NEMERE ISTVÁN

A LEGÚJABB TITKOK KÖNYVE

 Pallas
Gyöngyös, 2005
 © Nemere István

© Pallas Antikvárium Kft., 2005

Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás,
a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is

Minden jog fenntartva

 HA MÁR TITKOKRÓL VAN SZÓ…

Ezt a kis részt elõszó helyett iktattam be könyvembe. Arra

kérem az olvasót, ne lapozzon tovább, még ne. Aki elolvassa
a Legújabb titkok könyvét, annak tudnia kell, hogyan is
kezdõdött ez a folyamat. A történet nagyon tanulságos azok
számára, akiket érdekel az emberi gondolatok fejlõdése és az,
hogy egyes társadalmak hogyan bánnak a titkokkal, hogyan
fogadják vagy utasítják el a „titokfejtõket”? És a tudomány
titkaira hogyan reagálnak az állami szervek? Miért érzi
magát fenyegetve egyik-másik ideológia, ha egy magányos
szerzõ kifejti nézeteit a világ és a természet kevéssé ismert
tulajdonságairól, jelenségeirõl? Egyes emberek bámulatos
képességeirõl?
Amikor 1984-ben felmerült, hogy kiadassam a Titkok
könyvét, a késõbbi kiadóval együtt jól tudtuk, hogy ez nem
lesz könnyû dolog, nem lesz rövid és diadalmas küzdelem.
De ami akkor következett, felülmúlta elképzeléseinket a
nehézségi fokokról. Persze ebben én is ludas voltam, nemcsak
a „rázós témák”, amelyeket a könyvben az olvasók
tudomására akartunk hozni. Már csak azért is, mert alig egy
évvel korábban látott napvilágot „A rejtélyes elõdök” c.
kicsiny, mindössze talán száz oldalas dolgozatom. Ez eléggé
megrázta az olvasókat, a hatóságot pedig figyelõ álláspontra
késztette.
Ez a figyelés persze már régóta tartott, csak akkor még nem
tudtam róla. Két ország titkosrendõrsége nem az írásaim,
hanem a viselkedésem, a kapcsolataim miatt kezdett figyelni
az 1960-as évek végén. Magyarországon 1974-ben „alapították”

5
a dossziémat és mindösszesen körülbelül 23 éven át figyeltek
meg, provokáltak, küldték rám ügynökeiket és jelentették
sokfelé a beépített spiclik (akikbõl sokkal több volt, mintsem
azt ma el tudjuk képzelni), miket mondtam X-nek és Y-nak.
Ismétlem, én minderrõl csak az 1990-es évek végén szereztem
tudomást, amikor már kikérhettem az aktáimat és elolvashat-
tam mindazt, amit rólam jelentettek, ami velem és körülöttem
történt az eltelt bõ másfél évtizedben – de amirõl akkor nem
tudtam. Mindenesetre nekem papírom van arról, hogy a kom-
munista rendszer ellensége voltam, sõt mint az aktámra rótt
jegyzet bizonyítja, „társadalmi veszélyességem” csak 1989
végén, már a köztársaság kikiáltása után szûnt meg…
Arról viszont tudtam, hogy olykor engem is „helybenjárásra”
ítéltek. Ne higgye senki, hogy a volt „szocialista”, állampárti
rendszerben írókat csak politikai okok miatt ítéltek szilen-
ciumra, vagyis idõszakos hallgatásra, amely idõben mûveik
nem jelenhettek meg. Történt ilyesmi tudományos, népszerû
ismeretterjesztõ témákban is, elsõsporban persze akkor, ha
valaki az UFO-kat vagy a nem hagyományos gyógymódokat
feszegette. Magam elsõ ízben 1977-ben estem ennek áldoza-
tául. Azon év õszén ugyanis egy ifjúsági havi lapban pozitív
cikket merészeltem írni az UFO-król! Ma már nehéz felfogni,
miért volt ez oly nagy bûn. De akkoriban az ilyen esetekben
a Magyar Tudományos Akadémia (rossz nyelvek szerint:
Kakadémia…) illetékesei felhívták a pártközpont illetékeseit
és addig sírtak-ríttak, panaszkodtak és vádaskodtak a vonal
túlsó végén, míg az innensõn a pártvezetés megígérte, hogy
az illetõ szerzõt egy idõre „hidegre teszi”, a fõszerkesztõt
pedig meginti. Így is történt minden alkalommal. Akik ma
arra panaszkodnak, vagy olyan „hõsi múlttal” dicsekszenek,
hogy õk politikai okokból nem írhattak nemegyszer évekig,

6
azok jó, ha tudják: nincsenek ezzel egyedül. UFO-ügyben is
megesett ez, és nem is egyszer.
Tehát az történt 1977 és 1984 között, hogy többször is
helyben járásra ítéltek, a lapok nem közölhettek tõlem ilyen
tárgyú cikkeket. Én szerencsére mindig több lábon álltam,
írtam könyveket is, ezeket persze – efféle elõzmények után –
már gyanakodva leste a hatalom. Ne feledjük el, az egy para-
noiás korszak volt – a pártvezetés amúgy is hajlamos volt
arra, hogy minden, az irányvonalától eltérõ témájú
véleményben ellene szóló támadást lásson. Saját érdekében
tehát igyekezett ezeket korlátozni, nehogy az emberek rájöj-
jenek, hogy még gyógyászati vagy tudományos vagy egyéb
téren is korlátozva vannak az ideológia által. Ma már büszke
lehetnék rá, hogy elsõnek nekem sikerült bevinni a köztudatba
olyan fogalmakat, mint például: akupunktúra. Vagy hogy
tõlem tudhatták meg az olvasók, az emberek, nagyképûen
szólva: a magyarok – hogy UFO-k igenis vannak, hogy az
ázsiai és egyéb gyógymódok a világok részén elfogatott
egyetemi tantárgyak, hogy komolyan kell venni a gömb-
villámot vagy a telepátiát – merthogy ezeknek még a létét is
tagadta az akkor igencsak pártszolgálatos Akadémia és
annak korifeusai.
Visszatérve az elõkészületekre: 1984-ben úgy döntöttünk a
kiadóval, hogy nekifutunk a Titkok könyve kiadásának. Elsõ
lépésben megírtam a kéziratot, amely lényegében tizenöt
fejezetbõl állt. Ilyen címekkel: „A tudat mélyén”, „A másik
orvostudomány”, „Akik a bõrükkel látnak”, „Érzõ növények”
stb., és szó volt a „varázsvesszõrõl”, a loch ness-i lényekrõl,
az UFOkról, a Bermuda-háromszögrõl, a jetikrõl és egyéb
rejtélyekrõl. Amelyekrõl addig és minden szócsövön keresztül
„ezerrel” azt állította a hivatalos tudomány és a pártállami

7
média, hogy vagy nem is léteznek, vagy a kapitalista
áltudomány mûvei és csak szélhámosok hirdetik, no persze,
Nyugaton. Elhallgatni igyekeztek, hogy a Szovjetunióban is
„ezerrel” kutatták egy némely témát, mi több, abban jelentõs
eredményekre jutottak, mint például a telepátiás kísérletek,
az alternatív gyógyítás stb. terén. Minden fejezet egycsapás
volt annak az ideológiának, amely eleve hazugságokra épült,
kezdve Marxtól és folytatva a többi szakállas és szakálltalan
„nagyon” keresztül.
Volt egy fejezet, amelyet azért tettünk bele, hogy majd a
cenzúra-bizottságnak legyen mit kivennie belõle! Hiszen
tudtuk, ha ezt meglátják, azonnal elfeledkeznek az összes
többirõl és csak erre koncentrálnak majd roppant nagy és
õszinte felháborodással. Ez a fejezet a regresszív hipnózis
eredményeirõl szólt. Vagyis arról, hogy ha a szakemberek a
kísérleti felnõtt alanyokat hipnotikus állapotban mintegy
„elviszik” a múltjukba, akkor nem csak a gyermekkorig
mehetnek velük vissza, hanem az azt megelõzõ idõkbe –
vagyis régebbi életeikbe is! Mivel számos ilyen alany olyan
régi korokról, helyszínekrõl, eseményekrõl, személyekrõl és
egyéb körülményekrõl számolt be, amiket ellenõrizni lehetett.
Így minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy kell
lennie reinkarnációnak, lélekvándorlásnak, és az elõzõ
életek egyes emlékei (nyilván csak töredékesen), valamilyen
genetikai úton öröklõdhetnek.
A bajt a Moszkvában nevelkedett ideológusok számára nem
annyira a genetikai emlékezés létezése, mint inkább a
lélekvándorlás jelentették. Ugyanis ha csakugyan van
lélekvándorlás, akkor van lélek is! Miközben a marxizmus azt
állította, hogy csak az anyag létezik és minden a puszta
anyagból épül fel. Az anyag ilyen vagy olyan szintû

8
szervezõdései hozzák létre az életet, sõt az értelmes életet, a
tudatot is. Viszont nincs és nem is lehet semmi, ami ennél
több lenne. Valami, ami nem az anyagiakból eredne.
Márpedig bizony a lélek ilyennek tûnik.
Nos, a párt zsoldjában álló ideológusok, köztük ezek a
könyvcenzorok (intézményüket eufémikusan: „Kiadói Fõigaz-
gatóságnak” hívták, mellesleg egyik akkori vezetõje ma is nem
kis szerepet játszik a média megfékezésében, persze már
messze nem akkora sikerrel) a másfél éves harc során fõleg erre
a fejezetre koncentráltak. Bekapták a horgot, mindent meg-
tettek, hogy ez kikerüljön a könyvbõl. Mi meg úgy tettünk,
mintha a fogunkat szívnánk, nagyon sajnálnánk a dolgot,
védelmeztük is egy ideig a fejezetet, aztán látványosan meg-
adtuk magunkat és 1986 tavaszára a könyv megjelenhetett.
Ez volt az elsõ titkok könyve, amit még több követett.
Az már csak mellékzönge, hogy a következõ hónapokban
valóságos sajtókampányt szerveztek a mû ellen. Ez akkori-
ban úgy ment, hogy sorban megkerestek minden idevágó
szakembert és publicistát, támadják meg a könyvet.
Néhányan biztosan voltak annyira naivak és azt hitték, majd
jó kis vita lesz, hisz a szerzõ meg nyilván védekezni fog… Én
is azt hittem. De kiderült, hogy a párt kulturális-ideológiai
vezetõi kezében volt a dolog, õk vezényelték le a „vitát” –
amelyben én meg sem szólalhattam. Nekem nem osztottak
lapot, a szó szoros értelmében sem kaptam lapot, vagyis újságot,
újságoldalt, ahol védekezhettem volna az abszurd rágalmak
ellen. A korabeli magyar publicisztika (igencsak pártos, ideo-
lógiailag felvértezett harcosai) nagy ászai nevezték a Tikok
könyvét vécépapírnak, szellemi merényletnek, népbutításnak
és akadt olyan is, aki ügyészi beavatkozásért kiáltott (hason-
lóan tette egy évvel késõbb, amikor megjelent az Új titkok

9
könyve is. Dicséretes ez a következetesség – csak az a kár,
hogy ma õ is a szabad gondolatközlés bajnokaként tûnik fel
a médiában…) Csak hónapokkal késõbb jutottak szóhoz
olyanok is, akik ha nem is személy szerint engem, inkább azt
a jogot védelmezték, hogy más vélemények is megjelen-
hessenek a lapokban… Végsõ soron mellettem igazán csak
Popper Péter állt ki. Ennél valamivel részletesebben írtam
meg a dolgot Az elsõ 150 regényem c. könyvemben. Akit
érdekel, lapozza fel az Élet és Irodalom 1986 tavaszi számait,
de más média-termékek is foglalkoztak az üggyel.
Másik érdekessége a történetnek, hogy akik akkoriban a
könyv által hirdetett nézeteket támadták úgymond a
„tudomány védelmében” és a „népbutítás ellen”, akik a könyv
és a benne hangoztatott vélemények betiltását követelték,
azok közül többen a rendszerváltás után váratlanul (?)
egészen más húrokat pengettek. A tudománytörténész, aki
annak idején az egyik pártnapilap vezércikkében figyelmeztette
a mit sem sejtõ olvasókat Nemere István nézeteinek roppant
káros voltára, amelyekkel aláássa nemcsak a tudomány,
de a szocializmus alapjait is – ma a jobboldalnak dolgozik. A
másik korabeli párt-újságíró, aki mindent megtett a kulisszák
mögött, hogy elhallgattassa mindazokat, akik UFO- és egyéb
kérdésekben a Párt Központi Bizottságától eltérõ vélemé-
nyeket képviseltek – a rendszerváltás után nem sokkal egy
liberális hetilapban mint a vélemény- és szólásszabadság
védelmezõje (!) lépett föl… Ennyit az úgynevezett parafa-
emberkékrõl, akiket a legnagyobb hullámok sem tudnak
alámeríteni, õk mindig felül maradnak. Mert súlytalanok.
Végezetül: ezzel csak jelezni akartam, hogy az elsõ két
titkok könyve milyen nagy nehézségek árán született. De
megérte annyit bajlódni vele – valóságos bombaként hatott

10
az elsõ, egymást követõ két kiadása összesen a ma már
elképzelhetetlen 150 ezres példányszámban. Az emberek
innen értesülhettek elõször arról, hogy amirõl maguk között
csak suttognak vagy külföldi, becsempészett újságokban kis
cikkeket olvastak, azok a témák valósak, kutatások tárgyát
képezik, és íme ezek a kutatások eredményei. Megtudhatták,
hogy a pártállammal oly szorosan összefonódott tudósok és
más diplomás ismeretterjesztõk hazug állításaival ellentétben
igenis létezik bõrlátás, történnek gyanús dolgok a Bermuda-
háromszögben (mi több, azt éppen a magyar kommunistákat
védelmezõ és hadseregével a hatalomban tartó szovjet kormány
is kutatja), megtudták, befolyásolni lehet a születendõ gyer-
mek nemét és történnek csodák az emberi tudat mélyén.
Hogy van értelme a varázsvesszõs víz- és érckeresésnek, hogy
akadnak emberek, akik ma még megmagyarázhatatlan
képességek birtokában vannak – de hát ez is része a termé-
szetnek és a tudományoknak ezekkel is foglalkozniok kellene
– nálunk is…
Ma már más idõket élünk, szerencsére. E könyvünk megje-
lenése után már aligha fogja bárki is azt követelni a médiában,
hogy törvényes eljárás induljon a szerzõ ellen „népbutítás”
címén (ezért sokkal több politikust zárhatnának be…) Így
aztán a „Titkok könyve 3” a kilencvenes évek közepén már
szinte nem is kapott visszhangot. Pedig abban is érdekes
témákat boncolgattam (dinoszauruszok, piramisok, Atlantisz
stb. titkai).
A negyedik „titkok könyve” nem kevésbé érdekes, mint az
elõzõ három. Aki elolvassa, maga is meggyõzõdik errõl.

11
12
 IDEGENEK A NAPRENDSZERBEN

Számos olyan esemény történik a közeli világûrben,

amelyrõl az átlagembert nem értesítik. Persze a nagy több-
séget ez a téma nem is érdekli. De mi, akik folyton titkokat
fürkészünk, rejtélyes események nyomában járunk, felfi-
gyelünk ezekre is. Valahogyan mindig kijutnak azok a hírek
is a tudomány berkeibõl, amit pedig a bent ülõk valahogy
nem szeretnének kiszivárogtatni. A tudomány sáncai mögött
ülõ, meglehetõsen szkeptikus, olykor megfáradt, máskor meg
csak a tudományosságban hívõ szakemberek nem örülnek
annak, hogy a laikusok is foglalkozzanak az õ „szent”, belsõ
ügyeikkel. Amelyek oly sok elõzetes tanulást és hozzáértést,
affinitást és bizonyos érzéket követelnek.
Ennek ellenére, mint említettem, kijutnak a hírek. Nem
lehet véletlen, hogy rengeteg információ szivárog ki – tehát
odabent is vannak, akik erre törekszenek, no és vannak
hanyag emberek is, akiknek az információkezelés terén még
lenne mit tanulniok. Ugyanakkor azt sem tartom véletlennek,
hogy bár nyilvánvalóan csak a titkos információk egy kisebb
része szivárog ki – mégis milyen sok van belõlük már idekint is!
Akkor még mennyi lehet „odabent”? A kormányhivatalokban,
a katonai intézményeknél, a titkosszolgálatoknál és nem
utolsósorban egyes akadémiáknál és/vagy tudományos
kutatóintézeteknél?
Ami minket érdekel – az idegenség jelei. Vagyis arra utaló
jelek, hogy a Földhöz oly közeli bolygók és más égitestek
között, rajtuk, bennük vannak-e bizonyítékai annak: idegenek
éltek vagy élnek itt? Tudom, egy úgynevezett „igazi” csillagász

13
eleve és zsigerbõl tagadja azt, hogy idegen lények, más
civilizációk egyedei vagy csoportjai befészkelték volna
magukat a Földre vagy az ahhoz viszonylag közel esõ koz-
mikus térbe.
Mi meg csak annyit állítunk: vannak erre is utaló jelek.
És vannak olyanok, amelyeket józan ésszel senki sem tulaj-
doníthat természetes jelenségeknek, eseményeknek, folyama-
toknak – még az sem, aki soha nem tanult csillagászatot és
nem foglalkozott bõvebben a világûrrel. Végigmegyünk a
Naprendszer összes területén szépen sorban és mint majd
látni fogják, alig van olyan bolygó vagy más térség, övezet,
égitest-fajta, amelyek körében ne találnánk a normálistól, a
fizikailag elvárhatótól nagyon is eltérõ viselkedésû testeket.
Amelyeknek viszont – ha igazak az általunk ismert fizika,
ballisztika, ûrfizika stb. törvényei – nem szabadna lenniök.
És azt is jegyezzék meg: minden adat tudományos forrá-
sokból származik!
Egyet sem az ujjamból szoptam. Mindegyikhez olyan for-
rásból jutottam, amely legálisan hozzáférhetõ. Nem mende-
monda, nem suttogott propaganda vagy ellen-propaganda
terméke egyik sem. Mindez megjelent már valahol, olykor
csak óvatosan említve, máskor meg gondtalanul elhintve
a kétkedés magját. Biztosan vannak köztük olyan adatok,
amelyek kiszivárgásának nem örültek annakidején a sajátos
tudományos „titokgazdák”. Akiket – ne felejtsük el ezt az
apróságot – senki sem jogosított fel arra, hogy az ehhez
hasonló információkat titokban tartsák. Különösen nem a
csillagászokat, akik mindnyájan az adófizetõk pénzébõl
tevékenykednek és nekünk, a társadalomnak tartoznak
beszámolni munkáik eredményérõl. Az egész társadalomnak,
nem pedig csak egy kicsiny csoportnak.

14
 A Merkúr egyik nagy rejtélye a múltban gyökerezik.
A 19. század második felében a csillagászok már elég jó
távcsöveket használtak. Nagyon érdekelte õket a naprend-
szer kicsi, de a Naphoz legközelebb elhelyezkedõ bolygója, a
Merkúr. Ez jóval kisebb a Földnél és olyan közel kering a
Naphoz, hogy azt alig 88 nap alatt kerüli meg. Ráadásul úgy
forog, hogy gyakorlatilag mindig ugyanazt az oldalát mutatja
a központi csillag felé, ezért a napsütötte oldalán több száz
fok a hõmérséklet, a másikon – amely viszont mindig a sötét
ûrbe néz – mínusz százvalahány fokos jeges hideg uralkodik.
Ám mi nem ezt találjuk különösnek.
Az égitest igen furcsán mozog, nagy ellipsziseket ír le a
csillag körüli rohanása során, egyesek ma is azt állítják, hogy
a pályavonala minden egyes alkalommal változó, nem szabá-
lyos. Egy másik bolygóra gyanakodnak, amely a közelében
lehet és amely így zavarja a mozgását. Az efféle gravitációs
hatást számtalan esetben megfigyelhetjük nemcsak a
Naprendszerben, de azon kívül is.
A furcsa az, hogy az 1860-as évektõl kezdve a század
végéig több csillagász is látott vagy látni vélt egy vagy több
sötét égitestet a Merkúr közelében! Mivel a Merkúr oly közel
kering a Naphoz, hát ritkán figyelhetõ meg. Ennek ellenére
volt olyan csillagász, aki 24 alkalommal látott a Merkúr
vidékén valamilyen sötét égitesteket elhúzni a Nap korongja
elõtt. Ha azok UFO-k lettek volna, hát igen nagynak kellett
lenniök, hogy a Földrõl is látszódjanak. Lehettek persze
valamilyen ûrtárgyak, kisbolygók például. De azok is kötött
pályán mozognak, késõbb vissza kellett volna térniök. Vagy
csak egyszer haladtak el ott, és a Nap berántotta õket? Akkor
hogyan láthatta az a csillagász 214-szer egymás után?
Utána több csillagász látni vélt egy bolygót, amelynek

15
azonban mára se híre, se hamva. Az 1870-es években az
akkori világ elismert, nagy csillagászai közül többen hitték és
hirdették, hogy a Nap és a Merkúr között található egy Vulcan
(Vulkán) nevû másik égitest, netán bolygó is. Akadt olyan
is közöttük, akinek sikerült lefényképeznie azt a halvány
pontocskát a messzi ûrben. Innen több mint száz millió kilo-
méterre… Akkor hát csakugyan kellett ott lennie valaminek.
Ami igazi titok: 1878 után miért nem látták többé azt a
rejtélyes égitestet? Amely pedig a kutatók szerint a Nap körül
keringett. Vajon magához vonzotta, „beszívta” volna a Nap?
Évmilliókig keringett ott, aztán éppen akkor, amikor a Földön
beindult a távcsöves, rendszeres égbolt- és ûrfigyelés – eltûnt
onnan, örökre?
Gyakran megesik, hogy a tudósok elhallgatják a kívülállók
elõtt azokat a jelenségeket, amelyeket tudásuk akkor
érvényes szintjén még nem tudnak megmagyarázni. Ez
kényelmes álláspont. Baj csak akkor történik – szerintük és
számukra baj – ha az információ kiszivárog és holmi laikusok
vagy e könyv szerzõjéhez hasonlatos „népbutítók” kezére
kerül. Akik képesek és a még megmagyarázatlan, sõt akkoriban
még megmagyarázhatatlan információt közlik a tudatlan
laikusokkal és ezzel zavart okoznak közöttük, vagy valamilyen
egyéb aljas célra használják fel…!
Most is ez fog történni, bár hogy a cél aljas lenne – azt
erõsen vitatom. Egyszerûen elmondom, leírom Önöknek, mi
minden történik a Merkúron (is), amirõl a tudomány emberei
kevés kivétellel elfelejtettek minket felvilágosítani.
A bolygó közelébe küldött Mariner-10-es ûrszonda mûszerei
figyelték meg a jelenséget. A szonda több ezer felvételt
készített viszonylag közelrõl. A képeken egy, a Holdhoz igen
hasonlító kietlen felszínt látni, a felvételeken már a 100

16
méteres tereptárgyak is jól megkülönböztethetõk. Nos, a
felvételeken itt-ott fényfelvillanásokat tapasztaltak. A rejté-
lyes fények szabálytalan idõközökben villantak fel és a
bolygó felületének számos pontján voltak láthatóak. Mivel
intenzitásuk idõben változó volt, a kutatók egyszerûen
kijelentették: ezek bizony természetes eredetûek – és kész. Én
ebben nem lennék olyan biztos. Az, hogy nincs rendszer a
felvillanásokban, még nem zárja ki, hogy van ott rendszer,
csak azt mi nem látjuk át. Merthogy az egy másik rendszer
szerint mûködik, amit helyi tényezõk is befolyásolhatnak.
Nem merem határozottan állítani, hogy a Merkúron egy
idegen civilizáció egyedei telepedtek meg – de a fényjelek miatt
nem is zárom ki. Élhetnek ott hidegtûrõ vagy melegtûrõ lények,
vagy olyanok, amelyeket nem érdekel a felszín hõmérséklete,
mert õk már a felszín alá építettek támaszpontokat.
Erre persze nincs semmiféle bizonyíték. De az tény, hogy a
Merkúr felszínén olykor rejtélyes fények villognak…
De miért élnének idegenek a Merkúron? Mi van ott, ami
odacsábítaná õket? Azon túlmenõen, hogy megfigyelhetik a
Naprendszer belsõ bolygóit és az ott történõ eseményeket,
lehetnek ennél sokkal prózaibb indokaik is. Például az irgal-
matlan hõséget alakítják át valamilyen szállítható vagy
elküldhetõ energiává és azt így eljuttatják az ûr sokkal rosszabb
adottságú, hideg pontjaira. Netán oda, ahonnan eljöttek,
vagy amit most akarnak gyarmatosítani, lakhatóvá tenni a
maguk számára.
Az sem lenne utolsó dolog, ha a felszín alatt valamilyen
ércet bányásznának, az irgalmatlanul forró felszín energiája
segítségével. Igaz, a nagyon közeli Nap roppant kártékony
sugarakkal bombázza a felszínt, ám ez nem jelenti azt, hogy
egy másféle fizikai adottságokkal rendelkezõ csoport egyedei

17
ne élhetnék azt túl. Például azért, mert létezhet az ûrben
olyan lénycsoport, amely eleve ehhez hasonló helyen
született és fejlõdött ki. Ne feledjük, lehet, vannak olyan
lények, akik eleve csak ilyen környezetben tudnak élni, bioló-
giailag erre az életformára és környezetre determináltak.
És õk éppen a Földön nem tudnának élni, ahol sok a levegõ,
a víz, a nyirkosság, és így tovább.

Vagy lássuk a következõ bolygót, a Vénuszt. A Naptól mért

távolság sorrendjében ez a második (ha az annyit keresett
Vulkán tényleg nem létezik…) Ez a bolygó arról híres, hogy
az évszázadok alatt sok csillagász távcsövekkel is megfigyel-
hette egy holdját. Ez azért különös, vagy több mint különös,
mert a Vénusznak jelenlegi ismereteink szerint nincs egyetlen
holdja és amennyire tudható, soha nem is volt!
Nem akárkik látták a holdat, a csillagászat történetének
több nagy alakja is ezek közé sorolható. Végsõ soron
százhúsz éven át láttak a csillagászok egy körülötte keringõ
égitestet. Kicsi rá az esély, hogy az egy UFO lett volna –
képzeljük el, milyen gigantikus méretûnek kellett volna
lennie, hogy a Földrõl is lássák (igaz, csak távcsõvel, de
akkor is). Ha pedig az egy kisbolygó volt, amit valami
szerencsés vagy szerencsétlen véletlen folytán a Vénusz
„befogott” és maga körüli körpályára kényszerített – akkor
hogyan tûnhetett el késõbb? Hisz ez esetben még ma is ott
kellene keringenie.
Számos csillagász a kor tudományos lapjaiban roppant
részletesen leírta, hogyan és milyennek látta a holdat. Vajon
ez is olyan rejtélyes tárgy lehetett, mint a merkúri „Vulkán”?
Netán csakugyan egy hihetetlen méretû idegen objektum volt,
És ha „objektumot” mondok, idegenek mesterségesen

18
készített, nagyméretû ûrhajójára gondolok. Logikus a
feltételezés, hogy lehetnek olyan civilizációk, amelyek
számára nem jelent mûszaki nehézséget efféle ûrhajók
készítése. Vagy ami kézenfekvõbb és egyszerûbb: megszállnak
valahol, valamelyik naprendszerben egy tekintélyes méretû
kisbolygót és azt alakítják át. Addig fúrják-faragják, addig
telepítenek bele akár hajtómûvet és energiaterelõ telepeket és
lakórészeket és mûszereket, amíg az lakhatóvá, irányíthatóvá
– vagyis ûrhajóvá válik. Kérem, majd gondoljanak erre a
továbbiak folyamán, ugyanis nincs kizárva, hogy ilyenek ma
is vannak itt körülöttünk…
Az ilyen kozmikus jármûvel aztán haladhatnak az ûrben,
ha nem is túl gyorsan. Bár ki tudja…? A világûrnek vannak
olyan, ma általunk még nem ismert tulajdonságai, amelyek
nyilván igen gyors haladást is lehetõvé tesznek. Néha egy-egy
pillanatra az UFO-k haladásában is tapasztalunk ilyen jelen-
ségeket, amelyek már-már a szubatomi világ sebességeire és
tulajdonságaira emlékeztetnek.
Nos, feltételezhetjük éppenséggel, hogy ilyen gigászok is
röpködnek az ûrben és azokat értelmes lények irányítják a
saját céljaik érdekében. Ha így van, akkor mind a két bolygó
esetében ezt is láthatták a csillagászok. Ki tudja, hány helyen
jártak már azok a lények csak a mi Naprendszerünkben is?
És lehet, százhúsz (földi) éven át a Vénusz volt megfigyelé-
seik tárgya, vagy ott termeltek ki valamilyen nyersanyagot,
vagy végeztek tudományos kísérleteket vagy ki tudja, mi
egyébbel foglalkoztak.
Egy korabeli csillagász próbálta megállítani az ismeretlen
égitest méreteit is. Távcsövében persze a közeli Vénuszhoz
mérte és arra a belátásra jutott, hogy a „hold” a Vénusz
negyedrészét tette ki. Az akkor már létezõ Francia

19
Tudományos Akadémia 1761-ben az egyik legjelentõsebb
felfedezésként adta közre az adatokat a Vénusz újonnan
felfedezett holdjáról. Azt pár évvel késõbb még látták, majd
1768 után – soha többé, senki! És ma sem látható, amikor
nemcsak modern mûszerekkel, de a Naprendszer szinte
összes tagjához elküldött kémlelõ, fotózó, filmezõ és ezer
módon mérõ ûrszondákkal is figyeljük a földközeli ûrvidéket.
A dolog azért is érdekes, mert a 19. század végén ismét
feltûnt egy Vénusz-„hold”! Olyan neves csillagászok, mint
E. Barnard is látták a saját szemükkel, no persze távcsövön
keresztül. Akkoriban és késõbb sokan azt beszélték, hogy
igenis volt ott egy hold, de mint mesterséges építményt, a
vénusz-lakók egyszer csak szétszedték, mert már többé nem
volt rá szükségük… Nevethetünk, hisz honnan is tudták
volna ezt azok az emberek? Ugyanakkor nehéz elképzelni,
hogy hozzánk bármiben is hasonló, szénalapú biológiai
lények kibírnák a Vénuszon uralkodó 500 fokos meleget, a
légkörben terjengõ mérgezõ gázokat és a nagy nyomást.
Ugyanakkor – gondoljunk csak a Merkúrra – nem zárható ki,
hogy akadnak (idegen) lények, amelyek ezt is kibírják. Mi
több, ez egyenesen lételemük is lehet éppenséggel, ha egy
hasonló bolygóról származnak eredetileg? Vagy éppen azért
volt szükségük egy, a bolygó körül keringõ „holdra”, hogy
onnan irányítsák a felszínen vagy a bolygó légkörében folyó
munkálatokat?
Tudom, sokan azt mondják erre (és szinte joggal): túlsá-
gosan fantasztikus. Én meg azt mondom erre: egy csöppet
sem az. Lehet, éppen ez a reális magyarázat. Bizonyítékunk
persze nincsen rá. Még nincs.

20
 A Naprendszer belülrõl kifelé számított negyedik bolygója
a Mars. (A Földet egyelõre hagyjuk ki ebbõl a felsorolásból és
a leírásokból. Az itteni rejtélyek adataival egy külön kötetet
tölthetnénk meg.)
Nos, a Marssal aztán sok „baj” volt már eddig is. Az ókorban
„vörös bolygónak” látott és éppen ezért a harcias Mars-istenrõl
elnevezett égitest körül mindig is voltak furcsaságok, titkok.
Amúgy a Mars nem sok tekintetben hasonlít a bolygónkra.
Mivel távolabb van a Naptól, a felszínén a fizikai körül-
mények rosszabbak, kevesebb a fény és a hõ, rideg és kemény
világ az. Légköre van ugyan, de az sem úgy viselkedik, mint
a miénk. Majdnem pontosan csak feleakkora, mint a Föld,
kisebb a sûrûsége, így a tömegvonzása csak 38 százaléka a
Földének.
A Mars két sarkán több száz kilométer átmérõjû havas
övezetek vannak, „hósapkák” láthatóak. Az egyik ilyen rejtély:
miért olvad el „nyáron” a hó? Ha földi nyarakra gondolunk,
az itteni melegre, akkor érthetõ a dolog. De mert a Mars olyan
távol van a Naptól, hát fele annyi fényt és meleget sem kap a
központi csillagtól, mint mi. A Marson az átlagos hõmérsék-
letet mindig kemény mínuszok jellemzik. Az átlagos
hõmérséklet ott egész évre vetítve alig mínusz 60 fok!
Nyáron csak az egyenlítõ közelében, ott is csak a déli órák-
ban megy föl plusz 20 fokra – de nem a sarkokon. Akkor hát a
marsi „nyárban”, aminek a hõmérséklete rosszabb, mint
nálunk a legszigorúbb télen – hogyan indulhatnak olvadásnak
a nagy hómezõk? Mínusz 50 fokon hát hogyan lehetséges,
hogy egészen kicsire összezsugorodnak és amikor jön az õsz,
akkor kezdenek ismét kiterjedni?
De hagyjuk a marsi természet titkait, hiszen azt ígértük:
olyan jelek után kutatunk, amelyek valamiféle idegenek

21
egykori vagy mai beavatkozásaira, jelenlétére utalnak.
Nézzük hát meg a Mars holdjait.
Ezek valódiak, bizonyítottak, létezõek. Kezdettõl nem is
vonták kétségbe. Mindkettõvel „gond” volt és van. Már a
mozgásuk is olyan rendellenes, hogy ez úgy a szakembereket,
mint az amatõröket a legfantasztikusabb hipotézisek
kiötlésére késztette. Ha röviden akarunk fogalmazni, ki kell
jelentenünk: az egyik hold túl gyorsan, a másik túl lassan
halad a bolygó körüli pályáján. A Deimos („Félelem”) olyan
távolságban van a bolygótól, hogy gyakorlatilag mindig
ugyanazon pontja fölött függ, akár egy földi mesterséges
tévémûsor-közvetítõ mûhold. Majdnem „áll”, vagyis igen
lassan mozog, ezért a Mars felszínérõl nézve hihetetlenül
lassan halad a pályáján. Beletelik 60 óra is (látszólag), mire
egyszer megkerüli a bolygót. Még érdekesebb, amit társa, a
Phobos („Iszonyat”) mûvel. A földi napnál alig fél órával
hosszabb marsi nap alatt a Phobos háromszor kerüli meg az
anyabolygót!
Bár mivel a bolygó forgásirányát követi, azért optikailag
úgy látszik, mintha a valóságosnál lassabban haladna. Ám a
Marsról nézve huszonnégy óránként kétszer kel fel és kétszer
nyugszik le! A vele kapcsolatos másik rejtély: fordítva halad,
mint az egész naprendszer legtöbb égitestje. A rendszer
bolygói és holdjai igen kevés kivételtõl eltekintve keleten
kelnek fel és nyugaton nyugszanak le. Kivéve a Phobost,
amely fordítva „jár”.
Felmerül a kérdés: honnan kapta ez a hold ezt a nagy
sebességet? És miért jár „szemben a forgalommal”? Mivel a
Naprendszer mai bolygó- és hold-tagjai valaha egyetlen
közös anyaghalmazt képviselt, egyazon tömeget alkotott és
abból alakultak ki a mai részek – logikus feltételezés, sõt

22
bizonyosság, hogy a benne tapasztalható mozgások
sebességkorlátai elég közel vannak egymáshoz. Csakugyan
furcsa hát, hogy míg a bolygó 24 óra 37 perc alatt fordul meg
a tengelye körül, addig a tõle 6 ezer kilométerre lévõ kicsiny
holdja ugyanezt háromszor gyorsabban teszi.
Aztán éppen olyan gyanús a Marstól távolsága is. A fizika
szabályai és a tömegvonzás már ismert törvényei alapján a
Phobos nem lehetne olyan közel a bolygóhoz! Hisz a szabá-
lyok szerint a Marsnak már régen magához kellett volna õt
rántania (vonzania) és egyre közelebb kerülve a holdnak már
régen rá kellett volna zuhannia, szét kellett volna törnie a
Mars felszínén. Ez a szabály különben érvényes az egész
Naprendszerben – kivéve a Phobost! Õ szinte mindenben a
törvényeken kívül áll, azokat rendre „megszegi”.
Nem 6 ezer, hanem többször 6 ezer kilométerre kellene
keringenie a Marstól ahhoz, hogy egyben maradjon. Millió
évek óta le kellett volna zuhannia – de lám, „õ” errõl mit sem
tudva kering keményen, semmibe veszi a dinamika
törvényeit és nem zuhan le. Rosszak tán a törvényeink,
pontatlanok, nem mindig és mindenhol érvényesek? De
akkor miért ez az egyetlen ilyen kivétel az egész rendszerben?
Nem csoda hát, hogy bár errõl tudnak a szakemberek, a
laikusok, a nagyközönség felé a marsi holdak egyikének ezt
a tulajdonságát sem reklámozzák túlzottan. Pedig ezzel még
nem értünk a rejtélyek végére.
A huszadik században többször lemérték a Phobos pálya-
adatait. Negyven év elteltével egészen más eredmények
születtek, mint korábban! Kiderült, hogy a négy évtized alatt
a Phobos közelebb került a Marshoz. Vagyis mûködne a
törvény és a hold úton lenne a megsemmisülés felé?
De hiszen éppen ez bizonyítja, hogy nem mûködik: sokkal

23
távolabb kellene haladnia, mégis túl közel halad – és még
ezen belül is közeledik a Marshoz, ami már teljesen
érthetetlen!
Bajok vannak persze a holdak eredetével is. A Deimos a
„normális”, vele nincsenek elméleti bajok. Talán valóban
ugyanakkor alakult ki, amikor az anyabolygó, anyaguk
közös és idõvel átvette a Mars forgási sebességét és irányát.
Mivel pályavonala a Mars egyenlítõjének síkjában helyezkedik
el, nyilvánvaló, hogy ez történt.
Ám a Phobos is ott helyezkedik el, mégis ellentétesen
viselkedik. A Deimos azzal a sebességgel jár, amit az
anyabolygótól kapott még keletkezésük pillanatában. A
Phobos viszont, mint írtuk, háromszor gyorsabb, ráadásul
ellenkezõ irányban kering. A huszadik század végén egy földi
szondával megmérték a két hold anyagsûrûségét is és
kiderült, hogy a Phobos sûrûsége alig a fele a Deimosénak és
a Marsénak. Vagyis már az anyaga sem onnan származik. Ha
viszont tehát a Phobos idegen volt, arra repült mint egy
megtermett kisbolygó és a Mars befogta, maga körül pályára
állította – hogyan lehetséges, hogy ez is pontosan az egyen-
lítõje fölé állt és a pályasíkja attól kezdve pontosan
ugyanolyan lett, mint a már meglévõ régi holdjáé!
Nos, mint az várható volt, felmerült az ötlet vagy elmélet: a
Phobos mesterséges eredetû égitest!
Több, igen neves csillagász szignálta ezt az ötletet a maga
idejében, a huszadik század ötvenes-hatvanas éveiben.
Merészen állították, hogy ha más az anyaga, más a mozgása,
ám mégis pontosan egyenlítõi pályán kering, akkor azt
valakik elkészítették, majd pályára állították a Mars körül!
A Phobosnak különben az alakja sem gömb, hanem primitív
krumpli-forma, kráterekkel tarkított, természetesen légkör

24
nélküli otromba kõdarab. Felmerült a további gyanú: azért
feleakkora az anyagsûrûsége, mint a Marsé és a Deimosé,
mert belül üres!
Hát ez nagy szenzáció volt a maga idejében. És gyorsan
tegyük hozzá: a mai napig nem cáfolták meg. Erre csak akkor
kerülhet majd sor, ha az emberek személyesen jutnak el a
Marsra, sõt onnan a két holdra is. Hát ez nem holnap lesz, de
nem is holnapután.
Megint másoknak az tûnt fel, hogy míg a Földtõl sokkal
távolabbi bolygók kisebb méretû holdjait már régen
felfedezték – a szomszédunk, a Mars két nem is olyan kicsi
holdját csak 1877-ben fedezték fel az akkor már jó táv-
csövekkel ellátott csillagászok? Amibõl azt a következtetést
vonták le: korábban azért nem látták õket, mert akkor még…
nem voltak ott! Még nem keringtek a Mars körül! Különben
értelemszerûen régen észre kellett volna õket venni, hiszen a
Marsot legalább annyian és oly gyakran figyelték, mint a
sokkal távolabbi Szaturnuszt, Jupitert vagy mondjuk a
Vénuszt.
Például nem találták 1864-ben sem, amikor Föld-Mars
együttállás volt, a két bolygó egymástól alig ötvenvalahány
millió kilométerre haladt el (máskor ennek többszörösére
vannak egymástól, a legtávolabbi pontokon a két bolygó
közötti távolság 400 millió kilométert tesz ki…) Okvetlenül
meg kell jegyezni, hogy 1864-ben ugyanolyan méretû és fel-
bontóképességû távcsövekkel figyelték az eget a csillagászok,
mint amilyennel 13 évvel késõbb meglátták a holdakat –
messzebbrõl…
Bizonyítani persze nem lehet azon hipotézis igazságát,
hogy 1877 elõtt ezek a holdak nem is léteztek. Pedig ha
belegondolunk, elfogadható: nagyon fejlett idegen lények

25
számára nem jelent nehézséget vagy felépíteni egy kis holdat
(vagy akár többet is), vagy átalakítani a fentebb vázolt mód-
szerrel egy létezõt és azt tetszõleges bolygó körül nekik tetszõ
pályára állítani.
Ha elfogadták volna ezt az elméletet (amit a maga idejében
a legnagyobb élõ szovjet csillagász képviselt kitartóan), akkor
megoldódtak volna a Mars-holdak rejtélyei. Minden különös
tulajdonságukat egy csapásra megmagyarázta volna a
mesterséges eredet. Nem lepett meg senkit, hogy „a hivatalos
tudomány botosispánjai” (copyright by Beöthy Mihály,
huszadik századi magyar ûrhajózási szakértõ, aki maga is
merész gondolatokat képviselt és szembe ment az akadémikus
áramlatokkal) mindent megtettek, nehogy elterjedjenek ezek
a nézetek. Mindenáron bizonyítani akarták, hogy a Marsnak
és bolygóinak nincs köze semmiféle idegen civilizációhoz – de
hát ez a mai napig sem sikerült. Éppen ellenkezõleg, egyre
szaporodnak a gyanús jelek, mi több, olykor bizonyítékok is.
Elég voltaképpen elfogadnunk azt a gondolatot, hogy
létezhetnek más civilizációk is. Másféle biológiai, értelmes
élõlények. Ha ezen túl vagyunk, éppen olyan könnyû belátni:
a többiek között lehetnek nálunk elmaradottabbak és lehetnek
fejlettebbek is. Kinek milyen sors és fejlõdési sebesség adatott
meg, azzal létezett eddig is. Akadhattak, akik elõbb kifej-
lõdtek és már akkor eljutottak az ûrcivilizáció szintjére,
amikor nálunk még az õsök éppen hogy kipróbálták az elsõ
kõbunkót, vagy azt sem. Nem érdem az egyik és nem szégyen
a másik. A fejlõdés és különösen az értelmes fejlõdés sokféle
utat járhat be megszámlálhatatlanul sok kozmikus helyszínen,
és idõben.
Ha ezt elfogadtuk, már csak egy lépés elfogadni azt a
gondolatot is: a nálunk sokkal régebben létezõ és fejlõdõ

26
civilizációk egyedei vándorolhattak és vándorolnak az ûrben
és abban a maguk céljainak megfelelõen ideiglenesen vagy
tartósan berendezkedhetnek. Ha pedig mindezt megtehetik
(és miért ne tehetnék meg? Hisz mi is ezt fogjuk tenni
hamarosan), akkor bárhol felbukkanhattak a múltba és
felbukkanhatnak a jelenben vagy a jövõben, az ûr akármelyik
pontján és tájékán. Így például a mi Naprendszerünkben is,
amely – nehogy félreértés legyen – nem a „miénk”. Attól,
hogy esetleg széles e környéken mi vagyunk az egyetlen
értelmes (?) civilizáció, még nem következik az, hogy mások-
nak nincs joguk itt tevékenykedni, hiszen az ûr mindenkié.
Ha eddig eljutottunk, akkor nincs helye további
csodálkozásnak, de hitetlenkedésnek sem. Valakik valaha
járhattak a Mars környékén is. Csinálhattak furcsa (vagyis: a
mi számunkra furcsának tûnõ, mert általunk egyelõre
érthetetlen) dolgokat. Végezhettek akár nyersanyag-kiter-
melést, vagy energiatermelést, folytathattak tudományos
kutatást száz vagy ezer éveken keresztül – és mi még mindig
csak õsemberek voltunk, vagy akár egysejtûek… Számukra mi
nem is léteztünk. Felejtsük el, hogy az idelátogató idegenek
csak miattunk, csak értünk jöttek-jönnek ide. A mi civilizá-
ciónk szellemi és erkölcsi fejlettségi színvonala még messze
alatta marad azokénak, akik dönthetnének egy nyilvános
látogatásról, kapcsolatfelvételrõl.
Ha megismernénk a két marsi hold eredetét, de különösen
a Phobosról szaporodnának meg az információink, abba
talán beleremegne a tudomány és számos karrier dõlne
romba, egész csillagász- és más tudósnemzedékeknek kellene
szemléletet változtatnia. Ma az a hivatalos álláspont, hogy a
Naprendszerben csak a Földön van értelmes élet, másutt a
rendszerben nincs és nem is volt soha! Nos, ha a Mars

27
felszínén vagy a Phoboson (Phobosban…) ezzel ellenkezõ
jeleket, bizonyítékokat találnánk, az nagyobb csapás lenne a
tudomány számára, mint volt az egyháznak Kopernikusz,
Galilei és Kepler állításai együttvéve.
Ne feledjük, lehet, hogy valamiféle idegenek a Marson
évmilliókkal ezelõtt voltak csupán! Azóta elhagyatott az a
hely. Ám lehet, 1877 elõtt azért nem fedezték fel a holdakat,
mert azok csakugyan nem léteztek, és azóta is ott vannak az
idegenek! Hogy ennek az ûrszondák semmi jelét sem
találták? Rájuk még visszatérünk.
Azt sem zárhatjuk ki, hogy a Phobos nem a mi Naprend-
szerünkben, hanem egy másikban készült, akár egy hajó a
sólyán, a hajógyárban, a dokkban. Aztán elengedték, vagyis
hajtómûveket is beleépítettek, beszálltak és elindultak.
Lehetett ez lakóhely, kutatóbázis, ûrjármû-támaszpont,
raktár és mindez együtt – ez logikus. Míg a felfedezõk elõtte
jártak és sebes ûrhajóikon (UFO-k…?) felderítették az egyes
naprendszereket, addig ez a krumpli-alakú „égitest” a maga
lassúbb módján ment. Elvihetett magával akár egy egész
kivándorló civilizációt, amely például lakhatatlanná vált
anyabolygójáról, naprendszerébõl menekült.
Amíg új lakóhelyet kerestek, addig egy (vagy több) ilyen
égitestben-hajóban éltek mesterséges körülmények között.
Nem lehetett nehéz megteremteni a fényt, a hõt, a mester-
séges gravitációt, megtermelni a szükséges tápanyagokat stb.
Aztán a „hajó-világuk” sokfelé horgonyzott, oda-oda tapasz-
tották egy-egy bolygóhoz és azok körül keringett, amíg
az hasznos és szükséges volt. Aztán „elkötötték” és tovább
vándoroltak vele.

28
 Akkor most mit csinál a Phobos a Mars körül? – kérdezhet-
nénk, már persze ha a fenti elmélet igaz. Lehet, valami okból
már nem volt rá szükség, találtak és építettek egy jobbat,
nagyobbat, ezt pedig itt hagyták. Ez a kevésbé izgalmas
magyarázat. A másik változat érdekesebb: mi van, ha most is
lakott és mûködik? Ha eredeti céljának megfelelõen most is
lakóhely, raktár, kutatólaboratóriumok összessége, és ûrhajó-
támaszpont? Felhívom a figyelmet arra a kevéssé ismert
tényre, hogy az 1870-es évektõl kezdve szerte a világban, de
különösen az egyesült Államokban nagyon sok rejtélyes
repülõ szerkezetet láttak, a korabeli észak-amerikai sajtó kis
túlzással „tele van” a róluk szóló hírekkel – akkoriban
született és jelent meg nyomtatásban elõször a „repülõ
csészealj” kifejezés is. Tehát nem az 1940-es években, hanem
egy századdal elõbb. Lehet, összefüggés van az akkori UFO-
invázió, a két Mars-hold 1877-es felfedezése és az idegenek
között? Bizony könnyen meglehet, hogy akkor érkeztek ide a
szó szoros értelmében vett „szomszédunkba”.
Az is lehetséges, hogy már régen ki- és elhasználták a
Phobost mint bázist, letelepedtek valahol másutt, tõlünk akár
több galaxissal távolabb is. De arra gondoltak, érdekes lenne
ezt jelzésként otthagyni egy éppen fejlõdõ civilizáció
közelében. hogy amikor azok is eljutnak az ûrhajózás szint-
jére és kezdik felkeresni naprendszerük bolygóit, ráleljenek
és megértsék az üzenetet: nincsenek egyedül. Ennyit
megérhetett nekik egy kiszuperált, már nem használatos
egykori ûrtámaszpont. Amely úgyis eleve úgy nézett ki,
mintha egy bolygó holdja lenne. Aztán azt valami ügyes
módszerrel már eleve úgy állították pályára, hogy minden
jellemzõje feltûnõ és illogikus legyen: szemben megy a többi
holddal, könnyebb azoknál, túl közel keringve megszegi a

29
dinamikai és ballisztikai és egyéb ûrfizikai törvényeket…
Minderre persze – jelenleg még – nincs semmi bizonyítékunk.
De hát gondolkodjunk csak: a Deimos sûrûsége 1,7 gramm
köbcentiméterenként. A Mars majdnem 4 gramm. A szabály-
talan alakú Deimos felülete tele van sziklatörmelékkel. Ez a
kõzet sokkal nehezebb, mint a fenti érték. Hát hogyan lehet-
séges: a Deimos sûrûsége alig valamivel több, mint a vízé…?
Sokan vélik úgy: ha majd hamarosan emberes ûrexpedí-
ciókat szerveznek a Marsra, bizony elõbb nem a bolygó fel-
színére, hanem a Phobosra, Deimosra kellene leereszkedniök
az ûrhajósoknak. Ott olyan adagban kapnák a mellbevágó
adatokat, hogy mire eljutnának a Marsra is, már sokkal
felkészültebbek lennének az „idegenek” címû tantárgyból…
Hosszan sorolhatnánk mindazokat a rejtélyeket, amelyek a
Mars felszínén jelentek meg akár csak az utóbbi száz évben.
Csillagászok láttak és leírtak számos érthetetlen jelenséget.
Színes fények és foltok tûntek fel, majd el. Egy-egy terület
ismeretlen okból felragyogott, majd a fénynek nyoma veszett.
Aztán megtalálták egy ûrszonda képein az úgynevezett
Marsa-arcot, amely azóta bevonult az irodalomba, a film-
mûvészetbe is. Alighanem a hamisítások történetében is
találkozhatunk majd vele. Ugyanis még az elsõ idõkben
készült hivatalosan közzé nem tett NASA-fotókon szabályos
emberi arcot látunk, addig a huszonnegyedik század elején a
NASA által közölt fotókon már láthatóak a retusálás jelei…
A tisztelt tudós urak egy része mindent megtesz hát, hogy a
Marsi Arcot ugyanolyan sziklának, erodált felszínû
kõzetdarabnak mutassa be, amilyenekkel amúgy tele van a
vörös bolygó. Mindenesetre a kutatók bátrabbik része a
hetvenes években készült két fotó alapján a mintegy másfél
kilométeres hosszúságú emberi arc-ábrázolást számítógépesen

30
is feldolgozta és meglelték benne a pupillát, a félig nyitott
szájban a fogak rajzolatát, sõt az egyik szem sarkában egy
könnycseppet is!
Nos, ha ez természeti jelenség, a szél és az erózió munkája
(amilyenekkel a Földön is találkozhatunk), akkor felettébb
különös erózió mûködhetett ott.
Ezért gyanúsak a legújabb felvételek, ahol mindennek
úgymond nyoma sincs. Ha igazak a NASA ma érvényes fotói,
amelyeken a Marsi arc helyén csak alaktalan sziklaképzõd-
mény látható, akkor hogyan készülhettek az 1970-es években
az Arc akkori, részleteiben is embert mutató fotói? Egy
szétfolyó, ormótlan és alaktalan sziklától?
Ha valós a Marsi Arc, akkor viszont érdekes elméleteket
gyárthatunk – most még csak azokat. Az egyik: idegenek
jártak ott, már abban a korban, amikor nálunk kifejlõdött a
modern ember. Lehet, hogy pár ezer évvel korábban, lehet, az
atlantiszi idõkben, de az sem zárható ki, hogy a tizenki-
lencedik században. Aztán elmentek, de valami jelet akartak
maguk után hagyni. Az sem zárható ki, hogy a Marson vagy
valamelyik holdján egy hatalmas raktár vár ránk, tele infor-
mációkkal a kozmoszról, a számunkra még ismeretlen
tájairól, tulajdonságairól, törvényszerûségeirõl és a benne élõ
lényekrõl. Vagy más, gyakorlatias tudnivalókról. Az ide-
geneket elszólították feladataik és lehet, hogy soha többé
nem találkozhatunk velük, netán nem is ebbõl a dimenzióból
érkeztek és egy másikba mentek vissza… A Marsi Arc ebben
az esetben figyelemfelkeltõ jelzés, hívás, de az sincs kizárva,
hogy egy „kulcslyuk”: amikor oda szállnak melléje az ûrhajósok,
megtalálják a behatolás módját a nekünk hátrahagyott
tudásanyaghoz.
Én a magam laikus eszével arra gondoltam: ha egyszer

31
eljön az ideje és legalább ember nélküli kutatójármûveket
telepítenek a Marsra, hát azok közül legalább egyet
okvetlenül a Marsi arc és a mellette állítólag látható
„piramisváros” mellé küldenek, hadd fedezzék fel azokat.
De nem, az új század elején a Marsra küldött két ûrjármûvet
természetesen az Arctól a lehetõ legtávolabbi pontokra
vezényelték!
Azt is felvetették sokan, hogy talán szó sincs idegenekrõl.
Talán a Marson is kialakult az élet, ott is élt évmilliókon
keresztül egy civilizáció. Bár ha akkor is olyan mostohák
voltak a felszíni, fizikai körülmények, ezt nehéz elhinni – már
persze ha hozzánk hasonló lényekre gondolunk. Itt most
helyhiány miatt nem megyünk bele abba, hogyan létezhettek
ott emberhez hasonló lények – vagy éppen olyan emberek,
mint mi? És az emberiség részben vagy egészben a Marsról
származna? (Ezekrõl és hasonló témákról más könyveimben
részletesen olvashatnak.)
Maradjunk a Mars mai rejtélyeinél. Bizony olyanok is
akadnak, akiknek feltûnt: egyetlen más közeli égitest esetében
sem mutatkozott olyan furcsa „ellenállás” az emberi kutató-
eszközökkel szemben, mint éppen a vörös bolygó esetében.
Az emberiség az utóbbi évtizedekben a Marsra körülbelül
32-35 ûreszközt küldött. Ezek nagyobb részének az volt a
feladata, hogy minél közelebb kerülve a Marshoz és
Holdjaihoz, ott kutatómunkát végezzen a Föld számára.
Számos eszköznek le kellett (volna) szállnia a vörös bolygó
felszínére. Nos, az odaküldött eszközöknek csaknem a 70
százalékával valami történt. Valami olyasmi, ami megaka-
dályozta mûködésüket, lehetetlenné tette a feladat sikeres
teljesítését. Az eszközök egy tekintélyes része nyomtalanul
eltûnt még az ûrben, vagy a Mars közelében!

32
 Tucatjával sorolhatjuk azokat az amerikai és szovjet
ûreszközöket, amelyek 1960 és 2000 között startoltak.
Lényegében alig volt köztük olyan, amelyik sikerrel járt
volna. A huszonegyedik században végre majdnem egy
idõben két Mars-járó ûrlaboratóriumot is sikerült leszállítani
a bolygó felszínén. Persze, gondosan vigyázva rá, hogy a
Marsi Arctól és más gyanús felszíni objektumoktól, tájaktól a
lehetõ legmesszebb érjenek talajt…
Több, a Marson leszállt ûrszonda igen különösen visel-
kedett. Voltak, amelyek hosszan sugározták az adatokat,
mások vagy mindjárt az elején, vagy késõbb minden érthetõ
ok nélkül elhallgattak. A legtöbb ott leszállt egység
érthetetlen módon elhallgatott egy idõ után. A Mars körül
keringõ mûholdak ugyanakkor szorgalmasan készítették a
felvételek százait és ezreit, ezeken semmi gyanús nem
látható. Már persze ha elhisszük az illetékeseknek, hogy az
összes ott készült felvételt nyilvánosságra hozták!

