ISSN 1450-5010

ÚJ KÉP
Pedagógusok és
szülők folyóirata

2007 június
Pedagógusok és szülők folyóirata Tartalom
XI. évfolyam 6. szám,
2007. június Tantárgyháló 2007 3

Szerkesztőbizottság Tanulmányok, kutatások

/članovi uredništva: Dr. Szabó Péter Gábor: Euler 3000 5
Bori Mária, dr. Gábrity Molnár Petrik Emese magiszter: A monologikus versszemlélet 13
Irén, Hajnal Jenő magiszter, dr. Merkovity Norbert: A határok kreatív kihívásai –
Hózsa Éva (irodalmi szerkesztő/ A „nemzeti” internet értelmezése 39
književni urednik), dr. Illés Tibor
(Eötvös Loránd Tudományegye- Hivatásunk eszköztárából
tem), dr. Péics Hajnalka, Dr. Szőke Anna: Óvodai gyermekszínjátszásunkról 47
Soós Edit (felelős szerkesztő/odgo- Kály Kullai Károly: Mozaikok – függőség, kapcsolat,
vorni urednik), Szálas Tímea kegyelem 58
(szerkesztő/urednik), Szőke Anna, Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilona: A felnőttképzés lehetőségei
dr. Zsolnai Anikó (Szegedi Tudo- a tanítóképző főiskolán – Az életen át tartó tanulás 73
mányegyetem), Beszédes István
(műszaki és művészeti szerkesztő/ (Pedagógus)portré
tehnički i umetnički urednik). Negyela László: Ez a mi hazánk, nekünk itt élnünk és
A laptanács tagjai/Savet lista: halnunk kell – beszélgetés msgr.et.m.art Miocs Józseffel 75
Miskolczi József (elnök), dr. Bányai Kopilović Tiberije: Prepiska moje generacije 78
János, dr. Pintér János (alelnökök),
Grgo Francišković, dr. Horváth Testi-lelki egészségünk
Mátyás, Kucsera Géza, dr. Losoncz Dr. Sági Zoltán: Agresszív késztetések – az erőszak fajtái 81
Alpár, Ninkov Irén, Pető István,
Priboj Potrebić Vesna, dr. Szöllősy Contents and summary 84
Vágó László, Varjú Potrebić Tatja-
na, dr. Zolnai Albert . Számunk szerzői 86
Lektor: Bálint Irén.
Rezümé/Rezime:
Tiberije Kopilović, Szálas Tímea.
Szerkesztőség/Uredništvo:
24000 Subotica, Age Mamužića
13/II., tel./fax: (024) 554-184,
e-mail: ujkep@tippnet.co.yu.
Kiadó/Izdavač:
Vajdasági Módszertani Központ
Szabadka, Vojvođanski centar za
metodiku Subotica.
Elnök/Predsednik: Soós Mihály.
Készült/Štampa: Grafoprodukt,
Szabadka/Subotica.
Az Új Kép az interneten:
www.ujkep.net Egyes szám. Ára 100 dinár.
www.ujkep.tippnet.co.yu
Tantárgyháló 3

Tantárgyháló – 2007
Tájékoztató az Új Kép X. tanulmányi versenyére beérkezett
pályázatokról

Kedves Pályázók!

Köszönjük, hogy nagy érdeklődéssel fogadtátok pályázatunkat és ilyen szép szám-

ban jelentkeztetek. Ugyanakkor külön köszönjük tanáraitoknak is, hogy felhívták
figyelmeteket a pályázatra és segítséget nyújtottak nektek a munkák elkészítésében.
Zentáról, Magyarkanizsáról, Magyarcsernyéről, Tordáról, Tornyosról, Óbecséről és
Szabadkáról érkezett be hozzánk összesen 55 ötletes pályamű, amelyeket A MSTADT
A RANKA fizikatanár, D ÖMÖK ÉVA kémiatanár, HÓZSA ÉVA magyartanár, KOVÁCS RÓBERT
földrajztanár, M ÉSZÁROS Z OLTÁN történelemtanár, M ISKOLCI NYILAS I ZABELLA biológiata-
nár, P ETKOVICS M ÁRTA földrajztanár és P ÉICS H AJNALKA matematikatanár véleménye-
zett. Különösen nagy örömünkre szolgál, hogy az idén is meghirdethetjük a középis-
kolás kategóriát, mivel az ő esetükben is tömegesnek nevezhető a részvétel.

Az alábbi lista az eredményeket tartalmazza, azaz a következő diákokat és men-

toraikat várjuk a szeptember végén esedékes zárórendezvényre:

Általános iskolások csoportja

ACSAI DÁNIEL (Óbecse, Samu Mihály Á.I.) Témavezető: Varga Éva

BÁLINT LÁSZLÓ (Kikinda, Fejős Klára Á.I.) Témavezető: Csömöre Zoltán
BENKÓ ANNA (Szabadka, Majsai Úti Á.I.) Témavezető: Mészáros Borbély Tünde
BIKÁR ANGÉLA (Martonos, J.J. Zmaj Á.I.) Témavezető: Törteli Telek Márta
FARKAS DÓRA (Magyarkanizsa, J.J. Zmaj Á.I.) Témavezető: Sarnyai Mária
FARKAS SÁNDOR (Zenta, Stevan Sremac Á.I.) Témavezető: Farkas Ildikó
GÁLFI ZSOLT (Szabadka, Majsai Úti Á.I.) Témavezető: Mészáros Borbély Tünde
HOMOLYA GERGELY és SZOKOLA PÉTER (Tornyos, Tömörkény István Á.I.)
Témavezetők: Leonov Vörös Adrianna, Nothof Török Emese, Szabó Mónika,
Tóth Kanyó Hajnalka
KISS RÉKA (Magyarkanizsa, J.J. Zmaj Á.I.) Témavezető: Sarnyai Mária
KOVÁCS ÁGNES és SZABÓ BEÁTA (Szabadka, Majsai Úti Á.I.) Témavezető: Mészáros
Borbély Tünde
KOVÁCS ÉVA (Magyarcsernye, Petpfi Sándor Á.I.) Témavezető: Kovács Csilla
KUCSERA EMESE (Óbecse, Petőfi Sándor Á.I.) Témavezető: Benák Erzsébet
LOSONC ANNA (Magyarkanizsa, J.J. Zmaj Á.I.) Témavezető: Sarnyai Mária
MAKRA KLEMENTINA (Óbecse, Samu Mihály Á.I.) Témavezető: Varga Éva
MOLNÁR KRISZTINA (Oromhegyes, Kiss Ferenc Á.I.) Témavezető: Kálmán Gizella
NAGY REGINA (Magyarkanizsa, J.J. Zmaj Á.I.) Témavezető: Sarnyai Mária
4 Tantárgyháló

Középiskolások csoportja

ACSAI EDVIN (Óbecse, Műszaki Iskola) Témavezető: Ana Stražmešterov,

Varga Éva
BARANYI E NDRE , KOVÁCS Á RON, KÓRÓDI ATTILA, M ILOŠEV D ENIS (Szabadka,
Politechnikai Középiskola) Témavezető: Petrik Emese
K RIVEK GABRIELLA (Szabadka, Svetozar Marković Gimnázium) Témavezető:
Petkovics Márta
L ŐRINC B ERNADETT (Szabadka, Svetozar Marković Gimnázium) Témavezető:
Petkovics Márta
O ROVEC M ÁRTA (Szabadka, Svetozar Marković Gimnázium) Témavezető:
Petkovics Márta
VARKULYA C SILLA (Szabadka, Svetozar Marković Gimnázium) Témavezető:
Petkovics Márta

A szeptember végére tervezett eseményen a meghívott diákok önállóan egy 5

perces szóbeli ismertetést tartanak, amely két részből áll. Az első részben indokolhat-
ják, hogy miért éppen azt a témát választották, összefoglalhatják a leírt tartalmakat,
elmondhatják, milyen nehézségekbe ütköztek a munka megírásánál és szólhatnak
a kutatás perspektíváiról is. A szóbeli ismertetés ideje alatt számítógépet és video
projektort, plakáto(ka)t, képe(ke)t, zenei hanganyagot, illetve bármilyen más olyan
segédeszközt is lehet használni, ami a beszámolót változatossá teheti és jól kiegészíti.
A második részben a feldolgozott témához kapcsolódó kérdést húznak és válaszolnak
meg. A végeredmény a pályamunka, a prezentáció és a versenykérdés pontozásából
áll össze.

A versenyzőket szeptember elején értesítjük a zárórendezvénnyel kapcsolatos

részletekről.

Szeptemberben szeretettel várunk benneteket!

A Versenybizottság
Tanulmányok, kutatások 5

Kulcsszavak:
EULER 300 ■ matematikatörténet,
■ 18. század,
„A matematika különböző ágaiban Euler ■ Euler
munkáinak tanulmányozása marad a legjobb
iskola, azt semmi más nem helyettesítheti.”
Autor napisa o Ojleru
(C. F. Gauss) povodom 300-te godišnji-
ce rođenja izvršava čin
Szabó Péter Gábor poštovanja prema jednom
univerzalnom Titanu jer
Háromszáz évvel ezelőtt, 1707. április 15-én született a svájci Bázelben minden idők kako iz opisa njegovog
egyik legtermékenyebb matematikai géniusza L EONHARD EULER. Közel 900 cikket és proizilazi taj genije nije bio
könyvet írt, amelyek egyben átfogják és szintetizálják is a XVIII. századnak szinte vičan samo matematici već
az egész matematikáját. Biztosak lehetünk benne, hogy nem múlik el úgy nap, hogy je bio korifej i u brojnim
ne emlegetnék őt vagy valamelyik munkáját valahol a világon. A matematika szá- drugim disciplinama. Iz
mos tétele és fogalma egybeforrott a nevével, több matematikai jelölést ma is úgy biografije velikana proizi-
használunk, ahogyan azt még Euler tette, vagy ahogyan éppen az ő tiszteletére azt lazi da im život i milje nije
később bevezették. Euler olyan gazdag tudományos örökséget hagyott az utókorra, uvek naklonjen. Koliko
hogy csak a közelmúltban sikerült összegyűjtött munkáit megjelentetni több mint li mu samo smetala osre-
70 nagyméretű kötetben, amelyek kiadását még 1911-ben kezdték meg. Szinte fel- dnjost publike na dvoru
foghatatlan, hogyan is volt erre a fantasztikus életműre képes, hiszen munkáinak pruskog vladara ili skepsa
közel a felét – miután a szeme világát elvesztette – káprázatos emlékezőtehetséggel, na ruskom dvoru dok je
sokszor vakon diktálta le. De nem csak a matematikában, hanem a filozófiában, a boravio u Petersburgu.
fizikában, a mechanikában, a csillagászatban, a földrajzban és más területeken is Ono što je fascinantno je
alkotott. Gyakran úgy, hogy közben népes családjából éppen valamelyik gyermekét količina energije i nemiran
ringatta az ölében. stvaralački duh pošto je
A nevét viselő sok tétel közül az Euler-formula a komplex számok elméletének pred kraj života oslepio na
egyik alapképlete: eix = cos x + i sin x, ahol x tetszőleges valós szám. Ha x helyére π-t oba oka, sa oslabljenim
írunk, megkapjuk az Euler-azonosságot: eiπ + 1 = 0. sluhom radio, diktirao tek-
Az Euler-azonosság a matematika egyik legszebb összefüggése. Öt nevezetes kons- stove tako da je 47 godina
tans, az e (Euler-szám), a π, az i imaginárius egység ( ), a 0 (zéróelem) és az 1 nakon njegove smrti publi-
(egységelem) között teremt kapcsolatot. Az emberi gondolkodás egy igazgyöngye. kovana njegova duhovna
zaostavština.
A GYERMEKKOR ÉS A TANULÓÉVEK

Euler édesapja PAUL EULER, kálvinista lelkész volt, aki jól ismerte a Bernoulli-csa-
ládot, azt a híres svájci tudós-famíliát, amely számos nagy matematikust és fizikust
adott a világnak. Paul fiatalkorában JACOB BERNOULLI (1654–1705) irányítása mellett
maga is szívesen foglalkozott matematikával. Az első gyermekének, Leonhardnak
születése után a család a közeli Reihenbe költözött, ahol az apa lelkipásztorként mű-
ködött. A kis Euler gyermekkorát itt falun töltötte édesanyjával és két húgával együtt.
Amikor Euler hatéves lett, anyai nagyanyjához küldték Bázelbe, ahol beíratták egy
régivágású latin iskolába. Itt azonban matematikát nemigen tanítottak.
6 Szabó Péter Gábor

Euler 1720-ban, tizenhárom évesen már a bázeli egyetem filozófiai karán tanul.
Három évre rá apja kérésére – aki úgy gondolta, hogy fiának egykoron az ő nyom-
dokaiba kellene majd lépnie –, átmegy a teológiai fakultásra. Ekkora azonban Jacob
Bernoulli öccsének, JOHANN BERNOULLI nak (1667–1748) matematikai előadásait is láto-
gatja, aki néha külön fogadja és beszélget a tehetséges diákkal. Euler így emlékezett
erre vissza egy életrajzi vázlatában: „Hamarosan lehetőségem akadt bemutatkozni
egy híres professzornak Johann Bernoullinak. Igaz, ő nagyon elfoglalt volt, és kere-
ken visszautasította, hogy külön előadásokat tartson a számomra; de több hasznos ta-
nácsot adott nekem a nehezebb matematikai könyvek önálló olvasásához és szorgal-
mas tanulmányozásához; és ha valamilyen akadállyal vagy nehézséggel találkoztam,
engedélyt kaptam, hogy szombat délutánonként szabadon felkereshessem és akkor ő
szívélyesen megmagyarázott mindent nekem, amit nem értettem.” Leonhard ekkor
ismerkedett meg és kötött barátságot Johann Bernoulli fiaival, különösen DANIEL
B ERNOULLI val (1700–1782).
Tizenhét évesen, 1724-ben magiszteri címet szerzett, záróvizsgáján D ESCARTES és
NEWTON munkáiról értekezett. Tudósi címet kapott, állást azonban nem. Habár Euler
jámbor kálvinista volt, de Johann Bernoulli támogatásával világossá vált a számára,
hogy az ő valódi hivatása a matematika és nem a lelkipásztorság, még akkor is, ha
a tudományos karriernek pillanatnyilag nem nagy perspektívája látszódott nyílni
őelőtte. Álláskereséssel telt el az elkövetkezendő két év, még a bázeli egyetem fizikai
tanszékére is pályázott. Ott többek között azzal utasították el, hogy túl fiatal még a
katedrára. Ezidőtájt írja meg első fontos dolgozatát a Párizsi Akadémia pályázatára,
amelynek témája a hajóárbócok legjobb elhelyezésének feladata volt. Euler ekkor még
Svájcot sosem hagyta el, így hajót legfeljebb ha képen láthatott. A pályázaton ennek
ellenére szépen szerepelt. 1726-ban cikke is megjelenik az ún. izochron görbékről a
Leibniz által alapított Acta Eruditorum c. folyóiratban.
Ezidőtájt, 1725-ben nyílt meg Oroszország első tudományos intézete a Pétervári
Akadémia, melynek hívására Daniel Bernoulli és idősebb bátyja, NICOLAUS (1695–
1726) el is utaztak Pétervárra. Szegény Euler is nagyon ment volna velük, ahogyan
ezt később meg is írta: „Leírhatatlan vágyam támadt, hogy én is útra keljek velük…
Ez azonban nem válhatott olyan gyorsan valóra, pedig az említett ifjú Bernoulliak
nagyon megígérték, hogy Pétervárra való megérkezésük után keresnek nekem egy
tisztességes helyet.”
Daniel Bernoulli be is váltotta ígéretét. Amikor megtudta, hogy barátjának lehe-
tősége lenne egy aszisztensi állásra Pétervárott az élettan területén, rögtön értesíti is
Eulert, és sietteti, hogy még azon a télen jöjjön Pétervárra. Euler nagyon megörült a
lehetőségnek, nem ijedt meg attól sem, hogy a jövőben orvostudománnyal kell majd
esetleg foglalkoznia. De hát ilyen idők voltak akkoriban. Maga Johann Bernoulli is,
aki eredetileg az orvostudománynak volt a doktora, az egyetemen matematikát taní-
tott, meg néha görög nyelvet. Amit éppen kellett.
A 20 éves Euler 1727. április 5-én indult el Oroszországba, és Pétervárra 1727.
május 17-én érkezett meg.
Euler 300 7

PÉTERVÁRON (1727–1741)

Daniel örömmel fogadta a Pétervárra érkező Eulert (Nicolaus sajnos már nem
tehette, előtte egy évvel 1726-ban, 31 éves korában meghalt). Euler bekapcsolódott az
élettani kutatásokba, Daniel Bernoullihoz hasonlóan főleg a vérkeringés hidrodina-
mikai problémái foglalkoztatták.
A Pétervári Akadémia jövője azonban meglehetősen bizonytalan alapokon állt
akkoriban. A nagyközönség úgy tekintett rá, mint valamilyen német jelenségre,
funkciója a meginduláskor még nem volt egészen világos a számára. Az akadémi-
kusok persze próbálták bizonygatni önnön értékeiket, hetente kétszer az Akadémia Leonhard Euler
megnyitotta kapuit az orosz látogatók előtt. Az akadémikusok nyilvános előadásokat (1707–1783)
tartottak, ódákat szavaltak, néha szemkápráztató mutatványokat adtak elő. SZ . G.
GINGYIKIN így ír erről a közelmúltban magyarul is megjelent Történetek fizikusokról
és matematikusokról c. könyvében: „1729. február 24-én Leutmann professzor (egy
prizma segítségével) addig ügyeskedett, míg az állami címerről készült ábrázolást
sikerült átváltoztatnia a hatalmon lévő uralkodó képmásává. A »mulatságos tüzek«
és kivilágítások szervezésében, az ünnepélyes ódák fogalmazásában, valamint a
horoszkópkészítésben elért sikereiknek köszönhetően az akadémikusok helyzete
valamelyest megszilárdult. A magasabbröptű dolgoknak nem volt becsülete, hacsak
annak nem, hogy térképeket meg írásos javaslatokat készítettek a hajósok számára.”
1730-ban II. P ÉTER cár halála utána azonban megkezdődött az akadémikusok
tömeges menekülése Oroszországból. Euler is fontolgatta, hogy esetleg a tengerészet
szolgálatába lép, de egy akkor megüresedett álláshely arra ösztökélte, hogy maradjon
továbbra is az Akadémián. A fizika tanszék professzora lett, majd rá két évre, ami-
kor Daniel Bernoulli elhagyta Oroszországot, átvette tőle a matematika tanszékét.
Euler – ellentétben több más kollégájával – nagyon szorgalmas munkát végzett a
pozíciójában és az Akadémia egyik jelentős személyiségévé vált. Minden konferenci-
án ott volt, előadásokat tartott, könyveket és cikkeket írt, vizsgáztatott, mindenféle
bizottságokban benne volt, szakvéleményeket készített különböző találmányokról.
Pétervári tartózkodása alatt 50 tudományos munkája jelent meg és további 80-at
rendezett sajtó alá.
1734-ben Euler megnősült. Feleségül vette K ATHARINA GSELLt, egy svájci szárma-
zású festőakadémikus leányát. Tizenhárom gyermekük született, de közülük csak
három fiú és két leány maradt meg. Családját féltőn szerető és gondozó családapa
volt, egy komfortos házban laktak a Néva partján.
Házasságkötésének ideje más szempontból is jelentős Euler életében. Ettől kez-
dődően vett ugyanis részt hosszú éveken át Oroszország térképeinek ellenőrzésében.
Sajnos hamarosan súlyos csapás éri. Három nap alatt elvégez egy olyan munkát,
amelyre az akadémikustársai több hónapot kértek, jobb szemére azonban megvakul.
1740-ben úgy dönt, hogy abbahagyja a térképészeti munkát. Ezt írja ekkor GOLDBACH
akadémikusnak: „A földrajz számomra halált hoz. Az egyik szememet tudja már rá-
áldoztam és most újra hasonló veszélyben vagyok; amikor ma reggel küldtek néhány
térképet, hogy vizsgáljam át, azonnal éreztem, hogy újra rohamom lesz, mivel ez a
munka, ami azt igényli, hogy egyidőben nagy területet vizsgálgassanak, erősebben
8 Szabó Péter Gábor

fárasztja a szemet, mint az olvasás, vagy csak az írás.” Erre az időszakra esik annak
a híres gráfelméleti feladatnak a megoldása is, amit a königsbergi hidak problémája-
ként szoktunk emlegetni.
1741-ben az oroszországi bizonytalan politikai helyzet, és főleg gyenge egészségi
állapota arra ösztönzik, hogy elfogadja a porosz király meghívását és elköltözzön
Pétervárról. Benyújtja elbocsátási kérelmét, de megígéri, hogy továbbra is tartja a
kapcsolatot az Akadémiával, és ha egészségi állapota jobbra fordul ismét vissza fog
térni Oroszországba. Az Akadémiától rendben megkapja az utazáshoz szükséges úti
okmányokat és átvezetik a tiszteletbeli tagok sorába, kiutalva neki évi kétszáz rubelt.
Euler 1741. június 19-én elhagyja Pétervárt és július 25-én érkezik Berlinbe.

A BERLINI ÉVEK (1741-1766)

Euler ahogyan Pétervárott úgy Berlinben is megérkezése után hamarosan hozzá-

szokik az ottani élethez és a legkülönbözőbb munkákkal foglalatoskodik: részt vesz
az állami lottójátékok megszervezésében, az özvegyi pénztárak reformjában, ellenőr-
zi a sólepárló üzemek állapotát, ballisztikai témájú könyveket ad ki. Mindent elvállal
és sokféle dologhoz valóban jól is ért. A matematikai ismeretei mellett jártas volt a
botanikában, a kémiában, az anatómiában, jól ismert több ókori nyelvet is. Olvasta
a legjobb antik szerzők munkáit és a hozzá eljutó ókori matematikai irodalmat. Azt
mondták róla, hogy kívülről tudta VERGILIUS Aeneisét, olyannyira, hogy az általa
olvasott könyv minden lapján pontosan tudta, hogy az melyik verssel kezdődik és
melyikkel ér véget.
A Berlini Tudományos Akadémia 1744-ben nyitotta meg kapuit, melynek matema-
tikai osztályának vezetésével Eulert bízták meg. Egy időben arra is megkérték, hogy
átmenetileg az Akadémia elnöki tisztjének feladatait is lássa el. Mitagadás számított
is arra, hogy majdan ő lesz a leköszönő elnök utóda. A porosz király azonban másként
döntött. Amikor eljött az idő NAGY F RIGYES D’A LEMBERTet kérte fel az elnöki tisztségre.
D’Alembert kiváló tudós volt és Eulernál tíz évvel fiatalabb is. Meglepetésként hatott,
hogy D’Alembert visszautasította a felkérést, ami azonban korántsem jelentett sza-
bad utat Euler számára.
Egy tudóstól akkoriban elvárták ott, hogy kellemes csevegő ember legyen, akiben
a szalonok közönsége örömét leli. Euler azonban ezen kívánalmaknak nemigen felelt
meg. Legalábbis annak a közízlésnek nem, amely a berlini udvarban dívott. Nagy
Frigyes testvére Eulerral való találkozása után ezt írta fivérének: „Úgy találtam, hogy
személye alátámasztja azt a nagy igazságot, hogy semmi sem tökéletes. Szorgalmának
köszönhetően kifejlesztette magában a logikus gondolkodást, és ugyanezzel szerzett
magának nevet, de külseje és ügyetlen kifejezésmódja elhomályosítja összes csodá-
latos tulajdonságát, és meggátolja azt, hogy bennük örömet leljünk.” Kétségtelen,
hogy a kor legnagyobb matematikusa Nagy Frigyes udvarában másodrendű szerepre
volt ítélve. Maga a király így vélekedett Eulerről testvérének előbbi soraira küldött
válaszlevelében: „Gondoltam, hogy az Euler úrral való beszélgetés nem okoz neked
különösebb élvezetet. Az ő epigrammái új görbék, valamiféle kúpszeletek kiszámí-
tásáról vagy pedig csillagászati mérésekről szólnak. A tudósok között vannak kiváló
Euler 300 9

számolók, magyarázók, fordítók és rendszerezők, akik hasznosak a tudományok

köztársaságában, de másutt egyáltalán nem tündökölnek. Hasonló célt szolgálnak
mint a dór oszlopok az építészetben. Az alsó szinthez tartoznak, alátámasztják az
egész épületet valamint a korinthoszi oszlopokat, amik díszítik azt.” Jól mutatják
e sorok, hogy gyakran a tudományokat és művészeteket úgy általában szerető és
pártoló egyének is mily homályban vannak mikor a négy alapművelet használatát
meghaladó matematikáról esik szó. Ezek az emberek a matematikusokat, mint afféle
„kiváló számolókat” könyvelik el, így a matematika művészeinek valódi szellemisége
örök ismeretlen földrész marad a számukra.
Berlini évei alatt Euler közel 250 tudományos cikket publikált, ezek nagyrésze
Berlinben jelent meg, de több mint 100 a Pétervári Akadémia kiadványaiban. Az Jakob Emanuel
orosz akadémiával is folyamatos a kapcsolata, a hétéves háború idején bőséges anyagi Handmann Euler-
támogatást kap Oroszországból. Nem egyszer fontolgatta a visszatérés lehetőségét, portréjána (1756)
és különösen a háború végeztével egyre sűrűbben gondolkodott a Pétervárra való részlete
átköltözésről. Az akkor trónra lépő II. K ATALIN is szívesen látta volna őt a Pétervári
Akadémián. Euler a szokásosan járó fizetés két és félszeresét kéri, mellette megfelelő
posztokat fiainak, független lakást és egy külön a számára létrehozandó alelnöki
posztot megfelelő ranggal. II. Katalin cárnő jóvá is hagyja a kérését, bár a kért rangot
végül megtagadják tőle.
Euler a 25 éves távollét után odahagyva Berlint 1766-ban visszatért Pétervárra.
Helyét Nagy Frigyes mellett a fiatal L AGRANGE -zsal töltötték be.

ÚJRA OROSZORSZÁGBAN (1766–1783)

Euler Pétervárra 1766. július 17-én érkezett meg, immár másodszor. A hatvanadik
évében járó tudós nagyon sok még publikálatlan kéziratot hozott magával. Teli ter-
vekkel és új gondolatokkal érkezik az orosz földre, de hamarosan rájön, hogy Katalin
nem hajlandó őrá bízni az Akadémia vezetését. A tudományos élet szervezése helyett
persze így is megmaradt számára a tudomány művelése. A sors azonban ebben is
súlyos csapással méri: megérkezése után nem sokkal Euler elveszti a másik szeme
világát is. Fantasztikus az az aktivitás és tenni akarás, amellyel nem nyugodott bele
abba, hogy az élet ilyen rútúl elbánt vele. Az ezt követő másfél évtized alatt több mint
400 szakcikket és 10 nagy könyvet diktált le. Elképesztő és csodálatos teljesítmény,
különösen ha figyelembe vesszük, hogy a vakság mellé sajnos később süketség is
kezdett társulni.
1768 és 1774 között három kötetben jelennek meg a „Levelek egy német hercegnő-
höz a fizika és filozófia különféle témáiról” c. Eulernek A NHALT D ESSAU hercegnőjéhez,
II. Frigyes unokahúgához írott levelei. Nagyon sokféle témáról esik szó ezekben a
levelekben: a fény, a hang, a látás, a zene, a gravitáció fizikájáról, különféle természeti
jelenségekről, filozófiai kérdésekről, a világok legjobbikáról és minden gonoszság ere-
detéről, sőt vallási témákról is, így például a bűnösök megtéréséről vagy a lélek halál
utáni állapotáról. A könyv fogadtatása azonban nem volt egységes. Voltak tudósok
akik élesen bírálták egyes részeit, a nagyközönségnek viszont tetszettek az ott olvasot-
tak. Még abban az évszázadban számos további kiadást is megértek a „Levelek”.
10 Szabó Péter Gábor

Euler első felesége Katharina 1776-ban elhunyt, Euler a rákövetkező évben újra
megnősült, feleségül vette sógornőjét, Katharina féltestvérét SALOME A BIGAIL GSELLt.
Súlyos csapásként érte az is, hogy a háza leégett és javainak jórésze odaveszett.
Munkabírását ez sem tudta megtörni. Ezidőtájt, amikor Daniel Bernoulli unokaöcs-
cse JOHANN BERNOULLI (1747–1807) meglátogatta ezt írta: „Bár arcról senkit sem tud
felismerni, a feketét nem tudja elolvasni a fehéren, és nem tud tollal a papírra írni,
matematikai számításait mégis a szokásos méretben, nagyon tisztán és rendezetten,
krétával leírja egy fekete asztalra.” Euler lejegyzéseit ezután segítői egy nagy könyv-
ben gyűjtötték össze, majd azokból több mint 100 cikket állítottak össze. Talán mulat-
ságosan hangzik, de ezekben az években Euler annyi tudományos munkát írt, hogy
az akadémiai kiadványok nem győzték a tempót a megjelentetésükkel. Euler meg is
jegyezte O RLOV grófnak az Akadémia egykori vezetőjének, hogy munkáit halála után
még 20 éven keresztül publikálni fogják. Mint később kiderült óvatos becslés volt ez,
az Akadémia 47 éven át foglalkozott a maradék anyag kiadásával.
Az utolsó napig megőrizte munkaképességét. 1783. szeptember 18-án, 76 éves ko-
rában szélütésben hunyt el Pétervárott. Halála napján még a csillagász L EXEL lel az ak-
koriban felfedezett Uránusz bolygó pályájának meghatározására végzett számítások
eredményeit vitatta meg. Pétervár Szmolenszki temetőjében temették el, de később
átvitték az Alekszandro-Nyevszkaja Lavra sírkertjébe. Ma is itt alussza örök álmát.

EULER NÉHÁNY MATEMATIKAI EREDMÉNYÉRŐL

Euler matematikai örökségének számbevétele még címszavakban is terjedelmes

listát eredményezne. Számos munkája van analízisből, végtelen sorokról és szor-
zatokról, numerikus analízisből, lánctörtekről, elemi és analitikus számelméletből,
algebrából, geometriából, kombinatorikából, komplex számokról csakhogy a nagyobb
témaköröket említsük. Itt most egy-egy nagyon híres eredményéről szólunk, abban a
reményben, hogy az érdeklődő olvasó a szakirodalomban további részletek után fog
majd kutatni.
Euler sokat emlegetett szép sorelméleti tétele annak megmutatása, hogy a négy-
zetszámok reciprokösszege -tal egyenlő.
Formulával:
.

Az előbbi eredmény szerint a négyzetszámok reciprokösszege bár egy végtelen

összeg, mégis egy véges konkrét állandó. A sorelmélet egyik alaperedménye, hogy a
természetes számok reciprokösszege viszont minden határon túl nő, úgy is mondjuk
ezt, hogy a sor divergens. Euler vizsgálva a

különbséget, azt találta, hogy ha n minden határon túl is nő (vagyis n tart a végtelen-
be) ez a különbség mégis egy véges állandó értékhez tart. Azt azonban ma sem tudja
senki, hogy ez az érték racionális vagy irracionális szám e, mindenesetre Euler C-vel
Euler 300 11

jelölte és ma Euler-konstansnak is hívják. Az ln természetes alapú logaritmus függ-

vény alapszámát, az e-t szintén Euler-számnak hívják, sőt éppen Euler tiszteletére
jelölik e-vel. Euler több végtelen lánctörtes alakját megadta ennek a matematikában
és az alkalmazásokban gyakran előforduló számnak, pl.

.
Euler születésének
300. évfordulójára
A lánctörtek elméletét is ő teremtette meg, ami azóta a matematika egy virágzó Svájcban kiadott
ágává nőtte ki magát. bélyeg
Eulernek számos nagyon szép számelméleti eredménye volt. A tökéletes számok
problémája az ókori görögöktől ered. Egy pozitív egész számot tökéletesnek mon-
dunk, ha a szám megegyezik a nálánál kisebb pozitív osztóinak összegével (pl. a
28 tökéletes, mert a nálánál kisebb pozitív osztói 1,2,4,7,14 és ezek össszege maga a
szám, vagyis 28). A görögök négy tökéletes számot ismertek (ezek a 6, 28, 496 és a
8128), viszont tudták és a bizonyítás szerepel is Euklidész híres Elemek c. könyvében,
hogy ha p olyan prímszám, amelyre 2p–1 is prím, akkor

2p–1 (2p–1)

mindig tökéletes számot fog adni. Euler – kétezer évvel a görögök után – megmutatta,
hogy ennek az állításnak a megfordítása is igaz, abban az értelemben, hogy ha egy
páros szám tökéletes szám, akkor az előállítható az előbbi alakban. Ő maga is talált
új, addig nem ismert tökéletes számot. Azt, hogy van-e páratlan tökéletes szám azóta
se tudja senki. Nevét a számelmélet sok más eredménye őrzi még, különösen neveze-
tes az Euler-lemma és az Euler-féle φ függvény. Ez utóbbi függvényen alapuló Euler-
Fermat tétel fontos modern alkalmazásra talált a rejtjelezésben, így a számítógépek
titkos üzenetküldésében is. Szintén sokat idézett eredménye Fermatnak az a sejtése,
amelyre először Euler adott teljes bizonyítást: minden 4k+1 alakú prímszám előállít-
ható két négyzetszám összegeként. És ha már a francia P. Fermat nevét említettük ne
felejtsük el, hogy Euler mutatta meg, hogy az F5 ún. Fermat-féle szám, vagyis olyan
pozitív egész szám, amely
k
Fk=22 +1

alakú, a k=5-re biztosan nem prímszám, mivel osztható 641-gyel. Később kiderült,
hogy az ilyen alakú prímszámok alapvető szerepet játszanak a szabályos sokszögek
elméletében, igaz a k=0,1,2,3,4 esetet leszámítva azóta sem talált senki további olyan
k kitevőt, amelyre az előbbi formula prímet adna. De az sincs igazolva, hogy további
ilyen pozitív egész k kitevő, amelyre Fk prímszám nem létezik, bár ez elég valószínű-
nek tűnik.
Euler poliédertételeként is emlegetik azt a szép geometriai eredményt, miszerint
egy egyszerű konvex poliéder csúcsainak és lapjainak száma mindig kettővel több
12 Szabó Péter Gábor

BEKÜLDENDŐ mint a poliéder éleinek száma (pl. a kocka esetén a csúcsok száma 8, a lapok száma
FELADATOK 6, ezek összege 14, ami 2-vel több mint az élek száma, ami 12.). Formulával:
DIÁKOKNAK:
c-é+l=2,
1. A háromszög mely neve-
zetes pontjai vannak ahol c a csúcsok, l a lapok, é az élek száma.
rajta az Euler-féle egye- A nálunk is nagy népszerűséget aratott japán nevű szudoku játék alapötlete is
nesen? Eulertől ered. Latin négyzetnek hívta az olyan nxn-es négyzetes táblázatokat, ame-
2. Mit jelent a gráfelmélet- lyeket az jellemez, hogy minden sorban és minden oszlopban pontosan egyszer szere-
ben az Euler-út fogalma? pel n különböző szimbólum (pl. az 1,2,…,n számok). A latin négyzet elnevezés onnan
3. Ki volt az a XVIII. száza- adódik, hogy Euler számok helyett különböző latin betűket használt a kitöltéskor. Az
di magyar származású általa vizsgált 36 tiszt feladata így szól: Tekintsük a hadsereg hat fegyvernemét és hat
matematikus, fizikus és rendfokozatát. Vegyünk minden fegyvernemből hat tisztet az adott rendfokozatok-
orvos, akit Euler igen kal, összesen tehát harminchat tisztet. Elrendezhetők-e ők 6×6-os alakban úgy, hogy
nagyra értékelt és híres minden sorban és minden oszlopban minden fegyvernem és minden rendfokozat
kerekének matematikai képviseltetve legyen? Az itteni megoldást görög-latin négyzetnek nevezik; pontosab-
elméletével több érteke- ban neveznék a megoldást ha így elrendezhetők lennének a katonák. Csak több mint
zésében is foglalkozott? 100 év múlva, 1900-ban tudták bebizonyítani, hogy ez sosem fog sikerülni.
Eulerrel vette kezdetét a matematika ma oly dinamikusan fejlődő ága a gráfelmé-
let is mégpedig a híres „königsbergi hidak problémájával”. A feladat mint ismeretes
abból állt, hogy a várost átszelő Prégel folyó hídjain kellett úgy átsétálni, hogy közben
minden hídon csak egyszer haladjunk át és végül visszaérkezzünk a kiindulópontba.
Euler bebizonyította, hogy ilyen útvonalat lehetetlen megadni, ugyanis nem létezik.

A Prégel folyó híres königsbergi hídjainak elhelyezkedése.

Gauss egy Eulerről szóló idézetével kezdtük munkánkat, fejezzük be azt egy
másik szintén Eulerról szóló idézettel. P.-S. Laplace híres francia matematikus és
csillagász tömören csak ennyit mondott az érdeklődőknek: „Olvassák Eulert, ő a
mesterünk mindenben.”

Ma már tényleg meg is tehetjük, összegyűjtött műveit kiadták.

