Mi a memória?

Amikor visszagondolok a gyerekkoromra, vagy ha spanyol, vagy orosz szavakat idézek fel,
vagy Maxwell egyenleteinek egyikét, vagy ha rajzolok, akkor az agyam hosszú távú
memóriáért felelős területeit használom. Ha azonban néhány gondolatot próbálok észben
tartani, hogy átlássam a köztük lévő összefüggéseket, mert egy fogalmat vagy problémát
szeretnék megérteni, akkor a munkamemóriámat használom. Természetesen esetenként a
hosszú távú emlékezetemből hívok elő valamit a munkamemóriámba, hogy azt
végiggondolhassam. A két típusú memória tehát kapcsolódik egymáshoz.

Többféle mód kínálkozik a memória típusainak meghatározására, de ezen a tanulással

foglalkozó kurzuson csak erről a két nagyobb memóriarendszerről, a munkamemóriáról és a
hosszú távú memóriáról lesz szó. A munkamemória a memóriának az a része, amely a
pillanatnyilag, tudatosan feldolgozott tartalmakért felelős az agyunkban. A munkamemóriánk
központja a prefrontális kéregben helyezkedik el, de mint később látni fogjuk, más agyi
területekhez is kapcsolódik, hogy a hosszú távú emlékezethez is hozzáférhessen. A kutatók
korábban azt gondolták, hogy a munkamemória nagyjából hét elem tárolására képes, ma
azonban széles körben úgy vélik, hogy csupán négy információegységet képes tárolni. Mi
magunk is folyamatosan tömbösítjük az információkat, látszatra tehát a munkamemóriánk
nagyobb, mint gondoljuk. A munkamemóriánk olyan, mint egy tábla, és nem igazán hatékony.
Gyakran meg kell ismételnünk azt, amivel dolgozunk, hogy az bent maradjon a
munkamemóriában. Esetenként például az ember addig ismétel folyamatosan egy
telefonszámot, amíg nincs alkalma leírni azt. Az ismétlésre azért van szükség, hogy a
metabolikus vámpírok, a természetes energiaelnyelő folyamataink ne szívják el ezeket az
emlékeket. Biztos észrevette már, hogy néha még a szemét is becsukja, hogy kizárjon minden
egyéb zavaró elemet, ami a munkamemória kapacitását lefoglalhatja.

Tehát tisztáztuk, hogy a rövid távú memória olyan, mint egy rossz mentális tábla. A másik
memóriatípus, a hosszú távú memória olyan, mint egy óriási raktár. És raktárhoz illően
hatalmas területet fed le. A különböző hosszú távú emlékeket más és más agyterületek
tárolják. A kutatások azt mutatják, hogy amikor először próbálunk egy információelemet a rövid
távú memóriából a hosszú távú memóriába helyezni, újra és újra fel kell idézni ahhoz, hogy
később, amikor szükségünk lesz rá, könnyen meg tudjuk találni. A hosszú távú emlékezet
raktára óriási, adatok milliárdjai férnek el benne. Annyi mindent képes tárolni, hogy megeshet,
egyes elemek maguk alá temetnek más elemeket. Ez megnehezítheti a szükséges információ
keresését, hacsak nem gyakoroljuk és ismételjük az információkat néhány alkalommal. A
hosszú távú memória azért fontos, mert itt tárolja azokat az alapvető fogalmakat és
technikákat, amelyekre gyakran kell támaszkodnia, függetlenül attól, mit tanul.

Amikor új dologgal találkozik, legtöbbször a munkamemória lép működésbe. Ha ezt az

információt a hosszú távú memóriájába kívánja áthelyezni, időre és gyakorlásra lesz
szüksége. Ennek a folyamatnak az elősegítésére használhatja az időszakos ismétlés
módszerét. Ez azt jelenti, hogy a megjegyezni kívánt dolgokat folyamatosan ismételjük, de az
ismétlést időben széthúzzuk. Ismételjen például egy új, megtanulandó szót vagy
problémamegoldó módszert több napon keresztül. Sokkal hatékonyabb ugyanis a gyakorlás,
ha több napra kiterjeszti. Kutatások bizonyítják, hogy ha úgy próbálunk meg beszuszakolni
valamit a memóriánkba, hogy például egyetlen este során hússzor megismételjük, akkor közel
sem fog olyan jól megmaradni, mint ha ugyanennyiszer ismételnénk, de több napon keresztül.
Ez olyan, mint a korábban már látott fal felépítése. Ha nem hagy elég időt arra, hogy
megszáradjon a malter, vagyis, hogy a szinaptikus kapcsolatok kialakuljanak és
megszilárduljanak, akkor nem fog stabil építményt kapni.

És ha már időtálló építményről van szó, nézzék csak meg az Akropolisznak ezt a részét.

Köszönöm, hogy a tanulásról tanulnak. Barbara Oakley vagyok.