Interjú Dr.

Terrence Sejnowskival

Ez a videó különösen szórakoztató lesz, mert az oktatótársammal, Dr. Terrence Sejnowski-val

készíthetek interjút. Terrence-t az ideghálózatok és a számítógépes idegtudomány területén
végzett úttörő kutatásai tették élő legendává. Dr. Sejnowski a Howard Hughes orvosi
intézetének kutatója, és a Salk Biológiai Kutató Intézet Francis Crick professzora, a
Számítógépes Idegtudományi Laboratórium vezetője. Mindemellett Dr. Sejnowski tagja annak
a csupán 10 élő tudósból álló elit közösségnek, akiket már mind a három nemzeti akadémia
tagjává választott, azaz a műszaki, tudományos és az orvosi akadémia is. Ami szerintem a
leglenyűgözőbb Terry-vel kapcsolatban, hogy több számítógépes idegtudomány szakos
hallgató diplomázott nála, mint bármelyik más tudósnál. Így bizonyos értelemben Dr. Terrence
Sejnowski egy vezető apafigura a modern idegtudomány területén. Dr. Sejnowski kutatásának
fő célja az, hogy számítási modellek segítségével kapcsolódási pontokat mutasson ki az agy és
a viselkedés között. Ma arról fogok pár kérdést feltenni Terry-nek, hogy hogyan tanul. Valamint
arról, hogy hogyan gondolkodik a tanulásról, és így talán jobban megértjük, hogy hogyan
fejleszthetjük a saját tanulási módszereinket. Szóval mit teszel azért, hogy megkönnyítsd a
tanulást akkor, amikor valami teljesen új dologgal találkozol?

Nos, szeretek a dolgok mélyére nézni. Azzal nem megyek túl sokra, ha csak elolvasok egy
csomó könyvet. Amikor másoddiplomás képzésre jártam, átmentem fizikából biológia szakra.
És ezt úgy csináltam, hogy elmentem egy biológia laborba és kísérleteken vettem részt. Én a
cselekedve tanulásban hiszek igazán és abban, hogy olyan emberektől szívjuk magunkba a
tudást, akik szakértők.

Hogy tudod fenntartani a figyelmed egy unalmas előadás közben?

Arra jöttem rá, hogy nincs egyszerű módszer arra, hogy odafigyeljünk valamire, ami nem
érdekel. De arra találtam egy trükköt, hogy hogyan lehet kizökkenteni egy előadót, és ez nem
más, mint hogy kérdezni kell. Azzal, hogy félbeszakítjuk, gyakran olyan beszélgetésnek
engedünk teret, ami sokkal érdekesebb az eddigieknél. Ez valójában azon az alapelven
nyugszik, miszerint sokkal többet tanulunk aktív részvétellel, mint passzív hallgatással.

Szóval mit teszel azért, hogy diffúz állapotba kerülj és ki is használd az előnyeit?

Számomra a futás vagy edzés nagyszerű módja annak, hogy felszabadítsam az elmémet a
megszokott gondolatmenetből. Tapasztalatom szerint ilyenkor elég nagy eséllyel születnek új
gondolataim és ötleteim. Ez olyan, mintha az agyad egy másik állapotba kerülne, csak futsz, és
a dolgok elhaladnak melletted. És elkezdesz arra figyelni, hogy mi történik. Például olyan
dolgokkal kapcsolatban, amikkel az agyad egy ideje foglalkozik, a tudatalatti gondolataid
egyszer csak a felszínre jönnek. És gyakran új ötletek is, amelyek később hasznodra válnak. Az
egyetlen problémám az, hogy később emlékezzek ezekre a nagyszerű ötletekre. Mert mire
hazaérek és lezuhanyzom, addig jó részük elvész. Ezért szeretek egy kis jegyzetfüzetet
magammal vinni, hogy gyorsan le tudjam írni és aztán visszaemlékezni a dolgokra, amikről
gondolkodtam.

Szoktál párhuzamosan több dologra figyelni, több dolgot csinálni? Illetve ha nem, akkor hogyan
állod meg, hogy ne tedd?
Hát nem élném túl, ha nem csinálnék egyszerre több dolgot. Ha nem beszélnék a
tanítványaimmal, nem hallgatnék előadásokat, nem váltanék pár szót azokkal, akik épp arra
járnak, vagy a látogatókkal. Egyszerűen annyi dolog van, amivel bombáznak, e-mailek, sms-
ek, és ezek mind nagyon fontosak, de ha nem tudod őket ügyesen kezelni, nehéz túljutni egy
napon. Mindezek mellett élvezem az estéket, amikor a nap moraja elcsendesedik, és végre van
alkalmam átkerülni egy mélyebben gondolkodó állapotba, és ilyenkor szoktam a legtöbbre jutni
a munkában.

