,.

11• • '

• •

'
'·
.. •
>,
,
.. "
.„ '
.
, ..
.,
'
'
"

•
'' .,
. ./, '
• „ ·.

' '·
' (
r
" ' •
'
'
'
l .,
'· •,
'·
•
„ ~1-·
.•.
-~·

' ,, '·

..
' ',
'·
.'
• '

•' ..
....,

,,
•
.•
fi • ' ,
e
-·
,
.. ~

' '
>
,.

'
.•
l

'
•

' '

'
·'

'

•
'' '•

..
..

' '
"

'

'

• ', ;

•
'. ' ' " •
r
. ., J,
,,
•
'
 DR. GESZTI P. OTTÓ

Villamosenergia-rendszerek 1.

•
DR. GESZTI P. OTTÓ
egyetemi tanár, az MTA r. tagja

•
-

1. kötet

J\1ásodik kiadás

Tankönyvkiadó, Budapest, 1986

EGYETEMI TANKÖNYV

Készült a művelődési miniszter rendeletére

Bírálók:

DR. BÁN GÁBOR

egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora

VARJÚ GYÖRGY
egyetemi adjunktus

Összkiadás ISBN 963 17 9612 4

ISBN 963 17 9613 2

©Dr. Geszti P. Ottó jogutóda, Budapest, 1983

 Tartalomjegyzék

,, ,
El oszo ................................................................... . 11

1. .Bevezetés .............................................................. . 13
1. 1 .. é . , k" ,
T ort nett atte 1ntes ............................ „ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 13
1.2 A villamos energia termelésének és fogyasztásának főbb jellemzői ......... . 17
1.3 Energiaforrások ............ „ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 24
1.4 A villamos erőátvitel ............................................... . 27
1.4.1 A, feszültségek megválasztása ................................... . 27
J.4.2 Aramnemek összehasonlítása .................................... . 31
1.4.2 .1 Egyenáramú átvitel ...................................... . 31
1.4.2.2 Egyfázisú (kétvezetős) váltakozó áramú vezeték ........... . 31
1.4.2.3 Háromfázisú vezetékek .................................. . 32
1.4.3 A villamosenergia-ellátás minősége .............................. . 33
1.4.3.1 Az állandó feszültség szerepe az energiaátvitelben .......... . 33
1.4.3.2 Az állandó frekvencia jelentősége ........................ . 34
1.4.3.3 A feszültséggörbe alakja ................................ . 35
1.4.3.4 Az üzemfolytonosság .................................. . 35
1.4.4 Az energiarendszer felépítése ................................... . 36
J.4.5 A villamosenergia-rendszer elemei ............................... . 38
1.4.6 Elosztóhálózatok kialakítása ................................... . 42

2. Elektrotechnikai a]apok ........................... „ ••••••••••••••••••••• 48

2.1 Konvenciók • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 48
2.2 Az energiaáramlás vizsgálata térjellemzőkkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
2.3 Mechanikai és villamos rendszerek összevetése differenciálegyenletük alapján . . 54
2.4 Kirchhoff törvényei váltakozó áramú körökben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
2.5 Soros rezgőkör energiaviszonyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69
2.6 Ideális és valódi feszültség- és áramforrások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
2. 7 A linearitás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
2.8 A teljesítményre és az energiára vonatkozó összefüggések . . . . . . . . . . . . . . . . 78
2.8. l Egyfázisú hálózat teljesítménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78

•
 2.8.2 Háromfázisú hálózat teljesítn1ényviszonyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
2.8.3 Teljesítményviszonyok többfrekvenciás feszültségek és áramok esetén . . . 86
2.8.4 A teljesítményátvitel speciális esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 1
2.9 Az átviteli hálózat impedanciái és admittanciái. Hálózatátalakítások, redukciók 90
2.10 Lineáris passzÍ\' kétkapuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
2.10.l A kétkapuk végponti jellemzői közötti összefüggések impedancia- és
admittanciakarakterisztikákkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
2.10.2 A kétkapuk átviteli (lánc-) karakterisztikái, végponti egyenértékű 1

helyettesítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 '

2.10.3 Kétkapuk eredőjének számítása az alapkapcsolások átviteli mátrixai
' ' ' 1 .................................................. . 105
seg1tsegeve
2.10.4 Kétkapuk bemeneti impedanciái különböző lezárások esetén ......... 110
2.10.5 Thevenin és Norton elvének alkalmazása két- és többkapukra . . . . . . . 112
2.1 l Az indukció, a kölcsönös impedancia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
2.11. l A kölcsönös indukció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118
2.11.2 A mágneses vezetőképesség és ellenállás .................... 120
2.11.3 A transzformátor mágneses körei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 i
2.11.4 A kölcsönös in1pedanciák kiküszöbölése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126
2.12 Viszonylagos egységek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129

3. Többfázisú hálózatok aszin1n1etrikus üzemmódjának számítása . . . . . . . . . . . . . . . 135

i

3.1 Szimmetrikus összetevők ........................................... . 136 i

3. 1.1 Többfázisú aszi111metrikus feszültség- és áram rendszer felbontása szin1-
1
me t r1"k us ossze
.. t evo''k re .......................................... . 136
3.1.2 Impedanciamátrix szimmetrikus összetevő transzformációja ........ . 142
3.1.3 Szimmetrikus összetevők, sajátértékek, sajátvektorok .............. . 145
3. 1.4 Háromfázisú hálózat helyettesítése szimmetrikus összetevők segítségével. 153
3.1.4.1 Aktív és passzív elemek különböző sorrendű impedanciái ..... . 153
3.1.4.2 Összefüggések a fázis- és a vonali mennyiségek között ....... . 161 '
'

3.1.4.3 Transzformátorok különböző sorrendű in1pedanciái és helyettesítő

' 1a tat. .................................................. .
vaz 165
3.1.4.4 Adott háro1nfázisú hálózat pozitív, negatív és zérus sorrendű
helyettesítő
vázlatainak felrajzolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 ,
3.1.5 Szimmetrikus összetevők módszerének alkalmazása háromfázisú rend-
szerre .... : .................. ·.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184
3.1.5. I Feszültségek és áramok felbontása szimmetrikus összetevőkre . . . 184
3.1.5.2 A pozitív, negatív és zérus sorrendű összetevők ............... 184
3.1.6 Nem ciklikus impedancia-rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
3.1.7 Sönthibák ..................................................... 200
3.1.7.l Egyfázisú földzárlat (FN) ................................ 201 1
.'
3.1.7.2 Kétfázisú földzárlat (2FN) ............................... 206
3.1.7.3 Fázisok közötti zárlat (2F) ............................... 210
3.1.7.4 Háromfázisú zárlatok (3F és 3FN) ......................... 213

6
 3.1.7.5 A hibahelyi impedancia hatása ............................. 215
3.1. 7.6 Példák aszin1metrikus terhelésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220
3.1.8 Soros hibák ................................................... 225
3.1.8.1 Egyfázisú szakadás. Soros impedancia a vezeték egyik fázisában 225
3.1.8.2 Kétfázisú szakadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227
3.1.8.3 Általános soros hiba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229
3.1.9 Transzfer impedancia sönt- és soros hibák esetén .................... 230
3.1.10 Szimultán hibák ............................................. 234
3.1.11 Egy- és kétfázisú vezetékek szimmetrikus összetevőkkel . . . . . . . . . . . . 241
3.1.11. l Egyfázisú zárlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243
3.1.ll.2Kétfázisú zárlat ........................................ 244
3.2 A Clarke-transzformáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244
3.2. l Feszültségek, áramok és impedanciák Clarke-tra11szformációja . . . . . . . 245
3.2.2 Háromfázisú hálózat helyettesítése a Clarke-összetevőkkel . . . . . . . . . . . 255
3.2.3 Sönt- és soros hibák helyettesítése Clarke-összetevőkkel . . . . . . . . . . . . . . 260
3.2.3. l Háromfázisú zárlat ( 3F és 3FN) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260
3.2.3.2 Egyfázisú földzárlat ( FN) ................................. 261
3.2.3.3 Kétfázisú zárlatok ( 2FN és 2 F) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263
3.2.3.4 Egyfázisú szakadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266
3.2.3.5 Kétfázisú '.szakadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268
3.2.3.6 Szimultán hibák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 270
3.3 Aszimmetrikus impedancia-rendszerek és szin1n1etrizálásuk ............... · 270
3.3.l Távvezeték fáziscseréje .......................................... 271
3.3.2 Aszimmetrikus soros rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275
3.3.3 Aszimmetrikus, deltába kapcsolt impedanciák vizsgálata . . . . . . . . . . . . . 284
-
3.3.4 Altalános önimpedancia-rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 286
3.3.5 Aszimmetrikus adn1ittancia-rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288
3.4 A szimmetrikus összetevők mérése ..................................... 291
3.4.1 A feszültség különböző sorrendű összetevőinek n1érése .............. 291
3.4.1. l A feszültség zérus sorrendű összetevője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291
3.4. l .2 A feszültség pozitív és negatív sorrendű összetevője ........... 292
3.4.2 Az áram külön'Jöző sorrendű összetevőinek mérése ................. 294
3.4.2.1 Az áram zérus sorrendű összetevője ......................... 294
3.4.2.2 Az áran1 pozitív és negatív sorrendű összetevője . . . . . . . . . . . . . 296

4. Szabadvezetékek soros impedanciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297

4.1 Szabad vezetékek általános jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297
4.2 Szabadvezetékek ön- és kölcsönös induktivitásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298
4.2. l Egyetlen végtelen hosszú, egyenes, kör keresztmetszetű vezető . . . . . . . . 305
4.2.2 Két végtelen hosszú, párhuzamos, kör keresztmetszetű vezető ........• 308
4.2.3 11 darab végtelen hosszú, kör keresztn1etszetű, párhuzan1os vezető .... 310
4.3 A geometriailag egyenértékű távolságok nlódszere ....................... 318
4.4 Köteges vezeték induktív reaktanciája .................................. 323

7
 4.4.1 Kétvezetős
•
köteg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324
4.4.2 Háromvezetős köteg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325
4.4.3 Négyvezetős köteg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326
4.5 Nem hengeres vezetők redukált sugara és induktív reaktanciája . . . . . . . . . . . . 328
4.5 .1 Sodronyok redukált sugara . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 328
4.5.2 Tömör vezetők induktív reaktanciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 330
4.6 Távvezetékek soros impedanciája a föld figyelembevétele nélkül . . . . . . . . . . . 334
4.6. l Egyrendszerű, egyfázisú vezeték reaktanciamátrixa . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334
4.6.2 Egyrendszerű háromfázisú nullavezetős vezeték reaktanciamátrixa . . . . 336
4.6.3 Háromfázisú vezeték szimmetrizálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 341
4.6.4 Háromfázisú vezeték nullavezető nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342
4.6.5 Kétrendszerű egyfázisú vezeték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344
4.6.6 Kétrendszerű háromfázisú vezeték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 350
4. 7 Szabad vezetékek soros impedanciája a föld figyelembevételével . . . . . . . . . . . . 354
4. 7.1 Egy vezető- föld hurok impedanciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 355
4. 7.2 Két fázisvezető-föld hurok impedanciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 357
4. 7.3 A föld figyelembevétele fiktív, neutrális vezetővel ................... 365
4. 7.4 Egyrendszerű háromfázisú vezeték impedanciamátrixa .............. 367
4.8 Szabadvezetékek impedanciája védővezetők és a föld figyelembevételével . . . . 372
4.8.1 Egyrendszerű háromfázisú vezeték egy védővezetővel . . . . . . . . . . . . . . . . 374
4.8.2 Egyrendszerű háromfázisú vezeték két védővezetővel . . . . . . . . . . . . . . . . 378
4.8.3 Kétrendszerű háromfázisú vezeték két védővezetővel . . . . . . . . . . . . . . . . 380

5. Szabadvezetékek kapacitása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385

.

5.1 A térben egyedül álló vezető villamos tere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387

5.2 Két párhuzamos, kör keresztmetszetű vezető kapacitása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388
5.3 n számú, végtelen hosszú, párhuzamos, kör keresztmetszetű vezető kapacitása . 392
5.4 Köteges vezetők kapacitása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 399
5.5 A kapacitások szimmetrikus összetevői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 402
5.5.1 Szimmetrikus egyfázisú vezeték védővezet9 nélkül .................. 402
5.5.2 Szimmetrikus egyfázisú vezeték védővezetővel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 405
5.5.3 Háromfázisú vezeték védővezető nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 406
'
5.5.4 Egyrendszerű háromfázisú vezeték két védővezetővel • • • • • • • • • • • • • • • • 411
5.5.5 Kétrendszerű háromfázisú vezeték két védővezetővel • • • • • • • • • • • • • • • • 413

6. Veszteségi jelenségek a szabadvezetékeken .................................. 417

6.1 A koronajelenség ................................................... 417
6.1.1 A koronakisülés mechanizmusa .................................. 421
6.1.1.1 A negatív koronakisülés .................................. 421
6.1.1.2 A pozitív koronakisülés .................................. 423
6.1.2 Néhány fontosabb összefüggés a koronajelenséggel kapcsolatban .... 424
6.1.3 Vezetékek körül kialakuló villamos tér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 425
6.1.3.1 Kis sugarú gömb vagy henger homogén villamos térben ....... 425

8
 . . . K e't veze t''os k""t
6132 o eg t'erer o''sse'g-e1oszI'asa ..................... . 426
6.1.3.3 Háromvezetős köteg térerősség-eloszlása .................. . 428
6.1.3.4 Négyvezetős köteg ...................................... . 429
6.1.4 A koronajelenség hatásai ....................................... . 432
6.1.4. l A koronaveszteség számítása ............................ . 433
6.1.4.2 A rádió- és tv-zavarás ................................... . 435
6.1.4.3 A hallható zaj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 437
6.2 Szabadvezetékek soros ellenállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439
6.2.1 A szkinhatás. A közelségi hatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440
6.2.2 A pozitív sorrendű soros önimpedancia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 443
6.2.3 A szkinhatás homogén, egyenes, tömör, nem ferromágneses anyagú
körhengereknél a közelségi hatás figyelembevétele nélkül . . . . . . 443

7. Szabadvezetékek mechanikai tulajdonságai • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 447

7.1 Vezetékanyagok ..................................................... 447

7.1.1 Réz ........................................................... 449
7.1.2 Alumínium ........................................ „ • • • • • • • • • • • 450
7.1.3 Acél .......................................................... 450
7.1.4 Alumínium és ötvözött alumínium vezetéksodrony acél erősítéssel ..... 450
7.2 A szabadvezeték mechanikai igénybevételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452
7.2.1 Függőleges terhelések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452
7.2.2 Vízszintes terhelések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 454
7.3 A szabadvezetékek belógásának számítása .......... ; . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455
7.3.1 A belógás számítása parabola alapján ............................ 456
7.3.2 A belógás számítása kötélgörbe alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457
7.3.3 A belógás számítása különböző felfüggesztési magasság esetén ........ 462
7.4 A szabadvezeték mechanikai állapotegyenlete ........................... 463
7.5 A szilárdsági számítások összefoglalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469
7.6 Felcsapódás, összelengés, vezetékrezgés ................................. 471

8. Kábelek • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • . • • • . • . • • • • • • • • • • • • . • • • • • • • • • • • • • • • • „ • • • • • 473

8.1 A kábelek osztályozása, szerkezete és fajtái ............................ 475

8.1.1 Szabványos kábelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 476
8.1.2 Különleges kábelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480
8.2 A kábelek számítása és méretezése ................................... 485
8.3 A kábelek valódi és geometriailag egyenértékű adatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489
8.4 Kábelek kapacitása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493
8.4.1 Egyerű és Höchstadter-kábel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493
8.4.2 Háromerű övszigetelésű kábel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493
8.5 Kábelek soros impedanciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494
8.5.1 Köpenyáram nélküli háromfázisú kábelelrendezések . . . . . . . . . . . . . . . . 495
8.5.2 Köpenyáramokat eredményező háromfázisú kábelelrendezések . . . . . . . . 497

9
 8.5.3 Háromfázisú kábelelrendezések idegen vezetékekre gyakorolt hatása. A
köpeny védőhatása .. „ • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • ,, • • • • • • • • • • • • • 500
8.5.4 Kábelek felületi impedanciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 503
8.6 Kábelek fektetése, melegedése és terhelhetősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 506
8.6.1 A melegedésvizsgálatok általános kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 506
8.6.2 A kábelek terhelhetőségének számítására vonatkozó szabványelőírások . . 512
8.6.2.1 A kábelben keletkező veszteségek szán1ítása . . . . . . . . . . . . . . . . 512
-
8.6.2.2 A hőellenállások számítása ............................... 518
8.6.3 Változó terhelésű kábelek melegedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525

Függelék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 529

F/l. Villamosenergia-rendszerrel kapcsolatos fogaln1ak az MVMT Statisztikai

' k""onyve a 1apJan
ev ., .................................................. . 529
•
F/1.1 Altalános fogaln1ak .......................................... . 529
'' · te 1Jes1
FI 1.2 E r0•• muv1 · 'to''k eppesseg
' · .................................... . 529
F / J.3 Egyéb erőművi fogalmak ...................................... . 530
F / 1.4 Villamosenergia-tern1elés és -felhasználás ........................ . 531
F / J.5 Hálózati fogalmak ............................................ . 532
F/4. Szabványos szabadvezeték-sodronyok ................................ . 533
F /8. Kábelparan1éterek ................................................. . 536

1rodalon1jegyzék ....................................................... . 541

'
I

Tárgymutató • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 545

10
 Előszó

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1957 óta adom elő a villamosenergia-rendszerek állan-

dósult állapoti és tranziens problémáival foglalkozó tárgyat, - összegyűjtve azokat a
fogalmakat, definíciókat és összefüggéseket, amelyekkel az e kérdéssel toglalkozók a
gyakorlatban találkozhatnak - eleinte Villamosművek, a későbbiekben Villamosenergia-
rendszerek címen.
Előadásaim alapján született meg az 1967-ben megjelent Villamosművek c. könyv,
amelynek összeállításánál nagymértékben korlátozó tényező volt - a terjedelmen kívül -
az akkoriban oktatásra került matematikai apparátus. Az azóta eltelt időszakban a mate-
matikai oktatás jelentős változáson ment át, a mátrixszá1nítás, a valószínűségszámítás
mellett a gráfelmélet oktatása is bevezetésre került, ami lehetővé tette a villamosenergia-
rendszerekkel kapcsolatos oktatás niatematikai alapjainak kibővítését. A számítógépek
hazai elterjedése lehetővé tette olyan kérdések n1egoldását, illetve olyan módszerek al·-
kalmazását, amelyekre azelőtt nen1 volt mód, és amelyek használata n1a a villa111os háló-
zati problémák megoldásában mindennapos.
Az t1tóbbi években a villamos energia termelésének, szállításának, elosztásának, fogyasz-
tásának rendszer jellege, vagyis az ezekkel kapcsolatos kérdések összefonódottsága került
előtérbe, ez indokolta a tárgy tematikájának kibővítését és nevének meg\.áltoztatását
Villamosenergia-rendszerek-re, ezzel is hangsúlyozva, hogy itt nem annyira az egyes elemekkel
kapcsolatos ismeretekről, mint azok összefüggésben való megismeréséről van szó.
Jelen könyv megírásánál igyekezetem elsősorban arra irányult, hog)' az olvasó a tárgyalt
jelenségek fizikáját megérthesse, és a folyan1atok leírásához alkalmazott maten1atika a
mérnöki igényeknek feleljen meg, így nem a teljes matematikai egzaktságot tartottam
legfontosabb szempontnak. Az anyag összeállításánál szen1 előtt tartottam, hogy a könyv
a BME Villamosmérnöki Kara Erősáramú szakán tankönyvként legyen használható - fel-
használva a korábban tanult alapozó tárgyakban szerzett ismereteket - , ugyanakkor
alkalmas legyen a posztgraduális képzésben, valamint az iparban dolgozók továbbképzé-
sében történő felhasználásra is.
Szeretettel és köszönettel említem itt nieg munkatársain1at, akik értékes munkájukkal
segítségemre voltak a könyv n1egírásában, így Rózsa Lajosné, Horváth István, Farkas
Lajos, Kiss Lajos, Szabó László, dr. Madarász György, Dán András adjunktusokat,
dr. Czira Zsuzsa, Faludi Andor, dr. Tóth Judit tanársegédeket. Köszönetet n1ondok
Dr. Tevan György és Regul)' Zoltán munkatársaimnak is segítségükért.

11
 Külön köszönöm dr. Czira Zsuzsának, Faludi Andornak, Horváth Istvánnak és Szabó
Lászlónak azt a segítséget, amelyet a kézirat sajtó alá rendezésével .nyújtottak; így a
könyv 1979-ben bekövetkezett infarktusom ellenére kis késéssel ugyan mégis megje-
lenhetett.
Ezúton külön ki kell emelnem azt a kollegiális támogatást, amit Dr. Vágó István egyetemi
tanártól kaptam, aki szíves volt könyvem néhány fejezetét átnézni és értékes tanácsokat
adott.
Nagy segítségemre voltak hasznos észrevételeikkel lektoraim, Dr. Bán Gábor egyetemi
tanár és Varjú György adjunktus, amit hálásan köszönök.
Köszönettel tartozom Vida Annának a könyv ábráinak, Csordás Gábornak és Kiss
Zsuzsának a könyv fotóinak elkészítéséért, valamint a Tankönyvkiadó munkatársainak,
különösen Divényi Andrásné felelős szerkesztőnek és dr. Gelei Gáborné kézirat-előké­
szítőnek, akiknek értékes, körültekintő munkája nélkül a könyv nem jelenhetett volna
meg jelen formájában.

Budapest, 1982. június

A Szerző

12
 1. Bevezetés

1.1 Történeti áttekintés

A történelem első szakaszaiban, kezdetleges termelési körülmények között is használt

már az ember munkakönnyítő eszközöket, gépeket. Ezen eszközök és egyszerű gépek
- emelők, C!iigák, kerekek, lejtők, a kötél, különböző súrlódáscsökkentő berendezések -
segítségével és nagyszámú rabszolgával monumentális épületeket sikerült emelni, miközben
olyan súlyos köveket bányásztak, szállítottak és helyeztek el, amely a mai technikával
sem lenne könnyű. Az évezredes emlékek grandiozitása ellenére a munkaeszközök rend-
kívül primitívek voltak, és a munka termelékenysége alacsony volt. A termelés túlnyomó
része a földművelés területén folyt, ahol az eke használata - még a faekéé is - viszonylag
újabb kori. A faekét bivallyal, lóval vagy más állattal vo11tatták, a már évezredek óta
használt kocsihoz hasonlóan. A vízkiemelést szintén állatok segítségével oldották meg.
A vízesések energiáját is már régóta használják: malmokat, vízikerekeket, kovácsműhelyek
fújtatóit hajtották a vízenergia felhasználásával. A szélmalmok használata szintén régen
elterjedt. Az újkorban egyre-másra jelentek meg a gépek, de ezek kis teljesítményűek
voltak. A termelés túlnyomó része kézi, manufakturális formában történt, ahol a gépet
maga az iparos hajtotta. Később a feladatok elválasztódtak: egyik ember hajtotta pl. az
esztergapadot, a másik esztergált rajta.
A modern társadalmakban a termelés olyan gépeken történik, amelyek alkalmasak
nagy teljesítményre, vagyis az időegység alatt nagy értékű gyártmányt állítanak elő, ugyan-
akkor a sorozatgyártás előnyei miatt a gyártmány egyenletesen jó minőségű. Ezek a gépek
az úgynevezett munkagépek, például esztergapad, hengerlést végző gép, szövőszék, malom.
A munkagép jellegzetessége, hogy működéséhez teljesítményre van szükség, ezt rendszerint
forgó mozgás nyomatéka szolgáltatja. A munkagépnek az energiát a hajtógépek biztosít-
ják, amelyek tengelyükön mechanikai teljesítményt, nyomatékot adnak át, amely vagy
mechanikai forrásból származik - ilyen forrás pl. a vízturbina vagy a szélmalom - ,
vagy fűtőanyag elégetésével juthatunk gőzhöz, ami például turbinákat hajt. Újabban
nemcsak az atomok úgynevezett héjenergiájából lehet energiát, illetve teljesítményt nyer-
ni, hanem az atommag hasadási energiája is kelt gőzt atomerőművek reaktorában.
Végül a hajtógép és munkagép között kell, hogy elhelyezkedjék az átvitel, amely lehet
mechanikai, pl. fogaskerék, hajtószíj, tengely. Van olyan át,·iteli rendszer is - mi ilyennel
fogunk foglalkozni - , ahol a turbina nem egyszerű tengelykapcsolón keresztül hajtja a
munkagépet, hanem a turbina villamos generátort hajt, és az villamos és mágneses köl-
csönhatások alapján hajt ezer és ezer fogyasztói motort: ez a villamos energiaátvitel. Ilyen

13
értelemben a mai villamosenergia-ellátás korszerűbb és távolságban alig korlátozott
energiaelosztó rendszer, hiszen a kezdet kezdetén a hajtógép és munkagépek közötti
'
energiaátvitel oly módon volt megvalósítva, hogy a hajtógép (pl. gőzgép) tengelyt hajtott,
amelyre szíjhajtásokkal csatlakozhattak a munkagépek. Ilyen esetben persze a csatlakozási
távolságok néhány métertől néhány tíz méterig terjedhettek. A hajtógép (erőművi generátor)
és hajtott munkagépek között ilyen távolságkorlátozás a villamos energiaátvítelnél nincs,
de a villamosenergia-rendszer lényegében megőrizte azt az átviteli jelleget, amely régen
a közeli telepítésű hajtógép és munkagépek között a mechanikai átvitel volt.
Az első jelentős hajtógépet, a gőzgépet a XVIII. század második felében találta fel
J. Watt. Ebben az időben a manufakturális termelés már olyan fejletté vált (csoportosan
dolgozók megjelenése), hogy igényelte a hajtógépet. A gőzgép n1egtere111tette a gyáripar
kialakulásának lehetőségét, mivel igen gyorsan elterjedt; és amint azt az 1789-es polgári
forradalom is igazolta, hatalmas társadalomátalakító erőnek bizonyult. Világossá vált,
hogy a feudalizmus munkakötöttségei már nem felelnek meg a gyáripar követe!n1ényei11ek,
a feudalizmus átadta helyét a kapitalizmusnak, amely ilyen körülmények között l;önn}·en
tudott munkaerőhöz jutni. Tulajdonképpen hogyan tudja egy hajtógép a társadalon1 és
egyén termelékenységét növelni? Felnőtt, jó erőben levő ember huzamosan körülbelül
10-20 W-ot tud teljesíteni (azzal, hogy viszonylag rövid ideig a teljesítn1énye J()() W, sőt
ennél nagyobb is lehet), ami azt jelenti, hogy nyolc órai munkája 8·3600·(10-2t1) =
= 28 800 (10-20) = 288 000-576 000 J. 1 kWh = 1000 W .1 h, vagyis az előhhi n1ur1ka-
mennyiség egy órára véve 1-2%-a a kWh-nak, nyolc órára 8-16'1.,-a. (Ha 1,20 Ft egy
kWh, akkor villamosenergia-értékben 10-20 fillér értékű az a munkan1ennyiség, an1it
egy ember egy nap alatt el tud végezni.) A feltűnő és döntő az, hogy milyen csekély az en1her
munkavégző képessége. 1 kWh = 3,6. J()3 kWs, ami megfelel annak, hogy egy en1ber
8 óra alatt 288 kWs, illetve 576 kWs-ot termel. Tekintsünk jó minőségű szenet (25 -106
Joule/kg), így 100'1.,-os hatásfok esetén kb. 1-2 dkg szénnek megfelelő az a termikus
kalória, amit egy ember naponta megtermel. Ha most feltételezzük, hogy a kazán és a
gőzgép első idejében a kazán hatásfoka 50% és a gőzgépé 2%, vagyis ri 1 = 0,5 és ri 2 =
= 0,02, tehát az eredő hatásfok 'Y/er = 0,01, akkor a veszteségek figyelembevételével
1-2 kg szenet kell elégetni egy ember egy napi munkavégzésének helyettesítésére. Ha
szénből a bányászok fejenként csak 100 kg-ot bányásztak naponta, akkor is mintegy
megszázszorozták az egy főre jutó teljesítményt. Ha erősen gépesített bányákból fejenként
pl. 20 t szén kerül ki, a kazán hatásfoka ri 1 = 0,9 és a turbina hatásfoka kb. 'f/2 = 0,4,
így '17er = 0,36, akkor a kalorikus energiából nagyságrendekkel több energiát lehet elérni,
mint fizikai erőből. (A példában szereplő 20 t szén ,,hasznos mennyisége'' 20 OOO kg ·0,36 =
= 7200 kg; a fenti számokból láthatóan egy bányász munkája nagyságrendekkel több
ember fizikai munkavégzését helyettesíti.)
Ha ezek után figyelembe vesszük, hogy az atommag energiájából nyerhető villamos
energia ennek sokezerszerese, és így a termelékenység is többszörösére nő, akkor érthetővé
válik, hogy szoros összefüggés van valamely társadalom által fogyasztott villamos energia
és a társadalom termelékenysége között. (Ezt pontosabban úgy mondhatjuk, hogy valamely
társadalomban a termelékenység és az egy fő által az iparban felhasznált energia erősen
korreláltak.)
Természetesen az előbbi tájékoztató számítások csak a nagyságrendeket akarják mu-

14
t<ttni: ez az összehasonlítás azért is leegyszerűsített, mert a bányász csak a szenet termeli,
de 11yilvá11 kell fűtő, turbinakezelő és sok más munkás is, akiknek a munkájára a szén
kitermeléséhez szükség van, és kellenek olyan munkagépek (beruházások) is, hogy a
munka termelékenysége fokozódjon. Vagyis fejlett termelékenységű országban egy mun-
kahely létrehozása bizonyos beruházást igényel.
Összefoglalva az eddigieket megállapíthatjuk tehát, hogy
a) az ember fizikai ereje kicsi és hatásfoka rossz;
b) a viszonylag olcsón termelhető szén és olaj nagy energiatartalma aránylag olcsó
beruházással nyerhető
..
.
energiaforrásul. Ennek segítségével a gőz- és gázgépekkel történő
közvetlen ha.itassa/ már növelhető a termelékenység. Ehhez képest további fejlődést je-
lent, ha nagy kiterjedésű, gépesített bányákban kitermelt nagy tömegű szénnel, jobb hatás-
fokú nagy teljesítményű erőművekben termeljük az energiát, és az energiaátviteli hálózattal
közvetett ha_jtást biztosítunk. Ekkor az előző esethez képest további nagyságrendekkel
növekszik az eredő termelékenység. Csökkenő (fékező) tényezőként hat egyrészt az
energiaköltség ésetleges növekedése (pl. mélyművelésű bányák járulékos költségei), más-
részt az új munkahelyek teremtésének fokozódó költségei.

1. 1 táblázat
Fontosabb dátumok a villamosenergia-termelés és -szállítás
szempontjából
1737-1798 Galvani
1795 Volta oszlopa
1791-1867 Faraday
1841 Ívlámpa (Foucault)
1850 Forgó villamosgép (Clarke)
1859 Akkumulátor (Plante)
1824-1887 Kirchhoff
1861 Dinamó (Jedlik)
1866 Dinamó (Siemens)
1873 Maxwell-egyenletek
1877 Szénszálas izzólámpa (Edison)
1882 Első erőmű New Yorkban (Edison)
1882 Első közvilágítás (Lane Fox)
1883 Transzformátor (Bláthy, Zipernowsky, Déri)
1883 Többfázisú áram (Tesla)
1884 Váltakozó áramú generátor (Ben Eschenburg)
1886 Egyfázisú vezeték 500/100 V (Great Barrington, USA)
1888 Londoni váltakozó áramú hálózat (de Ferranti)
1888 Háromfázisú aszinkron motor (Tesla, Ferraris, Lamme)
1889 Fogyasztásmérő (Bláthy)
1891 Rövidrezárt kalickás forgórészű aszinkron gép
(Dobrowolski)
1891 Háromfázisú vezeték (Niagara-Buffalo) 43 km, 11 kV,
7,5 MVA, 25 Hz (Forbes)
1901 Kommutátor (Schubert)
1902 Th11ry-féle kísérlet (állandó árammal)
1900-ás évek eleje A komplex vektorok használata váltakozó áramú problémák
megoldására (Kennelly és Steinmetz)

lS
•
 Az 1.1 táblázatban találjuk azokat a fontosabb dátumokat és eseményeket, amelyeknek
jelentőségük volt a villamosítás szempontjából.
A villamos hálózat megléte nagy könnyebbséget jelent olyan kérdésekben, mint vilá-
gítás, ahol a gyertya, petróleumlámpa, és gázlámpa felváltása a villamos világítással ~z
ember egész időbeosztását megváltoztatja, a civilizáció terjedését segíti elő. A világítással
kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a különböző lámpák hatásfoka (lumen/watt)
milyen sokat nőtt az utóbbi 100 évben. Edison eredeti szénszálas lámpájánál 1,4 lm/W-ot
értek el. Ez a század elejére a wolframlámpánál 7,9 lm/W-ra nőtt, amely érték napjainkig
17,5 lm/W-ra emelkedett (12,5-szeresre az eredeti Edison-féle lámpához viszonyítva).
Fénycsővel elérték napjainkig a körülbelül 80 lm/W-ot, ettől kevéssel marad el a 400
W-os higanygőzlámpa (56 lm/W), a nátriumlámpa pedig már 110 lm/W-os, ami azt jelenti,
hogy a hatásfok a 80-szorosára nőtt. Ezen a területen várható, hogy a nagy 400 W-os
egységek után most a kis, 20 és 40 W-os lámpák is megjelennek, ami új helyzetet jelent a
villamosenergia-termelésben. (Elképzelhető, hogy egy speciális 20 W-os lámpa nagyobb
fényerejű lesz, mint egy 100 W-os közönséges izzó; természetesen nagyobb lesz a lámpa
ára, de tovább is fog tartani.) A világítás a munkavégzést is befolyásolja, mert a jól meg- •
világított munkahely következtében javul a termék minősége és nő a termelékenység.
Más területen a villamosítás olyan technológiák létrejöttét teszi lehetővé, amelyeknél
a villamos energia jelentősége nem elsősorban a mechanikai értelmű hatékonyságban
áll. Ilyen például a vaskohászat, a fémkohászat, a hegesztés, a műanyaggyártás, a mű­
trágyagyártás.
A villamos energia előnyös tulajdonságai következtében egyre nagyobb területeket
hódít el a többi energiafajtától. Ezek az előnyök a következők:
l. Az óriási egységekben (1000 MW nagyságrendjében) igen nagy gőznyomáson, nagy
hőmérsékleten, többszöri túlhevítéssel, esetleg több közeggel, az erőművek hatásfoka
egyre javul (mind a fosszilis energiahordozókkal működő, mind az atomerőműveké).
2. A villamos energia könnyen és igen jó hatásfokkal áttranszformálható és szállít-
ható. Például több ezer megawattos vízerőművek teljesítménye váltakozó vagy egyen-
feszültségen óriási távolságokon átvihető a bővizű folyóktól mint termelési helytől a
fogyasztókig.
.
3. A villamos energia kitűnően elosztható. Ugyanarról a hálózatról néhány wattos és
több megawattos fogyasztó egyidejűleg táplálható.
4. A villamos energia állandóan rendelkezésre áll, és felhasználása kitűnően automa-
tizálható. .
5. Univerzális jellege miatt egyre több új technológia alkalmazását teszi lehetővé.
6. A villamos vontatás óriási teljesítmények felhasználását teszi lehetővé, igen jó hatás-
fokkal és nagy üzemkihasználással. Ugyanakkor a föld alatt csak villamos vontatás kép-
zelhető el.
7. Várható, hogy az 1980-as évek \égére egyre jobban elterjed a villamos akkumulátor-
ral működő autó, amely a villamos energia új felhasználási területe lesz.
Összefoglalva, a villamosítást nem önmagában kell nézni, hanem figyelembe veendő
az az alapvető hatása, amelynek következtében egy-egy dolgozó teljesítményét messze
meghaladó teljesítmény áll a munkások rendelkezésére. Ha ehhez még azt is hozzávesszük,
.
16 ..

••
hogy a termelés gondólati komponense is fokozható az automatizálással, akkor érthetővé
válik Lenin 1920-ból származó híres jelmondata ,,Kommunizmus =szovjet hatalom+ az
egész ország villamosítása''. Ez a GOELRO (Állami villamosítási terv) időszakából való
jelszó a politikai hatalom és a termelékeny termelés hosszú lejáratú tervét tartalmazza.

1.2 A villamos energia termelésének

és fogyasztásának főbb jellemzői

A villamos energia az erőművek szempontjából tulajdonképpen termék, gyártmány,

amelyet kilowattórában vagy ennek többszörösében szoktak mérni (például 1()11 kWh),
Valójában azonban ez olyan termék, ami nem tárolható, így a villamos erőműveknek
mindig termelésre kész állapotban kell állniuk, akkor és olyan mértékben, ahogyan a •
fogyasztók azt igénylik. Tulajdonképpen az sem teljesen helyes, hogy a terméket kilowatt-
órában mérjük, hiszen a szolgáltatás inkább az aktuális teljesítményigény (kW) biztosí-
tására vonatkozik.
A villamosenergia-szolgáltatás első időszakában a villamos erőműben volt egy villamos
generátor, és egy bizonyos fogyasztói terület innen fedezte villamosenergia-igényét. A
fogyasztás növekedésével azonban ezek a területek megközelítették egymást, másrészt
az egyre nagyobb feszültségeken könnyebb volt a távolságokat áthidalni, így kiderült,
hogy érdemes a fogyasztói területeket összekapcsolni. Ennek több fontos oka van. Az
egyes terhelések időben rövid ideig tartanak és nem egy időben jelentkeznek. Így, ha két
fogyasztói területet összevonnak eggyé, akkor a keletkező új nagy fogyasztói terület csúcs-
•

terhelése minden valószínűség szerint kisebb lesz, mint a két részterület csúcsterhelésének
algebrai összege, azzal együtt, hogy a részterületek ellátása ugyanolyan marad, mint az
összekapcsolás előtt volt. Adott fogyasztói területnek naptári éves viszonylatban van egy
legnagyobb, ún. csúcsterhelése (amit nem pillanatértékként mérünk, hanem huzamosabb,
negyedórás vagy félórás csúcsterhelésként). A fogyasztói terület által egy év - 8760 óra -
alatt fogyasztott összes kWh-t felírhatjuk az előbb említett legnagyobb S csúcs (kW) és
bizonyos t óraszám szorzataként. Így

vagy
w
W = S·t, t=-
s'
nyilván ez az óraszám t < 8760. A t mérőszáma annak, hogy egy fogyasztó mennyire egyen-
letesen terhel. Ha például alumíniumkohót vizsgálunk, azt látjuk, hogy ennek t = 8000
óra körüli a csúcskihasználása, hiszen éjjel-nappal egyenletesen terhel, ugyanakkor például
a kommunális fogyasztó éves csúcsterhelése valószínűleg decemberben lesz, és csúcs-
kihasználási óraszáma sokkal kisebb, mint az előbbi esetben. Ha egy fogyasztói terület ki-
használása t A és CSÚCSterhelése S A• valamint egy másiké f B és S B• akkor S eredő <:: S A+ S B•
és !eredő ~ min (tA• tB). Ha nem keletkezik mesterséges úton egyidejűleg terhelés (~ -,~,. ,,,~

4".. .~.~-"'-;;;...'E
:;;; ,;{ >-; L
2 Villamosenergia-rendszerek 44445/1. „„ ... ~·
"""
~ ;§
~/. -~-
.„~·~'-'·, 1 \\,"
érdekes tv-közvetítés), akkor általában a fogyasztói területek összekapcsolása nemcsak
az eredő teljesítményigényt csökkenti, hanem az eredő csúcskihasználást is növeli. A háló-
zatok összekapcsolásával tehát csökkenthető az erőművekbe beépítendő teljesítmény.
További haszon, hogy minden különálló hálózatrésznek kell tartalékot képeznie külö11-
külön; ha azonban a hálózatot összekötik, kisebb tartalék is elegendő. Így nemcsak a beru-
házási költségeket, hanem az üzemi költséget is csökkenteni lehet. Ha nagyobb területeket
kell ellátni energiával, a termelőegységek nagyobbak lehetnek. Kétszer akkora egység beru-
házási költsége több, mint egyetlen félteljesítményűé, de kevesebb, mintha két egységet
vettek volna, ugyanakkor a nagyobb egység jobb hatásfokú. Az összecsatolt hálózatnak
előnye még az is, hogy a párhuzamosan futó egységek között a terhelés a költségre vonatkoz-
tatva optimálisan elosztható.
fgy a nagy egyesített hálózat kedvező, mert:
a) az eredő csúcsterhelés vitele a legkevesebb üzemi teljesítménnyel lehetséges;
b) kevesebb tartalék is elegendő;
e) a nagy gépek egységteljesítménye olcsóbb;
d) a nagy gépek jobb hatásfokúak;
e) a terhelést optimálisan lehet elosztani.
,
Ugy tűnik, hogy az ilyen egyesített hálózatnak nincs hátránya, csak előnye beruházás,
üzemi költség, üzembiztonság tekintetében. Természetesen az ilyen hálózatnak lehet hibája
is: ún. rendszer-üzemzavar következhet be. Ez azt jelenti, hogy valamilyen vezeték vagy erő­
műrész kikapcsolódik, esetleg tévesen. A többi erőmű, illetve hálózatrész túlterhelődik, és
a védelmek a túlterhelt részeket kikapcsolják. A nagy energiarendszerekben az ilyen üzem-
zavar éppen az "Jsszekötöttség miatt igen ritka, de ha előfordul, akkor térben, időben és
érintett teljesítményben kit~rjedt lehet.
Ma a kooperációs összeköttetésekkel áthidalt távolságok több mint 1000 km-esek lehet-
nek, ami már a napszakok változása szempontjából is jelentős, és így a helyi csúcsterhelés
nem egyidejűleg jelentkezik az egész területen. Ez további eredmény, amit a kooperációs
összeköttetés javára lehet írni. Napi terhelési görbéket az 1.1 ábra mutat. A terhelési görbe
nagy érzékenységgel követi valamoly ország termelési, életmód-, meteorológiai és egyéb
körülményeit. A wattos terhelési görbéket figyelve, megállapítható, hogy az más télen
(a, b), és más nyáron (e, d). Más ünnepnapon (b, d), és más hétköznapon (a, e) (a leg-
nagyobb terhelésű hétköznap a szerda).
Az üzemek jelentős része egyműszakos. A kezdés 6 és 8 óra között, a műszak vége 14 és 16 '
óra között van. A:i- ennél lényegesen kisebb terhelésű második műszak 21-22 óra körül ér
véget. Háromműszakos üzem viszonylag kevés van, de általában éppen a nagy terhelésű
iizemek háromműszakosak (kohászat, bányászat, vegyi üzemek, vontatás).
A téli hétköznapi ( 1.1a ábra) terhelési görbe reggeli alakulását megszabja, hogy az embe-
rek többsége sötétben ébred, felkapcsolja a villanyt és a rádiót. Megindulnak a villamosok;
a hivatalokban, az iskolákban felgyújtják a villanyt, miközben termelni kezdenek a gyárak.
Ezek együttesen eredményezik a téli hétköznapokon a reggeli csúcsterhelést. A világosodás-
sal csökken a terhelés, csökken azért is, mert az egyszerre indult gépek különböző időben
meg-megállnak, és csökken a reggeli csúcsforgalom is. J J óra tájban van egy kisebb csúcs,
a főzési csúcs, majd az ebédidő csökkenti a terhelést. Körülbelül 14 órára néhány 100 MW-

18
 5100 /J)() - ~

N
•
5COO 4200 ....

4fXX)
'·'' •
1.100 -- - - - ··-

'J•I• \ •i· \
•
\\
48X) •
-H.,, n~\ 4COO
1! '·' -
U-lW „ _i_
•
I -...~ .
4700
K ,. . \ 1
•
•
t-\J,, 3900 -- ~

; ~,l~- n
'·1 ~ I ·\
1.600
, • \
•
•

!,
3800 -- .
. -tt- .\
•
I ... I ft\ I \1
3700
4500 ~

•
•
,, •
,,
•

\\
it
.
t-1:1
1'
4400 •
' •

.\ T• 3600 •
- - - --
1•
11
4300
·' \ I •
• ~
1
•
3500 ~--- ....
•
/\•
- - -- JJ
•
\.
,, \• l
•
1 .
I \1
• •
1
4200 3400 •

•
•
11 !1 ,,
• h
•
-1
1
4100 .... 1 3300 •
., ~
,
•
1
•

\• I
•

i'~ ,_ ~
•

4(XX) • 3200 ' •

r •
\ 1
3100
\\
•
,. •
\
I·,,
3900
, •
\ \
t-t·
\~
•

//
•

~
3fJX) •
3000 .
.L:
1, ...
\•
.
f • \
~• •

:JlOO 2900
·,, /.
•
~
•\
//
·/
3({)()
•
-
·,~
2000

:BXJ 2700

3400 ••• r--i •. -. • -. 1 • 2600 • -, -

' 0 2
•
4 6 8 10 12 14
'
1618202224
• '
14 16 18 20 22 24
•
•
\0 1.1 ábra (folytatása a következő oldalon)
Napi terhelési görbék. A vízszintes tengelyen az idő (óra), a függőleges tengelyen a hatásos teljcsítmé11y (MW) szerepel
a) decemberi munkanap (1978. dec. 8. péntek) b) decemberi vasárnap (1978. dec. 3. vasárnap)
~ t.200' .,. .,. 31..()()

1.100 3300

l.CXXJ 3200

J90()
rt ~ 3100 - •..'\\ \\
.,.
1 \i -
.\
-
3800 3000 •
I•
3í'OO
\ 29CO 1\ h .1- •
\•
• \• •

3500 ... I
„~
.. . .
I
• 2fD) ' „ '
~
- \ '- \

V1 j( ,. '"' r •
1 -, •
•
\
3500
• ~. \
2700 f,, -\
\\• \
I
'\ •

\
31.(X)
• 2600 ~·
\ 11• I ' I \
• \\ •
.\ ·'v IY • .i ·,~ I •
3300
•• ,.
• I
'· \
25CXJ. i-\
. \
/
•
/ .\ ~A'
~

• •
\•
, \ \ I
32{)() -! •
~ ;)'..(XJ hJ• • I•
•

1 \• II \
\\ ~• A ""
3100 •

\
ZJ(XJ

'\
- I
I·
•
....
•

3000 ...
.\
2200
.\ , I
•

~~ .1
2900 2100
• •
I
28(1) '· /
.,. 2000 p·

:OOO ·t 1900 ...

2600 . 1/DJ
0
•
10 •
• •
1ti 18 20
•
22 24 - - . . - •
-- -- .. -'- 1 -'- l -- - - • • r•

,
e) júniusi munkanap (1978. jún. 21. szerda) d) júniusi vasárnap (1978. jún. 18. vasárnap)
Folytonos vonallal az üzemben levő forgógépek maximális teljesítményét és az import menetrend összegét, szaggatottal az energiarendszer terhelését,
~

eredményvonallal a teherelosztó előre becsült menetrendjét ábrázoltuk

tal csökken a terhelés, délután indul a második műszak, újra közlekedési csúcs, lámpa-
gyújtás, vacsorafőzés miatt körülbelül 17 órára ismét csúcsterhelés van (valamivel nagyobb,
mint a délelőtti volt), ami körülbelül 1931'-ig tart, akkor sok helyen a tv miatt csökkentik a
világítást, majd 21 óra után a terhelés zuhanásszerűen esik, végül a hajnali órákban eléri a
minimumot. Télen vasárnap ( 1.lb ábra) a reggeli csúcs erősen elmarad a hétköznapitól, és a
napi délutáni csúcs is lényegesen kisebb, mint a hétköznapi.
A nyári terhelési görbe alacsonyabban fut, mint a téli: korán világos van, nem kell lámpát
gyújtani az üzemkezdéskor és azelőtt, este is csak egészen rövid világítási csúcs van (1.lc,
d ábra).
Nem mindenütt ilyen a terhelési görbe, sok helyen nyáron van csúcsterhelés, különösen
ott, ahol a levegő hőmérséklete és nedvességtartalma miatt nagy a légkondicionáló berende-
zések teljesítményigénye.
A görbékből jól látható, hogy mennyire kevés a terhelés éjjel 22 és 6 óra között. Érthető
tehát, hogy akkor, amikor a nagy energiatermelő egységek leállítása költséges és a gépek-
re ártalmas, igyekeznek.az éjszakai fogyasztást ösztönözni. Világos az is, hogy a csúcsterhe-
lés idejére a rosszabb és idősebb erőműveket viszonylag több teljesítménnyel terhelik, így
az általános összköltség a csúcsterhelési időben a legnagyobb. Az összköltség görbéje
hasonló a terhelési görbéhez, a csúcsterhelés idején a legnagyobb, és éjjel a legkisebb.
A hálózati veszteségek miatt az erőműveknek nagyobb teljesítményt kell szolgáltatniuk,
mint a fogyasztói igény (a fogyasztói összterhelés és a veszteségek együtt adják az erőművek

3)- - · - - - - - - - - - - - - ; - - - + - - - - - - - - - - - - - + - - - - - -

25+------------+---+-------------+----

20 ---+--------+---- - - - t + - - - - - - ----+---.,-----+--
!
/
/
/
15 - - - + ! - - - + - - - - - - - - + - - - - - - - - - - - - + - - I

10+----+---+---1----+ -- ----+------···--~-- 1 /'+------ - - - - ____ ·

1 ,,,," :
/ '
/
,,. 3 .
,,.--/ 1 1 I
5+-----+------1----+-------- / '--+------1--------=,-0T =·
__,,::< / ·11 ·-·
-- i 1
_,„
' / . ...-· 1

~-~~ - -_:_--_ -------+------~-+·-_.._""_ - - - - 4e=-~-~·~: - ...-. -:~=---1----+---_J

1
2
,·
' . ' ·-t
1925 1930 1935 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 ev
1.2 ábra
_,&.hazai villamosenergia-termelés és -fogyasztás főbb adatai 1925 és 1979 között:
1 a magyar erömüvek bruttó termelése
2 az import és export energia különbsége,
3 nettó villamosenergia-felhasználás

21
tényleges terhelését). Az erőműpark teljesítményének megválasztását azonban egyéb szen1-
pontok 'is megszabják. Például, ha a legnagyobb gépegység is kiesne az üzemvitelből, a
-
fogyasztói igényt akkor is zavartalanul ki kell elégíteni. lgy a napi terhelési diagramok fölé
rajzolhatjuk a rendelkezésre álló teljesítményt. Miután az előbb említett forgótartalékokkal
megnövelt teljesítménynél is több szokott normális körülmények között a rendszerben a
beépített teljesítmény lenni, így a gépek, kazánok egy része leállhat. Ebből adódnak azok a
tartalékok (időben és teljesítményben), amelyek lehetővé teszik a karbantartást: egyrészt
általában évente egyszer huzamosabb időn keresztül, másrészt kiskarbantartásként rövidebb
időszakonként, rövidebb időtartamra. Ezek az ún. tervszerű karbantartások. Nemcsak
tervszerű karbantartás miatt állhatnak azonban a gépek, hanem az erőművi gépek egy része
kiesés (üzemzavar) miatt áll, és van karbantartás, illetve javítás alatt.
Az erőműrendszernek olyan nagynak kell lennie, hogy a tervszerű karbantartás mellett
legyen arra is kapacitása, hogy az időnként hibásodás miatt kieső gépek hiányát se érezzék
-
meg a fogyasztók. lgy azt ~ehet mondani: az lenne a kívánatos, ha az országos évi legnagyobb
.

csúcsterhelésen felül még körülbelül 20% erőművi teljesítmény állna rendelkezésre.

'
Az 1.2 ábra a magyarországi energiatermelés fejlődését mutatja az 1925- 1979 közötti
időszakra. Az 1925-ös, kb. 0,6 · l 09 k Wh. szinthez képest a mai termelés azt jelenti, hogy a
villamosenergia-szolgáltatás kb. 50-szeresre emelkedett, illetve ma egy hét alatt közel annyit
fogyasztunk, mint amennyit annak idején egy év alatt.
Az 1.2 ábrán a bruttó termelés görbéje ( 1) helyezkedik el legfelül. A 2 görbe az import-
export egyenleg alakulását mutatja. Az összes rendelkezésre álló villamos energia a bruttó
termelés és az import-export egyenleg összege. Ha ebből levonjuk az erőművek önfogyasz-
tását és a hálózati veszteséget, a nettó energiafelhasználást ( 3) kapjuk. Az import-export
egyenleg hazai vonatkozásban jelentős, a 750 kV-os vezeték üzembe helyezése előtt a teljes
bruttó érték 1/6-a volt.
Felírhatjuk a fejlődést exponenciális függvénnyel közelítve:

y(t) = Ae21 ,

ahol y(t) év múlva a fogyasztás; A az első év fogyasztása; Magyarországon a vizsgált

t
időszakra 0,0742, ami kb. 8,5- 9 évenké'nt duplázódást jelent.
Az egyenletet felírhatjuk

ln y(t) = Irt A+txt

alakban is. Az állandó 1X szerinti növekedés egyenes, ha a fogyasztás tengelye logaritmikus

léptékű.
Az 1.3 ábrán feltüntettük 1945-től 1979-ig a világ összes villamosenergia-temelésének
értékét és a két legnagyobb termelőét, az USA-ét és a Szovjetunióét. A villamos energiából
-
napjainkban az Egyesült Allamok körülbelül 42%-ot, a SZU 15%-ot termel, és így ez a két
legnagyobb termelő együtt adja a világtermelés 57%-át, az összes többi a 43'/;',-ot.
Az 1.4 ábra azt nlutatja, hogyan alakul 1970-90 között néhány országban az egy főre
jutó nettó villamosenergia-felh:1sználás. Magyarország adatai: 1970 ( 1453 kWh/fő), 1980
(2650 kWh/fő) és 1990 becsült (4500-4950 kWh/fő).

22
 15000 /
I
TWh1 1<Wh/fó 1 1 1/
1

10~
I
I
I
I
'
1
Világ

'
'
,r ~ 10000
1'

i' USA
'1' / "'
'
1 usP..
,,,,
/ "'
1
'
1
„. "'
3'
10 ;
'
'
1
'
- - - • .. .,.
SzU/ 1 ~ ,.,. ....
- 5000
''
1
i
/ / 1 ('ISZI<
'
'
1

su1-ú.ARIP..
•
i;.fAGYARORSZAG

i' JUÚosztAVIA

- ---- -----,-
1~5 1955 1960 1005 1970 1975 19í9 1970 1980 1990év
1.3 dbra 1.4 ábra
'
A világ, a Swvjetunió és az Egyesült Allamok villamosenergia-termelése Néhány ország egy főre jutó nettó villamosenergia-felhasználása.
1945 és 1979 között (Szaggatott vonallal a tervezett, ill. a becsült értékek.)

N
w
 Látható, hogy az ábrán szereplő országok között Magyarország alul helyezkedik el. Ennek
alapvet&n az az oka, hogy.Magyarországnak igen kevés és nem olcsó szénhidrogénforrása
van, és nincs tömeges, jól és olcsón bányászható szene. Így az energiához viszonylag drága
forrásaiból és a ma már nem olcsó külföldről behozott tüzelőanyagokból juthat. A drága
tiizelőanyag és szintén drága erőmű-beruházások a fejlesztésre jutó összeg túlnyomó részét
elviszik. Vagyis hasonlóan azokhoz az országokhoz, amelyek kénytelenek nagyobb arányú
primer és szekunder energiát behozni, Magyarország is kénytelen beérni a lassúbb fej-
lesztéssel.
Megjegyezzük, hogy az 1980-as évek elején a világgazdaságban bekövetkezett recesszió·
hatására a villamosenergia-fogyasztás éves növekedési üteme is lecsökkent, és csak évi:
1 3~~-ot ért el.
A teljesítményekre és a terhelési görbékre vonatkozó meghatározások az F/ 1 függelékben
találhatók.

1.3 Energiaforrások

A villamos energiát olyan, úgynevezett primer energiahordozókból állítják elő, amelyek

nagy tömegben, olcsón állnak rendelkezésre, és amely energiahordozók más területen nem
értékesíthetők gazdaságosabban (például a tüzelőolajat - miután ennek felhasználása jól
automatizálható - kisebb fogyasztók jobban tudják hasznosítani, mint egy nagy erőmű) ..
A villamos energiát túlnyomórészt gőzerőművekben állítják elő. Itt valamilyen fosszilis.
primer energiahordozót eltüzelnek (lignitet, barnaszenet, feketeszenet, olajat, földgázt,..
illetve ezek bizonyos frakcióit, például az olaj nehéz lepárlási termékét, a gudront). A szén-
hőerőművek az 1960-as években és a 70-es évek elején háttérbe szorultak az olajerőművek-­
kel szemben. Az olaj előnye, hogy kis tömegű anyagban nagy fűtőérték rejlik, ami a beszál-
lítandó tömeget felére, harmadára csökkenti. Az olaj teljes homogenitása és a felhasználás
automatizálhatósága következtében jeleiitősen csökkenthető a kezelőszemélyzet. Egy olaj-
erőmű sokkal kisebb méretű, mint egy ugyanolyan teljesítményű hőerőmű, így kevesebb-
a beruházási költség is. Az olaj ugyanis gyakorlatilag salakmentes, tehát elmarad a salak-
eltávolítás ezer gondja, nagy beruházásai. Például egy 2000 MW-os erőmű 12·10" kWh-t
termel (2000 MW ·6000 h kihasználással), legyen a felhasznált szén 12·106 t/év
(1 kg szén/kWh). Ebből a szénbőlkb.40%a salak, vagyis évente kb. 5·106 tpernyét és sa-
lakot kell eltávolítani. Ugyanakkor lesznek nagy terhelésű napok, 17 OOO t pernye/nap-
eltávolítást meghaladó értékkel.
A szénben rendszerint 1% nagyságrendben van kén, an1i például az előbbi ,esetben évi
12000 t. Ennyi kén ég el az erőműben kén-dioxiddá, majd átalakul kénessavvá. Igy érthető,
hogy környezetvédelmi szempontból is előnyös az olajerőmü. Hasonló teljesítmény eléré-
séhez az erőműnek mindössze 3·106 t/év olajra van szüksége, amit csővezetéken az év kere-
ken 30·106 mp-e alatt, mp-enként 100 kg olaj beszivattyúzásával (nem túl nagy kereszt-
metszettel)
•
könnyen meg lehet oldani .

24
 Az olajerőmüvek területé11 bekövetkező fejlődést leállította az olajárrobbanás. Az olaj
annyira n1egdrágult (több mint tízszeresre), hogy ma új olajerőmű létesítése nem kifizetődő.
Ezzel párhuzamosan a közlekedésben a gőzmozdonyokat egyre kevésbé használják rossz
hatásfokuk miatt, és a villamos, valamint dieselvontatás kerül előtérbe. A széntüzelés kicsi-
ben nem automatizálható, így a szén megmarad az erőművek tüzelőanyagának. Ebből a
szempontból különösen a bányára telepített erőművek látszanak olyanoknak, ahol viszony-
lag kevés szállítással lehet megoldani az erőművek üzemeltetését. Erőműveket úgy szoktak
telepíteni, hogy a szén, a hűtővíz (vízpótlás) és a villamos energia szállítása optimális legyen.
Sok helyen a jelentős mennyiségű vízszállítás csökkentése céljából frissvízhűtést alkalmaz-
nak, és ilyenkor a szenet szállítják a vízhez. A gazdaságosság megítélésekor nem jelentékte-
len körülmény, hogy frissvízhütés esetén az alacsonyabban tartható kondenzátor-hőmérsék­
let miatt jelentős megtakarítás érhető el, továbbá a hütővízmennyiség nagyon jele11tős lehet,
és így szállítása költséges.
Magyarország primer energiahordozókban szegény. Jelenleg az ország kb. 10· 106 t olajat
igényel évente, amiből azonban csak körülbelül 2·106 t-t lehet hazai forrásból fedezni,
a többi import. A szénvagyon úgynevezett leterheltségi foka (az évi széntermelés viszonya
az összes szénvagyonhoz) hatszorosa az európai átlagnak és tizenhatszorosa a szovjet érték-
nek. Ezen problémákon túlmenően azonban a hazai szenek fűtőértéke, bányászhatóságának
míiSVtki és gazdasági feltételei sem kedvezőek. Például a hazai szénkincs jelentős része úgy-
nevezett f"óldes lignit, amelynek átlag fűtőértéke 6700 kJ /kg, tehát igen gyenge, ugyanakkor
erősen inhomogén. Így felhasználása komoly technikai problémákat jelent, nagy és drága
berendezéseket igényel. A ténylegesen jól felhasználható szén mennyisége még kevesebb.
A szénerőműveknél jobb lenne a helyzet, ha a szén gázosítható volna nagy tömegben vagy
a bányákban, vagy már kitermelve, vagy pedig a meddő jelentős részét el lehetne távolí-
tani. Ilyen berendezések azonban rendkívül költségesek, habár a tényleges lehetőségeket
fokozzák. Igen jó tulajdonságúak a f"óldgázerőművek. A hasadásos alapon működő atom-
erőművek az utóbbi időben jelentősen elterjedtek, bár terjedésüket a lakosság egy része nem
nézi jó szemmel. Ennek az az oka, hogy az atomerőművek a figyelem középpontjában állnak,
és így a legkisebb - legtöbbször semmilyen sérülést sem okozó - üzemzavarok is nagy
vitákra adnak lehetőséget. Ugyanakkor a szénbányászattal kapcsolatos tömegszerencsét-
lenségek, amelyek sajnos előfordulnak, n1int elkerülhetetlenek kerülnek elkönyvelésre.
Az atomerőműveknek igen nagy a beruházási költsége, meglehetősen rugalmatlanok, vagyis
a terhelésük keveset változhat, így lehetőség szerint nagy kihasználási óraszámmal futnak.
Ezek miatt előnyös, ha ,a nagy erőművek úgynevezett csúcstározós erőművekkel együtt
kerülnek felhasználásra. Ejjel - a kis terhelésű időszakban - egy nagy magasságban elhe-
lyezett medencébe (például egy folyó melletti hegyen levő mesterséges tóba) történik a víz
szivattyúzása, és csúcsidőben ezt a vizet vízturbinán keresztül leeresztik, miközben a termelt
villamos energiát a hálózatba táplálják. Ilyen módon lehet megkerülni azt, hogy a villamos
energia nem tárolható. Az átalakítás (oda- és vissza) teljes hatásfoka 80-90%, viszont így
az olcsóbb éjszakai energiatern1elés egy része a tározóban tárolható, és csúcsidőben vissza-
nyerhető.
Az atomerőművek lényegesen kibővítik a prin1er energiabázist, és olyan országok szá-
mára, amelyekben nem vagy alig van fosszilis energia, újabb lehetőséget biztosítanak az ener-
giaellátásra. Hazánknak, bár szerény mennyiségű és a feldolgozásra még éppen alkalmas

25
kis urántartalmú érce van, mégis az atomerőművek fokozottabb létesítését kell előirányozni,
illetve ezzel kell szán1olni. Várható, hogy a XX. század végére a fúziós energiatermelés
is megoldható lesz, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az energiaforrás gyakorlatilag
korlátlanná válik, persze a bizonyára nétgy beruházási költségek korlátozzák majd a lehető­
ségeket.
Világviszonylatban is sok szó esik arról, hogy az energiaforrások kimerülnek, hiszen vége-
sek; különösen vonatkozik ez a szénhidrogénekre, ahol a tartalékok csak körülbelül 30
évre elegendők. (Ezelőtt harminc évvel is csak harminc évre volt elegendő olaj, és miután
ma a termelés sokkal nagyobb, mint akkor, így abszolút értelemben több olaj áll rendel-
kezésre.) Ha figyelembe vesszük, hogy az alaszkai, niexikói, északi tengeri, szibériai nagy
olajlelőhelyek teljesen újak, és továbbiak feltárása van folyamatban, továbbá, hogy az olaj
jelentős része a földben marad, an1it szekunder módszerekkel még ki lehet termelni, így nem
az látszik valószínűnek, hogy az olaj kifogy, hanem inkább az, hogy az olcsóbb olaj fogy ki.
Sokat lehet várni itt a nagyobb mélységű kutaktól is. Ha az olajár tovább emelkedik, akkor
végül gazdaságossá válik az óriási mennyiségben rendelkezésre álló olajpala feldolgozása
is, amely jelentősen meg fogja hosszabbítani az olaj mint fűtőanyag élettartamát.
A szénnel általában lényegesen kedvezőbb a helyzet: a készletek nagyobb:1k, de a szén
fajlagos energiatartalm:1 (kJ/kg) rosszabb a sok ballasztanyag miatt. A szén nagy tömegű
elégetésének következménye, hogy a C0 2-tartalon1 növekedése folytán a légkör a Nap
sugárzó energiájából többet vesz fel, és így a klín1a megváltozik, azaz feln1elegedik.
Iparilag fejlett országokban a korszerű nagy erőn1üben m:1 5(){)- 1000 MW-os egységek
vannak 150-250 bar gőz11yon1ással és 600 °C gőzhőn1érséklettel, többszöri túlhevítéssel
körülbelül 7560 kJ/kWh fajlagos hőfogyasztással a turbina tengelyére von:1tkoztatva. A ge-
nerátor hatásfoka 98/;,, a kazáné 93/;,. A teljes erőn1ü hőfogyasztása rontótényező 11élk ül.
de 10% önfogyasztással körülbelül 10 00() kJ/kWh. Ez :1 teljes h:ttásfokot 36';;;, körülire
viszi. Ezt is lehet még emelni, ha :1 re11dszerben több eré1111ü ellen11yomásr:1 dolg()Zik, és így
a meleget hasznosítja. Az egységek tO\'ábbi ni)vekedése várh:ttóan le fog l:1ssul11i. E11nek
az az oka, hogy valamely egység teljesít111ényét úgy lehet n()velni, hogy v:1gy n1eg11()veljük
az egység méreteit az igénybevétel növelése 11élk ül, v:1gy 111egnöveljük az igé11ybevételt
a keresztn1etszet növelése nélkül. Vagyis
dP = a dF+ F da, ( 1. 1)

itt Pa teljesítmény, F az energiaátvitelnél ;1lk:1l111:1zott szelvé11y, a él szelvényen :1lk:1ln1azott

igénybevétel (például mech:1nikai, villan1os).
Ugyanazon igénybevétel mellett a nagyobb 1: több :1ny:1g hé1sz11álatát jelc11ti, a több étnyag
több anyaghibátjelenthet. Ha viszont az anyag igénybevételét tekintjük, :1kkor ennek növe-
lése érthetően ismét a hibák számát növeli. Ha ugya11is hih:t kc)vetkezik hc, :1z egész gép-
egységgel le kell állni, ezért csak akkor lehet ét gépegység n:1gyságát 11l.)vcl11i, h:t új, j()bb
anyag és jobb technológia ezt már lehetővé teszi. Bizony()S h:ttáron túl :1 gépegység 11övelése
már azért sem előnyös, inert például ez egy viSZl)11yl:1g kis re11dszerhcn :1 t:1rt:1lékigényt
növeli. Például, ha egy rendszerben 3 db 100() MW-llS gép tutlj:t ellát11i :1 csúcsl)l, és h:1 egy
hasonló gép forgótartalék, egy n1ásik gép pedig k:1rb:111t:1rtás :1l:1tt áll. :tkkl)f (isszese11 5()()()
MW kellene. Ez viszont 50 ()00 M\V-os terhelés eseté11 11e111 jele11te11e ~1rl)blé111{1t. hisze11 egy
gép az összes terhelésnek 111indössze 2~/;,-át :1d11{1.

26
 A vízerőművek a rendszerekben nia is fontos szerepet töltenek be, de teljesítményük
a termikus erőművekéhez képest nen1 túl nagy (kivéve olyan országokban, mint Svájc,
Norvégia, Svédország, Kanada stb., ahol túlnyo1nórészt vízerőművek vannak.)
A vízerőművek különösen ott gazdaságosak, ahol tárolók épülnek, és így az évi, heti, napi
ciklusokban a víz ezekből szükség szerint engedhető le. Ilyenkor a vizet főleg az energia-
rendszer igényeinek n1egfelelően, a csúcsidőben lehet leereszteni, ami az energiát különö-
sen értékessé teszi. Ha a tárolóból a víz nagy magasságból kerül az erőműbe, akkor vi-
,
szonylag kis mennyiségű víz nagy teljesítményt ad. lgy ugyanakkora teljesítmény kisebb víz-
nyelést igényel, ami a berendezés árát csökkenti.
A vízerőművek egy része tároló nélkül épül, ezeket futó-vízerőműveknek nevezik. Ezek
akkor termelik az energiát, amikor az rendelkezésre áll, így ezek kevésbé értékesek. A futó-
-vízerőművek rendszerint úgy működnek, hogy valamely helyen a folyóban építenek egy
gátat, amely lehetővé
,
teszi, hogy azon a helyen az elképzelhető legnagyobb szintre duzzaszt-
hassák a folyót. lgy a gátnál van a maximális, a gát alatt a tényleges vízszint. A kettő közötti
(kis) esést hasznosítja az erőmű. A legnagyobb az esés, ha alig van vízhozam. Ha a vízszint
magas - például árvízszint - , akkor az erőmű esése megszűnik, és bár sok víz van, még
sincs energiatermelés.
Nagy - esetleg sok ezer MW-os - vízerőművek teljesítményét egészen nagyfeszültségű
vezetékek szállítják, igen nagy ( 1000 km nagyságrendű) távolságokon. (Meg kell jegyezni,
hogy a villamos energiaátvitel általában drágább, mint jó minőségű nagy mennyiségű fűtő­
anyag csövön vagy tengelyen való szállítása.)
A vízerőműveknek nagy rendszerekben való jelentőségéhez hozzájárul az, hogy esetleges
rendszer-üzemzavarnál indulási pontok lehetnek. Rendszer-üzemzavarnál a szétesett rend-
szerről több erőművet le kell kapcsolni, és lehetséges, hogy ezekkel le is kell állni (mert
fogyasztó nélkül nem tarthatók huzamosan üzemben). A modern erőművek csak külső
erőmű feszültségével tudnak indulni, de ilyen tisztán hőerőművek bői álló rendszerben elhú-
zódó üzemzavar után nincs. Ilyenkor a vízerőmű által adott feszültségről tudnak újra meg-
indulni a leállott hőerőművek. Néhány nem egészen kis vízerőmű ezért fokozza a rendszer
biztonságát, és csökkenti a rendszer-üzemzavar idejét.
Fentieken kívül az energiarendszerekben van még gázturbinás erőmű is. Ez az erőmű
csúcserőmü, an1elynek az a tulajdonsága, hogy igen gyorsan indítható és terhelhető .
•
Szükségáramforrásként használnak kisebb, 1 MW-nál kisebb teljesítményű Diesel-aggre-
gátokat.

1.4 A villan1os erőátvitel

1.4.1 A feszültségek megválasztása

Az erőátviteli rendszer szokásos forn1ájában elektron1otoros erő (ideális feszültségge11erátor),

és egy soros impedancia <tdja azt :.1 gyakorlati feszültségforrást, amit rövidebb-hosszabb
vezetéken (amelynek szintén v<111 i111pedanciája) juttatunk el a fogyasztóhoz. Volt olyan

27
kísérlet is, hogy az aktív rendszer áramgenerátor legyen, vagyis ne állandó amplitúdójú vál-
takozó vagy egyenfeszültséggel történjék az energiaellátás. A használatos feszültséggenerá-
toros rendszernél a feszültség körülbelül állandó, és a fogyasztók párhuzamosan kapcsolód-
nak, így az áramok összeadódnak, vagyis a változó teljesítményigényt állandó feszültséggel
és változó árammal látják el. Thurry rendszerénél állandó árammal történt az ellátás,
és ha növekedett a terhelés, akkor az újabb terheléseket az előzőkkel sorba kötötték, így
itt a változó terhelést állandó árammal és változó feszültséggel biztosították. Ez az eljárás
bonyolultsága miatt nem terjedt el.
Az erőátvitel problémája valamelyest más egyen- és váltakozó feszültségnél. Itt a beveze-
tésben az egyszerűbb egyenárammal fogjuk bemutatni az összefüggéseket.
A teljesítmény a rendszeren (egy fogyasztóval)

P= UJ, (1.2)

ahol U a feszültség (V), I az áram (A), a P teljesítményt W-ban kapjuk. A földhöz viszonyí-
U U
tott feszültség + és -
2
(ha például középen földelt a tápfeszültség).
2
A vezeték ellenállása vezetékszálanként -
A feszültségesés a vezetéken

AU= RI= R: (V). (1.3)

A százalékos feszültségesés

AU PR
e= u · 100 = u2 100 ( %).
0
(1.4)

Adott vezetéken a százalékos feszültségesés lineárisan függ az átvitt teljesítménytől, fordítva

arányos a feszültség négyzetével, és lineárisan függ az átviteli távolságtól. Gondoljuk n1eg,
hogy mi szükséges ahhoz, ha nem engedünk meg semmi feszültségesést (AU = 0). Ezt csak
P = 0 vagy R = 0, vagy U = oo esetén lehet elérni. A P = 0 teljesítmény átvitel~ érdek-
telen, az R = 0 kivihetetlen, megközelítése pedig drága, amint U = oo megközelítése is az.
Így a gyakorlatban a P :;é. 0 esettel kell foglalkozni. Ez azt jelenti, hogy bizonyos feszültség-
esést eleve tudomásul veszünk, és tudomásul vesszük azt is, hogy a teljesítmény egy része
elveszik. Ha nagyon kicsi veszteségre törekszünk, akkor nagy keresztmetszetű és esetleg
több párhuzamos vezetéket kell építeni, ami nagyon nagy beruházást igényel. Ha növeljük
a megengedhető veszteséget, illetve feszültségesést, akkor olcsóbb lesz a vezeték beruhá-
zása, de nő a veszteség egészen addig, amíg a betáplált teljesítmény jelentős része elvész
a nagy ellenálláson. Így olyan kompromisszumot kell találni, ahol a beruházási költség
és a veszteség is optimális. A beruházási költség egyenesen arányos a vezeték-keresztmet-
szettel, a veszteség fordítva arányos. Vagyis a K költség q keresztmetszet esetén:

B
K = Aq+-, (1.5)
q

28
ahol A és B paraméterek. Szélső érték akkor van, ha

dK B
-·=A--· = 0
dq q2 •

an1iből az optimális keresztmetszet

B
q= (1.6)
A'

ezt visszahelyettesítve, az ekkor felmerülő költség

K= A ! +B ~ = yAB+ yAB= 2 YAB. (1.7)

Az (1.4) képletből látható, hogy adott százalékos feszültségesés mellett a feszültség megkét-
szerezése az átvihető teljesítmény négyszeresét eredményezi. Az átvihető teljesítmény növe-
lésének eszköze: a vezetékek párhuzamos kötése - itt kétszeres keresztmetszet csak kétszeres
teljesítményt jelent - vagy /és a feszültség enielése. A feszültség emelését viszont a transz-
formáció teszi lehetővé, ezért a nagyfeszültségű vezetékek főleg váltakozó feszültségűek.
A váltakozó áramú többfázisú rendszereket a vonali feszültség névleges effektív értéke sze-
rint különböztetjük meg és csoportosítjuk.
Az 1.5 ábra a hazai vezetékhosszakat (1990-ig) mutatja km-ekben a különböző feszültség-
szinteken. Itt erősen különböző feszültségszinteket találunk, ezeknek más és más a felada-
tuk. A kisfeszültségű vezetékek általában 110 vagy 220 V-osak, Magyarországon 220 V-osak.
A háromfázisú 0,4 kV-os kisfeszültségű elosztórendszerből az egyfázisú fogyasztókat ennek
a háromfázisú vezetéknek a fázisfeszültségéről látják el, a nagyobb és motoros fogyasztók
mind a három fázist megkapják.
Kisfeszültségnél az a lényeges, hogy a feszültség elegendő legyen a fogyasztói terhelések
gazdaságos ellátására (vagyis ne legyen szükség túlzottan nagy keresztmetszetre), és mégse
Jegyen a fogyasztókra érintésvédelmi szempontból veszélyes. Sok országban csak 110-
- 127 V-ot használnak, itt nagyobb keresztmetszetű vezetékeket kell beépíteni (azonos terhe-
lésre). Több országban (pl. USA) nem is építenek kisfeszültségű hálózatot, hanem néhány
kV-os elosztást csinálnak, és minden ház egy külön transzformátort kap. A kisfeszültségű
hálózat általában azért viszonylag hosszú, mert minden fogyasztóhoz el kell jutnia. A kisfe-
szültségű vezetéken nem lehet nagy távolságra vinni a teljesítményt, legfeljebb néhány
100 m-re, km-re terjed a használhatósága, az átvihető teljesítmény is kevés ezen a szinten,
körülbelül 20-100 kW nagyságrendű. Ha az áthidalandó távolság 1-15 kilométer, akkor
középfeszültségű átvitelt használnak.
A középfeszültség feszültségtartománya körülbelül 1 kV-30 kV. Ha légvezetékről van
szó, akkor annak a keresztmetszettől függően néhány MW a szállítási képessége (20 kV-on).
,
Altalában üzemekben, így erőművekben is, ahol néhány MW-os motorok is vannak, 3 kV-,
6 kV-, 10 kV-ot használnak, nagyobb teljesítményigénynél még ennél is többet, például
20 kV-ot. A hazai elosztóhálózat feszültsége 20 kV. Ha kábellel történik a táplálás, akkor

29
 km
100f.XXJ

• • vezeték
Kisfeszültsegu

vezetek
1-35 kV-oS
!
30000 - -

'
'1

10000

vezetek
IJ-05
120 I<
3000

220 kV-os vezeték

ie1eV.
~IJ-0
s "e
~oO
1000

300 ~ ---
1

750 kV-os vezeték

100
1970 1980 1990
1.5 ábra
A különböző feszültségszintű hazai távvezetékek nyomvonalhossza (1982-1990 között
tervezett, ill. becsült értékek.)

a keresztmetszet függvényében a kábelek jóval nagyobb terhelést is elvisznek, mint a lég-

vezetékek. Így a városokban az elosztóhálózat rendszerint IOkV-os, és ez sok MW szállítására
is alkalmas (persze kisebb távolságokra). Ezután a 120 kV-os vezetékek következnek, ame-
lyek országos főelosztó-hálózatot képeznek. Ez erősen kiépített rendszer több kettős vezeték-
kel. Erről olyan alállomások ágaznak le, amelyek teljesítőképessége 20-50 MVA. Egy-egy
ilyen 120/20 kV-os alállomásról a feszültségek négyzetének függvényében igen sok 20 kV-os
vezeték ágazik le. A 220 kV-os vezeték természetesen több teljesítményt tud átvinni, mint
a 120 kV-os, de a feszültségek mégis viszonylag közel esnek egymáshoz. Ezért a magyar

30
alaphálózatnak <l 220 kV-011 kívül széles körben felhasznált feszültsége a 400 kV, niiután
a 4()()/120 kV lépcsőzés kedvezőbb. 400 kV-on egy re11dszeren körülbelül 500-600 MW
vihető át. 1979 elején helyezték üzembe a 750 kV-os vezetéket, an1elynek természetes telje-
sítménye 2000 MW környékén van. Ez az egészen ritka, nagyfeszültségű váltakozó áramú
vezeték a Szovjetunióból szállít villamos energiát Magyarországra.

,
1.4.2 Aramnemek összehasonlítása

1.4.2. l Egyenáramú átvitel

Az elre11dezést keresztmetszetben, és a jellemző mennyiségeket az J.6 ábra mutatja. Az egyen-

feszültségoél a teljesítmény

Pe = Ule.

Legyen I a vezeték hossza, e a fajlagos ellenállása, q a keresztmetszete. Az odavezetés és visz-

szavezetés hossza egyaránt /, így a vezeték teljes ellenállása

I
R = 2e · .
q
u
Az áramsűrűség

le u
- - u
s -- --~

q
'

• 2 2

Legyen /e = 1A, így a feszültségesés 1

,:;/////////////////////,
I
AU = leR = 2e · . 1.6 ábra
q
Kétvezetős egyenáramú vezeték
Ha y a sűrűség, akkor a vezeték tömege

M = 2/qy.
u
1.4.2.2 Egyfázisú (kétvezetös) váltakozó
áramú vezeték
u
- u
2 2
Avezetéket az /.7 ábra mutatja. A teljesítmény

P1F = Ul1F cos <p;

legye11 cos <p = l, így

1.7 ábra
'
es Kétvezetős váltakozó áramú vezeték
P1F = Ul1F

31
Vagyis ha a váltakozó áram effektív értéke egyenlő az egyenárammal, akkor a kétfajta át-
vitel azonos teljesítményt szolgáltat, feltéve, ha a l•á/takozó feszültség effektív értéke meg-
egyezik az egyenfeszültség értékével.

1.4.2.3 Háromfázisú vezetékek

Az 1.8 ábrán háromvezetős váltakozó áran1ú vezetéket n1utatunk be.

PaF = Y3UlaF cos cp.

Legyen cos cp = 1, így ugyanakkora teljesítmény átviteléhez, mint egy fázisnál, illetve az
egyenáramúnál, a jelen esetben

u 1
u laF = }" = 0,577-szeres
3
áram szükséges; azonos áramsűrűségre méretezés
1
u ' egy vezeto'' kere3ztmetszete }"3 -szorosa 1e-
eseten

het az egyfázisú átvitel vezető-keresztmetszetének.

Egy fázisnál két nagyobb keresztmetszetű vezető­
ből kell két darab, vagyis két tömegegységnyi.
l.8ábra
Háromvezetós (háromfázisú) váltakozó
áramú vezeték
vagyis 3 J_-'- = Jt'3, ezt összehasonlítva az egyfázisú
}"3
73 . , '1 csupá n 0 ,866-szer annyi. to-
f:'az1suna
eset 2 tömegegységével l, = 0,8 66 . Vagyis
. a h aron1
' ..
2
megű vezetékre van szükség, mint egyfázisúnál. Ha kiszámítjuk a veszteségeket, akkor

W 3F = 3JaFe 2 I
= 3 -
1 2
el el _ = V3 ql ,
0,577q V3 0,511q 0,577q q
így
Y3 .e 1
WaF q
W1F
= -'-----7-,_;_ = 0,866.
2 e--q

Látható, hogy a veszteség is kevesebb a három fázisnál, mint az egy fázisnál.

Ne feledjük azonban el, hogy mi volt az összehasonlítás alapja: az, hogy U mint láncolt
feszültség effektív értéke azonos a vezetékek közötti (egyfázisú) U-val. Ekkor azonban az

2 3

32
 földhöz képest nagyobb, mint az

egyfázisúnál. Ha nem a rendszerfeszültség effektív értékéből indulunk ki, hanem azonosnak

vesszük fel a földhöz mért feszültségeket egy és három fázisnál, akkor a tömegre és veszte-
ségekre is teljesen azonos értékeket kapunk. A háromfázisú energiaátvitel előnye az egyen-
áramúval szemben, hogy ez is váltakozó áram lévén transzformálható, továbbá mind
a szinkrongépekben való előállítása, mind a motorokban való felhasználása viszonylag egy-
szerű. Különös előnye, hogy két feszültségrendszer áll rendelkezésre: egy a kisfogyasztók-
nak (fázisfeszültség) és egy a nagyfogyasztóknak és háromfázisú motorok hajtására (vonali
feszültség).

1.4.3 A villamosenergia-ellátás minősége

Amint azt az előzőkben említettük, a villamosenergia-ellátás rendszere a feszültséggenerá-
toros ellátás. A vezetékre kapcsolódó fogyasztóknak szükségük van
p a) állandó feszültségre - vagyis a feszültség értéke lényegesen ne ingadozzék se napi,
se rövidebb ciklusban;
b) állandó frekvenciára;
e) arra, hogy a feszültség legyen tiszta szinuszos, azt felharmonikusok ne torzítsák el;
d) arra, hogy a hálózati feszültség álljon állandóan rendelkezésre: a feszültség lehetőleg
ne essék ki, de ha mégis, akkor csak nagyon ritkán és nagyon rövid időre.

1.4.3. l Az állandó feszültség szerepe az energiaátvitelben

Az egyes fogyasztói berendezéseket minden szempontból úgy méretezik, hogy állandó

feszültségen működjenek optimálisan. Az J.9 ábra bemutatja az izzólámpa két jellemző
u
karakterisztikáját az függvényében, ahol Un a névleges feszültség. Az a jelű görbe az
Un
izzó relatív élettartama, a b jelű görbe pedig a relatív fényárama. Látható, hogy ha a feszült-
ség csak a névleges 0,9-szeresére esik, már a fényáram 70%-ra esett - bár ekkor az izzó
élettartama megnövekszik; ha viszont emelkedik a feszültség, akkor a fényáram jelentősen
nő, de a lámpa élettartama törtrészére csökken. Ha tehát adott helyen állandó megvilágí-
tásra van szükség, és a csúcsidőre leesik a feszültség, akkor nincs meg a szükséges megvi-
lágítás, ha viszont a feszültség (például az éjjeli órákban) nagyobb a kelleténél, akkor feles-
legesen nagy a megvilágítás, és csökken az izzók élettartama. Ebből az egyszerű esetből
is látható, hogy gazdaságos 1•illan1os üze1nvitel csak állandó vagy közel állandó feszültségen le-
hetséges. (Megjegyezzük, hogy ha viszonylag állandó szinten egy nagy áramlökést okozó
berendezést kapcsolnak be 1-0,01 Hz frekvenciával, a feszültségben lehúzások keletkeznek,
ami az izzólámpák nagy feszültségérzékenysége folytán igen kellemetlen lehet. Ezt a jelensé-
get angol szóval flickernek hívjuk.)
A feszültségállandóságnak nagy a jelentősége forgógépeknél is. A motorok kÖrdiagram-
jának átn1érője a feszültségtől függ, és így csökkenő feszültség csökkenti a nlotor által szol-

J Villamoscnergia·rcndszerek 44445/I. 33
 gáltatott nyon1atékot is. Ha a
motor eredetileg a névleges fe-
szültségen éppen le volt terhel-
ve, a feszültségcsökkenés kö-
vetkeztében túlmelegedhet. Ez
ellen védekezhetünk a moto-
a rok túlméretezésével, ekkor a
3 n1otorok a névleges feszültség-
nél terheletlenek maradnak,
hogy a nagy feszültségesés se
tegyen kárt bennük, vagy a túl-
1néretezés hiányába11 melegeb-
'
1 ben járnak, mint az kívánatos
2~ lenne. A feszültségingadozás,
a1nint látni fogjuk, elsősorban
b a meddőteljesítmény szabályo-
zását igényli, megfelelő szabá-
lyozás hiányában a többletkölt-
ségeket a fogyasztók fizetik,
1
ami népgazdasági szinten vesz-
teséget okoz. (Nyilván ezer és
ezer fogyasztó csekély méretű
túlméretezése is többel növeli
a költségeket, mint amennyibe
a feszültségszabályozás megva-
.
0,9 0,95 1 1,05 1,1 115 u lósítása kerülne.) Mindentösz-
' Un szefoglalva az sen1 érhető el
J.9 ábra
vagy sokba kerül, hogy sohase
Az izzólámpa jellemzőinek változása a feszültség függvényében,
legyen feszültségesés, -ingado-
a névleges feszültségre vonatkoztatott relatív értékekben
a) élettartam
zás a fogyasztóknál; minden-
b) fényáram · esetre igyekezni kell, hogy a
feszültségingadozás ne legyen
több, mint ± néhány százalék, maximun1 ± 7,5%, amelyet már elég durvának lehet te-
kinteni. (A fényáram 0, 7- 1,4 között, azaz -30, illetve + 30%-kal változik. Ha azt akar-
nánk, hogy a fény csak ± 10%-kal változzék, akkor a feszültségingadozás megengedett in-
tervalluma körülbelül +2,5% volna.)

1.4.3.2 Az állandó frekvencia jelentősége

A váltakozó áram stacioner állapotú frekvenciája az egész hálózatban azonos. Ez a frek-

vencia Európában 50 Hz, az USA-ban 60 Hz. Ez megfelel a 3000, illetve 3600 fordu-
lat/percnek kétpólusú gépeknél. A hálózatra üzemelő szinkronn1otoroknak ez a szinkron
fordulatszámuk, az aszinkron motoroké pedig közel megegyezik ezzel (illetve nagyobb pólus-
•

34
 párszán1ú n1otoroknál ennek egész számú törtrészé\_'.el). Ha a tápláló hálózat frekvenciája
bármilyen okból megváltozik - ennek a részleteit a későbbi fejezetekben vizsgáljuk - ,
akkor ezzel n1egváltozik a csatlakozó motorok fordulatszáma (és teljesítménye) is. Több gép
által szolgáltatott teljesítmény, illetve energia együtt változik a frekvenciával. Például a ven-
tillátor teljesítménye a fordulatszá.m harmadik hatványával arányos, ugyanakkor az eszter-
gagépnél az összefüggés már inkább lineáris. ·Az ohmos ellenállás viszont ,
nem érzékeli
a frekvenciaváltozást, ilyenek például a kohászati hőfejlesztő készülékek. Altalában a frek-
venciát norn1ális üzemnél ±1%-on belül tartjuk, vagyis 49,5-50,5 között (ami már elég
laza előírás). Tulajdonképpen üzemi szempontból kívánatos lenne 49,9-50,I Hz tartása.
Ez gyakran a szabályozáshoz szükséges turbinateljesítmény hiányában nem teljesül. (Nagy
tartalékokkal rendelkező rendszerek még ezt a toleranciát sem használják ki.) Sok olyan
. n1unkagép van például a papír- és a textiliparban, ahol a fordulatszámnak nemcsak mennyi-
ségi, hanem minőségi kihatásai is vannak (papírvastagság, textilszálsűrűség). A frekvencia
befolyásolja a hálózaton levő induktivitások és kapacitások reaktanciáit, ezek teljesítmény-
egyensúlyát és ezen keresztül a kialakuló feszültségeket, így a wattos felvételt is. Ezek válto-
zása rezonanciapontok vándorlását is okozhatja a hálózaton, illetve annak egyes részein.

1.4.3.3 A feszültséggörbe alakja

Kívánatos, hogy a feszültséggörbe tiszta szinuszos legyen, vagyis ne legyenek benne perio-
dikus vagy nem periodikus eltérések. A feszültséggörbe elfogadható, ha az eltérések
maximuma kisebb 5%-nál. Ilyen torzulások keletkezhetnek a gépekben létrejövő mág-
neses terek nem szinuszos eloszlása miatt, a telítésből keletkező felharmonikusok miatt
(most elsősorban a feszültségben,
levő felharmonikusokról van szó), valamint a különböző
áramirányítók működéséből. Ujabban széles körben terjednek az egyenirányítós villamos
berendezések, itt gondot kell fordítani arra, hogy a hálózati feszültségeket ezek ne torzítsák
el. (Megfelelő kapcsolások, szűrők alkalmazása.) A hálózatban levő felharmonikusok
többletveszteséget, túlfeszültséget, rezonanciát és túlmelegedést okozhatnak.

1.4.3.4 Az üzemfolytonosság
'
Az üzemfolytonosság a villamosenergia-ellátás egyik legfontosabb minőségi követelménye.
Az üzemek egy része olyan (például vegyi üzemek), hogy a feszültség egészen rövid kiesése
sem engedhető meg (robbanásveszély). Hasonlóképpen a kórházak, a tömegközlekedés
(például földalatti), a forgalomirányítás, a magas házak liftjei sem maradhatnak áram
nélkül. Hasonló a helyzet az iparban, a mezőgazdasági (hűtőházak), a bányászat (vizes
bányák) esetén, bár itt alkalmanként különböző időtartamra kimaradhat a feszültség. A fo-
gyasztók között tehát vic>nnak olyanok, amelyeknél a feszültségkimaradás életveszélyt,
robbanásveszélyt jelent (azonnal vagy néhány másodpercen belül); vannak olyanok ahol
a türelmi idő hosszabb, de a hatás nemcsak termeléskiesés (például vizes bánya, alumínium-
kohó befagyása), hanem ahol néhány órás kiesés után helyrehozhatatlan károk kelet-
keznek, és léteznek olyan fogyasztók, hogy csak termeléskiesés van, ami esetleg be is hoz-

3• 35
'ható (például egy egyműszakos ruhagyárban). Így a különböző fogyasztók üzemfolytonos-
sági igénye más és más. Olyan fogyasztónál, ahol nagy az üzemfolytonossági igény, több,
egymástól független feszültségforrást is alkalmazunk, esetleg biztonsággal, illetve részle-
gesen a legfontosabb üzemrészt külön energiaellátó gépegységgel is ellátják. A többszörös
ellátási biztonság többe kerül, és ezt tükröznie kell a szolgáltatott villamos energia árának
is. Az üzemfolytonossági igények figyelembevételével az erőművek egymással való össze-
kapcsolását, a hálózat megtöbbszörözését, hurkoltságát is oly módon alakítják ki, hogy
optimális és ésszerű megoldásokat kapjanak. Kiesések figyelembevételekor gazdaságossági
számításokban általában (ahol nincs semmilyen specifikus többletköltség) egy kiesett
kWh-t körülbelül 30 Ft-tal vesznek figyelembe.

1.4.4 Az energiarendszer felépítése

A villamos energia szállítására és elosztására szolgáló rendszerek az előbb felsorolt szem-
pontok szerint épülnek ki. Igen nehéz f:lkülöníteni a nagy energiákat szállító és az elosztó
vezetékeket egymástól, mert e két funkció szorosan összekapcsolódik. Például az a vezeték,
amelynek feladata ma még energiaszállítás, rövidesen már egy elosztóhálózat része lehet
(például a hazai 120 kV-os rendszer). Nem lehet egzakt alapon definiálni tehát az egyes
funkciókat, de típus szerint körülbelül a következők állíthatók.
A legnagyobb feszültségű vezetékek és állomások - melyek rendszerint nagy erőmű­
vekből indulnak ki - alkotják a nagy villamosenergia-átvitel (nemzetközi kooperációs
hálózat) rendszerét. Ilyen jelenleg Magyarországon a 220 kV-os, a 400 kV-os és a 75()
kV-os rendszer. Ezek a szomszédos nagy rendszerekkel is kapcsolódnak összekötő veze-
tékekkel, és ezek feszültsége rendszerint azonos a nagy energiaátviteli rendszer feszült-
ségével.
A nagy rendszerek közötti összeköttetés külön problémákat is jelent. Egy-egy rendszer
viszonylag sok, nagy átvivőképességű vezetékkel van összekötve a rendszeren belül. A
rendszereket egymás között viszont viszonylag hosszú, a rendszerekhez képest kis átvivő­
képességű vezetékekkel kötik össze. El •kell érni egyrészt, hogy az összekötő vezetékeken
üzemzavarmentes állapotban a megállapodásnak megfelelő mennyiségű legyen a teljesít-
ményátadás; másrészt üzemzavar esetében e vezetékeken keresztül az ép rendszer segítse
az üzemzavarba került rendszert anélkül, hogy saját magát vagy az átviteli berendezést
ezzel veszélyeztetné.
A nemzetközi kooperációs hálózatból a gerincvezetékek rendszere (országos alaphálózat
vagy főelosztó-hálózat) veszi át az energiaszállltást. Ez ma nálunk 35 kV-os, de szerepét
rövidesen a 120 kV-os veszi át. Ez egyúttal már elosztást is végez, amennyiben az országos
terhelési súlypontokba viszi a villamos energiát. A főelosztó-hálózat szerepe átn1enet a
nagy erőátvitel és az elosztás között. Kisebb feszültségen, kisebb távolságra és kisebb
energiamennyiséget szállít, illetve oszt szét, de feszültsége, az általa áthidalt távolságok
és az átvitt energiamennyiségek nagyobbak, mint azok, amelyek az elosztásban előfordulnak.
Az energia különböző feszültségszintekre való transzformálását és elosztását az al-
állomások végzik. Ezek mintegy csomópontot képeznek a villamosenergia-hálózatban,
azonos és különböző feszültségszintű csatlakozási pontját alkotva. A régebbi gyakorlatban

36
nagy központi alállomásokat építettek sok kifutó tápvezetékkel. A terheléssűrűség növe-
kedésével egyre több középfeszültségű hálózatot ellátó tápállomásra van szükség. Ezek
célja már nem egy csomópont kialakítása, csak a középfeszültség táplálása. Ehhez már
nem kell sokvezetékes nagy alállomás.
Az országos terhelési középpontokban elhelyezett alállomásokból az elosztóhálózat
viszi tovább az energiát. Az elosztóhálózat két részből áll: 'középfeszültségű elosztásból,
mely behálózza az országot, és a helyi kisfeszültségű (szekunder) elosztásból, mely köz-
vetlenül a fogyasztóknak szolgáltatja az energiát. Hazánkban a középfeszültségű elosztás
általában 20 kV-os szabadvezetéken, a városokban 10 kV-os kábelen; a kisfeszültségű
elosztás 0,4 kV-on történik. Városokban, ipartelepeken előfordulnak más középfeszült-
ségű elosztórendszerek is, például 30, 6, 5, 3 kV-os. Az energiarendszer felépítésének
vázlatát az 1.10 ábrán látjuk.

Nagy energiaátvitel
Nemzetközi kooperációs hálózat
rendszere
•

Országos alaphálózat Gerincvezetékek

Nagyfeszültségű
Föelosztóhótózat
elosztás

. ~ ~
Elosztó haloza t
. Kisfeszültségű

- '
elosztás

Kisfogyasztók

Nagyfogyasztók
1.10 ábra
A villamosenergia-rendszer felépítése

A nagy fogyasztókat rendszerint nem kisfeszültségről látják el, hanem az elosztó közép-
feszültségről, sőt esetleg a főelosztó-hálózatról. Egészen nagy fogyasztókhoz a nagy energia-
átviteli rendszer feszültségén is telepítenek alállomást. Az elvi funkcionális felosztás lehe-
tővé teszi a megfelelő üzembiztonságot szolgáló vezetékek beépítését, illetve átkapcsolás
,
vagy összeköttetés kiépítését. Igy a legkisebb költséggel a legnagyobb üzembiztonság és gaz-
daságosság érhető el. Rendszerint e részek szabályozása is külön-külön történik.
A kisfogyasztók az elosztóhálózat kisfeszültségű részéhez csatlakoznak. Mivel kis-
•
feszültségen energiát messzire szállítani nem gazdaságos, az elosztás kis távolságon, ál-
talában néhány száz méteren belül történik. Az energiát középfeszültségen szállítják a
kisfogyasztók közelébe. Az elosztás rendszere függ a fogyasztók térbeli elhelyezkedésétől,

37
a fograsztói jellegtől (kisfogyasztók, iroda, középület), a kiesésre való érzékenységtől,
a terheléssűrűségtől, (MVA/km 2) és még egyéb körülményektől.
Létesítésüknél a költségek
,
minimalizálására törekednek, és egyben olyan rendszerre,
amely üzemileg rugalmas. Igy egy-egy távvezeték vagy transzformátor meghibásodásakor
is biztosítható, hogy ne legyen fogyasztói kiesés, továbbá a karbantartások könnyen el-
végezhetők legyenek, valami'ht kisebb átalakításokkal könnyen lehessen felvenni új terhe-
lést, de ne legyen az elosztási rendszer éveken keresztül kihasználatlan.

1.4.5 A villamosenergia-rendszer elemei

Erőmű kapcsolásának ún. egyvonalas sémáj<t és az alkalrnaz()tt fő berendezések láthatók
az 1.11 ábrán. A generátorok egy-egy transzforn1átor kisebb feszültségű oldalára csat-
lakoznak. A generátorkapcsok nagy erőműveknél rendszerint nincsenek közvetlenül
gyűjtősínnel összekötve, hogy megakadályozzák a kisebb feszültségű ()ld<tlon, a generá-
torok közelében olyan rövidzárlat l~trejöttét, 111elyre több gép is rádolgozik. A transz-
formátorok a nagyfeszültségű oldalon azonban gyűjtősínre dolgozn<tk. Általába11 kettős
gyűjtősínt alkalmaznak. Egyrészt ezzel biztosítják a karbantartási lehetőségeket, másrészt
a rugalmas üzemvitel lehetőségét.
Azt a kapcsolást, melyben egy kazán egy turbina részére szolgáltat gőzt, és ;1 turbina- ge-
nerátor egység egy transzformátoron keresztül csatlakozik a nagyfeszültségű gyűjtősínhez,
blokkrendszernek nevezzük. Az egyes blokkok egymástól függetlenek.
A villamosenergia-rendszerben szükséges kapcsolásokat megszc1kítókkal végzik ( 1.11
ábrán M). A megszakítás nagyfeszültségen nehéz művelet, mert 111eg kell szakítani a
zárlati áramokat (például 220 kV-on 20 OOO A-t), és igen gyors (tized másodpercek alatti)
működés szükséges, hogy a zárlati áram romboló hatása csökkenjen. A zárl<1tok egy része
múló jellegű, és ha a hibás részt rövid időre kikapcsoljuk, megszűnik. Ezért a megszak í-
tók egy részét úgy készítik, hogy automatikus visszakapcsolás elvégzésére is alkalmasak
legyenek. Ha a visszakapcsolási kísérlet után sem szűnik n1eg a zárlat, ;1kkor a megsza-
kítónak végleg ki kell tudni kapcsolnia a hibás szakaszt. Megszakítók fé11yképe látható
.az 1.12 ábrán.* A megszakítókat hiba esetén a relévédelmek működtetik.
Az áram útjának kijelölése a szakaszolók feladata (az 1.11 ábrán Sz). A szakaszoló olyan
készülék, mellyel csak teljesítményáramlás-mentes frllapotban, azaz általában egy vele
soros megszakító nyitott helyzetében szabad kapcsolni. A szakaszolókkal lehet feszültség-
mentesíteni a megszakítót. A szakaszolók érintkezői szemmel láthatóak, és így a feszültség-
mentesítés tényét látni lehet. Az 1.13-14 ábrán szabadtéri szakaszolókat láthatunk.
A kapcsolóberendezést kiegészítik a mérőváltók, melyekkel az áramokat és feszültsé-
~eket olyan értékre transzformálják, hogy műszerekkel mérhetők és relék működtetésére
alkalmasak legyenek. Áramváltó az 1.14 ábrán látható.

*Az 1.12-1.16 ábrák fényképein látható létesítményeket az ERŐTERV tervezte és az OVIT, illetve
a VERTESZ kivitelezte.

38
J. J J ábra
Erőmű egyvonalas kapcsolása
G generátor Sz
Tr transzformátor Fv
iW megszakító '
Av
S:: szakaszoló
S gyűjtősín M
Sá sínáthidaló
Fv feszültségváltó
Áv áramváltó Sz
51 - - - - - - - - - - - - - - - - - -
52- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Sz

M
Fv Só
'
Av
r,..
'
Av
G

A rövidzárlati áramok nagyságának korlátozására valók a megfelelő helyeken beiktatott

Jo.itótekerc·sek.
Nagyfeszültségű vezetékeken ritkán, középfeszültségen gyakran, kisfeszültségen pedig
igen sok helyen alkalmaznak biztosítókat részben zárlatvédelmi, részben túlterhelés-védelmi
célra.
Az erőművek gyűjtősínjéről az energiát távvezetékek, azaz szabadvezetékek és kábelek
továbbítják a fogyasztói centrumokhoz. Nagyobb távolságokon szabadvezetékeket, vá-
rosokban és ipartelepeken kábelt alkalmaznak.
A szabadi•ezetékeken a vezető általában sodrony, mely régebben rézből, újabban alu-
durból vagy acélalumíniumból készül. A vezetőket szigetelőkkel erősítik olyan magasság-
ban, hogy alattuk veszélytelenül lehessen közlekedni. A szigetelők kb. 35 kV-ig álló szi-
getelők, nagyobb feszültség esetén általában függő szigetelők, rendszerint szigetelőláncok.
Anyaguk porcelán, esetleg üveg. Az oszlopok kis- és középfeszültségnél fa- vagy beton-
oszlopok, nagyfeszültségnél vasoszlopok. Szabad vezetéki oszlop látható az 1.15 ábrán.
An1ennyiben az oszlopok vezető anyagból készülnek, azokat földelni kell, hogy földrövid-
zárlat esetén, amikor jelentős áram folyik le az oszlopon a földbe, ne keletkezhessen
emberre, állatra veszélyes feszültség. Nagyobb szabadvezetéki oszlopok csúcsán ún. föld-
vezetőket vagy védővezetőket helyeznek el, melyek anyaga általában acélalumínium.
Ezek szerepe egyrészt az oszlopföldelési ellenállások csökkentése (a földvezetők párhuza-
mosan kötik az oszlopföldeléseket), másrészt a fázisvezetők villámvédelme.
Az alállomások transzformátorainak és készülékeinek villámcsapás elleni védelmére
túlfeszültség-/evezetőket alkalmaznak. Ezeket a védendő berendezés közelében állítják
fel, a fázisvezetők és a föld közé kapcsolva. A túlfeszültség-levezetők szikraközökből

39
 I I a'
•
a 1.cr1 ll r ~l

J 1 111 mr
• •
1 r -
tipu rl 1
„ •
r n .l 1 1·c n ,~
z ·n 'I

•
1 1 z r ·r
'

l • I 'br,·
• J1
•
7 I 01 „ n ,rn· t
„
u) ). -1 1 • .z r
• i •
1 111&t ~ u „ 1
r ·. n • n lr,·
- 11 I
•
h) k „ 1- 1 ~ 11 ~· 1 'L r n 1t
- •
J• k 1

)
J

1
 jjo

s r -
1
k· z ·· 1
1
'
tf'r
,l I
1
, 11 11 w 1
,z "l 11 , n- .111i ,. rl·
•

1 1
1
11
11 - 1 k 11 • l -
1.1 l 1" 1 11 •
z 1
-. z ll
1
' l -
1 l 1,1 ' -
J: l_ 1 U 1 ' 11 r 1
#1
• l"
f . ._.,._.( k ]1 f[! ·1
•
1 -
~,
r
I r
~

I b 1
1 •
h 111 1 '
1

_h· _ i. • „ 1 - 1' sz •
' k~ ~

I
1

I
I

I. J ~ al ,~
7
1
a) n lr j
h) . r 1· nl

, „ •
l •

"'

) l
 e·) hurkolt rendszer:
- hurkolt primer és sugaras szekunder rendszer;
- sugaras primer rendszer és hurkolt szekunder.
Az üzembiztonság és rugalmasság, valamint a költségek tekintetében a sorrend megegyezik
a fentiekkel: legegyszerűbb az a), a legnagyobb terheléssűrűségű fogyasztóknál legelőnyö­
sebb a e) rendszer.
Sugaras ellátás ( 1.16 ábra) esetén a nagyfeszültségű fővezetékről ellátott transzformátor-
állomásból indul ki a fogyasztókat ellátó táphálózat. Az egyes fogyasztói pontokhoz csak
egy áramúfu.n lehet eljutni. E rendszer egyik hátránya, hogy ha zárlat keletkezése miatt
- egy megszakító működik, az egész további hálózat energiaellátás nélkül marad. Ugyanígy
valamely készülék, megszakító, transzformátor karbantartás vagy csere miatti ideiglenes
eltávolítása üzemszünetet okoz. A sugaras rendszer másik hátránya, hogy a nagy energia-
rendszer helyétől a távolabbi fogyasztók felé haladva nő a feszültségesés, így az egyes
fogyasztók· a névlegestől eltérő feszültséget kapnak. Ugyanakkor a feszültség erősen
ingadozik, mivel egy-egy nagyobb fogyasztó belépése feszültséglehúzást okoz. Például

Tr,

Tr,

M
Tr,

1
1

1
1

Tr, Tr, utolsó

fogyasztók
elsó
fogyasztók
1.16 ábra
Sugaras hálózat
G v gerincvezeték Tr, táptranszformátor
N v nagyfeszültségű vezeték Tr1 fogyasztói transzformátor
Kv kisfeszültségű vezeték M megszakító

43
 •

nagy aszinkron motorok indulásakor a névleges áramfelvétel 3- 5-szöröse lép fel néhány
másodpercig. A hirtelen feszültséglehúzások zavaróan hatnak az U$yanide csatlakozó
világítási hálózatra, mert a lámpák fényerejének ingadozását okozzák, melyre az en1beri
szem igen érzékeny.
A karbantartási üzemkiesés kiküszöbölésére szolgál a fenti, ún. ,,tiszta'' sugaras ellátás
kiegészítése olyan átkötési lehetőséggel, mely üzemszerűen nyitva van, és csak szükséges
esetben biztosítja az energiaellátást kerülő úton (1.16 ábra szaggatott vezetéke). Az
elosztóvezetékeket szakaszokra kell bontani, hogy a hibás szakasz teljes leválasztásával
kerülő úton biztosítani tudjuk a többi fogyasztó ellátását. lgy az energiaellátásból hosszú
időre kieső fogyasztók száma minimális.
A feszültségcsökkenés problémáján segít az 1.17 ábra szerinti kapcsolás: az egyes sugaras
rendszerek legközelebbi pontjait összekötjük. igy minden rendszer nagyjából a saját
terhelését viszi, de nagyobb egység bekapcsolásakor <t szomszédos rendszerek is ,,besegí-
tenek." Ezzel viszont megszűnt az eredeti sugaras rendszer, szekunder gyűrűs rendszer
jött létre. .
T A transzformátor középfeszült-
ségű oldalán elhelyezett biztosító
<t kisfeszültségű oldalon elhelye-
a zett megszakítóig véd. A kisfe-
szültségű oldalon bekövetkező
zárlat miatt az összes megszakító
Tr
niűködik, hiszen csak az összes
kik<tpcsolásával szüntethető meg
M <t zárlat. Ha túlterhelés lép fel
Sz egy szekunder szakaszon, <• hoz-
zá t<trtozó megszakító kikapcsol,
F de így a terhelés áttolódik a töb-
bi tra11szformátorra, így azok is
1.17 ábra
sorr<t túlterhelődnek és kikapcsol-
Szekunder gyürüs hálózat
T tápvezeték M megszakító n<tk. Mindkét eset az összes fo-
B biztosító Sz szakaszoló gyasztó kiesésével jár. E hátrá-
Tr transzflirmátor F fogyasztók 11yoko11 <IZ l.18ábra szerinti kap-
T csolás segít: <t 111egszakítókat az
egyes szekunder szakaszok össze-
kötésébe helyezik. Így egy szakasz
B zárlatát vagy túlterhelését a két
határoló megszakító szünteti meg.
Tr A niegoldás hátránya, hogy így a
niagár<t hagyott szakasznak <t táp-
M M
old<tli biztosítón kívül nincs niás
védeln1e. Ezért jobb a következő
F
n1egoldás: 11 kisfeszültségű terhe-
1.18 ábra lési sz11kaszok11t átrendezik, és
Szekunder gyürüs hálózat sugarasra való bontás lehetőségével a tr<tnszformátortól jobbra-balra

44
kél megszakítót helyeznek el T
(1.19 ábra). Ha túlterhelés
következik be, akkor kis B
áramértéknél működésbe lép-
nek az 1 jelű megszakítók, és
megszüntetik a kapcsolatot az Tr
egyes fogyasztói szakaszok 2 1 2 1 2 1
között. Ezután a rendszer
tiszta sugara.s.sá válik az /./6
ábrának megÍelelöen. A hibás 1 2
vagy túlterhelt rész 2 számú
megszakítója ezután kikap- F
csol. A szekunder gyűrűs /./9 ábra
rendszerű hálózatokat na- Szekunder hurkolású hálózat, a betáplálásoknál elhelyezett
•
gyobb terheléssűrűségű he- megszakítókkal
lyeken alkalmazzák. A gyű­
rűs primer középfeszültségű tápvezeték-rendszer vagy más néven körvezeték, városokban
közepes és nagy terheléssűrűségű helyeken, valamint ipartelepeken vált be. A leggyakoribb
forma az 1.20 ábrán ,látható. Eszerint a két kifutó tápvezeték egy megszakítóval össze van
fogva egy hurokká. lgy a két tápvezeték alátámasztja egymást, kisebb lesz a feszültségesés
és a veszteség. Ha az egyik vezetéken zárlat lép fel, akkor az összekötő vezetéken is nagy
áram fog átfolyni., Az itt felszerelt túláramvédelem pedig pillanatműködéssel szétválasztja
a két vezetéket. Jgy megint két sugaras rendszerré esik szét a nagyfeszültségfi hálózat.
A kisfeszültségű részek rendszerint a teljes üzemidő alatt sugarasak maradnak. Egy másik
- inkább ipartelepeken alkalmazott - megoldás a felfűzött alállomások rendszere ( 1.21
ábra). A kisfeszültségre letranszformáló transzformátorok egy körvezetéken vannak el-
helyezve, mindegyiknek kétoldali ellátása van. Ha bármelyik vezetékszakaszon zárlat kelet-

T
M

Tr

Tr

f .2() áhrll
Prin1cr gyűrűs háló,at

45
 T

Tr

Tr

1.21 ábra
Felfűzött alállomások rendszere (körvezeték K)

Nv

T
Kv

1.22 ábra
Szekunder rácsos hurkolt rendszer

46 •
kezik, ;1kkor ;1z, e szakasz végé11 elhelyezett védele111 kikapcsolja az e szakaszhoz tartozó ·
megszak ítók<1t. Igy <t hibás rész kivételével v;1la111e1111yi fogyasztó egy oldalról niég kap
feszültséget, és tovább üze1nelhet.
A hurkolt re11dszert [l') pont] a nagy tereléssűrűségű városközpontokban alkalmazzák.
Ez a legjobb hálózati kialakítás a feszültségtartás és feszültségszabályozás szempontjából,
de a legköltségesebb is. Szekunder hurkolt rendszerre <1Z 1.22 ábra 1nutat példát. (Buda-
pesten ilyen az V., illetve XIII. kerület egy részében van.) A hálózat elhelyezése olyan,
hogy az utcák vonalvezetését követi. A szekunder vezeték 0,4 kV-os négyerű kábel. A
kisfeszültségű fővezetékekről ágaznak le az egyes fogyasztók.
A tra11szformátorokat, an1elyek 100-1000 kVA-es háromfázisú egységek, rendszeri11t
sugaras nagyfeszültségű táphálózatról látják el.
Ha 11agyfeszültségen zárlat jön létre, akkor <1 tápállon1áson elhelyezett megszakító
kapcsolja le a hibás tápvezetéket. A transzformátoroko11 keresztül azonban a kisfeszült-
ségű hálózaton át a többi tápvezeték visszatáplál a hibás tápvezetékre. Ennek megaka-
dályozására nlinden transzformátor szekunder oldalán egy kisfeszültségű 1negszakítót
helyeznek el olyan védelemmel, an1ely érzékeli az energiaáran1lás irányát. Normális eset-
ben az energia a nagyfeszültségű oldal felől a kisfeszültségű oldal felé folyik. Ha a táp-
vezetéken zárlat van, akkor az energiaára111lás iránya megfordul. Ebben az esetben a
kisfeszültségen elhelyezett megszakítók kikapcsolnak, és így a hibás tápvezeték feszültség-
mentes lesz. Ugyanakkor az összes fogyasztó továbbra is el van látva. Ez a transzformátor
szekunderjén elhelyezett n1egszakító szekunder zárlatnál rendes esetben nem működik,
mert azt biztosítóknak kell leválasztaniok. A n1egszakító csak végső esetben mint fedő­
védelem n1űködik, ha a biztosítók nem n1űködnek. E 111egszakítókkal igen jól biztosítható
automatikus üzem is. Ha egy tápvezetéket feszültségn1entesíteni akarunk, akkor kikap-
csolják a központi tápállomáson a fő megszakítót. Ezután a transzformátorok gerjeszté-
süket és vasveszteségüket a kisfeszültségű hálózatból kapják, an1it az igen érzékeny védelmek
érzékelnek, és az összes, erre a tápvezetékre kapcsolódó transzformátort lekapcsolják. A
visszakapcsolás úgy történik, hogy a tápállomáson bekapcsolják a n1egszakítót, így a táp-
vezeték és a transzformátorok feszültség alá kerül11ek. A szekunderben elhelyezett nyitott
megszakító berendezése olya11, hogy érzékeli a megjelent feszültséget, és összehasonlítja
a nyitott megszakító másik oldalán levő feszültséggel. Ha egyezés van (tehát nincs elkötés),
akkor automatikusan bekapcsol, és így a tápvonal újra átveszi szerepét.
A primer hurkolt rendszerű elosztásnál több összekötő vezetékágra, több és bonyolultabb
tápállomásra van szükség, mint a sugaras rendszernél. A re11dszer rendkívül hasonló az
előbbihez, de itt a hurkolás a középfeszültségű oldalon v;111.

47
 2. Elektrotechnikai alapok

A Villamosenergia-rendszerek könyv elsősorban villamos vezetékekkel, hálózatokkal

foglalkozik, és a villamos gépeket, transzformátorokat csak olyan szempontból vizsgálja,
amilyen mértékben azok az energiarendszer részét képezik. ,
E könyv tematikája főleg alkalmazott elektrotechnika. lgy nen1 tekintjük feladatunknak,
hogy az elektrotechnikai alapismeretekkel teljességükben foglalkozzunk, annál is inkább.
mert az olvasók túlnyomó része más, alapozó tantárgyakból és könyvekből (Villamosság-
tan, Elméleti Villamosságtan, Fizika) ezeket az ismereteket már megszerezhette. Az egy-
séges tárgyalás, az egyes konvenciók alkalm:izása, a n1ódszertani eljárások megalapozása
azonban mégis indokolttá teszik az elektrotechnikai alapisn1eretek rövid áttekintését.
Itt említjük meg, hogy e könyvben a négypólusokra általában nen1 szin1metrikus, befelé
mutató pozitív árarriirány-felvétellel írjuk fel az egyenleteket, hanem az energiaterjedés
irányába mutató pozitív áramirányokkal dolgozunk. Ennek előnye, hogy a villan1osenergia-
rendszer meglehetősen sok, sorba kapcsolt elen1én folytonos áramiránnyal végezhetők
el a számítások. Az előbbi áramirány-felvétel, valan1int nlás, a továbbiakban kifejtett
konvenciók (pl. a feszültségemelkedések és -esések nlegkülönböztetése, vektorábrák fel-
építése stb.) bizonyos célszerűségi szempontok nliatt t1lakultt1k ki, és egyeznek <I nemzet-
közi szakirodalom jelentős részében használtakkttl is.

2.1 Konvenciók

Az erősáramú villamos hálózatok különböző feszültségű és hosszúságú, többnyire három-

fázisú váltakozó áramú (egy-, esetleg többrendszerü) vezetékekből, transzforn1átorokból.
villamos generátorokból, fojtótekercsekből. nlérőtr<111szfor111átorokból, kül<.inböző kap-
csolóberendezésekből és védelmi eszközökből, valan1int fogy<1sztókból állnak. Ha a rend-
szer szimmetriája azt lehetővé teszi, egyfázisú váltakozó áran1ú helyettesítésekkel fogunk
dolgozni, különösen, ha stacioner állapotról van szó. Legtöbbször li11eáris. invariáns.
koncentrált paraméterű hálózatokkal fogunk foglalkozni. (llye11ek például az állandó
R, L és C elemekből álló hálózatok, de nen1 ilyenek, h<1 ezekkel sorban egy dióda van
kötve.) Az erőátviteli hálóz<1tok többnyire ilyen vagy ilyen11ek tekinthető elen1ekből

48
állnak. E hálózatokon alkalmazható a szuperpozíció elve, - erről később részletesen
lesz szó.
Tekintsünk egy egyenáramú problémát (2.1 ábra). Ideális, belső ellenállás nélküli
feszültségforrás
,
táplál egy R ellenállást.
Altalános esetben feszültségforrásnak vagy feszültséggenerátornak nevezzük azokat a
kétpólusokat, amelyek A-B kapcsaik között-meghatározott nagyságú és irányú - esetleg
időben változó, például szinuszos - feszültséget tartanak, ahol ez a feszültség a véges
áramtól független. (Az ideális feszültségforrást tilos rövidre zámi, mert belső impedancia
hiányában végtelen áramot szolgáltatna a rövidzárra. Az ideális feszültségforrás azonban
fizikailag nem valósítható meg; a valóságos feszültségforrások a konstrukciójuktól függő
feltételek mellett, bizonyos áramterhelési intervallumban közel állandó értéken képesek
tartani a kapocsfeszültségüket.) A feszültségforrás fizikailag más jellegű energiákat alakít
át elektromágnesessé. A feszültségforrás aktív elem, amely nélkül a passzív és veszteséget
is tartalmazó hálózatokon stacioner állapotban nem volnának feszültségek és áramok.
A feszültség- és áramforrások kérdésére még visszatérünk.
Jelen példánkban a feszültségforrás két kapcsa között U feszültség van, olyan módon,
hogy A-tól a feszültségforráson keresztül haladva B-ig feszültségemelkedés mérhető.
Ezt jelzi a + jel vagy egy nyíl, amely A-tól B felé mutat, és ezt mutatja a voltmérő is meg-
felelő nagyságú kitéréssel. Az R ellenálláson
ugyanez a feszültség van, így az Ohm-törvény B
értelmében
I C>
+ k
U= IR, (2.1)

vagyis a feszültség a voltmérő két oldalán U u R

azonos.
Ha ezt az egyenletet most • I

A
U-/R = 0 (2.2)
--
formában nullára redukáljuk, akkor Kirchhoff •

második törvényét kapjuk. Ha a felvett po- 2.1 ábra

zitív áramiránynak megfelelően A-tól elin- Egyenáramú áramkör

dulva a hurokban körbejárunk, akkor a fe-
szültségemelkedések és a feszültségesések ösz- U
szege nullát ad (2.2 ábra). Ha az előbbi egyen-
letet megszorozzuk J-vel, akkor ez a körben
a termelt és fogyasztott , villamos teljesítmények
azonosságát jelenti. Erdemes megjegyezni,
hogy ha a feszültségemelkedést pozitívnak -IR
vettük fel a pozitív áramirányban haladva,
akkor a passzív elemen (R-en) feszültségesés
keletkezik. (Ha a voltmérő kétirányú kitérésű, t
és a voltmérő kés I pontjait megcseréljük, ak- 2.2 ábra
kor a mutató az ellenkező irányba fog kitérni.) Feszültségesések és -emelkedések egyensúlya

4 Villamosenergia-rendszerek 4444511.
49
 Ha most az A csomópontot tekintjük (és elhanyagoljuk a voltmérőben folyó áramot),
akkor nyilván ugyanannyi áram lép be, mint ki. Ha tehát a befelé folyó áram előjele po-
zitív, akkor
(2.3)
Ez Kirchhoff első törvénye. (Ha mindkét áramot a csomópont közös feszültségével meg-
szorozzuk, ismét teljesítményegyenlőséget kapunk.)
Érdekessége ennek a törvénynek, hogy nem függ
a csomópont megválasztásától. Így ha példánkban
a B pontra írjuk fel Kirchhoff első törvényét, ak-
kor ugyancsak a (2.3) egyenletet kapjuk.
Ha a feszültségforrás feszültségét felére csök-
kentjük, akkor az áram is felére csökken. A két
Kirchhoff-törvény tehát pillanatértékekre teljesül.
Összefoglalva: Kirchhoff első törvénye általános
csomópont esetén egyenáramra (és pillanatértékre)
(2.3 ábra):
Ii= o, 1'
Iibe = LÍki· (2.4)
•
I ;be - I ;ki = o
(a pozitív áramirány a csomópont felé mutat).
2.3 ábra Kirchhoff második törvénye egyenáramra (és pil-
Pozitív áramirányok Kirchhoff első lanatértékre) zárt hurok adott pozitív irányban való
törvényéhez körüljárásával (2.4 ábra):
...... ... ...... LU = 0,
... "9 L Uemelke~s = L Ues6s, (2.5)
I
I
L Uemelkedés - L Uesés = 0.
I
I
I A 2.1 ábra hálózatában a generátor (feszültségfor-
'rás) P = UI teljesítményt szolgáltat, és pontosan
2.4 ábra ugyanannyit fogyaszt stacioner üzemállapotban az
Körüljárási irány felvétele Kirchhoff második ellenállás. Az ellenállás ezt az elektromágneses
törvényéhez energiát hővé alakítja.

2.2 Az energiaáramlás vizsgálata térjellemzőkkel

Az egyenáramú generátor lehet egészen kis távolságra a fogyasztótól, de lehet, például

nagyfeszültségű egyenáramú átvitel esetén, attól sok száz, sőt ezer km-t is meghaladó
távolságban. Az oda- és visszavezető vezetőszálak körül - a vezetők között, azaz a veze-
téken mérhető feszültségnek megfelelően - villamos térerősség alakul ki a vezetők körüli

50
 , az E villamos térerősség

körül idöben állandó H mágneses térerősség alakul ki. Ha a vezeték hosszú, egyenáram
esetén a 2.5 ábrán látható E (V /m) és H (A/m) képet kapjuk.
A Poynting-vektor:

P = EXH (W/m 2
), (2.6)

ahol a vektor iránya a teljesítményáramlás irányát adja meg, nagysága pedig a vizsgált
pontban az elöbbi irányra meröleges felületegységen átáramló teljesítmény nagyságát
szolgáltatja.
Az alábbiakban összefoglaljuk az energiaáramlással kapcsolatos azon tudnivalókat,
an1elyek a 2.5, a ill. 2.6 ábrákon szereplő vezetékre érvényesek.
1. Az E és H vektorok a vezetékre me-
rőleges síkban helyezkednek el, így az ener-
giaáramlás iránya merőleges az ábra sík-
jára (és ebben az esetben befelé mutat).
(Veszteségmentes eset.)
2. Ha a vezeték veszteségmentes, akkor
~z áram a vezetö felületén folyik, a ve-
zetön belül H = 0 és E = 0, így a vezetőn
belül P = O. A vezetőn kívül viszont a két
térerősség a vezetékre és egymásra merő­
leges, így a Poynting-vektor iránya párhu-
zamos a vezeték tengelyével.
3. Veszteséges esetben az áram (ha nem
is egyenletes elosztásban) a vezetőn belül
folyik, és van E-nek a vezetőn belüli (axiá-
lis) komponense, a gyakorlatban ez utóbbi
kicsi a vezetőn kívüli (radiális) E-hez ké-
2.5 ábra
pest. Gyakorlatilag ebben az esetben sem
Villamos (E) és mágneses (H) térerósség a vezeték
lesz a vezetőkön belül hosszirányú P össze-
egy keresztmetszetében
tevő, de a Joule-veszteség pótlása a tér-
ből történik (2.6 ábra). (A veszteséges ve-
~-1
zetés következtében E ívelt és nem egyenes,
így egy Prad radiális komponens is kelet- Prac1
kezik. amely fedezi a veszteséget. Miután u E p
a valóságos vezetékeken a veszteség na-
gyon kicsi és a nagyfeszültségű, nagy A-ad
teljesítményátvitelű távvezetékek erősen I
megközelítik a veszteségmentest, így P 2.6 ábra
gyakorlatilag axiális. Poynting-vektor veszteséges vezeték esetén

4• 51
 4. A vezető felületén a legnagyobb az E és H értéke. E és H merőlegessége miatt

IPI = IEI IHI. (2.7)

A vezető felületéhez közel legnagyobb a teljesítményáramlás, és a vezetékre merőle­

gesen felvett síkban a vezetőtől távolodva igen gyorsan csökken, gyakorlatilag nullára.
5. Ha bármely szelvényben bekövetkezik, hogy akár E = 0, akár H = 0, akkor tel-
jesítmény nem áramolhat. Ilyen a rövidzárás, a szakadás, a csomópontképződés (térben
adott helyen) vagy az üresjárás (ekkor H = 0).
6. A teljesítményáramláshoz tehát az szükséges, hogy a villamos generátor és a fogyasztó
között (most a transzformátort külön nem elemezzük, de a helyzet itt is hasonló) legyen
a vezeték mentén egy ,,csatorna'', amelyben az E és H lehetővé teszi az energia, ill. telje-
sítmény áramlását. A vezetékek tehát csak E és H térbeli elhelyezkedéséről gondoskodnak.
Ha viszont így van, akkor, amint az ismeretes, az energiaátvitellel kapcsolatosan adott
pillanatban

Eo
Wvitt = e, 1 E 2 dV (Ws) (2.8)
2
a teljes
tme

villamos energia tárolódik, ahol E = E(x, y, z) értéket térbeli koordináták határozzák

meg. A teljes tér alatt az előbb említett ,,csatorna'' értendő. Látható, hogy Wviu csak
pozitív lehet. Ugyanakkor a térben különböző helyeken adott pillanatban összesen

µo
Wmágn =
2
µ, IHl 2 dV (Ws) (2.9)
a teljes
térre

mágneses energia tárolódik. n vezetőből álló vezeték esetén:

(2.10)

(2.11)

A (2.10) és (2.11) egyenletek alapján a geometriának és a vezeték elrendezésének megfelelő

koncentrált kapacitások és induktivitások (ön- és kölcsönös) értelmezhetők: C;k• L;k· Ezek
meghatározására és számítására a későbbiekben még részletesen kitérünk.
Az energiaátvitelhez szükség van elektromágneses térre, amely tér a legegyszerűbb
átvitel, a stacioner egyenáramú átvitel esetén is jelen van. A 2.1 ábrán látható átvitel csak
. . di du
a stacioner esetre - amikor dt = dt = 0 - ad helyes modellt. A valóságban mindig
jelen van egy sorba kapcsolt induktivitás és párhuzamosan kapcsolt kondenzátor is - ezeket
ebben a modellben elhanyagoltuk - , amelyeknek stacioner esetben nincs szerepük az

52
áramnak a feszültségből és ellenállásból való kiszámításában. Megállapítható, hogy bi-
zonyos célra egy modeil jó lehet, de ugyanez a modell egy bonyolultabb feladat esetén esetleg
már nem használható.
Vegyünk egy valódi tekercselést és adjunk rá bizonyos frekvenciájú feszültséget. Ha
a frekvenciát több nagyságrenddel növeljük, azt tapasztaljuk, hogy a tekercs impedanci-
ájának jellege változik (2.7
, ábra). Egyenáram e1>etén csak ellenállást érzékelünk, 50 Hz-en
induktivitást és ellenállást mérhetünk, egy adott frekvencia - esetleg már 10 kHz - felett
a kapacitív áram a meghatározó. /gy egy valóságos elem R, L vagy C elemekkel való
leképezhetősége attól függ, hogy milyen időbeli lefolyású jelenséget vizsgálunk: stacionert
vagy tranzienst - tranziensek esetén ezek frekvenciájától is függ a modell.
Megemlítjük még a
Pveszt = 1R 2
(W) (2.12)

hálózati Joule-veszteséget, amely tulajdonképpen az elektromágneses energia hővé ala-

kulásának n1értéke. Ez nem tárolódik, mint a villamos és mágneses energia, amelyek át
tudnak egymásba alakulni közel veszteségmentesen. A Joule-veszteség hasonló a mechani-

fojtó- e L
tekercs
R '
ag

-
2.7 áhra 2.8 áhra
Fojtótekercs frekvenciafüggö helyettesítése Hálózati ág feszültség-
és áram-irányfelvétele

kában a súrlódási veszteséghez, amely a mozgó test sebességével arányos fékezőerőt

kelt. A Joule-veszteség persze sok esetben hasznos, például villamos fíitőtestek, csillapítás
stb. esetén, a villamosenergia-átvitel területén azonban általában hátrányos.
Az eddigiek során láttuk, hogy egy egyenáramú és rendkívül egyszeríi hálózat eleget
tett Kirchhoff két törvényének, és arról is beszéltünk, hogy ezek a törvények hogyan
képviselik az energiamegmaradás, illetve a teljesítménymegmaradás elvét. Ha a hálózatot
áganként vesszük figyelembe (nem teljes hurkonként), akkor az előjelek megfelelnek a
2.1 ábra jobb oldalának, de félreértések elkerülése végett a 2.8 ábrán ismét felvázoltuk
az egyetlen ág esetére érvényes viszonyokat. Ebben az esetben igen széles érvényességi
feltételekkel fennáll Te/legen tétele, amely szerint

(2.13)
•

ahol uk és ik a k-adik ág feszültségének, illetve áramának pillanatértéke, és a hálózatnak

e ága van.

53
 2.3 Mechanikai és villamos rendszerek összevetése
differenciálegyenletük alapján

Tekintsünk egy mechanikai rendszert koncentrált tömegekkel. Newton második törvénye

satint (ha nincs rugó és nincs súrlódás) a külső F erő hatására a gyorsulás keletkezik,
így m ·a tehetetlenségi erő tart egyensúlyt az F külső erő­
vel, amely ellenkező irányú és azonos nagyságú. Vagyis ha
x x a mozgó test elmozdulása, v a sebessége és m a tömege
m (2.9 ábra):
F
dv d2x
F-ma=F-m =F-m 2 =0 (2.14)
dt dt '

2.9 dbra 1
és V=- Fdt. (2.15)
Koncentrált tömegre ható F erő m

Az F erő teljesítménye:

dv
p = vm dt' (2.16)

és a befektetett (tárolt) energia (ha t = 0-nál v = 0 volt):

t v(t)
dv mv2
E= mv dt dt = m v dv =
2
. (2.17)
0 0

Ha a rendszerben van egy olyan csillapítás, amelyet viszkózusnak lehet tekinteni, mert '
fékezőereje a sebességgel arányos (2.10 ábra}, akkor:

dx
F-kv= F-k
dt
= 0
'
(2.18)
F
vagy
1
v = F· (2.19)
k '

a csillapítási veszteség teljesítménye

2.10 dbra
Mechanikai csillapítás P= vF= kv 2• (2.20)

Ha a mozgó testre egy rugó ereje hat (2.11 ábra): 1

t
1 1
F- x = F- v dt = 0, (2.21)
Ot ~
io 1
1
'

54
 1 F
vagy 1 x
1
dF 1
v= ot • (2.22)
dt
F
A 2.10 és 2.11 ábránál feltéte-
leztük, hogy a csillapító du-
gattyú szára és a rugó egyik
vége rögzített, így azon az ol- a) b)
dalon nincs elmozdulás (így 2.11 ábra
sebesség sem). Lehetséges, Rugó elmozdulása F erő hatására
hogy a rugóerő (a rugó mind-
két végének elmozdulása esetén a két végén levő x1 és x 2 különbségéből alkotott) .dx-szel,
a súrlódás pedig ( v1- v2) = Ltv-vel arányos. Vagyis a súrlódási erő

(2.23)

, , ,,
es a rugoero

1
F= -- (2.24)
oc

Hasonló összefüggések írhatók fel forgó rendszerekre is, de az erő helyett nyomatékot,
elmozdulás helyett szögelfordulást, sebesség helyett szögsebességet, gyorsulás helyett
szöggyorsulást kell figyelembe venni. Itt a tengely két végén 8 1 és 8 2 elfordulások x1- és
x2-nek, w1 és w2 szögsebességek v1- és v2-nek felelnek meg. Az egyenletek:

a tehetetlenségi nyomaték (/ inercianyomaték)

dw
M; = l dt' (2.25)

a súrlódási nyomaték

(2.26)

és a torziós nyomaték

(2.27)

A villamos összefüggéseket ismerteknek tételezzük fel, és a 2.1 táblázatban foglaljuk öspe.

A 2.1 táblázat első oszlopában szereplő két egyenlet hasonló, csupán u és i szerepe
fordított. A másik két oszlopnál C "' L-nek és u "' i-nek és viszont ("' : megfelel). Ezek a

55
 2.1 táhláza t
Elemi áramkörök

enenállás induktivitás kapacitás

fY'I T V'"'\,

•
IR
I>
R •
IL
I> L
'
'
. C>
le
2
u, uz u, Uz ul ! u2
1 •

7 1 , . d
•
IR =R (u 1 -u1 J
•
1=-
L L
fu 1.- u 2 Jdt lr
- =e dt fu,-uz)

• • • .
IR , lz IL te

~
v
v e (%
• •• •
1, R 1, L 1.
'

,
uR•Rfi1-i1 ) - RiR UL •
l
dt d (. . )
diL
1,-12 =l df uc =~ pi,-i2 Jdt=z irdf
~

jól ismert duális összefüggések. Vegyünk egy párhuzamos mechanikai és egy párhuzamos
villamos kört, továbbá egy soros mechanikai és soros villamos kört.
1. Párhuzamos mechanikai rendszer esetén, ha a rendszerben a tömeg-, a súrlódási
és a rugóerő együtt lép fel (2.12 ábra):
t

0
(2.28)
F 2. Párhuzamos villamos rendszer. Tekint-
,
sük a 2.13 ábrát és a 2.1 táblázat első sorát;
Jegyen U 2 = 0 mindhárom esetben. Legyen
továbbá a három bemenő feszültség értéke
azonos. Így·
2.12 ábra . . . . e du l l d
1 = 1c+1R+1L = dt + R u+ L u t.
Párhuzamos mechanikai rendszer
(2.29)

Látható, hogy a villamos és mechanikai

• egyenletek alapján a megfelelő mennyiségek
1

Mechanikai m k F v
2.JJ ábra 1
Villamos e --- L 1
•
u
Párhuzamos villamos rendszer R

56
 3. Soros mec·hanikai rendszer ( 2.14 ábra).
Az elmozdulásokra felírható k
m
xa = (xa-x2)+(x2-x1)+x1,
(2.30) 2.14 ábra
illetve idő szerint differenciálva Soros mechanikai rendszer

dF 1 1 L R e
v= rL - + - - F+ F dt. (2.31)
dt k m
• I>

4. Soros villamos rendszer (2.15 ábra). A 2.1 u '

táblázat második sora alapján

di R" 1
u = L dt+ 1+ e
"d
, 1. (2.32) 2.15 ábra
Soros villamos rendszer

A mechanikai és villamos egyenletek alapján a megfelelő mennyiségek:

Mechanikai 1/k m F v

Villamos L R e I
•
u

Látható, hogy a két párhuzamos és a két soros rendszer analóg. Miután mind a négy
esetben azonos struktúrájú a differenciálegyenlet, így ezek keresztben is analógok lehetnek,
például az 1 eset 4-gyel. Ebben az esetben az analóg mennyiségek:

Mechanikai nt k F v x

Villamos L R e u l
•
q

Általában ezt hívják klasszikus analógiának.

, ,
2.4 Kirchhoff törvényei váltakozó aramu
körökben

A 2.16 ábrán feltüntetett áramkörben egy ideális váltakozó áramú feszültségforrás és egy
ellenállás szerepel. Tételezzük fel, hogy a tranziens jelenségek lezajlottak vagy nem voltak
tranziensek (megfelelő pontban való bekapcsolással). Jelenleg csak a stacioner állapotot
vizsgáljuk. A feszültségforrás feszültségének amplitúdója állandó, Umax értékű, a kör-

57
 -~I> frekvencia is állandó, és a szinuszos feszültség nem
•

' torzított (egyetlen körfrekvencia v,~n csupán).

u =Umox cos wt R A Kirchhoff-egyenlet alapján felírható

u-iR = 0, (2.33)
•
A . u
I = R. (2.34)
2.16 dbra
Váltakozó áramú feszültségforrás ellenál- Mivel
lás-terheléssel u = Umax cos wt, (2.35)

így
• Umax
I = R cos wt = Imax cos wt, (2.36)

ahol
l _ Umax.
(2.37)
max - R ,

vagyis az áram mindig fázisban van a feszültséggel. Tehát olyan áram folyik, amely bár-
mely pillanatban az ohmos ellenálláson akkora feszültségesést okoz ( - iR), hogy körbe-
járva éppen nulla feszültséget kapjunk (2.17 ábra). A pillanatnyi teljesítmény, amit R
felvesz

2.17 dbra
Ellenállás áramának és feszültségének időfüggvénye váltakozó

, ... - ....,
áramú körben

,I \
\
•
I
--t>

I \
I \
I U=UmoxCOS wf L
I 21r c.ot
I
\
I \

/
l
''-·
-/• R
'' 2.18 dbra
Induktivitásra dolgozó váltakozó áramú
' feszültségforrás

Miután az áram és feszültség fázisban van, ezért előjelük egyidejűleg pozitív, illetve ne-
gatív; szorzatuk mindig pozitív, így a teljesítmény is mindig pozitív és kétszeres frekvenciá-
val változik. Gondoljunk egy izzólámpára, amelyen az áthaladó 50 Hz-es áram mind a
negatív, mind a pozitív periódusában maximumra izzítja a szálat.
A 2.18 ábrán a (2.35) egyenlettel definiált ideális feszültségforrás L induktivitásra kap-
csolódik. Keressük a stacioner megoldást.
diL O
u- L dt = .• vagy . = -·l ·
IL UL
d f, (2.38)
L

58
ahol
u = Umax cos wt. (2.39)
Ekkor
diL Umax
dt = L coswt, (2.40)

• Umax •
lL = wL sin wt, (2.41)

és
Umax
/Lmax = wL . (2.42)

A feszültség és az áram alakulását a 2.19 ábra mutatja. Az ábrán látható, hogy az u feszült-
ség már a t = 0 pontban elérte a maximumát, a hozzá tartozó induktív áram pedig csak
wt = 90°*-nál, tehát az áram 90°-kal késik a feszültséghez képest. Világos, hogy most

L-lel megszorozva éppen az u értéket veszi

fel. Látható ugyanakkor, hogy 0° és 90°
között mind az áram, mind a feszültség i=lLmax sin wt •

u -L di
pozitív, 90° és 180° között a feszültség ne- dt
gatív és az áram pozitív, 180° és 270° kö-
zött a feszültség és az áram is negatív
(vagyis pillanatértékeik szorzata most is
pozitív), 270° és 360° között pedig a feszült-
ség pozitív, az áram negatív. Ha energeti-
kailag próbáljuk ezt a jelenséget értelmezni,
akkor a következőket láthatjuk : a tekercs
1 2.19 ábra
energiája L1"2, előjele nem függ az áram
2 Induktivitás áramának és feszültségének idófüggvénye
irányától; értéke vagy pozitív, vagy zérus váltakozó áramú áramkörben
(nemnegatív). 0°-nál az áram nulla, a te-
kercs energiamentes. A pozitív feszültség hatására az áram növekedni kezd, enel együtt

nulla, majd negatívvá válik. Ezáltal az áram és ezzel együtt a tekercs energiája csökkenni
kezd. Az eltávozó energiát - mivel más nincs a körben - a feszültségforrásnak kell föl-
•
vennie (visszaáramlik az energia a feszültségforrásba). Amikor az áram nullára csökken
( 180°-nál), a tekercs ismét energiamentes. Ezután az energia 1"2 növekedése miatt ismét nő, de
most a tekercset ellenkező irányú áram tölti. Az energia 270°-nál éri el a maximumot, utána

• Itt és a továbbiakban wt értékét fokokban adjuk meg, bár wt dimenziója radián.

