1.
Értelmezze az alábbiakban felsorolt
rendszerelméleti alapfogalmakat:
(Ahol lehetséges példát is írjon!) Rendszer,
rendszerkörnyezet; Nyílt rendszer, zárt rendszer;
A rendszer jellemzői;
A rendszer a valós és/vagy képzeletbeli elemek olyan
(egységbe, egészbe) rendezett halmaza, amelyben
minden egyes elem az összes többivel meghatározott
(meghatározható) kapcsolatban van, létrehozva így egy
struktúrát, amely az elemnek a létezését és
szükségességét is igazolja. Minden rendszer
valamilyen cél megvalósítása érdekében jött létre, még
akkor is, ha ezt a célt csak nehezen, vagy egyáltalán
nem tudjuk behatárolni.
Rendszer környezete: adott rendszerhez nem tartozó
tényezők halmaza, azonban a rsz. elemeivel hatás
kapcsolatban vannak. (behatás: receptorok ; kihatás:
effektorok)
Nyílt rendszer: ha a rendszer hat a környezetre és
viszont (tehát kölcsönhatásban vannak), akkor
beszélhetünk nyílt rendszerről. A zárt rendszer, pedig
olyan rendszer aminek nincs környezete. A rendszer
jellemzői: cél, tartalom, szerkezet, erőforrás.
2. Értelmezze az alábbiakban felsorolt
rendszerelméleti alapfogalmakat:
(Ahol lehetséges példát is írjon!) Alrendszer;
Statikus és dinamikus elemek egy vállalatnál, mint
rendszernél; A rendszermodellezés analitikus, és
szintetizáló jellege
A rendszer és az alrendszer lényegében azonos
fogalmak. A rendszer céljának megvalósításához
meghatározott funkciókat kell ellátni, ezért: az
alrendszer egy adott rendszeren belül funkcionális
kapcsolatok alapján összetartozó elemek csoportja.
Mindig a vizsgálat köre szabja meg, mit tekintünk
rendszernek, illetve alrendszernek.
Ha egy vállalat, mint rendszer: Statikus elemek a
szervezeti egységek (hierarchikus ábrázolás).
Dinamikus elemek a termelő és ügyviteli szervezetek
(hálós ábrázolás).
A bonyolultság miatt absztrakcióhoz kell
folyamodnunk, azaz a tartós és lényeges
vonásokat kell kiemelnünk. Meg kell alkotni a valós
rendszer modelljét. / Folyamata: Rendszer meghat. 
Alrendszerekre, funkcionális egységekre bontás.  A
köztük lévő kapcsolatok
meghatározása.  Az alrendszert tekintve rendszernek,
tovább bontani ... /
Analitikus jelleg azt jelenti hogy az egészből a részek
felé haladva bontja szét a rendszert egységekre.
Ugyanakkor a részismereteket szintetizálni
(összegezni) kell.
3. A szervezet definíciója, és főbb jellemzői.
A szervezés feladata. A szervezés hatékonyságának
értelmezése. A szervezés felosztása cél és eszköz
alapján.
A szervezés feladata egy olyan állapot tervszerű
létrehozása, melyben az erőforrások felhasználása
révén a rendszer célja hatékonyan megvalósítható. A
szervezés hatékonysága = eredmény / ráfordítás (a
hatékonyság nem a gazdaságossággal egyenlő, csak ha
pénzben mérni tudjuk az eredményt, akkor jöhet szóba
a gazdaságosság)
Szervezés felosztása cél és eszköz alapján:
1. Munkaszervezés:
- A munkaerő hatékony foglalkoztatása.
2. Üzemszervezés
- A termelő szervezet alaptevékenységének
meghatározása, megszervezése.
3. Ügyvitelszervezés (ált. számvitel)
- A termelési folyamatok elszámolása,
nyilvántartása (elektronikus számítógép
nélkül.)
4. Információrendszer szervezés
4. Definiálja az adatot, és ismertesse tulajdonságait!
(A leírtakat példával illusztrálja!)
Adatnak nevezzük az egymáshoz nem viszonyított
tények, formalizált megjelenését, amelyeken logikai,
és/vagy matematikai műveleteket lehet végrehajtani.
Elsősorban tehát formai aspektus.
Pl. a barlang falán, a csárda gerendáján, papíron,
mágneses médiumom lejegyzett adat
Bármely adatnak három eleme van:
- az egyed, amit a szóban forgó adattal jelölünk.
(Amire az adat vonatkozik)
- a tulajdonság mely azt mutatja, hogy az egyed sok
jellemzője közül, melyikre vonatkozik az adat.
- az érték, mely azt mutatja, hogy az egyed adott
tulajdonsága milyen értékkel rendelkezik.
Külön-külön mindegyik önmagában is adat, de
értelmezhetővé csak együttesen válnak.
5. Definiálja az információt, és ismertesse
tulajdonságait! (A leírtakat példával illusztrálja!)
Információ: az az ismeret, amelyet az adatok
összegyűjtése, logikai, vagy matematikai műveletekkel
történő elemzése, értelmezése által nyerünk. Az
információ az adattal szemben tartalmi megközelítést
jelent, míg az adat csak formai. A tartalmi közelítés azt
jelenti, hogy az adat csak meghatározott ismeretek
birtokában válik információvá. Tehát ami az egyik
ember számára információ, a másik számára nem.
Ebben nyilvánul meg az információ személyes jellege.
Tulajdonságai:
- formai oldal, szintaktikus jelleg (adat
formában jelentkezik)
- tartalmi oldal, szemantikus jelleg
- gyakorlati felhasználhatóság, pragmatikus
jelleg (időtényező, teljesség,  (biztosítani
kell, hogy mindenki a kellő időben a kellő
információmennyiséggel rendelkezzen a
döntéshozatal pillanatában)
6. A problémamegoldó gondolkodásmód:
(Jellemzése; Az elvégzendő feladatok)
Az ember születése óta feladatok megoldását végzi.
Ösztönös, tudatos probléma megoldás. (Ha egy
problémát meg akarunk oldani, azt mindig
gondolkodással kell kezdeni, mert ellenkező esetben
hajlamosak vagyunk arra, hogy rossz úton induljunk
el.)
Néhány alapvonása:
- A probléma felismerése, célkitűzés.
 - Kiinduló helyzet elemzése, az elvégzendő
feladatok meghatározása. (Mit?)
- Annak megtervezése, hogy miként juthatunk a
kiinduló helyzetből a kívánt
helyzetbe. (Hogyan?)
- A terv végrehajtása, kivitelezése.
- Az elért eredmények értékelése.
7. Definiálja a projekt fogalmát, ismertesse egy
projekt legfontosabb jellemzőit!
(A projektvezetést nehezítő tényezők.)
Eredendően feladat, tervezet. Nincs igazán magyar
fordítása (megfelelője). Több az egyszerű feladatoknál.
A projekt jellemzői:
- Egyedi céllal rendelkező, ezért egyszeri,
azonos módon vissza nem térő feladat.
- Összetettsége révén csak különböző
képzettségű szakemberek sajátos szervezeti
formában
történő munkavégzésével oldható meg.
- A megoldáshoz igénybe vehető erőforrások
mindig korlátozottak. (pénz, idő, gépi eszköz)
A projektvezetést nehezítő tényezők:
- Nincsenek egyedi, általános módszerek
- A cél nem fogalmazható meg olyan egzakt
módon, mint amikor pld. egy termék gyártását
elhatározzák.
- Nehéz az ellenőrzés, hiszen legtöbbször
nincs olyan alap, amelyhez viszonyítani lehet.
(idő, eredmény, stb.)
8. Az információrendszer fogalma? (Mely
tényezőkből épül fel? Milyen a tényezők jellege?)
Az információrendszer önmagában nem létezik.
Egyfelől: A szervezetnek szüksége van irányító
funkciót ellátó alrendszerre, és ezek munkájához
információk kellenek. Másfelől: az alrendszerek
közötti kommunikáció információcsere révén valósul
meg.
Az információrendszer is rendelkezik a rendszer
általános jellemzőivel.
- Célja, hogy tükrözze a szervezet, és környezete
különböző elemeinek az állapotát
- Az információrendszer tartalmát a benne szereplő
adatok,és a közöttük lévő kapcsolatok alkotják.
- Az adatok bizonyos szerkezetet (file, AB,...) alkotva
helyezkednek el az információrendszerben.
- Az információrendszer legfontosabb erőforrásai az
adatok, az információk, a működésben
résztvevő emberek és gépi berendezések.
9. Mi az információs esemény és az információs
tevékenység? (Mi a kapcsolat közöttük?)
Az információs tevékenység olyan szervezett
műveletsor, amely adatkezelési, -előállítási és vezérlő
műveletekből áll. Ez utóbbiak az előző két műveletfajta
összehangolására, sorrendiségének kialakítására
alkalmasak.
Az információs események a rendszerben zajló fontos
változásokhoz kötődnek. A változások fontosságát a
felhasználó szemszögéből (sőt, vele karöltve) kell
megítélni. Ilyen fontos változások lehetnek a
következők:
1. egyedtípusok életciklusa (születés, változás,
megszünés)
2. a változások szempontjából az idő is fontos tényező
(elindíthat és megszüntethet eseményeket)
3. állapot megváltozása bizonyos esetekben
információs eseményeket válthat ki
Az információs események határolják be az
információs tevékenységeket: elindítják, illetve
lezárják azokat.
10. Melyek az információs erőforrások és mi
jellemzi őket?
Tágabb értelemben az adat, az információs esemény
és tevékenység, de még a szabványok is, nemcsak
tényezői, de erőforrásai is az információs rendszernek.
Szűkebb értelemben az erőforrás fogalma alatt az
információs rendszer fejlesztéséhez, működtetéséhez,
karbantartásához szükséges időt, pénzt és technikai
eszközöket (hardver, szoftver) értjük.
Fontos hangsúlyozni, hogy az erőforrások nem
konvertálhatók tetszőlegesen egymásba.
11. Kik az információrendszer felhasználói?
(Milyen szerepkörben jelentkezhetnek?)
A végső-felhasználó(k) az(ok) a személy(ek)
aki(k) számára (akik miatt) az információs rendszer
készül. Egy biztosító intézet számára tervezett
információs rendszer végfelhasználói maguk a
biztosítottak. Vegyük észre, azonban, hogy az évvégi
zárszámadás a részvényeseknek készül, így a
zárszámadás szempontjából ők tekinthetők végső-
felhasználóknak (a felhasználó viszonylagos fogalom).
Az alkalmazási-felhasználó(k) az(ok) a
személy(ek) akik közvetlen kapcsolatban vannak az
információs rendszer ismereteivel, és gyakran a végső
felhasználókkal is. A biztosító intézet szerződéskötő
ügynöke a biztosítási szerődés (ajánlat) alkalmazási
felhasználójának tekinthető (függetlenül attól, hogy
leül-e valaha is a számítógéphez). A fizetési lista
szempontjából, természetesen ő is végső-felhasználó.
A fejlesztő(k) ugyancsak felhasználó(k).
Ugyanazokkal az adatokkal foglalatoskodnak, mint az
előző két csoport tagjai, csak másféle aspektusból. Hol
az egyik, hol a másik »szerepbe bújnak« (végső
felhasználó, alkalmazási-felhasználó) a fejlesztés
folyamán a tökéletesebb végtermék érdekében.
A vezető specifikus (sajátságos) felhasználó: ő
rendelkezik az erőforrásokkal, megbecsült, hatalommal
bíró személy. Ő az a személy, aki ébren tudja tartani az
érdeklődést a fejlesztés iránt, és rá tud mutatni a
szervezet fejlődési irányára.
A szervezeti egységek szintén felhasználóknak
tekinthetők a fogalom tágabb értelmében. Ha a
biztosító intézet egyik szerződéskötő ügynöke
szabadságra megy vagy megbetegszik, szerepét,
feladatait szervezeti egységének egy másik ügynöke
veszi át, hiszen a szervezeti egységek felelősek a rájuk
bízott feladatkörök ellátásáért.
12. Mit tartalmaznak a szabványok és
szabványosított eljárások?
Szabvány fogalma alatt az információs rendszer
tényezőivel kapcsolatos konvenciókat, megegyezéseket
kell érteni. Ezek a megegyezések egymással is 2. működtetés és
összefüggnek, vagyis struktúrát alkotnak, ami azt 3. változás.
jelenti, hogy szabványok sajátságos rendszert A rendszerfejlesztés a következő aktivitásokat foglalja
(szabványrendszert) képeznek az információs magába:
rendszeren belül. 1. elemzés,
A szabvány fogalom meghatározása szólhat a 2. tervezés,
következő módon is: A szabvány megegyezés, 3. megvalósítás,
konvenció vagy előírás az információs rendszer 4. működtetés – felügyelet,
valamely tényezőjével kapcsolatban. 5. változáskezelés – change management