Van olyan, hogy egyszerre két dolgot csinálsz?

Hát tudod, igazából nem tudsz két dolgot csinálni tudatosan, egyszerre, mert összekeverednek.
Nagyon sok gyakorlással meg lehet tanulni egyszerre két dolgot csinálni, de nem lesz hatékony
a munkavégzés. Számomra egyszerre több dolgot csinálni azt jelenti, hogy váltogatni tudjuk a
figyelmünket a kontextus váltásával két téma között. Egyeseknek ez jobban megy, mint
másoknak. Más szóval, néha eltart egy darabig, míg lendületbe jövünk, mikor például esszét
írunk. Például néha órákba telik, mire eljutunk addig, hogy produktívak vagyunk, és tényleg
elvégzünk valamilyen feladatot. Ha viszont sikerül belemélyedni a munkába, utána nagyon
nehéz tud lenni, hogy egy másik feladatra térjünk át, ha épp nagyon benne vagyunk valamiben.
De nekem ez elég könnyedén megy. Könnyedén tudok váltani a feladatok között. És úgy tűnik,
könnyen vissza tudok térni az eredeti feladatra, és folytatni onnan, ahol abbahagytam. Szóval
ez az egyik módja annak, hogy sok mindent elvégezzünk, és persze szerencsére sok nagyon jó
tanítványom és segítőm is van ehhez. Elképesztően produktív környezetben dolgozom, szóval
igazán nagy öröm számomra itt lenni.

Hogyan hasznosítod az idegtudomány területén szerzett tudásodat, amikor tanulsz?

Hát, tudod, szerintem sok apró dolgot alkalmazok, amit valójában a laborban tanultam. Hadd
mondjak egy példát, hogy kicsit konkrétabb legyek. Az egyik kollégám a Salt Intézetnél, Rusty
Gage, egy nagyon fontos felfedezést tett. Ha elolvasod a szakkönyveket, akkor megtudod, hogy
a neuronok, amik az agyadban vannak, születésedtől fogva léteznek. A születést követően a
neuronok átrendeződése és tanulási folyamat megy végbe, ami ugyan megváltoztatja a
neuronok kapcsolódását, de azok a neuronok megmaradnak, amik már születésedkor ott voltak.
Néhány elhal ugyan, mert tudod, az agykéreg idővel összemegy. Szóval Rusty felfedezte, hogy
az agyunk egyik fontos része, ami szerepet játszik a tanulásban és a memória működésében, a
hippokampusz, ami pont itt, középen helyezkedik el ezen a modellen. Új neuronok születnek
még felnőttkorban is, és ez rendkívül fontos a tanulás és a memória szempontjából.
Egyértelműen nagyon-nagyon hasznos, hogy lehetnek új neuronjaink.

Nahát, ez az, amit közösen felfedeztünk.

Mi fedeztük fel.

Ha fogsz egy állatot, ami a mi kísérletünkben egy patkány volt, és ingergazdag környezetben
helyezed el, ahol a patkány szabadon tud mozogni, bármit tenni és más patkányokkal érintkezni,
majd belenézel a hippokampuszába, azt fogod találni, hogy a neuronok közötti kapcsolatok
sokkal erősebbek. Akár kétszeresen is ahhoz a patkányhoz képest, amelyik ingerszegény
környezetben van elzárva. Ez a dolog egyik kulcsa tehát, az ingergazdagabb környezet, ami
még felnőtt korban is segít nekünk. Ugye? Ahelyett, hogy bezárjuk magunkat, mint egy
szerzetes egy szobába, inkább olyan emberekkel érdemes körülvenni magunkat, akik
ösztönöznek minket. Illetve azok az események, amelyeken aktívan részt tudunk venni, szintén
fontosak. És van valami, amire Rusty rájött és szerintem rendkívül fontos. Arra, hogy
ingergazdag környezet hiányában a sport szintén növeli az újonnan születő és túlélő neuronok
számát. Ezért én nagyon lelkes futó vagyok. Azt már említettem, hogy sok jó ötletem támad
futás közben, de azt is tudom, hogy az agyam segít megjegyezni dolgokat, mert közben új
neuronok születnek és maradnak meg a hippokampuszomban. Szóval ez egy példa a sok közül,
amit fel tudok hozni arra, hogy amit tanultunk az agykutatókról és az idegtudományból valóban
megváltoztatta a gondolkodásmódomat, és elég elszomorító, ha az új oktatási reformokat és
iskolákat nézed ezzel kapcsolatban. Mit vesznek el, amikor új órát akarnak bevezetni, mondjuk
azért, hogy a diákok a felmérésekre készüljenek? Manapság a tesztek azért vannak, hogy
felmérjük, hogy mennyire jól teljesítenek a diákok és mennyire jól teljesít az iskola. Ezek a
tesztek pedig a szünetet veszik el. És mi történik a szünetben? Mozgás. Szaladgálás. Pont az,
amire az agynak szüksége van. Szüksége van a szünetre, amikor inkább használjuk az
izmainkat, mint az agyunkat, hogy aztán feldolgozza az információkat és megdolgoztassa a
neuronokat. Szóval szerintem irányelvnek kellene lennie, hogy ki kell engedni a gyerekeket
szaladgálni!

