Austin: Tetten ért szavak

- hogyan válhatnak megnyilatkozásaink se nem igazzá, se nem hamissá (pl. nem létező
dolgok, vagy kell világába tartozó etikai kijelentések)
- Amikor azt mondom, hogy Ígérem vagy Gratulálok, nem egy tenyallast irok le, hanem
elvégzem az igével kijelölt interperszonális aktust: cselekszem
- performatív VS. konstatív  előbbiek nem lehetnek igazak, csak boldogulnak vagy nem
boldogulnak, sikerültek vagy sikerületlenek, addig az utóbbiakra érvényes kritérium az
igazság
- nem csak akkor cselekszünk a nyelvvel, amikor cselekedeteink nevét használjuk igeként
(ezek lennének a performatívumok), hanem ezekben a rejtett esetekben is
- a nyelv használata nem egyszerűen visszahatár a társas életre, hanem annak szerves része
- Paul Grice: közlés lényegét abban a mozzanatban látja, hogy a küldő biz. szándékkal küldi
üzeneteit, azt akarja, hogy a fogadó felismerje szándékait

- az állítások nem lehetnek igazak vagy hamisak, csak sikerületlenek vagy sikerültek
- a sikerületlenségnek is több fajtája van: amikor nem is megy végbe az állítás, akkor a
balfogást mellélövésnek fogjuk nevezni, ahol pedig az aktus végbemegy, azt visszaélésnek
nevezzük

- egy megnyilatkozás sajátos módon üres lesz, ha egy színész mondja a színpadon, ha versben
jelenik meg, vagy ha magunkban motyogjuk el
- Kölcsönösen kizárják-e egymást a balfogások? Nem.  egyszerre kétféleképpen is
hibázhatunk, meg a hibázások egymásra is épülnek, kölcsönösen lefedik egymást
- a performatív megnyilatkozások nem csak mondanak, hanem tesznek is valamit, s nem
feltétlenül valamiről szóló igaz vagy hamis beszámolók
- DE: miközben se nem igazak, se nem hamisak, mégis bírálhatók  négy esetben a
megnyilatkozás mellé lőtt, s a végrehajtani kívánt aktus semmissé vagy érvénytelenné vált –
azaz meghiúsult, ezzel szemben a másik kettőben az van, hogy a nevezett aktus visszaélés az
eljárással
- balfogás: (1) nemcsak verbális, hanem minden ceremoniális aktusra alkalmazzuk, s
gyakoribbak, mint gondolnánk
(2) Austin elismeri, hogy a lista nem teljes
(3) a különböző balfogások kombinálódhatnak vagy átfedhetik egymást
A1) Léteznie kell egy elfogadott – valamilyen konvencionális hatással bíró – konvencionális
eljárásnak, melynek során adott személyeknek meghatározott körülmények között bizonyos
szavakat kell kimondaniuk
- ahhoz, hogy egy eljárás elfogadott legyen, többre van szükség, mint arra, hogy valóban
széleskörűen használják, s hogy elvileg bárki elvethet bármilyen eljárást vagy eljárások
szabályait, még olyat is, amit eddig elfogadott
- vannak explicit és implicit performatívumok
A2) Az adott esetben érintett személyeknek és körülményeknek alkalmasnak kell lenniük az
előhívott konkrét eljárás felidézésére
B1) Az eljárást minden résztvevőnek helyesen kell végrehajtania
B2) Az eljárást minden résztvevőnek maradéktalanul végre kell hajtania
- a balfogások esetei (nem áll rendelkezésre eljárás, vagy nem volt elfogadott; ahol nem
megfelelő körülmények között vezették le azt, illetve ahol tévesen vagy hiányosan hajtották
végre)  a típusok átfedhetik egymást, és gyakran a félreértésekkel és hibákkal állnak
rokonságban
1. Érzések
- Gratulálok – pl. amikor egyáltalán nem örvendezem, sőt, bosszankodom
- Részvétem – pl. amikor nincs semmi részvét és együttérzés bennem
 ilyenkor a körülmények kifogástalanok, a cselekvést megcselekedtem, nem érvénytelen, de
a valóségban őszíntétlen
2. Gondolatok
- Azt tanácsolom neked – amikor egyáltalán nem tanácsolnám neked azt
- Nem találtam bűnösnek – ha olyankor mondom, ha megvagyok győződve, hogy bűnös
 Ezek az aktusok nem semmisek, végső soron adok tanácsot, csak őszíntétlenül
3. Szándékok
- Ígérem – ha olyankor mondom, ha nem is akarom megcsinálni azt, amit ígérek
- Fogadjunk – ha olyankor mondom, amikor nincs szándékomban fizetni
- Hadat üzenek – ha olyankor mondom, amikor nincs szándékomban harcolni