59
ismét kisül. A fojtótekercs körül periódusonként kétszer kialakul a mágneses tér, ma_jd meg-
szűnik. Ez a jelenség azt feltételezi, hogy a feszültségforrás valamilyen fQrmában fel tudja
venni az induktivitásból (majd késéSbb, amint látni fogjuk, a kapacitásból) kiáramló ener-
giát. ErréSl a lengési jelenségréSl a teljesítménynél még fogunk beszélni.
Vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor a váltakozó
• áramú feszültségforrás kondenzátorral van sorba
I
)( • kapcsolva ,·2.20 ábra). A stacioner állapotot szá-
,
u )( E·H m1tva:
)( e . l
t

u-C iedt=O (2.43)

0
2.20 ábra
vagy
Kondenzátorra dolgozó váltakozó áramú
feszültségforrás . e du
te= dt .
Ha
u = Umax cos wt, (2.44)
akkor
dU TT •
dt = -Wvmax Sin WI, (2.45)

és
.le=-~
--·"Umaxsmwt
. = - Umax .
sin wt. (2.46)
1
wG

Az idéSfüggvényeket a 2.21 ábrán láthatjuk. Az áram most 90°-kal megeléSzi a feszültséget

(a megfelel{) nullapontokon, illetve maximális értékeken 90°-kal eléSbb halad át). 0°-tól

u::Umax • cos wt

2T wf

ic=-Icmax sin wt

2.21 ábra
Kondenzátor áramának és feszültségének időfüggvénye váltakozó áramú körben

60
most is teljesül a körben Kirchhoff U. törvénye. Vizsgáljuk meg a teljesítmény- és az ener-

energia tárolódik, ezért a kondenzátor energiája ebben a pillanatban nulla. A negatív irányú
áram hatására negyedperiódus alatt a kondenzátoron a feszültség eléri negatív értékének
maximumát, ami a tárolt energia képletében természetesen u2 miatt pozitív maximumot szol-
gáltat. Eddig a generátor leadott teljesítménye is pozitív volt (ugyanis a generátor feszültsége
és árama a 90°-180° intervallumban egyaránt negatív, szorzatuk pedig pozitív). 180° után
az áram előjelet vált, így a generátor teljesítménye a következő negyedperiódusban negatív.
E periódus végén a feszültség nullára csökken: a kondenzátor energiája ,,elfogyott''.
(Fizikailag: a kondenzátorból visszaáramlott az energia a generátorba; a generátor előbbi
,,negatív'' teljesítménye pedig azt jelenti, hogy a generátor nem leadott teljesítményt, hanem
felvett teljesítményt a 180°-270° intervallumban). A következő negyedhullámban a kon-
denzátor ismét feltöltődik s.í.t. A jelenség hasonló az induktivitás esetéhez.
TekintsüK a 2.21 ábrát, illetve annak -90° és + 90° közé eső részét. Ezalatt a kondenzá-
torban az E villamos térerősség iránya állandó (ha nagysága változó is). Legyen -90°
és 0° között az áram a kondenzátoron belül egyező irányú a 2.20 ábrában felrajzolttal.
A kondenzátoron az áramot az egyszerűsítés céljából egyben és nem elosztva képezzük.
Az áramot körülvevő H mágneses térerősség a kondenzátor külső jobb oldali részében lép
ki az ábra síkjából, és a belső oldalon (a feszültségforráshoz közelebb) lép be a papír síkjába.
Látható, hogy ha ebben a negyedperiódusban az ábra síkjában felülről lefelé mutató E-t
vektorálisan megszorozzuk az ábra jobb oldalán az ábra síkjából kifelé mutató H-val,
akkor egy jobbról bal felé mutató, a másik oldalon balról jobb felé mutató Poynting-vek-
tort kapunk, az energia a kondenzátorba áramlik, amíg az fel nem töltődik. Ezek az irányok
H megfordulásával megfordulnak, és a kondenzátor energiája (és töltése) ,,kiürül''.
Hasonlóan járhatunk el fojtótekercs esetén is: a fojtótekercset képzeljük körszimmetrikus
szolenoidnak. A H tisztán tengelyirányú, a tekercs belsejében w körfrekvencia esetén

rot H = jwEE. (2.47)

lgy hengerkoordinátákkal

oH . E
rot H = or e.,, = JWE , (2.48)
•
vagyis
E= Ee.,, (2.49)
és
P = HEez X e'F = - EHe,, (2.50)

ahol e.,,, ez, e, érintőirányú, hosszirányú és sugárirányú egységvektorok. Azaz P sugárirányú

- az energia felhalmozódásakor befelé, az energia távozása esetén kifelé mutat. Az okfejtés
hasonló, mint az előbb a kondenzátornál, végigkövethető a 2.19 ábrán. Érdemes megje-
gyezni, hogy ha egy áramkörben sorosan (vagy párhuzamosan) egyszerre van induktivitás

61
és kapacitás, akkor az energia ellenütemben halmozódik fel a kondenzátorban, mint az
induktivitásban, így az egyik elembc51 való kilépés utá11 a másik elemben tárolódik az ener-
•
gia.
Ha összehasonlítjuk a 2.19 és 2.21 ábrát, azt láthatjuk, hogy ugyanazon feszültséghez
az egyik esetben

• Umax •
lL = wL sin wt, (2.51)

a másikban
• Umax •
le= - sin wt (2.52)
1
wC
áram tartozik .

' I> u

u L 21'( wt

2.22 dbra 2.23 ábra

Párhuzamos rezgőkörre dolgozó Párhuzamos rezgőkör áramai és feszültsége
feszültségforrás

A 2.22 ábrán láthatjuk, ha az induktivitást és kapacitást párhuzamosan kötjük, akkor

a feszültségforrásnak csak az áramok különbségét kell szolgáltatnia (2.23 ábra). Ha

1
wC = wL, ' (2.53)

akkor a két áram eredője pontosan nulla, mivel azonos nagyságúak. Vagyis az L-C körben
belül folyik áram és leng a teljesítmény. Látható, hogy 0°-nál a kapacitás van feltöltve, az
L üres, 90°-nál L feltöltött, C üres, 180°-nál C feltöltött és L üres, 270°-nál L feltöltött
és C üres (/. a 2.24 ábrát). Ha ez az ún. párhuzamos rezonancia teljes, és nincs veszteség,
akkor a külső körben nem folyik áram, és így az impedancia végtelen nagynak tűnik.
Ha a kör soros, akkor
wli = ULmax .sin wt, (2.54)
1 • TT •
(2.55)
- wC l = VCmax Sln Wf.

62
Innen az áram tele
••
ures
• Uma11. •
1 = - - - - stn wt. (2.56) ..L
1 T
wL---
wC
90°
_j_
1 1
Ha wL = wC , akkor a soros impedancia (ezen a kör-
_J_
frekvencián) éppen nulla (soros rezonancia). 1
Vizsgáljuk. . meg a sorosR-L-C(állandó)elemek- ..L
bői álló váltakozó áramú kört (2.25 ábra). Az áram-
270°
T '

kört ideális feszültségforrás táplálja, ·amely w = ál-

2.24 ábra
landó körfrekvenciájú váltakozó feszültséget szolgál-
Párhuzamos rezgőkör elemei közötti
tat. Jelöljük u-val és í-vel a feszültség és az áram pil- teljesítmény lengés
lanatértékeit, továbbá U-val és I-vel ezek effektív ér-
tékét (állandosult állapotban).
Ekkor I
•
R L C

u = )"2u sin wt. (2.57)

-!>-
--
u
A hurokegyenlet az ábra alapján
1

.
u- Rl - L di 1
--
"d
l t
0
= · (2.58) 2.25 ábra
dt e
0 Váltakozó áramú soros R-L- C kör

illetve az egyenlet differenciálása és átrendezés után

(2.59)

Oszcilloszkóppal való megfigyelés azt mutatja, hogy ilyen esetben az áram is szinuszos
lefolyású lesz, de fázishelyzete nem egyezik a tápfeszültség fázishelyzetével. Ezt a megoldás-
ban egy rp szöggel vesszük figyelembe, amely a két görbe egymáshoz viszonyított fáziselto-
lódása:
i = )Í21 sin (wt+rp). (2.60)

Ismert U, w, R, L és C, ismeretlen I és rp (ahol cp negatív is lehet). A differenciálásokat végre-

hajtva és behelyettesítve, y'2-vel és w-val mindkét oldalt elosztva

I Rcos(wt+<p)-wLsin(wt+rp)+ wh- sin(wt+rp) = Ucoswt. (2.6la)

-
Atrendezés után :
1
I Rcos (wt+rp)- wL---=- sin (wt+ rp)
wC
= U cos wt. (2.6lb)

63
Ha a (2.6lb) egyenlet bal oldalát a trigonometrikus azonosságok felhasználásával kifejtjük,
és az azonos fázishelyzetií (szinusz vagy koszinusz jellegű) tagok egyenl&égét külön-külön
egyenletben írjuk fel, akkor cos wt-re és sin wt-re egy-egy egyenletet kapunk, amiből I és q>
kiszámítható. A megoldás során kiderül, hogy q> nem függ U-tól, hanem csak a hálózat
R, L és C paramétereitől, valamint w-tól. I persze U-tól is függ. A továbbiakban nem ezzel
a módszerrel számítjuk ki az ismeretleneket, hanem az Euler-relációk felhasználásával írjuk
át a (2.6Ib) egyenletet. Mivel

(2.62a)
•

,
es
• •
e11_e-1"
• • •
- 1e1"+1e-1x •
•
•
Sin 1X = ---·-2j -- 2 '
(2.62b)
,
1gy
I 1 ei(wl+qi)+ !_ R-i wL- l _ e-j(wt+qi) =
R+j wL- . wC
2 wC 2 '

u ., u ·w1
= 2 el"' + 2 e-l ' (2.63)

vagy átrendezve

U-I R+j wL- ~

1
ei'I' eiwt +
2
1
+-- U-I R-j coL- l e-i'I' e-Jwt = 0. (2.64)
2 wC

Ha az U cos wt =
u . u
-- e +- e-
1 01
'
. 1 1
"' feszültséget a komplex síkon ábrázoljuk, akkor két
2 2
u hosszúságú, ellenkező irányban forgó vektort (fazort)* kapunk, amelyek összege minden
2
pillanatban a valós tengely irányába esik és a feszültség pi/lanatértékét szolgáltatja (2.26
ábra). Látható az is, hogy e két vektor egymás konjugáltja.

•A vektort a fizikában, a matematikában és a műszaki gyakorlatban két - egymással összefüggő - érte-

lemben is használják: egyrészt mint síkbeli vagy térbeli irányított mennyiséget (a skalároktól megkülönböz-
tetve), másrészt általánosan oszlop- vagy sorvektor értelemben, tehát valamilyen rendező elv szerint össze-
állított mennyiségek rendszereként. Ilyen értelemben például egy háromfázisú áramrendszer i., i 6 és i,
áramai tömören felírhatók egy háromelemű oszlopvektorba; ugyanakkor 50 Hz-es állandósult állapotban
ezen áramok bármelyike jellemezhető egy-egy komplex számmal mint vektorral. Az említett kettősség meg-
szüntetésére az elektrotechnikai gyakorlatban elterjedőben van a fazor kifejezés, amely a meghatározott
fázishelyzetű komplex vektort (komplex számot) jelenti. Amikor a két fogalom együtt jelenik meg (például
komplex vektorokból, azaz fazorokból képezünk oszlopvektort), akkor erre a megkülönböztetésre kellene
áttér11ünk. Mivel azonban a fazor megkülönböztető használata még nem terjedt el, mi sem használjuk.
Feltételezzük, hogy az olvasó így is meg fogja tudni különböztetni a fenti két fogalmat.

64
 w

2.26 ábra
A feszültség pillanatértéke mint két különböző irányban forgó vektor
eredője

Ez az átírás azért fontos, mert segítségével az állandósult váltakozó áramú hálózatok

jelenségeit leíró valós argumentumú, valós értékfi függvények [az u(t) és i(t) feszültség-
és áramhullámok] matematikailag leírhatók megfelelő konjugált komplex vektorpárok
össugeként vagy, mint a későbbiekben kimutatjuk, ezen komplex vektorpárok egyikével.
A (2.64) egyenlet teljesül, ha a kapcsos zárójelen belüli mennyiségek nullát adnak:

R+j wL- ~
U I
-·--- ei'I = 0, (2.65a)
2 2
U - !__ R - j wL- l e-jrp = 0. (2.65b)
2 2 wC

Bevezetjük a következő megkülönböztető jelöléseket, valamint segítségükkel definiáljuk

az alábbi skaláris és komplex vektoriális mennyiségeket.
A feszültségek és áramok pillanatértékeit kisbetűkkel jelöljük [pl. u(t), i(t)]. Ugyanezen
mennyiségek időben szinuszos változása esetén értelmezett effektív értékét kurzív nagybe-
tűvel jelöljük: U és /. Ez egyben jelenteni fogja az alább értelmezett komplex vektorok
abszolút értékét (nagyságát) is. A komplex vektorokat álló félkövér betűkkel, pl. U, a;
a konjugáltakat ...... jellel, ún. kalappal, pl. Ű jelöljük.
A fenti jelölésekkel az alábbi komplex vektorok értelmezhetők a (2.65a-b) egyenletek
kapcsán:
U = Uei 0 = U, - (2.66)
1 = /eirr,
• (2.67a)
1 = fe-j"· (2.61b)
' 1
z= R+i. O J LwC
--· (2.684)

-
Z = R-j l
01L----· (2.68b)
cuC

5 Villamosener11ia-rcndszerek 44445. 1. 65
Ekkor a (2.65) egyenletek (a fenti komplex mennyiségekre való áttéréssel):

u 1
2 - 2 z= 0, (2.69a)

illetve

(2.69b)

alakban írhatók.
Mivel a (2.69b) egyenlet a (2.69a) egyenlet konjugáltja, ezért matematikailag további
információt nem ad. A hálózat passzív elemeit (R, L, C) leíró Z impedancia, valamint
a feszültségforrást leíró U és az áramfelvételt leíró 1 vektor összefüggéseit tartalmazó két
komplex egyenlet közül elegendő az egyiket fmegállapodásszerűen a (2.69a) típusút] fel-
használni a váltakozó áramú hálózatok állandósult állapotának matematikai tárgyalására
(a skaláris időfüggvények helyett). Ennek megfelelően a 2.26 ábrán, a valós tengely irányá-
ban a feszültség pillanatértékeit szolgáltató két, szembeforgó feszültségvektor közül is ele-
gendő csak az egyiket - az előbbi megállapodás esetén a pozitív w szögsebességgel forgó
(az ábrán a felső) vektort - figyelembe venni.
A (2.60) és a (2.61b) egyenletek között bevezettünk egy }"2 Iéptékváltozást (az Umax =
= }"2u csúcsértékréSI az U effektív értékre áttérve), ezután megállapodásszerűen, további
léptékváltásként az ~ nagyságú vektorok helyett a teljes effektív értéket felhasználó U nagy-
ságú (amplitúdójú) forgó vektorokra térünk át. (Ugyanezt a léptékváltást az áramvekto-
rokra is elvégezzük.) Az U és I nagyságú vektorokra való áttérés egyenértékű a (2.69a) egyen-
let 2-vel való szorzásával, amivel megkapjuk Kirchhoff huroktörvényét komplex vektorokra
felírva:
U-ZI = 0. (2.70a)

Így a valódi feszültségek és áramok [mint valós u(t) és i(t) időfüggvények] helyett az U, 1
és Z komplex mennyiségekkel írható le a 2.25 ábrán látható váltakozó áramú hálózat állan-
dósult állapotban.
Amennyiben egy hálózatszámítás során meghatározzuk az U és 1 vektorokat, azokból
a pillanatértékek (a fent említett léptékváltásokat és a szembeforgó vektorokat figyelembe
véve) így számíthatók:

u(t) = u . 1
}'2 -e'w + ű e-1·w1 (2.70b)
2 2 '
és
1 . 1 .
i(t) = y'2 2 eJWI +2 e -JWI • (2.70c)

Az alábbiakban felsoroljuk az U, 1 és Z komplex vektorok legfontosabb tulajdonságait:

1. A feszültség U vektora (nagysága U) w szögsebességgel forog a matematikai pozitív
(az óramutató járásával ellenkező) irányban.

66
 -
2. Az áram 1 'Vektora (nagysága /) ehhez képest állandó rp fázisszöggel eltérve, a feszült-
ségvektorral azonos irányban forog. A rp szög értékét az alább részletezett módon a Z impe-
e
dancia úgynevezett belső szöge határozza meg.
A rp szög tipikus értékei:
a) A fázisszög, rp = 0°, ha a hálózat csak R ellenállást tartalmaz. Ilyenkor a feszültség
U és az áram 1 vektora fázisban van (együtt f~ognak);
b) A fázisszög, rp = 90°, ha a hálózat csak kapacitást tartalmaz. Ilyenkor a feszültség
U vektorát megelőzi 90°-kal az áram 1 vektora (,,siet'').
e) A fázisszög, rp = - 90°, ha a hálózat csak induktivitást tartalmaz. Ilyenkor a feszültség
U vektorát követi 90°-kal az áram 1 vektora (,,késik'').
Általános esetben az áramkör konkrét
R, L, C viszonyai szabják meg a fázisvi-
szonyokat, a ± 90° intervallumon belül.
3. A hálózat passzív R, L, C adataiból
a (2.68a) egyenlet által definiált Z komp-
lex impedancia nem forgóvektor, hanem
állandó, ún. belső szöge van, és mint ön-
z
•
álló vektor ábrázolható az ún. komplex J
impedanciasíkon (2.27 ábra). (Matemati-
kailag az impedancia az a kompJe:l!: ope-
rátor, amely megszabja U és 1 vektorok
1 R.
relatív fázishelyzetét és nagyságarányát, 2.27 ábra
ugyanakkor önmaga érzéketlen _ invari- A komplex impedancia vektorábrája
áns - a feszültségre és áramra.)
A (2.68a) egyenlet értelmében és a 2.27 ábra jelöléseivel az impedancia belső szöge:

XL-X.c
e= arc tg
R
. (2.71)

A (2. 70) egyenlet átrendezésével megkapjuk az Ohm-törvényt komplex egyenlet formá-

jában:
U = ZI, (2.72a)

ahonnan az áram 1 komplex értéke (az U feszültség ésZ impedancia ismeretében)

(2.72b)

Tekintettel arra, hogy a feszültség és az áram U és 1 vektorainak ro szögsebességgel való

forgatása a nagyságok (abszolút értékek) és a rp fázisszög (fázishelyzet) mint alapvető infor-
mációk szempontjából nem meghatározó (sőt, zavaró), ezért az ábrázolás érdekében m.eg-
állapodásszerűen rögzíthetjük az U feszültségvektort valamely állapotban a komplex síkon,
például a valós tengely irányában (ekkor szöge nulla). (Természetesen ekkor az áram vektora
is ,,álló'' vektor lesz.) Ebben az egyszerűsítő - és egy bonyolultabb hálózaton csak egyetlen

67
 1
feszültségvektorral megtehető - feltétellel a (2.72b) komplex egyenlet az áramvektor
kiszámítása szempontjából két skaláris egyenletre bontható. Az áram abszolút értékét az

I = U (2.13a)
z
összefüggés, a feszültséghez viszonyított <p f ázisszögét pedig a
'P =-e ,
(2.73b)
összefüggés szolgáltatja (mivel U szöge zérus, Z-vel pedig osztani kellett). lgy az áram fázis-
szöge ellenkező előjelű, mint az impedancia fázisszöge, és mint azt az olvasó ellenőrizheti,
megkaphatjuk a <p fázisszög fentebb ismertetett tipikus eseteit, valamint a ±90° közötti
átmeneti állapotokat. (Megjegyezzük, hogy a 2.27 ábrán pl. Xc növelése útján is elő­
állhat a 'P = 0° fázishelyzet, amikor az áramkör nem tisztán csak az R ellenállást tartal-
mazza, hanem az ún. soros rezonanciáb;m levő XL és Xc reaktanciákat is.)

2.2 táblázat
A feszültség és az áram fázishelyzetei különböző soros
impedanciák esetén

1 f =o u *
I
u +
2 - - - -
rrrw T
.
\
f=-900 I

3 -f = 90° I „ }+
-ir-'
u
, u )+
1. !XJOS.fso ~":t

•
5 -1 1 I~ 0 s. f <.:;. 9()0
1 „ }+
u
a} XL> Xc 2. esethe? hasonló
6 1- b} XL <Xc 3. esethez hasonló
e} XL = Xc soros rezonancia J=oo

a) XL >Xc 1.. esethez hasonló

r b) XL
'

7 <Xc 5. esethez hasonló

e}~ =Xc 1. esethez hasonló

68
 A 2.2 táblázatban összefoglaltuk különböző le:Z!Aró impedanciák esetén az áram fázis-
helyzetét az ideális feszültségforrás feszültségéhez. képest. Az ábrázolásnál felhasználtuk
• azt a körülményt, hogy a váltakozó áramú mennyiségek komplex számokkal történő szá-
mítása során egy komplex vektort tetszés szerinti, rögzített pozícióban vehetünk fel. Cél-
szerűségi szempontok alapján ez a referenciavektot a táblázatban a feszültségforrás U fe-
szültség.vektora, amit a valós tengely irányában ábrázoltunk. Így az áram sietése (<p > 0)
vagy késése (<p < 0) egyben az áramvektomak a koordináta-rendszerben elfoglalt szöghely-
zetével is megegyezik.
Ha Kirchhoff I. törvényét komplex áramvektorokra értelmezzük, akkor minden pilla-
natban teljesül, hogy egy csomópontban az áramok eredője nulla. Ha egy zárt hurokban
a körüljárási irányban a komplex feszültségvektorok összege éppen nulla, akkor teljesül
az a követelmény, hogy a feszültségek pillanatértékei is nullát adnak. Ha tehát a trigono-
metrikus és a komplex függvények kapcsolátával bevezetjük a komplex feszültség, komplex
áram és komplex impedancia fogalmát, akkor megkapjuk a Kirchhoff I. és II. törvények,
valamint az Ohm törvény komplex alakját.

2.5 Soros rezgőkör energiaviszonyai

Megvizsgáljuk egy rezonanciakörben az energiadisszipáció időbeli változását, pontosabban

a rezonanciafrekvencián tárolt összes energiának és ugyanezen a frekvencián egy teljes
ciklus alatt elvesztett energiának a hányadosát. A vizsgálatok a 2.25 ábra hálózatára vonat-
koznak.
Ha az áram, amelyet egy feszültségforrás táplál

i = lmax sin (wt+<p), (2.74)

akkor az induktivitás energiája valamely pillanatban

W L = 21 Li2 = 1- L/2max Sin

. (OJl+rp.
) (2.75)
2

A kapacitás feszültsége 90°-kal késik az áramhoz képest:

lmax . ( lmax )
Uc = wC Sin wt+<p- 90°) =- wC cos(wt+cp. (2.76)

A kapacitásban tárolt energia:

2
1
1 2 lmax 2( I:!ax
Wc= -Cuc= -C cos ) 2( )
wt+rp = 2w2C cos wt+rp ; (2.77)
2 2 wC

69
így az összes tárolt energia egy t időpontban

= l~ax . 2( 1 2( )
L sin wt+ip)+ w 2LC cos wt+ip . (2.78)
2

(2.79)

Legyen K = Wr ::: 1, ekkor

w

W = 2 I!axL [sm
· 2(wt+ip)+A-COS
V2 2
(wt+ip)] =
2 2
l L l L
= m;x sin2 (wt+ip)+cos2 (wt+ip)-(l-K2) m;x cos 2 (wt+ip) =

2
l L
= m;x [l-(1-K2)cos2 (wt+ip))=

I!axL l-(l-K2) l+cos2(wt+ip) =

-
2 2
I!a.xL 1-K2 1-K2
-- 2 1-
2
-
2
cos2(wt+ip) =

l~axL l+K 2 1-K2

- - cos 2(wt+ip) . (2.80)
2 2 2

Ha a tápfeszültség frekvenciája eltér a hálózat rezonanciafrekvenciájától, akkor a tárolt

összes energia mennyisége egy állandó érték körül 2w-val változik az idővel. Ennek az az
oka, hogy a kapacitásban és induktivitásban különböző mennyiségű energia tárolható,
-
és a különbség kétszeres frekvenciával leng. Rezonancia esetében K = 1, és így a tárolt
. 1
pillanatnyi összes energia W = Lf!ax = állandó, bár az áram és a feszültség szinuszosan
2
változik, és így változik magában a kapacitásban és az induktivitásban tárolt energia is.
A két energiatároló között az energia oda-vissza áramlik.
A rezonanciafrekvencián egy periódusidő alatt

(2.81)

veszteség disszipálódik.

70
 A jósági tényező, Q (kvalitás):

m·teljes tárolt energia a rezonanciafrekvencián

Q= -
-
a teljes energiaveszteség egy periódus alatt

1 J2
2:ri 2 L max
mL L L Xr
- = Tr R =(2nfr) R = Wr R = R ' (2.82)
I!axR T.
2 r

ahol J.. a rezonanciafrekvencia (Trf.. ·= 1).

Ha az egész R-t a tekercsbe helyezve képzeljük el, akkor QL-t a tekercs jósági tényezőjének:
is lehet tekinteni.

2.6 Ideális és valódi feszültség- és áramforrások

A feszültségforrások általában nem ideálisak, azaz van belső impedanciájuk. A feszültség-

forrásokon kívül pedig áramforrások is vannak mind a műszaki gyakorlatban, mind a mű­
szaki körülményeket modellező váltakozó áramú körökben. Azt láttuk, hogy a feszültség-
forrás olyan kétpólus, amely kapcsain - véges áramokra - előírt feszültséget tart, s ezek
nagyságát az áram nem befolyásolja. Ilyen ideális feszültségforrás csak megközelítéSleg
létezik, miután a feszültségforrásoknak a gyakorlatban mindig van bizonyos nagyságú
belső ellenállásuk (impedanciájuk). A 2.28
ábrán egy-egy ideális és valódi feszültségfor- I I
9
z
rást ábrázoltunk. --t> ----t> - - __
Ideális esetben a generátor belső feszült- •

sége és kapocsfeszültsége azonos, azaz

Ug
(2.83a)
a) b)
de a valóságban
2.28 ábra
(2.83b) Ideális (a) és valódi (b) feszültséggenerátor

a kapocsfeszültség már nem független a terhelőáramtól.

Vannak olyan hálózati elemek (kétpólusok), amelyek nem állandó vagy megközelítőleg
állandó feszültségűek, hanem állandó vagy közel állandó (ill. előírt szabályszerűségű) ára-
mot szolgáltatnak véges külső impedancia esetén (szakadás a külső körben ilyenkor tilos).
Az ideális áramgenerátor belső ellenállása (impedanciája) végtelen nagy, ha a terhelés vál-
tozik, akkor állandó áram mellett az áramgenerátor kapcsain változik a feszültség. Nem
ideális áramgenerátor belső impedanciája véges - de nagy.

71
 I ' I Ideális áramgenerátor esetén ( 2.29 ábra):
---IC> t>

lg= 1, (2.84a)

vagyis az áram független a kapocsfeszültségtől; a va-

lóságban
a) b)
2.29 ábra (2.84b)
Ideális (a) és valódi (b) áramgenerátor
már nem teljesen független a kapocsfeszültségtől.
A feszültséggenerátor - ha nem tökéletesen impedanciamentes - átalakítható nem ideá-
lis áramgenerátorrá és viszont. Látható a feszültséggenerátorra vonatkozó egyenletből,
hogy az Uk kapocsfeszültség mellett kilépő 1 áram:

(2.85)

illetve ha áramgenerátorral állítjuk elő ugyanezt a fogyasztói áramot, akkor

(2.86)

A (2.86) képletből láthatóan az egyenértékű átalakítás feltételei:

1
Yo= Z , (2.87)
g

(2.88)

valamint

(2.89)

vagyis a valóságban (amikor Z 1 , illetve Y0 nem nulla, illetve végtelen) minden feszültség-
generátornak van áramgenerátor megfelelője és viszont. Ha a feszültségforrás ideális,
akkor Z 8 = 0, és az áramgenerátorra való átalakítás nem lehetséges. Ebben az esetben
azonban U8 = Uk, és a kiadott 1 áram a külső hálózat függvénye. Ha tehát egy olyan áram-
forrást veszünk, amelynél 18 = 1, akkor az Uk kapocsfeszültség mint következmény azonos
lesz az eredetivel, amennyiben a külső hálózat azonos (2.30 ábra).
Az ideális feszültséggenerátor tehát általánosságban formális átalakító képletekkel nem
helyettesíthető megfelelő áramgenerátorral (és viszont), de a gyakorlatban egy adott impe-
danciájú hálózat esetén igen.
Az eddig tárgyalt esetek a feszültség- és áramforrások tekintetében az úgynevezett füg-
getlen forrásokra vonatkoztak. Még egyszer kiemeljük, hogy az ideális feszültségforráson

72
 I I i
-1> -t>
'

l
1

feszültségforrás külsö passzív áramforrás kulsö passziv

.riátózat hálózat
a) b)
2.30 ábra
Feszültségforrás helyettesítése áramforrással

nem lehet rövidzár vagy más olyan elem, an1ely a generátor impedanciamentessége miatt
végtelen áramot eredményezne (például, ha a feszültségforrás ugrásszerű emelkedést tar-
••
talmaz és egy kondenzátor van a kapcsain); az ideális áramgenerátor nem táplálhat szaka-
dást vagy más olyan elemet, amely a sarkain az áraminjektálás miatt végtelen feszültséggel
járna (például az áramgenerátor, amely ugrásszerűen növekvő áramot szolgáltat, nem
táplálhat egy fojtótekercset). Vannak azonban olyan feszültség-, illetve áran1források,
amelyek függenek valamely n1ás áramköri értéktől. A 2.31 ábrán például négy függő for-
rást mutatunk be:

a) feszültségtől függő feszültségforrás: U2 =- f1ll1, [µ) = J;

b) áramtól függő feszültségforrás: i12 = -ki1, [kJ = n;
(2.90)
1
l") feszültségtől függő ára1nforrás: [g] =h ;
d) áramtól függő áran1forrás: 12
•
= OClt,
•
[oc) = 1.

Megjegyezzük, hogy az ilyen függő források 11en1 két-, hanem négypólusok. Tern1észete-
sen más típusú egyenlettel, karakterisztikával leírható függő források is elképzelhetők.
Függő forrásokra példák a gyengeáramú gyakorlatból a különböző vezérlésű elektronikus
kapcsolások (pl. erősítők), az erősáramú területről pedig a későbbiekben még részletesen

1 2 1 2 ' 2 ' •' 2

--i>
.
I>
-µu,
• .
*'
i.J 1 '1 -k1 u,
i •
'1 c1.1,
l 1

a) b) e) d)
2.31 ábra
Függő források
a) feszültségtől függő feszültségforrás,
b) áramtól függő feszültségforrás,
e·) feszültségtől függő áramforrás,
d) áramtól függő áramforrás

73
--<I>
tárgyalt szinkrongép, amelynek gerjesz-
•
I tőfeszültsége vagy gerjesztőárama a be-
o(j R uR menet, és az állórész feszültsége a kime-
net.
Néhány elektronikus függő forrás he-
a) lyettesítő kapcsolását mutatjuk be a 2.32
ábrán. A 2.Jlb ábrának a 2.32aábrasze-
rinti kapcsolás felel meg, ha az uR feszült-
séget tekintjük kimenetnek. A 2.Jld áb-
rának ugyancsak a 2.32a ábra szerinti
u -µu kapcsolás felel meg, ha az i~ áramot te-
kintjük kimenetnek. Megjegyezzük, hogy
ez a kapcsolás az R lezáró ellenállást a
bemeneten R(l-a;) értékre módosítja, és
b} ha a;> 1, akkor negatív ellenállást mér-
hetünk a bemeneten.
A 2.32b és 2.32c ábrák a trióda és a
tranzisztor egy-egy helyettesítő kapcsolá-
sát mutatják.

Rtt
e e
• t> 2.32 ábra
Itt
u Néhány függő forrás helyettesítő kapcsolása
a) áramtól függő feszültségforrás (uB) vagy
áramforrás (iB),
b) trióda,
e} e) tranzisztor

2. 7 A linearitás fogalma

Ha az általunk vizsgált koncentrált elemekből álló hálózat lineáris, akkor alkalmazható a

szuperpozíció elve. Koncentrált elemekből álló rendszerekre felírható

d'w d(r-l)w
ao(t) dt' + ai(t) dt<r-l) + ... + a,(t)w = f(t), (2.91)

ahol f(t) a bemeneti függvény (input, gerjesztés), w(t) az ismeretlen. kimeneti függvény
(output, válasz, megoldás); mindkettő valós vagy komplex is lehet. Ugyancsak valós vagy
komplex változó a t (valós esetben legtöbbször az idő mint valamely fizikai eseményt leíró
matematikai összefüggés paramétere); az <Jo(t), a1(t), ... , a,(t) együtthatók valós vagy
komplex értékkészletű függvények, amelyek a vizsgált t nyitott intervallumban folytonosak.
(A differenciálegyenlet típusával kapcsolatban megjegyezzük, hogy a koncentrált elemekből

74
 álló hálózatok közönséges, a megoszló elemekből álló hálózatok parciális differenciál-
egyenletekkel írhatók le.)
Általános esetben előfordulhat, hogy a bemenetnek tekintett változó differenciálhánya-
dosa is szerepel a rendszert leíró matematikai összefüggésekben. Az elektrotechnikai gya-
korlatban általános esetben valamely kétkapu (kétvégződéses hálózat, ,,doboz'') két olda-
lán mérhető feszültség és/vagy áram közötti összefüggést ún. integro-differenciálegyenlet
formájában írhatjuk fel, például:
dm·la d"la • dnUb dub
Ám dtm + • •• +A1 dt +Aola = Bn dtn + • • • +Bi dt +BoUb, (2.92)

amely összefüggést ad valamely ia áram és ub feszültség között. A szabályozáselmélet az

egyik oldalt tekinti gerjesztésnek, a másikat válasznak, hogy melyiket minek, azt nem mate-
matikai szempontok döntik el.
Legyen a íendszerben az f(t) bemeneti függvény azonosan nulla: f(t) = 0. Ha létezik
ugyanekkor nullától eltérő kimeneti függvény, akkor ezt a nulla bemeneti függvényhez
tartozó kimeneti függvénynek hívják. (Ez lehetséges, mert például a kondenzátorok fel le-
hetnek töltve, a fojtótekercsek áramot vezethetnek.) A kezdeti feltételek halmazát a rend-
szer kezdeti állapotának hívják. A nulla állapotú válasz olyan válasz valamely tetszőleges
bemeneti jelre, amelynél a kezdeti állapot nulla. Legyen / 1(t) gerjesztőfüggvényhez tartozó
megoldás w1( t); az /2( t) gerjesztő függvényhez tartozó megoldás w2(t), és a kezdeti állapot
// nulla. Írjuk fel a p és q állandók segítségével a gerjesztőfüggvényt a következőképpen:
f(t) = pf1(t)+q/2(t), (2.93a)
ez esetben a megoldás
w(t) = pwi(t)+ qw2(t) (2.93b)
lesz lineáris rendszer esetén (2.33 ábra) (additivitás és homogenitás).

t, w, pf, pw,
rendszer rendszer

a) b)

rendszer rendszer

e) d) •

pf, + qfi
rendszer

e)
2.33 ábra
Szuperpozíció alkalmazása lineáris rendszereknél

75
 •
Ha p = q = 1, akkor a gerjesztőfüggvény
f(t) = /1(t)+ /2(t) (2.94a)
,
es
W(t) = W1(t)+ W2(t). (2.94b)
Ha még

is teljesül, és így
f(t) = 2/1(t), (2.95a)
akkor
w(t) = 2w1(t); (2.95b)

vagy általában
f(t) = kf1(t) (2.96a)
•
esetén
w(t) = kw1(t). (2.96b)

Ezt a tulajdonságot homogenitásnak nevezzük.

A nulla állapotú linearitás tehát arányosság az ok és az okozat között, de ténylegesen
ennél többet is jelent: a szuperponálhatóságot. Vagyis két különböző ok külön-külön hatva
két különböző hatást vált ki, ha viszont a két ok együtt hat, akkor a két hatás összegét
(eredőjét) kapjuk. A homogenitás és az additivitás lineáris rendszerekre együtt teljesülnek.
Ezek a röviden leírt és matematikailag tovább nem részletezett tulajdonságok általában
elegendők a fizikai rendszerekben lineáris összefüggések megállapítására. Ha a (2.93)
összefüggések nem teljesülnek, akkor a rendszer nulla állapotban nem lineáris.
A linearitás másik esete a nulla bemeneti linearitás. Legyen <X1, ~' . . . , <Xn a kezdeti fel-
tételek halmaza (egy adott kezdeti állapot), például a: 1 adott kondenzátort = 0 pillanatbeli
feszültsége, a:2 adott fojtótekercs árama stb. Legyen a bemeneti függvény a t = 0 pillanatban
nulla, azaz/(t) = 0. (Tehát a rendszer a t = 0 pillanatban gerjesztetlen, de nem energia-
mentes; a kezdeti feltételeket egy előző eseményből ,,örökölte''.) A rendszert az alábbi
összefüggések teljesülése esetén nevezzük nulla bemeneti lineárisnak :
1. Ha a coc1 , e~, ... , cocn kezdeti állapothoz tartozó kimenet cw0 , ahol w0 az a:1,
a:..z, ••• , a:n kezdeti állapothoz tartozó kimenet a t = 0 pillanatban. (Ez az ún. nulla be-
meneti homogenitási feltétel.) •
2. Legyen a rendszer két kezdeti állapota <X1 , oc2 , ••• , a;n és {11, {12 , ••. , fln· Tartozzon az
első állapothoz wo:, a másodikhoz pedig wp kimeneti függvény. Ha egy harmadik kezdeti
állapotot az (a:1+ {11), ( a:2+ {12), ... , ( a;n + fln) értéksorozat jellemez, akkor az ehhez tartozó
kimenet (w" + wp)· (Ez az ún. nulla bemeneti additivitási feltétel.)
Lineáris rendszer feszültség-áram függvényét mutatja a 2.34a ábra. A 2.34b ábra nem-
lineáris kapcsolat U -1 összefüggését ábrázolja (ilyen nemlineáris elemeket tartalmaznak
például a túlfeszültség-levezetők).

76
 u u

I I
a) b)
2.34 ábra
Lineáris (a) és nemlineáris (b) kapcsolat képe

A linearitás precízebb matematikai megfogalmazása és alkalmazása a 16. fejezetben

található.
A mindennapi gyakorlatban
'
y = mx+b (2.97)

típusú összefüggést szokták lineárisnak nevezni (mivel a karakterisztikája egyenes), azonban

ez nem homogén (pl. 2-szeres x bemenet esetén nem 2-szeres y kimenetet szolgáltat, ha
b ,,t 0), ezért a (2.97) típusú karakterisztikával leírt hálózatokra nem alkalmazható a szu-
perpozíció elve.
Tekintsük az

(2.98)

függvényt, ahol u(t) differenciálható. Legyen u2 = ku1, akkor Y2 = ky1, és így a (2.98)
összefüggés homogén, ugyanakkor nem additív, tehát nem lineáris. Még sok hasonló példát
lehetne konstruálni a nemlinearitásokra. Általában a jelenségek illusztrálására, a bonyolult
fizikai rendszerek minőségi vizsgálatára alkalmazo.tt matematikai modellek lineárisak, sőt
az egyszerűbb fizikai rendszerek valóban lineárisak. A műszaki rendszerekben a linearitás
teljesülése függhet a munkapont megválasztásától és az alkalmazott gerjesztés mértékétől.
Egyszerű példának az ingát hozhatjuk fel, amelynél a nyugalmi pont körüli kis kilengések
esetén (kb. 5° szögkitérésig) a valósággal nagyon jól egyező eredményeket szolgáltat a meg-
felelő lineáris matematikai modell, míg ha 5°-nál nagyobb a kilengés, a szögkitérés szinu-
szát kell az összefüggésekben figyelembe venni.
Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy a (2.91) típusú differenciálegyenletben nemcsak
konstansok, hanem t függvényei is lehetnek az együtthatók, de ettől a linearitás megmarad-
hat.
Nemlineáris esetekben a szuperpozíció elve nem alkalmazható.

77
 2.8 A teljesítményre és az energiára vonatkozó
összefüggések

2.8.1 Egyfázisú hálózat teljesítménye

1880-ban a híres New York-i Pearl Streeten egyenáramú hálózat volt, amelyet Edison
épített. Budapesten is volt egyenáram, amely kisebb kiterjedésű belvárosi körzetben egé-
szen az 195ü-es évekig megmaradt. Mivel az egyenáram nem transzformálható, ezért be-
vezették az egyfázisú váltakozó áramot (ismét New Yorkban először). A századforduló
táján kezdett terjedni a háromfázisú energiaátvitel. (Érdekes, hogy Edison a háromfázisú
rendszert nem tartotta jónak, és ezért vált meg az általa alapított Edison Co.-tól.)
Vi:zsgáljuk meg az egyfázisú és háromfázisú energiaátvitel teljesítményviszonyait. Számít-
suk ki először egyfázisú esetben az adott keresztmetszeten átáramló teljesítményt:

p(t) = u(t) i(t), (2.99)

ahol a 2.26 ábrán bevezetett komplex mennyiségekre áttérve:

,r;, U ·
,r;, U ·
u ( t) = r2Ucoswt = r2 -e' '+-e-1wt ,
00
(2.100)
2 2

i(t) = JÍ2J cos (wt+<p) = Y2 ~ ei(wt+'P>+ ~ e-i(wl+'P) ; (2.101)

UÜ II UIÜIÜIUI
p(t) = 2 2+2 2+ 2 = 2 4 + 4 + 4 + 4 =

= 2 Ul e'' wt+9') +
_;r 2 Ul <i2 > Ul . Ul .
e- J wt+tp + e'"'+ e-J9' =
4 4 4 4
= Ul[cos(2wt+ip)+coscp] = UI[coscpcos2wt-sincpsin2wt+coscp] =
= UI[(l +cos 2wt) cos cp-sin 2wt sin cp]. (2.102)

Ábrázoljuk a (2.102) egyenlet szerinti kifejezés egyes tagjait, valamint a teljes kifejezést az
idő függvényében (2.35 ábra). Az egyenlet, valamint ábra alapján olyan további - most
már nemcsak az időbeli értékekhez, hanem a váltakozó áramú hálózatok állandósult álla-
potában használt egyéb, általában az effektív értékekhez rendelt - fogalmakat is tudunk
értelmezni, amelyeket a későbbiekben rendszeresen használunk. Az alábbiakban ezeket
ismertetjük.
A pillanatnyi, időben változó p(t) teljesítmény a (2.102) egyenlet utolsó sora szerint két
részből adódik össze: az egyik rész Ul cos <p átlagérték körül az ( 1+cos 2 wt) időfüggvény­
nek megfelelően kétszeres frekvenciával leng, a 0 és 2UI cos tp határok között; a másik rész
Ul sin tp csúcsértékkel leng a - sin 2wt moduláció szerint, de nulla középérték körül. Az
időbeli viszonyok, a jellemző középértékek és csúcsértékek feltüntetésével a 2.35 ábrán
is nyomon követhetők (tp = 30° siető fázishelyzetű áramra felrajzolva). Az a) ábra tünteti

78
 •
U I
u
-- u(t)

i(t) 2r t
0 180° 360°

a)

UI COSf(1+cos 2wt)

-· -· - · • -· . - . -· -·-
P:UJ COSf
21( t
0
b)

-UI sin f sn 2wt

/Ql=UI sinp t

e)

p(t)

-+-· -· -· -·-· . -·-

P=Uicosp
t

d)
2.35 ábra
A pillanatnyi teljesítménnyel kapcsolatos fizikai mennyiségek:
a) a feszültség, az áram és a fázisszög (rp > 0),
b) az átlagértékű teljesítménytag,
e) a lengötag,
d) az eredő pillanatnyi teljesítmény

79
fel a (2.100) és (2.101) egyenletek szerinti u(t) és i(t) időfüggvényeket, a fázisviszonyokat is
ábrázoló komplex U és 1 vektorokkal együtt. A b) ábra az átlagértékkel rendelkező, a e)
ábra a nulla középértékű kétszeres frekvenciájú teljesítménytagokat ábrázolja, míg a d)
ábrán az eredő p(t) időfüggvény látható.
Mint a bemutatott eset ábrázolása kapcsán is látható, az eredő p(t) időfüggvény általános
esetben metszi a vízszintes tengelyt [a teljesítménynek negatív pillanatértékei is vannak,
lásd ad) ábrát]. A pozitív és negatív pillanatértékek időbeli átlagértéke azonban általában
pozitív, és éppen a b) ábrán bejelölt U I cos <p értéket adja, amely a vizsgált keresztmetszeten
átmenő wattos (hatásos) teljesítmény átlagértéke - vagy a továbbiakban rövidített termi-
nológiával - , a wattos teljesítmény értéke lesz. A (2.102) egyenlet utolsó sorának két, előbb
említett fő része alapján szétválasztott teljesítmények lengési amplitúdóját a kialakult
elektrotechnikai számítási gyakorlat szerint külön-külön betűkifejezésekkel és fogalmi
megkülönbözetésekkel látjuk el (lásd még az értelmezésekhez a 2.35b és e ábrák jelöléseit
is). Ezek a következők:
l. Az előbb már értelmezett középérték [lásd ab) ábrát] neve wattos (hatásos) teljesít-
mény, jelölése P, és definíciója:

P= Ulcosq;. (2.103a)

2. A zérus középérték körül lengő rész [lásd a e) ábrát] amplitúdójának neve meddőtelje­
sítmény, jelölése Q, és előjelhelyes definíciója:

Q = - Ul sin <p. (2.103b)

3. Mindkét előbbi fogalomban a trigonometrikus tényezők együtthatójának a neve:

látszólagos te(jesítniény (egyelőre nlég skaláris mennyiség), jele S, és definíciója:

S= UI. (2.103c)

A fenti fogalmak (együtthatók) bevezetése után a p(t) pillanatnyi teljesítmény az alábbiak

szerint is írható:

p(t) = P(l +cos 2üit)+Q sin 2wt.

A definíciós egyenletek behelyettesítése a fenti egyenletbe és azonos átalakítások után a

három teljesítményfogalom között az alábbi fontos összefüggés nlutatható ki:

(2.103d)

vagyis ha egy derékszögű háromszög két befogój<t felel nleg P és Q értékének, akkor a
háromszög átfogója lesz S értéke.
Így - előjelre is helyesen - <t látszólagos teljesítn1ényből a wattos és <t meddő teljesít·
ménykon1ponensek :

P=Scosq, (2.103e)
Q =-S sin q. (2.103/)

80
 A (2.103a-/) képletek gyakorlati felhasználásával kapcsolatban két - a levezetésekben
•

felhasznált és esetenként már említett - körülményre hívjuk fel a figyelmet:

a) Az U feszültséget és I áramot effektív értékével kell helyettesíteni.
b) A (2.101) áramegyenletben matematikailag felvett +cp fázisszög (cp > 0 esetben)
kapacitív,.siető áramnak felel meg, és erre az esetre kapunk a Q meddőteljesítmény (2.103b)
definíciós egyenlete szerint negatív értékű meddőteljesítményt.
Ennek kapcsán rá kell mutatni bizonyos kettősségre, amelyből nem konzekvens alkal-
mazás esetén zavarok származhatnak: a Q meddőteljesítmény egyrészt az átlagérték nél-
küli lengő tag UI sin cp értékű amplitúdójával lett értelmezve (lásd a 2.35c ábrát), azonban a
<p előjelétől függően (mivel sin cp páratlan függvény) előjelet is rendelhetünk a Q meddő­
teljesítményhez, és ezzel a passzív hálózat meddőteljesítményének jellegéről (azaz hogy
kapacitív vagy induktív jellegű-e a hálózat) is nyerhetünk információt (eszerint a cp > 0
siető áramú, kapacitív jellegű fogyasztó meddőteljesítménye negatív szám).
Hasonlóan ahhoz, ahogy időben szinuszosan változó váltakozó áramú mennyiségek
állandósult állapotának számítására alkalmasak a komplex számok, ugyanígy a három
teljesítményfajta (P, Q, S) összefüggései is számíthatók a komplex számok segítségével.
Vegyük p(t) (2.102) kifejezésének átalakítássorozatából az UI tagot (a nevezőt most hagy-
juk figyelmen kívül). Ezt részletezzük az ei'"' forgató vektorokkal, és ugyancsak a mate-
matikailag ,,alapesetnek'' tekinthető pozitív cp áram-fázisszögből (siető áramból) induljunk
ki. A konjugálás miatt az áram kifejezésében az e kitevőjében előjelet kell váltani:

UI = Uej'" 1/e-j(wt+<1) = UI(cos cp-j sin cp). (2.104)

A korábbi definícióknak megfelelően

P = Re {UI} = UI cos <p, (2.105a)

,
es
Q =lm {UI} = -Ulsin<r; (2.105b)

ezzel az S komplex te(iesítmény:

S=Vi=P+jQ. (2.105c)

Ennek alapján a feszültség-, áram-, impedancia-vektorábrákon kívül az S komplex

síkon teljesítmény-vektorábrát is lehet rajzolni.
A fogyasztók jellege alapján a gyakorlatban előforduló fontosabb jellemző eseteket az
alábbiakban foglalhatjuk össze.
1. A fogyasztó lehet tiszta wattos, ekkor

cp = 0, coscp = 1, sincp = O;

ezekből
,
S=S=P es Q = 0.

6 Villamoseneraia-rendszerek 4444S/I. 81
 2. A vyattos fogyasztó mellett lehet párhuzamosan kötve egy fojtótekercs~ ekkor

rp < 0 (késő áram), cos rp > 0, sin rp < O;

ezekből az
•
S= P+jQ alakban P>O es Q>O

induktív jellegű fogyasztó).

•
3. A wattos fogyasztó mellett lehet párhuzamosan kötve egy kondenzátor, ekkor

rp > 0 (siető áram), cos rp > 0, sin rp > O;

ezért az
S = P+ jQ alakban P > 0, de Q < 0

(kapacitív jellegű fogyasztó).

A villamos erőátviteli hálózatokra kialakult terminológia szerint a vizsgált keresztmet-
szeten a wattos fogyasztó felé terjedő wattos teljesítményt (P > 0) a fogyasztó által felvett
(vagy a generátor által leadott) wattos te(iesítménynek nevezzük. A terminológiát a meddő­
teljesítményre is kiterjesztve az induktív jellegű fogyasztó felé terjedő meddőteljesítményt
(Q > 0) az induktív fogyasztó által felvett meddőteljesítménynek nevezzük. (Mint erre
későbbi fejezetekben rámutatunk, ehhez valamilyen meddőteljesítmény-forrásból meddő­
teljesítmény leadására lesz szükség.) A 2. fejezet elején említett nyílfolytonos áramirány
előnyére itt is rámutathatunk a hálózatelemenként szimmetrikusan (befelé) felvett áram-
irány-rendszerhez képest. Eszerint nem kell megkülönböztetni külön fogyasztói típusú
és külön termelőoldali látszólagos teljesítményábrákat, illetve az S komplex síkon meg-
különböztető térfeleket; az S = UI = P+ jQ teljesítményt az adott keresztmetszeten átlépő
teljesítménynek tekintjük, és ha pl. a hálózat valódi forrásai (a generátorok) felől a tényleges
fogyasztók felé vettük fel a pozitív áramirányt, akkor az adott keresztmetszeten átlépő
wattos teljesítmény pozitív (P > 0), amit másképpen úgy mondhatunk, hogy pozitív a
fogyasztó által felvett, valamint a generátor által leadott wattos teljesítmény.
Az összefüggések gyakorlása és a fogyasztói áramkörökben szokásos induktív jellegű
impedancia esetére alkalmazható formulák levezetése céljából vizsgáljuk meg egy soros
R-L kör teljesítményviszonyait. Felhasználva a 2.2 táblázat 4. sorának információit, az
áram késő fázisszögű a feszültséghez képest, tehát az alábbi felírásban rp < 0 (negatív
szám) lesz. Ugyancsak gyakorlásképpen kiindulhatunk sin oJt lefutású időfüggvényekből
(az eddigi cos wt helyett).
Tehát a feszültségek és áramok:

u= YlU sin wt, (2.106a)

i = }Í2/sin(wt+rp), (2.106b)

ahol rp < 0°. Értékét a 2.27 ábra impedanciavektor-ábrája, valamint a (2.71) és (2.73b)
összefüggések felhasználásával számíthatjuk ki. Ezek szerint az impedancia belső szöge

wL
C=arc tg R , (2.107)

82
valamint (mivel az áram ugyanannyit késik, amennyi az impedancia belső szöge):

<p = -z:. (2.108)

Az in1pedancia mint komplex vektor

Z = R+ jcoL = R+ jXL = ZeiC, (2.109a)

ahol az impedancia nagysága (abszolút értéke):

(2.109b)

A hálózatból felvett áram effektív értéke (a komplex áramvektor nagysága):

(2.110)

A látszólagos teljesítmény nagysága:

(2.111)

Az impedancia Cbelső szöge, az áram <p fázisszöge, valamint R, wL, Z közötti összefüggé-
sek:
R
cosZ: = yR +(wL)
2 2
= cos<p (2.112a)

(azonos előjelűek, mert a koszinusz páros függvény), és

• f" wL .
sin,,, = =-sin <p (2. l 12b)
yR 2 +(wL)2

(ellenkező előjelűek,mert a szinusz páratlan függvény).

A soros ohmos- induktív fogyasztó által felvett P wattos és Q meddőteljesítmények:

(2.113a)

'
es
•
Q= U2wL . (2.113b)
yR2+(wL)2

P és Q ismeretében a komplex látszólagos teljesítmény:

S= P+jQ,

ahol S mindkét komponense pozitív valós szám induktív jellegű fogyasztó esetén.

6 83
 2,8.2 Háromfázisú hálózat teljesítményviszonyai
Az átvitt wattos teljesítmény háromfázisú rendszerben:

(2.114)

Legyen mind a feszültség-, mind az áramrendszer szimmetrikus, pozitív sorrendű. Tér-

jünk át a komplex írásmódra. A 3. fejezetben részletesebben ismertetett szimmetrikus össze-
tevők összefüggéseiből használjunk fel
annyit, hogy a szimmetrikus pozitív
+ + sorrendű (a, b, e fáziskövetésű) feszült-
1 200
ségeket és áramokat az a = e , defi-
níciójú, 120°-kal pozitív irányban for-
Ja1 gató komplex vektorral felírjuk az a re-
ferenciafázis segítségével (lásd még a
2.36 ábrát).
a) b) Ekkor
.2.36 ábra
Pozitív sorrendű szimmetrikus feszültség- (a)
és áramrendszer (b)

valamint
lai = laiei<P,
2
lb1 = a Ia1, (2.116)
lel = alal•

fgy az egyfázisú teljesítményre alkalmazott (2.102) képlethez hasonlóan szimmetrikus

háromfázisú rendszerekben felírható:

P3F = ~ (Ua1Ia1 + Űa11a~+ Űa1Ia1+ Ua1la1+aUa1I0 1+a Űa1la1+

2

+ Űa1Ia1 + Ua1la1 + a 2Ua1Ia1 +a Űa1la1 + Űa1Ia1 + Ua1la1]. (2.117)

Amikor az egyes fázisok feszültségeit és áramait a (2.115) és (2.116) képletek szerint

helyettesítettük és az összeszorzásokat elvégeztük, figyelembe vettük, hogy

a 2 =a;
aa = 1;
a'= a.

A háromfázisú teljesítmény (2.114) összefüggése három tagból áll, a (2.117) összefüggés

viszont tizenkét tagból. Azonos átalakításokkal azonban a képlet egyes tagjai kiejthetlSk,

84
 ,
mert értékük zérus. lgy adjuk külön össze az alábbi tagokat:

Ugyanez az összefüggés áll fenn azokra a tagokra, ahol mindkét tényező konjugált. igy
összevonás után :

(2.118)

vagyis a szimmetrikus háromfázisú rendszer eredő, ún. háromfázisú wattos teljesítménye

az egyfázisúnak háromszorosa. Figyelemre méltó, hogy az eredőben nincsenek kétszeres
frekvenciájú tagok. Ezt úgy kell érteni, hogy a háromfázisú vezetékre merőlegesen fektetett
felületen integrálva a háromfázisú vezetéken áthaladó váltakozó áramú teljesítményt való-
9an állandót kapunk; de ez nem jelenti azt, hogy az egyes fázisokban a teljesítmény nem.
leng pontosan ugyanúgy, ahogyan azt az egyfázisú esetben kimutattuk. Ez csak azt jelenti,.
hogy a három fázisban a pozitív, illetve negatív irányban lengő teljesítmények éppen nullára
egyenlítik ki egymást. Nem pontos az analógia, de a jelenséget mégis jól megvilágítja a 2.37
ábra.
A 2.37a ábrán egyetlen forgó tömeget ·ábrázoltunk, amelyet az w = állandó szögsebesség-
gel forgó, csapágyazott tengellyel küllő köt össze. Az excentrikusan elhelyezett tömeg miatt

w
·----
F F

•
•
I '-....._
•

. i/
•
~

f=er=O

Fer-=-F

F
2.37 ábra
Egyfázisú (a) és háromfázisú ( b) teljesítmény mechanikai analógiája

85
a küllőt, a tengelyt és a csapágyat dinamikus erők veszik igénybe a tömeg forgatása esetén
(hasonlóan, mint a nem egyenletesen megtöltött ipari vagy háztartási centrifugákat). Három,
egymáshoz képest 120°-kal elhelyezett, szimmetrikus forgó tömeg (b ábra) esetén hasonló
igénybevétele van az egyes küllőknek, mint az a) esetben, de a tengelyt és a csapágyat
dinamikus erők nem terhelik, mert a három centrifugális erő eredője zérus.
A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a fázis- és vonali mennyiségek közötti

Uv= JÍ3Ua1 (2.119)

összefüggés felhasználásával, szimmetrikus terhelésű és feszültségű esetben

P3F = JÍ3Uvla1 cos <p, (2.120)

ahol Uv két fázisvezető között mérhető, ún. vonalfeszültség. A gyakorlati teljesítményegy-

ségek:
p Q s
w var VA'

illetve ezek 103-, 106- és 109-szeresei

kW kvar kVA
MW Mvar MVA
GW Gvar GVA

2.8.3 Teljesítményviszonyok többfrekvenciás feszültségek

és áramok esetén
Eddigi vizsgálatainkat alapharmonikus, egyfrekvenciás feszültségeket és áramokat tartal-
talmazó hálózatokra végeztük. Ha akár a feszültségben, akár az áramban felharmonikusok
vannak (azaz különböző frekvenciájú trigonometrikus függvényekkel írhatók le az áram-
körök), akkor a p = ui pillanatértékek összeszorzásakor különböző típusú szorzatokból
adódik a wattos teljesítmény pillanatértéke, illetve az átlagértéke. A tipikus összefüggések
megállapítása céljából vizsgáljuk meg a következő trigonometrikus kifejezéseket tartalmazó
időintegrálokat:

2n
1. f cos kwt cos mwt d(wt),
0
2:t
2. f sin kwt cos mwt d( Cl>f),
0
2n
3. f sin kwt sin mwt d(wt)
0

k = m és k o;é- m esetre, és legyen k, m = 0, 1, 2, . . . .

86
•

1. Egyszerű trigonometriai átalakításs-al

1
cos kwt·cos mwt = [cos (k+m)wt+cos (k-m)wt]. (2.121)
2

Az integrálási határokat figyelembe v~e. ha k #- m, akkor mindkét tag integrálja nullát ad.
Ha k = m (k ~ 0), akkor a második tag

1 1
cos (k-m)wt = ,
2 2

és a kifejezés a következő alakban írható:

2n
_„
•)

1 1
- d(wt) = wt = :Tl.
2 2 0
0

Ha viszont k = 0 és n1 = 0, akkor (2.121) mindkét tagjának integrálja n, így összesen

2:Tl.
2. . k 1 . .
sin ·wtcosmwt = [s1n(k+n1)wt+s1n(k-m)wt]. (2.122)
2
Ez az integrál minden kés m esetén nullát ad. Ebből látható, hogy az Ul cos 2wt és az
UJ sin 2o>t is ortogonális felbontást jelentenek a 2w-val lengő tagoknál.

3. . k .
sin wts1n mwt =- 1 [cos(k+m)wt+cos(k-m)wt], (2.123)
2
vagyis (2.121) mínusz egyszerese.
' ·· 1 1s
'1 gy vegu . az ,/1 _, 1_:: cos wt, -~=
1 sin . nwt f''uggvenye
. wt, ... , 1 cos nwt, 1_ sin ' k, a
11
r~ rn ~ ~ 11
rn
függvénytérben (2n+ 1) dimenziójú ortogonális normált bázist alkotnak. [Az 1, 2 és 3
integrálok a függvényrendszerek körében (jelen esetben sin wt, cos wt) megfelelnek a skalá-
ris szorzatnak.]
E vizsgálódásunknak azért van jelentősége, mert ha egy hálózaton több különböző frek-
venciájú feszültség és áram van jelen (pl. felharmonikus áramgenerátor az alapharmonikus
feszültség mellett), akkor pillanatértékeik szorzata pillanatnyi teljesítményt adhat, de idő­
integráljuk nulla, az energia leng.
Az J-et szemügyre véve látható, hogy a cos (k+ n1)wt tag szolgáltatja k = m esetén a
cos 2kwt, azaz a kétszeres frekvenciájú tagot, és a cos (k-m)wt, k = m esetén, az átlagot,
ami körül a lengés folyik. Ha k ~ 111, akkor az átlag nulla lesz, mert erre most nei;n
állandót kapunk, hanem cos (k- m)wt-t.

87
'
!
 2.8,4 A teljesítményátvitel speciális esetei
Vizsgáljuk meg, milyen feltételek mellett vihető át a legnagyobb teljesítmény váltakozó
áramú hálózat és állandó w körfrekvencia esetén (2.38 ábra). Legyen

Z = ZeiC, (2.124a)
Za = Zgeic,. (2.124b)

hótózat z u
1

a} b}
2.38 ábra
Jelölések a legnagyobb átvih1;tó teljesítmény meghatározásához

Az eredő impedancia

Zeeit. = zei::. + ZgeiC,.

Ua = Ugei"". (2.124c)

A terhelés árama :

uaei"" ugeio. (2.125)

I = ZeiC+ZgeiCr = ZceiCo ·

Így a terhelésre

P= Re{UI} =Re =
u27
~ „
~- cos„ (2.126)
e

teljesítmény jut. Mivel

(2.127)
ezért
P= CPgZcosC . (2.128)
Z2+ Z:+ 2ZZ1 cos (C-.;1 )

Képezzük a P teljesítmény teljes differenciálját:

_ aP aP „
dP - az dZ+ ac d„. (2.129)

88
 Az átviheti) teljesít111é11y11ek tltt lehet szélső értéke (111;1xi111u111;1), :thlll :1 p:1rciális deri\·áltak
értéke 11ull;1, ;1zaz

oP
- ... = 0 • oP
az es a.:= o. (2.130)

Miután egy passzív impedancia által felvett teljesítn1ény pozitív, így a szélső érték, an1it
a differenciálhányadosok kijelölnek, niindig n1aximum lesz. A (2.128) felhasználásával

ap _ zi+z;+2~z1 cos(C-C 1 )-Z[2Z+_2Z1 cos(C-C 1 )] .u2 „_0

oZ - [Z2 +Zi+2ZZ1 cos(C-C 8 )] 2 8 cos„ - '
(2.131)
amiből

(2.132)
azaz

'
z = z,. (2.133)

Írjuk fel most p niásik, eszerinti p:1rciális deriváltját:

~!'_ = U2 l!i+ Z:+ 2ZZ1 co~~ C-C 8 ] [ -:-~si1~ :1 +
a:; 1
[Z2+ Zi+ 2ZZ8 cos< -t8 )]2 e
' + Z cos C•2ZZ8 sin!_ 8 ) __ = t_-;
0 (2.134)
[Z + Z:+ 2ZZ8 cos (t-C8 )]
2 2
•

Ebből

.· „_ 2ZZ8
Sin „ - - zi+ z: SIO „ g·
•· „
(2.135)

Láttuk viszo11t, hogy a szélső érték eléréséhez kell, hogy

•
1gy
. ... . ~ ... ...
(2.136)
s111~ =-s111„ 11 , azaz ... - -„ 8 •
•

Annak feltétele tehát, hogy a wattos teljesítn1ény niaxin1ális legyen a fogyasztón az, hogy
a fogyasztó és a generátor in1pedanciájára igaz legyen:

(2.137)

Ebben az esetben az eredő in1pedanciának nincs képzetes része, így az ideális generátor
(azaz a belső feszültség) pontjából tiszta wattos fogyasztót érzékelhetünk. Az átvitt telje-
sítmény két szélsőséges fogyasztói in1pedancia, niégpedig Z = 0 és Z = = esetében egya-

89
ránt nulla. Egyenáram esetén - amint az ismeretes - maximális teljesítményátvitel R = R 1
esetén következik be.
A teljesítmény-összefüggések birtokában röviden szólunk arról, hogy mikor tekintünk
egy elemet passzívnak. (Itt most R, L és C elemekről van szó.) Legyen a vizsgált kétpólus
to időpontban energiamentes (feszültség- és árammentes). Vegyünk egy forrást (feszültség-
vagy áran1-) és kapcsoljuk a vizsgált elemre, melyet akkor nevezünk passzívnak, ha a [t0 , T]
tetszőleges időintervallumban a forrás által szállított teljes energiamennyiség nem negatív.
Vagyis
T
E(1') = f u(t) i(t) dt >- 0, (2.138)
to

ahol to-t, és T-t tetszőlegesen választjuk meg, valamint az összetartozó u(t) i(t) párt is.
Vagyis az elem csak felvesz energiát a hálózattól, és az elemen a gerjesztés előtt nincs feszült-
ség vagy áram. Ez minden esetben bel<övetkezik, ha R, L és C pozitív. Ha a vizsgált elem
több bemenetű, akkor nyilván az előbbi feltétel helyébe a következő kerül:
T n
E(T) = f L Uk(t) ik(t) dt
lo k=l
>- 0. (2.139)

Több bemenetű hálózat például az ideális transzformátor (esetleg több tekercselésű)

és a girátor. Ha ezek ideálisak, akkor nincs induktivitásuk, kapacitásuk és ellenállásuk. Így

E(T) = 0.

További fontos jellemző a veszteségmentesség. Az egyszerű elemek közül az ideális foj-

tótekercs és az ideális kondenzátor veszteségmentes. Ez azt jelenti, hogy a betáplált véges
energia teljes egészében visszatérül. Természetesen ez azt is feltételezi, hogy az elem passzív,
•
vagyis
""
E= f u(t)i(t) dt= 0 (2.140)
lo

(ha ugyanis az elemnek vesztesége volna, akkor a teljesítmény időintegrálja nem lehetne
nulla, hanem éppen az elfogyasztott energiát adná).

2.9 Az átviteli hálózat impedanciái és admittanciái.

Hálózatátalakítások, redukciók

Látni fogjuk, hogy ha egy adott passzív hálózatnak ni kapuja van, akkor a Z impedancia-
mátrix [dimenziója (m ·m)] a független változónak tekintett I kapuáran1okat (n1 dimenziós
vektor) leképezi egy 111 dimenziós V vektorba (függő változó), amely az 111 kapura eső feszült-
ségeket adja meg, c.1mennyiben ilyen Z n1átrix létezik. Ha a független változó U és a függő

90
 változó /, akkor a leképezést az
l= YU (2.14 la)

egyenlet határozza meg, ahol Y az admittanciamátrix. Amennyiben mindkét mátrix létezik,

akkor igaz, hogy
(2.14lb)
,
A mátrix nem létezik, ha bármely eleme nem korlátos. Igy lehet olyan hálózat, amelynek
van impedanciamátrixa, de nincs admittanciamátrixa vagy fordítva. (Pl., ha egy egykapu
szakadás, akkor erre Z = =, és így áramgenerátor nem alkalmazható, de Y = 0, és így
egy véges feszültséggel 1 = 0 lesz.)
A villamosenergia-rendszerek különböző feszültségszintű transzformátorokkal és távve-
zetékekkel összekötött hálózatrészekböl épülnek fel. A hálózat egyes kiépített pontjai
- az alállomások - elektrotechnikai értelemben tulajdonképpen egy vagy több csomó-
pontot alkotnak, és ide futnak be vagy innen ágaznak el azok a távvezetékek, amelyek ahá-
lózat egyes ágait alkotva, az erőművektől a fogyasztók felé szállítják az energiát. A bonyo-
1 lult, többszörösen hurkolt hálózatokat a számítási munka csökkentése érdekében egyen-
értékű átalakításokkal egyszerűsíteni szokták. Az ilyen eljárást hálózatredukciónak nevez-
zük, amelynek eredményeképpen bizonyos összevonások árán csökkenthető a hálózat
modellezett csomópontjainak száma, míg természetesen megtartjuk (nem redukáljuk) azo-
kat a csomópontokat, amelyek részletes feszültség-, áram- és teljesítményviszonyait ismerni
akarjuk. Az ún. redukált hálózaton elvégzett számítások (korrektül elvégzett redukció ese-
tén) a kitüntetett csomópontokra az eredeti hálózattal azonos végeredményeket szolgáltat-
nak, természetesen az eredetinél kevesebb számítási munkával.
Az alábbiakban összefoglaljuk azokat az egyszerűbb és bonyolultabb hálózat-összevonási
és átalakítási lépéseket, amelyekre könyvünkben szükség lesz, és amelyek bizonyítását
(levezetését) az elektrotechnika más tárgyaiból ismertnek tételezzük fel.
i 1. Két impedancia sorba kötve (2.39a ábra):

' Z = Z1+Z2.
2. Két impedancia párhuzamosan kötve (2.39b ábra):

z = Z1Z2_.
1 Z1+Z2

3. n- vagy de/takapcso/ás (2.39l·ábra) átalakítása T- vagy csillagkapcsolásba (2.39d áb-

ra) (a jelölések értelmezését lásd az ábrán):
, _ ZcAZAB
Z~ - '
· ZAB+ZBc+ZcA i

Zn = ZAnZBc , (2.142)
ZAB+ZBc+ZcA

Zc = ZBcZcA .
ZAB+ZBc+ZcA
j

91
 z, Z2 Z=Z1 +Z2
0 1 1 0 1 1 0 0 1 1 0

a}
z, z1z2
Z=---
Z1 +Z2
0 1 1 0

b)

Zsc Zsc
e 8

~e

A -------~~
e)

8 e B e
. ZA

A
A
d)

Y=Y1+Yz
0 1 1 0

e)
Y. r,,
y·=-'-
fr Y2 Yi + Y2
0 1 1 0 1 1 0

f)
2.39 ábra
Impedanciák és admittanciák egyenértékű helyettesítései:
a) soros impedanciák,
b) párhuzamos impedanciák,
<·) n- vagy deltakapcsolás,
d) T- vagy csillagkapcsolás,
e) párhuzamos admittanciák,
1·J soros admittanciák

92
 4. Csillag- (T-) kap(·solás átalakítása delta- (Il-) kapcsolásba:

ZAZs
ZAs = ZA+Zs+ Zc •

ZsZc
Zsc = Zs+Zc+ ZA , (2.143)

ZcZA.
ZAc = Zc+ZA + Zs .

5. Két adRtittancia párhuza111osan (2.39e áb1·a):

Y = Y1+ Y2.

6. Két admittancia sorosan (2.39/ ábra):

Y= Y1Y2.
Y1+Y2

7. Adott impedancia admittanciamegfelelője (és viszont). Ez az átalakítás tulajdonképpen

a valós és képzetes részekből összeadott soros impedancia egyenértékű átalakítása a pár-
h11i:amosan kötött valós és képzetes részekből álló admittanciába, és viszont (2.40 ábra).
A soros impedancia
Z = R.+jX.
alakú, a párhuzamos admittancia
Y= Gp+jBp
alakú, ahol az s index a soros, a p index a párhuzamos kapcsolást jelenti.
Az egyenértékű átalakítás komplex egyenlete :
1
Y = z· (2.144)

Fejtsük ki ezt az összefüggést komponenseikkel:

y _ G +. _ 1 _ Rs - jXs _ Rs . X1 _ Rs _ . X.
8
P - Rs+iXs - ~+x; - R:+Xs2 -J ~+x; - Zl J Zl'
- P
1
(2.145)

Rs )Xs
n n ,
)Bp
0 1 1 0

Z= R 5 + )Xs
2.40 ábra
Impedancia és admittancia közti kapcsolat

93
 A valós és képzetes részek egyenlősége alapján, általános esetben tehát

Rs
Gp = z2' .
Xs
Bp = - z2.

Határesetekben (azaz, ha az impedancia valós vagy képzetes része hiányzik):

1
tiszta ohmos ellenállás esetén GP -- R-'.
s

tiszta induktív reaktancia esetén "B - - . 1 .

./p- ·'x'
s
1
tiszta kapacitív reaktancia esetén .iBP = j X .
s

Figyelemre méltó az összefüggésekben:

a) Csak ohmos ellenállásból ( R) álló ,,impedancia'' reciproka csak ohmos vezetésből

(G) álló ,,admittancia'';
b) Soros induktív reaktancia esetén x. > 0 és az impedancia imaginárius része +j-vel
szerepel; az egyenértékű admittanciában BP < 0, az imaginárius rész - j-vel szerepel
(de változatlanul induktív elemet kell ilyenkor is fizikailag elképzelni, például egy egyenér-
tékű fogyasztói modellben, és nem kapacitást!). Az említett előjelváltási jelenség oka, hogy
amíg az U = ZI összefüggésben C> 0 impedanciaszög biztosítja a feszültség ,,sietését''
az áramhoz képest (valójában a fogyasztóra kapcsolt, kiindulásul szolgáló feszültségről
vesz fel a fogyasztó késő áramot), addig az 1 = YU összefüggésben 'Y/ < 0 admittanciaszög
,,késlelteti'' az áramot a feszültséghez képest.

2.10 Lineáris passzív kétkapuk

Valamely többkivezetésű hálózat két kivezetését (két pólusát vagy póluspárját, mint például
valamely helyen a kivezetett fázis- és nullavezetőt) a lineáris hálózatok elméletében kapu-
nak nevezik, ha a kivezetés két vezetője (pólusa) között feszültség mérhető és a két vezetőn
a be- és kifolyó áramok azonos nagyságúak. Kapu ilyen értelemben pl. a 2.4la ábrán
szereplő, tartalmában nem részletezett hálózat egyik (pl. bal oldali) csatlakozási kivezetés-
párja (esetünkben az U1 és 11 árammal jellemezve). Ha egy hálózatnak két-két olyan végző­
dése (két kivezetéspárja) van, amelyek mindegyike teljesíti a kapura vonatkozó feltételt,
akkor kétkapuról van szó. (Pl. a 2.4la ábrán az U 1 feszültségű kivezetéspár az egyik kapu,
az U2 feszültségű kivezetéspár a másik kapu.)

94
 A kétkapu niegjelölés érvényes mind a 2.4/a ábrán szereplő általános hálózatra, mi11d
például a 2.4/b ábrán szereplő T-kapcsolásra. Az utóbbi ábrán az alsó összeköttetés impe-
dancian1entes, és így ez a vezetékszál (a két kivezetés ellenére) ,,egy pólusnak'' tekintendő.
Tehát a b) ábrán szereplő hálózat ilyen értelemben hárompólus. [Összefoglalva: kétkapu,
mert két független kivezetéspárja van, hárompólus, mert három különböző potenciálú
kivezetése van, és négy áramkötéssel köthető össze az esetleges szomszédos hálózatokkal.

I, 1 Zs
1 [>

u, hatózat
,. - C>
2'
<l-I1-
0 0
a) b}
2.41 ábra
Kétkapu általános jelölése (a) és T-helyettesítése (b) szimmetrikusan felvett
áramirányokkal

A későbbi fejezetekben részletesen ismertetett hálózati helyettesítő kapcsolások egyik pólusa

általában kitüntetett ,,referencia'', impedancian1entes vezetőszál lesz (ún. nulla vezető),
mint amilyen a 2.41b ábra szerinti hálózatba11 az alsó összeköttetés, de általános esetben
a 2.4/a ábra szerinti hálózati struktúrákkal is dolgozhatu11k. Ez az ábra például kétkaput,
de négypólust ábrázol.]
A kétkapu megjelölésű hálózat csak az U 1 és U 2 különbségfeszültségekkel jellen1zett
kivezetéspárokon építhető tovább (zárható le). Nem alkalmazhatók a kétkapuelmélet
összefüggései olyan általános lezárások esetén, amikor pl. feszültségforrást vagy nlérőmű­
szert a 2.4/a ábrán az 1' és 2' vagy az 1' és 2 kapcsok közé iktatnánk. Ilyen esetben csak
az általános négypóluselmélettel oldhatók meg a problémák.
A kétkapu megjelölésű hálózatok az m póluspárral rendelkező, 111 kapus (közös referen-
ciavezető esetén m+ 1 kivezetésű) hálózatok speciális esetei. A hálózati áramköri számítá-
sokhoz szükséges helyettesítő kapcsolásokat általában elemi kétkapukból építjük fel, és
a bonyolultabb eseteket kétkapuk kombinációjára vezethetjük vissza. Ezért a kétkapuk
legfontosabb összefüggéseivel külön és részletesen foglalkozunk.

2.10.1 A kétkapuk végponti jellemzői közötti összefüggések

impedancia- és admittanciakarakterisztikákkal
A kétkapu nlegjelölésű hálózatot - nlint írtuk - kapcsain négy mennyiség jellemzi:
az U 1, U 2 , 11 és 12 feszültségek, ill. áramok (2.4/a-b ábra). E négy mennyiség között
a passzív hálózat adataitól függő összefüggések írhatók fel, mégpedig úgy, hogy két mennyi-
ség tetszőlegesen felvehető (ezek matematikai értelemben független változók, fizikai érte-
lemben bemenetek lesznek és ismertnek tételezendők fel), a másik két mennyiség pedig
két egyenletből álló egyenletrendszerrel számítható. A felvehető függetlenváltozó-variációk

95
az alábbiak lehetnek:

U2 . U1 • u ..-
..-
I~ .
' 1., •
- 11
•

tehát összesen hatféle választással élhetünk.

A kétkapu végponti menyiségei közötti összefüggések egyenleteinek egy lehetséges típusa
az alábbi:

U1 = Z11l1+Z12l2. (2.146a)
U!! = Z21l1+Z22l2. (2.146b)
vagy

- (2.146c)
z.,--.. •

A feszültségek oszlopvektorát U-val, az áran1okét I-vel, az in1pedanciamátrixot pedig

Z-vel jelölve, írható:

U= Zl. (2.146d)

A (2.146) összefüggések elsősorban olyan fizikai eset számítására alkalmasak, amikor

az I oszlopvektorban szereplő áramok (1 1 és 12 ) a független változók (az ismertnek felté-
telezett ,,bemenetek''), és ezekhez számítjuk ki a hozzájuk rendelhető U (azaz U1 és U2)
feszültségvektort mint függő változót (az ismeretlen következményeket, ,,kimeneteket'').
Ebben a gondolatmenetben 11 és 12 szükségszerűen áran1generátoroktól származó kényszer-
táplálások. A (2. 146) típusú összefüggéseket ho111ogén i111pedanciakarak teri'sztikáknak nevez-
zük.
A (2.146) általános egyenletekben szereplő z,k i111pedanciapara1néterek a következő­
képpen definiálhatók (az összefüggések akár nlérési úton, akár adott nlodellhálózat esetén
számítási úton, a konkrét hálózati adatok isn1eretében lehetővé teszik az impedanciák meg-
határozását, lásd még a 2.42 áb1·át):

(2.147a)

(2.147b)

(2.147c)

(2.147d)

Ezek az ú11. üresjárási 111érésponti és átviteli (transzfer) i111pedanciák.

96
 I, I 2 =O l 1 =O
I>
• 0 r/- . '
t u, hálózat u, t holorot

a) b)
2.42 ábra
Üresjárási mérésponti (a) és transzfer (b) impedancia értelmezése

Gyakorlásképpen a 2.4/b ábra hálózatára:

Z11 = ZA+Zc, (2.148a)

Z12 = Zc, (2.148b)
Z22 = Zs+Zc, (2.148c)
Z21 = Zc, (2.148d)
•
vagyis
Z12 = Z21 (2.149)
,
es
ZA = Z11-Z12 (2.150a)
Zs = Z22-Z12. (2.150b)

A kétkapu végponti mennyiségei között a (2.146) egyenletekhez képest.fordított hozzá-

rendelés is lehetséges, mégpedig úgy, hogy a független változó (ismert) U feszültséghez
számítjuk ki az 1 áram vektort. Ekkor az összefüggések az alábbiak:

11 = Y 11U1+Y12U2, (2.151a)
12 = Y21U1+ Y22U2, (2.15lb)
vagy

- Y11 (2.151c)
•

Tömörebben, mátrixegyenlettel felírva:

l= YU. (2.151d)

I, I,
---!> <1-
-1>
• • .,. t
u, '
1 halozot u2 =0 U,--0 hórOZO

a) b)
2.43 ábra
Rövid zárási mérésponti (a) és transzfer ( b) admittancia értelmezése

7 Villamoseneraia-rendszerek 4444.5;1. 97
Az Y;k együtthatókat admittanciapara1nétereknek nevezzük. A paraméterek értelmezése
(2.43 ábra):

11 1

Y11 = U 1 , (2.152a)
1 lu,=O
' -
12
Y21 = U . , (2:152b)
l iUz=O

11
Y12 = U , (2.152c)
2 U 1 =0

12 !
Y22=u. . (2.152d)
2 /u, =O

Ezek a rövidzárási bemenő (mérésponti), illetve átviteli (transzfer) admittanciák. Itt tehát
a megszakítás helyett rövidzárás van. Gyakorlásképpen, a 2.41b ábra hálózatára:

11 11 Za+Zc
Y11 = -- = -----=-=- - , (2. l 53a)
U1 ZA+_Z_a_Z_c_ ZAZa+ZAZc+Z8 Zc
11
Za+Zc
Zc 1
(2.153b)

(2.153c)

(2. l 53d)

[Látható, hogy
•

(2. l 53e)

hasonlóan a (2.149) összefüggéshez].

A Z1 2 = Z 21 és az Y 12 = Y 21 egyenlőségek a rec·1proc·itás elvét fejezik ki. Rec·1prok háló-
zatra példa lehet minden lineáris passzív kétkapu (négypólus). Nen1 reciprok az olyan háló-
zat, amelyben például félvezetők vannak, és ilyen például a girátor is.
A reciprocitás szemléltetésére végezzük el a következő kísérletet, és alkalmazzuk a (2.146)
egyenleteket megfelelő peremfeltételekre.
l
Legyen
11 = 1 A és 12 = 0. l

Ekkor az U 2 feszültség értéke

•
'
98
(természetesen ez nem általános ké.plet, hanem a speciális lezárásnak megfelelő számérték
U2-re).
Cseréljük meg az árambetáplálások (áraminjektálások) helyeit, azaz legyen

12 = l A és 11 = 0 .
•••

Ekkor

Ha Z12 = Z21, vagyis a hálózat reciprok, akkor a fenti eredményt így lehet összefoglalni.
Ha az. l oldalon (az egyik kapun) egy áramgenerátor betáplál általános esetben 11 = 1
áramot, miközben a 2 oldal meg van szakítva, akkor a 2 oldalon (a másik kapun) megjele-
nik a Z 211 feszültség; ha megcserélve, a 2 oldalon injektálunk 12 = 1 áramot, miközben
az 1 oldal van megszakítva, akkor az előbbivel azonos értéket adó Z12I = Z21I feszültség
az 1 oldalon jelenik meg. (A hálózat az ,,átviteli hatás'' szempontjából oda-vissza szimmet'-
rikusan viselkedik.)
Ugyanezt a táplálási felcserélést elvégezhetjük a (2.151) egyenletek lezáró peremfeltételei-
re is. Legyen U2 = 0 és U1 = 1, akkor Y12 = Y21 esetén

Ha U1 = 0 és U2 = l, akkor

vagyis ha az egyik oldalon az egyik kapura kapcsolunk U feszültséget és a másik oldalon

(kapun) mérjük a rövidzárásban az áramot, akkor a feszültségforrás és a rövidzár (amper-
mérő) felcserélésével azonos értéket mérhetünk.
Könnyen megállapítható, hogy a (2.146) és (2.151) típusú egyenletfelírás együtthatói
egymásnak nem reciprokai, azaz

1
Y11 -,é. z 11 , (2.154a)

és
1
y 12 -,é. z . (2.154b)
. 12

A teljes impedancia-, illetve admittanciamátrixra viszont fennáll az alábbiakban levezetett

összefüggés :
U= ZI,
l = YU,
U = (ZY)U;
•
vagyis
(2.155a)

1• 99
az egységmá.trixot adja, illetve
Y= z-1. (2.155b)

Eszerint tehát elég az egyik mátrix ismerete, a másik ebből számítható.

A 2.41b ábra T-kapcsolására levezetett összefüggések alapján, gyakorlásképpen kimu-
tatjuk a (2.155a) azonosság fennállását. A ZY =E szorzás mátrixelemeit a (2.148) és
(2.153) egyenletek tartal mi1zzák.
A mátrixszorzás elvé~7ésére bemutatjuk azt a formai eljárást, amely a sor-oszlop kom-
binálást, valamint e1 r· ~zeredmények megfelelő helyre írását mechanikussá teszi. E számítási
eljárás az eredményt a jobb alsó mezőben szolgáltatja. A módszer mátrixok láncban való
szorzásának elvégzését nagymértékben egyszerűsíti és az eljárást mechanizálja, ugyanis
bármely részeredményből az ismertetett eljárással tovább folytatható a mátrixszorzás.
Például:

ZB+Zc Zc
ZAZB+ZAZc+ZBZc ZAZB+ZAZc+ZBZc
Zc ZA+Zc
-ZAZB+ZAZc+ZBZc
--------
Zc 1 0
(ZB+Zc) 0 1

A (2.146) és (2.151) típusú összefüggések alkalmazásával kapcsolatosan az alábbiakra

hívjuk fel a figyelmet.
1. Szokás használni Y 11 , Y 12 stb. inverzét mint impedanciát (rövidzárási n1érésponti és
átviteli impedancia néven); ebben az esetben

(2.156a)

(2.156b)

Természetesen

Z11 7"' z;1, (2. l57a)

Z12 7"' Z~2· (2.l57b)
1
A (2.156) egyenletekben értelmezett impedanciákat csillaggal jelölve különböztettük •

meg ~(2.146) egyenletekben szereplő impedanciáktól. A (2.156) egyenleteket azonban egy-

szerHbb lenne a megfelelő admittanciákkal felírni, ezenkívül ezek az impedanciák nem
1

azonosak a (2.146) egyenletekben szereplő, de azonos indexű impedanciákkal, és így

a tévesztés veszélye is fennáll. E két ok miatt általában nem kívánatos a csillaggal jelölt
típusú impedanciákat használni. E könyvben ezt be is tartjuk, kivéve, ha valan1ilyen külön-

100
leges ok alkalmazását mégis szükségessé teszi. Ekkor azonban ismét külön felhívjuk a figyel-
met a kétféle impedanciaértelmezésre.
2. A 2.41 ábrának megfelelő szimmetrikus, befelé mutató áramfelvétel esetén az Y 12
transzfer admittancia negatív előjelű, amint ezt a T-kapcsolás példáján kiszámítottuk (lásd
a 2. l 53b_ és e egyenlete). A negatív előjel érvényes marad akkor is, ha a (2.156) típusú össze-
z;
függésben szereplő, csillaggal jelöit 2 tran_szfer
•
impedanciára térünk át. Ezek a negatív •
előjelek azt tükrözik, hogy egyoldali táplálás esetén a másik oldalon az áram nem belép,
hanem kilép a passzív hálózatból: Például ha a 2.41b ábrán U 2 = 0, egy rövidzár segítségé-
vel, és U 1 -;:: 0, akkor az 11 áram belép a hálózatba, az 12 áram kilép a hálózatból. (A ,,belép''
és ,,kilép'' fogalmát komplex Z, U és 1 értékek esetén általánosítva kell érteni, és ,,szó
szerint'' csak ohmos ellenállásokból felépített passzív hálózat egyenfeszültségű táplálása
esetén érvényes.) Mivel az 1 és 2 kapukra - általános esetben - nincs bemenet-kimenet
megkötésünk, ezért indokolt, hogy pozitív iránynak szimmetrikus, bemenő áramirányokat
vettünk fel.
Megemlítjük, hogy a z;k transzfer impedancia értelmezhető úgy is, hogy az impedanciá-
val kapcsolatos előjelváltást ,,kiemeljük'' a vegyes indexű tagok elé. Ebben az esetben egy
általános n kapura a következő egyenlet érvényes:

k = l, 2, ... , n, (2.158)

és így a z;k együttható mindig pozitív előjelű a passzív hálózat elemeivel kifejezve.
3. Ha a kétkaput meghatározott energiaáramlású hálózatba kapcsoljuk, és U 1 csatlakozik
a generátoroldalhoz, az 12 áram pedig fogyasztói körzetet lát el, akkor szokás használni
olyan pozitív irányt 12-re, ahol 12 iránya ellentétes a 2.41 ábrán felvetthez képest, vagyis.
kilép a 2 jelű kapun. Ekkor vagy előjelet kell váltanunk az 12 árammal kapcsolatos tagokban
a korábbi egyenletekben (2.15lc, 2.156b), vagy beleértve azelőjelváltásta megfelelőegyütt­
z; z;
hatókba, megváltozik 1 és 2 előjele egy konkrét számítás során.
4. Ha a négypólusnál U 2 = 0 és ismert U 1 mellett mérjük (kiszámítjuk) 12-t, és ugyanezt
megcserélt feszültségekkel is elvégezzük, akkor szimmetrikus irányfelvételek esetén azt.
kapjuk, hogy

(2.159a)
illetve
(2.159b)

vagyis a reciprocitás miatt nem négy független paraméter van, hanem csak három.
5. Ha ezenkívül még

(2.160a)
illetve
Y11 = Y22, (2..160b)

akkor azt mondjuk, hogy a kétkapu (négypólus) két végpontjára szimmetrikus. Ilyenkor
a független paraméterek száma csak kettő: Z11 és Z12.

101
•

•I
 6. Példánkban könnyen ellenőrizhető, hogy ha ZA = Zs = 0, akkor a négypólusunknak
nincs y mátrixa, az mátrix pedig szinguláris.
7. zlk• illetve z;k impedanciák jelölése hasonló a kölcsönös induktivitási tényezőkhöz,
illetve kölcsönös kapacitási tényezőkhöz, azokkal azonban nem azonosak. (Ez utóbbiakkal
a 4. és 5. fejezetben foglalkozunk.)
8. A kétkapura levezetett összefüggések n kapus hálózatra általánosíthatók.
9. Általános esetben a négypólus tartalmazhat feszültség- és áramforrásokat is. Ekkor
általános lineáris (nem homogén), nem passzív kétkapu esetével van dolgunk. Ilyen pl.
az alábbi:

U1 Z11 Z12
- (2.161)
U2 Z21 Z'\!2

Látható, hogy ha 11 = 12 = 0 (megszakítás), akkor

U1 = U10, (2.162a)
U2 = U20. (2.162b)
,
...,.
Atrendezéssel (2.161) ismét homogén alakra hozható:

U1-U10 Uí Z11 Z12 11

U2- U20
-
U2
- Z21 Z22 12 .
(2.163)

2.10.2 A kétkapuk átviteli (lánc-) karakterisztikái, végponti

egyenértékű helyettesítések

A 2.10.1 fejezetben felsoroltuk, hogy a kétkapuk négy végponti mennyisége közül hányféle-
képpen választhatunk kételemű független változót, és foglalkoztunk azokkal az esetekkel,
•
amikor a független változónak tekintett vektor vagy két feszültség, vagy két áram volt.
'
A gyakorlati számításokban olyan megválasztás is széleskörűen alkalmazásra kerül, amikor
a kételemfí oszlopvektorok egyik komponense feszültség, a másik áram. Tekintsük át
azokat az eseteket, amikor e feltétel mellett még az oszlopvektorok komponenseinek indexe
.azonos. Mosi tehát az alábbi két-két mennyiség között fogunk felírni összefüggéseket:

,
es

• •
A fenti megválasztást egyrészt az indokolja, hogy az adott kapun átlépő látszólagos tel-
jesítmény az S = UI összefüggéssel, az adott kapun jelentkező terhelés impedancia alakjá-
U
ban pedig a Z = hányadossal közvetlenül számítható. Másrészt - mint látni fogjuk -
1 . .

az így választott oszlopvektorokkal matematikailag jól kezelhető összefüggéseket kapunk,

amikor egyszerűbb hálózatokból bonyolult hálózatokat építünk fel.
•

102
 A 2. fejezet elején, valamint a 2.10.1 po11tban említettük, hogy ha a hálózatrészek sorba
kapcsolásával folyamatos energiaáramlású hálózatot hozunk létre, akkor az egyes rész-
hálózatok (,,dobozok'') vizsgálatakor nem a szimmetrikus, hanem az ún. folytonos áram-
,
iránnyal célszerű dolgozni. lgy a 2.44 ábrán jelölt
pozitív irányokkal (tehát a 2.41 ábrához képest for- I1 I'2---I2
--il>
dított 12 pozitív iránnyal) fogjuk felírni az egyen-
•
leteket. Ez matematikailag úgy is végrehajtható,
u, t hálózat <lr=I2-f U2
hogy a korábbi (2.146) és (2.151) egyenletekben 12
vektora helyébe I~ = - 12 áramvektort írunk. (Et- . ábra
2 44
tői az egyenletek impedancia- és adrnittancia-együtt-
Kétkapu lz ellentétes vonatkoztatási
hatói változatlanok maradnak, tehát a 2.10.1 feje- irányával (folytonos áramirány)
zetben definiált és kiszámított adatokat az alábbiak-
ban fel tudjuk használni. Formális matematikai szempontból tulajdonképpen I~ = - 12
változótranszformációnak is tekinthető az eljárásunk. A kapott eredményekben a már
szükségtelen megkülönböztető vesszőt elhagyhatjuk, de nem felejtkezhetünk el arról a tény-
ről, hogy ekkor már a 2 kapun kilépő áramiránnyal dolgozunk.)
Tekintsük független változónak az U 2 , 12 értékeket, és függő változónak az U 1 , 11 érté-
keket. Ekkor az

A B
(2.164)
C D
mátrixegyenletet írhatjuk fel. Az összefüggésben szereplő A, B, C, D paramétereket lánc-
karakterisztikáknak, a mátrixot átviteli vagy láncmátrixnak nevezzük. Az A, B, C, D para-
méterek vegyes mértékegységűek és az alábbi peremfeltételekkel számíthatók:

A= U1 , 1 (2.165a)
U2 11,=o
U1i U1
B= - (2.165b)
12 u .. =o -12 U,=0 '
-
11 i
e-- ·-.
i1 ' (2.165c)
U21I,=O
11 1 11
D= - • (2.165d)
12 1U =02
-12 U.=O
-
Ismételten felhívjuk arra a figyelmet, hogy a negatív előjelek a 2 kapu folytonos áram-
irány-felvétele (2.44 ábra) miatt kerültek az egyenletekbe, azért, hogy a 2.10.1 fejezetben
már használt összefüggésekkel számíthassunk tovább. Ha a 2.41 ábra szerinti szimmetrikus
12 áramirány-felvétellel dolgoznánk, akkor a (2.164) és (2.165) egyenletekben nem kellené-
nek az 12 melletti megatív előjelek.

Az A, B, C, D paramét.erek ( vezetékállandók) elnevezései és mértékegységei:

A üresjárási feszültség átviteli függvénye (1),

103
 B röyidzárási átviteli impedancia (Ü),

e üresjárási átviteli admittancia ~ '

D rövidzárási áram átviteli függvénye (1).
Láthatóan minden elem átviteli. r

Az alábbiakban kiszámítjuk, illetve megadjuk a (2.146) és (2.151) egyenletek homogén

karakterisztikáiban szereplő Z 1k impedanciák és Y 1k admittanciák összefüggéseit a (2.164)
egyenlet láncparamétereivel. Az átszámításoknak az ad jelentőséget, hogy a különböző
típusú hálózati számításokban a kétkapuk különböző matematikai modellezése előnyös,
és esetenként szükség van valamely ismert paraméterkészletből egy másik paraméterkész-
letre való áttérésre.
Az A paramétert a (2.165a) egyenlet 12 = 0 peremfeltétel mellett két feszültség hányado-
saként definiálja. A feszültségek viszont a (2.147) egyenletekből számíthatók:

U1 = Z11l1 (12 = 0 mellett), (2.166a)

U2 = Z21l1 (12 = 0 mellett), (2.166b)

így, ugyancsak 12 = 0 feltétel mellett

(2.167a)

Hasonlóképpen, az U2 = 0 peremfeltétel mellett, a (2.165b) és a (2.152b) egyenlet alapján

1 *
B =-y =-Z21· (2.167b)
21

1
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy jl (2.167b) képlet szerinti ·
Y21
= z;
1 ismét a (2.156b)
képlet szerinti, általában nem használatos, csillaggal jelölt rövidzárási átviteli impedancia,
és nem a (2.146) képletekben szereplő, üresjárási átviteli impedancia.
További átszámítási képletek (a levezetések részletezése nélkül):

(2.167c)

(2.167d)

Számítsuk ki most az átviteli (lánc-) mátrix determinánsát:

(2.168)

104
 A (2.168) összefüggést tovább alakíthatjuk a ZY = E azonosság felhasználásával. Ha
a mátrix első sorát összeszorozzuk az Y mátrix első oszlopával, akkor J-et kapunk:

r
A (2.168) számlálójában ezt felhasználva a determináns értékére a következőt kapjuk:

Z12
AD-BC= ·--. (2.169a)
Z21

Amennyjben a hálózat reciprok, és így fennáll a Z 12 = Z 21 összefüggés, akkor n1ég

AD-BC = 1 (2.169b)

is igaz, vagyis ekkor az átviteli mátrix determinánsa 1. A (2.169b) azonosság lehetővé teszi,
hogy valamely konkrét hálózatra kiszámított A, B, C, D állandókat ellenőrizzük, illetve
közülük háromból a negyediket kiszámítsuk.
Ha most még a kétkapu (négypólus) a két végére szimmetrikus is, akkor érvényes

A=D (2.169l·)

azonosság is. Ennek bizonyítását a 9. fejezetben a távvezeték-egyenletek ismeretében fog-

juk elvégezni. ·

2.10.3 Kétkapuk eredőjének számítása az alapkapcsolások

átviteli mátrixai segítségével
Az alábbiakban isn1ertetünk több olyan összefüggést, amelyek lehetővé teszik a bonyolul-
tabb hálózatok felépítését egyszerűbb hálózati elemekből •
(,,dobozokból''). A vizsgált
egyszerűbb hálózatok az energiaátviteli számításokban alkalmazott, és a későbbi fejezetek-
ben részletesebben kifejtett helyettesítő kapcsolások konfigurációinak (elrendezéseinek)
felelnek meg.
1. Legyen két kétkapu (négypólus) a 2.45 ábra szerint sorba (ún. kaszkádba vagy láncba)
kapcsolva. A továbbiakban folytonos áramiránnyal dolgozunk, és a hálózatokból kifolyó

l1 I I2 I, I2
---r> f> ~ ~ 1--i>
U1 1 A 1 B 1 C7 0 1 U A2 B2 C2 0 tu
2 U1 t A B C 0 tU
2

-· ---- --~

a) b)
2.45 ábra
Négypólusok kaszkádkapcsolása

105
áramokat az egyenletekben pozitív előjellel vesszük figyelembe. Ekkor a 2.45 ábra két
részhálózatára felírható:

u (2. l 70a)
1 •
'
es
U A2 B2 U2
- (2.170b)
1 C2 D2 12 '

amiből a közbenső kapu mennyiségeit leíró U, és 1 kiküszöbölésével

U2
(2.171)
1.,- '
U1 - A B
(2.172)
11 C D

Vagyis egyszerűen a két kétkapu (négypólus) térbeli elhelyezésének megfelelően kell a mát-
,
rixszorzást elvégezni, és megkapjuk az eredő mátrixot. lgy igen egyszerűen és gyorsan mint-
egy ,,összeszereljük'' a megfelelő elemeket.
2. A soros impedancia ( 2.46 ábra) z.
átviteli mátrixa:

1 Zs
Zs= • (2.173)
0 1

Ha 12 = 0, akkor áram nem lévén U 1 = U 2 , amiből A = 1; miután két végére szimmetrikus

az alakzat: D =A= 1. Üresjárásban nem folyik áram, így C = O; U2 = 0 esetén pedig
B = Z,.
I, I2
[> C>
r, r - - - - - - - . I2
--<I> -1>

Zs u, Yic
u,

2.46 ábra 2.47 ábra

Soros impedancia mint négypólus Söntadmittancia mint négypólus

3. A keresztirányú adn1ittancia ( 2.47 ábra) Yk átviteli 1nátrixa:

(2.174)

Üresjárásban U 1 = U 2 , vagyis A = l, szim111etria miatt D = A; soros impedancia nincs,

így B = 0.

106
'4. A 2.48 ábrán levő fémes soros kötés átviteli mátrixa:

1 0 (2.175)
0 1 .

I, I,
-E>

u,

2.48 ábra 2.49 ábra

Fémes soros kötésnek megfelelő Fémes keresztbekötésnek megfelelő
kétkapu két kapu

5. A 2.49 ábrán szereplő fémes keresztbekötés átviteli mátrixa:

-1 0
(2.176)
0 -1 .

6. A szimmetrikus IT-kapcsolás (2.50 ábra) átviteli mátrixa a (2.173-174) egyenletek

alapján:
r 1 o l Zn 1 0 (l+ZnY) Zn
n= lv
1 0 1 Y 1
-
Y(2+YZn) (l+ZnY) '
(2.177)

1
illetve Y = behelyettesítésével
Zn
Zn
l+ Zn Zn
1J = • (2.178)
2 Zn Zn
Zá +z[l l+ Zó

I,
--IE>

u, z; u„•

'
' 1 1 2 3.
Zi=y
hálózatrész
a) b)
2.50 ábra
Szimmetrikus fi-kapcsolás (a) és annak részhálózatai (b)

107
)
Megjegyezzük, hogy a vesszős megkülönböztetést itt - és értelemszerűen a könyv más
fejezeteiben - az ún. keresztirányú (sönt) elemek megjelölésére haszn&ljuk.
A (2.178) összefüggésből megállapítható, hogy a Il-kapcsolásra
Zrr
A=D= l+Zn' (2.179a)

B = Zrr, (2.179b)
2 Zrr
e= zn + zíi • (2.179c)

amiből
' B (2.180)
Zrr =A-l·

7. A szimmetrikus T-kapcso/ás (2.51 ábra) átviteli mátrixa:

T= 1 ZT 1 0 (2ZT+Yzt)
y 1 (2.181)
0 1 (YZT+ 1) '
illetve
1
Y = Zí- helyettesítéssel

T= • (2.182)

u, ' 1
Zr=y u2 I ; '1
V1
•

1. 2. 3.
hálózatrész
a) b}
2.51 ábra
Szimmetrikus T-kapcsolás (a) és annak részhálózatai (b)

A (2.182) egyenletből
ZT
A=D=l+zr, (2.183a)

zt
B= 2ZT+ Z].' (2.183b)

1
e= z.r· (2.183c)

108
Ebből
A-l
ZT = t . (2.184)

8. Vizsgáljuk meg az ideális transz/or111átor átviteli mátrixát. A transzformátornak

( 2.52 ábra) legyen T = Te1°, tehát komplex áttétele:
]'
T = U1, (2.185a) 1
T:1
u.,- -[>

(2.185b)

A 2.52 ábra
A nevezőbe azért került T, mert a primer oldalon betáp- Ideális transzformátor mint
lált és a szekunder oldalon kilépő teljesítn1énynek meg kell négypólus
•
egyeznie:

(2.185c)

(Egyébként, ha T a komplex síkon {)szöggel jobbra forgat, akkor 1/T balra, és 1/ Tismét
jobbra. Így az áram és a feszültség együtt fog elfordulni.)
A fentiek mátrixalakban:

T 0 u„-
-- 0 1
A

T
•..- '
(2.186)

ha T = l, akkor

ei0 0
- • (2.187)
0 ei0
ahol
AD- BC = et'!.f> .rf l,

tehát az átvitel nem reciprok.

A (2.185a-b) egyenletek felírásakor ideális transzformátort vettünk fel, amelynek
szórási reaktanciája nulla, mágnesezési reaktanciája végtelen nagy (n1ágnesező árama
nulla). Ilyen transzformátor természetesen nincs, emiatt a 2.52 ábra négypólusa, valamint
a (2.186) egyenletben szereplő átviteli mátrix csupán a valódi transzformátor (komplex)
átvitelét veszi figyelembe. Amennyiben a niodellezésben a most elhanyagolt szórást és
mágnesezési ágat is figyelembe akarjuk venni, akkor az áttételt reprezentáló ,,dobozt''
ki kell egészíteni további egységekkel. A transzforn1átorok részletesebb helyettesítő kap-
csolásaival a további fejezetekben foglalkozunk. A fentebb szereplő egyenletek és össze-
függések folytonos áramirány-felvétel eseté11 érvényesek.

109
 2.10.4 Kétkapuk bemeneti impedanciái különböző lezárások
esetén
A 2.10.1 és 2.10.2 fejezetekben önmagában vizsgáltuk a kétkapukat, a 2.10.3 fejezetben
a kétkapuk lánckapcsolására vonatkozó számításokat mutattuk be. Mindhárom fejezetben
közös volt, hogy a szélső kapukra csatlakozó hálózatokkal, az ún. lezárásokkal nem fog-
lalkoztunk, tehát csak mint valamilyen nagy hálózat részei jelentek meg az eddig ana-
lizált részhálózatok.
Bizonyos elvi és gyakorlati kérdések - amelyekkel a későbbi fejezetekben fogunk fog-
lalkozni - szükségessé teszik annak vizsgálatát, hogy hogyan viselkedik valamely négy-
pólus például az 1 kapun mint bemeneten, ha a 2 kapun ~int kimeneten egy Zt koncent-
rált terhelőimpedanciával .. lezárjuk. Szimmetrikus négypólus azonosan fog viselkedni,
ha a két kapun a terhelést és a bemenetet megcseréljük, az aszimmetrikusok pedig nem.
A lezárással ellentétes kapun mérhető U /1 hányadost az adott kapun mérhető mérés-
ponti (bemeneti) impedanciának nevezzük. Az általános mérésponti impedancia speciális
esetei és jelölései:
Zu az üresjárási mérésponti impedancia, amikor az ellenkező kapu üresjárásban van
(nyitott),
zrz a rövidzárási mérésponti impedancia, amikor az ellenkező kapu rövidzárásban van.
A mérésponti impedanciák terhelésfüggésének ismeretére hálózatok reflexiómentes
(illesztett) csatlakoztatása, a
I, wattos vagy meddő teljesít-
--IC>
ményviszonyok optimális biz-
tosítása céljából van szükség.
U1 ABCD Lí1 A mérésponti impedancia
tetszés szerinti hálózatra érte!-
2.53 ábra mezhető, tehát akár koncent-
Kétkapu mérésponti impedanciájának értelmezése rált elemekből, akár megosz-
ló paraméterű elemekből (táv-
vezetékekből) áll a vizsgált hálózat. A 2.53 ábrán az A, B, C, D paraméterekkel leírt
hálózatot a 2 kapun egy Z 2t terhelőimpedanciával zártuk le, ahol a lezárás feltételeinek
megfelelő egyenlet:

(2.188a)

Írjuk fel az 1 kapun a Z 1m mérésponti impedanciát, először az 1 kapu adataival, aztán

az átviteli (lánc-) mátrix segítségével, a 2 kapu adataival kifejezve:

(2.188b)

Mind a számlálót, mind a nevezőt 12-vel végigosztva, az 1 kapun érvényes mérésponti

impedancia a láncparaméterek és a 2 kapun elhelyezett terhelés (lezárás) segítségével

110
így fejezhető ki:

(2.189)

A fenti képlet általános összefüggést szolgáltat, és tetszés szerinti négypólus bármely

lezárása esetén igaz (csak a kapukat nem szabad felcserélni, ha a négypólus nem szimmet-
rikus).
A mérésponti impedancia értékei speciális lezárások eseté11 és feltételezve a gyakorlatban
általánosabb reciprok, szimmetrikus kétkaput (hálózatot), an1ikor is az A = D egyenlőség
fennáll, az alábbiak.
1. Az üres_járási n1érésponti impedancia a (2.189) egyenletből a Z 21 .... = határátmenet
••
esetén számítható:

A
Z1u = C. (2.190)

2. A rövidzárási mérésponti i111pedanc:ia a (2.189) egyenletből a Z 21 = 0 helyettesítéssel

számítható: •

B
Z1rz = D. (2.191)

3. Adott szimmetrikus kétkapu (négypólus) esetére - akár koncentrált elemekből

épül fel, akár megoszló paraméterű távvezetékből áll - értelmezhető a Zo hullámimpe-
dancia. Mint ismeretes, egy szimmetrikus távvezeték esetén a Zo hullámimpedancia egyik
definíciója: az a koncentrált lezáró (terhelő) impedancia, amelyet ha a 2 kapocspárra
helyezünk, akkor az 1 oldalon (bemeneten) mérésponti impedanciaként ugyanezt az
•
impedanciát mérjük (vagyis mintha a távvezeték ott sem lenne). Ezt a definíciót általá-
nosítva a kétkapukra, a (2.189) egyenletből a

(2.192)

helyettesítéssel

Zo = AZo+B (2.193)
CZo+D

egyenletet kaphatjuk, amelyből átrendezéssel és az A = D szimmetriafeltétel kihasználá-

sával
B
Zo= (2.194)
e·

111
 A (2.190) és (2.191) egyenletek összeszorzása és négyzetgyökvonás után (az A= D
felhasználásával) megállapítható, hogy a hullámimpedancia az üresjárási és rövidzárási
mérésponti impedanciák mértani középarányosaként is értelmezhető, illetve számítható:

Zo = YZ1uZ1rz· (2.195)

Megjegyezzük, hogy ha a kétkapu nem szimmetrikus, akkor a felsorolt mérésponti

és hullámimpedancia-képletek egy része módosul, és min_den említett impedanciára két
értéket kapunk, attól függően, hogy a kétkapu melyik oldalát tekintjük bemenetnek.
Ezekkel a kérdésekkel részletesebben fogunk foglalkozni a 9. és 10. fejezetben, a megoszló
paraméterű távvezetékek és azok állandósult állapota vizsgálatakor. A (2.179-2.194)
egyenletek jobb oldalán szereplő A, B, C, D állandók a kétkapuk impedancia- és admit-
tancia-paramétereivel is kifejezhetők (lásd például a 2.10.2 fejezetben szereplő egyen-
leteket).

2.10.5 Thevenin és Norton elvének alkalmazása

két- és többkapukra
A Thevenin-helyettesítésnél az a cél, hogy egy hálózatot - jelen esetben először egy két-
kaput - egy valóságos feszültségforrással helyettesítsünk. Ehhez ismerni kell a helyet-
tesítő feszültséggenerátor U8 feszültségét és Z 8 impedanciáját. Ezek meghatározása két
lépésben történhet (2.54 ábra):

[ 9 =0

'
O; b)
2.54 ábra
Thevenin-helyettesítéshez szükséges mérések

••
a) Uresjárásban meghatározzuk U8 -t az általunk kijelölt pontban. (Miután <t feszültség-
generátoron és a soros impedancián nen1 folyik áran1, így üresjárásb<tn ll 8 mérhető.)
b) A nen1 ideális feszültségforrást rövidre zárva 111egkapjuk <t Z~ soros in1pedancia
értékét.
A fenti elvet kétkapuk (négypólusok) esetére <1z alábbiak szerint <1lkaln1;1zzuk.
J. Egy négypólus 2 oldalán megszakítjuk az áran1ot: •~ = (),ekkor a 2 old<tlon mérhető
üresjárási feszültség (a Z niátrix segítségé-.·el) kifejezhető ;1 (2.146) egyenletek ;1lapján:

u~ = z~,1,. (2.196)

112
de mivel
(2.197)

ezért a kétkapu 2 oldalán alkalmazott helyettesítő feszültséggenerátor feszültségére:

(2.198)

A (2.198) képlet szerint az 1 kapunál alkalmazott aktív elem lehet feszültséggenerátor

(U1) vagy azonos hatást okozó áramgenerátor (11).
2. Helyeuünk el a négypólus 2 oldalán rövidzárt, vagyis U2 = 0, ekkor 12 rövidzárási
áram. A (2.151) összefüggések alapján:

(2.199)

Bőv1tsu . bb o ld a lt z
' .. k a JO Z
21
· z 11
7
_ ' 'kke l :
erte
11 .UZl

_ Z21 U Z11Y12
12 - 1 • (2.200)
Z11 Z21

A zy =E első sor második elemének kifejezésével és Z 12 = Zz1 felhasználásával

(2.201)
•
vagyis
Z21U y U1 u,
Z11 1 22 = - 1 -- -z,. (2.202)

(A negatív előjel oka, hogy a ZY = E azonosság felhasználásával ismét a szimmetrikus

befelé mutató pozitív áramiránnyal dolgoztunk, márpedig a 2-es kapun mérhető zárlati
áram ,,ellenkező irányú''.)
Összefoglalva az általános kétkapu Thévenin-elv szerinti helyettesítésének eljárását:
a 2 kapun helyettesítő feszültségforrás U1 belső feszültségét a (2.198) képletb51 számít-
hatjuk az 1 kapun alkalmazott aktív elem (U1 vagy 11) függvényében; a helyettesítéS fe-
szültségforrás belső impedanciája a (2.202) képlet alapján, valamint felhasználva az
Y 11 = Y 22 szimmetriafeltételt:

1 1
Z,= Y22 = Y11 . (Z.203)

A (2.152) képletek kapcsán rámutattunk arra, hogy az Y 11 és Y 22 admittanciák rövid-

zárási mérésponti admittanciák, így reciprokuk, a Z 1 helyettesítő impedancia tulajdon-
képpen a vizsgált kapocs felől mért rövidzárási mérésponti impedancia.

8 Villamoseneraia·rendszerek 4444S/I. 113

 '
1•

Legyen< most egy hálózatunk m darab feszü1tségforrássa1, fogyasztókkal és vezetékekkel.

Valamely h helyén a vezetéknek uralkodjék Uh feszültség. Itt a vezetékről és a nu11a-
vezetékről képzeletben egy-egy leágazást vezetünk (2.55 ábra). Ezekre a kapcsokra nézve
a hálózat üresjárásban van, hiszen nem folyik ki áram e pontból. Az ott megjelenő Uh
feszültség tehát a hálózat e pontra vonatkozó üresjárási feszültsége, és a hálózat impe-
danciája Zh a h pontból érzékelt (rövidzárási) mérésponti impedanciája. (Ekkor minden
feszültségforrás rövidre van zárva, csak egy Uh feszültségforrást tartunk h és n között.)

h h h
' '
halozat - hálózat
n n n
a) b) e)
2.55 ábra
Hálózat egyenértékű helyettesítése a h- n kapcsokra
'

A 2.55 ábrán az a), b) és e) teljesen egyenértékű a h-n kapcsok fe1ő1. Az a) és b) ábra t

a hálózat belső pontjaira is egyenértékű, mert a teljes aktív és passzív hálózatot tartal-
mazza. •

Vizsgáljuk meg most azt az esetet, hogy a hálózat h helyén (hibahely) fémes, impedancia-
mentes zárlat keletkezik. A hálózat m darab generátora táp1á1 most a rövidzárlatra, és
a zárlati áramot kiszámíthatjuk az m generátor, hatásának szuperpozíciójábó1. Ez igen
hosszadalmas eljárás lehet, ha sok generátor van. Igy kívánatos volna olyan eljárás, amely-
nél nem kel] az összes generátor hatását egyenként figyelembe venni. A 2.55c ábrából
látszik, hogy ha csak a zárlati áramot keressük, akkor azt ebből az ábrából azonnal meg-
kapjuk.
Ilyen eljárást mutatunk be a 2.56 ábrán. Az eredeti teljes hálózat h-n kapcsait rövidre
zárjuk, így U h = 0. Ezt úgy képzelhetjük mint két azonos nagyságú, de ellenkező irányú
feszültség összegét. Vegyük fel
_h ezt a feszültséget U h-ra, a későb­
bi hibahe1yen a zárlat előtt ]evő
hálózat U=O
h hálózat
feszültség értékére ( 2.56b).
n Célszerű a szuperpozíciót két
a) b) lépésben elvégezni. Az első lé-
pésben a h és n közé + U h fe-
szültségforrás kerül - és a há-
hálózat halózat
lózatban maradnak az összes
=- feszültségforrások (2.56c ábra
n n első hálózata). Ez megfelel a

e) hiba bekövetkezése előtti pilla-

2.56 ábra natnak - a feszültség és az
Zárlatos hálózat helyettesítése a hibahelyre a szuperpozíció árameloszJás szempontjából. A
elve alapján 2.56c ábrán a második hálózat-

114
ban minden feszültséggenerátor rövidre van zárva, kivéve ah és n közötti - u„ feszültség-
generátort. A második hálózatban ( - U„ hatására) keletkező feszültség-és árameloszlás fe-
lelős magáért a zárlatért. A e) ábra két hálózatában létrejövő feszültség· és árameloszlást
kell összeadni, így kapjuk meg az eredőt. Ekkor az első, a rendes üzemű hálózat feszült-
ség- és árameloszlása már rendelkezésre áll, a második hálózat pedig csak egyetlen fe-
szültségforrást tartalmaz. A hibahelyen nyilván U1teredó = 0 lesz a zárlat bekövetkezte
után. Természetesen nem kell feltétlenül zárlatnak bekövetkeznie. Ha az egyik feszült-
ségforrás pl. a k-adik .1Uk-val megváltozik, akkor lehet egy olyan szuperpozíció, ame-
lyiknél az egyik hálózatban az összes eredeti feszültség van az eredeti feszültség- és áram-
eloszlással, a ntásikban csak a megfelelő helyen van -L1Uk, a többi feszültségforrás rö-
vidre van zárva (2.57 ábra).

-- +
2.57 ábra
Hálózat leképezése L1Uk feszültségváltozás esetére

Az m generátoros hálózat egyetlen eseményének modellezését tehát úgy foglalhatjuk

össze, hogy akár egy adott helyen bekövetkező zárlati árameloszlás, akár egyetlen gene-
rátor feszültségének .dUk megváltozásával együtt járó terhelési árameloszlás a régi áram-
eloszlásból úgy számítható, hogy a változás hatását szuperponáljuk a régi árameloszlásra.
A zárlatot a hibahelyre beiktatott - Uk feszültségforrás, a generátor feszültségválto:zását
a generátor aktív pontján alkalmazott .dUk feszültségforrás modellezi. A hálózat tpbbi
generátora ebben a szuperpozíciós számítási lépésben rövidre van zárva.
A hálózat Thevenin-elv szerinti helyettesítésének 2.55c ábrája, valamint a zárlatot
modellező szuperpozíciós lépésünk ábrája (a 2.56c ábra második hálózata) a zárlat szem-
pontjából megfelelnek egymásnak, ami az alábbiak szerint látható be: a 2.55c ábrából
a zárlati áram a h - n kapcsok rövidre zárása esetén számítható. Ha a már zárt áramkörben
az u„ értékű feszültségforrást közbecsúsztatjuk a (kinyitott) h- n
kapcsok közé (és a feszültségforrás eredeti helyén a rövidzárat
biztosító átkötést meghagyjuk), akkor a zárlati áramkör változat-
19
lanul számítható. Ez viszont már megfelel a 2.56c ábra második Yg
hálózatának, hiszen ebben a hálózatban az u„ feszültségforráson
kívül a többi feszültségforrás rövidre zárt. 2.58 ábra
A Norton-helyettesítésnél nem valódi feszültségforrással, hanem Norton-helyettesítés
valódi áramforrással helyettesítjük a hálózatot a 2.58 ábra szerint.
A feszültségforrás-áramforrás átalakítással kapcsolatosan példát mutatunk be. Le-
gyen három feszültségforrás párhuzamosan kapcsolva, majd helyettesítsük a feszültség-
forrásokat áramforrásokkal (2.59 ábra). Az ábra jelöléseit is felhasználva:

I = Y1U 8 1+Y2U8 2+YaU 8 a; és Y = Y1+Y2+Ya (2.204)

Z = _!_; U = l·Z = Y1U8 1+Y2U8 2+YaU8 a, (2.205)
Y Y1+Y2+Ya

115
 '
1'
'

z, u '
t
> -1
z,
1
- -1 u I
z
•
J_ 1

Z3
Ug1 ~ Ug3 Z2
U9 1 Ug2 U93. z, Z2 Z3

a) b) e}
.2.59 ál:lt-a
Millmann tétele párhuzamos feszültségforrásokra
!
19 1 I92 IgJ

1
Y, I
a)

1
Z,= }j 1
r'

I
b)

e)
I
r
1

1
1

2.60 ábra
Millmann tétele soros áramforrásokra

ami Millmann tétele. Ennek duálját a 2.60 ábrán láthatjuk. A generátor árama:

I = l 8 1Z1 + l 8 2Z2+ l 8 3Z 3 .
(2.206)
Z1+Z2+Z3

'

116
 2.11 Az indukció, a kölcsönös impedancia

Az L önindukciós együtthatóval jellemezhető indukciós tekercs kérdésével a 2.4 fejezet

áramköri számításaiban már röviden foglalkoztunk. Most olyan további kérdéseket
érintünk, illetve olyan ismereteket fogunk összefoglalni, amelyek az ön- és kölcsönös
indukció általunk használt összefüggéseiben szükségesek.
Tekints.ük a 2.61 ábrát, amely egy vezetői áramhurkot mutat kis A-B megszakítással.
A hurokban áram folyik, és az áram pozitív irányát feltüntettük - azt a pozitív irányt„
amely a hurkon átfektetett felület normálisával együtt a Max-
well-féle jobbcsavar-szabályt mutatja az áramhoz tartozó
ftuxusvonalak térbeli irányára vonatkoztatva. Ha tehát A
és B közé külső feszültségforrást kapcsolunk - mégpedig
olyat, ahol a pozitív pólus a B kapocsnál és a negatív pó-
•
lus az A kapocsnál van, akkor pozitív irányban fog áram I

folyni, és IJI iránya egyezik n irányával. Ezt csak a pozitív

irányok összetartozása miatt mondtuk
\
el.
Most ugyanezt a tekercset figyeljük, de úgy, hogy a IJI A B
ftuxuskapcsolódást nem a vizsgált tekercs árama hozza létre, 2.61 ábra
hanem valamely más tekercs, és a vizsgált tekercs a vizsgá- Vezető áramhurok fluxusvona-
lat elején feszültség- és árammentes, de állandó IJl-t fog lakkal
körül.
Ha most - külső okoknál fogva - ez a IJI érték (IJl+d'l') értékre változik (ahol
d'l' most pozitív), akkor a Faraday-féle elektromágneses indukciós törvény szerint

d'l'
Ue=-- (2.207)·
dt

A és B kivezetések között. A negatív előjel arra utal, hogy d IJI iránya (előjele) és ue polari-
tása balmenetű csavar szerint vannak összerendelve. Érdekes tovább, hogy nem IJI értéke
(és iránya), hanem időbeli differenciálhányadosa szabja meg a feszültség nagyságát.
Ha az előbbi esetben d IJI pozitív
ill. d IJI is pozitív , akkor ue negatív lesz. Vagyis most
dt
a pozitív érték az A kapocsnál, a negatív a B kapocsnál lesz, és ue olyan negatív áramot
indít (ha a kör zárt), amely le akarja rontani a + d IJI hatását. Általában fennáll, hogy
mindig olyan ellenhatás jelentkezik, amely a változtatással szemben hat (Lenz törvénye).
Ha tehát egy ellenálláson keresztül zárnánk A - B-t, akkor ezen az elemen negatív irányú
áram folyna.
Tételezzük fel, hogy a ftuxuskapcsolódás lineárisan függ az áramtól, azaz

IJI = Li, (2.208)

ahol IJI ftluxuskapcsolódás, iáram (A), L önindukciós tényező (H). A felvett - összetartozó -
•

117
 '
'

fluxus és áramirányok esetén L pozitív.

'l' ,
L=-:-, (2.209)
l

illetve amint előbb láttuk :

1

1
'
di
u=L , (2.210)
dt
!
L = u . (2.211)
di
dt
'
'
Ha u = 1V és akkor

L = 1 H.

A tekercsben tárolt energia

1
Li2 L2i2 'J'2
E= 2 = 2L = 2L" (2.212)

Az energiaváltozás az időben:

dE 'l' d'l' •
dt-= -L dt ' vagyis

d'l' pozitív, 'l' pozitív

ha akkor E nő,
d'l' negatív, 'l' negatív '
d'l' pozitív, 'l' negatív
ha , ' akkor E csökken.
d'l' negatív, 'P pozitív

2.11.1 A kölcsönös indukció

Valamely gépben nemcsak egy, hanem több tekercs is lehet. Ha ezekben rendre i 1, i 2, i 3 ••• in
áramok folynak, akkor az egyes körökkel kapcsolódó eredő fluxusok (lineáris esetben)

'1'1 = L11i1+L12i2+L1:J3+ ... +L1ni,,,

'1'2 = L21i1+L22i2+L23i3+ ... +L2nin.
•
(2.213)
•

118
A főátlóban Lkk alakú tényezők az önindukciós tényezők, míg Lik a kölcsönös indukciós
tényező az i-edik és k-adik tekercs között. Mindig igaz, hogy L11c = Lld (a mátrix szim-
metrikus). Ez azt jelenti, hogy pl. egységnyi áram az l-es körben keringve, a 2-es tekercs
fluxuskapcsolódásához L21-gyel járul hozzA, de ugyanennyit ad a 2-es körben keringetett
i2 = 1 áram, az első tekercs fluxuskapcsolódásához. A kölcsönös indukciós tényező lehet
pozitív, negatív és zérus is. A 2.62 Obra két, síkban fekvő, azonos nagyságú négyzetes
tekercset mutat. A 2.62a ábrán a két tekercs teljesen fedi egymást, egyezik tehát a pozitív
áram- és fluxusirányuk. Mindkettőn azonos nagyságú fluxus halad keresztül. A szim-
metria miatt nyilván L11 = L22·

2
2 ;, -~
.
'2 2
2
;2 P, .
'2 ,,
•
•

'2 .
'1 '1
-. 1 1 1
f1 '\
'1 1 8=9:J"
I '\
(
/ I
I I
/ I
I e:oo· I I
I I / / e

2.62 ábra
A fluxuskapcsolódás változása különböző szög alatt hajló menetek esetén

A teljes fedés következtében az 1-es tekercsben ugyanakkora a fluxuskapcsolódás,

ha magában az l-es vagy a 2-es tekercsben folyik megadott nagyságú áram. Így L11 = L 22 =
= L 12 = L21, tehát a kölcsönös indukciós tényezők is pozitívak (ami természetes, mert
az ára1nköri és a fluxus pozitív irányok egyezőek). Ha most a 2-es tekercs síkját hegyes-
szöggel elforgatjuk egy új helyzetbe, akkor a 2.62b ábrát kapjuk. Az indukcióvonalak
merőlegesek az őket okozó áramok síkjára, így érzékelhető, hogy az l-es áramkör által
keltett fluxusvonalak egy része már nem kapcsolódik a 2-sel. A 2.62b ábra esetében L 1z
csökkent a 2.62a ábrabeli L 12-höz képest, de még most is pozitív, mert a fluxusok pozitív
irányait jelképező vektorok egymással hegyesszöget zárnak be, és így egymásra való vetüle-
'JT, 'JT,
tük pozitív cos@ > 0, ha 0 < @< l . A 2.62c ábra a @ = 2" esetet mutatja be. Ebben
az esetben - mivel feltételeztük, hogy a tekercsek kétdimenziósak - az egyik tekercs
fluxusának sincs vetülete a másik fluxusirányba, hiszen <P1 l. <P2, L12 = L21 = 0. Ha a
'JT,
2-es tekercset továbbforgatjuk valamely 'JT, > e>2 (tompaszög) helyzetbe, akkor az 1-e~

tekercs fluxusa ismét átdöfi a 2-es tekercs síkját, mégpedig minél nagyobb a @ szög :re-ig,
annál nagyobb a kölcsönös kapcsolódás, :re-nél teljesen fedik egymást a tekercsek. A tom-

119
paszögfi esetben azonban <1>1 és <1>2 pozitív iránya egymással ellentétes, tehát Li2 = L21
ez esetben negatív szám lesz. A 2.63 ábrán a két tekercs Li2 értékeit tüntettük fel nagyságra
és irányra helyesen a 8 elforgatási szög függvényében. Jelenleg - igen leegyszerűsített
· esetünkben - tehát koszinuszos ösz-
L12 szefüggést kaptunk.
A (2.213) összefüggésből kaphatjuk
az ön- és kölcsönös indukciós tényezők
általánosabb definícióját:

180° 360° e (2.214)

és
2.63 ábra
A kölcsönös indukciós tényező változása a menetek (2.215)
silcjának hajlásszöge függvényében

2.11.2 A mágneses vezetőképesség és ellenállás

Az adott két vagy több tekercselést tartalmazó mágneses kört a 2.64 ábra mutatja. Az
áramok, menetsnmok, fluxusok, fluxuskapcsolódások és a mágneses ellenállások között
a következő összefüggések írhatók fel.
Az első tekercs Ni menetében folyó i1 áram N1i1 magnemotoros erőt (gerjesztést) kép-
visel. Ennek hatására az Ri1 mágneses ellenállású kör-
ben <1>11 fluxus keletkezik, amely egyúttal a teljes l-es
tekerccsel kapcsolódik.
•
'1 N, (2.216)
I>

ahol
• A
'2 I>
[R11] = Vs.

Az I-es tekercs valamennyi menetével kapcsolódik ez

a fluxus, így a kapcsolódás :
2.64 ábra
N'f .
Mágnesesen csatolt tekercsek 11 (Vs), (2.217)
R 11
és az önindukciós tényezők a (2.214) alapján:

L11 = 1
~~11 = :'f
11
(H). (2.218)

Az N1i1 magnemotoros erő hatására

(Vs) (2.219)

120
 ..

fluxus kapcsolódik az N2 menettel. fgy az l-es körben folyó i1 áram hatására a 2-es te-
kerccsel

(2.220)

kapcsolódás keletkezik. A (2.215) alapján

(H). (2.221)

Megállapítható tehát, hogy mind az ön-, mind a kölcsönös indukciós tényezők egyenesen
arányosak a szóba jövő tekercselések menetszámainak szorzatával (önindukció esetén:
négyzetével), és fordítva arányosak a mágneses ellenállással. Adott menetszámok mellett
tehát kis mágneses ellenálláshoz nagy induktivitás tartozik - és viszont.
A mágneses kör ellenállásának definíciója:

dl
R= µq'
(2.222)

H
ahol la mágneses kör hossza (m), µa permeabilitás - és a q a keresztmetszet (m2).
m
Az integrálás zárt körre vonatkozik. Ha a permeabilitás és keresztmetszet végig állandó,
akkor

(2.223)

A mágneses ellenállás helyett szoktak a mágneses vezetőképességgel is számolni:

1 µq
A = --
R = -·-=--
l . (2.224)

Az induktív reaktancia számszerű értékét isn1ert L érték n1ellett az

X = wL = 2nfL (2.225)

képlet szolgáltatja. Az ön- és kölcsönös reaktanciák előjele egyezik az induktivitás elő­

jelével.

2.11.3 A transzformátor mágneses körei

A transzformátornak minimálisan két egymással mágnesesen csatolt tekercse van, amelyek
ön- és kölcsönös induktivitásai Li1, L22 és L12, L21 állandók, és állandó az R1 és R 2 primer
és szekunder ohmos ellenállás is (2.65 ábra) .
- •

121
 ,,
• •
lz ,,
• •

'z
--t- <I~ -1> R, <l

0 0

u,

a) b)
2.65 ábra
Transzformátor helyettesítő kapcsolásai pillanatértékekre
a) egyfázisú transzformátor mint kétkapu (négypólus), szimmetrikus áramirányokkal
b) részletes helyettesítő kapcsolás

A hurokegyenletek a kijelölt pozitív irányokkal:

. d'l'1 0
U1 - R it 1- dt = , (2.226)

(2.227)

Miután
'l'1 = L11i1+L12i2, (2.228a)
'l'2 = L21i1+L22i2, (2.228b)
. di1 di2
U1 = R111+L11 dt +L12 dt ' (2.229a)

. di2 di1
U2 = R212+ L22 -dt + L21 dt ; (2.229b)

vagy szinuszos stancioner esetben :

U1 = Z11l1+Z12l2, (2.230a)
U2 = Z21l1 +Z22l2. (2.230b)

Az impedanciák :

Z11 = Ri+ ja1L11, (2.23la)

Z22 = R2+ jwL22, (2.231b)
Z12 = jwL12. (2.23lc)
Z21 = joJL21. (2.23ld)

ahol Z 11 és Z 22 üresjárási mérésponti in1pedanciák, Z 12 és Z 21 pedig kölcsönös (transzfer)

impedanciák.

122
•
 Szakítsuk meg a 2 oldalon az áramot, ekkor

(2.232)
ezért
U1
Z11=- (2.233)
l1 '
ha pedig
i1 = 11 = 0, (2.234)
akkor
U1
Z12 = . (2.235)
12

A transzformátorban legyen a két induktívan csatolt tekercs 1 és 2. Ha először csak az

1 tekercsen folyik áram, akkor ennek hatására (/) 1 fluxus keletkezik a vasban, amely
minden menettel teljesen kapcsolódik.
igy az első tekercs önindukciós állandója:

....
n1-v1 '1'1'
L11 = 11. - = -;-
11
, (2.236a)

és
IJI.'2
-- .11 '
---- -·
•
(2.236b)

hasonlóan csak a másik oldalról elvégezve a gerjesztést

(2.237a)

A. A- ITI''

- ·.·-· · -_ 'lllL:Z::
L1„ = -·-n1-v2 . '
2
(2.237b)
12 l'!,

amiből

, 111
- es - -·-· . (2.238)

A menetszámok kiküszöbölése után

A gyakorlati esetekben L12 = L2t· Szokás M-nek, kölcsönös- (mutual) indukció-ténye-

zőnek is jelölni, illetőleg nevezni.

Ugyanis: (2.240)

123
vagy rendezve

(2.241)

vagyis a mágneses ellenállás állandó.

Ha a szórás nulla, akkor

(2.242a)

Ha van szórás, akkor

(2.242b)

ahol 0 :§ 1K1 :::: 1.

A 2.10.3 fejezetben az ideális transzformátor átviteli mátrixának tárgyalásakor rá-
mutattunk arra, hogy a feszültségáttétel (menetszámáttétel) hatását különválaszthatjuk
a transzformátor feszültségesését okozó szórás (és ellenállás), valamint a mágnesező ágak
modellezésétől. fgy nyerjük a transzformátorok ún. közös (valamelyik oldali) menet-

0 0
L" - L12 L22-L12
Xszz=X2z-Xrz
U1 Uz u, Xsz1=X11-X12 L12 Uz
.lt;,.=X12

a} b)
2.66 ábra
Transzformátor helyettesítö kapcsolásai állandósult váltakozó áramra
a) egyfázisú transzformátor mint kétkapu, szimmetrikus áramirányokkal
b) az ohmos ellenállás elhanyagolásával nyert, közös menetszámra redukált helyettesítö
kapcsolás

számra redukált helyettesítő

kapcsolását, amelyet a 2.66 ábrán mutatunk be. A b) ábrán
szereplő helyettesítő kapcsolás X = wL helyettesítéssel állandósult váltakozó áramú
vizsgálatokra alkalmas. A modellben elhanyagoltuk az ohmos ellenállást (mert az R/ X
értékek közel zérust adnak). A modell tartalmazza a primer szórást:

(2.243a)

a szekunder szórást:

(2.243b)

124
 . •

valamint a mágnesező ágat:

'1
--[>
'2
--[>

(2.243c) R.,
0 0

Ez a helyettesítő kapcsolás 1 : 1 áttételre u 1 •

érvényes, és ha ez nem teljesül, akkor az át-
tételt megval6sító kétkaput (négypólust) még
sorba kell kötni (lásd a 2.52 ábrát és a hozzá 2.67 ábra
tartozó
,
egyenleteket). 'franszforlllátor helyettesitése i: áram forditott
Attérve az eddig is alkalmazott folytonos irányával
áramirányra (2.67 ábra), a pillanatértékekre
vonatkozó differenciálegyenlet a (2.229a-b) egyenlethez hasonló szerkezetű, de az i2-vel
kapcsolatos tagok előjelet váltanak:

. di1 di2
U1 = Ri11+L11 dt -L12 dt ' (2.244a)

. di2 di1
U2 = -R2l2-L22 dt +L21 dt . (2.244b)

A (2.244b) egyenlet helyességéről meggyőződhetünk egy, az u1 oldaláról való bekap-

csolási folyamat minőségi képének ismertetése útján: az u1 feszültség hatására az i 1 áram
di
növekedése visz át feszültséget a 2-es oldalra az L2 1 d; tagon keresztül. A hatására
elinduló i2 áram kifolyik a 2-es kapcson, pl. egy külső terhelés felé, de az ellenálláson
(és szórási reaktancián) fellépő feszültségeséssel csökkentett értékű lesz az u2 kapocs-
feszültség.
Legyen a transzformátor ismét 1 : 1 áttételű, és alkalmazzuk a folytonos áramirányú
helyettesítést. A 2.68 ábrán bemutatjuk, hogy a valódi transzformátorból az ideális transz-
formátor absztrakciója hogyan származtatható. Mivel a szórási reaktancia nagyságre~ ·
dekkel kisebb, mint az Xm mágnesező ág reaktanciája, ezért Xsz - 0 határátmenet
a szórási reaktancia elhanyagolható. Az Xm mágnesező ág viszont éppen nagy reaktan-

I,
---<t>
Xszl -o 0 I
---<t>

u, u,

a) b)
2.68 ábra
Ideális, 1 : 1 áttételű transzforlllátor helyettesitő kapcsolása

125
ciája miatt kis lm mágnesező áramot vesz fel a transzformátor soros 11 és 12 áramaihoz
képest. Tehát ha lm ... 0, akkor ez egyenértékű az X m ág elhagyásával. Ha a 2.68a ábrán
ezeket a változtatásokat végrehajtjuk, akkor a 2.68b ábrát kapjuk. Ez az eset nem külön-
böztethető meg attól, amikor egy kétkapuban (fekete dobozban) csak egy soros átkötés
van, és az index nélküli 1 áram folyik át az ideális, 1 : 1 áttételii transzformátoron.
Az ideális transzformátor tehát úgy származtatható a valódi transzformátorból, hogy

a) elhanyagoljuk a tekercselés ellenállását,

b) nincs szórási raktancia,
e) a mágnesező áram és a vele kapcsolatos kölcsönös fluxus közel nulla,
Ni
d) N = állandó,
2
e) a vas veszteségmentes.

A transzformátorok szokásos helyettesítésekor a soros szórási reaktanciát általában

nem fogjuk elhanyagolni. A transzformátorral kapcsolatos részletes ismereteket az erőát­
viteli transzformátorokról szóló fejezetben tárgyaljuk.

2.11.4 A kölcsönös impedanciák kiküszöbölése

A továbbiakban megvizsgáljuk, hogyan helyettesíthetők egyszerii, kölcsönös impedanciát
is tartalmazó hálózatalakzatok.
Vizsgáljunk két párhuzamos vezetéket, amelyeknek kölcsönös impedanciájuk is van.
Ezt kapcsos zárójellel jeleztük a 2.69 ábrán.

A ZAA A ZA
l t> I t>
A A
ZAB
e Zc e
I t> I t>
Zss Zs
B 1 t>
B
a) b}
2.69 ábra
Kölcsönös impedanciával csatolt vezetékek helyettesítése

Ha az IA és 18 azonos vagy kb. azonos, akkor az egyik ágban folyó áram átindukál
a másik ágba, és látszólag nagyobb lesz a feszültségesés, mint ha csak önimpedancia
volna. Három mérést végzünk a két egyenértékű impedanciahármason :
1. A-C között folyik az áram, B árammentes. Az impedancia értéke

(2.245a)

126
 2. B-C között folyik az áram, A árammentes. Az impedancia

Zss = Zs+Zc. (2.245b)

3. A-B között folyik az áram, C árammentes.

(2.245c)
Ebből

z„ = z„„-z„s,
Zs= Zss-Z.As (2.246)
és Zc =ZAB·

1
I I> I
-t>
z
A=B ZAB A=B - - - L - ------.
Is
I>
•
u Zss
;:> u •

e e
a) b)
2.70 ábra
Két végén összekötött csatolt vezetékek helyettesítése

Ha nem akarjuk külön megtartani az A és B pontot, akkor a helyettesítést a 2.70 ábráit

láthatjuk. Ebben az esetben a fel írható hurokegyenletek :

U-ZA„IA -Z„sls = 0, (2.247a)

U-Zssls-ZAslA = 0, (2.247b)
1-IA-IB = 0. (2.248)

A (2.247a-b) egyenletekből

(2.249)

•
1gy

1 = IA (2.250)

vagy

(2.251)

127
Hasonlóan
Is = 1 Z..t..t -ZAB (2.252)
Z..t..t+Zss-2Z..ts
és
(2.253)

Ebből
z= U = Z..t..tZss-Z~s . (2.254)
1 Z..t..t+Zss-2Z..ts

Ha Z..ts = 0, akkor a párhuzamos impedanciák ismert eredé> értékét kapjuk.

Ha például Z,t 8 = 50 ohm és ZA..t = Z 88 = 100 ohm, akkor

1002 - 502
Z= 100+ 100-2·50 = 15 ohm.

Ha viszont szimmetrikus a két ág viselkedése, és az ún. önimpedanciák megegyeznek,

azaz

valamit azonosak a kölcsönös impedanciák is, azaz

akkor a (2.254) képlet ilyen alakú Jesz:

=---- • (2.255)
2

Láthatóan a két azonos önimpedancia párhuzamos kapcsoJásánáJ érvényes összefüggés

(Zön/2) még módosul a kölcsönhatás Zköics/2 értékével. Az itt röviden kimutatott jelenséggel
részletesebben a 4. fejezetben foglalkozunk, amikor egymással mágneses csatolásban
levé> távvezetékek eredé) impedanciáját számítjuk.

A •
' A
I> t>
IA IA
•ZAB .zAC
8 Zss • 8 Zs
[> • I>
Is 18
•Zsc
e Zcc e Zc
/ • -
J
L t>
e
a) b}
2.71 dbra
Három, kölcsönös impedanciákkal csatolt vezeték helyettesítése

128
 Alakítsuk át a teljesen általános csillagot önimpedancia-csillaggá (lásd a 2.71 ábrát).

Az A - B kapocsra:

(2.256a)

Az A-C kapocsra:

ZAA+Zcc-2ZAc = ZA+Zc. (2.256b)

A B-C kapocsra:

Zss+Zcc-2Zsc = Zs+Zc. (2.256c)

Bár111ely két egyenletet összeadva és az eredményből a harmadikat levonva, majd ezt

ciklikusan megismételve kapjuk:

ZA = ZAA+Zsc-ZAs-ZAc. (2.257a)
Zs = Zss+ZAc-Zsc-ZAs. (2.257b)
Zc = Zcc+ZAs-ZAc-Zsc- (2.257c)

2.12 Viszonylagos egységek

A hálózatszámítást könnyíti, ha a hálózatban szereplő valamennyi mennyiséget viszony-

lagos egységekre számítjuk át (jele: v. e.). Az átszámítandó mennyiségek nyilván a fe-
szültség és az áram, valamint ezek szorzata, a teljesítmény, és hányadosa, az impedancia.
Négy mennyiségről van szó, de ha az áram és feszültség alapértékeit megválasztottuk,
akkor az Ohm-törvény és a teljesítmény-összefüggés miatt a másik két mennyiség már
adódik.
A viszonylagos egységekre azért van szükség, hogy az azonos feszültségszintre hozott
hálózatban áttekinthető és azonnal értékelhető módon történhessenek a számítások.
Például, ha 840 V feszültségesésről van szó, azt nem tudjuk rögtön értékelni, mert ez
10 kV-ra vonatkoztatva 8,4%, de már 100 kV-ra csak 0,84%. A választott közös feszültség-
szintet a feszültség alapértékének fogjuk tekinteni.
A viszonylagos egységekkel lényegében azonosan számolunk, mint a százalékos egy-
ségekkel. A különbség mindössze az, hogy nem szorzunk százzal, és így tizedes törttel
számolunk.
Az előbbi példában tehát 8,4% helyett 0,084-et írunk. Ennek az eljárásnak előnye, hogy
műveleteket végezhetünk a viszonylagos egységekkel, és a kényelmetlen 100-zal való
osztást, szorzást elkerülhetjük.
Minthogy egyfázisú helyettesítő sémában dolgozunk, célszerű, ha a háromfázisú rend-
szer fázisfeszültségével (V), vonali áramával (A), egy fázis impedanciájával (Q) és a három-
fázisú teljesítmény egyharmadával (VA) számolunk.

9 Villamosencrgia-rendsurck 4444!1 I. 129

 A viszonylagos egységek alapmennyiségeit tetszőlegesen választhatjuk meg. A választás
helyes, ha olyan gyakorlati szempontok szerint történik, hogy a nyert eredmények azonnal
és jól, minimális számítási munkával felhasználhatók.
A fizikai dimenzióval rendelkező mennyiségeket úgy számítjuk át viszonylagos egysé-
gekre, hogy minden egyes mennyiséget az alapul vett mennyiséggel elosztunk. A további-
akban a megfelelő mennyiségek alapértékeit ,,al'' indexszel jelöljük. Összefüggések az
l
alapmennyiségek között:
1

_ Sa1 (VA) (A
I al - Ua1 (V) ), (2.258a)

z _ Ua1 (V) _ U!1 (V ) 2

(2.258b)
al - lai (A) - Sal (VA) (il).

Rendszerint a feszültség- és teljesítményalapot szoktuk megválasztani, és az áram, vala-

mint az impedancia alapmennyiségét a fenti módon kiszámítani. Az impedanciát vi-
szonylagos egységben a fentiek alapján a következőképpen kapjuk :

z (v. e.)= Z(il) = Z(Q) Sa1~VA)' (2.259a)

•

Za1(il) U:1(V)
és fordítva :
2
Ui1(V )
Z (Q) = Z (v. e.) Za1 (Q) = Z (v. e.) Sai (VA) . (2.259b)

Ezek az összefüggések egy fázisra vagy szimmetrikus háromfázisra vonatkoznak, ahol a

1
feszültség fázisfeszültség, a teljesítmény az összes teljesítmény harmadrésze.

Például tekintsünk 120 kV·os háromfázisú rendszert, melyben 120 MVA teljesítményalapot választunk.

120000
ual = }"3 = 69 300 v•
120 608
Sa1 = ; =40·10" VA.
,
Ezekből kiszámíthatjuk az 1.1-et és Za1·et:

40·10" •
lai = . = 578 A,
69 3 103
'
69 300
z., = 578 120 0.

