Ez a könyv Bob Proctor közel 48 éves szakmai tapasztalatának

esszenciája. Azonban jóval több bölcsességet tartalmaz ennél: megtanít,

hogyan érd el elméd segítségével, hogy a gazdagság hozzád áramoljon.

Bob Proctor stratégiát ajánl a negatív gondolkozásmód legyőzésére és a

tartós vagyon felhalmozására. Olyan szemléletet ismertet meg, ahol a
fejlődést a profitszerzés helyett a szenvedély vezérli. Ez komoly és
megalapozott inspirációt ad a változásokhoz, ezt a fajta erőfeszítést
nagy eredmények követik az életben.
Bob Proctor egész pályafutása során emberek támogatását, a gazdag
életszemlélet és a tartalmas kapcsolatok megalapozását tekintette céljának.
Egyszerű és velős, lépésről lépésre alkalmazható megoldásokat kínál
mindenkinek, aki készen áll élete jelentős, pozitív irányú megváltoztatására.
Évente beutazza a világot, és több ezer embernek tanítja meg, hogyan
építsen saját tehetségére, s miként használja elméje erejét.

Bob Proctor

Nem a pénz boldogít

Előszó
Bevezetés
Első fejezet
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik fejezet
Nyolcadik fejezet
Kilencedik fejezet
Nem a pénz boldogít
avagy hogyan gondolkodnak az igazi milliomosok?

Ezt a könyvet Gina Haydennek ajánlom, aki közel 25 éve fáradhatatlanul

dolgozik velem. Minden egyes projektben számíthattam rá, a világ bármely
táján. Nélküle nem érte volna el a cégünk mindazt, amit vele együtt
véghezvittünk. A LifeSuccess Productions és a Bob Proctor Seminars
minden munkatársa szereti és értékeli a munkáját.

Köszönöm, Gina!

Előszó

Bevezetés

1. fejezet: Nem a pénz a cél

A különbség köztük és közted

Az érzékelés börtöne

A pénz jó

Képezd magad!

Összefoglaló

2. fejezet: Az ellentmondás

Az átlag szemlélete
Hogyan is gondolkozunk?

A tudatos elme

A tudatalatti elme

X párbajra hív

Összefoglaló

3. fejezet: Ne légy statiszta a saját filmedben!

Légy eredeti!

A vonzás törvénye

Felkészülni, vigyázz

A Végzet és nővére, a Sors

Összefoglaló

4. fejezet: Életcél, jövőkép, célok

Az életcél az ok, ami megadja számodra a „miért"-et

A magot meg kell óvni

A jövőkép számtalan utat ismerhet

A hazugságok, amelyeket önmagunknak mondunk

Számoljunk!

A végső eredmény

Összefoglaló

5. fejezet: Az időgazdálkodás nagy illúziója

Időigényes vagy fontos?

A 80/20 százalék elve

A módszer

Döntéshozatal

A kulcs a cselekvés

Összefoglaló

6. fejezet: Viselkedésminták,eredményesség, haszon

A konszenzus válsága

Teljesítmény és profit

Határozd el magad a cselekvésre

Tartsd a szemed a labdán

Tapasztalat

Nagy álmok, nagy tévedések

Összefoglaló

7. fejezet: Szabadság - törd össze a szokásmintát!

Az összehasonlítás ellentmondása

Változtasd meg a szokásmintáidat!

Ne foglalkozz az önéletrajzoddal!

Mérgező környezet

Légy önmagad főnöke!

Ne félj az ismeretlentől!

Összefoglaló

8. fejezet: Pörögj fel és nyugodj le!

Ne törődj azzal, ami nem fontos!

A kritikus gondolkodás fontossága

Mi a helyzet saját magad elfogadásával?

Fogadd el a kihívást

Összefoglaló

9. fejezet: Többszörözd az időd hatását, és élj abból, amit igazán szeretsz!

A Te gazdagság-csapatod

Kommunikáció

Temesd be az árkot!

Hálás szívvel

Vár a gazdagságod

Összefoglaló
Előszó
Tedd magadévá, és alkalmazd bölcsen ennek a könyvnek a gondolatait: így
mindent elérhetsz, amit csak akarsz az életben. Ilyen nagy ezeknek a
gondolatoknak az ereje. Ezek az oldalak valóságos virtuális aranybányát
rejtenek magukban. A kulcs a gondolatok bölcs alkalmazása.

Amikor leültem, hogy hozzákezdjek ehhez a könyvhöz, váratlanul

tudatosodott bennem, mire is készülök. Bevezetőt fogok írni a fellelhető
legmélyebb változásokat előidéző tudáshalmazhoz.

Ugyanakkor az is átvillant az elmémen, hogy ezt a könyvet te vonzottad

magadhoz. Ennek a könyvnek el kellett jutnia hozzád. Nem is magát a
könyvet vonzottad magadhoz, hanem az oldalain található információkat.

Minden törvényszerűen jut el hozzád az életedben. Ne érd hát be annyival,

hogy gyorsan átlapozod, aztán félreteszed! Nem: hozd meg most azonnal
azt a döntést, hogy minden oldalt alaposan áttanulmányozol! Akár egy órát
is eltölthetsz egyetlen oldallal, újra és újra - ahogy én is. Tekintsd át a
kapott információkat, és vesd össze azzal, ahogy most élsz, amit most
csinálsz! Így látni fogod, hogy milyen területeken teheti jobbá egész
életedet a hozzáállásod megváltozása.

Tedd magadévá a bölcsesség ékköveit, amelyek rád várnak a sorok között!

Cselekedj ezeknek a szellemében, és élvezd mindazokat az előnyöket,
amelyeket a szerző fantasztikus gondolatai ígérnek!

Mire alaposan átolvastad, és letetted ez a könyvet, szabadabb és

dinamikusabb emberré váltál, aki már ki tudja fejezni a benne lakozó erőt,
ami mindig is jelen volt a lényében. Meg fogod látni, hogy egész
hitrendszered megváltozik. Mélyebben megérted, ki is vagy valójában,
hogyan működik az elméd, és milyen módon léphetsz a tudatosság egyre
magasabb és magasabb szintjeire.
Mielőtt folytatnám a könyv tartalmának a bevezetését, menjünk kicsit
vissza az időben, és gondolkozz el velem azon, hogy honnan is származnak
ezek az ismeretek!

A szerző életében drámai változás következett be 26 éves korában. Olyan

sikeres lett, hogy nem volt elég számára a hatalmas jutalom, amit az élettől
kapott. Tudni akarta, miért történik mindez. Miért vele? Mi történt? Hogy
történt? Ez indította el azon az úton, amelyen a mai napig jár.

48 éve kutatja intenzíven, hogy miért tesszük azt, amit teszünk, és miért
nem teszünk meg oly sok mindent, amit igazán akarunk. Bob Proctor
mentorai az elmúlt 500 év legnagyobb bölcsei közül kerültek ki.
Tudományos igénnyel tanulmányozta az életüket, elemezte nagyszerű
gondolataikat, és pontosan azt tette, amire ezekből következtetett.

Gondolom, úgy állapíthatnánk meg pontosan, hány év intenzív tanulás

eredménye fekszik a kezedben tartott tudás kifejtésében, ha figyelembe
vennénk mindazokat a szerzőket, akiket Bob Proctor tanulmányozott, sőt,
azokat is, akiket ezek a szerzők tanulmányoztak. Közelebb kerülhetünk a
valósághoz, ha a négyzetére emeljük Bob Proctor 48 évnyi intenzív
tanulmányait, bár valószínűleg még akkor sem érnénk el a pontos
eredményt.

Ez azonban nem is olyan annyira fontos, mint hogy megértsd: a tudást, amit
rövidesen te is fel fogsz fedezni, újra meg újra tesztelték, és kiállta az idő
próbáját. A szerző neki köszönhetően dollármilliókat szerzett, s másokat is
hozzásegített ehhez.

Könyvünk oldalai valóságos virtuális aranybányát rejtenek magukban, de

alkalmaznod kell ezt a tudást: ahhoz pedig, hogy valóban tőkét kovácsolj
belőle magadnak, meg kell osztanod mindenkivel, akiben van elegendő
nyitottság a befogadására.

Egészen biztosan tudom, hogy amit most mondok neked, tényeken alapul,
ugyanis több évtizednyi szellemi fejlődés után - amely során szereztem egy
jogi diplomát, foglalkoztam vállalkozási joggal, és számos felvásárlási és
egyéb tranzakciót hoztam össze ügyfeleim számára - felfedeztem ezeket a
gondolatokat, amelyektől hirtelen teljes képpé álltak össze életem kirakós
játékának a darabjai.

2006 augusztusában tettem a felfedezést, amikor abban a szerencsében volt

részem, hogy hallgatója lehettem Bob Proctor egyik szemináriumának a
Washington állambeli Vancouverben. Ez az esemény megváltoztatta életem
folyását. Attól kezdve pontosan tudtam: napjaim hátralevő részében én is
arra törekszem majd, hogy megosszam másokkal a Bob által tanított
csodálatos gondolatokat.

Csak azt követően értettem meg az életemben elért sikereimet, hogy

felfedeztem ezeket a gondolatokat. Ennek a tudásanyagnak
a tanulmányozása értette meg velem, hogy minden, ami kívül történik,
valójában belülről indul.

Fiatal korom óta követtem Bob Proctor tanítását. Személyes céljaim

tekintetében harmóniában éltem az univerzum törvényeivel, de ha valaki
megkérdezte tőlem, miért megy nekem ilyen jól, képtelen voltam válaszolni
neki. Most viszont már meg tudom mutatni másoknak, hogyan élvezhetik
az életet úgy, ahogy én is már sok-sok év óta - és ez a gondolat boldoggá
tesz. Kívánom, hogy a Bob Proctor által ebben a könyvben megosztott
gondolatok ugyanazt a hatást érjék el nálad, mint nálam!

Végül hadd idézzem Emerson tanácsát, amelyet tökéletesen pontosnak

tartok, s amelyről te is ezt fogod gondolni, ha magadévá tetted ezt a
könyvet:

"Ami már mögötted van, és ami még előtted áll, apróság ahhoz képest, ami
benned rejlik."

Sandy Gallagher

a LifeSuccess cégcsoport ügyvezető igazgatója, Bellevue, Washington

Bevezetés
A Nem a pénz boldogít, avagy hogyan gondolkoznak az igazi milliomosok
bárkinek megmutatja, hogyan tudja átalakítani élete szinte valamennyi
területét.

Bob Proctor sikerkönyve, a Gazdagnak születtél világszerte számtalan

embernek szolgált ihletül, hogy olyan életet éljen, amilyenre igazán vágyik.
A Nem a pénz boldogít új módon közelít a kritikus gazdasági
változásokhoz, és mindazoknak szól, akik új rendszert és egyensúlyt
szeretnének teremteni az életükben.

Bob felfogásának a népszerűsége szerintem nagyban köszönhető annak,

hogy a mindannyiunkban rejlő valódi tehetséget szólítja meg. Mélyen és
személyesen érinti meg az olvasót, miközben mindvégig univerzális
érvényű. Ebben a bevezetőben a saját személyes példámra támaszkodva
szeretném bemutatni, hogy lehet képes bárki az ő tanításait követve új
értelmet adni az életének, s megteremteni a maga számára a jólét
dimenzióját.

Olyan élményben lesz rövidesen részed, amely mindörökre megváltoztatja

mindazt, amit a pénzről gondolsz. A Nem a pénz boldogít felfedi előtted a
valódi gazdagság megteremtéséhez szükséges gondolkodást.

A KÖNYV MÖGÖTT ÁLLÓ EMBER

Amit most a kezedben tartasz, Bob Proctor több mint negyvenéves oktatói,
mentori és előadói tapasztalatának szintézise a pénz és az elme témájában.
Az önfejlesztés legnagyobb úttörőitől tanult, és most abban a
megtiszteltetésben van részünk, hogy mi is tanulhatunk az általa évtizedek
alatt felhalmozott és alkalmazott tudásból. Fontos figyelembe venni Proctor
hátterét. Szegénységben nőtt fel, hiányos oktatásban részesült,
álláskereséskor rendszeresen elutasították a jelentkezését, és nem volt
komoly üzleti tapasztalata. Minden az ellen szólt, hogy valaha is sikeres
legyen. Ám, ha végignézed, mit ért el az elmúlt negyven év alatt, el fogsz
gondolkodni. Sokan megdöbbentőnek tartják a teljesítményét, ám
személyes tapasztalatból mondhatom, hogy Bob Proctor nem tartja annak.
Őszintén úgy gondolja, hogy amit ő tett, más ugyanúgy megteheti.
Hátterének és élettapasztalatainak eredményeként Bob Proctor lerombolta
azokat a pénzzel kapcsolatos mítoszokat, amelyek béklyóban tartják a
világ népességének túlnyomó részét.

Ami engem illet, az én utam abszolút szokványos volt. Elvégeztem a

középiskolát, aztán az egyetemet, majd egy nagyvállalatnál helyezkedtem el
villamosmérnökként. Ám a szakmámban eltöltött évek alatt végig
boldogtalan voltam, unatkoztam, és éppen csak ki tudtam fizetni a
számláimat. Akkoriban én is elfogadtam azt a gondolatot, hogy ha
valamivel keményebben dolgoznék, túlórát vállalnék, vagy állást
változtatnék, biztosan többet kereshetnék. Ám helyette kiégtem, rosszul
éreztem magam, és nem maradt időm, hogy munka után élvezzem is az
életet.

Életemnek ezen a pontján ismerkedtem meg Bob Proctorral. Ahogy

elkezdtem tanulmányozni a tudásanyagát, ráébredtem, milyen tévhiteket
ápoltam magamban a pénzzel, és különösen a pénzcsinálással kapcsolatban.
Komoly változások álltak be az életemben abban a pillanatban, hogy
beláttam: jelentősebb pénzösszeg szerzése azzal kezdődik, hogy kialakítasz
egy képet az elmédben, méghozzá függetlenül a hátteredtől, és az addigi
tapasztalataidtól. Vedd például a széket, amin ülsz, vagy a szobát, amiben
állsz: mindkettő eredetileg csak egy ötlet vagy egy gondolat volt valakinek
az elméjében.

Ma már egészen másképp tekintek a pénzre. Otthagytam apró munkahelyi

fülkémet, és most Bob Proctor egyik globális vállalkozását, a Chairman’s
Clubot vezetem, amely világszerte megmutatja az embereknek, hogyan
tudnak jövedelemforrásaik megsokszorozásával nagy vagyonra szert tenni.

Bob Proctor tanítása valóban drámai módon változtatta meg az egész

életemet, s mihelyst belekezdesz a Nem a pénz boldogít olvasásába, a te
életed is megváltozik.

MI IS A PÉNZ?
A könyv olvasása közben fokozatosan megváltozik a világnézeted, s el
fogsz jutni annak az igazságnak a felismeréséig, hogy a pénz csak egy
fogalom. A pénz kiváló szolga, ám rettenetes úr. Mindössze két célt szolgál:
kényelmes életet biztosít, s lehetővé teszi a számodra, hogy a puszta
jelenléteden túlmutató szolgáltatásokat nyújts másoknak.

Új tudatosságod növekedésével egyenes arányban növekszik pénzkereső

képességed is. Bob Proctor gyakran megkérdezi az emberektől, mi az a
legnagyobb összeg, amit egy év alatt kerestek. Nem azért teszi ezt, hogy
megtudja a pontos összeget, hanem hogy lássa, hol tart tudatosságuk a
pénzszerzés tekintetében. Ha tudnád, hogyan csinálj alig valamivel
nagyobb, vagy ugyanekkora ráfordítással ugyanannyit pénzt havonta, mint
most évente, megtennéd? Hát persze!

ŐRIZD MEG EZT A KÖNYVET!

Nagy hasznodra lesz, ha állandóan tanulmányozod ezt az írást. Emlékszem,

egyik előadása közepén Bob Proctor elővett egy könyvet. A borítója lejárt,
oldalai kopottak voltak, és elszíneződtek. Látszott, hogy egész részeket
húztak alá vagy emeltek ki benne, és kézzel írt jegyzetek is tarkították. Bob
ekkor elmondta, hogy ő ezt a könyvet negyven éve folyamatosan olvassa.

Úgy gondolom, a Nem a pénz boldogít is olyan könyv, amit újra és újra el
kell olvasnunk. Alakíts ki érzelmi kötődést az itt megismert gondolatokkal!
Gondold végig, hogyan tudnád megvalósítani, amit tanultál! Végül pedig
ülj le, engedd el magad, és készülj fel arra, hogy feladod minden, a pénzzel
kapcsolatos előítéletedet! Engedd, hogy a könyvben megosztott
bölcsességek és elvek vezessenek, mert így elérsz mindahhoz, amit igazán
kívánsz!

Tiffany Baron

a Chairman’s Club elnöke Phoenix, Arizona

Első fejezet
N

Van egy könyv, ami különösen fontos számomra, s amit 1961 óta, mióta
megkaptam, újra meg újra elolvasok. A címe Gondolkodj és gazdagodj,
írója pedig Napoleon Hill, szakterületem egyik úttörője. Mindig óriási
ihletet merítek belőle, s Hill magvas gondolatai mély hatást gyakoroltak az
életem alakulására. Hogy mi a legfontosabb ebben a könyvben? Hill számos
témáról beszél, történeteket és példákat idéz, gyakorlatokat mutat be - de
valójában nem hozza szóba a pénzt.

Ez különösnek tűnhet egy olyan könyv esetében, melynek a témája a

meggazdagodás. Itt egy másik példa: Robert Russell műve, melynek a
címe: Te is lehetsz gazdag. Ő is lenyűgöző író, és ő is alig beszél a pénzről.
Remélem, ebből már kezd összeállni a kép: a gazdagsághoz vezető út egyik
kulcsa annak a megértése, hogy nem a pénz a cél. Megismétlem kiemelve:
nem a pénz a cél!

Ezek a szerzők megértették, hogy a gazdagság megteremtésének kevés köze

van a pénzközpontúsághoz. Valójában minden az elménken, a
hozzáállásunkon, a gondolkodásmódunkon múlik.

Olyan egyszerű - az emberek többsége mégsem tudja felfogni, bármilyen

nyilvánvalónak tűnik. Gondold csak végig: amikor azt mondod, valaki
gazdag életet él, mi jut eszedbe? Ház egy trópusi szigeten? Saját repülőgép?
Hogy azt teszi, amit csak akar, amikor csak akarja? Mindez együtt - és még
ennél is több?

Én bizony erre tippelek. És fogadjunk, hogy igazam van! Van egyáltalán

olyan köztünk, akinek bankóhegyek, vagy egy sok-sok számjegyű
bankszámla jelent meg a szeme előtt? Aligha. Vedd csak elő a szótárt: a
„gazdag" meghatározása azé, aki bőségben él. Nem azé, akinek bőségesen
van pénze, ugye?
A pénz értéke abból származik, hogy hiszünk benne. Gyakorlatilag
értéktelen papírra nyomják. Ha tehát valaki azt mondja nekem, hogy sok
pénzt akar keresni, én azt értem ezalatt, amire be lehet váltani: kocsit,
szigetet, repülőt. Ezek az emberek azonban leginkább a luxus netovábbjára
vágynak: szabadidőre, hogy mindezeket élvezhessék is.

Amikor tehát azt mondom, hogy nem a pénz az igazi cél, ezt szó szerint
értem. A cél nem pusztán a vagyon felhalmozása, hanem a folyamatos
növekedés, mind személyes, mind gazdasági értelemben. Ez a fogalom
sokunk számára talán nehezen értelmezhető. Elvégre egész életünkben arra
tanítottak minket, hogy a pénzkeresés lényege a lehető legtöbb érték
felhalmozása.

Csakhogy ha ezt teszed, fordítva ülsz a lovon. Biztosan te is ismered azt a

kifejezést, hogy „a pénz nem boldogít”. Hát ez a legabszurdabb állítás, amit
valaha hallottam. Épp olyan nevetséges, mintha azt mondanánk, hogy nem
lehet hűtőgépen végigkocsikázni a városon. Hát persze, hogy nem boldogít
a pénz - viszont megadja azt a kényelmet, hogy már nem is kell gondolnod
rá.

A pénz hiánya felemészt. A termékek és szolgáltatások ára folyamatosan

emelkedik, de ez engem egyáltalán nem foglalkoztat. Miért izguljak
olyasmi miatt, amit nem tudok befolyásolni? Ha azonban nem lenne
pénzem, egészen biztosan sokat gondolnék rá.

Ez felemészti minden idődet és energiádat. Végtelen mentális és alkotó

erődet aggodalmaskodó gépezetté silányítja. Ezért kell megtörnöd a ciklust,
és ezért nem szabad kifogásokat keresned. Ezért kell ráébredned, hogy nem
a pénz a cél.

Amikor nagyon sikeres emberekre gondolok, nem azt látom, hogy a pénzt
hajszolják. Azt látom, hogy ezek az emberek értik az elme működését. Nem
arra gondolnak, hogy ők most pénzt keresnek, hanem arra összpontosítanak,
amit csinálnak.

Ezen a ponton meg kell értened, hogy a gazdagsághoz vezető út egy

elmejáték, amit saját magaddal játszol. "A pénz nem boldogít”? Ez egy
védekező állítás, amit önigazolásként sajátítottunk el annak a
magyarázatára, miért nincs pénzünk! Ha azonban őszintén belegondolsz,
tudod, hogy ezen változtatni akarsz. Ez a könyv segít megmutatni, hogyan
teheted.

A gazdag emberek már megértették, hogy ez az egész nem a pénzről szól.

Tudják, hogy a pénz önmagában nem cél. Ezért is látjuk, hogy ők a pénzt
nem felhalmozzák, hanem csereeszközként használják céljaik elérésére.

Sokunknak nehezünkre esik ezt megérteni - nem is csoda. Egész életünkben

arra programoztak, hogy a pénzt tekintsük a végső célnak. Ezért, ha nem
jön könnyen a pénz, védekező pozíciót veszünk fel, és elkezdünk
mindenféle mentségeket találni magunknak.

Talán úgy értheted meg a legkönnyebben a pénz működését, ha úgy

gondolsz rá, mint a vízre. Egy csepp önmagában semmi. Apró, nincs ereje.
Ugyanez igaz egyetlen dollárra is. Nem mész vele sokra.

Ám, ahogy gyűlnek a cseppek, kezdenek tömeget képezni, és lendületet

vesznek. Kisebb patakokban csordogálnak, majd folyóvá alakulnak, aztán
meg bőséges zuhataggá. A bőséges víz hegyeket hord el, széles szurdokokat
váj ki. Egész bolygónkat átalakítja - de csak addig, amíg mozgásban van.
Ha megáll, és pocsolyát képez, ha nem folyik befelé és kifelé, stagnálni
kezd, és a bőség lassan elpárolog. Ugyanez igaz a pénzre is.

Sokan gondolják, hogy értékes dolgok létrehozásához rengeteg pénzre van

szükség. Ez egyszerűen nem igaz. Ahogy a víznél is láthatod: már kisebb
pénzmennyiség is hatalmas erőt képvisel, ha megfelelő módon használják.
Egy hegyi patakban végigfutó kisebb vízmennyiség is ledönthet a lábadról.
A titok nem a mennyiségben, hanem a mozgásban rejlik.

A pénz is ugyanígy működik. Ha kisebb mennyiségeket fektetsz be

készpénztermelő lehetőségekbe, együttesen folyóvá állnak össze, amely
aztán folyamatos gazdagságforrást jelent. Azok, akik értik a körforgás
törvényét, tudják, hogy a pénz folyásának az irányítása a dolguk, nem pedig
a megállítása.

A KÜLÖNBSÉG KÖZTÜK ÉS KÖZTED

Az átlagember hajlamos azt gondolni a nagyon gazdagokról, a
milliárdosokról, hogy van valami különleges tulajdonságuk,
hogy okosabbak, rátermettebbek a többieknél. Ez a feltételezés egyszerre
igaz is, meg nem is.

A gazdagságukat annak köszönhetik, hogy magukévá tették a gazdag ember

gondolkodását, és ezt sosem lehet tőlük elvenni. Ha el is vesztenék
mindenüket, ha tönkre is mennének, újra talpra állnának, és megint
meggazdagodnának, mert értik a pénz működését.

Beleivódott a tudatalattijukba - ugyanúgy, ahogy a téveszmék szinte

mindenki másnak a tudatalattijába.

Ám ettől az alapvető különbségtől eltekintve a gazdagok ugyanolyanok,

mint bárki más. Ugyanúgy élnek, dolgoznak, nevetnek és szeretnek, mint te,
ugyanolyan örömök és bánatok érik őket, mint téged. Épp ugyanannyi óra
áll a rendelkezésükre naponta, mint másnak, ám ezen idő alatt szédületes
dolgokat visznek végbe.

Hát akkor mi is a különbség? Nem sok. És mégis: minden. Minden, amit

gondolsz, érzel és hiszel a pénzről.

Nyilván ismered a közhelyes mondást: „hiszem, ha látom"’. Én meg azt

mondom neked, hogy ez gyanakvó és negatív hozzáállás az életben
kínálkozó bőséges és korlátlan lehetőségekhez. Ez az állítás annyit tesz,
hogy csak abban bízhatsz, ami az orrod előtt van, és semmibe veszi a
képzeleted, a megérzésed, az alkotó erőd hatalmas, korlátlan erejét.

Pedig egész életedben ezt hallottad. Úgy átitatja a gondolkodásodat, hogy

észre sem veszed. A gazdagok megértették, hogy a közhely fordítva igaz:
mielőtt meglátnád, amit akarsz, magadévá kell tenned a gondolatát. Hinned
kell abban, amit el tudsz érni - csak akkor sikerül. Másképp fogalmazva, a
gazdag ember hitvallása: „látom, mert hiszem"’. Vagyis az egyetlen
különbség közted és egy milliárdos között a gazdag észjárás, ennek
sarokköve pedig nem más, mint a hit.

Azt mondják, hogy aki gazdag, magához vonzza a gazdagságot, és ez igaz

is. Hogy csinálja? Egyszerűen: elvárja. Az ő elméjében nem takarják el
felhők a célokat, semmi sem készteti megállásra vagy habozásra. Nem
aggódik az esetleges kudarc miatt, mert elméje képernyőjén csak a sikert
látja.

Már korábban említettem Napoleon Hill Gondolkodj és gazdagodj című

könyvét. Mindig magamnál tartok egy példányt, és nap mint nap újra
elolvasok belőle egy-egy részt. Hill több száz sikeres, gazdag emberrel
készített interjút, amiből kiderült számára, hogy bár mindegyikük más
módon vált sikeressé, az észjárásuk, a gondolkodásuk egyforma. Mivel
elvárták, hogy sikeresek legyenek, olyan lehetőségeket vonzottak
magukhoz, amelyek másokat elkerültek. Meglátták azokat a megoldásokat,
amiket mások nem.

Azt jelentené ez, hogy a gazdagok valami velük született különleges

képességgel, amolyan hatodik érzékkel rendelkeznek? Egyáltalán nem.
Csupán annyit, hogy tudatosabbak. Pontosabban: pénztudatosabbak. Egyik
barátom szerint erre a pénztudatosságra egyszerűen szert tehetünk -
mégsem megy könnyen. Aminek van egy alapvető oka. Ez pedig az
elmédben rejlik. Ugyanúgy nősz fel, mint mindenki: iskolába jársz, szakmát
tanulsz, állást szerzel, és éled az életed. Mint a népesség kilencven
százaléka. Én meg azt mondom: nagyjából ennyi embernek fogalma sincs
arról, hogyan lehet pénzt csinálni.

Kérdezd meg az embereket az utcán, tudják-e, hogyan kell pénzt csinálni -

százból kilencvenkilenc ugyanazt fogja válaszolni. „Hát persze, hogy
tudom. Minden nap bemegyek dolgozni”. Csakhogy ez nem pénzcsinálás,
hanem mókuskerék Ami óriási különbség.

Az embereknek csak nagyon kis része tudja, hogy kell pénzt csinálni, és
ennek meg is van az oka. Az iskolában ilyet nem tanítanak Ott azt tanuljuk
meg, hogyan kell számolni a pénzt. Tudunk mérleget, táblázatot, grafikont
készíteni. Az utolsó fillérig követni tudjuk a pénz útját. Lehetsz diplomás
közgazdász, és mégis csont szegény, mert nem tanultad meg, hogyan kell
csinálni a pénzt.

Az iskola arra készít fel, hogy munkába állj. Beprogramozza az elmédbe,

hogy a világ így működik Azt mondja, ez a biztonságos út. Így leszel
biztonságban. Ezt mondták neked is a szüleid és a tanáraid. Nekem is volt
olyan tanárom, aki azt mondta, menjek szakmunkásképzőbe, és tanuljak ki
egy szakmát. Azzal biztonságban leszek

Nem hallgattam rá. Egyrészt utálom a kétkezi munkát, másrészt ügyetlen is

vagyok hozzá. Egyszer majdnem levágtam az ujjam egy szalagfűrésszel, és
a mai napig fáj. Végül pedig: az az igazság, hogy a munka a pénzcsinálás
egyik legrosszabb, és legkevésbé biztonságos módja.

Dolgozz keményen! Légy hűséges a munkaadódhoz! Meglesz a jutalmad!

Ezt mondják nekünk a kezdetek óta. Nos, a jutalom nem egyszer annyiból
áll, hogy egy nap lecserélik a zárat az irodád ajtaján, és 18 évnyi szolgálat
után kapsz egy jelképes végkielégítést. Nincs az az állás, ami biztonságot
adna. A biztonságérzet belülről jön, és ott is kell megtalálnod. Ha azt
hiszed, hogy a munkád biztonságot ad, a munkahelyeddel együtt az
önbizalmadat is elveszítheted, mert baj esetén semmid sem marad.

A lényeg tehát: légy tudatában annak, hogy ki vagy, és változtasd meg a

programozásodat! A legtöbben leragadnak annál, amit csinálnak. Mintha
nem is akarnák beismerni, hogy nem tudják, hogy lehetne pénzt csinálni.
Könnyű a kérdést a szőnyeg alá seperni. Elvégre megfizetnek, nemde?

Ebből származnak az olyan nevetséges történetek, miszerint „a pénz nem

boldogít”. Éppen ezt mondogatod te is magadban, hogy ne kell jen
vállalnod a felelősséget, amiért nem keresel annyit, amennyit szeretnél.

Vágd sutba a kifogásokat, és nyisd meg az elmédet! Ha tisztában vagy saját

magaddal, menni fog. Az eredményeid leképezik a tudatosságod szintjét.
Képzeld csak el, mennyit változhat az életed, ha képes vagy növelni a
tudatosságodat: nem azért keres valaki évi 50 ezer dollárt, mert évi 50 ezret
akar keresni. Hanem azért keres évi 50 ezret, mert nincs tudatában, hogyan
kereshetne havi 50 ezret.

A tudatosság fejleszthető, és minél jobban fejleszted, annál többet nyersz

vele. A gazdagok birtokában vannak ennek a tudatosságnak. Beléjük van
égetve. Ahhoz, hogy te is eljuss erre a szintre, meg kell értened, hogy a
gazdagok miként tettek szert erre a tudatosságra, s miért ez a sikerük
kulcsa.
Az első lényeges tudnivaló: hallgass a saját belső bölcsességedre! Ha meg
lehetne abból gazdagodni, hogy a tömegekre hallgatunk, a tömeg gazdag
lenne! Márpedig tudjuk, hogy ez nem így van.

Az ember érzelmi és szellemi lény, aki számára természetes, hogy kikéri a

hozzá közel állók tanácsát - mi is gyakran fordulunk szeretteinkhez,
barátainkhoz, munkatársainkhoz.

Mielőtt azonban követnéd a tanácsukat, figyelembe veszed azt is, hova

jutottak el ők a saját életükben. Érzelmileg bízol bennük, ezért hallgatsz
rájuk - nem pedig azért, amit elértek. Ám az, aki nem gazdagodott meg,
vajon képes-e neked megmutatni a gazdagsághoz vezető utat? Hát persze,
hogy nem.

Hinned kell az alapvető igazságban: benned lakozik a képesség, hogy

megtaláld a saját egyéni utadat a mesés gazdagság felé. Bízz magadban, és
csak azoknak az útmutatására hallgass, akik maguk is végigmentek egy
hasonló úton!

Azt is el kell érned, hogy figyelmen kívül tudd hagyni a kritikusok és

aggodalmaskodók megjegyzéseit. Lesznek sokan, akik azt mondják, hogy
az álmaid túl merészek, a céljaid irreálisak.

Márpedig ez a „hiszem, ha látom” hozzáállás olyan élethez vezet, ami csak

a kézzel fogható dolgokon alapul - és az ilyen élet számunkra utálatos.
Ígérd meg most, hogy csak magadra hallgatsz! A valóság olyan, amilyenné
te teszed.

A gazdagok rendelkeznek azzal a képességgel, hogy mindig megragadják

az alkalmakat. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a lehetőség valami
különleges dolog, ami nagy dérrel-dúrral lép be az ember életébe: harsonák
jelzik az érkezését, hatalmas fényreklámon rajzolódnak ki a „lehetőség" szó
betűi, és még egy villogó nyíl is mutatja a helyes irányt.

Csakhogy ez nem így működik, és itt kap fontos szerepet az odafigyelés, a

tudatosság. Személyes tapasztalatból tudom, hogy nap mint nap újabb és
újabb lehetőségek mellett megyünk el. Még az is előfordulhat, hogy a
lehetőség életed egyik legnagyobb megpróbáltatása közepette jelenik meg
számodra.

A sikeres emberek számára a vereség és a kudarc lehetőség — nem pedig

akadály. Életrajzukban sok a zavaros esemény: elbocsátották őket a
munkahelyükről, kitették az iskolából. Lehet, hogy súlyos személyes
tragédiákkal is szembe kellett nézniük, abból a fajtából, ami az átlagembert
akár egy életre földhöz vágja. Az ő számukra azonban ezek a
megpróbáltatások egyben kihívások is, amelyekhez fel kell nőni, s
amelyekből új lehetőségeket kell teremteni. Ennek köszönhetően tudnak
még a hányattatások közepette is tovább gazdagodni.

A gazdag ember azt is érti, hogy a gazdagodásnak folyamata van. Nem

egyik napról a másikra következik be (bár erre is volt már eset). Ám a
hirtelen meggazdagodás veszélyt is rejt magában. Ha még azelőtt
gazdagodsz meg, hogy kifejlődött volna benned a gazdag gondolkodás,
könnyen örökre elveszítheted a megszerzett vagyont.

Hallottunk olyan lottónyertesről, akinek pár évvel később egy fillére sem
maradt. Hosszasan tudnánk sorolni hírességeket és sportolókat, akik
hirtelen szerzett hírnevüket és vagyonukat ugyanolyan sebességgel
tékozolták el, s viszonylag fiatalon el is szegényedtek.

Ezek az emberek sosem tanulták meg a gazdag gondolkodást, így esélyük

sem volt elérni azt a tartós jómódot, amely végleg felszabadítja az elmét a
pénzzel kapcsolatos terhek alól.

Ugye, emlékszel, mivel kezdtem? Nem a pénz a cél. Sose felejtsd el! Ez a
gondolat vezessen mindig! Ha képes vagy a gazdagok módján gondolkodni,
azt fogod tenni, amit szeretsz - és pénzt is csinálsz vele. Ami, ugye, nem
cél, hanem eredmény.

Sokszor találkozom olyanokkal, akik a meggazdagodás útját keresik.

Mintha ez valami olyasmi lenne, amit le kell vadászni, csapdába kell ejteni,
és rá kell ülni. Az igazság ezzel szemben az, hogy a gazdagság benned
létezik.
Szeretsz bizonyos dolgokat csinálni. Akkor is szívesen foglalkoznál
ilyesmivel, ha nem fizetnénk érte. Nos, azok az emberek, akik nagy vagyont
hoznak létre, ugyanezt teszik. A pénz az álom logikus következménye. Nem
maga a pénz az álom. Mindannyian arra születtünk, hogy egy bizonyos
dolgot csináljunk. Csak annyi a teendőnk, hogy megtaláljuk ennek a
módját.

A gazdagok tudják, hogy a siker és a felelősség szorosan összefügg. Nem

keresnek kifogásokat, hanem cselekszenek. Hányszor láttunk már olyat,
hogy két ember ugyanabban az üzletágban dolgozik, ugyanazon a helyen,
ugyanazt a terméket árulva - s mégis, az egyik gazdag, a másik pedig alig-
alig boldogul.

A körülmények azonosak. Az emberen múlik, hogy mire megy ezekkel a

körülményekkel. Olyan nincs, hogy valakinek ne lenne tehetsége. Pedig épp
az ellenkezőjét sulykolják belénk - hogy egyeseknek nem jó a memóriájuk,
mások meg okosabbak a többieknél. Badarság! Mindenkinek tökéletes a
memóriája, és a gazdagok nem emberfeletti zsenik. Bárkiből lehet gazdag -
csak ki kell fejlesztenie magában a képességet rá. Nem tudom eléggé
hangsúlyozni: olyan nincs, hogy valakinek ne lenne tehetsége.

Csakhogy magyarázhatom én ezt neked akárhányszor, és teljesen mindegy,

hány alkalommal olvasod el a könyvemet vagy hallgatod meg a
hanganyagaimat. Addig nem fog megváltozni az életed, amíg te magad
igazán és őszintén el nem hiszed. Látom, ha hiszem. Ebből az
alapigazságból kell kiindulnod, és ezt kell magadévá tenned, mielőtt
továbblépnél.

E nélkül nem fog megváltozni a gondolkodásod. Lehet, hogy a mostani

hozzáállásod gátol abban, hogy elérd a kívánt gazdagságot. Gondolkozz el
egy kicsit! Ha őszintén válaszolsz néhány egyszerű kérdésre, kiderül, mire
vagy beprogramozva.

Először is: hogy érzed magad, ha társaságban pénzről esik szó? Mennyire
kényelmes ez neked? Ingerültté tesz, mint valami tabu téma, amiről csak
suttogva illik beszélni? Ha megkérdezik, hogy mennyit keresel, illetve ezt
vagy azt meg tudod-e engedni magadnak, kitérsz a válasz elől, mintha ez
nem is lenne fontos? Kényelmetlen, kellemetlen érzés pénzről beszélned?
Nem te vagy az egyetlen. Sokan vannak így, ha pénzről esik szó, mert
nagyon kevesen tartanak ott a személyes meggazdagodásban, ahol akarnak.
De ne felejtsd: látom, mert hiszem. Figyeld meg, hogy beszélnek a pénzről
a gazdagok! Számukra semmi kényelmetlen nincs ebben a témában. Ez is
csak olyan, mint bármi más az életükben, amit szeretnek és élveznek.

Hagyják, hogy a pénzzel kapcsolatos gondolataik szabadon áramoljanak, és

eszmét cserélnek a velük hasonlóan gondolkodókkal. Ezekből a
beszélgetésekből aztán gyakran új és változatos üzleti lehetőségek és
bevételi források jönnek létre, tovább növelve a gazdagságukat. Nem
szégyellnek beszélni a pénzről. Nem kapcsolnak hozzá semmilyen
érzelmet. Nem jelent nekik problémát az, amitől a legtöbb ember feszeng.

Az ok egyszerű. Mit is mondtunk az elején? Nem a pénz a cél. A pénz

eszköz ahhoz, hogy elérjük valódi célunkat: megvalósítani az álmainkat, és
megragadni korlátlan lehetőségeinket. A pénzügyi siker nem a gazdagság,
csak a valódi gazdagság elérésének a következménye. Ez választja el az
igazán gazdagokat a többi embertől: a pénzügyeik, a foglalkoztatottsági
állapotuk és az időbeli korlátozások nem befolyásolják a sikerhez vezető
útjukat. Látják, ha hiszik - ők teljes erővel erre a célra összpontosítanak.

Sokan hiszik, hogy gazdagnak lenni áldozatokkal jár: keményebben kell

dolgozni, sokat vagyunk távol a családunktól. Ám a szabadságunk
feláldozása és szeretteink elhanyagolása épp az ellenkezője a gazdag
életnek. Ne feledd: a gazdagság nemcsak a pénzszerzésről szól, hanem
arról, hogy azt csinálod, amit szeretnél, és ahogyan szeretnéd csinálni. A
gazdag élet célja a szabadság megteremtése; annak az erőnek a
megszerzése, amivel szabadon választhatod meg, hogyan élj.

AZ ÉRZÉKELÉS BÖRTÖNE

De hogyan csináljam? Gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést. Hogyan

tudnék gazdagként gondolkozni, ha olyan szegény vagyok, mint a templom
egere? Hogyan tudnék elképzelni gazdag életet, amikor kilátástalan,
utálatos munkát végzek? Hogyan tudnék befektetni, amikor minden fillért
be kell osztanom, hogy eltartsam a családomat?
Az ilyen gondolatok megmérgezik a gazdag elmét. Megakadályozzák, hogy
hidd és lásd, merre kell menned, és mit kell tenned.

Aki ilyen kérdéseket tesz fel, még nyilván igen távol áll a gazdagok
gondolkodásmódjától. Bezárkózott a saját maga által épített börtönbe, és
még a kulcsot is eldobta. Meggyőzte magát arról, hogy sosem tudja
megvalósítani az álmait. De vajon miért követ el ilyen szörnyűséget
önmaga ellen?

Márpedig nap mint nap sok ilyen emberrel találkozunk: zsúfolt hely ez a
börtön. Elneveztem az érzékelés börtönének. Ennek a börtönnek a falai nem
valódiak: csak látszólag állják el az utunkat.

Mindannyian saját magunk építjük fel a magánzárkánkat felhalmozott

előítéleteinkből és feltételezéseinkből. Biztosan te is ismered ezeket:

• Nekem ehhez nincs elég eszem

• Nekem ehhez nincs elég pénzem

• Nekem nincs erre elég időm

• Nincs felsőfokú végzettségem

• Félek a kudarctól

• Túl öreg vagyok már ehhez

• Túl fiatal vagyok még ehhez

Az ilyen negatív gondolatok megtalálják az utat az elmédhez, és állandó

ismételgetésükkel addig befolyásolod a tudatalattidat - azt a csodálatos
helyet, ahol az érzelmeid laknak, és ahol bármi lehetséges -, hogy már ők
diktálják helyetted, mire gondolj. Amint az életedben újabb kellemetlen
események következnek be, ezek a negatív gondolatok még tovább
erősödnek, és növekszik a rád gyakorolt befolyásuk. Ezért vannak oly
sokan meggyőződve arról, hogy ők sosem élhetnek gazdag életet.
Beprogramozódott a tudatalattijukba, hogy ezt higgyék.
Saját, csakis az elméjükben létező börtönük foglyai lesznek. Az idő
múltával tovább építik a falakat, s már el is hiszik, hogy nekik csak az a
szűk hely jut, és nem is érdemelnek többet.

Ezt a gondolkodásmódot nehéz megváltoztatni. Időbe telik. Komolyan meg

kell dolgozni, hogy felülkerekedj azokon a feltételezéseken, amelyeket több
nemzedék genetikai és környezeti ráhatása alapozott meg. Ezért hasonlítunk
a rokonainkra. Környezetünk a születésünktől fogva erősen hat az
érzékelésünkre, s így a világról kialakított meggyőződésünkre is.

A társadalom elvárásai szerint mindenkinek iskolába kell járnia, állást kell

vállalnia, és mindent meg kell tennie a boldogulásáért. Gondolom, neked is
ezt mondták a szüleid. A tanáraid egészen biztosan ezt sulykolták beléd.
Számon lehet-e egyáltalán kérni rajtad, hogy börtönt építettél magadnak, ha
ezt így belédprogramozták?

Ami engem illet, tulajdonképpen véletlenül találkoztam ezekkel a

fogalmakkal. Ugye, emlékszel a tanáromra, aki megpróbált lebeszélni a
továbbtanulásról, és azt mondta, inkább sajátítsak el valami szakmát? Nos,
egyik tanácsát sem fogadtam meg. Nem fejeztem be a középiskolát. 1959-et
írtunk. Elmentem dolgozni egy benzinkúthoz, évi 2400 dollárért. Havonta
háromszor nem kellett bemennem vasárnap - ennyi volt a szabadságom.
Tudtam, hogy ennél többet akarok, de még nem jöttem rá, hogyan
csináljam. Így hát úgy tettem, mint bárki más is: kerestem magamnak egy
másik állást.

Sikerült bedumálnom magam a helyi tűzoltósághoz, s a helyzetem azonnal

jobbra fordult. Évi 4000 dolláros fizetést kaptam, és a mennyországban
éreztem magam. Havonta mindössze hét nappali és hét éjszakai műszakot
kellett adnom. Időmilliomosként ráértem biliárdozni és golfozni. Tűzeset
ritkán fordult elő, engem meg boldoggá tett a semmittevés.

Alig huszonhat éves voltam, de már gyakorlatilag nyugdíjas. Ekkor a

kezembe került Napoleon Hill könyve. Elolvastam egyszer. Aztán
elolvastam még egyszer. Újra meg újra elolvastam, míg a végén kívülről
nem tudtam. És lassanként ráébredtem, hogy körülöttem mindenki ugyanazt
csinálja, amit én - vagyis semmit. Nem gondolkoznak. Nem gondolnak arra,
hol akarnak lenni, vagy mit akarnak csinálni. Beérik azzal, hogy
végrehajtják az utasításokat, amikor és ahogyan elvárják tőlük, az idő
hátralevő részében pedig semmit sem csinálnak.

Mintha felkapcsolták volna a lámpát a sötét szobában. Az éves jövedelmem

hamarosan 4 ezerről 175 ezer dollárra ugrott, majd meghaladta az
egymilliót. Nem tanultam tovább, és nem volt semmilyen üzleti
tapasztalatom. Azt sem mondhatnám magamról, hogy én vagyok a
legokosabb fickó a világon - épp ezért tanulmányozom a sikeres embereket.

Minden, amit valaha is tanultam a sikerről és a meggazdagodásról, azt

súgta, hogy lehetetlen, hogy nyerjek. Mégis győztem. Ekkor jöttem rá, hogy
szinte semmi sem igaz abból, amit tanulunk. Ahelyett, hogy azt
gondolnánk, amit akarunk, és abban hinnénk, amiben akarunk, hagyjuk,
hogy külső hatások irányítsák a belső világunkat - az elménk világát. Ez
zavart okoz, és szándékunktól eltérő eredményekhez vezet.

Ha az emberek csak egy kis időt szánnának rá, hogy elgondolkozzanak,

rájönnének, hogy az életüket irányító elképzelések egyszerűen
nevetségesek! De nem teszik meg, hanem vakon mennek tovább, észre sem
véve a börtönfalakat, amelyeket felhúztak maguk köré.

Ez az, amin változtatnod kell. Nem könnyű. Olyannyira nem, hogy egész
életedben küzdeni fogsz vele. Ezért kell gyakorolnod és magadévá tenned a
gondolatot: „látom, mert hiszem". Ha ezt meg tudod jegyezni, és valóban el
tudod fogadni, egyre könnyebben fogsz haladni az álmaid megvalósítása
felé.

Vannak dolgok, amiket már most meg tudsz tenni. Ezek lesznek az első
lépések új életmódod - a gazdag életmód - felé. Igen, már most elkezdheted
megváltoztatni az életedet. Ahogy haladunk tovább, részletesebben is
elmagyarázom, de semmi okod rá, hogy már most ne kezdd alkalmazni, és
elindulni az úton. Ne vesztegesd tovább az idődet semmittevéssel!

Felkészültél?

Először is, el kell hinned, hogy megérdemled a gazdagságot. Ez látszólag

könnyű, sokak számára mégis felfoghatatlan. Túl nagy jelentőséget
tulajdonítunk a pénznek, noha a pénz csupán egy szolgáltatás jutalma. Ha
sok pénzt akarsz keresni, sok szolgáltatást kell nyújtanod. Meg tudod
csinálni. Jogod van hozzá, mint bárki másnak - például azoknak a
milliomosoknak és milliárdosoknak, akikről annyit olvastál. Nem elég
kimondani, hogy akarod a gazdagságot - el is kell hinned, hogy
megérdemled. Különben egyik lábadat a féken, a másikat a gázon tartod - a
motor felpörög, mégsem jutsz sehova.

A gazdagság keresése sokak számára negatív érzelmekkel vegyül - kapzsi,

öncélú, személyiségromboló dolognak tartják. Pedig akárcsak az a közhely,
hogy a pénz nem boldogít, ezek a negatív érzelmek is csak kifogások és
alibik, hogy jobban érezd magad, amiért nincs pénzed.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a több pénztől nem fog megváltozni az
egyéniséged. Ugyanakkor fel fogja nagyítani a már létező személyiségedet.
A pénz különleges tulajdonsága, hogy képes megmutatni a valódi
személyiséget. A fukar és kegyetlen ember jellemhibái még tisztábban
látszanak. Ám ha te nagylelkű, másokkal törődő és együtt érző ember vagy,
képzeld el, mennyi jót tudsz majd tenni gazdag emberként!

