Pomázi Ágoston - Par force módszer a gyakorlatban

Ha az előzőekben leírt módszer alkalmazása nem vezet eredményre, komolyabb

kényszer bevezetésére van szükség.

Ez lehet pl. a szöges nyakörv alkalmazása. Ezzel azonban nagyon kell vigyázni,
ezért kezdő kutyavezetőknek nem javasoljuk. Ennek lényege, hogy a fájdalom
keltése a szöges örv intenzív megrántásával a nyakra irányul. A fájdalom hatására
feljajduló eb szájába nyomjuk az apportot, ezzel egyidejűleg lazítjuk a nyakra ható
szorítást, valamint erőteljesen kiadjuk a "Fogd!" parancsot.

Bármely módon is érjük el azt, hogy a kutyaszáját a "Fogd!" vezényszóra kinyitja és a

beletett tárgyat fogja, egy fokozattal előbbre tudunk lépni. A következőkben a cél,
hogy kutyánk a "Fogd!" parancsra nyúljon az apportért. Ez azt jelenti, hogy a tárgyat
nem tesszük a szájába, hanem előtte tartjuk és igyekszünk elérni, hogy érte nyúljon.
Eleinte az ülő kutyafejével azonos magasságba, majd fokozatosan lejjebb visszük,
egészen a földig. A fokozatosságra ügyeljünk, sokszor igen nehéz, de próbáljuk nem
elveszteni a türelmünket. Ellenkező esetben nem érjük el célunkat.
A következő fokozatban célunk, hogy ebünk a földre tett apportot a "Fogd!"
parancsra kényszer alkalmazása nélkül vegye fel. Ez a gyakorlat azért jelent az
eddigieknél nagyobb nehézséget, mert most nem a kezünkből kell elvenni, hanem
külső segítség nélkül, független módon. Nincs közvetlen kapcsolat a gazda, a tárgy
és a kutya között. Erre csak úgy vezethető rá, hogy eleinte a földön lévő tárgy mellé
tesszük kezünket, mintha fognánk azt. Néhány sikeres gyakorlat után csak a tárgy
van földön, a kezünket nem tesszük mellé. A "Fogd!" parancs kiadását követően
valószíni, hogy le fog nyúlni, majd felemeli a tárgyat. Ez a fokozat az utolsó lépcsőfok
a tárgy felvételét tekintve.

Mindezek után a végcélunk az, hogy a kidobott tárgyat, majd később a lőtt vadat
hozzánk hozza be. Ezt két fokozatban tanítjuk. Az első, amikor a földről felvett
tárgyat tartó kutyától néhány méterre lassan eltávolodunk, majd a "Hozzám, hozd!"
parancsra behívjuk. Eközben folyamatosan figyeljük, hogy az elhozandó tárgyat ki ne
köpje. Sikeres végrehajtás esetén ültessük magunk elé és az "Ereszd!" parancsra
vegyük el a tárgyat. Ezt követően részesítsük dicséretben. A másik variáció, amikor
kutyánk láb mellett ül, egy-két méterre elé dobjuk az elhozandó tárgyat. kutyánkat az
"Előre, fogd!" utasítással küldjük, majd "Hozd!" paranccsal késztetjük az elhozásra.
Sikeres gyakorlás után fokozatosan növeljük az eldobás távolságát. tudnunk kell,
hogy a kényszerrel tanított kutyának az alkalmazott vezényszavak mindig a negatív
élményt juttatják eszébe. Ezt áthidalhatjuk, ha a gyakorlást követően a "Fogd!"
vezényszó kiadását összekötjük egy kedvenc falat kínálásával. Így elérhetjük, hogy a
parancs végrehajtását pozitív élményhez is tudja kapcsolni. Idő kérdése csupán,
hogy a fentiekben leírt módszerrel tanított vadászeb az általa láthatóan menet
közben elejtett, majd később az eldugott tárgyat is meg fogja keresni és el fogja
hozni gazdájához.
Akár játékosan, akár par force módszerrel tanítjuk is vadászkutyánkat, mindig
törekedjünk a pontos, korrekt végrehajtásra. Ekkor biztosak lehetünk a vadászataink
során, hogy kutyánk segíteni fogja és széppé teszi munkákat.