Bényei Péter

SORSKÖNYV – NOVELLAFORMÁBAN

– Petelei István: Árva Lotti –

Petelei István többkötetnyi novellisztikájának esztétikai teljesítménye egyenletes-

nek mondható. Az erdélyi novellista nem írt kiemelkedõen jó vagy kirívón rossz
novellát, s a szövegeiben lepergõ életsorsok meglehetõs pontossággal rajzolják fel
a 19. és a 20. század fordulóján lezajló társadalmi változások hatását a közösségi
viszonyokra, társas kapcsolatrendszerekre és az emberi pszichére. A mai olvasó
elemi tapasztalatában azonban nem ezek a benyomások a meghatározók. Sokkal
inkább a teremtett világok történeti idegenségével, provincialitásával, az élethely-
zetek érdektelenségével, a nyelvi megalkotottság avíttságával szembesítik a mai
befogadót Petelei novellái, s az élvezõ megértés regiszterén nehéz áttörni ezt a tá-
volságot. Elsõ megközelítésre az Árva Lotti tíz oldalban elmesélt vénlánytörténete
sem ígér különösebb szellemi izgalmakat.
Interpretációmban a maga módján mégiscsak szuggesztív szöveggel kezdemé-
nyezhetõ párbeszéd egy lehetõségére irányítom a figyelmet, a novellában repre-
zentált lélektani folyamatokra fókuszálva. Kísérletem közel sem új keletû a Petelei-
recepcióban.1 A korabeli novellisztika poétikai tipologizációját felvázoló Dobos
István a belsõ ember felé fordulást tartja a századvégi novella legfontosabb temati-
kai-poétikai újításának;2 Németh G. Béla szerint Petelei volt az, „aki a társadalom,
az értékrend, a világkép szerkezetében végbemenõ változásokat a lélek szerkezeti
változásaiban erõsen érzékelte és következetesen ábrázolta”,3 az Árva Lottiról
grandiózus elemzést író Pozsvai Györgyi pedig úgy véli, hogy „Petelei e kisepikai
mûvében az anekdotikus elbeszélés- és szerkesztésmódot a lélektani elemzés és
megjelenítés ellensúlyozza”.4

1 A Petelei-recepció lélektani érdekeltségû értelmezõi törekvéseirõl részletesen lásd POZSVAI Györgyi:

Az újra meg újra felfedezett Petelei. Tiszatáj 2002/8. 106–111.
2 DOBOS István: Alaktan és értelmezéstörténet: Novellatípusok a századforduló magyar irodalmában. Kossuth
Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1995. 167–171.
3 NÉMETH G. Béla: A válságba jutott kisember írója. Petelei István. In NÉMETH G. Béla: Századutóról – század-
elõrõl. Irodalmi és mûvelõdéstörténeti tanulmányok. Magvetõ, Budapest, 1985. 138.
4 POZSVAI Györgyi: Az anekdotikus hagyományok önironikus felülírása. Petelei István Árva Lotti címû novellá-
járól. Forrás 2003/2. 76.
36 Bényei Péter

Nem teszek mást, mint némileg radikalizálom az Árva Lotti vonatkozásában

a lélektani reprezentációra irányuló kérdésfelvetéseket. Az olvasási modellt a ma-
gyar novellaértelmezés viszonylagos régmúltjából hívom elõ. Az 1970-es novella-
konferencia egyik – ma is inspiratív5 – Krúdy-elemzése a pszichológus Mérei
Ferenc tollából született. Írásában Mérei módszertani javaslatot tesz az irodalmi
szövegek lélektani érdekeltségû olvasására is. Úgy véli, hogy a fikciós írások szö-
vetében úgynevezett implikált pszichológiai mechanizmusok húzódnak, s egy jól
körülhatárolható szövegcsoport esetében ezek különös jelentõséggel bírnak:
„A lélektan mai nyelvén megfogalmazva az implikált mechanizmusok elemzése
azt vizsgálja, hogy milyen fogalomrendszerben olvashatók le az elemzett mûben
a hõsök motivációi, viselkedésük meghatározói.”6 Mérei szerint a „pszichológiai
elemzés nem meghatározott kategória-rendszer mércéjén próbálja megmérni a
mûvet, hanem arra törekszik, hogy nagyjából ellentmondásmentes pszichológiai törté-
nés rendszerébe foglalja a mû életterében lejátszódó eseményeket. A cél: kifejteni azt az
emberismereti tájékozódási rendszert, amelyben az író meghatározza az alakjait;
felvázolni azt a lélektani hálózatot, amelyben a hõsök döntései, tettei érthetõvé
válnak.”7 Mérei egy másik írásában azt is kijelöli, hol húzódnak a lélektani érde-
keltségû interpretáció tudatosan vállalt határai. „Az, hogy az irodalompszichológia
anyaga az irodalom, azt is jelenti, hogy igazodnia kell az anyag természetéhez”,8
tehát a szövegek poétikai megalkotottságának a gondos feltérképezésére támasz-
kodik ez az olvasásmód is.
Az Árva Lotti jellegadó poétikai eljárásainak rövid leírásából indulok ki én is.
A novella implikált lélektani mechanizmusai ugyanis elsõsorban a történetmesélés
kompozíciós megoldásaiba, a narrátori szólam szélsõséges megnyilatkozás- és ma-
gatartásformáiba, valamint a szereplõi viszonyrendszerek kódoltságába oldódnak
bele. Az Árva Lotti – lélektani folyamatrajz tekintetében is – tudatosan megkompo-
nált szöveg, amely az idõszerkezet és az elbeszéltség szempontjából három markáns
részre különül. A kompozíciós egységek közötti váltások dinamikája elsõsorban a
szereplõi várakozás feszültségterében tartja az olvasót. Egyetértek Bodnár György
véleményével, aki szerint „ennek az elbeszélésnek az éltetõje nem az illúzióélet
kinevettetése vagy megsajnáltatása, hanem a várakozás lélektanának ábrázolása”.9