- ezek összekeveredhetnek, nehéz szétválasztani őket

- a gondolatokban rejlik a hazugság alapvető összetevője, az őszintétlenség, ami
megkülönböztetendő attól, amikor egyszerű valótlanságokat mondunk
- a hiba nem tesz érvénytelenné egy tettet, legfeljebb megbocsáthatóvá
- „Azt tanácsolom, hogy tedd x-et” – egyértelműen performatív megnyilatkozás

- ítélkező performatívumok: „A vádlottat bűnösnek találom!”

- bizonyos performatív megnyilatkozások sikerültségéhez bizonyos kijelentéseknek igaznak
kell lenniük
DE: tisztában kell lennünk azzal, hogy melyek azok a kijelentések, amelyeknek feltétlenül
igaznak kell lenniük. És: tudunk-e valami izgalmasat mondani a performatív
megnyilatkozásokkal való kapcsolatukról?
- az állítások vagy konstatív megnyilatkozások önmagukban is lehetnek igazak vagy hamisak
(a performatívumokhoz szükségesek a feltételek)
- Különbségtétel: amikor azt mondom, hogy „Ő fut”, az igazzá teszi az állítást, ha az illető
tényleg fut, de ha azt mondom, hogy „Bocsánatot kérek”, akkor attól lesz igaz az állítás, ha
valóban bocsánatot kérek.
Tartalmazza: „Minden ember elpirul” tartalmazza azt, hogy „Némely ember elpirul”, de nem
mondhatjuk azt, hogy „Minden ember elpirul, de egy sem pirul el”
Implikálja: „A macska az ágyon van” implikálja, hogy hiszek abban, hogy a macska az ágyon
van. De: nem mondhatjuk, hogy „A macska az ágyon van, de nem hiszem, hogy ott van”
Előfeltételezi: „Jancsi minden gyermeke kopasz” előfeltételezi, hogy Jancsinak van gyereke,
De: nem mondhatjuk azt, hogy „Jancsi minden gyermeke kopasz, de Jancsinak nincsenek
gyermekei”
Tartalmazza: Ilyenkor a kijelentés igazsága tartalmazza egy további kijelentés igazságát,
avagy a kijelentés igazsága nem egyeztethető össze egy másik kijelentés igazságával”
Implikálja: eltér a tartalmazástól  egy kijelentés őszintetlensége ugyanolyan, mint egy ígéret
őszintetlensége.
Összefoglalva: az állítások félresiklásának magyarázatakor nem ragadhatunk meg a bennük
foglalt kijelentésnél (bármi legyen is az), ahogyan az hagyományosan történt. A
megnyilatkozások keretéül szolgáló helyzet egészét kell tekintenünk – a teljes beszédaktust -,
ha látni akarjuk a kijelentések és a performatív megnyilatkozások közötti párhuzamot.
- a boldogul (sikerül) – nem boldogul (sikerületlen) típusú megfontolások az állításokat (vagy
azok egy részét) is megfertőzhetik; az igazság – hamisság típusú megfontolások pedig a
performatívumokat (vagy azok egy részét) mételyezhetik meg