Tanulmányok, kutatások 13

Kulcsszavak:
A MONOLOGIKUS VERSSZEMLÉLET ■ énszemlélet,
■ én-integritás,
A SZUBJEKTIVITÁS ELŐTÉRBE KERÜLÉSE ■ Próteusz-alkat,
■ én mint jel,
Petrik Emese ■ Ady-piramis,
■ muszáj-Herkules,
A modernség korában került a költészetpoétikák homlokterébe az a kérdés, ■ időhorizont,
hogy milyen helye és szerepe van a személyességnek a lírai megnyilvánulásban. ■ műfaj
Tényszerűen jelentkezett az igény, hogy „új konvenciókat kell teremteni az új élet-
érzés számára, ez kétségtelen. Az irodalom itt is mint technikai feladat jelentkezik
elsősorban, hiszen az új érzés nem megteremtendő, hanem kialakuló valami. A Moguće uloge lirskog ega i
feladat az új formák, az új megnyilvánulási lehetőségek megteremtése. A mai iro- dijalektički odnosi je tema
dalom káosz, izmusok tömkelege, az áttekintés nagyon nehéz. A kritikus feladata koju razrađuje autor uz
azonban, hogy ne engedje át magát az ösztöneinek, és amidőn átmeneti ingereket složeni literarni instrumen-
kap, ne higgye, hogy ez végleges megoldás.” (H ALÁSZ GÁBOR, 1981, p. 436.) Az tarij.
énszemlélet lehetőségei nagy mértékben meghatározták az egyes áramlatok, élet- U modernoj poeziji u sklo-
művek és alkotások beszédét. A modernség hagyományában a személyesség fogal- pu brojnih pitanja u gro
ma együtt használatos a rokon vagy legalábbis nem elhatárolt jelentésű szubjektum plan je dospela uloga lično-
és az individuum fogalmával. A filozófiai gondolkodás korábbi fejlődésszakaszai- sti u lirskom opusu. Pojam
ban megkülönböztetett értelemmel viszonyult a fogalmakhoz. A szubjektivitás az ličnosti nije izolovana
ismeretelmélet számára olyan általános tulajdonságot jelölt, amely minden öntu- kada je u pitanju subjekat i
dattal rendelkező lény sajátja. A modernség számára mértékadó módon először a individuum protivno filozo-
klasszikus német idealizmus közelítette meg három állítással a szubjektivitás tar- fijskom poimanju. Međutim
talmát: a szubjektum közvetlen ismerettel rendelkezik önmagáról, spontán módon svaka epoha ima svoje
nyilvánítja ki magát, léte az éntudatban ölt testet. A szubjektivitás önreflexivitással pokušaje razumevanja.
való meghatározhatóságát később a szubjektivitás nagy kritikusai, HEIDEGGER és Teorija književnosti
DERRIDA sem vonták kétségbe. Hegel értelmezése folyamán az általános éntudatnak razmatra stvaralačko ja sa
a még mindig azonosíthatónak gondolt sajátságosra való leszűküléséből keletkezett definisanjem promena. I
az individualitás fogalma. A romantikusok a klasszikus idealizmussal szemben kod Junga i kod Frojda inte-
az individualitást nem a szubjektivitásból vezették le, és benne nem az én azono- gritet ega se raspada.
síthatóságát értették, hanem a mögékerülhetetlen másságot. ( NYÍRI TAMÁS, 1991, Delovi ega su u interakciji
p. 269–292.) A romantika korában az álom tapasztalata vált még az énszemlélet što izaziva napetost što
szerves részévé. A huszadik századi modernség legtöbb irányzata számára az indi- iziskuje sistematsko samo-
viduális én nem azonosítható a költői én alanyaként. Nem azért, mert az individu- razumevanje. Ovaj proces
ális személyesség kilépett volna a beszédből. Ezért például a tárgyiasság modern se stapa sa stvaranjem
költészeti megnyilvánulása nem jellemezhető az elszemélytelenedés fogalmával, novog. Lirsko delo je naj-
mert megváltozott az értelmezése és a jelentésképző hatóköre. Az individuális Én podesnije za odnos ega i
megszólalását a modern költészet esetében szemantikai innovativitásában szem- sveta. Nema stalnog ja u
lélhető: az Én időbeli rétegződése a nyelvhez kötődik, és ily módon eredetéből és lirskom delu jer se i autor
alakulásából lehetőséget kínál fel a világot megnyitó értelemadási kísérleteknek. menja. Pesničko ja i njego-
(BÓKAY A NTAL, 1997, p. 147–151.) va stalna promena utiče na
Az irodalomelmélet több ízben tett kísérletet az alkotói Énnek a különböző mű-
fajokban elfoglalt központi szerepkörének és poétikai változásainak körbejárására.
14 Petrik Emese

želje pri samorazumevanju Don Quijote a regényirodalomban jelent ilyen mérföldkövet. A közösséget felváltotta
receptora. az igazságot hordozó személyiség. A drámairodalomban Hamlettel indult útjára a
Autor u tekstu na brojnim modern értelembe vett személyiség önfelépítésének-önmegőrzésének útja. M ADÁCH
primerima Adijeve poezije művét a személyes megpróbáltatásokkal szinte egyidejűleg a történelem sodrásával
analizira i tumači kako je szembekerülő összeroppanó magát kereső, önmentéssel kísérletező Én küzdelmi erő-
on postao tipični predsta- köre ihlette. A lírára vonatkozóan a szubjektivitás megjelenése a történetiség újkori
vnik opisanog lirskog ja. tudatának kifejlődésében gyökerezik. A XVIII. század második felétől a kora roman-
tikától, a szubjektum önmagát a saját történetiségének egyediségében ismerhette
fel. A költészet eszközeinek segédletével, a megnyilatkoztatás jelenti azt az egyedüli
lehetőséget arra, hogy a szubjektum ráébredjen önmaga identitására. A XIX. és XX.
század fordulóján tömegessé váltak az Egész széthullását konstatáló megállapítások,
értelmezések. P ROUST már a század elején az Én veszendőségét fedte fel, aminek ábrá-
zolásához alapjaiban át kellett formálni a regényírás eszköztárát. „Az ember nélküli
tulajdonságok világa jött létre” – írja MUSIL , illetve a költészet nyelvén R ILKÉt idézve
„Csordultig tölt. Rendezzük. Szétesik. / Újra rendezzük, s szétesünk magunk.” Ettől
kezdődően az Ént már nem lehetett megtalálni, elevenné tenni a líra, epika, dráma
korábbi nyelvezetével.
A befogadó az irodalomelméleti szöveg olvasatától azt várja, hogy olyan megál-
lapításokat talál benne, amit bármely meghatározott szövegre alkalmazható lesz,
amit tanulmányozhat. Azért van szükségünk elméletre, mert azt reméljük tőle, hogy
vizsgálódásunk számára keretet fog nyújtani; előírja majd az okfejtésünk logikáját s
azokat a következtetéseket, amelyekre elfogadható módon juthatunk. Azt reméljük,
hogy az elmélet túl van időn és téren, hogy olyan logikát közvetít, amely túlhalad a
kultúrákon. Ezt azonban csak részben érezhetjük valónak. Többször időben visszafe-
lé tud következtetéseket levonni.

AZ „ÉN” ÉRTELMEZÉSE

JUNG és F REUD az Én-integritás megbomlásáról, az osztódó Én-ről adnak hangot

tanulmányaikban. Jung az Én fogalmát az Én-komplexum részeként tárgyalja. (Jung,
1997, p. 104–106.) Három szerkezeti egységet különböztet meg a külső rétegtől a belső
felé haladva: a külső tartományt, a belső részegységet, valamint a magot. Ezáltal az
én és a világ dialogikus szerepköre tágul a szövegen belüli játéktér sokszínű lehető-
ségeinek fokozhatóságával együtt. A külső tartomány fogadja be, tárolja és gerjeszti a
kívülről érkező ingereket, információkat, melyek a belső részegységben feldolgozásra
várnak. A belső részegységek kifejezik azon lelki elemek és funkcióik sokaságát, me-
lyek azonos szerkezeti egységen belül, illetve a két szélsőséges tartomány, a mag és a
külső tartomány közötti dialogikus viszony által értelmezhetőek. A mag, az önmaga
teljességében megismerhetetlen létezőt sejteti, amely a maga elrejtettségében mutat-
kozik meg. Egész emlékképeket és érzékfunkciókat koordinál. Általa vizsgálható a
realitás körülöttünk és önmagunkban. Majd ez a kép vetül ki a belső részkomple-
xumba a tudat és a tudattalan közötti ellentét feszültségével. A mag erővonala váltja
ki a folyamatos interakciót a belső tartomány – amit általánosítva egyénnek, jelen
esetben ÉN-ként említünk – és a külső tartomány – amit világnak, illetve TE-nek
A monologikus versszemlélet 15

nevezünk – között. Az itt történő interakció feszültségekkel és részfeloldásokkal

teljes. Ez az a középpont, amely egyesítő erejével egyaránt folyamatos önértelmezésre
készteti az írót és a befogadót is.
Az Én-komplexum pszihológiai, illetve irodalomelméleti megközelítését hidalja
át HAMVAS BÉLA metafizikai koordinátája. A „lét teljességéből és nyíltságából kiesett
ember Énje (ami egykor az Istenivel volt egyenlő) lefokozódott; lezárult, kábaságba
süllyedt, individuális Énné szűkült; ennek a lefokozott Énnek a lefokozott valóságban
lefokozott valóságérzéke van.” (Hamvas Béla, S. Sacra II. 1996. p. 293.) A mag, az
intuitív erő szerepe az önértelmezés folyamán csökken. Az irodalmi megközelítések
analogikus gazdagságból merítve, a teljesség igénye nélkül az irodalomelméleti tanul- Hamvas Béla: A lefoko-
mányok többféle értelmezési kiindulópontot kínálnak. A líra a legszubjektívabb mű- zott Énnek a lefokozott
fajként különös művészi érzékenységgel alakítja és tükrözi a világ és az én viszonyát. valóságban lefokozott
NOVALIS leveleiben is külön hangsúlyozza a költészet megújító szerepének. Megtöri valóságérzéke van...
a megszokott állapotok és a közönséges élet összefüggéseit, és ezáltal megújuláshoz
vezet. A megújulás folyamata elsősorban szellemi, gondolati, majd formai szintjén
játszódik le. A változás jelei a szövegben is éppúgy követhetők, mint az egyénben. „A
költészet (mint a művészetek általános képviselője) állandóan és ellenőrizhetetlenül
kitolja a megszokott társadalmi normalitás határait” (MANFRED FRANK, 2001. p. 232.),
hogy az én a jelen folyamatosságában megkísérelje a válaszadást, még ha lezáratlanul
is (a szerzői énből kiindulva a szöveg én-jén keresztül kapcsolatot teremtve a befo-
gadó én-jével). R ICOUER meghatározásában a beszéd alanya az, aki önmagát „én”-ként
jelöli meg. „A beszélő alany saját beszédéhez való közelségének helyére a szerző és a
szöveg bonyolult kapcsolata lép, mely lehetővé teszi azt mondanunk, hogy a szerzőt
a szöveg létesíti, s hogy maga a szerző is az írás kijelölt és előírt jelentésterében tar-
tózkodik. A szöveg maga az a hely, ahol a szerző megtörténik.”(Paul Ricoeur, 1999. p.
14.) Az önértelmezés folyamata egybeesik az újrateremtéssel. BÁNYAI JÁNOS a WEÖRES
SÁNDOR Átváltozások című szonettjeiről szóló tanulmányában a költői én meghatározá-
sainak sokszínűségét emelte ki. Ugyanis Psyché szerepkörében Weöres Sándor első
tudatosan megnevezett költői énje szólalt meg költészetében. A megtervezett költői én
kuriózumot jelentett a tanulmányírók körében, mert egy „teljes életrajzzal, stílussal,
sorssal, világnézettel, ars poeticával felruházott költői én” kapott szereplehetőséget.
(Bányai János, 1972/1, p. 37.) Hasonló tudatos építkezés jellemzi SZABÓ LŐRINC költé-
szetét. A teljes Weöres életmű keretében a költői én Próteusz-alkata, -természete kelt
életre az irodalomban. „A költői én Proteus: sokszínű, változékony, sokféle alkat.”
(Bányai János, 1972/1, p. 36.) A költői én sokszorossága kerül be az irodalmi gon-
dolatkörökbe, „a pillanat teljessége ez, és a pillanat sohasem más pillanat. Ezért a
költői én esetében sem merülhet fel az igazi kérdése, mert minden költői én, minden
versként és a vers módján megvalósuló költői én igazi, egyszeri és egyetlen. A költő a
költői ént éppúgy ölti magára, mint az elhagyott vagy a még meg nem talált formát,
és a jelenlét kérdésében is mindig a vers dönt.” (Bányai János, 1972/1, p. 37.) A pilla-
nat által hitelesítődnek a dialogikus viszonyok is a külső tartomány és a mag közötti
térben. „A költői ént tehát le kell vennünk arról a magaslatról, amire a hagyományos
kritika és irodalomtörténet helyezte. Nincs egy állandó költői én, mely egy költő
minden versében változatlanul visszatérne.” (Bányai János, 1972/1, p. 41.) A költői én
16 Petrik Emese

folyamatos „átváltozása” növeli meg a befogadó önértelmezési vágyát. Az én átérté-

kelődése a legkülönbözőbb prózaműfajokban is jelen van: „költői próza, librettó, iro-
dalmi forgatókönyv, rendhagyó nekrológ, függőről« van szó”. (KONTRA FERENC, 1986. p.
487.) ESTERHÁZY PÉTER kötete, a Bevezetés a szépirodalomba, az ezredvégen új én-töltetet
„hivatalosít”, a konstruktív iróniát. A szerző a konstruktív irónia fogalmát MUSIL ér-
telmezésében használja: „Ha úgy ábrázolunk egy klerikális személyt, hogy mellette
a bolsevik is találva legyen. Ha egy ütődöttet, hogy a szerző hirtelen azt érezze: de
hiszen ez részben én vagyok. Az iróniának ez a fajtája – konstruktív irónia – a mai
Magyarországon eléggé ismeretlen. A dolgok összefüggéséből emelkedik ki ez a me-
zítelen irónia. Legjobban szeretem azt a tréfát, amely egy nehéz, jelentékeny gondolat
helyén áll, egyszerre ujjmutatásul és szemhunyorításul.” (Esterházy Péter, 1986. p.
488.) Ez a konstruktív ironikus nézet állandó önértelmező, én-kiegészítő, szövegszer-
vező elem Esterházynál. Akkor is jelen van, mikor az ént bemutatja: „Kitámolygott a
füstös pinceklubból. Nem volt részeg, csak veszélyesen rosszkedvű. Homályban élt.
Mintha beteg volna, mintha lenyúzták volna a bőrét. Ő azonban tudta betegsége for-
rását: ez a szégyenkezés maga miatt, s ezzel együtt a másoktól való félelem. Másoktól
– a társadalomtól, amelyet megvetett!” Vagy: „Mennyi legyek! Vakmeleg van.”
(Esterházy Péter, 1986. p. 528.) Esterházy stílusában folytatva, a mai önértelmező én
egyedül van, aki boldog csodálkozással nézi nap mint nap az őt körülvevő embereket.
Csöndes, noha érzékeny. Nem tud betelni a látott világ abszurditásával. „Ilyen nincs”,
csóválja a fejét. Örül, ha le tudja írni azt a papírt, amire éppen ír. Főbb hajlamai közül
megveti a borúlátást, az önimádatot, a szolipszizmust, a kegyetlenséget, a szójátékot,
a kishitűséget, gyűlöli az öngyűlöletet, ergo önmagát. Lesajnálja az önsajnálatot. A
maga fajtájának a lét fele se tréfa. Így kiált: „Nem szeretem ezt a kábító, undorító és
dühítő világot. Meg akarom változtatni.” (Esterházy Péter, 1986. p. 502.) A XX. század
már az én veszendőségének sokszínű műfaji gazdagságát is felmutatja.

A KÖLTŐI ÉN MEGMUTATKOZÁSA ADY KÖLTÉSZETÉBEN

„Költői Én ennyire még nem mutatta meg magát, s ennyire még nem nyomta rá
bélyegét versekre a magyar költészetben.” (B ORI I MRE, 1984. p.7.) Ady egészen eredeti
egyéniségét Én-költészetének köszönheti, folytatja Bori Imre. A romantikában gyöke-
rező szereplehetőségek közé sorolható A DY választása: a költő-személy, mint közvetle-
nül megnyilatkozó termő géniusz. SÍK SÁNDOR figyelt fel arra, hogy ez a választott és
felvállalt szerep alapozta meg költészetében a monologikus szerepkört. (Sík Sándor,
1928. p.200-202.) Ady a monológ versformát a kijelentő mondatszerkezetekkel építi,
amely a folyamatos önvallomás is, és az önarckép szüntelen formálása is. Még akkor
is az első személy dominál, ha vers tárgya harmadik személyűnek látszik. A vállalt
szerep legfontosabb szerepjátéka az volt a költő számára, hogy elhitesse ő maga jele-
nik meg a sorok között. A drámaiság fokozása miatt, olykor dialógusok szakították
meg az egymásba láncszemszerűen kapcsolódó monológokat. Ezeknek a dialógusok-
nak is egyéni színezete volt, mert leginkább Ady beszélt (Beszélgetés egy szekfűvel,
Köszöntő az Életre, A ló kérdez). Ady magamagát választotta ketté, és lett a párbeszéd
kettős alanya. (Sík Sándor, 1928. p.214-215.)
A monologikus versszemlélet 17

Az Én mint jelnek ilyen fokú kiemelése, ami Egyet képvisel a magban, látszólag
ellenpólusát képezi a külső világnak, a Mindennek, az Egésznek. Ezt a látszólagos-
ságot, a romantikából gyökerező személyiség-felfogást értelmezte át Ady. A lírai
„Én” a távolság nélküli megnyilatkozást választotta. A romantikus személyiségesz-
ménytől, az egyközpontú lírai „Én”-től eltérően a modern személyiség-felfogásnak
adott hangot: az „Én” örökös átváltozásának. A személyesség és tárgyi-érzéki köz-
vetlenséget a szereplehetőségek folyamatos átváltásában élte meg: „Ki száz alak-
ban százszor volt szabad / S minden arcához öltött más mezet, (Száz hűségű hűség).
A lírai „Én”-t már nem a romantika öröksége az érzéki benyomások szüntelen
váltakozása, ennek kifejezés-lehetősége éltette, hanem a vállalt és megteremtődő
szerepek hívták életre a költészet által kifejezést nyert más-más arcot. A Minden- Ady a monológ vers-
Titkok verseiben például az önmegértés megoldatlan kérdései is felsorakoznak fő- formát a kijelentő
ként történelmi vonatkozásban, ami az 1912–1914 között írott verseinek sajátja. A mondatszerkezetekkel
jelenkor recepcióelméletét a mű kérdéseire való ráismerés foglalkoztatja és ezáltal építi, amely a folyama-
az önértelmezés mélyebb feltáruló síkja. Az én jelként való szerepe újabb többlet- tos önvallomás is, és
tel jelentkezik. A modern ember szereplehetőségei nem egymásutániságukban az önarckép szüntelen
léteznek, hanem egyszerre és egymás mellett jelentkeznek és élnek. A romantika formálása is
korában, a költői szerepjátszásról a magyar költészetben HORVÁTH JÁNOS így ír:
„Petőfi-szerepet játszik, melyben eredeti kedélyszínezet s a határozottabb egyé-
nítést célzó lelemény valóban érdekes és lyrailag complex költőtypussá egyesül.”
(Horváth, 1922. p.43.) Ám a lírai „Én” kiteljesedését nem tekinti szerves, együtt
vizsgálható egészként. Az önarckép két ellentétes elemeként értelmezi. Petőfi-
monográfiában szembeállította a szerepet az „őszinte” és „igazi” énnel, melynek
értelmében a személyiség akkor nyilvánul meg, amikor kibújik a magára öltött sze-
repjelmezből. A modern életérzést kereső, kifejező szerepelméletek már eltérnek.
Az Ady-versek szubjektuma a felvállalt szerepek sokféleségében nyilvánul meg,
a valóságos életviszonylatok kifejezésével múlt, jelen és jövő viszonylatában. A
romantika személyiségjegyét, a lelki tulajdonságok és a megtapasztalt világnézeti
szemlélet zárt egysége és állandósága képezte. A XX. század új lélektani irányzatai
a zárt egésznek értelmezett személyiséget, már rétegezve látták. Érzékelhető a
külső és a belső réteg közötti ellentét. Ady új „Én” szemlélete magában hordta a
kitárulkozó, de mégis megismerhetetlen magot. „Nem volt költőnk, a századelőn,
aki a versalkotó „én”-nek nagyobb jelentőséget tulajdonított volna nála. Nem volt
költőnk, aki sajátszerűbb és felismerhetőbb nyelven szólalt volna meg, mint ő.”
(K ENYERES ZOLTÁN, 1998. p.64)

AZ ÉN MINT JEL MOTIVIKUS TÉMAKÖREINEK RÉTEGEZŐDÉSE

A létigékhez kapcsolódó témák kronologikus sorrendjét, ha folyamatába tekint-

jük, akkor a témakörök rendszerezett építkezése figyelhető meg. „Egy világban,
amely elveszítette alapvető rendezői elvét, s megosztottsága részleteivel tüntet,
a poéta tehet-e mást, mint hogy a költői rendteremtés munkáját vállalja, hogy
kitessék végül is valamiféle egysége, ha nem másképp, hát jelképek segítségével
vagy mitológiával, amely halvány mása csupán már az egykorinak. S eklektikusabb
18 Petrik Emese

is természetesen: Baáltól Midas királyig, a »Napistentől« Didó királynőig egészen

szabadon gazdálkodik ősi emberképzetek és képletek örökségével, egyben pedig
megkezdi a maga magyar és a sajátosan egyéni mitológiájának a teremtését is. Nem
hagy azonban kétséget afelől sem, hogy a költői világteremtéssel együtt költői én-te-
remtés is folyik.” (Bori Imre, 1984. p. 10.) Az egységből nem szakadhat ki a lírai „Én”
sem. Felvállalt szerepjátékai csak rendszerezve közelíthetőek meg. Önálló részegysé-
gekben vizsgálhatóak. Az emberi kultúra egységét a piramis szimbolizálja, amely ke-
retében a lírai „Én” a felvállalt szerepjátékai által építkezik. A befogadói én dialógust
alakíthat ki a bölcseleti múltból ill. a tematizáló jellegű kultúrából kinövő lírai „Én”-
nel. Ennek során, a ma is ható derridai értelemben szétolvasó irodalmi kultúrában,
az „Én” rádöbben (nemcsak) nyelvi behatároltságára. A „nyelv-lírája” is a vizsgálat
tárgyát képezi, mert nyelve létesülésének lírája valójában, annak megmutatásává
vált/válhat, hogy mi volt a teljes önmegmutatásnak az akadálya, miképpen lett/lehet
személyes a nyelv lírája. Az Ady önmegismerésének és költői építkezésének piramis
jellege a szubjektum önkonstitúciójának a megnyilatkozás grammatikai és pragma-
tikai szerkezetének vizsgálatával új távlatokat nyit. A monologikus szövegműfajok
sajátosságainak vizsgálata, különösen a drámairodalom idevonatkozó része segíti az
értelmezőt. Az éppen akkor vállalt szerepjáték sajátosságaként jól megfigyelhető az
érvelés, a leírás, a magyarázat, miközben az élmények és a tapasztalatok egységének
megfigyelésekor, kiemelésekor, az epizodikus vagy történetsémák mellett a pszichi-
kus konstrukciók sora is rendelkezésre áll. Ady költészetében a lejátszódó sok, kisebb
erejű és érvényű érzés- és gondolat-metamorfózis felett az Én-jelrendszer kompozíci-
ós egységében lejátszódik egy átfogóbb metamorfózis is. Az ősiség gyökeréből eredő
természeti, mitológiai, történelmi, vallási gondolatkör jelképeiből egyénien épül az
élet-halál, a létállapot, az Én, mint egyéniség és a költészet összefonódása.
Az előző részben a kronologikus sorrendbe összegyűjtött létige fogalmi kapcsola-
tai alapján történt a jelenlegi csoportosítás. Nagy gondolatív megrajzolásáról van szó,
melynek részegységei egymással szimbiózisban élnek. A társadalom, a művészet, a
hitrendszer egységben képezik a szerepvállaló „Én”-t formáló erőmezőt. Ha már az
„Egész világ szőttje kibomlott” újra kell értelmeznünk a létben betöltött szerepünket,
a részegységek veszik át a főszerepet. Az életet már csak részeiben lehet élni, mert a
teljesség nem létezik: „Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban,
/ Minden szerelem darabokban, / Minden Egész eltörött.” (Kocsi-út az éjszakában).
Az egyetemes bomlási folyamatban, ahol emberek elérhetetlen messzeségbe kerültek
egymástól, ahol már a szerelemet sem lehet teljességében megélni, megszűnik a di-
alógus. Egyedüli kifejezésformaként megmaradt a magában és magával való beszél-
getés, a monológ. Ennek témakörei, melyek egyúttal az emberi létezés lehetőségeit
is kutatják, csoportosítva láthatóak az ábrán. A lírai „Én” kezdeti és leggyakrabban
visszatérő szerepei a természet, a mitológia, a történelem és a vallás hagyomány-
építő erőforrásaiból épülnek. Ez a négy, így együtt a személyiség, a költői létforma,
alapegységét képezik. A valóságot és/vagy az árnyvalóságot tudatosító, leleplező,
felfedező szerepkör által formálja a jelent. A piramis az egységbe szerveződő erők
célirányosságát, valamint az előretörő szellemi gondolatiságnak, az ősi természeti és
történelmi hagyományokból való folyamatos merítkezését kívánja szimbolizálni. Ady
A monologikus versszemlélet 19

„A Góg és Magóg képzetéig visszamenő »keletisége« költőnk eredeti vonásaiból is

ízelítőt ad” ( Bori Imre, 1984. p. 13.) tudatosítva a századfordulón a magyar nemzet
mitológiáját, szinte felkészülve a század sorsformáló erőpróbáira. Az ábra az én-
komlexum és az őt szervesen körülvevő megbomlott teljesség dialektikus viszonyát
is szemlélteti. Jin és jang az egészet, az önmaga ellentétével és egészeként ábrázoló
jelkép, a részben az egészet és az egészben a részt is hivatott érzékeltetni. A lírai
„Én” és az őt körülvevő külső tartomány között szintézisre, illetve destrukcióra törő
erővonalai által, az „Én” mennyit képes az őt tápláló talajból, a külvilágból magába
építeni és a külső tartomány megbomlott teljessége folytán mennyit vesz vissza a
belőle kifejezésre jutó mag. Mivel „Minden Egész eltörött,” tehát az egyensúlya is
felbomlott, így felmerül a kérdés, hogy a természetestől eltérően mennyivel többet
követel vissza a külvilág. A piramis formája is jelképes. A háromszög a felfelé mu-
tató csúcsával a szubjektum célirányosságát jelképezi, mely a lírai „Én” számára a
legmegfelelőbb szerep felkutatása és végigjátszása volna a dialektikus világban. A
kiinduló szereplehetőségeket a négy hagyományos alapegységből meríti, amelyből
általában minden „Én” értelmező kiindul, s melyek identitás meghatározóak. A
háromszög csúcsa felé az építőelemek mérete csökken. A teljesség felé való törek-
vés megköveteli az „Én” rétegződésének az egységet, de szinte egyidejűleg kifejezi
ennek lehetetlenségét is.
A lírai „Én” szerepvállalásának témaköreivel párhuzamosan kialakult nyelvi
rétegek is figyelmet érdemelnek. Ady nyelvhasználatának alaprétege a szülőföld-
höz és a gyermekkorhoz kapcsolódó hatásokból indult ki. Már a falu és a család
nyelvi közege is különös színezetből tevődött össze. Érdmindszentet magyarok,
románok és elmagyarosodott svábok lakták. Édesanyja Szatmár, míg az édesapa
Belső-Szilágyság és Kalotaszeg nyelvi ízeit adta át az újabb nemzedéknek. Ady
Endre nyelvhasználatát diákéveinek nyelvi közege Nagykároly, Zilah, és Debrecen
még tovább árnyalta.
Az Ady-piramis négy alaprétege közül a szülőfalujának természetes, népies
nyelvhasználata tudatos merítkezést mutat a régi magyarság szókincshasználatá-
ból. Forrása volt szülőföldjének nyelvi hagyományőrzése, megrekedt, archaikus
világa: aggos (öreges, aggódó), aggva beszéljen, ara, asszony-személy, atyámfiai,
ágyasház, cenkek, feleim, fölutam, frigyes (szövetséges, társ), kengyelfutó, mátka-
fi, mordályégető (martalóc, gyujtogató, felforgató), zeneszerszám, szerelmetes
barát. Az antikvitás, a mítoszi-légkör hangulatát idézik fel a klasszikus görög-latin
szavak, nevek és utalások: faun, hetérák, helóta, műnimfa, evoé, Apollo, Augiász
vén óla, Főbusz, Herkules, Homérosz, Léda, Niobé, Pán, Phryné, Prometheusz,
Solon, Thaisz, Ulissies, Zeusz, Hádész, Hellász. A római korra utalóak: imperátor,
Antoniusz, Catallus, Cézár, Lesbia, Néró, Remus. Történelmi vonatkozású szavak-
nál, neveknél, utalásoknál főként a magyar vonatkozásúak dominálnak. Góg és
Magóg fiának vallja magát. Ezzel jelzi az egyik felvállalt alap szerepkörét, amit az
Anonymusnál szereplő jelentésben használ: „A Szkítiával szomszédos keleti tájon
pedig voltak Góg és Magóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól...Szkí-
tiának első királya Mágog volt, Jáfet fia, és az a nemzet Mágog királyától nyerte
a magyar nevet...ugyanazon Mágog király ivadékaiból eredt Ügyek, Álmos vezér
20 Petrik Emese

apja, kinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai...” (Pais Dezső ford. p.

22–23.). A felvállalt ősi mitológiai szerepkör, a szimbólum összetett jelentéskörével
teremti meg a szintézis lehetőségét a múlt és a jelen idősíkja között. Góg és Magóg
fia, az ősi magyar sarj már a vers alapszituációjában is lázadó: kaput és falat dönget.
Mindannak dacára vállalja a lázadó szerepét, hogy lázadást hiábavalóságként éli
meg. A vers keretét képezi az anonimitás és a Pusztaszer névvel jelölt fönnálló rend
kapuinak és falainak megdönthetetlensége. Az embernyomorítók, kisszerűségbe
süllyesztők elzárják az ember elől az önmegvalósítás útját, nem teljesedhet ki kö-
zöttük a művész. Ennek az alapszerepkörnek a vonzatába tartozik többé-kevésbé a
többi magyar vonatkozású történelmi név is: Tuhutum-hágta hegyek, Botond-bárd,
Bizánc-kapu, Lehelnek kürtje, aranybullás magyarkor, Báthori Erzsébet, a király sem
küldött véres kardot, Kálmán királyunk. Kálvinista vallási emlékeiből, a Bibliából
illetve a zsoltárok szövegéből került archaizmus Ady költészetébe. Ilyenek például:
eleve-elrendelés, evangelista, faragott kép, farizeus, frigy-láda, golgota, gyehenna,
hegyibeszéd, özönvíz, próféta, tűzszekér, úrasztali kenyér, úrvacsora, ámen, alleluja,
hozsánna, lángpallosú angyal, Jerikó-falak, zöld ágat hozzon, hét kövér esztendő,
sisera-had, sóbálvánnyá lettem, szent Színed előtt, Tebenned bíztunk, Uram bocsásd
el bús szolgádat. Jelen vannak a katolikus valláshoz kapcsolódó jellegzetes szavak
is: missa est, meaculpázok, penitencia, Regina Vitae, stáció, circumdederunt, Isten
báránya, Szűz Mária, zsolozsma, áldott az asszonyok között, szabadíts meg a gonosz-
tól. A bibliai nevek Ararát, Bábel, Babylon, Dávid, Góliát, Lóth általában jelképes
értelműek. Gyakori a verscímekben is a bibliai utalás: Absolon boldog szégyene, A
nagy Cethalhoz, A Sion-hegy alatt, A szűz Pilátus, Ádám hol vagy?, Ésaiás könyvé-
nek margójára, Judás és Jézus, Kain megölte Ábelt, Lábán hívása, Lázár a palota előtt,
Mária és Veronika, Ruth és Delila.
Az élet–halál részegység már az alaprétegből építkező szerepkör. Nyelvhasználatával
hozzájárult ahhoz, hogy modernné tegye a magyar lírát, mely már megtelítődött
a hagyományos sablonokkal. Saját létállapotát is élővé tette sajátos kifejezéseivel.
Könnyed franciás, illetve német stílust tükröznek a következő kifejezések: fenszter-
promenád, flirt, katzenjammer, kuplé, molett, staffírung, traccsol, űbercíher. A
mindennapi társalgás hangulatát adják vissza: bamba, bendő, bizonyisten, csacska
vers, csacsiság, szamárság, csámpás, csőrödet, girhes, kornyikál, maflán, muri, mu-
száj/muszály, nyafog, pimasz, pláne, pletyka, pocsék, pupák, ricsaj, somolyog, kivert
bika, öreg csont, vén huncutok, vén kópék, bakot lő, nem ért a csókunk egy fabatkát,
fittyet hány. A létállapotát kifejező stílusréteget árnyalják a vulgáris eredetű idegen
szavak mint például: ágál, bekvártélyoz szívébe, fuserált óhaj, zöld heccek, invitál,
kázus, konflis, kontóra rendel, kussoltat a sors, ránk licitált, parádézni, rubrikáztok,
salabakterék, seftes, slemil, tromf, ifjas truccal, zsakett. A hétköznapi hang olykor
átcsap trivialitásba a létállapot erősebb hangvételű kifejezésébe: bőgitek a himnuszt,
némber-csordák, csürhe, hős fajom döglik, egye fene, a világnak leghülyébb komédi-
ája, kussoltat a sors, mocsok a szívünk, redves kedvünk, ringyó, ronda népség, jeges
üleppel, ebek hazája. Ezek a fokozott hangnemű szavak, jelzők, kifejezések szerepét
a lírában a valós indulati feszültség adja. Sajátos szópárosításai: balga bölcsesség,
fölemelni minden elém-dobott kesztyűt, hamu alatt parázsló harag...
A monologikus versszemlélet 21

Lírai költészetével vallja, hogy az igazán modernhez, a forradalmian újhoz, nem

az önlelkünk, azaz népünk történelmének valódi lényegét megtestesítő hagyomá-
nyának megtagadásával kell közelíteni, hanem csakis önmagunkból merítve lehet
újítani. Stílusának egyik fő jellemzője, hogy önmagából, a költői Én általa tudato-
sított természeti, mitológiai, történelmi valamint protestáns vallási hagyományból
merítve, majd megújítva a szimbolikus jelentésmezejüket, kifejezi a modern kor, az
örök ember legégetőbb mai kérdéseit, és e szerepek által valósítja meg önmagát, a
lírai „Én”-t. A megújulást a költő nyelvművészete tanúsítja, az egyéni szóalkotásai,
eredeti nyelvi ötletei, amit Földessy tanulmányozott behatóan. Válogatás következik
gyűjtéséből, ami a kronologikus sorrendbe kiemelt versek része is:
Összetételek: álom-bakó, álom-fikció, álom-vitézek, csók-palota, csók-örvény,
fény-ember, mámor-gályák, öröm-zászlós, vágy-keselyű, várharmat, asszony-lutri,
domb-kerítéses sík, Hazugság-ház, Isten-szag, köd-guba, muszáj-Herkules, perc-em-
berkék...
Képzett szók: álság, balság, derékség, halkság, hóság, krőzusságom, muszájság,
vágyság (főnévképzővel); bénaságos, sárgaságos, tarkaságos, éjesebb gyász, gyönyö-
rös, reménységes (melléknévképző); dölyföl, gyümölcslik, hullámlik, leskődnek,
nézdel, vágykódó,orkánzik, lezsáklyázott (igeképző).
A hosszabb szóalakokból való elvonás, szórövidítések: dicses, gyóggyal vidulok,
szent lob, lobnyi tűz, csököny, dőzs nagy-urak, puska-rob, tréfa-zok, zúzos merevség,
Halált-incselő Élet...
Gyermekkori népmese-emlékeiből eredő nevek, kifejezések: Hamupipőke a
magyar kín, Dőltömre Tökmag Jankók lesnek, Az én-fényes Árgyílus-arcom, Tündér-
Ilonám, Óperenciás tenger, aranyalma-fa, kacsalábon forgó kastély, mesekirályfik
táltosai, Gyűrkőzz János… (FÖLDESSY, 1934. p.136.)
Ady az Új versek összeállításakor a hat legjobb versét kiemelte ebből a kötetből és
új cím alatt áttette az új kötetébe, a Még egyszer címűbe. A csókok titka, Vizió a lápon,
A krisztusok mártírja, Szívek messze egymástól, Az én menyasszonyom, A kövek asz-
szonya. Ezen versek fonatában is tört előre egy újabb jellegzetesség „az Éjimádóban
már felhangzott az igazi adys „én”-hang (K ENYERES Z OLTÁN, 1998. p. 14.): „Leplét bár
váltva öltse, vesse:/ Az én világom nincs már messze./ Az én világom el fog jönni: /
Hajnaltalan csodás világ lesz, /.../ Én leszek a szent különélet.”
A nyelvi réteg is hordozója a vállalt szerepeknek. Kifejezi a meghökkenést, az el-
lenszenvet vagy a merész újdonságot kiváltó szavak erőtere által szokatlan ellentétet
keltenek. A vegyes elemek egymásmellettisége, illetve keveredése összetett, bonyo-
lult stílushatást kelt. Az ódon, bibliás nyelv szavai és a modern élet kifejezései, a falu
életéből sarjadt népi szólások ízes magyarossága és a városi civilizáció nyelvének
idegenszerűségei, a költői nyelv hagyományos stílusa, és a mindennapi társalgás bi-
zalmas hangulatú vulgarizmusai állnak egymással szemben, egymással szélsőséges
ellentétként. De a költői kifejezés népies és régies elemei maguk is ütközni látszanak
Ady témáinak, stílusának, hangjának merész újszerűségével, kihívó modernségével.
Ennek a tudatosan felépített művészi kontraszthatásnak jelképes kifejezése az Ady-
piramis építőelemeit szembe állító ábra, hogy a mag és a külső tartomány között ható
dialektikus erőket minél szemléletesebben érzékeltesse. A mag párbeszédkeresése a
22 Petrik Emese

külső tartománnyal, hogy létét elviselhetővé tegye. Megfeszített küzdelem az, amelyet
a költői nyelv vív, mert „mindig a nyelv legyőzése a célja, ugyanis az esztétikai objek-
tum a szavak szélső határain, a nyelvnek mint olyannak a mezsgyéin születik; de az
anyag legyőzése teljesen immanensen megy végbe: a művész nem úgy szabadul meg
a nyelvészeti meghatározottságban vett nyelvtől, hogy azt tagadja, hanem úgy, hogy
immanens úton tökéletesíti: a művész tehát a nyelv saját fegyvereivel gyűri maga alá
a nyelvet, rákényszeríti, hogy nyelvészeti kvalitásainak tökéletessé finomítása révén
túllendüljön önmagán”. (BAHTYIN, 1985. p.125.) Folytatva a szerző gondolatait, a nyelv
összes lehetősége csak a költészet által tárul fel, mivel itt a vele szemben támasztott
követelmények maximálisak: itt a nyelv minden eleme a végletekig feszül, tágul. A
költészet mintegy kifacsarja a nyelvben rejlő összes lehetőséget, a nyelv pedig önma-
gát múlja fölül. De a költészet nemcsak magas követelményeket támaszt a nyelvvel
szemben, hanem túl is lép a nyelven, mint lingvisztikailag meghatározott jelenségen.
A műalkotás anyagában meghatározott, mégis éppen az anyag révén válik művészi
alkotássá. Szerkesztettsége és jelentése ebben a különneműekből álló összetettségé-
ben, valamint a különleges egyensúlyi állapotban rejlik. (Bahtyin, 1985. 120-121.)