A Jupiter nagyon messze van a Földtõl.

A naprendszer legnagyobb bolygója valóságos óriás,
különösen a Földhöz viszonyítva. Hiszen bolygónknál 318-
szor nagyobb! Ötször messzebb van a Naptól, mint mi, ezért
majdnem 12 (földi) év kell ahhoz, hogy egyszer megkerülje a
Napot. Hogy ott vannak-e valamiféle Idegenek, persze nem
tudhatjuk. Erre nincs semmilyen bizonyíték. Vannak viszont
furcsa rejtélyek, amelyek elgondolkoztatóak.
Az egyik ilyen titok a gyûrûkhöz kapcsolódik. A Jupitert,
mint tudjuk, gyûrûk veszik körül, ezekben kozmikus
törmelék járja örök útját a bolygó körül. Viszont a gyûrûk egy
része nem engedelmeskedik a gravitáció törvényeinek. Akik
egyetemi tanulmányaik után meg vannak gyõzõdve arról,

33
hogy a gravitáció a világûrben mindenütt egyformán
érvényes és ugyanúgy mûködik – az a Jupiter esetében
alighanem nagy „tudományos pofont” kap.
A felszíntõl különféle távolságban a bolygót övezõ gyûrûk
ritkák és könnyûek. Mivel pedig nagyon közel vannak ehhez
az igen nagytömegû bolygóhoz – a szabályok értelmében már
régen le kellett volna zuhanniok a Jupiter felszínére. De nem!
Csak keringenek tovább szorgalmasan, és – gyorsan. Az a
gyûrû például, amelyik a felszíntõl 57 ezer kilométerre
helyezkedik el, sokkal gyorsabban forog a bolygó körül, mint
maga a Jupiter. Például a gyûrû mindössze csupán 7 (hét!) óra
alatt tesz meg egy fordulatot, és senki sem képes megma-
gyarázni, hogyan, mikor, honnan kapott ekkora sebességet?
Egy másik jupiteri rejtély: a bolygó a méréseik szerint
sokkal több hõt sugároz ki az ûrbe, mint amennyit a Naptól
kap. Nem is kevés ez a mennyiség, mert a két-, sõt a három-
szorosa annak! Az óriásbolygó méreteit tekintve egyetlen
nagy fûtõmû benyomását kelti. Olyan energiát sugároz az
ûrbe, mintha a felületén 50 ezer Hiroshima-típusú atombombát
robbantanának fel – másodpercenként!
Nem csoda, hogy akadnak csillagászok, akik a Jupitert nem
is bolygónak, hanem „kis csillagnak” nevezik, nem hivata-
losan. Kardoskodnak, hogy a Jupiterben termonukleáris
folyamatok zajlanak, akár a Napban. Ha én Idegen lennék,
biztosan nagyon érdekelne ez a különösen viselkedõ hatal-
mas bolygó. Olyan fûtõanyagot tartalmazhat, amely egy
egész civilizációnak sok tízezer vagy százezer évre elegendõ
energiát adhat.
Sokat mesélhetnénk a Jupiter érdekes holdjairól, különösen
az Io-ról vagy az Európáról. De akad itt olyasmi, ami a
számunkra most sokkal fontosabb lehet.

34
 Ezek pedig a Jupiterrrõl származó gyanús rádióadások.
A rádiócsillagászok elõször 1950 októberében és novem-
berében észleltek rejtélyes adásokat a bolygó felõl, majd 1951
februárjától áprilisáig egyfolytában többet, de eleinte földi
adások visszaverõdésének hitték õket. 1955 elsõ három
hónapjában többször is vettek gyanús jeleket és akkor végre
kiderült az is: csakugyan a Jupiter felõl érkeznek a jelek!
Végül a kutatók abban maradtak, hogy természetes
rádióhullámok ezek, amelyek három különbözõ hullám-
hosszon jönnek és egyetlen pontból jön az adás, amelyik
„beforgása” és „kiforgása” a Föld felé egyben lehetõvé tette a
tudósoknak, hogy megállapítsák a gáznemû bolygó tengely-
körüli forgásának sebességét. Csak az a baj: milyen állandó
pontról jöttek a jelek, ha ilyen nincs és nem is lehet a
Jupiteren? A bolygó felületén sok száz, mások szerint sok
ezer fokos a hõmérséklet, így semmilyen szilárd, állandó pont
nem létezhet. Márpedig a mérések szerint egy több száz méter
átmérõjû valami sugározta a hullámokat, egyszerre hallható
hang és ultrahang formájában, igen keskeny frekvencián.
Feltesszük, hogy a három különbözõ hullámhosszon sugár-
zott adás már évezredek vagy tízezredek óta szüntelenül
megy ki az ûrbe és érkezik a Földre is. Ne várjunk valamiféle
kódolt, értelmes üzenetet – itt maga az adás az üzenet!
Vagyis ha jártak valaha régen ott Idegenek, netán kiter-
meltek valamilyen számukra fontos anyagot, már tudniok
kellett, hogy ebben a Naprendszerben lesz valaha értelmes
élet. Ezért hagyták ott azt a helyi energiával táplált rádióadót.
Más magyarázat nincs arra, hogy olyan szélsõséges
körülmények között egy szilárd burkolattal nem is rendelkezõ
bolygón mégis van egy pont, ahonnan rádiójeleket sugároz-
nak a világûrbe. Egyszer – ki tudja, mikor? – az emberek

35
eljutnak oda, megfejtik a rádióadó titkát és talán útmutatást
is kapnak arra, hol és hogyan találhatnak rá az Idege-
nekre…?

A Szaturnusz inkább ismert a gyûrûirõl, mint a Jupiter.

A gyûrûk itt is szabályellenesen viselkednek. A Naprend-
szerben jól látható, hogy a törvény az: ha egy kisebb test
közel van egy nagyobbhoz, akkor akörül körpályán kering.
Ha közel jár hozzá, gyorsabban tesz meg egy kört, nagyobb a
sebessége, ha távolabb van tõle, lassabban kering és egy kör
megtétele több idõt vesz igénybe. A bolygókon is látszik ez: a
Naphoz oly közel lévõ Merkúr szinte „rohan” a csillag körül,
míg a tõle oly igen messze lévõ Uránusznak egy kör
megtételéhez 84 földi évre van szüksége!
Nos, így van ez sokfelé az univerzumban. De nem a
Szaturnusz gyûrûivel. Ezek a bolygótól különbözõ távolságra
lévõ kõzet- és jégrétegek, alaposan szétterülve. A Szatur-
nuszhoz közeli, mert alig 600 és 900 kilométer körötti gyûrû
lassabban forog, mint a tõle 12-16 ezer kilométerre lévõ
másik, külsõ gyûrû! És a harmadik, amely 100 ezer kilo-
méterre van a felszíntõl, még ennél is sebesebben forog!
Ezt még egyetlen földi csillagász, ûrfizikus, semmilyen
szakember nem volt képes megmagyarázni. Ellentmond a
józan észnek, a fizika törvényeinek, nem is szólva a gravitáció
szabályairól. Vajon ez is egy üzenet lenne?
Két automatikus kamerákkal felszerelt ûrszonda haladt el a
Szaturnuszhoz elég közel. Fényképfelvételeikbõl kiderült,
hogy a felszín egy pontján egy szabályos hatszögletû épít-
mény található. Lehet, nem jó szó az „építmény”, de van-e
jobb? Annak a valaminek nem helybeli, hanem idegen erede-
tûnek kell lennie. De hogy mi az, nem tudhatjuk. Már csak

36
azért is nehéz ott elképzelni bármilyen állandó objektumot,
mert hát a Szaturnusz sûrûsége kevesebb, mint a vízé! Egy
köbcentiméter szaturnuszi anyag ott csak 0,705 grammot
nyom. Ez a Naprendszer legritkább anyagú bolygója, szilárd
felszíne – akárcsak a Jupiternek – ennek sincsen. Mondanom
sem kell, hogy ez az óriásbolygó is háromszor annyi meleget
sugároz ki magából, mint amennyit a Naptól kap. Vajon vala-
hol belül ez is egy csillagként mûködik?
Kísértetiesen ismétlõdtek itt is azok a dolgok, amiket a
Jupiteren egyszer már felfedeztek az emberek. Amikor 1975-
ben a két Voyager-szonda a közelbe ért, elég sokáig
tartózkodtak a bolygó mellett. Összesen mintegy 500 napra
tehetõ ez az idõszak. Az 500 nap alatt a két szonda mûszerei
– egymástól függetlenül! – 12 alkalommal vettek nagy
energiával érkezõ rádióhullámokat, „adást”. Ezek érthetetlen-
nek voltak, voltaképpen elektromos zajként is felfogható
„adás” volt ez. Mielõtt önök közül valaki most rálegyintene,
hogy ezek is természetes eredetûek voltak, hadd jegyezzük
meg: az adások szabályos idõközökben ismétlõdtek.
Pontosan 10 óra 10 percenként érkeztek a bolygó vagy
környéke felõl. Annyit már tudunk, hogy a Szaturnusz nem
10 óra 10 percenkét fordul meg a tengelye körül, ez az idõ 12
órát tesz ki és nincs egyetlen pontja sem, amely 10 óra 10
perc alatt kerülne ugyanabba a pozícióba. A felszínrõl azért
sem jöhetnek a rádiójelek, mert olyan, hogy felszín, nem is
létezik.
Feltehetõ tehát, hogy valamelyik gyûrûn lehet egy rádióadó.
Tudunk olyan gyûrû-rétegrõl, amelynek forgásideje 10 óra 10
perc, tehát ha oda telepítették azt az adót, akkor onnan jöhettek
a jelek. Viszont a gyûrûkön kizárható a természetes rádióforrás,
aminthogy a holdakon is. Csak mesterséges adóról lehet szó!

37
 Mellesleg ha természetes rádióforrásról lenne szó, akkor az
folyamatosan sugározná a jeleit. Ám 500 nap alatt a földi
szondák csak 12 alkalommal vették a jeleket, ezek olykor 10
óra 10 percenkét követték egymást – majd elhallgattak és
hónapokig nem szólaltak meg. Ilyen természetes rádióforrás
aligha képzelhetõ el.
Van egy olyan feltételezés is: a rádióadókat a Szaturnuszon
arra programozták be, hogy válaszoljanak? Ha azért kapcsol-
tak be néhányszor, mert érzékelték, hogy idegen ûrszondák
közelítenek a bolygóhoz? Amúgy meg, amíg nem jött arra
senki (és azóta is, hogy nem jártunk a Szaturnusz közelében)
hallgattak és hallgatnak? Amíg ismét nem járunk arra?

Az Uránuszon nem találtak még rádióadót, sem más

gyanús dolgot. Viszont van egy holdja, az Umbriel, amely
roppant módon különbözik minden más égitesttõl. A kb. 400
kilométer átmérõjû szabálytalan kis holdon… nincs semmi!
Úgy értem, egy karcolás sem. Vagyis míg a milliárd éve az
ûrben keringõ égitesteken – a kis holdakon is – sok kráter,
becsapódás, ütközés nyomait láthatjuk, az Umbriel szûziesen
tiszta, érintetlen. Feltehetjük tehát, hogy ez egy mesterséges
bázis? Amelyik irányítható is. Ha pedig lakói, a „személy-
zete” képesek azt irányítani, akkor kitérhetnek minden
ütközés elõl, hisz mûszereikkel arról jó elõre tudomást
szerezhetnek.
A Naprendszerben jelenlegi ismereteink szerint már lassan
hatvannál is több holdról tudunk (csak a Szaturnusznak
eddig vagy 25 holdját fedeztük fel…) és ezek között ez az
egyetlen, amely így néz ki. Talán azért, mert ahol jár, az
Uránusz körül, az még kívül esik a kisbolygók övezetén,
kevesebb meteorral találkozhat? De akkor nézzük csak meg

38
az Uránusz többi tizennégy (!) holdját! Azok tele vannak
kráterekkel, ütközésnyomokkal. Pedig ugyanott keringenek,
ahol az Umbriel.
Sugallom hát, hogy az Umbriel talán nem hold, vagy nem
csak az. Lehet éppenséggel mesterséges ûrbéli támaszpont,
netán egy ûrjármû…?

A Neptunusz volt az elsõ olyan bolygó, amit nem távcsõvel,

hanem matematikai számítások alapján fedeztek fel. A
Földnél négyszer nagyobb égitest olyan messze van a Naptól,
hogy azt csak 165 földi év alatt képes megkerülni (mióta
1846-ban felfedeztük, még egyszer sem kerülte meg a Napot).
Mivel legalább 900-szor kevesebb hõt kap a Naptól, mint a
Föld, hát a felületén a hõmérséklet mínusz 200 fok körül
lehet… Barátságtalan vidék.
Rejtélyekben itt sincs hiány. A bizonytalan felületû – mert
jobbára ez is gázos óriásbolygó, ez is több hõt sugároz ki,
mint kap, vannak gyûrûi is, egyszóval igencsak hasonlít a
Jupiterhez és a Szaturnuszhoz, ha nem is olyan nagy, mint
azok – bolygó sûrû légkörében felhõk vonulnak. Ez még nem
lenne különleges – de ezek a felhõk a „menetiránnyal”,
vagyis a bolygó forgásával szemben haladnak – másod-
percenként 400 méteres sebességgel! Mi hajtja õket? Netán
szél? De ilyen gyorsan?
Jelenlegi ismereteink szerint négy holdja van a Neptunusznak.
Ezek közül három szabályosan kering – de egy, a Triton a
„forgalommal szemben” halad. A Triton más szempontból is
gyanús. Van légköre (!), rózsaszínû hó borítja, sõt van ott egy
vulkán is, amelyik mûködik! Amikor egy földi ûrszonda
buzgón fényképezve elhaladt mellette, a vulkán éppen kitört.
Ha az Idegenek errefelé kerestek valaha is támaszpontot, a

39
Triton mélyén éppenséggel rálelhettek, vagy csinálhattak
maguknak olyant. Bár a felszínen csaknem mínusz 240 fok
van és minden összefagyott, a hold belsejében a vulkánok jó
meleget tarthatnak.

A Plútó kicsi és nagyon távoli, mostoha sorsú bolygó. 248

év alatt tesz majd meg egyetlen kört a Nap körül. Csak 1930-
ban fedezték fel, azóta olyan keveset mozdult el, hogy ebbõl
még a pontos pályaadatait sem tudtuk kiszámítani. 6 milliárd
kilométerre van a Naptól! Van egy kis holdja, a Charon (lehet
persze, hogy van több is, de azokat még nem fedeztük fel
ebbõl az irdatlan távolságból). Nem valószínû, hogy az
Idegenek egy ilyen helyen telepednének le akárcsak ideig-
lenesen is. A Plútó túl messze van a rendszer központjától, és
önmagában sem érdekes bolygó.
Persze nincs kizárva, hogy tévedünk.

Van egy ún. kisbolygó-övezet a Naprendszerben, ennek

nagyobb része az a sok millió kisebb-nagyobb törmelék,
égitest, amely a Mars pályavonalán kívül kering. Nagy a
valószínûsége, hogy itt valaha volt egy másik bolygó,
amelyik valami okból, valaha nagyon régen felrobbant és
számtalan apróbb darabra szakadt. Meg kell mondani, hogy
az újabb kutatások ezt az elméletet nem erõsítették meg.
A kisbolygók eléggé „szedett-vedett” társaság, különféle
eredetûek, jellemzõik erõsen különböznek egymástól. A
pályaadataikból kiszámították, honnan indultak útjukra
valaha régen – nos, ez is sok ûrbéli pontot eredményezett.
Mégsem tartoztak hát valaha össze, nem voltak és nem is
lehettek egyetlen bolygó alkotórészei.
A Planetoida – vagy aszteroida-övezetben – amirõl most

40
beszélünk – kering néhány nagyobb kisbolygó, némelyik a
több száz kilométeres átmérõt is eléri. A nagy többsége persze
kicsi, pár száz vagy pár tíz méteres szabálytalan kõdarab –
igaz, a nagyobb kisbolygók is krumpli alakúak, egyik sem
gömbformájú. Majdnem az összes kisbolygó nap körüli
keringési ideje valahol a 3 és 7 év között van. Vannak, ame-
lyek a Földet is megközelítik rendszeresen, mások elnyúlt
pályán keringenek, eljutnak még a Szaturnusz pályavona-
láig, sõt azon túl is.
Van-e a kisbolygók között olyan, amit meggyanúsíthatunk?
Bizony nem egy ilyen akad. Nézzük csak, milyen különösen
viselkedõ kisbolygókat ismerünk, ami valamiféle idegen
beavatkozásra enged következtetni?
Például arra figyeljünk, hogy valamelyik kisbolygó pályája
nem kerül-e gyanúsan közel a Földéhez? Ilyesmi majdnem
minden évben történik, de azért, mert több százezerre tehetõ
ezen ûrben száguldó tárgyak száma. Hát szinte biztos, hogy
ezek közül néhány nagyon közel is kerülhet a Földhöz, a
múltban történtek is ütközések, némelyik hatása nagyon
pusztító, globális volt. Most induljunk ki az Idegenek
észjárásból – ahogyan mi azt elképzeljük. Tegyük fel, nem-
régen érkeztünk erre a környékre, hosszú idõre szeretnénk
berendezkedni, hogy megfigyeljük ezeket a földi, többé-kevés-
bé értelmesnek tûnõ lényeket. Telepedjünk le a Holdjukon?
Nem jó, túl közel van, folyton figyelik. Ha a másik, a Földrõl
nem látható oldalára építjük bázisunkat, akkor meg mi nem
látjuk õket. De mert a földiek folyton mûszereket lövöldöznek
ki a világûrbe, felfedezhetnek bennünket. A legjobb tehát, ha
elrejtõzünk, ha álcázzuk magunkat.
Hol, mivel? Hát ott és azzal, ami amúgy is ott van és
természetes dolog, ami nem tûnik fel, de folyton mozog,

41
bejárja a Naprendszer egy-egy darabját. Ideális tehát egy
kisbolygó, amely szintén a Nap körül kering, de közben
megközelíti a belsõ bolygókat, olykor a külsõket is. És folyton
Föld-közelben van, no persze csillagászati mértékek között.
Tehát ha mi Idegenek vagyunk, megszállunk egy pár tíz kilo-
méteres, vagy akár annál is kisebb kisbolygót, oda telepítjük
mûszereinket. Figyeljük a környezõ ûrt és persze a Földet is.
Ha a földiek valamilyen megfigyelõ-fényképezõ-méricskélõ
szondát küldenek a közelünkbe, bevonjuk mûszereinket és a
felszín alatt lapulunk – ahogyan máskor is. Ily módon a meg-
figyelés a földiek idejében számolva veszélytelenül eltarthat
évtizedekig, de századokig vagy akár évezredeken keresztül is!
A feladatunk tehát, kedves olvasó, olyan kisbolygót keresni,
amelyik ennek ellenére gyanúsan viselkedik, valami szokat-
lant tapasztalunk nála. Hiszen megeshet, hogy az idegenek
hatással vannak a kisbolygó forgására, pályavonalára,
sebességére vagy bármi másra is!
Ha ezen szempontok szerint nézünk körül a tudományos,
csillagászati szakirodalomban, érdekességekre lelünk.
Ott van például a Hermes kisbolygó, amely néhányszor már
nagyon közel jött a Földhöz. Olyan nagy, hogy sokkal
régebben kellett volna felfigyelnünk rá – de csak 1987-ben
látták meg, amikor szinte a Hold távolságáig közelítette meg
bolygónkat. Azelõtt miért nem látták, ha nála sokkal
kisebbeket is felfedeztek már? Vagy régebben valakik távol
tartották a Földtõl?
A Hermes egy kilométer átmérõjû, de nála sokkal kisebbeket
is felfedeztek már évtizedekkel korábban, pedig azok nem is
jártak ilyen közel a Földhöz. Lehet, addig a Hermes sem járt
ilyen közel…?
Vagy ott van a Mathilde. A nõi nevet viselõ kisbolygó több

42
mint gyanúsan viselkedik. Ezt a Földhöz nyugtalanítóan
közeledõ Eros kisbolygó megfigyelésére indított ûrszonda tel-
jesen véletlenül vette észre és ha már a közelében járt, küldött
róla adatokat. Addig a Mathilde-nek neve sem volt, csak
száma. Egy volt a sok látszólag egyforma kisbolygó közül.
1200 kilométer távolságból készültek róla a rutinszerû fotók.
Ami azonnal feltûnt a kutatóknak: a Mathilde… tökéletes
gömb!
Ilyen szinte nincs is az ûrben. A bolygók alakja deformált,
ismeretes, hogy a Föld sem gömb, inkább kissé körte alakú,
sõt a Nap sem tökéletes gömb alakú. Természetes
körülmények között fel sem veheti ezt az alakot, hiszen nin-
csenek a felületét formázó erõk – szél, víz, erózió stb. Annak,
hogy miért majdnem tökéletes gömb a Mathilde, a mai
tudomány semmilyen logikus magyarázatát adni nem tudja.
A gömbön látszanak kisebb-nagyobb kráterek is, hiszen az
évmilliók (?) során ütközött már más testekkel az ûrben. De
bizony a Mathildén vannak olyan kráterek is, amelyek egysze-
rûen túl nagyok. Ahhoz, hogy egy 52 kilométer átmérõjû test
ne szakadjon szét, kisebb kráterek lehetnének csak rajta. A
nyomok azt mutatják, hogy igen nagy testekkel ütközött – és
lám, mégsem szakadt ketté! Ami pedig oly gyakran megesik
más kisbolygókkal. Az igazi kráterek csak akkor mélyek és
kiterjedtek, ha igazi nagy frontális ütközés történt egy másik
testtel. De lám, a Mathilde, egyben maradt, a fizika törvényeit
meghazudtolva „vígan” repül tovább.
Ráadásul nem is egy, hanem több ilyen túl nagy kráter van
rajta! Lehet, nem is igaziak? Nem is igazi az egész kisbolygó,
hanem mesterséges gyártmány, amelyre „gyárilag” vitték fel
a horpadásokat, a kráter alakú nyomokat? Hogy réginek, az
ûrt sokmillió éve járó testnek nézzen ki? De akkor miért

43
adtak neki majdnem tökéletes gömbformát, hisz láthatták-
tudhatták, hogy ilyenek erre nincsenek?
Az is lehet: sokáig használták, aztán valamikor – pár millió
éve, vagy régebben? – eldobták, elhagyták, továbbmentek, a
„kisbolygó” meg itt maradt és azóta ugyanaz a sorsa, mint az
igaziaknak: ütközik mindennel. De lám, nem törik szét, mert
nem ugyanabból az anyagból van, mint a többiek! Vagy azért,
mert eleve úgy gyártották valamilyen ötvözetbõl, vagy az ûrbéli
sziklás anyagot erõsítették meg valamivel a támaszpont céljai
és mûködése miatt. Ezért lehetséges, hogy bár ütközik az idõk
során, de nem törik szét, nem esik darabjaira.
Az ûrben keringõ testek forognak. Ki lassabban, ki gyorsab-
ban, vannak össze-vissza bukdácsoló testek és akadnak,
amelyek lassúak. De olyan lassúval, mint a Mathilde, a
szakemberek még nem találkoztak a Naprendszerben.
Csaknem tizenhét és fél napig tart, míg egyszer megfordul!
Több mint egy hónap kell neki ahhoz, hogy két fordulatot
tegyen a tengelye körül. Miközben még a nagy, több száz kilo-
méter átmérõjû kisbolygók is pár óra alatt fordulnak egyet.
Nos, felmerül persze a gyanú, hogy ezt a forgási „sebességet”
(„lassúságot”) valakik mesterségesen hozták létre, mert az
ûrben végzett megfigyelésekhez ez volt az optimális…

A sor végére hagytam a Holdat. Igen, azt az égitestet, amely

olyan közel van a Földhöz és amirõl a laikusok azt hiszik:
„No, ott aztán nem lehet semmi rejtély, hisz ez van a
legközelebb és régóta figyeljük, mindent tudunk róla…!”
Nos, csak annyit bocsátok elõre: nem így van. A Hold a
Naprendszerben az ember számára mindeddig a legrejtélyesebb,
legtitokzatosabb égitest. Ahol a legtöbb titok lapul.
Hogy hosszabb ideje mi mindent látnak a jó és egyre jobb

44
távcsövekkel felszerelt kutatók a Holdat figyelve, arról kötetet
lehetne írni. Mi most csak néhány jellegzetes esetet említünk,
általában olyant, amely többször is ismétlõdött. Ne feledjük el
azt sem, hogy bármilyen sok profi és amatõr csillagász van a
Földön, azért a Holdat sem figyelik éjjel-nappal. Tehát bármi
is történik ott, csak azon események egy kisebb részérõl
értesülünk.
Nem csak a felültén szoktak látni fura fényeket és mást is.
A hold belseje üreges, mint azt szeizmikus mérésekkel megál-
lapították. A Holdnak anyaga alapján másképpen kellett
volna viselkednie, ha tömör lenne. A jelek és a kísérletek arra
mutatnak, hogy belül sok, nagyon sok az üres rész.
Emlékszünk még, hol találkoztunk ilyennel? A Mars
különös holdja, a Phobos is ilyen. Az sem olyan sûrû állagú,
mint kéne lennie, de nem is zuhan a bolygó felszínére, hanem
vidáman köröz mellette.
A legdöbbenetesebb rejtélyt az eltûnõ kráterek jelentik.
Csillagászok hónapokon keresztül, éjszakáról éjszakára
figyeltek egy bizonyos krátert, amelynek külseje rohamosan
változott, miközben a többi kráter (több ezer van belõlük, a
legtöbb 4 milliárd éve néz ki ugyanúgy) nem változott egy
jottányit sem. Az egyik megfigyelt kis kráter pár hónap alatt
teljesen eltûnt, szétfoszlott a talajon. De volt egy másik, ez nem
olyan kicsi, mert az átmérõje meghaladta a 11 kilométert (!) –
és egyszercsak a kráter nyomtalanul eltûnt. A helyén kétszáz
éven át csak egy homályos foltot láttak, majd a 19. század
közepén ismét megjelent – hogy aztán 20 évvel késõbb várat-
lanul és gyorsan nyoma vesszen, és mind a mai napig csak
egy gyanús folt látható a helyén. Fél évszázaddal késõbb
pedig egy még sokkal nagyobb, mert 30 kilométeres kráter
tûnt el!

45
 Láttak holdi kráterbõl füstöt gomolyogni – holott igazi
légköre a Holdnak nincs, tehát füst sem szállhat fel. De láttak
ködöt, párát lebegni. Mégis lenne légkör? Ám az ûrhajósok
ilyent nem találtak. Az 1960-as években megesett, hogy az
egyik kráterben hatalmas narancsszínû folt bukkant fel,
területe 20 négyzetkilométert tett ki, hetekkel késõbb ugyanott
alig több mint egy órára vörös foltot láthattak a remek táv-
csövekkel felszerelt kutatók. Számos kráterben vagy mellettük
láttak már fel-felvillanó párhuzamos vörös és zöld fényeket
(mintha valaki egy holdi autó fékjére lépett volna és bekap-
csoltak a féklámpák…). Tapasztaltak már egy kráterbõl
kiömlõ gázt is, de olyan „természeti” jelenségeket, amelyek
szabályos idõközönként, 17 naponként ismétlõdtek.
Lehet, vannak ott vulkánok is. Az évek során több mint ezer
arra utaló jelenséget észleltek. Hol mintha vulkánok törtek
volna ki, hol meg – 1964-ben – az egész tõlünk látható hold-
félen 500 esetben észlelték a talaj váratlan hõmérséklet-
emelkedését, legalább 50 fokkal (ezt már innen a Földrõl is
mérni tudjuk). De találtak a Holdon más, értelmes tevékeny-
ségre utaló jeleket is. Például száz kilométeres él-hosszúságnál
is nagyobb, talán mesterségesen épített földhányás-négyzetet
75-100 méter széles nyílegyenes falakkal. Vannak olyasmik,
amit utaknak látszanak, és van olyan nagy négyzet, amit a
közepén két egymást keresztezõ vonallal szabályosan négy
részre osztottak. Vajon ez is a természet játéka lenne…?
A kutatók távcsövek segítségével találtak már alagutakat,
hidakat (többet is), több mint 100 kilométer hosszú, több
száz méter magas nyílegyenes falat. Találtak obeliszkeket is,
olyan sziklatornyokat, amelyek ilyen formában aligha jöhet-
nek létre a természet erõi következtében, ráadásul mind
egyformán csiszolódott volna le…?

46
 Immár lassan háromszáz éve látják a csillagászok a Holdon
a különféle fényjeleket. Már a 19. században láttak furcsa
fénylõ pontokat, amelyek gyorsan mozogtak a talajon vagy
afölött, majd eltûntek egy-egy sziklafalban. Az ezekrõl szóló
beszámolókat korabeli akadémiai, tudományos kiadványok-
ban olvashatjuk – akkor ugyanis még nem mûködött az
a cenzúra, ami miatt manapság már nem lehet ilyen meg
figyeléseket közzétenni a szakirodalomban.
Megesett már az is, hogy hónapokon keresztül éjszakáról
éjszakára megfigyelhettek a földi csillagászok különféle
rejtélyes fényeket, fénycsoportokat, heteken át növekvõ, majd
csökkenõ fényforrásokat, szinte fény-orgiákat egyes kráterek-
ben. Azután száz évvel késõbb az Apollo-ûrhajók korában a
sorozat összes ûrhajósa látott különféle fényeket a Hold felé
repülve, vagy a közeli ûrben száguldva. Megesett, hogy fél év
különbséggel ugyanazon kráterbõl észleltek fényfelvillanást
az egyes ûrhajók pilótái…
Aztán készültek olyan fényképek közel elrepülõ ûrszon-
dákból, amelyeken tipikus… hangárok láthatók. Teljesen
olyanok, mint a földön. De majdnem ötven nyomvonal-fajtát
is felfedeztek. Azt állítja a tudomány, hogy a lejtõkön
leguruló sziklák hagytak lánctalphoz hasonló nyomokat a
holdporon. De hogy mi lett az állítólag legördült sziklákkal,
nem tudható – ugyanis ilyeneket nem látni ott, ahol véget
érnek a „lánctalpas nyomok”: Különösen az a furcsa, amikor
e nyomok párhuzamosan futnak egymás mellett, mintha
csakugyan egy jármû hagyta volna õket maga után…. És
akadnak sík terepen is, ahol semmilyen szikla nem gurulhat
(ha érvényesek a Földön is ismert törvények).

47
 Láttak már olyan árnyékokat is, amelyek a fénnyel szemben
haladtak, mozdultak el a talajon – ami ismét a fizika arcul-
csapását jelenti.
Egyáltalán az is kérdéses, hogy a Hold csakugyan a mi
Naprendszerünkbõl származik? Vagy talán nem is kétséges. A
holdkõzet-minták arra utalnak, hogy egyrészt a rajta lévõ por
nem itt hullott rá, hanem valamelyik másik naprendszerben
vagy galaxisban. Az anyaga nem egykorú a Földdel, hanem
annak két- sõt háromszorosa is az idõben, vagyis több-
szörösen régebbi. Azonkívül kiszámították: a Föld egy ilyen
égitestet nem is tud befogni az ûrben, ehhez a Hold túl nagy
(a Föld tömegének körülbelül a negyede). Egy Föld méretû
bolygó csak egy kb. 50 kilométer átmérõjû másik testet
foghatna be és kényszeríthetne maga körül pályára – de
akkor is az Egyenlítõ körül kellene annak keringenie.
Nos, egyszóval minden másképpen van és a Hold olyan sok
szempontból idegen itt, „viselkedése” pedig annyi titkot takar,
hogy nyugodtan elmondható: ott bizony most is történik
valami. És mivel azt nem mi, emberek csináljuk immár több
száz éve (vagy régebben, csak annak elõtte távcsövek híján
nem tudtuk megfigyelni), akkor ott mások vannak és
tevékenykednek.
Összefoglalásul csak annyit állapíthatunk meg: minden
bizonnyal történik valami a szomszédban, azaz a Naprend-
szerünkben. Rejtélyes fények, titokzatos rádióadások, külön-
leges tulajdonságú és mozgású objektumok, építmények
ott, ahol nem szabadna lenniök, furcsa jelenségek, különös
tárgyak… Van hát miben válogatniok azoknak, akiket
érdekelnek az efféle rejtélyek. Ugyanakkor az lenne a jó, ha
a tudomány emberei is nagyobb figyelmet fordítanának
mindezekre a jelenségekre.

48
 …ÉS ELINDULT A VILÁG?

A világ kezdetének kérdései évezredek óta foglalkoztatják a

tudományos elméket. És persze nem csak azokat. Nagyon
sokan töprengtek már ezen, bár azt kell mondanunk: nem
elegen, és nem töprengtek eleget.
Az a baj, hogy a nagy tömegek kezdettõl elfogadtak
egy mások által kijelölt gondolatsort és nem töprengtek
tovább semmin. Ez évezredeken keresztül az egyházak
által közölt teremtésmítosz volt. Manapság pedig milli-
árdok fogadják el minden kritika nélkül a tudomány
(vagy ahogy a rossz nyelvek becézik: „a Tudomány nevû
vallás”…) téziseit ugyanerrõl. Talán nem árt röviden
felidézni, mit állít az egyik és mit a másik.
A vallásos változat (több világvallás és több tucat kisebb
egyház elõadásában) arról szól, hogy volt valaha egy min-
denható lény – „isten” – aki egyszer csak gondolt egyet és
megteremtette a mindenséget. Afféle logikus kérdésekre,
hogy ha nem volt semmi, akkor addig a Lény hol volt, nem
kapunk válaszokat, vagy mint gyerekes dolgot ütik el az
érdeklõdést. Végsõ soron igazuk van – ugyanis ha létezne
olyan mindenható lény, akkor annak nem okvetlenül kell
térbeli hollétével foglalkoznia, ha akarja, nincsen szüksége
térbeli kiterjedésre, aminthogy létezéséhez semmilyen fizikai
feltétel sem szükséges, mégis létezhet.
A vallásos változat tehát azt állítja, hogy ez az idõkön és
tereken túl és egyben azokon kívül is létezõ, alapjaiban igen
filozofikus és jóságos lény teremtette meg „a világot”. Már itt
kezdõdnek a problémák, merthogy melyik világról van szó?

49
Erre mindjárt visszatérünk, lássuk most tovább. A minden-
ható lény megteremtette az összes földet, bolygót, eget,
óceánt, magát a nagy kozmoszt persze, és abban az
élõlényeket, no és a végén a „teremtés koronáját”, az embert,
vagyis az értelmes lényt. Ebbe a teremtésbe – vagy inkább
azok tudatába, akik ezt az egészet így kitalálták? – nem fért
bele, hogy a kozmosz más pontjain más világokat is teremtett
volna, és ott más értelmes lényeket. A katolikus egyház
például ezért tagadja intézményesen az UFO-k létezését, nem
hajlandó elfogadni sem az érveket, sem a tényeket arra
nézve, hogy más, értelmes civilizációk is létez(het)nek a
világûrben – mert hogyha vannak, akkor azokat nem az Isten
teremtette, ergo azok a Sátán mûvei… És mondja ezt nem a
középkorban, hanem a huszonegyedik században! De más
egyházak hozzáállása sem pozitív.
A tudomány sok küzdelem és harc, no meg kísérletezés és
megfigyelés alapján felismerte a világot mozgató törvénysze-
rûségek egy részét. Jellemzõ a régebbi és a mai tudósokra is,
hogy e részigazságok és részinformációk birtokában máris a
mindenségre kiterjedõ elméleteket, mi több: törvénysze-
rûségeket állítottak fel és azokhoz görcsösen ragaszkodnak.
A tudománytörténet számos példával igazolja, hogy ez
milyen káros volt. Soha nincs végpont semmiben – így a
törvények, szabályok és összefüggések megismerésében sem.
Vagyis egyszerûbben fogalmazva. a világ soha nem volt
olyan, amilyennek a tudósok látták és „megállapították”.
Mert minden újabb felfedezés újabb törvényeket hozott, a
régiek egy része megdõlt, mások szélesebb területekre nyíltak
szét, átfogóbbak lettek, ugyanakkor mindig van néhány
olyan „törvény”, amelyet csak mi hittünk annak fejlõdésünk,
tudásunk egy bizonyos szakaszában.

50
 Vagyis sok tekintetben a mai tudomány is dogmákkal
operál. Nem bizonyítható, ezért nem is bizonyítandó
elméletekre épít hatalmas várfalakat, aztán csodálkozik, ha
egy idõ után azok porrá omlanak. Ám a hibát újra és újra
elköveti. Egyre-másra bizonyosodik be – fõleg a kvantum-
mechanika felfedezései révén – hogy sem a mikro- sem a
makrovilág nem olyan, amilyennek eddig hittük. Az ok és
okozat összefüggése, az egyidejûség, a logika legalapvetõbb
és nyilvánvalónak tûnõ „törvényeirõl” bizonyosodik be azok
ideiglenes vagy félreértett volta, netán csak korlátozott
körülmények közötti érvényessége. Dogma a fénysebesség
kérdése, dogma a darwini evolúciós elmélet és még sorolhat-
nánk. (A szerzõ e kérdések némelyikével már külön könyvben
foglalkozott).
Nyugodtan kimondhatjuk: a két alapvetõ irányzat közül
egyik hívei sem tudnak semmit a világ keletkezésérõl. Nem is
tudhatnak, hiszen az egyik elfogadja azt, amit milliárd
évekkel késõbb keletkezett elmék találtak ki visszamenõleg
egy mindenható lényrõl. A vallásos változat kétségtelenül a
legkényelmesebb megoldás, amelyben kevés tere marad a
töprengésnek, de erre nincs is szükség – itt hinni kell,
feltétlenül. Másképpen nem is lehet, hisz ha valaki kezdi
boncolgatni a vallásos változatot, a teremtés-mítoszt, ezer
illogikus dologra lel és megrendülhet a hite.
De nem járunk jobban a másik változattal sem. A tudósok
sem tudják, hogyan keletkezett az élet, még kevésbé azt,
hogyan jött létre az értelmes élet. Nem tudják (nem tudjuk),
miképpen kezdett létezni a ma körülöttünk lüktetõ és
kétségtelenül létezõ bonyolult világ. Õk egy másik dogmát
adnak elõ, amit nem ellenõrizhetünk, amiben feltétel nélkül
hinnünk kell. Náluk az istent az Anyag helyettesíti, ez a

51
kezdetben primitív materializmus persze mára kifinomultabb
lett. Vagyis itt meg azt hallhatjuk, hogy kezdetben vala az
anyag, amely egy ismeretlen erõ miatt elõbb egy hihetetlenül
sûrû, nyomású és hõmérsékletû gömbben állt össze, majd egy
szintén ismeretlen okból felrobbant és terjeszkedni kezdett.
Ez a terjeszkedés azóta is tart, ezenközben az anyag – ismét
csak ismeretlen indokok miatt! – felvette a ma a kozmoszban
látható alakzatokat. Számos részén napok, bolygók, naprend-
szerek, galaxisok alakultak ki, majd egyes égitestek központi
csillagként kezdtek mûködni, mások bolygókká lettek, egyiken
van élet, a másikon nincsen és egyes bolygókon kialakultak a
biológiai feltételei annak, hogy az anyag magasabb módon
szervezõdjön össze, lettek növények, állatok… És legalábbis a
Földön – lett ember is.
Nem célunk e fejezetben a vallásos verzió(k) támadása.
Nyilván azoknak is van gyenge pontjuk, nem is kevés. Ma
azonban – legalábbis Európában és Észak-Amerikában – a
tudományos világnézet a legelterjedtebb, alternatíva nélkül
ezt tanítják csaknem minden iskolában és végül minden
gyerek elhiszi, hogy ez az igazság, csakugyan ez és így
történt, ahogyan a tankönyvekben áll. Mi most ismertetjük
halvány kétségeinket ezzel kapcsolatosan, ahol felhasz-
nálunk néhány egyházi ellenérvet is. Méghozzá nem annyira
a keresztény, hanem inkább néhány ázsiai hitvallás érvei
közül. No és persze jó nagy adag logikát, másképpen fogal-
mazva „józan paraszti ész”-érvet is bevetünk.

Az Õsrobbanás, vagyis a mindenek kezdete címû állítólagos

történés sem olyan bizonyos és tiszta ügy, ahogyan elõ
szokták adni. Mostanában már nem is nagyon magyarázzák,
egyszerûen elvárják vagy megparancsolják, hogy fogadjuk el

52
mint axiómát, bizonyításra nem is szoruló, merthogy oly
nyilvánvaló tételt. Pedig itt-ott jókora lékeket lehet ütni a „Big
Bang teória” hajóján. Hogy világos legyen a dolog: természet-
tudományos kételyeinket fogjuk hangoztatni elsõsorban.
Az egyik baj mindjárt az elején az, hogy a világegyetem
keletkezését matematikai úton nem lehet leírni. Már a kiin-
dulóponttal is baj van: a „végtelenül sûrû és kicsi”-ként ábrázolt
akkori anyaghalmaz sem a matematika, sem a fizika
eszköztárával nem megközelíthetõ. A fizika nem tud nyilat-
kozni a Világmindenség kezdeti feltételeirõl. Az õsrobbanás
feltételezett jelenség, amely természetébõl adódóan nem
modellezhetõ, laboratóriumban elõ nem állítható, kísérleti
céllal újra le nem játszható, így nem vizsgálható – vagyis
nem is bizonyítható! Így hát nem marad más, mint az
elméleti feltevéseken való rágódás, ami nem éppen
gyönyörteli foglalatosság. És sokszor nem is vezet sehová,
mint majd látni fogják.
Nem csoda hát, ha errõl az idõszakról a tudományos
munkákban is csupa feltételes mód olvasható. maga a
tudomány szinte semmit sem tud, de ezt ügyesen leplezi, az
Õsrobbanásról és az azt követõ másodpercekrõl és hosszabb
idõszakaszokról vaskos kötetek olvashatók. Az egyenletekkel
megspékelt szövegek azonban árulkodóak, egymást érik
bennük a „feltételezhetõen”, a „talán”, a „lehetséges” az
„esetleg” és a „valószínûleg” szavak. Az értõ számára ezek
nemcsak árulkodóak, hanem leleplezik azt is, hogy a szerzõk
olyasmirõl írnak és adnak elõ, amiben maguk sem biztosak,
és akkor még finoman fejeztük ki magunkat.
A tudomány azt állítja, hogy a mindenség örök. Mindig volt
és mindig lesz, hiszen idõbeli korlátokat nem szabhat neki.
Aminthogy nem szabhat térbeli korlátokat sem, vagyis az

53
Univerzum szót éppen azért fordítják magyarra a „mindenség”
szóval, mert abban benne van – benne kell legyen – minden.
Ahogyan a Kozmosznak nem lehetnek határai a térben – mert
hogyan nézne ki az a határ, és mi lenne a szerepe, és fõleg:
mi lenne a határ mögött…? Egy másik Kozmosz? De hát az
is része kell legyen a Mindenségnek! – úgy nincs határ idõben
a múltban és nincs határ idõben a jövõben sem. Mindig volt,
mindig lesz.
Ehhez képest nevetséges az az állítás, hogy „a világegyetem
egy meghatározott idõvel ezelõtt képzõdött” – pedig ezt nem
más, mint maga a nagy Stephen Hawking írta vala…
Az õsrobbanás elmélete éppen a kezdetekrõl nem árul el
semmit, csak ötletek halmaza. Lehet, ennél érdekesebbet
találtak ki más civilizációk tudósai? Mert ne legyenek két-
ségeink, vannak 1) más értelmes lények az Ûr más pontjain,
2) azoknak is olyan egyedeik voltak és vannak és lesznek,
akik a tudást gyûjtik, azzal foglalkoznak, hogy megismerjék az
õket körülvevõ világot, és 3) nyilván próbálták valahogyan
megmagyarázni, hogyan keletkezett az élet. Kár, hogy még jó
ideig nem találkozunk velük és nem ismerjük meg az õ – talán
éppen olyan nyakatekert – elméleteiket ugyanerrõl!
Ha az Õsrobbanás-elméletet és folytatását olvassuk, a világ
meglehetõsen egyszerûnek tûnik. Az sem bonyolult, ami
aztán az anyaggal a robbanás után történt. A tudósok képesek
olyan szavakba csomagolni az elméletet, mintha bizonyosság,
mintha valós történés lenne – holott erre nemhogy nincs
bizonyíték, de még az sem tudható, miféle erõk tették a vilá-
got olyanná, amilyennek azt ma ismerjük. Mert való igaz, az
általunk megtapasztalható univerzum-darabkában valaha
régen alighanem csakugyan történt egy robbanás, ami
széthajtotta az anyagot a tér minden pontja, iránya felé.

54
Legalábbis repülünk, mi is, más anyagdarabok – galaxisok,
naprendszerek stb. – is.
De ami aztán történt, már nem olyan egyszerû. Nem
tudható igazán, minek köszönhetõ az anyag eloszlása a
világegyetemben? Hogyan alakultak ki a szuperforró és
szuper nagy nyomású (gáz)gömbbõl a robbanás után a ma
látható égitestek és azok anyagcsoportosulásai? Ugyanis
létrejött egy olyan Univerzum, amely meghatározott szabá-
lyok szerint mûködik. Nem lehet elégséges válasz az, hogy
elegendõ idõ (milliárd évek) alatt ezek a szabályok maguktól
kialakultak, a fizikai körülmények létrehozták õket stb.
A kozmoszunkban uralkodó feltételek olyan hihetetlenül
pontosan szabályozottak, hogy azt nehéz lenne a véletlenek,
vagy véletlenek sorozata számlájára írni. Elég, ha azt a
logikát használjuk, amit éppen a tudomány dolgozott ki
számunkra, egyszerûen el sem fogadható, hogy mindez csak
úgy magától, vak fizikai és egyéb erõk kölcsönhatásaként jött
volna létre!
Szerencsére akadnak már európai tudósok is, akik alter-
natív megoldásokat keresnek. Vagy ha azt nem is lelik fel,
azért felsorolják tudományos ellenérveiket az Õsrobbanás-
elmélettel kapcsolatosan, illetve az ellen. No és persze élénk
segítõtársakat találnak ehhez egyes ázsiai vallások jól
képzett tudósaiban is.
A Big Bang, vagyis Nagy Bumm-elmélet szabályosan ellent-
mond a termodinamika második fõtételének. Vagyis, mielõtt
kifejtem kissé részletesebben, kapaszkodjunk meg. Arról van
szó, hogy a tudósok egyik fele egy olyan elmélet mellett tör
lándzsát, amely a tudósok másik fele szerint egy alapvetõ
tudományos tétellel pontosan ellenkezik, tehát el nem fogad-
ható, nem helyes, hibás, eldobandó… Az említett fõtétel

55
ugyanis kimondja, és erre a fizika területén számos példa
van, hogy a zárt rendszerek az idõk során egyre rende-
zetlenebbé válnak. Ha valamilyen külsõ beavatkozás, például
energia- vagy információ-bevitel nem állítja meg a romlás
folyamatát. Ha nem, hát a káosz egyre nõ és végül minden
összezavarodik.
Nos, amit az õsrobbanás-elmélet hívei állítanak, az viszont
éppen az ellenkezõje. Hogy a kozmoszban egyre növekszik a
rend minden külsõ beavatkozás nélkül. Itt valami nyilván
nem stimmel – vagy az egyik, vagy a másik elmélettel, hisz
mindkettõ elfogadott, de kölcsönösen kizárják egymást.
Különösen akkor döbbenetes a dolog, ha figyelembe vesszük:
elõbb volt ez a robbanás, aztán lett belõle egy hatalmas káosz
– de mára, a folyamat egyik pontján, kialakult például az
emberi agy. Amely önmagában is egy hihetetlenül bonyolult,
sokra képes szerkezet, és nehezen hihetõ, hogy mindez a
kaotikus folyamatok egyik eredménye lehetne…
De menjünk tovább, hisz az ellenoldalnak vannak egyéb –
ismétlem: tudományos! – érvei is. A másik pont, ahol mindez
támadható, ez a rendszerelmélet és rendszertechnika. Ez
kimondja – nem véletlenül, hanem tapasztalatok alapján –
hogy a robbanások rombolóak, nem pedig építõek. Senki sem
tud felhozni egyetlen példát sem arra, amikor egy robbanás
egy anyaghalmazban azt okozta volna, hogy az az anyag
szervezõdni kezd, intelligens folyamatok mennek benne
végbe és végül kialakul ebbõl egy totálisan rendezett, szabá-
lyok szerint mûködõ bármilyen méretû egység vagy világ…
A folyamat éppen ellenkezõ hatást ért és ér el, akármilyen
közegben akárhányszor kipróbáljuk. Miféle robbanás
lehet(ett) az, amelynek eredményeképpen folyamatosan
növekvõ információmennyiség, rendezettség, hasznos

56
struktúrák (naprendszerek, például) jöhetnének létre…?
A Big Bang elmélete informatikai szempontból is képtelenség.
Az információ elmélet kimondja, hogy információ soha sehol
nem keletkezik véletlenül. Azt mindig kívülrõl viszik be egy
adott rendszerbe. Az információ létrehozása pedig intelligen-
ciát feltételez. Az Õsrobbanás-elmélet hívei azonban el akarják
velünk hitetni, hogy miközben a minket körülvevõ bonyolult
világ kialakult évmilliárdok során, egyszer sem került bele
intelligens információ…
A kulcsmondatot elrejtettem néhány sorral feljebb: „Az
információ létrehozása intelligenciát feltételez”. És az ellen-
zõk szerint itt van az eb elásva, itt van mindennek a lényege,
a sarokpont, amellyel kifordítható alapjaiból ez a szerintük is
életképtelen, bizonyíthatatlan, még csak nem is valószínû
elmélet, amely a mai tudomány egyik dogmáját, kötelezõen
elfogadott (?) pontját alkotja.
De elõ lehet hozni ennél nagyobb kaliberû fegyvereket is.
A Big Bang teória- kimondva vagy kimondatlanul – azt
feltételezi, hogy a mai világ keletkezésének kiindulópont-
jában már jelen volt minden anyag és minden információ
ahhoz, hogy ebbõl az anyagból megszülessen például a bioló-
giai élet és ezer más dolog is. Nos, a vallásos emberek ezen
hamar túllépnek. Mert a késõbb szükséges információ-
bevitelt egy csakugyan szuper-intelligens lénytõl, magától a
Teremtõtõl származtatják. Szerintük nem kellett ott lennie
semmilyen infónak a forró, nagy nyomású, sûrû anyag-
gömbben, ami akkor a Világ volt, hanem azt mind az Úr vitte
bele késõbb kénye-kedve szerint.
De a Tudomány nem hivatkozhat az Úrra, éppen ellenkezõ-
leg, mindent csak az anyaggal kell megoldania. Így hát
bajban van. Mert ha így fogadnánk el a dolgot, fel kéne

57
tételezünk, hogy az õsrobbanás-kori anyag magába hordozta
azokat az információkat, amelyekbõl a mostani kozmoszunk,
annak minden bolygója, azokon a biológiai élet minden lénye
kialakult. Mi több, magában kellett hordoznia a fizikai infor-
mációkat is, vagyis azt, hogy hány fokon kell égnie egy
csillagban a gázoknak – és azoknak milyen arányban kell ott
együtt lenniök ahhoz, hogy az égési folyamat pár milliárd
éven keresztül fennmaradjon! De azt is, hogy egy-egy bolygó
összetétele milyen legyen, az milyen pályán mozogjon
központi csillaga körül, mibõl álljanak a tengerek és hogyan
legyen ilyen vagy olyan idõjárás az egyes bolygókon. Nem is
szólva a majdani értelmes lények egész fejlõdésérõl és azok
felfedezéseirõl, élet-perspektíváiról stb.
Ehhez persze a tudománynak arra is válaszolnia kellene,
hogy eme állítólagos véletlenek halmazában honnan erednek
a létezõk. Vagyis ha már akkor léteztek ezek az információk,
amelyek révén a késõbbi világunk és életünk ilyenné lett,
amilyenné – akkor azokat ki vagy mi vitte bele az õsanyagba?
Minden jel szerint erre még nem kaptunk választ és a kérdés
tudományos, szigorúan csak természettudományos alapon
nem is válaszolható meg. Így aztán azt sem fogjuk megtudni
(az Akadémiáktól), hogyan is képzelik azt a lehetetlen dolgot:
az idõ nélküli, tehetetlen állapotból egyszerre csak kialakult
egy rendkívül dinamikus és szervezett fizikai állapot?