Ha egy távvezeték impedanciája ohmban Z = 1,5 +j5 0, akkor viszonylagos egységben ~ • +j = 0,0124+
5 5
120
+j0,0416 v. e. Az ugyanebben a rendszerben fellépő 52 kV-os fázisfeszültség értéke relatív egységben
52000
- - = 0,75 v. e.
69300

A szakkönyvek sokszor nem a fenti képleteket, hanem a háromfázisú teljesítményt

és a láncolt feszültséget tartalmazó képleteket adják meg. Tekintettel arra, hogy az egy-
fázisú helyettesítő vázlathoz fogalmi szempontból jobban kapcsolódnak az általunk

130
 n1egadottak, a kétféle képlet pedig gyakorlatunk szerint állandó számítási tévedéshez
vezet, az alternatív képletcsoportot nem adjuk meg.
A számítások során felmerült az alapmennyiségek változtatásának szükségessége. A
rendelkezésre álló mennyiségek egy része közvetlenül ohmban áll rendelkezésre, például
vezetékek impedanciái. Más impedanciák, például gépek és transzformátorok impedanciái
a saját teljesítmél)yükre megadott viszonylagos egységekként szerepelnek. Előfordul,
hogy impedanciákat más feszültségalapra és más teljesítményalapra kell átszámítani.
Nézzük a (2.259a) képletet, és tegyük fel, hogy a tényleges Z (Q) adott, és felvettük az
alapfeszültséget is, amelyet állandónak tekintünk. Két alapteljesítményt veszünk fel S 01-et
és S02-t, ezekhez tartozzék Z 1 és Z 2 •

Z1 (v. e.) Sa1

---=-, (2.260a)
Z2 (v. e.) Sa2
vagy
Sa2
Z2 ( v. e.) = S Z1 (v. e.), (2.260b)
al

ha Sa2 > S 01 , az új Z 2 viszonylagos egységben számított impedanciaérték számszerűen

nagyobb lesz, mint a régi Z1 volt. Ha a feszültségalapot változtatjuk adott impedanciának
más feszültségalapra történő számításánál változatlan teljesítményalap mellett, akkor
(2.259a) alapján:

Z 2 (v. e.) U!1

(2.26la)
Z 1 (v. e.) = ----',,-2
Ua2 '
illetőleg

(2.26lb)

Ha Ua2 > U01 , akkor nyilván Z 2 számszerű értéke csökken. (2.260a)-t és (2.26la)-t fizi-
kailag is értelmezhetjük. Ha az alapáram folyik az alapimpedancián, az alapfeszültség
adódik. Ha tehát az alapteljesítményt megnöveljük adott feszültségen, ez nagyobb alap-
áramot jelent, és így az adott impedancián nagyobb feszültségesést okoz; viszont a viszo-
nyítási alap, a feszültség állandó. Ha a feszültségszintet emeljük, akkor az adott impe-
dancián kisebb lesz a V-ban mért feszültségesés, mert az állandónak feltételezett telje-
sítményt kisebb árammal visszük át. Ezt a kisebb feszültségesést nagyobb alapfeszültség-
hez hasonlítjuk, ezért változik az alapfeszültség négyzetével fordítva arányosan a Z im-
pedancia értéke viszonylagos egységben.

Összefoglalva, a viszonylagos egységekkel történő számítást az alábbi lépésekben kell elvégcmi:

a)tekintjük a transzformátorok által határolt körzeteket;
b) felvesszük a teljesítmény- és feszültségalapot (fázisfcszültség), melyek egyezhetnek valamely hálózati
elem névleges adataival;
•
e) minden körzetben a felvette! awnos teljesítményalapból és a transzformátorok áttételével átszámított
fcszültségalapból kiszámítjuk az áram- és impedanciaalapokat;
d) meghatározzuk a feszültségek és impedanciák értékeit viswnylagos egységben, a megfelelő alapokkal
való osztással.

„ 131
„
 Példa viszonylagos egységekkel történő számításra:
'
Adott a következő hálózat (2.72 ábra):

- - - - - -1- - - - - - - - - - - --
1 G 7il 7il :
1 r1 1 V.1 r21 V-2 _, 1
1 8---1( :o )1'-----1( 0:)1---;I 1
1 1 1 1
L-----'------~----~
G Tr 1 Tr 1
U„ = 10,6 kV U„.,/U„1 = 132/10,S kV U,.z/U„1 = 126/36,75 kV
S„ = 44MVA S„ = 40MVA S„ = 24 MVA
xl = 200°/. X=8% x = 10"/o
x.1 = 2on
x.: = 40
2.72 ábra
Hálózati elrendezés és adatok a viszonylagos egységekkel való számolás példájához

Az 1. körU:tben választjuk meg először az alapmennyiségeket. Legyen

kV,

MVA,
10 z
-
z - u.
s.
•1 -
1 -
-
(3
~so~
= 2 n,
1
3
so 103
3
= 2890 A.
10
(3
A 2. körzet alapmennyiségei:

s.1 = s.1 = so MVA.

3
132
(3 12S,8
U.: = U.1 10,S = (3 kV.
(3
1
12S,8 1 l
1
z • 1 -- u;. - Y3
s.1 - --=so-=---- = 316 n,
3
so · 1()-1
s.r
l 1 =--=
3
= 230 A.
• u•• 12S,8
(3

132
A 3. körzet alapmennyiségei:

.S = s. = so MVA,
4 1
3
36,75
)ÍJ 36,6
u.,. = u•• 126
=~ kV,
)ÍJ
)ÍJ
36,6 1

3
Z.a= U:a = --'--f3"'".,--'-_ = 26,9 n,
s.. so
3
so · 103
S4 3
I.3 = = -·~~ = 788 A.
u.a 36,6
)ÍJ

Az 1. körzetben szerepló impedanciák átszámítása viszonylagos egységre:

10,6 z

G; X (v. e.) = X~) u: 1

- 200 )ÍJ 1
-2 = 2,SS ,
s„ z.1 100 44
3
10,S z
.!!E! 1 8 )ÍJ 1
Tr1: X (v. e.) = X(%) - 2 = 0,11.
100 s„ z.1 100 40
--
3
·'
Ugyanerre az eredményre jutunk, ha a transzformátor ( 132/fj) kV-os feszültségére számítjuk a reaktan-
ciát, és a z..-vel osztunk.

13>;j
1 8 )ÍJ'. 1
z„
~- 40 ··~=0,11.
100
3
•

A 2. körzetben szerepló impedanciák átszámítása viszonylagos egységre:

X (v. e.) = z..

X(!l)
=
20
316
= 0,0633,

X ( v. e. )
= X(%) fP.1 l _ 10 1261 l
100 s„ z.. 100 24 316 = 0•21 ·

A 3. körzetben szerepló impedanciák átszámítása viszonylagos egységre:

X(íl) 4
X(v.e.) = Z = = 0,149.
•3
269
'

A feszültségeket, áramokat, teljesítményeket ezek után szintén viszonylagos egységben számítjuk.

133
 Ha a hálózat sehol sem terhelt, és a generátor névleges feszültségre van gerjesztve, akkor az 1. körzetben
a feszültség visionylagos egységben:

10,6

u. f3 = 1,06 v. e.
10
f3
Ugyanekkor a feszültség a 2. körzetben

132
10.6 f3
y'J 10,5

Uz=
f3 = 1,06 v. e.
132
10 f3
f3 10,5
f3
Hasonlóképpen a 3. körzet feszültsége is U3 ...:. 1,06 v. e., vagyis U 1 = U 1 = U 3 , ami megfelel azon felté-
telezésünknek, hogy a hálózat üresen jár.
A hálózat tetszőleges terhelése esetén a hálózat egy pontján megadott feszültségből és az impedanciák
viszonylagos értékben megadott adataiból az áramok, a teljesítmények és az egyes pontok feszültségei az
egyfázisú áramkörökre érvényes összefüggések szerint számolhatók. Az így kapott értékek viszonylagos érté-
kek. Ha a tényleges értékekre vagyunk kíváncsiak, akkor a viszonylagos egységben kiszámított értékeket kell
megszoroznunk az illető körzetre érvényes alapmennyiséggel.
Pl. ha a számítás során az adódik, hogy az áram J...•. = 0,8-j0,6 v. e., ez az 1. körzetben 11 =
= (0,8-j0,6)2890 = 2312-jl734 A áramot, a 2. körzetben 11 = (0,8-j0,6)230 = 184-jl38 A áramot
jelent.

134
 3. Többfázisú hálózatok aszimmetrikus
üzemmódjának számítása

A villamosenergia-átvitel és az elosztóhálózatok túlnyomórészt háromfázisú rendszerben

épültek, és ez várhatóan a jövőben is így lesz, legalábbis még hosszú ideig. A fogyasztók
egy része hat, tizenkét, esetleg még több fázist is igényel, rendszerint egyenirányítók táp-
lálására. A fogyasztók, különösen a kisfogyasztók jelentős részben egyfázisúak, de euket
úgy csoportosítják, hogy a terhelés a három fázisban hozzávetőlegesenszimmetrikussá
váljék, így ezek az átvitel és a villamosenergia-ter111elés szempontjából szimmetrikusnak
tekinthetők.
Háromfázisú az a rendszer, amelynek
..
. .
három fázisvezetöje és esetleg egy nullavezetöje
van. A három fázis vezető feszültsége - a földhöz vagy a nullaponthoz képest - azonos
nagyságú, de a szinuszos lefolyású feszültségek mindegyike 120° -120°-kal eltér a másiktól.
Ha a fogyasztó az egyik fázisvezető és a földpotenciálon levő nullavezető között van,
akkor egyfázisú. Elképzelhető olyan megoldás is, ahol az egyik fázisvezető a földhöz képest
+ U, a másik fázisvezető - U feszültségen van, vagyis a két fázisvezető feszültsége között
180° a különbség. Ezt a rendszert kétfázisúnak hívjuk (szokták ezt is egyfázisúnak nevezni, és
azt a rendszert kétfázisúnak, amelyben 90°-os eltérés van a két fázis feszültsége között).
A passzív vezetékrendszer a három fázisban gyakorlatilag szimmetrikus, vagyis mind
a három fázisvezető azonos keresztmetszetű és anyagú. Az elhelyezés olyan, hogy a három
vezető térbeli helyzete közel azonos. Nagyobb vezetékeknél fáziscserét alkalmaznak,
hogy a végpontokra kiegyenlítsék a fázisok közötti aszimmetriákat. Azt mondhatjuk,
hogy normális iiremmód esetén a vezetékek jó közelítéssel szimmetrikusnak tekinthetők.
A háromfázisú feszültségforrások, a fogyasztók, az áramok és a feszültségek is szimmetri-
kusak. (Meg kell jegyezni, hogy amíg a passzív rendszer szimmetriája azt jelenti, hogy a
három fázisban az impedanciák stb. azonosak, addig feszültségek és áramok esetén csak
az abszolút értékek azonosak, és a fázisszög a maximális értékek között 120°; továbbá a
fáziskövetési sorrend a, b, e, azaz ebben a sorrendben érik el az egyes fázisok feszültségei,
illetve áramai a maximális értéküket.)
Amint látni fogjuk, szimmetrikus hálózaton a zavarmentes állapot alkalmas egyfázisú
helyettesítő sémával való tárgyalásra. Nehezebb a helyzet, ha helyileg különböző aszimmet-
riák lépnek fel. E problémák megoldására szolgál a szimmetrikus összetevők módszere .
•
Miután ez a módszer a szuperpozíción alapszik, körültekintően kell a hálózat linearitását
mérlegelni. A következőkben - ha mást nem kötünk ki - kizárólag stacioner 50 Hz-es
jelenségekkel foglalkozunk.

135
 A szimmetrikus összetevlSk gondolata ellSször 1912-ben vetlSdött fel L. G. Stokvis egy
cikkében, amelyben a harmadik harmonikusok problémáival foglalkozott. Hasonló cikket
publikált A. Blondel 1915-ben. 1918-ban C. L. Fortescue publikálta az elslS teljesen a
szimmetrikus összetevlSkről szóló közleményt, és a következőkben először az lS gondolat-
menetével ismerkedhetünk meg. A szimmetrikus összetevők módszerét és hasonló mód-
szereket C. F. Wagner, R. D. Evans, valamint E. C/arke és sokan mások tovább tökéle-
tesítették.

3.1 Szimmetrikus összetevők

3.1.1 Többfázisú aszimmetrikus feszültség- és áramrendszer

felbontása szimmetrikus összetevőkre
Miután sokféle többfázisú rendszer van, ezért a képleteket az általánosság kedvéért n
fázis esetére vezetjük le.
Legyenek az n fázisú rendszer fázisfeszültségei U0 , U6 , ••• , Un. E feszültségek komplex
mennyiségek, a komplex síkon ábrázolva ezeket nagyság és elrendezés szempontjából
aszimmetrikus vektorcsoportot kapunk. Azt fogjuk megkísérelni, hogy az adott n komplex
vektort felbontjuk n számú szimmetrikus (komplex) rendszerre. Egy-egy rendszeren
belül n összetevlS vektor van. Így minden adott vektort n összetevőre, az n vektort összesen
n 2 összetevőre bontjuk.

Egy összetevő rendszeren belül két szabályt állítunk fel:

a) A rendszeren belül minden komponens hossza azonos.
b) A rendszeren belül az a, b, e, ... , n fázisok feszültségei egymást azonos fázisszöggel
követik, mégpedig a k-adik rendszeren belül az a, b, e, ... , n vektorok egymás közötti
szöge ek, ahol

360°
ek = -k
n
= -ka. [k = 0, 1, 2, ... , (n-1)], (3.1)

és
360°
or.=--. (3.2)
n

Például a k = 0 rendszer, a zérus sorrendű rendszer, n számú azonos hosszúságú és egy-

mással 0° szöget bezáró vektorból áll.
A k = 1 rendszerben (amit pozitív sorrendű rendszernek hívunk) a vektorok közötti szög

136
vagyis ebben a rendszerben a vektorok hossza azonos, és a fázisok követési sorrendje,
na a vektorcsillag a felvett pozitív irányban forog, a-b-c·- ... -n, és egyetlen fordulattal
minden fázis sorra kerül.
A k = n-1 (háromfázisú rendszerben a k = 2) sorrendű összetevőket negatÍl' sorrendű­
nek nevezzük, mivel ekkor a fázisok követési sorrendje éppen a pozitív sorrendű összete-
vőkének fordítottja.
Tekintsünk egy n fázisú aszimmetrikus feszültségrendszert. Legyenek a fázisfeszültségek
Ua, Ub, ... , Un. Határozzuk meg a rendszer szimmetrikus összetevőit. Jelölje pl. Ua1c az Va
fázisfeszültség k-adik szimmetrikus összetevőjét. Ekkor kiinduló egyenletrendszerünk
a következő:
Ua = Uao+ Ua1+ Ua2+ ... + Ua(n-1)•
Ub = Ubo+ Ub1+ Ub2+ ... + Ub<n-1),
•
(3.3)
•
•

U,, = U,;o+ Un1+ Un2+ ... + Un(n-lJ•

A feszültségek a referenciához (az n+ 1-edik vezetőhöz vagy földhöz) mérendők, ebben

folyhat az áramok összege is. Az a) feltétel szerint azonban az abszolút értékekre

Uao = UbO = ... = Un0,

Ua1 = Ub1 = ... = Un1,
•
(3.4)
•
•

Ua<n-1> = Ub<n-1> = Un<n-1>·

Az abszolút értékekre és a szögekre vonatkozó megkötések után a (3.3) egyenlet felírható

a negatív irányban oi: szöggel forgató egységvektor e-fr< (e-fa. = cos oi:-j sin oi:) segítségével:

Ua = Uao+ Ua1 + Ua2+ ... + Ua(n-1)•

Ub = Uao+e-i"Ua1+e-J2o<Ua2+ ..• +e-i<n-l)"Uacn-1>•
Uc = Uao+ e-ft"Ua1 + e-i4"Ua2+ ... + e-ft<n- 1>"Uacn-1>•
•
(3.5)
•
•

A fenti egyenletekben az egyes feszültségeket az a fázis szimmetrikus összetevőinek segít-

ségével fejeztük ki, így az a fázisnak kiemelt szerepe van a többihez képest. Ezért ezt a fázist
referenciafázisnak nevezzük.
Az első oszlopban mindenhova Uaa·t írhattunk, hiszen a zérus sorrendű vektorok azono-
sak. A többi oszlopban az a referenciafázis vektorait forgattuk a szükséges pozícióba.
Így n egyenletet kaptunk n ismert és n ismeretlen mennyiséggel. Oldjuk meg ezt az egyen-
letrendszert!

137
 Adjuk össze a (3.5) egyenletrendszer bal és jobb oldalát:

Ua+ Ub+ Uc+ ... +Un= nUao+ U 0 1[l+e-1"+e-1211 + ... +e-i<n-t}ot)+

+Ua2[l+e-J2<l+e-Jtcz+ ... +e-J2(n-l)cz]+ ... +
+ Ua(n-1)(1 +e-J<n-l>«+ ..• +e-J(n-l)(n-1)«].
(3.6)

Minden zárójelben levő mennyiség azonban nulla, tehát

Ua0 = Va+Ub+ Uc+ ... +Un' (3.7)

n

így a zérus sorrendíí feszültség-összetevőt kiszámítottuk.

A k = 1 pozitív sorrendíí feszültség-összetevő kiszámításakor járjunk el a következő­
képpen: a (3.5) első sorát hagyjuk eredeti formájában, a második egyenlet mindkét oldalát
szorozzuk meg e''"-val, a harmadikat e.12'"-val, az utolsót e'<n-I)«_val, és adjuk össze az egyen-
leteket. Ennek eredményeképpen a jobb oldalon az első oszlop tagjainak összege a szor-
zások után nulla, a második oszlop tagjaié nU01 lesz. A további oszlopok úgy módosulnak.
hogy az oszlopok tagjainak összege ismét nulla lesz. igy

_ Va+e''"Ub+ei 211 Uc+ ... +el<n-l)«Un

U al - • (3.8a)
n

U42 kiszámításához a (3.5) első sorát változatlanul hagyjuk, a második sort e.12'"-val,
a harmadik sort e'k-val, az utolsót e 12<n-I)«_val szorozzuk, így az egyenletek összeadása
után

(3.8b)

Ezt az eljárást értelemszerűen folytatva megkaphatjuk az összes szimmetrikus feszültség-

összetevőt; az utolsó :

(3.8c)

A szimmetrikus összetevők számításának fent bemutatott módszere Fortescue-tól szárma-

zik. A 3.1 ábrán példaképpen egy hatfázisú rendszer szimmetrikus összetevői láthatók.
Az áramok és feszültségek szimmetrikus összetevőkre való felbontását felfoghatjuk
egy transzformáció eredményének, ahol a fázis- (esetleg vonali) feszültségeket és fázis-
( esetleg vonali) áramokat azonos transzformációval transzformáljuk át a szimmetrikus
összetevő feszültségekre és áramokra. A fázismennyiségekből és a szimmetrikus összetevlSk-
ből vektorokat képezünk.

138
 ----Uaa
----ub()
----uco
udO
----u~
----u,o -J.

aJ
b)
Uc1 Ub1

~ ~
Uc2
u,2
• ua3
ub3
Ua2
ud3 Uc3
Ud2
u,3 ue3
-3~

ub2
Ue2
e} d}

Ub5 ~

-4ot.

e) f}

g}
3.1 ábra
Hatfázisú feszültségrendszcr szimmetrikus összetevői
a) k = 0 (zérus sorrend), e) k = 4,
b) k = 1 (pazitív sorrend), . f) k = 5 (negativ sorrend);
e) k = 2, g) a hatfázisú feszültségrendszcr előállitása a szimmetrikus
d) k = 3, összetevőkből
 A fázismennyiségek vektora:

Ua la
ub lb
Uc le
U= • és l= • • (3.9)
• •

• •

A szimmetrikus összetevők vektora:

Uao lao
Ua1 lai
Ua2 la2
Ua= • és 1. = • • (3.10)
• •
• •

Ua(n-1) la(n-1)

A transzformáció mátrixa :

1 1 1 • • • 1
•
1 e-,„ e-j2a. • • •
e-j(n-l)a.

1 e-i2„ e-i4„ e-j2(n-I)a.

• • •
A= • • • • , (3.1 la)
• • • •

• • • •

1 e-i(n-l)ot e- j2(n-l)a. • • •
e-j(n-1) (n-l)a.

ennek inverze

1 1 1 • • • 1
•
1 e'„ ei2„ • • •
ei(n-l):x

1 ei2fl. ej'fl. •••

ei2(n-l)a.
A-1 = _! • • • • • (3.1 lb)
n
• • • •
• • • •

1 ei(n-l)'Z. ej2(n-l)'Z.
•••
ei(n-1) (n- l)fl.

Az A szimmetrikus, komplex mátrix nem szinguláris. A (3.lla-b) alapján az A mátrix

konjugáltját Á-val jelölve:

Á = nA- 1, (3.12)
így
AA* = nE, (3.13)

140
ahol A* az A mátrix konjugált transzponált mátrixát jelöli. (3.13) miatt A nem uniter. Ha
azonban A minden elemét (ti-nel osztjuk, akkor - bizonyíthatóan - uniter mátrixot
kapunk; jelöljük ezt B-vel:

(3.14)

Erre igaz, hogy

(3.14a)

A (3.10)-(3.11) képletek jelöléseivel a transzformáció egyenletei:

U = AU, és J = AJ,; (3.15)

Us = A- 1U és J, = A- 1J; (3.16)

valamint U = ZJ felhasználásával

AUs =ZAJ,,
Us = (A- 1ZA.)J5 = ZsJs. (3.17)

A komplex teljesítmény

(3.18)

ahol a felső indexben a T a transzponálás műveletét jelöli. Ebből a képletből a következők

láthatók:
a) Az eredeti nem szimmetrikus rendszerben n számú fázisban keletkezett teljesítmény.

b) A szimmetrikus összetevőkkel n számú n fázisú szimmetrikus rendszerben keletkezik

a teljesítmény, tehát például U01 101 a pozitív sorrendű feszültség és áram keltette teljesít-
ményt három fázis esetén még hárommal meg kell szorozni, hogy a. teljes pozitív sorrendű
teljesítményt megkapjuk. Ugyanígy kell tenni a többi összetevővel is. Így a fenti képlet
teljesítményinvariáns, de nem n egyfázisra, hanem n számú szimmetrikus n fázisra.

Végül bizonyítás nélkül megemlítjük, hogy a különböző sorrendű feszültségek és áramok

nem képeznek egymással komplex teljesítményt. Erről a kérdéscsoportról még szólunk.
Használatos a szimmetrikus összetevők fentiektől kissé eltérő módszere is. Erről lesz
szó a 3.2 fejezetben.

141
 3.1.2 lmpedanciamátrix szimmetrikus összetevő
transzfor1nációja
A szimmetrikus összetevőkkel a feszültségeket és az áramokat áttranszformáltuk. Vizsgál-
juk meg most az impedanciákat. A módszer előnye akkor használható ki, ha az n fázisú
nem szimmetrikus rendszer szétesik n számú szimmetrikus rendszerré, ahol a különböző
sorrendíi hálózatok között már nincs kölcsönös impedancia, és így a számításokat n számú
(egymással csak a hibáknak megfelelő diszkrét pontokban összekötött) egyfázisú és csak
önimpedanciákat tartalmazó hálózatokon lehet elvégezni. Vagyis azt szeretnénk, ha a transz-
formált Z, impedanciamátrix diagonális lenne, tehát a következő alakú:

Zo 0 0 0 0
0 Z1 0 0 0
0 0 z.i 0 0
Z 1 = A- 1ZA = • • • • • • (3.19)
• • • • •

• • • • •

0 0 0 0 Z<n-t>

Ebben az esetben nyilvánvalóan tetszőleges sorrendű áram csak azonos sorrendíi feszült-
ségeket kelt; ilyen esetben minden összetevő hálózat önimpedanciákból áll és ezért minden
hálózat egyfázisú helyettesítő sémával modellezhető.
Ehhez eléSször vizsgáljuk meg az eddig is gyakran használt forgatóvektorokat. Három
fázis esetén a szimmetrikus fázisfeszültségek között 120° a fáziseltolás. Az e'"J.20" és e-J120"
nevezetes forgatóvektorok (3.2 ábra)

(3.20)

Felírhatók a következő összefüggések:

_,.,
i = a 2, a 2 = a, a3 = 1,

valamint

l+a+a2 = 0. (3.21)

A képzetes egységvektor is forgatóvektor, 90°-ot forgat, erre a vektorra az alábbi összefüg-

gések igazak

j = el'Ml", • •
J =-1.

142
 •
J
a-a2
a
a-1 1-a 2

-1 1
-1 1

-120°

•
-J
a) b)
3.2 ábra
Forgatóvektorok
a) az 1, a, a= és aj egységvektorok a komplex síkon
b) alapösszefüggések az l, a és a: forgatóvektorok között

Keressük tehát azt a Z fázisimpedancia-mátrixot, melyet a szimmetrikus összetevő

transzformáció diagonalizál. Ezt a mátrixot z,-ből az ismert transzformációval kapjuk:

Z = AZ.A- 1 ,

ahol három fázis esetén :

1 1 1
A= 1 a2 a
a2 '
1 a
'
(3.22)
1 1 1 1
A- t = ----1 1 a a2
3 a2 a '
1
1

' A mátrixokat összeszorozva Z-re a következőt kapjuk:

1

Zo+Z1+Z2 Zo+aZ1+a Z2 Zo+a2Z1+aZ2 2

1
Z= - Zo+a2 Z1+aZ2 Zo+Z1+Z2 Zo+ aZ1 + a 2 Z2 . (3.23)
3
Zo+aZ1+a2 Z2 Zo+a2Z1+aZ2 Zo+Z1+Z2

143
•
 Z 5 -ben a Zo, Z 1, ~ önimpedanciák szerepeltek, Z-t szintén három impedancia felhasz-
nálásával írhatjuk fel. Legyen:

2
Zm = Zo+ aZ1 + a Z2, (3.24)
3
_ Zo+a2Z1+aZ2
Zn - 3 .

Ezekkel a jelölésekkel

Zk Zm Zn
Z = Zn Zk Zm = Zc. (3.25)
Zm Zn Zk

Ilyen jellegű
impedanciamátrixot ciklikusnak nevezünk. A ciklikus mátrix nem szükség-
szerűen szimmetrikus. Nevét a görög körből kapta. Ha ugyanis egy kör kerületén felírjuk
Zk-t, Zm-et és Zn-t ( 3.3 ábra), akkor a mátrix sorait a
következőképpen kapjuk: zk-val kezdve körbehaladunk.
zk és felírjuk az első sort. Az utolsó elem Zn; ezt beírjuk a
második sorba elsőnek, majd ismét körbehaladunk stb.
(Ez nyilván n elemre ugyanígy értelmezhető.)
A fentiek alapján bebizonyíthatjuk, hogy a szirn-
n1etrikus összetevő transzformáció a (3.25)-ben bemuta-
tott típusú, azaz a ciklikus impedanciamátrixokat diago-
Zm nizálja. Ha egy ilyen fázisimpedancia-rnátrixból indulunk
3.3 ábra ki, akkor a
Ciklikus mátrix elemeinek sorrendje

mátrix a következő lesz :

1 1 1
- . -·- 1 1
3 3 3
1 a- a2
Zs= - Z,, z,,, 1 a-•• a -
3 3 3
1 a2 a
1 a a-••
3 3 3

zk + z,,, + z,, (1 ()
- () z„ + .~z,,, +az,, () • (3.26)
0 () z„ + aZ,,, + a2Z,,
144
 3.1.3 Szimmetrikus összetevők, sajátértékek, sajátvektorok
Ismeretes, hogy ha egy mátrixnak létezik diagonális alakja, akkor a főátló elemei (egyúttal)
a mátrix sajátértékei. Ezért (3.25)-ben felírt Z 1 mátrix főátlójában szereplő mennyiségeket
röviden l.1, ~. l.s-maljelölhetjük, ahol l.1, Az, A.s az. mátrix és egyben Zc mátrix sajátértékei.
Ekkor:

l.1 0 0
Z.= 0 l.2 0 · (3.27)
0 O l.3

A Zc sajátvektorai - u, o és w - kielégítik a

Zcu = l.1u, (3.28a)

Zc11 = l.20, (3.28b)
Zcto = A31D (3.28c)

egyenleteket. Itt

U1 V1 W1
U = U2 , 0 = V2 , W = Wz •
W3

Ezek a sajátvektorok a (3.28) és (3.26) képletekből meghatározhatók.

A (3.28a) egyenletből:

Ezt az egyenletet (3.26) felhasználásával komponensekre kifejtve az alábbi egyenletrend-

szert kapjuk:

-(Zn1+Zn)u1+Z,,,u2+Z,,u3 = 0,
Z„u1 -(Z,,,+Z„)u2+Z,,,ui. = 0, (3.29)
Z,,,u1 +Z,,02-(Zm+Z„)113 = 0.

Ezt a (szinguláris) egyenletrendszert ntinden 11' 1 = u2 = 113 =k érték kielégíti. Így k lcthet
1 is.
Az
1
U= 1
1

lC. Villamosenec1ia-rendszerek 4444S/l. 14-5

vektor normája (abszolút értéke):

u= y„•„ = v'3.
v meghatározásához (3.28b) és (3.26) alapján a következő mátrixegyenletet írhatjuk fel:

(Zc -A.2E)v = 0.
Ebből:

(3.30)

Ennek egy lehetséges megoldása :

1
v2 = a2, vagyis v = a2 ;
V3 =a, a

a vektor normája (abszolút értéke) v = yii•v = y3.

Végül határozzuk meg w-t (3.28c) és (3.26) alapján:

(Zc-AsE)w = 0,
-'(aZ,n+a2Z„)w1+Z,,,w2+Z„ws = 0. (3.31)

Ennek egy lehetséges megoldása :

W1= 1 1
W2 =a, azaz W= a •

W3 = a 2 a2

w normája (abszolút értéke) w = w*w , VJ.

A három sajátvektort mátrixba írva éppen az A mátrixot kapjuk :

[u, v, w] = A, (3.32)

azaz a sajátvektorok az A mátrix oszlopvektorai.

Mint ismeretes, a valós elemű mátrixok sajátvektorai ortogonális rendszert alkotnak.
Az u, v és w sajátvektorok komplexek. A valós vektorokra értelmezett ortogonalitás
"Tv = 0 feltétele helyébe komplex vektorok esetén az 1
'

•
u•v = 0, u"u '?'= 0 es

feltételek lépnek.
Az alábbiakban bebizonyítjuk, hogy ezek a feltételek a fenti u, v, w vektorokra teljesül-
nek, azaz komplex elemű mátrix sajátvektorai is ortogonális rendszert alkotnak. Ez egyéb-

146
 •
ként szemléletesen azt jelenti, hogy közülük bármely kettő a harmadikra merőleges síkban
helyezkedik e)

1 1
u*„ = [l 1 1] a 2 = 0, „*w = [1 a a 2] a = 0,
a a2
1
u*w = (1 1 l] a - .
-0
a2

Igaz tehát, hogy u, " és w ortogonálisak. Látható az is, hogy a sajátvektorok abszolút
értéke JÍJ, így a vektor nem uniter, mivel az [u, "• w] = A mátrixra

A*A = 3E.

A (3.14)-ben definiált B-re viszont

B*B =E,

így B uniter.
Vizsgáljuk meg azt az esetet a (3.25)-ben felírt Z-re, ha Zm. = Zn. Ekkor Z nemcsak cik-
likus, hanem egyben szimmetrikus is.
Ebben az esetben (3.26) alapján

Zo = zk+2Zn,,
Z1 = Zk-Z,„, (3.33)
Z2 = Zk-Zn,,
illetve
Zo-Z1
vagy Zn, = .
3

1
Az első sajátvektor most is lehet u = 1 . Mivel Z 0 , Z1 és Z2 a Z mátrix sajátértékei, fel-
1
írható, hogy:

(3.34)

10• 147
ezt behelyet~sítve a (3.30) egyenletbe

(3.35a)

azaz
(3.35b)

Miután Zm ;é 0, ezért

(3.36)
Például
2
"= -1 megoldás, n1ert v1 + v2+ V3 = 0.
-1

1
Igaz az is, hogy " merőleges az u = 1 sajátvektorra, mert
1
1
'
2
[1 1 l] -1 = 0.
-1

Az ortogonalitás miatt:

0
lehet például w = 3 ,
-3

amely u-ra és o-re is merőleges.

w-re is érvényes, hogy koordinátái összegének nullának kell lennie.
Szimmetrikus és ciklikus Z i1npedanciamátrix sajátvektor-rendszere lehet a következő is:

l
Uo= 1 mellett
•
l
1 0
1
-- Y3
2 és Wfl = 2
""' = '
1 yj 1
--2 - 2
1

'

mivel
uJv"' = 0, U~Wfl = 0, oiwfl = 0,

148
 ,

továbbá

Az 110-ra. ""-ra és Wp·ra még visszatérünk a 3.2 fejezetben.

Vizsgáljuk meg, milyen helyzet alakul ki Zk = Zm = Zn esetében, azaz ha

zk zk zk 1 1
Z= zk zk zk 1 1 . (3.37)
zk zk zk 1 1

Ekkor a három sajátérték A1 = 3Zk; A2 = Aa = 0. (3.38)

A sajátvektorokra

1
ezt minden 01 = 02 = u3 = kérték kielégíti, így például u = 1 esetén
1
Zk"1+Zk\'2+Zkl'a = 0, (3.40a)
Zk(\'1+ "2+ \'a)= 0, (3.40b)
'
es
(3.41)

"és w 11-ra merőleges síkban helyezkednek el úgy, mint előbb.

1
Ha a Zc ciklikus impedanciamátrix eddig használt sajátvektorait }ÍJ -mai szorozzuk

- az "• "• w vektorok abszolút értékével osztjuk - akkor ismét sajátvektorokat kapunk,
és A helyett (3.14) szerint az alábbi mátrixot:

1 1 1
1
B= 1 a2 a , (3.42)
}ÍJ, 1 a a2

Három fázisnál más alakban írva:

1
0 0
y3
1
B=A 0 0 =AD,. (3.43)
Y3
1
0 0
Y3
149
Rögtön láthfitÓ, hogy

B* = B- 1, (3.44)

vagyis B uniter. Igaz továbbá, hogy

(3.45)

Ez azt is jelenti, hogy a B-vel való transzformáció eseté11 a teljesítn1ény n egyfázisra inva-
riáns. Mivel a gyakorlatban általában az A mátrix használatos, n1i ebben a könyvben is ezt
használjuk a fizikai kép kedvéért: így a szimn1etrikus összetevők fizikai összetevők, és
'
nincsen léptékük, továbbá a szimmetrikus rendszereket 11 fázisúaknak tekinthetjük.
A továbbiakban isn1ertetünk néhány. a szi111111etrikus összetevőkkel kapcsolatos össze-
függést.

1. A Z 0 ciklikus mátrix felírható

zk z„ z. 1 () 0 0 1 0 0 0 1
Z=
e z. zk z... = zk o 1 o + z„ 0 0 1 -rZ. 1 (l 0 (3.46)
z„ z. zk 0 0 1 1 0 0 0 1 0

alakban, ahol

0 1 0
0 0 1 = Q
1 0 0

az ún. elemi ciklikus mátrix (nem szinguláris), és

0 0 1
Q2 = 1 0 0 .
0 1 0

Könnyen megmutatható, hogy Q 3 = E, így Q4 = Q. Így

1 0 0 1 0 0
z. = A- 1[Z;,E +Z,,.D +Z.Q2)A = ZtE +z„ 0 az 0 +Z. 0 a 1)
0 0 a 0 0 az
(Zk+Z.,.+Z,J 0 0
0 (Zk+a2Z,,.+aZ.> ()
•
0 0 (Zk+az„ +a2 Z,J

amint azt az előbb láttuk.

2. A ciklikus impedanciamátrix diagonalizálható AzA- 1-gyel is, ekkor a képletekben Z„ és Z„ helyet

cacrél.

150
 3. Vizsgáljuk most A és B néhány hatványát.

1 1 1
- 1 az a ;
1 a a2
1 0 0
AZ= 3 0 0 1 .
0 l 0
'
l 1 t
A3 = 3 1 a az - 9A- 1 - A

3A;
1 az a
A' = 9E· '
1 0 ()
A-z=_!_ 0 0 l ••
3
() 1 0
l
A- 3 =-A·
9 •
1
A- 1 =-E·
9 •
A* = JA- 1 ;
AA* = JE.

1 l l 1
B = )"3 1 az a •
az '
l a
l 0 0
JJ!= 0 0 1 -- s-z.'
0 1 0
8 3 =s-• es •
s- 3 = B·'
fJ4 = BB3 = ss-• =E;
1 0 0
(B-1)z = 0 0 1 =sz.
0 1 ()

4. Amennyiben a hálózat nem impedanciáival, hanem admittanciáival adott, hasonló összefüggéseket

kapunk, mint impedancia esetén. Többek között igaz, hogy ciklikus admittanciamátrixot is diagonalizálni
lehet. Legyen

u· AU,,
(3.47)
I = AI,.
valamint
/= YU,

amiből

Al,=YAU,,
átrendezve
(3.49)

151
azaz
Y, = .4-1YA, illetve /, = Y.U,; (3.50)

vagyis ugyanaz az áttranszfo1111álási szabály, mint az impcdanciánál.

S. Kétfázisú vezeték esetén n = 2. Így a szimmetrikus összetevők szögei

360°
e, = -O·cx = -o 2 = o••
360°
91 =-l·cx=-1 =-180°,
2
(e'O = l; e'" = „-Jll8° = -1).

A feszültség-összetevők ( 3.4 ábra):

_u.+u•-u
U-o- - ... (3.51)
2
_
U. 1 - u.+e"'U• _ u.-U6 _
- -
U61•. (3.52)
2 - 2
vagyis a vezetéken két feszültségrendszer lehetséges ( 3.5 ábra). A zérus sorrendű feszültségrendszer esetében
a két vezető feszültsége adott keresztmetszetben minden pillanatban azonos, vagyis mintha keresztmetszeti

a b a b
0 e +0 0-

Ua0 = 4,o

ub() Uaa
?@@"~~
a) b)
3.4 ábra 3.5 ábra
Kétfázisú feszültségrcndszer szimmetrikus Kétfázisú vezeték metszete
.. „.
OSSZCteVOI a) zérus sorrendű; b) pozitív sorrendű esetben

síkonként rövidre lennének zárva. A pozitív sorrendű esetben a két vezető minden keresztmetszeti síkban
azonos nagyságú és ellenkező előjelű feszültségen van. Ugyanilyen összefüggések érvényesek az áramokra is.
Például most a zérus sorrendű áram

(3.53)

•
A pozitív sorrendű áram az egyik vezetéken odafelé, a másikon visszafelé folyik. Ha például

u. = 10+2j és u. = -12+3j,
akkor
10+2j-12+3j - 1 n5
U.0 = --.0.......2--=- - - +1..., '
'
cs

u.1 = 10+2j;12-Jj = tl-j0,5.

'

152
 3.1.4 Háromfázisú hálózat helyettesítése szimmetrikus
összetevők segítségével

3. 1.4.1 Aktív és passzív elemek különböző sorrendű

impedanciái

Ebben a fejezetben a háromfázisú hálózat különböző áramaival szembeni impedanciákkal,

illetve a hálózaton okozott feszültségeséssel foglalkozunk. Kizárólag állandósult állapotra
és alapfrekvenciára vonatkozó impedanciákat veszünk figyelembe, és vizsgálatainkat arra
az esetre korlátozzuk, amikor a hálózatban szereplő elemek impedanciái szimn1etrikusak.
Ha valamely szimmetrikus impedancia-rendszerben pozitív sorrendű áramok folynak,
akkor a három fázisban azonos nagyságú és pozitív sorrendű feszültségrendszer lép fel,
minthogy szimmetrikus hálózatban minden áramot a három fázisban azonos nagyságú
és fázisszögű impedanciával kell szorozni. A pozitív sorrendű áran1okkal szemben jelent-
kező impedancia tehát:

z1 = 2
Ua1 = l.lbt = U,1 = a Ua1 = aUa1 = Ua 1 (3.54)
Ia1 lb1 I,1 a 2Ia1 alu1 lu1 .

Z1 tehát nem egy szimmetrikus impedancia-rendszernek az áramokra vagy feszültségekre

vonatkozó felbontási módszerével nyert ,,pozitív sorrendű'' impedancia, hanen1 a pozitív
sorrendű áramokkal szemben mutatkozó impedancia. Hasonlóan, ha negatív sorrendű
áram folyik a szimmetrikus impedancia-rendszeren keresztül, akkor a feszültségek és ára-
mok nagyságának viszonya, ill. szögelfordulása a három fázisban azonos kell legyen.
Tehát a negatív sorrendű áramokkal szemben mutatkozó impedancia:

(3.55)

Kérdés, hogy Z1 egyenlő-e Z 2-vel. A következőkben láthatjuk, hogy statikus elemeknél,

tehát forgó részeket nem tartalmazó elemeknél, pl. távvezetékeknél, transzformátoroknál
Z1 = Z2, de forgógépeknél általában nem.
Vegyünk szemügyre például egy szimmetrikus állórészű (sztátorú) szinkrongépet. A forgó-
rész (rotor) forogjon a pozitív forgásirányban w szögsebességgel (3.6a ábra).
A pozitív sorrendű sztátoráramok hatására forgó mágneses tér keletkezik, amelynek
<1>1 eredő fluxusa a forgórésszel azonos irányban és azonos szögsebességgel forog a térben.
,
Igya fluxus vektora a forgórész szimmetriatengelyével (hosszirányú. tengely) állandó szöget
zár be. A rotorhoz képest a sztátor eredő fluxusa stacioner állapotban mozdulatlan. A fluxus
így nagyobbrészt vasban haladhat végig, és a pozitív sorrendű impedancia ennek megfelelően
nagy lesz. Ha negatív sorrendű áramrendszert kapcsolunk a változatlan irányban forgó
szinkrongépre, akkor ez utóbbi rendszer fázislcövetési sorrendje a, e, b. Ez azt jelenti, hogy
pl. a b és e fázist felcseréltük. Ilyenkor a negatív sorrendű áramok hatására a forgórész
forgásirányával szemben forgó <1>2 fluxust kapunk (3.6b ábra). Az eredő negatív sorrendű

153
 w w

a) b)
3.6 ábra
Szimmetrikus állórészú szinkrongép forgórészének
a) pozitív sorrendű, b) n.:gatív s~)rr.:ndú állórészáram által gerjesztett tluKusinak
egymáshoz képesti fvrg:isirányai

,
fluxus tehát a forgórészhez képest két.szeres fordulatszámmal n1ozdul el. lgy szó se111 lehet
arról, hogy a fluxus mélyen behatolhasso11 a vasba, mert a tömör vastestben és a csillapí-
tótekercselésben indukálódó örvényáramok ezt n1egakadályozz.ák. Ezért a negatív sorrendű
impedancia kis értékű, nagyságrendileg 0, 1 v. e. (viszonylagos egység). A stacioner állapotra
Xd szinkron reaktancia jelle111ző, a111ely pozitív sorrendű reaktancia, nagysága kb. 1,5- 2,5
v. e., tehát tizenötszöröse a negatív sorrendű értéknek. ••

Zérus sorrendű áram esetén is111ét új helyzet áll elő. A generátorban ekkor nem alakul
ki forgómező. A háron1 fázistekercselést tulajdonképpen egyfázisú áran1n1al gerjesztjük.
Az eredő Xo reaktancia kb. fele a szubtra11ziens reaktanciának. A zérus sorrendű feszült-
ségek és áran1ok viszonya:

Zo = Uao ·- Vbo Uco

• (3.56)
luo lbo l„o
,
Altalában
Zo =Zr '
es Zo 7' Zz.

A szinkrongenerátorok helyettesítő vázlatait a 3.1 táblázatban foglalt11k össze különböző

sorrendű áramok esetére. állandósult, tranziens és szubtranziens állapotra vonatkozóan.
Csillagkapcsolású generátort tételeztünk fel, fóldelt csillagponttal. Ha delta vagy fóldelet-
Ien csillagkapcsolású a generátor, akkor Xo = x .
Vizsgáljuk most szabadvezeték különböző sorrendű impedanciáit. Ha a vezetéken akár
pozitív, akár negatív sorrendű áran1 folyik, az impedancia azonos, mert nincs kitüntetett
fáziskövetési sorrend, és nincs adott irányban forgó forgórész, amely kitüntetett forgás-
irányt hozna létre. Pozitív és negatív sorrend esetén az egyik fázisvezetőn t'olyó áram min-
dig a másik két fázisvezetőn
,
folyik vissza, az oda- és visszavezetés viszonylag közel van
egymáshoz (3.7a ábra). lgy a pozitív és negatív sorrendű induktív reaktancia egymással
egyenlő, és ért :ke viszonylag kicsi.

154
 3.1 táblázat
Szinkrongenerátorok helyettesítő vázlatai pozitív, negatív és zérus sorrendű áramok esetén
'
állandósult a/lapot tranziens '
a/lapot szubtranziens Óllopot

xd =1.5-2.5 Xii=0.15-0.25 Xd=0.1-0.2

t

pozitív Up=1-3 ,.., U'=1-1,1 ,...., U"= 1-1,05 ,....,

•
n, n7 n,
":J

1J .

x2~xd x2-~x"d ~~x;

e
<>
q;
negatív
....
n2 n2 n2
....
0
Xd X" X"
lll Xo:::: 2 Xi~ 2d :xa~
~2
...s!

'
zerus
no no f{J

v.
v.
 ®
0

© ® ®
0

}7///////////////////7//////h
a)

b) 0

3.7 ábra
A szabadvezeték körül kialakuló mágneses tér erövonalai
a) pozitív, illetve negatív sorrendű, b) zérus sorrendű áramok esetén
'

A zérus sorrendű áramok a földben folynak vissza ( 3.7b ábra}, és eredőjük nagy mély-
ségben van (kb. 1 km). Így a zérus sorrendű impedancia nagyobb, mint a pozitív és negatív
sorrendű.
A transzformátorok pozitív és negatív sorrendű impedanciái egymással egyenlőek,
hiszen statikus elemek; zérus sorrendű impedanciái általában ettől eltérőek.
Megjegyezzük, hogy zérus sorrendű áram nem folyhat, ha a csillagpont nincs galvaniku-
san összekötve a földdel. Ilyen esetben Z 1- és Z 2-től függetlenül Zo = oo. Azt is láttuk, hogy
a deltatekercsbe sem tud zérus sorrendű áram befolyni, tehát Zo itt is végtelen. Ez az oka
a annak, hogy a hálózatban rendszerint kevesebb ág-
ban folyik zérus sorrendű áram, mint pozitív és ne-
gatív sorrendű.
b 1·
a t:> A különböző szimmetrikus elemek (vezetékek, ge-
- nerátorok, transzfomiátorok stb.) tehát különböző
e impedanciájúak a pozitív, negatív és zérus sorrendű
áramokkal szemben. Ha egy bonyolult, sok ágból és
/ különböző elemekből álló hálózaton aszimmetrikus
áramrendszer folyik át, akkor az aszimmetrikus áram-
rendszer hatását helyettesítjük három szimmetrikus
l" áramrendszer - a pozitív, a negatív és a zérus sor- •
e~
•
rendű áramrendszer - hatásának pontonkénti szu-
perponálásával. Ez elvégezhető úgy, hogy képzeletben
egymás után átbocsátjuk a hálózaton az áramkompo-
nenseket, s a három áram-, illetve feszültségösszetevőt
3.8 ábra minden egyes ponton összegezzük. A szuperpozíció
Háromfázisú csomópont úgy is végrehajtható, hogy felrajzoljuk vagy modell-

156

1
mérés esetén összeállítjuk külön a pozitív, a negatív és a zérus sorrendű hálózatokat: a po-
zitív sorrendű hálózatban a szimmetrikus viszonyok esetén is érvényes impedanciák szere-
pelnek, s csak pozitív s"rrendű árdm folyik; a negatív sorrendű hálózatban a negatív
sorrendű áramokkal szemben mutatkozó impedancia szerepel s rajta negatív sorrendű áram
folyik át; a zérus sorrendű hálózaton zérus sorrendű áram halad át. Ekkor a valódi háló-
zat áramai és feszültségei a három komponenshálózat megfelelő mennyiségeinek szuperpo-
zíciójából adódnak.
A pozitív, negatív és zérus sorrendű hálózatokban az egyes impedanciák számértékben
különböznek, de a hálózatok felépítése, topológiája azonos. Ennek igazolására vizsgáljunk
egy háromág\1 háromfázisú csomópontot (3.8 ábra).
Az ábra alapján felírhatók a következő egyenletek:

1a, -1''
a -1'''
a -- 0 "
, •'.' - 1'''
1b-.,, b -- 0 • (3.57)
l~-1~' -1~'' = 0.

irjuk fel az áramokat szimmetrikus összetevőkkel:

(1:.0+ 1~ 1 +I~)-((.;,+1~'1+1::.i)-(I~ + I~'{ + 1;) = 0,

, 21'
(1a0+aaa1+a.,..J-1' -) (I'' 21'' 1'') (I'''
a0+aaat+a.,..J- Z1'''
a0+aaa1+aaa2 1'''> -- 0, (3.58)
(la0+aaa1+a21'a2 ) - (I''
I •' ''
a0+alat+a2 ,,
1<12)- ( la0+a
,,, I'''
at +a2: I;.2)
,,,
= O;

vagy átrendezve:

'
( lao- I'' '''
a0-fa0)+ ( fa1-l;.1-
' '' I'''
a1)+( I'a:i-fa2-fa2)
'' ''' = 0,
(1a0.:- a0- a0 +a a1- 1''
, 1'' (''') 2 (1'
ai- (''')
al +a( 11a2-
1' 1'' •''') = 0,
a'..!-'a'..! (3.59)
2
(1:.0-1~ -1;,;;)+ a(l~1 -1~'1 -1~'{)+ a (l~2-1::J- i;;;) = 0 .
•

A három egyenlet összeadásából:

, 1''
1a0- a0- 1'''
aO -- 0• (3.60)

Szorozzuk a második eg)•enletet a-val. a harn1adik egyenletet a 2-tel, és adjuk össze az egyen··
leteket, ekkor
, ,, ,,,
lat - lat - lai = 0. (3.61)
'
Ha a n1ásodik egyenletet a 2-tel. a harrt1adik. egyenletet a-val szorozzuk n1eg és az egyenlete„
ket összeadjuk:
, ,, ,,,
·a'~ - la'! - la'! = 0. (3.62)

A (3.57-3.59) egyenletrendszereket a háro111 fázisra írtuk fel, a (3.60), (3.61) és (3.62)

a három különböző sorrendű szin1111etrikus összetevő hálózatra igaz.
- Tehát ahol az eredeti

157
háron1fázisú hálózaton csomópont van, ott mindhárom leképezett hálózaton is csomópont
lesz. Így mindhárom hálózat topológiája azonos. Ter111észetesen figyelembe kell venni~
hogy ahol zérus sorrendű áram nem folyhat, ott a soros impedancia nagysága végtelen.
Ezt szakadással jelölhetjük. Emiatt, bár a három hálózat általános felépítése azonos, a zérus
sorrendű hálózatban egyes ágak elmaradhatnak.
Vizsgáljuk a három összetevő
hálózat néhány, Kirchhoff II. tör-
vényével kapcsolatos jellegzetes-
ségét. Valamely hálózatból kiraj-
Uog zolunk egy zárt kört, melyben
elektron1otoros erő is van ( 3.9
n
ábra). Az elektromotoros erő a
,..._, Jb
t>
vb háron1 fázisban szimmetrikus és
f
"ubg"'- pozitív sorrendű rendszert alkot.
le Negatív és zérus sorrendű össze-
!> tevője az elektromotoros erőnek

3.9 ábra
nincs. A hálózat az a, b, és e fá-
Szimmetrikus háromfázisú hálózat közvetlenül földelt
zisokban szimmetrikus. Az ára-
csillagponttal mok és valamely kapocsnál mér-
hető U feszültség aszimmetrikus.
,
Jrjuk fel a három fázisra a feszültségegyenleteket Kirchhoff II. törvénye értelmében. Az
áramok aszimmetrikusak, tehát rögtön szimmetrikus összete\·őikkeJ írjuk fel őket, és
szorozzuk a velük szemben mutatkozó impedanciákkal:
Uu 11 -Zoluo-Z1Ia1 -Z2Ia2- U„ = 0,
a 2Ua 11 -Zol„o-Z1a21a1 -Z2ala2- Ub = 0, (3.63)
aV„ 11 -Zol„o-Z1al„1-Z2a 21„2- Uc = 0.
,
Irjuk be a feszültség szimn1etrikus összetevőit:

U„g-Zol„o-Z1la1-Z2lu2- U„o- U„1- U„2 = 0,

2
a U„i:-Zol„o-Z1a 2I„1-Z2al„2- U„o-a2U„1-aU„2 = 0, (3.64)
aU„i:-Zolao-Z1ala1 -Z2a210 2- U„o-aU„1-a 2Uu2 = 0.
Szorozzuk a második egyenletet a-val, a harmadikat a 2-tel, es adjuk össze a három egyenletet:
,
(3.65)

Szorozzuk a második egyenletet a 2-tel, a harmadikat a-val, és adjuk össze a három egyenletet:
(3.66)

A három eredeti eg)·enletet adjuk össze:

(3.67)
A szimmetrikus viszonyok között érvényes összefüggést a (3.65) egyenlet tartalmazza.
Az ekkor érvényes feszültségeloszlás a helyettesítő hálózattal a 3./0a ábrán látható.

158
 z,
--<C>
lao
Uog

Ua2

3.10 ábra
A feszültség s:i:immetrikus összetevőinek eloszlása
a) pozitív, b) negatív, e·) zérus sorrendű hálózat mentén

Negatív és zérus sorrendű elektromotoros erő nincs, illetve 11 negatív és zérus sorrendű
elektromotoros erő nulla. Ez a negatív, ill. zérus sorrendű hálózatban rövidzárnak felel meg.
Az ezekhez tartozó feszültségeloszlást a 3.JOb és e· ábr{l szemlélteti. A visszavezetés impe-
danciamentes helyettesítésével a 3.3 fejezet elején t'oglalkozunk.
Az előbb már láttuk, hogy a cson1ópontok száma az összetevő hálózatban megegyezik
az eredeti hálózat csomópontjainak számával. Most azt látjuk, hogy valamely összetevő
hálózatban levő hurkok száma is megegyezik a hálózatban levő hurkok szán1ával. Egy ilyen
hurokban a valóságos hálózat áramának valamely összetevője folyik. A hurokban szereplő
in1pedanciák a valóságos hálózatnak vala1nelyik komponenssel szen1ben tanúsított impe-
danciái. Ha a három összetevő hálózat megfelelő ágaiban a pozitív áramirány nem azonos,
ak1<or nem lehet egyértelmű összefüggést felírni a feszültségekre és áramokra.

--11>

'

n
I,
' -.... , ,
Ut•g ·. '· ' "'----(1:::Ji-=---..i.l.::Lb~

3.11 ábrc1
Szimmetrikus háromfázis(1 hálózat z. impedancián keresztül földelt csillagponttal
159
 Külön meggondolást igényel a csillagpont feltüntetése az összetevő hálózatokban. Pozitív
sorrendű alapperiódusú áramoknál a csillagpont Unt feszültsége megegyezik a referenciának.
tekintett föld feszültségével: Un1 = U11 = 0. Hasonlóan a negatív sorrendű hálózatban:
U112 = V 12 = 0. A zérus sorrendű hálózatban niár más a helyzet. irjuk fel a 3.11 ábrán
látható háromfázisú generátorra és impedanciákra az összefüggéseket. A 3.11 ábra abban
különbözik a 3.9 ábrától, hogy az n és /között niostZn impedancia van. Ezen az impedancián
11 = 10 + Ib +le = 3Ia0 áram folyik át. Így a (3.63) és (3.64) minden egyenletét a Zn-en kelet··
kező feszültségeséssel ki kell egészíteni. Az egyenletek felírásakor itt is a földtől mint refe-
renciától indulunk el. Pozitív irányban haladva az 11 áram feszültségesést hoz létre. Így
a Z)1 előjele negatív lesz. A Znll = 3Znla0 feszültségesés úgy is felfogható mint az Ia0 áram-
nak 3Zn impedancián l.étrehozott feszültségesése. A (3.64) egyenleteket ezek alapján kie-
gészítve a következőket kapjuk:

-{3Zn)Ia0+ Ua,-Zolao-Z1la1-Z2la2-Uao- Ua1-Ua2 = 0,

-(3Zn)la0+a2Ua1-Zolao-Z1a2 1a1-Z2ala2-Uao-a2Ua1-aUa2 = 0,
-(3Zn)Ia0+aUa1-Zola0-Z1ala1 -Z2a21a2-Uao-aUa1-a2Ua2 = 0.

Az egyenleteket összeadva:

-{3Zn+Zo)lao = Ua0.

A (3.65) és (3.66) egyenlet és ezekkel együtt a 3.lOa és 3.lOb ábra továbbra is érvényben •
marad. Tehát a pozitív és negatív sorrendű hálózatban nincs semmilyen következménye
annak, hogy Zn impedanciát helyeztünk el a föld és a
csillagpont közé. A zérus sorrendű hálózatot és a hoz-
zá tartozó feszültségeloszlást most a 3.12 ábra mutatja.
Ia0 n 0 és/0 közé most, 3Zn impedancia került, az ezen be-
JZ,, (
U00 következő feszültségesés miatt a zérus sorrendű háló-
zatban az n0 és /o különböző potenciálúak. Az n 0 és az
fo potenciál csak akkor azonos, ha Z,, = 0. HaZn = =,
akkor ez szakadást jelent a zérus sorrendű hálózat..
•
ban, ezért zérus sorrendű áram nem folyhat. Ha ekkor
Ua0 feszültséget helyezünk a zérus sorrendű hálózat
kapcsaira, akkor a zérus sorrendű hálózat bármely pont··
Uao ja és az/0 pont között ez a feszültség az uralkodó.
n~L.IJJ.JJ.l.UlllWUilill
0 Mivel elektromotoros erő a zérus sorrendű háló-

3.12 ábra
zatban szimn1etrikus esetben nincsen, ezért a 3.12 áb-
. ra egyúttal nlegfelel olyan szin1metrikus passzív impe-
A zérus sorrendú feszültség-összetevő
eloszlása Z.. impedancián keresztül föl- danciacsillag képének is, ahol zn impedancia van n és
delt csillagpont esetén /között.

160
•
 3.1.4.2 Összefüggések a fázis- és a vonali mennyiségek között
A 3.13 ábrán szimmetrikus impedancia-háromszöget rajzoltunk fel. Ez állhat három önim-
pedanciából, de az is elképzelhető, hogy ez egy transzformátor deltatekercselése. Jelöljük:
az áramok pozitív irányát az ábrán látható módon, és írjuk fel az a, b és e csomópontokra
a Kirchhoff-egyenleteket:

la = lac - lba• --[>

a la
lb = lba - lcb• (3.68)
le = lcb - lac•

A (3.68) egyenletek alapján felrajzoljuk a

pozitív sorrendű áramok vektorábráját.
Először a deltában folyó áramokat ábrá- •

zoljuk. Az Icbl áramot felrajzolva a máso- e b

dik index betűjéből indulunk ki. Pozitív· <J-- --[>
J,„
sorrendű áramokról van szó, tehát a fázis- --
követési sorrend a pozitív irányban forgó
vektoroknál a, b, e. Icbl mögött Iacl• előtte 3.13 ábra
lba1 helyezkedik el ( 3.J4a ábra). Ugyanezt Szimmetrikus impedancia-háromszög fázis- és vonali
az eredményt kapnánk természetesen, ha áramai
•
az első betű alapján rendeznénk a vekto-
rokat. A 3.14a ábrára (3.68) egyenlet alapján rárajzoltuk a vonali áramokat: 101-et, 1,,1-et
és lc 1-et. A 3.14b ábrán egy pontból indítottuk az összes áramvektort. Ismeretes, hogy
a deltában folyó áramok nagysága y'3-szor kisebb, mint a vonali áramoké. Másik észre-

Iar

Ioct
101

a)
b)
3.14 ábra
Szimmetrikus impedancia-háromszög pozitív sorrendű áramvektorai
a) a vonali áramok mint a fázisáramok különbségei.
h) a fenti áramvektorok közös kezdöpontból felrajzoltan

11 Villamoseneraia-rendszerek 4444511. 161

 '
véteJünk, hogy a két vektorcsillag egymáshoz képest el van forgatva. Ha a deltaáramok
vektorcsillagát pozitív irányban 30°-kal elforgatjuk, miközben a többi vektor a helyén
marad, akkor a két vektorcsillag fedésbe kerül, azaz 101 és IacI• Ibi és Ihat• lc1 és lcb1 vektorok
kerüJnek egy irányba. Más elforgatással is fedésbe lehet hozni a két vektorcsillagot, például
ha a deltaáramok csillagát negatív irányban 90°-kal forgatjuk el, akkor ezek az egy irányba
kerülő vektorok 101 és Icbl• lb1 és Iacl• lc1 és lbal· Ezek alapján felírhatók:

(3.69)
és
Ia1 = - j Ji3Icb1· (3.70)

Bárrnelyik vonali áramot bármelyik deltaárammal egyértelműen kifejezhetjük, számunkra

azonban a fenti két összefüggés fontos. (3.69) a legkisebb abszolút értékű szögelfordulással,
(3. 70) a lehető legegyszerűbb összefüggés alkalmazásával adja meg a kapcsolatot a fázis-
és vonali áramok között.

Icb2

Ib2 Ia2

a)
b)

3.15 ábra
Szimmetrikus impedancia-háromszög negatív sorrendű áramvektorai
a) vonali áramok mint a fázisáramok különbségei,
b) a fenti áramvektorok közös kezdőpontból felrajzolva

A 3.15 ábrából a negatív sorrendű áramok közötti összefüggések olvashatók le. Itt
is Icb2 -ből indulunk ki a deltaáramok vektorcsillagának felrajzolásakor. A fáziskövetési
sorrend most a, e, b. A (3.68) egyenletcsoport most is érvényes. Az abszolút értékek közötti
összefüggések ugyanazok, mint előbb, de most a deltaáramok vektorcsillagát ellenkezőleg
kell elforgatni, hogy ugyanazon vektorfedéseket kapjuk meg. Tehát negatív sorrendű ára-
mok esetén a 3.15b ábrából jól követhetően:

(3.71)
és
la2 = j y3Icb2· (3.72)

162
 Az általános szabály a következéS: kiválasztva egy vonali áramot és egy deltaáramot„
{ ha a pozitív sorrendű vektorábrán a deltaáramot ot szöggel kell elforgatni, hogy a vonali
árammal fedésbe kerüljön, akkor a negatív sorrendfi vektorrendszerben ugyanolyan fedés
elérésére a deltaáramot -ot szöggel kell elforgatní.
Adjuk össze a (3.68) három egyenletét. A bal oldalon 31a0·t kapunk. Az egyenletek jobl>
{ oldalán hat tag szerepel, mindegyik egyszer pozitív, egyszer negatív elé>jellel, így nyilván:

1• (3.73)

A (3. 73) azt jelenti, hogy ha a táplálás deltatekercsbe vagy deltatekercsb61 történik, akkor
a vonali áramnak zérus sorrendfi összetevője nem lehet. Ez fizikai meggondolás alapján
is egyszerűen belátható. A zérus sorrendű áram mindhárom fázisban minden pillanatban
!
egyirányú és azonos nagyságú. Ha a zérus sorrendű áramoknak nincs visszafolyási lehetéS-
ségük, azok nem is folyhatnak. Mivel zérus sorrendfi áramok csak a földön keresztül tudnak
visszafolyni, s itt nincsen kapcsolat a földdel, a deltába befolyó vagy a deltából elfolyó
vonali áramoknak nincs zérus sorrendfi összetevé>jük. Magában a deltában folyhat zérus
sorrendű áram - például ahogy a 3.13 ábrán az áramok pozitív irányát feltüntettük -
de a deltából nem léphetnek ki, mert minden csomópontban ugyanannyi áram folyik be,
í
mint ki.
Az áramok után most a vonali és fázisfeszültségek közötti összefüggésekkel foglalkozunk •
..\ vonali feszültségek a fázisfeszültségek különbségeként állíthatók elé>. A fázisfeszültséget
a földhöz mint nullapotenciálú referenciához
mérjük ( 3.16 ábra).
tb:
b --+-------+--....;..._ _ __
J·ubo
= Uc-Ub,
Ucb
Jucb
e-~-+---------'-~---
Uac = Ua-Uc, (3.74)
.
1 Uba = Ub-Ua.

Felrajzoljuk a pozitív sorrendű rendszert

( 3.17 ábra). Először a fázisfeszültségeket raj-
zoljuk fel, majd a (3. 74) egyenleteket figyelem·
be véve a láncolt feszültségeket. A 3.17b ábrát 3.16 ábra

1 a 3.14b ábrával összehasonlítva látható, hogy Háromfázisú hálózat fázis- és vonali feszültségei
a vektorok elhelyezkedése azonos, azz:al a kü-
lönbséggel, hogy most a kétbetűs indexű vektorok abszolút értéke VJ·szorosa a fázis-
mennyiségek vektoraiénak. (3.69)- és (3. 70)-hez hasonlóan felírható:

U al -- ·
1 U
ac1e1·300 -
-
1- a2
- - Uacl, (3.75)
Y3 3
és
•

Ua1 = - (, Ucbl· (3.76)

3
'1
•
163
l
•
 lf:b1

Uoc1
licbt Uot

a} b)
3.17 ábra
Háromfázisú hálózat pozitív sorrendü feszültségvektorai
a) vonali feszültségek mint a fázisfeszültségek különbségei;
b) közös kezdőpontból felrajzolt feszültségvektorok

Ua2

a)

b)
3.18 ábra
Háromfázisú hálózat negatív sorrendü feszültségvektorai
a) vonali feszültségek mint a fázisfeszültségek különbségei
b) közös kezdőpontból felrajzolt feszültségvektorok

A negatív sorrendű feszültségek közötti összefüggést a 3.18 ábrán rajzoltuk fel. Az össze-
függések a (3. 71) és (3. 72) egyenletekhez hasonlóan:

1 U -·aoo l-a
U a2 = y3 ac2'! J = -3- u„ .. (3. 77)

'
es
•

Ua2 = ~j Vcb2· (3. 78)

164
 Megállapítható, hogy az azonos sorrendű összetartozó áramok és feszültségek azonos
irányban,
,
azonos szöggel fordulnak el.
Allapítsuk meg a vonali feszültségek zérus sorrendű összetevőjét:

1
Uac0 = UbaO = UcbO. :- 3 (Ucb+
.
Uac+ Uba) =
•-··

(3.79)

A vonali feszültségek zérus sorrendű összetevője tehát azonosan nulla. Ez fizikailag is ért-
hető, hiszen a vonali feszültségek mindig, még szimmetrikus esetben is, zárt vektorhárom-
szöget adnak, és így összegük nulla. Természetesen a fázisfeszültségeknek aszimmetrikus
•
esetben lehet zérus sorrendű összetevőjük .

3.1.4.3 Transzformátorok különböző sorrendű impedanciái

és helyettesítő vázlatai

A transzformátorok szerepe az energiaátvitelben jelentős. Egyfázisú helyettesítő kapcsolási

vázlatukat már a 2. fejezetben ismertettük. Itt a transzformátorokat szimmetrikus össze-
tevők szempontjából vizsgáljuk.
A transzformátort a 3.19 ábra szerint képezzük le. Az ohmos ellenállásokat elhanyagol-
juk. A helyettesítő sémában Xpés Xs a primer, illetve a szekunder szórási reaktancia (lég-
magos jellegű) Xm a gerjesztési reaktancia (vasmagos jellegű). Korábban láttuk, hogy
Xm >> (Xp+ Xs)· Szigorúan véve, mivel
Xm nem állandó, hanem Xm = f(U), a
szuperpozíció elvét és így a szimmetri-
kus összetevők módszerét nem alka!-
mazhatnánk. Ha három egyfázisú transz-
-
formátoron a feszültség nagyon aszim-
metrikus, és a három fázisban xm érté-
ke egymástól jelentősen eltér, akkor a ki- 3.19 ábra
indulási feltétel, azaz a három fázisban Transzformátor egyfázisú helyettesítő kapcsolása
az impedanciák azonossága, már nem áll
fenn szigorúan. Ezért nem alkalmazhatók a csupán szimmetrikus impedancia-rendszerre
érvényes összefüggések. Xm értéke rendkívül nagy, ezért általában Xp és Xs mellett elha-
nyagolható, ha zárlatszámításról van szó.
Ha egy transzformátor primer és szekunder tekercsében folyik áram, akkor rendszerint
Xm-et elhanyagoljuk, és a transzformátort (Xp+ Xs) soros reaktanciaértékkel vesszük figye-
lembe. Ha a szekunder tekercselésben áram nem tud folyni, és ezért ellenampermenet nem
tud kialakulni, a transzformátor mint egy nagy impedanciájú induktivitás szerepel. A ger-
jesztőáramok sorrendje nem közömbös, mert a mágneses tér kialakulásában ennek jelentős
szerepe van. A pozitív és negatív sorrendű reaktanciák egymással megegyeznek, hiszen
a transzformátor statikus elem. A zérus sorrendű reaktancia ezektől eltérő értékű, mivel

165
/
/

•
a mágneses körök itt máshogy alakulnak. A transzformátorok azon kívül, hogy reaktan-
ciájuk passziv, a' feszültségek és áramok fázisszögét elforgatják (pl. csillag-delta transz-
for111átorok ). A forgatás iránya más pozitiv és más negatív sorrendnél, ezt a későbbiekben
láthatjuk.
Háromfázisú transzformátorok kivitelezése többféle módon valósitható meg ( 3.20 ábra).
Egyfázisú egységekből bármilyen kapcsolású transzformátor előállítható. Ekkor a három
vastest független egymástól, és az a, b, e tekercsek mágnesesen nincsenek egymással kap-
csolatban. Leggyakrabban azonban a háromfázisú magtipust használják.
A háromfázisú magtípusú transzformátor mágneses szimmetriája nem tökéletes, mert
a középső oszlop helyzete eltér a két szélsőtől, de ha az oszlopokat pozitív sorrendií ger-
jesztőáramokkal gerjesztik, akkor a három oszlop főftuxusainak összege éppen nulla.

a b e a e

a) b)

b e a b e
-

e) d)
.3.20ábra
Háromfázisú transzformátorok megvalósitási formái
.a) három egyfázisú egység
.b) ötoszlopos transzformátor
e) köpenytipusú transzformátor
d) magtípusú transzformátor

166
 ----

\ I
\ I
\I

I
/ - '\ \/ ;' -"'\
I 1 1 \
1 1 \
I 1
1 1 \
I
1
j
1
•1 j
1
\
1
1
1 1 1 1 1
1 1 1 1 I
\ 1 1 1 I
\ ! 1 I
\
,_ _, I
\.
- /
I
b)
/\
I \
I \
/ \
a}
3.21 ábra
Zérus sorrendű áramokkal gerjesztett magtípusú transzformátor
a) zérus sorrendű fiuxusok
b) a vasedény hatása

Zérus sorrendű áramokkal való gerjesztés esetén a három fluxus nem tud a vasban záródni
( 3.2Ja ábra}, ezért a levegőben záródik. Tehát a pozitív sorrendű főftuxus gyakorlatilag
végig vasban, a zérus sorrendű főftuxus pedig levegőben záródik. Ezért a zérus sorrendű
gerjesztési impedancia - a helyettesítő 'vázlatban a keresztirányú ág - lényegesen kisebb
a pozitív sorrendűnél. A szórási impedanciák ugyanakkor a pozitív és zérus sorrendű
helyettesítő sémákban kb. megegyeznek. A zérus sorrendű gerjesztési impedancia 100%-os
feszültséggel gerjesztve törtrésze a pozitív sorrendű gerjesztési impedanciának. Értéke
a kapcsolási csoport és a konstrukció függvénye. A zérus sorrendű gerjesztési impedancia
nagyságrendje háromfázisú transzformátor esetében viszonylagos egységben kb. 0,4-0,5
- szemben a szórási (Xp+ X5 )együttes kb. 0,1 v. e. értékével és a pozitív sorrendű gerjesztési
impedancia lOOnagyságrendű értékével. A pozitív és zérus sorrendű gerjesztési impedancia
nagysága között több mint két nagyságrend van. A 3.22 ábrán egy transzformátor pozitív

5% 5% s1 P, 10% s,
~c------'t"YY)~------~o

'KJ()()()%

a} b}
3.22 ábra
A transzfon••átor pozitív sorrendű helyettesítő vázlata
a) a gerjesztési ág figyelembevételével,
b) elhanyagolásával

167
1
'
1
' sorrendű pontos és a gerjesztési ágat elhanyagoló kapcsolási vázlatát n1utattuk be. A 3.23
i ábrában ugyanezt láthatjuk a zérus sorrendű vázlatban. A szórási reaktancia mindkét eset-
!
' ben azonos, különbség csak a gerjesztési impedanciánál van.
'

~
5% 5% s
---..J "Y"'I.---- 0

40%

a} b)
3.23 ábra
A transzformátor zérus sorrendű helyettesítö vázlata
a) a gerjesztési ág figyelembevételével,
b) elhanyagolásával

A pozitív sorrendű kapcsolási vázlatban a Zp 1s 1 átviteli impedancia

5.5
Zp1s1 = 5+5+ lOOOO = 10,0025%.

Az egyszerű helyettesítő kapcsolási vázlatban az átviteli impedancia 10%, így az eltérés

jelentéktelen.
A zárlatszámítás szempontjából fontos a zérus sorrendű átviteli impedancia:

5.5
Zposo = 5+5+ = 10,6%.
40

Ha a gerjesztési ágat elhagyjuk, akkor Zposo értéke 10%. Az elhanyagolással elkövetett

hiba itt nagyságrendekkel nagyobb, mint pozitív sorrend esetén. Az elhanyagolással nyert
zérus sorrendű átviteli impedancia a valóságnál kisebb, az átmenő áram ennek megfelelően
nagyobb.
Ha S 0 -t rövidre zárjuk, és ZpoPO-t, a mérésponti impedanciát számítjuk, akkor

5.40
Zpopo = 5 + + = 9,45%,
40 5

míg az egyszerűsített ábrából 10%. Az egyszerűsített ábrából nyerhető mérésponti impe-

dancia nagyobb a tényleges impedanciánál, ennek megfelelően az egyszerűsített vázlatban
a ténylegesen befolyó áramnál kisebb áramot kapunk.
A zérus sorrendű gerjesztési impedancia elhanyagolása tehát már jelentősebb hibát
okoz, mint a pozitív sorrendű gerjesztési impedancia elhanyagolása háromfázisú magtí-
pusú transzformátoroknál. Ennek ellenére rövidzárlati számításoknál a zérus sorrendű
helyettesítő kapcsolási vázlatban az egyszerűsített sémát alkalmazzák.

168
1 '

A háron1fázisú niagtra11szfor111átor edényének szerepe <t 3.2/b cíbrá11 látható. Zérus

sorrendű gerjesztésnél a vaslen1ezből készült transzformátoredény ni int nagy impedanciájú
rövidre zárt deltatekercs szerepel. A zérus sorrendű gerjesztési impedancia értéke az edény-
ből kiemelt transzformátor esetében más (nagyobb), niint ha a transzformátor az edényében
van. A zérus sorrendű főfluxus leginkább levegőben záródik, ezért a gerjesztési in1pedancia
közelítően állandó. Ha a háromfázisú transzformátor három egyfázisú egységből áll, akkor -
a főfluxus a pozitív és a zérus sorrendű gerjesztésnél is azonos. Itt tehát a pozitív és zérus
sorrendű gerjesztési impedancia egyező.
Háromfázisú köpenytranszformátor esetén, ha a tekercseket zérus sorrendű áran1okkal
gerjesztik ( 3.20c ábra), lehetőség van arra, hogy a főfluxus végig vasban záródjék. A három
fázis mágnesesen nem független egymástól, s a vasn1ag egyes pontjain telítés léphet fel.
Ezért a gerjesztőfeszültség változásával a gerjesztési impedancia a telítés miatt széles határok
között változik. Pl. az egész kis gerjesztőfeszültséggel niért impedancia 10 v. e.; 0,25 v. e.-nyi
feszültségen ez az érték kb. 100 v. e.-re emelkedik, majd 1 v. e. feszültségen kb. 3 "'4 v. e.-re
csökken. Áköpenytranszformátor gerjesztési impedanciája tehát a külön egyfázisú egységek
és a magtranszformátor megfelelő impedanciaértéke között van.
Az ötoszlopos transzforn1átor gerjesztési impedanciája nagyságrendileg azonos a köpeny-
transzformátor gerjesztési impedanciájával.
A következőkben a transzformátorok legfontosabb kapcsolási csoportjaira \'onatkozó
különböző sorrendű helyettesítő kapcsolásokat vizsgáljuk.

A) Csillag - c-.sil/ag tra11.~·zjorn1átorok

A csillagpont szen1pontjából lehetséges kapcsolások a 3.24 ábrá11 láthatók. A csillagpont

helyzete nem befolyásolja a pozitív és 11egatív sorre11dű helyettesítő kapcsolási sén1át, ezért
a 3.24 ábrán látható transzforn1átorok pozitív és negatív sorrendű helyettesítő kapcsolási
vázlatai mind azonosak ( 3.25a, b ábra). Az ábrán Zps a transzforn1átor szórási in1pedan-
ciája. Csillag-csillag kapcsolásnál a fázisfeszültségek és vonali áramok nem fordulnak
el egymáshoz képest a prin1er és szekunder oldalon. Előfordulhat ugyan 180°-os elfordulás,
de ez egyszerűen csak azt jelenti, hogy a fázisfeszültségek a szekunder oldalon a primer
oldalon mért értéknek ( - 1)-szeresei, azaz mindhárom feszültségkomponens ( - 1)-szeresét
kell vennünk.
A zérus sorrendű hálózat szempontjából lényeges a csillagpont földelése.
A 3.24 ábrán látható, a, b, e·, cl kapcsolási vázlatoknak nlegfelelő zérus sorrendű helyet-
tesítő vázlatok a 3.26a, b, ,., cl ábrákon láthatók.
A 3.24a ábrán látható, hogy zérus sorrendű áram egyik oldalról sem folyhat, niert mind-
két csillagpontban a három fázisáram összege 11ulla, tehát a zérus sorrendű hálózat mind-
két oldalról meg van szakítva ( 3.26a ábra).
A bal oldali csillagpont feszültségét a bal oldali hálózat, a jobb oldali csillagpontét a jobb
oldali hálózat határozza meg - a két oldal egymástól független.
A 3.24b ábrán a primer oldalról folyhatna áran1, de a szekunder oldalon nem, ezért a sze-
kunder tekercselésben nem is keletkezhet elle11ampermenet. Emiatt tehát itt sem folyhat
áram. Az egyszerűsített helyettesítő kapcsolást a 3.26b ábrá11 láthatjuk. A primer oldalról

169
 p s p s

f 'W//////////////////////////h
I
a) b)

p s p s

f
e) dJ
3.24 ábra
Csillag- csillag kapcsolású transzformátorok
a) földeletlen csillag- földeletlen csillag.
b) földelt csillag- földeletlen csillag.
e) földelt csillag- földelt csillag,
d) Z 1 p impedancián i.eresztül földelt csillag-Z18 impedancián keresztül földelt csillag

a) b)
3.25 dhra
Csillag-csillag kapcsolású transzformátorok helyettesító vázlatai
a) pozitív sorrendii,
b) negatív sorrendii

170
•
'
a) b)

3ZFS
Pa'O 1 1 0 1 1 0 1 J

e) d)
' 3.26 dhra
Csillag-csillag kapcsolású transzformátorok zérus sorrendú helyettesítő vázlatai a 3.24 ábra szerinti csil-
lagpont-kialakitásoknak megfelelő esetekben
a) földeletlen csillag- földeletlen csillag,
b) földelt csillag- földeletlen csillag,
e) földelt csillag-földelt csillag,
d) z,P impedancián keresztül földelt csillag-ZFs impedancián keresztül földelt csillag

mérhető impedancia valójában nem végtelen, hanem véges nagy érték. Ha ugyanis a 3.23a
teljes ábráját rajzolnánk be a sémába, akkor a prin1er oldalról nézve a gerjesztési impedan-
cián át záródhatna a kör. Mivel azonban a gerjesztési ágat elhagytuk, a kör nem záródik.
A 3.24c ábrában mindkét csillagpont impedanciamentesen földelt, így mindkét tekercs-
ben folyhat zérus sorrendű áram, tehát az ellenampermenetek kialakulhatnak. A zérus
sorrendű hálózat primer és szekunder kapcsai között a szórási impedancia helyezkedik el
( 3.26c ábra).
A 3.24d ábrán szereplő helyettesítő kapcsolási vázlat felrajzolásához figyelembe kell
venni, hogy:
a) A csillagpont és fóld közötti ZFP• illetve. ZFs impedancián 31a0 áram folyik keresztül,
és ez okozza a 3Zlao feszültségesést. Ezért a zérus sorrendű helyettesítő kapcsolási vázlatban,
ahol már csupán la0 áram folyik, háromszoros értékkel kell ezt az impedanciát figyelembe
venni, hogy a feszültségviszonyokat helyesen kapjuk meg.
b) Az egyfázisú helyettesítő sémában már minden át van számítva egy feszültségszintre,
' így Up = Us. A transzformátoron kívül lp = Is. Csak így lehetséges, hogy a transzfor-
mátoron belül az áramok ellenkező irányúak legyenek. Ha a transzformátor áttétele pon-
tosan 1, és gerjesztési impedanciája végtelen, akkor nem is lehet kívülről megállapítani,
hogy azonos vagy külön körben folyik-e lp és Is ( 3.27 ábra).
Vizsgáljuk meg - az előbbiekre figyelve - a 3.24d ábrán bemutatott esetet akkor, ha a
transzformátoron zérus sorrendű áram folyik át. Tételezzük fel, hogy minden fázisvezetőben

171
 I I
--1[> --!>

I I

I <!---
<l I <l !
p s
3.27 ábra
'
,,,,' Aramirányok transzformátorok helyettesítő vázlatában
1
''
'
' '
1' l A áram folyik ( 3.28 ábra). A zérus sorrendű hálózatban tulajdonképpen két galvanikusan
1
1
szétválasztott hálózat van: a primer és szekunder kör. Mindegyikben balról jobbra fázi-
i' sonként l A erősségű áram folyik a vezetőben, és 3 A erősségű áram folyik vissza a földbe.
i
'
Ha a transzformátort a soros szórási impedan-
1A 1A ciájával helyettesítjük, és galvanikusan össze-
--11> ---t> kötjük a P és S oldalt, akkor úgy kell tekinte-
1A 1A nünk a helyzetet, mintha a primer oldal csillag-
---!> --1[>
pontjából a Zpp impedancián keresztül foly-
1A 1A na a 3 A-es áram a Zp5 -en át, a szekunder
-· --!> ---C>
oldalra. Ugyanakkor a földön a 3 A-es áram
jobbról balra végigfolyna. Végeredményben
3Zpp és 3Zps kapcsolódik sorba a transzfor-
mátor szórási impedanciájával. A fenti meg-
3A 3A fontolások alapján felrajzolható a zérus sor-
rendű helyettesítő vázlat, melyet a 3.26d ábra
mutat.
<l--
3A <J 3A B) Delta - delta transzformátorok
3.28 ábra
Zérus sorrendű áramkép impedancián keresztülA 3.29a ábrán szereplő ll./!:J. transzformátor
földelt transzformátorban pozitív, negatív és zérus sorrendű helyettesítő
sémáit a 3.29b, e és d ábrán láthatjuk.
Ebben az esetben a csillagpont nem lehet földelve, itt semmilyen zérus sorrendű áram
sem folyhat a vonalon. A vonali áramoknak nincsen zérus sorrendű összetevőjük, ezért a
zérus sorrendű kör mind a primer, mind a szekunder oldalon meg van szakítva. Az a körül-
mény, hogy a Zps impedanciának mindkét vége le van kötve az n0 , ill. / 0 sínhez, azt mutatja,
hogy ha zérus sorrendű elektron1otoros erőket hoznánk létre a deltán belül, akkor a deltán
belüli körben folyhatna zérus sorrendű áram.

172
 ''
p s
'
'

•''
a)

,
n,

e}

• ZPS
3.29 ábra
Delta - delta kapcsolású transzformátor
(a) és helyettesítő kapcsolásai;
b) pozitív sorrendű,
e) negatív sorrendű.
d) zérus sorrendű d}

e) Delta - ('Sillag transz_for111átorok

'
Delta -csillag transzformátor lehetséges kapcsolási módjait mutatja a 3.30a, b és e· ábra.
!
Határozzuk meg a helyettesítő kapcsolásokat.

a) Pozití1· és negatív sorrendű hálózat

Pozitív sorrendű
feszültségek hatására a szimmetrikus transzformátor pozitív sorrendű
gerjesztőáramot vesz fel. Ha szimmetrikus pozitív sorrendű terhelés van a szekunder olda-
lon, akkor a primer oldalon is pozitív sorrendű áramok folynak. Először vizsgáljuk meg
azt az esetet, amikor a transzformátor oszlopain levő két tekercsen azonos a menetszám.
Ez azt is jelenti - ideális transzformátor esetén:
•
'
Ua„ = U~.
Uba = Ub. (3.80)
Ucb = u;.
A jobb oldali mennyiségek a csillagoldali fázisfeszültségek, a bal oldaliak a deltaoldali
, láncolt feszültségek. Pozitív sorrendű feszültségek esetén érvényes a 3.17 ábra és érvényesek
'

173
 p s p
,...,Jr -vrv-1'\.'_ s
_:::
'

f f

a) b)

p s

..''
'
'
•
i
e}
3.30 ábra
Delta- csillag kapcsolású transzformátorok
a) delta- földelt csillag,
•
b) delta- Z 1 impedancián keresztül földelt csillag,
' e) delta- földeletlen csillag
'
'

'
a (3. 75) és (3. 76) egyenletek, azaz

(3.81)

(3.82)

A csillag- és deltaoldali fázisfeszültségekből képzett vektorhármas egymással 30°-os szöget

zár be.
Ha nem azt tételezzük fel, hogy a primer és szekunder oldalon azonos a menetszám, ha-
nem azt, hogy a deltaoldali tekercs menetszáma f3-szorosa a csilla~oldalinak,akkornyilván

Uac = JÍJU;,
Uba = }ÍJUb,
Ucb = }Í3U;,

174
 és a (3.8J) es (3.82) helyett Is
---il>
1 :T --1>
U al = U , 130•
ale (3.83) ------.
vagy
, = U ale -oo•
U al 1
• (3.84) Up

Ji Ebben az esetben a transzformátor két oldala

1 azonos feszültségen van, hiszen a két oldal fá- 3.31 ábra
l
zisfeszültséiCi, illetve vonali feszültségei nagy- Veszteségmentes, komplex áttételű
ságra megegyeznek. Tehát ebben az esetben 1ranszformátor
1 : 1 a feszültségáttétel.
Az áramokra vonatkozó összefüggések felírása előtt vizsgáljuk meg általánosságban egy
•
transzformátor áttételét ( 3.31 ábra). Ideális szórás- és veszteségmentes transzformátorra a
feszültségek és áramok abszolút értékei közötti kapcsolatot az ismert összefüggések fejezik
ki:

Us = NUp,
• (3.85)
l
Is= -- /p.
N •

Ha a transzformátor forgat, akkor az áttételt komplex értékkel kell figyelembe venni:

T =Te'•
•• '
t
ahol t: az a szög, mellyel a pozitív sorrendű feszültség elfordul. Ekkor a primer és szekunder
oldali mennyiségek között a kapcsolat:
1
'

Is= !-. fp = ----~---- lp = l_ ej•fp· (3.86)

T Te-j• T '

mivel az átmenő teljesítn1ény így n1arad állandó:

• Látható, hogy az összetartozó áran1okat és feszültségeket a tri1nsztormátor azo11os irány-

ban forgatja el.
Ezek alapján a tárgyalt ideális 1 : 1 áttételű transzformátor esetében az áran1ok közötti
összefüggés az átmenő teljesítmények invaria11ciája miatt:

, ·300
1al = 1a1e '
1

, = 1ule-J·300 .
1al

175
A negatÍ\" sorrendű niennyiségek ellenkező irányban fordulnak el, niint a pozitív sorren-
dűek. A 3.18 ábra és ~· (3. 77) és (3. 78) képletek szerint írhatjuk, hogy

U a2 -- U'a2t'-;:io• •
es la2 = I'a.„e-j"J0° (3.87)
illetve
u;2 = ua~ j:IOO •
es 1~2 = 1a~ j"JO' (3.88)

A (3.83)-(3.84) és (3.87)-(3.88) képletek szerinti pozitív és negatív sorrendű leképezést

a 3.32 ábra mutatja, amely egyaránt érvényes a 3.30a, b és e ábra szerinti megoldásokra.

P, s,

• oJ bl
3.32 ábra
Delta - csillag kapcsolású transzformátorok helyettesító vázlatai
a) pozitív sorrendű.
b) negatív sorrendű

Megjegyezzük, hogy a 30°-os elforgatás Dyl, ill. Yd 11 transzformátorok esetében áll fenn,
más kapcsolási csoportok esetén <• forgatás szöge 30° pozitív vagy negatív egész számú több-
•4 ••

szorose.
Látható, hogy a pozitív és negatív sorrendű leképezésben olyan forgató transzformátorok-
ra van szükség, amelyeknél az abszolút értékre vonatkozó áttétel l : 1. Ha csak nagyságrendi
összefüggések vagy a hálózat egy niás részének áramviszonyai érdekelnek bennünket, akkor
tudatosa11 nem szoktuk feltü11tetni <t forg<1tó tr<1nszformátorok<1t.

b) A zé1·11s sorre11d1i /1el) ettesítö l·ázlat

1

Zérus sorrendű gerjesztést a transzformátor csak a csillétgoldalról kaphat, hiszen a delta-

tekercsbe kívülről zérus sorrendű áram nen1 folyhat be. Kizárjuk <1zt a lehetőséget, hogy a
deltán belül iktatunk be elektron1os erőt. Ha a csillagoldalon zérus sorrendű áram folyhat,
akkor a deltaoldalon ellenan1pern1enet keletkezik, de a deltaoldalon a vonali áramoknak
zérus sorrendű összetevőjük nen1 lesz. Ennek figyelen1bevételével szerkesztettük meg a
3.30a-c· ábrán szereplő transzfor111átorok zérus sorrendű helyettesítő kapcsolási vázlatait.
ezek a 3.33a, b és e· áb1·á11 láthatók.
A deltaoldalon a vo11ali áran1mal szen1ben szakadás V<tn, <tZ a-b ábrá11 a csillagoldalról
nézve az áramkör zárt. nlivel :.1 transzfor111átor reaktltnciája nlögötti pont le van kötve a
nullasí11hez (a csillagpo11t ne111 szigetelt).

176
 zl>S .p. 3Z,

fo fo

a) b)

•
cl
3.33 ábra
A 3.30 ábrán szereplő delta-csillag kapcsolású transzformátorok zérus sor1cndú
helyettesítő kapcsolásai
a) delta- földelt csillag,
b) delta- z, impedancián keresztül földelt csillag,
e) delta- földeletlen csillag

D) Delta- zegzug és csillag- zegzug transzformátorok

Ezeket a transzformátorkapcsolásokat elosztóhálózatokon alkalmazzák. A tekercsek

kapcsolását a 3.34 ábra mutatja. Az A, B, C primer tekercseket nem kötöttük össu, ezeket
akár csillagba, akár deltába köthetjük.
•

A 8 e

Cz

3.34 ábra
Z.Cgzugkapcsolású transzformátor

177
 Ha a primer tekercs deltába van kötve, akkor UAt• Um, Uc1 vonali feszültségek ( 3.35a
ábra). Az ehhez' hozzárendelhető fázisfeszültségek U~ 1 , U~1 és U~1 . A szekunder oldalra
vonatkozóan feltételezzük, hogy egy fél tekercs menetszáma a primer tekercs menetszámának
fele. Az a fázis feszültségét úgy kapjuk, hogy a negatív irányban felmért Uc2 feszültség vek-
torához az ub3 feszültségvektort hozzáadjuk. uc2 iránya Uc1 irányával, ub3 iránya UBl
irányával Jegyen párhuzamos ( 3.35b ábra). Látható, hogy Ua1 és U~ 1 fázisban vannak.

a) b)
3.35 ábra
Zegzugkapcsolású transzformátor feszültségvektorai
a) primer oldali feszültségek,
b) szekunder oldali feszültségek

Ha UAl = 1, akkor u~l = 1/J13 és ual = y'3/2. Ha egyenlővé akarjuk tenni a két oldal
fázisfeszültségeit, azaz 1 : 1 áttéteJűvé akarjuk tenni a transzformátort, akkor a primer ol-
dalra a korábbi menetszám 1,5-szeresét kell tenni. Tehát a menetszámok aránya a három
transzformátortekercsen 1,5: 0,5: 0,5 Jegyen. Ilyen kapcsolású transzformátor párhuzamosan
járatható delta - delta transzformátorral, ha utólag szükség van a csiJlagpontra az egyik
oldalon.
Ha a primer tekercsek csillagba vannak kötve, és U At• U Bl• valamint Uc1 a három csillagba
kapcsolt tekercsen megjelenő fázisfeszüJtség, akkor a 3.35 ábrán U At most a fázisfeszültség,
és a zegzugoldaJi fázisfeszültség változatlan. Ebben az esetben ahhoz, hogy az eredő átté-
tel 1 legyen, szükséges, hogy a szekunder oldal 0,5- 0,5 menetszáma mellett a primer oldal

UA1 = jUa1, (3.89a)

U al = eJ·ao•uBl· (3.89b)

Ha tehát Us1-et tekintjük referenciafázisnak, akkor ugyanaz~ az összefüggést kapjuk, mint

(3.83)-ban. A csillag-zegzug kapcsolású transzformátor tehát csillag-delta kapcsolású
transzformátorral járhat pázhuzamosan.

178
 A delta - zegzug és a csillag- zegzug tra11szforn1átor tulajdo11képpen háromtekercselésű
transzfor111átor, nlelynek két különböző oszlopon levp tekercse sorba van kapcsolva. A
pozitív és 11egatív sorrendű helyettesítő kapcsolási vázlat delta-zegzug kapcsolással a
delta - delta, csillag-zegzug kapcsolásnál a csillag__: delta kapcsolásénak felel meg, a
forgatásokat is tekintetbe véve. A zérus sorrendű helyettesítő vázlatban azonban jelentős
az eltérés mi11d a delta - delta, mind a csillag- delta kapcsoláshoz képest.
Ha zérus sorrendű áran1 folyik a zegzugtekercselésben, akkor a 3.34 ábrából megálla-
pítl1atóan, ezek gerjesztései szimmetrikus elrendt:-zésnél lerontják egymás hatását. Zérus
sorrendű gerjesztésnél az egy oszlopon elhelyezett két zegzugtekercsben folyó áram ellen-
. .

tétes irányú, ezért a tekercselés zérus sorrendű áramokkal szen1ben kiegyenlített rendszert
alkot. Ez a szekunder tekercselés úgy viselkedik, mint egy kéttekercselésű transzformátor
két tekercse. Közöttük tehát a két tekercs közötti szórási reaktancia érvényesül, ez viszont
rendszeri11t igen csekély. Ha a transzformátort zegzugoldalról zérus sorrendűen gerjeszt-
jük, akkor tökéletesen szimmetrikus elrendezésnél a zegzugtekercselésben folyó áram a
primer oldalra sen1milyen hatással nincs.
A delta - zegzug és a földelt csillag- zegzug transzformátor zérus sorrendű helyettesítő
kapcsolási vázlatát a 3.36a és b ábra nlutatja arra az esetre, ha a zegzugtekercselés csillag-
pontját földeltnek tételezzük fel. A zérus sorrendű áram a helyettesítő kapcsolási sémában
jobbról az S szekunder kapcson lép be, majd Xz-n a zegzugkapcsolás saját zérussorrendű
•
reaktanciáján áthaladva a földön keresztül folyik vissza. A Xz mögötti rövidzár miatt a
szekunder oldal független a prin1er oldaltól. Deltába kötött primer tekercs esetén Z"' csak
akkor jut szerephez, ha a deltán belül lép fel zérus sorrendű elektron1os erő. A delta felől
zérus sorrendű áram nem léphet be. Ha a prin1er tekercs csillagkapcsolású, akkor a primer
tekercsben folyó zérus sorre11dű
áramnak ne1n tud ellenampermenete
képződni, mivel a zegzugkapcsolású
szekunder tekercs önmagában ki-
egyenlített, ezért a primer oldalról
nézve úgy viselkedik, n1int zérus sor-
rendű árammal gerjesztett, üresen
járó transzformátor. A zérus sorren-
a}
dű gerjesztési in1pedancia nagy érté-
keit helyettesítő vázlatainkban el Zy
szoktuk hanyagolni, ezért a primer Pa0 1 1 -0
körben szakadás van.

E) Háromtekerl·selésű
transzformátorok
b)
3.36 ábra
A háromtekercselésű transzformá-
Zegzugkapcsolású transzformátorok zérus sorrendű helyet-
torok újabb problémát nen1 jelen- tesítö vázlata
tenek. A 3.37 ábrán feltüntettünk a) delta- zegzug transzformátor,
néhány pozitív, negatív és zérus sor- b) csillag - zegzug transzformátor

12• 179
 p T s

b)

P. Zp Zs S
!-1 -ICJ;,:-- --C:::J-- 1
o)
Zr

n, T,
p T s e)
4p
Pa
0

fo

e) dJ
3.J7 ábra
Háromtekercselésű transzformátorok
a) földelt csillag- delta- földelt csillag transzformátor;
b) az előbbi transzformátor zérus sorrendű hefyettesítö vázlata,
e) földeletlen csillag- delta- földelt csillag. transzformátor,
d) az előző transzformátor zérus sorrendű helyettesítő vázlata,
e) az a) és e) transzformátor pozitív sorrendű helyettesítő vázlata (azonos)

rendű kapcsolási vázlatot. Ezekből az egyszerűség kedvéért a csillag-delta transzformá-

torok helyettesítő vázlatá.ban szereplő forgató transzformátort elhagytuk. Az áramkörbe
való bekötése a 3.32 ábra alapján nem okoz problémát. Megjegyzendő, hogy itt a primer
és szekunder szórási reaktanciákat nem összevontan, hanem külön-külön célszerű feltün-
tetni.

F) Autotranszformátorok

A 3.38 ábra csillagba kapcsolt autotranszformátort mutat; a csillagpont földelt. Lényeges

eltérés a csillag-csillag kapcsolású kéttekercselésű transzformátorhoz képest nincsen. A

180
pozitív, negatív és zérus sorrendű helyettesítő a P
vázlatok a 3.25a, b és 3.26c ábra sémáival egyez- -------
nek meg. Az eltérés csupán annyi, hogy a há- b - - - - - - .
romtekercselésű transzformátor szórási impedan-
ciája sokkal kisebb a kéttekercselésűénél. A hely-
c - - - -
zet er6sen bonyolódik akkor, ha az autotransz.. S o'
formátoron még további tekercselés is van. -----b'
e'

n
3.38 ábra
Háromfázisú autotranszformátor f

3.1.4.4 Adott háromfázisú hálózat pozitív, negatív és zérus sorrendű

helyettesítő vázlatainak felrajzolása

A generátorok, transzformátorok és vezetékek különböző sorrendű helyettesítő sémáinak

ismeretében tetszőleges bonyolult hálózat pozitív, negatív és zérus sorrendű helyettesítő váz-
lata felrajzolható. Az eljárást példán mutatjuk be. A vizsgált hálózat a 3.39 ábrán látható.
A hálózat viszonylag bonyolult, sok transzformátort tartalmaz. Ennek az a célja, hogy a
különböző transzformátorok helyettesítő sémáját konkrét esetben bemutassuk. A három he-
lyettesítő hálózat megfelelő ágaiban a pozitív áramirányoknak meg kell egyezniük. Az ábrán
feltüntettük a h hibahelyet, amely a hálózat bármely pontján lehet. A h pontnak ezek után
kitüntetett helyzete van a többi hálózati ponthoz képest.
A generátorokat ebben a példában állandósult zárlatnál érvényes sémával helyettesítjük.
A jobb oldali gyűjtősínen végtelen hálózat szerepel, az ezt helyettesítő generátor belső impe-
danciája zérus, és - bár ennek itt nincs jelentősége - tehetetlensége végtelen.

G 7i. v,_

·JV,

h
3.39 ábra
Hálózat egyvonalas kapcsolása

181
 X1
g x.111 xvl1- xt 11.1 • •
. ' , ' ..
1:ej3o
• • •
„
.
-
-
~

- „ AJ

'
rv - •
- Xtv1
-
hi
r17
o)

Xt111.2
X
· tl.2 X vl.2 X1112,-_ _n("\..._,·1.·ej30
r---'

,........(Y"\_..f'l""'\.......,1: e·j3~0:rt'""\......fl("\..~

b)

X1111.0

e)
3.40 ábra
.
A 3.39 ábrán szereplő hálózat helyettesítő vázlatai
a) pozitív sorrendű,
b) negatív sorrendű.
e) zérus sorrendű

A helyettesítő kapcsolási vázlatot ( 3.40 ábra) elemenként raktuk össze. A pozitív sorrendű
hálózat tartalmaz elektromotoros erőket, a negatív és zérus sorrendű hálózat nen1. A pozití\
és negatív sorrendű hálózatban a transzformátorok csillagpontjának feszültsége azonos a
földpotenciállal. Pozitív és negatív sorrendű áramok esetén a földön áram nen1 folyik, és
így a föld - a referencia - mindenütt azonosan nulla feszültségű. A zérus sorrendű háló-
zatban az egyes transzformátorok csillagpontjainak feszültsége nem azonos a földpoten-

182
ciállal, mert ha közöttük Zf impedancia van, akk9r a helyettesítő sémában 3Zf impedancia
szerepel, melyen az átfolyó zérus sorrendfi áram feszültségkülönbséget hoz létre. A zérus
sorrendű hálózatban tehát Un0 -:;6- \Jfo• kivéve, ha Zf = 0, vagyis a csillagpont hatásos;tn
löldelt. Megjegyezzük, hogy mivel a zérus sorrendű hálózat egyfázisú, és az áram a földben
folyik vissza~ a löld pedig. véges itt~danciájú, valamint a löld impedanciáját a fázisvezetőbe
helyezve képzeljük, ezért a zérus sorrendű hllózatban az egyes pontok feszültségei a való-
ságnak akkor felelnek meg, ha kikötjük, hogy a valóságos hálózatban az egyes pontok
feszültségeit mindig az illető helyen levő löldponthoz mérjük. A hosszirányú feszültségeket
azonban a helyettesítő vázlatból nem kaphatjuk meg a valóságos feszültségeséseknek meg-
felelően.
A felvett hibahelyen, ahol az a fázis feszültsége Uha, a feszültség szimmetrikus összetevői,
Uhat• Uha2 , UhaO a megfelelő sorrendű hálózatban mérhetők. Ha tehát valamilyen aszimmet-
ria miatt - ezt később tárgyaljuk - feszültség és áram alá kerül a negatív és zérus sorrendü
hálózat, akkor bármely ponton az áram- és feszültség-összetevők meghatározhatók. Ezek
birtokában mindhárom fázis feszültsége és árama meghatározható.
Számításainkban helyettesítő blokksémákat használunk. Az egész pozitív sorrendű
hálózatot aktív és passzív elemeivel együtt képletesen helyezzük egy dobozba, amiből mint
lényeges és kitüntetett pontokat a hibahelyeket és a nullapotenciálú csillagpontot kivezet-
jük ( 3.4/a ábra). Hasonlóan járunk el a negatív sorrendű hálózatnál is ( 3.4/b ábra).

h.'

n,

a) b) e)

3Z,

d)
•
e)
3.41 ábra
Hálózat helyettesítése
a) pozitív sorrendű hálózat;
b) negatív sorrendű hálózat;
e) zérus sorrendű helyettesítő vázlat földelt csillagpont esetén,
d) zérus sorrendű hálózat Z1 impedancián keresztül földelt csillagPont esetén,
e) zérus sorrendű helyettesítő kapcsolás földeletlen csillagpont esetén

183
A zérus sorrendü hálózatnál nemcsak az no-t, hanem / 0-t, a földnek megfetelő kivezetést is
kihozzuk. Ha a hálózatban levő csillagpont impedanciamentesen van összekötve a fólddel,
akkor a 3.4lc ábrát kapjuk; ha Zf impedancián keres:ttül fóldelt a hálózat, akkor a 3.4ld
ábrát; és ha földeletlen a hálózat, akkor a 3.4le ábrát kapjuk. Az no és/0 pontoknak ez az
ábrázolásmódja szimbolikus, és csak akkor tekinthető egzaktnak és egyértelmünek, ha a
hálózatban egyetlen csillagpont van.

3.1.5 Szinlrrtetrikus összetevők módszerének alkalmazása

háromfázisú rendszerre
3.1.5.1 Feszültségek és áramok felbontása szimmetrikus összetevőkre

Háromfázisú esetben - mint eddig is láttuk - n = 3 és k = 0, 1, 2 lehet. Az aszimmetrikus

vektorhár1nast pozitív, negatív és zt1 us sorrendii össutevőkre lehet felbontani:

Ua = Uao+ Ua1 + Uo2,

ub = ubO+ ub1 + ub2, (3.90)
Uc = Uc0+ Uc1 + Uc2.
ahol a jobb oldal egy oszlopában álló vektorok képeznek egy-egy rendszert.
A k =O-hoz tartozik a zérus sorrendii rendsur, Va0, V 60 , Vc0 (3.42a ábra). E vektorok
nagysága és iránya azonos. A k = 1 eset a pozitív sorrendű rendsurt adja (3.42b ábra).
Ez szimmetrikus háromfázisú rendsur, melyben a fáziskövetési sorrend a, b, e. A k = 2-
höz tartozik a negatív sorrendii rendszer (3.42c ábra}, mely szintén szimmetrikus három-
fázisú rendsur, de a fáziskövetés sorrendje a, e, b.

3.1.5.2 A pozitív, negatív és zérus sorrendű összetevők

A 3.42 ábrán látható, hogy az a forgatévektor felhasználásával a pozitív sorrendii rendszerre

érvényes az V61 = a2V01 és az Uc1 = aV01 össufüggés. A pozitív sorrendű rendszer tulaj-
donképpen az a feszültségrendsur, amely teljesen szimmetrikus esetben jelen van. A negatív
sorrendii feszültségrendsurben Ub2 = aVa2 és Uc2 = a2V42 ( 3.42c ábra). A zérus sorrendii
rendszerben Va0 = U60 = Uc0. A (3.90) egyenletrendszert a fenti kifejezések felhasz-
nálásával felírva:
Ua = Ua0+ Va1 + Ua2.
Vb = Voo+ a 2Va1 + aVa2. (3.91)
Vc = Vao+ aVai + a2Ua2·

Adjuk össu a (3.91) három egyenletét:

1 .
Uao = 3 (Va+ Vb+ Uc)· (3.92) .

Így a fázismennyiségek segítségével előállítottuk a zérus sorrendű összetevőt.

184
 Uo0 ------~---
UbO
Uco
o)

Uc1=0Ua1

Ua1=Ua1 _
_7200 ________
-12D°

b) e)
J.42 ábra
Háromfázisú aszimmetrikus feszültségrendszer szimmetrikus összetcvöi
a) zérus sorrendű,
b) pozitiv sorrendű,
e) negativ sorrendű rendszer

Szorozzuk meg a (3.91) egyenletrendszer második egyenletét a-val, a harmadik egyen-

letet a2-tel. A három egyenletet összeadva, és figyelembe véve a (3.21)-et, valamint azt,
hogy a3 = 1:

Ezrei előállítottuk a pozitív sorrendű összetevő képletét.

Most a (3.91) egyenletrendszer második egyenletét a2-tel, harn1adik egyenletét a-val
szorozzuk meg. Az így nyert egyenleteket az előbbiekhez hasonlóan összeadva:

Ez a negatív sorrendű összetevő képlete.

185
 Az összefüggéseket fázisfeszültségekre nyertük, de természetesen ezek vonali feszültsé-
gekre is érvényesek, és formailag ugyanezen képleteket kell alkalmazni áramokra is.
A három rendszert és a velük keltett feszültség-idő függvényeket a 3.43 ábra mutatja.
Szimmetrikus rendszernek csak pozitív sorrendű összetevője van. Ezt a következőképpen
láthatjuk be. Legyen a szimmetrikus feszültségrendszer: U0 = U0 , Ub = a 2 U0 , Uc = aUa>

abc
• ubO
t

a)

a b e a b e

b)

a e b a e b

t
Ua2

e)
3.43 ábra
Háromfázisú aszimmetrikus feszültségrendszer összetevő vektorai és ezek idöfüggvényei
a) zérus sorrendú,
b) Pozitív sorrendú,
e) negatív sorrendú

186
 akkllr erre alkalm<1zva a (3.92), (3.93) és (3.94) képleteket:
1

U 0 11 = ~a (1 +a2 +a) = ().

Ual = ~a ( 1+ l + 1) = Ua, (3.95)

1

Ua2 = ~a ( 1+a+ a2 ) = () .
•
'
Szimmetrikus háromfázisú re11dszer tehát nen1 tartaln1az negatív és zérus sorrendű össze-
tevőket.

Az elmondottakkal kapCSl)latban nézzük n1eg a · következő példát, amelyben az adott aszimmetrikus

feszültségcsillagllt szimmetrikus összetevőkre bl)ntjuk. Legyen a három fázisfeszültség:
U„ = 433 ·'-jO kV.
L' 6 -l66-j266 kV.
0oc

U, = -160-j4()() kV.

•
1 (kV}
Uc2
l.00
l.f \ uc,
\
• \
\
\
\ 200
\
\
\
' \
\ Ua1
Ua2

200 (kV}

1-300

3.44 ábrc1
Fázisfeszültst!gek szerkesztése szimn1etrikus összetevőkből

187
Ebből a zérus sorrendü összetevő:

u„ = ! (U.+u.+U.,) = 3S,66+j44,66 kV;

a Pozitív sorrendü összetevő:

1
u •• = 3
(U.+aU 6 +aZUJ = 390,92-j24,06 kV;

és a negatív sorrendü összetevő:

1
u.! = -<U.+aZU 6 +alJ.> = 6,41-i20,6 kV.
3

Ellenőrizzük a kapatt eredményt:

u. = u.0 +u. 1 +u.2 = 433+iO kV.
A J.44 ábrán az eredeti aszimmetrikus feszültségcsillag és a szimmetrikus összetevő feszültségrendszer
vektorait láthatjuk.

3.1.6 Nem ciklikus impedancia-rendszerek

A gyakorlatban főleg a szimmetrikus forgógépek között lehet találni olyanokat, melyeknek
ciklikus impedancia-rendszerük van. Utezik olyan rendszer is, amely ciklikus és szimmet-
rikus is: ha minden vezető önimpedanciája Zk és Zm = Zn. Ilyen vezetéket láthatunk a 3.45
ábrán, ahol egy egyenlő oldalú háromszög csúcsainak megfelelően elhelyezett azonos ke-
resztmetszetű vezetőkből álló háromfázisú vezeték látható a háromszög középpontjában
elhelyezett nulla vezetővel, amelyben a zérus sorrendű áram háromszorosa tud visszafolyni.
A földet nem tüntettük fel, mert azáltal megszűnne a tökéletes szimmetria. A három vezetőt
elhelyezhettük volna egy vezető körhengerben szimmetrikusan is, ez az elrendezés is azonos
eredményt adna.
A vezeték helyettesítő kapcsolásának megállapításához feszültségegyenleteket írunk fel

Ua = IaZaa+ lbZab+ lcZac,

Vb = laZba+ lbZbb+ lcZb,, (3.96a)
Uc = IaZca+ lcZcb+ lcZ,·c·

A szimmetria miatt Z 0 b = Zba = Z 0 „ = Zca = Zbc = Z,·b• és Z 00 = Zbb = Zcc·

Ha csak pozitív sorrendű áramok folynak:

1b -- 1bl -- a 21al•· e's ),. = lel = alal•

akkor a feszültségegyenletek egyszerűsödnek:

Ua = Ia1Zaa+Zab(lb1+ l,.1) = lu1(Zaa-Zab),

Vb=
•
lb1Zaa+Zab(Ia1+ l„1) = lb1(Zau-Zab), (3.96b)
Uc = lc1Zaa +Zab( lat+ lb1) = l„1(Zau-Zab).

188
1'

1
!

a
1

3.45 ábra
Háromfázisú szimmetrikus vezeték nullavezetóvel

'r Szimmetrikus passzív rendszer esetén tehát három ,,független'' egyfázisú rendszerré esik
szét az egyenletrendszer. Itt (Z00 -Zab) új önimpedancia, amely tulajdonképpen egy önimpe-
dancia és egy kölcsönös impedancia különbsége, ez a pozitív sorrendű áramokkal szemben
jelentkezik szimmetrikus rendszerben. Megjegyezzük, hogy pozitív sorrendű áramok esetén
l 101 + lb1 + lc1 = 0, vagyis ilyenkor a nulla vezetőben nem folyik áram, és az egyik fázis
árama minden pillanatban a másik két fázisvezetöben folyik vissza. Az egyenletrendszerek-
böl látható, hogy ha a fázisáramok pozitív sorrendűek és mindhárom pozitív sorrendű
áram ugyanazzal az állandóval, (Zaa-Zab)-vel van szorozva, akkot a feszültségek is pozitív
sorrendűek. Így pozitív sorrendű áramok csak pozitív sorrendű feszültségeket keltenek és
viszont, ha a rendszer ciklikus és szimmetrikus. A fentieket mátrixokkal is felírhatjuk:

U= Zl.
Most

Ekkor
Zaa Zab Zab lai Zaa-Zab 0 0 lai
U= Zab Zaa Zab lbt - 0 Zaa-Zab 0 lbt •

Zab Zab Zaa lc1 0 0 Zaa-Zab lel

(3.97)
f

189

1
L
 Végül is a pozitív sorrendű in1pedc1ncia

Ugyanígy járhatunk el negatív sorrendű

áran1ok esetén, ekkor

Zt. = Zaa-Zab lesz,

•
~ln ''agy1s Z1 = Z2.

Zn Abba11 az esetben, ha tisztán zérus

sorrendű áramok folynak, eddigi áb-
ránk és az egyenletek nen1 használha-
3.46 ábra tók, így azokat most átrajzoljuk, illetve
Háromfázisú vezeték zérus sorrendű táplálása kiegészítjük ( 3.46 ábra). Az átrajzolás-
nál nlost már az áttekinthetőség kedvé-
ért a nulla vezetőt nem szimn1etrikus pozícióban tü11tetjük fel, de természetesen az egyenle-
teknél szimmetriát fogunk feltételezni.
Vagyis
Zaa = Zbb = Zcc.

•
Zab = Zac = Zbc• •

Zan = Zbn = Zen•

.• Az ln áram végigfolyik a nullavezető11 és annak in1peda11ciáján, Zn -en feszültségesést okoz,

11

hasonlóképpen az egyes fázisvezetők önin1pedanciáin. (Itt felvettünk egy Z,, csillagponti

önimpedanciát is.) Minden vezetőben folyó minden áran1 feszültséget indukál minden
másikban.
Az elején nlinden áramot és in1pedanciát saját indexével írunk fel, hogy a felírás módja
•
követhető legyen. A feszültségegyenletekben a feszültségforrások után a k pontnál kezdjük
írni a feszültségeséseket. Egyelőre tetszőleges áramokat véve figyelembe:

Uag-lnZnn+ laZan+ lbZbn+ l,.Zc11- lnZ11- laZua- lbZab-lcZae+ lnZan = Va;

Ubg- lnZnn+ laZa11+ lbZbn+ lcZc„-1.Z„-lbZbb- luZab- lcZbc+ lnZbn = Ub;
Ucg-1„Z„„+ l 0 Zan+ lbZb„+ l,.Z,.„-1„Z„ - lcZ,.,. - IaZuc- lbZbc+ l„Zen = Ve.
(3.98)

Az egyenletek felírásakor feltételeztük, hogy a kölcsönös in1pedanciák reciprokok, tehát

Z;k = Zk;·
Rögtön látható, hogy ha <IZ egye11letekl1e pozitív (vagy 11egatív) sorrendű áramokat
helyettesítünk be (esetleg ezek összegét), akkor 1 = 0 nliatt rögtön kiesik az egyenletek
11

második, hatodik és. tizedik tagja, a pozitív (negatív) sorendű áram és zan
= zbn =zen
miatt kiesik az egyenletek harmadik, negyedik, ötödik tagja is. Ekkor n végig feszültségesés-
és árammentes len11e, és Z„ önimpedancia két kapcsa is azonos potenciálon volna. Nem így
van, ha zérus sorrendű áran1ok is folyhatnak, n1ir1t nlost.

190
 Helyettesítsük be az összes szin1n1etriára vonatkozó egyszerűsítő feltételt, és tételezzünk
fel tiszta zérus sorrendű áramokat, tehát la = lb = le = la0 és ln = 3Ia0.
Ua,-3Ia0(Znn+Zn)+3IaoZan-Iao(Zaa+2Zab)+31a0Za11 = Ua,
Ub1 -31a0(Znn+Zn)+3IaoZan-Iao(Zaa+2Zab)+31aoZan = Ub, (3.99a)
Uc1 -31ao(Znn+Zn)+ 31aoZan-Iao(Zaa + 2Zab)+ 31aoZan = Uc;
(
•

további ésszerű összevonásokat végezve

Uag-lao[Zaa+2Zab-6Zan+3(Znn+Z,,)] = Ua,
Ub 1 -Iao[Zaa+2Zab-6Zan+3(Znn+Zn)] = Ub, (3.99b)
Ucg-lao[Zaa+2Zab-6Zan+3(Zr.n+Z„)] = Uc,

vagy Zo = Zaá+ 2Zab-6Za„+ 3(Z„n+Zn) helyettesítéssel:

Uas-la0Zo = Ua,
Ubs-IaoZo = Ub, (3.99c)
Ucg- laoZo = Uc.

Ha ezt a ,,kísérletet'' meg is kívánjuk valósítani, akkor U080 = Ubg0 = Ucg0 (egyfázisú)
forrásokat kell alkalmazni, láthatóan viszont ImiZo is zérus sorendű, így U0 , Vb és Uc is
zérus sorrendűek lesznek. Megjegyezzük, hogy normális üzemmód esetén csak pozitív
sorrendű feszültségforrásokat alkalmazunk. Érdekes összehasonlítani a zérus sorrendű
esetet a pozitív és negatív sorrendű esettel. A pozitív sorrendil hálózat formálisan úgy
tekinthető, amely tartalmazza az a fázis (referenciafázis) elektromotoros erőit, fázisveze-
i
• tőinek in1pedanciáját, az a fázishoz csatlakozó fogyasztók impedanciáját és az impedancia-
mentes visszavezetést mint feszültségreferenciát. Tehát a pozitív sorrendű hálózatban az
a fázisvezető és a referenciapont létesít zárt kört. Az a fázisvezető impedanciája már
tartalmazza a többi vezető hatását (Z00 - Zab) formában. Hasonló a helyzet a negatív
l
sorrendű hálózatnál, azzal a különbséggel, hogy ott elektromotoros erők nincsenek.
Bonyolultabb a zérus sorrendű hálózat. Itt a hálózat nemcsak az a fázisvezetőre való
leképezéssel történik, hanem a földben folyó áramokat és az általuk okozott feszültség-
esést is figyelembe kell venni, ezt azonban úgy, hogy az a fázis áramait és feszültségeit,
V 0 -t és 10 -t helyesen kapjuk, ha Ua0-hoz, U01-et és U02-t, illetve Ia0-hoz 101-et és Ia2-t hozzá-
adjuk. Itt is végül egyetlen Zo önimpedanciával és az impedanciamentes fólddel helyette-
sítjük a vezető hurkok bonyolult rendszerét. Miután ekkor az áramok térbeli helyzete
és iránya más, mint a pozitív sorrendű esetben, nem is lehet várni, hogy az impedanciák
is azonosak legyenek.. .
Végül bemutatjuk, hogy hogyan kell a 3.46 ábrán vázolt rendszer fázisimpedancia-mát-
rixát, illetve szimmetrikus összetevőkre áttranszformált mátrixát felírni az előbbi nulla-
vezetős esetben tökéletes szimmetriát feltételezve. A hálózatot az a, b és e fáziskiveze-
téssel és n kivezetéssel reprezentáljuk ( 3.46 ábrán k kapocsnál). Először az a- n kapcsok
közé teszünk egy 1 A-es áramgenerátort ( 3.47 ábra). Így a (3.96) egyenletrendszerünk

191
 a első oszlopában szereplő feszültségeket mérhet-
H
jük a voltmérővel az a, b és e kapcsokon. Mi-
után 1 A-t használunk, így az értékeket impe-
danciában olvashatjuk le. Az impedanciák in-
dexe azt mutatja, hogy az n nullavezetőt és az
a:u:al kapcsolatos összes ön- és kölcsönös im-
n pedanciát is figyelembe vettük. A hálózat most
csak passzív elemeket tartalmaz. Ha az a-n re-
J."7 ábra lációt vizsgáljuk (b és e meg van szakítva), ak-
Háromfázisú hálózat egyfázisú áramgenerátoros kor az a fázisú nullavezető hurok önimpedanciája
táplálása
Zaa11 = (Znn+Zn-Zan)+Za..-Z,,n (3.JOOa)

(a zárójelben a k pont és a csillagpont, a zárójelen kívül a csillagpont és az a kapocs közötti

impedancia áll). Amíg az a-n áram folyik, addig a zárójelben levő mennyiség állandó
marad. Ab fázisban ehhez Zba - Zbn járul, így az a-n és b-n hurok közötti kölcsönös
impedancia

(3.lOOb)

és ugyanígy

(3.lOOc)

Ezután az 1 A-es áramgenerátort a b-n, majd a c-n kapcsok közé tesszük - az el&ő
esethez hasonlóan - , és mérjük az ön- és kölcsönös impedanciákat, melyeknek szerkezete
hasonló a (3.lOOa-c)-ben szereplőkéhez. Az impedanciákat egy mátrixban foglalhatjuk
össze. A felíráskor figyelembe vettük, hogy Z 0 n = Zbn = Zc••·

(Znn+Z„-2Zan)+Zaa (Zn..+Zn-2Zan)+Zab (Znn+Zn-2Zan)+Zac

Z = (Znn+Zn-2Za~)+Z,,b ( Znn+ Zn -2Zan)+ Zbb (Znn+Zn-2Zan)+Zbc =
(Znn+Zn-2Zan)+Zac (Znn+Zn~2Zan)+Zbc (Znn+Zn-2Zan)+Zcc
1 1 1 Zaa Zac
= (Znn+Zn-2Zan) 1 1 1 + Zab zbc . (3.101)
1 1 1 Zac Zaa

Nem felejtettük el, hogy Zab = Zac = Zbc; eddig csak a műveletekkel kapcsolatos tájé-
koztatás miatt írtuk ki az indexet részletesen.
Térjünk át a szimmetrikus összetevl>k számítására. Transzformáljuk a (3.101)-ben sze-
replő Z mátrixot. A Z 1 = A- 1zA szorzat eredménye

(Zaa+ 2Zab+ 3Zn..+ 3Zn-6Zan) O·

Zs= 0 . (3.102)
0

192
 3.48 ábra
Háromfázisú vezetékek
a) szimmetrikus és ciklikus,
b) referenciaszimmetrikus, x
e) szimmetrikus
x
a@---
A gyakorlatban az esetek többségében (statikus ele-
meknél) a fázisimpedancia-mátrix szimmetrikus és nem
ciklikus. A ciklikus mátrix általában (három generáló Zab= Zbc = Zca=
elemnél Zk ~ Zm ,,=. Zn) nem szimmetrikus. Ha viszont =Zba = Zcb = Zac
két generáló elem van csak (vagyis Zk ~ Zm = Zn),
akkor a ciklikus mátrix szimmetrikussá válik, azaz az a)
összes kölcsönös impedancia megegyezik: y
Z1.. Zm Zm
------®e
Z,„ Zk Zm .
Z„, Zm Zk
Ilyen vezetéket mutat a 3.48a ábra. Most és a következők­ a
ben a diagonális elemeit azonosnak vesszük. A szimmet-
rikus mátrix általános alakja: Zab= Zac = Zba = Zca

Zk Zm Zn
z„, zk Zp .
b)
Zn Zp Zk
Minden reciprok rendszer impedanciamátrixa szimmet-
rikus. Ilyen vezeték látható a 3.48c ábrán. Ez a mátrix
általánosabb - több szabadságfokú - , mint a ciklikus,
mert itt a generáló elemek száma (Zk ,,=. Zm ,,=. Zn ~ Zp) y
négy. Ha viszont Zk ,,=. Zn, = Zn = ZP' akkor ez a ciklikus
és egyben szimmetrikus mátrix esete.
Legyen Z egy háromfázisú rendszer impedanciamát-
-----Ob
x
rixa, amely rendszer teljesen általános (nem reciprok):
Zaa Zab Zac
Z = Zba Zbb Zbc .
Zca Zcb Zcc ·e)
Transzformáljuk ezt a szimmetrikus összetevőkkel

1 1 1
Zaa Zab Zac 1 1 1 Zoo Zo1 Zo2
3 3 3
1 a a2
Zs=
3
-
3 3
1 a2 a -- Z12 .

1 a2 a
1 a a2
3 3 3
(3.103)

13 Villamosenergia·rendszerek 4444.511. 193

Jtt
La+L„+Zca+~+~+z~+z„,.+Lc+Ztt
Zoo =
3 '
Z„„+Zba+Zca+ a 2Zab+ a2Zbb + a 2Zcb+ aZ„,.+ aZbc+aZcc
Zo1
3 '
Z„„+ Zba+ Zca+ aZ„b+ aZbb+ aZcb+ a 2Zac+ a 2Zbc+ a2Zcc
Zo2 = '
3
2 2 2
Z„„+ aZba+ a Zca+ Zab+ aZbb+ a Z,b+ Zac+ aZbc+ a Z,.,.
3 '
2 2 2
Zaa + aZba+ a Zca+ a Zab+ Zbb+ aZ„b + aZac+ a Zbc+ Zc„
3 '
Zaa+ aZba+ a 2Zca+ aZab+ a:izbb+ Zcb+ a 2Zac+ Zbc+ aZcc
3 '
Zaa+ a 2Zba+ aZca+Zab+ a2Zbb+ aZcb+Zac+ a 2Zbc+ aZcc·
3 '

'
z„„+ a 2Zba+ aZca+ aZab+zbb+ a 2Z,.b+ a2Zac+ aZb,.+Zcc
•
3

Ha a rendszer impedanciamátrixa ciklikus és szimmetrikus, akkor:

Zaa = Zbb = Zcc = Zk;

Zub = Zbc = Zca = Z,„;
Zac = Zbu = Zcb = Z„;
zk+z,„+z„ 0 0
'
Z,= 0 0
'
0 Zk + az,„ + a Zn
2

ami egyezik a (3.26) mátrixegyenlet végeredményével.

Ha az impedanciamátrix csak szimmetrikus, azaz

Zua = Zbb = Zc,.,

Zab= Zba,
Zbc = Zcb,
Zac· = Zca, •

194
 1
. .

akkor a szimmetrikus összetevő transzformáció eredményeképpen a következő impedancia-

! niátri:xot kapjuk :

'
' Z,= - 1
(Z„c+ a 2z.,,,+ aZ„„) z„„-
zbc+ z„„+
•••
- z„c ; (Z„c+ az„„+ a 2Z„c) -
3 3
1
-! z„c+ z„„+ z„c
(Z„c+ az„„+ a 2Z„,.) i (Z„c+ a 2Z„„+ aZ„c) z„„-
3

Zoo Zo1 Zo2

1
= Z10 Z11 • (3.104)
Z'lAl Z21

Látható, hogy szimmetrikus impedanciamátri:x esetében a felbontás nem ad diagonális

mátri:xot, vagyis a különböző sorrendű rendszerek között van kölcsönös impedancia, bár
ezek gyakran kicsik. Z, föátlójában a zérus, pozitív és negatív sorrendű önimpedancia
áll, Z 11 és Z 22 értéke azonos. A föátlón kívüli elemek a rendszerek közötti kölcsönös
impedanciák.
Legyen Z1, Z2 és Zo a z„„„z.,,, és ZGC kölcsönös impedancia-rendszerek formális felbontása
pozitív, negatív és zérus sorreru;lü: összetevőkre. A fenti Z 1 mátri:x ezekkel a következő­
képpen írható:
!

z„„+2Zo -Z1 -Z2

Zs= -Z2 z„„-Zo 2Z1 •

-Z1 2Z2 z„„-Zo

A zérus sorrendű önimpedanciához (Z00) adjuk hozzá és vonjuk le Z 0-ot, így Z 00 = z.,..+
+ 3Zo-Zo lesz. Hasonlóan
Z12 = Z12+Z1-Z1 = 3Z1-Z1,
Z21 = Z21+Z2-Z2 = 3Z2-Z2.
.
'

Jgy a szimmetrikus Z mátri:x esetén a Z 1 rnátri:x

Zo 0 0 ZoZ1Z2
Zs= Z„„E+ 3 0 0 Z1 - Z2 Zo Z1 ,
0 Z2 0 Z1Z2Zo

vagy
Zo 0 0
z. = (Z„„-Zo)E+ 0 Z1 0 A 2 +Z 1 .U+~.U2.
0 0

13* 195
(A ciklikus if11pedanciamátrix esete ebből nern vezethető le, csak az ált<1lá11ll~ esetl1líl,
mert a ciklikus mátrixra zm
?"= zn.)
Ha a szimmetrikus mátrix olyan, hogy niég Zab = Zac is igaz, akkor további szi111111etri~1
is létezik: az a referenciafázishoz való szimmetria. Referenciaszin1n1etrikus vezeték láth;1t{)
,
a 3.48b ábrán. Irjuk fel a z.
mátrixot:

Zbc+2Zab 1 1
Zaa+2
3
-3 (Zbc-Zab) - j (Zbc-Zab)
•

1 Zbc+2Zah 2
Z,= - J (Zbc-Zab) Zua-
3
.3- (Zbc-Zab) •

2
3(Zbc-Zub)

Referenciaszimmetrikus vezeték esetén olyan Z, mátrixot kaptunk, an1elyre igaz, hogy

Z 8 = z 5T; tehát a Z 5 mátrix is szimmetrikus.
Ha a fázisimpedancia-mátrix ciklikus és szimmetrikus egyszerre, akkor a zérus sorrendű
önimpedancia
Z + 2 Zbc+Zab+Zac
aa J '
illetve
Z Zbc+2Zab
aa+ 2 3 ·

Itt tehát a kölcsönös impedanciák átlagával számolunk, de a képlet szerkezete hasonló

a (3. l 04) képletéhez.
Referenciaszimmetrikus vezeték esetén a szimmetrikus összetevő hálózat nem esik
szét három hálózatra, de kölcsönös impedanciáik szimn1etrikusak; értékük négy esetben

- ~ (Z 6 c-Z06 ), két esetben pedig ~ (Z6,-Z06 ). (A zérus sorrendű hálózat kapcsolódása

gyengébb, a pozitív és negatív hálózat kapcsolódása erősebb.) Az átlóban levő Zoo, Z 11 ,
Z22 értékek ezeknél közel egy nagyságrenddel nagyobbak.

Ha az impedanciamátrixra szimmetria mellett referenciaszimmetria is fennáll, akkor

Zo 0 0
z. = (Zau-Zo)E+ 0 Z1 0 A 2 +Z1(.Q+.Q 2 ).
0 0 Z1
referencia- A 3.49 ábra a szimn1etrikus, <t ciklikus és a referen-
szimmetrikus ciklikus
ciaszimmetrikus impedanciamátrixok halmazainak el-
helyezkedését mutatja. A szimmetrikus összetevők­
kel diagonalizálható mátrixok csak a ciklikusok, de
ezek között vannak szimmetrikus mátrixok is.

c1k/1kus és 3.49 ábra

szimmetrikus
szimmetrikus Szimmetrikus es ciklikus mátrixok halmazai

196 .
•

•
Tcrjünk most vissza Z mátrix vizsgálatára. Altalános esetben

z.. z.b z.,

Z = Zb• Zbb Zbe .
z,. Z,b Z,, •

Szorozzuk meg ezt a mátrixot B 2-tel jl)bbról"és (B 2 )- 1 -nc;I balról (permutáló mátrix). vagyis transzformáljuk
Z-t. A 3.1.3 pontban láttuk, hogy

1 0 0
sz= B-2 = 0 0 1 , •
es (BT)2 = B2.
0 1 0
1 0 z •• z.b z., 1 0 0 z •• z., z.b
Z' = 0 0 1 Zb• zbb zb, 0 0 1 z,. Z,, z,b •

0 1 0 z,. Z,b z,, 0 1 0 Zba Zb, zbb

(A b és e fázisok felcserélése felel meg Z' -nek.)

(3.105)
,.
-. B-vel transzformálva Z-t és az így kapott impedanciamátrixot Z,0 -val jelölve:

z.o = B- 1zB = B*ZB. (3.106)

A két transzformációt egymás után végrehajtva:

(3.107)
1 A A
•
Számítsuk z.0 T-t; z.0T = BTZTB; mivel azonban B = BT, z = zT a szimmetria miatt, és B = B*, így

z,oT = BZB*

Végül z,0T = z: 0
• Vagyis a szimmetrikus összetevökkel való transzformálás nem tesz különbséget, ha

a referenciafázis helyben ma:rád, és referenciaszimmetria mellett a két másik fázist megcserélik.

Legyen most a három önimpedancia különböző nagyságú, és az összes kölcsönös im-

pedancia nulla, ami megfelel egy aszimmetrikus csillagkapcsolású önimpedancia-rendszer-
nek. Az ehhez tartozó z. mátrix (3.103)-ból származtatható:

Zaa+Zbb+Zcc -
Z.= 3
•
•

'

Zo Z2 Z1
Z1 Zo Z2 . (3.108a)
Z2 Z1 Zo
-
197
Ha
U..o
és U. = Uat ,
Ua2
akkor
Uao = IaoZo+ la1Z2+ la2Z1,
Ua1 = IaoZ1 + la1Zo+ la2Z2, (3. l08b)
Ua2 = laoZ2+ la1Z1 + la2Zo,

tehát az összetevő áramok nemcsak azonos sorrendű feszültséget hoznak létre.

Vizsgáljuk most egy tetszőleges impedanciamátrix sajátértékeit.
Tekintsünk egy teljesen általános impedanciamátrixot azzal a megkötéssel, hogy a Zk
önimpedancia azonos mindhárom fázisban. Minden kölcsönös impedancia más, tehát
, .
a matr1xot

hét elvileg különböző elem generálja. Erre azért volt szükség, hogy később .a ciklikus
mátrixot is elő tudjuk állítani - amit szimmetrikus mátrixból nem kaphatunk meg. Az
impedanciamátrix:

Zk Zab Zac
Z = Zba Zk Zbc .
Zca Zcb Zk

A karakterisztikus egyenlet harmadfokú:

(Zk-A.) Zab Zac

Zba (Zk-A.) Zbc = 0. (3.l09a)
Zca Zcb (Zk-A.)

A determinánst kifejtve :

(3. l09b)

( Zk -A. )3 -ZbcZcb(Zk -A.)-ZabZba(Zk -A.)+ ZabZbcZca+ ZacZbaZcb -ZacZca( Zk -A.) = 0.

(Zk-A)3-[ZabZba+ZacZca+ZbcZcb] (Zk-A)+ZabZbcZca+ZacZcbZba = 0. (3.l09c)

Vezessünk be új változót, legyen

'
1gy
(3.109d)

198
 Ezt fogjuk Cardano képletével megoldani. Q segédmennyiség dimenziója Q•.

p 3 q 2
- ZabZba +ZacZca +ZbcZcb 3
Q= 3 + 2 = 3 +

- . '

további segédmennyiségek

3 ----- 3
q ,;-
E=+ --2 + rQ és F=+

E és F dimenziója Q. Ekkor

, E+F . Y3
Y1 = E+F, es Y2,a = - -1 (E-F),
2 2
így :>..-ra
:>..1 = Zk+(-F)+(-E),
:>..2 = Zk+a2 (-F)+a(-E),
A3 = Zk+a(-F)+a2(-F);
•
vagyts
1 1 1 zk
A. = 1 a2 a (-F) • (3.110)
1 a a2 (-E)

Eredményünk igen hasonló a ciklikus mátrix diagonalizálási eredményéhez; ha ( - E) "" Zn-

nek és ( - F) "" (Zm)-nek.
Vizsgáljuk meg a fentiek alapján a ciklikus esetet.

Most a Q segédmennyiség a következő:

z3m +z3" 2
2 '
továbbá
3

E= ( -zm z n/\3 + z~+z~ 2 --

2
a zam +zan+ (-zam -za) ,
-- _
2
n
-- 2
=-Z
"'
es

vagyis az ismert eredményt kapjuk meg .

.
\

199
 Szimmetrikus mátrix esetén
'
Zab= Zba; Zac = Zca;
Z2 z2 z~
ab+ be+ ~a
3
z z )2
+·(Z abbcca,
Q= 3

F számítása ugyanez, azzal a különbséggel, hogy itt a négyzetgyök negatív előjelét

kell venni.

3.1.7 Sönthibák •

Azokat a hálózati hibákat, melyek söntágként kapcsolódnak a főáramkörbe, sönthibák-

nak nevezzük. A sönthibák fajtái:
- egyfázisú zárlat (földrövidzárlat);
- kétfázisú földrövidzárlat;
fázisok közötti rövidzárlat;
- háromfázisú rövidzárlat.
Zárlatnak nevezzük azt az eseményt, ha valamilyen oknál fogva a hálózat két - egyéb-
ként üzemszerű állapotban különböző feszültségű - pontja fémes vagy íves kapcsolat
révén közel azonos potenciálra kerül. Ha ez az érintkezés nem okoz nagy kiegyenlítő
áramot, azaz legfeljebb kapacitív áram folyik a ponton keresztül, akkor zárlatról beszé-
lünk, ha nagy áramok is folynak, ak~or rövidzárlat keletkezett. Ha egy le nem földelt
csillagpontú hálózat egyik fázisának egy pontja érintkezésbe kerül például a földdel,
akkor nem folyik nagy rövidzárlati áram, de az ép fázisoknál feszültségemelkedés következik
be. Ha viszont a csillagpont földelt, akkor rövidzárlat keletkezik nagy áramokkal. Ke-
letkezhet egysarkú földzárlat (itt csak a zárlat szót használjuk, mert az, hogy zárlat vagy
rövidzárlat keletkezett-e azt a helyettesítő sémából lehet leolvasni: ha van kis impedan-
ciájú útja az áramnak, az. rövidzárlat). Ez keletkezhet a vezeték bármely pontján vagy az
a, vagy ab, vagy a e fázisban a fázisvezető és a föld (vagy földelt elem) között. Ezt a zárlat-
fajtát egyfázisú földzárlatnak nevezzük, és röviden FN-zárlatnak hívjuk (FN a fázis-neut-
rális rövidítése). Lehet a zárlat két fázisvezető és a föld ,,között - ez a kétfázisú föld-
zárlat -, jele 2FN. Ez bekövetkezhet az a-b-f, a-c-f és b-c-f kombinációban.
Lehet rövidzárlat két fázisvezető között - ez a fázisok közötti rövidzárlat - a-b, a-c,
b-c relációban, jele: 2F. Lehet a zárlat háromfázisú ( JF) és háromfázisú föld-
rövidzárlat ( JFN). Minden zárlat bekövetkezhet fémesen (impedanciamentesen) és impe-
dancián keresztül. Lényeges, hogy a hiba - például 2FN - a vezeték egy keresztmet-

200 •
szetében legyen. Ha nagyobb távolságban van az a és a b fázison egy-egy zárlat, akkor
már kettős földzárlatról beszélünk. Most csak stacioner állapotot vizsgálunk, és ha külön
mást nem kötünk ki, akkor a zárlatot impedanciamentesnek tételezzük fel.

3.1.7.1 Egyfázisú földzárlat (FN)

Tegyük fel, hogy a hálózat egy pontján - például valamely vezeték egy oszlopánál - a
vezeték a fáiisán
.. .
a földhöz zárlat keletkezik. A hibahelyet h-val jelöljük. A vezeték e
pontján elképzelünk három impedanciamentes kivezetést: x az a-ból, y a b-ből, z a e-bői
ágazik le ( 3.50 ábra). Erre azért van szükség, hogy ha például
a vezeték közepe táján van a söntleágazás (zárlat, hibahely), H
akkor meg kell különböztetnünk az elképzelt leágazásban fo-
lyó lx áramot la áramtól, amely a vezetékben folyó áram, mi-
vel ez két ofdalról táplálja lx-et, így egyik oldalról folyó la sem
h
egyezik lx hibahelyi árammal.
A zárlatot az x kapocs és a föld összekötése· jelenti.
A hibahelyre felírhatók a következő egyenletek
ly= lz = 0,
(3.111)
Vx = 0.
f
Ezeket írhatjuk vektoros formában is:
3.50 ábra
lx
Egyfázisú fémes földzárlat
1= 0 , (3.112) (FN)
0
A hibahelyi áramok és feszültségek szimmetrikus összetevőit az
1. = A- 11
és
u. =
A 1 -u
egyenletek, valamint A- 1-nek (3.22)-beli alakja alapján állítjuk 'elő.
lx
-- lx0
3
•

lx
1. = - lx1 , (3.113)
3

•
201
 Fenti jelöléseknél figyelembe vettük, hogy a a referenciafázis és az x kivezetés is az a fá-
zisban van.
A hibahelyi szimmetrikus összetevők között a következő összefüggések állnak fenn:

lx
lx0 = lxt = lx2 = , (3.115)
3

(3.116)

A (3.115)-(3.116) egyenletek alapján a három összetevő hálózatra olyan kapcsolási

sémát lehet összeállítani, amely helyesen adja a zárlat alatti áramokat és feszültségeket
az egész hálózaton. Ezt a kapcsolási vázlatot mutatja a 3.51
.
j
Ixt
•
ábra. Itt a pozitív, negatív és zérus sorrendű hálózatot (H 1,
•
H 2 , Ho) sorba kötöttük, ezáltal a hibahelyi összetevő ára-
h, H, mok azonosak, a feszültségek pedig az így kialakult hurok-
llxt ban összeadódva eredményül nullát adnak. Az összetevő há-
n, lózatokban /1 képe h 1, h 2, ho; az n ponté, azaz a csillagponté
ni, n 2 és no. A zérus sorrendű hálózatban van ezenkívül /o:
f
lxz a föld zérus sorrendbeli képe. A zérus sorrendű hálózatban
a csillagpont és a föld között lehet feszültség, például ha a
csillagpont nem, vagy impedancián keresztül fóldelt. Azo-
h2 H1
nos no és fo, ha a csillagpont közvetlenül földelt. A pozitív
ux2 és negatív sorrendű hálózatban csak a szimmetriapontnak
onz megfelelő ni és n 2 pont értelmezhető, melyek nulla potenci-
álúak. A földön pozitív és negatív sorrendű áran1 nem folyik.
i
I.-a Igen fontos, hogy a feszültségek és áramok pozitív iránya
az eredeti és a három leképezett hálózatban azonos helye-
ho Ha ken azonos legyen. A három hálózatot tekintve elektron10-
Ux0 toros erő csak H i-ben van, a másik két hálózat szimmetrikus
no üzem esetén feszültség- és árammentes. A normális szin1n1et-
fo rikus átvitel a pozitív sorrendű hálózatban történik. A zár-
lat az egyébként szimmetrikus rendszert h pontban aszirn-
3.51 ábra metrikussá teszi, és itta z előbb meghatározott módon kap-
Földelt csillagpontú háromfázisú csolatot teremt a három hálózat között, áram folyik a ne-
hálózat egyfázisú földzárlatának gatív és zérus sorrendű hálózatban,
,
azoknak minden olyan
helyettesítő képe ágában, ahol áram folyhat. lgy a két, egyébként gerjesztet-
len passzív hálózat (negatív és zérus sorrendű) feszültség és
áram alá kerül, de miután e két hálózatban nincs elektromotoros erő, ezek olyan jelle-
gűek, mint a fogyasztók: saját csillagpontjukhoz (illetve földhöz) mért feszültségük ott a leg-
nagyobb, ahol az áram befolyik, vagyis h 2-ben és h0-ban. Miután L'x2 és l.Tx0 hasonló, így
Ux1 = -(Ux2+ Ux0), vagyis a h1 és ni közötti Uxi feszültségforrásként viselkedik, az áram
Ix0 = Ixi = Ix2, így a teljesítmény Hi-ből h-nál ki-, H 2-be és H 0 -ba befolyik. A zárlat
következtében 3Uxilx1 folyik ki Hi-ből. Megjegyezzük, hogy Uxi rendszerint a Hi-ben ,
mérhető legkisebb feszültség. Hi·ben az energiaátvitel a hiba ellenére tovább folyik. lgy

202
'
ha a Hz és Ho h-ra vonatkoztatott (rövidzárási) mérés- Ixt i
ponti impedanciája (Z 2 +Zo) nagy, vagy Zo-ban a csillag-
pontok sem földeltek, H 1-ben a hatást alig lehet érzékelni.
h, H,
Lehet a zárlatos rendszer például egyetlen generátor, Uxr
amelynek csillagpontja nem földelt. Ilyenkor keletkezik a n,
3.52 ábrán bemutatott helyzet. Az no és /o nincs összeköt-
ve, így zárlati áram nem folyik, mert nincs zárlati kör.
Miután áram nem folyik h2 és 112 között sem, ezért U_."2 = 0.
Ix2 f
A zárlati ck_ör egyenlete tehát: h,„ Hi

Ux1+ Ux0 = 0, (3.117) Ux2

nz
illetve
- Ux1 = u.\"O•
Ixo j

Vagyis amennyit emelkedik a feszültség ni-tői /1 1 felé ha- ho Ha

ladva, ugyanannyit csökken a körben / 0-tól /10-ig halad- Ux0 o n
va. A földeletlen csillagpont - Uxt feszültségre emelkedett. 0
fo
Ez a példa jól mutatja, hogy no és /o feszültsége külön-
bözhet. A példa arra is rámutat, hogy egy no-fo pár
nem feltétlenül elegendő annak eldöntésére, hogy kiala- 3.52 ábra
kulhat-e zárlati árain, hiszen különböző csillagpontok kü- Földeletlen csillagpontú hálózat
lönböző helyzetben lehetnek, ilyenkor természetesen fel egyfázisú földzárlatának: helyet-
kell a teljes Ho-t rajzolni. és a számításban a tényleges tesí tő k:épe
helyzet szerint kell eljárni. Ha a hálózat csillagpontjában
n és f közé Z,, kerül; akkor amint azt már a 3.1.4 fejezetben láttuk, a zérus sorrendű
hálózatban 11o és fo közé 3Z,, kerül.
A pozitív sorrendű hálózatban különböző helyeken szereplő feszültségforrások feszült-
sége egymástól eltérő nagyságú és szöghelyzetű lehet. Ezek figyelembevétele egyenkénti
. szuperpozícióval lehetséges. A számítást egyszerűbbé teheti a Thevenin-elv alkalmazása.
A h helyen az üzemza„·art megelőzően szimmetrikus háromfázisú feszültség volt, az
a fázis feszültsége Uh ( 3.53a ábra). A h helyen a hálózatba beiktatott képzeletbeli le-
ágazások a zárlat előtt olyanok, mintha a hálózat ezekre a kapcsokra nézve üresjárásban
volna: így kifelé a hálózat pozitív sorrendű egyfázisú helyettesítése egyetlen impedancia
és egyetlen ideális feszültségforrás. A helyettesítő impedancia a hálózatnak Zhh (rövid-
zárási) pozitív sorrendű mérésponti impedanciája h-n pontokra nézve. Miután h helyen
levő kapcsokon a zárlat előtt áram nem folyik ki, így az itt mért feszültség az e kapcsokra
vett elektromotoros erő a zárlat előtt Uh. FN-zárlatkor az a fázis előzőleg Uha feszültsége
O-ra csökken. Ez egyenértékű azzal, hogy az Uh generátorral, amely a h helyen működik
( 3.53b ábra), egy ( - Uh) generátort kapcsolunk sorba ( 3;53c ábra). A zárlati áram ke-
letkezése tehát összefüggésben áll ( - Uh) bekapcsolásával. A 3.53c ábrának megfelel a
szimmetrikus összetevőkben a 3.53d ábra.
A 3.53e ábrán az összetevő hálózatokba berajzoltuk a megfelelő hálózat Thevenin-he-
lyettesítését. A e és e változat egyenértékű a zárlati áram szempontjából. Az utóbbi csak

203
 h h
t> [>

,..., 1=0 - r
,...., I =0 r
,....,
' '

n n

a) b)

H e
b
a
1
,...,

U=O
r-
,...,
y
n

e)

h, H1 H,
r,
9n,

,...,
h2 H2 ',,,
zh2
n2

,
Ixo l """ .

zh0 ho Ha ho Ho
~
fn 'b fo

d) e)
3.53 ábra
Egyfázisú földzárlat helyettesítő képe a Thevenin-elv alapján
a) zárlatmentes állapot,
b) zárlatmentes állapot a hibahelyre kapcsolt feszültséggenerátorral,
e) zárlatos állapot modellezése a hibahelyen u.-val sorba kapcsolt - u. feszültségű
generátorral,
d) a e) ábrának megfelelő helyettesítés a szimmetrikus összetevő hálózatok felrajzolásával,
e) egyfázisú földzárlat d) ábrával egyenértékű helyettesítése földelt csillagpont esetén
<t zárl<tli ár<tlll()l <tdj<t és esetleg e1111ek betáplálásait, de <t pozitív S()rrendű hálózaton belüli
terhelési ára111ot ne111. H<t tehát U1, feszültség van az a fázisban a zárlat előtt, akkor

l"i = lx"= lx0 =

uh
---~-- (3.118)
•' - Z1+Z2+Zo '·

ahol Z1. Z 2 Zo a pozitív, negatív és zérus sorrendű hibahelyi mérésponti impedanciák.

lx = 31x0 = 31x1 = 31x2,

ly = lx0+ a 2 1xt + alx2 = o. (3.119)
I= = 1.•0+ alx1 + a 2 lx2 = 0,

vagy mátrixalakban

1
J = A lxt = lxtÁ 1 = 3 Ü •

lx2 1 ()

A feszültségek a Thevenin-elv alapján

Ux0 = 0-Zol.,o.
Ux1 = Uh-Z1l.,1. (3.120)
U.,2 = O-Z2l .• 2·

A (3.120) egyenleteket összeadva

A (3.92) egyenletek alapján U>. és lJ= az alábbi:

ha Zo = Z1 = Z 2 , akkor

Vy = a 2 U11,
U= = aU11.