A LÉTIGÉK IDŐHORIZONTJAI

A létigék folyamatos használatának mindhárom idősíkja megadja a piramis

témaköreinek az időben való kiterjedését. A témakörök tervszerű rétegeződésének
vizsgálatát követően, a lírai Én idősíkokban való kiterjedése is egy folyamatot sejtet.
„Önvizsgálatának legintenzívebb működésekor az idők teljességét állítja elénk, hol a
múlt, a jelen és a jövő párhuzamaival, hol pedig úgy, hogy egy fiktív jelenbe sűríti az
idő mindhárom dimenzióját. Múlhatatlan, időfelhalmozó lét-versek születnek így.”
(UTASI C SABA, 1977. p. 45.) A három oszlop folyamatos összeolvasása mindhárom idő-
síkban, jelképezi a költői Én kiszabadulását a lét határoltságából, vagyis a magát az
eredendő szabadságot. Ezáltal az élet – halál dinamizmusa, őslényegének titokzatos
és irracionális áramlása, a létállapot erővonalai tudatformáló jelenlétükkel folyama-
tosan a jelen részévé válnak. A befogadó számára felmerül az a kérdés, hogy az Én
múltjával és jövőjével miként lehet egyidejű a jelennel. Az idő síkok és az egyéni
térrendezés – gondolunk a piramis ábrára – között sajátos kapcsolat figyelhető meg.
A haladó időbeliség, a születés és halál közé illeszkedő sors teremti az individuális
létformák keretét, az önmagát a kezdet és a vég között meghatározni kényszerülő
Ént. A jelen erők, melyek a jövőre kívánnak hatni, oly módon táplálkoznak a múlt-
ból, hogy azt részben újraformálják. A létige múlt ideje – a hagyomány és az eredeti
jelentés képviseletében –, valamint a létige jelenideje, mint a kötelezően megjelenő
utólagos jelentés között, állandó oppozícióként folyamatos és természetszerű szellemi
és értelmi feszültség teremtődik. Az oppozíció már törvényszerűen csíra formájában
benne van az Én-komplexumban. A létige mindhárom ideje szerepet kíván. Ezzel
teret engedve a jelentéstöbblettel gazdagodó olvasatnak, hogy újra aktualizálódjon
az igény a teljesség felé való törekvésre. Ady költészete ezt az igényt, az egységnek a
részekre való töredezettségével és elérhetetlenségével váltotta ki. A múlt idejű létige
jelentésvonzata elgondolkoztat a hagyomány kérdéskörén is. A jelentéstöbblettel
A monologikus versszemlélet 23

feltöltődött Én-komplexum miként lehet része a jelen létérzésének, és miként formál-

hatja a jövőképet.
Az én voltam/vagyok/leszek szerkezeti egységek a belső küzdelem jegyében
szerveződnek mikro-univerzumokká. A három idősík, a három fordulópontot
szimbolizálja: az eredetet (múlt), a keletkezés és elmúlás fázisát (jelen) illetve az
újjászületést (jövő). A létezés erőinek formát öltése során a költői Én előtörténete az
„Úr”, „az Ős Napkelet hőse”, „Góg és Magóg fia”, „a föld fia”, „Dózsa György unokája”
forrásból táplálkozik. Az élet és halál időszemlélete adja keretét a „fájdalom-kamat”,
„temető-király”, „tavasznak alkonyata”, „célja, üdve, átka” összefonódás kettősségre
bomlásának. Ebben a kettős összefonódásban az eredet és a jövő víziója szembesül,
és a további tartalom kifejtésben válik valamelyik hangsúlyosabbá. A jövőkép kisebb
mértékben kapcsolódik az őt megelőző két láncszemhez, de túl is mutat az időn, pl.
ilyen összefoglaló jellegű a „szent különélet”. Az univerzum szó használatát az idősí-
kok befogadó általi variálhatósága, valamint Adynak az a küzdelme teszi indokolttá,
hogy a „valóság és a tudat közötti óriási szakadék áthidalását csakis oly módon kísé-
relheti meg, ha mindenségméretűvé nőtteti egyéniségét. Innen van az, hogy a lírai én
a szokásosnál jóval erősebb.” (Utasi Csaba, 1977. p. 41.) Ez teszi indokolttá az Ady Én-
univerzum fogalomhasználatát, ahol az Én vonzásköre által megalkotható szerkezeti
egységek az ellentétesség, a belső küzdelem jegyében szerveződnek egységgé. Ez az
előfeltevés azonban messzemenően dekonstruálódik az Én integritásértékeinek tart-
hatatlanná válásával. Az idősíkok által a szöveg olyan Ént juttat szerepkörhöz, amely
elismeri az időbeliség hatalmát maga fölött, így aktualizálva a többletjelentést. Az Én
többnyire pillanathoz kötött: egyetlen időpont vagy egy adott időhorizont létezője.
Ady költői Énje által tágabb horizontot kínál, mint a születés és halál között lévő élet
szubjektumáé. Az időperspektíva az Ént, az őt megelőző és a rajta túlmutató dimen-
zióit valamint a sorsot létesülése őseredetében és pusztulása utáni távlatban is képes
belátni. Ilyen módon az egzisztencia határait meghaladó időben a lírai Én „története”
bontakozik ki, magában hordva az őskezdetet – melyből a lírai Én individualitása
kifejlődött – a végkifejletig, amelyhez e forma elérkezve megszűnik. A befogadó az
önmagára visszavonatkoztatott, önmagához visszatalált szubjektivitás kérdéséből
indulhat ki újra és újra.

A LÍRAI ÉN VÁLLALT SZEREPLEHETŐSÉGEINEK DIALEKTIKUS

VISZONYA (AZ ÖNÉRTELMEZÉS JÁTÉKTERÉNEK KIALAKÍTÁSA A
BELSŐ RÉSZEGYSÉGEKBEN)

A befogadói játéktérben, az Én vállalt szereplehetőségei által folyamatos önértel-

mezésre serkent, mert „önmegnyugtató, önismereti állomás, amelyekre létünk sta-
bilitásának képzete miatt feltétlenül szükségünk van”. (PAUL DE M AN, 2000. p. 228.)
Ricoeur megközelítésében az önmegértésnek egy olyan rétegezett szerkezetéről van
szó, mely „azt követeli tőlünk, hogy elvessünk minden olyan eszmét, mely szerint a
tudatiság önmagát tételezhetné a tisztán immanens időiségen belül. Azért létezünk,
mert foglyai vagyunk azoknak az eseményeknek, melyek velünk történnek. Teljesen
megváltoztatják létezésünk menetét. Önmagunk megértésének feladata ezeken
24 Petrik Emese

keresztül nem egyéb, mint az a feladat, hogy az esetlegest a saját sorsunk részévé for-
máljuk át. Az esemény az úr. E tekintetben a mi egyéni létezésünk hasonló annak a
közösségnek a létezéséhez, melyhez mindannyian hozzátartozunk – feltétlen függés-
ben vagyunk bizonyos megalapozó eseményektől. Ezek az események nem múlnak el
nyomtalanul, ezek az események fennmaradnak. Önmagukban ezek: esemény-jelek.
Saját magunk megértése azt jelenti, hogy tanúskodunk, és bizonyosságot teszünk
ezekről az esemény-jelekről”. (PAUL R ICOEUR, 1999. p. 156.) A reflexió, tehát az önmeg-
ismerés hajtóereje, mely igyekszik önmagában és önmagáért újrajárni a kört. Az ön-
megismerés játékterét a költészet nyelvi jelrendszere teremti meg. GEORG H ENRICH VON
WRIGHT a költészet határozott feladatát abban látja, hogy „a maga végtelenül sokszínű
variációival állandóan újraalkossa a világról kialakított képünket és a hozzá fűződő
viszonyunkat; mégpedig úgy, hogy az élményekkel felrobbantja a meglévő tapasztala-
ti mintákat”. (von Wright, 1971. p. 8.) A teljes Én-komplexumot megjelenítő ábrán az
oda-vissza ható nyilak jelzik ezt az örökösen telítődő és robbanásra kész belső rész-
egységet, amely kettős határvonallal van közrefogva. Kettős erőkör teremti és alakít-
ja részegységeit. A belső mező az intuitív szellemiség, a bennünk lakozó az önmaga
teljességében megismerhetetlen létező, a költészetben a leírt szavakon túli jelentés
szellemi köre. A külső kör, a bennünket körülvevő világ szövevényes jelrendszere. A
belső részegységben, a mag és a külső rész jelrendszere önértelmezésre törekszenek
a maguk harmonikus és/vagy diszharmonikus voltukban. Az erők itt törekszenek a
harmonikus egyensúly kialakítására. Ez az a formáló közeg, ahol mindennap meg
kell küzdeni és teremteni a pillanatot, a jelen valóságát. Az Ént formáló jelrendszer az
írás szertartása által mitikus mélységben kel életre, és itt formálódik a lírai Én.
A létigéhez kötődő szavak hangrend szerinti csoportosítása is tükrözi az Énhez
fűződő jelrendszer alakulását. A magas hangrendű szavak többsége, a mára már
összetört egésznek azokat a részeit szólaltatják meg, amelyek még a teljesség emlé-
kezetének hatására érzékeltetik az egészet, a magból kiteljesedő ént. Például: szent,
szülőtök, élet fejedelme, nyílt, gyönyöre, kincse. A magas hangrendű szavak követke-
ző csoportjába a két ellentétes pólusú, azaz jelentéskör vonzattal rendelkező szavak
tartoznak: dőre és a szent különélet. A negatív jelentéstöltetű pólus is kifejezésre jut,
vállalt szerepjátékának a teljes ívű beteljesíthetetlenségével: összetépett lélek, féreg.
A vegyes hangrendű szavak összességükben a piramis rétegei alapján: fia; pártütő
isten; elesett titán; fiad; kóbor lelke; fiad; másik; nagy életrekeltő; magamért; hősnek,
borúsnak, büszke szertelennek, kegyetlennek; lelked, másod; ifjú Apolló; temető király;
apám fia; igaz magyar; magamnak hőse; Dózsa György unokája; békés valaki; kedves,
szent, tiszta élet; fiatal; legjobb ember; zabi gyerek; tied; északi ember; mámoros kusza
est; bánatos orzó, ifjú torzó; éjszaka; legboldogabb ember; kisfiú; tréfa, hiúság, Ady,
senki sem; bánatos siratója; ittfeledet tag; célja, átka, üdve; legvígabb koldus. A vegyes
hangrendű szavak között a nagyobb csoportot azoka a szavak alkotják, melyek mind-
két pólust magukban hordozzák. A női elvet, mint a befogadó erőt és a férfi elvet,
mint a teremtő erőt a következő gondolatok érzékeltetik: fia (anyának és apának,
mint egy egésznek a része); pártütő isten; elesett titán; kóbor lelke, hősnek; borúsnak,
büszke szertelennek; kegyetlennek, temető király, magamnak hőse, Dózsa György
unokája, békés valaki, legjobb ember, zabi gyerek, tied, mámoros kusza est, bánatos
A monologikus versszemlélet 25

orzó/ifjú torzó; tréfa, hiúság ; Ady, senki sem; célja, átka, üdve; legvígabb koldus.
A vegyes hangrendű szavak egyik pólusát, a pozitív jelentéskörű szavak alkotják:
nagy életrekeltő, ifjú Apolló, igaz magyar, kedves /szent / tiszta élet, legboldogabb
ember, kisfiú. A nehézségeket érzékeltető pólushoz tartozó kifejezések: bánatos sira-
tója, ittfeledett tag. Mély hangrendű szavak: pogány pap; nagy áldozó; halál rokona;
pap; Mulandóság fia; vadjuk; szomorú; magam; roncs; tavasznak alkonyata; fájdalom
kamat; láz; úr. A mély hangrendű szavak közül, egyetlen szó az úr tartalmazza az
egészet jelképező pozitív jelentéskört. A mindkét erőegységet tartalmazó szavak a
következők: pogány pap, nagy áldozó, magam, láz. A mély hangrend sejteti a szavak
érzelmi tartalmát, többletjelentését: halál rokona, Mulandóság fia, vadjuk, szomorú,
roncs, tavasznak alkonyata, fájdalom kamat. A küzdő ember választott szereplehe-
tőségei által mindkét pólus erőviszonyait ütközteti az önmegismerés folyamán, a
felívelő és leromboló erőket ugyanúgy, mint a két erő egyidőben történő harcát: féreg;
összetépett lélek; szent; szülőtök; dőre (meggondolatlan); élet fejedelme; valamint
nyílt; gyönyöre, kincse; szent különélet.
A lírai Én felvállalt szereplehetőségeinek dinamikus mozgása, átalakulása, egy-
idejű jelenléte az ellenerők küzdelmét is jelenti, feltárva az Én-komplexumon belüli
dialektikus viszonyokat. Ez a küzdelem a mag és a külső tartomány között a belső
részegységben zajlik a piramis alaprétegei és ráépülő rétegei között. Számos kérdés
kaphat teret ebben az önmagával folytatott párbeszédküzdelemben. Önmagunk fag-
gatása sosem a belső biztonság jele, hanem ellenkezőleg a bizonytalanságokat okozó
feszültségeké. Külön vizsgálható, hogy a lírai Én szerepformálódása közben, mikor
hatott egyidejűleg a külső tartomány, a felvállalt szerep a maggal, illetve a mag, Ady
Endre személyisége mikor mutatkozott meg önmagában a dialektikus ellenerők
nélkül? Ki volt a versekben megszólaló Ady? A bibliai Góg és Magóg fia, a görög
Midász utóda? A pogány magyar Vazul leszármazottja, Ond vezér unokája? Muszáj
Herkules, Magyar Messiás? Mesebeli János, a Halál rokona? Ki volt az Őse, Barla
diák, a kálvinista családi rokonság? Hol volt lelki gyökere, Érdmindszenten? Zilahon?
Váradon? Párizsban? Büszke úr volt? Lelki otthona a szépség hétköznapokat megvető
birodalmában volt? Vagy a társadalmi harcok forrongó terepén? A falusi szegénysé-
get pártolta? A városi proletariátust? NÉMETH G. BÉLA tanulmánya szolgálhat némi
kiindulóponttal. Ady Én-komplexuma a látszat és a valóság antagonizmusát, a rész
és az egész ellentmondását, a mindennapi élet részletszépségeinek és az élet egész
sivárságának az ütközését, a felszín és a társadalom mélye forrongásának ellentétét,
a kor világnézetének és az alapvető emberi, esztétikai és etikai értékének dilemmáját,
a forradalmi elhatározottság és a néptömegek harcaitól való izoláltság szembenállá-
sát, a szélsőséges individualizmus és a közösség utáni vágy kettősségét tükrözik.
(Németh G. Béla, 1970. p. 632.) Megteremti a két világ konkrét intuitív egységét, és
azáltal teszi hitelessé, hogy nem benne él, hanem vele él. Lázadásának tüzét a teljes
emberi életérzés szerepek által való megélésének a vágya szítja. A szabad kibonta-
koztatásának messzemenően objektív társadalmi előfeltételei vannak. Lázadásának
szubjektív utakon enged teret. A piramis egységében benne élő, lázadó ellenerők, a
motívumok mélyén munkáló szerepfelfogások az új, modern esztéta ⇔ az ősi, régi,
folytató; a vátesz, a nemzetőrző, a radikális, a plebejus, a hívő ⇔ hitkereső, Istenhez
26 Petrik Emese

menekvő; a dekadens életérzés ⇔ a szeretetre, együttérzésre, harmóniára vágyó

ember; a szerepvállalás kényszerének szerepe, a „muszáj Herkules”-motívum elemei-
nek küzdelmei rendeződtek el egy sajátos egységbe. Az ellentét különös feszültséget
teremt a költői valóságlátás és ennek önszemléletbeli vetülete között. Kísérlet törté-
nik e feszültség feloldására, és a megismerés folyamatában maradéktalanul alá kell
vetnie az önmagát kutatónak az ott uralkodó egységnek és törvényszerűségeknek.
Konkretizálja szerepét a költői önszemlélet összefüggéseiben.
Ady vállalt szereplehetőségeinek témakörök szerinti csoportosítása, mely jelké-
pesen piramis formában összerakható, a szerepek dialogikus viszonyba állíthatóak
egy építőelemen belül. Kétféle módon is érzékeltethető az ellenpólusok feszültsége.
Az egyik, mely gondolati építkezésben, teljes mértékben követi a piramis felépít-
ményét. Az alapegység első szintje kivételt képez a többi öt szinthez viszonyítva,
ugyanis nem azonos témakörön belüli pólusok dialógusát, ellenerőit ábrázolja. Abból
a meggondolásból történt a két egymást követő témakör a természet és a történelem
párba állítása, hogy az ember „első szerepvállalása” már a születés alkalmával is
összefonódik. A természet, ami felsőbb, emberi erőkön kívüli egységet képvisel, és
az emberi cselekedetek függvényeként megélt történelem. Ennek az alapegységnek
is vannak harmonikus részegységei, ahol a lírai Én tudatosan felvállalt történelmi
szerepe beleillik a természet rendjébe: az északi ember és a Góg és Magóg fia, a
föld fia és az Ős Napkelet hőse, a kívánatos vadjuk és a Dózsa György unokája. De
ugyanakkor az egymásnak feszülő, küzdő erők is részei az alapegységnek, Ady első
szerepvállalásnak, mint ez kitűnt a létigék kronologikus sorrendbegyűjtésekor. Ilyen
dialektikus párok a féreg és az ez időben valaki, az éjszaka és a ma a világ, a célja,
üdve és az átka, szent különélet, a fiatal és a magyar, a tavasznak alkonyata és a faj-
tám. Az alapegységre épülő többi öt szint a mitológia, a protestáns vallási hagyomány,
valamint a létállapot az élet-halál, és a lírai költészet az Én részegységével önnön
maga viszonylatában képezi a vizsgálat tárgyát. Tehát górcső alá kerülnek a tudato-
san felvállalt szerepek, és bennük ugyanaz a szerepvállaló megmutatja az ellenerőt is.
Első olvasatra is feltűnik, hogy az alapegységben tapasztalt harmonikus kiegészítés
teljes mértékben megszűnt. Csak ellentétek feszülnek egy egységen belül. A mitologi-
kus építőelemben a szerepvállaló ifjú Apolló és ugyanakkor a szerepjátszás folyamán
a szerep teljesíthetetlenségével tisztában lévő elesett titán küzd. Illetve a protestáns
vallási szerepkörben kiteljesedni kívánó lírai Én lelked a másod, aki küzdelmei
ellenére magányos, egyedüli fáklyavivő, akitől nem fogadják a fényhozó lángot, és
továbbra is csak a cifra városoknak kóbor lelke marad. A világi kultúrafolyam örök-
ségének továbbgyarapítója, Párizs fia, aki magyarhonban, a szellemi terméketlenség
ugarhazájában a Halál rokona. Aki a létállapot értelmezése folyamán az összegyűjtött
szellemi értékekkel tied kíván lenni, a befogadó lelkében kér menedéket, s mivel nem
kap, így csak összetépett lélek marad. Lírai költészetében teret enged annak is, hogy
szóljon az általa felvállalt szerepekről, mint költői vállalkozásról, mely beillhet egy
tréfának, a szerepvállaló hiúságának vagy akár a szerepjáték szerepjátékának, amit
magamért magamnak játszom két ellentét két alakban címmel. Ha már önmagának
játszik, akkor már a szereplő nevének sincs jelentősége, így kijelentheti: Ady egy
senki. Megszűnik az egyéniség, és a szereptelen szereplő kilép a körből, kívül kerül
A monologikus versszemlélet 27

a teljes Én-komplexumon, visszaadja alapszerepét annak, aki őt teremtette, az Úrnak

a szereposztónak, a szerepek szülőjének.
A dialektikus erők szabad átalakításának, az újraértelmezésnek is teret enged,
ebben rejlik újszerűsége. A lírai Én szerepekből építkező elemeinek szembeállítása,
az UMBERTO E CO által megfogalmazott nyitott mű poétikájával (Umberto, 1998. p.194.)
azonos elv alapján mutatja fel a lírai Én fejlődéstörténeti lehetőségeit. Egy személyes
kultúra kialakulásába nyerhetünk betekintést, amely az érzékelhető elemek univer-
zuma és az interpretációs műveletek kapcsán egymást kizáró nézeteket és megol-
dásokat jelenít meg. Az eddigi befogadói tapasztalat konvencionalizált kontinuitása
helyett diszkontinuitásának is teret enged. Az újból átszervezhető motívumegységek
szerveződésének kedvez, melyekbe a befogadó újraértelmező szándéka alapján ala-
kul ki az újabb egysége, amely nem tételez fel abszolút azonos végeredményt, ellenke-
zőleg: pontosan annyiban tekinti az újraalkotott egységet érvényesnek, amennyiben
motívumai ellentmondanak egymásnak és kiegészítik egymást, amennyiben dialek-
tikus ellentétbe kerülnek, s így új perspektívákat, nagyobb információmennyiséget
hoznak létre. Az első ábránál az egymással szemben lévő párok olvashatóak össze. A
második és harmadiknál a bal illetve a jobb oszlopon belüli sötétebbel kiemelt sza-
vak párosíthatóak. A negyediknél az azonos oldalon lévő egymást követő egységek
vannak dialogikus párba állítva. A lírai Én szerepeinek megértésében az ábra annyi-
ban nyújt támpontot, amennyiben a befogadó rendelkezik a dialektikus mérlegelés
gazdag képességeivel.

Dialogikus párok a monologikus egységen belül:

Úr szülőtök
Ady egy senki
Másik én
magamért magamnak
élet fejedelme magam hőse
legjobb ember nem békés valaki
két ellentét két alakban
egy tréfa hiúság
ma itt most úr ez időben valaki
dolgaim legszebb dolga bűn

tied összetépett lélek

fiad se zabi gyerek
legboldogabb ember kisfiú, most kezdek élni
neked szántan magam
mámoros kusza est bánatos, orzó, öregségemben is
ifjú torzó
Láz mégis csak roncs
fájdalom kamat magyar bánatok legvertebb siratója
milyen szomorú dőre
nyilt legvígabb koldus
28 Petrik Emese

Páris fia Halál rokona

temető király apám fia
szent, tiszta élet Mulandóság fia
nagy életre keltő itt feledett tag

az igaz pártütő isten

pap pogány pap
nagy áldozó lélek a másvilágon
lelked, a másod cifra városnak kóbor lelke
szent az én ügyem a te ügyed

ifjú Apolló elesett titán

északi ember Góg és Magóg fia

a föld fia Ős Napkelet hőse
kívánatos vadjuk Dózsa György unokája
féreg ez időben valaki
éjszaka ma a világ
célja, üdve átka, szent különélet
fiatal magyar
tavasznak alkonyata a fajtám

Úr szülőtök
Ady egy senki
Másik én
magamért magamnak
élet fejedelme magam hőse
legjobb ember nem békés valaki
két ellentét két alakban
egy tréfa hiúság
ma itt most úr ez időben valaki
dolgaim legszebb dolga bűn

tied összetépett lélek

fiad se zabi gyerek
legboldogabb ember kisfiú, most kezdek élni
neked szántan magam
mámoros kusza est bánatos, orzó, öregségemben is
ifjú torzó
Láz mégis csak roncs
fájdalom kamat magyar bánatok legvertebb siratója
milyen szomorú dőre
nyilt legvígabb koldus
A monologikus versszemlélet 29

Páris fia Halál rokona

temető király apám fia
szent, tiszta élet Mulandóság fia
nagy életre keltő itt feledett tag

az igaz pártütő isten

pap pogány pap
nagy áldozó lélek a másvilágon
lelked, a másod cifra városnak kóbor lelke
szent az én ügyem a te ügyed

ifjú Apolló elesett titán

északi ember Góg és Magóg fia

a föld fia Ős Napkelet hőse
kívánatos vadjuk Dózsa György unokája
féreg ez időben valaki
éjszaka ma a világ
célja, üdve átka, szent különélet
fiatal magyar
tavasznak alkonyata a fajtám

Úr szülőtök
Ady egy senki
Másik én
magamért magamnak
élet fejedelme magam hőse
legjobb ember nem békés valaki
két ellentét két alakban
egy tréfa hiúság
ma itt most úr ez időben valaki
dolgaim legszebb dolga bűn

tied összetépett lélek

fiad se zabi gyerek
legboldogabb ember kisfiú, most kezdek élni
neked szántan magam
mámoros kusza est bánatos,orzó,öregségemben is
ifjú torzó
Láz mégis csak roncs
fájdalom kamat magyar bánatok legvertebb siratója
milyen szomorú dőre
nyilt legvígabb koldus
30 Petrik Emese

Páris fia Halál rokona

temető király apám fia
szent, tiszta élet Mulandóság fia
nagy életre keltő itt feledett tag

az igaz pártütő isten

pap pogány pap
nagy áldozó lélek a másvilágon
lelked, a másod cifra városnak kóbor lelke
szent az én ügyem a te ügyed

ifjú Apolló elesett titán

északi ember Góg és Magóg fia

a föld fia Ős Napkelet hőse
kívánatos vadjuk Dózsa György unokája
féreg ez időben valaki
éjszaka ma a világ
célja, üdve átka, szent különélet
tavasznak alkonyata a fajtám
fiatal magyar

Úr tied
Ady fiad
Másik legboldogabb ember
magamért neked szántan
élet fejedelme mámoros kusza est
legjobb ember Láz
két ellentét fájdalom kamat
egy tréfa milyen szomorú
ma itt most úr nyilt
dolgaim legszebb dolga

szülőtök összetépett lélek

egy senki se zabi gyerek
én kisfiú, most kezdek élni
magamnak magam
magam hőse bánatos, orzó, öregségemben is
ifjú torzó
nem békés valaki mégis csak roncs
két alakban magyar bánatok legvertebb siratója
hiúság dőre
ez időben valaki legvígabb koldus
bűn
A monologikus versszemlélet 31

Az Éjimádó vers, már a címében többrétű feloldhatatlan ellentétpárt hordoz. Még

a vers elolvasása előtt, az olvasóban megfogalmazódnak bizonyos képzettársítások a
címhez fűződően, mely két ellentétes érzelmi állapot párosítását, és ez által a jelen-
téssík két ellentétes pólusát is hordozza. Az összetett szó mindkét elemén belül is
ellentét feszül. Először az élőlény a természetes fényt a világosságot ismeri amiből az
életerőt meríti. Az éj egy zajló, fénnyel és ingerekkel telt napszakot követő nyugalmi
állapotot, elcsendesülést jelent, amikor a nap külső fénye lebukva a látóhatár mögé
az egyénben a belső fényt engedi érvényesülni. Az imád ige egy felfokozott érzelmi
állapotot jelképez. Mindkét elem külön-külön is egy teljes körű élmény és érzelmi
ciklus kifejezői. Ugyanis ahhoz, hogy az éjszakát megismerje, már megelőzően meg
kellett hogy tapasztalja a nappalt. Illetve az imádat érzésköre már magában foglalja
a kívánság, a vágy, a szeretet és a hozzájuk kapcsolódó ellentétpárokat a gyötrődést,
a féltést, az elvesztéstől való félelmet, az ellobbanás, elégés veszélyét is. Ez a két
szóösszetétel ellenpólusaival és rejtett jelentésmezejével kapcsolódva fokozott szö-
vegszervező elemmé válik. A költő az éj jelentésmezejének értelmezését természeti
képek kifejezésével kezdi. Már a bevezető gondolat is igazolja a címmel kapcsolatos
fejtegetéseket. A lepel alatt történik a mag érlelődése, mely bizonyos idő után nap-
fényre kerül, illetve azokra a befogadókra vár, akik túl vannak a káprázatokon, ké-
pesek átlátni a leplen és észreveszik a letisztult értékeket. De határozottsága ellenére,
némi türelmetlenséget is kifejez. Például a lepel mit rejt még, mi kívánkozik még
megmutatkozásra, mi az, amit örökre magába rejt, illetve a hajnaltalan, a sohasem fog
elköszönni. A szövegben szereplő legerőteljesebb töltéssel rendelkező ellentétpárok:
az öltse-vesse, el fog jönni-sose fog elköszönni, csillag-gyöngye, üdve-átka.
Az ellentétpárok halmozott felsorolása után, a második versszakban, a versszak
matematikai mértani középsora a szervezőerő: „Én leszek a szent különélet”. Olyan
különélet utáni vágy kifejezése, mely elvonulás a világi élettől, ahova már a múlt em-
léke sem kíséri el, célért sem kell küzdeni és megértő asszonyokra sem lesz szükség.
32 Petrik Emese

A szent, a vágyott különélet már a közelben van, amivel a magány érzése is együtt
jár. De ez a magányosság már nem az önmeggyőzés, az öngyógyítás példája, mint
CSOKONAInál A Magánossághoz című versében, amely az európai magánytéma egyik
jellegzetes 18. századi feldolgozása. Hanem egy olyan erőt képvisel, amely már a kül-
világ erejével feltöltekezett, kiszűrve a keserű erőt, és önmagából sugározza a szent
erőt, melyet beérlelt. Az Éjimádó című versében „már felhangzott az igazi adys „én”-
hang”(Kenyeres Zoltán, 1998, p.14.). Ezt a verset a második kötete tartalmazza azzal
a hat költeménnyel együtt (A csókok titka, Vízió a lápon, A krisztusok mártírja, Szívek
messze egymástól, Az én menyasszonyom, A könnyek asszonya), melyet a költő új címmel
áttett az Új Versek című kötetébe. A Még egyszer 1903-ban jelent meg Nagyváradon,
ahol Ady a szellemi töltekezés és átalakulás éveit élte. Az összegyűjtött verseket tartal-
mazó kötetben pedig a tizenharmadik kötetként kapott helyet a kötetekbe nem sorolt
versek előtt. A Még egyszer címadó vers mindkét rendezési tervben szövegszervező
erővel rendelkezik. Az időrendi sorrendben a második kötetként megjelenő címadó
vers. Egyben programadó vers, melyet tovább értelmez az általunk kiemelt költemény:
„Ím, bevallom, hogy nem hiában/ Vergődtem, nyögtem, vártam, éltem, /Megleltem az
igaz világot,/ Megleltem az én dölyfös énem, /Megleltem, ami visszaadja, /Amit az élet
elragadt:/ Annyi szent közt a legtisztábbat: Ím, megtaláltam magamat!” Az Éjimádó
vers nyelvfantáziájában a jelzők, a szóösszetételek, a kifejezés árnyalatok, mondat-
szerkezetek egyedi váltakozó ritmusképletében tovább mélyítette az önkifejezést.
Három szerkezeti egységből áll a vers. Az ősi szám, a hármas felidézi a befogadó-
ban a művelődéstörténeti képzettársításokat (a szent hármas, a három próbálkozás).
A létigéket szövegtestükben hordozó időrendbe gyűjtött versek közül az Éjimádó
című vers hangsúlyos szerepet kap a monologikus formában szerepet vállaló költői
Én szempontjából, mert a legszélesebb témakörben foglalja össze Ady Én-jére jellem-
zőeket. Az eddigi témakör rétegződését követve:

1. Lírai költészet: a fény teremtett, fény teremt; Nap volt a lelkem, fény az álma; Hullj, hullj
az asztalomra, nyárnak hulló virága;
2. ÉN: én leszek minden gyöngye, kincse; én leszek célja, üdve, átka; színben pompázik,
hazug álmok, gyötrődő gondok gondozója; Szeretem a virágot, az elmuló virágot;
3. Létállapot: hajnaltalan csodás világ; hazug fények megvetője; nagy világosság kerget
bele az éjszakába…; Lehull a nyár virága, s elmulnak a szerelmek…; Belegázolok a
ködbe, s bekiáltom a csöndbe, az édes, szörnyü csöndbe: elmultak a virágok, elmultak
a leányok: én itt vagyok, maradtam és úr vagyok a csönden;
4. Élet-halál: Feltámadok, bár el se multam; nyíló tubarózsák vad illatába olvadunk; Párzó,
bujálkodó vágy gyalázza meg az estét;
5. Protestáns vallási hagyomány: én leszek a szent különélet; a fénytől élünk s fény
vagyunk…; a tagadás az első isten s első hazugság volt a fény;
6. Történelem: én világom; nem lesz semmi multam; fény ad színt a darab kőnek; a nincs
volt az első igazság;
7. Mitológia: Minden világoknak világa…; …Légy áldott legvalóbb legenda s a szent fény,
mely most visszahoz; a sötét volt az első, fényt sohse látott szent kaosz.;
8. Természet: Éj; én világom; egére nem lesz csillag hintve; Az éjszakába állva fázva várlak,
szerelmetes világom, minden világoknak világa; fény ad színt minden agyvelőnek;
A monologikus versszemlélet 33

Az első rész első versszakában a sorvégek összecsengésében a hosszú időtartamú

mássalhangzók dominálnak. Különösen megfigyelhető a magánhangzók azonossága,
és az sz réshang és az n orrhang játéka: vesse, messze, lesz, legszebb illetve jönni, elkö-
szönni, hintve, kincse. A hosszan hangoztatható szavak a régóta érlelődő gondolatok-
nak adnak erőt: áttörni a fényen, a hazugságon. A szabálytalan ritmusképlet tükrözi
a súlypontváltás nehézségét. A múlt terhével és a jövő bizonytalanságával kétség/
sötétség kell megtenni a váltást. Szinte dübörgő súlyos lépékű ritmust jelentenek.
Szabálytalanságában benne lüktet, az új világot teremtő Én zaklatottsága kőnek/agy-
velőnek. A leggyakoribb rímszó a világ (világa, világok, világom/világa) és a virága
(virága/virága, virága/virága, virágot/virágot, virága, virágok). A négyes és a nyolcas
arány összhangban a címmel jelzi a súlypont áttevődést a világ és az Én között. Az
Énben összpontosuló világ lesz a „Minden világoknak világa...”. A második rész ösz-
szesűríti, megrajzolja az Én határtalan dimenzióit. Az ősi kérdés évmilliók óta ben-
nünk van. Mivel a bizonyos és az egyetemes válasz megszülethetetlenségét fejtette
ki H EIDEGGER A lét és időben, így marad az örökös dialogikus viszony az én és a világ
között. Az azonos tartományon belüli diszharmonikus erőegyenlőtlenség, az egyen-
súlymérleg hiánya alakítja sziszifuszivá a válasz megtalálását. A három szerkezeti
egység folyamatos integrációs kölcsönhatásban létezhet egységként. Amennyiben az
egyensúly bármely területen felbomlik, „destrukció lép fel, mely a tudat inflációjához
vezet, s az én a valósággal szembeni alkalmazkodási nehézségeihez”. (Jung, 1997.
p. 104.). Az integráció lényeges lépés az önmegértés és önmegvalósítás útján. Ha a
személy különböző részaspektusai nincsenek összeköttetésben egymással, destruk-
ció következik be. Az integráció metszetét a külső és a belső tartományok alkotják,
a mag intuitív szellemiségéből táplálkozva. A mag valójában értelmi határfogalom,
amely konfrontálja a kutatót az emberi megismerés korlátozott lehetőségeivel. Az
egyetemes tudathoz viszonyítva az egyes ember kiteljesedni kívánó tudata, Jung
34 Petrik Emese

szemszögéből az Én-komplexum részegységeinek függvényében a mag, mélységes ve-

reséget szenved, mert örökös vesztésre áll a gondolkozás határfogalmaival szemben.
Az élet exteriorizálása feltételezi az Én és a másik értelmezésének egyre közvetlenebb
és függőbb jellegét. Ám mégis – lélektani fogalmakkal élve – az Ént és a másikat
szeretné kikísérni az értelmezés, amely mindig a megélt tapasztalatok újraalkotását
célozza meg.

