Ottlik Géza: Iskola a határon hálóterem vigyázzba vágta magát - Ez veszedelmes - mondta.

(részletek) dörgő bokacsattanással. - Könnyen megfázunk így.

Halkan, választékosnak
ELSŐ RÉSZ (NON EST Formes Attila elkésett a szánt hangon beszélt. Máris
VOLENTIS) mozdulattal. Hamarjában nem világos volt annyi, hogy ez a
tudta, mitévő legyen, mert fél kefebajszú tiszthelyettes
9. fejezet: Schulze tiszthelyette úr lábáról már lehúzta a cipőt. De éppen az ellentéte a
belép. Formes mezítláb. Szeredy aztán megállt az egyik lábán, a gorombán ordítozó
nem felel. Szekrényrend. Zürzavar másikkal meg odatérdelt ügyesen Bognárnak.
kezdete az ágy széléhez, mintha - Ugyebár? - tette hozzá.
szabályosan vigyázzba állna. - Igen - mondta Formes,
Medve Gábor nem látta pontosan, Megint mozdult egyet a megörülve a kedélyes
hogy mi történt, mert jóformán kefebajusz: - Peh. hangnak, de azért kissé
kizárólag az álmos szemű Merényit bizonytalanul.
nézte önfeledten, Formes Attila Ez nyilvánvalóan "pihenj"-t - Könnyen felfázunk így -
azonban, mint a fejlemények során jelentett. Mindenesetre folytatta a tiszthelyettes
kiderült, végül mégis nekifogott, valamennyien ezt a vezényszót hátraszegve a nyakát -,
hogy levesse a cipőjét, s önként hajtottuk végre, kirakva jobb aztán jön a hasmenés,
átadja Merényinek. A vastag nyakú lábunkat. "Mgye" - vakkant megint kérem alázattal. Ugyebár?
vörös fiú és a másik, aki mellette a tiszthelyettes, aztán újra: "Peh." - I... igen.
ült az ágy szélén, erélyesen
biztatgatta. Merényi inkább csak a A negyedik "Mgye"-nél Formes is - Miért van mezítláb? Ez
fejével intett néha, máskülönben észrevette, amit a többiek már még kurtábban hangzott.
mozdulatlanul állt előtte, és várta ajóval előbb: hogy a kefebajszos
bakancsot. Egyszerre azonban, férfi egyenesen őt nézi. Sőt - Meg akartam igazítani a
mintha fagy dermesztette volna nemcsak nézi, hanem int neki, kapcámat - kezdte a fiú
meg a levegőt, hirtelen halálos alig észrevehető fejmozdulattal. egyetlen lélegzettel -, mert
csönd támadt, s a helyzet teljesen Óvatosan leeresztette a meztelen összegyűrődött, és nyomta a
megváltozott. talpát is a földre. Pillanatnyi lábamat, és amikor éppen
szünet támadt, aztán hátulról levetettem az egyik...
Olyan érzékelhetően szakadt meg alaposan meglökték.
a pusmogás, morajlás, hogy a - Hasmenés - mondta a
nyomába tóduló dermedt, légüres - Eredj oda! - súgta Formesnak a kefebajszos, kissé a
némaság szinte végigsöpörte a mögötte álló fojtott dühvel. hálóterem felé fordulva, s
hosszú hálótermet. Merényi eltűnt ügyet sem vetve az újonc
Formes ágya mellől, a másik kettő A kefebajszos, amint az újonc magyarázkodására. -
is eltűnt; pokoli ügyességgel és eléje ért, valamit mondott neki, de Hascsikarás. Szaladgálás a
észrevétlen gyorsasággal mindenki olyan finom hangon, hogy az nem reterátra.
a helyére varázslódott, az ágyához; értette, s ennélfogva nem is felelt
pedig egy szempillantással előbb rá semmit. A férfi lassan - Levetettem éppen az
még nagy jövés-menés volt az végigmérte felülről lefelé. Ahogy a egyik...
ágysorok közt. A hálóterem felső lábához ért a tekintete, felvonta a
végéből, ahol Bognár szemöldökét, és jobban - Hol a reterát? Nincs reterát.
tiszthelyettes szokott állni, egy előrehajolt. Gúnyos álmélkodással Tele a gatya. Ugyebár?
drótkefebajszú, ismeretlen altiszt szemlélte Formes cipőtlenségét. Kérem tisztelettel - tette
nézett szembe velünk. hozzá gunyorosan.
A fiú nyilván úgy érezte, hogy
Mindenki feléje fordult. A magyarázattal tartozik, de Bátortalan nevetés
kefebajszos jó ideig nem csinált alighogy megszólalt, a másik kerekedett, amely rögtön
semmit, csak álldogált szótlanul. félbeszakította: megtorpant, mihelyt a
Kifejezéstelen arca meg se kefebajszos felkapta a fejét.
rezzent. Amikor végre megszólalt, - Még nem kérdeztem semmit.
ilyesfélét mondott: "Mgye" - halkan, - Menjen a helyére - fordult
de vakkantva -, vagy talán nem is Körüljárta az újoncot, s hátratett újra Formeshez.
mondott semmit, csak a bajusza kézzel, hajlongva vizsgálgatta. Aztán
két vége rándult egyet fölfelé; a újra megállt előtte.

1
A fiú megindult, de a fele útnál helyére futtatta, előhúzta acél - Ő sem tudna - erősködtem.
visszaparancsolták. zsebóráját, felpattintotta a fedelét, - Hm, hm.
megnézte, majd felénk fordult. - Hát nem igaz?
- Hátra arc, és futólépést - mondta - Ej, te hülye - mondta
a tiszthelyettes. - Egy perc alatt átöltözni kelletlenül. - Majd!
Formes Attila újra megindult, futva, zsávolyruhába - mondta.
de megint visszahívta a Ingerülten fordult el. Sem azt
kefebajusz. Komoran nézett velünk nem értettem, hogy mivel
- Hátra arc, és futólépést - emelte farkasszemet, és senki meg sem bosszantottam fel, sem a
fel az ujját -, amikor azt mondom, moccant. Nem értettem a dolgot. szavak egy részét, amiket itt
Megint rándult egyet a bajusza, és mindenki használt. A trágár
hogy lelépni. Lelépni.
egy vezényszófélét kiáltott: kifejezések közül elég sokat
A fiúnak ezúttal sikerült az ágyáig
eljutni, s onnét intette vissza a férfi. ismertem, de nem tudtam
- Tovább! például, mit jelent a
- Lelépni - mondta most
egyszerűen, amikor Formes elébe "kupleráj" szó. Pedig ezt
Erre aztán szédületes kapkodással Bognár tiszthelyettes is
ért. Nem tartotta szükségesnek vetkőzni, öltözni kezdett valamennyi
megmagyarázni, hogy miért hívta többször alkalmazta. "Nem
növendék. Hiába. Tovább tartott egy
vissza. percnél, a zsebóra tanúsága szerint, vagy kuplerájban" - mondta
Még négyszer futtatta ide-oda a úgyhogy a tiszthelyettes elrendelte: korholóan. Tömpe orrú
fiút. Utoljára pedig így szólt: - szomszédom pedig ezzel
Vacsora után jelentkezik nálam. - Fél perc alatt ingben, kezdte az ismeretségünket.
