Szilágyi Márton:

„Mi vagyok én?” Arany János költészete

A Toldi sikere és a trilógiává formálás mint életre szóló program
I.

 az értelmezéskor előjöhet, hogy egy emelkedés történetét ismerjük meg

 az, hogy Miklós közösségi képviseletet sűrítene magába, már jóval a marxista
értelmezések előtt megjelent a szakirodalomban
 létezik egy olyan olvasat, miszerint Miklós az elnyomott parasztságot és bátyja, György
pedig a nemességet képviseli → ideologikus színezetű
 a Toldiban van egyfajta képviseleti jelleg, de ez nemzeti karakterű
 az Iliász kezdetére visszautaló, lélektani előkészítő harag kiváltó oka, hogy Toldit
nyilvánosan parasztnak nevezik
 innen a mű a világrend helyreállításának metatörténeteként olvasható
 a mű végig elhárítja, hogy csak a főhős kivételes tulajdonságaival lehessen magyarázni a
karriert
 Pollák Miksa: Dávid sorsképét vélte fel a Toldiban
 Toldi a mű végén összefoglalja addigi sorsának tanulságait
 Toldi ereje: ellentét az Előhang és a mű egésze között. Az Előhang egy emberfölötti
nagyságról beszél, de ez nincs jelen a műben. Úgy értelmezhető, mint közösségi
emlékezetben meglévő ősi státusz
 A mű Toldi felnőtté folyamatával válásának a személyes Gondviselés működését írja le
 Az első énekben állóképszerű az indítás → még a férfikor előtti legény jelenik meg, de a
későbbiekben már a „szép öcsém” megnevezés is megjelenik
 Ezzel sajátos feszültségben van erejének indulatos reagálása
 Két poétikai megoldás, mely majd visszatérnek a mű hangsúlyos pontjain:
o Az indulat a vihar képével való metaforikus azonosítása
 Nem csupán elemi erejű, hiszen a vihar formájában megjelenő gondviselés (a 7-ik
énekben) át is minősíti az indulatot, Miklós megszentelődik a bűnös mozzanattal
 Toldi fölött egyedül a király ítélkezhet, mert ő az, aki a földi megbocsátás lehetőségével
rendelkezik. → Toldi a király előtt a Mindenhatóra hivatkozik, amikor a gyilkosságáról
beszél
 A király szavai kettős természetűek: az uralkodó tud a földön kegyelmet adni, de a
megtisztítás transzcendens távlatát az isteni kegyelemből lehet remélni (12. ének)
o Toldi hozzáköttetése az állati léthez (már az 1. énekben)
 Az állathasonlatokkal (bika, sértett vadkan) a magányos hím képét vázolja fel

1
 A továbbiakban végig kísérik az állati trópusok: Toldi György kétszer is kutyának nevezi,
majd marhának (ami közel áll az 1. ének narrátori hasonlatához)
 Toldi György egy állatmetaforával tüzeli fel vitézeit kivéve Toldit az emberek sorából:
„Hé, fiúk! Amott ül egy túzok magában!”
 A gyilkosság után újra előjön a vadkanhasonlat s ezzel egyértelművé válik Toldi
felelősége
 A bujdosás állapotát két állathasonlat jelzi:
o Szarvas (42. zsoltárból ismert)
o Farkas (Arany vezeti be) → a szóképből a cselekvény szintjén is megjelenő
poétikai alakzattá válik, onnan tér vissza a példázatos allegória státuszához
→ Toldi a farkasok világán keresztül juthat el a saját morális állapotára való
reflektáláshoz
 A farkasok megölésekor sorsallegória: Miklós ez esetben hasonlóvá válhat bátyjához (aki
„rókalelkű”), de ösztöni szférának a képviselőjévé vált
 Ismét felidézi az isteni irgalom karakterét → ezzel is rájátszva Ábel haragjának biblikus
frazeológiájára
 A farkasok újrametaforizálódnak: Toldi bátyja ágyára fekteti a tetemeket és a farkasok
testvérbátyjának nevezi. Ezzel gesztus-metaforát hoz létre: testvérére ruházza az állati
világ amorális jellemvonásait
 Komor bika:
o pontos terminus technicus, már Dugonics András proverbiumgyűjteményében is.
o Összhangban van Toldinak az egész műben megfigyelhető férfimagányával, tehát
a szerelemnek semmiféle szerep nem jut
o De érzékelteti a vágyakozó egyedüllét feszültségét is
 Toldi képes lesz uralni saját állati természetét, mások javára és megóvására fordítva
erejét
 Az özvegyasszony felbukkanása látomásos jellegű: a narrátor Toldi édesanyjával
azonosítja, majd Miklósnak nem sikerül rátalálnia
 Toldi fogadalma a temetőben → Isten említése
 Próbatételként a bűnbe vezető hibáját megfegyelmezi és erénnyé változtatja → itt válik
lehetővé a lovagi fegyverzet hiányára való rádöbbenés
 Bence csodaszerű érkezése (temetőbeli álom, jóslatnak felfogható isteni jel)
 A bika legyőzésének szimbolikus jelentősége: Toldi elrejtőzésének folyamata lezárul →
Bencével a legutóbbi beszélgetés során a saját eltemetkezéséről beszélt
 Lezárul a periódus Bence újabb érkezésével bekeretezve, Toldi régi énjének vége, Bence
kíséretnek véli Miklóst
 Az újjászületés ígérete, amit Toldi második álma előrevetít
 Első álom is a Nagyfalu határában található nádashoz köthető
 A cseh vitézzel folytatott párbaj: metafizikai alapozottságú morális értékek védelmében
csapnak össze