Nem a pénz alakítja ki a jellemvonásokat. Ezt sose felejtsd el, ha olyan

gazdagokkal találkozol, akik zsugorik vagy barátságtalanok! Könnyű egy
ember jellemhibáit a gazdagságára fogni, mikor valójában csak az eredendő
hiányosságai kerültek felszínre, függetlenül attól, hogy szegény vagy
gazdag az illető.

Emlékezz arra, amit a gazdag gondolkodásmódról és észjárásról mondtam!

Az én fogalmaim szerint ennek szerves része a nagylelkűség és az alkotó
kíváncsiság. Pénzt ugyanis csak olyasmivel lehet szerezni (legyen az
termék, szolgáltatás vagy ötlet), ami addig kihasználatlan értéket hoz az
emberek életébe. Gondolkozz el azon, hogyan tudod megoldani a
hétköznapi élet kihívásait, miként tudod gyorsabban, hatékonyabban vagy
szórakoztatóbban megoldani más emberek gondjait, kielégíteni
szükségleteiket! Minél nagyobb problémát oldasz meg, annál több pénz
áramlik feléd.

Történelmileg bizonyítható, hogy a gazdag embereknek mindig is több

forrásból származott a jövedelmük. Vagyis megtalálták a módját, hogy
többféleképpen nyújtsanak valamilyen szolgáltatást.
Azok, akik megosztják másokkal a gondolataikat, egészen biztosan nem
önzők és nem zárkózottak, nemcsak saját magukkal törődnek. Épp
ellenkezőleg: ők azzal foglalkoznak, amit szeretnek. Gondolj csak Bill
Gatesre! Élt az 1970-es évek végén egy fiatalember, aki megszállottjává
vált a számítógépes mikroprocesszor kihasználatlan lehetőségeinek.
Biztosra veszem, hogy Bill Gatest nem a pénz irányította, hanem az a
hihetetlen kihívás, hogy ha sikerrel jár, megváltoztathatja a világot!

Pontosan ezt is tette. Egyesek szerint nem érdemli meg, hogy ennyit
keressen vele. Ám a Gates által elindított forradalmi változások
következtében szinte a világ minden lakójának javult az életminősége.
Akármennyi legyen is vagyonának a tényleges összege, sohasem fogja
elérni az emberiségnek tett szolgálatának a mértékét, hiszen újító szelleme
örökre megváltoztatta a világot.

Gates ma már egy ikon. Harminc évvel ezelőtt azonban csak egy
egyetemista srác volt, aki egy jó ötlet miatt félbehagyta a tanulmányait.
Körülnézett a világban, és talált valamit, amivel jobbá tudná tenni az
emberek életét. Elindult az álma után, és megvalósította. Te is
hozzákezdhetsz akár már most: tanulj, képezd magad, szerezz értékes
készségeket, vedd fel a kapcsolatot gazdag mentorokkal, és koncentrálj
arra, hogy mi hasznosat tudnál adni, szolgáltatni az embereknek! Ezekből a
cselekedeteidből fognak megszületni a te egyéni és egyedi,
meggazdagodásodhoz vezető ötleteid.

Miután tudatosult benned a gazdagsághoz való új hozzáállás, és felfedeztél

pár új lehetőséget, kezdj el azon gondolkodni, miként tehetnél szert ezekből
passzív jövedelemre! A passzív jövedelem fogalma kulcsfontosságú:
olyasmiről van itt szó, amit egyszer kell megcsinálnod, és többször fizetnek
érte. Gondolj csak bele: ha csak az idődet váltod pénzre, azzal korlátozod a
meggazdagodásodat. Elvégre a nap óráinak a száma véges.

Hogyan oldhatod meg ezt a problémát? Olyan jövedelemforrásokat kell

teremtened, amelyek nem igénylik az állandó jelenlétedet és figyelmedet.
Miközben pedig ezekből a forrásokból árad hozzád a pénz, értékes időd
felszabadul újabb lehetőségek keresésére.
Már említettem, hogy a hit a gazdag gondolkodás alapköve. Hogyan tudod
kialakítani magadban ezt a hitet már most, amikor még oly távolinak tűnik a
meggazdagodás? Először is: vizualizáld magad gazdagnak! Ülj le, dőlj
hátra, és gondold végig részletesen, hogy miben változtatná meg az életedet
a gazdagság, ha elérnéd a céljaidat! Írd le, milyen házban fogsz lakni,
milyen színűre festeted a falakat, milyen stílusú bútort szeretnél, milyen
mintás lesz a porcelánedény és az ezüst evőeszköz, amivel eszel, és így
tovább! Tedd valóságossá mindezeket az elmédben, ne maradjanak elvont
fogalmak! Vágj ki képeket színes újságokból, és alakítsd ki belőlük az új
életed új otthonát! Minden nap tölts el egy kis időt ezekkel a képekkel,
mintha máris a tied lenne, amire vágysz!

Fantáziálás, éber álmodozás, mondják erre egyesek. Fogadjunk, hogy ezek

az emberek nem gazdagok! Az igazság az, hogy a vizualizálás lehetővé
teszi az elméd számára, hogy megragadj egy lehetőséget: így amit el tudsz
képzelni, azt lehetségesnek is látod. Ezzel a módszerrel edzed az elmédet, s
hozzászoktatod a gondolathoz, hogy életed állandóan változik, és a
gazdagság csak karnyújtásnyira van tőled. Ha sikerül irányítanod az
elmédet, mindez nemcsak elérhető távolságba kerül, hanem sikerülhet is!

Sokakat meglep, ha azt hallják, hogy a gazdag emberek idejük nagy részét
csendes gondolkodással töltik. Benyit az alkalmazott az igazgatóhoz, és
látja, hogy az csak bámul maga elé. Ebből arra következtet, hogy nem is
csinál semmit. A valóság ezzel szemben az, hogy az illető éppen a
gazdagságának és sikerének a következő állomását idézi fel maga előtt, látja
a hegyet, amit meg kell másznia - és persze azt is, hogy felér a csúcsra!

Ok tudják, hogy az újítás és a kreativitás - vagyis az, ami a következő

szintre emeli majd őket és cégüket - nem a hétköznapi rutinfeladatokban
rejlik. Erre vannak az alkalmazottak. A gazdag gondolkodás megtanította
őket rá, hogy a gazdagság éltető ereje az új ötletekből származik. Ahhoz
pedig, hogy az ötletek megvalósuljanak, látnod kell tudni őket, amint
megvalósulnak. Hogy juthatnál el a célodig, ha még el sem döntötted, merre
akarsz menni? Amikor a gazdag ember elér a céljához, egészen pontosan
oda jut, ahova tervezte - ugyanis az elméjében már járt ott.

Beülnél az autódba, és elindulnál találomra, anélkül, hogy tudnád, hová

akarsz menni? Persze, hogy nem. Kikeresed a térképen, megtervezed az
útvonalat, és csak utána indulsz el. Ám mégis rengetegen élik az életüket
térkép nélkül, és elfogadják azt, ami az útjukba kerül. Utálják az állásukat,
és el sem tudják képzelni, hogy lehetne jobb is. Elfogadják azt, amit már
megszoktak, mert sosem vették a fáradságot, hogy messzebbre nézzenek.

Mindig tartsd észben, hogy a vizualizálás pozitív gyakorlat: átviszi a

tudatalattidban megfogant álmaidat oda, ahol már bekapcsolódhat a tudatos,
racionális gondolkodásod is.

Ahhoz, hogy ez hatásosan működjön, száműznöd kell elmédből a negatív

gondolatokat. Persze, ezt könnyebb mondani, mint megvalósítani. Túl
sokan vették fel a negatív gondolkodás rossz szokását. Rengeteg ember
szeret panaszkodni a magánéletében vagy a karrierjében felmerült
problémákra, vagy együtt sajnálkozni barátai és munkatársai hasonló
gondjain. Azt hiszik, hogy a negatív gondolkodás jó dolog: ha alacsonyra
teszik várakozásaik mércéjét, sosem érheti őket csalódás.

Hát én ennél nevetségesebb dolgot még nem hallottam! Hogy tud bárki is
odáig jutni, hogy jobb, ha nem is álmodik? Mit jelent egyáltalán a túl sok
elvárás? Miért fojtanád meg az álmaidat és a céljaidat, még mielőtt életet
lehelnél beléjük?

Társadalmi szabállyá vált a negatív gondolkodás. Általánosan elfogadott,

széles körben gyakorolt szokássá. Ezért hát komolyan és tudatosan kell
törekedned rá, hogy száműzd az elmédből. Légy résen! Védd meg elmédet
az ilyen gondolatoktól, mert csak lelassítanak és akadályoznak! Szigorúan
válogasd meg, hogy milyen gondolatokat engedsz eluralkodni az elmédben!
Ha a pozitív dolgokra koncentrálsz, amelyeket legjobb, legkreatívabb
energiáid hoztak létre, annak meg is lesz a nagyszerű eredménye.

De azért légy óvatos! Figyelj oda a saját magaddal folytatott belső

párbeszédre - különös tekintettel arra, amit mások mondanak neked a
pénzről, a pénzügyekről és a gazdagságról. Jusson eszedbe, hogy nem
szabad figyelembe venned olyanok meglátásait, akik nem gazdagodtak
meg!

Ha egy valóban gazdag embertől hallasz valamilyen bölcsességet, nyisd

meg előtte az elmédet, és építsd be a belső párbeszédedbe! Még akkor is, ha
nem igazán érted, vagy nem értesz egyet vele. Tartsd meg magadban az
ilyen gondolatokat, hiszen olyan valaki mondta, aki már végigment azon az
úton, amelyre te még csak most léptél rá. Ismeretlen helyre nem indulsz
térkép nélkül - ezek az emberek lesznek a te térképed. Ok már ismerik az
utat. Az ő szavaikból áll össze a te sárgaköves utad, mint az Óz, a csodák
csodájában.

Légy tisztában azzal, hogy mire összpontosítasz! Ha azt mondod magadban,

hogy akarod a gazdagságot, de a gondok állandóan ostromolnak - hogyan
fizetem ki a számláimat, miből törlesztem a jelzálogkölcsönömet, és így
tovább - akkor nem vonzod be az életedbe a gazdagságot. Fogságban tart a
hiány-gondolkodásmód. Az aggodalom negatív célkitűzésekhez vezet. Ha
az foglalkoztat, hogy milyen rossz dolgok következhetnek be, azt üzened az
elmédnek, hogy ezek be is fognak következni!

Ez a fordított vizualizálás: ha azon aggódsz, mi mindened nincs, nem tudsz

arra koncentrálni, amit akarsz, így pedig sosem lesz tiéd a gazdagság.
Persze, tudom, hogy az aggodalom kemény ellenfél. Bizonyos mértékben
mindannyian aggodalmaskodunk. De hogyan tudod elérni, hogy képes légy
megváltoztatni az összpontosításod, azaz fókuszod irányát?

Képzeld magad egy pillanatra az alábbi helyzetbe: titkárnőként dolgozol

egy olyan főnök mellett, aki nem tűr el egyetlen hibát sem. Fenyeget a
veszély, hogy ha csak egyszer is hibázol, kirúg. Mire koncentrálsz ebben a
helyzetben? A lehető legjobban végzed a munkádat, vagy minden erőddel
azon igyekszel, hogy ne hibázz? Ha ez a rögeszme a hibák elkerülésére
szűkíti a munkádat, két dolog fog történni. Először is: a munkád általános
minősége romlani fog, mivel az üldözési mánia elnyomja az alkotóerődet,
és nem leszel képes tisztán gondolkozni. Másfelől pedig azon kapod
magadat, hogy jóval többet hibázol, mint egyébként, mert az elméd a
hibákra összpontosít.

Lássunk akkor egy hasonló helyzetet. Mennyi időt és energiát pazarolsz el

azzal, hogy azon aggódsz, miből fizeted ki a számláidat? Folyamatosan
követed és számolgatod a kiadásaidat? Azzal töltöd az idődet, hogy
kisakkozod, mikor mit tudsz kifizetni?
Megoldja ez azt a problémát, hogy nincs elég pénzed? Nem. Viszont
elszívja az alkotó energiáidat, és nem hagy se erőt, se időt a gondolkodásra,
hogy mivel tudnál változtatni a helyzeten. Megint csak negatív energiát és
frusztrációt hoz az életedbe. Egy későbbi fejezetben majd látjuk ennek a
működését, de addig is tegyél meg mindent, hogy ne az határozza meg a
gondolkodásodat, amid nincs, hanem az, amit akarsz! Nem tudom elég
sokszor elismételni: a pozitívumokra összpontosíts!

Vizualizáld az új életedet, szabadulj meg a negatív gondolatoktól, és

összpontosíts a pozitívumokra! Pusztán ennek a három elvnek az
alkalmazásával már ma látni fogod, hogy megváltozik az életed. Biztosítják
számodra az alapot, amire építhetsz, és a gyorsuló sávba terelik új életedet.
A gazdagság senkit sem különböztet meg hátrányosan. Bárki
megszerezheti, aki akarja - téged is beleértve!

Sokak számára nem is az elvek számítanak nagy felfedezésnek -hanem

annak a megértése, hogy nekik is van erejük és joguk az életük
megváltoztatására. Annyira megszoktuk, hogy az életben mindenért meg
kell küzdenünk, és bármilyen körülményt el kell fogadnunk, hogy már észre
sem vesszük, hogy megvan az erőnk és a képességünk, hogy mi magunk
eldöntsük, milyen életet akarunk élni.

Semmi okod beletörődni a boldogtalan életbe, és nincs is rá semmilyen

elfogadható kifogás. Ha nincs elég pénzed, vagy az életednek valamilyen
más eleme nem felel meg a kívánságaidnak, meg kell változtatnod a
gondolkodásodat, hogy a hiány-gondolkodásmód helyett a bőség-
gondolkodásmód kerüljön előtérbe. Át kell állítanod elmédet a passzív,
áldozati gondolkodásról a proaktív, felelősségvállaló gondolkodásmódra.

Igen, tudod irányítani az életedet. Azt, hogy most éppen hol vagy, te magad
döntötted el. És ez igenis jó hír - hidd el nekem! Lehet, hogy nem tetszik
neked, ahol most tartasz, de most már tudod, hogy van erőd megváltoztatni!

Mi van akkor, ha viszonylag elégedett vagy a mostani helyzeteddel, és

egyszerűen csak több pénzt akarsz? Kezdetnek ez is jó. Ha gazdag akarsz
lenni, ez még nem jelenti azt, hogy elégedetlen is vagy az életeddel. Igenis
rendben van, ha feljebb akarsz jutni, még akkor is, ha jelenleg sok jó dolog
történik veled. Ahogy már mondtam, az emberi tehetség nem ismer
határokat, és még egy tökéletes világot is mindig igyekszünk tovább
javítani, még többet megtudni, tanulni, elérni.

A probléma abból következik, hogy a többiek látják benned a törekvést, és

ebből téves következtetéseket vonnak le. Azt fogják mondani, hogy a
törekvést az elégedetlenség szüli. „Örülj annak, amid van”- mondják. Ezt a
fordított logikát használják a sikertelen emberek is önmaguk vigasztalására,
amiért nem jutottak előbbre.

Azt állítják ezzel, hogy veled valami baj van, ha nem vagy elégedett a
mostani helyzeteddel, és többet kívánsz kapni az élettől. Pedig ennek
semmi értelme. Alapvető emberi törekvés a keresés, a kutatás. A kifogások
gyártása a kudarc elfogadására, és másoknak is erre való intése tipikus
önvédelmi technika, amitől óva intek mindenkit. Másokat lehúzni a maguk
szintjére legkevésbé sem pozitív tulajdonság.

Azért veszélyes ez a logika, mert arra készteti az embert, hogy tagadja meg
a vágyait, fogadja el az életét olyannak, amilyen, és fordítson hátat
vágyainak, álmainak. Az ilyen buta kifogások teljes felmentést adnak.
Leveszik a válladról a felelősséget, hisz semmi baj nincs azzal, ha valaki
sikertelen, nem ér el semmit, és egy nagy csődtömeg. Maradj csak idelent,
velem együtt - így sokkal könnyebb!

Csakhogy ez nem igaz. Az álmaid és a vágyaid megtagadása a legnehezebb

út a világon. És mégis, milyen sokan választják ezt az ösvényt! Én viszont
azt mondom neked: légy bátor! Ha elfogadod, hogy felelős vagy az új
életed megteremtéséért, azt is el kell fogadnod, hogy a mostaniért is felelős
vagy. Ez pedig sokunk számára roppant nehéz.

Előre figyelmeztettelek, hogy az átváltás a gazdag gondolkodás-módra nem

fog könnyen menni. El kell fogadnod azt a tételt, hogy te magad irányítod
az életedet, ami viszont azt is jelenti, hogy eddigi életedet a mostanáig
hozott döntéseid alakították ki. Ha ennek a bekezdésnek az olvasása közben
megfogalmazódott benned valami olyan gondolat, ami az „Igen, de”
szavakkal kezdődik, azonnal menj vissza a fejezet elejére, és olvasd el újra,
mert nem értettél meg belőle semmit!
Ezt most nem gonoszkodásból vagy durvaságból mondom. Fontos, hogy
meghalld az igazságot. Muszáj meghallgatnod, megértened és elfogadnod
ezt az igazságot, mielőtt elérhetnéd mindazt, amit ki akarsz hozni az
életedből. Nem fogsz tőlem olyasmit hallani, hogy bármivel kapcsolatban is
mást hibáztathatsz. Nem mondhatom neked, hogy ez meg az nem a te
hibád. Sosem mondok olyat, hogy bármi, ami a múltban történt veled,
automatikusan feljogosít téged valami nagyon jóra. Kérlek, értsd meg: ha
valóban meg akarod szerezni, amit akarsz, nincs „de"!

Benned rejlik a képesség a hatalmas gazdagság megteremtésére. Ha még

nem használtad ki ezt a képességedet, arról senki más nem tehet, csak te. Te
építetted fel magad körül az érzékelés börtönét. És csak te törhetsz ki
belőle: te, egyedül.

A PÉNZ JÓ

Te is biztos rengetegszer hallottad, hogy a pénz rossz dolog. Pénzt akarni

erkölcsileg helytelen. El sem tudod képzelni, mennyi jó dolognak vetett már
gátat ez a hazugság!

A pénznek nincsenek érzelmei, nincsenek szándékai. A pénz csak

csereeszköz. Minden, a pénzhez fűzött gonoszság kizárólag az emberek
szívében lakozik. Ahogy már említettem: a pénz csak lerántja rólunk a
leplet, és megmutatja, kik vagyunk valójában.

Sok ember számára azzal járnak a pénzzel kapcsolatos negatív előítéletek,

hogy tudat alatt el is lökik maguktól a kínálkozó lehetőségeket. Még ha el is
indulnak a gazdag és bőséges élet felé vezető úton, úgy gondolják, hogy túl
nehéz, vagy erkölcsileg nem helyes. Inkább nem csinálnak semmit, és csak
nézik, amint mások elérik a céljaikat.

Rengeteg pozitív tulajdonságot lehet, és kell is kötni a pénzhez. Ha a

pozitívumokra figyelsz, biztosan meg fogod tudni valósítani az álmaidat,
nemcsak bámulod a többieket, akiknek sikerül. Az egyik pozitívum, hogy
másokon tudunk vele segíteni, legyenek azok a családtagjaink, a barátaink,
a környezetünkben élők vagy a rászorulók. Számtalan alapítvány és
szervezet létezik, amely jobbá teszi az emberek életét szerte a világon. A
gazdagság megteremtésével nemcsak saját magadon segítesz, hanem
másokat is módodban áll támogatni, különös tekintettel a hozzád közel
állókra.

A gazdagság megadja neked az élet élvezéséhez elengedhetetlen

szabadidőt. Sokan egész életükben csak várnak: várják az évi kéthetes
nyaralást, amit együtt tölthetnek a családjukkal, várják azokat
a pillanatokat, amikor azt tehetik, amit igazán akarnak. Oly rövid ez az idő.
Szinte elrepül - egy villanás alatt vége. És aztán várnak tovább, még egy
hónapot, még egy évet, és egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy
elment mellettük az élet.

Ha megteremted magadnak a gazdagságot, akkor lehetsz együtt a

családoddal, és akkor utazgathatsz, amikor csak akarsz - nem kell egész
évben várnod arra a kéthetes szabadságra, ami nem is igazán szabadság,
csak rövid eltávozás az egész éven át tartó börtönből.

Folyamatos jövedelemforrások teremtésével jelentős önbizalomra tehetsz

szert. Pozitívan tudsz nézni a jövőbe. Nem fog érdekelni, hogy idős
korodban nem kapsz segítséget a családodtól vagy az államtól. Nem kell
emiatt aggódnod, mert a saját gazdagságod garantálja, hogy mindig
gondoskodni tudsz magadról.

A gazdagság lehetővé teszi, hogy nagyvonalúbb és őszintébb legyél a

többiekkel. Ahogy én is megosztom veled a tudásomat a gazdagságról
ebben a könyvben, teljesen őszintén. Hogy miért teszem? Mert én
felhasználtam ezeket az elveket, elértem a céljaimat, és tudom, hogy mások
is hasznát vehetik annak, amit elsajátítottam. És te is ezt fogod tenni, ha
gazdag lettél: meg fogod osztani másokkal a gazdagsághoz vezető
tapasztalataidat és utadat.

Az emberi elme a lehető legerősebb eszköz a gazdagság létrehozásához.

Nem érdekes, hogy ki vagy. Nem érdekes, hogy eddig mit csináltál. Még az
sem érdekes, hogy jelenleg mire tartod magadat képesnek. Ahányszor
elgondolkozol a pénzen és a gazdagságon, mindig pozitív dolgok jussanak
róluk az eszedbe! Tedd meg újra és újra, amíg ezek a pozitív gondolatok
bele nem ivódnak a tudatalattidba! Pozitív érzéseid lesznek a pénzzel
kapcsolatban. Úgy fogod bevonzani a lehetőségeket, ahogy addig soha, és a
gazdagság könnyen és gyorsan be fog ágyazódni az életedbe.
KÉPEZD MAGAD!

A lehetőségek önmagukban nem jelentenek sokat, ha nem tudsz élni velük.

Ezért meg kell szerezned a tudást, amivel megteremtheted magadnak őket.

Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene ülnöd az iskolapadba. Szinte

minden, amit a gazdagság megteremtéséről tanultam,
saját olvasmányaimból, és az előzőekben bemutatott tudás kereséséből ered.
Rengeteg könyvet lehet találni a világ leggazdagabb embereitől, és
némelyik elképesztően gazdag információkban, és józan meglátásokban. Ha
igazán akarod a gazdagságot, olvasd el, mit kezdtek a lehetőségekkel azok,
akiknek már sikerült!

Keress magadnak mentorokat is, akik ellátnak józan tanácsokkal, és

megtanítanak a leghatásosabb stratégiákra! De csak akkor mész ezzel
bármire is, ha már ráálltál a szükséges gazdag gondolkodás-módra. Ez a
siker receptjének legfontosabb összetevője, amely révén jóval könnyebben
el tudod sajátítani a szükséges ismereteket. Ezért nem beszéltem korábban
az iskolázottságról. Lehet, hogy kicsit megkönnyíti a dolgokat, de nem ez a
döntő tényező a gazdagság megszerzésében.

Az egyik este láttam a tévében egy műsort Donald Trumppal. Üzleti

tanulmányokat folytató diákok kérdéseire válaszolt, tanácsokat adott nekik.
Trump magasan képzett ember, de ő is hangsúlyozta a diákoknak, hogy az
iskolai végzettség másodlagos, ennél sokkal fontosabb, hogy
szenvedélyesen kell vágyni a sikerre.

Biztosan van az ismeretségi körödben nem is egy olyan ember, aki

hihetetlenül okos, több diplomája van, és mégsem gazdag. Aztán biztos
vannak olyanok is - az én ismerőseim között rengetegen - akiknek nincs
különösebb iskolai végzettségük, mégis óriási sikereket értek el. Ebből
egyenesen következik, hogy nem a képzettség határozza meg, ki milyen
gazdag.

Ha megfelelő az észjárásod, előnyödre válik, ha jobban megismered a

gazdagságot megteremtő üzleti lehetőségeket. Pénzt csinálni annyi, mint
kielégíteni mások szükségleteit. Minden vétel, eladás vagy csereüzlet
mögött ott áll egy szükséglet vagy egy vágy kielégítése. Az a vágy vezet el
a gazdagsághoz, ha mindig azt keresed, hogyan tudnád jobban kiszolgálni a
vevőidet, üzleti partnereidet, munkatársaidat, barátaidat, családtagjaidat és
másokat.

Tartsd ezt mindig észben, és meg fogod látni, hogy ez tükröződik a

mindennapi döntéseidben és tetteidben. Abban a pillanatban, ahogy nem az
együttműködésre figyelsz, hanem csak saját magadra, már jönnek is a
gondok. Ha gondolataidban előbbre kerülnek a problémák, mint a
megoldások, az azt jelenti, hogy visszacsúsztál a negatív
gondolkodásmintába, és ezt meg is fogja sínyleni a vállalkozásod. A te
problémáid abszolút hidegen hagyják ismerőseid túlnyomó többségét; te
viszont egyszerűen meg tudod oldani a saját problémáidat is azzal, hogy
segítesz nekik megoldani az övéket.

Az emberek természetüktől fogva elsősorban önmagukkal törődnek.

Problémáik azonban nem annyira különbözőek, mint gondolnánk. Ha nem
vagy vállalkozó, akkor is mások szükségleteinek a kielégítését kellene
életed legfőbb céljának tekintened. Szinte minden, amit naponta csinálsz,
különböző emberekkel hoz kapcsolatba. Ha az ő szükségleteikre figyelsz, és
nem a sajátjaidra, nagyságrendekkel fog nőni a sikered az élet minden
területén, ennek szerves részeként pedig a saját szükségleteid is kielégítést
nyernek.

Amikor arról beszélgetek valakivel, hogy meg kellene változtatnia az életét,

majdnem mindenki felveti a kockázat kérdését. Nagyon érdekes, hogy a
kockázatvállalás gondot jelenthet. A gazdag emberek egyáltalán nem úgy
gondolnak magukra, mint akik kockázatot vállalnak! Sőt, ami az átlagember
szemében rizikósnak tűnhet, a gazdagon gondolkodó számára talán még
futólag sem merül fel mint lehetséges probléma. Ezt a témát kívánom
utolsóként említeni, mert a kockázat az érzékeléssel és a félelemmel van
összefüggésben.

Születésünkkor egyáltalán nem tartunk a kockázattól - ez teljes egészében

tanult magatartás. Ha egy kisgyerek félne a kockázattól, sosem tanulna meg
járni, futni vagy biciklizni. Gondolj csak vissza, milyen kalandokba
keveredtél gyerekkorodban! Kockázatosak voltak? Szinte minden kisfiú (és
a legtöbb lány), akit ismerek, legalább egyszer kipróbálta, milyen az, ha
maga köré kanyarít egy lepedőt vagy egy törülközőt, szuperhősnek képzeli
magát, és leugrik - az ágyáról, egy fáról, vagy akár a ház tetejéről! A
gyermekek világa tele van kalandokkal, végtelen lehetőségekkel. Az idő
múlásával azonban mindannyian megtanuljuk, hogy a kockázat rossz dolog,
és a „bármi megtörténhet” félelme elfedi a valóságot.

Hány embert ismersz, aki fél repülőre szállni? Vannak páran. Ha megkérded
tőlük, hogy miért, többnyire azt fogják válaszolni, félnek, hogy lezuhan a
gép. Márpedig statisztikailag bizonyítottan sokkal nagyobb az esélye, hogy
valaki autóbalesetben haljon meg, mint repülőszerencsétlenségben.

Ám ugyanezek az emberek egy percig sem izgulnak, ha autót vezetnek. A

kockázat érzékelése az, ami korlátokat szab az életükben, és úgy is rengeteg
stresszt és szorongást gerjeszt, ha a félelmüknek nincs valódi alapja.
Ugyanezt a téveszmét tapasztalom akkor is, ha a meggazdagodásról
beszélgetek emberekkel. „De mi lesz, ha" - mondják, ami leszűkíti a
lehetőségeiket, és behatárolja a döntéseiket.

Van egy gyakorlat, amivel sokszor szoktam segíteni ennek az ésszerűtlen

félelemnek a leküzdésében. A neve: „És akkor mi lesz?" Például azt
mondja valaki, hogy azért nem kezd saját vállalkozásba, mert fél feladni
alkalmazotti vezetői állását. Én erre megkérdezem tőle: "Mi történne akkor,
ha valóban megtennéd?"

Vagy sikeres lesz a vállalkozásod, vagy nem. Tegyük fel, hogy nem. És
akkor mi lesz? Bezárod a boltot, és keresel magadnak másik
jövedelemforrást. És akkor mi lesz? Rosszabb lesz a helyzeted, mint
amiben most vagy? Nem. Éhezni fog a családod, és elveszítitek az
otthonotokat? Nem. Miből gondolod, hogy ettől megáll a világ?

Bizonytalan helyzetbe kerülve könnyen előfordulhat, hogy félelmünk

irracionális méretet ölt. Ez ellen az egyetlen hatásos módszer komolyan
végiggondolni ezeket az „és akkor mi lesz" kérdéseket. Hamar rájössz,
hogy legfeljebb apró kellemetlenségek. Igen, túl fogod élni. Igen, legalább
annyira jó lesz a helyzeted, mint a mostani. És minden esély megvan rá,
hogy sikerülni fog, és még javul is a helyzeted!

Amikor küzdelmes, kemény, embert próbáló időket élünk, mindig arra kell
gondolnunk, hogy életünk nehéz szakaszai csak átmenetiek. Mindig eljön a
holnap. Amíg levegőt tudsz venni, mindig van esélyed jobbá tenni az
életedet. Minden nap egy újabb lehetőség. A veszély, hogy egyszer vége
lesz, vagy valami borzalmas dolog következik be, csak az elmédben létezik.
Ez a korlát csak arra való, hogy a jelenlegi ismereteid közé szorítson.

Még egy fogalomról szeretnék beszélni, mielőtt továbblépünk, ez pedig a

„valóság”. Az a valóság, amiben ma élsz, összes eddigi cselekedetednek a
megnyilvánulása, ezek hozták létre a jelenlegi eredményeidet. De jusson
eszedbe a figyelmeztetés, amit minden részvényeladáshoz és befektetési
alaphoz fűznek: ,A múltbeli teljesítmény nem garantálja a jövőbeli
eredményeket”. A jövő végtelen számú lehetőséget rejt számodra, nem függ
a múltadtól. A mostantól kezdve elért eredményeidet az határozza meg,
hogy ma mint gondolsz - a múlt nincs rá hatással. Minden döntésed, minden
gondolatod most alakítja a jövődet. Most van itt az esély, hogy a jövődet
jobbá változtasd.

Ha beszélgetsz valakivel a valóságról, a másik általában azt mondja el,

amilyennek ő érzékel téged a saját elméjében, az ő saját valóságában. Az is
lehet, hogy a saját félelmeit vetíti ki rád. Ennek az érzékelésnek és ezeknek
a félelmeknek azonban semmi közük ahhoz, hogy te meg tudod-e valósítani
az álmaidat. Bármenynyire is jó szándékúak a meglátásaik és az intelmeik,
ezzel csak fékeznek téged. Azt üzenik neked, hogy nincs ráhatásod a
jövődre. Figyelj jól rám: de igen, van! Akárhogy is alakult eddig az életed,
akármit is tettél, akármit értél el, vagy akármilyen lehetőségeket hagytál is
ki eddig, most igenis meg tudod változtatni az életedet. A legfontosabb,
hogy kialakítsd az ehhez szükséges gondolkodásmódot, és hogy
szenvedélyesen vágyj megvalósítani álmaid gazdag életét. Csakis az a
„valóság” számít, amit te teremtesz meg az elmédben - itt, most, ma.

• Mi az az egyetlen képesség, amivel egy milliomos veled ellentétben rendelkezik?

Érti az elme működését. Nem arra összpontosít, hogy pénzt keressen,

hanem arra, amit éppen csinál. Célja: nem a pénzszerzés, hanem az
értékteremtés.

• A pénzmítoszok megdöntése — illékony „a pénz nem boldogít”

kifogástár.
A pénz nem boldogít”

Viszont olyan kényelmet ad, hogy nem kell gondolni rá. A pénztelenséged
miatti aggodalom elsorvasztja alkotó, teremtő és megoldás-kereső énedet.

„Az a jó, ha sok van”

A pénz ereje a mozgásban: a körforgásban van, nem pedig a mennyiségben.

Pontosan olyan, mint a víz.

„Hiszem, ha látom”

Éppen fordítva helyes: látom, mert hiszem. A gazdagoknak sem villogó

fényreklám, hanem a sikerbe vetett hitük mutatja meg azokat a
lehetőségeket, amelyek mellett mások elsétálnak.

„Olyan szegény vagyok, mint a templom egere”

Az ilyen „érzékelési börtönbe” saját előítéleteid, kishitűséged,

feltételezéseid és kifogásaid zárnak be. Ne engedd, hogy a negatív
gondolatok eluralkodjanak rajtad: összpontosíts a pozitívumokra!

"A pénz rossz. Gonosszá, lelketlenné teszi”

A pénz nem jellemformáló, csak felnagyítja negatív vagy pozitív

tulajdonságaidat.

• "A múltbeli teljesítmény nem garantálja a jövőbeli eredményeket. " Azaz

bármit elérhetsz: ha még eddig nem érted el, ez nem azt jelenti, hogy nem is
fogod. Összpontosíts arra, amit el akarsz érni az életben! Vizualizáld a
céljaidat!
Második fejezet
Az ELLENTMONDÁS

Bármely iparág kiemelkedő eredményt elérő csúcsteljesítői azért

választották az adott vállalkozást, mert imádják azt. Az ő szemükben a
munka önmaga jutalma. Tudják, hogyan kell hasznos értéket teremteni, és
még élvezik is, amit csinálnak. Nem csupán azért dolgoznak, hogy pénzt
csináljanak belőle. Fontos azonban megértenünk, hogy ingyen azért nem
dolgoznának. Kívülről nézve ez talán kissé bonyolult. Ha egy gazdag
embernek nincs szüksége több pénzre, és nem azért dolgozik, hogy még
többet keressen, miért csinálja egyáltalán?

Sokan élnek abban a tévhitben, miszerint a pénz felhalmozásának az a célja,

hogy ne kelljen többet dolgozni. Ám ilyet csak azok mondanak, akik nem
tudnak a gazdagok módján gondolkozni. Újra meg újra felteszik nekem a
kérdést, hogy mikor fogok nyugdíjba menni. Amire én mindig azt felelem:
miért hagynám abba azt, amit imádok csinálni? Az én fogalmaim szerint a
nyugdíjba vonulás annyit tesz, hogy kivonulok az életből, feladva azt, ami
kitölti és boldoggá teszi a napjaimat. Miért tennék így?

A gazdagok sokat beszélnek a pénzről és a jövedelemteremtésről - a

nyugdíjba vonulásról viszont szinte soha. Ennek az az oka, hogy csak azok
vágynak a nyugdíjaztatásra, akik egész életükben olyan munkát végeztek,
amit nem élveztek, amit nem szerettek szenvedélyesen.

Továbbgondolva a dolgot, az én szememben a nyugdíjas évekre szóló

takarékoskodás tiszta őrület. Annyit tesz, hogy megtagadod magadtól
vágyaid életét, csak azért, hogy összeharácsolj annyi pénzt, hogy majd a
jövőben élhesd vágyaid életét. Ez fordított logika! Az egész gondolat alapja
a félelem a források jövőbeli elapadásától. A felhalmozott pénzt és energiát
sokkal jobban fel tudnád használni - például olyan jövedelemforrások
megteremtésére, amelyek egész életedben folyamatosan termelik a pénzt,
függetlenül az életkorodtól, vagy egészségi állapotodtól.
A gazdagok tudják, hogy a munka az, ami energiát ad nekik, és ami
megújítja az életerejüket. Vegyük például Warren Buffet
esetét. Milliárdokat keresett, és milliárdokat is adományozott jótékony
célra. Warren Buffetnek egészen biztosan nincs szüksége se nagyobb, se
több házra, autóra, vagy bármi másra. És egy percig sem hisszük róla, hogy
csak azért dolgozik, hogy majd egyszer nyugdíjba vonulhasson!

Nem, Warren Buffet azért dolgozik minden egyes nap, mert imád felfedezni
olyan cégeket, amelyek a fogyasztók szükségleteit kielégítő termékeket
állítanak elő, és új értéket hoznak az ő részvényeseinek. Neki ez a
szenvedélye, és az üzletmenet valamennyi szakaszával szenvedélyesen
foglalkozik.

Ha felfedezel magadnak egy olyan pályát vagy üzletágat, ami iránt

rajongani tudsz, már nem is érzed munkának. Tiszta adrenalinlöket. Ha jól
végzed, amit végzel, minden nap megújul tőle az erőd. Ez a szenvedély
segíthet másoknak is a céljaik elérésében.

Én is pontosan ezt érzem, amikor olyan elveket tanítok az embereknek,

amelyek révén jobbá tudják tenni az életüket. Minden reggel lelkesen
ébredek, és alig várom, hogy elkezdhessem! Minden naptól azt várom, hogy
nagyszerű dolgok történjenek - és meg is történnek! Semmi sem
izgalmasabb számomra, mint segíteni valakinek megérteni a gazdag
észjárás mibenlétét, s aztán látni, hogyan alkalmazza ezt a tudást, hogy
válik belőle milliomos.

A sikeres emberek nem különlegesek, de az közös bennük, hogy

valamennyien szenvedélyesek. Kifejlesztették magukban a következetes
kitartáshoz szükséges belső erőt. Ez teszi őket képessé, hogy átlendüljenek
azon a ponton, ahol az átlagember már feladta volna. Ilyen a gazdag
észjárás működés közben. Megmutatja neked, hogyan tekinthetsz túl a még
éppen elfogadható, vagy átlagos dolgok világán.

AZ ÁTLAG SZEMLÉLETE

Mit jelent átlagosnak lenni? Ha véletlenszerűen megkérdezed 100 embertől,

milyennek tartják magukat a többiekhez képest, mintegy 97 azt fogja
mondani magáról: átlagosnak. Csakhogy ez az „átlagos” kifejezés egészen
mást takar, mint az eredeti jelentése. Valójában az átlag a középső pont,
vagyis esetünkben egyetlen egy embert jelenthet. Így ama bizonyos 100
emberből 99 nem átlagos. Gondold csak végig!

Ez azt jelentené, hogy azok az emberek mind hazudtak? Korántsem.

Csupán sokan használják „normális” vagy „elfogadható” értelemben az
„átlagos” kifejezést. Ha „átlagosnak” mondod magad, úgy érezheted, hogy
a tömeghez tartozol - még akkor is, ha ez távolról sem igaz. Ezzel csak az a
baj, hogy a gondolat befészkeli magát az elmédbe, s ettől fogva a nagyszerű
dolgokat megvalósító emberekre úgy tekintesz, mint akik messze fölötted
állnak. Azt hiszed, hogy különlegesek vagy szerencsések, vagy olyasmit
tudnak, amit te nem. Valójában nagyon kicsi a különbség az általad
átlagosnak, illetve gazdagnak tekintett élet között. Ám óriási az eltérés a
különbség érzékelésében!

Ez az átlagos szemlélet gátolja meg az emberek nagy részét abban, hogy

elhiggyék, épp ugyanolyan tehetségesek, mint a gazdagok. Bármi újba is
kezdenek, hamar feladják - abból a feltételezésből kiindulva, hogy a
meggazdagodás felé vezető út túl nehéz a számukra, szegény, átlagos
emberek számára: nyilvánvalóan nem rendelkeznek azzal, ami a
meggazdagodáshoz szükséges.

Most képzeld azt, hogy hajótörést szenvedtél, és egy kis szigeten találod
magadat - de van egy kis csónakod. Találsz egy üzenetet korábbi
sorstársaktól, amiből megtudod, hogy nem messze, keletre ott van a
szárazföld. Onnan ugyan nem látszik - csak egy vadidegen ember szavának
a hitelességében bízhatsz. Mit csinálsz? Leülsz a partra, és várod, hátha
felbukkan egy hajó, ami majd elvisz biztonságos helyre, noha nem
tudhatod, hogy ez mikor következik be - ha egyáltalán bekövetkezik? Vagy
beülsz a csónakba, és elkezdesz evezni?

Azok számára, akik már végigjárták ezt az utat, a válasz egyértelmű, és nem
is értik, miért haboznál. Te viszont az elmédben végigsorolod a „de mi lesz,
ha" gondolatokat. Mi lesz, ha léket kap a csónak? Mi lesz, ha eltévedek? Mi
lesz, ha jön egy cápa, és megtámad? Úgy véled, azok, akik előtted eljutottak
a szárazföldig, szerencsések voltak, vagy valami különleges segítséget
kaptak. Vagy okosabbak és ügyesebbek voltak. Esetleg volt náluk egy olyan
eszköz, ami nálad nincs, például térkép, vagy iránytű.
Elvégre te csak egy átlagos fickó vagy. Hogy lehetnél képes ilyen tettre?
Elmédben nőni kezd a félelem, a nagy víz egyre hatalmasabbá válik, amíg
úgy nem érzed, hogy az egész óceánnal nézel farkasszemet. Így hát inkább
vársz. Az egész életed elmúlhat úgy, hogy várod a megmentésedre érkező
hajót, ami majd elvisz oda, ahova te a meggyőződésed szerint képtelen
lennél saját erődből eljutni.

Sokan egész életüket az átlagosság hazugságában töltik. Meggyőzik

magukat, hogy ők nem eléggé különlegesek egy gazdag élethez. Pedig
benned is ugyanúgy megvan a képesség a tanulásra és az eredményességre,
mint bárki másban - sőt! Először is meg kell szabadulnod az „átlagosság"
érzetétől. Fel kell állnod, és ki kell jelentened: „Hajlandó vagyok bármit
megtenni!" És ezt komolyan is kell gondolnod. Ha elhatározod, hogy
elindulsz a gazdagság és a bőség útján, el kell döntened, hogy végig is
akarsz menni rajta - nemcsak megpróbálni, hogy mire jutsz. Kötelezd el
magad! Összpontosíts a feladatra! Vizualizáld az út végét, ahová el akarsz
jutni! Csak mindezek után tudsz kitörni az átlagosság attitűdjéből, azaz az
átlagos gondolkodásmódból, s felemelkedve elérni mindazt, amihez
jogod van. Ha gazdag akarsz lenni, most azonnal be kell ugranod a
csónakba, és el kell kezdened evezni!

HOGYAN IS GONDOLKOZUNK?

Mielőtt nekiállnál valóban megváltoztatni a gondolkodásmódodat, meg kell

értened, hogyan alakult ki a jelenlegi gondolkodásod, és hogy ez alapján
miben is hiszel most. Elménk hihetetlenül erős eszköz, ám csak kevesen
veszik a fáradságot, hogy elgondolkozzanak a gondolataik, érzelmeik és
cselekedeteik okain. Ennek következtében miközben sok embert
frusztrálnak és összezavarnak a saját eredményeik, erőtlennek érzik
magukat, hogy változtassanak rajtuk.

Egy ember attitűdje a gondolatainak, érzéseinek és tetteinek az ötvözete,

azaz koktélja - nem egyiké vagy másiké, hanem a háromé együttesen. Ezek
a gondolatok, érzések és cselekedetek a belénk ültetett viselkedés termékei:
alakításukban részt vesz a neveltetésünk, a környezetünk, az oktatás,
amiben részesültünk, és minden olyan személy és esemény, aki és ami
hatást gyakorolt az életünkre. Egyéni tapasztalataink termékei vagyunk,
amiből az is következik, hogy minden ember attitűdje teljesen egyedi.
Ahhoz, hogy megértsük, miképp rögzülnek ezek a gondolatok és tettek a
viselkedésünkben, először a tanulás módját kell megvizsgálnunk.

Mindent, amit tudunk, négy elkülöníthető szakaszban tanultunk meg.

Vegyük például a biciklizést. Életünk kezdetén még nem tudjuk, hogy
egyáltalán létezik olyan dolog, hogy kerékpár. Nem is érdekel minket, és fel
sem merül bennünk az igény, hogy kerékpározzunk. Ezt a szakaszt nevezik
tudattalan hozzá nem értésnek. Nem tudjuk, hogy mit nem tudunk. Vidáman
éldegélünk, és fogalmunk sincs róla, hogy létezhet a gyaloglásnál
hatékonyabb közlekedési mód is.

Gyermekkorunk egy bizonyos pontján látunk másokat kerékpározni, és

elkezd bimbózni lelkünkben a vágy, hogy mi is kövessük a példájukat. A
tanulásnak ezt a második szakaszát nevezik tudatos hozzá nem értésnek.
Most már tudjuk, hogy nem tudunk biciklizni, és kísérletet teszünk a
megtanulására. Az első próbálkozáskor komoly összpontosítást és
erőfeszítést igényel az egyensúlyozás. Keményen dolgozunk rajta, minden
erőnket arra összpontosítjuk, hogy egyenesben maradjunk, míg aztán végre
képesek leszünk elesés nélkül haladni. A tanulásnak ez a harmadik szakasza
a tudatos hozzáértés. Bebizonyítottuk, hogy kellő összpontosítással és
erőfeszítéssel már tudunk biciklizni.

Az ismételt gyakorlásnak köszönhetően kezd olyan jól menni a biciklizés,

hogy már nem is kell tudatosan figyelnünk a nyeregben maradásra. Ezt
nevezik tudattalan hozzáértésnek. Ebben a szakaszban oly mértékben
elsajátítottunk egy adott készséget, hogy már nem gondolkozunk rajta, hogy
csináljuk.

Miután egy készséget megtanultunk, azt az elménk áthelyezi a

tudatalattinkba, s attól kezdve a részünket képezi. Nem kell
már gondolnunk rá - egyszerűen csak csináljuk. Ugyanez zajlik le, amikor
megtanulunk autót vezetni, számítógépet használni - vagy gazdagságot
teremteni!

Az emberek képekben gondolkoznak. Ha azt kérem tőled, hogy gondolj az

autódra, az otthonodra vagy a családodra, abban a pillanatban tiszta
képként, az életed pillanatfelvételeiként jelennek meg az elmédben. De ha
azt kérem, hogy gondolj az elmédre, ahhoz nem tartozik semmilyen kép.
Megpróbálhatod vizualizálni az agyadat, de az agyad ugyanúgy nem azonos
az elméddel, ahogy a térded sem. Az elméd tested valamennyi sejtjében
létezik, de nincs konkrét fizikai helye vagy megjelenése.

Mivel te is, én is képekben gondolkozunk, nehéz megértened az elmédet, és

a gondolkodásod működését, ha nem tudod hozzákapcsolni az elméd képét.
Ennek illusztrálására a pálcikaember példát fogjuk használni. Már több
mint negyven éve alkalmazom az előadásaimban, és örök hálával tartozom
érte a texasi dr. Thurman Fleetnek, aki még 1934-ben vázolta fel először.

A TUDATOS ELME
A felső kör az elménket, illetve gondolatainkat, az alsó a testünket, illetve
cselekvéseinket jelképezi. Az elme tudatos és tudatalatti részre oszlik. A
tudatos az elmédnek az a része, amelyik fogadja a környezetedből érkező
jeleket és tapasztalatokat. Minden új esemény megtörténtekor, vagy új
gondolat megfogalmazásakor elméd képes azt vagy befogadni, vagy
elvetni. Tudatos elméd megszűri a környezetedből érkező gondolatokat. Ez
teszi lehetővé, hogy csak azokat a gondolatokat és eseményeket válaszd ki,
amelyekhez érzelmileg kívánsz kötődni. Tudatos elméd egyben az a hely is,
ahol kialakítod álmaidat és céljaidat, amelyeket meg akarsz valósítani az
életed során.

A különböző médiumok révén minden nap képek tízezrei jutnak el hozzánk.

Tudatos elménk viszont ezernél is kevesebbet tud csak hatékonyan
feldolgozni.

Az információ kora hatékonyabbá, ugyanakkor összetettebbé is alakította az

életünket. A nap minden egyes percében döntened kell, hogy mit dolgozzon
fel, mit fogadjon be az elméd, s az emberek többségéhez hasonlatosan
valószínűleg te sem érzékeled, hogy ezek aktív döntések.

Ha folyamatosan negatív üzenetek áradata ér, te is negatív gondolatokat és

ötleteket fogsz választani, amelyek aztán a tudatalatti elmédben tárolódnak.
Mihez vezet ez? Negatív beállítottsághoz, negatív gondolatokkal, negatív
véleményekkel. Ha pozitívabban akarsz gondolkodni, érezni és cselekedni,
a tudatos elmédnek őrködnie kell a tudatalattid fölött. Tudatos elméd a
kapuőr: lehetővé teszi a számodra, hogy kiválaszd, mely gondolatokhoz
fogsz érzelmileg kötődni, és milyen képeket fogsz újra és újra beengedni
magadhoz.