13. Melyek az információrendszerek vetületei? (Az információs rendszer életciklus-fázisainak a

(Mely információrendszer-tényezőket tartalmazzák rendszerfejlesztés aktivitásaival való összevetéséből az
az egyes vetületek?) derül ki, hogy az életciklus első fázisa az elemzést, a
Az információs rendszer három vetülete: tervezést, és a megvalósítást fedi le. Felvetődik a
kérdés, vajon a működtetés – felügyeleti aktivitás
1. adatvetület: adatok, adatszerkezetek tartoznak ide.
fejlesztésnek tekinthető-e egyáltalán! Amennyiben a
2. feldolgozás vetület: adatok feldolgozása
működtetés felügyelettel nem párosul, a válasz
(lekérdezések, kimutatások, jelentések, stb.)
nemleges, ha viszont a működtetést felügyelet kíséri,
3. környezeti vetület: A környezeti vetület az
akkor a rendszerfejlesztés szerves részének tekinthető.)
információs rendszer valós tényezőit fogja
össze: a felhasználókat, az erőforrásokat (idő,
17. Fogalmazza meg a háromszoros és háromszintű
pénz, hardver, szoftver) valamint a
lényegét!
szabványokat és eljárásokat.
Az információs rendszer tervezésének az eredménye a
14. Mi a logikai és fizikai adatfüggetlenség elve?
rendszerterv, amelyet meg is kell valósítani. A
A feldolgozás változékonysága nem szabad, hogy
fejlesztést (a rendszertervezést) ugyancsak tervezni
kihasson az adatvetületre (adatszerkezetre), és ez az
kell, ami a projektmenedzsment feladatkörébe tartozó
állítás fordítva is igaz kell, hogy legyen: az
probléma. Az információs rendszer terve, a többi
adatszerkezeti változásoknak nem szabad
projekttervhez hasonlóan, három tervből áll össze:
befolyásolniuk a feldolgozásokat ez a logikai
adatfüggetlenség elve. 1. átfogó (globális) terv (plan),
2. részletes terv (design), és
A fizikai adatfüggetlenség elve azonban kimondja,
3. kivitelezési- vagy ütemterev (schedule,
hogy az eszközök változásának nem szabad kihatnia az
project-plan).
adatstruktúrára és fordítva: az adatszerkezet változása
ne eredményezze az eszközök megváltoz(tat)ását.
Az információs rendszer fejlesztési folyamatának
15. Melyek az információrendszer szintjei és mi
beindítása előtt a fejlesztés egy elsődleges, durva
jellemzi őket?(Mit tartalmaznak az egyes
becslése kerül papírra az átfogó terv keretében. Itt a
vetületekben?)Az információs rendszernek három
cél (esetleg célhierarchia), a nagyvonalú tartalom, a
absztrakciós szintjét különböztetjük meg:
szerkezet (architektúra), a működtetés hardver és
1. fogalmi (konceptuális), szoftverkörnyezete, a várható költségek és a
2. logikai és fejlesztéshez szükséges idő kap helyet.
3. fizikai szint.
A részletes terv csak a valós rendszer alaposabb
ismerete alapján készíthető el. Az előkészületben levő
A fogalmi szint a valós világ információs rendszerrel
információs rendszer által kezelt adatok, az általa
leírandó részét, a lényeget, a tartalmat ábrázolja, maga
támogatott események és az események által kiváltott
a megoldás a logikai és fizikai szinteken ölt testet.
tevékenységek ismeretében már nagyobb pontossággal
(külön-külön kellene fejleszteni)
becsülhetők az erőforrások: az idő, a pénz és a
A fogalmi (konceptuális) szinten a valóság hű
technikai eszközök (hardver, szoftver, kommunikáció,
tükrözése, a logikai szinten a felhasználó valóság-
stb.).
képének megalkotása, a fizikai szinten pedig a
(„csúszótervezés”:, amelyet az erőforrásigények
számítógépen megvalósítható, a felhasználónak
(különösen a fejlesztési idő és a -költségek) többlépéses
megfelelő megoldás a cél.
meghatározására használnak)
A rendszerfejlesztés kivitelezési- vagy ütemterve a
munkák, a rendelkezésre álló munkaeszközök és
munkavégzők számának ismeretében készül. Itt a
feladatok elosztásának és ütemezésének becslése
16. Mely fázisokból áll az információrendszerek történik munkavégzőkre és munkaeszközökre a
életciklusa és melyek a rendszerfejlesztés fázisai? végrehajtáshoz szükséges idővel együtt.
Az információs rendszerek életciklusa három fázisból
áll:
18. Mi a rendszerelemzés és a rendszertervezés
1. kialakítás,
viszonya a fejlesztési folyamat egyes
fázisaiban?
Megoszlanak a vélemények az elemzés és a tervezés
viszonyáról, sokan azt vallják, hogy a két dolognak
nincs köze egymáshoz, míg mások szerint
elválaszthatatlanok.
Az ellentétek feloldására közelítsünk az elemzéshez két
különböző oldalról. Tekintsük az elemzést egyrészt
tevékenységkörnek, de a másik oldalról felfogható egy
munkafázis (tevékenységkör) résztevékenységének is.
A fejlesztés folyamán a két említett fázis (elemzés és
tervezés) probléma megközelítése is eltérő.
Általánosan elfogadott elv, hogy a fejlesztés elején (az
elemzési fázisban) az egésztől közelítünk a részletek
felé (dekompozíció segítségével), és ezt a
megközelítést hívják top – down típusúnak. A tervezés
probléma megközelítési iránya pontosan fordított: az
elemi tényezők segítségével építjük ki az információs
rendszert. Ennek a megközelítésnek bottom – up a
neve.
19. Írja le a strukturálási és iterációs elvek
alkalmazását a fejlesztésben! Melyek a
legismertebb és legelfogadottabb strukturálási
elvek?
A rendszerek tagolása többfajta elv szerint végezhető:
1. földrajzi elv,(több telephellyel rendelkező
szervezetek lehetséges tagolási elve)
2. eszköz elv (hardver- és szoftvereszközökre kell
gondolni),
3. szervezeti elv,(szervezetek gyakori átszervezése
ennek a tagolási elvnek a hiányosságait és
hátrányait hangsúlyozza.)
4. funkcionális elv és
5. ismereti elv (adatok szerinti tagolás elve).
A két utolsó tagolási elvet tartják ma a legmegfelelőbb
szempontnak a rendszer felosztására. A funkció
fogalma alatt itt adott feladat elvégzéséhez szükséges
aktivitássorozatot (tevékenységsort) kell érteni. Mivel,
azonban a funkciók változékonyabbak az üzleti élet
(valós rendszer) fogalmaitól (adataitól) – az események
és tevékenységek mindenképp adatfüggők – így a
rendszertagolást legcélszerűbb az ismereti elv szerint
végrehajtani.
20. Értelmezze az alábbiakban felsorolt
rendszerfejlesztési alapfogalmakat:
(Ahol lehetséges példát is írjon!) Felhasználó-
orientáltság Modellezés, absztrakció, modularizálás
Felhasználó-orientáltság: információs rendszer a
megrendelőnek/felhasználónak készül, tehát az ő
igényeit a lehetőség szerint ki kell elégíteni. A
fejlesztés ideje alatt fontos a szoros együttműködés
megvalósítása a fejlesztőcsoport és a különféle tesztelésekkel ellenőrzik. A szoftvereket két
megrendelő(k)/felhasználó(k) között.
A felhasználó nem tudja megfogalmazni az igényeit a
rendszer összes tényezőjével kapcsolatban, ezért
változatok kidolgozásával segíteni kell őt elvárásai
megfogalmazásában. A kialakított információs
rendszer, és az azt megvalósító szoftver felhasználó-
orientáltsága ma már alapkövetelménynek számít a
megbízhatóság és hibátlan működés mellett.
A megrendelő szeszélyes igényeit, amelyek az
információs rendszer működésének minőségi
romlásához vezetnének nem ajánlatos teljesíteni.
Az elvonatkoztatás (absztrakció) a rendszerelemző
azon képességét veszi igénybe, melynek segítségével ki
tudja szűrni valamely jelenség általános jellemzőjét a
rendelkezésre álló sajátságos, konkrét jellemzők
alapján . A tervezés nélkülözhetetlen kelléke az
absztrakció.
Az információs rendszerek tervezését, a fejlesztés (még
pontosabban a kialakítás) fontos fázisát ma gyakran
nevezik modellezésnek. (Mert az most modern:
modellezni a tervezés helyett.)
A modularizálás fogalma alatt a rendszer olyan,
kisebb részekre (modulokra) való tagolását értjük,
amelynél a modulok közötti kapcsolatok is
megfogalmazottak a modulok egy későbbi, többszörös
alkalmazásának érdekében.
21. Értelmezze az alábbiakban felsorolt
rendszerfejlesztési alapfogalmakat: (Ahol lehetséges
példát is írjon!) Szabványosítás, dokumentáció és
minőség-ellenőrzés
Szabványosítás: Az újra (vagy többszoros)
használhatóság és a hordozhatóság elérése céljából
szükségszerű az erre a célra szabványosított eszközök
és technológiák használat. Ez elsősorban a
hardverelemekre, a hálózati szabványokra
(protokollokra), a kommunikációra és a
rendszerszoftverre (operációs rendszer-környezetre)
vonatkozik. (elsősorban információs rendszer
környezetvetületére, és a rendszer megvalósítására
vonatkoznak.)
Az információs rendszer tervének írott formájú
megvalósítását általában dokumentációnak hívják. A
dokumentáció szöveges megfogalmazásokat, listákat,
diagramokat, rajzokat, stb. felölelő rendszerleírás
jelent. A rendszerterv (rendszerdokumentáció) az
információs rendszer végleges alakját (a tényezők
ajánlott változataiból az optimálisakat) tartalmazza, de
csak gazdagítja a tervet a többi tényező-változat
hozzácsatolása, és az optimális tényezőkiválasztás
megindoklása.(a tervezők a legyártott szoftver-
termékkel együtt kötelesek átadni a vevőnek)
A fejlesztési folyamat fázisokra és lépésekre oszlik