ADY-KITEKINTŐ
Ady „ismerte fel elsőnek a személyiség, az individuum belső sokféleségét, ellen-
tétes elemeket hordozó és azokat nem kiegyenlítő, nem egységesítő mivoltát, mely
az életet átszövő szerepszerűségek sűrű hálózatában ölt formát.”. (Kenyeres Zoltán,
1998. p.64.) BAUDLAIRE, M ALLARMÉ, A POLLINAIRE, VALERY illetve R ILKE hagyományát
folytatva Ady költészete által teremtett irodalmi modernség szembesült, az önmagát
elsősorban nyelvi szubjektumként felismerő Én új önmegismerésének dilemmáival.
Ady vállalt szerepei által tudatosította életútját, és ezért a vállalt életút szubjektív
átélése végigkövethető költészetében. Költészetének egész játékterében középponti
szerepet tölt be a személyes névmás egyes szám első személye. Mielőtt kinőtte volna
magát kiemelt, hangsúlyozott, nagy kezdőbetűs szóvá a szándék már a gondolatke-
resés szintjén megmutatkozik. Az elsők között említhető a Midász király sarjában
(1904) a létige egyes szám első személyének hangsúlyozása „Vagyok királya, vagyok
büszke hőse”, majd az Új Versek bevezető versében a ritmikai szerepet betöltő
személyes névmás feltüntetésével „Góg és Magóg fia vagyok én”, valamint a Vér és
arany kötetben kijelentés-értékű módon történő kiemeléssel „Én magamért vagyok
s magamnak”. Ez a gondolati ív előzte meg a személyes névmás nagy kezdőbetűvel
való kihangsúlyozását „Lehet-e, lehet-e,/ Hogy jön még ájult tűz-nyár, / Bukó-csilla-
gos éjek/ S hogy én, Én, már ne éljek?” Végigtekintve a tartalomjegyzéket, feltűnik,
hogy már a költemények címében is három alkalommal kap hangsúlyozott szerepet
a létige. Két ízben kijelentő, egyszer kérdő módban: Góg és Magóg fia vagyok én; Én
nem vagyok magyar?; Pap vagyok én. Az én vagyok kijelentés-értékű szubjektum-
felfokozás, szövegközben pedig ötvenkilenc alkalommal van jelen szövegszervező
elemként. Háromszor már a vers gondolatkörét nyitó első sorban szerepel: „Góg és
Magóg fia vagyok én”, „Én a Halál rokona vagyok,”, „Dózsa György unokája vagyok
én”. Az önmegújító képességét is bizonyítani kívánta ezzel saját magának a modern
korszellemmel összhangban, mely olykor „az önértékelés nagy próbája és hatásköre
volt Ady életében, amelyhez elérve az ibseni értelemben tartott ítélőszéket saját énje
fölött”. (SCHWEITZER PÁL , 1977. p. 72.)
A költői Én, mint jel hangsúlyozott alakulásrajzát a költészetben, három korszak-
ba határolható: a XIX. század második felében gyökerező kezdetektől, a századfor-
dulón át az 1910-es évekig tartó delelőjéig, valamint az 1920-as évek válságérzetét
rögzítő törekvésekig. Az 1920-as években letűnőben van a költői személyiség. A
jelképé lesz a főszerep, „amely még az élet integritásának vélt illúzióját dajkálja, de a
költői ént még nem tudja autonómmá tenni. Ady Endre nagy fordulata akkor követ-
kezik be, amikor a »költő-ember« a költői énre ruházza a közlés feladatát”. (Bori Imre,
A monologikus versszemlélet 35

1984. p. 18.) A világból kiszorult művész, kinek tudása magáról és az életről olyan
új minőségeket mutat, amelyek pár esztendővel azelőtt elképzelhetetlenek voltak a
magyar költészetben. Az Én mint jel felvállalt szerepjátéka szimbolikus kifejtő erővel
láncszemmódjára kapcsolódik a külső világba. A világnak a költő a szimbóluma, a
költőnek a nyelv, a nyelvnek a forma, a formának a lelki élmény, a lelki élménynek a
világ. Ez az egymásba fonódás kört alkot, és ezáltal folyamatosan megújítja önmagát.
Beleillett a kor szellemébe Hamvas Béla a korra vonatkozó általános összegzése is,
mely szerint a XX. század második évtizedéhez közeledő új magyar irodalom jelen-
tőségét a műfajok összefonódásában és egységes céljukban látta. Mindhárom műfaj
célja az »új lelki élmények ébresztése«, az »Én«-nek az irodalom középpontjába való
állítása: „Az »Én«, az »Én«, a korlátlan »Én« szerephez juttatása.” (Hamvas Béla, 1919.
p. 348–349.)
Lírikusként az alkotásmód és a műfaj objektív formatörvényei szerint megha-
tározó jelentőségű a létrejövő műalkotás tekintetében, hogy milyen egységenként
tudatosítja az alkotó az önmaga Én-jét. Ennek az Énnek, illetve az önszemléletben
megvalósuló tükrözésnek műfajteremtő funkciója van, mert az objektív valóság átélé-
se a lírikus Énje köré szerveződik, és ebben kapja meg formáját, amely kronologikus
sorrendbe is állítható. A költő önszemléletének alakulására is rákérdezhetünk. Ady
önportréinak hosszú sorában fellelhetjük az emberi és művészi fejlődés fordulópont-
jainak tudatosítására irányuló belső parancsot is. A tudatosítás szükséglete is jelen
van: ez vagyok most, ilyennek látom magam a megtett út eredményeként, és így látom
az előttem álló utat. Az Én mint jel kifejezése nem csupán annak megformálására
törekszik, hogy ki az alkotó, hogyan lett azzá, minek látja önmagát , mi az amivel
belsőleg azonosul a szellemi arcélét meghatározó vonások közül, és melyekkel szem-
ben van ellenállásban. Nemcsak az Én szereplehetőségeit vállaló, hanem olykor ezt
a szereplehetőséget megtagadó Én (különösen a háborús időszakban írott verseiben)
dialektikus viszonyára is kitér a dolgozat. Az Én-szemlélet tanúbizonyságot tesz a mű-
vész formateremtő képességéről. Mennyire gazdagok a megrajzolt képnek a közvetlen
szemlélethez szóló meghatározott vonásai az Én-en túlmutató, meghatározatlanul
tárgyias tartalmakban. Ady költői Én-je a költői világkép teljességének és formate-
remtő integráltságának fokmérője is. A lezáró, összegző jelleget nemcsak jelképesen,
hanem a valóságban is kiteljesedő formaként kell értelmezni: „élete is azzal a világgal
ér véget, amely művészetének és eszmerendszerének az alapját képezte”. (Bori Imre.
1984, p. 16.) Költészetének összefoglaló jellegét is ez a valós tény érlelte meg. Életének
és szellemének érlelődése egybeesett a korszak eszméinek összeérlelődésével. Bori
Imre lényegre törően foglalja össze ezt a szintézisszerű egybeesést: „Reprezentáns
költője tehát annak a korszaknak, amelynek hajnala a múlt század utolsó évtizedei-
ben volt, delelőjére az 1900-as években ért, agóniája pedig a tízes években kezdődött,
hogy az évtized második felében ágyúdörgés, vér, emberi jajszavak orkánjában jusson
pusztulása pillanatához.” (Bori Imre. 1984, p. 16.) Ez a szinkronicitás számos ellent-
mondáshoz vezetett egyéniségén belül. Ady két évtizednyi költészetében, majd fél
évszázad költészetét reprodukálta REVICZKY GYULÁtól az expresszionista és szürrealista
indításokig, a szecessziós vonulaton át, emeli ki Bori Imre. Az Ady által kialakított
nyelvi valóság a szubjektumot költészettörténeti értelemben is újradefiniálja.
36
JEGYZETEK ÉS
IRODALOMJEGYZÉK
Babits Mihály: Egy új költő. In:
Nyugat, 1923/ I.
Bacsó Béla (szerk.): Filozófiai
hermeneutika. Filozófiai
Figyelők Kiskönyvtára
4. Filozófiaoktatók
Továbbképző és
Információs Központja.
1990. Budapest.
Bacsó Béla: Határpontok.
Hermeneutikai esszék.
T- Twins Kiadó. 1994.
Budapest.
Bahtyin, Mihail M.: A szó
esztétikája (válogatta Köncöl
Csaba). Gondolat. 1976.
Budapest.
Bahtyin, Mihail M.: A szó
az éltben és a költészetben.
Európa Könyvkiadó. 1985.
Budapest.
Baktay Ervin: Buddhista
szellemiség. In: Kőrösi
Csoma Sándor Intézet
Közleményei. 1976/3-4. ,
Budapest.
Bányai János: Az érték és
kritérium összefüggése.
In:Bonyolult örömök.
Symposion Könyvek 5.
Forum Könyvkiadó. 1964.
Novi Sad.
Bányai János: Túl a költői
tapasztalaton. In: Az Ady-
vers időszerűsége (Ady
Endre születésének száza-
dik évfordulója alkalmából
a Hídban megjelent tanul-
mányok gyűjteménye). A
Forum Könyvkiadó és a
Híd közös kiadása. 1977.
Újvidék, p. 92–103.
Bányai János: Narrativikai
kutatások Jugoszláviában. In:
Az irodalmi elbeszélések
elméleti kérdései. Studia
Poetica I., 1980, p. 91-101.
Bányai János: Műfaji változá-
sok. (Paradigmaváltás az
1920 - 30-as évek lírájában)
In. Híd, 1991/6. p.587-592.
Bányai János: Az irodalom szel-
leme. In: Kisebbségi magyar-
óra. Tanulmányok, Kritikák.
Forum Könyvkiadó,
Újvidék, 1996, p.155-157.
Barthes, Roland: S/Z. Osiris
Kiadó. 1997. Budapest.
Barthes, Roland: A szöveg
öröme. Irodalomelméleti
írások. Osiris Kiadó. 1998.
Budapest.
Bernáth Árpád: Építőkövek a
lehetséges világok poétikájá-
hoz. Tanulmánygyűjtemény.
Ictus Kiadó és JATE
Irodalomelméleti Csoport.
1998. Szeged.
Bókay Antal:
Irodalomtudomány a
modern és a posztmodern
korban. Osiris Kiadó. 1997.
Budapest
Borges, Jorge Luis: A titkos
csoda. Európa Könyvkiadó.
1986. Budapest.
Bori Imre: Új versek. In: Bori
Imre huszonöt tanulmánya
(A XX. századi magyar
irodalomról ). Forum. 1984.
Újvidék, p.7- 15.
Bori Imre: Ady Endre lírájáról.
In: Bori Imre huszonöt
tanulmánya (A XX. száza-
di magyar irodalomról).
Forum. 1984. Újvidék,
p.16- 21.
Bori Imre: A versszerűség
kritériumai a XX. századi
magyar költészetben. In: Bori
Imre huszonöt tanulmánya
(A XX. századi magyar
irodalomról). Forum. 1984.
Újvidék, p. 53- 60.
Bori Imre: Korszakhatár-e?
(Paradigmaváltások az 1920
-30-as évek lírájában) In.
Híd, 1991/6. p.584-587.
Buber, Martin: Én és Te.
Európa Könyvkiadó. 1999.
Budapest.
Cohn, Dorrit: Áttetsző tuda-
tok. Az irodalom elméle-
tei II. Janus Pannonius
Tudományegyetem
– Jelenkor. 1996. Pécs.
Coomaraswamy: Hinduizmus
és buddhizmus. Fordította:
Török Zoltán. Európa
Könyvkiadó. 1989. Budapest
Danyi Magdolna: Az önmagát
kereső költő. In: Az Ady-vers
időszerűsége (Ady Endre
születésének századik évfor-
dulója alkalmából a Hídban
megjelent tanulmányok
gyűjteménye). A Forum
Könyvkiadó és a Híd közös
kiadása. 1977. Újvidék,
p.53–60.
Dobos István: Az Esti Kornél
önértelmező alakzatairól. In.:
Alföld, 1999/6 p.55-79.
Petrik Emese
Domokos Mátyás szerk.:
Homlokodtól fölfelé. In
memoriam Szabó Lőrinc.
Nap Kiadó. 2000. Budapest
Eco, Umberto: A tökéletes
nyelv keresése. Atlantisz
Könyvkiadó. 1998.
Budapest.
Esterházy Péter: Bevezetés a
szépirodalomba. Magvető
Kiadó. 1986. Budapest.
Fabiny Tibor: A hermeneutika
tudománya és művészete. In:
A hermeneutika elmélete.
Válogatta és szerkesztette
Fabiny Tibor. JATEPress.
1998. Szeged.
Földessy Gyula: Tanulmányok
és élmények. 1934. Budapest.
Frank Manfred: A stílus filo-
zófiája. Janus/Osiris. 2001.
Budapest.
Gadamer, Hans-Georg: A
hermenetikus probléma
univerzalitása. In: Helikon
1981/2-3.
Gadamer, Hans-Georg: Igazság
és módszer. Fordította:
Bonyhai Gábor. Gondolat
Kiadó. 1984. Budapest
Gadamer, Hans-Georg:
Szöveg és interpretáció.
In: Szöveg és interpre-
táció.(Bacsó Béla szerk.)
Cserépfalvi Könyvkiadó.
1991. Budapest, p.17-41. In:
Atheneum, 1991/1. p.23
Gadamer, Hans-Georg: A szép
aktualitása. T-Twins Kiadó.
1994. Budapest
A monologikus versszemlélet
Gadamer, Hans-Georg: A filo-
zófia kezdete. Osiris Kiadó.
2000. Budapest
Gerold László: Versei: ő maga.
In: Az Ady-vers időszerűsé-
ge (Ady Endre születésének
századik évfordulója alkal-
mából a Hídban megjelent
tanulmányok gyűjteménye).
A Forum Könyvkiadó és a
Híd közös kiadása. 1977.
Újvidék, p.86–91.
Gerold László: Két Szabó Lőrinc-
kötet poétikai tanulságai.
In. Híd, 1991/6. p.592-5
97.
von Glasenapp, Helmuth: Az öt
világvallás. Talentum Kiadó.
1998.
Halász Gábor: Te meg a világ.
In: Nyugat, 1933/I.
Halász Gábor: Tiltakozó nem-
zedék. Magvető Kiadó. 1981.
Budapest.
Hamvas Béla: Ady Endre pályá-
ja. In: Tavasz, 1919/22-23.
Hamvas Béla: Anthologia
humana. Medio Kiadó. 1996.
Szentendre.
Hamvas Béla: Scientia sacra
I-II-III. Medio Kiadó. 1996.
Szentendre.
Harkai Vas Éva: A művész-
regény a XX. századi
magyar irodalomban. Forum
Könyvkiadó. 2001. Újvidék
Hárs Endre: „Én”, avagy a
narratív ész kritikája. In: A
szerző neve. Dekonferencia
IV. Ictus és JATE
Irodalomelmélet Csoport.
1998. Szeged, p.230-249.
Heidegger, Martin: A művészet
eredete. Európa Könyvkiadó.
1987. Budapest.
Heidegger, Martin: „ ... köl-
tőien lakozik az ember ...”
Atheneum-könyvek, T-Twins
Kiadó/Pompej. 1994. Budapest,
Szeged.
Horváth János: Petőfi Sándor.
Pallas. 1922. Budapest
Ignótus Pál: Fény, fény, fény. In.
Nyugat, 1926/I
Jauss, Hans Robert:
Recepcióelmélet – esztéti-
kai tapasztalat – irodalmi
hermeneutika. Osiris. 1999.
Budapest
Jefferson, Ann-Robey,
David szerk.: Bevezetés a
modern irodalomelméletbe.
Összehasonlító áttekintés.
Osris Kiadó. 1995. Budapest.
Jékel Pál – Papp Ferenc: Ady
Endre összes költői műve-
inek fonéma-statisztikája.
Akadémiai Kiadó. 1974.
Budapest.
Jung, C.G.: Gondolatok a val-
lásról és a kereszténységről.
Kossuth Könyvkiadó. 1996.
Budapest
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc
lázadó évtizede. Szépirodalmi
Könyvkiadó. 1970.
Budapest.
Kabdebó Lóránt: Az összeg-
zés ideje. Szépirodalmi
Könyvkiadó. 1980. Budapest
Kabdebó Lóránt: Útkeresés
és különbéke. Szépirodalmi
Könyvkiadó. 1980. Budapest
Kabdebó Lóránt: Versek között.
Magvető Könyvkiadó. 1980.
Budapest
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc.
Gondolat. 1985. Budapest
Kabdebó Lóránt: „A magyar
költészet az én nyelvemen
beszél”. Argumentum Kiadó.
1992. Budapest
Kabdebó Lóránt: Sorsfordító pil-
lanatok. Felsőmagyarországi
Kiadó. 1993. Miskolc
Kabdebó Lóránt: Vers és próza
a modernség második hullá-
mában. Argumentum Kiadó.
1996. Budapest
Kabdebó Lóránt: A dialogikus
poétikai gyakorlat klasszicizá-
lódása (Szövegegységesülés:
az „elborítás”, a „mese” és
a „tragic joy” megjelenése).
In: Újraolvasó. Tanulmányok
Szabó Lőrincről. Válogatta
és szerkesztette Kabdebó
Lóránt és Menyhért Anna.
Anonymus. 1997. Budapest
p.188- 212.
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc
pályaképe. In:Új Holnap,
2000 május–június–júli-
us–augusztus
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc
pályaképe. Osiris Kiadó.
2001. Budapest
Kenyeres Zoltán: Ady Endre.
Korona Kiadó. 1998.
Budapest
37
Kulcsár Szabó Ernő: A magyar
irodalom története 1945–1991.
Argumentum. 1993.
Budapest
Kulcsár Szabó Ernő: Az új kri-
tika dilemmái – Az irodalom-
értés helyzete az ezredvégen.
Balassi. 1994. Budapest
Kulcsár Szabó Ernő: Irodalom
és hermeneutika. Akadémiai
Kiadó. 2000. Budapest
Kulcsár-Szabó Zoltán:
Dialogicitás és a kifejezés integ-
ritása. Nyelvi magatartás-
formák Szabó Lőrinc költé-
szetében. Irodalomtörténeti
Közlemények, 1994/1-2. p.
72-92.
Kulcsár-Szabó Zoltán:
Különbség – másként. Szabó
Lőrinc: Az Egy álmai. In:
Újraolvasó. Tanulmányok
Szabó Lőrincről. Válogatta
és szerkesztette Kabdebó
Lóránt és Menyhért Anna.
Anonymus, Budapest p.
178-187.
Kulcsár-Szabó Zoltán: Utak az
avantgárdból (Megjegyzések
a későmodern poétikai
dialógizzálódásnak előz-
ményeihez Szabó Lőrinc és
József Attila korai költésze-
tében). In: Alföld, 2000/11.
p.43–60.
Komlós Aladár: Kritikus
számadás. Szépirodalmi
Könyvkiadó. 1977. Budapest
Kontor István: Misztika és/vagy
különbéke? Egy fordítói (ön)
értelmezésről. Modern
38
Filológiai Közlemények, 4.
2000/2. p.42-62.
Kontra Ferenc: Péterek nemze-
déke, avagy új elbeszélésmódok
felé. In: Üzenet, 1986/7-8.
Lao-ce: Tao Te ing. Weöres
Sándor fordítása Tőkei
Ferenc prózafordítása alap-
ján, Tercium Kiadó
de Man, Paul: Esztétikai ideo-
lógia. Janus/ Osiris. 2000.
Budapest
Menyhért Anna: Rajzok egy
költemény tájairól. Motívum,
szerkezet és jelentés Szabó
Lőrinc Tücsökzenéjében. In:
Irodalomtörténet, 1996/ 3-4.
p.539–576.
Német G. Béla: Az önmegszó-
lító verstípusról. In: Mű és
személyiség. Magvető. 1970.
Budapest, p. 621-670.
Német G. Béla: A Tücsökzene.
In: Irodalomtörténet, 1998/3.
Németh László: Két nemzedék
(tanulmányok). Magvető és
Szépirodalmi Könyvkiadó.
1970. Budapest
Nyíri Tamás: A filozófiai gon-
dolkodás fejlődése. Szent
István Társulat és Apostoli
Szentszék Könyvkiadója.
1991. Budapest
Pais Dezső ford.: Magyar
Anonymus. Napkelet. 1926.
Budapest
Popper Péter: Istenek órája.
Türelem Háza Bt. 1996.
Budapest
Rába György: Szabó Lőrinc.
Akadémiai Könyvkiadó.
1972. Budapest
Rába György: A „megszűnt én”
költészetének húrjain (Az érett
Szabó Lőrinc). In: Csönd –
herceg és a nikkel szamovár.
Szépirodalmi Könyvkiadó.
1986. Budapest, p.198.
Rába György: A Nyugat
nagy nemzedéke költészet-
tanának metamorfózisa. In.
Irodalomismeret, 1993/3. p.
11–16.
Réti László főszerk.: Új magyar
irodalmi lexikon. Akadémiai
Kiadó. 1994. Budapest
Ricoeur, Paul: Válogatott iro-
dalomelméleti tanulmányok.
Osiris Kiadó. 1999. Budapest
Sárközi György: Szabó Lőrinc:
Kalibán!, In: Nyugat 1926/I.
Schopenhauer, Arthur: Az
esztétikai tárgy eredetisége.
In: Esztétikai olvasókönyv.
Tankönyvkidó. 1989.
Budapest
Schweitzer Pál: Ady vezér-
versei. (Állomások a
művészi önszemlélet
alakuásának útján) In:
Tegnapok és holnapok árján.
Szerkeszti: Láng József.
Népművelési Propaganda
Iroda Tankönyvkiadó. 1977.
Budapest
Sík Sándor: Gárdonyi, Ady,
Prohászka. 1928. Budapest
Simon Zoltán: Szabó Lőrinc
költészetének keleti vonatko-
zásai. In: Irodalomtörténeti.
Közlemények, 1964/2.
Steiner Ágota: Küzdelem a
harmóniáért. Szabó Lőrinc
költői világa. ELTE.
(Bölcsészdoktori értekezés).
1971. Budapest
Szabolcsi Bence: Vers és dallam.
Akadémiai Kiadó. 1972.
Budapest.
Szántó F. István: A hüperióni
hang. In: Kortárs, 2000/4.
Szathmári István (szerk.):
Hol tart ma a stilisztika?
(Stíluselméleti tanul-
mányok). Nemzeti
Tankönyvkiadó. 1996.
Budapest.
Szepes Erika: Magyar költő
– magyar vers. Tevan Kiadó.
1990. Kecskemét.
Szikszainé Nagy Irma:
Szövegértés – szövegelemzés
– szövegalkotás. Osiris Kiadó.
2001. Budapest.
Szilágyi Péter: Ady Enre verselé-
se. Akadémiai Kiadó. 1990.
Budapest.
Szuromi Lajos: A szimultán
verselés. Akadémiai Kiadó.
1990. Budapest.
Tamás Attila: Az Én kiteljesítése.
Az ember tárgyiasulása mint
az esztétikai élmény alapja.
In. A költői műalkotás fő
sajátosságai. Akadémiai
Kiadó. 1972. Budapest.
Thomka Beáta: A keresés
nyelve. In: Az Ady-vers
időszerűsége (Ady Endre
születésének századik évfor-
dulója alkalmából a Hídban
megjelent tanulmányok
gyűjteménye). A Forum
Könyvkiadó és a Híd közös
kiadása, Újvidék, p.47–52.
Thomka Beáta: A húszas-har-
mincas évek költészetének
domináns poétikai, retorikai
alakzatai. In. Híd, 1991/6.
p.597-605.
Thomka Beáta: A pillanat
formái. Rövidtörténet szer-
kezete és műfaja. Forum
Könyvkiadó. 1997. Újvidék
Petrik Emese
Thomka Beáta: Világmetszetek,
mikrovilágok, szemcsék.
Alföld, 1998/2, p.42-47.
Tírtha, B.K.: Mit tanítanak a
világvallások? (Vaisnava
Akadémia összefoglalója) In:
Kagylókürt. 1997/25. p.29.
Todorov, Tzvetan: Bevezetés
a fantasztikus irodalomba.
Napvilág Kiadó. 2002.
Budapest
Utasi Csaba: Virágzó halálfa. In:
Az Ady-vers időszerűsége
(Ady Endre születésének
századik évfordulója alkal-
mából a Hídban megjelent
tanulmányok gyűjteménye).
A Forum Könyvkiadó és a
Híd közös kiadása. 1977.
Újvidék, p.38–46.
Vankó Gergely: A közép-deter-
minizmus teóriája. Doktori
disszertáció. 1973.
Wacha Imre: A korszerű reto-
rika alapjai I-II. Szemimpex
Kiadó. 1994. Budapest
Wellek, René – Warren,
Austin: Az irodalom elméle-
te. Gondolat Kiadó. 1972.
Budapest
Z. Varga Zoltán: Önéletleírás
– olvalás. Jelenkor, 2000/1.,
p.87-93
Yutang, Lin: A bölcs mosoly.
Révai. 1939. Budapest
A MUNKA FOLYAMÁN
FELHASZNÁLT
ADY-KÖTETEK
Ady Endre Összes versei.
Szépirodalmin Könyvkiadó,
Budapest, 1977.
Tanulmányok, kutatások 39

Kulcsszavak:
A határok kreatív kihívásai 1
■ digitális technikák,
■ a civil média,
A „NEMZETI” INTERNET ÉRTELMEZÉSE ■ iPodok és iTunes,
■ projektidentitás
Merkovity Norbert

„A nem látható környezetről elsősorban szövegesen kapjuk a tudósítást. Ezeket a Ovaj napis je skraćena
szövegeket táviratban vagy rádión keresztül közvetítik az újságírók a szerkesztőknek, verzija jednog šireg pro-
akik nyomdakész állapotba alakítják. A távirat drága, és a felszerelések nem ritkán jekta koji je prezentiran
korlátozottak.” – így jellemzi 1921-ben WALTER L IPPMANN az újságírást (Lippmann, na naučnoj konferenciji
1946: 46-47). Hasonló a helyzet ma is, amikor a világ legnagyobb részével egye- u Segedinu pod nazivom
temben az információs társadalmat szeretnénk kiépíteni. Az élenjárók (például: „Audio-vizualna edukacija
Finnország, USA, Svájc, Szingapúr) módszereit jól ismerjük, azonban azt nem tudjuk, novinara na fakultetu u
hogy a velünk egy szinten, vagy épp mögöttünk haladó országok, régiók, közösségek Segedinu i Novom Sadu”.
információs társadalmának építésében mi történik. Ebben a kérdésben Lippmann Autor je napis naslovio kao
jellemzése a XXI. századra ugyanúgy érvényes, mint érvényes volt korára. Éppen „kreativni izazovi granica
hogy sikerül értelmezni egy új jelenséget a digitális környezetben, amikor már jön odnosno razumevanje
is a következő, ezzel az újdonság felé fordítva a tudományos értekezések figyelmét, s »nacionalnog« interneta”.
közben már nem marad idő megnézni a hasonló történéseket a „szomszédban” is. Ez Dešavanja u sferi primene
nem is lenne gond, ha egy-egy témát valóban sikerülne teljesen kibontani. Így, ami az digitalne tehnike i inter-
egymás mellett fejlődő és építkező információs társadalmakat illeti, azt mondhatjuk, neta su nezaustavive sa
hogy a mcluhani értelemben vett globális falunak még csak hírét sem láttuk, helyette neiscrpnim mogućnostima.
inkább testre szabott, jól elkülönített, nemzeti kunyhókat kapunk (C ASTELLS, 2005). Vredno je pažnje napor
Manapság a digitális technikák használata nem újságírói, szerkesztői vagy tech- autora putem kojih sumira
nológiai hozzáértés, hanem elsősorban attitűd kérdése. Annak az attitűdnek, amely viđenje stručnih autoriteta
i opisuje modalitete prime-
ne. Medijska propulzivnost
i potrebna brzina u politi-
1
Az írás rövidebb
változata (És mi lesz
a folytatással? címen)
elhangzott 2007.
május 11-én a Szegedi
Tudományegyetem
Kommunikáció- és
Médiatudományi
Tanszéke által szer-
vezett „Audiovizuális
újságíró-oktatás a
szegedi és az újvidéki
egyetemen” című pro-
jektzáró konferencián.
40
čkim kampanjama i narav-
no cenovni izraz svega
toga čini savremene mogu-
ćnosti veoma prijemčivim
za korisnike. U pitanju je
izmena atitida pri odnosu
prema darostima tehnike.
Pored brojnih novina,
povećanog kapaciteta i
brzine prenosa informacija
autor se osvrće i na pitanje
„preskakanja” granica i
na razne načine postavlje-
ne prepreke. U poređenju
Mađarske i Vojvodine
primetan je ozbiljan zao-
statak na štetu Pokrajine
kako u broju kompjutera
tako i procenta korisnika
određene dobi. U ovom
slučaju prednost je uslov
bržeg razvitka, a zaosta-
tak može da se potencira i
stvori jaz između država,
kada je u pitanju napre-
dak.
2
Amióta 2005-ben Tim
O’Reilly megalkotta
a web 2.0 kifejezést,
azóta a fogalom folya-
matosan viták kereszt-
tűzben áll. A terminus
létjogosultságát taga-
dók egyik kérdése,
hogy amennyiben léte-
zik 2.0, akkor lennie
kell 1.0-nak is? Erre a
válasz az szokott lenni,
hogy a 2.0-át az 1.0-val
szemben azon felhasz-
Merkovity Norbert
az újítást, az új tartalmakat helyezi a mára már elavulttá váló személyes honlapok,
portálok, kapuőrök elé. Amíg pár évvel ezelőtt arról beszéltek az internet- és média-
kutatók, hogy a hagyományos média és nem utolsó sorban a politika hogyan fognak
teret nyerni az új médiumon, addig mára a felhasználó (a személyes tartalmak, a
civil média, a social networking (ismertségi hálózat), a tagging (címkézés), a blogok,
a podcastok, a Wikipedia… egyszóval a web 2.0) jelenti az internetet és a hozzá kap-
csolódó más eszközöket.
Arról, hogy mit jelent a web 2.0, egyáltalán létezik-e ilyen, komoly viták folynak.
Jelen írásomban nem célom igazságot tenni2, azonban az biztos, hogy amíg a 90-es
években TIM BERNERS -L EE elképzeléseinek megfelelően az olvasott webről beszéltek a
tudósok, addig mára az írott-olvasott web került a tudományos diskurzus középpont-
jába. L EV M ANOVICH a következő hasonlattal szemléltette az új weben zajló folyama-
tokat: „Az információ mennyiségének drasztikus növekedése – amit az internet csak
tovább gyorsított – alapvető újdonságot is hozott. Képzeljünk el egy hegyoldalon
lefolyó vizet: ha a víz mennyisége folyamatosan nő, a víz újabb és újabb utakat talál
magának, ezek pedig idővel egyre inkább kiszélesednek. Valami hasonló történik az
információ mennyiségének növekedésével, azzal a különbséggel, hogy az információ
útjai egymással is mind kapcsolatban állnak és egyszerre minden irányba haladnak:
felfelé, lefelé, oldalra” (Manovich, 2007: 79). Ebből a hasonlatból kiindulva a web
2.0 elsősorban a felhasználó által generált tartalmakat jelenti. Olyan tartalmakat,
amelyek nem biztos, hogy sokak által nézettek, olvasottak, letöltöttek vagy véle-
ményezettek lesznek, de minden esetre publikussá válnak mások számára, amit a
későbbiekben tovább változtathatnak.
A web 2.0 általában csak egy ötlet. Például annak az ötlete, hogy mi lenne, ha
az emberiség tudásanyagát egy online szerkeszthető enciklopédiában maguk az
internethasználók gyűjtenék össze. Ez a gondolat 2001 környékén fogalmazódott
meg JIMMY WALESben, aki nagyon gyorsan felépítette a Wikipediát, amelyből rengeteg
felhasználó nyeri – hol pontos, hol pontatlan – információit munkájához. A kétes
tartalom ellenére azt mondhatjuk, hogy új módon és formában szerkesztett informá-
ciókról van szó, amelyeket az eddigiektől eltérően veszünk tekintetbe és öntünk for-
mába. Nap mint nap interaktív médiumok sorát használjuk, amelyek a bitek lingua
francájának köszönhetik közérthetőségüket (NEGROPONTE, 2002).
A CIVIL MÉDIA ESZKÖZEINEK ELŐNYEI AZ OKTATÁSBAN
Hasonló vezérgondolat indította el az első blogszolgáltatókat 1999-ben, amelyek
az ismert 2001. szeptember 11-i események kapcsán érkeztek meg fénykorukba,
amikor emberek millió nem tudtak a már bejáratott online friss hírforrásaikhoz jutni
azok túlterheltsége miatt. Ekkor, a helyszínen tartózkodók, az információhoz jutók,
vagy éppen az online médiumok szerkesztőségi tagjai tájékoztatták az embereket
blogjaikon keresztül. Ez a dátum nem a hagyományos média történelmébe kerül
be, hanem a civil média születését, újjászületését jelzi. Az eredmény az lett, hogy a
2004-es amerikai választásokon már JOHN KERRY demokrata elnökjelölt kampányblogot
vezetett. Ezt a kampányfogást vette át TONY BLAIR 2005-ös miniszterelnöki kampá-
A határok kreatív kihívásai 41

nyában, majd a 2006-os országgyűlési választások előtt GYURCSÁNY FERENC is. Mindezt nálók tömeges megjele-
úgy tehették meg a politikai pártok/jelöltek, hogy a digitális hálózatokon nem kellett nése jelenti, akik új tar-
reklámidőt fizetniük, és az őket olvasóknak sem kellett reklámokat nézniük az infor- talmakat hoznak létre.
mációért cserébe. A végeredmény az lett, hogy a hagyományos média új vetélytársra Ugyanakkor mi van
lelt. Új véleményformálók, új „távirati irodák”, új hírközpontok születtek. Az ezeket azokkal a felhasználók-
írók kiléte többnyire ismeretlen a felhasználók és akárcsak a régi médiumok számára kal, akik már a web 1.0
is. Ha mégis ismertek lesznek a hagyományos médiában, azt legtöbbször a digitális idején is új tartalmakat
hálózatokon befutott népszerűségüknek köszönhetik, új értelmet adva ezzel ANDY teremtettek, vagy
WARHOL híres mondásának, miszerint a jövőben mindenki híres lehet tizenöt percre. akiknek kimondottan
Van még egy dolog, amit a hagyományos média az újjal ellentétben nem tud ez a foglalkozásuk?
– nem képes a közönség széles spektrumait megszólaltatni. Ez alól talán az egyetlen Őket hova kell sorolni?
kivétel a rádió. Annak is egyik különleges formája az úgynevezett talk rádió, ahová Ezek a kérdések még
a különböző, nem vagy gyengén szerkesztett, élő műsorokba azok telefonálhatnak csak súrolják a web
be, akiknek jól esik. Magyarországon az ilyen hallgatót rádiós körökben „különleges 2.0-vel kapcsolatban a
állatfajnak” nevezik. Ezzel a műsorvezetők arra utalnak egyrészt, hogy a legtöbb hall- pozitivisták és az azt
gató valójában csak a társasági élet hiányát igyekszik így kompenzálni. Másrészt egy tagadók véleménykü-
különleges pszichikai állapotot feltételez az, hogy valaki egy téma kapcsán felemelje lönbségeit, azonban
a kagylót, és ország-világ füle hallatára előadja véleményét. Jellemző, hogy a kezdeti úgy gondolom, hogy
időkben hasonló szavakkal jellemezték az első internet felhasználókat (és függőket), megválaszolásuk már
akikről nem tudták elképzelni, hogy miért kattintgatnak annyit a haszontalan vi- önmagában nehéz fel-
lághálón. Pedig mindkét eset egyfajta közösséget jelent, persze mást, mint amiket a adat.
mindennapi életből ismerünk. Ma azt mondanánk rájuk, hogy egy virtuális közösség
tagjai. Dan GILLMOR HOWARD KURTZ ra, a Washington Post újságírójára hivatkozik, aki
szerint a talk rádiók voltak azok, amelyek előrevetítették a blog-jelenséget. Szerinte
mindkét médium nagy számban ér el, és kapcsolódik olyan emberekhez, akik nem
jutnak szóhoz a mainstream médiában (Gillmor, 2004).
Persze a politikusok sem kapnak mindig annyi időt a mainstream médiában,
mint azt szeretnék. Vagy ha mégis, akkor rengeteg pénzt kell költeniük a szereplé-
sért. Amikor a média huzamosabb ideig egy-egy kiélezett fókusztémát szerepeltet
napirenden, mint amilyen egy választás, a politikusoknak sokkal fontosabb lesz el-
juttatni minden üzenetet a választókhoz. Korábban újsághirdetések, fizetett interjúk,
fizetett televíziós szereplések útján tudtak gyorsan és hatékonyan üzenetet továbbí-
tani. Manapság a politikusok is az új médiát választják annak lehetőségeként, hogy
megkerüljék, és nem utolsó sorban megspórolják a hagyományos média kapuőreit,
hatalmas figyelemhez juttatva ezzel olyan új kommunikációs formákat, mint amilyen
a blog, ahol különösebb szerkesztői ellenőrzés nélkül, minden eddiginél gyorsabban
közzétehetik információikat. A kapuőröknek pedig nem marad más választásuk,
mint követni az online eseményeket.
A politikusok blog és más digitális eszköz használatát vizsgálva, mind a tudo-
mányos életben, mind az egyetemeken évente több írás születik a témában. Az
oktatásban viszont nem csak szakdolgozatok, évfolyamdolgozatok témájaként jelent-
kezik a blog. A külföldi (felső)oktatásban már ismertek azok a közösségi oldalak,
amelyeknek az a céljuk, hogy az oktatók és hallgatók által írt blogokat, úgynevezett
kurzusblogok formájában kapcsolják össze. Ez az edutainment egyik formája. Olyan
42 Merkovity Norbert

multi-user platformról van szó, ahol mindenki egymástól függetlenül írhatja meg
gondolatait az adott témával kapcsolatban, de van egy központi oldal, ahol ezek az
blogbejegyzések találkoznak3.
Ha keresünk, akkor Magyarországon is megtaláljuk a hasonló kezdeményezé-
seket. Legjobb tudomásom szerint egyelőre két ilyen próbálkozás van, az egyiket a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakosai írják oktatójukkal4, míg
a másikat Szegeden az Információs Társadalom kurzus keretében5. Ez utóbbinál a
cél az volt, hogy a hallgató saját ütemét tartva óráról-órára beadandókat írjon. Ezeket
azonban – a digitális technikák lehetőségeit kihasználva – nem „offline” adják be
a hallgatók, hanem blogbejegyzés formájában, ahol linkekkel lehivatkozhatják, ké-
pekkel, videókkal, hangokkal alátámaszthatják állításaikat. Majd hozzászólások for-
májában vitába szállhatnak egymással, illetve akár az oktatóval is. A hagyományos
módszerrel ellentétben ez a módszer egyrészt azonnali visszacsatolásra ad lehetősé-
get, másrészt megspórolja az órák elejéről azt az időt, amikor az oktató személyesen
mondja el a véleményét az írásokról. Harmadrészt pedig lehetőséget ad azon hallga-
tóknak, akik a digitális szakadék túloldalára kerültek, hogy felzárkózzanak társaik-
hoz, ledolgozzanak valamit digitális írástudatlanságukból.
Vádolhatjuk ezt a módszert azzal, hogy az edutainment fogékonnyá teszi az ok-
tatást a bulvár témákra, beszivároghatnak az alacsony/populáris kultúra termékei,
amelyek nem kapcsolódnak szorosan egy-egy kurzushoz vagy az egész oktatási rend-
szerhez (GYÖRGY, 1998). Azonban azt kell mondanom, hogy nem látom a különbséget
a Szomszédok, vagy a Barátok közt népszerű sorozatok megjelenése, befogadása és
a digitális kor hősei között. Mindkét típus megtalálta a maga helyét a tudományos
3
Ilyen oldalak pl.: diskurzusokban.
<http://edublogs.org/>
vagy <http://21classes. KIKKEL KAPCSOLÓDJUNK ÉS HOGYAN?
com/> (utolsó elérés:
2007. május 27). NICHOLAS NEGROPONTE a Digitális létezés című könyvében leír egy történetet, amit
4
A kurzusblog elérhető: SEYMOUR PAPERT matematikus mesélt neki egy „tizenkilencedik századi sebészről,
<http://kommunikacio. aki varázslatos módon egy modern műtőben találja magát. A doktor semmiről nem
btk.ppke.hu/internet/> tudná, hogy mi, nem tudná, hogy mit tegyen, hogy miként segédkezzen az operáci-
(utolsó elérés: 2007. óban. A technikai fejlődés olyannyira megváltoztatta a sebészet gyakorlatát, hogy
május 3.). emberünk azt sem tudná, hol van. Ha azonban egy tizenkilencedik század közepi
5
Az órát a hallgatók a tanár jelenne meg napjaink iskolájában, kisebb tárgyi nüanszoktól eltekintve ott
szabadon választható tudná folytatni, ahol huszadik századvégi kollégája abbahagyta. Nincs alapvető kü-
kurzusok keretében lönbség a mai és a százötven évvel ezelőtti tananyag és a tanítási módszerek között.
választhatják. A telje- A technika alkalmazása körülbelül ugyanazon a szinten áll” (Negroponte, 2002: 173).
sítés feltétele a kurzus Negroponte egy 90-es évek végi felmérésre hivatkozik, amely szerint az amerikai
tematikájához kapcso- tanárok 81%-a az információs technika egyetlen vívmányát tartja fontosnak: a fény-
lódó bejegyzések írása. másolót, amely tele van papírral. Érdemes lenne felmérni, hogy a kétezres években
A kurzusblog elérhető: milyen a tanárok hozzáállása. A technikai fejlődést tekintve a fénymásoló helyett ma
<http://inftars.extra. lehet, hogy nyomtatót mondanának. Próbálkozások ugyan vannak, a magyar média
hu/> (utolsó elérés: folyamatosan beszámol róluk: elektronikus napló, sms értesítés az osztályzatokról,
2007. május 28). webes adatbázisok stb. Látni kell azonban, hogy a webes adatbázisokon kívül (amit
A határok kreatív kihívásai 43

a felsőoktatásban sikerült meghonosítani) nincs egy olyan digitális eszköz, amely

mindenhol teret nyert volna. A fénymásoló és a nyomtató között áll még az oktatás
technika használata.
Ezt a hozzáállást kell elkerülni, amikor azon gondolkodunk, hogy az anyaország
és Vajdaság között hamarosan életbelépő schengeni határok bürokratikus falát kike-
rülve hogyan lehetne az információs kor vívmányait hasznosítani a mai össznemzeti
tudományos életben és az oktatásban. Véleményem szerint, ha az információs
társadalom, akár kisebbségi, akár nemzetállami fejlődését vizsgáljuk, akkor nem
hagyhatjuk figyelmen kívül a lemaradókat, nem engedhetjük meg magunknak, hogy
a tudományos diskurzusokban, amikor nemzetről beszélnek, akkor csak az ország-
határig értelmezzék a nemzetet ezek az írások. Tehát nem csak a Magyarországon
belüli kapcsolatokra gondolok, hanem a határok túloldalán élő (különös tekintettel
Vajdaságra), anyanyelvében azonos tudásközpontokra, ha az információs társadal-
mat szeretnénk a tudományos vizsgálatok nagyítója alá tenni. A magyarországi
vizsgálatokból hiányzik ugyanis a visszatekintés, amikor az információs társadalom
eddigi fejlődését tárgyalják, így könnyű elsiklani olyan kérdések mellett, amelyeket
még nem sikerült alaposan megvizsgálni. Ezt a visszatekintést segíthetné elő, ha a tu-
dományosság és az oktatás (elsősorban a felsőoktatás) szintjén kapcsolatokat építhet-
nénk ki. Ilyen vizsgálatok tárgyai lehetnek például a politikai marketing megjelenése
az interneten, a médiahack új formái, a tömegek igénye a blogtípusú írásokra vagy
a „Szalacsi-jelenség6” értelmezése. Előny lenne mindegyik fél számára, hogy ezúttal
szemlélőként vizsgálhatná a digitália alakulását.
Amikor a kapcsolattartási lehetőségek között keresgélünk, arra a válaszra kell
jutnunk, hogy az internet már „feltalálta” a lehetséges módot. Ez pedig nem más,
mint egy közösségi alapon működő, a projektben résztvevők által tulajdonolt és
szerkesztett honlap lenne, ahol ütközhetnének a digitális kultúrák eltérő és hasonló