5 Így látja ezt az 1998-as debreceni novellakonferencia egyik elõadója, Angyalosi Gergely is, aki hosz-
szasan ismerteti és méltatja Mérei pszichológiai érdekeltségû értelmezõi modelljét. ANGYALOSI Ger-
gely: A sólyom szövegszerûsége. Egy klasszikus mûfaji elnevezés hányattatásai a századvégen. Alföld 1998/2.
56–59.
6 MÉREI Ferenc: Azonosítás és szerepcsere az Arabs Szürkében. Implikált pszichológiai mechanizmusok az iro-
dalmi mûben. In MÉREI Ferenc: „…vett a füvektõl édes illatot”. Mûvészetpszichológia. Múzsák, Budapest,
1986. 83.
7 I. m. 82. (kiemelés tõlem) Mérei mûvészetpszichológiai elképzeléseirõl, novellaértelmezési koncep-
ciójáról átfogó áttekintés nyújt VERES András: Mérei Ferenc mûvészetlélektani munkássága. In Mérei élet-
mû. Szerkesztette BORGOS Anna, ERÕS Ferenc, LITVÁN György, Új Mandátum, Budapest, 2006.
211–241.
8 MÉREI Ferenc: Bevezetés az irodalompszichológiába. In MÉREI: Mûvészetpszichológia. 67. Vö. VERES: Mérei
Ferenc. 217.
9 BODNÁR György: A mese lélekvándorlása. Szépirodalmi, Budapest, 1988. 38.
Petelei István: Árva Lotti 37

Az elsõ egység – egy hangulatszimbolikus narrátori leírás kivételével – kizáró-

lag két szereplõ párbeszédét rögzíti. A történet jelen ideje itt egybeesik az elbe-
szélés idejével: lassítja az olvasást, hogy nem mindig követhetõ a beszélõk válta-
kozása, s csak az egyik szereplõ (Sári, a szolgáló) figurája rajzolódik elénk. Az
olvasási tempó tudatos visszafogása belevonzza a befogadót a megidézett drama-
tikus élethelyzet terébe, valamiféle várva várt jó bekövetkezésének érzelmi han-
goltságába, amely a vén Sári, s a fiatalnak tûnõ Lotti dialógusából áll elõ. A máso-
dik egység radikálisan új irányba tereli a történetmondást: a narrátor mintegy
becsatlakozva a párbeszédbe, megtöri azt („– Rég volt, kicsike! … Milyen rég volt
Teremtõm!”10), és ezt a sóhajszerû ráhangolódást egy kijózanító-tényközlõ formu-
la követi: „Te Véghetetlenség, ki számon tartod a lepergõ órák millióit, nem fárad-
tál-e el az ügyelésbe azóta, hogy az a füstös cigányasszony jövendõt mondott az
Árva Miska sápadt leánykájának?” (10.) A tárgyilagos megszólalást egy szubjektív,
harsány narrátori hang és egy elõtérbe tolakodó elbeszélõi magatartás váltja fel,
melynek retrospektív, a szereplõi élettörténet régmúltját felgöngyölõ történet-
mondása leleplezi a várakozás hiábavalóságát, és egy megvénült, vágyálmainak
valóságában élõ nõalakot tár elénk. A harmadik elbeszélésegységben a történet je-
lenébe helyezi vissza a narráció az olvasót,11 aki már egészen más nézõpontból
szemléli az élethelyzetet. A szereplõi és olvasói távlat radikálisan különválik:
Dezsõ Balázs érkezésének tragikomikusságából szemléli a befogadó Lotti egy éle-
ten át tartó várakozásának állhatatos állandóságát. S érzékeli azt is, hogy ez a vá-
rakozás örök jelen idõ Lotti számára.
Kitüntetett szerephez jut a narrátori stratégia a novellában: az elbeszélõi hang
eltérõ nyelvi regisztereken szólal meg, s pozíciója is állandóan módosul a történet-
ben. Még csak véletlenül sem pszichologizál, nem értelmez, inkább tárgyilagosan
leír és/vagy gúnyosan megítél.12 A szélsõséges magatartás úgy engedi intim közel-
ségbe a novella olvasóját Lotti lelki beállítódásához, hogy közben meggátol min-
den azonosulást a fõhõsnõvel, vagy más szereplõvel: egy lefokozott élethelyzet
távolába helyezi a figurákat, így látszólag kizárja az olvasói önsorsra ébredés reve-
lációját. Ezt az eltávolító gesztust demonstrálják az olvasót saját fensõségességé-
ben megerõsítõ, fraternizáló formulák Ötvös Miska és Dezsõ Balázs leírásában.
„Sõt, hiszen kegyed is – olvasóm? ha látja vala ezt a kopasz, kis alázatos másolót,
kinek a szemébõl folytonos engedelemkérés néz ki azon vakmerõségért, hogy õ
élni merészkedik: kegyed is képtelenségnek tartja, hogy másképp nevezzék, mint:

10 PETELEI István: Árva Lotti (1882). In Petelei István Összes Novellái. I. kötet. Sajtó alá rendezte TÖRÖK
Zsuzsa, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2007. 10.
11 „…Lotti mondta: Soha meg nem virrad. Emlékszel-e jól a czigányné szavára Sári?” PETELEI: Árva
Lotti. 15.
12 Z. Kovács Zoltán a Petelei-novellisztika meghatározó jegyének tartja ezt a narrátori stratégiát.
A Petelei-novellában „csak olyan események kerülnek elbeszélésre, amelyek közvetlenül részesei a
»mindennapi« karakterek élettörténetének, s nem kap helyet a »tágabb« hatóokok bemutatása és
fõként nem azok elemzése.” Z. KOVÁCS Zoltán: Mindennapiság, narráció, irodalomtörténeti olvasat.
Petelei István novellisztikájának olvashatósága. Irodalomtörténeti Közlemények 2007/1–3. 56.
38 Bényei Péter

»Domine Árva«.” (11.) „Balázst mindenki ismerte, […]. Vidám borozó, pénzszóró
czimbora; lármás, asszonyok után futó gavallér, verekedõ (néha garázda), port
csapó legény volt, a milyennel ha találkozunk, úgy tetszik, mintha már sokszor lát-
tuk volna, de a kit el is felejtünk nyomban.” (12.)
A hol gúnyolódó, hol melodramatikus, hol ironikus, hol empatikus narrátori vi-
szonyulás világirodalmi mintázatai közismertek, a 19. századi orosz realista próza
hagyományában, kisember reprezentációjában találjuk az Árva Lotti elbeszélõi
hangjának az elõzményeit, illetve a jellemek mintázatait.13 A világban tájékozód-
ni képtelen, de önmaga középpontját sem találó figura a novellában az apa, Öt-
vös Miska, de ugyanide sorolódik „a törpe, mihaszna feleség”, a harsányságában
is láthatatlan Dezsõ Balázs vagy az önsorsára reflektálni képtelen Lotti. Olyan sze-
mélyiségek, melyekkel senki nem vállal azonosságot, és látszólag semmi nem
kényszeríti az olvasót komolyabb önszemléletre.
Ugyanakkor az implikált lélektani mechanizmus novellába kódoltsága éppen
ezt a radikális eltávolítottságot számolja fel: olyan ideális távolságba helyezi a be-
fogadót, ahonnan nem csak a stilizált élettörténetek banalitását vagy az emberlé-
tük lehetõségeinek a minimumán tengõdõ figurákat szemlélheti, hanem azt is,
hogy mennyire egyszerû, hétköznapi módon jönnek létre ezek a – csak látszólag
deviáns – élethelyzetek. A figurák elrajzolása, a nagyfokú stilizáltság, a groteszk
megoldások valójában éppen erre a természetes lélektani összefüggésrendszerre
fókuszálják az olvasói figyelmet, melynek köszönhetõen az eltávolítás kényelmes
pozíciója mégis egy mélyebb érintettséghez vezethet el.
Meglepõen „ellentmondásmentes pszichológiai történés rendszerébe” illeszt-
hetõ ugyanis a valóságot a saját kényszerképzetei alapján átrajzoló nõalak, Árva
Lotti sorsalakulása. A pszichológiai folyamat kibontásához Eric Berne 1972-ben,
posztumusz megjelent Sorskönyv címû mûvét, s az abba foglalt sorskönyv-analízis
módszerét hívom segítségül. A két – 90 év távolságban született, eltérõ humán tu-
dásformához tartozó – írás párbeszédbe léptetése megmutatja azt is, hogy egy
markáns pszichológiai fogalomrendszer hogyan tesz elbeszélhetõvé irodalmi szö-
vegekben reprezentált lélektani mechanizmusokat, valamint ennek a fordítottját:
hogyan támasztja alá visszamenõlegesen egy metapszichológiai teória érvényessé-
gét egy teremtett világ életszerû közegében kibomló sorstörténet.