ezek végtermékeire vonatkozó minőségi elvárások is
vannak, amelyeket a lépések és fázisok záró
tevékenységeként kötelező ellenőrizni. Ezeket
szempontból kell tesztelni (vizsgálni), ezért két fajta
vizsgálati tevékenységet különböztetünk meg:
1. verifikáció (verification) // tesztelő meggyőződik a
szoftver működésének helyességéről
- modulteszt (unit teszt) : egyes programmodulok
önálló működését ellenőrzi a következő négy, jól
 elkülöníthető működési területen (algoritmus,
művelet-, kifejezés- és függvény használat,
adatkezelés és kapcsolatbiztosítás)
- integrációs teszt: programkomponensek együtt
működésének helyességét ellenőrzi.
Integrációs tesztet mindkét irányból ajánlatos
elvégezni.(top-down, botton-up)
2. validitásvizsgálat (validation): a szoftvert szerves
egésznek tekintve vizsgálja, hogy vajon megfelel-e
a felhasznáó elvárásainak. A validitásvizsgálat
leggyakrabban “élő adatok” segítségével történik.
Két fajtáját különböztetjük meg:
1. alfa teszt (fejlesztő team teszteli)
2. béta teszt. (a jövőbeni felhasználók
tesztelik)
22. Írja le az információrendszerek
módszertanának következő építőkockáit
- alapkoncepció, - struktúra és terminológia, -
megfogalmazási mód
A koncepció egy alaposan átgondolt probléma
megközelítési hozzáállás, letisztult szemléletmód. Az
alapkoncepció a fejlesztés tárgyához igazodó,
letisztult, megalapozott, egységes elképzelések szerinti
általános szemléletmód. Az alapkoncepció a
tevékenység tárgyának értelmezése, és ezért olyan
fontos a fenti meghatározásban az egységes jelző: a
fejlesztőcsoport minden tagjának (de még inkább a
fejlesztés minden résztvevőjének) el kell fogadnia (a
közös, egységes) alapkoncepciót.
A rendszerstruktúra a rendszer tényezőinek és azok
kapcsolatainak a letisztult, megalapozott és egységes
elképzelések szerinti általános szemléletmódja. Minden
konkrét információs rendszernek van rendszerterve,
amely annak konkrét tényezőit, és azoknak konkrét
összefüggéseit (vagyis struktúráját) is tartalmazza.
Az információs rendszerek tényezőinek és a közöttük
lévő kapcsolatoknak konkrét fogalmakat, elnevezéseket
kell adni. Ezek az elnevezések, és a mögöttük húzódó
fogalom-tartalom képezik, jelentik a terminológiát. A
fejlesztőcsoport tagjai csak akkor tudják kicserélni
ismereteiket egymással, és közösen gyúrni, javítani a
változat-ajánlatokat, ha egységes terminológiát
használnak.
Mivel az információs rendszer tényezői három
absztrakciós szintbe tartoznak, az őket leíró
elnevezések gyűjteménye, halmaza, vagyis a
terminológia is strukturált.
A megfogalmazási mód fogalma alatt az információs
rendszertervé rögzítésének, leírásának, közlésének,
bemutatásának formáját értjük. Az eddigiek során
három fajta megfogalmazási mód volt/van
használatban:
1. tervezési nyelv alapú tervezés,
2. formaorientált tervezés és
3. ábraorientált tervezés.
23. Mi a kritériumrendszer és a legismertebb
kritériumok?
A kritériumrendszer olyan objektív és egymással
kapcsolatban álló minősítési mércék rendszere, amelyet
a fejlesztői csoport tagjai alkalmaznak a rendszerterv,
vagy tervváltozatok kiértékelésére és az optimális
megoldás kialakítására. Egy jó tervezési módszernek
rendelkeznie kell olyan kritériumokkal
(kritériumrendszerrel), amelyekkel minősíteni lehet a
kidolgozott tervet
A kritériumellenőrzési sorrend, amely a helyes
megoldáshoz vezethet, de tudni kell azt is, hogy az
egyes kritérium-előírások egymásnak ellentétes
elvárásokat szabnak meg, így az optimális terv
kialakítása nem egy, hanem „többmenetes játszma”.
Íme az ajánlott sorrend:
1. egyértelműség,
2. érthetőség,
3. valósághűség
4. minimalitás
5. teljesség.
24. Milyen tervezési algoritmusokat ismer és melyek
a legismertebb kiindulási pontok az
alkalmazásukra?
Tervezési algoritmusok:
- A BISAD (Business Information Systems Analysis
and Design) fejlesztési módszer szigorúan kötött
tervezési algoritmust állított elő a tervezési folyamatra,
és a rendszerterv formájára is.
- A teljesen ötlet- vagy ad hoc-szerű fejlesztési
módszer: A rendszertervet az első „ötletroham”
alapján, minden komolyabb elemzés nélkül állítják
össze, majd az alkalmazásgenerátorok segítségével
nyomban elkészült programokat futtatják
(próbálkozás), végül ellenőrzik a működésüket. Ha
nem azt kapták amit vártak (tévedés), akkor módosító
ötletekkel indítják el a következő (iterációs) lépést.
- előterv (előprojekt): ahol az elv megegyezik a
próbálkozás/tévedés hozzáállással, csak a terv és a
(fizikai) megvalósítás nem az egész információs
rendszerre vonatkozik, hanem annak egy kiválasztott,
jellemző, aránylag független rendszerrészére.
- prototípus-készítés: csak a rendszer egy részére
vonatkozik. Ezzel a tervezési algoritmussal akkor van
baj, ha a tervezők megfeledkeznek az információs
rendszer egységességéről.
A rendszerfejlesztési módszerek fejlődése folyamán
kiindulópontként a következők szerepeltek:
1. kimenetek (jelentések, output),
2. bemenetek (űrlapok, input),
3. feldolgozások (funkciók) és
4. adatok (adatmodell, adatbázis-terv).
25. Írja le az információrendszerek
módszertanának következő építőkockáit
- dokumentációkezelés, - technikai támogatás, -
metaszabványok
A dokumentációkezelés az információs rendszerek
adatainak szervezett és hatékony kezelését jelenti,
pontosabban a dokumentációnak, mint rendszernek a
tényezőit gondozza szervezetten és hatékonyan. A
dokumentáció a valós világ (rendszer – ez esetben az
információs rendszer) hű tükrözését hivatott
megvalósítani: az információs rendszer
alapkoncepcióját, struktúráját, az elfogadott
megfogalmazási módo(ka)t, az elvárási kritériumoknak
megfelelő változatokat, összhangban az alkalmazott
rendszerfejlesztési módszerrel.
A fejlesztést támogató szoftverek közös néven CASE
(Computer Aided Systems Engineering) eszközök
néven ismertek. A CASE szoftverek nagyon
szimpatikus, általában W* operációs rendszerre írt,
grafikus környezetet megvalósító, gyors működésű
segédeszközök. Ezeknek a szoftvereknek a mai
érékelése nem eszköz-, inkább módszerközpontú.
Ma még nem léteznek olyan programok, amelyekkel az
információs rendszer teljes fejlesztési ciklusát le
tudnánk fedni.
A felhasználói adatokon, eseményeken,
tevékenységeken, erőforrásokon, stb. kívül, mint
tudjuk, a fejlesztésre vonatkozó, tényezőkkel is
számolnunk kell. Ezeket pedig a fejlesztési szabványok
írják elő, amelyeket, mivel az ismeretekről szóló
ismeretekre vonatkoznak, gyakran meta
szabványoknak nevezzük.
26. Értelmezze az alábbiakban felsorolt feldolgozási
vetülethez tartozó alapfogalmakat: (Ahol lehetséges
példát is írjon!) - Kommunikáció a számítógéppel, -
Adatfeldolgozás-fajták, - Feldolgozás-késleltetések
A felhasználók (többfajta felhasználót különböztetünk
meg) a következő két alapvető módon
kommunikálhatnak a számítógéppel:
1. off-line – a felhasználó nincs közvetlen
kapcsolatban a számítógéppel, amikor az a
feldolgozást végzi – a feldolgozásra kerülő
adatok előzőleg másodlagos adathordozókra
kerülnek (szalag, lemez) a feldolgozó géptől
függetlenül (off-line adatrögzítés) és
2. on-line – a felhasználó a feldolgozást végző
számítógéppel közvetlen kapcsolatban van, és
szükség szerint a feldolgozást is befolyásolhatja
Az adatok feldolgozásának két fajtáját műveljük ma
is világszerte:
1. kötegelt feldolgozás (batch processing), melynek
legkifejezőbb a következő leírása: bemenet –
feldolgozás1 – átmenet1 – feldolgozás2 –
átmenet2 – ... kimenet Ennél a
feldolgozásfajtánál össze(kötegbe)gyűjtik a törzsadat).  a két féle adattípus tagadthatatlanul
forrásdokumentumokat (pontosabban azok
adatait), és a feldolgozás egyes tevékenységeit
egymásután (egy menetben) végzik el az így
egybegyűjtött adatokon. Az részeredmények
(átmenet) átmeneti, rövid idejű rögzítésre
kerülnek, majd hamarosan a következő
tevékenységet végzik el rajtuk egészen addig, amíg
el nem jutnak a kimenetig. Így történik a
tömegméretű szolgáltatások és
energiafogyasztások számlázása.
2. tranzakció orientált feldolgozás (transaction
oriented processing): Itt a feldolgozás teljes
egészében megtörténik minden bemenő adatra
külön-külön, nem várják és gyűjtik kötegbe az
adatokat. Ilyenek a mai banki szolgáltatásokkal
kapcsolatos feldolgozások: az állományváltozás
könyvelése azonnali.
A feldolgozást leginkább a következő két helyen
késleltetik:
1. a bemeneten. A bemeneti késleltetés esetén a
feldolgozás az adatok beolvasása, ellenőrzése
(előfeldolgozása) és tranzakciós állományba
rögzítése után megszakad. Ha ez a feldolgozás
kötegelten folytatódik tovább, akkor a további
feldolgozásnak az elindító-jelen kívül nincs más
bemeneti adata. A “változások” adattár belső
bemenetnek számít.
2. a kimeneten. A feldolgozás be végeztével nem
mindig bölcs az azonnali nyomtatás. Több