6
Internetnek köszönhe-
tő hírnév.
44 Merkovity Norbert

szokásai, jelenségei, megoldásai. Azonban itt nem csak (újságot helyettesítő) blogot
vezetnének, úgy ahogy azt az előző részben kifejtettem, hanem mellette annak audio
formáját: podcastot, mint rádióadást és videó formáját: vlogot, mint tévéadást. Ez
utóbbi kettő a médiatudományi tanszékek érdeklődésére számíthat, míg a blog a
társadalomtudományok széles körét érintheti. Mivel a vlog a YouTube videomegosztó
oldalnak (és magyar társainak7) köszönhetően széles körben ismert, ezért csak a
podcastra térek ki jelen írásomban, amely Magyarországon méltatlanul elhanyagolt
internetes kommunikációs forma.
A podcast szintén gyors, és visszacsatolásra képes kapcsolattartási lehetőség,
amely teljesen ingyenes szolgáltatás. Működésének elsajátítása nem nehezebb, mint
megtanulni hogyan kell feltölteni egy képet az internetre. Az ily módon feltöltött
audio fájl meghallgatása, vagy letöltése pedig egyszerűbb, mint megtekinteni vagy
letölteni egy videó fájlt.
Maga a szó a broadcasting (műsorsugárzás) és az iPod (az Apple sikeres multimé-
dialejátszójának neve) keresztezéséből született. BEN H AMMERSLAY újságíró használta
először. Maga a technika rendkívül fiatal. 2001-ben kezdték el fejleszteni az Egyesült
Államokban, és három évvel később következik be az első robbanás, főleg a már
említett iPodok és az arra épülő iTunes sokoldalú zenelejátszó tömeges elterjedésének
köszönhetően. A New Oxford American Dictionary a 2005-ös év szavának kiáltotta
ki. Az ő meghatározásuk szerint a podcast ’az internetről hordozható hanglejátszóra
letölthető rádióadás vagy hasonló műsor’8. Ebben a meghatározásban találjuk azt
az elemet, ami miatt érdekes lehet a számunkra a podcast: „rádióadás”. Azzal a
különbséggel, hogy amíg a webrádiókat streaming9 útján és legtöbbször élőben hall-
gathatjuk, addig a podcastnál saját választásunk alapján dönthetjük el, hogy melyik
anyagot hallgatjuk meg. Mi magunk, a felhasználók, választhatjuk ki a nekünk leg-
jobban tetsző, megvágott podcast-adást, amit aztán meghallgathatunk az interneten,
vagy letölthetünk – általában mp3 formátumban – a gépünkre, esetleg valamilyen
hanghordozóra. Így teljesen mindegy, hogy földrajzilag hol tartózkodik az ember,
7
Pl.: Videa, Videobomb, mert ha internet közelében van, és rendelkezik a szükséges jogosultságokkal, akkor
Freevlog. nem csak le, hanem fel is tud tölteni audiofájlt.
8
A teljes cikk és a fordí- Ami a feltöltés előtti munkafolyamatot illeti, az ugyanúgy történik, mint ahogy
tás eredetije megtalál- az újságírók a rádiós anyagot készítik. Szükség van egy ötletre, egy felvevőre, mik-
ható az Index oldalán rofonra, majd egy nyersanyagra. Ezt a nyersanyagot a hagyományos módon kell
<http://index.hu/tech/ megvágni és elmenteni mp3 formátumba. Az így kapott anyagot már csak fel kell
net/pc1208/> (utolsó tölteni az internetre. Ebben segítségünkre lehetnek az interneten fellelhető „podcast-
elérés: 2007.05.26). készítő” oldalak, mint például az odeo.com, indiepodcasting.com, podshow.com vagy
9
Multimédia informá- a podcast.net. Ezek mindegyikén, amellett, hogy az adott oldalra is feltölthetők az
ció, amely általában anyagok, kapunk egy html kódot, amit beilleszthetünk a weboldalunkra. De kis öt-
tömörítve, interneten letességgel elkészíthető egy saját podcast-készítő is. Innen kezdve pedig már csak a
keresztül jut el a szá- reakciókra kell várni. Dan Gillmor írja: „az interneten az alapján leszünk megítélve,
mítógépre. A legtöbb hogy mit tudunk, és mit osztunk meg. Most, a történelem folyamán először megvan rá
internetes rádió és tele- a lehetőség, hogy a visszajelzések globálisak legyenek és szinte azonnaliak” (Gillmor,
vízió streaming útján 2004: 237). Talán itt az ideje, hogy ez ne csak nemzetállam, mint geopolitikai egység
sugároz a világhálón. terében legyen működtethető, hanem szomszédos országok tekintetében is.
A határok kreatív kihívásai 45

A JELSZÓ: PROJEKTIDENTITÁS

Ezek szerint visszaértünk oda, hogy amire szükség van, az nem más, mint egy
egységes weboldal, amelyre bárhonnan fel lehet tölteni, a főoldalra össze lehet ollózni
mindazt, ami a kulturális különbségek, információs fejlődés, politikai kommunikáció
és marketing, tudományos eredmények, technikai megoldások(…) szempontjából
érdekes lehet. Hogy az oldal .hu, .co.yu, .eu, .info vagy .edu végződésű lesz-e, az már
csak megállapodás kérdése.
A webes alkalmazások használatát tekintve napestig lehetne sorolni az ismert sze-
mélyek és intézmények listáját, de hogy csak párat említsek, a blog, podcast és a vlog
előnyeit F RANCIS F UKUYAMA10; a BBC, a Daily Telegraph vagy a CNN; H ILLARY C LINTON, 10
Amerikai filozófus, aki
BARACK O BAMA11 és JOHN EDWARDS amerikai elnökjelöltek is felfedezték. Persze az gyorsan észreveszi a
egyetemek sem maradnak le, például a Yale-en, vagy a Massachusetts Institute változásokat, és érteke-
of Technology-n (MIT) oktatott tárgyak egész sorát lehet letölteni podcastként és zéseiben lereagálja azo-
vlogként. Ismert emberek és szervezetek választották a szokásos profiljukon túl, hogy kat. A történelem vége
ilyen módon tartsák a kapcsolatot a világgal. Észrevehető, hogy a felsoroltaknak vala- című könyv szerzője.
11
milyen módon közük van a tudás-elithez. Vagy már oda tartoznak, vagy ott választják Az amerikai demok-
ki a jövő elitjét. Ez annak tudható be, hogy a tudás az információs korban elsősorban rata párti Barack
digitális hozzáértést igényel, ami a fentebb említettek egyik fontos jellemzője. Obama egy alternatív
A digitális technológiát használók (erősen válogatott) sorát végignézve látható, kampányvideó segít-
hogy a tudományos élettől a politikáig, a médiától az oktatásig sokan döntöttek úgy, ségével szállt síkra
hogy átlépve az államhatárokat sokkal nagyobb közegnek kívánnak szólni. Ennek Hillary Clinton ellen,
egyik oka, hogy a ma társadalma nyitottabb, ezért jobban fogadja az „idegen” társa- aki a közvélemény-
dalmak reakcióit. Daniel Bell szerint az indusztriális társadalommal ellentétben ma kutatások alapján jelen
az elit kiválasztásánál fontos szerep jut a tudásnak és a technikai hozzáértésnek. Ezt pillanatban is a párt
a tendenciát követve „a kiválasztási eljárás egyre inkább az oktatási rendszernek jut, vezető elnökjelöltje. A
mint a továbbjutást korlátozó vagy megengedő zsiliprendszer. Ennek eredményeképp videó megtekinthető:
súlyosan megnőtt a nyomás az oktatási rendszerekre, hogy előkészítsék és kiadják <http://www.youtube.
a „meghatalmazólevelet” azok számára, akik a társadalmi mobilitás mozgólépcsőjén com/watch?v=6h3G-
feljebb szeretnének jutni. A posztindusztriális társadalomban a technikai elit tulaj- lMZxjo> (utolsó elérés:
donképpen egy „tudás-elit”: az intellektuális intézmények berkeiben – kutatói szerve- 2007. március 27.).
12
zetek, kórházi komplexumok, egyetemek stb. – hatalommal rendelkezik, a szélesebb Castells erre példaként
világban, ahol az irányelvek fogalmazódnak, azonban csak befolyása van. A politikai azt hozza, amikor a
kérdések egyre kibogozhatatlanabbul összeolvadnak a technikai dolgokkal (a kato- feminizmus alapjaiban
nai technológiától a gazdaságpolitikáig). Ebben a felállásban a tudás-elit szerepe, megkérdőjelezi a pat-
hogy megfogalmazza a problémákat, új kérdéseket vessen fel, és a válaszok technikai riarchátus rendszerét.
alapjait megteremtse” (Bell, 2001: 28). Bell azonban hozzáteszi, hogy nem a tudás-elit Az írásomban nem
lesz az új hatalom-elit, mint ahogy egy nemzeti, az Európai Unió határain átnyúló ilyen éles váltásra gon-
együttgondolkodásnak sem az lenne a célja, hogy új hatalmat teremtsen. A fentebb dolok. Egyfajta szem-
vázolt projekt feladata elsősorban a Bell által leírt problémák megfogalmazása, kér- léletváltás az, amit a
dések felvetése és válaszok keresése, illetve az információs társadalom jelenségeinek fogalom alatt értek, a
múltját, jelenét és jövőjét illető diskurzusok megjelenítése lehetne. castellsi értelemben
Castells szavát használva, projektindentitást12 hozhatunk létre, ami annyit jelent, vett projektidentitás
hogy a meglevő kulturális építőanyag felhasználásával mintegy újólag meghatároz- lágyabb formáját.
46 Merkovity Norbert

hatjuk helyünket Európa határán.(Castells, 2006) Elődeink 1996-ban az interneten

B92 hallgatók lehettek. Ők, amikor a milosevityi rezsim lekapcsoltatta az adójukat,
követték a rádiót az interneten, ahol folytatta adását. Közülük nem kevesen akkor
tanultak meg e-mailt, képet, hangot, videót küldeni a világhálón keresztül, a nyugat
figyelmét az elhallgatott rádióra fordítva. Az ő nyomásuknak is köszönhetően a
B92 visszakapta frekvenciáját. (SHAPIRO, 1999) Az eset jól mutatja, hogy a digitális
térben a schengeni határok, a tiltások, a nyelvi akadályok nem jelenthetnek többet,
mint kreatív kihívást, amit a modern technika legyőzhet. Magyarországról a Zengő
hegyen építendő NATO lokátor lehet hasonló példa, amikor sok más esemény mellett
az interneten szerveződő ellenvéleményeknek köszönhetően változtatott véleményt a
kormány és az euroatlanti szervezet13.
Tovább kutakodva az internetes múltban, találhatnánk olyan történéseket, ame-
lyek hasonlóságot mutatnának. De ha a jelenében kutatunk, és csak Magyarországot
és Vajdaságot hasonlítjuk össze, akkor is érdekes egybeeséseket találunk. A World
Internet Project 2006-os magyar és a CePIT által készítet „Internet Szerbiában
2006”14 vajdasági adatait összevetve a következőket láthatjuk: míg Magyarországon
a háztartások számítógép-ellátottsága 38, addig Vajdaságban 36 százalék. Amíg
Magyarországon a 14 év feletti lakosság 36 százaléka használja az internetet, addig
Vajdaságban a 15 év felettiek 19 százaléka. A számok lesújtóak, de érdemes rajtuk
elgondolkodni. Mi várható majd akkor, amikor Magyarország eléri, hogy a háztar-
tások közel felében legyen számítógép? Vagy mi lesz akkor, amikor Vajdaságban az
internethasználók száma átlépi a 35 százalékot? Miért eshet meg az, hogy az egyik
országban lelassul a fejlődés, míg a másikban felgyorsul? Ezen kérdések megválaszo-
lására a lehetőség a kezünkben van, a többi már csak azon múlik, kihasználjuk-e.

IRODALOM

Bell, Daniel (2001): „Az infor-
mációs társadalom társas keret-
rendszere”. In: Információs
Társadalom, 2001. december,
3-33.
Castells, Manuel (2005): Az
információ kora – Gazdaság,
társadalom és kultúra I. kötet:
A hálózati társadalom kiala-
kulása. Budapest: Gondolat
Kiadó.
Castells, Manuel (2006): Az
információ kora – Gazdaság,
társadalom és kultúra II. kötet:
Az információs korszak.
Budapest: Gondolat Kiadó.
Dr. Dessewffy Tibor, Dr. Fábián
Zoltán (szerk.) (2006): A digi-
tális jövő térképe – A magyar
társadalom és az internet.
Budapest: Ithaka.
Gillmor, Dan (2004): We the
Media. Sebastopol: O’Reilly
Media.
György Péter (1998): Digitális
éden. Budapest: Magvető.
Lippmann, Walter (1946): Public
Opinion. New York: Penguin
Books.
Manovich, Lev (2007):
„Remixelhetőség”. In: Halácsy
Péter, Vályi Gábor, Wellman,
Barry (szerk.): Hatalom a
mobil-tömegek kezében.
Budapest: Typotex, 79-90.
Negroponte, Nicholas (2002):
Digitális létezés. Budapest:
Typotex.
Petrović, Milina et al. (szerk.)
(2006): Internet u Srbiji 2006 –
Empirijska studija PC i internet
penetracije. Beograd: BOŠ.
A podcast az év szava, 2005.
<http://index.hu/tech/net/
pc1208/> (utolsó elérés: 2007.
05. 02.).
Shapiro, Andrew L. (1999): The
Control Revolution – How
Internet is Putting Individulas
in Charge and Changing the
World We Know. New York:
Public Affairs.
Hivatásunk eszköztárából 47

Manifestacija predškolskog
Óvodai gyermekszínjátszásunkról scenskog umeća dece
Vojvodine održana je u
Módszertani segédanyag óvónőknek 1 Čoki i to dvanaesti put.
Kao i svakom prilikom bilo
Szőke Anna je moguće da se oceni nivo
postignuća kod ove akti-
Immár tizenkettedik alkalommal szer- szerre két háttér van jelen a színpadon. vnosti i naravno procena
vezzük és tervezzük sajátos nevelési igé- Mindkét színteret kihasználták, az ese- uspešnosti onih koji decu
nyű színjátszó találkozónkat. Szebbnél mények alakulásának megfelelően tud- pripremaju za nastup.
szebb pillanatok, találkozások értek ták belakni. Ez az előadás szerepelt a Da je ovo potrebno činiti
bennünket. Rádöbbentünk végre, hogy Dél-Bácskai Óvodás Színjátszó Szemlén nema dileme jer svima
valamennyiünk személyisége különbö- is. Professzor, K AMENOV E MIL külön dicsé- treba biti znano, da je ovo
ző, sokszínűek, sokfélék vagyunk, és retben részesítette ezért őket, s a csókai doba dece određujuće u nji-
ez egyben sokféle értéket is jelent. A bírálóbizottság véleménye is megoszlott hovom kasnijem razvoju.
zsűri véleménye is szubjektív. Az elemző a díszletet illetően 2:2 arányban. Autor teksta ukazuje na
személy saját véleményét tükrözi, amely Magáról az óvodai színjátszásról ne- potrebu stalnog usavr-
mögött tapasztalat, tudás húzódik meg. héz beszélni. Az egyetemes színjátszá- šavanja kadrova jer od
Ugyanakkor véleményük és sokunk son belül is (profizmus és amatőrizmus) pruženih mogućnosti više
véleménye homlokegyenest ellentétes is keresi helyét. Természetesen ez a hely- mogu iskoristiti oni vičniji u
lehet. Példaként hozom fel a temeriniek keresés csak az utóbbi két évtizedre rediteljskom poslu.
Lúdas Matyi c. előadását, amelynél egy- érvényes. Az 1990-es évekig nagy divatja Skupovi otkrivaju i naličje
različitosti u percepciji
događaja na sceni, kostima
i dr. ne samo kod publike
već i kod ocenjivača.