A feszültség-összetevők vektoregyenlete:

l.J.<0 0 Zu () ()
Us= u„, U1i ü z, . () 1, = Ugs - Z,I,. (3.121)
u_,~ 0 () () z„-

205
A fázisfeszültségek előállítása az összetevők bői :

(3. 122)

Láthatóan <l mátrixos írásmóddal az írásrriunka csökken, de a fizikai áttekinthetőség is.

Fentiekben módszert láttunk arra, hogy a stacioner zárlati áramokat és a feszültségeket
a hibahelyen a három fázisban hogyan számíthatjuk ki.
Ha a csillagpont nem földelt, akkor Zo-nál a zérus sorrendű kapacitás impedanciáját
kell behelyettesíteni. Ez 50 Hz-en rendszerint sokkal nagyobb, mint a pozitív és negatív
sorrendű reaktanciák, így az áram kicsi - kapacitív - lesz, a feszültségek pedig Z 1 és
Z 2 elhanyagolásával

U.~2 = O;

Uy = a 2Uh- u~; = a2Uh- Uh = Uh(a 2 - 1), (3.123)

U.: = aUb- Uh = Ub(a-1).

z aUh :z Vz=fa-1}Uh

Uz
\ f
t
•
uh uh
n
x
Ux
llx=O
Uy=(a 2 -1) Uh
•

zárlat elótt '

zarlatkor
a) b)
3.54 ábra
Földeletlen csillagpontú hálózat csillagpont-eltolódása egyfázisú földzárlat következtében
a) ép állapot,
b) zárlatos állapot

A 3.54 ábra segítségével a fentiek könnyen megérthetők. Látjuk, hogy a csillagpont

(n) - Uh feszültségre emelkedett.

3.1.7.2 Kétfázisú fö1dzárlat (2FN)

Tekintsük azt az esetet, amikor a hálózat egy pontján, a h hibahelyen, melynek a három
fázisban x, y és z pont felel meg, most a b és e· fázisok záródnak a földdel impedanciamen-
tesen. Vizsgáljuk meg, milyen kapcsolással számítható ez a zárlat. A 3.55 ábra alapján
írható
Uy = Uz = 0,
(3.124)
1... = 0.

206
 3.55 ábra
H
Kétfázisú fémes földzárlat ( 2FN)

A háron1 feltétel közül kettő feszültségre, egy áramra vonat-

kozik. Várható, hogy az előző eset duálját kapjuk, hiszen
ami akkor a feszültségre vonatkozott, az most az áramra
vonatkozik. Az előbb u.~ = 0 az összetevő hálózatok sorba
kapcsolására utalt, a mostani lx = lx0+ 1_,1 + lx2 = 0 párhu-
Uy Uz
zamos kapcs0lásra. A hibahelyi áramok szimmetrikus össze-
,, . f
tevo1:

0 lx0

al„+a 21z
1, = A- 1 1.v = A- 1 ly - ---·-- --- -- -
lx1 . (3.125)
3
a 21r+ al,
- ----- ---
3

1, elen1einek összege 1,-et adja, amely a kiinduló feltételeknek megfelelően nulla. Az U.x
összetevőiből komponált feszültség-összetevők vektora

u.Y
U.r u.• 3

U.,1 , (3.126)

u_,
0
3

amiből látható, hogy ll_. 0 = li_. 1 = l'_rl = ~-'.

v. és 1. elemei közötti összefüggés arra n1utat, hogy most a három összetevő hálózatot
párhuzamosan kell kötni ( 3.56 ábra).

Ix1· j Ix2j Ixoj

ht H,
h2 H2 hJ Ho
Ux1 Ux2 Uxo
ono
n, n2 f„

3.56 cíbrc1
Kétfázisú fémes földzárlat helyettesítő kapcsolása

207
 A hibahelyi teljesítményviszonyokat elemezve azt látjuk, hogy most a három feszültség-
összetevő azonos, a negatív és zérus sorrendű áram összege pedig felír,ható a következő
alakban:
(3. 127)

Ha a pozitív sorrendű hálózat által szolgáltatott teljesítmény pozitív, akkor a negatív

és zérus sorrendű hálózat felvett teljesítménye negatív. Ho és H 2 mint fogyasztók szere-
pelnek: az üzemzavar okozta aszimmetria kapcsán keletkezett összeköttetések révén
folyik teljesítmény a negatív és zérus sorrendű hálózatba.

Ix1 j IX2 i Ixo j

h, Hi
. z,
H,
1Z2 ... 'O Ha'
Ux1
. . ., uh ux2 ... Uxa Zo
n, n2 Jno
fa

3.57 ábra
Kétfázisú fémes földzárlat helyettesítő képe a Thevenin-elv felhasználásával

A Thevenin-elv alapján felrajzolható a 3.57 ábra szerinti kapcsolás, ahol H 1 , H2, Ho

nem a teljes hálózat, hanem csak annak h- n kapcsokra való helyettesítése. Innen a hiba-
helyi áramösszetevők:

Vh Uh(Z2+Zo)
(3.128)
lxi = Z2Zo = Z1Zo+Z1Z2+Z2Zo.
Zi+Z2+Zo

Miután azonban a hibahelyre

és

ami"b''I
o lx 2 = I x0 Zo
~,

Ix0 = _ UhZ2 . (3.129)

Z1Zo+Z1Z2+Z2Zo

lx2 = - UhZo . (3.130)

Z1Zo+Z1Z2+Z2Zo

Könnyen ellenőrizhető, hogy az áramösszetevők összege nulla, amint annak lennie kell.

208

1
A hibahelyen a feszültség összetevői:

(3.131)

A hibahelyen a fázisáramÖk és feszültségek:

lx = l_,o+ lx1 + lx2 = Ü,

2
ly= lxo+a 1x1+alx2 = ZiZo+Z~~ 2 +z 2 z0 2
[-Z2+a (Z2+Zo)LaZo] =

= z Zo z UZ„ z z [(a2 - l)Z2+(a2-a)Z0]. (3.132)

l + 1 2+ 2 0

lz = lxo+alx1+a 1x2 =
2
ZiZo+Z~~ 2 +z 2 z 0 [-Z2+a(Z2+Zo)-a Zo] =
2

= Z Z ZU~ Z z [(a-l)Z2+(a-a )Zo]. 2

1 o+ 1 2+ 2 o
'

A földbe folyó áram

3Ix0 = -3 u„z2 . (3.133)

Z1Zo+Z1Z2+Z2Zo

A fázisfeszültségek :

Az ép fázis feszültsége

(3.134)

Ha

akkor
u„ u„
-------=-, (3.135)
Z1Z2 + Z1Zo + Z2Zo 3Zi
és így

1 u„
lx2=-3z1' (3.136)

1 u„
Ix0 = -3 Z1;

14 Villamosenergia-rendszerek 44445/1. 209

továbbá

(3.137)

(3.133)-ból

(3.134) alapján

tehát változatlan.
Ha a csillagpont földeletlen és a földkapacitásoktól eltekintünk, akkor Zo = oo és
Ix0 = 0. Most az áramösszetevők szempontjából olyan a helyzet, mintha a zérus sorrendű
hálózat ott sem volna. Így

lx1+lx2 = 0,
'
es
lx1 = -lx2,
uh
lx1 = Zi+Z = -lx2·
2

A feszültség-összetevőkre a (3.126) összefüggés továbbra is érvényes. A fázismennyiségek

az összetevőkből az eddigi módszerrel adódnak. A mátrixokkal való számítást később
mutatjuk meg.

3.1.7.3 Fázisok közötti zárlat (2F)

A hálózat egy pontján, a h ponton, most a b és e fázis záródik össze impedanciamentesen,
a föld érintése nélkül .. A 3.58 ábra alapján felírhatók a következő egyenletek

H lx = 0,
(3.138)
ly = lz = 0,
Uy = Uz. (3.139)

IxJ IyJ IzJ

x y z
Ux l{. Uz
3.58 ábra
t W///////////////M '
Fázisok közötti {földérintés nélküli) fémes kétfázisú zárlat (2F)

210
Számítsuk ki a hibahelyi áramok szimmetrikus összetevőit

lx 0 0 lx0
aly-a21y
ly ly lxt
I. = A- 1 = A-1 - 3 - • (3.140)
a 21y-aly
lz -ly lx2
3
Ebből
lx1+ lx2 = 0. (3.141)

Felhasználva (3.21)-et a feszültségekre

•
1 1
J (Ux+ Uy+ U„) J(Ux+2U„) UA11

1 1
U, = A- 1 Uy = A- 1 Uy - J (Ux+ aU„+ a2U„) = (Ux- U„) = U.x1 ,
3

~ 2
(Ux+ a Uy+ aU„)
1
J(U... -U„) u.x2
(3.142)

Ix1 j 1.-zf
h, H, hz Hz
Uxt Ux2
n, nz

3.59 ábra
2F-zárlat helyettesítő vázlata

A helyettesítő vázlat a 3.59 ábrán látható. Ho elhelyezése az ábrán azt mutatja, hogy a
kapcsolási vázlatból H 0 el is hagyható, mert (3.140) alapján I.x0 = 0, így a zérus sorrendd
hálózat feszültség- és árammentes. Ez azt is jelenti, hogy

1
Ux0 = (Ux+ 2U„) = O. (3.143)
3

ebből, valamint (3.139)-ből

vagyis a zárlatos fázisok feszültsége éppen az ép fázis feszültsége ellentettjének fele ( 3.60
ábra).

211
 Vz (zárlat előtt)

Ixt j Ixz j
h, H, h2 H2
, Uz; Uy
(zarlatkor)
z,
uh '"&" '1r
Z2 ...
ni

Uy (zárlat előtt}
3.60 ábra 3.61 ábra
Fázisfeszültségek torzulása 2F-zárlat hatására 2F-zárlat helyettesítő képe a Thevenin-elv
felhasználásával

A helyettesítő séma Thevenin-változata a 3.61 ábrán látható.

lxl = - lx2 =
vh
Z Z ,
1+ 2
(3.144)
lxo = 0.

A fázisáramok:

(3.145)

A feszültség-összetevők:

Uxo = 0,

(3.146)

A fázisfeszültségek:

(3.147)

212
 3.1.„7.4 Háromfázisú zárlatok (3F és 3FN)

Ez a két zárlatfajta nem jelent a hibahelyen aszimmetriát. A 3F-zárlat a 3.62a ábrán lát-
ható. Ennek alapján felírhatók a hibahelyi egyenletek:
I ...,+ ly+ lz = 0. (3.148a)
Ux = Uy = Uz, (3.148b)

rxi ly Iz
x y z

Ux Uy Vz

~
a) b)
3.62 ábra
Háromfázisú zárlat
a) földérintés nélkül ( 3F),
b) földérintéssel (3FN)

(3.148a)-ból következik, hogy

I.xo = 0. (3.149)
A hibahelyi feszültségek szimmetrikus összetevői (3.148b) alapján

Ux Ux Ux Uxo
u. = A- 1 Uy = A- 1 Ux = 0 - Ux1 • (3.150)
0 Ux
uxl = 0 és ux2 = 0 a pozitív és negatív sorrendű hálózat hibahelyen való rövidre zárá-
sának felel meg, Ix0 = 0 pedig azt jelenti, hogy a zérus sorrendű' hálózatból áram nem tud
kifolyni. (Tökéletes szimmetria esetén ennek következtében Ux0 = 0 lesz.) Ennek meg-
felelően rajzoltuk fel a 3.63 ábrán a szimmetrikus összetevő hálózatokat.

lx1 j lx2j
oh
1 H, hz Hz
Ux1 Ux2
n, n2

3.63 ábra
Háromfázisú zárlat helyettesítő kapcsolása

213
 A JF-zárlat Thevenin-helyettesítéséhez a következő egyenleteket írhatjuk fel

Ua1
lx1 = Zi •

u„2
I„2 = Z2 ' (3.151)

Ix0 = 0.

Feltéve, hogy a negatív sorrendű hálózatban elektromotoros erők nincsenek (Uh2 = 0),
felrajzoltuk a helyettesítő vázlatot ( 3.64 ábra).

rx2j
z, Zz

n, "o
f,

3.64 ábra
Háromfázisú zárlat helyettesítő vázlata a Thevenin·elv felhasználásával

Vizsgáljuk most a 3FN- (háromfázisú fóldérintéses) zárlatot. A 3.62b ábra alapján a

hibahelyre felírható:

U„ = U_.. = Vz = 0. (3.152)

Végezzük el a szimmetrikus összetevő transzformációt a hibahelyi feszültségekre.

0 0 Ux0
u. = A- 1 Uy = A- 1 0 = 0 Ux1 • (3.153)
U, 0 0 Ux2

(3.153) alapján a JFN-zárlat helyettesítését megkaphatjuk, ha az összetevő hálózatokat

a hibahelyeken rövidre zárjuk.
A 3F- és JFN-zárlatok helyettesítését megkaphatjuk úgy is, ha ezeket a zárlatokat
szimmetrikus háromfázisú . csillagkapcsolású impedanciaként (fogyasztóként) képzel-
'

jük el, melynek impedanciája zérus. A két zárlatfajta közötti különbség csak a zérus
sorrendű hálózatban látható: JF-zárlatnak szigetelt, JFN-zárlatnak fóldelt csillagpont
felel meg.

214

'
1
 3.1. 7 .5 A hibahelyi impedancia hatása

Az előző fejezetben olyan eseteket vizsgáltunk, amikor a zárlat impedanciamentesen

keletkezett. A helyzet sokszor nem ilyen, azaz a zárlat az úgynevezett hibahelyi impe-
dancián keresztül jön létre. Ilyen impedancia lehet az ív és a földelés ellenállása, de ál-
talában impedanciákkal lehet nen szimmetrikus iizemmódokat (aszimmetrikus terhelés),
például egyfázisú terhelést vagy fázisok közötti terhelést leképezni.
A 3.65 ábra FN-zárlatot mutat Z.r impedancián keresztül. Ezt a helyettesítést felcserél-
jük egy ezzei egyenértékűvel, ahol minden leágazásban (x, y, z) eleve van Z1 impedancia,
tehát úgy tekintjük, mintha Z1 mindhárom fázisban a hálózathoz tartozó volna. Ez nyilván

H H

z,
f

3.65 ábra
Z 1 impedancián keresztül bekövetkező egyfázisú földzárlat

az árammentes fázisokban nem jelent különbséget, az a (zárlatos) fázisban is csak annyit,

hogy most x pontnak a Z1 impedancia föld felőli oldalát tekintjük, ami annak felel meg,
,
hogy z1 -et a hálózathoz csatoltuk. lgy a zárlatot visszavezettük isn1ét impedancian1entes
esetre. Miután a hálózatot így visszavezettük a már megoldott esetre, az FN-zárlatra ér-
vényes összefüggések alkalmazhatók. Ebben a formában az egyes pontok potenciáljait

H,
h, Hi
hz Ha ho
4 ... z, „
z,
....
.,.. Lt
Z2 Zo
uh - no
n, ni fn

3.66 ábra
Z1 impedancián keresztül bekövetk:ezó egyfázisú földzárlat Thevenin-elv
szerinti helyettesítés:

215
 is helyesen kapjuk. A 3.66 ábrán a Thevenin·elv szerint fel-
·H
rajzoltuk a zárlat helyettesítő vázlatát úgy, hogy Z1 -et figye-
lembe vettük.
Az impedancián keresztül bekövetkező FN-zárlat azért
érdekes, mert felhasználható az egyfázisú fogyasztói eset
vizsgálatára, ahol a fázisvezető és a földelt nullavezető kö-
zött van a fogyasztói impedancia.
Most egy nem teljesen szimmetrikus, de referenciaszim-
metrikus önimpedancia-csillagot (Zk, Zm, Zm) vizsgálunk
z, mint hibahelyi impedanciát, melynek csillagpontja külön
impedancián (Z1 ) keresztül földelt (3.67 ábra). Keressük a
helyettesítő sémáját; látni fogjuk, hogy ebből a konfigurá-

3.67 ábra
cióból több hasznos összefüggést lehet majd levezetni. Az
Referenciaszimmetrikus
ux, uy és uz az önimpedancia-csillag (hibahelyi impedancia)
impedanciacsillag Z1 impedancián fázisfeszültségeit jelenti. A hálózatot helyettesítsük szimmet-
keresztül földelt csillagponttal rikus Thevenin-generátorral, ahol az üresjárási fázisfeszült-
ségek vektora legyen uh (a h helyen a zárlat, azaz a zk, zm
és Z1 impedanciák bekapcsolása előtt uralkodó feszültség); ennek szimmetrikus összetevő
vektora U5 • A hálózat szimmetrikus és ciklikus fázisimpedancia-mátrixa Zn, melynek
szimmetrikus összetevőit a Zns mátrix tartalmazza. A hiba impedanciamátrixa:

Z\= (3.154)
'
•

ennek szimmetrikus összetevő megfelelőjét majd Zhs jelöli. A zárlati áramokat az 1, szim-
metrikus összetevőit az / 5 vektor tartalmazza.
A felírható feszültségegyenlet fázismennyiségekkel
Uh-(Zá+Zh)I = 0, (3.155)
1
balról A- -nel beszorozva és I = AI.-t behelyettesítve
A- 1 Uh-A- 1(Zn+Zh)hls = 0.
Helyettesítsük most be
--- ___ ,
u., Zns és Zh -t:
1

U5 -Znsls-Zhsls = 0, (3.156)
ahol zh. a következő
Zk+2Zm
3
z
3 + f

--

216
Az önimpedanciákhoi hozzáadunk és levonunk
z 111
-at, így például a zérus S(Jrrendű
•
••• 3
önimpedancia:

lesz.
Ennek alapján felírható

zm +Zk-Z1n+JZ
3 'Í

Zk-Zm z Zk-Zn, (3.158)

3 m+ 3 •

Zk-Zm
3

Z1rs ezen alakját összehasonlítva Zh-val látható, hogy most zk~ Zm felel meg a kölcsönös
impedanciának. Zh• fenti alakja alapján a 3.68 ábrán felrajzoltuk a zárlat helyettesítő
vázlatát.

- 3Z,
... „
Zm Zm Zm

H, h, H2 h2 Ha ho
z, „ ...
... ... Z2 Zo
uh ,..j

.
no
n, n2 fa

3.68 ábra
A 3.67 ábra elrendezésének megfelelő helyettesítés

Ha Zk = Zm, akkor a kölcsönös impedanciák értéke nulla, és a helyettesítő vázlat a

3.69 ábra szerint alakul. Mivel most mindhárom hibahelyi impedancia azonos, pozitív
sorrendű táplálás esetén áram csak a pozitív sorrendű hálózatban folyik, a másik két
hálózat feszültség- és árammentes.
Ha Zk _.. oo, akkor ez megfelel annak az esetnek, mintha 2FN-zárlat keletkezett volna
impedanciákon keresztül, hiszen az a fázis nem vesz részt a jelenségben ( 3.70 ábra).

217
 ... 3Zf
~,r- Zm lx2j Zm IJ<Oj Zm
'
H, h, H2 h1 Ho h;
.... z,
- Z2 ~
uh ,...
~

....
~

n, n2 l~
3.69 ábra
Z 1 impedancián keresztül földelt csillagpontú szimmetrikus impedanciacsillag
helyettesítö kapcsolása

3z, H
....
lx1 * Zm .lxzj Zm Ix0
.... Zm

H, h, Hz h1 Ho l(J

z, Ixl ly l lz l
x y z
,...
22 Zo
Zm ' lr"t zm
uh ... 1
.,..
no Ux
n, • n1 fo Uyj Uz

3.70 ábra 3.71 ábra

lmpedancián keresztül bekövetkezó kétfázisú földérintéses zárlat A Z„ impedancia két-
helycttesítö kapcsolása szeresén keresztül bek:ö-
vetkezó fázisok közötti
(2F-) zárlat

Zm Zm
lx1i rx2T
oh1 /-1-. h2 ne
Hr Ha
z, "'
Z2 ~

uh - no
n, ni fo

3.72 ábra
A 3.71 ábra szerinti elrendezés helyettesító vázlata

218
 Külön foglalkozunk azzal az esettel, ha Zk = oo és z1 = = ( 3.71 ábra). Ez a 2F-zárlat
2Zm impedancián keresztül. Ebben a zárlatfajtában a föld nem vesz részt, így a helyettesítő
sémában a zérus sorrendű hálózat nem kap szerepet. Jelentősége ennek a kapcsolásnak.,
hogy megfelel egy olyan fázisok közötti terhelésnek, ahol a beiktatott impedancia 2Zm.
A helyettesítő kapcsolás a 3.72 ábrán látható.
Ha Zm = 0 és Zk ,,t; 0, akkor az a fázistól Zk impedancia vezet egy csillagpontig, amely
impedanciamentesen kapcsolódik a b és e fázishoz és Z1 impedancián keresztül a földhöz
(3.73 ábra). Ennek megfelel a 3.74 helyettesitő vázlat
A Zk = 0 és Zm ,,t; 0 esete egyszerűen levezethető az eddigiekből, külön ne1n foglal-
kozunk vele.

3.73 ábra
H
Z1 impedancián keresztül bekövetkező földérintéses háromfázisú
zárlat, az egyik fázisban z" impedanciával

lx~ Iy!IzÍ
x y z

zk~+--
z,

lxt j Ix2 i Ixa i 3Z,

H, hr H2 h2 Ho ha

Zr .- .....
Z,
- ---a,
uh no
í:, n2
' f11

3.74ábra
A 3.73 ábrá11 szerepló elrendezés helyettesítő kapcsolása

219
 3.75 ábra
H
Referenciaszimmetrikus impedancia-háromszög a hálózat x, y, z kivezetésére
kapcsolva

Vizsgáljuk meg viszont alaposabban a 3.75 ábrán mutatott

hálózati elrendezést. A hálózathoz csatlakozó delta önimpe-
dancia referenciaszimmetrikus: az x ponthoz csatlakozó ön-
impedanciák értéke ZA, y és z pontok között ZB :;zt ZA önim-
pedancia van. A delta impedanciákat áttranszformáljuk csillag-
gá (Z1 = = ). Ekkor x-hez csatlakozik

(3.159)

y és z pontokhoz csatlakozik

(3.160)

Ha a 3.67 ábrán Z1 = =, akkor az megfelel mostani esetünknek. A szimmetrikus össze-

tevő impedanciamátrix a hibahelyen a (3. 158), ahol

(3.161)

tehát esetünket visszavezettük az aszimmetrikus 3F-zárlatra. A zérus sorrendű hálózat

nem vesz részt a jelenségben.
Az aszimmetrikus terhelési esetek tehát a zárlatokkal együtt tárgyalhatók.

3 .1. 7.6 Példák aszimmetrikus terhelésre

Az aszimmetrikus terhelési esetekre két példát mutatunk be. A terhelést mindkét esetben
földelt csillagpontú generátor kapcsain tételezzük fel.

A) Egyfázisú terhelés

Legyen az R ohmos terhelés a generátor a fázisa és az f föld között a 3'.76a ábrán látható
módon. A helyettesítő kapcsolást a 3.76b ábrán mutatjuk be. Írjuk fel az áram szimmet-
rikus összetevőit:
'
(3.162)

ebből levezethető, hogy

1b = r~ = o.
220
 k •

a 1a I>

b I>

e le I>

a)

Ia1
-R Ia2 R Iaa j„ R
...
H, k, Hi ki H1 ko
„
z, „
k
...
ifa, k
Ua2 Z2 Uao
... Zo
,._, Uag
no
n1 n fo

b)
3.76 ábra
Aszimmetrikusan terhelt háromfázisú generátor (a) és helyettesítő vázlata ( b)

A kapocsfeszültségek összetevői:

U~1 = Uag-Z1Ial•
U~ = -Z2102 , (3.163)
u~ = -Zolao·

A (3.163) egyenletekbe behelyettesítve az áramösszetevőket, (3.162) alapján a kapocs-

feszültségek összetevőit az alábbi formában kapjuk:

Uk = U _ UagZ1 _ Ua 8 (Z2+Zo+3R)
01 08 Z1+Z2+Zo+3R Z1+Z2+Zo+3R'
k Ua 8 Z2
02 (3.164)
U = - Z1+Z2+Zo+3R'

221
 Fentiek alapján az a, b, e fázis kapocsfeszültségei:

k_ k k k _ Uaa3R
Ua - Ua0+ Uai+ U42 - Z1+Z2+Zo+3R'

Uk=Uk +azuk +aUk = _ Ua1Zo +a2Ua1(Z2+Zo+3R) -a Ua 1Zz =

42
b "° ai Z 1+Z 2+Zo+3R Z1+Z2+Zo+3R Z1+Z2+Zo+3R

= Ua~o+
z1+ z 2+ 2
JR [ - Zo+ a (Z2 + Zo + 3R)- aZ2], (3.165)

Számítsuk ki most ezeket a feszültségeket az alábbi konkrét esetben.

Legyen u., = 1,06 v. e.

Z1 = j2 v. e. ; Zz = jO, 1 v. e.; z. = j0,05 v. e.
és R = 2 v. e.

3.77 ábra
A 3.76 ábra szerinti elrendezés vektorábrája

222
Kiszámítjuk az áramokat:

1.2 l,06 00 1
1•• = = 1•• = 6+j2,15 = 0,156 56-j' 56 '
1. = 0, 4989 1.1 = 0, 1663,
U!1 = l,06-j2(0,1565-j0,0561) = 0,9478-j0,3130; V!1 = 0,9982.
U!2 = -(0,1566-j0,056l)j0,l = -0,005 61-J'0,015 66; V!2 = 0,0166.
U!0 = -(0,1566-j0,056l)j0,05 = -0,002 81-j0,007 83; v:. = 0,0083.
U! = 0,939 38-j0,3365 v. e.; V! = 0,997 83.

A kapocsfeszültség kicsit kevesebb a névlegesnél. A teljesítmény

P. = 1; R = 0,4989 2 • 2 = 0,4978 (egy fázisra).

Kiszámítjuk még a kapocsfeszültség értékét a b és e fázisban.

u: = (0, 1566-j0,0561) [ -j0,05 +( -0,5 +j0,866) (j0,15 +6)-(-0,5-j0,866)j0,1] =

•
= -0,217+j0,9823; ut = o 9847·. ' '
es
U~ = (0, 1566-j0,0561) [ -j0,05 +(-0,5-j0,866) (j0,15 +6)-(-0,5 +j0,866)j0,l] =
= -0,7315-j0,6693; v: = 0,9913.
A fázisfeszültségek és az áramok vektorábrája a 3.77 ábrán látható. A feszültségek és áramok abszolút érté-
keiből alkotott vektorok :

0,9978 0,4985
•
U= 0,9847 es 1= 0 (3.166)
'
0,9913 0
0,0083 0,1663
u.• = 0,9982 •
es l =
'
0,1663 • (3.167)
0,0166 0,1663

A negatív sorrendű áram nagy, és ilyen üzemmód nem kívánatos, mivel a negatív sorrendű áram a szinlc-
rongépek forgórészében jelentős többletveszteséget kelthet, ami veszélyeztetheti a forgórész üzembiztonsá-
•
gat.

•
B) Kétfázisú terhelés

Legyen most az R ohmos terhelés a generátor b és e fázisa között ( 3.78a ábra). A helyet-
tesítő kapcsolás a 3.78b ábrán látható. Az áramösszetevők:

(3.168)

lao = 0.

223
 a
. . . - - - - - - - ka
--11> R R
~2 2

H1 k1 H1 ki
b
u:, z,
Ua2
k
Z2
Ib I>
R
,.. Uag
e
I> n n2
le
f
a) b}
3.78 ábra
Háromfázisú generátor b és e fázisa közé kapcsolt terheléssel (a) és helyettesítő vázlata ( h)

A kapocsfeszültség összetevői:

k _ Ua 8(Z2+ R) _
Ual - Uag-Z1Ia1 - Z1+Z2+R '

k _ Ua 8Z2 _ (3.169)
Ua2 - -Z2Ia2 - Z1+Z2+R'

u~ = o.
Számítsuk ki a fenti feszültségeket. A generátor feszültsége és az impedanciák legyenek azonosak az előző
példában felvettekkel.
Az áramok:
I.1 = -I.2 ~~
2 21~ = 0,252-j0,2647,

•. = 0,
·~ = -0,4585-j0,4365 = -1,.

A feszültségek:
u~ 1 = 1,06-j2(0,252-j0,2647) = o,5306-j0,504,
U!2 =-j0,l(-0,252+j0,2647) = 0,02647+j0,0252,
u: = 0,5571-j0,4788,
u: = -0, 737-jO, 1972,
u~ = o,1199+j0,676.

Az abszolút értékekből alkotott vektorok

0, 7346 0
U= 0,7627 , l= 0,6836
'
0,699 0,6836
0 0
U=
• 0, 7318 ' l ' -- 0,3655 •

0,0365 0,3655
A feszültségek és áramok vektorábrája a 3.79 ábrán látható.

224
 Uag

ubg

3.79 ábra
A 3.78 ábra szerinti elrendezés vektorábrája

3.1.8 Soros hibák

Soros hibának tekintjük azt a hibafajtát, amikor egy viszonylag rövid - néhány méter
nagyságrendű, esetleg egy oszlopk(iz nagyságú - szakaszon a három fázisvezető soros
impedanciája markánsan eltér egymástól.

3.1.8.1 Egyfázisú szakadás. Soros impedancia a vezeték egyik

fázisában
Az egyfázisú szakadás a vezeték egy vezetőjének szakadását jelenti, a vázlatot a J.80
ábrán láthatjuk. A szakadás a referenciafázisban, azaz az a fázisban következik be, pél-
dául megszakító, szakaszoló nyitása vagy áramkötés leesése következtében. A nem s,;im-
metrikus szakasz elejét x-szel, végét y-nal jelöltük. A feszültségek és áramok különböz6ek
x-nél és y-nál. Az x oldali feszültségvektor:

IS Villamoseneraia-rendszerek 4444S/l. 225

 Az y oldali feszültségvektor:
H
x Y. U'a
1 U'= U6
---'--1
1
u;
A soros feszültségek vektora
1 1
1 1
1 1 J1 = ll- U'. (3.170)
• 1
1 1 A néhány méternyi vezetéket impedanciamen-
~..d?u/W~zW'P#h' tesnek tekintjük, amelyen soros feszültségesés
1

3.80 ábra nem keletkezik. A hibahelyi aszimmetria alap- '

r
Egyfázisú szakadás ján felírható összefüggések:

1
'
'

Végezzük el a szimmetrikus összetevő transzformációt

Va
V.=A- J1= 1 -- (3.171)
3
Va
--
3 •

alb a 2 1,.
I. = A- 1/= --- +-- .Ia1 (3.172)
3 3

A kiinduló egyenlet is tartalmazta, hogy 10 = 0 = lu0+ 101 + 1"2 , ezt a komponensek

1•
összeadása ki is adja. Ez azt jelenti, hogy az összetevő hálózatokból kifolyó áramok összege
nullát ad (Kirchhoff 1. törvénye). Vao = Va1 = V02 pedig párhuzamos kapcsolásra utal
az x-y kapocspárra vonatkozóan ( 3.81 ábr{1). Üzemszerűen a teljesítn1ényátvitel a pozitív '

sorrendű hálózatban történik, és ez a szakadás miatt nem szűnik meg, csak az -Y1- }' 1
pontok között az impedancia nulláról a párhuzamosan kapcsolt negatív és zérus sorrendű
hálózatok párhuzamos eredő impedanciájának értékére nő. Így a negatív és zérus sorrendű
.
'
226
 hálózatokon is folyik áram. A zérus sorrendű hálózaton
ez esetleges - aszerint, hogy xo és yo között tud-e zérus
sorrendű áram folyni. H, x, y,
Tekintsük most azt az esetet, hogy
•
az a fázisba
•
soros Z
impedancia kapcsolódik be. (Például e11ená11ásos megsza- 0 n,
kító nem zárja rövidre az e11ená11ást.)
A soros feszültségek vektora ~
<J Vaz - - - -
Zla Hz
v= 0 . Xz
0

A szin1metrikus összetevők :
la()
<I
Z la
3
Ho
Xo Yo
V.=A- 1 V= = Va1 . (3.173)
0 no
0
fo
Z la V
a2 3.81 ábra
L 3
Egyfázisú szakadás helyettesítő
Jnnen
vázlata
la Z
Vao=Va1=Va2=Z~
3 = 3(lao+la1+la2). z
' 3
(3.174) l

A helyettesítő sémát a 3.82 ábrán láthatjuk. Az ábra ha- Ia1

<l
v,
sonlít az előbbiekhez, de most még egy : -as párhuzamos
H,
ág is van. Világos, hogy ha Z -- oo, akkor e:: az eset átmegy x, Y1
l a teljes szakadásba. Ha pedig Z -- 0, akkor x 1 és y 1 közé im- 0 n,
pedanciamentes rövidzár kerül, és a pozitív sorrendű háló- lai
<l
zatban visszaáll a hibamentes állapot, mivel az x 1 és y 1 kö- Vi
zötti rövidzár tökéletesen söntöli a negatív és zérus sor-
' rendű hálózatokat.
Hz
1
Xz Yz
onz
Iaa
3.1.8.2 Kétfázisú szakadás <l
Va
1•
A hálózatot a 3.83 ábra mutatja. A hibahelyi aszimmetria Ha
alapján felírható egyenletek: Xo ->ó
1 ono
0
fo
0 la 3.82 ábra
V= vb •
es l= 0 • Helyettesítő kapcsolás· az a fázis-
v„ 0 ba iktatott Z impedancia esetén

'
1

227
15•

'
l
 1

H
-Attérve a szimmetrikus összetevőkre :
IX 'ly

la 1 1
I>

Ib 1 l1,
I> 1 1
le 1 1
I>
l{:
1 1
1 1
1 1 (3.175)
1 1
1 1
Innen az 1+a+ a 2 = 0 azonosság felhaszná-
f~~ lásával:
3.83 ábra
Kétfázisú szakadás (3.176)

Az áramok .összetevői: '

la
Is= A-iJ= - lai (3.177)
3 '
la -
•

Ia2
3
•
vagyis
lao = lai = la2· (3.178)

A (3.176) és (3.178) összefüggéseknek az összetevő hálózatok sorba kapcsolása felel meg

'
( 3.84 ábra). A pozitív sorrendű hálózatba nagy impedancia kapcsolódik, ami erősen
csökkenti, de nem szünteti meg az átvihető teljesítményt.

Va1 Va2 Vao

x, fi X2 Y2 Xo Yo
o n0 '
H, Ha '
o n, H2 o n2 0 fo

3.84 ábra
Kétfázisú szakadás helyettesítő vázlata
•'

228
1
'

,
3.1.8.3 Altalános soros hiba
A 3.85 ábrán feltüntetett hálózatban adott vezetéken az x és y pontok között az a fázisban
zk, a b és e fázisban zm impedancia iktatódik közbe, a földvezetési körbe pedig valahol
Z1 impedancia. A hibahely impedanciamátrixa:

(3.179)
'
•

ennek szimmetrikus összetevő alakja

Zk+2Zm+ 3 z Zk-Zm Zk-Zm

3 'Í 3 3
'•

Zk-Zm Zk+2Zm Zk-Zm

Zhs = A-1 zhA = • (3.180)
3 3 3

H
IX 1Y

1
la 1 zk 1
...„ I>

lb Zm
le Zm

3.85 ábra
Általános soros hiba

Vegyük észre, hogy ezek a mátrixok (Zh és Zhs) egyeznek az aszimmetrikus csillag (3.154),
illetve (3.157) impedanciamátrixával. Ugyanúgy eljárva, mint ott
~
'
Zk-Zm Zk-Zm Zk-Zm
Zm+ +3Z1
3 3 3
,
•
Zk-Zm Z Zk-Zm Zk-Zm
Zhs = m+ 3 •
3 3

,.
'

229

l
 A Y1 = ZJ 1
egyenletet kifejtve a következőt kapjuk:

Y.= (3.181)

ezt rendezve

Zk-Zm
Y.= l„1Zm+
3
(1„o+ l„1 + l„2) (3.182)

Zk-Zm
l„2Z„, + (1„o+ l„1 + l„2)
3

(3.182) alapján felrajzolható az általános soros

i hiba helyettesítő kapcsolása ( 3.86 ábra).
Ha Zm = Z 1 = 0, és Zk - oc, akkor megkap·
x, y, juk az egyfázisú szakadás esetét. Ha z;. véges
és Zm = Z1 = 0, akkor megkapjuk az a fázisba
• H, o n, iktatott Zk impedancia; ha Z1: = 0 és z1 = 0,
akkor megkapjuk a két vezetőbe (bés e) ikta·
Ia2 Zm tott Zm impedancia esetét. Látható, hogy az ál-
~
talános eset felöleli a háromfázisú vezeték összes
szakadásos esetét.
X2 Y2

H2 o n2
3.1.9 Transzfer impedancia sönt-
Iao 3Z, Zm.
~ és soros hibák esetén

Xo Yo
Vizsgálatunk célja adott, szimmetrikus összete-
vőkkel diagonalizálható impedanciamátrixú há-
• n0
Ha o f0 lózaton bekövetkező zárlatok és szakadások
következtében keletkező transzfer impedanciák
la összehasonlítása. A 3.87 ábra az ép hálózatot
I>
mutatja, amelynek egyik oldalán a generátor, a
másik oldalán a fogyasztót reprezentáló (szink·
ron) motor látható.
J.86 ábra A 3.88 ábra az FN, 2FN, 2F, 3F (3FN) sönt-
A J.85 ábrán szereplő hálózat helyettesítő hibáknak megfelelő egyszerűsített kapcsolásokat
vézJata mutatja. Sönthibák esetén a transzfer impedancia

230
 H,
1 Zg

„ ....,
nJ G M nJ

3.87 ábra
Generátorból és fogyasztóból álló hálózat szimmetrikus, hibamentes állapotban
•

az ábra jelöléseivel a következőképpen írható: •

'

ahol Zkereut a hiba következtében a pozitív sorrendű hálózatba iktatódó keresztirányú

'
!
in1pedancia. Ennek értéke FN-zárlatnál

'!" ahol Z 2 és Z.C, a negatív és zérus sorrendű hálózat hibahelyi mérésponti impedanciája.
2 FN-zárlatnál

2 F-zárlatnál
'

és 3F-, illetve JFN-zárlatnál

'
'
Z JF -z3FN _ Q
kcreut - kereszt - •
•

A 3.89 ábrán a kétfázisú és egyfázisú szakadás, valamint az általános soros hiba helyettesítő
kapcsolása látható. Itt a transzfer impedancia képlete:
•
J

,
'

ahol Zsoros a hiba.következtében a pozitív sorrendű hálózatba iktatódó soros impedancia.

Ez kétfázisú szakadásnál:

• Zsoros = ~ + Z.C,,
'

231
 n,
a)

Zg h,
-
Ug
Z 9 ·Zm
n, Z2 ·Z0
b)
Zz+Zo

Zg

n,
e)

n,
•CD

dJ
J.88 dbra
Generátorból és fogyasztóból álló hálózat helyettesítése sönthibák esetén
a) egyfázisú földzárlat (FN),
b) kétfázisú fóldzárlat (2FN),
e) kétfázisú, földérintés nélküli zárlat (2F},
d) háromfázisú zárlat (JF)

232
 •
•,

'
Ug
u, M ,..,
n,
1'
'

• a) b}
•

1
Zm Zm

n,
e)
3.89 dbra
Generátorból és fogyasztóból álló hálózat helyettesítése soros hibák esetén
a) egyfázisú szakadás,
b) kétfázisú szakadás,
e) az a fázisban z„, ab és a e fázisban Z,,., a földvezetöben Z 1 impedancia
'

egyfázisú szakadásnál

általános referenciaszimmetrikus soros hiba (aszimmetria) esetén

ahol Zk, Zm és Zf a 3.85 ábra szerinti impedanciák. A transzfer impedancia szoros kap-
csolatban áll a hálózaton átvihető teljesítménnyel. Erről bővebben a 10. és 16. fejezetben
lesz szó.
1
•
233
 3.1.10 Szimultán hibák
A zárlatok és a szakadások rövid ideig tartó események, illetve ha nen1 szűnnek nleg,
az érintett vezetékrészt kikapcsolják. A jelenségek rövidsége miatt annak valószínűsége,
hogy egymástól függetlenül két hiba egyidejűleg következzék be, igen kicsi. Ezért álta-
lában a hálózatokat ilyen jellegű, egymástól független többszörös hibára nem is mére-
tezik. A gyakorlatban viszont szükség van arra, hogy többszörös hibák által keltett hely-
zetet is számítással nyomon tudjuk követni. Az ilyen hibák jelentős része ugyanis olyan,
ahol az okok nem függetlenek egymástól. Például leszakad egy vezető, és ugyanott zárlatot
okoz; vagy őszi ködös időben, amikor a szigetelőkön kialakult szennyréteg többé-kevésbé
vezetővé válik, átívelés keletkezik; átível a leggyengébb szigetelő, ugyanakkor több hasonló
állapotú szigetelő van a hálózaton. Például az FN-zárlat ideje alatt - amint azt meg is
mutatjuk - az ép fázisok feszültsége megemelkedik, és egy másik vagy több nlás szigetelő,
esetleg több kilométer távolságra a zárlat helyétől egyidejűleg átívelhet. A zárlatok kü-
lönböző fázisban is keletkezhetnek, tehát az a fázis nem· tekinthető minden esetben refe-
renciafázisnak. Keletkezhet például az első FN-zárlat az a fázis és föld, a második pedig
nagy távolságra ettől a b és a föld között. Ilyen hibafajtával eddig még nem foglalkoz-
tunk. Ezek nem független események, és így egyidejű bekövetkezésükre számítani kell.
Az előbb említett hibafajta, amit kettős földzárlatnak nevezünk, nem közvetlenül földelt
csillagpontú hálózatokban azért is fontos, mert az egyszeres FN-zárlat nem vált ki nagy
zárlati áramokat, csak potenciáleltolódást, és ezért nem kapcsolják ki azonnal (a másod-
perc törtrésze alatt), a hibás hálózatrészt; így van idő arra, hogy az emelkedett feszültségű
ép fázisban is létrejöhessen FN-zárlat.
Ez nem 2FN-zárlat, mert az csak akkor lenne, ha azonos vezeték-keresztn1etszetben
jönne létre, most azonban, mint említettük, a két FN-zárlat nagy távolságra egymástól
következik be, a két pont között jelentős feszültségkülönbség lehet. Ezért ezt a zárlat-
fajtát a 2FN-zárlat sémája nem írja le, nem mutatja helyesen a homogén rövidzárlati
áramok pályáját és értékét sem, hiszen itt kettős földzárlat esetén két fázisvezető érintkezik,
nem impedanciamentesen, hanem a fóld impedanciáján keresztül.
A szimultán hibák vizsgálata tehát fontos lehet például az alkalmazandó védelem fajtája
és annak beállítása szempontjából. Fontos szerepe van a szimultán hibáknak olyan esetek
tárgyalhatóságának megteremtésében is, amelyek egyébként igen körülményesen volnának
számíthatók. Például aszimmetrikus fogyasztókat ellátó vezeték zárlatainak vagy sza-
kadásainak számításakor, vagy ha adott vezetéken FN-zárlat keletkezik, és a vezeték
zárlatos fázisvezetőjének két végén levő megszakítókat működtetik, ekkor egy FN-zárlatot
és két soros hibát veszünk figyelembe - azaz háromszoros szimultán hibát - , hogy a
körülményeket helyesen leképezzük. Látni fogjuk, hogy a szimultán hibák módszere
ügyesen alkalmazva bővíti a lehetőséget a problémák megoldására.
Az aszimmetrikus hibáknál (sönt és soros) láttuk, hogy hibahelyenként három egyen-
letet kellett felírni. Kézenfekvő, hogy a második hibahelyen további három egyenletet,
és általában k hiba egyidejű fennállása esetén 3k egyenletet lehet felírni.
A hibahelyenként három független összefüggés arra alkalmas, hogy hat ismeretlent meg-
határozzunk a többi összefüggés segítségével. (Az áram és a feszültség szimmetrikus össze-
tevőiből hármat kiszámíthatunk, a hibahelyre felírt három egyenletből, az Ohm-törvény

234
 segítségével pedig további hármat.) Hibahelyenként három egyenletet fogunk használni
a szimultán hibáknál is.
A könyv olvasóinak valószínűleg feltűnt. hogy ha FN-zárlatról volt szó, akkor mindig
az a fázis - referenciafázis - került zárlatba, 2F zárlatnál viszont a b és e fázis között
'
volt zárlat. Egyfázisú szakadás esetén mindig az a fázis-, kétfázisúnál a b és a e fázisveze-
tőben volt a szakadás. Eddigi vizsgálataink során tehát az a volt a referenciafázis. A szi-
' '
multán hibákat szimmetria szempontjából két csoportba sorolhatjuk:
a) mindegyik hiba az a fázisra mint referenciafázisra szimmetrikus, például FN(a)
'
és egyfázisú szakadás az a fázisban; ·
b) az egyes hibák különböző fázisokra referenciaszimmetrik1isak, például FN(a) és
FN(b}, a térben különböző helyeken.
Megvizsgáljuk most a kettős fóldzárlatot. A h' hibahelyen az a, a h'' hibahelyen a b fázis
•' kerül FN-záclatba (3.90 ábra). (Elhagyjuk a hibahelyeken az x, y, z jelölést.) Két zárlat
esetén már nem vehetjük fel tetszőlegesen a fázisok elnevezését, ami h'-nél a volt. annak
h''-nél is a-nak kell lennie.

h'

L'b [~ i J}; 1"e

">
l0 ' ~
'
u·a ub u~ u~ u; Uc"

1' f

) 3.90 ábra
Szimultán hiba. A h' hibahelyen az a tázis, a h'' hibabelyen
a b fázis kerül egyfázisú földzárlatba

1'
Ah' hibahelyre az 1. 7.1 pont ismeretében felírjuk az összetevők feszültség- és áramegyen-
leteit:
1:.0 = 1~1 = 1:a,
(3.183)
u:.o+ u~1 + u:a = o.
l
'
Ez a hiba önmagában a pozitív, negatív és zérus sorrendii hálózat h' hibahelyen való sorba
kapcsolását jelenti.
'vizsgáljuk most a h'' hibahelyet. A hibahelyi egyenletek:

1a,, = I'' 0
e = '
(3.184)
1
Uí,' = 0.

235
'
!

1
Bontsuk a (3.184)-ben szerepi{) mennyiségeket szimmetrikus összetevc5kre úgy, hogy
a referenciafázis az a legyen.

U''+U''
a e
U''
a u~
3

-
- U''
al • (3.185)

U''+aU''
a e
U''
e u~
3

0 I~

alí,'
-- I''
al • (3.186)
3

0 I~

(3.185) és (3.186) alapján ah'' hibahelyre a (3.183)-hoz hasonló egyenletek írhatók:

,, 21'' I'' I''

b
1a0=a a1=aa2 = 3 '
(3.187)
''
U a0+a 2U''
a1+aU''
a2= 0•

vagy másképpen

lb' I
,, -- I''
1bO -
bl -
I'' -
b2 -
-3 •
(3.188)
UbO
''+U''+U''
bl b2 -
- 0•

(3.188) világosan tükrözi, hogy a hiba ab fázisra szimmetrikus.

A szimmetrikus összetevc5kre vonatkozó hibahelyi egyenletek (3.187) alapján a 3.91 ábrán
felrajzoltuk a H hálózat helyettesítő kapcsolását arra az esetre, amikor ah'' helyen FN-zárlat
van a b fázisban. A vázlatban forgató transzformátorokat találunk, melyek az összetevc5
áramokat és feszültségeket azonos módon forgatják el. Ezek a transzformátorok a referen-
ciafázis helyi transzformációját végzik el, segítségükkel a h'' hibahelyen az a fázisról mint
referenciafázisról a b-re térhetünk át.
Miután sikerült helyettesítenünk egy nem referenciaszimmetrikus hibát, összeállítjuk
a kettc5s földzárlat helyettesít{) vázlatát ( 3.92 ábra). Itt feltételeztük, hogy a rendszer
csillagpontjai nem földeltek, és így egyetlen FN-zárlat következtében nagy zárlati áramok
nem folynának. Ha ah' és h'' között a hálózatban galvanikus kapcsolat létezik, akkor kettc5s
földzárlat esetén a hálózaton jelentc5s áram folyhat, amely rövidzárlati is lehet. Ez a módszer
tehát Iehetc5vé teszi tetszc5leges aszimmetrikus hibák kombinációinak leképezését.

236

•
 •

I~, t I•o1 f
I'01 i' 1••
Ht ,
h' i;;, ~
h~ h;
•

u;, • u~, •

'
•
•
n, •
1
' n;
!
I'02 Ji 1:2i
r·o2 i' • 1:a
h'z h~
Hz hz' 1 •
I~2
U~2 i: Ua2
nz
•
•

'
' nz'
•

7
'

IC:.,i
/ I~ i 1:1
l'oO t i Io0'
1:1
f"b lo" hb Jb •

u·aO r·aO i·'' Ua'o U'

'fn... no
•
•
•
no •
•
o
-
• fo'

3.91 ábra 3.92 ábra

!' Helyettesítő kapcsolás a h'' hibahelyen A 3.90 ábra szerinti szimultán hiba helyettesítő
'
' a b fázisban bekövetkező egyfázisú földzárlatra vázlata
1
Vizsgáljunk most egy másik esetet. Tegyük fel, hogy a h' helyen az a fázisban FN-zárlat,
h'' helyen most azonban nem FN-, hanem 2FN-zárlat keletkezett a b-c fázisban(referencia-
szimmetrikus kettős hiba). A h' helyre felírható:
'
'

u~+ u~1+ u~ = o,
' és

a h''. helyre pedig - amint az ismeretes -

,, -- U''
U al - U''
a2 - aO•
és

Úgy látszik, hogy dolgunk még egyszerűbb lesz, mint az előbb, hiszen mindkét hiba refe-
renciaszimmetrikus. Ha egyenletekkel oldjuk meg a kérdést, nincs is probléma: 6 komplex
egyenlet hat ismeretlennel. A helyettesítő séma felrajzolásánál azonban körültekintőnek
kell lenni, mert váratlan akadály merül fel. Az akadály abban áll, hogy h'' hibahelyhez
rajzolt önmagában helyes séma a 2FN-zárlatra rövidre zárja a h' -nél felrajzolt sémát.
!
'
237
Ilyen hibás kapcsolást mutat a 3.93 ábra. A h''-néJ levő 2FN-zár1at igényli, hogy n 1-et
és nz-t impedanciamentesen öss:zekössük. Ugyanakkor viszont n 1 öss:ze van impedancia-
mentesen kötve h~-veJ is, így U~ rövidre van zárva. Kimutatható, hogy más feszültségek
is rövidre vannak zárva, így az egész helyettesítő séma hibássá vált. Ah'' helyen bekövet-
kezett 2FN-zár1at hibahelyi egyenleteinek teljesülését a 3.94 ábrán 1 : 1-es transzformátor
közbeiktatásával biztosítottuk, így megszünik az, hogy az egyik hibahely kötései megha-
misítják a másik hibahely kapcsolását.
I~1

"' •
hN1 )
H, h1 ~
u~,
•
• -
•
•
n, n, 1
I
1:2
I~2j
I>
l~2f
7:1 J
h2 h2 h~ h; "•
•
•

•
ua2 n1
•
'
•

n1
l
/
r 11
J 1 ao
I>
i:ior I~oj

hó h'0 A ,,, .. '

11

u~
•

• -
•

•
no n;i
fo fo

.
3.93 ábra 3.94 ábra
A h' hibahelyen FN, a /1'' hibahelyen 2FN Áramkörileg helyes helyettesítő kapcsolás a 3.90 ábra
szimultán hiba áramkörileg helytelen szerinti szimultán zárlat esetére
helyettesítő kapcsolása

A dolog eredete a négypólusok (kétkapuk) összekapcsolási szabályaival függ össze. Ha ugyanis veszünk
két kétkaput, és párhuzamosan kötjük azokat, akkor hasonlóan hibás kapcsolást kaphatunk. (A kétkapu
csak addig marad kétkapu, amíg a kapu felső és alsó ágában ugyanaz az áram lép be, illetve ki. Ha ez a fel-
tétel nem teljesül, a kapu megszűnik kapu lenni.) Ilyen hibás és helyes kapcsolást mutatunk be két kétkapu
soros kapcsolására a 3.95 ábrán. Az a) ábrán az 1 jelű kétkapu neutrális vezetéke rövidre zárja az alsó (2
jelű) kétkapu impedanciáját. Az 1 áram felírható a következőképpen:

1= u. 1 -u„ 1
Z1 .
A belső hurokban nem folyik áram, így a kapcsolás teljesen hibás, és nyilván az ebból a képból levezetett
képlet is az. A helyes kapcsolás a 3.95h ábrán látható. Az áram

1= u•• -u.,
Z 1 +Z: '

238
 I
t> 1
z, n,

.
,
rv
rv
... „ Uag

.ll 7
-2 n:;
a)

I I
1:1 I>
l
1)
•„
~
z, ,.,,
<J I <11
I ,
Uog
nJ
ubg
I I
1: 1„ I> I>
J
• Z2
'" n2
1 <J
b) I 1
3.95 ábra
Négypólusok (kétkapuk) párhuzamos kapcsolása
a) áramkörileg helytelen,
b) áramkörileg helyes módon

1 I I
~ ~ '\. I>

Ua9 'V
z, n, uf Z2
n2
.........
rv
'- . /

.
3.96 ábra
Négypólusok <kétkapuk) ka.szkádkapcsolása

an1i megfelel a soros kapcsolásnak. Az áram a kapukon szabályosan halad át, amennyi kilép, annyi be is
lép azon az oldalon. Látható, hogy ezt az eredményt itt is ideális transzformátorokkal értük el. (A soros
kapcsolás nem tévesztendő össze a kaszkádkc1pc·solál·sal, amely a 3.96 ábrán látható.)

tvlost olyan esetet n1utatunk be ( 3.97 cíbra), an1ikor egy háron1fázisú szabadvezeték
a fázisában FN-zárlat keletkezett. Ennek megszüntetésére a vezeték c1 fázisában a két vég-
ponton beépített megszakítókat működtetjük, és néhány másodpercig a megszakítók nyitva

239
 H
x• y•

1 1 e 1 1
1 1 b 1
1
a

1 1
1h' 1 h'
1 1
1
•

3.97 ábra
Háromszoros szimultán hiba. A h' hibahelyen FN-zárlat, a zárlatos fázisban egyfázisú
szakadás a h'' és h''' hibahelyen

z," x,'" y,"' z."''

~
.J x'1 y,• • • • „ ...
HAi HBI 1: 1
•
1:1 - .. - f •
~
Ua' 9 •
•• ~
' Ua9
. 1
1
n, '

K
Z2" x"' y,• z2·
~ ,_. '2 •••• '2
Xz Yi HAl 1:1 Hsz 1:1
...
1
'
. •
-

. •
' •
- '
nz

„ z; x"'0 y,• zo·

,_. •••
0
Xo Yo' HAO 1:1 Hso 1:1
.... '\...
•
•
• -
•
•

fo 1

h' h' h"'

3.98 ábra
A 3.97 ábrán látható hálózat helyettesítö kapcsolása

240
 maradnak, hogy az így feszü •tségmentesített vezetéken a múló FN-zárlat megszíinjön.
Ez referenciaszimmetrikus háromszoros hiba. (Kés5bb majd meglátjuk, hogy az ép és
feszül~gen maradt két vezető kapacitív és mágneses hatások miatt feszültséget indukál
a kétoldalról kikapcsolt vezetőbe, és ez elegend{) lehet bizonyos hossz felett ahhoz, hogy
az egyébként sértetlen vezet{)höz tapadó szekunder ívet fenntartsa.) Szükségünk van olyan
sémára, amellyel a kérdést több paraméter szerint vizsgálhatjuk. Ilyet mutatunk be a fenti
háromszoros szimultán hibára a 3.98 ábrán. A h' két oldalán elhelyezkedő hálózatrészeket
H A-val és H 8 -vel jelöljük. Most a három hibahelyhez háromszor három, összesen kilenc
komplex egyenletünk van. Természetesen itt is alkalmazni fogjuk az 1: 1 transzformátoro-
kat. Az ábra két szélén a mögöttes hálózat impedanciái vannak. Z1 és Zo értékek külön-
böz{)k lehetnek, de Z 1-et és Zrt azonosnak vettük, feltételezve, hogy a statikus elemek domi-
nálnak, és a forgógépek állandósult állapotára ismert Z1 ::&> Z2 értékek helyett Z1 ~ Z2.
Ha az FN-zárlat fennáll, akkor a K kapcsoló zárva van. Ha nincs zárlat, akkor a kapcsoló
nyitott, és két érintkez{)je között U0 mérhető. A h'''-nál levő 1: l-es transzformátorok biz-
tosítják a
,,,1-- V'''
Va a 2-- V'''
oO•
és az
·~i' + ·~· + ·~· = ·~·' = 0

egyenlőségek teljesülését. Ugyanazt biztosítja h''-nél az ismert helyettesítő séma: minden

sorrendű hálózatban a soros feszültségek azonosak és I~' = 0.
A fenti háromszoros szimultán hibához hasonlóan bármilyen egyidejűleg eléiforduló két
vagy több hiba helyettesítő kapcsolását felrajzolhatjuk, és a hálózat áramait és feszültségeit
számíthatjuk.

3.1.11 Egy- és kétfázisú vezetékek szimmetrikus

összetevőkkel

Egyfázisú a vezeték, ha csak egy fázisvezető van, és a föld a visszavezetés és egyben a refe-
rencia is. Az áram és a feszültség zérus sorrendű. A zárlati áram értéke

u, (3.189)
I = Zo+Z1 '

ahol a Zo a vezető és a föld alkotta hurok impedanciája,

•• Z 1 a mögöttes impedancia, U1 a mögöttes hálózat feszült-
sége.
Kétfázisú vezetéknél zérus sorrendű áram és feszültség, ~
1 valamint pozitív sorrendű áram és feszültség lehet a két fá- 3.99 ábra
zisvezető- föld rendszeren ( 3.99 ábra). Két fázisvezetó- föld vezeték

16 Vill1moseaeraia-rends-.k 4444,/l. 241

 Az azonos rendszerhez tartozó összetevők közötti szögeltérés:

360°
@k =-k 2 ' (3.190)

ahol k = 0 a zérus sorrendű rendszer, k = 1 a pozitív sorrendű rendszer esetén.

A fázisfeszültségek kifejezése a szimmetrikus összetevőkkel :

Ua = Uo0+ Ua1.
(3.191)
Ub = Uao- Ua1·

A transzformáció egyenleteit felírjuk áramokra és feszültségekre mátrixalakban:

U = AU,,
(3.192a)
1 = ..41,,
illetve
u. = A- 1 u,
(3.192b)
1. = ,4-1/;
ahol
Ua la
U= 1=
ub ' lb
<

a fázismennyiségek vektorai,

Uo0 Io0
u.= Ua1
, 1. =
Ia1

a szimmetrikus összetevl>k, és

..4 = 1 1
1 -1 •

,4-1 = 1 1 1
2 1 -1

a transzforrnáció mátrixa, illetve ennek inverze.

Az impedanciamátrix transzforn1ációja:

1 1 1 1
1 -
Zs = A- 1zA = -
2

Zaa+ zbb+Zab+ zbo Zaa+ Zbo-Zab- Zbb

2 2
- Zaa-Zbo+Zab-Zbb Za.- ~-Zab+ Zbb
• (3.193)

2 2

242 •

•
 Ha z„ = Z"", a mátrix egysze. íisödik, ekkor:
(
Zba-Zab
2
1
Z,= • (3.1941
' Z _ Zab+Zba
aa
2
\
1 átható, hogy a diagonaliz.áláshoz szükséges, hogy zab = zba legyen.
0 Zo 0
Zaa-Zab
- 0 Z1 '
(3.195)

így Z. = Zi + 2Z..,,; illetőleg

Kétfárisú esetben tehát akkor lesz Z 1 diagonális, ha Z szimmetrikus.

Vizsgáljuk meg a kétfázisú hálózat zárlatait. A lehetséges zárlatfajták: FN(a}, FN(b )„
2F, 2FN.

3.1.11.l Egyfázisú zárlat

Először legyen a zárlat az a fázisban (referenciafázis). Hibahelyenként most két egyenlet van
-
Ua = O; ly= 0, (3.196)
azaz

l = lx
0 .

A szimmetrikus összetevők:
h,
1 1 H,
- 0 Uao Uat
2 2
U,= - -- ' n,
1 1
2
--2
(3.197a)

1 1
2 2
Is=
1 1
- -- '
-- 0
2 2
(3.197b) 3.100 ábra
Kétfázisú rendszer a fázi•á-
A helyettesítő vázlatot a 3.100 ábra mutatja. Az olvasó készít- nak FN·zárlatakor érvényes
se el a b fázisú FN-zárlatra vonatkozó helyettesítő sémát. belyettesit6 kapcsolú

16• 243
 3.1.11.2 Kétfázisú zárlat

Vizsgáljuk először a 2F-zárlatot. A hibahelyi egyenletek:

Va =Vb, -
(3.198)
lx =ly= 0.
1
Végezzük el a szimmetrikus összetevő transzformációt 1

1 1
•
Iar - - Va Va Vao
2 2
h, U.=
1 1
- -
'
(3.199)
H, -- Va 0 Ua1
Uar =0 2 2
n, 1 1
- - lx 0 Ia0
2 2
1. - -- - (3.200)
1 1 '
-
2
--
2
-1.x lx Ia1

vagyis Ua1 = 0, Ia0 = 0, de szimmetrikus zárlati esetben a hiba-

1

helyen Ua = 0, így a zérus sorrendű feszültség Ua0 = 0 ( 3.101

ábra).
2FN-zárlatnál az eddigiekhez képest a különbség az, hogy a
3.101 dlna kiinduló feltétel -
•
•

Kétfázisú rendszer földérin-

tés nélküli kétfázisú (2F-) Va = Vb = 0,
7.árlatának helyettesítő kap-
csolása így a zérus sorrendíí hálózat rövidre van zárva.

3.2 A Clarke-transzformáció

Ebben a fejezetben az E. C/arke-ról elnevezett transzformáció egyenleteit, tulajdonságait

vizsgáljuk úgy, mint eddig a szimmetrikus összetevőket.
Ez a transzformáció a fázismennyiségek és az ún. zérus, alfa és béta sorrendíí mennyiségek
között teremt kapcsolatot. A szimmetrikus összetevőkkel szemben ezeket az összetevőket
pillanatértékek vizsgálatára is használhatjuk. Lényegében a háromfázisú rendszert bontjuk
fel zérus sorrendűre - amely egy elfajult háromfázisú - , alfa sorrend fire és béta sorren-
diire, melyek - mint majd látni fogjuk - kétfázisúak. Itt tehát csak a felbontandó rendszer
háromfázisú, szemben a szimmetrikus összetevőkkel.

244
 3.2.1 Feszültségek, áramok és impedanciák
Clarke-transzfo1mációja
A 3.1.3 fejezetben már találkoztunk a Z ciklikus és szimmetrikus mátrix u0, "a.• UJp saját-
vektoraival :
1 1 0
1
-- Y3
Vo. = 2 , UJp = 2 • (3.201)

1
1
--- - Y3
2 2

Ezekből a sajátvektorokból - úgy, mint a szimmetrikus összetevőknél az A mátrixot -

transzformációs mátrixot alkotunk, ezt C-vel jelöljük.

1 1 0

1 --
1 Y3
C= 2 2 • (3.202)

1
1 Y3
--2 - 2

Láttuk a 3.1.3-ban, hogy a fenti vektorokra

uJwp = O; viwp = O; (3.203)

és
T•. - u2 -
Uo•o- o- 3·• (3.204)

ahol
Uo. Vo. és Wp az u0, V„ és UJp vektorok normája (abszolút értéke). c'f ezekkel a jelölésekkel
a következőképpen írható:

uJ
.„T
CT= " .
wI
C mátrix inverze eJőáJJíthatÓ CT·bÖJ az alábbi módon:

uJ
Wo
c-1=
VT„ (3.205)
•
v2„
UJT
8
w»
245
c- 1 helyességéről egyszerűen meggyőződhetünk a (3.203)-(3.204) képletek felhasználásá-
val:
( Uo Vor. Wp 1
uJ T
•o•o
T
U0 V„
T
UoWfJ
1 0 0
r?o u20 Wo Wo
VT T T T
Vor.Uo v„v„ Vor. Wp
c- 1c= "
v2 v2 v2
- 0 1 0 •
~ "
" "
T
WT
fJ WpUo w8Tv„ T
WpVor.
·- 0 0 1
wJ wJ wJ wJ
Így tehát
1 1 1
-- -
3 3 3
2 1 1
c-1= - - ----- - -- • (3.206)
3 3 3
1 1
0 -
JÍJ JÍJ
Ezt a transzformációt, melyet a C mátrix ír le, C/arke-transzformációnak nevezzük. A transz-
formáció egyenletei a következők:

U = CUc1,
(3.207)
l =Cici;
és
U=Zl
alapján
Uc1 = c- 1zClc1 = Zc1lc1, (3.208)
ahol
Uo
Uc1 = Uor. ,
Up
lo
lci = Ior. ,
Iµ
Zc1 = c- 1 zc. '

A transzformáció zérus, alfa és béta sorrendű mennyiségekké alakítja a fázismennyiségeket. r

'

A háromfázisú teljesítmény a következőképpen írható:

246
 A ciklikus impedanciamátrixot jelöljük Z-vel. Vizsgáljuk, hogy milyen alakú lesz Zc;
Ekkor
1 1 1
- 1 0
3 3 3

Zc1 = c- 1zc= 2 1
- -- --
1 1
1 --
.Y3 -
3 3 3 2 2

0
1
-
1 1
0 -- - Y3
yj Y3 2 2
0

0
-
0

Zoo Z0a. ZofJ

= Z„o Z„„ Z,,.p .
Zp,,. ZfJp
•'
Az °'• p, 0 összetevők láthatóan nem diagonalizálták a ciklikus Z mátrixot. (fgy a szink-
rongenerátor leképezése nem lesz egyszerű.) Ezen nem is csodálkozhatunk, mivel a Clarke-
összetevő rendszerre először akkor bukkantunk, amikor a fázisimpedancia-mátrix nemcsak
ciklikus, hanem egyben szimmetrikus is volt (Zm = Zn). Ha most is egy ilyen impedancia-
mátrixra végezzük el a Clarke-transzformációt, akkor

ami megegyezik a szimmetrikus összetevőkra számított pozitív és negatív sorrendű önim-

pedanciákkal, ha Zm = Zn. Erre az esetre tehát a diagonális impedanciamátrix

Zoo 0 0
Zc1= = 0 0 • (3.210)
! 0 z{J{J

Ha most a feszültségeket és az áramokat vizsgáljuk, a következőket látjuk:

'
Uaa Zk Zm Zm la Ua
'
Uba - Zm Zk Zm 1b = ub ; (3.211)
Uca Zm Zm Zk le Uc
t

balról c- 1-nel beszorozva, majd 1 = Clc1-t behelyettesítve

U 8c1 - Zc1lc1 = Uci. (3.212)

1 •

247

''

1
Ha U 1 szimmetrikus, pozitív sorrendfi feszültség, akkor

1 1 1
- 0
3 3 3
2 1 1
U1c1= 3 -- -
3 3 -- u„1 = u„ .
1 1
0 - -jU„,
t'J t'J
Felhasználtuk, hogy a 2 -a = - j y'3, ami levezethető (3.20)-ból. Ha tehát a háromfázisú
elektromotoros erlS szimmetrikus, akkor U11 = -jU„1 •
Számitsunk ki egy konkrét példát.

Legyen
352
i = -112 A,
-130

az 1 pillanatérték Clarke-transzformáltja:

36,687
ici = c- 11 = 315,333 A;
10,39

220
"= -130 V,
-100

az • pillanatérték Clarke-transzformáltja:

-:3,333
•c1 = 223,333 V; ·
-17,32
S= u.i.+u.i6 +u,,i. = 105 VA.

A teljesítmény a transzformált mennyiségekkel :

Nagyon fontos hogy itt pillanatértékekkel dolgoztunk, és ez a Clarke-transzforn1ációval lehetséges. Ez a

tranziensek szempontjából jelentős, bár pillanatnyilag az impedanciák használatát még nem tisztáztuk, és
ez korlátozó lehet.

Az tx, p, 0 mennyiségek ténylegesen nem háromfázisúak, bár háromfázisú áramok és

feszültségek helyettesítésére alkalmasak. A 3.102 ábrán a feszültségek, a 3.103 ábrán az
áramok 0, tx, Pösszetevőit ábrázoltuk.

248
 1 1
a 1 a a
Glf, 1 @+U.,, 1 00
1 1
tb tb Yiu,4 - Vl:u.d
1
b~
•
(/)2 e
b~~
bG 1
Oc
1 _J!...f'!Jc
2 2 1
1 1
1
1
1 1
1
1
W?/////$/7#////, 1 1
tb 1 U.1.. 1 U,a
J.102 dbra
Háromfázisú rendszer a,/}, 0 sorrendü feszültség-összetevöi

1
1
1
a 1 a a
1
®-b 1 ® 1.1.. () 0
1
1 1
Io Io 0_,L_ ~ 'fi V31
® @ 1
2 20 1 @ 21/3 0-2 ~
1
b e b e 1 b e
1 1
1 1
1 f
1 1
1
1
1
1
0 310 1 1
J.IOJ ábra
Háromfázisú rendszer a, p, 0 sorrendü áramösszetevöi

Az ábrákból a következő látható:

Az ix sorrendíi U„ feszültség hatásár~t az a vezető U„ feszültségen van, a b és e· vezető

feszültsége pedig - ~~ feszültségen. A b és '-' vezetőt adott helyen elvbe11 összekötve

' is képzelhetjük. A fóldnek azonkívül, hogy feszültségreferencia, nincsen szerepe. Az 1„
az a vezetőben folyik oda, és b-, c-ben együttesen fele-fele arányban vissza. Az U;i feszültség
1

Jl.
vezetu •
mint ha nem lé tezne. A, ·y'J 1;1 a b vezeton
•• od ~•- es
' •• '-' "·ezeton
•. vissza
. tio1y1'k .
2
l
249
 Vingáljuk a Clarke-transzformációt és kapcsolatait a többi transzformációval. Felirhat6 a következő
összefüggés:
B =AD., (3.213)

ahol B a normált szimmetrikus összetevő mátrix; A a nem normált szimmetrikus összetevő mátrix; D, dia-
gonális mátrix, amely a normalizálást végzi. Továbbiakban· megvizsgáljuk a C mátrix normalizálási körülmé-
nyeit, illetve felhasználjuk a D 01 mátrixot C normalizálására. A normalizált Co-t megkapjuk a Co = CDc1
egyenletből, ahol Dc1 = (•0, o„, Wp):

1
0 0
Y3
2
Det= 0 0 • (3.214)
3
2
0 0
3
(3.214)-et (3.213)-ba helyettesítve

1 1 0 --
1
0 0 1 n 0
Y3 Y3 y3

Co= 1 ---
1 Y3 0
2
0 - 1
--
1 n = CDci· (3.215)
2 2 3 f3 Y6 2

1 -- -1fi 0 0
2 1
- 1
- r2
2 2 3 f3 Y6 2

Miután C ortogonális valós mátrix, Co ortogonális valós normált mátrix lesz, tehát
(Co)-1 = CoT.
Felírhatjuk a transzformáció egyenleteit Co mátrixszal:
U = C"U81 és / = Co/81 stb.,
ugyanúgy, mint az előbb azt C-vel végeztük.
AB és Co mátrixot összehasonlítva, azt tapasztaljuk, hogy mindkét mátrix nem szinguláris, itt B uniter,
Co valós és ortogonális. Kell lennie olyan uniter mátrixnak, amivel szorozva B-t, Co-t kapjuk. Jelöljük a
mátrixot T.C::1-lel
(3.216)

Emlékeztetünk arra, l1ogy B-re és Co-ra (illetve C-re) ugyanazon ciklikus impedanciamátrix sajátérték-prob-
lémái _során bukkantunk. fgy T.'('1 a két sajátvektor-rendszer közötti transzformáció mátrixa. Miután
~. uniter, így (T.C::,>- 1 = (T.:., 1)*, (3.215)-(3.216) alapján

1 0 0
•
1 J
0
T.:b 1 = (AD,)- 1C" = ;2 f2
•
'
1
0 -· - ---
J
;2 f2 '

, 1 0 0 ,
1 1-
0 - . ----

(T,.t,)-1 = ;2 ;2 •
• •

0 - J
-----·
'f2
- ..
f2

250
 A kijelölt szorzást elvégezve látható, hogy T,~ 1 BT-t C°-ba viszi át. r;, 1 determinánsa

.
1
- - -
1
t'2
1 r.i11 =
1 ~ =- ~- - ~- = - j ;é o.
--- -
t'2 f2
,
így ez sem szinguláris és uniter, amint erről könnyen meg lehet győződni. lrjuk be Co helyébe CDc1-t és B
helyébe AD,-t, így

vagy

•
és
C -l -
-
r.-• n-'-1
sCI

ahol T,c 1 létesít kapcsolatot A és C között. (T,c1 nem uniter, T,~ 1 igen.)

1 0 0
•
1 1-
0 ---- -

T,c1 - 2 2 •
•
1 -1
0 -· •
2 2

.4. szorzásokat elvégezve:

1 1 1 1 0 0 1 1 0

1 a-• a 0 .
1
·-
•
1 1 --1 t'3
C = AT,c 1 = 2 2 - 2 2 •

•
„ 1 -1 1 f3
1 a a- 0 -
2
--
2
1 ----
2
- 2

Az ellenkező irányú kapcsolat

C[Dc 1(T,\':1)- 1D; 1 ] = CT,cl =A.

1 1 0 1 0 0
1 f3
A= CT,l./ =
1 --
2 2
0 1 1

1 f3 •
1 --- - - ----- 0 -1 1
•

2 2
1 1 0 1 1 1

1 - ---1 „- -„
1 . f3 1 .f3
- 2 +l 2- 1
„
a- a2
•

1 . }"3
1' 1 - . +1
2 2
1 . f3.
- ---1
2
„- 1 a a

Így mindkét irányú kapcsolatot megállapítottuk. (3.209) alapján

Zc1 = c- 1zc: (3.217)

251
Z, gyakran rendelkezésre áll, de nem is111erjük Z·t. C-t és c- -et behelyettesítve (3.217}-be 1

(3.218)
•
a szorzásokat végrehajtva diagonalizált Z,·re

l 0 0 0 0 l 0 0 0 0
•
l J Zi+Zt . Zi-Zt
Zc1 =
0 l l 0 z, 0 0 -
2
-2 - 0
2 J 2 •
•
0 -J +j •
0 0 z. 0
l J
- - --- 0 -J
.Z1-Zt Zi+Z,
•
2 2 2 2
(3.219)

A diagonalizálás most sem sikerül, ha Z 1 -4 Z 1 • Ha viszont Z 1 = Z:, a

mátrix szimmetrikussá válik.
Foglaljuk ÖSS7.C tehát, milyen helyettesitő, egyszerűsítő módszereket ismerünk háromfázisú rends7.erek
vizsgálatára. A hálózat paramétereit, jellemzőit megadhatjuk:
a) fázisrends7.erben

u. 1. z. z.•
u = u•. 1= 1•• Z= z„ Z 66 •
'
u. 1. z„ z„
b) szimmetrikus összetevő rends7.erben

1„ Zoo Zo1 Ze
I,= 1.1 , Z, = Zio Z11 Z11 ;
1. 2G Z21 ~I
e) Clarke·rends7.erben

1, Zoo Z... zotJ

101 = 1„ ' Zc1 = Z„0 Z„„ Z..p .
lp Po Zp„ ZtJ,

Legyen U, 1, Z egy hálózat jellemző adatai fázisrendszerben, és jelölje U,, /,, Z, e7.ek szimmetrikus össze-
tevőit. Ezen mennyiségek közötti kapcsolatot a következőképpen irhatjuk le:

U= AU. és 1 = AJ„ illetve és

(3.220)
Z, = A- 1zA és Z = Az.A- 1 •

Írjuk le most a fázismennyiségek (U, 1, Z) és az«, {J, 0 összetevők (Clarke·ÖSS7.Ctevők) (U01 , / 01, Z 01 )
közötti kapcsolatot:

U = CU01 és 1 = C/01 ; U01 = c-•u és 101 = c-•1; (3.221)

Zc1 = c- 1zc és z = cz~- 1 •

Fejezzük ki U-t és l·t szimmetrikus, majd Clarke·komponensek segítségével:

U = AU, = CU01, . 1 = Al, = CT0 „

(3.222)
illetve

252

''
 Ugyanez az előbbi jelölésekkel és eredményekkel:

illetve

valamint
(3.223)

A 3.104a ábrán együtt ábrázoltuk az 10 , lb, le fázisáram-rendszer szimmetrikus és Clarke-

összetevőit. A külróldi irodalomban szokásos 1„-t és 1„-t diagonálkomponenseknek is hívni,
ennek okát a 3.104b ábra világítja meg.

111

a)

3.104 ábra
Adott fázisáramok szimmetrikus
és Clarke-összctevói (a),
b) illetve ennek egy részlete ( bJ

253
 A szimmetrikus összetevők és az ex, {3, 0 összetevők közötti kapcsolatot egyszerűen meg-
kaphatjuk, ha a szimmetrikus összetevőket megfelelően csoportosítjuk, illetve a és a 2
értékét beírjuk :
la = lao+ (lai+ Ia2),

(3.224)

Legyen la0 = Io, (la1 + la2) = 1"', és - j (la1 - la2) = lp, ekkor

la= lo+I"''
... }ÍJ
lb = lo-
2
+ 2 lp, (3.225)

le = lo - '"' - y3 Ip.
2 2
A Clarke-mátrixot felírhatjuk még a következő alakban is
•
(bi . (bi
l cos 3 Sin l 1 0
3
2n . 2n 2n . 2n
C= 1 cos 3 SIO J -- 1 cos 3 SIO
3
(3.226)

4n . 4n 4n . 4n
1 cos 3 Sin J 1 cos 3 SIO
3

formában. Ez utal az n fázisú esetre. Ezzel azonban nem foglalkozunk.

Ha forgógépeknél Z1 = Z 2 = Zo, vagy ezt megközelíti, akkor az ex, {3, 0 összetevők hasz-
nálata egyszerűbb, mint a szimmetrikus összetevéSké. Ez azért van így, mert a nem diagonális
esetben a kölcsönös impedanciák a különbözéS sorrendű (statikus) rendszerek között recip-
rokok, a szimmetrikus összetevólcé nem. Egyszerűbb lehet ezeknek a kölcsönös impedanci-
áknak a meghatárouisa oc, {3, 0 rendszerben, és ezek átszámítása a szimmetrikus összetevőkre.

Bemutatunk Clarke-összetevőkkel való számolásra egy példát.

Legyen egy szimmetrikus háromfázisú feszültségforrás u„, a2u„ és au„ forrásfeszültségekkel. Ezen
legyen három fojtótekercs csillagba kapcsolva, de földeletlen n csillagponttal:

z. =jx; z6 = z. =iy.
Számítsuk ki a feszültség Clarke-összetevőit:

1 1 1
-- 0
3 3 3
2 1 1
--·--
3
--
3
--
3
(3.227)

1 1
0
+t'J -t'3 au.,
•

254
A Clarkc-impedanciát a Zc1'= c- 1zC-böl számithatjuk, de inklbb a meggondolást választjuk. Azct sorrendii
esetben ~ -szeres feszültségen a z. impedancia kapcsolódik sorba ~· ·vel. fgy

így
u„ Ju.1 Ju.1 . Ju.1
3 • 2

(3.227)-böl tudjuk, hogy

u11. = -JU.„ •

mivel

u.1 u„ u.1
111 = J z. = -J Jy = - Y , ebből

1• = - 21 I„+ t'3
2 111
t'3
=U., - 2 y 4x+2v 1 +1· 3
'
1
1• = ---1 -
t'3 •11 = u t'3 +/-:----=-
3
2 " 2 •1 2y 4x+2y ·

3U.1 • 3x y-x
u. = u.1 -1.z. = v„+J 2x+y1x = u.1 1- 2x+y = u.1 2x+y.

Megemlítjük még E. W. Kimbark x, y, z komponenseit is, amelynél az x komponens

azonos az a: komponenssel, y a {J ellentettje, a z komponensű feszültség megegyezik a 0 kom-
ponensU feszültséggel, a z komponensbeli áram kétszerese a zérus sorrendfinek. (Az impe-
dancia a z hálózatban fele a zérus sorrendfinek.)

3.2.2 Háromfázisú hálózat helyettesítése

a Clarke-összetevőkkel
Megismételjük a 3.2.1-blS.1 ismert összefüggéseinket

l 1 l
1 1 0
3 3 3
1
C= 1 --- t'3 és c-1= 2 1 1 •
2 2 3 3 3 '
l t'3 l l
l - - 0 +-- - y3
2 2 t'3
255
és
U= CUc1 és 1 =Cici;
U=Zl;
Uc1 = c- 1 u
és fc1 = C- 11;
Uc1 = (C- 1ZC)Ic1;
és

Legyen az impedancia-rendszer Clarke által diagonalizálható (szimmetrikus és ciklikus

egyidejűleg). Az oe, Pés zérus sorrendű hálózatok felépítését fogjuk most tárgyalni.
Vizsgáljunk egy pozitív sorrendű feszültségrendszert:

Ua1 Uat
U= a 2Ua1 = Ub1
aUa1

Transzfor111áljuk ezeket a feszültségeket a C n1átrix segítségével.

1
3 (Ua1 + Ub1 + U„1) 0

2 U Ub1 Uc1
Uc1= 3 ° 1- 3 - 3 - Uat = Ua • (3.228)

-jUa1

A szimmetrikus összetevőktől eltérően két összetevő hálózatban jelenik nlCg a pozitív sor-
rendű feszültség. Így tehát szimmetrikus feszültségforrás leképezésekor az oe és fJ sorrendil
hálózatban lesz elektromotoros erő.
Ugyanezt elvégezve szin1metrikus pozitív sorrendű áran1okra a következőt kapjuk:

lo 0
lc1 = I" = lai •
ltl -jla1

Ez is eltérés a szimmetrikus összetevőktől, n1ert ott csak a pozitív sorrendű hálózatban folyt
áram szimn1etrikus esetben.
Az impedanciákat vizsgálva, ha ciklikus és szin1metrikus impedanciamátrixot feltétele-
zünk, akkor a pozitív és negatív sorrendű hálózat önin1pedanciája (3.26)-ból Zk-Zm és
(3.210) alapján ugyanennyi az °' és p sorrendű hálózat önin1pedanciája •. A zérus sorrendű
hálózat önin1pedanciája itt is Zk + 2Z,,,.

256
1

1
Fenti eredményeket más úton IS megkaphatjuk. Az a; sorrendíi hálózati hurok egy része
az a fázisvez.etl>, erre jut U01 feszültség. A hurok másik részén - ~ 1
feszültség hajtja az
3
áramot két párh11uimos impedancián (b és e fázis), vagyis 2 ual (3.105 ábra) hajtja az
3
I. áramot Z1 impedancián keresztül, azaz
2 Uc=DUat

1„ = •

A {J áramkör a b-c fázisok által alkotott hurok, melynek ub-ilUar

feszültsége 3.105 ábra
Szimmetrikus fcszültségrcndszcr
Vb- Vc = - j f 3Uat• vektorábrája

yj I . flUa1
2 p=-J 2Z1'
tehát
-jUat
1{J = .
Z1 '

így a Psorrendű hálózatban is Z 1 szerepel. •

Legyen a vizsgált hálózat a 3.106a ábrán bemutatott szimmetrikus feszültségforrás
Z1 impedanciájú szimmetrikus csillagkapcsclású terheléssel, a csillagpontok impedancia-
mentesen fóldeltek. A hálózat oc, p és 0 sorrendű helyettesítő kapcsolását a 3.106b ábrán
rajzoltuk meg.
Ne felejtsük el, hogy a p sorrendű hálózatban Uµ és Iµ mérhető, de a háromfázisú háló-
zaton 111 hatására

16 =
t'32- •,1,
és

1,. = -
Jf2J 111

áram folyik, a b és e· fázis közötti feszültség pedig

Jf3
- - -vfl = Y3Vµ.
2

17 V illamoseneraia-rendszerek 4444S; 1. 257

 1
'

~ N

1*a1
Zt
... rv

0Ua1
Z1
- r.J

-- •
---
a)

[J.
I>

,.. •
......, U"'- =Uat ""' U13 =-jUa1
' , „ ..... "'
n n

b)
3.106 ábra
Szimmetrikus feszültséggel táplált, fázisonként Z 1 önimpedanciát tartalmazó csillagkap-
csolású impedanciarendszer «, {J, 0 sorrendú helyettesítő vázlata

A P sorrendű hálózat nem adja a feszültségeket, illetve az összetevőket közvetlenül, mint

az általunk gyakrabban használt szimmetrikus összetevők.
Az elektromotoros erőket most már le tudjuk képezni, kérdés, milyen impedancia-rend-
szert ad egy olyan generátor, amelyiknek mátrixa: z.
• Zo 0 0
z. = 0
0
•

és

A (3.218)-(3.219) alapján
•
Zo 0 0 Zoo Zo2 Zoµ
Z1+Z2 . Z1-Z2
0 - ./ Z20 Z.2 Z2µ
Zc1 = T.e:t z.T.c 1 = 2 2 - •
'
'
. Z1-Z2 Z1+Z2
0 -./
2 2
zflO Zp2 Zµ11

(3.229)

258
'~
Tehát
( Z1+Z2
Z„2 = ZfJIJ = ,
2
. Z1-Z2
~fl = .1- · = -Z/kt
2

tehát nem diagonális a mátrix, de még csak nem is szimmetrikus.

Ebből azt látjuk, hogy minden olyan helyen, ahol Z1 = Z 2, a Clarke-komponensek igen
'

\' alkalmasak a problémák megoldására. A generátoroktól és nagy motoroktól villamosan

'
' távol ez a feltétel körülbelül teljesül, de a generátorhoz közeledve Z2 < Z1 (feltéve, hogy
!'
nem szubtl"clnZiens jelenségről van szó).
'
Amennyiben Z1 ,,t; Z2 akkor is található olyan eljárás, amellyel a helyettesítő vázlat
•
kölcsönös impedanciák alkalmazása nélkül felrcljzolható. Ezt mutatjuk be az alábbiakban .
'
' Induljunk ki az
''
l '

'
' Uc1 = Zc1lc1
';.
mátrixegyenletböl. Ezt részletesebben írva az alábbi egyenletrendszert kapjuk:

'

1
l Z1+Z2 . Z1-Z2
'i u„ = 1„z„2 + IpZ-p = 1„ + .1 Ip •
'i 2 2 (3.230)
'
. Z1-Z2 Z1+Z2
Uµ = lxZ/h+ lpZpp = - JI„ + lp
2
·
2

Ha kien1eljük n1indenütt ( -1/1)-t:

Uo = loZo•
(3.231)
U 11 = 1 2 ~„+(- Iµ) (-Zmµ) = l2Z„„+ (- lt1)Zµ„.

Hozzáadva (Z,1„l„-Zinl„) = O-t

U„ = l,(Z„„ -Zp„)+ (l„- lt1)Zfh.

H,,,
Hasonlóan eljárva U/1-val , .....
,....,
,,.... 1
Ufl = l„Z,+.+ (-1µ) (-Zµp) = I„
2/Z,+Z; + J(Z,-Z2 }}
= ( - ln) ( - Zµp- Zµ)+ (1„ - lµ}Zfl«. ' I>
.1
_l.rz-z
2 1 l J
Így a helyettesítő vázlat a 3./07 ábra °)
1
• •
szer1nt1. -j!Z, +Zi- 1fZ1 - Z2Jl I>
.( I.._ -l4
I>
J.107 ábra -IH. t
1\z t1: és j1 sorrendü hálózat abban az esetben, -JU~g
' ,...., u„
ha a pozitív és negatív sorrendü impedancia HA
különböző ni!>

11• 259
 3.2.3 Sönt- és soros hibák helyettesítése Clarke-összetevőkkel

Az eddig megszerzett ismeretek birtokában hozzáfoghatunk, hogy az °'• p, 0 ösvetevőknek ·

megfelellS összefüggéseket és kapcsolásokat alakítsuk ki tetszőleges hálózat esetén.

l
r
3.2.3.1 Háromfázisú zárlat ( 3F és 3FNJ

Legyen a zárlat először fóldérintés nélküli ( 3F).· Ekkor a hibahelyi egyenletek:

Ua = Ub = Uc,
(3.232)
la+ lb+ le = 0.
\
•

Áttérve a Clarke-összetevőkre ezt kapjuk:

U„ = Up = 0, 1

(3.233) r
10 = 0.

A zárlatnak megfelelő helyettesítő kapcsolás a 3.108 ábrán látható. Az összetevő háló-

zaton a ZA és Z 8 impedanciák a hibahelytől balra, illetve jobbra eső vezetékszakasz impe-
danciái, Z a fogyasztói impedancia.
!

'
z z
r
n,
a} b}

ZAO ho Zso
.-- --
z
....______________________,.'°
no

e}
'
J.108 ábra
Háromfázisú zárlat helyettesítő vázlatai
a) cr: sorrendű,
b) {J sorrendű,
e) zérus sorrendű

260
 A fóldérintéses háromfázisú zárlat ( JFN) esetére felírha,tó hibahelyi egyenletek:

Ua = Ub = U„ = 0. (3.234)

Ebbl>I a Clarke-összetevlSk :

•
U„ = Up = U 0 =. 0.

A helyettesítő kapcsolást a 3.108 ábrából a h 0 és / 0 pontok rövidre zárásával kapjuk •

•

3.2.3.2 Egyfázisú földzárlat ( FN)

{
•

Legyen a zárlatos fázis az a (referenciafázis). A hibahelyi egyenletek:

Ua = 0,
(3.235)
lb =le= 0.

Végenük el a transzformációt:
•

l l l
-- - 0
3 3 3
2 l 1
Uci = c- U= 3
1
3
--
3
= u„ , (3.236)

l 1 Ub-Uc
0
Y3
- y'3 Uc -
y'j
u„
1
''
la
3
!
.,
' 2
la= c-11= 3la - I.. '
(3.237)

0 lp
•
... U0 + U„ = 0,
(3.238)
lp = 0, és 210 = 1„.

Nemcsak léptékmódosulás van a szimmetrikus összetevőkhöz képest, hanem egés7.en más

... struktúrájú az eredmény. Miután már ismerjük a ,,dobozok'' (összetevő hálózatok) bel-
sejét, így azokat nem szükséges újrarajzolni. ·
í A feszültségre vonatkozó egyenlet azt kívánja, hogy az tX és zérus sorrendfi hálózatokat
sorba kapcsoljuk, de ebben az esetben bonyodalmak keletkeznek, mert a zérus sorrendfi
hálózaton kétszeres áramot nyomnánk keresztül. Lehetne még a zérus sorrendfi hálózatot
párh11zamosan kötni, hogy a (3.238) feltételek teljesüljenek. Mi azonban inki\bb azt csi-
'
1'
l61
'
'
'•

•
 náljuk, hogy a zérus sorrendű impedanciák<1t •• felükre vesz-
le( t szük, így
1-1.,. ho(.
u-.
•
1
A zárlat helyettesítő
kapcsolása a 3.109 ábrán látható.
Egyszerűbb a normalizált Clarke-komponensek használata:
ott az áram és a feszültségek összhangban térnek el, így ott
oh• •
H, közönséges transzformátort lehet alkalmazni. Erdekes, hogy
a p sorrendű hálózat nem vesz részt a jelenségben. Legyen
on, most FN-zárlat a b fázisban, miközben továbbra is a a re-
ferenciafázis. 1

A hibahelyi egyenletek:
2Io 'f'
fb ho vb= o,
(3.239)
Lb fa= fr = 0, •

(~ 1D.
no
.
,

illetve

.J.109 ábra Va
Az a fázis egyfázisú földzárlatá- u = 0 ' (3.240)
nak helyettesítő vázlata u„ ''

.amib<SI
Va+ U„
3
2 1
•
Uci = c- U=
1
-.3- u„-
3 u„ = u„ (3.241)

u„
-- Up
y'J
2 2 2 1
2V0 +Y3V11 = 3 Ua+J U„-u„ = J U„--j Uc = U„.
Vagyis 2Vo+ Y3Vp- u„ = 0. (3.242)

262

•
1
Innen
i ["
t (3.244) ho(
H-<
u_
A helyettesítő
kapcsolása3.//0ábrán látható. A zérus sor-
rendű hálózat impedanciái azért vannak 2-vel szorozva, ~
!
hogy 2Uo = 2Zolo teljesüljön. A P sorrendű hálózat im-
pedanciáit háromszorosra, elektromotoros erőit }"3-szo- -'/3Ie(; =I~ j
,' rosukra kell növelni, mert így lesz igaz: h~
H~
ou~
~ 3Zp = Y3(IpZp) = }ÍJUp. (3Ztsl
n~

' Hasonló a helyzet, ha a e fázis lesz zárlatos. A levezetést

1
mellőzve
jlo
2Vo-YJVp- U" = 0, '(3.245)
és Ho ho
- lcx=-lo;
f2Zo}
2Uo

I.. =
lp
y3.
(3.246) "'fn
3.110 ábra
(Az olvasó gyakorlásképpen készítse el a kapcsolási sé- A b fázis egyfázisú földzárlatának
mát!) helyettesitő kapcsolása

3.2.3.3 Kétfázisú zárlatok ( 2FN és 2FJ

A 2FN-zárlat esetén, hab és e az érintett fázis, akkor U6 = Uc = 0, és 10 = 0. Ekkor

2
Uci = c- u= 3 Ua
1
= U11 ,
(3.247)

0 Up •

,1
lb+lc
3

- lb+lc
lct = c- 11= ----,,---
3 -- • (3.248)
'
·'
lb-lc
}ÍJ
Innen '
Up = 0, U" = 2Vo; (3.249)
és
1
I„+lo = 0.
•

263

1
 A zérus sorrcnd{f hálózat impedanciáit 2-vel szorozva, az ezen átfolyó fo áram 2U0 feszült-
séget hoz létre. A helyettesitlS kapcsolás a 3.111 ábrán látható. Az összetevő hálózatokban
az impedanciák módosítása (szorzás, osztás) csak az önimpedanciákra vonatkozik, hacsak
külön nem hangsúlyozzuk az ettől való eltérést.
Ha a 2FN-zárlat most az a, b fázist (és természetesen a földet) érinti, akkor ugyanezzel az
eljárással azt kapjuk, hogy

Up
u„ = y3'
U„ = -Uo;

és

1„ = - YJlp+ 2Io. (3.250) '

A helyettesítő vázlatban a nulla sorrendű hálózati impedanciákat osztjuk 2-vel, így elér-
het6, hogy a befolyó 210 áram U0 feszültségesést okozzon. A Psorrend{f impedanciát 3-mal,
a feszültségforrások feszültségét y'3-mal osztjuk, így yJip fog folyni. Azt, hogy ez -yJI11
legyen, a kapcsolással érjük el: h„-t összekötöttük np-val, így szembe vannak kapcsolva,
és h„-t összekötöttük no-val is. (A fennmaradó n„, h0 és hpcsillagpontban vannak összefogva.)

.1. !"-
hJ. h.._ 1
;
Ho1. ! H...
•
Uo1. U.,_
n.,,_ n„

18 t I 13 t
h8 fie I,
HIS ~ •
•
'

U4 U,s •
•
n4 n!A ~

'
'

t 1a 2Iat.-----
1:1 j 2Io
Ha ha
2U0 '

(2Z0 ) no
f„

3.111 ábra 3.112 ábra

Ab és e fázis földérintéses (2FN-) Az a és a e fázis földérintéses (2FN-)
zárlatának helyettesítő kapcsolása zárlatának helyettesítő kapcsolása
• ' '
264

'
 1

Hasonlóan eljárva, mint eddig, az a, e és föld közötti 2FN-zárlatnál a következőket

1 kapjuk:
'
1' u/l
t u„ = - y3, (3.251)
U„ = -Uo;
és
1
- 1„ + y'Jlp+ 210 = 0. (3.252)

Ennek helyettesítéS vázlatát most másképpen készítjük el ( 3.112 ábra). Megjegyezzük, hogy
ez a módszer - a transzformátor használata a különböző sorrendü hálózatok összekötésére
- nem új számunkra, csak arra akarunk rámutatni, hogy ez is lehetséges.
Nem foglalkoztunk még a 2F-zárlatokkal. Vegyük el&zör azt az esetet, hogy a bés e fázi-
• sok között van a zárlat.
Ekkor .. - . ....
'

1. = O;
• lb+Ic = 0,

'
Ub = Uc.
1 Ua+2U6
Ua -
1 3
2 (3.253}
Uc1 = c- u = c-
1 1 ub --- - -(Ua- Ub) -
3
u„ ,
0 Up
és
0 lo
' 0 1„
\
lct = c- 11 = c- 1 - -- •
'
(3.254)
2
y'3 lb lp
'
•
vagyis
Up = 0,
1„ = 0, (3.255)·
'•
10 = 0.

A helyettesítő kapcsolás megrajzolása igen egyszerű: egyszerűbb, mint a szimmetrikus

összetevéSké ( 3.113 ábra).
'
"' Viszonylag egyszerü a és b 2F-zárlata is. Az egyenletek itt (levezetés nélkül)

és
1„ = -l"3111, (3.256)
1
265
és
10 = 0.
A p sorrendű hálózatban történtek változtatások: impedanciákat harn1adukra, elektromo-
toros erőket YJ-dukra csökkentettük ( 3.114 ábra).
Io( t
0 h„ h-.
H.,, H-.
u,,.
o n"' no:.

VJJ~ f
h/); H~ ~
Hl>
~=O
l.h
"
~ 1/3
n,e 3 ni!

o h0
Ha
o n0
0
fo
3.113 ábra 3.114 ábra
A b és e fázis földérintés Az a és b fázis földérintés nélküli
nélküli (2F-) zárlatának (2F-) zárlatának helyettesítő
helyettesítő kapcsolása kapcsolása

Az a és e 2F-zárlatának egyenletei :
Uµ
Uo: =- ,y'J
(3.257)
I" = y'3111,
10 = O;

az eddigi ismeretek alapján elkészíthető a helyettesítő vázlat.

3.2.3.4 Egyfázisú szakadás

Az a fázis szakadásával kezdjük. A jelölések azonosak a szimmetrikus összetevőknél alkal-
mazottakkal. Az egyenletek a fázismennyiségekkel :
10 = 0,
(3.258)
Vb= Vc = 0.

266
A Clarke-összetevők :
Va
v,, Vu
3
2
Jlc1 = c- 1 J1 = c- 1 0 -
3
Va - v„

0 0

Ic1 = c- 11 = c- 1 •b = - lat

lp

•
vagyis
Vµ = o.
(3.259)
V„ = 2V0 ;
és
I„+ 10 = 0. (3.260)

Ezeknek az összefüggéseknek a 3.115 ábra szerinti helyettesítés felel meg.

• AJ
jI~
•

-
!°' f
1:1 !,.( t 1:1
1

x.,, v:- Y~
'
1
'
x... v
"'
y...
1
X..i: ~ Y...:
H"" n.,_ H • Hot..
o
"' o n... 1 o n...:
- - -- 1 1

~
"V •.~
1.VJ
ItS t ' ' "' I 13 i 1:1/3

- ·- - 1
'•
x~
\13=0 ~ ~ ~
'

1
' X,3 Y.e Xti yt.3
1
HIJ
~ o n.6 o n,3 H13 o n13
1
- - - -- 1

1 1
• 1:1
~la 1:1 . .AJ
1 2 Io t 2Io t . -
--- .„. "-
-1 !
Ho -"O 2Vo Yo
'
'
1
1 Ho Xo Vo Yo fb Xo \{J Yo
(lZ0 J no i ~) o n0 ?a 'b
0
0
0
f(} 1
'
'
\2 0 t 2 0
fn
3.115 ábra 3.116 ábra 3.117 ábra
Az a fázis szakadásának helyet- A b fázis szakadásának helyet- A e fázis szakadásának helyet-
tesítő kapcsolása tesitő kapcsolása tesítő kapcsolása

267
 Ha a b fázis szakad el, akkor lb = 0, V0 = Ve = 0,
így az előbbihez hasonlóan eljárva

V =-Vp =-Vo
" y'3 '
és
l„-y'jlp-210 = 0. (3.261)

Láthatóan az előbb egyszerűbb egyenleteket kaptunk, itt már a Hp is szerepel, és transz-

formátorokat is kell alkalmazni. A helyettesítő sémát a 3.116 ábrán mutatjuk be.

A e fázis szakadásakor

v:-
v"- v o.
„-Y3--
(3.262) 1

I„+ y'3Jp-21o = 0.

A helyettesítő kapcsolás az előbbiek mintájára elkészíthető ( 3.117 ábra).

vo( 3.2.3.5 Kétfázisú szakadás

I "'- t
Először a b és e fázis egyidejű szakadását vizsgáljuk. A
x-. yo( transzformációt az eddigiekhez hasonlóan elvégezve a kö-
H"'- vetkező egyenleteket kapjuk :
o no1..

1„ = 210, (3.263)
0 0
X,ia y_.., Iµ = 0.
H13 o nl!i
A helyettesítő vázlatban Hp nem szerepel, a zérus sorrendű
.l impedanciákat felezni kellett ( 3.118 ábra) .
210 t ,vQ Az a és b fázisok szakadása esetén az egyenletek :

Xo >ó V11+ y'jVp-2Vo = 0,

(3.264)
?i2 o
0
no 1
1" -- y'j-
fJ - 1
2 fo - O·
J.118 ábra
A b és e fázis szakadásának he-
lyettesitó kapcsolása Ennek helyettesítő vázlatát a 3.119 ábrán láthatjuk.

268
•
 1/1 '-- 2/1

______
H.1.. 0 n..c. ___, H13
3.119 ábra
Az a és b fázisok szakadásának helyettesítő kapcsolása

Az eddigiek alapján látható, hogyan lehet az ~ {J, 0 sorrendű összetevőkkel leképezni

a sönt- és soros hibákat. Ennek alapján a következők mondhatók.
Az ot:, fJ és 0 sorrendű összetevőknek hátránya a szimmetrikus összetevőkkel szemben,
hogy az általános generátor leképezése meglehetősen bonyolult, és hogy csak abban az
esetben diagonalizálható ezzel a transzformációval a rendszer fázisimpedancia-mátrixa,
ha egyidejűleg szimmetrikus és ciklikus. Még ebben az esetben is minden sönt- és soros
hibára egyedi helyettesítő sémát kell rajzolni, ami jelentős tévedési lehetőséggel jár. Ugyan-
akkor bizonyos hibafajták - különösen az a referenciára szimmetrikusak - egyszerüek,
így az FN, a 2FN az a fázis szakadása, valamint b és e fázis szakadása.

z•
"" „ „
Z' x·· y:_' <(

•
""- . '\
...
x" y:_ HA.,, ! 1:1 HaJ. 1:1
'
1
. •
,_, f u;g •
'
'1'
1
'
''
•
1
1
~

' ' 1

:
/ • . Zó''
Z"0 --·- 1:1 2
1. .I'
x"
0 Yó' HA e Hg: x• Yo•
2: 1 0

~
1
1
• 1

-·· L

z"fii z•
/S
.
x'Ili y~· 1
•
x"' Y.• ,,,
'' H,•• 1'
,1 /J

"" t -1u;g ' ~

1 1
1
1

h" h' h"'

3.120 ábra
A 3.97 ábrán bemutatott háron1szoros szimultán hiba ( FN-zárlat és kétoldali megszakítás az a fázisban)
helyettesítő kapcsolása rx, fJ. 0 sorrendü összetevő hálózatokkal

269
 3.2.3.6 Szimultán hibák

A szimultán hibák is leképezhetők ex, {J, 0 sorrendű összetevőkkel. Példaképpen tekintsük

a kétoldalról kikapcsolt vezetéket, an1elynek egy pontján FN-zárlat ( 3.97 ábra) van,
vagyis ugyanazt a példát, amelyet a szimmetrikus összetevőknél is bemutattunk. Itt most
olyan helyettesítő (egyszerűbb) kapcsolást mutatunk, ahol Z 1 = Z 2 •
Látható ( 3.120 ábra), hogy most a zérus sorrendű és fJ sorrendű hálózatot sorrendben
megcseréltük, aminek az az oka, hogy a Psorrendű hálózat nen1 vesz részt egyetlen hibában
sen1. Miután ebben a hálózatban is van elektron1otoros erő, így a norn1ál üzemállapotoknak
megfelelő helyzet n1arad.

3.3 Aszimmetrikus impeda11cia-rendszerek

és szimmetrizálásuk

A szimmetrikus összetevők bevezetésekor foglalkoztunk olyan általános háron1fázisú Z

fázisimpedancia-rendszerrel, amelynek mind a kilenc (komplex) eleme különbözött egy-
mástól, tehát az önimpedanciák különbözők voltak, ésZ;k ~ Zki· Ilyen például az a vezeték,
ahol három vezető mellett egy negyedik vezető vagy a föld a referencia. Láttuk, hogy ha
a referenciavezető nem tekinthető ön és kölcsönös impedanciamentesnek, akkor járulékos
impedanciával kell kiegészíteni a mátrix kilenc tagját, de végül is ezek is befoglalhatók
a 3 X 3-as impedanciamátrixba.
Emlékeztetünk arra, hogy a háron1fázisú rendszerben a három fázisvezető (a, b és e·)
és n képeznek áramhurkokat. Feltételezésünk az, hogy három független hurokáram van
(1 0 , lb és le), és az érintett fázisvezetőn és n-en záródnak az áramhurkok. A nullavezetőn
ln = 10 + lb+ le áram folyik. A pozitív sorrendű esetben lb = a2 10 és le = al 0 , így n-en
ezek összege, vagyis ln= l 0 +a2 10 +al 0 = 10 (1 +a+a 2) = 0 folyik. Negatív sorrendű ára-
mok esetén lb és lc-ben 10 szorzói (a és a 2) felcserélődnek, de ekkor is ln = 0. Miután az
általunk felvett referencia, az egyik vezető vagy a föld árammentes, ez azt jelenti, hogy
az áramok ténylegesen a másik két fázisvezetőn keresztül záródnak. Ezáltal viszont a refe-
renciavezető látszólagosan impedancian1entes, hiszen áran1 nem folyik benne, így az önin1- 'l
'
pedanciája nem szerepelhet. Nem szerepelhet a kölcsönös impedanciája sen1, mert az áram- '
1
mentes n nen1 indukálhat feszültsé- ''
i
get a fázisvezetőben.
Nincs fordított irányú indukálás
sern, mert amint az a 3.121 ábrán lát-
n ható, n szimmetrikus helyzetben van
a háron1 fázisvezetöhöz képest, így
Z 0 „l0 + Zb„lb + Zc1,I, feszültséget indu-
e b kál a háron1 fázisvezetö. A szimn1et-
3.121 ábra ri<t 111i<1tt azonban
Háromfázisú nullavezetős rendszerben kialakuló áramhurkok Zun = Zb,, = Z„„,
i'
270 1
i!
!'
[
így

vagyis az n vezető kiesik, és így olyan helyzet keletkezik, n1intha a hurok egy oldalának
(egy vezetőszálnak) volna impedanciája. Ezt a látszatot fokozza az a körülmény, hogy cik-
likus és szimmetrikus impedanciamátrix esetén:

Z„a Zab Zab Zaa+2Zab 0 0

z. = A- 1 Zab Zua Zab A= 0 Zaa-Zab 0
'
Zab Zab Zau 0 0 Zaa-Zao
'
~ (3.265)
'
vagyis a pozitív sorrendű önimpedancia (Zaa-Zab) értékében sen1 szerepel Za„· Jelen fejte-
getéseinkkel a vezetőnek tulajdonított impedancia szárn1azását és feltételeit mutattuk be,
•'' különös tekintettel a szimmteria jelentőségére. Szimmetria az alábbi formákban érvénye-
t> sülhet:
'
' a) a hálózatokb<tn szin1n1etrikus elektron1otoros erők n1űködnek;
b) a generátor impedanciái ciklikusak;
e·) a transzforn1átorok impedanciái szin1n1etrikusak.

3.3. l Távvezeték fáziscseréje

A távvezetékek általában nen1 szin1n1etrik usak, de rendszerint végpontjukra szimmetri-
záltak. Ez azt jelenti, hogy a vezeték teljes hossza három szakaszra van osztva, minden
szakaszon a vezető,
n1ás pozícióba11 va11, ezáltal a végpontokra nézve szimmetrikussá és
ciklikussá válik. lgy a teljes hosszra felírt impedanciamátrix diagonális.
Induljunk ki a legáltalánosabb esetből. Álljon a vezeték háron1 azonos hosszúságú sza-
kaszból melyekre egyenként a következő impedanciamátrix írható fel:

Zaa Zab Zac

Z = Zba Zbb Zbc .
Zcu Zcb Zcc

Vezessük át a vezetéken a következő aszi111111etrikus ára111re11dszert:

la= lo+ 11+ 12,

lb = l11+a 211+al2,
2
le = lo+ al 1 + a 1:.!·

la·val jelöljük a 3.122 tíbrá11 ben1utatott fáziscserélt vezeték a jelű vezetőjé11 végigfolyó
áramot. Ez a vezető 111indháro111 szakaszba11 n1ás pozíciót foglal el, ön- és kölcsönös impe-
danciáit az első (/.) sz<1kaszb<111 leírt értékükkel tartjuk nyilvá11. A J.2 táblázatból kiolvas-
ható, hogy a//. és Ill. SZ<tkaszba11 ezeket <IZ in1pedanciákat n1ivel kell helyettesíteni.

271
 ,

10 e b
1
lb 1
0 e
1 1
1
e b a
1 1
1
1 1. ., Il III.
1
1
1
1 1
1
l/3 1/3 l/3

3.122 ábra
Aszimmetrikus háromfázisú vezeték szimmetrizálása fáziscserével

3.2 táblázat ·
Fáziscserélt vezeték in1pedanciái az egyes szakaszokban

1 D. m.
a b, b-c, e-a a e,. b-a, e b

Zaa zbb Zcc

Zab Zbc Zca

zba zcb zac

Zac Zbc Zcb

Zca Zab Zbc

zbc zca Zab

Zcb Zac Zba

irjuk fel a fenti áramok hatására a vezetőkbe11 keletkező feszültségesést a háron1 szakasz
eredőjeként. A felírást a 3.122 ábra segítségével végezzük.

(3.266)

Egy-egy zárójel <t vezeték egy-egy szi1ki1szá11<1k feszültségesését t<1rt<1l111i1zz•1.

272
 Helyettesítsük be az áramok szimmetrikus összetevőit.

Ua = ! [lo(Za~+Zab+Zac)+ l1(Zaa+ a 2Zab+ aZac)+ la(Zaa+ aZab + a Z c)]+ 2

0

1
+ 3llo(Zbb+zbc+Zba)+ l1(Zbb+a2 Zbc +aZba)+ l2(Zbb+aZbc+a2Zba)]+

+ }[lo(Zcc+Zca+Zcb)+ l1(Zcc+ a 3Zca+ aZcb)+ l2(Zcc+ aZca+ a 2Zcb)];

1 2
Vb= 3[lo(Zba+Zbb+Zbc)+ l1(Zba+a Zbb+aZbc)+ l2(Zba+azbb+a2Zbc)] +

!
+ 2 2
[lo(Zcb+Zcc+Zca)+ l1(Zcb+ a Zcc+ aZca)+ l2(Zcb+ aZcc+ a Zca)]+

+ ! [lo(Zac+Zaa+Zab)+ l1{Zac+ a Zaa+ aZab)+ l2{Zac+ aZaa+ a Zab)];

2 2

Uc = ! (lo(Zca+Zcb+Zcc)+l1(Zca+a2Zcb+aZcc)+l2(Zca+aZcb+a2Zcc)]+

+ ! (lo(Zab+Zac+Zaa)+ l1{Zab+a Zac+aZaa)+ l2{Zab+aZac+a Z )]+

2 2
110

1
+ 3 [lo(Zbc+Zba+Zbb)+ l1{Zbc+ a 2Zba+ aZbb)+ l2{Zbc+ aZba+ a 2Zbb)].
(3.267)

Bontsuk 111ost a feszültségeket szimmetrikus összetevőkre és végezzük el a lehetséges össze-

vonásokat.

= 10 La+ZM+~c+Zd+zk+~+~a+~+z~
3 +
+ 11 Zaa+Zbb+Zcc+Zab+Z;c+Zca+Zba+Zcb+Zac {l +a+ 82)+

+ Zaa+Zbb+Zcc+Zab+Zbc+Zca+Zba+Zcb+Zac {l +a+ 82) =

12
3
1
1
= loZoo+ l1Zo1+ l2Zo2;
2
Ui = U„+aUb+a Uc =
3
= lo Za11+Zbb+Zcc+Zab+Zbc+Zca+Zba+Zcb+Zac {l +a+az)+
3
I Zaa+Zbb+Zcc+ a2(Zab+Zbc+Zca)+ a(Zac+Zba+Zcb) (3.268)
+ 1 3 +
+ 12 Zaa+Zbb+Zcc+Zab+Z;c-+:Zca+Zba+Zcb+Zac {l + a+az) =

= loZ10+ l1Z11 + l2Z12;

18 Villamosenecgia·rendszerek 44445/l. 273

 Zaa+Zbb+z,,.+z,,b+zbc+Z,u+Z„a+Z,.b+Zac (l 2)
= 1o +a+a +
3
Zaa+Z1>b+Zcc+Zab+Zbc+Z,„+Zba+Zcb+Zac (l .')+
+ J1 +a+a~
3
Zaa+Zbb+z,.,+ a(Zub+Zbc+Zc„)+ a 2 (Zac+Zba+Zcb)
+ 12 3
=

A fenti egyenletekben érteln1ezett in1pedanciák a z. mátrix elemei:

Zoo Zo1
z. = Z10 Zi1
Z20 Z21

Figyelembe véve, hogy

1+ a+ a 2 = 0,

látható, hogy ;1 fáziscsere eredn1ényeképpen a szimmetrikus összetevőkre vonatkozó impe-

danciamátrix diagonálissá vált. A mátrix főátlójában levő elemek a zérus, pozitív és negatív
sorrendű önimpedanciák, azaz

(3.269)

A nlátrix többi eleme - a különböző sorrendű hálózatok közötti kölcsönös impedancia -

riulla. Vegyük figyelem~e, hogy statikus elen:ieknél (és a vezeték is )lyen) mindig igaz, hogy
Z 11c = Z"'' így a fenti impedanciák tovább egyszerűsíthetők:

(3.270) 1
_ Z _.:Zaa+Zbb+Zcc Zab+Zbc+Zca
Z 11 - !!'.! - 3 - 3 .

Jlyen módon a fázisvezetők cseréje igen hatásos módszer egyébként nem diagonalizálható
mátrixú rendszerek pozitív, negatív és zérus sorrendű rendszereinek - a végpontokra nézve
- szétválasztására. Közbenső pontokra a rendszer már nem diagonalizált, és a végpontokra
~
1

274
 való kiegyenlítés sem mindig sikeres, mivel nincs mindig lehetőség arra, hogy a transzpozí-
ciót pontosan a teljes hossz harmadában végezzük el, azonkívül a földelt védővezető(k)
jelenléte is olyan aszimmetriákat okoz, melyek nem küszöbölhetők ki fáziscserével. A villa-
mosenergia-rendszerben végzett számítások során azonban ezek az aszimmetriák gyakran
figyelmen kívül hagyhatók.

'
'

3.3.2 Aszimmetrikus soros rendszerek

Üzemi körülmények között rendszerint szin1metrikus feszültségforrás ciklikus fázisimpe-
dancia-rendszeren keresztül táplál szimmetrikus impedancia-rendszerű fogyasztót ( 3.123
ábra), a transzforn1átorok szimmetrikus önimpedancia-rendszerrel helyettesíthetők,
,
a ve-
'
' zetékek végpontjaira felírható impedanciamátrix ciklikus és szimmetrikus. lgy természetes,
hogy a rendszerben csak pozitív sorrendű áran1 folyik, az aszimmetrikus szakaszokon is.
Vizsgáljunk most egy ilyen aszimmetrikus soros rendszert, amely passzív, vagyis a rend-
szerben x-y között nincs elektromotoros erő és nincs keresztirányú vezetőképessége
1

' egyetlen fázisnak sem ( 3.124 ábra). A vizsgált in1pedancia-rendszer az x és y közötti szakasz.
ugyanúgy definiáljuk a v a• vb• v „
soros feszültségeket, mint aho- Zv
'• gyan azt a soros hibáknál tettük • •
sz1mm. sz1mm.
végpontra •
sz1mm.
z, •

sz1mm.
•
sz1mm .
• (3.271)
1'
'

3.123 ábra
Fáziscseré\·el végpontokra szimmetrizált vezetéket tartalmazó
' szimmetrikus hálózat
azzal a különbséggel, hogy most
(
j nem korlátozzuk az x és y közötti
távolságot.
A rendszerben tiszta pozitív sor- a J
]b
1 1 1 '

rendű áran1okat vezetve át defini- l> zb1; zb2,Zbo

álhatjuk az egyes fázisok pozitív b
Ic Zc1; Lc2,Zco
[>
l sorrendű áramokkal szen1beni
e
i n1pedanciáját
'! 1 1
1
v~
Za1 = -- ,
Ua ub Uc 1 u; UI:, u~
1al 1 1
1
1
• v~ v~ 1
zb1 = 1bI = a-„1al , (3.272)
' v,,. v'(' 3.124 ábr(I
'
, Z,1 = - = .
'
l,1 ala1 Aszimmetrikus, passzív, soros impedancia-rendszer

11• 275
 Ha most ugyanezt elvégezzük negatív sorrendű áramokkal, akkor

V''
a
Za2=
Ia2 •
Ví,' Ví,'
Zb2 = - (3.273)
lb2 ala2 • L'
V'' V''
Zc2 =
e
lc2
- e
a 2Ia2
•
1
'

A zérus sorrendű impedanciák:

V' ,,
Zao = la ,
aO

V'''
Ví,''
zbO = b -- l,.o , (3.274)
lbO
V''' V' ,,
Zc0 = e = -e - •
Lo Iao
,'

Felírva a feszültségeséseket a három fázisban

V'a = Za1Ia1, Ví, 2

= Zb1a 1al• v; = Zc1•fa1; (3.275)
V''
a = Za2Ia2, Ví,' = Zb2ala2. V''
e = Zc2a 1a2:
2 (3.276) •

V~'' = Zaolao, Ví,'' = ZbOlao, V~'' = Zcolao· (3.277)

Ha az impedancia-rendszer szimmetrikus lenne, akkor most V~, v;, v;

pozitív sorrendű
V~', V~', v;'
negatív sorrendű, V~'', V~'', v;''
pedig zérus sorrendű rendszert alkotna. Az
egy sorban levő mennyiségek összege adja a soros feszültségesések fázisértékét. Rendezve

Va Zaolao+Za1la1 +Za2Ia2 Zao Za1 Za2 lao

vb -- Zbolao+ a 2Zb1Ia1 + aZb2la2 -- zbO a 2Zb1 aZb2 Ia1 •

Vc 2
Zc0Iao + aZ, ila1 + a Zc2Ia2 Zc0 aZc1 a2Zc2 la2
(3.278)
Az egyenletben szereplő impedanciamátrixot Z~-el jelölve

V= z;1•.
1
Tudjuk, hogy V = AV5 • Ekkor !

. , •
miutan l

'

276
' .. ----~
 '
Jgy
z; = ZA,
1 1 1
- Za1
3 3 3
1 a a2
Z 1 = A- 1z; = -
• 3 3 3
1 a2 a
''
3 3 3

- • (3.279)

'
z. egyes elemeit a következőképpen jelöljük:
Zoo Zo1 Zi2
Z, = Z10 Z11 Z12 , (3.280)
Z20 ~i Z

általában az itt szereplő kilenc mennyiség nem egyezik egymással, és a mátrix nem diago-
nális.
Most a legáltalánosabb statikus hálózat Z impedanciáit fogjuk felírni, hogy abból és z;-t
Z,-t számíthassuk és viszont.

Vao Zoo Zo1 Zi2

V,= Va1 = Z10 Z11 Z12 (3.281)
•

Va2 ~o ~1

a
Ia s;;
b
1 Uag r
e
Ib
ubg n
le Uc
Ucg
.
'

3.125 ábra
Általános, aszimmetrikus elrendezésű háromfázisú, nullavezetős hálózat
•

1
1 277
 Nagyon lényeges nlondanivalója a (3.281) egyenletnek, hogy a pozitiv sorrendű ára111ok
nemcsak pozitiv sorrendű, hanen1 bármilyen sorrendű feszültséget létrehozhatnak. Például
az Ia0 Zoola0 értékű zérus sorrendű, Z 10 1a0 értékű pozitív és Z 201a0 nagyságú negativ sor-
rendű áramokat indukál.
Induljunk ki most a 3.125 ábrából. Itt az általánosság kedvéért az 11 vezető nem szin1n1et-
rikus helyzetű, az impedanciák nem reciprokok és nem szimn1etrikusak. A csillagpont és
az n vezető közé Z,, impedanciát iktattunk. Az egyes fázisok feszültségei 11-től mérendők.
A kör egyenleteit úgy irjuk fel, hogy először az n-a hurkot vesszük. Az 11-ben 1,, folyik,
önimpedanciája Znn és Z„ in1pedancia is be van iktatva. Az n-be Ia, Ib és le a megfelelő köl-
csönös (nem reciprok) impedancia által feszültséget indukál. Ezután következik la feszült-
ségesése Zaa önimpedancián keresztül. Az a fázisvezetőbe Zab·n, illetve Zae-n keresztül az
Ib és le áram is indukál, végül a neutrális vezetőben folyó áran1 indukáló hatását kell
figyelembe venni. Ezek figyelembevételével a feszültségegyenletek a következők

Uag-(la+ lb+ fc)Znn+ laZ11a+ lbZ11b+ leZ11c-(la+ lb+ le)Z„-

-laZaa-IbZab-lcZae+(la+ lb+ lc)Zan = Ua,
Ubg-(la+ lb+ le)Z„,,+ laZna+ lbZab+ lcZnc-(la+ lb+ lc)Z„-
-lbZbb - laZba - lcZbc + (la+ lb +'le )Zb11 = U b•
Ucg-(la+ lb+ fc)Z„„+ laZna+ lbZnb+ lcZne-(la+ lb+ lc)Z„-
-lcZcc-laZca- lbZcb+(la+ lb+ fc)Zc11 = Ve. (3.282)

(Zaa+Z„„+Z„-Zan-Zna) (Zab+Z„„+Z„-Za~ -Z„b) (Zae+Z„„+Z 11 -Za 11 -Znc)

U,- (Zba+Z„„+Z„-Zbn-Zna) (Zbb+z„„+Z„-Zbn-Znb) (Zbc+Z„„+Z„-Zbn-Zne)
(Zca+Z„„+Z„-Zcn-Zna) (Zcb+Z„„+Z„-Zcn-Znó) (Zcc+Znn+Z„-Zen-Znc)
(3.283)
U 1 = ZI és 1 = Al.-t behelyettesítve U 8 = (ZA)I.

z; = ZA, (3.284)
illetve
Z = Z'A- 1
s '
,
es
(3.285)

A nem reciprok rendszerre így minden számíthatóvá válik.

Felírható

Zaa Zab Zae 1 1 1 (Zan+Zna) (Zan+Znb) (Zan+Znc)

Z= Zba zbb Zbe +(Z„„+Z„) 1 1 1 - (Zbn+Zna) (Zbn+Znb) (Zbn+Z.... ) •
Zca Zcb Zcc 1 1 1 (Zcn+Zna) (Zen+Znb) (Zen +Zne)
(3.286)

A statikus körök reciprokok, és így Z 1k = Zk1-t feltételezve felírjuk Z~-t, majd z.-t.

278
__ ,_
- ~ ... ' ..

Z..+z.,+z,,-3Z.,+ 3Z,+ 3Z,,-(Z•• +z,,+Z,,) (Z,,+ •'Z,,+ aZ,,) -(Z,,+ a•z,,+ aZ,,) (Z,,+ aZ,,+ a'Z,,)-(Z,,+ az,.+ a'Z,,)
z; = 1z„+z,,+Z„-3z,,+3Z„+3Z,,-(Z,„+ z,,+Z,,.) a'[(Z,,+a'Z><+ aZ,0 )-1(Z,,+ a•z,,+ aZ,,)] a[ (Z,, t aZ6,+ a'Z,6) - a2(Z,,+ az,,+ a'Z,,)] (3.287)
,,,+z.,+z><-3Z,,+ 3Z,+ 3Z,,-(Z,,+z,, +Z,.) a[(Z,,+ a'Z"'+ •Z><)-1'(Z,,+ a•z,,+aZ,.)] a'[(Z,,+ aZ,,+ a•z„)-a(Z,,+ aZ„+ a'Z,,)J

•
1 2 1 1 1 1
3 (Z•• +z•• + Z,,) +3 (Z,,+z,,+ Z><)+ 3Z,„+ 3Z,-2(Z,,+z,.+Z,,) 3 cz..+a•z,,+&Z,,)- (.z.,+a•z,,+z„)-(Z,,+a•z,.+aZ,,)
3 3 cz.,+ aZ,,+ a•Z,,)- 3 (a•z,,+ aZ"'+z„)-(Z,.+aZ„ + a•Z,,,)
z, = 1{<z,.+az,,+a'Z,,)- ~ (a'z.,+.z"'+z„)-(Z,,+.z,.+a•Z,,) 1 1
3 (Z,,+z,.+z,,)-3 (Z..+Z«+Z,,) j (z•• + a•z,,+ aZ,,)+j (aZ,,+ a'~+ Z.,)
1 2 1
j (Z,,+ a•z,,+ aZ")-j (az,,+ a'Z,,+ aZ><)-(Z,,+ a•z,„+ aZ,,) 3(Z0 ,+aZ,,+a'Z,,)+3(•'Z„+aZ.,+Z„) (Z,,+z,,+ z,,1- 1 (Z,,+z,,+z„)
3 3
(3.288)

N
-.l

'°
 Ha tehát ismerjük Z, Z 1 , z:
mátrixok közül bármelyiket, a többi számítható, de számít-
ható a Clarke-rendszer impedanciája is a (3.218) összefüggés alapján.
Például
1 0 0 ZooZo1Zo2 1 0 0
•
1 J
1 1 0
-
2 2
•
• 1 .1
0 -.i ./ 0 --
2 2
•
1 J
Zoo 2<Zo1 +Zoo) --- (Zo1 -Zoii)
2
•
1
- (Z10+~0) 2 (Z11 +Z12+~1) ~ (Z11 +~1-Z12-~2) .
•
_ J_ (Z11 +Z12-Z21-Z22)
2
(3.289)
Legyen például
•
•

vagyis a szimmetrikus háromfázisú eset. z;-ben (3.278) és (3.287) alapján

Za1 = Zbt = Zc1 = Zaa-Zab = Z1,

Za2 = Zb2 = Zc2 = Zaa-Zab = Z2,
Zao = ZbO = Zc0 = Zaa+2Zab+3Znn+3Zn-6Zan = Zo.

Z 1-ben (3.280) és (3.288) alapján

Z11 = Z22 = Zaa-Zab = Z1 = Z2,

Zoo = Zaa+2Zab+3Znn+3Zn-6Zan = Zo,
Z12 = Z21 = Z10 = Zo2 = ~o = Zo1 = 0.

Z 0 -ben (3.280)-ből

Za.a. = Zaa-Zab = Zpp.

Zco = Zaa+2Zab+3Znn+3Zn-6Zn,
Z0a. = z{JO = Zop = za() = Za.p = Zpa. = 0.

Ha a Z fázisimpedanciájú háromfázisú vezetéken először zérus, majd ix, majd p sorrendű

1 A értékű áramot kényszerítünk át, akkor hasonlóan a z;
impedanciához, megkaphatjuk
Z/:i_ impedanciamátrixot,

280
 ahol
Zao Zao. Zafl
Zc1 = ZC= Zbo z,,,. zbfl , (3.290)
Zc0 Zc„ Zcfl
Zab+Zac Znb+Znc y3
Zao Zaa-
2
- Zna-
2 2
[(Z,,b-Zac)-(Znb-Znc))
•

Zbb+Zcb Znb+Znc y3
Zé1= zbO Zba- - Zna- 2 [(Zbb-Zbc)-(Znb-Znc)] •
2 2
Zcc+Zcb Znb+Znc y3
Zc0 Zca- - Zna- [(Zcb-Zcc)-(Znb-Znc))
2 2 2

A fenti mátrixban Za0, Z 60 és Zc0 értéke azonos a z: mátrixban szereplő impedanciákkal.

Legyen most vizsgálatunk tárgya egy vízszintes elrendezésű referenciaszimmetrikus táv-
vezeték (3.126 ábra)..

0 0 0
b a e

- 1

~
3.126 ábra
Vízszintes elrendezésü távvezeték

Ebben az esetben

Zaa = Zbb = Zrr•

Zab= Zac
és

Írjuk fel erre a vezetékre az:, Z 8 és Z 0 mátrixokat .

281
 Zaa+2Zab+3Zan+3Znn+3Zn-(Zan+2Zbn)
Z 8' -
- Zbb+Zab+Zbc--3Z„n+ 3Znn+ 3Zn-(Zan+ 2Zbn)
Zcc+Zab+Zbc-3Zbn+ 3Znn+ 3Zn-(Zan+ 2Zcn)
(Zaa-Zab)-(Zan -Zbn) (Zaa -Zab)-(Zan-Zbn)
[(Zb1>+a2 Zbr+ aZab)-a(Zun-Zbn)]a 2 [(Zb1>+ aZbc+ a2 Zab)-a 2(Zan-Zbn)]a
[(Z,c+ a 2 Zac+ aZbc)-a2 (Zan-Zbn)]a [(Z,c+ aZac+ a 2 Zbc)-a(Zan-Zbn)]a2
(3.291)

2 1 1
Zaa+3 (Zbc+2Zab}+3Znn+3Zn-2(Zan+2Zbn) - -3(Zbc-Zab)-(Zan-Zbn) - 3 (Zbc- Zab)-(Zan-Zbn)

Zs=
1
-3 (Zbc-Zab)-(Zan-Zbn)
1
Zaa-3 (Zbc-2Zab) ~ (Zbc-Zab) (3.292)

1
-J (Zbc-Zab)-(Zan-Zbn) f (Zbc-Zab) 1
Z,1a -- J (Zbc - 2Zab)

2 1
Zaa+-3 (Zbc+ 2Zab)+ 3Znn+ 3Zn - 2(Zan+ 2Zb„) -3 (Zbc-Zab)-(Zan-Zbn) 0

Zc1= 2 4 Zbc (3.293)

-J (Zbc-Zab)-2(Zan-Zbn) Z,,a-3 Zab--4- 0

0 0 Zaa-Zbc
 Látható, hogy Zc1 köz.el diagonális lett. (A ne111 diagonális eleinek kicsinyek.) Mi11de11 egyéb
soros konfiguráció ezen a módon számítható, tetszőleges rendszerbe11.
Ha nen1csak az in1pedanciák nen1 szimmetrikusak. 11ane111 nlár a ge11erátor által gerjesz-
tett feszültségek sem, akkor az egyenlet

U&-Zl = U, (3.294)

ahol u& a generátor forrásfeszültség-vektora, z a fázisimpedancia-mátrix, l fázisvektor,

U a vezetők kapocsfeszültség-vektora.
Balról A- 1-nel szorozva

és l = Al.-t behelyettesítve

u&• - z.1. = u,. (3.295)

Ebben az esetben minden sorrend.ű hálózatban van elektromotoros erő, ha pedig nem z.
diagonális, akkor kölcsönös impedanciái is vannak.
Tekintsünk most olyan soros hálózatot, amely három részből áll: balról generátor táplál
egy szimmetrikus hálózatrészt, amely x ponton csatlakozik egy nem szimmetrikus hálózat-
részhez, amely J'-ig tart. Itt újra szimmetrikus hálózat, n1ajd szinkronn1otor ( 3.127 ábra)
következik. Felírjuk az egyenleteket
balról folyamatosan: G M
U&-Z'l = Ux. (3.296)
Ux-Z''l = Uy, (3.297)
Uy-Z'''l-Um = 0. (3.298) Ug

Az egyenletekből U,.-t és U x-et kiküszö-

bölve 1.127 ábra
U&-Um = (Z' +Z'' +Z''')l.
Aszimmetrik.us vezeték.szak.aszt tartalmazó hálózat
(3.299)
Szimmetrikus összetevőkre áttéve

(3.300)
és
(3.301)
'
Ha 1.-t kiszámítottuk, kiszámíthatjuk Uxa·t és U„-t, illetve a fázisfeszültség-értékeket.
Ebben az esetben U 1 és U m lehet aszimmetrikus vagy szimmetrikus, vagy lehet csak passzív.

283
 3.3.3 Aszimmetrikus, deltába kapcsolt impedanciák
vizsgálata
Hasonlóan az aszimmetrikus csillaghoz, szükség lehet aszimmetrikus deltaimpedancia
problémáinak megoldására ( 3.128 ábra).
Az áramokra
Ib
b lbc- lab- lb = 0,
b Iab-fca-la = 0, (3.302)
Ica - fbc - le = 0,

0 vagy
lb = fbc - labt
Ugbc la = lab - Ica• (3.303)
le = Ica - fbc·

Ezekből
az összefüggésekből látható, hogy
Aszimmetrikus impedanciákat tartalmazó
báromszögkapcsolás miután la+ 16 + le= 0, így a vonali áramok-
nak nincs zérus sorrendű összetevőjük.
A deltán belül Ubc-t és lbc-t tekintjük referenciának. Impedancia-rendszerünket a következő
Z 1J.. mátrixszal írhatjuk le :

Zbc0 Zbc1 Zoc2

ZI!.. = ZabO Zabi Zab2 • (3.304)
caO Zcol Zco 2

Fenti impedanciákon vezessünk át zérus

lbc0
11!..o = lbc0 • (3.305)
lbc0
pozitív
lbcl
2 (3.306)
lt:.1 = a 1bct
albcl

és negatív sorrendű áramokat:

lbc2
lt:.2 = albc2 • (3.307)
2
a 1bc

Az áramok szimmetrikus összetevő vektora:

(3.308)

284
 Írjuk fel az áramok hatására létrejövő feszültségeséseket a (3.274)-hez hasonlóan

Ut. = U1t.- ZabO a 1Zabt aZabz lbct • (3.309)

ZcaO aZcal 2
a Zca2 IbcZ

Ez az impedanciamátrix az előbb már szerepelt z:-nek felel meg és Z~-sel jelöljük.

U 6 helyébe .4Ut>s-t beírva, és rendezve

(3.310)

Zbci + a 2Zab1 + aZca1 Zbc2 + aZabZ + a 3Zcaz

3 3
Zbc0 + aZabo + a 2Zcao Zbcl + Zabl + Zcal Zbc2 + a 2Zab2 + aZcaZ -
3 3 3 -
Zbc0 + a 3Zab0 + aZcaO Zbct + aZabt + a 2 Zca1 Zbc2 + Z,,b2 + Zca2
3 3 3

(3.311)

,
• lgy amint látható, itt is minden összetevő áram minden sorrendű feszültséget indukál.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy láncolt feszültségekről és nem fázisfeszültségek-
ről van szó. Ennek többek között az a következménye, hogy a láncolt feszültségek zérus
sorrendű összetevője nulla.

(3.312)

ebből I6 c0-t kifejezve

(3.313)

Ha ezt az egyenletet az előbbibe behelyettesítjük, megkaphatjuk Vbcl és U6c 2-t:

. z~10
Vbc1 = Ugbc1-Usbc0 Z---lbc1
~00

(3.314)
•
es

285
Mint ismeretes, a vezeték fázisfeszültsége, illetve a vonali áramok között az alábbi össze-
függések állnak fenn :

(3.315)

(3.316)

Ezeket helyettesítve a (3.112)-(3.114)-be, összefüggéseket kaphatunk a deltán belüli po-

zitív és negatív sorrendű feszültségek, áramok és a n1egfelelő vonali mennyiségek között.
Van összefüggés a deltában folyó zérus sorrendű áram és a vonali pozitív és negatív sor-
rendű áram között is, amint azt lbcO képletből láthatjuk.
Látható, hogy a deltában folyhat zérus sorrendű áram, és az elektromotoros erőknek
lehet zérus sorrendű összetevőjük, de a kapocsfeszültségeknek nem lehet, és a deltából zérus
sorrendű áram nem léphet ki.

3.3.4 Általános önimpedancia-rendszer

Néhány szót érdemes szólni a önimpedanciákróJ általában. Vegyünk fel a háron1 fázisban
Z„, Zb, és Zc impedanciákat. A (3.108) alapján Z,,„ = Z„, Zbb = Zb, Z,c = Z, jelölésekkel:

Za+Zb+Zc Zu+ a 2Zb+ az„ Za+azb+a 2Z,

3 3 3
2
Zu+ azb+ a Zc Za+Zb+z, Zu+ a Zb + aZ, 2 Zo Z1 Z2
Zs= - Z2 Zo Z1 • (3.317)
3 3 3
Z1 Z2 Zo
2 2
Za+ a Zb+ az, Za+azb+a Zr z„+zb+z,.
-
3 3 3

A szimmetrikus összetevő in1pedanciamátrix nem szimmetrikus, és láthatóan formálisan

Z 0 , Z 1 , ~ áll Z 1 n1egfelelö helyein.
A J11 = Z). egyenlettel megkapjuk az ún. irule.Yszabályt, ahol az impedancia előbbi
indexei és az öt szorzó szin1metrik us összetevő áram indexének összege adja a feszültség-
összetevö indexét. Ha az így kapott index nagyobb vagy egyenlő 3-mal, akkor hármat le
kell vonni. Például Z 1101 (l+ 1 = 2) negatív sorrendű feszültséget vagy Z 2 1a2 (2+2 = 4;
4-3 = l) pozitív sorrendű feszültséget ad. Eszerint a szabály szerint mindegyik áramössze-
tevő a zérus sorrendű összetevővel ugyanolyan sorrendű feszültséget hoz létre, de például
az l-es indexű áram a 2 indexű impedancia-összetevővel (és viszont) ad zérus sorrendű
feszültséget. Láthatjuk, hogy a diagonálisban zérus sorrendű elemek lévén, azok az árammal
,
azonos sorrendű feszültséget adnak. Jgy általában a diagonalizált esetben is zérus sorrendű-

286
ne!. lehet ;iz i111peclanciákat tekinteni. Pozitív sorrendű feszültséget <i pozitív sorrendű
áran1 <i zérus ~orrendű impedanciával kelt, a negatív sorrendíí áran1 a negatív sorrendű
impedanciával és viszont.
H;1 a háron1 önimpedanciából kettő azonos, Zb = Z,, akkor

1 1 1
Z.= - (Zu-Zb) - (Z„+ 2Zb) - (Z„-Zb) • (3.318)
3 3 3
1 1 1
3
-(Z„-Zb) 3 (Z„-Zb) -3- (Z„+2Zb)

Ha a főátló elemeihez hozzáadunk és levonunk ~- Zb·t, akkor

1 1
Zb+-! (Zu-Zb) - (Za-Zb) - - (Z„-Zb)
3 3
1 1 1
Zs= -j (Za-Zb) Zb+ - (Z„-Zb) -(Z„-Zb) , (3.319)
3 3
1 1 1
3
-(Zu-Zb) .3 (Z„-Zb) Zb+- (Z„-Zb)
3
vagy másképpen :

1 1 1
1 1 . (3.320)
1 1

A fenti önimpedancia-rendszer helyettesítő vázlata a 3.129 ábrán látható.