A TUDATALATTI ELME

Tudatalatti elménk az „emocionális” avagy „érző” elménk. Az ókori

görögök a „szívek szívé”-nek nevezték. A tudatalatti csak egyféleképpen
tud válaszolni a tudatos elméből érkező utasításokra, és ez a válasz:
"IGEN”! Valamennyi beérkező gondolatot elfogadja, és beágyazza a
hitrendszeredbe.
A tudatalatti elme nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy elvessen
egyes gondolatokat. Ezért kell a tudatos elméddel figyelned a hozzád
érkező gondolatokat és fogalmakat, és lezárnod a kaput a negatív
gondolatok előtt. Ha amiatt aggódsz, hogy valami megtörténhet, a
tudatalattid rögtön abba az irányba visz el, hogy az a negatív dolog be is
következzen. Hasonló a helyzet, ha pozitív képet alakítasz ki magadnak
arról, miképpen alakuljanak az események, vagy hogyan akarod kezelni az
életben bekövetkező szerencsétlen fordulatokat: tudatalattid magáévá teszi
ezt, és a pozitív eredmény irányába kezd dolgozni.

Azon aggódni, arra figyelni, amit nem akarsz, ugyanannyi energiát és időt
vesz igénybe, mint arra összpontosítani, amit valóban akarsz. Ez így
működik. Mindig olyan energiát vonzol magadhoz, amilyennel
összhangban, azaz harmóniában vagy. Ha az energiád erősen negatív, azt is
kapod vissza.

Miután megszerezted ezt az alapvető tudást az elméd működéséről, be

tudjuk azonosítani, hogyan alakultak ki a negatív érzelmek és érzések az
elmédben. Abban a hitben neveltek fel, hogy ha nem szerzel magas iskolai
végzettséget, nem fogsz jó munkát kapni. Bár ez egyáltalán nem igaz, a sok
ismétlés mégis elültette a gondolatot a tudatalatti elmédben: olyannyira,
hogy most már csak olyan állást és lehetőséget keresel, amelyik pontosan
megfelel az elvégzett tanulmányaidnak, hiszen úgy „érzed", ennél több
meghaladná a képességeidet.

Lehet, hogy életed során valamilyen kudarc ért. Azzal, hogy újra meg újra
visszajátszod azokat az érzelmeket, amelyeket ez a kudarc okozott az
elmédben, felépítesz magadban egy mindent elnyomó, újabb kudarctól való
félelmet. Tudatalatti elméd nem képes megkülönböztetni azt, ami
ténylegesen megtörtént, attól, amire te emlékszel. Ha folyamatosan a
múltbeli negatív eseményekre figyelsz, azzal egy mindent elnyomó negatív
attitűdöt, azaz negatív hozzáállást alakítasz ki az életedben.

A jó hír az, hogy ha már értjük, hogyan ültetődnek be a gondolatok az

elménkbe, képesek vagyunk orvosolni ezek hatását. Ellensúlyozhatjuk a
negatívumokat pozitívumokkal. Minden nap összpontosíts a pozitív
eredményeidre, sikereidre, győzelmeidre! Igen hamar tapasztalni fogod,
hogy csökkentetted a negatív energia mennyiségét, és több pozitív eseményt
vonzol be az életedbe. Itt játszik nagy szerepet a dolgok vizualizálása. Mint
már mondtam, elméd nem tesz különbséget aközött, hogy csak elképzeled a
gazdag életet, vagy ténylegesen meg is tapasztalatod, vagyis tényként
fogadja el ezt a vizualizálás során kialakított jövőképet. Minél többször
ismételed a gyakorlatot, a gazdagság gondolata annál jobban beleivódik az
elmédbe és a hitrendszeredbe, s pozitívan hat az eredményeidre. Emlékszel,
ugye? Látod, mert hiszed. Ez itt ennek az egyszerű fogalomnak a gyakorlati
megvalósítása.

Tudom, ez olyan gyorsnak és könnyűnek hangzik. Elég a pozitív

gondolatokra összpontosítani, újra meg újra megismételni, és idővel
átveszik az uralmat az életed során a tudatalattidban felgyülemlett negatív
gondolatok fölött. Ennél azért persze többről van szó.

Sosem szabad lebecsülnöd az elméd erejét. Keményen ragaszkodik ahhoz,

amit máris valósnak érzékel. Ez az erő mindent felemészthet. Kimerítő
erőfeszítésbe telhet felülkerekedni egy mélyen gyökerező gondolaton. Jobb,
ha ezt már most tudod. Készülj fel a harcra! Kitartásra és eltökéltségre lesz
szükséged. Te azonban tudod, hogy képes vagy rá!

Hihetetlen jelenség, hogy tudatalatti elméd képes olyasmiben is hinni,

amiről a tudatos elméd tudja, hogy nem igaz. Gondolj például azokra, aki
egy háborúban vagy balesetben elveszítették az egyik végtagjukat. Látják,
és fizikailag érzik, hogy az a kéz vagy láb már nincs ott, de az elméjük
mégis másképp gondolja. Sokan mondják, hogy szó szerint „érzik" a
hiányzó végtagjukat. Előfordul velük, hogy fáj vagy viszket a már hosszú
ideje levágott végtag, és ez akár hónapokon keresztül is eltarthat.

Ha még egy ennyire nyilvánvaló dologról is ilyen nehéz meggyőzni a

tudatalatti elmét, gondolj bele, milyen kemény dió lesz megszabadulnod a
gyermekkorod óta ott rögzült képzetektől és gondolatoktól. A negatív
hajlamaid nem fognak csak azért egyszerűen eltűnni, mert te így döntöttél.
Folyamatos harcra kell készülnöd, amit csak akkor nyerhetsz meg, ha teljes
az eltökéltséged.

X PÁRBAJRA HÍV
Az emberek többsége úgy éli az életét, hogy nem is tud az eredményességét
irányító programozásról - vagy egyáltalán nem törődik vele. Ezt a
programozást, vagyis a feltételes gondolkodás vagy viselkedés rögzítését
nevezem én X tényezőnek. Nagyon fontos megértened, hogy
programozásod befolyásolja a logikus gondolkodásodat.

Biztosan hallottál már Orville és Wilbur Wrightról, a két fiatal

kerékpárszerelőről az ohiói Daytonból. Az ő gondolkodásuk illogikusnak
számított, hiszen évszázadokon át úgy vélték, hogy az ember nem tud
repülni. A Wright testvérek úgymond "kinéztek a dobozból”, azaz
gondolkozásukat nem befolyásolta az évszázados „észszerűség”, s
elképzelésük nélkülözött minden addigi logikát. Nos, ha te is nyertes akarsz
lenni, neked is szakítanod kell azzal, hogy mások szerint mi az „ésszerű”.
Ám a programozásod, és az ésszerű gondolkodás egészen addig nem fontos,
amíg olyasmibe nem kezdesz, ami ellentétes a beléd vésett programmal.

Az X tényező lehet bármely rögeszme vagy tévhit, attól fogva, hogy hány
kiló lenne a megfelelő súlyod, egészen odáig, hogy milyen elvek szerint
kellene nevelned a gyermekeidet. A mi esetünkben induljunk ki egy olyan
X-ből, ami szerint te sosem lennél képes évi 100 ezer dollárnál több pénzt
keresni. Ha a gazdag észjárásúakra hallgatsz, eldöntheted, hogy ezentúl évi
1 millió dollárt akarsz keresni. Ez az új ötlet, az egymillió dollár lesz az Y
tényező. Most indul a harc!

Először a tudatos elméddel kóstolgatod az új gondolatot. Vizualizálod az új,

gazdag életedet. Az X tényező először csak finoman támad. Logikai úton be
akarja neked bizonyítani, hogy ez az új ötlet mégsem olyan jó, vagy
legalábbis nem neked való. Az X-szel folytatott belső párbeszéd valahogy
így fog kinézni:

világon semmi baj nincs a mostani életemmel, és boldog is vagyok. Miért

tenném ezt kockára?" — Világos, hogy ez teljesen helyénvaló gondolkodás.
Nem jutsz el vele a millió dollárig, de helyénvaló.

Lehet, hogy ezt az érvet félre tudod lökni, utána azonban az X még
személyesebb támadást intéz ellened.
,Emlékszel, milyen erőfeszítésbe került megszerezni a mostani állásodat? Mi
lesz, ha ez az egész befuccsol, és utána még hasonlót sem találsz? Tudod
jól, hogy a családodnak szüksége van a mostani jövedelmedre."

X kérlelhetetlenül ismételgeti neked azt, amiben hisz. Még ha te

ragaszkodsz is ahhoz a meggyőződésedhez, hogy képes vagy évi 1 millió
dollárt keresni, X folyamatosan ott csivitel az elmédben, és újra meg újra
végigveszi a „mi lesz, ha" és „miért is nem” kezdetű érveket. X meg akar
győzni, hogy bármit is hiszel, azt képtelenség megvalósítani.

Akárhányszor csak vizualizálsz egy jó okot arra, hogy a dolog

működőképes, X máris előáll egy ésszerű, racionális okkal, hogy miért nem
az. Ez teljesen természetes, és fel kell készülnöd rá. Elvégre X már jó ideje
befészkelte magát a tudatalattidba, és kényelmesen érzi ott magát. Miért
akarna kimozdulni onnan? X azt akarja, hogy te is nyugton maradj. Egész
életedben azon munkálkodott, hogy ezt az ösvényt kövesd. Gondolj csak
bele: ez az ösvény ismerős, kényelmes. X puszta létezése azon múlik, hogy
ott maradj, ahol most vagy.

Ebben játszik kulcsszerepet a kitartás. Esélyed sincs X ellen, ha nem vagy

hajlandó folyamatosan megerősíteni az új ötletedet. Sajnos az X
tényeződnek van még egy titkos fegyvere is: a félelem.

Amikor a félelem belép a képbe, a logika elszalad. Mindegy, mennyire

ésszerűtlen vagy alaptalan a félelmed: beengedi a kételkedést és a
bizonytalanságot az elmédbe, és elnyomja benne azt az új ötletet, amit az
imént még oly bizonyosnak hittél. Példaként, mondjuk, eldöntötted, hogy új
vállalkozásba vágsz bele, és el is kezded reklámozni - ám nem történik még
semmi. A tudatos szinten tisztában vagy vele, hogy idő kell a dolgokhoz, de
a bizonytalanságod a tudat alatti szinten vihart kavar az elmédben. "Mi lesz,
ha nem jelentkezik senki?” „Mi lesz, ha ez az egész egy nagy tévedés volt?"
„Mi lesz, ha pofára esem?”

Bármennyire is ki akarod próbálni, és ki akarod fejleszteni magadban az új,

gazdag észjárást, a pénzhez fűződő régi elképzeléseid, azaz tévhiteid
folyamatosan az eltökéltséged gyengítésén dolgoznak. Ha elköveted azt a
hibát, hogy átadod magad ennek a félelemnek, és folyamatosan aggódsz
miatta, a lehető legrosszabb forgatókönyv megvalósulását segíted elő.
Hadd osszam meg veled most egy Sally nevű hölgy történetét. Sally
elhatározta, hogy otthagyja az állását, és író lesz. Már elindult az úton, és
pénzt is keresett az írással, még mielőtt kilépett volna attól a nagy cégtől,
amelynek a marketing-osztályán dolgozott. Így mesélte el a saját harcát X
ellen:

„Éveken keresztül vártam a pillanatot, hogy kiléphessek a munkahelyemről.

Mindig is arról álmodtam, hogy az írásból éljek, és az előző négy év alatt
szépen haladt is a szabadúszói karrierem. Amikor végre eljutottam a
felmondásig boldogan és felszabadultan kezdtem bele az új életembe.

Ez az érzés mintegy hét napig tartott. Az otthoni munka második hetének az

elején hatalmas félelemérzet ragadott el, amire semmilyen magyarázatot
nem tudok adni. Már bebizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok
íróként élni, és el voltam látva több hónapra való munkával. A kételyek
mégsem hagytak békén. Mi lesz, ha elfogynak a megbízások? Mi lesz, ha
lekésem a határidőket? Mi lesz, ha leég a ház, benne a teljes
dokumentációmmal? A kétségek nagy része nem volt sem ésszerű, sem
logikus, mégis, éjszakákon keresztül nem bírtam aludni az aggodalomtól.

Már több hete küzdöttem ezzel a félelemmel, amikor egyszer csak

rádöbbentem, hogy alig dolgozom. Mindig azt hittem, hogy sosem tudnék
rendesen megélni az írásból, és most a negatív észjárásom és az
állandó aggodalmaskodásom miatt ez be is következett! Gyorsan
átállítottam elmémet arra a pozitív képre, hogy sikerült kiépítenem egy
karriert, amit imádok, és nem engedtem, hogy az elmém a félelmeken
rágódjon.

A félelem vissza is vonult, de ez nem azt jelenti, hogy azóta se bukkant volna
fel. Elő-előkerül, de most már tudom, hogy gyorsan a pozitívumokra kell
összpontosítanom, és nem szabad engednem, hogy elterelje a figyelmemet
arról, amit valóban akarok az életben. ”

Mint láthatod - és ahogy ez Sally számára is kiderült - a tudatalattid

bármilyen gondolatot befogad. Ha a gondolataid negatívak, a tudatalattid
ráerősít a negatívumra. Ha a félelem miatt lankad az erőfeszítésed, esetleg
fel is adod, számos kiváló okkal igazolhatod a döntésedet: „Túl nehéz." „Ez
nekem magas. Nem vagyok rá képes. ”De magát a félelmet ritkán említed.
Elmédben a mentális lázadás valódi kiváltója a félelem. A félelem az, ami
utat nyit minden aggodalmadnak és kétségednek. Sokan még egészen rövid
ideig sem képesek ellenállni ennek a támadásnak.

Amikor új ötletet vagy új gondolkodásmódot kezdesz megvalósítani, az a

hited ad hozzá erőt, hogy a gondolat helyes és jó. Ha a félelem átveszi az
uralmat, nem enged hozzáférni ehhez az energiához. Behozza az elmédbe a
problémát. A félelem nem engedi, hogy logikusan végiggondold a
következő lépést, ami elvezethetne a szükséges megoldáshoz. A félelem
kikapcsol téged. Megteremti a kifogást, ami miatt feladhatod.

Vegyük például egy új üzleti vállalkozás elindítását. A félelem elveszi azt a

képességedet, hogy tisztán lásd a piaci folyamatokat. Nem engedi, hogy
észrevedd a további lehetőségeket. Megmásítja az elért eredményeid
érzékelését. Ha a félelem uralja az észjárásodat, könnyen arra a
következtetésre juthatsz, hogy pocsék üzletember vagy, és a terméked
biztosan sikertelen lesz a piacon.

A valóságban azonban lehet, hogy egyszerűen csak rossz irányból

közelítesz a piachoz, és hatékonyabb marketingre volna szükséged.

Meg kell tanulnod félresöpörni a félelmet, és realistán látni a dolgokat. Ha

úrrá tudsz lenni a félelmen, képes leszel megoldást keresni, és nem
aggódásra fecsérled el az energiáidat. Amikor az X és Y tényezőkkel állsz
szemben, vagy hozzáférsz az erődhöz, vagy nem. Folyamatosan
erősítgetned kell magadban az új gondolatokat, és új tevékenységekkel
aktívan támogatni őket. Ez adja a kezedbe a régi gondolkodásmódod
legyőzéséhez szükséges eszközöket.

Tudd, hogy képes vagy elutasítani a félelmet, amivel az X tényeződ kínoz!

Képes vagy azt választani, hogy nem foglalkozol a „mi lesz, ha”
kérdésekkel. Nem kell megadnod magad a félelemnek. Van egy remek
barátnőm, a neve Melanie Brown. Leendő könyvének címe A félelem
kudarca. Kiváló cím, kiváló könyv lesz belőle.

A te döntésed, hogy elveted a félelmet azzal, hogy érzelmileg is kötődsz az

Y tényezőhöz, és mindahhoz a jóhoz, amit be fog hozni az életedbe.
Minden új elképzelésednek szüksége van a segítségedre, hogy
megerősödjön. Olyan erőssé kell válnia, hogy felülkerekedjen az elmédben
mélyen gyökerező régi gondolatokon. Ezek a régi beidegződések nem
tűnnek el varázsütésre. Kemény harc, nagy küzdelem vár rád. Még akkor is
résen kell lenned, ha már sikerült elfogadtatnod magaddal az új gondolatot,
és hiszel is benne. Folyamatosan ápold és erősítsd az új eszmét, és tartsd
távol magadtól a negatívumokat, mert ha csak egy esélyt is adsz nekik,
mindent megtesznek, hogy visszajöjjenek. Zárd be jól az ajtót, ne engedd be
őket!

Sokan vannak, akik a vágyaikat kívánságként fogalmazzák meg. Ennek az a

magyarázata, hogy csak reménykednek az életük megváltozásában, de nincs
meg bennük az elszántság, az elkötelezettség, hogy mindezt realizálják is.
Azt akarják, hogy könnyen menjen - egy intés a varázspálcával, és máris
valóra válik az álmuk. Márpedig ez nem történik meg. Így aztán hamar
visszatérnek a régi szokásaikhoz, és sosem tesznek egy lépést sem afelé,
amit állítólag akarnak.

Végül pedig meggyőzik magukat arról, hogy úgyis csak légvár volt, sosem
válhatott volna valóra. Ebben az a szomorú, hogy nem így van! Igenis
megkaphattak volna mindent, amire vágytak, de nem kötelezték el
magukat! A régi, negatív gondolataikat még csak fel sem kavarták. Még
csak vitába sem szálltak velük. Biztos lehetsz benne, hogy te is erre a sorsra
jutsz, ha így megkönnyíted az X tényeződ dolgát. Márpedig én tudom rólad,
hogy nem akarod egész életedben azt mondogatni: "Lehettem volna
milliomos!’’

Eddigi életed gondolatai, szokásai és attitűdje együttesen alakították ki azt,

ahogy most élsz, és amilyen eredményeket elértél. Az új gondolatok
bevezetése kemény harccal jár, de ezek fogják kialakítani álmaid életét,
feltéve, hogy oda tudsz rájuk figyelni. Ha igen, akkor az új gondolatok
végérvényesen otthonra lelnek az elmédben. Ez a legjobb eredmény,
amiben reménykedhetsz. Mihelyst az új gondolatok megerősödtek, az
eredményeik is kezdenek megjelenni. Idővel ezekből alakulnak ki az új
szokásmintáid, új világnézeted. Ha sikerül eljutnod az évi 100 ezer dollártól
az évi 1 millióig, miért ne sikerülne 10 millióig? Vagy 100 millióig? Miért
is ne?
Sokaknak adom azt a tanácsot, hogy első lépésként azt tűzzék ki, hogy
képesek éves jövedelmüket havi jövedelemmé átváltoztatni. Ez egy pontos
összeg, amivel még tud mit kezdeni az elménk. A pontosság fontos. Az a
kiindulás, hogy csak "Több pénzt akarok” nem alakít ki érzelmi kötődést.
Öt dollár is "több pénz” - ez így túl általános. Ha megneveztél egy összeget
— legyen ez mondjuk 1 millió —, máris elkezdheted keresni a módját,
hogy megvalósítsd.

Szerezz be egy kis számológépet! Nekem is van, és mindenhova magammal

viszem. Üres időmben, például repülőre várva, vagy egyik helyről a
másikra utazva gyakran előveszem, és elkezdem kiszámolni, hogyan
szerzem meg a következő egymillió dolláromat. Először is beírom a teljes
összeget, amit el akarok érni: 1 000 000 dollár.

Henry Fordtól származik az a mondás, hogy ha meg akarsz magadnak

könnyíteni egy nagy munkát, bontsd kisebb részekre. Én ezt szó szerint
értelmezem, és elosztom a milliót tizenkettővel, az év hónapjainak a
számával, amivel jelzem, hogy egy évet adok rá magamnak. Egy millió
osztva tizenkettővel az 83 333 dollár. Ennyi pénzt kell csinálnom minden
egyes hónapban, de ez még mindig szép, nagy összeg. Úgyhogy tovább
csökkentem. A 83 333-at elosztom 4,3-mal - átlagosan ennyi hét van egy
hónapban -, az így kapott eredmény 19 380 dollár. Tehát ennyit kell
összehoznom minden héten.

Egy vadonatúj ötlethez ez még mindig soknak tűnik. Úgyhogy kettéosztom

a hetemet: hétfőtől szerdáig, csütörtöktől vasárnapig. A 19 380 dollárt
elosztom kettővel, az eredmény 9690. Erre te azt mondod: „hűha, hétfő és
szerda között 9690 dollárt kell csinálnom, aztán meg ugyanennyit csütörtök
és vasárnap között... minden héten, egész évben!”

Azt hiszem, jobb lesz újra Ford módszeréhez fordulnunk.

Oszd el a 9690 dollárt 86-tal. Vajon miért is 86-tal, kérdezed most tőlem?
Hát, teljesen véletlenszerűen választottam ezt a számot. Lehetett volna akár
74 is, de nem az lett, hanem 86. De ne ragadjunk le ennél, figyelj tovább -
maga az ötlet az, ami jó. Az eredmény 112,67 dollár. Vésd az eszedbe:
112,67 dollár.
És most hadd tegyek fel neked egy kérdést. Ha meg tudnám neked mutatni,
hogyan kereshetsz csekély erőfeszítéssel minden héten kétszer 1112,67
dollárt, nekem adnád a 112,67-et és megtartanád az ezrest? Hát persze,
válaszolod minden bizonnyal! Már számtalan szemináriumon végigmentem
ezen a számoláson, és még egy olyan emberrel sem találkoztam, aki erre
nemet mondott volna!

Gondolj bele, hogy mit kérek tőled! Megmutatom neked, hogyan

csinálhatsz hetente kétszer ezer dollárt és még 112,67-et, és mivel az ötlet
tőlem származik, az én szellemi tulajdonom, te nekem adod a kereseted egy
töredékét, vagyis hetente kétszer 112,67 dollárt. És most jól figyelj!
Innentől kezdve nekem már nem azon kell gondolkoznom, hogy
csinálhatnék egymillió dollárt, hanem csak egy olyan ötletet kell találnom,
aminek a révén te hetente kétszer 1112,67 dollárhoz jutsz, és ha ez sikerült,
aligha lesz probléma meggyőznöm még 85 másik embert, hogy ők is
hajlandóak legyenek ugyanarra, amire te.

Tudod, pénzt csinálni nem olyan nehéz, ha gondolkozol. Az emberek

többségével az a probléma, hogy nem gondolkoznak. Azzal csapják be
magukat, hogy az agytevékenység egyenlő a gondolkodással. Amikor
először hallottam ezt, komolyan meghökkentem. Earl Nightingale
hanganyagát hallgattam (A legfurcsább titok), amiben Albert Schweitzer
egy mondását idézte. Amikor leszállt egy repülőgépről, eléje állt egy
újságíró, és megkérdezte tőle, hogy mi a probléma manapság az
emberekkel. Schweitzer egy pillanatig elgondolkodott, majd azt válaszolta:
"Az emberek egyszerűen nem gondolkoznak.” És ha megfigyeled az
embereket, ahogy én is teszem, amióta először hallottam ezt a felvételt,
nagy valószínűséggel te is oda fogsz kilyukadni, ahova én: az emberek nagy
többsége sose mondana és tenne olyanokat, amilyeneket mond és csinál, ha
gondolkozna. Doktor Schweitzernek igaza volt: az emberek nem
gondolkoznak. Abban a pillanatban, ahogy elkezdesz gondolkodni, vagyis
használni a legmagasabb szintű képességedet, az egész életed meg fog
változni.

Mondok neked még néhány más példát, ha esetleg kételkednél abban, hogy
bárki, az élet bármely területén képes lehet létrehozni ezt a passzív
jövedelmet. Íme, néhány igen gyakori mesterség, amelyhez mind-mind
tudok több ötletet adni, hogyan teremts belőlük passzív jövedelmet:

Személyi edző:

• Alakíts ki egy egyedi gyakorlatsort, és írj róla könyvet.

• Készíts DVD-ket a rendszeredről, különböző szintek számára.

• Indíts oktatást más személyi edzőknek, hogy eltanulják a rendszeredet.

• A tornagyakorlatokhoz kapcsolódva írj egy ajánlott táplálkozási

munkafüzetet is.

Tanár:

• Készíts DVD-ket, amelyekkel különböző tantárgyakat lehet tanítani a

gyerekeknek, és új hozzájuk munkafüzeteket is.

• Írj egy könyvet a szülőknek, amiből megtudhatják, hogy segíthetnek

jobban a gyerekeiknek a tanulásban.

• Ha edző vagy, a gyakorlást segítő DVD-ket és könyveket árusíthatsz a

sportolóknak.

• Ha zenetanár vagy, olyan termékeket árusíthatsz, amelyekből meg lehet

tanulni gitározni vagy zongorázni.

Építési fővállalkozó:

• Készíts DVD-ket, amelyekből az emberek megértik a házfelújítás

alapjait.

• Írj egy könyvet arról, hogy lehet megtalálni a megfelelő fő-vállalkozót,

akivel együttműködve bárki fel tudja építeni álmai házát.

• Végül pedig, ha

Vevőszolgálati képviselő vagy:

• Írj egy kézikönyvet a vevőszolgálat alapvető készségeiről,
amit eladhatsz másoknak, akik ugyanilyen munkát végeznek.

• Készíts egy DVD-t, amelyből a vásárlók megtudhatják, hogyan tudják

hatékonyan megoldatni a problémáikat a vevő-szolgálati képviselővel.

Ezekből a fenti példákból is láthatod, hogy a már létező készségeid is

alkalmasak passzív jövedelem teremtésére. Teljesen mindegy, hogy
pontosan mik ezek a készségek, feltéve, hogy valamilyen értéket
képviselnek. Ne csak ülj egy helyben, ne gondold azt, hogy neked nincs
semmid, amit adni tudnál!

Nemcsak, hogy megvan a lehetőséged, hogy kialakítsd álmaid életét, hanem

arra is képes vagy, hogy pozitív hatást gyakorolj mások életére. Ez a
szenvedély, ez a vágy a tudásod megosztására azokkal, akik ebből hasznot
húzhatnak, lesz az, ami kialakítja a mindent mozgásba hozó lelkesedésedet.
Én huszonéves koromban éltem át ezt a szenvedélyt. Miután felfedeztem a
gazdagsághoz vezető utat, minden ismerősemnek el akartam mondani! Meg
akartam osztani ezeket a gondolatokat, ki akartam állni a dombtetőre, hogy
onnan is szétkiáltsam - és az elmúlt negyven évben pontosan ezt tettem!

Most már te is készen állsz, hogy elindulj a felfedezés és a gazdagság útján.

Minden út más, és a tiéd is épp olyan egyedi lesz, mint te magad. A
gazdagság felé vezető út létezik, ha van hozzá bátorságod, hogy megtaláld.

Most tekintsük át gyorsan a második fejezetet.

• Észrevetted már magadon, hogy azért takarékoskodsz, hogy a jövőben élhesd vágyaid életét?

Fordított logika! Ne a források jövőbeni elapadása vezéreljen a jelenben:

teremts magadnak életkortól független jövedelemforrásokat!

• Csúcsteljesítmény = a szenvedély és a hasznos érték ötvözete a

tehetséggel.

A szenvedélyről: Warren Buffet, vagy más iparágak gigászai épp azért

választották az adott vállalkozást, mert imádják csinálni.
A tehetségről: 100 emberből 97 érzi átlagosnak magát, valójában azonban
az átlag egyetlen pont, a középső. Tehát 100-ból csak 1 ember átlagos.

• Ne töltsd az életed az „átlagosság hazugságában", mert meggátol

a gazdagodásban! Tapasztalataid terméke vagy, tehát teljesen egyedi. 100-
ból 96 ember takarózik az átlagos szemlélettel, ahelyett, hogy | felfedezné a
saját tehetségét.

• Szűrd meg a gondolataidat!

Mert azok érzéseid lenyomatával a tudatalattidban raktározódnak el. A

rossz gondolatok pedig rossz érzéseket szülnek, melyek rossz döntésekhez
vezetnek.

• Vívd meg a harcot az "X tényezővel”, vagy örökre a rögeszméid fognak

dönteni helyetted!

Belső párbeszédeidben légy bátor, és válaszolj a „mi lesz ha... kérdésre! Ne

engedd, hogy a félelem megbénítson!

• Állandóan és kitartóan gondolkodj!

Figyelem! Az agytevékenységet ne keverd össze a gondolkodással! Így nem

a megszokás mintáját követed majd, és képes leszel nagyot alkotni.

• Már most rendelkezel a passzív jövedelem- és értékteremtés képességével.

Ne várj, ugorj bele a csónakba, és evezz!

• Gondold végig, hogyan szerezhetnél több forrásból passzív jövedelmet!

Hallgasd meg Pongor-Juhász Attila M3-as passzív vállalkozói
jövedelemteremtésről szóló előadását!

Regisztrálj és válogathatsz az ingyenes bónuszok között.

www.pongorkiado.hu/bonuszok
Harmadik fejezet
N

A SAJÁT FILMEDBEN!

Mindig is lenyűgözött az emberi lehetőségek tanulmányozása. Csupán

ránézésre nem tudod megmondani valakiről, hogy mire képes. Egyesek
egészen fantasztikus tetteket hajtanak végre, szinte felfoghatatlan
viszontagságok közepette. Másokat szörnyű tragédiák érnek, mégis
megerősödve, önbizalommal feltöltődve jutnak túl rajtuk. Vannak, akiktől
látszólag minden előnyt megtagad az élet, ám ennek ellenére diadalmas
jelképekké válnak. Gondolj csak Helen Kellerre: még kétéves sem volt,
amikor elvesztette a látását és a hallását, s ennek dacára a fogyatékkal élők
ismert szószólója lett. Jeanne d’Arc férfiakat vezetett harcba egy olyan
korban, amikor a tekintély ellen lázadó nőket máglyára küldték. Bill Gates
nem végezte el az egyetemet, de megváltoztatta a világot, és a számítógép
korának egyik fontos úttörője lett. John E Kennedy lázba hozta és bevezette
Amerikát az űrkorszakba azzal az egyetlen ötlettel, hogy az ember eljuthat a
Holdra. Martin Luther King ihletet adott egy nemzedékeken át elnyomott
társadalmi réteg helyzetének erőszakmentes forradalmi változásaihoz.

Mi lenne a reakciód, ha azt mondanám, hogy benned ugyanúgy megvan a

tehetség a világod megváltoztatására, mint bármelyik nagy emberben,
aldről beszéltem? Biztosan nehezedre esne elhinni. Ám ha végigsétálnék
veled egy nagyvároson, és rámutatnék egy hajléktalanra, azt mondanád,
hogy benned több a tehetség, mint őbenne? Minden bizonnyal igen. Ha az
egyik munkatársadról kérdezném ugyanezt, azt mondanád, hogy te legalább
olyan tehetséges, vagy akár tehetségesebb is vagy, mint ő? Ha pedig New
Yorkban járnánk az utcákat, és Donald Trump elhúzna mellettünk a
limuzinjában, azt mondanád, hogy benned is ugyanannyi tehetség
lakozik, mint őbenne? Nem valószínű.

Vajon miért?
Egyszerű: a programozásod miatt. Hajlamosak vagyunk egy ember
képességeit az addigi teljesítményei alapján megítélni. Ha a jelenlegi
eredményei gyengék, feltételezzük, hogy mindig azok is maradnak.
Amennyiben te átlagosnak tekinted azt, amit eddig elértél, nem nehéz
kikövetkeztetni, hogy mindig átlagos is maradsz. Ha pedig látsz egy
hihetetlenül gazdag embert, nyilván azt gondolod róla, hogy a jövőben is
sokat fog elérni, hiszen eddigi fantasztikus teljesítményei ezt sugallják.

Ezt az összehasonlítósdit mindannyian eljátsszuk magunkban, és

kiválasztjuk a magunk helyét ebben a sorrendben. De ahogy már korábban
is mondtam: az eddigi teljesítményednek abszolút semmi köze nincs a
jövőbelihez! Teljesen lényegtelen. Nevetséges azt hinned, hogy kevesebbet
érsz bárki másnál ezen a bolygón. Egyenlő vagy mindenki mással, ahogy ők
is egyenlők veled. A siker és a vagyon nem hiánycikk: hatalmas a kínálat
belőle. Ebből következően pedig minden egyes embernek ugyanakkorák a
lehetőségei. A különbség csak az, amit az elménkkel érzékelünk.

Különösen igaz ez a gyerekekre. Amikor elkezdenek iskolába járni, bármit

elhisznek, amit mondanak nekik. Ha azt hallják, hogy lassúak és buták,
elhiszik - még ha ez egyáltalán nem is igaz. Ha pedig azt mondják nekik,
hogy ragyogóan tehetségesek, akkor azt hiszik el - és ennek megfelelően
teljesítenek.

Az, amit magadról és a képességeidről hiszel, a gyerekkorodban

tapasztaltakból és hallottakból táplálkozik. Akkor nem volt más
választásod, muszáj volt elhinned. Tudatos elméd még gyakorlatlan lévén
képtelen volt megszűrni az élményeket, tudatalattid pedig tényként fogadta
el őket. Hacsak nem próbálsz meg konkrétan változtatni ezeken a
téveszméken, mindörökre hinni fogsz bennük. Ha nagy dolgokat akarsz
elérni, hinned kell abban, hogy ugyanakkora tehetség lakozik benned, mint
bárki másban - és el kell kötelezned magad ennek a tehetségnek a
kibontakoztatása mellett.

LÉGY EREDETI!

Ralph Waldo Emerson egyszer azt mondta: „Tanulmányai során minden

ember eljut addig a felismerésig, hogy az irigység tudatlanság, az utánzás
öngyilkosság. ” Szerintem ez mindenkire érvényes, aki gazdagon akar élni.
Miért? Nos, az egyik leglényegesebb dolog, amit el kell fogadnod, hogy
ugyanannyi lehetőség lakozik benned, mint bárki másban. Mivel pedig ez
így van, miért irigykednél a jómódúakra? Ha a tehetségetek egyforma, az
eredményeitek is azok lehetnek.

Ez volt az egyik első lecke, amit megtanultam, amikor elkezdtem

tanulmányozni a meggazdagodást. Ha ugyanazt az eredményt akarod elérni,
mint a gazdagok, akkor ennek érdekében neked is cselekedned kell!

Azt is mondta Emerson, hogy „az utánzás öngyilkosság". Így igaz.

Mindenki, aki jelentős gazdagságra tesz szert, kicsit másképp csinálja. Saját
személyisége van, saját szenvedélye - ahogy neked is. Nem elég csak
utánozni valaki másnak a lépéseit, aztán várni, hogy ugyanolyan sikered
legyen neked is. A gazdagsághoz vezető út ugyanis maga a szenvedély,
márpedig tudjuk, hogy minden embernek egyedi, egyéni szenvedélyei
vannak. Ezért kell neked is megtalálnod a saját, személyes szenvedélyedet,
amivel megteremtheted a gazdagságodat.

Remélem, ettől most megkönnyebbültél. Gondolj csak bele: ahhoz, hogy

elérd a gazdagságot, nem kell ingatlanmágnásnak lenned, mint Donald
Trump, vagy nemzetközileg ismert motivációs előadónak, mint én. A
személyes példám is bizonyítja. Sok embert ismerek, aki megpróbálta
pontosan ugyanazt csinálni, amit én. Hogy mit szólok ehhez? Sosem tartok
tőlük. Sőt, örömmel osztom meg velük a legapróbb szakmai titkaimat is.

Pár hónap próbálkozás után visszajönnek (néha kissé bosszankodva), és

megkérdezik, mit hagytam ki. Nem értik, miért nem jártak jobb
eredménnyel, hiszen pontosan követték a módszeremet. Csakhogy, amint
épp az imént rámutattam, nem olyasmi hiányzik, amit én hagytam ki az
előadásból - hanem olyasmi, ami belőlük kellene, hogy eredjen. Bármilyen
pontosan utánoznak, azt a szenvedélyt nem tudják visszaadni, amit én érzek
a munkám iránt. Ezért kell neked is rátalálnod a saját szenvedélyedre: arra
az egy dologra, amitől minden reggel tettre készen ugrasz ki az ágyból, és
alig várod az újabb kihívásokat!

Tudván, hogy megvan benned a képesség a saját magad által választott élet
kialakítására, mivel igazolod, hogy ehelyett a mostani idődet aprópénzre
váltod? Hogy mondhatod azt, hogy a te időd óráként 20 dollárt ér, vagy akár
40 dollárt? A te időd korlátlan pénzösszeget ér! Ha mesterséges módon
beárazod, a saját kudarcodat építed fel. Világszerte sok-sok ezer ember
tudja magáról, hogy megvan benne a tehetség, de vajon hányan veszik
tényleg kezükbe a sorsukat, és tesznek is érte valamit? Szomorúan
tapasztalom, hogy nagyon kevesen.

Sokan felfogják az elméjükkel, hogy képesek a változásra, de ez még

messze nem ugyanaz, mint eltökélni magad az egész életeden át beléd
sulykolt programozásod és téveszméid felülírására. Márpedig, ha nem
kötelezed el magad, nem jutsz előre: csak egy lehetőség, egy kiaknázatlan
lehetőség marad. Visszatérsz a kiindulópontra: a lelkesedés hamarosan
fásultságba szürkül, aminek nem lehet más következménye, mint hogy
továbbra is ugyanazt a munkát végzed minden nap.

Életed visszahuppan a lélekölő kerékvágásba. Meggyőz téged, hogy

kikapcsolódásra van szükséged, hogy le kellene ülnöd a tévé elé, ahol
órákon át bámulod a fájdalmat, a szenvedést és a negatívumokat. Ettől aztán
még fásultabb leszel, márpedig a fásultság kábítószer: megöli az elmédben
a többre vágyást. Meggyőz róla, hogy jó neked úgy, ahogy most van.
Barátja az átlagosságnak, és halálos ellensége az igazi gazdagságnak.

A VONZÁS TÖRVÉNYE

Az elmúlt években sok figyelmet kapott a vonzás törvénye. Teljesen

jogosan. Elvégre nagyon tetszetős gondolat, hogy be tudod vonzani az
életedbe mindazt, amire vágysz.

Ám meg kell értened, hogy a vonzás törvénye már most is érvényesül az

életedben, s ez mindig is így volt — csak nem tudtál róla. Ennek a
törvénynek az a lényege, hogy minden velünk történő dolgot a gondolataink
vonzanak hozzánk. A vonzás törvénye állandóan működik: minden jó, rossz
és közömbös történést saját magunk idézünk magunkra, még ha nem is
tudjuk, miért.

Ezt azért kell elmondanom, mert gyakran kérdezik tőlem, miért

következnek be bizonyos kellemetlen események, sőt, katasztrófák. Nem
tudom. De annyit mondhatok, hogy ha úgy döntesz, te is képes lehetsz
pozitív eseményeket vonzani az életedbe. Már beszéltünk arról, mekkora
erejük van a gondolataidnak és a hitednek, s miként hatnak az elmédre. A
vonzás törvénye azzal foglalkozik, hogyan hatnak ezek a gondolatok a
téged körülvevő világra.

Talán egyszerűnek hangzik, de komoly személyes felelősségvállalást

követel. Ahhoz, hogy magadhoz vonzhasd a vágyott pozitívumokat és
gazdagságot, előbb meg kell értened és el kell fogadnod, hogy azt is te
vonzottad magadhoz, ami eddig történt veled - a te felelősséged, senki
másé.

Ezt kevesen hajlandók megtenni. Inkább másokat, vagy a sorsot hibáztatják:

elutasítják, hogy a saját gondolataik és hitük okozhatta eddigi kudarcaikat.

A vonzás törvénye a rezgés törvényének egy altörvénye, ami szerint minden

energia. Az energia állandóan mozgásban van, rezeg. Ez igaz a fizikai
tárgyakra, amelyek az atomok szintjén rezegnek, s igaz a gondolataid által
létrehozott energiára is. Ahányszor megfogalmazódik benned egy gondolat,
energiát indítasz útnak, s ez az energia magához hasonló energiát vonz: a
pozitív gondolatok mágnesként hatnak a pozitív energiára, a negatív
gondolatok pedig... ugye, nem kell befejeznem?

Ezt fontos észben tartam, mert a vonzás törvénye nem tud különbséget tenni
- jó és rossz eredményt is hozhat. Nincs saját véleménye, egyszerűen azt
adja neked, amire épp összpontosítasz. Így jegyezd meg: nem azt adja,
amiről azt mondod, hogy akarod, hanem azt, amire összpontosítasz.

Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy arra kell koncentrálnod, amiről

akarod, hogy bekövetkezzen, nem pedig olyan negatív gondolatok miatt
aggódnod, mint a befizetendő számlák? Ez roppant fontos, hiszen a vonzás
törvénye értelmében minél többet aggódsz az ilyen problémák miatt, annál
többet törődsz a félelmeiddel, hogy nem tudsz elég pénzt keresni. Márpedig
ez épp arra visz téged, amerre nem akartál menni... a fizetésképtelenség
felé, vagy még annál is rosszabb irányba.

Ha arra irányítod a figyelmed, hogy tovább szaporítsd a gazdagságodat,

magadhoz vonzod a jövedelmet hozó megoldásokat és válaszokat. Ennek
köszönhetően valóra válik az, amit gyakoroltál: nem aggódsz a számlák
kifizetése miatt.
Nyilvánvaló tehát, hogy a vonzás törvényét előnyünkre akarjuk fordítani,
nem pedig a hátrányunkra. Először azonban őszintén át kell tekintened a
jelenlegi eredményeidet. Nem azért, hogy rossz érzéseket váltson ki
belőled, hiszen a rossz érzések csak további negatívumokat vonzanak feléd.
A lehető legtárgyilagosabban kell végignézned magadon. Tedd fel
magadnak az alábbi kérdéseket: Milyenek a barátaid? Milyenek a
munkatársaid? Hogy viszonyulsz a jelenlegi jövedelmedhez? Hogy megy az
üzleti vállalkozásod?

Amikor a válaszok bevillannak az elmédbe, írd is le őket! Légy őszinte: az

első választ írd le, ami eszedbe jutott - ne a szerkesztett változatot, ami
megmagyarázza és igazolja a nem kívánt eredményeket!

Aztán nézd végig a listádat, és értsd meg, hogy ezek a válaszok az eddigi
eredményeidnek a programozását tükrözik. Minden, amit csak elértél eddig,
mágnesként tapad valamelyik konkrét gondolatodhoz és hitedhez. Elsőként
felmerült gondolataid a tudatalatti hitedet tükrözik, s ez vonzotta be
életedbe a jelenlegi helyzetet.

Miután kipróbálják ezt a gyakorlatot, sokaknak nem tetszenek a felszínre

kerülő gondolataik. Azonban lépj csak egyet hátra! Ismerd fel, hogy ezek a
gondolatok csak az eddigi életedet tükrözik. Képes vagy változtatni rajtuk,
ha akarsz. Ezért beszélek olyan sokat arról, hogy meg kell változtatnod az
észjárásodat, és pozitív gondolatokat kell bevinned a tudatalattidba - a
vonzás törvénye ezekből dolgozik.

Sajnos sokan azután is ugyanazt az eredményt produkálják, hogy olvastak a

vonzás törvényéről. Akárhányszor tartok előadást egy közönségnek, vagy
osztom meg az emberekkel a könyveimet, a hanganyagaimat, vagy képzési
programjaimat, vannak, akik évek, évtizedek múlva sem jutnak előbbre.
Szomorú és szörnyű érzés ezt látni. Tudom, hogy megértik, amit mondtam
nekik. Az eszükkel tudják, hogy mindez logikus. Biztosan sokszor hallották
már, nemcsak tőlem, hanem másoktól is, de a teljesítményük bizonyítja:
odáig már nem jutottak el a megértésben, hogy be is építsék az életükbe.

Mi lehet ennek az oka? Nos, vannak, akik már ez első lépésnél megállnak,
amikor áttekintik a jelenlegi eredményeiket. Szívszorító dolog felelősséget
vállalni egy olyan életért, amit nem szeretünk, és elismerni, hogy mi
magunk hoztuk létre. Kevesekben van meg az erő, hogy szembenézzenek a
régi programozásukkal. Fájdalmas végigtekinteni az elégtelen
teljesítményen, a gyenge eredményeken, és vállalni értük a felelősséget.
Ezért inkább félresöprik és elkerülik a problémát. Csakhogy nem veszik
figyelembe, hogy még erre is hat a vonzás törvénye: nem lehet kikapcsolni,
folyamatosan működik vagy az egyik, vagy a másik irányban. Ha pedig
nem vesznek tudomást a csalódottságukról, negatív és romboló módon
táplálják a vonzás törvényét.

El kell kötelezned magad, hogy azok közé fogsz tartozni, akik belátják,
hogy saját maguk alakították ki jelenlegi helyzetüket, és hogy felhasználod
a vonzást törvényét a gazdagságod megszerzéséhez. Miután felmérted, hol
tartasz, és vállaltad a felelősséget mindazért, ami ezt létrehozta, készen állsz
az előrelépésre.

Lehet, hogy te már megpróbáltad azokat a gondolatokat választani, amelyek

kialakíthatnák a pozitív rezgéseket, mégsem értél el haladást. Óvakodj a
külső befolyásoktól: mindenkinek, akivel csak találkozol, minden televíziós
adásnak, amibe belenézel, sőt, még a csak félig elcsípett
beszélgetésfoszlányoknak is saját rezgésük van! Ha negatív rezgésű
emberek vesznek körül, nehéz lesz mindig a pozitív gondolatokat
választanod.

Ha vannak olyan barátaid vagy családtagjaid, akik elárasztanak negatív

gondolatokkal - a munkahelyükre, a kapcsolatukra, vagy pénzhiányra
panaszkodnak -, ezzel meggátolnak a pozitív gondolatok kivetítésében.
Biztosan észrevetted már, hogy kimerülsz az ilyen emberekkel való
találkozástól. Nem csoda, hiszen kiszívják belőled a pozitív energiákat!

Távol kellene tartanod magad a negatív személyiségektől, csakhogy az

ember nem választhatja meg a munkatársait - a családtagjait meg főleg
nem. Így hát nem kerülheted el mindig a velük való találkozást. A legjobb
módszer a védekezésre, ha nem vagy hajlandó érzelmileg kötődni az ő
negatív energiájukhoz. Nem vagy hajlandó velük együtt rosszul érezni
magad, nem engeded, hogy lehúzzanak. Ez tompítja a negatív gondolatok
hatását, és lehetővé teszi, hogy te pozitív gondolataid viszont átsüssenek
rajtuk.
Mindig fenyeget a veszély, hogy a külső hatások ellentétes vagy disszonáns
energiái keverednek a te saját energiáiddal. Ha hagyod, hogy érzelmi
kötődés alakuljon ki benned a negatív hatások irányába, a gazdagság
reménye is elpárolog. Rendíthetetlenül akarnod kell a változtatást, s
elszántan védened kell elmédet a negatív gondolatok ellen.

Térj vissza az első kérdésekhez, amiket az életeddel és a jövedelmeddel

kapcsolatban tettem fel neked! Elemezd, gondold át a válaszaidat! Honnan
jöttek ezek az elképzelések? Valami olyasmiből, amit gyermekkorodban
hallottál vagy tapasztaltál? Kitől származtak ezek a szavak? Egy tanárodtól,
a szüleidtől, vagy más, számodra jelentős személytől? Netán egy
főnököddel, házastársaddal, volt házastársaddal történt találkozáskor
hangzottak el? Akarod, hogy továbbra is az ő gondolataik irányítsák az
eredményeidet?

Van egy pont, amin túl még a kisgyerekek is fellázadnak a felnőttek

utasításai ellen. Egyszer például láttam egy egészen kicsi lányt egy
étteremben, akire rászóltak, hogy egyen valamilyen zöldségből, amit
szemmel láthatóan nem szeretett. Ahányszor megpróbálta rávenni az
anyukája, hogy egyen már egy falatot, mindig ugyanazt a választ adta.
Keresztbe fonta a karját, csikorgatta a fogát, és kijelentette: „Nem vagy a
főnököm!”

Ha végiggondolod, hogy milyen külső hatások zörögtek az elmédben szinte

egész életed folyamán, ez igazán nagyszerű válasz. "Nem vagy a főnököm!”
Már eldöntötted, hogy változtatni akarsz, és elveted a régi gondolatokat.
Ahhoz azonban, hogy ez meg is történjen, makacsnak, elszántnak,
kitartónak kell lenned. Mint az a kislány, aki eltökélte, hogy egy falat
zöldség sem jut át a csikorgó fogsorán: te is épp ilyen konokul ragaszkodj
hozzá, hogy megváltoztasd a gondolkodásmódodat!

Amíg fel nem ismered, honnan származnak az eddigi eredményeidet

kialakító téveszmék, és rá nem szánod magad, hogy megváltoztasd ezeket a
gondolatokat, nem fogsz haladni. Mihelyst ez megtörtént, erős
elszántsággal kell végigvinned a változást. Sokkal többről van szó, mint egy
sima kívánságról vagy újévi fogadalomról. Keményen ki kell tartanod - és
ez az elszántság még csak a kiindulópont.
FELKÉSZÜLNI, VIGYÁZZ...

