Az első modul összefoglalója

Noha az élő agy meglehetősen komplex, ezen a héten metaforák, analógiák és zombik
segítségével egyszerűsítettük a megértését.

Az emberek lényegében két alapvetően különböző gondolkodásmódot

használnak, amelyeket a kurzus során fókuszált és diffúz módnak nevezünk. Egy egyszerű
flipper-párhuzammal segítettük a két mód közötti különbség megértését. Fókuszált állapotban
a gumirelék egymáshoz közel helyezkednek el, és ez úgy tűnik, valami módon segíti a
koncentrált gondolkodást. A diffúz állapotban viszont távolabb helyezkednek el a relék, és így
tágabb tere van a gondolatok áramlásának.

A fókuszált gondolkodásmód, melynek leginkább a prefrontális kéreg a központja, gyakran

vonatkozik olyasmire, ami ismerős számunkra. Ha például ismerjük a szorzást és egy szorzási
műveleten dolgozunk, vagy rímet keresünk egy szóra. Valószínűleg ismert utakat járunk be a
fókuszált állapotban.

Ha azonban valami új dolgot kívánunk megérteni, akkor szükség van a diffúz gondolkodásmód
szélesebb perspektívájára. Ez a gondolkodásmód, mint megfigyelhették, az agy nyugalmi
állapotának felel meg. A történelem során kreatív gondolkodók szakterületüktől függetlenül
megtalálták, hogyan férhetnek hozzá közvetlenebbül és gyorsabban a diffúz állapothoz.
Ugyanakkor természetesen mindannyian hozzáférünk ehhez a gondolkodásmódhoz séta vagy
tusolás közben, vagy amikor egyszerűen elnyom bennünket az álom.

Amikor megakadunk egy probléma megoldásával, vagy a mindennapi életünk során,

elbizonytalanodunk egy szituáció kapcsán, miután közelről megvizsgáltuk azt, gyakran
célszerű hagyni leülepedni a dolgokat, és időt adni nekik. Így az idegrendszer jobban
feldolgozza, gyakran tudat alatt, diffúz állapotban. Valójában gyakran időbe telik az
idegrendszeri feldolgozás, és időre van szükség ahhoz, hogy egy új dolog tanulásához
kiépüljenek az új neurális struktúrák.

Ezért is fontos foglalkozni a halogatással. A halogatás legegyszerűbben a Pomodoro

módszerrel kezelhető, amely során 25 perc fókuszált koncentrációt egy rövid kikapcsolódás
követ. Gyakorlást és ismétlést igényel, hogy az új dolgok tanulása közben segítsük és
megerősítsük a neurális struktúrák kiépítését. A gyakorlás és az ismétlés különösen fontos
elvontabb témák esetében.

A memória természetesen fontos aspektusa a tanulásnak. Munkamemóriánk négy rekesszel

rendelkezik. A dolgok kipotyoghatnak ezekből a rekeszekből, ha nem ismételjük őket annak
érdekében, hogy emlékezzünk rájuk. Ebben az értelemben a munkamemóriánk olyan, mint
egy nem túl jól működő tábla. A hosszú távú memória viszont olyan, mint egy raktár.
Ha valamit megfelelően gyakoroltunk és ismételtünk ahhoz, hogy bekerüljön a hosszú távú
memóriába, akkor általában képesek leszünk felidézni később, amikor szükségünk lesz rá,
bár elképzelhető, hogy időnként szükség van egy kis is ismétlésre, hogy felfrissítsük a
memóriát. Soha nem érdemes zsúfolni a tananyagot azáltal, hogy egyetlen nap alatt sokszor
ismételjük. Ez ugyanis olyan, mintha egyetlen napos súlyemeléssel kívánnánk izmot
fejleszteni. A stabil struktúráknak nincs ideje kiépülni. Megismertük az alvás szerepét a napi
tevékenységek során felgyülemlett méreganyagok eltávolításában. Nem érdemes úgy tesztet
írni vagy bármi bonyolult dologba kezdeni, ha előző éjjel nem aludtunk eleget, így ugyanis
méreganyagok jelenléte mellet dolgoztatjuk az agyunkat.

Ugyanilyen fontos a fizikai aktivitás, amely a memóriát és a tanulási képességünket egyaránt

fejleszti. Sok izgalmas élménnyel gyarapodtunk ezen a héten, és biztos vagyok benne, hogy
a jövő heti tananyagot még érdekesebbnek találják majd.

Barbara Oakley vagyok.

Köszönöm, hogy a tanulásról tanulnak!