13 Az Árva Lotti elbeszélõszerkezete több vonásában is hasonlóságot mutat Gogol A köpönyegének nar-
ratív mintázatával. Borisz Eichenbaum kiváló elemzésében az anekdotikus, a melodramatikus, a ko-
mikus, a komolykodó és a groteszk elbeszélés elemeinek a keveredéséként írja le a Gogol-kisregény
narratív hálóját, melyet „hol csináltan tárgyilagos, hol játékos és hanyagul fecsegõ” elbeszélõi han-
gok uralnak. Borisz EICHENBAUM: Hogyan készült Gogol Köpönyege. Fordította GELLÉRT György. In
A modern irodalomtudomány kialakulása. Szerkesztette BÓKAY Antal, VILCSEK Béla. Osiris, Budapest,
1998. 297. Az Árva Lotti és A köpönyeg további kapcsolódási pontjairól részletesen értekezik POZSVAI:
Az anekdotikus hagyományok. 79., 87–92.
Petelei István: Árva Lotti 39

Berne sorskönyv-teóriája elgondolkodtató, s meglehetõsen provokatív antro-

pológiai képletet dolgoz ki:14 kiindulópontja az az egyszerû tézis, mely szerint az
emberi élet sorsalakulásának minden lényegi mozzanata a gyermekkorban, 1 és
6–7 éves kor között dõl el: milyen életminõségben-hangoltságban éli felnõttlétét
az ember; milyen lesz a párkapcsolati alapbeállítódása; hogyan és mikor hal meg
– mindez túlnyomórészt a gyermekkorban ért hatások, s leginkább az úgynevezett
szülõi programozás következménye.15 Berne szerint az ismétlõdõ szülõi intelmek,
útmutatások, életviteli mintázatok, vagy a ki nem mondott gondolatok alapján
programozza be életét a gyermek: „A folyamatot azért nevezzük programozásnak,
mert az utasítások hatása általában hosszan tartó, sõt esetenként végleges.”16 Min-
den ember életének kezdeti szakaszában íródik tehát egy rejtélyes sorkönyv, mely
az esetek döntõ többségében egy gondosan megírt forgatókönyv megvalósulása-
ként realizálódik az egyén életében. „A sorskönyv tehát »a kora gyermekkorban,
szülõi hatások révén kialakított, elõrehaladó program, amely az élet legfontosabb
vonatkozásaiban irányítja a személy viselkedését.«”17 Ha a berne-i elõfeltevés-
rendszerbõl fordulunk vissza a novellához, akkor láthatjuk, hogy az elbeszélt sors-
történet vázát adó cselekményegységekben, narrátori, szereplõi megnyilatkozá-
sokban lényegében Lotti sorskönyve íródik, illetve pereg le a szemünk elõtt.
A „vastag könyv”, a „sors könyve” központi metaforája lesz a szereplõi megszóla-
lásoknak és az azokat ironizáló narrátori szólamnak. „A te leányod is, bárha nem
üt rád. Látod, milyennek teremtette az isten? Tudod, mit írtak be róla a sors köny-
vébe? Hallottad tõlem is, mástól is. El ne felejtsd…” (11.) – figyelmezteti férjét a
haldokló anya, mintegy örökül hagyva rá a megszentelt életterv felügyeletét.