1
A módszertani útmu-
tató kidolgozásához
a Csókán megtartott
12. Vajdasági Magyar
Óvodás Színjátszó
Találkozó szolgált ala-
pul.
48
volt a kosztümös gyermekelőadásoknak
gazdag díszlettel kiegészítve. Jómagam is
szívesen nézegetem óvodáskori fényké-
peimet, s mindig büszkén adom tudatára
a felvételre érdeklődést mutató egyének-
nek, hogy „itt szerepeltünk”. Szívesen
emlékszem édesanyám, nagyanyám szor-
goskodására, ahogyan fodrossá pederték
krepp-papírszoknyám szegélyét.
A kicsik szerepeltetése, színpadon
történő fellépésük mindig elementáris
erővel hat a nézőkre. Szállóigeként hasz-
náljuk a biztató mondatot: az óvodások
megjelenése a színpadon már egymagá-
ban is fél siker. Ez valóban így igaz, de
az, hogy a másik „félsiker” mitől függ,
arról nemigen beszélünk. Pedig fontos
lenne időnként pedagógus-továbbképzé-
seken erről is szót ejteni.
Felvetődik a kérdés: vajon szükség
van-e az óvodásoknak szánt mesedrama-
tizációk rendezvény keretében történő
bemutatására? Elöljáróban leszögezhet-
jük, hogy feltétlenül szükség van rá, s
ilyen kérdést csak az tehet fel, aki nem
ismeri az óvodai élet sokrétűségét, aki
nem ismeri az óvodapedagógusokra váró
sokszínű feladatot, aki nem tudja, hogy
a gyermek első öt-hat éve meghatározó
erejű, s hogy az itt szerzett élmények
befolyásolják további kreatív fejlődését.
A színpadi fellépésnek nevelő és ízlés-
formáló ereje is van. Hatni tud a közön-
ségre, formálja a szülők ízlésvilágát. A
kisgyermekek szerepeltetése természetes
velejárója az óvodai munkának. Az okta-
tói-nevelői gyakorlatba régóta beépül a
dramatizálás: mesék, történetek megje-
lenítése gyermekszereplőkkel, bábokkal.
Egy-egy korszak hol nagyobb horderejű
színdarabokat követelt meg az óvónőtől,
hol az aktuális „tanterv” kissé háttérbe
szorította ezt a fajta tevékenységet. Tény
azonban, hogy mindig is jelen volt, van
Szőke Anna
és lesz az óvodákban. Céljait szintén
különbözőképpen határozhatnánk meg
korszakoktól függően.
Mi, óvodapedagógusok az óvodai
színjátszást autonóm műfajként tartjuk
számon. Művészeti ág, melynek mű-
velőjére a „mit és hogyan” felelőssége
nehezedik. Az óvónők felkészültsége
teljességgel meghatározza a tevékenység
(produkció) színvonalát. (Ezért a leg-
egyszerűbb megmutatkozási alkalmak a
tarka-barka, koncepció nélküli karnevá-
lok és felvonulások. Ott csak a kosztü-
mök megálmodása és kivitelezése jelent
némi gondot.)
A gyermekek szerepeltetéséhez, mű-
sorszámok összeállításához az óvónők
tanulmányaik során nélkülöznek min-
den alapot. Ilyen jellegű képzés a tan-
tervben nem szerepel. Nem indítottunk
rendezői tanfolyamot, ahol az óvónők
elsajátíthatták volna a rendezés mester-
ségét. Ez persze nem ment fel az alól,
hogy a hiányosságokat észre ne vegyük,
és ne közöljük. Pedagógusaink olykor a
legalapvetőbb rendezői ismeretekkel sin-
csenek tisztában. A gyakorlatban viszont
szükség van az óvodások „nyilvános fel-
léptetésére” a különböző rendezvények
alkalmával. S valljuk meg őszintén: mi
felnőttek igényeljük is ezt, még akkor is,
ha nincs hozzánk tartozó utód az óvo-
dások körében. S ez az igény nem csak
reánk, magyarokra jellemző, éppúgy
jelen van a szerb nyelvű csoportokban,
mint a szlovák vagy a ruszin óvodákban.
A nyilvános fellépés fontos, ezért az óvo-
dás színjátszással kapcsolatos szakmai
tanácskozásokhoz közelítsünk úgy, mint
ahol inspirációt, ihletet, örömet, kedvet
kapunk a további megmutatkozáshoz.
Miért fontos mindez? Mert azok a gye-
rekek, akik bármilyen művel kerülnek
kapcsolatba, lényegében a világ megis-
Óvodai színjátszásunkról
merésének élményen alapuló mozaik-da-
rabjával szembesülnek.
A Vajdasági Magyar Óvodapedagó-
gusok Egyesülete az elmulasztott lehe-
tőségeket próbálja e rendezvény és a
hozzákapcsolódó szakmai beszélgetés
keretében pótolni. Hézagpótló kihívás,
megpróbálunk szembe nézni azzal, amit
eddig elmulasztottunk. Alkalom ez arra,
hogy saját hibáinkat elemezzük. Részben
kitekintés és teljes betekintés egymás
munkájába. A szakma számára kiemel-
kedően fontos a találkozó (tapasztalat-
szerzés). Mégis nehéz véleményt monda-
ni. A szakirodalom nem kellő ismerete,
a hibákra történő rávilágítás sértődött-
séget vált ki a nevelőből. Nem vagyunk
kellően képzettek ahhoz, hogy elismer-
jük és elviseljük a kritikát, amely mindig
jóindulatú, csak talán néha keményebb
hangnemben fogalmazódik meg. Azok
az óvodapedagógusok, akik nem is pró-
bálkoznak részt venni egy ilyen szakmai
találkozón, feltételezhetően kényelemből
teszik ezt, vagy pusztán azért nem adják
meg óvodásaiknak és szüleiknek ezt az
élményt, mert félnek szembe nézni saját
tájékozatlanságukkal. (Egyébként azért
van az egyesület, hogy bátran fordulja-
nak az óvodapedagógusok segítségért
a vezetőséghez. S hála Istennek, mind
többen élnek is a lehetőséggel.)
Először is tisztáznunk kell, mi az,
amit tudunk és mi az, amiről gondoljuk,
hisszük, hogy tudjuk.
A kompozíciónak meghatározott
közlendője, üzenete van, még akkor is,
ha gyermekelőadásról van szó. Akkor
is üzenetet kell, hogy továbbítson, ha
vers-összeállítást tervezünk. A műsor,
amely mint egy zenemű, három tételből
álljon: felvezető prológusból, a központi
esemény kibontakozásából és a lezáró
epilógusból.
49
Tapasztalat, élmény
Alapszabály: az előadás csak akkor
sikerülhet, ha a színjáték létrehozói
(gyermek és óvónő) azonosulni képesek
szövegeikkel és az egész mű mondaniva-
lójával. Ez kívülről, csak verbális eszköz
használatával nem valósítható meg.
A művészet legbelsőbb lényege
az élmény, amely szorosan kötődik a
megismeréshez. Az élmény tartalma
az alkotásban ölt formát. A gyermek
csak azt képes improvizálni, amit
megmutatunk neki, amit ő maga meg-
tapasztal. Például a Kiskakas gyémánt
félkrajcárja c. előadásokban látszott,
hogy a kiskakas(ok)nak nem volt ta-
pasztalata, még ha a mindennapokban
találkozik is a baromfiudvar állataival.
Hiányzott belőlük a játékosság. Hogy
elkerüljük a merev, mozdulatlan jellem-
ábrázolást és ne csak a kosztüm utaljon
a szereplő mivoltára, ezért különböző
helyzetekben az év folyamán el kell ját-
szatni a kakas viselkedését, jellembeli
tulajdonságait: kevélyen, begyesen kiáll
az udvar legmagasabb pontjára; hogyan
kapirgál; széttárt szárnyakkal kukoré-
kol; a kevély szó jelentését tartalommal
megtölteni. Ő a tyúkudvar királya, a
szemétdombot ő birtokolja. Ha ezt kü-
lönböző szituációkban többször eljátsz-
szuk, a szereplő gyermek érezni fogja,
hogy ő mitől kiskakas. Ezt viszont csak
úgy érhetjük el, ha már az év elején lát-
juk, hova szeretnénk eljutni, ha a gyer-
mekek részeseivé válhatnak az isme-
retek befogadásának, nemcsak passzív
szereplői a felkészülésnek. Engedjük
megszólalni, kibontakozni a gyerekeket
akkor is, amikor úgy gondoljuk, hogy
kizárólag a mi feladatunk az ismeretek
közlése. A többszöri mesélés lehetőséget
nyújt a kibontakoztatáshoz: mi az, ami
50
a csoportnak nagyon tetszik, ők ebből
mit és hogyan szeretnének eljátszani.
Kiegészítők
A színjátszó találkozók alkalmával ta-
pasztalt legnagyobb gond a főszereplőkön
kívüli gyermekek mozgása. A csoportos
gyermekszínjátszás (óvodai csoport, is-
kolai osztály) általános problémája: Mit
csináljak a többivel? Azt nem lehet, hogy
valaki is kimaradjon. (Ez a hozzáállás,
szemléletmód többnyire csak ránk, ma-
gyarokra jellemző. Az utóbbi két évben
alkalmam adódott más tannyelvű bemu-
tatókon is jelen lennem, s mondhatom,
általában 10-15 fő jelenít meg egy-egy
produkciót.) Ilyenkor szeretnénk meg-
jeleníteni a baromfiudvar összes lakó-
ját, mert az óvodában uralkodó nevelői
szemlélet azt követeli meg az óvónőtől,
hogy minden gyermeket alkalmazzon
(színpadra vigyen). Ekkor elővesszük a
kiegészítőket, amely legtöbbször zenei
aláfestésre történő mozgás, táncbetét. És
ekkor jön a gond. Hogyan mozogjanak
a színpadon az úgymond „felesleges”
szereplők? Óvodáink nem rendelkeznek
koreográfussal, aki segíthetne a kivi-
telezésben. Ilyenkor bátran egészítsük
ki az előadást mondókákkal, párosító
játékokkal, mozgásos körjátékokkal. Íme
néhány példa: Staj, staj, staluska, az
ajtóig meg vissza, erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút, hopp Sári sarokra,
rúgd (bögd) a Marcsát oldalba. (Hátul
kezüket összekulcsolják, ritmusra egyik
lábról a másikra szökdelnek, a végén
leguggolnak.) (Saját gyűjtés). Vagy mon-
dókával egészítsük ki: Két kis kakas ösz-
szeveszett... ; Donászy Magda versei is
ide kívánkoznak: Gá-gá-gá! Sétálgassunk
világgá! Ne gágogjál galibát, illegj-bil-
legj előre, a libalegelőre! (Libák c. verse)
Szőke Anna
Vagy a Tarka-barka kiscsibe c. versből
bőven kölcsönözhetünk: „Én is olyan tol-
lat kérek! Vérvöröset, zöldet, kéket, hosz-
szútollat, nem pihét.” Mondókák: Mérges
pulyka, zöld uborka; Kukurikú Kelemen;
Búbos tyúkom ide hallgass; Száz liba
egy sorba; Ruca mondja: háp, háp, háp.
(Ugyanez érvényes a Sündisznócska lo-
vagol c. mesemegjelenítésre is, csak ott
a madarak jelenléte kíván kiegészítést:
Fütyül a rigó, huncut a bíró; Madarak
voltunk, földre szálltunk.)
Kevésbé ismert mondóka:
„Ecem pecem pitypalára
Szól a rigó rakoncára
Cérnára cinegére
Vesd ki rigó a mezőre
Melyiket? Azt a legkisebbiket.”
A non-verbális kommunikáció
A non-verbális kommunikáció hiánya
kifejezetten jelen van óvodáinkban. A
verbális kommunikáció emberi nyelven
való közlést jelent. A non-verbális ezek
szerint nem az emberi nyelv, hanem a
beszélgetést kísérő jelek csoportja, pél-
dául: szemkontaktus, az arckifejezés, a
testtartás, a gesztikuláció, mimika. Mivel
a gyermek még nem képes jelentős szü-
netek, gesztusok szuggesztív szemvil-
lanások improvizálására, ezért a Sors
kezébe adta a legnagyobb fegyvert, a
játékot. Rögtönözni parancsszóra nem
képes, játszás közben annyiszor többet.
A „mintha” te lennél a kis tücsök, a
fiktív (képzeletbeli) világ ismert mind-
annyiunk előtt: Most te vagy a kutya!
– s tökéletesen leutánozzák. Az óvónő-
nek csak figyelnie kell ezeket a hely-
zeteket, később megismételtetni velük
dicsérő szavak kíséretében. Bátorítással
csodákra képesek. Ezt nevezzük az imp-
Óvodai színjátszásunkról
rovizációra épülő kreativitást fejlesztő
pedagógiának. A nevelő az alárendeltség
helyett partneri viszonyt építsen ki, ám
kezdeményezni, szituációkat jóváhagyni
csak neki van módjában.
A helyzetszituációk kigyakorlása: ho-
gyan keresünk valamit (tárgyat, egyebet)
a mindennapokban? Minden bizonnyal
jelzésértéke van a szem fölé helyezett
behajlított karnak. A tenyér segítségével
non-verbális módon adom a közönség
tudtára, hogy én most egy bizonyos tárgy
keresésére összpontosítok. Íme néhány
példa a keresésre: néha kicsit lelassul,
felgyorsul, bekukkant a függöny mögé,
elmozdítja a barátját, mert lehet, hogy a
háta mögött van a keresett tárgy, lábujj-
hegyre áll, pipiskedik. E mozgásjelenetek
nélkül a tárgy vagy bármi más keresése
fáradtságot, unottságot sugall. Tömören:
a kereséshez sokkal több játékos szituá-
ciót kell kitalálni, illetve a helyzet sokkal
több lehetőséget kínál, mint amennyit a
gyermekelőadásokban tapasztalunk. (A
gazdasszony csak egy mozdulattal jelez-
te elégedetlenségét: két kezét a fejéhez
szorította. Gondoljuk végig, elégedetlen-
ségünket milyen más módon tudjuk még
kifejezésre juttatni?)
Általánosságban elmondhatjuk, hogy
a non-verbális kommunikáció hiánya
uralja előadásainkat.
Kosztümök
A kosztümökre az ötletgazdagság a
jellemző. Az óvónők helyes ízlésvilágát
és kreativitását dicséri a helyesen meg-
választott jelmez. A szerb közösségekből
érkező előadásoknál kivétel nélkül csa-
patmunkáról beszélhetünk. Külön sze-
mély van, aki megtervezi a kosztümöket,
külön, aki kiválasztja a megfelelő zene-
számot, külön díszlettervező és nem egy
51
esetben dramaturg és koreográfus. Ilyen
esetben az óvónőt művészeti vezetőnek
nevezhetnénk. Ő az, aki begyakorolja
gyermekeivel a közösen összeállított pro-
dukciót. A mi pedagógusaink helyzete,
szerepe az esztétikai, művészeti neve-
lésben nagyon hasonlít a művészekéhez,
mivel magának kell elvégeznie a mű
kiválasztásától a díszletek elkészítésén
át, a színpadra állítástól az előadásig
mindent. Legtöbbjük egyedül állítja szín-
padra saját kompozícióját. És ha ezt gyer-
mekeivel közösen végzi, megsokszorozza
a gyermekpalánta alkotó készségét, az
óvoda nevelői erejét.
A színpadi beszéd
Kerüljük a mindenáron csak a néző
szempontjából értelmezhető láthatóságot
és hallhatóságot. Látszani és hallatszani
nem feltétele a jó előadásnak. Ha ezt így
gyakoroljuk, akkor az előadás öncélúvá,
érthetetlen garatgyakorlatokká silányul.
Tartsuk be a megfelelő hangmagasságot
(ne kiabálva beszéljen), előírásosan ar-
tikuláljon, ez a helyes színpadi beszéd.
Akivel párbeszédet folytatok, annak
a szeme közé nézek. Ez napjainkban
hatványozottan fontos, hiszen az em-
berek maguk elé beszélnek (TV-hatás).
Többször is fel kell hívni a gyermekek
figyelmét arra, hogy akivel beszélsz (pár-
beszédet folytat), annak a szemébe kell
nézni, tisztán, nyíltan, mert ez a jellem-
zője a becsületes embernek.
Idegen kifejezések,
fiktív szavak
A Lúdas Matyiban az építőmester ola-
szul beszél. (Második kép). Ez a közlési
mód nem idegen a gyermekektől, hiszen
a halandzsáló kiszámolók értelmes és
52
értelmetlen, vagy értelmetlen szavak ke-
verékei (Eszem, pecem, pitypalára; Ádám
démusz; Ellém-bellém; Csibérébi rababa).
Lényege a tréfa, amely valamilyen ese-
ményt vezet be. A modern lírai költészet-
ben is gyakran találunk fiktív szavakat,
olyanokat, amelyek a vers akusztikai
lehetőségeivel akarnak érzelmet kelteni
(WEÖRES SÁNDOR költészetében). FAZEKAS
M IHÁLY 1817-ben írt vígeposzát T ÚRI
GÁBOR írta át mesejátékká. A színpadi
megjelenítést segítették a műből készült
rajzfilmek, magyar színes filmek, dia-
filmek. Az első adaptáció 1922-ben, a
második 1949-ben készült, de sorolhat-
nánk a folytatást. Vajdaságban legutóbb
a Tanyaszínház játszotta. Az ötleteket
a rendező-óvónők sokfelől gyűjtötték
össze, sokfelől közelítették meg a feldol-
gozást és ezért előadásukat semmikép-
pen sem nevezhetjük plagizálásnak. Ami
ennél az előadásnál nagyon fontos és
tulajdonképpen mindegyiknél ez kelle-
ne, hogy a célkitűzés fókuszában álljon:
a gyerekek vidámak voltak a színpadon,
tökéletesen játszottak, a dresszírozás-
nak nyoma sem volt. Ezt a népmesei
szálakkal átszőtt mulatságos történetet
szórakoztatóan sikerült megjeleníteniük
az óvodásoknak. Az előadás közel hozta
a lusta, de eszes fiú történetét Döbrögi
urammal. A színpadkép is kifejező volt.
A vásáros jeleneteknél, az átmenetet az
egyik jelenetből a másikba a zene tu-
datosítja. Ügyeljünk a zenei szám kivá-
lasztására, mert a népmese vagy a hozzá
rokonságot mutató színdarab népzenét
kíván maga mellé. Hajlamosak az óvó-
nők a divatos könnyűzenei irányzatok
pop-rock stílusát alkalmazni. A felnőtt
által kedvelt kommersz zene nem tesz
jót a gyermeki léleknek. Nincs szük-
ség mindenáron zenét beiktatni, mert a
vásári hangulatot másként is el tudjuk
Szőke Anna
érni. Elegendő az árusok mondókája is.
A kellékeket szereplőkre válogassuk.
Olvassunk utána, hogy arra a korra (ki-
vételesen meghatározható) milyen viselet
volt a jellemző. A Döbrögi, mint földesúr
nem jelenhet meg huszárcsákóban, az
nem a földesúr viseletének a tartozéka. A
huszonöt botütést ne karddal ejtsük meg,
hiszen a neve is mondja: botütés. Bármily
tökéletes is egy állatfigurának az utánzá-
sa a gyermek részéről (pl. a liba mozgá-
sa), szerepeltetését ne vigyük túlzásba.
Az említett előadásban a liba egész idő
alatt jár-kel a színpadon, amit egyébként
a felnőttnek is nehéz megvalósítani pót-
cselekmény nélkül. De vajon szükséges-e
a libának az előadás ideje alatt mind-
végig a színen lenni? Nem. Ő szorosan
hozzátartozik Matyihoz. Tulajdonképpen
az attribútuma. Matyi háromszor cserél
szerepet, s a liba mindenhol vele van a
színen, s ha már ott van, akkor jelzés is,
hogy álruhában itt tartózkodik Lúdas
Matyi. Nagyobb hatást váltana ki az
adósságtörlesztés, ha akkor jön be, ami-
kor Matyi tartozását rója Döbröginek.
A színpadi mozgáskultúráról: amikor a
liba illeg-billeg, ringatja a popóját, ezt
sohasem tegyük a közönség felé. Ez a
discós mozdulat igen elterjedt napjaink-
ban az előadások és táncbemutatók al-
kalmával, ezért is érzem szükségesnek
erre külön felhívni mindenki figyelmét.
Ha bizonyos karakterisztikus mozgást
szeretnénk hangsúlyozottabban kifejez-
ni, megtehetjük, de a szereplő arccal a
közönség felé nézzen.
M ARÉK VERONIKA: Vacsora című me-
séje viszonylag kevés cselekménnyel,
kevés hőssel játszódik, mégis mozgal-
mas, váratlan fordulatokba tömöríti az
eseményt. Kis létszámú dramatizáció, de
nem kell félni tőle. A produkció humorát
élvezik a gyerekek. A cica szerepét olyan
Óvodai színjátszásunkról
gyermekre bízzuk, akiben megvannak a
cicára jellemző huncutságok, hízelgések,
kacérkodások, cicaságok.
A Mese az erdőből c. mese sok lehe-
tőséget magában hordozó téma, mégis
kissé statikussá sikeredett. A mese neme-
sen egyszerű stílusa megkívánta volna a
népi mesemondókra emlékeztető ízes-
zamatos verbális kiegészítést. Ne hamar-
kodjuk el a megállapítást, hogy ez egy
modern mese, s ebbe nem férnek bele
a mesei elemek. Éljünk a helyzetváltoz-
tatás lehetőségével. A könnyed játékos-
ság, a ritmikai bravúrok keltette hatás
hiányzott. A gyerekek a mindennapok-
ból biztosan tudják, hogyan kell lesel-
kedni, mert biztos leselkedtek már más
helyzetekben. Ezeket az élethelyzeteket
kell beépíteni az előadásokba. Minden
mesének van katarzisa, ne hiányozzon
a színpadon sem. Ehhez a nagyszerű
témához kiegészítésként gazdag irodalmi
és (magyar) zenei anyag áll rendelkezé-
sünkre. Bátran kell élni a lehetőséggel.
Szereplőkkel is bővülhet a darab. A bölcs
bagoly bölcs humorával még értékesebbé
teheti a tavasz közeledtét. A mesék opti-
mizmusa, a győzelem katarzisa igen-igen
ellaposodik a színpadon. Nem hagyjuk
örülni a gyermekeket. Az óvónő minden
áron a pontosságra, a feszült figyelemre
törekszik, s ez által a mese elveszti opti-
mizmusát.
Építeni kell az ismétlésekre. Minden
korosztályra érvényes, hogy ha fokoz-
zuk a mese szerkezetében, fordulataiban,
versbetéteiben, jelzőiben, megszólításai-
ban lévő ismétléseket, biztosítjuk a gyer-
mekben a folyamatos átélést.
„Varjú károg, fúj a szél,
Esik eső, itt a tél.
Jaj, de nagyon hideg van,
Ropog a hó alattam.”
53
„Csir csár kolompári,
Ecki becki eredjél ki.
Cérnára cinegére
Cucc ki innen a mezőre.
2. Sárga rózsa vadvirág,
Állj ki gyorsan hóvirág.”
A várakozás fokozása az ismétlések-
kel (ez lehet többszöri tavaszhívogató
madárcsicsergés is) meghatározza a mese
érzelmi hangulatát. Refrénszerű ismét-
lések erősítik a ráismerést, az évszakok
váltakozásának felismerését. A termé-
szet közelségét idéző mesék számtalan
lehetőséget kínálnak a gyermekek és a
rendező kreativitásának kibontakoztatá-
sára. (Nyelvünk gazdag népköltészeti és
irodalmi alkotásokban, talán más nyelv
nem is rendelkezik ily sok mondókával,
csujjogatóval, népdallal, gyermekverssel.
Sándor, József Benedek..., Bújj, bújj zöld
ág..., Süss, fel nap...)
Varázslás, mágikus doboz, szellemi
erők, varázsmondókák, rituális eszkö-
zök, varázstárgyak – a Csillagszemű ju-
hász c. előadást ezekkel a kifejezésekkel
és jelentésükkel hozhatnánk kapcsolat-
ba. Mese, mese mátka, pillangós madár-
ka, Ingó-bingó rózsa, kezdődhet a móka.
Az Élet misztériuma kel életre ebben
a dramaturgiában: varázsolni, átváltoz-
ni, az ami működésbe hozza a mesét.
Az előadás sajátos atmoszférája nagyon
szórakoztató, a műhelymunka kiváló
példája. Egy kicsit megmutattak abból,
hogyan készültek a mindennapokban,
végigjárta az utat, hogyan jutottak el a
végeredményhez. Ez azonban nem jelenti
azt, hogy minden előadást így kell csinál-
ni, hiszen semmit sem szabad beskatu-
lyázni. Csak skolasztikus vitát okozhat
a periodikus határok pontos kijelölése.
Pedagógiai szempontból fontos, orien-
54
táló értékű a műfaji váltások, irányok,
határhelyzetek különbözősége. A merev
műfaji határok közé zárás ellen tiltakozik
az irodalom természete is. A gyermekek
és az óvónő szabadságát meg kell hagyni.
Az óvónő aktív részese az előadásnak,
állandóan jelen van a gyerekekkel, de
nem veszi át a főszerepet, nem ő domi-
nál. Az előadás a magyar nyelv sokoldalú
komplexitását tükrözte: sokkal többet
nyújtott, mint ami elvárható egy átla-
gos előadástól. „Mondjátok fiúk, hogyan
élnek a juhászok? Mint Marci Hevesen.”
Az alkotás messzemenően sugallja az
összetartozás fontosságát, szép példája
a humánus magatartásnak. Ez kiütközik
a varázslásnál is: fogjuk meg egymás
kezét, együtt mondjuk el a varázsigét,
hátha akkor sikerül. Az énekes gyerek-
játékok kiválasztásakor ügyelni kell a
hangterjedelemre és a szöveg terjedelmé-
re. A túl hosszú játék szövege elfárasztja
a gyermeket. A hosszú dallamokat nem
ajánlatos háromszor előadni, mert unal-
massá válhat. A páros forgáson kívül
más tánclépések megtanulására is van
lehetőség: sarokemelés (billegés), dob-
bantás egyik majd másik lábbal, szem-
ben állva egymással, jobb lábbal helyben
ugrunk, kezünk hátul összekulcsolva
stb. Ezek olyan motívumok, amelyeket
évközben már begyakoroltunk, itt csak
beépítjük az előadásba. További motívu-
mok: párosával állnak kaputartással, a
hátulsók kezdik az átbújást, s előre érve
újra kaput tartanak. Az óvónő sokoldalú-
ságáról tanúskodik az alkalomszerűség,
ami annyit jelent, hogy meghatározott
élethelyzetekben szólal meg a mondó-
ka, a szólás, a közmondás. Szójátékos
stílushatások váltogatják egymást. A
közmondásokban, szólásokban, mondó-
kákban gazdag előadásban töretlenül ér-
vényesülhet a magyar nyelv gazdagsága.
Szőke Anna
Ezzel a lehetőséggel kötelességünk élni.
(Többet ésszel, mint erővel; Nem ijedt meg
a saját árnyékától; Gyöngy életük van;
Élik világukat.) A lakodalmas és egyéb
jeleneteket gazdagíthatjuk csujjogatóval:
Aki nem tud táncolni, menjen haza alud-
ni. Lám én tudok táncolni, itt akarok
mulatni. Weöres Sándor ismert sorai ér-
zékletesen festik le az ugrós tánc jellegét,
hangulatát.
„Ugrótáncot jókedvemből,
édes rózsám járok,
országút visz Fehérvárig,
széles a két árok.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
kinek nincsen tíz tallérja,
kötőféket tartsa.”
„Ez a lábam, ez, ez, ez!
Jobban járja, mint emez.
Édes lábam jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz.”
A díszletet helyettesítheti a mozgás.
Mozgással alakítjuk ki a tömlöcöt, a
várat. A körforma megjelenítése fontos
helyzeteket szimbolizált. A felhőket ma-
gasba emelt kézsuhintás is jelezheti.
Móra Ferenc a mesehangulatú rea-
lizmus legnagyobb mestere prózai gyer-
mekirodalmunkban. „Én az előadások
klasszikus formáját szeretem! – nyilat-
kozta egy óvónő. Ismételten szeretném
hangsúlyozni: a feldolgozás módszerta-
ni lehetősége mindenkinek saját sza-
badsága. Nem is szabad uniformizálni
semmit. Ez a célja a találkozónak. A
pedagógustársadalom fél évszázadon ke-
resztül egyszerre lépett. Elsikkadt az
óvónői kreativitás, elsikkadt a szülők
együttműködése az intézménnyel, elsik-
Óvodai színjátszásunkról
kadt a gyermeki fantázia megvalósítása,
elsikkadt saját nemzeti folklórkincsünk.
A Sündisznócska lovagol c. Móra mese
kétszereplős. Megjelenik a már említett
gond: Milyen szerepet adjunk a többi
gyermeknek? Az erdő lakóinak bevonu-
lását segítheti a rövid verses bemutatko-
zás, vagy egy rövid kétsoros mondóka,
dalocska, s csak ezután foglalják el he-
lyüket. A gyermek mondja el, hogy ki ő,
honnan jön, ne kívülről adjuk rá a zenét.
Az anderseni hagyományok szellemé-
ben a fák összesúgnak, helyet cserélnek,
meghajolva fülelnek, mintha kihallgat-
nák az erdő állatait. Az erdő madarai,
fái fejezzék ki csodálkozásukat, amikor
sündisznócska lovagol.
Az elveszett hegedű c. mese maga a
bűbáj. A kis tücsök elveszti a hegedűjét,
s összefog az erdő állatvilága, hogy meg-
keressék. A darabhoz választott vokális
zenei (szöveget) anyagot megjeleníthet-
jük mozdulatokkal. A hegedű keresése
ne sugalljon fáradtságot. A sétán és a
szökdelésen kívül más mozgásformáció-
kat is alkalmazni kell. Mint említettem,
a keresés sokkal több szituációt kínál.
Éljünk vele. A tó körüli élőlények életre
keltése hangulatossá tudja tenni a vízi
világot:
„Gólya, gólya gilice, miért jársz
[a mocsárba?
Kígyót, békát, trücsköt, prücsköt
[gyűjtök vacsorára.
Hess, hess, hess!”
„Katica bogárka, szállj, el, szállj el...”
Vagy: „Hosszúlábú gólya néni,
[miért olyan kényes?”
A csoportos versmondást kerüljük. A
békák szerepét előtérbe kell hozni, hang-
súlyosabbá, attól függetlenül, hogy nem
55
ők a főszereplők. A végén, amikor a kis
tücsök hegedül, járjon pajtástól pajtásig,
mozogjon. Hegedüljön a közönségnek is.
A vásáros jelenetek számtalan lehető-
séget kínálnak a jó hangulat megterem-
téséhez, de ne feledjük: a vásári jelenetek
nem kívánják a csoportos versmondást.
(Különben is a jelenlegi módszertani kö-
vetelmények elutasítják a versmondásnak
ezt a formáját. A csoportos versmondást
ne tévesszük össze a csujjogatókkal. Ott
megengedett a közös szövegmondás.)
A mondókák, párosító játékok, felelge-
tős körjátékok a dramatizáció alapját ké-
pezik. Innen indul a párbeszédes forma
színpadi megjelenítése. Népszokásaink
bővelkednek eseményekben. Mindegyik
szokás folklórkincsünk gazdag felhasz-
nálását kínálja. Feldolgozásuk az óvodás
korosztály számára néprajzi ismeretet
követel az óvónőtől, valamint a népi
mondókák, szólások, népi gyermekjáté-
kok gazdag ismeretét. Amikor kiválasz-
tunk egy feldolgozásra szánt népszokást,
feltétlenül beszéljünk szakemberrel, aki
felhívja a figyelmet a szokás jellemző
vonásaira.
A Tollfosztó c. darab is szokás-felele-
venítő játék. Őszi-téli fonástiltó napokon,
mint a kedd, a péntek, vasár- és ünnepna-
pon, illetve Borbála, Miklós, Luca napján
az asszonyok, lányok összegyűltek egy-
más tollát fosztani. Az, aki tollfosztó ka-
lákát hívott össze, kiüresített egy szobát,
hosszú asztalokra kitették, kiborították
a tollat. Kétoldalt padokon és székeken
ültek az asszonyok és lányok. A férfiak
legtöbbször nem voltak jelen, s ha mégis
ott voltak, akkor a szoba egyik sarkába
húzódva viccelődtek, élcelődtek az asszo-
nyokkal. Ők nem dolgozni mentek oda.
Ha látták, hogy egyik-másik asszony el-
méláz, nem figyel a munkájára, gyorsan
egy-egy marék fosztatlan tollat tettek a
56
táljába, melyben már a tépett tollpihék
voltak. Ilyenkor nagy volt a felháborodás,
hiszen újra kellett válogatni a tollat. Míg
a férfiak elfoglalták magukat azzal, hogy
nevetik az asszonyok ijedelmét, egy-egy
mókakedvelő asszony a férfiak háta mögé
somfordált egy marék fosztatlan tollal, s
valamelyik férfi ingét megtöltötte vele,
begyömöszölte a nyakánál. A tollasférfi
segítséget kért a lányoktól, hogy szedjék
ki a tollat az inge nyakából, s ha akadt
olyan lány, aki odaállt segíteni neki, az
alaposan megjárta. Csúfolták, hogy YX
szeretője. Beszélgetéskor meghányták-ve-
tették a falu eseményeit, hisz mindig volt,
amin megfosszák a tollat. Pl. Párját ritkító
lagzi vót; Azt a töltött káposztát lelkemre
mondom, sose felejtem el. Míg tíz eszten-
dő múlva is megszophatja kend az ujját.
A tollfosztóba csak azért mentek el
a legények, hogy elszórakozzanak. A le-
gények gyakran várták az utcasarkokon
a tollfosztóból hazafelé tartó lányokat.
Alakoskodtak, ijesztgették őket. Többfelé
szokás volt az is, hogy a fosztóban össze-
szedett kocsányt, vagyis a kidobni való
tolltöredéket titokban az eladó sorban
lévő lányok portája elé szórták, és még
vízzel is meglocsolták, hogy jobban be-
lefagyjon a járdába. Reggel korán aztán
„ellenőrzésre” mentek, és ahol a lefagyott
toll ott volt a ház előtt, az a lány abban
az évben aligha ment férjhez. A tollfosz-
tás, mint a többi kaláka jellegű munka,
egyúttal a közös szórakozás alkalmát is
jelentette. A gazdaasszony borral, mákos
kukoricával, jobb helyeken zsíros kenyér-
rel kínálta őket. Fontos megjegyezni,
hogy a toll nagyon értékes vagyon volt.
Ügyeltek arra, hogy a pihe ne vesszen
kárba. A szervezetre káros volt, ezért
sifont kötöttek a szájuk elé, hogy ne lé-
legezzék be. Mivel a férfiak nem vettek
részt a munkában, tőlük ered csúfolódó-
Szőke Anna
ként az alábbi közmondás: Tollfosztástól
nem szakad meg az ember, vagy Nem
töri a tollát. A tollfosztó az egyszerűbb,
csendesebb mulatságok közé tartozott.
Kenőtoll és tollsíp készítése is gazdagít-
hatja a színpadra írt koreográfiát.
A szokást színpadra állító óvónőnek
jól kell ismerni a népi mondókák és szó-
lások gyűjteményét. Ha figyelembe veszi
a fentebb vázolt tartalmakat, amelyek a
tollfosztóra jellemzőek, hiteles forgató-
könyvvel lepi majd meg a közönséget és
óvodásait. Figyelmet érdemelnek a be-
iktatott játékok: szembekötősdi (Egy fiú
a börtönbe, be van zárva sötétbe. Írjunk
neki levelet! Na, Sebestyén, ki van a hátad
mögött?); a Törjünk sót c. játék. (Dőlj a
hátamra! Mit látsz? Eget, földet, csillagot,
papot, hátán kalapot, sós kenyérbe hara-
pok, tegyél le, mert meghalok.) A párosító
játékok közül beiktathatjuk a Hatan van-
nak a mi ludaink c. dalt. Kiszámoló: Egy
petty, libapetty, terád jut a huszonegy.
Mondóka: Paradicsom, paprika, papucs-
ban jár a liba. Vagy: Kosarunkban ül egy
liba, azt gágogja, hogy taliga. Értékes
nyelvi anyag, nyelvtörőkkel. Aki tudato-
san vonja be a magyar népi kultúra dra-
matikus elemeit (népszokások költészete,
népi játékok, közmondások és szólások)
rendezői munkájába, akkor lehetőség
nyílik arra, hogy a gyermek egy idő után
önmagát helyettesíti be a szerepbe, saját
személyes élményeként éli meg a szitu-
ációt. Akkor a játék öröme, szabadsága,
huncutsága jut kifejezésre.
Kevés gyermekhangszert használunk
az előadásokban. A gyerekek nem játsza-
nak hangszereiken.
A drámapedagógus a pillanat mű-
vésze. Itt és most megragadni a pilla-
natot. A drámapedagógia improvizáló
készséget feltételez. A drámapedagógus
engedi a gyerekeket azonosulni a sze-
Óvodai színjátszásunkról
replőkkel, lehetőséget ad a gyermeknek
az improvizációra. Az út, amíg eljutunk
az improvizálásig hosszú. Sokat kell
gyakorolni. Amikor a tanult mondóká-
kat, dalokat önmaga építi be a szerepbe,
akkor közelítünk a célhoz. A gyermekek
szerepjátékánál az óvónőnek tudnia kell,
mikor léphet be a játékukba, mikor adhat
instrukciókat. Ismerjen számtalan ma-
gyar énekes-táncos népi gyermekjátékot.
Legyenek ritmusjátékai, melyekkel át-
lendíti a gyakorlatokat az öröm világába.
A MINT HA élmény az elsajátított egész
évi „tananyag” láncszemeiből teljesedik
kerekké. Mintha már megélted volna, de
ja vu élményt él át.
A drámapedagógiában jelzésértékűek
a jelmezek. Megtalálhatók a non-verbális
és verbális kommunikációs és interakciós
gyakorlatok, a különféle érzékelő játé-
kok. A drámapedagógia kevés díszletet
használ. Egy leterített asztal funkciója
sokféle lehet: a narrátor innen mondhatja
szövegét. A mesehős felül az asztalra. Az
asztalon megfordítják a terítőt és virágos
rétet szimbolizál. A mese dramaturgia-
ilag fontos konfliktus-helyzeteit szituá-
ciókban elevenítik meg. Hogy az egyes
mesei helyzeteket jobban értsük, külön-
böző hangszerek szólalnak meg.
Összegzés és tapasztalat: A non-
verbális eszközöket gyakoroltatni kell
szeptembertől szeptemberig, mert ez is
gazdagítja a gyermek kifejezőkészségét.
A zenei anyag helyes megválasztásához
tanulmányozásra ajánlom: KOKAS KLÁRA:
A zene felemeli a kezeimet c. könyvét.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992, vagy
egyéb műveit.
S végezetül szeretnék szót ejteni a
szerb és szlovák nyelvű előadásokról,
amelyeket volt szerencsém többször is
megnézni. Önkéntelenül is összehason-
lítást tesz a többnemzetiségű közegben
57
élő ember. Azt azonban leszögezem,
hogy semmiképpen sem szabad utánoz-
ni egymás előadásmódját. A szerb nyel-
vű előadásokban az igényesség inkább
a külsőségekben jut kifejezésre, hang-
súlyos a díszlet, a jelmez. Kosztümjeik
a kor divatstílusát is magukon viselik.
Előadásaik nem statikusak, tele van tűz-
delve kötetlen (discós tánc) mozgásele-
mekkel. A betét-táncok nem agyongya-
koroltak, inkább a lezserség jellemzi
őket. A díszleteket és a jelmezeket a
művészi ötletgazdagság jellemezte, de
mint említettem, külön divattervezőt
kérnek fel erre a célra. Nem törekszenek
minden gyereket szerepeltetni, csak a
legjobbakat hozzák el a bemutatókra.
A meséket igen gyakran korszerűsítik
(például, amikor a róka harmadszor is
elrabolja a kiskakast, megjelenik a va-
dász, aki lelövi a rókát). Gépzenét alkal-
maznak, sehol sem énekelnek önállóan
a gyerekek a színpadon. A körtáncot
(kólót) is gépzenére adták elő. A zenét
is szakemberek válogatják. Többségében
műalkotásokat mutattak be, kevesebb a
népi elem, mint arra lehetőség kínálkoz-
na. Nem didaktizáló szándékkal építik
fel előadásaikat, ha csak a hazaszeretet
gyakori kidomborítását nem tekintem
annak. (Legszebb ország a világon Szerbia,
vagy Rómeóhoz nem megyek feleségül, nem
adom az én Miladinomat, vagy amikor
bemutatja a karatézókat: ők Szerbia leg-
jobb karatézói.) Más stílusú, de szép elő-
adásokat láttunk Egyetlen célt tartanak
fontosnak: a gyereknek élmény legyen a
szereplés. Érezze jól magát a színpadon.
A városi színházaktól kölcsön kérnek
gyermekelőadásokról készült felvétele-
ket, ezt sokszor végignézik az óvodá-
ban, majd a gyermekre bízzák, hogyan
formálja meg szerepét s ebből senki sem
csinál gondot.
58
Függőség és hit címmel 2007.
március 17-én, Szabadkán
sor került egy drogismereti
képzésre hitoktatók és
lelkipásztorok számára.
A képzést a Vajdasági
Keresztény Ifjúság szervezte
az Exspecto Alapítvánnyal
közösen. Az egynapos
szemináriumra az Exspecto
Alapítvány székhelyén
került sor. A képzés
Szabadka Önkormányzata
támogatásával és DR .
A NDRIJA K OPILOVIĆ sándori
katolikus plébános valamint
N T . D OLINSZKY Á RPÁD evangéli-
kus szuperintendens-püspök
fővédnöksége alatt került
megszervezésre. A szabad-
kai és Szabadka környéki
hitoktatókból és lelkipász-
torokból álló csoport meg-
tekintette a „Metamorphozis”
nevű interaktív kiállítást,
valamint meghallgatta KÁLY
KULLAI KÁROLY mentálhigiéniés
szakember előadását. Kály
Kullai Károly a budapesti
Sziget Droginformációs
Alapítvány vezetője, az
EMBERTÁRS ökumenikus orvosi
lapban és az Új Ember kato-
likus hetilapban jelennek
meg publikációi, több könyv
szerzője.
* Kály Kullai Károly
Szabadkán elhangzott
előadásának szerkesz-
tett változata.
Mozaikok – függőség, kapcsolat, kegyelem*
Kály Kullai Károly
EGY NARRATÍVUM
Olvassák el figyelmesen a levél – töredé-
keket, egy szenvedélybeteg ember üzene-
teit. Hagyják, hogy hasson a szívükre, az
eszükre, a gyomrukra.
Mit tennének, ha hasonló üzeneteket
kapnának?
07. 01.25.
Bocsáss meg, amiért írok. Többé nem
teszem. Csak kérlek, ne hagyj magamra
soha. Segíts rajtam. És ne kérd, hogy
válasszak közted és a doktornőm közt.
Ma jön a barátom három napra, akivel
hónapok óta nincsen képem szakíta-
ni. Jánossal is veszekedtünk, és csak
Rivotrilon élek. Úgy bírom ki, mert min-
den pillanatban csak rettegek, és nem
szeretnék manipuláló játszmákat foly-
tatni. Igen, valamennyire a gyógyszer
is az, de már muszáj, mert fáj minden,
a múlt, a jelen. Nincs jövőképem, és
igen, pótapukára vágyom, ha infantilis
is vagyok, akkor is, mert csak a szeretet
tart életben, de a férfiaktól reszketek,
beteg vagyok, csak kapaszkodnék, de
már korom szerint felnőtt vagyok. A sze-
relem tönkretett már, becsapott. Az ilyen
szánalmas embert kihasználják. És én
most csak benned bízom, mint egy riadt
kislány, aki az apukájához menekül. Ne
dobj el, kérlek. Nem akarok hibázni!
Csak egy gyáva és gyenge senki vagyok.
Szükségem van rád! Bocsánat.
Hivatásunk eszköztárából
07.01.29.
Értem ne imádkozz, gyűlölöm az
Istent, aki ma téged vett el tőlem. Bennem
144 db Xanaxnyi Rivotril. Sajnos nincs
több, ez meg kevés a halálhoz. A bi-
zalmam ne köszönd, hisz átok a másik
embernek. Anyám részeg volt 21 éves
koromig minden nap, apám ugyaneddig
szexuálisan molesztált. Csellózni nem
hagytak, fuvoláznom kellett...
El sem tudom képzelni, mit tudnék
dolgozni, én itt most föladtam. Nem aka-
rok leszokni, szereznem kell annyit, hogy
örökre vége legyen! Egyszer az életben
bátor leszek!!! Senkim nincs, és nem
is kell. Soha többé nem küld el senki!!
Nem kell csoport, nem kell segítség, meg-
csinálom! És csak a szüleim lesznek a
felelősek, senki más. Többé nem hiszem
el, hogy van kiút! Soha!!! Én nem vagyok
szenvedélybeteg. Az a beteg, aki ebben a
világban élni tud. Vajon most haragszol?
Végül is mindegy. Nagyon megszerette-
lek, de az utolsó voltál, erre esküszöm!
Bocsáss meg. B.
07.01.31.
És ha egy tulipán örökre bezárul?
Csodákról nem kell meggyőznöd, tizen-
három éve kilépek a testemből éjjelente.
Borzalmas a visszatérés, sokszor úgy
érzem, épphogy sikerült. Az a dimenzió
az otthonom. De ez nem vallás. Böbe a
hátamon, Cirmos az arcomnál szuszog,
Mirci ide-ide jön. Ők hárman tudják,
Mozaikok – függőség, kapcsolat, kegyelem
hogy nagyon fájok. Azt gondolom, úgy is
lehet segíteni, hogy nem vállalsz pótapa-
ságot. Persze a jog semmire nem kötele-
zett téged. Még sok a mondandóm, de
fölösleges. Sajnálom, hogy így alakult.
Szia! B.
07.02.04.
Képes vagy kikapcsolni a telefono-
dat! Tudd meg, baj van! Nagy!!! Nem is
az vagy, akinek hittelek, akiről János
hónapokon át mesélt. Szívből örülök,
hogy tükörbe tudsz nézni… Na meg még
jobban tetszik a kereszténység. Tudod,
mit teszel? Lesz..., mi van velem, s imád-
kozol, hogy a lelkiismereted megnyu-
godjon. Gyűlöllek és szánlak!!! Nem volt
jogod ahhoz, hogy megszeresselek, nem
volt jogod reményt keltened bennem. És
ígérem, a legszuperebb bosszút állom
rajtad és mindenkin, megölöm magam!!!
Te meg élj boldogan. B.
07. 02. 07.
Sajnálom, amiket írtam. Kérlek, bo-
csáss meg, ha tudsz. Kiborultam, de ez
nem mentség, tudom. Jánost is elveszítet-
tem, pedig hónapok óta napi kapcsolatban
voltunk. Az én hibám. Egy borderline-t
csak a macskái viselnek el. Ez a diagnó-
zisom. Szóval sajnálom tiszta szívemből.
Azért bántottalak, mert úgy fájt, hogy
elküldtél. Ne haragudj! Isten Áldjon! B.
A SZERETET SZEGÉNYEI
II. JÁNOS PÁL:
„A Krisztus követésére elszánt ember
kötelessége, hogy elvigye az örömhírt
a szegényeknek (Lk 4, 18–19), minden
szegénynek, megkülönböztetés nélkül.
A kábítószerfüggő ember a szeretet sze-
génye, mert nem tudja tisztelni önmagát
és az életet. Rossz képet alakított ki
magáról és a társadalomról. Pedig az
„ember képtelen szeretet nélkül élni.
59
O bolestima zavisnosti svi
ponešto znaju ali to nije
dovoljno da bi se moglo
uključiti u aktivnost suzbi-
janja. Ovaj napis obuhvata
deo sadržaja za edukaciju
sveštenih lica i veroučitelja
koji tokom rada sa omla-
dinom-vernicima moraju
ispoljiti seriozna znanja.
Droga i njena dominacija
svetski je problem koji
najviše dotiče zavisnike ali
i onu kriminogenu grupu
koja trguje drogom sa
mrežom dilera. Razgovor o
samoj temi je složen počev
od definisanja zavisnika
do utvrđivanja njegovog
društvenog položaja i
odnosa prema njemu koji je
– najčešće – stigmatičan. Ti
labilni ljudi postaju plenom
nekih «konfesionalnih»
zajednica koje ih hvataju u
svoje ralje i ne puštaju.
Uzroci narkomanije se ne
mogu svesti na nekoliko
uzroka. Adikcija je multina-
cionalna pojava, pa kada
zavisnike pitaju za uzroke
najčešće ne znaju. Papa
Pavle II mnogo se bavio
ovim problemom i javno i
otvoreno je istupao protiv.
Njegovo stanovište je da
je uzrok ovome u odsustvu
harmonije unutrašnjih vre-
dnosti koju ni porodica ni
društvo nisu uspeli posre-
dovati. Takođe je insistirao
na utvrđivanju veze između
smrti uzrokovane drogom i
bolesti duše. Svaka država
60
mora ovo zlo i borbu Magára marad, érthetetlenné válik ön-
protiv njega regulisati maga számára, értelmét veszíti az élete,
zakonom i brojnim regu- ha szeretetet nem kap, szeretetet nem
lativama što je učinjeno i talál, nem vehet benne részt, és nem
kod nas – 2000. godine. sajátíthatja el a szeretetet.”(320.)
Miért nem akarunk mi foglalkozni a
függő betegekkel?
Miért nehéz foglalkozni a függőkkel?
Miért kell foglalkoznunk a függő em-
berekkel, így a kábítószeresekkel?
A kábítószeresekkel, a szenvedély-
betegekkel kapcsolatban az előítéletek,
a klisék a dominánsak; leegyszerűsítve,
félelmet, taszítást erősítve, közhelyesen
mutatják be a problémát.
„Sokkal könnyebb valami ellen lé-
tezni, min szeretetben.” – írja R ICHARD
ROHR, ferences szerzetes.
Tiltakozni szoktam, szoktunk néhá-
nyan, amikor a kábítószer-ellenes harc
egyik tagjaként mutatnak be akármilyen
nyilvánosság előtt is.
Miért?
Visszatérve Richard Rohrhoz: „Ha a
félelem, a gyűlölet kerít hatalmába min-
ket, hívőket, könnyen „ellenségfüggők-
ké” válunk, így a valami, vagy valaki
másra adott reakciónk határozza meg
az életünket. A negatíve meghatározott
identitás gyorsan előáll, és mintegy élet-
célpótlékká lesz – így nagyon sokan, még
vallásos emberek is, egyfajta „én szen-
tebb vagyok”, sőt ellenséggyűlölő életet