Most már ott állsz a rajtnál, és készülsz az indulásra. De azt is tudnod kell,
hol van a célszalag. Egészen tiszta képet kell alkotnod az elmédben a
célodról, máskülönben nem tudnak a rezgéseid ráfókuszálni. Sokszor láttam
már ilyet: ha a végcél nem világos, az eredmény sem lesz valami fényes.

Kudarc esetén aztán úgy gondolod, hogy az elmélet nem is működik. Még
felmentést is adsz magadnak, hogy ezért térsz vissza a korábbi sivár
életedhez. Úgy érzed, mindent jól csináltál, ám a várt gazdagság sehol
sincs. Így hát elfogadod a kudarcot, és már azon gondolkozol, hogy feladod
ezt az egészet.

Ilyenkor állj meg egy pillanatra! Megvan az eltökéltséged, megvan az

intelligenciád, és megtanultál a pozitívumokra összpontosítani. Nem
hiányzik még valami? De bizony - nem konkretizáltad, hogy mit is akarsz
elérni. Olyan ez, mintha nem látnád a célvonalat, csak futnál, futnál - és egy
idő után kimerülsz. Jó megfogalmazása ez a jelenlegi helyzetednek? Ha
igen, térj vissza a legelső technikához, amiről az első fejezetben beszéltem.
A lehető legrészletesebben vizualizáld, mit akarsz!

Írd le, hogy milyen lesz a vállalkozásod, miután elérted a célodat, és

fogalmazz jelen időben! Például: „Boldog és hálás vagyok, amiért naponta
ezer dollárt keresek azzal, hogy értéket és minőséget nyújtok
az ügyfeleimnek. ” Fogalmazz pozitívan, és koncentrálj arra, amit akarsz -
ne arra, amit nem akarsz! Például: „simán keresek annyit, amiből ki tudom
fizetni a költségeimet, és gondoskodom a családomról” — ahelyett, hogy
„nem fogy el a pénzem a hónap vége előtt”.

A gazdagság vizualizálásakor képzeld magad elé az otthont, amiben élni

fogsz! Tégy úgy, mintha végigvezetnél valakit a házadon! Emeld ki a szép
faragásokat, a gyönyörűen csiszolt padlót, az előkelő szőnyegeket és a
márványpultot! Figyelj oda minden egyes részletre, legyen az egy egzotikus
virágcsokor az asztalon, vagy egy kristályváza a vitrinben!

Most végezd el ugyanezt a gyakorlatot a vállalkozásoddal! Ha otthon akarsz

dolgozni, vizualizálj egy dolgozószobát, ahol minden a kezed ügyében van!
Képzeld el, ahogy munka közben kisétálsz a kertbe egy csésze kávéval
felfrissülni, vagy elmész a gyerekekért az iskolába! Az ilyen alapos
részletezéssel tudsz érzelmi kötődést kialakítani leendő, új életed képeihez.

Minden nap idézd fel ezt a képet az elmédben! Ez roppant fontos. Minden
nap képzelj el valami új forgatókönyvet, ami része a végcélodnak - például
egy nemzetközi üzleti találkozót, amelyen az ötleted globális
megvalósításáról tárgyaltok, vagy egy új nyaraló vásárlását a Karibi-
térségben. Képzeld el, ahogy átpörög a homok a lábujjaid között, miközben
látod, hallod és szimatolod a tengerpartot nyaldosó hullámokat!

Akár másokat is bevonhatsz a képekbe. Például a szüléidét. Képzeld el,

hogy megveszed nekik álmaik házát, vagy magaddal viszed őket egy
fantasztikus tengeri hajóútra! Gondold végig, milyen nagyszerű érzés lesz
másokon segíteni az új gazdagságoddal! Írd le ezeket az érzéseket, és őrizd
is meg őket magadban! Azzal, hogy írásban fogalmazod meg a képeket,
újabb és összetettebb képeket idézel fel. A képek érzelmeket keltenek, azok
pedig tettekben nyilvánulnak meg. Tetteid előkészítik a következményeiket,
s ezáltal megváltoztatják az életed körülményeit. Ez nem varázslat, hanem a
vonzás törvénye.

Minél jobban összpontosítasz ennek az új képnek a felépítésére, annál

gyorsabban fognak az eredményeid is igazodni hozzá. Minél több figyelmet
szentelsz az új, vibráló képeknek, annál gyorsabban terjed az energia
rezgése. Ennek az energiának hatalmas a töltete, és egyre gyorsabban rezeg;
gyorsulása pedig felerősíti a gondolataidat, amelyek révén még jobb, még
gyorsabb és még teljesebb eredményeket érsz el. Ahányszor felidézed
magadnak ezt a képet, energiát indítasz útra. Rányomtatod a képet a
tudatalatti elmédre, új felismeréseket és érzéseket váltva ki általa. A rezgés
pedig tettekké alakul - nem is tehet másképp. Most viszont már a tettek azt
az eredményt hozzák, amit akarsz, nem pedig olyasmit, amire nincs
szükséged.

Fontos megértened, hogy mindez nem egyik napról a másikra fog

megtörténni. Mindig elmondom az embereknek, hogy legalább egy
hónapon keresztül kell gyakorolniuk, mielőtt bármi is történik, és lehet,
hogy akkor is csak valami aprósággal kezdődik. Természetesen gyakran
hallok olyanokról, akik alig pár nap után, szinte azonnal eredménnyel
jártak. Lehet, hogy veled is így lesz, de meg kell értened, hogy általában idő
kell hozzá. Ennek semmi köze a szerencséhez, nagyon is sok múlik viszont
a tudatosságon, az odafigyelésen. Mindenkinek más és más a
programozása, és különbözik a leküzdendő régi elképzelések és tévhitek
mennyisége is. Ezért jut el mindenki másképp, és máskor a gazdagsághoz.

A jó hír, hogy mihelyst elkezdted felépíteni magadban ezt az új képet, már

nem akarsz majd visszafordulni - nem akarod beérni kevesebbel, mint
amiben az elméd már hisz. Tudatossá vált a szándékod, és létrejött az
érzelmi kötődés hozzá. Ez pedig kitartásra ösztönöz. Tehát a lényeg, hogy
őrizd meg tisztán a képet az elmédben, és ne hagyd, hogy elvegyék a
kedved! Elméd ragaszkodik a régi gondolatokhoz: mint egy levágott
végtagnál is, időbe telik, mire meggyőzöd, hogy a helyzet már
megváltozott.

A régi tévhitek és hiedelmek nagyon erősek: emberek, helyek és események

képeinek a mozaikjából összeállt emlékek, fájdalmak és érzések
kombinációi. Nemcsak egy negatív gondolkodási mintáról van szó - ez a hit
többrétegű, összetett. Szokásaid egész csoportja támogatja, ezért nem
működnek az egyszerű „gondolkozz, pozitívan programok. Nem
alkalmazhatunk egysíkú megoldást egy többsíkú problémára. Valamennyi
technikát fel kell használnod, amit bemutattam. Egy vagy kettő magában
nem működik, csakis együtt hatékonyak.

Bár a folyamat tovább tarthat, mint szeretnéd, eredményes lesz.

Garantálom, hogy egyszer csak észre fogod venni a változásokat
az életedben, s feltárulnak előtted a meggazdagodás lehetőségei. Mihelyst
látod az apró különbségeket és változásokat, még erősebben vágysz majd
rá, hogy mindez valósággá váljon. Ekkor kell igazán lelkesnek és
elkötelezettnek lenned!

Mint minden más nagy cél eléréséhez, eleinte ehhez is komoly

erőforrásokat kell megmozgatnod, és sok idődbe fog kerülni. Tisztában is
vagy ezzel. Értél el már olyan eredményeket, amelyekhez rengeteg időre, és
koncentrált eltökéltségre volt szükséged. Eleinte egyáltalán nem volt
kellemes - talán még fájdalommal is járt. Valószínűleg le is kellett
mondanod bizonyos dolgokról miatta. De ezt jobban akartad. Vágytál rá. És
kitartottál.
Ezt nevezik fegyelmezett ismétlésnek. Idővel annyira összpontosítasz a
célodra, hogy már nem is gondolsz arra, amiről lemondtál a kedvéért. Ez
lett számodra a prioritás, s elszántad magad, hogy meg is valósítod.

Most gondold végig a mindennapos teendőidet! Egyes időszakaszokat

egykor fontosnak érzett dolgok számára tartottál fenn. Fontosabbak-e ezek
egy új, gazdag észjárás kialakításánál? Ha erre igennel válaszolsz, vajon
képes leszel-e a szükséges időt rászánni? Amennyiben valóban eltökélted,
hogy javítasz az életeden, akkor átrendezed a prioritásaidat.

Ahányszor új képeket, és újabb pozitív gondolatokat teszel a magadévá,

javulást fogsz észlelni életed más területein is. Ezek is hasznosítják az
átcsorduló pozitív energiát. Mi több, elkezdesz ösztönözni másokat, akik
tanúi voltak az átváltozásodnak - elsősorban a hozzád közel állókat. Új
életmódod nemcsak számodra hoz pozitív változásokat, hanem a
családtagjaid, és a későbbi generációk is előnyt húznak belőle azáltal, hogy
tanulnak a példádból. Ez is egy újabb nagyszerű ok arra, hogy egy napot se
késlekedj!

Gyakran hallom emberektől, hogy az álmaik „majd egyszer”

megvalósulnak. De jól tudjuk, hogy a „majd egyszer” megöli a
lehetőségeket, szétrombolja az álmokat. Ha mindig csak halasztgatod a
dolgot, kimaradsz mindabból, amit az élet kínál. A most hozott döntéseid
határozzák meg a jövődet. Ha későbbre halasztod a szükséges változást, és
ez válik az életmódoddá, biztos lehetsz benne, hogy az a bizonyos „majd
egyszer” sosem jön el.

A VÉGZET ÉS NŐVÉRE, A SORS

Teológiai viták gyakori témája, hogy életutunk előre meg van határozva,
nem változtathatunk rajta. Ám ha ez igaz lenne, nem lenne erőnk a
változtatásra - márpedig van. Sokan hivatkoznak a sorsra vagy a végzetre,
hogy felmentést adjanak maguknak a kudarcaik felelőssége alól. Jóval
könnyebb egy külső tényezőt hibáztatni, mint elvállalni, hogy te magad
tehetsz a dolgokról. Vannak, akik a „sorsot” mozdíthatatlannak képzelik el
- mintha ki lenne írva egy üzenet a csillagos égre, miszerint „márpedig a
dolgok így történnek, és nem rajtam múlnak”. Nem csoda, hogy ez a
hozzáállás passzív életmódhoz vezet, amelyben az emberek csak várják, mit
hoz számukra a sors. Mint akik arra a hajóra várnak, ami majd elviszi őket a
szigetről.

Nagyon sok ember éli az életét abban a hitben, hogy majd egyszer csak jön
a sors, és - ha ez így van megírva - felruházza őt mindenféle jóval. Évek
múlnak el, mire rádöbbennek, hogy egész idő alatt semmi sem történt velük
- gyakorlatilag átaludták a napjaikat az unalmas rutinmunka, az ebéd, a
vacsora, az alkalmi szórakozás, a tévézés és a pihenés monoton
megszokásában. Minden nap ugyanaz az unalom, míg aztán a napok
hónapokká, a hónapok évekké nyúlnak.

Ugyanezek az emberek nehezen is boldogulnak az életben. Csák ülnek és

várják, hogy történjen valami - bármi. Könnyen elfogadják azt az észjárást,
hogy a gazdagságot egyszerűen „nem nekik találták ki”. Feladják, nem is
próbálnak javítani a körülményeiken, s életszínvonaluk egyre lejjebb
süllyed.

Egyre jobban sújtják őket a negatív hozzáállásuk által bevonzott

események, és fokozatosan elromlik az életük.

Ezek az emberek valóban be vannak zárva az érzékelés börtönébe. Egyik

kedvenc filmem A remény rabjai. A történet mondanivalója, hogy a rabok
idővel „intézményesednek”. Elfogadják otthonukként a cellájukat és a
börtönéletet, ez lesz az egyetlen hely, ahová tartoznak. Szabadságvágyuk
elsorvad. Ha kijutnak a börtönből, újabb bűntényt követnek el, csak azért,
hogy visszakerülhessenek. A rabok annyira megszokják szűk életüket, hogy
a külvilág idegenné és ijesztővé válik a számukra.

Azokkal, akik a régi gondolataik által behatárolt területen belül akarnak

élni, valami hasonló történik. Különösen tetten érhető ez, ha egy új és
izgalmas lehetőséget kínálnak nekik. Rögtön elvetik az ötletet, és a lehető
legmesszebbre menekülnek. Ha ugyanis befogadnák a gondolatot, hogy
lehetne jobb is az életük, illetve hogy jelenlegi helyzetükről ők maguk
tehetnek, akkor nem folytathatnák az életüket úgy, mint addig.

Sokan épp olyan erős és szűk mentális börtönben élnek, mint azok, akik
valóban rács mögé vannak zárva. Abszolút szabadságot élvezhetnének, de
nem élnek vele, mert félnek elhinni - akár a rabok -, hogy egy jobb élet is az
övék lehetne. Inkább maradnak abban a hitben, hogy az számukra
elérhetetlen, és hogy erről valami külső, sorsszerű erő tehet.

De vajon miért? Mert az életed megváltoztatásához bátorság kell.

Erőkifejtés, elkötelezettség, hogy szakíts a régi mintákkal, hogy lemondj a
régi szokásokról, és felépíts egy új gondolkodásmódot. Sokkal könnyebb ott
maradni, ahol vagy, hibáztatni a sorsot, és azt mondogatni magadnak:
„Nem, hát ez túl nehéz. Hogy is sikerülhetne nekem? És mi van, ha
kudarcot vallok? Most legalább van valamim. Talán nem olyan ez az élet,
mint amilyet akarok vagy szeretek — de az enyém, és nem akarom
elveszíteni, amim van.”

A végzet ugyanez pepitában. Miből gondolod, hogy bárki is gazdagságra

ítéltetett? Ez úgy hangzik, mintha néhány kiválasztottnak születésétől fogva
járna a vagyon, vagy megkaphatná hirtelen varázsütésre. Pedig a jómódúak,
akik óvják, és folyamatosan növelik gazdaságukat, rengeteget dolgoznak
érte: nem a végzet ajándékozta nekik.

Tisztán látszik ez azokon, akik a gazdagságot és a vagyont megörökölték.

Ha egyszerűen csak az ölükbe pottyan, és ők maguk sosem tanulták meg,
hogyan kell dolgozni vele, hajlamosak elszórni felesleges dolgokra. Nem
szerezték meg a gazdagsághoz tartozó észjárást - azt ugyanis nem lehet
örökölni!

Meggazdagodni csak úgy lehet, ha megtanulsz a gazdagok módján

gondolkodni, és alkalmazod a vonzás, és a pozitív energia elveit. Gary
Player, korának egyik legjobb golfozója mondta egyszer: „Minél
keményebben edzek, annál többször van szerencsém." Ő tudta,
hogy semmilyen varázslat vagy sorsszerűség nem játszik ebben
szerepet, akárhogy is nézzen ki a dolog a külső szemlélő számára.

Nem a szerencse teszi, hogy valaki látszólag könnyedén halmozza fel a

gazdagságot. Nem szegődött el hozzá a sors, és nem volt megírva a végzet
nagykönyvében, hogy márpedig gazdag ember lesz belőle. Csak
kifejlesztette magában azt az észjárást és azt a képességet, amitől az egész
egyszerűnek látszik. Most azonnal kötelezd el magad arra, hogy bármit
megteszel a gazdag észjárás elsajátításáért, és erőfeszítéseidet siker fogja
koronázni!
Mindannyian ugyanakkora tehetséggel születünk, és a gazdagság minden
ember születéstől való joga. Ez nem múlik el az idővel, vagyis nem számít,
hány éves vagy - bármikor hozzáférhetsz ahhoz a végtelen bőséghez, ami
mindig is a tiéd volt. Sőt, minél tapasztaltabb leszel, annál több értéket
tudsz teremteni mások számára. Sok olyan embert ismertem, aki több
karriert is felépített az élete során, ami kiváló tapasztalatforrást is jelent, ha
új módjait keresed az értékteremtésnek.

Semmi sem véletlen. Lehet, hogy eddigi életed nem hozta meg a kívánt
eredményt, de attól még megtalálhatod benne a jövőd magvait,
szenvedélyed tárgyát. Nem botorkálhatsz csak úgy végig az életen, abban a
reményben, hogy majd csak jóra fordulnak a dolgok. Képes vagy aktívan
megtervezni és vizualizálni a jövődet.

Sokan meglepődnek, mekkora erőt éreznek, miután elfogadták a

felelősséget a múltjukért, és nem fogják többé a sorsra vagy a végzetre
addigi teljesítményüket. Oly sokáig lebegtek a semmiben, oly sokáig el sem
tudták képzelni, merre akarnak menni, hogy a célvonal vizualizálása
fantasztikus élményt jelent számukra. Teljes mértékben irányíthatod az
életedet, és magad döntöd el, milyen eseményeket akarsz megtapasztalni.
Ezektől válik belőled egyedi egyéniség. Ez az új felhatalmazás lehetővé
teszi, hogy teljesebben éld át életed eseményeit, hiszen rájöttél, hogy te
magad hoztad őket létre, és hogy mostantól megvan benned a képesség
bármit létrehozni és előidézni, amire csak vágysz.

• Ha azt mondom, hogy benned is annyi tehetség lakozik, mint Donald

Trumpban vagy Bill Gatesben, elhinnéd?

"A múltbeli teljesítmény nem garantálja a jövőbeli eredményeket.”

Mégis hajlamosak vagyunk az emberi képességeket eddigi teljesítményeink

alapján megítélni. Lényegtelen, hogy eddig mit értél el: az számít, amire a
jövőben törekszel.

• Minden embernek ugyanakkorák a lehetőségei! A különbség annyi, amit

az elméddel érzékelsz.

• Nézz szembe a korábbi programozásoddal!

Ami eddig veled történt azt te idézted elő a gondolataiddal, érzéseiddel,
cselekedeteiddel. 1. lépés: tudom; 2. lépés: be is építem a változást az
életembe.

• A „nem vagy a főnököm" attitűd segít a negatív gondolatok kizárásában.

• Fontos, hogy tisztán lásd, mit is akarsz valójában!

Mi, emberek képekben gondolkodunk, ezért szánj rá időt, hogy pontosan

elképzeld, hogyan fogsz élni, ha elérted a kitűzött célodat!

• Minél keményebben edzek, annál többször van szerencsém!”

Észre fogod venni a változásokat nap mint nap, ha arra összpontosítasz,

amit igazán akarsz. A sorsszerűség itt nem játszik szerepet, kizárólag azon
múlik, hogy milyen eredményt akarsz elérni.
Negyedik fejezet
É , ,

A gazdagok azt csinálják, amit szeretnek. Miért írom le ezt újra meg újra?
Azért, mert igaz. Ha csatlakozni akarsz a soraikhoz, neked is azzal kell
foglalkoznod, amit szeretsz. Te is egyéniség vagy, neked is van egy
különleges, egyedülálló tehetséged, készséged, képességed. Te is szeretsz
bizonyos dolgokat, másokat pedig utálsz.

Ahogy haladsz az életben, új dolgokat próbálsz ki. Rájössz, hogy vonzódsz

egyes tevékenységekhez, és kiemelkedően jó vagy bennük. Mindez már a
gyerekkorunkban elkezdődik, az önkeresés időszakában. Egyes gyerekek a
zene iránt érdeklődnek, míg mások a rajzolásban ügyesek. Megint mások
meséket szeretnek mondani, és vannak, akiket a számok nyűgöznek le.
Születésedtől fogva egyedi képességekkel, tehetséggel rendelkezel. Ezek
genetikai úton telepednek be az elmédbe, és ahogy felnősz és fejlődsz,
felfedezed a saját tehetségedet. Életed célja adottságaid és képességeid
egyedi készletéből alakul ki. Ez a cél tesz téged egyedivé, és ez igazolja a
létezésedet. Épp olyan egyedi, mint az ujjlenyomatod, és csak te magad
fedezheted fel magadban. Gondolj csak bele: a tehetségnek és az életcélnak
ez a konkrét, téged személyesen meghatározó kombinációja egyetlen más
emberben sem alakult ki! Ebből a forrásból kapod a friss és újító ötleteket.
Ezért van az, hogy minden egyes nap új felfedezéseket teszünk.

Az életcélod olyan, mint egy belső irányítórendszer. Irányítja a tetteidet és a

gondolataidat, s azoknak a gyújtópontjából alakítja ki vágyaid életét.
Csakhogy nincs tisztában mindenki a saját életcéljával. Lehet, hogy sosem
gondolt rá, vagy nem is tud róla, pedig neki is van olyan.

Ha nem ismered az életcélodat, egész életedet egy nagy kapkodásnak

érezheted. Egyik pontról a másikra rohansz, próbálkozol ezzel is, azzal is,
hátha sikerül a vágyaid irányába terelni a sorsodat. Csakhogy az
erőfeszítéseidet irányító életcél nélkül egy helyben futsz, és előbb-utóbb
elfáradsz. Nem jutsz valójában sehová.
Lehet, hogy úgy érzed, megakadtál, unatkozol, elvesztetted a kapcsolatot a
saját életeddel. Erre az érzésre a gyógymód az életcélod felfedezése.
Először is, nézd meg, hogy milyen tevékenységeket szeretsz, miben vagy
igazán jó! Nem kell leértékelned a tehetségedet. Hányszor hallhattad te is
másoktól: „művésznek tartom magam, de kell egy rendes állás”; vagy
„szeretek énekelni, de ez csak egy hobbi”; vagy „szeretek beszélgetni az
emberekkel, de abból nem lehet megélni".

Sokan csupán hobbinak, vagy értéktelen időtöltésnek tekintik azt, amit

szeretnek, és amiben tehetségesek. Pedig nem az. Szinte bármiből tudsz
gazdagságot teremteni! Téves feltételezés, hogy csak azért, mert élvezel
valamit, az nem lehet a megélhetésed is. Mihelyst meghatároztad a pontos
életcélodat, már nem is kell töprengened rajta, miként csinálj belőle pénzt.
Az ötletek szabadon fognak áramlani feléd, mintha valaki a füledbe súgná
őket. Minden szépen össze fog állni.

Már beszéltünk róla, milyen végzetes hiba az utánzás, hiszen nem tudod
lemásolni más szenvedélyét. Életcélod meglelésének a titka a saját
szenvedélyed követése. Gondold végig, milyen tevékenységeket űznél
szívesen, akár fizetnének érte, akár nem! Emlékezz vissza, hányszor
merültél el valamiben annyira, hogy észre sem vetted, hány óra telt el
közben! Ebben az irányban fogod megtalálni az életcélodat. És nem kell,
hogy sokáig keress. A válasz szinte azonnal be fog ugrani.

Probléma abból származik, ha a régi gondolkodásod miatt automatikusan

elvetsz bizonyos ötleteket. Az egyik ilyen tévhit, hogy nem lehet megélni
abból, amit szeretsz. Végy erőt magadon, ne vess el egyetlen ötletet sem,
ami az eszedbe jut! Írd le egy listába a gondolataidat, vedd sorra, hogy mi
mindent élvezel!

Értelmes ötletek elfojtásához vezethet az is, ha úgy érzed, már ráálltál egy
pályára. Azt mondod magadnak, hogy már sok időt, pénzt és energiát
beleöltél ebbe az irányba. Hogyan tudnál rajta változtatni? Ha belegondolsz,
hogy ez a mostani pályád mégsem az igazi életcélod, a változás akár teljes
hivatás-váltással is járhat. Ami nagyon nehéz lehet, ha kemény munkával
jutottál a jelenlegi foglalkozásodhoz szükséges ismeretekhez és
tapasztalatokhoz. Könnyelműség lenne „eldobni" mindezt.
Gondolkozz el ezen egy pillanatra! Mit jelent az, hogy „eldobni’? Vajon azt
jelenti, hogy soha többé semmi hasznát nem látod annak, amit korábban
tanultál? Nem. Azt jelenti, hogy rosszabb lesz a helyzeted, mint most?
Nem. Azt, hogy feladtad? Nem. Azt, hogy megváltozik az életed? Igen. És
az a változás a legijesztőbb az egészben. Szakmát váltani az élet kellős
közepén jelentős módosítás.

Csakhogy a váltást éppen csak így kell felfognod - jelentős módosításként.

Pályát változtatsz ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy az eddig szerzett
ismereteidnek és szakmai gyakorlatodnak nem veszed többé hasznát. Azt
sem jelenti, hogy nyomorognál, vagy akár csak rosszabb helyzetbe kerülnél,
mint korábban. Felteszem neked a kérdést. Mi a jobb: elmenni, és olyasmit
dolgozni, amit szenvedélyesen szeretsz, vagy maradni egy olyan munkánál,
amit kötelességtudatból éppen csak elviselsz?

AZ ÉLETCÉL AZ OK, AMI MEGADJA SZÁMODRA A „MIÉRT’-ET

Miután megtaláltad az életcélodat, sosem kell többé azon aggódnod, hogy

ki tudsz-e kászálódni reggel az ágyból. Minden nap magadtól fogsz
kiugrani, boldogan várva az új nap új felfedezéseit. Új szenvedélyed
megtölt majd energiával és ambícióval, életed minden napja egy nagy
kaland lesz!

Életcélod adja meg számodra a „miért"-eket. Ez az életed alapvető

ösztönzője. Amikor elindulsz felfedezni az életcélodat, fontos, hogy tudd:
nem kívülről jön. Csak magadban találhatod meg. Mivel a lényed belső
része, csak belülről jöhet. Nem másoktól fogod megtudni, mi a te életcélod.
Ők csak azt tudják neked elmondani, milyennek látnak téged a saját
gondolataik és érzéseik szűrőjén keresztül. Ahogy te nem tudod leutánozni
más szenvedélyét, más sem tudja kitalálni helyetted a te szenvedélyedet.
Még az is lehet, hogy egyesek a saját félelmeikből vagy feltételezéseikből
kiindulva megpróbálnak lebeszélni az álmaidról. Amikor magadba nézel, és
áttekinted a tehetségedet és a képességeidet, félre kell tenned
minden negatív gondolatot és „gyakorlatias” magyarázatot. Ezek csak a
félelem álruhái. Nem engedheted, hogy ők alakítsák a jövődet.

A belső útkeresés következtében lett már jogászból író, vagy motivációs

előadó, és számítógépes programozóból középiskolai tanár. Világszerte több
millió hozzád hasonló ember él, akit frusztrál és untat a foglalkozása, de
képtelennek tartja magát a továbblépésre. Úgy érzi magát, mint egy
fogaskerék: minden nap elvégzi a kötelességét, de közben feláldozza saját
álmait és igényeit.

Ha eléred, hogy több forrásból származzon jövedelmed, szabadon

megvalósíthatod vágyaidat és álmaidat, anélkül, hogy feláldoznád az
életszínvonaladat. Csak döntés kérdése. Ha megtaláltad az életcélodat, meg
fogod találni a megvalósításának a módját is. Nem hagyhatod, hogy a
félelem megakadályozzon ebben!

Csakhogy mi van akkor, ha egyszer már megpróbáltad, és kudarcot

vallottál? Minden embert ér kudarc. Téged is, engem is; bármely más
sikeres embert is. Fontos megérteni, hogy amikor kudarcot vallunk, nem a
szándékunkkal volt a gond - az irányítórendszerünk kapcsolt ki. Nem
voltunk összhangban azzal, amit el akartunk érni, ezért nem jött össze a
dolog. Egy ilyen helyzetben nagy a kísértés, hogy visszatekintsünk arra,
amit másképp csinálhattunk volna. Ez megint a „mi lesz, ha” esete, csak
épp fordítva. Mi lett volna, ha ezt mondtam volna, ha azt csináltam volna?
Teljes időpazarlás visszajátszani a múltat. A múltat nem lehet
megváltoztatni. De ha folyamatosan a „kellett volna” és a „lehetett volna"
észjárásában élsz, az negatív hatással lesz a jövődre.

Térjünk vissza ahhoz a példához a szigettel és a csónakkal! Tegyük fel,

hogy végre összeszedted a bátorságodat, beszálltál a csónakba, és elkezdtél
távolodni a parttól. Keményen evezel, de az áramlat állandóan visszasodor
a sziget felé. Annak lenne ez a jele, hogy a szárazföld nem is létezik, és
hogy hiba volt belevágni? Nem! Helyesen cselekedtél. Csak épp rossz
irányban indultál el. Most, hogy készülsz visszaszállni a csónakba, és
újrakezdeni, még nehezebb lesz, mint először. Még több kétséget és
aggodalmat kell legyűrnöd, hiszen egyszer már kudarcot vallottál.

Ha korábban nem sikerült egy üzleti vállalkozásod vagy befektetésed, ne

gondold, hogy az a bizonyos üzlet úgy rossz, ahogy van, vagy egyszerűen
nem neked való. Értsd meg, hogy igenis van lehetőséged újabb
próbálkozásra, hiszen most már az életcélod vezet. Ne hagyd, hogy akár
mások, akár a saját korábbi tapasztalataid meggyőzzenek arról, hogy be kell
érned kevesebbel, mint amit akarsz és megérdemelsz!
Ehhez kreativitásra lesz szükséged, méghozzá nem is kevésre. Sokak
számára ez nehéznek tűnik. A legtöbb ember ritkán gondolkodik kreatívan.
Nem is meglepő: már az iskola első osztályától azt tanították, hogy
alkalmazkodj, nem pedig azt, hogy légy kreatív. Tedd fel a kezedet, ha meg
akarsz szólalni, színezésnél ne menj a vonalon kívülre, és ne lépj ki a
sorból.

Arra tanítanak minket, hogy a „helyes választ" keressük, nem pedig arra,
hogy kreatív megoldásokon törjük a fejünket. Teljesítjük az utasításokat,
megtesszük, amit mondanak, különben viselnünk kell a következményeket.
Ez nem azt jelenti, hogy az iskola rossz dolog. Elvégre a tanárnak rendet
kell tartania. Csak ez is bizonyítja, menynyire belevésődik elménkbe mások
utasításainak a követése.

Ahogy szinte mindenki, akit ismersz, általában te is azt teszed, amit

elvárnak tőled, s ezzel magad is hozzájárulsz a régi állapot fenntartásához.
Nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy változtass, hogy kiszabadulj ebből az
életből - még akkor is, ha rosszul érzed magad benne. Ez a kondicionálás
ültette el a magot az átlagos szemlélethez, amelyet az emberek nagy
többsége egész életén át magával cipel. Nem nagyszerűek, és nem is
borzalmasak - a szürke középszer széles terén tartózkodnak.

Én is évtizedekig átlagosnak hittem magam. Semmiben sem tűntem ki, és

mindig azt mondták, fogadjam el a korlátaimat, alkalmazkodjam a
többiekhez. Evekbe telt, mire rádöbbentem, hogy rendelkezem valamivel,
amivel senki más: hogy a tehetségem, és egyedi világnézetem különleges,
csakis az enyém.

Ugyanez rád is igaz. Mihelyst képes leszel az egyedi készségeidre

koncentrálni, ráébredsz, milyen összetett egyéniség is vagy. Szobrot
faragsz, számítógépes programot írsz, egészséges növényeket termesztesz,
szépen énekelsz, értesz a számokhoz, jól beszélsz nagy közönség előtt,
divatos ruhákat és kiegészítőket alkotsz, fabútorokat készítesz, vagy
érzelmes regényeket írsz. Mindezen adottságaid alakítják ki azt az
egyedülálló mesterművet, ami Te vagy.

A MAGOT MEG KELL ÓVNI

Miután megtaláltad az életcélodat - márpedig meg fogod találni -azt is meg
kell értened, hogy nem ez a megfelelő pillanat, hogy mások tanácsaira
hallgass. Életcélod még csak egy irány, csupán apró mag, amelyet könnyen
elpusztíthat mások véleménye arról, hogy mit kellene tenned. Velem is
megtörtént, még évekkel ezelőtt, mikor először döntöttem úgy, hogy
megosztom másokkal mindazt, amit tanultam.

Mintegy öt éve dolgoztam a Nightingale Conantnél, amikor az az ötletem

támadt, hogy ugyanazt akarom csinálni, mint közeli barátom és pártfogóm,
Earl Nightingale. Csakhogy ezt már a saját nevem alatt akartam csinálni,
felhasználva mindazt az ismeretanyagot, amit az évek során megszereztem.
Így hát fogtam egy magnetofont, és elkezdtem felvenni saját gondolataimat
a személyiség fejlesztéséről.

Elragadott az izgalom! Megtaláltam az életcélomat! Ez a tudat egészen

feltöltött energiával. Nem bírtam magammal, azonnal visszajelzést akartam
kapni. Azt akartam, hogy valaki más is megerősítse, hogy helyesen
döntöttem. Így hát felhívtam egy jó barátomat, és elmondtam neki, hogy
meg akarom vele osztani egy nagyszerű ötletemet. Elmentem hozzá a
magnóval, és lejátszottam neki a felvételt. Meghallgatta. Nem mondott
semmit, nem biztatott semmivel - csak hallgatott. Ahogy telt az idő,
tapinthatóvá vált a szobában a nyomás - helyettem szégyellte magát. Végül
kikapcsoltam a magnót. „Csak egy ötlet volt” - dadogtam neki.

Mély depresszióba estem. Ahogy elmentem tőle, olyan kétségek és

félelmek örvénylettek az elmémben, mint még soha. Betódultak a „mi lesz
ha” kérdések. Mi lesz, ha csak áltatom magam? Mi lesz, ha nem vagyok
erre alkalmas? Mi lesz, ha kiállok a közönség elé, és úgy reagálnak, mint a
barátom? Hazafelé menet az autóban végre rádöbbentem: hagytam, hogy
ellopja az álmomat! Az én álmomat! A gondolat újra megtöltött izgalommal
és jókedvvel. Tudtam, hogy mi az életcélom, és beköltözött az elmémbe a
tudat, hogy igen, meg tudom csinálni! Nem érdekel, más mit gondol vagy
mi a véleménye - csak az enyém számít!

Ha akkor hagyom, hogy ez az egy találkozás hasson rám, talán irreális

légvárként utasítom el magamtól életem fő célját. Tovább építgettem volna
a fejemben a hosszú távú elképzeléseket, de abszolút rossz irányba haladva.
Ha akkor félre is teszem a gondolatot, hiszem, hogy idővel olyan
boldogtalanná váltam volna, hogy újra előveszem, és megtalálom a helyes
utat - a magam útját. Mégis, borsódzik a hátam, ha belegondolok, milyen
közel álltam ahhoz, hogy hagyjam elveszni mindazt, amit nekem tartogatott
az élet. Nap mint nap látom, hogy emberek lemondanak az álmaikról egy
barátjuk vagy rokonunk negatív reakciója miatt.

Ha nem vagy összhangban az életcéloddal, minden rossz irányba halad.

Evezel a csónakodban az óceánon, és fogalmad sincs, merre lehet a
szárazföld. Mihelyst rátaláltál a helyes életcélra, könnyen kialakítod a
megfelelő jövőképet, és felismered a konkrét, rövid távú célokat, amelyek
révén eljuthatsz a vágyaidhoz.

Mit teszel, miután megtaláltad az életcélodat? Kialakítod és fenntartod a

jövőképedet. A jövőkép a stratégiád. Ennek a stratégiának a
megvalósításához rövid távú célokat fogalmazol meg, melyek biztosítják,
hogy rajta maradj a jó úton.

Gondolj erre úgy, mintha hegyet másznál. A végső célod felérni a hegy
csúcsára. A jövőképed ebben az esetben egy terv vagy egy térkép, amely az
utazásod irányát, s a bejárandó terepet mutatja. A rövid távú célok a köztes
lépesek, amelyek révén feljutsz a csúcsra. Mindig kitűzöl egy célt, amelyik
eljuttat a következő szintre. Aztán megállsz, és ismét megnézed a térképet.

Végső célod továbbra is az, hogy feljuss a hegy csúcsára, és a térkép szerint
helyes irányban haladsz. Így hát további köztes célokat jelölsz meg, egyre
feljebb és feljebb. Nagyszerű dolgokat valósíthatsz meg így.

Ezzel a módszerrel azt is elkerülöd, hogy a célodtól eltérő dolgokra

pazarold az időd. Ha bármely ponton észreveszed, hogy nem haladsz előre,
visszalépsz, s újra a végső célodra koncentrálva áttekinted, hogy nem tértél-
e le az útról. Így gyorsan korrigálhatod a kitérőt.

Ne hidd, hogy minden egyes lépés tisztán látszik, még mielőtt belevágsz!
Mintha sűrű ködön hatolnál át - gyakran nem látsz messzebb egy méternél.
De amíg tudod, merre haladsz, lépésről lépésre végig tudsz menni az úton.

Ehhez a ponthoz érve többen is megállítottak már azzal, hogy ők bizony

megpróbálták. Megcsináltak mindent, amit javasoltam nekik, de egy
lépéssel sincsenek közelebb a vágyukhoz. Meghatározták az életcéljukat, és
vizualizálták az új életüket. Mindent megtettek, hogy kialakítsák a gazdag
észjárást, de nem történt semmi. Belefáradtak a próbálkozásba, és végül
feladták. Hol lehet a gond?

Ezekkel az emberekkel általában az a baj, hogy a csúcsra akarnak feljutni,

de még az alsó táborhoz sem értek oda. Koncentrálnak és vizualizálnak, de
valójában nem végzik el azokat a teendőket, amelyek eljuttatják őket a
céljukhoz.

Nem tervezik meg a hegycsúcs meghódításához szükséges kis célokat és

lépéseket. Nem alakították ki a jövőképüket vagy térképüket, és még azt
sem tudják, mik ezek a kisebb célok. Talán még hegymászó felszerelést és a
hálózsákot sem szereztek be. Ők csak a dijat akarják. Azonnal ott akarnak
teremni a hegy csúcsán, megspórolva a feljutáshoz szükséges lépéseket.

Most már nyilván te is tudod, hogy ez így nem fog működni. Ha a csúcsra
akarsz jutni, végig kell menned az emelkedőn. Nincs rövidebb út. Ha
kialakítottad a tervedet, ne hidd, hogy úgy is beteljesedik, ha nem fektetsz
bele semmilyen erőfeszítést. Személyesen, napi szinten kell foglalkoznod a
dologgal.

Gyakran hallok embereket panaszkodni, hogy a tervük túl lassan halad

előre. Ilyenkor megkérem őket, írják le egy listába, hogy az elmúlt hét
melyik napján hány órát foglalkoztak a céljaikkal közvetlenül összefüggő
teendőkkel. Van, aki azt mondja, egy órát, van, aki ötöt vagy tízet. A hét
168 órából áll. Ha levonsz belőle napi 8 órányi alvást, marad 112 óra,
amikor éber vagy és működőképes. Amennyiben ennek az időnek kevesebb
mint tíz—vagy inkább húsz — százalékát szenteled a céljaidnak, nem
csoda, hogy csigalassúsággal haladsz előre!

Ha nem szánsz elegendő időt rá, hogy az álmod beépüljön az életedbe, az

álom sosem fog az életeddé válni. Újra át kell tekintened a prioritásokat, és
több időt szentelned annak, ami fontos neked.

Az is gyakori hiba, ha valakit annyira leköt jövőképe rövid távú céljainak és

lépeseinek a részletes megtervezése, hogy sosem jut túl a tervezési
szakaszon. Sokszor fogsz ilyet is látni. Elmondják a tervüket, ami remekül
is hangzik, de sosem valósítják meg, mert mindig van még egy
részletkérdés, egy ismeretlen tényező, amit rendesen ki akarnak dolgozni.

Ezt a jelenséget paralízis analízisnek, azaz elemző bénulásnak nevezik.

Annyira beleélik magukat a jövőjük felvázolásába, megtervezésébe és
feltérképezésébe, hogy valójában sohasem csinálnak semmit. Ez megint
csak a félelemmel való bújócskázás. Nem baj, ha a terved nem tökéletes,
csak jelöld ki az alapokat, és vágj bele!

Sose feledd, hogy egy hihetetlen utazás elején állsz. Nemcsak arról szól a
dolog, hogy felérj a csúcsra. Magát a hegymászást is élvezd! Emlékezz arra,
amit mondtam: a gazdagság nem a felhalmozás, hanem a növekedés és a
körforgás útja! Ezen az egyedi úton csodálatos emberekkel fogsz találkozni,
akik sok örömben részesítenek. Szentelj időt az életed minőségét növelő
barátságoknak és kapcsolatoknak!

A JÖVŐKÉP SZÁMTALAN UTAT ISMERHET

Ne téveszd össze az életcélodat a jövőképeddel! Visszatérve a hegymászó

példához: az életcélod a csúcsra jutáshoz hasonlít, és ez nem változik.
Ugyanakkor a hegyre több módon is fel lehet mászni, nemcsak azon az egy
úton, amelyen elindultál.

Sokan mondják, hogy úgy érezték, be tudták azonosítani az életcéljukat, ám

valamilyen oknál fogva semmi sem alakult úgy, ahogy kellett volna. Ebből
tévesen arra következtettek, hogy az életcéljuk volt hamis, nem pedig a
választott út. Pedig az esetek többségében a cél rendben van - a jövőkép az,
amin még dolgozni kell.

Egy gyors áttekintéssel ki tudod deríteni, hogy mit kell módosítani: a

jövőképedet, vagy az életcélodat. Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

• A szívedet követted, és mindig hű maradtál önmagadhoz?

• Elutasítottad a negatív befolyásolást, és mások véleményét?

• Meggyőződtél róla, hogy ez az egyedi tehetséged izgalomba hoz, és

feltölt energiával?
Ha mindegyik kérdésre igennel válaszoltál, akkor valóban megtaláltad az
életcélodat. Most már tudod, hogy a jövőképed az, aminek több fi gyeimet
kell szentelned, és ki kell dolgoznod álmaid megvalósításának egy másik
útját.

Jól példázza ezt a problémát az egyik barátom esete. Repülővel érkezett a

floridai Ft. Lauderdale-be, ahol kocsit bérelt, hogy eljusson a West Palmben
tartott konferenciánkra. Letöltött az internetről, és kinyomtatott egy térképet
a követendő útvonallal, és teljesen rábízta magát. Amikor ráhajtott az
autópályára, felhívott, hogy mintegy húsz perc múlva érkezik. Vártuk... és
vártuk. És még mindig vártuk.

A barátom rápillantott a térképére, és látta, hogy az Atlanticnál kell letérnie

az autópályáról. Úgy is tett, és elhajtott a tengerpartig - de sehol sem találta
a szállodát. Fel és alá autózott az utcán, és még mindig nem látta. Persze,
aki valaha is járt Floridának ezen a részén, jól tudja, hogy szinte minden
tengerparti városban van egy Atlantic nevű utca: Atlantic Avenue, Atlantic
Boulevard, Atlantic Street, és így tovább. De a barátom nem tudta, és
ráhajtott az első Atlantic utcára, amit talált!

Végül rákerült a parton végigfutó 1-es autópályára, és csak eljutott a

szállodáig - bő egyórás késéssel. A történet lényege, hogy a célja nem
változott. Az útvonala és az odaérkezéshez szükséges idő igen - de azért
csak odaért.

Ha a mostani terved nem válik be, neked is épp ilyen elszántan kell
keresned a célodat. El tudod képzelni, hogy a barátom felhív, és azt mondja:
„Hát, Bob, elkocsikáztam a tengerpartig és nem volt ott a szálloda,
úgyhogy hazamentem? Persze, hogy nem. Akkor te miért lennél képes
feladni az álmaidat az első pillanatban, amikor úgy érzed, hogy esetleg
eltévesztetted az útirányt?

Ezért olyan fontos figyelni az útjelző táblákra, amelyek arra

figyelmeztetnek, hogy rossz irányba tartasz. Nem feltétlenül olyan
egyértelmű jelek ezek, mint egy eltűnt szálloda, de attól még ott vannak. Ha
nem az életcélodhoz vezető úton haladsz, vagy ha nem tiszta a jövőképed,
rossz érzéseid támadnak magadat és a céljaidat illetően. Ez egyértelmű
jelzése annak, hogy már nem jó felé haladsz. Ösztönös elméd kiabálva
figyelmeztet, hogy valami nincs rendben.

Óriási különbség, hogy az álmaid felé vezető úton sziklaszilárd akadállyal,

vagy csak ellenállással találkozol. Ha ellenállást tapasztalsz, a régi
gondolataid és hiedelmeid átmenetileg új erőre kaphatnak, és azt súgják,
hogy rossz úton jársz. Azzal érvelnek, hogy ha ez lenne a helyes irány,
biztosan nem lenne ilyen nehéz. Megállás nélkül csacsogják a füledbe, hogy
ők megmondták előre, és ha rájuk hallgattál volna, most nem lennél ebben a
helyzetben. Az ellenállás bosszantó, de nem negatív dolog, és ezt a lelked
mélyén te is érezni fogod. Ha rossz úton járnál, ösztöneid teret adnak a
negatív érzéseknek, amelyek jelzik, hogy eltévedtél.

Ha megvan az életcélod, akkor a jövőképed irányít a vágyaid felé, és a

rezgés törvénye és a vonzás törvénye értelmében mindaz a jó is feléd
mozog, amire vágysz. Amíg jónak érzed, amit csinálsz, folytatnod kell, az
ellenállás dacára is, hogy elérd a céljaidat!

A HAZUGSÁGOK, AMELYEKET ÖNMAGUNKNAK MONDUNK

Sokaknak nehezükre esik a valós életcéljukra koncentrálni, mert amúgy is

kimerítő tevékenységet végeznek nap mint nap. Nem az életcéljukon
dolgoznak, mégis felemészti a munkájuk az idejüket, és szükségesnek érzik,
hiszen ily módon kifizethetik a számláikat. Gondolj csak bele! Attól, hogy
van egy 9-től 5-ig tartó elfoglaltságod, és ki tudod fizetni a rezsidet, még
egyáltalán nem biztos, hogy megtaláltad az igazi életcélodat. Arra viszont
nagyon is „megfelel”, hogy akadályozza az időd és a tehetséged jobb,
magasabb szintű kihasználását.

Ahogy följebb is említettem, egyesek megakadnak a jelenlegi

körülményeiknél, és félnek kilépni onnan, mert nem látják biztosítva, hogy
életcéljuk révén is el fogják tudni tartani magukat és a családjukat. Ha
ehhez még azt is hozzáveszed, hogy mindannyiunkat gyerekkorunktól
kezdve arra programoztak, hogy a járt utat ne hagyjuk el a járatlanért,
igazán nehéznek tűnhet a feladat.

Márpedig, ha gazdagságot akarsz teremteni, igenis keresned kell a járatlan

utakat: nem maradhatsz mindig a biztonságos ösvényen. Amikor elképzeled
magad az életed végén, vajon boldog embernek látszol, mert sosem vállaltál
kockázatot, vagy olyan valakinek, aki örökké sajnálja mindazt, amibe félt
belevágni? Ha sosem ugrasz bele a csónakba, előbb-utóbb mégiscsak azon
fogsz morfondírozni, hogy mi lett volna, ha megragadod a lehetőséget, és
saját magad alakítod a jövődet.

Talán most azt gondolod: „Ez az egész biztosan nagyon jó másoknak, de az

én hajóm már itt van. Beszállok, és biztonságban utazom, sosem kell azon
tanakodnom, hogyan jutok el a szárazföldig. Miért vállalnám annak a kis
csónaknak a kockázatát, csak azért, hogy megtudjam, hátha van valahol
valami még jobb?" Lehet, hogy tényleg fantasztikus állásod van, és
hatalmas összeget keresel vele. Csakhogy mindaddig, amíg valaki másnak
dolgozol, és pénzre váltod az idődet, fennáll a veszély, hogy egyszer már
nem lesz rád szükség.

Minden nap hallunk megszűnő, alkalmazottait elbocsátó cégekről. Ezeknek

az alkalmazottaknak nagy része az egész életét erre az egy állásra tette fel,
és cserébe nem kap mást, mint egy végkielégítést. Az, hogy a fizetésed
valaki másnak a bankszámlájáról érkezik, még nem garancia rá, hogy egy
év múlva is így lesz. Vagy akár csak egy hónap múlva - vagy már holnap.
Arra kondicionáltak minket, hogy a nagyvállalati állásokat biztonságosnak
tekintsük, noha egyáltalán nem azok.

A New York Times felmérése szerint a háztartások 34 százalékát legalább

egy elbocsátás érintette 1980 óta. Azok közül, akik meg tudták tartani az
állásukat, közel 60 százaléknak bocsátották el legalább egy barátját vagy
rokonát. Mit üzen ez neked a nagyvállalati szféra biztonságáról? Azt, hogy
ilyen biztonság nincs, és nem is volt soha.

