T.

Szabó Levente: Mikszáth, a kételkedő modern

2. fejezet: A múlt kételyteli prózapoetikája a kétely társadalmi horizontjai az Új
Zrínyiászban

- Mikszáth Új Zrínyiászának hősei Zrínyi Miklós és társai,akiket az Úr visszaküldött az

éltebe, mert elszámolta az apokalipszis idejét

- bele kell helyezkedniük az akkori magyar társadalomba

- jelen és múlt természetéről zavarba ejtően beszél

- metafikciós alkotás

- érdemes megvizsgálni, hogy miért Mikszáthnál jöttek létre ilyen alkotások

- a felvezető kanonikus architextushoz kapcsolja Zrínyiék feltámadását

- Mikszáth hibákat láttat a feltámadásban: a hősök azért támadnak fel, mert a mindentudó
Isten téved súlyosan

- azért apokrif a regény megalapozása, mert az Isten ruházza fel emberi tulajdonságokkal

- az elbeszélő játszi könnyedségűnek mutatja a világ teremtését

- az elbeszélő az isteni mindentudás modelljére mintázott mindentudó elbeszélő

- újdonságnak számított, hogy fel is vállalja mindentudását

- az hogy hányszor és hányféleképpen szól a létrehozottság tapasztalatáról nagyon tág skálán

mozog( kényszertől a játékosságig) ezek fontos szerepet játszanak a regény metafikciós
természetének és jelentésének megértésében

- az eszaktológiai történetnek a hiánya egyben kényszer is, hogy a történetben

kimunkálódjanak a reprezentáció sajátságos,a történetre jellemző elvei és megteremtődjék a
regény világszerűsége

- Zrínyiéknek meg kell teremteniük önmagukat az új korban

- mindenekelőtt a nyelvi érvekben, történetekben tudják megtalálni önazonosságuk

megerősítését, de ez már a félreérthető emberi nyelv

- nem biztos támpont már a múlt a feltámadt hősök számára sem

az első fejezet azt viszi színre, hogy egymásnak ellentmondó történetekből, nyelvi érvekből,
hogyan épül fel a valóságuk és önazonosságuk

a regény nem gondolja magának értetődőnek szereplői létét és miben létét

a hősök első magyarázó elve az álomé

Zrínyi nem képes folytonosságot teremteni múltja és jelene között, ebből fakad radikalizálódó
kételye

mivel az élet és halál bevett rendje oldódik fel, a feltámadt hősök között nyugtalanságot szül,
hogy egykor látták egymást meghalni

az időbeliség bevett tapasztalatának felborulása ahhoz az érvhez vezeti őket, hogy babona
történt velük

Zrínyi kénytelen elfogadni, hogy nem lehet rákérdezni a végső dolgokra

szembesülnek a róluk kialakult reprezentációkkal, amelyek újra kételytelivé teszik

identitásukat

attól élnek és valóságosak a 19. sz. számára, hogy érdekek mentén eltérő személyek és
közösségek valószínűsítik őket

az elbeszélő többet tud a feltámadásról, mint a szereplők, de a történet folyásán néha

kevesebbet tud, mint egyes szereplők

felülírja a magyar elbeszélői hagyományban akkortájt kánoninak számító mindentudó

elbeszélő pozíciót

az elbeszélő átírja saját korának megfelelően Zrínyiék nyelvét, egyben ítéletet is mond felette

Zrínyiék személye szétszóródik a reprezentációkban-) az állam értékvilágában úgy jelennek

meg, mint alantas rablók

a jelen és a múlt nézőpontfüggő létmódjának a tapasztalata, amelyet a regény visszatérően

felvett

a feltámadt vitézek ütköztetik érveiket, perspektiváikat a valóság természetéről, egymás

mellett elbeszélő perspektívák játszmája, a hősök a 19. sz. eltérő világképe mentén próbálják
megérteni egymás értékvilágát-) ezek a helyzetek egy oly metafikciós természetű, reflexiv
közeget hozz létre, amely az Új Zrínyiászt olyan regényé teszi, amely arról is beszél, hogy
milyen természetű jelen és múlt

a regényben a jelen és a múlt dichtomikus szétválasztásának kudarca, a jelenné való múlt és a

reprezentációk révén a múltba beékelődő jelen feloldja, illúzióvá teszi a múlt és a jelen merev
és határozott szétválaszthatóságát