Van olyan különleges technika, amit az idők során sajátítottál el, és segít neked a
koncentrációban, a tanulásban vagy a hatékony alkotásban? Úgy vélem, hogy ha kreatív
környezetben vagyunk, ahol az emberek kreatívak, az a saját kreativitásunkat is elősegíti. Én
így gondolom. Habár a kreatív gondolkodókat elszigetelt zsenikként képzeljük el, és lehet, hogy
van, akire ez igaz, de rám biztosan nem. Én tényleg úgy veszem észre, hogy akkor vannak jobb
ötleteim, amikor beszélgetek valakivel, és megpróbálom elmagyarázni nekik a gondolataimat.
Gyakran ez a folyamat pörgeti fel a kreatív folyamatot és azt hiszem, hogy ha emberekkel vagy
körülvéve, akikkel megbeszélheted az ötleteidet, az szerintem nagyon fontos része a
tudományos munkának.

Mi a helyzet a vizsgákkal? Van valami javaslatod velük kapcsolatban?

A vizsgázás ugyanolyan készség, mint bármelyik másik. Meg lehet tanulni. Meg tudod tanulni,
hogy hogyan legyél jobb vizsgázó. És erre neked sok jó ötleted van. Én arra jöttem rá, hogy
például mik azok a dolgok, amiket el kell kerülni. Ne akadj el, ha nem tudsz válaszolni egy
kérdésre. Térj át a következőre, mert később még mindig vissza tudsz térni, és sokszor a válasz
a problémára, ami egyébként hátráltatna, beugrik a vizsga hátralevő részében. Az agyunk így
működik, a dolgok párhuzamos pályákon futnak.

Hogyan állsz neki a tudományos munkád kreatív részének? Hogyan tudod megőrizni a
kreativitásodat a napi rutinfeladatok áradata közben?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon jó laborom van, és a diákjaim és a

kollégáim fiatalon tartanak abban az értelemben, hogy képes vagyok új dolgokat tanulni és új
nézőpontból szemlélni a dolgokat. Szóval szerintem, ha fiatalokkal veszed magad körül, az
segít megőrizni a fiatalságodat.

Ha valamilyen tanácsot kéne adnod fiatal gimnazistáknak vagy egyetemistáknak, hogy hogyan
tanuljanak hatékonyan, mit mondanál nekik?
Azt, hogy nem feltétlenül az lesz sikeres, aki okos. Ismerek egy csomó okos embert, aki nem
sikeres, ugyanakkor ismerek olyanokat is, akik nagyon elhivatottak és kitartóak. A sikerek nagy
része abból származik, hogy elhivatottak és kitartóak vagyunk, hogy nem adjuk fel, dolgozunk
tovább és nem engedjük el. Nem adjuk fel. Szerintem ez a legfontosabb tulajdonsága azoknak
a sikeres diákoknak, akikkel együtt dolgozok.

Terry, nem is tudom, hogy köszönjem meg a nagyszerű válaszaidat, szerintem sokaknak
segítségére lesz.

Csodás, most szeretnék még valamit hozzátenni. Szeretném Önöknek bemutatni Francis Crick
agyát. 30 évvel ezelőtt találkoztam először Francis-szel, és ez az agy ott volt az irodájában.
Francis egy közeli kollégám volt, miután 25 éve ideköltöztem, nagyon jól megismertem. Egy
nap, mikor beszélgettünk, Francis elmesélte, hogy ez az agy ott van az irodájában már évtizedek
óta, és azt mondta, tudod, Terry, csak nemrég vettem észre, hogy ez az agy sokkal nagyobb,
mint egy valódi agy. Valójában nem férne bele a koponyámba, ha jól megnézed a méreteit. Ez
egy tanítási segédeszköz orvostanhallgatóknak. Tudod, szét lehet szedni az agyat különböző
részeire. De nem érdekes, hogy Francis addig nem vette ezt észre, egészen addig, míg nem
egyszer más szemmel nem nézett rá? Hát szóval ez is példa arra, hogy milyen, ha más szemmel
nézünk rá valamire. Nem elképesztő, egy Nobel-díjas kutató, aki felfedezte a DNS-t? Hát
mindennap felfedezhetünk valami újat a körülöttünk lévő dolgokról, átlagos dolgokat is, csak
más szemmel kell rájuk nézni, egy új nézőpontból.
[ÜRES AUDIO]