Ne húzzuk tovább az idõt, vége a puszta kérdésfeltevésnek,

állítani is kell valamit. Nos, azt állítjuk, hogy sokkal elfogad-
hatóbbnak látszik egy tudatos tervezés, semmint a teremtés,
vagy az Õsrobbanás mint kezdet. Lehet, ezzel a vallásos
kutatóknak sem okozok örömet, hiszen voltaképpen õk
hozták elõ az Intelligens Tervezõ fogalmát. A tudósok ezzel a

58
kifejezéssel szépen megkerülhetik, hogy be kelljen ismerniök:
egy Isten teremtette a világot. Ám a vallásos kutatók,
különösen az ázsiai vallások követõi, kik egyben képzett
szakemberek és néhányan közülük itt élnek közöttünk
Magyarországon is – aligha elégedettek ezzel. Az õ számukra
ugyanis az „Intelligens Tervezõ” természetesen nem más,
mint maga az Úristen. Akit õk neveznek Krisnának,
Buddhának és számos más néven is.
Mi maradjunk ennél a szónál. Az intelligens tervezésre
megszámlálhatatlan mennyiségû jel utal. Gyakorlatilag
körülöttünk az egész világ törvények szerint mozog (fizika,
ûrfizika, ballisztika, biológiai törvényszerûségek, szabályok
stb. stb.) és az ismert mondás szerint „ahol törvények vannak,
ott volt (van) törvényhozó is”. Ez megint csak arra utal, hogy
ezt a világot valakinek vagy valakiknek meg kellett ter-
vezniük. Méghozzá hosszadalmas és nagyon aprólékos
munkával, mert csak így sikerülhetett összehozni a mai
viszonylagos rendet is.
A mai tudomány emberei – köztük még a legokosabbak is!
– képesek azt állítani, hogy egy roppant bonyolult rendszer a
maga milliárd szabályával és összetevõjével, amelyek szinte
egymáshoz vannak csiszolva a jobb mûködés érdekében –
csupáncsak a véletlennek köszönhetõen jött létre…! Hát
miben különböznek õk a középkori (vagy akár a mai) papok-
tól? Egyik is, másik is olyan állítással hozakodott elõ
(1. Isten. 2. Õsrobbanás-elmélet), amelyeknek semmilyen
részlete nem alapul tényeken és kézzelfogható bizonyí-
tékokon, éppen ellenkezõleg, mindegyik csak puszta
szavakon nyugszik és csupáncsak szószólóik hitét tükrözik.
Ha tudományosan közelítjük meg a problémát, még rosszabb
eredményre jutunk az Akadémiák nézõpontjából. Hiszen a

59
tudomány ma azt állítja, hogy egy jól szervezett és mûködõ
rendszer pusztán a véletlenek eredményeképpen jött volna a
világra… Ennél még a teremtés-elmélet is koherensebb,
sokak számára meggyõzõbb.
Manapság, amikor bármilyen tárgy létrehozásához szükség
van elõbb arra, hogy valaki megérezze az illetõ tárgy hiányát,
aztán hozzáértõen megtervezze, majd elkészítse azt – miért
hisszük és hogyan is hihetjük, hogy a Világmindenség csak
úgy magától jött létre? Itt ne lett volna szükség Tervezõre,
már az elsõ lépcsõben? Hogy aztán az értõ kivitelezõkrõl ne
is beszéljünk.
Nem irigylem az ateistákat sem, akikhez mellesleg majd-
nem besorolom magamat is. Hiszen azt állítják (állítjuk),
hogy nemcsak világunkat, de saját létezésünket is a természet
ok nélküli, céltalanul létrejött törvényeinek köszönhetjük…
Ez megalázó is egyben, túl azon, hogy nem látszik
valószínûnek. Hihetetlen is egyben. Ugyanakkor minden
porcikánk lázad az ellen, hogy elfogadjuk: volt egy Isten-
szerû lény, az megtett mindent és a továbbiakban is bármit
megtehet velük. Vagyis nem vagyunk senkik, semmik…
Vegyük olybá tehát, mintha az Intelligens Tervezés elmélete
egy harmadik, közbülsõ teória lenne és nem a teremtés-
elmélet egyik alváltozata. Így érdekes következtetésekre
juthatunk. Akik arra voksolnak, hogy a világ nem jöhetett
létre puszta véletlenek sorozataként, amiket ráadásul vak
fizikai és egyéb, de mindenképpen lélektelen erõk vezényeltek
le, azok hajlamosak elfogadni azt, hogy Isten teremtette a
világot (bárhogyan is nevezzék azt az Istent). Vannak azon-
ban, kik ennél többre vágynak, ugyanakkor materialistának
hiszik magukat és nehezen fogadják el egy felsõbbrendû,
mindenható lény létezését és munkálkodását. Valahol azonban

60
meg kell hajolniok a szerteszét látható törvények elõtt,
amelyek – mint írtuk fentebb – valamiféle törvényhozót vagy
legalábbis tervezõt sejtetnek, valószínûsítenek. Õk beleka-
paszkodnának az Intelligens Tervezés elméletébe, ha nem
sejtenék, hogy amögött is ott lapul valahol valamilyen isten…
Tökéletesen érthetõ emberi törekvés, hogy szeretnénk
megismerni eredetünket. Nagyon örülnénk, ha valaki bemu-
tatná nekünk azt az elméletet – és lehetõleg a mellette szóló
bizonyítékokat is – amely egy logikus és egységes rendszerben
mutatná be keletkezésünk történetét. A teóriának választ
kéne adnia persze arra a kérdésre is, miképpen keletkezett a
kozmosz, létezésünk nagy kerete? És hogy az elõbb volt-e,
mint a benne lévõ anyag, vagy a kettõ egymástól elválaszt-
hatatlan?
Olyan elméletre várnak (várunk) hát, amelyben még csak
elõ sem fordul a véletlen szó. Amely megválaszolja a talán
legfontosabb kérdést: miért létezik a világ? Miért létezik
benne az értelmes lény, van-e valami szerepünk, lehetõ-
ségünk, most vagy a jövõben arra, hogy változtassunk a világ
sorsán? Meg kell magyaráznia, mi áll a mindenfelé jól látható
tervezettség hátterében. Az elméletnek tartalmaznia kell a
világ keletkezésének, létezésének és esetleges jövõbeni
elpusztulásának idejét.
Nos, ezek bizony komoly kérdések, mondhatni létkérdések
számunkra és nyilván így vannak ezzel más galaxisokban élõ
értelmes lények is. Még inkább így van ez, ha igaz a
feltételezés a más dimenziókról. Vagyis amely elmélet szerint
a világegyetem számtalan más tulajdonságú térre oszlik és
mindegyikben van egy legalább ugyanekkora – vagyis a
fizikai térben végtelen méretû – újabb és újabb Univerzum.
Így egyikbõl a másikba átlépve egy újabb, az elõzõtõl

61
különbözõ hatalmas Mindenségben találhatjuk magunkat –
ha rálelünk az átjutás módjaira, eszközeire.
Az ázsiai vallások követõi – beleértve jól képzett tudósaikat
is – a védikus Írásokban vélik megtalálni a magyarázatot.
Ezekben például a Krisnának tulajdonított gondolatok
egyértelmûen közlik, hogy õ volt a teremtõ és a világ neki van
alávetve, az õ törvényei szerint mûködik. Legfeljebb annyi-
ban különböznek Krisna nézetei a keresztény istenéitõl, hogy
Krisna szerint nem egyszeri aktus a teremtés, hanem cikli-
kusan ismétlõdõ.
A vallásos magyarázatok hol logikusan, hol illogikusan, de
adnak egy végsõ képet világunk kezdeteirõl. A Big Bangrõl
sajnos ez sem mondható el. Inkább az, hogy több kérdést vet
föl, mint ahányat „megválaszol”. Ebbõl a dogmából ugyan
nem tudjuk meg, honnan származott ez a kezdeti energia,
amely a világ akkori összes anyagát összepréselte abba a
„kicsiny gömbbe”. Nem derül ki, mitõl aktiválódott az õsi
pontocska, az a gömb? Valaminek történnie kellett, hogy az
egyik folyamat félbeszakadjon, bekövetkezzen a robbanás és
létrejöjjön egy másik, láncreakciószerû folyamat. Vajon ki
tartotta kezében a gyújtózsinórt? Ki gyújtotta meg a kanócot?
– kérdezhetnénk csöppet sem tréfásan.
Már említettük a másik kérdést: az anyag ilyen forró, sûrû
és nagynyomású állapotában hogyan volt képes magában
hordozni a további, majdani fejlõdéséhez szükséges informá-
ciókat? Miféle program vezényelte a kialakulás egymást
követõ lépéseit, szakaszait és azok valóságos sorozatait?
Hiszen ez egy nagyon bonyolult mozgássorozat lehetett. És a
fõ kérdés: hogyan lehetséges, hogy a tudatlan, érzéketlen
anyag egészen másképpen viselkedett akkor, mint ahogyan
ma viselkedik hasonló helyzetben? Manapság ugyanis az

62
anyag ilyen esetben rendezetlenné válik és egyre primitívebb
formákká rendezõdik – önmagától. Ott és akkor viszont – ha
igaz az állítása – egyre komplexebb, mind bonyolultabb
formákká rendezõdött és törvények szerint kezdett viselkedni.
Világnyi méretû rend keletkezett – világnyi kozmikus káosz
helyett.
Mi hát a magyarázat? Nos, magyarázat egyelõre nincsen.
Az intelligens teremtés hívei is valamiféle felsõbbrendû lény-
ben hisznek, aki mindenképpen isten kellett legyen, ha képes
volt megteremteni egy egész világmindenséget. Legalábbis
így hisszük most. Ám ha elfogadjuk a dimenziók létét, sõt ki
tudja, hányféle módon sokasodhat még a jövõben az általunk
(is) felfedezhetõ világok száma – akkor talán nem ilyen
bonyolult és nagy léptékû a dolog. Mi van, ha több százezer
vagy millió a „világegyetemek” száma? Akkor bizony még az
is elképzelhetõ, hogy akár egyazon térségben is több „uni-
verzum” létezik. Itt a mi terünkben, amit sokáig egyetlennek
hittünk, is olyan hatalmasak a távolságok, hogy tõlünk
elképzelhetetlenül messze, ahová a leggyorsabb ûrhajóval
sem érnénk el százmilliárd év alatt – valakik egészen másféle
világokban élnek. Azok az idegen lények is azt hiszik, hogy
teremtették õket, és náluk is vannak olyanok, akik valamiféle
véletlenekre gyanakodnak… Lehetséges, hogy magasabb
rendû lények idõnként valamelyik dimenzióban akár kísérleti
jelleggel, akár feladatként, akár életcélként (!) létrehoznak
egy-egy kisebb Univerzumot. Egy világot a maga anyaghal-
mazával, törvényeivel, beléje kódolt biológiai és egyéb
törvényszerûségeivel, az élet elrejtett és majdan kifejlõdõ
csíráival. Az is lehet, csak egy holt anyaghalmazt építenek a
maguk eltervezett módján, amelyet aztán késõbb „feldíszí-
tenek” primitív és fejlettebb életformákkal, végül pedig

63
trónjára ültetik az ottani értelmes lényt is. Talán azért, hogy
az majd idõvel elérve fejlõdése magasabb régióit, maga is
csatlakozzon ezekhez a felsõbbrendû lényekhez, világteremtõ
istenekhez, és attól kezdve majd együtt építsenek világokat a
még szûziesen üres, tiszta, anyagtalan, csak életre váró
terekben…?

64
 „GYERE VELEM MÚLTBA, JÖVÕBE!”

Ez a fejezet természetesen az idõutazásokról szól.

Felfoghatjuk az idõutazásokat teljesen valótlannak és soha
meg nem valósulónak. Felfoghatjuk úgy is, mint egyes sci-fi
regényekben – valakik nagy nehézségek árán megvalósítják
és már az elsõ kirándulásukon számos baj éri õket. Vannak
szerzõk, akik a szatíra felé vették az irányt és úgy képzelték
el, hogy a 2000-es években megvalósulnak az idõutazások,
azok egészen tömegesek lesznek és az ezekrõl visszatérõk
külön erre a célra szervezett televíziós show-mûsorokban
mesélik el kalandjaikat az idõben, a távoli vagy nem is olyan
távoli múltban (érdekes, a jövõbeli idõutazásokról kevés szó
esett, esik.)
Megint mások – sokkal komolyabb szándékokkal – áttanul-
mányozták az emberiség eddigi történetét idõutasokat
keresve. Õk abból indultak ki, hogy a jövõben valamikor
(számukra mindegy, mikor) felfedezik majd az idõben
hátrafelé történõ utazás módjait és eszközeit, tehát egykor
majd csak elindulnak a jövõbeli emberek visszafelé, a múltba.
Márpedig a múltnak mi is részei vagyunk, a mi mostani
jelenünk azon idõutasok számára a régmúlt is lehet éppen-
séggel. Tehát ide is visszajönnek majd.
E kutakodó elmék két irányban haladtak. Az egyik a jelenben
keresett olyan eseményeket, embereket, viselkedéseket,
eseményeket, jelenségeket, képességeket, amelyek arra
vallanának, hogy egyes személyek ide a jövõbõl érkeztek. Volt
már olyan, aki Uri Gellert, az ismert parafenomént gyanúsí-
totta meg azzal: egyszerû ember a jövõbõl, aki az ott már
65
mindennapos képességeit csillogtatva éldegél itt a múltban,
méghozzá fényesen. (Mint ismeretes, Geller nemcsak televízi-
ókban és show-mûsorokban, hanem tudományos laboratóri-
umokban is bemutatta rendkívüli képességeit – távolról tud
hatni az anyagra, érintés nélkül is szétrobbant kristályokat,
meggörbít fémtárgyakat, távolból megállít lifteket,
sífelvonókat és más jármûveket, vagy éppenséggel a londoni
Big Ben óráját. Ezen túlmenõen mintegy „belelát a földbe”,
vagyis képes egy terület fölött elrepülve nyilatkozni a
szakembereknek arról, hogy a föld mélye milyen ásványi
kincseket, érceket rejt és milyen mélyben, milyen mennyiségben
– így azok próbafúrások nélkül eldönthetik, hogy érdemes-e
bányát nyitni az adott területen vagy sem. Geller ez utóbbi
szolgáltatásai révén úri módon éldegél, hisz vagyont kerestet
érvkutatással. Sokakat talán ez irritál és ezért gyanakodnak
rá, mondván, jövõbeli technológiákat és képességeket fialtat
anyagilag egy számára primitívebb világban.)
A másik kutatási ágazat arra irányul, hogy az eddig a
Földön élt és elhíresült – mert nagyon különleges képességû
– embereket „megvádoljon” azzal: a jövõbõl érkeztek ide,
azért voltak képesek arra, amire. Való igaz, akad néhány
olyan ember, aki egyszerûen nem illett bele a maga korába,
attól sok tekintetben teljesen elütött. Úgy viselkedett, olyas-
miket tudott, amit az õ korában senki nem tudhatott és
persze ily módon az illetõ idõutas (?) sok esetben elárulta
magát… Bevallom, az Új titkok könyvében én is meggyanú-
sítottam ezzel például Leonardo da Vincit. Aki nemcsak festõ
volt, hanem vagy száz másik foglalkozás mûvelõje és
egészen modern, szinte huszadik-huszonegyedik századi
ötlet gazdája.

66
 Valóban furcsa, ha egy korban valaki olyasmikrõl álmodik,
vagy azokat hirdeti, netán neki is fog megvalósításuknak –
amire az adott korban még semmiféle igény nincsen, az
emberek azt sem tudják, hogy az illetõ mirõl beszél…? Nos,
ilyen volt Leonardo és akadt még rajta kívül néhány hasonló
tulajdonságú és viselkedésû ember Európában az elmúlt
századokban. Nincs kizárva, hogy más kontinenseken is
felbukkantak ilyenek.
Egy másik, szintén tragikomikus vélekedés szerint a
jövõben már olyannyira elterjedt az idõutazás, hogy léteznek
„idõutazási irodák” is. Ezek szervezik a tömeges idõturiz-
must, a csoportos látogatásokat a Föld különbözõ korszakai-
ba és földrajzi pontjaira. Egy ilyen történet szerint igen nagy
igény mutatkozik arra, hogy idõszámításunk után a 33.
évben megtekinthessék Krisztus keresztre feszítését.
A végletekig elhumorizált irodalmi változatból az derült ki:
a tömeg, amely végigkíséri Jézus Krisztust utolsó útjára, nem
akkori és ottani helyi lakosokból áll, hanem szinte kivétel
nélkül… idõ-turistákból! A helybeliek ezt tudván már ki sem
mozdulnak lakásaikból, a megfeszítést eleve egy idõutazási
szuperiroda szervezi, ráadásul azt eljátszák minden héten
egyszer vagy kétszer, olyan nagy rá az igény és olyan sokan
fizetnek be erre a fakultatív programra…
Persze ezen az úton-módon igen nehéz lenne bebizonyítani,
hogy az idõutazás már létezik, valakik valahol a jövõben
feltalálták és azt gyakorolják, ûzik is. Még ha találunk is itt
olykor egy-egy embert, aki mintha „kilógna a maga idejébõl”
– lehet az illetõ éppenséggel egy igazi mai zseni is. A zsenik
egy kicsit (vagy nagyon) mindig is kilógnak a sorból, éppen
azért, mert gondolkodásuk az áramlattal szemben megy, a
kötelezõ irányoktól, szokásoktól, viselkedéstõl szándékosan

67
vagy ösztönszerûen térnek el vagy azért, mert ezeket a szabá-
lyokat nevetségesnek tartják, nem foglalkoznak velük.
Sokkal fontosabb dolgok – új elméletek, paradigmák,
találmányok járnak az eszükben.
Tehát soha nem lehetünk bizonyosak abban, hogy akár a
múltban, akár a jelenben felbukkanó, különösen viselkedõ
embertársaink csak azért ilyenek, merthogy idõutasok
lennének. Akkor hát van-e valamilyen módozat arra, hogy
biztos információkat szerezzünk e tekintetben?
Tovább kell keresgélnünk. Az egyik támpontunk a tudomány
lehet, a másik a múltban történt események egy része.
A tudomány egyelõre nem kényeztet el bennünket a lehet-
séges megoldások ecsetelésével. A legtöbb fizikus, mint már
volt róla szó, mereven elzárkózik az idõutazások lehetséges
volta elõl is. Így aztán nem markolják fel a krétát és feszül-
nek neki a képzeletbeli fekete táblának, hogy azt teleírják
egyenletekkel. Amelyek értelemszerûen mind-mind arra
vonatkoznának, hogyan lehetne mondjuk a hátrafelé történõ
utazást megvalósítani.
Persze azért akadnak olyan fizikusok is, akik a nyilvánvaló
„lehetetlenség” ellenére is el-eltöprengtek már ezen a témán.
Az egyik közkeletû megoldás szerint már Einstein óta tudjuk,
hogy megoldható a dolog, csak nem úgy, ahogyan a többség
elvárná. Manapság, a huszonegyedik században is akadnak
már olykor egészen neves fizikusok, akik ki mernek állni a
nyilvánosság elé idõutazás-tervvel – no persze, biztonságos
sáncok mögül érvelnek. A biztonságot az egykori nagy fizikus
néhány megállapítása és olyan közkeletû fizikai tények,
ismeretek, szabályok adják, amelyek mögött állva – hiszik e
fiatal kutatók – nem érheti õket bántódás idõsebb kollégáik
és a roppant merev akadémiák részérõl.

68
 De mirõl is van itt szó? Arról, hogy eme „bátrak” azt
állítják: hamarosan megoldódik a kérdés, a tudomány segít-
ségével kialakulhat egy olyan ûrhajózási gyakorlat, amely
akkor is lehetõvé teszi az idõutazásokat, ha nem ez az eredeti
cél. Ilyen esetekben az idõutazás csak mintegy afféle sajátos
„mellékterméke” lesz a kozmosz felkutatását célzó progra-
moknak, akcióknak, ûrbéli-térbeli utazásoknak.
Való igaz, már Einstein is közölte azt a látszólagos para-
doxont, hogy ha egy ikerpár egyik tagja itt marad a Földön,
míg a másik iker egy szupergyors ûrhajóban elhagyja a Földet
és azzal a jelentõs sebességgel halad az ûrben, majd késõbb
visszatér – akkor õ maga (az ûrhajós) jóval fiatalabb marad,
mint az ikertestvére, aki idõközben itt a Földön sokat
öregedett. Vagyis míg egy bizonyos, nagy sebességgel haladó
ûrhajóban az idõ lassabban múlik egy biológiai lény számára,
addig a maga pályáján lassan baktató, vagyis az ûrhajóhoz
képest szinte „álló” Földön valósággal repül az idõ.
Olyan ez, mintha az ûrhajózás, legalábbis a benne az
igazán nagy sebességgel történõ haladás afféle idõutazás
lenne – elõre az idõben! Vagyis aki gyorsan repül a kozmoszban,
az elõremehet az idõben, míg aki nem repül, az az eddigi,
megszokott, valós idõben marad. Mégis ez megy gyorsabban,
legalábbis ahhoz képest, akinek az ideje a gyorsan száguldó
ûrhajóban telik el.
Ily módon tehát egy számunkra manapság nem igazán
kedvelt dolog jönne létre. Ez nem az az idõutazás, amire
gondoltunk. Csak földi viszonylatban valósítható meg, ugyanis
a Földrõl elrepülõ kozmonauta lenne az idõutas – akkor is, ha
õ azt nem akarja! Nem akar idõutas lenni, nem az a célja, a
mestersége, õ csak elmegy valahová messzire az ûrben, hogy
ott elvégezzen egy, még számára a Földön kijelölt feladatott.

69
Amikor onnan visszajön, akkor válik idõutassá, mert mire
hazaér, a Földön nagyon sok idõ telt el. Itt már nem találja
meg rokonait, szeretteit, barátait, hisz azok idõközben mind
meghaltak. Eltelt ezer, ötezer vagy tízezer év, mondjuk. Ez
rettentõ sok, a világ már egészen más és valljuk be, a vissza-
érkezés pillanatában az ûrhajója roppant elavult szerkezet,
olyan, mintha a modern autópályán egyszercsak egy tizen-
hatodik századi parasztszekér bukkanna fel…
De a legrosszabbul maga az ûrhajós-idõutazó járna. Hiszen
alaposan lemaradt mindattól, ami közben itt a Földön
történt. Visszatérne egy õsember – a többiekhez képest a
szellemi színvonala és fõleg az információismerete olyan
lenne, mint ami fennáll egy mai, huszonegyedik századi
ember és egy ókori pásztornép tagja között.
Ez olyan idõutazás lenne, ami alaposan lerombolná a belõle
visszatérõ idõutas lelkét. De rosszul fogalmaztam…! Mert ezt
az idõutazást kényszerû résztvevõje sohasem fejezhetné be.
Miután visszajött, az idõutazás lényegében akkor kezdõdne
és az utas élete végéig tartana. Már csak azért is, mert a
szerencsétlen ûrhajóst-idõutazót szinte élete végéig rezervá-
tumban tartanák, ahol nem fenyegetik majd õt az új kor
veszélyei, betegségei, sokkjai. Milyen élete lenne hát…?
Minden visszatérõ azonnal karanténba kerülne, nyugdíjassá
lenne akár huszonévesen is, és élete végéig a társadalom
bizonyos mértékû számkivetettjeként volna kénytelen élni.
Sokszoros paradoxon, hogy amikor idõutazásban vesz részt
és valóban utazik a térben is, akkor ebbõl semmit sem
érzékel. Az igazi idõutazás akkor kezdõdik, amikor úgy hiszi,
véget ért az út, hazatért. Innen kezdve az élete egy vesszõfutás
lesz, mert egy számára túl modern, sok tekintetben idegen
és ellenséges (mert érthetetlen) világban kell majd élnie.

70
Egy olyanba, amelybe nem született bele, még kevésbé alakí-
totta maga is olyanná, amilyenné az lett.
Arról nem is szólva, hogy a modern kor emberei majd vajon
hogyan viselkednek ezekkel a múltból visszatért „õsembe-
rekkel” szemben? Lehet, kellõ toleranciát tanúsítanak irántuk
– amíg csak egy-kettõ vagy tíz van belõlük. Ámde ha egy idõ
után csapatostul mennek az ûrhajók nagysebességû és
hosszú utakra? Ha évrõl évre több ezer „õs-ûrhajós” jelent-
kezik a Földön valamilyen régebbi kor szülötteként, itt és
most azonban idegenként?
Valóságos idõ-táborokat kell majd létesíteni, mondjuk
„A-táborban” lesznek azok, akik csak pár száz évig nem
voltak itt, „B-táborban” azok, akik ezer-háromezer évet töltöttek
ily módon a Földön kívül, „C-táborban” azok, akik öt ezer
évnél is tovább hiányoztak, a „D-táborban”… satöbbi, elég
hosszú az ábécé…
Nyilvánvalóan nem ez a módja azoknak a tervezett, célzott
idõutazásoknak, amelyekre mi most gondolunk és amelynek
kétségtelen hasznai lennének. Az elõre történõ idõutazás
valamiféle fogadókészséget kell hogy feltételezzen a jövõbeli
társadalom tagjai részérõl. Kérdés, lesz-e ilyen? Persze ha mi
majd már elõre tudunk utazni, akkor onnantól kezdve az
összes jövõbeli társadalom ismeri majd ezt a technikát és
mindennapos, sõt már az unalomig ismert és gyakorolt dolog
lesz az idõutazás elõre. Vagyis minden jövõbeni társadalom-
ban a gyerekek már az iskolában (?) megtanulják, hogyan
kell bánni azokkal a furcsa idegenekkel, akik néha teljesen
váratlanul jelennek meg itt és vagy nem is ismerik a nyelvet,
vagy ha mégis, hát nagyon szerencsétlenül mozognak itt és
folyton kérdezõsködnek, mert semmit sem tudnak, semmihez
sem értenek, csak éppen roppant kíváncsiak… „De bánjunk

71
velük jól, gyerekek, mert amikor majd mi utazunk el a jövõbe,
mi is rászorulunk az akkoriak segítségére, kései utódaink
velünk is úgy bánhatnak!” – hangzik majd a jóindulatú
figyelmeztetés.
De ezer más dolog is lesz itt, amire majd akkor gondolni
kell. Jogi, szokásbeli, etikai és száz más problémakör vetõdik
majd fel azzal kapcsolatosan, ha emberek mennek elõre a
jövõbe. Például mi lesz azzal a régimódi emberrel, aki a maga
szerkezetével átmegy a jövõbe és ott elüti, halálra gázolja egy
jármû? Lesznek-e majd térbeli beléptetési pontok, és valami-
lyen rendszer eme biztonságos helyekre irányítja a múltból
érkezõket? Vagy csak úgy kaotikusan, mindenki akkor jön és
oda érkezik, ahová akar, vagy ahová a vakvéletlen sodorja?
Képzeljük el, amikor egy ilyen idõutas az újabb, modern
korban hirtelen elõbukkan a tér egy pontján – ahol éppen egy
óránként ezer kilométeres sebességgel száguldó szupervonat
száguld a mágneses síneken és mielõtt az illetõ egyáltalán
megtapasztalná, milyen érzés a jövõben lenni, már szét is
kenõdött a mozdony orrán. A vonatvezetõ pedig unott moz-
dulattal mosatná le a vért a szélvédõrõl és dühösen-fásultan
morogná: „No, ez már megint egy idõutazó volt, neki aztán
annyi…”
És mi lenne, ha az idõutazók bûntényt követnének el?
Például átjönnek a múltból, mert valaki a jövõbõl felbérelte
õket, hogy öljenek meg valakit most? Átjönnek, meglelik az
illetõt, végeznek vele és hipp-hopp, máris visszatértek a
múltba. Soha senki nem találhatná meg õket, mert hiszen az
idõutazásuknak sehol sem maradt nyoma.
De az sem rossz, hogy eljönnek a múltból és itt betörnek,
rabolnak, fontos tárgyakat szednek össze és visszamennek a
maguk idejébe. Elvihetnek rossz szándékkal olyan szereket,

72
amelyek tömeghalált okoznak a múltban – de ellenkezõleg,
olyanokat is, amelyek éppen fordítva, tömeghaláltól mentik
meg a múltbeli embereket. Mindez egyáltalán tolerálható-e,
és ha igen, hát hol az a határ, ameddig elfogadható és
honnan kell feltétlenül megtiltani?
Lesznek-e orvosok, akik kezükben a rákellenes szerrel nem
jönnek vissza 2200-ból 2010-be, hogy megmentsenek itt több
száz millió beteget? A hippokratészi eskü meddig érvényes?
Vajon az idõhatárokon nem nyúlik-e át, ha egyszer valaki
arra esküdött: válogatás nélkül segít minden betegnek, aki
arra a segítségre rászorul, akinek az életét csak az a segítség
mentheti meg…?

Persze, ismét szögezzük le: ez nem az a fajta idõutazás,

amire gondoltunk, gondolunk. Mi úgy képzeltük el –
különösen sci-fi olvasmányélményeink, majd késõbb az errõl
készült filmek alapján – hogy itthon beülünk egy gépbe,
amelynek idõ-skáláján – vezérlésén – beállítjuk, mikor és hol
szeretnénk találni magunkat pár perccel késõbb, aztán hipp-
hopp, a szerkezet valamilyen módon (hogy pontosan miképpen,
milyen fizikai és egyéb elvek alapján, az õszintén szólva
sohasem érdekelte az olvasókat, filmnézõket…) elrepít ben-
nünket a kívánt korba és helyre. Szinte bizonyos, hogy a
legtöbben a nagy történelmi eseményeket szeretnék látni,
tehát visszamennének arra a napra, amikor Kolumbusz
úgymond „felfedezi” Amerikát (amit elõtte már számosan
felfedeztek), amikor Julius Caesarral végeznek a merénylõk,
okvetlenül látni akarják Kleopátrát, valóban olyan szép
volt-e, mint azt késõbb állították, milyen volt az õsember, a
mamut és a kardfogú tigris, hogyan épült a kínai Nagy Fal?
Lesznek természetesen sajátos „idõ-ínyencek” is, akik

73
különleges eseményeknél szeretnének jelen lenni. Egyesek a
nagy történelmi fordulópontokban akarnak majd asszisztálni
szinte láthatatlanul, csak mint szemtanúk. Mint például
leszállni a Holdra az Apollo-11 utasaival együtt! (Érdekes
kérdés: ez vajon megoldható lesz majd csupán az idõutazó-
technikák birtokában? Ha az nem csupán a Földre korlá-
tozódik majd, akkor szédületes távlatok nyílnak meg a
kutatókedvû emberek, mi több, a profi kíváncsiak, vagyis a
természettudósok elõtt is. Hiszen ebben az esetben megte-
kinthetnék a naprendszer születését, sõt visszamehetnének
szinte az állítólagos Õsrobbanásig is…!)
Azt mondtuk pár oldallal elõbb, hogy a jövõbeli utazásnak
ez az egyik módja. A másik természetesen az lenne, ha egy
idõgéppel vagy bármilyen más szerkezettel haladnánk át a
korlátokon és úgy jutnánk el a jövõbe. Persze akkor is
ugyanazok a problémák kerülnének elénk. Azt ne higgye
senki – ami pedig a leggyakrabban szerepel a regényekben –
hogy a jövõbelieket sikerül meglepni egy ilyen utazással,
ottani megjelenésünkkel. Hiszen ha egy olyan módszert
használunk, amely késõbb (a mi jelenünkben és közel-
jövõnkben késõbb) elterjed, akkor arról már eleve tudni fognak
a jövõlakók. Ahogyan mi is tudjuk, hogy a tizenkilencedik
században kezdtek az emberek gõzhajókon és vasúton utazni.
Ha azt akarjuk tudni, hogy létezik-e máris az idõutazás – a
mi idõnkben, illetve a múltunkban keresgélhetünk. Így került
szóba fentebb Leonardo da Vinci is, mint a leggyanúsabb
illetõ, aki talán idõutas volt. Megeshet, hogy valakinek
elromlik az idõgépe, amikor visszatér a múltba, és ott reked.
Ez csak az idõgép alkalmazásának kezdeti szakaszában
lehetséges, amikor talán még csak egyetlen ilyen szerkezet
van, vagy az emberek nem ismerik kellõen annak használatát,

74
mûködését, ezért maguk is követhetnek el hibákat.
De van itt egy logika bökkenõ: ha akkor mindjárt nem is
tudnak rajta segíteni, késõbb visszamehetnek érte és átment-
hetik az illetõt a saját idejébe, vissza a jövõbe, vagyis ter-
mészetes jelenébe! Mi több, visszamehetnek érte úgy, hogy
akár öt perccel az idõgép lerobbanása után már ott vannak
(bármikor is indultak el késõbb, a jövõbõl visszafelé) és
elvihetik az illetõt innen.
Tehát nem lesz kénytelen az illetõ afféle idõ-számûzöttként,
idõhajó-töröttként élni egy számára idegen világban sokáig.
No persze, ez csak akkor lehetséges, ha az illetõ nem maga
rendezte így a dolgokat. Igenis, el tudunk képzelni olyan
embert, aki egy maga építette vagy ellopott idõgéppel
illegálisan visszament a múltba, egy adott helyre és korba,
mert ott akart élni! Mert arról a korról sokat tudott, szinte
szóról szóra megtanulta már annak nyelvét, szokásait, vise-
letét, törvényeit és ezért remélte, hogy feltûnés nélkül bele
tud majd illeszkedni. Bizony ahogyan megyünk elõre az
idõben (és már ma is), egyre inkább vannak olyan emberek,
akiknek nem tetszik modern korunk ridegsége, nem mindig
emberbarát ideológiája és viszonyai. Nem akarok ebbe a
fejezetbe behozni egy másik (hasonlóan fantasztikusnak
tetszõ) témát, de le kell szögeznünk: lehet, ebben szerepet
játszik a reinkarnáció. A genetikus emlékezet õrizhet kellemes
emlékeket egy régebbi életünkbõl, amely ma is okoz afféle
„honvágy-szerû” vonzódást bizonyos helyekhez, idõkhöz.
Az elsõ pillantásra abszolút ide nem illõ dolog jut eszembe:
az UFO-k. Ezekrõl mindjárt lesz még szó, de most egy olyan
középkori UFO-katasztrófára gondolok, amely történelmi
tényként maradt meg az emberiség információtárában.

75
 Mi most nem megyünk bele a pontos adatok közlésébe,
mert azok megtalálhatóak számos UFO-val foglalkozó
könyvben. A lényeg, hogy egy középkori francia püspök
vetette papírra az egyházmegyéjében megesett fura dolgot. Az
egyik falu parasztjai azt látták, hogy egy fémgömb repül az
égen, ami egyre alacsonyabban, majd a falu melletti nádas
bozót mellett földet ért. A rémült, de éppen ezért botokat,
kaszákat ragadott falusi férfiak szeme láttára megnyílt a gömb,
kijött belõle egy ember és ész nélkül elrohant a bozótba. Egy
perccel késõbb a furcsa, gömbszerû valami felrobbant…
Nos, sok minden elképzelhetõ itt. Csak az nem, ami sok
ufológus számára leginkább kézenfekvõ: hogy a szemtanúk
egy igazi, a csillagközi térbõl érkezett Föld-idegen jármûvet és
annak vezetõjét látták. Már csak azért is, mert a leírás arra
enged következtetni, aki a gépbõl kiszállt igencsak sietve,
aligha kis zöld emberke, inkább egy normális földi ember
volt. Lehet, szerkezete elromlott és a detonáció bármikor
bekövetkezhetett – a vezetõ ezt tudva igyekezett gyorsan
elhagyni a jármûvet és még a közelébõl is eltûnni. Ez sikerült
is neki, mert a püspök leírása szerint hiába keresték õt
késõbb a parasztok, nem lelték föl.
De az is lehet, hogy az a szerkezet egy jövõbõl érkezett
idõgép volt és a történet itt ismét kétfelé ágazik. Vagy
meghibásodott a gép és beindult az önmegsemmisítõ
program, vagy az utasa döntött úgy, hogy itt marad és maga
indította el azt a programot, persze úgy, hogy õ még idõben
elhagyhassa a szerkezetet. Bár ez az utóbbi nem látszik
valószínûnek, hiszen ha el volt szánva, hogy itt marad, akkor
szemtanúk nélkül, lakatlan vidéken kellett volna felrobban-
tani hajóját, hogy ne okozzon fölösleges és káros szenzációt,
ne induljanak üldözésére a benne magát a Sátánt sejtõ

76
babonás és mûveletlen parasztok. Hiba volt egy falu mellett
leszállni – már ha, ismétlem, tõle magától függött a földet
érés helye.
Erre a dokumentált esetre azonban csak ez a két magya-
rázat létezik: vagy idegenbõl jött UFO, vagy a jövõbõl érkezett
idõgép volt. Más magyarázatot jelen tudásunkkal adni nem
tudunk.
Az UFO-k mint idõgépek elég régóta szerepelnek a köztu-
datban. Ez a változat ugyanis sokat megmagyarázna furcsa
viselkedésükbõl. Bizony lehet, hogy nem is idegenek ülnek
benne, hanem olyan nagyon távoli utódaink, akik több
tíz- vagy százezer évvel ezután születnek majd és visszajárnak
a múltba. Ezért van az, hogy ezek már a külsejükkel is
alaposan eltérnek a mai embertõl, soha nem „veszik fel a
kapcsolatot” velünk mint egy idegen civilizáció képviselõi –
mert hát persze nem is idegen civilizációról van szó. Ezek a
mi ük-ük-ük-ükunokáink, önnön leszármazottaink, akik
elsajátítva a hátrafelé történõ idõutazás elvét és gyakorlatát,
annak módszerét és eszközét – egyszerûen eljátszogatnak a
lehetõséggel. Talán olykor kissé felelõtlenül viselkednek itt,
de hát õk is emberek és ahányan vannak, annyifélék. Nem
hihetõ, hogy a távoli jövõben igen szigorú szabályokkal,
törvényekkel köteleznék õket egyféle és csak olyan
viselkedésre. Ezért van az, hogy annyi furcsaságot hallani
azoktól, akik már összefutottak velük, akik átéltek valamiféle
„közeli találkozást” az idegenekkel. Ne feledjük, a visel-
kedésük a mi számunkra azért is lehet éppenséggel furcsa,
különös – mert hiszen õk a szó egy másik értelmében
idegenek. Nem idegenek a földi kultúra számára, hiszen õk is
itt élnek (jelen idõben használom e szót, hiszen ha most
jönnek vissza, akkor onnan a jövõbõl nézve velünk egy

77
idõben léteznek, minden elmúlt korszak az idõgép feltalálói
számára egyszerre él, létezik, bármelyik bármikor elérhetõ,
mintha most lenne…) – mert õk a nagy idõkülönbség miatt
azért mégiscsak eléggé mások, másmilyenek. Pár ezer év
különbség manapság, amikor már ilyen hihetetlen gyorsa-
sággal fejlõdik és változik a világ, óriási változásokat tud
okozni nemcsak a fizikai életkörülményekben, a világban, de
az emberek tudatában, lelkében is. Az lenne a furcsa, ha a
jövõbeliek úgy néznének ki, úgy viselkednének és gondol-
koznának, mint mi.
Akik nehezen tudják elképzelni, vagy akárcsak elhinni is,
hogy létezhet idõutazás akár hátrafelé, akár elõre az idõben
és ennek számos fizikai törvényben látják akadályát – azok-
nak csak pár mondatot „küldök” itt. Az értõk nyilván tudni
fogják, mire gondolok. Akik mostanában a szabályokra, a
fizika törvényeire hivatkoznak, jusson eszükbe: az eddigieket
is megingathatatlanoknak hittük. Végig szinte az egész
huszadik századon meg voltunk gyõzõdve, hogy nincs és
nem is lehet nagyobb gyorsaság a fénysebességnél. A kvan-
tumfizika ismerõinek megemlítem hát a tachionokat, vagy
G. Feinberg professzor kísérleteit 1967-ben a fénynél
gyorsabban mozgó részecskékrõl, a Cservenkov-sugárzást és
az alagút-effektust, Nimitz professzor nevét (aki a megfelelõ
részecskéket a fénysebesség 4,7-szeresével mozgatta meg
laboratóriumában!), akkor már semmin sem szabad
csodálkozniok. Legfõképpen pedig nem ellenkezhetnek, mert
ha mindez megtörtént, akkor már bármi más is megtörténhet!
Tudjuk például, hogy igazából Einstein sem azt állította:
nincs nagyobb sebesség a fénysebességnél. A nagy fizikus
egyenletei egy olyan mozgást írnak le, amelynek nehézségi
pontja a fénysebesség. Az egyenletek minden matematikus

78
álmai, olyan szépek és szimmetrikusak. Annak a részecs-
kének, amely a fénynél lassabban mozog, végtelen mennyi-
ségû energiára van szüksége, hogy elérje a fénysebességet,
hogy arra felgyorsuljon. De ez még nem minden! Einstein
elmélete azt is kimondja, hogy ha létezik a fénynél gyorsab-
ban mozgó részecske, az bizony mindig a fénynél gyorsabban
fog mozogni – merthogy végtelen mennyiségû energiára
lenne szükség ahhoz, hogy lefékezze õt a fénysebességre.
És most jön az, ami miatt ezt az eszmefuttatást itt
elhelyeztük. A fizikusok mai, inkább még csak tapogatózó
sejtései szerint a fénysebességen túl egy nagyon különös
világ kezdõdik. Ahol minden fordítva történik, mint a
fénysebességen innen. Azt is mondhatnánk: „odaát” fordítva
járnak az órák. A fénysebességnél gyorsabban mozgó
részecske számára az idõ visszafelé kezd múlni. Ez logikus is.
Mert ha a fénysebességhez még csak közelítõ részecske
számára az idõ egyre lassabban múlik („nyúlik”), akkor a
fénysebességet elérve az idõ megtorpan és áll. Nem múlik
semmilyen irányban, mondhatnánk úgy is, hogy ott és akkor
idõ nem létezik…!
Amint tehát a részecske átér a túlsó oldalra, vagyis már a
fény sebességénél gyorsabban mozog, hát logikusan az
idõnek még lassabban kell múlnia. Miképpen múlhat lassab-
ban, mint az álló idõ? Úgy, hogy visszafelé halad!
És minél gyorsabban mozog a tárgy, a részecske a fény
sebességénél, az idõ annál gyorsabban múlik – hátrafelé.
Vagyis azt kell mondanunk, hogy ha valakinek sikerül
áttörnie a fénysebesség határán és azon túl, annál gyorsab-
ban haladni a térben – akkor idõben visszafelé fog menni!
Minél több mozgási energiát használ fel a részecske, annál
gyorsabban megy számára az idõ – hátrafelé. A dolgot sokan

79
úgy értelmezik: a kapott energia révén a tachion (részecske)
egyre közelebb kerül a fénysebesség határához. Aztán még
adunk neki mozgási energiát, így át is lépi a korlátot, a
határt. Ekkor elveszti az energiát, mégsem áll meg – most
már egyre gyorsabban száguld – az idõben hátrafelé.
Persze egyelõre még a tachionok, ezek a szupergyors
részecskék létezése is bizonytalannak tûnik, legalábbis nem
minden fizikus hisz bennük. Az is tény, hogy ha mindez így
van, ahogyan fentebb leírtuk – és nincs okunk kételkedni a
tudományos beszámolók hitelességében – akkor igencsak
fura dolgoknak leszünk, lehetünk szemtanúi a következõ
évtizedekben. Könnyen megeshet, hogy fejre állnak az ok-
oksági kapcsolatok, hiszen lám, a fizika elõtárt egy módszert,
amellyel vissza lehet menni az idõben. Ha nem is embereket
tudunk átküldeni az „alagutakon”, hanem csak szubatomi
részecskéket, (amelyek egy atomnál is kisebbek…), de hát
ezek csak az elsõ lépések. Akadnak merész gondolkodók,
akik azt vallják: ha ma csak szubatomi részecskék vándorol-
hatnak a fénysebességet meghaladó módon, holnap már
atomok, holnapután kisebb tárgyak, azután meg akár
emberek is. És persze itt nem napokról, hanem évekrõl és
évtizedekrõl van, lehet szó – de hát ennek nincs jelentõsége.
Ha egyszer mûködik ez a dolog, az egyéb körülmények
megoldása már csak részletkérdés lesz.
És akkor az ember számára is elõállhatnak nagyon különös
esetek. Ami ma logikus, elfogadott és úgy tûnik, másképpen
nem is lehet – az megváltozhat. Bizonyos körülmények
között például az okozat megelõzné az okot! Elõbb jönne létre
valamilyen határ és csak utána fejtené ki azt a hatóerõt,
amely azt létrehozza…
Képzeljük el: sikerül az embert a fénysebességre felgyorsítani,

80
hogy ily módon tegyen ûrutazást. A cél az Epszilon Eridani
csillag valamelyik bolygója. Ezek 12 fényévre vannak a
Földtõl. Vagyis a fénysebességgel utazó embernek 121 évet
kellene az ûrben töltenie egyik irányban, és ha visszaindul,
ugyanannyit, míg hazaér. Ám ha a fénysebességnél gyorsab-
ban küldjük el, akkor belefutna a negatív idõbe, vagyis az
számára visszafelé folyna. Az ûrhajós fiatalodna és 121 évvel
fiatalabbként érkezne meg. Mondjuk kamaszgyerekként
szállna ki a hajóból az Eridani bolygóján. Ám amikor visszafelé
utazna, és megint túllépné a fénysebességet, akkor tovább
fiatalodna és csecsemõként érkezne vissza a Földre…?
De az sem rossz ötlet, ha elképzeljük, hogyan mûködne a
tachion-telefon. A tachionok hihetetlen sebességgel mozog-
nak a térben, hisz gyorsabbak a fénynél is. Csak az a baj,
hogy a múltban mozognak, abba száguldanak bele – hiszen
gyorsabbak a fénynél, tehát egy visszafelé haladó idõben
mennek és minél nagyobb az energiájuk abban a pillanatban,
amikor átlépik a fénysebesség határát – annál gyorsabban
mennek az idõben visszafelé. Vagyis az (egyelõre csak)
képzeletbeli tachion-telefonnal… a múltba lehetne telefonálni!
Most tegyük félre azt a kínos mellékkörülményt, hogy ezt
csak akkor lehetne megcsinálni, ha a múltban is létezne egy
ugyanilyen készülék, amit felhívunk. De a múltban nem
lehet, mert hiszen akkor még senki sem tudott a
tachionokról, azért nem is készíthetett ilyen telefont. Amikor
meg eljutott odáig a tudomány és elkészítette az elsõ
példányt, hát annak nem lehetett technikai elõzménye,
korábbi példánya.
De a logikai játék kedvéért képzeljük el, hogy van hová
telefonálni a jövõbõl. Megtörténik a hívás és az üzenetet –
ahogyan ma az elektromosság – úgy ott és akkor a szuper-

81
gyors részecskék szállítják. Ez azt jelenti, hogy a jövõbõl lehet
telefonálni a múltba! Vagyis az üzenet még elküldése elõtt
célba érne! No, még egy pofon az ok-okozati összefüggésnek,
a logikánknak.
Ugyanakkor ne feledjük el: a tachionokon alapuló informá-
cióküldés – ha az maximum csak a fénysebességgel történik
– ideális kommunikációs eszköz lenne az idegen civilizá-
ciókkal való kapcsolatfelvételre és -tartásra.

De térjünk vissza az idõutazásokhoz. Fentebb néhány

olyan lehetõséget vázoltunk fel, amelyek meglehetõsen
fantasztikusak (az UFO-k tulajdonképpen idõgépek) vagy
ellenkeznek a ma ismert fizikai törvényekkel (a fénysebesség
átlépése). Van-e még valamilyen mód, amely sejtésünk
szerint lehetõvé tenné ezt a fajta közlekedést?
Szóba került az is, hogy a kis fekete lyukakat lehetne idõ-
utazásra is felhasználni. Való igaz, bizonyos sajátosságaik
utalhatnak arra, hogy bennük elõre vagy hátrafelé mozog-
hatnánk az idõben. Csak hát a nagy, kozmikus fekete
lyukakkal ellentétben – amelyek nagyon stabilak, évmilliók
vagy milliárdok óta ugyanott vannak – a mini-lyukak igen
kevéssé stabilok. Például csak olyan rövid idõre nyílnak meg,
hogy az szinte érzékelhetetlen, még az elõbb emlegetett
szupergyors részecskék sem tudnának annyi idõ alatt beléjük
szaladni.
Szóba került az is, hogy mesterséges antigravitációs tér
segítségével hozzanak létre ilyen mini-fekete lyukakat, de
persze a próbálkozások még sokáig fognak tartani. Biztató
kísérletek folytak és folynak az ún. Casimir-jelenséggel.
Aztán az is szóba került, hogy a mindenségben lehetnek
olyan folyosók, alagutak, „húrok”, egyszóval a térnek olyan

82
folyamatos részei, amelyek éppenséggel az idõ folyását
szabályozzák. Tehát hogy lehetnek olyan láthatatlan
tér-részek, amelyekben elõre, és olyanok is, amelyekben
hátrafelé folyik az idõ. Ha egy ember (ûrhajó) belekerülhetne
valamelyikbe, akkor vagy elõre a jövõbe, vagy hátra a
múltba hajózhatna-juthatna úgy, hogy ezenközben a térnek
ugyanazon a pontján vagy annak viszonylagos közelében
marad.
Mondanom sem kell, hogy legjobb tudomásunk szerint még
nem találták meg ezeket a „húrokat” – de keresik õket.
Egyelõre az sem biztos, hogy egyáltalán van mit keresni. Más
fizikusok szerint még ha léteznek is ilyen „húrok” (amelyek
létezését a világegyetem keletkezéséhez, az Õsrobbanáshoz
kötik), akkor is olyan nagy mennyiségû energia kellene
ahhoz, hogy azokba egy ûrhajó „beszálljon” és vitesse magát
elõre vagy hátra az idõben – amennyi egyszerûen nem létezik
tán még a Földön sem, nemhogy rendelkezésére állhatna egy
ûrben száguldó jármûnek.
Mások arra hivatkoznak, hogy míg a szubatomi világban az
ok-okság kapcsolatok összezavarása nem okoz gondot, az
emberi társadalomról ez nem mondható el. Márpedig az idõ-
utazások elõbb vagy utóbb – még valamiféle szigorú szabályok
betartása és betartatása esetén is – valamiféle összeomláshoz
vezethetnek, ezért kerülendõk.
Ami azt illeti, az elméleti szakemberek gyakorlati sugallatai
szinte hihetetlen dolgokat sugalltak. Az egyik bebizonyította
– persze csak elméleti úton-módon – hogy a nagy kozmikus
testek forgása lezáratlan téridõ-hurkokat hoz létre az ûrben.
A másik ezt továbbfejlesztve rájött, hogy a körkörös mozgás
– amely különben az ûr szinte minden fizikai testjére
érvényes – bizonyos esetekben felhasználható mesterséges

83
téridõ keltésére, és ami ezzel együtt jár: akár idõutazásra is.
Ez a fizikus (F. Tipler) közölte is, hogyan lehetne idõgépet
építeni, amely kihasználná a fenti körülményeket. Az általa
javasolt szerkezet nem éppen kisméretû. 100 kilométer (!)
hosszú és 10 kilométer átmérõjû fém hengerrõl van szó.
Valamilyen módon ezt a hengert elképzelhetetlenül gyors
forgásba kell hozni hossztengelye körül. Még egy „apróság”:
a henger tömege el kell hogy érje legalább a Nap tömegét…!
Tipler úgy vélte, ennek a hengernek a belsejében kialakulna
egy olyan állapot, ahol a zárt idõ-hurkok kialakulhatnak.
Az idõutazónak egy ûrhajóban kellene tartózkodnia, de
korántsem viselkedhetne passzívan. Éppen ellenkezõleg, neki
a hengerhez a lehetõ legközelebb csavarpályán kellene kerin-
genie. Az egyik változat szerint attól függõen, hogy közel
van-e a hengerhez, mehet a múltba, ha pedig tõle eltávolodik,
akkor átkerül a forgással létrehozott, megváltoztatott
téridõben a másik részbe, ahol a jövõbe távozhat.
A Tipler-elméletnek van egy másik al-változata is. Itt az
dönti el, az utas a jövõbe vagy a múltba megy-e, hogy melyik
irányban forog a henger?
Itt is Einstein a hivatkozási alap. A nagy tudós ugyanis
zseniálisan meglátta, hogy egy elegendõen nagy tömegû test
a maga gravitációs hatásával képes megváltoztatni vagy
deformálni a téridõt. Ezt az elméletet fejlesztette tovább Tipler
és azt állította: ha egy megfelelõen nagytömegû objektum a
fénysebesség felével képes lenne forogni a tengelye körül a
téridõt szép spirális alakban deformálná. Ez esetben két
olyan pont a térben, amelyek azelõtt igen messze voltak
egymástól – most találkoznának a térben, vagyis gyakorlatilag
egybeolvadnának. És ez az momentum, amelyben és ahol az
idõutazás lehetségessé válik.

84
 Vagyis azt a 100 kilométer hosszú hengert másodpercenként
150 ezerszer (!) kellene megfordítani a tengelye körül (ez a
fénysebesség fele) ahhoz, hogy ez mozgásba hozza az idõt a
henger körüli térben. Végsõ soron a henger tehát úgy
viselkedne, mint egy mesterséges fekete lyuk, amely szintén
nagymértékben deformálja maga körül a téridõt. Végsõ soron
ugyanis a fekete lyuk körül is egy hihetetlenül gyorsan forgó
„gyûrû” található, amelynek funkciója ezek szerint ugyanaz
lehet. Az idõutas a maga ûrhajójával ebben a változatban
aszerint dönthetne, a múltba megy-e vagy a jövõbe – hogy a
henger forgásával ellentétesen kering körülötte (ekkor juthat
el a múltba) vagy azzal egy irányban (ami a jövõbe jutást
eredményezi) – legalábbis Tipler elmélete szerint. Ne feledjük
persze, hogy a gigantikus méretû és Nap-tömegû henger
egyelõre csak matematikai formulákban létezik, az egyen-
letekben pedig nincs utalás arra, hogyan lehetne egy ilyen
szerkezetet elkészíteni…
Bajok persze itt is vannak bõven, persze. Például az, hogy aki
a múltba megy, nem mehet messzebbre az idõben, mint addig
a napig, amikor a… henger elkészült! Hiszen itt még érvényes
az a mi világunkbeli logika, hogy az eszköz, ami lehetõvé teszi
az ûrutazást, nem lehet késõbbi, mint maga az utazás.
Ez komoly bajokat okozhat, alapjaiban döngölheti földbe
az egész idõutazást. Lehet, mégis azoknak a fizikusoknak
(és biológusoknak) van igazuk, akik szerint azért nem lehet
elmenni a múltba, mert sem az arra szolgáló eszköz, sem a
mi szervezetünk akkor még nem létezett? Tehát maximum a
saját születési évükig mehetnének vissza? De még azt is
csak akkor, ha már az idõgép, amelyet használunk, több
nemzedék, sok évtized vagy évszázad óta szolgál és így
nem kell oda visszatérni, ahol az idõgép egyszercsak

85
megsemmisül alattunk-körülöttünk…
Hát ez kemény dió, nem kétséges. Ha a Tipler-hengerrel
csak maximum egy-két évre mehetünk vissza, vagyis addig,
amikortól a henger létezik – akkor mi értelme lenne a múltba
történõ utazásoknak? Ráadásul ennek a botnak van még egy
vége. Lehet, hogy a jövõbe is csak addig mehetünk, ameddig
a henger létezett? Vagyis ha beszállunk az egész kísérletbe,
ûr- és idõutazásba X. évben azzal, hogy most irány a jövõ –
meddig mehetünk el veszélytelenül? Hiszen eleve nem
tudhatjuk, meddig létezett a jövõben a henger, azt mikor vonták
ki a forgalomból vagy mikor semmisült meg. És ha csak
megsaccoljuk, hogy ugyan tíz-húsz évig csak léteznie kell
majd, tehát nem megyünk messzebbre az idõben? De amikor
áthágjuk a henger létezésének idõhatárát (akár a múltban,
akár a jövõben) – mi is elpusztulunk, megsemmisülünk?
Ûrhajónkkal együtt semmivé válunk a kozmoszban…?
Tény, hogy az egész idõutazás értelmét veszíti, ha csak az
idõutazó életének biológiai határai között lenne használható.
Ha pedig még az eszközök élettartama is egy újabb határ-
vonalat húz, akkor az egész dolog már csak játékká válik,
amiben nincs semmi komoly és amit fel sem lehet használni
semmilyen értelmes célra.
Vannak persze olyan tudósok, akik a problémát a kvantum-
fizika határai között látják megoldhatónak – no nem
mostanában, hanem majd e tudományág szédületes
fejlõdését követõen, leghamarább valamikor a huszonegyedik
század végén vagy még késõbb.
Rengeteg paradoxon kapott lábra nemcsak fizikusok, de
sci-fi szerzõk és tehetséges amatõr gondolkodók között is.
Az egyik ilyen – legismertebb – az úgynevezett nagymama-
paradoxon.

86
 Vagyis ha létrejönnek az idõutazások, bárki megteheti,
hogy visszamegy az idõben mondjuk hetven évre, felkeresi
azt a tizenéves kislányt, aki a nagyanyja volt-lesz. A kislány
persze nem tudja, hogy ez a bácsi a jövõbõl érkezett.
Elmennek kirándulni a hegyekbe és ott baj történik: a kislány
lezuhan egy szakadékba és meghal. Vagyis nem ment férjhez
nagypapához, nem szült neki gyerekeket – azt sem, amelyik
az idõutazó apja lett (volna).
Akkor most mi van? Valamiféle biológiai-fizikai logika
értelmében az idõutazónak abban a pillanatban, amikor
meghalt a „nagymama”, azonnal holtan kéne összeesnie.
De még a holtteste sem maradhat meg, mert hiszen õ tulaj-
donképpen sohasem létezett!
A nagymama-kislány halálával ugyanis az az egész sors-
vonal, élet-vonal, ember-vonal megszûnik létezni, amely
pedig õt annak elõtte létrehozta. Viszont ha nem ez történik,
még nagyobb a (logikai) baj. Ugyanis ha a nagymamája gyer-
mekeként meghalt, akkor õ, az idõutazó, sohasem létezett.
Ha viszont nem létezett, hogyan tudott megszületni, felnõni
és idõutazásokra vállalkozni, majd visszajönni a régebbi
korba…?
Ez olyan paradoxon, ami megfejthetetlen. Így van ez,
amikor a logika ütközik újabb emberi találmányokkal,
csakhogy eddig még sohasem voltak olyan találmányok,
amelyek ilyen ütközéseket okoztak volna. Ilyen mélyen még
nem nyúltunk bele a természet úgymond „rendjébe” (mert
korántsem biztos, hogy az az igazi és megkövetelt rend, amit
most annak hiszünk. Hiszen még az elején tartunk a szabályok,
törvények felfedezésének, megismerésének.
Ami a paradoxonokat illeti, van azokból több is.