a múlt a jelen által közvetített, annak reprezentációs eljárásain, médiumain keresztül

jelenítődik meg, pl.: Jókai színdarabja

a reprezentáció olyannyira a jelen érdekeitől és képzeteitől terhes, oly módon teremti újra a
múltat, hogy az már nem tud magára ismerni benne

a dolgok felelevenítése egyben azok újraértését is jelenti

a regény részben az eposz törmelékeiből építkezik

a regénybe beépülő újságírói műfajok, amelyekből a regény elbeszélője bevallottan
barkácsolja a regényt szétírja az eposz szerkezetét

az Új Zrínyiász úgy vállalja föl a Szigeti veszedelem által képviselt reprezentációs és műfaji
hagyományt, hogyan átírja, magáévá, újjá alkotja, méghozzá az eposzi egységes közösság,
egységes tapasztalat és homogén hagyomány elvét mutatva ellehetetlenültnek

a szöveg az isteni beavatkozás eposzi gesztusát minősíti álomnak

a múlt már nem állítható helyére, újjá vált a szóbahozásban, az ismétlésben és az új

környezetben

poétikai elvvé és játszmává teszi azt, hogy a dolgok újraképzése szükségszerűen új

a regény kezdete óta nyugtalanítóan többértelmű, hogy mit is jelent igazából feltámadni

ez a folyamatos, rendszerszerű, kételyteli metafikciós rétege olyan szöveggé teszi az Új

Zrínyiászt, amely egyszerre beszél el egy történetet a múltról és ugyanakkor egy másikat a
múlt elbeszélhetőségéről

historiogréfiai metafikció- áltörténelmi regény

a történelem fikcionálása, a metafikcios eljárások, az események hitelességét relativizáló

elbeszélői technika, a történetek elbeszélt történetként való megmutatása,a mimetikus minták
elbizonytalanítása, a valóségreferencia és önreferencia összekeveredése jellemzi a műfajt

a kortárs prózai teljesítmények felől olvasva Mikszáth regénye meghökkentőn radikális

metafikciós szövegként mutatkozik meg

1890 után néztek szembe a történelem hamísítással

a hamisítás e századvégi felerősödött recepciója az egész történettudomány vonatkozásában

érzékelte és fogta fel a kérdést

lévén, hogy a történelemhamisítás egyes eseteit a teljes rendszerre vonatkoztatták, a jelenség

a kánoni nemzeti múlt rendszerjellegének kikezdéseként is működött, a olyan a nemzeti múlt
kánoni reprezentációjához kapcsolódó fogalmakat fenyegetve, mint az eredetiség,
individualitás és a hitelesség

több olyan Mikszáth regény, amely nemcsak a múltat beszéli el, hanem az elbeszélt múlt
természetét is megjeleníti,az utóbbi ún, metafikciós eljáráshoz hírhedt vagy épp kitalált
történelemhamisítókat hoz helyzetbe, pl. : Beszélő köntös

az Új Zrínyiász a kánoni történelem felől apokrifnak tűnő képzetei és metafikciós eljárásai a

történelem megjelenítésében nem választhatók el attól a traumatikusnak bizonyult élménytől,
ahogyan szakmává vált történettudomány szembenézett önön múltjával

a történelemtudomány néha annyira fikcióvá válhat, mint a szépirodalom

A Hét 1898-ban lehoz egy olyan cikket, hogy mi lenne, ha Petőfi élne?

Mikszáth a valószínűsítésnek olyan mértékével dolgozott, hogy Petőfi vérségi kapcsolatainak

felemlegetése révén reális indoklást teremtett egy groteszk, többszörösen tovább gondolt
ötlethez

lehetséges képzetek elfogadása

a Hét ünnepi összeállítása és Mikszáth vitája azért is rendkívül fontosak, mert láthatóvá
teszik, hogy az Új Zrínyiász látszólag szokatlannak tűnő megoldása igazából egy olyan
szövegkorpuszra támaszkodik, amely a múlthoz való viszony alternatíváit rétegezte és
finomította a nyilvános térben

feltárnak és fókuszba állítanak egy sajátságos, elfeledett történeti logikát, amely az 1890-es
években többszörözte meg a múltról való beszédmódokat

az Új Zrínyiász egy olya kontextusa, amely domesztikálta, lehetővé tette a rendhagyó