14 Az elképzelés azonban – minden provokatív jellege dacára – koránt sem új keletû, s a felfogás gyö-
kerét még csak nem is a pszichológiai antropológia területén kell keresnünk. Eötvös József A kar-
thauzijának egyik narrátori eszmefuttatása például a gyermekkor eldöntõ szerepérõl az ember éle-
tében már pontos elõképét adja Berne sorskönyv-teóriájának is: „S ha néha férfiakat látsz – […] –,
kik körülfogva örömöktõl, miután majdnem valósulva látják azt, mit boldogabb idõkben csak re-
ménylettek, mindemellett örülni nem tudnak, légy bizonyos, hogy e bánat, mely lelküket fátyolként
elborítja, még gyermek napjaikban szövõdött, s habár az ok rég megszûnt, vagy most gyermekségnek lát-
szanék, olyanná nõtt, mit ez élet minden örömeivel szétszakítni nem képes. Az éppen legszerencsét-
lenebb s legbúsítóbb része létünknek, hogy éltünk azon szakaszában, mely egész jövendõnkre kihat,
közönségesen majdnem a véletlennek, vagy, mi még rosszabb, érzéketlen béhatásoknak engedte-
tünk által, s hogy, még mielõtt csak egyszer határozhattuk el magunkat, már jövendõnk nevelésünk által elha-
tároztatott.” EÖTVÖS József: A karthauzi. Unikornis, Budapest, 1996. 27. (kiemelés tõlem)
15 „Mindannyian rendelkezünk egy félig-meddig tudattalan élettervvel vagy sorskönyvvel, […]. Min-
den ember már kora gyermekkorában elhatározza, hogyan fog élni és hogyan fog meghalni, és ezt
a tervet, amelyet minden lépésünkkel magunkkal hurcolunk – ezt nevezzük Sorskönyvnek. Lehet,
hogy pillanatnyi viselkedésünket az Ész határozza meg, ám a Terv, a Nagy Elhatározás már készen
áll: miféle lesz a házastársunk, hány gyermekünk születik, miféle ágyban fogunk meghalni, és ki
lesz jelen a végsõ búcsú órájában – lehet, hogy mindez nem lesz jó, de mi magunk akarjuk, hogy
így és ne másként történjen mindez.” Eric BERNE: Sorskönyv. Fordította EHMANN Bea. Háttér, Buda-
pest, 1997. 43., 47.
16 I. m. 117.
17 I. m. 474.
40 Bényei Péter

Lotti élettörténeti forgatókönyvének szimbolikus alapszövetét, kvázi tárgyiasulá-

sát két cigánynõ – tartalmában meglehetõsen homályos – jóslata adja: „Két veres
szál fut itt végig s csak késõn ér össze ... Ez a kék keresztülmenve, csak hogy el ne
rontsa! […] Meglesz ha nem is ma. Sok ág, bog mellette, mi másfelé huzza. – Össze-
ér a végén. […] Annyi van írva a tenyerébe, angyalka, mint egy vastag könyvbe.” (9.)
Majd a másik: „Úr néz a kisasszonyra. […] Négy lóval viszik a menyegzõre. Gazdag
lesz, mint a Maros – csak meg kell várni. […] Csakhogy árkok vannak addig – azt
mondja a tenyér.” (10.) Ez a két jóslat ad a késõbbiekben valamilyen visszaidézhetõ,
tenyérbe vésett, megerõsítõ narratívát Lotti vágyálmainak, aki nem is sejti, hogy
mennyire pontosan jelezték elõre a – várakozás végtelen idejét folyton folyvást
hangsúlyozó – jóslatok eljövendõ életét. Lotti sorkönyve viszont nem a látnoki sza-
vakban, hanem máshol – a szülõi hatások ismétlõdõ mintázataiban – íródik.
Petelei novellája már a maszkulin kultúra elsõ repedéseiben megmutatja a
modern korszak családmodelljének az egyensúlytalanságait és ennek következ-
ményeit.18 Az Ötvös család domináns alakja – a narrátor által dehonesztálóan mi-
haszna, töpörödött asszonynak nevezett – anya, aki átveszi a családfõi szerepet, ám
szemmel láthatóan semmi mást nem kezd hatalmával, mintsem, hogy gyermeke
nyakába varrja a saját boldogtalanságát. A gyámoltalan apa kivonul a gyerekneve-
lésbõl, elveszíti példaadó funkcióját (következetesen Miskának szólítja Lotti és Sári
az elsõ narratív egységben, az olvasó így csak késõbb azonosítja Miskát az apával),
passzív módon statisztál a történésekhez. A novella reduktív világalkotása alapvetõ
benyomássá teszi a család közösségi terekrõl leszakítottságát is. Feltûnõ, mennyire
nincs kiterjedése a családnak: sem rokoni szál, sem társadalmi kapcsolódási pont
nem tûnik fel a történetben. Nincs semmilyen más inger, a Lottit érõ szülõi hatások
egészségtelenül szûk körbe szorulnak.
A domináns anyai megszólalások szinte kizárólag a lány gesztusrendszerének, vi-
selkedésmintázatának, lelki-gondolati beállítódásának a programozására irányul-
nak: „Termeted olyan mint egy úri dámáé, csepp, csak a száddal nem tudsz bánni;
igen nagyra nyitod, ha nevetsz s igen hangosan beszélsz. Ügyeld, csepp, a kezedet
is, hogy finom legyen, s a lépésedet is aprózd, csepp, mert úgy illik. […] Ülj az ab-
lak üveg mellé, csepp […], tégy rózsát a hajadba. Tudod-e ki láthat meg? A szemed-
bõl csak a fehérje látszódjék; felnézz az égre, s szedd össze a szádat. […] Süsd le a
szemedet, csepp, – szerényen. Lépj aprókat. Ne tekints erre-arra. […] Ide vezérli,
a kit neked rendelt a mi jó Atyánk.” (10., 11.) S a gyermeki létben gyöngéd erõszak-
kal benne tartott Lotti nem is tehet mást, minthogy leköveti az anyai intenciókat,
egész életében. Ezt erõsíti fel az ironizáló narrátori szólam, amely testleírásaiban báb-
figuraként jeleníti meg Lottit, mind fiatalkorában („Meg is kellett látni Lottit. Kalap-
ja mindig csodálatos formájú volt, ruháján minden oldalon máslik – kék és veres
máslik libegtek; buggyai, ránczai, sovány testén mind rendkívüliek voltak.” – 11.),
mind idõskorában: „Fején ó divatú franczia kalap van, melynek füle az állig ér.