87
 Akadtak már olyan fizikusok, akik – talán éppen azért,
hogy bemutassák a világnak, mennyire és milyen számos
okból lehetetlen az idõutazás az emberek számára – ennél is
jobb paradoxonokat találtak ki. Az egyik, egy oxfordi angol
tudós, David Deutsch mûve rászolgál a megismertetésre.
A józan ésszel mindenféle módon szembehelyezkedõ,
Deutsch-féle idõutazási paradoxon így foglalható össze:
tegyük fel, hogy egy idõutazó 2005-ben, amikor már megvan
a módszer és az eszköz, elindul a jövõbe. Nem megy
„messzire”, csak mondjuk 2012-be, ahol is mindenki arról
beszél, hogy végre elkészült a régóta várt téridõ-elmélet. Egy
tudományos szaklapban közölték is az új, forradalmi
felfedezést, amely alapjaiban ad majd új kutatási irányokat és
segít megérteni világunkat, a kozmoszt, a Földet, a teret, az
idõt és ezek sajátos együttmûködését, együttlétezését.
(Mellesleg egy nagy egységes elméletre és annak matematikai
megfogalmazására régóta várunk a valóságban is.)
Az idõutazó a híres fizikai folyóiratban meglátja a cikket és
megtudja, hogy szerzõje a senki által még nem ismert fiatal
tudós, a neve legyen mondjuk Kovács Béla. Az idõutazó
lemásolja a cikket és amikor visszajön saját jelen idejébe,
hozza magával. Itt meg nekivág a világnak, hogy megkeresse
a jövendõ nagy fizikusát, Kovácsa Bélát, aki hét évvel koráb-
ban, azaz ma még egy vidéki egyetemen elsõéves fizika-szakos
hallgató és persze senki sem sejti, hogy mi és ki lesz belõle
röpke hét évvel késõbb…!
Az „idõtörést”, a logikai bukfenc elõkészületeit az idõutazó
követi el azzal, hogy odaadja a cikk másolatát Kovács
Bélának (gondolom, gondosan levágja a fénymásolatról a
megjelenés eredeti idõpontját), majd eltûnik. Kovács Bélában
nyilván van egy adag hajlam, igazi fizikus õ, tehát elkezd

88
töprengeni az elméleten, de mint diák még nem mer vele
elõrukkolni. Megvárja, míg elvégzi az egyetemet, addigra
teljes egészében megérti a témát és egyre inkább azonosul a
cikk tartalmával, már minden részletét meg tudja magyarázni
és védeni bármiféle szakmai támadástól. És amikor úgy látja
jónak, hogy már közölheti, akkor 2012-ben közzé is teszi a jó
nevû fizikai tudományos folyóiratban…
Nos, itt olyan kérdés merül fel, amihez képest a nagymama
korai halála semmiség. A kérdés ugyanis mostantól kezdve
az: ki írta a cikket…? És itt már régen nem csak a cikk szerzõi
jogi tulajdonáról van szó. Azt tudjuk, hogy nem írta azt az
idõutazó, akinek fogalma sem volt a fizikáról ilyen
mélységekben. De nem írhatta Kovács Béla, a diák sem, mert
hiszen õ készen kapta azt egy visszatérõ idõutazótól. Akkor
valójában ki volt a szerzõ…?
Az efféle kérdések meglehetõs nyugtalanságot ébresztenek
és csakugyan kezdik megkérdõjelezni egyfelõl az idõutazások
szükségességét, másfelõl azok hasznát. Ráadásul ugyanakkor
rengeteg veszélyt is elõre jeleznek.
Lássunk egy harmadikat, mi szintén gondolkodásra késztet
majd. Most tételezzünk fel egy magányos tudóst – sok regény
és film kedvenc fõszereplõjét, aki persze eme mûvészi alkotá-
sokban sohasem teljesen normális, kihangsúlyozzák a zseni
és az õrült közti alig észlelhetõ különbséget. Magyarul:
meglehetõsen hibbantnak mutatják be a megszállott,
monomániás, mindent a találmányának alárendelõ tudóst,
akinek ráadásul sikerül egy ilyen bonyolult feladatot
megoldania egyedül, tudóstársak nélkül, ráadásul a komoly
ipari hátteret feltételezõ idõgépet is el tudja készíteni
magányosan, és a legnagyobb titokban… De lépjünk túl
ezen, hisz minket most csak maga a meztelen paradoxon

89
érdekel. Tudósunk tehát a kész szerkezettel elindul a jövõbe.
Elsõ útján az a célja, hogy anyagilag rendbe hozza ügyeit,
sok a tartozása, pénzhez kell jutnia. Tehát elsõ útján
mindössze egyetlen héttel megy elõre az idõben és megnézi a
lottózóban, hogy volt-e ötös azon a héten. Nem volt. Ám õ
mégis feljegyzi a nyertes számokat, majd visszajön és itt
kitölt egy szelvényt azokkal a számokkal. Amelyekkel
természetesen megnyeri a fõnyereményt.
A kérdés: ha megnyerte, miért nem szerepelt a jövõbeli
hirdetésekben az õ ötös találata? Mert akkor még nem
tudták, hogy játszani és nyerni fog? De hiszen tudniok
kellett, mert lám, megnyerte! A kérdés úgy is feltehetõ: ha
eleve ez volt a szándéka, hogy nyerni fog, akkor már a
jövõben tett látogatása alatt ott kellett volna állnia a hirde-
tésekben, a heti eredményekben, hogy 1, azaz egy darab
öttalálatos volt, a nyertes szelvény száma ez és ez…
Mondani sem kell, hogy a kérdéscsoport, amit az egyelõre
csak elméleti idõutazások felvetnek paradoxonok formájában,
ötletlavinát indított el a fizikusok körében, amihez aztán más
tudósok is csatlakoztak. Manapság az egyik igen népszerû
elmélet szerint nem úgy kell felfognunk a világot, ahogyan
eddig – és ezt sugallják a kvantum-területen – a kvantum-
világban tett újabb felfedezések is. Vagyis a világ nem csak
olyan lehet, amilyennek mi feltételezzük, hisszük, látjuk és
tapasztaljuk, netán átéljük – hanem számtalan másféle is,
egyszerre. A sokvilág-elméletet támasztja alá mindaz, amit a
tudósok a kvantumfizikában találtak és még találni fognak.
Ez azt állítja, hogy a kvantumfizikai területén minden létezõ
lehetõség egyaránt reális és mindegyik teljesül is a maga
világmindenségében… Vagyis: az Univerzum létezésének
minden pillanatában számtalan világmásolatra bomlik, akár

90
az atomok egy robbanás idején, egyre újabb és újabb
„maghasadások” (világ-hasadások) jönnek létre, felfoghatat-
lanul rövid idõ alatt születnek az alternatív világ-másolatok.
Ezt röviden így lehetne alátámasztani: nincs abban semmi
paradox, hogy fiatalon meghalt a leendõ nagymama. Abban
a világban, ahol a kislány lezuhant a hegyrõl és meghalt,
nem lesz õ már semmilyen nagymama és nem kezdeményez
egy új biológiai vérvonalat saját gyermekein és unokáin
keresztül. De sebaj! Mert az a halál csak arra a világra
vonatkozott, világok pedig vannak milliárd-számra, tehát
van legalább egy másik, ahol a nagymama felnõ, férjhez
megy és gyerekeket szül. Van egy harmadik is, ahol meghal a
fia, egy negyedik, ahol meghal a lánya… egy tizenötezredik,
ahol a nagymama egyik unokája elkapja az influenzát és egy
tizenötezeregyedik, ahol meg nem.
Vagyis az elmélet azt állítja, hogy minden, akár a legapróbb
változás is létrehoz egy egészen másik alternatív világot,
ahol attól kezdve azért nem pontosan ugyanúgy mûködnek
és történnek a dolgok, mint abban a másikban, amely az e
változás elõtti, változatlan világot viszi tovább.
A világok száma tehát – ha igaz az elmélet – annyi, ahány
mozdulat, ahány fordulat, kicsi vagy nagy változás akár csak
egyetlen ember életében – plusz mindez szorozva az összes
egyszerre létezõ ember számával! És akkor még nem
beszéltünk az állatvilágban, a növényzetben, a klímában, a
geológiában stb., stb., bekövetkezõ változásokról, amelyek
értelemszerûen szintén egy-egy újabb világ-változatot szülhet-
nek és szülnek is…

91
 Mi köze mindennek az idõutazásokhoz?
Lehet, hogy semmi, lehet, hogy nagyon is sok. Ugyanis
mindinkább felmerül a kérdés – és már nem csupán filozófiai
síkon – hogy mi van akkor, ha a jövõ nem is létezik? Vagyis
azért nem lehet(ne) abba elutazni semmilyen idõgéppel, mert
az ha van is, nem úgy van, ahogyan mi képzeljük. Ha az is
csak egyike az alternatív lehetõségek milliárdjainak?
Így, ha valakinek sikerül majd megalkotnia az idõgépet és
ellátogat a jövõbe, sohasem fogja megtudni, voltaképpen
melyik jövõben jár? Hisz ha a jelenek alternatív módon
milliárdszámra vannak, és mindenki csak azt érzékeli belõle,
amelyben õ maga él, akkor ez ugyanúgy lehet a jövõkkel is.
Az idõutas elmegy elõre a sok közül az egyik jövõbe, visszajön
és mesél róla. Ám lehet, ezt a jövõt a többi ember, a társa-
dalom soha nem éri el, nem tapasztalja meg, mert ez csak az
a változat volt, amibe az idõutas teljesen véletlenszerûen
(vagy saját élete által determinált, meghatározott módon)
belecsöppent. Másoknak más jövõjük lesz, sõt a jövõ egész
társadalmak, az egész Föld számára is létezhet megszámlál-
hatatlan verzióban. Az idõutas visszajön, elmeséli, mit látott
és mikor és hol – mi meg, a nagy többség, aki sohasem fog
idõutazni, csak éli az életét és maga is együtt megy elõre a
lassan múló reális idõvel – soha nem ér oda, ahol az idõutazó
járt. Mert az a mi számunkra nem létezik, vagy nem úgy
létezik (majd).
Az nem a mi jövõnk. De nehogy azt higgyék, hogy ez csak
a jövõre vonatkozik. Ha minden idõpillanatban milliárdszor
milliárd változat létezik, sõt folyton újak születnek, a
történelem percenként elágazik – akkor bizony a múlt is ilyen
volt. Tehát ha ma visszamegyünk a múltba, a kérdés ismét
felmerülhet: melyik múltba? Abba, amelyikben megkaptuk a

92
kanyarót kiskorunkban vagy abba, amelyikben nem? Abba,
amelyikben Kleopátrának pisze orra volt vagy abba, ahol
alacsony volt, kövér és csúnya, és Julius Caesar szóba sem
állt vele? Vagy abba a múltba, amelyben Napóleon nem is
vesztette el a waterloo-i csatát és még huszonnégy éven át ült
a francia birodalom trónján…?
De van itt még valami más is. Ettõl a kép még árnyaltabb,
vagy pesszimistán kifejezve: még bonyolultabb lesz. Ez pedig
a természetes idõutazás. Mert állítólag ilyen is van.
Szavahihetõ emberekkel megesett már, hogy váratlanul
visszatértek a múltba. Ez általában csak néhány percre, ritkán
ennél hosszabb idõre történt meg velük. Az élmény teljesen
valószerû volt, az illetõk pár száz évvel korábbi korba kerültek,
majd ugyanolyan megmagyarázhatatlan módon, ahogyan ott
találták magukat, úgy tértek vissza egyszercsak a maguk
korába. Ez az esetek nagy többségében a múltba tett kirán-
dulás volt, csak nagyritkán jutottak el a jövõbe. Rengeteg
ilyen történetet olvashatunk különféle forrásokban. Erõs a
gyanú, hogy ezek fele sem igaz, de ha csak a tíz százalékuk
igaz – márpedig annyi biztosan az – akkor a jelenség már
létezõnek fogadható el. Más kérdés persze, hogy az
akadémikus tudomány erre így sem hajlandó. Ez a
legkényelmesebb álláspont, mert ellenkezõ esetben ki kellene
vizsgálnia azokat és bizony kényelmetlen, a mai tudomány
számos dogmáját azonnal romba döntõ következtetéseket
kellene levonnia az esetek alapján.
Fel kell tételeznünk – mint annyi más eset alapján oly sok
más téren is – hogy a világ messze nem olyan, vagy nem csak
olyan, amilyennek mi ismerjük. Az a pár ezer éves megis-
merési korszak, amelynek során tudósok százezrei vagy akár
milliói is szorgoskodtak és rajtuk keresztül megismertük az

93
anyagot és oly sok minden egyebet a Föld és az emberiség
eddigi történetében – csak egy (kicsiny) része lehet a teljes
valóságnak. Egyfelõl az anyag megismerési folyamatának is
csak az elején tartunk még, nagy meglepetések és eredmények
ezután várnak ránk. De van itt egy nagyobb baj: szinte teljesen
elhanyagoltuk a „másik oldal” kutatását és ezért állunk most
sokszor meglepetten egy-egy döbbenetes(nek tetszõ) jelenség
elõtt.
Mirõl is van szó? Arról, hogy a lélek, a szellem, a tudat
története nyilvánvalóan nem azonos az anyag történetével.
Az ott használatos megismerési, kutatási, kísérletezési mód-
szerek itt nem alkalmazhatóak. Még konkrétabban közelítve
a problémához: mostantól kezdve vizsgálni kellene a szellem-
világot is!
Vagyis ideje lenne utánajárni az ókori jósdák mûködésének,
a középkori mágikus szertartásoknak, de a kísértethistóriák-
nak és a modern parapszichológiai jelenségek magyarázatát
is meg kell már lelni. Vagyis fel kell(ene) térképeznünk az
emberi szellem tevékenységét az utolsó minimum ötezer
évben. Megtudni, miképpen mûködnek a különleges képes-
ségek és azt is, hogy mi lehet a világnak abban a másik
részében, amit csak szellemi úton lehet megközelíteni?
Vagyis feltárni a spiritizmus rejtélyeit éppen úgy, mint
megtudni, hogyan tudnak egyesek a távolból fémeket hajlí-
tani, órákat vagy jármûveket állítani meg. Hogyan képesek
egyesek megjósolni a jövõt (errõl van egy fejezet ebben a
könyvben is) és hogyan látnak a távolba azok, akik ki sem
mozdulnak otthonukból és mégis tudják olykor, mi történik a
világ másik végén…?
Ha mindezzel végzünk, talán már azt is tudni fogjuk, mi a
helyzet az „idõsíkokkal” (a szó közkeletû, de nem biztos,

94
hogy használata helyes és valóban fedi a tartalmát) és akkor
már az sem lesz meglepõ, hogy magyarázatot kapunk a
természetes idõutazásra. Egyelõre annyit tudunk errõl, hogy
általában nem azok jutnak el oda, akik azt nagyon akarják.
Véletlenszerûen kiválasztott személyek véletlen helyszíneken
egyszercsak más idõben találják magukat – és ennyi, errõl
többet nem tudnak. Maga az esemény – a hirtelen belecsöp-
penés egy másik korba – önmagában nem ad nekik semmilyen
magyarázatot. Nem tudnak meg belõle semmit a spontán idõ-
utazások céljáról, módszereirõl, lehetõségeirõl – gyakorlatilag
semmirõl. Csak egy különös élmény jut nekik osztályrészül,
amit aztán többé nem felejtenek el. Furcsa érzés fogja õket
gyötörni egész hátralévõ életükben, mert soha nem derül ki,
ki és miért csinálta ezt velük…?
A dolgot még nehezebben élik át a vallásos emberek. Egy
ilyen spontán esemény nem fér meg a keresztény vallások-
ban, nincs ott helye, ezért automatikusan, dogmaszerûen és
eleve a Sátán mûvének tekintendõ. Pedig hát a vallást, a hitet
ebbõl a dologból is nyugodtan kizárhatjuk, mint az emberi
szellemtörténet ezer más területérõl is. Sõt mi több, ki is kell
zárni, ha annak igazi mélységeivel, tiszta tartalmával akarunk
foglalkozni.
És akkor még nem beszéltünk az idõutazásoknak egy ma is
tapasztalt, de nem testi változatáról. Egyesek azt állítják,
képesek a tudatukat elõre küldeni az idõben és onnan hoz-
nak különféle információkat. Néha jó kis történeteket hallunk
arról, hogy a világ négy-öt nagy titkosszolgálatának egyike
vagy másika ilyen személyeket rövid idõre alkalmaz és infor-
mációkat gyûjt a (közelebbi) jövõrõl. Mindez tulajdonképpen
hihetõ is – a titkosszolgálatok sok forrásra támaszkodnak, a
világért sem elégednek meg azzal, hogy egy tárgyban, egy

95
témáról mindössze egyetlen forrásból tájékozódjanak. És elég
pénzük is van arra, hogy akár a legbonyolultabb, legkölt-
ségesebb kísérletsorozatot is finanszírozzák, ha érdekeik úgy
kívánják.
Vagyis arról van itt szó, hogy a világ két részbõl áll. Ennek
egyik fele az, ami anyagi és ami viszonylag gyorsan megis-
merhetõ. A másik fele szellemi, olyan dolgokkal kapcsolatos,
amelyek semmiképpen sem ismerhetõk meg egyhamar, hisz
még most sem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá a kutatásukhoz.
Ráadásul egy pszichés korlát is akadályoz bennünket: a
legtöbben nem hisszük, hogy van itt valami kutatnivaló.
Hiszen akik nem hitték-hiszik el, hogy voltak és vannak
kísértetek (vagyis hogy a már egyszer elhunytak világa
valamilyen szinten érintkezik a mi világunkkal), azoknak
eszükbe sem jut pénzelni kísértet-kutatásokat, de még
ilyeneket engedélyezni sem hajlandóak. Így aztán a „másik
világ” egyik fontos területe máris kiesik a kutatásokból. De
hasonlóképpen jár a jóslás, a halálközeli élmények, a telepátia,
a horoszkópok, az UFO-látások és így tovább – van még
legalább tucatnyi terület – ez mind kiesik a rostán. Így aztán
egyelõre egy nagyon is egyensúly nélküli világban élünk. Már
szinte mindent (?) tudunk az atomról, a közeli világûrrõl,
száz tudományág legrejtettebb területeirõl – de semmit sem
arról, ami legalább olyan fontos lenne: a Másik Oldalról.
Így aztán az idõutazások kérdése is egyelõre ide sorolódik.
Igaz, e téren vannak legalább fejtegetések, töprengések,
olykor valaki elõáll egy-egy érdekes teóriával vagy legalább
gondolatébresztõ paradoxonnal. Ez is valami. De ettõl még az
idõutazások kérdése az utóbbi évtizedekben szinte semmit
sem haladt elõre.

96
 Hacsak… Hacsak nincs valami igazság abban, amit olykor-
olykor suttognak bizonyos körökben. Hogy a világ egyik vagy
másik nagyhatalmának „pincéiben”, a titkosszolgálatok által
felügyelt, a világtól elzárt laboratóriumaiban hihetetlen kísér-
letek folynak. Valamiféle gépezetekrõl is hallani, amelyek
csoda dolgokra lesznek képesek… Lehet, már régen épül egy
vagy több idõgép? Lehet, valakik már nagyon is ígéretes
kísérletekben vettek részt, netán küldetéseket teljesítettek és
már vissza is jöttek a… jövõbõl?

97
98
 EGY KÜLÖNÖS EMBER: RERICH

Szakítsuk most meg a nagy problémák tárgyalását – azért,

hogy egy nagy emberrõl is beszélhessünk. Akit viszont a
magyar olvasók nagy többsége nem ismer, még a nevét sem
hallotta sohasem.
Akik viszont ismerték és ismerik, sõt írtak is róla, azok
szájából-kezérõl oly könnyen szakadnak le a legnagyobb
dicsérõ jelzõk is, hogy már azon is csodálkozunk. „Rerich
elvarázsolt királysága”, „Mester és a Hegyek Bölcse” és
hasonló kifejezések jelennek meg a Rerichrõl írott cikkeknek
már a címében is.
Bölcs volt, szinte próféta, egyben festõmûvész, filozófus,
gyógyító, diplomata, földrajzi felfedezõ, és száz más funkciót
is betöltött élete során. A „másik oldal” megismerése terén õ
is elég messzire jutott és kár, hogy nincsenek sokan a hozzá
hasonlók. A képei olyanok, hogy azokat bárhol és bármikor
felismeri az, aki egyszer látott már Rerich-festményt. Valami
olyan lelki tisztaság látszik rajtuk, olyan egyszerûségükben
is sokat mondóak, hogy azt szavakkal le sem lehet írni.
A képein a kövek jelképek, bele vannak égetve az emberi és
isteni alakokba. Valami mérhetetlen természet- és világ-
szeretet sugárzik ezekbõl a tulajdonképpen meglehetõsen
egyszerû eszközökkel operáló képekbõl.
De lássuk az életét. Különös család különös gyermekeként
1874. október 9-én született Szentpétervárott. Orosz volt
ugyan, de családja folyton azt hangoztatta: õk egyenes
vonalban attól a viking-„varég” Ruriktól származnak, akit
állítólag Kr. u. 862-ben az egymással folyton torzsalkodó

99
orosz törzsek hívtak be Novgorodba és fejedelmükké válasz-
tottak. A skandináv leszármazottak, Rurik utódai jól
megülték az orosz trónt és lassan elszlávosodtak. Mindez
azonban nem változtat azon a tényen, hogy az orosz fejlõdést
idegenek kezdeményezték és pátyolgatták – sokan feltételezik,
hogy a skandináv vezéreken és szakembereiken múlott az
orosz államiság, nélkülük az oroszok még évszázadokig csak
marakodtak volna egymással és semmire sem vitték volna…
Nos, akár így volt, akár nem, akár valóban a Rurikoktól
származtak a Rerichek, akár nem – tény, hogy a kisfiút már
a születése egy nagyívû pályára állította. Apja, korának egyik
legmûveltebb embere volt, és mint ügyvéd, sok pénz fölött
rendelkezett. Fiát, Nyikolaj Kostantinovics Rerichet is úgy
nevelte, hogy a gyerek már korán igen mûvelt lett. Megtanult
több nyelvet perfekt és válogathatott a más gyerekek által
sosem látott szórakozásokban. Vidéki birtokuk maga volt a
paradicsom, ahol a kisfiú nemcsak lovagolni tanulhatott
meg, de ásóval kezében saját régészeti ásatásokat is foly-
tathatott. Nagyon érdekelte az emberiség õstörténete. Persze
apja pontos beosztást készített neki, amit a kisfiú nemegyszer
felrúgott – egy-egy szellemi kaland kedvéért. Hamar kiderült,
hogy elsõsorban a régészet és a festészet érdekli, ezek viszont
apja tervei között nem szerepeltek. Végül is a kamasz fiú és
apja között egyezség született. Rerichnek elõbb el kellett
végeznie a jogi egyetemet, utána tanulhat még mást is, amit
akar – apja azt is finanszírozni fogja, legyen bármi. Sejthetõ
volt már akkor, hogy a makacs fiú a „második fordulóban” a
festõakadémiára gondol.
Végül is úgy lett, hogy a páratlanul tehetséges fiatalember
egyszerre járt két egyetemre. Egyszerre tanulta a római jogot
és a festészet csínját-bínját. Elég jól ment mindkettõ, bár

100
sejtette, hogy jogi tanulmányainak nem veszi sok hasznát. Már
huszonévesen kiállított és egynémely képét azonnal meg is
vásárolták. Amikor aztán Tretyakov a késõbb róla elnevezett
képtárba vitette egyik elsõ festményét, már mindenki tudta,
hogy ebbõl a fiatalemberbõl egyszer még híres festõ lesz.
Bár ekkor éppenséggel ennek nem sok jelét adta – ugyanis
vándorútra indult. Annyira izgatta a történelem, a múlt, hogy
bejárta a hatalmas Oroszországot. 1904 táján indult el Rerich
és mindenfelé a régi múlt nyomait kutatta. Nemcsak az
oroszokét, hanem az arrafelé régebben élt más népekét is.
Nemcsak régészeti feltárásokat keresett fel, hanem lefestette
a régi idõk általa elképzelt embereit, viszonyait. Az évekig
tartó vándorlás során nemegyszer inkognitóban mint vándor
ikonfestõ jelentkezett kolostorokban és vállalt is efféle
munkákat. Akkoriban már sokfelé hirdette újszerû eszméit
arról, hogy minden ember testvér és mindenkinek békében
kéne élnie másokkal. Kezdték Rerich név mellé odatenni,
hogy „filozófus”, „humanista”. A mûvészt az 1900-as évek
elején többször hívták Nyugatra is. Végül 1909-10-ben tett
egy nagy körutazást Európában. Sokfelé már úgy fogadták
õt, mint a kor egyik nagy emberét, prófétáját. Pedig alig
múlott harmincöt éves.
Valóságos diadalmenetben vonult végig Itálián, Német-
országon, Hollandián, Anglián és ünnepelték számos
nagyvárosban, Zürichtõl Brüsszelig, Londontól Rómáig.
Sokáig maradt Párizsban és ott egyik képet a másik után
festette. Közben megnõsült, az egykori híres Kutuzov tábornok
egyik leszármazottját, Helenát vette feleségül. A hosszúra nyúlt
nászút ismét egy nagy dél-európai körutat eredményezett.
Rerich akkor már megérezte, hogy háború lesz. Még szinte
senki sem sejtette, amikor az õ lelkét ellepték a baljós képzetek.

101
Festményekkel is igyekezett figyelmeztetni az embereket a
rossz idõkre, amelyek kétségtelenül bekövet-keznek majd.
Valamiféle lángoló szemû jóst képzelhetünk el a szakállas,
bajuszos fiatalemberben? Lehet. De nem volt igazi látnok és
fõleg nem volt próféta, aki akkor már megmutathatta volna a
kiutat. Pedig éppen elégszer szónokolt arról, hogy csak a béke
mentheti meg az emberiséget. Nem hallgattak rá (sem).
Éveken át „a festõvászon prófétájának” is nevezték, de elsõ-
sorban mûvészi, nem politikai berkekben. Ugyanis már a
század elejétõl festette figyelmeztetõ képeit. Már 1901-ben
vászonra vitte a Veszedelem címû képet, amit késõbb sokan
az eljövendõ huszadik század legrövidebb, legtragikusabb
összefoglalásának neveztek. A festményen egy fekete holló
repül szürke sziklák, sötét tenger és erõsen felhõs ég elõtt. Az
1912-es Utolsó angyal már egy háborúban elépusztult
Európa kellõs közepén áll, mindenfelõl lángok veszik körül.
A következõ képek fõleg 1913-ból és 1914 elejérõl szintén a
mind közelebbi, rendkívül pusztító háború képeit hozták az
emberek elé. Fõleg olyanok nézték döbbenten a képeket, akik
akkor már vagy fél évszázada éltek békében és biztonságban
– rájuk szörnyen hatottak e festmények, mindazonáltal
éppen tragikus voltuk miatt szinte senki sem akarta elhinni,
hogy mindez valóság lehet, méghozzá hamarosan.
Volt olyan képe, amelyen nagyon is világosan megjósolta,
hogy a hamarosan kitörõ háború során koronáját veszíti a
három nagy dinasztia: a német, az osztrák és az orosz. Itt
kezdett elõbukkanni Rerich, a jós. Mások szavakkal jósolnak,
õ képekkel (is) tette ezt. Egy másik képen megjósolta, hogy a
németek megtámadják Belgiumot – négy hónappal a háború
kitörése elõtt – és ez is teljesült.

102
 Mindig Indiába vágyott, de akkoriban erre még nem kerül-
hetett sor. Nyikoláj Konsztantinovics Rerich a világháborús
éveket Finnországban töltötte. A front elvágta õt a hazájától,
amely különben egyre kevésbé kezdett emlékeztetni az egykori,
általa annyira szeretett Oroszországra. Otthon ugyanis a
bolsevikok puccsal magukhoz ragadták a hatalmat és Rerich
arról értesült: leégett az a múzeum is, amelyben legtöbb képét
tárolták. Mindent elölrõl kezdhetett.
Megírta „Lángok” címû regényét és elhatározta, Indiába
költözik. Már csak azért is, mert haza már nem mehetett.
A szovjetektõl uralt orosz földön a hozzá hasonló „arisztok-
ratákra” számûzetés, börtön és halál, de mindenképpen
nyomor várt, hiszen a birtokokat és palotákat elkobozták,
azokba gyakran kommunista vezérek költöztek.
De mielõtt elment volna Indiába, Anglián keresztül az
USA-ba látogatott. Lerakta saját múzeumának alapköveit és
hosszabb ideig ott maradt, festett. A képeit nagyon vették, ez
adott neki anyagi lehetõséget a talpra állásra. Hiszen mint
oly sok orosz, a hazai nagy politikai fordulat után õ is ott
maradt minden vagyon és megélhetés nélkül. Az amerikai
képeladások után azonban már tehetõs emberként tervez-
hette tovább az életét.
Amerikában és Európában számos elõadást tartott ezoterikus
témákról. Most is fanatikusan békét akart és már 1923-ban egy
esetleges elkövetkezõ második világháborúra figyelmeztetett.
Megérzés, vagy a reáliák tökéletes ismerete késztette erre?
Mindenesetre akkoriban az Egyesült Államok egész
területén, a nagy ország szinte minden államában egyre-
másra alakultak meg a „Rerich-klubok”. Akik idejártak, azok
a szépet, a békét, a mûvészetet és a tudást propagálták és azt
is kapták. Rerich szárnyakat kapott és sorra írta könyveit,

103
amelyek igen népszerûek lettek (csak néhányat említünk:
„Áldott ösvény”, „Láng a kehelyben”, „A fény országa” meg-
hozták a hírnevet is).
Nyikoláj Rerich voltaképpen ott is maradhatott volna az USA-
ban, élete végéig kényelmesen élhetett volna festményeibõl és
könyveibõl, a megszolgált világhírbõl. Õ azonban nyugtalan
ember volt. Folyton azt hitte, valahol várnak rá – emberek és
feladatok, tájak és események. Egyszerre mindenhol szeretett
volna lenni, nem tudott hosszabb ideig megmaradni sehol sem.
Végre hát elindult Indiába. Ahol feleségével és két fiával
együtt olyasmit akart szervezni, amire még nem volt példa:
Tudományos-mûvészeti expedíciót indított India, Kína,
Mongólia, Tibet és Oroszország felé.
Karavánt szervezett, amely lassan átvonult Ladakhon,
Kasmiron, a Klarakorum-sivatagon és végül az egyik oázis-
ban, amely a buddhisták valamikori központja volt, Rerich
festmények egész sorozatát alkotta meg. Ezeken a buddhista
legendák és víziók világát ábrázolja. De nem ragad le
egyetlen vallásnál. Egyik víziójában például a Himalájában…
Krisztussal találkozik. A „Himalájai ciklus” képei fantasz-
tikus színvilágot mutatnak. Nicolas (mert ekkor már ez a
nyugatias keresztneve) Rerich UFO-t is látott a hegyek között.
Az egyik fia szintén festõ lett, a másik egy Himalája-kutatással
foglalkozó intézmény vezetõje. A sokfelé már-már próféta-
ként tisztelt, hosszú fehérszakállú férfi bejárta egész Közép-
Ázsiát és több mint 500 képet festett a vidékrõl, a hegyekrõl,
az emberekrõl. Ne feledjük, hogy New York-i múzeumában is
hagyott vagy háromszázat.
A képek egy részén a sárga szín dominál, no meg az a
speciális kék, ami itt-ott lilába megy át és ami olyannyira
jellemzõ a Rerich-festményekre. Majdnem mindegyiken

104
hegyeket látunk, olykor fantasztikusan meredek csúcsokat,
máskor szelíden elfekvõ lejtõket. Látszik, ezeket csak olyan
festhette, aki maga is ott élt közöttük.
Nos, az expedíció öt évig bolyongott Ázsiában, amely alatt
régészettel, kézmûiparral, biológiával, orvostudománnyal,
botanikával és számos más dologgal is foglalkozott. Azt
állították, hogy éjjelente fényesebb az ég a hely fölött, ahol
Rerich lakik. Minden szavát feljegyezték és biztosak voltak
abban, hogy aki beteget õ megérint, vagy akár csak ránéz, az
visszanyeri egészségét.
A nagy, hosszú és fáradtságos expedíciónak a mûvészeti és
tudományos célokon túlmenõen – mint az késõbb kiderült –
volt egy másik, rejtett feladata is. Rerich abban reménykedett,
megtalálja a legendák elveszett városát, a titokzatos
„Shamba-la-országot”. Bármerre is vonult a nagy karaván,
Rerich ezt kérdezte az emberektõl, ezután érdeklõdött. Titkon
nyilván azt remélte, valahol a hatalmas földrész egyik
eldugott sarkában még létezhetnek olyan emberek, akik egy
elõzõ kultúrából maradtak fenn. Egy elõzõ emberiség, egy el
nem süllyedt „Atlantisz” nyomait kereste oly buzgalommal és
fáradhatatlanul. Ugyan nem találta meg, de továbbra is meg
volt róla gyõzõdve, hogy ez a kultúra, ez a civilizáció valahol
most is létezik. A Himalájában látott UFO is errõl gyõzte meg
– egy villámgyorsan szálló tárgy kerülte meg a lent haladó
expedíciót, majd elszáguldott két hegy között. Attól kezdve
Rerich meg volt gyõzõdve, hogy az UFO „amazoknak” a
jármûve volt, afféle küldött, aki utat mutatott neki… Tovább
haladt hát, fáradhatatlanul.
Pedig nem volt már fiatal. De hatvanévesen is visszatért
Európába és éveket töltött azzal, hogy a maga módján
megakadályozza a második világháborút. Most azt vette a

105
fejébe, hogy olyan nemzetközi egyezményeket kell kidol-
gozni, amelyek révén egy háború esetén megmenthetõk a
kulturális javak, a mûkincsek, szentélyek. A késõbb róla
elnevezett, de eleinte munkacímként éveken ét „Béke-
paktumnak” is nevezett egyezségen nemzetközi jogászok
dolgoztak az akkori ENSZ, a Népszövetség égisze alatt.
Meglehetõsen naiv elképzelés volt ez, ma már tudjuk. De
akkor még sokan hitték, hogy ha egy múzeumra speciális
zászlót tûznek ki, akkor azt nem bombázzák, majd nem
támadják és fõleg hogy nem rabolják ki az ellenséges
katonák, hisz minden állam aláírta a kulturális javak
védelmérõl szóló egyezményeket. Rerich nyilván nem tudta,
miféle emberek a nácik és azt sem, hogy saját egykori hazá-
jának katonái végigrabolják majd fél Európát és bizony nem
kímélik a múzeumokat sem…
Végül is 1935-ben a Rerich-paktumot számos ország aláírta.
Rerich pedig megnyugodva visszament Indiába, ahol a Kulu-
völgyben talált magának egy szép házat. Aztán megint az
történt, ami már pár évtizeddel korábban is megesett: kitört a
világháború, fél Európa lángokban állt. Rerich pedig a
háborús területtõl távol, Indiában töltötte azokat az éveket.
Képeket adott el, hogy a befolyt összeggel a megtámadott
országokat támogassa – többet ott és akkor igazán nem
tehetett. Azt is látnia kellett, hogy a „Rerich-paktumot” szinte
minden harcoló fél semmibe vette, a mûgyûjteményeket
kirabolták. El volt keseredve, de azért tovább festett és írta
könyveit az idõközben már teljesen „keleti prófétává” vedlett
férfi.
Mire Európában béke lett, Indiában kezdõdtek a harcok.
Az ország kettészakadt, sok politikus Rerichtõl kért tanácsot.
De már nem sokáig jöhettek hozzá, hiszen 1947-ben – hetven-

106
három évesen – meghalt. Hindu szokást követve egy máglyán
elégették holttestét. A Himalájai Kulu-völgyben, utolsó lak-
helyén csak egy nagy szürke kõ van most az egykori máglya
helyén.
A mi számunkra azért fontos Nyikoláj Konsztantinovics
Rerich, mert pontosan tudta, milyen fontosak a lelki dolgok.
Egész életében tudatában volt annak, hogy a tapintható
mellett létezik egy másik világ is, amely nem tapintható, nem
kutatható oly könnyen – viszont sokkal fontosabb, mint az a
reális, a fizikai, a közönséges létezés jeleivel teli anyagi világ.

107
108
 AKIK ELÕRE LÁTJÁK A JÖVÕT

A jóslás éppen olyan régi, mint az emberiség.

Az, hogy valaki tudomással bírjon olyan esetekrõl, amelyek
még meg sem történtek, nyilvánvalóan lehetetlen – gondol-
nánk. Gondoltuk volna, ha az utóbbi pár ezer év során nem
történt volna meg már elég sokszor, hogy valaki valamit
mégis tudott a jövõrõl. Felhozhatnám itt a saját példámat is
– nem mintha jós lennék. De amikor 1999-ben megírtam (és
kiadták) A XXI. század története címû könyvemet, olyan sok
(500-nál több) jóslatot halmoztam fel benne, hogy azok között
bizonyosan akadnak majd olyanok is, amelyek „bejönnek”.
Így hát talán már csak a nagy számok törvénye alapján
valószínû, hogy eltalálok jó néhány eseményt vagy folyamatot.
Persze igazából ez a fejezet nem az efféle jóslásokról szól.
Hanem arról, amikor valakik elõre látnak bizonyos
eseményeket, nagyon konkrétan jósolják meg azokat és
késõbb a valóságban ez pontosan úgy is lesz. Amikor pedig
ezt már valamilyen formában kutatni is lehet többé-kevésbé
egzakt tudományos módszerekkel, akkor a dolog kezd
érdekes és fontos lenni.
Vannak szakemberek, akik a jóslást kalandnak tekintik,
akik pedig ezt kutatják vagy errõl írnak, azok számára
a „lehetetlen dolgok értelmének keresése” zajlik. Elvileg
minden, ami paranormális – az a tudomány szerint egyben
lehetetlen is. Ami kicsap a meglévõ keretek közül, ami áthágja
(vagy áthágni látszik) a már megállapított és valóban
mûködõ törvényeket, az lehetetlen – hirdetik az akadémiák.
A tudományos megközelítés – mert van ilyen akkor is, ha az

109
akadémiák ez ellen intenzíven prüszkölnek – többféle jóslást
ismer. Vannak már definíciók az egyes cselekvésekre,
képességekre. Ha például egy ember olyasmirõl rendelkezik
információval, ami majd csak a jövõben fog megtörténni – de
erre jelenleg még semmilyen „info” nem létezik! – akkor ezt
latinosan prekogniciónak nevezik, amit nem túl szabatosan
„elõ-ismeretnek”, elõre tudásnak fordíthatunk. Ha az egyén
tud valamit, ami most történik, de nem ott, ahol õ van és
amirõl egyéb módokon abban az idõpontban nem szerezhet
tudomást és a rendelkezésére álló egyéb információkból sem
vezethetõ le az a történés, ezt hívják telepátiának – „távol-
érzésnek”.
Vannak kutatók, akik azt állítják, hogy mindez része az
ESP-jelenségnek, vagyis az érzékeken kívüli érzékelésnek. A
mi mostani érzékszerveinket meghaladó ismeretszerzési,
információszerzési folyamatok tehát nem történhetnek a
szemünk, a fülünk, a tapintásunk, a szaglásunk, az ízlelé-
sünk segítségével – valami más módszer mûködik itt, ame-
lyek révén az erre alkalmas egyének információhoz jutnak
vagy egyidejûleg a térben másutt zajló eseményrõl, vagy
olyanról, amely ebben az idõpontban még meg sem történt.
De valóban nem történt meg…? Nos, erre a kérdésre majd a
fejezet végén próbálunk valamelyest kimerítõ választ adni.

Bármilyen ókori munkát tanulmányozunk át, legyen az

történetírói, költõi vagy egyéb teljesítmény, észre kell vennünk,
hogy a jóslatok és a jóslás, sõt maguk a jósok is gyakori
szereplõk voltak akkortájt. Szinte nincs olyan irodalmi mû
az ókorból, amelyben ne szerepelnének jósok, és tudjuk a
történetírók komoly és olykor igencsak vaskos munkáiból,
hogy a jósok nemegyszer alaposan befolyásolták egyes

110
uralkodók életét, országok, hadseregek, vállalkozások sorsát.
Ezek a jósok nemegyszer intézményesedtek, a régi görögöknél
a Delphoi jósda, a rómaiaknál a Sybillák intézménye már-már
hivatalos rangra emelkedett. Egészen az európai középkor
végéig a jósok gyakran voltak nélkülözhetetlen tagjai a társa-
dalomnak és a királyi udvaroknak.
Jósolni tehát régen tisztes foglalkozást jelentett. A jós mint
olyan eleve szükséges ember volt. Mondhatnánk ma azt is,
hogy információszerzésre használt személyként kezelték,
akinek volt – ha volt, persze – egy ritka képessége: a még meg
sem történt eseményekrõl tudott híreket kapni. A „hírszerzés
a jövõbõl” mûködött is, kisebb-nagyobb hibaszázalékkal. Az
a „jós”, aki csak annak nevezte magát, de eredményeket nem
tudott felmutatni, hamar „lapátra került” és a helyét egy
másik „kolléga” vagy „kollegina” foglalta el. Ez egyben arra
is utal, hogy jóslással sokkal többen foglalkoztak, mint
manapság, amikor ez a foglalkozás (szakma) már jórészt az
üzleti életre, a tõzsdei jóslások területére szorult vissza a
fejlett államokban (is).
A római állam egyenesen jóslás céljaira tartott papokat.
Ezek voltak az úgynevezett augurok vagy madárjósok, akik
hol a madarak röptébõl, hol a leölt áldozati állatok beleibõl és
más belsõ szerveibõl jósolták meg, mit lépjen az államfõ
kritikus helyzetekben. Nagy csaták elõtt kötelezõ volt efféle
béljóslást tartani. Késõbb persze a hadvezérek nem reklamál-
hattak, ha a jósok tanácsait követve – elvesztették a csatát, a
háborút.
Az ókor leghíresebb jósdája több mint ezerötszáz éven (!)
keresztül a görög Delphoi volt. Az antik Hellász közepén, a
Parnasszosz-hegy déli lábánál, ahol – mint azt már akkoriban
leírták – némely ponton kábító gázok törtek elõ a föld mélyébõl.

111
A Kr. e. 12. századtól kezdve mûködött itt egy mind híresebb
jósda, ahová a kor vezetõ államférfiai, mûvészei jártak
rendszeresen. A jóslatokat eleve ott élõ, névtelen jóstársaság
tagjai szolgáltatták. Ez a sajátos „munkaközösség” folyama-
tosan létezett és tagjai a kábító gázt beszívták, majd e révült
állapotban úgymond látták a jövõt. Hogy milyen hatásfokkal
dolgozott Delphoi, az ma már persze megállapíthatatlan.
Mint ahogyan az mindig is lenni szokott, a környezet és az
utókor jobbára csak a beteljesült jóslatokra emlékezett,
azokat hirdette. A jóslatoknak pedig nyilvánvalóan csak egy
része volt pontos és életút-mutató jellegû. A többi rossz volt,
vagy csak részben jó.
A legrégibb delphoi jóslat az irodalomból ismert. Szofoklész
tragédiájában mindent egy jóslat indít el és vezet a bukásig.
Delphoi ugyanis azt jósolja a királyi csecsemõ, Oidipusz
születésekor, hogy meg fogja ölni tulajdon apját, majd
feleségül veszi saját anyját. Erre a rémült szülõk inkább
kiteszik a csecsemõt a hegyre, hadd falják fel a vadállatok.
Ám mivel a jóslat egyszer már elhangzott, annak teljesülnie
kell – ezt sugallja az egész ókori kultúra, az akkori gondol-
kodásmód. Ma fel sem foghatjuk már, hogy a jóslatoknak
nemcsak az ókorban, de pár száz évvel ezelõtt is milyen nagy
hatásuk volt. Királyok tartották magukat a szabályaihoz, a
jóslat tartalmához, ha az nekik kedvezõ sorsot ígért – és sor-
suktól igyekeztek szabadulni azok, akiknek egy-egy kóbor
jóslat valamilyen nagy tragédiát, korai halált villantott föl.
Volt Delphoi-nak egy olyan aspektusa is, amirõl ma már
kevés szó esik. Minden ókori forrás, amely a jósda lokalizá-
ciójáról beszél, a feltörõ gázok mellett említ egy másféle „hely
szellemét” is. Vagy inkább hangulatát? Arról van szó, hogy
Delphoi a régi görögök szerint egy olyan pontja volt a világnak,

112
ahol a „hatások egyesülnek”. A tudomány által ma még
szintén félrelökött, komolyan nem vett és ezért kellõen nem
kutatott földmágnesességi és egyéb hatások itt egyesülhettek,
erõvonalaik itt metszették – metszik – egymást. Ezen hatások
jó része persze a szokványos mûszerekkel nem mérhetõ.
Azonban érdekes lenne kideríteni, hogy a Föld egyes pontjain
miért szaporodnak el a paranormális képességû emberek,
vagy bizonyos helyeken az addig „normálisan középszerû”,
semmivel ki nem tûnõ emberekbõl miért bukkannak fel õsi és
döbbenetes képességek. Amelyek más földrajzi pontokon
soha nem jöttek volna elõ.
Nehéz elhinni, de az ókori görögök minden fontosabb
lépésük elõtt konzultáltak a jósdával. Mielõtt egy városállam
hadserege elindult valahová harcolni, vagy a felszaporodott
városlakók egy része elindult, hogy új várost (gyarmatot)
alapítson valahol, vagy amikor például az európai konti-
nensen az elsõ törvényeket hozták – a jósdák ezekbe is
beleszólhattak és bele is szóltak.
Persze elsõsorban tanácsadás folyt, de ez elkerülhetetlen
volt jóslatok nélkül. A római Sybillánknak pedig még inkább
elõre kellett látniok a jövõt, mert õket elsõsorban efelõl
kérdezték.
Az akkori és késõbbi jósoknak sok rendkívüli teljesítményét
feljegyezték.
Jószerével az egyetlen, máig ismert név: Nostradamus.
pedig ott volt egy másik jós, aki máig ható teljesítményével
messze felülmúlta a francia doktort. Malachiás ír szerzetes
ugyanis bizonyíthatóan még a 12. században megjósolta az
összes következõ pápa jellemzõit, nevét, sorrendjüket és fõbb
tulajdonságaikat! A bizonyítás alapja maga a dátum.
Ugyanis fennmaradtak az akkoriban elõbb kézzel írott,

113
késõbb nyomtatott könyvek, amelyek egészen a huszon-
egyedik századig sorolják a pápákat. Kevés bennük a tévedés,
azt is jobbára az okozza, hogy a középkorban akadtak valódi
és ellen-pápák is, olykor egyidõben kettõ vagy három is
tevékenykedett és csak utólag dõlt el, melyiket ismerik el
majd igazinak és kiket törölnek a névsorból. Mivel más jósok
gyakori fogása, hogy nem mellékelnek pontos adatokat a
jóslataik mellé (Nostradamus például nem írt évszámokat,
így aztán ugyanaz a jóslata több korban, több eseményhez is
illeszthetõ…), Malachiás viszont a pápák sorrendjével
évszámok nélkül is lekötötte õket idõben – hát nagyon tanul-
ságosak ezek a jóslatok. Bõvebben errõl az Új titkok könyvében
(1987) olvashatnak.
Az ír szerzetes esete azért is különös, sõt egyedülálló a
jóslások történetében, mert õ egy másoknál alig található
sorozatjóslást alkalmazott. Nem egy vagy két pápa jellemzõit
jósolta meg, hanem több mint száztíz pápáét! (Mellesleg
II. János Pál szerinte az utolsó elõtti második pápa, utána már
csak kettõ következik, és ezzel véget ér a római pápák sora…)
Mindenképpen ki kell jelentenünk, hogy még Nostradamus
teljesítménye sem ér fel Malachiás jóslat-sorozatával. Persze
Nostradamus is megtette, ami tõle tellett. De mert a történelmi
eseményeket jósoló, javarészt négysoros versikéi mellé sehol
sem írt dátumot, így a dolog meglehetõsen komolytalanná, és
ami egy jóslásnál még nagyobb baj: bizonytalanná, hitelte-
lenné válik.
Nostradamusnak voltaképpen csak egyetlen jóslata vált be
igazán, még életében, amivel aztán elérte a „világ”-hírnevet.
Legalábbis hazájában, Franciaországban ettõl kezdve befutott
jós lett, a királyi udvarban nyert alkalmazást és attól kezdve
jóslataival, véleményeivel, tanácsaival alaposan befolyásolhatta

114
a Medici Katalin-féle politizálást. II. Henrik király párbajozott
egy lovaggal, sima lovagi tornának indult a dolog, de a lovag
kopjája beleszaladt a király aranyozott sisakjának arcvédõ
részébe, azt áttörte és a szemébe fúródott. Mivel akkoriban
igazi orvosi segítségre még egy király sem számíthatott, lévén
hogy a medicina gyermekcipõben tipegõ tudomány volt – hát
hamarosan belehalt a kegyetlen sérülésbe.
Nostradamusnak ezen kívül nem voltak igazán falrengetõ
jóslatai – legalábbis még életében. Késõbb aztán a lelkes
rajongók hada a fennmaradt vagy ezer jóslatot alaposan
szétcincálta, évszázadokon keresztül fordították õket száz
nyelvre és magyarázták így meg úgy, sõt amúgy. Olykor
szemrebbenés nélkül hamisítottak is állítólagos Nostra-
damus-jóslatokat – mint például 2001. szeptember 11 után,
amikor az egész világsajtót elárasztották egy Nostradamus-
négysorossal az óceán másik partján „madarak által” lerombolt
két nagy toronyról… vagyis a WTC kettõs székházáról.
Késõbb persze bebizonyosodott ez a csalás is.
De most ne a csalókról, hanem a valódi jósokról beszéljünk.
Anglia John Dee-vel dicsekedhet. A tizenhatodik század
második felében és a tizenhetedik elején élt tudós, térképész,
matematikus, kém, asztrológus, hajózási szakértõ és jós elsõ-
sorban csillagászati és matematikai munkáival nyerte el a
tudomány megbecsülését – ami egy csöppet sem akadályozta
meg õt abban, hogy minden lehetséges alkalommal jóslatokat
adjon közre. Az is megesett, hogy kegyetlenül reális, az
uralkodónak semmi jót sem sugalló jóslatáért börtönbe vetették
és halálra ítélték, de megmenekült.
Szintén Angliában, még VIII. Henrik korában élt Mrs.
Shipton, akinek jóslatai ezernyi folyton megújuló, újra kiadott
korai nyomtatvány formájában keringtek az országban.

115
Az asszony állítólag mindig elõre megjósolta a kor kataszt-
rófáit: a tûzvészeket, a pestisjárványokat.
Olvashatunk késõbbi, huszadik századi jósokról is. Volt
köztük olyan, aki a hitleri idõkben a náci párt és államvezetés
félhivatalos jósa lett, meg olyanról is, aki egy-két évvel az elsõ
atomrobbantás elõtt már megjósolta annak hatásait, de még azt
is, hogy az atombomba gomba alakú felhõt produkál majd…
Voltak és vannak szélhámosok, hamis jósok is. De azok
általában hamar leleplezõdnek. Hiszen itt mérhetõ a teljesít-
mény. Akinek egyetlen jóslata sem jön be, az nem jós, ergo
mehet, amerre lát, többé nem lesznek kliensei, elveszti
esetleges ismertségét és népszerûségét, mehet kapálni –
ahogyan mondani szokták. A tudomány szkeptikusai
általában éppen erre nem szoktak gondolni. Ahogyan a fülöp-
szigeteki pszichosebészek között is akadnak persze szélhá-
mosok (miért éppen ott ne fordulnának elõ, ha amúgy tele
van velük a modern világ minden szegmense?), azért a több-
ség évtizedekig lakik ugyanabban a városban, ott „rendel”,
fogadja és gyógyítja a betegeit. Ha nem gyógyítanának meg
senkit, vagy igen alacsony hatásfokkal dolgoznának, már rég
nem járna oda senki és azt is elfelejtették volna, kik voltak és
hogy egyáltalán ott laktak valaha.
Nos, a jósok is ilyenek. Mindnyájan tudjuk, hogy vannak
forgalomban hamis bankjegyek is, de azért nem vetjük el a
pénzt mint fizetõeszközt, azt továbbra is használjuk és ritkán
gondolunk a hamisítványokra. Nyilvánvaló, hogy néhány
szélhámos létezése, tevékenysége miatt nem szabad elvetni
magát a jelenséget, a képességet. Nem önthetjük ki a
fürdõvízzel együtt a gyereket is.