történelemképzeteket a ponyvai kultúrához kötődik

a ponyvai kultúra számos esetben apokrif történelmi képzetek garmadájának megjelenítéséhez

járultak hozzá

Tatér Péter: Patkó Bándi híres rablóvezér élete és halála a János vitéz történetét gondolja
tovább

az Új Zrínyiász analógiát mutat vele, a ponyvában honos feltámadt hős képzetét bevezette és
reflexív helyzetbe hozta

az anyagilag sikeres hősök feltámasztása

5. fejezet, Mikszáth Kálmán prózapoétikája és az őrület mint irodalmivá tett társadalmi

kérdés

Mauqassant két érdekes és nagy hatású elbeszélést írt Őrült? és Egy őrült levele címmel, nem
lehet tudni, hogy Mikszáth ismerte-e ezeket, de megmutatják, hogy milyen irányba mozdult
el a modernség betegségábrázolása a korabeli irodalomban

az Őrült? az őrültség mint a normalitást epizodikusan megszakító, s emiatt még jobban

meghökkentő jelenséget beszéli el

a kor az dolgok érzékelésének nyugtalanító összetettsége

a novella leghansúlyozotabb mozzanata az, hogy az őrültséget a normalitásban

nyugtalanítóan beleékelődő jelenségként mutatja be

az egészségesség és betegség nem válik el elhatárolódhatóan egymástól

Egy őrült levele-) az őrült beszél sajt őrültségéről

a hallucinatórikus látás és az én önazonosságának elvesztése

a betegségtörténetek itt az érzékelés, a megismerés és az önazonosság nyugtalanító

narratívumaivá válnak

Poe Dr. Kátrány és Toll professzor módszere-) miről ismerhető fel egy őrült, s hogyan
határolható el attól, aki nem az

az őrültek bezárták az orvosokat és magukat adták ki épelméjűnek-) ez nem derül ki az

elbeszélő számára

az őrültég perspektíva és környezetfüggő ebben a novellában

azzal szembesítenek, hogy az őrült és az épelméjű kategória mondvacsinált

ez a két elbeszélés segít, hogy azt a Mikszáth- munkát olvassa újra, amely a recepcióban oly
gyakran mutatkozott meg az őrültség paródiájaként a Beszterce ostromát

nem olyan könnyű az őrültség megítélése

Thury Zoltán Bolondok című novellája diszkrét kételyt illeszt az őrültség elbeszélt
történetéhez, nem engedi megvonni a biztos határvonalat az őrültség és a normalitás között, s
ebben az értelemben méltó környezetet nyújt a Beszterce ostroma hasonló eljárásainak
olvasásához

a korabeli méltatások tekintélyes része naiv történetet lát a Beszterce ostromában míg távolról
sem feltételezi létrehozottságnak, a megalkotottságnak és a tudatosságnak azt a fokát, amely
nemcsak elragadó bájos történetként, hanem reflexív alkotásként olvastathatja a regényt

az őrültnek a fogalmát értelmezi át, amikor az őrület és történelmi nagyság kölcsönös

egymásba játszására mutat rá

az őrület és normalitás egymás mellett létezik

a bevezetés arra késztet, hogy olvasóként arra figyeljünk, hogy hogyan lesz valaki őrülté

a bolondság magyarázatai: más normalitás, geneológia stb.

arról a bolondról, akit csupán mások tartank bolondnak, teljességgel más történet mondható
el,mint arról, aki magáról és tetteiről bolondként és bolondságként kezd el beszélni

a bolondság megítélésébe belevezeti az életmódot, a viselkedést és a körülményeket

van-e a bolondságnak fokozata?

a bolondság szocializációs kérdés is lehet

akár öntudatlanul is elsajátítható a bolondság

az elbeszélő a bolondságnak egyszerre több, egymással nem feltétlenül kompatibilis, de

egyformán valószínűsíthető elvét és magyarázatát kénytelen elbeszélni
úgy magyarázza a normativitást mint egy egészséges gépezet

az érvek felgyülemlése

állatmetaforák, vadember

az őrültség természetét játékba hozó, nyugtalanító ismeretkritikai szöveggé válik

ki, mi és hogyan tesz valakit vagy valamilyen helyzetet bolonddá

a regény szerint a bolondág egy külső perspektíva felől konstitulálódik

a Beszterce ostroma egy különlegesen érzékeny és lenyűgöző identitástörténet a bolondság és

normalitás közti érzékeny határról