meggondolásból is késleltethető a feldolgozás a
kimeneten: ha maga a feldolgozás is feldarabolt a
nagyszámú feldolgozandó bemeneti adat miatt.
Másik ok lehet ha a feldolgozás és a nyomtatás
különböző földrajzi helyen bonyolódik. A
mágneses tárolóeszközök egyszerűbb és könnyebb
szállítani, mint a jelentéseket tartalmazó
papírtömegé. (print – image file)
27. Adatok csoportosítása jellegük (időbeni
tartósságuk) alapján, - Jellemzőik és egymáshoz
való kapcsolódásuk, - Adatmódosítás és hibajavítás
A törzsadatok a valós világ időben viszonylag tartós
(hosszú életű) jelenségeihez tartozó azon
tulajdonságtípus-értékek, amelyek viszonylag hosszú
ideig nem változnak. A „viszonylagos” ebben az
esetben a jelenségek szükségszerű változékonyságát
takarja.(egyed élet-ciklus)
Az eseményadatok vagy változások a valós világ
időben viszonylag tartós (hosszú életű) jelenségeinek
megváltozását (pontosabban a jelenségek
tulajdonságainak változását) leíró adatok.
A törzs- és eseményadatok kétszeresen is
kapcsolódnak egymáshoz, amit a következő módon
fogalmazhatunk meg:
- 1.pl. a hallgató nevének megváltoztatása. A hallgató
megváltozott neve(név - eseményadat-változás)
és a változást végrahajtó személy neve (név-
kapcsolatban van egymással.
- 2.pl. vannak olyan események is, amelyeknek az
adatait az adatbázisban kell tárolnunk, tehát nem
a törzsadat változását idézik elő, hanem maguk is
törzsadattá válnak. (csonka egyed élet-ciklus
pl.diploma honosítása,befizetés a bankszámlára)
Módosításról akkor beszélünk, ha a valós világ
változásait vezetjük át az információs rendszer
adataira, hibajavításról pedig akkor, ha valamilyen
(mondjuk) módosítást hibásan hajtottunk végre
(tévesen ütöttük be az adatot).
28. Az adatkezelés két fajtája és két fajta
megfogalmazási módja
A klasszikus feldolgozást kifejező képlet: (bemenet –
feldolgozás – kimenet) a bemenetek ma általában
beépülnek a törzsadatokba, és ott várják a további
(újabb, a valódi) feldolgozást, ezért
a következő kifejezés párra bomlik szét: bemenet –
feldolgozás1 – adatbázis és adatbázis – feldolgozás2
– kimenet.
A kifejezéspár második lánca a feldolgozást jelöli,
amely kétféle lehet:
1. a szelektív visszakeresést, amely okosan
megfogalmazva új ismereteket is nyújthat
2. új ismeretek előállítását, ami két alapvető módon
történhet:
 az előre megfogalmazott, rutinszerű
(gyakran igényelt), mondhatni úgy is,
szokványosan szükséges műveletsorok
végrehajtásával
 a véletlenszerűen megfogalmazott
(tallózásszerű) lekérdezésekkel.
Az adatfeldolgozás (karbantartás és új ismeretek
előállítása) megfogalmazása kétféle módon történhet
meg
1. procedurálisan (procedurális feldolgozás) – a
programozó a programokban saját kezűleg írja a
végrehajtási utasítások sosozatát (procedúrákat),
amelyek alapján a feldolgozás megtörténik, és
2. deklaratívan (deklaratív feldolgozás) – az
adatbáziskezelő rendszer tartalmazza az általános
(parametrizált) adatkezelési eljárásokat,
amellyekkel az összes karbantartási és ismeret-
előállítási igény megvalósítható a megfelelő
paraméter-értékek megadásával.
29. Értelmezze az alábbiakban felsorolt feldolgozási
vetülethez tartozó alapfogalmakat:(Ahol lehetséges
példát is írjon!)- Navigálás,- Lekérdezések, -
Jelentések
Ma a logikai szintű navigációt használjuk, ami a
fizikaihoz hasonlóan a transzverzális mozgások
megvalósítását teszi lehetővé az adatmodell
kapcsolattípusainak köszönve.
A lekérdezéseket tehát SQL-ben, a jelentéseket pedig
az SQL-re épülő, vagy vele rokon jelentés-készítő
(report-writer) segítségével fogalmazzák meg. (a
kérelmek deklaratív leírását teszi lehetővé)
pl.:
SELECT leckekönyvszám, tantárgykód,
osztályzat
FROM sikeres_vizsga
WHERE leckekönyvszám=495;
A jelentés-készítő a jelentéshez szükséges adatokat
ugyanúgy lekérdezés segítségével valósítja meg, mint
az SQL, csak egy a megjelenítési formájában
paraméterekkel alakítható (módosítható)
eredménytáblát biztosít kényelmes csoportosításokkal
és csoportösszegezésekkel.
30. A feldolgozás tervezés absztrakciós szintjei –
makro tervezés (fogalmi szint), - feldolgozás
tervezés középső szinten (logikai szint), - mikro
tervezés (fizikai szint)
A valós rendszer rendszer-szemléletű megközelítése
azonban a fentről-lefelé elvet hangsúlyozza. Az első
lépést fentről a makrotervezés irányítja, és a vizsgált
rendszer rendszerrészekre bontásában állapítja meg. A
rendszerrészek olyan fő funkciócsoportok, amelyek
hasonló, összetartozó funkciókat jelölnek. A funkciók
tevékenységekből állnak, a tevékenységek pedig
műveletekből.
Az információs rendszer fő rendszerrészei
funkciócsoportokat takarnak. A rendszerrészeken
(alrendszereken) belül a funkciók meghatározása,
végrehajtásuk logikai (időben) sorrendjének
meghatározása (a funkciócsoport működésének a
megszervezése) tartozik a feldolgozás tervezés logikai
szintjéhez (itt ugyanis a funkciócsoportok
működésének mikéntjéről van szó). Ezt a kérdéskört
elemzik a középső absztrakciós szintre kidolgozott
technikák az adatkezelési gráf és az adatfolyam
diagram.
Az teljesség és egyértelműség érdekében célszerű az
adatfeldolgozás elemzését és tervezését mikroszinten is
elvégezni. A mikroszintű elemzés és tervezés fontos
eszközei: döntési táblázat (a vezérlési műveletek
bekerekítését, ellenőrzését tehetné teljesebbé, régi
módszer) és az előzmény-háló (precedencia-háló).
31. Makro tervezés (BSP – az információrendszer
architektúrájának kialakítása)
Az információs rendszer feldolgozásrendszerének (a
funkcionális modell architektúrájának) kialkításában
még ma is kivételesen fontos szerepet játszhat a BSP
(Business System Planning) technikának „Az
információs rendszer architektúrájának kialakítása”
nevű módszere.
BSP alkalmazását az információs rendszerek
fejlesztése területén gyakran nevezik stratégiai
tervezésnek is. A BSP technika fent megnevezett
módszere témaköröket érinti:
1. az információs rendszer alaparchitektúrájának
(általános felépítésének, struktúrájának)
kialakítása,
2. a főbb rendszerrészek és az azok közötti
kapcsolatok meghatározása és
3. a lépcsőzetes megvalósítás megtervezése és
ütemezése.
A BSP technika (egyesek módszernek, sőt
módszertannak is nevezik) leírása sok, információs
rendszerek tervezésével foglalkozó könyvben
megtalálható.
32. Feldolgozás tervezés középső szinten:-
adatkezelési gráf, - adatfolyam diagram
A feldolgozás tervezés középső szintjének hasznos
eszközei:
Az adatkezelési gráf az adatmodellnek olyan
navigálási útvonallal kiegészített része, amely a
felhasználó egy információs igényének a
megválaszolására szolgál. A leírásból kiderül, hogy
egy konkrét adatmodell alapján több adatkezelési gráf
is előállítható, és bár az ábráról hiányzanak, de az
adatkezelési gráfon az adatelőállítási műveletek is
feltüntethetők. Az adatkezelési gráf az elérési út
modellezésének legfontosabb eszköze.
HALLG AT Ó T AN T Á RG Y
A döntési főrész feltételekre és értékmátrixra tagolódik.
A feltételekben konkrét értékek is szerepelhetnek, az
értékmátrix pedig a feltételek igaz és hazug voltának
le c k e k ö n y v s z á m összes kombinációját tartalmazzák, vagyis a feltételek
S IK E R E S _ V IZ S G A
beteljesülését (megvalósulását) minősítik.
ta n tá r g y k ó d A harmadik negyede(akcók főrész tevékenység
negyede), ahogy a neve is utal rá, az elvégzendő vagy
elvégezhető tevékenységeket tartalmazza. Az akció
Az adatáramlási diagram az információs rendszer főrész második része (a negyedik negyed) a
fontosabb folyamatait, adattárait (tábláit), funkciómátrix. A funkciómátrix elemei (aij) csak X
adatfolyamait és környezeti elemeit tartalmazza. Az jelet vagy – jelet tartalmazhatnak. A funkciómátrix
adatmodell diagram elvben tartalmazhat vezérlési és elemének X értéke azt jelenti, hogy a hozzá tartozó
adatkezelési műveletek leírását is, viszont az sorban feltüntetett tevékenységet el kell végezni, a –
adatelőállítási műveletek nem szerepelnek rajta. Az érték pedig azt, hogy a hozzá tartozó sorban
AFD a feldolgozástervezés középső absztrakciós elhelyezkedő tevékenységet nem kell végrehajtani.
szintjén megfogalmazott
(bemenet – feldolgozás1 – adatbázis – feldolgozás2 – Az információs rendszer kimeneteinek, vagy új adatok
kimenet) lánc vizuális megjelenítését nyújtja. előállításának tervezésekor szükségszerű rögzíteni a
Az adatáramlási diagram elemei (szimbólumai): kimenetek illetve új adatok előállításának módját a
1. Folyamat (eljárás), rendelkezésre álló adatok alapján. Ebben a rögzítésben
2. Adatfolyam, segít egy teljesen formális eljárás vagy módszer,
3. Adattár(oló), amelyet előzmény-hálónak (precedencia-hálónak)
4. Környezeti (külső) elem. hívnak. Az előzmény-háló nem más, mint a konkrét
funkció fogalmi modellje vagy belső struktúrája a
végrehajtandó funkcióhoz szükséges adatok
szempontjából.