116
 Azt már nagyon kevesen tudják, hogy a jóslásokkal, az
efféle képességeket felmutató személyekkel rendeztek és
olykor manapság is rendeznek tudományos kísérleteket. Még
laboratóriumokban is! Figyelmükbe ajánlom ezt a hírt azok-
nak az úgynevezett „szkeptikusoknak”, akik ezt is lesöpörték
az asztalról, mondván, hogy amit mi „jóslásnak” nevezünk, az
voltaképpen csak egy vásári mutatvány, afféle bûvészkedés, és
tudományosan nem ellenõrizhetõ, nem igazolható.
Érthetõ persze, ha az ezzel foglalkozó maroknyi tudós nem
évtizedeket vagy századokat átívelõ jóslatokkal foglalkozik.
Az egzakt módszerek alkalmazása arra kényszeríti õket, hogy
sokkal kisebb léptékû kísérleteket végezzenek.
Az egyik például egyszerre jelent jóslást, meg nem is. Már
több egyetemen elvégezték, általában frissen bekerült diákok
csoportjai az alanyok. De mûködik középiskolákban is. A
kísérletet vezetõ személy – általában kutató – elõbb kitöltet a
résztvevõkkel egy rövid kérdõívet. Néhány figyelmet elterelõ,
megtévesztõ kérdés között bújik meg az igazi:
„Hiszel-e az érzékeken kívüli érzékelés lehetõségében?”
Van, aki igennel, van, aki nemmel felel (harmadik, köztes
válaszra nincs lehetõség, csak az igent és a nemet lehet
aláhúzni, bekarikázni.) Aztán közlik a jelenlévõkkel, hogy
másnap különleges kártyákat fognak húzni, ezek sorrendjét
próbálják meg eltalálni elõre. Egy másik lapot kapnak, amely-
nek rubrikáiba az elsõ, a második, a tizedik stb. kártyasor-
solásnál megjelenõ lapok sorrendjét kell feltüntetni. Vagyis el
kell találni – „meg kell jósolni”! – hogy huszonnégy órával
késõbb egy bizonyos esemény hogyan fog bekövetkezni?
Ahhoz, hogy tudományosan értékelni lehessen az eredményt,
ilyesmit kell elvégezni. Bár tudunk másféle kísérletekrõl is, ám
azok nem ennyire egzaktak, nem ennyire mérhetõek. Másnap

117
aztán következnek a kártyalapok is. Amelyeket elõtte több-
ször összekevernek, a jelenlévõk is besegíthetnek, no meg a
kísérlet vezetõjének asszisztensei is emelgetik a lapokat,
sokszor összekeverik, így senki sem hozhat létre titkos, elõre
eltervezett sorrendet. Aztán sorban felmutatják a lapokat és
jegyzik az egyes sorozatoknál a sorrendet.
Vajon csupa jós ül a teremben? A diákok hány százaléka
találja el a kártyák sorrendjét? Voltaképpen nem ez a
lényeges. Mindig akad néhány kísérleti alany, aki a többieket
jóval felülmúló arányban találja el. A matematikailag
kiszámítható, véletlenszerû eredménynél nagyobb arányú
találatot mondhat a magáénak. Ami ennél sokkal, de sokkal
érdekesebb: jó eredményt gyakorlatilag csak azok tudnak
felmutatni, akik korábban a „hiszel-e az érzékeken kívüli
érzékelés lehetõségében”? – kérdésre igenlõ választ adtak!
Akik nem hittek benne, azok nyilván sokkal jobban
igyekeztek, több energiát fektettek bele, hogy már egy nappal
korábban megjósolják a helyes sorrendet.
Ma már nem meglepõ, hogy egyes amerikai és európai, a
legtöbbször angolszász nyelvû és szokású ország
tudományos intézeteiben folytatnak efféle kísérleteket. Nem
viszik túlzásba õket, és akadnak francia, német, holland és
olasz intézmények is, ahol ezekre olykor-olykor – mondjuk,
tíz évente egyszer – sor kerül. Kivéve persze azokat az
egyetemeket, ahol van parapszichológiai tanszék (mint
például Glasgow-ban is, éppen a magyar Arthur Koestler
végrendeleti adománya révén), vagy számos egyesült államok-
beli, kanadai egyetemen. Mint utólag megtudtuk, számos
kísérlet zajlott le az egykori Szovjetunióban is, de ezeket
szinte kivétel nélkül a legnagyobb titokban folytatták le,
ugyanis a politikai-katonai szervek azt remélték, hogy a

118
jövõben felhasználhatnak jósképességû személyeket a
kapitalizmus megdöntésére irányuló, csöppet sem titkolt
törekvéseikben.
Éppen egy kelet-európai, akkoriban totálisan szovjet
befolyás alatt álló országban zajlott le a következõ kísérlet.
Az alanyok szintén egyetemisták voltak, akikrõl már elõzõleg
kiderült, hogy van érzékük a para-dolgokhoz. Mindegyik
tanújelét adta már – például a fentebb leírt kártya-jósoló
kísérletek során – hogy képes az átlagosnál jobb ered-
ményeket produkálni. Hogy vannak bizonyos „érzékeken
kívüli érzékeik” és azt be is tudták bizonyítani. Az a helyzet
e téren, hogy gyakorta megesik: egyazon ultra-érzékeny
személy több különféle para-dologban is erõs, míg másokból
mindegyik hiányzik, de teljesen. A természet tehát ezt a
képességet sem osztotta el igazságosan, nem kapott mindenki
valamilyen minimális, de azért neki is „járó” mennyiséget.
A tudományosság szempontjából itt is huszonnégy órás
elõretartással dolgoztak a kutatók. Kivitték a fiatalokat egy
nagyváros egyik parkjába. Olyan helyre ültették le õket, ahon-
nan csak részben látták a közeli fontos útvonal – utca és tér –
forgalmát. Aztán megkérték õket, hogy „szálljanak magukba”,
képzeljék el, hogy már a következõ nap van. Egy-egy diák
ilyenkor a többiektõl távolabb ült le, majd mondani kezdte,
hogy másnap délelõtt tíz és fél tizenegy között van most és azt
látja, hogy… Vagyis egy félig révült állapotban, afféle nem
egészen komoly „transzban” megpróbáltak elõre menni az
idõben, hogy megjósolhassák, mi lesz ugyanott másnap.
„A” diák szerint tíz óra után váratlanul lecsökken a forga-
lom. Nem tudta megmondani, miért, de abban bizonyos volt,
hogy ott, ahol egész délelõtt óránként ezernél több autó halad
át, most valami okból nem lesz szokásos forgalom. „B” diák

119
a közeli térrõl azt mondta: még nem lesz tizenkét óra, amikor
sok szirénázó autó szalad össze a környéken. Õ ezt „látta” és
hallotta, elõre. „C” diák(lány) pedig döbbenten közölte, hogy
valaki meg fog halni a tér szélén, de nem közlekedési
balesetben.
Ezek után a kutatók és alanyaik hazamentek. Másnap fél
tízkor mindnyájan ismét összegyûltek, néhány asszisztens
kiment a térre, hogy közelrõl figyelje az eseményeket. Egy
ideig nem történt semmi. Már majdnem elmúlott az az idõ,
amit „A” diák jósolt. Háromnegyed tizenegy is elmúlott már,
amikor lám, a forgalmas úton egyre kevesebb autó jött, szem-
mel láthatóan csökkent az áthaladó autók száma. Kiderült,
hogy az utca távolabbi, a parkból nem látható részén lesza-
kadt egy troli felsõ vezetéke. Két trolibusz torlódott egymás
mellé, ezzel elzárták az utat, csak egy sáv maradt szabadon
az egyik, és nem volt szabad sáv a másik forgalmi irányban.
A hiba elhárítása 17 percig tartott.
Háromnegyed tizenkettõkor egy öngyilkos jelent meg az
egyik ház tetején, le akart ugrani. Hamarosan mentõk,
rendõrök és tûzoltók érkeztek a térre, csak úgy visszhangzott
a sok szirénázás. Az öngyilkosjelölt, mielõtt még bárki szót
válthatott volna vele, a mélybe vetette magát. A halált érzõ
diáklány jóslata is beigazolódott…

A tizennyolcadik század egyik tudós elméje, kit neveznek

„misztikusnak” is – Emanuel Swedenborg volt. 1688-ban
született Stockholmban és kezdetben mint filozófus, kutató,
de egyben halottlátó is mûködött. Kezdetben nagyon is
gyakorlatias ember volt, az egyetemen matematikát tanult,
késõbb mérnök lett, beutazta Európát és a kor nagy tudó-
saival érintkezett. Voltaképpen õ alakította meg az elsõ svéd

120
tudományos társaságot (majdnem Akadémiát), egzakt
tudományok, mint a fémkohászat és bányászat királyi
szakértõje és felügyelõje volt, bevezette az új, tízes alapú
pénzrendszert. Ám nagyon is jól tudta azt, amire e könyvben
már céloztunk: hogy világunknak csak egyik fele (vagy annyi
sem…) a megfogható dolgok halmaza, ezért kezdettõl sokat
foglalkozott a „másik oldallal” is. Nagyon érdekelte a tudat és
az emberi lélek. Egyre gyakrabban támadtak látomásai,
találkozott rég elhunyt személyekkel, sõt egyszer – állítólag –
magával Jézus Krisztussal is. Hamarosan úgy érezte, mindent
tud már a holtak világáról. Bizonyíthatóan hozzájutott olyan
információkhoz, amelyeket csak a holtak ismerhettek és
életükben – mivel nem találkoztak, nem ismerték egymást –
neki át nem adhattak.
Egyre szaporodtak az olyan események Swedenborg körül,
amelyek azt bizonyították, hogy a férfinak igenis van köze a
holtak világához, vagy ahogyan egyszerûbben mondják:
beszélget a halottakkal. Olyan információkat szerzett meg
azoktól haláluk után, amiket senki más nem tudhatott, csak
a halott. Így például egy elõkelõ özvegyet nyomra vezetett
azzal, hogy a halottat kikérdezve közölte az özveggyel, a férj
íróasztalának melyik rejtekén van eldugva egy fontos irat,
amit már annyiszor kerestek, de sehol sem leltek. Egy másik
esetben itt maradt testvérének üzent általa egy hallott –
és ismét olyan információ került elõ, amelyrõl „csak isten
tudhatott”, mint azt az egyik érdekelt kimondta.
1759-ben, mint azt sokan tudják, Swedenborg nyilvánosan
is tanújelét adta különleges képességeinek. Ezt persze nehéz
lenne jóslásnak nevezni, hisz nem egy jövõben bekövetkezõ
eseményt mondott meg elõre – mégis, valahol mégis annak
határán állt. Nem kétséges, hogy a férfi ezúttal is érzékeken

121
kívüli érzékelés útján szerzett tudomást arról, hogy a három-
száz mérföldre lévõ Stockholmban nagy tûzvész tombol.
Swedenborg itt az egyidejû információszerzés remek példáját
adta és erre rengeteg tanúja volt. Egy egész nagy fogadás
vendégserege értesült a furcsán izgatott férfitól arról, hogy a
fõváros lángokba borult. Mivel akkor nem voltak távírók, se
futár nem érkezhetett szinte az eseménnyel egyidõben (300
mérföld az legkevesebb 500 kilométeres távot jelent…!),
egyszerûen bizonyítottnak vehetjük az ESP – az érzékeken
túli érzékelés – esetét.
Mellesleg azt is tudta a távolból – pár órával késõbb – hogy
a tûzvészt sikerült eloltani még mielõtt az elérte volna az õ
házát, ettõl megnyugodott. Swedenborg másnap délelõtt a
hivatalos szerveket is értesítette a stockholmi tûzvészrõl,
amelynek hírét csak harmadnap erõsítették meg, egyenesen
Stockholmból.
Voltak jóslásai is. 1762 júliusában Amsterdamban járt és
egy baráti társaságban egyszercsak azt mondta: vegyenek elõ
papírt, tollat és írják, amit most mond – majd hamarosan
olyan híreket fognak kapni, amely pontosan azonos lesz
azzal, amit most jósolni fog. Engedelmeskedtek neki, és
akkor Swedenborg szépen és pontosan elmondta, gyilkosai
hogyan fognak végezni néhány nap múlva III. Péter orosz
cárral. Õ maga azt állította, hogy egyszercsak víziószerûen
„látta” maga elõtt az egész jelenetet, amit persze majd sok
ezer kilométerrel keletebbre fognak elkövetni.
Mi ez, ha nem jóslás? Méghozzá nagyon is pontos jóslás.
Érdekes, hogy más államfõk meggyilkolása, fontos emberek
elleni merényletek is kiváltottak már ilyesmit. Annak idején
akadt, aki pontosan látta elõre és még az esemény
bekövetkezte elõtt írásba is adta az 1914-es szarajevói

122
merénylet lezajlását annak minden fontosabb részletével
együtt. Volt, aki megjósolta több amerikai elnök halálát. A
Lincoln elleni halálos kimenetelû merényletrõl egyik álmában
– pár nappal korábban – maga… Lincoln elnök értesült!
De szinte minden nagyobb merényletet megjósolt valaki,
elõre, beleértve Kennedy elnök 1963-as erõszakos halálát is.
Úgy tûnik hát, mintha bizonyos, nagy port felvert erõszakos
halálesetek valami módon már elõre jeleznék létüket, no
persze csak az erre érzékeny emberek számára. Akik soha
nem voltak és ma sincsenek túl sokan.
Vagyis itt merül fel az a problémakör, amit Swedenborg is
pedzegetett: lehet, mindennek sok köze van a „holtak
világához”, vagyis ahhoz a másik oldalhoz, amirõl már több-
ször tettünk említést? Ha az emberek a haláluk után nem
múlnak el véglegesen, és Swedenborgon kívül ezt állítja számos
keleti vallás is – akkor még sok minden történhet velük. De
hol…? Hát a „másvilágon”, vagy a „túlvilágon”. Ám az
milyen lehet és ott milyen létezési formák lehetnek?
Könnyen lehet, a két dolog: a jóslás és a holtak világa –
összeköthetõ. Már csak azért is, mert ezek ketten és még számos
más dolog mind „odaát” vannak. Abban a számunkra
láthatatlan, de létezésérõl olykor ilyen-olyan bizonyítékokkal
szolgáló másik világban. Lehet, innen ered a telepátia, a
jóslás, a halott-látás, a „tisztánlátás” és számos más olyan
képesség vagy lehetõség, amely azon a másik oldalon
egészen természetes, ama világ velejárója, tulajdonsága,
építõanyaga, létének értelme.
Mi megszoktuk azt hinni, hogy a mostani, fizikai
létezésünk a fontosabb, sõt az egyedüli fontos és lényeges.
Csak ez számít, ami pedig a halál után jön, annak már nincs
akkora jelentõsége, vagy éppen semmi jelentõsége sincsen..

123
 De mi van akkor, ha ez fordítva igaz? Ha csak az ebbe az
anyagi világba tett röpke kirándulásaink a mellékes
események? Afféle tesztek sorozata, próbák, epizódok
gyûjteménye? Ha van reinkarnáció (errõl is lesz még egy
fejezet), akkor nyilván az a hosszú folyamat a fontos, nem
annak egyes kicsi részei. Mint például a mostani életünk.
Hiszen az is beleilleszkedik egy hosszú folyamatba, aminek
az értelme és jelentõsége „odaát” mérhetõ, odaát számít csak
igazán, nem itt, nem most…
Visszatérve a jósláshoz, meg kell vallanunk: sok kérdésre
nem adhatunk választ. Mert a válasz ma még ismeretlen.
A fizikával is kacérkodó tudós elmék között szépszámmal
akadnak olyanok, akik a parapszichológia ösvényein bandu-
kolva ezzel kapcsolatban egy másik elmélethez nyúlnak. Azt
feszegetik: az idõ mint olyan messze nem lineáris lehet csak,
amilyennek hisszük és amilyennek hétköznapjainkban
megéljük. Az idõutazásokról szóló fejezetben voltak már
célzások arra, hogy ahogyan a teret megváltoztathatja a
gravitáció, úgy ez megeshet valamiképpen az idõvel is. Annál
is inkább, merthogy a „téridõ” fogalompárja elégséges
mértékben összekovácsolta ezt a két dolgot, a két tényezõt.
Már persze akkor érvényes ez a megállapítás, ha igaz az
elmélet, hogy a tér hozta létre az addig nem létezõ idõt.
Ha igaz, ismétlem nagyon szkeptikusan, hogy volt egy
Õsrobbanás és ha igaz, hogy annak elõtte nem volt idõ. (Már
miért ne lett volna? – kérdi logikus lelkem, lázadó tudatom,
értetlen, de a „józan paraszti észre” támaszkodó elmém.)
Ismeretesek tehát azok az elméletek, amelyek szerint
minden idõsíkokon történik. Az idõ tehát nem csak egyféle,
nem csak olyan, mint a miénk, ahol a múltból folyik a jövõ
felé és visz bennünket magával, mi pedig ez ellen semmit sem

124
tehetünk. A fizikusok bebizonyították, hogy ahogyan a tömeg
meghajlítja a teret, úgy a sebesség hatást gyakorol az idõre.
Ahogyan egy igen nagy gravitációs tömeg körül meghajlik a
téridõ, úgy egy közel fénysebességgel száguldó ûrhajóban az
idõ lelassul. Minél gyorsabban halad egy ember a térben
(ûrhajóban, persze, de ezt mint magától értetõdõt most ne
emlegessük), annál lassabban múlik az ideje. Amit õ maga
nem vesz észre, de ha a gyors haladás hetei vagy hónapjai
vagy évei után visszatér a „mozdulatlan” kiindulópontjára,
mondjuk a Földre, akkor észreveszi, hogy közben itt igen sok
idõ telt el. Annál több, minél gyorsabban haladt és ezzel a
sebességgel minél tovább volt távol.
Mások azzal álltak elõ, hogy az idõsíkok mindenütt
léteznek az Univerzumban, tehát nem kell ahhoz a koz-
moszban utazni, hogy megtapasztaljuk ezek különbözõségét,
egyéb furcsa tulajdonságait. Úgy képzelik el, hogy vannak a
térben láthatatlan területek, amelyeken az idõ folyik ide és
oda. Lehetnek olyan térrészek, amelyekben az idõ visszafelé
folyik, és olyanok, ahol ugyan elõre megy, de különbözõ
sebességekkel. Elvileg az sem zárható ki, hogy vannak
„idõmentes” vagy idõ szempontjából „semleges” térségek is –
vagyis ahol nincs idõ.
De éppen olyan alkalmatos lehet a „síkvilág-elmélet” is. Ez arra
épül, hogy világunkat rengeteg dimenzió alkotja. Volt már róla
szó e könyvben. Ha ez így van, akkor a különbözõ tulajdon-
ságú terek gigantikus – mert Univerzum-méretekben – át- meg
átszövik ezt a mindenséget. Mindegyik akkora, mint maga a
kozmosz, vagyis térbeli kiterjedése végtelen. Mi van akkor –
mondják a jóslással (is) foglalkozó kutatók – ha az idõsíkok
ráadásul más és más terekben helyezkednek el? A terek össze-
csúszhatnak, amint a bennük zajló idõk és események is.

125
 De a könnyebb megértés kedvéért menjünk vissza a mi
egyterû, sima, egyszerû világunkba és próbáljuk meg elfelej-
teni a sok-sok dimenziót. Foglalkozzunk most az idõvel és
csak vele, rá összpontosítsunk. Azt állítjuk tehát, hogy az idõ
nem az, aminek ismerjük. Nem olyan, amilyennek ismerni
véljük. Nem egyszerû lineáris, vagyis vonalas haladvány,
amely mindig egy irányba folyik, mindig egyforma
sebességgel. Hanem úgy is elképzelhetõ, mint sokféle
irányokba tartó csíkok, folyosók bonyolult szövete,
összessége. Itt bizony megeshet, hogy egyes események már
megtörténtek, amelyek még nem, és fordítva.
Azt mondják, akik halálközeli élmény után vannak, akik
már-már „odaátról” tértek vissza, hogy az idõt kiterítve
látták. Ebbõl sokan arra következtettek, hogy miután
meghalunk, a saját és mások életének eseményeit is látjuk,
láthatjuk, méghozzá egyszerre. Vagyis itt hagyott, még élõ
szeretteink életének eseményeit is látjuk, így természetesen
azokat az eseményeket is, amelyek majd ezután történnek
meg. Csak az a gond – mesélik a visszatérõk – hogy az
események ott, onnan nézve – nem lineárisan láthatóak. Nem
úgy vannak egymás utáni sorrendben, ahogyan itt már
megtörténtek és ahogyan majd az itteniek, a még élõk
számára meg fognak történni.
Hanem rendetlenül „összehányva”, egymásra dobálva,
minden logikai sorrendet nélkülözve. Tehát egyszerre szemügyre
vehetõek a kisgyermekkor eseményei éppen úgy, mint a
felnõttkori történetek, mi több, még a születés és a halál
sincsenek a folyamat két végén. Ez a káosz alighanem csak
látszólagos. Egy másik logika szerint vannak ott elrendezve a
dolgok, más szempontok fontosak odaát – vagy semmi sem
fontos. Könnyen lehet, az egészen kicsi, nekünk jelentéktelennek

126
tetszõ eseményeknek odaát nagy súlyuk van és fordítva.
Könnyen lehet: nagyobb súllyal esik valamilyen értékelõ
latba az, ha egyszer eltaposhattunk volna egy bogarat, de
nem tettük meg, kicsit hosszabbat léptünk, nehogy baja
essen annak a nevesincs bogárnak. Lehet, odafent beszámí-
tották, hogy megmentettünk egy életet! És ez afféle „jó pont”
lett, az esemény megõrzõdött, mintegy dokumentálva azt,
hogy ott és akkor nem voltunk rosszak, sõt éppen hogy jónak
bizonyultunk.
De mi köze ennek a jósláshoz?
Csak annyi, hogy ha ott, ahol feltétlen rendnek kell lenni, az
események mégis idõtlenül összekeverednek – akkor ez része
kell legyen annak a rendnek. Vagyis feltehetõen a mi földhöz
ragadt szemléletünk az oka, hogy az események, az élet
folyását és eseményeinek történését csak egyféleképpen,
vonalasan, elejétõl a vége felé tudjuk elképzelni.
Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy ennek így kell lennie!
Hogy ez az egyedüli helyes szemlélet, módszer.
Az sincs kizárva, hogy mindez természetes okokban kere-
sendõ. Vagyis hogy már eleve a Természetben sem csak olyan
lehet az idõ, amilyennek mi ismerjük, és az emberek „másik
világát” (is) intézõ, rendezõ, felügyelõ rendszer is átvette az
idõsíkokat, mint természetes rendezõ elvet.
Így hát elképzelhetõ, hogy valahol a mi életünk, és a mások
életének eseményei, a Föld és a világegyetem történései sin-
csenek sorba rendezve. Merthogy logikus sorrend nem is
lehet köztük, az csak késõbb alakul ki. A jós pedig az a
személy, aki valamilyen érthetetlen és különleges képessége
révén néha el-elkap egy-egy kóbor idõsíkot és azon belül
valamilyen eseményt, amit aztán elénk tálal, tudván: ez
valamikor a jövõben zajlik majd le. Ha szerencséje van, azt is

127
megtudja, hogy pontosan hol és mikor. Nostradamus vagy
nem tudta a „hol-okat” és „mikor-okat”, vagy valami okból
elhallgatta az utókor elõl. Mások meg tudják, több-kevesebb
találati pontossággal meg is mondják.

128
 A 21. SZÁZAD TITKA

A cím csak annyiban nem igaz, hogy a titok már századok

óta rejtély. Viszont a megfejtésére minden bizonnyal ebben az
új évszázadban sor kerül. Jó lenne ott lenni, ahol és amikor
ez bekövetkezik majd a remélhetõleg nem is olyan távoli –
jövõben.
A gabonakörökrõl van szó. A jelenségrõl, amely régen
kezdõdött és ma egyáltalán nem akar véget érni. Mi több, az
egész folyamat egyre szerteágazóbb lesz. Csakúgy, mint a
„körök”. Amelyek ma már egyáltalán nem (csak) körök,
egyáltalán nem primitív ábrák, hanem mind bonyolultabb
rajzolatok, mondhatni képek. Nemegyszer térhatásúak,
háromdimenziós benyomást keltõ „rajzok”.
Nem csoda, ha zavarban vagyunk és nem találjuk erre a
megfelelõ szót. A jelenség ugyanis roppant módon eltér
mindentõl, amivel a Földön általában találkozni szoktunk.
Bizonyos értelemben ugyanolyan, mint az UFO-jelenség –
amellyel mellesleg nagyon sokan rokonítják is, és talán nem
ok nélkül. Egy olyan valami, aminek keletkezését sem értjük,
nem hogy felfoghatnánk a célját!
Ha a gabonakörökre, a földi növényzetbe „vésett” vagy
„nyomott” vagy ki tudja, hogyan készített ábrákra gondo-
lunk, már csak azért is az UFO-k jutnak az eszünkbe, mert
ezt sem tudjuk megmagyarázni. A gabonakörök körül is
rejtõzik valamilyen második réteg, valami, ami megmagya-
rázhatná, miért készülnek ezek az ábrák. Ezzel szemben
ahogyan nem tudjuk, kik utaznak az UFO-kban, miért járnak
ide, mit akarnak tõlünk, egyáltalán akarnak-e bármit is –

129
hasonló bajunk van a gabona-ábrákkal kapcsolatban is. Itt is
éppen a legfontosabb három kérdésre nincs válaszunk:
Kik készítik?
Hogyan készítik?
Miért készítik õket?
Márpedig amíg legalább az egyikre nem lesz válaszunk,
addig a siker igen csekély reménye nélkül indulunk neki a
kutatásnak. Amit itt alább javasolok, az persze nem kutatás
még, csak annak elõkészítése. Gondolkozzunk majd el a
dolgon, miután megismertük azt, ami eddig történt. Miután
eljutottunk arra a (kétségtelenül még alacsony) szintre, amit
az emberek már tudnak vagy tudni vélnek a gabona-ábrákkal
kapcsolatban.
Lássuk hát elõbb a múltat, aztán idõrendben haladjunk elõre.
Olyan országokban, ahol a mezõgazdasággal mindig is
sokat foglalkoztak és már az 1600-as években kezdték fel-
jegyezni évrõl évre, milyen volt az idõjárás, melyik haszon-
növénybõl mennyi termett és egyéb érdekes, fontos vagy
annak vélt dolgokat jegyeztek fel a gazdák – ami késõbb
nyomtatott kalendáriumokban is megjelent – érdekes dolgokat
találunk. Dániában, Angliában, Franciaországban és
Itáliában már bizony négyszáz évvel ezelõtt forrásokban
említés tétetik a… gabonakörökrõl! Olykor rajzok is kísérik
ezeket a korabeli feljegyzéseket. Gazdák íráshoz, tollhoz nem
szokott keze mozdulhatott nehézkesen és vetette pergamenre
a kör alakú bemélyedéseket, amiket nagy döbbenetükre a
gabonatáblákon találtak. A késõbbi idõkben, különösen a 19.
században még gyakoribbak voltak az ilyen feljegyzések –
mindazonáltal ne feledjük el hozzátenni rögtön: szó sem
volt olyan sok gabonakörrõl, mint amennyivel manapság
találkozunk!

130
 Ez a jelenség tehát a történelmi idõkben is ritka volt.
Csöppet sem általános – de nem is teljesen ismeretlen. Írásos
nyomok is fellelhetõek a régi korokból. Egy 17. századi
krónikás mintha már egyenesen az… UFO-ra utalt volna,
amikor e sorokat írta:
„Az ördög, mely vörös gömb alakját vette fel, egyetlen
éjszak leforgása alatt számos kört rajzolt a gabonába, de
olyan pontossággal, amit egy egyszerû halandó egész élete
alatt sem lett volna képes utánozni”.
Manapság gyakorta halljuk, hogy egy vagy több ember azt
állítja: õ csinálta ezt vagy azt a gabonakört. Talán még elõ is
fordult egyszer vagy kétszer, hogy egy primitív kört az éjszaka
leple alatt néhányan kitapostak. Ezzel kapcsolatban azért ne
felejtsünk el néhány „apróságot”:
1) Ezek a körök még csak nem is hasonlítanak az igazi-
akhoz. Azokat ugyanis nem durva emberi lábak tapossák és
törik-zúzzák a gabona szárait, hanem igen nagy pontosság-
gal végzik el azt „valakik” úgy, hogy a gabonaszárak nem
törnek, hanem egy ismeretlen erõ szinte megcsavarva egy
irányban, fekteti õket a talajra.
2) a gabonába bemenõ és onnan kijövõ ember óhatatlanul
nyomot hagy, valóságos ösvényt tapos kényszerûségbõl a
gabonába, amit könnyû felfedezni. Az igazi gabona-ábrázola-
toknál ilyeneket nem találni.
3) Ahol ilyesmivel elõáll néhány tréfáskedvû személy, ott
egyazon éjszakán, egymástól földrajzilag messze is több
gabonakör keletkezik. Arról sohasem beszélnek, hogy akkor
azokat ki taposta ki?
4) Az eddigi állítólagos taposók alaposan leleplezõdtek,
sokszor bebizonyult már, hogy ezek a személyek csaltak,
hazudtak – bizony jártak így magyar „szkeptikusok” is…

131
 5) Még ha lehetséges volt is éjszaka, a tulajdonos tudta
nélkül, szemtanúk távollétében rejtve kitaposni egy-egy kört
– az utóbbi tizenöt év ábrái már olyan bonyolultak és
összetettek, sokszor egyáltalán nem is koncentrikus kör-
alapúak, hogy azt nappal, nagy asszisztenciával sem tudná
kitaposni egy vagy több ember.
6) Amikor még nem létezett a média, már akkor is voltak
gabonakörök. Azokat is szerepelni vágyó, vagy az UFO-
kutatókat leleplezni akaró korabeli „tényeket tisztelõk”,
„szkeptikusok” taposták volna…?

Nos, mint látjuk, az ellentábor érvei nem sokat érnek.

Nem is érhetnek, mert nagyon izzadságszagúak – érezni
rajtuk, hogy csak a rombolási szándék rejlik bennük. Vagyis
akik azt állítják, hogy minden gabonakört emberek tapostak,
azok nagyon erõlködnek, hogy a téma élét elvegyék. Hogy
„bebizonyítsák”, sokan hiába és fölöslegesen hisznek a
gabonakörök valamiféle „földöntúli” eredetében, az nem úgy
van. Ha pedig a gabonaköröket még az UFO-üggyel is össze-
kapcsolják a média vagy a kutató elmék, akkor már teljesen
elveszítik önuralmukat. Ilyenkor mindenáron szeretnék
bizonyítani, hogy ez egy modern kori szélhámosság, avagy
tréfa, de semmi esetre sem egy kozmikus eredetû rejtély.
Ám szánalmasak a próbálkozásaik. Az, hogy gabona-
köröket századok óta tapasztalnak, kizárja állításukat, hogy
ez egy modern szélhámosság. Az, hogy a körök mára már
nem is körök, hanem igen bonyolult ábrák, máris kiütötte
kezükbõl azt az érvet, hogy ezeket éjszaka egy középen levert
karó és egy kötél segítségével bárki is megcsinálhatja csak
úgy „házilagosan”.

132
 De ezzel még nincs vége a dolognak. A régi korokból
vannak egyéb bizonyítékok is.
Ingeborg Drewitz Märkische sagen – a címet kissé szabadon
fordíthatjuk éppenséggel „Brandenburgi meséknek” is, bár a
német nyelvû szöveget látva itt aligha mesékrõl van szó –
érdekes említést tesz egyik történetében. Ebbõl az derül ki,
hogy 1559 nyarán, aratás idején Berlin közelében, „amikor is
zabot kaszáltak, egy csodálatos arc bukkant fel a gabonában”.
Az emberek azt mesélték, hogy furcsa „kaszásokat” láttak, akik
azon a helyen, ahol a nagyméretû, emberi arcot ábrázoló kép
megjelent, mintha a zabot kaszálták volna. A beszámoló
szerint nyilván egy „gabonakör” jelent meg több mint 440 évvel
ezelõtt Berlin mellett a gabonavetésben. Akkoriban mellesleg a
gabonák még nem nõttek olyan magasra, mint manapság, a
nemesítés még gyerekcipõben járt, gyomirtás sem volt. Az
emberek tehát éppenséggel a gabonaföld szélérõl is beláthattak
az alig térdig érõ vetésbe és képzelhetjük, hogy az ott fel-
bukkanó ábra milyen döbbenetet keltett. Ne feledjük hát a
dátumot – 1559-et írtak. Amikor a babonás emberekben az
ilyesmi kellõen nagy félelmet és aggodalmat is kelthetett azon
túl, hogy nem értették, mi akar az lenni. Mint a korábbi
idézetbõl tudjuk, hol magának az ördögnek tulajdonították a
döbbenetes ábrát, hol meg nem létezõ, emberhez hasonló
lényeket véltek látni, amelyek „kikaszálták” az ábra helyén a
gabonát, így keletkezett volna a „kör”.
Az amatõr kutatók (mert úgymond „igazi szakember”,
diplomás kutató nem foglalkozik ilyen „ostobasággal”…)
nem voltak restek és kutatásaikat kiterjesztették mind az öt
kontinensre. Hiszen ilyen vagy olyan vetés, gabona minden-
felé van, tehát ha voltak gabonakörök régebben is, akkor
kellett hogy maradjon errõl valami híradás.

133
 Az okoskodás nem is tévesztett célt. Szinte mindenütt a
Földön találtak hol régebbi, hol nem annyira régi nyomokat
arra nézve: az emberek máskor, máshol is láttak már
gabonaköröket. Mivel itt olyan jelenségrõl van szó, amely
nagyon illékony – hiszen az érintett növényzet vegetációs
fejlõdése folytán a „körnek” is el kell tûnnie és legalább egy
évig nem lesz már látható. Az is csak akkor, ha „valakik”
ismét gondoskodnak egy ábráról. Lehetnek vidékek, ahol
egyszer volt egy gabonakör mondjuk 1711-ben, pár megyével
arrébb egyszer volt 1899-ben, száz kilométerrel távolabb meg
1978-ban – aztán semmi: A régi korok parasztjai, még ha
tapasztaltak is ilyet a falujuk határában, nem voltak annyira
mozgékonyak, hogy ennek hírét elvigyék más megyékbe, pláne
nem más országokba. Ezért feltételezhetõ, hogy szép számmal
voltak gabonakörök más vidékeken, más kontinenseken is az
utóbbi évszázadokban, de azoknak csak úgy maradhatott fenn
a híre, ha valahol azt leírták vagy lerajzolták.
Az az érdekes, hogy több kontinensen maradtak ilyen
híradások és azokban egymáshoz nagyon hasonló módon
magyarázták a régi emberek a gabonakörök keletkezését.
Például Európa és Ázsia egyes vidékein „vörös gömböt”
emlegettek, amit – akárcsak elsõ idézetünkben – az ördöggel,
vagyis magával a Sátánnal azonosítottak. Azon persze senki
sem töprengett el évszázadokkal korábban, vajon mi értelme
van ennek az ördög részérõl? Miért fáradozna a Sátán, hogy
éjnek idején valamilyen sötét machinációk révén, varázslatok
árán kör alakú jelet hagyjon a gabonatáblán? Kinek, minek…?
De ismétlem, érdekes, hogy többfelé említik az éjszakában
látható vörös fénygömböket. E mögött már kell lennie
valaminek. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy manapság
nem látunk vörös fénygömböket – bár az UFO-k köze a

134
gabonakörökhöz nem zárható ki. Errõl majd még szó lesz
ebben a fejezetben.
Kapaszkodjunk meg: régi krónikákban emlegetnek kis
szürke embereket is, mint tetteseket, a gabonakörök
elõidézõit, készítõit. Ez már megörvendezteti az UFO-hívõk
népes seregét, hisz lám, szinte egyértelmû kapcsolatra utal
ismét. Köztudott, hogy akik találkoztak az UFO-kat irányító
lényekkel, azoknak komoly hányada minden esetben kicsi és
szürke, meglehetõsen alacsony és furcsa, emberhez hason-
lító, de mégsem azzal azonos lényekrõl számolt be eddig is.
Több ezer ilyen beszámoló áll már rendelkezésre a világ
gyakorlatilag minden sarkából, tájáról.
Volt még itt-ott egy harmadik tettes is – egynémely felhe-
gyezett történetben „vad hordákat” emlegetnek. Valamilyen
vad, sem azelõtt, sem azután nem látott népséget, amely
emberekhez kissé hasonlító lényekbõl áll, de tudható, hogy
ezek bizony nem emberek. De akkor kicsodák…? Erre nincs
válasz a régi feljegyzésekben. Ám van itt még egy dolog,
amire okvetlenül ki kell térnünk. Talán éppen azért, mert a
jelenséget a régi emberek szerint „sötét erõk”, ismeretlen,
tehát tisztátalan erõk idézték elõ – a gabonakörökrõl szóló
korabeli feljegyzéseket negatív szövegek kísérik. Mintha azt
sugallnák, hogy ott és akkor valami rossz történt, valami,
ami negatívan befolyásolja az emberek életét. A szemtanúk
mintha arra panaszkodnának, hogy pszichésen ártalmas
lények érintik õket, elromlik a kedvük, talán még betegek is
lesznek tõle…? Ezért lehet az, hogy mint minden rosszat, a
gabonaköröket is sokfelé a Sátántól eredeztették.
A Drewitz-történetben a zabot kaszáló idegeneket az
emberek megközelítették. Nem is titkolták szándékaikat: meg
akarták õket verni – tudjuk meg a 16. századi „sztoriból”.

135
Hiszen kárt tettek a gabonában, amellyel annyit törték
magukat annak idején! És mit láttak világos nappal? Eljött az
aratás ideje és valamiféle roppant különös idegenek hajlon-
ganak ott a mezõn. De csak egyetlen kör alakú területen
belül. Amikor aztán a feldühödött parasztok arrafelé kezdtek
futni – gondolom, nem üres kézzel, hanem mindenki azzal a
szerszámmal, ami éppen a keze ügyében volt – az idegenek
állítólag „elszaladtak, de még futás közben is mintha kaszál-
tak volna…” Lehet, csakugyan „kis szürkék” voltak? Olyan
alacsonyak, ahogyan manapság találkoznak velük az
emberek – vagyis maximum 90-120 centiméter magasak,
ezért hitték õket a parasztok messzirõl „fejetlennek”? Mert
azt is olvashatjuk az 1559-es történetben, hogy az idegenek
„alacsonyak voltak, mert nem volt fejük”….
Induljunk el az egyik irányba. Abba, amelyik ma a legnép-
szerûbb a magyarázók között is, Ez pedig nem más, mint az
UFO. Elõre kell bocsátanom, hogy az ellenoldal – a hitetlenek,
az érveket lesöprõk – ezen az úton eleve nem követnek
minket. Õk ugyanis azt állítják, hogy a gabonakör-pártiak itt
egy csúnya cselt alkalmaznak: egy nem létezõvel próbálnak
magyarázni egy másik nem létezõt…
Nos, azt kell mondanunk: aki ma még azt állítja, hogy az
UFO-k nem léteznek, az voltaképpen semmit sem tud errõl a
kérdéskörrõl. Az még mindig az 1950-es évek sztalinilag
bezárkózott Magyarországán él gondolatban és azt hiszi, csak
olyan, csak annyi UFO-esetrõl tud az emberiség, ami nekik
akkortájt eljutott a tudatukba. A helyzet ennél ma már sokkal
bonyolultabb: számos elektronikus és egyéb eszközzel gyõzõd-
hettünk meg az azonosítatlan repülõ tárgyak fizikai létezésérõl
– de arról is, hogy technikai jellemzõik, paramétereik alapján
teljesen biztos, hogy nem a földi technika termékei.

136
 Ha pedig így van, akkor egyértelmû, hogy UFO-k vannak és
nemegyszer itt repkednek körülöttünk. Az is érthetõ, hogy
egy, a miénknél fejlettebb tudomány és technika hozta õket
létre. Ha pedig így van, bátran próbáljuk meg összekapcsolni
azzal a másik jelenséggel – amely szintén létezik, és már
nem is csak tegnaptól, hanem több száz éve ismételten fel-
felbukkan a Földön.
Már csak azért sem tagadható, hogy valamilyen összefüggés
van a két dolog között, mert régen és manapság nagyon
gyakran akkor fedeznek fel gabonakört, ha ott elõzõleg –
órákkal vagy napokkal korábban – UFO-t vagy UFO-kat láttak.
Mindezek ellenére mégsem biztos, hogy egy gabonakör
keletkezéséhez elengedhetetlenül szükség van UFO-kra!
Mi több, van egy harmadik lehetõség is. Számos esetben
észrevették fõként az utolsó évtizedben – hogy léteznek
láthatatlan UFO-k is. Amelyeket az emberi szem nem láthat,
ám azok attól még ott vannak, ahol éppen vannak.
Fényképeken és filmfelvételeken utólag veszik észre, hogy ott
voltak, amikor a felvétel készült – ám akkor senki sem látta
õket. Ennek magyarázata az a hihetetlen sebesség, amellyel
ezek a tárgyak mozognak. Emberi szem e sebesség miatt nem
láthatja õket.
Más kérdés, hogy mivel anti-gravitációs módon haladnak,
hát nem keltenek sem zajt, sem légmozgást. Így aztán – mint
kiderült ilyen felvételek tucatjaiból – ott repkednek a légi
bemutatóinkon, a katonai támaszpontok meg a békés tájak
fölött is.
Nem zárható hát ki, hogy minden gabonakört UFO-k
hoznak létre, csak ezek egy részét nem látjuk.
Én magam, és velem együtt sokan, láttuk viszont egy
amatõr videós felvételét, amely emlékezetem szerint

137
Angliában készült a 1990-es években. Az UFO-kutató
szervezetek találkozóin ma is szokták vetíteni. Ezen két UFO
látható egy szelíd, lankás dombvidék fölött. Repdesnek a
kellemes, valószínûleg nyári napon. Olyanok, mint két
madár, elõzik egymást, közelednek, majd ismét eltávolodnak
egymástól.
Aztán egyszercsak… amerre elszálltak, ott alattuk hirtelen
megszületik egy gabonakör! Méghozzá nem is olyan primitív,
egyszerû kör, hanem „mintás” (ezekrõl lesz még szó). De
legyen az a kör bármilyen – a dolog szinte hihetetlennek
tûnik. Akik megnézik a filmet, azok meggyõzõdhetnek róla,
hogy nem tapossa azt ki senki, nincs ott semmi mesterséges,
nincs semmiféle csalás.
Egyszerûen a gabonaföld fölött elrepülõ azonosítatlan
repülõ szerkezet (jármû) csinált valamit! (Persze ne kérdezzék,
mit. Ha tudnám, már nem itt tartana az emberiség). Nyilván
kibocsátott valamilyen sugarakat, erõteret, mágneses vagy
másféle hatást. Amelyek egy elõre elkészített „minta” szerint
nyomták a földhöz a gabonaszárakat.
Sok kérdés merül fel. Nemcsak a „hogyan ?”, hanem a
„miért?” is. Mi célja lehet ezzel egy nálunk fejlettebb lény-
csoportnak? Miért jelennek meg, sõt a 2000-es években
szaporodnak is az egyre bonyolultabb ábrák? Még nincs válasz.

Próbáljunk elvonatkoztatni most az UFO-któl. Keressünk

más erõket, amelyek ilyesmit létrehozhatnak. Próbáljunk hát
„selejtezni”, válogatni. Milyen egyéb erõk léteznek és azok
milyen valószínûséggel lehetnek okozói a jelenségnek?
Az egyik talán olyan erõ, ami a Föld mélyében rejlik.
Nyilván valamiféle geomágneses vagy ehhez hasonló határról
lehet szó. Amely feltehetõen természetes úton keletkezik és

138
hat minden irányban. Hatást gyakorol a felszínre is. Ha az a
felszín például víz – folyó, tó, tenger, óceán – akkor nem
történik semmi látható, maradandó. Ha az alulról a felszínre
ható sugárzás, erõ hóra, jégre hat, akkor sem. Ha õserdõre,
akkor sem érzékelhetõ, nem hagy nyomot. Viszont kellõen
megnõtt fûben már találtak ilyen jeleket, és talán éppen a
termesztett gabona az, amelyben e hatás látványosan
érvényesülhet. Már csak azért is, mert a gabonaföldön egy-
öntetû az ültetvény, csupa teljesen egyforma külsejû, korú,
minõségû, fajtájú növény sorakozik egymás mellett, sûrûn.
Az elmélet tetszetõs. Ám ellene szól az, hogy nem mindig
csak kör alakú, hanem mind komplikáltabb ábrák jelennek
meg. Manapság már – nyugodtan kijelenthetjük – szinte
nincs is olyan régimódi, sima kör alakú gabona-„kör”, mint
amilyeneket évtizedekkel ezelõtt szerte a Földön látni
lehetett!
Valamiféle fejlõdésrõl beszélhetünk tehát. A fejlõdés azon-
ban ilyen viszonyok között aligha lehet természetes. Hisz
nem arról van szó, hogy a maga természetes útján fejlõdik
egy állatfaj vagy egy növény. Itt az, amit a hatás létrehoz,
egyre inkább szellemi terméknek tûnik!
Vagyis olyasminek, aminek létrehozásához ÉRTELEM kell.

Próbálták persze magyarázni a gabonakörök keletkezését

légköri anomáliákkal, felszíni vagy légi mágneses, (mikro)-
klimatikus és egyéb hatásokkal. Ezek mind elfogadható
magyarázatoknak tûntek még tíz évvel ezelõtt is. Magam is
hajlottam rá akkortájt, hogy ne UFO-kkal vagy más értelmes
ráhatással, inkább valamilyen földi fizikai hatással magya-
rázzam. Ám ami azóta történt és történik, egyre inkább más
irányba viszi el gondolkodásunkat.

139
 Akadnak, akik valamilyen közelebbrõl nem ismert fénylõ
gömböcskékkel, repkedõ mini-tárgyakkal oldanák meg a
rejtélyt. Plazmagömbökrõl is beszélnek és valóban léteznek
olyan felvételek, amelyek ilyenek létezését bizonyítják. De
ezzel aligha kerültünk közelebb a gabonakörök titkához.
Vannak országok, ahol a gabonakörök minden évben meg-
jelennek, újra és újra felizzítva az errõl szóló vitákat. Vannak
országokon belül olyan helységek, tájegységek, sõt falvak,
amelyek mezein évrõl évre rendszeresen feltûnnek az ábrák –
méghozzá mind bonyolultabbak. Ez utóbbiakra remek példa
a lengyelországi Wylatowo falu, amelyrõl majd még ejtünk
pár szót.
Ahhoz, hogy többet tudhassunk, alapjaiban át kell ren-
deznünk a nézõpontunkat. Azt hiszem, senki sem vitatja,
hogy itt nagy változtatásokra van szükség. jelenleg az ember
nevû élõlény számára az a valóság, amit érzékszervein
keresztül tapasztal. Az erre a célra szolgáló öt érzékszer-
vünkkel azonban csak igen korlátozott módon érzékelünk,
ezért nyilván a valóság sem csak annyi, amennyit mi ebbõl
megtapasztalunk. Annak, ami az univerzumban körülöttünk
történik, csak igen kicsike, 1 százalékánál is kisebb részét
vesszük észre. Ma ott tartunk, hogy korlátozott fizikai állapo-
tunk miatt csak korlátozottan vesszük észre még a háromdi-
menziós, „valóságos” világ eseményeit, folyamatait is – hát
még azokat, amelyek ezeken kívül esnek! Mert nem kétséges,
hogy vannak események a mi idõnkön, fizikai törvényeinken
kívül is. Létezik ezer olyan hullámhossz, amit nem érzékelünk,
millió törvényszerûség, amit még nem fedeztünk fel – de az
ezek révén mûködõ dolgok ma is történnek pillanatonként.

140
 Egy, a miénknél magasabb intelligenciaszint olyan erõket
használhat fel, amelyeket mi nem érzékelünk (még mûsze-
rekkel sem). Más energia-struktúrákat alkalmaz, amelyek
létezését legfeljebb sejtjük, de mibenlétük számunkra még
mindig nagy titok. Olyan frekvenciákat ismerhetnek és
használhatnak ezek a más, fejlettebb lények, amely frekven-
ciák nagyon különböznek a mi elektromágneses rezgéseink
spektrumától. Ha tehát meg akarjuk érteni, milyen idegen
civilizációkkal állunk szemben, akkor legalább gondolatban
meg kell engednünk magunknak egy magasabb rendû
valóság létezését. El kel fogadnunk, hogy nem csak a mi
fizikai világunk és annak már részben ismert törvényei,
szabályai léteznek, hanem vannak magasabb rendû létezési
formák, más fizikai erõk és hatások, más törvényei ennek az
Univerzumnak.
Bármilyen furcsa, de el kell fogadnunk azt is, hogy a para-
normális világ „mutatványai” is valós természeti törvények
alapján mûködnek – azzal az apró feltétellel, hogy azokat a
törvényeket még nem ismerjük. De bizony lehetséges, hogy az
emberek annak idején (és ma is) valóban láttak-látnak
kísérteteket, lehetséges, hogy a holtak tovább élnek, mert nem
csak egyetlen (testi) létezési forma van. Lehetséges, hogy el
lehet tûnni a tér egyik pontján és zéró idõ felhasználás múlva
– vagyis gyakorlatilag ugyanakkor – felbukkanni a tér egy
másik pontján. Lehetséges a lélekvándorlás és valósak a halál-
közeli élmények. Lehetséges, hogy emberek pusztán lelkierõvel,
tudati energiával változásokat idézzenek elõ a fizikai, anyagi
világban – és még sok minden másnak lehetségesnek kell
lennie. Már csak azért is, mert mindezeket megtapasztaltuk
már sok ezerszer eddig is, legfeljebb sokan nem akarják elhinni,
maradéktalanul megmagyarázni pedig senki sem tudja.

141
 A gabonakörök keletkezése nem mindig zajlik észrevétlenül
és fõleg zavartalanul. Megfigyelték, hogy egy-egy környéken
sokszor viharok is kitörnek, kimarad az áramszolgáltatás.
Zavarok keletkeznek az elektromágneses szerkezetek
(telefon, mobiltelefon, rádió- és televíziós készülékek)
mûködésében. Mindezek persze arra utalnak, hogy szó sincs
itt UFO-król és/vagy idegen lényekrõl, hanem éppen ezek az
igencsak földi elektromágneses anomáliák hozzák létre a
gabonaköröket. Ám ugyanakkor rengeteg ellenkezõ esetrõl is
tudunk, vagyis amikor a gabonakörök keletkezését nem
kísérik a szokásostól eltérõ légköri jelenségek, zavarok.

Magyarországon is voltak, vannak gabonakörök. Évrõl évre

felbukkannak most is. Érdemes megjegyezni, hogy a párt-
állami idõkben errõl is kevés szó esett, azonban a politikai
rendszerváltás után – mint ezer más téren – itt is fordulat
történt. Azóta ezekrõl is szabadon lehet írni, megalakultak
(általában az UFO-kutatók körein belül) a gabonakör-kutatók
is. A huszonegyedik század elejére nyaranta már telefonos
forródrótokkal felszerelt kutatóhálózat is rendelkezésre áll,
amelynek tagjai természetesen nem egyetemi professzorok,
hanem jobbára önjelölt kutatók. Ezek egy része szakmailag
olyan területen mozog, amely kapcsolatban áll(hat) a
gabonakör-jelenségek egyes, feltételezett okozóival. Riasztás
esetén egy-két óra alatt elérik a helyszínt.
Az európai országok között, természetesen eltérõ mérték-
ben, de szinte mindenütt fellelhetõk a körök. Nagyon sok
gabonakör mutatkozik például Lengyelországban. Itt az
nagyon érdekes jelenség – túlmutatva a körökön – hogy évrõl
évre ugyanazon falu mellett is jelentkeznek az egyre bonyo-
lultabb ábrák. Wylatowo helységbe akár be is költözhetnének

142
a gabonakör-kutatók, mert minden nyáron, a vegetációs
idõszak megfelelõ szakaszában, néhány hét alatt ugyan-
azokon a földeken bukkannak fel a bonyolult ábrák.
A Mogilno melletti faluban 2000 nyara óta bukkannak fel a
mind nagyobb körök. Természetesen az a szó, hogy
„gabonakör” itt már teljesen értelmét veszítette, hiszen a mai
ábrák nagyobb része már nem is emlékeztet körre. Ezzel
egyben a mesterséges voltukat is kizárjuk, hiszen olyan
bonyolult, sokszor a régi hímzésmintákra, vagy a mai
geometriai tankönyvek ábráira emlékeztetõ (de azokkal
sohasem azonos!) minták eleve kizárják a tréfáskedvû éjszakai
„ábra-taposók” tevékenységét. Ráadásul ezek mérete is
akkora, hogy száz fõre lenne szükség, ha egy ilyen mintát
mindössze egy-két óra alatt akarnának elkészíteni, és az
eredmény akkor sem lehetne ilyen szabályos, szép.
Ráadásul az utóbbi években – így 2004 nyarán is – az elõzõ
évihez hasonlóan a legnagyobb, legbonyolultabb ábra a
június 25-rõl június 26-ra virradó éjszakán szokott fel-
bukkanni. Ez meglehetõsen kényelmessé teheti a kutatókat,
hiszen majdnem teljes bizonyossággal tudják, mikor kell ott
megjelenniök. És ez nem azt jelenti, hogy elég odamenni
26-án reggel és megszemlélni a friss ábrát! A legtöbb kutató
a gabona érését napokig, olykor heteken át figyeli, a közelben
táborozva. Már csak ezért is kizárható, hogy a wylatowoi
gabonaköröket valakik mesterségesen kitapossák – mert
hiszen a környéket éjjel és nappal valósággal „megszállva
tartják” az UFO-kutatók, a gabonakörök keresõi. Ráadásul
tömérdek mûszerrel és kamerával felszerelkezve állnak
lesben több négyzetkilométernyi területen. Elképzelhetetlen,
hogy ilyen körülmények között bárki is észrevétlenül hozzá-
foghatna a körök mesterséges elkészítéséhez…

143
 Azért hozzuk fel példánkban Wylatowót, mert mind a mai
napig ez világon egyedülálló jelenség. Más gabonakörök –
mint írtuk fentebb: pár száz éve! – hol itt, hol ott jelennek
meg. Az teljességgel kiszámíthatatlan elõre, hogy hol fognak
felbukkanni. Kivéve Wylatowót. A közép-lengyelországi falu
mellett nemhogy hetekre vagy napokra, de szinte órákra elõre
megjósolható: – például: június 25-26-án – bizonyosan meg-
jelenik majd egy vagy több ábra a gabonatáblákban!
A dolgok odáig jutottak már, hogy a wylatowói gabona-
köröknek saját honlapjuk van a világhálón (www.mogilno.pl.),
sõt a helyiség elõtt jókora többnyelvû tábla figyelmezteti az
arra járó autósokat, hogy egy különleges „Zéró Övezet”-ben
járnak. A táblán egy landoló UFO is látható…
Ez utóbbi sem véletlen. A környéken nappal és éjszaka elég
gyakran figyeltek meg, sõt fényképeztek le azonosítatlan
repülõ tárgyakat. Ezek mind a már-már „hagyományos”,
korong alakú, nem túl nagyméretû UFO-k voltak, mint arról
bárki meggyõzõdhet a képek alapján.
Említettük, hogy a kutatók egy része Wylatowo határában
számos éjszakát van talpon, estétõl reggelig ott töltik idejüket
és mindenféle mûszerrel figyelik a tájat. Nem kétséges, hogy
a „gabonakörös” éjszakákon (amelyek után reggel meglát-
hatják a frissen készült „terméket”) olykor különös dolgok
esnek meg – máskor viszont nem történik semmi és reggelre
mégis ott vannak a körök. Az USA-tól Japánon és
Nagy-Britannián keresztül bármelyik európai országig – ahol
szintén tömegesen figyelhetõk meg a körök, ábrák a
gabonafajták vegetációs idõszakában – ez az egyetlen hely,
ahol teljes bizonyossággal elõre megjósolható: minden évben
itt lesznek az ábrák. Eddig legalábbis így volt.

144
 Természetesen a kutatók nemegyszer tévedtek, zsákutcába
futottak. Számos éjszakai fényt fotózva és filmezve megálla-
pítást nyert, hogy távoli lámpákat vagy csillagokat rögzítettek.
Ugyanakkor számos esetben gyorsan repülõ gömböket és
klasszikusnak mondható UFO-kat filmeztek le. Az is meg-
esett, hogy világos nappal készült közömbös felvételeken
bukkantak késõbb a képeket elemezve („kockázva” például a
videofelvételeket) a környéken repdesõ, ámde szabad szemmel
láthatatlan UFO-kra. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy a
legtöbb kutató és laikus a két jelenséget összekapcsolja. Meg
vannak gyõzõdve: ahol gabonakörök, ábrák bukkannak fel,
ott valamivel korábban – és netán késõbb is – UFO-k jártak.
De Wylatowo abban is különbözik más efféle rejtélyes
helyektõl, hogy nem csak gabonaérés idején tapasztalhatóak
ott UFO- és egyéb jelenségek. Jó példa nekünk arra is, hogy
nem kell folyton távoli kontinensekre hivatkoznunk, amikor
ilyen dolgokról van szó. UFO-támaszpontok (?) nem csak az
USA 51-es körzetében, vagy Ausztrália kietlen vidékein,
netán az amúgy is titokzatos dél-amerikai Andok tájain
létezhetnek (ha csakugyan vannak?). Hanem tõlünk pár száz
kilométerre is (Wylatowo Magyarországtól légvonalban még
500 kilométerre sincsen).
2003 tavaszán – már hónapokkal az elsõ az évi gabona-
ábrák megjelenése elõtt, amikor a wylatowói határban a
gabona még térdig sem ért – a kutatók a szó szoros
értelmében csak a fejüket kapkodhatták, annyi rejtélyes
jelenség sûrûsödött össze a környéken. Nem csoda, hogy a
legtöbben már akkor kijártak elõre meghatározott cél nélkül.
Wylatowo mellett minden nap, minden éjszaka történhetett
valami – bármi! – és az esetek nagyobb részében történt is.
Ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy nincs – és

145
évtizedek óta nem is volt – a világnak olyan pontja, ahol a
rejtélyes légköri és egyéb események, jelenségek ilyen
tömegesen fordultak volna elõ, és ilyen széles skálán…! Mert
hiszen megesett, hogy miután heteken át mindenféle rejtélyes
fények röpködtek éjszakánként, nappal meg UFO-kat és
repülõ gömböket láttak, éjszaka rövid idõre fura köd
ereszkedett azokra a földekre, amelyeken aztán hajnalban –
nyáron – gabona-ábrák keletkeztek. Ha a jelenségek számát
összevetjük más tájakon ennyi idõ alatt tapasztalt jelen-
ségekkel, akkor nagyon is kiugró statisztikai adatokat
kapunk.
Természetesen, ahogyan az lenni szokott, minden száz
felvételbõl, minden száz látott dologból kilencvenvalahányra
találunk természetes magyarázatot. Mindez nem azt jelenti
ugyanis, hogy bármit is lássanak az emberek, a lakosok, a
kutatók Wylatowo környékén (avagy bárhol másutt a világon),
az mind UFO. Csupáncsak azért, mert furcsa, mert szokatlan
a megfigyelõ számára.
Persze más a helyzet, ha arra gondolunk, hogy heteken
keresztül szinte minden nap UFO-kat látni, lefotózni,
lefilmezni ugyanazon a környéken ezért már több lehet
egyszerû véletlennél. Ezen esetek többségérõl viszont nem
bizonyítható – és nem is bizonyult be – hogy természetes
dolgok, vagy más, emberi kéz által készített jármûvek,
repülõgépek lennének. Láttak nem csak gyorsan vagy lassab-
ban száguldó azonosítatlan repülõ objektumokat, amelyek
repülés közben irányukat, sebességüket és magasságukat
változtatták (tehát értelem által irányított szerkezetek
voltak), hanem például különös alakú felhõket, amelyek
minden valószínûség szerint megsûrûsödött (összesûrített?)
energia-gócok voltak.

146
 A környékbeli ipari üzemekben akadnak ipari kamerák,
amelyek folyton ugyanazt a környéket mutatják. Nemegyszer
megesett már – különösen 2003 májusában és júniusában –
hogy átnézve másnap az elõzõ éjszakai felvételeket, a
szalagokon különös fényeket láttak. Mintha itt-ott a föld
fölött színes energiagócok, meghatározhatatlan, „csepp-
folyós” (plazma?) valami ugrálna a levegõben. Amely hol
szétesik darabjaira, hol ismét egyesül.
Az egyik legfontosabb megfigyelés olyan bizonyítékot adott a
kutatók kezébe, amihez foghatóhoz másutt még nem jutottak.
2003. május 18-án néhány lengyel UFO-kutató azért utazott
Wylatowóba, hogy a június 20-a után várható gabonaábra-
keletkezésekhez elõkészítse a kutatói bázisokat.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy szobákat bérelnek a
környéken, felkeresik a legjobb helyeket, ahol majd digitális
ultramodern kamerájukat felállítják és ahonnan éjjel-nappal
figyelik, filmezik a környéket, a földet, a légteret.
Így jött létre a lehetõség, amikor is lefilmezhettek egy olyan
„csodát”, amit a fizikusok körömszakadtáig tagadnak:
láthatatlan erõ hogyan hoz létre egy látható hatást?
Az egyik kutató szóba elegyedett azon földek bérlõjével,
akinek a területén évek óta mindig felbukkantak a
gabonaábrák. Ez délután 16 óra körül történt, a beszélgetés
ott folyt le a gabonaföldek szélén. A kutatók azt akarták
megbeszélni a parasztgazdával, hol létesíthetnének egy
állandó „magaslest”, vagyis megfigyelõ helyet a gazda földjén.
A felvevõkamerát közben egyik társuk már bekapcsolta,
mintegy dokumentálva ezt a beszélgetést is.
És akkor történt.
A két beszélgetõ észre sem vette, hogy elõször néhány
fényes, aprócska gömb tûnt fel – közvetlenül mellettük.