18 Petelei István modern polgári családról – fõként levelezésében – alkotott véleményét részletesen
elemzi TÖRÖK Zsuzsa: Petelei István és az irodalom sajtóközege. Ráció, Budapest, 2011. 162–163.
Petelei István: Árva Lotti 41

Köntösén máslik, ránczok, fodrok. Néha – nyárban – cseh gyémántos régi diadém
a hajában, s virág, csontos, sovány kezében.” (14.)19
Nincs változás Lotti életében, csak a sokasodó ráncok jelzik az idõ múlását: a
test gépies kódoltságában azonban mélyebb lelki bevésõdések állnak. Berne
hangsúlyozza, hogy a szülõi programozás valódi – gyakorta tudattalan – szándéka
éri el a gyermeket, s ez a szándék sokszor szöges ellentétben áll az ismétlõdõen ki-
mondott szavak értelmével. „Nem is teremtett téged köz sorsra az Isten, azt
mondtam én is mindig. […] Nem is sejti a leány, hol akad meg a szerencséje. Mi
apáddal – igaz, hogy nem valami nagy szerencse – a zöldséges piaczon találkoz-
tunk össze. Minden perczre vigyázni kell. Mondtam én azt mindig, a mit kiol-
vastak a tenyeredbõl. Isten dolga a jövendõ, de már hármunknak adja az a jó te-
remtõ tudtunkra, hogy dáma leszel, csepp.” (10.) A saját házasság leértékelésének,
illetve a rangon felüli nász víziójának anyai üzenete nem más, mint hogy ’élj
ugyanolyan boldogtalanul, mint én.’ Ezért nem engedi felnõni, ezért rögzíti a
gyermeki énállapotban a lányát a kicsi és csepp megszólításokkal, a folytonos
egrecíroztatással, egy eleve vesztésre ítélt életterv sulykolásával.
De Lotti vesztes forgatókönyvének a megírásában a passzív apa is tevékeny sze-
repet vállal, aki képtelen saját irányt adni Lotti életének, ráadásul egyetlen, félig-
meddig határozott fellépésével – elküldi a háztól a lányát „facsargató” Balázst (13.)
– megakadályozza Lotti idejekorán történõ valóságra ébredését. Igaz, neki is fel
kellene ébrednie ahhoz, hogy más mintázatok rögzüljenek Lottiban, s így a lány
késõbb képes legyen a reális életviszonyok felismerésére. S ez lehetetlen küldetés
az apa számára. Mert egyfelõl igaz, hogy az apai befolyás a gyermek sorstörténeti
alakulására jóval csekélyebb, mint az anyáé: „hihetetlen hatalma van a gyermeken
az anya szavainak. […] A gyermek születésétõl fogva szívja magába anyja szavait,
az õ szerepe a meghatározó. Az apa egyetérthet vele vagy megcáfolhatja, súlyt ad-
hat az átoknak, vagy feloldhatja azt.”20 Másfelõl viszont a gyermek (így Lotti is)
ugyanúgy követi az apa életviteli mintáját, mint az anyai programozás irreális
vízióját.21 Bár boltot vezet, tehát valamiféle közösségi státuszra tesz szert, Lotti lát-
hatatlan marad a világban, ugyanolyan gyökértelen, „árva”, akárcsak az apja.
Következetesen viszi végig a szöveg a sorskönyv-intenciókat Lotti sûrített élettör-
téneti elbeszélésében: esély sem nyílik számára egy normális életre, nincs más vá-
lasztása, csak az álomban – egy beszûkült tudatállapotban, egy átrajzolt valóságban
– leélt élet. „Ha erõnknél, akaratunknál nem lenne bírósabb a cselekedeteinket in-
tézõ hatalom” (13.) – ironizál a narrátor a szereplõi szólamok metafizikai megszólí-
tottján, a sorsokat irányító isteni elrendelésen, ám a dolgok lényegét tekintve mégis-
csak komolyan beszél. A szülõi hatások modernkori végzete kényszerpályára