1 •
101
3 (Za -Zb) Zb
I>

I t> zb Ia2
a
I>

3129 ábra
Aszimmetrikus önimpedancia-rendszcr
helyettesítő vázlata = z, z. z. z,
es ;o! esetre

287
 3.3.5 Aszimmetrikus admittancia-rendszerek
Adódhat olyan feladat, amikor admittanciamátrixokkal kell dolgoznunk. Az erre való
áttérést mutatjuk most meg. ·
A 3.130 ábrán impedancia-rendszert láthatunk, melyre a következő egyenletrendszer ír-
ható fel:

(3.321)
ahol

(3.322)

Zaa+Zn Zab+Zn Zac+Zn

Z = Zba+Zn Zbb+Zn Zbc+Zn , (3.323)
Zca+Zn Zcb+Zn Zcc+Z,,._.
és
1= z- 1 u1 = YU,, (3.324)

ahol z- 1 = y a rendszer fázisadmittancia-mátrixa.

Yaa Yab Yac

Y = Yba Ybb Ybc · (3.325)
Yca Ycb Ycc

a
b
e

3.130 ábra
Háromfázisú, csillagkapcsolású impedancia-rendszer

288
 1
Az olvasó nyilván jól emlékszik arra, hogy bár = Y egy elem esetében, de már például
z
Z = [i ~]-nél
z-i = [ o,4 -0,2]
-0,2 -0,6 '
•
vagyis
1
Y •• ;;éz;
••
ha viszont Z diagonális, például

Z= [~ ~].
akkor
1
- 0
3
Y= • (3.326)
1
0
2

Ha I = YU és párhuzamosan ugyanarra a feszültségre egy másik admittancia-rendszer is

van csatolva, akkor a 3.131 ábra jelöléseivel

I' = Y'U,
(3.327)
I'' = Y''U,

és összegük
I = I' + I'' = (Y' + Y'')U, (3.328)
•
vagyis
1
1
Y = Y'+Y''

a
b
1
1
1
e
'
1
1

Y' ~----_,

3.131 ábra
Párhuzamosan kötött, csillagkapcsolású admittancia-rendszerek

19 Villamosenergia-rendszerek 44445/l. 289

 Felmerülhet a kérdés, hogy ha a fázisok között vannak az impedanciák, illetve admit-
tanciák, akkor mi a teendő. A fázisok közötti impedanciákat (admittanciákat) deltának
tekintjük, és csillaggá alakítjuk át, a lépések ezután már n1egegyeznek az előbbiekkel.
(Ez a deltából származó csillag csillagpontja nem földelt.) ( 3.132 ábra.)

...
...
3.132 ábra
Fázisok közé kapcsolt impedanciák (admittanciák) átalakítása csillagkapcsolássá

''
A (3.326) egyenletbe behelyettesítve az áram és feszültség szimmetrikus összetevőit

Is= (A- 1 YA )Us (3.329)

összefüggést kapjuk, ami megegyezik (formailag) az

u. = z.1. '•

összefüggéssel, vagyis

1. = Y.U.,
Y s -- z-1
s .

lao YooUao+ Yo1Ua1+ Yo2Ua2 Yoo Yo1 Yo2 Uao

lai - Y10Uao+ Y11Ua1+ Y12Ua2 Y10 Y11 Y12 Ua1 • (3.330)
la Y20Uao+ Y21Ua1 + Y22Ua2 Y20 Y21 Y22 Ua2

Ha z. diagonális, akkor nyilván

1
Yoo= -·· ,
Zoo

(3.331)

1
y.,2 = ----
- Z22 .

A 3.3.2 pontban megismertük a z:

impedanciamátrixot. Ez azt mutatta meg, hogy tisz-
tán zérus, pozitív és negatív sorrendű áramok hatására az a, b, <' fázisban mekkora feszült-

290

•
l
ségesések keletkeznek. Hasonló n1átrix származtatható az admittanciákból is a következő
módon:
l = YU = YAU•. (3.332)

Az adn1ittancian1átrix
( Y; = YA (3.333)

( megmutatja, hogy zérus, pozitív és negatív sorrendű feszültségek hatására mekkora fázis-
áramok folynak.
A mátrixok részletes kiírásától eltekintünk, mert az impedanciákkal való teljes formai
hasonlóság azt szükségtelenné teszi.
Megemlítjük még, hogy az Yc 1 is előállítható
l
(3.334)

forn1ában a szin1n1etrikus összetevőkből, vagy

• Yc1 = c- 1 YC (3.335)

1 a fázisadmittanciákból.

3.4 A szimmetrikus összetevők mérése

A szimmetrikus összetevőkre való felbontás igen elterjedt matematikai módszer - amelyet

az elektrotechnikusok rendszeresen használnak - aminek fizikai értelmet lehet tulajdoní-
tani. A szimmetrikus összetevők pontos méréssel való meghatározására is szükség van
aszimmetrikus hibák bekövetkezése esetén a védelmek működtetéséhez, a hálózat (távve-
zeték) paramétereinek meghatározásához, az átvitt teljesítmény pontos megállapításához.
Ilyen mérési lehetőségekből mutatunk itt be néhányat.

3.4.1 A feszültség különböző sorrendű összetevőinek

, ,
merese

3.4.1.1 A feszültség zérus sorrendű összetevője

1

A hálózat adott pontján a feszültség zérus sorrendű összetevőjének értéke

(3.336)
•

19• 291
A mérés vázlatát a 3.133 ábrán tüntettük fel. Látható, hogy a fázisfeszültségeket a mérlS-
transzformátor szekunder oldalán összeadjuk. Ha a primer csillag nincs földelve, akkor a
berendezés már nem fázisfeszültségeket mér, és a voltmérlS zérus feszültséget mutat. Helyes
kapcsolásnál az is nagyon fontos, hogy a felhasznált elemek szimmetrikusak legyenek.

a
\
b a
e b
e

1
'
l•1 1:1 1:1 1

'

•
•
•
•
~
•
•
•
•
•
•
•

•
-
.'
'

·~
V Uao
v
3Uao
3.133 ábra 3.134 ábra '

Zérus sorrendű feszültség mérése szekunder oldalán Zérus sorrendű feszültség mérése a
nyitott delta kapcsolású feszültségváltóval csillagpont és a föld között

Rendszerint a mérés hibáját fokozza, hogy ez a kapcsolás a feszültség harmadik harmoni-

kusait is bel~méri az eredménybe. A zérus sorrendű feszültség ott is mérhető, ahol földelet-
len csillagpont van (3.134 ábra). Értéke rendszerint nem nagy, a relék felszerelési helyén
és normális üzemállapotban is fellép az aszimmetriák miatt. A zérus sorrendű feszültség a
korszerű relévédelem fontos jele.

3.4.1.2 A feszültség pozitív és negatív sorrendű összetevője

A definiáló egyenletekből indulunk ki:

Ua1 = ! (Ua+ aUb+ a Uc), 2 (3.337) '

Ua2 = ! (Ua+a Ub+aUc). 2 (3.338) ''

A pozitív sorrendű feszültség mérésének az az alapja, hogy megmérik U0 , U6 és Uc-t. Ez

utóbbi kettőt a-val, illetve a 2-tel forgatják, és összeadják. •

292
 Vegyünk három impedanciát

z = l,

Z' =-a2= 1 +J.)ÍJ

2 2 '

Fenti impedanciák előállíthatók egy-egy ellenállás és megfelelő (induktív vagy kapacitív)

reaktancia eredőjeként. z' = a2 , illetve z'' = a impedancia nem lenne megvalósítható,
mert negatív ellenállást kellene tartalmaznia, ezért vesszük az ellentettjét.
Kapcsoljuk a fenti impedanciákat U0 , Ub, és Uc feszültségekre. Az impedanciákon folyó
áramok:
Ua
1 = = Ua,
z
•

I'' = Uc =
Z''

Fenti áramokat megfelelő előjellel összeadva a pozitív sorrendű feszültség-összetevőt kapjuk.

1
'

Hasonlóképpen végezhetjük el a negatív sorrendű feszültség-összetevő mérését.

Sokszor a pozitív és negatív sorrendű feszültséget két V alakba kapcsolt feszültségváltó-
val mérik, ahol az egyik feszültségváltó, például a e-a, a másik az a-b kapcsokra van
kötve. Ebben az esetben két láncolt feszültség áll rendelkezésre, de tudjuk, hogy a láncolt
feszültségek összege mindig nulla, így zérus sorrendű feszültség nincs, ezért elegendő a két
megmért feszültség.

(3.339)
így
(3.340)

illetve a (3.339) egyenlettel

•
(3.341)

Ha mindkét feszültségváltó szekunder körébe megfelelő impedanciát helyezjink, akkor

olyan áramok keletkeznek a feszültségváltók körében, hogy azok egy egyesített ágában egy
ellenálláson a pozitív, illetve negatív sorrendű feszültséggel arányos egyfázisú feszültséget
keltünk. Ezt persze lehet kombinálni segédfeszültségekkel stb.

293
 3.4.2 Az áram különböző sorrendű összetevőinek mérése

3.4.2. l Az áram zérus sorrendű összetevője

A zérus sorrendű áramösszetevő mérésére definícióját használjuk fel, a (3.92)-t. A n1érési

módszert a 3.135 ábráról olvashatjuk le: a külső körben egy ampermérőn keresztül a három
fázis áramának összege, azaz a zérus sorrendű áram háromszorosa folyik (Holmgreen-
csoport). Ez a kapcsolás a 3.136 ábra duálja.
Ha a mérés helyén földelt csillagpontunk van, akkor a csillagpontot a földdel összekötő
ágban is mérhetünk zérus sorrendű áramot ( 3.136 ábra), de itt vigyáznunk kell, mert ha
több párhuzamosan járó transzformátor van, akkor egy transzforrnátor csillagpontján a
teljes zérus sorrendű áramnak csak egy része folyik.

r'
'

•
A 3Iaa • A 3Iao
•
•

f % f.W~
3.J35 ábra 3.136 ábra
Zérus sorrendű áram mérése Holmgreen- Zérus sorrendű áram mérése a csillagpont földeló vezetójében
kapcsolásban

Háromerű kábeleknél a zérus sorrendű áramot mérhetjük a 3.137 ábrán sematikusan

vázolt áramváltós módszerrel. Minthogy a pozitív és negatív sorrendű áramok összege
minden pillanatban zérus, ezek az áramváltó vasmagjának nem adnak gerjesztést, így csak
a zérus sorrendű áramok gerjesztik a vasmagot. Itt arra ügyelünk, hogy ha a kábel fémkö-
penyű vagy nullavezetős, akkor ezeken részben vagy egészben visszafolyik a 3Iao áram, és
így bár van zérus sorrendű áram, az áramváltó semmit vagy helytelen értéket jelez.
A 3.138 ábrán látható eljárás közbenső összegező áramváltó alkalmazását mutatja.

1
294
 a --t> la
b---- '------, J,....-J...-+.---===1>:::J1>~ lb
e le

,• n <l--

3.137 ábra
Zérus sorrendű áram mérése a három fázisvezetőt körülvevő egyetlen áramváltóval

t> ,'"'Y'r
a
Ib
b
I>
"VV"'
le t> "'Y'Y"' J
e

.+::io ... ... - ..,. - - - -

~ "t:7"""'o::: -
" - "t:
- - - "t:

1 "t:
- "t: ~

'A
'3láJ
3.138 ábra
Zérus sorrendű áram mérése zárt vasmagos, közbenső összegző áramváltóval

295
 3.4.2.2 Az áram pozitív és negatív sorrendű összetevője

A mérési eljárás hasonló a feszültség pozitív és negatív sorrendű összetevőjének méréséhez,

most áramváltók szolgáltatják azokat a jeleket, melyek.et a 3.4.1.2 fejezetben tárgyaltak
szerint forgatni és összegezni kell.

a K L

b k
e
K k L

3.139 ábra
Zérus sorrendű áramkomPonens kiküszöbölése
keresztkapcsolású áramváltókkal .

Ha az esetleg jelen levő zérus sorrendű áramot ki akarjuk küszöbölni a mérőkör áramából,
akkor ezt az áramváltók szekunder oldalának delta kapcsolásával vagy a 3.139 ábra
szerinti kapcsolással érhetjük el.

296

\
 4. Szabadvezetékek soros impedanciája
•

4.1 Szabadvezetékek általános jellemzői

' A felhasználandó villamos energiát nagy erőművekben állltják elő, és többszöri transzfor-
máció után gyakran több száz, esetleg több ezer kilométer távolságra távvezetéken juttat-
ják el a felhasználóhoz. A távvezetékek túlnyomó része váltakozó áramú (Európában 50 Hz,
Amerikában 60 Hz frekvenciájú) energiát szállít. Vannak a fentiektől eltérő frekvenciájú
1 - főleg vasutakat tápláló - és egyenfeszültségű távvezetékek is.
A távvezetékek legnagyobb része szabadvezeték, amely - ha másként nem említjük -
50 Hz frekvenciájú, váltakozó áramú energiát szállít. A szabadvezetékeket csupasz fém-
vezetőkből - sodronyokból - építik, a vezeték szigetelése a szabadon levő részen a levegő,
a felfüggesztési pontokban szilárd szigetelőanyag (pl. porcelán, üveg). A szabadvezetékeket
úgy méretezik, hogy viszonylag kis veszteséggel hidalják át a távolságokat, nagy üzembiz-
tonsággal működjenek, környezetüket ne zavarják és ne veszélyeztessék még üzemzavar
esetén sem. •
A távvezetékek másik nagy csoportját a kábelek alkotják, ezek a földben haladnak, és
szilárd szigetelőanyaggal vannak körülvéve. A kábelekkel a 8. fejezetben foglalkozunk .

•
-1 _._
-JXc= wC

4.1 ábra
Szabadvezeték hosszegységének egyfázisú Il-kapcsolása

A vezetékek a 4.1 ábrán látható villamos paraméterekkel jellemezhetők, amelyek az

egységnyi hosszra vonatkoztatott soros ellenállás és induktivitás (induktív reaktancia alap-
harmonikusra), valamint a keresztirányú levezetés (ohmos ellenállás) és kapacitív admittancia
(reaktancia). Figyelembe szoktuk venni a levegőbe távozó koronaveszteséget is.

297
 4.2 Szabadvezetékek ön- és kölcsönös
induktivitásai

A szabadvezetékek általában háromfázisúak, esetleg köteges vezetőkkel, így az induktivitás

számításánál különböző bonyolultságú és egymásba épült hurkokkal kell számolni. A szá-
mítások áttekinthetősége érdekében a szabadvezeték vezetőit egymással párhuzamosnak
és tökéletesen egyeneseknek tekintjük, amelyek a föld homogén és vízszintes síkkal határolt
felületével is párhuzamosak, ami természetesen a gyakorlatban nincs így.
Az egyenértékű magasságra szokásos a következő közelítés. Vegyünk fel két azonos
magasságú felfüggesztési pont között belógó vezetéket - az oszlopköz a, b a belógás
( 4.2 ábra). A vezeték helyzetét parabolával közelítjük. A parabola legmélyebb pontjához
vízszintesen vegyük fel az x tengelyt,
a
az y tengely erre merőleges. Ebben
a koordinátarendszerben a görbe
b egyenlete
x
Y = x2,

és a belógás az
h'
. a
X= l

4.2 ábra
. a2
Szabadvezeték egyenértékű magasságának számításához b = 4.
felvett jelölések

Az átlagos magasság h = h' + h'', ahol

a-
2 a
-
x3 a3 1 a2
~ b
2 2 2
h'' =
a
2
x dx = -
a 3
- a 3·8 - 3 4 - -3 ' (4.1)
0
0

azaz h = h' + !!_, tehát a legmélyebb ponthoz a belógás harmadát még hozzáadjuk, és így
3
kapjuk meg a vízszintesnek képzelt egyenes vezeték egyenértékű magasságát. Ez a számítás
igen egyszerű, de nem elektromágneses egyenletekből indul ki, így bizonyos hibával jár,
azonban látni fogjuk, hogy több más tényezőnél még durvább hibákat is tudomásul kell
venni. Általában a pozitív sorrendű impedanciára vonatkozó képletek kb. ±5% pontos-
ságúak, a zérus sorrendűek pedig kb. ± 10% pontossággal közelítik meg a valóságot.
E körülménynek a stacioner villamosteljesítmény-átvitelre nincsen nagy hatása, de olyan
helyen, ahol rezonancia lehetséges, problémák okozója lehet (különösen, ha Q, a jósági
tényező nagy értékű).

298
 Vezetékek 111ágneses i11dukciójának b
szán1ítása nagy eln1életi előkészítést /

igényel, és a legcélszerűbb téreln1életi

alapokból kiindulni. A térelméleti
szán1ításokat bonyolultságuk miatt
nem részletezzük, csupán egyszerűsí­
tett eredményeit használjuk fel meg-
gondolásaink során.
Vizsgáljunk egy olyan síkhurkot,
an1ely derékszögű négyszög alakú,
hossza a, szélessége b, és ezt a négy-
szöget egy r sugarú kör keresztmetsze-
tű fémvezetőből alakítják ki ( 4.3 áb-
ra). A hosszakat méterben helyette- 4.3 ábra
sítjük. A vezető mérete és fajlagos el- Egyfázisú vezetöhurok
lenállása olyan, hogy tetszőleges ke-
1 resztmetszetében az áram eloszlása egyenletes. A föld vagy egyéb vezető jelenlétét elhanya-
goljuk. Ennek a huroknak a teljes (a vezető belsejében levő teret is figyelembe vevő) induk-
tivitása 50 Hz-et lényegesen meg nem haladó frekvenciára, egységnyi relatív permeabili-
tású vezetőt feltételezve, közelítően:

L= 4(a+b)ln 2a -4aln a+Ya2·+b2_4bln b+Ya2+b2 +

r b b

(4.2)

ahol a, b és r a 4.3 ábrán szereplő síkhurok geometriai 1nérete.

Használjuk fel ezt a képletet most egy egyfázisú vezetőhurok számítására, ahol Z 1 impe-
' danciájú terhelés köti össze a két vezetőszálat ( 4.4a ábra). Feleljen meg a vezető hossza
(/)a-nak, a vezetők egymástól való távolsága (D) b-nek, legyen I >> D >> r, így az előbbi
egyenlet alapján elhanyagolásokkal a hurok induktivitása, Lh:

21 21
•
' 4/ln ··· -4/ln - +I io-7 (H), (4.3a)
' r D
'

vagy átalakításokkal
.,
21 t 21
Lh = 2 2/ ln - + - -- l -2 21 ln -1 io- 1 (H). (4.3b)
r 4 D

A 4.4b ábrának megfelelő elrendezésre a vezetőkből képzett hurok induktivitása:

(4.4)
1
i
299

.í
'
l
 Laa

a
Lab
b

a} b}
4.4 ábra
Egyfázisú vezeték Zt terhelőimpedanciával
a) térbeli elhelyezése,
b) helyettesítő vázlat induktivitásának számításához

illetve, ha
'
Laa = Lbb,
(4.5)
Lh = 2Laa-2Lab = 2(Laa-Lab)·

A (4.3b) képletben figyelembe véve a vezető anyagának /4 relatív permeabilitását is

21 l'r
Laa= 2·10- 7 / ln +
r 4
-1 =Lbb (4.6)

egy-egy vezető öninduktivitása, és

21
Lab = 2° l0- 7 / ln -1 = Lba (4.7)
D

a két párhuzamos vezető közötti kölcsönös induktivitás.

Laa (4.6) kifejezése felbontható két részre:
a külső részre (a vezetőn kívülire)

21
Lk = (2· l0- l ln
7) -1 (H), (4.8)
r

300
1

és a veutéSn belülire (belséS induktivitás)

i
Lb = (2· l0- 7)/ /Lr (H). (4.9)
4

Haµ, = 1, a vezetéS kör keresztmetsutű és tömör, nem mágneses fém, akkor a belséS induk-
tivitása:
1
Lb = 2· l0- 7 I (H),
4

vagy hosszegységre vonatkoztatva:

1 1 1
Lb = 2· l0- 7 - H/m = -10- 7 H/m = 10-4 H/km
4 2 2
tetszéSleges vezető esetén. •

Ebből a belső reaktancia Xb = 2nfLb = 0,0157 !l/km 50 Hz-re.

'
1 Az öninduktivitás (4.6) képletében a relatív permeabilitást tartalmazó tagot vonjuk
össze a logaritmussal; ehhez a következő á~lakítás szükséges:
µ, 1
µ, = ln e-4 = ln - -
4 _µ, •
e 4

Az öninduktivitás figyelembevételével:

21 21
Laa = 2· l0- 7 l --- µ,
--1 = 2· l0- 7 / ln GMR-1 . (.:f.10)
r·e 4

µ,
A GMR = r·e - 4 , a geometriailag és mágneses szempontból egyenértékű sugár. Értéke
tömör, kör keresztmetsutű, nem mágneses vezető esetén ( 4.5 ábra):
1
--4
GMR = r·e = 0,7788r. (4.11)
•

A (4.10) kifejezést (4.8)-cal összehasonlítva, a következő­

ket mondhatjuk: a GMR-rel felírt öninduktivitás külső induk-
tivitás, ami azt jelenti, hogy az r sugarú vezetőt mágneses szem- r
1
pontból egy végtelen vékony falú, GMR sugarú csővel helyettesít-
', hetjük. Ennek belsejében nem folyik áram, nincs mágneses tér; GMR= ,,
tehát csak külső induktivitása van. 0,7788r !

A GMR sugarú cső, amely a valóságos vezető áramát vezeti,

r
1
külső mágneses teret (fiuxuskapcsolódást) hoz létre. A GMR-
től r-ig (a vezető tényleges sugaráig) értelmezhető ftuxuskap- 4.5 ábra
csolódás megegyezik az eredeti vezető belső ftuxuskapcsoló- Tömör vezető geometriailag
dásával, az r-en kívüli mágneses tér ftuxuskapcsolódása az egyenértékű sugara

301
eredeti vezető külső fluxuskapcsolódásával egyezik nieg. A -..·ezető körül kialakuló niág-
neses teret a 4.2.1 pontban vizsgáljuk meg részletesen.
A teljes vezetőhurokra Lh-t kiszámítva ( 4.5) alapján

21 21 '
lnGMR-1 ln · - 1 -
D
1 l
= 2(2·J0- 7)/ ln2/+ln · · -ln 2/-ln · ..-
GMR D

= 4.1ti-711n oZR <H). (4.12a)

Ha nem a teljes hurok, hanem az egyik fázis\•ezető induktivitását számítjuk - ami az

egyfázisú helyettesítő vázlat miatt szükséges számunkra -- akkor Lh felét kell vennünk

La= ~h = 2.10- 7 / Jn oZR (H). (4.12b)

A hosszegységre eső induktivitás kör keresztn1etszetű nem n1ágneses vezetőszálra

D r
L 0 = 2. JQ-7 Jn D = "· l<J-7 ln ·· - +ln
GMR ... GMR ••

D r ·
= 2· I0-7 ln r +ln GMR (H/m).

A belső reaktancia 5(l Hz-en, tizes alapú logaritn1usra áttérve és hosszegységnek 1 kn1-t
választ-..·a
_,,----·
(
r
Xb = 0,145 lg GMR (~l/km) .

..
Ha a vezető anyaga mágneses, <I képletek µ,-rei szorzódnak.
A csővezetők (körgyűrű keresztn1etszetű vezetők) belső reaktanciája kisebb, niint a tömör
vezetőké. A tön1ör vezető GM R-je 0, 7788r. Ha azonban a vezető egy vékony falú cső,
akkor ennek GM R-je közel sugár nagyságú. A különböző vastagságú vezetők, egyenértékű
redukált sugara tehát a 0, 7788r- 1r tartomá11yba esik. A 4.6 ábrán a cső külső és belső
átn1érője arányában adtuk meg GM R-t.

Itt kell megemlíteni az acélalumínium vezetőket. Az acélalumínium vezető belsejében acélsodrony helyez-
kedik el. és ezt veszi körül (közönséges acélalumínium S()drc)nynál) a hatszor nagyobb keresztmetszetű alu-
mínium sodrony.
Az alumínium fajlagos vezetése 35/4, l 7 arányban nagyobb az acélénál. így végül is kereken 50-szer akkora
áramot vezet az alumínium sodrat, mint az acélbél. Figyelembe véve még a szkinhatást, amely különösen
nagyobb vezető-keresztmetszeteknél lehet jelentős, az acelsodrllny 1- 1.5- 2/~-át vezeti a teljes áramnak.
Az acel relatív permeabilitása 50- 100 közötti szám. amely az áramértékt1:il is függ. (Nagy vezető-kereszt-

302
metszetekncl és viszonylag kis áramoknál
/t, kisebb, kisebb keresztmetszeteknél és GMR
nagyobb áramoknál, vagy ahol az acél ke- r
reszt metszete nagyobb,µ, nagyobb értékű.) 095-+--
Az acélalumínium sodronyok Xb belső
reaktanciájának meghatározása történhet
számítással és méréssel. A számításhoz a
vezetőben folyó áram és a sodrony kereszt- 0,90+----+-----+-----+--
metszete ismeretében meghatározható az
eredő áramsűrűség. Feltételezve, hogy az
alumíniumban és az acélban az áramsűrű­
ség a fajlagos vezetésekkel fordítottan
arányos, és figyelembe véve az acél relatív
permeabilitását, meghatározható az acélbél
és az alumínium sodrat belső fluxuskapcso- 080+---I-:
lódása, valamint belső induktivitása. Min-
dig célszerű a számítási eredményeket mé-
réssel ellenőrizni, illetve a gyártó által vég- 075-t-~~-+-~~-t-~~+-~~+-~--'q._
zett mérések eredményeivel összehasonlí- 0 Q2 0,4 0,6 0,8 .
tani. db
Nagy keresztmetszetű acélalumínium 4.6 ábra
sodrony belső induktivitása a homogén, tö-
Körgyűrű keresztmetszetű vezetők egyenértékű sugara a külső
mör, kör keresztmetszetű vezetőre érvényes
és belső átmérő arányának függvényében
Lb = 50 µH/km helyett 70- 80 µH/km
(500 mm 2 ACSR). A főleg védővezetőknek
használt 110 mm 2-es speciális acélalumíniumnál Lb = 220 µH/km, ami azt jelenti, hogy GM R-nek r-hez vi-
r r
szonyított értéke kisebb, mint a tömör, hengeres vezetőszálra kapott 0,7788, így ln , illetve lg --
GMR GMR
is nő. A Gl•vfR és a belső induktivitás között a következő összefüggés áll fenn:
r
.Y„ = Lb2:-if (Q/kn1) = 0,145 lg GJWR (50 Hz esetén).
Innen
314r
lg GMR = 0, 145- Lb,
314
r -- -- Ln
. --- . . 10 0,145
GMR '
r
GMR = - - --·- -.
a14
Lb
10"·145

500 mm 2-es acélalumínium sodronyra L„ = 70 µH/km-rel számolva GMR = 0,71r adódik, ami a tömör,
r
hengeres vezető GM R-jéhez képest 7,8% csökkenés, ez
--- - 9.2%-os, és a reaktancia 3,8%-os növekedését
GMR
okozza. Védővezetőknél például a 110 mm 2 acélaluminiumnál GMR = 0,33r mindössze, ami a reaktanciá-
ban már 40%-os növekedést okoz.

A cső mint vezető, csak belsejében tér el egy kör keresztmetszetű tön1ör vezetőtől, ha a
visszavezetés kívül van elhelyezve. A cső belső reaktanciája 50 Hz-re:
d~ dk (~-3d~
xb = 0,145(d2 - _-J2.)2 lg-d- +0,0157 át E (il/km), (4.13)
k-Ui) b k-( b

dk a k ülsö átmérő, c/b a belső átmérő méterben.

303
 Ha db - 0, akkor az első tag eltűnik, a máso-
dik tag 0,0157 Q/km lesz, ami a tömör vezető bel-
l ( ....; ; ső reaktanciája. A végtelen vékony falú csővezető
r- belső reaktanciája Xb = 0.
1 / -
Az előbb foglalkoztunk azzal, hogy kiszámítot-
/
tuk két párhuzamos vezető kölcsönös induktivi-
/
tását, most azt az elrendezést vizsgáljuk meg, an1i-
/
-./ kor az egyik vezető a b cső, körgyűrű kereszt-
metszetű dk külső, és db belső átmérővel és ennek
a tengelyében van elhelyezve a lényegesen kisebb
átmérőjű, tömör kör keresztmetszetű a vezető ( 4.7
ábra). A kölcsönös induktivitás
•
4.7 ábra 41 dG dk 1
Csővezető, belsejében vékony hengeres Lab=Lba=2· 10-7 [ ln dk - d~-dG ln db -2 (H).
vezetővel
(4.14a)
1
Ha dk = db, vagyis végtelenül vékony csőről van szó, akkor a második tag értéke - - lesz
2 '
• •
es 1gy
41
Lab = L 00 = 2· 10- l ln 7 -1 = 2· 10- 7 / ln 21 -1 (H). (4.14b)
dk dk
2
dk
Ha figyelembe vesszük, hogy = rk, akkor Lab megegyezik Lk-val (4.10), vagyis egy
2
dk átmérőjű henger külső induktivitásával. Ez érthető is, hiszen végtelenül vékony falú
lévén a cső, belső tere nincs is. Ugyanakkor a körhenger alakú cső belsejében levő a vezető
teljes árama kapcsolódik a csővezető árama által keltett külső fluxussal. Ilyen esetben
Lhh = Lab = Lha· Ha a csőnek véges falvastagsága van, és a csőben folyik áram, ezen áran1
által keltett fluxus maradéktalanul kapcsolódik a tengelyben elhelyezett vezető áramával,
de már saját áramával nem teljesen, mert hiszen egy külső élen folyó áramszállal nem
kapcsolódik egyetlen, a csővezető belsejében keletkezett fluxusvonal sem. igy véges fal-
vastagságú csövekre

A gyakorlatban többnyire mégis megfelelő eredményt ad a következő összefüggés

Lbb = Lab = 2· l0- 7 / ln (4.15)

Eddigi vizsgálatainknál háromdimenziós, l hosszúságú, D szélességű, 2r átmérőjű, kör

keresztmetszetű vezetőhurok induktivitásképletéből indultunk ki ( 4.2), amely általunk
nem részletezett térelméleti számítások eredménye volt. Amennyiben feltételezzük, hogy

304
 z,
l >> D >> r, akkor a vezetőhurok hossza
mentén a mágneses tér nem változik,
azaz elegendő egyetlen - a vezetőhu­
rok síkjára merőleges - síkban vizs- •
la
gálni a vezetők körül kialakuló mágne-
a
ses teret ( 4.8 ábra). A későbbiek so-
rán - ez éppen a háromfázisú szim-
metrikus energiaátvitel sajátossága - ,._,
egyfázisú helyettesítő kapcsolásokkal
kell dolgoznunk, amelyekben egy ve- 4.8 ábra
zető indukciós tényezője, illetve re- Egyfázisú vez.ető mágneses tere
aktanciája szerepel. Egy vezető induk-
tivitásának a hurokinduktivitás felét tulajdonítjuk, amely felosztás teljesen önkényes,
azonban a fennálló szimmetria miatt megfelelő.

4.2.1 Egyetlen végtelen hosszú, egyenes, kör keresztmetszetű

,,
vezeto
Fizikailag csak olyan eset fordulhat elő, amelynél az áram oda- és visszavezetése egymástól
n1eghatározott távolságban van. Ebben a fejezetben azonban csak az egyik vezető kör-
nyezetében a saját áramának hatására kialakult fluxust tárgyaljuk, és tudomásul vesszük,
n
hogy helyes eredményt csak úgy kaphatunk, ha a végesben L ik = 0, azaz a két
k=l
vagy több vezetőben folyó áran1ok összege nulla.
A 4.9 ábra a vizsgált vezető keresztmetszetét és környezetét mutatja. Ha a vezetőben

/ '-
/ / \
11 B
\\

r r x
0
I
I

o) b)
4.9 ábra
Hengeres vezető mágneses tere
a) jelölések értelmezése, b) indukció a tengelytől mért távolság függvényében

20 Villamosenergia-rendszerek 4444511. 305

egyenáram folyna, akkor az nyilván az egész keresztmetszeten egyenletesen oszlana el.
Váltakozó áram esetén a szkinhatás miatt a keresztmetszet szélén több, közepén kevesebb
áram folyik. A vezető belsejére vonatkozóan ezért két szélső esetet vizsgálunk meg: egyik
esetben a szkinhatás tökéletes, tehát a vezető hengerpalást-felületén folyik az áram; a
másik esetben a vezető keresztmetszetében az árameloszlás egyenletes.
Vizsgáljuk meg azonban először a vezetőn kívüli mágneses teret. A szimmetria miatt
a fluxusvonalak koncentrikus körök. A vezetőt egyszer átfogó bárn1ely zárt görbére

f Hdl = iN, (4.16)

ahol
H a mágneses térerősség A/m-ben
I az integrálás útja m-ben,
i a vezetőben folyó áram A-ben,
Na menetszám. Most N = 1.
A vezetővel
,
koncentrikus kör mentén a vezető középpontjától x (x > r) távolságra Hx
konstans. Igy a gerjesztési egyenlet:

Hx f dl= i. (4.17)

Az integrál értéke a kör kerülete, 2nx, így

•
1
Hx = mx. (4.18) •

Ebből a mágneses indukció (Bx) értéke levegőben:

.
(4.19a)

ahol
µo = 4n· l0- 7 H/m,
tehát
•
1
Bx=2-J0- 7 -. (4.19b)
x

A 4.9b ábrán folytonos vonallal rajzoltuk Bx·et a vezetőn kívül.

Írjuk most fel azt az elemi fluxust, amely a vezető tengelyének irányában l méter hosszú-
ságú és sugárirányban az x helynél dx szélességű téglalapot metszi: •
•

•
l
d<Px = Bx dx= 2· 7
I0- - - dx. (4.20)
x

Ez az elemi fluxusmennyiség a teljes i árammal kapcsolódik, tehát ez a d 'Px fluxuskap-

csolódás is.
'

306
 l\·tink.:r <t vezető sug;irától _\' = D_, távolságban levő pontig való integrálással kapott
küls(í fluxus, illetve At1xuskapcsolódás ( 'l'k) érdekel.
D, D,

d<l>,= 2·10-'i d,\' = 2 · 1o-'- i 1n (4.21)

.\' r
•

' '
D
Ha D_, - =, ;-ikkor ln ;' ~ =, így az egyenlet, amely egyetlen vezető áramával számol,
nem ad, nem is adhat véges eredményt.
A (4.21) egyenlet a külsii jlu.\'uskapc·so/ó,fá.fl adja, ha a vezető levegőben, légüres térben
vagy olyan közegben van, amelynek µ,-je 1-gyel egyenlő. A (4.21) egyenlet a teljes fluxus-
-kapcsolódást is megadja arra az esetre, ha a teljes áram a vezető felületén folyik, hiszen
így belső fluxus nincs.
Tekintsük most azt az esetet, ha az i áram egyenletesen oszlik el a vezető keresztmet-
szetén ( 4.10 ábra). Ekkor az áran1sűrűség:

I
• r
a= r2:n ' (4.22)

•
-így az .\' sugarú körön belül
?
·-2 _.x- (4.23)
1-,- - .\' na - / 2-
r
•
\
áram folyik. Az indukció '

4.10 dbra
'
_,\'
B., = 2· JQ-7 lx = 2. 10- 7 l - • (4.24) Hengeres vezető keresztmetszetének
x ,2 felosztása a belső fluxus számításához

'
Bx alakulását a vezetőn belül a 4.9b ábrán a szaggatott vonal mutatja. Az egységnyi
hosszúságú hengernél az l ·dx téglalapot d<l>_, fluxus metszi:

d<l>x = 2· I0- 7 i x2 dx. (4.25)

r

Ez az elemi fluxus azonban nem a teljes árammal kapcsolódik, hanem annak csak x 2 /r 2
részével (ennyi folyik az .\' sugáron belül) .

x2 . •\'3
d 'l'_, = d<Px = 2· 10- 7 I dx. (4.26)
r 2 r4
'
•
A teljes belső jlu.\'uskapc·solóllást ('l'b) megkapjuk, ha d'l'_,-et integráljuk O-tól r-1g:
'
r
2· 10- 7 i 2-J0- 7 i 2.10- 7 i (4.27)
'l'b = - - r4 - ,\'3 d,\' = - -r4- - - 4
•
4 0
0

'1
20• 307

1i
••
 A vezető 1 méter hosszára jutó összes fluxuskapcsolódás, Dx sugáron belül, amely a
vezetőben folyó árammal kapcsolatos, egyenlő a belső és külső fluxuskapcsolódás össze-
gével:

(4.28)

A (4.28) képletbe az általánosság kedvéért beírtuk µrb-t és µrk-t, a belső és külső relatív
permeabilitást, de szabadvezetékeknél általában µrb = µrk = 1.

• Px-et átírhatjuk a µ~b = ln eµ•b 14 azonosság felhasználásával:

(4.29)

A nevezőben levőmennyiség a (4.10) egyenlet kapcsán bemutatott mágneses szempontból

egyenértékű redukált sugár, a GMR.
Ezzel a jelöléssel a vezető hosszegységre eső teljes fluxuskapcsolódása:

ITr
rx-
2·-I0-·7 "l Dx
i n GMR. (4.30)

A Px (4.30) képletét úgy is felfoghatjuk, hogy nincsen belső mágneses tér, hiszen csak
egy tagból áll az egyenlet. A (4.21) egyenlethez fűzött magyarázat szerint, amikor teljes
volt a szkinhatás, akkor végtelen vékony falú, r sugarú vezetőben folyt az áram. Most
a sugár a redukált sugár, GMR, és ez kisebb, mint r. Tehát figyelembe vehetjük a belső
tér hatását is úgy, hogy a tömör r sugarú vezetőt helyettesítjük egy GMR sugarú vékony
falú csővezetővel. Ennek a külső fiuxuskapcsolódása megegyezik az eredeti vezető belső
és külső fiuxuskapcsolódásának összegével.

4.2.2 Két végtelen hosszú, párhuzamos, kör keresztmetszetű

,,
vezeto
Az előbbiek alapján az a vezető környékén az a vezető saját árama által keltett fluxussal
valamely x pontig a vezeték hosszegységére eső fluxuskapcsolódás

Paax = 2· I0- 7 ia ln G1}.;~ . (4.31a) •

•

'
Legyen a 4.11 ábra szerint most b visszavezetés a-tól D » r távolságra, µr = 1 és legyen 1

i0 +ib = 0.
Megvizsgáljuk, hogy az ib áram által keltett külső fluxus i 0 árammal mekkora fluxus-
kapcsolódást létesít. A vezetőkre merőleges síkban az ib áram által (egyedül) keltett fluxus-

308
 D
x

D
4.11 ábra
Két vezető mágneses tere, fluxuskapcsolódás
•
vonalak b körüli koncentrikus körök, így az a vezetőt pontszerűnek tekintve az integrálást
D-nél kell kezdeni és Dbx-ig kell folytatni (Dbx > D)

,, 1rr _ 7 • l Dbx
' r abx = 2 · 10 lb n D . (4.31b)

Az a vezető teljes ftuxuskapcsolódása ia = - 1i, felhasználásával:

Dax
7 l Dbx
'Pax = 'Paax+ 'Pabx = 2· l0- Ía 1n GMRa - n D =
•
- 2 10-7 10. 1 Dax D (4.32)
- • n _D_b_x GMRa .

Ha x ..... =,akkor Dax - 1, és így az a vezető teljes fluxuskapcsolódása x-től függetlenné

Dbx
válik:

7 (4.33)
Pa= 2· l0- ia ln a!Ra = iaLa.

A most vizsgált elrendezés az ún. Lecher-vezetőpár. A két vezető közötti szimmetria-

D D
síkban teljesül, hogy Dax = Dbx• így a (4.32) kifejezésben ax = l, illetve ln Dax = 0. Az
Dbx bx
a (illetve b) vezető fluxuskapcsolódása és ezzel induktivitása tehát az x pont szimmetria-
síkbeli helyétől független lesz. Ha az a és b vezető mérete és anyaga megegyezik, akkor az

309

'
egyik 'v'ezető és a szin1n1etriasík alkotja a vezetőpár egyfázisú hel)'ettesítii képét. (4.33)-heli
eredményünket a hurokinduktivitás ( 4.12) kifejezésével összehétSl)nlítva látható, hl)gy

D. 1 csak az ,\" pont végtelenbe távolítása

A szin1111etriasíkon kívüli por1tokban a a.\

Dbx
=
esetén teljesül, lényeges azonban az, hogy ekkor az 111 Da_, additív tag zérus értékű, a
Db.• ~
vizsgált vezető fluxuskapcsolódása (és induktivitása) pedig véges értékű lesz. Hasonló
feltételek esetén, a (4.30) képlet szerint, a térben egyedül álló vezető fluxuskapcsolódására,
"
illetve induktivitására nen1 kapunk 'véges eredn1ényt. niivel itt ne111 teljesül a ;k = Cl L
k=I
feltétel.

4.2.3 n darab végtelen hosszú, kö1· keresztmetszetű,

párhuzamos vezető

A 4.12 ábrá11 11 darab végtelen hosszú, kör kereszt111etszetű párhuzan1os vezetőt rajzoltunk
fel metszetben. A vezetők sugara (1·k) és távolsága D;k = állandó, és vala111ennyir1 folyik
áran1. Az áran1ok összege . ~

"
L:
k=l
Ík = e>.
'
( 4.34)

A vezetők közötti távolságokat két indexszel, pl.: Dah = Dba• az _\· ponttól való távolsá-
got pl. Da,.-szel jelöljük. Feltételezzük, hogy <l vez.etők közti tá'volságokra igaz, hogy
· nlin {D;k} >> 111ax {1·k}, továbbá hogy a térben /'r = 1. Az előbbi gondolat111enet szerint
.-
A

0-
n
Dcx · •

b
'

e
4.12 ábra
11 darab hengeres vezetC> térbe!! elrendezés::
'

310
 felírjuk az a vezető teljes fluxuskapcsolódását, vagyis a saját ia áran1a által létrehozott
mágneses térből szárn1azó fluxuskapcsolódást és az összes többi áram által létrehozott
'
mágneses térből szárn1azó fluxuskapcsolódásokat. A (4.32) kifejezéshez hasonlóan kapjuk,
hogy:
(4.35a)

( 4.31 a és b) alapján behelyettesítve:

. l Dnx
• • • +tn n D
an
-
. l 1 . l 1 . l 1
= 2.10- 7 l +icln- -+
ta n GMRa +tb n Dab Dac
... + tn n D
an
+
(4.35b)

Behelyettesítjük (4.34) alapján az in = -(1~+ib+ ... +i„_ 1) összefüggést, an1ivel a (4.35b)

második zárójeles tagja:

D(n-l)x
LJ'l'x = 2· l0- 7
Dnx
(4.36)
for111ában írható.
„• . Ha D,,x - =, akkor valamennyi Dkx - =, és így LJ 'Px - 0. Ebből következik, hogy az a
vezetővel kapcsolódó teljes fluxus:

1 +te. 1n ~-+
1 . 1
• • • +1 11 ln --- . (4.37)
Dab Dac Da„ ,

Hasonló egyenletek írhatók fel 'Pb, 'P e• ... , '1' -re is. Tehát, ha a
11

. .
1
2· 10-1 ln GMRa ' (H/m),
= Laa
•
' a
es
1
2· 10- 7 ln - = L~b = Lí,a (H/n1)
Dab

•
jelöléseket bevezetjük, akkor az egyes vezetők áramai és fluxuskapcsolódásai oszlop-
•
vektorokba, az L;i-k mátrixba gyűjthetők:

•
'Pa la L~a L~b • • • L~„
tpb •
•
lb Lí,a Lí,b • • • Lí, 11
'P= • I= '
es L'=
•
•
•
•
•
•
•
• • •
L~„
•
'P„ 1„ L~a L~b • • •

311
továbbá felírható a következő vektoregyenlet:

'P = L'i. (4.38)

Bevezetve a
1
1
'
v= 1
•
•
•
1

n dimenziós oszlopvektort, a (4.34) a következő alakban is felírható:

•

iTV = Ü.

Az utóbbi egyenletet úgy lehet tekinteni, hogy az n-edik vezető a referenciavezető, ott
folyik vissza a többi vezető áramának összege, így csak (n-1) áramot lehet szabadon fel-
venni, a rendszer szabadságfoka tehát kevesebb 1-gyel, mint ahány vezető van.
Az L' mátrix elemei hasonlóak a hosszegységre eső ön- és kölcsönös induktivitásokhoz,
hiszen árammal szorozva hosszegységre eső fluxuskapcsolódást adnak, azonban nem
,,igazi'' induktivitások, mint azt a későbbiekben bemutatjuk.
Ahhoz, hogy az L' mátrix elemei kifejezésében az ln argumentuma dimenzió nélküli
szám legyen, szükséges, hogy az L~a• L~b• valamint az összes többi induktivitás képletében
a számláló dimenziója hossz-
egység legyen. Az ln argumen-
tumának számlálója az 1, te-
hát azt mutatja, hogy a fluxus-
kapcsolódás számításakor pl.
L~a-nál a GMR-től az egység-
nyi távolságig kell integrálni
GMR (fluxuskapcsolódás az egység-
0
\ nyi hosszúságú
•
vezetőre).

r Alkalmazzuk most a bemu-

tatott 1nódszert két vezető ese-
tére, a 4.13 ábrán megadott
méretek figyelembevételével.
Az a vezető induktivitása
hosszegységre vonatkoztatva
( 4.33) alapján

7
D
4.13 ábra L0 -:-_: 2.10- ln GMR .
Geometriai méretek a hosszegységre vonatkoztatott induktivitás
jellegű tényezők értelmezéséhez

312
 A logaritmus a következőképpen írható át:

D l 1 1
ln GMR =ln GMR+lnD= ln GMR-ln D" (4.39)

Hasonlóan eljárva a b fázisvezető induktivitásánál is, a (4.38) egyenletrendszer két vezető

esetére a következő alakú:
'
.la '

- . '
lb

•
ahol a két vezető szimmetriáját feltételezve

L~a = Lí,b = 2.10- 7 Jn G~R,

'
es
L'b = Lb' = 2· l0- 7 ln_!_
a a D'
valamint

A mátrixszorzást elvégezve

7
1 1
Pa= 2· J0- ia ln -· ·-ln-·-
• 1
j
GMR D '
1 1
GMR-ln D .

A módszer tehát a következő:

Az egyes vezetők GMR-jeinek reciprokát kell venni, és ezek, valamint a vezetők közti
távolságok reciprokának természetes alapú logaritmusait kell mátrixba foglalni. Az egyes
vezetőkre vonatkozó induktivitásértékek egyszerű összevonással adódnak. Természetesen
a logaritmus számlálójában szereplő hosszegységtől a komponensek is függenek, más és
más lesz ugyanaz az induktivitás, ha l cm-t, 1 lábat., illetve 1 m-t választunk hosszegység-
nek, de a végeredn1ény, vagyis az egyes vezetők induktivitása a hosszegység megválasz-
tásától független.
Kérdés, hogy a (4.38) alatti egyenletrendszer valóban ugyanazokat az induktivitási
együtthatókat tartalmazza-e, mint (4.6) és (4.7)? Adjunk ezért Pa (4.37) egyenletéhez
7 7
2·10- (ía+ib+ ... +ín) ln 2/-t, és vonjunk le 2·10-· (ía+ib+ ... +ín)-t.
Mivel a zárójelben levő mennyiség nulla, így nullát adunk hozzá és vonunk le. Ekkor

Pa= 2.10- 7 ia ln G~Ra+ln2/-I +ib ln ~ab +ln2/-1 +

1 . 1 1

+i, ln D +ln 21- 1 + . . . + i n ln D + ln 2/ - 1) ,

ab QIJ
'

313
 vagy zártabb alakban:

21 21 . 21 . 21 -1
Pa=2-Jo- 7 iuln · -] - 1 + ic 1:1 - J + ... + i., ln •
GMRa Dab Dac Da„
(4.40)

Az áramokkal szorzott mennyiségek a (4.6) ~s (4.7) képletben szereplő egységnyi hosszra

. vonatkoztatott ön- és kölcsönös induktivitások, di1nenziójuk H/n1:

L
aa
= 2· l0-7 ln GMR
-1)
_].I_
' (4.41)
r

21
Lab = Lba = 2· l0- 7 ln ---1 (4.42)
Dab '
•

. 21
La„ = Lna = 2· l0- 7 Jn ---1 .
Da„

Végül is azt látjuk, hogy az L' elemei nem ugyanazok az induktivitások, mint (4.6) és (4. 7);
. mivel azonban az áramokra érvényes a (4.34) egyenlet - ami egyfázisú esetben, .két ve-
zető esetén azt jelenti, hogy ia + ib . 0 - , akkor adott fázisvezető fluxuskapcsolódását,
· illetve induktivitását helyesen kapjuk.
Vizsgáljuk most meg részletesebben a 4;/4 áb1·án látható háron1vezetős (a, b, n) rend-
szert. Eredményeink több vezető esetére is általánosíthatók lesznek .

a b
a

a) b)
4.14 ábra
Háromvezetős rendszer (a, b, n)
a) térbeli elrendezése,
..
b) áramok az egyes vezetőkben

314
 ;
'
Írjuk fel <tz egység11yi l1t1sszr<1 es<'.) t1uxuskapcsl1lódást 111i11dháro111 vezetőre.

'i 1 1
!Ji = 2· 1()- 7 i ln ------ + i1 ln · 1 ·· + /. 1n
a a GM R(J ' > Dah
11
D at1 "

ITI
'b 2 1Ü 7 . 1 1 • 1
= · - la n -D -+1h n G-
) • 1n -D--
MR-+1„ 1 , (4.43)
,,h fJ b11

''
Ifi„ = 2· 1()- 7 la 111 1 . 1 1
. +1" n GMR 11
Dh11
•

''
Helyettesítsük be az i 11 = - ia - ih összefüggést:

• lfia = D""
2· l0- 7 la. In GMR~ . l
+11> n

(4.44)

-,-· „ _
Ifi - 2 · l0-7 la. 1n GMR., . 1 GMR11"'
D - + lb n · D .
! "'' b11

Ahhoz, hogy a és b teljes fluxuskapcsolódását niegkapjuk, nen1 a + i 11-nel, hanen1 a - i 11-nel

'' kapcsolódó fluxusr<t van szükségünk. (Go11doljunk arra, hogy a 4.4 áb1·á11 a hurokban
az egyik ágban oda-, a niásikban visszafelé folyik <t hurokáran1, és ezzel a felvétellel kaptuk
nieg a hurok teljes fluxus kapcsolódását.)
. · I Da11 . l . D1>„
Ifi -11 = 2 • 1(J- 7
i" n G--M R.,, + /b n GM R ,, , (4.45)

Az a -11 és b -11 hurok ftuxuskapCSl)lódásai:

Da„Dhn · '
• ljia 11 = 2· l l)- 7 i„ ln (4.46)
G !11 R11Da1> '
1 1fi„ =
11 2· lli- 7 i„ ln .. ----- -
G lVI R1>G M R„ .

·Ha az egyik •·ezetőt, például 11-t referenciá11ak tekintjük, akkor kialakul 11- 1 dh független
1 hurok, <1111elyre felírható (11- 1) 11iate111atikailag független fluxuskapcsolódási egyenlet.
1
• Felírjuk 11 = 4 esetre a hurok-fluxuskapcsolódási összefüggéseket, a111elyeket . 'P = ·
= L' •i-ből i„ = - ia -i;,- i, felhasz11álásá•·al k<1pu11k;
••
Ifi _ 2· l o-- i" ln D;,„ -1 1 _Da„[)_1,,,___ + i, ln - - -
GMR„GMR„ + „ n GMR11D„„
----------
'üti -

1' G !11 R„Dac ,

-
Da„Dh„ . · .
• Ifi
•
-
h11 -
2.J()- 7
Ía 111 +-1,, 1n
- - - - - · · - -- . e

..
1 •
GM R,,D"''

Ifi = ...
.!.·
ll J -7(.1„ 1n D„„D,„
- --·----· · · _. - 1 D„„D,:„ .. 1
+1,, 11 - · --- --+1, ll
' 11
·G.l\·IR„D„, -GlVIR„D1,, . GM R,"(; .1\1 R--:, .
'

(4.47)
'
1
315
'
1

1
 ,
Más jelölésekkel:

Pa„ = i aLaah + ÍbLabh + Í cLac b,

Pbn = ÍaLbah + ibLbbh + icLbch• (4.48)
Pc„ = ÍaLcah+ibLcbh+icLcch•

ahol például :

L aab -- 2 . 10- 7 1n GMRD!nGMRn (H/m),

0

_ 2 lO-?) DanDbn (Hjm).

Labb - . n GMRnDab

meghatározása például úgy történhet, hogy az i-ik kör, vagyis az i-n hurok fluxus-
L11ch
kapcsolódását mérjük, mialatt csak a k-adik kör (k-n hurok) vezet egységnyi áramot,
a többi árama nulla.
Matematikailag

(4.49)

ahol j, k = 1, 2, ... , (n-1), és .i = k is lehet, továbbá Ljkh = Lk,b· Miután, amint láttuk,
sokféle induktivitást lehet definiálni, minden felhasználásnál körültekintő értelmezést
kell adni.
Néhány gyakorlati kérdést kell még tisztázni:
1. A távvezetékeknél az 1 m nagyon kis hosszúság, ezért •általában 1 km-re végezzük
a számításokat. 1 km = 103 m, így az előbbiek a következőképpen módosulnak

L~a = 4
2· l0- ln a1tRn, •

és a mértékegység H/km. Természetesen GMR-t és Dab-t közös hosszegységben kell meg-

!1
i:
adni, szokásos egység a cm vagy a m.
2. A természetes alapú logaritmus (ln) főleg az elméleti számításoknál használatos,
a gyakorlatban a tízes alapú logaritmus (lg) elterjedtebb. Mivel ln x = 2,3 lg x, így az
előbbi állandók

1 1
L~a = 2.10- .2,3 lg GMRa = 4,6· l0- lg GMRa'
4 4

1 1
L~b=2·10- ·2,3lgD
4 4
=4,6·10- lgD .
ab ab

3. A gyakorlatban többnyire a fluxuskapcsolódás helyett a feszültség, illetve induk-

tivitás helyett a reaktancia használatos, természetesen az előbbieket nem kizárva. Vizs-
gáljuk meg az erre való áttérést.

316
1 '
''
Legyen
t
- (4.50)
'

Ha az áramok helyébe szinuszosan váltakozó, azaz komplex áramokat teszünk, akkor

'• komplex fluxuskapcsolódás-értéket kapunk:
i

.
'•
'
(4.5la)

Mindkét oldal differenciálásával

1 •
~~
(4.51b)

ahol Va az a fázis soros feszültségesése és w = 2nf Alapharmonikusra (/ = 50 Hz) a

; hálózati körfrekvencia w = 314 l/s.
A ( 4.38) egyenletben szereplő induktív segédmennyiségek w-szorosai reaktancia jellegű
mennyiségek lesznek. Az a vezető ,,ön''-reaktanciája:

'
l ' ' 6 1 1
Xaa = wLaa = 314·4, · 10- lg GMRa ~ 0,145 lg GMRa
4 (Ü/km), (4.52a)
'

1 és a ,,távolsági'' reaktancia:

1 ' 16 4 1
Xab = wLab = 314·4, · 10- lg D = 0,145 lg D1 (Q/km). (4.52b)
·1
'' ab ab

l '
Különösen pontos számításnál az állandó 0,1447. A (4.38)-hoz hasonló vektoregyenlet
'
felírásához a következő jelöléseket vezetjük be :

Va
V= ~b
•
•

a soros feszültségesések vektora,

la
lb
l= •
•
•
ln
a fázisáramok vektora, és

'
Xaa x~ • • • x,;,,
I I I
• Xba xbb • • • Xbn
il
X'= •
•
• •
• •
[. •
Xna
I
•
x~b
•
x~
• • •

1 a reaktancia dimenziójú segédmennyiségek mátrixa .

•
317
 A soros feszültségekbé-íl képzett oszlop\'ektorra tehát:
-
V = iX'/ .
•

A (4.52a) és (4.52b) összefüggés alapharmonikusra, tehát 5() Hz-es hálózati frekvenciára

érvényes. Amennyiben a hálózaton felharmonikus írek venciák is előfordulnak, ezeket
módusonként kell figyelembe venni, hasonló struktúrájú képletek segítségével.

• 4.3 A geom~triailag egyenértékű távolságok

n1ódszere

Vizsgáljuk most a 4.15 ábrán látható egyfázisú rendszert, an1ely pozitív sorrendű áramot
vezet. Az elrendezés abban tér el az eddigitől, hogy az a fázisvezető nen1 egyetler:i vezetőből,
hanem N darab vezetőből áll, amelyek egyn1ástól különböző D0 , 02 , Da,aN' Da.a,• ...
távolságra vannak. Feltételezzük, hogy egy-egy vezető az áram éppen N-ed részét vezeti.

03 b1
© 0 bi
04 0
0 0br.i
o 0b;
®k

4.15 ábra
Egyik irányban N, másik irányban M vezetőből álló. pozitív sorrendű
áramot szállító egyfázisú vezeték

Az áram egy 1násik vezetőcsoporton, ab fázison (vezetőcsoporton) folyik vissza. A vezetők

száma itt M, ez nen1 szükségszerűen egyenlő N-nel. A visszafolyó ( -1) áramnak éppen
M-ed része folyik a b csoport minden egyes vezetőjében. A vezetők egymáshoz képest
nem szimmetrikus elrendezésűek, ezért azt, hogy nlinden vezetőben azonos áram folyjék,
csak úgy lehet biztosítani, hogy a vezetőket térbelileg ciklikusan cseréljük. Ezzel elérjük,
hogy egy csoporton belül egy-egy vezető egyszer minden helyzetet felvesz.
A 4.16 ábrán olyan esetet mutatunk be, ahol az a csoport vezetőszáma N = 5, ab cso-
~orté M = 3. Az I hosszúságú vezeték elején és végén mind az a, mind a b csoport vezetői
galvanikusan össze vannak fogva. Az a csoportban N számú szakasz és N - 1 csere van.
Így például a felső bal oldali vezetőnél elindulva látható, hogy a vezető végéig haladva
minden helyzet egyszer előfordul. Ha a vezető elején és végén levő gyüjtősínek közötti
feszültségesést számítjuk, nyilván elegendő, ha egy vezetőszálat követünk végig, hiszen
a vezetők eleje és vége fén1esen össze van kötve. A számítást az a csoportra végezzük el,
a b csoportra az eredményeket egyszerűen átírjuk.

318
 / I I / I
-N -
N
-
N
-
N
-
N

I I I
--
-M M M

4.16 ábra
Ciklikusan cserélt csoportos vezetök

A hossz mentén a teljes feszültségesést az N szakasz feszültségeséseinek összegekéot

kapjuk meg. Ha / = 1 km, azaz az egyenletet 1 km-re írjuk fel, akkor az egyes szakaszokon
a kilométerenkénti feszültségesés N-ed része lép fel, tehát

(4.53)

A 4.16 ábrán kis körrel megjelöltük a számításkor figyelembe vett vezetőszakaszokat.

,
Irjuk fel a V01 , V02 , • • • , V"N feszültségeket. Az első N áram egymás között azonos:
1 .. k ,, , , , . , 1
-- , a kovet ezo M szamu aram 1smet azonos: 0

N M

Va1 = .il

(4.54)

319
 1

A ( 4.54) egyenletrendszert helyettesítsük be a (4.53)-ba:

• • •

(4.55)

Ha (4.55) mindkét oldalát elosztjuk I-vel, akkor Va/I = jXa lesz az a csoport eredő reak-
tanciája. A dimenzió: Q/km.
A (4.55) kifejezésben a következő szabályszerűségek figyelhetők meg:
1. Az első gömbölyű zárójelben levő reaktanciák az a csoporton belüli értékek. Ezek
közül N tag az N darab vezető önimpedanciája, amelynél a logaritmus után a nevezőben
rendre az N vezető GMR-je szerepel. (Ezek az Xa;a; típusú reaktanciák voltak.) A többi
az a csoporton belüli kölcsönös impedancia. Egy részvezetőnek (N - 1) vezetőhöz képest van
kölcsönös reaktanciája, és figyelembe véve, hogy az a csoport N vezetőből áll, N(N-1) =
= N2- N számú kölcsönös reaktancia van. Ez egyébként azt jelenti, hogy minden kölcsönös

reaktancia kétszer fordul elő, csak az indexek sorrendje fordított például Xa,a, = Xa,a, =
1
= 0,145 lg . Ha (N2-N)-hez az N önimpedanciát hozzáadjuk, akkor (4.55)-ben
Da,a,
az első gömbölyű zárójelen belül N 2 tag szerepel.
Helyettesítsük be Xa,a,• Xa,a, stb. értékeket az első gömbölyű zárójelbe, nevezzük ezt
el Xaa -nak: ,

0, 145 1 1
... +Xa.va_,.)= N2 lg GMR +lg D + ... +
a1 a1a:

(4.56)

Az átalakítás során felhasználtuk, hogy a logaritmusok összege egyenlő a tagok szor-

zatának logaritmusával. A kiemelt ~2 pedig N?-edik gyököt jelenti a nevezőben levő
szorzatból. A szorzatban szerepel az a csoport N számú GMR-je és a csoporton belüli
valamennyi távolság négyzete. Kézenfekvő, hogy a (4.56)-ban a logaritmus argumentumát,
illetve annak a nevezőjét úgy értelmezzük, mint az a csoport redukált sugarát, tehát egy

320
 olyan kör keresztmetszetű végtelen vékony falú csővezető sugarát, amely reaktancia
szen1pontjából az a csoportot helyettesíti:

(4.57)

A képletben szerepel valamennyi vezető GMR redukált sugara, valamint az a csoporton

belüli összes távolság négyzetének szorzata.
2. Vizsgáljuk meg most a (4.55) második kerek zárójelét, nevezzük ezt a részt Xab-nek:

1
Xab= MN ( Xa,b 1 + Xa,b, + • • • + Xa,b M+ Xa,b 1 + Xa,b, + . . . + Xa,b M + . . . +

+Xaabi+Xaab,+ .. · +Xaabx) =
0,145 1 1 1 1 1
- MN
lg D
a 1b 1
+lg D
a1b,
+ ... lg D
albM
+ lg D +lg D + ... +
a,b1 a,b,

-
1
= Ü,145 lg N - M - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - .
YDa,b,Da,b, · · · Da,bxDa,b,Da,b, · · · Da,bM · ·. Daab1 Daab• ... DaabM
(4.58)
'
A (4.58)-ban láthatóan az a csoport minden elemétől a b csoport minden eleméhez mér,
kölcsönös távolság szerepel. Az a1-től b csoport minden eleméhez M, az a 2-től M stb.t
így összesen NM számú kölcsönös távolság fordul elő. A csoportok közötti távolságok
egyszer szerepelnek szorzóként. A nevezőt mint egy kölcsönös távolságot értelmezhetjük
az a csoportot jelképező csővezető és a b csoportot jelképező csővezető középpontjai
között. Ezt nyilván megtehetjük, mert a b fázis reaktanciájának számításánál is ezt fog-
juk kapni, hiszen MN számú tényező és gyök fog szerepelni. A tényezők is azonosak,
mert ezek az összes lehetséges kölcsönös távolságok az a és b csoportok elemei között.
Az a és b vezetőcsoportok közötti egyenértékű távolság:

Tehát a logaritmus után az a és b csoport egyes elemei közötti minden lehetséges köl-
csönös távolság szorzatából (NM számú tényezőből) vont NM-edik gyök szerepel.
Végeredményben a (4.55) szögletes zárójelben szereplő reaktancia a (4.56) és (4.58)
• egyenletek, valamint a ( 4.57) és (4.59) jelölések alapján:
,
'
1 1
' lg GMRcsa -lg -GMD ' (4.60a)
L

GMD
' Xa = 0,145 lg GMRcsa • (4.60b)
r

21Villamosenergia-rendszerek44445/I. 321
 A b csoport reak tanciája a fentihez teljesen hasonló le,,ezetés után:

GMD
Xb = 0,145 lg GMR . (4.61)
csb

A (4.60) és (4.61)-ben szereplő paramétereket mutatjuk meg a 4.17 cíbrán.

GMD
4.17 ábra
Csoportos vezetők helyettesítese induktivitás számításához

r/
0•
' /
1 r

0 b
---Q
a' 1

1
•

a) b)
4.18 ábra
Egyfázisú vezeték
a) egy vezetőből álló fázisok,
fi) az a fázis köteges vezető

Vizsgáljuk meg azt, hogy hogyan változik a csoportos vezetők reaktanciája a csoporton ,
belüli távolság függvényében. Először felírjuk az induktív reaktancia értékét a 4.18a
ábrán bemutatott vezetőelrendezés esetére, amikor is mindkét fázis 1 vezetőből áll:

GMR0 = GMRb = GMR,

•
1gy
- ----·- ,,
-' Dab
(4.62)
-- X 0 = 0,145 lg GMR .
'
'

A 4.18b ábrán az a fázis köteges vezető, azaz kétvezetős csoportból áll, a vezetősugarak
'/
változatlanok. Ekkor az a fázis reaktanciája:

Xa = 0,145 )g 4 VDa'bDa''b = 0,145 )g VDa'bDa''b = '

• VGMR 2 (Da'a'•) 2 VGMRDa'a''
= _!_ Ü 1451 VDa'bDa''b _!_ 0 1451 VDa'bDa''b (4.63)
2 ' g GMR +2 ' g Da'a'' .

322
(

Az első
tag két párhuzan1osan kötött önimpedancia eredője, an1ely a fele az egyetlen
( vezetőre számított X értéknek. A második additív tag pozitív, hiszen a számlálóban a
GMD-nek megfelelő érték, vagyis Dáb és Da''b geometriai középértéke, mindig nagyobb
D„'á'-nél és határértékben nulla - ha Da'a''>> D0 b - ,de ez csoportos vezetőknél nem szokott
előfordulni. (Ha D 0 , 0 ,,-t - szimmetrikusan - növeljük, akkor GMD egyre jobban nő,
( és GMD >Dob, vagyis GMD ~Dob!)

4.4 Köteges vezeték induktív reaktanciája

t
Az egyre nagyobb feszültségű szabadvezetékek építésével meg kellett oldani a vezető
felületén keletkező sugárzás okozta problémát. Ezért egyre nagyobb átmérőjű sodronyokat,
sőt csővezetékeket is alkalmaztak. A csővel kapcsolatos mechanikai és szerelési prob-
• lémák a megoldást a köteges vezető irányába terelték - ami természetesen nem probléma-
'• mentes, de jelenleg a legegyszerűbb megoldás. A köteges vezető egy fázisa kettő, három,
'
ill. több sodronyból álló vezetőcsoport, a sodronyokat egy 40- 80 cm átmérőjű kör kerülete
mentén, a kör középpontjára szimmetrikusan helyezik el ( 4.19 ábra). Az egyes fázisokhoz
tartozó sodronyokat egymáshoz távolságtartók rögzítik. A fázisvezető körül kialakuló

0 b e
i·
•

/ \d
1
' r
~
'
A
~
'
• ·~

Dob Dbe
----- --------

4.19 ábra
Háromfázisú köteges vezeték háromvezetős kötegekkel

elektromágneses tér megközelítően

olyan alakú, mintha egy, a kötegre jellemző kör át-
mérőjével egyező átmérőjű henger körül jött volna létre, vagyis a köteges vezető úgy te-
kinthető, mintha egy, a sodronyok sugarához képest igen nagy sugarú henger kettő,
három stb. alkotója lenne a távvezetéki oszlopra szerelve. Minél több sodronyt tartalmaz
a köteg, az elektromágneses tér alakja annál jobban megközelíti a henger körül kialakuló
teret. Számításainknál a kötegen belüli jellemző távolságot, azaz két szomszédos sodrony
távolságát d-vel, a kötegre jellemző kör sugarát A-val jelöljük, és feltételezzük, hogy az
N db sodronyt tartalmazó köteg bármely sodronyán a fázisáram N-ed része folyik. (Ennek
a feltételnek a teljesülésére a későbbiekben még visszatérünk.)

21• 323
 4.4.1 Kétvezetős köteg
A legegyszerűbb a köteges vezető, ha két sodronyból készítünk köteget. A vezetők geo-
metriai elhelyezését a 4.20 ábra mutatja. A (4.57) összefüggés alapján a kétvezetős csoport
GMRc8 -je
4--~
GMRcs = YGMR 2d2 = fGMRd,
A
itt a gyökjel alatti GMR az r sugarú sodrony redukált sugara.
r/
,
Ezzel a kétvezetős köteg reaktanciája egyfázisú esetben

GMD GMD
Xl 2> = 0,145 lg 4 = 0,145 lg ,
YGMR 2d 2 GMRcs
(4.64)
d
4.20 ábra ahol GMD a fázisok (csoportok) közötti egyenértékű távolság,
Kétvezetős köteg a reaktancia felső indexében szereplő kettes a kötegben levő
vezetők számára utal. A reaktancia a (4.39) összefüggéshez ha-
sonlóan a következő alakra írható át:

x< 2
> = XaMR 0 ,-XGMD = 0,145 lg G~Rcs -0,145 lg G~D · (4.65)

A vezetőköteg reaktanciacsökkentő hatásának illusztrálására tekintsük a következő példát. Egy vezető

reaktanciája GMR = 1 cm esetén:

x< 1> = 0 145 lg GMD = 0 145 lg GMD

' GMR ' .

Ha d = 40 cm a 4.20 ábra szerinti kétvezetős kötegnél, akkor

4,-~
GMRe,= V1600 = 6,32 cm.

Legyen GMD = 10 m, így

x< 1> = 0,435 O/km,
és ( 4.64) alapján
x< 2> = o' 319 0 I1km '

vagyis jelentős reaktanciacsökkenést értünk el fázisonként két vezető segítségével. Természetesen két ön-
impedancia párhuzamos kötésével a csökkenés még nagyobbr de a két vezető egymás mágneses terében van!

Írjuk fel ·a (4.65)-beli XaMR

ca
-í: a következőképpen:

4 1
XaMRo• = -0,145 lg VGMR2d 2 = '4 ( -0,145 lg GMR 2d2) =
2 1 ,/-
= 4-( -0,145 lg GMR d) = 2' (-0,145 lg GMR d) = -0,145 lg r GMR d,

324
 vagy d = 2A behelyettesítéssel

,YGMRc, :.___ -0,145 lg y'2GMRA.

4.4.2 Háromvezetős köteg

A három vezető geometriai elrendezését a 4.21 ábra mutatja. A csoporton belül a vezetők
között azonos távolságok vannak, így a csoportos
redukált sugár: .-
-- . .
--
9 3 _ __
GMRcs = V(GMR) 3 d 6 =VGMRd2 , 180°
----- 3
1
ezzel a háromvezetős köteg reaktanciája: ,I
\. \
,I
Yd

Xl 3 ) = 0 1451 GMD
' g GMRcs.

4.21 ábra
Hasonlóan eljárva, mint két vezetőből álló köteg, azaz Háromvezetős köteg
N = 2 esetén

9 1 3 2
XGMRc, = -0,145 lg Y(GMR) 3 d6 = - (-0,145 lg GMR3 d ) = 9 (-0,145 lg GMR d )
6 =
9
,.
•
= ~ (-0,1451gGMRd 2) = -0,145lg VGMRd 2 ,

vagy miután általában

1

. 180° d/2
Sin ·
,
•
N A '
azaz
180°
d= 2Asin - -
N'

' ez N = 3 esetén
y'3 -
d = 2A sin 60° = 2A -- = y3A,
2

így d2 = 3A 2 behelyettesítésével
3 _ __
<
XGJvlRc, = -0,145 lg V3GMR A 2 .

Az előbbi példánkban d-t véve állandónak, N = 3 esetén x< 3

) = 0,280 Q/km-t kapunk,
tehát az induktivitás ismét jelentősen csökkent.

325
 4.4.3 Négyvezetős köteg
Négyes csoportnál a vezetők közti távolságok nem azo-
d nosak ( 4.22 ábra). Adott vezető két szon1szédja d, az át-
ellenes oldali vezető f 2d távolságra van, így
16 _ _ _ __
GMRes = V(GMR) 4 d 84</4
'
es
4.22 ábra
Négyvezetős köteg x<•> = 0 1451 GMD
' g GMRes -

Hasonlóan eljárva, n1int előbb

f (GMR) J-~
1 4 12
XGMRc• = -0,145 lg 4
4•d 12
= 1
[-0,145 lg (J 2GMR) d ] =

= ~ [ -0,145 lg (Jf2GMR)
4
cf] = 0,145 lg YJl2GMRd 3 ,

miután f 2A = d, ennek helyettesítésével

XGMRc• = -0,145 lg fJ 12GMR(Jf2) 3 A 3 = -0,145 lg f4GMRA 3 •

Példánk esetében
X<4 > = 0,255 Q/kn1.

Ha a köteges vezető szi1111netrikus, kin1utatható, hogy általánosan N vezető esetén 1

'
(4.66)

Ha a csoport nem szimn1etrikus, akkor az eredeti (4.57) képlet továbbra is érvényben

marad (az N2-es gyökkel).

Továbbiakban egy példa keretében visszatérünk arra a kérdésre, hogy mennyire indokolt azt feltételezni,
hogy egy köteges fázisvezetó minden egyes sodronyában a fázisáram N-ed része folyik (Na kötegen belüli
vezetők száma). A 4.23 ábrá11 látható háromfázisú. négyes kötegekkel épített távvezetéket vizsgáljuk, a f:I ·
vett paraméterek 750 kV feszültségszintű távvezeték adatainak felelnek n1eg.

d d
2 2
t
17.Sm 17,5m
d
d d

d=0,6m d d
4.21 ábra
750 kV-os távvezeték négyes kötegekkel

326
 A vis<1.1:avelelés átlagos táv0lsiga a (.t.59) és 14.«10) 0sszefüggések alapján a fázistávolságok: szorzatából
vtlnt harn1ad1k gyök:

S-----
GMD = J! l 7.5 · 17,). 35 = 2:!.()5 Ill.

A szélső fázisok külső vezetői - melyek a visszavezetéstől azonos távolságra helyezkednek el - nagyobb
fluxussal kapcsolódnak. mint a szélső fázisok belső vezetői, így reaktanciájuk is nagyobb le~z. A vezető·
cserével való szimmetrizáliis jelen esetben nem vezet eredményre, mert az azonos fázishoz tartozó vezetők:
nem szigeteltek egymáshoz képest. mivel a távolságtartók galvanikusan összekötik a sodronyok:at. A 4.24
ábrán látható módon a két külső és a két belső vezetőt egy-egy vezetócsoportnak tekintjük. és k-val. ill
b-vel jelöljük.

GMD=22.05 m
GMRk =0.0715 m
""-
--- -·~··· ·······- . - . - - -· .... -- ... - . ·--
.· -· GMRb =0,0775m
--+'+-+-+-H"+-------------·· ... ···------------+ • r

k b 1- - .. - Dbv =21.71m v
.. - --- - - - - - · • • • • . • • ' --- - - -- __ „ _ ..

r----- . ·-----·---· ..
„ - - ---- - - - ----------- ----··········------· -- ---- -

• 4.24 ábra
A 4.23 ábrá11 látható vezeték szélső fázisa külső és belső· vezetőinek összevonás:i

A visszavezetés a fázisvezetőkkel párhuzamosan haladó, tőlük GMD = 22.05 nt átlagos távolságra a

4.24 ábrá11 v-vel jelölt vezetőben történik. Egy sodrony redukált sugara: GMR = l cnt, a két vezetőből állú
csoportok redukált sugara:

••... GMR. = GMRb = fGMRd =fi ·60 = 7,75 c111 = 0,0775 m .

Két vezető együttes ohn1os ellenállása: R. = R„ = R = 0.028 í2/knt.
Feltételezzük. hogy a k és b vezetőcsoport a vezeték két végén (a valóságban sokk:al sűrűbben) fémesen
van összekötve. Meghatározzuk a k és b csoport kilométerenkénti soros feszültségesését, ílletv: impedanc1á ·
ját. A számítást pozitív sorrendű áramok feltételezésével végezzük (a visszavezetésben folyó ára1not l,-v.:I
jelöljük):

• R +j,'\•"'-
Z~ =
•
es z. = R +j.'\ 0 „,
v. = 1.z.~l„;'Xk 1 ,+l.iX••.
V„ = l•jXk• + l„Z;, + 1,iX„,.

Az áramokra vonatkozó összefüggés felhasználásával:

v"'= l11;[R~·i(X•• -x•• >J+l„i(.'\."'"-.x-•• >.

v„ = 1.;(xk,, - x„.> + I„[R +;'(.t„.- .x-•• >.

• Miután a két-két végpont össze van kötve. így

1

A (4.60) összefüggés alapján a képletekben szerepló reaktanciák n1eghatározhatók: A szintíti~ok :red ·

ményeként kapjuk:, hogy:

1.10.02s +i0,35651+l„;'0.2278=1,;0.2261 +1„10.028 +j0,3548> .

•
'
327

•
1
amiből

lk(0,028+j0,1304) = lb(0,028+j0,127),
és

Az imaginárius összetevő jelenléte azt mutatja, hogy a két áram nem teljesen azonos fázishelyzetű. Példánk-
ban azonban ez elhanyagolható, és úgy vesszük, hogy a két áram fázishelyzete megegyezik. Ha Ib + Ik = 1,
akkor lb = 0,5063, és Ik = 0,4937. A külső két vezetőben a fázisáram felénél néhány százalékkal kevesebb,
a belső vezetőkben pedig valamivel több áram folyik. Ez az eltérés nem sok, de ne feledjük, hogy itt igen
nagy fázistávolságok voltak, és kisebb fázistávolságoknál az eltérés nagyobb lett volna. Ez a jelenség az eredő
reaktancia és a veszteségek növelése miatt az ohmos ellenállást is befolyásolja. Ugyanis, ha a b, illetve a k
vezetőcsoportban folyó áramok különbsége 2 ,11, akkor:

A két áram négyzetének összege:

.dl2 '
amit ha az eredő fázisáramra, 1 +1 2 2
= 21 -re vonatkoztatunk
2 1+ -et kapunk. Vagyis az áram egyen- ~

12
LlF
lőtlen eloszlása a veszteséget l + 12 -szeresére növeli. Ha

LJJ2)
akkor ( I+ 12 =l,0001.
,
Ez hatásában olyan, mintha az ellenállás nőtt volna meg.

4.5 Nem hengeres vezetők redukált sugara

és induktív reaktanciája

4.5 ..1 Sodronyok redukált sugara

Az eddig bemutatott számításokban a vezetőt körhengernek tekintettük. A valóságban
a szabadvezetékeken sodronyokat alkalmaznak. Ezek egymásra sodort huzalok, amelyek
egyenként valóban körhengerek. A keresztmetszetben a körök érintik egymást. A 4.25
ábra hét azonos keresztmetszetű huzalból sodrott vezetőt mutat be.
Látható, hogy a csoportokra vonatkozó azon feltételek, hogy a vezetők távolsága a
sugarakhoz képest nagy legyen, továbbá, hogy az áram egyenletesen oszoljék meg az egyes
1
vezetőkön, nem teljesülnek. Az ebből eredő szkinhatás azonban körülbelül 300 mm 2-es
sodronykeresztmetszetig nem különösen jelentős, és így az árameloszlás megközelítőleg
egyenletes. Ezért a gyakorlati számításokhoz jól lehet használni még a csoportra vonatkozó
egyenleteket.
1

328
1

Példaképpen kiszámítjuk a 4.25 ábrán bemutatott sod- R

rony eredő GMRc8 -jét. Mivel N = 7, a (4.57) alapján
N 2 = 49-edik gyököt kell majd vonni 49 tényező szorza-
tából.
A 49 tényezőt a következőképpen határozhatjuk meg.
Közülük 7 darab a huzalok GMR-je, ahol GM R = 0, 7788r.
A többi 42 tényező a 7 vezető egymástól való 21 távolsá-
ga, amelyek kétszer szerepelnek. Ezeknél a távolságoknál a
körközéppontok távolságát kell venni. A 42 távolságot több
csoportban számíthatjuk.
A középső huzal a hat külső huzaltól 2r távolságra van, 4.25 ábra
azaz ennek járuléka (2r) 6• Sodrony keresztmetszete, redu-
A külső huzalok helyzete szimmetrikus: bármely külső kált sugarának számításához
huzal a három szomszédostól 2r távolságra, az azon túi két szükséges távolságokkal
huzaltól 2 y'3r távolságra, a szemben levőtől 4r távolságra
helyezkedik el. Külső huzallal kapcsolatos tényezők tehát
a alábbiak:

1•
' '!'

•
Ezt természetesen mind a hat külső huzalra fel kell írni, tehát a figyelembe veendő járulék

Mindezek alapján
v
4
GMRcs =(0,7788r) 7 (2r) 6 (2r) 18 (2 ,( - )12
r 3r (4r) 6 =
4v
= r (0,7788) 2
7 24 12 6
(2 }"3) 4 = r 4~ 1
r(0,7788) 7 48 6
2 3 = 2,l 759r.

Ezt az eredményt még át kell számítani a külső burkoló kör sugarára. Ennek a körnek a
sugara R = 3r, vagyis r = : .

2 1
GMRcs = • ~ R
9
= 0,7253R.

Ez láthatóan kisebb érték a 0, 7788R-nél, amit egy R sugarú kör hengerre kapnánk.
A gyakorlatban csak egészen kis keresztmetszetig használnak huzalt, néhány mm 2
'· felett már általában sodronyt alkalmaznak. A sodronyok szerkezete olyan, hogy közepén
elhelyezkedik egy huzal, ezt csavarvonalban körülveszi 6 huzal egy rétegben, azonos
f menetirányban. A következő rétegben 12 huzal van ellenkező irányú csavarvonalban,
majd ezután 18 huzal ismét ellenkező irányban csavarva, a további rétegek 24, 30, 36 stb.
huzalt tartalmaznak. A sodronyokban tehát 7, 19, 37, 61, 91, 127 vagy 169 huzal van.
A sodronyokat úgy gyártják, hogy a különböző rétegű huzalokat más és más irányban
•
329
 sodorják. Ezzel elérik azt, hog)' a sodro11y
4.1 táblázat
nen1 csavarodik. Páro~ szán1ú réteg ese··
Sodronyok redukált sugara
tén az egymással szen1ben sodort rétegek
egyben egymás mág11eses hatását is ki.
A huzalok száma Redukált sugár (GMR)
egyenlítik.
A sodronynak sokkal kisebb a kereszt·
3 0,678r
metszeti tényezője (lásd 7. fejezet), n1i11t az:
7 0, 725r
19 0,757r azonos keresztmetszetű tön1ör anyagé. A
37 0,768r sodrony - miután gyakorlatilag nyo111a ..
61 (). 772r tékot nem tud felvenni - úgy viselkedik,
91 0, 774r 1
nlintegy kötél, vagyis hajlékony. A huzalok
127 0.775r •
palástja eloxidálódik, és ezért az áran1 tú( ..
n}•omórészt követi a huzalok tengelyirá··
nyát. Ennek következtében az egyenáran1ú ellenállás kb. 2- 3%-kal nagyobb lesz, n1intha
azt a sodron}' hosszából számítottuk volna. Ez a spirális olyan, mintha a vezető egy nagy
111enetemelkedésű szolenoid tekercs vol11a, an1elyen váltakozó áran1 folyik. Ezért nagyor1
fontos különösen acélbél esetén olyan konstrukciójú sodrony kialakítása. amelynek el-
lenkező irányú gerjesztést adó rétegei gerjesztés szen1pontjából éppe11 kiegyenlítik egy··
•
111ast.
A szabvá11yos vezetéksodron} ok jelle111ző adatait a Függelék F /4.1, F /4.2 és F /4.3 táb·
1

lázataiban foglaltuk össze.

A különböző sodronyszerkezetre elvégzett csoportos redukált sugárra vo11atkozó szá··
.n1ítások eredményei a 4.1 táblázatba11 láthatók.

4.5.2 Tömör vezetők induktív reaktanciája

A 4.5.1 fejezetben n1ár jeleztük, hogy két feltétel, vagyis hog)' a Dmin »- r ma~ és. hogy az
egyes vezetőkön az áran1 egyenletesen oszlik meg, nem teljesül, és így az eljárás közelítő
jellegű. Ha a vezető keresztmetszete tön1ör. akkor a közelítés pontossága n1ég inkább
csökken. Tön1ör, ne111 kör alakú kereszt111etszetet rendszerint nagyobb keresztn1etszetű
síneknél használnak. A nagy kereszt ..
a, n1etszet következtében a szkinhatás je ..
a ,,.-0- . . . Oz. lentősége megnő. Ebben a fejezetben
I 0"-' ·. közelítő számítást adunk egyenletes
, 00 ~ ·..
1 0 00 \: 1•
árameloszlás esetére. Külön fejezetben
\ foglalkozunk a szkinhatással.
0
~a.....,o 'lt\t
1 : Vizsgáljunk két vezetőcsoportot (a
t.Fa '-Qoq1 és b). Az egyik az oda vezetés ( + l
- -· áran1), a másik a visszavezetés ( -1
áram). Felveszünk eg)' viszonylag kis
4.26 ábra LJFa keresztn1etszetet, an1ely az a CSO··
Tömör vezető keresztmetsz1:tének felosztása az induktivi- portban N-szer, és egy !1F11-t, a111i ab
tás számításához csoportb<111 M-szer \'an 1neg. Az a cso-

330
 port teljes keresztmetszete Fa, a b csoport teljes keresztn1etszete Fb. A csoportok kereszt-
metszete tetszőleges alakú lehet ( 4.26 ábra). Az a csoportban, illetve ab csoportban tehát:

(4.67)

számú elemi vezető van.

A ( 4.55) egyenletben szereplő reaktancia zártabb formában a következő:

(4.68)

(4.69)

1 (4.70)

az a; és ak közötti távolság, ha k =;éj;

GMRa1 = 0, 7788ra,• az aj vezető redukált sugara, ha k = ,;.

' DaJbk = az és bk vezetők közötti távolság.

aj

A reaktanciák dimenziója Q/km.

A (4.67)-et valamint a (4.69)-et és (4.70)-et behelyettesítjük a (4.68)-ba, ekkor

Itt Fa és Fb állandó. Ha N - = és M - =. akkor ilFa - 0 és -1Fb - 0, vagyis az elerni

'
~ vezetők sugara nullához tart. lgy a (4. 71) felírható integrál forn1ában:
•••

x = - 0,145 0,145
(lg Da) dFa dFa+ F F lg GMD dFa dFb. (4.72a)
a F2a a b

!
A képletben szereplő paraméterek érteln1ezését a 4.27 ábrá11 találjuk n1eg.
'
'
'
Az első integrál az a felületre, a második integrál az a és b felületre vonatkozik. Az első
'
1
kifejezés a vezető GMR-jét, a második a GM D-t szolgáltatja. Igy az a vezető reaktanciája
'
' Xa = -0,145 lg GMRa+0.145 lg GMD. (4.72b)
1 '
1
1
331
'
1
1

1
 a b
GMD
+! -I

4.27 ábra
Tömör vezetőn belüli elemi keresztmetszetek távolságai

y
Xa 1 1 XO

• x, y X,Y
(

Da Dab
Ya
/
O'

~ ;i
x
D
4.28 ábra
Jelölések a téglalap keresztmetszetű vezetők induktivitásának számításához

,,. ,, ,
A (4.72a) alkalmazását példán nlutatjuk be. Két téglalap keresztmetszetű gyu3tos1n
reaktanciáját számítjuk ki ( 4.28 ábra). A képlet első tagját így számíthatjuk:

Yo Yo ·'"o xo
1
lgGMR 0 = 2 0
(4.73a)
-XoYö
0 0 0 0

Az integrálásnál először .x szerint kell integrálni 0 és x 0 között, ;-t, y-t és ri-t állandónak
tekintjük. Így kiküszöbölődik x, és a határozott integrál szabályai szerint a függvény
csak xo-tól függ. Ezután ; szerint integrálunk 0 és x 0 között, így kiküszöböljük ;-t. Majd
hasonlóan y, ezután ri szerint. Az eredmény:

1 x~ 1 ., xij+yő
1 xő+yő
ln GMRa =
2
ln (xo+ Yo)-
2 2
2
yi) ln ., - --··
12 xő
}'ö ln 2 -· +
Xö Xo
2 Xo }'o 2 Yo Xo 25
+ 3- -- arc tg + -- --- arc tg --- - - -- . (4.73b)
Yo Xo 3 Xo J'o 12

332
!

Ez a bonyolult egyenlet közelítőleg:

l
'
GMRa ~ 0,2235(xo+ Yo).

Hasonló bonyolult egyenletet kapunk az eredő GMD-re is.

Ha D > (xo+ y 0 ), akkor GM D ;: : : D.
,r A gyakorlatban a gyűjtősínek reaktanciáját diagramból vesszük ( 4.29 ábra). A kis- és
középfeszültségű gyűjtősínek gyakorlatban előforduló reaktanciái: 80-220 !ill/n1, az átla-
gos érték kb. 140 µ0/m 50 Hz-re.

x µQ
•m
130,.---r---r---r---r---.--.-~-,----.

l
UO-t----+-----+----+---+---+---+----+--c

110-r---t---;-----t---t----+----+:
100-r---t-~-;-----t---t----t

'
1 90;----i--~--r---~-+-----+--,

80+----+---+---~
r
70-+----+----+-- +--+------- ---i

60-+---+--~ ----+----·---- ----4

Xo=7 l?
1
50+-- xo=o,
Yo
Yo-+-
..12.-!__
- -
40-+----+- y
0
-2 --+- >ó --+"·------<

30-r--- !:IL= }_ - + - - - - + - - D
Yo 5
J 20--t--
Xo_!....
-
10+-i L:'..... Y. 10 +-----+---+---+----+--f-----4
'
0
0 0,2 0,4 0,6 0,8 1,0 7,2 7,4 7,6 x0 + Y0
4.29 ábra
Gyűjtősínek reaktanciája a geometriai adatok függvényében

'

•
D

4.30 ábra
CsővezetőR keresztmetszete
1

333
 Két, véges vastagságú, körgyűrű keresztmetszetű csővezetőre ( 4.30 tibrt1) a (4. 72a)
egyenlet alapján, a számítást nem részletezve:

GMD = D,
(4.74)

4.6 Távvezetékek soros impedanciája a föld

figyelembevétele nélkül

4.6.1 Egyrendszerű, egyfázisú vezeték reaktanciamátrixa

Tekintsük először a nullavezetővel épített egyfázisú vezetéket. A 4.31 ábrán metszetben
látható hurkokra vonatkozó (4.46) fluxuskapcsolódási egyenleteknek megfelelő reak-
tanciák Q/km-ben:

00 eb
I

(4.75)
en
4.31 ábra
Egyfázisú nullavezetös vezeték

Szimmetrikus összetevőkkel
való számításoknál ilyen vezeték esetén pozitív és zérus
sorrendű összetevő-hálózatokat kell figyelembe venni.
Az X reaktanciamátrix és az A szimmetrikus összetevő transzformációs mátrix:

1 1
Xaa Xab 1 1 -
2 2
X= •
A= '
es A-1 = •
' ' 1 1
• Xba xbb 1 -1 - -
2 2

Meghatározzuk a szimmetrikus összetevő reaktanciamátrixot

Xaa+ Xbb+ 2Xab Xaa-Xbb

Xoo Xo1
2 2
X.= A- 1 XA = - •
• Xaa-Xbb Xaa+Xbb-2Xab
X10 X11
2 2
(4.76)

334

•
'
t
'
Az ,\'oo egy ol)·an hurok reak tanciája, ahol mindkét fázisvezetőn egy irányban folyik,
l pl. 1 A áram, és n-en folyik vissza 2 A; a pozitív sorrendű reaktancia pedig egy olyan
hurok reak tanciája, amelyben a fázis„ezetőkön oda-vissza 1 A folyik.
A pozitív sorrendű reaktancia:

J (4.77)

A (4. 76) alapján felírható a zérus és pozitív sorrendű reaktancia különbsége:

(4.78a)

tehát a zérus sorrendű reaktancia:

(4.78b)
J
'
•

1 A pozitív és zérus sorrendű összetevő hálózatok köizötti kölcsönös reaktancia:

''
i:
'

v _ X _ Xaa-Xbb _ O Dan fGMRb

,\ 10 - 01 - - ' 1451 g . (4.79)
• 2 Dbn yGMRa
'
••'
Illetve a teljes soros impedanciák az ohmos ellenállások figyelembevételével:

(4.80)

1'
'
1
\,
'
Zoo = Z11+2 (4.81)
'
'
' •
'' es

Z 01 -- z 10 -·
- l·o ' 1451g Da„ yGMRb . (4.82)
. Db„ yGMR,,
•
~ Ha D 011 = Db„ és GMR0 = GMRb, akkor a Z 5 impedanciamátrix diagonális, és a po-
)• zitív és nulla sorrendű hálózatok nem kapcsolódnak. Ez elérhető azáltal is, hogy a teljes
1
h
vezetéket két szakaszra bontjuk, és egy helyen - középen - ,,csavarással'' felcseréljük
,
a két fázis pozícióját. Igy a két végpontra nézve a két fázisvezető azonos paraméterű,
ezáltal Z 01 = Z 10 = 0, és Z 8 diagonálissá válik. Ekkor a teljes a-b hurok impedanciája
Z11 kétszerese.

Vizsgáljuk a következőkben a nullavezető nélküli esetet, tehát csak a és b vezető van,

emiatt csak pozitív sorrendű áram folyhat, vagyis 100 = 0. ~asználjuk most a (4.38)

335

•
egyenlet kapcsán bemutatott módszert. Esetünkben V = jX' I egyenlet X' 1nátrixában
szereplő elemek:

, 1
Xaa = 0,145 lg GMRa '

, 1
Xbb = 0,145 lg GMRb , (4.83)

, 1
Xab = 0,145 lg D .
ab

Az használt x. mátrixnak csak a második oszlopát kell kiszámítanunk (zérus

előbb
sorrendű áram nem folyhat).

Xll = Xaa-Xbb -Xab = Ü' 1451g l

'r1GMR GMRb- '
Ü 1451 l
g --- =
Ü 1451
' g
Dab
'
2 0 Da„ y' GMRaGMRh
(4.84)
és
x;01 -- Xaa-Xhb -- 0 ' 1451g 1/y'GMRb , (4.85)
2 rGMRa
I
X11 megegyezik a háromvezetős esetben kapott értékkel. Xo1. illetve Zo1 = jX01 szorozva
a pozitív sorrendű árammal szolgáltatja azt a zérus sorrendű feszültség-összetevőt, amely
a vezetékek esetleg különböző GMR-jéből szárn1azik.

4.6.2 Egyrendszerű háromfázisú nullavezetős vezeték

reaktanciamátrixa
A 4.32 ábrán látható általános elrendezésű vezeték reaktanciamátrixa:

Xaa Xah Xac

X = Xba Xhh Xhc .
Xca Xcb Xcc

A reaktanciamátrix elemei a (4. 75)-höz hasonló módon

a fázisvezető-nullavezető hurkokra felírható fluxuskapcso-
lódásokból szárn1aztathatók, például:

D~n
Xaa = 0,145 lg GMRaGMR~ '
4.32 ábra
'
vagy
Altalános elhelyezésű három-
fázisú, egyrendszerű, nullavezetős
rendszer

336
 .

A szimmetrikus összetevő reaktanciamátrix elemeinek meghatározásához a következő

transzformációt kell elvégezni:

X. = A- 1 XA.

A transzformációs mátrixokat részletesen kiírva:

1 1 1
3 3 3
] ] ] Xoo Xo1

1 a a2
Xs= -·- Xba xbb Xbc 1 a2 a - X10 X11 X12 • (4.86)
3 3 3
1 a2 a
~-

Xca Xcb Xcc 1 a a2 X20 X21 X22

3 3 3
A szimmetrikus összetevő mátrix főátlóelemei:

(4.87a)

Xaa+ Xbb+ Xcc Xbc+ Xab+ Xac

- • (4.87b)
3 3

A főátlón kívüli elemek:

Xaa+a 2 Xbb+aXcc Xbc+aXab+a 2Xac

- '
(4.87c)
3 3

(4.87d)

(4.87e)

(4.87{)

Tekintettel arra, hogy általában D0 „ -;é. Db„ -;é. Dcn• a fázisvezető-nullavezető hurkok
önreaktanciái nem lesznek egymással egyenlők, annak ellenére, hogy a vezetők kereszt-
metszete azonos, tehát X00 -;é. Xbb -;é. Xcc·
Helyettesítsük be a fázisvezető- nulla vezető hurokra vonatkozó reaktanciákat (4. 75)
X11 kifejezésébe:

0, 145 l D';,,,Di„D':„
3 g GMRaGMRbGMRcGMR~

(4.88)

A reaktanciákat Q/km-ben kapjuk.

1 22 Villamosenergia-rendszerek 4444511. 337

1

!'
1
 Az ohmos ellenállás figyelembevételével a pozitív és negatív sorrendű soros impedancia:

(4.89)

A (4.87) összefüggések alapján írható, hogy:

(4.90a)

tehát a zérus sorrendű reaktancia:

(4.90b)

illetve a zérus sorrendű impedancia:

(4.91)

A következőkben a (4.86) főátlón kívüli elemeivel foglalkozunk.

A (4.87e) első tagját írjuk fel először. Feltételezzük, hogy

így

2
Xaa+a Xbb+aXcc
3
1
- -3 -

1 1 1 1
3 O,l 4 S lg GMRaGMRn + a20,l 4S lg GMRaGMRn + aü,l 4S Ig GMRaGMRn +

= l 0 145 lg D;n + j yj Ü 145 Jg D~n . (4.92)

3 ' DbnDcn 2 ' D~n

338
'
'\

A (4.87e) második tagja:

\
-~ (Xbc+ aXab+ a Xac) =
2

2
- 3 0,145 lg
l
_ 2 0,l 451 gVDb~Dcn.YDabDac+jY~O,l 451 g DanDbn -lg DanDcn
{ 3 Dan Dbe 2 GMRnDab GMRnD,,c
'
= 2 Ü,l 45 lg VDb,Dcn. VDabDac+jyjO,l 451 g Dbn. Dac =
3 Dan · Dbe 2 Dcn Dab

Ü 1451 _DbnDcn + Ü 1451 DabDar + . yj Ü 1451 DEn + • YJ Ü 145 J D!c

l
( -3' g D2an ' g D be
2 1 2' gD2cn 1 2 ' gDab
2 •

(4.93)
A (4.92) és (4.93) kifejezések összege

l DabDac . y] D~c = 2 0 1451 VDabDac+. YJ Ü 1451 Dac

' X12 = - 0,145 lg D 2 + 1 -0,145 lg D 2
3 be 2 ab 3 ' g Dbe l 2 ' g Dab •

, -
(4.94)
Hasonlóan eljárva, mint fent

X 21 = ~ Ü 145 J VDabDac_. Y3 Ü 145 J Dac (4.95)

'
' 3 ' g Dbe l 2 ' g Dab •
1

Érdekes, hogy X 11 , X 22 , X 12 és X 21 végeredményében a neutrális vezetőre vonatkozó GM Rn,

vagy az elhelyezésére vonatkozó Dadatok nem szerepelnek, a (4.86) főátlóján kívüli ele-
mekben a transzformáció következtében képzetes tagok is megjelennek .
Visszatérve x. mátrixhoz a (4.87c) alatti X 01 = X 20-t határozzuk meg.
•
i
i (4.87e) felhasználásával képezzük a következő összeget:
1

• (4.96a)

1 A zárójelben levő tag helyett beírjuk (4.92)-t. A számlálóban és a nevezőben levő hármasok
1
kiejtik egymást, az - -et bevisszük gyökvonásként (4.92) képletnél a lg argumentumába,
2
'
' 1gy
es '

1 X12 Dan . Y3 Dcn

Xo1 = X20 =- +0,1451g y +.1-·0,1451g . (4.96b)
2 Dbn/)cn 2 /)bn
1
Látható, hogy X 01-ben és X 20-ban már a fázisvezetők egymás közötti távolságai mellett
l a fázisvezetők és a neutrális vezető közötti távolságok is szerepelnek.

22• 339·
 Hasonlóan eljárva, n1int <tz előbb, a ( 4.87d)-ből és ( 4.87/)-ből kiindulv;.1 kapjuk, hogy

( 4.97)

n Ezzel meghatároztuk a teljes X 5 t.

Legyen most a vezeték vízszintes elre11dezésü, a
h nulla vezető a fázisvezetők felett, a 4.33 ábra szerint.
1
D D azaz '
®~•>---- --- '-" -· . ------
GMR0 = GMRb = GMR,,
e a
Dab = Dac= D,
4.33 ábra
Vízszintes elrendezésű háromfázisú vezeték. Db, = 2Dab = 2D, 1

a fázisvezetók felett elhelyezett nulla vezetővel Dan = /t; '

Ezeket a jelöléseket a ( 4.88 ), illetve ( 4. 90b) képletekbe helyettesítve ( 4.86) főátlójának elemei
a következők:
3_ -
X11 = X22 =
Y2 D
0,145 lg GMRa, (4.98)

3----~
X 00 = X11+3·0,l45 lg Y(D +h
2 2 2
):h • (4.99)
GMRnDY2
.
A főátlón kívüli elemek pedig a ( 4.94), ( 4.95), ( 4.96a) és ( 4.97) felhasználásával a következők: •

2 l
X12 = .3 0,145 lg -
2
= X21, (4.100)

l +O 145 1 Dan = 0 145 1 ~1 2 Dan

0 145 lg -- ' g Dbn ' g y Dbn, (4.101)
' 2
l Dan ~;- Dan
0, 145 1g - - + 0, 145 lg D = 0, 145 lg r 2 D. • (4.102)
•
2 bn bn

A képzetes tagok az elrendezés szimmetriája következtében zérusok, X 01 = X 20 = X 02 =

= %10, így a mátrix szimmetrikus. Tökéletesen szimmetrikus vezeték esetén, vagyis ha a
fázisvezetők egyenlő oldalú háromszög csúcsain és a nullavezető a szimmetriapontban
van akkor D0 b = Dac = Dbe = D; és D011 = Dbn = Dcn· Ezekkel
•

D
X11 = X22 = 0,145 lg GMRa,

D2
Xoo = X11+3·0,145 lg GMk:o ,

X 8 tehát csak diagonálisában tartalmaz O-tól különböző elemet, azaz diagonál mátrix.

340
1'

4.6.3 Háromfázisú vezeték szimmetrizálása

'
1
Ha egy háron1fázisú vezetéket a hossza mentén felosztunk három egyenlő hosszú szakaszra,
és a vezetéket úgy rendezzük, hogy niind a három fázis a háron1 szakaszban más és 111ás pozí-
c·ióbanfusson, akkor - feltételezve, hogy a három fázisvezető azonos anyagú és átmérőjű -
a i·égpontokra nézve mindhárotn fázisban az impedancia azonos értékű lesz.
1
Tekintsük az általános elrendezés ( 4.86) alatti x. mátrixát. Látható a ( 4.87) összefüggé-
sekben, hogy a diagonálisban a három fázisra vonatkozó átlagértékek szerepelnek. Ezekre
a fáziscserének nincs hatása, és csak a diagonálison kívüli tagokat befolyásolja a fázisértékek
''
aszimmetriája. (Látható, hogy ha X00 = Xbb = Xcc és X0 b = X0 , = Xbc volna, akkor csak
a diagonális maradna meg.)
A ,,csavarás'' eredményét X 01 első tagjain figyeljük n1eg. A (4.87) egyenlet jobb oldalá-
•• nak első tagja a 4.34 ábrán látható szimmetrizálással:

•
Az egyes szakaszok tehát nem szimmetrikusak, de az egész háromfázisú vezeték a végpo11-
tokra vonatkoztatva az, és így a végpontokra felírt x. diagonális. Ha azonban a vezeték
nem homogén (pl. megváltozik a vezető sugara vagy a fázistávolság), akkor a kiegyenlítés
-, nem teljes.
Helyezzünk el tetszőleges pozícióban egy, a 4.35 ábra szerint szimmetrizált háromfázisú
vezeték mellett egy n jelű vezetéket. Vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor az a, b, (' fázisban

l/3 1
'
'

0 b

b e
e 0

I II /TI

, ,
fázis poz1c10

0 0 b e
b e 0
1
e e a b

4.34 ábra
Hárt)mfázisú vezeték ciklikus cserével

341

•
 la
[>
a
lb
b
le
[>
e

I II. III

n
4.35 ábra
Háromfázisú fáziscserélt vezeték nullavezetővel

háromfázisú áram folyik. A neutrális vezetőben az egyes szakaszokon a (4.5lb) egyenlet

alapján indukálódó feszültségek :

1 1 1
v,,1 = Ia0,145 lg D + Ib0,145 lg D + Ic0,145 lg D '
an bn cn
'
1 1 1
= 10 0,145 lg D + lb0,145 lg Dcn + lc0,145 lg (4.103)
bn Dan'
1 1 1
Vnlll = Ia0,145 lg D + Ib0,145 lg D + Ic0,145 lg D .
cn an bn

A vezetéken a három szakasz feszültsége összeadódik

1 1 1
lg +lg ----+lg -
Dan Dbn Dcn
(4.104

Ha pozitív és negatív sorrendű áramok folynak a fáziscserével szimmetrizált vezetékben,

akkor a neutrális vezetékben nem indukálódik feszültség, a zérus sorrendű áramok viszont
beindukálnak.

4.6.4 Háromfázisú vezeték nullavezető nélkül

Ha a háromfázisú vezeték nullavezető nélküli, akkor zérus sorrendű áram nem folyhat,
csak pozitív és negatív sorrendű, 101 és la2 • Most sem vesszük figyelembe a föld mint vezető
jelenlétét. A reaktanciamátrix elemei egyszerűbb felépítésűek, mint ( 4.83)-ban, például

1
Xaa = 0,145 lg GMRa'

J
Xab = Xba = 0,145 lg D .
ab

342

•
 Az x.
(4.86) képletét továbbra is felhasználhatjuk a vezeték reaktanciáinak meghatározásá-
hoz, de az első oszlopot nem számítjuk, mert zérus sorrendű áram nem folyhat. A pozitív
sorrendű reaktancia

GMR,, = GM/4 = GMRc esetre:

X _ Xaa+Xbb+Xcc 1 (X X X )-
11 -
3
-3 be+ ab+ ac -

1 1
= 0,145 lg 3
-0,145 lg -=-s- - - =
YGMRaGMRbGMRc. YDabDacDbc

(4.105)

Láthatóan a nulla vezetős esetben számította! teljesen megegyező eredményt kapunk.

A pozitív és negatív sorrendű hálózatok közötti kölcsönös reaktancia a ( 4.87e) alapján,
melynek most az első tagja zérus:

2 1 1 . V3 1 1 . V3 1
3
0,145lgDbc+ --2+1
2 0,145lgDab+ -2-1 2 0,145lgDac =

2 1 1 1 . Y3
1 Dac
3 0,145 lg Dbe -2 0,145 lg Dab +0,145 lg Dac +1 2 0,145 lg Dab .

Ebből a nullavezetős esettel egyezően

X 12 = 2_ 0 1451 YDabDac+. Y3 0 1451 Dac (4.106)

3 ' g Dbe l 2 ' g Dab •
1
'
Ugyanígy, a részletszámításokat mellőzve:

X 21 = 2_ 0 1451 Y DabDac - . JÍ3 0 1451 Dac ( 4.107)

3 ' g Dbe l 2 ' g Dab .

X 01 - miután itt az önreaktanciákkal kapcsolatos tagok mindenütt zérussal egyenlőek -

a (4.96a) összefüggés alapján, (4.106) felhasználásával:

Xoi = _ X12 = _ _!__ 0 1451 YDabDac+. Y~ 0 1451 Dac (4.108)

2 3 ' g D be 1 2 ' gDab '
'
es
1 0 1451 YDabDac - . Y3 0 1451 Dac
- .-
1 2 ' (4.109)
3 , ' g D be gDab .

343

1
'
1'
''
Meghatároztuk azt a hat tényezőt, amelyek 101 és 102-vel pozitív, negatív és zérus sorrendű
feszültségesést okoznak, miközben visszavezetés hiányában zérus sorrendű áram nem foly-
hat. A szimmetriára és a fáziscserére elmondottak természetesen itt is érvényesek.

4.6.5 Kétrendszerű egyfázisú vezeték

Kétrendszerü vezetéknek nevezzük azt a szabadvezetéket, amelynek oszlopaira két, egymás-

tól függetlenül is üzemeltethető vezeték van elhelyezve. Kétrendszerű vezeték akkor épül,
ha az adott feszültségszinten az átviendő teljesítmény nagysága, illetve az energiaátvitel
biztonsága azt indokolja. Ez a megoldás lényegesen olcsóbb a két független nyomvonalon
•

vezetett összeköttetésnél, üzembiztonsága azonban nyilvánvalóan kisebb annál. O.zemi

és életbiztonsági okokból előírás, hogy az egyik vezeték vezetői az oszlop egyik oldalán
legyenek elhelyezve, noha a szimmetria megvalósítása szempontjából kívánatos volna
az olyan fáziscsere, amelyben mindkét rendszer minden vezetője részt vesz.

a
b

a'

b'

a'

b"

n o)

a•
0·'
e
b'

b)
4.36 ábra
Kétrendszerü egyfázisú vezeték nullavezetövel
a) térbeli elhelyezése,
•
b) metszete

344
 1
1
Vizsgáljuk <t 4.36 ábrá11 látható ötvezetős, vagyis kétre11dszerű egyfázisú, 11ullavezetövel
ellátott elrendezést. A (4.43) egye11letek felhasz11álásával felírható minden vezető fluxuskap-
csolódása. Felhasználva :1 (4.51b) egyenletet, vala111i11t a (4.34) összefüggéssel összhangban
azt, hogy:
l„• + la"+ lb' + lb'' + 1,, = 0.

Az egyes fázisok soros feszültségesései a következők lesz11ek :

+ lb'.I·o,145 1g Da•„
--- +
Da'b'

+ l,,··.i0,145 lg DDa·'".. + lb"_;0,145 lg Da'll

"a Da'b'' '
-
= 1a.',·o' 1451 g D
Db'••
--- + lb'
a'b'

+la••j0,145Jg %b'll +1b".f0,145lg %h'„,

b' a'' b' b''
(4.llO)
""' . Da '11
1
Da''n •
Va'' = la•./Ü,145 )g - - + lb•./0,145 Jg +
Da' a'' Db' a''
'
' . Da··,, Da''n
Ra"+.10,145 lg GMRa•• + lb"_;0,145 Ig ---------
Da''b''
,

. Db'',, . Db'',,
Vb" = l,1·.10, 145 lg D + lb· .10, 145 lg D -+
a'b'' b' b''
'•

A 4.36a ábrán látható elre11dezésre érvé11yesek a következő egyenletek:

la= - lb, (4.111)
la•+ la'' = 1,,,
(4.112)
.b' + lb'' = .b.
ne1n tételezzük fel, hogy •a· = - lb'• de 111iutá11 a két vezeték párhuzamosa11 \<Un kötve,
teljesül, hogy
Va' = Va'',
(4.113)

A (4.110) egye11letrendszer <tz impeda11ciákat 11en1 részletez"·e, csak jelölve, <l következő
alakú:
Va• = lu·Zu•a•+ lb'Z"'b'+ la"Zu'a"+ Jb''Za'b''•
'
Vb' = la·Zb'u'+ Jb,zb'b'+ la"Zb'a"+ lb''zb'b"•
(4.114)
Va'' = l"·Za".i'+ lb·Zu"b'+ la·•Za"a"+ lb"Za''b"•
Vb"= lu·Zb"a'+ Jb,zb"b'+ la··Zb"u"+ Jb„zb"b"·

345
 Bevezetjük a következő vektorokat, illetve mátrixokat:

Az impedanciamátrixokban szereplő elemek a következő típusúak:

. Da'n
Za'a' = Ra·+ j0,145 lg GMRa''

. Da•n
Za'b' = J0,145 lg D ,
a'b'

Da•n
Za'a'' = .i0,145 l~ D ,
a'a''

. Da''n
Zá'a' = J0,145 lg Da'a''.

· A soros feszültségekre a következő két vektoregyenlet írható fel teljesen általánosan

V' = Z'l'+z:,I'',
(4.115)
V'' = z;'I'+Z''l''

(itt a megkötések még nincsenek figyelembe véve). Látható, hogy V' nemcsak /'-tői szár-
mazik, hanem /''-tői is, és z:.1'' az a V' feszültség, amit akkor mérhetünk, ha /' = 0.
Ugyanígy/' is beleindukál a ''-s jelű körbe, de ha a vezeték nem szimmetrikus, akkor
ez a beleindukálás nem reciprok. Vagyis z;, = z;' nem nlinden esetben teljesül. Például, ha

•
,
akkor a két ,,kölcsönös'' impedanciamátrix nem azonos. lgy például a 4.37a ábrán bemuta-
tott vezetőelrendezés esetén a két impedanciamátrix azonos, a b ábrán nem. Ha a két,
vezeték párhuzamosan van kötve, akkor a (4.113) és (4.112) összefüggések a következő
vektoregyenletekben foglalhatók össze:

V' = V'', (4.116)

,
es
l' + ['' = 1,

346
i

n n
@

a'© {)O " a'@ @ b"

b' 0 @ b" b' 0 0 o"

a) 1
b)
'
4.37 ábra
Kétrendszerü egyfázisú nullavezetós rendszer
a) z,,' = z,,
''
' ,,
b ) z,, ;é z, '

illetve
]'' = ]-]'. (4.117)

•
E két egyenlet felhasználásával a ( 4.115) átalakítható:

[Z' -z:,-z:· +Z'']I' = [Z'' -z:,11.

ahonnan:
I' = [Z' -z:, -z;· + Z'']- 1 [Z'' -z:,11 (4.118)
és
l''= [Z''-Z:,-z:'+Z']- 1 [Z'-Z;']I.

A soros feszültségesések azonossága (4.116) a párhuzamos kapcsolás következtében tel-

jesül, azonban az egyes rendszerek árama nem azonos (külön beavatkozás, azaz szimmetri-
zálás nélkül). Ha /' és /'' (4.118)-ban kapott értékeit visszahelyettesítjük a kiidulási egyen-
letekbe
V' = V'' = [Z'(Z' -z:, -z:' + Z'')- 1 (Z'' -z: ,) + z: ,(Z'' -z:, -z:' + Z')- 1 (Z' -z:')]I;
(4.119)

az egyenletet V = Zl alakra hozva megkapjuk azt az összefüggést, amely a két vezeték

párhuzamos üzemelésére vonatkozik.
Ha csak egy vezeték üzemel, akkor egy egyszerű vezeték soros feszültsége, ill. impedanci-
ája számítandó, és figyelembe kell venni, hogy az ebben folyó áram milyen feszültséget
indukál át a túlsó oldalra. Ha a két oldal nincs kiegyenlítve, akkor a két vezetéken áram
fog körbe keringeni, !lmi jelentős értékű lehet.
A feszültségesés szimmetrikus összetevőinek meghatározása céljából helyettesítsük be
' a (4.115) egyenletekbe a szimmetrikus összetevőket, figyelembe véve, hogy V' = AV~,
J' = Al: és /'' = AI;':

AV; = Z'AI; +z:,AI;',

347
ezt balról A- 1-nel szorozva:

azaz
(4.120)

A másik rendszerre hasonlóképpen:

V''
S
= (Z'')
1 l'+Z''l''
SS S!it' (4.121)

vagyis az egyik rendszer feszültségeinek szin1n1etrikus összetevőiben a másik rendszerben

folyó áran1 szimmetrikus összetevőinek hatása is niegjelenik.
Ha nincs szimmetria a két vezeték között és azok párhuzan1osan vannak kapcsolva,
akkor rajtuk kiegyenlítő áramok folyhatnak. Mégpedig zérus sorrendű áran1ok esetén
a 4.38a ábra szerint és a pozitív sorrendű áramok esetén a 4.38b ábra szerint.
Kétrendszerű vezeték tervezésekor arra kell törekedni, hogy z:, z:', (Z;,)s és (Z;')s diago-
nális vagy közel diagonális legyen, ekkor ugyanis a pozitív és zérus sorrendű összetevő
áramok csak azonos sorrendű feszültség-összetevőket hoznak létre. Nem elég azonban a tel-
jes kiegyenlítéshez, hogy ezek diagonálisak legyenek, de legyen z; = z;', valamint cz:,)s =
= (Z:')., és így kiegyenlítő áramok sem folynak. Ezt szimmetrikus geometriájú vezetékkel
és fáziscserével lehet elérni. Példaképpen bemutatunk egy sémát a fáziscserére, ahol elvileg
minden konfiguráció megjelenik azonos hosszúságú szakaszon, így a vezeték elvileg szim-
n1etrizált a végpontokra. Érdekessége a 4.39 ábrának, hogy az egyik vezetéken két helyen,
a másikban azonban csak egy helyen van fáziscsere, tulajdonképpen mindkét oldalon csak
kétféle pozíció fordul elő, az viszont fele-fele
@ 0 hosszon szerepel.
o· b' a" b" Ha ugyanazon az oszlopképen a vezetéke-
ket a 4.40 ábra szerint helyezzük el, vagyis csak
két csavarási szakasz van, akkor az előző el-
a}
rendezés 11, és IV. szakaszát kapjuk. Itt is
mindkét vezeték vezetői fele hosszban az egyik,
a fele hosszban a másik pozícióban vannak, te-
n
hát egy vezeték saját magára nézve szim-
metrizált, de a kölcsönös impedanciákra nem.
Érdekessége a 4.40 ábrán látható elrendezés-
0 0
nek, hogy felisn1erhető a következő szabá-
a' b' 0" b" lyosság: párhuzan1os üzemben a' és a'', b' és
b'' úgy vannak elhelyezve, hogy az azonos
b}
fázisú vezetők távolabb, az ellenkező fázisú-
4.38 ábra
ak egymáshoz közelebb futnak. Ezzel a pozi-
Kiegyenlítő áramok az aszimmetrikus kétrendszerü
cionálással kapjuk a minin1ális reaktanciát,
vezetéknél
<1) zérus sorrendű, de bizonyos aszin1n1etria révén. A 4.41 ábra
b) pozitív sorrendű további 1nagyaráz;itot ad, hogy hogyan lehet

348
 •
'
L

'
1
'
•
n n n n
0 1
1 0 0 0
a' C)a• 1
•' b'o oa· b' b" a'o b"
0 •1
• 0 0 0
b' 0 Ob" 1
1 a'O Qb" 1 a'O Oa" 1
b0 oa •
1 ...
1
••
I ll 111 IV
••
'
b"
a•

n n
b'

a'

4.39 ábra
Kétrendszerú egyfázisú vezeték ciklikus cseréje

n n
; (} 0
a'
0 0 b" b'
0 0 a•
b'(j) oa " a·o eb'

4.40 ábra
Kölcsönös impedanciák szempontjából nem szimmetrizált. minimális
reaktanciát adó fáziscserélt vezeték

4.41 ábra
b'
0 A 4.40 ábra vezetői keresztmetszetben

349
a vezetőket úgy elhelyezni, hogy csökkenjen az eredő reaktancia. Az a' -b' hurok egy-
menetű tekercsnek tekinthető, az a'' -b'' hurok pedig egy másiknak, és ezek egymással
szembe vannak kapcsolva, ezáltal csökken az eredő fluxuskapcsolódás. Ilyen módon
5-10%-os reaktanciacsökkenés érhető el az átlagos értékhez képest. (Körülbelül ugyan-
annyi a kapacitásnövekedés is - így, amint látható, növekszik a vezeték természetes telje-
sítménye.) Látható még áz is, hogy a 4.39 ábra I. és JII. szakaszain nagyobb az eredő re-
aktancia, mert a két tekercs nem egymás ellen, hanem egymással ,,sorba'' van kapcsol-
va. Így a két nagyobb és a két kisebb induktivitású szakasz együttesen ad egy átlagot, és
ehhez képest adódik az 5--10%-os csökkenés.
Ha nem két, hanem több vezetéket vezetünk egy oszlopon, például négy párhuzamos
egyfázisú vezetéket (nyolc fázisvezető és egy n vezető), akkor az eljárás azonos az eddigivel.
A kilencvezetős rendszerre felírhatjuk az egyszerű, majd az n-nel alkotott hurkokra vonat-
kozó fluxuskapcsolódásokat, illetve az ezeknek megfelelő V~, V~, V~', V~', V~'', V~'', V!v,
viv egyenleteket. Minden feszültségnek annyi tagja van, ahány fázisvezető, tehát nyolc.
Átírva mátrixos formára, a feszültségegyenletek:

V' = Z'l'+z;,J''+z:,,1'''+Z{vl1v, (4.122)

ahol a Z mátrixok 2 X2-es mátrixok.

A fentihez hasonló egyenlete~ 111ég hármat kell felírni. Itt is levezethetők a szimmetrikus
összetevők, és jelen esetben is fáziscserével lehet megoldani a szimmetrizálást.

4.6.6 Kétrendszerű háromfázisú vezeték

Az eset hasonló az egyfázisúhoz, most azonban nem öt vezető van (két-két fázisvezető és
a nullavezető), hanem három-három fázisvezető és a nullavezető, tehát összesen hét vezető
( 4.42 ábra). Bármely keresztmetszeten érvényes bármilyen kapcsolásra:

(4.123)

Felírjuk a 'Pa, 'Pb ... 'Pn fluxuskapcsolódásokat minden vezetőszálra, majd (4.123) figye-
lembevételével felírjuk V~, V~, v;,
V~', V~', v;'
egyenleteit. A jelölés egyszerűsítése érdeké-

®e"
® ®
b 11
b'
©
e' a"

n
4.42 ábra
Kétrendszerü háromfázisú nullavezetős vezeték

350
f
ben feltételezzük, hogy mind a hat fázisvezető azonos sodronyból készült.
!
j
1
Va' =la' R+ j0,145 lg:~~ Da•n Da'n
+ lb·j0,145 lg D +le' j0,145 lg D +
áb' a'c'

1
. Da'n . Da'n • Da'n
+ Iá'J0,145 lg D + Ib''J0,145 lg D + le··J0,145 lg D ;
} tl
11
ll' /J''tl' ~,"'
•
. D11n Db'n
R+J0,145 lg GMR + le·j0,145 lg D +
b'c'
•

~b'n + ly•j0,145 lg ~b'n + lc'•j0,145 lg ~b'n

t
+ la••j0,145 lg ;
tJ
11
1J' IJ''/J' c''IJ'

t
• . De'n . De'n . De'n
' +Ia'']0,145lg D +lb'']0,145lg D +Ie'']0,145lg-D . ;
a'' e' b''e' e'' e'
(4.124)

t . Da''n . Da''n . Da 1'n

1 +la'' R+ J0,145 lg GMR + lb'']0,145 lg Db'' a''+ le'']0,145 lg De'' a'' ;

Db''n Db''n Db''n

Vb''= Ia·j0,145 lg D + lb·.i0,145 lg D + le·j0,145 lg D +
a'b'' b' b'' e' b''

Db''n . Db''n Db''n

+ Ia··j0,145 lg D + lb'' R+ J0,145 lg GMR +le" j0,145 lg De''b'' ;
a''b''

Dc''n Dc''n Dc''n

V e'' = la' j0,145 lg Da' e''+ Ib' j0,145 Jg Db' e''+ le' j0,145 lg De' e'' +
•

!
Dc''n Dc''n i Dc''n
+ Ia··j0,145 lg Da''c• + Ib''.i0,145 lg Db''c'' + Ic'' R-+:j0,145 lg GMR ;

ezt a nehezen áttekinthető egyenletrendszert átírjuk mátrixegyenletté a

Va' Va'' la' la''

vb' - V'·' vb" -- V'' '
es lb' -- /'·' lb'' -- I'' '
Vc' Vc'' Ic' le''

valamint a Z', Z'' és az;,, z;' 3X3-as impedanciámátrixok segítségével.

Az impedanciamátrixok elemei a (4.124) egyenletből olvashatók ki. A feszültségvektor-
egyenletek tehát:

V' = Z'l'+z:,1 11
,

(4.125)
V'' = z:'I'+Z''I''.

351
 Az egyenletek azonosak a kétrendszerű egyfázisú vezeték eseté~! (4.115) azonban itt
a vektorok háromdimenziósak és a mátrixok 3X3-asak. Ha a két háromfázisú vezeték
párhuzan1osan van kötve, teljesülnek a V' = V'' és J' +l'' = l összefüggések, és felhasz-
nálhatók a kétrendszerü egyfázisú vezetékre levezetett, az /'-re és /''-re vonatkozó (4.118)
képletek is. Ugyanígy átvehetjük az eredő impedanciára vonatkozó (4.119), valamint a
szimmetrikus összetevőkre vonatkozó (4.120) képleteket is, természetesen a vektorok és
mátrixok tartalma más lesz. Kétrendszerű vezetékek szimmetrizálásakor nemcsak egy-egy
rendszeren belüli, ún. hosszirányú aszimmetriát kell megszüntetni, hanem a másik vezeték
jelenléte miatt fellépő ún. keresztirányú aszimmetriát is. Ennek egyszerű módja az lenne,
ha a hat fázisvezetőt ciklikusan cserélnénk; üzembiztonsági okokból adódóan viszont az
egyik rendszer vezetői az oszlopsornak csak az egyik oldalán haladhatnak. A keresztirányú
aszimmetria kiküszöbölése tehát így nem történhet.
Vizsgáljuk meg részletesebben a keresztirányú aszimmetriát. Tételezzük fel, hogy az
egyvesszös vezeték ki van kapcsolva, azaz J' = 0. A kétvesszős vezetéken először tiszta
zérus sorrendű, majd tiszta pozitív, végül tiszta negatív sorrendű áramot bocsátunk át,
és megfigyeljük az egyvesszős vezetéken a v;, v; v;
és nagyságát. Ha a kétvesszős vezetéken
folyó áram egységnyi, akkor tulajdonképpen a (4.120) egyenletben felírt (Z:,). mátrix
elemei adják az egyvesszős rendszerben indukálódó feszültségeket. Természetesen most
(z:,).-nek kilenc eleme van.
A ( 4.120) és ( 4.121) egyenletekhez hasonlóan a kétrendszerű háromfázisú vezetékre is
felírhatók a szimmetrikus összetevő feszültségegyenletek:

v; = z;1;+(z:,).1;·.
(4.126)
v;' = (Z:'>. 1; + z;· 1;·.
Ez az egye11letrendszer azt nlut<1tja, hogy <i

V~o v~
V'=
s v~1 ' a
es V''
s V''
al
v~~ V''
a2

feszültség-összetevők hogyan függnek az

I'aO ·~
- l', I',
l's ·~l -
'
es s al

·~2 I''
a2

áramösszetevőktől. Teljes szimmetria esetén z; és z;· diagonális, (Z;').-nek és (Z;,).-nek

pedig minden eleme zérus. ,
A szimmetrizálás egy módja, hogy mindkét rendszert három szakaszra osztjuk, ebben
az esetben a három fázis egy rendszeren belül kiegyenlített, de a két rendszer kölcsönösen
nem. Nagyobb kiegyenlítettséget biztosít a 4.43 ábrá11 látható szimmetrizálás. Ez már ke-
resztirányban is jelentős kiegyenlítettséget ad. Az ábra szerinti csavarással a kétvesszős
rendszer 111inden egyes csavarási pozíciójára az egyvesszős rendszer három (teljes) csavarási

352
 e" a•
b" a" e·
a" e" b"

C' b' a C' b' a' e'

b' a' e' b' a' e' b'
a' C' b' :; ' e' b' a'
4.43 ábra
Kétrendszerű háromfázisú vezeték ciklikus cseréje 9 szakaszban

ciklusa esik. Az egyvesszős rendszer is a három pozícióját, ha nem is egyszerre, de a teljes

hossz harmadában veszi fel.
Tekintsünk egy vezetéket, amelyet a 4.44 ábrán megadott módon szimmetrizálnak.
Vizsgáljuk meg, hogy az egyes szimmetrizálási szakaszokon az azonos fázisok közötti
kölcsönös induktivitás (impedancia) milyen nagyságú. Legnagyobb a kölcsönös induktivi-
tás akkor, ha az azonos fázisok a lehető legközelebb helyezkednek el egymáshoz (például
az l. szakaszban a' és a''), legkisebb, ha az azonos fázisok a legtávolabb vannak (például
a II. szakaszon b' -b''). Ezzel a szimmetrizálással érjük el azt, hogy a kétrendszerű vezeték
soros impedanciája a vezeték végpontjaira nézve egyrendszerűének fele legyen.
A kétrendszerű háromfázisú szabadvezetékeknél is előfordul a reaktanciacsökkenés
jelensége, hasonló okoknál fogva mint az egyfázisnál.

e
1
!. D m. a' ,,.....,
"
b' - - - - -
a'----""' b' • . b'

a'-----
b"------ •
e' a"
e "----.J

4.44 ábra 4.45 ábra

Kétrendszerü háromfázisú vezeték ciklikus cseréje Kétrendszerű
háromfázisú vezeték, az áram-
3 szakaszban irányok adott pillanatbeli értékével

A 4.45 ábrán olyan oszlopkép látható, amelynél az azonos fázisok egymástól a maximális
távolságra helyezkednek el. Az áramirányokat egy adott pillanatnak megfelelően rajzoltuk
be, hogy látható legyen, amint a két vezeték egymás mágneses hatását részben lerontja.
A csavarásnál mindig a poláris szimmetriát kell megőrizni. Ha csak az egyik rendszer lenne,
akkor annak pozitív sorrendű reaktanciája:
3v -
X = X' = O 1451 Da'b'Da'c'Db'c' (4.127a)
1 1 ' g GMR .

23 Villamosenergia-rendszerek 44445/1. 353

 '

Ha a két rendszer úgy van párhuzamosan kötve, hogy a hossz- és keresztirányú szimmetria
teljes, az eredő pozitív sorrendű reaktancia:
3 _ _ _ __

X1 =
x;
·--
_l_ O
1451
VDa'b'D.i'c'Db'c' (4.127b)
2 2 ' g GMR .

Ha a vezetékek elhelyezése a minimális reaktanciaértéknek felel meg, akkor a pozi-

tív sorrendű eredő reaktancia a (4.127b)-ben szereplő értéknél kisebb:

Xmin = X1 -LIX, (4.127c:)

ahol a levezetés mellőzésével:

4. 7 Szabadvezetékek soros impedanciája a föld

figyelem bevételével

A szabadvezetékek általában olyan hálózatrendszer elemei, melyeknek csillagpontja köz-

vetlenül vagy impedancián keresztül össze van kötve a földdel, és így üzemszerűen, zár-
latoknál, kapcsolásoknál - tehát stacioner és tranziens állapotban - áramok folynak
a lóldben. Ezért a föld áramvezető képességének ismerete szükséges a számítások elvégzé-
séhez. A föld rossz vezető a fémekhez képest. A vezető sodronyok keresztmetszetét mm 2-ben •

mérjük, és az csak ritkán haladja meg a fázisonkénti 1000 mm 2-t; a földben azonban óriási
(sokszor km 2 nagyságrendű) keresztmetszeten folyhat az áram, ami kompenzálja a fémeké- •
nél nagyságrenddel rosszabb vezetőképességet. Ebből következik, hogy a földben folyó
áramokkal szembeni impedancia jelentős része rendszerint az áram be-, illetve kilépésének
környékén van, ahol a keresztmetszet még ,,kicsi''. Ezek a földelési kérdések külön prob-
lémakört képeznek, amivel a 17. fejezetben foglalkozunk. Ebben a fejezetben megvizsgál-

I
0

u ,...,
-· ~
/, • ///.
•

-
4.46 ábra
Hosszú egyfázisú vezető mágneses tere

354
 juk, fnilyen a vezető-föld hurok impedanciája egy igen hosszú vezető és a föld által kép-
1 zett hurokban ( 4.46 ábra}, azon a szakaszon, ahol a földben folyó áram már térbelileg
túl van a végpontoknál jelentkező szétterjedési szakaszán, és a földben az áramnak már
csak hosszirányú összetevői vannak.
A kör keresztmetszetű vezetőt vízszintesnek tételezzük fel h magasságban a föld felett.
( A földet síkkal határolt végtelen féltérként vesszük figyelembe, amelynek helytől és időtől
független vezetőképessége van, tehát homogén és egyéb elektromágneses jellemzői is állan-
'
dóak, azaz e, = µ, = 1. Természetesen a gyakorlatban ezek a feltételek nem teljesülnek:
1
' a vezető magassága a föld felett nem állandó, a vezető nem vízszintes, a föld nem homogén,
abban rétegek vannak, a csapadékszint, a föld vezetó1cépessége változik, s í. t. . . Mégis
a feltételek, amelyek a problémát kezelhetővé teszik, elfogadhatók, de a kapott eredmények
felhasználásánál ezeket szem előtt kell tartani.
1
•,

4. 7.1 Egy vezető föld hurok impedanciája

A 4.46 ábrán látható módon az a vezetőben folyó áram a földön folyik vissza. Célunk
•
1
a vezető és a föld alkotta hurok impedanciája 1 km vezetőhosszra számított értékének meg-
J

határozása a geometria, a föld fajlagos ellenállása, és a frekvencia függvényében. Az önin1-

pedancia a 4.46 ábra jelöléseivel:

u
... Zaaf = ·1 •

Az indexben szereplő két a betű önimpedanciára, az fa föld jelenlétének figyelembevéte-

.
•
lére utal .
• [Az olvasó tekintsen el attól, hogy az ábra szerint a földelési és szétterjedési ellenálláso-
kat is beleértjük az eredő (és a km-ekkel osztandó) impedanciába.]

l>
1
•
u
,
l"V
' i la
1 , ~,::~
'

,;///, . ·'
'. / .

4.47 ábra
Jelölések indukált feszültség számításához

•
Tekintsünk most egy kétvezetős elrendezést ( 4.47 ábra). Ebben az esetben az a fázis-
föld hurokra kapcsolt U feszültség 10 áramot hajt az a vezetőn keresztül. Vizsgáljuk meg,
hogy az a vezetővel párhuzamosan vezetett, vízszintes, kör keresztmetszetű b vezetőben
milyen feszültség indukálódik, azaz annak 1 km-es szakaszán milyen feszültségváltozás
• mérhető a vezető és a föld között. Keressük tehát az a és b vezetők között értelmezhető
1

23* 355
kölcsönös impedanciát, figyelembe véve a föld jelenlétét is, ez:

vb
Zabt= I .
a

A kérdéskomplexummal többen is foglalkoztak, és több, igen hasonló megoldás létezik.

Mi a szakirodalom többségének megfelelően Carson eredményeit használjuk (ezeket rész-
ben Clem és Clarke tették alkalmassá az erősáramú felhasználásra). Elterjedtek még Mayr,
Pol/aczek és Rüdenberg megoldásai.
Az a fázis- föld hurok önimpedanciáját a következő alakban keressük:

(4.128a)

ahol
Ra az a fázisvezető 1 km-re eső váltakozó áramú ohmos ellenállása (Q/km);
R 001 az önimpedanciának a vezető Ra ellenállásán kívüli valós része (O/km);
Xb a vezető belső reaktanciája, a 4.2 pontban mondottak alapján 50 Hz-es frekvenciára:

ra
Xb = 0,145 lg GMRa (Q/km) (4.128b)

(itt ra a vezető geometriai sugara);

Xkaaf az önimpedanciának a vezetőn kívül jelentkező reaktív tagja (O/km).

A kölcsönös impedanciát

Zabi= Rabt+.iXabf (Q/km) (4.129)

alakban keressük. A keresett impedanciák nyilvánvalóan függnek a következő változóktól:

a) e a homogénnak feltételezett föld fajlagos ellenállása (Q m);
b) /frekvencia (1/s), illetve w = 2nf (rad/s) körfrekvencia;
e) ha, hh a vezetők föld feletti magassága (m);
d) Dab a vezetők távolsága (1n);
e) r, illetve GMR a vezetők geometriai, ill. redukált sugara (m).
Carson szerint mind a (4.128a) ön-, mind a (4.129) kölcsönös impedancia két tag összege-
ként állltható elő, az egyik tag az ideális (tehát e = 0 nm fajlagos ellenállású, síkkal hatá-
rolt, homogén féltérnek feltételezett) föld esetén számítható, amelyet ki kell egészíteni egy
Zk = P+ jQ alakban felírható, és további két változótól, p-től és 8-tól függő impedancia- 1

dimenziójú taggal (ún. kiegészítő impedanciával). (A P+ jQ Carson jelölése, és természe-

e
tesen nincs köze a komplex teljesítményhez.) A p és paraméter a geometriai elrendezés- •

től, a frekvenciától, valamint a föld fajlagos ellenállásától függ. P-nek és Q-nak p-től és
@-tói való függését a későbbiekben részletezzük.

356
 4. 7.2 Két fázisvezető föld hurok impedanciája

A 4.48 ábrán metszetben látható vezeték esetében az ideálisnak tekintett föld felett ha magas-
ságban húzódó a és hb magasságban levő b vezetőben folyó áramok a fázisvezetők ·A és B
tükörképében folynak vissza.
Az a fázis- föld hurok teljes önimpedanciája:

Zaaf= Ra+j0,002894/lg G~~a+0,00251/{P+jQ) (Q/km); (4.130)

50 Hz-es frekvenciára vonatkoztatva:

Zaaf= Ra+j0,1451g G~~a+0,1255(P+jQ) (Q/km). (4.131)·

a
A (4.128a) és (4.130) képletek összehasonlításából következik, 1- -----
Dab
b
-" hogy ''
'
i
' \
h0 i
Raaf = 0,002 51/P, ' \ \ Daa ! hb
'
1
'
es
2ha
Xb+Xkaaf= 0,002 894 fi g GMRa +0,00251/Q, 1
'''
e
'
1 hb
1
ha
illetve xb (4.128b) alakját behelyettesítve DAB
1
a
xk aaf = 0,002 894f lg
2ha
+ 0,002 51 fQ.
l'
ra A
•
4.48 ábra
· •• · 'd · " Jelölések egyfázisú vezetó-
Ez utóbbi reaktancia elso tagja az l eál1s föld ieltételezésé- föld hurok induktivitásának
•
vel számítható külső reaktancia, a második pedig a földnek az számításához
ideálistól való eltéréséből származik. A P és Q értékének meg-
határozásához szükséges p változó (önimpedancia esetében) a következőképpen számít-
ható:

f •
e
'
A e változó általában az adott vezetőt és tükörképét összeköt6 egyenesnek azon egyenessel
1
bezárt szöge, amely az adott vezetőt a vizsgált relációjú vezető tükörképével köti össze.
e
Önimpedancia esetében tehát = 0, kölcsönös impedanciánál pedig az aA és aB egyenesek
által bezárt szög ( 4.48 ábra). A 4.48 ábrán látható vezeték kölcsönös impedanciája:

Zubf = .i0,0029/lg DDaB +0,002 51/(P+ jQ) (O/km). (4.132)

ab

357
Amennyiben a frekvencia 50 Hz,

Zabf = j0,145 lg ~aB +0,1255(P+ jQ) (Q/km). ( 4.133)

ab

A (4.129) és (4.132) egyenleteket összehasonlítva látható, hogy

Rabf = 0,002 51/P (Q/km),

'
es
1 ~ DaB
Zabf = 0,00291 lg D +0,002 51/Q (Q/km).
ab

Az utóbbi képlet első tagja az ideális föld feltételezésével számítható, a b vezető B tükör-
képét :figyelembe vevő kölcsönös reaktancia; a második tag a földnek az ideálistól való
eltéréséből származó járulék. A p változó kölcsönös impedancia esetén a következő:

p = 2,81·10- 3 DaB f
e'
a e változó pedig:
. DAB DAB
e = arc sin D - ,= arc tg h--- h .
aB a+ b

A következőkben a Zk = P+ jQ impedanciajárulék és a p és változó közötti összefüggé- e

seket vizsgáljuk meg. Láttuk, hogy a p paraméter függ a föld fajlagos ellenállásától, amely-
nek nagyságára a következő tájékoztató jellegű értékek adhatók meg:

száraz föld, homo[-' e= 500-1000 nm;

normál nedvességú talaj e= 50- 100 Q m;
nedves, mocsaras talaj e=lOüm;
'
tengerv1z e= 0,1-1 nm.
Magyarországon általában az 50-100 Q m ad helyes értéket.

'Példa a p értékének számítására önimpedancia esetén:

Legyen

e = 60 Q m, h = 20 m, f = 50 Hz, akkor
50
P = 5,615 -10- 3 • 20 -- = 0 103 ·
60 ' '

ha pedig h = 25 m, e= 10 Q m, f = 50 Hz, akkor

50
p = 5,615· 10- 3 ·25 20 = 0,222.

A szokásos vezetékeknél 50 Hz-re általában p < 0,25.

358
 Carson p értékétől függően P és Q meghatározására a következő függvényeket adja meg:
Ha p < 0,25, akkor

n l p2 2
P = . - - - -P cos e+·- cos 2e 0,6728+ ln - +
8 3 y'2 16 p
p2 . p3 cos 38 np4 cos 4B
e
+ -- sin 28 + - '
16 45 y'2 1536
és
l 2 1 p 2 cos 2e p3 cos JB
Q = -0,0386+ - ln·- + -=-P cos B- ·+ -
2 p 3 y'2 64 45 y'2
p4B sin 4B p4 cos 4B 2
- ln---+
p 1•0895 .
384 384

Ha 0,25 < p < 6, akkor a 4.49 ábráról olvashatjuk le P és Q értékét, p > 6 esetén szintén
függvények adják meg P-t és Q-t:
•
•

P =cos e_ cos 2e +cos 3B + 3 cos s~.

y'2p P2 y'2p3 y'2ps
Q = cos e - co~ 38 + 3 cos se .
y2p Y2p 3 y2p•

~ Vizsgáljuk meg az impedanciákra vonatkozó összefüggéseket P és Q ismeretében. Az

önimpedanciára vonatkozóan (ilyenkor e= 0) a távvezetékeknél a p értéke 0,1 környékén
van, tehát az első esetről van szó.

n 1 p2 2
p = ----=P+·- 0,6728+ ln - ,
8 3 y'2 16 p
1 2
Q = -0,0386+ In - -+-p _.
2 p 3 y'2

Az egyes tagok nagyságát figyelembe véve a következő átalakítást tesszük:

n
P = --+LIP,
8
1 2
Q = -0,0386+ ln p+LIQ.
2

Ezekkel az a fázis önimpedanciája:

. l 2ha n 1 2
Zaar= Ra+JO, 45 lg GMRa +0,1255 -+LIP + j0,1255 -0,0386+ ln P+LIQ .
8 2

359
w
~ p

0,36 1\\ \ 1 1 1 1 1 1
Q

0,32 1 \ 1,011 1 1 1 1 1 '1

028-+--- 0,8-1--

024 1 I' 0,6 1 \\" 1 1 1 1 1 1

0,20 ---,~·· - 1 - 1 0.4 '' ' '" ""

1
8:0 '/(
- - - - - - 4
0,16, -- -
1 1 '\. "'\. '-1 1 1 1
0.2

0,12 1 1 1 '\ . -8=0 01

0
1 ~ 1
-

1 2 3 4 5 p
b)
0,08 l 1 1 1 'xl ~

' ......
0,04 1 1 4.49 ábra
1 A Carso11-féle függvények
0,02 1 2 a) P(p) függvény,
0 3 4 5 p
a) b) Q(p) függvény
.J
Átalakítjuk tízes alapú logaritmusra Q első két tagját:
' '

1
Q = -0,0386+ ln I =
2
-0,0386+~~ 1g ~ = - 0,0386+ 1,151g Ip =
p p

= l 15 lg o 92563+ 1 15 lg /: = 1 151 1,8513 = 1 15 lg 1,8513 103 e.

' ' ' P ' g p ' 5,6l5ha f '

P-t és Q-t behelyettesítve, a (4.130)-ba és a kijelölt műveleteket elvégezve az ön impedancia:

2ha l,8513·103Ye .
Zaaf = (R 0+0,049 28)+ j0,145 lg • VJ + 0,1255 LJP+ j0,1255 LIQ =
A

GMRa 5,6l5ha f

= (Ra+ 0,049 28)+.;0,145 lg GZ'Ra + 0,1255 L1P+ j0,1255 L1Q, (4.134}

ahol D1 = 6,59 -~ 102 m .

•
A (4.134) kifejezéssel kapcsolatban két észrevételt teszünk.
1. A valós részben Ra mellett áll egy állandó tag, amely a föld ohmos ellenállásának felel
meg, tehát nem függ a föld fajlagos ellenállásától. (Megfelel a hurokban a visszavezetés
ellenállásának.)
2. Az induktív tag előtt nincs kettes szorzó, mint pl. a ( 4.12a)-ban, vagy további reaktív
tag, ami egy vezetőhurok induktivitására (reaktanciájára) utalna. A Zaaf tehát egy olyan
hurok önimpedanciája, amelynél a visszavezetésnek nincs induktivitása. Ilyen eredmény
akkor adódik, ha a visszavezetést egy, a vezetővel koaxiális csőben képzeljük el, amelynek
sugara D1 . Df sokkal nagyobb, mint a vezető föld feletti magasságának kétszerese, és függ
e-tói, mégpedig úgy, hogy minél nagyobb a föld fajlagos ellenállása, annál nagyobb D1 .