147
Tán akkorák sem voltak, mint egy-egy pillangó. Ezek a
gömbök körberepülték õket, mintha csak „letapogatnák”,
„szkennelnék” a két férfit. Az operatõr sem látta õket, erre
csak késõbb, a felvételek kockázása idején derült fény.
A lényeg azonban más volt. A világos nappal a rejtélyes
gabonaföld szélén beszélgetõ két ember mögött váratlanul a
magasba startol egy kb. 3 teniszlabda-nagyságú repülõ
gömb. Amely addig mintha a gabonában rejtõzött volna és
most, hogy a közelben elindult egy elektronikus szerkezet,
mozgásba jött. Menekülni igyekezett? Nem tudható. A gömb
– mint az jól látható a felvételen – rendkívül gyorsan, közben
irányt is változtatva több száz méternyit repült a gabonaföld
fölött, majd valahol a láthatáron tûnt el. Mint azt késõbbi
mérések igazolták, a gömb sebessége minimum 200
kilométer (!) lehetett óránként.
Mondanom sem kell, hogy a láthatatlan erõ a gömb volt,
amelyet ugyanis sem az operatõr, sem a két beszélgetõ nem
látott – akkor. Csak késõbb a filmen. A látható hatás maga a
gömb volt. Amely aztán a lassított felvételek tanúbizonysága
szerint igencsak fizikai tárgy benyomását keltette. Mi több,
szemmel láthatóan egy technológia produktum, vagyis ipari
termék volt. Nem szétfolyó, alig látható valami, hanem igenis
egy, fizikailag mindenképpen létezõ, feltehetõen fémbõl
készült tárgy.
A dolog azért érdekes, mert ilyesmit eddig a világban kétszer
örökítettek meg. Az elsõ esetre harminc évvel korábban került
sor. Az elsõ ilyen gömböket 1973-ban Közép-Afrikában
sikerült lefilmezni. Az akkor még nagy technikai újdonságnak
számító Concorde (hangsebességet meghaladóan repülõ
utasszállító gépek) prototípusát tesztelték akkor a lakatlan
sivatagi terület fölött. A gépet más gépek kísérték és filmezték.

148
Nos, a hangsebességet túllépõ Concorde törzse mellett
bukkantak fel akkor ilyen kis gömbök! A film érthetõ szenzá-
ciót keltett szakmai körökben, eleinte azt hangoztatták a
„szkeptikusok”, hogy a gömbök valami fényhatás, érzék-
csalódás csupán, mígnem a NASA különlegesen felszerelt
laboratóriumában megállapították, hogy a kis gömbök
fizikailag létezõ tárgyak voltak és követték a tesztelt
repülõgépet. Hogy mik voltak azok, senki sem tudhatta.
1996. augusztus 11-én Oliver Castleban készült a már
említett felvétel, ahol egy ilyen gömb repül el egy gabonaföld
fölött és a másodperc töredéke alatt „bevési” az ábrát az alatta
elterülõ gabonatáblába. Nos, harminc évvel a kis gömbök elsõ
bizonyított feltûnése és lefilmezése után a lengyelországi
Wylatowóban véletlenül ugyan, de sikerült lencsevégre kapni
a harmadik alkalommal ezt a jelenséget.
Amely elõtt – mondanom sem kell – egyelõre teljesen
tanácstalanul állunk. Nem mondom, hogy a tudomány áll
tanácstalanul – hisz a tudomány tudomást sem vesz a három
felvételrõl, mint oly sok más dologról sem.
Mondani sem kell, hogy a 2003-as és a 2004-es években már
heteken keresztül éjjel-nappal mûködõ kamerák regisztráltak
minden mozgást Wylatowo környékén. A készült felvételeket
kivétel nélkül alapos ellenõrzésnek vetették alá. Mindegyiket
megnézték lassítva, sõt ha kellett, „kockázva”, mert már
tudható, hogy különös jelenségek tapasztalhatóak az emberi
szem felbontóképessége alatt vagy fölött is.
A két említett év késõ tavaszán, kora nyarán gyakorlatilag
minden éjjel legalább tucatnyi ember és majd’ annyi mûszer
vigyázta Wylatowo környékét nemcsak nappal, de éjjel is. És
mindennek ellenére – a gabona-ábrák ismét megjelentek! Ha
afféle éjjeliõrnek képzeljük ezeket az embereket, akkor azt is

149
mondhatnánk, hogy rosszul teljesítették megbízásukat. De
vajon tehettek-e bármit is? Nem az lett volna a legnagyobb
teljesítményük, ha megfigyelik, hogyan születnek a gabona-
ábrák? Ha észrevesznek valamilyen rejtélyes dolgokat, netán
azokat filmre is veszik? Vagy például éppen azt a pillanatot,
amikor egy ilyen ábra létrejön…?
Hát nem láttak semmit – és az ábrák mégis megjelentek!
A „csúcs-éjszakán”, vagyis a június 25-rõl 26-ra virradó
éjjelen – mint már volt róla szó – rövid ideig tartó furcsa köd
lepte el a szóban forgó gabonaföldet. Ilyen köd júniusban
teljesen szokatlan, gyakorlatilag soha sehol nem szokott
lenni ebben az évszakban. A köd éjjel 1 óra körül jelent meg
és az általa betakart terület átmérõje nem volt több 2-300
méternél minden irányban.
A köd teljesen váratlanul és illogikusan bukkant fel és csak
ott terült szét, sehol másutt a közelebbi vagy távolabbi
környéken. Ez mindenképpen arra utal, hogy azok a
„valakik”, akik a köröket készítik, létrehozzák, képesek
lokális méretû, vagyis kicsiny klímaváltozásokat is elõidézni.
Ahhoz ugyanis, hogy valahol köd keletkezzen, a levegõ
hõmérsékletének, összetételének meg kell változnia.
Mondani sem kell, hogy a kutatók õrjárata azonnal elindult
arrafelé, de semmire sem ment. Ugyanis a köd azon a helyen
olyan sûrû volt, hogy szinte az orrukig sem láttak, kényte-
lenek voltak visszavonulni.
Aztán amikor eljött a hajnal, egy közeli katonai repülõtérrõl
felszálló elsõ gyakorló vadászgép pilótája máris jelenthette a
bázisnak (rutin volt ez már az ottani pilótáknak annyi év után
minden júniusban…), hogy a wylatowói gabonatáblák egyikén
egy nagyméretû ábrát észlelt. Az ábra olyan nagy volt, és olyan
finom vonalvezetésû, tele mindenféle kacskaringókkal és jól

150
kidolgozott részletekkel, hogy azt csak nagy magasságból
lehetett élvezni. Ezért megjegyezzük itt, hogy a legtöbb
gabona„kör” képe, amit látunk a sajtóban, csak emelõdaruról
vagy közeli domboldalakról készül szerte a világban, ezért
azok igazi méretei és bonyolultsági fokuk, netán mûvészi
értékük – nem igazán élvezhetõ.
A szóban forgó ábra hatalmas volt és úgy keletkezett, hogy
senki sem vette észre. Pedig majdnem a falu szélén jött létre,
és a kutatók meg a kameráik is ott voltak, figyeltek, mûködtek
a mûszerek. Mégsem látott senki semmit. Ami megint csak
kizárja a tréfáskedvû „circlemaker”-ek („körcsi-nálók”,
angolul) tevékenységét.
Az ábra 43x70 méteres volt, vagyis körülbelül 3 ezer
négyzetmétert foglalt magában! Ez egyharmad hektárt jelent
és igazából egy futballpálya méreteinek felel meg, ha nem is
pontosan. Az ábra több részbõl állt. Az elsõ három kört
ábrázolt, amelyeket folyosók kapcsoltak össze, viszont
középen az „üres” helyek – ahol a gabonaszárak úgy a talajra
nyomódtak, hogy szinte eltûntek – több ellipszis alakzat
hozott ki egy négyszárnyú pillangó-alakzatot.
Wylatowóban az elsõ pillanattól kezdve nem csak lengyel,
hanem külföldi megfigyelõk, kutatók is voltak. Együtt éjsza-
káztak a lengyel várakozókkal. Jellemzõ különben, hogy
amikor késõbb egy tévécsatorna egy valódi fizikust, az
Akadémia tagját hozta a helyszínre, az illetõ megszemlélve az
ábrát kijelentette: vannak már olyan robotok, amelyek kisebb
úthengerrel összekapcsolva képesek ilyen ábrát készíteni
elõre bevitt program alapján. Csak azt felejtette el e derék
„tudós”, hogy egy ilyen szerkezetet teherautóval kell a
helyszínre szállítani és daruval leemelni – ami azért aligha
történhetett volna csöndben és észrevétlenül ott, ahol

151
annyian állnak lesben és térfigyelõ kamerák rendszere
mûködik… Ennyit a „tudomány” válaszáról a problémára.
2003-ban még júliusban is egyre-másra keletkeztek a
gabonaábrák (Lengyelországban a vegetációs idõszakok
körülbelül hat héttel követik a magyarországit, az aratás
július végén, augusztus elsõ felében kezdõdik, az aratásvégi
ünnepet augusztus 20-án szokták tartani – a színes
fényképeken a június végi gabonatáblák még zöld színûek!)
és nem volt ez másképpen 2004 nyarán sem. A lengyel UFO-
kutatók és gabonaábra-szakértõk valóságos diadalünnepet
ülhetnek Wylatowóban minden évben. Ami persze nem jelenti
azt, hogy a nagy ország más területein ne bukkannának fel a
gabonaábrák.

Mosat térjünk vissza az általános dolgokhoz. Próbáljunk

meg levonni valamiféle következtetéseket, valamilyen szintézist
a jelenségbõl.
Mik a tények?
1. Gabonaköröket láttak már századokkal ezelõtt is, de a leg-
többet a huszadik században, sõt annak is a második felében.
2. Az ábrákat gyakorlatilag az egész világon láthatták.
3. Minden évben, a vegetációs idõszakoktól függõen, újra és
újra felbukkannak.
4. Az ábrák csak kezdetben voltak egyszerû kör-formájúak,
manapság egyre bonyolultabbak.
5. A kitartó megfigyelés bebizonyította, hogy számos ábra
születését – már azt megelõzõen, alatta és késõbb is –
különös, tudományosan egyelõre nem magyarázható fizikai
jelenségek kísérik.
6. A gabonaábra-keletkezések egyéb része kétségtelenül
összekapcsolható valamiféle UFO-tevékenységgel is.

152
 Az utolsó pont igazából gyenge lábakon áll, lehet, hogy azt
csatlakoztatni kellene az 5-ös ponthoz. Mindenestre a fentiek
tények, amelyekkel szemben ma már nehéz lenne vitatkozni
(a hivatalos tudomány és az úgynevezett „szkeptikusok”
álláspontja ezért az, hogy nem vesznek tudomást a fent leírt
eseményekrõl, jelenségekrõl és tényekrõl, valamint a rendel-
kezésre álló bizonyítékokról sem.)
De mi ettõl függetlenül töprenghetünk hát azon, mi is
történik itt voltaképpen?
Egyetlen magyarázat sem kerülheti meg azt az „apró” tényt,
hogy minden bizonnyal a földi fizikai törvények áthágása
révén keletkeznek a gabonaábrák. Ha pedig így van, logikusan
olyan erõ(ke)t kell keresnünk, amelyek erre képesek.
A legkézenfekvõbb magyarázat tehát az, amely földön
kívüli erõket tételez fel. Nem ragadhatunk le annál, hogy
vannak a földön különleges képességû emberek, vagy
feltalálók, akik valamilyen általuk már uralt technika segít-
ségével készítik a gabonaköröket. Miért tennék?
Persze a „miért?” kérdésre akkor sincsen értékelhetõ,
elfogadható válaszunk, ha földön kívüli erõket tételezünk fel.
Ám ezt annak a számlájára írhatjuk, hogy nem ismerjük egy
idegen civilizáció értékrendjét, tudományos vagy egyéb mód-
szereit és fõleg nem a céljait. Így tehát gyakorlatilag bármi
történhet a Földön, amit õk kezdeményeznek – és amit mi
nem értünk.
Többszörös titokról van tehát szó. Nemcsak az ábrák
keletkezésének fizikáját nem értjük, de – és fõleg – azt nem,
kik teszik ezt, és miért?
Nos, be kell vallanunk, egyik kérdésre sincs igazán jó
válaszunk. Még olyan sem, amit a fantaszták elfogadnának,
nemhogy olyan, amilyenre az értelmes, gondolkodó, nem

153
okvetlenül tudós embereknek szükségük van. A gabonaábrák
jelensége világszerte foglalkoztatja a közvéleményt, de erre
még annyi válasz sem született, mint az UFO-ügyre. Talán azért,
mert ezekkel csak viszonylag nem régen kezdtek el többet
foglalkozni. Nem „futotta ki magát”, mint az UFO-kérdés,
amelyre az eltelt közel hatvan évben (mióta bekerült a médiába)
azért több száz elméletet szültek alappal, vagy alaptalanul.
Mindenesetre a dolog jellemzõi valamilyen értelemre
mutatnak, ahogyan a fejezet elején már említettem. Néha
úgy tûnik, hogy egy idegen értelem ezen a módon (is) üzen
nekünk. Az üzenet egyik része az, hogy már senki sem
találkozik primitív gabonakörökkel. Hanem ma már egyre
bonyolultabb ábrák születnek, és ezek nem mindig csak
geometriai formák vagy azok ügyes ötvözései. Néha úgy
tûnik, valamiféle információkat próbáltak kódolni beléjük.
Ahogyan mi is küldtünk már a világûrbe rádiójelekbõl
„formázott” üzeneteket. Ezekben igyekeztünk valamilyen
logikus, egy idegen elme számára is érthetõ módon kódolni
azt, hogy kik vagyunk, hol lakunk, hogyan nézünk ki stb.
Lehet, a gabonakörök egy része válasz ezekre az ûrbe küldött
üzeneteinkre?
Vagy lehet, ez túlságosan fantasztikus feltételezés és
valahol közelebb kell keresnünk a választ? Nincs logikus
válaszunk. Már csak azért sem, mert ha valóban van itt
valamilyen idegen értelem, akkor az ennyi száz éves meg-
figyelés, valamilyen fokú jelenlét után már nyilván érti
nagyjából a mi jelrendszereinket, tudja, hogyan lehetne
hozzánk „szólni” akár vizuálisan, akár más módokon. Nem
értjük tehát, minek ez a bújócska? Minek küldözgetne valaki
mindig csak gabonaérés idején holmi ábrákat, amelyekbõl
semmi sem derül ki?

154
 Még ha az évek, évtizedek során mind bonyolultabbá váló
ábrák együttesen, folyamatukban közölnének valamit…!
Persze lehet, így van, csak mi még nem jöttük rá a jelek
összességének értelmére, a bennük lévõ közös dolgokra.
Pedig már megjelentettek minden kontinensrõl összeszedett
gabona-ábrákat, tehát aránylag széles képünk van ezekrõl
„üzenetekrõl” (?). És mégsem megyünk velük semmire.
Van egy feltételezés, amely szerint nem földön kívüli erõkrõl
van szó, hanem földiekrõl. Ez az elmélet kapcsolódik egy
másikhoz. Eszerint a körülbelül 12500 évvel ezelõtt megsem-
misült(nek hitt) atlantiszi kultúra túlélõi üzennek a modern
kor emberének. Az elmélet hívei ugyanis azt állítják, hogy
Atlantisz nem pusztult el, lényei túlélték a katasztrófát, de
hagyták a primitív emberiséget abban a tudatban élni, hogy
õk eltûntek, tán nem is voltak… Közben valahol felfedezetlen
tájakon léteztek, majd késõbb, amikor mi már kezdtük bejárni
a bolygót, sõt repültünk is, leköltöztek a föld alatti
támaszpontjaikra, ahol nagyarányú ipari és egyéb tevékeny-
séget folytatnak (Bermuda-háromszög és más, rejtélyes
helyek a földön). De szerintem ez akkor is ostobaság, ha
valóban léteznek az atlantisziak. Õk sokkal közelebb állnak
hozzánk fizikai formájukat, lelkivilágukat, eredményeiket,
gondolkodásukat tekintve, mint a kozmoszból érkezõ ide-
genek. Akkor hát – ha üzenni akarnak, ha valamire felhívnák
a figyelmünket – miért nem teszik meg azt egyszerûbb,
közvetlenebb, hogy ne mondjam: emberibb módon?
Megint mások szerint a gabonaábrákkal valakik arra hívják
fel a figyelmünket, hogy a természeti törvényeket még csak
hiányosan ismerjük. Évrõl évre újra és újra bebizonyítják,
hogy lám, milyen keveset tudunk… Ha ezt elfogadjuk, akkor
érdekes idegenek lehetnek ezek. Ízig-vérig pedagógusok, akik

155
tanítják az embert és nem sajnálnak rá akár több száz évet is,
hogy a fejünkbe verjenek egy ilyen igazságot… No és akkor
az UFO-kon repkedõ idegeneket is ezekhez sorolhatjuk, akik
ráadásul sokkal látványosabban és minden évszakban
ugyanezt teszik. Lehet, hogy a két csoport egy és ugyanaz?
Megint mások arra hivatkoznak: azért változnak és lesznek
egyre bonyolultabbá ezek az ábrák, mert ily módon akarják
valakik felhívni a figyelmünket a hamarosan bekövetkezõ
nagy változásokra. Hogy nagy dolgoknak leszünk tanúi
hamarosan kozmikus méretekben is, nemcsak a Földön.
Ha ez igaz, akkor az ábrák afféle tesztek, taneszközök. Arra
szolgálnak, hogy tudatunk egyre szélesebb, befogadóbb,
nyitottabb legyen minden új információ, új esemény felé.
Ily módon tehát – állítják az elmélet hívei – voltaképpen egy
gigantikus, elméletileg az egész Föld lakosságára kiterjedõ
lélektani kísérlet vagy folyamat részesei, alanyai vagyunk:
átalakítják tudatunkat.
De hogy milyen eseményre vagy folyamatra készülünk,
továbbra sem tudható. Egy biztosnak tûnik: ha így is lenne,
nem az ábrák milyenségében keresendõ a magyarázat.
Itt ennél sokkal többrõl lehet szó.
Az emberi tényezõt – a hamisítást – a legtöbb esetben
kizárhatjuk. Különösen azután, hogy gabonakörök jelentek
meg a legismertebb angol csillagvizsgáló kerítéssel elzárt
területén, vagy – szintén Nagy-Britanniában – a kilencvenes
években egyszer 80 méterre a brit miniszterelnök nyári reziden-
ciája, a Buckingham grófságban lévõ Chequers mellett, amit
éjjel-nappal kommandósok õriznek és ötszáz méternél közelebb
még egy légy sem repülhet. Leszámítva tehát mindezt, azt kell
mondanunk: csak annyi bizonyos, hogy idegeneknek van
közük a gabonaábrákhoz. De azt sem felejthetjük el: nem

156
lettünk okosabbak még a huszonegyedik század elsõ felében
sem. Továbbra is éppen olyan sötétben tapogatózunk a
tetteseket, célokat, módszereket illetõen, mint például az
UFO-ügyben. Pedig abban sokkal nagyobb erõk kutattak,
mégis – jelenleg úgy tûnik – még mindig nem látunk be a
kulisszák mögé.
Nincs ez másként a gabona-ábrákkal sem.

157
158
 A PSZICHO-FÉNYKÉPÉSZEK TITKAI

Ma náluk nagyon kevéssé ismert – a para-dolgokkal

foglalkozó sajtótermékek is ritkán és csak felületesen említik
– a pszicho-fényképészetet. Vagyis azt a képességet, amikor
egyesek kizárólag az agyukkal, a tudatukkal, a benne termelt
energiával képesek fényképeket elõhozni a semmibõl…
Vagyis akaraterõvel rávinni a fényérzékeny lemezre, vagy
manapság már inkább a mágneslemezre azt a látványt, azt a
képet, amit akarnak.
Elsõ hallásra a dolog természetesen lehetetlennek tûnik. És
ne szégyelljük, hogy még mi, az amúgy nyitott elméjû
emberek is kétkedve fogadjuk az efféle híreket. Igenis az a
normális álláspont, hogy hitetlenek, kétkedõk vagyunk! Nem
szabad elfogadni, elhinni semmit anélkül, hogy azt be ne
bizonyítanák. Viszont ha bebizonyítják még a látszólag
legképtelenebb és minden szabállyal ellenkezõ dolgot is,
akkor azt viszont higgyük el. Hiszen a magyarázat egyszerû:
még nem ismerünk minden törvényt, még mindig oly retten-
tõen keveset tudunk a minket körülvevõ anyagi világról! Nem
is szólva a nem-anyagi világról…
Mielõtt a különleges képességû emberekre rátérnék, hadd
mondjam meg: a fényképezés technikájának feltalálása a
tizenkilencedik században sokakban új reményeket ébresztett.
Az egyszerû emberek annak örültek, hogy a technika révén
egyetlen perc alatt megörökíthetik magukat az utókor
számára. Hogy olyan képek készülhetnek róluk viszonylag
egyszerûen és viszonylag olcsón (jóval olcsóbban persze,
mint a portréfestõk mûvei), amelyeket elküldhetnek rokona-

159
iknak és amelyek valósághûen ábrázolják majd õket és
szeretteiket. Késõbb annak is, hogy megörökíthetik életük
különféle eseményeit, a helyeket, amelyeket felkerestek stb.
De volt egy másik embercsoport, amelynek különös oka volt
az örömre és amely igen nagy reményeket fûzött a
fotózáshoz. Bármilyen meglepõ, ezek a… spiritiszták voltak.
A szellemidézõk. Akik elõzõleg már sok harcot vívtak a
szkeptikusokkal, vagyis azokkal, akik ugyan soha nem jöttek
el egyetlen spiritiszta szeánszra sem, viszont folyton azt
állították, hogy az egész folyamat szélhámosságokon,
hazugságokon, beképzeléseken alapul…
Most azt remélték, a megjelenõ szellemek lefényképezésével
végre megnyerhetik az addig meddõnek bizonyuló vitákat.
Valóságos sors-adománynak, a Mindenható ajándékának
tekintették ezt a technikai vívmányt. Úgy tûnt számukra –
akkor – hogy az új eszköz révén meggyõzhetnek mindenkit
és egyben a saját céljaikra is rengeteg elõnyük lehet majd a
fotó-dokumentációkból.
Hamarosan létre is jött az „asztrális fotográfia”, mint mûfaj
vagy mint tevékenységi kör, és egyben az állítólagos
bizonyítékok gyûjteménye. Már 1872-ben készültek „asztrális
fotók”, ahol a jelzõ az asztráltestek – vagyis szellemek, már
elhunyt emberek evilági, megtapasztalható, láthatóvá tett
formáit jelentette. A dolog akkoriban annyira komolynak
látszott, hogy már az elsõ évben szaklapok is közöltek
szellemképeket. A bristoli Beattie nevû fotós képei például
megjelenhettek a British Journal of Photography lapjain.
Tízegynéhány szellem-portrét közöltek, persze a kor technikai
és nyomdai színvonalán, ami azért nem volt túl magas.
Viszont mindjárt felbukkantak a csalók is. Az elsõt, a
londoni Frederick Hudsont azon kapták rajta, hogy roppant

160
ügyes (de lám, nem eléggé…!) módon manipulálta a
fényképeket, helyesebben a filmeket az elõhívás során, így
vitt fel rájuk „szellemeket”. Akadtak persze mások is, akik
például ugyanarra a lemezre két felvételt készítettek, így vará-
zsolták oda a képen látható személy elhunyt rokonait, stb.
Volt olyan is, aki New Yorkban nyitott sajátos szellemfotó-
boltot és bárkinek készített ilyen képet 10 dollárért (ami
akkor igen nagy összeg volt). Be is vádolták hamar. Azon
bukott le, hogy mindig ugyanazt a pár embert alkalmazta
„szellemnek”, õket fotózta rá arra a lemezre, amin a képet
rendelõ egyén arca is volt. Ezek a személyek aztán nemegyszer
az utcán találkoztak a „szellemekkel”, akik bizony nagyon is
élõk voltak…
Igaz, a bíróságon egy ügyes ügyvéd úgymond bebizonyította,
hogy sok megrendelõ valóban elhunyt családtagját, rokonát
vélte felismerni a szellemképen, márpedig ez nem lehet
szándékos csalás. Végül is a bíróság tagjai között is akadt
állítólag egy spiritiszta és ennek révén a fotóst, bizonyos
William Mumlert felmentették.
A leghíresebb szellemfényképezõ azonban a századforduló
nagy írója, Sir Arthur Conan Doyle volt. A híres regényíró már
a fényképezés korai szakaszában beleszeretett ebbe a
tevékenységbe, rengeteget fotózott és azt állította, nagyon
sok szellemképet is csinált. 1922-ben meg is írta mindezt a
The Case of Spirit Photography címû híres könyvében. Róla is
készültek olyan fotók, amelyeken „létszám feletti” személyek,
azaz szellemek jelennek meg – már az említett könyv
címlapját is egy ilyen fotó díszítette.
Manapság a londoni egyetemi könyvtárban tekinthetõ meg
az a hatalmas asztrálfotó-gyûjtemény, amit Harry Price
gyûjtött össze több évtizedes kitartó munkával. A legtöbbet

161
vagy kétszeres megvilágítással, vagy két negatív össze-
ragasztásával hoztak létre a csalók. Maga Conan Doyle azt
állította, hogy rengeteg olyan fotót készített, amelyeken
szellemek, sõt kicsi tündérek (!) is láthatóak. És csakugyan
közölt számos ilyen fotót. Õ maga szentül meg volt gyõzõdve,
hogy ezek valódiak – legalábbis ilyen benyomást keltett a
híres író. Élete végéig kitartott amellett, hogy lám igenis nem
hazudnak a mesék, vannak szellemek és vannak tündérek,
mert lám, olykor felbukkannak a fotókon is….
Ugyanakkor ne feledjük: a véleményünk nem lehet katego-
rikus tagadás. ugyanis szinte lehetetlen, hogy az összes fotó,
ami az elmúlt százötven évben készült és amelyen szellem-
alakok is felbukkannak, mind csalás lenne.

Különösen az utóbbi évtizedben. Jobb híján az UFO-val

foglalkozó folyóiratokban és néhány parapszichológiai
lapban megtekinthetõek idõrõl idõre azok a képek, amelyek
már digitális kamerával vagy fényképezõgéppel készültek.
Bizony ilyenkor nehéz lenne azt mondani, hogy kétszer
exponáltak vagy az elõhívásnál csaltak – mivelhogy
„elõhívás” mint kémiai folyamat, amelybe az ember be tud
avatkozni, már nem is létezik. Viszont szépen szaporodnak a
furcsa felvételek, valahol a világban szinte minden hónapban
elõkerülnek újabbak és újabbak. Bizony manapság is megesik,
hogy a modern készülékekkel készült felvételeken azt látjuk.
az ott ülõ, álló, beszélgetõ vagy bármi egyebet csináló
emberek mellett, mögött mintha látnánk még valakit.
Nemegyszer ezek a képeken ábrázolt, vagy a felvétel idején
jelen lévõ más személyek elhunyt szerettei voltak…
Nos, csakugyan ott voltak ezek az illetõk? Ha az emberi
szem nem láthatta – mert nem látta – õket, akkor hogyan

162
kerülhettek rá a fotókra? Megannyi kérdés, amelyre ma még
nem tudunk válaszolni.
Mindenesetre megalapozottnak látszik az a vélekedés, hogy
a spiritiszták vagy mások által készített több tízezer
szellemképes felvétel mindegyike csalás lenne. Éppen az
utóbbi évek hasonló, de véletlenszerûen készült felvételei
bizonyítják, hogy a „szellemek” (bármik is legyenek azok),
képesek megjelenni a vizuális eszközökön.
Mindenesetre ahány leleplezett csalás, annyi újabb érv a
szkeptikusoknak. Õk ugyanis azt állítják, hogy a fényképezés
terén sem létezik a „psi”-képesség, vagyis minden ilyen
állítás csaláson alapul. Vagyis: ha elõkerül egy olyan fénykép,
amelyen nem lehet bebizonyítani a csalást, akkor õk úgy
érvelnek: lám, ez egy nagyon, de nagyon ügyes csaló! Vagyis
az õ számukra csak csalók léteznek és minden fotó csalás,
amelyen szellemalak látható. Innen persze már csak egy
lépés afelé, hogy elhiggyék: para-jelenségek nem is léteznek,
csak ügyes vagy kevésbé ügyes csalók léteznek. Szerintük
Uri Geller is csaló, hiába bizonyította be három egyetem jól
felszerelt laboratóriumában, steril, tudományosan ellenõrzött
körülmények között, hogy képes tárgyakat meghajlítani,
elmozdítani a távolból, érintés nélkül is (errõl persze tudomást
sem vesznek a „szkeptikusok”) – mert hiszen valami olyas-
miket produkál, ami a tudomány szerint „lehetetlen”, és ezzel
kész, számukra vége a bizonyítási eljárásnak úgy, hogy az el
sem kezdõdött.

Nos, a magukat szkeptikusoknak nevezõk valahogyan

így vannak a pszicho-fényképezéssel is. Az a tény, hogy egy
kép gondolati úton, pusztán akaraterõvel is felvihetõ egy
fényképlemezre, bevihetõ egy fényképezõgép belsejébe,

163
annak gépi vagy elektronikus rendszerébe – teljességgel
hihetetlennek tûnik számukra.
Valljuk be õszintén: ezzel mi is így vagyunk. És ezért nagyon
kétkedve fogadjuk az errõl szóló híreket, de mint majd mind-
járt látni fogják, tudósok laboratóriumi körülmények között
is ellenõrizték azt a néhány embert, aki ilyesmire képes volt.
Ám elõbb nézzük meg ennek is a múltját. Mert bizony ez
sem a huszadik században, hanem régebben kezdõdött.
1896-ban dr. Hypolyte Baraduc francia orvos-kutató értesí-
tette a párizsi Orvostudományi Akadémiát, hogy sikerült
lefényképeznie az emberi gondolatokat. A bejelentés érthetõ
szenzációt váltott ki, ugyanakkor persze szép számmal akadtak
olyanok is, akik tiltakoztak e „merénylet” ellen. Való igaz,
úgy akkor, mint akár manapság is sokan kifejeznék nem
tetszésüket, ha azt hallanák, hogy lehetõség nyílott belelátni
a gondolataikba.
Persze Baraduc doktor találmánya ennél sokkal ellent-
mondásosabb volt. Korántsem egyértelmû, hogy vajon jól
fogalmazott-e, amikor „lefényképezett gondolatokról”
beszélt. Õ ugyanis a következõt tette: kiválasztott pácienseit
leültette egy elsötétített szobában, fényképlemezeket adott a
kezükbe és felkérte õket: nagyon erõsen gondoljanak
valamire, azt mintegy próbálják bele-sugallni a lemezbe…
Valami tárgyat vagy személyt válasszanak és erõsen arra
gondoljanak!
Az alapötlet nem rossz, a kivitelezés meg… hát olyan, ami-
lyen. A lemezeken itt-ott fel is tûnt valami alaktalan folt,
vagy ábra, amibe ezt-azt belemagyarázhattak. Természetesen
felmerül a kérdés: ha a szoba nem volt kellõen lesötétítve,
akkor a lemezek fényt is kaphattak. Aztán az emberi kéz
melege, az izzadtság stb. is. Ezzel aztán véget is ért a kísér-

164
letsorozat és meg kell mondanunk: a derék doktor lelkesedése
és a bejelentés visszhangja nem állt arányban a tényleges
teljesítménnyel (és akkor nagyon finoman fogalmaztunk).
De Baraduc itt nem állt meg. Arra is kíváncsi volt, hogy nem
lehet-e ugyanazt fizikai érintés nélkül elvégezni? Arra gondolt,
hogy esetleg egyesek a távolból tudnának valamilyen ábrát,
képet produkálni egy-egy lemezre. Egy Istrati nevû román
orvoskollégával megbeszélte, hogy az illetõ 300 kilométerrõl
„küld” egy ábrát a Baraducnél lévõ lemezre. A kísérlet
állítólag sikerült is (?), a kolléga a saját arcképét küldte el
gondolati úton.
Egy másik francia, bizonyos Darget 1910-ben hasonló úton
járt. Fejébe vette, hogy feltalálja a gondolati fényképezést
sokkal egyértelmûbben és valóságosabban, mint korábban
Baraduc. Õ a sötétkamrában a homlokát nyomta egy fénykép-
lemezhez (kliséhez) és ilyenkor egy konkrétan létezõ tárgyat
képzelt maga elé, erõsen arra koncentrált. Például egy vázát,
sétabotot, cipõt, virágot stb. Körülbelül 20 percig összpon-
tosított. Késõbb a feleségét is bevonta a kísérletekbe, az
asszony egyszer egy sast képzelt el – és a lemezen megjelentek
egy madár körvonalai!
Hogy ebben milyen szerepe volt a klisé fizikai érintésének, az
emberi bõr melegének (aminek elvileg nem kéne hatnia a
fényérzékeny lemezre!) – nem tudjuk. Mindenesetre az ismert
amerikai (magyar) pszichoanalitikus, Fodor Nándor híres
parapszichológiai enciklopédiájában többet olvashatunk errõl.
Az 1920-as években komoly tudósok, jobbára orvosok
kísérleteztek a gondolatok képi megjelenítésével. Végsõ soron
egyre erõsebb lett az a meggyõzõdésük, hogy a gondolat maga
is egy energia-fajta. Méghozzá olyan, amelyik egyszerre lelki
és fizikai energia!

165
 Persze az elsõ világháború után (és miatt) ismét elterjedt
spiritizmus is a maga hasznára akarta fordítani a fény-
képezést, mi több, az efféle kísérleteket is. Most az volt a
módi, hogy fényképeket készítettek a szeánszok alatt. Való
igaz – a szkeptikusok most legyenek erõsek! – számos ilyen
alkalommal készített fotókon valóban felbukkantak a
szellemek. Néha fehéres, alaktalanul szétfolyó valamik
lebegtek az emberi alakok között, mellett, mögött, fölött –
vagy jól felismerhetõ arcvonásokkal is rendelkeztek!
Magam számtalan ilyen fényképet láttam és meg kell
vallanom: némelyik nagyon meggyõzõ volt, mások viszont
kevésbé – és akadtak bizony olyanok is, amelyekrõl ordított,
hogy hamisítvány. Ám mint már említettük egy másik
fejezetben: attól, hogy valamit hamisítanak is, még létezik
eredeti, hamisítatlan, értékes is.
Mindenesetre azok a képek, amelyek valódiak voltak,
túlmutattak az eseteken magukon. Mert ha csakugyan
megjelentek a fényképlemezen ezek az alakok, az csak két
dologra utalhatott:
1. Léteztek a valóságban is.
2. Csak a jelenlévõk képzeletében léteztek, de akkor is
felkerültek a fényképezõgép lemezére, a filmre.
Az elsõ esetben a dolognak semmi köze a fényképezéshez,
de még a pszicho-fényképezéshez sem. Itt akkor bizony arra
nyerünk bizonyítékot, hogy szellemek valóban léteznek, mi
több, azoknak valóságos rendszerük van és akik valamennyire
is ismerik a rendszert (médiumok), azok bele tudnak nyúlni,
onnan szellemeket „kihívni”, lehívni, elõidézni és azok a
szellemek képesek ebben a világban is mûködni (ha csökkentett
mértékben is).

166
 A második eset még érdekesebb: mert ha nincsen
szellemvilág, nem jönnek át ide szellemek, nem történik
valamiféle materializálódásuk – akkor mi van a fényképeken?
Akkor az ábrák (százai, ezrei…) hogyan kerültek a filmekre?
Lehetséges lenne, hogy egy-egy spiritiszta, szellemidézõ
szeánsz összes résztvevõje ugyanakkor, ugyanazt látta?
Mindenki számára teljesen egyforma „szellem” bukkant elõ a
semmibõl – aki nem is létezett, mert minden jelenlévõ csak
képzelte magának? Ha ez így lenne, örülhetnénk. Mert ez
lenne a legcsodálatosabb bizonyítéka a pszicho-fényképezés-
nek! Ha az emberek képesek a másodperc tört része alatt
(míg egy fényképezõgép blendéje megnyílik és becsukódik)
gondolati úton felvinni egy nem is létezõ alak képét a filmre…!
Ez egy logikai, de egyben és fõleg tudományos csapda.
Jelenleg nincsen a Földön olyan ember, aki ismerné a választ
a fenti kérdésre: melyik változat történhetett? Ugyanakkor
elgondolkoztató, hogy a tudomány ezzel sem foglalkozott
soha. Márpedig azok a fotók, amelyeken emberi alakok ülnek
egy szobában, teremben vagy szabadban, és köztük-mellettük
felbukkannak ezek a furcsa, nem odavaló, néha mégis
olyannyira természetesnek tûnõ alakok a maguk elmosódott
körvonalaival, túlvilági megjelenésükkel – bizony tények.
Olyan tárgyak, amelyeket bármikor a kezébe vehet(ne)
egy-egy kutató. Olyan klisék, filmek, lemezek és persze kész
képek maradtak fenn, amelyeket bármikor megvizsgálhatnának
az erre hivatott, ehhez nagyon értõ kutatók. Már csak azért
is, hogy egyszer s mindenkorra megerõsítsék vagy kizárják a
csalásokat.
Minderre azonban máig nem került sor.

167
 És most lássuk a modern kor eredményeit. És néhány
nagyon is érdekes kísérlet leírását.
Amely leírásokat persze hiába keresnénk az úgynevezett
„komoly”, tudományos folyóiratokban, szaklapokban. Már
csak azért is, mert idestova száz éve döntött úgy például a
pszichológusok világszövetsége, hogy efféle témákat nem
enged be lapjaiba. Így tiltották le annak idején elsõként a
telepátiát, aztán más, azóta felmerült kérdésköröket. Ezek
közös jellemzõje, hogy még inkább megfoghatatlanok,
bizonyíthatatlanok, homályosak, mint amivel eme tudomány
(vagy ahogyan sokan vélik orvosi, tudósi berkekben is:
„tudomány”) képviselõi elõ szoktak állni…
A huszadik század második felében ismét fellendültek a
parapszichológiai kutatások. Fõleg azért, mert beszálltak az
amerikaiak is. Ott a tudományos élet nem annyira kötött,
mint Európában. A kutatók, ha sikerül finanszírozót („szpon-
zort”) találniok kutatásaikhoz, mindenféle akadémiától és
hivatali kötöttségtõl mentesen tevékenykedhetnek. Ehhez
képest az európai, sõt ezen belül a kelet-európai kutatók még
a feudális korszakban élnek (akárcsak e régió orvosai,
például).
Így aztán nem csoda, hogy ezen a szokatlan területen is
amerikaiak kutattak amerikaiakat. Már csak azért is, mert 1)
az amerikai egy nyílt társadalom (ilyen lesz a világ jövõbeni
társadalma, régióktól függõen pár évtized, fél évszázad vagy
legkésõbb száz év múlva), másfelõl 2) mert ott hamar híre
terjed annak, ha valakinek különleges képességei vannak.
Ez utóbbi alatt nem csak a médiaszereplések lehetõségét
kell érteni, hanem azt is, hogy maga a társadalom nem
viszonyul ellenségesen a különleges képességû egyénekkel
szemben, hanem ellenkezõleg, mintegy „felkarolja” õket.

168
Ami persze sokszor csak abban nyilvánul meg, hogy az ilyen
embereket egy (rövid) ideig sztárolják, futtatják, bemutatják,
mindenhová meghívják – aztán éppoly gyorsan el is dobják,
hiszen már fel is bukkant a következõ heti szenzációs alak…
De ahol egyszer egy ilyen személy felbukkan, ott nem is
veszik el véglegesen. Azok, akik komolyan érdeklõdnek
képességei iránt, késõbb is megtalálják. A pár oldallal elõbb
már említett Uri Geller az 1970-es években egy fiatal srác
volt, aki a képernyõk elõtt kanalakat hajlítgatott. Hihették
bûvésznek – vagyis csalónak – is, de hamar bebizonyosodott,
hogy nem az és attól kezdve egyre fontosabb feladatokat
kapott, ahol rendre helyt állt. Aztán valaki rájött, hogy
vannak kevésbé látványos, de roppant hasznos képességei is.
Például az, hogy mintegy „belelát” a földbe és egy terület
fölött elrepülve meg tudja mondani, vannak-e odalent
ércmezõk vagy olajtartalékok, milyen mélyen, mekkora
mennyiségben, érdemes-e hozzáfogni a kitermelésükhöz? Ez
nem volt szenzáció a média számára, bemutatni sem lehetett.
De hatalmas profitot hozott a bányászati cégeknek – és
magának Gellernek is.
Nos, Amerikában elõbb-utóbb a kísérletezõ kedvû tudósok
is lecsapnak azokra a különleges képességû személyekre,
akik valaha, akár csak öt percre is, felbukkantak az
ismeretlenség homályából.
Így bukkant fel a pszicho-fényképésznek nevezett
Ted Serios is. Az 1960-as években néhányszor tévé-show
mûsorokban láthatták a nézõk, ahol Serios rendkívüli dolgokat
produkált. Nyilván a nézõk többsége nem is hitte el, amit lát.
De meglátta ezeket a mûsorokat Jule Eisenbud professzor (aki
1998-ban, 90 éves korában halt meg) és Nile Root. Root
akkor a rochesteri technológiai intézet kutatója volt, több

169
egyetemen biolokációt és bio-kommunikációt adott elõ.
Amellett vizsgázott fényképész, mi több, az akkor már létezõ,
bár még nem nagyon ismert Biológiai Fényképezés Társasága
(FBPA) nevû tudományos szervezet tagja. Root professzor
2002-ben adta közre emlékiratait és onnan (is) vehetjük most
az anyagokat a híres Ted Serios-féle pszicho-fotó kísérletekrõl.
Mindezek után talán meglepõ, de Root egyáltalán nem hitt
a paranormális fényképezés lehetõségében. Ezért amikor
1966-ban meghívták egy Serios-bemutatóra, szkeptikus
alapállással ment el. Mindezt csak fokozta az, amit ott látott.
Különösen Serios viselkedése lepte meg õt is, másokat is.
Ugyanis minimum kétféle kísérleti alany, sajátságos „médium”
vesz részt a tudományos kísérletsorozatokban. Az egyik a
mindenre kész, engedelmes alany, akinek ez alaptermészete,
azért itt is úgy viselkedik, mint máshol: szerényen, csöndesen,
igyekvõen. Minden percben látni rajta, hogy különleges
képességét szinte szégyelli, nem dicsekszik vele, elviseli,
ahogyan tudja és csak mások kérésének engedve mutat be
olykor néhány dolgot, amire képes.
De sajnos van egy másik alaptípus, az izgága, minden lében
kanál, ingerült és veszekedõs „nehéz eset”. Az olyan külön-
leges képességû ember, aki tudatában van annak, hogy száz
millió közül egy tudja azt, amit õ – vagy éppen senki más az
egész világon! Ettõl fejébe száll a dicsõség. Voltaképpen ez
így természetes, hiszen attól, hogy valaki képes a bõrével
olvasni vagy tárgyakra távolról hatni – még ugyanolyan a
természete, a tudata, mint másoké. Vagyis az amúgy is
meglévõ emberi tulajdonságait, különösen parafenomén léte
kezdetén, nem befolyásolja semmi más. A para-képességû
ember is lehet angyali szelídségû jóságos lány, vagy egy
kolerikus alak, aki maga körül mindenkinek megkeseríti az

170
életét. Lehet éppenséggel közönséges bûnözõ vagy egy zseni
is. És ezernyi más arcát is mutathatja.
Nos, Ted Serios – alkoholista volt. Nemcsak a tudományos
kísérletsorozatok alatt (amelyeket aztán a két említett pro-
fesszor vezetésével kezdett vele folytatni egy magánpénzek-
bõl szponzorált laboratórium és kutatóintézet) ivott, hanem a
szabadidejében is. Fõleg sört vedelt, nem kis mennyiségben –
a laborban, a kísérletek alatt is!
Amúgy is furán viselkedett. A kísérletek alatt fel-alá járkált,
nemegyszer kiabált, sõt ordított. Mondjuk ki kereken: Serios
egy neveletlen, primitív alak volt, akit nem nagyon érdekelt a
világ, csak a maga sorsa. Persze valamennyire érthetõ, ha ez
a szabadsághoz szokott – olykor valóságos hajléktalanként
élõ, önmagát mûvésznek képzelõ, ám valójában tehetségte-
len ember – éveken át szinte laborról laborra járt. Nem zárták
be, de olyan sok kísérletet folytattak vele, hogy talán rég
megbánta már: elárulta egykor a képességét.
Szerette volna visszasírni régi függetlenségét, azért szidal-
mazta a kutatókat. Azért itta le magát nemegyszer ott elõttük,
azért ordított mindenkivel? Azért viselkedett elviselhetetlen
módon?
De mire is volt képes Ted Serios? Nos, a férfi az évekig tartó
kísérletsorozatok alatt több ezer fényképet készített gondolati
úton. Vagyis úgy, ahogyan a fizikusok, szkeptikusok és
minden más komoly tudós szerint lehetetlen fotókat
készíteni. Csak nézte a fényképezõgépet, vagy a fénymentesen
lezárt, fotólemezt rejtõ tartályt. Erõsen koncentrált – ez is
kikészíthette az idegeit! – majd hosszas erõlködés, sõt szinte
szenvedés után, amely jól látható volt az arcán, végre jelezte,
hogy kész a kép. Amit aztán késõbb elõhívtak és megtekin-
tettek. Nemegyszer valóságos „vizsgabizottság” elõtt volt

171
kénytelen mindezt elismételni, amely vagy fitymálta a
„mûvet”, vagy döbbenten és elismerõen nézte azokat. Vagy
éppenséggel magyarázatot követelt: mi a fene látható a
képen…? Mert némelyik képen nem volt semmi – a „mûvész”
erõlködése ellenére sem sikerült a „mutatvány”, nem lett
„termék”. Minden koncentrálás után Serios azonnal az újabb
sörösüvegért nyúlt, és az eredménytõl függõen élvezte a
dicsõséget, vagy alaposan lehordta a kutatókat, veszekedett,
sõt kiabált velük és félelmetes jeleneteket rendezett…
Lássuk elõbb a sikeres eseteit. Ma már szinte minden, e
témával foglalkozó (szak)könyvben látható néhány híresnek
is mondható Serios-kép, amelyek gondolati úton készültek.
Például amikor a kutatók azt parancsolták a férfinak, hogy a
washingtoni Capitolium épületét vigye fel a lemezre, amely-
hez persze nem érhetett hozzá, az tõle pár méter távolságban,
egy lezárt fényképezõgépben volt. Serios emberfeletti
erõfeszítést produkált, majd amikor a lemezt elõhívták,
azon… csakugyan látszott a Capitolium jellegzetes kupolájának
és az alatta lévõ oszlopsornak egy részlete! Persze mint szinte
minden gondolatfotón, ezen is volt néhány jól látható,
kemény részlet, aztán a többi körös-körül ködbe veszett,
„elúszott”. Jellemzõ különben, hogy a pszicho-fotó sohasem
lesz olyan, mint egy normális kép. Vannak rajta homályos
területek, a szélek sokszor nem élesek. Mintha az, aki külön-
leges képessége révén ezt elkészíti, csak egy-egy részletre
koncentrálhatna. A legjellegzetesebbre.
Voltak más pszicho-fotósok, akik még feliratokat is tudtak
produkálni – érdekes módon nemegyszer hibás szöveggel, más
betûkkel, felcserélt betû-sorrenddel! Mások egy-egy részletet
nem a valóságnak megfelelõen vittek fel. Ez azonban olyan
tényezõ, ami nemhogy rontaná a dolog hitelét, hanem

172
ellenkezõleg! Mert azt bizonyítja, hogy az ügyben nem történt
csalás, nem a valódi épület fotóját „cselezték rá” valahogyan
a képre, netán a médiummal titokban összejátszó személy a
kutatók között – mert hiszen akkor ilyen kép nem készül-
hetett volna. A csalással létrehozott képen minden részlet
valódi, megegyezik az eredetivel, hiszen létezõ minta alapján
készül. Ám a gondolati úton a lemezre sugárzott kép éppen
olyan, mint a mi fejünkben lévõ emlékkép: zavaros, nem pontos,
homályos. Hányszor láttuk már a budai Halászbástyát vagy
a jáki templomot vagy a siklósi várat, vagy legalább az
ezekrõl készült fotókat? Hányszor láttuk az Eiffel-tornyot
vagy a Golden Gate hidat vagy a kínai Nagy Falat – fotón,
filmen, tévében? Mégis, ha most papírt, ceruzát nyomnának
a kezünkbe azzal az utasítással-kéréssel, hogy tíz perc alatt
rajzoljuk le ezek bármelyikét – bajban lennénk, és nem csak
hiányos rajztehetségünk okán. Rögtön kiderülne: emlékeink
mennyire hézagosak, nem csak jelentéktelen, de fontos rész-
letekre sem emlékszünk. Vajon milyen széles is a Golden
Gate, hogyan kanyarodik a Nagy Fal, hány tornya és bástyája
van a Halászbástyának, a siklósi vár kapuja felül mennyire
félköríves és milyen várfal van ott, nem is szólva a jáki
templom vésett kis szobor-alakocskáiról…
Persze Serios sem csupán épületeket fotózott a maga
különös módján. Olykor kívánságra tárgyakat, állatokat,
növényeket, emberalakokat is. Gyakorlatilag bármit, amit
kértek tõle. Az eredmény ennek ellenére is ellentmondásos,
hiszen megesett sokszor, hogy bár nagyon erõlködött, semmit
sem tudott produkálni. Mellesleg ez ismét csak bizonyíték
arra, hogy nem csalásról volt szó. A gondolati fényképezés éppen
olyan természetes dolog, mint bármi más, ezért hol sikerül,
hol nem. Mivel nagyban függ az erre képes személy pszichés

173
helyzetétõl, kedvétõl, aznapi diszponáltságától vagy éppen
indiszponáltságától, hangulatától és lelkiállapotától, talán még
az idõjárástól is – bizonytalan az eredménye. Serios esetében a
férfi alkoholizmusa nyilván gyengítette a képességét, bár õ
maga egy idõ után azt hitte, csak akkor dolgozhat jól, ha iszik.
Ezt azonban az eredmények nem igazolták.
A férfi a legtöbbször azokat a képeket, festményeket
„fotózta” – vitte fel az elzárt lemezekre – amelyeket elõzõleg
valahol látott. No és a kedvenc autómárkáit! Ugyanis
megrögzött autóbolond is volt. Egy idõ után aztán Serios híre
elterjedt és már nem csak a laboratóriumokban, hanem
tévémûsorokban, sõt vendéglátó-ipari helyiségekben is
fellépett képességével. Mondani sem kell, hogy itt már nem a
tudósok vitték a fõszerepet… A legtöbb komoly kutató, akit
Eisenbudnak sikerült rávennie, hogy akár csak egyszer is
eljöjjön egy Serios-féle bemutatóra, meg lett gyõzve – de õk
nagyon, nagyon kevesen voltak. Akárcsak Galilei idejében a
mûvelt fõpapok, akik a világért sem néztek volna bele a tudós
távcsövébe, nehogy azt lássák, amit az is látott, vagyis ami
az igazság – az akadémikusok és más neves tudósok nem
mentek el megnézni, mire is képes Ted Serios.
Sok gyanúra adott okot a gizmó. Ezt a rejtélyes tárgyat a
felvételek készítése közben is a markában szorongatta Ted.
Õ maga nevezte el ezzel a különös szóval (gismo) és azt
állította, hogy ez a kabalája.
Mielõtt arra gyanakodnánk, hogy ebben valamiféle
adókészülék volt – felejtsük el. A gizmó ugyanis bármi
lehetett, és mindig más és más tárgy volt. A leggyakrabban
összegyûlt félkemény papír, vagy szalvéták, vagy egy üres
polaroid-film kiskazettája, vagy bármilyen tárgy, ami elfért
Ted tenyerében. Feltehetõen ez is egyike volt számos

174
mániájának, valamit a kezében kellett tartania, ez segített a
koncentrálásban. Mondani sem kell, hogy ez is sok gyanút
ébresztett a kutatókban, de bármennyien is próbálták õt
lebeszélni a gizmó alkalmazásáról, nem hagyta magát.
A Serios-féle bemutatók különben önmagukban is érdeke-
sek voltak. Kicsit a színházra emlékeztetett az egész. Miután
a tudósok felszerelték amit kellett, a laborban – vagy a
tévéstúdióban – megjelent maga az alany. Aki olyan öntelten
és ellenszenvesen viselkedett, ahogyan csak képes volt rá. És
bizony ehhez is nagyon értett… Perceken belül megutáltatta
magát minden jelenlévõvel. Úgy járt-kelt a színpadon, mint
aki otthon van, ellenben mindenki más csak jogosulatlan
jöttment – ezt néhányszor az emberek tudomására is hozta.
A közönség persze nevetett, mert azt hitte, ez is csak egy
színjáték – nem tudták, hogy Serios valóban ilyen, utál min-
denkit. Persze már amikor bejött, akkor is egy sörösüveg volt
a kezében, abból hajtogatott fel sûrûn, miközben beszélt,
vagy beszéltek hozzá. Tény, hogy az 1960-as és 1970-es
években meglehetõsen szokatlan jelenség volt.
A jelenlévõ kutatók vagy a közönség is hozott magával
otthonról Polaroid-gépeket, ezekkel volt a legegyszerûbb és
leggyorsabb elvégezni a kísérleteket. Kisorsolták, kinek a
gépével megy majd az elsõ kép készítése, kinek a gépével a
második és így tovább. Kis „bizottság” rakta be a filmeket,
helyesebben lemezeket a gépekbe, nehogy csalás történjen.
Aztán behozták a gépet, letették egy kis asztalkára. Akkor jött
Ted Serios, aki úgy öltözött, akár egy rock-sztár, néha csak
trikóban, vagy sötét pulóverben, aminek ujját felgyûrte.
Amúgy eredetileg festõ volt, jobb korszakaiban, amikor volt
lakása és mûterme, festett is képeket. De mint festõmûvész,
sohasem vitte semmire.