KAM ATLÁ B

ID Õ S Z A K KAM AT LÁ B1

33. Mikro tervezés, - döntési táblázatok, - előzmény- KAM AT

háló ÚJ EGYENLEG
Maga a döntési táblázat a 8.3. táblán kihangsúlyozott ID Õ T A R T A M
LEKÖ TÖ TT ÖSSZEG EG YENLEG
(vastagított) kerettel rendelkezik, körülötte csak az
eligazítást segítő magyarázatok találhatók. A döntési
táblázat két fő részből áll: a felső döntési részből és az 34. Az információrendszer fejlesztési projekt
alsó akció vagy tevékenységi részből. A fő részek definíciója. - Jellemzők, melyek más projektektől
további két részre bomlanak. megkülönböztetik.
Olyan szervezési feladat, melynek célja a szervezet
vezetési, irányítási
alrendszerét kiszolgáló információrendszer valamelyik
elemének módosítása, vagy
létrehozása.

Könnyen belátható, hogy projekt:

- Sajátos, egyedi célja van
- Egyszeri, azonos módon vissza nem térő feladat
 - Összetett, többféle szakértelmet igénylő
tevékenység
- Erőforrásai mindig korlátozottak
Jellemzők, melyek más projekttől
megkülönböztetik:
- Nehéz a szabványosítás. Leginkább a
dokumentálás terén valósítható meg (Ellenpélda:
képernyők, menük,...)
- Különleges képzettségű szakemberek együttes
munkavégzése (szervezők, programozók, ... üzemi
szakemberek)
- A projekten sok szakembernek kell összehangoltan
együttműködni
- Gyakori határidőcsúszás !!
- A felhasználó érdekeltsége, (közömbössége)
befolyásolja az eredményt !!
- A végtermék nem kézzelfogható, a hatékonyság
inkább csak becsülhető
- A project gyorsan változó környezetben
helyezkedik el (ember, gép)
- Gyakori a kivitelezés alatti (közbeni) változás,
változtatás
- Mindig ember-gép rendszer
- Az ember a meghatározó, a számítógép csak
kiszolgáló szerepet tölt be
- A számítógépet használóktól új szemléletmódot
követel meg (Ez mindinkább adott.)
35. Az információrendszer fejlesztésének igénye. A
módszertan szükségének indokai. - A fejlesztés
szakaszai. (Rajz, magyarázattal.)
A fejlesztés tudatos tevékenység, de kialakulhatnak
információrendszerek spontán
módon is. Ez utóbbi főként a kisvállalatok
(kisvállalkozások) esetén jellemző. Kompatibilitási és
integrálási problémák.
A módszertan igénye: Cél: jó minőségű
információrendszerek szervezése, fejlesztése.
Nem elég a módszerek egymásra épülése, hanem
módszertan (ez a módszerek összefüggő rendszere)
kell. A módszerek is állandóan változnak és hatással
van az új technikai eszközök megjelenése is a
módszertanra
A módszertan tartalma:
- Eljárások, amelyek lehetővé teszik a tényleges
információrendszer fejlesztési feladatok
megoldását.
- Olyan módszertani eszközök, melyek
segítségével megvalósítható az új információ-
rendszer megtervezése, kidolgozása, bevezetése,
karbant.
A szakaszolással érvényesül a problémamegoldó
gondolkodásmód, a rendszerszemlélet, a hatékonyság,
az előrehaladás ellenőrzésének elve. Ezek a szakaszok
állandó érvényűek , függetlenek a technikai eszközök
korszerűsödésétől, a módszerek változásától.
Az öt főszakasz: célkitűzés  rendszerelmezés
rendszertervezés kivitelezés  bevezetés
Ezek a szakaszok képezik az információrendszer u.n.
életciklusát. Az elbírálás, jóváhagyás jelenti az egyes
szakaszok végét. Ezek az ellenőrző pontok.
36. A célkitűzési szakaszon belül elvégzendő
feladatok.
- Új igény felismerése, meglévő rendszer módosítása, a
cél jobb kielégítése érdekében.
- Az indító lehet a felhasználó, de lehet a
számítástechnikai szakember is.
- Mindig szükséges az igény pontos megbeszélése a
felhasználóval.
- Tisztázandók:
- A fejlesztés beleillik-e a szervezet hosszú távú
fejlesztési tervébe? (Mind szervezési, mind
termelési oldalról!)
- Van-e már olyan kész rendszer, amelyik a
felmerült igényt ki tudja elégíteni?
- Elég a módosítás, vagy teljesen új rendszert kell
készíteni?
- Nincs-e ennél fontosabb feladat?
- Minderről írásos feljegyzés készítendő. Vezetői
szinten döntendő el, hogy a javaslat végrehajtása
előtt további vizsgálódás, illetve előkészítés
szükséges-e.
- Fontos az írott anyag, hogy utólag ne lehessen vita.!!!
37. Részletesen ismertesse a rendszerelemzés
szakaszban elvégzendő előzetes - helyzetfelmérés, és
előzetes tervezés során megoldandó feladatokat!
Rendszerelemzés: Annak vizsgálata, hogy az
információ igények kielégítése megvalósítható-e,
(kívánatos-e) és célszerű-e. A legkritikusabb szakasz.
Az elemzés során elvégzendő legfontosabb feladatok:
1. Előzetes helyzetfelmérés, 2. Az információrendszer
előzetes tervezése (nagyvonalú rendszerterv, 3. A
megvalósíthatóság vizsgálata, 4.A rendszertanulmány
összeállítása
Előzetes helyzetfelmérés
- A helyzetfelmérés adatgyűjtés, elemzés, értékelés arra
a szervezetre vonatkozóan, amelynek
információrendszerét tervezzük, szervezzük.
- Nagyon fontos ez a tevékenység, mert ekkor ismeri
meg a szervező a tényleges körülményeket, és
tudja elhelyezni (értelmezni) a problémát.
- Nagyon fontos a dokumentálás, adatgyűjtés.
- A helyzetfelmérés a következőkre irányuljon:
- Rendszervizsgálat: A szervezet céljának
meghatározása, szervezeti felépítés
meghatározása, a rendszer környezetének
megismerése.
- Folyamatvizsgálat: Azokra a folyamatokra
irányuljon, melyek a rendszer célját közvetlenül
megvalósítják. (pl. termelési-, ügyviteli
folyamatok)
- Információ ellátás vizsgálata: A rendszeresen
használt, valamint a környezet számára
szolgáltatott információk típusa,
mennyisége, gyakorisága.
- A felmérés során a várható igényeket is figyelembe
kell venni !
- A végeredmény a rendszer és környezetének kritikai
értékelése és leírása.
- Fontos: a változó, változtatható, illetve állandó
paraméterek rögzítése, mert később ezek
jelenthetik a rendszertervezés korlátait.
Előzetes tervezés:
- Legfontosabb feladatok:
- A rendszer elkülönülő főbb részeinek
maghatározása, az lrendszerek kialakítása,
kapcsolatuk egymással .
- Az információrendszer átfogó logikai
működésének modellje.
- A modell beillesztése a szervezet egészébe.
- Közelítő számítások a javaslat
erőforrásigényéről, a feldolgozandó adattömegről, a
feldolgozás gyakoriságáról.
- Az előzetes terveket célszerű több variációban
elkészíteni.
38. A rendszertervezéssel kapcsolatos fogalmak: - A
tervezési szintek száma, - A logikai és a fizikai
tervezés fogalma, - A rendszer tervezése
A rendszertervezés mindig több szinten, különböző
mélységben történik. A tervezés szintjeinek száma a
tervezendő rendszer méretétől függ. A legalsó szint
mindig olyan részletezettségű, hogy közvetlenül a
kivitelezés specifikációjaként szolgálhasson. Ezt a
szintet nevezzük fizikai tervnek. A fizikai terv, a
tényleges megoldás módját adja meg. (Pl.: Az adattárak
szerkezetének terve, tablótervek, stb.) E szint fölötti
tervezési szinteket logikai tervnek nevezzük.
Általánosan: A logikai tervezés során a „mit”, a fizikai
tervezés során a „hogyan” kérdésére keressük, illetve
adjuk meg a választ. A rendszert alrendszerekre
bontjuk fel.
Lényeges annak tudatosítása, hogy az alrendszerekre
bontás csak a munka megkönnyítése érdekében történt.
A rendszernek, mint egységes egésznek is működnie
kell, ezért lényeges feladat az alrendszerek közötti
kapcsolatok meghatározása.
A tervezés lépései:
a.) Átfogó helyzetfelmérés
b.) A rendszer logikai tervezése
c.) A rendszerterv összeállítása
39. A rendszertervezéssel kapcsolatos fogalmak:- Az
alrendszer(ek) tervezése, - Az alrendszerek fizikai
tervezése során elvégzendő részfeladatok
Az alrendszerek tervezése:
- Minden elképzelt alrendszerre ismétlődő feladat.
- A tervezés végezhető sorosan, vagy párhuzamosan.
- A tervezés lépései:
a.) Részletes helyzetfelmérés
b.) Az alrendszer logikai tervezése
c.) Az alrendszer fizikai tervezése
d.) Az alrendszerterv összeállítása
Az alrendszer fizikai tervezése:
- Célja, a programozás (kivitelezés) közvetlen
előkészítése.
- Ezen belül:
o Az adathordozók formai tervezése
(bizonylatterv, képernyőterv, tablóterv,
rekordterv, stb.)
o Program specifikációk (pld.: IPO -
diagramokkal)
o Tesztelés módjának meghatározása,
tesztadatok tervezése
o Adatkonverziók meghatározása
40. Milyen lépésekből áll, és milyen szempontokat
kell figyelembe venni egy új információrendszer
bevezetésének szakaszában?
A bevezetésnek úgy kell megtörténnie, hogy a
szervezet alaptevékenységében ne okozzon zavart.
Lépései:
a.) A bevezetés előkészítése
b.) A bevezetés lebonyolítása
c.) A rendszer (alrendszer) értékelése
a.) A bevezetés előkészítése
 Az új rendszerre való áttérés módjának
megtervezése.
 A bevezetés feltételeinek megteremtése
(személyi, tárgyi, anyagi).
 Részletesen a feltételek:
 HW, SW
 Személyzet
 Dokumentációk
- üzemeltetési kézikönyv (rendszer
adminisztrátori)
- felhasználói kézikönyv
- segédletek
b.) A bevezetés lebonyolítása
 Célszerű egy „tűzoltó csoport” létrehozása.
 Párhuzamos, kísérleti üzemeltetés.
c.) A rendszer (alrendszer) értékelése
 Hibák elemzése, javítása.
 A tervezés során becsült értékek gyakorlati
ellenőrzése. (Ha kell változtatás!)
 Javasolt a bevezetést fokozatosan,
alrendszerenként végezni.
41. Ismertesse az SSADM módszertan
megközelítésében egy információrendszer
összetevőit!
- Szempontok, melyek indokolják valamilyen
módszertan használatát.
- Fejtse ki az SSADM "alapfilozófiáját" (A minőség
kérdése, helye az életciklusban, a három dimenzió)!
Az információ rendszerek összetevői:
Adatok: az adatfeldolgozás nyersanyagai és egyúttal
termékei is.
Három csoportja van : - bemeneti, - kimenti és
a tárolt adatok
Feldolgozás(folyamat): a folyamatokat a struktúrált
szemléleten tekintjük, mint az adatok
 átalakítását végző rendszer összetevőket. Két
nagy csoportja van : - lekérdező
(visszakereső), - karbantartó folyamatok.
Interface: egy olyan rendszerelem, amely a mind
feldolgozás, mind a felhasználó felé
a neki megfelelő alakban „tálalja” az adatokat.
Módszertan használat indokai:
1. Hosszú és a tervezettet meghaladó fejlsztési
idő kellne egy információrendszer
létrehozásához.
2. Magas fejlesztési költségek
3. Az elkészült rendszerek nehezen
módosíthatóak, rugalmatlanok.
4. Módszertan nélkül hiányos a fejlesztési
dokumentáció, vagy nincs is.
5. Felhasználói követelmények gyakran
kielégítetlenek maradnak.
6. Gyakori a többszörös adattárolás
7. Új eszközökön gyakran a régi rendszer valósul
meg.
SSADM alapfilozófiája: Az SSADM-nél fontos a
minőség. Jó minőségű információs rnedszer fejlesztése
a cél. A rendszertervezési munka életciklus szerint
történik Az életciklus szakaszokból áll:
megvalósíthatóság, vizsgálat, rendszerelemzés,
rendszertervezés,
Az SSADM három dimenzióban gondolkodik:
adatok, folyamatok, idő. Mindegyik dimenzió
kezelésére technikákat fejlesztettek ki, ezek
összehangolt egysége adja a módszertant.
Az adatokhoz kapcsolódó technikák: logikai
adatmodellezés, relációs adatmodellezés, fizikai
adattervezés.
Folyamatokhoz kapcsolódó technikák : adatfolyamat
modellezés, funkció meghatározása, I/O tervezés
Az idővel kapcsolatos technikák: egyedtörténeti
diagrammok, eredmény-hatás diagramm.
42. Ismertesse az SSADM hierarchikus szerkezetét,
nevezze meg a modulokat, és az alájuk rendelt
szervezési szakaszokat!
Maga a szerkezet hierarchikus felépítésű, ilyen
értelemben tehát önmagára nézve is követi a felülről
legelé haladó személetet.
Modulok és az alájuk rendelt szakaszok:
 Megvalósíthatóság elemzés:
0. A megvalósíthatóság eldöntése
 Követelmény elemzés :
1. Jelenlegi rendszer vizsgálata
2. Rendszerszervezési változat kiválasztása
 Követelmény specifikáció:
3. Követelmények meghatározása
 Logikai rendszerspecifikáció
4. Rendszertechnikai változat kiválasztása
5. Logikai rendszertervezés
 Fizikai rendszertervezés
6. Fizika rendszertervezés
Az SSADM 5 modulból és 7 szakaszból áll. A
megvalósíthatósági elemzéssel foglalkozó szakasz (0-
ás szakasz) nem kötelező
43. Melyek az SSADM diagramra épülő technikái?
Sok olyan technika van, amely diagramokat használ.
Ezek a következők:
 Logikai adatmodellezés
 Adatfolyam modellezés
 Egyed-esemény modellezése
 Eléri út modellezése
 I/O szerkezet meghatározása
 Dialógus tervezés,
 Feldolgozások logikai modellezése
44. Folyamatmodellezési technika az SSADM-ben:-
Célja, helye a módszertanban,
- A felhasználható szimbólumok, és jelentésük
A folyamatmodellezés célja, hogy segítségével a
rendszertervező le tudja írni a különböző információs
rendszereket. Helye a módszertanban: a strukturált
módszertanban fontos szerepe van , a fejlesztők és a
felhasználók közötti kommunikációnak. Erre a célra
fejlesztették ki az ábrák, diagramok használatát, mely
nagy segítséget nyújt a rendszerleírásában.
Felhasználói szimbólumokból 5 van :
1. Folyamat: információ átalakítást végzi
2. Adatfolyamat: olyan csatorna, amelyen
keresztül adatok áramlanak
3. Adattár:adatok tárolása zajlik itt.
4. Környezeti elem: a vizsgált rendszer határain
kívül eső adatforrást vagy adatok címzettjét
jelöli, a rendszer működését befolyásolja.
5. Anyagfolyamat: segíti a megértést
45. Folyamatmodellezési technika az SSADM-ben:
- Az AFD diagramok szintjei, elemi szintű
folyamatok (Egy egyszerű példa növeli a válasz
értékét!) - A fizikai és logikai AFD diagram fogalma
Az AFD -k gyakorlatiasak, könnyen megérthetők a
felhasználó számára is, szintekre bontott minimális
átfedéssel készíthetőek, segítségükkel a rendszerek
akár fizikai akár logikai szempontból leírhatóak és a
fizikai AFD -k logikaivá alakíthatók. Az AFD –n 5
különböző elem fordulhat elő:
Folyam, adatfolyam, adattár, környezeti elem,
anyagolyam.
AFD szintjei:
 1. Magasabb szintű AFD minden eljárása külön-
külön fejtendő ki egy alacsonyabb szintű
diagramon.
2. alátöréssel számozzuk az alacsonyabb szintű
folyamatokat.
3. keret létrehozás, melyen belül rajzolunk
4. olyan adattárak, melyek csak alacsonyabb
AFD-ken jelennek meg, Betűjelük után a
magasabb szintű folyamat azonosítója, utána
/jel majd egy saját azonosító
5. olyan adatárakat amelyek magasabb szinten
jelentek meg , de ezen a szinten is akarjuk
ábrázolni akkor a kereten kívülre kerülnek
6. ha a környezeti elemekkel való kapcsolatot
ábrázolni akarjuk, akkor a kereten kívülre
tesszük
7. részletező diagram be és kilépő
adatfolyamainak meg kell egyezni a magasabb
szintű diagram megfelelő eljárásának be ill.
kimenő adatfolyamaival
8. a részletező diagramon egyes elemek szükség
szerint felbontatók a magasabb szintű
diagramokhoz képest
Elemi szintű folyamat: Olyan folyamat, amit már nem
lehet tovább részletezni.
Fizikai és logikai AFD: a meglévő rendszer
vizsgálatakor annak fizikai szintű AFD –jét készítjük
el, majd ezt átalakítjuk logikaivá.
Logikai folyamat: A nevében nem tartalmazhat
konkrét fizikai feldolgozási módra utaló kifejezéseket,
pl nem alkalmazható lefoglalt készlet felvetése a
nyilvántartó karton „megnevezés” helyett.
Logikai adatfolyamat: a nevében tartalmazhat az
adattárolás megvalósítási módjára való utalást.
Anyagfogalom nem szerepelhet rajta.
Logikai adattár: azonosítóban nem szerepelhet M.
46. A logikai adatmodellezés az SSADM-ben: - Az
adatmodell elemei
- A kapcsolat foka, jellege, a kapcsolattípusok
egymás közötti viszonya
LAM célja, hogy segítsen az alkalmazási terület minél
jobb megértésében a fejlesztés valamennyi résztvevője
számára. Szolgáljon alapul az adattárolás konkrét
megoldásának megtervezéséhez.
Az adatmodell elemei: egyed, kapcsolat
Az egyed nem más, mint amiről tudnunk kell valamit,
legyen az elvont vagy konkrét dolog.
Különbséget teszünk egyedtípus és egyed előfordulás
között.
Kapcsolat: a valóságos világ objektumai, tehát az
egyedek közötti viszony. A kapcsolat fennállhat két
egyedtípus és ugyanazon egyedtípus két előfordulása
között. Kapcsolat fokán azt értjük, hogy az
előfordulás szintjén milyenek a mennyiségi viszonyok
a kapcsolódó egyedek között. Esetei: 1:1, 1:n , n:m 
minden kapcsolatot 1:n kapcsolatra kell kihozni !!!!!!
Kapcsolat jellege: mi az összefüggés az egyed
előfordulás léte és aközött, hogy az adott kapcsolat
fenn áll-e. (k. jelleget folyamatos ill. szaggatott
vonallal jelöljük)
47. A logikai adatmodellezés az SSADM-ben: - Az
adatmodellezés elemei, és gyakorlata, - Egyszerű
példa a leírtak illusztrálására
Az adatmodellezés lépesei:
1) A kezdő egyedtípusok kiválasztása
2) A közvetlen kapcsolat meghatározása egy
kezdődiagram megrajzolásával
3) A kapcsolatok fokának meghatározása
4) Az N:M fokú kapcsolat feloldása
5) Redundáns kapcsolatok feloldása
6) Kapcsolatok jellegének és egymáshoz
viszonyának meghatározása
7) A modell ellenőrzése
Pl.: egy iskolai könyvtárból a tagok könyveket
kölcsönözhetnek. A könyveket egy több író írta, és az
íróknak is több műve lehet. A könyvekből akár több
példány is lehet. A kölcsönzés határidejének
megsértése büntetéssel jár. A könyvekre foglalást is
lehet tenni, ha az éppen nem áll rendelkezésre.
48. A visszakeresési út modellezése az SSADM-ben:
- Célja, - A technika legfontosabb jellemzői, - A
lebonyolítás lépései
Szorosan kapcsolódik a logikai adatmodellezéshez.
Ennek segítségével válik lehetővé a logikai adatmodell
első ellenőrzése. A modellezést a következő
lépésekben hajtjuk végre: egyedi nevek rendelése a