Sokaknak mégis ijesztő gondolat saját vállalkozást indítani, vagy csupán

kilépni a nagyvállalati környezetből. Tartanak tőle, mint a repüléstől.
Személyes felelősséget vállalni a gazdagság megteremtéséért a saját
életükben egyesek számára olyan rémisztő, hogy teljesen irracionális és
hamis képet alkotnak maguknak a vállalkozói létről. A gazdagok tudják,
hogy ez nem igaz. Tudják, hogy anyagilag jóval nagyobb kockázat valaki
mástól függeni, mint önállósodni, és önfenntartóként élni.
Ez nem azt jelenti, hogy sutba kell vágnod az óvatosságodat, és nagyot kell
ugranod a sötétbe. Láttam már olyan embereket, akik felismerték az
életcéljukat, ezért azonnal abbahagytak mindent, amit addig csináltak,
kiléptek az állásukból, és elindultak egy új élet felé. Bármennyire is
tisztelem a bátorságukat, nem javaslom ezt az eljárást.

Nem leszel képes az életcélodra és a vágyaidra összpontosítani, ha közben

nem tudod kielégíteni az alapvető szükségleteidet. Az évek során jó pár
embert láttam, aki otthagyta a főállását, mert több időt és energiát akart
szentelni a tervei kidolgozásának. Heteken belül rájöttek, hogy problémák
adódnak az alapvető szükségleteikkel, s azonnal elkezdtek aggódni, hogy
miből fognak megélni. Emlékezzünk a vonzás törvényére: ez az
aggodalmaskodás bevonzza a katasztrófát.

Ha az alapvető szükségleteidet ki tudod elégíteni, szabadon cselekedhetsz a

megfelelő helyen és időben. Nem érzel kényszert, nem vagy kétségbeesve.
Ha élvezni tudod ezt a szabadságot, akkor megszabadulsz a kreativitásodat
megölő aggodalmaktól is. Nem forogsz álmatlanul az ágyadban a
szabadulásodat tervezgetve, mert tudod, hogy ha eljön az idő, be fog
következni. Sokkal könnyebb úgy bejárni a munkahelyedre, ha tudod, hogy
mindez csak ideiglenes, és addig szükséges, amíg be nem tudod indítani az
igazi életprogramodat.

SZÁMOLJUNK!

Amikor úgy érzed, hogy eljött az idő, le kell ülnöd gondolkodni, és

eldönteni, mire van igazán szükséged, mielőtt bármilyen drasztikus lépésre
elhatározod magad. Milyen kiadásokat kell feltétlenül fedezned - lakbér,
élelmiszer, áram, víz? Csak a valóban létfontosságú dolgokra gondolj - ne
arra, hogy szeretnél valahova elutazni, vagy felújítanád a ruhatáradat! Csak
a lényegre: étel, víz, lakás. Készítsd el a listát, és számold ki, mennyi kell
erre!

Amikor már megvan az összeg, tedd félre a papírt pár órára, vagy akár egy
napra, aztán vedd elő, és menj végig rajta újra! Van még valami, amiről le
tudnál mondani? Feltétlenül szükséged van műholdas tévére? Nem tudnál
olcsóbban telefonálni? Nem kerülne kevesebbe az edzőtermi bérlet helyett
venni otthonra egy futógépet? Csak te tudod, hogy mire van szükséged, és
miről tudsz lemondani, akár csak átmenetileg is. Sokszor tapasztaltam,
hogy az első lista készítésekor még becsúszik néhány vágy. Úgyhogy nézd
át szépen még egyszer, mi az, ami nem ad hozzá valódi értéket az
életedhez!

Most pedig el kell játszadoznod egy kicsit ezzel az összeggel, és ki kell

okoskodnod, hogyan tudod kreatív módon továbbra fedezni az alapvető
szükségleteidet. Emlékezz az eredeti célra — amikor egymillió dollárt
akartunk csinálni, és kisebb, elérhető részekre bontottuk le azt a nagy
számot! Most is ugyanezt fogjuk tenni, de jóval kisebb számokkal. Tegyük
fel, hogy az összeg havi 4000 dollárra jött ki. Egyedülállóknál ez kevesebb
is lehet. Ha ezt elosztod 4,3-mal, heti 930 dollárt kapsz - ez pedig kevesebb,
mint napi 133 dollár. Most, hogy tudod, mennyi a heti és napi minimumod,
elkezdheted felsorolni, mi módon tudod biztosítani a szükséges összeget,
miközben felszabadítod az idődet a gazdagság megteremtésére.

Tudom, most min jár az eszed- „De HOGYAN?” Az elmédet teljes erővel
bombázzák a régi gondolkodásod által kreált kifogások. Ne ijedj meg: ez
teljesen természetes. Tegyük azonban ezeket most félre egy kicsit, és
nézzünk meg egy valós példát!

Ismerek egy házaspárt. Legyen a nevük Mike és Tammy. Mindketten ott

akarták hagyni az állásukat, hogy azt csinálhassák, amit szeretnek. Tábort
akartak szervezni rákos gyerekeknek. Mike az építőiparban dolgozott,
Tammy ápolónő volt. Leültek, kiszámolták a költségeiket, és eldöntötték,
hogy miről tudnak lemondani. Négy kiskorú gyerekkel már eleve eléggé
feszes volt a költségvetésük. Újra meg újra végigmentek a listán, ám
odajutottak, hogy alig 10-15 százalékkal tudnák csökkenteni a kiadásaikat -
ami finoman szólva is elmaradt a reményeiktől.

Nyilvánvalóan lehetetlen volt, hogy akár csak egyikük is kilépjen a

munkahelyéről, különben sehogy sem boldogulnak. Nem ritka az ilyen
helyzet. Lehet, hogy te is ebben a cipőben jársz. Sokan a jövedelmi
szintjükhöz igazítják az életmódjukat, ezért tűnik csapdahelyzetnek. Nem
látod, hogy tudnál kilépni, mert úgy gondolod, minden egyes fillérre
szükséged van a puszta létfenntartáshoz. Pedig van megoldás.
Mike és Tammy eldöntötték, hogy megpróbálják felszabadítani az idejük
egy részét. Tammy kitalálta, hogy nem reggel nyolctól délután ötig fog
dolgozni a kórházban minden nap hétfőtől péntekig, hanem három tizenkét
órás műszakot vállal péntektől vasárnapig. Így majdnem ugyanannyit tudott
keresni, hiszen a hétvégi pótlék magasabb, mint a hétköznapi fizetés.
Ezáltal minden héten négy napon át dolgozhatott a közös tervükön.

Mike művezető volt egy építőipari cégnél, ami hosszú munkanapokat

jelentett, és nehéz lett volna átrendezni a beosztását. Ám némi számolgatás
után rájött, hogy egy kisebb fizetéscsökkenés árán vissza tudna menni
egyszerű építőmunkásnak, és kevesebb órát vállalna, hétvégi műszak
nélkül. Rávette a főnökét, hogy engedélyezzen neki négy tízórás műszakot
hétfőtől csütörtökig: így ő lehetett otthon a gyerekekkel azokon a napokon,
amikor Tammy dolgozott. Ebből kettős előnyük is származott, mivel a
gyerekek közül kettő óvodában lett volna hét közben, aminek így a teljes
költségét megspórolták, így is csökkentve a kiadásokat.

Egy pillanatra álljunk meg Mike döntésénél! Van, akiben fel sem merülne,
hogy visszalépjen egy megszerzett pozícióból. Miért? A régi gondolkozás
miatt. Ami azt mondja neked, hogy az egész terved egy baklövés, hisz oly
sokat dolgoztál, hogy eljuss idáig. De ha a munkád nem azt az életet
eredményezte, amire vágysz, mit számít egy titulus, vagy egy saját iroda?
Ne hagyd, hogy a hamis hatalmi jelképek vagy a saját büszkeséged miatt
megragadj egy olyan pozícióban, ami nem mozdít előre a célod felé!
Gyakran előfordul, hogy egy fizetéscsökkenés, vagy egy alacsonyabb
pozíció elvállalása révén jutsz az álmod megvalósításához szükséges időhöz
- márpedig az csak megéri.

Mike és Tammy keményen dolgozott a munkahelyén, szabad idejében pedig

passzív jövedelmi forrásokat teremtett a család szükségleteinek fedezésére.
Mike imádta az építőipari munkát, s ilyen irányú ismereteit felhasználva
árverésre kijelölt házakat kutatott fel, és bérbeadás előtt felújította őket. Ez
kevés költséggel járt, mivel a munkálatokat saját maga végezte, és minden
egyes bérbeadás jövedelme hozzájárult a kiadásaik fedezéséhez.

Ahogy egyre több pénz folyt be Mike tevékenységéből, Tammy apránként

csökkentette a kórházi óráit. Felszabadult idejében könyvet írt arról, hogyan
lehet jobb minőségű életet biztosítani a rákos gyerekeknek. Ápolónőként
éveken át dolgozott ilyen betegekkel, és egyéni meglátásaival sok ötletet
tudott adni a szülőknek. A könyvet saját maga adatta ki, és rábeszélt több
helyi kórházat és gyermekorvost, hogy vásároljanak belőle példányokat,
amiket továbbadhattak a betegeiknek. Ez tökéletesen illett a képességeihez,
és közelebb hozta az életcéljukat: egy olyan tábor létrehozását, amely
minden nyáron tudja fogadni ezeket a gyerekeket.

Mike és Tammy szükségleteit rövid idő múlva teljes mértékben fedezte a

kiegészítésként szerzett jövedelem. Így ki tudtak lépni a munkahelyükről, és
beindíthatták a rákos gyerekeket fogadó tábort.

Ez csak egy példa, de jól mutatja, hogy ha hajlandó vagy igazi

szenvedéllyel küzdeni az életcélodért, és megteszed azt, amit mások nem
tennének meg, el is fogod érni, amit akarsz. A lehetőségek száma óriási:
nyitottnak kell lenned bármilyen ötlet iránt.

A VÉGSŐ EREDMÉNY

Miről vagy hajlandó lemondani, mit vagy képes elviselni, hogy megéld az
álmodat? Mert bármennyire is könnyen adja magát az életcélod, az
eléréséhez igenis áldozatokat kell hoznod. Ha sosem adsz elsőbbséget az
álmodnak, és nem szakítasz rá időt, egyszerűen nem fog megvalósulni.
Sokan tévesen azt hiszik, az „áldozathozatal" rossz dolog, valaminek az
elveszítésével egyenlő. Csakhogy semmit sem veszítesz el! Amikor úgy
döntesz, hogy feláldozol valamit azért, hogy magasabb szintre léphess, egy
kevésbé értékes dologról mondasz le, hogy helyet szoríts az értékesebbnek.
Sosem jutsz el a hegycsúcsra, ha nem vagy hajlandó kimozdulni az alsó
táborból...

Mit lennél hajlandó feláldozni azért, hogy elérd az álmodat, és minden nap
azt csinálhasd, amit szeretsz? Javaslom, hogy elsőként azokról a dolgokról
mondj le, amelyek nem létfontosságúak. Az ilyenek - mint például a
műholdas tévé - az első néhány fordulóban ki fognak esni. Utána arra
biztatom az embereket, hogy olyan dolgokon takarékoskodjanak, amelyek
nem szükségesek a céljuk eléréséhez - mint például az idejüket elrabló
klubtagságok. Nem fogsz belehalni, ha egyszer-egyszer nemet mondasz
valakinek - ahogy az sem, akinek nemet mondtál.
Esetleg feladhatsz olyan időtöltéseket vagy hobbikat is, amiket igazán
kedvelsz, ha így több időt tudsz szentelni a gazdag életed megteremtésére.
Akár egy átmeneti pénzzavart is vállalhatsz, hogy jobban beindulhassanak a
dolgok. Heti egy-két estédet is feláldozhatod a célodhoz közelebb vivő
képzés vagy tanfolyam elvégzése érdekében.

Az ambíció a vágyad kifejezése - az üzemanyag, ami eljuttat A pontból B

pontba. Sajnos sokan szitokszónak tekintik az ambíciót, s a kapzsisággal
azonosítják. Ez teljes tévedés. Te nem versenyzel senkivel — a végtelen
kínálat bőségesen elengedő mindannyiunk számára! Ha a gazdagságoddal
és pénzeddel újabb lehetőségeket teremtesz, azzal körforgást hozol létre, s
ennek eredményeképpen magad is még többhöz juthatsz.

Megküzdened csak a belső, önkorlátozó gondolatokkal és hiedelmekkel

kell. Állj készen a harcra az álmaidért! Koncentrálj és várd is el a nagyszerű
eredményeket! A vágy elvárás nélkül nem több ábrándozásnál. Amíg a
hited megingathatatlan, és képes vagy az életcélodra összpontosítani, ki
fogod tudni alakítani a hozzá vezető jövőképet, és a rövid távú célokat.

• Van egy életcélod, ami miatt érdemes minden reggel felkelned, ami friss
és újító ötleteket ad neked minden nap?

Az életcél olyan egyedi, mint az ujjlenyomat. Adottságaid és képességeid

egyedi készletéből alakul ki. Ez a cél tesz egyedivé, és igazolja a
létezésedet.

• Életcélja mindenkinek van, még aki azt hiszi, hogy nincs, annak is.

Sokan leértékelik azt, amihez értenek („szeretek énekelni, de ez csak egy

hobbi"). Téves elképzelés, hogy abból nem lehet megélni, amit szeretsz. Ha
mégis adsz neki egy esélyt, csak úgy áramlanak majd feléd a gondolatok
arról, hogyan kereshetsz pénzt a szenvedélyedből.

• A változást fogd fel jelentős ívű módosításként!

Ingyen is szívesen végeznéd, amit most csinálsz? Ha nem, akkor meg kell
találnod azt a dolgot, ami mellett órákra megfeledkezel magadról. Egyedül
te tudod megtalálni az igazi szenvedélyedet.
• Az életcélod az alapvető ösztönződ, ami segít megtalálni a miérteket!

• Másnak légvár, neked megvalósítható jövő!

Bármilyen közeli barát véleményét kérnéd is ki, ne feledd: ami számodra

szenvedély, az neki nem az, s ami szerinted megvalósítható, az őszerinte
lehetetlen.

• A jövőkép az életcélod elérésének útvonala: A STRATÉGIA.

• Mindig a szívedet követted?

Ha igen, minden rendben. Csak mert egyszer már megpróbáltad, és nem

sikerült, nem jelenti azt, hogy az életcélodat választottad meg rosszul.

• Ha kifizetted a számláidat, még nem biztos, hogy jó úton is jársz. Sokan

azt hazudják maguknak, hogy nincs idejük az életcéljukra koncentrálni,
mert más, fontos(abb) dolgok emésztik fel az idejüket.

• Adj elsőbbséget az álmaidnak, különben sosem fognak megvalósulni!

Az alkalmazotti lét nem ad biztonságot. Bármikor felmondhatnak neked.

Miért ne inkább vágyaid életét választanád?

• A vágy elvárás nélkül nem több mint álmodozás.

Meg kell küzdened érte belső önkorlátozó gondolataiddal és hiedelmeiddel.

Harcolnod kell, és el kell várnod a nagyszerű eredményeket.
Ötödik fejezet
Az IDŐGAZDÁLKODÁS NAGY ILLÚZIÓJA

Napjainkban sokat foglalkoznak az időgazdálkodás fogalmával. Mindenki

szeretné tudni, hogy lehetne képes még több teendőt beilleszteni amúgy is
sűrű napirendjébe. Csak hát olyan, hogy idő-gazdálkodás, nem létezik: az
idő statikus, ami sosem változik. Nem tudsz belőle többet gyártani. Az
egyetlen, amit valóban tehetsz, hogy fontossági sorrendet állítasz fel a
tevékenységeid között.

Látszólag ez ugyanannak a megfogalmazása más szavakkal, pedig fontos

különbségről beszélünk. Az időgazdálkodás lényege, hogy a lehető legtöbb
teendőt akarsz bezsúfolni a rendelkezésedre álló időbe. A prioritások
meghatározása viszont azt jeleni, hogy csak azokra a feladatokra
koncentrálsz, amelyek igazán fontosak, a többit háttérbe szorítod - vagy
meg is szabadulsz tőlük.

Egy másik, gyakran használt kifejezés a költségvetés-készítés. Sokan ezzel

a módszerrel rendezik át a pénzügyeiket, ahelyett, hogy megállapítanák, mi
a fontos, és megszabadulnának a kevésbé lényeges kiadásoktól. Jó példa
erre az előbbi fejezet, amelyben megnéztük, hogyan tudnád csökkenteni a
kiadásaidat. Biztosan feltűnt, hogy egyszer sem használtam a
„költségvetés” kifejezést. Itt ugyanis fontossági sorrendről van szó.

A költségvetés készítése csak átrendezés. Azt hiszem, az emberek az

„időgazdálkodás”is a „költségvetés”szavakkal csak arról akarják
meggyőzni magukat, hogy máris elértek valamit, miközben valójában csak
ugyanazokat a téglákat pakolják ide-oda.

A fontossági sorrend kialakítása döntések sorának meghozatalával jár,

hiszen meg kell állapítanod, hogy mi ad hozzá értéket az életedhez, és mi
nem. Tegyünk egy egyszerű kísérletet! Tekintsd át életed mostani állapotát!
Gondolj bele, hogy milyen tevékenységekben veszel részt jelenleg, és mit
akarsz elérni a következőkben! Biztos vagyok benne, hogy találnál heti egy-
két felszabadítható órát a céljaid számára. Nem túl sok, de ennyi is számít.

Most képzeld azt, hogy elmentél az orvosodhoz, és megtudtad tőle, hogy

már csak egy éved van hátra. Mennyiben változtatja ez meg a fontossági
sorrendedet? Továbbra is foglalkoznál csip-csup ügyekkel, és csak heti pár
órában próbálnád megvalósítani az álmaidat? Vállalnál-e túlórázást egy
olyan előléptetés kedvéért, amelyből sosem lesz már előnyöd?
Takarékoskodnál idős korodra, amikor tudod, hogy nem éred meg azt az
időt? Terveznél nyaralást jövő júniusra, abban a reményben, hogy addig
még talán kihúzod? Leülnél ma este a tévé elé?

Amíg úgy gondolod, hogy korlátlan idő áll a rendelkezésedre, könnyű

elpazarolni. Ám abban a pillanatban, hogy az időd lerövidül, hatalmas
mértékben felértékelődik. Én pedig azt mondom, hogy az idő mindig
értékes. Akár csak negyvenéves korodig fogsz élni, akár kilencvenig, az idő
sosem végtelen - és sosincs belőle elég. Ezért olyan fontos kialakítani a
prioritásokat. Nem akarhatod, hogy éveid a soha semmilyen eredményt nem
hozó elfoglaltságok ködében tűnjenek tova!

A fontossági sorrend felállításánál az első teendőd végigvenni életed

valamennyi tevékenységét, és a rájuk szánt időt. Egyesek sosem gondolnak
a pénzre az idő függvényében, pedig a kettő bensőséges kapcsolatban áll
egymással.

Sokan istenítik a "jó üzlet” fogalmát. Mindig a legjobb árat akarjuk elérni.
Meggyőződésünk, hogy ezzel kiterjesztjük a pénzünk értékét. Csak azt nem
fogjuk fel, hogy mennyi időbe kerül nekünk ez az észjárás. Előfordult már
veled, hogy messzebb mentél tankolni, csak hogy 10 centet spórolj a
benzinen? Volt már olyan, hogy tíz perc telefonodba került egy 2 dolláros
költség reklamációja a bankodnál? Hogy órákon át kerested a legolcsóbb
repülőjáratot az interneten? Erre érvelhetsz azzal, hogy minden
felelősségteljes ember így tesz — de vizsgáljuk csak meg a dolgot az idő
függvényében!

A kocsid üzemanyagtartálya mondjuk 88 literes, és azért mentél egy jóval

távolabbi kúthoz, hogy megtakaríts literenként 2,50 centet. Az egész 30
percbe telt, és te 2,20 dollárt spóroltál. Ám ha most valaki felhívna, és
óránként 4 dollárt kínálna az idődért, mélységesen meg lennél sértődve.
Pedig épp az imént bizonyítottad be, hogy ennyit ér az időd.

Ha 2 dollár miatt felhívod a bankot, és 10 percet vársz, 12 dollárt veszítesz.

Ha 3 órán át böngészel a világhálón, hogy 30 dollárral kevesebbet kelljen
fizetned egy repülőjegyért, az óránként 10 dollár. De ne álljunk meg itt,
mert többről is szól a dolog. Nemcsak, hogy nevetségesen kis összegre
árazod be az idődet, hanem az elmaradt hasznot is megfizeted. Ez annak az
ára, hogy az elvesztegetett időt nem tudtad passzív jövedelem szerzését
irányzó ötletek megvalósításának szentelni, vagy elhalasztottad a
megvalósításukat, mert „nem volt rá időd”.

Tegyük fel például, hogy támadt egy nagyszerű ötleted egy internetes
honlaphoz, ahonnan a gyermekneveléssel kapcsolatos fizetős hírleveleket és
cikkeket küldesz az olvasóknak. Azt akarod, hogy gyorsan beinduljon, de
„nincs rá időd”, olyan elfoglalt vagy. Így aztán vársz. Elmúlik egy év, aztán
még egy. Végül csak sikerül sínre tenni a dolgot, és a következő évben a
honlapod szépen be is indul, havi 5 ezer dollárt hoz az előfizetésekből és a
reklámbevételekből.

Most visszatekinthetsz, és megnézheted, mibe kerültek azok az

elfoglaltságok, amelyek miatt nem volt korábban időd. Például a sörözések
a munkatársakkal, a hosszú telefonos csevegések, a tévénézés, az sms-ezés
a barátokkal, a böngészés az interneten, az önkéntes részvétel különböző
bizottságokban. Úgy érezted, túl elfoglalt vagy, hogy egy új üzletnek helyet
találj az életedben - de mit hozott neked ez a sok elfoglaltság ahhoz képest,
amit az ötleted elhalasztásával vesztettél? Ha növeled a hatékonyságodat, és
másra bízod, vagy leépíted felesleges elfoglaltságaidat, azzal növeled a
bevételeidet, és egyből látszatja lesz a befektetett munkádnak.

Mindazok a tevékenységek, amelyekkel „pénzt takarítasz meg”, valójában

hiány-észjárásra és szegénység-tudatosságra vallanak. Azzal, hogy az így
elérhető parányi megtakarításokra összpontosítasz, kihagyod annak a
bőségnek a lehetőségét, amit már megszerezhettél volna, ha a
jövedelemszerzésre koncentrálsz. Ugye, emlékszel, hogy a pénz olyan, mint
a vízáramlás? Miért ugranái be a patak közepébe egy gyűszűnyit
kimeríteni?
A jó öreg „mi lesz, ha” játék is csak időpazarlás. Azon aggódsz, ami talán
esetleg bekövetkezhet, vagy ami megtörténhetett volna. Újra meg újra
felidézed a múltbeli eseményeket, amivel pedig a mostani idődet pazarolod
el. Van egy kedvenc idézetem Mark Twaintől: „Öreg ember vagyok,
szörnyű dolgokon mentem keresztül az életben, és ezek közül néhány
valóban meg is történt velem." Ugyanez áll rád is, ha sokat drámázol puszta
feltevéseken, vagy régi dolgokon. Szörnyű dolgokat hozol létre az
elmédben, amelyeknek semmi közük a valósághoz, és csak fecsérled rájuk
az értékes idődet.

IDŐIGÉNYES VAGY FONTOS?

Könnyen adódik a feltételezés, hogy ha egy feladat sok időt vesz igénybe,
akkor fontos is. Erre egyik kedvenc példám az elektronikus levelezés.
Mennyi időt töltesz az e-mailjeid rendezésével, elolvasásával és
megválaszolásával? Ha olyan vagy, mint én, virtuális idő- és energianyelő,
feneketlen kútnak tekinted az egészet. Ám sokan erősen kötődnek az
elektronikus postaládájukhoz. Órákon át fogalmazzák a leveleiket, és
folyamatosan figyelik, nem jött-e újabb üzenet.

Összeomolna a világ, ha egy hétig nem tudnád megnézni a leveleidet? Nem.

Ugyanez áll a hangpostára is. Emlékezz: biztosan te is voltál már úgy
szabadságon egy hétig, hogy nem tudtál azonnal válaszolni az üzenetekre.
Csikorogva kidőlt a sarkaiból a világ? Lemaradtál bármi valóban
létfontosságúról? Nem valószínű. Nagyon kevés dolog igazán fontos vagy
sürgős, ám mi mégis ragaszkodunk az azonnali kommunikáció
gondolatához. Létfontosságúnak tekintjük, pedig az esetek 99 százalékában
nem az.

A technika könnyebbé tette az életünket. Ám az, hogy bárki, bármikor,

bármilyen okból kapcsolatba léphet veled, sokaknak lehetővé teszi, hogy
lényegtelen csevegéssel rabolja el az idődet. Ezért alkalmaznak az
üzletemberek személyi asszisztenst, aki a telefonokat, az elektronikus és a
hagyományos levelezést intézi. Ezek időigényes feladatok, de messze nem
olyan fontosak, hogy elragadjanak téged a produktívabb tevékenységeidtől.

A technológia a hétköznapi feladatok automatizálásában segít a legtöbbet.

Jó példa erre az irodai munka: pályakezdő fiatalember koromban minden
irodában egész csapat titkárnő dolgozott - akkora igény volt rájuk, hogy
mindig készenlétben kellett tartani pár ifjú hölgyet a betegek vagy a
hiányzók helyettesítésére. Azért volt szükség erre a tartalékra, mert a
kommunikációval és az üzletmenettel kapcsolatos idő- és munkaigényes
teendőket egyetlen titkárnő képtelen lett volna ellátni. Nem volt diktafon,
ezért a titkárnőnek ismernie kellett a gyorsírást is, hogy lejegyezhesse a
mondanivalódat, ami alapján aztán legépelte. A régi írógépeken nem volt
automatikus javítási vagy törlési lehetőség. A másolatokat
indigóval készítették.

Egyetlen levél lediktálása, legépelése és letisztázása órákba is telhetett. A

mai szövegszerkesztőkkel ez tizenöt perc alatt elvégezhető. Attól azonban,
hogy egy feladat időigényes, még nem lett értékesebb. Arra akarok
rámutatni ezzel a példával, hogy miközben a technológia létre tud hozni
időpocsékoló tevékenységeket is, valójában növeli az elvégezhető feladatok
mennyiségét, és javítja a végrehajtás minőségét. Nagyon fontos felismerni,
hol húzódik a különbség: melyek azok a technológiai újítások, amelyek
növelik a hatékonyságodat, és melyek azok, amelyek csak az idődet
pazarolják.

Ezzel kapcsolatban felmerül egy másik olyan téma, amivel kapcsolatosan

sok kérdést szoktam kapni. Előnyt jelent az üzleti életben, ha megtanulod a
legújabb technológiákat? Nos: igen is, meg nem is. Ahhoz nem kell
megtanulnod a legújabb időgazdálkodó szoftver használatát, hogy eldöntsd,
mi a fontos, és mi nem. Ugyanakkor a táblázatkezelő programokkal
hatékonyabbá tudod tenni a szervezést, és a feladatok elvégzését.

Azt tanácsolom, hogy azokat a technológiai újításokat használd, amelyek

közelebb juttatnak a céljaidhoz. Ha viszont a legújabb, csillogó eszközök
nem visznek fikarcnyival sem előbbre, akkor ezek is csak az idődet
rabolják. Amit csinálsz, sokkal fontosabb, mint az, ahogyan csinálod. Ne
hagyd, hogy bármi is akadályozzon az előrehaladásban!

A 80/20 SZÁZALÉK ELVE

Aki vállalatirányítást vagy közgazdaságtant tanult, biztosan hallott a Pareto-

elvről. Ezt elsőként Joseph Juran alkalmazta a vállalatirányításban. Az elv
lényege, hogy erőfeszítéseid 20 százalékával éred el az eredményeid 80
százalékát. Ezt az elvet igen hasznosan lehet alkalmazni a napi
tevékenységed elemzésére. Az egyik tanácsom azoknak, akik életük
prioritásain dolgoznak, mindig az, hogy egy naplóba vezessék be mindazt,
amit napközben végeztek, és ezen belül határozzák meg, mi az a 20
százalék, aminek az eredményeik túlnyomó részét köszönhetik. Amint
azonosítottad ezeket a fontos feladatokat, vess egy pillantást a többire, majd
rövidítsd le, vagy iktasd ki őket! Az emberek többsége felismeri, hogy
tevékenységének legalább 10 százaléka időpazarlás. Ezektől meg kell
szabadulni. A fennmaradókat le kell egyszerűsíteni, egy rövid időszakra
leszűkítve, vagy valaki másra bízni az elvégzésüket.

Roppant szelektíven kell eldöntened, hogy mire fordítod az energiáidat, és

nem szabad túl sokat vállalnod. Így képes leszel a céljaid gyors
megvalósítását elősegítő, nem pedig azokat késleltető feladatokra figyelni.
Ha úgy érzed, hogy nincs elég időd, vállalnod kell érte a felelősséget, és
tudnod kell, hogy a fontossági sorrenddel van gond.

Mihelyst elkészültél a tevékenységlistáddal, meg fogsz lepődni, mennyi

időt töltesz felesleges vagy eredménytelen dolgokkal. De ne légy túl szigorú
magadhoz! Gyerekkorunk óta arra nevelnek minket, hogy minden percet
tevékenyen töltsünk. Nem szeretünk unatkozni. Elménknek szüksége van az
ingerekre. Gond akkor van, ha nem gondolkozunk aktívan, vagy nem a
pozitív ingereket választjuk. Sajnos, nagy mesterei vagyunk a saját elménk
zavaró gondolatokkal való megtöltésének.

Képzeld bele magad a multik világába! Rengeteg követelménynek kell

megfelelned, akár érdekel téged az adott tevékenység, akár nem — és akár
származik belőle valós érték, akár nem. Előbb-utóbb sok olyan
„elfoglaltság" szakad rád, amivel csak a pozíciódat igazolod. Részt vettél
valaha olyan értekezleten, aminek az volt a tárgya, hogy mikor a legjobb
értekezletet tartani? Ez a fajta nevetséges és felesleges tevékenység
mindennapos jelenség, ahogy a doboz alakú munkaállomás is, amely
környezet tompítja az érzékeinket, s elpusztítja a kreativitás utolsó
morzsáját is.

Nap mint nap tanulmányok látnak világot arról, hogy menynyi időt
vesztegetnek el az alkalmazottak az internet böngészésével, vagy az
ásványvíz-automata melletti trécseléssel. A végeredmény: a cég
megvásárolja az idődet, de nem tud produktívvá tenni. Nem csoda, hogy aki
elmerült ebben a környezetben, nem tudja rendesen felmérni az ideje
értékét.

A mindennapos tevékenységek fontosságának hatékony meghatározása azt

jelenti, hogy értékelned kell az idődet. Ez alapvetően önbecsülés kérdése.
Ha az életedet értékesnek és értelmesnek tartod, megbecsülöd az időd
értékét is. Ha azt tapasztalod, hogy sok időt elpazarolsz, valószínűleg nincs
elég erős okod arra, hogy a lehető legjobban szervezd meg a
tevékenységedet. Ha az életednek nincs tartalmas célja vagy iránya,
valószínűleg nincs is olyan ok, ami rákényszerítene a változásra. Lehet,
hogy alkalmanként ösztönözve érzed magad, hogy javíts ezen, de ez az
ösztönzés nem tartós.

Az időgazdálkodásra szakosodott szoftverek ellenállhatatlan csábítást

jelenthetnek. Nagyobb hatékonyságot, több szabadidőt, gyorsabb
jövedelemhez jutást, és magasabb önbecsülést ígérnek. Tény, hogy rövid
távon ezeknek az előnyöknek némelyike elérhető. Ám mindig ott a
kockázat, hogy egyre több és több időt töltesz olyan mikroszervezési
tevékenységekkel, mint önmagad megszervezése, célok kitűzése, és a
legújabb szoftverek elsajátítása. Szinte háttérbe szorul azoknak a
feladatoknak a tényleges elvégzése, amelyeket kezelni hivatott ez a
szoftver. Ahelyett, hogy növelné a hatékonyságodat, az új szoftver csak
újabb „elfoglaltsággá” válik, amivel elfeded az alacsony hatékonyságot.

Ez gyakori probléma azoknál, akik még nem találtak rá az életcéljukra. Egy

csillogó-villogó program a hatékonyság illúzióját kelti, ám ha
lecsupaszítod, kiderül, hogy nincs valós célja. Nincs ott semmi. Ha
összeadod valamennyi feladatot, a végeredmény csupán oktalan
serénykedés. Az élet nagy tervében keveset nyom a latban, hogy egyvalaki
valóban elvégez-e bármit is. Ezeknek az összege nulla, és teljesen
felejthető. Előbb meg kell találnod az életcélodat, különben hiába
próbálkozol a tevékenységeid fontossági sorrendjének a megállapításával -
életcél nélkül nincs letisztult irány.

Mihelyst megértetted az életcélodat, elkezdheted kialakítani a hozzá

illeszkedő tevékenységeket. De tisztában kell lenned azzal, hogy a
fontossági sorrend megállapításának nemcsak az a lényege, hogy eldöntöd,
mit fogsz tenni, hanem hogy utána meg is csinálod. Az időgazdálkodással
kapcsolatos tanácsok nagy része arra irányul, hogy csinálj meg, azaz végezz
el dolgokat. Ám ha még nem döntötted el, hogy mi a legjobb csapásirány, a
lázas tevékenykedés csak arra jó, hogy elfoglaltnak érezd magadat. Nem
érsz el vele semmit.

Talán téged is ért már ilyen frusztráció. Úgy érezted, ismered az életcélodat,
mégis üresjáratban pörögtél, amikor megpróbáltad megvalósítani. Ennek
oka a kapcsolat megszakadása lehet a tudatos és a tudatalatti elméd között.
A tudatos elméd már érzi, hogy az új gondolataid és az életcélod helyesek,
de a tudatalattid még nem fogadta el ezt.

Gyakran előfordul ilyesmi. Valaki eljön a szemináriumomra, és eldönti,

hogy változtatni akar. Ahelyett azonban, hogy a beidegződésein igyekezne
változtatni, egyszerűen belevág egy egészen új tevékenységsorba. Tudja,
hogy valami nem stimmel, mégsem a konfliktus megoldásán dolgozik,
hanem igyekszik nem is gondolni rá. Legalább egy - és néha több -
egészségtelen gondolkozási cikluson megy keresztül, amelyek során
eltitkolja maga elől az igazságot. Frusztrálva érzi magát, mert képtelen
előrehaladni egy olyan életcél felé, amivel a tudatalattija nem ért teljesen
egyet - ám még sincs más választása, mint hogy követi.

Vegyük például az állás kérdését. Már a bölcsőtől kezdve azt tanuljuk, hogy
ha majd felnövünk, munkát kell szereznünk. Iskolába jársz, talán még
egyetemre is, és utána szerzel magadnak egy állást - noha tudod, hogy
számodra nem ez a megfelelő út, mert valójában vállalkozó lennél. A beléd
rögzült hit miatt azonban félreteszed a gondolatot, elnyomod, és rálépsz a
tőled elvárt ösvényre. Minden nap bemész a munkahelyedre, de nem igazán
szereted. Szívesebben maradnál otthon, ha megengedhetnéd magadnak. A
szabadságról álmodsz.

Ha megnézed, mire jutottak azok, akik az általánosan elfogadott „szerezz

magadnak egy állást” utat követték, azt látod, hogy csak kevesen boldogok
és elégedettek az életükkel. A munkahelyükön úgy tesznek, mintha minden
rendben menne, de valójában nyomorultul, csapdában érzik magukat.
Minden év egyre csak nehezebb a számukra. Személy szerint a legtöbb
állást nem tartom különösebben egészségesnek, mert megfojtja és
felmorzsolja az ember lelkét. Biztosan vannak kivételek, de az állások
többsége ilyen. Lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy többet és jobbat
tudnánk elérni, bőségesebb jövedelmet, csodálatos karriert és boldog
családi életet, ha nem kellene eleget tennünk a hagyományos alkalmazotti
lét kényszerének.

A MÓDSZER

Szinte minden időgazdálkodási rendszer szerint prioritási sorrendet kell

felállítanod a terveid között, hogy a valóban fontosakon dolgozz, és ne
aprózd el magad. Arról viszont csak nagyon kevés beszél, miként teheted
ezt meg. Hogyan tudod eldönteni, hogy egy adott pillanatban melyik feladat
a legfontosabb, a legsürgősebb, a legtöbb hasznot hozó? A leghosszabb távú
boldogságot eredményező? A családnak a legnagyobb örömet szerző? Ha
nincs módszered a fontossági sorrend megállapítására, következetlenül hol
az egyik, hol a másik feladathoz kapsz majd.

Fő feladatod az, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel a lehető legtöbbet

haladj előre céljaid megvalósítása felé. Több módszer is van erre,
melyeknek néhány tényezője közös:

Életcél. Ahhoz, hogy hatékonyan meghatározhasd a fontossági sorrendet,

tisztában kell lenned az életcéloddal vagy végcéloddal. Ha most
visszatérünk a hegymászós példához, a legfontosabb arra összpontosítanod,
hogy feljuss a csúcsra. Nem körbejárnod kell, nem az alsó táborban töltött
időre kell koncentrálnod. Gondolkodásod gyújtópontjában a csúcs elérése
áll, és minden feladatot ehhez a végcélhoz mérsz. A lista élére azok
kerülnek, amelyek révén a legnagyobb utat a leggyorsabban teheted meg a
végcélod felé.

Idő. Mint már láttuk, az idő a legszűkösebb erőforrásod. Nem tudsz belőle
többet teremteni. Így hát, amikor elemzed a listádat, az első szempont az,
hogy mennyi időbe kerül az egyes feladatok elvégzése az előrehaladás
mértékéhez viszonyítva. Azok kerülnek a listád élére, amelyek a
legrövidebb idő alatt repítenek előre, s a legnagyobb eredménnyel
kecsegtetnek. Fontos azt is figyelembe venned, hogy az idő rugalmas.
Végre tudod-e hajtani a feladatot szabadon átrendezhető időszakaszokban,
vagy fix időmennyiségről van szó, amivel csak egy konkrét helyen lehet
dolgozni?
Egyéb erőforrások. Fel kell becsülnöd a feladathoz szükséges egyéb
erőforrások mennyiségét is, hogy még pontosabban meghatározhasd a
fontosságukat. Ezek közé tartozik többek között a pénz, a családra fordított
idő, a kapcsolati tőkéd, és a fizikai munka.

Segítségedre lehet egy kis táblázat, a bal szélső oszlopban a feladatok

időbeli sorrendjével. Az erőforrásokat írd az egyes oszlopok tetejére!
Ezután elkezdheted besorolni a feladatokat az adott erőforrás
függvényében, mondjuk 1-től 5-ig. Elsőként azokra a feladatokra
koncentrálj, amelyek a legrövidebb időt igénylik, s amelyekhez a
legalacsonyabb számok tartoznak az egyéb erőforrások tekintetében.

Tegyük fel például, hogy az utóbbi időben jelentősen lefogytál, és úgy

érzed, megtaláltad az életcélodat: másoknak is segíthetnél a fogyásban,
hogy egészségesebb életet éljenek. Az alábbi feladatokat vázolod fel:

1. Kifejleszteni egy honlapot a fogyásról, ahol a

felhasználók cseveghetnek, segíthetnek egymásnak, és feliratkozhatnak
a hírleveledre.

2. Blogot indítani a személyes tapasztalataidról és küzdelmeidről.

3. Csoportos előadásokat tartani a fogyásról.

4. Kialakítani egy testsúly-csökkentő programot, amelyet a sajátodként

szabadalmaztatsz.

5. Írni egy könyvet.

Először is a szükséges idő szerint sorolod be a feladatokat. Miután

átrendezted a listádat, valahogy így fog kinézni:

1. Blogot indítani személyes tapasztalataidról és küzdelmeidről.

2. Csoportos előadásokat tartani a fogyásról.

3. Kifejleszteni egy honlapot a fogyásról, ahol a

felhasználók cseveghetnek, segíthetnek egymásnak, és feliratkozhatnak
a hírleveledre.
4. Kialakítani egy testsúly-csökkentő programot, amelyet a sajátodként
szabadalmaztatsz.

5. Írni egy könyvet.

A táblázatod pedig nagyjából így fog kinézni:

Kapcsolati Fizikai
Pénz Családdal töltött Összesen Új
idő tőke munka sorrend

Blog 1 1 2 1 5 1

Előadás 1 4 2 4 11 5

Honlap 4 2 1 3 10 3

Program 2 2 1 3 8 2

Könyv 5 2 1 2 10 5

Ebből a kis gyakorlatból kiderült, hogy a listádon az első tétel a blogindítás

lesz. Kevés időbe kerül, nem pénzigényes, nem vesz el időt a családodtól,
és minimális fizikai munkát igényel. Az egyetlen különleges teendőd írni
egy körlevelet a már létező kapcsolataidnak, amiben értesíted őket a blogod
létezéséről, így máris kezdhetik olvasni, és küldhetik neked a
visszajelzéseket.

Érdemes megfigyelni, hogy ebben a feltételrendszerben az előadás a

második helyről az utolsóra szorult vissza. Igaz, hogy legfeljebb 30-60
percet beszélsz a téma iránt érdeklődő közönségednek, de sokkal nehezebb
beilleszteni az életedbe. Időt vesz el a családodtól, és egy csoport előtt
előadni komoly fizikai erőfeszítést is igényel.

A honlap és a könyv pontszáma azonos lett. A holtverseny feloldásához térj

vissza ahhoz, hogy melyik igényel kevesebb időt! Amikor a pénz oszlopát
nézed, ne engedj a kísértésnek, hogy olcsósági sorrend alapján rendezd át a
listádat! Jelen esetben többe kerül kialakítani egy honlapot, vagy kiadni egy
könyvet, mint előadásokat tartani egy csoportnak. De nem szabad
elfelejtened, hogy bármikor tudsz több pénzt csinálni - időből viszont
sehogy sem lesz több. Ezért fontos először időigény szerint rendezni a
feladatokat.

Sokak szerint azért, mert egy könyv megírása ÖSSZESEN több időt
igényel, ezért mindig az előadásokkal célszerű kezdeni, ha az ember időt
akar megtakarítani. De emlékszel, mit mondtam arról, hogy az egyes
tervekhez szükséges idő nemcsak a mennyiségén, hanem a rugalmasságán
is múlik? A könyvön a nap bármelyik szakában dolgozhatsz hol félórát, hol
egy órát. Ezeket a rövid időszakokat akkor is beiktathatod, ha az adott
napon valami más fontos teendőd is akad. Az előadást adott időpontban,
adott helyszínen kell megtartanod, amikor jelen van az a bizonyos
érdeklődő közönség.

Az előadások nem áthelyezhetőek. A rugalmasság hiányát tükrözi a

táblázatban, hogy sok időt vesz el a családodtól, ahogy azt is, hogy
viszonylag sok energiát igényel.

Vannak, akiket elriaszt a táblázatkészítés feladata. Pedig nem kell, hogy

ilyen részletes legyen. Elég, ha minden este készítesz egy listát a másnapi
teendőidről, s általában észben tartod ezeket a tényezőket. Így képes leszel a
nap első pillanatától kezdve a leglényegesebb feladatokra koncentrálni. Ha
valami mégsem fér bele a napba, az a lista aljáról, a legkevésbé fontosak
közül esik ki. Nem kell bonyolítani a dolgokat. A lényeg, hogy tisztán lásd
a teendőid fontossági sorrendjét, és hogy ebben a sorrendben végezd a
feladataidat.

DÖNTÉSHOZATAL
Mindig fájlaltam, hogy az iskolában nem tanítják a döntéshozatalt, mikor
pedig megtanulható, hogy az ösztöneinkre hallgatva gyorsan és helyesen
válasszunk. Minél többet gyakoroljuk, annál jobban megy.

A döntések lényege a választás és a mérlegelés. Sokféleképpen tudjuk

elvégezni a feladatainkat az életben, és ezek közül kell választanunk. Ez
viszonylag egyszerű dolog, s a mérlegelésben segít az imént ismertetett
prioritási stratégia. Az adott feltételek alapján a legjobban tudunk dönteni.

Ám más döntéseknél nehezebb a mérlegelés. Előfordul, hogy több,

ismeretlen tényezőt is magába foglaló lehetőség között kell választanod.
Nem tudhatod előre, hogy az egyes változatok milyen következményekkel
járnak. Sokszor találgatással megy el a drága idő, ami nemcsak pazarlás, de
közben előre sem haladsz.

Különösen igaz ez az olyan, jelentősnek érzékelt döntéseknél, mint egy

munkahelyi felmondás, egy vállalkozás beindítása, vagy átköltözés egy
másik városba, ahol jobbak a lehetőségek. Kizárt azonban, hogy minden
meghatározó tényezőt megismerhess, mielőtt beleugrasz a sötétbe.

Ilyen helyzetben sokakat elfog egyfajta mentális bénulás. Az ismeretlentől

való félelem miatt haboznak, elhalasztják a döntést. Minden döntés lényege,
hogy választasz a jelenlegi állapot fenntartása - azaz a létező gondolataid -,
és a változás között. Mivel egyikünk sem tudja garantálni, hogy egy adott
változás jól fog alakulni, ilyenkor sokan inkább nem csinálnak semmit.

Miután sikerült kialakítanod magadban a gazdag észjárást, és

elhallgattatnod a korábbi gondolataid „mi lesz, ha" jellegű fecsegését,
gyorsan kell meghoznod a döntéseidet — még a nagyokat is. A döntéseid
tükrözik, hogy ki vagy, és mi az életcélod. Minden egyes döntés megerősíti
azt, amit gondolsz magadról, és az irányt, amerre tartasz.

Van úgy, hogy azért halogatunk egy projektet, mert nem tudjuk, hol kezdjük
el. Egy olyan cél, mint „írni egy könyvet” elsőre elég egyértelműnek
látszik, de amikor valóban hozzá kell kezdeni, egy ismeretlen tényezők ásta
verem aljára süllyed. Ebből aztán halogatás lesz, amin csak úgy lehet
túllépni, ha mindig a következő lépésre koncentrálsz. Ha azt megtetted,
jöhet az utána következő.
Ha például a fogyókúráról írsz könyvet, az első lépés egy tartalmi
összefoglaló lehet. Amikor ezzel megvagy, fogod az első fejezet címét, és
mondjuk tizenöt gondolattal elmagyarázod a fejezetet. Utána logikai
sorrendbe állítod ezeket a gondolatokat, majd öt-öt percen keresztül írsz
mind a tizenötről.

Ha az egyes lépésekre koncentrálsz a teljes terv helyett, minden rész

logikusan összeáll, és eltűnnek azok az ijesztő érzések,
amelyek a"könyvírás” gondolatához kapcsolódtak benned. Ha esetleg
tudni szeretnéd: igen, én is pontosan így írtam ezt a könyvet, amit
most olvasol.

Azzal, hogy a nagy elképzeléseket és döntéseket kisebbekre bontod, jobban

tudsz koncentrálni és haladni, nem fogod halogatni a dolgokat csak azért,
mert túl nagynak tűnik a feladat. Sokaknak beválik az a módszer, hogy a
nagyobb projektjeiket kisebb lépésekre bontják fel, az elsőtől az utolsóig
leírva mindet. Ezek a kis lépések konkrét, apró teendők - olyan kicsik, hogy
már nem érdemes tovább részletezni őket.

Példa lehet egy ilyen kis lépésre egy ötperces telefon egy adott terv egy
bizonyos vetületével kapcsolatban, vagy egy konkrét kérdés
megválaszolása elektronikus levélben. Ez tipikusan olyan feladat, amit 30
percen belül, ideális esetben akár 10 perc alatt el lehet végezni. Még
egyszer mondom, ezek apró, jól behatárolt teendők.

Most közbevetheted, hogy nem mindig lehet már kezdés előtt kisebb
lépésekre bontani egy nagyobb tervet. Csakhogy nem kell minden
alkalommal újra feltalálni a spanyolviaszt. Ha azt akarod tudni, hogy kell
megírni a könyvet, léteznek erre is könyvek, amelyekben részletes
útmutatást találsz. Annyira kis lépésekre nem bontják le a dolgot, mint
amiket fent mondtam, de azért kiválóan megmutatják az irányt az
induláshoz.

Valóban adódnak olyan helyzetek, amelyekben a túl sok ismeretlen tényező

lehetetlenné teszi a konkrét tervezést az első lépéstől az utolsóig. Jó példa
erre a honlapfejlesztés: általában interaktív módon lehet a legjobbat
készíteni. Ilyenkor is használhatod a kis lépések megtervezésének
módszerét, egészen addig, amíg át tudod tekinteni a helyzetet. Amikor
elérsz egy mérföldkőhöz, újra előveszed a tervet, és áttekinted a következő
szakaszt.

Ha nagyobb fába vágod a fejszédet, elejétől végig dolgozd ki a kisebb

lépéseket! Lehet, hogy a listád több oldalas lesz, és komoly munkádba
kerül. A kész tervezetsor azonban sokkal zökkenőmentesebbé teszi a
megvalósítást. Megkönnyíti annak a pontosabb felmérését is, hogy mikorra
tudod befejezni. Emlékszel, milyen fontos, hogy lásd a célszalagot?

Az ilyen listák különösen hasznosak lehetnek a hasonló pályán mozgó

projektek esetén. Ha például DVD-t is készítesz a testsúlycsökkentő
programodhoz, valószínűleg egész sorozatot tervezel. Ebben az esetben
ugyanúgy fogsz eljárni minden egyes DVD elkészítésénél. A listára szánt
idő hosszú távon valójában időmegtakarítást jelent, mivel a sorozat
következő DVD-jének az elkészítése már sokkal könnyebben fog menni.
Magára a tervedre tudsz koncentrálni, nem kell aggódnod azon, hátha
kihagysz egy fontos lépést.

Hogyan oszthatsz fel kisebb lépésekre egy nagyobb feladatot? Ez a projekt

összetettségétől függ. Ha a feladat világosnak látszik, és nem olyan ijesztő,
hogy halogatásra késztessen, egyszerűen felveheted a teendőid listájára,
minden további bontás nélkül. Ha viszont új, ismeretlen, vagy bonyolult
elemeket tartalmaz, a saját érdekedben érdemes részekre osztani, hogy lásd,
honnan érdemes kezdeni. Ennek köszönhetően az egyik teendő majd a
másikból következik, nem kell folyton megállnod, és azon gondolkodnod,
hogy most mitévő légy.

Használhatod akár ezeket a technikákat, akár másokat, amelyek jobban

megfelelnek neked. A lényeg az, hogy döntsd el a fontossági sorrendedet,
és tudd elemezni a választási lehetőségeidet. Egy idő után úgy bele fogsz
jönni a nagyobb feladatok kezelésébe, hogy még egy akkora falatot is
egyszerűen felvezethetsz a listádra, mint egy könyv megírása. A megfelelő
terv, megfelelő szintű felosztással nagyon ösztönzően fog hatni rád.

A KULCS A CSELEKVÉS

Az egész folyamat első lépése a célod vizualizálása, amikor még nem

tudod, hogyan fog megvalósulni. Amint pedig tisztázódott az életcélod,
cselekedned kell. Mikor az első lépések már világosak, ki kell tartanod a
terved megvalósítása mellett, bebizonyítva, hogy komolyan gondolod. Ha
nem így teszel, csak bámulod ezeket az első lépéseket, míg rá nem szánod
magadat, hogy felállj, és munkához láss.

A projekt feladatsorának kialakításakor különválasztod a tervezést a

cselekvéstől. Ez megkönnyíti a cselekvési szakaszt, a megvalósítást pedig
gördülékennyé és hatékonnyá teszi. Tudod, hogy a tervet követve célhoz
fogsz érni. Ez azonban nem lehet ürügy arra, hogy állandóan csak
tervezgess, és sose lépj a tettek mezejére. A fontossági sorrend és az
elemzés lényege maga a cselekvés — cselekedned kell!

• Veled is előfordult már, hogy az időgazdálkodást és/vagy a költségvetést

alibinek használtad?

Azaz érdemi döntést nem hoztál a változásról, csak téglákat pakoltál innen
oda. Objektíve is értékelhető eredményt érj el: az időgazdálkodás
önmagában nem az.

• Az idő statikus erő, sosem változik...

Így elég hiábavaló minden kísérlet, ami arra irányul, hogy több időt
csempésszünk egy napunkba.

• Az időd a te pénzed.

• Az idő meg nem újítható erőforrásod.

Lásd be, hogy az időd az egyetlen meg nem újítható erőforrásod. Annyit
érsz, mint amennyit az időd neked.

• Az elvesztegetett időd ára.

Ha van egy jó ötleted, amit egyéb fontos tevékenységek miatt nem

valósítasz meg, számolj utána, mennyit hozhat neked az új ötlet, és rögtön
rájössz, megéri-e sörözés, vagy túlórázás miatt halogatni.

• Alkalmazd a 80/20 elvét!

Válaszd ki azokat a tevékenységeket, amelyekkel a legtöbb eredményt éred
el! A többit szorítsd vissza a minimumra vagy egyáltalán ne csináld!
Hasznos a hatékony csapatmunka, és a delegálás.

• Az időhiány valójában kialakulatlan fontossági sorrend.

A fontossági sorrend kidolgozásánál az időigényesség függvényében

vizsgálj meg minden tevékenységet!

• Dönts, ne találgatással töltsd a drága időt!

Minden kimenetelt nem láthatsz előre, ezért kár bénultságban tölteni az

idődet. Tudod az életcélod, és hogy merre tartasz, így minden döntésed meg
fog erősíteni.

• A kulcs a cselekvés.

Válaszd külön a tervezést és a cselekvést, ez segít, hogy ne örökké csak

tervezgess! Bízz a tervedben: ha cselekszel, el is fogod érni az eredményt!
Hatodik fejezet
V - EREDMÉNYESSÉG ÉS PROFIT

"Nem az az önzés, ha úgy élünk, ahogy nekünk tetszik, hanem ha elvárjuk

másoktól, hogy úgy éljenek, ahogy nekünk tetszik. ” (Oscar Wilde)

Sokan teszik fel maguknak az alapvető kérdést: „Ha az, amit az emberek
átlagos eredménynek tartanak, valójában jóval alatta marad az
elvárhatónak, miért ennyire népszerű?” Most már te is tudod a választ: az
emberek többségének igen nehéz felülemelkednie a belérögzült
téveszméken. Azt hinnéd, hogy leghőbb vágyuk kitörni a közepes és
közönséges létből, ennek ellenére úgy élik végig életüket, hogy elfogadják,
amit kapnak. Nem hajlandók elhinni, hogy ennél többre is képesek.

A korábbi részekben sokat foglalkoztunk már az elmédbe ivódott régi

téveszmék leküzdésével. Ezt a belső munkát saját magadnak kell
elvégezned. Közben tudnod kell, hogy bármilyen új gondolatokat is fogadsz
el, folyamatosan szembe fogsz kerülni a körülötted élők, és általában a
társadalom paradigmáival, hiedelmeivel, azaz viselkedésmintáival.

A paradigma szót túl sokszor használják, különösen az üzleti világban -

olyan sokszor, hogy az emberek nagy része nem is érti a valódi jelentését. A
paradigma egy csoport által vallott hiedelmek összessége. Nemcsak egy
ember hiedelmei. Ezeket a hiedelmeket nemzedékek osztják meg
egymással, és adják tovább az utánuk következőknek. Vegyük azt a
paradigmát, amely szerint szükséges hagyományos értelemben vett állást
vállalnod. Ez a paradigma az alábbi gondolatokat foglalja magában:

• Csak akkor lehetsz a társadalom értékes tagja, ha van állásod.

• Azok, akik több órát dolgoznak, elkötelezettebbek, és

többet érdemelnek.

• Minél jobb iskolákat végzel el, annál jobb álláshoz juthatsz.

• Versenyezned kell a munkatársaiddal, és az előrelépéshez neked kell a
legjobbnak lenned.

Ezeket a gondolatokat tettekkel és állításokkal közvetítik felénk a

környezetünkben élő emberek. Ezt tanítják nekünk az iskolában, és
legtöbbünk ezt adja tovább a gyermekeinek. Most talán azt gondolod, hogy
a te életedben ez nem központi kérdés. Válaszolj azonban erre a kérdésre:
amikor találkozol egy új emberrel, és bemutatkoztok egymásnak, milyen
gyakran kérdezed meg a másiktól, hogy hol dolgozik? Ha a gyereked vagy
egy rokonod azt mondja, nem érdekli a továbbtanulás, vajon nem fog-e el
az aggodalom, és nem kérdezed-e meg tőle, hogy fog így jó álláshoz jutni?
Ha valaki azt mondja magáról, hogy egyéni vállalkozó, nem az jut-e
eszedbe, hogy valójában állástalan, és nem is akar dolgozni? Mindezek a
gondolatok bizonyítják, milyen mélyen beágyazódhat egy paradigma.

Abban a pillanatban, hogy elkezded megkérdőjelezni a feltételezéseidet és

gondolataidat, találkozni fogsz az úgynevezett „előre látható elágazás”
jelenségével. Már látod az igazságot, miszerint ezek az elfogadott
paradigmák nem esnek egybe azzal, amit te akarsz kezdeni az életeddel.
Észjárásod változása pedig elkülönít a környezetedtől, vagyis azoktól, akik
nem változtak meg. Ez az elszakadás nehéz lehet. A környezetedben élők
folyamatosan meg fognak próbálni téged visszatéríteni az ő változatlan
gondolkodásmódjukhoz.

Horgászoktól hallottam, hogy ha fogtál egy vödörnyi rákot, nem kell attól
tartanod, hogy megszöknek: amelyik megpróbál kimászni a vödörből, azt a
többi azonnal visszarántja. Ugyanezt érezheted te is, amikor elindulsz egy
új úton, egy új irányba, amitől mindenki más ódzkodik. Akár azt is
hihetnéd, hogy mindent megtesznek, hogy elállják az utadat, és
visszahúzzanak. Pedig valójában csak a saját félelmeiket vetítik ki a te
helyzetedre. Sőt, úgy érzik, segíteni akarnak neked azzal, hogy eltérítenek a
csalódással és kudarccal fenyegető tévútról.

Ha feltett szándékod megvalósítani mindazt, amit akarsz az élettől, ellen

kell tudnod állni ennek a nyomásnak. Meg kell tenned azt, amit mások nem
akarnak. Hinned kell abban, amit ők megkérdőjeleznek, és el kell
kötelezned magad, hogy végigcsinálod. Azzal, hogy kimozdulsz a
társadalom által elfogadott normákból és paradigmákból, lehetőséged nyílik
kideríteni, mit is tartogat neked valójában az élet — és nem éred be a
mindenki által elvárt, és régen ismert eredményekkel.

A KONSZENZUS VÁLSÁGA

Amikor szembe mész az elvárt iránnyal - azzal, amit mások szerint

követned kellene -, elszigetelve érzed magad. Ez egy másik, széles körben
elterjedt paradigma, amit én a konszenzus válságának neveztem el. Már
kicsi gyerekkorunktól kezdve arra nevelnek minket, hogy a legjobb
eredményt csapatmunkával lehet elérni.

Őszintén szólva, ez igaz is lehet. Ha egy sportklub tagjai folyamatosan jobb

teljesítményre ösztönzik egymást, azzal mindannyian jól járnak. Közös a
céljuk, és tudják is, hogy tudják elérni ezt a célt.

Ha viszont egy olyan csapatban vagy, amelynél a célhoz vezető út - vagy

akár csak maga a cél - meghatározatlan, valami egész más fog történni.
Miután megosztották egymással az ötleteiket és elképzeléseiket, a csoport
tagjai megpróbálnak kialakítani egy olyan utat, amelyben mind meg tudnak
egyezni - ez azonban nem feltétlenül az, ami a legjobb vagy a leggyorsabb
módon juttatja őket a célba. A nagyon merész vagy szokatlan ötleteket
vallókat lehúzzák, míg a pesszimistákat arra biztatják, segítsenek ők is a
megvalósításban.

Ennek következményeként a konszenzus egy olyan cselekvéssor körül

alakul ki, amely a lehető legkisebb kockázattal viszi előre a csapatot.
Egyesek tudják, merre lenne jobb, mások pedig nem. Mivel nem tudnak
egyetérteni, találnak egy olyan megoldást, amivel mindenki együtt tud élni,
de senkit sem tesz igazán boldoggá.

Ezért mondom azt mindig, hogy ha igazán meg akarod változtatni az

életedet, fontos, hogy magadhoz hasonló észjárású emberekkel vedd körül
magad. Ha állandóan olyan valakinek kell magyarázgatnod a tetteidet és a
gondolataidat, aki nem hajlandó ezeket megérteni, idővel elkopik az
eltökéltséged, s folyamatos kétségek gyötörnek majd.

Bár képesnek kell lenned elfogadni a kritikát, sokkal fontosabb figyelembe

venned a kritika forrását. Ha olyan valaki int óvatosságra, vagy ad tanácsot,
aki rendelkezik tapasztalatokkal a te területeden, hallgasd meg, és
mérlegeld a szavait! Ha viszont semmilyen tapasztalata nincs ezen a téren,
ne is törődj vele, peregjen le rólad, amit mond!

TELJESÍTMÉNY ÉS PROFIT

Szinte minden értékesítőt vagy cégtulajdonost, akit ismerek, nagyon érdekel

a teljesítmény és a profit közötti összefüggés. Az üzleti világ majdnem
minden rendszere ok-okozati kapcsolatot tételez fel a két fogalom között.
Ha A-t teszed, B-t kapod eredményül. Így hát logikus, hogy egy bizonyos
cél eléréséhez ki kell alakítanod a célhoz vezető cselekvéssort.

Ez a többség számára teljesen egyértelmű, és szélesen elfogadott tétel

azonban egyáltalán nem igaz! Amikor az okot keresed, szinte sosem egy
bizonyos cselekvésben, sokkal inkább az elmédben meghozott döntés vagy
szándék formájában találod meg. Ha például le akarod futni a maratoni
távot, feltételezhetnéd, hogy kemény edzés után el is fogod érni ezt a célt.
Igazán belegondolva azonban rájössz, hogy ezek a cselekvések egy
okozatot is képviselnek. A valódi ok az a döntésed, amit minden nap
meghozol, miszerint le akarod futni a maratonit. Ha ez nem következett
volna be, sosem edzettéi volna eleget ahhoz az okozathoz, hogy végig tudd
futni a távot.

Ha gazdag akarsz lenni, az első lépés eldöntened, hogy meg is fogod tenni.
Ez az első lépés a gazdag észjárás megteremtéséhez, amely eljuttat a
választott célhoz. A második lépés a cselekvés. Ennek ez egyszerű kis
különbségnek a figyelmen kívül hagyása jó pár kudarchoz vezetett már. Ha
el akarod érni a kitűzött célodat, a leglényegesebb meghozni az erre
vonatkozó döntésedet, és teljes lényeddel hinni abban, hogy úgy lesz, ahogy
kívánod.

Nem számít, ha közben úgy érzed, a dolog nem rajtad múlik. Az sem
érdekes, ha még nem látod, hogyan jutsz el az A pontból a B pontig. Ezek a
részletek majd csak azt követően válnak fontossá, miután meghoztad a
döntésedet, nem pedig előtte. Sose feledd: látom, mert hiszem, nem pedig
fordítva!
Ha nem tudod magadévá tenni ezt a megközelítést, rengeteg időt fogsz
elvesztegetni. Az első lépés annak az eldöntése, hogy nem fogod a „mi lesz,
ha” játékot űzni, és nem fogsz körbekérdezősködni, hogy a többiek mit
szólnak hozzá. Ha el akarod indítani a saját vállalkozásodat, döntsd el, hogy
megteszed! Ha pályát akarsz változtatni, döntsd el, hogy belevágsz! Ha
mások életéhez akarsz értéket hozzáadni, döntsd el, és láss munkához!

Annyian vesztegetik az idejüket azzal, hogy úgy gondolják, biztos még sok
minden más is kell a tervükhöz! Sokszor heteket, hónapokat vagy éveket
töltenek annak a mérlegelésével, hogy egy adott cél lehetséges-e. Pedig ha
már eldöntötték, és cselekedtek Volna, a célban lennének. Ilyen kétségek
kialakításával előhívod a vonzás törvényét - ami garantáltan ellened fog
hatni.

Előfordult már veled, hogy egy ismerősöd elmondta, mi a célja, de te

érezted rajta a bizonytalanságot? Ha úgy fogalmaz, hogy
„hát, megpróbálom, és majd meglátom, mire jutok; remélem, minden
rendben lesz”, akkor még egészen biztosan nem hozta meg a döntését.
Még csak a mérlegelési szakasznál tart. Ha egy ilyen személy kér
tőled segítséget, megadnád neki? Valószínűleg nem - miért vesztegetnéd az
idődet olyan valakire, aki még nem kötelezte el magát?

Ha viszont ugyanez a valaki elmondja az elképzelését, és te érzed rajta,

hogy hisz benne, és teljes mértékben eltökélte magát, mennyire lenne
kedved segíteni? Sokszor mondjuk, hogy a lelkesedés fertőző -
mindannyian ott akarunk lenni, segíteni akarunk annak, aki elkötelezte
magát a céljai és az álmai iránt.

Sokkal valószínűbb, hogy megteszed, amit kér, mert érzed rajta, hogy így
is, úgy is sikerrel fog járni - te pedig részese akarsz lenni ennek a sikernek!
Megtelsz energiával, ösztönöz a tudat, hogy hozzájárulhatsz olyan emberek
eredményeihez, akik egyértelműen elkötelezték magukat egy téged is
elragadó, mások számára is értéket teremtő cél iránt.

Egyértelmű a kapcsolat az észjárás, a teljesítmény és a profit között.

Kölcsönhatásban állnak egymással, nemcsak önmagukban léteznek. Hiába
gondolkodsz gazdagok módjára, ha sosem cselekszel, hogyan érnél el
bármilyen profitot? Ha fel-alá rohangálva próbálod elérni a céljaidat, de az
elméd kételkedik az egészben, kudarcot fogsz vallani.

Amennyiben nem hiszel benne, a tudatalattid nem tudja felszabadítani a

végrehajtáshoz szükséges kreativitást. Ellenben ha világos, határozott
döntést hozol, megnyílnak az univerzum gátjai, és elérhetővé válik minden,
számodra szükséges erőforrás, akár látszólag titokzatos vagy lehetetlen
módokon is.

Amikor új célt tűzöl magad elé, az első lépésben döntsd el, hogy meg is
fogod valósítani! Vizualizáld, amint eléred a célodat! Alakítsd ki magadban
a meggyőződést, a hitet, majd cselekedj az álmod megvalósításáért!

Elvárásaid jutalma maga az eredmény lesz, de nagyon tisztán kell látnod a

szándékaidat, és el kell kötelezned magadat az iránt, amit akarsz. Mintha
magot ültetnél el. Nem azt mondod, miután elültetted a magot, hogy
„bárcsak kinőne belőle valami”. Nem, hanem egyszerűen csak elülteted a
magot, és elvárod, hogy az ültetés és gondozás természetes
következményeként sarjadjon ki belőle a növény.

A cél legyen a szándékod! Nyilvánítsd ki oly módon, hogy az mindenki

számára értéket teremtsen, akivel találkozol. Ez nagyon fontos. A
félelemből vagy hiányérzetből teremtett célok szörnyű következményekhez
vezetnek.

Ha igyekszel elérni a céljaidat, de kizárólag a cselekvésre koncentrálsz, a

megfelelő észjárás nélkül, önmagadat szabotálod. Ha fogyókúrázol, és őrült
tempóban edzel, de közben állandóan azt gondolod, hogy kövér vagy,
reménytelen az egész, vagy túl sokáig tart, a gondolataid felülírják a
cselekedeteidet, és az eredmény negatív lesz, vagy egészen jelentéktelen.

Amennyiben el akarod érni a célod, ki kell űznöd az elmédből mindenféle

„remélhetőleg „talán és „nem tudom” gondolatot. Nem engedheted be a
negatív gondolatokat, és ez állandó figyelmet és gyakorlást igényel.

Ha nem hiszel önmagadban, az azt jelenti, hogy a saját erődet használod fel
magad ellen. Mintha úgy könyörögnél a világmindenségnek a gazdagságért,
hogy azt mondod: „hadd nyomorogjak”, és észre se vennéd!
Ha gyengén gondolkozol, vagy gyengék a szándékaid, ez gyengeségben is
fog megnyilvánulni. Ha kivetíted az erőd a külvilágba, ha másokat, vagy
külső tényezőket teszel felelőssé, akkor elveszíted az erődet.

HATÁROZD EL MAGAD A CSELEKVÉSRE!

A hit nem egy kényelmes díványon üldögélve várja a siker befutását! Te is

fogsz hallani olyanokról, akiknek az észjárását annyira leköti a vonzás
törvényének alkalmazása, hogy nem nagyon foglalkoznak magával a
cselekvéssel.

Aki csak az észjárásról beszél, leragad a történet első felénél, azt gondolva,
hogy ezzel már le is került a felelősség a válláról. Pedig nem így van: a
siker tetteket, és erős munkamorált követel, nem pedig passzív és felelőtlen
attitűdöt.

A passzív hozzáállásúak leggyakoribb kifogása az idő és a lehetőségek

hiányára való hivatkozás. Azt már az előbb tisztáztuk, hogy az időhiány
valójában a prioritások kialakításának hiánya.

Ami pedig a lehetőségeket illeti: nos, minden nap rengeteg lehetőség nyílik
számunkra képességeink fejlesztésére - több, mint valaha! Az internet, és az
a tény, hogy ma már fillérekből, sőt, akár nulla kiadással is létrehozható egy
otthoni vállalkozás, teljes mértékben érvényteleníti ezt a kifogást.

Sajnos sokan inkább a kifogások keresését választják, ahelyett, hogy a

tettek mezejére lépnének.

A többség számára könnyebb, ha enged a régi hitrendszernek, és megmarad

a kifogásoknál, a változások elkerülésénél, hacsak nem kerül sürgős,
azonnali cselekvést követelő helyzetbe.

Ám amikor életveszély fenyeget, muszáj valamit tennünk a túlélésünkért:

minden kifogás szertefoszlik, és azon nyomban kreatív és sikeres módon
oldjuk meg a problémáinkat.

Jó példa erre az a helyzet, amelyben egy Nancy nevű hölgy találta magát:
A férjem és én éveken át néztük a tévében az ingatlanügynököket, akik azt
magyarázták, hogy önrész nélkül is be lehet szállni az ingatlan-befektetésbe.
Még meg is rendeltük az általuk hirdetett rendszer DVD-jét, és azt mondtuk
magunkban, hogy jó ötlet. Abban az időben aférjem értékesítőként
dolgozott, én pedig személyi asszisztensként. Úgy gondoltuk, ha eljön a
megfelelő idő, belevágunk. Aztán félretettük a gondolatot. Elsodorta az élet,
mert mindkettőnket lekötött a munkánk, a gyerekeink pedig még kicsik
voltak. Szép életünk volt, nem nagyon láttuk híját semminek. Nem volt
különösebb okunk rá, hogy ne próbáljuk ki, ugyanakkor nem is kényszerített
rá semmi.

Aztán a férjemnek volt egy szörnyű szívrohama, amelynek a komplikációi

miatt hónapokig lábadozott. Mivel értékesítőként az eladások után kapott
százalékot, ez a bevételforrásunk megszűnt. Kénytelenek voltunk keresni egy
olyan bevételforrást, amihez nem kellett fizikailag aktívnak lennie. És akkor
kezünkbe került az ingatlanprogram DVD-je. Miközben én munkába jártam,
a férjem tanulmányozta a rendszert, és meg is valósította, úgy, hogy ő
telefonálgatott, én pedig kimentem a helyszínekre.

Megdöbbentem, milyen gyorsan sikerült felhalmoznunk az ingatlanokat,

miközben szinte semmit sem kellett befektetnünk. Pár hónap alatt
folyamatos bevételünk alakult ki belőle. Az első év végére már ugyanannyit
hozott, mint a férjem korábbi jövedelme, aminek köszönhetően otthon
maradhatott, és kezelhette a befektetéseinket, ami sokkal kevesebb stresszel
járt, mint a korábbi értékesítői munkája. A második év végén kiléptem a
munkahelyemről, és most már elmondhatjuk magunkról, hogy gazdag életet
élünk.

Gyakran elbeszélgetünk arról, hogy az a DVD közzel két éven át ott állt a
polcon, és mi nem éltünk az alkalommal, egészen addig, amíg rá nem
kényszerültünk. Miért nem jutott eszünkbe hamarabb?

Nancy története nem szokatlan. Sokan vizsgálnak meg akár milliókat is

érhető üzleti lehetőségeket, ám mégsem viszik végig az ötletüket, nem
szánják el magukat a cselekvésre.

Mert nem hozták meg a döntésüket: nem határozták el magukat.

TARTSD A SZEMED A LABDÁN!

Az észjárás, a teljesítmény és a profit közötti kapcsolat egyértelműen látszik

az értékesítők munkájában. Sok üzletkötővel dolgoztam már együtt, főleg a
biztosítás területén. A biztosítási ügynökök gyakran fogják külső
tényezőkre, ha nem mennek jól az eladásaik. Mindig van valami ilyesmi:
nem jó a környék, az ügyfél nem érdeklődik. Egyesek saját magukat nem
tartják elég intelligensnek, vagy úgy gondolják, több pénzre lenne
szükségük. És így tovább, és így tovább. Ha ismered az értékesítés és a
marketing világát, tudod, miről beszélek. Szinte érezhető a különbség az
egyes irodák között, hogy az ott dolgozó értékesítők feltételezései, és a
munkához való hozzáállásuk milyen energiát sugároznak.

Arra azonban ritkán figyelnek fel, hogy a legjobban teljesítők nem szoktak
részt venni a munkatársak panasznapjain. Sőt, általában nem is nagyon
keresik a társaságukat. A legjobb értékesítők a saját tapasztalatukból
megtanulták az optimizmus jelentőségét. Megvédik magukat a többi kolléga
által kibocsátott negatív energiától, és a céljaikra koncentrálnak.

Ennek a jelenségnek a neve „tartsd a szemed a labdán". Ha szem elől

veszítik a céljukat, és elmerülnek a többi kereskedő kifogásaiban, az ő
eredményeik is romlani fognak.

Értékesítőknél teljesen szokványos, hogy vannak gyengébb időszakaik, és a

jövedelmükben vad kilengések mutatkoznak. Sok vezető hibásan
továbbképzésekkel próbálja megoldani a problémát, hogy ismét jobban
teljesítsenek. Ha megérted a kapcsolatot az észjárás és a teljesítmény
között, pillanatok alatt belátod, hogy ez a további „képzés” teljesen
felesleges.

Nem arról van szó, hogy az értékesítők hirtelen elfelejtették volna, hogy
kell eladni a termékeiket. Az értékesítői képességükbe vetett hitüket
veszítették el. Visszacsúsztak a negatív észjárásba: az értékesítési
eredmények hiányára koncentrálnak, ahelyett, hogy a céljaik elérésére
összpontosítanának. Aggódtak, hogy bekövetezhet az, amit nem akarnak, s
ezzel be is vonzották a kudarcot.
A legjobban teljesítők tudják, mi történik, ha hagyják, hogy mások
befolyásolják az észjárásukat. Azzal, hogy a lehető legnagyobb mértékben
elszigetelik magukat a többiektől, az észjárásukat védik, és nemcsak, hogy
továbbra is erősen teljesítenek, de ráadásul egyenletesebben, nagy
kilengések nélkül.

Mindegy, hogy mi vagy: cégvezető, értékesítő, tanácsadó, bármi. Amiben

hiszel, az fog megnyilvánulni az életedben. Ha szem elől veszíted a célodat,
és engeded, hogy külső befolyások érjenek, az kihat a teljesítőképességedre.

Lehetőségek vannak, és mindig is lesznek. A kérdés az, hogy meglátod-e

őket, és meg tudod-e ragadni az alkalmakat, mielőtt szertefoszlanak. Ha
nem használod ki a lehetőséget akkor, amikor eléd tárul, úgy elmegy
melletted, mintha soha nem is létezett volna. Mark Twaintől származik a
mondás: „Egy olyan ember, aki megveszi a könyveket, de nem olvassa el
őket, semmivel sem különb annál, mint aki nem is tudja elolvasni őket. ”

Ahogy Nancy is megtapasztalta, egy polcon felejtett, porosodó lehetőség

nem segít rajtad. Ugyanakkor azt is meg kell értened, hogy csak azért, mert
kihagytál egy lehetőséget, nem kell azt hinned, hogy nem is lesz több.
Mindenhol vannak lehetőségek, csak tudnod kell, hogyan lásd meg őket.

TAPASZTALAT

A sikeres embereket elnézve azt gondolhatnád, hogy természetes

adottságuknak köszönhetik a gazdagságukat. Elmerengsz, hogy vajon velük
született-e valamilyen különleges tudás, vagy tapasztalati úton tettek rá
szert. Muszáj nekünk annyi kudarcot és tévedést megtapasztalnunk, mielőtt
végre megtanuljuk a valódi sikerhez szükséges készségeket?

Senki sem kap ingyen jegyet abban a pillanatban, ahogy meglátja a

napvilágot. Senki sem születik kiváló értékesítőnek vagy remek
üzletembernek. Nincs olyan, hogy született nyertes, de olyan sincs, hogy
született vesztes.

Bármennyire is igaz, hogy mindenkinek vannak rejtett képességei, akkor is

fel kell magukban fedezniük és ki kell fejleszteniük azokat, különben rejtve
maradnak.
Vannak, akik bizonyos területeken tehetségesebbek, mint mások. Benned is
lehet tehetség olyan valami iránt, amit még nem fedeztél fel, vagy nem
bontottál ki teljesen magadban. Talán meglepő, de kutatások kimutatták,
hogy a gazdagságot önmaguknak megteremtő emberek túlnyomó
többségénél a tehetség mindössze 10 százaléknyit nyom a latban, míg a
többi 90 százalék a hitből, és a kemény munkából táplálkozik.

Sokan gondolják Tiger Woodsról, hogy ő aztán igazán golfozónak született.

Valóban tagadhatatlan a tehetsége. Csakhogy már 1977-ben szerepelt egy
országos tévéműsorban, a Mike Douglas show-ban, amikor kétéves korában
elkezdett golfozni. Minden nap órákon át gyakorolt. Az első nagy, hivatásos
versenyét 1997-ben nyerte meg. Vagyis húsz évvel később.

Ha ma elkezdenél dolgozni az álmod megvalósításán, és minden nap órákat

töltenél vele, hogy tekintenél vissza a sikeredre húsz év múlva? Mit
mondanál azoknak, akik született nyertesnek neveznek? Mióta igényel húsz
év kemény munkát az előre meghatározott siker?

Tiger azért ilyen könnyed, mert évtizedek alatt tökéletesítette a játékát.

Most is minden nap gyakorol, és semmit sem tekint magától értetődőnek.
Az esete követendő példa. Bármilyen könnyűnek látszik kívülről valami,
általában izzadsággal, és kőkemény munkával jár.

Tiger az érdeklődési területére koncentrált, és azt választotta, amit szeret.

Évekig edzett, és tökéletesítette a technikáját. Érdeklődésének
köszönhetően felfedezte magában a természetes készséget, és sikerré
fejlesztette a lehetőségeit. Óriási mennyiségű erőfeszítés (bár ha azt
csinálod, amit szeretsz, nem érzed erőfeszítésnek), akaraterő, önbizalom,
idő és ismétlés kellett ahhoz, hogy Tiger eljusson mai, „született golfozó”
státuszához.

Ha az érdeklődésed és a vágyaid elég erősek, semmi sem fog nehéznek

tűnni a célod eléréséhez. Mindenki törekedhet rá, hogy a saját területének a
mestere legyen. Szerencsére nem mindenkinek ugyanazok az álmai,
érdeklődési területei és céljai. Lényeges, hogy azt csináld, amit igazán
akarsz az életben, mert a vágy katalizátorként alakítja örömmé a munkát.
Az átlag fölötti tehetség csak kezdetben számít előnynek, amikor a
tehetséges kisebb erőfeszítéssel ér el nagyobb előrehaladást. Egy adott
szinten túl azonban az edzés, a gyakorlás, és az ezekből szerzett tapasztalat
már többet ér. A tehetséget lehet gyakorlással és kitartással helyettesíteni,
de a tehetség önmagában sohasem elég a kemény munka kiváltására.

Sose feledd, hogy azok a gazdag emberek, akikre ma felnézel, mind

megéltek kudarcokat és csapásokat - sokan az átlagosnál is többet! A
kudarc nem feltétlenül negatív hatású. Gyakran éppen hogy ugródeszkaként
szolgál a kiválóság felé. Csak az ilyen kudarcok árán lehet óriási sikert
elérni.

A tanulás a jó döntések alapja, márpedig a tudás és a tapasztalat

megszerzéséig sok hibát követünk el. A helyes döntések a jó
ítélőképességen és a tapasztalaton múlnak. A tapasztalat jó és rossz
helyzetfelmérésekből egyaránt táplálkozik. Ne feledkezz meg a kudarcos
próbálkozásokról: végeredményben ezek is hozzájárulnak a sikeredhez.

Nem létezik olyan sikeres ember, aki mindig csak helyes döntéseket hozott.
A sikeres ember azzal emelkedik ki a többiek közül, hogy tanul a
kudarcaiból, minden egyes tévedése csiszolja helyzetfelismerési és
döntéshozói képességeit. Minden kudarc egy lépéssel közelebb viszi a
csúcshoz. A sikertelen ember viszont nem tanul semmiből, és képtelen
továbblépni a kudarcai után.

A sikeres emberek számára a rossz döntés nem idő-, pénz- vagy

energiaveszteség, hanem fontos tanulási tapasztalat. A visszautasítás nem
különösebben zavarja őket. Sőt, örülnek az idejében kapott nemleges
válasznak, s ilyenkor tisztázzák a félreértést, kijavítják a hibát, így kevesebb
energiát pazarolva a rossz irányra.

Azonnal átterelik energiáikat a pozitív irányba, s már indulnak is új

lehetőségek felé. Ha te is magadévá tudod tenni ezt az észjárást, senki sem
tudja megakadályozni, hogy meggazdagodj!

A siker íze mindig édesebb, ha össze tudod hasonlítani a kudarcokéval. Az,

aki a semmiből vált gazdaggá, egészen másképp értékeli új életmódját, mint
aki bőségbe született.
A keleti vallások szerint nem létezik jó rossz nélkül, szépség csúfság nélkül,
siker kudarc nélkül. Ez a két, egymással ellentétes, mégis összetartozó
véglet teremti meg az egyensúlyt az életben. Erre használják a jin és jang
szavakat. Kezdet nélkül nincs vég. Semmi sem kezdődhet úgy, hogy előtte
ne szakadjon vége valaminek. Ahogy T. S. Eliot is írja: „a vég az, ahonnan
elindulunk”.

A sikeres emberek mindkét végletet magukévá teszik, és tudják, hogy az

egész egyenlő részei. Megismerik a jellemzőiket, megtanulják felismerni
őket, és elfogadják, hogy mindkettőből kijut nekik. Ennek köszönhetik,
hogy még a kudarcban is képesek felismerni a lehetőségeket.

Nem az különbözteti meg őket a sikertelenektől, hogy kevesebb csalódás

vagy kudarc éri őket az életben. Tudják, hogy alkalmak mindig adódnak, és
háttérbe szorítják a kudarc okozta negatív érzéseket, hogy képesek legyenek
az értékkeresésre.

A sikeres emberek ugyanazokat a tapasztalatokat használják fel, mint bárki

más, csakhogy ők ezeket a gazdag észjárásuk szűrőjén át vizsgálják meg.
Ezek lesznek azok az útjelzők, amelyek elvezetik őket a sikerhez. Akikben
nincs meg a gazdag észjárás, csak saját kudarcos természetük bizonyítékát
látják bennük.

NAGY ÁLMOK, NAGY TÉVEDÉSEK

A sikeres embereknek saját vállalkozásuk van. Ahhoz, hogy megértsd,

hogyan váltak sikeressé, meg kell értened a legnagyobb tévedéseiket is. Az
alábbi listát a magam, és más gazdag emberek tapasztalatai alapján
állítottam össze. Amikor azt tanítom az embereknek, hogy indítsák el a saját
vállalkozásukat, gyakran látom, hogy ugyanazokat a hibákat követik el.
Ezek a tanácsok elsősorban a kisvállalkozások tulajdonosainak szólnak,
különös tekintettel a kezdőkre:

1. Mindenki értékesít

Mindannyian értékesítők vagyunk. Mindegy, hogy terméket, vagy mást

adunk el. Egy anya azt a gondolatot adja el a gyermekeinek, hogy a zöldség
finom. A politikusok a változás gondolatát adják el a választóiknak. A
jótékonysági intézmények az ügyeik gondolatát adják el az adakozóknak.

Az értékesítés nem más, mint rábeszélni valakit a te gondolkodásmódodra.

Bár az eladások minden vállalkozás túléléséhez fontosak, nem kell
mindenkit rábeszélned, akivel csak találkozol, így például a barátaidat és a
rokonaidat sem. Továbbá csak idővesztegetés olyan valakinél próbálkozni,
akinek egyszerűen nincs szüksége a portékádra.

Az egyik első hiba, amit némelyik új vállalkozó elkövet, hogy megpróbál

mindenkinek eladni. Vannak fogyasztók, akiknek könnyebb eladni, mint
másoknak. Az egyik barátom például üzleti tanácsadó. Tudja, hogy ha egy
reménybeli ügyfél pénzzavarban van, és rögeszmésen aggódik minden
kiadott fillér miatt, vagy meggyőződése, hogy a probléma nem a
vállalkozásán belül van, és nem hajlandó változtatni az észjárásán, az
hosszú távon nem lesz jó vevője.

A 80/20-as szabály ugyanúgy érvényes az ügyfelekre, mint az élet más

területére is: a vevőid 20 százaléka okozza a problémáid 80 százalékát. Ha
már eleve ki tudod szűrni ezeket a problémás ügyfeleket, tedd is meg! Ne
érezd úgy, hogy mindenkinek igent kell mondanod, akivel csak összefutsz!
Ha jól válogatsz, megkíméled magadat a fejfájástól, és időt szabadítasz fel
arra, hogy a legjobb ügyfeleidre koncentrálj.

Pályafutásom elején szinte mindenkinek igent mondtam, aki egy

reménybeli üzleti kapcsolattal keresett meg. Rengeteg időt vesztegettem el
valószínűtlen üzleti lehetőségekkel. Ebédmeghívásokat fogadtam el a
legkülönbözőbb üzletemberektől, akik csak puhatolózni akartak. Belőlük
gyakorlatilag egy fillérem se származott.

Ha úgy érzed, hogy egy megbeszélés értelmetlen, valószínűleg igazad van.

Ne tarts fenn kapcsolatot véletlenszerűen kiválasztott emberekkel csak
azért, mert azt hiszed, hogy így szokás. Ma már sokkal ritkábban fogadok el
ilyen meghívásokat. Ha egy ajánlat nem hoz azonnal lázba, általában
elutasítom. Nemet kell mondanod a gyenge lehetőségekre, hogy legyen
módod igent mondani az igazán ígéretesekre.

2. Munkahelyvásárlás
Egyesek talán azt gondolják, hogy túl sokat beszélek a passzív
jövedelmekről. Ám a valódi gazdagság megteremtéséhez meg kell értened,
hogy a készpénzáramlás az úr.

Sok üzletember úgy vág bele egy vállalkozásba, vagy vásárol meg egy
üzletet, hogy az nemcsak az összes rendelkezésre álló pénzét köti le, hanem
idejének a javát is. Gyakorlatilag vásároltak maguknak egy új munkahelyet.
Mivel a hagyományos vállalkozások nagy része csak három-öt év után kezd
hasznot hozni, a tulajdonos az ideje jelentős hányadában ingyen dolgozik.

Amíg nem állt be a folyamatos készpénzáramlás, addig ne költsd el az

értékes indulótőkédet, hacsak feltétlenül nem szükséges! Sok olyan üzletág
van, mint például a hálózati marketing, és a hasonló vállalkozások, amelyek
beindításához nagyon kevés készpénz kell, viszont gyors megtérülést, és
folyamatos készpénzáramlást eredményeznek.

A vállalkozásodnak pénzt kell hoznia. Mielőtt még „beruháznál" az

üzletedbe, tisztázd magadban, milyen módon fogod a pénzt újra kivenni!
Az internetes vállalkozások korában akár aprópénzért is be lehet indítani
egy hasznot hozó vállalkozást, aztán az ebből származó készpénzzel tudod
megtámogatni a további üzleteidet.

3. Spórolás

Csak azért, mert viszonylag olcsón tudod beindítani a dolgot, még nem
muszáj szűkmarkúnak is maradnod. Ha azt akarod, hogy a vállalkozásod
növekedjen, bizonyos dolgokra érdemes költened. Ne hagyd, hogy a
mértékletesség a hatékonyság kárára legyen! Vegyél igénybe szakosodott
alvállalkozókat, vásárolj minőségi eszközöket, ha világosan látod, hogy
megérik a pénzt!

Nem kell túlzásba vinned az irodád díszítését, de érdemes beruháznod

funkcionális, a hatékonyságot növelő berendezésekbe. Ne használj régi
számítógépet elavult szoftverekkel, amelyek lassítják a munkádat, ha meg
tudod engedni magadnak, hogy jobbat vegyél!

Időbe telik, mire biztosan meg tudod állapítani, hogy most épp túlságosan
takarékoskodsz, vagy túl szabadon bánsz a pénzeddel. Ha még csak most
indulsz, kérdezz meg egy nálad tapasztaltabb üzletembert! Gyakran már
attól is megvilágosodsz, ha meghallgatsz egy másik véleményt. Ha egy
konkrét kiadást nem tudsz megindokolni egy általad nagyra becsült személy
előtt, akkor valószínűleg hiba is lenne végrehajtani. Más esetekben pedig
épp az ellenkezőjét, egy kiadás megspórolását lehet nagyon nehéz
megindokolni.

4. A valódi éned

Ha kezdő vállalkozó vagy, ne próbálj másnak látszani! Ne játszd a tapasztalt

üzletembert! Vannak, akik azt hiszik, hogy ha vállalkoznak, színészkedniük
kell, s a tapasztalat olyan auráját szeretnék sugározni, aminek valójában
nincsenek a birtokában.

Ha ezzel próbálod becsapni az ügyfeleidet, az visszaüt rád. Az emberek

megérzik, ha valaki nem őszinte, és még azok is rá fognak jönni az
igazságra, akik elsőre hittek neked. Ha olyan kétségbeesetten vágysz az
üzletre, hogy hazudnod kell hozzá, akkor neked nem szabad vállalkozónak
menned. Ha nem tudsz tisztességes áron valódi értéket teremteni, akkor
még nem készültél fel a vállalkozói létre. Jobb lesz előbb még fejleszteni a
képességeidet.

5. Ne feledkezz meg a kapcsolatokról!

Időnként könnyű megfeledkezni arról, hogy egy szerződés nem kapcsolat.

Akármennyi jogi szöveg szerepel a papíron, a lényeg az emberek közötti
kapcsolat. Végső soron a szerződés csak papír és tinta. Gyakran előfordul,
hogy be sem tartják őket, de ez általában a kapcsolat megromlásából
következik.

Sok üzletembert ismerek, akik oly mértékben próbálják rákényszeríteni

ügyfeleiket a szerződés betartására, hogy azzal teljesen tönkreteszik a
kapcsolatukat. Vita esetén személyes találkozással lehet tisztáznak a
dolgokat.

Ha hírét veszed, hogy az ügyfeled nem tartja be az ígéretét, az annak az első

jele, hogy gond van a kapcsolatotokkal. Ilyenkor rá kell szánnod a
szükséges plusz időt a probléma helyrehozására.
Ha a kapcsolat tönkremegy, a szerződés sem fog téged megmenteni. A
szerződés célja minden fél szerepének és vállalásainak a pontos tisztázása.
Ám ezeket a vállalásokat végső soron a kapcsolat juttatja érvényre, nem
pedig a jogi lépések általi fenyegetés.

A legkreatívabb, és legtöbb hasznot hozó üzleti megállapodások szinte

mindig eltérnek a papíron lefektetett szerződések szövegétől. Az üzleti
kapcsolat hasonlít a személyes kapcsolathoz, amennyiben dinamikusan
változik az idő folyamán. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség írott
szerződésre, hanem csak azt, hogy maga a kapcsolat az elsődleges.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a szerződés testesíti meg a megállapodást. A

valódi megállapodás a kapcsolatban rejlik. Tartsd rendben az üzleti
kapcsolataidat, és akkor nem kell különösebben törődnöd azzal, hogy mi
van leírva!

6. Hallgass az ösztöneidre!

Az ember azt hinné, hogy az üzleti élet legfőbb vezérlője a logika.

Csakhogy ez nem igaz. Ha minden üzleti ügyedet a kemény
logika jegyében, az ösztöneid figyelmen kívül hagyásával kötöd meg,
nem fogsz meggazdagodni. Lehet, hogy jól fognak menni a dolgaid, de nem
érsz el semmi kiemelkedőt.

A valóságban nem cselekszünk olyan logikusan, mint hinni szeretnénk.

Egyszerűen nem rendelkezünk elég adattal ahhoz, hogy igazán racionális
döntéseket hozzunk. Az üzleti ügyek embereken múlnak, és nincs olyan
logikai rendszer, amely pontosan előre tudná jelezni az emberi viselkedést.

Mivel nem tudjuk megjósolni, hogy mások miként fognak viselkedni egy
adott helyzetben, ezt a hiányt az ösztönös megérzésnek kell pótolnia.

Nehéz nemet mondani egy kecsegtető ajánlatra, ha a számok jól hangzanak,

de az ösztöneid azt súgják, hogy nem kellene belemenni. Tapasztalataim
szerint ilyenkor egy idő után kiderül, hogy az ösztöneimre kellett volna
hallgatnom.
Az ösztönös megérzés kritikus tényező az üzleti döntéshozatal
folyamatában. Mivel az üzleti megállapodások a kapcsolatokon múlnak,
meg kell tanulnod olvasni az ügyletben érintett emberek viselkedéséből. Ha
rossz érzéseid vannak, ne menj bele! Ha jók, kösd meg az üzletet!

7. Szmoking vagy öltöny

Olykor illik a formalitás bizonyos szintjéhez igazodni. Ám az üzleti

helyzetek többségében a túlzott formalitás inkább gondot okozhat. Az üzleti
kapcsolatok akkor működnek a legjobban, ha jó a személyek közötti
kapcsolat.

Szerintem még új üzleti kapcsolatok kialakításakor is téves megközelítés,

ha nagyon formálisak vagyunk. Az emberek nem arctalan vállalatokkal
vagy intézményekkel akarnak kapcsolatot kialakítani, hanem más
emberekkel. Kezeld az üzleti kapcsolataidat ugyanúgy, mint a barátságokat
vagy a reménybeli barátságokat! A túlzott formalitás falat húz közétek, a jó
üzleti kapcsolat létrehozásához viszont éppen hogy le kell bontani a falakat.

A formalitás ráadásul unalmas és fárasztó is lehet. Nyilván nem akarod azt,

hogy az ügyfeleid épp, hogy csak elviseljenek. Ha azt látják, hogy van
egyéniséged és humorod, sokkal valószínűbb, hogy jó kapcsolatot sikerül
kialakítanotok.

Az új vállalkozók közül sokan hajlamosak túl komolyan venni saját

magukat. Azt hiszik, akkor lesznek „üzletiesek", ha mereven, formálisan,
természetellenesen viselkednek. Légy ezzel óvatos! Az ilyesmiből kínos és
kellemetlen helyzetek alakulhatnak ki, ami megnehezíti az ügyfeleidnek,
hogy üzletet kössenek veled.

Ne félj megmutatni a személyiségedet! Ez segít az embereknek

feloldódniuk. Az sem utolsó szempont, hogy sokkal jobban fogod élvezni a
munkádat, ha olyan ügyfeleket vonzol magadhoz, akik szívesen dolgoznak
együtt veled, úgyhogy sose félj megmutatni a valódi énedet!

8. Teremts hasznos értéket!

Könnyű beleesni abba a csapdába, hogy azt hiszed, egy üzlet célja a
pénzcsinálás. Emlékezz vissza, mit is mondtunk az elején: nem a pénz a
cél! Nem győzöm újra meg újra elismételni ezt.

Egy üzlet valódi célja a hasznos értékteremtés. Rövid távon lehet, hogy
különösebb hasznos érték teremtése nélkül is tudsz pénzt csinálni, de
hosszú távon ez nem fenntartható.

A vállalkozásodnak valamilyen hasznos értéket kell adnia neked is, az

ügyfeleidnek is. Minél jobban megérted azt a hasznos értéket, amit létre
akarsz hozni, annál tisztábban meg tudod határozni, hogy milyen ügyfeleket
akarsz elérni.

Túl sok olyan vállalkozó van, aki nem látja tisztán, hogy milyen hasznos
értéket akar teremteni — ők csak termékeket akarnak eladni. A világnak
nincs szüksége újabb és újabb termékekre - ellenben mindig lesz szüksége
és igénye valódi, hasznos értékek teremtésére. Neked is ezt az irányt kell
megcéloznod.

Bár a hasznos értékteremtés a fenntartható vállalkozás lényege, nem ez az

egyetlen fontos tényező. Meg kell találnod a hasznos érték nyújtásának
költséghatékony módját. Több mint valószínű, hogy elsőre nem úgy sikerül,
ahogy reméled. Túl sok időt, pénzt és erőforrást fogsz elvesztegetni az
értéked létrehozására és átadására. És ez így is van jól - ebből tanulsz.

Sok vállalkozó indul így, aztán idővel megszerzik a jártasságot, hatékonnyá

válnak. Veled is így lesz. Jelentős erőt kell mozgósítani egy sikeres
vállalkozás felépítéséhez, ám ez nagy lehetőség a tanulásra is.

Lesznek pillanatok, amikor azt fogod kívánni, bárcsak lenne rövidebb út, de
a megtanult leckék és a megszerzett tapasztalatok mindig továbblendítenek
a gazdagság felé vezető úton.

• Miért elégszenek meg annyian az átlagos eredménnyel?

A legtöbben nehezebbnek találják lezúzni az „átlagosság hazugságát",

mint lemondani az álmaikról.
• Paradigmák félreértelmezése.

A paradigma egy csoport hiedelmeinek összessége is lehet, nemcsak egy

emberé. Ne engedd, hogy mások mondják meg, mikor vagy a társadalom
hasznos tagja! Ha a tömeg olyan sokat tudna, már meggazdagodott volna a
tudásából...

• A konszenzus válsága.

Ha céltalan csapatban dolgozol, a konszenzuskeresés megölheti a

hatékonyságot. Meg kell tenned, amire ők nem hajlandók: kötelezd el
magad, és tarts ki!

• Hasonló észjárásúak társaságát keresd!

Különben kétségeid gyülemlenek fel, ha minden egyes tettedet és

döntésedet magyarázgatnod kell.

• Ha gazdagon akarsz élni, dönts is úgy!

Vizualizáld magad, amint eléred a célodat! Alakítsd ki magadban a

meggyőződést, a hitet, majd cselekedj az álmod megvalósításáért!

• Cél legyen a szándékod: nyilvánítsd ki úgy, hogy mindenki számára

értéket teremtsen!

• A tehetség nem helyettesíti a kitartást.

A tehetség kb. 10%-ot nyom a latban a gazdagság megteremtésénél, a

maradék 90% hitből és munkából tevődik össze.

• A kudarc a sikeres embert tanítja, a vesztesek nem tudnak mit kezdeni

vele.

• A született győztes nem genetikailag az, hanem a döntései által jutott

idáig.
Hetedik fejezet
S - ÖSSZE A SZOKÁSMINTÁT!

A szokások rabjai vagyunk. Ez megnyilvánulhat olyan egyszerű dolgokban

is, hogy milyen étterembe járunk, vagy olyan összetettebbekben, mint a
párválasztás. Gyakran döntünk úgy, hogy megváltoztatjuk a szokásainkat,
ám egy idő után azon vesszük észre magunkat, hogy mégis visszacsúsztunk.
A tényleges változtatáshoz erős és folyamatos elkötelezettségre van
szükség.

Elkötelezettség és eredmény között vitathatatlanul létezik kapcsolat. A nagy

célok eléréséhez nagy erőt kell kifejteni. Átlagos erőbedobással átlagos
eredményt is érsz el. Egyesek épp ezért ijednek meg a nagy céloktól —
mert nagy erőfeszítést igényelnek.

AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS ELLENTMONDÁSA

Mint az előző fejezetekben már láttuk, a pénz csereeszköz. Nem változtat

meg, inkább felerősíti a tulajdonságaidat. Pénz révén a jó emberből kiváló
válhat, a rosszból rettenetes. Ha jó embernek tartod magad, a vagyonod
nemcsak rajtad fog segíteni, hanem azt is lehetővé teszi, hogy másokon
segíts.

Ahhoz, hogy jobbá tedd a környezeted életét, neked magadnak kell előbb
gazdaggá válnod. Nem adhatsz senkinek olyasmit, amid neked sincs.
Sajnos, nagyon sokakat magával ragad a „bezzeg, a szomszédéknak futja”
életstílus, s az azonnal megszerezhető tárgyak érdekében feláldozzák az
igazi gazdagságot.

Teljesen természetes, hogy a körülöttünk lévőkkel hasonlítjuk össze

magunkat. Mivel a legtöbben magunkban hordozzuk az átlagos szemléletet,
életstílusunkat ahhoz a tartományhoz mérjük, ami nekünk kényelmes, és
ami összevethető a barátainkéval, a szomszédainkéval, a szüleinkével, a
testvéreinkével. Csakhogy ezzel az összehasonlítással valójában korlátokat
szabunk magunknak.

Elménkben az „elérhető” gondolatát alakítjuk ki a „lehetséges” helyett.

Amikor célokat tűzünk magunk elé, először eldöntjük, hogy mire vagyunk
képesek, majd megtesszük ennek a szűkített célnak az eléréséhez szükséges
lépéseket. Egy jó példa erre a bankszámlád, és a tavalyi eredmény-
kimutatásod áttekintése. Ezek képviselik azt az összeget, amiről tudod,
hogy képes vagy megteremteni. Aztán egy kicsit ráteszel erre, és azt tűzöd
ki a célodul.

Ez a cél talán 5-10 százalékkal több, mint tavaly. Nem az a probléma, hogy
ne tudnád elérni ezt a célt - hisz ez nem is kérdés. Épp az a probléma, hogy
ez a cél túl kicsi ahhoz, hogy elkezdj a megvalósításán dolgozni.

Ahelyett, hogy arra figyelnél, amit igazából akarsz, egészen apró lépések
megtételére kényszeríted magad. Mivel ezek kis célok, kevés erőfeszítést
igényelnek, és nem igazán visznek téged előre.

Az összehasonlítás ellentmondása gyakran kerül elő az üzleti világban is.

Szinte minden cég vezetőinek előjelzéseket kell készíteniük a következő évi
eladásokról. A célt a folyó év fölött 5-10 százalékban jelölik meg. Ez
roppant alacsony, mivel igyekeznek olyan célt meghatározni, amiről tudják,
hogy elérhető, méghozzá a lehető legkisebb erőfeszítés árán.

Aztán az igazgatótanács vagy a tulajdonos egy jóval agresszívabb cél

megjelölését kéri - mondjuk 30 százalékot, vagy még többet - majd
kiegyezik 20 százalékban. Ez inkább előrejelzés, mint cél. Ahelyett, hogy a
piacvezetői pozícióra törekednének, beérik azzal, hogy javítsanak az előző
évi teljesítményükön. A 20 százalékot a lehető legjobb forgatókönyv esetén
megvalósulandónak tekintik.

Mi lenne, ha a csúcsot céloznák meg - akár az eladások megduplázásával?

Az „elérhető” előrejelzése még azelőtt korlátozza a lehetőségeket, hogy
egyáltalán tettek volna egy próbát.

Az összehasonlítás ellentmondásával az a gond, hogy elhiteti velünk:

célokat tűztünk ki, tehát előrehaladunk. Ami a legtöbb ember elméje szerint
jó dolog. A valóságban azonban ez az előre meghatározott eredményre
korlátoz minket, és nem engedi kibontakozni valós képességeinket.

Továbbá kialakítja a megalkuvás végtelen sablonját. Csekély erőfeszítéssel

elérünk jelentéktelen célokat, és miután elértük őket, további jelentéktelen
célokat tűzünk ki, amitől biztonságban érezzük magunkat. Végül benne
ragadunk ebben a ciklikusan ismétlődő mintában, elégedetlenek vagyunk a
lassú haladásunkkal, és fogalmunk sincs, hogyan oldhatnánk meg a
problémát.

A helyzet iróniája, hogy ha egy nagy kihívással kerülünk szembe, a

válaszunk hitetlenkedés lesz. Már így is olyan elfoglaltak vagyunk, hogy
tudnánk egy jóval nagyobb célt elérni, mint amivel jelenleg foglalkozunk?
Annak, aki ebben a cipőben jár, át kell gondolnia a prioritásait, és minden
olyat ki kell iktatnia az életéből, ami csak fogyasztja az energiát, de kevés
eredményt hoz.

A munkavégzést mindig addig húzzák, hogy kitöltse a rendelkezésre álló

időt. Ezt nevezik Parkinson törvényének. Hányszor fordult veled is elő,
hogy egy feladat elvégzésére nevetségesen rövid határidőt kaptál, mégis
meg tudtad csinálni - méghozzá nagyon is jól? A szoros határidő
összpontosításra és cselekvésre kényszerít, amit gyakrabban is megtennénk,
ha akarnánk. Így lehet kevesebb időbe zsúfolni egy-egy projektet. De ehhez
meg kell tanulni összpontosítani.

Ebben nyújt jelentős segítséget a napi teendők listája. Ha az elvégzésük

után egyenként kipipálod őket, nem hagyod, hogy elvonják róluk a
figyelmedet, és jobban tudsz összpontosítani. Önmagunk ösztönzése, és az
időrabló szokások elkerülése az önálló munkavégzés és az igazi gazdagság
alapköve.

VÁLTOZTASD MEG A SZOKÁSMINTÁIDAT!

Nyilván voltak pillanatok a te életedben is, amikor úgy döntöttél, hogy

változtatsz a szokásaidon. Például leszoksz a dohányzásról, vagy újra
beülsz az iskolapadba. Tudod, hogy ez a változás a hasznodra válna, és
eltökéltnek érzed magadat. Hat héttel később aztán rádöbbensz, hogy a
gondolat kiment a fejedből, visszatértél a régi beidegződésekhez.
Annyira mélyen élnek bennünk a viselkedésmintáink, és a régi hiedelmeink,
hogy gyakran nem elég akarni a változást. Még az elkötelezettség sem
elegendő. Rátaláltam egy tanulmányra, amelyet a Brigham Young
Egyetemen végeztek 1993-ban. Összehasonlították a résztvevők állításait
egy, az életükben tervezett változást illetően, és annak a valószínűségét,
hogy tényleg végre is hajtják. Az eredmények az alábbiak voltak:

• Azok, akik azt állították, hogy „ez egy jó ötlet”, 10%-os

eséllyel változtattak valóban.

• Azok, akik elkötelezték magukat, és kijelentették, hogy „meg is teszik”,

25%-os eséllyel változtattak valóban.

• Azok, akik megmondták, hogy mikor fogják végrehajtani a változást,

40%-os eséllyel változtattak valóban.

• Azok, akik konkrét tervet határoztak meg a változásra, 50%-os eséllyel

változtattak valóban.

• Azok, akik valaki másnak ígérték meg, hogy meg is teszik, 60%-os
eséllyel változtattak valóban.

• Azok, akik konkrétan meghatározták a pontos idejét, hogy mikor fogják

megosztani az előrehaladásukat valaki mással, 95%-os eséllyel változtattak
valóban.

Ebből a listából kitűnik, mekkora erőt képvisel, ha valaki más előtt

vállalunk felelősséget. A számonkérhetőség nagymértékben növeli az
esélyét, hogy meg is teszed azt, amit mondasz. Ezért olyan hasznos
együttműködni egy coachcsal vagy egy mentorral. Ő számon kéri rajtad az
ígéreteidet, és kemény kérdéseket tesz fel neked, ha nem felelsz meg a saját
elvárásaidnak.

Sokszor túl könnyen adunk felmentést saját magunknak. Kifogásokat

gyártunk, kiokoskodunk egy logikus érvet, amivel igazoljuk, hogy miért
adtuk fel. Bár nem mindig könnyű olyan valakit találni, aki eléggé hisz a
céljaidban ahhoz, hogy számon is kérje rajtad őket, mégis érdemes
megtenni.
Sokaknak javasoltam már, hogy csatlakozzanak egy Mastermind
csoporthoz. Ezek a csoportok hasonló célokat megfogalmazó egyéneket
fognak össze. Ha rendszeresen találkozol olyanokkal, akikkel meg tudod
osztani az előrehaladásodat, és akik támogatnak is ebben, azzal
számonkérhetővé teszed saját magadat. Adott esetben épp ezen múlhat,
hogy sikerrel jársz, vagy újra meg újra kudarcot vallasz.

Sokak számára egy Mastermind csoport kell ahhoz, hogy igazán

elinduljanak az útjukon. Ha képesek lennének egyedül is milliárdossá válni,
már megtették volna. A segítségkérés a gyors tanulás legjobb útja lehet, és
váratlan fordulatok esetén támogatást is jelenthet.

NE FOGLALKOZZ AZ ÖNÉLETRAJZODDAL!

Legtöbbünk számára valószínűleg a rendes főállás mintájával szakítani a

legnehezebb. Ezen az egy tételen több reménybeli milliárdos bukik el, mint
bármelyik máson. Még ha úgy is gondolják, hogy változtattak, és új
vállalkozásba kezdtek, gyakran azon veszik észre magukat, hogy vásároltak
maguknak egy állást. Még mindig nem igazán értették meg a passzív
jövedelem alapelveit.

Állást vállalni, és az időt pénzre váltani jó ötletnek tűnhet. Olyannyira,

hogy az emberek többsége ezt vallja, és ezt mondja neked. Ha azonban
abból indulsz ki, hogy az idő az egyetlen, meg nem újítható erőforrásod,
borzasztó nagy tévedés a legnagyobb értékedet fix összegű pénzre cserélni.

Ha főállásban vagy, csak akkor fizetnek, ha dolgozol. Így nagyon nehéz

valódi gazdagságot teremteni. A passzív jövedelemforrásoknak
köszönhetően 24 órán keresztül csinálhatsz pénzt, így teljes mértékben
kihasználva az idődet.

Gondolj csak bele: milyen remek lenne olyankor is fizetést kapni, amikor
eszel, alszol vagy nyaralsz! Ha elültetsz egy magot, talán csak akkor nő
belőle valami, amikor ott állsz mellette? A folyó talán nem folyik, amikor
nem nézel rá? Ugyanezzel a képességgel rendelkezik a pénz is.

A heti 40 óra munka fogalma önkényes döntés. Tetszőlegesen kitalált

értelmetlenség. Kit érdekel, hogy hány órát dolgozol egy héten? Tegyük fel,
hogy nekem egy évembe telt megírni ezt a könyvet. Talán kétszer ennyit
érne, ha hat hónap alatt végzek vele? Persze, hogy nem. Ha értéket
teremtesz az embereknek, nem érdekli őket, hogy mennyi időt fordítottál rá.

Olyan jövedelemforrásokat építs ki, amelyek folyamatosan hozzák a

passzív jövedelmet! Ennek számos módja létezik. Beindíthatsz egy
vállalkozást, felépíthetsz egy honlapot, befektethetsz tőkét, kaphatsz
jogdíjat kreatív munkáidért, részt vehetsz egy hálózati marketing jellegű
programban, vagy ha rendelkezel vevőlistával, bérbe is adhatod másoknak.

Mindezek folyamatosan teremtenek hasznos értéket az emberek számára, és

folyamatosan termelnek jövedelmet is. A legjobb pedig az bennük, hogy
javarészt passzívak. Ha egyszer beindítottad őket, állandó mozgásban
vannak, akár foglalkozol velük, akár nem. Ha van egy, vagy több passzív
jövedelemforrásod, az időd nagyobb részét annak szentelheted, hogy létező
jövedelemforrásaid kiigazításával, vagy újak teremtésével növeld a
bevételedet - ne pedig csak szinten tartsd.

Az internet rengeteg lehetőséget kínál passzív jövedelemforrásokra. Némi

időt elvesz ugyan a beindításuk, de egy jó, értékalapú honlap havonta több
ezer dollárt is hozhat, miközben az olvasóknak remek információkat és
ötleteket kínál.

Egy honlap regisztrálása viszonylag kevésbe kerül, a működtetéséhez

szükséges eszközök (blog, webáruház, stb.) pedig szinte semmibe. Bár nem
biztos, hogy már az első időkben ezreket fog hozni, a kezdeti befektetésen
kívül minden tiszta haszon, úgyhogy mit veszíthetsz rajta?

Fontos felismerni, hogy nem kell újra feltalálnod a villanykörtét ahhoz,

hogy értéket adj az embereknek. Nézz körül, és fedezd fel, mi az, aminek
sikere van! Menj biztosra! Mihelyst beindult, már nem kell annyit
dolgoznod, hogy fenntartsd magad. A felszabadult időben további ötleteket
dolgozhatsz ki.

A könyvesboltok tele vannak jól működő rendszerekről szóló kötetekkel,

amelyeket mások már megterveztek, leteszteltek, és bizonyították a
hatékonyságukat. Senki sem születik úgy, hogy eleve tudná, hogyan kell
beindítani egy vállalkozást, vagy jövedelmet termelni befektetésekből, de
könnyen megtanulhatod te is - és ott vannak körülötted az ehhez szükséges
eszközök.

Azt se feledd, hogy nem muszáj már elsőre akkorát ütni, hogy a labda föld
körüli pályára álljon. Ez nem egy „mindent vagy semmit" helyzet. Ha az
első próbálkozásod csak pár száz dollárt hoz havonta, az is jelentős lépés a
jó irányba. Nem azt jelenti, hogy csupán erre vagy képes - ez csak az első
lépés.

Mivel arra kondicionáltak minket, hogy a pénzcsinálás legjobb módja egy

hagyományos értelemben vett állásban dolgozni, felmerülhet bennünk,
hogy az önállósághoz talán gyakorlatra van szükség. Ez egyáltalán nem
igaz. Minden egyes nap tapasztalatokat szerzel, s azokat bárhol
hasznosíthatod - a jövedelemteremtés területén is.

Bármely konkrét állásban szerzett tapasztalattal az a probléma, hogy a javát

csak akkor tudod felhasználni, ha a következő állásod is hasonló. A legtöbb
munkahelyen kezdetben rengeteget tanulsz, ám idővel ennek a folyamatnak
vége szakad, és ugyanazokat a feladatokat kell újra és újra elvégezned. Ez
helyben járáshoz, és az ismétlődés frusztráló ciklusához vezet, ami az egyik
leggyakoribb oka a munkahelyi elégedetlenségnek. Egy egyedi és ötletes
jövedelemforrás megteremtése ellenben serkenti az elmédet, és fenntartja az
élet iránti érdeklődésedet.

A nagyvállalati közeg szembetűnő jellemzője a szenvedély hiánya. Mintha

az alkalmazottakat ütlegeléssel kényszerítenék engedelmességre. Kitől
származik az a remek ötlet, hogy egy szürke kocka falai ösztönzően hatnak
a dolgozóra, hogy ez lenne a hatékony munkához legjobban megfelelő
környezet? Nevezzük nevén a dolgot: az ilyen közeg egyszerűen deprimáló.
Mint ahogy az is megalázó, hogy a főnököd évente értékeli a munkádat, és
aztán alamizsnaként odavet neked egy kis fizetésemelést. Ki mondja meg,
hogy mennyit ér a te időd? És ami még fontosabb: miért neked kell
ezt bizonyítgatnod, és könyörögnöd még pár morzsáért?

Pusztán a dollárok és a centek szempontjából nézve a dolgot tudnod kell,

hogy az alkalmazotti fizetést magasabb adóterhek sújtják, mint bármi mást.
A cégtulajdonosok, a befektetők és az egyéni vállalkozók is jogosultak
olyan adókedvezményekre, amelyek az alkalmazottak számára nem
elérhetők.

A munkaadó persze a fizetésed részének tekinti a járulékokat és a kiegészítő

juttatásokat is, de ezek nem a te zsebedbe vándorolnak. Miközben a
munkád tényleges értéke akár egészen magas is lehet, a költségek és a
juttatások levonása után ennek csak egy kis részét kapod meg bérként.
Ellenben ha csak részidőben is tulajdonosa vagy egy vállalkozásnak,
igénybe veheted a fönti előnyöket.

A félelem hatalmas erő, különösen akkor, amikor azt fontolgatod, hogy

elhagyd a hagyományos állás nyújtotta látszólagos biztonságot. Ám a
valóságban ez a biztonság csak látszat. Ha valakinek hatalmában áll
bármikor a kezedbe nyomni egy felmondólevelet, akkor egyáltalán nem
vagy biztonságban.

Amennyiben viszont több olyan jövedelemforrásod van, amelyektől senki

sem tud megfosztani, teljes mértékben ura vagy a sorsodnak. Ezt nem
vehetik el tőled, és nem is változtathatják meg a szabályokat a
hozzájárulásod nélkül. Kontroll nélkül nincs biztonság: és az
alkalmazottnak van a kezében a legkevesebb kontroll.

MÉRGEZŐ KÖRNYEZET

Kellett már elviselned egy irracionálisan viselkedő vagy tájékozatlan

főnököt? Frusztráltan figyelned az irodai intrikákat? Elgondolkoznod, hogy
vajon miért mindig a legkevésbé kompetens és legbosszantóbb kollégát
léptetik elő? Az alkalmazotti lét roppant stresszes. Rettegsz a hétfőtől, és
már alig várod a pénteket. Olyan erőknek vagy kiszolgáltatva, amelyeket
sem befolyásolni, sem irányítani nem tudsz, és nyomaszt, hogy el kell
fojtanod a kreativitásodat.

Ez mérgező hatással lehet az elmédre és a testedre egyaránt. Rombolja az

életedet, a lelkedet, értéktelennek érzed magad tőle. Ezért mondják sokszor
az alkalmazottak, hogy ennél vagy annál a cégnél ennyi és ennyi évet
"húztak le”. Ironikus, hogy milyen sokan használnak a munkájukra
börtönhasonlatokat.
Csakhogy ezek az alkalmazottak valóban rabnak érzik magukat - mivel a
környezetük épp olyan hatással van rájuk, mint egy börtön. Sok
nagyvállalati alkalmazottnál alakul ki az intézményesülés - ahogy a rabok,
ők sem hiszik már, hogy létezik élet az általuk ismert, beszűkült világon
kívül.

Még akutabbá teszi ezt a hatást, hogy sokak életében a munkahely jelenti a
társasági élet fő színterét is. Szinte úgy gondolnak rá, mintha a családjukat
kellene elhagyniuk. Annyi közös - jó, de még inkább rossz - élmény köti
össze őket a munkatársaikkal, hogy már nehezükre esik elbeszélgetniük
bárkivel, aki nem ugyanannál a cégnél dolgozik.

Elszakítani ezt a köteléket, és elindulni a saját utunkon nemcsak ijesztő,

hanem olyan érzés, mintha elárulnád a tieidet. Bizonyos tekintetben ezt is
teszed. Elárulod, elhagyod az ő mintáikat, és beágyazott hiedelmeiket.
Azok, akik nincsenek felkészülve erre a váltásra, könnyen ismét egy
nagyvállalati állásban találhatják magukat.

Pedig természetellenes dolog egy értelmetlen szabályokkal teli nagyvállalati

közeghez alkalmazkodnod. Olyan hosszú a munkahelyi előírások listája,
hogy szinte doktori végzettség kell a pontos értelmezésükhöz.

Azok, akik megtanultak beilleszkedni ebbe a világba, el sem hiszik, hogy

létezhet olyan hely, ahol nincs szigorú szabályzat. El sem tudnak képzelni
olyan életet, amelyben nem írják elő, hogyan öltözködj, hogyan beszélj,
kivel beszélj, és kinek a fényképe lehet az íróasztalodon.

Akik már kimenekültek ebből a munkahelyi kultúrából, értetlenkedve

nézik, hogy milyen sokan tartják biztonságos és helyes útnak. Mivel
azonban ezt az állapotot erős paradigmák, azaz minták, társadalmi
hálózatok és félelmek tartják fent, roppant nehéz kitörni belőle.

Ha most alkalmazottként dolgozol, és elégedett is vagy vele, minderre

negatívan reagálhatsz. Pedig az ellenállás is a paradigmád egyik
összetevője. Y gondolat ütközik X hiedelmeiddel. Valamilyen szinten
persze tudod, hogy igazat beszélek - különben egyáltalán nem is reagálnál
rá, és főleg nem érintene érzékenyen. Lehet, hogy ez az állapot fokozatosan
következett be, és te észre sem vetted -mostanra pedig már eltompult az
elméd.

Ha ezen feldühödtél, az nagyon jó. A harag sokkal erősebb érzelem, mint a

közömbösség. Egészen biztosan jobb, mint tompának lenni. Minden
érzelem jobb a közömbösségnél - még a félelem is. Ha feldolgozod
magadban ezeket az érzelmeket, és felismered az igazságot, hamarosan lesz
bátorságod változtatni.

Szerezz jövedelmet inkább hasznos értékek szolgáltatásával, ne a kiszabott

időd letöltésével! Találd meg a módját, hogy hasznos értéket teremts mások
számára, s szabj meg ezért reális, igazságos árat!

Az egyik legnagyobb akadály az lehet előtted, hogy úgy érzed, semmi

igazán értékeset nem tudsz nyújtani másoknak. Abból a fel-tételezésből
indulsz ki, hogy az alkalmazotti lét a legtöbb, amit elérhetsz. Talán attól
tartasz, hogy nem érsz igazán sokat.

Ez a gondolkodás a „szerezz egy állást” paradigma része - és egyáltalán

nem igaz. Ha az életcélodra koncentrálsz, és vizualizálod az álmaidat,
hamarosan felismered, hogy képes vagy nagy értékek teremtésére, amiért az
emberek örömmel fognak fizetni is. Egyetlen egy dolog gátolja, hogy
azonnal megpillantsd az igazságot: a félelem.

Nem vagy azonos az állásoddal. Nem a munkád határozza meg, hogy ki

vagy, hogy mit tudsz nyújtani. A valós értéked alapja az, aki vagy, nem az,
amit csinálsz. Az egyetlen, amit tenned kell, hogy a valódi énedet fejezed ki
a világ számára!

Arra kondicionáltak téged, hogy ez nem vezet sehová, vagy hogy nem lehet
belőle pénzt csinálni. Ám ha nem szeded össze a bátorságodat, és nem
teszed meg mégis, sosem fogod megismerni az igazi boldogságot és
elégedettséget.

Tanulj meg bízni a belső bölcsességedben még akkor is, ha az egész világ
azt mondja, hogy nincs igazad! Egyébként is, honnan tudják? Senki sem
ismer téged úgy, ahogy te önmagadat. Évek múlva, amikor majd ott állsz a
hegycsúcson, visszatekintve be fogod látni, hogy ez volt életed egyik
legjobb döntése.

LÉGY ÖNMAGAD FŐNÖKE!

Rengeteg tévhit kereng arról, hogy milyen is vállalkozóként, önmagad

főnökeként, nem pedig alkalmazottként dolgozni. Ám érdekes módon
ezeknek a nézeteknek a többsége olyanoktól származik, akik sosem voltak a
saját maguk urai!

A tömegek által elfogadott mintáknak ebben az esetben sincs sok közül a

valósághoz. A vállalkozások valósága szinte mindenkinek mást jelent.
Írásaimmal és előadásaimmal alkalmam nyílik szertefoszlatni néhány
mítoszt, és másokkal is megosztani azoknak az ismereteit, akik valóban
tudják, miről van szó.

1. tény: nem kell sok órán keresztül dolgoznod.

Igaz, hogy a vállalkozók jelentős része több órát dolgozik, mint egy
alkalmazott, de azért teszi, mert szereti, amit csinál. Ha tisztában vagy az
életcéloddal, és a céljaid elérésére koncentrálsz, egészen más lesz a
hozzáállásod, mintha az irodában pasziánszozva várnád, hogy vége legyen a
műszaknak.

Energikus vagy, hatékonyan dolgozol, izgalomban tartanak a nap

eseményei. Csak nagy ritkán zavar, hogy rá kell húznod pár órát, de akkor
is tudod, hogy ezért a túlmunkáért te fogod megkapni a jutalmat - nem a
főnököd, vagy valami névtelen, arctalan részvénytulajdonos.

Az egészben az a legnagyszerűbb, hogy te döntöd el, mikor dolgozol. Már

maga ez a rugalmasság többet ér, mint bármelyik nyolcórás állás. Ha nem
szeretsz sok órán keresztül dolgozni, akkor nem is muszáj.

2. tény: a vállalkozás nem jelent több stresszt.

A legtöbb stressz azért éri az embereket, mert nem tudják fedezni alapvető
szükségleteiket. Egy vállalkozás rugalmassága és szabadsága több okból is
kevesebb stresszel jár, mint egy hagyományos nyolcórás állás:
• Te döntöd el, hogy mikor és hol dolgozol.

• Te választod meg, hogy kikkel dolgozol együtt.

• Te döntöd el, hogy mikor tartasz szünetet.

• Tiéd az utolsó szó mindenben, amit csinálsz, és nem kell mások által
megálmodott szabályokat és eljárásokat követned.

• Nincs főnöki teljesítményértékelés, nincs munkaidő, nem

kell kérelmezned, hogy szabadságra mehess.

• Te döntöd el, hogy mikor adsz magadnak fizetésemelést, és hogy

mennyit érsz.

• Te irányítod az életedet, te döntöd el, merre mész.

3. tény: nem kell eladnod a vállalkozásodat ahhoz, hogy pénzt csinálj.

Az 1990-es években sokan a semmiből hoztak létre információs

technológiával és szoftverekkel foglalkozó cégeket. Alapítóik pár éven
keresztül építgették, aztán eladták őket, és milliókat kerestek rajtuk. Ebből
ered az a gondolat, hogy az igazi meggazdagodás alapja egy cég eladása.

Felépítheted úgy is a vállalkozásodat, hogy aztán eladod, vagy tőzsdére

viszed, ám úgy is, hogy megtartod, és az hosszú időn keresztül termeli
neked a pénzt. A passzív jövedelem gondolata erre épül. Lehet egyszerre
több vállalkozásod is, és mindegyikből származhat jövedelmed.

Te döntöd el, hogy milyen jellegű vállalkozást szeretnél. Ha te akarsz lenni

a következő Bill Gates, remek - nincsenek kőbe vésett szabályok. Az a
fontos, hogy feljuttasson téged a hegy csúcsára, függetlenül a vállalkozás
típusától és jövedelmezőségétől. Szabadon döntesz, és választásod a
lehetőségek sokaságát nyitja meg előtted.

4. tény: a változatosság előny.

Ha vállalkozásról beszélünk, sok szó esik a kockázat kontra eredmény
témáról. Ám a lényeg, hogy az ember akkor érzi magát a legnagyobb
biztonságban, ha saját maga irányítja a dolgait. A vállalkozás a kezedbe
adja az irányítást - sokkal nagyobb mértékben, mintha hagyományos
állásod lenne. Ha vállalkozó vagy, senki sem rúghat ki, vagy építhet le.

Ha váratlanul több készpénzre van szükséged, és te vagy a vállalkozásod

tulajdonosa, módodban áll átirányítani az erőforrásokat, és szükség esetén
növelni a bevételeidet.

A vállalkozás lehetővé teszi azt is, hogy más területek felé fordulj, ha tehát
az egyik jövedelemforrásod lelassul, vagy bedugul, a több lábon állásnak
köszönhetően más forrásaidat nem érinti ez a hatás. Az alkalmazottak
egyetlen úr kegyének vannak kiszolgálva -aki akár úri szeszélyéből is
megszüntetheti az állásodat.

5. tény: te választod meg az ügyfeleidet.

Alkalmazottként a munkaadód ügyfeleivel kell foglalkoznod - akár

kedveled őket, akár nem. Számos nagyvállalat még mindig a magáénak
vallja a mondást, miszerint „a vevőnek mindig igaza van". Te meg én
azonban jól tudjuk, hogy ez nem igaz. Egyes vevők mindent ingyen
akarnak, vagy azt gondolják, hogy minél többet panaszkodnak, annál több
figyelemben, és jobb kiszolgálásban részesülnek.

Ha vállalkozó vagy, egyszerűen megszabadulhatsz az olyan ügyfelektől,

akik csak az idődet vesztegetik. Nem éri meg ragaszkodni hozzájuk.

Bármikor, bárkinek mondhatsz nemet. Te vagy a főnök. Semmi okod eltűrni

egy fenyegetőző vagy sértegető ügyfelet. Egyes üzletágakban az
ellenszenves fogyasztói magatartás még kifizetődőnek is látszik.

Neked azonban nem kell ezt elfogadnod! Te hozod meg a szabályokat.

Nincs szükséged olyan ügyfelekre, akik azt képzelik, hogy jogukban áll
rongyként bánni veled.

6. tény: kiváló emberi kapcsolatok hálózatára teszel szert.

Már szó volt arról, hogy sokan félnek elhagyni alkalmazottként kiépített
kapcsolati hálójukat. Pedig azzal nem jutsz előrébb, ha minden idődet a
munkatársaiddal töltöd, nem igaz?

Szinte mindenki, akivel rendszeresen találkozom, vállalkozó. Ha a

vállalkozás mellett döntesz, új kapcsolatokat fogsz kiépíteni,
olyan emberekkel, akik hozzád hasonlóan gondolkoznak, és támogatni
is tudnak. A vállalkozói státusz lehetővé teszi, hogy munkaidőben is építsd
a hálózatodat, és nem kell attól tartanod, hogy ezért megbüntetnek.

Attól, hogy vállalkozó vagy, még nem kell elszigeteltnek vagy

magányosnak érezned magad. Fontos viszont új és erős kapcsolatokat
kiépítened. Rá fogsz jönni, hogy ezek a kapcsolatok szilárdabbak is a
korábbiaknál - elvégre energikus, pozitív gondolkodású, és motivált
vállalkozókról van szó.

Nem azért jössz velük össze, hogy a főnökre panaszkodjatok, vagy közösen
felháborodjatok a személyzeti osztály legújabb körlevelén, hanem hogy új,
előrevivő, még több pénzt termelő ötleteket beszéljetek meg egymással.

A vállalkozás nagyobb szabadságot ad, hogy a családoddal és a barátaiddal

lehess, vagy utazgathass. Most már nem kötelező egy hosszú hétvégébe,
vagy egy rövid szabadság idejébe sűrítened az utazásaidat.

7. tény: a vállalkozás nem nehéz, és nem is bonyolult.

Egy független vállalkozónak nem kell mindenhez értenie a cégén belül -

csak arról kell gondoskodnia, hogy minden rendben folyjon. Az új
vállalkozók egy részének ez problémát jelent, mert nehezükre esik átadni a
feladatokat, pedig ez kulcsfontosságú, ha hatékonyan akarod felhasználni az
idődet.

Miért nyírnád magad a füvet, ha közben egy új jövedelemforráson is

dolgozhatsz?

Vannak, akik megnehezítik maguknak a vállalkozói létet. Lelkük mélyén

még mindig ott a hiedelem, hogy a pénzcsinálásnak kemény feladatnak kell
lennie.
Az igazság ezzel szemben az, hogy olyan egyszerű, amilyenné te magad
teszed - de semmiképpen sem nehéz.

Egy vállalkozás nagyon komplikáltnak látszódhat. Az adók, a jogszabályok,

a biztosítás, és sok más, a vállalkozás tulajdonosát érintő részletkérdés
nyomasztónak tűnhet.

Ezekbe valóban bele kell tanulni, de nem igazán bonyolult ügyek - főleg
egy kisebb cég esetén. Ráadásul, ahogy növekszik a vállalkozásod,
szaktanácsadók szolgáltatásait is igénybe veheted.

Ne hagyd, hogy a kezdeti nehézségek elijesszenek, vagy összezavarjanak!

Mihelyst kialakítottad az első vállalkozásodat, és elsajátítottad az alapokat,
mindezeket az ismereteket fel fogod tudni használni a következőnél -
márpedig lesz következő! - ezzel is időt és pénzt takarítva meg.

8. tény: nagyon kevés pénzből is el lehet indulni.

Mennyi az a nagyon kevés? Sok területre már minimális összeggel is be

lehet lépni. Ahogy növekszik a vállalkozásod értéke, ki tudod terjeszteni a
lehetőségeidet, ami azt jelenti, hogy nem kell mindenedet beleölni az első
vállalkozásodba ahhoz, hogy elkezdődjön a pénztermelés.

Ha hasznos értéket teremtesz, ha olyasmit nyújtasz, ami felkelti mások

érdeklődését, lesz hasznod. Ha képes vagy elérni, hogy véges
időbefektetéssel ismétlődő bevételhez juss, máris megteremtettél egy
folyamatos passzív jövedelemforrást.

Jó példa erre a könyvírás. Egyszer kell elvégezned a munkát, és a kötet

éveken át a piacon marad.

Gondold végig, hogyan hat ez a fogalomkör az alkalmazottakra. Tegyük fel,

hogy szoftverfejlesztő vagy. Ha fix fizetésért dolgozva tervezel meg egy
szoftvert, ugyanannyit kapsz érte, akár jó a programod, akár nem. Ha jól
működik a program, akkor a munkaadód fog érte éveken át bevételhez jutni.
Te közben továbbléptél, és fejleszted a következő pénztermelő szoftvert, de
még mindig ugyanazért a bérért.
Ehelyett fejlessz ki szoftvereket te magad, és add el másoknak! Minden
egyes ötleteddel új jövedelemforrást, és egész életedre szóló előnyöket
teremtesz.

Ha összehasonlítod a két forgatókönyvet, azt látod, hogy bár gyakorlatilag

ugyanazt a munkát végzed, az első esetben csak egy fix összeghez jutsz, a
másodikban viszont korlátlan jövedelemre tehetsz szert.

Nem kell hozzá más, csak egy jó ötlet, és tettrekészség. Nem igényel nagy
tőkebefektetést, a haszon pedig hatalmas lehet.

NE FÉLJ AZ ISMERETLENTŐL!

Bármennyire is meggyőzőnek tűnnek az érveim, a te döntéseden múlik,

hogy félretedd elmédben a kétségeket. Remélem, hogy a fent felsorolt
tények segítenek legyőzni a vállalkozói léttel kapcsolatos negatív
hiedelmeidet.

Sokakat rémálmok gyötörnek, attól tartanak, hogy a vállalkozás éhhalálhoz

vezet - ám ezek az irracionális félelmek nem felelnek meg a valóságnak. A
vállalkozás erős katalizátorként hat a személyiség fejlődésére. A
legnagyobb értéket gyakran a menet közben tanult leckék és a megszerzett
önbizalom jelenti.

Sosem fogod igazán átérezni azt az örömöt, hogy a magad ura vagy, amíg
végleg meg nem szabadulsz a hagyományos állás látszatbiztonságának
képzetétől. Ahogy a kisbaba, aki először a bútorokra támaszkodva áll fel,
neked is el kell tudnod engedni a kapaszkodót, hogy elkezdj járni - azután
szaladni.

A félelem az ismeretlentől idővel csökken. Megszokod, hogy az ösztöneidre

és az ítélőképességedre bízd magad. A szorongás sosem fog egészen
eltűnni, de ha kialakítottad magadban a gazdag észjárást, el tudsz bánni
vele, és meg fogod valósítani a céljaidat.

• Eredmény és elkötelezettség között erős a kapcsolat.

A nagy eredményekhez nagy erőt kell kifejteni. Az átlagos erőfeszítés
átlagos eredményt hoz.

• Elérhető vagy lehetséges.

Nem egy nagyvállalat igazgatótanácsa vagy! Ne eddigi eredményeid

tekintetében mérlegeld, hogy mit vagy képes elérni! Azt nézd, hogy mire
lennél képes!

• Változtasd meg a szokásmintáidat!

A legjobb módszer egy változás végrehajtására, ha kitűzöl egy határidőt,

készítesz egy tervet hozzá, és megosztod valakivel az előrehaladásodat.

• Kezdj el napi 24 órában jövedelmet termelni!

Légy a magad ura, csináld szenvedéllyel, amit elterveztél! Járj nyitott

szemmel, és tanulj a sikeres emberektől! Számos módja van a
passzív jövedelemteremtésnek.

• Ne a munkáddal definiáld magad!

Emberi értékeidet az adja, aki vagy, nem pedig a munkaköröd. A

vállalkozás garantálja, hogy te döntesz az életedről, ráadásul
személyiségfejlesztő katalizátorként is működik.

• Vállalkozásokról alkotott hiedelmek megdöntése.

- Nem kell többet dolgozni, mint alkalmazottként.

- Nem jelent több stresszt a saját vállalkozás.

- Nem kell eladni a vállalkozást ahhoz, hogy pénzt csinálj.

- Nem kell monoton mókuskerékben élned; segít új területek felé fordulni.

- Te választhatod meg az ügyfeleidet, amire alkalmazottként

esélyed sincs.
- Emberi kapcsolatrendszereid hihetetlenül kiterjedtté válnak.

- Nem nehéz, és nem is bonyolult a vállalkozás.

- Nem minden vállalkozás beindítása pénzigényes.

Nyolcadik fejezet
P NYUGODJ LE!

Milyen gyakran érzed, hogy hajszolt vagy, és nem bírod követni az élet
tempóját? Rengeteget írtak már a stresszről, a kiégésről, amitől minden
évben ezrek és ezrek szenvednek. Könnyen adódik a magyarázat, hogy az
emberek túl gyorsan pörögnek, ettől fáradnak el.

Észrevettem magamon, hogy ha lenyugszom, és koncentráltan irányítom az

energiáimat, nyugodtabban és magabiztosabban haladok előre, és többet is
tudok teljesíteni. Ha kiiktatod az életedből az aggodalmat és a
bizonytalanságot, nyugodtan és gyorsan tudod elemezni a célod felé vezető
lépéseket.

Emberek milliói vágynak a békés életre, mert a totális káosz állapotában

élnek. Kapcsolataik illékonyak, karrierjük nyomasztó, pénzügyeik a
szakadék szélén.

Már a könyv elején megígértem, hogy kimondom az igazat: ha káoszban

élsz, azt te magad választottad. Ezt nehéz lehet elfogadni, de hamar
kiderítheted, mennyire igaz.

Nézd meg azokat az embereket, akikkel a legtöbb idődet töltöd: a

családodat, a barátaidat, a munkatársaidat! Hányan vannak köztük, akik
igényt tartanak az időd jelentős hányadára? Hányan viszonozzák a
szívességeidet, és hányan élnek vissza vele? Jegyezd meg a különbséget, és
a magad védelmében tartsd távol magad azoktól, akik csak rabolják az
idődet!

Olykor már az ideiglenes eltávolodás is eredményes lehet, de nem tudod

megváltoztatni a gondolkodásodat, ha régi minták vesznek körül. Utazz el
egy hétre, az segít megváltoztatni az elmeállapotodat! Amikor visszatérsz
megszokott életedhez, kristálytisztán fogod látni, kiknek a negatív energia-
kisugárzását kell kerülnöd.
Ha napról napra rettegve mész be a munkahelyedre, miért maradsz ott?
Próbálkoztál valaha passzív jövedelemteremtéssel és önmagad
megmentésével - vagy egyszerűen csak elfogadod, hogy neked ennyi jut az
életből? Ha most ezt a könyvet olvasod, valószínűleg más műveket is
olvastál már a meggazdagodásról: de kipróbáltál-e bármit is, amit ezek a
könyvek tanácsoltak? Vagy hagytad őket a polcon porosodni?

Az emberek többségének életében a pénzügyek jelentik a káosz fő forrását,

ám továbbra is olyasmiket cselekszenek, ami csak növeli a káoszt. Mivel a
hiány észjárásával gondolkoznak, minden energiájukat arra összpontosítják,
amijük nincs, s így vajon mit vonzanak be az életükbe? Megint ugyanazt.
Olyan magatartásformákat vesznek fel, amelyek tovább növelik az
adósságaikat, és csökkentik az idejük értékét. Nézzük csak meg Amy
példáját:

Közel a harminchoz, gyerekét egyedül nevelő anyaként éreztem, hogy

elveszítettem az irányítást az életem fölött. Olyan férfiakkal randizgattam,
akik sok érzelmi törődést követeltek, sok időmre tartottak igényt. A négyéves
lányom miatt folyamatosan stresszeltem. Úgy éreztem, nem tudok nála
elérni semmit.

Négy éve dolgoztam egy cég pénzügyi osztályán, és nagyon keveset

kerestem. Mindig híján voltam a pénznek. Sosem tudtam megszerezni azokat
a dolgokat, amik másoknak semmilyen gondot sem jelentettek. Sosem
tudtam elmenni nyaralni. A szabadnapjaimat otthon töltöttem, és akkor is
azon aggódtam, hogy fogom kihúzni a következő hónapot.

Egy nyáron a főnököm megkérdezte, lenne-e kedvem besegíteni egy

barátnőjének a hétvégeken, mint személyi asszisztens. Kapva kaptam
a lehetőségen, gondoltam, jól fog jönni egy kis fizetéskiegészítés. A nőt
Lindának hívták, és otthonról vezette a hálózati marketing vállalkozását.

Minden hétvégén elmentem hozzá. Megdöbbentem azon, ahogy él. Mintha

soha semmi sem izgatta volna! Képtelen voltam felfogni. Szinte varázsütésre
dőlt hozzá a pénz. Közelről figyeltem, próbáltam kitalálni, mi teszi ilyen
különlegessé, de teljesen - hogy is mondjam - normálisnak látszott.
Egyszerűen nem értettem. Pár hét után nem bírtam tovább a frusztrációt.
Kifakadtam, közöltem vele, hogy ez így nem igazságos — neki olyan könnyű
az élete, nekem meg olyan nehéz.

Linda leült velem beszélgetni. Nem kertelt. Azt mondta, hogy két lábon járó
mágnesként vonzom a káoszt, és hogy az eredmény abból következik, amit
az életről gondolok. Újra meg újra elmondta, hogy én magam hoztam létre
azt az életet, amiben élek, és hogy csak akkor tudok ezen változtatni, ha
hajlandó vagyok másképp gondolkodni.

Hazamentem, és órákig bőgtem — nem azért, mert nem volt igaza, hanem
épp ellenkezőleg. Én tettem ezt saját magammal. Ahogy visszatekintettem az
életemre, világosan láttam minden egyes döntésemet, ami oda juttatott, ahol
voltam.

Ez a nyár volt a fordulópont az életemben. Megtanultam megszabadulni a

káosztól, és kialakítani a gazdag észjárásomat. Beálltam Linda cégéhez, és
az ő irányításával létrehoztam a saját vállalkozásomat. Új, higgadt
magabiztosságommal egészen másfajta embereket vonzottam magamhoz.
Rövidesen belépett az életembe egy támogató és szerető társ. Ahogy
csökkenteni tudtam a felesleges tevékenységeket, és több nyugalmat hoztam
az életembe, a lányom hirtelen engedelmesebbé vált. Ő is szenvedett az
általam teremtett negatív káosztól, és ezt a stresszt fejezte ki a lázadásával.

Az életem most már békés és nyugodt. Már nem aggódom a pénz miatt sem.
Soha többé nem fogom mágnesként vonzani a káoszt!

Mielőtt felelősséget vállalt volna a helyzetéért, Amy arra panaszkodott,

hogy az élet igazságtalan. Roppant gyakori az ilyesmi. Aztán ráébredett,
hogy az élet valójában teljesen igazságos: ő maga hozta meg azokat a
döntéseket, amelyek kialakították az általa káoszként megélt helyzetet.
Választhatod te is a káoszt, vagy választhatod a békét - ez csak azon múlik,
hajlandó vagy-e vállalni a felelősséget. Csak a te döntéseden áll!

NE TÖRŐDJ AZZAL, AMI NEM FONTOS!

Emlékszel, amikor a tevékenységeid fontossági sorrendjéről beszéltünk?

Azt mondtuk, hogy csökkentened kell, vagy teljesen fel kell számolnod a
lényegtelen feladatokat. Ezáltal idő és energia szabadul fel, amit azzal
tölthetsz, hogy a célod felé vezető útra koncentrálsz. Bátran ki merem
jelenteni, hogy az emberek mindennapos tevékenységének akár 50%-a is
lényegtelen a magasabb célok szempontjából.

Arról is beszélnünk kell, milyen nehéz elkerülni, hogy maguk alá

temessenek a sürgős, apró feladatok. Szinte állandóan előkerülnek ilyenek,
és meg kell tanulnod nemet mondani rájuk, vagy legalábbis elhalasztani a
velük való foglalkozást egy alkalmasabb pillanatra, nehogy elvonják a
figyelmed az igazán fontos dolgokról.

Sokan írtak már arról, milyen előnyös az egyszerre több felé figyelés
képessége. Egyesek szerint ez a nagyobb hatékonyság kulcsa, valójában
azonban korunk egyik legnagyobb téveszméje.

Ha több részre osztod a figyelmedet, egyik feladatodat sem végzed igazán

jól. Márpedig a figyelemmegosztás roppant veszélyes is lehet. Gondolj
bele, milyen, amikor autóvezetés közben beszélsz a mobilodon, és közben
még a térképet is nézed! Nem tudod pontosan, merre mész, a beszélgetés
sem lesz valami épületes - és hamar az árokban is találhatod magad.

Tekintsd ezt a helyzetet úgy, mintha az új utad görbe tükre lenne.

Csivitelnek a füledbe, és nem is igazán tudod, merre haladsz — de azért
csak mész. Gondold át, melyik ezek közül a legfontosabb! Természetesen a
térkép. Csakhogy hány olyan embert láttál már, aki egy kézzel tartja a
volánt, cseveg a mobilján, és közben ott van az ölében a kiterített térkép?
Ők azok, akik azt hiszik, hogy a tevékenységek egyidejű halmozásával jobb
eredményre jutnak.

Ahogy a tömegesen elfogadott viselkedésmintákkal lenni szokott, ez is épp

fordítva igaz. Mit gondolsz, miért fogadnak sofőrt az igazán gazdag
emberek? Azért, hogy útközben másra figyelhessenek, és életük
kockáztatása nélkül hatékonyan használják fel ezt az időt is. Ők tudják,
hogy a jó eredményhez teljes összpontosítás szükséges.

Még ha a céljainkra való koncentrálással nagyon hatékonyan használjuk is

ki az időnket, ez nem azt jelenti, hogy megállás nélkül csak menni, menni
kell előre. Elmédnek szüksége van pihenésre, tehát meg kell találnod az
egyensúlyt a tevékenység, az elemzés és a pihenés között.
Ha teljes sebességgel rohanunk, azzal gyakran csak a félelmünket álcázzuk:
azt hisszük, a siker biztosítéka, hogy minden percbe a legtöbbet sűrítsük
bele. Pedig ha lassítasz, és jobban körülnézel, azt fogod látni, hogy mindent
csinálsz egyszerre - kivéve azt, ami fontos. Csupán nagymértékű
aktivitással nem tudsz kiváló eredményeket elérni: ennek az aktivitásnak a
nagy része elpazarolt energia.

Van egy kedvenc idézetem Mahatma Gandhitól: „Az élet többről szól\ mint
hogy felgyorsítsuk a folyását. ”

Az elmúlt száz év technológiai haladása jelentős mértékben felgyorsította

az életünket, és sokat javított a minőségén is. Ezzel párhuzamosan azonban
növelte annak az esélyét is, hogy kevéssé fontos és érdektelen
tevékenységekkel töltsük az időnket az igazán fontosak helyett. Ez kapkodó
és kaotikus életstílushoz vezet.

Mondhatjuk ugyan, hogy ezek apróságok, és nem igényelnek sok időt vagy
erőfeszítést, csakhogy a feladatok szétválasztása és fontosság szerinti
besorolása is rengeteg energiánkat veszi el. Ezzel csak azokra a fontos
dolgokra szánt energiánkat pazaroljuk, amelyek a céljaink felé vinnének.

A „mindent meg kell csinálni” észjárás pánikot kelt: minél többet próbálsz
teljesíteni, annál nagyobb pánikba esel, s a lemaradás érzete Szörnyű
stresszt eredményez. Ezért olyan fontos egyet hátralépni, és megállapítani a
prioritásokat. Le kell tudnod mondani a lényegtelen dolgokról, hogy
megőrizd lelki egészségedet az igazán fontos tervek megvalósításához.

Meg kell értened, hogy bár te magad választhatsz, mégsem dönthetsz úgy,
hogy mindent akarsz.

Mint a gyerekek az édességboltban. Mindent meg akar kapni, de a kezébe

(és a pocaigába) nem fér bele minden. Még akkor is mindent akarnak,
mikor látják, hogy a fele kiesik a kezükből - a lehetetlenre vágynak, és
közben jó, nagy felfordulást csinálnak.

Ha a szüleik az elején megmondanák nekik, hogy csak egy vagy két

édességet kaphatnak, felmérhették volna, melyiket akarják igazán. A
lényegre összpontosítottak volna, vagyis jóval kevesebb idővel és
energiával elérték volna a céljukat: a lehető legjobb, legfinomabb csoki
megszerzését.

Most fordítsd le ezt a saját életed vonatkozására! Fogalmazz meg magadnak

szabályokat! Tudod, hogy az időd véges—valamilyen módon elemezned
kell, hogy mit kezdj vele, különben nem érsz el semmit. Bölcsnek kell
lenned, hogy hatékonyan értékelhesd a feladatokat, valamint határozottnak
és kitartónak, hogy legyen erőd lemondani azokról a dolgokról, amiket el
kell engedned.

A KRITIKUS GONDOLKODÁS FONTOSSÁGA

A tömegeket lenyűgözi a szenzáció. A hírességek életének legapróbb

részletei is esztelen csacsogásfolyamot generálnak, amelyet egyre többen
fogadnak el mindennapi médiabetevőjükként. Minél ízléstelenebb és
egzotikusabb, annál többen figyelnek rá.

Noha ezek az ismert emberek gyakran önpusztító életformát választottak,

milliók álma, hogy hozzájuk hasonlítsanak. Utánozzák a
viselkedésmintáikat, és a nyomdokaikba lépve nagy adag drámát és stresszt
visznek a saját életükbe.

Aki a gazdagságot keresi, nem hagyhatja magát bevonni ilyen drámákba.

Meg kell tanulnia kritikusan gondolkodni. Ennek része, hogy azonosítani és
elemezni tudd a létező viselkedési mintáidat. Melyek támogatnak téged,
melyek húznak vissza? Honnan származnak, és mik azok a valódi tények,
amelyeket tudomásul kell venned ahhoz, hogy valódi változást érj el?

Mindannyian állandóan gondolkodunk, gondolkodásunk pedig közvetlenül

tükrözi a felhalmozott ötleteinket, s az azok eredményeként kialakított és
elfogadott viselkedésmintáinkat.

Csak ritkán kérdőjelezzük meg ezeket a feltételezéseket, ezért aztán a

gondolkodásunk nagy része előítéletes, torz, részrehajló, tájékozatlanságot
tükröz, vagy egyszerűen téves.

Életed minősége éppen a gondolataid minőségén múlik. A gyenge

gondolkodásért drágán megfizetsz, mind pénzben, mind életminőségben. A
kiváló gondolkodás azonban elsajátítható, és aktívan gyakorolható
képesség.

A kritikus gondolkodás képessége nem születik velünk. Még az egyébiránt

nagyon kritikusan gondolkodókat is elfogják időnként fegyelmezetlen vagy
irracionális gondolatok. Különösen igaz ez az érzelemdús pillanatokra,
vagy a nagyon mélyen gyökerező mintákra.

Gondolkodásunk minősége szintekre oszlik. Egyik összetevője az adott

területen szerzett tapasztalataink minősége és mélysége. Senki sem
gondolkodik száz százalékig kritikusan: a kritikus gondolkodást csak egy
bizonyos szintig lehet elérni, és ez is változhat.

Ennek következtében a kritikus gondolkodás képességének a fejlesztése

egész életünkön át tart. Sosem ér véget, már csak ezért se bánj magaddal túl
szigorúan, ha alkalmanként eltérsz tőle!

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a kritikus gondolkodás folyamatos

tanulással jár. Saját magamra is úgy tekintek, mint aki
a személyiségfejlesztés minden területét egy életen át tanulja. Soha senki
sem fog mindent megtudni a gondolkodásunk módjáról, vagy álmaink
ösztönző impulzusairól. Mindannyian mindig tanulunk.

Ennek része az új ötletek felfedezése: akár olvasással, akár mások

meghallgatásával, megfigyelésével, beszélgetéssel, próbálkozással - például
egy új vállalkozás beindításával. Nyitva kell tartanunk az elménket
mindarra, amit bármelyik tevékenységből megtudhatunk.

Az egész életen át tartó tanulás teszi lehetővé, hogy részt vehessünk az élet
által kínált kalandokban. Ennek a hajlandóságnak óriási hozadéka van.
Jobban lelkesedsz az életért. Növekszik az önbecsülésed és az
önértékelésed. Jobban érdeklődsz a körülötted lévő világ iránt, és
tevékenyebben veszel részt benne. Talán a legfontosabb, hogy rajtad
keresztül új ötletek áramlanak a hozzád közelállókhoz is. Azzá válsz, amit
keresel — az egész életen át tartó tanulás eszközévé.

MI A HELYZET SAJÁT MAGAD ELFOGADÁSÁVAL?

Gyakran kérdezik tőlem, hogy lehet megteremteni az egyensúlyt önmagunk
elfogadása, és a gazdag észjárás kialakításának a vágya között. Fontos,
hogy az élet minden területén egyre jobbakká váljunk - csakhogy mindenki
más és más szintről indul a gazdag észjárás felé.

Nem kell rossz érzéseket táplálnod csak azért, mert valaki más nálad
gyorsabban halad felfelé. Még ennél is fontosabb, hogy emlékezz: az
önmagadban való kételkedés a kívánttal épp ellentétes hatást vált ki, ahogy
az kiderült a vonzás törvényéből.

Nem is lehet megfelelő kifogás arra, hogy feladd, s véglegesnek fogadd el

azt, ahol tartasz. Megkezdett utazásod lényege megérteni, hogy miért vagy
az, aki, és milyen tényezők alakítják a gondolkodásodat. Mostani helyzeted
kritikus elemzése egészen más, mint önmagad elfogadásának az ürügye
mögé bújni, és soha nem is próbálkozni.

Az emberek többsége megragad félúton a céljai iránti teljes elkötelezettség,

és a jelenlegi állapota elfogadása között. Sokan ragaszkodnak ahhoz a
gondolathoz, hogy ha minden nap jobbá akarsz válni, akkor nyilván nem is
fogadod el a mai önmagadat. Ez azonban nem igaz. Fordított logika - és
abszolút téves! Ha vállalod a felelősséget életed eddigi döntéseiért és
eredményeiért, sokkal inkább képes leszel továbblépni, és jobb döntéseket
hozva jobb eredményeket is elérni.

Önmaguk elfogadása sokak számára azon bukik meg, hogy már eleve nem
látják jól saját énjüket. Torz - és gyakran negatív - énképük
megakadályozza, hogy valós megvilágításban lássák a dolgokat.

Énképünk egész életünk folyamán fejlődik, s idővel változik is. Ha újra

meg újra ugyanolyan anyagi problémáid vannak, vagy egy vállalkozásod
kudarcot vallott, kialakulhat benned az a képzet, hogy nem tudsz bánni a
pénzzel, és reménytelen próbálkoznod is

Remélem, mostanra már megértetted, hogy ez nem igaz. A pénz

kezeléséhez szükséges eszközök használatát bárki meg tudja tanulni. Vagyis
nem az a helyzet, hogy „nem tudsz bánni a pénzzel", csak még nem
tanultad meg kezelni, bevonzani az életedbe. Ezt könnyű helyrehozni - de
ha olyan énképet alakítottál ki magadról, amiben a „nem tudok bánni a
pénzzel” abszolút érvénnyel bír, sosem leszel képes elfogadni ennek a
lehetőségét.

Az énkép az, amilyennek te saját magadat látod. A negatív énkép

megakadályozza, hogy változtass a sorsodon. Az énképed teszi lehetővé
azoknak a címkéknek az elkészítését, amelyek leírnak téged, és mindazt,
amire képes vagy.

Ezek a címkék szólhatnak arról, hogy okos, gazdag és kreatív vagy - de

arról is, hogy buta, kövér, vagy hasznavehetetlen lennél. Ezekből a
címkékből áll össze jó és rossz tulajdonságaink általános vetülete.

Az énkép tanult feltételezés arról, akik vagyunk. Elsőként és legnagyobb

mértékben a szüleinknek és a tanárainknak köszönhetjük, hogy mit
gondolunk magunkról. Az elménkben saját magunkról kialakult kép abból
fejlődik ki, ahogy ők bánnak velünk.

Ahogy egyre több baráttal és rokonnal találkozunk, a kép élesebbé válik.

Mire elérjük a felnőttkort, kapcsolataink és a tapasztalataink megerősítik
azt, amit magunkról gondolunk és érzünk.

Lehet, hogy a te elmédben élő kép pontosan tükrözi azt, aki vagy, de az
esetek többségében torzít. Gyermekként megtanult erősségeid és gyengéid
beléd ágyazódnak, és kihatnak a felnőttként elért eredményeidre. Ez az
énkép nem statikus, hanem állandóan, dinamikusan változik.

Folyamatosan értékeljük a többi ember velünk kapcsolatos reakcióit, mint

ahogy azt is, hogy mit jelent nekünk ez a reakció. Összehasonlításokat
végzünk, és kialakul bennünk egy elképzelés arról, hogy hol a helyünk. Ez
adja meg az általános értékünket mások, tágabb értelemben az egész
társadalom számára.

Az a tény, hogy az énkép megváltoztatható, módot ad neked, hogy

egészségesebb és pontosabb képet fejleszthess ki magadról, és változtathass
az előrehaladásodat korlátozó torzulásokon. Mindehhez azonban hátrább
kell lépned, és elvégezned az énképedet értékelését.
Mit gondolsz önmagadról, milyen címkéket gyártottál magadnak? Vegyük
ezt a példát: „buta vagyok”. Ez gyakran olyasmiből ered,
amit gyerekkorodban hallottál, esetleg egy kínos helyzetet vagy
ijedelmet keltő konkrét esemény kapcsán. Az ilyen érzelmeket a gyerekek
sokszor fordítják le úgy magukban, hogy „butának érzem magam”.

Ahogy magaddal cipeled ezt a mentális címkét, természetesnek tűnik a

feltételezés, hogy valóban buta vagy. Felépíted magadban a korlátot, hogy
nehéz dolgokba nem is érdemes belevágnod, hiszen kizárt, hogy
sikerülnének.

Pedig ez a szörnyű helyzet nagyon messze esik az igazságtól. Először is

meg kell értened, hogy épp olyan okos vagy, mint bárki más. Másrészt
pedig beszéltünk már arról, hogy a meggazdagodáshoz nem kell zseninek,
vagy kiművelt főnek lenned.

Végig kell tekintened a saját magad által kreált címkéken, és rá kell

ébredned, hogy ezek is eredhetnek minden alapot nélkülöző, gyermekkori
feltételezésekből.

A következő lépés, hogy szakítanod kell önmagad besorolásával, ami az

összehasonlítás ellentmondásának belső változata: a körülötted lévőkhöz
viszonyítva ítéled magadat okosnak, szépnek vagy gazdagnak. Ez az alapja
annak, hogy a többség átlagosnak tartja magát: a hozzánk hasonlókhoz
viszonyítva nagyjából ugyanolyannak látszunk, mint ők.

Csakhogy te egyedi személyiség vagy. A te értékedet nem lehet bárki

máséhoz hasonlítani: nincs senki, aki épp olyan lenne, mint te. Másként
szólva: felbecsülhetetlen és összehasonlíthatatlan vagy. Hogy is juthat
eszedbe, hogy kevesebbet érnél bárki másnál?

Évek óta mondom a hallgatóságomnak szerte a világon, hogy ha

egészségesebb, boldogabb, eredményesebb életet akarnak élni, meg kell
tanulniuk megőrizni a nyugalmukat. Ennek érdekében két dolgot tudok
javasolni.

Egyrészt van egy hölgy, aki ezt mindenkinél jobban tanítja. Nem tartozik a
cégünkhöz, és nem ad nekem jutalékot azért, hogy ajánljam. Azért említem
meg, mert nagyon jól csinálja, és téged is arra biztatlak, hogy vedd igénybe
a szolgálatait. A részletek a www.calmconfidence.com honlapon találhatók.

A másik James Allen, aki klasszikus, Ahogy egy ember gondolkodik című
műve utolsó fejezetét a Derűnek szentelte. Érdemes szóról szóra
lemásolnod ezt a fejezetet, mindenhova magaddal vinned és naponta kétszer
elolvasnod - rögtön ébredés után, és közvetlenül elalvás előtt. Letöltheted a
www.pongorkiado.hu/bonuszok oldalról.

FOGADD EL A KIHÍVÁST!

Más-más emberek másképpen határozzák meg a kemény munkát. Vannak,

akik csak a fizikai erőfeszítés függvényében tudják elképzelni, és vannak,
akik szerint a nehéz problémák megoldása is kemény munka.

Szerintem minden olyasmi belefér a meghatározásba, ami koncentrált

erőbedobást igényel, és továbbfeszíti a lehetségesről alkotott fogalmainkat -
más szóval minden, ami kihívást jelent a számodra.

Ez a kihívás lehet fizikai vagy mentális - gyakran mindkettő egyszerre. A

kihívás eltávolít az ismerős dolgok kényelmétől, és ismeretlen problémák
kreatív megoldására kényszerít. A kihívás fontos: megakadályozza az
önteltséget, és nem engedi, hogy a legjobb út helyett a legkönnyebbet
válaszd.

A tömegek a „könnyű” út széles autópályáján sétálnak, míg a valódi

gazdagság ösvényén csak kevesek küzdik át magukat. Ezért, amikor jön egy
kihívás, gyakran egyedül találod magad, mert mindenki más feladja, és
visszaszalad ahhoz a bizonyos széles, könnyű úthoz.

A nagy kihívások gyakran nagy eredményekkel járnak. Minél

koncentráltabb erőfeszítéssel kell megmásznod a hegyet, annál
emelkedettebb hangulatban tűzöd ki a zászlót a csúcsra.

Amikor elkötelezed magad, hogy megteszed, amit mások nem vállaltak,

olyan eredményeket érsz el, amelyekhez foghatót ők sosem ismerhetnek
meg.
Láttam egyszer egy interjút egy repülőgép-szerencsétlenség túlélőjével. Azt
mondta: „Nincs emelkedettebb érzés, mint a biztos halál elkerülése után
kitörő öröm. ”

A nagy kihívások teljesítése is hasonló érzést válthat ki. A vágy és a

hajlandóság, hogy megtedd azt, ami mások szerint túl nehéz, megnyitja
számodra az utat az élet csodálatos titkai felé.

A nagy kihívások kitartást igényelnek. Tedd fel magadnak a kérdést:

„Hányszor bukhatok el, és hányszor állok fel, és megyek tovább mégis?”
Hol húzódnak a határaid? Mikor fogod feladni? Szabtál-e magadnak időbeli
korlátot a sikerhez? Ha nem jön be, visszatérsz-e ahhoz, amit előtte
csináltál? Elképzeltél-e egy legrosszabb forgatókönyvet, ami felmentene
téged az újabb próbálkozás alól?

Ha igen, akkor adtál magadnak egy okot a kudarcra.

Játszadozol a tétjeiddel, ahelyett, hogy beleadnál apait-anyait. Tudod mi

lesz így? Igazad lesz, és tényleg kudarcot fogsz vallani. Nem kezdhetsz
hozzá úgy, hogy egy évig próbálkozol, aztán megengeded magadnak, hogy
feladd.

Mindent bele kell adnod, és határozottnak kell lenned az elmédben, hogy

nincs visszaút. Ha nem adod meg magadnak a feladás lehetőségét, akkor
csak az „előre” irány marad.

A kitartás szoros kapcsolatban áll a hittel. Ha fenn tudod tartani elmédben a

célod képét, és képes vagy koncentrálni az energiáidat, kitartasz a hited
mellett, és sikerülni fog.

A hit hozza létre a kitartáshoz szükséges önfegyelmet. Nem engedi, hogy

tétovázz, vagy közömbössé válj.

Tegyük fel, hogy le akarsz adni 15 kilót. Minden héten felállsz a mérlegre,
és látod a haladást. Ez a haladás megerősíti a sikerbe vetett hitedet, az pedig
táplálja az önfegyelmedet.
Ugyanez igaz a gazdagságra: minden apró teljesítmény energiát ad a
következő szint eléréséhez. Ahogy egyre magasabbra és magasabbra jutsz,
visszanézel, s a megtett út hatalmas érzelmi lendületet ad a folytatáshoz.

• Milyen gyakran érzed, hogy hajszolt vagy, és nem bírsz lépést tartani a dolgokkal?

Sokat beszélnek a túlpörgött életvitelről és a kiégésről. Pedig ha lenyugszol,

és összpontosítod az energiáidat, garantáltan gyorsabban, magabiztosabban
fogsz haladni.

• Káoszban élsz? Számold fel!

Nehéz lehet elfogadni, hogy ha káoszban élsz, azért te vagy a felelős,

azonban az elfogadással együtt a változtatás lehetősége is közelebb kerül.

• Mentsd meg magad!

A legfőbb káosz-okozó: a pénz hiánya. Ne tégy olyat, ami tovább rontja a

helyzetedet: válj meg a (meg)szokásaidtól, amik nem segítenek az
álmaidhoz! Távolodj el azoktól, akik visszahúznak!

• Az emberek tevékenységének akár 50%-a is lényegtelen a céljaik j

szempontjából.

Mondj nemet a lényegtelen dolgokra! Azzal törődj, ami fontos a céljaid

megvalósításához!

• Párhuzamos tevékenységek kusza hálója.

Korunk téveszméje, hogy annál eredményesebb lehetsz, minél több | dolgot

tudsz egyszerre csinálni. Ez valójában csak megzavarja az elmédet, és
kimerít, miközben az összpontosítás hiánya miatt csökken a hatékonyságod.

• A titok a tevékenység, az elemzés és a pihenés egyensúlyában rejlik.

Nem a nagy aktivitás szüli a nagy eredményeket. Az elemző szemléletre

mindenkinek szüksége van, aki fejlődést akar elérni. A kaotikus i aktivitás
sokszor a félelmet álcázza.
• Tanulj meg kritikusan gondolkodni!

• Ne ragadj meg az álmaid iránti teljes elkötelezettség, és a

jelenlegi állapotod elfogadása között!

Ha minden nap jobbá akarsz válni, az nem jelenti azt, hogy nem fogadtad el
önmagad! Győződj meg róla, hogy valós az énképed, mert így készíted el
azokat a címkéket, amelyekkel magadat definiálod.

• Fogadd el a kihívásokat!

Így születnek a nagy eredmények. Még ha egyedül maradsz is a kihívással,

adj bele apait-anyait, és ne készülj a bukásra, mert úgy esélyt adsz a
kudarcnak!
Kilencedik fejezet
T HATÁSÁT, ÉS ÉLJ ABBÓL, AMIT IGAZÁN
SZERETSZ!

Eljött az idő, hogy elindulj a gazdagság felé vezető úton. Most, azonnal!
Nem kell mindent tudnod, nincs szükséged tökéletes tervre.

Mindenki tudni akarja, hogyan menekülhetne ki saját érzékelésének a

börtönéből, mindenki el akar indulni a szabadság ösvényén. Most talán úgy
érzed, hogy acélrács mögé zártak, de a zárkád ajtaja valójában nincs
lelakatolva - és soha nem is volt. Korábbi és mostani eredményeidhez nem
köt semmi - csak az elméd bilincsei. Szabadon választhatsz egy új, izgalmas
irányt.

Mihelyst beindítottad saját jövedelem-folyamodat, és megengedted, hogy a

pénz beáramoljon az életedbe, fel fogod fedezni, hogy ezt a folyamot mások
segítségével felerősítheted.

Amint a saját erősségeidre koncentrálsz, és felállítod a teendőid fontossági

sorrendjét, átadod másoknak azokat a feladatokat, amelyeket ők jobban el
tudnak végezni.

Képzeld úgy, mintha egy makkot ültetnél el! Bekerül a földbe, és teljes
energiáját arra fordítja, hogy fa sarjadjon belőle. Akármilyen szép és nagy
is lesz ez a fa, akkor is csak egy fa, nem több.

Ha viszont a fa sok makkot terem, és mindegyikből újabb fa nő, rövidesen

egy teljes erdő áll a rendelkezésedre. Olyan ez a sok makk, mint megannyi
ember, aki segít neked meggazdagodni. Asszisztensek, könyvelők,
jogászok, honlaptervezők: sok száz más szakma képviselői. Ők teszik
lehetővé, hogy nagyságrendekkel megtöbbszörözhesd az időd hatását.

A TE GAZDAGSÁG-CSAPATOD
Mindenki, aki körülvesz téged, konkrét ismeretanyaggal rendelkezik. Ezek
együtt segítenek neked elérni a céljaidat. A kapcsolatokból szerzett bizalom
révén hozzáférhetsz a tudásukhoz, és kölcsönösen előnyös
megállapodásokat köthetsz velük.

Pályája elején a kisvállalkozók többsége maga végzi a munka legjavát.

Miután növekszik a vállalkozása, a rutinmunkákra egyre gyakrabban
szerződtet alvállalkozókat, s csak a szükséges szolgáltatásokat vásárolja
meg, anélkül, hogy nyakába venné az állásteremtés felelősségét. Ezzel indul
a te gazdagság-csapatod kialakítása is.

A gazdag emberek mindig is tudták, hogyan lehet hasznosítani és

megtöbbszörözni mások idejének a hatékonyságát. Ennek az elvnek az
alkalmazásával lettek gazdagok.

Nem zsákmányoltak ki senkit: mindkét fél számára előnyös kapcsolatokat

alakítottak ki.

Amikor kiépíted a gazdagság-csapatodat, te is találkozni fogsz olyanokkal,

akik felajánlják neked az idejüket pénzért, vagy a te képességeidért cserébe.
Ebből egy mindkét fél számára nyertes közreműködés alakulhat ki.

Ha van saját vállalkozásod, te is tudsz élni ezzel az eszközzel. Szükséged is

lesz rá - sosem fogod növelni a pénzteremtő képességedet, ha nem szerzel
magadnak segítőket.

Túl sok időt visz el egy vállalkozás építése, ha nem tudsz élni mások
erőforrásaival. Szükséged van az idejükre és a
képességeikre. Kulcsfontosságú lépés megérteni ennek a jelenségnek a
működését ahhoz, hogy megértsd a pénzt és a gazdagság felhalmozását.

A gazdagság-csapatod összeállítása azt jelenti, hogy felméred mindenkinek

a természetes képességeit, és azokat a projekteket vagy feladatokat adod ki
nekik, amikhez a legjobban értenek.

Egyesek a kreatív problémamegoldásban jók, mások a részletkérdések

kidolgozásában, megint mások több projektet is tudnak vinni egyszerre.
Ezek a képességek nem mindenkiben vannak meg, érdemes tehát olyan
pozícióba helyezni őket, ahol kiemelkedhetnek. Élvezni fogják a
munkájukat, és érzik, hogy előre viszik a vállalkozást, amitől pedig
hatékonyabbak lesznek. Ezt az előnyt kell megértened és kihasználnod
pénzügyi céljaid eléréséhez.

KOMMUNIKÁCIÓ

Amint elkezdesz másokkal együtt dolgozni, fel fogod ismerni, hogy az

egyik legnagyobb kihívás a hatékony kommunikáció kialakítása. Hatékony
módon kell eljuttatni mindenkihez a kívánságaidat, ugyanakkor neked is
nyitottnak kell lenned mások mondanivalójára.

Nem mindenki érti meg, hogy a kapcsolatépítés legfontosabb része - legyen

az az alkalmazottakkal, az ügyfelekkel, az alvállalkozókkal vagy bárki
mással kialakítandó kapcsolat - a másik meghallgatásával kezdődik.

Sokan összekeverik a „hallak téged"-et az „odafigyelek rád”-dal, vagy a

„meghallgatlak téged”-del, ami oda vezet, hogy nem fogják fel az
üzeneteket. Ez rossz hatással lehet a kapcsolatra, mivel a másik azt hiszi,
jelentéktelennek tartod.

Nyilván szükségtelen is mondanom, hogy ez nem tesz jót az

előrehaladásodnak. Akinek nem figyelsz oda a gondolataira, az érzelmileg
eltávolodik tőled, és többé nem számíthatsz a teljes együttműködésére és
kreatív ötleteire.

Mások meghallgatása odafigyelést és koncentrációt igényel, s hajlandónak

kell lenned el is fogadni, amit mondanak. Tisztában kell lenned azzal is, mi
az, amit nem mondanak ki - a kommunikáció jelentős része nem verbálisan,
hanem testbeszéd útján folyik.

A hatékony figyelés nem passzív tevékenység. Agyunk gyorsabban

működik, mint a beszédközpontunk, így gyakran előreszaladunk az
elménkben, így elszalasztva a lehetőséget, hogy teljesen megértsük a másik
érzéseit, véleményét és szempontjait.

Elterelések és feltételezések is megzavarhatják az elhangzottakat, ezért

olyan fontos megtanulnod odafigyelni a másikra, s valóban felfogni minden
szavát és mozdulatát.

A másik ember meghallgatásával és az odafigyeléssel valójában az időd egy

részét ajándékozod oda. Kötelességed szóban és gesztusokban is válaszolni
a másiknak. Így tudatod vele, hogy aktívan figyeled és felfogod, amit mond,
hogy megérted, mit próbál veled közölni. Ezzel mutatod ki, hogy fontosnak
tartod, amit a tudtodra akart hozni, s ennek köszönhetően megnyílik feléd a
szíve, és kreatív elméje.

Az odafigyelés művészetét lehet, és kell is fejleszteni. Az alábbiakban

felsorolok néhány gyakori hibát, és pár fontos elsajátítandó tanácsot:

1. A csend aranyat ér. Közhelyként hat, de sok ember türelmetlen. Nem

arra koncentrálnak, amit mondanak nekik, hanem már a válaszukon
gondolkoznak, s alig várják, hogy megszólalhassanak. Csak pár percig
hallgatják a másikat, mielőtt közbevágnak, amivel megszakítják a
kommunikáció folyamatát. Légy udvarias, és tiszteld meg a másik embert a
teljes figyelmeddel! Ne engedj annak a természetes ingernek, hogy azonnal
megoldásokat vagy véleményeket fogalmazz meg! Csak őt hallgasd!

2. Fogadd be a teljes üzenetet! Aki jól figyel, ki is mutatja, hogy érdekli a

másik mondandója. Tisztában kell lenned a testbeszéd fontosságával. Nézz
a másik szemébe, maradj nyugton, hajolj kicsit feléje, időnként bólogass,
hogy jelezd, érted, amit mond!

3. Ellenőrizz, kérdezz vissza! Figyelj alaposan, és amikor a másik megáll

egy pillanatra, ellenőrizd, hogy jól értetted-e, vagy kérdezz rá arra, amit
nem világos! Saját szavaiddal foglald össze, amit a másik mondott, és
kérdezd meg, így értette-e ő is! Ezzel egyértelművé teszed a másik
mondanivalóját, és módja nyílik visszahallgatni a saját üzenetét a te
szemszögedből is.

4. Figyelj oda a fizikai korlátokra! Nagyon fontos, hogy lehetőleg

egyforma magasságban legyen a szemetek. Ne engedd, hogy a másik álljon,
miközben te ülsz, vagy fordítva! Ne bújj az íróasztalod mögé, inkább
üljetek át két kényelmes székbe, hogy ne húzódjon köztetek semmilyen
korlát! Ez nyíltabbá és őszintébbé teszi a beszélgetést.
5. Tiszteld a másik embert! Bármiről beszéltek, nem kell mindennek
nyilvánosságra kerülnie - főleg, ha kritikáról, vagy személyes témákról van
szó. Mindig tartsd tiszteletben beszélgetőtársad magánjellegű közléseit, és
figyelj oda, mi az, amit bizalmasan mond el neked! Ezzel elnyered a
bizalmát, és sokkal kényelmesebben érzi majd magát veled, mert tudja,
hogy tiszteled benne az embert.

6. Tartsd tiszteletben a másik érzéseit! Még ha nem is értesz egyet azzal,

amit mond, kerüld a konfliktust és a vitát! Majd később lesz időd
átgondolni és megfogalmazni a válaszodat. Hagyj időt és teret a
partnerednek, hogy kifejezésre juttassa az érzéseit! Bármennyire nem
értetek egyet, attól még az ő érzései valósak és érvényesek. Ha lesöpröd,
vagy érvényteleníted őket, összetöröd a lelkét, és ellenséges hangulatot
keltesz, ami nem fog a céljaidhoz segíteni.

7. Mutasd ki a háládat! Köszönd meg a másiknak, hogy megosztotta veled

a gondolatait és érzéseit! Légy őszinte! Nagy bátorságra vall nyíltan
beszélni - főleg, ha olyasmire mutattak rá, amin javítanod kellene. Az
őszinte kommunikáció megerősíti a bizalmat, és további párbeszédre
ösztönöz.

8. Fejlődési lehetőség. Mások visszajelzése és véleménye alkalom a

fejlődésre. Nyitott elmével kell viszonyulnod hozzá. Ezért fontos, hogy
elemezz mindent, amit a másik mondott, és ne csak azokat a pontokat,
amelyekkel egyetértesz. Mindig legyen időd meghallgatni más véleményét
vagy szempontjait!

Időbe, és komoly erőfeszítésbe telik jó hallgatóvá válni, de a türelmed

biztosan kifizetődik. Ahogy egyre jobban megy az odafigyelés, meglepődve
tapasztalod, hogy az emberek keresik az alkalmat, hogy megosszák veled a
gondolataikat és érzéseiket. Azt is látni fogod, hogy egyre kevesebb
konfliktusba keveredsz, és őszinte, megbízható embernek tartanak. Az
odafigyelés, mások meghallgatása különleges képesség, amit az emberek
tisztelnek és megbecsülnek.

Az odafigyeléssel párban jár saját gondolataidnak és kéréseidnek a

hatékony közvetítése. Ahogy hallgatni is meg kell tanulni, a könnyen
érthető beszéd sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A verbális
kommunikáció lényege, hogy könnyen befogadható, világos
információdarabkákra oszd fel a gondolataidat. A hosszú sztorizgatások, és
a nagy ívű beszédek fárasztják a hallgatóságot, lelohasztják érdeklődését, és
elvonják a figyelmet a lényegről, aminek következtében megszakad a
kommunikáció.

Előfordulhat az is, hogy a kétség vagy a félelem miatt nem tudod

folyékonyan kifejezni magad. Ez egyáltalán nem ritka, különösen
új vállalkozás indításakor, vagy egy ismeretlen terület felfedezésekor.

Nem egy ismerősöm szinte megnémul, ha a könyvelőjével találkozik. Olyan

keveset tud az adótörvényekről, hogy fél még kérdéseket is feltenni, nehogy
kiderüljön a tudatlansága.

A hatékony kommunikáció azt jelenti, hogy meg mersz szólalni akkor is, ha
butaságnak érzed, amit mondasz, vagy csak olyasmit ismételsz meg, amit a
másik már tud.

Biztosan hallottad már azt a kifejezést, hogy „nincsenek buta kérdések”.

Milyen igaz! Ha csendben maradsz, ha nem szólalsz meg, csak megtagadod
magadtól a tanulás és a fejlődés lehetőségét.

Egy kapcsolat törékeny egyensúlyt jelent a hatékony gondolat-közlés és a

teljes odafigyelés között.

Ha a kommunikáció alapja az őszinteség, a tisztelet, és a jó szándék,

mindkét fél úgy fogja érezni, hogy elfogadják és értékelik a mondandóját. A
jó kommunikációs készségek segítenek megoldani a konfliktusokat, és
megosztani az eredményeidet, ez pedig tovább javítja a szakmai és a
személyes kapcsolataidat.

TEMESD BE AZ ÁRKOT!

Előfordulhatnak pillanatok, amikor egy kapcsolat nyomás alá kerül.

Szembesülhetsz ilyennel egy ügyfeleddel, vevőddel, alkalmazottaddal, vagy
beszállítóddal kapcsolatban is. Ügyelj, hogy ilyenkor mit teszel, mert ha a
problémát nem kezeled azonnal és hatékonyan, látszólag áthághatatlan
akadállyá is nőhet.
„Látszólag” - mondom, ugyanis a valóságban ritkán romlanak meg a
kapcsolatok végérvényesen. Az eredeti probléma leggyakrabban csak egy
apróság - az igazi gond a kezelés módjából ered, ami negatív érzelmet
keltett. Ezt a negatív érzelmet kell feloldani, hogy a kapcsolat újra
működőképessé váljon.

Vegyünk például egy vevőt, aki panaszt tesz. Küld neked egy udvariasan
megfogalmazott segítségkérő e-mailt. Nem válaszolsz. Megint ír, most már
nem olyan szívélyesen, és választ követel. Ha még mindig nem reagálsz
megfelelő módon, elkezd telefonálgatni. Akármi is legyen a szándékod, a
hallgatásodat vagy a válaszod hiányát a tisztelet hiányaként fogja fel.
Egyszerre csak levelet kapsz az ügyvédjétől. Így lesz számos apró ügyből
nevetséges csatározás, és ezért fontos odafigyelni!

Az árkok betemetésének legjobb módja a megelőzés. Ha veszed a

fáradságot, és reagálsz a kisebb problémákra, azzal megnyugtatod az
ügyfeleidet és a beszállítóidat, és egészséges marad a kapcsolatotok. Sőt, ha
elterjed rólad, hogy gyorsan válaszolsz, mások is meg fogják tudni, hogy
felelősségteljesen viszonyulsz az üzlethez, és egyre többen akarnak veled
dolgozni.

Fontos megérteni, hogy az alapvető probléma nem az, amit eredetileg

felvetett az ügyfeled vagy a beszállítód. Az igazi probléma a te cselekvésed
(vagy annak a hiánya) által gerjesztett érzelem.

Az eredeti probléma nem lesz súlyosabb az idő múlásával. Ugyanolyan

marad, mint kezdetben. Ám a hozzá kapcsolódó érzelem annak
függvényében nő, hogy mennyire tudják elfogadni a válaszodat. Az
érzelmek képesek kapcsolatokat teremteni, és rombolni, mert az érintett
személyek érzékelésére hatnak - a tiédre is.

Lehet, hogy éppen téged zavar az ügyfeled vagy a beszállítód reakciója, és

nem fordítva, s a te érzelmeid hőfoka is ugyanolyan könnyen az égbe
szökhet, még minimális provokáció esetén is.

Ha egy kapcsolatod rázós terepre jut, több mindent is tehetsz a

stabilizálásáért.
Először is, próbáld meg tárgyilagosan felmérni a helyzetet. Állapítsd meg,
hogy a problémának mekkora részét képezi a valódi gond, és mekkora
szerepet játszanak benne az érzelmek. A két dolgot másképp kell kezelni.
Általában oda fogsz kilyukadni, hogy az eredeti probléma a konfliktusnak
csak 10-20 százalékát teszi ki, a többi az érzelmeken múlik.

Akár a saját érzelmeidről van szó, akár másokéiról, tudnod kell, hogy a
kiváltó okok mindenkinél különböznek. Elvárási szintjeink saját
tapasztalatainkból, illetve az elménkben kialakuló hiedelmekből
táplálkoznak, ezért mindenkinél mások, s általában ez a félreértés oka.

Bármi is legyen a hiedelem pontos természete, nem ez a megfelelő pillanat

a felelősség megállapítására. A lényeg a jó kapcsolat visszaállítása. Ehhez
hajlandónak kell lenned megtenni az első lépést. Ami nagyon nehéz lehet -
mindannyian hajlamosak vagyunk a büszkeségre és a konokságra, főleg, ha
úgy gondoljuk, hogy nekünk van igazunk. Ha úgy érzed, hogy
megsértettek, nem könnyű újra felvenni a kommunikáció fonalát az
illetővel.

Ugyanakkor nagyon jó érzés is lehet elsőnek lépni, még akkor is, ha teljes
szívedből hiszed, hogy nem te vagy a hibás. Komoly az esélye, hogy a
másik is ugyanezt hiszi magáról, ha tehát senki sem teszi meg az első lépést
a kapcsolat helyreállítására, az teljesen szét fog esni. Ettől a ponttól kezdve
sötét veremnek látod az adott eseményt, s ez az érzés csak tovább erősödik,
ahányszor eszedbe jut.

Üzleti környezetben nem szánnak időt és figyelmet a megbocsátás

gondolatára. Ami nagyon nagy baj, mert fontos dologról van szó. Sokak
számára az „üzleti üzemmód” azt jelenti, hogy hidegen és számítóan kell
viselkedniük. Ez nevetséges, nagyon távol áll az igazságtól, ráadásul
lehetetlen is. Emberek vagyunk, természetünknél fogva érzelmes lények.
Az érzelmek letiltásával vagy kiiktatásával a kommunikáció hatékonyságát
veszíted el, s ez károsan hat a gazdag észjárás kialakítására is.

Ha volt egy rossz tapasztalatod, lehet, hogy még mindig él benned a hozzá
kapcsolódó érzés, talán újra meg újra le is játszod magadban a jelenetet.
Ezzel újabb negatív gondolatokat, hiedelmeket teremtesz magadnak.
Már beszéltünk róla, hogy az ilyen hiedelmek milyen erővel bírnak, és
milyen hosszú időn át hatnak rád. Ha erre az eseményre koncentrálsz, a
vonzás törvényének megfelelően további hasonló eseményeket vonzol
magadhoz.

Az egyetlen mód ennek a megtörésére, ha megbocsátasz, és elengeded az

érzést. A megbocsátás nem ad felmentést annak, aki rosszat tett veled, de
nem is jelenti azt, hogy feladod az elveidet: csak arról van szó, hogy
érzelmileg pozitív irányba lépj tovább.

Problémák mindig lesznek. Mondunk olyan dolgokat, amiket később

megbánunk, szándékunkon kívül cselekszünk úgy, hogy nem vesszük
figyelembe annak a másokra gyakorolt hatását. Tévedéseket is elkövetünk.

Az üzleti élethez nem lehet mindent vagy semmit alapon hozzáállni, és nem
engedheted meg magadnak, hogy eltúlozd a dolgok jelentőségét. Legyen
mindig nyitva a szíved, és bocsásd meg mások tapintatlanságát és hibáit!

Én hiszek a második esélyben. Velem is többször előfordult az életben,

hogy kaptam egy második esélyt, és utólag mindig bölcs döntésnek
bizonyult, hogy én is megadtam másoknak. Az, aki hibázott vagy tévedett,
még szorosabban is kötődhet hozzád, ha kap tőled egy lehetőséget, hogy
helyrehozza.

A problémák leírására gyakran használom a jéghegy-hasonlatot. Csak 5

százalékuk következik tényleges történésekből, a többi 95 százalék a saját
érzékelésedből táplálkozik. Ezt a 95 százalékot pedig tudatosan
irányíthatod.

A félelmed táplálja a problémát, és mindent elnyomó borzalommá növeli -

ha viszont hátrább lépsz, és nagyobb távlatból szemléled a helyzetet,
egészen apróvá is zsugorodhat a konfliktus.

Ha mesterségesen felfújod a gondokat, csökken az esélyed, hogy

megoldhasd őket.

Megfelelő távolságból szemlélve azonban a probléma összezsugorodik az

elmédben. Rövidesen olyan kicsiny lesz, hogy vagy képes leszel megoldani,
vagy el fogod tudni fogadni a létezését.

Jó ötlet ilyenkor elbeszélgetni egy mentoroddal, vagy megbízható

tanácsadóddal. Az ő helyzetmegítélésüket nem zavarják a te érzelmeid, és
segíthetnek más megvilágításból szemlélni a tényeket.

HÁLÁS SZÍVVEL

Gazdag észjárás nem létezhet hála nélkül, és hála nem létezhet gazdag
észjárás nélkül - akármit mutasson is a bankszámlakivonatod. A hála az
észjárásodhoz és az életérzékelésedhez kapcsolódik. Azok, akik
megteremtették maguknak a gazdag észjárást, tudják, hogy a hálának
fokozatai vannak, ami idővel egyre mélyül.

Gyermekkorunkban arra tanítanak minket, hogy mutassuk ki a hálánkat -

legyünk udvariasak, köszönjük meg az ajándékokat és a gesztusokat.
Csakhogy a gyerekek számára ez a hála nem tartós. Csupán felnőtt
korunkban értjük meg az igazi hála lényegét, mert csak a saját lábunkra
állva fogjuk fel igazán, milyen áldozatokat hoztak mások azért, hogy idáig
eljuthassunk. Megértjük, hogy többet kaptunk szavakban és tettekben, mint
amit valaha is vissza tudnánk fizetni - s ekkor érzünk először igazán hálát.

Ez az érzés gazdagít. Mélyen és őszintén érzed a szívedben, de még csak a

korai szakaszában tart. Hálás vagy azért, amit másoktól kaptál, de még nem
él benned oly mélyen az érzelem, hogy igazán hálás legyél mindenért.

Többektől hallottam, hogy a gazdagság megteremtéséhez szükség van a

hála képességére. Ez igaz. Mélyen át kell érezni a hálát ahhoz, hogy
gazdagságot vonzzon. A képmutatás nem teremt a gazdagságot vonzó
energiát vagy rezgést.

Gyakran láttam olyanokat, akik listát készítettek, hogy mi mindenért

hálásak: a vállalkozásukért, a vagyontárgyaikért, vagy az őket körülvevő
emberekért. Minden nap elolvassák ezt a listát, és kifejezik a hálájukat.

Ez jó ötlet, de ha nem kapcsolódik hozzá érzelem, maga a lista olvasgatása

nem sokat ér. Különösen igaz ez, ha az illető önelégült vagy negatív módon
viszonyul a körülményeihez.
Nem használhatod ezt a listát a világegyetem meggyőzésére, hogy legyen
szíves, tegyen gazdaggá. Érzelmi azonosulás szükséges ahhoz, hogy így
történjen. Ha a hálád a körülményeid függvénye, legfeljebb átmeneti lesz.
Bármely kedvezőtlen találkozás vagy esemény teljes mértékben törölni
fogja a gondolataid közül.

A mély és maradandó, bármely körülménytől vagy helyzettől független

hálaérzet kialakítása a gazdagság vonzásának egyetlen módja. Ez a hála
olyan dolgoknak szól, mint általában az élet, vagy a teremtés. Magába
foglalja minden tapasztalatodat, a jókat és a rosszakat egyaránt.

Ha mély hálát érzel, minden eseményt fejlődési lehetőségként élsz meg, s

ez erősíti benned a gazdagság vonzásának a képességét. A hálának ez a
fajtája nem átmeneti. Beleivódik a tudatalattidba, része lesz a létednek és a
működésednek.

Ha a hálád olyan anyagi vagy múlandó dolgokhoz kapcsolódik, mint a

vagyontárgyaid, a vállalkozásod vagy a jövedelmed, nem fog megváltozni
az észjárásod.

Ha viszont az áll a központjában, ami állandó és örök, akkor állandóan és

örökké a részedet is fogja alkotni. A változást leginkább a hálád
kifejezésének módjából lehet felismerni. Ahelyett, hogy felsorolnád, mi
mindenért vagy hálás, csak egy sort írj le: „Hálás vagyok”. Nem konkrétan
bizonyos dolgokért vagy hálás, hanem egyszerűen mindenért.

Ennek a hálának a kifejezése gyakorlást igényel. A gyakorláshoz válassz

olyan dolgokat, amelyek nem a körülményektől függenek, és mondd ki
hangosan: „Hálás vagyok a bennem élő határtalan lehetőségekért”. Ezáltal
egy mélyebb, és feltételek nélküli szintre juttatod el a háládat.

Amikor már a megálmodott gazdag életedet éled, ezt a feltételek nélküli

hálát fogod érezni. Azzal, hogy már most gyakorolod, magadhoz vonzod a
gazdagságodat megteremtő körülményeket.

VÁR A GAZDAGSÁG

„Az induláshoz csak annyi kell, hogy elkezded csinálni. ” - Walt

Disney

Ebben a könyvben a gazdag észjárást kialakító emberek tetteiről,

gondolatairól és tulajdonságairól beszéltem. Biztos vagyok benne, hogy
most már te is érted, miért nem a pénzről szól a gazdagság teremtése,
hanem a gondolkodásmódodról, és a gondolataid által teremtett dolgokról.

Most itt az idő, hogy a saját életedben is megvalósítsd ezeket a technikákat.

Ha gyakorolod és továbbfejleszted azokat a gondolatokat és módszereket,

amelyeket bemutattam neked, elindulsz egy új és pompás élet felé.

Egy napon, amikor visszanézel az életed eseményeire, meg fogod érteni,

hogy egész idő alatt megvolt benned az erő a gazdagság megteremtésére.
Tudni fogod, hogy amit elértél, a hit apró csírájából származik, amely most
már átjárja az egész életedet.

Tedd magadévá a saját egyediségedet, és hozd létre az igazi gazdagságot az

életedben, már ma! Hozd meg a döntést - ugorj bele a csónakba, és evezz!

• Úgy érzed itt az idő, hogy egy új, változatos úton indulj el?

Most már elindulhatsz a gazdagság felé vezető úton. Nem kell tökéletes
terv, és nincsenek megkötve a kezeid sem. Csak az elméd bilincsel oda a
korábbi eredményeidhez.

• A te gazdagság-csapatod - kizsákmányolás helyett többszörözd az időt!

Alakíts ki tartalmas, értékalapú együttműködéseket! A kapcsolatokból

szerzett bizalom segít megosztani a tudásotokat egymással, és győztes-
győztes helyzetet teremt.

• „Ki nem mondott dolgok” - odafigyeléssel kerüld el a kommunikációs

válságot!

Nyilván te is tapasztalod a mindennapokban, hogy sokszor a

kommunikáción áll vagy bukik a siker. Ráadásul a kommunikáció nagyobb
része nem verbálisan zajlik. Hogy megelőzd az ebből adódó konfliktusokat,
tanulj meg aktívan hallgatni!

• Oldd a feszültséget - temesd be az árkot!

Igen ritka az olyan helyzet, amikor egy kapcsolat véglegesen megromlik.

Legtöbbször csak időlegesen telepszik rá a nyomasztó feszültség. Ha nem
veszed a faradságot, hogy reagálj a kisebb problémákra, nem biztos, hogy
helyrehozhatod őket!

• Az „üzleti üzemmódban” is értelmezendő a megbocsátás.

Csak azért, mert üzletről van szó, nem kell számítóan viselkedni. A saját
érdeked, hogy megtanulj megbocsátani, és elengedni bizonyos helyzeteket,
hiszen csak így tudsz érzelmileg jó irányba elmozdulni, és pozitív
eseményeket előidézni az életedben.

• Csak bolhából elefántot ne!

Elkerülhetetlen, hogy problémák adódjanak a mindennapokban. Tilos

felfújni őket, mert a megoldás rovására mennek. Inkább távolodj el a
problémától, míg az vagy olyan kicsi nem lesz, hogy már el tudod fogadni,
vagy észreveszed a mögötte megbúvó megoldást.

• Mutasd ki feltétel nélküli háládat!

A független hálaérzet a gazdagság vonzásának egyetlen módja. Magában

foglalja minden tapasztalatodat, a jókat és rosszakat is. Ha mély hálát érzel,
képes leszel minden eseményt a fejlődés lehetőségeként kezelni.