175
 Nos, most viszont ismét szerepelhetett és ezt az alkalmat ki
is használta. Jött-ment a színpadon, a kamerák elõtt, több-
ször meghúzta az üveget, aztán megtorpant az asztal elõtt,
tekintetét a fényképezõgépre meresztette és rettenetes
arckifejezések közepette erõsen koncentrált. A közönséget
elõzõleg felkérték, ne nevessen, ne keltsen semmilyen zajt.
A sötéthajú férfi olyan tudósokkal került szembe, akik
egyáltalán nem hittek neki. És ez garanciát jelentett a sikerre!
Mert például a denveri orvosegyetem pszichológia-professzora,
Eisenbud ugyanolyan szkeptikus volt, mint Root. Mindketten
úgy kezdtek Serios-szal kísérletezni, hogy meg voltak
gyõzõdve: a férfi egy közönséges szélhámos, csaló!
Eisenbud már elõzõleg is a szkeptikusok táborában volt,
több tudományos cikkben bizonygatta, hogy a parapszicho-
lógiai jelenségek és képességek nem léteznek… Mivel Seriost
is csalónak hitte, éppen azért szerzett pénzt a kísérletekre,
hogy leleplezze õt (Többen így jártak el Gellerrel is, aztán lám,
mi lett az eredmény – a „csalók” a mennybe mentek,
megdicsõültek, miután kiderült, hogy képességük valós.)
Serios a komoly laboratóriumi kísérletek során általában
azt kérte, hogy ha a film egy fényképezõgépben van, akkor az
objektívet fordítsák feléje, majd egészen közel ment a géphez,
mintegy „belenézett” az objektívbe, és összpontosított.
Ilyenkor nemcsak az arca torzult el az erõlködéstõl, hanem a
két halántékán jól láthatóan kidagadtak az erek.
Az elsõ kísérletsorozatnál hétszer egymás után csak sötét
lemezt találtak a gépben. Egy kérdésre – „akkor ez most mit
ábrázol?” – Ted Serios gúnyos vigyorral azt felelte:
– Fekete macskát az éjszakában.
A kutatók már-már azt hitték, tényleg csalóval akadt
dolguk. Lehet persze, hogy Serios nem bízott bennük, azért

176
nem produkált semmit. Vagy éppen nagyon igyekezett, túlontúl
is, ezért nem jött létre semmi. Ám amikor a nyolcadik
alkalom is eljött, valami megváltozott.
Akkor még nem rendelésre dolgozott – vagyis a kutatók ezen
a bemutatkozó látogatáson nem kívánták meg elõre, hogy mi
legyen a képen. Csak azt, hogy a lemezen legyen bármi!
Bármilyen ábra, kép, látvány, amivel Serios azt bizonyítaná,
hogy képes képet „varázsolni” a bezárt fotólemezre. És ezen a
nyolcadik képen, ha halványan is, de megjelent a chicagói
víztorony, a város egyik jelképe. Vagyis annak a várnak az
egyik mûtárgya, ahol ez a kísérlet éppen zajlott.
Eisenbud attól kezdve több éven (!) keresztül Seriosnak
szentelte minden idejét. Nemcsak fotózási kísérleteket végzett
vele – mindig megfelelõ tudományos apparátussal, szemlélettel,
tanúk elõtt, dokumentálva stb. – hanem próbálta õt
megfigyelni, az agyát kutatni. No és persze a tudat által
keltett gondolati energia is érdekelte, de nagyon.
Persze a görög származású Ted agya nem volt komplikált,
az észjárása sem különbözött másokétól. Amikor észrevette,
hogy milyen fontos lett õ a tudós számára, vérszemet kapott
és máris afféle sztárnak képzelte magát. A tudomány csilla-
gának és hõsének…! Attól kezdve a nyilvános kísérleteket
már valóságos színjátéknak fogta fel és mint fentebb leírtuk,
nagyokat „alakított”. De a legrosszabb az alkoholizmusa volt.
Sör nélkül nem tudta elképzelni az életét. Ami a legrosszabb
– bebizonyosodott, hogy valóban csak alkohollal a
szervezetében képes elvégezni a kísérleteket. Ha megtagadták
tõle az italt, ez annyira lefoglalta a gondolatait, annyira
dühöngött, hogy nem tudott koncentrálni. Így aztán bár kissé
nevetséges, de az történt: ahogyan az állatkísérleteknél
nélkülözhetetlen a fehéregerek vagy patkányok tápláléka,

177
úgy a Ted Serios-féle emberkísérletek fõ „hajtóanyaga” a
laborba ládaszám beállított sör volt…
Ha sokat ivott, akkor a laboratóriumi produkciók igazi
„cirkuszi” vagy színpadi produkciók kezdtek lenni.
Megcsinálta, hogy a fényképezõgépeket felfüggesztette a
mennyezetre, vagy egyszerre több géppel körberakatta magát
és mint egy szimultán sakkbajnok, géptõl gépig járt és mind-
egyikben létrehozott egy-egy képet – vagy éppen semmit.
A nagy hang nem pótolta a koncentráció idõleges hiányát,
az elfogyasztott sör mennyiségével arányosan nem nõtt a
tehetsége – legfeljebb maga hitte azt.
Az viszont igaz, hogy minden újabb és újabb kép, amit ezen
a rejtélyes úton létrehozott, felvillanyozta a kutatókat. Mind
többen kezdtek hinni Serios képességében és ez sokat segített
a parapszichológiai jelenségek és képességek általános
megítélése terén. Eleinte csak az Egyesült Államokban, ahol
elég széles visszhangja volt a Serios-kísérleteknek, késõbb
pedig az egész mûvelt világban.
Seriosnak sok újságot, albumot adtak. Rengeteg látvány
jutott be az agyába, fõleg épületekrõl, elsõsorban persze az
észak-amerikai földrész híresebb építményeit kedvelte. A
kutatók nemegyszer megkérték arra, hogy gondolati úton
vigyen fel fotóira ezek közül egy meghatározottat, általuk
vagy Ted által kiválasztottat. Itt érdekes dolgokra derült fény.
Például a képen megjelent több olyan ismert épület, amelynek
képét a férfi elõzõleg megnézte egy lapban – de a feliratot, az
intézmény nevét a saját képén hibásan, betûket felcserélve
„helyezte el”!
Voltak még cifrább esetek is, amelyek Serios képességét
összehozták valamiféle, éppen olyan rejtélyes idõ-tényezõvel
is. Ugyanis reprodukált a fényképlemezen egy ismert

178
épületet, de az nem olyan volt, mint manapság. Nem is olyan,
amilyennek a jelen idõben készült fotókon õ maga is láthatta
elõzõleg. Hanem egyes ablaksorai be voltak falazva… Egy
mûvészettörténész utánajárt és kiderült, hogy fél évszázaddal
korábban valóban befalaztak ott egy ablaksort! De arról
akkor nem maradt fenn fotó, így azt Ted sohasem láthatta.
Nem is tudhatott volna arról – elméletileg – hogy azok ott
valaha befalazott ablakok voltak!
Milyen idõben látta hát Ted azt az épületet?
Mivel addig senki sem kötötte össze a pszicho-fotózást az
idõutazásokkal, sem bármi más, az idõhöz kapcsolódó vagy
kapcsolható egyéb jelenséggel, volt min töprengeniök a
kutatóknak. Erre a dologra különben mindmáig nem derült
fény, továbbra sincsen magyarázat.
Az is fura volt, hogy nemegyszer Ted – a kutatók engedé-
lyével, vagy anélkül – két épületet összemontírozott. Ez már
alaposan meglepte még azokat is, akik amúgy kezdték
megszokni, mi mindenre képes ez az ember. Elõre megmutatta
az albumokban azt a két mûemlék-jellegû épületet, amibõl õ
most „egyet fog csinálni” – és csakugyan, a születõ fényképen
az egyik emelet az egyik, a másik a másik épületbõl volt
„kivéve”.
Soha nem másolta szolgaian az eléje tett fotókat. Vagy a
fény esett másképpen az általa kreált épületekre, vagy tornyot
tett a tetejére, ahol eredetileg nem volt, vagy valamilyen
egyéb részleten változtatott. Lehet persze, hogy ez utóbbiak
egyszerûen elkerülték a figyelmét. Voltak kedvenc épületei és
fotói, amiket szívesen reprodukált gondolati úton, és voltak
olyan épületek, amelyek gondolatfotózására a világért sem
vállalkozott. Azokkal úgymond „haragban volt”. Lehet
persze, hogy ez is csak része volt annak a folyamatnak,

179
amely a tudatában játszódott le és amely azt parancsolta
neki: legyen szeszélyes, mert arról ismerszik meg az igazi
sztár…!
Voltak félreértések is, ami abból eredt, hogy a görög beván-
dorló nem teljesen uralta a nyelvet. A kutatók egyszer arra
kérték, gondolatfotózza le a Diadalívet. Természetesen a
francia fõváros ismert mûemlékére gondoltak. A „diadal”
angolul „triumph” – Serios pedig szinte azonnal sugallt is egy
fotót a lemezre – amelyen azonban egyik kedvenc
autómárkája, a „Triumph” volt látható…
Aztán az is megesett, hogy tévedésbõl másik épületet
fotózott le. Megkérték egyszer, hogy a chicagói Hilton-szálló
képét tegye egy lemezre. Õ pedig a…denveri Hiltont
varázsolta a lemezre!
Arról se feledkezzünk meg: a fényképek egy része olyan
méretekben készült – vagyis a rajta lévõ tárgyat úgy mutatta
be a kép – hogy az semmiképpen sem készülhetett volna
azzal a Polaroid-géppel, amelyben a film lapult a kísérlet
alatt. Vagyis még ha valami csalás is lett volna a dologban,
akkor sem készülhetett volna az a kép természetes úton, a
gép révén, mert annak objektívje alkalmatlan volt ilyen kép
készítésére.
A másik dolog – ami eleinte idegesítette is a tudósokat –
hogy az épületek nagyobb részét Ted… felülrõl fotózta le!
Mintha madártávlatból nézné. Mintha valami módon
„rárepülne” a levegõbõl, olyan szögben jelentek meg az
ismert építmények azokon a fotókon. Azt kell mondanunk,
hogy végsõ soron erre sem született magyarázat az elmúlt
évtizedekben.
1967 májusában Eisenbud professzort az érdekelte, vajon Ted
képes lenne-e a távoli múltban játszódó jeleneteket is lefotózni?

180
Ezért elvitte õt a denveri természettudományi múzeumba és
azt remélte, az ott kiállított anyagok majd kellõ hangulatba
ringatják kedvenc kísérleti alanyát. Mint a kémiában a kata-
lizátor, úgy hatnak majd rá. Eisenbud remélte: a régi tárgyak,
szobrok, képek stb. valamiféle inspirációt adnak Tednek. Aki
késõbb egy ott látott neandervölgyi õsember-képet sikeresen
reprodukált is gondolati úton a laborban, de az õ képén az
õsember más szögbõl látszott.
Természetesen Serios személyeket, emberalakokat is felvitt
képeire. Olykor éppen a laborban jelen lévõ személyek
bukkantak fel a képeken – de egészen másképpen öltözve,
mint ahogyan ott a teremben voltak! Lehet, Ted tudat alatt
azért „öltöztette fel õket” másképpen, nehogy azzal vádolják
meg: valami rejtélyes módon egyszerûen lefényképezte
azokat az embereket?

Mondanunk sem kell, hogy már az elsõ évtõl kezdve

támadásba lendültek mindazok, akik nem hittek a pszicho-
fényképezésben. Ezek egy része tudós volt, mások nem.
A kutatók gyakorlatilag már 1967-tõl kezdve tönkretették
Eisenbud professzor egész tudományos hírnevét és addig
szerzett tekintélyét. Mert bár õ nem közölhette a Tedrõl és
képességérõl szóló szakcikkeit a tudományos lapokban
(kénytelen volt egy külön könyvben számolni be minden
kísérletükrõl), addig ugyanezek a szaklapok agyba-fõbe
támadták az addig szakmai kiválóságnak tartott és nagyon
elismert férfiút. Elõször is azzal vádolták, hogy fogalma sincs
arról, hogyan kell tudományos kísérletet végezni – pedig hát
a Teddel folytatott vizsgálatok minden ízükben megfeleltek a
logika és a tudományosság követelményeinek és mindegyiket
kellõen dokumentálták is. Akadt olyan világhírû szakmabeli,

181
aki nemcsak azzal vádolta meg õket, hogy Ted egy bûvész,
aki valami észrevétlen és roppant ügyes módon becsempészte
a kész képeket, filmeket a gépekbe, hanem hogy Eisenbud is
csaló, Ted cinkosa…
Más kutatók onnan indultak el, hogy próbálták bebizonyítani:
nem volt itt semmi gondolat-fényképezés, ellenben Ted ügyes
bûvészként tevékenykedett, az ivással, kiabálással, ide-oda
járkálással elterelte a figyelmet, és hírhedt „gizmó”-jával
valamilyen még ismeretlen módon „megbütykölte” a gépben
lévõ filmet. De hogy ez valójában hogyan mehetett (volna)
végbe, arról senki sem tudott. Azonfelül a bírálók vagy
megfeledkeztek egy alapvetõ dologról, vagy rosszindulatúan
úgy tettek, mintha nem tudnának róla (pedig lám, éppen õk
nyafogtak arról, hogy a laborkísérleteknél be kell tartani
bizonyos szabályokat…). Ez pedig az volt, hogy Ted Serios
sohasem tudhatta elõre, milyen képet fognak kérni tõle.
Eltekintve azoktól az esetektõl, amikor, rábízták, hogy
gondolatfotózzon már a lemezre valamit, bármit – ez inkább
csak kezdetben fordult elõ – késõbb a kutatók már szinte
„bizottságilag” tevékenykedtek. Nem álltak Serios pártján,
sõt igyekeztek magukat tõle távol tartani. Eisenbud professzor-
nak sem lehetett befolyása arra, hogy egyik vagy másik
napon milyen témát válasszanak az alanynak, milyen feladatot
adjanak neki. A kutatók vagy elõre összebeszéltek, hogy ma
miket fognak kérni a férfitól, de azt Teddel sohasem közölték.
Milyen ábrát vigyen a lemezre? Személyt, épületet, jelenetet,
alakot, bármit? Így, még ha lett volna is bármi a „gizmóban”,
amivel egy lezárt fényképezõgép belsejében exponálásra
várakozó filmre képet lehet rávinni (hadd jegyezzem meg,
ilyen szerkezetet azóta sem találtak fel, pedig majd’ negyven
év telt el azóta) – akkor sem megy vele Ted semmire, hisz a

182
világon sok ezer épület van, és tízezernyi más lehetõség,
téma, amit kérhettek tõle. Arról nem is szólva, hogy miután
véget ért egy kísérletsorozat (sokszor napi nyolc órán át
zajlottak), a már kellõen italos Ted a sarokba vágta aznapi
gizmóját és tántorogva indult a kijárat felé… A gizmóban
pedig soha nem találtak semmit, ami gyanús lett volna, hogy
alkalmas bármiféle csalásra.
Mellesleg tudunk olyan esetrõl is, amikor szkeptikus
tudósok és bûvészek voltak jelen Ted valamelyik bemutatóján
és menet közben rávetették magukat a férfira, kicsavarták
kezébõl a gizmót és belenéztek, megmutatták a tévékamerák-
nak is. Nagyot csalódtak, ugyanis az csak egy papírfigura volt,
belül teljesen üres. Persze ekkor sem adták fel, kijelentették:
Ted csaló, akinek sikerült közben elrejtenie azt a bizonyos
„optikai berendezést”. Az nem gyõzte meg õket hogy aznap
Tednek olyan képeket kellett felvinnie a fényérzékeny
lemezekre, amiket a közönség követelt tõle! Vagyis hogyan
készíthetett volna elõre bármiféle képet akár azzal a
szerkezettel is (ami nem létezett), ha egy perccel a gondolat-
fényképezés elõtt tudta meg, mit is kell felvinnie a lemezre…?
Mondani sem kell, hogy az egykor híres, ám késõbb meg-
lehetõsen lecsúszott és elfeledett bûvész, James Randi is
belegázolt az ügybe. Ez a tehetségtelen, „profi szkeptikus”,
aki például más hasonló ügyekben a durva csalásoktól sem
riadt vissza (errõl írtam már vagy húsz évvel ezelõtt egyik
könyvemben). Arról nem is beszélve, hogy hiszen nem Ted
Serios volt az egyetlen ember, aki gondolati úton képeket
tudott filmre vinni! Az 1990-es években szinte mindnyájan
láttuk a tévékben azt a japán fiatalembert, aki ugyanerre volt
képes mindenféle „gizmó” nélkül is. És másokról is hallot-
tunk az utóbbi évtizedekben.

183
 Végül szakadás következett be a két kísérletezõ professzor
között. Míg Eisenbud a haláláig kitartott amellett, hogy
Ted valóban képes volt arra, amit bemutatott, Root-ot meg-
gyõzték a kedves szkeptikus kollégák és bûvészek és õ meg
azt állította sokáig, hogy Ted egy közönséges csaló volt,
Eisenbud pedig nem látott át a szitán.
Mellesleg egy idõ után a professzor kérésére Ted olykor
lemondott a gizmó használatáról – és lám, a képek akkor is
sikerültek! Ezzel eleve megdõlt a szkeptikusok fõ érve. Arról
nem is szólva – említettem már – hogy nem is készülhetett fel
a sok tízezer lehetséges kívánságra, de jegyezzük meg: az
általa kreált képeken majdnem mindig volt valami részlet,
ami eltért a valóságostól. Vagy a feliratok betûinek sorrendje,
vagy az ablakok, oszlopok száma az épületeknél, vagy ha
hirtelen egy emeletes londoni buszt kívántak látni, akkor
annak ajtaja vagy lámpája nem hasonlított az eredetihez.
Tehát Ted nem az eredeti mintákat követte. Ezért jogos az a
kifejezés, hogy azokat a képeket õ kreálta, szinte mûvészi
termékként hozta létre õket.
Nem véletlen, hogy ezt az „apró” részletet úgy Randi, mint
az évtizedek óta ezen rágódó egyéb ellenzõk (ellenségek) és
szkeptikusok is gondosan elkerülik. Soha sehol nem említik,
nem térnek ki rá, elhallgatják – mert hiszen már önmagában
ez az egy dolog is romba döntené egész érvelésüket.
Arról is csönd van, hogy Eisenbud pár év után átadta
alanyát a virginiai orvosegyetemnek, ahol – ó, milyen furcsa ez
egy kelet-európai számára! – volt parapszichológiai tanszék.
Itt más kutatók éveken keresztül kísérleteztek a férfival és
akár hiszik, akár nem – ott sem fedeztek fel semmiféle
csalást! Pedig amikor csak lehetett, meghívtak kívülállókat,
egyszerû nézõket és egyetemi tudósokat, kutatókat.

184
 Ez utóbbiak belefolyhattak a kísérletekbe, bármikor bármit
ellenõrizhettek menet közben is.
Végsõ soron azzal akarták lehetetlenné tenni Eisenbud pro-
fesszor egész tudományos pályafutását, hogy etikai bizottság
elõtt azzal vádolták meg: egy kísérleti alanyt leitatott…
Vagyis azt a tényt, hogy Ted Serios majdnem kizárólag csak
alkoholos állapotban volt képes sikeres kísérletet végezni
(nyilván valamelyik agyfelének segített ez az állapot), azt
bûnként rótták fel neki. De ezzel csak megkerülték a valós
problémát: van-e gondolati fényképezés? Lehetséges-e
akaraterõvel és koncentrációval egy lezárt, hozzá nem férhetõ
fényképlemezre vagy digitális gépre hozzáférés nélkül, csak
gondolati úton képet vinni fel? Megjegyezzük: a mai pszicho-
fotósok sikerrel használják e célra a digitális gépeket is, ahol
pedig nincsen film.

De menjünk még tovább az idõben. A stafétabotot Walter

Uphoff és felesége, Mary vették át. Korábban õk is a Colorado
Egyetemen dolgoztak Denverben. Bár mire õk képbe kerültek,
Ted Serios – aki állítólag ma is él még – egyre ritkábban volt
képes gondolatfotókat készíteni. Lehet, a sok alkohol végzett
az agyában olyan mértékû pusztítást, hogy az majdnem
végzetes lett, talán mégsem, mert úgy hírlik, néha ma is
képes rá. A ma már csak vegetáló, lecsúszott alkoholista – ha
felkeresi egy újságíró és interjút készít vele, egy láda sörért
bármikor készít neki pszicho-fotót…
Szóval az Uphoff-házaspár már nyugdíjba vonulásuk után
kezdett foglalkozni a pszicho-fotózással.
Masuaki Kiyota Japánban élt. 14 éves korában látta a
tévében, hogy Uri Geller érintés nélkül meghajlítja a kanalat.
A kisfiú azon csodálkozott, hogy mit látnak ebben az

185
emberek? Nincs ebben semmi rendkívüli, jelentette ki, hisz
erre õ is képes. Mert csakugyan meg tudta csinálni. Nemcsak
õ, hanem még több gyerek Japánban, Németországban,
Itáliában – mindenhol, amerre Geller akkoriban járt. (Csak
mellesleg jegyzem meg: ezt a Geller képessége mellett szóló
érvet is elhallgatták a szkeptikusok, mert hiszen ez rögtön
aláásta volna azt a hamis érvelést, hogy Geller csak egy
bûvész, aki halogénekkel preparált kanalakkal dolgozik…
A kisgyerekek otthon bezzeg rögtön kiragadták az evõeszközt
a fiókból, halogénekrõl vagy más vegyszerekrõl, preparálásról
nem is hallottak soha, egyszerûen az akaratukkal hajlítgatták
a kanalakat…)
Mivel Kiyota több más paranormális dologra is képes volt,
szülei vele együtt úgy döntöttek: „átadják” a kisfiút a tudó-
soknak, állapítsák meg, mitõl van ez neki és mi lehet belõle,
ha felnõ? Kiyotát végigfuttatták néhány ismert japán egyetem
parapszichológia tanszékén, megfordult több laborban és
akkor derült ki: többek között van pszicho-fotografikus
képessége is.
Mivel éppen akkor Japánban feltûnt egy másik fiatalember is,
aki szintén a pszicho-fotózás terén jeleskedett (Yukio Ishi), hát
a gyereket felkeresték az amerikai kutatók és egy filmes csoport,
amely attól kezdve a vele folytatott összes japán kísérletet
felvette. Attól kezdve Kiyota az Uphoff-házaspár védõszárnyai
alatt fejlesztette képességét. Egyelõre nem mutatták meg õt a
médiának. A szülõk és a kutatók úgy vélték, jobb, ha különleges
képességeirõl még nem tud a világ és nem nehezedik a gyerekre
a média nyomása. Kiyota minden nehézség nélkül hajlítgatta a
kanalakat a távolból, érintés nélkül, aztán nekilátott „pszicho-
fotózni”. Nem ismételjük meg itt mindazt, amit fentebb Ted
Serios kísérleteirõl írtunk. Tény, hogy Uphoffék is betartották

186
a legszigorúbb tudományos kötelmeket és szabályokat.
Kiyotáról hamarosan kiderült, mennyivel tud többet Tednél –
õ ugyanis nemcsak fotókat volt képes felvinni a zárt gép
fényképlemezére, hanem a videoszalagra mozgóképet is
kreálhatott!
A részleteket bárki elolvashatja az Uphoff-házaspár
könyvében („Mind over matter”, vagyis: „Az elme az anyag
fölött”). Kiyota is erõsen koncentrált (persze alkohol nélkül),
majd amikor úgy érezte, kész a kép, egy hatalmasat kiáltott.
Mondhatni szinte ordított. (Amikor elõször láttam és hallot-
tam ezt a kiáltást, alaposan meglepõdtem magam is.) Késõbb
a filmesek egy neves tévétársaság számára az azóta elhunyt
nagy színész, Burt Lancaster vezetésével nemcsak filmre
vették, hogyan születnek ezek a képek, hanem kommentálták
is az eseményeket (a 90 perces film 1977-ben készült és
olykor még ma is felbukkan valamelyik természetfilm- vagy
ismeretterjesztõ csatornán, a szkeptikusok érthetõ bosszú-
ságára…).
Mondani sem kell, hogy a pszicho-fotózás alapját jelentõ
esemény – hogyan készül a kép a lezárt dobozban, ahová
fény nem jut be? Ez eleve ellenkezik a fizikával, hiszen csak
a lemezre esõ fény kreálhat ott képet! – nagyon érdekelte a
Kiyotával foglalkozó kutatókat is.
Kiyota mindig azt állította: erõsen elképzeli a képet, amit
kértek tõle, majd 30 másodpercig ült a fényképezõgép elõtt
vagy mellett. Az erõs koncentrálás után szinte felszabadítja
õt az a hatalmas kiáltás. Közben a kísérletek során – amit
például az NBC-tévé 1977-es filmjében is láthatunk – látjuk,
elõzõleg hogyan biztosították be a szerkezetet, a filmet rejtõ
dobozt, hogy senki se férjen hozzá. Ha fény érné a kísérlet
elõtt vagy alatt, egy érzékelõ ezt kijelzi. Ami nagyon érdekes:

187
amikor Kiyota koncentrál, majd eljön a pillanat, hogy ráviszi
a képet a lemezre – a riasztó megszólal. Pedig a gépet vagy a
dobozt nem nyitották ki! Tehát a fény, ami ott bent megjelenik
és a fényérzékeny lemezre a képet „odateszi”, létrehozza – az
nem kívülrõl jött!
Mondani sem kell, hogy a fizikusok ilyenkor a hajukat tépik
és minden egyetemet végzett ember – vagy legalábbis a
túlnyomó többségük – egyetlen szót hajtogat: „Lehetetlen!”.
Persze, hogy lehetetlen – az általunk eddig megismert
törvények szerint. De hát a világ folyton halad elõre és a mai
törvényeket részben vagy egészben hamarosan felülírják
olyan új szabályok, új törvényszerûségek, amelyeket eddig
még nem ismertünk meg. És mivel nem ismerjük õket, csak
itt-ott találkozunk velük. Például éppen efféle „természet-
feletti” jelenségek kapcsán. Ami persze eleve rossz kifejezés,
mert hiszen semmi sem lehet a természet fölött, sõt éppen
annak része. A Ted Serios vagy a Masauki Kiyota-féle
képességek is.
Csak érdekességként jegyezzük meg: míg Ted Serios gyakorta
készített képet a különféle építményekrõl „madártávlatból”,
mintha repülne a magasban – Kiyota ilyent sohasem csinált,
az õ építményei a képeken középmagasságból vagy alulról
nézve jelennek meg. Viszont a legtöbb kép fordítva keletkezik. A
gépekbõl kivett fényképeken, ugye, alul van a föld és felül az
égbolt. Nos, a Kiyota-féle felvételeken az ábrázolt tárgyak,
épületek mind „fejjel lefelé” jelennek meg a képeken.
Kiyota képes volt mozgóképeket is kreálni. Ezek annyiban
voltak „mozgók”, hogy statikus képek jelentek meg a video-
filmen, amit lezárva tartottak. Az így felvett film mintegy
három percig tartott. Statikus látképek sorozata volt ez, tehát
nem emberek vagy jármûvek mozogtak rajtuk.

188
 Mindegyik kép, látvány mozdulatlan volt, pár másodpercig
létezett, aztán a képernyõ elsötétült, majd ismét kivilá-
gosodott és megjelent a következõ, majd ismét a következõ
kép. Némely képen felismerhetetlen volt, hogy milyen
épületet ábrázol és az hol található – de megjelent Kiyota
kedvenc témája, a Tokyo Tower nevû torony, néhány tokiói
ház, de olyan is, ami Londonban áll, bár ott Kiyota elõzõleg
sohasem járt. A sajátos film végén három képen megjelent
maga a New York-i Szabadságszobor is, de részletekben –
elõbb az alja, aztán a teteje és egy rövid idõre a szoboralak
arca is. Ez utóbbi képek kissé rezegnek, mozognak, mintha
az operatõr (?) keze remegne felvétel közben.

Mondani sem kell talán, hogy rengeteg teória született és

születik ma is arra nézve, hogyan mûködhet ez a dolog, Mert
leszámítva a szkeptikusok mélyen elítélendõ álláspontját („ez
nem is létezik”…), a dolognak meg kell majd találni a
tudományosan elfogadható magyarázatát. És minden
valószínûség szerint az izgalmas kérdésre nem is egy laikus,
talán nem is para-kutató, hanem egy úgynevezett „igazi
tudós”, valamelyik természettudomány sokoldalúan képzett
embere fogja megadni a választ.
Reméljük, minél hamarabb.

189
190
 A REINKARNÁCIÓ
TUDOMÁNYOS RENDSZERE?

Talán az emberiséggel egyidõs az az elvárás, hogy ne

haljunk meg. Ez a két lábon járó lény, amióta csak gondol-
kodik, folyton arra vágyott, hogy élete a végtelenségig, de
mindenképpen a lehetõ legtovább tartson.
Bizonyos értelemben ezért is idegen (ideológiai) az emberi
lélekhez a keresztény vallás, amely azt állítja, hogy csak
egyszer, egyetlen egyszer élünk, aztán meghalunk és
folytatásra legfeljebb csak pokolban, tisztítótûzben vagy a
mennyekben lelhetünk. Természetesen attól függõen, hogyan
viselkedtünk idelent.
Ezen az állításon nagyon is tetten érhetõ – mondhatnánk,
kilóg a lóláb – a pedagógiai szándék.
Vagyis azért állítja a keresztény, elsõsorban a katolikus
vallás, hogy nincs második esély, csak a bûnhõdés vagy a
jutalom az egyszeri alkalom után – hogy ennek megfelelõen
viselkedjünk itt a Földön abban az állítólagos egyetlen
életünkben. Mint tudjuk, a módszer nem vált be, az emberek
viselkedése semmiben sem jobb a katolikus világban, mint
ott, ahol mindenki sok-sok esélyt kap, mert hisz a lélek-
vándorlásban.
Tehát nem ettõl függ az, hogyan viselkedünk életünkben.
Mellesleg a katolikusok meg vannak gyõzõdve arról, hogy a
Biblia azért szent könyv („Szentírás”, „Szent Biblia”), vagyis
valamilyen nagyon magasztos írásmû – mert szerzõje maga
az Isten. Aki a kezdeti, névtelen szerzõknek sugallta a
szöveget. Ez persze nem magyarázza meg az apokrifok
létezését, vagyis az olyan, szintén biblikus írásmûveket,

191
amelyeket késõbbi emberek tiltottak ki a szent könyvbõl.
Mondhatni, korabeli szerkesztõk – vagy inkább cenzorok…?
Azt se feledjük el, hogy más vallások hívei a maguk könyvét
szintén szentnek vélik és azokat is az Istentõl származtatják.
No már most, ha csak egyetlen isten van, akkor az miért írt
több könyvet és ha mégis, akkor azok miért nem hasonlí-
tanak egymásra? Mi több, egyes részeik kifejezetten ellent-
mondanak a többi könyv hasonló részeinek… Vagy több isten
lenne…? Több isten nem isten, hiszen teljhatalmú, vagyis
mindenható, mindennek alfája és omegája csak egyetlen
lehet. Ahol már kettõ van, azok nem mindenhatóak, többrõl
nem is szólva.
A buddhisták és számos más, általunk ázsiainak nevezett
vallás nem azt tanítja, amit a Bibliában olvashatunk. Hanem
többek között azt is, hogy az emberek lelke egy szinte végte-
lennek tetszõ (bár nem vég nélküli) folyamatban vesz részt.
Ebben egyre csak tökéletesedik és amikor eléri a tovább már
nem fejleszthetõ, tehát legtökéletesebb állapotot, akkor jut
egy menyország-szerû valamibe, helyre vagy folyamatba,
végállapotba, amely persze a tökéletes boldogságot sugallja.
Ez így eddig jobbára csak ideológia vagy elméleti fejtegetés.
Bár nagyon sokan vannak, akik ezt állítják – az emberiség
legnagyobb vallási tömbje szerint igenis van reinkarnáció és
a lelkek folyton úton vannak, különféle létezési formákban
jelennek meg újra és újra –tudományos bizonyíték mindeddig
nagyon-nagyon kevés került elõ. Mi több, azok is megkérdõ-
jelezhetõek, vagy olyan kisszámú esetrõl tudunk, amelyek
alapján messze menõ következtetéseket levonni nagyon
nehéz, sõt szinte lehetetlen. Lássuk mégis azokat a tényeket
(?), amelyek a lélekvándorlás mellett szólnak.

192
 Az egyik ilyen, bár szintén nem perdöntõ bizonyítékként
szolgálnak a halálközeli események. A megrögzött szkeptiku-
sok természetesen ezt is tagadják, illetve igyekeznek valamiféle
tudományos, vagy úgy hangzó érvrendszert felsorakoztatni.
Való igaz, nagyon nehéz elhinni, hogy a mûtõasztalon fekvõ
beteg – amikor beáll nála a maximum egy-két percig tartó
klinikai halál állapota – akkor a lelke kiszakad a testébõl,
elmegy valahová, ott mindenféle élményei vannak, majd
visszajön és amikor az illetõt az orvosok ismét életre térítik,
akkor már megint itt van, ebben a testben, de emlékezik arra,
ami vele azokban a percekben történt.
A „baj” csak az, hogy – mint azt évtizedekkel ezelõtt már
dr. Raymond Moody, késõbb más orvosok, szakemberek
kutatásai is bizonyították – azok az emberek szerte a világ-
ban, éljenek bárhol, ugyanazt élték át. Ez azért fontos, mert
régebben a tudomány – köztük magyar szkeptikus kutatók is
– azt állították: halálközeli élményeik csak a keresztény
hitvilágban felnõtt embereknek vannak, akik az eszmélet-
vesztés idején nagy fényességet, valamilyen fényes és jóságos
Lényt, természetesen a keresztények istenét vélik látni,
merthogy gyerekkorukban és késõbb „beléjük verték” a
hittanórák anyagát… Amikor késõbb kiderült, hogy ugyanezt
látják vagy vélik átélni a buddhisták, mohamedánok,
lámaisták és tucatnyi más kisebb és nagyobb vallás hívei,
nem is szólva az egyre szaporodó ateistákról – attól kezdve
ezt az érvet valahogyan elfelejtették a szkeptikusok.
De kitaláltak helyette mást. Például azt, hogy a halálközeli
állapotban az agyban zajló kémiai folyamatok miatt képzeleg
a beteg! Ilyesmi is elõfordulhat persze, de ha mindenki
ugyanazt „látja”, tapasztalja, éli át ebben a különleges
állapotában, akkor abban kell lennie valamilyen közös

193
kiváltó oknak, sõt folyamatnak. Ez az, amit a szkeptikusok
görcsösen tagadni igyekeznek.
A másik komoly ellenérv a szkeptikusok lesújtó (ámde mint
már tudjuk: igazságtalan és alaptalan) állításaival szemben:
a „lélek” információszerzõ képessége. Nemegyszer megesett
ugyanis, hogy a lélekvándorlás küszöbén álló, de abba még
be nem engedett tudat olyan információk birtokában tér
vissza errõl a rövidke „kirándulásról”, amely információkat
semmilyen megmagyarázható, tudományosan vagy logikusan
indokolható módon nem birtokolhat.
Néhány példa. Az egyik: a halálközeli élmény után az illetõ
azt meséli: amikor az orvosok a mûtõasztalon fekvõ teste fölött
dolgoztak – éppen próbálták õt újraéleszteni – lelke kiszakadt a
testébõl, ennek szemével mintegy látta önmagát ott a mûtõasz-
talon. Aztán ez a lélek – ha annak nevezhetõ – emelkedni
kezdett, áthatolt a falakon, látta a kórház tetejét, az udvarát és
az ott történõ dolgokat. Látott más helyiségeket is és azt is, ami
ott akkor zajlott. Hallotta a személyzet hangját, beszédét – nem-
csak abban a helyiségben, ahol a teste feküdt, hanem számos
más helyiségben is. Látott olyan dolgokat, amiket csak egy,
fizikailag a kórház fölött elhelyezkedõ ember láthat ebbõl a
sajátos és ritka nézõpontból!
Amikor az ilyen beteg visszatér és szóvá teszi, hogy ideje
lenne kitisztítani az épület ereszcsatornáit, mivelhogy tele
vannak falevelekkel – nem veszik komolyan. Hiszen az orvosok
és más szakemberek szerint nem láthatta az ereszcsatornákat
felülrõl, mert hiszen egész idõ alatt itt feküdt a mûtõasztalon,
ráadásul eszméletlenül… Ezt nevezik „földhözragadt gondol-
kodásnak”, ami sajnos sok tudós sajátja. Pedig hát tõlük –
éppen ellenkezõleg – a szárnyalást, a minden eshetõség számba-
vételét várnánk el. No persze, ha igazi tudósok lennének…!

194
 Az is megesett, hogy a lélek olyan információk birtokában
tért vissza, amelyekkel a halálközeli élményt megelõzõen
nem rendelkezett, mert nem is rendelkezhetett. Mondok erre
is példát. A halálközeli élmények során megszokott, mond-
hatni minden esetben törvényszerû dolog, hogy a lélek
eltávolodik a testtõl, majd egy alagútszerû valamibe repül
bele, amelynek a túlsó végén hatalmas fényesség várja. Ez
egy nagyon jó hely, úgy érzi. Itt minden szép és gyönyörû és
biztonságos. Fénylény, amelyhez közeledik, nagyon jóságos
és nagyhatalmú. Ám azt közli az illetõvel, hogy még nem jött
el az ideje, mehet vissza. Ám sokszor ezt megelõzõen a lélek
ott találkozik mindazokkal, akik már meghaltak elõtte,
rokonai, családtagjai lelkei üdvözlik õt szívélyesen.
Amikor a Fénylény visszatérésre utasítja, a lélek igen
szomorú lesz, de engedelmeskedik és egy pillanattal késõbb a
mûtõasztalon ébredõ, túlélõ testében találja magát, ismét.
Nos, nem is egy olyan esetet jegyeztek fel, amikor a fény
birodalmában járó lélek olyan hozzátartozókkal találkozott
ott (mint már megholtakkal), akiket itteni létében még
élõknek tudott. A klasszikus alapeset, hogy autóban utaztak
mondjuk hárman, a nagy baleset miatt mindenki megsérült,
a sérülteket a mentõk különbözõ kórházakba szállították. Az
egyik sérült meghalt. „A” sérült eszméletlenül került a
mûtõasztalra, mit sem tudhatott hát arról, mi van „B” sérült-
tel és „C” sérülttel. Õket más kórházba vitte a szirénázó
mentõautó. Ám miután „A” sérült kis híján életét vesztette,
klinikai halálból hozták vissza az orvosok, magához térve
közölte a környezetével, hogy „B” beteggel nem találkozott
„odaát”, õ tehát nyilván él – viszont „C” már „odaát” van, ott
beszélt vele…

195
 A környezet – család, kórházi személyzet, orvosok – meg
van gyõzõdve, hogy az illetõ össze-vissza beszél, a gyógy-
szerektõl, a sokktól, az átélt tragédiától van ilyen állapotban.
Kérdés, mit szólnak akkor, ha megtudják, hogy „A” sérült
igazat mondott „C” haláláról? Hiszen errõl nemcsak õ nem
tudhatott, de mások sem. Amikor õ a klinikai halál állapotába
került, ebben a kórházban senki sem tudhatta és fõleg ott
bent a mûtõben nem is tudta, hogy mi van „A” rokonaival,
akik vele együtt voltak a kocsiban. Sõt azt sem tudhatták,
hogy több sérült volt.
De hogyan lehetne mindezt bizonyítani? Nagyon kevés
ilyen eset van, olyan kevés, hogy ezek is általában csak a
bulvárlapok szenzációs rovataiba kerülnek bele. Tudomá-
nyosan értékelt bizonyítékként, esetleírásként igen ritkán
találkozunk velük. De attól bizony még voltak, vannak és
nyilván lesznek is.

A lélekvándorlás másik – bár szintén meglehetõsen bizony-

talan lábakon álló – bizonyítéka az, amikor születik valahol
egy gyerek és amint elkezd beszélni, azt állítja, hogy õ bizony
nem az, akinek szülei és környezete hiszik, hanem X.Y., aki
itt és itt, ekkor és ekkor így és így vesztette életét. Tehát már
egy pár éves kisgyerek is tudatosan azt állítja magáról, hogy
õ valaki más – és információkkal rendelkezik azon illetõ
életének eseményeirõl, viszonyairól!
Számtalan hasonló történetet hallani – de ezek 99 százaléka
Indiában és csak ott történik, sehol másutt. A huszadik század-
ban különösen sok volt belõlük. Hogy miért éppen ott, arról
több elmélet létezik. Az egyik szerint azért, mert ugye ott él
közel egymilliárd olyan ember, aki a lélekvándorlásban (is) hisz,
hiszen az ottani legelterjedtebb vallások egyik alaptétele ez.

196
 Csak az a baj – mint azt kimutatta egy felmérés – hogy az
esetek jelentõs részében az ily módon újjászületett lélek egy
szegény, nélkülözõ, sõt nyomorgó családban látta meg a
napvilágot. Akinek életét viszont a magáénak vallotta, az
szinte minden esetben gazdag ember volt… Vagyis nem
zárható ki az anyagi elõnyszerzés, a manipuláció esete sem.
Voltak szép számmal, akik lebuktak a lélekvándorlási „sztori-
jukkal”. Kiderült, hogy rokonaik jártak utána a gazdag, de
szerencsétlenül járt fiatalemberek történetének, majd azt a
kisgyerek szájába adták és az így nemegyszer – mint a
gazdag szülõk elveszettnek hitt fia, annak reinkarnálódása –
emelkedhetett villámgyorsan a gazdagságba, az aranyéletbe.
Amibõl természetesen az ügyes szülõk és rokonok is profitáltak,
méghozzá nem kis mértékben.
De ne legyünk igazságtalanok, hiszen nem csak ilyen
eseteik, nem csak szélhámosságok voltak. Való igaz, hogy
voltak igen elgondolkoztató eseteik, amikor minden jel arra
mutatott, hogy az újjászületett lélek egy másik testben él
tovább, miközben megvolt minden emléke az elõzõ életérõl.
Itt az a gyanús, hogy mi, normális emberek milliárdjai, nem
rendelkezünk emlékekkel az elõzõ életekrõl. Vagy mégis…?
Náluk ez csak mesterségesen létrehozott különleges lelkiál-
lapotban jön elõ. Akkor hogyan lehetséges, hogy az indiai
gyerekek mindenre emlékeznek normális állapotukban is?
Nagyon gyanús ebben az egész ügyben az, hogy egyfelõl
szinte csak ott történnek ilyen esetek, másrészt az egész
emberiség létszámához viszonyítva rettentõen kevés. Még ha
feltesszük azt is, hogy nem minden esetrõl szerez tudomást a
média, lehet, hogy kétszer vagy háromszor annyi, mondjuk
ötven vagy száz is van évente – azért ez statisztikailag
mérhetetlen ahhoz képest, hogy jelenleg már hat és fél

197
milliárd (!) ember él a Földön. Ha a lelkek valóban vándorolnak,
akkor az ilyen „mûszaki hibákból” vagy sajátságos „üzemi
balesetekbõl” (amikor a más testet öltött lélek, tudat
pontosan emlékezik az elõzõ életének fontos részleteire)
sokkal többnek kéne lennie. Mert ha azt tételezzük fel, hogy
van lélekvándorlás, akkor azt is fel kell tételeznünk, hogy az
nem csak egyesekre, kivételezett kevesekre vonatkozik,
hanem demokratikusan magába ölel minden valaha élt és ma
élõ embert (ez a két halmaz voltaképpen egy és ugyanaz a
halmaz lehet, természetesen). Ha viszont így van, akkor
egyesek miért emlékeznek elõzõ életeikre, mások pedig miért
nem? Ez az emlékezés valóban afféle rendszerhiba lenne…?

Van egy harmadik dolog is, ami a lélekvándorlás létét

látszik bizonyítani. Ez pedig nem más, mint a regresszív
hipnózissal elõhozható „genetikai emlékezet”. Az idézõjel
magyarázat: a tudomány régóta keresi a genetikai emlékezet
nyomait, bizonyítékait, de mindeddig – úgy véli – nem találta
meg. Nem is tudja elképzelni, hogy 1) létezik reinkarnáció,
2) hogy ha mégis, akkor az elõzõ életek emlékei valamiképpen
hatnak a mában is, és hogy 3) a mai ember emlékezhet arra,
amit elõzõ életeiben átélt.
Ezt valóban nehéz elhinni. Mert hiszen ma úgy tudjuk: ha
van is reinkarnáció, az emlékek nem rakódnak egymásra,
még kevésbé a tapasztalataink. Nem összegzõdik tehát az
elõzõ életek haszna, ily módon az egésznek nincs sok
értelme. Vannak gondolkodó emberek, nem is kevesen, akik
ebben a pontban látják azt az érvet, amely kiforgathatja a
lélekvándorlás híveinek egész hitét és érvelését. Mert miért
létezne a dolog, ha nincs semmi haszna?
Egyelõre tegyük félre ezt az érvet és nézzük meg, mi derül

198
ki a hipnotikus állapotba „merített” emberek vallomásaiból.
A legtöbb ember nem is sejti, milyen hatalmas, félelmetes
dolgok rejlenek benne. A tudatalatti nagy úr. Sokfelé a világ-
ban ma már szinte rutin-cselekvés számos pszichológus,
pszichiáter és más szakember számára, hogy a hipnotizált
beteggel elmondatják elõzõ életét vagy életeit, mindezt
közben videóra is veszik és a beteg késõbb hazaviheti a felvétel
másolatát („Az ön életei, vigye haza õket!”).
Röviden annyi történik: számos páciens (nem mindegyik!)
beszámol legalább egy életrõl. Ami a legtöbbször a történelmi
múltban zajlott le, ritkán a jövõben (ami egy újabb bizonyíték
arra, hogy „ott valahol, odaát” az idõ nem lineárisan, a mi
logikánk szerint halad, a múlt és a jövõ eseményei össze-
keveredhetnek).
A páciensrõl furcsa dolgok is kiderülhetnek. Például akad-
nak, akik szerint a régi életek fájdalmas, sokkoló eseményei,
élményei máig hatnak. Egyeseknek azért vannak rémálmaik
vagy bizonyos fizikai fájdalmaik, mert az elõzõ életükben
erõszakos dolgokat éltek át, szörnyû betegség kínozta õket
vagy erõszakos halállal haltak (pl. kivégezték õket).
Számomra ez meglehetõsen primitív magyarázatnak tûnik –
de attól még igaz is lehet éppenséggel.
Sokkal fontosabb az, amikor valódi bizonyíték kerül elõ.
Például nem egy olyan esetet feljegyeztek és tudományos
igénnyel dokumentáltak is, amikor egy itteni középkorú,
enyhén szólva egyszerû szellemiségû parasztasszony hirtelen
õsi nyelven szólalt meg, a világ másik végén élõ nép dalaiból
énekelt, ékírással vagy hieroglifákkal tudott írni és egyál-
talán, egy egészen más – olykor már rég kihalt! – kultúra
nyelvi és egyéb emlékeivel rendelkezett, amit itteni életében,
lévén egyszerû, mindig falun élt földmûves, bizony nem

199
rendelkezhetett. Nem tanulhatta, még véletlenül sem
szivároghatott a tudatalattijába az ónorvég nyelv, amit
századok óta senki sem beszél, csak néhány nyelvésznek van
róla fogalma. Nem tanulhatott meg ékírással írni, nem
tudhatott régi szingaléz népdalokat stb.
Számomra a lélekvándorlásnak ez a legfontosabb bizonyítéka,
nem az elõzõ életükrõl (és mindig csak egyrõl) mesélõ indiai
kisgyerekek vagy felnõttek. Elgondolkoztató még a halál-
közeli élményen átment személyek információ-szerzése is,
amit szintén érdemes a bizonyítékok közé sorolni.
De akad más is, ez egy negyedik fajtája ezeknek a dolgok-
nak. Az alaphelyzet a következõ: állítólag nagy mûvészek
„odaát” sem nyughatnak. Ki tudja, talán ott nincs mûvészet,
és ezzel együtt nincs lehetõségük arra sem, hogy tovább foly-
tassák azt, amit itt a Földön elkezdtek? Vergilius odaát nem
költhet verseket, Mozart nem alkothat zenét többé, Courbet
nem festhet már képeket, Defoe nem írhat több regényt?
De lám, szaporodtak egy idõben a jelzések arról, hogy Defoe
és mások nem adták fel. Valahol a világban egy ember –
akinek addig semmi köze sem volt az irodalomhoz, a
betûvetéssel is gondjai voltak! – hirtelen ismeretlen eredetû
késztetést érez. Valamilyen erõ, amelyet nem ismer, nem tud
megmagyarázni sem – arra kényszeríti, hogy leüljön és írjon.
A szegény, mit sem értõ ember csak rója a sorokat, amit valaki
diktál neki valahonnan, valahogyan – aztán egyszercsak
jelzést kap, hogy kész, vége. A kész mû pedig nem más, mint
mondjuk egy neves, több száz éve halott író egykoron
tragikusan félbemaradt, eddig befejezetlenként ismert
regényének a befejezése, a második fele! Amikor aztán sok
kaland és nehézség után sikerül kiadatni ezt a könyvet, az
író stílusjegyeit, szokásait, nyelvi fordulatait stb. jól ismerõ

200
szakértõk örömmel és egyben döbbenten állapítják meg, hogy
ez valóban olyan, mintha a nagy író fejezte volna be a
könyvet. Ilyenkor aztán megindul a nagy vita, hogy csalással
állunk-e szemben, vagy… reinkarnációval? Pedig ez egyik
sem. Minden jel szerint „odaát” az író nem tudott belenyu-
godni, hogy könyve befejezés nélkül maradt.
Más esetekben ismert és elismert nagy zeneszerzõk jelent-
keznek itt és ma, hogy folytassák, amit elkezdtek. Ismert
Rosemary Brown esete, akinek errõl szóló könyve magyarul
is megjelent („A halál utáni élet – Hangok a túlvilágról”,
2002.). Könyvében elgondolkodtató, néha mulatságos
történeteket olvashatunk arról, hogy a közepesen zongorázó
brit háziasszonyt egy idõben valósággal „megtámadták” a
híres elõzõ századi zeneszerzõk, akik között Liszt Ferenc volt
a legaktívabb és aki hamarosan odahozta neki összes
kollégáját, Chopintõl Beethovenig, akik mind-mind az új
mûveiket diktálták az asszonynak. Majd el is játszatták vele
e mûveket. A dolog odáig fejlõdött, hogy Brown asszony
koncertezett is, ahol e rég holt zeneszerzõk túlvilágon írott
darabjait mutatta be az értõ közönségnek – amely azt
többnyire nagy lelkesedéssel fogadta…
Nem minõsítjük az esetet, annál is inkább, mert hasonlókra
sor került az irodalomban és a festészetben is. Akadt olyan
festõ, aki kívánságra élõ tévémûsorban bármelyik ismert
festõ stílusában percek alatt (!) volt képes megalkotni egy,
csak arra a festõre jellemzõ képet. Azt állította, hogy õ nem is
tud festeni, a kezét ilyenkor valaki vezeti. Valaki, aki nem
látható, de aki félelmetes biztonsággal, villámgyorsan készíti
a képet az õ kezével, ecsetjével. (Ez a gyorsaság ismét elgon-
dolkoztató és az idõ mint olyan változatosságára mutat.
Lehet, a már meghalt festõ a túlvilágon normális sebességgel

201
fest, de ez a gyorsaság itt ilyen sebes mozgássá alakul át…?)
Ez utóbbi példák csak áttételesen bizonyítanák a lélekván-
dorlást. Legalábbis addig a pontig, hogy valami megmarad az
emberbõl azután is, miután itt meghal és a teste elenyészik.
Valahol tehát a lelkek vagy tudatok tovább élnek és
tevékenykednek?

A fejezet címében azt ígértük, hogy a lélekvándorlásnak

talán van valamilyen rendszere és ha igen, akkor annak a
mûködése szinte „tudományosan” leírható. Ez persze egyál-
talán nem biztos – legalábbis mai tudásunkkal ezt nehéz
lenne megvalósítani – de azért megpróbáljuk.
Elõször is azt kell feltételezünk – az eddigi szerény tudá-
sunk alapján – hogy ha a rendszer mûködik, akkor vajon
csak emberek lehetnek a részei, alanyai? A kérdés kétfelé
mutat – egyrészt a Földre, másrészt a Kozmoszba. Ugyanis
mi zárná ki, mi fékezné le, mi szorítaná a reinkarnációt
egyedül egy ilyen kicsi, amúgy jelentéktelen porszemre
a Mindenségben, mint a Föld? Egyszerûbben fogalmazva:
a rendszer nem kozmikus méretû-e?
Ha igen, akkor hatalmas távlatok nyílnak meg elõttünk –
anélkül, hogy tudatában lennénk. Hiszen ha ez a
Világmindenség méreteiben mûködik, akkor az elõzõ és az
ezután következõ életeinkben nem csak emberek lehettünk és
leszünk, hanem akár ötven méteres lila színû bálnák is,
amelyek civilizációt építettek fel egy idegen bolygó metán-
tengerében. De lehetünk galaxisok között vándorló szuper-
fejlett fénylények vagy apró hangyaszerû valamik valahol,
akik ott az értelmes létet képviselik…
És így máris a következõ kérdésnél vagyunk: csak értelmes
lények lehetnek részesei a lélekvándorlásnak? A földi keleti

202
vallások szerint messze nem így van a dolog. E tanok azt
állítják, hogy aki egyszer ember, az a következõ életében lehet
éppenséggel kutya vagy teknõsbéka, mi több, fûszál vagy fa
is. Sõt, lehet élettelen tárgy: például kõ vagy folyó is!
Persze az, hogy „élettelen-e” egy kõ, vitatható. Az európaiak
szerint az, sok ázsiai szerint pedig abban is lakozhat szellem.
Mivel a jelenség nevét mi adtuk és azt lélekvándorlásnak
neveztük el – valahogy úgy képzeljük, hogy az értelem-
szerûen csak a „lelkekre” vagy „tudatokra” vonatkozik. Ebbõl
kifolyólag kimondatlanul is elvárjuk, hogy csak a lélekkel,
vagyis valamiféle (ön)tudattal rendelkezõ lények lehessenek
alanyai, az õ számukra és velük együtt és általuk létezzen,
mûködjön. Ez lehet nagyon logikus, de lehet teljesen hibás
elképzelés is. Mert ki tudhatja – csak itt a Földön is – hogy mi
rejtõzik a delfinek, kutyák, majmok tudatában? Hogy csak az
emberhez legközelebb álló itteni lényeket említsem. És akkor
még nem szóltunk a világûrben tenyészõ, megszámlálhatatlan
élõhely lakóiról. Akik között bizony lehetnek, vannak
(és majd mi is találkozunk velük) olyan lények, amelyeket
igen nehéz lesz besorolni a mi merev rendszerünkbe: vajon
állatok-e még, vagy „ottani emberek” tehát értelmes lények?
Az „értelmes lény” kategória határai is igencsak rugalmasak
lehetnek más világokban, azt hiszem.
Az egyszerûsítés kedvéért határozzuk el, hogy a reinkarnációs
rendszert lehozzuk a Földre és csak az embereket vesszük bele.
Így képzeljük el, anélkül, hogy erre bármilyen bizonyítékunk,
gondolati támaszunk lenne.
Ekkor a következõ nyugtalanító kérdések merülnek fel.
1) Vajon mindenki részese ennek? 2) Ha nem, miért nem? 3) Ha
igen, akkor honnan veszi a rendszer az egyre újabb és újabb
„lelkeket”, amelyeket a folyton születõ testekbe „tesz bele”?

203
 Van több kérdés is, de most maradjunk ezeknél. Az elsõre a
válasz: feltehetõen igen. Mert hát miért is lenne diszkrimi-
natív a rendszer? És milyen alapon döntené el, hogy ki méltó
vagy alkalmas az újjászületésre és ki nem? Hiszen ha hihet-
nénk a keleti vallásoknak, az egésznek éppen az a lényege,
hogy mindenkinek el kell jutnia a megtisztulásig, a tökéletes
állapotig, és ahhoz az út a földi lét szenvedésein és tapasz-
talatain át vezet. Vagyis nem lehetnek „lógósok”, kívülállók,
akik voltaképpen akkor micsodák lennének? Fölösleges bioló-
giai anyag? Csupán genetikai anyag, amely arra szolgálna,
hogy a folyton reinkarnálódó emberek genetikai minõségét
szinten tartsa, feljavítsa? Hogy a kevés kiválasztottnak
legyen kikkel keverednie, szaporodnia?
Ez kevéssé hihetõ, bár – mint már céloztam rá – semmi sem
zárható ki. Lehet, hogy a Természetet – akár egy apróhirde-
tésben – „minden megoldás érdekel”? És itt nem véletlenül
említettem a természetet, majd késõbb visszatérünk rá.
Válasszuk ismét az optimális és demokratikus verziót, vagyis
azt, hogy minden emberre vonatkozik. A nemleges válasz
nagyon rossz lenne, szerintünk senki sem maradhat ki
belõle, a rendszer automatikusen vonatkozik minden
értelmes lényre.
A harmadik kérdés látszólag csupán mennyiségtani dolog.
De kedvenc érve azoknak, akik nem hisznek a reinkarná-
cióban. Elsõ pillantásra csakugyan furcsa, majdhogynem
megmagyarázhatatlan, hogy lám, honnan is jönnek az újabb
lelkek? Hiszen percenként kb. 200 gyermek születik a világra,
kiszámítható, hány millióval vagyunk többen minden évben
annak ellenére, hogy eléggé sokan meg is halnak. Több a
születések száma, mint az elhalálozásoké. Ezért néhányan
ebbõl – egy egyszerû matematikai mûvelet, a kivonás

204
segítségével – azt bizonygatják: nincs annyi lélek, mint
ahány új ember a világra jön. Azok tehát „lelketlenek”
lennének? Dehogy, csak hát nem már „használt” lélekkel
költöznek beléjük…
Nos, két dologról feledkeznek meg az így érvelõk. Az egyik:
a világon eddig körülbelül 70 milliárd ember élt, akik már
nincsenek! Mert bár igaz, hogy soha nem voltunk annyian
egyszerre élõk e bolygó felszínén, mint ahányan most
vagyunk – de több mint tízszer ennyien éltek már a demográ-
fusok, történészek számításai alapján. Van tehát bõven
tartalék. Akár úgy is elképzelhetjük, hogy van valahol egy
„lelkek raktára”, afféle „lélektár”, ahol az aktuálisan éppen
nem testben idõzõ lelkek várakoznak. Ez lehet éppenséggel a
nagy Fénylény által vezetett „odaát” is, amirõl a halálközeli
élmények megtapasztalói szoktak beszélni.
De lehet, mindez igen naiv feltételezés részünkrõl. Könnyen
lehet, hogy világunk másik fele – amirõl az egyik fejezetben
már szóltunk – egészen másképpen van berendezve, másképpen
mûködik, mint azt legmerészebb vagy legfurcsább
álmainkban is el tudnánk képzelni. És így persze nincs is
„lélektár”, az élet nem csak akörül forog odaát is, hogy mi
van a mi valós világunkban, milyen itt az élet, a lelkek talán
nem is kifejezetten várnak arra, hogy végre itt testet
ölthessenek. Lehet: az a másik, test nélküli világ sokkal
érdekesebb a miénknél? Sokkal izgalmasabb és szebb ott az
élet lélek formájában, mint itt „gyarló földi porhüve-
lyünkben”?
A másik ellenérv: a dologhoz semmi köze annak, hány
ember és hány lélek volt, élt eddig és az egésznek nincs is
matematikája – mert teljesen másképpen mûködik. Úgy,
ahogyan mi azt most és itt elképzelni sem tudjuk. Még azt is

205
hihetjük, hogy odaát van valamiféle „lélekgyár”. Vagy éppen-
séggel a lelkek korlátlan számban állnak rendelkezésre,
éppen azért, mert a rendszer kozmikus méretekben dolgozik
és „létszámproblémái” ezért sohasem akadhatnak?