' nagy érték, hogy emellett a például 15 m-es ha-t el is hanyagolhatjuk [lg 910 = 2,959 és
lg (910-15) = lg 895 = 2,957, vagyis a különbség 0,007, ami n1indössze 2%]. Felharmoni-
kusok esetében, amikor a frekvencia nagy, például 500 Hz, és ugyanakkor a föld vezető-
5
képessége jó, például e = 5 Q m, akkor D1 = 6,59·10 2 = 65,9 m, ami mellett a
500
15 m-es ha nem hanyagolható el. A földben folyó áram - Carson itt nem részletezett vizs-
,
gálatai szerint - a 4.50 ábrán látható módon oszlik el. Igy érthetővé válik egyrészt a e-tói
független ellenállás is: ha a föld fajlagos ellenállása nagy, akkor Df is nagy, tehát ilyenkor
nagy keresztmetszeten folyik az áram; ha viszont kicsi a fajlagos ellenállás, akkor nagyobb
az áramsűrűség a vezető alatt, és kisebb keresztmetszeten folyik az áram, így az eredő ellen-
állás állandó lehet. Ebből viszont az is következik, hogy ha nagy a föld fajlagos ellenállása,
akkor az induktivitás lesz nagyobb. Ha azt vizsgáljuk, hogy hol folyik vissza az áram, akkor
azt látjuk, hogy ez körülbelül egy olyan keresztmetszeten történik, amelynek súlypontja
D1 távolságra van a vezető alatt. Miután ez súlypont, nyilván még attól messi.:ebbre is folyik
áram, így ennek az óriási ,,vezető''-nek a GMR-je nagyságrendileg szintén Df, emiatt

361
 •

h --
•
-··
6m
- .. - .
-
.. - --- - -- - - ----- ·-- ·----"-~
.

--- - -

- ----
. -
- - ---- ·----- ·------·
.

- --
----·
- -

--
De

--- -

1
1

--
-

'
~
' ---
-

o)
m e)

L.-Skm L.-Skm
I

b)

4.50 ábra
Földvisszavezetés vizsgálata Carso11 szerint
a) a visszavezetésre jellemző D 1 távolság,
b) a visszavezetés áramsűrűsége (a1) a felszínen, a vezetőtől mért távolság függvényében,
e) a visszavezetés áramsűrűsége (am) a vezető alatt, a mélység függvényében

362
 1g Di = 0, es
' a v1sszavezetesne
. ' k I'atszo'1 ag nincs
. re-
D1
aktanciája. Ilyen visszavezetés az előzőkben emlí-
tett D1 sugarú csővel képezhető le.
A 4.51 ábra azt mutatja, hogy váltakozó áram -
esetén a visszavezetés követi' a vezeték nyomvona-
4.51 ábra
lát (egyenáram esetében a visszavezetés árama a
A földben folyó visszavezetési áram (szag-
legrövidebb úton folyik), tehát a földben az áram- gatott vonal) követi a vezető nyomvonalát
sűrűség mindig a vezető alatt a legnagyobb.
Mint már említettük, a (4.134) képlet 50 Hz-es frekvenciára vonatkozik. Ha ettől eltérő
frekvenciájú áram folyik az a vezető-föld hurokban, az önimpedancia:

Zaaf = Ra+0,000 986/+ j0,002 894/ lg G:Ra +0,002 51f(L'.1P+ j L'.1Q).

(4.135)

Az a és b fázisvezető- föld hurkok kölcsönös impedanciájára az önimpedancia számí-

tásánál bemutatott módszer szerint eljárva a következő összefüggés írható fel:
•

'
Zabi= 0,000 986/+ j0,002 894/ lg gab +0,002 51f(L'.1P+ j L'.1Q),
1 (4.136)

illetve 50 Hz esetén

z„b1 = 0,04928+j0,145 lg gab +0,1255L'.1P+j0,1255L'.1Q

1
· (Q/km). (4.137)

A kölcsönös impedanciára vonatkozó összefüggés érdekessége, hogy ohmos tag is szerepel

benne, ami azzal magyarázható, hogy a két hurok egy-egyágaközös: a föld, amelynek frek-
venciától függő ohmos ellenállása van.
Amennyiben az ön- és kölcsönös impedanciákra felírt (4.135) és (4.136) összefüggésekből
a L'.1P-től és L'.1Q-tól függő korrekciós tagokat elhagyjuk, a Carson-képletek Clem-féle egy-
szerűsített formáját kapjuk:

. D1
Zaaf = Ra+0,000986/+ j0,002 894/ lg GMRa'
(4.138)
Zabi= 0,000 986/+ j0,002 894[ lg gab .
1

Az 50 Hz-re érvényes összefüggések:

Zaaf = Ra+0,049 28+ j0,145 lg GZ'Ra' <

(4.139)
Zabi= 0,049 28+ j0,145 lg g 1
ao
.

363
A Carson - Clem-formulák szerint az impedancia nem függ a vezetők föld feletti magas-
ságától.
A Carson-Clem-képletek pontosítására a következőkben felírjuk az impedanciák mó--
dosulását akkor, ha LIP és LIQ helyére a P és Q sorának következő tagját helyettesítjük.
Az önimpedanciának a vezető ohmos ellenállásán kívüli valós része a következő lesz:

f = 0,000986/-21,94· 10- 4 /~. (4.140)

Raar = 0,000 986/- 3,33 • 10-6 ha/
e „
Az önimpedancia képzetes része:

f _ Dr _ 4 ha
Xaar = 0,0029/ lg G:;Ra + 3,33· J0- ha/ 6 _ - 0,0029/ lg GMR + 21,94· 10 f D.
e a 'f
(4.141)

A kölcsönös impedancia valós része .!l következő taggal egészül ki:

-
f = 0 000986"-21 94· I0- 4"ha+hb (4.142)
e
- ' '1' '2D' „
a képzetes flétfZ pedig:

Dr 6 ha+hb
f D1 _ 4 fha+hb
Xabr = 0,0029/ lg Dab +3,33· l0- 2 f _=0,0029/lgD +21,94·10 D.
e ab 2 'f
(4.143)

A Carson-képletek Clem-féle egyszerűsítése (4.138) tehát az ellenállásokat nagyobbnak,

a reaktanciákat kisebbnek adja, mint a pontosított képletek.
Tekintsünk egy konkrét példát.

Legyen egy vezető keresztmetszete q = 300 mm 2, anyaga: acélalumínium; sugara r = 0,0121 m, GMR =
= 0,00992 m; váltakozó áramú ellenállása R 0 = 0,1 Q/km. A vezető h0 = 15 m-es magasságban van. Ab
vezető 10 m vízszintes távolságban h6 = 5 m-re van elhelyezve a föld felett ( 4.52 ábra). Kiszámítjuk az egy-

'
''\.
' b ..
hb=5m

D08 =22,36m
4.52 ábra
1\datok a két fázisv·ezető-föld elrendezés impedanciáinak
10m B
számításához

364
'

szerű Carson - Clem-képlettel z.•_,- és Z.61et, majd figyelembe vesszük a korrekciót is. További adatok:
!! = 50 Q m, f = 50 Hz, D1 = 6,59 ~~ · 102 = 659 m.

1. Számítás az egyszerűsített ( 4.139) képletekkel

•
z.,,, = 0,1+0,04928+i0,145 lg o,~ 92 = o,149 28+i0,699 24 ílfkm,
'

z•bf = 0,049 28+j0,145 lg l!~~o = 0,049 28+j0,24210 Ü/km.

2. Carsnn-korrekcióval

Ezt elemenként végezzük

h. 15 10
D 659 = 0,023, D, 659 = 0,015;
f
R ••1 = 0,04928-21,94·10- 4 ·0,023·50 = 0,049 28-0,002 52 = 0,046 75 0/km, a csökkenés 5,1%;
R. 61 =0,04928-21,94· 10- 4 ·0,015·50 = 0,049 28-0,00164 = 0,047 640/km, a csökkenés 3,3%;
jX••1 = j0,699 24+j0,002 52 = j0,701 76 Ofkm, a növekedés 3,6%;
1
iX.61 = j0,242 lO+j0,001 64 = j0,249 74 íl/km, a növekedés 6,8%.

Látható, hogy az eltérés nagyon kicsi, különösen, ha még figyelembe vesszük:

1. Az R 001 változása nem észlelhető közvetlenül, mert értéke a vezető 0, 1 Ü/km ohmos ellenállásával
együtt jelentkezik, így jelen esetben a százalékos változás csupán mintegy 1,6%.
2. Az impedanciát meghatározó nagy tagok, a reaktanciák viszonylag pontosak. Példánk esetén p =
= 5,615· 10- 3 • 15 = 0,084 az önimpedanciához és a kölcsönöshöz p = 2,81 · l0- 3 D.B = 2,81·10- 3 ·22,36 =
= 0,063, vagyis p ilyen értékeinél a korrekció nem szükséges. p nagyobb értékeinél a korrekció szükséges
lehet, például felharmonikusoknál. Az 50 Hz-es jelenségeknél a korrekció elmaradása azért sem lényeges,
mert nem vagyunk pontosan tájékozottak a föld fajlagos ellenállása felől sem, illetve olyan szezonális vál-
tozások lehetnek, amelyek nagysága 2- 3-szorosra növelhetik '.! értékét, és az így bekövetkezett változás
már sokkal nagyobb, mint amit a korrekciótól remélhetünk.

4.7.3 A föld figyelembevétele fiktív, neutrális vezetővel

A 4.53 ábrán látható általános vezetőhurok impedanciája

!
Megvizsgáljuk, hogy n1ilyen módon lehet a fázisvezető-föld hurokra kapott egyszerű­
sített önimpedancia-összefüggést (4.139) úgy átalakítani, mintha az egy a 4.53 ábrán szereplő

-+-......,:··-....
I r>
a

4.53 ábra
Egyfázisú vezetőhurok helyettesítő sémája

365
hurokra vonatkozna. A fázisvezető- föld hurok önimpedanciájának egyszerűsített kifeje-
zése, a fold ohmos ellenállását R1 -fel jelölve (R1 = 0,049 28 Q/km):

Zaaf = Ra+ R1+ j0,145 lg G~Ra. (4.144)

A képletben szereplő logaritmust szétválasztjuk, és a vezetőkre, illetve a földre vonatkozó

jellemzőket külön csoportosítjuk:

Zaaf = Ra+ j0,145 lg G~R-a +

(4.145)

Láthatóan ilyen átalakítással a 4.2.3 fejezetben vizsgált általános hurok induktivitásával

(4.39) megegyező struktúrájú összefüggést kapunk. (A képlet 50 Hz frekvenciára vonatko-
zik.) A felbontás helyességének ellenőrzésére az utolsó tagot az első két logaritmussal össze-
vonva kapjuk, hogy:

ahol az utolsó tag nulla, tehát a felbontás helyes. Az impedanciának vezetőhöz és földhöz
tartozó részekre való szétválasztása teljesen önkényes és formális, azonban a végeredményt
helyesen kapjuk.
Hasonló módon kezeljük a kölcsönös impedanciát is, formálisan felhasználva az előbbi­
eket.
Alkalmazzuk a 4.2.3 fejezetben bemutatott módszert két fázisvezető- föld hurokra.
A földet egy R.r ellenállású n vezetőhöz vesszük hasonlónak, és felírjuk a fluxuskapcsolódá-
sokat három vezetőre a (4.37) képlet analógiájára a 4.54 ábrán látható elrendezés esetére:

Pa= 2.10- 7 ta·1n GMRa

1 ·1 1 ·1 1
+tb n Dab +11 n ÍJ1 '

(4.146)

1l'1 = ·1 n --
2.10- 7 la 1 +tb
·1 n--+11
1 ·1 n · 1 ,
D1 D1 D1
•
de ia+ ib+ ÍJ = 0, így

ipb = 2.10- 7 (4.147)

1l'1 = 0.

366
l
Vizsgáljuk először az utóbbi egyen-
letet. A Carson - Clem (4.139) Zabn
egyenlet szerint a vezető- föld hu-
rok reaktanciája olyan, mintha a
0
hurok vezető részének lenne egy .

D1 huroktávolságnak megfelelő ~
l b
0, 145 lg Di reaktanciája, de a
GMRa
J földnek látszólag már csak ellenál- .
n 't
lása lenne. Ezt néhány - főleg ame- (t}
rikai - szerző úgy is jelöli, hogy 4.54 ábra
a föld impedanciájaZ1 = 0,049 28+ Egyfázisú vezeték helyettesítése a föld figyelembevételével
l +j ·O O/km. A fázisvezető- föld
hurkok kölcsönös impedanciájának meghatározásakor a földet D1 sugarú csővel helyet-
tesítjük, ennek belső fluxuskapcsolódása nincsen. Miután (a föld feletti magasságokat el-
hanyagoljuk) a kölcsönös távolság - ami a cső tengelyéig terjed - ugyancsak D1, így
a csőnek külső fluxuskapcsolódása sincsen. E feltétel szerint 'l'an = 'Pa. Miután a nulla-
vezetőben - vagyis a földben - R1 ellenállás is szerepel, ezért a kölcsönös impedanciára
50 Hz esetén

Zabf = 0,049 28+ j0,145 lg ifab (O/km) (4.148)

1 kifejezést kapjuk.

D1 >- 1, 11egatív számot kapunk. Ennek

az a jelentősége, hogy ez abszolút értékben pontosan annyi, n1int 0,145 lg D1 , hiszen együtt
) adnak nullát lg Pt = 0.
D1

1
1
4.7.4 Egyrendszerű háromfázisú vezeték
r
impedanciamátrixa
A 4.55 ábrán metszetben látható vezetékre felírjuk az egyes fázisok feszültségesései (V /km)
•
't és áramai (A) közötti összefüggéseket:
!

Va = Zaafla+Zabflb+Zacflc, oo
Vb = Zbatla+ZbbJlb+Zbcflc, (4.149) (i)C
V e = Zcaj·la + Zcb/Jb + Zccflc,

vagy vektoregyenletbe11 felírva:

4.55 ábra
v= Z;k1 I. (4.150) Háromfázisú vezeték

367
50 Hz-es frekvencia esetén az önimpedanciákat a (4.144), a kölcsönös impedanciákat
a ( 4.148) összefüggésekkel vesszük figyelembe.
A z,kf = ZF fázisimpedancia-mátrix szimmetrikus.
A feszültségesések és áramok szimmetrikus összetevői között a z.
mátrix teremt kapcso-
latot, amit a fázisimpedancia-mátrixból a következő transzformációval kapunk:

(4.151)

A mátrixszorzást kifejtve :

1 1 1
- Zaaf Zabf Zacf l l 1 Zoo Zo1 Zo2
3 3 3
1 a a2
Z.= 1 a2 a - (4.152a)
3 3 3
l a2 a
1 a a2
3 3 3

A mátrixszorzás elvégzése után z. elemeire a következő kifejezéseket kapjuk :

(4.152b)

- Zaat+ Zbbt+ Zcc/ ZbcJ+ Zab/+ Zacf

(4.152c)
3 3 '
Zaat+ a2Zbbt+ aZccf Zbct+ aZabt+ a2Zacf
3
- 3 '
(4.152d)

Z 02
_
-
z 10 -_ Zaat+ aZbbf+
3
2
a Zccf Zbct+ a2 Zabt+ aZacf
(4.152e)
3 '

(4.152/)

(4.152g)

Ez a z. nlátrix azonos felépítésű a szin1n1etrikus összetevőknél, valamint a háromfázisú

vezeték (nullavezetővel, de föld nélkül) esetére bemutatott és az induktív reaktanciákra
levezetett (4.86) mátrixszal. A (4.152) képletek impedanciákra érvényesek, de természete-
sen reaktanciák meghatározására is fel fogjuk őket használni. A szimmetrikus összetevőknél
felhasznált képlet látszólag egyszerűbb, ami onna11 származik, hogy Z 001 = Zbbf = Zccl
esetével egyezik. Ezt egyébként fel is tételezhetjük, miután nem építenek oly<tn háromfázisú
vezetéket. é1111elynek különbözők <l fázisvezetői. Kiszá111ítjuk a elemeit a z.
Z aa,.r = R a+0' 0495+1·0 ' 145 lg GMR
.. • Pr_
"
D,
Zabi== 0,0495+j0,145 lg -
Dab

368
behelyettesítéssel (természetesen a Carson-féle formulából több tagot figyelembe véve
nagyobb pontossággal is történhet Zaaf és Zabf meghatározása). A (4.152c) kifejezésbe az
ön- és kölcsönös impedanciákat behelyettesítve, és feltéve, hogy
•

az impedanciamátrix elemei a következők:

Z11 = Ra+0,0495+j0,145 lg GzrR~-

-! 3-0,0495+ j0,145 lg g~ + j0,145 lg g~ + j0,145 lg g~ -

= Ra+o,0495+jo,1451g azrRa -o,0495-

(4.153)

A Z 11 és Z 22-re vonatkozó képlet megegyezik a (4.89) képlettel, mivel a pozitív sorrendű

esetben az áramok a nullavezető, illetve a föld érintése nélkül a fázisvezetőben záródnak,
és ezért kiesett a föld ellenállása és Dr a képletekből. A pozitív sorrendű áran1ok a fázisve-
zetőkből álló hurkokban folynak. Látható, hogy a visszavezetés eredőjeként a három távol-
ság, geometriai középarányosa érvényesül.
Attérünk a Z 00 számítására.
A (4.152b) és (4.152c) képletek különbsége:

Zoo-Z11 = ZbcJ+ZabJ+Zacr =
= 3·0,0495+ j0,145 lg DDr +lg Dr +lg ·Dr
be Dab Dac
Dr
= 3 0,0495+ j0,145 lg 3~- ' (4.154)
,----
l' DbcDabDac
•
vagyis
Dr
Z110 = Z 11+3·0,0495 +.i3·0,145 lg 3""",
---- , (4.155)
----
yDbcDabDac

ami felépítésében egyezik a nullavezetős esetre vonatkozó Z 00 (4.91) képletével.

24 Villamosenergia-rendszerek 44445/1. 369

A (4.155)-ben figyelembe véve Z 11 (4.153) kifejezését:

3 JJ,
-
a ]) be·]) aJJ ac

~;----::---
= R 0 +3·0 0495+ ·o 1451g rlJbclJaJJac · JJj. -
3 ----::-~--=-- -
' J ' GMR0
VD],cJY,,Pac
JJj.
= R 0 +3·0,0495+ j0,145 lg .,....--~--
3
JfGMR~mcIP,,,P,,c
IJr
= R 0 +3·0,0495+ j3·0,145 lg ~
9 ---'-----. (4.156)
VGMR~IJ~,,IJ~cJJ~b
A (4.156)-ban szereplő logaritmus nevezője egy három vezetőből álló csoport kölcsönös
távolságának fogható fel, ugyanis a zérus sorrendű áram adott időpillanatban mindháron1
vezetőben azonos nagyságú és irányú ( 4.56 ábra), ezért a három fázisvezető a zérus sorrendű
áram szempontjából a 4.3 pontban mondottak alapján egy csoportba vonható össze, amely-
nek redukált sugara:

Q Feltéve, hogy a három fázisvezető GMR-

•
Je azonos:
b

e
Ennek felhasználásával a (4.156) a követ-
kező alakú] esz:

. Dt
4.56 ábra Zoo = R 0 + 3·0,0495+ ]3·0,145 lg GMRcs.
Zérus sorrendű áramok háromfázisú vezeték- föld
rendszerben (4.157)

Ha a 4.56 ábrán látható módon az egyes fázisvezetőkben 1 A (valós) áram folyik, akkor
a Zoo impedancián eső zérus sorrendű feszültség-összetevő valós részének számértéke egy
vezető ohmos el1ená11ásának és - mivel a földben 3 A az 1 áramerősség - a föld ohmos ellen-
állásának háromszorosával lesz egyenlő. A zérus sorrendű feszii1tség-összetevő képzetes '
részének számértéke az egy csoportba összevont három fázisvezető-föld hurok reaktanci-
ájának háromszorosával egyezik meg, mivel ebben a hurokban 3 A az áramerősség.
Áttérünk a (4.152) Zs mátrix diagonálisán kívül álló impedanciák szán1ítására. Feltéte-
lezzük, hogy a három fázisvezető önimpedanciája azonos, így a (4.152/) első tagja zérus,

370
 tehát
1 2 2 0 049
1 Z12 -- · Zacf ]
-3 [ Zbc1·+a Z ab/+8 2
-- 3 ' 5+.1·o, 14 5 1g Dbe+
Di

+ a0,(1495+ ~;0,145 lg % 1
ab
+ a 0,0495+ a~;0,145 lg ~
2 1
ac
. (4.158)

Az ohmos tagok kiesnek, a és a 2 értékeit behelyettesítve:

l
j0,1451g %~ -

l = 2 ·o 1451 y' DabDac - ~ 0 1451 Dac =~ 0 145 . 1 VDa~ac _ y3 1 Dac

3 .I ' g Dbe 2 ' g Dab 3 ' .I g Dbe 2 g Dab •

(4.159a)

• Hasonló levezetéssel:
•
2 . VDabDac y'j l Dac
. Z2 1 = 1
o,145 .lg D -2gD . (4.159b)
1 3 be ab

A (4.152c/) alapján, a fázisvezetők önin1pedanciáját azonosnak feltételezve:

••
(4.160)

1
Zo1=-- 0,0495+_;0,145 lg
3
%+ a0,0495+ ~;0,145 lg%' + a 0,0495+ a70,145 lg Dt
1
be ab
2
Dac
=
•
• ----
0,145 . l VDa~ac JIJ 1 D„c
' 3 .lg D -2gD
1 be ab

valamint a (4.152e)-ből kiindulva:

.
•
'
'
Z21 0,145
1
JI
. Du~ac J/J l Dac (4.161)
Zo2 = Z10 = - - - ./g D +2gD.
2 3 be ab

A szán1ítások eredn1ényének érdekessége, hogy D1 a főátlón kívüli tagok képleteiben nem

!<zerepe1. A (4.159) és (4.161) összevetésével megfigyelhető, hogy a pozitív sorrendű áramok
(az aszimmetrikus vezeték következtében fellépő hálozati visszahatás eredményeként)
kétszer nagyobb abszolút értékű negatív sorrendű feszültségesést okoznak, mint zérus sor-
''
1end ut.
Ha a vezeték szin1n1etrikus elrendezésű (a fázisvezetök szabályos háromszög csúcsaiban
helyezkednek el), akkor Dab = Dac = Dbe és a vegyes indexű mátrixelemek zérusok, így
az. diagonálmátrix lesz. A z.
n1átrix minden olyan esetben szimmetrikus, amikor a vezető-

371
•
 e a b elrendezés az a fázisra szimmetrikus. Vízszintes ve-
zetőelrendezés esetében ( 4.57 ábra) az. vegyes in-
D D dexű elemei nem függnek a fázistávolságtól. Az áb-
ra jelöléseivel:

Dab =Dac= D '

es Dbe= 2D,

~$~ emiatt a képletekben szereplő

4.57 ábra
Vízszintes elrendezésű háromfázisú vezeték Jg D
Dac = Ü
,
ab
' igy
es '

Z12 = Z21 = ; 0,145j lg } .

A további vegyes indexű tagok:

Zo1 = Z10 = Zo2 = Z20 = - ! 0,145.i lg ~ ,

az. mátrix tehát szimmetrikus.

4.8 Szabadvezetékek impedanciája védővezetők

és a föld figyelembevételével

A szabadvezetékeket védővezetővel, sőt védővezetőkkel szokták építeni. Ha a védővezető

megfelelően van elhelyezve az oszlopon (lásd: villámvédelem), a villám nen1 a fázisvezetőbe,
hanem a védővezetőbe csap, így a közvetlen villámcsapás hatását elhárítja. Előnyös lehet
abból a szempontból is, hogy ha nlin-
--{> ---t> den oszlophoz fémesen csatlakozik,
--{> - --{> 1 akkor az oszlopok eredő földelését ja-
n Í-> --{>
n 1

vítja - hiszen az oszlopsorhoz csat-

l --(> C· 1 1
lakozó minden földelést párhuzamo-
I I '

--!> - -{:> U" san köt, és így nagyságrendekkel vagy

m J---!> ~

m nagyságrenddel kisebb földelési ellen-

l Q_ ~.

állást kaphatunk - , ami kívánatos

f f
az FN-zárlatoknál keletkező helyi fe-
szültségemelkedés és így az életve-
szély elkerülése végett. Sok esetben a
!
védővezetőt csak a végpontokon földe- 1

1,

4.58 ábra lik. Most azt feltételezzük, hogy az

m fázisvezetőből és n védővezetőből álló vezeték helyettesí- áram a védővezetőn végigfolyik (a két
tése a végpontokra végpont földelt). •
'
372 •
l

Tekintsük az általános esetet. Legyen a fázisvezetők száma m, a védővezetőké n. Felraj-

t
zoltunk m = 3 fázisvezetőt és n = 4 védővezető ( 4.58 ábra}. A felvett szakaszon nincsen
•
csavarás. A feszültség- és áramvektorok (m+ n) dimenziósak, az impedanciamátrix
(m+ n) (m+ n)-es. Feltételezzük, hogy a bal oldalon a földhöz mért feszültségek vektora U 8 ,
a jobb oldalon Uk, az áramvektor 1. Minden vektor egy m és egy n dimenziós vektorból
tevődik össze.
Ua8 Uak la
. Ub 8 ubk lb
'
' Uc 8 Uck le
Um 8 Umk -
Ug = - Uv 8 Uk= Uvk l= lv
Un 8 ' Unk ' '
Uw 8 Uwk lw
Ux8 Uxk lx
1
. Uyg Uyk ly
Zmn1 Zmn
Z= •
Znm Znn
Itt a, b, e indexszel a fázis-; v, w, x, y indexszel a védővezetőket jelöljük. Az impedanciamát-
rix elemei vezető- föld hurokimpedanciák :
a diagonálisban

Z;; = R;+ 0,0495+ j0,145 lg G~R; (Q/km),

a diagonálison kívül

Z;j = Zj; = 0,0495+ j0,145 lg ~~., i =;r. j (Q/km)

lj

alakúak.
• A 4.58 ábrára felírható vektoregyenlet
U 8 -Zl= Uk. (4.162)

Miután a védővezetők mindkét végükön földeltek

Ung= Unk = 0,

és bevezetve a feszültségesés vektorát (V)

V= U8 -Uk = ZI, (4.163)
ahol

- ahol Vn = 0.

1•

373
Az egyenleteket részvektorokra felírva

V,„ = Z„,„,l,n + Z,,,,,1",

(4.164)
V,, = Z„,111„, + Z„„1„ = 0.

A második egyenletből

(4.165)

amit az elsőbe behelyettesítve

(4.166)

A (4.166) egyenlet összefüggést ad a fázisfeszültség-esések és áramok között, vagyis az;

fázisimpedancia-mátrixot kaptuk meg a végükön rövidre zárt védővezetők esetére:

(4.167)

Célunk z;, n1egismerése, an1i egyszerűen

Miután rendelkezésre áll ln mint I,„ függ\'énye, különböző 1,„-re különböző 1,,-eket lehet
kapni, és ezeket fel lehet bontani 11 fázisú összetevőkre az 1,,, = A;; 11„ képlettel.

4.8.1 Egyrendszerű háromfázisú vezeték egy védővezetővel

Egy védővezető esetén (11 = 1) a ( 4.163)-ban szereplő in1peda11ciamátrix:

Zaaf Zabi Zacf Zavf

Zbaf zbbf Zbcf Zbvf
Z= •
Zcaf Zcbf Zccf Zcvr
Zvaf z'Jbf Zvcf Zvvf

1
z;;;J = Z , így ez egy szám - vagyis egyelemű a mátrix -, azaz egy konstans, és kivi-
vvf
hető a mátrixszorzat elé. Írható tehát, hogy

[ Zvaf Zvbf Zvcf ]

Zavf ZavfZvaf Zav/Zvbf ZavfZvcf
1 1
ZmnZnm = Zbvf ZbvtZv,f ZbvfZvbf ZbvtZvcf •
ZVTJt Zv'Jf
Zcvt ZcvrZ,,af ZcvtZvbf ZcvrZvcf

374
 \

A (4.167) összefüggés alapján a fázisi111pedancia-n1átrix:

ZavrZuaf Za,,rZ.•1J1· Za11/Zucf

Zaaf- Zabf- Zacf·-
Zuvf Zl!vf Zvvr

Zb1;fZvaf Zbuf ZulJf ZIJvfZvcf

Z',.,,1 z~bt Z~cf
Zf, - Zbaf- zbbt- Z11cr- - Zí,af Zí,bf Zí,cf •
Zvvf Zvvf Zvvr '
z;af z;ht z;cf
Zcaf-
ZcvfZvaf
Zchf-
ZcvfZ1lbf z cc1 _ '?c1JfZvct
Zvvf Zvvf Zwr

(4.168)
z; mátrix szimn1etriája megn1aradt.
Ahhoz, hogy a védővezető hatását a fázisin1pedancia-mátrix szimmetrikus összetevőire
megvizsgálhassuk, a (4.152a) 1nátrixba kell behelyettesíteni a (4.168) megfelelő elemeit.
Például:
ZÍict+ Z~bt+ z;cf
3
--
_ Zaar+Zbbt+Zccf _ Zbct+Zabt+Zacf _ Z~.,r+Z&vr+Z~vf + Zh•JfZvct+Zav1·Zvbt+Zav1Zvcf =
3 3 3Zvvr 3Zv,)r
1•

MegvizsgáljukZ~ 1 érték.ének változását Z 11-hez képest. Legyen a, bés e Z 0 vr• Zbvf-, Zcef-
nek megfelelő háro111 kon1plex szám
•
•
•
• (4.170a)

Vizsgáljuk a számlálót. Ezt felírhatjuk a(a-b)+c(c-a)+b(b-c) alakban. Ha a vizsgál

e 8etben olyan a szimmetria, hogy b = e (vízszintes fázisvezető-elrendezés, középen felü
elhelyezett védővezető), akkor a számláló

a(a-b)-b(a-b) = (a-b) 2 .

Ennek felhasználásával
2
' _ Z _ (Zavf-Zbuf)
Z11 - it 3Zvv1· . (4.170b)

Z 0 v1 és Zbvf valós része azonos, tehát a tört számlálójában csak imaginárius mennyiség
marad. A vezető-föld hurokra vonatkozó kölcsönös impedancia (4.139) összefüggéseit
használva, a ( 4.170b) képletben szereplő tört számlálója :
2 2
1 . Dr l D1
J0,145 lg D - g D = ·o
J '
145 l Db.,,
gD = -0,145 2
av bv av

ami igen kis valós szám, mert D6v "'=' Dav·

•

375
 Jelöljük ezt a kis valós számot - K-val. Zvt:f = A +.iB behelyettesítéssel

(-K) (-K)(A-jB) AK . KB
- 3(A+.iB) =- 3(A 2+B2) = + 3(A 2+B2)-J 3(A 2+B2)'

vagyis igen kevéssel nő

az ellenállás (miután ugyanazon pozitív sorrendű áramnál a védő­
vezetőben keletkező veszteség fedezése innen történik) és csökken a reaktancia. A védő­
vezetőnek a pozitív sorrendű impedanciára gyakorolt hatása igen csekély. Nézzük most
,
Z 00-t:
' z' _ Z' +Z' +Z' _ (Z +z +z ·)- Zbv/Zvet-!Zav/ZvbJ+ZavfZ'tef
Z oo- 11 - be/ ab/ aef - be/ ab/ acj z· vvf '
(4.171a)
ZbtyZvcf+ Zat'/ZvbJ+ ZaefZvcf
Zvvf

_ Z ( Zav/+ Zbvt+ Zcvt ) 2 (4.171b)

- oo- 3Zm:t .

Ezt felírjuk részletesen (4.156) figyelembevételével, valamint a Carson-Clem- (4.139) kép-

etek felhasználásával.

Zóo = Ra+3·0,0495+j3·0,1451g 9
Di -
y'(GMRa)3 D~'tcD~c
D1 2
3·0,0495+ j3·0,145 lg 3=------
y' DavDbvDcv„
------------,,,---- . (4.172a)

' '

illetve egyszerűbb formában

z' - z 3(a+jb)2 (4.172b)

oo - oo- A+jB,

ahol tudjuk, hogy a, b, A, B pozitív valós számok, és b > a; A> a; B > b.

A (4.172b) második tagját, vagyis a védővezető hatását adó tagot vizsgáljuk meg

Az utóbbi kifejezés szerinti értékeket kell Z 00 valós és képzetes részéhez hozzáadni. Miután
b >a, ezért (b 2-a2) pozitív lesz, és az első szögletes zárójelben levő mennyiség az egyes
' 'kek to''l f··uggoen
erte ,, 1eh et poz1t1v,
.' ' és nu 11a 1s.
negat1v . N u 11a a kk or, h a b2lab - A .
-a2 B
Ebben az esetben Z 00 valós értéke azonos azzal, ha nincs védővezető. Ha a védővezető
kis keresztmetszetű, akkor A értéke nagy, a szögletes zárójelbeh levő kifejezés értéke

376
 1
.
!' '

negatív és Z 00 valós része a védővezető által növekedett. Ha viszont A kicsi, vagyis a ke-
resztmetszet, illetve vezetőképesség nagy, akkor az ellenállás csökkenhet. A reaktanciánál
a helyzet egyszerűbb: védővezető hatására a Z 00 eredő reaktanciája mindig csökken.
Hasonlóan eljárva kapjuk a z.
mátrix főátlón kívüli mennyiségeit is. Ha a vezeték
csavarva van, a csavart szakaszok impedanciáit fal kell írni és össze kell adni. A védő­
vezető árameloszlást befolyásoló hatásának értékelésére tekintsük a következő eseteket:
1. Ha a fázisvezetőkön tiszta zérus áram folyik végig (közbenső zárlatoknál a zárlat
helyétől távolodva - az oszlopokon lefolyó áram miatt - csökken a zérus sorrendű
áram, ezt a fenti képletek nem tartalmazzák), akkor a védővezetőn eső feszültség:

(4.173)
ahonnan:
__ Zva.r+ ZvbJ+ Zcvf ]
1v - zVVJ. aO•

Ebben az esetben a f~ldben

'
folyó áram
'

-1 _ 31 +I _ 3Zvv1-Zva1-Zvb1-Zvcfl (4.174a)
f - aO v - Z . aO·
VVJ

i_,. A megfelelő értékek behelyettesítésével, az ellenállások elhanyagolásával

-„ ____
• lg YDaJJbJJcv
_ GMRv
31 aO D • (4.174b)
,
lg G;:Rv

Minél kisebb Dav• Dbv, Dcv, vagyis a védővezető minél közelebb van a fázisvezetőkhöz,
annál nagyobb részét vezeti vissza a védővezető a zérus sorrendű áramnak és annál
kevesebbet a föld. Ha a föld kevesebbet vezet, az azért kedvező, mert a vezetéktől távolabb
elhelyezett vezetékekben kisebb a beindukálás.
2. Ha a fázisvezetőkben tiszta pozitív sorrendű áram folyik

(4.175a)

illetve a védővezető-föld hurokban kialakuló áram:

2
_ - I ZvaJ+ a ZvbJ+ aZvcf (4.175b)
1v - al •
Zvvf

'·
Fáziscserés szimmetrizálás esetén a fázisvezetők a három szakaszban más-más pozícióban
haladnak, így a teljes vezetékhosszra teljesül, hogy
1

vagyis a (4.175b) számlálója zérus; feltéve, hogy a védővezető csak a végpontokon földelt
vagy szigetelt.

377
 4.8.2 Egyrendszerű háromfázisú vezeték két védővezetővel

Két védővezető esetén a (4.163 )-ban fel írt impedanciamátrix a következő:

Zaa1 Zabf Zacf Zavf ZaH'Í

zba1 zbbt Zbcf Zbvf Zbwf
Z= Zcaf Zcbf Zccf Zcvf Zcwf •

Zva1 Zvbf Zvct Zvvt Zvwf

Z,vaf z.„bt z.„cf Zwvf Zwwf

Célunk n1ost is a z;
fázisimpedancia-mátrix, illetve szimn1etrikus összetevőinek 111eg-
határozása. Esetünkben a védővezetők 2 X2-es méretű részmátrixa:

Zvvf Zv1vf
z,,„ =
z.vrf z,„wf '

aminek inverze

-1 1 Zw11·f -Zvwt
Z nn - - z„.v.r Zvvt •

A (4.166) alatti, Z,,.,,zn;. 1

Z,,„ 111átrixszorzat:
1

Zavf LIZaaf L1Zabf '1Zacf

-1 Zvaf
Zbi:f Z n11 - LIZbaf L1Zbbt· L1Zbcf (4.176)
Zwaf
Zcvf dZcaf L1Zcbf LlZ,·cf

és a z; fázisi111pedancia-mátrix:
Zo dZaaf Zabt-dZabf Zac1-L1Zacf
Zi:= Zbar-!JZba/· Zbbf- .dZbbt Zbc1-.JZbcf · (4.177)
Zcaf- .1Zcaf· Zcb1·- .::IZcbJ' Zccf- .dZ.::cf

A védő\ezetőkben folyó áramok oszlopvektora:

( 4.178)

és a szimmetrikus összetevő impedanciamátrix:

z. = A- 1ZiA.

Így például. ha Z11 védővezető nélküli vízszintes elrendezésű, háromfázisú vezeték impe-

378
 danciája, akkor két védővezetővel a (4.169)-b.ez b.asonló kifejezés:

Zí1 =. Z11-
3 ~„n 2
[(Zav1·+ aZbvt+ a Zcvr) (Zavt+ a2 Zbvt+ aZcvr)Zvvt +
2
+(Zawt+ aZbwt+ a Zcwt) (Za•vt+ a 2Zbwt+ aZcwt)Z„„r-
-(Zovt+ aZbv1·+ a 2 Zcvr) (Zowt+ a2 Zbwt+ aZcwr)Zwvr-
-(Zawr+ aZbwJ+ a Zcw1) (ZavJ+ a2Zbvt+ aZcvf )Zvwf] = Z~2.
2
(4.179)

ahol Dnn a Z,.,, determinánsa, azaz

Zvvf
D„„ =
Zwvf
•
A (4.17lb)-hez hasonló képlet esetünkben a következő:

Z&o = Zoo -
3 ~
""
2
[( Zat•!+ ZbvJ + Zcvf) ZuvJ+ (ZawJ+ ZbwJ+ Zcwf ) Z"'wf- 2

( 4.180)

Felírhatók továbbá a vegyes indexű tagok változása a védővezető hatására:

Zót = Zo1 - ~
3 rn 2
[(Zavt+ a ZbvJ+ aZcv1) (Za'l!f+ZbvJ+Zcv1)Zvvt+

'•
+ (ZawJ+ a 2
Zb„·f+ aZcwf) (ZowJ+ Zbw!+ Zcwf )Z„„1-
-(Zovt+ a2 Zbvt+ aZcvr) (Zowt+Zbwt+Zcwt)Zvwr-
- (Zawt+ a 2 Zb„·r+ aZcw/) (Za'I!/+ Zbvt+ Zcvf )Zvwf]. (4.181)

Z21 = Zzi -
3 ~„„ 2
[(Zovr+a ZbvJ+aZc'l!f) 2
Z„v1+

+ (ZowJ+ a Zbwf+ aZcw/)

2
Z„„r- 2

- 2(Zavt+ a2 Zbvt+ aZcvf) (Zawt+ a2 Zbwf+ aZcwf )Zvwf ]. (4.182)

Definiálható az ún. zérus sorrendű kiegyenlítetlenségi tényező

Ennek negatív sorrendű megfelelője:

) M'I. = Z21 • 100.

Z11

Az olvasó talán azt várja, hogy a kiszámított értékek zárt formában valahol megtalál-
hatók lesznek. Miután ilyen számítások elvégzése kézi úton ugyan nem lehetetlen, de
teljesen gazdaságtalan, ezért a súlyt az összefüggésekre és nem a végeredményekre
helyezzük.

379
 A védővezetők általában szimmetrikusan kerülnek elhelyezésre a fázisvezetők fölött.
Amennyiben a két védővezetőben azonos áran1ok folynak, akkor a két vezetőt egy cso-
portba lehet összevonni, és úgy tekinteni mint egyetlen vezetőt. Ilyenkor a két vezető
együtt

Zvwf = 0,0495+ ;ü,145 lg Dt (4.183)

. YGMRvDvw

impedanciát képvisel. (Itt azért nem negyedik gyök áll a logaritmus nevezőjében, mert
szimmetrikus esetben a negyedik gyök alatt álló tényezők négyzetre emelve szerepelnek.)
Távvezetékeknél szokás - elsősorban a földelési ellenállás csökkentésére - egy külön,
erre a célra telepített földvezetővel összekötni az oszlopokat, ami által az oszlopok föl-
delési ellenállása párhuzamosan kötődik. Ez különösen akkor szükséges, ha a védővezetők
szigeteltek az oszloptól. Az összeköttetés körülbelül 1 m mélyen van a földben elhelyezve .
•
Altalában két összeköttetést alkalmazunk. Ezeket az összeköttetéseket - amelyeket
rossz fordítással ellensúlynak hívnak (counterpoise) - úgy lehet kezelni, mint a föld
felületén elhelyezett védővezetőket. Itt is alkalmazhatók a csoportra vonatkozó képletek:
vagyis a két ellensúlyt egy vezetővé vonjuk össze, és ezek azután ,-- az adott helyzettől
függően - kapcsolódnak a védővezetőkkel, esetleg párhuzamosan vannak kötve azokkal.

4.8.3 Kétrendszerű háromfázisú vezeték két védővezetővel

Tételezzük fel, hogy a védővezetők egymástól szigeteltek és végpontjukon földeltek. A
4.59 ábra szerint itt három rendszer van: a' b' e' és a'' b'' e'' háromfázisú rendszerek és
v, w védővezető-rendszer. Természetesen a feladat nem korlátozódik párhuzamosan
kötött rendszerekre, mert elvben a két háromfázisú rendszer lehet különböző feszültség-
szintű is és tulajdonképpen más frekvenciájú is. Felírjuk az ön- és kölcsönös impedanciákat
először részletesen, majd mátrixformában.

00 "
b„
0

e •0 •

1 4.59 ábra
~ Kétrendszerű háromfázisú vezeték két védővezetővel

380
 - ~ ··- - „„ ' .. • .' ·- „
- --

v~ = I R~+0,0495+ j0,145 lg ,..~fD,)1;+ ( 0,0495+ j0,145 lg -~ 1

)1b+ ( 0,0495+ j0,145 lg:.:" 1;+ 0,0495+ j0,145 lg .:.:„)1~ +
1
I

+ ( 0,0495+.i0,145 lg :.~„ lb' + 0,0495+ j0,145 lg:.~" I;'+ 0,0495+ j0,145 lg :::v Iv+ 0,0495+ j0,145 lg ::w)lw;

Ví, = f0,0495+.i0,1451g :::á I~+ Rb+0,0495+j0,145lgG~Rb lb+ 0,0495+j0,145lg 1

~ )1;+{0,0495+j0,1451g ,!> II~'+
1

+ ( 0,0495+ j0,145 lg~~" lí,' + 0,0495+ j0,145 lg ,!> 1

)1;' + {0,0495+ j0,145 lg !; 1
)rv+ {0,0495+ j0,145 lg !} 1
llw;

v; = f0,0495+j0,l45lg :f dá
1;+ 0,0495+.i0,1451g :!
c'b'
Ií,+ R;+0,0495+j0,145lg 0 ~fn,)1;+{0,0495+j0,145lg·f1 11~'+

+ ( 0,0495+ j0,145 lg !!! )Ib + ( 0,0495+.i0,145 lg f>! )I;' + {0,0495+j0,145 lg !!! )1.+ {0,0495+j0,145 Jg !!! l Iw ;
1
1
•

v~' = f 0,0495+.i0,145 lg : 1
d'~
1
)1;+ (o,0495j+o,14518· : )1;+ (o,0495+ j0,145 lg ;
a''b'
1
11;+
a''~
R~' + 0,0495+ j0,145 lg r.. :;~,. I''+
a
• a

l
+ 10,0495+.i0,145 lg nDi lí,' + ( 0,0495+ j0,145 lg
'
! l 1;' + ( 0,0495+ j0,145 lg !!
1 1
1I,+ 0,0495+ j0,145 lg n
D'
'f IIw;
á'w
(4.184)
Vb
ll -
- 0,0495+.i0,145 lg f 1
)1;+ ( 0,0495+ j0,145 lg ! 1
)1b+ ( 0,0495+ j0,145 lg P 1
, 1;+ 0,0495+ j0,145 lg ;::.„)•~' +

+ (Rí,' +0,0495+ j0,145 lg G~b' lb' + 0,0495+ j0,145 lg ;:~„ 1; + 0,0495+ j0,145 lg
1
2.v lr+ 0,0495+j0,145 lg f 1
IJ„;

V;' = f 0,0495+ j0,145 lg pi )1;+ (.0,0495+.i0,145 lg !

' a'
1
' . .
1
)lí.+ ( 0,0495+ j0,145 lg ~ )1;+ ( 0,0495+j0,145 lg ,!>1
.
\1;' +

+ 10,0495+ j0,145 lg pi )tí,' + ( R;' + 0,0495+ j0,145 lg ,.,.~~ 1 ,)1;• + ( 0,0495+ j0,145 lg !! 1
)lv+ (0,0495+ j0,145 lg pi 11„ ;
v,. = 0 = f0,0495+ j0,145 lg !! 1 1
11;+ 0,0495+j0,145 lg ;: 11b+ 0,0495+j0,145 lg
i·b'
~f
•"
1;+ 0,0495+j0,145 lg %11;'+
1
vtl'

+ 10,0495+ j0,145 lg !! 1
!! 11;' + Ri.+ 0,0495+J0,145 lg G~R,. 1.+ 0,0495+j0,145 lg !! llw;
IIí.' + 0,0495+ j0,145 lg 1 1

v„ = o= f0,0495+jo,1451g g1 11~+ 0,0495+ j0,145 lg !! 11b+ 0,0495+j0,145 lg ;:1 i;+ 0,0495+j0,145 lg : 1 11; +
1
wb' wc' wtl'
1

w + (0,0495+j0,145 lg ! 1 l•í.'+ 0,0495+jO,145 lg f 11; '+ 0,0495+-j0,145 lg ;: )1,+ ( Rw+0,0495+j0,145 lg n!:P }I„;
1
1

-
00
A mátrixos alaknál használt jelölések :

Va' Va'' V'

- V' - J1 ,, Yn = V" •
es V'' - V·,
vb' vb''
' ' Vw
Vc' Vc'' Yn
la' la'' l'
lv
]b' = l', lb'' -- l'' ' ln= és l'' - l·,
lw
le' le'' ln
és
Z' z;, z'·n
Z= z:' Z'' Z'n •

Zn' Zn'' z,,n

•

Az impedanciamátrixok mérete:

z 8X8,
Z' 3x3,
z:, 3x3,
Z'n 3X2,
z:' 3x3,
Z'' 3X3,
Z''
n 3x2,
Zn, 2X3,
Zn'' 2x3.
Znn 2X2,

Az összefüggések, amelyeket részletesen leírtunk a (4.184) egyenletrendszerben, mátrix-

formában:

JI' = Z'l'+Z:,l''+z:1n,
V'' = z;'l'+Z''l''+Z;'ln, (4.185)
Vn = 0 = Zn'l'+Zn"l''+Znnln.
Felhívjuk a figyelmet, hogy például:

A (4.185) utolsó egyenletéből kifejezzük az ln áramot:

(4.186)

382
1
ezt az első két egyenletbe behelyettesítve:
1
J'' = (Z'-Z~Zn-;. Zn')l'+(Z,',-Z~Znn Zn'')l'',
1 1

(4.187a)
J''' = (Z'' -Z~ 'z;;. z,,,)/' + (Z'' -Z~' Zn7. Zn'')l'';
1 1

l vagy a zárójeles tagokat külön jelölve:

J'' = z;edl'+(z:,)redl'',
'
t (4.187b)
' rcd l'+Z''l''·
J''' = (Z'') rcd '

mindegyik zred dimenziója 3 x 3.

Azért, hogy számításaink fizikájába jobban betekintsünk, tételezzük fel, hogy a ' jelű
Jendszer két végén meg van szakítva, és a '' jelií rendszerben

,,
1al
!' l''= Ibi
4 ,,
1cl

, tisztán pozitív sorrendű áram folyik. Ismert (Z;,)rcd mátrix. Kiszámítjuk J'~; J1~; v; fe-
szültségeket (J1' vektort). Részletesen kiírva
'
Va' = Za'a''I~í+Za'b"Ii,í+Za'c''I;í,
.... Vb'= Zb'a''I~í+Zb'b''Ii,í+Zb'c''I;í, (4.188)
J
f'
';„
Vc' = Zc'a"I~í+Zc'b'']bÍ+Zc'c"l~Í;
átírva
'..
V~ = (Za'a''+a Za'b''+aZa'c'')I~í,
2

Vb= (aZb'a''+zb'b''+a 2Zb'c'')Iií, (4.189)

2
V; = (a Zc'a''+ aZc'b''+Zc'c")I;:i_.

Ha a kölcsönös in1pedanciák pontosan azonos nagyságúak lennének, akkor a bal oldal

nulla lenne, vagyis nem indukálna a kétvesszős rendszer feszültséget a (megszakított)
egyvesszős rendszerbe. Az I~~ = a2 1~ és 1;~ = al~~ helyettesítést elvégezve, ha a
feszültségeket szimmetrikus összetevőkre bontjuk, az általános szimmetrikus összetevős
összefüggés egy részét kapjuk meg.
A feszültség és áram szimmetrikus összetevőit helyettesítsük be a (4.187b) egyenletekbe:

A.v; = z;edAI; +(Z')rcdA/~',

(4.190)
A V;' = (Z:')red AJ;+ z;c~AI;;

vagy A- 1 -nel átszorozva

v; = A- 1z;edAI;+A- 1(z:,)redAI;',
(4.19la)
V;' = A- 1 (Z;')redAI;+A- 1z;c~AI;';

383
vagy
v: = z:1: +(z:,).1;',
(4.19lb)
v;' = (Z:').1;+z:'1;'.
V's Z,~d (Z ;, )red A 0 l's
(4.19lc)
V',
s (Z:')red z:ed. 0 A l',
s

V:.0 = z; 0I~o+Z~ 1 1~ 1 +z; 21~2 +z~0 1:.i;+z~ 1 I~i +z~ 2 1~;,

V~ 1 = Zi0 1~0 +Zi 1 1~ 1 +Zi 2 I~2 +Zi 0 I~+Z{1I~{ +Z{ 2 1~,
V~ 2 = z~ 0 1~+z~ 1 1~ 1 +z; 2 1~ 2 +z; 0 1:.i;+z; 1 1~{ +z; 2 1~;,
(4.192)
'' -- Z''I'
VaO 00 aO +Z''I'
01 al +Z''I'
02 a2 +Z''I''+Z''I''+Z''I''
00 aO 01 al 02 a2•
,, -- Z''I'
Val 10 aO +Z''I'
11 al +Z''I'
12 a2 +Z''I''+Z''I'
10 aO 11 al +Z''I''
12 a2•
,, - Z''I'
Va2 20 aO +Z''I'
21 al +Z''I'
22 a2 +Z''I''+Z''l''+Z''I''
20 aO 21 al 22 a2·

Ha a két vezeték párhuzamosan van kötve a két végen, akkor

,
V' = V'' es I' +I'' = 1,

amiből a (4.187a) és 4.187b) segítségével kiszámítjuk a Zred-ak segítségével az eredő impe-

danciát. A Zred mátrixokat tartalmazó egyenletek segítségével számíthatók az egyik oldal
üresjárásában a berrne a túlsó indukált feszültségek, illetve ezek összetevői. Ez a számítás
egy csavarási szakaszra vonatkozott.

384
 5. Szabadvezetékek kapacitása

Villamosmérnökök között általában kialakult vélen1ény, hogy a szabadvezetékek induk-

tivitása a ,,fontos'' tényező, a kapacitás pedig nem vagy alig jelentős. Ennek az alap-
vetően hibás nézetnek van némi alapja. Először is kisfeszültségű vezetékeknél a kapacitív
jelenségek nem vagy alig jelentkeznek, másodsorban a rövid vezetékek ,
stacioner prob-
lémáinál sem kell figyelembe venni a szabadvezeték kapacitását. lgy bizonyos kérdés-
köröknél a kapacitás elhanyagolható. Igen nagy feszültségű hosszú szabadvezetékeknél
és tranziens jelenségeknél a kapacitás azonban döntő paraméter. A kapacitás jellemző
paramétere például annak a jelenségnek, amikor egy kikapcsolt vezetőn töltés marad
vissza, amit ki kell sütni. A kapacitás jelenléte az oka annak is, hogy viszonylag rövid,
nagyfeszültségű vezeték feszültség alá helyezése nem történhet tetszőleges teljesítményű
transzformátoron (pl. feszültségváltón) keresztül, mert a töltőáram következtében a
feszültség alá helyezéshez bizonyos teljesítmény szükséges. Jelentős tényező a kapacitás
rezonancia bekövetkezésekor is.
Vizsgáljuk meg a kapacitások kérdését szabadvezetékek esetén. A szabadvezetékeket
a föld felett állandó h magasságban elhelyezett, vízszintes, kör keresztmetszetű vezetőkből
állónak tételezzük fel. Az induktivitás-számításhoz hasonlóan itt is h = ho+b/3 magas-
sággal számolunk, ahol /1 0 a vezeték legn1élyebb pontjának nlagassága (ott, ahol a belógás
mérhető) és b a belógás. Ugyanezt a h-t szokás még a szigetelőre való felfüggesztési magasság

függvényében is (H) megadni, akkor li = H- ~ b.

A földet vízszintes, jól vezető síknak tekintjük, amelynek potenciálja nulla. A vezeték
kapacitásának 111eghatározásakor a föld véges vezetőképességének nincs jelentősége.
Amint az az elektrosztatikából isn1eretes, adott vezető síkon keletkező töltéseloszlás helyett
egyszerűbb a síkot mint szimn1etriasíkot tekinteni a vizsgált vezető és annak tükörképe
között. Természetesen a vezető tükörképének potenciálja a vizsgált vezető potenciáljának
ellentettje, azaz a tükörképen elhelyezkedő töltés a vezetőn levő töltéssel azonos nagyságú,
de ellenkező előjelű. A gyakorlatban a nulla potenciálú szimmetriasík helyett a vezető
tükörképét vesszük figyelembe. Tételezzük fel - a kapacitás számításakor - , hogy a
vezeték teljes hosszán azonos feszültségű a földhöz képest, hanyagoljuk el a soros impe-
danciát, és tételezzük fel azt is, hogy nincs szivárgás és koronahatás. Az oszlopok hatását
nen1 tudjuk figyelembe venni, így a számított kapacitás kisebb, mint a mért. A kapacitás
számításakor feltételezzük azt is, hogy a vezető felületén a töltések egyenletesen oszlanak

2S Villamosenergia-rendszerek 4444S/I. 385

1
el, ami megközelítőleg fennáll, különösen ha a vezetők egymástól nagy távolságban
vannak. '
A kapacitás definíciós egyenlete

e=-~, (5.I)

ahol Q a vezetőn levő töltés (C, coulomb) és U a feszültség (V); C-t faradban (F) kapjuk. r
A kapacitás függ a vezető hosszától, szabadvezeték esetén ezért 1 km hosszra szokták 1

megadni. Ha ezt a kapacitásértéket <•1-val szorozzuk, megkapjuk az egy km-nyi vezeték-

szakasz vezetőképességét, amelynek abszolút értéke Y = oC (> k . Ennek reciproka
1
~- m
az 1 km-nyi vezeték söntimpedanciája, z' = ~
(!
(Q kn1). (A hosszegységre eső fizikai
paran1étereket a 4.1 ábrár. n1utattuk be a 297. oldalon.)
A söntimpedancia dimenziója tehát n km, nem pedig O/kn1, mint soros in1pedancia
esetében. Ez azzal magyarázható, hogy minél hosszabb a vezeték, kapacitását annál több •
kondenzátor párhuzamos kötésével vehetjük figyelen1be. Vagyis, ha 1 km-nyi vezetéknek
adott kapacitása és vezetőképessége \:an, akkor I km-nek /-szer nagyobb lesz a kapacitása
és vezetőképessége, így az eredő admittancia képletében a fajlagos értéket szorozni kell a
hosszal. (Az impedanciáknál más a helyzet: minél többet kapcsolunk párhuzamosan,
annál kisebb lesz az impedancia.) Az in1pedancia fajlagos értékéről az I hosszúságú veze-
ték impedanciájára való áttéréskor /-t a nevezőbe kell írni, így a fajlagos érték dimenzió-
ja n km, mert a hosszal osztva kapunk n-t.
•
•

Így érthető az is, hogy rövid vezetékeknél a kapacitív hatás nem érzékelhető. Nagy-
feszültségű szabad vezeték fajlagos kapacitív reaktanciája hozzávetőlegesen 0,4 MQ km.
Feltételezve, hogy a fázisok (földhöz képesti) feszültsége 100 kV, az 1 km hosszúságú
vezeték kapacitív töltőárama:

105
I' = 0,4· 106 = 0,25 A,

ami a terhelőáramhoz képest nem számottevő érték. 500 km hosszú vezeték esetében a
kapacitív töltőáram az előbbi adatokkal számolva:

' 105· 500

1 = 0,4· 106 = 125 A,
•

ami már nem elhanyagolható. (A számítások a töltőáram abszolút értékét szolgáltatják.)

386
 5.1 A térben egyedül álló vezető villamos tere
•

Az 5.1 ábrán látható, a térben egyedül álló, véges feszültségű, egyenes, kör keresztmets:zetfi
vezető villamos erőteréről tudjuk, hogy az ekvipotenciális felületek a vezető tengelyével
koncentrikus körhengerek a vezető felületén és azon kívül, az erővonalak pedig sugár-
irányúak, a vezető felületére merőlegesek és térbeli sűrűségük adott Dx távolságnál állandó.
Feltételezzük, hogy a vezető gyakorlatilag
1'
végtelenül jól vezet, felülete pedig ekvipoten-
ciális, a vezető belsejében minden pont azo-
nos potenciálon van, tehát ott a térerősség
nulla.
A kapacitás számításakor szükségünk lesz a 1
következő (eddig még nem definiált) mennyi-
x
r::
'--)(
ségekre:

. D villan1os eltolás (fluxussűrüség), dimen-

1
C . A s •
ziója 2
, illetve -
2
;
m m
v
E villamos térerősség, dimenziója ;
m E
e0 a légüres tér, illetve a levegő permittivi-
. tása. Értéke :

- l - 8 842 10- 12 A s vagy F · x

eo - 4:n9· l09 - ' • Vm m'
5.1 ábra
e, relatív permittivitás (dimenzió nélküli Egyetlen, kör keresztmetszetű vezetö körül kiala-
szám). kuló villamos tér

A felsorolt mennyiségek között érvényes az alábbi összefüggés:

As
2 • (5.2)
m

Felhívjuk a :figyelmet arra, hogy a villamos eltolás abszolút értékét és a távolságokat

egyaránt D-vel jelöljük, közöttük megkülönböztetést szöveges utalással vagy a dimenzió
megadásával teszünk. Ha a vezető egységnyi hosszán Q töltés helyezkedik el, akkor a
Dx villamos eltolás abszolút értéke vagy a fluxussűrüség valamely x sugarú, az /hosszúságú
vezetővel koncentrikus henger Fx felületén:

Dx= IQ= IQ e (5.3)

Fx 2:nxl m2 '

iránya esetünkben a hengerfelületre merőleges.

2s• 387
 Az (5.2) képlet figyelen1bevételével az x sugarú henger felületén a térerősség:

Dx
Ex= - -
Q·4n·9· 109 l,8· 1010
•
Q v (5.4)
•
2n·X·er Er X n1

Tekintsünk két pontot a vezető erőterében, a vezető tengelyétől X1, illetve x 2 távolságra,
és legyen x2 > ,\"1. Az e két pont közötti feszültség definíciószerűen:

x, x.
Ex dX= 1,8· lOlO Q dx 1,8·1010 X2
U=- - = Qln- (V). (5.5)
Er x e, X1
x,

Ha az (5.5) összefüggésben x 1 helyére a vezető 1· sugarát helyettesítjük, a vezető tengelyétől

Dx távolságra levő x pont és a vezető közötti feszültségre a következő eredményt kapjuk:
•

Ux = 1,8· lOlO Q ln Dx_ (V). (5.6)

Er r

Ha a vezetőn pozitív töltés helyezkedik el, akkor az x ponttól a vezető felé haladva az
Ux feszültségemelkedés. D_,. távolság növelésével Ux is növekedni fog, és Dx - = esetén
Ux - oo. Ez azt jelenti, hogy nem lehet a térben egyedül álló, nullától különböző töltésű
vezetőnek véges feszültsége. Fontos volt azonban látni azt, hogy egy vezető környezetében
a rajta elhelyezkedő Q töltés hatására milyen villan1os tér alakul ki.
Adott elrendezés esetén véges feszültség akkor értelmezhető, ha vizsgálat tárgyát képező
térrészben a töltések összege zérus.

5.2 Két párhuzamos, kör keresztmetszetű vezető

kapacitása
1'
Jelöljük a két vezetőn elhelyezkedő töltést Qa-val, illet\te Qb-vel, és tételezzük fel, hogy
Qa+Qb = 0. Az 5.2 ábrán látható elrendezésnél a vezetők sugarát ra = rb = r-rel, távol-
ságukat Dab = D-vel, a térben tetszőlegesen felvett x pont vezetőktől mért távolságát
Dax-szel, illetve Dbx-szel jelöljük. Feltételezzük továbbá, hogy D >> r, az a vezető l m-es
szakaszán Qa =+Q, ab vezető 1 m-es szakaszán pedig Qb = -Q töltés helyezkedik el .
•
Levegőről lévén szó, er = 1.
Az a vezető .\" ponthoz viszonyított potenciálja két részből áll:
1. Abból a részből, amelyet az a vezetőn elhelyezkedő +'Q töltés, illetve az Ea (radiáli,s
irányú) térerősség okoz (5.3a ábra). Az a vezető pozitívabb, mint az .\" pont. hiszen a
térerősség az egységnyi távolságra eső potenciálesést írja le, és ezt integráltuk a és _,.között.

388
'
 11

Qb=-Q
1 a Qa=Q
\·
r r
D
1
'
5.2 ábra
Két párhuzamos vezető villamos terének számítása

1• x
'
--~
-.
x

.- '
\
1

a
-a •
\
i•
'
1 1
'' '
1
' a 1
• i 1

//
/

a) b)
5.3 ábra
Két párhuzamos vezető villamos terének összetevői
• a) az a vezetőn levő Q töltés hatása
b) a b vezetőn levő - Q töltés hatása

A potenciálesés értéke (5.6) szerint:

Uaax = (5.7a)

Ebben a potenciál-összetevőben a b vezetőn elhelyezkedő töltést nem vettük figyelembe .

•'
2. Számítsuk most az a vezető x ponthoz viszonyított potenciáljának másik részét. Az
- 5.3b ábrán látható módon az a vezető (r0 << D) benne van a b vezetőn elhelyezkedő Qb
• töltés ( - Q) terében is, hasonlóan az x pont is. Ha ezek nem egy ekvipotenciális felületen
helyezkednek el, akkor ebből is származik potenciálkülönbség. Mivel a b vezetőn -Q
töltés helyezkedik el, a térben a legnegatívabb a b vezető, x ennél pozitívabb (b teréből
származóan is), így a potenciálesés irányába mutató Eb vektor b felé mutat. Az a vezetőnek
'

389
 •
ab vezető töltéséből származó potenciálja:

(Látszólagos zavarl1k elkerülésére előnyös feltételezni, hogy Dbx > D.)

Az (5.7a) és (5.7b) potenciál-összetevők összege, azaz az a vezető teljes potenciálja:

U0 _, = l,8· 1010 Q ln Dax -ln Dbx

Ta D

10 D Dax
= 1,8 · l 0 Q ln + ln . (5.8a)
ra Dbx

Miután a teljes térre akarjuk megkapni a potenciált, ezért x-et eltávolítjuk a végtelenbe,
,1gy 'Dax l , l Dax. 0 'l l
D ..... es nD ..... ,ezata:
bx bx

Ua = l,8°1010 Q0 ln D (V). (5.8b)

ra

A fenti eljárással megkaphatjuk a b vezető potenciálját is:

(5.8c)

•
Feltételünk szerint r 0 = rb = r, így az a és b vezetők között a potenciálkülönbség: '
•

D D
Uab = Ua-Ub = l,8·1010 Q ln +ln - = 3,6· 1010 Q ln D . (5.9)
r r r

A vezetők között értelmezhető kapacitás:

Q l
(5.10)
Cab = - = ----__,,,- (F /n1),
Uab 1 0 D
36·10 ln -
' r
illetve
l
Cab = - - - , , - (µF/km).
36ln D
r

Ha ezt a kapacitást az 5.4 ábra szerint két sorba kapcsolt kondenzátor eredőjeként
állítjuk elő, akkor az egyes kondenzátorok kapacitása az alábbi: 1

1 1
Ca = Cb = 2Cab = ([J.F /km). (5.11)
18ln D
r

Két vezető kapacitásának fenti szán1ításainál nem vettük figyelembe a földet.

390
 cab b

'
a©---11-1---e
' Uab
•
a)

'\·
a
Ca eb
0- ~1 1~- Ob
Ua fii ' ub
' 1
b}
5.4 ábra
Két vezető közötti kapacitás helyettesítése
a) vonali feszültségre vonatkozóan
b) fázisfeszültségre vonatkozóan

Tekintsük 1nost a következő problémát (5.5 ábra): legyen egy viszonylag kis r sugarú
') kör kereszt1netszetű vezetőhenger (a) li 1nagasságra a föld felett. Legyen az a vezető fe-
szültség:! a földhöz képest U0 , magán az a vezetőn + Q töltés, a tükörképén, A-n - Q töltés.
- r « h. Ez az eset hasonló az előbbi kétvezetős esethez a következő megfeleltetésekkel :
r '"" r; 2/i '"" D, és 2U0 ""' Uab· U0 -t most a vezetőnek feltételezett síktól (a neutrális
-
síktól) nlérjük, így
Q
r
•

21 a
2Ua = 3,6· 1010 Qln l, (5.12)
r
h Ua
illetve

2
Ua = l,8·10 10 Qln h.
r

•
A kapacitás :
h
1
Ca = ---·-- - (!LF /kn1), (5.13) -Q
2
18 ln h
r A
5.5 ábra
illetőleg 10-es alapú logarit111usra áttérve: Vezető és tükörképe

·1
' 1 1
Ca= - - - - - (!LF /km)= 0,02413 2h (!LF /km).
2h
41,45 lg -
r ,
lg-

Vagyis eg~'etle11 vezetőnek a földhöz képest \'an kapacitása. Lényeges azonban az, hogy a
problén1ának csak úgy v~t11 értelme. ha a vezető11ek a földhöz 1nint 11ulla pote11ciálú. sikhol

391
képesti U0 feszültségéről beszélünk. Tehát csak egyetlen fázisvezető kapacitását számítjuk,
mégis kell a tükrözési sík és főleg a nulla potenciál, amihez képest a feszültséget mérjük.
1 kn1 vezeték admittanciájának abszolút értéke 50 Hz-en 10-es alapú logaritmussal
számolva:
1 7,577. 10-6 1
Y = 2nfC = 314·0,02413 2h = 2h
.Q km •
(5.14)
' lg lg ---
r r

A söntreaktancia 50 Hz-re és l km-re számított értéke:

X' = l,8·1010.2,31 2h = 0,1321 2h 106 .Q km.

314 g r g r

Tekintsünk a fentiekre egy példát.

Legyen egy q = 300 mm 2-es acélalumínium vezetösodrony sugara r = 12,1 mm, vagyis r = 0,0121 m.
2h M .1
Legyen a vezetö magassága h = 15 m. Ekkor = 2500; lg 2500 = 3,3979;
r 0,0121
C = 0,0071 µF/km;
10-•
Y = 2,23 flkm; X'=447 900flkm = 0,4479 Mfl km.

Megjegyezzük, hogy azokban a ritka esetekben, ha r nem hanyagolható el h mellett, az

(5.12) képlet módosul, ekkor: --
2
Uu = l,8· 1010 Qln h+ y'h -r2.
r

5.3 n számú, végtelen hosszú, párhuzamos, kör

keresztmetszetű vezető kapacitása
'

Vizsgáljuk meg, hogy n számú párhuzamos vezető esetén hogyan alakulnak a kapacitív
feszültségeloszlási viszonyok. Tekintsük az 5.6 ábrát. A tényleges vezetőket jelöljük. a,
b, e, ... , n-nel, vagyis kisbetűkkel. Ezeknek a földfelszín síkjára vett tükörképeit nagy-
betűkkel A, B, C, ... , N-nel jelöljük. Összesen van tehát n db tényleges és a tükörképekkel
együtt 2n db vezetőnk. Jelölje a tényleges vezetőknek a földhöz n1int referenciához való
feszültségét rendre U0 , Ub, ... , Un; természetesen a tükörképek képzelt feszültségeivel
2n
nem számolunk. A I Q; = 0 egyenlet teljesül, hiszen minden tükörképen éppen a való-
i= 1
ságos töltés ellentettje helyezkedik el. Csak a valódi vezetők egyenleteit írjuk fel.

392
'
1
e
a
Dab

~+Q.
k "

o/////$///////,07//////d'//W/////;:
K N
~ -01< ©-an

A
©-a
a
a
Q-Q
a b A
~-Q e
e
5.6 ábra 5.7 ábr<1
11vezetö és a kapacitás számításához szükséges Két vezetö (a és b) és tükörképük
tükörképeik (A és B)

,
Először az n = 2 esettel foglalkozunk. Irjuk fel a két vezető-föld rendszer potenciál-
egyenleteit tetszőleges x pontra (5.7 ábra). Az a vezető x ponthoz viszonyított pot~nciálja
ebben az esetben

(5.15a)

ahol az egyenlet jobb oldalán álló négy tag az a, b, A és B vezetőn levő töltésből származó
potenciál-összetevők. A fenti egyenletet (5.8a) felhasználásával részletesebben kifejtve

_ 10 Da.,; Dbx DA.,; Q DB.'<

Ua_„- l,8·10 Qaln +Qbln D -Qaln D - bln D
~ ab aA aB

= l,8· 1010 (5.15b)

,
Q0 és Qb végesek, de ha x-et a végtelen felé közelítjük, az utolsó két tag nullához tart. lgy

Ua = l,8· 1010 ln DaA Qa+ (5.16a)

ra

393
has<l11lóan felírható a b \'ezetőre '

(5.16b)

igen egyszerűen n1egkaptuk a két \·alóságos \ezető feszültségét. Ha a Q di111e11z!ója

~n1 , akkor (5.16)-ban a zárójele11 belüli érték din1enziója

F
01
• A zárójeles 111e11íl)'iséget

11-vel jelölik és pote11l·iálté11J1ező11ek hívják. Az 5.7 áb1·a szerint Das = Dt,t-V<tl. így fl;1;; =
= ,Pk;·vel.
Irjuk fel a 11 (11 > 2) vezetőre a potenciálegyenleteket, amit r11ost rnár kön11yen r.1eg-
tehetünk. Az egyenletek felírásakor az (5.16) analógiájára használjuk az alábbi pote11ciál·
tényezőket

DkK 111
Pkk = 1,8 · 1.0 10 ln - - (5.17a)
1·1;; F '
,
es

p;1;;
-- 1, 8 • 10 10 1n -D-
D;K -- 1•8 • lQLO 1n Dk[
D
-
- p1;;; (5.11b)
ik ki F '

vagy a gyakorlat szen1pontjából használatos<tbb n1értékeg)'ségbe11:

DkK kn1
p1;;k = 4,14-10 7 lg - - F • (5.18a)
r1;;

-- 4, 14-10 7 lg D;K - 1 101 D1;;, - km

D;1;; - 4, 4· lg D1;;; - p1;;; F . (5.186)
'

Vezessük be a következő jelöléseket:

Ua Qa Paa ,, 111> • • • Pa„

ub Qb {J11a
P"" • • • ,,„„
• • , •
l'" =
• • Q= •
es P= •
•

• • •

Un Q„
Ezekkel M a.\l1 ell I. kapacitáseg; e11/eíe:
1 1

(' = PQ, (5.19)

ahol U a feszültségek oszlopvektora, Q a vezeték egységnyi hosszán elhelyezkedő töltések-

ből képzett oszlopvektor, P pedig a potenciálté11yezők mátrixa. (Az eg}'enlet P és Q 111eg·
felelő értelmezésével a \'ezeték teljes hosszára is felírható.)
Váltakozó ára111ú esetben az a fázis feszültsége és töltése a kö\1etkező ~tlakb:in írható
fel:
-
U a -- Ua n1axej'"1"

394
1

Mindkét képletet idő szerir1t differenciálva:

dUa
-
1
•
u :.1 •.?tax. e .
ju1t '
es dQ„ = ('
dt jOJ dt "'

itt I~ az a fázis kondenzátorain elfolyó söntáran1. Az (5.19) egyenlet komplex feszült-

ségekre és áramokra fentiek figyelembevételével a következő alakú lesz:

('a

lb •
u = _!__p . •
=-J_Pl'. (5.20a)
•
fW · w
•

I'n
•

A p/w alakú tagok din1enziója Q. Bevezetve a - !_ P = Z' jelölést, (5.20a) a következő

(1)

• alakú lesz :

U = Z'l'. (5.20b)

Ha a töltőáran1okat akarjuk kifejez11i a fázisfeszültségekkel, akkor:

l' = Z'- 1 U = jo1P- 1 U = jo1CU = YU. (5.21)

A vezeték geon1etriai 111éreteiből a pote11ciáltényezőket lehet egyszerűen n1eghatározni,

•

ezekből alakítható ki _ _!_ P = Z' felhasználásával a söntjellegű kapacitív reaktancia·

(J)

i (impedancia-) 111átrix, illetve (5.21) felhasználásával az 1' adr11ittancia111átrix. Ezek 111eg··

felelnek a fázisimpedancia- és -adn1ittancia-1nátrixok11ak.
Az (5.19)-ből Q-t kifejezve kapjuk, hogy:

Q = P- 1 u = cu. (5.22a)

Ez Ma.>:M ell II. kapacitáseg)•e11/ete. (5.22a)-t szen1léletesség kedvéért a

1
következőképp~n
írjuk fel:
,
Qa = CaaUa-CabUh-CacUc- • .. -CanUn,
Qb = -CbaVa+CbbUh-ChcVc- ... -CbnUn,
•
'"'??hl
•

•
•

A potenciáltényezők 1nátrixát invertálva azt kapjuk, hogy az önkapacitások pozitív, a

többiek negatív előjelűek.
'1
•

395
 Jllusztráló példának ben1utatjuk <lZ n = 2 esetét (5.7 ábr{1). Ekkor az (5.19) egyenlet

Paa Pab (5.23)

Pba Pbb
ahol
7
DaA kn1
Paa = 4,14· JO lg F '
Ta

DbB
7
km
Pbb = 4,14· 10 lg F ,
Yb
DaB 7
km
Pub= Pba = 4,14· 10 lg Dab F .

(5.22a) alapján:

Pbb -Pab (5.24)

-Pab Paa '
•
vagyis
Pbb Paa Pab
Cua = 2
; e bb = 2 ; e ab = e ba = -----'----
2
.
PaaPbb- Pab PaaPbb-Pab PaaPbb-Pab

A képletekbe behelyettesítve az (5.17) és (5.18)-ban felírt p értékeket, n1egkapjuk Caa•

Cbb és C 06 = Cba-t µF/km-ben.
Például
lg Db1!
,.b •J.F
Caa = 0,0241 D D
D '2
'kn1 (5.25)
aA )
1g--- g - bB Jg aB
Ya Yb Dub
,
es
DaB
lg ---
Dab µF
Cab = 0,0241 _D _ _ _D_____D--., (5.26)
aA bB aB - km ·
lg lg --- - lg ---
ru rb Dab

P isn1eretében az (5.20a) és (5.21) képlet segítségével szán1ítható Z' és Y is. C birtokában

(5.21) képlet szerint .iw-val szorozva kapjuk az Y adn1ittanciamátrixot. A z' mátrix ebből
is meghatározható. . ,
Vizsgáljuk most az n = 4 esetet. Az 5.8 ábrán négy vezetőt tüntettünk fel. Irjuk fel
erre az esetre Maxwell II. kapacitásegyenletét (5.22):

Qa = CaaUa-CabUb-CacUc-CadUd,
Qb . -CbaUa+CbbUb-CbcUc-CbdUd,
(5.27)
Qc = -CcaUa-CcbUb+CccUc-CcdUd,
Qd = -CdaUa-CdbUb-Cd,Uc+CddUd;

396
i'

a C;k együtthatókat 1·észkapal·itások11ak nevezzük. Azt látjuk, hogy minden vezetőnek

van a földhöz képest eg)' kapacitása és n1inde11 n1ás vezetőhöz egy·egy, tehát 11 szán1ú
,, k ..
vezetone · osszesen n +11(11- I) - 11(n+ l) k„1·· b .. ,, k .t, P'ld' kb
u on ozo apac1 asa van. e an an 11 = , 4
2 2
a kapacitások száma 10. Az 5.8 ábrálz látható módon a tükörképek nincsenek külön·külön
kapacitásokkal képviselve, hanem fázisonként egyetlen földkapacitással vesszük azokat
'' figyelembe (pl. cal• cbf).

--
a
--

-------- ---

'
'
5.8 ábra
Vezetők közötti részkapacitások

•
•'
Legyen most Ub = Uc = Ud = O. amit úgy érünk el, hogy a kivételével n1inden vezetőt
leföldelünk, ekkor

Qa = CaaUa,
Qb = -CbaUa,
Qc = -CcaUa,
'
• Qd = -CdaUa.

Miután b, e és d le vannak földelve (az 5.8 ábrán szaggatott vonallal jelölve), így Caf•
Cab• Cac és Cad párhuzan1osan kötődik, a többi kapacitás rövidre van zárva. Az (5.27)
' első sorát is figyelembe .,,·éve:
'•

1
A részkapacitások és a földkapacitás közötti összefüggés a következő megfontolásból
is felírható:
1'
A b, e és d vezető leföldelt állapotában is a négy vezetőn és tükörképeiken levő töltések
összege zérust ad. A tükörképeken levő töltések összege C 01 és Ua szorzatával egyenlő,
•
vagyis:

1
397
 •
\'agy1s

tehát Caa csak akkor egyenlő C 01-fel, ha egy vezetőt és a tükörképét vizsgáljuk.
Érdekes, hogy a földelt (tehát feszültségmentes) vezetőn is van töltés, mégpedig a fe-
szültség alatt állóval ellentétes polaritású. Például

Qb előjele ellentétes U 0 -val, így Cba pozitív. Ha csak egyetlen vezető feszültségmentes,
akkor természetesen azon is van töltés, de akkor a többi, feszültség alatt levő vezetőtől
származik. Ilyenkor a potenciáltényezős képletben pl. Ud = O-t helyettesítve kiszámítjuk
Qd-t mint a többi feszültség függvényét. Ha a földelésen vagy földeléseken folyó áramot
akarjuk számítani, akkor a megfelelő töltőáran1-képleteket használjuk és nem Q-t.
Felmerülhet az a kérdés, hogy ha lehet töltés egy vezetőn, miközben annak nincs fe-
szültsége, akkor lehetséges-e, hogy egy vezetőnek nincsen töltése? Most ezt a kérdést
fogjuk megvizsgálni.
Legyen Qd = 0. Az (5.27) egyenletből:

amiből

Ez az eset, amikor a nem földelt és feszültség alá nem helyezett (lebegő) vezető a többi
vezető által keltett elektrosztatikus térben a geometriai helyzetének megfelelő potenciált
veszi fel. Erre utal, hogy a vezető feszültsége most azoaos előjelű az indukáló feszültségek-
kel. Töltése nincs, mert az eredeti Qd = 0 állapotához képest töltése a földelés hiánya
miatt nem tudott megváltozni. Egy keresztmetszeten belül van eltolódás, de minden
keresztmetszetben a töltések összege nulla. Látható, hogy most a vezetőnek van feszültsége,
de nincs töltése.
Ha ilyen töltés nélküli, de feszültség alatti vezetéket leföldelünk (pl. megérintünk),
akkor áram fog a földelésen keresztül folyni, mert az indukáló vezetékével azonos pola-
ritású töltés eltávozik, és beáll a negatív töltési állapot, ami a földelést jellemzi. Egyen-
áramú vezeték esetében a földbe távozó töltés tranziens áramot okoz, ami a kisütés után
zérussá válik, míg váltakozó áramú esetben a földelt vezetékből a földbe a tranziensek
lezajlása után is folyik az állandósult töltőáram. Érthető ezáltal, hogy üzemelő nagy-
feszültségű vezetékek környékén levő szigetelt fémtárgyak érintése áramütést okozhat,
ezért azokat (előírásszerűen) földelni kell.

398
l
· 5.4 Köteges vezetők kapacitása

A 22ll J.. V-os és ;1z e feletti feszültségszinteken már általában köteges távvezetékeket hasz-
nálnak, szükség van tehát a köteges v·ezetők kapacitását leíró összefüggésekre.
Az 5.9 ábrán látható elrendezés köteges vezeték egy fázisának metszeti képe. Feltételez-
zük, hogy a köteges vezető szimmetrikus, vagyis a kötegen belüli vezető sodronyok
(a1 , <1 2 , ••• , a„) azonos sugarúak, és az egyes sodronyok egy A sugarú kör kerületén egy-
n1ástól azonos ívhosszra helyezkednek el. Az egy kö-
tegben levő vezetők szán1a n. /~­

A potenciáltényezők : A

7
2h
Pkk = 4,14· 10 lg (kn1/F), \
Tk '\ /

2h (
0iO
Pik = Pki = 4,14· 10 lg7
D kn1/F); '

ik
h
ahol D 1k az a; és ak ,,ezető közötti távolság. A Pkk és Pik
képleteinek felírásakor feltételeztük, hogy Á<<h, pon-
tosabb értékre \'aló törekvésnél 2h helyére D;x he-
lyettesítendő Pik• és DkK a Pkk képletébe.
A aí jelű \'ezetőn elhelyezkedő töltést Q 1-vel, föld-
höz képesti feszültségét U;-vel jelölve felírhatók a kö-
vetkező egyenletek: h

U1 = P11Q1+p12Q2+p13Q3+ ... +p1„Q„,

U 2 = P21Q1 + P22Q2+ p23Q3+ ... + PZnQn,
l U3 = p31Q1 + p32Q2+ p33Q3+ · · · + P3nQn,
• '\ A
„
1,
•

•
, 5.9 ábra
n vezetőből álló köteg
(5.28)

A kötegen belüli vezetők a távvezeték hossza mentén sűrűn össze vannak kötve galva-
nikusan, így U1 = U2 = U3 = ... = U„. Feltételezzük továbbá, hogy Q1 = Q2 = Q3 =
= ... = Q„ (ez nem pontosan, csak megközelítőleg igaz, miután a kötegen belül a vezetők
nincsenek szimmetrizálva). Q1 , Q2 ••• , Q„ más esetben az (5.28) képletekből pontosan
számíthatók.
A fenti feltételek teljesülése esetén

Q1 =
u
--------- (5.29)
P11 + P12+ p13+ ... +Pin .
1

399
A teljes töltés, Q pedig

• (5.30)

Miután Q = CV, így a teljes kötegre

illetve behelyettesítve

n
C= -------~~~~~~~~~~~ (F /kn1).
2h 2h 2h 211
4,14· 107 lg + lg D +lg D + . . . +lg D
r 12 13 ln

Ez átalakítás után

11 n
e= ---2h--2h--2h_ _ _2h_ - _ _ _ _ _ _2_h_ _ _ =
41,4 lg ... 41,411 lg ========== -=-n
r D12 D13 Din
t rD12D13 •.• Din
nr

1
= 0,0241 _ _ _ _2h____ (F /km). (5.3la)
lg fi.nr:===========
t rD12D13 ..• Din
Az (5.3la)-ban szereplő logaritn1us nevezője olyan szerkezetű, nlint a köteges vezető
induktivitásszámításánál használt csoportos redukált sugár. A különbség az. hogy ott
GMR állt a vezető ,. sugara helyett. Ennek az a magyarázata, hogy a .,,·ezető belsejében
nincs villan1os tér, így GMR = r.
Miután a köteges vezető szin1111etrikus a vezetők elrendezését illetően, és a vezetők a
kötegben 1, 2, 3, ...• n sorrendben helyezkednek el. a vezetők közti távolságok rendre:

D12 = 2A sin Jt ,
n
2
Dia = 2A sin Jt ,
n

. 3n:
D14 = 2A sin· ,
n
•

•
. (n- l)n:
D ln = 2A Sin .
n

400
 Ezek behelyettesítésével az n vezetőt tartalmazó köteg kapacitása:

e= 1
0,0241 _ _ _ _ _ _ _ _ _2h
_ _ _ _ _ _ __ (µF/km).
lg~
nr A 12 . :rr 2 . 2n 2 . 3n
r n- Sin·- Sin Sin
2 . (n - 1)
. . . Sin - -
n n n n
(5.3lb)

Vizsgáljuk meg a vezetők elhelyezkedési lehetőségeit a kötegen belül.

Ha n = 2, akkor D 12 = 2A, azaz a két vezető a kör átmérőjének két végén helyezkedik
el.
Ha n = 3, akkor D 12 = y'3A, Dia = y'3A, azaz D1 2D1a = 3A 2• Ha n = 4, akkor pl.
D 12, = y'2A, Dia = 2A és D14 = y'2A, így D12D1aD1, = 4A3 •
Altalában is igaz, n vezetős kötegre, hogy

Mivel igaz az alábbi trigonometriai azonosság:

. :n; . 2:rr . 3n . (n- l):n

2 Sln- 2 sin - 2 Sln- • • • 2 Sln--- = n,
n n n, n
végül is
1
C=---~2h~- (µF/km). (5.32)
41,4lgn- - - -
YrnA(n-1)
.
Ha nem a földhöz, hanem egy másik (vezetőhöz vagy
vezetőkhöz) számítjuk a kapacitást, akkor 2h helyére
GMD-t kell írni az (5.32)-be.
Tekintsük példaként az 5.10 ábrán metszetben lát-
ható vezetéket, amelynek minden fázisában két ve-
zető van. Az egyik fázisvezetőt az a 1 -a 2 , másikat a
bi -b2 vezetők alkotják. A feszültségegyenletek:

Ua1 = Pa1a1Qa1 + Pa1a2Qa2+ PaibIQbI + Pa1b2Qb2,

Ua2 = Pa2a1Qa1 +Pa2a2Qa2+ Pa2b1Qb1 +Pa2b2Qb2,

Ub1 = Pb1a1Qa1+Pb1a2Qa2+PblblQb1+Pblb2Qb2,
•

Ub2 = Pb2a1Qa1 +Pb2a2Qa2+ Pb2b1Qb1 +Pb2b2Qb2·

Feltételezzük, hogy
A,e
Ua1 = Ua2 =+U; Ub1 = Ub2 = -U; 5.10 ábra
Qal = Qa2 = +Q; Qb1 = Qb2 = -Q. Egyfázisú köteges vezeték

26 Villamoseneraia·rendszerek 44445/I. 401

1
Ekkor az első feszültségegyenlet:

illetve

Az a 1 vezetőn levő töltés

Qa1= ~----------~
u
(palal + Pa1a2)-(Palbl + Palb2) . 1
1

Ennek kétszerese -Van az a1 és a 2 vezető által alkotott rendszerben:

2
Ca Ja2 = ----------
Pa lal + Pa1a2-Palbl - Palb2

2
2h 2h 2h 2h
4,14· 107 lg - - +lg ---- -- - - lg - --- - - lg -- ---- --
r Da1a2 Da1b1 Da1b2 1

1
(11.F /km).
Da1b1Da1b2
41,4 lg
rDa1a2

Ezt az eredményt az (5.32)-vel összevetve látható, hogy n1ost 2h, ill. GM D helyén
YDaibIDa 1b 2 áll. Mivel az elrendezés szimmetrikus (DaibI = Da 2b 2 , ill. Da 1b 2 = Da 2 b 1), a '·
•

GMD Y Y
= DaibIDa 1b 2 Da2 b 1Da 2b 2 kifejezés DalbIDalb 2 -vé alakul.
1
'

Újabban az igen nagy feszültségű vezetékeknél, ahol már a kötegen belüli sodronyszám
( n) nagy (8- 12, esetleg még több), szükség lehet olyan köteges. vezető készítésére, ahol
a vezetők a nagyobb térerősségű helyeken sűrűbben vannak elhelyezve a kör kerületén,
és így nem áll fenn a szimmetria. Ilyen kötegeknél az eljárás az, hogy azonos feszültséget
feltételezünk, de minden sodronyra külön számítani kell a töltést, ezeket össze kell adni,
és így kapjuk meg a teljes töltést és a kapacitást. A szimmetrikus esethez képest az eltérés
nem túl nagy, a gyakorlati esetekben nem éri el a kapacitás 0,5%-át.

5.5 A kapacitások szimmetrikus összetevői

5.5.1 Szimmetrikus egyfázisú vezeték védővezető nélkül •

r
1

Az 5.11 ábrán látható vezetékelrendezésre Maxwell II. kapacitásegyenlete a következő

alakban írható fel:

Qa = CaaUa-CabUb,
(5.33)
Qb = -CbaUb+ C1;bUb, •
1

402
1

ahol Qa, Qb, ua, ub időben változó mennyiségek. a b

Ha U0 = U01 és Ub1 = - U01 , tehát pozitív sor-
rendű feszültség alá helyezzük a rendszert,

•
es
(5.34)

A szimmetria miatt pozitív sorrendű esetre (Caa = h

= Cbb) az (5.33) második egyenlete ugyanezt az
eredményt adja.
Ha zérus sorrendű feszültségeket kapcsolunk a
eB
A
1 szimmetrikus egyfázisú vezetőkre, akkor U a0 = 5.11 ábra
1 = U b-0• és ezért Egyfázisú vezeték kapacitásai

Ebből

• Co = Caa-Cab· (5.35)
'
Zérus sorrendű esetben tulajdonképpen a két vezetőre azonos feszültséget kapcsolunk,
ami egyenértékű azzal, mintha azok össze lennének egymással kötve, vagyis Cab rövidre
.
l
van zárva. Ilyen módon fázis-föld viszonylatban a C 01 kapacitás marad, amelynek nagy-
; sága C 01 = C 00 -C0 b = C0 • Érdekes módon tehátnemC00 a vezeték föld felé értelmezhető
kapacitása. Ez persze érthető, ha meggondoljuk, hogy a b-n elhelyezkedő töltés eredménye-
képpen az a vezető kapacitása kisebb, mintha csak rajta lenne töltés. Vagyis a zérus sor-
•
rendű esetben az ugyanolyan polaritású töltés a-n és b-n azt eredményezi, hogy kevesebb
töltéssel érhető el ugyanaz a feszültség, az a vezető kapacitása tehát csökkent. Ha a po-
•

zitív sorrendű esetben b-n ellenkező polaritású töltés helyezkedik el, akkor az a vezető
! ennek terében csak több töltés hatására éri el ugyanezt a feszültséget, kapacitása tehát
nagyobb. Az (5.34) egyenletből (5.35)-öt kivonva és rendezve, a pozitív sorrendű kapacitás:

(5.36)
1
' Az 5.12 ábra az 5.11 ábrabeli Cab kapacitást mint két darab, 2Cah kapacitás soros eredőjét
tünteti fel. Ez az elrendezés az N pontra, illetve az N pontot magában foglaló (zérus po-
tenciálú) függőleges síkra szimmetrikus. A szimmetriasík egyik oldalán elhelyezkedő

2Cab N 2Cab
a -----11--j--qy---11 1----
b
1

1
1
5.12 ábra
1
Szimmetrikus egyfázisú vezeték részkapacitásai
i a feszültségreferenciához képest

403

''
'•
kapacitások alkotják az elrendezés pozitív sorrendű helyettesítő képét. A pozitív sorrendű
kapacitás (5.36) szerint a két helyettesítő kapacitás párhuzamos eredője, azaz összege.
Az (5.25), (5.26) és (5.34) képletek alapján a pozitív sorrendű kapacitás:

l
DbB+I DaB
g r g Dab
Ci=0,0241 D D D 2 (µF/km). (5.37a)
1 aA l bB lg aB
g ra g rb Dab

Miután szimmetrikus esetről van szó, r0 = rb = r, és DbB = DaA• így a nevező felír-
ható mint két tag négyzete, illetőleg a két tag összege és különbsége. Egyszerűsíteni lehet
a két tag összegével, akkor azt kapjuk, hogy:

1 1
e1 = 0,0241 = 0,0241 - - - - - (µF/km).
DaA l DaB l Dab DaA
1g - g- g
r Dab r DaB
(5.37b)

Tekl. ntettel arra, hogy a DaA ko··zel J·a'r az egyhez' hata'sa nem J·elento''s (DaA < DaB) ·
DaB
A zérus sorrendű kapacitás értéke:

l
DbB l DaB
g - g D
r ab
Co = Caa-Cab = 0,0241 - - - -2- - - - -2 • (5.38a)
l DaA _ lg DaB
g r Dab •

Hasonlóan eljárva, mint előbb

1 1
Co = 0,0241 = 0,0241 ---::e== (µF/km). (5.38b)
l DaA + l DaB 21 DaADaIJ
g r g Dab g rDab r
1

A nevezőben szereplő logaritmus számlálója a GMD-nek, a nevezője pedig a két vezetőből

képzett csoport eredő sugarának felel meg.
Ha az (5.33) egyenleteket egy vektoregyenletbe foglalva akarjuk felírni, a következő
jelöléseket kell bevezetnünk: f
!

Va Qa Caa -Cab
U= Q= '
es C= •
vb ' Qb -Cab cbb
r
Ezekkel:
Q = cu. .
í
'
A feszültségek és töltések fázisértékei és szimmetrikus összetevői között az A mátrix teremt '
kapcsolatot, a következőképpen:

U= AUs és Q = AQs.

404
\

Behelyettesítve a vektoregyenletbe:

AQs = CAUs, (5.39)

ahonnan a töltések szimmetrikus összetevő vektora:

(5.40)

A szimmetrikus összetevő kapacitásmátrix tehát:

Caa+Cbb Caa-Cbb
-· - -Cab Coo Co1
2 2
- • (5.41)
Caa-Cbb Caa+Cbb +e C10 C11
ab
2 2
4
'

Ezek az összefüggések a szimmetrikus vezetőelrendezésre vonatkoznak, tehát amikor

ra = rb és DaA = DbB·

5.5.2 Szimmetrikus egyfázisú vezeték

v
védővezetővel
e
Az 5.13 ábrán metszetben látható vezetékre a következő a©
egyenletek írhatók fel:
1
Ua = PaaQa+ PabQb+ PavQv,
Ub = PabQa+ PhbQb+ PbvQv, (5.42)
Uv = PvaQa+ PvbQb+ PvvQv = O;

itt és P;k az 5.3 pontban bevezetett potenciálténye-

Pkk
zők. Földelt védővezető esetén Uv == 0, és a rajta levő
töltés az utolsó egyenletből:

__ p„a Q _ Pvb Q (5.43)

Qv - a b·
Pvv Pcv
A © ~B

5.13 ábra ©
Szimmetrikus egyfázisú vezeték védővezetövel v
405
Ezt az első két egyenletbe behelyettesítve

Az egyenletből látható, hogy miután Pab = Pba; Pav = Pva; Pvb = Pbv• a módosított potenciál-
tényezőkre teljesül, hogy P:b = P~a·
A potenciáltényezőkből a következő mátrix állítható össze:
' '
Pab
P' = P~a
Pba ' '
Pbb
ennek inverze
' -Pab
Pbb '
( P')-1 -~ , ' 1 '2 , , =e. (5.45)
PaaPbb-Pab -Pba Paa
Az ilyen módon számított C kapacitásmátrix is alávethető szimmetrikus összetevő transz-
formációnak :
C, = A-ICA = Coo Co1 .
· C10 C11
A mátrix elemeit leíró képletek nem hozhatók egyszerű alakra, itt a numerikus számítás
célravezetőbb. A zérus sorrendű kapacitás a védővezető hatására növekedni fog, és így
természetesen a pozitív sorrendű is, mert földelt vezető került a fázisvezetők közelébe.
Feltételeztük, hogy a védővezető földelt, és mégis töltés helyezkedik el rajta, noha a fe-
szültsége nulla.

5.5.3 Háromfázisú vezeték védővezető nélkül

Az elrendezés az 5.14 ábrán látható. Felírjuk a Maxwell-féle első kapacitásegyenletet
mátrixformában. A fázisfeszültségeknek és a fázisok komplex töltéseinek megfelelő
vektorok:
lkic
0 e •
Va Qa
Dob Dbe
b U= vb • Q= Qb •
'
Uc Qc
A P mátrix:
OoA Paa Pab Pac
p = Pba Pbb Pbc .
Pca Pcb Pcc
A B e
5.14 ábra
Ezekkel a jelölésekkel
Geometriai adatok háromfázisú vezeték
kapacitásszámításához U= PQ.

406
 A P niátrix detern1inánsa:

Paa Pab Pac,

1
D= Pba Pbb Pbc,
1

Pca Pcb Pcc,

an1inek segítségével P inverze meghatározható:

( PbbPcc - p'f,c) - (PccPab - PacPbc) - (PbbPac - PabPbc)

l
p-1=
D
-(PccPub-PacPbc) (PaaPcc-P';c) - (PaaPbc - PabPac) - e·.
- (PbbPac - PabPbc) - (PauPbc -pabPuc) (PacPbb-P~b)
(5.46a)
Caa -Cah -Cac
p-1 =e= -Cbu cbb -Cb, • (5.46b)
-Cca -C,b Ccc

Fontos megjegyezni, hogy ez az ún. fáziskapacitás-mátrix szimmetrikus, vagyis

••

a főátlóbeli
elemek azonban nem egyenlők.
A C mátrix (5.46a) főátlójában szereplő részkapacitások szerkezetére jellemző, hogy
.,,
• szerepel bennük a két másik fázis potenciáltényezőjének szorzata, pl. C 00 esetében PbbPcc·
Ha tehát mindegyik vezető sugara és föld feletti magassága azonos, akkor ez a tag mind-
háron1 diagonális elemben azonos. C 00-nál azonban ebből le kell vonni P~c-t, és ebben
7 D;K . d
olyan niennyiségek szerepelnek P;1.. = 4,14·10 lg --··· , amelyek nem azonosak min -
0 ik
három kölcsönös potenciáltényezőnél, így nem lehet
azonos a három önkapacitás (kettő lehet azonos). b
Ha a vezetők egyenlő oldalú háromszög csúcsaiban
vannak elhelyezve, akkor a kölcsönös távolságuk
D
egyenlő, de földtől való távolságuk különböző. Ha
viszont viszonylag kis fázistávolság mellett nagy a föld
feletti magasság, akkor ebben az esetben közel járunk
a megvalósítható szimmetriához, és megközelítőleg
igaz (5.15 ábra), hogy: D

'
es
Cab = Cb, = Ca,.
1
Az a fázisvezetőn elhelyezkedő töltés pozitív sorre11-
dű feszültségrendszer esetén: 5.15 ábra
Közel szimmetrikus háromfázisú veze-
ték részkapacitásai

407
A másik két fázisra hasonló képlet írható fel. Amint az ismeretes, Ua1 + Ub1 + Uc1 = 0,
'
1gy

tehát a pozitív sorrendű kapacitás:

Zérus sorrendű feszültségrendszer esetén Ua0 = UbO = Uco• amit a Q = CU vektor-

egyenlet első egyenletébe helyettesítve :

ahonnan a zérus sorrendű kapacitás:

(5.48)

A pozitív sorrendű és zérus sorrendű kapacitások különbsége:

C 1 -Co = 3Cab,
C1 = Co+3Cab·

Ez az eredmény könnyen megérthető a következő meggondolások alapján:

Ha zérus sorrendű feszültséget kapcsolunk a háromfázisú rendszerre, akkor a három
vezető és a föld között értelmezhető C o kapacitások kerülnek feszültség alá, hiszen ha a
három vezető azonos feszültségen van, akkor a kölcsönös kapacitások ki vannak iktatva.
Ha a kölcsönös kapacitások alkotta szimmetrikus deltát (minden oldalon Cab) az 5.16
ábrán látható módon csillaggá alakítjuk, akkor minden fázishoz 3Cab csatlakozik. Az
így kialakult szimmetrikus kapacitásrendszerre pozitív (vagy negatív) sorrendű feszültséget
kapcsolva a csillagpont a földhöz képest nulla feszültségű lesz, és fázisonként 3Cab pár-
huzamosan kapcsolódik C o-hoz, vagyis az előbb felírt C i pozitív sorrendű kapacitást
kapjuk. A negatív sorrendű C 2 megegyezik C 1-gyel.
A következőkben szimmetrizálás nélküli há-
romfázisú vezetékszakaszra felírható Maxwell-
egyenletrendszer szimmetrikus összetevő transz-
formációját végezzük el. Kiindulunk a
b a e Q= cu
egyenletből.A szin1metrikus összetevők beveze-
téséhez a következő összefüggések írhatók fel:

Q = AQs '
es U = AU,.
5.16 ábra
Ezek behelyettesítésével
Háromfázisú vezeték részkapacitásai a feszüll-
ségreferenciához képest AQs = CAUs,

408
 illetőleg

Coo Co1 Co-~

Q. = A- 1CAU. = C.U. = C10 C11 C12 U•. (5.49)
C20 C21 C22

e potenciáltényezőkkel kifejezett értékét az (5.46a) képlet tartalmazza.

Az (5.49) egyenletet részletese11 is kiírjuk

Qao = CooUao+ Co1 Ua1 + C02Ua2,

Qal = C10Uao+ C11 Ua1 + C12Ua2,
Qa2 = C20Uao+ C21Ua1 + C22Ua2.

A C 5 = A- 1cA mátrixszorzás elvégzése után a szin1n1etrikus összetevő kapacitásmátrix

elemei a következők:

1
Coo = J [Caa+Cbb+Ccc-2(Cbc+Cab+Cac)],

• Co1 ! (Caa+a2Cbb+aCcc+Cbc+aCub+a2Cac),
= C20 =

Co2 = C10 = ! (Caa+aCbb+a2Cc,.+Cb,.+a2Cab+aCac),

(5.50)•
•

1 .
[Caa + a2Cbb+ aCcc-2(Cbc+ aCab+ a2Cac)],
3

1
C21 = ! [Caa+ aCbb+ a2Ccc-2(Cbc+ a2Cab+ aCac)].
Láthatóan
Cbc+Cab+Cac
C11 = Coo+3 '
3

és a főátló11 kívüli elemek kis számértékűek. Belátható továbbá, hogy ha az ez \ezető a

referencia, vagyis az 5.16 ábrának n1egfelelőe11 középen helyezkedik el, és cab = cac•
valamint cbb = CCC' akkor e. szimmetrikussá válik.
A szimmetrikus összetevők n1ódszerét az U = PQ egye11letre is alkalmazhatjuk; •

l
AU. = PAQ.,
a111iből

U. = (A- 1PA)Q. = P.Q•. (5.51)

Az ( 5.51) kifejezést ( 5.49)-cel összehasonlítva látható, hogy

P.- 1 = e ..
A söntáramok szimn1etrikus összetevőiből képzett oszlopvektorra felírható a következő
összefüggés :

Ezen áran1ok és a fázisfeszültségek szin1metrikus összetevői között az (5.20b) egyenlet

analógiájára érvényes az = 1; összefüggés. E két egyenlet, valamint ( 5.51) figyelembe-
u. z;
•
1
• 1: z's = - ··· Ps· A z.' inverze a söntadmittanciák szin1metrikus összetevőiből
• 1eve
vete
w
képzett nlátrix:

Az 5.3 pontban említett nlódon a geon1etriai elrendezésből a potenciáltényezők határoz-

hatók nleg közvetlenül. Ha az 5.14 ábra vezetékére felírjuk a potenciáltényezők mátrixát
és alkalmazzuk rá az (5.51) szerinti szimmetrikus összetevő tr<tnszformációt (a levezetés
mellőzésével) P. következő főátlóbeli elen1eit kapjuk:

P11 = 4,14· 107

V
1g -·
O~bbacObc n:~ÍJ~nOcc
+ 1g -
3
- (km/F),
~ 1· OanOacObc

(kn1/F ).
V/"·102ah 02 02be
a<'

Figyelen1be véve, hogy az (5.50) szimmetrikus összetevő kapacitásn1átrixhoz hasonlóan a

P. = C; mátrix főátlón kívüli elemei is igen kis értékűek (az•1z e. és P, közel diagonális
1

mátrixok), akkor igaz, hogy

• 1
es •
Pt 1 Poo

A fázisfeszültségek szin1metrikus összetevőire vonatkozó (5.51) vektoregyenlet kifejtése

a következő:

Uao = P00Qao+Po1Qa1+Po2Qa'.! ~ Po1Qa1+Po0Qat1.

Ual = P10Qao+ P11Qa1 + P12Qa'.! ~ PI 1Qa1,
Ua'.! = /1toQao+ P'.!1Qa1 +.P'.!tQat ".e j7t1Qa1 + Pt2Q<1t .~e: 0.

Ezen egyenletek alapján meghatározható él vizsgált vezeték ún. elektrosztatikus kiegyensú-

lyozat/ansági tényező_ie (akkor szokás számítani, ha a vezeték nen1 vagy nen1 kielégítően
szimmetrizált). Az egyenletek jobb oldalán él kiegyensúlyozatl<tnsági tényezők nleghatáro-

410
 zásához a bejelölt közelítések tehetők. Az utolsó egyenletből - az abszolút értékeket figye-
lembe véve - meghatározható az egységnyi pozitív sorrendű töltés által, az aszimmetrikus
vezetőelrendezés következtében létrehozott negatív sorrendű töltés. A két töltés aránya a
negatív sorrendű elektrosztatikus kiegyensúlyozatlansági tényező:

Ha a rendszer csillagpontja nincs földelve, akkor Qa0 = 0 (a töltés az eredeti 0 állapothoz

képest nem tud megváltozni, azaz eltávozni a földelésen keresztül), és az első két egyenlet
hányadosa:
Uao Poi
do=- --- •
Uai P11

Amennyiben a rendszer csillagpontja földelt, Ua0 ~ 0, és az első egyenlet alapján:

' _ Qao _ Pot

do- .
Qai Poo
1
Szimmetrizált, de nem teljesen szimmetrikus vezeték esetén a kiegyensúlyozatlansági
tényezők abszolút értékén kívül az előjelüket is figyelembe kell venni.

5.5.4 Egyrendszerű háromfázisú vezeték két védővezetővel

A vezetőelrendezés nletszete az 5.17 ábrán látható. Jelöljük a fázisvezetők földhöz képesti

feszültségét és töltését tartalmazó oszlopvektorokat m indexszel, a védővezetőkét n-nel:

, Va Qa
vb Qb
Um - Qm
U= u„ Vc '
es Q= Qc •
Qn
Uv Qv
Vw Qw
v w
0 0
0 0 0
b 0 e

5.17 ábra
Egyrendszerü háromfázisú vezeték két védővezetóvel

411
A potenciál tényezők n1átrixa:

Paa Pab Pac Pav Paw

Pba Phb Phc Phv Phw
Pmm Pmn
P=
Pnm Pnn
-- Pca Pcb Pcc Pcv Pcw •

Pva Pvb Prc Pvv Pvw

Pwa Pwb Pwc Pwv Pww

Ezekkel a jelölésekkel Maxwell J. kapacitásegyenlete:

U= PQ,

ezt részletesebben kifejtve (földelt védővezetők esetére):

Um = PmmQm+PmnQn,
(5.52)
Un = PnmQm+PnnQn = 0.

Az utolsó egyenletből a védővezetők töltése:

ezt az első egyenletbe helyettesítve

A zárójelen belüli kifejezés reciproka az m • n1 dimenziójú kapacitásmátrix:

(5.53)

A kapacitásmátrixra alkaln1azható a szimmetrikus összetevő transzformáció, ekkor

(5.54)

Szimmetrizált vezeték esetében, két helyen tételezve fel fáziscserét, felírjuk a töltés és

feszültség közötti kapcsolatot úgy, hogy aza vezető a hossz ~- -án az a, a második harmadán
a b, a harmadik harmadán a e vezető kiinduló helyén fut. (A szakaszokat római számokkal •

jelöljük, a földhöz képesti feszültséget a vezeték hossza mentén azonosnak tételezzük fel.)

1
QalI = 3 (-CabVc+CbbVu-CbcVb), (5.55)

1
Qalll = 3 (-Ca,Vb-CbcVc+C,,Vu).

412
 A háron1 egyenletet összeadva:

'' Hasonló egyenletek érvényesek a másik két vezetőre is, vagyis a ciklikus cserével szimmetri-
zált vezeték eredő kapacitásai :
•
'

(5.57)
Cab eredő=

Ezekből az eredő kapacitásokból képzett mátrixra a szimmetrikus összetevő transzformá-

ciót alkalmazva belátható, hogy az összes főátlón kívüli elem zérus értékű, a szimmetrizálás
' tehát diagonális e.
mátrixot eredményez. Amennyiben a fázisvezetők kötegesek, akkor
azokat az 5.4 pontban mondottakkal összhangban egyenértékű vezetőkkel kell helyettesí-
1 teni.

5.5.5 Kétrendszerű háromfázisú vezeték két védővezetővel

.
• Az 5.18 ábrán metszetben látható vezetékre az (5.19) alapján a következő potenciálegyenle-
tek írhatók fel:

Ua' = Pa'a'Qa'+ Pa'b'Qb'+ Pa'c'Qc'+ Pa'a"Qa" +Pa'b''Qb''+ Pa'c''Qc''+ Pa'vQv +Pa'wQw;

• Ub' = Pb'a'Qa'+ Pb'b'Qb'+ Pb'c'Qc'+ Pb'a''Qa''+ Pb'b''Qb''+ Pb'c''Qc''+ Pb'vQv+ Pb'wQw;
Uc' = Pc'a'Qa'+ Pc'b'Qb'+ Pc'c'Qc'+ Pc'a''Qa''+ Pc'b''Qb''+ Pc'c''Qc'' + Pc'vQv+ Pc'wQw;
•
Ua'' = Pa''a'Qa' + Pa''b'Qb' +Pa'c'Qc' +Pa''a''Qa'' + Pa''b''Qb'' +Pa''c''Qc'' + Pa''vQv+ Pa''wQw;
Ub'' = Pb''a'Qa' + Pb''b'Qb' + Pb'' c'Qc' + Pb''a'Qa'' + Pb"b''Qb'' + Pb''c''Qc''+ Pb''vQv + Pb''wQw;
Uc'' = Pc''a'Qa'+ Pc''b'Qb'+ Pc''c'Qc'+ Pc''a''Qa''+ Pc''b''Qb''+ Pc''c''Qc''+ Pc''vQv+ Pc''wQw;
'
} Uv = Pva'Qa•+ Pvb'Qb'+ Pvc'Qc' + Pva''Qa''+ Pvb''Qb''+ Pvc''Qc''+ PvvQv+ PvwQw = O;
Uw = Pwa'Qa' + Pwb'Qb' + Pwc'Qc' + Pwa''Qa'' + Pwb''Qb''+ Pwc''Qc'' + PwvQv + PwwQw = 0. (5.58)

A feszültségeket és töltéseket a következőképpen foglalhatjuk vektorba:

, --
Ua' Va'' U'
U'' = Uv
U'= vb' •
' vb'' •
'
Um= • azaz U= U'' '•
'
Uw '
''
uc' Uc'' Um
Qa' Qa'' Q'
Qv •
Q'= Qb' • Q'' = Qb'' ,• Qm= azaz Q= Q'' •
' Qw '
•
Qc• Qc'' Qm

413
 v w A potenciáltényezőkből összeállított mátrix:
@ 0
P' p;' P;,,
o' @ o" P= p;' P'' P''
@ m •

P':' P':', pm

A mátrix felépítése hasonló a kétrendszerű vezetékek soros

0 0 impedanciájára felírt mátrixéhoz.
C' e" . Az előbbi egyenletrendszer az alábbi vektoregyenletben
foglalható össze:
U=PQ,

_??~ (ennek inverze a Q = CU), részletesebben írva:

5.18 ábra U' = P'Q' +P;,Q'' +P;,,Qm,
Kétrendszerű háromfázisú vezeték (5.59)
két védővezetővel
Um = 0 = P~'Q' +P':',Q'' +PmQm.

A védővezetők földelt volta miatt U m = 0. Az utolsó egyenletből Qm = -(Pm)- 1 P,mQ' -

-(Pm)- P,")Q'', amit az első egyenletbe helyettesítve
1

U' = [P'-P;,,(P'n)- 1 P':']Q'+[P:,-P;,,(P"')- 1 P:'~]Q'',

(5.60a)
U'' = [P:' -P;,;(Pm)- 1 P':']Q' + [P'' -P;,;(P" )- 1P~ ]Q''. 1

Ha a nlódosult együtthatómátrixokat redukált potenciáltényező-mátrixoknak tekintjük,

akkor
U' = P;edQ' +(P;,)red Q''
(5.60b)
U'' = (P:')red Q' +P::dQ''.

Ez a következőképpen is felírható:

U' Q'
= Pred Q'' ' (5.60c)
U''

ennek inverziójával kapjuk, hogy:

Q' U'
= C U'' ' (5.61)
Q''
ahol C csak a fázisvezetők kapacitásait tartalmazza a következő formában. (A védővezetők
itt már explicite nem szerepelnek, természetesen a kapacitásokra gyakorolt hatásuk érvé-
nyesül.)
+Ca'a' -Ca'b' -Ca'c' -Ca'a'' -Ca'b'' -Ca',·''
-Cb'a' +cb'b' -Cb'c' -Cb'a'' -Cb'b" -Cb'c''
-Cc'a' -Cc'b' +Cc'c' -C,'a'' -Cc'b'' -Cc'c'' C' e;,
C= • (5.62)
-Ca''a' -Ca''b' -Ca''c' ,+ Ca''a'' -Ca''b'' -Ca''c~' C~' C''
-Cb''a' -Cb''b' -Cb''c' -Cb''a'' +cb''b'' -Cb''c''

-Cc''a' -Cc''b' -Cc''c' -Cc''a'' -Cc''b'' + Cc''c''

414
 Az (5.61) tehát <t következőképpe11 írható:

• Q' = C'U' -C;,U'',

(5.63)
Q'' = -C:'U'+C''U''.

I A C mátrixra a szin1n1etrikus összetevő transzforn1ációt a következőképpen alkaln1azzuk:

A-! 0 C' -C;, A 0

Cs= A-1 A'
(5.64)
0 0

A transzforn1áció végrehajtása után felírható a következő egyenletrendszer:

;.
• Q~ = c~u;+<c:,). u;',
(5.65)
Q;' = (C:'). u; + c;'u;·.

A kapacitív csatolás megállapítására végezzük el a következő számítást: alaphelyzetben

) mindkét rendszer ki van kapcsolva, majd az egyvesszős rendszert bekapcsoljuk, vagyis
U' feszültség alá helyezzük, és keressük a kétvesszős rendszer feszültségeit.
Tudjuk, hogy a kétvesszős rendszer nen1 veszíthet el töltést és Q'' = 0 (ha a kétvesszős
rendszer kisütött állapotában kapcsoltuk rá az egyvesszős rendszerre a feszültséget).
A számítás az (5.63) egyenlet alapján:

' Q' = C' U' - e;, U'',

t5.66)
i 0 =-C;'U'+C''U'',
amiből
U'' = (C'')- 1 C;'U'; (5.67a)

ennek szin1111etrik us összetevőit

(5.67b)
l•
alapján kaphatjuk. A kétvesszős rendszer töltéseinek szi111n1etrikus összetevőit (5.65) alap-
ján és (5.67b) figyelen1bevételével a következő egyenletből kaphatjuk meg:

'
'

Ismerjük tehát az üresen járó rendszer feszültségeit, illetve ennek szimmetrikus összete-
vőit és töltéseit, illetve ezek szimmetrikus összetevőit. Ezen összefüggések alapján megálla-
píthatók a kétre11dszerű vezetéknél a különböző szin1n1etrizálások után maradó eredő
aszimmetriák is.
Látható tehát, hogy a 4. fejezetben bemutatott elektromágneses aszimmetriáko11 túl a
J
vezetéknek elektrosztatikus aszimn1etriája is lehetséges.
'
''
Fenti összefüggések felhasználhatók olyan esetekre is
a) ahol nemcsak két rendszer van párhuzamosan kötve, illetve egy oszlopon vezetve, a
számítás értelemszerűen kiterjeszthető több vezetőre is;
ir
.,.
415
 b) ahol a vezeték mellett futó más vezetékek befolyásolását, illetve kölcsönös befolyását
kívánjuk számítani.
Megjegyezzük, hogy a számított kapacitás értékét befolyásolja az oszlop és egyéb földelt
alkatrész jelenléte, mégpedig C 0 -t és C 1-t is növeli. Növeli a kapacitás értékét a vezeték felü-
letén keletkező koronaburok is. Különösen jelentős kapacitásnövekedés lehet hegyoldala-
kon, hágókban épített vezetéknél, mert itt a földet figyelembe vevő tükrözés nemcsak a
vízszintes síkon történik, hanen1 a közeli hegyoldalon is. Ha ez a jelenség azzal társul, hogy
a vezeték itt nagyobb magasságban halad és koronaburok is képződik, továbbá kisebb az
oszlopköz, akkor itt jelentősen nagyobb lehet a kapacitás. Ezzel szemben hegycsúcsok
közötti vagy folyók feletti átfeszítéskor előfordulhatnak 100 m-es vagy annál nagyobb
vezetékmagasságok, itt a fázisvezetők tükörképe már nagyon messzire kerülhet, ami kapa-
citáscsökkentő hatású.

416
 6. Veszteségi jelenségek
a szabadvezetékeken

-
6.1 A koronajelenség

A szabadvezetékek vezetői szigetelőkön függenek, a felfüggesztési pontok között pedig a

levegő szigeteli őket. A levegő jó szigetelőanyag, de amint tudjuk, nem tökéletes, és így
villamos tér hatására, miután az atmoszferikus körülmények változhatnak (például a lég-
nyon1ás csökken, vagy eső kezd esni) ionizáció kezdődhet. Ez lehet egy-egy szennyeződési
pontnál, lehet a vezeték egy alkotója mentén vagy az egész vezető felületén. Az ionizáció
következtében veszteség, rádió- és tv-zavarás, valamint hallható hang keletkezik a vezetőn.
Ezeket normális üzemben lehetőleg el kell kerülni, illetve bizonyos megengedett érték alatt
kell tartani. Ha viszont csak nagyon alacsony térerősségértéket engedünk meg, akkor
olyan nagy vezetőátmérőt kapunk, amelyet gazdasági okoknál fogva nem engedhetünk
meg 100 kV körüli feszültségeknél sem, pedig ma már Magyarországon is van 750 kV-os
vezeték, és 2000-ig körülbelül a 2000 kV-os váltakozó feszültségű vezetékekig fognak
eljutni.
Tekintsük át először a gázokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, azokat, amelye-
ket ismerni kell a koronahatás szempontjából. A levegő nitrogén, oxigén, szén-dioxid és
más gázok keveréke, ilyen molekulákból, illetve atomokból áll.
Tudjuk, hogy az elektron tömege a H-atom tömegének 1850-ed, a H 2 -molekula tömegé-
nek 3700-ad része. Az elektron tömege a N-atom tömegének 25 900-ad, az 0-atom tömegé-
nek 30 000-ed része. Molekulák esetén 51 800-ad, illetve 60 000-ed résznyi tömegekkel szá-
molhatunk. Az ionok gyakorlatilag a megfelelő molekulákkal azonos tömegűek.
Egy e töltésű elektronra E villamos erőtérben eE erő hat. Az elektront ez az erő egy bizo-
nyos úthosszon ve sebességre tudja gyorsítani. A tömegarányok miatt a gyorsulás a H-ion
esetén közel négy nagyságrenddel kisebb. Normál hőmérsékleten a kinetikus gázelmélet
szerint az atomok, illetve a molekulák rendezetlen mozgást végeznek különböző sebesség-
gel, ahol a sebességeloszlást a Maxwell-féle eloszlás határozza n1eg (ez az ún. Brown-
mozgás). Valamely nyomáson, állandó hőmérsékleten adott a szabad úthossz, vagyis az az
átlagos úthossz, an1it a gázon belül ütközés nélkül egy részecske befuthat. Az ütközésekben
(villamos tér jelenlétében vagy anélkül) semleges n1olekulák, atomok, ionizált, vagyis po-
zitív e töltésű atomok és ionok, valamint elektronok vesznek részt.
A lehetséges ütközési lehetőségek a tömeg szempontjából (ha az ionok tön1ege M és az
elektronoké m): M-M; M-m; m-n1.
Amíg az ütközések rugalmasak az elemi részecskék között, addig a jelenség egyszerű
.hőmozgás. Villamos térben az elektron gyorsulni kezd eE/m értékkel, és igen nagy sebességre

27 Villamosenergia-rendszerek 44445.'I. 417

tud szert tenni. Az ionok gyorsulása viszont négy nagyságrenddel kisebb, így ezek gya-
korlatilag állva maradnak. Az energia ráadásul nem a sebességgel arányos, hanem annak
négyzetével. (Ez a gravitációs térben nincs így, mert itt kis és nagy tömegre egyaránt a
tömeggel arányos erő hat, és okozza azt, hogy g mindkettőre azonos.) A gázban tehát a
villamos tér hatására az elektronok jobban tudnak rugalmatlan ütközés útján ionizálni
más részecskéket. Ha ugyanis egy elektron sebessége olyan lesz, hogy mozgási energiája
egy bizonyos értéket meghalad, akkor ütközéskor egy elektront egy nem stabil pályára visz
át, amitől az atom ,,gerjesztetté'' válik, majd igen rövid időn belül a többletenergiát a gázra
jellemző meghatározott frekvenciákon fénykisugárzással leadja, és visszatér stabil állapo-
tába. Ha az elektron energiája eléri a gáz ionizálási energiáját, akkor az ütközés során
ionizáció jön létre, egy további elektron és egy ion keletkezik. Homogén térben olyan 1
cm-es úthosszon, amelyet az elektron a térerősség irányában tesz meg, ix-szor kerülhet sor
ionizációra, ahol ix az ún. ütközési paraméter.
Teljesen semleges gázban a fenti jelenség nem játszódik le, ha nincs jelen szabad elektron.
Szabad elektronok azonban a termikus sugárzástól, a föld radioaktivitásától is keletkeznek,
továbbá fontos ionforrás a fotoionizáció.
Fentiekben megmutattuk, hogy villamos térben az elektron mintegy lavinát, úgynevezett
Townsend-fé/e lavinát okoz azáltal, hogy semleges atomokból pozitív töltésű ionokat hoz
létre. Ezek az ionok kis sebességgel elérnek a villamos teret létrehozó elektródák közül a
negatívhoz, a katódhoz, a katódról kiváltanak egy elektront, miközben maguk semlegessé
válnak. Ha az ionok energiája elég nagy, akkor további elektront válthatnak ki a katódból,
amit az, azonos töltésű lévén, elkezd taszítani.
A fenti folyamat ellen működik a rekombináció. A szabad elektronok és az ionok - ,•

ha elég idő áll rendelkezésükre - semlegesíthetik egymást. Előfordulhat az úgynevezett

e/ektronabszorpció (vagy elektron befogás) - ami nem rekombináció - , amikor eggyel
több elektron kapcsolódik egy atomhoz, és így negatív ion keletkezik, miközben az atom
energiát sugároz ki. Ilyenkor hasonló helyzet keletkezik, mint a pozitív ionná]; ez a plusz
elektron nem tud ionizálni, mert lelassult. A levegőben normál nyomáson 2 · l 05 összeütközés
után jön létre egy elektronbefogás. A vízgőz molekulái nagyon alkalmasak elektronbefo-
gásra, tehát a nedves környezet csökkenti a lavinajelenséget.
Ha homogén teret állítunk elő egyenfeszültséggel szobahőmérsékleten, normál légköri
nyomáson (101 325 Pa), akkor kis térerősség esetén az elektródák között a gázban nem
vagy igen kis áramot érzékelünk. Az anódra vándorolnak az elektronok, a katódra az io-
nok, ami igen kis áramot ad.
Ha a térerősséget 15 kV /cm-nél nagyobbra növeljük, akkor az áram értéke növekedni
kezd, mert a gázban ionizáció jön létre, és az ionok elektronokat kezdenek a katódból
kiváltani. 30 kV /cn1 körül a villamos tér olyan energiát képes átadni a szabad elektronok-
nak, hogy bekövetkezik az átütés. .
A villamosenergia-átvitelnél általában nincs homogén tér. A vezetékek körül erősen ,
inhomogén a tér, és az esetek többségében a vezetéken váltakozó feszültség van. Igy az
egyébként is igen sok tényezőtől függő jelenségek tovább bbnyolódnak. Az inhomogén tér
miatt csak a tér egy részében keletkezik ionizáció. Az ionizáció hatására a fémelektróda -
a vezető - magához vonzza az ellenkező töltésű részecskéket, az azonos töltésűeket pedig
eltaszítja, így azok a csökkenő térerősségben az ütközések miatt lelassulnak, és mintegy
• 1

418
 \ '

felhőt - tértöltést - képez11ek az azonos töltésű elektróda körül. Ezt a jelenséget korona-
\-
kisülés11ek nevezzük. Miután ez az elektróda azonos töltésű felhőben van, a felhő és a vezető
között lecsökke11 a tényleges villan1os tér, viszont mivel kifelé olyan a kép, mintha megvas-
tagodott vol11a az eredeti elektróda, a felhőn kívül a villamos térerősség megnövekszik (és
<i kapacitás té11yleges értéke is nő). Minthogy az inhomogén tér váltja ki ezt az aszimmetriát,

( és az elektronok és ionok viselkedése nem azonos, az inhomogén villamos teret létrehozó

elektródán - vezető11 - más és nlás jelenséget kell várnunk pozitív és negatív töltés esetén
már egyenáran1nál is. Ha a vezetőn váltakozó feszültség van, a tértöltés és az elektróda kö-
( zött a jelenségek ciklusosan változnak, a tértöltések részben akkumulálódnak, más részük
megsemmisül.
Vegyük az egy- vagy háromfázisú szabadvezeték egyik vezetőjét, amelynek többi vezetői
tőle távol vannak. A villamos térerősség:
,
{

u (6.1)
E(:i:) = D'
_\'. ln -
r
'

f ahol
U a fázisfeszültség effektív értéke vagy egyenfeszültség (kV):
( _\'.a vezető tengelyétől
mért távolság (m);
E(x) a térerősség a tengelytől _\'. távolságban (kV /m);
Da fázistávolság (m);
r a vezető sugara (m).
'

f
A térerősség változását a vezetőtől mért távolság függvényében a 6.1 ábra mutatja. A
1naximális térerősség a vezető (ezt tökéletesen sima körhengernek tekintjük) felületén: Emax·

Emax =
u
--D-. (6.2)
'
r ln -
r
(
Ez az érték lehet nagyobb, mi11t az ionizáció kezdetét jellemző Ekr• vagy lehet kisebb is.
Az utóbbi esetben nen1 jön létre io11izáció; az előbbi esetben azonban a vezető környezeté-
.· ben, adott .\'. 0 -ig ionizáció keletkezik, ahol
\
u
E_,o = - D = Ekr,
.\'.11 ln -
r
•

an1iből .\'. 0 értéke számítható. Az .\'. 0 sugarú burok belül ionizált, így a vezető tengelyére merő­
í leges irányban vezető jellegű. Az elektronok - ha a vezető pozitív - a vezető felé áramla-
•
' nak, az ionok kitolódnak a burok szélére, ezért a burkon belül van egy kis vezetési feszült-
1
ségesés (itt a térerősség a számítottnál kisebb marad), de az egész vezető kifelé úgy viselke-
dik, nlint egy .\'.o sugarú vezető. A térerősség a (6.1)-ből számított értéknél nagyobb • xo-n
kívül (6.lb ábra). Ott, ahol a térerősség nagy, a molekulák gerjesztett állapotban vannak,

27* 419
 E

/
-- ........ -- .......
/ '\.
I \
I \

r
x
\ /
\. /
' ......
- /
Xo a)
'

/
- +-
-
/
"\ „
„ „

I
1' „ „
--......-......
,_

I x
\ /
/
b)
---
/
-...

6.1 ábra
A térerősség változása a
mért távolság függvényében vezetőtől
a) a vezetőt körülvevő ionfelhő vezetési feszültségesésének figyelembevétele nélkül.
b) az ionfelhő vezetési feszültségesésének figyelembevételével

így fényjelenség is kíséri az ionizációt. A térbe11 a vezető körül különböző időpillanatokba11

más és más elosztású tértöltés helyezkedik el .
•
Ha egyenfeszültséget adunk egy sima, tiszta felületű vezetőre, akkor ahogyan a feszült- '1
séget növeljük, a veszteség a kritikus térerősség táján ugrásszerűen megnő, n1ajd n1eredeken
nő tovább kis térerősség-növelés hatására. A veszteség P = k( U - U kr) 2 összefüggés szerint
növekszik R_van-Menline szerint, ahol k az elrendezéstől függ [pontosabb vizsgálatok
szerint P = 4/CU( U- Ukr)]. Ha a vezető felülete nem teljesen tiszta, akkor a veszteségnöve-
kedés n1ár korábban megindul, és nagyobb térerősségnél együtt halad a két görbe. '
'

Tegyük fel, hogy a vezeték váltakozó feszültség alatt van. Tekintsük a 6.2 ábrát. Ha a
feszültség ne1n éri el a kritikus értéket, koronakisülés nincs, a vezeték feszültsége U, és ic
a kapacitív töltőáram (6.2a ábra). Ha túlhaladjuk az Ukr kritikus feszültséget, akkor a
feszültséggel meredeken növekvő koronaáran1ot - sugárzási áramot (1~ug) - kapunk.
-
amely a kapacitív áramhoz hozzáadódik, azt erősen eltorzítja. Az eredőt a 6.2b ábrán ie,

420
j

u u u

'-
I

uk,:+------
1
1
1 1 1
'
1

• 1 1 1
1 1 1
1
1 1 1
1
1
1 1 1
1 ' 1
1 1 - -·
1 '
1
1 1 1 1 . 1 \.
1 1 '
1 ' ' 1
1 ,' 1er
1 1
' 1 1
1 1
1 1
,{' su<; 1
1

1 ' 1 1
1 .
e ic 1
v ,_ I
I

'

CJ ;' b j e)

6.2 ábra
A sugárzás töltőáramot torzító hatása
a) sugárzás nélküli állapot,
b) a sugárzási áram torzító hatása a tértöltés figyelembevétele nélkül,
e·) a sugárzási áram torzító hatása a tértöltés figyelen1bevételével

jelöli. A jelenség tovább bonyolódik a tértöltés jelenléte miatt. A.mikor elkezdődik a feszült-
ség pozitív periódusa, akkor a vezetőt negatív hengerszerű tértöltés veszi körül. Ez olyan,
mintha a negatív elektróda közel lenne, így a villan1os tér hatására a negatív tértöltés nleg-
szűnik, és még a pozitív félperiódusban pozitív tértöltés alakul ki a vezető körül, a korona-
áram még Ukr elérése előtt megszűnik, tehát mintegy előrecsúszik az áramimpulzus (6.2c
ábra). Hasonlóan folyik le a jelenség a negatív félperiódusban is.

6.1.1 A koronakisülés mechanizmusa

A továbbiakban külön-külön vizsgáljuk a pozitív és negatív polaritású feszültség hatására
fellépő sugárzást (koronajelenséget) .

.
'
6.1.1.1 A negatív koronakisülés
.
Villamos tér és a külső ionizációs tényezők hatására - kisebb feszültségeken - megindul
egy szabálytalan áran1impulzusokból álló kisülés. A fellépő áramimpulzusok középértéke
rendkívül kicsi (I0- 18 A). Ezt a kisülést gerjesztett sötétkisülésnek nevezik, mert ha a külső
gerjesztő hatásokat kiküszöböljük, a kisülés is megszűnik.

421
 Ha a feszültséget növeljük, a kisülés önfenntartóvá válik, a közepes áran1érték ugrás-
szerűen 10- 6 A-ra nő, és szabályos áramimpulzusok lépnek fel, an1elyek frekvenciája
egy bizonyos feszültségtartományban a feszültség növekedésével arányosan növekszik
(6.3 ábra). Az áran1impulzusok amplitúdója azonban a feszültségtől független állan-
dó. Az impulzusokat felfedezőjükről
Trichel-impulzusoknak nevezzük.
0,7µA
A leírt jelenség magyarázata a követ-
fzJ,t.5kHz
kező: a nagy térerősségű helyeken az
imént említett sötétkisülésből származó
ionok az elektrÓ'Jából elektronokat vál-
tanak ki. Ezek nagy sebességgel távo-
290µs
lodnak a vezetőtől, miközben a vezető
környezetében levő gázt ionizálják.
Ilyen módon pozitív ionokat és elekt-
ronokat hoznak létre. A pozitív ionok
lassan közelednek a negatív elektródá-
0.2 µA hoz, és ez semlegesíti ezeket. Ez a fo-
f"'"9. 75 kHz lyamat egyúttal újabb elektronokat vált
ki. Az elektronok az elektródától távo-
• lodva újabb ionizációt okoznak. A leírt
jelenség a vezetőből kiinduló elektron-
103 µs
lavina, és ez addig hatol előre, ameddig
6.3 ábra a térerősség elegendő nagy az ütközési
Trichel-impulzusok oszcillogramjai ionizációhoz. A jelenség kezdetén az
elektródát pozitív ionok veszik körül,
ezek megnövelik a térerősséget, ezáltal elősegítik az elektronok kilépését.
Az ionizációs zónán kívül, ahol az elektronlavina leállt, a lelassult elektronok semleges
molekulákra tapadva negatív tértöltést alakítanak ki. Minthogy a negatív ionok egyre
csökkenő térerősségű helyre jutnak, mozgásuk állandóan lassul, s így a negatív tértöltés
egyre nagyobb lesz. A negatív elektróda folyamatosan semlegesíti az őt körülvevő pozitív
ionokat, ezért fokozatosan a negatív tértöltés jut túlsúlyba, ez lecsökkenti az elektróda felü-
letén fellépő térerősséget, aminek következtében az ionizáció nlegszűnik. Ezután a negatív
tértöltés az erőtér taszító hatása révén lassan eloszlik, így a térerősség az elektróda felületén
ismét megnövekedik, és újra megindul az ionizáció. A fenti jelenség periodikusan ismétlő­
dik, s így keletkeznek a Trichel-impulzusok.
A feszültséget tovább növelve, a térerősség olyan nagy értékű lesz, hogy a keletkezett
negatív tértöltés nem tudja olyan mértékben lecsökkenteni az elektróda felületén a térerős­
séget, hogy az ionizáció megszűnjék, aminek következtében a Trichel-impulzusok megszűn­
nek, és kialakul az állandósult korona. A vezetőből többé-kevésbé állandó áran1 folyik el,
és a vezetőt egy világító koronaburok veszi körül. A feszültség növekedésekor az ionizációs
zóna (a koronaburok) fokozatosan kiterjed, egészen az átütésig.

422
 6.1.1.2 A pozitív koronakisülés

Kis feszültségek, tehát kis térerősségek esetén itt is külső ionizációs tényezők által gerjesz-
tett sötétkisülés árama folyik. Ha a térerősség elég nagy, akkor a pozitív elektródához ván-
dorló elektronok a vezető felé haladva mind erősebb térbe jutnak, és ütközési ionizációt
hoznak létre. Ilyen módon a vezető felé irányuló elektronlavina alakul ki. Az ütközések
során azonban nemcsak újabb ionok és elektronok keletkeznek, hanem a kevésbé hatásos
ütközések alkalmával gerjesztett aton1ok és így fotonok is. Az elektronlavina tehát kétféle
terméket hagy maga után: pozitív ionokat és fotonokat. A pozitív ionok a vezető körül
pozitív tértöltést képeznek, a fotonok pedig kedvező körülmények között semleges atomo-
kat ionizálnak, ezzel újabb elektronokat termelnek, új lavinát indítanak. A lavinák által
hátrahagyott pozitív ionok a sugárirányban gyengülő térben lassan távolodnak a vezetőtől.
Jelenlétükkel csökkentik az elektróda felületén a térerősséget akkorára, hogy az ionizáció
megszűnik. Meghatározott idő után a tértöltés eloszlik, és a jelenség újra kezdődik. Ebben
a szakaszban tehát az ionizáció szakaszosan zajlik éppen úgy, mint a negatív elektróda
esetén.
t A feszültség növelésével természetesen itt is kialakul az állandósult korona. Ekkor ugyanis
•
a térerősség az elektróda felületén annyira megnő, hogy a kialakult tértöltés már nem tudja
megszüntetni az ionizációt. Az állandósult korona kialakulása után a vezetőt világító korona-
burok veszi körül.

t
-

t
••. „ 1111
1 5 3 3 5 1 1 2 3 2 1

6.4 ábra
A koronakisülés összetevői a feszültség függvényében:
1 sötétkisülés
2 Trichel-impulzusok
3 állandósult korona
4 csatornakisülés
5 a Trichel-impulzusokhoz hasonló kisülés

423
 Ha a feszültséget tovább növeljük, akkor a tér különböző pontjain levő elektronok egy-
szerre érik el az ionizációhoz szükséges sebességet. Ennek megfelelően a tér különböző
pontjairól indul el elektronlavina a vezető felé. Ha ezek az elektronlavinák egymáshoz
kapcsolódnak, akkor kialakul az ún. csatornakisülés, amely fonalszerű, látható kisülés
alakjában jelentkezik. Szokásos ezt a kisülést pamatos kisülésnek nevezni. A pamatos ki-
sülés az áramoszcillogramokon szabálytalanul ismétlődő nagy áramimpulzusok alakjában
jelentkezik.
A feszültséget növelve a pamatok mind hosszabbak lesznek egészen addig, amíg el nem
érik a negatív elektródát, és ezzel létrehozzák az átütést.
Hasonló jelenségek lépnek fel váltakozó feszültség alkalmazásakor is. A pozitív félperió-
dusban a feszültség növekedésének megfelelően fokozatosan kialakul a pozitív polaritású
korona,
,
a negatív félperiódusban viszont a negatív korona jelenségeit figyelhetjük meg.
Attekintésül a 6.4 ábrára felrajzoltuk váltakozó feszültség esetére a korona áramának válto-
zását. Az ábrára a kapacitív áramot nem rajzoltuk rá.

6.1.2 Néhány fontosabb összefüggés a koronajelenséggel

kapcsolatosan
A koronajelenség kezdetére jellemző Ekr térerősséget nyilvánvalóan befolyásolja az idő­
járás, ezt az ún. időjárási tényezővel vesszük figyelembe, amelyet m-mel jelölünk. m száraz
idő esetén = 1, egyébként""' 1.
A kritikus térerősség függ a vezető felületének simaságától is, ezt az M tényezővel vesszük
'
figyelembe. Teljesen sima felületre M = 1, zárt felületű (sima) sodronyra M = 0,9, sod-
ronyokra M = 0,8- 0,9; általában M ""' 1.
b
Ekr képletében szerepel még b, az ún. légsűrűségi tényező is, amit a 15 = 2,94· I0- 3 T

képlettel számíthatunk ki, ahol b (Pa) a környezet tényleges légnyomása (nem tengerszintre
számított!) és T (K) az abszolút hőmérséklet. A tengerszint feletti magasság és a légnyomás
összefüggését a 6.1 táblázat tartalmazza. A fenti paraméterekkel felírható a Peek-képlet:

Ekr = 30 000ml5M 1+ 0,3 (V/cm). (6.3)

ffr
Legyen <> = 1 és M = 1. Vizsgáljuk meg, hogyan függ Ekr r-től. Hasonlítsuk össze az
r = 0,5 cm, 1 cm, 1,5 cm sugarú hengerek felületén keletkező kritikus térerősségeket:

3
Ekr(r = 0,5 cm) = Ekrl = 30 OOO 1 + 0, = 42, 7 kV/cm,
y'0,5

3
Ekr(r = 1,5 cm)= Ekr3 = 30000 1+ 0, = 37,3 kV/cm.
Jf t,5
424
1
1
t
6.1 táblázat

A légnyomás változása a tengerszint feletti magasság

függvényében

lz (m) b (Pa) h (m) b (Pa)

0 101 325 800 91 859

100 100 125 900 90 793
200 98 925 1000 89 326
300 97 725 1500 83 993
400 96 525 2000 78 927
500 95 325 2500 69 328
600 94 125 3000 62 662
700 93 059

A (6.3) összefüggés pillanatértékekre vonatkozik. Az effektív értékek:

•
Ekrl = 30,28 kV /cm,

Ekr2 = 27,66 kV/cm,

Ekr3 = 26,45 kV /cm.

Vagyis, ha nagyobb a sugár, akkor ha nem is jelentősen, de csökken Ekr értéke. A fentiek
nem reális értékek, mert a különböző tényezők csökkentő hatását nem veszik figyelembe
(az időjárási tényező átlagos körülmények között 0,9 és rossz időben 1n = 0,8). Ha figye-
lembe vesszük, hogy b < l, M < 1 és m < 1, látható, hogy e tényezők változása jelentős
változást okozhat a koronajelenség intenzitásában. Sokszorosára emelkedhet a korona-
veszteség köd, pern1etező és nagyerejű eső alkalmával.

6.1.3 Vezetékek körül kialakuló villamos tér

6.1.3. l Kis sugarú gömb vagy henger homogén villamos térben

•

Ha fémgömb helyezkedik el E 0 térerősségű külső homogén villamos térben (6.5 ábra},

akkor a villamos erővonalak a vezetőgömb környékén elhajlanak úgy, 1'ogy a gömbre
mindenütt merőlegesek legyenek. Ezt a jelenséget a nagyfeszültségű technikában pont-
dipólus segítségével írják le (a pontdipólust berajzoltuk). Számunkra az a fontos, hogy
E 0-ra merőleges síkban a térerősség változatlan. Egyébként ha E 0 irányát tekintjük rp = 0-

425
 nak, akkor a gömb felületén a
gömb középpontjára illeszkedő,
E 0-val paralel síkokban
\

E = 3Eo cos cp,

- -
vagyis a térerősség irányában lo-
kálisan a homogén Eo háromszo-
rosa keletkezik - függetlenül a
gömb sugarától. <p = 0 és <p = :n:
esetén azonos a térerősség értéke,
és mindkét esetben balról jobbra
mutat, ugyanúgy, mint E 0 • E ne-
6.5 ábra gatív értéke a gömb belseje irá-
Kis méretű fémgömb homogén erőteret torzító hatása nyába mutatást jelzi, a pozitív a
kifelé irányt. Ha tehát a vezetéken
por rakódik le vagy pára csapódik ki, akkor ott, ahol ezek nélkül a tér homogén lenne,
erős lokális térerősség-növekedés keletkezik, an1elynek ionizációs hatása N03 -ot fejleszt
lokálisan, ennek következtében az inhomogenitást okozó porszem vagy kiálló fémdarab
hamarosan eltűnik. Ezért a vezetékek üzembe helyezésekor igen jelentős a koronahatás,
amely azonban néhány hét üzemelés után csökke11.
Hasonlít a fent leírt elrendezéshez az az eset, ha egy igen hosszú fém körhenger helyez-
kedik el egy homogén (vagy annak tekinthető) térben az erővonalakra merőlegesen. Itt a
térerősségvonalaknak a fémbe nlerőlegesen történő belépése vonali dipólussal helyettesít-
hető: ilyenkor a hengerre nlerőleges síkban az eredő térerősség a henger felületén (ha E 0
iránya a <p = 0 irány):

E= 2E0 cos g,.

Ekkor a térerősség tehát E 0 irányában kétszeresre nő, és arra 1nerőlegesen E = 0.

6.1.3.2 Kétvezetős köteg térerősség-eloszlása

Példaképpen fentiek felhasználására kiszán1ítjuk a köteges vezetők térerősség-eloszlását

a vezetékek körül. Itt azt a két feltételezést tesszük, hogy a köteges vezetőkön azonos nagy-
ságú a töltés és hogy a nlásik két fázis hatása - ebből a szempontból - elhanyagolható,
amik közelítőleg igazak. Feltételezésünk arra irányul, hogy az egyedi vezetőn levő töltés
saját vezető felületén egy átlagos - tehát nlinden irányban azonos - térerősséget kelt,
és ehhez hozzáadódik a saját kötegcsoporton belüli többi vezetőn levő töltés hatása, amit
homogénnek tekintünk.
Felírjuk az egyik vezetőre a térerősséget. E 0 a másik vezető által okozott homogén tér irá-
nya, ahonnan a <9 szöget nlérjük. A 6.6a áb1·a jelöléseivel az <9 irányú térerősség [E(B)]:

2r 2r
l+ d cos e = Eáit 1 + ti cos <9 , (6.4)
'

426
 ahol

1tt

[Q] =
e ; [E) =
v
- ; [r,d]=m;
l F
-m
m m eo = 4:rr9· 109 •

A kétvezetős köteg térerősségvonalait a 6.6b áb1·a mutatja.