19 Berne szerint az öltözködés és a test gesztusrendszere szinte mindent elárul az egyén sorskönyvi be-
állítódásáról. Lásd BERNE: Sorskönyv. 353–356.
20 I. m. 129., 130.
21 „A tapasztalat azt mutatja, hogy a legfontosabb szabályzók az ellenkezõ nemû szülõ Gyermeki én-
állapotából származnak. Az azonos nemû szülõ Felnõtt én-állapota adja meg a konkrét életterv vég-
hezviteléhez szükséges mintázatot.” I. m. 330.
42 Bényei Péter

helyezi Lotti életét, aki a meddõ várakozás monoton jelenének rabja marad, s kép-
telen feljebb lépni az életciklusok létráján. „Az akáczfás udvarba idegenek költöztek
s Árva Lotti csak él, csak vár, csak nem szûnik meg tenyerének vonalait nézni – hol
a két egyenletes irányba szaladó kék szál, »csak késõn ér össze.«” (13.)
Berne kicsit morbid, ám annál találóbb elnevezésû sorskönyve játszódik le Lotti
élettörténetében, amely a „hullamerevségre-várva” címkét kapta a szerzõtõl (aki a
Petelei-novellát is társíthatta volna sajátos esettanulmányként ehhez a képlethez).
A modell mesei-mitikus elõképe Csipkerózsika története, amely „számos valós
elemet tartalmaz: léteznek lányok, akik megszúrják az ujjukat, és elájulnak, majd
tornyaikban álmodnak […]. Az egyetlen, ami nem történhet meg a valóságban, az
az, hogy ilyen sokévnyi szundizás után minden és mindenki ugyanaz maradjon.
[…] Ez az illúzió az alapja »A hullamerevségre várva« címû sorskönyvnek: az a hie-
delem, hogy a Királyfi eljövetelekor Rózsika még mindig tizenöt éves, és nem har-
minc, negyven vagy ötven.”22
A történet paradoxona, hogy a maga groteszk módján teljesül is a sorskönyv
végsõ ígérete, a jóslatok elõirányozta vágy: a tréfás kedvû Dezsõ Balázs alakjában
megérkezik a beteljesülést hozó Úr, s bár Lotti még mindig képtelen átlátni a
valóságot, azért lassú ébredezésbe kezd. A paradox beteljesülést színre vivõ ébre-
dés kínjai (testi fájdalmak, hangok zavaró kavalkádja), s a gyermeki várakozás
örömteli feszültségének életenergiákat megmozgató ötvözete („Milyen szép az
élet, […]. Mindenkit szeretnék boldoggá tenni...” 15., 16.) ragadja magával a fõ-
hõsnõt. Valójában ez már nem lehet más, mint a halálba ébredés.23 A narrátor
melodramatikus zárszavában, mímelt együttérzésében („A bút, bánatot csak elbír-
ta, az örömet nem. Nem ismerte addig.” – 16.) engesztelõ távlat is megnyílik: ám
nem feltétlenül csak egy szerencsétlen ember deviáns sorsa iránti szánalom szól
ezekbõl a sorokból, hanem egy meglehetõsen gyakori élethelyzetre, hétköznapi
sorstörténésre rámutatás szándéka is.
A ’felesleges ember’ vagy a ’kisember’ irodalmi reprezentációja ugyanis közel sem
kizárólag a társadalmi-közösségi perifériára szorult, a világban tájékozódni képte-
len, elnézõ szánalomra szoruló figurák puszta bemutatására irányul: komoly antro-
pológiai, metapszichológiai hozadéka van ezeknek az írásoknak,24 s éppen a hõsök

22 I. m. 69. Ugyanerre figyelmeztet a Csipkerózsikát szintén pszichológiai szempontból elemzõ Bruno

Bettelheim. Szerinte a mese „a gyermekkort követõ idõszak” története, ami „voltaképpen a csön-
des növekedés és felkészülés ideje; s ha letelt, az egyén érett személyiségként, szexuális egyesülésre
készen ébred belõle.” Ám elõfordulhat, hogy a mindennapi életben megtörik a felnõtt létbe avató-
dás folyamata, s az egyén a beleragad a várakozás passzivitásába: „ha valaki nem akar változni, fej-
lõdni, az akár halálszerû álomba is hullhat. […] Amikor az egyén csak önmagával foglalkozik, oly-
annyira, hogy kizárja tudatából a világ többi részét, akkor, igaz, nincs része szenvedésben, de nem
nyer tudást, nem él át érzelmeket sem.” Bruno BETTELHEIM: A mese bûvölete és a bontakozó gyermeki lé-
lek. Fordította KÚNOS László. Gondolat, Budapest, 1988. 328., 331.
23 „A felszabadító varázsigét ellen-sorskönyvnek vagy belsõ megszabadulásnak nevezzük. Ám legtöbb-
ször mégiscsak a halál az egyetlen ellen-sorskönyv.” BERNE: Sorskönyv. 126.
24 Bár formalista irodalomértelmezõi elõfeltevései miatt eleve tartózkodik a pszichológiai megközelí-
téstõl, mégis hasonló következetésre jut Eichenbaum A köpönyeg értelmezésében: „nem Akakij Aka-
kijevics »jelentéktelensége« és nem a felebarát iránti »emberség« hirdetése a lényeg, hanem az, hogy
Petelei István: Árva Lotti 43

radikális eltávolításával, szélsõséges, groteszk színrevitelével igyekeznek az olvasói