lekérdezésekhez, a lekérdezést elindító adatok
meghatározása. Az elérési út specifikálása, lekérdezés
navigációs útja.
A lebonyolítás lépései:
1. Meg kell határozni a logikai adatmodellből
azokat az egyedeket, amelyekre a lekérdezéshez
szükséges lesz a lekérdezés adatmodellje.
2. El kell dönteni, hogy ezek közül melyiknél
kezdjük el a visszakeresést, ez lesz a belépési
pont.
3. Meg kell határozni, hogy a belépési ponttól
kiindulva milyen útvonalon járjuk végig az adat-
almodellt, ez lesz a lekérdezés navigációs útja.
4. Végül a navigációs utat Jackson- szerkezetek
használatával kell leírni.
49. Melyek az SSADM nem diagramszerű
technikái?
Nem diagramszerű technikák:
 Követelmény meghatározás,
 Rendszerszervezési változatok kidolgozási
módszere,
 Rendszertechnikai változatok kidolgozási
módszere,
  Funkció meghatározás,
 Relációs adatelemzés,
 Specifikáció prototipizálás,
 Fizikai tervezés.
50. A követelmények meghatározása : - célok,
technikák, termékek , - funkcionális és nem
funkcionális követelmények
A követelmény-meghatározás során a
követelményjegyzéket kell előállítani és folyamatosan
bővíteni.
Ez a technika vezérli a javasolt új rendszer
követelményeinek a feltárását. A célok a következők:
 a javasolt rendszerre vonatkozó olyan
követelmények azonosítása, amelyek a
felhasználók és az üzleti tevékenység igényeit
kielégítik
 a követelmények leírása mérhető formában
 az új rendszerre vonatkozó döntések
megalapozása
 a részletes követelmény-specifikáció
kidolgozása
 az elemzésnek a jövőbeli rendszer
követelményeire való irányítása
A követelmény-meghatározás egy sor projekt-
eljáráshoz tartozó technikával kapcsolatban áll:
- Kapacitástervezés
- Kockázatelemzés
- Tesztelés
- Képzés és dokumentálás
Funkcionális követelmények: Ezek a követelmények
azt írják le, hogy "mit" kell a rendszernek tudnia.
Ilyenek lehetnek például:
- aktualizálások
- lekérdezések
- jelentések/ kimenetek
- adatok (adatelemek, egyedek, kapcsolatok)
- más rendszerekkel való kapcsolat
A nem-funkcionális követelmények azt írják le, hogy
hogyan, mennyire jól vagy milyen szintű minőségben
kell egy lehetőséget vagy lehetőség csoportot nyújtania
a rendszernek. Ezek a követelmények nagyon fontosak
a rendszer sikeressége szempontjából. Vonatkozhatnak
a rendszer egészére, egyes részeire vagy konkrét
funkcionális követelményekre. A következő
kategóriákat lehet használni:
- Szolgáltatás szintekre vonatkozó
követelmények
- Adathozzáférési korlátozások
- Biztonság
- Megfigyelés
- Auditálás és ellenőrzés
- Korlátozások
51. Funkció meghatározás, - célok, besorolásaik
(három szempontból)
Amikor a rendszer fejlesztése során megtörtént a kívánt
rendszer logikai adatfolyam diagramjainak kidolgozása
a legrészletesebb szintig, másrészről rendelkezésre áll a
kívánt rendszer logikai adatmodellje, akkor elérkezett
az idő az összegyűlt ismeretek rendezéséhez. Ezt a
feladatot tölti be a funkció meghatározás. Ezek az
ismeretek a tervezett rendszerre vonatkoznak.
Ezen kívül a funkció meghatározás kapcsolatot teremt
az SSADM 3. szakaszában készülő két termékcsoport
között, amelyek: a kívánt rendszer logikai AFD-i és az
esemény-hatás diagramok.
Funkció: az a feldolgozás, amit a felhasználó
meghatározott igényének kielégítése érdekében, mint
egyetlen egységet kell tudni végrehajtani.
Csoportosíthatóságuk:
 A feldolgozás típusa szerint vannak
visszakeresési és karbantartási funkciók
 A megvalósítás módja szerint lehet a funkció
on-line vagy off-line. Vannak esetek amikor a
feldolgozás mindkét módon végrehajtható.
 A kezdeményező szerint vannak
felhasználói, ill. rendszerfunkciók.
52. A relációs adatelemzés: - Helye a
módszertanban , - A relációhoz kötődő
alapfogalmak (Példán bemutatva.), -
Függésdiagram , - Kulcstípusok
A relációs adatelemzés a funkció meghatározás után
kerülhet sorra, mert ekkor a funkciók inputját és
outputját adattétel szintjén kell ismernünk.
Célja a logikailag optimális adatszerkezetek
meghatározása.
Reláció: az adatok különféle halmazai között létrejött
kapcsolat technikailag táblázatban ábrázolható.
Funkcionális függés: az objektumnak egymással
összefüggésbe hozott tulajdonságtípusai azáltal
tartoznak össze, hogy mindegyikük az azonosítótól
függ. Az azonosító is tulajdonságtípus, tehát a
tulajdonságtípusok közötti függésről van szó. A
funkcionális függés ábrázolása az ún. függésdiagramon
lehetséges. (B funkcionálisan függ A-tól, ha A egy
konkrét értékhez B egyetlen értéke rendelhető hozzá.
Ez egyirányú függés,de a gyakorlatban van kölcsönös
függés is.)
Kulcsok: egy relációban kulcsjelölteknek tekintünk
minden olyan tulajdonságtípust, vagy tulajdonságtípus
csoportot, amely megfelel a sorok egyedi
megkülönbözetésének céljára és minimális összetételű.
A kulcsjelöltek közül választunk ki egyet, amily a
kulcs lesz.
- Ha egy relációban előfordul egy másik reláció
kulcsjelöltje,akkor idegen kulcsnak nevezzük.
- Ha egy kulcsjelölt egyetlen tulajdonságtípusból áll,
egyszerűnek nevezzük.
- Ha egy kulcsjelölt több idegen kulcsból tevődik
össze, összetettnek nevezzük.
- Az olyan kulcsjelölt, amelynek van egy vagy több
idegen kulcs és egy nem idegen kulcs része:
hierarchikus.
Kulcstípusok: elemi, komlex: összetett v. hierarchikus.
53. A relációs adatelemzés: - Az első, második, és
harmadik normál forma
Minden nem-kulcs tulajdonságtípus a kulcstól,
mégpedig- összetett kulcs esetén annak – egészétől
függ funkcionálisan, és más függés nincs a relációban.
Azokat a relációkat, ahol ez teljesül normalizáltnak
vagy normál alakúnak tekintünk. Az ilyen
adatszerkezetek előnye, hogy új objektum adatainak
beillesztése, vagy régiek törlése könnyen és
egyértelműen végrehajtható, meglévő objektum
tulajdonságtípusainak módosítása pedig csak
valamelyik reláció egyetlen sorát érinti. Ekkor a
normalizált relációban nincsenek anomáliák. A
normalizálás nem egyetlen fejlesztési lépés, hanem egy
folyamat. Annak érdekében, hogy ez átlátható és A spirálmodell, amelyet ma inkább iteratív-
irányítható legyen, lépcsőket érdemes kijelölni, ezek a inkrementális fejlesztési modellként emlegetnek,
normalizálás fokozatai. Tehát ennek értelmében létezik a
normalizálatlan, első, második és harmadik, sőt vízesés modell és az evolúciós modell összefésülésével
magasabb normál forma. keletkezett. Itt a fejlesztés elején csak durva
Első normál forma: A nem normalizált reláció úgy követelmény-becslés történik a legfontosabb elvárások
kerül első normál formába, hogy eltávolítjuk belőle az megfogalmazásával, amelyeket inkremensekhez
ismétlődő csoportokat. Az ilyen csoport funkcionálisan (rendszerrészekhez) rendelnek a rendszerarchitektúra
független a kulcstól. kialakítása céljából, majd a rendszerrészeket
(Ebben a megoldásban az író és a könyv, valamint a (inkremenseket) vízesés modell alapján fejlesztik.
kölcsönző és a könyv közötti kapcsolat elveszne. )
Az ismétlődő csoportot úgy választjuk le az eredeti 56. A Unified Modeling Language (UML)
relációról, hogy kijelölünk benne egy kulcsot, kialakulása, a nyelv jellemzői, nézetei (a
amelyhez hozzátesszük az eredeti reláció kulcsát, tehát nézetek szerepe-mit ábrázolnak).
egy összetett kulcsot képzünk számára. Kialakulása: Három modell vált jelentőssé a 90
Második normál forma: A második normál formához es évek elején, Jim Rumbaugh (OMT), Ivar
az szükséges, hogy a reláció már első normál formában Jacobson (Objectory Method) és Grady Booch
legyen, és ne legyen benne részleges funkcionális (Booch Method) által megalkotott modellek.
függés. Minden egyszerű kulccsal azonosított, első 90-es évek közepén a Rational Software
normálformában lévő reláció egyúttal második normál felfogadta az J.R.-t és G.B.-t, hogy dolgozzák
formában is van, hiszen egyszerű kulcs esetén a össze modelljeiket. (Ez lett a Unified Method
részleges függés nem értelemezhető. 0.8-as változat.) Majd 95ben Jacobson is
Harmadik normál forma: feltétele, hogy a reláció csatlakozott a teamhoz és 96-ban kidolgozták
már második normál formában legyen, és ne legyen együtt a 0.9-es változatot. 1997-ben adták be az
benne belső függés. OMG-hez a UnifiedMethod 1.0-as változatát amit
Pl.: Az ISBN számmal azonosított relációban fedezhető akkor átneveztek UML-re.
fel közvetett függés a „Kiadó kódja” Nézetei:
tulajdonságtípuson keresztül a „Kiadó neve”
tulajdonságtípushoz. Ezekből tehát új relációt
készítünk, de természetesen a Kiadó kódja benne
marad az eredetiben is, hiszen az a tulajdonságtípus,
amely függést közvetíti.