Lelép! alsónadrágban sorakozó. "Aztán ne csinálj kuplerájt a
Ez volt Schulze tiszthelyettes, a szekrényben" - mondta
másik felügyelőnk. Csak egy jó félóra Fél perc alatt eszeveszett szelíden, bemutatkozás
múlva tudtam meg a nevét új gomolygásban ott tülekedtünk helyett. Jóindulatú gyereknek
valamennyien a fal menti ágysor és a látszott.
szomszédomtól, amikor a kefebajszos
kettős ágysor közti széles járatban.
kiment a teremből. Akkor kezdődött a visszakoztatás. Az éjjeliszekrény a
Helyekre! Sorakozó! Visszakozz! homlokáig ért - mert
Bognár még mindig a mosdóban Sorakozó! Egy perc alatt
számolta a párnahuzatokat. voltaképpen egy nagy,
házizubbonyban és
Fokozatosan ismét megindult a zsávolynadrágban. Másfél perc alatt
ormótlan, barna láda volt,
halk morajlás, és jövés-menés beágyazva. Két lepedővel és amolyan kisebbfajta
támadt. Égtek a villanyok. A mi aljpokróccal a karon sorakozó. ruhásszekrény -, s ha a
kivételünkkel már mindenki Visszakozz! Egy perc alatt fiókjában keresgélt,
átöltözött fehér zsávolyruhába, és megágyazni. Szétdobni. Megágyazni. lábujjhegyre kellett állnia.
kézmosáshoz készülődött. Mi Lepedővel sorakozó. Visszakozz! Nekem persze csak az
Zsávolyzubbonyban. Beágyazni. államig ért az éjjeliszekrény.
heten újoncok a tegnap délelőtt
Visszakozz! Végül a drótkefebajszú Fiókja egy rekesszel két
kapott fekete zubbonyt viseltük, és hidegen leszögezte: "Több mint két
ezt hordtuk még sokáig. Mindenhol percig tartott. Köszönöm. Tudomásul részre volt osztva. Az ajtaja
kirítt ez a rézgombos feketeségünk vettem" - s azzal kiment. belsejére litografált
a többiek közül, akik vagy "Szekrényrend" volt
zsávolyruhában, vagy csukaszürke - Hisz ez egy ronda alak - mondtam ragasztva, mely rajz és
posztózubbonyban jártak. Szeredy Daninak, a
szöveg segítségével
szomszédomnak, akinek az ágyát a részletes pontossággal
Bognár rajonként vezényelte közös, nagy éjjeliszekrényünk előírta mindennek a helyét. A
kézmosáshoz a hálótermet. Alig választotta el az enyémtől. fiók külön, felülnézetben volt
érthető, képtelenül hangzó lerajzolva, s benne ügyesen
műszavak röpködtek: "Első - Schulze tiszthelyettes úr - mondta a szappan, fogkefe,
bajtársság. Fellépni! Visszakozz!" a tömpe orrú szomszédom, csendes körömkefe, körömolló, tű-
Ez a visszakozz volt a leggyakoribb fiú. Rakosgatott a fiókban. cérna, a "nikkel ivópohár"
Részvétlenül hallgatta meg egyéb, még "tartalék
vezényszó. Legalábbis a kifakadásaimat. Tovább zúgolódtam. gombok" is láthatók voltak, s
drótkefebajszú tiszthelyettes
mindent visszakoztatott egyszer- a művész mindent két
- De hát nem is lehet olyan gyorsan példányban ábrázolt, balról
kétszer. Mielőtt kiment, egy félóráig megágyazni.
kellemetlenkedett velünk. Amikor a - Eh, mit - felelte Szeredy vállat az én rekeszemet, jobbról a
félig mezítlábas Formest utoljára a szomszédomét, és szabad
vonva. Hátra sem nézett.

2
kézzel rajzolva; a nagyobbik rajzon korcsolyázni fél lépcsőszárnyakat volna érthetetlen, sőt
azonban, mely a szekrény rendjét is; a nehézség inkább abban állt, igazságtalan
szemléltette, vonalzót használt. Az hogy utána ne vágódjon el az következetlenségét, de nem
összehajtogatott ingeket, ember. A századunk kettesével volt kedvem vitatkozni.
zubbonyokat, nadrágokat menet hosszú volt, s ahol Bognár Semmihez sem volt kedvem.
ennélfogva vonalzóval élesen nem láthatta, sokan
meghúzott, keskeny téglalapok csúszkálgattak jókora zajjal. MÁSODIK RÉSZ: SÁR ÉS HÓ
jelképezték. Beszélgetés is folyt. Isten tudja
miért, de Bognár nem bírt olyan 1. fejezet: Első éjszaka.
Nem értettem, hogy miért fegyelmet tartani, mint Schulze, Törülközők az ágy végében.
Colalto számol. Az időrend
haragszik tömpe orrú pedig ő azt is megtette, amit felborul. Sűrű köd ébresztőkor.
szomszédom, ha Schulze Schulze soha életében: hogy
tiszthelyettest szidom; nem néha-néha nekiment Egyszer arra ébredtem, hogy
értettem, miért nevez engem valamelyikünknek, és dühében zuhog az eső. Nyakamra
ülepnek, állatnak és még csúnyább megütötte, vagy orránál fogva a húztam a pokrócot. Akkor
dolgoknak, furcsa, kedvetlen falhoz nyomta. észrevettem, hogy furcsa
ingerültséggel, amikor olyan félhomály dereng körülöttem,
csöndes, béketűrő fiúnak látszik; Aznap este is tanúi voltunk a s egy óriási teremben
de nem sokat törtem rajta a hálóteremben egy ilyen fekszem, ahol rengetegen
fejemet. (…) dühkitörésének. Arra lépett be, alszanak. Nyitott ablakok
hogy a vörös Burger Orbán fekete sora látszott. De nem
13. fejezet: Egy alezredes. Bognár. Elemért rázogatja a nyakánál tudtam, hol vagyok.
Halász Péter elrohan. Homola. fogva két ágy között, s olyan
Merényiék munkában. Gyávaságom. hevesen, hogy mind a két ágy
Jó meleg volt az ágyban.
elcsúszott a helyéről, az egyik Nem mozdultam. Arra
Schulze most már egy percre sem jobbra, a másik balra. Ez
gondoltam, hogy alhatom
hagyott magunkra bennünket, és iszonyatos rendetlenség volt;
tovább, és ez jó. Az eső
még a szomszédommal sem hiszen reggel is, este is folyton az rossz, gondoltam. Az eső
beszélgethettem, legfeljebb az ágyakat és éjjeliszekrényeket nem rossz, gondoltam aztán.
étteremben egy keveset. kellett igazgatnunk úgy, hogy az
Úgyszólván az egész délelőttöt ágytámlák és a szekrények élei A hálóterem mélyen aludt. A
vezényszóra csináltuk végig. zsinórszerű, egyenes vonalba sokféle szuszogás,
Reggeli után vissza a hálóterembe, essenek. A mosdóajtóból
hortyogás, mocorgás
később le a tanterembe, majd ki a irányította mindig valaki
összefolyt egyetlen tenger
gyakorlótérre, orvosi vizsga, vissza hunyorítva: "Beljebb! kijjebb! sok!
alatti csenddé. Némelyik ágy
a tanterembe; s persze mindig vissza!" Egyszóval Bognár végében törülköző volt
sorakozó, jobbra át, balra arc, méregbe gurult, és Orbán Elemért kikötve, természetesen, mert
indulj, állj, visszakozz. kapásból enyhén pofon vágta, az ügyeletes altiszt éjszakai
Burgert pedig az orránál fogva körútja során mindig felrázta
Délben már Bognár volt velünk. nekinyomta az éjjeliszekrénynek, az ágybavizelőket. Két
Kiderült, hogy a két tiszthelyettes elég durván és kegyetlenül, mert
tompa fényű, sárga lámpa
naponta váltja egymást. Kiderült, a vörös fiú utána majdnem elesett, égett a mennyezeten. Kint
hogy ez a nikotinos bajuszú, és látszott, hogy alig jut lélegzethez. rendületlenül esett. Ha nem
parasztos beszédű, vadállatiasan
áll el reggelre, akkor a
ordítozó és gyűlölködő Bognár - Marha paraszt - mondta Szeredy
csuklógyakorlat fele elmarad,
nemcsak elviselhető, hanem szinte D., a szekrénytársam, felháborodott
hangon, de halkan. - Vadparaszt!
és bent tartják az épület
kellemes ember Schulze
folyosóin. Ez jó, de a sár
tiszthelyettes úrhoz képest.
Bognárt nézte ő is, és nem volt vitás, rossz. A bakancsom, a
nadrágom szára, a
Kézmosás után, ebédhez menet, hogy kire mondja. Furcsálltam a
már a lépcsőn lefelé egészen megjegyzését. Bognár durvasága köpenyem alja, minden
jókedvű, felszabadult hangulat ugyan visszataszító volt, de ha őt csupa sár lesz. Persze,
hajlandó ilyen határozottan gondoltam, Myrkovszky is
uralkodott. A kivájt fokokon
ágybavizelő. Azért van kint a
bizonyos technikával - a bakancs elítélni, akkor tegnap miért torkolt
szöges sarkára állva és egyet le engem, amikor Schulze ellen törülközője. Most már
nekiugorva - el lehetett kifakadtam? Szemére is hánytam tudtam, hogy hol vagyok,
csak azt nem tudtam, mióta

3
vagyok itt. Nem erre akartam Mindegy, hogy százhárom vagy már több mint két hete, hogy
azonban gondolni, hanem az harminchárom, gondoltam, mert ott voltam. Négy hete, talán
álmomra, hogy folytathassam. (…) ez úgysem mehet így tovább hat hete is.
három napig sem. Valaminek
Aztán arra ébredtem, hogy történnie kell egykettőre. Szinte - Elállt az eső - mondtam
tévedésből megszólalt az ébresztő. kíváncsiság volt bennem, hogy mi megint. Törülközőt, poharat,
Ez nem lehet igaz, gondoltam lesz, olyan bizonyosra vettem a szappant szedtünk elő közös
változást, a fordulatot; mert a fiókunkból.
minden alkalommal. Égtek a
- Lópikula! - mondta Szeredy
villanyok. - Föl! lelkem mélyén ismertem jól annak
dühösen.
a lágyan hullámzó, sodródó - De esett éjszaka - mondtam.
Mezítláb, hálóingben álltunk mozgásnak a rejtett törvényeit, - Nem esett.
vigyázzban tűrhetetlenül sokáig. ami a létezésemet hordozta. - De esett.
Fáztam. A tiszthelyettes várt a - Höm, mbm!
"tovább"-bal, mert valaki még - Tovább - vezényelte végre
mindig késlekedett. Bognár tiszthelyettes. Abbahagytuk. Szeredy még
egy mozdulatot tett, aztán
- Igen, igen! - ordított rá Bognár - Elállt az eső - dünnyögtem abbahagytuk, mert ennyi
valakire. - Ráérünk! Szeredy felé, ahogy megindult a beszélgetés is felébresztette
mozgás a hálóteremben. Szeredy az embert, s éppen csak
Már megint az a kurva Medve, a nadrágját húzta, és nem felelt. annyira, hogy jobban
gondoltam mellékesen, a Én az ágyon ülve a cipőmet érezzük a halálos
hétszentséges úristenit a rohadt húztam. álmosságunkat. Most már
pofájának. Kicsit megemeltem az nem voltam biztos benne,
egyik talpamat, és hülye Ha Bognár volt szolgálatban, hogy aznap éjszaka riadtam
reménykedéssel bámultam akkor majdnem mindenki előbb fel az esőre és a hidegre.
Bognárt. No! Mi lesz? Mikor kapcát, cipőt vett fel, s aztán a
mondja már, hogy visszafekhetünk, nadrágot, mert jobb volt így. Nem Történhetett jóval előbb is.
csak tévedésből csináltak kellett például mezítláb lelépni a Sűrű köd volt kint.
korábban ébresztőt? Hiszen egy padlóra. Schulzénál ezt nem Határozottan emlékszem,
perce sincs, hogy elaludtam, lehetett. Egyszer, talán évek hogy aznap olyan sűrű köd
amikor éjféltájt felébresztett az eső. múlva, még meg is indokolta. A volt a csuklógyakorlaton,
Az ablakok felé sandítottam. Most bakancs sarkával, szögeivel amilyent még soha nem
nem esett. kiszakítja az ember a nadrágot. láttam. Ámbár lehet, hogy ez
Az uzsonnaszünetben tartott nem aznap volt. Talán
Vagy talán nem is aznap éjszaka Schulze ilyen előadásokat az hetekkel később. Vagy egy
történt, hogy felébredtem az eszkimók táplálkozásáról, a másik évben. De nem, másik
esőre? Mióta vagyok itt? Colalto, bélhurut megelőzéséről, évben, 1924 vagy 1925
ahogy mély álmából felpattant, régi mindenféléről, hogy megrövidítse őszén már sem Myrkovszky,
mozdulatával lerúgva magáról a a szabad időnket; senki sem sem más nemigen volt
takarót és előregurulva, halkan egy figyelt oda, remegő ágybavizelő. S az ágyam is
számot mondott mindig maga elé. türelmetlenséggel vártuk, mikor másutt volt. Harmadéves
fejezi már be. Különben sem korunkban például az ablak
- Százhárom. szakította ki az ember a felőli sornak mindjárt az
nadrágszárat: bakancsostól bele elején. Most pedig a
Vagy hetvenhárom. Vagy lehetett bújni, jól lefeszítve a hálóterem végében,
harminchárom? Nem, az nem lábfejet. És ha mégis beleakadt hosszant.
lehetett akkor. Colalto a napokat valahol az ember sarka,
számolta, hogy mennyi van még ráncigálás közben, hát legfeljebb Persze sokszor volt nagy
hátra a karácsonyi szabadságig. elszakadt az a rohadt kincstári köd reggelente. De erre az
Senki sem számolta, csak Colalto. nadrág. Kicserélték a raktárban. elsőre külön, élesebben
Rettenetesen sok nap volt még emlékszem. Már fent más
hátra. A lámpagyújtásos Szeredy, kényszerítő ok nélkül, volt a lámpák fénye, és a
ébresztőknek télies színezetet most is előbb a nadrágját húzta nyitott ablakok betömődtek
adott a hajnali köd, de még messze fel. Már nem bosszantott vele, szinte füsttel. Szombat
volt a tél. ismertem. Voltak ilyen dolgai. lehetett, mert Bognár tiszta
Eleinte bosszankodtam rá. Vagyis fehérneműt adott ki, és a

4
mosdó melletti első ágynál Drágh
kiabálta a neveket a lajstromból:
"Matej. Medve. Merényi..." Merényi
szokása szerint nem ment a
ruhákért, hanem intett Medvének,
hogy vigye oda neki. Drágh,
szintén szokása szerint, mert ezt a
kis játékot konokul végigcsinálta
mindig, egy másodpercnyi szünetet
tartott, összehúzott szemöldökkel
habozott, aztán egy fejcsóválás- és
vállvonogatásszerű mozdulattal
odalökte az újoncnak Merényi ingét
és nyakravalóját is, s attól fogva
gorombább hangon olvasta tovább
a neveket. Egyszer Homola is
megpróbálta, hogy ne menjen oda
a holmijáért. Drágh abbahagyta a
kiosztást, és megismételte:
"Homola!" Nem lehetett vele
kukoricázni ilyesmiben.
Évfolyamelső volt, és Bognár is
akármikor kiléphetett a mosdóból.
Merényinek eltűrte, másnak nem.
Homola kénytelen volt legalább
elindulni feléje; persze a szolgálati
viszonynak szólt ez az
engedékenysége és nem Drágh
személyének.
Medve karjára vette az ingeket,
Merényiét is, mint már nem
először; megfordult, indult vissza, kifényesítse utána. Schulzénak az itt? Mondja meg.
aztán megállt. Most ő kezdett
habozni. A zubbonya végig nyitva kitartóan dörzsöli, gyúrja az
volt, s idegesen begombolta az
alsó gombot, majd a másodikat.
Mintha ezért állt volna meg. Fekete Ez nem volt igaz.
zubbonyt hordtunk még, mi heten,
újoncok.
Öt héttel a bevonulásunk után
cserélték ki ezeket az ideiglenes
fekete "waffenrock"-jainkat a
rendes csukaszürkére. Ennélfogva például Merényié, amelyet
mégsem lehettem ott hat hete.
Legalább két s legfeljebb négy,
négy és fél hete ezek szerint.
Szeptember 1-je és október 6-a
között történhetett tehát - de
micsoda? Hogy felébredtem
éjféltájt az esőre? Hogy Medve
visszalökte az ágyra Merényi
fehérneműjét? S hogy lent a
ködben pár lépésnyire lehetett csak
látni, és lazsáltunk a csuklón?
Hiszen lehetséges, hogy ez a Egyszer a gyakorlótéren,
három dolog nem egy napon még a korai, szerény kis
történt. sarak idején, ahogy Schulze
egy helyben állva
Nem tudom kifogástalan vezényelgette a századnak a
időrendbe szedni az feküdjöket, és egyre
eseményeket. Pedig szeretném. távolabb kerültek tőle,
(…) Medve ki akart kerülni egy
tócsát, s kissé oldalvást
Mi hát a lényeges? A múltnak dőlve, ferde szögben
abból a parányi töredékéből, amit vágódott le a földre, így várta
Medve kézirata és az én a következő "föl!"
emlékezetem szintén elég vezényszót. Az ütemesség
önkényes szeszéllyel őrzött meg, azonban váratlanul
nem tudom biztonsággal megszakadt. Schulze nem
kiválasztani, hogy melyik a vezényelt "föl"-t, hanem
döntően szükséges részlet, és odasétált a földön hasaló
melyik az elhagyható. (…) századhoz. Csak Medvét
állította fel, és nyugodt,
Egy alkalommal rosszfajta, majdnem természetes,
agyagos, tapadós sárban érdeklődő hangon
meneteltünk, de olyan önfeledt megkérdezte tőle, hogy
voltam, hogy pillanatnyilag nem is vajon miért nem maradt az
gondoltam a sár arcvonalban.
következményeivel. Pedig
Schulze volt szolgálatban. Estére - Talán nem figyelt az
ez az agyag úgy rászárad a igazodásra? - kérdezte
bakancsunkra, hogy késsel sem csöndesen. - Vagy valami
lehet levakarni. A nedves különös oka volt rá? Mondja
ronggyal viszont úgy szétmázoljuk meg nyugodtan - biztatta az
rajta a sarat, s úgy átvizesítjük a újoncot. - Én megértő ember
bőrt, hogy nincs isten, aki vagyok. Talán ez a kis tócsa
volt a felfogása, hogy ha elég
- Igenis - mondta Medve. - Nem
akartam belefeküdni a tócsába.
ember, akkor igenis kap egy kis
csillogást még a nedves cipő is. - Ááá! - Schulze borzalmas
átváltozással dobta el az
álarcot. - Nem akart! Ó, nagyon
Az egész évfolyamunkban meg tudom érteni! Kímélni
mindössze három-négy pár olyan akarta a kacsóit? Ugye?
- finomabb bőrből készült -
bakancs volt, amelyet nedvesen is Beugratta Medvét, aztán
ki lehetett fényesíteni, mint üvölteni és tombolni kezdett.
Huszonötször kellett
Formes Attilától szedett el; a többi belevágnia magát a
nyolcvan diákra nézve pocsolyába, hogy csattanjon.
reménytelen küzdelem volt A tiszthelyettes jóformán
minden hasonló igyekezet. (…) felmártogatta vele a sáros
vizet, mint egy
16. fejezet: Medve a tócsában. felmosóronggyal. (…)
Kötélmászást feladja. Zsíros
kenyerét földhöz csapja. Fogdába Nem szándékosan csinálta,
kerül. Schulze megvédi Medvét. amiért becsukták, de nem is
bánta meg: földhöz vágta a
zsíros kenyerét. Még október
5
második hetében történt, egy igazságtalanságot. Kivette az Telmán tiszthelyettes is
délelőtt. Schulze szeme láttára. utolsó előtti, maradék, vékony kis türelmesen állt az ajtóban,
szeletet. Schulze első sor látszott rajta, hogy nem akarja
A tiszthelyettes bánatos hátraarcot és oszoljt vezényelt. siettetni a fiút. Végre elindultak.
nyugalommal, majdnem Medve mohón, éhesen emelte
szájához a zsírtalan zsíros - Sapka - mondta a foglár a
sajnálkozva nézte Medvét.
folyosón.
Kihallgatásra rendelte. kenyerét, aztán érthetetlen indulat
fogta el, és ahelyett, hogy
Medve észbe kapott, és
- Lekenik? A zsírt? - kérdezte a beleharapott volna, suta, vad visszafordult a fogasokhoz a
kihallgatáson a kopasz alezredes mozdulattal földhöz vágta. sapkájáért. Leballagtak a
értetlenül, amikor Medve lépcsőn. Egy lélek sem járt
magyarázni kezdte a viselkedését. - Lekenik? Hogyhogy? A zsírt? sehol, az emeleti folyosó
Hátrafordult, Schulzére nézett, elhagyatott volt, de a
hogy van-e valami jelentenivalója Az alezredes, aki a kihallgatást tantermekben égtek a lámpák
az esettel kapcsolatban. Nem volt. vezette, nem értette Medve mindenütt, mert jó negyedórája,
magyarázkodását. Az igazat hogy lement a nap, és ez volt
Medvét az ingerelte magyarázatra, megvallva, a fiú nem is fejezte ki az esti tanulási idő, amit
hogy az alezredes ráförmedt, magát túlságosan érthetően. "ismétlés"-nek neveztek.
rosszindulatúan, de olyan Csupán azért fogott bele ebbe a
tájékozatlanul, mint egy főherceg: reménytelen vállalkozásba, mert a Telmán lassan ment, kicsit
századparancsnok kérdése, hogy sántított a bal lábára. Medve
- Talán nincs megelégedve az talán nincs megelégedve az a lépcsőfordulóban gépiesen
ellátással? Rostélyost szeretne ellátással, már túl nagy felnézett a "Tulp tanár
tízóraira? félreértésnek látszott, s egy anatómiája" festményre.
pillanatig eloszlathatónak érezte.
A rostélyost Medve, akármilyen Marcell Karcsi tanár úr volt
éhes volt, nem bírta megenni, - Szóval ezért tette? - mondta az az egyetlen, akire kissé
annyira utálta. A zsíros kenyeret alezredes. Nem várt feleletet, még nyugtalan érzéssel gondolt
nagyon szerette. Kettesével voltak ha nem is értette Medve Medve. Vajon megharagszik
összeragasztva a vastag karéjok, s magyarázatát. Csak a kiszabandó rá ezért? Mit szól majd
akik hozták, ketten, mindig büntetésen gondolkozott közben. hozzá, ha megtudja, hogy
vigyáztak, hogy a jobbszárny A megfelelő kifejezéseken. fogdában ült? Mert holnap
közelében álljanak meg a tálcával. meg fogja tudni: Marcell a
Merényiék tudniillik majdnem A kopasz alezredes, ámbár nem századunkhoz beosztott tiszt
mindnyájan a jobbszárnyon voltak. értette, mi van a zsírral, a lehető volt.
Azért volt fontos, hogy hol legszabatosabban fogalmazta
kezdődjék a kiosztás, mert akik meg Medve bűnét. Fél hattól reggel fél hatig
először vettek a sorok közt lesz becsukva.
végigvitt tálcáról, kiszedték a nagy - Lekenik - mondta. - Szóval
sercliket, és a zsíros felükkel ezért? Nemtetszésének akart A fogda a földszinti
összeillesztett kenyerek másik kifejezést adni. Tizenkét óra folyosóról nyílt, a lépcső
darabjáról lekenték, lehúzták zárka… tövében. Lakat, dupla zár,
maguknak a zsír java részét. rács és sodrony az ablakon;
Másnap délután feljött Medvéért a bent pedig négy ketrecszerű,
Medve a balszárnyon állt, s nagyon foglár, Telmán tiszthelyettes, s kis cella, külön rácsos,
ritkán történt csak meg, egyszer- beszólt a tanterembe fél hat előtt lelakatolt ajtókkal. Telmán
egyszer, hogy ott kezdték a öt perccel. Medve felugrott, tiszthelyettes rengeteget
kiosztást. Mindig a legkisebb, idegesen elrakta a könyveit, majd csörgött a kulcsaival, beírta
legvékonyabb, levakart szeletek megint előszedte, mert tankönyvet az adatokat nagyalakú
jutottak a bal szárnyon állóknak. levihetett magával a fogdába, naplójába, aztán a belső
De még ezek közül is elkapdosták kapkodott, visszarakta. lakatokkal csörgött tovább. A
előle a tűrhetőbbeket. Aznap szemközti zeneszobából
délelőtt különösen rossz kedvében - No - szólt rá Bognár minden zongoraszó szűrődött ki,
volt Medve, s amúgy is régen unta gúny és megvetés nélkül, valamelyik harmadéves
és utálta már ezt az egész majdnem csitítóan. - Csak skálázott rendületlenül.
erőszakosságot és válassza ki, ami kell.

6
A foglár kifűzette Medve cipőjét, és beírta a számát egy füzetbe. Ez aösszegyülekezett három
elvette tőle nemcsak a cipőfűzőit, csinos, fiús és mégis férfias tüzér
évfolyamot. Gyors
hanem az alsónadrágja főhadnagy úgy beszélt vele, létszámjelentéseket kért.
vászonmadzagját is. Ez volt a mintha a jóval idősebb Aztán halkan vezényelt,
legrosszabb. Folyton a gatyáját testvérbátyja lenne. hogy ne keltsen nagy
kellett húzogatnia, igazgatnia, mert feltűnést: "Félzászlóalj:
rögtön csúszni kezdett lefelé, ha Medvét gyalázatos érzés fogta el. Vigyázz! Félzászlóalj: Jobbra
felállt a priccsről, vagy lépett egyet.
Más is ült már fogdában, de java - nézz!" - A szállítmányt
Nagyon sokat nem léphetett; két és részük nevetett rajta fölényesen, vezető őrnagy olyan
felet vagy három rövidet. Inkább még hetvenkedtek is vele, amúgy komolyan tanácskozott vele,
végigfeküdt hát a deszkán, és vagányosan. Ő pedig titokban hogy nyilvánvaló volt,
igyekezett nem idegeskedni az mély szégyent érzett, züllöttséget, gyökeres változásnak kell
alsónadrágja miatt. A priccs felbomlást. Mert nyomorult, bekövetkeznie életünkben.
keménysége szintén rossz volt. langyos, középszerű. Se nem
Amint ott feküdt, Marcell bátor vagány, se nem jó Mégis Schulze várt
főhadnagyra gondolt. Egyszer magaviseletű, jeles tanuló. Se bennünket. Az első
behívatta őt a dolgozatfüzetekért a nem tudja megvédeni a zsíros pillanatban nem láttuk; ott állt
tanári könyvtárba, estefelé. kenyerét vagy elszedni a másét, a málhás szekereknél.
Szőnyeg volt a padlón, Marcell se nem tud fölébe emelkedni a Aztán, mialatt a
Karcsi az íróasztalánál ült, a falnál,
falánk, éhes mivoltának. Se nem poggyászunkat kocsira
ernyős lámpája alatt javította a hívő, vallásos lélek, mint Tóth raktuk, az őrnagy magához
dolgozataikat, de még nem volt Tibor, se nem életrevaló hívta, és odább sétáltak.
kész egészen. "Várjon - mondta. - istentelen. Tétova, bizonytalan, Zsoldosnak egészen
Üljön le." Medve azonban nem gerinctelen ember. Ahelyett, hogy elsötétült a képe. Szeredy
tudta, hogy hová üljön le, nem is tárt mellel szembefordulna nyugodt maradt,
mert leülni, csak álldogált, félig Merényiékkel, még bűntudatot is vászontokos hegedűjét
vigyázzban. Egy idő múlva a érez a másfélesége miatt, és feladta a kocsisnak, de aztán
főhadnagy felnézett, és bosszúsan olyan akar lenni, mint a többiek. a kosarát olyan erővel
rászólt: De ezt sem képes határozottan és taszította fel hátul a
teljes odaadással csinálni, hanem szekérre, hogy recsegett,
- Ne ácsorogjon itt a hátam mögött, csak botladozik a félúton. Amellett nyekkent, azt hittem,
már mondtam! Leülni! mindenkinél különbnek tartja szétreped. Pokoli düh fogott
magát. (…) el, és valamit nyögtem a
Medve felrezzent ábrándozásából, mellettem álló felé, dadogva,
megijedt, és zavarában leült HARMADIK RÉSZ: hogy mi az, hát nem ment el
azonmód a földre, mintha ezt a SEM AZÉ AKI FUT Schulze? Drágh állt éppen
vezényszót hajtaná végre. Marcell mellettem és a csúcsfejű
Karcsi meghökkent, elnevette Hetedik fejezet: 1925 zeptember. Inkey.
magát. Bevonulunk negyedévesnek.
- Fel! - mondta. - Azt csak te szeretnéd! -
Medve felpattant. A főhadnagy a A lelkünk mélyén tulajdonképpen mondta Inkey gúnyosan,
szemébe nézett egy pillanatig, rendíthetetlenül hittük, hogy mire szinte elégedett hangon.
aztán intett, hogy lépjen közelebb. legközelebb bevonulunk, Schulzét
- Ne szemtelenkedj, te bikfic - áthelyezik, lefokozzák, előléptetik, Drágh hidegen vigyorgott.
mondta, kicsit elkomolyodva. meghal, vagy valami lesz. De a Ahogy jobban ránéztem,
Melegség bujkált a nézésében. legkomolyabban egészen megdöbbenve
Kivett egy kulcsot a középső ezerkilencszázhuszonöt őszén láttam, hogy ő is elégedett
fiókból. - Az a második szekrény ott számítottunk rá, hogy elvezénylik kárörömmel, magabiztosan
- mondta. - Nyissa ki. Keressen ki tőlünk. Negyedévesnek vonultunk és lenézéssel figyeli
magának egy könyvet. A négy alsó be a nyári szabadságról. Be tehetetlen dühömet.
polcról válogathat. Aztán egy hét fognak osztani bennünket
múlva, ha kiolvasta, rendesen század-, szakasz- és Később Matej és Kmetty
visszahozni! rajparancsnokoknak. Tekintélyt Fidél egyenesen
Medve nem mert nagyon sokáig kell tartanunk az alsóbb évesek szembeszállt velem a
válogatni, pedig szeretett volna. előtt. Reggel a pályaudvaron már hálóteremben. Fenyegetően
Kivett egy Jókait, Marcell Karcsi Drágh sorakoztatta az szájaskodni kezdtek:

7
- Ne Schulze tiszthelyettes úrtól féltsd negyedévesek egyik asztalánál, a - Igen! - dühöngtem tovább. -
te a mi tekintélyünket!
- Jobb lesz, ha...!
De mások is, Szerafini, aki pedig a
vonaton másként beszélt,
Kalugyerszky, többen, túl hamar
beletörődtek Schulzébe, majdnem kapott fehér félcipónkat. Homola Laczkovics Sándor, miután
a pártjára álltak, miután bizonyossá vagy a Varjú, olykor Merényi
vált, hogy továbbra is a mi
évfolyamunknál marad. Furcsa
módon maguk Merényiék nem
lelkesedtek annyira. Mufi
káromkodott, Gereben Énok pedig
kedvetlennek látszott. Szabó
Gerzsonról, akinek az ábrázata
mindig egykedvű volt, nem lehetett
leolvasni semmit.
Pedig igazam volt, mert Schulze
már az első héten megszégyenített
bennünket a zászlóalj előtt. Ahogy
levonultunk a gyakorlatra, mielőtt
átvettük volna a századokat,
valami nem tetszett neki, és
hatszor-hétszer újra sorakoztatott
bennünket ide-oda. Oszolj,
futásban a felső fasorig! Sorakozó.
Lógott a nyelvünk, rohantunk
keresztbe-kasul, egymást
akadályozva és fellökve. Végül,
néhány feküdj után mehettünk az
alsóévesekhez.
Porosan, lihegve, kivörösödve
vettem át a rajomat. De
csodálatosképpen Kmetty
Mancinak is igaza lett: nem ártott a húsokat.
tekintélyünknek. A tizenkét
emberem olyan fegyelmezett volt Sokáig nem szóltam semmit,
aznap, mint soha. A
másodévesekhez voltam beosztva. bosszúság Szeredy ellen, s
Medve is rajparancsnok volt a
harmadik századnál. Az
étteremben azonban egy asztalnál
ültünk, pedig őt be kellett volna
osztaniuk asztalfőnek valahová,
mint a többi huszonnégy rangidős
negyedévest. Én éppen
kimaradtam, huszonhatodik voltam
a rangsorban; Medve a
tizennegyedik, s mégis velünk ült,
az étterem felső végében, a
zenekari emelvény tövében.
Merényiék éppen fölöttünk ültek. Inkeyék asztala!
Szeptember vége felé kezdték
újra bevezetni azt a szokásukat, - Nem nagyobb! - szólt közbe
hogy időnként elvegyék
valamelyikünktől a reggelihez
személyesen, áthajolt a
fakorláton, és vaktában felkapta dühbe jöttem. Mafláskodnak, és
hol az egyik, hol a másik teríték még nekik áll feljebb. A pimasz
mellől a félcipót. Ez nagyon
súlyos veszteség volt. A forró
kávé vagy kakaó a friss fehér
kenyérrel többet ért mindennél,
nélküle azonban csak üres kis
lötty maradt. Nemsokára sikerült
átülnünk Szeredyék asztalához,
az ablak felőli oldalra.
Jól kiügyeskedtem a dolgot, sőt
Medvét is áthoztam. Szeredy ült
az asztal végében. Neki lett volna
a feladata, hogy a gurulókocsiról,
esetleg egy kis tusakodás és
néma közelharc árán,
megkaparintsa az asztal számára
a legnagyobb vagy
legnagyobbnak vélt tálakat. A
kocsival rendszerint minálunk
álltak meg. Megfigyeltem
azonban, hogy Szeredy sosem
iparkodik eléggé. A szomszédos
asztalok elhalászták előle a
púposabb császármorzsás, rakott
krumplis tálakat, a jobb képű
mégis lassan gyűlt bennem a
amikor november vége felé
egyszer a vacsoránál éles vita
támadt, hogy ki-ki hány kanállal
vehet a tésztából, kifakadtam.
Álmatagnak, élhetetlennek és
balféknek neveztem Szeredyt. Az
igazság az volt, hogy Szeredy
utált részt venni minden
marakodásban.
Elsápadt, és letette a villáját.
- Ezt most miért mondod? - kérdezte. Merényi, Burger, Gereben
8
Te vagy az oka. Nézd meg,
mennyivel nagyobb tálat kapott
- Fogd be a szád! - mondta
Szeredy sötét szemmel.
Szeredy védelmében
hátranézett a válla fölött.
Medve is ellenem fordult
váratlanul. Most már végképp
kis Inkey, láttam, röhög
rajtunk. Megmondtam a
véleményemet, elég
kereken.
- Ide figyelj - mondta
Szeredy végre, nagyon
dühösen. - Kevesebbet
ugrálj. Érted?
Értettem. Halálosan
összevesztünk.
Szeredyből hiányzott minden
erőszakosság; irtózott
beavatkozni mások dolgába;
hiába volt a nagy testi ereje.
Ezért haragudtam rá.
Rövid, csúnya veszekedésünk
hevében olyat is mondtam neki,
amit nem kellett volna.
Kíméletlen igazságokat és
igazságtalanságokat vágtam a
fejéhez, s már másnap
megbántam. Csak azt nem
tudtam elképzelni, hogyan?
Jóformán Szeredyre volt
alapítva az egész létezésem.
A bevonuláskor halálos
rettegésben voltam, hogy
sikerül-e újra egymás mellé
kerülnünk a tanteremben.
Sikerült. (…)
Tizenegyedik fejezet: Könyvek.
Nick Carter. Schopenhauer.
Nemzeti sport. Varjú
veszélyessége. Mufi bukása,
párbaja.
Amikor vacsora után
felvonultunk a hálóterembe,
Homola belekötött Mufiba,
aztán hirtelen körülvették,
Énok. Karon fogva, lassan Tizenkettedik fejezet: Januári - Szervusz, Bébé! - kiabálta
kisétáltatták az árnyékszékre, hó. 1926. Kórházban Medvével. a fülembe. - Szőrös
becsapódott a rugós ajtó. Mufi Éljük világunkat, mint a patyolat. kaméleon!
fojtott ordítása hallatszott egy
pillanatra, majd csönd; tudtuk, hogy Mégis megjött a hó, januárban. Ilyenkor teljesen gyerekessé
teletömték a száját zsebkendőkkel, Először elolvadt, sár lett. Baj volt vált. Ahogy gyanútlanul
és kilógatták az ablakon, két a köpeny, nadrág, bakancs feküdtem az ágyban,
csuklójánál fogva. Kicsit keserves tisztogatása este a nyakamig húzta a pokrócot,
rázogatták, hadd törje a nyavalya; mosdóban, amíg tartott. De aztán és lefogott vele. Rátérdelt
az orrát lehorzsolta a vakolat; s tulajdonképpen nem is volt olyan kétfelől, a kezével pedig
annyira összeverték utána, hogy nagy baj. (…) lefogott a két vállamnál.
amikor visszajött a hálóterembe, Mozdulni sem tudtam a
falfehéren, a térde kétszer is Egyszer lázam volt. Kórházba pokróc alatt hamarjában,
megbicsaklott. Hátul, a spanyolfal utaltak. Medve, nem tudom, hogy hiába próbáltam őt lelökni.
mögött a Varjú már várta. Mufit csinálta, két nap múlva utánam
odalökdösték. Segítettek neki jött. Egy arasznyira volt fölöttem
levetni az ingét, mert nem bírta az arca. Dühösen és
egyedül; a korbács először Berendeztük magunknak a kályha tehetetlenül néztem szembe
kicsúszott a kezéből, ahogy melletti sarokban álló nagy vele. Majomkodott, kaján
odanyomták; a fejét félig lehajtva asztalt. Itt éjszaka is fent pofákat vágott; vadul
tartotta, s amíg el nem esett, csak lehettünk, és minthogy napközben csillogó, barna szemében
nehézkesen szuszogott maga elé, is alhattunk eleget, fent is tisztán láttam, hogy
mintha valamin törné a fejét. A maradtunk mindig. Korán, fél mennyire szeretjük egymást.
Varjú végigvágott rajta, nyolckor behozták a vacsorát, Ettől egy percre mind a
kényelmesen. Így hát az aztán elcsöndesedett a kis épület, ketten zavarba jöttünk,
érdekesnek ígérkező mérkőzés s mi nekiültünk, és írtunk a kockás amikor végre sikerült
teljesen érdektelenné vált. füzetbe jóval éjfél utánig, egyig, lelöknöm őt. Medve még
félkettőig sokszor. sokkal jobban, mint én.
Gereben kísérte vissza Mufit az Elkomorodott. Úgy tettem,
ágyához, derűs nyugalommal. Egyszer így, éjszaka, szokása mintha zajt hallanék a
Beszélt is hozzá valamit, de Mufi szerint, Medve felugrott, hogy folyosón, és intettem, pszt,
nem hallotta. Gereben őszintén lelkesen felolvassa, amit írt. "Ide figyeljünk. Persze nem volt
nevetgélt, Burger is. Merényi is figyelj! Ez most jó!" semmi zaj. De annyi időt
jóakaratúan nevetett most már. Olvasás közben hirtelen nyertem, hogy természetes
Szabó Gerzson, aki fölszedte a abbahagyta, kijavított egy szót, és hangon tudjak megszólalni:
Mufi kezéből kiesett újrakezdte. - No? Jó? - nézett "Ne kuplerájozzunk, öregem,
porolókorbácsot, útközben felém rám aggodalmasan. mert úgy kirúgnak innen
suhintott vele. Nem néztünk össze, - Jó - mondtam. mind a kettőnket, mint a
csak felnevettem én is. Medve - Igazán, Bébé? patyolat."
ágyánál megálltam, és elkértem a - Igazán!
nagyítótükrét. Kiszedtem a kezéből a füzetet, s Medve magához tért,
felolvastam én is. Jó volt. elvigyorodott. Nem volt
Szeredy a vacsoráról felhozott - Jó - mondtam véglegesen. semmi baj. Fellélegeztünk.
sajtját eszegette. Leültem melléje. Marháskodtunk tovább
Körös-körül bicskával levágta Medve megnyugodott. személytelenül. Úgy tettünk,
mindig a sajt héját, gondosan, Visszadugta a füzetet a fiókjába, mintha nem történt volna
aztán a végén, amikor a sajt, és nem törődött vele többé. semmi, és soha életünkben
kenyér, minden elfogyott, szépen Egészen másról kezdett fecsegni. erről nem beszéltünk. Nem
megette a levágott héjat is. Szenet rakott a kályhára, hogy ki csodálkoztam, amikor három
Szerettem nézni, ahogy eszik. ne aludjon a parázs; nagyon évtized múlva újra olvashattam
szerette a meleget. a történteket Medve
hátrahagyott kéziratában;
Fecsegtem, Szeredy nem szólt.