önszemlélet aktiválására. Petelei novellája rendkívül stilizált, ám mégis életszerû
közegben, egy matematikai képlet törvényszerûségével mutatja be, hogy egyfelõl
milyen hatással vannak a szülõi szavak, magatartásminták a gyermekre, másfelõl
pedig milyen következményekkel jár, ha az ember az elszigetelõdés, az önkényesen
eltorzított valóságészlelés tüneteire nem tud vagy nem akar reflektálni. S ezzel, vagy
ehhez hasonló élethelyzettel többé-kevésbé mindenki szembesülni kénytelen.
A Petelei-novellákat az etikai kritika kontextusában értelmezõ Z. Kovács Zoltán
szerint a szerzõ írásainak „mindennapisága termékeny feszültségbe kerül azzal az
értelmezõi feladattal, amelyet a saját mindennapjainak (»életének«) meghatáro-
zása jelent.”25 Ez a belátás egy olyan kérdés megfogalmazásához vezet, amely tu-
lajdonképpen minden pszichológiai érdekeltségû interpretáció esetében felvetõ-
dik: mennyiben beszélhetünk (beszélhetünk-e egyáltalán) az irodalmi szövegek
„terapikus”, tudatformáló, életvezetést befolyásoló hatásáról? A jelenség tudomá-
nyos alapokon kevésbé visszaellenõrizhetõ, ám egy mozzanatot döntõnek tartok
ebben az összefüggésben, s így az Árva Lotti esetében is: mégpedig a felismerés
vagy ráismerés revelációját az irodalmi befogadásban. Amennyiben egy irodalmi
szöveg látóterébe enged pszichés problémákat, akkor lehetõséget ad olvasóinak
az elmélyültebb, tudatosabb önszemléletre. Ugyanakkor közel sem szükséges,
hogy az irodalmi mû átfogó modelljét adja egy lélektani szempontból meghatá-
rozott élethelyzetnek: elegendõ a ráutalás vagy az analógia is. Mérei Ferenc a „fel-
szólító jelleg”, míg Norman N. Holland a „visszajelzés” fogalmával írta le ennek
a hatástényezõnek a dinamizmusát. „Számos esetben a szerepkonstelláció megra-
gadásához valószínûleg elegendõ néhány hasonlósági vonás saját életem külön-
bözõ helyzetei és néhány olyan ábrázolt helyzet között, amelyben a személy meg-
fordult. E hasonlóság elegendõ ahhoz, hogy saját emocionális feszültségemet […]
átvigyem az irodalmi alakra, s így életre keltsem. […] A dolgoknak és a tulajdon-
ságoknak ezt a pszichikus mezõben érvényes vonzó és taszító, segítõ vagy korláto-
zó tulajdonságát nevezi Lewin felszólító jellegnek (valenciának).”26 Holland sze-
rint pedig az irodalmi alkotások olyan „potenciális helyet” teremtenek, melynek
köztességében, átmenetiségében az olvasó folytonos visszajelzéseket kaphat saját
életére, mentális helyzetére vonatkozóan.27
Úgy vélem, ez a felszólító jelleg és visszajelzõ mechanizmus mindmáig eleve-
nen él az Árva Lotti olvasásában: olyan jelenségekre irányítja a befogadói tekinte-
tet ez a régi vágású Petelei-novella, melyek mind a mai napig eldöntõ módon hat-
nak az egyén személyiségfejlõdésére, életalakulására.

Gogol […] játékot ûzhet a valóságos lelki élet valamennyi normájából és törvényébõl. Akakij Aka-
kijevics lelkivilága […] nem jelentéktelen […], hanem fantasztikusan zárt, sajátos. ” EICHENBAUM:
Hogyan készült. 298. (kiemelés az eredetiben)
25 Z. KOVÁCS: Mindennapiság, narráció. 75.
26 MÉREI Ferenc: Az értékorientációs novellaelemzés néhány szociálpszichológiai premisszája. In MÉREI: Mûvé-
szetpszichológia. 123., 126.
27 Norman N. HOLLAND: Psychoanalytic Psychology and Literature-and-Psychology. Oxford University Press,
New York–Oxford, 1990. 71–72.