55. A fejlesztés vízesésmodelljének és

spirálmodelljének (iteratív.inkrementális
modelljének) ismertetése és összehasonlítása Logikai nézet:
(fejlesztési módszerek megjelölésével) - statikus elemek specifikációja
- a valós rendszer funkciónalitásának, az elemek belső
Vízesés modell: viszonyrendszerének a modellje
A vízesés modell a legrégebbi keletű fejlesztési modell, Folyamat nézet:
amely ma is megállja a helyét a kevésbé változó - erőforrások hatékony megosztása
környezetekben. A fejlesztést fázisokra bontja, - folyamatoptimalizálás
amelyek szigorúan egymás után kerülnek elvégzésre. A - szinkronizáció
fázisokban pontosan meghatározott „termékek” - konfiguráció és változásmenedzsment
előállítása folyik, amelyeket a fázis végén elemeznek Implementációs nézet:a sw - rendszer architektúrája
és minősítenek. A követelmények rögzítése után (az - a programok szerkezet
első fázisban történik meg), nincs mód az újabb - a rendszer fizikai terve
felhasználói igények figyelembe vételére. - rendszer topológia
- osztott használat
- beszerzés, installáció
Telepítési, működési nézet:
- Futtató környzet szepcifikálása
- Végrehajtás, megvalósítási terve
- Minőségbiztosítás: skálázhatóság, áteresztőképesség,
USE CASE nézet: a felhasználói követelményeket
leíró, a rendszer funkcionalitását, az elemek
viselkedését kifejező nézet, amely a teljes életciklust
áthatja.
57. Melyek a rendszer statikus részeit leíró UML
diagramok (és mit ábrázolnak az egyes
diagramok)?
Strukturális (statikus) diagramok:
Osztálydiagram
Objektumdiagram
Csomagdiagram
Komponensdiagram
Telepítési/működési diagram
Belső struktúra diagram
58. Melyek a rendszer dinamikus részeit leíró UML
diagramok (és mit ábrázolnak az egyes
diagramok)?
Viselkedést kifejező diagramok:
Use case diagram
Tevékenységdiagram
Állapotdiagram
Iterációs diagram:
- Szekvencia diagram
- Kommunikációs diagram
- Áttekintő együttműködési diagram
- Időzítés diagram
59. Az UML diagramjai:- Osztálydiagram
(komponensek)
Osztálydiagram: Az osztály- és az
objektumdiagramot együtt struktúradiagramoknak
hívjuk, mert
a modell állandó (időben nem változó) nézetét adja.
Két legfontosabb elemi az objektum és az
osztály.
1.Osztály: az Uml jelőléseket biztosít az osztályokta,
atrribútumokra, tulajdonságaikra,
deklarálásukra és használatukra más
diagramokban, sőt egyéb osztály jellegű
struktúrákra is.
Az osztály alapértelmezésben három részre
tagolódik: ez a felső a névszakasz, majd a középső
és az
alsó rész egy-egy listaszakasz. A listaszakaszok
megjelenítése nem kötelező, lehet rejtett
(suppressed).
Névszakasz:tartalmazza az osztály nevét és az
általános tulajdonságokat.
Középsőszakasz: attribútum listát tartalmaz.
Alsó szakasz: műveletek listáját tartalmazza.
Az osztály sztereotípiái:
<<signal>> Fontosabb esemény, amely az
állapotdiagramban egy kölcsönhatást indít el.
<<interface>> A kivülről látható események
gyűjteménye
<<metaclass>> Az osztály osztálya a smalltalk
nyelven.
Tulajdonságok:
<<esteleges sztereótípia>> láthatósági név:
típus_kifejzése = kezdőérték
- private (magán)
+ public (nyilvános)
# protected (védett)
Implementation (csak abban a csomagban látható,
ahol definiáltuk)
Metódusok: hasonló a szintaxisa az
attribútumokéhoz.
2. Class Utility : eljárások és változók osztály jellegű
gyűjteménye. Az osztály szeterotípiája. Nem
alapvető konstrukció, inkább a programozói
kényelem szempontjából jelentős. Pl matematikai
algoritmusgyűjtemény
3. Interfész: arra szolgál, hogy leírja a egy rendszer
műveleteit a külvilág szempontjából
4. Parametrizált osztály: olyan osztályok,
amelyeknél nincs minden paraméter lekötve. (egy
típust
csak később adunk meg,addig helyette egy formális
paramétert használunk) Addig nem teljes értékű
az osztály, amíg formális paraméterhez egy konkrét
paramétert sem rendelünk. Jelölése : szaggatott
körvonalú téglalapba írjuk. Jelölés:
Parametrizált_osztálynév<értéklista>
5. A csomag (Package): modellelemek
csoportosítása. Bármely fajta elemet tartalmazhat,
beleértve
önmagát is. A csomag mindazonáltal tartalmazza a
modellelemeket, és a tárolás és a hozzáférés
szabályozásának alapja. Minden elem közvetlenül
egy egyszerű csomaghoz tartozhat, ezért a
csomaghierarchia fa, viszont a csomagok egymásra
is hivatkozhatnak, tehát a használat
reprezentációja gráf.
60. Az UML diagramjai: - A használati eset (use
case) diagram komponensei, - A use case diagramok
készítése
1. Az USE CASE modell a rendszerből, aktorokból,
use-casekből, valamint a közöttük lévő
relációkból áll. Az aktor a rendszerrel érintkező
emberek vagy dolgok szerepét jeleníti meg. Az
aktorokat úgy ismerhetjük fel, hogy megnézzük, kik
azok, akik használják a rendszert, felelősek a
működéséért, használatáért vagy karbantartásáért.
(elsődleges aktor és másodlagos aktor)
2. Relációk: A kommunikál reláció az egyetlen
olyan kapcsolat, amely aktort és use-case-t
összeköthet. Jelölése: folytonos vonal. A reláció
lehet include (use) és extend (kiterjesztett).
USE-CASE felállítása:
1. határozzuk meg a rendszer határait. (fekete
dobozként kezeljük)
2. határozzuk meg azokat az aktorokat, amelyek
kölcsönhatásban van a rendszerrel
3. Minden egyes aktorra meghatározzuk azt a
különböző (több) módot, ahogy azok a rendszert
használják.
4. Be azonosítjuk azokat a kezdeti eseményeket,
amelyek elindítják a use-caseket
5. Leállási feltételek meghatározása, amelyek
meghatároznak egy use-case leállását.
6. Soroljuk fe azokat a forgatókönyveket, amelyek
leírják a tipikus tranzakciókat.
7. Ha variációk fordulnak elő, soroljuk fel a többi
tipikus forgatókönyvet v. írjuk le a variációkat.
8. Azonosítsuk be és írjuk le az összes kivételt,
amely egy adott use-case-zel logikai kapcsolatban
van.
61. Az UML diagramjai: - Szekvencia diagram
A szekvencia diagram nagyon hasonlít az OMT
esemény diagramjához (event trace diagram).
Az objektumok közötti események időbeli lefolyását
jeleníti meg. A függőleges tengely mentén telik az idő,
a vízszintes tengely mentén az egymással
kölcsönhatásban levő példányok vannak.
Egy osztályának akár több példánya is megjelenhet egy
diagramon belül.
Az üzenetküldés alapgondolata meghatározza a
kommunikáció típusát. Öt alapkategóriája van az
üzenetek szinkronizálásának:
Egyszerű: olyan rendszereknél fordul elő, ahol egy
szálon fut a folyamat, vagyis egy időben csak egy aktív
objektum lehet. Ilyenkor az aktív objektum üzenetet
küld egy passzív objektumak.
Szinkron: A szinkron üzenet csak akkor kezdeményez
egy művletet, ha a címzett elfogadja az üzenetet.
Ameddig a cél nem kapja meg az üzenetet, addig az
üzenet küldője blokkolva van , nem fut tovább.
Randevú:Ez az üzenet csak akkor indít el egy
műveletet, ha a címzett „üzenetre várakozás”
állapotban van. Ez bizonyos értelemben fordítottja a
szinkron üzenetküldésnek: ott a küldő vár az üzentre,
itt az üzenetre vár a címzett.
Időzített: Az időzített üzenetküldés esetén a feladó
csak addig vár a visszajelzésre, amíg egy megadott idő
el nem telik. Bizonyos idő eltelte után felszabadul, és
folytathatja futását.
Aszinkron: Az aszinkron üzenetküldés nem szakítja
meg az üzenetküldő futását, ezáltal az nem is szerez
tudomást arról, hogy az üzenet egyáltalán célba ért-e,
vagy sem.
62. Az UML diagramjai:- Tevékenység (aktivitás)
diagram
Az aktivációs diagram azt szemlélteti, hogy az
objektum a probléma megoldása során időrendi
sorrendben hogyan, milyen tartalmú üzenetek
aktiválják (késztetik cselekvésre) egymást.
- időben lezajló változások ábrázolása a
végrehajtandó tevékenységek és azok sorrendjének
megadásával
- Alapjai:
- munkafolyamat (work - flow) diagram
- folyamatábra (flow chart)
- Alapelemei:
- tevékenységek (ívelt oldalú téglalap)
- átmenet (nyíl)
- szinkronizációs vonal (vastag vízszintes
vonaldarab)
- döntési pont (rombusz)
Sávos aktivitás diagram:
- a diagram függőleges sávokra osztható
- egy sáv egy felelősségi kört / felhasználó, szervezeti
egység stb. /jelöl.
- a tevékenységek a sávokhoz rendelhetők, ezzel az
adott tevékenységhez tartozó felelős is ábrázolható
63. A Unified Process módszer:- A módszer
kialakulása, architektúrája (fejlesztési modellje), -
Fejlesztési életciklus lefedése, - Jellegzetességei (3-6)
Az Egységesített Eljárás (angol rövidítése UP –
Unified Process, vagy RUP – Rational Unified
Process) olyan objektumorientált fejlesztési
keretrendszer, amely több objektumorientált fejlesztési
módszer harmonikus összefésülésével keletkezett.
Kialakulása: A módszertanok megalkotásában többen
is részt vettek (Ericcson, Booch, Rumbaugh ), de a
jelenleg alkalmazott verzió szülőatyjának Ivar
Jacobson-t tartják. Jacobson 1999-ben publikált,
Unified Software Development Process könyve jelenti
ma a nyílt szabványt. Az első objektum orientált
készített CASE eszközével támogatja, Rational Unified
Process (RUP) néven.
Két dimenziót láthatunk. Vízszintes irányban a
fázisokat, függőleges irányban a mint egy „mini”
projektet. A fázisok végén mérföldkövek (milestone)
vannak, amelyekben leírt feltételek teljesülése esetén
lehet csak továbblépni a következő fázisra.
A Egységesített Eljárás keretrendszer fő
jellegzetességei:
 use case vezérelt,
 architektúra központú,
 iteratív és inkrementális (spirálmodell fejlesztésű),
 komponensalapú,
  modellszemléletű
 konfigurálható és
 vizuális modellezésre (UML) épül.
64. A Unified Process módszer fázisai,- „buckás
ábra”, - a fázisok idő- és erőforrásigénye

Az Egységesített Eljárás fázisai:

 Előkészítő fázis (kiindulás),
 Kidolgozási fázis (részletes kidolgozás),
 Építési fázis (építkezés, megvalósítás),
 Átmenet (átadás)
.

65. A Unified Process módszer munkafolyamatai: -

Milyen jellegű tevékenységeket ölelnek fel?

Munkafolyamatok:
 üzleti modellezés,
 követelmények specifikáció,
 elemzés és tervezés,
 implementáció,
 tesztelés és
 telepítés.
A fejlesztést támogató folyamatok:
 konfiguráció- és változásmenedzsment,
 projektmenedzsment és
 környezet- és erőforrás menedzsment

A módszertan rögzíti, hogy Mikor? Kinek? Mit? (when

– who - what) kell tennie. Elsősorban vizuális elemeket
használ, alkalmazva az Egységesített Modellező Nyelv
(UML) diagramjait. A módszertan középpontjában a
használati eset (Use Case) diagram áll.

66. A Unified Process módszer modelljei: - Mit

írnak le ezek a modellek?

A modell egy adott rendszer elvonatkoztatása,

absztrakciója (egyszerűsített képe), amely a
rendszernek a megértését és a kezelhetőségét segíti elő,
célozza meg. A modell az adott rendszert egy bizonyos
absztrakciós szinten teljes mértékben leírja. Egy modell
tartalmazhat diagramokat, leírásokat, és bármit, ami a
megértést elősegíti. Az Egységesített Eljárásban a
modellek termékcsoportokat jelölnek. Az
"Egységesített eljárás" modelljei, termékcsoportjai: