Nem éltem hiába!

Ha egyszer megkérdezik, Mert

megkérdezik,-Hidd el,
Miért éltél a földön?!
És olyan hamar eljön a számonkérés,
Fejed a fénylő napba emelve,-.Isten lesz
majd...
Vajon bús szégyened hajt, Mentő igét
koholva,-
Vagy szemébe nézel a kérdő utókor
bíráinak,
Kik olykor cinikusak,-S boldogan
mondhatod,-
Erőmmel úgy sáfárkodtam, éltem, hogy
Isten műhelyében,
Mint Alkotó mozogtam, terveztem,
létrehoztam,
Vallom szilárdan,- Én nem éltem hiába!
Ha egyszer megkérdezik,-Mi voltál, milyen
voltál,
Boldogan mondhasd vagy mondhassák
rólad,-
Hitben, reménységben és szeretetben
élő,
Istennel és emberekkel megbékélt hívő
ember voltam!
(Gerzsenyi Sándor lelkész-író nyomán...)