kezdenek élni. Sokkal könnyebb valami
ellen létezni, mint szeretetben.”
„Sokkal könnyebb egy csoporthoz
tartozni, mint belátni, hogy Istenhez tar-
tozunk.”
Mi az a lelki alapállás, amely nyitottá
tesz minket?
„Az egészséges vallás, a valódi kon-
templatív gondolkodás higgadtan meg-
tartott határokat eredményez, melyeket
nem kell állandóan védeni, se a „barát-
Kály Kullai Károly
ság” nevében megtagadni. Mert „szűk
a kapu (…) keskeny az út (…) bizony
kevesen találják meg azt” (Mt 7, 14)
manapság is. Sokan nevezzük ezt úgy,
hogy a „harmadik út”, amely csak akkor
nyílik meg, ha az ellentétek feszültségét
megtartjuk.
Az adomány, amit a valóban kon-
templatív lelkek mind önmaguk, mind
a társadalom számára felkínálnak, az,
hogy egy sokkal nagyobb történet részé-
nek, egy sokkal nagyobb Én részének
tekintik magukat. Ebben az értelemben
a középpontja tudatában élő ember alap-
vetően konzervatív, jól tudja, hogy ősei
taposták ki az útját, az Örök Hagyomány
ösvényét. Paradox módon azonban a
valódi kontemplatív lélek mindemel-
lett kockázatvállaló és reformer, éppen
azért, mert nincs magántermészetű ten-
nivalója, feladata vagy biztonságigénye.
Biztonságának és identitásának kulcsa
Isten, és nem függ attól, hogy igaza
van-e, fizeti-e őt az egyház, vagy hogy
elnyeri-e az emberek tetszését. Mindez
elég ahhoz, hogy az önérdeket megha-
ladva legyőzze a félelmet, és elvégezze
Isten szükséges művét. Nézzünk csak
utána, hogy milyen sok szentet, teoló-
gust és különösen női rendalapítót utasí-
tott, fenyegetett, sőt egyenesen üldözött
életében az egyház. Isten mindig na-
gyobbnak bizonyul azoknál a dobozok-
nál, amelyekbe be akarjuk gyömöszölni,
úgyhogy ne vesztegessünk túl sok időt e
dobozok alkalmasságának bizonygatásá-
ra.” (Richard Rohr: Minden egybetartozik.
Ursus Libris 2006.)
Három kérdést kell feltenni önma-
gunknak az én nézőpontomból:
Ki nekem a kábítószeres?
Miért segítsek?
Hogyan segítsek?
Mozaikok – függőség, kapcsolat, kegyelem
A feltett kérdések közül sokan már
az elsőnél elakadnak. Számos oka lehet
ennek: érdektelenség, előítéletek, elhatá-
rolódás, félelmek, illetve közvetett vagy
közvetlen érintettség bármely szenve-
délybetegséggel kapcsolatban. Lehet,
hogy a válasz csak évek alatt születik
meg, vagy az is lehet, hogy folyamatosan
áttűnik, változik.
Akik az első kérdés után a második
megválaszolásán is gondolkodnak – ők a
potenciális segítők –, motiváltak. Lehet,
hogy csak filantrópok, de az is lehet,
hogy bontakozó hivatástudatuk, vagy
egy mély, determináló élmény készteti
őket.
A harmadik kérdés az aktív segítők
kérdése. A gyarapodó válaszok mélyülő
önismeretet, folyamatosan fejlődő szak-
maiságot, útkeresést tükröznek.
61
AZ OKOKRÓL
A kábítószerek használatát, a függő-
séget nem lehet egyetlen, vagy néhány
okra visszavezetni. Ez a segítéshez szük-
séges tudás egyik alaptétele. Az előítéle-
tes, leegyszerűsítő megközelítés mindig
megkísérli a kiváltó ok, okok feltárását,
de ez csak stigmatizációhoz, a probléma
eltolásához és nem a segítés világához
közelít.
Az addikció (függőség) multikazuális
eredetű. Több ok, ok – bokor együttes
jelenlétét feltételezzük a használat, a füg-
gőség kialakulásakor. Az egyes tényezők
erősebbek, vagy gyengébb hatásúak.
A leggyakoribb kérdés, amelyet sze-
mélyes találkozások alkalmával volt
drogfüggőknek feltesznek, az okok fir-
tatására irányulnak, sokszor függetlenül
a kérdező előképzettségétől, tudásától,
62
vagy szerepétől. Az egyszerű válasz:
„Nem tudom, bár sokat törtem rajta a
fejem”, újszerűnek, meglepőnek tűnik,
sokszor átmeneti bénultságot is kelt a
hallgatóságban.
A genetikai, a biológiai okok mel-
lett a személyiségjellemzők, valamint a
pszichoszociális és környezeti jellemzők is
nagyon fontosak. A kulturális hatások is
befolyásolhatják, alakíthatják a személyes
utakat. Jelentős különbségek vannak az
egyes földrészek, kultúrák kábítószerek-
hez, azok használatához való viszonyu-
lásában, mindezek pedig az idő tényezőt
figyelembe véve, módosulhatnak is.
Az „Egyház, kábítószer, drogfüggő-
ség” című pasztorális kézikönyv is több
oldalról világítja meg az okok keresésé-
nek bonyolultságát.
Leszögez a Katolikus Egyház Kate-
kizmusát idézve, hogy „…eltekintve a
szigorúan gyógyászati indikációtól
a kábítószer-fogyasztás súlyos bűn.
Természetesen minden esetben meg kell
vizsgálni az egyén személyes felelőssé-
gének mértékét, hogy a bűn esetleges
súlyosságáról beszélni lehessen.” (44.)
Mielőtt a moralizálás kényelmes pó-
zában pálcát törnénk a drogosok és se-
gítőik fölött, következzenek a krisztusi
irgalom szavai, a körültekintő, tapintatos
szeretet megállapításai.
II. János Pál egyik beszédében kije-
lenti, hogy „…mi mégis arról akarunk ta-
núskodni, hogy van okunk reményked-
ni, és a reménység okai erősebbek, mint a
reményvesztettségé. Ma sem hiányoznak
az evangéliumi történet irgalmas szama-
ritánusai, akik személyes áldozatukkal,
sőt olykor önmaguk veszélyeztetése árán
is képesek arra, hogy a nehéz helyzetben
élők felebarátaivá váljanak.”(42.)
„A Krisztus követésére elszánt ember
kötelessége, hogy elvigye az örömhírt a
Kály Kullai Károly
szegényeknek (Lk 4, 18–19), minden sze-
génynek, megkülönböztetés nélkül. A ká-
bítószerfüggő ember a szeretet szegénye,
mert nem tudja tisztelni önmagát és az
életet. Rossz képet alakított ki magáról és
a társadalomról. Pedig az „ember képtelen
szeretet nélkül élni. Magára marad, érthe-
tetlenné válik önmaga számára, értelmét
veszíti az élete, ha szeretetet nem kap, sze-
retetet nem talál, nem vehet benne részt,
és nem sajátíthatja el a szeretetet.”(320.)
Az okok részletesebb, vissza-visszaté-
rő felsorolása csak ebből az alapállásból
érthető. Nem öncélú társadalomkritika,
hanem a nyílt és rejtett összefüggésekre
irányítja figyelmünket, amelyek nagyon
fontos pasztorális területeket is érinte-
nek.
„A Család Pápai Tanácsa kifejti, hogy
a kábítószerfogyasztás alapvető oka az
erkölcsi értékek és a belső harmónia
hiánya. Ennek gyökerében a nevelés hi-
ányossága áll, az a tény, hogy a társada-
lom és a család nem tudta közvetíteni az
értékeket. Az értékek elsajátítása nélkül
a kábítószerfüggő ember a „szeretethiány
betegségében” szenved. „Nemcsak a ká-
bítószerről van szó, hanem a fogyasztást
okozó emberi, pszichológiai és létkérdé-
sekről. A társadalom nem mindig akar
tudomást venni ezekről a kérdésekről,
és elfelejti, hogy a kábítószer-függőség
oka nem az anyag, hanem az ember, aki
szükségét érzi az anyag fogyasztásának.
(…) A kábítószer iránti vágy a társadalom
rossz közérzetét jelzi. (…) A jelenség
mögött az ember segélykérése áll, az
emberé, aki életével egyedül marad, s
nemcsak az elismerésre, a megbecsülés-
re, de szeretetre is vágyik. (…) A prob-
léma nem maga a kábítószer. A problé-
ma az emberi lélek betegsége, amely a
kábítószerfogyasztáshoz vezet. Ahogy II.
János Pál pápa mondja: „Fel kell ismerni
Mozaikok – függőség, kapcsolat, kegyelem
a kapcsolatot a kábítószerrel való visz-
szaélés okozta halálos kórkép és a lélek
betegsége között, amely arra ösztönzi az
embert, hogy hamis kielégülést keresve
elmeneküljön önmaga és a valóság elől,
és végül elveszítse létezése értelmét.”(41)
Az egyén számára pszichoszociális
fejlődésében először a család, majd a tár-
sadalom közvetíti az értékeket. A család
hiánya, sérülése, vagy devianciája kap-
csán veszélyeztető tényező is lehet.
Következzen néhány jellegzetes, úgy-
nevezett családi kockázati tényező:
→ A szülők rendszeresen használnak
pszichoaktív anyagokat (a kábítószeren
kívül a legális drogok és az indokolat-
lan öngyógyszerezés is ide tartozik), a
fogyasztással kapcsolatban megengedő
attitűdöt tanúsítanak.
→ Válás, többszörös válás, egyszülős csa-
ládmodell.
→ Érzelmi hiányok, érzelmi szegénység a
családi kommunikációban, kapcsola-
tokban.
→ Családi erőszak, fizikai és szexuális
bántalmazás.
→ Gyermekkori traumák, feldolgozatlan,
befejezetlen gyászmunka.
A család után a kortárs hatások is
nagyon fontosak az érzelmi fejlődésben,
a társas kapcsolatokban. Modellként
szolgálhatnak, kockázati tényezőt is je-
lenthetnek az anyagok használatának
tekintetében. Íme a legfontosabbak:
→ Meghatározó lehet a kortárs csoport
pszichoaktív anyag használata, megen-
gedő attitűdje.
→ A kortársak identitása („anyagos
vagyok”, „kábítószeres vagyok”)
→ A környezet negatív megbélyegzésé-
nek, leértékelésének kerülése a kortár-
63
sak segítségével. (Pl. „Minden középis-
kolás kábítószerezik”.)
→ Csoportnyomás, devianciák.
A hazai kutatások is bizonyítják,
hogy az úgynevezett „kapudrog elmélet”,
miszerint aki marihuánával kezdi, eljut
a szenvedélykeltő szerek arzenáljának,
végül pedig a heroinnak a használatáig,
nem tudományos, hanem egy hatósági-
lag kreált leegyszerűsítő megállapítás. A
fiatalok – családi és kortársi minták ösz-
tönzésére – ugyanis a cigaretta használa-
tával, majd az alkohollal kerülnek közeli
kapcsolatba. Az alkoholt (bor, sör, majd
később égetett szeszes italok) követheti
a marihuána, esetleg az amfetaminok
használata. Az egyes stádiumok nem
törvényszerűen követik egymást, meg-
szakadhatnak, a kipróbálásig, esetleg az
alkalmi használatig jutnak el. A füg-
gőség, valamint egyéb illegitim drogok
használata csak a kipróbálók töredékére
jellemző.
Mit kezdjünk ezekkel a nehezen elfo-
gadható, de feladatot adó tényekkel?
„Nem feledkezhetünk meg arról,
hogy a kábítószer kis mennyiségben is
módosítja az értelem, a szabadság és az
akarat használatát. A megelőzésre és
a kábítószerfüggők kezelésére irányuló
lelkipásztori tevékenységnek ezekre az
elemekre kell épülnie.”(235.)
Az okok keresésében még fontos,
hogy szó legyen az örömről.
Az örömelv, a vágy az öröm megta-
pasztalására nagyon mély belső mozga-
tója életünknek. A szerhasználat, majd
a függőség viszont zsákutcát jelent az
örömök keresésében. Könyvünk olda-
lakon keresztül az öröm pszichológiai
és teológiai fejtegetésével is foglalkozik,
hiszen pasztorális szempontból is fontos
fogalomról van szó.
64
„Az örömet gyakran csak testi és pszi-
chológiai vonatkozás tekintetében, az ér-
zelmi élet kellemes érzésekből nyert jogos
megelégedettségeként értelmezik, pedig
az emberben jelen van az erkölcsi érzék is,
amely az élet alapvető értékeivel összhang-
ban akar élni. Az öröm tehát nem pusztán
egy érzés, amelyet érdemes kipróbálni,
átélni. Az öröm önmagáért való keresése
általában elégedetlenséget és kiüresedést
von maga után, mert az ember önmagába
fordul. Az igazi öröm érzése önátadásunk
gyümölcse – ingyenes ajándék.”(283.)
Mindezen ismeretek birtokában te-
gyük föl újra a kezdő kérdéseket:
Ki az én nézőpontomból
a kábítószeres?
Miért segítsek?
Hogyan segítsek?
„A pasztorális gondolkodás és cse-
lekvés középpontjában az ember áll.
Utalhatunk itt az evangéliumra, ahol
Jézus terapeutaként és szabadítóként je-
lenik meg. Minden hívőnek az Úr pél-
dáját kell követnie, amikor segítséget
ad, vagy elfogad. Ő a példakép, a hívő
ember cselekedeteinek forrása, létezésé-
nek alapja. Emberi kapcsolatainkban az
ő példáját kell követnünk, hogy minden
ember el tudja fogadni életét és a rábí-
zott küldetést.” (415.)
„Az önmagunk felé irányuló köte-
lességérzet, amely elvezet a felelősség-
tudatra, természetesen nem az egyetlen
eleme a keresztény életnek, amelynek
célja az Istennel való találkozás, az örök
életben való részesedés. A keresztény
élet rámutat a Krisztus szándéka sze-
rinti szabadulás horizontjára is. Nem
véletlenül mondja Krisztus, hogy nem az
egészségesekért jött, hanem a betegekért,
nem az igazakért, hanem a bűnösökért
Kály Kullai Károly
(vö. Lk 5, 31–32). Mint minden ember,
a kábítószerfüggő is erre a szabadságra
kapott meghívást, az önmagán belül és
kívül rejlő akadályoktól való megszaba-
dulásra. Igaz ez akkor is, ha bonyolult
a személyisége, és így nehéz a fejlődés
útja a gyógyulás felé, nehéz a vele való
kapcsolat kialakítása.”(416.)
Divatos téma – sokaknak úgy tűnik
– a szenvedélybetegség, ezen belül
különösen a kábítószer-probléma nap-
jainkban. A pletykalapok, rendőrségi
hírek kis színeseiben, ha a tematikát
nézzük, szinte nincs is változás, csak
a szereplők és a helyszínek változnak.
Az elektronikus sajtó, a televíziók már
árnyaltabban foglalkoznak a témával.
Az oknyomozáson, a szociográfiai meg-
közelítésen túl viszonylag itt is ritkán,
rétegműsorokban, késő esti órákban
láthatjuk, hallhatjuk, hogy van válto-
zás, van szabadulás, van remény. De ez
az információ már csak kevesekhez jut
el, az előítéletek, a klisék védőbástyái
szilárdan állnak. Igy a segítésről szóló
üzenetek, amelyek az Egyház, kábítószer,
drogfüggőség c. kötetben megtalálhatók
az evangelizáció és a pasztorális munka
bátorításaként a hivatások erősítéseként
is olvashatók.
„…Jézus terapeutaként és szabadító-
ként jelenik meg.”
„Minden hívőnek az Úr példáját kell
követnie, amikor segítséget ad, vagy
elfogad.”
Miben is áll ez a példa?
→ Hivatás felismerése: Nem olyan régen,
egy kortárssegítő csoportban arról
beszélgettünk a fiatalokkal, hogy ki
miért akar segíteni. Az egyik csoport-
Mozaikok – függőség, kapcsolat, kegyelem
tag nagyon egyszerű és biblikus választ
adott, bár ő ezt nem is tudta: „Ez egy
érzés, egy belső hang”. Van-e bátorsá-
gunk ezt a hangot meghallani, az első
lépéseket megtenni?
→ Önismeret: Ha az úton elindultunk,
törekszünk-e önmagunk szándékai-
nak, törekvéseinknek, motivációink-
nak a megismerésére, az önmagunkon
belül és kívül rejlő akadályoktól való
megszabadulásra?
→ Szolgálat: Csak azt tudom adni, ami
vagyok, aki vagyok. A bennem rejlő
értékek megélése, megajánlása tesz
alkalmassá a szolgálatra, ez teheti sza-
baddá a szenvedélybeteg embert is.
„Napjainkban, amikor a kábítószer
ilyen nagy mértékben elterjedt, az egyház
újabb kihívás előtt áll: az evangelizáció
olyan emberek felé irányul, akik ebben
a sajátos helyzetben élnek, és akik részt
65
vesznek a drogok terjesztésében. Ennek
érdekében a következő célokat állítja
maga elé az egyház:
Hirdeti Isten atyai szeretetét, amely
minden ember megmentésére törekszik.
Elutasítja az emberben és a társa-
dalomban rejlő gonosz erőket, amelyek
a kábítószer-fogyasztás terjedéséhez
vezetnek.
Tanúságot tesz az életüket a kábító-
szeresek gyógyításának szentelő hívők
által, akik Jézus Krisztus példáját köve-
tik, aki nem azért jött, hogy neki szolgál-
janak, hanem hogy ő szolgáljon és életét
adja váltságul sokakért (Mt 20,28; Fil
2,7).” (74.–77.)
Azokban az országokban, ahol a ká-
bítószer-probléma kezelését fontosnak
tartják, törekednek az úgynevezett el-
látási lánc kialakítására. A drogkarrier
legfontosabb állomásaira megfelelő és
elegendő intézményi választ kell adni.
66
A drogkarrier elemei: kipróbálás, al-
kalmi használat, rendszeres használat,
függőség. Ezekből a kipróbálás és az al-
kalmi használat latens jelenség, az egész-
ségfejlesztés, a prevenció és a megfelelő
információk adása ha kellően hatékony,
akkor itt fékezőleg is hathat. Ha a korai
felismerés megtörténik, a korai kezelés-
be vétel is elindulhat, ami elsősorban
önismereti munkát, vagy családterápiát
jelenthet.
A rendszeres használat és a függőség
professzionális, részben egészségügyi
megközelítést igényel. Az egészségügyön
kívül gyakoriak a közösségi és/vagy egy-
házi elköteleződések is. Néhány jellegze-
tes intézménytípust szeretnék felsorolni:
→ alacsony küszöbű, pszichoszociális
intézmények
→ drogambulanciák
→ addiktológiai osztályok
→ rehabilitációs intézmények
→ félutas házak, reszocializáció
→ védett munkahelyek
→ önsegítő csoportok.
A felsorolt intézménytípusok közül a
katolikus egyház leginkább a rehabilitá-
ciós munkában köteleződött el. Vannak
olyan országok, pl. Olaszország, vagy
Közép-Amerika, Dél-Amerika országai,
ahol igen magas számban találhatók ka-
tolikus rehabilitációs közösségek, ame-
lyek hálózatot is alkotnak.
II. János Pál pápa a rehabilitációs
munkát kiemelten fontosnak tartotta,
beszédeiben, megnyilvánulásaiban gyak-
ran irányt mutatott, bátorítást adott. A
kézikönyv többször is idéz abból a be-
szédéből, amit a terápiás közösségekhez
intézett, több mint húsz éve.
„A kábítószerrel való leszámolást nem
segíti a hiábavaló riogatás, ijedtség, sem
Kály Kullai Károly
az elhamarkodott, leegyszerűsített okos-
kodás. Egyedül annak az erőfeszítésnek
van értelme, amely az egyén megismeré-
sére, belső világának megértésére irányul;
amely az embert méltósága felfedezésére
vagy újra-felfedezésére ösztönzi; segíti,
hogy új életet kezdhessen; életének tevé-
keny alakítójaként újra felébressze magá-
ban azokat az erőforrásokat, amelyeket
a kábítószer eltemetett; mozgásba hozza
akaratát, hogy bizalommal telve biztos és
nemes ideálok felé induljon.” (60.)
A fenti idézet tartalmazza a rehabili-
tációs munka szépségét, összetettségét,
folyamatát. Ahhoz viszont, hogy mind-
ez minden egyes rehabilitálandó testvé-
rünkben életté váljon, másfél-két évre
van szükség…
A rehabilitációs intézményeket életfor-
ma-műhelyekként is emlegetik. A segítők
és a rehabilitálandók egy csoportot, egy
közösséget alkotnak. A legfontosabb te-
rápiás eszközök: az elfogadás, önmagunk
és embertársunk tisztelete és a személyes
példa. A változás folyamatában gyógysze-
res kezelés, „rásegítés” nincs.
Az intézménnyel való kapcsolat
nem ér véget a program befejeztével.
Legtöbbször önsegítő csoportokba integ-
rálódnak a már rehabilitáltak, amelyek-
ben a cél a józanság megtartása.
„…ha a kábítószernek az emberi sze-
mélyre, minden emberre, és főként a
fiatalokra leselkedő hatalmas veszélyével
szembe akarunk nézni, bizonyítékokkal
kell rendelkeznünk arra nézve, hogy a
győzelem lehetséges. Ha az olyan embe-
rek, akik már győzelmet arattak, biztosí-
tanak minket a győzelem lehetséges vol-
táról, akkor reménnyel telve vehetjük fel a
küzdelmet. És akkor ti, fiatalok, akik már
legyőztétek a veszélyt, a reménység, a le-
hetséges győzelem tanúi lehettek a többi
ember számára. Új lendületet adhattok a
Mozaikok – függőség, kapcsolat, kegyelem
kábítószer miatt aggódó társadalomnak,
hogy folytassa a harcot, minden erejét,
minden jó szándékát bevesse: megéri,
hiszen a győzelem lehetséges.” (62.)
Igen, a győzelem lehetséges!
Az aggódást, a félelmet fel kell, hogy
váltsa a remény, valamint új hivatások, új
intézmények születése.
Van-e a Vatikánnak
drogpolitikája?
A „drogpolitika” kifejezést másfél
évtizede egyre gyakrabban halljuk, he-
lyes vagy helytelen használatát tapasz-
talhatjuk.
Egy adott ország kábítószerproblé-
mával kapcsolatos törvényei, rendeletei,
határozatai, állásfoglalásai, nemzetközi
szerződésekben vállalt kötelezettségei
alkotják a kereteit, a probléma egészére
adott társadalmi válaszok pedig a drog-
politika tartalmi elemeit. A nyolcvanas,
kilencvenes évektől egyre több ország
készítette el stratégiáját, amelyek rövid-,
közép- és hosszú távú célokban jelölik
ki a megoldandó feladatokat, cselekvési
programot.
Magyarországon 2000-ben fogadta el
a Parlament a Nemzeti Stratégia a kábító-
szer-probléma visszaszorítása érdekében
c. határozatát, mely mind a mai napig
meghatározó dokumentuma a magyar
drogpolitikának.
Önálló kötetben a Vatikán még nem
jelentette meg drogpolitikával kapcsola-
tos nézeteit, de szinte nincs olyan fontos
területe a témának, amelyről ne lenne
karakteres véleménye az „Egyház, kábí-
tószer, drogfüggőség” c. pasztorális ké-
zikönyvben. Már idéztük a sorozat első
részében BARRAGÁN bíboros gondolatait,
miszerint „Nem új módszert ajánlunk,
hanem egyszerű válaszokat kínálunk a
67
kérdésekre, egyfajta gyakorlati útmutatót
adunk”.
Mégis több ennél ez a kötet, hiszen az
ajánlásban a megszólítottak köre a világ-
egyházat tekintve tág: püspökök, papok,
világi munkatársak, szülők a pasztorális
munkában; politikusok az adott ország
felelősségteljes törvényalkotásában, prob-
lémaérzékenységében; egészségügyiek,
akik „megtalálhatják benne (a kötetben)
azokat az értékeket és tájékozódási pon-
tokat, amelyek segíthetik őket küldeté-
sük teljesítésében”; valamint a fiatalok,
tanárok, akik a prevenció kulcsszereplői.
A legfontosabb témák, amelyekkel
kapcsolatban a tanító hivatal és a pápa
(II. János Pál) megnyilatkozásaiból, en-
ciklikákból idézeteket és kommentáro-
kat találhatunk: a politika és a társa-
dalom felelőssége; keresletcsökkentés;
kínálatcsökkentés; ártalomcsökkentés
(fenntartó kezelés); kábítószer-kereske-
delem, terjesztés; nevelés és prevenció;
rehabilitáció; az egyház szerepe.
„A könyv ismerteti a kérdésben el-
foglalt hivatalos elméleti álláspontot, és
gyakorlati útmutatást ad a kábítószerfüg-
gőkért végzett lelkipásztori tevékenység-
hez.” (25.).
„Három követendő út létezik: megelő-
zés, visszaszorítás, rehabilitáció. A leg-
fontosabb közülük az első, az olyan meg-
előzés – a megfelelő neveléssel együtt –,
amely feltárja az élet igaz értelmét, és a
valódi értékeket helyezi előtérbe.” (53.)
„1997. október 9. és 11. között zaj-
lott le a Vatikánban a Szolidaritás az
életért című egyházi értekezlet, ame-
lyet az Egészségügyi Dolgozók Lelkigon-
dozásának Pápai Tanácsa szervezett.
Mérföldkő volt ez a találkozó: bebizonyí-
totta, hogy a Szentszék energikusan és
határozottan akar fellépni a kábítószer-
problémával szemben. A katolikus egy-
68
ház, amely eddig is komoly részt vállalt
a megelőzésben és a kábítószerfüggők
testi–lelki egyensúlyának helyreállítá-
sában, a kábítószer-jelenséget sürgető,
világméretű problémának nyilvánítot-
ta, amely minden országot és minden
társadalmi csoportot érint (szegényeket
és gazdagokat, fiatalokat, felnőtteket és
időseket, férfiakat és nőket egyaránt).
Egy ilyen méretű probléma erőteljes és
határozott fellépést igényel, hogy gátat
tudjunk szabni a belőle fakadó erkölcsi
romlásnak.” (17.)
„A kábítószer-jelenség, amely az
egész világot aggasztja, komoly tanul-
mányozást igényel. Helyesen tesszük, ha
ilyen súlyos kérdésben II. János Pál meg-
világító erejű tanításait vesszük alapul.
Az utóbbi években a Szentatya gyakor-
ta fejezte ki aggodalmát, és több mint
nyolcvan alkalommal foglalkozott ezzel
a kérdéssel.” (16.)
A felsorolt idézetekből egyértelmű,
hogy a tárgyalt téma részletességét, va-
lamint a megnyilatkozások és idézetek
súlyát tekintve egy drogpolitikai állásfog-
lalásként is olvashatjuk a kötetet, amely
megszívlelendő iránymutatást tartalmaz
a világegyház, a helyi egyházak, vala-
mint ajánlásokat az egyes kormányok
számára is.
Tekintsük át – továbbra is a kötetből
kiemelt idézetek segítségével – csoporto-
sítva a legfontosabb megállapításokat.
A társadalom, a közösség, a
politika felelőssége
A NGELO SODANO bíboros a konferen-
cia megnyitó beszédében hosszan sorolta
azokat az okokat és következményeket,
amelyekkel való szembesülés, valamint a
megoldások keresése világméretű prob-
lémát jelent, eltérő hangsúllyal pedig az
Kály Kullai Károly
egyes országok kezdődő, vagy már akár
katasztrófát jelentő gondjai is egyben.
„A kábítószer egyszerre eredménye
és oka az erkölcsi leépülésnek, a tár-
sadalom egyre fokozódó szétesésének,
amely aláássa az erkölcsi rendet, az em-
berek közötti kapcsolatokat, a társadalmi
együttélést.
Kiemelte a kábítószerfogyasztással
járó és a fogyasztás következményekép-
pen fellépő betegségeket, a hepatitisztől
a tuberkulózisig és az AIDS-ig. Mindenki
előtt ismert az a rengeteg rossz, erőszak,
szexuális visszaélés, fegyverkereskede-
lem, terrorizmus, amely kíséri ezt a jelen-
séget, és amely miatt a családi kapcsola-
tok egyre nehezebben fenntarthatóak…
A kereskedők profitjának leszorítá-
sához a nemzetközi kábítószer-kereske-
delem legalább hetvenöt százalékát le
kellene állítani. Gondoljunk csak arra,
hogy nagy részét nemzetközi szerveze-
tek tartják ellenőrzésük alatt, amelyeket
erősen centralizált bűnöző csoportok irá-
nyítanak, sokféle szakma képviselőinek
a bevonásával: a vegyészektől a média-
szakértőig, és a pénzmosás területén az
ügyvédektől a biztonsági őrökig”. (34.)
A kínálatcsökkentéssel kapcsolatban
az egyes országokon belüli, valamint a
globális méretű kábítószer-kereskedelem-
mel, a „halál árusaival” való harc, ennek
felelőssége visszatérő gondolat (28.,29.,3-
2.,36.,37.). Különösen fontos a már rég-
óta termelőként számon tartott, sokszor
a tömeges megélhetést is a termesztés,
termelés által biztosított országokban
az eredményes fellépés (Latin-Amerika,
egyes afrikai és ázsiai országok). II. János
Pál által az elmúlt évtizedben többször is
ismételt gondolatait idézi ezzel kapcsolat-
ban a kötet:
„Megújítom ezért azt az elkeseredett
felhívást, amelyet néhány évvel ezelőtt
Mozaikok – függőség, kapcsolat, kegyelem
intéztem a különböző, hazai és nemzet-
közi testületekhez, hogy fékezzék meg
a kábítószerek kereskedelmének egyre
növekvő folyamát. Elsősorban arra van
szükség, hogy napvilágra kerüljenek
azok az érdekek, amelyek a piaci spe-
kulációkat mozgatják. Aztán meg kell
ismerni eszközeiket és működésmódjai-
kat. Végül jöhet a szervezett és hatékony
felszámolás. …
Sürgető feladat ezen a téren egy olyan
egységes terv megalkotása, amely a régi-
ók és a kontinensek közötti együttműkö-
désen alapul. A narkotikumok kereske-
delmével szemben alkalmazott eszközök
csak így lehetnek valóban hatékonyak.”
( 58., 59.)
Az ENSZ szakosított szervezetei rég-
óta küzdenek – hasonló szemléletben
– ezzel a problémával. Meg-megújuló
kérdés, hogy van-e értelme az ún. drog-
háborúnak, meg lehet-e nyerni a droghá-
borút (ld. USA). Az egyes országok harca
helyett a globális összefogás szükséges
e téren.
A dokumentum többször visszatér
a legalizálás témájára. Bár nem nevezi
meg az országokat, de egyértelműen utal
Hollandiára és a kilencvenes években
Svájcban lezajlott korlátozott, vagy enge-
délyhez kötött hozzáférhetőségre is. (Az
1997-ben megrendezett „Szolidaritás az
életért” konferencián indulatokkal fű-
szerezett vita zajlott le a heroin-függők
egészségügy által biztosított tiszta és
ellenőrzött heroinhoz való hozzáférhető-
sége miatt. Svájc megosztott volt e téren,
az egyházon belül voltak ellenzői és
támogatói is ennek az ENSZ által évekig
finanszírozott kísérletnek.)
II. János Pált idézzük újra:
„A kábítószert nem lehet kábítószer-
rel legyőzni. … Némely hatóságok ké-
szek erre az engedményre, igyekeznek
69
átlátható keretek között tudni a kábító-
szer-fogyasztást, hogy ellenőrizni tudják
hatásait. Az eredmény az lesz, hogy né-
mely drog fogyasztása már iskoláskortól
kezdve általánossá válik. Megpróbálják
minimálisra szorítani a veszélyt, meg-
különböztetnek lágy és kemény drogo-
kat: ezekből az elvekből születik meg az
egyes kábítószerek szabad kereskedel-
mére tett javaslat. Ez a megkülönböztetés
nem veszi figyelembe, illetve enyhébbnek
láttatja azokat a veszélyeket, amelyeket
a toxikus anyagok minden fogyasztása
magában rejt, különösképpen a függősé-
get, amely mögött ugyanaz a pszichikai
struktúra áll minden drog esetében: a
tudat beszűkülése, az akarat és a szemé-
lyes szabadság elvesztése.” (47.)
(Fontosnak tartom, hogy egy fogalmi
és egy szemléleti értelmezésre felhívjam
az olvasók figyelmét.
A gyakran visszatérő „kábítószerek
szabad kereskedelme” a kötet kontex-
tusában a liberalizációt is magában fog-
lalja, tehát az úgynevezett korlátozott
hozzáférhetőséget (hollandiai gyakorlat)
is ebbe a körbe sorolja.
Bár a dokumentum kiemelt témája
a kábítószer, több utalást olvashatunk a
legális drogok (cigaretta, alkohol) álta-
li problémák társadalmi megoldásainak
szükségességéről is.
A zárójelben feltüntetett számok az
Egyház, kábítószer, drogfüggőség című
pasztorális kézikönyvből vett idézetek.
(Budapest, Új Ember, 2004)
2006-ban jelent meg a Függőség és
kegyelem című könyv. Nem szóltak fan-
fárok, pedig szólhattak volna; nem tap-
solt a segítő szakma, mert már leszokott
a véleménynyilvánításról; nem futottak
össze az egyházak szenvedélybetegekkel
foglalkozó szakemberi sem, pedig lenne
okuk rá…
70
A szerző, GERARD G. M AY pszichiáter,
bátor és boldog ember. Hosszú utat járt
be, magaslatokat és mélységeket hagyott
maga után. „Számos régi értelmezés,
amelyhez ragaszkodtam, foszlott szer-
te menet közben, pusztasághoz hason-
ló ürességet hagyva maga mögött, ahol
megszokott mankóimnak, támaszaim-
nak semmi hasznát nem vehettem. Ez az
üres tér azután helyet adott a kegyelem-
nek, hogy valami új bontakozhasson ki
belőle. Új felismerések eresztettek gyö-
keret, és a felbukkanó gondolatok tisz-
tábbak, egyszerűbbek és szebbek voltak.
Egyre inkább tudatára ébredtem annak,
hogy azt élem, amit írok. Életemet a
szenvedélybetegségek rabsága, és a ke-
gyelemreménye tölti be.”(10)
May öníróniáját és mélységes humá-
numát figyelembe véve azt is állíthatjuk,
hogy az egész könyv azért íródott., hogy
két fontos állítás, valamint a végkövet-
keztetés megjelenhessen…
Az első állítás kijelöli, megnevezi azt
a szemléleti alapot, amelyre a mű épül.
„Munkám során nyújtott segítségükért
mindenekelőtt azoknak a kémiai anya-
goktól függő betegeknek és családtagja-
iknak mondok köszönetet, akik megosz-
tották velem élményeik és tapasztalataik
egy részét. Megtanítottak rá, hogy a
súlyos függőség korunk szent betegségé-
nek számít.”
A második állítás – ha az olvasó el-
fogadja May gondolatát – egy különös
alámerülést és azonosulást tesz lehetővé.
„Teológiai értelemben a bűn fordít el ben-
nünket a szeretettől: önmagunk, mások
és Isten szeretetétől. Ha ezt a kérdést
pszichológiai szempontból vizsgálom, két
erőben vélem felfedezni a felelőst: az el-
fojtásban és a függőségben. Mindannyian
szenvedünk az elfojtástól és a függőség-
től. E kettő közül az elfojtás az enyhébb.”
Kály Kullai Károly
Hogyan? Igen, jól olvasta a kedves
olvasó. May bőven, több oldalról bizo-
nyítja állítását, addiktológiai, teológiai
érveket sorakoztat fel. „A függőség egy
önálló és sokkal pusztítóbb erő, amely
aláássa szabadságunkat, és olyan dol-
gokra kényszerít bennünket, amelyeket
valójában nem akarunk megtenni. Amíg
az elfojtás elnyomja a vágyat, a függőség
hozzáköt a vágyhoz; a vágy a kívánság
erejét rabul ejti, és bizonyos viselke-
désformákhoz, emberekhez, dolgokhoz
köti. A kötődésnek (attachment) ezek a
tárgyai azután berögződésekké és máni-
ákká válnak, uralni kezdik életünket…
Az addikció pszichológiai, neurológiai és
spirituális dinamikája egyaránt műkö-
dik valamennyiünkben. Ugyanazok a fo-
lyamatok, amelyek egyesekben alkohol-
vagy narkotikumfüggőséget idéznek elő,
felelősek a gondolatoktól, munkától, kap-
csolatoktól, hatalomtól, kedélyállapottól,
képzelgésektől, és ezernyi más dologtól
való függőségért. A szó valamennyi ér-
telmében mindannyian addiktív szemé-
lyek vagyunk. Ráadásul függőségeink a
legádázabb ellenségeink! Noha a láncot
magunk kovácsoljuk, paradox módon
nem tudjuk uralni őket, rabul ejtenek
bennünket.”
May tovább folytatja a paradox gon-
dolatok sorjázását sokkolva ezzel a gya-
nútlan olvasót. „A függőség makaccsá
tesz bennünket; miközben hozzátartozik
emberi természetünkhöz, messzemenő-
en ellenkezik is azzal…A függőséget,
természeténél fogva éppen az élteti,
hogy megpróbálunk úrrá lenni rajta…
Megkérdőjelezhetetlenül szemben áll az
emberi szabadsággal, tökéletesen idegen
a szeretettől… A függőség a legerőtel-
jesebb pszichikai ellensége az emberi-
ség Isten utáni vágyának… Mindjárt az
elején meg kell vallanom, hogy nekem
Mozaikok – függőség, kapcsolat, kegyelem
egyáltalán nem sikerült függőségeim fölé
kerekednem...”
Akkor nincs is remény? Vége minden-
nek? Újabb paradoxonok következnek.
„Függőségeink utat készíthetnek a ke-
gyelem számára – térdre kényszerítve
bennünket… A kegyelem a világmin-
denség legerősebb hatalma. Felülmúlhat
elfojtást, addikciót, minden külső vagy
belső erőt, amely az emberi szív szabad-
ságára tör. A kegyelem reménységünk
horgonya…
Életben maradni annyi, mint függő-
ségben szenvedni. Élni és függőségben
szenvedni nem más, mint kegyelemre
szorulni.”
A spirituális szempont sem marad-
hat el, hogy teljessé váljon a panoráma.
„Spirituális szempontból a függőség nem
más, mint mélyen gyökerező bálvány-
imádás. Függőségeink tárgyai hamis is-
teneinkké válnak. Ezeket imádjuk, eze-
ket tiszteljük, ezekre figyelünk, ezeknek
szenteljük időnket, erőnket, elfordulva
a szeretettől. A függőség tehát helyébe
lép Isten szeretetének mint legmélyebb
igaz vágyunk forrásának és tárgyának.
Ahogy egy mai egyházi szerző fogalma-
zott: »vallásos jelenlétet színlel«.”
Egyáltalán nem túlzó az iménti állítás,
főleg ha egybe vetjük WALTER HOUSTON
C LARK egyik cikkének megállapításával.
Clark professzor nem kevesebbet állít,
mint azt, hogy „…a pszichedelikus drog
nem több, mint segédeszköz, mely meg-
felelő körültekintéssel, vallásos keretek
között használva olyan állapot elérésé-
hez járulhat hozzá, amit a drog jelenlétét
leszámítva a misztikus élménytől pszi-
chológiailag nem lehet megkülönböztet-
ni. Bizonyos vizsgálati eredmények arra
engednek következtetni, hogy a transz-
cendens vagy vallásos módon értelme-
zett élmény javíthat a gyógyíthatatlan
71
alkoholisták és megrögzött bűnözők re-
habilitációs esélyein.”(11)
Szerzőnk a függőség fogalma mellett
alapos részletességgel tárgyalja a leválás és
a kötődés fogalmait is a spirituális tradíció
elemzései révén. Most csak egy-egy defini-
tív megközelítést villantunk fel.
A leválás …nem a vágytól való szabad-
ságot, hanem a vágy szabadságát jelen-
ti. A vágyak felszabadítására irányul, a
szenvedély fölerősítésére, a szabadságra,
hogy az ember egész valójával szerethes-
sen, ugyanakkor képes legyen elviselni
az ezzel járó fájdalmat.
Keresztes Szent János szavaival: „Nem
a világ dolgai kötik le a lelket, vagy árta-
nak annak, hiszen nem hatolhatnak belé,
hanem az irántuk való akarat és vágy.”
Ez az akarat, ez a vágy, ez a ragaszkodás
tulajdonképpen a kötödés.”
Egy újabb paradoxon felmutatja a re-
ményt is.
Úgy tűnik tehát, hogy alaposan benne
vagyunk a slamasztikában! Rá vagyunk
utalva a kegyelemre, hogy függősége-
inktől megszabadulhassunk, ám éppen
függőségeink torlaszolják el az ajtót a
kegyelem előtt. Ez nem hat örömhír gya-
nánt. De Isten úgy teremtett bennünket,
és olyanképpen gondoskodik rólunk,
hogy függőségeink soha ne tudjanak
végleg megfosztani szabadságunktól. A
függőség ugyan elnyomhatja vágyain-
kat, alááshatja akaratunkat, összeku-
szálhatja indítékainkat, és eltorzíthatja
ítéletünket, de végképp megkötni nem
tud bennünket.
A szerző – ha hozzászegődünk – iz-
galmas tájakra kalauzol ezután bennün-
ket. Íme az egyes állomások:
Tapasztalat: a függőség jellemzői.
Elme: a függőség pszichológiai természete.
72
Test: a függőség neurológiai természete.
Lélek: a függőség teológiai természete.
Kegyelem: a könyörületesség jellemzői.
Megadott képesség: kegyelem és akarat a
függőség legyőzésében.
Hazatérés: belátás és megszentelt élet.
Vigyázat! A végállomásnál újabb pa-
radoxon fogad minket, az egyszerűség
paradoxona. Aki eljut ide, garantáltan
megváltozik a szemlélete mind a függő-
ségek, mind a spiritualitás tekintetében.
Ahogy általában az életben, függősé-
gek esetén is hajlamosak vagyunk túlbo-
nyolítani a dolgokat azért, hogy ne kell-
jen szembenéznünk az igazsággal. Agyi
rendszereink intelligensek, s imádják
bolondulásig hajszolni intellektuális ké-
pességeiket. Agyonüthetjük az időnket
azzal, hogy függőségeink bonyodalmain
törjük a fejünket ahelyett, hogy elhagy-
nánk őket…A függőséggel kapcsolatban
az egyszerűség azt jelenti, hogy legköze-
Kály Kullai Károly
lebb nem tesszük meg. A spirituális élet
egyszerűsége a szeretetben rejlik.
Engedjük, hogy a csoda megtörténjen
bennünk, velünk, általunk. A mélypont
ünnepélye után a kegyelem, s vele új élet
kezdődhet:
„Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindíg akad egy utolsó legyintés,
háztető.
gyönyörű arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?
Ki tud
nyugodt szívvel belesimulni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli.
(Pilinszky János: A mélypont ünnepélye)
Hivatásunk eszköztárából
A felnőttképzés lehetőségei
a tanítóképző főiskolán
Az életen át tartó tanulás – nemzetközi trend
Nanszákné Cserfalvi Ilona
A tanítóképző főiskolán a felnőttkép-
zés funkciója elsősorban a szakmai
ismeretek folyamatos korszerűsítése,
a szakmai képzés biztosítása, a hiány-
zó kulcsfontosságú ismeretek pótlása,
az idegen nyelvismeret, valamint az új
ismeretek megszerzésének biztosítása. A
felnőttképzésnek azokra a kihívásokra
kell válaszolnia, amelyek biztosítják a
foglalkoztatás szempontjából meghatáro-
zó készségek és képességek elsajátítását
az oktatás és képzés rendszerében, s
a potenciális munkaerő minél nagyobb
részének mobilizálása.
A rugalmasság felnőttképzésünk leg-
fontosabb jellemzője. A munkaerőpiacon
a rugalmasság és az alkalmazkodóképes-
ség a legfontosabb készség. Ezen képes-
ségek birtokában a több éve pályán lévő
pedagógusok felveszik a versenyt a friss
diplomásokkal.
A fejlett társadalmak számára az
egyik legfőbb prioritás az egész életen
át tartó tanulás gyakorlati megvalósítá-
sa. Jelentőségét fokozzák azok a tények,
amelyek arra irányulnak, hogy a világban
elmozdulás történt a tudásalapú társada-
lom és gazdaság felé. Másrészt szükség
van arra, hogy az egyének megtervez-
zék saját életüket, tevékenyen hozzájá-
ruljanak a társadalom fejlődéséhez, és
megtanulhassanak valóban együtt élni
a kulturális, etnikai és nyelvi sokféleség-
gel. A legtágabb értelemben vett oktatás
kulcsszerepet játszik abban, hogy ezekre
73
Da je permanentno obra-
zovanje svetski trend bilo
je već i ranije poznato, ali
zadnje decenije pokazuju
toliko izraženu turbulenciju
da se ovo uopšte ne može
poreći. Statična znanja i
tiho čekanje penzije uz rad
nezamislivo je. Tehnički
a kihívásokra a tanulás és a megértés progres i premeštanje broj-
révén hogyan válaszolunk. nih postulata na ove poslo-
Az oktatás jellemzőit tekintve egy új ok- ve zamenjuje u pedagogiji
tatási paradigmáról van szó. Egy olyan mo- centričnost nastavnika
dell alakul ki, melyet az oktatásközpontú- na učenike i studente na
ság tanulásközpontúság, tanárcentrikusság njihovo samostalno i kre-
helyett a tanulócentrikusság, az ismeret ativno angažovanje. Oni
központúság helyett a készségek, kompe- u radnom procesu moraju
tenciák előtérbe kerülése, a memorizálás da prate nove naučne i
helyett, a nyitott alkotói gondolkodás jelle- tehnološke tendencije jer se
mezi. Ahol a problémamegoldó képesség, moraju „nositi” sa novopri-
a kreativitás fejlesztése a cél is, az elméleti spelim stručnjacima. Zato
alapú megközelítéssel szemben a gyakor- Učiteljski fakultet mora
latorientáltságon van a hangsúly. prikladnim programima
Az életen át tartó tanulás terjedé- omogućiti ovu permanent-
sének általános okai: a globalizáció, a nost i „podnošljivost”
felgyorsuló technikai fejlődés, a demog- tereta uz rad.
ráfiai változás, a kiterjedő digitalizáció, a
környezetromlás megállítása.
Felnőttképzési formáink közül ki-
emelkednek a szakirányú továbbképzési
szakok, amelyek a képzés szereplőit, a
fejlesztő pedagógia, az egyén fejlődése, a
fogyatékosok nevelése, a tánc és dráma, a
roma társadalomismeret irányába orien-
tálja, felkészíti a pedagógusokat a közok-
tatás aktuális feladataira, szemléletvál-
tást, módszertani megújulást és komplex
gondolkodást biztosít.
A szűkebb értelemben vett szakmai
ismeretek mellett a képzési formák meg-
tanítják tanulni a résztvevőket, fejlesz-
tik a szociális készségeiket, a vállalko-
zó szellemet és az általános kultúrát.
Központi készségek fejlesztésére fóku-
74
szálunk, valamint a vezetés, a motivá-
lás, a mások befolyásolása, ítéletalkotás,
stratégiai perspektívák megfogalmazásá-
ra. A foglalkoztatási készségeket prefe-
ráljuk, nevezetesen az alkalmazkodást,
a rugalmasságot, az önálló döntést és
kezdeményezőkészséget, a kreativitást, a
kritikai képesség, elemzés, következtetés
készségét, a cselekvés és reflexió, vagyis
a gondolkodva cselekvés és a felelősség-
vállalás készségét. A kulcskompetenciák
fejlesztésének előtérbe helyezése felté-
telezi az intézmények és a pedagógusok
módszertani kultúrájának átfogó megújí-
tását, melyek többek között a pedagógus-
képzés és továbbképzés fejlesztését szol-
gálják, az intézményi szintű pedagógiai
Nanszákné Cserfalvi Ilona
innovációk és a sikeres gyakorlatok elter-
jesztésének a támogatását, az értékelési
és mérési rendszernek a továbbfejlesz-
tését, az akkreditált oktatási programok
fejlesztését és az oktatás multikulturális
tartalmának erősítését.
Korszerűsítési törekvéseink között
említjük az egyén és a munkaerőpiac
igényeinek harmonizálása érdekében a
modulrendszerre alapozva kidolgozott
célcsoportos – centrikus képzési progra-
mokat, tananyagokat, tanterveket.
Az életen át tartó tanulás célkitűzés-
ének szélesebb körű megismertetésére,
az új életszemlélet kialakulásának elő-
segítésére, a médiák bevonására épülő
kommunikációs programot terveztünk.
(Pedagógus)portré 75

Jožef Mioč – rektor subo-

Ez a mi hazánk, nekünk itt élnünk és halnunk kell tičkog Paulinuma dobio je
visoko državno priznanje
Beszélgetés az Arany Érdemkereszttel kitüntetett Republike Mađarske te je
msgr. et. m. art Miocs Józseffel, a szabadkai tom prilikom napravljen
Paulinum rektorával ovaj intervju.
Nagrađeni rektor doživlja-
Negyela László va priznanje ne samo kao
lično priznanje nego i kao
nagradu instituciji kojom
rukovodi.
Motiv za dobijanje rektor
vidi u činjenici da su ovde
a ne drugde i da tu vrše
svoju dužnost. Saradnja
sa faktorima u Mađarskoj
pomogla je školu, naro-
čito u teškim vremenima
90-ih godina kada se
vodila borba za opstanak.
Saradnja sa Ambasadom
u Beogradu i Konzulatom
u Subotici dobra je kada
je u pitanju Mađarska
i Republika Hrvatska.
Otvaranje odeljenja na
mađarskom jeziku poziti-
van je pomak ali se najviše
– A Magyar Köztársaság Arany Érdem- hogy igenis támogatnak. Apró lépésekben, čeka povraćaj objekta koji
keresztjét általában szociális, társadalmi kezdettől fogva. Ezek a lépések nekünk bi unapredilo uslove rada
munkával oktatóknak, nevelőknek és nagyon sokat jelentettek. Különösen Paulinuma.
közéleti személyeknek szokták kioszta- addig, míg a Szerb Köztársaságban ez
ni. Az én kitüntetésemet, úgy gondolom, az intézmény és iskola nem volt teljesen
elsősorban az Oktatási Minisztérium és a akkreditálva. Az elismerés óta Szerbia
Határon túli magyarok Főosztálya indít- az iskolát részlegtámogatásban részesíti,
ványozta. A rendszerváltás óta, vagyis de ez még mindig nagyon kevés más
17 éve kapcsolatban állunk a Magyar iskolák támogatottságához képest. A
Oktatási Minisztériummal és a Határon belgrádi nagykövetséggel-, majd pedig a
túli magyarok Főosztályával. Felfigyeltek szabadkai főkonzulátussal is kapcsolat-
ránk, hiszen mi vagyunk az egyedüli ban vagyunk. Nagyon jó viszonyunk van
katolikus iskola a Délvidéken. Tehát 17 e két intézménnyel is. Munkámra, amit
éve kapcsolatban vagyok velük, olyan iskolánk érdekében folytatok, felfigyelt
értelemben, hogy állandóan kopogok és NAGY F ERENC főkonzul úr, s előterjesztett
kérek, könyörgök. Azt kell mondanom, a díjra. – mondja Miocs József rektor.
76
– Hogyan fogadta a díjat? Nem tartott
attól, hogy – a március 15-ei kitüntetet-
tekhez hasonlóan – nem jó vízhangja
lesz a közéletben a díjnak?
– Amikor értesítettek bennünket a
kitüntetésről, mind a négyen nagyon
meglepődtünk, meghatódtunk. A főkon-
zul úr megmagyarázta és megmutatta az
okmányt, akkor láttuk, hogy a köztár-
sasági elnök, SÓLYOM L ÁSZLÓ aláírásával
van ellátva. Megnyugvással vettük ezt
tudomásul.
Ezt a díjat a köztársasági elnöktől kap-
tuk, hangsúlyozottan azért, mert itthon
maradtunk, az itteni magyarságért dolgo-
zunk, fáradunk. Ez a díj a Paulinumnak
is, mint intézménynek szól.
Ez a mi otthonunk, ez a mi hazánk.
Nekünk itt élnünk és halnunk kell.
– Az indoklásban az szerepelt, hogy
az ifjúság neveléséért is kapta e díjat.
Milyen ma az ifjúságot nevelni?
– A minap olvastam egy cikket, azu-
tán elgondolkodtam. Úgy veszem észre,
hogy esztendőről esztendőre mindig
gyöngébb generáció jön az iskolánkba
illetve más iskolákba is. A diákok akar-
nak is, meg nem is tanulni. Nagyon sok
a lazítás, nagyon szeretnének könnyen
és gyorsan elsajátítani valamit, hogy az
ne kerüljön fáradságba. Kevesen vannak
olyanok, akik úgy törekednének, mint
a tizen-huszon évvel ezelőttiek. Ez a
tény általánosságban megállapítható. Az
biztos, hogy nehéz, de azért érdemes fá-
radni, dolgozni. Ha egy osztályból csak
páran kerülnek is ki olyanok, akik vala-
mi igazán nagyon szépet, érdemlegeset
érnek el az életben, akkor az biztos,
hogy kifizetődik.
A társadalmi háttér nagy hatással
van elsősorban az idősekre és a szülőkre,
rajtuk keresztül pedig a gyerekeikre is.
Nagy probléma, hogy semmilyen előtu-
Negyela László
dással, előneveléssel nem rendelkeznek.
A szülők reggeltől estig dolgoznak, mert
nem tudnak megélni, küzdenek a túl-
élésért. Ezért nem érnek rá külön foglal-
kozni a gyerekekkel. Azt veszem észre,
hogy ott, ahol jó nagymamák vannak,
vagy valaki a családból, aki kicsit talán
ráér, foglalkozik a gyerekekkel, ott jobb
az eredmény is. Ami ebben az országban
van, az siralmas helyzet, ami a gyerekek-
re is igen nagy hatással van.
– Pénzes János megyéspüspök előbb
XVI. Benedek pápának, majd a Vatikáni
Rádiónak is elmondta, hogy a nagy számú
hivatás a Paulinumnak köszönhető, hi-
szen a Szabadkai Egyházmegye papságá-
nak nagy hányada a Paulinumból került
ki. Voltak időszakok, amikor külső-, majd
pedig belső tényezők miatt vált kétséges-
sé az intézmény működése. Most stabil a
Paulinum anyagi-gazdasági háttere?
– Nagyon nehéz idők voltak, s azo-
kat a nagyon nehéz időket át kellett
hidalni. Ha még egyszer oda jutnánk,
ami a kilencvenes évek elején volt, úgy
gondolom, azt nem tudnánk túlélni.
Kihívásoknak, támadásoknak voltunk
kitéve. Ahogy a szomszédságunkban
levő Székesegyháznál robbantás történt,
minket is értek atrocitások: falfirkák, az
épület ablakainak betörése. Két-három
évig mindennapi bizonytalanságban vol-
tunk itt. Az volt a legnehezebb időszak.
Magam sem tudom, hogy hogy éltük
túl. Azt mondom, hogy ez a Jóisten
gondviselése, törődése volt. Anyagilag
is nagy gondot okozott, de mindig ta-
láltunk támogatókat: egyénit, alapítvá-
nyokat. A legnehezebb évek túlélésében
a Magyar és a Horvát Köztársaság, va-
lamint a Nemzetközi Caritas segített
minket. Négy évvel ezelőtt akkreditált
bennünket a Szerb Állam is, és így rész-
finanszírozásban is részesülünk.
Ez a mi hazánk, nekünk itt élnünk, halnunk kell...
Az intézményünk visszakapta azt a
tiszteletét, becsületét, amely a II. világhá-
ború előtt is megvolt.
– Évtizedekre visszatekintve azt lát-
juk, hogy csökkent a Paulinum hallga-
tóinak a száma. Ön szerint 10-15-20 év
múlva a szülők, plébánosok részéről mu-
tatkozik-e igény az intézmény munkájá-
ra? Vagy pedig a Paulinum megbecsülé-
sében látja az esélyt a fellendülésre?
– A diákok száma mindenütt hullám-
szerű. A létszámot sok tényező befolyásol-
ja és módosítja. Az egypártrendszerben
a Paulinum, és a hasonló intézmények
csak papnevelésre, szerzetes illetve szer-
zetesnők képzéséra szolgált. Azokban az
időkben nagyobb családok voltak és a
népek is vallásosabbak voltak. Talán ez is
hozzájárult a diákok nagy létszámához.
A diákok száma a rendszerváltás előtt is
visszaesett. A rendszerváltás óta a diák-
jaink létszámával elégedettek vagyunk,
mert stabil. Másrészről az I. Paulinum
épületét – a gimnáziumi részt – nem
kaptuk vissza. Mi a szeminárumban va-
gyunk. Itt nincsenek tantermek, csak
tanulótermek vannak. Ez a négy tanu-
lóterem szolgál délelőttönként tanterem-
nek is. Egy terembe 20 diáknál több nem
fér be. Tehát mi 18-20 gyereket tudunk
77
felvenni egy osztályba. A Paulinum filo-
zófiára, teológiára, klasszikus nyelvekre
és történelemre készít fel. A papi hivatás
mellett plébániai munkatársak, kisegí-
tők (hitoktató, kántor) is lehetnek diák-
jainkból. A túl nagy létszám azonban
túlprodukálást jelentene, nem tudnának
elhelyezkedni a végzett diákok.
– A Magyar Köztársaságtól kapott
díjat. Sokan azt nehezményezik, hogy a
Paulinumban elsősorban horvátul folyik
a tanítás. Ön szerint mikorra várható
megoldás ezen a téren?
– A Paulinum ősszel kezdi 45. év-
folyamát. Amikor az intézményt meg-
nyitották, az akkori jugoszláv állam ki-
kötötte, hogy az intézmény az állam
nyelvén taníthat csak. A kétnyelvűséget
a rendszerváltást követően vezettük be.
A tanári kar mind a két nyelvet beszéli
a nevelőkkel együtt. A magyar papság
kívánságára az idei évben vezettük be,
hogy külön magyar tagozat és külön
horvát tagozat nyílik az első osztályban.
A magyar gyerekek csak magyarul tanul-
nak, magyar könyvekből. Ez jó megoldás.
A legtökéletesebb megoldás akkor lesz,
ha visszakapjuk a Paulinum I. épületét,
amely nyitott gimnázium lenne fiúk és
lányok részére is.
78
A szabadkai Kereskedelmi
Középiskola 1954/1957-es Prepiska moje generacije
generációja az idén ünne-
pelte érettségi vizsgájának «Dixi et salvavi animam meam»
50. évfordulóját. Az esemé- (Rekoh i spasoh dušu svoju)
nyen elhangzott üdvözlő-
beszédet közöljük. Tiberije Kopilović
Rečeno i napisano odraz je života u nama
i naš otisak u životu. Slavimo pedeset
godina od kako smo se razišli iz škole i
nastavili hodom kroz rad i život.
Da, dobro ste čuli, pola veka je u pita-
nju. Kao trgovci naučili smo da merimo
vreme, ali i učinke u vremenu. Tako su
nas podučavali u školi i u praksi.
Ovo što sada slušate moguća je ispo-
vest ove generacije koja izvire iz napisa-
nih i nanapisanih pisama jedni drugima
ili je čak posredi jedna nenametljiva
romansirana priča posvećana nama.
Tu se nazire sinteza našeg mentaliteta
koju bi mogao da tumači bilo ko od nas u
prvom licu jednine.
Ušli smo u školu sa petnaest godina,
mnogi od nas u kratkim pantalonama, a
devojke sa kikama.
Pričali su nam da smo svi jednaki,
da imamo ista prava i obaveze. Setite
se samo da smo u to pomalo sumnjali
po osećanju da to nije tako. Te naše slu-
tnje život je potvrdio. Bilo bi užasno da
smo svi isti, uniformisani, podjednako
podšišani, da su nam želje i ljubav iste.
Smešan bi to bio svet bez individua.
Znate da smo na odmoru videli da se
grupišemo ili po vrsti cigareta koje smo
krišom pušili ili po obučenosti ili veli-
čini džeparca. Razlikovali smo se i po
znanju – stvarnom ili pretpostavljenom.
Neću da kažem da je to bilo držanje sa
prizvukom elitističkog, ali je podsećalo
na to. Sećaš li se ti iz druge klupe da si
mi pisala da isto primećuješ. Ono što je
(Pedagógus)portré
bilo ujednačeno bili su strahovi od odgo-
varanja naročito posle napronog rada
na praksi u preduzeću. Preterivalo se
u tome. Možda sam strog u oceni ali je
činjenica da smo teglili ceo dan i nakon
toga ne retko zaspali na času od umora.
Profesori su imali razumevanja za nas, a
naročito naša bajkovita razrednica Milica
koja je odlazila u firmu radi protesta.
Bila nam je svima draga, a kako i ne bi.
Bila je naočita, dobno ne mnogo starija
od nas, a ipak tako iskusna, pravedna i
mudra. I ostali profesori su nas dojmili.
Nekad imam utisak da su dopustili da
na «prođu» nestašluci i da njima bo-
gatimo đačka isustva, toliko važna za
arhivusećanja. Čuvam jedno pismo koje
sam dobio od vas i u kojem me obavešta-
vate da svet različito doživljavate. Bilo je
to u godinama zaljubljivanja, maštanja
mladih u arhitekturi srećnog porodi-
čnog života. I gle, evo nekih reakcija.
Na igranci – žensko biranje i ja ostadoh
sedeći. I jedna plavuša iz razreda mi se
poverila da je te večeri igrala samo jedan
tango i to kada je bilo žensko biranje.
Bilo je svesna iz struke da lepa roba ima
lakšu prođu, ali je spoznala i to da je
lepota prolazna veličina i da plemenitost
na duže staze ukrašava. Mnogo kasnije,
čitao sam u novinama da je rodila sina, a
čuo sam i to da od nje nema veće majke.
Poslao sam joj buket cveća i čestitku, pa
ipak smo generacija. Da, nešto sam za-
boravio da kažem, i to da sam u nju bio
zaljubljen još u klupi.
Prepiska moje generacije
Seti se generacijo kako smo ubrzano
sazrevali. S početka golobradi, rad nas
je čeličio a tematikau okruženju odraslih
gurala nas je iz sveta detinjstva. Setite se
samo kako ste ozjavljivali prvu ljubav, s
koiko nestrpljenja čekali odgovor na to i
kako ste drhtali poput pruta pri davanju
prvog poljupca. O ovoj intimi se nismo
obaveštavali ali rumenilo lica ne ume
da laže. Mada je ljudski, ipak smo teško
razumevali zavidnost starijih na poslu,
njihovu nevericu u naše sposobnosti.
Neću da prikrivam ovo, ali je bitnije da to
ne navodim zbog zlopamtivosti. Naročito
nakon svršetka škole nekima je smetalo
naš obrazovni nivo pa smo brzo shvatili
da ne treba po svaku cenu tražiti raj na
zemlji. Očekivalo se ponekad od nas da
sagnemo glave i onda kada smo bili u
prvu i da se kajemo zboj nepočinjenih
grehova. Devojka iz generacije mi je
pisala kako primećuje da se štošta radi
drukčije nego što smo u školi učili i da
joj nije jasno zašto neki ljudi u preduzeću
79
jasno ističu svoje želje, a da pri tome ne
porumene. Shvatili smo da moramo gra-
diti vlastiti trgovački i moralni habitus,
svoj stil koji pomiruje zahteve struke sa
savešću njegovog izvršioca.
Svi se slažemo da život u koloteči-
ni trgovine nije lak. Upoznaješ ljude,
vršiš klasifikaciju pa se često i prevariš.
Naučili smo i to da se krezubom partneru
ne pričaju vicevi. Sledom napredovanja
neki iz generacijepostali su rukovo-
dni ljudi sa ovlašćenjima i moćima. U
prepisci sa generacijom doznao sam da
funkcija ume da deformiše i da se u po-
našanju javljaju za nasnenaviknuti refle-
ksi. Javljale su se u generaciji i imovinske
razlike, s početka bicikl, motor, pa auto.
Uzrok tome: različita sposobnost, radno
mesto, intenzitet rada. Ja nemam više
ideja o mogućim drugim uzrocima pa mi
nije jasno zašto se smeškate.
Neki od nas, radeći, mnogo su puto-
vali, upoznavali svet, ali i dosta odsustvo-
vali od doma i porodice.
80
Život je generacijo moja, Maratonska
trka, staza ograničene dužine. U njoj svo
učestvujemo različitom brzinom kretanja
i posustajanja. Posustalo je – trajno dobar
broj profesora i osmoro iz generacije.
Neka im je slava, jer mi ne pitamo kako
su umrli, već kako su živeli.
Generacijo, lepa si mi uprkos prime-
dbama kojesam naveo, a velika si zato
što to ne zameraš jer dobro znaš da je
to bolje čuti nego živeti u zabludama o
vlastitom savršenstvu.
Trgovina ima čvrsta pravila i ona nije
podesna emotivne konferencije. Mnogi
mislioci hvalili su i kudili trgovinu poput
Bruđinskijeve poruke: «Daj se prevariti
i ne otežej pravila trgovine». Privredna
stvarnost, ipak stavlja stvari na mesto.
Kojeg li haosa da nije trgovine?
Da je to laka delatnost mi bi danas,
generacijomoja, uzimali manje lekova
za pritisak, za proširenje ili suženje,
smirenje. I sami osećate da se brže za-
marate. Pređena deonica života nije laka
kao što nije lak ni aktuelni trenutak. Ko
misli da je generaciju poput ove lako
prevesti žedne preko vode taj bolje da
odustane od takve namere. Znamo mi za
Hekmanov sindrom: «Hrkanje je takođe
jedna vrsta unutrašnjeg monologa» koji
nas mnogo ne zanima. Dodajmo ovome
i misli slavnog Leca, koji je tvrdio da
će vreme pokazati šta je tragedija, a šta
komedija.
Možda se, generacijo previše baviš
prošlošću, ali da toga nije nestalo bi me-
moara. Ni Bog ne može menjati prošlost
– veli poslovica, ali zato neka perspektivu
kreiraju potomci koje smo i mi delimično
Tiberije Kopilović
instruirali. Vidim i to da se znate čuvati sa-
mozvanih i nametljivih učitelja što govori
o dpbrom odbrambenom mehanizmu.
Koliko smo uspeli podariti potomci-
ma duhovnogi vaspitnog možemo proce-
niti iz sadašnjeg odnosa prema nama, iz
učestalosti njihovih poseta i emitovanog
poštovanja što su nam namenili. A nisam
spomenuo snaje i zetove koji nam, daj
bože, mogu ulepšati život ali ga mogu
učiniti manje podnošljivim.
Privodim ovo pismo generaciji u zavr-
šnu fazu jer su mi se i oči malo zamorile
ali i zasuzile. Ne zamerite mi na podrhta-
lom rukopisu jer to prati našu dob.
Neka nam sede vlasi i bore na licu
budu shvaćene kao zapis života o mi-
nulim danima i teretu što smo ga nosili.
Generacijo, molim te da proceniš real-
nost naše prepiske, pošto navode svako
doživljava na svoj autentičan način. Ono
što je izostalo dopunite kroz razgovor i
druženje. Lepa si mi generacijo!!
Tvoja karakterna sinteza podseća na
buket ruža koji ima i uvelih cvetova ali
buket ima i trnje kao simboluzajamne
odbrane i nepristajanja da nas nako
blati, zato nije na odmet jedna poruka
na kraju:
Štitimo jedni druge, prihvatimo ljubav
kao put svekolikog spasenja, a narušeno
zdravlje lečimo strpljenjem i gomilom
uspomena što smo ih slagali u album
ovih pedeset godina. Da dobro ste čuli:
pedeset.
Čudno je to, kaže POLJAK KUMOV :
«Vreme leti, a mi zadihani».
Subotica, 19. V 2007.
Testi-lelki egészségünk
Agresszív késztetések – az erőszak fajtái
Dr. Sági Zoltán
Az erőszaknak különböző formájával
találkozunk a mindennapi élet során.
Annyira szerves része életünknek, hogy
azt mondhatnók, bizonyos formái nélkül
nem is létezne emberi élet. Ha megis-
merkedünk az erőszak kevésbé kóros
megnyilvánulásaival, jobban érthetővé
válnak számunkra a pusztító hajlamok
patológiás, rosszindulatú fajtái. Az erő-
szak egyes fajtái azért különböznek egy-
mástól, mert különböznek azok a tudat-
alatti indítékok, melyek ösztönzik őket.
Ugyanis csak akkor érthetjük meg magát
a viselkedést – az erőszakos viselkedést
is –, ha képesek vagyunk átlátni a mögöt-
te rejlő tudattalan erők dinamikáját.
Az agresszió legkevésbé kóros, vagy
inkább legegészségesebb formája a játé-
kos agresszió. Akkor találkoznunk vele,
ha az egyén az agressziót annak érdeké-
ben alkalmazza, hogy ügyességét bizo-
nyítsa, nem pedig a rombolás kedvéért.
A játékos agressziónak számtalan fajtá-
jával találkozunk gyerekkorban, felnőtt-
korban egyaránt. Egyfajta én-bizonyító
eszköz ez, amelynek a hátterében nem
destruktív szándék húzódik meg, nem
a környezet megsemmisítése, hanem
éppen ellenkezőleg, annak gazdagítása.
Ilyen értelemben tehát ez az agresszió
épít, és nem rombol.
A játékos agressziónál jóval jelentő-
sebb szerepet játszik életünkben a re-
aktív agresszió. Az agressziónak ez az a
fajtája, amelyet saját védelmünk érdeké-
ben alkalmazunk. Az erőszaknak ez a
formája a félelemben gyökerezik, éppen
ezért valószínűleg a leggyakoribb, és ez
a félelem egyaránt lehet tudatos vagy
tudattalan, indokolt vagy indokolatlan.
Az erőszaknak ez a formája is az élet
szolgálatában áll, célja annak megőrzése,
nem pedig a rombolás.
A reaktív agresszió egyik formája, a
fenyegetettség-érzés kiváltotta erőszakos
megnyilvánulás. Gyakran nem felel meg
a valóságos helyzetnek, hanem manipu-
láció következményeképpen jelenik meg
az emberekben. Tekintélyszemélyek, ve-
zetők meggyőzhetik híveiket, hogy ellen-
ség fenyegeti őket, és ezzel kiválthatják
belőlük válaszként az ellenségességet.
Az ellenséget meg kell semmisíteni,
hogy a fenyegetettség érzése megszűn-
jön. Legtöbbször értetlenül állunk olyan
jelenség előtt, hogy milyen könnyű egy
tömeggel, emberek millióival elhitetni,
hogy támadás fenyegeti őket, következés-
képp meg kell védeniük magukat. Ehhez
elsősorban arra van szükség, hogy az
emberekből hiányozzék az önálló gondol-
kodásra és érzésre való képesség, másod-
sorban arra, hogy az emberek túlnyomó
többsége érzelmileg függjön az általuk
választott vezetőktől. Ha ez az érzelmi
függőség fennáll, akkor vezetőik volta-
képpen bármit el tudnak hitetni velük, ha
kellő meggyőződéssel adják elő.
A reaktív agresszió másik fajtája az,
amelyet a frusztráció idéz elő. Állatoknál,
gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt ta-
lálkozunk agresszív viselkedéssel, ha va-
lamilyen kívánságuk vagy szükségletük
kielégítésében magakadályozzák őket.
Ez a fajta agresszív viselkedés arra tesz
kísérletet, hogy – bár legtöbbször hiába
– az erőszak alkalmazásával érje el a
kívánt célt. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta
81
Pitanje agresivnog pona-
šanja je frekventna pojava
pa je i mentor napisa iz
tih razloga podrobnije
opisuje.
Nasilje se može razumeti
ako se spozna dinamika
nesvesnog u njenom zale-
đu. Agresija je manje pato-
loška pojava ako ima u
osnovi elemente igre. Tada
je to demonstracija umenja
i ona gradi a ne ruši. Igra
pojačava ego.
Reaktivna agresija ima
veću ulogu i nastaje iz
osećaja straha ili pretnje
koju treba preduprediti. I
frustracija može biti uzrok
agresije. Dve podvarijante
su ljubomora i zavist.
Nasilje iz osvete inkli-
nira patologiji. Želja za
osvetom je to veća što je
manje kreativnosti i snage.
Agresija usled nesposobno-
sti je kompenzaciona jer ko
ne može graditi taj ruši. Tu
je i sadističko nasilje koje
teži dominaciji nad drugim
tj. oduzimanjem slobode.
Nema savršenog potiskiva-
nja agresije jer ona može
lako izbiti iz pasivnog sta-
nja u aktivnu agresiju.
82
agresszió is az élet, nem pedig a pusztu-
lás szolgálatában áll.
A frusztrációból eredő agresszió kö-
zeli rokonságban áll az irigység és a
féltékenység kiváltotta ellenségességgel.
Mind a féltékenység, mind az irigység,
ugyanis, a frusztráció egyik formája.
Mindkét érzést az idézi elő, hogy B.-nek
birtokában van valami, amire A. vágya-
kozik, vagy szereti őt valaki, akinek sze-
retetét A. meg akarja kapni. Így A.-ban
gyűlölet és ellenséges indulat ébred B.
iránt, aki megkapta, amire A. mindhiába
vágyakozik. Az irigység és féltékenység
olyan frusztrációból ered, amelyet még
súlyosbít az, hogy A. nemcsak hogy nem
kapja meg, amit szeretne, hanem azt kell
látnia, hogy egy másik személyt részesí-
tenek előnyben vele szemben.
Az erőszak egy további formája,
amely szintén kapcsolatban áll a reaktív
agresszióval, de egy további lépést jelent
a patológia felé, a bosszúból alkalmazott
erőszak.
A reaktív agressziónak az a célja,
hogy elhárítsa a fenyegető ártalmakat,
tehát ez az erőszak biológiailag hasznos,
mert a túlélést szolgálja. A bosszúvágy-
ból alkalmazott erőszak esetében viszont
a sérelmet már elszenvedtük, ezért az
erőszak nem az önvédelem szolgálatá-
ban áll, hanem irracionális módon meg-
próbálja mágikusan meg nem történtté
tenni azt, ami a valóságban megtörtént.
Egyének, csoportok egyaránt hajlamosak
lehetnek a bosszúállásra Egy lépéssel
tovább jutunk, ha elemezni próbáljuk
ennek az agressziónak irracionális ter-
mészetét. Annál erősebb az egyénben
vagy a csoportban a bosszúvágy, minél
kisebb az ereje és a kreativitása. Az
impotens és a fogyatékos csak egyet-
len módon tudja helyreállítani sértéstől
megsérült önérzetét, azzal, ha a „szemet
Dr. Sági Zoltán
szemért, fogat fogért” elvét alkalmazza.
Annak az embernek viszont, aki kreatív
életet él, nincs szüksége erre, vagy csak
nagyon kis mértékben. Lehet, hogy meg-
sértették, megbántották, ám az alkotó
életforma, amelyet folytat, önmagában is
elegendő, hogy visszabillenjen egészsé-
ges egyensúlyába. Az alkotás képessége
erősebbnek bizonyul a bosszúvágynál.
Minderre a mindennapi életben látunk
legtöbb bizonyítékot: az alkotó, érett sze-
mélyiség kevésbé hajlamos a bosszúra,
mint a neurotikus, akinek nem sikerül
független, teljes életet élni, és aki ezért
hajlamos akár egész életét is feláldozni a
bosszúvágy oltárán. Egészen súlyos ese-
tekben megtörténik, hogy a bosszúvágy
alkotja az egyén életének legfőbb célját,
mivel nélküle nemcsak az önbecsülése,
hanem tulajdon énjének és identitásának
tudata is összeomlással fenyegetne. A
csoportok közül ugyanígy, a gazdasági,
kulturális vagy érzelmi szempontból, a
legelmaradottabbakban él a legerősebb
bosszúvágy (például a múltban elszenve-
dett háborús vereségekért).
Az erőszak fenti formái valamilyen
módon – realisztikusan, mágikusan vagy
legalábbis az élettől elszenvedett bánta-
lom vagy a benne való csalódás eredmé-
nyeként – az élet szolgálatában állnak.
Van egy másfajta erőszak, agresszi-
vitás, amelyhez az ember tehetetlensé-
gében folyamodik, alkotó tevékenység
helyet. Ez a kompenzációs erőszak, amely
a tehetetlenségérzést hivatott kompen-
zálni. Az ember képtelen elviselni a tel-
jes passzivitást. Valami állandóan arra
ösztönzi, hogy nyomot hagyjon a világ-
ban. Ezek a tevékenységek abban az em-
beri képességünkben gyökereznek, hogy
akaratunkat valamilyen célra tudjuk
irányitani, és mindaddig folytatni tudjuk
erőfeszítéseinket, amíg el nem értük a
Agresszív késztetések – az erőszak fajtái
kitűzött célt. Ha életet teremtünk, meg-
szűnünk puszta teremtménynek lenni,
de a passzív teremtmény állapotát akkor
is megszüntethetjük, ha elpusztítjuk az
életet. A pusztítás segítségével is csilla-
píthatjuk a teljes passzivitás elviselhe-
tetlen szenvedését. Ahhoz, hogy életet
teremtsünk, szükségünk van bizonyos
tulajdonságokra, amelyek a tehetetlen
emberből hiányoznak. Ahhoz viszont,
hogy körülöttünk elpusztítsuk az éle-
tet csak egyetlen dologra van szükség
– arra, hogy erőszakot alkalmazzunk. A
tehetetlen ember fölébe kerekedhet az
életnek úgy, hogy elpusztítja önmagában
vagy másokban. Így áll bosszút az életen,
amely megtagadta magát tőle.
Aki nem képes teremteni, az pusztíta-
ni akar. Akár teremt, akár rombol, mind-
két esetben fölébe kerekedik a puszta
teremtmény szerepének.
A kompenzációs erőszakkal közeli ro-
konságban áll az a fajta agresszió, amely-
nek a lényege, hogy feltétlen uralmunk
alá hajtunk egy másik élőlényt. Ez a sza-
dista erőszak. A szadistának azért olyan
fontos, hogy szenvedést okozzon, mert
ha képesek vagyunk valakit megkínozni
anélkül, hogy védekezni tudna, ez annak
a jele, hogy ez a személy teljesen a hatal-
munkban van. Másképpen fogalmazva
azt is mondhatjuk, hogy a szadizmus
célja az, hogy az embert dologgá váltóz-
tassa, az élőt élettelenné, hiszen ha egy
élőlény fölött teljes uralmat gyakorolunk,
az elveszti az élet leglényegesebb tulaj-
donságát – a szabadságot.
83
A kompenzációs erőszak tehát a meg-
életlen élet következménye. El lehet foj-
tani a büntetéstől való félelemmel, vagy
más mederbe tereléssel, de elfojtva is
tovább él és alig észrevehetően vagy ész-
revétlenül, mint passziv-agresszió megje-
lenhet a mindennapi emberi relációkban.
De ha gyengülnek vagy megszűnnek a
korlátok, amelyek féken tartották, elemi
erővel tör a felszínre. Nincs tökéletes és
végtelen elfojtás. Csak egyetlen módon
védekezhetünk a destruktív erőszak
ellen: ha lehetővé tesszük, hogy a szemé-
lyiségben rejlő kreatív képességek kibon-
takozzanak. Az ember csak akkor tudja
elfojtani romboló és szadista késztetése-
it, ha nem kényszerítik tehetetlenségre,
passzivitásra.
A kompenzációs erőszak a reaktív
erőszaktól eltérően nem áll az élet szolgá-
latában. Arról jelez, hogy az élet megbé-
nult és kiürült. De éppen az élettel való
szembefordulása miatt azt bizonyítja,
hogy az embernek nem arra van szüksé-
ge, hogy vegetáljon, hanem, hogy kreati-
vitását alkalmazva igazán éljen.
Az erőszak megnyilvánulása elke-
rülhetetlen, amit tehetünk az az, hogy
kreativitást, hasznosságérzést sugallva a
személyiségnek – legyen az felnőtt, vagy
fejlődésben levő – agresszív késztetései-
nek patológiás formáit a kreatív lereagá-
lódás felé tereljük.
Erre pedig mindannyian képesek va-
gyunk.
84 Hírkosár

CONTENTS AND SUMMARY

Szabó, Péter Gábor PhD: Euler 300 (p. 5)

Leonhard Euler was a pioneering Swiss mathematician and physicist, who spent
most of his life in Russia and Germany. He is considered to be the preeminent math-
ematician of the 18th century and one of the greatest of all time. He is also one of the
most prolific. This year we celebrate the 300th anniversary of his birthday.

Petrik, Emese m.: An Approach to Poems as Monologues in Literary Theory (p. 13)
The author explores the relationship between the poetic self and literary product
and receptor. The role of personality is one of the main features of modern poetry,
however each literary era has its own interpretation of the self. Similarly to Freud and
Jung, literary theory does not examine the ego as an integrity. It is an entity which
undergoes constant change. The author examines numerous poems by Ady Endre, one
of the greatest poets of modern Hungarian poetry with the aim to analyse and explain
the way he became a perfect example of the lyric self.

Merkovity, Norbert: The Creative Challenges of Borders – An Interpretation of the

„National” Internet (p. 39)
A shortened version of an extensive project presented at the conference “Audio-
visual Education of Journalists at the University of Szeged and Novi Sad” is presented
here. The application of various digital technologies and the Internet has been grow-
ing dramatically. The author summarises the views of professional authorities and
Illusztráció discusses various application modes. The propelling force of media, the need for swift-
ness in political campaigns and related financial issues all make digital technologies
Euler-portré sváj-
ci tízfrankoson 1
Chantal Joffe 2-3
Jakob Emanuel
Handman 9
Christian Holstad
31, 33
Christian Holstad
39, 43
Ena Swansea 47
Régi képeslapok
49-57
Albert Kinert 72
Christian Holstad
74, 77, 79
Hírkosár 85

an attractive means. Besides these advantages the author discusses other features too,
namely, the question of „reaching” across borders and other obstacles.

Szőke, Anna PhD: Children’s Drama in Preschool Institutions (p. 47)

The Festival of Preschool Children Drama was held for the twelfth time in Čoka
this year. The study was triggered by the festival, but it goes beyond mere reflections
on the event. It discusses the relevance and importance of children drama, and it goes
on to outline all the issues that are of significance in staging.

Kály, Kullai Károly: Mosaics – Addiction, Relationship, Mercy (p. 58)

An edited version of a lecture for divinity teachers and youth activists is presented
here. The complex problem of drug abuse and dependency is discussed by defining
the an addict, its social position and the attitude of society. Addiction is a multina-
tional phenomenon and its reasons are numerous and diverse. Pope John Paul II dealt
with the problem to great extent and believed that the reasons were to be searched
in the lack of harmony of internal merits that neither family nor society managed to
convey.

Nanszákné, Cserfalvi Ilona PhD: Potentials of Adult Education at the Teacher

Training College – Lifelong Learning (p. 73)
Lifelong learning is the concept that „It’s never too soon or too late for learning”.
One of the reasons why lifelong education has become so important is the acceleration
of scientific and technological progress. It is therefore important to provide learning
opportunities for those who want to improve their qualification, bring their skills up
to date or retrain for a new kind of work. The Teacher Training College aims at making
lifelong learning possible with various programmes and courses.

Negyela, László: An Interview with József Miocs (p. 75)

József Miocs the rector of the Paulinum Divinity School in Subotica has received
a high honour from the Republic of Hungary for his social and educational work in
Vojvodina. He talks about the school and its management, students, the Croatian
and Hungarian language classes, plans for the future and education of the young in
general.

Kopilović, Tiberije: Correspondance of My Generation (p. 78)

On the occasion of the 50th matriculation anniversary of the 1954/57 generation at
the School of Commerce in Subotica the participants and the audience were greeted
with the speech presented here.

Sági Dr., Zoltán: Aggressive Inclinations – Types of Violence (p. 81)

The psychiatrist-psychologist investigates types of violence and the origin and
manifestation issues of the phenomenon. Violence can be apprehended if the underly-
ing dynamics of the unconscious is interpreted. A distinction between playful and
reactive aggression is made, after which the author continues with the discussion of
various types of reactive aggression.
86

Az Új Kép SZÁMUNK SZERZŐI

megjelenését a 2007.
évben támogatja: Kály Kullai Károly, Sziget Droginformá- Petrik Emese magiszter, Újvidéki
ciós Alapítvány, Budapest Egyetem, Magyar Tannyelvű
Kopilović Tiberije, nyugalmazott tanügyi Tanítóképző Kar, Szabadka
tanácsos, Palics Dr. Sági Zoltán, neuropszichiáter –
Merkovity Norbert, Szegedi Tudomány- pszichológus, Szabadka
egyetem, Kommunikáció- és Média- Dr. Szabó Péter Gábor, Szegedi
tudományi Tanszék ill. Állami és Jog- Tudományegyetem, Informatikai
tudományi Kar, Szeged Intézet, Szeged
Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilona, Kölcsey Dr. Szőke Anna, Vajdasági Magyar
Ferenc Református Tanítóképző Óvodapedagógusok Egyesületének
TARTOMÁNYI Főiskola, Felnőttképzési Intézet, elnöke, óvodapedagógus és néprajzku-
OKTATÁSI ÉS Debrecen tató, Kishegyes
MŰVELŐDÉSI Negyela László, Vajdasági Keresztény
TITKÁRSÁG Ifjúság, Szabadka
és a
VAJDASÁGI
PEDAGÓGIAI
INTÉZET

SZÜLŐFÖLD ALAP

MAGYAR NEMZETI CIP-Katalogizacija u publikaciji

TANÁCS Biblioteka Matice Srpske, Novi Sad

37 (05)

Új Kép : pedagógusok és szülők folyóirata / felelős szerkesztő Soós Edit.

– 1. évf., 1.sz. (1997) – . – Szabadka : Vajdasági Módszertani Központ, 1997-.
– Ilustr. ; 23 cm

Deset puta godišnje. – Rezimei na srpskom jeziku.

ISSN 1450-5010