2
  A párviadalra való készülődés után Miklósra már nem alkalmaznak olyan állati
metaforákat, amelyek korábban jelen voltak
 Ez a küzdelem beleillik az önmagával folytatott harc fázisaiba, hiszen a cseh Miklós
nevét viseli: „cseh Mikola”
 Toldi vesztesként indul harcba: esélytelenné teszi magát az esti mulatozás miatt és
járatlan a lovagi harcban
 Nem szabályszerű a párbaj, így érvényesülhet Toldi ereje
 Lovagi küzdelem + nyers erő → már az előző énekben előbukkan előkészítve a csatát
 A cseh vitéz azzal, hogy hátulról támad, erkölcsi értelemben megszűnik lovagnak lenni
 Miklós igazságtevőként ölheti meg a csehet, ezzel fölülírva előző emberölését, s mindezt
Istennek szentelt vitézként teszi, csata előtt csak ő fohászkodik, s a cseh vagyonát a
temetőben látott özvegyasszonynak szánná
 A király megbocsátása már csak földi megerősítés. A király megjelentése fontos szerepet
tölt be itt, hiszen a Teremtés rendjének a földi hierarchiáját képezi, de ez nem igényeli a
személyiségnek a szövegbeli felépítését
 Toldi harmóniája és kerekdedsége: égi és földi megbocsátás szimmetriájából fakad
 A rend felbillenésének lehetősége viszont nincs kiiktatva: Toldi indulatának
uralhatatlansága, s az ösztöni világ fölülkerekedése → ebben az irányban tudta Arany
továbbépíteni a Toldi-témát
II.
 A Toldi-témáknak sajátos alakulástörténete van
 Kevés információ van a második rész születéséről, de első nyom Petőfihez szóló
levelében: Petőfinek akarta dedikálni, de Lisznyai Kálmán a Tavaszi dalokkal megelőzte
 Ugyanezen év augusztusa: még mindig csak részben elkészült műként beszél a szövegről
ismét Petőfinek
 Egy tervezett művét Kinizsi Pálról azért nem akarja befejezni, mert azzal a Toldit
ismételné meg
 Arany örömmel dolgozott a szövegen és publikált is részeket, de nem a Toldi poétikáját
akarta folytatni → ami mégis elkészült Toldi ellendarabjának tekinthető
 Arany itt is törekedett az eposzi hitelre és a történelmi pontosságra
 Arany arra törekedett, hogy művészileg és kompozicionális formába ültesse azt a művet,
ami már jelent volt → Toldi tragikus tetténél átvette Ilosvai szavait, erre fel is hívta a
figyelmet
 Itt is hasonló konfliktus köré épül a mű, s a főhős motiváltsága is hasonló
 Itt is egy közösségi cél érdekében vívódik a harc, s indulatának megfékezhetetlensége
teszi gyilkossá
 Nem lovagként kezdte életét, így nem is fejezheti be úgy → olyan hasonlattal jellemezik,
amely visszautal: „porkapáló fene bika”
 Átértelmeződik: a győzelem nem volt állandósítható: Toldi beleesik egykori hibájába, s
ez személyiségének szerves része

