (épp úgy, mint ha valaki a G szigeten azt
állítja, hogy ő nem megalapozott lovag, akkor az illető lovag, de nem megalapozott lovag).
Felmerülhet a következő kérdés: Ha egyszer tudjuk Gödel X mondatáról (ami saját
bizonyíthatatlanságát állítja), hogy igaz, miért nem csatoljuk rendszerünkhöz mint további
axiómát? Nos, ezt természetesen megtehetjük, de ekkor a kiterjesztett rendszer szintén
kielégíti az Ei, E2, C és H feltételeket, így kapunk egy másik X mondatot, ami igaz és
bizonyíthatatlan a kiterjesztett rendszerben. A kiterjesztett rendszerben több igaz mondatot
tudunk bizonyítani, mint a régiben, de még mindig nem az összesét.
Megjegyezném, hogy az, ahogy én leírtam Gödel eljárását, némileg különbözik Gödel
eredetijétől - elsősorban abban, hogy én használtam az „igazság" fogalmát, Gödel pedig nem.
A Gödel-tétel eredeti formájában nem azt mondja, hogy van olyan mondat, ami igaz, de nem
(Am i a H f el t ét el t i l l et i : m i n d en n sz á m h o z l ét ez i k eg y o l ya n m o n d a t , a m i a z t á l l í t j a , h o g y n ren d kí vü l i . En n ek a m o n d a t n a k (m i n t m i n d en m á s m o n d a t n a k i s) va n eg y

Gö d el -sz á m a - n evez z ü k ez t a sz á m o t n *-n a k. Bel á t h a t ó , h o g y eg y t et sz ő l eg es A d ef i n i á l h a t ó h a l m a z eset én a z o kn a k a z n sz á m o kn a k a B h a l m a z a , a m i kh ez t a rt o z ó n*

sz á m o k el em ei A-n a k - sz i n t én d ef i n i á l h a t ó h a l m a z . M i vel /?* a z n a ssz o c i á l t j a , a H f el t ét el t el j esü l .)

bizonyítható, hanem azt, hogy ha bizonyos ésszerű feltevéseket teszünk a rendszerről, akkor
kell lennie egy olyan mondatnak (amit Gödel meg is mutatott), ami se nem bizonyítható, se
nem cáfolható a rendszerben. Az igazság fogalmának szigorú formalizálását Alfréd Tarski
végezte el, és ő volt az, aki megmutatta, hogy az ilyen rendszereknél az igaz mondatok
Gödel-számának halmaza nem definiálható a rendszerben. Ezt néha így idézik: „Elegendően
erős rendszerek esetén a rendszer mondatainak igazsága nem definiálható a rendszeren
belül".
271. Végszó. Tekintsük a következő paradoxont:
EZT A MONDATOT NEM LEHET BIZONYÍTANI.
A paradoxon a következő: Ha a mondat hamis, akkor hamis az, hogy sosem bizonyítható,
vagyis bizonyítható, ami azt jelenti, hogy igaz. Tehát ha hamis, akkor ellentmondásra jutunk,
vagyis igaz. Most bizonyítottuk, hogy a mondat igaz. Mivel igaz, az amit mond, az tényleg
fennáll, ami azt jelenti, hogy sosem bizonyítható. Hát akkor hogy lehet, hogy épp most
bizonyítottam (hogyigaz)?
Mi a hiba a fenti okoskodásban? Nos, a hiba ott van, hogy a „bizonyíthatóság" fogalma nincs
jól definiálva. A „matematikai logika" néven ismert tudományág egyik fontos feladata, hogy a
bizonyítás fogalmát pontosan körülírja. Az igazság az, hogy eddig még semmilyen abszolút
értelemben nem sikerült teljesen szigorú meghatározást adni a bizonyítás fngalmára; inkább
csak egy adott rendszeren belüli bizonyíthatóságról beszélünk. Tegyük fel most, hogy van egy
rendszerünk - nevezzük S rendszemek -, ahol az S rendszeren belüli bizonyíthatóság már
pontosan definiált fogalom! Tegyük fel azt is, hogy az S rendszer korrekt abban az
értelemben, hogy minden, ami bizonyítható a rendszerben, igaz! Tekintsük a következő
mondatot:
EZ A MONDAT NEM BIZONYÍTHATÓ AZ S RENDSZERBEN.
Most egyáltalán nem paradoxont kapunk, hanem inkább egy érdekes igazságot. Ez az
érdekes igazság az, hogy a fenti mondat igaz, és nem bizonyítható az S rendszerben. Ez a
mondat valójában egy durva megfogalmazása Gödel X mondatának, ami saját
bizonyíthatatlanságát állítja, nem abszolút értelemben, hanem csak egy adott rendszeren
belül.
Szólnék még pár szót a „kétszeresen gödeli" feltételről is, amit a B részben vizsgáltunk. Az
igazság az, hogy azok a különféle rendszerek, amiket Gödel vizsgált, nem csak „gödeliek"
abban az értelemben, hogy ha adott egy tetszőleges A definiálható halmaz, akkor van egy
mondat, ami akkor és csak akkor igaz, ha a Gödel-száma eleme A-nak, hanem „kétszeresen
gödel iek" is, amin azt értem, hogy ha adott két tetszőleges definiálható halmaz, A és B, akkor
van két olyan mondat, X ésY, hogy X akkor és csak akkor igaz, ha Y Gödel-száma eleme A-
nak és Y akkor és csak akkor igaz, ha X Gödel-száma eleme B-nek. Ebből (az Ei, E2, és C
feltételek felhasználásával) konstruálható egy olyan X, Y pár, hogy X azt állítja, hogy Y
bizonyítható (amin azt értem, hogy X akkor és csak akkor igaz, ha Y bizonyítható), és Y azt
állítja, hogy X nem bizonyítható. Egyikük (nem tudjuk, hogy melyik) igaz, de nem bizonyítható.
Vagy olyan X, Y párt is konstruálhatunk, hogy X azt állítja, hogy Y cálfolható, Y pedig azt
állítja, hogy X nem cáfolható - amibői következik, hogy legalább az egyikük (nem tudjuk, hogy
melyik) hamis és nem cáfolható. Olyan X, Y párt is konstruálhatunk (még a C feltételt sem kell
használnunk), hogy X azt állítja, hogy Y bizonyítható, Y pedig azt, hogy X cáfolható; egyikük
ekkor (nem tudjuk, melyik) igaz, de nem bizonyítható, vagy hamis, de nem cáfolható (megint
nem tudjuk, hogy melyik).
O, még valami, mielőtt elfelejteném: mi a címe ennek a könyvnek? Nos, a könyv címe: „Mi a
címe ennek a könyvnek?"