,-".. nagyságrendekkel kapcsolatosan érde- a, a,
mes megjegyezni, hogy a gyakorlatban kö-
rülbelül négyelemű kötegig d = 40-60cm,
• 2r = 2-3 cm, így 2r/d < 0,1. A má- r d
sik két fázis fázisvezetői több mint egy
a)
nagyságrenddel vannak távolabb, és így
hatásuk 1% nagyságrendű.
Felvetődhet a gondolat valakiben a (6.4)
képlet láttán, hogy ha a köteg egyik veze-
tőjén levő tér nagyságát a másik vezetőn
levő töltés, ha nem is sokkal, de mégis nö-
veli, akkor hol van itt a köteges vezetők
+--+--- ---
előnye, nem lenne-e egyszerűbb egyedüli
vezetőket használni, hiszen akkor nem nö- !
,
\
veli a másik vezető - különösen a dipó-
lushatással - az erőteret.
Könnyű belátni azonban, hogy a másik,
azonos polaritású vezető hatására kisebb
lesz Q1 ahhoz az esethez képest, amikor
b)
csak egy vezető van, így a térerősség is csök-
6.6 ábra
ken.
Kétvezetös köteg
A térerősség eloszlására az a jellemző, a) elrendezése
hogy a két henger egymástól távoli pont- b) térerősség-eloszlása
jai lesznek nagyobb, és az egymáshoz kö-
' zeli pontjai kisebb térerősségen. Látható, hogy itt nemcsak inhomogén a tér, hanem egyen-
lőtlen eloszlású is.
Kérdés, hogy a köteget alkotó két vezetőn valóban azonos-e a térerősség. Pontos szá-
mítással (amit itt nem részletezünk) azt kapjuk, hogy szélső köteg esetén a többi fázis felé
eső vezetőn valamivel nagyobb a töltés és így a térerősség is. A háron1 fázist összehasonlítva
pedig azt láthatjuk, hogy a középső fázis vezetőin nagyobb a térerősség, de az eltérés nem
jelentős.
'

427

!
 6.1.3.3 Háromvezetős köteg térerősség-eloszlása

Helyezzük el a három vezetőt egy egyenlő oldalú háromszög háron1 csúcsának megfelelően
(6.7a ábra). A három vezető közül vizsgáljunk most egyet. Ennek felületén a térerősség az
ábrán E 0 -val jelölt iránytól való eltérés ('9) függvényében
2r
1+t3 d cos e . (6.5)

a,
d

a,
a)

6.7 ábra l')

Háromvezetős köteg
a) elrendezése
b) vektorábra az eredő térerősség számításához
e) háromvezetős köteg körül kialakuló villamos erőtér

428
 Az első tag az adott vezető járuléka a villamos térhez. A niásik két vezető hatását a figye-
lembe vett vezető helyén vektoriálisan kaptuk (6.7b ábra)
''

.
r A 6.7c· ábrán látható a háromvezetős köteg körül kialakuló villamos tér.
~

6.1.3.4 Négyvezetős köteg

Helyezzünk el 4 azonos típusú vezetőt a 6.8a ábra szerint. Ekkor a térerősséget az eddigiek-
.. hez hasonló módon felírva

2r
cos e = Eá11 (6.6)
d

Az első tag ugyanaz, mint eddig, a második tag a kötegen belüli másik három vezető villa-
mos terének vektoriális összegezéséből adódik (6.8b ábra):
,•

A 6.8c ábrán a négyvezetős köteg körül kialakuló villamos tér látható.

Szimmetrikus köteg esetén a kötegekre vonatkozó fenti képleteket felírhatjuk a következő
•
általános alakban:
2r 2r
E(B) = Eá11 1+.S a cos e 1 + (n - 1) sin :n_ -
n d
cos e, (6.7)
'
ahol n az egy kötegen belüli vezetők száma.
Az alábbiakban megadjuk f3 konkrét értékét néhány jellemző, sokszor előforduló n-re:
•

n = 2-re /1=1·1=1,
1
n = 3-ra fJ = 2 sin n3 = 2· 2 •'3
fJ
= •'3
fJ
= 1' 73 '

n = 4-re {J
.
= 3 Sin
:i
= 3·
Y2 = 2, 12,
4 2

n = 6-ra fJ = 5 sin ~ = 5· ~= 2,5,

'•
n = 8-ra p= 7 sin i = 7-0,39 = 2,75,
'

11 = 12-re {J = l l sin ~ = 11·0,26 = 2,88,

n = 18-ra p= 17 si11 ~ = 17-0,17 = 2,97.

1
•
1

429
 6.8 ábra
Négyvezetös köteg
a) elrendezése
b) vektorábra az ered() térerősség számításához
c·) négyvezetös köteg körül kialakuló villamos erőtér

r a)

a, a,

b)

e·)
r
Mindezek alapjá11 csak <IZ a 11yitott kérdés, hogy 111ekkora lesz Q1 az Eátl képletében. A
pontos eljárást a kapacitásszámításnál (5. fejezet) mutattuk be, itt csak röviden összefoglal-
l juk.
Tekintsünk háromfázisú vezetéket négyvezetős fázisvezető köteggel és két védővezetővel.
A fázisvezetők pozitív sorrendű feszültségen, a védővezetők földpotenciálon vannak. A
kapacitás számításakor összesen 14 vezetőt (amiből 12 fázisvezető és két védővezető) és
J ugyanerinyi tükörképet kell figyelen1be venni. A fázisvezetők feszültségei U0 , Ub, és Uc, a
kötegi;.i,en belüli vezetők azonos feszültségen vannak. Írjuk fel Maxwell I. egyenletének
1 potenciáltényezős alakját:

U= PQ, (6.8a)
illetve
~ u„, P,,,,,, P,1111 Q,,, (6.8b)
Un= 0 Pnn1 P,," Qll '
vagy
••
•
U,11 = P111111Q111 + P„,„Q", (6.8c)
•
0 = P""'Q",+Pn11Q11. (6.8d)

ahol ma fázis-, 11 a védővezetők indexe. A (6.8d)-ből:

Q,, = -P„n1P,,,11Q„,.

'
~ Ezt (6.8c)-be helyettesítve:

1
U111 = (P111111-P11111Pnn P11111)Q,11. (6.9)
illetve
l Q 111 1
= ( P111111-P11111Pn11 P11111}- I U111• (6.10)

A (6.10) egyenletből minden fázis vezető szálra n1egállapíthatjuk az illető vezetőszál

töltését, ami kismértékben eltér attól, mintha azt feltételeztük volna, hogy azonos nagyságú
töltés van minden vezetőn egy fázison belül. Q,,, birtokában azt is megkaphatjuk, hogy a
védővezető mekkora töltésű, így a térerősséget a védővezetőkre is számítani tudjuk.
Amennyiben e számítások során az átlagos föld feletti magasságot vesszük figyelembe,
akkor az így modellezett vezeték a kapacitások szempontjából egyenértékű az eredeti
1
•'
vezetékkel; viszont nem veszi figyelembe, hogy az átlagmagasság alá belógó részek a tükör-
'' képekhez közelebb vannak, és itt ezért nagyobb töltés van lekötve, tehát itt nagyobb a tér-
erősség is. Ugyanakkor a térerősség a felfüggesztési pontokon kisebb azok nagyobb magas-
sága miatt. Koronajelenség fellépése esetén a koronaburok a belógás legmélyebb pontján
a legnagyobb. Ezért a koronaionizáció szán1ítását a kritikus térerősség szempontjából a
legmélyebb pontra kell elvégezni.
' Egyszerűsítést jelenthet a számítás során, ha a kötegeket a 111egfelelő képletek felhaszná-
"
lásával (5. fejezet) egyetlen csővezetővel helyettesítjük, így az előbbi példában nem tizen-
négy, hanem csupán öt vezető (háron1 fázis-, két védővezető) szerepel.

431
 A fentihez hasonló módon kiszámítjuk Q0 , Qb és Qc·t, ezeket elosztjuk a fázisonkénti
vezetők számával, és így megkapjuk a közelítő számításhoz az egy fázisvezető szálhoz tartozó
töltést. Egy vezetőszál esetén a helyzet egyszerű, mert a térerősség radiális a vezető körül.
Jól méretezett vezetéken a tengerszint feletti legmagasabb helyen, a legkisebb nyomású és
legnagyobb hőmérsékletű időben, a legnagyobb belógás helyén a középső fázisban a köte-
gen belül az alsó sodronyon a legnagyobb igénybevétel helyén sem szabad elérni névleges
feszültség esetén a kritikus térerősséget, iletve bizonyos tartalék is szükséges a ködös, ned-
ves idóböz. Száraz időben tehát nem szabad számottevő sugárzási jelenségnek lenni. (Fi-
gyelembe véve, hogy a felület nen1 tökéletesen sima.)

6.1.4 A koronajelenség hatásai

A fenti módon méretezett vezetékek általában jól megfelelnek koronaveszteség szempont-
jából. Viszonylag jól szán1íthatók a veszteségi értékek jó időben, de ezek az értékek nem jel-
lemzőek a vezetékre, hiszen kedvezőtlen körülmények között a koronaveszteség több mint
egy nagyságrenddel eltérhet ettől. Ráadásul a veszteség a vezetéken szakaszonként is vál-
tozhat, mivel pl. egy 500 kn1-es vezeték rnentén több különböző időjárási állapot lehet.
Ez az oka annak, hogy bár sok képlet létezik, de az eredmények nagyon különbözők.
A jó időben mérhető korona veszteség azonos nagyságrendű lehet, mint a szigetelőlánco­
kon keletkező veszteség. Ezért új feszültségszinteken és új kötegeknél általában meg kell
mérni a koronaveszteséget különböző időjárási viszonyok között. A veszteség természetesen
igen fontos lehet, de sokkal nagyobb problémát szokott okozni a veszteséggel nem analiti-
kusan összefüggő rádiózavarás és hallható zaj. Ilyenkor inkább az számít, hogy a környe-
zetből adódóan hány olyan koronasugárzást okozó (főleg biológiai eredetű) helyi szennye-
ződés keletkezik a vezetéken, an1ely zajforrássá válhat. Ebből a szempontból az 1 km-re
eső szennyező forrás darabszán1a a mértékadó. Ennek legnagyobb értéke augusztusban van,
kb. 30 db/km, április és október között 3 db/km-nél több, télen 0,3 db/km-nél kevesebb.
Ha egy porszem vagy hópihe közeledik a vezető felé, akkor a gömbnek elképzelt porsze-
men az előbb ismertetett dipólushatás következtében nagy térerősség lép fel, és így az gyor-
san átível. (A porszen1en, amelynek eredő töltése nulla, úgy válik szét a pozitív és negatív
töltés, hogy vonzó hatás keletkezik a vezető felé.) Érintkezéskor, illetve átíveléskor a veze-
tővel ellenkező előjelű töltés kisül, és mivel a részecske most már azonos töltésű a vezetővel,
az eltaszítja őt. Az átíveléskor a porszem zajforrás. A vízcseppeknél a helyzetet bonyolítja
a felületi feszültség és a cseppnagyság. A vízcseppek, amelyek megnedvesítik a vezetőt,
végül is cseppek formájába11 összegyűlnek a vezető legmélyebb pontján, és ott sugárzás
forrásává válnak, különösen, ha vízfüggöny formájában több csepp összefolyik nagyobb
hosszon. Miután a víz a vezetővel azonos töltésű, az azonos töltések taszítják egymást,
így ha felületi feszültség nen1 volna, a vízcseppek a feszültség (térerősség) taszító hatásától
felrobbannának. Ez a jele11ség a vízcsepp nagyságától (görbületi sugarától) is függ: minél
nagyobb a sugár, annál kisebb térerősség is szétrobbantja a cseppet. Az újonnan elhelyezett
vezetők hidrofóbok, és így növelik a vezető és víz közötti felületi feszültséget, később ez
a hatás megszűnik, ezért a régebbi vezetők inkább hidrofilek, tehát csökken a felületi fe-
szültség és a zaj.

432
 Ha a vezetőn kis egyenlőtlenségek vannak, akkor ezek hatása főleg olyankor érvényesül,
ha a vezető száraz, vagy ha a vezetőn sima nedvességréteg van (amikor alul még cseppek
nem keletkeznek, és a kezdeti permetszemek már összefolytak).
A szél olyan módon befolyásolja a koronajelenséget, hogy elfújja a vezető mellől a tér-
töltést, és így a jelenség a feszültség-szinuszhullámon későbbre tolódik. Az a körülmény
pedig, hogy hiányzik a i.tozitív tértöltés (ami fékezi a pozitív félhullámban a jelenséget) azt
eredményezi, hogy a csatornakisülés erőteljesebb és nagyobb fényerejű. A nedves levegő
csökkenti a részecskék mozgékonyságát, és így akadályozza a lavinák kialakulását, de kon-
denzálódásnál már romlik a helyzet. A légnyomás-növekedés csökkenti a szabad úthosszt
és fékezi a koronajelenséget.
Minden vezetékkikapcsolást követő bekapcsolásnál körülbelül 30 percig erősebb a ko-
ronahatás, ezután többé-kevésbé visszatér a kikapcsolást megelőző állapot. A vadonatúj
vezeték koronajelenségei erőteljesebbek. Később, körülbelül egy fél év alatt 20- 30%-kal
csökken a jó időben mért veszteség, ami könnyen érthető, hiszen a nem sima részeken a
korona eltüntette a kiálló részeket. Ugyanakkor javul az esőbeli korona viselkedés is: az
új vezetőn levő zsír elveszti hatását, így a vízcseppek nem ugranak össze, hanem elterülnek
a vezetőn. Miután a koronajelenséggel együtt jár a rádiózavarás és a hallható hang, így
idővel javul a vezetékek e vonatkozású karakterisztikája is.
A koronajelenségnek fentiek szerint három olyan kihatása van, amelyet a vezeték mérete-
zésekor figyelembe kell venni: a koronaveszteség, a rádió- és tv-zavarás, valamint a hallható
•
zaj.
Megjegyezzük, hogy olyan egészen nagy feszültségű (pl. 750 kV-os) vezetéket tervezni,
amelynek nincs koronavesztesége, sem gazdasági, sem műszaki szempontból nem lehetsé-
ges; a másik két zavaró hatás kiküszöbölése egyszerűbbnek látszik. Ezek a jelenségek
ugyanis főleg a vezeték alatt, ill. a vezeték mellett viszonylag keskeny sávban jelentkeznek.
Így, ha a vezeték viszonylag lakatlan területen halad, akkor nincs mit és kit zavarni. A rádió-
és televíziózavarás mértéke attól is függ, hogy mekkora a jel/zaj viszony, tehát ugyanaz a
zavaró hatás egy nagy adó közelében nem észrevehető, de távol az adótól a zavarás már
sercegést okozhat. A frekvenciamodulált (FM) adás úgyszólván nem vagy csak alig érzé-
keny a zavarásra, az amplitúdómodulált (AM) adás viszont nagyon. A tv-zavarásnál fellép
az ún. passzív hatás is, amely független attól, hogy a vezeték feszültség alatt van-e vagy sem.
A vezeték - 750 kV-nál 14 vezetősodrony - a tv-adó és -vevő antenna között árnyékoló,
reflektáló hatást is kifejthet. Ez fokozottan igaz a mikrohullámú összeköttetésekre.

6.1.4.1 A koronaveszteség számítása

Különböző eljárások ismeretesek, ezek közül J. J. Clade és C. H. Gary módszere látszik
legáltalánosabbnak, amelyet több empirikus és elméleti vizsgálat megerősít. Eszerint a
veszteség, P, amit W/m-ben vagy kW/km-ben szokás megadni, az alábbi képlet szerint
számítható :

P = KPn, (6.11)

28 Villamosenergia-rendszerek 4444511. 433

'
'
'
1
ahol

lg 350 lg e
K = (nr/3) 2 GMR GMR ' (6.12)
1 350
g 0
-
•
itt

n a kötegben levő sodronyok száma,

r a sodrony sugara (cm),
l 0,3 ' . p k ' ''
R
/J = + Yraz un. ee -tenyezo;
GMR (cm) egy vezető esetén a sodrony sugara, köteges vezeték esetén az egyenértékű
1
sugár GMR = }lnrAn- , ahol A köteg sugara.
e a tértöltés átlagos távolsága a kötegközépponttól:
y;
e = 18 egyetlen vezetőnél,
e= 18 ynr+4 köteges vezetőnél, n >- 2.
Eá11
Pn-t diagramból olvassuk le (6.10 ábra). Az abszcisszán szerepel. Itt Eátl a
Ekr
köteges vezetőknél használt térerősség (dimenziója kV/cm), ésE1u = 21,2{3 kV/cm effektív
érték. A diagram használatához már csak az m időjárási tényező kijelölése szükséges,
ehhez felhasználhatjuk a 6.9 ábrát.
Az m = 0,6-ot kell helyettesíteni erős eső esetén, ennél kedvezőtlenebb értékek csak '•

zúzmaránál lépnek fel. Az m 0,8-es értéke körülbelül az éves átlagnak felel meg, így gaz-
daságossági vizsgálatokhoz alkalmas, m = 0,9 a jó időre érvényes.

'

'
. új vagy szennyezett
vezetók

régi vezetók

0,1 1,0 10 700

esö intenzitása, mm /óra
6.9 ábra
A 6.10 ábra alapján történő veszteségszámításhoz szükséges m paraméter értékei ••

434
 \ Pn, W/m
5,00 i----r----r-----.---....--

!
1
1
( 2,00 -r----+---+--
./1

7,00 -t---+----:
0,50 +---
........
0.20
0,10
o.os~~
0,02 ..L__ __L..._ _ --+-----1-,----1---_J__,_ __J____ __J___J
0,1. 05 0,6 0,7 0,8 0,9 1,0

6.10 ábra
Diagram a koronaveszteség számításához

6.1.4.2 A rádió- és tv-zavarás

Ez a jelenség meglehetősen bonyolult és tárgyalása önálló könyvet kívánna meg. A rádió-
„ és tv-zavarás összefügg a koronaveszteséggel, de a koronajelenség megjelenése előtt a
' Trichel-impulzusok miatt is észlelhető.
A rádiózavarást C. H. Gary eredményei alapján tárgyaljuk (6.11 ábra).
A rádiózavarást elsősorban olyan töltések mozgása okozza, amelyek a koronajelenség
• idején a vezeték felületéhez közel mozognak. Ezek a mozgó töltések a vezetőkön és a
• földben töltéseket (és áramokat) indukálnak. Ezek az indukált töltések függnek az indukáló
töltésektől és a vezető geometriai adataitól. A ko-
! C
ronajelenséget q 0 vonali töltéssel vesszük fi-
m
gyelembe, amely a vezetőhöz képest sugárirányban
mozog. Legyen p 0 a Maxwell-féle potenciáltényező q
az r1 sugarú vezető és q 0 között, és jelöljük az r1 su-
garú vezető egységnyi hosszán keletkező töltést q-
val. Ha C a vezető kapacitása a földelt r2 sugarú r
hengerhez képest, akkor felírható, hogy
q
c+qoPo = 0. (6.13)

•
A jelenséggel kapcsolatos áram a vezetőben (egy-
ségnyi hosszon)
i _ dq _ _ oC dp 0 (6.14) 6.11 ábra
- dt - q dt ' Ábra a rádiózavarás számításához
'
'
28• 435
illetve
dpo dr
i = -qoC • ( 6.15)
dr dt •

dpo
itt d~ a radiálisan mozgó q 0 töltés sebessége, a -- pedig azt mutatja, hogy a Po po-
dt dr
tenciáltényező hogyan változik r-rel. A

l,8·1010 ,.~
Po = 2 ns ln r r-r2 (6.16a)
2 1 '

ebből
dpo - 1,8. 1010
----r,,,--- . (6.16b)
dr 1
2nsr 1-
r2r

rl , ri ,
Mivel -- < l, es - << 1, igy
r r2
dp 0 18·1010
-~-----. (6.16c)
dr 2nsr

Ezt az áram (6.15) egyenletébe visszahelyettesítve:

.l,8-101°C qo dr 1,8. 1010 e

l=-----
2ns r dt 21'CE r, (6.17)

dr
ahol r az ún. generálófüggvény amely q 0 -tól, r-től és -tői függ ;
"dt

r = qo dr
--.·
r dt . -----

A generálófüggvény írja le azt a jelenséget, hogy két irányban futó áran1 jön létre,
mely elektromágneses hullámot kelt. Ez a hullám nagyfrekvenciás lévén a kapcsolódó
vezetékeken is fut, és a környezetben a frekvenciatartalomnak megfelelően zavarójelet
1
okoz. Ennek zavaró hatását mérik a különböző szabványokon meghatározott távolsá-
gokban (például 30,5-50-100 m) a szélső fázistól kifelé, 1 MHz-en, 1 µV/m térerősségre
mint alapra vonatkozóan. [Mérni lehet a zavarás (zaj) frekvenciáján a csúcsot, az átlagot
és az úgynevezett kvázicsúcsot].

Ha a rádiózavarás térerőssége például 100 µV/m, akkor ez decibelben

20-lg 100 = 40 dB.
Ha itt a rádió térerőssége 3 mV/m, akkor a jel/zaj viszony (kvázicsúcs esetén) szintén decibelben
20·lg(3000/100) = 20·lg30 = 29,54dB.
(Ez az érték még érthető vételt ad, 10- 15 dB esetén a vétel már nem jó, illetve igen gyenge.)
'

436
l
A szabványok általában megszabják, hogy az előbb említett területsáv szélén az idő
nagyobb részében (rendszerint 95%-ában) a zavarás nem haladhatja meg az előírt értéket.
1
A szabványok rendszerint képleteket is adnak a zavarás kiszámítására. A rádiójelnél
kívánatos, hogy térerőssége városban 10-50 mV /m, külvárosban 2-10 mV /m és 0,1-05
mV /m legyen.
A tv-nél hasonló a helyzet, 40-220 MHz tartományban folyik a zavarás vizsgálata, de
itt még kísérleti periódusban van a kutatás.
Fontos tudni, hogy maguk a szigetelőláncok (de főleg az ívterelő szerelvények) iserős
zajt tudnak okozni, és miután magasan vannak, hatásuk is távolabb terjed.
'·
Alállomások is nagy rádiózavar-források, itt a vezeték és alállomás zaja összeadódik .

6.1.4.3 A hallható zaj

A vezetékek környékén, különösen ködös időben, erős sistergést és zúgást lehet hallani.
Ez különösen a hajnali órakban rendkívül zavaró lehet, niert ekkor a környezet zaJa
minimális, és a sistergés a nyitott ablaknál alvókat felzavarja. Ezért lakott települések
niellett nagyfeszültségű vezeték nagyobb távolságra helyezhető el, mint kisebb feszültségű
•
és zajú vezeték. A villamos hallható zajok közül az egészen nagy feszültségű vezetékek
~·
bevezetése előtt csupán a transzformátorok búgása volt közismert.
Nagyfeszültségű vezetékeken, ha az idő ködös, apró ködszemcsék helyezkednek el,
ekkor a koronasugárzás következtében erős sistergés keletkezik, amely rendkívül széles
frekvenciasávra terjed ki. Ez az egyik fajta hallható zaj. A másik az 50 Hz-, 100 Hz- és
„
•
•
200 Hz-en keletkező ún. brum, aminek a teljes zajspektrumhoz képest viszonylag nincs
nagy teljesítménye. Ez utóbbit a tértöltés mozgása okozza, az előbbit elsősorban a pozitív
félhullámban a csatornasugárzás. Ha egy megfigyelő a vezeték egy pontjánál áll, akkor a
hozzá egyidőben érkező hanghullámokat érzékelik. Ködös, esős időben nagy a sistergés
és viszonylag kicsi a brum; hideg fagyos időben a brum erős és a sistergés gyenge.
A hangérzékelés alapja a hangnyomás effektív értéke. A hangnyomás alapértéke po =
•
f 5
= 2 .10- N 0
• Ez az az alsó határérték, a1nit egy egészséges fiatal átlagember még meghall
m-
1000 Hz-en. Ennek a hangerőnek 10 6-szorosa is előfordul, így a logaritmikus skálát hasz-
náljuk ennek jellemzésére. A hangnyomásszint ( LP) a hangnyomás (p) négyzetével arányos:
p2 p
10 ·lg . 2 = 20 ·lg .. (dB).
' Po Po
Néhány fontosabb tájékoztató adat ( LP):
,,süket'' szoba, stúdió 15 dB
hálószoba éjjel 25 dB
lakószoba lakótelepen nappal 40-50 dB
1
beszélgetés 60- 70 dB
• •
utcai zaJ 70-80 dB
jelződuda 1 m távolságból 110-120 dB
pneumatikus vágó 120-130 dB

437
 A véletlenszerű sistergő
zajnál feltételezés, hogy egy hosszon igen nagy számú forrás
működik, időben és térben egymástól függetlenül. A brumot a rezgő tértöltéshenger
okozza, amelynél minden pont fázisban egyezik.
Vizsgáljuk most a hallható zaj terjedését a vezeték környezetében. Induljunk ki egy
pontszerű, PP (W) hangteljesitményű hangforrásból, amely A hangforrástól R (m) távol-
ságra a hangintenzitás (egységnyi felületre eső hangteljesitmény).

(6.18)

Ha a véletlenszerű - tetszőleges fázishelyzetű, egymástól független - hangforrások

egy egyenes mentén helyezkednek el, és a hosszegységre eső hangteljesitmény Pv (W/m),
akkor az I hosszúságú hangforrástól (vezetőtől) R távolságra a hangintenzitás:

Pvdx
fv = dJp = (6.19a)
4n(R 2 +x2) '
I I

al1ol R a megfigyelt pont merőleges távolsága a vezetőtől (n1); x a vezető tetszőleges pont-
jának és a megfigyel• pont vezetőre merőleges vetületének távolsága.
Ha a vezető hosszának felénél vizsgáljuk a zajt a vezetőtől R távolságban, akkor a
hangintenzitás·
Pv
J,. = h 4R' (6.19b)

ahol •
2 I
h = n arc tg R .
2

Ha a vezeték nagyon hosszú (l/2R >> 1), akkor /z = 1.

A zaj (hangnyomás) J hangintenzitás esetén

(6.20)

ahol e a hangsebesség (m/s), b a légsűrűség (kg/n13). Norn1ális at111oszferikus körüln1é„

nyek között
p ~ 20,5 YJ (N/m 2 .)

A brum számitásakor a vezetőt úgy tekintjük nlint egy rezgő hengert, mivel a vezető
minden pontján a hanghullán1ok fázisban vannak. Ekkor a hangintenzitás a vezetőtől
R távolságra

(6.21)

és ugyanitt a hangnyomás

(6.22)

438
 vagyis a zaj a távolság négyzetgyökével fordí-
•
tottan arányos (csillapítás és reflexió nélkül).
1
Csillapítás kb. 50 Hz-ig gyakorlatilag nincs, 1000
azután a frekvenciával igen erőteljesen nő. Fon-
tos, hogy száraz levegőben a csillapodás nagy, 810
nedvesnél kisebb, és ködben úgyszólván alig van.
csupasz
• Mivel a nagy frekvenciának nagyobb a csilla- sodra~
podása, a vezeték közelében a sistergő hang
500
dominál, ugyanakkor viszont egy közel levő
házban már a nem csillapodó brun1 hallható
170
jobban, amelyet a reflexió is felerősít, ez na-
F-típusú
gyobb frekvenciákon (1000 Hz fölött) az erős
' csillapodás miatt jelentéktelen. Az előírások fő­
leg a mérési módra és a zaj súlyozásának n1ód- 0
jára vonatkoznak. Általában hasonló a mérési 10 50
eljárás, mint a rádiózavarás-mérésnél, itt is a
6.12 ábra
szélső vezetőtől (pl. 30-50-100 m) n1érik a
A koronaveszteség a feszültség függvényéb:n
zajt, amelynek értéke semmilyen frekvencián csupasz, illetve szigetelő réteggel ellátott sodro-
nem haladhatja meg az előírt értéket. Általá- nyok esetében
ban,. ha 30 m-re a szélső vezetőtől a zaj értéke
58 dB-nél nagyobb, akkor a vezeték zajos. Az 53- 58 dB közötti értéknél mérsékelten
zajos a vezeték, ennél kisebb decibelérték megfelelő.
Kísérleti körülmények között, száraz időben a zajt jelentősen lehet csökkenteni szigetelő­
burok alkalmazásával, ami gyakorlatilag megszünteti a tértöltést és erősen csökkenti
a koronaveszteségeket is. A 6.12 ábra 18 mn1 átmérőjű csupasz.
sodrony, és 3 mm vastag
polivinil-klorid burkolattal való (kétféle) szigetelt változatának koronaveszteségeit mu-
tatja a feszültség függvényében. Látható, hogy a K jelű szigetelés esetén gyakorlatilag
nincs koronaveszteség, ezért az ezzel kapcsolatos problén1ák is erősen csökkennek. A
hallható hang kiküszöbölése a távvezetékek méretezésekor - növekvő feszültséggel - a
rádió- és tv-zavarás megakadályozása mellett az egyik legfontosabb megoldandó probléma.

6.2 Szabadvezetékek soros ellenállása

Ha valamely fémből készült hon1ogén, kör keresztmetszetű egyenes vezető sugara r (m)
és hossza l (m), akkor egyenáramú ellenállása
•
(6.23)

ahol e (Q m) a fajlagos ellenállás.

439
 Néhány anyag 20 °C-ra vonatkozó átlagos egyenáramú fajlagos ellenállását a 6.2 táblázat
tartalmazza.
A 6.2 táblázat szerinti értékeket kapjuk Q-ban, 1 m3 térfogatú fémkocka esetén, ha a
szemben levő lapok között mérjük a 20 °C-on az egyenáramú ellenállást.

6.2 táblázat
Néhány anyag fajlagos ellenállása

kemény nemesített
Anyag •• • • • alumínium acél bronz kadmiumréz
vorosrez alumínium
1

1 1 1 1 1 1
!.'20 (Q m) -
57·106 35 · 106 30,3-106 417-106 36 ·106 44·106
' 1

A 6.2 táblázat a gyakorlatban használatos adatokat tartalmazza, ezekről a különböző szab-

ványok némileg eltérnek. A legtöbbet használt vezető az acélalumínium kettős vezető sod-
rony. A gyártó a kész sodronyokra megadja mind az egyenáramú, mind az 50 Hz-es válta-
kozó áramú ellenállást. Használatos mértékegység még pl. alumíniumra e = 2,86 µ.O cm,
illetve e = 2860 .10- 9 Q cm. Ha a fém hőmérséklete 20 °C-tól eltér, akkor az egyen-
áramú ellenállást a következő képlettel számíthatjuk:

e= (}2o[l+ix(t-20)], (6.24)

ahol t a hőmérséklet (°C), ct (l/K) az anyagra jellemző konstans. Az ct értékei rézre ,

(34-40)·10- 4
~ és alumíniumra (32-56)·10- 4
~. .

A (6.24) összefüggést alumíniumra és 70 °C-ra alkalmazva:

(}70 = 2,86· l0- 8 (1+40.50.10- 4 ) = 2,86· l0- 8 (1+0,2) = 3,43°10- 8 nm,

vagyis az ellenállás 20%-kal növekedett, miközben a hőmérséklet 50 °C-kal emelkedett.

A mechanikai igénybevétel is okoz ellenállás-növekedést: a meghúzott vezető hosszabb
és kisebb keresztmetszetű lesz, a kristályrács eltorzulása a húzás következtében pedig a
fajlagos értéket növeli. Ez a jelenség olyan csekély nlértékben változtatja az ellenállást,
hogy el szokták hanyagolni.

6.2.1 A szkinhatás. A közelségi hatás

Ha egy egyenes tömör körhengeren mint vezetőn váltakozó áram folyik, akkor azt ta- •
pasztaljuk az egészen kis keresztmetszetektől eltekintve, hogy a keresztmetszet mentén
az árameloszlás nem egyenletes. A külső körgyűrűkben nagyobb az áramsűrűség, mint
a belsőkben. A jelenséget szkinhatásnak nevezzük. A szkinhatás szimmetrikus a körhenger
tengelyére. Az okot könnyen fel lehet fedezni: a vezetőben a tengelyen folyó áramszál

440
 !
R )X,·
• •

R JX2 ,
• •

1
2 R )X3
J •

• 6.13 ábra 6.14 ábra

A vezető keresztmetszetének Három azonos keresztmetszetű részre osztott
felosztása koncentrikus kö- vezető leképezése
rökkel három azonos kereszt-
.
metszetu" reszre

a vezető teljes árama által keltett összes indukcióvonallal kapcsolódik, a vezető alkotóján
folyó áramszál nem kapcsolódik a vezető belsejében záródó indukcióvonalakkal. Osszuk
egy kör teljes területét két koncentrikus körrel három azonos területű részre (6.13 ábra).
A feltétel szerint a vezető területe minden egyes részen belül azonos, így tételezzük fel,
hogy ellenállása (R) is azonos. Nyilván a belső rész fluxuskapcsolódása, így induktivitása
_, is a legnagyobb, vagyis ha a három részt három párhuzamosan kapcsolt elemmel képezzük
le (6.14 ábra), akkor a három rész reaktanciájára igaz:

. '
vagyis mivel
(6.25)

teljesül a következő egyenlőség:

(6.26)

A (6.26)-ot rendezve kapjuk, hogy:

1
Ebből, illetve hasonló egyenletekből megállapítható 11 , 12 és / 3 , ezek nagysága és szöge
nyilván nem lesz azonos, hiszen a reaktanciák különbözők; belátható, hogy 13 > 12 > 11 •
Ha az áram egyenletesen oszlana el, akkor a veszteség:
1

R 2 1 2 1 2
!_ = R 12
- 1 = Rlf + Rli:+ Rlf = R +R - +R 2
3 3 3 3, 3
lenne.

441
 Ha az árain nem oszlik el egyenletesen, akkor a veszteséget a következőképpen szán1ít-
'k Legyen
hatJu. /2 ~
I -; / ""'
1
I +1/ ,es /1 ~
I A
,- -u/, és ezekkel a veszteség:
3
3 3 3
l 2 l 2
W= R +1/ +R +R
3 3

vagyis bár ugyanazt az áramot vittük át, n1int az előbb, az árameloszlás egyenetlensége
miatt a veszteség nagyobb lesz. Miután az átvezetett I áram a két esetben azonos, így a
váltakozó áran1ú ellenállás növekedett meg az egyenárammal n1ért ellenálláshoz képest.
Ha az áram nagyobb része folyik a vezető külső részein, akkor megközelítjük azt az esetet,
amikor csőben folyik az áram, és a csőnek nincs belső fluxuskapcsolódása, ekkor a belső
induktivitás csökken (a külső változatlan).
Az eddigieket összefoglalva: a vezetőben keletkező elektromágneses tér hatására a
váltakozó áram egyenletes eloszlása megváltozik és a vezető felületén nagyobb áran1sűrű­
séggel folyik. A váltakozó áran1ú ellenállás ennek következtében növekszik, a belső induk-
tivitás csökken. A szkinhatás független az áran1-\issza„·ezetés n1ódjától és attól, hogy n1ilyen
sorrendű ára1nösszetevőt vizsgálunk. Függ azo11ba11 a frekvenciától, a vezető alakjától,
méreteitől, fajlagos ellenallásától, per111eabilitásától és a hőn1érséklettől.
A közelségi hatás (proxin1ity elfect) az a jele11ség, a111elynek következtébe11 két vagy
több, rendszerint viszonylag nagyobb kereszt111etszetű, egy111áshoz közeli vezetőben az
áran1eloszlás egyenlőtle11 lesz. Ez a hatás az egyes vezetőkben <t többi vezetőbe11 folyó
áran1ok kölcsönhatása következtében jön létre. A közelségi hatás a vezetőn belüli ára111-
eloszlást, valan1int a vezetőn belüli és kívüli teret is 1nódosítja, ezért <tz eredő ellenállást
és induktivitást is befolyásolja. Itt is fontos szerepe v<111 a frekve11ciának, a vezetők anya-
gának és méreteinek, valan1i11t az ára111kör elrendezésének.

a
0 I
0
ö (] J
e

'

• b}
• e
"
6.15 ábra
Fémtest (e) árammal átjárt vezeték (a-b) közelében
a) a villamos tér erővonalai
b) áramkép az eredetileg árammentes e· fémtestben

442
 Háromfázisú rendszer vezetőiben az áramkép különbözősége nliatt a közelségi hatás
eltérő pozitív és zérus sorrendű áramok esetén.
A közelségi hatás nemcsak az áramkör aktív vezetőiben érvényesül, hanem az ezek
mágneses terében elhelyezkedő nagy keresztmetszetű passzív vezetőkben is. Ezt szemlélteti
a 6.15 ábra, amelyen az a és b aktiv vezető által alkotott hurok mágneses terében helyez-
kedik el a e passziv vezető. Az egyszerűség kedvéért feltételeztük, hogy a e vezető a b-hez
sokkal közelebb van, 1nint a-hoz. Ekkor a b vezető áramának e \1ezetőt metsző fluxus-
vonalai a 6.15b ábra szerinti örvényáramokat hozzák létre. Az örvényáramok eredője
nulla, azaz az eredőt tekintve a e vezető árammentes (le = 0). Az örvényáramok viszont
egyrészt veszteséget okoznak a e vezetőben, másrészt visszahatnak a b vezető áramelosz-
lására, valamint az a-b hurok terére. Ennek eredményeképpen az a-b hurok effektív
ellenállása nő, induktivitása pedig csökken.

6.2.2 A pozitív sorrendű soros önimpedancia

Az eddigi ismeretek alapján felirható a vezeték pozitiv sorrendű in1pedanciája:

1 Z11 = R+.iX = R+ j(Xb+ Xi.) (Q/kn1), 6.3 tábláza1

(6.27) Sodronyok belső reaktanciája

egyenletes árameloszlásnál
ahol R a vezeték egy fázisának ellenállása (Q/km), Xb a
vezeték belső induktiv reak.tanciája,
Huzalszám

Xb = 2n/Lb,
7 0,020 2
X = Xb +Xi. = 2n/(Lb + Li.) (Q/kn1), 19 0,017 45
37 0,016 625
ahol Lk a vezető külső induktivitása (a neutrálisra szá111ít- 61 0,016 26
va; megkülönböztetendő a hurok induktivitástól). Xb 91 0,016 22
*tömör
néhány jellemző értéke 50 Hz-re a 6.3 táblázatbc111 lát-
vezetőre 0,015 708
ható.

'

6.2.3 A szkinhatás homogén, egyenes, tömör,

nem ferromágneses anyagú körhengereknél a közelségi
hatás figyelembevétele nélkül
)

Legyen egy hosszú, egyenes, tön1ör körhenger d átmérővel, illetve r 0 sugárral és olyan
1
távol más vezetőktől, hogy azok ne befolyásolják. A vezetőben folyik az f frekvenciájú l
árain. Azt tapasztaljuk, hogy az árameloszlás - a vezető belsejében keletkezett saját elektro-
mágneses tér nliatt - nen1 le&z egyenletes a vezető sugara mentén, hanen1 a henger belsejé-
ben a tengelycől sugárirányban kifelé haladva növekszik centrális szimn1etriát mutatva.

443
 A szkinhatás körülbelül 150 mm 2 keresztmetszetű alumínium vezetőkig viszonylag
csekély, de már 500 mm 2-nél jelentős lehet 50 Hz mellett is. A szkinhatás kis fajlagos
ellenállás és nagy frekvencia esetén jelentős, és függ a hőmérséklettől is. Az egyenetlen
árameloszlás következtében növekszik a váltakozó áramnál érzékelt ohmos ellenállás
és csökken a belső induktivitás (ez utóbbi hatás általában jelentéktelen) az egyenletes
árameloszlású esethez képest.
Az áramsűrűség a vezető henger felületétől befelé haladva exponenciálisan csökken.
A szkinhatásra jellemző ó behatolási mélység anyagtól és frekvenciától függő állandó,
a geometriai méretektől független:

(!
Ó= - (m), (6.28)
nfµ
•
Itt
(! a vezető anyag (adott hőfokon mért) fajlagos ellenállása (.Q m),
f az áram frekvenciája (1/s),
7
µ = µ0 = 4n· io- a légüres tér -IJe-rmeabilitása (H/m).

A µ 0 behelyettesítése után:

ó = 103 (!
2n /·J0- 1 (m).

Látható, hogy a behatolási tényező csak e-tói és /-tői függ. Például rézre, 20 °C-ra a be-
hatolási tényező:

0,0662
(m),
ó= V!

ebből f = 50 Hz-re ó = 0,009 36 m ( = 0,936 cm). Alumíniumra 50 Hz-re és 20 °C-ra

ó = 0,012 m ( = 1,2 cm). A 7-ik harmonikusra (/ = 350 Hz), rézre ó7 = 0,354 cm, és
alumíniumra ó7 = 0,46 cm. Az áram nagyobb része a felszín közelében ó vastagságban,
azon belül is változó amplitúdóval folyik. A nagyobb frekvenciákon tehát a nagy kereszt-
metszetek fölöslegesek és nem tehern1entesítenek az áramvezetésnél.
•
Belátható, hogy adott anyagnál a behatolási mélység és a vezető átmérője (sugara)
határozza meg az eredő ellenállását. Ha a behatolási mélység nagyobb, mint a vezető
sugara, akkor az egész keresztmetszet - ha nem is egyenletesen - ki van használva. Ha
viszont a vezető sugara nagy a behatolási n1élységhez képest, akkor - bár az egyenáram
részére az egész keresztmetszet rendelkezésre áll (Reá kicsi) - a váltakozó áram nem tudván
behatolni, csak egy viszonylag kis keresztmetszetet tud kihasználni, és az ellenállás-növe-
kedés nagy az egyenáramú értékhez képest.

444
1
'

A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az ellenállás-növekedést az x viszonyszán1

segítségével jellemezzük:

x = 1 d = (V2)3 r r
= 2,83 - '
y2 o 20 2ö
•
1
ahol da vezető átmérője (n1), r a vezető sugara (m), oa behatolási mélység (m), x viszony-
' szám (l).
Ha (r/2o) < 1, akkor közelítőleg igaz, hogy

1 r 4 x4
1+- -- =Reá 1 + 192 '
3 20

ahol R:á a szkinhatást figyelen1be vevő váltakozó áramú ellenállás adott hőmérséklet,
anyag és frekvencia esetére (Q, illetve Q/m); Reá egyenáramú ellenállás (Q, illetve Q/m).
•
Fenti összefüggés közelítő jellegű. Pontosabb számítást tesznek lehetővé a 8.5 fejezetben
•
szereplő képletek.
A 6.16 ábra mutatja x függvé-
nyében a homogén tömör körhen-
gerek ellenállás-növekedését, egy má- R·
eo

sik skálán a belső induktivitás vál-

tozását ugyancsak x függvényében.
i
' (Miután egy végtelen vékony falú
csőnek nincs belső mágneses tere, a
szkinhatás növekedése - vagyis az
áran1 egyre inkább csőben folyik - 1.0-r-- , - - - , - - - - - - - + 2 , 0
• nyilván csökkenti a belső teret, így
Lb-t is.)
)
'
-
A 6.16 ábra igen széles határok
között mutatja R~á és L~ változá-
sát. Alumíniumnál például körülbe-
lül r = 5 cm sugarú vezető szkin- 0,5+-----+--+-= ,.-------+7,5
hatását is figyelembe tudjuk venni.
'
A 6.17 ábra csővezetők ellenállás-
változását mutatja a szkinhatás kö-
vetkeztében. Az R:á; Reá hányadost a
Yf! Re~ függvényében ábrázoltuk. Az
'
Reá 1 km hosszú csővezető egyen-
0-+-- ::::::::..._____ - - - - - - - + - 1 , 0 -
.\
áramú ellenállása. A 6.17 ábráról 0 5 10 x
leolvashatjuk, hogy ha ugyanazt az 6.16 ábra
egyenáran1ú ellenállást kis vastag-
Homogén tömör vezető ellenállásának és belső induktivitásá-
ságú csővel valósítjuk meg (vagyis nak változása a szkinhatás következtében az x viszonyszám
nag)' átmérőjű vékony falú csővel), függvényében

445
•

'
1'

1
 akkor alig növekszik az ellenállás az
R0 ;,-hoz képest. A t/d = 0,5 paraméterű
1,9+-- görbe a tömör vezető esetét mutatja.
A tömör és a csővezetők szkinhatásá-
7,8+-- nak ismeretében felvetődik a kérdés, hogy
d
S;
e:;,·
~
hogyan viselkednek a sodronyok a szkin-
1,7+--t-----t--1" e:;,•,
!0 hatás szempontjából. Azt mondhatjuk,
7,6-+--~-t----i-
„
~ <::>'
~ hogy körülbelül 5000 Hz alatt nincs lé-
~"'
<:;,'
nyeges különbség a tömör vezető és a sod-
7.5+--t--- ~~ rony között. Acélalumínium sodronyok-
- 0
nál az acél vezetőképessége annyira rossz
az alumíniuméhoz képest, hogy az acél-
bél áramvezetését el lehet hanyagolni, és
alumíniun1 csővel lehet számolni.
A szkinhatás problematikája csak rész-
ben tekinthető kielégítően megoldottnak.
1,1 +---+-
Nem kör keresztmetszetű vezetők esetére
7,0+--.... a kérdés csak nagy és nem megengedhető
0 50 700 150 200 250 300 350 ~, közelítésekkel kezelhető - annak elle-
ea nére, hogy a nagy gyűjt<Ssínek legtöbb-
6.17 ábra ször téglalap keresztmetszetűek. Külön
Cső keresztmetszetű ·vezetők ellenállás-változása a probléma merül fel akkor, ha az áramok
szkinhatás következtében nem tisztán egyetlen harmonikusból áll-
nak, és olyan jelenségek is vannak, ame-
lyek a szuperpozíció alkalmazását kérdés esséteszik. Ilyen kérdések főleg a közelségi hatás-
sal együtt okozhatnak nehézségeket. Ezekben az esetekben az általános elméleti megoldá-
sok kezelhetetlenné válnak, a gyakorlati mérések és a numerikus számítások a célravezetők.

446
1

7. Szabadvezetékek mechanikai
1
tulajdonságai

)
7.1 Vezetékanyagok

i Szabadvezetékek céljára sodronyszerkezetű anyagokat használunk. A sodrony előnye a

hajlékonyság és a nagyobb biztonság.
A következő típusú sodronyok használatosak az MSZ 149/l- 75. szerint:

alumínium vezetéksodrony, jele ASC;

- ötvözött alumínium vezetéksodrony, jele AASC;
, - alumíniun1 vezetéksodrony acél erősítéssel, jele ACSR (ezt acélalumíniumnak is
nevezik);
- ötvözött alumínium vezetéksodrony, acél erősítéssel, jele AACSR.

A fenti, négyféle sodrony hazai szabványos névleges gyártott keresztmetszeteit az MSZ

149/2-3-4-5 szabványlapok tartalmazzák (például az ASC-re 16-25-35-50-70-
-95-120-150-185-240-300-400-500-640-800-1000 n1m 2 névleges kereszt-
metszetek vannak).
Az ACSR jelű sodronyoknál az alumínium, illetve az acélerősítés keresztmetszetét egyen-
) ként megadják (például 240/50, ami azt jelenti, hogy az alumínium sodrony névleges
~
l keresztmetszete 240 mm 2 és az acélé 50 mm2). A sodronyok szerkezete a következő: a
)
•
belső huzal köré hat huzalból réteget sodornak. Nagyobb keresztmetszet esetén erre
. ·újabb réteg kerül az előbbi sodrás irányával ellentétesen. A második réteg huzalszáma 12,
i és így tovább, vagyis
'

1+ 6 = 7
1+ 6+ 12 = 19
1+ 6+ 12+ 18 = 37
1+6+ 12+ 18+24 = 61

huzal ad egy sodronyt.

A sodronyszerkezet miatt a sodrony eredő és a sodrást alkotó huzalok mechanikai
tulajdonságai különböznek egymástól. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket.
1. A sodrony súlyosabb, amint az a sodrony keresztmetszetéből és az elemi szálak hosszá-
ból várható. A többlet a sodrás szögétől, illetőleg a menetemelkedéstől függ, átlagosan
kb. 3%.

447
 2. A sodrony szakítószilárdsága mindig kisebb az alkotó huzalok szilárdságának össze-
génél; ennek több oka van. Az egyik, hogy a tengelyirányú húzóerő a huzalok szempont-
jából két összetevőre bomlik. Ezek közül az egyik a huzalokat húzásra, a másik csavarásra
veszi igénybe. Az eredő igénybevétel a sodrony szerkezetétől függően 2-5%-kal nagyobb,
mint a húzó igénybevétel. A másik ok, hogy a több rétegű sodrony huzalai nen1 egyenlő
hosszúak, tehát az igénybevétel rétegenként más és más.
3. A sodronyszerkezet következtében a sodrony rugalmassági tényezője E. kisebb az
alkotó huzalokénál, Eh. A csökkenést elméletileg az

(7.la)

összefüggés fejezi ki, ahol a; a sodrás szöge (5-25°); µ a Poisson-féle együttható

ace'l ra µ = lü . szab vanyos
, sod rony eseten
,
3

E.= 0,85Eh. (7. lb)

4. A sodronyszerkezetből adódik az a különbség is, amelyet a huzal és sodrony szakítási

görbéjénél tapasztalhatunk (7.1 ábra). A huzal szakítási görbéje az arányos nyúlás sza-
kaszával kezdődik, ugyanakkor az új sodrony kis húzóerő hatására erősen nyúlik, és csak
a' igénybevétel után megy át az egyenesbe. Ha aa ará-
N/mm2 nyossági határnál kisebb igénybevétel elérésekor meg-
szüntetjük a húzóerőt, akkor a görbe az 0 1 és nem az 0
pontba tér vissza. Maradt ).k tartós megnyúlás (kinyú-
lás). Ennek az a magyarázata, hogy a sodráshoz szük-
~ ~ i;éges feszítőerő megszűnése után az egyes szálak egy-
J ~o máshoz képest rugalmasan elmozdulnak, és amikor a
6e -t-- '--+ <? sodronyt ismét kifeszítik, akkor a szálak újból rende-
6' ződnek, és így hozzák létre ezt a megnyúlást. Ennek
nyúlás
0 1-1 a kellemetlen jelenségnek kiküszöbölésére az újonnan
I a(%) gyártott sodronyt felszerelés előtt a maradó nyúlást
a
7.1 ábra létrehozó kis húzóerővel meg kell feszíteni. A sodro-
Huzal és sodrony szakítási diagramja nyokat az alábbi fizikai mennyiségekkel szoktuk jel-
lemezni:
Húzó igénybevétel (a). A vezető keresztmetszetegységre eső húzó igénybevétel (N/mm2 )
a vezető eredeti tényleges (húzás előtti) keresztmetszetére vonatkoztatva.
Megnyúlás (1.). A vezetőnek a húzó igénybevétel alatti százalékos meghosszabbodása a
vezető eredeti hosszára vonatkoztatva.
Arányossági határ (aa). A húzó igénybevételnek az a legnagyobb értéke, ameddig a vezető
nyúlása gyakorlatilag arányos a húzó igénybevétellel. Sodronyoknál ez megegyezik a
rugalmassági határral.
Tartós szilárdság (a1). A húzó igénybevételnek az az értéke, amellyel a vezetőt állandóan
terhelve, egy év múlva szakítaná azt el.

448
Szakítószilárdság (0'8 , ) . A szakítópróbánál fellépő legnagyobb igénybevétel.
Szabványos megengedett szilárdság (O'e). Gyakorlati tapasztalatok alapján az a vezető­
anyagonként megállapított szilárdsági érték, amelyet a sodrony jelentős biztonsággal
maradó alakváltozás nélkül elbír. A sodrony a"""' O'e esetben a gyakorlatban fellépő vál-
takozó igénybevételeket károsodás nélkül elviseli.
Rugalmassági tényező (E).

E -- C1_
). 102 (N /mm 2 ), (7.2)

ahol O' és ). összetartozó értékek, E értéke a szakítási görbe minden egyes pontjára kiszá-
mítható. A következőkben E alatt a (7.la)-val vagy (7.lb)-vel meghatározott E.-et értjük.
Továbbiakban ismertetjük a szabadvezetékekhez felhasznált vezetékanyagokat és
vezetéksodronyokat.

7.1.1 Réz
Szabadvezetékek céljára régebben kizárólag vörösréz sodronyt alkalmaztak. Ez az energia
átvitelére használt fémek közül a legkisebb fajlagos ellenállású, tehát feszültségesés és
vezetékveszteség szempontjából a legkedvezőbb. Kiváló mechanikai és vegyi tulajdonságai
miatt különleges kezelést és szerelést nem kíván. Háromféle minőségben használják:
puha, félkemény és kemény. Ezek főleg szakítószilárdságukban különböznek egymástól.
Nagyfeszültségű szabadvezetékhez csak a kemény vörösrezet használják nagy szilárdsága
miatt.
A réz szakítószilárdságát jelentősen növeli, ha 0,5-1,0%-os kadmiummal ötvözik.
Az ilyen ötvözet neve kadmiumréz. Az ötvözés következtében a vezeték fajlagos ellenállása
is növekszik, de ezt a mechanikai szilárdság jelentős megnövekedése kárpótolja. Nagyobb
távolságok átfeszítésére alkalmas. Az USA-ban a vörösrezet kb. 0,5% krómmal és 0,1 %
ezüsttel ötvözik, ezt cupa//oy néven hozzák forgalomba. Minősége gyakorlatilag meg-
egyezik a kadmiumrézével.
Igen nagy távolságok átfeszítésére különleges vezetőanyagot használnak. Acélmagú
rézbugát huzallá húznak, ezzel az acél és a réz kohéziós kapcsolatba kerül. A nedvesség
nem tud a két anyag közé hatolva korróziót okozni. Az ezekből a huzalokból készült
sodronyokat rézhéjú acél ( copperwe/d) néven hozzák forgalomba. Szakítószilárdságuk
80- 90 daN* /mm 2• Nálunk az újpesti, Duna fölötti átfeszítés rézhéjú acélsodronyok
felhasználásával készült. Magas ára miatt a vörösrezet és ötvözeteit ma csak kivételesen
használják szabadvezetékhez.

* 1 daN (1 dekanewton) = 10 N.

29 Villamosenergia-renoszerek 44445/I. 449 •

,
 7.1.2 Alumínium
A szabadvezetékhez felhasználható alun1íniumban az összes szennyeződés nem érheti el
a 0,5%-ot, ezen belül a réz és a cink tartalma együttesen nem haladhatja n1eg a 0,05%-ot.
Tehát szükséges, hogy az alumínium legalább 99,5%-os tisztaságú legyen. Az alumínium
szilárdságát jelentősen növeli a hidegen való húzáskor keletkező felületi keménység,
ezért csak ken1ényre húzott alumíniun1ot lehet alkalmazni. Az alumíniun1 az ismételt
igénybevételek hatására hamar kifárad, ezért indokolt, hogy csak sodrony alakjában
használják, mégpedig kisfeszültségen 10 n1m 2-nél, nagyfeszültségen 25 mn1 2-nél nagyobb
keresztmetszettel. Vegyi tulajdonságai miatt különleges kezelést kíván, noha a felületén
levő oxidréteg bizonyos \édelmet jelent. Különösen óvni kell klórtól, kéntől, alkáliáktól,
valan1int a humuszsavtól. Az utóbbival főleg a vezeték építésekor szennyeződhet a vezető,
amikor az alumíniun1 sodronyt lefektetik és végighúzzák a földön. Szerelésnél különösen
gondot jelent, hogy az alun1ínium a fén1ek feszültségsorozatának negatív szélén foglal
helyet, így nedvesség jelenlétében niás elemmel (különösen rézzel) könnyen képez galván-
elemet, ennek következtében rohan1osan oxidálódik és tönkremegy.
Az ,1Jun1íniun1ot kedvezőtlen nlechanikai tulajdonságai miatt tisztán nem használják,
••
hanen1 Öt\ özik. Otvözéssel villamos vezetőképessége csökken, de mechanikai tulajdonságai
1

számottevően javulnak. A kereskedelemben az ötvözetek a hőkezeléstől és az ötvözéstől

függően (l/11clz1r, (1/c/rey, sen1perc1/ né\'en ismeretesek.

7.1.3 Acél
Az acél az energiaátvitelben n1int fázisvezető anyag csak alárendelt szerepet játszik, 111ert
fajlagos ellenállása nagy. Ehhez váltakozó áran1 esetén, nagy induktivitás járul, mivel
relatív permeabilitása µ, >> 1. Az acélv'ezető reaktanciája nem állandó, mert permeabilitása
a n1indenkori terhelőáram függvénye. Ezt csak nléréssel lehet meghatározni, névleges
periódusszámú feszültségen, névleges terhelőáram mellett. Fázisvezetőnek csak ott hasz-
nálják, és ott is a lehető legrövidebb szakaszon, ahol a szilárdsági követelmények külön-
legesek.
Mégis az acélnak a szabad\ezetékeknél jelentős szerepe van, mert villámvédő vezetőül
csaknem kizárólag acélsodronyt használnak. Az acélsodronyt korrózió ellen védeni kell.
Korrózió elleni védelem céljából az acélhuzalokat kétszer tűzben horgan)'OZzák.
A magyar szabvány (Iv1SZ 151) négyféle minőségű acélvezetőt nevez meg.

7.1.4 Alumínium és ötvözött alumínium vezetéksodrony

acél erősítéssel
Az ;1Jumínium kedvezőtlen 1nechanikai tulajdonságait az acél jó tulajdonságaival egyenlítik
ki. 50 mrn 2 névleges keresztmetszetig (n1ely csak az alumíniun1 l;eresztmetszetére vonat-
kozik) a sodronyok acélbele egyetlen huzalból, burkolata pedig egyrétegű alun1ínium '

450
 1

1
sodratból áll. Ennél nagyobb névleges keresztmetszetű vezető bele acélsodrony, an1elyet
kétrétegű, ellentétes menetirányú alumínium sodrat borít. Az acél és az alumínium kereszt-
metszetének aránya 1 : 6, 1 : 7 körüli érték.
A sodronyok acélanyagául tűzben horganyozott acélhuzalokat használnak. A szilárd-
sági számításoknál feltételezzük, hogy a két fém együtt dolgozik, és valamennyi anyag-
állandó a kettő eredőjeként adódik, villamos szempontból azonban csak az alumíniumot
' vesszük számításba. Vezetőképesség szempontjából indokolt is ez a feltételezés. Az alumí-
nium huzalok felületét beborító oxidhártya villamos ellenállása olyan nagy, hogy az
\ egyes huzalokba belépő áram nem tud a szomszédosba átlépni, hanem jórészt követi
a huzal útját, tehát csavarvonalban halad. Egyrétegű alumínium burok esetén ez szolenoid
hatású, és jelentős mágnesező hatást fejt ki az acélbélre, s mivelµ>> 1, az acél reaktanciája
erő.sen megnövekszik. Kétrétegű, ellentétes sodratú burok esetén az egyik réteg a másik
gerjesztését szinte teljesen lerontja, és a váltakozó áramú ellenállás növekedése csupán
néhány százalékos.
Az acélerősítésű alumínium sodrony szilárdsága tovább növelhető az acél arányának
növelésével. Az 1 : 4 és 1 : 2 arányú acélalumínium sodronyt nagy átfeszítéseknél alkalmaz-
zák. Hiller-sodrony néven isn1eretesek.
Ma már gyártanak alumínium héjú acélt is alumowelcl néven.
A vezetékanyagok mechanikai és villamos tulajdonságainak összefoglalását a 7.1 táb-
1
lázatban találjuk meg.

7.1 táblázat

;· Vezetékanyagok mechanikai és villamos jellemzőinek tájékoztató értékei

•

(! a;
a ez ,, a. E 2 y Megjegy-
Vezetékanyag ohm·mm 10-G •
N/mm 2 N/mm 2 N/mm 2 kg/dm 3 zes
m l/°C
\ '
Lágy vörösréz 200-290 130 OOO 1 0,017 24 8,9 15,9 "O • o:I
.... OI) 0
Félkemény vörösréz 260-400 130 OOO 0,017 54 8,9 15,9 ·<IS
==. . . bO .I<:
''
1 Kemény vörösréz > 390 130 OOO 0,017 86 8,9 15,9 "'
.... „
:::::J
.....
1..1

' •O o "'
Kadmiumréz 350-600 130 OOO 0,023 8,9 15,9 - .I<:
. .:.:: ...., >.
- ""CU
e -
Alumínium 160-200 70 60 OOO 0,028 3 2,703 23 ~-t2'.9
Ötvözött alumínium 240-280 110 70000 0,033 2,700 23 <
(/.)"'O ...Q)
bO
·~ ~
„.....
...

Acél
AV 1 392 - 200 OOO 0,16 7,8 11 Csak kis
AV 2 686 300 200 OOO 0,18 7,8 11 feszültségen
AV 3 883 400 200000 0,2 7,8 11
\ AV4 1314 500 200000 0,22 7,8 11
'

451
 7.2 A szabadvezeték mechanikai igénybevételei

A szabadvezetékek szigetelőkre szerelt sodronyok. Belógásuk a felfüggesztési pontok

távolságától, a vezetőkre ható függőleges terhelésektől, valamint a feszítőerőtől függ.
A vezetőre oldalirányú szélnyomás is nehezedik. Ez a függőleges síkból kitéríti és lengések re
kényszeríti. Végül, a vezetőre rakódott zúzmara, jég, hó hirtelen leesésekor a vezető ter-
hétől megszabadulva felcsapódik, és függőleges síkban lengéseket végez.
A fenti igénybevételeknek megfelelő méretezéshez a vezetőkre ható erőknek (terhelé-
seknek) és a vezetők szilárdsági tulajdonságainak ismerete szükséges.

7.2.1 Függőleges terhelések

A vezető ún. sa_ját terhelését az alábbi képlettel számolhatjuk:

S= s·I = yAlg· l0-3 (N), (7.3)

ahol
s = wg a vezetőteher (a vezetőre ható súlyerő) folyóméterenként (N/m);
y a vezetőanyagának sűrűsége (kg/dm3 );
A a vezető keresztmetszete (mm 2);
la vezető hossza (m);
g a nehézségi gyorsulás ( m/s 2 );
w a vezető folyón1éterenkénti tömege (kg/m).
A légköri nedvességből a vezetőre ráfagyott mindennemű terhelést zúzmara gyűjtő­
néven nevez a szabvány, noha többféle meteorológiai jelenség okozhatja. E légköri hatást
empirikus képlettel vesszük figyelembe, az ebből adódó többletterhet zúzmara póttehernek
hívjuk.
A szabadvezeték szerkezeti részeire lerakódó zúzmarát (illetőleg jeget, tapadó havat,
ólmos esőt) méretezésnél a következő pótteherként kell a szabvány szerint figyelembe
•
venni:
z = (325+25d)· I0- 2 , (7.4)

ahol z a pótteher (N/m); da vezető átmérője (mm).

Az így számított pótteher a magyarországi tájak átlagos zúzn1arásodási viszonyainak
megfelel, azonban vidékenként és esetenként a szabványos póttehernél nagyobb zúzmara
is előfordulhat. Ilyen helyeken külön kell meghatározni a méretezés alapjául szolgáló
mértékadó pótteher nagyságát. Ennek meghatározása az Országos Meteorológiai Intézet,
az áramszolgáltató vállalatok, a posta és más intézmények által használt szabadvezetékek
.üzemben tartási, valamint a helybeli lakosság adatainak és tapasztalatainak alapján tör-
ténhet.
Ha a fent említett szerveknek rendszeresen gyűjtött adatai vannak a zúzmarásodásra
vonatkozóan, akkor az 1- 3 évenként ismétlődő pótterhet ajánlatos mértékadónak vá-
lasztani.

452
1
'

Ha a feljegyzések csak a hosszabb időnként (15-20 év) előforduló legnagyobb, az ún.

kivételes pótteher nagyságát tartalmazzák, akkor a mértékadó pótteher zm, az alábbi
•
összefüggés segítségével határozható meg: •

Zm = (0,8z+0,2zk) (N/m), (7.5)

l ahol z a szabványos pótteher (N/m), zk a kivételes pótteher (N/m).

' Zúzmaraolvasztásra berendezett vezetéknél nem szükséges a kivételes pótteherrel
méretezni, elegendő csupán a szabványos érték figyelembevétele.
A szilárdsági számítások során a zúzmarával terhelt vezetőt úgy tekintjük, mintha a
sűrűsége megnövekedett volna: a pótterhelés tömegét hozzászámítjuk a vezető fém töme-
géhez, de az eredeti fémkeresztmetszetre vonatkoztatjuk a sűrűséget.
A zúzmarás sűrűség:

w+z/g 103 = s+z

Yz = (kg/dm3 ), (7.6)
A Ag
ahol
w a csupasz vezető folyóméterenkénti tömege (kg/m);
z a pótteher (N/m);
A a vezető keresztmetszete (mm 2);
g a nehézségi gyorsulás (m/s 2);
s a vezetőre folyóméterenként ható súlyerő nagysága (N/m) .
•• •
A (7.3)-at és (7.4)-et helyettesítve a (7.6)-ba, az alábbi összefüggést kapjuk:

(7.7)

ahol k 1 és k 2 állandók, da vezető átmérője.

A (7.7) egyenlet szerint Yz növekedése a kis
keresztmetszetű vezetőknél nagyobb arányú, mint a nagy keresztmetszetűeknél. A képlet
megfelel annak a tapasztalatnak, hogy először a kis keresztmetszetű távíró- és telefon-
vezetékek szakadnak le a zúzmara miatt.
Pótteher a szigetelőkre is számítható.
Függő szigetelőkre:

y =
v2
h _ (N), (7.8)
5
1
ahol y a pótteher, D a szigetelőlánc tányérjának átn1érője (cm), h a szigetelőlánc hossza
(m).
Álló szigetelőre nen1 számítunk pótterhet. /
A kereszttartók pótterhét úgy számítják, mintha a felületüket 15 min vastagon 0,8 kg/dm 3
sűrűségű jégréteg borítaná. Rácsos szerkezetű kereszttartóknál a pótteher a kereszttartó
.önsúlyának kb. 30%-a is lehet.

453
 •

Fontos távvezetékekről a zúzmarát - több órás üzemszünetet igénylő - olvasztással

távolítják el. A zúzmarától nlentesítendő vezetéket az üzemből kiiktatják, rövidre zárják,
majd az ún. zúzmaraolvasztó transzformátoron keresztül akkora áramot keringtetnek a
vezetékben, hogy a keletkező Joule-hő hatására leolvad a zúzmara.

7.2.2 Vízszintes terhelések

Vízszintes terhelések a szélnyomás hatására jönnek létre.
A szélteher számításakor a vezetőre és a tartószerkezetre ható erők (terhelés) nagyságát
meghatározó tényezők közül a következőket kell figyelembe venni:
a) a szél sebességét,
b) a felület nagyságát,
e) a felület alakját és
d) a szélnek a felülethez viszonyított irányát.

Szabadvezetékek sodronyainak szélterhét úgy számítjuk, mintha a szél vízszintes irány-

ban a nyomvonalra merőlegesen fújna.
Valamely A (m2 ) síkfelületre ható szélerő általános esetben

v2
F = a.e A sin 'P (N), (7.9)
16
'
illetve d átmérőjű és l = 1 1n hosszúságú vezetőre vonatkoztatva:

v2
f =a.e
1,6
a.10- 3 (N/m),
•
(7.10)

ahol
GIC az ún. egyenlőtlenségi tényező (vezetőre 0, 75, kis kiterjedésű tárgyakra 1);
e a szélérte felület alaki tényezője;
'P a szélnek kitett felületnek a szél irányával bezárt szöge;
d a vezető átmérője (mm);
v a szélsebesség értéke (m/s).
Vizsgáljuk meg részletesen a képletben szereplő paramétereket.
1. Az egyenlőtlenségi tényező. A szélerők általában lökésszerűen keskeny sávban hatnak,
tehát a szélnyomás nem lesz a teljes oszlopközben állandó és egyenletes. Ezt a körülményt
vesszük figyelembe az GIC tényezővel.
2. A e alaki tényező. Figyelembe veszi a szélérte felület alakjának aerodinamikai ha-
tásától származó erőcsökkenést, illetve -növekedést.
Vezetősodronyok alaki tényezője, ha átmérőjük:

d< 12mm, e = 1,2;

d= 12-16mm, e= 1,1;
'
d> 12mm, e= 1,0.

454
 Nagyobl:l függőleges síkfelület (le111eze.s vasszerkezet,
oszlop, transzforn1átor) alaki tényezője: e = 1,4.
Szigetelők alaki tényezője: e = 0, 7.
Faoszlopok alaki tényezője: (' == 0, 7.

3. A fa_jfagos torfónJ 10111ás nagysága v ( rn/s) sebességű szél esetén

1

JJ= - ( N/rn 2 ). (7 .11)

1,6

A szél sebessége a földi tárgyak légellenállása kö1.:etkeztében a talajszint közelében kisebb,

és fölfelé növekszik. A torlónyo111ás a magasság függvényében:

0- 25 ni-ig p= 600 N/m 2,

25- 60 m-ig p= 700 N/m 2,
60-100 nl·ig p= 900 N/m2 ,
~ 100-150 nl-ig p = 1150 N/n1 2,
"

150-200 m-ig /' = 1300 N/n1 2•

Völgyátfeszítéseknél a torlónyon1ás számításához a mértékadó magasság a vezetőnek a

terepszinttől mért legnagyobb távolsága. Köteges \'ezetők szélárnyékban levő sodronyai-
nak szélnyon1ását 0,8 csökkentési tényező\·el kell számítani.
:,.: Ha a vezetőn zúzn1ara is \'an. akkor az átmérő és \'ele a szélnyomás is megnő. A meg-
növekedett átmérőhöz v·iszont a legnagyobb szélnyomás tartozik. mert a tapasztalat
szerint nagy sebességű szélben ne111 képződhet zúzn1ara, a szél a 1nár n1eglevőt is leveri.
Ezért a zúzn1arás v·ezetőre ható torlónyomást a fenti torlónyomásértékek egyötödével
számítjuk. A zúzn1araburok miatti átn1érőnövekedés kiszámításakor a pótteher sűrűségét
J'z = 0.8 kg/dm3 -rel kell figyelen1be venni (MSZ 151 / l. 10.22.).

7.3 A szabadvezetékek belógásának számítása

Vízszintesben levő két pont között felfüggesztett vezető alakja szimmetrikus, ún. kötél-
görbe. Legmélyebb pontja az A-B felfüggesztési köz felezőjében van. E pontnak az AB
egyenestől mért távolságát nevezzük be/ógásnak, és b-vel jelöljük (7.2 ábra).,
A belógás pontos értékét a kötélgörbe egyenletének felhasználásával számíthatjuk ki.
Egyszerűbb módszer a kötélgörbe helyettesítése parabolával. Ez az egészen nagy beló-
gásoktól eltekintve a gyakorlatban elfogadható pontosságú eredményt ad.

'

455
 a
o/2 o/t.
A B

1
b
1

H s
7.2 ábra
Felfüggesztett kötél egyensúlyának vizsgálata

7.3.1 A belógás számítása parabola alapján

Vizsgáljuk meg a 7.2 ábrán látható, felfüggesztett kötél statikus egyensúlyi állapotát.
Jelöljük az oszlopközt a-val, a legnagyobb belógást b-vel, a folyóméterenkénti kötél-
terhet s-sel. Ugyanakkor hanyagoljuk el a húr- és az ívhossz közötti különbséget. A be-
lógó kötél szimmetriájából következik, hogy a kötél középen elvágható, és a másik kötél-
,
fél H vízszintes (horizontális) húzóerővel helyettesíthető. Irjuk fel a B felfüggesztési pontra
ható nyomatékokat:

Hb= (7.12)

Ebből a belógás :

b = a2s . (7.13)
8H
3
Felhasználva az s = Ayg· 10- (N/m) és H = Aa (N)
összefüggéseket,
2
b = a Yg.10- 3 (m) (7.14)
8a '

ahol a az oszlopköz (m),

b a belógás (m),
y a vezeték anyagának sűrűsége (kg/dm3),
a a húzó igénybevétel (N /mm 2),
A a vezető keresztmetszete (mm 2),
g a nehézségi gyorsulás (9,81 m/s 2).

Végül, ha a belógást nem abszolút értélcben, hanem az oszlopköz százalékában fejezzük

ki, az ún. százalékos belógás:

R = ~ 100 = ay (%).
•
(7.15)
tJ a 80ag

456
 7.3.2 A belógás számítása kötélgörbe alapján
A két azonos magasságú A és B pont között 'kifeszített, szabadon belógó, tökéletesen
hajlékonynak és rugalmasnak tekintett kötél d/ hosszú ívelemére három erő hat és tart
egyensúlyt: az érintő irányában F, illetve az F +dF feszítőerő, és függőleges irányban
s·dl súlyerő (7.3 ábra). A legmélyebb ponthoz helyezzük el az x-y derékszögű koor-
dináta-rendszer 0 pontját.

4 B

o)

A B

V+dV
F+dF

H H+dH
.
'I
' sdl
F v
b)
7.3 ábra
Felfüggesztett kötél vizsgálata láncgörbe alapján
a) a koordináta-rendszer felvétele
b) elemi kötélszakasz egyensúlya

Az érintőirányú erőket H vízszintes és V függőleges összetevőre bontva az ívelem egyen- .

súlyának feltétele:

dH= 0,
(7.16)
dV= s·dl.

A vizsgált d/ elemhez húzott érintő iránytangense:

''

dy v
tgvi = dx = H'
(7.17)

-
A dH= 0 összefüggésből látható, hogy H =állandó, míg V értéke a súlyerőből számítható,
azaz V = s/, ahol I a felfüggesztett kötél ívhossza.

457
 Jsn1eretes. hogy az ívhossz a következőképpen szárníth:itó:

d „
I= . 1+ d~ - dx. (7.18)
x,
. '

Esetünkben

dy _ V _ s! _ s dy 2
-- - -- 1+ dx dx. (7.19)
dx H H H
x,
•
Differenciálva mindkét oldalt:

s dJ' 2
Hl+ dx • (7.20a)

dy
Legyen a (7.20a) egyenletben -d.< = u:

du s .-___,2
= H Y1+u • (7.20b)
dx

Ez szétválasztható differenciálegyenlet, n1elynek n1egoldása:

ar sh u = (7.21)

A felvett koordináta-rendszerben x = 0 helyen az ar sh u értéke 0, an1iből következik,

hogy az integrálási állandó el = 0.
A (7.21) nlindkét oldalának szinuszhiperbolikuszát véve:

u = dy = sh s x. (7.22)
d.\" H

A (7.22)-t integrálva:

(7.23)

Az integrálási állandó ·'" = 0 helyettesítéssel meghatározható:

ch 0 = 1, így C 2 = - H , tehát
s

H s
(7.24)
y = s ch H x-I .

458
 •

Ez a kifejezés bármely _,.. pontban megadja a belógás értékét. A számításokban viszont

a
a legnagyobbra van szükség, ezért x helyébe az oszlopköz felét, x = -t helyettesítünk
2
(7.3 ábra):

(7.25)

Felhasználva a ch x függvény sorát:

x2 xt x6
ch x = 1+ 2 ! + 4 ! + 6 ! + ... (7.26)

b= H s 2a 2 s'a'
l+ 8H2 + 16H4 ·24 + ... -l . (7.27)
s
Rendezve:
a2s a4s3 a6s5
b = 8H + 384H3 + 46 080H5 + . . . . (7.28)
'
•

Ha csak az első tagot vesszük figyelembe, akkor ugyanazt az eredményt kapjuk, mint a
parabolával számított esetben. Látható, hogy a belógás főleg az oszlopközzel változik,
tehát kis oszlopköznél a kétféle számítás között nincs lényeges különbség.
,
Ezért kis oszlop-
távolságoknál a parabolával számított belógás értéke is pontos. Altalában, ha a legnagyobb
l belógás meghaladja az oszlopköz 7,5%-át vagy nagyobb, mint 20 m, akkor niár a parabolás
helyettesítés nem felel meg, a kötélgörbe segítségével kell számítanunk.
Felhasználva a (7.17) és (7.22) képletek egyik oldalának azonosságából nyert

dy . v s
'•
dx= H = sh Hx

összefüggést, valamint a feszítőerő F = y'v 2 + H2 kifejezését, a függőleges erő a

s
V= Hsh Hx, (7.29)

az eredő feszítőerő pedig:

s s s
F= H2sh2 H x+H2 = H shz Hx+l =Heh Hx, (7.30)
.

tehát az eredő feszítőerő a vezető minden pontján más és más. Minimuma a legnagyobb
belógás helyén, maximuma a felfüggesztési pontban van.
A gyakorlatban szokásos oszlopköz9knél (2-300 m) rendszerint csak a legnagyobb
belógás helyén levő minimális húzóerőből számított igénybevételt veszik alapul a szilárd-
sági számításokban.

459
 Kiszámítjuk a belógás miatt az a oszlopközhöz képest meghosszabbodott vezető hosszát
az
a/2
2
l= 2 l+ dy dx (7.31)
dx
0

kifejezés segítségével. Helyettesítsük be a (7.22)-t a (7.31 )-be:

a/2 a/2
sx sx H sa
I= 2 l+sh 2
dx= 2 ch dx = 2 --- sh - - (7.32)
H H s 2H.
0 0

Az sh x függvény sorával:

sa 3
l= 2 H sa + 1 + ... (m). (7.33)
s 2H 3! 2H

Legtöbbször elegendő, ha csak az első két tagot vesszük figyelembe. Ekkor a keresett
ívhossz - a (7.13) és (7.15) egyenletek alap_ián -

8
l= a 1+--P210- 4 (m). (7.34)
3

{J-t százalékos értékével kell helyettesíteni. Mivel fJ értéke lényegesen nem különbözik
az 1%-tól, igazoltuk a korábban alkalmazott a~ 1 közelítést.
Tekintsünk egy példát:

Legyen p = 2%, így

I= a(1+~4.10- 4 )=1,00107a.

Ha a = 300 m-es oszlopközt vizsgálunk", a belógás:

b = ap.10- 2 = 300·2·10- 2 = 6 m,

és a teljes vezetőhossz (ívhossz):

I = 1,001 07 · 300 = 300,32 m.

Az ívhossz (7.34) kifejezéséből választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy 'miképpen
változik meg a belógás, ha az ívhosszt megnöveljük Lll hosszúságú darabbal.
Az új ívhossz (/+ L11):

•
(7.35)

460
1

Ebből a megváltozott [3, azaz [3' kifejezhető:

(3' = R2+
f'
.~.
8 a
L1.!_ }Q4 ( O/)
/o ,
(7.36)

illetve
,
b' = b2 + ~ aLll (m). (7.37)

Látható, hogy a vezető hosszának aránylag kis mértékű növekedésével is a belógás igen
nagy mértékben megnövekszik, viszont az igénybevétel fordított arányban csökken.
Nézzünk egy példát toldott vezetőre.

Az előbbi számpéldában / = 300,32 m. Toldjunk a vezetőbe LJl = 0,68 m-nyi darabot. Ekkor

{3' =

Az új belógás b' = a{)'·l0- 2 = 300·3,54·I0- 2 = 10,62 m. Azzal, hogy az ív/rosszat 0,68 m-rel növeltük, a
belógás 4,62 m-rel nőtt. Ha figyelembe vesszük az igénybevétel csökkenése miatti rövidülést is, akkor a betol-
dás miatti belógásnövekedés az előbb kiszámított értéknél kisebb lesz.

A gyakorlatban több eset vezetőbetoldás hatású, és igen nagy belógásnövekedést okoz.

Tekintsük át ezeket.
1. Ha két egymás melletti oszlopköz nem azonos, és a vezetőt függő szigetelőre erő­
• sítették, akkor a hőmérséklet-változás hatására a belógás mértéke a két oszlopközben
különböző lesz. Láttuk, hogy a vezetőben ébredő erő

s
•
F= Heh fi ,x-

összefüggéssel írható fel. Ebből következik hogy a felfüggesztési ponttól jobbra és balra
levő erők különbözőek lesznek. Ennek hatására a szigetelőlánc a nagyobb erő irányában
elmozdul, ami úgy jelentkezik, mintha betoldottunk volna a vezetőbe egy darabot. Ez
ellen úgy védekezhetünk, hogy ilyen helyre feszítőoszlopot teszünk, amelynél a szigetelő­
1• lánc nem mozdulhat el .
2. Egyenlőtlen zúzmaraterhelés is hasonló jelenséget okozhat. Szélsőséges esetet fel-
tételezve, egy feszítőoszlop-közön belül csupán a középtájon levő oszlopközben maradt
zúzmara, a többiről lehullt. Ekkor mindkét irányból a szigetelőláncok elmozdulva utána··
•
engednek a húzásnak. A teljes elmozdulás a zúzmarás szakaszon jelentkezik, és ott ab-
normális belógást okoz. Ezen segíteni nem lehet, legfeljebb arra ügyelnek, hogy fontosabb
kereszteződés ne a feszítőköz közepére, hanem a szélére kerüljön.
' 3. Kettős szigetelőlánc egyik tagjának törésénél a szigetelőket összefogó járom felének
hossza jelentkezik mint betoldott darab.
4. Előfordulhat vezetőmegcsúszás is, ez a vezetékszorító meglazulásának következ-
'
menye.

461
 7.3.3 A belógás számítása különböző felfüggesztési
, ,
magassag eseten
Ha a felfüggesztési pontok között magasságkülönbség van, akkor a magasabb felfüggesz-
tési ponton van a legnagyobb igénybevétel. A 7.4 ábrán bejelöltük azokat a mennyiségeket,
amelyek a különböző felfüggesztési magasságú vezeték belógásának és erőhatásainak
számításához szükségesek.

y
Q

7.4 ábra
Különböző felfüggesztési magasságú vezető

A görbének azon pontjában, ahol érintője vízszintes, a vezetőt szétvágottnak kép-

zeljük. A két vezetőfélre felírjuk a kötélgörbe egyenletét:

H s
Y1 = - ch H x 1 .- l , (7.38)
J'

H s
s ch -H (a-x1)- l . (7.39)

A két egyenletet egymásból kivonva:

H s s 2H h sa
m =-s ch H (a-x1)-ch H x 1 = s s 2H • (7.40)

Ebből
\
a
S -x1
2 ms
sh H =-----. (7.41)
sa
2Hsh H
2
Jnnen
a H ms
X1 = -- - ar sh - - - - . (7.42)
2Hsh ;~
2
s

Ezzel a ferde felfüggesztési köz esetét visszavezettük xét vízszintes felfüggesztésű vezető
esetére. A kisebbik oszlopköz 2x 1 , a nagyobbik 2(a- x1).

462
•
t
7.4 A szabadvezeték mechanikai
á11apotegyen1ete

f:Jőző számításainkban hallgatólagosan feltételeztük, hogy a vezető igénybevétele adott és

nem változik. Ez természetesen a valóságnak nem felel meg, mert a belógást, ezzel az igény-
bevételt, a vezető hőmérsékletének változása nagymértékben befolyásolja. A továbbiakban
' tételezzük fel, hogy a vezető hőmérséklete a környező levegő hőmérsékletével együtt válto-
zik.
A hőmérséklet emelkedésével a vezető megnyúlik, belógása nagyobb lesz. Ennek követ-
keztében igénybevétele csökken. Ez a rugalmas megnyúlást csökkenti, és emiatt a hőmér­
séklet-változás okozta belógás csökken (7.5 ábrl1).

1 ""'·-......... A
' ""' "-.._. . . . ._. --- .
e- · - ·
"'-- ........_ B
7 5 ábrtl
---
A vezető rugalmas alakváltozásai
A eredeti állapot t 1 hőmérsékleten
B megnyúlt állapot t 2 :e- t 1 hömérsékleten
e eredő állapot
Fordítva, lehűlés alkalmával a vezető összehúzódik, belógása kisebb, igénybevétele
nagyobb lesz, de a megnövekedett feszítőerő a rugalmas megnyúlást növeli, ezzel a hőmér­
séklet-változás miatti belógáscsökkenést n1érsékli.
A hömérseklet, c1z igen;:bei·étel és tt belógás közötti összefiiggést ti 1:ezeték mechanikai
r.I állapotegyenletének nei·ezik .
•
' Az állapotegyenlet ismerete azért szükséges, mert a szabadvezetéket esetenként n1ás és
n1ás hőn1érsékleten szerelik, és nem engedhető n1eg, hogy <l vezető igénybevétele vala111ely,
a szabványban előírt hőmérsékleti és időjárási feltételek között a megszabott értéket meg-
haladja, vagy a belógás növekedjék meg olyan értékre, an1ely a föld és a vezető közötti
előírt n1inimális távolságnál kisebb értékű. A szabvtínyos hömérsék /ethatárok: .- 20 °C és
t 40 "C, ti szab1 tín;:os z1ízn1t1ra pótteherrel kapc·solt1tos hiJn1érséklet: - 5 °C.
1

Ennek megfelelően a vezetéket úgy kell szerelni, hogy benne a fellépő legnagyobb igény-
bevétel
a) -20 "C-on csupaszon, szélcsendes időben,
b) -5 cc-on pedig szabványos zúzn1ara pótteherrel, szélcsendes időben ne legyen na-
gyobb a \:ezetőre n1egengedett ae értéknél.
Ellenőrizni kell azt is, hogy - 5 °C-on csupaszon, szabványos szélteherrel se lépjen fel
ae-nél nagyobb igénybevétel.
Meg kell győződni arról, hogy -5 °C-on a szabványos pótteher esetenként előírt több-
szörösé\el, szélcsendes időben ne keletkezzék nagyobb igénybev·étel a1 tartós szilárdságnál.

463
 Ebben az egyenletben három változó szerepel: t, f3 és a. Szereléskor azonban, ha a szerelést
a belógás 1néréséi·el i·égzik, a hőmérséklet és a belógás közötti összefüggésre van szükség, '

ezért a-t kiküszöböljük a (7.15) egyenlet segítségével. Ekkor

267 fJ 2 (J2 a -yo- - -

y
(7.49a)
:x· l06 0 )+0,1226 :xE
( -
(Jo fJ .

Az egyenlet második tagjában y 0 értéke kiemelhető, nlivel megváltozott állapotban a vezető

sűrűsége gyakorlatilag azonos a kezdeti állapotnak megfelelő értékkel:

26 7 ((J2 /102 ayo l 1

t-t0 = oc·lü6 - )+0,1226 -xE (Jo
- -
fJ . (7.49b)

Az állapotegyenletnek nlár csak két változót (t, /3) tartalmazó (7.49b) alakja lehetővé teszi,
hogy valamely kezdeti állapotnak megfelelő t 0 és /3 0 értékből kiindulva a /3 belógást bármely
más t hőfokra kiszámítsuk. Az egyenletből látható, hogy az oszlopköz mint paraméter
szerepel, tehát minden oszlopközhöz ezt az egyenletet külön fel kell írni.
Ha a szerelést a húzóerő, illetve az igénybevétel mérésével végzik, akkor a (7.48) egyenlet-
ből a (7.15) egyenlet segítségével a /3 értékét kell kiküszöbölni. Ekkor az állapotegyenlet

a2 y2 y~ 1
t-to = 4,012 ix· l06 a2 - a5 + ixE [ao-a] (7.49c)

alakú lesz. Tekintettel arra, hogy a szabadvezetékeket sohasem szerelik zúzmarás állapot-
ban, ezért y = y 0 , így az egyenletben kiemelhető:

a2y~ 1 1 1
t-to = 4,012 ix·106 a2 - a5 + ixE [ao-a]. (7.49d)

Az állapotegyenletnek ez az alakja lehetővé teszi, hogy a t 0 hőmérsékleten a 0 igénybevétel-

lel szerelt vezető igénybevételét t hőmérsékleten meghatározhassuk. Az egyenletből látható,
hogy az oszlopköz paraméterként szerepel, ezért ezt az egyenletet is minden oszlopközre
fel kell írni. A (7.49b- c-d) egyenleteket a vezeték tervezésekor (méretezésekor), ill. a
szereléskor (a tervezésnek megfelelő beállítások elérésére) alkalmazzák.
Ha zúzmarás állapot nem lenne, akkor elegendő lenne a vezetőt a szabványos hőmérsék­
lethatárok között ellenőrizni. A legnagyobb belógás + 40 °C-on és a legnagyobb igénybe-
vétel - 20 °C-on következne be.
' A szabvány előírja a - 5 °C hőmérsékletű zúzmarás állapot megvizsgálását is. Ez szingu-
láris eset, amely az állapotegyenlettel közvetlenül nem írható le, mivel a yo sűrűség helyét
a Yz zúzmarás sűrűség foglalja el, valamint a zúzmarás állapot egyszerre jelent nagy belógást
és nagy igénybevételt is. Ezért a zúzmarás állapotot visszavezetjük a csupasz vezető esetére .
•
A szabványos pótteher hatására a vezetőben - 5 °C-on az zúzmarás igénybevétel ébred.
Megkeressük azt a (negatív) hőmérsékletértéket, amelynél csupasz állapotban szintén az
érték keletkezik (az-< ae, tehát nem feltétlenül az= ac). Ezt a hőmérsékletértéket alsó kri-

30 Villamoscnergia-1endszerck 44445/I. 465

 Ellenőrizni kell még a legmélyebb belógás!, amely a vezető paran1étereitől függően
vagy + 40 °C-on csupaszon, vagy -5 °C-on zúzmarásan következik be; valamint a 30 kV-
nál nagyobb feszültségű vezetékeknél a belógást ellenőrizni kell azon a 60 °C-nál nagyobb
hőmérsékleten, amelyet a negyedóránál hosszabb ideig tartó csúcsterhelés okoz.
Tegyük fel, hogy a vezetőt t 0 hőmérsékleten szerelték fel és rögzítették. Ekkor a vezető­
ben a 0 igénybevétel jön létre, b 0 , illetőleg /3 0 belógás és / 0 ívhossz mellett. Ez az állapot meg-
változik: a hőmérséklet t °C-ra emelkedik. Az rx hőfok tényezőjű vezető megnyúlása /J/ 1:

Lll 1 = + lorx( t - to). (7.43a)

A hossznövekedés belógásnövekedéssel jár, ennek következtében az igénybevétel csökken,

így a vezető rugalmasan összehúzódik. Ha az igénybevétel a 0-ról a-ra csökken, akkor a
megrövidülés, Ll/2 a (7.2) egyenlet felhasználásával:

1
L1l2 = -lo--(ao-a), (7.43b)
E

ha [a] · N/mm2 és [E] = N/mm2 •

A két hatás eredőjeként jelentkező hosszúságváltozás:

ao-a
Lll = 1-lo = L1l1+L1l2 = /<fX(f-to)-lo E - . (7.44)

A képletben a 0 indexűek a kiinduló, az index nélküliek az új állapotot jelzik. A (7.44)

képlet átrendezésével

1-lo ao-a
t-to = --+ · -- (7.45)
rxlo E ·

Használjuk fel a (7.34 )-et:

(7.46)

Jó megközelítéssel a = 10 , tehát a (7.45) első tagja:

•

(7.47)

Ha ezt a kifejezést behelyettesítjük a (7.45) egyenletbe, megkapjuk a mechanikai állapot-

egyenlet általános alakját:
•

t-t0 = (7.48)

464
1
 tikus hőmérsékletnek (ta kr) nevezzük. Kiszámítása az állapotegyenlet (7.48) alakjából
lehetséges, a következő kiindulási feltételek segítségével.

Zúzmarás állapot: 12 = - 5 °C;

Csupasz állapot: to = la kr;

Behelyettesítve a (7.48}ba a kiinduló adatokat:

267 dl 2
-5- lakr = oc· 106 (µz-/Jo). (7.50)

A (7.15) alapján:

a 2 2
fa kr = 4,012 OC 1()6 1- Yz
yo
-5 (oC). (7.51)

Ha ta kr < - 20 °C, akkor a vezetőben - 5 °C és a pótteher hatására, ha pedig ta kr > -20 °C,
akkor a - 20 °C hőmérséklet hatására keletkezik a legnagyobb igénybevétel, amely éppen
ae megengedett igénybevétellel lesz egyenlő.
A t. kr kifejezéséből látható, hogy adott vezetőátmérő és anyag esetén az alsó kritikus
hőmérséklet csak az oszlopköztől függ. Mégpedig nagy oszlopközöknél 18 kr < - 20 °C,
és kisebb oszlopközöknél ta kr > -20 °C-nál. A különböző oszlopközök között van
egy, amelynél takr = -20 °C. Ez az az oszlopköz, amelynél a vezető igénybevétele -20
°C-on azonos a - 5 °C és a pótteher hatására keletkező igénybevétellel. Ezt az oszlopközt
,
kritikus oszlopköznek (akr) nevezzük. Ertéke a megfelelő kezdeti feltételek felhasználásával
az állapotegyenlet (7.48) alakjából kifejezhető:

csupaszon: !o =- 20 °C;
zúzmarásan: t = - 5 °C;

valamint felhasználva a (7.15)-öt:

1
2
(m). (7.52)
Yz -1
•
yo

• Az igénybevétel szélső esetének behatárolásához egy adott szabadvezetéknél (7.52)

alapján - amely ismert kiindulási mennyiségeket tartalmaz - először az akr·et számítjuk
•
ki. Ezután, ha ismerjük a tényleges oszlopközt, eldönthető, hogy a legnagyobb igénybevé-
tel -20 °C-on (a < ak,) vagy pedig -5 °C-on, zúzmara pótteherrel (a> akr) jelentkezik-e.
Az igénybevételhez hasonlóan szinguláris , a belógás alakulása is, a zúzmara pótteher
vagy a növekvő hőmérséklet függvényében. AJ lapítsuk meg a vezető belógását - 5 °C-on,
szabványos pótteher esetén: értéke legyen b2 • Azt a pozitív hőmérsékletet, amelyikben a

466
 csupasz vezető belógása éppen bz, felső kritikus hőmérsékletnek (trkr) nevezzük. Kiszámítása
1 a megfelelő kiinduló állapotok értékeiből az állapotegyenlet (7.48) alakjából lehetséges.

Zúzmarás állapot: t, = -5 °C;

/30 = f3,.
Csupasz állapot: fo = trkr;

f3zértéke a (7.15) szerint kifejezhető u,-vel. Ezt felhasználjuk, és a kiinduló adatokkal a

(7.48)-ba helyettesítjük:

1- Yz -5 (oC). (7.53)
yo

1
A felső kritikus hőmérséklet értéke dönti el, hogy a legnagyobb belógás melyik hőmérsék­
leten jelentkezik. Ha a tr kr < + 40 °C-nál, akkor a szabvány szerint a vezeték, egyre növekvő
belógással, még a + 40 °C hőfokig melegedhet. Tehát b(trkr) < b( + 40), azaz a legnagyobb
belógás + 40 °C-on csupaszon lép fel. Ellenkező esetben, ha tr kr > + 40 °C, akkor a leg-
nagyobb belógás - 5 °C, és a pótteher hatására jön létre.
A szabvány azt is előírja, hogy a vezetőt az alábbi szempont szerint a ut tartós szilárd-
ságra is ellenőrizzük: a vezetőben nem keletkezhet a biztonsági pótteher (kisfeszültségű
vezetéken a szabványos pótteher n = 2,5-szerese, nagyfeszültségű vezetéken n = 3-szorosa)
hatására - 5 °C hőmérsékleten, szélcsendes időben at tartós szilárdságot meghaladó igénybe-
vétel. Vizsgáljuk ezt részletesebben.
A vezetőben keletkező húzóerő az oszlopköz négyzetével változik, azaz

a2y
H = U•Á = Sb gA· I0- 3 (N).

Található egy olyan oszlopköz, amelynél a mértékadó pótteher többszörösének hatására

- 5 °C-on szélcsendes időben a vezetőben éppen a ut tartós igénybevéteJ lép fel. Ez az osz-
lopköz a határoszlopköz (aH). Értéke megfelelő kiinduló adatok felvétele után az állapot-
1 egyenlet (7.48) alakjából számítható.
A kiinduló adatok:

lo = -5 °C; Uo = Uz = Ue

(mert aH > akr lesz). A végső állapot:

t=-5°C;
•

Ha felhasználjuk a (7.15)-t és n = 2,5 vagy n = 3 helyettesítéssel a

, = s+ nz 103 (kg/dm3) (7.54)

Yz Ag

30* 467
egyenletet, akkor

106
-- ( n1 ). ( 7.55)
E 1
'
Yz 2
-
Yz "-
a1 a.

A vezeték számára választott oszlopköz a határoszlopközt nen1 haladhatja n1eg. Ha ez

teljesül, akkor eleget teszünk a szabvány a 1-vel kapcsolatos követelményének.
A határoszlopközre vonatkozó fenti képlet azzal a feltételezéssel érvényes, hogy a vezető­
ben ébredő feszültség végig azonos a legnagyobb belógás helyén ébredő feszültséggel. A
függőleges erőkomponensjelenléte miatt azonban a felfüggesztési pontokban ennél nagyobb
feszültség ébred. Ezt egy iterációs számítá~i módszerrel lehet figyelembe venni, 1nelyre itt
ne1n térünk ki.
Az állapotegyenletekkel való számolás meglehetősen körülményes, ezért több szerző
grafikus megoldással tette könnyebbé az egyenletek használatát.
A grafikus eljárások közül az egyik leghasználhatóbb a Truxa-féle (7.6 ábra). Ezt a
görbesereget minden vezetékanyagra el kell készíteni.

13
f=!.0
30
20 l t
70 (
0
J
f3.1.o

a~
•

o't;y

qt.O ő

7.6 ábra
Truxa-diagram

Tekintsünk egy példát. •

· - 5 °C-ú zúzmarás állapothoz a görbékből kikeressük az ay, és t = - 5 °C-os görbék metszéspontját

(7.6 ábra), ahol {3, és a. rögtön adódik. Ugyanehhez az oszlopközhöz, de csupasz állapotra az ay0 -nak meg-
felelő görbét kell használni, és a +40 °C-hoz tartozó belógást és igénybevételt az ay. és a t = -t-40 °C gör-
bék metszéspontja szolgáltatja. Hasonlóan adódik a - 20 °C-hoz tartozó belógás és igénybevétel is.

468
'

7 .5 A szilárdsági számítások összefoglalása

A számítás egyes lépéseiben a felvett vagy helyettesítendő mennyiségek ! ! jelben szere-

pelnek, a továbblépésre szolgáló egyenleteket \ ) jel tartalmazza.
A számítások egyik legfontosabb eredménye a t = f(/3) szerelési görbe. Erről leolvashat-
juk az adott szerelési hőn1érséklethez tartozó beállítandó belógást, és ha a szerelés eónek
megfelelően történik, nem keletkezik a vezetőben a szabványosnál nagyobb igénybevétel .
•
Másrészt a szabványos körülmények között fellépő maximális belógást is meg tudjuk álla-
pítani, tehát megtervezhető a szükséges oszlopn1agasság is.
Kiindulási mennyiségek :
'
a csupasz vezető anyagára vonatkozólag:
•

yo (kg/dm 3 ), (!e (N/mm 2), 0t (l/°C), E, (N/mm 2);

keresztmetszetére vonatkozólag:
•
A (m1n 2 ), ti (mm), .~ (N/m), y, (kg/dm 3 );

az oszlopköz: a (m).
A határoszlopköz meghatározása

A kritikus oszlopköz számítása

'-.___ ... . ..
1
Itt a további számítás ketté\•álik.

1. A tényleges oszlopköz a~ akr'

A legnagyobb igénybevétel a. - 20 °C-on lép fel.

~ "
a) yo, a, a. - e_1.1s / - /30 (%).
... ·- \
b) to = -20 °C,

e·) t = f(/3) - ábrázolás szerelési diagramban.

ti) 111=-20°C, t=-5°C:., y = y,, /]o, Ot, E, a -

/
· 7.49a
\ ) -
\, .
- iÍ = rJ, ( %), b, (m).

469
 e) {J,, a, Yz ......
(\___7.15 ...... a, (N/mm 2).
,_ ___
f) Ellenőrzés :

Ia, oc, yo, y,, Gz - , 7.50-+ lakr (°C).

Az eddigi számítás jó, ha

-20°C::: takr<-5°C.

. (~

g) oc, E, a,, yo, Yz -+ 7.53 ...... ffkr (°C).

1

2. A tényleges oszlopköz a > akr·

A legnagyobb igénybevétel - 5 °C-on, zúzmara pótteherrel jelentkezik, ae = a,.

a) a, oc, yo, y,, Ue = a, ...... 7.51 -+ la kr (°C).

Teljesülnie kell a kr < - 20 °C-nak.

----------~

b) oc, E, yo, ·y,, Ue = a, -

e) to = la kr• /30, oc, E, yo, a - 7.49b _) ...... t = f(,8).

f) t = f({J) ...... ábrázolás szerelési diagramban.

Megjegyezzük, hogy szerelésnél néha kényelmesebb a belógás helyett a vízszintes feszítő-

,
erőt (H) mérni. lgy a szerelési diagram t = f(H) függvényében is elkészíthető.
H
Helyettesítsük a = A értékét a (7.15) egyenletbe:

ay
f3 = 80HA·g.

Innen a
ay
H = 80{1 A·g

összefüggéssel tudjuk az egyes belógásokhoz tartozó H feszítőerőket számítani.

470
1

A szerelési diagramokat meg kell határozni különböző oszlopközökre. Ezekből egy görbe-
sereget kapunk, amely célszerűségi okokból felrajzolható úgy is, hogy fJ = f(a), a t hőfok
pedig mint paraméter szerepel.
A maximális belógást a következőképpen állapítjuk meg:

Ha trkr < + 40 °C,

•

•
t=-r40°C
'

Ha trkr > +40 °C,

•
és a ::: akr• akkor az előbbi 1 /d, ha pedig
a> akr, akkor az előbbi 2/c pontban adódott

vagy pedig

• t= trkr - f = f(/J) _} - /Jmax - bmax·

•

7 .6 Felcsapódás, összelengés, vezetékrezgés

Ha a zúzmarával terhelt vezetőről valamilyen okból a zúzmara hirtelen leesik, akkor a

vezető terhétől megszabadulva, rugalmassága következtében függőleges síkban felcsapódik,
és csak néhány erős csillapított lengés után foglalja el új egyensúlyi helyzetét. Az oszlopkép
kialakításakor és a vezetők elrendezésekor gondoskodni kell arról, hogy a felcsapódó vezető
a felette levő, és esetleg zúzmarával terhelt vezetőt veszélyes mértékben meg ne közelítse.
Hasonlóképpen el kell kerülni, hogy a szélerő következtében fellépő lengések miatt zár-
latok keletkezzenek, vagyis összelengésre ne kerülhessen sor. A fázis- és védővezetéket úgy
kell az oszlopon elhelyezni, hogy mind csupasz, mind zúzmarás állapotban, legkedvezőt­
lenebb belógási és szélviszonyok mellett se lengjenek össze. Az összelengési szerkesztés
tekintetében az irodalomra utalunk.
A szél hatására gerjesztett rezgések jönnek létre, melyek a vezetőket szaporán változó és
hajlító igénybevételnek teszik ki.
A rezgés okozta járulékos igénybevételek a statikus feszítő igénybevételhez hozzáadódnak,
és - bár értékük nem nagy - szapora ismétlődésükkel az anyagot kifárasztják, ezért a
huzalok, illetve a sodronyok egyes szálai bizonyos idő múltán eltörnek, annak ellenére,
hogy a vezetőt statikus szempontból megfelelő biztonsággal méretezték. A törést az ismé-
•

telt igénybevétel következtében fellépő anyagkifáradás okozza. A leggyakoribb száltörések

~elye a felfüggesztési pontok szorítóinál jelentkezik, különösen alumínium sodronyo!:nál.

471
 Ha a sodronyban száltörés jön létre, akkor a további száltörések lavinaszerűen követik
egymást. Ugyanis a törés helyén a keresztmetszet-változás miatt az igénybevétel megnő,
ennek következtében a sodrony élettartan1a a fentiek alapján lényegesen lecsökken. A
keresztmetszet-változásnál fellépő helyi felmelegedések pedig az anyag szilárdsági tulajdon-
ságait változtatják meg. Ezeknek együttes hatására a vezető hamarosan leszakad.
Vezetőrezgés akkor alakulhat ki, ha a szél okozta rezgések frekvenciája rezonanciába
kerül a vezető önfrekvenciájának valan1elyik harmonikusával. A vezetőrezgés ellen úgy
védekezhetünk, hogy a vezetőket valamilyen niódon elhangoljuk, niegakadályozva a rezo-
nancia kialakulásának lehetőségét. Ezért különböző szerkezetekkel zavarórezgéseket kel-
tenek a vezetőn, és felemésztik a szél okozta rezgések energiáját. A rezgéscsillapítók közül
a legelterjedtebb a Stol·kbridge-féle.
Ebben a fejezetben a szabadvezetékek mechanikai problén1áit tárgyaltuk. A villamos és
mechanikai kérdések összefüggnek. Például niechanikai szen1pontból kedvező a nagy
fázistávolság, de villan1osan ez nagy induktív reaktanciát hoz létre. A kisebb fázistávolság
az oszlopközt befolyásolja, kisebb oszlopközt kell alkalmazni, így több oszlopra van szük-
ség. Az állandósult állapotra jellemző villamos paraméterek mellett, amelyek az oszlop-
képet (a vezetők elrendezését az oszlopon) befolyásolják, igen fontos a villámvédelmi mére-
tezés, amelyben a védővezető és fázisvezetők relatív helyzetét a szigetelés, földelés és oszlop-
köz függvényében állapítják meg. Természetesen fontos szempontot képvisel a könnyű
és olcsó anyag, az egyszerű karbantartás lehetősége, azon túlmenően, hogy a szabvány
számos előírásának a szabadvezetéknek meg kell felelnie. Ezért tervezésnél ennek ismerete
alapvetően fontos. Lényeges szempont, hogy lehetőleg rendelkezésünkre álló anyagból
épüljön, és viszonylag könnyű legyen a szabadvezeték. E nagy problémakör jelentős részét
még nem vizsgáltuk (pl. túlfeszültség-védelem, szigetelők kiválasztása, földelés stb.), így
ezekre a kérdésekre még visszatérünk.
A mechanikailag jól méretezett szabadvezeték esetén minimális létesítési és üzemeltetési
költséggel, de maximális üzembiztonsággal szállítható az előírt teljesítmény. A teljesítmény-
szállítás villamos feltételeivel a későbbi fejezetekben foglalkozunk.

472
 8. Kábelek

A kábelek használata gyakorlatilag egyidőben kezdődött az erösáran1ú energiaátvitellel.

A szabadvezetékek ugyan az energiaátvitel jelentős részét ellátják - olcsóbban, mint a
kábelek - , de a kábelek egyre nagyobb tért hódítanak, bár drágák. Sok helyet ugyanis
nen1 lehet szabadvezetékkel megközelíteni, városban, ipartelepen és bányákban pedig nen1
lehet szabadvezetékeket üzemeltetni.
A kábelek szigetelt vezetékek, amelyek szigetelése az egész üzemi feszültség elviselésére
•
készült. Az üzemi feszültség lehet kisfeszültség - ekkor a szigetelés, amely egy vezetőt
körülvesz, vékonyabb - , vagy lehet nagyfeszültség, pl. 10 kV - 120 kV, amikor a szigetelés
ennek n1egfelelően vastagabb. Ma már több helye11 üzemeltetnek 1200 kV-os kábelt válta-
kozó áramra, és ez a feszültség korántsem látszik határfeszültségnek. A szigetelés készül-
het szilárd és/vagy folyékony anyagból.
Mechanikai és villan1os igénybevételek miatti konstrukciós okokból a kábelek nemcsak a
1·ezetőanyagból és a szigete/őanyagból állnak, hanen1 különböző célokat szolgáló (árnyék-
adó és védő) fém rétegek, valamint egyéb anyagok (pl. kitöltő anyagok) sorozatos rétegei
képeznek egy kábelt, amely így bonyolult szerkezetté válik. Ebbe a konstrukcióba bele-
tartoznak még a kábel szerelvényei is. Miután ~1 kábeleket viszonylag rövid hosszban lehet
gyártani (kábeldobon szállítani) és fektetni, így olyan összekötő elemek is szükségesek a
szereléshez, an1elyek a kábel hon1ogenitását nem zavarják, egyszerűek és megbízhatók.
Kellenek ezen kívül olyan elemek (végelzárók), amelyek gondoskodnak a kábel végén a
fázisvezető n1egfelelő szigetelésű kivezetéséről.
A kábelek szigetelése olyan anyagokkal történik, amelyek szigetelőképessége körülbelül
• egy nagyságrenddel nagyobb, n1int a levegőé, a vezetők néhány cm vagy néhányszor 10 cm
távolságra kerülnek egymástól. Ennek és annak a ténynek, hogy a szigetelőar1yag relatív
permittivitása er > 1, az az eredn1énye, hogy a kábelek egy kn1-re számított söntkapacitása
sokkal nagyobb, mint a szabadvezetékeké. A kisebb fázistávolság kisebb soros induktivi-
1 tást is jelent, így a kábelek hullámellenállása is sokkal kisebb, mint a szabadvezetékeké.
Ezzel nagyobb természetes teljesítmény jár együtt. A kábeleket általába11 földbe fektetik a
fagyhatár alá, vagy kábelalagútban, csövekben, illetve beton kábelidomokban helyezik el.
A kábelek 5-10-szer drágábbak, mint a szabadvezetékek. Viszont a jó minőségű kábe-
lek, amelyelt_et szakszerűen fektettek, nagy üzen1biztonságúak, hiszen a villán1csapás és a
szigetelőszennyezés káros hatásainak 11incsenek kitéve. Esetleges n1eghibásodás alkalmával
ugyanakkor nehezen lehet n1egállapítani a hibét helyét, és javítása n1unkaigényes .
•

473
 A kábelek konstrukciójából fakad egy lényeges üzen1eltetési alapprobléma, amely általá-
ban hátrányos a szabadvezetékekhez képest, és csak speciális megoldásokkal küszöbölhető
ki. Ez az alapprobléma a - később részletesen vizsgált - hőmérséklet-igénybevételek.
A fémvezetőt körülvevő, rendszerint szerves szigetelőanyag rossz hővezető, és így az áramot
vezető fémrész lényegesen felmelegszik távolabbi környezetéhez képest. A szigetelőanyag
legmelegebb rétege közvetlenül a fémnél van. Itt, ha a vezető túlmelegszik, tönkremehet a
szigetelőanyag. Felmelegedéskor a fém kitágul. A szerves szigetelőanyag ugyanakkor nem
tágul ugyanannyit, így a fém megnyomhatja a szigetelést. Ha a vezető lehűl, a deformált
szigetelőanyag nem tud utánahúzódni, így a vezető felületén üreg keletkezik. A villamos
eltolás radiális összetevője állandó, és mivel a szigetelőanyag relatív permittivitása nagyobb
a levegőénél, ezért az üregben a térerősség igen nagy lesz (a térerősség egyébként is a
vezetőnél a legnagyobb). Nagyfeszültségű kábel esetén a vezető felületén ionizálódás kelet-
kezik, ami tönkreteheti a szigetelőanyagot. További hátrány, hogy a legtöbb szigetelőanyag
érzékeny a nedvességre, így külön is gondot kell fordítani arra, hogy a szigetelőanyag kí-
vülről ne kaphasson vizet, ne sérülhessen meg mechanikailag, ne korrodálódjon, a hőtágu­
lás és összehúzódás ne hagyjon rajta tartós alakváltozást.
A kábelek terhelhetőségét a melegedés nagymértékben korlátozza, hiszen a kereszt- és
hosszirányú nyílások a hőmérséklettől függenek. Nagyon fontos ezért, hogy a kábel hűlése,
esetleg mesterséges hűtése jó legyen. Ha egy kábel úgy van fektetve, hogy néhány méternyi
szakasza ross~ul hűlő környezetbe kerül (pl. építkezési törmelék), vagy olyan helyre, ahol
több egymáshoz közeli kábel melegíti egymást, akkor a terhelhetőség gazdaságilag nem
megengedhető szintre csökkenhet.
Látható, hogy a kábel bonyolult szerkezet, amelynek ellentmondásos feltételeknek kell
egyidejűleg megfelelnie.
Ha a kábel üzemeltetési feltételeit egyes igénybevételek csökkentésével javítjuk, így pél-
dául, ha a kábel jelentős túlméretezéssel alig van igénybe véve a stacioner, illetve tranziens
feszültség által, továbbá a kábel stacioner és tranziens termikus (és mechanikai) igénybe-
vétele kicsi, akkor a kábel üzembiztos lesz, de drága. A nagy igénybevételek pedig a kábelek
tönkremenetelét okozhatják. A jól tervezett és üzemeltetett kábelek azon a maximális
feszültségen és áramon üzemelnek, ami még az üzembiztonságot nem veszélyezteti.
Jelenleg 1050 és 1200 kV-os váltakozó áramú kábelek is léteznek, de nyilván csak idő és
igény kérdése, hogy ennél nagyobb feszültségű kábelek is megjelenjenek, mivel az egyre
nagyobb feszültségeken egyre nehezebb lesz lehelyezni szabadvezetékeket, azok mérete,
valamint a koronajelenség okozta hallható és rádió-, illetve televíziófrekvenciájú zajok
miatt. Így a terjeszkedő városok környékén várható szabadvezetékek helyett egy-egy igen
nagy átviteli teljesítményű egészen nagy feszültségű kábel elhelyezése erőteljes hűtéssel.
Ebben az esetben nagy átvitt teljesítmény esetén a szabadvezetékhez képest a beruházás
nagysága viszonylag elviselhetőre lesz csökkenthető.

474
 8.1 A kábelek osztályozása, szerkezete és fajtái

Az alábbiakban az MSZ 146/l felhasználásával összefoglaljuk azokat a legfontosabb fo-

galmakat, amelyek a kábelek tárgyalásához szükségesek (8.1 ábra). Az egyes fogalmak
1 részleteire a konkrét kérdéseknél visszatérünk.

1
1 l
~'
1
i
1

!
földfelszín
talaj
i- vezetó 1 )1
.:w-t-, +-;.,:1--Simitóréfeg 1ér
--\\-\;~··;r·1-'.>l"érszigetetés j ~ k,ábel
~v„ · · térkitöltés i lelek
övszigetelés j
'1i----'--7<:st-kö p eny !
párnázás i köpeny-
páncélozás rszerkezet
külső burkolat J

8.1 ábra
Háromerű, övszigetelésű kábel szerkezeti rajza

A vezető az áram üzemszerű

vezetésére szolgáló szerkezeti elem. A simítóréteg a vezetőt
körülvevő félvezető vagy vezetőanyagból álló réteg, amely a vezető felületének egyenetlen-
ségeit elsimítja, és a szigeteléshez hézag nélkül illeszkedik. •
Az érszigetelés a vezetőt körülvevő szigetelés. Az ér a vezetőből és a vezetőt körülvevő
\ érszigetelésből áll. Az övszigetelés az összesodrott ereket összetartó és villamos igénybevé-
''
1

telre méretezett, szigetelőanyagból készült réteg. Az övréteg az összesodrott ereket össze-

••
tartó, de villamos igénybevételre nen1 méretezett réteg.
A kábel/élek a köpenyszerkezet alatt levő elemek összessége. A köpenyszerkezet a kábel-
lelket körülvevő és azt elsősorban külső behatások ellen védő rétegekből áll. A köpeny
olyan, fémből készült cső, amely az alatta levő elemeket védi és légmentesen lezárja.
Az árnyékolás a villamos tér szabályozására szolgáló, a szigetelésen vagy a kábellélek
fölött elhelyezett vezető vagy félvezető réteg. Az elválasztó réteg a nem azonos anyagú
árnyékolást és páncélozást egymástól vízzáróan elválasztja. A párnázás az olyan - esetleg
több rétegből álló - burkolat, amely a páncélozás vagy a köpenyszerkezetbe épített villa-
mos vezető egyenletes felfekvését biztosítja.
A páncélozás olyan fémszerkezet, amely a kábelt mechanikai igénybevétel ellen védi. A
burkolat olyan külső védőréteg, amely köpeny hiányában annak feladatait is ellátja.
A köpeny, az elválasztó réteg, a párnázás, a páncélozás és a burkolat a köpenyszerkezet
részét képezik.
A szabványos kábelek szabatos megnevezése a kábel vezetőjének, szigetelésének stb.
1 anyagára, kivitelére, a vezetők számára, névleges keresztmetszetére, a névleges feszültségre

475
stb. utaló betű- és számkombinációból áll. A részleteket illetően utalunk az MSZ 146/ J
szabványra.

Illusztrációként egy kábeltípusjelzést és annak részletes leírását közöljük.

Megnevezés: SZAMKAtM 3X35/35 ek, 0,6/1 kV, MSZ 146, MSZ-05 48.1511
Leírás: Szabványos erősáramú kábel (SZ) alumínium vezetővel (A), PVC műanyag szigeteléssel (M);
(a K jelzés a kábellélek és a köpenyszerkezet jelölésére szolgáló betűket választja el); osztott, koncentrikus
elhelyezésű, alumínium szalagból (A) tekercselt (t) nullavezetővel, korrózió ellen védő folytonos PVC burko-
lattal (M); három 35 mm 2 keresztmetszetű, egy huzalból álló (e), körszelvényű (k) vezetővel, U0 /U = 0,6/l
kV névleges feszültségre. ( U 0 a vezető és a föld, ill. árnyékolás, U a vezetők közötti szigetelés méretezési
feszültsége.)

8.1.1 Szabványos kábelek

A kábelek többféle szempontból osztályozhatók.
,
Aramnemük szerint megkülönböztethetők

a) egyenáramú és
b) váltakozó áran1ú kábelek.
A feszültség nagysága szerint (váltakozó áramnál az effektív vonali feszültséget véve
figyelembe):
a) kisfeszültségű kábelek 1 kV üzemi feszültségig;
b,J nagyfeszültségű kábelek 1-400 kV-ig;
e·) különlegesen nagy feszültségű kábelek 400 kV felett.
Az erek száma szerint vannak egy-, két-, három- és többerű kábelek. Rendszerint a
negyedik ér vezetője a nullavezető, amely a fázisvezetőknél kisebb keresztmetszetű is lehet.
A vezetők lehetnek tömör kör keresztmetszetűek vagy sodratok; ha több vezetőről van szó,
körcikk keresztmetszetűek is.
Egyerű kábelt mutatunk be a 8.2 ábrán, az egyes szerkezeti részek anyagának, elnevezé-
sének feltüntetésével.

Az egyerű kábelek előnyei:

1. A villan1os tér tisztán sugárirányú, an1i kedvező, és szán1ítással jól nyomon követhető,
ezért a nagyobb feszültségű kábelek mind egyerűek.
2. A többerű kábeleknél jelentkező hatások, mint pl. az erek egymást melegítő hatása és
a közelségi hatás elmarad, tehát jobban kihasználhatók.
3. Nagy gyártási hosszban készíthetők, mert egyerű kábelekből nagyobb hossz rakható
fel egy kábeldobra, mint többerű kivitelben, így kevesebb összekötésre van szükség. Ugyan-
olyan kábelhossznál pedig nagyobb (fázisonkénti) keresztmetszet készíthető, mint több-
erű kivitelben.
4. A kábelen belül keletkező mechanikai stb. igénybevételek lehetősége kisebb, így jobb
a megbízhatósága.

476
'

• .
;, '

3 1
•
'
-
-~

'' 4
1
'
'
'
s
l'
'
' 6

a) b)

) 8.2 ábra
' Egyerű kábel
a) szerkezete
1 vezetősodrony (ér), 2 érszigetelés, 3 ólom, 4 papír, 5 juta, 6 vasszalag páncél
b) villamos erőtere

5. A hosszegységre eső tön1eg kisebb, a kábel hajlékonyabb, így könnyebb fektetni.

'
J 6. Egy ér meghibásodása rendszerint nem érinti a többfázisú átvitelben a további fázi-
sokat (ereket), így a javítás egyszerűbb és gyorsabb, sőt egy többlet ér beépítésével gyakor-
latilag száz százalékos tartalék teremthető.

Az egyerű kábelek hátrányai:

1. Amíg háromerűkábelnél normál pozitív sorrendű terhelésnél az erek összes gerjesztése
a köpenyre nulla, viszont ez nem igaz, és így a fémköpenyben feszültség indukálódik,
illetve a köpeny áramot vezet. 3
t
'
2. A három egyerű kábel tömege és
ára több, mint az azonos keresztn1et- 2
''
'
1 szetű háromerűé.
----- 1
3. Külön gondot kell fordítani arra,
hogy a három egyerű kábelből össze-
. állított háromfázisú átvitel szimmet-
' rikus legyen.
4. Az egyerű kábelre (ha az válta-
kozó áramra használt), nem alkalmaz-
ható mágnesezhető acélpáncél (ami
,,
j
háron1fázisra alkalmazható), mert
1 nagy lesz a reaktanciája és a veszte-
\

sége.
A két- és többerű kábelek (8.3 és 8.4
ábra) problémája a rossz helykitöltés, 8.3 ábra
a töltősodratok kedvezőtlen igénybe- Kéterű kábel szerkezete
vétele (nemcsak radiális), az erek egy- 1 vezető, 2 érszigetelés, 3 övszigetelés
i •
'
477
 mást melegítik, a közelségi hatás ront-
ja a vezető-keresztmetszet kihasznált-
3 ságát, a hosszegységre eső nagy súly,
4 a kábelben egyenlőtlen igénybevétel
és/vagy hűlés miatt belső erők kelet-
5
keznek, a kábel nem hajlékony, egy
6 •
ér meghibásodása a többit is meg-
7 sérti. Nehéz, illetve főleg empirikus
8 alapon lehetséges a kábelben az áram-
eloszlás, melegedés stb. számítása, kü-
lönösen akkor, ha körcikk alakúak a
a) vezetők.

A kábel vezetőinek típusa lehet

1 a) tömör vezetők kb. 300 mm 2-ig,
2 rendszerint kör keresztmetszetűek;
b) sodrony [kör, ovális, szektor
3
(körcikk) vagy szegmens (körszelet)
alakúak];
e) csővezetők.

A vezető anyaga szerint vannak

a) vörösréz és
5 b) alumínium kábelek.
6 A szigetelő anyag szerinti csopor-
7 tok:
8 a) papír-olaj (különböző
vastagsá-
b) gú és minőségű papír, különböző visz-
8.4 ábra kozitású olajokkal);
Háromerű kábelek b) műanyag kábelek:
a) kör keresztmetszetű
- kisfeszültségű kábelek, főleg
b) körcikk (szektor) keresztmetszetű sodronnyal
1 vezető, 2 érszigetelés, 3 övszigetelés, 4 töltőanyag, PVC,
5 ólom, 6 papír, 7 juta, 8 páncél - nagyfeszültségű
kábelek, főleg
polietilén. Ezek között speciális
polietilének, mint a PEX (svéd), XLPE (USA), VPE (német), PRC (francia). Ezek
úgynevezett keresztkötésű molekulákból állnak, és 100 °C felett is szilárdak. Ez utób-
biaknál előfordul, hogy az övszigetelés PVC.
- polietilén csévélt szalaggal és híg ola.iial;
e) gázkábel: Itt a vezető csőben helyezkedik el, műanyag távolságtartók tartják, és rend-
szerint nagyobb nyomás van a csőben, mint 1 bar. Fajtái: a levegő kábel, a nitrogén kábel
és az SFa kábel;
d) tűzálló szigetelésű kisfeszültségű kábelek (például repülőgépekre, hajókra stb.). A
•

478
 rézérre például Al 20 3 van'több száz atmoszférával rásajtolva, és a köpeny is réz. Ez nem
égő kábelt ad. Ezeknek a kábeleknek igen nagy a beruházási költségük, de kicsi a vesztesé-
gük és a kapacitásuk.

A védőburkolat szerinti csoportok:

1. Ólomköpenyű kábelek. Itt a szerves szigetelőanyagot ólom veszi körül, amely légmen-
tesen véd a külső nedvességtől és kémiai behatásoktól. Az ólomburkolat, ha jó minőségű
és a kábel jól van fektetve, kitűnő védelmet nyújt. (Agresszív talajvíznek nem áll jól ellent,
és fehér porrá: ólomfehérré változik.) Az ólom azonban képlékeny, és így, ha a kábel belül-
ről felmelegszik és belső túlnyomás keletkezik, az ólomburkolat kitágulhat, különösen,
ha olajnyomásos a kábel. Lehűlés után az üreges helyekre olaj szivárog, ezután újabb ter-
heléskor ismét kitágul a melegedés hatására, és így tovább. Ennek következménye az lehet,
hogy az ólomköpeny megreped. Ezért az ólomköpenyre olyan antimágneses acélszalag
vagy -huzal van rácsévélve, amely rugalmasan felveszi a belső erőket. Az ólom rezgésre érzé-
keny, mert kikristályosodik, és a kristályok mentén reped. A külső sérülések ellen három-
fázisú ólomkábelek (és egyerű egyenáramú kábelek is) felcsévélt acélszalaggal vagy szala-
gokkal vannak védve. Ezek viszont a külső rozsdásodás ellen jutaréteggel védettek, amely
rendszerint kátrányozott. (Ezek a rétegek lehetnek többször isn1ételve.)
Az ólomnak kedvező tulajdonságai mellett kedvezőtlen tulajdonságai is vannak:
a) Kis mechanikai szilárdság és fáradékonyság (±3 N/mm2 változó nyomó és húzó
,
terheléssel 107 teljes ciklus után törés keletkezik). ~
b) Nagy sűrűség, e= 11,37 kg/dm3 az alumínium e= 2,71 kg/dm3 -vel szemben, ami a
fektetésnél hátrányos.
e) Nagy fajlagos ellenállás (20 °C-ra) például ólomra 21,5 · 1o-s Q m, és alumíniumra
2,84 .10-s Q m, vagyis az alumínium 7,6-szer jobban vezet, mint az ólom. Ennek eredn1énye-
képpen alumínium köpeny esetén a köpenyáramot zérus sorrendű áramoknál jelentősen
meg lehet növelni többletköltség és erőfeszítések nélkül. Ez robbanásveszélyes környezetben
és bányában előnyös, ahol az előírások rendszerint megkövetelik, hogy az áram több mint
50%-ban folyjék vissza a köpenybe.
2. Rézárnyékolású vagy alumínium köpenyű kábelek.
Az alumínium kábelek jelentős problémája
a) a köpeny merevsége,
b) a köpeny toldási problémája,
e) az alumínium köpeny és más fémek érintkezése nedvesség jelenlétében elektrokémiai
korróziót okoz,
d) a kis ellenállás okozta fokozott áramvezetés problémaköre.
Ha alumínium köpeny van, például egyerű kábelnél, amelynek nagyon kicsi az ellenállása,
és a köpenyek kapcsolása olyan, hogy a köpenyáramok állandóan folynak, akkor a köpeny-
•
áramok többletvesztesége azt idézheti elő, hogy a kábelek névleges terhelhetősége
kisebb lesz, mint az azonos vezető-keresztmetszetű ólomkábeleké.
3. Vezető köpeny nélküli kábelek, rendszerint műanyag kábelek.

479

'
 A kábelek elhelyezése és szerelésének 1nódja szerint nlegkülönböztethetők:

1. földkábel.
a) Földhe illetve homokágyba fektetve. Itt lehet a karn1antyú maga is a földben, de lehet
a karmantyú külön kamrában, ami az üzemzavar-elhárítást és karbantartást igen gyorssá
és egyszerűvé teszi, valamint a legérzékenyebb elem, a karn1antyú, védett és ellenőrzött
helyen van.
b) A kábel a földben kábelcsatornában vagy idomdarabokban van elhelyezve.
e) A kábelek járható kábelalagutakban polcokon fekszenek. Előnye a jó ellenőrizhető­
ség, hátránya, hogy a kábelek egymást melegítik és levegőben nem jó a hűlés; továbbá
viszonylag gyakori a kábelalagútban a tűz, amely nehezen oltható, és például teljes erőmű­
vek kiesését okozhatja hosszú időre.
d) A kábel a földbe helyezett nagyobb átmérőjű acélcsőben van elhelyezve. (Három egy-
erű kábel.) Az acélcső, amelynek nyomása üzemvitel közben a légköri nyomás többszö-
röse, összeköti a két karmantyúkamrát. Ennek előnye, hogy forgalmas helyen bontás nél-
kül cserélhetők a kábelek. Nem szükséges ólomköpeny, így nagyobb a gyártási hossz, ke-
vesebb a karmantyú és a nagynyomású levegő nagy üzembiztonságot ad.
2. Folyami kábel (tengeri kábel). Ezek a meder fenekén fekszenek, és nléretezésük olyan
kell hogy legyen, hogy a kábelfektetés közben fellépő igénybevételeket, valamint nagyobb
mélységek esetén a külső nyomást is bírják. Üzemzavart hajók horgonyai okoznak.
3. Légkábelek. Speciális kábelek. Rendszerint önhordóknak kell lenniök, és a szerelés,
valamint normális üi.em igénybevételeit bírniok kell, rendszerint rossz a hűlésük .
.. /

8.1.2 Különleges kábelek

A szabványos övszigetelésű háromfázisú kábelek villamos erőtere igen bonyolult alakú,
a számítás és az üzemvitel szempontjából is kedvezőtlen. Számítás szempontjából azért
kedvezőtlen, mert a bonyolult, és a töltősodrat anyagának inhomogenitása miatt határo-
zatlan erővonalkép a szigetelés elméleti alapon tör-
ténő méretezését lehetetlenné teszi. Az üzemvitel
szempontjából káros a rétegezett szigetelés tangen-
ciális igénybevétele és a töltősodratok lazasága,
amely már a gyártás alatt is, de még inkább üzeme-
lés közben a váltakozó felmelegedés és lehűlés
_s okozta tágulások és összehúzódások folytán üre-
gek képződésére vezet, s ezzel a veszteségek állan-
dó növekedését, és végeredményben a kábel élet-
• tartamának megrövidülését okozza. E nehézségek
kiküszöbölésére többféle különleges kábelszerke-
zet ismert.
~.5 ábrá
Az érintőirányú igénybevételek kiküszöbölését
Höchstadter (H-) kábel szerkezete
1 vezető, 2 szigetelés, 3 árnyékolás, 4 töltő­ kiválóan oldotta meg Höchstiidter. Az általa sza-
.anyag, 5 ólom badalmaztatott, ún. H-kábelben (8.5 ábra) azzal

480
 biztosítja az erővonalak sugárirányú haladását,
hogy a vezetők érszigetelését alumínium réteggel
bevont és átlyuggatott fólia árnyékolás borítja. Ez
1 a vezetőréteggel bevont fólia az ólomburkolat po-
tenciálján, tehát földpotenciálon van, mert az
ólomköpennyel fémmel átszőtt szalag köti össze.
A fólián a lyukak arra valók, hogy a hőfokválto­
zás alkalmával a kitáguló kábelolaj rajtuk kigyön-
gyözhessen, és így a szigetelés belsejében ne idézhes-
sen elő zavarokat(üregképződést). A vezetőréteggel
bevont fólia földpotenciálon van, ezért övszigetelés- 8.6 ábra
re nincs szükség. A kör kereszmetszetet a töltősod­ H-kábel villamos erótere
ratok biztosítják, de ezek már nincsenek a villa-
mos erőtérben, ha tehát itt üregek is képződnének,
ezek a kábel jóságát nem befolyásolják. Az érszige-
1
telések igénybevétele teljesen határozott, és számí-
tással is jól követhető (8.6 ábra). További előnye ~
2
a H-kábelnek a kisebb kereszmetszet, és ennek kö-
3
vetkeztében a kedvezőbb hűlési viszonyok, végül
előnynek tekinthető az is, hogy a fázisok közötti 4
zárlatot mindig megelőzi a kisebb hibát jelentő
földzárlat, amelyre a védelmi berendezések mű­
5
1 ködni kezdenek. 60 kV feszültségig sikerrel alkal-
• mazzák. A szokásos kábeleknél kb. 10%-kal job-
ban terhelhető. 8.7 ábra
Egy másik különleges kábel az egyenként ólmo- SL· (egyenként ólmozott) kábel szerkezete
zott (single leaded), ún. SL-kábel. Ennél, lényegé- 1 vezetó, 2 szigetelés, 3 ólom, 4 papír,
ben a Höchstadter-féle gondolatmenetnek megfele- 5 töltőanyag
lően, a kábelvezetők érszigetelését külön-külön
ólomköpeny veszi körül, és ezeket a páncélzat fogja össze (8.7 ábra). Előnye, hogy a silá-
nyabb töltősodratot teljesen elkülöníti a szigeteléstől, jók a hűlési viszonyai, és gyártása
igen egyszerű. Ezzel szemben nagyobbak a váltakozó mágneses tér járulékos veszteségei.
Az SO-(Sonnenfeld-) kábel (8.8 ábra) a H-kábel töltősodratait is elhagyja, ólomköpenye
tehát háromszög alakú lesz. Hőátadása kedvezőbb, tehát jobban terhelhető. Különösen
gáznyomású kábeleknél alkalmazzák.
A különleges kábelek között külön csoportot képeznek az olajszigetelésű kábelek. A
nagyfeszültségű kábelek szigetelésének legkényesebb kérdése a gyártás alatt, a fektetés
(hajlítás) alkalmával és főleg az üzemi felmelegedések és lehűlések váltakozása következ-
tében keletkező üregek káros hatása. Ez ionizálási veszteségben, helyi melegedésben, a
telítőanyag vegyi elváltozásában, tehát a szigetelés lassú elpusztulásában, a kábel élettarta-
mának megrövidülésében nyilvánul meg. Ez a körülmény a szokásos, sűrűn folyós, gyantás
kábelolajjal telített papírszigetelésű, H- vagy hasonló szerkezetű kábelek felső feszültség-
határátjelenleg kb. 60 kV-ban szabja meg.
A 60-80 kV-nál nagyobb feszültségű kábelek készítését először Pirelli oldotta meg.
1
1'
31 Villamosenergia-rendszerek 44445/I. 481
A Pire//i-fé/e egyszerű o/ajkábe/ (8.9 ábra) vezetője belül üreges kiképzésű. A vezetősod­
ratokat spirálisra . összecsavart és átlyuggatott vörösréz szalaggal borított kettős tartó-
szalag tartja. A papiros szigetelést vastag ólomköpeny borítja. A telítőanyag a kábelolaj-
nál jóval folyósabb transzforn1átorolaj, amely a középső csatornát teljesen kitölti, és
0,5-2 bar túlnyomás alatt áll. A nyomás alatt álló olaj minden üreget azonnal kitölt,
és ezáltal ott biztosítja a legjobb szigetelést, ahol az igénybevétel a legnagyobb. Éppen
ezért az ilyen kábel szigetelésének megengedett igénybevétele a közönséges kábelnél meg-

2
--3

8.8 ábra
SO- (Sonnenfeld-) kábel szerkezete
1 vezető, 2 szigetelés, 3 ólom

_.,-- 1

------- 2
--3

4
.

1
8.9 ábra 8.10 ábra
Pirelli-féle olajkábel N:yomásszabályozó olajedény olajkábe-
1 vezető, 2 szigetelés, 3 ólom, lekhez
4 olajcsatoma

engedett 40 kV/cm helyett 90"' 180 kV/cm. A kellő olajnyomás biztosítására a kábelt
szakaszokra osztják, és ezek határain helyezkednek el a nyomást szabályozó légpárnás 1
olajedények (8.10 ábra). Nedvesség az ilyen kábelbe nem kerülhet, mert a nagyobb nyo- i'

mású olaj az esetleges hibán kifelé szivárog, és az olajnyomás csökkenése a hibát azon-
nal elárulja a kezelő személyzetnek. Az első 132 kV-os kábelek ilyen olajkábelek vol-
tak, amelyek a gyakorlatban igen jól beváltak. (A Budapesten alkalmazott 120 kV-os
kábelek is olajnyomású kábelek.) Kisebb feszültségre többvezetős olajkábelt is készítettek,
amelynél az olajcsatornákat az ólomköpeny és a vezetők közé ágyazták be (8.11 ábra).

482
1

;
A kül<>11leges kábelek n1ásik nagy csoportját alkotják <l gáznyomású kábelek. Az olaj-
' •
! kábelekkel elért kiváló eredmények kétséget kizáróan igazolták, hogy a szigetelésnek
villamos igénybevétel, melegedés és tartósság szempontjából jó kihasználása csakis akkor
lehetséges, ha megakadályozzák benne az üregek képződését.
A gáznyon1ású kábel készítői abból a gondolatból indultak ki, hogy a kábelszigetel~
átütését okozó gázzal telt üregek azért keletkeznek, mert a hőtáguláskor kifelé szivárgott
telítőanyag összehúzódásakor nem tud visszaszivárogni. Ha azonban az ólomköpeny

8
7

~6
5
5

3
-3
2
2
---1
- 1

8.11 ábra 8.12 ábra

Vezetőn kívüli olajcsatornás kábel Gáznyomású kábel
1 vezető, 2 szigetelés, 3 árnyékolás, 4 olajcsa- 1 vezető, 2 szigetelés, 3 árnyékolás, 4 ólom, 5 fémsza-
torna, 5 ólomköpeny lag, 6 gáztér, 7 acélcső, 8 rozsdavédő réteg

kivülről nyomás alatt áll, ezzel a szigetelést és telítőanyagát is visszanyomjuk a vezető

,
felületére. lgy a vezető és a szigetelő között hézag nem tud létrejönni. Ezért a kábelt acél-
csőbe húzzák (8.12 ábra). A csőben 12-15 bar nyomású semleges ~áz (leggyakrabban
nitrogén) van. A gáznyomású kábelek kb. 50%-kal jobban terhelhetők, mint a közönséges
kábelek, n1ert hűlésük kedvezőbb. Az Amerikai Egyesült Államokban ez a kábelfajta
terjedt el a legjobban, inert a csőbe behúzott kábelnek nem kell erős köpeny, nagy gyártási
hosszakban készülhet, így kevés összeköttetésre van szükség.
Néhány korszerű nagy- és középfeszültségű kábel fényképe a 8.13 ábrán látható.

31* 483
 •

) b)

il)
(

8.2 A kábelek számítása és n1éretezése

Bár a helyettesítő sémákban a kábeleket a szabad vezetékekhez haso11ló elen1ekkel helyette-

sítjük, közöttük mégis lényeges különbségek vannak. Ezek a következők:
'
1. A fázisvezetők szigetelése kábelek esetén nen1 levegő, mint a szabadvezetékeknél,
l
hanem szilárd szigetelőanyag, amely körülbelül egy nagyságrenddel nagyobb villan1os
szilárdságú, mint a levegő. Így a kábeleknél a fázistávolság cm , nagyságrendű a szabad-
1 vezetékek méteres és sok méteres fázistávolságával szemben. Igy a D >> r összefüggés
kábelek esetén nem érvényesül.
2. Kábeleknél azonos teljesítményátvitelnél inkább alkaln1azunk viszonylag kisebb
feszültséget, mint a szabadvezetékeknél. Így a kábelek általában nagyobb keresztmetszetűek,
!
' mint a szabadvezetékek.
3. Háromfázisú kábelek rendszerint nem kör, hanem szektor keresztmetszetű vezetőkből
készülnek.
4 .. A kábel fázisvezetőit rendszerint fén1köpeny vagy árnyékolás veszi körül, ami az
t elektromágneses tér kialakulását befolyásolja. Lehet még az ér közelében - háromfázisú
kábelen - acélszalag is, ami az előbb említett befolyásolást tovább fokozza és változ-
: tatja.
' ,
5. A szigetelőanyag relatív permittivitása nagyobb egynél. Igy egyrészt a kapacitás
nagyobb, mint a szabadvezetéknél, n1ásrészt a szigetelésben dielektromos veszteségek
keletkeznek.
Fentiek miatt a kábeleknél a vezetők felületén a töltéseloszlás és a, keresztmetszetben
az áran1eloszlás nem egyenletes, sőt, még csak nem is szimmetrikus. lgy a kábelek visel-
kedését számítással nyomon követni nem könnyű.
Könnyít ezen azonban az, hogy a kábelek jelentős
1
része szabványos, így legtöbb jellemzőjük már méré-
' sekből ismert.
A kábeleret tökéletesen sin1a fémhengernek téte-
lezzük fel, amely a homogén szigetelőanyaggal kö-
rülvéve van elhelyezve egy nagyobb átmérőjű hen-
ger, a köpeny tengelyében, hézagmentesen (8.14 áb-
ra). A henger és a kábelér közös tengelyétől x távol-
t'
ságra a villamos térerősség

E„ =
u
--- (8.1) E
'

ahol U az ér és a köpeny közti feszültség (három-

fázisnál a fázisfeszültség effektív értéke voltban), ré x
az ér, rK• a köpeny sugara. x, R és r hosszúság dimen- 8.14 ábra
ziójú mennyiségek (méterben), így E-t V /m-ben kap-. Térerősség vizsgálata egyerű kábel szige-
1
juk. E„ hiperbola mentén változik x függvényében. telésében

485
 Legnagyobb a térerősség ott, :ihol .\" a legkisebb, vagyis :1z ér n1ellett:

u
Emax=---, (8. la)
rK
r 1n -
ré

legkisebb a térerősség a köpenynél (x = rK), és így a szigeteléskihasználás egyenlőt­

lensége
k = Emax rK. (8.2)
Em1n ré

Méretezéskor nagyobb k esetén ugyanazon Emax mellett vastagabbra adódik a szigetelés.

Kis érsugarú (nagyfeszültségű) kábelt nem érdemes készíteni. Ebből a szempontból elő­
nyösebb ugyanazt az érkeresztmetszetet csővezetőből elkészíteni; ekkor az egyenlőtlenség
és a szigetelőnnyag vesztesége csökken. Ez nemcsak azért fontos, hogy kisebb legyen a
szigetelőanyag tömége, hanem az egyenletesebb igénybevétel elviselése is kedvezőbb. (Meg-
jegyezzük, hogy a kábelér rendszerint sodrony, és nem sima henger, így a térerősség körül-
- .
belül 20%-kal nagyobb, mint az előbb számított érték.) Figyelmet érdemel, hogy a leg-
melegebb ugyanott van, ahol a legnagyobb a térerősség is. A legnagyobb hőmérséklet
•
'- az érhőmérséklet - miatt az ér és a szigetelés közt a hőtágulás különbözősége folytán
vékóny héZag keletkezik. Ekkor, miután a villamos eltolódási vektor radikális összetevője
állandó, a héiagban (levegőben)

Eureg = erEmax· (8.3)

„
er értéke 2- 5 között van, a levegő villamos szilárdsága pedig (a nyomástól függően)
körülbelül egy nagyságrenddel kisebb, mint a szilárd szigetelőanyagé. Ennek következ-
tében a héiagban ionizációra kell számítani, ami hamarosan tönkreteheti a kábelt. Ha a
szigetelőanyag belsejére vezetőanyagot visznek fel, akkor, a hézag mindkét oldalán össze-
függő és érintkező vezetőfelület lévén, a héiag nincsen térerősségre igénybe véve. Ha a
vezető ér cső, például az olajnyomású kábeleknél, akkor a csőből kiszivárog a híg olaj,
és a keletkezett héiagot betölti. Az olaj villamos szilárdsága sokkal nagyobb, mint a
levegőé, így ekk·or nines kisülés. Ha az olaj sűrű, akkor az olaj vándorlásához időre van
sz·ükség. Ha a kábel háromfázisú és háromerű, továbbá az erek kör keresztmetszetűek,
akkor kihasználatlan térfogat keletkezik, ha pedig nem kör keresztmetszetűek, akkor az
elektromágneses tér nehezéri számítható .
•

Az olaj-papír szigetelés papírja igen jó minőségű köszörületből készül, vannak további

minőségjavító eljárások, mint a mosás és egyéb ion- és szabad elektrontartalmat csökkentő
eljárások. A papírnak önmagának sr-je 2,1-2,3 körül van 20 °C- IOO °C között és 50
Hz'-en, ebben a
hőfokintervallumban körülbelül 0,1-del növekszik az sr. 1'
A 8.15 ábra a 104 tg ö-t adja (veszteségi tényező): A közönséges kábelpapírra, B külön-
legesen mosott papírra, teljesen száraz állapotban. (Ez azt jelenti, hogy a papír súlyának '

0,1-ű,2%-a a nedvesség. Az atmoszferikus körülmények között a papír 8% nedvességet

tartalmaz.) A kábeipapír vastagsága _5-15 .10- 2 mm.
A kábelolaj ..L. amivel a papír telítve van - kőolajtermék, aminek er-je 50 Hz-en 2,1-2,3
(a kisebb érték a ·híg,· kis viszkozitású, a nagyobb érték a gyantatartalmú sűrűbb olajé).
' '

486
•
.
' ' .
 ~'

Miközben a hőmérséklet emelkedik 20 °C-tól 100 °C-ig, tftg ó

(
addig a papírral ellentétben er csökken körülbelül 0, 1- /.()
.
•
del. Az olajok 104 tg ~-ját a 8.16 ábra ábrázolja .
Az A görbe minimális vesztesége körülbelül 40 °C-nál :xJ
A
van, a B és C görbéje monoton növekszik. Az A anyag
vesztesége hidegen főleg poláros, hígan pedig ionos, 20
ezért van a minimum.
10 1
Az ola.üal töltött papírszigetelés eredő e~-ja gyakor- '
!
latilag független a hőmérséklettől, és értéke 3,4-3,6. 0 1
'-------.-~---.-----.-- ......
A nagyobb érték a sűrű telítőanyaghoz tartozik. A gör- 0 20 /.() 60 80 1<XJ
bék kitűnő minőségű, új modern anyagra vonatkoznak.
h&mérpklet, •e
'
Régebbi anyagok egy nagyságrenddel rosszabbak lehet- 8.15 ábra
nek (8.17 ábra). A jelölések megfelelnek a 8.16 ábrának. Veszteségi tényező 50 Hz-en a hő-
-
Érdekes az ábrán, hogy a veszteségek (különösen a mérséklet függvényében
A közönséges kábelpapír;
B és a C görbe esetén) majdnem függetlenek a hőmér- B különlegesen mosott kábelpapír
séklettó1, és kb. 70 °C-tól gyengén növekednek. A telí- esetén
tett olajpapír egyetlen ívének szilárdsága 50 Hz-en kö-
rülbelül 500 kV/cm, lökőszilárdsága körülbelül 2000 kV/cm, 1,2/50 µs homlok/hát idejű
hullámra. Ezek a nagy értékek nem használhatók ki, mert
a) a térelosztás az elektródák környékén nem egyenletes,
b) az anyagban inhomogenitás lehet,
e) lokális túlmelegedés következhet be .
.
..,- Előnyös a kábel szempontjából, ha az olaj minél hígabb, így a hőmérsékleti tranzien-
seket gyorsan tudja az olajfolyás követni és nem tudnak üregek kialakulni. A híg olaj
azonban könnyen ki is folyik a kábelbó1 és gyulékonyabb is, mint a sűrűbb. Vákuum

1.0 A

30
B
e
20 A 20

10 10
B
e
0 0
0 20 1.0 60 80 100 0 20 1.0 60 80 100
• • •
homerseklet, •e hőmérséklet •e
1
8.16 ábra 8.17 ábra
Kábelolajok veszteségi tényezője a Olajjal átitatott kábelpapír veszte-
hőmérséklet függvényében 50 Hz-en ségi tényezője a hőmérséklet függ-
névleges feszültség-igénybevételnél vényében 50 Hz-en névleges feszült-
A gyantatartalmú töltőanyag, ség-igénybevételnél (A, B, C görbék
B szokásos, jó minőségű töltőanyag, a 8.16 ábrának megfelelően)
e híg olaj mint töltőanyag esetén

487
keletkezésekor könnyebben párolog el, ami szintén hátrányos lehet. Ugyanakkor az olajnak
abszorbeálni kell tudnia a keletkező gázokat, hogy így megakadályozza az üregképző­
dést. Az is fontos, hogy a 104 tg (J minél kisebb és állandó legyen, maga az olaj (és papír)
pedig kén1iailag stabil legyen a legnagyobb előforduló üzemi hőmérsékleteken is.
Az újabban terjedő műanyag kábelekre, a kisfeszültségen alkalmazott PVC-re, e, = 5,2,
104 tg (J = 1000-1500, fajlagos ellenállás (! ~ 1012 n n1.
A nagyfeszültségen használt polietilénre (rendszerint speciális polietilén, amely 100
°C-ra még kemény marad) e, = 2,28, 104 tg (J = 2-4, fajlagos ellenállás (! = 1017 n m.
(A szokásos papír-olaj szigetelésnél e = 5- 6·1014 Q m, vagyis a papír-olaj körülbelül
500-szor jobb, mint a PVC, és a polietilén
tg c5
200-szor jobb, mint az olaj-papír fajlagos
ellenállás vonatkozásában.)
B A szigetelésben keletkező dielektromos
veszteséget kisebb feszültségű kábeleken nem
szokták számítani, de 20 kV effektív vonali
e feszültség felett figyelembe veszik W /m-ben,
rendszerint a maximális vezető hőmérsékleten
•
(például 60 °C vagy 50 °C-ra) és úgy, mintha
A ez is az érben képződött volna.
A kábelszigetelés minőségére a tg (J = f(U)
1 függvény menetéből következtethetünk. Há-
rom alapvető eset van (8.18 ábra):
1
1. A tg (J a feszültségtől függetlenül gya-
1
korlatilag állandó. Ez a tökéletes kábel ese-
U.·I u tt., amelyben ionizációs veszteség nincs (8.18
8.18 ábra ábra A jelű görbe).
A szigetelőanyag veszteségi tényezőjének (tg ~) 2. A tg (J a feszültséggel folytonosan nő
változása a feszültség függvényében
(B jelű görbe). A szigetelés hibás, belsejében
A tökéletes kábel;
B hibás (üreges) kábel; szétszórtan számos gázzárvány (üreg) van,
C U 1 feszültség alatt használható kábel amelyekben az ionizáció különböző feszült-
ségen indul meg. A feszültség növelésével
mind több és több gázzárványban kezdődik meg az ionizáció, ezért állandóan emelkedik
a veszteséget jellemző tg (J görbe.
3. A tg (J bizonyos U1 feszültségig nagyjából állandó, ezután felszökik, de a görbéje
ellaposodó (C jelű görbe). Ez annak a jele, hogy a szigetelés gázzárvány- (üreg-) mentes,
de vagy nem fekszik rá szorosan a vezetősodronyra, vagy nem simul hézagmentesen a
köpenyhez. Ionizáció csak akkor jön létre, ha a feszültség a hézagban az ionizációhoz
szükséges igénybevételt létesíti. Mivel korlátolt méretű üregről és gázmennyiségről van
szó, a feszültség növelésével telítésszerű jelenség megy végbe. Ez a görbe ellaposodásában
nyilvánul meg. Az Ui ionizációs feszültség értéke a hőfoktól függ. Ha a kábel fel~elegszik,
a szigetelés kitágul, és az üregeket összenyomja, ugyanakkor a gáz nyomása is megnő.
fgy a hőmérséklet növekedésével az ionizáció a nagyobb feszültség felé tolódik el. Az
ilyen kábelt csak az U < Uj feszültséggel szabad használni.

488
 1
'
1

8.3 A kábelek valódi és geometriailag egyenértékű

adatai

A következő fejezetekben kiszámítjuk a ká'.belek pozitív, negatív és zérus sorrendű he-

lyettesítő soros és söntimpedanciáit. Amint már a 4. fejezetben a szabadvezetékeknél
láttuk, ehhez a vezetők kölcsönös távolságait, valan1int kábeleknél a vezetők és a köpeny
távolságát kell ismerni. Ebben a fejezetben a villamos számítás alapjául szolgáló geometriai
mennyiségeket adjuk meg különböző háromfázisú kábeltípusokra.
1. Kör keresztmetszetű vezetősodrony geometriai adatai. A vezetőt mágneses szempontból
helyettesítő redukált sugarat (GMR) ugyanúgy számítjuk, mint a szabadvezetékeknél.
Három azonos egyerű kábel esetén az egyenértékű D (GMD) távolságot szintén a
szabadvezeték mintájára számítjuk (8.19 ábra):

(8.4)

(Az alábbiakban minden távolságot cm-ben helyettesítünk.)

Háromerű kör keresztmetszetű kábel esetén a 8.20 ábrából

1
D = d+2T, (8.5a)

ahol d a fázisvezető átmérője, T az érszigetelés vastagsága.

...,' A Höchstadter-kábelnél az érszigetelést vékony t' vastagságú fémköpeny veszi körül:
1

d
'

s
1 D
•
d T

1 D t

1 0
b

8.19 ábra • · 8.20 ábra

Geometriai adatok három egyerű kábel esetén Háromerű kábel geometriai adatai

489
Ez esetben
D = d+2T+2t'. (8.5b)

2. Szektor (körcikk) keresztmetszetű, háromerű kábel geometriai adatai. Ebben az

esetben D-t a következő módon határozhatjuk meg. A kábel egy szektorának vezető
keresztmetszete q (cm2). Kiszámítjuk vagy táblázatból kikeressük a vele azonos kereszt-
metszetCi, de kör alakú sodrony átmérőjét a

q = k<Pn (8.6)
4

összefüggésblSl. (Sodrony esetén k :;:,, 0,9 kitöltési tényezővel számolunk, mivel burkoló
kör átmérőjére van szükségünk.) A (8.6)-ból kiszámított d átmérőt helyettesítjük a kábel
típusától függően a (8.5a) vagy (8.5b) egyenletbe.
3. A köpeny belső és külső átmérője, Sb, ill. Sk. Háromfázisú kör keresztmetszetű kábelnél
a vezetők középpontjai egyenlő oldalú háromszöget alkotnak (8.20 ábra). A (8.5) egyen-
letekbdl kapott D távolságból a fázisvezetők tengelyének és a kábel tengelyének távolsága

t vastagságának kétszeresét hozzáadni. A gyártási toleranciák miatt az így kapott belső

átmérőt növelni kell kb. 3%-kal. Tehát

sb = 1,03 = l,03(2,155D+ 2t), (8.7)

és (8.5b) helyettesítésével

Sb = l,03[2,155d+4,31(T+ t')+2t]. (8.8)

Szektor keresztmetszet esetén :

sb = 1,03[2d+ 4,50(t+ t')+ 211,

ahol da szektor keresztmetszettel azonos területű kör keresztmetszet átmérője.

Ha az ólomkÖpeny vastagsága K, akkor a külső átmérő

(8.9)

4. A geometriai tényező, G. Az egyerű kábel esetén villamos szempontból a fázis-

vczető felülete az egyik, az ólomköpeny belső felülete a másik ekvipotenciális felület,
a villamos tér pedig radiális. A kapacitás és töltőáram, valamint a szivárgási áram-
összetevő számításánál ezekből a peremfeltételekből indulunk ki.
A hc5vezetési kérdéseknél a helyzet hasonló: a fázisvezető a legmelegebb, és ennek a
hengernek a felülete képez egyenhőmérsékletű felijletet, a másik egyenhőmérsékletű felület
(kisebb hc5mérsékleten) az ólomkábel belső hengerfelülete, a hőmérsékleti gradiens radiális.

490
 Az ilye11 számítások során előforduló integrál, illetve logaritmus értékét geometriai
tényezőnek
•
nevezzük .
•

-d
2

G=- dx = ln sb = 2,3 lg sb (8.10)

i
x d d'

•
ahol sb az ólomköpeny belső átmérője,
d a kör keresztmetszetű fázisvezető átmérője,
x a változó sugár a dielektrikumban:

T
Egyerű kábel esetére a 8.21 ábrán ábrázoltuk a G geometriai tényezőt a d függvényében.
Kör keresztmetszetű H-kábelnél ugyanezt a G-t lehet használni, mert villamos szempontból
a tér és a peremfeltételek azonosak az egyerű kábeléval. Hővezetési szempontból már
nem megfelelő paraméter a G, mert a vékony (t' vastagságú) fólia nem rendelkezik olyan
hővezető képességgel, hogy egyenhőmérsékletűvé tegye a fémfóliát, így a hővezetés nem
radiális.

~2-t---+-
•

1,0-

0,8-+---

0 6+----+--+-+--
i

0,2-+-- --+---+-+---+---+-+

0 0,2 0,4 0,6 . 0,8 1,0 1,2 T

d
8.21 ábra
Egyerű vagy háromerű H-kábel geometriai tényezője
'
•

1 491

1
i
•
 A háromerű övszigetelésű kábelnél (kör keresztmetszetű fázisvezetönél) a (8.1 ()) egyen-
letet szintén ábrázolhatjuk hasonló diagramban, de további változóként belép t, az öv-
szigetelés vastagsága. Villamos szempontból itt már kétféle igénybevétel lehetséges: a
pozitív sorrendű feszültség és a zérus sorrendű feszültség hatására létrejövő tér. Ezért
'
kétféle geometriai tényezőt ábrázolhatunk: G 1-et és G 0 -t (8.22 ábra).

3,0-+--~~---~-~~-----~~----

.<6+-

2,L.+-

2,2'+---

2,01 t/T=7,0....-'1
!0,8
í,8 +-----!--+---+-- +-e

7. 6+--1-----+--
'

1 L.-+--__._ _._
' '

7,2+----+-

7,0

O.L.++-,

0,2

0 ~6
0 (l,2 0,4 0,6 0,8 1,0 1,2 7,4 7,6 1,8 2.0 2.2 2,4
T+t
d
8.22 ábra
Háromerű kábel geometriai tényezői (G 1 és G0 )

A 8.22 ábra alkalmas szektor keresztmetszetű kábelek számítására is. Az eljárás: meg-
keressük a szektorkeresztn1etszettel azonos kör keresztmetszetű és azonos szigetelés-
vastagságú kábel G1-ét és G 0-ját, majd a 8.22 ábrán feltüntetett szektorkorrekciós faktorral
(7/) szorozzuk G 1-et és G 0 -t.

492
1
'
1
' •

8.4 Kábelek kapacitása

8.4.1 Egyerű és Höchstadter-kábel

l A földhöz képest U feszültségen levő d átmérőjű körhenger kapacitása földpotenciálon
levő koncentrikus sb belső átn1érőjű körhengerhez képest:
1
'

C=- l' r
..... 0,024er
- ------
--- --
(t.LF /km), (8.11)
sb
18 ln · · sb
18. 2 3 lg ·- '
s
lg -- ' b

d ' d d
1
1
ahol l'r a szigetelőanyag relatív permittivitása (olajjal telített kábelpapír esetén Er = 3,8),
sb a kábelköpe11y belső átmérője (cm),
cl a kábelsodrony burkoló körének átmérője (cn1).
Három egyerű kábelből (vagy fóldelt fémszalagú H-kábelből) álló háromfázisú rendszernél
az egyes fázisoknak egymáshoz képest nincs kapacitása: e ab = e ac = e be = 0, tehát a
különböző sorrendű kapacitások n1egegyeznek, C11 = C 22 = C 00 és a (8.11) szerint
' számíthatók. Ha a H-kábel szektor keresztmetszetű, akkor a kapacitást az azonos kör
keresztmetszetű és érszigetelési vastagságú kábellel szán1oljuk.

,
8.4.2 Háromerű övszigetelésű kábel
A kapacitás szán1ítása során használjuk G-t, a geo111etriai tényezőt, amelyet a (8. l 0)
szerint definiáltunk, és amelyet a 8.22 ábra segít meghatároz11i.
1

0,0551'r
1
C1= (t.LF /km), (8.12a)
' Gi
'
es
0,055er
Co= (1.LF /kn1). (8. 12b)
Go
'
1'

A (8.12a)-t osszuk el a (8.12b)-vel

C1 Go
'
(8.12l·)
'
Co G1.
J

) A Gi < Go, így Cr > Co.

A (8.12a) és (8. l2b) kör keresztmetszetű vezetőkre vonatkozik. Szektor keresztmetszet
esetén az azonos (kör) keresztrnetszetű vezetőátmérőhöz és azonos ér- és övszigetelési
vastagsághoz kell az értékeket kikeresni. A kapott G tényezőt szorozzuk a szektorkorrek-
' ciós tényezővel. A korrekciós tényező miatt jelentősen csökken G, így C növekszik.
'
1

' 493
í
 •
S1.á1nítsuk ki egy kl>t1krét kábel különbö1ő 111ennyiségei1.
Legyenek egy 15 kV·lJS övszigetelésű kábel kiindulási ;1cli1tai:

q = 150 mm!, d = 13.9 mn1. T = 3,94 111111. r = 1.9 min.

Ttt 1
Tehát d = 0,42 és T = 0,484.

A 8.22 ábrából G 1 = 0,68, és G0 = 1,27. A szektorkorrekciós tényező 17 = 0,775, így

Gí = 0, 775 ·0,68 = 0,528,

Gó = 0, 775·1,27 = 0,98,

e, = 3,8.

C = 0,055. 3,8 = 0 396 F/k

1 0,528 ' 11. m,

C 0 = 0.0 55 · 3.s =0214 F/k

0,98 ' 11. m.

A kábeleknél a vezetők távolsága egymástól és a földtől sokkal kisebb, mint a szabad-

vezetékeknél, ugyanakkor e, > J, tehát a kapacitás jelentősen növekszik. A szabad vezetékek
6-8 nF /km kapacitásértékét összevetve a példa szerinti értékekkel, azt látjuk, hogy a kábelek
kapacitása közel két nagyságrenddel nagyobb, mint a szabadvezetéké.

8.5 Kábelek soros impedanciája

A kábelekre jellen1ző, hogy az éren kívül, ehhez közel van n1ég legalább egy fémvezető,
amelyben mágneses úton feszültségek indukálódhatna.k, illetve ha az ér melletti fémvezető
zárt körben van, akkor áran1 folyhat. Ilyen vezető lehet a vezetőhöz közel elhelyezett
nullavezető vagy/és a kábelköpeny, illetve érszigetelést körülvevő (rendszerint nagy ellen-
állású) alumínium fólia árnyékolás.
Tekintsünk most egy háromfázisú rendszert, an1elyben · három egyerű kábel va11.
A kábelek fémköpenyűek. Az impedanciákat, illetve a hurkokat úgy vesszük fel, hogy
a földön is folyhat áram. A három fázis jele a, b, e, a belőlük alkotott mátrix jelölésében
a fázisok jele F; a köpenyek jele x, J', z, a mátrix jelölése K. A hurokra felírható:

Ua = Zaatla+Zabflb+Zacfl<.+Zaxfl,,+Zayfl>.+Zazflz,
Vb = Zbafla+Zbbflb+Zbc!lc+Zbxflx+Zbyfly+Zbzflz,
U„ = Zcafla+Zcbf·lb+Zccflc +Zc.iflx +Zcyfly+Zcztlz,
Ux = Zxafla+Z.<bflb+Zxc/lc+Zxx/lx+Z.,yfly+Z.,zffz,
Uy = Zyafla+ZJ·bflb +Zycflc+Zyxflx+Zyyfly+Zyzflz,

Vz = Zzafla+Zzbflb+Zzcflc +Zzxflx+Zzyfly +Zzzfl=,

494
t
ahol 50 Hz-en

Z;;1 = R;+ Rt+ j0,145 lg G1::.R;,

zikf = zklf = R1+ j0,145 lg i 1

ik
,

l
D1 a földben visszafolyó áramok átlagos visszavezetési mélysége (m);
GMR1 az i-edik vezető GMR-je, köpeny esetén a vékonynak képzelt köpeny sugara (m);
D 1k az i-edik és k-adik vezetők tengelyének távolsága, ill. a vezető és saját köpenye ese-
tén a köpeny sugara (m);
R 1 az i-edik vezető ohmos ellenállása (ohm/km);
1 R1 a fold ellenállása.
Ha most

~ akkor a megfelelő impedanciákból alkotott impedanciamátrixokkal

'

- (8.13)

i
„
A (8.13) egyenletek általános összefüggést szolgáltatnak a kábelek ereiben és köpenyei-
ben folyó áramok, illetve az ott mérhető feszültségesések, valamint hányadosaik kép-
zésével az impedanciák számítására. A különböző áram- és feszültség-peremfeltételekkel
különböző sorrendű (pozitív, negatív és zérus), valamint köpenyfóldeltségű (szigetelt,
egy ponton földelt, két végponton földelt köpenyek stb.) alesetek és ezek variációi vizs-
gálhatók. A továbbiakban főleg olyan esetekkel foglalkozunk, amelyek a szabadvezeté-
l kektől eltérő vagy azoknál élesebben jelentkező kérdésekkel, jelenségekkel függenek össze.

8.5.1 Köpenyáram nélküli háromfázisú kábelelrendezések

'1l Ha a köpenyek (egyenként) legfeljebb egy ponton érintkeznek a földdel, akkor a (8.13)-ban
i IK = 0, és ilyenkor
'1
'
J Up = Zpp/p, (8.14a)
UK = ZKp/p. (8.14b)

A (8.14a) egyenlet szerint a köpeny mintha jelen sem lenne. A (8.14b) mátrixegyenletben
pozitív sorrendű áramokra

11
'

.,'
495
'
„
A (8.14b) mátrixegyenletet kifejtve, annak első sora:

1
R1+ j0,145 lg /} + Ie 1 R1+ j0,145 lg
bx
g 1
ex
_

+ Ia1j0,145 lg Dl + Ib1j0,145 lg Dl + Ie1j0,145 lg Dl . (8.15)

ax bx ex

De Dax ~ rK a vékony köpeny sugara (a három kábel azonos).

Így
1 1 1
Ux = j0,145 Ia1 lg +Ib1 lg D +lel lg D ,
rK bx ex

.. 1 1 1
Uy = .i0,145 lai lg D +lbl lg +lel lg D , (8.16)
ay rK ey

1 1 1
Vz = j0,145 lai lg Daz+ lbl lg Dbz +lel lg rK •

161 = a 2I 01 és le 1 = al01 behelyettesítéssel átírhatók az egyenletek, Ux, U>, és Uz pedig

szimmetrikus összetevőkre bontható.
Azt látjuk, hogy ha a három egyerű kábel köpenye csak egy helyen (például egyik
végén) földelt, a többi helyen szigetelt a földtől, akkor a köpenyen a névleges üzen1i áramok
hatására feszültség keletkezik, ami veszélyes értékű lehet. (Ennek értéke különösen nagy
lehet zárlatoknál.)
Ha most a köpenyt megszakítjuk egy bizonyos keresztmetszetnél (a hossz harmadánál),
és keresztkötéseket alkalmazunk a köpenyek között a 8.23 ábra szerint, vigyázva arra,
hogy a keresztkötések is a földtől szigeteltek legyenek, akkor például x-et végigkövetve

1 . 1 1 1 1
Ux = -J0,145 Ia1 lg + lbl lg D +lel lg D + Ia1 lg D +
3 rK bx ex ay

1 1 1 1 1
+ Ib1 lg--+ lel lg D + Ia1 lg D + Ib1 lg D +lel lg
rK ey az bz rK

1 . 1 1 1
= -3 10,145 (la1 +Ibi+ Ie1) lg + Ibl lg D +lg D +
rK bx bz

1 1 1 1
lg D +lg D +la 1 lg D +lg D • (8.17)
ex cy ay az

Pozitív sorrendű esetben la 1+ lb 1+ le 1 = 0; ha a kábelek elrendezése egyenlő oldalú

háromszögnek megfelelő, akkor lai• lb1 és le1 szorzója egyenlő, és így Ux = 0.
Ha a három kábel vízszintes elrendezésű, akkor a (8.17) képletben csak az első tag
zárus, és így Ux nem zérus.

496
1
' a
l> a1
x I z / y
-;.._
b
'
t>Ib1 I I
'f,
y ~ x z
e
--<>Íc1

z y x
8.23 ábra
Keresztkötések a kábelköpenyeken

8.5.2 Köpenyáramokat eredményező háromfázisú

kábelelrendezések
Ha a köpenyek több helyen érintkeznek egymással és/vagy a földdel, akkor köpenyáramok
is folynak. Kössük össze a köpenyeket egymással és a földdel a vezeték két végét (esetleg
másutt is). Így a (8.13a) egyenletrendszerben U K = 0, de most IK ~ 0. A (8.13a) mátrix-
egyenlet az alábbi két egyenletre bontható.

UF = ZFFIF+ ZFKIK.
(8.18)
0 = ZKFIF+ZKKIK.
Innen
IK = -ZKkZKFIF, (8.19)
UF = [ZFF-ZFKZKttZKF]IF. (8.20)

A PKv veszteségtöbblet a köpenyáramokból (W-ban)

(8.21)

ahol íJ.. az egyerű kábelek köpenyében folyó áramok oszlopvektorának transzponáltja

(A); /K a kábelköpenyáramok konjugáltjaiból képzett oszlopvektor (A); RK a köpeny-
ellenállás az üzemi hőmérsékleten (ohm).
A vezetőkben folyó áram a közvetlen közelükben elhelyezkedő (az eret körülvevő)
egyerű kábel kábelköpenyébe kevés eltéréssel ugyanazt a feszültséget indukálja, mint a
saját induktív feszültségesése. A különbség mindössze annyi, amennyi azzal a fluxussal
kapcsolatos, ami a vezető és köpeny között helyezkedik el. Ha a köpeny végeit össze-
kötjük egymással és a földdel, akkor ezáltal a köpenyfeszültség záródik rövidre és keringet
áramot. Ha a köpenynek nagy az ellenállása, akkor ez az áramokat csökkenti ~ a vesz-
teség nem nagy. Ha pozitív sorrendű áramok folynak a kábelerekben, akkor a köpenyek
bemutatott keresztkötése (teljes elrendezési szimmetria esetén) megszünteti a köpeny-
áramokat; ha az elrendezés nem teljesen szimmetrikus, akkor csak erősen csökkenti.

32 Villamoesnergia·rendszerek 44445/1. 497

(Miután egyharn1<1<l hossz<111ké11t <tZ tl, <t h, n1ajd a e fázis vezetőit köti sorba, ezeknek a
feszültségeknek az eredője nulla. :1 két végpont között így nincs, ami az áramot hajtsa.
De ugyanez a helyzet a másik két köpenyben is. Nen1 szabad elfelejteni, hogy ez a helyzet
a teljes csavart hosszra igaz, a különböző pontokra nem, így a kábelek közbenső helyen
nem lehetnek összekötve.) Ha lp zérus sorrendű, akkor a keresztkötés nem segít, hiszen
az indukált feszültségek azonos fázisban lesznek. Ha a kábelek az egyik végükön földeltek,
akkor a másik végükön megjelenik a köpenyfeszültség. Ha mindkét oldal földelt, akkor
megvan a zérus sorrendű áramokra a zárt áramkör. (Természetesen kialakítható - vagy
kialakulhat - úgy is zérus sorrendű áramkör, hogy a vezetőben folyik oda és a földtől
szigetelt köpenyben vissza az áram.) A köpenyeknek csak egymáshoz való kapcsolása
nem azonos hatású a földhöz való összeköttetéssel. Itt említhető még, hogy a kábelköpe-
nyeket lehet fojtótekercseken keresztül összekötni, amely az eredő áramokat - ha azok
folyhatnak - jelentősen csökkentheti. Hosszabb kábelnél elképzelhető, hogy a kábel
egyik felét és a másik felét külön-külön három-három (tehát összesen 6) szakaszra osztjuk,
és keresztezzük, a két végén és a közepén egymással összekötjük a kábelköpenyeket, de
csak egy helyen földelünk: középen. Így pozitív sorrendű áramokra nincs vagy alig van
feszültség, illetve áram, a zérus sorrendű áramok esetén pedig nincs köpenyáramra le-
hetőség, és mivel a kábel a közepén van földelve, a feszültség a végpontokon kisebb.
Térjünk vissza az egyerű kábelek működését leíró (8.13) egyenletekhez. Legyen most

Iao
fp = Iao ,
la

vagyis nulla sorrendű rendszer.

Ha a kábelköpenyek földeltek (8.24 ábra), akkor megkaphatjuk az JK köpenyáramokat,
amelyek az JF gerjesztésére folynak (véghatások elhanyagolásával csak az állandó áramú
részen).
A fóldben 11 = - 3Ia0 folyna, ha a köpenyáram értéke azonosan nulla volna. A köpeny-
áramok azonban azt eredményezik, hogy a földben kevesebb áram folyik: hiszen ami a
köpenyekben visszafolyik, az nem folyik a földben. Természetesen egy pillanatra sem
felejtjük el, hogy itt nen1 abszolút értékeket, hanem vektorokat adunk össze, illetve vonunk
ki értelem szerint.

(8.22)

vagyis ami nem záródik a három kábelben (közel bifilárisan), az záródik a fóldben. Ha
tehát a fóldben nem folyhat áram, akkor

A három áramösszeg, például (Ia0+ lx) úgy értelmezendő, hogy lx ,,tényleges iránya''
ellentétes la pozitív irányával.
Ha többerú, háromfázisú kábelről van szó, akkor egyetlen kábelköpeny van csupán,
esetleg abban egy nullavezetővel. Háromfázisú kábel esetén vagy van fémköpeny (pl.

498
l

C> lx
Ibo
!
1'
!
t> ly
(
Ica

lx +ly+ lz 31ao

I,
8.24 ábra
Zérus sorrendű árameloszlás három egyerű kábel esetén
'

i
1 ólom vagy alumínium), vagy nincs fémköpeny (műanyag kábel). Ebben az esetben, vagyis
i

'

1
háromfázisú kábel esetén acélcsőben is lehet a kábel, miután a pozitív (és negatív) sor-
rendű áramoknak nincsen eredő gerjesztése, és így a köpenyben ilyenkor köpenyáramok
1
nincsenek, de örvényáramok vannak. A köpeny egy-egy pontja az áramok tengelyétől
1 különböző távolságban van (8.25 ábra). Valamely keresztmetszeten - ha a fázisvezetó'k-
1
'
ben pozitív rorrendű áramok foly11ak - a köpenyáramok összege nulla. Az így folyó
\
'
' áramok nyilván veszteséget okoznak, amit a pozi-
1 tív sorrendű áramoknak kell fedezniök. Acélpán-
cél esetén a pozitív sorrendű áramokhoz tartozó
veszteségek valamit növekednek. (A páncél miatti
ohmos ellenállás-növekedés néhány százalék, reak-
tancianövekedés körülbelül 10- 20%.)

8.25 ábra
Háromfázisú háromerű kábel mágneses tere
1

499

•
 8.5.3 Háromfázisú kábelelrendezések idegen vezetékekre
gyakorolt hatása. A köpeny védőhatása

Ha valamely háromfázisú vezetékben (jelen esetben háron1fázisú kábelben) zéru5 sorrendű

áram folyik nagyobb hosszon, és a véghatásokat nem vesszük figyelembe, akkor a köpeny-
ben folyó áramok nélkül a 31ao áram teljes egészében a földön keresztül záródik, és elektro-
mágneses teret létesít. Ha most az erősárarnú (befolyásoló) vezeték. körr1yezetében azz<tl

3Iao
--[> erősáramú (befofyásofó) kábel
3lao
--!>

~4------------- --r> IK ~--

d
!> I,

' '
vezetek '
befofyasolt

8.26 ábra
Befolyásoló és befolyásolt vezeték

párhuzamosan egy további vezeték helyezkedik el, az úgynevezett befolyásolt vezeték

(8.26 ábra), akkor, ha annak egyik vége földelt, a másik végén a kölcsönös impedancia
révén feszültség fog megjelenni, amely a földön keresztül záródó árammal <trányos. Ez
a feszültség

U~er = R1+.i0,145 lg r;; 1(31ao) = Zkölcs(31ao). (8.23)

Itt Zkölcs a kölcsönös impedancia (a föld figyelen1bevételével) (Q); R1 a föld hosszegységére

vonatkoztatott ellenállása (Q/km); D1 a földben visszafolyó áran1 átlagos vissza vezetési
mélysége (m); Da befolyásoló és befolyásolt vezetékek távolsága (m); I az egyn1ás mellett
haladás hossza (km).
Ha lehetővé tesszük, hogy a köpenyben is folyjék áram, akkor IK tulajdo11!>éppen
már 1 isszafolyást jelent, mégpedig a (.'3la0)-hoz egészen közel, így a földön (31ao+ IK)
1

eredője fog folyni, an1i kisebb lesz, mi11tha köpenyáram nen1 folyna (lásd a 8.24 ábrához
fűzött magyarázatot). Megjegyezzük, feltételeztük, hogy a köpenyben folyó áram nem
befolyásolja a fázisvezetőkben folyó la1>-t, arni megközelítőleg igaz. (Ferromágneses hatás
nélküli esetet vizsgálunk.)

500
(

Most a befolyásolt vezeték feszültsége

(8.24)

A két feszültség (köpenyáran1mal és anélkül) viszonyát köpeny~·éllő-tényezőnek nevezzük:

1
• (8.25)
31 0 0
l Ha a köpenynek igen kis ellenállása van és úgyszólván nlinden áram a köpenyen keresztül
záródik, akkor u;er kicsi lesz és k abszolút értéke kicsi (0 körüli), ha viszont alig folyik
áram vissza a köpenyen, akkor minden a földben folyik, és k abszolút értéke 1 körüli
lesz. Ha tehát a köpeny erőteljes hatású, akkor k nulla körüli. A k azt mutatja, hogy
1
• a (31 00 )-nak hányad része záródik a földön keresztül (negatív jel azért van, mert (31 00) és
11 az ábra jobb oldalán levő csomópontba befolyik). Esetleg fizikailag szemléletesebb a
(8.26) összefüggés

(31ao)k-(31 0 0) = IK,
(8.26)
(31ao) [k- 1] = IK vagy -(31ao) [1- k] = IK .
•

Ez az összefüggés azt adja meg, hogy a (31 00 ) áram hányad része folyik a köpenyen, így
az erőteljes köpenyhatást nagyobb, a gyengébbet pedig kisebb (1-k) számmal jellemez-
hetjük.
Egyerű kábelekre hasonlóan
számítható a köpeny védőha­
tása. Tulajdonképpen már a
védővezetős távvezetékeknél is
köpeny
létezik ez a hatás, csak a mé-
'
• retek mások.
A gyakorlatban a kábelek-
kel kapcsolatos védőtényezős
'" ' . .
acelpancel
problén1ák rendszerint bonyo-
lultabbak a fent vázolt esetek-
nél: a kábel és a befolyásolt
vezeték nen1 párhuzamosak, a
köpenyáramok be- és kilépése
I>
n1egoszló és koncentrált mó-
don vegyesen történik, vagyis
egy bizonyos áram nem folyik
végig, több kábel is van, vala-
mint <lZ acélpáncél - ami há-
ron1fázisú kábeleknél gyakori
- megváltoztatja az áramel-
oszlást a köpeny és a föld kö- 8.27 ábra
zött. Háromfázisú kábel és a föld áramainak egy lehetséges pillanatértéke

501
 •
n _J 1 • 'l 1
#
• e ~1 _l 0 _I
„,
h 1 r r
f1
-""
~

z 1 l Il k .
-
-1 r -n
• . - 1
r
•
r r n*
>7 • z • lu_i ZI
•
...
,
1- r z
-
_J 1
•
1
,, „
Z_ z n
,z1 1 e - n
, •
a ' y1 n n r_l n1 l _n t h
• ], •
1 1] z
„
1
,
Z - f1 1
• •
-[ ,
~
~
r 1 ,„
:t
~

• r ,
-
z 1 l h -
:
m 1.

'"' u ·1 e
Z_ „lj,
,
r. 1
n m z

- 1 11 '

- '

08 -
•

B~8

. =0,8

a,

.0 2

e z 3
n
P ny
._ _..,..,.„.„-......·P n
B
 Az áram növekedésének hatására itt is telítődési jelenség keletkezik: k :1hsZl)lút értéke
egy bizonyos áramértékig csökken, majd növekszik (lásd a 8.28 ábrát).
Azt a problémát, ha a köpeny végig érintkezve a földdel folytonosan földelt, :1 n1egoszló
paraméterű vezetékeknél oldjuk meg.
A védőtényezővel kapcsolatosan azokat a kérdéseket, ~melyek a zárlati hellyel kapcso-
latosak, a hírközlő vezetékek befolyásolásánál ismertetjük.

8.5.4 Kábelek felületi impedanciája

A következőkben összefoglaljuk azokat a tudnivalókat, amelyek a felületi impedanciára
vonatkoznak, miután erre a kábelek eletrotechnikai problémáinál többször szükség lehet.
Vizsgáljunk véges falvastagságú nem ferromágneses tulajdonságú, viszonylag hosszú,
kör keresztmetszetű egyenes csövet. Az áram a csövön folyjék oda - a visszavezetés tör-
ténhet a csövön belül vagy a csövön kívül (lehetséges persze, hogy mindkét oldalon).
A feszültségesést mérhetjük a véges falvastagságú cső belső felületén vagy a külsőn. Így
a következő esetek lehetségesek egy cső szempontjából, amelyben az áram egyik irányban
folyik: az áram-visszavezetés történhet a csövön belül és kívül, s mindkét esetben mérhetjük
a feszültséget a felületen belül és kívül. A továbbiakban az első index azt mutatja, hogy
a cső szempontjából az áramvezetés, a második index, hogy a feszültségmérés hol történik.
A 8.29 ábra azt mutatja, hogy két azonos hosszúságú koaxiális cső vezet 1 áramot oda és

.<
~
/ - Z'0
/ __../
-
/
,)-( \-
~~//
/
1 1
\
/ /
/ \
/
- - /

,/
/ /
,/
/
/
,/ /
/

1 /
/ ~~b----/
i.--,,.-
••
2 /
/
J
/

1 - /

v
Zo

8.29 ábra
Felületi impedancia mérési vázlata

503

•
vissza, an1it azért lehetséges, mert végükön a csövek Z~ i1npedanciával vannak összekötve.
A csövek felületére helyezett szigetelt vezetőkkel történik a feszültség mérése. A külső
(l-es) cső szempontjából most belső visszavezetés, a belső (2-es) szempontjából külső vissza-
vezetés van. Az l-es indexű cső külső felületéhez csatlakozó voltmérő U1k, a belső felületé-
hez kapcsolódó U1 b-t mutat, és legyen az áram az l-es csőben 11. Ha a csőben ,
az áram
11 = 0, akkor a voltmérők - a külső és belső egyaránt - U 1-et mutatnak. (Aram hiá11yá-
ban nincs ok arra, hogy ne azonos feszültséget nlutassanak.) Ha áran1 folyik, a voltmérők
különböző értékeket mutatnak.

U1k- U1 = Z1bkl1,
(8.27)
U1b- U1 = Z1bbl1.

Hasonlóan a 2-es csőre (értelemszerűen külső visszavezetéssel)

U2k-U2 = Z2kkl2,
(8.28)
U2b- U2 = Z2kbl2.

Fenti egyenleteket a felületi impedanciák definiáló egyenleteinek lehet tekinteni. A felületi

impedanciák értéke koaxiális rendszernél csak a saját cső vezetőképességétől és permeabili-
tásától függ.
A kábeleknél ilyen csövek lehetnek rézből, alumíniumból, bronzból, és ólomból. Vas-
csövek is lehetnek, de ezek relatív permeabilitása (µ,-je) nem állandó, és így viselkedésük
számítással nem követhető, inkább csak mérhető.

Ha a cső vékony és 50 Hz-re számolunk, akkor a két impedancia azonos és megegyezik a cső egyenáramú
ellenállásával. Ha a szkinhatás már érzékelhető, akkor válik szét a két felületiimpedancia-érték. A külső
felületi impedancia külső visszavezetéssel f.l/m-ben:

(8.29)

rb és r" a cső belső, illetve külső sugara;

j = V-J;
w = 2nf (l/s);
µ 0 = 4n· I0- 7 (H/m);.
a = a vezető fajlagos vezetése (S/m);
/ 0 és / 1 elsőfajú, K 1 , K 0 másodfajú komplex argumentumú Bessel-függvények;

(1/m),

A belső felületi impedancia külső visszavezetéssel

(8.30)

504
•

A csövek belső visszavezetéses felületi impedanciája, Z„ 1, számítható z.k képletéből rb és rk felcserélésével.

A külső felületi impedancia belső visszavezetéssel:

Tömör vezető esetében Zkk meghatározható, és rb = 0. Ezt a felületi impedanciát Zh belső impedanciának
•
nevezik. Ha yr 1,. illetve yrk argumentum nagy, akkor kis hibával

ahol t = (rk - r„> (m); R,. a cső egyenáramú ellenállása, de amint láttuk

Wfi 0a
y= -.., (! -'-}) = (r:x +r:xj).

•
-
!gy
1 ± Cth r:xt · Cthjr:xt
cth yt = cth (r:xt+r:xtj) =
cth r:xt+cthjr:xt •
de
cth jr:xt = -j ctg r:xt,
.
1gy

cth yt =
+
1 j cth cx.t ·ctg cx.t
cth r:xt + j ctg r:xt '
. •
es
•
shyt = shr:xt·cosr:xt+jchr:xt·sinr:xt,
chyt = chixt·cosr:xt+jshrxt·sinr:xt.

Tekintsük az alábbi hányadost:

R,.yt cth yt
= chyt.
R,.yt
shyt

Vékony cső és kis frekvencia esetén

yt "" 0,
sin ixt "" 0,
cos Ott "" 1,
ch r:xt "" 1,
•
1gy

1,

amint azt az előbb is láttuk.

Ha

r= , q = 2::irt, •

505
akkor
1
a=--
2.nrtRe1.'
most tehát

y=

ha rb = 0 és yrk >> 1.
~ = R., yrk2 a tömör hengeres
,
vezető belső impedanciája. Altalában erőátviteli kábeleknél, ahol a

csőfalak vékonyak és w nem nagy

(8.3la)

.µot (8.3lb)
Z kk = Z bb = R eá +JW 6 •
nr

A negatív reaktancia látszólag kondenzátor jelenlétére utal, de nem erről van szó, hanem csak arról, hogy
ha a cső 1/0° áramot vezet, akkor a két voltmérő által mért feszültség

uk = ~kt/0° = ~k/t;kk (8.32a)

ub = ~btf_0° = ~b/_t;kb• (8.32b)

vagyis a két feszültség nagysága és szöge is eltér.

Általában kábelköpenyeknél a felületi impedanciában Reá a túlnyomó, és a reaktanciák kicsik. Ferromág-
neses csövek felületi impedanciáját - amely áramfüggő - méréssel kell meghatározni.

8.6 Kábelek fektetése, melegedése

és terhelhetősége

8.6.1 A melegedésvizsgálatok általános kérdései

A kábelek igen drága elemei az energiaátvitelnek, így igen fontos, hogy kihasználtságuk
nagy legyen, és ne melegedhessenek túl sem normális üzemállapotban, sem esetleges rövid-
zárlatok esetén (a védelmek működése által meghatározott ideig), mivel a túlmelegedés
a kábel élettartamát erősen csökkenti, a szigetelőanyag öregedését fokozza.
A kihasználtság akkor a legjobb, ha a kábelek lehetőleg a rájuk megszabott legnagyobb
hőmérsékleten üzemelnek, hiszen így viszik a legnagyobb terhelést, és az egységnyi átvitt
energiára ekkor minimális költség esik. (Természetesen feltételezve, hogy a kábel ésszerűen
van fektetve, és hűlése optimális. Önmagában a nagy hőmérsékleten való üzemelés termé-
szetesen nem cél.)
A kihasználtságuk fokozása és a túlmelegedés korlátozása megköveteli, hogy a melegedés
kérdésével a tervezés, a fektetés és az üzemeltetés alatt egyaránt gondosan foglalkozzanak.

506
1

Mivel a kábelek veszteségének legnagyobb része a vezetőkben keletkezik, így a vezető­

hőmérséklet a legnagyobb, vagyis ennek kell még elviselhetőnek lennie. Ez az érték külön-
böző szigetelőanyagok esetén 60- 90 °C-nál több nem lehet. A hőmérséklet-emelkedés
két részből áll: a kábelen belüliből és a kábelen kívüliből.

(8.33)

ahol eb a vezető hőmérséklet-emelkedése a kábel külső felületéhez képest, ek a kábelfelület

hőmérséklet-emelkedése a környezethez képest. A kábelek terhelhetőségét szabványokba
foglalt táblázatok adják meg annak függvényében, hogy milyen környezeti körülményekre
kell számítani, milyen egyéb melegítő elemek, legtöbbször további kábelek vannak jelen.
Több párhuzamos kábel együttes fektetése a kábelek számának növelésekor erőteljesen
csökkenti az egyes kábelek terhelhetőségét, ugyanakkor hatékony környezeti hűtéssel
jelentősen lehet javítani a terhelhetőséget.
A számításokban - és e feltételt a mérések is jól alátámasztják - a fémek hővezető
képességét végtelennek tekintjük a többi eleméhez képest, és így a fémből készült vezető
és pl. az ólomköpeny egy-egy izotermikus felületnek tekinthető. (Nem pontosan ez a helyzet
a H-kábel árnyékolásával, mert ennek keresztmetszete olyan kicsi, hogy a villamos poten-
ciálvezérlésre alkalmas ugyan, de egyenhőmérsékletű felület kialakításához több kellene.)
1 A hővezetés elmélete és az elektrosztatika ugyanolyan differenciálegyenleteket használ,
•
így kábelen belül és kábelen kívül kínálkozik egy analógia, ahol a megfelelő niennyiségpárok
az alábbiak
Q töltés (C/km) "' Pv hőveszteség (W/km),
•
1
U feszültség (V) "' tb hőmérséklet (°C),
E térerősség (V /m) rv grad t (°C/m),
e permittivitás (F/m) "' A hővezető képesség (W/m °C)

Szimmetrikus terhelésnél a háromfázisú kábel három ere azonos hőmérsékletű, így a ká-
belen belül olyan hőáramlási tér alakul ki, amilyen a zérus sorrendű feszültségek jelenléte-
kor a kábelen belül keletkezik. A tér eredő hatását Go geometriai tényezővel jellemeztük,
és ezt használjuk a hővezetésnél is. (Mindig a kábelszerkezetnek megfelelő G 0-t használjuk.)
A belső hőmérsékletesés az előbbi analógiával, a szokásos mértékegységekre alkalmazott
képlettel:
eb= 160· I0- 6-; Go (°C), (8.34)

ahol Pv = PR egy vezető vesztesége (mindig) (W/km);

I az éráram (A);
R a váltakozó áramú ellenállás a dielektromos veszteséggel növelve (Q/km);
1 A a hővezető képesség (W /m °C), általában A :::::: 0,08-0, 12.
Példa a melegedés számítására:
)

A kapacitásszámításnál bemutatott kábel esetén G~ = 0,98; a kábel ellenállása rézvezető esetén R =

= 0,122 O/km. A legnagyobb terhelőáram legyen l = 380 A és legyen A = 0,08. Ekkor
6 2
E> = 160 10- -0,122·380 ·0,98 = 35 oc
b 0 08 .
'

507
Ennél a terhelésnél, ha feltételezzük, hogy az érhőmérséklet 75 °C, akkor a kábelköpeny hőmérséklete 40 °C.
A külső hóesésre, ek-ra marad 20 °C, mivel a földfelszín hőmérsékletét 20 CC-kal szoktuk figyelembe
•
venni.

EJk szán1ítása a homogénnek képzelt földben történő hővezetéssel

kapcsolatos. Feltétele-
zés szerint a föld - amely egy féltérben foglal helyet - a kábel melegítő hatása nélkül
mindenütt azonos hőmérsékletű, így hőmérséklete azonos a felszín hőmérsékletével. A ká-
belben keletkező hőveszteség következtében a föld - mint véges hővezető képességű
anyag - egyes pontjai különböző hőmérsékletre kerülnek.
A külső hőmérsékleteséshez felhasznált számítási feltételek (egyszerűsítések):
a) a kábelköpeny felszíne azonos hőn1érsékletű a teljes kerületen és teljes hosszban;
b) a föld felszíne sík, és a hővezetésben ekvipotenciális felület;
e) a kábelköpe11y centrumának mélysége h >> Sk (a kábelköpeny külső átmérője). Miután
h = 1- 1,2 ni és sk < 0, 1 m, ez teljesül.

A 8.30 ábrát vesszük tekintetbe, és a tükrözéssel keletkező térrel számítunk, amelynek

semleges síkja a föld síkja. Fenti alapon készült az úgynevezett Kenelly-fo1·mula

6
gk = 368· I0- Pv lg 2h (oC). (8.35)
Ár sk
Pv a kábelköpenyen belül keletkező összes veszteség;
Ár a föld hővezető képessége;
h a kábel tengelyének mélysége;
Sk a kábelköpeny külső átmérője, ugyanabban a mértékegységben, mint h.
Az izotermikus felületek hasonlók két párhuzamos vezeték ekvipotenciális felületeihez,
és a grandiensek erre merőlegesek. Ez utóbbiak mutatják a hőáramlás útját. A kábelköpe-
nyen kilépő hőmennyiség a föld felületén távozik a levegőbe.
Nyilván a hőmérséklet közvetlenül a kábel feletti földfelületen
(az ún. nyomvonalon) a legnagyobb, és attól két irányban távo-
lodva csökken az eredeti értékre (például 20 °C-ra).
Nyilván - eddig és most stacioner állapotról volt szó - , ha
h
egy újabb kábelt helyezünk a már felmelegedett földbe, akkor
minél közelebb kerül egyn1áshoz a két kábel, annál jobban be-
folyásolják egymást. Tételezzük fel, hogy az első kábel a maxi-
málisan nlegengedhető áramot vitte, és azon már bármilyen to-
h vábbi túlterhelés túlmelegedést jelentene. Nyilvánvaló, hogy az
első kábel közelében elhelyezett második kábelen a legkisebb ter-
helés az első kábel helyén túlmelegedést okozna, és így azon nem
vihető tovább a teljes terhelés. Ismeretlennek tekintve a vissza-
terhelés mértékét, matematikailag úgy fogalmazható a kérdés,
hogy (stacioner esetet véve) az első kábel áran1át x/1 n érték-
8.30 ábra
ben megállapítva, mekkora y/2 n folyhat a második kábelben
Kábél tükrözése a villamos- '
analógia alapján történő me- úgy, hogy egyik kábel se melegedjék túl. Természetesen a meg-
legedésvizsgálathoz oldás végtelen sok (x, y) párból áll. Ezek közül a szabványok

508
,
 '
1'

egyet szoktak kiemelni, rendszerint azt, amikor x = y. Megállapítható, hogy ez igen korlá-
tozó, mert ott, ahol a két vezetéken a terhelés egymástól függetlenül következik be, fixen
megadott x és y nem maximális kihasználást tesz lehetővé. A számítás hasonló két veze-
tékből ( + tükörkép) álló rendszer térerősség-számításához, ahol ua és ub rögzítve van-
~

nak (U0 és Ub azonos polaritásúak).

A hőmérséklet-emelkedések számításához folytonos terhelésre általában jól alkalmazható
a potenciálos feszültségesés analógiája:

Villamos Ohm-törvény

Hő Ohm-törvény (Fourier-törvény),

ahol Ha hőáram, a vizsgált felületen l s alatt átáramló hőn1ennyiség (J /s = W);

ea hőfokemelkedés (K vagy °C);
G a hőellenállás (K/W vagy °C/W). (Nem tévesztendő össze a korábbiakban sze-
1 replő Go és G 1 geometriai tényezőkkel.)

A hőáramlás és a villamos áramlás analógiáját, áramgenerátoros helyettesítést a 8.31

1
1 ábrán láthatjuk.

U=U, -Lb I e=t,-fo H

'
'
'• U1 R{Q] Ua f1 G{TQ] fa
' ,
I{A} J •
H{W]
' •

aJ b)
8.31 ábra
' A villamos áramlás és a hőáramlás áramgenerátoros helyettesítő kapcsolásai az analóg
vizsgálathoz
a} villamos áramlás
b} hőáramlás

i
' A ,,hőáram-generátor'' hőáramának a nzásodperl·enként keletkező hőmennyisríg felel meg,
amely a veszteségteljesít1~1ény stacioner állapotban. Elvileg minden veszteségfo•asnak meg-
felel egy hőáram-generátor, általában ezek összevonhatók.
Az n erű kábel esetén a hőáran1
'
(8.36)
1
Az egyensúlyi állapot beálltával ez egyenlő a leadott hővel:

H = G
e- = n1 2 R , (8.37)
)

509

•
•tgy

I
e
nrG'

vagyis ha a teljes hőellenállás az erek és a végtelen távoli pont között G, akkor az erek
e hőmérsékletre emelkedhetnek, elhanyagolva a más helyen keletkező hőt (kábelen belül
és kívül).
A kábel különböző részeiben keletkező veszteségek áramgenerátorként vehetők figye-
lembe, amelyek hőáramukat a kábel megfelelő rétegeinek hőellenállásán hajtják keresztül.
A számításokban feltételeztük, hogy a fémrétegek és a f"óldfelszín ekvipotenciálisak
(a sztatikus villamos analógia szerint), és az összes hő a f"óld felszínén adódik le a környe-
zetbe.
A 8.32 ábrán egy földbe fektetett, háromerű, övszigetelésű kábel hőáramlási vázlata lát-
ható. Az ábra alapján a hőfokesés a vezető és a környezet között:

· G1 G1 .
@é= lé-la= Wé . +(Wé+Wd) . +(Wé-1-Wd+WK)G2+
3 2 3 2
+(Wé+ wd+ WK+ Wp)(Ga+G,).

W 6 = 312 R helyettesítéssel

G1 G1
eé = 31 R • +(3I R+ wd) • +(3I 2 R+ wd+ wK)G2+
2
3 2
2
3 2
+(312R+ Wd+WK+ Wp)(Gs+G,). (8.38a)

j.

'
er köpeny
kobel
poncel külső felület
: G2 G3 G~ földfelszin IW
l--C~.::}--f--C::}---j~:::::J--
1
1
1 1

8.32 ábra
•
Övszigetelésű kábel hőáramlásának sémája
Hőáram-generátorok áramai: Wé érveszteség, Wd dielektromos veszteség, Wk köpenyveszteség, WP páncél·
veszteség,
Hőmérsékletek: té érhőmérséklet, tK köpenyhőmérséklet, tP páncélhőmérséklet, t, külső felület hőmérséklete,
ta földfelszín (környezet) hőmérséklete
Hőellenállások: G 1 kábellélek hőellenállása, G 2 párnázás hőellenállása, G3 külső burkolat hőellenállása, G4
a föld hőellenállása

510
 "~
i Az egyenlet átrendezés és
'
'
•
•.
es =Ap helyettesítés után: ·

(8.38b)

Az összefüggés az áramra rendezve:

l= (8.39a)

Az összefüggést háromerű, közvetlenül földbe fektetett kábel megengedett áramának számí-

tásához vezettük le, de általánosítható n erű, bármilyen fektetési körülményű kábelre.
Az általánosított összefüggés:

l= (8.39b)

ahol
l egyedül álló kábelnek vagy egyenlően terhelt kábelcsoport legmelegebb kábelének egy
erére megengedett áram (névleges áram) (A);
e é a maximálisan megengedett vezető hőmérséklet a környezeti hőfok felett
(€Jé= fémax-ta) (°C);
R egységnyi hosszú kábelér váltakozó áramú ellenállása a maximálisan megengedett
érhőmérsékleten (Q/cm);
•
i G 1 egységnyi hosszúságú kábellélek hőellenállása (°C cm/W);
G 2 egységnyi hosszú kábel párnázásának (köpeny és páncél közötti réteg) hőellenállása
(°C cm/W);
G 3 egységnyi hosszú kábel külső burkolatának hőellenállása (°C cm/W);
G 4 egységnyi hosszú kábel külső hőellenállása (°C cm/W). (Földbe fektetett kábelek ese-
• tén - nem közvetlenül földbe fektetés esetén is - a kábel külső felületétől a f"óldfel-
színig levő, légkábelek esetén a levegőre vonatkozó külső hőellenállás, kábelcsoport
esetén a legmelegebb kábelre vonatkozóan kell a hőellenállást tekinteni.)
_, ~ a fémköpenyben keletkező veszteségek aránya a kábelerekben keletkező összes vesz-
I•

teséghez;
.A.P a páncélozásban keletkező veszteségek aránya a kábelerekben keletkező összes vesz-
teséghez:
n a kábel terhelést vivő ereinek száma (az erek egyenlő terhelést visznek és egyenlő
keresztmetszetűek);
a dielektromos veszteség okozta hőesés (°C).
'
"; 511
•
~
,•
; -
1
•
''
 A kábelek melegedésszámításait egységnyi hosszúságú kábelre vonatkozóan szokás vé-
gezni. Ezt az egységnyi hosszúságot a nen1zetközi gyakorlat alapján 1 cm-nek vesszük.
A kábelek tervezésénél és fektetésénél 100 kV-nál nagyobb feszültség esetén már döntő
fontosságú a melegedési szempont. A melegedési jellemzők olyan befolyásolására, a1nelyek
a megengedett terhelőáramot növelik, az alábbi lehetőségek vannak:
a) a megengedett maximális érhőmérséklet emelése,
b) a veszteségek csökkentése,
e) a hőellenállások csökkentése.
E lehetőségek közül az a) pont szerinti kizárólag a kábelt gyártó cég kezében van, a b)
és e) szerinti azonban csak részben, hiszen ezeknek csak egy része szigorúan kábelkonstruk-
ciós eredetű, más része a fektetés módjától függ. A helyes fektetési mód kiválasztásával
és kivitelezésével lényegesen lehet befolyásolni a köpenyveszteségeket (egyerű kábeleknél)
és a külső hőellenállást (nem légkábeleknél). Annak ézékeltetésére, hogy a külső hőellen­
állás csökkentésére mennyire fontos törekedni, megemlítjük, hogy például közvetlenül
földbe fektetett kábel esetén még normál talaj esetén is a hőesésnek körülbelül 60%-a
(a kábelen kívül) a földben jön létre.

8.6.2 A kábelek terhelhetőségének számítására vonatkozó

szabványelőírások

A melegedések számítási módszerét különböző szerkezetű kábelekre és fektetési módokra

az MSZ 13207 szabvány 3. és 4. lapja részletezi. Ennek alapján ismertetjük a fontosabb
fogalmakat és az egyes nlennyiségek számítását.

8.6.2.1 A kábelben keletkező veszteségek számítása

Az egységnyi hosszúságú kábelben keletkező összes veszteség (W /cm):

ahol
Wé az egységnyi hosszú kábel ereiben keletkező összes veszteség (W /cm);
Wd az egységnyi hosszú kábel szigetelésében keletkező dielektromos veszteség (W /cn1);
W K az egységnyi hosszú kábel köpenyében keletkező veszteség (W /cn1);
W P az egységnyi hosszú kábel páncélozásában keletkező veszteség (W /cn1 ).
Az alábbiakban részletezzük az egyes veszteségkon1ponenseket.
1. Ér11eszteség (Wé). A kábel ereiben keletkező veszteséget n azonos keresztn1etszetű
és azonos terhet vivő ér esetén egységnyi hosszra vonatkozóan az alábbi összefüggéssel
határozhatjuk meg:

Wé = nl 2 R (W/cm),

512

„
ahol I egy érben folyó áram (A); R egységnyi hosszú ér váltakozó áramú ellenállása (D./cm);
n a kábel terhelést vivő ereinek száma.
A kábelerek váltakozó áramú ellenállásának megadásakor, mivel nagy keresztmetsze-
tekről van szó, figyelembe kell venni a szkinhatást és - mivel a fázistávolságok kicsik
az érsugarakhoz képest - a közelségi vagy proximity hatást is. Ennek megfelelően a vál-
takozó áramú ellenállás:

ahol Reá az egységnyi hosszú ér egyenáramú ellenállása az üzemi hőmérsékleten (D./cm)

(Méretezéskor természetesen a maximális megengedett hőfok tekintendő üzemi hőfokként.)
Y 8 a szkinhatás tényezője; YP a közelségi (proximity) hatás tényezője.
Cső típusú kábeleknél az acélcső hatására az érben is számottevő veszteségnövekedés
lép fel.
2. Dielektromos veszteség (Wd)· A kábelek szigetelésében a szivárgási áram hatására
Joule-veszteség keletkezik. A váltakozó tér hatására állandóan ismétlődő dipólusátrende-
ződés energiát igényel, ami szintén veszteségként jelentkezik.
A dielektrikumban keletkező veszteség az alábbi összefüggéssel számítható:

_ 0,348·10- 5 U2 ·/nerCOS<p
Wd- (W/cm),
ahol G

U a fázisfeszültség effektív értéke (kV);

fa frekvencia (Hz);
n a terhelést vivő erek száma,
cos <p a szigetelés ún. teljesítménytényezője,
e, a relatív permittivitás;
G a kábel geometriai tényezője.

Mivel hazánkban ,,a szigetelőanyag teljesítménytényezője'' fogalom nen1 nagyon hasz-

nálatos, a külföldi szakirodalomban pedig leginkább ezt használják melegedési számítások
hoz, ezért e fogalom definiálására felrajzoljuk a szigetelőanya-
gokra vonatkozó, jól ismert vektorábrát, amiből meghatá- Jw
rozható a használatosabb tg ö és a fenti cos <p összefüggése
(8.33 ábra).
Mivel ö igen kicsi, felírható:

tg ö "" sin ö = cos <p.

Az alábbi táblázatban a közép- és nagyfeszültségű kábelek u

szigetelőanyagainak átlagos e és tg ö értékeit foglaljuk össze
irodalom alapján. 8.33áhra
A teljesítménytényező értéke nemcsak a szigetelőanyag fajtá- Vektorábra a teljesítményté-
nyező értelmezéséhez 10 kapa-
jától, a kábeltípustól, hanem a hőmérséklettől is„függ. Gyártó-
citív áram, 1.,, hatásos áram, /d
művi diagramok alapján megállapítható, hogy a hőmérséklet- a szigetelőanyagban folyó ere-
függés kábel típustól függően erősen változó, jelentős is lehet. dő töltőáram

33 Villamosenergia-rendszerek 44445/1. 513

 8.1 táblázat
Kábelek permittivitása és veszteségi tényezője

Kábel típusa tg ó

Impregnált papírszigetelésű kábelek

Szilárd típusú, teljesen impregnált
vagy MIND típusú 4 0,01
* Olajtöltésű kábelek kis nyomással 3,3 0,004
* Olajtöltésű kábelek nagy nyomással 3,5 0,0045
Gáznyomású kábel 3,8 0,005
Cső típusú kábel 3,7 0,0045
Egyéb szigetelőanyagú kábelek
Gumi (általában butil típusú) 4 0,05
PVC (csak kiváló minőségű) 8 0,1
Polietilén 2,3 0,0010

* Nem a különböző nyomás, hanem az alkalmazott más papír miatt

van különbség.

20 kV-os és ennél kisebb feszültségű kábeleknél a dielektromos veszteség értéke ólyan

csekély, hogy hőhatásra elhanyagolható. Figyelembevétele a megengedhető áramban 1%-
nál kisebb csökkenést okoz. PVC kábeleknél a dielektromos veszteség figyelembevétele
már 10 kV rendszerfeszültségnél is indokolt lehet.
A névleges áram számításokhoz a dielektromos veszteség okozta hóesésre van szükség,
amelyet közelítőleg a

összefüggéssel számíthatunk, feltételezve, hogy a dielektromos veszteség a szigetelőanyag­

nak a vezető felőli részében keletkezik.
Szokásos még azzal a közelítéssel számolni, amikor a dielektrikum belsejében ún. közép-
rétegben keletkezve képzeljük el a dielektromos veszteséget. Így háromerű kábelre

100 kV és ennél nagyobb feszültségű kábeleknél már pontosabb számítási módszereket

szokás alkalmazni a dielektromos veszteség okozta hőesés számítására.
3. Köpenyveszteség (WiJ. A kábelek fémköpenyében részben örvényáram jellegű, részben
a hosszirányú köpenyáram okozta veszteség jöhet létre. A melegedés meghatározásához
a köpenyveszteség és érveszteség arányára

514
 (

van szükségünk. A különböző szerkezetű és fektetésű kábelekre vonatkozó /.K összefüggé-

'
sekben szerepel a köpeny ohmos ellenállása, amit természetesen a köpeny üzemi hőfokán
\
kell venni.
A köpeny ellenállása:

1 •

\ ahol
QK a köpeny fajlagos villamos ellenállása 20 °C-on ólomra 21,4· 10- 6, alumíniumra
2,845 • l0- 6 Q/cm;
ocK aköpeny fajlagos ellenállásának hőkoefficiense, 20 °C-nál, ólomra és alumíniun1ra
\'
0,004/°C; •
qK a köpeny keresztn1etszete (cm2);
@K a köpeny üzemi hőmérséklete 20 °C felett (°C).

(oC).
1
1
n
1

A köpenyveszteségek arányát különböző kábelelrendezések esetén az alábbiakban foglaljuk

••
ossze:
3.1 Egyerű kábelekből álló háromfázisú átvitel, szabályos háromszögben egymást érintő
elre11dezés.
Ha köpenyösszekötés mindkét végen van, akkor a hosszirányú köpenyáramokból származó
•
1
veszteségarány:
• '

ahol RK egységnyi hosszú köpeny ellenállása (D./cm), XK egységnyi hosszú köpeny induktív
1'
reaktanciája (Q/cm); szabályos háromszögű érintőleges elrendezés esetén

j
'

ahol DK a köpenyek tengelytávolsága (cm), dK egy köpeny közepes átmérője (cn1).

1
1
' 50 Hz esetén -

1
33* 515
 Ha köpenyösszekötés csak egy pontban van (vagy köpenykeresztezés és köpenyrövidzárás
van harmadszakaszonként), akkor az örvényáran1okból eredő veszteségarány

'

ahol az A 1 és A 2 konstansok a köpenyelrendezés függvényei; érintőlegesen háromszögbe

elhelyezett kábelek esetén; A1 = 3, A 2 = 0,417.
3.2 Közös köpenyű háromerű kábel. A háromerű kábelek köpenyében keletkező vesztesé-
gek örvényáram jellegűek. Kör vagy ovális szelvényű vezetőkre, ha RK <= 10- 6 (Q/cm), a
köpenyveszteség tényezője:

2C 2 1 2C 4
1
, _ 3RK
Jl.K -
R l59RK· l06 2 + dK ---l-59_R_K_.l_0_
6-2 '
1+ 1+4 f
f
ahol C egy vezető tengelyének a távolsága a kábel tengelyétől (cm); dK a köpeny közepes
átmérője (cm);ffrekvencia (Hz).
4. Páncélveszteség (Wp)· A páncélozásban keletkező veszteségek örvényáram jellegűek.
A melegedésszámításokhoz a páncélveszteség és érveszteség aránya

szükséges. Az összefüggés számlálója függ a páncél ohmos ellenállásától, ami természetesen

a páncél üzemi hőfokán veendő, azaz

ahol
(!p a páncél fajlagos villamos ellenállása 20 °C-on [Q/cm] (acél esetén 13,8 .10- 6 n cm);
a:p a páncél fajlagos ellenállásának hőmérsékleti tényezője 20 °C-on
(acél esetén 0,0045 l/°C);
@Pa páncél üzemi hőmérséklete 20 °C felett (°C);
2 1
qP a páncél keresztmetszete (cm ). '

~. számításánál feltételezni szokás, hogy a páncélozás és a köpeny vastagsága közel

egyenlő, azaz !p ~ tK, így ep ~ eK. Huzalpáncél esetén:

és

516
1
ahol tP egy páncélszál átmérője (cm); NP a páncélt alkotó huzalok száma, dP a páncélozás
közepes átmérője (cm). Az 1,1 konstans a vezetők közti hézagot képviseli.
Az alábbiakban ferromágneses páncélozású háromerű kábelek páncélveszteség-számítá-
sát részletezzük.
4.1 Acélhuzal páncélozás. Körszelvényű vezetőjű kábelek esetén a páncélozás veszteségének
aránya ( l.p) vezetőkben keletkező összes veszteséghez:
''
\

2
;. Rp 2C' 1
P = 1' 23 R dp -44-.R_·_l_0_6 - 2- - '
' p +1
f

ahol RP a páncélozás ohmos ellenállása (O/cm); dP a páncélozás közepes átmérője (cm); C

i
' egy vezető tengelye és a kábel tengelye közti távolság (cm);
Ha a páncélozás háromerű ólom érköpenyes kábelen van, akkor a köpenyáramok árnyékoló
hatása csökkenti a három köpenyt közösen körülvevő páncélban keletkező veszteségeket,
ezért a /.P-re vonatkozó fenti összefüggést meg kell szorozni (1-1.K)-val, ahol

, - RK 1
"'K- R _ _R_K_2 •
1+
XK

Szektor keresztmetszetű vezetőjű kábelekre

2
2r1 1
- - - -6 -2
-
dp 44Rp· l0 '
-- +l
f
•

ahol r 1 a szektor köré írt kör sugara (cm).

4.2 Acélszalag-páncélozás. Ez esetben hiszterézis-(/.~) és örvényáram- (/.;) veszteség kelet-
kezik. A teljes veszteség a páncélban az érveszteséghez viszonyítva:

A hiszterézis veszteségi tényező 50 Hz-en:

ahol b a páncélozás egyenértékű vastagsága (cm), azaz

'
517

-
továbbá qP a páncélozás keresztmetszete (cm 2), valamint

1
k = d '
)+ P_
{Jµ

µaz acélszalag tényleges pern1eabilitása (rendszerint 300-nak vehető); s a vezetők tengely-

távolsága (cm).
A fenti összefüggés 50 Hz frekvenciára adja meg a hiszterézisveszteséget. Ha más frekven-

ciára akarjuk átszámítani, akkor {o szorzófaktort kell alkalmaz11unk.

Az örvényáram veszteségi tényezője 50 Hz-en :

, , , _ 2,25 ·s2k 2{J • l o-s

11.p -
Rdp .

2
50 Hz-ről más frekvenciára f -es szorzófaktorral lehetáttérni. (Megjegyezzük, hogy a
50
mágneses szalag hatására a köpenyben megnő az örvényáram-veszteség, amit figyelembe kell
venni.)
4.3 Az acélcső veszteségei. Az acélcső veszteségeit az alábbi összefüggéssel lehet számítani:

0,007 94s+ 0,000 38db '

R

ahol s a vezetők tengelytávolsága (cm); db a cső belső átn1érője (cm);~ szorzófaktor, 50 Hz-en,
0, 7 és 60 Hz-en l értékkel.

8.6.2.2 A hőellenállások számítása

A hőellenállás a villamos ellenállással <tnalóg összefüggéssel számítható:

I
G = g -,
q
ahol
'
G a hőellenállás (hőohn1), amely az egységnyi hőteljesítmény-áramláshoz tartozó hő­
oc
mérsékletesés W , (a hőohm dimenzióra gyakran látható a TO jelölés);

g a f:aJ·1agos h''
oe11ena'11'as °CWcm ·,

la hőáramlás útjának hossza (cm);

q a hőáramlás útjára merőleges felület (cm 2).

518
 Mivel a melegedésszámításokat 1 cm hosszú kábelre végezzük - amint ezt már leszögez-
tük - , ezért a hőellenállást is 1 cm kábelhosszra vonatkozóan kell venni. Ennek megfelelően
a továbbiakban G dimenziója °C~m lesz, azaz g dimenziójával megegyezik.

Az alábbiakban részletezzük a kábelek egyes szerkezeti részeinek hőellenállás-számítását .

•
1. A kábel/élek hőellenállása (G1). A többerű kábelek bonyolultabb hőellenállásának szá-
mítását igen leegyszerűsíti a geometriai tényező. A geometriai tényező segítségével számított
hőellenállás minden esetben kábelerenként értendő. A háromfázisú kábelekben lejátszódó
hőjelenség a villamos jelenség zérus sorrendű megfelelője.
A kábellélek geometriáján kívül ismerni kell a szigetelőanyag fajlagos hőellenállását,
amely igen nagy szórást mutat, nemcsak a különböző szigetelőanyagok között, azok új
és régi volta között, hanem még ugyanolyan típusú szigetelésen belül is. A gyakorlatban
előforduló esetekben g értéke 450 és 750 °C cm{W érték között mozog a kábellélekre.
A 8.2 táblázatban különböző anyagok - amelyek a kábelszigetelést vagy külsőbb rétegét
alkotják - fajlagos hőellenállását foglaltuk össze.
1.1 Egyerű kábel vezetője és köpenye közötti hőellenállás:

(°Ccm/W),

ahol

gi a szigetelés fajlagos hőellenállása (°C cm/W);

..!.~ sb a fémköpeny belső átmérője (cm);
r az ér sugara (beleértve az ér simító árnyékolását is, ha van) (cm).

1.2 Övszigetelésű kábelek (kör keresztmetszetű vezetőkkel) hőe/lenállása

Gi = gi G (°C cm/W),
2

ahol g 1 a szigetelés fajlagos hőellenállása (°C cm/W), G a geometriai tényező, amit grafiku-

san a 8.22 ábrán adtunk meg ; és T; t függvényében, ahol T az érszigetelés vastagsága

(cm); t az övszigetelés vastagsága (cm); daz ér átmérője (cm).

1.3 Érköpenyes kábel hőe/lenállása:

(°C cm{W),

1 ahol Sb az egyes fémköpenyek belső átmérője (cm); daz érátmérő (sodrás figyelembevétele
után) (cm).
(Megjegyezzük, ho~y az irodalom egy részében a köpenyek és a páncél közötti töltőanyag
és övréteg hőellenállását reprezentáló tag is ehhez az összefüggéshez van csatolva.)

519
 8.2 táblázat

Kábelanyagok és környező közegek fajlagos hőellenállása

Fajlagos hő­
ellenállás
Megnevezés Tényező
°Ccm
w
Alumínium 0,48
Réz 0,27
Ólom 2,90
Acél 1,50
Telített papír:
1 - 10 kV, új állapotban k1 500-650
1 - 10 kV, üzemben k1 600-700
20- 35 kV, új állapotban k1 500-550
20- 35 kV, üzemben k1 550-600
Olajkábel-szigetelés k1 450-500
Gáztöltésű és masszaszegény kábelszigetelés k1 650-750
Olaj k1 900
Polietilén (PE) k1 300-400
Poli(vinil-klorid) (PVC) massza k1 600-700
Gumi k1 500-700
Itatott kender (burkolatban) k2 550- 600
Kábelburkolat, páncélozással k2 300
Kábelburkolat, páncélozás nélkül k2 500
Hősugárzás D (cm) átmérőjű ólomköpenyről ka 450+22,5 D
(max 1200)
Hősugárzás D (cm) átmérőjű páncélzatról 350+22,5 D
(max 1100)
Homok, 4% nedvességtartalomig k4 300
Homok, 4- 7% nedvességtartalomig k4 200
Homok, 7- 9% nedvességtartalomig k4 120
Homok, 9%-nál nagyobb nedvességtartalom k4 80
Agyag, 17%-nál nagyobb nedvességtartalom k4 180
Köves talaj k4 300
Beton k4 90
Aszfalt k4 160

2. A párnázás hőellenál/ása (G2). Páncél nélküli kábelek és nem érköpenyes kábelek esetén
adjuk meg a párnázás hőellenállásának számításához szükséges képleteket.
Homogén hengeres hüvely párnázásra

g2 dprk
G2 = . ln --·- (°C cm/W),
2:n: dprb

ahol dprk a párnázó réteg külső átmérője (cm); dprb a párnázó réteg belső átmérője (cm);
K2 a párnázó réteg fajlagos hőellenállása (°C cm/W).

520
 '
1

Több rétegből álló párnázás esetén minden egyes rétegre a fenti összefüggést kell alkal-
n1azni, és ezek összegezésével nyerhető a párnázás hőellenállása.
'
Erköpenyes kábelek esetében tulajdonképpen a töltőanyag és a párnázó réteg hőellenállá-
sáról van szó. Ekkor
2*
G2 = g G* (°C cm/W),
3
ahol g; a töltőanyag és a párnázó réteg átlagos fajlagos hőel~lenállása (°C cm/W); G* a
geometriai tényező, amit grafikusan a 8.34 ábrán adtunk meg.

~
-
0,10 ~ * ,
,.J.,...::::'.
'-

~
/

0,05
.

~
0 0,05 O,'KJ 0,15

8.34ábra
Geometriai tényező a köpeny és a páncél közti anyag vastagsága (.1S)
és a köpeny külső átmérője (Sk) hányadosának függvényében
A egymást érintő kábelek esetén;
B akkor, ha a köpenyek közötti párnázat vastagsága egyenlő a köpeny
és a páncél közötti párnázatéval

3. A külső burkolat hőellená//ása (G3 ). Külső burkolat nélküli kábelekre:

'
•
G3 = 0.
Burkoltakra:
.,
(°C cm/W),

ahol dbk a burkoló réteg külső átn1érője (cm); t/bb a burkoló réteg belső átmérője (cm); g 3
a burkolat fajlagos hőellenállása (°C cm/W).

521
 Abban az esetben, ha a burkolat több, különböző hőellenállású rétegből áll, akkor a
fenti összefüggéssel rétegenként kell a hőellenállást kiszámítani, és az egyes rétegek hőellen­
állásait összegezve kapjuk Ga-t.

4. Külső hőellenállás (G4). A külső hőellenállás számítási módja a kábel fektetési körül-
ményeitől függ.
4.1 Közvetlenül földbe fektetett kábelek. A külső hőellenállást a föld hőellenállása (Gf)
képviseli, mivel a kábelben keletkező hő a talajon keresztül távozik. A gyakorlatban a kábel-
melegedési számításoknál földbe fektetett kábeleknél feltételezik, hogy
a) a talaj felszíne a kábel környezetében izotermális sík (villamos analógiában ekvipo-
tenciális felület),
b) a kábel teljes hője itt adódik át a környezetnek,
e) eközben a talajfelszín hőmérséklete nem változik meg.

A föld hőellenállása nem tárgyalható azon az egzaktsági fokon, mint a hőáramkör többi
része, ennek fő oka a talaj flljlagos hőellenállásával kapcsolatban felmerülő problémákban
rejlik.
Egyedül álló kábel esetén

Gf = gi ln (u+ }"u2 ·-1) (°C cm/W),

2n

ahol
u = 21/dk;1 a kábel tengelyének távolsága a földfelszíntől [cm]; dk a kábel külső átmérője
(cm); g1 a talaj fajlagos hőellenállása (°C cm/W).
Abban az esetben, ha u ~ 10, akkor az alábbi közelítő összefüggés használható:

g1 (
Gf = 2n ln 2u).

Amint már utaltunk rá, a talaj fajlagos hőellenállására megbízható értéket nehéz kapni.
A talaj fajlagos hőellenállása mérhető ugyan, de ezzel egy helyi és a mérés időpontjában
érvényes értékhez jutunk, ami - mint a későbbiekben látni fogjuk - a melegedési problémák
helyes megoldásához korántsen1 elégséges.
A föld fajlagos hőellenállásával kapcsolatos problémák megismerésének fontosságát
egyértelműen mutatja az a tény, hogy közvetlenül földbe fektetett kábel esetén, még átlagos-
nál nem rosszabb hővezető képességű talajt tekintve is, a hőesésnek több mint 60%-a a
talajon következik be. Rossz és kiszáradt talaj esetén a talaj hőellenállása az átlagos érték
többszörösére ugorhat fel, ami az érhőmérséklet jelentős felemelkedését és a kábel tönkre-
menését okozza.
A talaj fajlagos hőellenállása igen széles határok között mozoghat, kb. 30-400 °C cm/W
a változás intervalluma. Pontos ismeretek nélkül a kábelfektetést megelőző tervezések során
a rosszabb helyzetet kell feltételezni, és biztonsággal
•
kell tervezni, ami egyes esetekben igen
jelentős túlméretezéssel jár.

522
 A talajba11 végbemenő hőá~dás folyamatát a következő szempontok befolyásolják. A
talaj különböző méretű szemcsékből áll. A szemcsék között üregek vannak. Az üregek leve-
gővel, vízzel és vízgőzzel teltek.

A talajban végbemenő hőátadás 2 fő részből tevődik össze:

a) maguknak a szemcséknek a hővezetéséből, figyelembe véve a szemcsék közötti kontak-
tusokat is;
b) az üregek hővezetéséből, amely 3 részből áll:
- a levegő hővezetése (elhanyagolható),
- a víz hővezetése (a telítettség környékén számottevő),
- az üregekben levő vízgőz diffúziója.

Ez utóbbi jelenség okozza a talajban végbemenő lassú csapadékvándorlást.

A hőátadás szempontjából a talaj fizikai és hőjellemzőit az alábbi körülmények befolyá-
solják.

A fizikai jellemzőket kialakító tényezők:

- a talaj anyaga (homok, mészkő, agyag stb.),

- a talaj összetétele anyaga szerint,
- a talaj sűrűsége (száraz és nedves állapotba11),
- a talaj szemcsézettsége,
- a talaj nedvességtartalma,
- a talaj porozitása (az üregek aránya a teljes térfogathoz),
- az üregek vízzel való kitöltöttségének mértéke,
- a szemcsék közötti kontaktusok száma és természete.

A hőjellemzőket kialakító tényezők:

- a talajt alkotó anyagok fajlagos hőellenállása

(a leggyakrabban előforduló jó anyagokra

kvarchomok 10- 20 °C cm/W,
mészkő 35- 40 °C cm/W,
agyag 50-120 °C cm/W;)
- a hőellenállással arányos hődiffuzivitás és a fajhő,
- a levegő fajlagos hőellenállása ( 4000 °C cm/W),
- a víz fajlagos hőellenállása (180 °C cm/W),
- a levegőben levő vízgőz diffúziós tényezője.

A hőátadási folyamat lezajlását és a talaj egyes alkotóelemeinek hőellenállásait tekintve

megállapíthatjuk, hogy a talajban az üregek jelenléte az eredő hőellenállást - különösen
levegővel telt iiregek esetén - erősen rontja. Ez arra utal, hogy erősen szemcsézett anyagból
kis porozitású talaj lenne kedvező. Ilyen anyag az agyag, ennek viszont nagyobb a hőellen­
állása, és sok a kontaktus az apró szemcsék között, ami a hőellenállást növeli. A kvarchomok

523
hőellenállása lényegesen jobb, nagyobb szemcséje miatt kevesebb a kontaktus, de nagyok az
üregek, ami erősen az eredő hőellenállás rovására megy.
A cél az, hogy minél jobb hővezető képességű anyagösszetétellel minél kevesebb szemcsé-
ből álló, minél kevésbé porózus talajba fektessük a kábelt.
Laboratóriumi mérésekkel bebizonyították, hogy a talaj tömöríthetősége függ a nedvesség-
tartalomtól. A legtöbb talajfajtára a tömöríthetőség optimuma 6- 8% nedvességtartalom-
nál van.
A nedvességtartalom hatása igen szemléletesen látszik, ha a levegő és a víz fajlagos
hőellenállását összevetjük. Adott porozitásnál annál jobb a hővezető képesség, minél nagyobb
az üregek vízzel való feltöltöttségének mértéke.
A világon számos helyszíni és laboratóriumi mérést végeztek. A mérések eredményeként
a talaj fajlagos hőellenállására a következő összefüggést kapták:

600 b-(l+x)
l+km. • '
ahol
m 8 a nedvességtartalom,
b8 a száraz talajsűrűség,
x a talaj anyagának összetételére jellemző szám,
k a talaj anyagától függő állandó.

Az összefüggést csak a minőségi tendenciák illusztrálására közöljük, mivel részletes elem-

zéséhez sok olyan fogalmat kellene tisztázni, hogy az e fejezet méreteit meghaladja. Rész-
letes leírás és az egyes anyagok különböző jellemzőinek táblázata az irodalomban talál-
ható.
A természetes talaj gyakran nem felel meg a követelményeknek. Ez esetben a kábelárkot
speciális talajjal bélelik és töltik be. A speciális talajt az előbbiekben leírt szempontok alapján
gondosan kell összeállítani és a tömörítést a fektetéskor elvégezni. Speciális talajkeverék
összeállításánál nagyon fontos, hogy a nedvességtartalom változására minél kevésbé változ-
zék a hőellenállása. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy rosszul összeállított speciális talajjal
igen nagy mértékben lehet a helyzeten rontani.
4.2 Légkábelek. Amint azt már megállapítottuk, a légkábelek terhelhetőségének számí-
tására a (8.39) összefüggés használható azzal a módosítással, hogy ez esetben a külső hő­
ellenállást a levegőre vonatkozó külső hőellenállás, G4 képviseli. A levegőre vonatkozó külső
hőellenállás számítására szolgáló összefüggés nagyszámú mérésen alapszik és a következő
alakú:

ahol
dk a kábel külső átmérője (cm), e. a kábel felszínének hőmérséklet-emelkedése a környezeti •

hőmérséklethez képest (°C); h a hőemissziós konstans, amely függ a kábel átmérőjétől, a

felület állapotától és a kábelcsoport elrendezésétől.

524
1
A mérések ereón1ényeként adódott, hogy a teljes hődisszipációt egy levegőben haladó
J
kábel felületéből az alábbi összefüggéssel lehet kifejezni:
'
Q .hEJ5!4
s '

ahol Q az egységnyi hosszú kábel palástjának felülete.

'
'
•
A h hőemissziós konstans reprezentálja a hőáramlást, a hősugárzást, a hővezetést és több
r· kábel esetén a kölcsönös melegítő hatást is.

8.6.3 Változó terhelésű kábelek melegedése

',

Ha egy kábelre egy viszonylag nem kis áramot kapcsolunk, és a kábel még hideg, akkor a
hőenergia felvétele / 2 R, illetve a veszteséggel lesz egyenlő, de hőt nem ad még le, mert hő­
mérséklete még nem elég nagy. Ha a hőmérséklet emelkedik, akkor a felvett hő egy részét
leadja a környezetnek és a hőmérséklet-en1elkedés üteme lelassul, így állandó áram esetén a
hőemelkedés

(8.40)

,,' t az idő (S); EJ1 a hőmérséklet-en1elkedés t idő után (°C); EJn állandósult hőmérséklet-emelkedés
(°C); -r: melegedési időállandó (s).
Az állandósult állapot légkábeleknél néhány óra, földkábeleknél több nap alatt következik
be, óriási mennyiségű földet kell bemelegíteni. A stacioner állapot körülbelül 5-r: idő alatt
Sr
következik be. Ekkor e--; = e- 5 = 0,006 73. A minimális időállandó az a -r: érték, ame-

•
lyet csak az ér hőkapacitásából számítunk (hőleadás itt is van) .

CyBn g
7: = (s), (8.41)
e! ln
,

8n a névleges terheléshez tartozó teljes hőesés (°C), /n névleges effektív áram (A); (! az ér
fajlagos ellenállása (Q mm2 /m); f az érellenállás hőmérséklet-tényezője ( 1+ a 20B J; q a vezető
keresztmetszete (mm2); Cy anyagállandó, rézre 3,5, alumíniumra 2,5 W s/cm3 °C.
J
50 mm2 - 300 mm2 között -r:min értéke 400-2000 s alumínium vezetőre, és 10 kV-os vagy
kisebb feszültségű háromfázisú kábelre. (A rézvezetőjű kábel ennek körülbelül 150%-a).
,
i
Ha /cs csúcsterheléshez tartozó áram (effektív érték), akkor a terhelési tényező, amely
megmutatja, hogy az les hányszorosa / 0 névleges áramnak '
•
les
n = ln'
)

1
525

1
'
•
ez az áram n2e 0 -t eredményez tartós terhelésnél (a veszteség az áramok négyzetével ará-
nyos). Az a kérdés, hogy a hidegkábeltegy állandó /c 5·re kapcsolva, mennyi tb ideig viheti
a kábel ezt úgy, hogy tb idő után kikapcsolva a terhelést en-t kapjunk 8,-nek, vagyis

'
1 _,b
-
n2
= 1-e T'

-~
1
1 n2 - l
e T = 1--
n2 = -n2- ,

n2
tb = -r ln 2 . (8.42)
n- 1

Például, ha -r = 1000 s és n = 1,2, akkor

tb = 1000 ln ~·::
, = 1190 s,

vagyis a kábelér kereken 20 perc alatt a névleges hőmérsékletre melegszik. Ha n = 1, akkor

ezt végtelen ideig bírja a kábel. Természetesen olyan esetek is vannak, hogy a kábel nem üre-
sen jár, hanem kis terhelésnél és a névleges terheléshez tartozó érhőmérséklet tört részével.
Ekkor is lehetséges időleges túlterhelés a kábel névleges hőmérsékletéig. Ezt a jelenséget
rendszeresen ki lehet használni olyan kábeleknél, amelyek szakaszos terhelést visznek -
ilyenkor nem a névleges terhelés a határ, hanem a hőmérséklet. A névleges terheléshez tartozó
hőmérsékleteken túl a kábelek szempontjából megadják azt az értéket, amit a kábel élete
'
során nem gyakran és igen rövid időre elvisel (pl. zárlatot). Itt feltételezzük, hogy a kábel
eémax hőmérsékleten van (maximális érhőmérsékleten, ami a terhelés átvitelénél lehetséges)
mielőtt a zárlat bekövetkezik. ltta8zmax (a zárlati legnagyobb) hőmérséklet emelkedése, amit
megadunk. (Például 8 6 max = 50 °C és 8zmax = 70 °C alumíniumra egy adott kábelnél.) A
feltételezések szerint nincs hőleadás, így a zárlat alatt keletkezett összes hőt az ér hőkapaci­
tása tárolja. Figyelembe vesszük, hogy az ér hőmérséklete a zárlat alatt is emelkedik, így a
veszteség is nő. Így a kalorikus egyensúlyra

0,24/; _g_ l+cx '°

O'émax+
Bzmax (8.43)
q 2

amiből '

fz = q • (8.44)
Ll Bzmax
0,24e 1+ex O'émax+ ·
2

526
 Itt
/z a zárlati áram effektív értéke (A);
e az ér fajlagos ellenállása (Qm);
q az ér keresztmetszete (cm 2);
ex a vezető hőmérséklet-tényezője, rézre 0,004 28 0~, alumíniumra 0,004 0~ ;

tz a zárlat fennállásának ideje (s);

eémax• illetve ezmax az ér terhelési, illetve zárlati maximális hőmérséklet-emelkedése, a kör-

nyezet (például 20 °C), illetve a zárlat előtti hőmérséklethez (20 °c+eémax)-hoz képest.
Az egyenlet felírható

lz = kq alakban.
YÍz
Néhány kábel - nagyfeszültségű, például 120 kV-os vagy ennél nagyobb feszültségnél az
egyerű kábel - ere cső, és abban híg olajat keringetnek, amelyet hűtőben hűtenek vissza.
Itt tehát a keresztirányú hőáramlásnál nem kell az egész veszteséget elvezetni. Eredményes
lehet vízáramoltatása vízcsövekben közvetlenül a kábel mellett (több esetben 50%-kal volt
növelhető a kábelek terhelése). A vízhűtés azokban a számításokban, amelyeket a melegedés
számítására mutattunk be, egyszerűen beépíthető.
Megemlítjük, hogy a távolabbi jövőben kriohűtésű kábelek megjelenésére is számítani
lehet. Itt a szupravezetésben vagy annak táján levő vezetőben nem vagy alig keletkezik vesz-
teség, és ezt a kriofolyadék elviszi.
Alapvető fontosságú a melegedés szempontjából a kábel jó fektetése. A kábel egy egészen
rövid részén a rossz hővezető anyag már az egész kábel terhelhetőségét korlátozza. Így igen
fontos, hogy a kábel jól vezető homogén anyagba legyen fektetve (például szitált homokba),
ez az anyag legyen lehetőleg tömör (tömörítve), és a szemcsék közötti hézag lehetőleg ne
tartalmazzon levegőt, valamint ha lehet, legyen nedves. A kábel mechanikai sérülés elleni
i védelme ne legyen hőszigetelő. Gondoskodni kell arról, hogy a hossz mentén a körülmények
ne változzanak. Igen előnyös, ha a kábel (a kábelköpeny) hőmérsékletét ellenőrizni tudjuk
üzem közben, a hossz több helyén. (Az áram elvileg ,,jól'' mutatja a kábel terhelési állapotát,
de a kábelhőmérséklet végül is nemcsak az áram hatására keletkezik. A kábel például kiin-
1 dulhat egy alállomásból, egyedül halad néhány 100 métert igen jó hő\1ezető anyagban, majd
egy úton halad 10 métert, ahol több kábel és egy fűtőcső mellett betonidomban vezetik,
majd újra jó hővezető anyagban halad egyedül. Hiába van a megengedett hőmérséklet tört
része a teljes hossz 98%-ában, ha a 2%-ban már a megengedett feletti hőn1érséklettel iizemel.
1
Az áram végig azonos.)
A kábelüzem alapproblémája '

1
a) a jó terhelhetőség szempontjából egyenszilárdságú fektetés és ennek fenntartása;
b) ha niár ilyen fektetés sikerült, úgy a terhelést helyesen beállítani. Ha ugyanis a terhelés
folytonos, akkor azt lehetőség szerint be kell állítani a névleges terhelésre; ha ciklikus, akkor
beállítani a maximális hőmérséklet alapján.
f
•
;
527
'•
;

'

•
Helytelen beállítás esetén lehet
a) a beépített kapacitást ne1n kihasználni, noha az rendelkezésre áll, mert adatok hiányá-
ban azt hisszük, hogy kábelünk nagyobb hőmérsékleten üzemel.
b) A kábelt a megengedhető hőmérséklet felett üzemeltetni, n1ert inforn1áció hiányában
azt hisszük, hogy kábelünk kisebb hőmérsékleten üzemel.
A kábelek üzemeltetésének megbízható kialakításához a hőmérséklet és a terhelőáramok
mérése nélkül nem lehet helyesen eljárni.

528
 Függelék

F ! 1. Villamosenergia-rendszerrel kapcsolatos
fogalmak az MVMT Statisztikai évkönyve
alapján

F / 1.1 Általános fogalmak

Közcélú villamos erő1nű a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság,
a közlekedés, továbbá külön-
féle intézmények és szervek villamosenergia-szükségletének kielégítését szolgálja. Vala-
mennyi közcélú villamos erőmű a Magyar Villamos Művek Tröszt szervezetébe tartozik.
Üzemi (ipari) villamos e1·őmű elsősorban az üzemben tartó villamosenergia-szükségletének
kielégítését szolgálja. A közcélú villamos erőmű kivételével ide tartozik minden egyéb erő­
mű, melyek közül a jelentősebbek tagjai az ,,együtt1nűködő villamosenergia-rendszer''-
-nek.
j A magyar villamosenergia-rendszer a közcélú és az együttműködésbe bevont üzemi villa-
'

mos erőműveket, valamint nagy- és közép- és kisfeszültségű villamos távvezetékeket és az

ide tartozó transzformátorállomásokat foglalja magában. Műszaki felügyeletét és közvet-
len irányítását a Magyar Villamos Művek Tröszt látja el.
11 Fűtőerőművek hőszolgáltatásra és villamosenergia-termelésre egyaránt alkalmas gépi
'

1
1

berendezésekkel rendelkező villamos erőművek, amelyek termelésében a hőfogyasztók

''
'
''
igényének kielégítése az elsőrendű feladat és a hőszolgáltatással egybekötötten, gazdasá-
gosan termelt villamos energia csak melléktermék jellegű.

F / 1.2 Erőművi teljesítőképesség

Teljesítőképesség általában a szolgáltatható, illetve az igénybe vehető legnagyobb hatásos

teljesítmény (kW), a villamos berendezéseknél a látszólagos teljesítmény (kVA).
Névleges teljesítőképesség a gépek és berendezések adattábláján feltüntetett maximális
állandó teljesítmény, illetve látszólagos teljesítmény, amelyre azokat méretezték, gyártották.
Beépített teljesítőképesség (BT) az erőműben beépített gépegységek generátorkapcsokra
vonatkoztatott, a kötlevélben előírt feltételek mellett szavatolt teljesítőképessége MW-ban.
A beépített teljesítőképesség meglevő erőműnél csak bővítés vagy leszerelés alkalmával
változhat. Kísérleti üzemben a gépegység az első párhuzamos kapcsolástól a tényleges
bejáratási próba kezdetének időpontjáig van.
Rendelkezésre álló állandó teljesítőképesség (RT állandó) az a legnagyobb wattos telje-
sítmény, amelyet az erőmű tartósan megengedhető túlterhelések és a meglevő állandó
hiányok figyelembevételével szolgáltatni tud. A BT-nek a generátorkapcsokra vonatkoz-

34 Villamosenergia-rendszerek 4444S/I. 529

tatott, állandó jellegű okok miatt csökkentett és a megengedhető túlterhelésekkel növelt
értéke megawattban.
Rendelkezésre álló változó teljesítőképesség (RT) az a legnagyobb wattos teljesítmény,
amelyet az erőmű a tartósan megengedhető túlterhelések és a meglevő változó jellegű hiá-
nyok figyelembevételével szolgáltatni tud. A BT-nek a generátorkapcsokra vonatkoztatott,
változó jellegű okok miatt csökkentett és a megengedhető tartós túlterhelésekkel növelt
értéke megawattban. ·
Tervszerű megelőző karqantartás (TMK) miatti teljesítőképesség-csökkenés a terv szerint
meghatározott időpontban kezdődő és befejeződő javítási, átalakítási munkálatok miatti
teljesítőképesség-csökkenés megawattban.
Igénybe vehető teljesítőképesség (IT) a rendelkezésre álló teljesítőképesség (RT) és a ter-
vezett karbantartások (TMK) következtében kieső teljesítőképességgel csökkentett értéke,
generátorkapcsokra vonatkoztatva MW-ban.
Üzembiztosan igénybe vehető teljesítőképesség (ÜIT) az a teljesítő képesség megawatt-
ban, amelyet a rendszer diszpécsere teljes mértékben felhasználhat a terhelések fedezésére
és a szükséges üzemi tartalékok céljára.
Forgótarta/ék az a teljesítőképesség megawattban, amelyet az erőművek a mindenkori
menetrendi érték felett külön utasításra, újabb főberendezés indítása nélkül rövid időn
belül a generátorkapcsokon szolgáltatnia kell.
Hidegtartalék az a teljesítőképesség megawattban, amelyet az erőműveknek a minden-
kori menetrendi érték felett, külön utasításra, újabb berendezések indításával a generátor-
kapcsokon szolgáltatniuk kell.

F/1.3 Egyéb erőművi fogalmak

Tervszerű megelőző karbantartás (TMK) a terv szerint meghatározott időpontban kezdő­
dő és meghatározott időtartamú javítási, átalakítási munkákat foglalja magában.
Kényszerkiesés (KK) az üzemzavar miatt, illetve az üzemzavar megelőzése céljából
- a javítás időtartamára - történő leállás.
Üzemzavari javítás (ÜZJ) alatt a gépek és kazánok olyan terven kívüli javítását értjük,
an1ikor a leállás üzemzavar miatt következik be.
Üzemzavart megelőző javítás (ÜZMJ) a kazánok és gépek üzemzavart megelőző, terven
kívüli javítása.
Üzemzavari állásidő és az ezzel kapcsolatos kiesések az üzemzavar kezdetétől a menet-
rendben előírt terhelés felvételéig eltelt idő, illetve az ezen időszakban keletkezett teljesí-
tőképesség- és villamosenergiatermelés-csökkenés.
Üzemzavar, rendellenesség mindaz az esemény, amely a villamos- és hőenergia-termelő
berendezések tervszerű üzemét hátrányosan befolyásolja.
Az üzemzavar olyan váratlan esemény, amelynél fogyasztói energiakiesés áll elő.
A rendellenesség olyan üzemzavar, amely energiakieséssel nem jár.
Erőművi menetrendi teljesítményérték az az előírt teljesítmény megawattban, an1elyet
az erőműnek meghatározott időpontban a generátorkapcsokon szolgáltatnia kell.
Terhelés az igénybe vett teljesítn1ény.

530
 Csúc·sterhelés n1eghatározott időtartam (nap, hónap, év) alatt igénybe vett legnagyobb
1 teljesítmény megawattban. Az év folyan1án előfordult csúcsterhelések közül a legnagyobbat
•
maximális csúcsterhelésnek nevezzük.

F /1.4 Villamosenergia-termelés és -felhasználás

•
Termelt villamos energia az erőművekben termelt és a generátorkapcsokon n1ért villamos
. . '
energia menny1sege.
Erőműből kiadott villamos energia a termelt és az önfogyasztásra fordított villamos energia
különbsége.
Rendelkezésre álló összes villamos energia:

Országos szinten a hazai erőn1űvekben termelt villamos energia és az in1port - export

egye11leg villan1os energia összege.
Az együttműködő villan1osenergia-rendszer szintjén a kooperáló erőművekben termelt
~ vi\lan1os energia, az import-export egyenleg és a nem kooperáló erőművekből vásárolt
villan1os energia összege.
< Bruttó villan1osenergia-felhasználás az összes rendelkezésre álló villamos energiának
az erőművi önfogyasztássa\ csökkentett része.
Nettó villamosenergia-felhasználás a bruttó villamos energia felhasználásának a hálózati
veszteséggel csökkentett része.
, Erőn1űvek háziüzemi fogyasztása az a vil\amosenergia-n1ennyiség, amelyet az erőmű beren-
dezései villamosenergia-, illetve hőenergia-termelés érdekében használnak fel. Erőmű házi-
üzemi berendezésnek tekintendők: szivattyúk, ventillátorok, szellőzőberendezések, segéd-
gépek, légsűrítők, szénszállító berendezések, salakeltávolító berendezések, kazán-segédbe-
rendezések, szigetelő transzformátorok és egyéb berendezések, amelyet a villamosenergia-
-termelés, illetve hőtermelés érdekében szükséges üzemeltetni.
Erőműl 1 i önfogyasztás az erőmű háziüzemi energiafogyasztásának az a része, amelyet
az erőmű a saját villamosenergia-termelésből fedezett. Az erőművi önfogyasztás tehát
a termelt és az erőműből kiadott villamos energia különbsége. Az önfogyasztást százaléko-
san a tern1elt villan1os energia mennyiségére vonatkoztatva fejezzük ki.
Erő111űvi évi átlagos kihasználási óraszán1 (tRT) alatt azt az órákban kifejezett időt értjük,
an1ely alatt az erőmű - állandóan az évi átlagos rendelkezésre álló teljesítőképességgel
(RT évi átlag) üzemelve - a tárgyévbe11 ténylegesen termelt villamos ,energiát elő tudta
volna állítani.
Erőn1űi1 i évi c·súcskihasználási óraszán1 (te,) az az órákban kifejezett idő, amely alatt
az erőmű - állandó, az évi csúcsterhelésének megfelelő teljesítőképességgel üzemelve -
a tárgyévben ténylegesen termelt villamos energiát elő tudta volna állítani.
Erőműből kiadott villa111os energiára vo11atkoztatott fajlagos hőfogyasztás a villamosenergia-
-termelés céljára felhasznált tüzelőanyag-mennyiség és fűtőérték szorzatából számított hő­
mennyiség, valamint az erőműből kiadott villa1nos energia hányadosa, kJ/kWh-ban.
Erőnzűből kiadott l'il/amos energiára vonatkoztatott összhatás/ok a villamos energia

34• 531

•
 hőegyenértékének és az erőműből ezen idő alatt kiadott villamos energiára vonatkoztatott
'
fajlagos hőfogyasztás hányadosa.
Erőmű-kihasználási tényező kifejezi, hogy az erőmű tényleges villamosenergia-termelése
hány százaléka annak a villan1osenergia-mennyiségnek, amelyet az erőmű a vonatkoztatási
idő alatt tudott volna termelni, pl. állandóan RT átlagteljesítménnyel üzemelve.
. Napi terhelési görbe valamely - villamos energiát termelő vagy fogyasztó - berendezés
napi terhelésének alakulását az idő függvényében ábrázoló diagram .
•

F / 1.5 Hálózati fogalmak

Kisfeszültségű az az erősáran1ú villamos berendezés (hálózat, alállomás, készülék stb.),
amelyben földelt rendszerben a földelt vezető és bárn1ely másik vezető közötti feszültség,
földeletlen rendszerben pedig a vezetők közötti feszültség 250 V-nál nem nagyobb.
Nagyfeszültségű az az erősáramú villamos berendezés (hálózat, alállomás, készülék stb.),
amelyben földelt rendszerben a földelt vezető és bármely másik vezető közötti feszültség,
földeletlen rendszerben pedig a vezetők közötti feszültség 250 V-nál nagyobb. (A villamos-
energia-ipar nagyfeszültségű vezetékei 1000 V-on felüliek.)
Középfeszültségű erősáramú villamos berendezés alatt általában az 1- 35 kV-os nagy-
feszültségű berendezések értendők. (Megjegyzendő, hogy ez a szabványtól eltérő, de általá-
ban használatos megnevezés.)
Alap/1á/ózati távvezetékek alatt a villamosenergia-rendszerben működő erőműveket,
állon1ásokat és nemzetközi kooperációs állon1ásokat összekötő 120 kV-os vagy ennél
nagyobb feszültségű vezetékeket értjük.
Alaphálózati állomások az alaphálózathoz közvetlenül csatlakozó állomások.
Gerincvezetékek azok a középfeszültségű vezetékek, amelyek a villamos energiát általában
leágazás nélkül szállítják valamely alaphálózati állomásból kiindulva egy nlásik állomásba.
Alaphálózatnak tekintjük nlindazon hálózatokat, illetve azok vezetékszakaszait, amelyek
a villamosenergia-rendszerben elsőrendűen
a) az alaperőműveknek az országon belüli vagy nemzetközi kooperációjára,
b) az alaperőn1űvekből, vagy a nemzetközi kooperáció cson1ópontjaiból a villamos ener-
giának a főelosztó-hálózatok felé való átvitelére szolgálnak.
Az a körülmény, hogy valamely alaphálózati vezetékszakaszról - annak az előbbiekben
jellemzett alapfunkciója mellett - főelosztó-hálózati, elosztóhálózati vagy fogyasztói csat-
lakozás is létesült, az alaphálózati kritériumot nen1 érinti.
Főelosztó-hálózatnak tekintjük mindazon vezetékeket, amelyeknek elsőrendű feladata
az elosztóhálózat táppontjait (120/középfeszültségű, középfeszültségű/középfeszültségű
alállomásokat) a fölérendelt hálózatból . (alaphálózatból, vagy nagyfeszültségií/középfe-
szültségű táppontból) vagy erőműből táplálni.
Elosztóhálózat fejlesztésén a főelosztó-hálózat, a közép- és kisfeszültségű hálózat-bővíté­
sével a rekonstrukcióval kapcsolatos beruházásokat, a célfejlesztések, továbbá a távköz-
lés, távjelzés beruházásait értjük.

532

•
 F/4. Szabványos szabadvezeték-sodronyok

A következőkben összefoglaljuk a Magyarországon alkalmazott szabványos vezetéksod-

ronyok fontosabb jellemzőit. Az összeállítás az MSZ 149/2, 3, 4- 75 alapján készült.
A terhelhetőségre vonatkozó adatok forrása az MSZ-09 0316- 77 F07 nehézipari ágazati
szabvány. A sodronyokra vonatkozó általános előírásokat az MSZ 149/1- 75 tartalmazza.

Megjegyzés: igen elterjedtek az amerikai és egyéb angolszász katalógusok és táblázatok. Ezekben a

vezetők (kör keresztmetszetű tömör,csővezetőés sodrony) keresztmetszeteit ,,circular mi/s''-ben adják meg.
1 zoll = 1000 mils, tömör körhengernél d átmérőnél és A keresztmetszetnél A (cir mils) = d (mils) 2

1 A (zoll 2 ) = -i- [d (n1ils)] 2

• I0- 6 = ~ A (cir mils) 10-•

d (zoll) = V~A (zoll 2) = 10- 3 YA (cir mils)

d (cm) = ~A
:i:
(cm 2) = 2,54· 10- 3 YA (cir mils)

A (mm) 2 = 506, 7 ·A (cir mils) · IO- 6

F/4.1 táblázat
Alumínium vezetéksodronyok (ASC)

Egyenára- Tartósáramú terhel-

Névleges
< Külső Fajlagos mú ellen- hetőség
kereszt- Huzalok Szakítóerő
• • ••
atmero tömeg állás A
metszet száma N
mm kg/km 20 °C-on
mm 2
D/km '
nyaron télen

16 5,10 43,0 2 900 1,788 105 130

25 6,30 65,7 4 240 1, 172 140 170
1+6 = 7
35 7,50 93,2 5 870 0,8265 175 215
50 9,00 134,2 8 080 0,5740 220 270

70 10,50 182,3 11 500 0,4408 260 325

95 12,50 258,3 15 940 0,3111 330 405
l-'-6+ 12 = 19 '
470
120 14,00 324,1 19 100 0,2480 380
150 15,75 410,2 23 700 0,1960 440 545

185 17,50 507,4 31 050 0, 1611 500 605

240 l -'-6-'- 12-'- l 8 = 37 20,23 678,0 39 650 0,1206 595 735
300 22,47 836,5 48 060 0,09773 680 845
'

400 1+6-'-12+ 18-'- 26,01 1122 61 900 0,07338 825 1025

500 + 24 = 61 29,07 1401 76 OOO 0,05874 955 1190
-
640 33,00 1809 99 500 0,04576 1120 1350
1+6-'-12+ 18+ 0,03671 1305 1625
liOO 36,85 2254 120 500
-i 24 ..._ 30 = 91
1000 41, 14 2810 148 400 0,02945 1510 1880

533
 F/4.2 táblázat

Ötvözött alumínium vezetéksodronyok (AASC)

Egyenára- Tartósáramú ter-

Névleges
Külső Fajlagos mú ellen- helhetőség
kereszt- Huzalok
•
. .
atmero "
tömeg
Szakítóerő
állás A
metszet szarna N
mm kg/km 20 °C-on
mm 2
Q/km nyáron télen
'
1
16 5,10 43,0 4 520 2,085 115 135
25 6,30 65,7 5 900 1,366 150 175
1+6 = 7
35 7,50 93,1 8 340 1
0,964 0 185 220
50 9,00 134,0 12 020 0,669 3 235 280

70 10,50 182,1 18 750 0,514 0 280 330

95 12,50 258,1 22 650 0,362 7 350 415
1+6+12=19
120 14,00 323,7 28 420 0,289 3 405 480
150 15,75 409,7 34 350 0,228 5 470 560

185 17,50 506,8 44 120 0,188 0 535 635

240 1+6+12+18=37 20,23 677,3 58 960 0,140 6 625 740
300 22,47 835,6 72 750 0,114 0 730 865
. r·- 1
1
400 1+6+12+ 18+ 26,01 1121 97 210 0,085 56 880 1050
500 +24 = 61 29,07 1400 121 430 0,068 50 1020 1215
--- -
640 33,00 1807 152 100 0,053 36 1210 1435
1+6+12+ 18-:
800 36,85 2252 194 800 0,042 80 1400 1665
+24+30 = 91
1000 41,14 2807 242 800 1 0,034 34 1625 1930
1
'

Csővezetőnél (nem sodrony), amelynek külső átmérője d és t a vastagsága, a keresztmetszet képletei:

•

• =
A (zoll·) Jr
4 [d(zoll)] 2 • [4t( t)]
d 1-d

A (cir rnils)·lú- 6 = [d(zoll)] 2 • [~ (1- ~ )]

A (cm!)= -Jr [d(cm)] 2 • [ 4t
d ( 1-d
t )]
4

534
 1

F/4.3 táblázat
1
i
Alun1ínium vezetéksodronyok acélhuzal erősítéssel (ACSR)
'

Egyenára- Tartósáramú terhel-

Névleges
Külső Fajlagos mú ellen- hetőség
kereszt- Huzalok száma Szakítóerő
átmérő tömeg állás A
metszet alumínium/acél N
•
'
mm kg/km 20 °C-on
'
mm 2/mm 2 •
Q/km nyaron télen

'
' - 16/2,5 5,40 62 5 920 1,862 120 140
25/4 6,75 96 9000 1,192 160 190
6/1
35/6 8,10 139 12 680 0,827 200 240
50/80 9,60 194 17 480 0,5887 250 300

70/12 11, 72 285 27 700 0,4209 315 370

95/15 13,61 386 35 750 0,3119 380 450
120/20 15,50 501 45 850 0,2402 450 535
150/25 (10+16)/(1+6) = 17,10 608 55 250 0,1978 525 610
185/30 = 26/7 18,99 751 66 200 0,1602 575 680
•
240/40 21,84 983 85 340 0,1211 690 820
1 250/40 22,40 1039 84000 0, 1173 710 840
300/50 24,44 1240 106 980 0,0967 800 950

50/7 9,90 197 17 800 0,5696 255 305

70/9 11,56 268 25 OOO 0,4163 315 380
95/12 13,54 367 32 150 0,3036 385 455
1 (9 + 15)/(1+6) =
120/16 15,16 460 39 800 0,2423 445 530
= 24/7
150/20 17,14 588 50900 0,1896 520 620
185/24 18,94 717 61 450 0,1553 580 690
240/32 21,64 936 77 700 0,1190 695 825

300/40 24,12 1140 98 370 0,0968 800 950

''
'
400/53 (12+ 18+24)/ 27,90 1562 131 300 0,0725 970 1150
l' 500/66 •
/(1+6) = 54/7 31,05 1935 157 500 0,0585 '
1120 1330
625/82 34,56 2396 192 700 0,0473 1290 1530

25/15 8,25 190 22 870 1,145 170 205

35/20 9,65 260 31 150 0,8366 210 250
50/30 11,65 378 43 830 0,5740 270 315
70/40 12/(1+6) = 12/7 13,50 507 58 570 0,4275 325 385
95/56 16,00 712 81 550 0,3043 405 480
120/70 •
18,00 901 199 950 0,2405 470 545
150/85 19,60 1069 118 100 0,2028 515 610

,'

535
 F /8. Kábelparaméterek
Az erősáramú kábelek általános előírásait az MSZ 146/1 ... 4- 76, a fektetési és terhelhe-
tőségi általános kérdéseket az MSZ 13207/1 ... 4- 79 tartalmazzák. A konkrét kiviteltől
függő paramétereket a gyártó vállalatok részletes gyártmánykatalógusai ismertetik. Az aláb-
biakban a Magyar Kábel Művek gyártmánykatalógusai alapján néhány tipikus kábelcsalád
(PVC szigetelésű, illetve XLPE nemzetközi típusjelzésű ún. térhálós polietilén szigetelésű
kábelek) paramétereit adjuk meg. A közölt paraméterek háromfázisú, szimmetrikus üzen1-
vitelre vonatkoznak. Az induktivitásértékek egyerű kábelekből kialakított háromfázisú
átvitel esetén egyenlő oldalú háromszög elrendezésre vonatkoznak. A tartós terhelhetőségi
értékek megadásakor vízszintes, párhuza1nos élrendezést vettünk alapul, a kábelek között
7 cm távolsággal.

536
 F/8.1. táblázat
PVC szigetelésű kábelek villamos jellemzői

Váltakozó ára- Tartós terhelhetőség

Névleges Egyenáramú 1 másodperces
Névleges mú ellenállás Indukti-
kereszt- ellenállás . ' rövidzárlati
feszültség teljes terhelés- Vltas
' levegő-
metszet 20 °C-on aram földben
fázis/vonali nél mH/km ben
mmz O/km kA A
Q/kn1 A

35 0,876 1,055 0,245 2,5 121 97

50 0.641 0,772 0,245 3,2 142 118

70 0,443 0.534 0,235 5,01 175 150

95 0,32t) 0,386 0,23 6.5 215 181

120 0,253 0,3•)6 0,23 8•01 245 210

0,6/l kV
háromerű
150 0,206 0,250 0,23 10,ű 275 240

185 0,164 0,199 0,23 14 •0 310 275

240 (),125 0.150 0,23 17,0 360 323

'

300 0,100 O, l 18 (),23 21,0 410 371

•

400 0,077 0,095 0.225 31,0 470 444

35 0,876 1,055 0,30 2,5 115 100

50 0,641 0,77 0,27 3,2 135 l 2f)

70 0,443 0,536 0,26 5,0 170 155

95 0,320 0,389 0,25 6,5 20í) 185

3,5/6 kV
háromerű
120 0,253 0,308 0,24 8,0 230 215

150 0,206 0,252 0,23 10,0 260 245

185 0,164 0,201 0,22 14,0 295 285

240 0,125 0,155 0,21 17,0 340 335

537

•
 F/8.1. táblázat (/olytattis)

PVC szigetelésű kábelek villamos jellen1zői

Tartós terhel-
Egyen- Váltakozó ln- Ka-
Névleges •
1 másodper- hetőség
Névleges •
aramu •
áramú ellen- duk- paci- Töltő-
kereszt- • • • • • ces rövidzár-
feszültség ellenállás állás teljes 11v1tas tas aram föld- leve-
metszet lati áram
fázis/vonali 20 °C-on terheléstél mH/ µF/ A/km ben göben
mm 2 kA
Ofkm fljkm km km A A

35 0,876 1,055 0,44 0,38 0,70 2,5 130 130

50 0,641 (), 772 0,41 0,43 (), 79 3,2 155 155

70 0,4'43 0,534 (l,39 0,48 0,88 .5,0 190 195

-

95 (l,320 (l,386 (l,37 0,54 (1,97 6,5 230 240

- -
120 0,253 0,3(l6 0,36 0,59 1,06 8,0 260 280
6/10 kV
egyerű
150 0,206 0,250 0,35 0,64 1,15 10,0 285 315
. --
185 . 0,164 0,199 0,33 0,70 1,26 14,0 320 360
.

240 0,125 0,150 0,32 0,83 1,52 17,0 ,

370 425
-

300 0,100 0,118 0,30 0,92 1,66 21,0 415 490

400 0,077 0,095 0,29 1,03 1,86 31,0 460 570

-

35 0,876 1,055 0,35 0,38 0,70 2,5 115 105

--
50 0,641 0,772 0,33 0,43 0,78 3,2 135 125
-
70 0,443 0,534 0,32 0,48 0,88 S,0 165 160
-
95 0,320 0,386 0,30 0,53 0,97 6,5 195 190
6/10 kV
háromerű
120 0,253 0,306 0,29 0,58 1,06 8,0 225 220

150 0,206 0,250 0,28 0,63 1,15 10,0 255 250

185 0,164 0,199 0,27 0,69 1,26 14,0 285 285

240 0,125 0,150 0,25 0,83 1,52 17,0 330 335

538
 F/8.2. táblázat

Térhálós polietilén (XLPE) szigetelésű kábelek villamos paraméterei

,
Arnyékolás
Ka- Töltőtel- ln- 1 másod- Tartós
Névleges Egyenáramú • 1 másod-
Névleges paci- jesítmény duk- perces „ terhelhető-
feszültség
kereszt- ellenállás
tás
. .'
(három- t1v1tas rövidzár-
perces ro-
20 °C-on ség (földbe
metszet 1 vidzárlati
fázis/vonali µF/ fázisú) i mH/ lati áram fektetve)
mm 2 íljkm arama'

km kVA/km km kA A
kA
•

50 0,628 0,21 8 0,41 4,7 3,2 194

70 0,435 0,25 9 0,39 6,5 3,2 236

95 0,313 0,30 10 0,37 8,8 3,2 281

120 0,248 0,32 11 0,35 11,2 3,2 318

1

150 0,2(l2 0,35 12 0,34 14,0 5,0 350

'
1 6/10 kV
egyerű
.

185 0,161 0,39 13 0,33 17,2 5,0 393

1

(l, 122
, 240 0,41 15 0,32 22,3 5,0
,
453

300 0,097 0,46 16 0,31 27,9 5,0 507

400 0,076 0,57 18 0,30 37,2 7,0 559

'

500 0,060 0,63 20 0,29 46,5 7,0 622

\
50 0,641 0,24 8 0,34 4,7 3,2 162

70 0,443 0,28 10 0,32 6,5 3,2 199

95 0,320 0,31 11 0,31 8,8 3,2 238

6/10 kV 120 0,253 0,33 12 0,30 11,2 3,2 271

1 háromerű
\
150 0,206 0,36 13 0,29 14,0 5,0 304
•
185 0,164 0,39 14 0,28 17,2 5,0 345
1

1 240 0,125 0,44 15 0,27 22,3 5,0 401

1
'

539
 F/8.2. táblázat (folytatás)

Térhálós polietilén (XLPE) szigetelésű kábelek villamos jellen1zői

•
.• Arnyékolás
Ka- Töltótel- ln- 1 n1ásod- Tartós t:r„
Névleges Egyenáramú • l másod-
Névleges paci- jesítmény duk- perces .. helhetőség
kereszt- ellenállás perces ro-
feszültség tás (három- ti vitás• rövidzár- (fóldbe
metszet 20 °C-on vidzárlati
fázis/vonali
mm!
µF/ fázisú) rnH/ lati áram •
ara ma
fektetve)
O/kn1
km kVA/km km kA A
kA
•
1
50 0,628 0,18 23 0,44 4,7 3,2 195
70 0,435 0,2 26 0,41 6,5 3.2 237
95 0,313 0,22 28 0,39 8,8 3,2 282
120 0,248 0,24 3() 0,38 11,2 3,2 320

12/20 kV 150 0,202 0,26 33 0,37 14 ,0 5,0 353

egyeru• 185 (), 161 0,21l 35 0,35 17,2 5,t) 396
-
240 (),122
•

1 0.31 ' 39 0.34 22,3 5,0 457

-1• - .

300 f) ,í)9 7 !1 ll • 34 42 0,33 27,9 5,f} 511

„ .. ·-·· •
.

~) t).~)711 ').3'i 47 0,32 37,2 7 O• 566

1 ·--
'
500 (),l)(jlp 0,41 52 0,31 46,5 70·
• 630

•
F/8.3. táblázat

Térhálós polietilén (XLPE) szigetelésű kábelek villa111os paraméterei

•
Arnyékolás
1 másod-
Névleges Egyenáramú Töltőtelje- 1 másod·
Névleges Kapaci- • • lnduktivi- perces ro-
kereszt- ellenállás • s1tmeny • perces rövid-
feszültség tas tas vidzárlati
metszet 20 "C-on {háromfázisú) • zárlati
fázis/vonali fLF/km mH/ktn aram •
mm2 [l/km kV A/km arama
kA
kA
•

50 0,628 O, l 330 0,56 6,1 5,0

1
71} 1
0,435 0 •1 360 0,54 6,8 5,0
-
95 0,313 0, 11 390 0,52 8,l 5,f)
120 0,248 0,11 420 0,50 10,2 7,0

150 1 0,202 0,12 440 0,48 13,0 7,0

70/l2í) kV
w
egyeru 185 0, 161 0,12 470 0,46 18,3 7,0
•

240 0,122 0,14 510 0,45 23,5 7,0

300 0,098 0,14 540 0,43 29,l 7,0

400 0,076 0,16 620 0,41 38,4 7,0

! 500 0,065 0,17 650 0,40 47,8 7,0

540
 Irodalomjegyzék

,
Altalános irocl<1!01t1ieg)'Zék*
•
•

[l] Bewley L. V.: Tensor Analysis of Electric Circuits a11d Machines.

The Ronald Press Co., New York, 1961.
[2] Bl11me, L. F. etc.: Transformer Engineering.
J. Wiley et Sons, New York, 1951.
[3] Chard, de la C. F.: Power Systen1 Engineering.
•' Clearer-Hun1e Press Ltd., London, 1962.
[4] Chaston, A. N.- La Forest, J. J.-Ramirez, A. R.: Electrical Characteristics of EHV
,
- UHV conductor Configurations and Circuits.
~

Transn1ission Line Reference Book 345 kV and Above, Chapter 3, New

•
York, 1975.
"
•.
[5] Chestnut, H.- l\!Jayer, R. W.: Szervomechanizmusok és szabályozó rendszerek terve-
•
zese.
~Jüszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959.

1 [6] Clarke, E.: Circuit Analysis of A-C Power Systems 1- JJ.

J. Wiley et Sons, New York, 1943.
[7] Desoer, C. A.- Kuh, E. S.: Basic Circuit Theory.
McGraw-Hill Kogakusha Ltd., Tokyo, 1969.
[8] Electric Utility Engineering Reference Book, Distribution System.
Westinghouse Co., East Pittsburgh, 1959.
[9] Electrical Transmission Distribution Reference Book.
Westinghouse Co., East Pittsburgh, 1950.
llO] Elgerd, 0. I.: Basic Electric Power Engineering.
Addison-Wesley Publishing Co., Reading Ua., 1975.
[11] Elgerd, 0. J.: Electric Energy Systems Theory. An Introduction.
McGraw-Hill Book Co., New York, 1971.
[12] Fodor Gy.: Elméleti elektrotechnika.
Tankönyvkiadó, Budapest, 1968.
[13] Fodor Gy.- Vágó I.: Villamosságtan.
Tankönyvkiadó, Budapest, 1975. 1- 12. füzet
• A Villamosenergia-rendszerek J - 11 -111. teljes anyagához

541
 •

[14] Geszti P. Ottó: Villamosművek f-11.

Tankönyvkiadó, Budapest, 1967.
[15] Kin1bark, E. W.: Electrical Transmission of Power and Signals.
J. Wiley et Sons, New York, 1949.
[16] Kirchmayer, L. K.: Economic Operation of Power Systems.
J. Wiley et Sons, New York, 1958.
[17] Knight, U. G.: Power Systems Engineering and Mathen1atics.
Pergamon Press, Oxford, 1972.
[18] Knowlton, A. E.: Standard Handbook for Electrical Engineers.
McGraw-Hill Book Co., New York, 1957.
[19] Kovács K. P.- Rácz J.: Váltakozó áramú gépek tranziens folyamatai.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954.
[20] Kovács K. P.: Villamosgépek üzemtana l.
Tankönyvkiadó, Budapest, 1952.
[21] Liska J.: Villamos gépek 1- J[ - 111 - IV.
Tankönyvkiadó, Budapest, 1948.
[22] Liska J.: Villamos gépek vektorábrái.
Mérnök Továbbképző Intézet G. 62. sz. kiadvány, 1945.
[23] Mortlock, J. R. - Humphrey Davies M. W.: Power Systern Analysis.
Chapman et Hall, London, 1952.
[24] Openshaw Taylor, E.: Power Systen1 Transients.
George Newnes Ltd., London, 1954.
•
[25] Pélissier, R.: Les réseaux d'energie électrique 1 - 2-· 3 - 4.
Dunod, Paris, 1975.
[26] Peterson, H. A.: Transients in Power Systems.
J. Wiley et Sons, New York, 1951.
[27] Retter Gy.: Az egységes villamosgép elmélet.
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1976.
[28] Ronkay F.: Erőművek villamos berendezése.
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1955.
[29] Rothe, F. S.: An Introduction to Power System Analysis.
J. Wiley et Sons, New York, 1953.
(30] Rüdenberg, R.: Transient Performance of Electric Power Systems.
McGraw-Hill Book Co., New York, 1950.
[31] Simonyi K.: Elméleti villamosságtan.
Tankönyvkiadó, Budapest, 1957.
[32] Stagg, G. W.- El Abiad, A. H.: Computer Methods in Power System Analysis
McGraw-Hill Book Co., New York, 1968.
[33] Statisztikai Évkönyv, 1979.
Magyar Villan1os Művek Tröszt, Budapest, 1979.
[34] Stevenson, W. D.: Elements of Power Systen1 Analysis.
McGraw-Hill Book Co., New York.
[35) Sullivan R. L.: Power Systen1 Planning.
McGraw-Hill Co., New York, 1977.

542
1•

[36) Transmission Line Reference Book 345 kV and Above.

EPRI, 1975.
[37) Truax, C. J.: EHV- UHV Transmission Systems.
Transmission Line Reference Book 345 kV and Above, Chapter 2, New
York, 1975.
[38) Tuschák R.: Szabályozástechnika 1.
'•
Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. •

[39) Vajta M.: A váltakozó áramú villamos energiaátvitel feszültségesése és vesztesége.

••
'
•
Nehézipari Kiadó, Budapest, 1951 .
[40] Vajta M.: A zárlati áran1.
Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 1956.
[41] Verebély L.: Villamos erőátvitel 1-11- lll- lV.
- '
Tankönyvkiadó, Budapest, 1948.
[42) Walter, M.: Kurzschluss-ströme in Drehstro111mnetzen ...
Verlag, R., Oldenburg, 1938.
[43] Weedy, B. M.: Electric Power Systen1s.
J. Wiley, New York, 1972.
[44] Woodruff, L. F.: Principles of Electric Power Transn1ission.
„ J. Wiley et Sons, New York, 1956.
[45] Zadeh, L. A. - Desoer, C. A.: Linear System Theory.
McGraw-Hill Book Co., New York, 1963.
[46] Záborszky J.: Háron1fázisú gépek és hálózatok aszin11netriás viszonyainak vizsgálata
a szimmetrikus összetevők n1ódszerével. •

Mérn. Tov. Int., G. 70, Budapest, 1946.

[47] Záborszky, J.- Rittenhouse, J. W.: Electric Power Transmission.
The Ronald Press Co., New York, 1954.
1 [48] liopOBHKOB, <l>. A. - Kocepee. B. K. - XoroT, r. A.: 3JieKTpH'leCKHe ceTH HCHCTeMbl.
r OC3Heproit3.[(aT' MocKBa, 1963.
[49[ MocKaJies, A. r.: ABTOMaTH'leCKOe peryJIHpoeaHHe pe:lKUMa 3HepreTU'leCKOH CHCTeM.
r OC3HeprOH3.[(aT' MoCKBa, 1960.
[50] y JISIHOB, c. A.: 3JieKTpoMarHHTHbte nepeXO.[(Hble npoueCCb[ B 3JieKTpH'leCKHX. CHCTe-
Max. 113.[(aTeJibCTBo •• 3tteprnsi:'', MocKea, JleHlfttrpa.[(, 1964.

/rodalon1jeg)'Zék az/. kötetl1ez

[51] Barnes, C. C.: Power Cables.

Chapn1an and Hall, London, 1966.
(52] Behrens, P. - Meyer, H. - Nefzger, J.: Aluminium-Freileitungen.
Al. Veri., Düsseldorf, 1954.
(53] Calabrese, G. 0.: Symmetrical Components.
The Ronald Press Co., New York, 1959.
[54] Comber, M. G. - Deno, D. W.: Corona Phenomena on AC Transn1ission Lines.
Transmission Line Reference Book 345 kV Above, Chapter 4, New York,
1975.

543
[55] Comber, M. G.-Juette, G. W.: Radio and Television Interference.
Transmission Line Reference Book 345 kV and Above, Chapter 5, New
York, 1975.
{56] Comber, M. G.-Zaffanella, L. E.: Audible Noise.
Transmission Line Reference Book 345 kV and Above, Chapter 6, New
York, 1975.
[57] Comber, M. G.-Zaffanella, L. E.: Corona Loss.
Transmission Line Reference Book 345 kV and Above, Chapter 7, New
York, 1975.
[58] Geszti P. 0.-Kovacs K. P.-Vajta M.: Szimmetrikus összetevők.
Akadémia Kiadó, Budapest, 1957.
[59] Girkmann, K.-Königshofer, E.: Die Hochspannungsfreileitungen.
Springer, Wien, 1938.
[60] Hobson, J. E.- Whitehead, D. L.: Symmetrical Components.
EJectrical Transmission and Distribution Reference Book, Chapter 2.
Pittsburgh, 1950.
[61] Hochrainer, A.: Symmetrische Komponenten Drehstromsystemen.
Springer, Berlin-Göttingen, 1957.
•
{62] Kovács K. P.: Symmetrische Komponenten in Wechse]strommaschinen.
Birkhauser, Basel Stuttgart, 1962.
[63] Muller, H. N. Jr.- Williams, J. S.: Electrical Characteristics of Cables.
Electrical Transmission and Distribution Reference Book, Chapter 4.
Pittsburgh, 1950.
[64] Vajda Gy.: Szigetelések villamos erőterei. -
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970.
[65] Wagner, C. F.- Evans, R. D.: Symmetrical Components.
McGraw-Hill Book Co., New York, 1933.
[66] Wright, Sherwin H.-Hall, C. F.-Shankle, D. F.-Tremaine, R. L.: Characteristics
of Aerial Lines.
Electrical Transmission and Distribution Reference Book, Chapter 3.
Pittsburgh, 1950.
[67] Zurmühl, R.: Matrizen.
Springer Verlag, Berlin, 1964.

544
 Tárgymutató

. ••.

a forgatóvektor 142 behatolási mélység 444

acélvezető 450 belógás 455
admittancia, aszimmetrikus hálózaté 2ss· - állapotegyenlete 463
- , kapacitív 386, 392 belső mágneses tér 301, 307
- karakterisztikák 95 - szög, impedanciáé 83
-mátrix 91 blokkrendszerű erőmű 38
alaki tényező 454 •

alaphálózat 31, 37 Carson-Clem képlet 356, 364

- mennyiségek 129 c·iklikus mátrix 144
alállomás 39 - rendszerek 196
oc, p, 0 komponensek 244 - vezetékcsere 271, 319, 341
alumínium vezető 450, 533- 535 e larke-transzformáció 244
alsó kritikus hőmérséklet 465 - összetevők 255
arányossági határ 448 copperweld vezető 449
aszimmetrikus feszültségforrás 277, 284
- hálózat 275 c:satolt vezetékek, induktívan 357, 367
- in1pedanciacsillag 288 - - , kapacitívan 392
- impedancia-rendszer 270 csatornakisülés 423
- többfázisú rendszer 136 csillag-csillag transzformátor 169
atomerőmű 25 csillag-delta átalakítás 93
autotranszformátor (takarék transzforrná- csillag-delta transzformátor 172
tor) 180 csillagpont földelése 158-160, 169-184
csoport redukált sugara 320-327
általános impedancia-rendszer 286 csoportos vezetők 322
áramforrás 28, 71 csőszerű vezető 308
-nemek 31 c·súcskihasználási óraszám 17, 531
-váltó 38 - terhelés 17, 531
áttétel 131, 175
átviteli (transzfer) impedancia 96, 230 delta-csillag átalakítás 92
- admittancia 98 delta-csillag transzformátor 172
- mátrix 103 diagonalizálás 150
dielektromos veszteség 487, 513

33 Villamosencrgia-rendsurel.: 44445/1. 545

egyenáran1ú energiaellátás 31
egye11értékű sugár (GMR) 308
- távolság 318
egyerű kábel 493
egyfázisú energiaellátás 31
- fogyasztó 220
földzárlat 200, 260
- helyettesítő kapcsolás 153
- szakadás 225, 266
transzformátor 166
egyrendszerű vezeték impedanciái 367
elektrosztatikus energia 53
- kiegyensúlyozatlanság 410
ellenállás, földvisszavezetésé 361
- , kábeleké 495
- , szabadvezetéké 439
elosztóhálózat 31
- , sugaras 42
-, gyűrűs 44
-, hurkolt 47
előjelkonvenciók 48- 50
Euler-összefüggések 64
erőmű kapcsolása 38
érszigetelés 475
fa.ilagos elfe11állás, földé 358
- -, vezetőké 440, 451
- hőellenállás 520
FaradaJ1-törvény 117
fazor 64
fáziscsere 271, 319, 341
-szög 67
- és vonali niennyiségek 161
felcsapódás 4 71
felfűzött állon1ások 46
felharmonikusok 35, 86
felső kritikus hőmérséklet 467
felületi impedancia 503
feszítőoszlop-köz 461
feszültségeloszlás 159
-esés, százalékos 28, 129
- forrás 71
-tartás 33
546
feszültségváltó 38, 292
fluxuskapcsolódás 117, 308
fogyasztó 33
-, aszimmetrikus 220
- , egyfázisú 220
fo.itóteke1·cs 42
-, csillagponti 159, 172, 181
forgatóvektorok 142
Fortescue-módszer 138
főelosztó-hálózat 30
föld fajlagos ellenállása 356
- vezető lásd: védővezető
- vissza vezetés 354, 361
-zárlat 201
földelési ellenállás 380
frekvenciatartás 34
gáznyomású kábel 483 •
ge11e1·átor (l.még szinkrongép) 27, 38, 71.
- terhelése 220
geometriai tényező 490
gerincvezeték 43
gerjesztés 120
gerjesztési in1pedancia· 124. 167 '
GMD 321, 401
GMR (redukált sugár) 301
gyűjtősín 39
gyűrűs elosztóhálózat 44
határoszlopköz 467
hatásos teljesítn1ény 80
hálózatátalakítások 90
- , aszimmetrikus 135, 275
-, különböző sorrendű 153
- linearitása 94
- , négykivezetésű 95
/1áro111fázisú energiaátvitel 32
- teljesítmén}' 84
- zárlat 213
háron1tekercselésű transzfor111átor 179
/1elJ 1ettesítő vázlat, eg) fázisú 181
1
- - , különböző sorrendű 153
hiba, soros 225, 260
 hiba, sönt- 200, 260 impedancia 386, 392
- , szimultán 234 reaktancia 392
•
' hibahelyi áram 201 töltőáram 386
- impedancia 215 kábelek 473
Hiller-sodrony 451 - felületi impedanciája 503
'
i Holmgreen-kapcsolás 294 geometriai adatai 489
'
'' Höchstiidter-kábel 480, 493 - tényezői 490
hőellenállás 507, 518 - impedanciái 494
'' '
hullámimpedancia 112 ionizációja 487
hurkolt rendszerű elosztóhálózat 43 - kapacitása 493
köpenyszerkezete 475
ideális generátorok 71 melegedése 506
impedancia 65 szerkezete 475
-, aszimmetrikus 288 szigetelése 478
-áttétel 131 - terhelhetősége 506, 537
- , átviteli 96, 100, 230 típusai 476
- , felületi 503 vesztesége 487, 510
-, hibahelyi 215 villamos adatai 536
- , hullám- 112 kettős földzárlat 234
- karakterisztikák 95 két l ezeték csatolása, induktívan 312, 363
1

-, kölcsönös 117, 122, 126 - - - , kapacitívan 390, 397

- mátrix 142, 368 kétfázisú rendszer 135
- , 1nérésponti 100 szakadás 227
- ön- 128 - terhelés 223
'
- rendszerek 90, 188 - zárlat 206, 210, 263
- , rövidzárási 98 kétkapuk 94
- , transzfer ( 1. átviteli) - kaszkád kapcsolása 105
- , üresjárási 96 - lezárása 110
1' indukált feszültség 117 Kirl·hli<?ff-törvények 49, 57
' induktív áram 58 kooperációs hálózat 36
- reaktancia ( 1. reaktancia) koronakisülés 417, 421
induktivitás 53, 120, 309 -sugárzás szabadvezetéken 433
kölc·sönös i111peda11cia 122, 126, 363
kapac·itásegyenletek, Maxwell-féle 394, 395 - , kiküszöbölése 126
- szimmetrikus összetevői 402 - - , transzformátoré 122
'' - tényezők 395 - , vezető- föld hurkok között 363
1'

!' - tükrözéssel 392 induktivitás 119

ll - , kábelé 493 kapacitás 395
'
: - , kölcsönös 391, 395 reaktancia 1. kölcsö11ös in1pedancia
1
' 1
~
- , köteges vezetőé 399 köpenyáram 495
1
-, ön- 391, 395 - szerkezet 4 75
- , szabadvezetéké 385 - típusú transzformátor 166
kapacitív adn1ittancia 386, 392 - veszteség 514
- csatolás 397 - védőhatása 500

547
körcikk keresztmetszet 478 olajszigetelésü kábel 481
körvezeték 46 oszlopköz 456
köteges vezető 323 -, távvezetéki 41
- kapacitása 399
- sugárzása 428 önimpedancia 122. 128, 363
közelségi hatás (proximity effect) 441), 513 önindukciós tényező 122
kritikus hőmérsékletek 463, 465 összegező áramváltó 295
- oszlopköz 466 összelengés 471
- sugárzási feszültség 421) ötoszlopos transzformátor 166
övszigetelés 493
lánckarak terisztikák 102 -
láncolt (vonali) feszültség 161 páncélozás, kábelen 475
látszólagos teljesítmény 80 párhuzan1os rezgőkör 63 •

Lecher-vezetőpár 309
Peek-féle képlet 425
linearitás 74 permeabilitás 301
permittivitás 514
TI-vázlat 107
magtípusú transzformátor 166 Pirelli-féle olajkábel 482
Maxwell-féle kapacitásegyenletek 394 Poisson-féle együttható 448
mágneses energia 59 polietilén szigetelés 539
- tér 305, 499 potenc·iáleloszlás 159
- vezetőképesség 120 - tényező 394
mágnesezési impedancia 16 7 . pótteher, zúzmara 453
másodpercáram (termikus áram) 537 pozitív so;·rendíí impedancia 153, 275
meddőteljesítn1ény 80
- kapacitás 403
megengedett szilárdság 449 - - összetevő 136, 145
megnyúlás 448, 464 - mérése 291
megszakító 38 - - szerkesztése 187
melegedés, kábelé 5()6 reaktancia, szinkrongépé 155
mérésponti admittancia 98 - vázlat 155, 165
- impedancia 96, 11 1 Poy11ting-\ektor 51
méröváltó 42, 292, 294 primer energiahordozók 24
mértékadó pótteher 452 proximity effect (közelségi hatás) 440, 442,
513
negatív sorren,/íí fluxus 153 PVC-szigetelés 537
-
- - impedancia 153
összetevő 137, 184 rádiózavarás 435
- - mérése 291 reaktancia 1. még impedancia
- - - szerkesztése 187 - , gerjesztési 165
- vázlat 155, 165 -, induktív 67
nemzetközi kooperációs hálózat 36 - ' kábelé 495
négykivezetésű hálózat 95 - - , szabadvezetéké 317
négypólusok 1. kétkapuk - , szinkron gépé 155
Norton-elv alkalmazása 112 - -, transzformátoré 165

548
1
J
1
'
reakta11c·ia, kapacitív 67, 386 szabad.vezeték (1. még távvezeték) 42
1
- . mágnesezési 165
' ~
belógása 455
f
-mátrix 326 ellenállása 439
1
- . szórási 167 - helyettesítő vázlata 297
f
reciprocitás 98 - induktív reaktanciája 298
1
1
' 1·edukált sugát· (GMR) 301 kapacitása 385
~ - , csoporté 321 mechanikai tulajdonságai 447
'
- , köteges vezetőé 324 sugárzása 417
l - - , sodronyé 329 - terhelhetősége 533
- - , tömör vezetőé 330 veszteségei 417
redukálás közös feszültségalapra 131 szabadtéri alállomás 39
- , hálózatoké 90 szakadás 225, 266 '

! referenciafázis 13 7 ' szakaszoló 38

''
relatív egységek 129 szakítószilárdság 448
1 relés védelmek 42 százalékos belógás 456
'
rezgéscsillapítás 4 72 - feszültségesés 28, 129
1 1·ezonancia, párhuzamos 63 szektor keresztmetszet 4 78
-, soros 69 - korrekciós tényező 493
)
részkapacitások 397 szerelési görbe 469
rövidzárási impedancia 10f} szélnyon1ás 454
rövidzárlat (l. még zárlat) 200 szilárdság, n1echanikai 448, 469
rugalmassági tényező 449, 451 szimultán hiba 234
szir11met1·ikus összetevők 136, 145
sajátérték 145 mérése 291
-vektor 145 - - szerkesztése 187
SL-(single leaded) kábel 481 - - teljesítménye 84
sodronyadatok 533 szimmetrizálás (1. még fázi.scsere) 341
''
i

1
- mechanikai jellemzői 451
- redukált sugara 328
szinkrongép helyettesítő vázlatai 155
szkinhatás 330. 440, 513
'
' '
SO-(So1111enfeld) kábel 481
soros ellenállás 63. 439
szórási reaktancia 165
szögforgatás 162, 175
hiba 225, 260 szuperpozíció 75
impedancia, szabadvezetéké 297, 338 szűrők. szimmetrikus összetevőké 291
- - , kábelé 494
r'
kapcsolás, kétkapuké 105 tartós szilárdság 448
rezgőkör 69 távvezeték (1. még szabadvezeték és ká-
sönthiba 200, 260 bel) 30, 42
- impedancia, szabadvezetéké 386, 392 - hullámimpedanciája 112
Stockbridge-féle rezgéscsillapító 472 - soros impedanciája 334
., sugaras hálózat 42 - veszteségei 417
~·
'
!
sugárzás 433 tekercsfluxus (1. fluxuskapcsolódás)
' - köteges vezetőkön 428 teljesítmény, egyfázisú 78
- kritikus feszültsége 420 - , háromfázisú 84
sugárzási veszteség 433 - , pillanatnyi 78

549
 '

teljesítmény, szin1metrikus összetevőké 84 i·ezetéka11yagok 447

- , többfrekvenciás 86 - állapotegyenlete, mechanikai 464
terhelési görbék 18 -elrendezés 372, 380
terhelhetőség 512, 533, 538 -csere 271, 319, 341
térerősség, villamos 51, 387, 425 -rezgés 472
- , mágneses 51, 306 vezető-föld hurok impedanciái 355
tértöltés 417 vezető, csőszerű 302
tg (J 486 - , csoportos 318
Thevenin-elv alkalmazása 112, 204 védőburkolat kábelen 479
•
torlónyomás 455 védőhatás, kábelköpenyé 500
Townsend-féle eletronlavina 418 védővezető 42, 372
töltőáram, kapacitív 386 villamos eltolás 387
transzfer 1. átviteli -energia-termelési adatok 17
transzformátor áttétele 131, 175 erőátvitel áramnemei 31
- átviteli mátrixa 109 - - felépítése 36
- forgatása 109, 175 - térerősség 51, 387, 425
- gerjesztési impedanciája 167 viszonylagos egységek 129
- helyettesítő vázlatai 121, 165 vonali (láncolt) feszültség 161
- , auto- (takarék-) 180 wattos (hatásos) teljesítmény 1. teljesít-
•
- , csillag- csillag 169 n1eny
- , delta - csillag 1 72
- , egyfázisú egységek bői 166 zárlat, egyfázisú 200, 260
- , háromtekercse lésű 179 - , háromfázisú 213
- , zegzug- 177 -, impedancián keresztül 215
Triche/-impulzusok 422 - , kétfázisú 206
Truxa-diagram 468 - számítás Thevenin-elvvel 204
tükörkép vezető 391 zegzugtranszformátor 177
T-vázlat 108 zérus sorrendű impedancia 153
kapacitás 402
üresjárási impedancia 96 - - összetevő 137, 184
ütközési ionizáció 417 - - mérése 291
- - szerkesztése 187
veszteség, dielektromos 487, 517 - reaktancia, szinkrongépé 155
-, kábeleké 509, 514 - vázlat 153
- , sugárzási 417 zúzmaraolvasztás 453
- , szabadvezetékeké 417 - pótteher 453, 464

550
Tankönyvkiadó Vállalat
A kiadásért felelős: Petró András igazgató
86-1466 Pécsi Szikra Nyomda
Felelős vezető: Farkas Gábor igazgató
Raktári szám: 44 445/1.
Felelős szerkesztő: Divényi Andrásné
Utánnyomásra előkészítette: Iker Erzsébet
Műszaki igazgatóhelyettes: Lojd Lajos
Grafikai szerkesztő: Permay Vilmos
Műszaki szerkesztő: Szilágyi Sándor
A kézirat nyomdába érkezett: 1986. április
Megjelent: 1986. november
Példányszám: 1000
Terjedelem: 49,33 (A/5) ív
Készült: krétáról fotózva, íves ofszetnyomással,
az MSZ 5601-59 és az MSZ 5602-55 szabvány szerint