Váratlanul rám ugrott. Tudtam, csupán az lepett meg, hogy
(…) szóról szóra emlékezett minden
hogy rájött a bolondóra, de erre
részletre: még a "patyolat"
nem számítottam. kifejezésre is, amit pedig

9
máskülönben én sohasem
használtam.
19. fejezet: Párbaj Homolával.
Merényi félbeszakítja.
A háziversenyünket egy héttel
elhalasztották. Előtte való este,
szerdán, a hálóteremben piszkálni
kezdték Medvét. Ahogy ült az ágya
szélén, Homola a lábát
csavargatta. Medve előrébb
csúszott, két lábbal mellbe
taszította Homolát, aki hátrarepült, pillanatot sem várt, végigvágott rajta. lassan elpárolgott a dühe, s
s Varjú lehuppant a két ágy közé, a Merényi ügyesen védett, és
földre. Homola dühösen ugrott, s
Medvét egyik papucsával orrba
vágta. A papucs piszkos talpával
ütött, s ettől Medve váratlanul
rettenetesen méregbe jött.
Megkerülte az ágyát, lekapott a
fogasról két porolókorbácsot, s
odadobta az egyiket Homolának:
- Gyere a spanyolfal mögé!
Meg is indult azonnal. Homola, aki
gépiesen elkapta a feléje dobott
korbácsot, állva maradt. Gúnyolódva Zsávolynadrágban volt, ing nélkül.
kiáltotta utána: "Mi az, meguntad az Bicskát rántott ki a zsebéből,
életedet, ugróbajnok úr? Csak meg
akartunk masszírozni egy kicsit a
verseny előtt, hogy jobban
menjen!"
Medve visszafordult:
- Gyere a spanyolfal mögé!
Azzal újra megindult. Volt valami
parancsoló a magatartásában;
Homola, nevetgélve ugyan, de
ment utána.
Ledobták az ingüket. Medve
zsebkendőt kötözött a jobb
csuklójára, ahogy Merényi szokta.
Olyan gyorsan zajlott le az egész,
hogy mire néhányan odaértünk,
már vagdalkoztak javában. Homola
kapott egyet a hóna alá, amitől
ingerült lett, és nagyokat csapott a letérdelt. Elég szorosan.
levegőbe. Merényi futva ért oda,
szétlökdöste a többieket, és rájuk
ordított.
Abbahagyták. Merényi tombolt; láttam, "Gyáva!" - ordított rá Medvére, aztán
hogy Homolát is szívesen
megpofozná. Aztán veszedelmesen
elcsöndesedett, összeszűkült még
jobban a szeme. "Gyere közelébb" -
intett Medvének.
Medve kirántotta Homola kezéből a
korbácsot, és odadobta Merényinek. elképzelhetetlenek voltak.
- Gyere te közelébb - mondta. arca a halálos idegességtől; s
Remegett a hangja. A szeme olyan amikor beleszúrt a tenyerébe,
feketén villogott, hogy rossz volt nem lett sápadtabb, csak
nézni. - Vesd le az inged! bekapta hirtelen a szája szélét.
Merényi elsápadt. Mozdulatlanná Ettől egy fokkal nyugodtabbak
dermedve meredt Medvére. lettek a vonásai, vagy inkább
- No mi lesz? - mondta Medve. - Meg csak kivehetőbbek, mert a
vagy ijedve? Kaphatsz te is egyet a nyugtalanságot annál jobban le
pofádba. lehetett olvasni róla. Figyeltem
Elvesztette az eszét. Én soha a helyzetet. Úgy kezdődött,
életemben nem mertem volna kiállni hogy Medve elvesztette a fejét,
még Homolával sem. Merényi ami időnként megtörtént vele:
hirtelen ledobta az ingét, áttette a aztán a nagy csapkodásban,
korbácsot a jobb kezébe. Medve egy verekedésben lecsillapodott,
végül olyan higgadtan,
hátráltatni kezdte Medvét. Láttam, közönyösen térdelt le, mintha
hogy Medve csuklóján kibomlik a valami módon szerepet
zsebkendő; bal kezével odanyúlt, cseréltek volna Merényivel.
lerántotta, és hátradobva valahová, Talán még azt is látta, hogy mi
nem nézte, hová esik, csak az is ott állunk, annyira
ellenfelét nézte. Valahogyan kijózanodott.
előreugrott, és sikerült Merényit Merényi összevérezte az inge
eltalálnia. Merényi az arcához ujját, ahogy rángatta magára.
kapott; megelégelte; földhöz Csöpögött a vér a kezéből; a
csapta a korbácsot, és hátralépett. hálóterem padlóján Gereben a
Helyet adtunk neki. papucsával törülgette,
maszatolta szét mindenütt a
nyomában, ahogy mentek a
kinyitotta, megmarkolta. "Térdelj le!" - mosdó felé. Mégsem ezt
parancsolta Medvének. figyeltük. Merényinek kis feje
Gereben, Szeredy, Szabó Gerzson volt, feszes arca. Az állán most,
és én is kétoldalt közelebb a szája bal szöglete alatt, pici
húzódtunk. kis hasadás látszott. Felrepedt
a bőre, és a kiszivárgó
- Háromig számolok - mondta
Merényi. - Ha addig nem térdelsz le, félcsöppnyi vér rögtön
megalvadt: néhány
beléd vágom ezt a kést. Egy, kettő -
gombostűfejnyi pontocska
Homolát nem láttam. Merényi mellett
csak Varjú maradt, szorosan a bal mutatta a vonalat az arcán, a
korbácsszíj nyomát. Mintha
vállánál állt, egy arasszal hátrább, s
ugyanúgy nézett szembe Medvével, lekváros kenyeret evett
mint Merényi. Laczkovics Sándor és volna. Ezt néztük. A halálos
Czakó is ott volt már. Én idegességét
mozdultam meg vagy Gereben, összelekvározott kis feszes,
vagy Szeredy, nem tudom. Abban pimasz arcán. Aztán Medve
a másodpercben fogtuk körül két felállt, leporolta a térdét,
oldalról Merényit, amikor Medve vállat vont. Odaadtam neki
az ingét; kivettem a kezéből
Pillanatnyi szünet támadt. a korbácsot,
Merényi a két könyökével visszaakasztottam a helyére.
szétlökött bennünket. Felnevetett. Merényi másnap
bekötöztette a kezét fent a
magasra emelte a bal tenyerét, és
kórházban, és nem indult a
belevágta a bicskáját.
házibajnokságban. Medve
Hasonló mutatványokat máskor is
száznegyvenöttel megnyerte
csinált már. De ilyen körülmények
között még soha. Egyáltalán, ilyen a magasugrást,
körülmények nem is léteztek, súlydobásban harmadik lett,
és váratlanul megnyerte a
Merényinek szinte rángatódzott az százméteres síkfutást is.
10