3
  A „fene” szó költői szövegben való alkalmazása elutasító reflexiókat váltott ki a 1840-es
években. Arany nyilván ennek tudatában volt és kifejezetten durva stiláris elemet épített
be Toldi jellemébe
 A halálra készülő öreg Toldi egy olasz vitézzel kell megküzdenie, akivel még senki sem
boldogult. A párbaj itt sem szabályszerű
 A dicső győzelem után Toldi ismét elkövet egy megmagyarázhatatlan gyilkosságot
 Újabb ismétlődő elem: ugyancsak van egy kísérő, Bence (az első Toldiban megjelent
Bence unokája)
 Toldi a mű elején a saját sírját ássa, és a halálra készül, s a sírból kiugrik a párviadal
lehetőségének a hírére.
 A temetői jelenet (ahogy már korábban is) a feltámadás és az újjászületést jellemezte, de
a Toldi estéjében inkább a búcsúzás vágya jelenik meg s kevésbé a ráébredés reménye
 A mű befejezése a sírásás jelenetét ismétli meg
 Toldiból a heroikus jellegű megőrződés helyett egy hétköznapi szintű jelenlét maradhatna
meg. Toldi reakciója ezért is lehet végletes s ezért is következik be az újabb gyilkosság
 Toldi nem tudja a párbaj megnyerésével helyreállítani a világot, melynek ő a centruma →
kétségbeesett gesztus, amelyből már nincs visszatérés a hősi státuszba
 Különbség a két mű között: a királynak az elsőben csak a funkciója fontos, míg a
másodikban már az uralkodó személyisége és érzelmi motiváltsága is lényeges →
beszélgetésük összegző jellegű, Toldi szavai egész korábbi életét jelenítik meg
 A nyers erő képében szemléli önmagát, de a király reakciója egy korszakváltás
tapasztalata
 A király szavai mindegy lezárják a vitát, de nem döntik el, mivel a haladás és a maradás
dilemmája végső soron eldönthetetlen
 A hőst a jeltelen sír és a feledés várja, a természet rendjébe belesimul
 Arany pontról pontra vonta vissza azokat az értékmozzanatokat, amelyek a Toldit
különlegessé tették → szatirikus, humoros mozzanatok (pl. Toldi barátcsuhában jelenik
meg a párbajon)
 Az irodalmi népiesség mintaműve a Toldi maradt, s a Toldi estéjét nem próbálták meg
felhasználni ebből a célpontból
III.
 Aranynak szembesülnie kellett az igénnyel → Petőfi: „ha már fejét és lábát megcsináltad,
kötelességed megcsinálni a derekát is”
 A Toldi szerelméhez írt utószóban idézi ezt az unszolást a fenti példával
 Petőfi a trilógiává bővítést szorgalmazta
 Arany úgy akarta ezt megoldani, hogy nem dolgozza át a megjelent két részt, hanem
közéjük illeszt egy harmadikat
 Arany úgy érzi, hogy a kezénél lévő mondai anyag nem elégséges ahhoz, hogy az eposz
kirajzolódhasson
 A műfaj kérdése egyik legfontosabb alakítója a mű poétikai karakterének: ez határozza
meg, hogy mi s mi nem kerülhet bele a történetbe

4
 Ilosvai magára hagyta, nehezen támaszkodik a fantáziájára
 Háromszor futott neki: két befejezetlen változat még a Daliás idők címet viselte
 A nehézséget a mű elkezdése és a cselekményt megalapozó lélektani motiváció
kialakítása jelentette
 A szerelem kiteljesedését nem az a pár sor akadályozta, amelyek Toldi magányára
utalnak (erre az előszóban is utal)
 Arany úgy oldotta meg a mű nyitójelenetét, hogy felidézte Vörösmarty Szép Ilonkájának
szerkezetét és világfelfogását
 Arany a fabula mesteri alakításával képes elérni Piroska fokozatosan erősödő
érdeklődését
 A Daliás időkben Piroskának nincs előzetes képe Toldiról, csak akkor lájtja meg amikor
legyőzi a cseh Holubárt, aki már Piroska kezét elnyerte
 Toldival való házasság. Itt Toldi nem követ el tragikus mulasztást Piroska ellen
 A második változatban vannak eltérések: tréfás gesztus: Toldi felajánlja Tar Lőrincnek,
hogy az ő páncéljában vívjon
 Toldi a küzdelemben, amikor meglátja Piroskát elfeledkezik magáról és leleplezi magát
 Itt sem áll semmi a boldogságuk útjában, de itt is Endre megölésének híre és a kezdődő
nápolyi hadjárat zavarja meg
 Tar Lőrinc megkapja Toldi unokahúgának a kezét
 A végső változatban az átöltözések és átöltözetek kulcsfontosságúak lesznek → az
identitás kérdése középpontban
 Toldi a bajvívás során Piroska szemében már lelepleződik: Toldi használja öntudatlanul a
jobb kezét, s ezt Piroska észreveszi
 Rejtve maradt az is, hogy nem rendelkezik felhatalmazással a küzdelemre
 Toldi vitézzé válásának parodizálása már a Toldiban
 Toldi a király inasának öltözik a prágai hadicsíny jelenetében
 Anikó (Toldi unokahúga) férfiruhába öltözik, s itt megismerkedik Kobzossal (aki Toldivá
válik), aki leszármazási mivoltát elrejti, hiszen egyszerű énekesnek mutatja magát
 Toldi álruhái: nem csak katona, hanem szerzetek is
 A bonyolult és állandó áttűnéseket tartalmazó cselekményhez nem volt alkalmas az eposz
műfaja → a kivezető utat a verses regény lehetőségei kínálták fel
 Megnövelte a narrátor szerepét, a történet megformálásának szubjektív részesévé tette →
ez jelentősen eltért a másik két mű narratológiai stratégiájától
 A Piroska név említéséhez Arany a lányának elvesztését, személyes fájdalmát kapcsolja
 Toldi élete és históriája nem csak múltidézés, hanem jelenbe érő relevanciája van
 A narrátor egybeolvassza a Toldik leszármazását és a saját eredettörténetét → a
koncepció szubjektív hitelű költeménnyé válik
 A mű végére szétválaszthatatlanul egybevegyül a mű tárgya és alanya → szubjektív
átértelmezés
 Utolsó strófa: a nagy tartozás lerovása. A narrátor búcsúzik mindentől, ami a költészethez
köti → visszatér a vergiliusi költőmodell

5
6