De kik irányítják a rendszert? Egyáltalán, hogyan épül fel?

És akkor még nem hangzott el a legérdekesebb kérdés: miért?
Miért létezik?
A mi itteni eszünkkel ugyanis semmilyen magyarázatot
nem találunk arra, hogy egyáltalán kell-e léteznie egy
lélekvándorlási rendszernek. Úgy véljük, már az is nagy
dolog a természet részérõl, hogy így létezhetünk itt mindnyájan,
a moszattól a lucernán át a vadnyúlig és a varacskos disz-
nótól a delfinig, majd az emberig. Néha valóban fölösleges
„cifrázásnak” tûnik ehhez az amúgy is roppant bonyolult,
milliárd életet mûködtetõ ökoszisztéma, amely ezen a
bolygón létezik. Akkor ráadásul mindehhez még járulnak
ilyen megfoghatatlan, alig ismert, szinte hihetetlen tényezõk
is, mint túlvilág, lélek, vándorlás, fénylény, továbbélõ és
alkotó holtak…? És ki tudja, mi még?
Vannak, akik úgy képzelik el, hogy bár a lélekvándorlás az
egész Univerzumban mûködik, de alrendszerekre bomlik és
minden bolygó, minden civilizáció saját külön reinkarnációs
körrel rendelkezik, amelybõl nincs átlépés másik (al)rend-
szerbe. A regresszív hipnózisba vitt emberek, akik egynél
több elõzõ életrõl számoltak be, csak mint emberek születtek
újjá és éltek minden alkalommal – legalábbis ezt állították
abban az állapotukban, amikor nem tudnak hazudni, amikor
mindenféle módon csak az igazat vallják.
Azt sem zárhatjuk ki, hogy a lélekvándorlás csak egy az
emberi lélekre – tudatra – ható folyamatban, amelynek

206
mindnyájan részesei vagyunk. Lehet, mi egy idõben (és talán
térben is) korlátozott alrendszeri jelenséget tekintünk az
EGÉSZ-nek? Mert úgy is elképzelhetõ a dolog, hogy van itt a
Földön reinkarnációs folyamat, de ez csak egy közbensõ
állapot, amibõl majd a lelkek továbbjutnak egy sokkal nagyobb,
általánosabb, másik folyamatba? Egy valóban univerzális
folyamatba, ahol aztán ki tudja, mi történik velük? Amikor
már nem a földi dolgokkal foglalkoznak majd, hanem kinyíl-
nak a kozmoszra? Ottani ügyekbe, ottani életekbe „vetik be
õket”, egészen más világokba kerülnek? Így az is elképzel-
hetõ, hogy a pár száz vagy ezer évvel ezelõtt a Földön élt
híres – és ismeretlen emberek – lelkei azóta már kozmikus
távolságokban végzik a dolgukat, valahol? Másféle szerepet
játszik ma Themisztoklész, Giordano Bruno vagy Nikola
Tesla? És több száz millió vagy milliárd másik, egykor itt élt
és a földi létet sokszor megjárt ember lelke?
Aztán az is elképzelhetõ, hogy a lélekvándorlás csak egy
lépcsõ egy folyamatban, talán éppen az utolsó. Valami okból
szüksége van rá a természetnek, vagy valakiknek. És ha
teljesítette a feladatát, egyszerûen megszûnik létezni, attól
kezdve majd a lelkek nem vándorolnak tovább? Hisz lehet,
régen sem vándoroltak, csak egy ideje…! Mert azt sem
zárhatjuk ki, hogy a rendszer nem öröktõl fogva létezik.
Nagyképûen mi, emberek, még oda is vethetjük a dölyfös
kérdést: miért is létezett volna akkor, amikor mi még nem
voltunk…? Vagyis feltehetõ, hogy csak az ember létrejöttével
állt fel a rendszer is. Mert ha nincs lélek, akkor mi vándo-
roljon? És akkor minek ennek valamiféle rendszert felépíteni,
létrehozni – majd mûködtetni?
Mindez persze azt feltételezi, hogy van valamilyen nagyobb
hatalom, amely a rendszert vezeti, irányítja, mûködésének

207
alapfeltételeit biztosítja, azt ellenõrzi. Ebben az esetben nyilván
ez a hatalom hozta azt létre. De ki lehetett? Egy isten? Már
megírtuk, hogy isten léte földi viszonylatban is mennyire
bizonytalan és ellentmondásos, hiszen az állítólag általa írott
utasítások jegyzékébõl (szent könyvek, bibliák) is több van és
azok tartalma fontos kérdésekben egymással ellentétes. Tehát
akkor nem isten. De akkor ki?
Vajon csak úgy létezne, mintegy „magától”, ahogyan a fû
nõ a mezõn vagy ahogyan a baktériumok is létrejöttek e
világon? A vallásos emberek szerint ha létezik, akkor azt
csakis isten teremthette, mert mindent õ teremtett és semmi
sem létezhet akarata ellenére. Ez kényelmes álláspont, csak
nem logikus. Persze nem jobb a másik sem, amelyik az egész
földi világot, de akár az egész univerzumot is vak erõk játék-
szereként, véletlenül létrejött anyaghalmaznak tekinti. Ezt a
rideg álláspontot az a tudomány képviseli, amely aztán a
darvinizmus nevû, bizonyítatlan dogmát is elénk tálalta,
ugyanaz, amely nem képes megmagyarázni az õsrobbanást
és a földi élet keletkezését sem.
Tehát sok itt a bizonytalanság.
Elképzelhetõ a rendszer úgyis – és itt válik érdekessé, sõt
izgalmassá már maga a feltételezés is – hogy azt idegen
lények hozták létre. Egy olyan civilizáció, amely a maga
idejében – még a Föld születése idején vagy valamivel késõbb
– már fejlett volt és többek között azzal foglalkozott, hogy az
életet terjesztette el a világûrben. Eleinte automata
szerkezeteket küldtek ki az ûr szinte minden irányában,
aztán ezek a szerkezetek évmilliók alatt elõbb-utóbb, egyszer-
kétszer bizonyosan olyan égitestek közelébe jutottak, ame-
lyek a mûszeres letapogatás eredményeképpen érdemesnek
bizonyultak az életre. Ha azt mutatták az automata szonda

208
mûszerei, hogy a szóban forgó bolygón létezõ körülmények
között életben maradhatnak a csírák, sõt fejlõdhetnek is –
akkor a szerkezet kicsiny tartályt juttatott el a bolygó
felszínére. Ebben életcsírák, nagyon egyszerû életformák,
mondjuk egysejtûek voltak. Akkor az életadók szerepe ebben
ki is merült. Az ûrjáró szerkezet legfeljebb hazaküldött egy
rádióüzenetet arról, hogy hol, melyik galaxisban, melyik
naprendszerben melyik bolygóra telepített életet, majd repült
tovább. Ezek a szerkezeteik nyilván még ma is repülnek
valahol és a feladatuk sem változott.
Amikor eltelt pár tíz vagy száz millió évnyi idõ, maguk a
lények is eljöttek azokra a helyekre, ahol valaha egysejtûeket
telepítettek. Ott most vagy volt élet, vagy nem – hiszen
kipusztulhatott az már az elején is. Vagy célba sem érkezett.
Ahol volt, ott az idegenek azt megtekintették. Lehet, be is
avatkoztak, és az értelemhez legközelebb álló lény fejlõdését
genetikailag felgyorsították, hogy minél elõbb fejlett, értelmes
lénnyé váljon és benépesítse a bolygót, átvegye ott a hatal-
mat, társadalmat építsen fel mihamarább. De lehet az is,
hogy nem volt szükség vagy szándék a közvetlen beavat-
kozásra, hagyták a dolgokat menni a maguk természetes
útján. Õk csak a kezdõ lépést adták meg. Könnyen lehet, hogy
a földi társadalom egy bizonyos fejlettségi szint – és erkölcsi
magaslatok – elérése után maga is ezt fogja tenni. A régi
civilizációk által létrehozott újabb civilizációk megkezdik a
harmadik generáció, az „unoka-társadalmak” telepítését az
addig még élettelen világûr-részeken. (Persze nincs kizárva,
hogy már a minket is létrehozó generáció sem az elsõ vagy a
második, hanem a tizedik vagy a századik volt…?)
De térjünk vissza a reinkarnációs rendszerhez. Ha igaz az
az állítás, hogy világunk nem csak fizikai, megtapasztalható,

209
érzékelhetõ részbõl áll, hanem a természetnek ugyanolyan
részét képezi a másik fele, amely láthatatlan – akkor ez utóbbi
világnak nagyon könnyen része lehet a reinkarnációs rendszer
is. Mi több, tökéletesen, „csont nélkül” beleilleszthetõ.
Ha nem csak nyolcvan kiló hús vagyunk e földi létünk
folyamán sem, hanem valami több is akad bennünk, akkor
létjogosultsága van az „odaát”-nak, annak a másik világnak.
Amely állításom szerint szerves része ennek az itteninek is,
mintegy a másik fele, tartozéka, elengedhetetlen része. Az
egyik nem létezhet a másik nélkül, a másik az egyik nélkül.
Mit ér a test, ha nincs benne tudat, ha nincs benne elme?
Akkor az csak állati szinten képes érzékelni és élni, léte tehát
szellemi értelemben teljesen céltalan. De maga a szellem is
hiába létezik, ha nincs fizikai teste, világa, ha nincs egy
társadalom, amelyben fejlõdhet gondolatvilága, és amelyet
maga is alakíthat magatartásával, találmányaival, mûvésze-
tével, jóságával, viselkedésével. Így tehát a kétféle létforma
egymásra van utalva, legalábbis az általuk ismert (földi)
viszonyok között. Mert nem tudhatjuk, miféle létezési formák
vannak szerte a Világegyetemben, amelyek erõsen eltérhetnek
a miénktõl és bizonyosan el is térnek.
Ha tehát van szellem és van test, nem azonos törvények
vonatkoznak rájuk. Mivel a test földi, könnyen romló, hamar
átváltozó anyagból van, ez a kisebb értékû a kettõ közül. A
szellem, a lélek, a tudat – nevezzük bárhogyan – viszont
tartós, és nem sebezhetõ. Nem semmisíthetõ meg. Ha pedig
nem pusztul el és felsõbbrendû dolgokra is képes
(értelem…!), akkor ez az értékesebb, ezt kell megõrizni
mindenképpen.
És voltaképpen ez történik, ha igazak sejtéseink. Az értelem
hordozója a „lélek”, vagy nevezzük akárhogyan. Ez nem

210
pusztul el akkor sem, ha fizikai hordozója, a test odaveszik
bármilyen módon. A lélek tehát halhatatlan – mondják és az
állítás igaznak tûnik. Olyannyira az, hogy emberi viszonylatban
nem is egyszer, hanem sokszor él (és még ki tudja, mi
egyebekre is képes ezen kívül?)
Ha pedig annyi minden történhet egy testtel, a születése és
a halála között – akkor még több minden megeshet egy
lélekkel, hisz az összehasonlíthatatlanul tovább létezik
(nincs kizárva, hogy sohasem pusztul el, örökéletû, mint oly
sok minden a kozmoszban). Logikus, hogy legyen egy rend-
szer, amiben él és mozog, feladatokat kap és végez el, céljai
vannak. A testünket földi anyagok építik fel bonyolult bioló-
giai folyamatok révén, az lélegzik, mozog, emészt, ilyen vagy
olyan mozgásokra képes, bizonyos sebességhatárok között
halad stb. Ezek a test jobbára fizikai és biológiai keretei,
rendszere. A lélek rendszerét még csak sejtjük, de igazából e
rendszernek még a körvonalai sem látszanak. Csak talál-
gatunk annak a pár adatnak, hírnek, sejtésnek alapján, ami
eddig a rendelkezésünkre áll.
Ha idegenek hozták létre a földi életet, késõbb bármikor
eljöhettek ismét és itt lehetnek most is. Egyáltalán nem
biztos, hogy UFO-kon vagy más jármûveken, ilyen vagy
olyan külsejû idegen lények képében száguldoznak itt fel-alá.
Azok, akikre én gondolok, láthatatlanok, mert már rég
megoldották ezt is. Olyan energia-lények, amelyek a mi
eszközeinkkel és érzékszerveinkkel megtapasztalhatatlanok.
Jelenlétükre csak olyan dolgok utalnak, mint például… éppen
a reinkarnációs rendszer. Õk gondoskodnak a lelkükrõl. Az is
lehet, hogy nem éppen csupa jóakaratból. Lehet, ez a koz-
moszban rájuk rótt feladat, vagy önként vállalt munka.
Magasabb rendû tevékenység.

211
 A rendszerrõl tehát csak sejtéseink lehetnek. Feltételezzük,
hogy benne van minden lélek és mióta emberek, értelmes
emberek élnek a Földön, azóta mûködik az itteni alrendszer.
Valahol valakik minden élõlényrõl feljegyeznek mindent, ami
azzal a lénnyel élete folyamán történik. Tehát nincs kivétel,
tudnak minden egyes bacilusról, minden vírusról, minden
egysejtûrõl. Tudnak minden fûszálról, minden búzaszálról,
minden parlagfû-tõrõl. Tudnak minden állatról mindent, élt
az bármikor is. Lehetett õsló, kardfogú tigris, mamut vagy
pocok, mai csótány vagy holnapi panda – mindegy. Mindenki
benne van a rendszerben. Mert ne úgy képzeljük el, hogy
külön mûködik a reinkarnáció és külön ez az információs
rendszer és külön még vagy száz hasonló al-rendszer. Mindez
egyetlen irányítás és ellenõrzés alatt áll.
Mi a haszna? – kérdeztük pár oldallal elõbb. A válasz elõtt
egy közbevetett másik kérdés: kinek a haszna? Az emberé
biztosan nem, hisz õ egyelõre csak alanya ennek a folyamat-
nak. Talán nem kísérleti nyúl, de alanya, akinek nincs
lehetõsége beleszólni a rendszerbe. Még nincs. Ám úgy
hisszük, azért a rendszer értünk is létezik. Ha majd „fel-
növünk”, ha nem leszünk az a vérszomjas vadállat, ami még
most is vagyunk sokszor, sokfelé, túl sokan – akkor
beléphetünk a rendszerbe és mi is élvezõi lehetünk ennek a
gigantikus információtárnak.
Azt hiszem, egyszer majd részesei lehetünk a reinkarnációs
rendszernek is. Ha eljutunk egy olyan magasabb értelmi
szintre, amelyen most még nem vagyunk, akkor a rendszer
gazdái elõbb betekintést adnak a rendszerbe, majd késõbb
talán ránk bízzák az egészet. Õk pedig továbbállnak, hogy
másutt, ezer egyéb bolygón is felépítsék ugyanezt vagy
hasonlót. Aztán majd eljön az idõ, amikor a mi lényeink

212
(akiket nem is merek már embereknek nevezni, hisz többek
lesznek annál) is beengedik a rendszerbe az akkori
embereket, maguk pedig elmennek másutt kiépíteni a rend-
szert. Vagyis amikor maguk az emberek is beléphetnek majd
az igazán fejlett lények jelképes klubjába, társadalmába.
Akkor majd megtudjuk, hogyan, és azt is, hogy miért létezik
a lélekvándorlási rendszer? Teljes bizonyossággal állíthatom
viszont már ma is, hogy az is része a természetnek, mi több
– a tudománynak. Persze, majd az akkori tudománynak,
amely megfejti a rendszert és megérti mûködését, elfogadja
céljait. Hiszen eddig is ebben a folyamatban élt a tudomány.
Mindig volt néhány, néhány száz, néhány tízezer vagy millió
ember, akiket roppant módon érdekelt a minket körülvevõ
világ és annak titkai. Minél inkább megismerték – és a
többiekkel megismertették – azokat a titkokat, annál több
újabb ismeretlen, újabb titok került eléjük, elénk. A Föld és a
Kozmosz megismerése végtelen folyamat.
Eljön tehát az az idõ, amikor maga a szigorú tudomány
kezd foglalkozni a lélekkel, mint az ember szerves részével.
Aztán lassanként bebizonyosodik a lélekvándorlás ténye,
minekutána a kutatók az azt szabályozó, irányító és
ellenõrzõ Rendszer felé fordulnak. És persze szaktudo-
mányos munkákban egyre több részlet jelenik majd meg róla.
Akkor már persze senki sem lesz annyira materialista, hogy
ne higgye el: életünknek ebben a másik felében eleve nem
a materiális, tehát anyagi dolgok számítanak. Ahogyan
minden ember két részbõl áll, úgy az ember világa is ilyen.
A látható, a fizikai mellett van a láthatatlan, nem- fizikai
létforma is.
Hiszen ha nem így lenne, ez a könyv sem született volna
meg, és nem lenne senki, aki elolvassa, mert tudat, vagyis

213
lélek nélkül közülünk senkit sem izgatnának ezek a rejtélyes,
testen és fizikai valóságon túli dolgok. Ily módon tehát –
bármilyen furcsa is – azt kell mondanom: már maga ez a
könyv is bizonyíték a lélek létezése mellett. (És sok más
könyv is, természetesen.) Az pedig még nagyobb bizonyíték,
hogy sok ezren elolvassák, gondolkoznak rajta, vitába
szállnak vele vagy elismerik a fenti állítások igazságát.

214
 A BETEGSÉGIPAR HIÉNÁI

2003-ban megjelent Magyarországon egy könyv, amely – ha

eljutott volna már mindenkihez, „akit illet” – valóságos bomba-
ként hatott volna. Dr. Lenkei Gábor „Cenzúrázott egészség” címû
mûvérõl jogosan állították: ehhez a könyvhöz fegyverviselési
engedélyre lenne szükség, annyira veszélyes mû.
Látszólag persze ez is csak olyan könyv, mint a többi. De
amit tartalmaz, az körülbelül olyan, mintha valaki a világot
markában tartó olaj-lobbi vezetõirõl írná meg az összes
botrányos tudnivalót. A könyv a gyógyszeriparról szól –
helyesebben arról, hogyan élnek vissza nem milliók, hanem
százmilliók, sõt milliárdok egészségével azok, akik ezt meg-
tehetik. És meg is teszik.
Magyarországi viszonylatban is veszélyes a mû, hisz
nálunk is vannak gyógyszergyárak, van egészségügy – olyan,
amilyen – tehát a könyv éle ezek ellen is irányul. Vérlázító
történetek is akadnak benne, de nem ez a lényeg.
Amirõl a korábban gyakorló orvos ír, azt persze nem õ vette
észre elsõnek. Nyugaton bizony már több mint egy évtizede
jelennek meg hasonlóan bátor cikkek. Olykor egy-egy könyv
is napvilágot látott. Közös jellemzõjük, hogy elhallgatták
õket, hogy nem volt meg a kellõ visszhangjuk. Most hát nyugati
források és a Lenkei-könyv adatai alapján én is segítek
nagyobb lármát csapni. Már csak azért is, mert a szó szoros
értelmében az életünkrõl van szó! Azzal játszanak a rossz-
akaratúak.
Arról van szó, hogy erõteljes ipari nyomásra – ne
kerteljünk, a gyógyszeriparról van szó! – az orvosok és az

215
országos, nemzeti egészségügyi ellátó szervezetek nagyobb
része a civilizáltnak tekintett országokban teljességgel ráállt
a gyógyszerközpontú gyógyításra. A gyógyszerlobbi igen
tekintélyes és sokak által félve tisztelt szervezet, amely már
eluralta a nagy nemzetközi egészségügyi központokat is.
Többek között teljesen uralma alá hajtotta a WHO-t, vagyis
az ENSZ Egészségügyi Világszervezetét is. Errõl nem csak
Lenkei doktornál olvashatunk érdekes adatokat, hanem más
források is említést tesznek róla.
Márpedig a WHO irányítja a tagállamok efféle ügyeit.
Tanácsol, beleszól, irányt szab, sõt a tagállamokra nézve
kötelezõ szabályokat hoz. És ne feledjük, az ENSZ-nek
két-három ország kivételével tagja valamennyi állam. Jelen
pillanatban 196 ENSZ-tagállam létezik…
A folyamatnak két része volt.
Az egyik az, amikor már jó ideje az európai és az azt követõ
észak-amerikai és részben ázsiai orvoslás elfogadta a kémiát,
mint szinte az egyetlen módszert arra, hogy ezzel orvoslási
szereket állítsanak elõ. Idõvel minden egyéb módszer háttérbe
szorult még akkor is, ha azokat több ezer éves tapasztalat
támogatta. A hagyományos, „népi” gyógyászat eszközeinek
(csontkovácsolás, akupunktúra, gyógynövények, fõzetek, pszi-
choterápia stb.) nem voltak káros mellékhatásai, amit persze a
modern vegyszerekrõl-gyógyszerekrõl nem lehet elmondani.
A módszer tehát az volt, hogy mindent egy lapra tegyenek
fel: a vegyészetre, a tablettákra, folyadékokra és egyéb készít-
ményekre. Ehhez el kellett sorvasztani a népi gyógyászatot,
legalábbis a „civilizált világból” kitiltani, majdhogynem
kiirtani a sok ezer éves egyéb gyógymódokat és gyógyító
szereket. Hiszen azokat nem a gyógyszeripari lobbi állította
elõ, következésképpen nem is részesült a hasznából.

216
Ne legyenek illúzióink – a gyógyszergyártás száz évvel ezelõtt
és ma is elsõsorban, vagy kizárólag üzlet volt.
A haszon reményében tehát meg kellett szabadulni a
konkurenciától, ami Ázsia kivételével nagyjából sikerült is.
Persze még ma is vannak olyan területek, ahol a bennszülött
orvoslásnak nagy a hatalma. Vagy ott van India, ahol a
kormány az éves egészségügyi keretet 50-50%-os arányban
felosztja. Az egyik fele jut a hivatalos orvoslásnak, a
kórházaknak, a gyógyszervásárlásra, az orvosok eszközeire,
bérére stb. Ám a másik felével az ottani egészségügy a „népi
orvoslást” támogatja. Azokat a „mezítlábas orvosokat” (így
nevezik õket ott helyben), akik egyetlen táskával a vállukon
indulnak gyalog az utaktól távol esõ falvakba és gyógyítanak
a legjobb tudásuk szerint – no persze nem tablettákkal…
De sajnos India példája nem valósult meg más, még nála
szegényebb országokban sem. A legtöbb új országban is az
európai mintát akarták utánozni, mert az volt a „korszerû”.
A gyógyítás a modern szerekre korlátozódott. Tabletták,
pirulák, injekciók, infúziók stb.
Ez volt az elsõ szakasza ennek a véget nem érõ támadásnak.
A folyamat már vagy száz éve zajlik és még nincs vége.
Csak éppen közben kiteljesedett egy olyan irányba, amely
már-már emberiségellenes, közösségellenes bûncselek-
ménynek is nevezhetõ. Ez pedig az, hogy mivel még mindig
nincs elég sok hasznuk a gyógyszergyáraknak ebbõl a mai
állapotból – hát szakembereik új betegségeket találnak ki,
amelyek valójában nem is léteznek – csak azért, hogy azok
ellen is ezer tonnaszámra adhassák el „gyógyszereiket”!
Ezek persze súlyos vádak, de nem alaptalanok. Minderre
bizony akadnak bizonyítékok is.

217
 Lássunk elõbb egy teljesen mindennapi, magyar példát arra,
hogy a gyógyszerek sokkal többe kerülnek, mint amennyit
érnek. Ezzel sokan sokfelé és már régen vádolják a gyógy-
szergyárakat. Sajnos ki kell jelentenünk, hogy ez igaz. Mert
bár hihetõ, hogy egy gyógyszer árában nem csak azt kell
megfizetni, amennyibe annak közvetlen legyártása kerül –
hanem azt a sokéves elõzetes procedúrát is, aminek során
laboratóriumokban, jól fizetett tudósok drága nyersanyagokat
használva sok éven át kísérleteznek, míg elkészül a ható-
anyag, aztán azt újabb éveken keresztül klinikai próbáknak,
kísérleteknek vetik alá, stb.
Mégis ez nem lehet ok arra, hogy egy gyógyszer a több
tízszeresébe kerüljön annak, amennyit a benne foglalt
anyagok ára ér!
A magyar példa egyszerû és korántsem egyedülálló. 2004
augusztusában írta meg a honi sajtó, hogy az állami támo-
gatás nélküli fenolftalein tabletta ára 1015 forint. Ehhez tudni
kell, hogy hazánkban ezt az anyagot vegyszerboltokban is
forgalmazzák. A gyógyszertárakban árusított fenolftalein
tabletta – 10 darab van egy levélen, ez kerül több mint ezer
forintba – tablettánként 0,5 gramm anyagot tartalmaz.
Vagyis a tíz tablettában 5 gramm fenolftalein található.
A vegyszerboltokban azonban ugyanez a mennyiség… 158
forintért kapható!
Gyors számolás után kiderül, hogy a gyógyszergyárak a
hatóanyagot tablettába tömörítik és ezért a mûveletért – mire
a tabletta a vevõhöz (beteghez) eljut, útközben 642 száza-
lékos felár rakódik rá. Ennek nagyobb részét, sejtéseink
szerint közel 500 százalékot (!) tesznek zsebre a gyógyszer-
gyártók. Az ipar mely ágazata engedhet meg magának ekkora
hasznot? Még a tized-, sõt huszadrészét sem! Ha valahol tíz

218
százaléknál nagyobb a kereskedelmi haszon, ott már gazda-
sági nyomozás indul. Érdekes módon sohasem hallottunk
olyant, hogy Magyarországon vagy külföldön a gyógyszer-
ipart efféle szigorú vizsgálatnak vetették volna alá. És ez
még nem minden. Mert hiszen ha utánanéznénk a többi
gyógyszernek, akárcsak az igen kis piacnak számító magyar
viszonyok között is – biztos vagyok benne, hogy még mini-
mum száz vagy több olyan szert találnánk a patikákban,
amelyeknek ára rég elszakadt a valóságos tartalomtól.
Különösen ott, ahol a hatóanyag mennyisége egy tablettában
a milligramm körül van.
Persze ebbõl nagyon messze menõ következtetésekre lehet
jutni, méghozzá jogosan. Ugyanis ha csak egy ilyen kis
piacon ilyen szemtelenül magas a gyógyszergyárak haszna,
akkor milyen magas lehet világviszonylatban…? Nem
véletlenül mondogatják egyesek, hogy a gyógyszeripar
nagyobb haszonkulccsal dolgozik, mint az olajtermelõk!
És persze arra is következtethetünk a fenolftalein-tabletta
árából, hogy miért áll így a magyar egészségügy, ahogyan áll.
A sok egyéb, valós probléma mellett minden bizonnyal a
gyógyszerárak azok, amelyek a legtöbbet viszik, szívják ki
belõle. Mivel már régóta az a tendencia, hogy mindent tablet-
tákkal gyógyítsunk, hát azzal gyógyítanak. A tabletták pedig
a látszat ellenére nem olcsók, különösen nem az államnak –
vagyis az adófizetõk zsebének. Így aztán ott tartunk, hogyha
a gyógyszerek árát sikerülne a valóságos, reális szintre
leszorítani, ha a gyógyszergyártók nem tennének zsebre
minden gyógyszer után minimum 50, 100, 200 és több
százalékos, meg nem érdemelt, inkább kizsarolt hasznot –
akkor a magyar vagy bármelyik másik ország egészségügye
nem állna azon a nyomorúságos szinten, ahol áll.

219
 Így már érthetõ, miképpen lehetséges az, hogy a gyógyszer-
gyár elõre megegyezik az orvossal és ha az a betegeinek – az
egyezség szerint – mondjuk egy év alatt felír x mennyiséget
abból a szerbõl, amire szerzõdött, a gyógyszergyár konferen-
cia ürügyén elviszi õt és családját Hawaiira – nyaralni. Ez
több millió forintot jelent, de lám, a gyógyszergyáraknak
mégis megéri. Ha minden doboz gyógyszeren csak 10-15
százalékos hasznuk lenne (mint más gyártóknak bármilyen
más termékén), akkor ez nem lenne lehetséges. És tegyük
hozzá: a doktor és családja elutazásának költségei még
mindig vidáman beleférnek a kalkulációba, hiszen ezen
túlmenõen is rengeteget keresett a gyár azzal, hogy az orvos
ezt a szert annyiszor írta fel!
Az állam – vagyis mi – pedig fizetett, mint a katonatiszt.
Majdhogynem számolatlanul szórják a pénzt a gyógyszer-
gyártók elé, azok meg elnyelnek minden összeget, legyen az
bármennyire is csillagászati.

Nehogy azt higgye valaki, hogy a gyógyszergyárak titkait

most és itt, én fedeztem fel. Forrásaim alapján tudható, hogy
erre már Amerikában és Nyugat-Európában is rájöttek és küz-
denek. Ne értsék félre a dolgot – itt nem arról van szó, hogy
ezek a tabletták valóban hatnak-e vagy sem? A legtöbbjük
hat, de akadnak hatástalanok is. Most csak a haszonkulcs
érdekel minket, fõleg azért, mert érzésünk szerint itt egy
hatalmas erkölcstelenségrõl, ugyanakkor üzleti csalásról van
szó. Ráadásul olyan emberek százmillióinak becsapásáról
napról napra, újra és újra – akik betegek! A csaló gyógyszer-
gyártók beteg embereken élõsködnek – ezt ne felejtsük el, ha
szembenézünk a következõ számokkal.
Kedvelt trükk, különösen a legnagyobb piacnak számító

220
Egyesült Államokban – hogy a gyógyszerek hatóanyagát
másutt szerzik be, gyártják le és mint félkész produktumokat
hoznak be az USA területére. Vagyis olcsón szerzik be õket és
olcsón dolgozzák fel õket olyanná, hogy aztán a modern
amerikai gyárakban villámgyorsan készíthessenek belõlük
szereket. Amerikában különben általánosan elfogadott nézet,
hogy nem szabad bízni a külföldi árukban, fokozottan
érvényes ez az oly érzékeny gyógyszeriparban. Az átlag-
amerikai idegenkedik minden olyan szertõl, amit be kell
vennie – és amit nem ott gyártottak, hanem valahol a világban.
(Már csak azért is, mert az átlagosan mûvelt amerikainak
sokszor halvány fogalma sincs a világról, amelyben él. Nem
tudja, mely országok mely világrészekben találhatóak, kik
laknak ott, milyen nyelven beszélnek, milyen a kultúrájuk.
Ne feledjük: az egyetemre jelentkezõ 17 éves amerikai fiatalok
közül csak minden ötödik tudja a világtérképen megmutatni
a saját hazáját…!) Ezt tudják a gyógyszergyárak is, ezért
titokban tartják, hogy az alapanyagokat, a hatóanyagokat
külföldrõl hozzák be.
De ennek más oka is van, mintsem a fent említett pszi-
chológiai ok. Ugyanis így az egész szerért amerikai árakat
kérhetnek – és kérnek is. Mivel senki sem tudhatja, hogy az
egyik vagy másik gyógyszer elõállítása valójában mennyibe
került, mindenütt amerikai árakat számolnak. Mintha a
hatóanyagokat is ott állították volna elõ. Ezzel teszik elfo-
gadhatóvá, megmagyarázhatóvá az ott sem alacsony árakat.
Ha száz tablettára vetítjük ki az árakat, akkor azt látjuk (az
Egyesült Államokban), hogy akad olyan gyógyszer, amelynél
a haszonkulcs mindössze… 28 százalékos. Ez a legkisebb az
ismert, nagy mennyiségben használt, népszerû tabletták
között. Egészen átlagosnak tekinthetõ, hogy a gyógyszer-

221
gyártó a szeren 40, 70, 80 százalékot kertes. De bizony a
leggyakrabban használt 16 amerikai gyógyszer közül 10
esetében a haszonkulcs 100 százalék fölött van, vagyis
kétszer annyiért árusítják, mint amennyit ér. Sõt, nem ritka a
300. 500, 700, 800 százalékos haszonkulcs sem! A csúcsot
mindenképpen azok a szerek jelentik (Norvasc, Prozac és
Xanax), amelyeknél a haszonkulcs az elõbb említett sorrend-
ben 1350, 2250 és… 5700 százalékos!
És ezt nem mi találtuk ki. Erre amerikai kutatók hívták fel
a világ figyelmét. De nehogy azt higgyük, hogy ettõl bármi is
változott. Ahogyan a dohánygyárak is kibírják a rájuk zúduló
új és újabb csapásokat és tovább prosperálnak, mert mindig
találnak maguknak elég balekot, akit becsaphatnak és akiket
rávehetnek arra, hogy tõlük vásárolják meg saját halálukat,
részletre – úgy a gyógyszergyárak is prosperálnak. Ráadásul
ne feledjük – az igazságosság kedvéért ezt meg kell mondani
– hogy a gyógyszergyárak elsõsorban nem halált árulnak.
A világon elõállított szereknek legalább a fele valóban a
gyógyulást szolgálja. A másik fele – az üzletet. Akkor is, ha
nem használ, sõt fõképpen akkor!

Mert eljutottunk a következõ, nagyon „meredek” állításig.

Ugyanis sokan – és szerencsére egyre többen – úgy vélik: a
gyógyszergyáraknak nem is érdekük, hogy az emberek meg-
gyógyuljanak! Gondoljunk csak bele és nézzük meg ezt egy
kisebb példával.
Tegyük fel, van valahol egy sziget, él ott 50 ezer ember, akik
mind nagyon fehérbõrûek. Van egy gyár, amely viszont
napolajakat, barnító szereket árusít. Neki az az érdeke, hogy
az emberek legyenek minél barnábbak, napozzanak és ehhez
használjanak napolajat. Mit tehet a menedzsment?

222
 Természetesen megbíz egy erre szakosodott reklámcéget,
hogy kezdjen napozási kampányba. A sziget tévéjén, az utcai
plakátokon stb. egyre-másra jelennek meg olyan szereplõk,
akik valami okból irigylésre méltóak, követést érdemelnek,
példaképül szolgálhatnak. Hogy, hogy nem, ezek mind nap-
barnított bõrûek.
Mivel a nagy tömeg nem utánozhatja õket – nem lehet
mindenki filmsztár, sikeres üzletember, sportoló – hát
legalább a külsõségekben kezdik õket utánozni. Ilyen többek
között az üzletember nyakkendõviselete, a sportoló homlok-
pántja vagy ruházatának más részei, a filmsztár viselkedése
stb. Egy idõ után szaporodni kezdenek a lebarnult emberek,
mert egy másik, ügyes kampány elhiteti velük: csak az
egészséges igazán, aki nem fél a naptól. Egy másik kampány
azt sugallja majd a középkorúaknak és idõsebbeknek, hogy a
napfény az élet, erõ, egészség, aki barna, az fiatalabb.
Természetesen szépen növekszenek a napolajok eladási
mutatói, a gyár prosperál. Eljön az a pillanat, amikor a
menedzsmentnek stratégiai döntést kell hoznia, majd végre-
hajtania. A kérdés: meddig növelhetõ az eladás? Ugyanis
rájönnek, hogy már a szigetlakók tekintélyes része egysze-
rûen lebarnult és a napolajok eladásai csökkenni kezdenek.
Mi hát a napolajgyár érdeke: az, hogy mindenki hamar
lebarnuljon, szinte véglegesen – vagy az, hogy igazából még
senki se legyen túl barna? Hogy még mindig el lehessen adni
nekik olajat? Minden tavasszal új kampány, de nyár végén
meg szinte le kell állítani a gyárat, mert akkor meg senki sem
vásárol napolajat?
A gyár érdeke az, hogy kialakuljon egy „természetes”
fogyasztás, amely viszonylag egyenletes. Az lenne az ideális,
ha senki sem lenne túl barna, ha mindenkinek mindig

223
szüksége lenne napolajra. És ügyes marketinggel, valamint
reklámkampányokkal el is érhetõ ez az állapot és a gyár
sok-sok hasznot hoz tulajdonosainak.
Vetítsük ki mindezt a gyógyszeriparra. Itt sajnos meg kell
állapítanunk: a gyógyszergyártóknak nem lehet az a célja,
hogy mindenki meggyógyuljon, egészséges legyen – ilyen
esetben hónapok alatt tönkremennének mindnyájan. Nekik
tehát az az érdekük, hogy az emberek éljenek, de mindig
betegek legyenek! A lehetõ legtöbben folyton szenvedjenek
valamilyen nyavalyákban. Ilyenkor fogy a legtöbb gyógyszer,
legyen is az bármilyen.
Egy teljesen egészséges ország a gyógyszergyártók rémképe,
rossz álma, félelme lehet csak. Ezért van az, hogy a gyógyszer-
gyártók ellenzik a megelõzést, az arra irányuló kampányokat
sohasem támogatják – gyaníthatóan inkább akadályozzák.
A gyógyszeripar a civilizált országokban már száz évvel
ezelõtt elhitette a kormányokkal, az egészségügy mindenkori
vezetõivel, hogy a gyógyítás = gyógyszerezés. Hogy vegysze-
rek nélkül nem lehet betegeket gyógyítani (ami jelenleg még
sok esetben igaz is, de messze nem mindig…!), tehát a
gyógyszeripart támogatni, félteni, védeni kell. A féltés és
védelmezés közé sajátos észjárással beiktatták a sérthetetlen-
séget is. Vagyis ennek eredményeképpen ma ott tartunk, hogy
az európai, amerikai, ausztrál, japán stb., gyógyszergyártás
afféle szent tehén lett, a vegyipar óriása, amelynek machiná-
cióit nem illik észrevenni, ellene vizsgálatokat indítani nem
tanácsos, mert keményen vissza tud ütni.
Hát persze, hogy visszaüthet az az ipar, amely nagy átlag-
ban több száz százalékos haszonnal dolgozik! Annak aztán
mindig van és lesz pénze arra, hogy bármit megvásároljon,
bárkit félreállítson, sõt.

224
 Régi trükkje ennek az iparnak, hogy bár veszélyes szereket
állít elõ, e veszélyeknek csak kis részét – vagy azt sem – közli
az érdekeltekkel. Régebben idegen forrásokban (most pedig
Lenkei doktor említett könyvében) olvashatunk vérlázító
példákat arra, hogy a gyógyszergyártók egy-egy szer káros
mellékhatásaiból mennyit közölnek az orvosokkal és mennyit
a betegekkel? Látható, hogy még az orvosoknak sem mon-
danak meg mindent – de amit az ismertetõ szövegeken a
betegekkel közölnek, az már nevetségesen kevés és az is
általában megkerüli a lényeget. Így aztán elmondhatjuk: a
gyógyszergyártók még potenciális szövetségeseiket, az
orvosokat is becsapják. Azok meg sokszor segítenek nekik
becsapni a… betegeket.
Tudunk olyan gyógyszerekrõl, amelyeknek 40 mellékhatásuk
van, és nem is akármilyenek. Forgalomban vannak olyan
gyógyszerek, amelyek „mellékhatásai” között szerepelhet a
leukémia vagyis vérrák, látászavarok, tromboembólia, vagyis
vérrögképzõdés, amely halált is okozhat. Ugyanaz a gyógy-
szer ugyanakkor keringési összeomlást is okozhat, valamint
máj- és epe-károsodást, többféle allergiát, szívburokgyul-
ladást és hirtelen halált… Ezek után kinek van kedve ezt
gyógyszernek nevezni?
Persze valahol nyilvánvaló: ha vegyszerekkel nyúlunk bele
az emberi szervezetbe, amely nagyon bonyolult „mûszer”,
akkor ami „itt” szükséges és hasznos hatást okoz, „ott”
éppenséggel megbolygat valamit, árthat is. És persze arról
sincsen szó, hogy ezért aztán mától senki se szedjen semmi-
lyen tablettát, mert mind káros. Csak éppen arról beszélünk,
hogy a logikus és elkerülhetetlen mellékhatások olykor nagyobb
kockázatot jelentenek, mintha nem szednénk az illetõ szert.
De legfõképpen arról van szó, hogy a gyógyszergyártók

225
számos úton-módon csapják be az államokat, az egészségügyi
ellátórendszereket, az orvosokat és a betegeket is. Gyakor-
latilag mindenkit, akivel kapcsolatba kerülnek és akik rájuk
szorulnak (vagy azt hiszik…).
Az USA-ban, ahol igen erõs a fogyasztóvédelem, már nem
egy esetben folytattak pereket a gyógyszergyártók ellen a
fenti okok miatt. Néha gyõztek, néha veszítettek az ellen-
felek. Ugyanakkor független orvos-szervezetek vizsgálatai
kimutatták, hogy az Egyesült Államok lakosságának
halálokai az utóbbi évtizedekben így alakulnak: a legtöbben
a szív- és érrendszeri nyavalyákba haltak bele. Második
helyen áll a rák, ami érthetõ. A harmadik leggyakoribb
halálok az agyi vérkeringési zavar – és a negyedik ok: a
gyógyszerek mellékhatásai!
Vagyis évente százezer-számra halnak meg emberek – csak
a világ legfejlettebb egészségügyi szolgáltatását nyújtó
országában is – azért, mert a gyógyszergyártók nem
kielégítõen közlik szereik lehetséges káros hatásait! Milyen
esélyei lehetnek akkor valakinek Kelet-Európában – hogy ne
is beszéljünk az egykor „harmadik világ országainak”, ma
pedig „fejlõdõ országoknak” becézett államok polgárairól…?

És még mindig nincs vége a dolognak. Említettük a fejezet

elején, hogy a gyógyszergyártók orvosbarátaik segítségével
bármikor új betegségeket kreálhatnak! Új célcsoportokat
találnak maguknak. Így volt ez szintén az USA-ban – majd az
összes kontinensen. Amikor az ilyesmire mindig oly szol-
gálatkész pszichiáterek szövetségei, szervezetei készséggel
segítve a gyógyszer-lobbit, egyre újabb és újabb betegségeket
szavaztak meg kézfeltartással (!) a kongresszusaikon.
Ezt követõen persze a hálás gyógyszergyártók százszámra

226
kísérletezték ki az újabb és újabb szereket. Ilyen volt a Ritalin
is, amely több millió károsodást okozott szerte a világban.
Õk „ketten”, a pszichiátria és a gyógyszeripar találták ki az
utóbbi évtizedekben azt, hogy a túl élénk gyerek voltaképpen
beteg gyerek, akit le kell nyugtatni, kezelni pszichésen és
gyógyszeresen. Ez hihetetlen tragédiákat okozott szerte a
világban, amelyekrõl szerencsére bõségesen van anyag az
ezzel foglalkozó emberjogi szervezeteknél.
Az élénk gyerekek normálisak, különösen ha az iskolában
unatkoznak, mert hiszen ott a tanulás menete a leglassabban
haladók, a legnehezebb felfogásúakhoz igazodik, az okos
gyerek meg unatkozik. Ha ennek jelét is adja, akkor drog-
tartalmú Rulaint vagy más szert adnak neki – sok országban,
sok millió gyereknek. Akiknél aztán a szerek vissza-
fordíthatatlan pszichés és agyi károsodásokat okoznak. De
nem hallottunk róla, hogy ezért bárhol bárkit is felelõsségre
vontak volna. No és ha igen – hát az sohasem a gyógyszer-
gyártó, aki ugyebár csak teljesíti az orvosok, kutatók méréseit
és kielégíti az igényeket…
A gyógyszergyártók – néhány kivétellel? Ismer valaki
kivételeket? – a mai világ egyik leghatalmasabb maffiája. És
mint ilyenek, méltán kaptak helyet ebben a könyvben, amely
a legújabb kor titkait tárgyalja. Ez a maffia azért is hatalmas,
mert egyfelõl hihetetlen pénzeket mozgat a világpiacon, a
gazdaságban és persze így vagy úgy a politikában – de azért
is, mert képes az ellene indított akciókat visszaverni. Számos
forrásunk van arról, hogy az utóbbi egy-két évtizedben
hogyan próbálták civil szervezetek, sõt olykor kormányzati
intézmények is korlátozni hatalmukat – sikertelenül. Igaz,
voltak olyan esetek is – nem is olyan régen, 2003-ban –
amikor egy világszerte ismert nagy gyógyszergyár beismerte

227
bûnösségét és több száz millió dollárt fizetett ki kártérí-
tésként a szerei miatt pórul járt betegeknek.
Az államok akkor mernek csak szembeszállni a maffiával –
és ez is fõleg csak az USA-ban történik meg – amikor azok az
egészségügyi lelátó rendszert csapják be. Ilyen „átverések”
rendszeresen történnek számos országban, nyilván nálunk
is. Tudunk olyan példát, ahol a gyógyszereket engedélyezõ
bizottság évek óta keményen kitart függetlensége mellett –
pedig a gyógyszergyártók szövetsége mindent megtesz, hogy
beférkõzzön a bizottságba és emberei is ott lehessenek,
amikor az engedélyezõ vagy eltiltó döntések megszületnek.
És ebben bizony még az illetõ nagy ország orvosi kamarája
is, a gyógyszergyártók szövetségese is ott „irtja” a gyógyszer-
bizottságot, ahol csak lehet…
Mint minden maffia, a gyógyszergyártók is igyekeznek poli-
tikai kapcsolatokra szert tenni. Ez a legtöbbször sikerült is
nekik. Többet is elértek. Mivel az Egyesült Államokban a
legnagyobb a befolyásuk – ott a huszonegyedik században
már a Fehér Házat is befonták. Amerikát használják védõ-
pajzsként. Ha valahol a világban, valamelyik országban az
ottani gyógyszergyártók ellen készülnek törvényt hozni, vagy
a meglévõ törvényeket a gyógyszergyártók kárára szigorítani
– az ellenvetés egyenesen Washingtonból érkezik.
Így érték el, hogy minden Amerikával szövetséges országban
szabadon garázdálkodhassanak.
A „garázdálkodásnak” számos formája van, a finomaktól
egészen a durvákig. A legtöbb helyen persze nem kerül sor
durva beavatkozásra, mert erre nincs is szükség. Csak az a
kár, hogy amikor itt vagy ott – nemrégen Magyarországon is
– az egészségügyi kormányzat összerúgta a port a gyógyszer-
gyártókkal, akkor itt sem az igazi problémákat tárták a

228
nagyközönség és a média elé. Azok, akiknek a bõrére megy a
játék: mi, betegek – nem tudhattuk meg, hogyan is zajlott,
zajlik tovább ez a játszma.
Mert hát pénzrõl van szó. A gyógyszergyártók általában
nem mondanak igazat, amikor azt harsogják, hogy „nekik is
többe van”, hogy szereik árát nem fizetik meg az ellátórend-
szerek, a betegbiztosítók… A valóságban, mint fentebb
láttuk, a hasznuk nagyon nagy. Ezt bizonyítja az is, hogy
üstökösnél ritkább jelenség a tönkremenõ gyógyszergyár. Ha
ilyesmire mégis sor kerül és egy-egy ismertebb gyógyszer-
gyárról elterjed: tönkrement, bezárta kapuját – akkor azok a
kapuk ismét megnyílnak hamarosan, mert egy másik gyógy-
szergyártó vásárolta meg az illetõ üzemet. Csupán hely-
cserékrõl van hát szó, a háttérben. Egyszerûen nem mehet
tönkre az olajipar, mert olyan óriási a haszna, hogy mindig
vannak tartalékai, sõt beruház más iparágakban is. Nem
mehet tönkre a gyógyszergyártás, mert gyakorta több száz
százalékos haszonnal adhat túl termékein. És nem megy
tönkre a maffia sem, mert az is minden sajátos „iparágában”
több száz százalékos haszonra tehet szert. És tesz is, nap
mint nap.
Végezetül szögezzük le: a 20. század elején a gyógyszer-
ipart eleinte néhány, késõbb több száz élelmes ember nagy
pénzekért azért hozta létre, hogy ellenõrizhesse a világ
egészségügyi ellátó rendszereit. Tehát nem a gyógyszer-
gyártás önmagában volt a cél, és ma sem ez a cél. Hanem
hogy szabadalmaztatott, vagyis nagy összegekért árusítható,
nagy nyereséget hozó szereket állítsanak elõ és tömjék bele
ezekbe a rendszerekbe, amelyek azokat elosztják a betegek
milliárdjai között. Ennek a lobbinak ma sem érdeke és nem
lesz az a jövõben sem, hogy természetes szereket állítson elõ,

229
hisz azokat nem lehet szabadalmaztatni és ezért igen drágán
árusítani. A szintetikus szerek piacán viszont ez a maffia
gyakorlatilag 100 százalékos befolyást szerzett és azt folya-
matosan fenntartja.
Elõáll ebbõl az az érdekes helyzet, hogy már nyilvánosságra
került: ha nem lenne a gyógyszergyártó maffia, akkor a világ
összes országában sokkal, de sokkal olcsóbb lenne az ellátás.
Még a szegényebb országok is képesek lennének biztosítani
összes betegük számára a lehetõ legteljesebb ellátást.
Növekedne a gyógyulás esélye és végsõ soron kevesebb lenne
a beteg. Csökkennének az adóterhek is.
Nem arról van szó persze, hogy a világ minden bajáért a
gyógyszergyártó maffia a felelõs. De az bizonyos, hogy ha
sikerülne õket megfékezni, megrendszabályozni, áraikat
letörni, akkor a világ fellélegezhetne – és az emberiség
egészségesebb lenne.
Most egy olyan szervezet karmaiban vagyunk, amely
pontosan tudja: az általa elõállított szerek piaca nem más,
mint az emberi test. Tehát mint gyártó és mint piacról élõ
vállalkozás arra törekszik, hogy ez a „test” életben maradjon,
de sohase legyen egészséges, ezért folyamatosan mindig
újabb és újabb, általa gyártott szerekre szoruljon. Aki ezt nem
látja be, az hadilábon áll már a puszta logikával is. Nem kell
mélyebb összefüggéseket keresni, összeesküvés-elméletekben
hinni – elég a józan paraszti ész is. Bárki beláthatja, hogy
amíg õk és csak õk látják el a betegeket „gyógyszerrel”, addig
nem lesznek más lehetõségek az életben tartásunkra,
maradásunkra.
Miért nem terjednek el az alternatív üzemanyagok? Miért
nem járják az utakat a vízhajtású autók, a nem olajszár-
mazékokkal mint üzemanyaggal hajtott jármûvek? Pedig

230
mindenki tudja, hogy ezek különféle fajtáit már a huszadik
században felfedezték, be is mutatták õket a nyilvánosság
elõtt. Mégsem látjuk õket az utakon, viszont nap mint nap
irreálisan drága, sokszor már fantasztikus, a realitásoktól
messzire elszakadt összegekért tankoljuk továbbra is az
elavult üzemanyagot, a benzint, a gázolajat.
Nos, az olajmaffia ugyanúgy mûködik, mint a gyógyszer-
maffia. Vannak alternatív gyógymódok az emberek számára.
Lehetséges lenne más módon meggyógyulni, sõt meg sem
betegedni…! De ha így történne, akkor a gyógyszergyártók
éhen halnának, és bizony senki sem szeret éhen halni.
Mi meg csak tûrünk tovább és szenvedünk, akár egész
életünkben is. A legtöbben úgy, hogy nem is tudnak róla. Még
lelkiismeret-furdalásom is lehetne voltaképpen, hiszen akik
most elolvasták ezt a fejezetet, nagyon elszomorodhattak.
Nem tudták eddig, mekkora a baj. Talán azzal sem voltak
tisztában, hogy mi mindnyájan, még a magukat egészséges-
nek hívõk is – áldozatai vagyunk ennek a maffiának.
A karmaikban vergõdünk és csak olykor-olykor merül fel a
kérdés, hogy mit lehetne tenni?
Mert valamit bizonyosan kéne tenni…

231
232
 TARTALOM

HA MÁR TITKOKRÓL VAN SZÓ… ...................................................5

IDEGENEK A NAPRENDSZERBEN ..................................................13

…ÉS ELINDULT A VILÁG? ...............................................................49

„GYERE VELEM MÚLTBA, JÖVÕBE!” .............................................65

EGY KÜLÖNÖS EMBER: RERICH ..................................................99

AKIK ELÕRE LÁTJÁK A JÖVÕT .....................................................109

A 21. SZÁZAD TITKA ...................................................................... 129

A PSZICHO-FÉNYKÉPÉSZEK TITKAI .......................................... 159

A REINKARNÁCIÓ TUDOMÁNYOS RENDSZERE? .................. 191

A BETEGSÉGIPAR HIÉNÁI .............................................................. 215

233
234
 IRODALOMJEGYZÉK
(fejezetek szerint)

IDEGENEK A NAPRENDSZERBEN

Drake, Frank: Is Anyone Out There? The Scientific Research

for Extraterrestrial Intelligence. 1992.
Galilei, G.: Sidereus nuntius. é.n.
Hall, Asaph: Observations and Orbits of the Satellites of
Mars, 1880.
Nemere István: Idegenek a szomszédban?
A Naprendszer titkai. 1999.
Schiaparelli, Giovanni: Sulla rotazione di Mercurio, 1889.

…ÉS ELINDULT A VILÁG?

Bowden, M.: Ape-Men: Fact or Fallacy? 1977.

Buttlar, Johannes von: Drachenwege. Strategien der
Schöpfung, 1992.
Cremo. Michael: Az emberi faj rejtélyes eredete. 1997.
Csányi Vilmos: Evolúciós rendszerek. 1988.
Darwin majmot csinált belõlünk? 1999.
Leach, M.: The Beginnig. Creation Myths around the World. 1956.
Nemere István: Evolúció vagy teremtés? 1992.
Siku Andrea: Inverz evolúció. 1997.
Tasi István: Ahol megáll a tudomány. 1999.

235
„GYERE VELEM MÚLTBA, JÖVÕBE”

Chapman, Barry: Reverse Time Travel, 1996.

Heffern,. R: Time Travel: Myth or Reality, 1977.
Macvey, John: Time Travel: the Prospect of Travelling
Through Time, 1988.
Randles, Jenny: Time Travel – Fact, Fiction and Possibility, 1994.
Tipler, Frank: The Physics of Immortality, 1995.

AKIK ELÕRE LÁTJÁK A JÖVÕT

Fodor, Nandor: Encyclopedia of Psychic Science, 1966.

Garrett, E.: Adventures in the Supernormal, 1949.
LeShan, Lawrence: The Meddium, The Mystic and the
Physicist. Toward a General Theory of the Paranormal, 1974.
Nemere István: A XXI. század története. 1999.

A REINKARNÁCIÓ TUDOMÁNYOS RENDSZERE?

Cummings, Geraldine: The Road to Immortality, 1967.

Iverson, Jeffrey: More lives than one? 1977.
Moody, Raymond: Life after Life, 1977.
Nemere István: Hányszor élünk? 1992.
Nemere István: Holdösvény. 2002.
Rátai János: A szellem kalandjai. Életen innen és túl. 2000.
Toynbee, A. – Koestler, A.: Life after Death, 1976.
Wilson, Ian: Mind out of Time? 1981.
Wilson, Ian: The after death experience, 1987.

236
A BETEGSÉGIPAR HIÉNÁI

Lenkai Gábor dr.: Cenzúrázott egészség. A betegség-ipar

futószalagján, 2003.

A szerzõ hasonlóan „népbutító” könyveibõl ajánljuk a

„titkok” iránt érdeklõdõknek:

1. Titkok könyve, 1986.

2. Új titkok könyve, 1987.
3. A rejtélyes elõdök – A világûr vonzásában. 1989.
4. UFO a láthatáron. 1989.
5. Tények és talányok. 1989.
6. Hol vagytok, Idegenek? 1990.
7. Gagarin – kozmikus hazugság? 1990.
8. Rejtelmes óceánok. 1991
9. Kiléphetsz testedbõl? 1991.
10. Mit akarnak az UFO-k? 1992.
11. Igazat mond-e Däniken? 1992.
12. Õsember szupersztár. 1993.
13. Titkok könyve, 3. 1997.
14. Parajelenségek könyve, 1997.
15. UFO-k a tudomány határán. 1998.
16. Rejtélyes elõdök, 2. 1998.
17. Anti-Nostradamus. 1998.
18. Holtak keringenek a kozmoszban. 1998.
19. UFO és tudomány, 2000.
20. Egy trónörökös második élete, 2000.
21. Jeti, jeti…! 2002.
22. A Kennedy-gyilkosság rejtélye, 2003.
23. A Bárka nyomában. Noé és a Vízözön. 2004.
237
 Kiadó Pallas Antikvárium Kft.,
3200 Gyöngyös, Kossuth L. út 42. (06-37 311-028)
Felelõs kiadó a Kft. vezetõje
Borítóterv és tipográfia © Miroe Design, 2005
Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft.
Felelõs vezetõ Pogány Zoltán, ügyvezetõ igazgató
Készült Caxton betûvel, 15 ív terjedelemben
ISBN 9639504-75-0

238