Bella Andre az erotikus romantikus családregények műfajának

nagysikerű írónője, a New York Times bestseller szerzője.

Érzékenyen megírt történeteit már több mint tíz országban
olvashatják rajongói.

Smith Sullivan, a híres filmsztár nem képes kiverni a fejéből

filmbéli partnere gyönyörű nővérét, Valentina Landont, és a
tüzet, amelyet a lány hűvös kisugárzása mögött sejt.
Valentina nem utasítja el az érzékiséget vagy az igaz szerelem
gondolatát. Hollywoodi menedzserként azonban túl sokszor
nézte már végig, hogyan veszítik el a fejüket egyébként okos nők
férfi színészek miatt, hogy aztán darabokra törjön a szívük.
Ám amikor a forgatás hetei során a Smith és Valentina közti
vonzalom egyre szenvedélyesebbé válik, a férfi tudja: meg kell
győznie a nőt, hogy engedje közelebb magához…
 Bella Andre
Te vagy
az egyetlen

Kossuth Kiadó
 A fordítás alapjául szolgáló mű:
Bella Andre: Come a Little Bit Closer.
Smith & Valentina – The Sullivans Books 7.
Oak Press LLC., 2014

Fordította
PUSZTA SZILVIA

Szerkesztette
WINTER ANGÉLA

Borítóterv SZABÓ LÍVIA

ISBN 978-963-09-8961-9

Minden jog fenntartva ©

Bella Andre 2014

© Kossuth Kiadó 2018
© Hungarian translation Puszta Szilvia 2018
 Első fejezet

Smith Sullivan imádta a rajongóit. A karrierje kezdete óta mellette

álltak, és nekik köszönhette, hogy a filmjei majdnem kétmilliárd
dollárnyi bevételt hoztak világszerte. Nélkülük nem állt volna itt
San Franciscóban, hogy elkezdje forgatni élete legfontosabb filmjét.
Így hát nem volt mit tenni: bár forgatás előtt még egy rakás
fontos dolgot el kellett volna intéznie, Smith a Union Square-en
felállított kordonok mögül pislogó gyönyörű nők felé vette az
irányt. Néhány hölgy magával hozta a kisgyerekét, de a legtöbb
egyedül érkezett, így látványosan szabad prédának tűnt.
Smith séta közben jó reggelt kívánt olyan széles mosollyal,
amely akkor sem halványult el, amikor a tömeg egyre közelebb
nyomult hozzá.
Egyetlen mosoly és két egyszerű szó elég volt hozzá, hogy egy
nő a kezét nyújtsa felé, és Smith tenyerébe csúsztasson egy cédulát
a nevével és telefonszámával.
A teret körülvevő hűvös köd ellenére szűk, V nyakú topot viselt
miniszoknyával.
– Olyan izgatott vagyok az új filmed miatt, Smith –
dorombolta.
Úgy futtatta végig a kezét Smith karján, mintha már
találkoztak volna korábban, és elég jóban lennének ahhoz, hogy a
férfi örömmel fogadja az érintését.
– Köszönöm… – Smith elhallgatott, hogy a nő
bemutatkozhasson, hisz ma reggel látta életében először.
– Brittany.
Smith rámosolygott a nőre.
– Alig várom, hogy láthasd majd, Brittany.
– Ó, én még jobban várom – vágta rá a nő érzékien rekedtes
hangon. – Azt is szeretném, ha tudnád, bármikor ráérek a forgatás
alatt, ha esetleg szeretnél róla beszélni. Vagy – a nő megnyalta a
száját – bármi másra, amihez kedvet kapnál, amíg San
Franciscóban vagy.
 A többi nő követte Brittany példáját, és egymás után
odanyújtották Smithnek a telefonszámukat, miközben elmondták:
ő a kedvenc színészük, és minden filmjét látták. Az elmúlt tizenöt
évben ezerszer lejátszódott már ugyanez a jelenet. Ha Smith a
húszas éveiben járt volna, valószínűleg boldogan választott volna
egyet a szépségek közül, és hazavitte volna egy éjszakára, egy
hétre vagy akár kicsit hosszabb időre is, ha a nővel könnyen ki
lehetett jönni.
Smith azonban 36 éves volt, túl volt már vad évein… és
belefáradt, hogy olyan pucér nők mellett ébredjen fel, akiknek nem
emlékezett a nevére, sosem nevettették meg és sosem találkozott a
családjukkal. Smith életstílusa óriási kontrasztban állt a legtöbb
testvéréével, akik nemrég leltek rá a nagy szerelemre, és épp
megházasodtak vagy családot alapítottak. A férfi mindennap új
fotót állított be háttérképnek a telefonján az unokahúgáról, a kis
Emmáról. Hamarosan a testvére, Sophie is megszüli majd az ikreit,
Smith pedig alig várta, hogy mindhárom Sullivan csemete képét
kirakhassa a mobiljára.
Bár látta, milyen erős lehet az igaz szerelem és milyen csodás
dolgok származhatnak belőle, nehezére esett megtörnie az ördögi
kört az életében. Ugyanis ha nem számítjuk az idegeneket az
ágyában, Smith teljesen egyedül volt.
Egyedül egy újabb hotelben. Egy újabb városban. Egy újabb
országban. Távol a családjától és a barátaitól. Többnyire olyan
emberekkel körülvéve, akik vagy akartak tőle valamit, vagy inkább
istenként kezelték, mint férfiként.
Persze választhatott volna a felsorakozott nők közül, de tudta,
mit akarnak: hogy Smith Sullivannel randizhassanak. Az elmúlt
pár évben lényének egy része azon tűnődött, vajon talál-e valaha
olyan nőt, aki nemcsak pár forró órára vágyott a lepedőjén, hanem
a hírnevén túlmenően is érdeklődött iránta.
Természetesen Smith ettől még talpig férfi volt. Rendkívül
érzéki férfi, aki minden formában imádta a nőket. Bár tudta, hogy
pár éjszakányi forró szex hosszú távon általában nem jelent sokat,
Smith sosem tudott ellenállni a gyönyörű nőknek.
Különösen vonzódott egy konkrét nőhöz – ismerte be magának,
miközben Valentina Landon elsétált mellette vastag, hosszú
pamutkabátjában, mely megvédte a hűvös reggeltől. A lány
felvonta a szemöldökét, miközben felmérte a férfi körül álló,
vigyorgó hölgykoszorút.
– Valentina – szólt oda Smith, hogy megállítsa a nőt.
A lány megfordult, a szemében mindenfajta kacérság nélkül,
amellyel a többi odasereglett nő ostromolta Smitht.
– Igen?
– Mindenetek megvan Tatianával, amire ma reggel szükségetek
lesz?
– Minden tökéletesen rendben van, köszönjük – felelte a nő
kimérten. – Mi tehetünk még valamit, mielőtt elkezdődik a forgatás
– nézett rá a lány a csuklóján lévő vékony órára – egy óra múlva?
– Csak arra, hogy elmondjátok Tatianával, ha bármi gondotok
van, vagy bármire szükségetek lenne.
Valentina bólintott, érzéki ajka pedig kissé lágyabbá vált,
amikor így szólt:
– Köszönjük. Szólni fogunk.
Ekkor azonban a lány tekintete megakadt a Smith kezébe
nyomott telefonszámokból formált galacsinon.
Valentina még rosszalló tekintettel is gyönyörű volt, ahogy
tovasétált.
Smith visszafordult a rajongóihoz, és még egyszer
megköszönte a támogatásukat, mielőtt visszament volna a forgatás
alatt irodájául szolgáló lakókocsiba. Gondolkodás nélkül lehajította
az asztalára a nők telefonszámait, majd megfogta a
forgatókönyvet, a laptopját, és újra kiment. Épp leült a sminkelésre
kijelölt lakókocsiban, amikor rezegni kezdett a telefonja.
Valamilyen probléma volt a világítással, amit meg kellett oldaniuk,
mielőtt elkezdhették volna a forgatást.
És ez még csak a kezdete volt egy roppant zsúfoltnak ígérkező
napnak egy olyan forgatási helyszínen, amely ezúttal teljességgel
Smithé volt. Felpattant, hogy megoldja az első problémát, amely a
hosszú nap során valószínűleg csak egy lesz a sokból. Ennek
ellenére tisztában volt vele, hogy semmiért nem cserélné el a
karrierjét. Nem vágyott jobban a testvére, Marcus borászatára a
Napa-völgyben, Ryan izgalmas sikereire, amikor nemrég
megnyerte a Hawksszal a döntőjátszmákat és Zach
versenyautóinak sebességére sem.
Smith alig várta, hogy elkezdhesse forgatni a Gravitációt.
A járda közepén álló fiatal nő lehengerlően szép volt. A mozgása, az
öltözéke, a hajában lévő rózsaszín melírcsíkok, a szeme körül
művészien elmaszatolt fekete smink azonban rögtön elárulta, hogy
egy kissé megszeppent huszonéves volt, aki először próbált szerencsét
egymaga egy nagyvárosban. A lány tágra nyílt szemmel itta magába
San Francisco látványát: az épületeket, a forgalmat, a mellette elsiető
embereket és az öböl felől szállingózó ködöt. Már majdnem mosolyra
húzódott a szája, ám úgy tűnt, mintha egy szikrányi félelem
visszatartaná telt ajkát a mosolygástól.
Piros gumicsizmája mellett egy kóbor kutya sietett el, a lány
arcán lévő sóvárgás pedig szinte fájdalmas volt, ahogy leguggolt, hogy
megérintse a csapzott állatot. A koszos kutya ahelyett, hogy
megközelítette volna a lány kezét, megfordult, és amilyen gyorsan
csak tudott, a másik irányba iszkolt.
A lány nagy, zöld szeme hirtelen könnybe lábadt, ám gyorsan
pislogott egyet, és a könnyek tovatűntek. Senki sem tudta volna
megtagadni a lánytól, hogy megtalálja a boldogságot, szerelmet és
minden mást, amiért San Franciscó-ba jött.
Az utcán egy tökéletes szabású, méregdrága, sötét öltönyt viselő
üzletember telefonálva ügetett végig a járdán. A párbeszéd, amit
folytatott, teljesen lekötötte a férfi figyelmét, az arca fenyegető volt,
miközben határozott hangon utasításokat adott. Minden
megnyilvánulása hatalomról árulkodott… és arról, milyen erős
bástyák veszik körül a szívét.
A férfi arcán düh suhant át, mielőtt hangosan belemordult volna
a telefonjába. Teljes figyelmét a társalgásra fordította, így senki mást
nem vett észre maga körül az utcán. Egy pillanatra sem lassított a
tempón, amikor véletlenül megrúgta a lányt, aki még mindig a földön
guggolt a bizalmatlan kutya után bámulva.
A lány felkiáltott fájdalmában, amikor egy több ezer dolláros olasz
cipő eltalálta a gyomrát. A férfi ekkor hagyta először abba a
káromkodást, lenézett a piszkos járdára, és észrevette a lányt.
Az elébe táruló kép tökéletesen szimbolizálta, milyen mélyre
süllyedt a lány. Ebben a pillanatban azonban ahelyett, hogy a lány
összehúzta volna magát, végre érezte, hogy elpárolog minden félelme
és szomorúsága.
Ezúttal ő gurult dühbe, és bár a férfi erősen megrúgta, elég fiatal
és mozgékony volt ahhoz, hogy harminc másodpercen belül talpra
szökkenjen, és az üzletemberre vesse magát.
Nem számított, mennyivel volt kisebb a férfinál. Az sem, hogy a
férfi ruhái többe kerültek, mint amennyit az elmúlt évben a lány
összekuporgatott az otthonában található fagylaltozóban, két
műszakban.
Azt sem bánta, hogy az emberek megálltak a járdán, hogy
megbámulják a jelenetet.
– Azt hiszi, maga az egyetlen, aki számít? – kiáltott a férfira. –
Hogy megteheti, hogy csak beszél a telefonjába, tudomást sem véve
másokról, belerúgva abba, aki az útjába kerül?
Mielőtt a férfi megszólalhatott volna, a lány közelebb lépett, és
meglökte őt.
– Én is számítok! – A lánynak kissé megremegett a szája, de végül
összeszedte magát, és megismételte: – Én is számítok.
A lány kirohanása alatt a férfi végig lenézett rá, a telefonját még
mindig a füléhez szorította, sötét tekintete pedig kifürkészhetetlen
volt. Láthatóan megdöbbentették a történtek. Nemcsak az, hogy
belebotlott a lányba, hanem az is, hogy a lány felpattant, és
ráripakodott. A tekintetében azonban több volt, mint meglepettség.
Volt benne egyfajta figyelem, amelynek semmi köze nem volt a
haraghoz… mint inkább a lány szépségéhez, melyet kihangsúlyoztak
kipirult orcái és ő szemében lángoló tűz.
Az egész világ megszűnt körülöttük. A lány reakciót várva
meredt a férfi arcára, mely kifürkészhetetlennek bizonyult. Végül a
lány undorodó hangot hallatva elhátrált a férfitól, és elindult a járdán
lefelé.
Mielőtt azonban elnyelte volna a tömeg, egy nagy, erős kéz fogta
át a felkarját, és megállította. A lány megpördült, hogy lerázza
magáról a kezet.
– Takarodj…
– Sajnálom.
A férfi hangjában őszinte megbánás hallatszott: erősebb és
valódibb, mint amit bárki kinézett volna belőle az üzletfelei közül.
Talán ő maga sem hitte volna, hogy képes ilyen erős érzelemre.
A fiatal lányt idáig csakis a merészség tartotta egyben. A férfi, aki
soha semmiért nem kért bocsánatot, elnézést kért tőle, a lánynak pedig
elveszett minden ereje, amibe olyan görcsösen kapaszkodott.
Épp kihullott a szeméből az első könnycsepp, amikor végre
sikeresen kiszabadította magát, és belerohant a tömegbe. El akart
szökni a férfi elől, akinek a bocsánatkérése az akarata ellenére is
meghatotta.
A férfi mély hangon szólongatta a rózsaszín melírcsíkokat viselő
lányt, aki kicsi és gyors volt, így könnyen le tudta hagyni őt a Union
Square melletti kereszteződésnél.
Ez az elegáns úriember csak állt mozdulatlanul az utcán,
miközben a többi ember elsietett mellette. Nagy részük a telefonján
beszélt vagy pötyögött, teljesen megfeledkezve a körülötte lévőkről,
A férfi mozdulatlan volt és tökéletesen magányos.

Valentina Landon visszatartotta a lélegzetét, míg el nem hangzott a

rendező utasítása: „Ennyi!” Pár másodperccel később taps és
üdvrivalgás tört ki a stábból. Mindenkit teljesen elvarázsolt a
jelenet.
Valentina rávette magát, hogy valamiféle tapsolást mímeljen,
ám túlságosan magával ragadta a jelenet, hogy beleadja az erejét a
mozdulatba. Ez volt a legelső jelenet, amit lefilmeztek a Gravitáció
forgatásának első napján, és a filmtől máris összeszorult a gyomra.
Szinte felszisszent a várakozástól, hogy hogyan folytatódik majd a
sztori. Smith Sullivan nemcsak a forgatókönyvet írta, de ő rendezte
és a producer is egyben, ráadásul a főszereplőt is ő alakította.
Tatiana Landon – Valentina húga – roppant tehetséges, tízéves
szakmai múlttal rendelkező színésznő volt. Az évek során tucatnyi
tévés epizódban szerepelt, leforgatta néhány vígjáték pilotepizódját,
nemrég pedig két nagyjátékfilmben is fontos mellékszerepet
kapott. A Gravitáció volt azonban az első komoly főszerepe egy
nagyjátékfilmben.
Valentina mindig is büszke volt a húgára, Tatiana mostani
alakítása azonban annyira lehengerlő volt, hogy még mindig alig
kapott levegőt. És pontosan tudta, miért.
Smith Sullivan előhozta az összes varázslatot, amelynek
Tatiana a birtokában volt.
Tatiana Smith felé tartott a járdán. Valentina előtt nyitott könyv
volt a húga, és bár a stáb összes tagjára rámosolygott az
elismerésüket hallván, nyilvánvaló volt, hogy Smithtől várta a
valódi verdiktet.
Smithnek egy pillanatra pont olyan nehéz volt olvasni az
arcában, mint a karakterében. Kisvártatva Tatiana vállára tette a
kezét, és mindenki számára jól hallhatóan így szólt:
– Te. Egy. Főnyeremény. Vagy.
Az arcán hatalmas vigyor volt, miközben csókot lehelt a lány
homlokára.
Tatiana felpislogott Smithre. A szeme büszkén csillogott, majd ő
is vakító mosolyra húzta a száját.
A talaj egyetlen szörnyű pillanat leforgása alatt kifordult
Valentina lába alól, miközben a húga és a filmsztár közti
interakciót figyelte… és minden Tatianával kapcsolatos félelme
felszínre tört.
Valentina nem tudta kiverni a fejéből, hogyan flörtölt és
bájolgott a férfi a rajongóival, akik a forgatási helyszín mellett
vártak rá. Egy igazi filmsztárklisé volt a pasas. A nők szinte a
karjába omlottak, Valentina pedig biztosra vette, hogy a férfi
tökéletesen élvezett minden csepp figyelmet, nem is beszélve a
kezébe nyomott telefonszámokról. Nem esett nehezére elképzelni,
milyen izgatottan várták a nők, hogy vajon melyiküket választja
majd ágymelegítőnek aznap éjjel.
Ha a fene fenét eszik, akkor sem az ő húga lesz az.
Így hát amikor Smith visszajátszotta a jelenetet, Valentina nem
gondolkodott egy percet sem, hogy felmérje, vajon bölcsen
viselkedik-e. Egyenesen átvágott a stábon, és a férfihoz fordult.
– Beszélnünk kell. Négyszemközt. Most.
A lány csendesen, higgadtan beszélt. Mégis tudta, hogy a
távozását követő pár másodpercben máris mindenki arról pletykál
majd, milyen ideges lett, és hogy vajon mi baja lehet a csodálatos
Smith Sullivannel.
Valentina Smith lakókocsija felé vette az irányt, amelyet a
Union Square-en lévő helyszín mellé helyeztek. Bár nem várta meg
a férfi válaszát, minden megtett lépésnél érezte Smith erőteljes
jelenlétét maga mögött.
 Második fejezet

Smith egész filmes karrierje során arra várt, hogy elmondhassa a

Gravitációban vászonra vitt történetet. A film nem ígérkezett óriási
költségvetésű, lehengerlő kasszasikernek. És nem volt kosztümös
darab sem az utolsó részletig kidolgozott ruhákkal és
akcentusokkal. Csak egy tiszta, őszinte sztori volt a szerelemről,
családról és olyan dolgokról, amik igazán fontosak az életben.
Smith a hírnevét tette kockára ezzel a zavarba ejtően szimpla
történettel.
Ha valaha szüksége volt rá, hogy zavartalanul koncentráljon,
az most volt, és a forgatás következő nyolc hetében. Nem
engedhette meg magának, hogy bármi – vagy bárki – elvonja a
figyelmét élete egyik legjobb filmjéről.
Azonban ahogy követte a lakókocsija felé siető Valentinát, és
látta a nő csodás derekát, ringó csípőjét és formás lábát testre
simuló ceruzaszoknyájában, fájdalmasan vette tudomásul, hogy az
intenzív koncentráció nehezebb lesz, mint hitte.
Az első perctől fogva vonzódott Valentina egzotikus külsejéhez,
melyet a lány laza, üzleties stílussal szelídített meg. Smith érezte a
kissé csábos színt a lány hangjában, érzékien buja illata pedig
teljesen elvarázsolta. Valentina nagyon tévedett, ha azt hitte, bárkit
meggyőzhet az ellenkezőjéről a kosztümjeivel, az egyszerű
lófarokba fogott puha, aranyszínű hajával és a vastag keretes
szemüvegével, amit az arcára csúsztatott, amikor épp
szerződéseket nézett át.
Smith tudta, hogy ezek az óvatosan megkonstruált,
visszafogott elemek csak arra sarkallták a hozzá hasonló férfiakat,
hogy felmérjék, valójában mennyire lehet feltüzelni őt. Mindig
gyanús volt, ha egy nő ennyire tudatosan próbálta titkolni a
szenvedélyességét. Nem mintha Valentina bármennyi esélyt is adott
volna Smithnek, hogy felmérhesse a helyzetet.
A próbák alatt vagy a húgát őrizte, vagy azonnal elpárolgott a
szobából, amint Smith belépett. Smitht lenyűgözte a lány üzleti
érzéke, amelyről az elmúlt hetekben tett tanúbizonyságot, valamint
az is, hogy milyen csodásan gondját viselte Tatianának és a
karrierjének. Valentina nem mászott rá a húgára, de azonnal
megjelent, amint Tatianának szüksége volt rá.

Smith volt a második legidősebb fivér egy nyolcgyerekes

családban. Tudta, milyen nehéz úgy vigyázni a testvéreire, hogy
közben hagyja őket szárnyat bontogatni, és a folyamatos
beleszólása nélkül élni az életüket. Smith számára a család volt az
első, de függetlenségre, valamint a hivatása szabad gyakorlására is
szüksége volt. Folyton egyensúlyoznia kellett a kettő közt, ám a
világ összes békességéért és csöndjéért sem áldozta volna fel egyiket
sem.
A főiskola után induló karrierje kezdetétől bármilyen leeső
falatot boldogan elfogadott, és abból építkezett. Tudta, hogy az
emberek azt hitték, színészi pályafutása az ölébe hullott, és sármos
megjelenése azonnal aranytéglákkal és hollywoodi csillagokkal
kövezte ki az útját. Az igazat megvallva a külseje annyira
megnehezítette, hogy komolyan vegyék, hogy az első pár év
végtelen meghallgatásai után majdnem elfogadott egyet a
felajánlott fehérneműreklámok sokaságából. Szerencséjére végül
egy idősebb színész megadta neki a lehetőséget, hogy bebizonyítsa,
több egy csinos pofinál. Smith két kézzel ragadta meg a
lehetőséget, és amikor a film kasszasikernek bizonyult, végre
elkezdtek megnyílni előtte az ajtók.
Ezért is választotta Tatiana Landont az új filmjéhez. Igen,
Valentina húga szép volt. Nem férhetett kétség hozzá, hogy így
vagy úgy, de sztár lesz belőle. Munka közben azonban Smith a
lány olyan tulajdonságait is felfedezte, amelyeket maga is jól ismert
és csodált: elszánt volt, képes volt koncentrálni, ugyanakkor
vidámság sugárzott belőle.
Igen – gondolta Smith, miközben Valentina az invitáció
megvárása nélkül feltépte a lakókocsija ajtaját –, csodálatra
méltóak voltak a Landon lányok. Különösen az idősebb, akit nem
tudott kiverni a fejéből, amióta csak megismerkedett vele, két
hónappal korábban az első casting megbeszélésen.
Smith épp csak becsukta maguk mögött az ajtót, mikor
Valentina megfordult, és határozottan rászegezte a tekintetét.
 – A húgom nem lesz egy a kis játékszerei közül.
Smith egy pillanatra hátrahőkölt, majd egyszerűen csak
megismételte a lány szavát:
– Játékszer?
Valentina nem volt olyan hagyományos értelemben vett
szépség, mint a húga, Smithnek azonban ettől csak még jobban
tetszett a lány arca. Valentinánál a felszín alá kellett nézni, de ez
bőségesen kifizetődött: magas járomcsont, hosszú, festetlen
szempillák, kissé mandulavágású szempár és ívelt, érzéki ajkak,
amelyek szexualitást sugároztak, bármilyen szűkre is húzta őket
össze.
Ami azt illeti, a lánynak ebben a percben is elvékonyodtak az
ajkai.
– Tatianával már tíz éve vagyunk ebben a szakmában –
mondta jeges hangon. – Pontosan tudom, hogy működik ez a
világ, Sullivan úr.
Smith ekkor kénytelen volt félbeszakítani a lányt, ha másért
nem, azért, mert utálta, hogy a nő úrnak nevezte és magázta, ezzel
is éket verve kettejük közé. Egyetlen más ember sem magázta és
hívta Sullivan úrnak a stábból. Smith Valentinának sem fogja
megengedni, akármi is legyen az oka a távolságtartásra.
– Kérlek, hívj Smithnek. És tegeződjünk, ha lehet.
A lány az ajkait még szorosabbra zárta, szeméből villámok
cikáztak, miközben bólintott, majd nagyon lágy hangon így szólt:
– Smith. – Hosszú, karcsú ujjai összeszorultak az öklében,
miközben visszanézett a férfira. – Idősebb vagy. Sikeres vagy. És
rendkívül jóké…
A nő még idejében elharapta a mondat végét, de Smith így sem
tudta megállni, hogy ne somolyogjon kissé, és ne mondja a
következőt:
– Köszönöm, Valentina. Örülök, ha így gondolod.
A lány szeme tágra nyílt, ahogy a férfi – heves tekintettel –
kimondta a nevét. Bármelyik másik nő, aki Smith figyelméért
versengett, már hetekkel ezelőtt észrevette volna, hogy megkapta,
amit akart. Valentina azonban nem kapálózott Smith figyelméért –
sőt inkább menekült előle.
Valentina szöges ellentéte volt az összes hollywoodi nőnek, akit
Smith ismert. Ahelyett hogy felhívta volna magára Smith
figyelmét, minden erejével el akarta terelni magáról azt. A férfi
olyan sokféle karakterré vedlett már át a karrierje során, hogy
tudta, elég lenne kissé megváltoztatni a nő haját, ruháját, sminkjét
és testtartását, hogy az üzenete „tűnj el!” helyett azt közvetítse:
„gyere közelebb!”
Valentina roppant intelligens volt. Ennek ellenére Smith
kételkedett benne, hogy a lány tisztában van vele, mennyire
vonzza őt a rejtélyessége, és mennyire szeretné felfedezni, ki is ő
valójában. Továbbá hogy miért akarja annyira elutasítani a férfiak
jól kiérdemelt figyelmét. Különösen az övét.
Valentina azt sem sejtette, milyen üdítő volt végre látnia egy
olyan nőt, aki nem akarta lelkesen odavetni magát Smith Sullivan
lába elé. Különösen, hogy Smith már attól tartott, nincs egyetlen
olyan nő sem a világon, akit nem vakít el a hírneve és az azzal járó
csillogás.
Smith arra gondolt, milyen csodás színésznő lehetne Valentina,
miközben azt is figyelte, hogyan próbálja a nő visszafogni a dühét.
A szeme, az ajka és a bőre alatt parázsló érzelmeket olyan külső
nyugalommal álcázta, amely még a legszemfülesebb megfigyelőt
is megtéveszthette volna. Ezt a közös családi vonást Valentina a
való életben vetette be, míg a húga a kamera előtt játszotta el.
Az egyik testvér rendkívül zárkózott volt, a másik pedig
hihetetlenül nyitott.
Smith akaratlanul is azon tűnődött, vajon Valentina feláldozta-e
a saját nyitottságát, hogy a húga ilyen sok szabadságot
élvezhessen.
Valentina a telefonszámok kis halmára mutatott a férfi
asztalán, miközben felső ajka kissé felívelt.
– Rengeteg női hódolód van. Bőven elegendő bármelyik férfi
számára.
Ha Smith nem sietett volna aznap reggel, kidobta volna a
fecniket ahelyett, hogy szimplán az asztalára hajítja őket. Bárki
másnak valószínűleg simán el is magyarázta volna ezt. De nem
tetszett neki, hogy meg kell védenie magát Valentinával szemben,
különösen, hogy semmi rosszat nem tett.
– Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, fordulj hozzám,
ha bármi gondod akad – mondta a férfi nyugodt hangon. –
Örülök, hogy elég oldottnak érzed magad ahhoz, hogy kérdőre
vonj, de attól tartok, egyelőre nem értem, mi a probléma.
– Akkor egyértelmű leszek: mindketten tudjuk, mekkora
hatalmad van. Azt is, hogy a húgom tökéletes ehhez a filmhez.
Smith egyetértően bólintott.
– Pont ezt mondtam neki ma reggel.
– Igen, és ez mindennél többet jelent számára.
Ám ahelyett, hogy örült volna, Valentina arcán őszinte
aggodalom suhant át.
– Tatiana felnéz rád. Soha nem volt még ennyire elhivatott egy
munka iránt sem. Mindent bele akar adni ebbe a szerepbe a
kedvedért, és tudom, hogy ezer százalékot fog nyújtani a
forgatáson. – A lány tekintete egyenes és rezzenéstelen volt, ahogy
ezt mondta: – Cserébe azt kérem, ígérd meg, hogy nem fogod
átlépni a szakmai határokat vele szemben.
Ó, a fenébe is – gondolta Smith. Nem a benne lakozó gaz
csábító késztette rá, hogy felkérje Tatianát a filmje főszereplőjének.
Azért szerződtette le, mert Tatiana remek színésznő volt, aki az
évekkel csak egyre jobbá válik majd.
Ha pár perc leforgása alatt nem a második vádat vágták volna
a fejéhez, Smith körültekintőbb magyarázatot adott volna
Valentinának. A lány azonban az első perctől kétségbe vonta a
szándékai tisztességességét, amióta csak bemutatkozott a húgának.
Valószínűleg Valentina végig gyanakvással szemlélte, csak eddig
hallgatott róla.
Smith büszke volt a becsületességére, így most úgy érezte
magát, mint a medve, amelyet a kelleténél többször bökdöstek
meg, és mogorván, kivillantott fogakkal tör elő a barlangjából.
Ezért adott olyan választ, amely sajnos több kárt okozott, mint
használt.
– A húgod már aláírta a szerződéseket.
Bár más emberek kiérezték volna Smith szavaiból a
figyelmeztetést, Valentina nem vett vissza, hanem közelebb lépett a
férfihoz. Olyan közel, hogy Smith érezte a lány haján a samponja
levendulaillatát.
– Megkérdeztem pár embert rólad, mielőtt aláírtuk a
filmszerződést. Mindenki azt mondta, te másmilyen vagy. – A nő
tekintete újra végigfutott a telefonszámokon a férfi asztalán, majd
Smithre pillantott. – De pont olyan vagy, mint a többi, nemde? – A
lány szemében még erősebben fellángolt a tűz, miközben így szólt:
– Csöppet sem izgat, mit írt alá. Ha bármilyen módon bántod a
húgom, esetleg játszani merészelsz az érzéseivel vagy a testével,
ígérem…
– A fenébe is, Valentina – csattant fel Smith elég hangosan,
hogy félbeszakítsa a lányt –, nem fogom elcsábítani a húgodat! –
Smithnek erőnek erejével kellett gyengédséget csempésznie a
hangjába, miközben így folytatta: – Tatiana fiatal és gyönyörű, és
minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy Oscart kapjon a
filmben nyújtott alakításáért. De nem vágyom rá.
Bár Smith épp meg akarta győzni a lányt arról, hogy nincs
semmilyen hátsó szándéka Tatianával szemben, nehezen tudta
magában tartani a néma vallomást: rád vágyom. A kimondatlan
szavak ott izzottak körülöttük a levegőben.
Biztosra vette, hogy Valentina ezért lépett egyet hátra,
miközben így válaszolt:
– Láttam, hogy fogtad meg és csókoltad homlokon a jelenet
után. És láttam, milyen szemeket meresztett rád: mintha te lennél
az univerzum összes titkának tudója.
Smith csupán azért jött rá, milyen rossz stratégiát alkalmazott
ebben a helyzetben, mert volt két lánytestvére és egy édesanyja,
akiket szeretett. Nem kellett volna egyből „a legjobb védekezés a
támadás” alapelvét alkalmaznia, és a nő arcába lengetnie az aláírt
szerződéseket, mintha ő lenne a nagy filmisten, akinek egy
csettintésére a lába előtt hever az egész világ. Helyette meg kellett
volna próbálnia megnyugtatni a lányt és biztosítani róla, hogy
Tatiana a lehető legjobb kezekben van.
– A húgod olyan jól játszott abban a jelenetben, hogy izgatott
lettem, és ki akartam fejezni, mennyire örülök, hogy együtt
dolgozhatunk. De nem hinném, hogy félreértette volna az alakítása
iránti lelkesedésemet.
Látta, hogy Valentina továbbra is óvatosan méregeti, de a lány
lassan vett egy mély levegőt, és lehiggadt annyira, hogy ennyit
mondjon:
– Remélem is.
Smith azt hitte, Valentina szeme a húgáénál halványabb zöld,
de most látta, hogy valójában gyönyörű mogyorószínű volt: belül
színtiszta zöld, kívül pedig mélybarna. Smitht sosem izgatta
különösebben a tökéletesség, főleg ennyi, Hollywoodban töltött év
után. Az ottani emberek orvosokat béreltek fel, hogy szétszedjék,
majd újra összerakják őket, míg úgy nem festettek, mint a babák,
amelyekkel a húgai játszottak kiskorukban.
Végre elég közel állt Valentinához, hogy észrevegye a nő szeme
alatti, kissé sötét karikákat.
– Fárasztó lehet folyton a húgod őrzőjének lenni.
– Nem vagyok az őrzője. A testvére vagyok és szeretem. Én… –
Valentina felsóhajtott, egy pillanatra szabadjára engedve
kimerültségét. – Csak biztonságban kell tudnom. Mindig.
– A húgod szerencsés, hogy megvéded. De téged ki véd meg,
Valentina?
A tekintetük újra találkozott, a lány szeme pedig tágra nyílt a
meglepetéstől… és egyfajta vágytól, amelyet többé nem tudott
elrejteni, ugyanis a pupillája olyannyira kitágult, hogy a zöld
részek teljesen kiszorították a barnát.
Smith mindent megadott volna, hogy megcsókolhassa a lány
kívánatos ajkát, miközben az felszegte az állát, és a tekintetét
végigfuttatta a férfin.
– Engem nem kell megvédenie senkinek.
Úgy sétált ki a lakókocsiból, hogy többé nem nézett vissza.

***

– Val, hát itt vagy!

Valentina látta, hogy Tatiana továbbra is ragyog nagyszerű
alakításától és Smith dicséretétől. De az is feltűnt neki, hogy a
húgát aggasztja, vajon menedzser nővére miért ráncigálta be a
lakókocsijába a film producerét, rendezőjét és sztárját az első
nagyjelenet után.
– Lélegzetelállító voltál – mondta Valentina, miközben
átkarolta a húgát.
Valentina szikár volt, a húga viszont formás. Ő magas volt, a
húga pedig alacsony. Valentina sosem volt olyan szépség, mint
Tatiana, de nem is vágyott rá. Nem, hisz tudta, mekkora felelősség
jár ezzel a szépséggel – és mekkora nyomást helyezett a
birtokosára a rivaldafény.
– Szükséged van valamire a következő felvételek előtt?
 – Nem, remekül érzem magam – mondta Tatiana. – Minden
rendben?
– Igen. – Valentina elmosolyodott. – Több mint rendben.
És így is volt, legalábbis ami Smith szándékait illette. Valentina
nem akarta, hogy a húga egy hollywoodi románcba keveredjen.
Idáig csodával határos módon még egyetlen férfival sem volt baj,
akivel Tatiana dolgozott, Smith azonban legalább ezerszer
karizmatikusabb volt, mint a húga eddigi férfi partnerei.
A férfi sármja és befolyása ellenére Valentina elhitte, hogy nem
próbálja majd elcsábítani a húgát. Smith persze lenyűgöző színész
volt, de Valentina ösztöne azt súgta, hogy a férfi nem játszotta meg
magát, amikor ígéretet tett neki.
Az ösztönei azonban sajnos mást is súgtak.
Már attól is úgy vert a szíve, mint egy szerelmes tinédzseré,
hogy pusztán egy légtérben volt Smithszel.
A lány már a teljes neve megemlítésétől (mindenki más Valnek
hívta… miért pont a férfinak kellett folyton Valentinának
neveznie…?) arra vágyott, hogy a férfi a nyaka érzékeny bőrébe
suttogja azt, mielőtt csókokkal halmozná el.
Valentina nem haragudott Smithre az érzései miatt. Hogyan is
haragudhatott volna? De mérges volt magára, amiért gyengébbnek
bizonyult, mint valaha hitte volna. Ugyanis amikor a lakókocsiban
közelebb lépett a férfihoz, és elkövette azt a hibát, hogy a szemébe
nézett, olyan erősen elöntötte a vágy, hogy elakadt a lélegzete.
Smith Sullivan remekül festett a vásznon, élőben azonban még
ellenállhatatlanabb volt. A férfi kisugárzása olyan erősnek
bizonyult, hogy Valentina szemét akár be is köthették volna, akkor
is érezte volna, ha Smith a szobában van.
Vele született érzékiség hatotta át minden pillantását és
mozdulatát. Smith nem próbálta meg bevonzani az embereket.
Egyszerűen akaratlanul megtette. A férfi minden egyes vonása
hozzájárult lehengerlő külsejéhez: markáns állától kezdve a nyakán
megfeszülő inakig, ahogy elfordította a fejét.
Valentina azonban okosabb volt annál, hogy csak egy jóképű,
szerencsés fickót lásson benne. Smith minden kétséget kizáróan
született színész volt. A lány azonban azt is látta a próbák során, a
férfi milyen szorgalmasan dolgozott azon, hogy a jelenet minden
részletét megfelelően dolgozzák ki.
Tatianát látványosan megnyugtatta Valentina válasza, így
belefűzte a karját a nővéréébe, és visszasétáltak a forgatási
helyszínre. Smith épp az operatőrrel beszélt át valamit.
– Mondtam már, hogy a ma reggeli forgatás előtt újra
elmondta, milyen lelkes, hogy velem dolgozhat? – kérdezte Tatiana.
És ha bármi zavar, azonnal szóljak neki.
– Helyes – felelte Valentina. Smith jóval kedvesebb volt, mint
bármelyik másik színész vagy rendező, akivel a húga idáig
dolgozott.
Valentina az évek során jó párszor megkérte a lányt, hogy
magyarázza el, miért is akar színésznő lenni. Tatiana indokai –
például hogy szerette szórakoztatni és boldoggá tenni az
embereket, és hozzásegíteni őket, hogy egy pillanatra
megfeledkezzenek a saját életükről – intellektuálisan érthetőek
voltak Valentina számára, mégsem értette, miért akarná bárki
mikroszkóp alatt élni az életét. Ugyanis ha Tatiana egyszer akkora
sztár lesz, mint Smith, minden mozdulatát reflektorfény kíséri
majd, számtalan kamera rögzíti és egy rakás újságban,
magazinban és blogon részletezik majd.
Valentinát már az effajta élet gondolatától is kirázta a hideg.
Tatiana imádattal a hangjában sóhajtott fel.
– Csodás ember, nem? Még mindig nem fogtam fel, hogy vele
dolgozhatok.
Valentina próbálta kitapogatni, hogy a húga egyszerű
kijelentése mögött több rejlik-e a szakmai elismerésnél. Érthető
lenne, ha több lett volna mögöttük, nemde? Smith vonzó volt,
tehetséges, kedves…
Valentina a kedves szónál leállította magát. Teljesen rendben
van, ha fejet hajt a férfi kellemes külseje és színészi képességei előtt.
De kár lenne ódákat zengeni személyes kvalitásairól, amíg egy
csöppet sem ismeri.
Szerencsére Tatianának nem volt ideje kivárni, vajon a nővére is
olyan csodálatos embernek tartja-e Smitht, mint ő, mert
visszahívták a kamerák elé.
A következő pár órában Valentina mély büszkeséggel figyelte,
ahogy a húga dolgozott. Valentina nemcsak arról gondoskodott,
hogy egy színész se tudjon belegyalogolni a húga lelkébe – arról is
tett, hogy senki se kezelhesse a lányt üresfejű szépségként. Ezért is
válogatták meg olyan jól, milyen szerepeket vállalt el Tatiana.
Sosem az anyagiak foglalták el a legelső helyet a listájukon.
Valentina jól tudta, hogy az emberek megítélése mindennél
fontosabb volt Hollywoodban. És nem akart okot adni senkinek,
hogy a Landon lányok könnyűvérűségéről vagy bugyutaságáról
suttoghasson.
Legalábbis nem a nők jelen generációjáról – gondolta,
miközben a telefonja megrezdült a zsebében, és látta, hogy az
anyjuk hívja. Már várta, mikor helyez kilátásba Ava Landon egy
látogatást a forgatásra. Pontosabban: mikor akarja megnézni
magának Smith Sullivant.
Valentina sóhajtva csúsztatta vissza a telefont a dzsekije
zsebébe. Az anyjuk nem volt rossz ember, de a jóképű, híres, az
életüket kamerák előtt élő férfiak voltak a gyengéi.
Valentina osztotta az anyjuk ízlését a csokifagyiban,
tengerparti alkonyokban és az 50-es évek énekeseiben… de nem
akarta hagyni, hogy – a génállománya parancsára – az anyjához
hasonló döntéseket hozzon a férfiak terén.
Egy szép napon, ha Tatiana karrierje szárnyra kap majd,
Valentina szeretett volna megismerkedni egy kedves férfival, és
szerelembe esni. Jóképű, intelligens, erős, egyben mosolygós férfira
vágyott, akinek semmi, de semmi köze nem volt a
szórakoztatóiparhoz. A jövőbeli férje maximum a popcornig és a
gumicukorig juthat a filmek világában.
 Harmadik fejezet

Egy héttel később Valentina megállt Smith bejárati ajtaja előtt és

mélyen beleszippantott a virágillatú levegőbe. A férfi széles
kocsifelhajtóját gyönyörű – és nehezen termő – gyöngyvirágok
szegélyezték. Egészen romantikus választásnak tűntek egy ilyen
lehengerlően férfias férfi részéről.
Valentina az elmúlt tíz évben számtalan hasonló találkozón vett
már részt – a sztárok szerették mutogatni a házukat így nem volt
oka az izgalomra. A húga ráadásul hamarosan megérkezik, így
nem kell majd túl sokáig kettesben maradnia Tatiana partnerével.
A forgatás elmúlt napjai során Valentina úgy döntött, legjobb
lesz, ha Smithre csak Tatiana filmbeli partnereként gondol. Ettől a
férfi személytelenebbnek tűnt, szinte csak egy kelléknek.
Nem szabad megengednie magának, hogy férfiként tekintsen
rá, ahogy azon az elmúlt hét során párszor rajtakapta magát. Ha
két napja emlékezett volna rá, mikor filmezik le a félmeztelenül
edzős jelenetet, gondoskodott volna róla, hogy távol tartsa magát a
forgatástól. A lány álla leesett, amikor megpillantotta a férfi
napbarnított, izmos vállait, kidolgozott bicepszét és kockahasát.
Huh, igazán nehéz volt levennie a szemét ennyi ínycsiklandó
férfiszépségről. Olyan nehéz, hogy igazából nem is sikerült neki.
Sajnos biztosra vette, hogy Smith rajtakapta, ahogy csorgatja
rá a nyálát: a férfi mindentudó pillantást vetett rá, miközben a
súlyoktól a kijelzőkhöz sétált, hogy visszanézze a jelenetet.
Valentina most erősen belekapaszkodott a bőrtáskájába, majd
megnyomta a csengőt. Meglepődött, amikor az ajtót egy sugárzó
mosolyú, csinos nő nyitotta ki előtte.
– Szia, kerülj beljebb. Nicola vagyok. Te pedig bizonyára
Valentina. Smith mondta, hogy bármelyik pillanatban befuthatsz.
– Valentina automatikusan megrázta a nő kezét, miközben az így
folytatta: – A fiúk a konyhában vannak, épp egy rakás ünnepi
margaritát kotyvasztanak.
Valentinának jó pár zavart másodpercébe telt, mire rájött, hogy
Nicola valójában Nico volt: a popsztár, akinek tele volt a számaival
a rádió.
Miért volt itt Nico?
Kik lehetnek a fiúk?
Na és mit ünnepeltek?
Vajon Smith összekeverte a programjait, és Valentina egy
sztárorgia kellős közepébe sétált bele?
De ahogy követte Nicót – azaz Nicolát, ahogy a nő hívatta
magát – Smith konyhájába, úgy tűnt, a másik nő korántsem
orgiához öltözött. Csőnadrágot és csípőig érő kardigánt viselt.
Smith felnézett a turmixgép mögül, amitől Valentina pulzusa
még gyorsabbra váltott.
– Valentina – ízlelgette a nevét a férfi kissé kínzó rá-érősséggel.
– Tökéletes időzítés. Látom, már megismerkedtél Nicolával. Ez itt a
testvérem, Marcus.
Ha Valentina idegszálai nem kizárólag Smithre lettek volna
kihegyezve, biztosan észrevette volna a mellette álló férfit. Marcus
is roppant jóképű volt, bár pár évvel idősebb Smithnél. Nicola
beférkőzött Marcus karja alá, és hozzásimult, a férfi pedig
végigcirógatta a nő arcát, mintha végtelen kedvét lelné benne.
Valentina mellkasa összehúzódott: nem szívesen ismerte be, de
sóvárgást érzett. Igyekezett nem megbámulni a párost, de nehéz
volt levennie a szemét a mély és tiszta szeretet ilyen erős
megnyilvánulásáról.
– Sziasztok – mondta Valentina.
Kissé kényelmetlenül érezte magát a meghitt családi
összejövetelen a kosztümjében, miközben mindenki más lazán volt
felöltözve, és farmert viselt pulóverrel. Smith lerúgta a cipőjét,
Valentina pedig csodálkozva döbbent rá, hogy még a férfi csupasz
lábát is szexinek találja. Amikor Smith rányomta a felmorduló
turmixgépre a tetejét, Valentina pár másodpercig elgyengülve
figyelte az izmok és inak játékának színtiszta érzékiségét.
Valentina úgy érezte, hogy ha a férfi még egy kis szabad
bőrfelületet villant a karjából, a pulzusa az egekbe emelkedik, a víz
pedig végigcsurog majd a hasán.
A férfi karja hihetetlenül szexi volt.
Ő meg csak megszeppenten állt, mintha valami prűd
családban nőtt volna fel, ahol sose láthatott meztelen férfikart.
 Marcus meleg mosollyal üdvözölte:
– Örülök, hogy megismerhetlek, Valentina.
Valentina arca még mindig ki volt pirulva, így örült a
figyelemelterelésnek, amikor Smith elkezdte szétosztani a
margaritákat. A nő nem tervezett aznap este inni, hisz tiszta fejre
volt szüksége. De nem akart ünneprontó sem lenni, akármire is
koccintott a társaság.
Smith a lány mellett maradt, miközben a figyelmét a bátyjára
és Nicolára irányította. – Koccintsunk az eljegyzésetekre! Legyetek
nagyon boldogok!
Valentina szeme tágra nyílt, amikor rádöbbent, milyen fontos
eseménybe csöppent. Szó sem volt orgiáról: egy családi ünneplésen
vett részt. Nem csoda, ha feltűnt neki Marcus és Nicola szerelme, és
hogy mindketten csak úgy ragyogtak a boldogságtól.
– Köszönjük – mondta Nicola édes mosollyal. – Végül is te
szolgáltattad az első éjszakánk helyszínét, Smith. Még akkor is –
folytatta a nő, gonosz kis pillantást vetve a vőlegénye felé –, ha a
bátyád egyedül egy icipici csókra méltatott, akármennyire
könyörögtem is a folytatásért.
Valentina szeme akaratlanul is tágabbra nyílt. Nicola
könyörgött Marcusnak az első közös estéjükön, hogy messzebb
menjenek a sima csókolózásnál? A férfi pedig ellenállt?
– Valóban? – kérdezte Smith érzékelhető kíváncsisággal,
miközben közelebb hajolt Nicolához, hogy még többet szedjen ki
belőle a bátyjáról. – Mesélj még.
Mielőtt azonban Nicola folytathatta volna a sztorit, Marcus
elhallgattatta egy csókkal. Mikor végre szétváltak, ezt mormolta:
– Még szerencse, hogy tudom, hogyan fogjam be az édes kis
szád a csókjaimmal.
Valentina látta, hogy a trükk működött: Marcus csókja
szemmel láthatólag elfeledtette Nicolával a korábbi mondandóját. A
kettejük közt pattogó szikrák valósággal égették Valentinát a
konyhasziget másik oldaláról. Feltűnően odavoltak egymásért.
Remélte, hogy tudják, milyen szerencsések, amiért egymásra
találtak.
– Gratulálok. Ez remek hír! – szólalt meg.
Nicola szeme kissé felhős volt, miközben felemelték a
poharukat, és koccintottak. Valentinát megdöbbentette, milyen
természetesnek tűnt, hogy megosztja velük ezt a pillanatot. És
hogy milyen normálisnak tűnt az egész annak ellenére, hogy a
szobában legalább két ember igazi híresség volt.
Olyannyira normális, hogy amikor belekortyoltak az italukba,
és Nicola kezén felvillant egy színes ékszer, Valentinából csak úgy
kiszakadt a dicséret:
– Gyönyörű gyűrűd van.
Nicola szinte átugrott a konyhaszigeten, hogy megmutassa az
eljegyzési gyűrűjét. A gyűrű nem a szokásos egyedülálló gyémánt
volt, hanem többszínű kövek lélegzetelállító egyvelege, egyedi
aranyberakással.
Egyértelmű – gondolta Valentina a gyűrű csodálása közben –
hogy a Sullivan fiúk nem apróznak el semmit.
Vajon milyen lehet valamelyikük párjának lenni? És tudni,
hogy valamelyik erős, jóképű Sullivan mindig melletted áll majd?
A kelleténél nehezebben verte ki a fejéből az ostoba kérdéseket,
miközben Nicolával csatlakoztak a testvérekhez. Pár korty italtól
még biztosan nem veszti el a fejét – gondolta Valentina, miközben
újra a poharáért nyúlt.
Amikor megérezte magán Smith sötét tekintetét, hirtelen
ráébredt, hogy ha aznap este elveszti a fejét, azért nem az alkohol
lesz a hibás.
Hanem a férfi.
Már majdnem lerakta a poharát, hogy a túlélése érdekében
lelépjen a rögtönzött családi ünneplésről, amikor Nicola
hozzáfordult:
– Hogy tetszik San Francisco?
A kérdés tökéletesen egyszerű volt, semmi nehézség nem volt a
megválaszolásában. Csakhogy Smith közelségétől és éber
pillantásától szinte lehetetlennek tűnt a szavak megformálása.
Valentina minden egyes szívverését érezte pulzuspontjain: a
csuklója belsejében és a nyaka oldalán, a bőre pedig kipirult – mint
mindig, amikor Smith közelében volt.
Nem akarta érezni a férfi érdeklődését: azzal hitegette magát,
hogy nem vágyik rá. De az egy héttel ezelőtti, lakókocsiban
folytatott beszélgetésük után többször is rajtakapta a férfit, hogy
sötét, éhes pillantással figyeli a forgatáson. Így többé nem tudta
tagadni, hogy Smith egyszerűen kinézte magának. Kétségtelen
volt, hogy a férfi kíváncsi volt, mi van a ruhája alatt, és jobban a
lelke mélyére akar nézni, mint amit a lány engedélyezni akart neki.
– Imádom San Franciscót. Bár kicsit melegebb van, mint
számítottam rá.
A nap épp csak lement, de Valentina annyira túlhevültnek
érezte magát Smith konyhájában, hogy ki kellett gombolnia a
blézerét, és lecsúsztatnia a válláról.
– Valószínűleg te és a húgod hoztátok a jó időt, mert múlt
hónapban még símaszkban kellett kimennünk a postaládához a
vastag ködben – mondta Nicola nevetve. A kacagástól felragyogott
az amúgy is gyönyörű arca.
Nem csoda, hogy Smith bátyja bele volt esve. Nicola nemcsak
tehetséges volt, de láthatólag igazán kedves ember is.
– Semmi bajom a köddel – mondta Marcus, miközben csókot
lehelt újdonsült menyasszonya arcára –, különösen, ha azt jelenti,
hogy melegen tarthatlak.
Valentina nem tudott túl sokat a zeneiparról, de úgy gondolta,
Nicola popsztár státusza nem tehette túl különbözővé az életét egy
filmsztárétól. Úgy tűnt, mégis talált egy olyan férfit, aki csakis
önmagáért szerette.
Miért nem volt ilyen szerencséje az anyjának az egyik
filmszínésszel sem, akivel járt? – tűnődött Valentina. Ha
bármelyiknek aranyszíve lett volna, minden más lenne. Minden
jobb lenne…
Sajnos az egyetlen arany, amit viseltek, az anyjuk távollétében
tiltott helyeken matató kezükön viselt gyűrű volt. Valentina
megtanult pár egyszerű, de hatásos védekező mozdulatot a korai
húszas éveiben. Azt legalábbis elsajátította, hogyan vigyázzon
magára és a húgára.
– Mit láttál eddig a városból? – kérdezte Marcus.
Valentina lerázta magáról a rossz gondolatokat, majd így szólt:
– Csak a világ legjobb forgatási helyszínét.
– Smith mindannyiunknál jobban ismeri a várost – mondta
Marcus. – Csodás idegenvezető lenne.
– Mondd csak, Valentina – felelte Smith olyan sima modorral,
mintha hármas fogatuk korábban már el is tervezte volna a
csapdába ejtését –, San Francisco melyik látványosságát szeretnéd
a leginkább látni?
 Az elmúlt pár percben Valentina rádöbbent, hogy elfelejtette
megtartani a férfival szemben a három lépés távolságot. Így, hogy
ilyen lazának és emberinek látta Smitht a családja körében,
megfeledkezett magáról. Arra emlékeztette, milyen, amikor
kettesben van Tatianával.
Még szerencse, hogy már réges-rég elbarikádozta a szívét a
színészek elől. A maximális biztonságú börtönök lebegtek a szeme
előtt, amikor megadta egyszavas válaszát:
– Az Alcatrazt.
Csakhogy ahelyett, hogy Smith értett volna a világos
üzenetből, és leállította volna magát, a férfi elkezdett nevetni.
Végül Valentina is akaratlanul elmosolyodott.
Ebből azonnal tudta, hogy távoznia kell. Túlságosan
fesztelenül kezdte érezni magát Smithszel és a családjával: túl
meghitten, kellemesen és természetesen.
– Köszönöm, hogy megvendégeltetek – mondta meleg
mosollyal Marcusnak és Nicolának –, de mennem kéne. Smith,
megmondom Tatianának, hogy máskor tartjuk a találkozónkat.
De még mielőtt fel tudta volna venni a retiküljét, Marcus így
szólt:
– Az igazat megvallva csak pár percre ugrottunk be, hogy
elújságoljuk a jó hírt Smithnek. Anya vár minket vacsorára.
Valentina azon kapta magát, hogy megrázza a boldog pár
kezét, akik búcsúzóul megölelték Smitht. Amikor felocsúdott,
egyedül állt a férfi konyhájában, miközben az kikísérte a
vendégeket. Valentina pulzusa újra felgyorsult, amint a bejárati ajtó
becsukódott.
Attól, mert kettesben maradtak, még nincs ok a pánikra.
Ellágyult attól, hogy Smith milyen közel áll a családjához, és
mennyire örül a bátyja boldogságának – de tudja majd kezelni az
érzelmeit.
Vagy nem?
 Negyedik fejezet

A forgatás első napja után – amikor Valentina berángatta Smitht az

irodájába, és figyelmeztette, hogy ne szórakozzon a húgával – a
lány igyekezett távol tartani magát a színésztől. Tökéletesen
udvariasan viselkedett, amikor csoportban találkoztak, hogy
megbeszéljenek egy-egy kérdést a forgatókönyvvel, kosztümmel
vagy Tatiana időbeosztásával kapcsolatban. Akkor is kizárólag
Tatianára összpontosított, amikor a férfival közös jelenetet vettek fel.
Ha Valentina azt hitte, így majd kikerülhet Smith látóteréből,
nagyot tévedett. A férfi ugyanis hiába ismételgette magának, hogy
nincs ideje a filmjén kívül semmi másra, a lányt akkor sem tudta
kiverni a fejéből.
Erről pedig nem csak Valentina csodás lába és egzotikus
szépsége tehetett. Hollywoodban nem ment ritkaságszámba a jó
alak és a csinos arc. De miután Smith látta Valentinát Nicolával, és
hogy milyen őszintén tetszett neki a lány lenyűgöző eljegyzési
gyűrűje és a Marcusszal közös love storyja, megbizonyosodhatott
róla, milyen sokat jelent Valentinának a család. A forgatáson – és
Smithszel szemben – a lány maga volt a megtestesült üzleti
távolságtartás, de amint Tatianának szüksége volt bármiféle érzelmi
támogatásra, Valentina kibújt menedzserszerepéből, és azonnal
átváltott testvérbe. Olyan nővérbe, aki őszintén és mélyen szereti a
húgát.
– A bátyám roppant boldog fickó – jegyezte meg Smith,
miközben visszasétált a konyhába, ahol a lány a poharát fogva
bámult kifelé az ablakon a város fényeire.
– Mindketten azok – felelte Valentina, és a férfira fordította
gyönyörű tekintetét. – Jó volt látni őket.
– Elsőre nem voltam biztos a párosukban – ismerte el Smith,
miközben felidézte, hogy eleinte nem volt túl optimista a bátyja
kapcsolatát illetően –, de valahogy sikerült átlendülniük mind a
korkülönbségen, mind a karrierjük kihívásain.
– Marcus is a szórakoztatóiparban dolgozik?
 – Nem. Ő a Sullivan Borászat tulajdonosa.
– Bárcsak tudtam volna, hogy ő van a kedvenc cabernet-em
mögött. Megköszöntem volna neki azt a rengeteg órányi örömöt,
amit okozott nekem.
Valentinát láthatólag meglepte Marcus hivatása, és Smith
élvezte a tényt, hogy a lány nagyjából semmit sem tud róla, holott
a legtöbb rajongója fejből fel tudta idézni a testvérei nevét és
foglalkozását. Az is tetszett a férfinak, ahogy a lány az
örömszerzésről beszélt… még akkor is, ha a bátyjának szánta a
bókot.
– Most már értem, mire gondoltál a munkájukkal
kapcsolatban – mondta Valentina. – Eléggé különböző világokban
élnek, nemde?
Smith újratöltötte az italukat, és a nappaliba vitte őket.
– Nem hiszem, hogy egyszerű lenne összeegyeztetni Nicola
turnéit Marcus keményebb időszakaival a szőlőföldeken, de látszik,
hogy eléggé szeretik egymást ahhoz, hogy megoldják.
Amikor Smith lerakta az italokat a dohányzóasztalra, feltűnt
neki, hogy Valentina mennyire meglepődött, amint észrevette a
félig befejezett kutyás puzzle-t.
– Imádom a puzzle-okat – kiáltott fel. – Folyton puzzle-oztunk
Tatianával, mielőtt túlságosan beszippantotta volna a színészkedés.
Valentina azonnal leült a plüsskanapéra, és a megfelelő helyre
rakott egy puzzle-darabkát. Smith leült mellé, és kirakta a kutya
fülének egyik sarkát, míg a lány az orrából rakott ki egy darabot.
A férfi örült, hogy Valentina végre megfeledkezett az átkozott
távolságtartásról vele szemben.
A dohányzóasztalon három bolondos, szélben szálló fülű
kutyát ábrázoló puzzle várta őket. A kirakójáték újabb ok volt,
hogy még jobban odalegyen az öccse, Gabe mostohalányáért,
Summerért. A fotót a nyolcéves kislány készítette a három
kutyáról, és Smitht puzzleformában ajándékozta meg a képpel. A
saját ikerhúgai is remek formák voltak nyolcévesen. Ami azt illeti,
minden életkorban csodásak voltak. Bár néha úgy tűnt, Lori
(„Pajkos”) Sophie-hoz („Barátságos”) képest – minden múló évvel
– egyre kiállhatatlanabb lett, Smith senkire nem cserélte volna el
őket.
– Jó kis kép, mi?
 Smith imádta Valentina nevetését.
– Tökéletes. Hol találtad?
– Kettő kutya a tesómé, Zaché és a menyasszonyáé, Heatheré.
Először a nagy – Smith rámutatott a dán dogra – és a kicsi –
folytatta, miközben helyrepattintotta a yorkie váltónak egy
részletét – szerettek egymásba. És hamarosan Zach és Heather is
követte a példájukat.
– És mi a helyzet a pudlikölyökkel?
– A pudli a jövendőbeli unokahúgomé. Summer nyolcéves, és
nagyon ügyesen úgy manőverezett, hogy az anyja és a tesóm,
Gabe egymásra találjanak. Szilveszterkor házasodnak majd össze a
Tahoe-tó partján. Ott szerettek egymásba tavaly.
– Ó – sóhajtott fel Valentina –, hát ez csodásan hangzik.
A nő szeme és ajka ellágyult, miközben láthatóan elragadták
az érzelmei.
Smith korábban begyújtott a kandallóba. Most pedig, ahogy a
tűz előtt ültek puzzle-ozva, rájött, hogy még soha életében nem
érezte magát ennyire meghitten és szeretetteljesen egyetlen nővel
sem. Ha jobban belegondolt, már másodjára próbálta kirakni ezt a
puzzle-t. Előző alkalommal a nő, akit egy gyengébb pillanatában
hazavitt, úgy gondolta, szexi lenne lesöpörnie a darabkákat a
földre, hogy a dohányzóasztalon szexelhessenek. Kicsit később,
amikor alkalmi partnere a fürdőszobába ment, hogy rendbe rakja
a haját és a ruháját, a férfi azonnal felszedte a földről a puzzle-
darabokat, majd hazaküldte a nőt.
Az, hogy egy hollywoodi eseményen felcsípett nővel a
dohányzóasztalon szeretkezzen, egy filmsztár életstílusához illett.
Az azonban inkább egy párra lett volna jellemző, hogy a
kandalló tüze előtt puzzle-ozzanak.
– Hihetetlennek hangzik a családod – mondta Valentina kissé
bánatos hangon, miközben beleillesztett a képbe egy darabkát. – A
szüleid házassága valószínűleg tökéletes lehetett, ha mindenki ilyen
remek ember lett.
– Úgy tűnik, valóban nagyszerű volt a házasságuk, bár anyám
egyes sztorijai alapján az apámnak is meglehettek a bogarai.
Smith kissé felszisszent a mellkasába szúró fájdalomtól, amikor
Jack Sullivanre gondolt. Nerri hiányolta az apját mindennap, de ha
eszébe jutott, elsöprő erejű veszteséget érzett.
 – Tizenhárom éves koronában halt meg.
Valentina szeme tágra nyílt. Smith most már teljesen biztosra
vette, hogy a lány egyetlen percet sem áldozott arra, hogy
olvasgasson róla a magazinokban vagy rákeressen az interneten.
– Sajnálom – mondta a nő –, nem tudtam.
Smitht izgatta a lehetőség, hogy valakivel úgy létesítsen
kapcsolatot, hogy mindketten a nulláról kezdik egymás
megismerését. Így a közös történetüket írva ugyanabban a
tempóban ismerhetik meg egymás sztorijait is.
– Az én apám is meghalt – kezdte Valentina olyan halkan,
hogy Smithnek a nő szájáról kellett leolvasni a szavakat, miközben
az mélyet lélegezve lehunyta a szemét.
Smith ösztönösen a lány kezére tette a kezét a szétszórt puzzle-
darabkákon.
– Hány éves voltál?
Valentina hangja kissé remegett, miközben így válaszolt:
– Huszonkettő. Tudom, hogy mostanra illett volna már
kihevernem, de…
Smitht nem elégítette ki a puszta kézérintés, így átkarolta a
lány vállát. Nem lepte meg, hogy a nő hosszú, vékony karja
tökéletesen illett a testéhez.
– Én is mindig ezt gondoltam. Hogy egy nap majd felébredek,
és túlleszek rajta. Hogy úgy tudok majd rágondolni, hogy ne fájjon
– mondta, és az egyik kezét levette a lány hátáról, és a saját szívére
tette, mintha enyhíteni akarná a fájdalmát. – Egyelőre még nem
jött el ez a nap.
Valentina ösztönösen a férfi kezére tette a kezét, hogy
megnyugtassa, Smith szíve pedig összeszorult attól, hogy a nő
ilyen természetes kedvességgel ért hozzá.
– Nagyon hiányzik az apám – ismerte el a lány. – Minden
megváltozott a halála után.
– Pontosan tudom, mire gondolsz. – Smith az igazat mondta.
Bár az anyja nagyszerűen nevelte nyolc gyermekét, a testvérei
pedig összefogtak, hogy gondoskodjanak egymásról, borzasztó
érzés volt elvesztenie az apját. Iszonyatosan.
– Az első évben mind a kilencen – a kilenc ember, akit magára
hagyott az apja – igyekeztünk normálisak maradni. De nem volt
könnyű, hisz semmi sem volt normális többé.
 – Normális – visszhangozta Valentina a szót színtelen hangon.
– Bármit megadtam volna érte, hogy normálisnak érződjön az
életünk. Különösen Tatiana miatt.
– Hogy viselte a húgod és az édesanyád az apád halálát?
– Tatiana szépséges, de ellenálló – mondta Valentina. – Hasonlít
a karakterre a filmedben. Törékenynek és gyengének tűnik, de
valószínűleg szívósabb bármelyikünknél.
Smitht lenyűgözte, hogy a lány milyen jól ráérzett az általa írt
karakter lényegére, és így szólt:
– A húgom, Sophie egy édes, halk szavú könyvtáros.
Smith megrázta a fejét a gondolattól, hogy milyen gyakran
becsülték alá az emberek hallgatag testvérét. Különösen a férfi,
akihez nemrég férjhez ment. Jake-nek tudnia kellett volna, hogy
esélye sem volt ellene.
– Bármelyik harcos megirigyelné Sophie erejét. Sokat
gondoltam rá, amikor Tatiana karakterét írtam. Rengeteget segített,
hogy Sophie terhes, így könnyen el tudtam képzelni a szerepben,
ha szükség volt rá.
Valentina nagyon feloldódott attól, ahogy Smith a húgáról
beszélt. A férfi hagyta, hogy a nő keze továbbra is az övén
maradjon, bár úgy érezte, nem volt fair kihasználnia Valentina
pillanatnyi sebezhetőségét.
– Van más testvéred Tatianán kívül? – kérdezte.
– Nem – válaszolta a nő, kis szünetet tartva, mielőtt hozzátette:
– Mindig is csak ketten voltunk.
Láthatólag bujkált valami ki nem mondott részlet a szavai
mögött. Smith érezte ezt, ezért rákérdezett:
– És mi a helyzet az édesanyátokkal? Ő hogy viselte az apátok
elvesztését?
Valentina úgy hőkölt hátra, mintha Smith megégette volna.
Rápislogott a férfira a kanapé másik feléről. Olyan arca volt,
mintha épp egy álomból riadt volna fel. Egy álomból, amely
egyszerre lepte és rémisztette meg.
Smith hozzá akart érni, de tudta, hogy nem teheti meg.
Hacsak nem akarja, hogy a nő elrohanjon a házból. Bár tisztában
volt ezzel, igencsak nehezére esett visszaterelnie a figyelmét a
puzzle-ra, és felvennie az egyik darabkát.
Smith egész életében elvette, amire vágyott. Sok esetben tálcán
nyújtották elé anélkül, hogy akár meg kellett volna mozdulnia érte.
De tudta, hogy Valentina semmihez sem hasonlít, amire idáig
vágyott. Ha el akarta nyerni a nő bizalmát, szép lassan, pillanatról
pillanatra, mosolyról mosolyra kellett megszereznie.
– Mindenki folyton azt mondta, milyen jól viselte anyám apa
elvesztését – folytatta lassan. – És igazuk is volt. Jól viselte –
mondta, miközben anélkül rakta a helyére az egyik puzzle-
darabot, hogy igazán látta volna maga előtt a képet. – De többé
nem esett szerelembe senkivel. Ha jól tudom, soha többé nem volt
egy férfihoz sem köze…
Valentina felvette az italát, és olyan sebességgel döntötte le,
hogy Smith szemöldöke felszökött.
– Érdekes – mondta a nő –, az én anyám ennek a szöges
ellentéte. Minden férfival, minden színésszel ágyba bújt, aki csak
ránézett vagy csinosnak nevezte. – A nő szavai élesen csengtek, és
tele voltak kendőzetlen fájdalommal. – És tudod, mi a legjobb? –
kérdezte a lány, miközben egyenesen Smithre nézett. – Nem
hiszem, hogy bármelyiket is szerette volna.
Smith érzékelte a lány tiszta, gyönyörű szemében csillogó
fájdalmat, és semmi sem tarthatta vissza abban, hogy megérintse
őt.
Semmi, leszámítva a csengőt, amely hallatán Valentina
felugrott a kanapéról. A lány arcát elöntötte a bűntudat, amikor
ránézett a férfira és az üres margaritáspohárra.
– Sajnálom, nem kellett volna kitálalnom ezekről a dolgokról.
Különösen anyámról. Légy szíves, ne mondj semmit Tatianának…
Smith megragadta az utolsó esélyt, hogy aznap megfoghassa a
nő kezét.
– Megígértem, hogy nem bántom a húgodat, és téged sem
foglak.
Valentina kitágult pupillákkal nézett rá. A szeme egy pillanatra
teljesen zölddé vált, mintha nem tudná, higgyen-e neki. Smith
talán nem is hibáztathatta a hezitálásért. Bár most már sejtette,
miért bizalmatlan a nő a szakmájában dolgozó férfiakkal szemben,
túlságosan könnyű volt elképzelnie, hogy felcsábítsa őt a
szobájába, rétegről rétegre kihámozza a ruháiból, az ujja köré
tekerje a haját, és egész éjszaka ismerkedjen a testével. Hogy
felfedezze a legérzékenyebb domborulatait és hajlatait, megérintse
és megkóstolja, hogy megtanulja, mitől fog majd még többért
könyörögni. Mitől fog majd könyörögni érte.
Aztán a csengő újra megszólalt, Smithnek pedig kényszerítenie
kellett magát, hogy otthagyja Valentinát, és beengedje a húgát. Az
este további részében promóciós időpontokról és interjúkérésekről
beszélgettek, Smith pedig olyan közel ült Valentinához, amennyire
a húga megbotránkoztatása nélkül képes volt. De így sem tudta
elnyomni magában a sóvárgást… vagy az emléket, hogy milyen
csodás volt a karjában tartania a lányt a tűz előtt, miközben a szíve
az összekulcsolt ujjaik mögött dobogott…
 Ötödik fejezet

Valentina kibámult lakókocsi-irodája ablakán, és a Gravitáció

forgatási helyszínét nézte. Közben a füléhez tartotta a telefont,
hogy elérje Tatiana ügynökét. Arra számított, hogy a San
Franciscó-i tél hideg lesz, de a napsütés máris eloszlatta a reggeli
ködöt, és egy újabb verőfényes napnak néztek elébe.
Hirtelen rátört a vágy, hogy pár órára megfeledkezzen a
munkáról, és kimenjen kajakozni vagy túrázni a hegyekbe, és
kiélvezze a gyönyörű város panorámáját. Az elmúlt évek során
Tatiana a világ számos nagyvárosában vállalt munkákat, de
Valentina egyiknél sem érezte úgy, hogy odaköltözne. Egészen
mostanáig. Persze sokat javított a dolgon, hogy a kis ház, amelyet
Noe Valley-ben béreltek, hihetetlenül takaros volt. Nem számított,
milyen korán indult el a forgatásra vagy milyen későn ért haza,
valaki mindig kint mászkált kutyát sétáltatva vagy bicajozva.
Ahhoz képest, hogy San Francisco nagyváros volt, tökéletes elegyét
alkotta a kozmopolita és kisvárosi hangulatnak.
George Kauffman végre felvette a telefont.
– Val, örülök, hogy hívtál. Avass be mindenbe. Különösen az
igazi és egyetlen Smith Sullivanről. Ha olyan jóképű, mint amikor
legutóbb láttam, nem tudom, hogy tudja bárki elvégezni a
munkáját a forgatáson.
Valentina nagyon kedvelte Tatiana ügynökét. Simulékonyan
viselkedett, ha szükség volt rá, és remek tárgyalópartner volt, de
nem érzett késztetést arra, hogy mindenbe bele kell ütnie az orrát.
Többször is megesett már, hogy becsíptek együtt Tatiana sikereit
ünnepelve. Az is sokat segített, hogy nyíltan meleg volt, így
Valentina tudta, nem kell aggódnia miatta a húgával kapcsolatban.
Ezért avatta ő maga is a bizalmába a férfit sok-sok évvel azelőtt.
A Smith iránti érzései szöges ellentétben álltak ezzel a
bizalommal: folyton azt érezte, újabb téglákat kell rakosgatnia a
falba, amelyet kettejük közé épített.
Valentina szerette az érzékiséget, élvezte a szexet, ha megtalálta
rá az időt és a megfelelő partnert, de sosem keverte össze a munkát
az érzelmekkel. Soha, de soha. Most azonban úgy tűnt, ha egy
helyiségben tartózkodott Smithszel, bármennyire is próbált az
üzletre koncentrálni, minden sejtje a férfiért lüktetett. Erősen vert a
szíve, és a lábujjai begörbültek a cipőjében csupán attól, ha a férfi
kimondta a nevét.
– Fantasztikusan megy a forgatás – felelte. – Smith pedig
maga a megtestesült álompartner Tatiana számára.
George elismerően cuppogott a vonal másik felén.
– Hát persze. A fickó egy álom, és kész. Tudod – mondta
George elgondolkodva –, nem is lenne rossz választás.
– Mire?
– Hogy véget vess a szerencsétlen uborkaszezonodnak.
Valentina kezéből majdnem kiesett a mobil.
– Te bolond vagy.
Érezte, hogy túl gyorsan és dacosan ejtette ki a szavakat. Heves
ellenállása bárkinek szemet szúrt volna.
Valentina szinte látta maga előtt George mosolyát, ahogy a férfi
továbbszőtte a mondandóját:
– A fickónak mindig pazar ízlése volt a nők terén. Ez igazán
rossz hír számomra – mondta játékosan Smith szexuális
beállítottságára utalva –, de neked nagyon is jó. És úgy emlékszem,
hogy a casting-megbeszélésen folyton téged figyelt.
– Ne légy nevetséges – mondta a lány színlelt könnyedséggel,
mintha csak olyasmiről viccelődnének, ami soha, de soha nem
történhet meg.
– Nos – folytatta George egy kényelmetlenül hosszú szünet
után –, mindketten tudjuk, hogy ha a jóképű, tehetséges és
mocskosul gazdag Smith Sullivannek van annyi esze, hogy a
szoknyád alá akarjon kukkantani, esélyed se lesz ellene.
Valentina utálta, hogy a barátjának igaza volt. Olyannyira,
hogy miközben felkapott egy halom jegyzetet az asztaláról,
szigorú, üzleties hangon próbálta még csírájában elfojtani ezt az
őrült beszélgetést:
– Ha befejezted a spekulálást arról, hogy Smith mit akar
csinálni a szoknyámmal vagy mit nem, és hogy van-e olyan
speciális szupererőm, amivel ellenállhatnék neki, akkor talán
megtárgyalhatjuk Tatiana legutóbbi reklámajánlatának részleteit is.
 Valentina az irodája ajtaja felől jövő reccsenés hallatán végre
felemelte a tekintetét az előtte lévő papírhalmazról… és Smith
tréfásan csillogó szempárjával találta szembe magát.
Te jó ég!
Jaj, ne…
Vajon hallotta a férfi, amit mondott? A szoknyájáról, a
szupererejéről, és…
Igen – döbbent rá, miközben a szíve összeszorult, és a gyomra
teniszlabda méretűre zsugorodott. Hát persze hogy minden egyes
szót hallott.
Különben miért tűnne ennyire jókedvűnek és elégedettnek?
– George, pár perc múlva visszahívlak.
– Óóó, feszültnek és meglepettnek tűnik a hangod. Biztos épp
egy filmsztár sétált be a szobádba. – George magánkívül volt az
örömtől. – Miért nem hangosítod ki a telefonod, hogy hallhassam a
hangját – hátha kimondja a huncutságokat, amikre mindketten
annyira vágyunk.
Valentina kinyomta a telefont, és felállt, hogy egy
magasságban legyen Smithszel. Már amennyire ez lehetséges volt,
tekintve, hogy a férfi még úgy is jó tizenöt centivel magasabb volt
nála, hogy a lány magassarkút viselt.
– Miattam nem kellett volna ilyen gyorsan letenned – mondta
Smith elnyújtott hangon, ami csöppet sem próbált szexi lenni.
Egyszerűen az volt.
– Tudom, milyen elfoglalt vagy – felelte Valentina.
Ami igaz is volt. Valentina nem tudta elképzelni, hogy a férfi
pár óránál többet aludt volna a forgatás kezdete óta a Gravitáció
főszereplője, rendezője, producere és forgatókönyvírójaként. A férfi
azonban csöppet sem tűnt fáradtnak. Sőt még vonzóbb volt, mint
általában.
A nagyképűség láthatólag jól állt neki. Ugyanis nyilvánvalóan
oka volt a nagyképűségre azok után, amiket a nő George-nak
mondott a telefonba róla.
Valentina arca még mindig ki volt pirulva a szégyentől.
Idegesen fonta össze maga előtt a kezét, miközben megkérdezte:
– Miben tudok segíteni neked ma délután?
A körmei úgy belemélyedtek a tenyerébe, hogy nyoma
maradt… De nem volt más választása, máskülönben megérintette
volna a férfit, hogy végre megtudja, pont olyan szexi-e az állán lévő
sötét borosta az ujjai alatt, mint sejtette.
Amióta a férfi belépett, a lakókocsi hirtelen kicsinek tűnt
kettejük számára. Valentina szeme előtt megjelent egy kép, ahogy
Smith az asztalhoz szorítja őt, és egyik lábával szétnyitja a lábát,
mielőtt felhúzná a szoknyáját, és...
– …el akarta kérni a számodat, hogy személyesen is
megköszönhesse.
A férfi hangja végre áthatolt a nő ábrándozásán, Valentina
pedig felpislogott rá.
Mikor jött Smith még közelebb?
A lány pulzusa felgyorsult a férfi közelségétől. Mély
levegővétellel oxigént próbált juttatni a tüdejébe, ám e helyett a férfi
illatát szippantotta be, amely olyan tiszta és férfias volt, hogy
Valentina szívverése még erősebb lett. Úgy érezte, ha akarná,
Smith beláthatna a bőre alá, és megfigyelhetné, hogyan száguld az
ereiben a vér.
Amikor Valentina felocsúdott, látta, hogy a férfi tekintete a
nyakán lévő pulzuspontra mered.
Úgy tűnt, mintha a kinti köd beszivárgott volna a lakókocsiba,
és ellepte volna Valentina gondolatait. Nem tudta felidézni, miről
beszéltek, és alig hallotta, mit mondott a férfi. De tudta, hogy ha
nem mond gyorsan valamit, nem marad hely szavaknak. Nem,
amikor Smith ilyen ellenállhatatlan, az illata pedig ilyen szexi.
– Valaki el akarta kérni a számomat? – kérdezte a lány a lehető
legszárazabb hangon, amelyre az adott körülmények közt képes
volt.
Valentina olyan hanggal volt megátkozva – bár a nők többsége
bizonyára áldásnak érezte volna –, amelyről a férfiaknak a szex
jutott eszükbe, még ha visszafogott külseje nem is keltette ezt a
hatást. Évekbe telt, hogy kiirtsa a hangjából ezt az érzéki
rekedtséget, pont, ahogy néhány brit színésznek kellett
megszabadulnia az akcentusától, hogy amerikai szerepeket
kaphasson. Ám amikor ideges volt – vagy izgatott –, a rekedtség
hamar visszaköltözött a hangjába.
– Nicola hívott. Most kapták meg Marcusszal a lila
tulipánokat, amiket a borászatba küldtél eljegyzési ajándékként.
Személyesen is meg akarja köszönni, nem csak rajtam keresztül.
Megadhatom neki a számodat?
– Persze.
Valentina nem tudta megfejteni a férfi pillantását, miközben az
továbbra is őt fürkészte.
– Örök szerelem – mondta Smith olyan hévvel, hogy Valentina
azon csodálkozott, miért nem borul lángokba a lakókocsi – a virág
jelentése.
Valentina megpróbálta figyelmen kívül hagyni őrült
szívverését.
– Megfelelőnek tűnt számukra.
– Igen, az is.
Smith az egyik vállával a falnak dőlt, a bokájánál pedig
keresztezte a lábát, mintha rengeteg ideje lett volna további
csevegésre.
– Meglepett, hogy ajándékot küldtél nekik.
– Mindig is úgy gondoltam, hogy az igaz, őszinte szerelmet
ünnepelni kell.
Hát ezt meg honnan szedte? Semmi értelme nem volt a
szerelemről fecsegnie Smith Sullivannel. Különösen, hogyha akár
egy centimétert is felfed a férfi előtt a lelkéből, az megtalálja majd
rá a módot, hogy kihasználja.
– Egyetértek – mondta Smith –, különösen, hogy mennyi
hazugságot tudnak becsempészni ebbe a dologba az emberek.
Ezért is akartam leforgatni ezt a filmet, hiába tudtam, hogy a
közönség nagy része egyszerű szerelmi történetként legyint majd
rá.
Valentinát meghökkentette, mennyire egyetértenek ebben, és
kissé megijesztette a lehetőség, hogy mennyi mindenben értenének
még egyet, ha lehetőségük adódna rá…
Hiába – gondolta Valentina, miközben kívülről figyelte magát
–, úgy tűnt, nem tud leállni, miután fejtegetni kezdte, milyennek
kellene lennie a szerelemnek, így hát a következő szaladt ki a
száján:
– Sosem értettem, miért kellene a szerelemnek tele lenni
konfliktussal és küzdelemmel. Miért nem lehet a szerelem egyszerű
és tiszta, miután két ember rájön, hogy az életük sokkal jobb vagy
boldogabb együtt, mint külön.
 Smith tekintete minden egyes kimondott szóval egyre
intenzívebbé vált. Miután Valentina végre elhallgatott, a férfi így
szólt:
– Hónapokig küszködtem a Gravitáció forgatókönyvével,
mielőtt leástam odáig, amit az imént ilyen tökéletesen
megfogalmaztál. Hogy a szerelemnek nem kellene nehéznek
lennie, és szenvedély létezhetne harc nélkül is. Ezt látom minden
testvéremen, aki rátalált a szerelemre: a biztonság és a vágy nem
zárja ki egymást.
Smith szavai olyan gyengédek voltak, hogy Valentina úgy
érezte, mintha a férfi erős karja körülvenné, holott több méterre
álltak egymástól.
– Részben Marcus és Nicola miatt akarom megcsinálni ezt a
filmet, mivel a színtiszta, őszinte szerelmet ünnepelni kellene.
A férfi ajka felívelt, gyönyörű mosolya mágnesként vonzotta
magához a lányt.
– Nicola azért is telefonált, hogy elmondja, mennyire
elbűvölted őt és Marcust legutóbb, ha nekem netán nem tűnt volna
fel. – A férfi mosolya hirtelen megtelt érzékiséggel. –
Megnyugtattam, hogy bár számos hibám van, de a
figyelmetlenség nincs köztük… Valentina, randiznál velem?
Valentinát elfogta a pánik. Ugyanolyan tisztasággal pergett le a
szeme előtt az összes fontos jelenet a „kapcsolatból”, amely
létrejöhet köztük, mint a mocskos jelenet, amelyet korábban
vizualizált. Ha hagyja, hogy Smith rávegye egy randira, majd az
ágyába csábítsa (mert ki mehetne el úgy randizni Smithszel, hogy
ne könyörögjön, hogy tegye magáévá?), kétségtelen volt számára,
hogy bár utálná a rivaldafényt, a médiát és a hírnevet,
menthetetlenül beleszeretne… A férfi pedig továbbszállna a
következő filmre, forgatási helyszínre és nőre, aki kihívást jelent
számára.
Épp ezért próbált pont olyan egyenes választ adni, mint
amilyen egyenes a férfi kérdése volt.
– Nem.
Bármely más férfi egyszerű visszautasításnak érezte volna a
válaszát: negatív reakciónak, amelyen nem szándékozik
változtatni. Soha.
Smith azonban nem hasonlított egyetlen férfira sem, akivel
valaha találkozott. Így hát ahelyett, hogy bánatos tekintettel,
szomorú kiskutyaként kikullogott volna a lakókocsiból, még
közelebb lépett a lányhoz, szinte a falnak szorítva őt.
– Az első perctől kezdve érzem, hogy alakul köztünk valami.
Valentina nem volt olyan bolond, hogy vitatkozzon vele.
Különösen, hogy Smith kijelentése meglehetősen pontos volt, és
tudta, hogy a férfi szétégetné a szívét, ha engedné elharapózni a
köztük lévő szikrákat.
– Rendkívül vonzó férfi vagy – ismerte el Valentina –, de mivel
tízmillió másik nő is vonzódik hozzád, nem hiszem, hogy nagy
ügyet kéne csinálni ebből.
– Csak tízmillió? – évődött Smith.
Valentina őszintén nem tudta, hogy nevessen vagy kipofozza a
férfiból az arroganciát. És nem fogja a harmadik – és
legegyértelműbb – utat sem választani: hogy elolvadjon a férfi lába
előtt, ahogy azt bármelyik más nő tette volna ebben a pillanatban.
Miért nem pöccen csak be Smith, mint bármely normális férfi,
amikor elutasítják a közeledését? Valentina gúnyosan vágott vissza
a férfinak.
– Oké, valószínűleg inkább százmillió. A végeredményen
azonban nem változtat. – Valentina szünetet tartott, hogy Smith
számára tiszta sor legyen, amit mond. – Nem akarok randira
menni veled.
– Miért nem?
– Nem randizom színészekkel.
Smith bólintott, mintha elismerné a lány bölcs döntését.
– Én sem.
Valentinának nem sikerült elrejtenie meglepettségét és a sokkot,
tudva, hogy miket írnak Smithről a bulvárlapok.
Végül is elég ideje volt már a szórakoztatóiparban ahhoz, hogy
tudja, mekkora sületlenségekkel tömik ezek az újságok a közönség
fejét.
– Mit szólnál ehhez az ajánlathoz? – kérdezte Smith, Valentina
számára egy kissé túl józan hangon. – Amikor veled vagyok,
tekints rám rendezőként. Vagy producerként. Vagy bármilyen
nevenincs forgatókönyvíróként, ha az boldoggá tesz.
Valentinának nem lett volna szabad elnevetnie magát a felsorolt
titulusokon, de nem tudta megállni. Elvégre igaz volt: Smith
Sullivan jóval több volt egy színésznél.
Ez azonban még nem változtatott a tényeken.
– Oké, akkor egyértelműbben fogalmazok – jelentette ki
Valentina tökéletesen józan hangnemben. – Egy szakmabelivel sem
randizom.
Tessék, ez most már legyen elég. Hogyan vitatkozhatna ezzel a
férfi?
Smith azonban csöppet sem tűnt csalódottnak, mire Valentina
gyomra összeszűkült. Azzal nyugtatta magát, hogy ennek semmi
köze a vágyhoz vagy a köztük pattogó szikrákhoz.
– Testvér is vagyok. – A férfi közelebb lépett. – Fiú. – Még
közelebb, így Valentina szinte már érezte a férfi lélegzetét az arcán.
– Barát. – A lányt elkábította a férfi szemének színe: szinte már
feketén kék volt. – És remélem, egy szép napon apa is leszek.
Valentina tüdejéből kiszaladt a levegő, amikor Smith pontosan
eltalálta a legérzékenyebb pontját. Ha a férfi beképzelt, szexi vagy
öntelt lett volna, könnyedén leszerelte volna.
De a család valódi ütőkártya volt a kezében.
– Miért én? – Valentina nem bókokra vadászott. Valóban össze
volt zavarodva. – Bármelyik nőt megkaphatnád a forgatásról. Az
utcáról. Bármelyik nőt bárhonnan.
– Okos vagy. Szép. Jó vagy a munkádban. Odaadóan bánsz a
húgoddal. Szeretsz puzzle-okat megoldani. Kedvellek, Valentina. –
Smith szünetet tartott, mielőtt hozzátette: És vágyom rád. Nagyon-
nagyon.
Valentina elájult a férfi őszinteségétől. De a tudattól is, hogy az
apja halála óta színészek tucatjai mondtak nagyon hasonló
dolgokat az anyjának. És minden alkalommal, amikor az anyja
megadta magát, megtört lélekkel és szívvel szállt ki a ringből.
Valentina úgy gondolta, ő is épp ilyen őszintén felelt, amikor
így felelt:
– Nem kaphatsz meg.
Tudta, hogy ha elég hülye lenne ahhoz, hogy tényleg
randizzon Smithszel, vagy akár még bele is szeressen, érzelmileg
teljesen megsemmisülne.
Lássuk a következő forgatókönyvet: Smith és Tatiana pár hét
múlva szerelmi jelenetet forgat majd. Épp elég nehéz lesz a húga
kamerák előtti meztelenkedését végignéznie. De ha elég bolond
lenne ahhoz, hogy Smitht beengedje az ágyába és a szívébe a
forgatás alatt, el sem tudta képzelni, milyen nehéz – mennyire
lehetetlen – lenne csöndben ülnie a háttérben, és végignéznie,
ahogy Smith megcsókol, megérint és megcirógat egy másik lányt.
Különösen, hogy még mindig nem tudta kiverni a fejéből, milyen
érzés volt pár percre a férfi karja közt lenni, amikor a családjukról
beszéltek Smith nappalijában, a kandalló előtt.
Valentina összerázkódott, miközben hátralépett az ablaktól és
Smithtől. Amikor már elég távolság volt köztük ahhoz, hogy
kitisztuljon az agya, így szólt:
– A következő pár hónapban együtt fogunk dolgozni. Nem
akarom megnehezíteni senki dolgát a forgatáson, különösen nem a
húgomét, ha netán megérzi, hogy van valami baj kettőnk közt.
Valentina most már nem évődött, és nem akarta afféle
ellenállhatatlan kihívásként beállítani magát, és rákérdezett:
– Nem lehetnénk csak barátok?
Érezte, hogy a férfi idegessége szinte betölti a lakókocsit. Többé
már nem keltette egy tökéletesen összeszedett férfi benyomását.
De hát mégis miért tűnt még vonzóbbnak ebben a rövid
pillanatban? Miért akarta Valentina újra látni ezt a reakciót…
kevesebb beszéddel és netán csókolózással?
– Persze hogy barátok lehetünk – mondta Smith olyan
gyengéden, hogy a hangja ugyanúgy megsimogatta a nőt, mintha
a kezével tette volna. – Hisz máris azok vagyunk.
A kijelentés gyorsan és forrón futott végig Valentina erein.
Sajnos azonban csalódottságot is érzett, amiért a férfi ilyen
könnyedén feladta. Persze ezt ő akarta. De lényének egy része
mégis többre számított.
Csakhogy az öröme és a csalódottsága is rövid életűnek
bizonyult, ahogy Smith sötét pillantása fogva tartotta.
– De attól még, hogy barátok vagyunk, vágyom rád.
Aztán Smith egy színpadias mozdulattal elhagyta a lakókocsit.
Valentina érezte, hogy a legnagyobb baj az, hogy ő is vágyott a
férfira.
Visszasüllyedt a forgószékébe, és rádöbbent, hogy hatalmas
hibát követett el.
Két kézzel kellett volna kapnia a csábítás és a vágy után.
A csábítás csak a testét érintette volna. A vágy csak annyiról
szólt volna, hogy két ember örömöt okoz egymásnak az ágyban.
Egy kis hancúrozáson könnyedén túltette volna magát.
A barátságba azonban bele kellett adnia a teljes szívét.
Csak erre tudott gondolni, miközben az arcát a kezébe temette:
miért is nem voltam okosabb, és feküdtem le vele csak simán?
 Hatodik fejezet

Ahogy a forgatás elkezdődött, a munkaórák mindenki számára

elnyúltak. A filmben nem voltak koreográfiát igénylő
akciójelenetek, nem kellett digitális effektusokkal babrálni, és a
sminkkel és ruhákkal sem kellett órákat eltölteni.
Helyettük azonban bőven volt a filmben érzelem.
Tatianából és Smithből csak úgy hömpölyögtek az érzelmek,
ahogy eljátszották a két karaktert, aki szeretett és csalódott, majd
újra megtanult szeretni. Valentina a munkanapok végére csak attól
teljesen üresnek és kifacsartnak érezte magát, hogy nézte őket.
Hogyan voltak erre képesek? – tűnődött immár századjára.
Lényének egy része mégis irigyelte őket, amiért szabadon
kiabálhattak, nevethettek, sírhattak és szerethettek egyetlen
munkanap leforgása alatt. Bár Tatiana keményen dolgozott, pár
perccel azután, hogy a rendező azt mondta, „Ennyi!”, máris le
tudta rázni magáról a kimerítő érzelmeket, mintha minden napja
egy tisztító terápiás foglalkozás lett volna.
Az elmúlt hetek során Valentina egyre több időt szánt a titkos
projektjére, amelynek segítségével a körülötte és benne dúló
érzelmeket próbálta levezetni. Egyedül Tatiana tudta, hogy
Valentina épp egy olyan forgatókönyvön dolgozott, amelyben egy
női író egy szép napon arra ébred, hogy az élete azzá a történetté
változik, amit ő maga írt… beleértve azt is, hogy szerelembe esik a
fiktív főhőssel, akit megalkotott.
Tatiana hónapok óta győzködte a nővérét, hogy küldje el a
szöveget valamelyik ügynöknek. Valentina tudta, hogy ez lenne a
logikus lépés Hollywoodban egy olyan ember számára, aki
kedvelte a történeteket, de ódzkodott a reflektorfénytől. Mégis úgy
érezte, hogy a forgatókönyv még nincs teljesen kész. Csodával
határos módon, végül pont akkor jött rá, hol foghíjas még a
története, amikor Tatianával újra és újra végigment Smith
szövegén. És azt is tudta, hogy a változtatások, amiket beiktatott,
nagyon is helyesek voltak. Hiszen Smithnek köszönhetően
megtanulta, hogyan kell létrehozni egy igazán érzelmes, hatásos
filmet.
Ahogy a stábbal üldögélve nézte, hogyan viszi vászonra Smith
a nagyhatalmú, ám egyben zavart és bűntudatos üzletembert, a
szíve összeszorult. Ha a film a mozikba kerül, a közönség minden
egyes érzelmet tetten érhet majd a férfi szemében, az ajkán és a
homlokán lévő ráncokban. Kétségkívül észreveszik majd, hogy a
lány, akit a földre nyomott és megtaposott, napról napra egyre
jobban kísérti a karaktert.

Az üzletember újra és újra visszasétált a Union Square sarkára, és

lázasan várta a lány felbukkanását. Többször is előfordult, hogy
amikor a rohanó tömeg közepén állt, befutott egy hívása a
fiútestvérétől, a húgától vagy az anyjától, de sosem vette fel a telefont.
Ahogy a fiatal nő sem tért vissza többé.
Teltek a hónapok, és a férfi válla ugyanolyan széles volt, az arca
ugyanolyan jóképű, a cége pedig jobban ment, mint valaha. De egyre
üresebbnek érezte magát, miközben egyre több egyéjszakás kalandba és
őrült partiba bonyolódott olyan ismerősökkel és munkatársakkal, akik
semmit sem jelentettek számára. Az órákban, amelyeket a
jelentéktelen nők és az alig-alig számító munka közt töltött, egyre
keményebben hajtotta magát hajnali ötórai futásokkal és éjjeli
úszásokkal.
Mégsem tudta elfelejteni a lány csodás tekintetét. Vagy ahogyan
rákiáltott, mielőtt elszaladt előle.
Végül egy kávézóban talált rá ismét. Először a lány hajában lévő
rózsaszín csíkokra lett figyelmes: sötétebbek voltak, mint a
hónapokkal korábbi találkozásuk során. A lány arca azonban még szebb
volt, mint amire emlékezett.
A férfi arcán érzelmek egész kavalkádja futott át:
megkönnyebbülés, remény és eltökéltség.
A lány épp egy vendégnek segített. Amikor összeütköztek az
utcán, a lány sápadt volt, most azonban ragyogott a bőre és csillogott
a haja. A férfi ajka egy pillanatra majdnem mosolyra húzódott –
hosszú, nagyon hosszú idő óta az volt az első valódi mosolya.
Ekkor azonban a lány megmozdult, és arrébb állt a kassza
mögül… a férfi pedig meglátta a hasát.
A lány szemmel láthatóan várandós volt.
Ezúttal a férfi napbarnított bőréből futott ki minden szín. A széke
támlájába kapaszkodva tudta csak megőrizni az egyensúlyát, és a
vendégek aggódva nézték, miközben szinte lefagyott a kávézó közepén.
A férfi egyetlen pillanat alatt felfogta, hogy a lány nyilván már
akkor is terhes volt, amikor fellökte.
Kiszáradt a torka a gondolattól, hogy miféle kárt tehetett a
lányban és a szíve alatt hordott kisbabában.
A férfi a mellkasához kapott, és egy másodpercre lehunyta a
szemét, és arra gondolt, hogy a lány akár el is veszthette volna a babát
miatta.
Annyi mindent kellett jóvátennie annyi ember fel… Most
azonban egyedül a lányra tudott összpontosítani. Valahogy kárpótolni
akarta.
Meg akarta védelmezni őt és a kisbabáját, és gondoskodni róla,
hogy többé senki se bánthassa őket.
Épp a lány felé indult, amikor az felnevetett valamin, amit egy
kollégája mondott neki. A férfit újra elvarázsolta a nő, és most a
gyomrába, aztán a szívébe nyilallt bele.
A tekintetük ekkor összetalálkozott, és a lány hirtelen elsápadt.
Megfeledkezett a kezében tartott pohárról: miközben hátrálni kezdett,
a papírpohár kicsúszott a kezéből, és a gőzölt tej a földre ömlött,
összefröcskölve a lány nadrágját és cipőjét.
Úgy tűnt, a meleg folyadék életre keltette őt. Mosolyt erőltetett
az arcára, és lerázta magáról a munkatársai aggodalmát, miközben
tekintete mozdulatlan maradt. A többi dolgozó attól tartott, hogy
megégette magát, de a lány máris felkapott egy felmosórongyot, hogy
összetakarítson maga körül.
A férfi odalépett hozzá, és csöndben megállt a kassza mögött.
Figyelte, ahogy a lány nyugodtan befejezte a felmosást, és elpakolt
maga után. A keze biztosan dolgozott, miközben mosogatott.
Végül felszegett állal a férfi felé fordult, és gyönyörű szempillái
megremegtek.
– Mivel szolgálhatok, uram?
A férfi hónapokig törékenynek gondolta a lányt. Most azonban
rádöbbent, milyen erős is volt valójában. Ez részben a dacos
szájtartásából látszott, miközben a férfi válaszát várta, részben pedig
abból, hogy milyen jól viselte a terhességét.
A férfi mindkettőjüknek segít majd. Akármi is történjen.
– Szeretnék beszélni magával.
A lány szája összeszűkült, és a szemébe egy pillanatra visszatért a
düh, miközben így felelt:
– Az e havi speciális ajánlatunk Jamaicából származik, ha szeretné
kipróbálni.
A férfi bólintott.
– Rendben.
Azonban amikor a lány válla kissé ellazult a megkönnyebbüléstől,
így folytatta:
– Megvárom a következő szünetét.
A következő harminc percben leplezetlen ingerültség látszott a
lány mozdulatain. Sóhajtva vette le a kötényét. Hosszú pamutfelső
fedte a hasát, amitől még fiatalabbnak látszott.
Tudta, hogy a férfi rá vár, de nem volt kedve foglalkozni vele. Még
akkor sem, ha a szíve mélyén kicsit kíváncsi volt, miért akart vele
beszélni ez az üzletember. És különösen azért nem, mert most még
jóképűbb volt, mint azon a borzalmas napon, amikor ellökte a járdán,
és rálépett.
Nem tartozott semmivel a fickónak.
Megfordult, és eltűnt a zsúfolt hátsó részlegben, ahol a dolgozók
szekrényei álltak. A legkevésbé sem számított rá, hogy a férfi egy
perccel később belép az ajtón.
A lány megpróbálta figyelmen kívül hagyni erős szívverését,
miközben így szólt:
– Ez kizárólag az alkalmazottaknak fenntartott terület.
– Biztos vagyok benne, hogy Joe szívesen kivételt tesz velem.
A lány zavart pillantását látva a férfi így folytatta:
– Az én cégem támogatta a tulaj bővítési terveit.
– Rendben – mondta a lány, a férfi korábbi hangvételét imitálva,
amikor is megvette a kávét, amit nem kért. Nem akarta húzni az időt,
ezért a lényegre tért: – Mit akar?
Ahelyett, hogy a férfi egyértelmű választ adott volna, a nő hasára
pillantott, aki alig tudott ellenállni a késztetésnek, hogy két kézzel
eltakarja a hasát.
– Terhes.
A lány ösztönösen rámordult:
– Bingó.
A férfi villámgyorsan felszisszent, majd rövid hallgatás után
folytatta.
– Minden… – a lányt meglepte a férfi pillanatnyi tétovázása. –
Minden rendben a babával?
– Igen, a baba remekül van.
– Hol lakik?
A lány olyan pillantást vetett rá, amiből nyilvánvaló volt, hogy
őrültnek tartja.
– A nevemet sem tudja. Komolyan azt hiszi, megmondom, hol
lakom?
– Jo. – A lány szeme tágra nyílt, mielőtt a férfi így folytatta: – A
névtáblája a kötényen volt. Az én nevem Graham.
A nő lenézett a csuklóján lévő olcsó órára.
– Mindjárt lejár a szünetem. Tekintve, hogy a baba nyomja a
hólyagomat, nagyjából harminc percem van elmenni a mosdóba,
mielőtt vissza kell állnom a pult mögé.
Ha a lány azt hitte, a férfit megrázza majd a testi funkciók
megemlítése vagy hogy végre észreveszi magát, és távozik, csalódnia
kellett. Ennek ellenére muszáj volt mosdóba mennie, úgyhogy
otthagyta a férfit. Miután végzett és kezet mosott, magára pillantott
a tükörben, és átgondolta, mit mondhatna a férfinak. Azaz
Grahamnek.
Mélyet lélegzett, hogy megacélozza magát, majd visszatért a hátsó
helyiségbe, ahol tudta, hogy a férfi várni fog rá.
Olyan nagynak tűnt abban az apró térben.
És kihívó jóképűsége feldúlta a lány lelki békéjét.
– Jól vagyok. – Eltartotta a kezét a testétől, hogy a férfi jobban
megnézhesse őt és a hatalmas hasát. – A múltkori találkozásunk
szimpla baleset volt.
Olyan baleset, ami miatt dühében egy vadidegenre üvöltött az
utcán.
 – Nem kellett volna elvesztenem a fejem.
A férfi csöndben figyelte őt.
– Rendben, ezt megbeszéltük, de most vissza kell mennem
dolgozni.
De ahogy megpróbált elmenni a férfi mellett, az így szólt:
– Van egy kétszobás lakásom, amit idáig nem sikerült kiadnom. Jó
környéken van, és az egyik nő az épületből egy kis gyereknapközit
üzemeltet a földszinten.
Ez volt az utolsó dolog, amire a lány számított a férfitól.
– Köszönöm, de van lakásom.
Igen, egy szörnyű környéken, ahol nem tudta elképzelni egy baba
felnevelését.
– Kérlek, Jo, engedd, hogy megtegyem ezt érted – váltott a férfi
tegeződésre.
Bár a férfi azt mondta, „kérlek”, a lány kiérezte a hangjából az
akaratot, amely arra engedett következtetni, hogy nem mondhat
nemet az ajánlatra.
Csakhogy a lány akarata pont ugyanilyen erős volt.
– Kösz az ajánlatot, de más albérlőt kell keresned.
A lány kisétált, és visszaállt a pult mögé, de tudta, hogy csak
ideiglenesen győzedelmeskedett… ugyanis kizárt volt, hogy egy olyan
elszánt férfi, mint Graham, elfogadja, ha nemet mondanak neki.

Ahogy leálltak a kamerák, Valentina ráeszmélt, hogy nedves az

arca. Tudta, hogy amit látott, merő kitaláció volt, de még a
kamerák és fények jelenlétében is nehéz volt az eszébe vésnie ezt.
Titokban lehajtotta a fejét, és letörölte a könnyeit. Közben
emlékeztette magát, hogy nem kell szégyenkeznie, amiért magával
ragadta a jelenet érzelmessége. Elvégre senki sem vele foglalkozott,
és egy igazán szép történetet vittek filmre.
De amikor felemelte a fejét, ráeszmélt, hogy tévedett.
Smith odafigyelt rá. A tekintete pedig annyi gyengédséggel
volt tele, hogy egyetlen pillantás is elég volt hozzá, hogy Valentina
elveszítse az uralmat a teste fölött.
Több mint egy hét telt el azóta, hogy Smith rajtakapta az
irodájában, ahogy zavarba ejtő dolgokat mond a telefonba George-
nak róla és a szoknyájáról… Valentina a beszélgetésük utáni első
pár napban nyugtalanul várta, mi lesz Smith következő lépése.
De minden múló nappal egyre biztosabb volt benne, hogy a
férfi a fogadkozása ellenére végül úgy döntött, beletörődik a
visszautasításba.
Valentina természetesen örült ennek. Legalábbis próbált örülni
neki, ha másért nem, hát azért, mert örülnie kellett volna annak,
hogy a férfi figyelme amilyen könnyen jött, olyan könnyen ment.
Ez azt jelentette, hogy Valentina hátradőlhetett, és újra arra
koncentrálhatott, ami számított – a húgára –, nem pedig egy
számára túl csábító és elbűvölő férfira.
Egy órával később Valentina mindent előkészített Tatiana
másnap reggeli fotózására az Elle-nek. Ásítozva indult el az irodája
felé, hogy összeszedje a laptopját. Nem Tatiana lesz majd az
egyetlen, akinek másnap napfelkeltekor a tengerparton kell lennie
a fotózás miatt… Szerencsére Valentinát senki nem fogja fotózni,
így dolgozhat még pár órát otthon anélkül, hogy másnap bárki
összeszidná a szeme alatti sötét karikák miatt.
Az irodája ajtaját kinyitva friss, üde illat csapta meg az orrát.
A laptopja tetején egy szál tökéletes gyöngyvirág hevert. Az
egész szárat befedő, aprócska fehér szirmok szépségétől elakadt a
lélegzete.
A virág mellé nem járt kísérőkártya, Valentina mégis azonnal
ráeszmélt, hogy Smith korántsem feledkezett meg róla. Szinte
biztosra vette, hogy a virág a férfi háza előtti kertből származott, és
hogy a férfi maga szedte.
Jo, a Gravitáció főhősnője arról álmodozott, hogy egy szép
napon virágboltot nyit majd. A filmben ráadásul olyan sokat
szerepelt a virágok jelentése, hogy Valentina tökéletesen tisztában
volt a gyöngyvirág üzenetével: gyengédség.
Valentina nem próbálta azzal áltatni magát, hogy Smith csak
úgy leszakította az első virágot, ami az útjába került. Nem,
mostanában túl sokat hazudott magának, ma este pedig túlságosan
fáradt volt egy újabb hamis gondolathoz.
Smith pontosan tudta, mit csinál – gondolta a lány. A férfi
bármilyen üzenetet küldhetett volna neki a virágok nyelvén:
odaadhatta volna neki a barátság sárga rózsáját, vagy a vágyról
árulkodó rózsaszín rózsát. Vagy egy vörös szirmú, az Impatiens-
családba tartozó virágot is átnyújthatott volna neki, elvégre a
nevük latinul türelmetlenséget jelentett.
Ehelyett a férfi egy egészen másra utaló virágot rejtett el a
holmijai közt. A gyöngyvirág olyan vágyakról és reményekről
tanúskodott, amelyekről a nő álmodni sem mert.
Hosszú távon valószínűleg biztonságosabb lett volna, ha
Valentina a kukába dobta volna a virágot, hogy másnap reggel a
takarító kivigye.
Óvatosan felemelte a gyöngyvirágot, és mélyen beszívta az
illatát. Idáig még senkitől sem kapott virágot.
Képtelen lett volna a szemétbe hajítani valamit, ami ennyire
szép volt.
 Hetedik fejezet

Másnap, miután Tatiana fotózása véget ért, Valentina felült egy Los
Angelesbe tartó gépre. Találkoznia kellett George-dzsal és egy
japán parfüméria képviselőivel, hogy kidolgozzák húga közelgő
ázsiai útjának részleteit.
George láthatólag tovább akarta faggatni Smithről, de amikor
látta, hogy Valentina túl fáradt ahhoz, hogy lépre menjen, ejtette a
témát, és inkább az üzlettel foglalkozott. Négy órával később
Valentina összepakolta a papírjait, és visszatért a reptérre. George
átkarolta a limuzin felé tartva.
– Csodálatos beszámolókat hallottam a forgatásról.
– Tatiana lélegzetelállító a filmben, George. Egyértelműen
vízválasztó lesz számára ez a szerep – válaszolta Valentina
mosolyogva. – Remélem, készen állsz rá, hogy még keményebben
dolgozz.
– Úgy tűnik, te már most is túl keményen dolgozol.
– Csak nem aludtam jól tegnap éjjel – felelte Valentina.
George felvonta a szemöldökét.
– Szeretnél esetleg valamit mesélni egy híres szexistenről és a
kedvenc menedzseremről?
– Abszolút semmi mondandóm! – csattant fel Valentina kissé
hevesen.
– Val, igazán tudhatnád, mennyire rosszul hazudsz.
– Próbáltam nem biztatni, de…
Valentina azonnal összeszorította a száját, amint rádöbbent,
hogy az imént tulajdonképpen megerősítette George feltevését.
– Ha engem kérdezel, maximálisan bátorítanod kellene. Én tuti
így tennék.
Valentina félt újra kinyitni a száját: ki tudja, mit árul el a
következő mondattal?
– Remek munkát végzel Tatianával – mondta George
gyengéden. – Olyannyira, hogy feltűnően kedves és földönjáró
sztárt faragtál belőle.
 George azon kevés emberek egyike volt, aki ismerte a Landon
lányok családi hátterét.
– De néha magadra is szánnod kellene egy kis időt.
Valentina nem akarta elismerni, milyen bizonytalanná tették a
férfi szavai. Hazugság lett volna azt állítani, hogy nagy áldozatot
követelt tőle Tatiana üzleti ügyeinek kezelése. Ráadásul az agya
rászokott arra a zavaró szokásra, hogy az üresjáratokat Smithszel
töltse ki a fejében. A nevetésével, a sötét tekintetével, amely folyton
az ő arcát kutatta… És a könnyed modorral, ahogy a stáb tagjaival
beszélt, az operatőrtől a takarítókig.
– Az igazat megvallva, szántam mostanság magamra is egy kis
időt – mondta Valentina lassan. A lány mélyet lélegzett, mielőtt így
folytatta: – Írtam egy forgatókönyvet. És…
Ó, ez jóval nehezebb volt, mint ahogy elképzelte. Azt hitte,
nem fél a visszautasítástól, de rájött, hogy tévedett. Egy kissé tartott
tőle.
– És? – A nő kihallotta George szavai mögül az alig leplezett
izgatottságot.
Valentina rámosolygott a barátjára.
– Szeretném, ha elolvasnád.
George úgy csapta össze a két kezét, mint egy boldog
kisgyerek.
– Végre!
Valentina szemöldöke felszaladt.
– Ezt hogy értsem?
– Tatiana megesketett, hogy nem szólok egy szót sem. Megöl,
ha megtudja, hogy elszóltam magam. – George nagy
kölyökkutyaszemekkel nézett Valentinára. – Kérlek, ne árulj el
neki. Ráadásul csak azért mondta el, mert szeret téged. Azt
mondta, remek munka.
George nem is vesztegette tovább az időt:
– Itt van nálad?
Valentina tudta, hogy ha odaadja George-nak a szöveget, a
labda menthetetlenül játékba kerül, akár készen áll, akár nem.
Emlékeztetni próbálta magát, hogy csak azért mondta el a
titkát George-nak, mert végre úgy érezte, készen van a szöveg,
ezért így válaszolt:
– Amint hazaérek, átküldöm e-mailben.
 Összecsattintotta a bőrtáskáját, majd arcon csókolta George-ot,
és becsusszant a reptéri limuzin hátsó ülésére.
– És köszönöm, hogy mindig ilyen jó barát vagy.
Szerencsére Valentina túl fáradt volt a San Franciscó-ba tartó
járaton, hogy a Smithszel kapcsolatos zavaros érzésein vagy a
forgatókönyve felfedésén járassa az agyát. A szeme és az agya
homályos volt, mire végre hazaért. Kibújt a ruháiból, és elküldte a
forgatókönyvet George-nak, mielőtt ágyba zuhant.
Másnap reggel az utolsó másodpercet is kihasználta, amit
alvással tölthetett, és ezerszer jobban érezte magát, amikor a
forgatásra ért. Megkordult a gyomra, és tudta, hogy nyűgös lesz a
szokásos reggeli cukordózisa nélkül. Ám mivel fél napot
elvesztegetett az utazással, el kellett indítania a nap legfontosabb
teendőit, mielőtt reggelit keríthetett volna magának.
Mostanában gyakran előfordult, hogy harminc percből három
óra lett, miközben a leveleivel és a telefonhívásaival foglalkozott.
Gyakran teljesen megfeledkezett a reggelizésről. El kellett végeznie
a végső simításokat a japán parfümériával kötött szerződésen.
Érezte, hogy az aznapi is hosszú reggel lesz. Annyira ráfókuszált a
fejében tárolt teendőlistájára, hogy már a számítógépe mögött ült,
mire észrevette az asztalára helyezett tányért és poharat.
A gyomra azonnal korogni kezdett az ínycsiklandó, cukortól
csöpögő fahéjas tekercs láttán, amely egy gyönyörű, kézzel
készített, zöld tányéron hevert. Valentina azzal vigasztalta magát,
hogy nincs olyan ember a földön, aki képes lenne ellenállni ennek a
reggeli kényeztetésnek, főleg ha ilyen ínycsiklandó köntösben
érkezik. Letépett a csigából egy darabot, és a szájába vette.
A szeme lecsukódott, ahogy a fahéjjal elkevert cukor a
nyelvéhez ért, és halkan felnyögött az élvezettől. A pékáru
elképesztően finom volt.
A lánynak pontosan erre volt szüksége.
Idáig nem tudta, mennyire hiányolta a frissen főzött kávé
illatát, ezért mohón magába döntötte a forró italt. Újra
elgyönyörködött a vázában lévő gyöngyvirág szépségén, amelyet
előző éjjel talált az irodájában.
Épp letette a poharát, amikor meglátta a kísérőkártyát.

Valentina,
A tányér és a bögre mogyoróbarna szemed tündöklő zöld színére
emlékeztetett. Hiányoltam őket-és téged – tegnap a forgatásról.
Élvezd a reggelit!
Smith

Valentina hosszasan bámulta az üzenetet, mielőtt óvatosan

összehajtotta, és a táskájába tette volna. Utána pedig olyan
élvezettel falta be a fahéjas csiga minden egyes morzsáját, amilyet
már rég engedélyezett magának.

***

Valentina idegesen tűnt elő újra az irodájából, hogy megköszönje

Smithnek a virágot és a reggelit. De megkönnyebbült a
felismeréstől, hogy a férfinak megbeszélése van a városban a
befektetőivel. Smith nem volt köteles ezeket a részleteket
megosztani vele és Tatianával, de láthatólag abban hitt, hogy egy
tájékozott csapat jobban tud együtt dolgozni, mint egy rosszul
informált. A férfi ebben is különbözött a többi szakmabelitől.
Édesem!
Valentina meglepetten fordult hátra. Szépséges édesanyja tárt
karokkal sétált felé. Bár Valentina jó tizenöt centivel magasabb volt
Ava Landonnál, és rég nem volt már gyerek, az ismerős karok közé
bújva, hirtelen legalább két évtizeddel fiatalabbnak érezte magát.
Nosztalgiával töltötte el anyja drága parfümjének illata.
– Örülök, hogy sikerült beugranom. Tudod, mennyire szeretek
benézni a forgatásokra.
Valentina kellően szerette az anyját ahhoz, hogy egy pillanatra
megfeledkezzen róla, mennyire dühítette az anyja váratlan San
Franciscó-i látogatása mögött rejlő hátsó szándék.
– Jól nézel ki, anya.
Ava Landon szokásához híven felragyogott a bóktól, mielőtt
jobban megnézte volna magának a lányát.
– Fogytál. Tudod, mennyivel jobban nézel ki, ha kicsit teltebb
vagy.
Valentina elfojtott egy sóhajt.
– Azt hiszem, Tatianának jót tenne egy kis szünet, mielőtt újra
forgatni kezdenek. Elkísérlek a lakókocsihoz.
Az anyja azonban átnézett Valentina válla fölött.
– Itt vagyok, szivi!
Egy Valentinánál nem sokkal idősebb, jóképű férfi sétált
feléjük. Az anyja közelebb hajolt a lányához, és odasúgta neki:
– Hát nem jóképű? Totál bele vagyok esve.
Valentina próbált nem összerezzenni az anyja szerelemmel
kapcsolatos felfogásán, és örült, hogy az asszony kérdése pusztán
költői volt. Megrázta a férfi kezét, miközben az anyja bemutatta
őket egymásnak.
– David, ez itt az idősebb lányom, Val.
Valentinának feltűnt a férfi szemében felvillanó meglepettség,
amiért Valentina annyira különbözött az anyjától és a húgától.
– Val, ő David, a legeslegtehetségesebb színész.
Valentina ajka összeszorult, amikor pár pillanatra ingerültté
vált. Vajon az anyjának nem tűnt fel, milyen „mélyen” szeretett
már egy rakás, Davidhez hasonló színészt?
Hogy eshetett ilyen könnyen szerelembe valakivel… és hogyan
keverhette össze a biztonság iránti kétségbeesett vágyat a
szerelemmel?
– Hát ez remek – mondta Valentina Davidre mosolyogva.
Ha a férfi majd összetöri az anyja szívét – ahogy minden
jóképű színész tette idáig –, Valentina szíve is összetörik majd kissé.
Azt azonban már megtanulta, hogy nincs értelme megpróbálni
megvédeni az anyját azoktól a férfiaktól, akiket kinézett magának.
Viszont David legalább nem tűnt olyan típusnak, aki megfogja a
fenekét, míg az anyja hátat fordít nekik.
Valentina értékelni próbálta az apró pozitívumokat.
Így, hogy az anyja és az új pasija hirtelen megjelent a színen,
még amiatt is aggódnia kellett, hogy a David színészi karrierjével
kapcsolatos elképzeléseikkel senkit se idegesítsenek a forgatáson.
Még szerencse, hogy Smith nincs itt ma délután. Micsoda
katasztrófa lenne, ha…
– Szia, Valentina.
– Helló, Smith. – Valentina túlságosan is szerette kimondani a
férfi nevét. – Hadd mutassam be az édesanyámat.
Smith mosolyogva nyúlt az anyja kezéért, és csókot lehelt a
kézfejére. Ava Landon szintén felvisított örömében, amikor a férfi
így szólt:
– Csodálatos lányai vannak, Mrs. Landon.
– Hívj csak Avának – mondta az anyja búgó hangon, melyet a
jóképű férfiaknak tartogatott. Minden férfinak, ami azt illeti. – Az
ön édesanyja sem szomorkodhat, Sullivan úr.
Valentina összerázkódott belül, amikor a férfi azt mondta:
„Hívjon csak Smithnek.” Ekkor észrevette az anyja feltűnően
várakozó tekintetét, ezért így szólt:
– Ő pedig David. – Tudta, hogy sose lenne egy nyugodt perce,
ha nem tette volna hozzá: – David is színész.
Smith arckifejezése ugyanolyan barátságos volt, mint amikor
odasétált hozzájuk.
– Örülök – mondta a másik férfinak, és kezet fogott vele.
– Nagy rajongója vagyok – mondta David, és becsületére
legyen mondva, őszintének hatott. Nem úgy jött át, mintha a nagy
filmsztár kegyeibe akarna férkőzni, és munkára számítana a
magánéleti kapcsolatai révén.
– Köszönöm – mondta Smith őszinte hálával, mielőtt újra
Valentinára fordította a figyelmét. – Remélem, nem bánod, ha
veletek tartok, amíg beköszöntök Tatianának.
Smith ezt úgy mondta, mintha bárki visszautasította volna
valaha a társaságát. Valentina anyja azonnal a karjára tette a kezét:
tökéletes formájú és manikűrözött, rózsaszín körmei nőies
kontrasztban álltak a férfi napbarnított bőrével.
– Csodálatos lenne, Smith. Annyira szeretek megismerkedni a
lányom partnereivel. Mesélj kicsit magadról, kérlek.
Miközben az anyja elráncigálta Smitht, Valentina egyszerre
szégyellte magát és volt hálás a tudattól, hogy a férfi vele lesz majd,
és segít neki kezelni az egyetlen embert a világon, aki – minden
erőfeszítése ellenére – rendszeresen felkavarta őt.

***

– Sajnálom – mondta Valentina Smithnek, miután Ava Landon és a

párja távoztak. – Az anyám nem akar rosszat senkinek. Csak
amikor valamelyik pasijával van, néha megfeledkezik mások
érzéseiről. Egy darabig csak őket látja.
Smith figyelme nem siklott el a néha, nem akar és egy darabig
szavak fölött, és tudta, hogy Valentina csupán kedvességből
használta őket. Valentina anyja kedves nő volt, és láthatólag
szerette a lányait. De Smith azt is látta, hogy a viselkedése bántotta
a gyerekeit. Különösen Valentinát.
Meg akarta vigasztalni a lányt. Felé nyúlt, hogy megsimogassa
az arcát. Az álla alá csúsztatta a kezét, hogy maga felé fordítsa őt.
Valentina bőre puha volt. Rendkívül puha. Smitht újra
megdöbbentette, mennyire vágyott rá.
Smith még sosem hagyta egy nőnek sem, hogy elterelje a
figyelmét a munkáról. Soha nem esett nehezére azok közt a
határok közt tartania egy szeretőt, amelyeket kijelölt számára.
Most, hogy az első teljesen önálló filmjét forgatta, túlságosan nagy
hiba lett volna elvesztenie az összpontosítást egy fellángolás
kedvéért. Hiába köröztek azonban a fejében a teljesen helytálló
figyelmeztetések: Túl elfoglalt vagy ehhez. Túl elfoglalt vagy
Valentinához. Mindenhez, ami nem a film elkészítésével kapcsolatos.
Elég volt egyetlen pillantás, mosoly, most pedig a lány puha
bőrének érintése, és máris sóvárgott utána.
– Szeret téged. Te is szereted őt. Ez mindenki számára világos,
még ha a kapcsolatotok nem is tökéletes. – Smith tovább cirógatta
a hüvelykujjával a lány selymes arcát, Valentina ajkai pedig kissé
elnyíltak a meglepettségtől, a szavait hallva. – Igazad volt, mikor
azt mondtad, a szerelemnek nem kell csatatérnek lennie. Amikor
megtalálod a megfelelő embert, a szerelem lehet könnyű, édes és
tökéletes.
Smith még soha senkit nem akart annyira megcsókolni, mint
Valentinát ebben a percben. Egy szenvedélyes csók elegendő lett
volna hozzá, hogy a lány megfeledkezzen az anyja látogatásáról.
Csakhogy még sosem látta ennyire sebezhetőnek a lányt. A
páncél, amelyet Valentina minden reggel felöltött, egy másodperc
alatt szertefoszlott az anyja váratlan látogatásától.
Könnyű lett volna kihasználni a lány elgyengülését – könnyű
és helytelen.
Szerencsére Smith elég jól ismerte Valentinát ahhoz, hogy
tudja, a csókhoz hasonlóan a munka is elfeledtetné vele az
anyjához fűződő kavargó érzelmeit.
– Lenne egy perced, hogy megbeszéljünk egy rám és Tatianára
vonatkozó fotózási ajánlatot? Nemrég érkezett.
 Valentina pár másodpercig zavartan pislogott a férfira:
láthatóan meglepte a hirtelen témaváltás. A következő pislogásnál
azonban újra ugyanaz a hidegfejű, nyugodt üzletasszony volt,
akire Smithnek elég volt egy pillantást vetnie pár hónappal
korábban, és sosem tudta elfelejteni.
– Hogyne. Mondd el a részleteket.
Smith annyira igyekezett elterelni a nő figyelmét az anyjáról,
hogy túl későn jött rá: talán nem a legjobb témát dobta fel.
Ugyanakkor remélte, hogy a lány reakciója talán többet árul majd
el a valódi érzelmeiről, mint amit a szemébe merne mondani.
– Azt akarják, hogy mindketten eljátsszuk a karakterünket,
teljes jelmezben, sminkkel és kiegészítőkkel.
– Jól hangzik – mondta Valentina. Láthatólag azon tűnődött,
miért volt ilyen sürgős a kérdés. – Mondtak még bármi mást?
Smith próbált laza maradni, miközben tovább magyarázott:
– A képszerkesztő eléggé rá akar fókuszálni a szerelmi vonalra.
– És mennyire?
– A pár kapcsolatának intimitását akarják megmutatni.
Valentina újra magára öltötte a vérszomjas védelmező szerepét,
és kipirult arccal így szólt:
– Nem fogadom el, hogy Tatianát úgy öltöztessék fel, és
fényképezzék le, mint valami szexuális tárgyat.
Smith el akarta simítani a nő szája melletti szigorú vonalakat.
Nem az ujjával, hanem az ajkával. Egy csókkal, amely
ugyanannyira gyógyító lehetne, mint amilyen izgató.
Nemsokára, a fenébe is. Muszáj volt megtörténnie, mielőtt
Smith még elveszti az eszét a vágytól.
– Én sem – mondta lágyan, mielőtt hozzátette volna: – A
képszerkesztővel folytatott beszélgetésből azt szűrtem le, a
romantikus elemeket akarják kidomborítani, nem a szexuálisakat.
És én is ebbe az irányba terelem őket: a romantika, nem pedig a
szex felé. Elég szexet látunk a magazinokban és a tévében
mindennap. A romantika izgalmasabb lesz.
Smith nézte a lány hosszú, bársonyos nyakát, ahogy nyelt
egyet.
– Romantika. – A szó ugyanannyi hitetlenkedéssel és
sóvárgással hagyta el Valentina száját. – Jól hang…
A nő szavai ugyanúgy elakadtak, ahogy korábban a léptei.
Nem azért, mert aggasztotta, hogy túl lenge öltözékben fotózzák le
a húgát, hanem – Smith reményei szerint – azért, mert nem tetszett
neki a gondolat, hogy Tatiana romantikus szituációba kerüljön vele.
Ez pedig csak egyetlen okból zavarhatta: ha Valentina magának
akarta őt.
Valentina végül rátalált a hangjára:
– Jól fogtok kinézni együtt a magazinban.
Bár Smith örült neki, hogy Valentina nem volt rá annyira
immunis, mint ahogy azt előadta, nem akarta bántani a lányt.
– Valentina, ha van bármi kifogásod ellene, kérlek, mondd el.
Valentina azonban már helyreigazította a benne lakozó
érzelmes nőt, és újra csak az üzletre koncentrált.
– Szerintem remekül hangzik a fotózás. Ha az emberek
meglátnak együtt titeket, azonnal rohannak majd mozijegyet
venni. És bizonyára nem fognak csalódni.
Megfordult, és a lakókocsija felé vette az irányt. Végül azonban
újra megállt, és szembenézett Smithszel.
– Köszönöm, hogy ma olyan kedves voltál az anyámmal és a
pasijával.
Smith frusztráltan ugyan, de engedte, hogy a nő visszamenjen
az irodájába, felmásszon a lépcsőn, és bezárja maga mögött az
ajtót. Rég volt már, hogy Smith nem kapta meg, amit akart,
pontosan akkor, amikor akarta. Nemcsak azért, mert filmsztár volt,
nemcsak azért, mert elég gazdag volt ahhoz, hogy bármit
megvegyen magának, hanem mert ilyen férfinak született.
Képes volt összpontosítani, minden energiáját mozgósítani, és
azt a munkájába pumpálni. Életében először – bár az időzítés nem
lehetett volna rosszabb – azt fontolgatta, hogy ezt a fókuszt
áthelyezi egy nőre.
Végül is minek áltatja magát? A színtiszta vágy irányította a
tetteit, nem pedig egy logikus döntés, amit meghozott. Annyira
vágyott Valentinára, hogy a sóvárgás felemésztette belülről. A
vágyát pedig csak súlyosbította, hogy már magáévá tehette volna a
lányt, könnyedén levetkőztethette volna, és lefektethette volna a
lakókocsiban.
Egykor a lány igéző teste elég lett volna számára. Fiatalabb
korában pedig elhitte volna, hogy a legegyszerűbben úgy
szabadulhatna meg a vágytól, ha a sármját bevetve rávenné a nőt,
hogy szexi, de laza filmes románcba bonyolódjon vele.
Valami azonban azt súgta neki, hogy most nem érné be
annyival, hogy felfedezze a lány érzéki oldalát. Nemcsak azért,
mert az csak felkorbácsolná a vágyát, hogy többet tudjon meg a
lányról, hanem mert tudta, hogy ha testi kapcsolatba kerülne vele,
a szívéről végleg le kellene mondania.
Mi a fene történik vele?
Egyik kezével beletúrt a hajába, a másikkal pedig előhúzta a
zsebéből a mobilját. Rábökött a gyorshívással elérhető számok
tetejére. Elég volt meghallania az anyja hangját, máris újra
mosolygott.
– Szia, anya!
– Smith, édesem, hogy vagy?
– Jól megy a forgatás.
– Ezt örömmel hallom.
Az anyja egy pillanatra szünetet tartott, Smith pedig tudta,
hogy az anyjának feltűnt, hogy csak a filmről nyilatkozott,
magáról pedig nem.
– És minden más?
Amióta Smith az eszét tudta, az anyjának lézerpontos radarja
volt arra, ha valamelyiküket bántotta valami. Mary sosem
kérdezősködött, sosem faggatózott, de amikor végre készen álltak
rá, hogy segítséget és tanácsot kérjenek, mindig mellettük állt.
Smith tisztában volt vele, hogy azért telefonált, mert rég megérett
rá az idő, hogy kimondja, egész pontosan mi történik vele.
– Nő van a dologban.
– Hallottam – mondta az anyja lágyan. – Marcus és Nicola azt
mondta, Valentina nagyon csinos. És kedves is.
Smith hirtelen visszaemlékezett a lány arcán végigpergő
könnyekre, amikor előző nap filmeztek. Valentinát annyira
megindította az általa írt szerelmi történet, hogy reakciójának
édessége belenyilallt a férfi mellkasába. Ezért is tette a nő asztalára
a virágot és a fahéjas csigát – mert édesek voltak, és Valentinára
emlékeztették.
– Kedves – mondta az anyjának. – Gyönyörű, okos és erős. –
Smith hangosan felsóhajtott. – És nem akar randizni velem.
Jesszusom, olyan volt, mintha újra tizenöt éves lenne, és az
anyja csokis keksze fölött öntötte volna ki épp a szívét. Smith
szerette a testvéreit, de csak az anyjának vallotta be, milyen
nehezen viselte néha a hírnevet, különösen, amikor eljött az a pont,
hogy már nem mehetett oda, ahová csak akart. Úgy érezte, mintha
csapdában vergődne a közfigyelem nagyítója alatt. Évekbe telt,
mire megtanulta, hogyan kezelje a felhajtást, és a saját elvei szerint
élje az életét, miközben igyekezett megfelelni a rajongói és a média
elvárásainak. Ma szüksége volt rá, hogy beszéljen valakivel, de
Mary Sullivan volt az egyetlen, aki eszébe jutott.
– Elmondta, miért?
– Nem bízik a színészekben. És nem is hibáztatom – ismerte
be. – Rengeteg aljas fickó van a szakmámban.
– Elég ideig dolgoztatok már együtt a filmeden, hogy rájöjjön,
téged nem ilyen fából faragtak – mondta az anyja tökéletes
magabiztossággal. – De néha nehezebb elismernünk, hogy
vágyunk a szerelemre, mint nélküle élni.
Smith hirtelen ráeszmélt, mennyire hasonló Valentina és a saját
helyzete Jóéhoz és Grahaméhez a filmjéből. A Gravitációban
mindkét főhős makacsul meg van róla győződve, hogy a szerelem
nehéz dolog, holott valójában a szerelemnek kellene a
legegyszerűbbnek lennie a világon.
Ő maga írta azt az átkozott filmet, mégis a saját anyjának
kellett felhívnia rá a figyelmét, hogy ha nem képes legyőzni a
gravitációt – és a vonzalmat, amely magával ragadta –, akkor
inkább harcolnia kellene érte.
– Mondtam már mostanában, milyen okos vagy?
– Te is – felelte az anyja, és a hangján hallatszott, hogy
mosolyog. – Te vagy az egyik legokosabb férfi, akit ismerek. Elég
eszed van hozzá, hogy felismerd, ha valami remek dologra
bukkansz, és hogy mindent megtegyél, hogy ne szalaszd el. – Az
anyja komolyabbnak hangzott, mint valaha. – És ha ő az igazi,
sose feledd, miért harcolsz, még akkor se, ha néha úgy tűnik majd,
egyedül te vagy hajlandó a küzdelemre.
Az anyja élete során rengeteg bölcsességet gyűjtött össze: pár
évet egy olyan férj mellett élt le, akit teljes szívéből szeretett, a többit
pedig a nyolc gyerekének szentelte. Smith minden lényeges dolgot
tőle tanult meg az életben. Most, hogy látta Valentina és Tatiana
anyját, ráébredt, hogy egyetlen másodpercre sem szabad
megfeledkeznie róla, milyen nagyszerű a sajátja.
 – Ugye tudod, mennyire szeretlek, anya?
– Hát persze, drágám – mondta az anyja kissé fátyolos
hangon. – Persze, hogy tudom. De néha azért jólesik hallani.
 Nyolcadik fejezet

Valentina ugyanolyan gyomorgörccsel ébredt, mint ahogy lefeküdt.

Annyira kiborította a gondolat, hogy Smithről és a húgáról
„romantikus” képeket készít egy magazin – még akkor is, ha a
filmbeli karaktereiket játsszák majd el, jelmezben –, hogy anélkül
slisszolt el, hogy megköszönte volna a férfinak a virágot és a
reggelit. Ráadásul szakmailag teljesen megbocsáthatatlan, kisebb
idegösszeroppanást kapott Smith szeme láttára az anyja látogatása
miatt.
A kezébe temette az arcát, miközben az ágya szélén ült. Olyan
sokáig fojtotta el sikeresen ezeket az érzéseket. Most miért nem
megy?
És miért taglózta le a sejtés, hogy Smithnek valahogy köze volt
a dologhoz?
Ami pedig még rosszabb: úgy érezte, a férfi lehet a gyógyír a
kavargó, ellentmondásos érzelmeire.
Valentina robotikus pontossággal zuhanyozott, mosott fogat,
szárított hajat, sminkelt és öltötte fel az egyik kosztümjét. Akármi is
történjen ma, szakmailag kifogástalanul fog viselkedni. Az érzéseit
pedig elbarikádozza a forgatási helyszíntől és Smith Sullivantől.
Amikor odaért, azonnal az irodája felé vette az irányt, hogy
letegye a táskáját. Épp elindult volna kifelé, hogy végre
megköszönje Smithnek a reggelit és a virágot, amikor valami új
dologra lett figyelmes az asztalán.
Lehet, hogy számítania kellett volna rá. Elvégre ez már a
harmadik reggel volt, hogy a férfi ott hagyott valami kedves
meglepetést.
De hogyan készülhetett volna fel lélekben erre?
Remegő kézzel tette le a bőrtáskáját, és nyúlt a fa képkeret felé.
A fekete-fehér kép kicsi volt, de gyönyörű.
A képen Tatianával nevetgélt valamin a forgatáson. Az egyik
keze a húga vállán volt, Tatianáé pedig Valentina derekán pihent.
Mindig nagyon könnyedén kimutatták egymásnak a szeretetüket:
Tatiana kiskora óta együtt bújtak ágyba, hogy filmet nézzenek,
nevetgéljenek és megvigasztalják egymást, ha szükség volt rá.
Valentina még sosem gondolt rá, milyen természetes érzés volt
számára a húgához érnie, átölelnie és együtt mókázni vele.
Bizalmas viszonyuk mindig sokat jelentett neki, de most, hogy
ilyen szépen megörökítette valaki, új megvilágításban szemlélte
magukat.
Smith megint úgy alakította, hogy Valentina először az
ajándékot lássa, a kísérőkártyát pedig csak ezután olvassa el. Nem
tette vissza a képet, miközben a másik kezével felemelte a
papírcetlit az asztalról.

Valentina,
Ez az egyik pillanatfelvétel, amit Larry készített a stábról. Olyan
megható a testvéri kapcsolatod Tatianával. Édes és tökéletes.
Mosolyt csal az arcomra, milyen boldognak tűnsz ezen a
felvételen.
Smith

Valentina az előző reggeli ajándékhoz hasonlóan, most is

számtalanszor végigolvasta az üzenetet, míg a férfi szavai az
emlékezetébe nem vésődtek.
Nem csoda, hogy Smith ilyen gyönyörű forgatókönyvet írt, ha
ilyen jól meg tudta ragadni a dolgok lényegét pár szóban. A szavai
nagyon is helytállóak voltak. Minden, amit a férfi korábban
mondott a szeretetről, tetten érhető volt ezen a képen. Sem
Valentina, sem Tatiana nem erőlködött, és egyikük sem tartott tőle,
hogy elveszítik a másikat.
A köztük lévő szeretet egyszerűen csak létezett. A mély, belülről
fakadó bizonyosság, hogy semmi sem választhatja őket szét, még
különlegesebbé tette a kapcsolatukat.
Néhány pillanat múlva Valentina nem a fotót emelte az
ajkához, hanem az üzenetet. Miután megcsókolta, reszketve
beszívta a levegőt, és pislogott párat, hogy ne legyen párás a
tekintete. Nem tudta, miként, de a rövid, gyönyörű
kísérőkártyának olyan illata volt, mint Smith-nek: egy tiszta, szexi
férfié.
 Tudta, hogyan viselkedtek általában a sikeres színészek. Látta,
hogyan adogatnak az anyjának gyémánt karkötőket, drága
utazásokat, sőt egyszer még egy autót is. Elég volt egyetlen hívást
intézniük az asszisztensük felé, és – az anyja legnagyobb örömére
– máris úton voltak az ajándékok.
A virág, a reggeli, most pedig a fekete-fehér fotó, amit örökre
kincsként őriz majd, jóval többet jelentett a csillogó ékszereknél
vagy más, drága mütyüröknél.
Smith ezer kihívásnak felelt meg a filmjével kapcsolatban:
egyszerre volt színész, producer és rendező. A rövid szünetek alatt
Valentina hallotta, hogyan telefonál a férfi a családtagjaival,
különösen a terhes húgával, Sophie-val, akit mindennap felhívott.
És az emberfeletti nyomás közepette a férfi még arra is időt
szakított, hogy megtegye ezeket az apró gesztusokat Valentina felé.
A nő is rengeteget túlórázott, és korábban ért be, mint a stáb nagy
része, de Smith munkabírása mellett Valentina szinte lustának tűnt.
Smithnek nem volt vesztegetni való ideje. Mert hát elpocsékolt
erőfeszítésnek bizonyulnak majd a tettei, nemde?
Persze ha a lány megadná magát az udvarlásának, végül forró
szexbe torkollna a vonzalmuk. Valentina egész teste bizseregni
kezdett a gondolattól, hogy milyen izgató lehet Smithszel a szex.
Megpróbálta kiverni a Smithszel átszeretkezett, őrült éjszaka
fantáziáját a fejéből. Egy lehalkíthatatlan belső hang viszont azt
súgta a fülébe, hogy a Smithszel töltött idő nemcsak izgató lenne…
hanem könnyed is. Édes és tökéletes.

***

Valentina bekopogott Smith lakókocsijába, holott az ajtó nyitva állt.

Fontos volt neki a saját privát szférája, ezért másét is tiszteletben
tartotta. Főleg hogy Smithnek nem sok jutott belőle.
– Gyere csak.
Valentina gerince belebizsergett a férfi mély, természetesen
érzéki hangjába. Ugyanazt gondolta, mint mindig, amikor
meglátta őt.
Szépséges.
 Ezután a szexi következett.
Majd a vágy járta át a tagjait.
Most azonban egy újabb dolog tűnt fel neki: a férfi fáradtnak
tűnt.
Az elmúlt pár hétben Smith energiája csöppet sem csappant
meg, és Valentina sosem hallotta panaszkodni. Most azonban
kimerültnek látszott.
Valentina védelmező ösztöne akcióba lépett.
– Minden rendben?
Smith felállt az asztalától, hogy kávét töltsön a lánynak.
– Most, hogy itt vagy, igen.
Te jó ég, Valentinának nehezére esett leküzdenie az érzelmeit,
hiszen tetszett neki a férfi. Vágyott rá, olyan kétségbeesetten, hogy
minden másodperccel, amit a férfi közelében töltött, egyre inkább
lazult az ellenállása.
És akkor sem tudta elfojtani az érzelmeit, amikor külön voltak.
– Tudom, milyen elfoglalt vagy – kezdte Valentina, de elege volt
már a köntörfalazásból. Mindig is büszke volt a nyíltságára és az
egyenességére. És hogy értékelte, ha az emberek kedvesek voltak
vele. Ezt tanította Tatianának is. És tudta, hogy az anyja is épp ezt
tanította neki fiatalabb korában.
Valentina ezúttal közelebb lépett a férfihoz.
– Tegnap elfelejtettem köszönetet mondani a virágért. Meg a
reggeliért. A fotóért pedig különösen hálás vagyok. Nem kellett
volna fáradoznod vele – mondta mosolyogva –, de természetesen
örülök, hogy mégis megtetted.
Amikor a férfi tökéletes arcán is felsugárzott a mosoly, eltűnt
néhány ránc a homlokáról.
– Ugyan, minden percét élveztem, Valentina.
A nő kezébe nyomta a kávét, az ujjaik pedig összetalálkoztak,
miközben Valentina elvette a bögrét.
Csakhogy Valentina nem kávéra vágyott, ahogy az élvezet szó
végigcikázott a fején és a testén.
– Hogy csinálod? – csúszott ki a száján. – Hogy zsonglőrködsz
ennyi mindennel, és adsz ilyen sokat magadból anélkül, hogy
összeroppannál?
– Anélkül, hogy összeroppannék? – Smith élesen felnevetett. –
Jézusom, Valentina, hát nem látod, hogy majdnem belehalok?
– Kemény kihívás egyszerre rendezőnek, producernek és
színésznek lenni egy filmben – ismerte el Valentina.
A férfi tekintete sötétebbre váltott, miközben így válaszolt:
– Ezzel mind meg tudok birkózni.
Valentina érezte, ahogy az összes kiejtett szóval és múló perccel
egyre mélyebbre süllyed a futóhomokban. Ez a futóhomok volt az
oka, hogy képtelen volt elmenni. Amiért nem tudta rávenni magát,
hogy kimeneküljön a lakókocsiból.
Az ajka kiszáradt, meg kellett nedvesítenie, mielőtt remegve
megkérdezte:
– Mibe halsz bele?
A férfi mélyen felmordult. Egy másodpercre a nő ajkára nézett,
majd újra elmerült a tekintetében.
– Abba, hogy nem csinálhatom ezt.
Smith Valentina ajkára tapadt, mielőtt a lány szíve
megdobbanhatott volna. Bár azért jött ide, hogy megköszönje a
férfi figyelmes ajándékát – nem azért, hogy csókolózzon vele! –, a
férfi a karjába vette, és úgy csókolták egymást, mintha Smith
hosszú idő után végre hazatalált volna hozzá.
Senki nem csókolta még így Valentinát. Ilyen forrón, ilyen
vággyal és édes szenvedéllyel.
Mindent érzett, amiről idáig csupán mások beszámolóiból
hallott: forgott vele a világ, lüktetett az ereiben a vér, a végtagjai
pedig megbénultak. A csók hevesebbé, mélyebbé és intenzívebbé
vált minden másodperccel, míg az ajkuk és a nyelvük összeért.
Soha. Valentina soha nem érzett még ilyen intenzitást egy férfi
részéről sem, és ő maga sem tapasztalt még ehhez hasonlót. És
miközben az ajkuk játékával egyre veszélyesebb vizekre eveztek,
Valentina tudta, hogy ez csupán a közösen épített puzzle-jük egy
újabb darabkája. Mert a csók és a heves vágy csak egy volt a többi
kapocs közül, amely összefűzte őket.
Valentina életében először teljesen odaadta magát egy férfinak.
Nemcsak azért, mert Smith csókja ezt követelte tőle, hanem mert
semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy érezzen.
Mindent.
Mindent, amiről idáig csupán álmodott.
 Mindent, ami után csak azokban az éjjeli órákban sóvárgott,
amikor leomlottak a védőfalai.
Smith hevesen csókolta a lányt, miközben a kezével a csípőjét
markolta. Még erősebben magához húzta, mielőtt az ujjaival lassan
felfedezte volna a hátát, majd a hajába túrt. Valentina végre
megadta magát az érzésnek, hogy vágyódjon, és vágyódjanak
utána, és mindenekfölött: hogy pár rövid pillanatra úgy tehessen,
mintha ennek a csóknak nem lennének következményei.

***

Smith annyiszor gondolt Valentina csókjaira, és olyan sokszor

került közel a lány ajkához, hogy már előre eldöntötte magában,
milyen lesz az íze.
Édes, mint a vattacukor, némi egzotikus fűszerrel.
Smith igazi szakértő volt a nők terén – annyira jó volt ebben,
hogy amikor a vágytól felnyögve nyelve összeért a lányéval,
pontosan megérezte, mennyire igaza volt.
Mégsem eléggé: Valentina ugyanis sokkal édesebb volt, mint
bármelyik a legédesebb, leglédúsabb finomságok közül, amelyet
valaha kóstolt.
Annyival finomabb – gondolta, miközben hátrahúzta a lány
fejét, hogy újra és újra az ajkához érinthesse az ajkát. Imádta az
összes apró sóhajt és nyögést, amelyet Valentina kiadott, miközben
Smith nyelve hegyével feltérképezte szájának érzékeny zugait, a
fogát pedig végigsimította a telt alsó ajkán.
Amióta csak Smith az eszét tudta, mindig övé volt a teljes
irányítás, úgy a nőkkel, mint a szerepekkel. Miután sikerült
megtanulnia kézben tartani a hírnevét, még a sajtóval és a
rajongóival szemben is.
De egyetlenegy csók is elegendő volt Valentinával, hogy a
szenvedély és a vágy örvényként kapja fel, amint az ajka a lány
ajkához ért, és megérintette a domborulatokat, amelyek puhábbak
voltak, mint legvadabb álmaiban… Rádöbbent, hogy ezúttal
egyetlen percre sem tartotta a kezében a gyeplőt.
Egyetlen csók is felfedte, milyen mély a nő iránti szenvedélye,
és hogy egyiküknek sem áll módjában leküzdeni a gravitációt,
amely egymáshoz húzta őket. Még akkor is, ha egyelőre egyedül
Smith ismerte ezt be kettejük közül.
Miután végre különváltak, hogy levegőt vegyenek, Smith
kiélvezte azt a pár értékes másodpercet, amíg Valentina lágyan
pihent a karjában. A lány szeme ködös volt az átélt élvezettől.
Smith nem állította, hogy mindig értette volna a nőket, de nem
volt olyan ügyetlen sem, mint néhány más férfi. Valentina akarta a
csókot… épp annyira, amennyire el akarta utasítani.
Smith nem akarta hagyni, hogy a nő megbánja a történteket.
De azt sem szerette volna, hogy túlbonyolítsa a dolgot.
Valentina keze a férfi mellkasán nyugodott, mintha meg akarta
volna támasztani magát, amíg a tekintete szép lassan kitisztul.
Ekkor azonban újra fátyolossá vált, ám ezúttal a rémülettől.
A férfi mellkasának dőlt, miközben ezt hebegte:
– Smith...
A férfi azonban félbeszakította:
– Van itt még valami számodra.
Smith erőnek erejével eleresztette a nőt, pedig a benne lévő
alfahím azt akarta, hogy tegyen pontot az ügy végére, mielőtt még
a nő elszökik. Az elmúlt két évtizedben nem esett nehezére
takaréklángon tartania az életében a szerelmet és a
párkapcsolatokat. Még a hosszabb, komolyabb kapcsolataiban sem
áldozott volna fel mindent a párjáért. Ezek a viszonyai semennyire
sem hasonlítottak a szülei vagy a testvérei által megtapasztalt
szerelemhez.
De Smith ismerte a kémiát. Elvégre az volt a munkája, hogy
előcsalogassa magából és az aktuális filmbeli partneréből a
vásznon. Ám a Valentina és közte lévő kémia még számára is
felfoghatatlan volt. És Smith tudta, hogy bármennyire küzd is
ellene Valentina, elkerülhetetlen volt, hogy egymásba
gabalyodjanak.
Smith nem akart színészkedni a nő mellett, ezért nem tudta
magára erőltetni a könnyed mosolyt, amellyel egyszerűbb lett
volna elütni a helyzetet, ezért így szólt:
– Ezt csak holnap reggel akartam odaadni, de azt hiszem, ez a
jobb alkalom.
Smith figyelte, hogyan mozognak a lány agyában a
fogaskerekek, miközben próbál rájönni, miért bagatellizálta el a
férfi a csókjukat, és miért nem próbál lopni még egyet tőle. Vagy
még annál is messzebbre merészkedni.
– Nem fogadhatok el több ajándékot tőled – mondta Valentina,
és a visszafogott érzékiség a csókjukat követően most teljesen
érezhető volt.
Bár csak még kínzóbbá tette a lány iránti kielégítetlen vágyát,
Smith azon tűnődött, milyen hangokat adna Valentina, miközben
elalél a karjában, és a szigorúan fésült haja borzosan terül szét a
párnáján?
Az összes maradék vér az ágyékába futott, miközben
elképzelte a nő testének melegségét és hangjának szexi érdességét,
ahogy kielégülten, pihegve fekszik alatta, arra várva, hogy a férfi
újra magáévá tegye.
Felemelt egy fehér borítékot az asztaláról.
– Hadd adjak még egyetlenegyet.
Valentina hangosan szívta be a levegőt, mintha Smith egy
újabb csókot kért volna tőle, és nem csak egy borítékot kellett volna
kinyitnia. Talán pont azért vette el a borítékot a férfitól, mert ez volt
a kisebbik rossz: vagy az ajándékot fogadja el, vagy újra egymásra
talál az ajkuk.
Valentina kinyitotta a borítékot, és két jegyet húzott elő belőle.
Smith látta a lány arcán a meglepettséget, majd a kendőzetlen
örömöt.
– Alcatraz? Amikor felhívtam őket, azt mondták, már betelt
minden hely a következő két hónapra. – A nő újra megvizsgálta a
jegyeket, és elolvasta a cirkalmas betűket. – Ezek holnap estére
szólnak.
– A negyedikes osztálykirándulás óta nem voltam az
Alcatrazban.
Valentina erősebben szorította magához a jegyeket. Smith
szinte látta a lány agyában mozgó fogaskerekeket. Föl-le. Előre-
hátra.
Végül így szólt:
– A negyedik osztály már régen volt.
– Rég bizony. Már eléggé ködösek az emlékeim. Smith nem
akarta kényszeríteni a lányt, hogy elhívja magával, de nem is
készült visszautasítani, ha Valentina megteszi, amit a jó modor
diktál.
A lány ugyanazzal a kecsességgel és eleganciával tette fel a
kérdést, amelyet a tárgyalóteremben és a forgatáson is sugárzott
magából:
– Szeretnéd újra látni?
– Naná.
Smith egyfajta lemondó sóhajt vélt hallani, amikor a lány ezt
mondta:
– Hát jó. Szeretnél velem tartani?
Smithnek ezúttal nem kellett erőltetnie a mosolygást.
– Nagyon is.
– Vissza kell mennem az irodámba. – De ahelyett, hogy az ajtó
felé indult volna, Valentina így szólt: – Ami a csókot illeti…
– Jó kis csók volt, nem? – kérdezte Smith.
Valentina elpirult, de nem próbált ellenkezni.
– Igen – mondta a vele született szuper szexi hangján, ami
miatt Smith újra magához akarta vonni remek csók volt. De…
– Újra meg akarlak csókolni, Valentina.
Valentina ideges hangot hallatott, Smith teste azonban még
erre is kéjesen reagált.
– Mindegy, hogy élveztük-e a csókot. Nem történhet meg újra.
Smith felvonta a szemöldökét a lány kategorikus kijelentésére,
amelyről mindketten tudták, hogy kevés lesz ahhoz, hogy eloltsa a
köztük lévő lángokat. Válaszra nyitotta a száját, de Valentina
megelőzte:
– És tudod is az okát. Ezt már megbeszéltük.
– Igen – ismerte el Smith –, de miért nem mondod el újra, hogy
miért nem jössz el velem egy randira?
– Színész vagy.
Smith elég ideje írt már történeteket ahhoz, hogy tudja, mit
hogyan kell időzíteni. Korábban megfelelő volt a pillanat ahhoz,
hogy végre megpecsételjék a vonzalmukat a régóta vágyott
csókkal, majd a szenvedély ködjében elhívja a nőt az Alcatrazba.
Érezte, hogy még van egy dobása.
– Ez után a csók után szerintem te is megértheted, hogy újabb
indokra van szükségem. Méghozzá olyanra, ami nem vesz egy
kalap alá egy rakás egoista szemétládával.
– Te vagy az egyik legnagyobb filmsztár, és az emberek
mindent kényszeresen tudni akarnak rólad. Azt is, hogy kivel
randizol. – Valentina megrázta a fejét. – Semmire sem vágyom
kevésbé, mint a rivaldafényre. És ha elmennénk randizni, a
figyelem középpontjába kerülnék.
Az elmúlt években Smithnek sok problémája volt azzal, hogy
megtalálja a megfelelő nőt. Ez azonban nem volt köztük. A
köreiben mozgó nők imádták a rivaldafényt, olyannyira, hogy
megkérdőjelezte, talál-e majd olyat, aki önmagáért kívánja a
társaságát.
De nem kételkedett benne, hogy Valentina igazat mondott.
Különösen, hogy mekkora vehemenciával ejtette ki a száján a
mondatot: „Semmire sem vágyom kevésbé, mint a rivaldafényre.”
– Nézd – mondta Valentina gyengédebb hangon –, a
következő pár hétben együtt kell dolgoznunk. Ha holnap
elmegyünk együtt az Alcatrazba, nem jó ötlet azt képzelni, hogy
ez – a lány ekkor kettejükre mutatott – újra meg fog történni.
Harminchat éves korára Smith immár két évtizede híres volt,
jókora vagyonnal büszkélkedhetett, utazgatott, bulizott, és
belemerülhetett a munkájába. Készen állt a következő lépésre:
hogy egy olyan nővel legyen, akire nemcsak vágyott, de akivel
megoszthatja az életét és az álmait is. Egy nővel, akivel együtt
öregedhet meg. Arra is vágyott már, hogy játsszon a strandon a
gyerekeivel, labdázzon velük a parkban, és a lurkók együtt
rosszalkodjanak az unokatestvéreikkel a családi partikon.
Így hát bármennyire értette is Valentina indokait, és
bármennyire tagadhatatlan volt, hogy az életének szerves része volt
a reflektorfény, Smith képtelen volt feladni. Nem, amikor valami
azt súgta neki, hogy Valentina az igazi, és hogy ha nem küzd érte
mindennél jobban, örökre szánalmas bolondnak tartja majd
magát.
– Mit szólsz ehhez? Nem csókollak meg, amíg nem kérsz majd
rá te magad.
Valentina szinte nem is hezitált, mielőtt rávágta:
– Nem foglak megkérni rá.
– Ó, dehogynem – mondta Smith lágyan.
Valentina rápislogott. Egyszer. Kétszer. És harmadszor is,
mielőtt így szólt:
– Nem értem, miért próbálkozol ennyire, amikor megadtam
minden lehetséges okot, hogy feladd.
Smith nem fogja megcsókolni a nőt, amíg az nem kéri rá, de
azt nem ígérte meg, hogy nem ér hozzá. Közelebb lépett, megfogta
a lány copfjának végét, és az ujjai végigszaladtak Valentina hosszú,
puha haján.
– Kérj meg, hogy csókoljalak meg újra, és emlékeztetlek majd
rá, hogy miért.
Valentina tekintete ezt mondta: Ügyes próbálkozás – a szavai
viszont így csengtek:
– Biztos elég forró csókot váltottál már más nőkkel.
– Ilyen forrót még senkivel. Közel sem.
Smith szünetet tartott, az ujjai pedig a lány hajáról a
pamutblézerje fölötti csupasz vállára csúsztak. Valentina
összerázkódott a férfi legapróbb érintésétől.
– És te sem.
 Kilencedik fejezet

Valentina sosem örült még ennyire Smith betáblázottságának és

Tatiana népszerűségének. Ezeknek hála félbeszakadt a férfi
irodájában elcsattant egyetlen csók, mielőtt több lett volna belőle.
Valentina végre visszatérhetett a saját lakókocsijába, hogy
beletemetkezzen a munkába. Smith pedig csak minden második
másodpercben jutott eszébe, nem kavargott szüntelenül a fejében.
Bármilyen méllyé és veszedelmessé vált a csókjuk, Valentina
érezte a férfi türelmét, és hogy mennyire erősen fogta vissza magát.
Valentina tudta, hogy nem lenne szabad ezt éreznie, de
megremegett, amikor világossá vált számára, hogy Smith türelme
hamarosan elfogy. És a sajátja is…
Bár újra és újra megpróbált távolságot tartani, folyton csak
közelebb került a férfihoz.
Smith minden kiejtett szavával lemorzsolódott valami a lány
ellenállásából. Ezúttal megúszta, mert a férfi irodája ajtaján
kopogtatott valaki. Ám ha a férfi az utolsó pillanatban utánanyúlt
volna, Valentina a karjába hullott volna, és ellenkezés nélkül követi,
egyetlen gondolatot sem szentelve az ezernyi indoknak, amiért
távol kellene tartania magát tőle.
Megpróbálkozott a lehetetlennel, és igyekezett a figyelmét
Smith csókjáról az e-mailjére fordítani, amikor Tatiana jelent meg
az ajtóban.
– Van egy perced?
Valentina azonnal felpattant a gépe mögül.
– Rád mindig. – Átkarolta a húgát, és üdvözlésképp megölelte.
– Mi újság?
Tatiana pillantása élesebbre váltott.
– Igazából azt akartam megtudni, hogy te hogy vagy.
– Én?
– Minden oké?
Ezernyi válaszlehetőség szökött Valentina nyelvére: Smith
megcsókolt. Vagy én őt. Fogalmam sincs, mi történt. Csak azt tudom,
hogy jó volt. Olyan jó, hogy azóta sem tudok magamhoz térni.
Azonban hiába szerette volna megosztani a legjobb barátjával
a kavargó gondolatait és érzéseit, nem merte. Tatiana túl szoros
együttműködésben volt Smithszel. Épp elég nehéz feladat volt egy
nagyjátékfilm főhősnőjét alakítania. A húga életéből nem
hiányzott, hogy azért aggódjon, vajon a nővére jól kijön-e híres
partnerével.
– George is ezt kérdezte tőlem – mosolygott Valentina. – Azt
hiszem, kijelenthetjük, most már túl öreg vagyok ahhoz, hogy ne
látszódjon meg, ha kimarad pár óra alvás.
Tatiana a szemét forgatta.
– Nem vagy öreg, csak túl keményen dolgozol. És mivel az
egész az én hibám, szombaton meghívlak egy kis wellnessre.
Valentina majdnem felnyögött a gondolattól, hogy valaki
megmasszírozza, utána pedig beülhessen egy pezsgőfürdőbe.
– Tudod, hogy élvezem a kemény munkát, de eszem ágában
sincs nemet mondani egy wellnessnapra a kedvenc húgocskámmal.
Ebben a percben befutott egy üzenet George-tól.
– A remek ügynököd épp arról érdeklődik, mikor érnél rá egy
konferenciahívásra a japán reklámfilmről – nézett Tatianára.
– Holnap jó lenne? Pont vissza akartam menni a házba, hogy
gyakoroljam még kicsit a szövegemet.
– Oké, megmondom neki – mondta Valentina, majd így
folytatta: – Végigmenjünk együtt a szövegen?
Tatiana megrázta a fejét.
– Nem, kívülről fújom. Nem ez a gond.
A húga mindig jól tudta a szöveget – gondolta Valentina.
Tatiana már kiskorában sem rontotta el soha a szövegét. A kevésbé
felkészült felnőttek többet hibáztak nála.
– Azt hiszem, kicsit izgulok a holnapi jelenet miatt. Tudom,
hogy kell eljátszani, hogy szerelmes vagyok vagy boldog vagy
hogy félek… de még sosem szültem.
– Hál’ istennek – évődött Valentina. Szerencsére Tatiana
elmosolyodott. – Nem kell túlgondolkodni.
– Tudom, hogy nem kellene – ismerte el Tatiana de jól akarom
megcsinálni azoknak az anyáknak a kedvéért, akik kitették
magukat ennek a fájdalomnak a gyerekeik miatt. – Hezitált,
mielőtt folytatta: – Beszéltem róla anyával.
 Valentina mellkasába beleszórt valami, mielőtt kipréselte volna
a szavakat:
– Okos gondolat. Mit mondott?
– Elég segítőkész volt, ami azt illeti.
Valentina lenyelte szarkasztikus gondolatát: Valóban?
– Elmondta, milyen volt a két szülése. Annyira fájt neki, hogy
apu egy percre sem volt hajlandó elengedni a kezét. Tizennyolc óra
– mondta Tatiana lágyan. – Addig szorongatta a kezét. Míg végül a
karjába nem vehetett minket.
Valentina remegve sóhajtott fel, majd a testvére ujjaiért nyúlt, és
megszorította őket.
– Néha annyira hiányzik.
– Nekem is – mondta Tatiana, és egy pillanatra olyan volt,
mintha akár az anyjuk is velük lett volna. Valószínűleg neki
hiányzott az apjuk a leginkább.
Tatiana épp távozni akart, amikor észrevette a fekete-fehér
képet.
– Ó, imádom ezt a képet! Mikor kaptad?
– Ma reggel. Smith találta a pillanatfelvételek közt, amiket
Larry fotózott a forgatáson, és nekem adta.
Tatiana csillogó szemmel nézett rá.
– Milyen kedves tőle.
Valentina bólintott, és óvatosan így szólt:
– Magasra teszi a lécet a következő partnerednek.
Tatiana pár másodpercig nézegette még a fotót, mielőtt letette.
– Arra gondoltam, pizzát rendelek, és eszek utána egy kis
fagyit, hogy átérezzem a kívánós állapotot a terhességhez. Velem
tartasz?
– Viccelsz?
A munka várhat. Ennél sokkal fontosabb volt, hogy a húgával
töltse az estét. Valentina megfogta a táskáját és a telefonját, de a
laptopját most az egyszer direkt az asztalán hagyta.
– A pizza és fagyi majdnem olyan jól hangzik, mint a wellness.
Ha még a Micsoda nő!-t is megnézzük, masszázsra sem lesz
szükségem, hogy újra a régi legyek.
– Mi olyan jó abban – kérdezte a húga, miközben átsétáltak a
parkolón –, hogy egy prosti és egy milliárdos egymásba szeret?
Valentina megvonta a vállát.
 – Ki tudja? – Végső soron fogalma sem volt a szerelemről, sem
a való életben, sem pedig a vásznon. – Vannak dolgok, amik
egyszerűen csak tökéletesek – mondta, és újra Smithre gondolt –,
még akkor is, ha látszólag nem lehet megindokolni, miért.
És néhány dolog – például az anyjával való kapcsolata – akkor
sem lesz tökéletes, ha semmire sem vágyik jobban a világon.

***

Másnap Valentina jóval kipihentebbnek érezte magát: előző éjjel

Tatianával gyorskaját habzsoltak, és kívülről elfújták egymásnak a
Micsoda nő!-t. A lány a forgatáson üldögélt a stáb többi tagjával,
miközben Smith és Tatiana a forgatókönyvet nézegette, még
egyszer átbeszélve a jelenet összes részletét, mielőtt filmezni
kezdtek volna.
A film nagy részét idáig kronológiai sorrendben vették fel. Ez
nem mindig volt így, de Valentina kifejezetten szerette, ha a történet
íve logikusan haladt előre. Kedvelte, ha a dolgok logikusak voltak,
és kész.
Előző nap egy rakás montázsjelenetet készítettek Smith
karakteréről, Grahamről, aki lassú udvarlással hódította meg
Tatiana karakterét, Jót.

A férfi először kiscipőket adott a lánynak: puhák, rózsaszínek és olyan

csinosak voltak, hogy Jo nem tudta visszautasítani őket. Graham
szeme bepárásodott, amikor a lány így szólt:
– Nem akartam megtudni a baba nemét. Lehet, hogy fiú lesz.
– Lány lesz – jósolta, majd kisétált a kávézóból.
Jo összeráncolt szemöldökkel nézett utána, a cipőcskéket pedig
még mindig a kezében szorongatta.
Amikor Graham legközelebb visszatért, egy apró ezüstzacskót
tartott a kezében, amely további rózsaszín holmikat tartalmazott. De
nem várta meg, hogy Jo előhúzza az apró babaruhákat és helyes kis
ruhácskákat, melyek láttán mindenki felkiáltott a kávézóban. Jo
utánaszaladt, és félúton utolérte a járdán. Először köszönetet
mondott, majd arra kérte a férfit, hogy ne hozzon több ajándékot. De a
férfi csak annyit mondott, hogy nem kellene ebben az állapotban fel-
alá rohangálnia a zsúfolt utcán.
Másnap délután, a kora reggeli műszak után Jo egy új babakocsit
és babaetetőt talált a lakásában. Elbűvölve futtatta végig a kezét
rajtuk, bár úgy vélte, Graham ezúttal túl messzire ment. Nemcsak
azért, mert az ajándék túl drága volt, és ]o sosem fogja tudni
visszafizetni neki, vagy azért, mert meghatotta, hogy a férfi utánajárt,
mik a legbiztonságosabb babakellékek. Inkább azért, mert a férfi
kinyomozta, hol lakik, és az engedélye nélkül becsempészte a
babakocsit a lakásába.
Egyszerű volt rákeresni Grahamre az interneten, és megtudni, hol
dolgozik. Vagy kinyomozni a pénzügyi negyedben található épület
nevét, amely a férfié volt.
Jo tudta, hogy kilóg a környezetéből a nagy hasával, rikító
kismamaruháival és rózsaszín melírcsíkjaival, ahogy végigsétált a
zsúfolt utcán, melyen sötét öltönyös, feszült emberek siettek végig a
headsetjükbe beszélve. Öt hónapja még zavarta volna, hogy az emberek
megállnak, és megbámulják, amiért ilyen messze vándorolt a saját
közegétől. De Jót fűtötte a vágy, hogy megmondja a magáét az
üzletembernek – és egyben, ahogy nemrég megtudta, milliárdosnak.
Így hát nem izgatta a dolog.
Az épület bejárati ajtaján olyan sima és tiszta volt az üveg, hogy
Jo úgy képzelte, reggelente az emberek egyenesen belesétálnak.
Benyomta a súlyos ajtót, majd végigmérte a magas mennyezetet, a
polírozott márványpadlót és a szinte tapintható hódolatot, amellyel az
épület és az összes ott tartózkodó ember a pénznek áldozott.
Jo haragudott magára, amiért lenyűgözte a látvány, ezért a
biztonsági őr asztalához masírozott.
– Grahamhez jöttem.
A férfi becsületére legyen mondva: egy pillanatra sem bámulta
meg. Sem a fiatalságát, sem a ruháit, sem pedig a nagy hasát.
– Egy nevet kérek.
– Jo. Nincs időpontom – mondta a lány, és felszegte az állát. – De
be fog engedni.
Az őr egy hosszú pillanatig végignézett rajta, de Jo olyan
nyugalommal viszonozta a pillantást, amilyet csak képes volt magára
erőltetni. A férfi végül felemelte a telefont.
 – Angie, itt egy Jo nevű hölgy. Hughes úrhoz jött.
A recepciós válaszától egy pillanatra meglepődött, majd letette a
telefont, és felállt.
– Én magam kísérem fel, Jo.
A lány igyekezett megőrizni a hidegvérét, miközben egyre
magasabbra vitte őket a lift. Amikor pedig a férfi azt mondta:
„Gratulálok”, Jo nézett rá meglepetten.
A keze azonnal a hasára vándorolt. Mérges volt Grahamre a
babakocsi miatt – illetve amiért bement a lakásába és kicsit rosszul
érezte magát. Nem émelygett, de a hátában lévő sajgás jelentősen
rosszabbra fordult.
Egy újabb jó ok, hogy leszerelje a férfit. Nem akarta, hogy bármi
elterelje a figyelmét a babáról.
Graham pedig egyértelműen elvonta a figyelmét.
– Köszönöm – válaszolta, majd kilépett a liftből a legpuhább,
legtisztább szőnyegre, amelyet valaha látott. Még az üzletben sem
nézhetett ki újabbnak – gondolta.
Jót ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy lerúgja a cipőjét, és
megérintse a lábujjaival a puha szövetet. Ekkor azonban fényes fekete
cipők kerültek a látóterébe a saját kopott, ezüst balerinacipője előtt.
– Jo.
A lány gerincén végigfutott a reszketés, akármikor is mondta ki a
férfi a nevét. Ma azt hazudta magának, hogy a dühtől remeg.
Nem érdekelte, ki hallja a kitörését, amikor így szólt:
– Megkértelek, hogy ne adj nekem több ajándékot.
Arra számított, hogy a férfi bevezeti az irodájába, és becsukja az
ajtót, hogy négyszemközt beszélhessenek.
Graham azonban meg sem moccant.
– Szükséged van rájuk.
Jo rá akart kiabálni. De kissé halkabbra vette a hangját, mielőtt
felszisszent:
– Betörtél a lakásomba.
– Ellopták volna a babakocsit és az etetőszéket, ha az ajtó előtt
hagyom őket. És nem akartam, hogy haza kelljen őket vinned a
munkahelyedről.
Jo dühét csöppet sem csillapította, hogy a férfinak mindkét
dologban igaza volt.
– Nézd – kezdte a lány a lehető legtürelmesebb hangon –, tudom,
hogy még mindig rosszul érzed magad…
A lány derekába erős fájdalom nyilallt, így az utolsó szavak
kiáltásba fulladtak.
Az első, Union Square-en történt találkozásuk óta most először
értek egymáshoz: Jo keze a férfi karja után kapott, hogy
megtámaszkodjon.
A lány túl erősen szorította össze a szemét ahhoz, hogy meglássa a
Graham arcán végigsuhanó pánikot.
– Mondd meg Ellisnek, hogy álljon ki a kocsival egy percen belül
– mondta az egyik asszisztensének anélkül, hogy levette volna a
szemét Jóról.
A másiknak pedig ezt az utasítást adta:
– Hívd fel a California Pacific Medical Centert, és mondd meg az
orvosnak, hogy készítsék elő a szülőszobát tizenöt percen belül.
Jo fájdalma kissé alábbhagyott, és észrevette, hogy a férfi keze a
derekán pihent, miközben a liftbe tessékelte.
– Mit csinálsz?
– Elviszlek, hogy megszülhesd a kislányodat.
Jo már nyitotta volna a száját, hogy vitatkozni kezdjen, és
bizonygassa, képes gondoskodni magáról, ám a fájdalom újra
beléhasított, ezúttal még erősebben.
Graham hangja mély, megnyugtató és rendkívül gyengéd volt.
– Lélegezz, Jo. Először szép lassan szívd be a levegőt.
Jo sikeresen beszívott egy kis levegőt, bár úgy érezte, mintha
törékeny teste kettészakadna.
– Remek. Most pedig engedd ki, ugyanilyen lassan.
Jo követte Graham utasítását, a férfi pedig újra megdicsérte.
– Ügyes vagy.
Amikor a lift kinyílt a földszinten, Jo már örült, hogy a férfi erős
karja köré fonódott.
– Mindjárt ott vagyunk, és ledőlhetsz a kocsim hátsó ülésére.
Jo szeme tágra nyílt a gondolattól, hogy a férfival tartson, de még
mindig gyenge volt a legutolsó fájdalomhullámtól. Ráadásul úgy
érezte, a következő még rosszabb lesz.
 A férfi a kezébe tette a lány kezét, majd gyengéden az ülésre
segítette. Alig pislogott, amikor Jo az újabb összehúzódástól úgy
megszorította a kezét, hogy ropogni kezdtek az ujjai.
A férfi bátorító motyogása segített Jónak, hogy végre lerogyhasson
az autó puha bőrülésére. Egy pillanatra kitisztult az elméje, és
megszólalt:
– Honnan tudod, mit kell mondanod?
A férfi erős, kemény vonalú szája megremegett, amikor válaszolt:
– A húgom...
A gyász azonban olyan gyorsan tűnt el az arcáról, ahogy jött.
A lány tovább akart kérdezősködni, de mielőtt kiejtette volna a
száján az újabb mondatot, újra lesokkolta a fájdalom. A nyögése
visszhangot vert az autóban, Graham pedig közelebb húzta magához,
és olyan erősen szorította, mintha el akarná venni tőle a fájdalmát.
A lány ruhái nedvesek lettek a verejtéktől, Graham pedig
határozottan odaszólt a sofőrnek.
– Gyorsabban! Gyorsabban kell a kórházba érnünk.
– Igenis, uram.
Amikor végre megérkeztek a régi kőépületbe, Graham úgy emelte
fel a lányt, mint egy tollpihét, majd óvatosan benyomta a kórház
bejárati ajtaját. Nem állt meg a recepciónál, csak besétált a terembe,
amelyet előkészíttetett maguknak.
Két nővér és egy szülész lépett be a privát kórterembe. Megmérték
Jo vérnyomását, és megvizsgálták. Az orvos gyengéd, nyugodt hangon
kérdezte meg Jótól, hogy megnézheti-e, hol tart a vajúdásban.
Graham végig fogta a kezét.
Nem volt hajlandó elengedni.

Néhány új szögből is felvették a kórházi jelenetet, Valentina

azonban csakis Smith és Tatiana összefonódó kezét látta maga
előtt. Valójában az anyja és az apja kezét látta: mindketten fiatalok
voltak, tele reménnyel a közösen alapított családjuk jövőjét illetően.
Valentina torka összeszorult, amikor órákkal később Tatiana és
Smith kilépett a szerepből, és a fények elhomályosultak. A húga
megrázta a végtagjait, és elnevette magát, miközben kiengedte a
feszültséget, Smith pedig azonnal elsétált a helyszínről a gardróbja
felé. Kicsivel később Valentina is felállt a székéből, és mélyet
lélegzett, hogy kissé ő is feloldódjon.
Amikor újra kinyitotta a szemét, Smith már a hétköznapi
ruhájában állt előtte.
– Van kedved megnézni a Sziklát?
 Tizedik fejezet

Smith olyan frissnek tűnt, mintha nem adott volna bele mindent a
kamera előtt az elmúlt nyolc órában. Ezzel szemben Valentina
elázott tésztadarabnak érezte magát csupán attól, hogy szemtanúja
volt a vásznon előadott érzelmeknek. Teljesen megfeledkezett az
Alcatrazról a forgatás közben, ám egy pillanat alatt újra megfeszült
az összes idegszála, és előre aggasztotta a gondolat, hogy ilyen sok
időt töltsön Smithszel kettesben.
– Először meg kellene beszélnem Tatianával.
Ám amikor keresni kezdte a húgát, látta, hogy Tatiana a
speciális effektusokért felelő Jaydennel nevetgél. Láthatólag teljesen
jól érezte magát, és már tudott róla, hogy Valentina és Smith az
Alcatrazba készül. Tatiana aznap este Los Angelesbe volt hivatalos
egy eseményre. Valentina gyors puszit nyomott az arcára, és
megbeszélték, hogy másnap találkoznak, miután a lány visszaért a
reptérről.
Így hát nem maradt több ürügye, hogy halogassa az indulást.
– Szükséged van még valamire az irodádból?
– Csak a dzsekimre.
Aznap hosszú nadrágot és kardigánt viselt a forgatáson, mivel
tudta, hogy az egész estét az öböl közepén egy hajón, majd egy
szigeten töltik.
Csendben sétáltak el a kabátjáért. Szerencsére mindenki
annyira megszokta már, hogy folyton tárgyalnak valamiről, hogy
senkit sem lepett meg, hogy Smith autójában távoztak. Smith nem
érintette meg Valentina derekát, és nem is állt hozzá túl közel séta
közben, Valentina pedig értékelte a diszkrécióját.
Elvégre nem randira készültek. A férfi csupán barátságos
idegenvezetőként viselkedett a szülővárosában, pár órára. Az, hogy
filmsztár volt, aki bármikor felbérelhetett volna pár embert, hogy
körbevezesse, lényegtelen volt. Valentina el tudta képzelni, milyen
boldogok lehettek a túra szervezői, hogy Smith Sullivan felkereste
őket. Valószínűleg rohantak, hogy a kezébe nyomják a két jegyet.
 Valentina akkor döbbent rá, hogy még sosem voltak ilyen kis
térben együtt, amikor beült a férfi Jaguarjának az anyósülésére. A
szíve felgyorsult, amikor felbődült a motor. De lehet, hogy csak
Smith szexin felvillanó vigyora volt az oka, mielőtt kisüvített a
parkolóból, egyenesen San Francisco nyüzsgő utcáira.
Minden megtett kilométerrel erősebben tört elő a csókjuk
emléke Valentina fejében. Egy ponton az ajkai bizseregni kezdtek,
mintha csak egy perce, és nem egy napja érintette volna hozzá a
férfi az ajkát az övéhez.
– Valentina. – A nőt elöntötte a hév, miközben lassan a férfi felé
fordította a fejét. – Nézz a holdra!
Valentina annyira erősen bámulta az összeszorított kezét, hogy
meglepődött, amikor az ablakon kinézve észrevette, hogy a telihold
épp a víztükör fölé emelkedik, sötétlilára színezve az öböl kékjét.
– Gyönyörű.
Olyan szép volt, hogy az idegessége értelmetlennek tűnt.
Sosem fogja megbocsátani magának, ha lemarad erről a csodáról,
csak mert az aggasztotta, hogy Smith mit akarhat tőle.
Elvégre a férfi megígérte, hogy nem csókolja meg, amíg ő
maga nem kéri rá, nem igaz? Ez pedig nem fog megtörténni, így
hát maradhatnak egyszerűen barátok.
Legalábbis ebben reménykedett, amikor a férfi felé fordult, és
így szólt:
– Remekül játszottál ma.
Smith az úttesten tartotta a szemét, de elmosolyodott a bók
hallatán.
– Köszi. Jó érzés volt. A húgod mellett persze nem nehéz.
– Látnod kellett volna tízévesen. Egy rakás profival forgatott
reklámot, de a nap végére mindenki tudta, hogy ő az oka, amiért
olyan szuperül sikerült a dolog.
A férfi egy zárt parkolóba hajtott a víz mellett. Amikor
Valentina kiszállt, elég erősen fújt a szél, hogy szüksége legyen a
kabátjára.
– Engedd meg – mondta Smith, miközben rásegítette a
kabátot.
Valentinát melegség töltötte el, és nem csak a pamut miatt. A
férfi nem ért hozzá, egyedül a kabátját érintette, ám csupán attól
melegséget sugárzott, hogy Valentina mögé állt.
 Mi történne, gondolta Valentina, ha egy pár pillanatra átadná
magát ennek a melegségnek és erőnek?
A kelleténél nehezebb volt kivernie a fejéből az őrült kérdést.
Valentina hálás volt a felélénkülő erős szellőnek – remélve, hogy
tiltott vágyait is elsöpri –, és a zsebébe nyúlt a kesztyűjéért, de nem
találta őket.
Smith is felvette a saját dzsekijét, Valentina azonban didergett.
A férfi összevont szemöldökkel kérdezte:
– Fázol?
– Csak a kezem. Nem hoztam el a kesztyűmet.
Smith összekulcsolta az ujjaikat.
– Így jobb?
Valentina tudta, hogy el kellene húznia a kezét. De a férfi keze
olyan jólesően meleg volt, az övé pedig folyton hideg.
Lenézett az összefont ujjaikra, és amikor felemelte a tekintetét,
hogy igennel válaszoljon, meglátta a férfi szemében a vágyat.
Tudta, hogy a sajátjában ugyanez az érzés tükröződött. Csak egy
bólintást tudott kipréselni magából.
A szíve egy pillanatra megállt, amikor a férfi az ajkára nézett.
Valentinának eszébe jutott, milyen édes érzés volt a férfi ajkát
érezni a sajátján, és abban a pillanatban nem érdekelte, hogy Smith
mindjárt megszegi az ígéretét. Csakhogy ahelyett, hogy a férfi
megcsókolta volna, egyszerűen az ajkához emelte a nő kezét.
Nem csókolta meg, csak egy hosszú pillanatig a szájához
húzta, mielőtt így szólt:
– Miért nem nézzük meg, hogy fest a hold a hajóról?

***

Valentina zavartan méregette a jachtot.

– Azt hittem, komppal kell az Alcatrazba menni.
– Általában igen – felelte Smith –, de veled kivételt tettek.
– Nem velem – rázta meg a fejét a nő. – Veled.
Hirtelen grimaszt vágott, és a férfi felé fordult.
– Nem a szokásos csoportlátogatás keretében megyünk, igaz?
A szél a szájába fújta egy hajtincsét, és ahogy elsöpörte onnan,
az ujjai egy pillanatra megálltak az arcán.
– Nem.
 Billy, a kapitány a hajódokkra jött, hogy üdvözölje őket.
Amikor Smith bemutatta őket egymásnak Valentinával, látta a férfi
szemében az elismerést. Felsegítette a lányt a fedélzetre. Bár
Valentina szeme kissé elkerekedett a fényűző belső tér láttán, nem
kommentálta a dolgot. Valószínűleg azért, mert csöppet sem
érdekelte Smith pénze vagy anyagi javai. Mindenesetre Smith úgy
sejtette, a lány volt már hasonló vagy ennél nagyobb hajókon
Tatiana kísérőjeként a különféle hollywoodi rendezvényeken.
Smith élvezte, hogy nem kell magyarázkodnia az életstílusával
kapcsolatban. Ezért is jött össze annyi ember a szórakoztatóipar
berkein belül. A kívülállók nehezen értették meg ezt a világot. Való
igaz, hogy a nő azt mondta, nem vágyik a rivaldafényre, de elég
időt töltött Tatiana oldalán, hogy tudja, hogyan kell kerülni a
feltűnést. Tudta, hol kell keresni a lesifotósokat, hogy kell túljárni az
eszükön, és hogy ha nincs más lehetőség, hogyan kell rájuk szánni
elegánsan pár órát.
– Mit iszol? – Smith a jól felszerelt bárpultra mutatott.
– Egy pohár szénsavas ásványvíz jólesne, köszi.
Smith töltött két pohárral, és csatlakozott a lányhoz, aki a
korlát mellett állt, és a sötét vizet fürkészte. Billy ekkor elindította a
hajót, és a hirtelen lökéstől Valentina Smith mellkasának esett.
Smith végre megint a karjában tarthatta a lányt.
– Most már stabilabban állsz?
Valentina egy hosszú pillanatig semmit sem szólt. Végül
bólintott.
– Azt hiszem.
– Fázol még?
– Most már nem.
Smith a lány hajába akarta temetni az arcát és beszívni az
illatát. Szerette volna az ajkát a lány nyakának érzéki ívébe hajtani,
hogy megízlelhesse puha bőrét. De emlékeztette magát, hogy meg
kell elégednie azzal, hogy az egyik keze a lány derekán pihent, a
másikkal pedig a kezét melengette. Legalábbis addig, amíg
Valentina nem kéri többre.
Csöndben magához vonta Valentinát, miközben a hajó az
Alcatraz felé közeledett.

***
Leszálláskor a nemzeti park egyik alkalmazottja már a sziget
mólóján várta őket.
– Üdvözöljük az Alcatrazban!
Az ősz hajú férfinak, aki Sam Mainesként mutatkozott be,
mély, tekintélyt parancsoló hangja volt. A híres, maximális
biztonságú börtön ettől még baljósabbnak tűnt. A férfi olyan
biztonságosan mozgott a sziklákon, mint azt az ötven évvel ezelőtti
börtönőrök tehették.
Lesegítette Valentinát a jachtról, Smith pedig emlékeztette
magát, hogy szerezze majd meg Sam elérhetőségét, hátha egyszer
erős, kiegyensúlyozott, ősz hajú férfira lesz szüksége valamelyik
filmjéhez. A férfi szeme ráadásul meg se rebbent, amikor megtudta,
kicsoda Smith.
Miközben Valentina a süvítő szélben ösztönösen közelebb
hajolt hozzá, Smith úgy érezte, az este egyre jobban alakul. Tetszett
neki, hogy a lány meg sem próbálta elhúzni a kezét tőle. Az
őröknek és hozzátartozóiknak fenntartott, déli bejárathoz közel eső
klub felé vették az irányt.
– Az Alcatraz hideg volt – mondta Sam –, kemény és
könyörtelen. De a börtönőrök és a családjuk számára egyben az
otthont is jelentette.
Smitht mindig is érdekelte a történelem, különösen, az ehhez
hasonló színes részletek. Ma éjjel azonban sokkal jobban lekötötte,
hogyan issza Valentina az őr szavait. A férfi azt mesélte, miként
próbálta A1 Capone rávenni a börtönigazgatót, hogy megkapja
azokat a különleges privilégiumokat, amelyekben más
börtönökben részesült. Az Alcatrazban azonban ezeket
megtagadták tőle.
Smith nem tudta, a lány tudatában van-e, de bármikor valami
nagyon érdekeset hallott, megszorította a férfi kezét.
Nagyjából harminc perccel később Sam beengedte őket az
épületbe, ahol az egykori cellák voltak. Amikor elérkeztek a
legnagyobb cellablokkhoz, amely a „Broadway” nevet viselte,
mindhárman csöndben álldogáltak, miközben felmérték a súlyos
rácsokat és cementfalakat.
– Pár percre magukra hagyom önöket. Fedezzék csak fel az
épületet!
 Amint kettesben maradtak, és a cellablokk közepe felé
haladtak, Valentina Smithhez fordult:
– Hallod őket?
Smith is hallotta a visszhangokat a csendben.
– Olyan, mintha tegnap hoztak volna ide embereket, nem
pedig ötven éve.
Amikor megálltak, Valentina elolvasta az egyik plakett
szövegét.
– Három férfi pont itt tervezte a szökését.
Valentina elengedte Smith kezét, és besétált a cellába, hogy
megvizsgálja a falon látható lyukat.
– Gondolj bele. Hónapokon át farigcsálták a cementet.
Mindenki azt mondta nekik, lehetetlen vállalkozás. – Smith a lány
mögé állt, miközben az felé fordult: – Szerinted végül kijutottak?
– A víz elég hideg. Mit gondolsz, mi történt?
– Tudom, hogy valószínűleg megérdemelték a börtönt, és
súlyos tetteket követtek el, mégis abban reménykedem, hogy élve
kijutottak a vízből. – Valentina ravaszkásan elmosolyodott. – És
hogy a lehető legtöbbet kihozták a visszalopott évekből.
Smith tudta, hogy ez a legtöbb embert meglepte volna, de
Valentina a szíve mélyén romantikus alkat volt. Ő azonban már a
kezdetektől észrevette ezt a tulajdonságát. A forgatás első napján,
amikor Tatiana és Smith az „Ennyi!” felkiáltás után azonnal lerázta
magáról a karakterét, Valentina szeme továbbra is ködös maradt az
érzelemtől, jóval azután is, hogy a kamerák leálltak.
A cellaajtók hirtelen, figyelmeztetés nélkül bezárultak
mögöttük. Valentina automatikusan Smith karjába vetette magát,
miközben meglepett – és kissé rémült – nevetésre fakadt.
– Tudtad, hogy Sam eljátssza majd ezt?
– Nem.
De Smith azonnal eldöntötte, hogy élete legnagyobb
borravalóját adja Samnek a remek ötletért. A férfi lepillantott
Valentinára.
– Kissé más a perspektíva, ha bezárulnak az ajtók, nem?
A lány szeme fényes és gyönyörű volt, miközben viszonozta a
pillantását.
– Igen – suttogta.
Kissé más.
 Smithnek esze ágában sem volt megszegnie az ígéretét, de
azért a lány selymes arcához közelítette az arcát. Smith halkan
felnyögött, miközben a lány a nyaka köré fonta a karját.
– Mit gondolsz, meddig tartanak fogva minket?
A lány suttogásától Smith keményebb lett, mint valaha. Lassan
végigcsúsztatta a kezét Valentina hátán, és csupán egy lehelettel a
csípője fölött állt meg.
– Nem elég sokáig – felelte teljes őszinteséggel.
Valentina megmozdult, hogy a férfira nézhessen, aki
visszafojtott lélegzettel nézte a lány vágyakozó tekintetét.
Te jó ég, mennyire vágyott a csókjára. A lány szinte lángolt a
karja közt: a hűvös zárka felforrósodott, ahogy az idomai Smithhez
nyomódtak. Valentina ajkai szétnyíltak, Smith pedig szinte biztosra
vette, hogy mindjárt megkéri, hogy csókolja meg újra. Ekkor
azonban súlyos léptek törték meg a csöndet.
Mielőtt Valentina kicsúszhatott volna a karja közül, Smith
olyan közel hajolt a lány ajkaihoz, amennyire csak érintés nélkül
lehetséges volt, majd ezt suttogta:
– Közel sem elég sokáig.
 Tizenegyedik fejezet

Kicsivel később, amikor kiléptek a telihold fényébe, Valentina

lélegzete elakadt. Ámulattal fogadta be a hihetetlenül romantikus,
bár váratlan jelenetet. Egy két főre megterített, fehér abroszos
asztal állt a sziklákat nyaldosó hullámok mellett, négy hordozható
fűtőtesttel körülvéve.
Az asztal közepére helyezett váza egyetlen rózsaszín rózsát
rejtett.
Smith Valentina felé nyújtotta a kezét, és az asztalhoz vezette.
A virág jelentése nem is lehetett volna világosabb: vágy és
szenvedély.
– Éhes vagy? – kérdezte a férfi.
Valentina bólintott. Tudta, hogy elég erős a holdfény ahhoz,
hogy a férfi lássa, nem csak ételre vágyik. Smith kihúzta Valentina
székét, majd szembe ült a lánnyal. Az asztal elég kicsi volt ahhoz,
hogy a térdük összekoccanjon. Valentina az izgalma és vonzalma
ellenére is elmosolyodott. Smith töltött egy pohár cabernet-t Marcus
borai közül, és a lány kezébe adta.
Felemelte a fedőt az ételekről, Valentina gyomra pedig
elismerően megkordult a homár és a rák láttán. Fogalma sem volt,
hogyan intézte el Smith, hogy ilyen ínycsiklandó ételeket
szállítsanak a szigetre. A túravezető újra magukra hagyta őket, és
amennyire Valentina meg tudta állapítani, nem volt a közelben sem
szakács, sem pincér.
– Egyetértek a hasaddal – viccelődött Smith, miközben a
villájával beletúrt az ételbe.
Valentina belekóstolt a vacsorába, és felnyögött az élvezettől.
– Ez pompás.
Nem vette észre, hogy Smith lerakta a villáját, mielőtt az első
falat a szájához ért volna: helyette Valentinát nézte sötét, éhes
tekintettel.
A lánynak azért feltűnt a hangjából áradó rekedtség, miközben
így szólt:
 – Örülök, hogy ízlik.
Valentina azon tűnődött, mikor evett utoljára igazán jót.
Fogalma sem volt, hiszen rengeteget túlórázott a forgatás kezdete
óta.
Magához vett egy újabb falatot, a szeme pedig ösztönösen
lecsukódott.
– El is felejtettem, mennyire szeretek enni. – Valentina próbálta
leküzdeni a mohóságot, és újra Smithre összpontosított. – Az egész
este igazán csodás. A hajód, a körbevezetés, a vacsora. –
Gondolkodás nélkül a férfi keze után nyúlt: – Köszönöm.
Smith összefonta az ujjaikat.
– Örülök, hogy elhívtál.
Valentina nem tudta letörölni az arcáról a mosolyt. Elvégre a
férfi annyi mindent tett érte, és olyan remek volt az estéjük.
– Ugyan – szabadkozott –, láttam, mennyire szeretnéd újra
látni az Alcatrazt. Van esetleg valami filmötleted vele?
– Lehetséges. Neked?
Valentinát meglepte a férfi kérdése. Kellően le volt taglózva,
hogy kimondja:
– Nem tudok nem gondolni a nőkre, akik a szigeten éltek.
– Érthető, hogy csakis férjezett nők éltek a szigeten.
Valentina bólintott.
– Igen, de vajon boldog volt-e a házasságuk? – Smith felvonta a
szemöldökét, Valentina pedig folytatta: – Mi van, ha valamelyikük
nem a férjébe volt szerelmes?
Smith szeme felcsillant.
– Arra gondolsz, hogy valamelyik esetleg beleszeretett az egyik
rabba?
– Igen – felelte Valentina, miközben egyre izgatottabbá vált az
új ötletétől. – És mi van, ha a rab is viszontszerette, annak ellenére,
hogy esélyük sem volt közös jövőre?
Smith egy percig hallgatásba burkolózott, Valentina pedig azt
kívánta, bárcsak csöndben maradt volna.
– Nagyon tetszik az ötlet, Valentina. – A férfi hüvelykujja
végigcirógatta Valentina érzékeny tenyerét, miközben így szólt: –
Tatiana mesélt a forgatókönyvről, amin dolgozol.
– Megölöm! – csattant fel Valentina.
Az egy dolog, hogy George-ot beavatta, elvégre ezer éve
ismerték már egymást. De az merőben más, hogy a húga
kifecsegte a titkát annak az embernek, akit igyekezett távol tartani
a szívétől. Még akkor is, ha napról napra egyre közelebb kerültek
egymáshoz.
– Tudod, milyenek a kishúgok – legyintett Smith, bár látszott,
örül, hogy Tatiana elcsicseregte neki a híreket. – Szeretném
elolvasni.
– A forgatókönyvemet?
– Igen. Tatiana elmesélte, miről szól, és úgy érzem, tetszeni fog.
Nagyon is.
Valentina megrázta a fejét, és elhúzta a kezét.
– Nem.
– Imádsz nemet mondani nekem, ugye? – évődött Smith, bár a
hangjából kiérződött némi idegesség. – Szerinted jó munkát végzek
a Gravitációval?
– Hát persze. Sokkal jobban tartod az ütemet, mint azt Tatiana
bármelyik másik filmjénél tapasztaltuk idáig.
– Akkor miért nem mutatod meg a forgatókönyvet?
– Mert nem akarom, hogy azt hidd, ezért jöttem el ma este.
Smith végigsimított a lány arcán.
– Sosem gondolnám ezt, Valentina. Soha.
Te jó ég, hatalmas volt a kísértés, hogy Valentina közelebb
húzódjon a férfihoz.
Nem.
Nem. Fogja. Megkérni. Hogy. Újra. Megcsókolja.
Valentina próbált valami másra összpontosítani a férfi csábos
ajkán és a csók iránti vágyán kívül. Gyorsan megkérdezte:
– Na és mit mesélt még a drágalátos húgom?
– Biztos, hogy tudni akarod?
Valentina szíve hevesebben vert. Még a leggyengébb
pillanataiban sem vallotta be a húgának, hogy a Smith iránti
érzései teljesen kiforgatták önmagából.
– Mindig úgy aggódsz – mormolta Smith. – Tatiana túlságosan
szeret téged ahhoz, hogy fájdalmat okozzon neked.
Valentina persze tisztában volt ezzel. De tudta, milyen az,
mikor az embert egy családtagja bántja. Elvégre az anyja kis híján
felszívódott az apjuk halála után – épp amikor a legnagyobb
szükségük volt rá –, majd merőben más nőként tért vissza.
– Amúgy sem Tatiana hibája, hogy elszólta magát. Én
csikartam ki belőle minden létező információt rólad.
– Mit mesélt még?
– Hogy kamaszkorodban totálisan odavoltál Bon Joviért.
Valentinának nevetnie kellett saját magán.
– A dalaik igenis rendkívül intelligensek és költőiek, ha
odafigyelsz a szövegre.
– Hogyne – vigyorgott Smith. – Majd megemlítem Jonnak,
hogy van egy gyönyörű rajongója.
– Ismered? – kérdezte Valentina, miután így folytatta: – Hát
persze, hogy ismered. Csak hogy tudd: lehet, hogy holnap éjjel
meg kell fojtanom a húgomat egy párnával. Sajnálom, hogy a
forgatás kellős közepén új főhősnőt kell keresned.
Ezúttal Smith nevetett fel, az arca azonban gyorsan komolyra
váltott.
– Azt is elmondta, hogy abbahagytad a főiskolát, hogy
egyengethesd a pályafutását.
Valentinának nem tetszett a gondolat, hogy Smith azt hiheti,
feláldozta élete elmúlt tíz évét a húga kedvéért.
– Minden percét imádtam.
– Tudom, tudom. Ettől vagytok ilyen jó csapat. Mindketten
szeretitek, amit csináltok: Tatiana a kamera előtt szeret dolgozni, te
pedig a laptopod mögött.
Valentina felemelte a villáját: ki akarta élvezni a nagyszerű
fogást az utolsó falatig.
– Most, hogy tudsz rólam pár ciki dolgot, viszonoznod kellene
a gesztust. – Valentina a férfira szegezte a villáját. – És nem
csalhatsz: semmi olyat ne mondj, aminek utána tudok járni
bármelyik interjúdban.
Smith tekintete maga volt a megtestesült ártatlanság.
– Megosztanék én is valamit – kezdte, miközben ő is felemelte
a villáját –, ha lenne bármi zavarba ejtő sztorim.
– Szóval te tökéletes vagy, mi?
Smith fájdalmat színlelve húzta fel a szemöldökét.
– Nem úgy gondolod?
Valentina nem tudta visszafojtani a nevetését.
– Nem. – A lány megrázta a fejét, miközben evett egy falatot a
csőben sült burgonyából, majd leöblítette egy korty selymes
cabernet-vel. – Korántsem.
Amikor Smith nem nevetett vele, azt hitte, megsértette a férfit.
Ekkor azonban Valentina rájött, hogy a férfi nem mérges volt.
Inkább elégedettnek tűnt.
– Sosem a filmsztárt láttad bennem, ugye?
Valentina érezte, milyen fontos kérdéshez értek.
Tudta, hogy a válasz sokat jelent majd a férfinak. Egy napja
vagy egy hete talán még lerázta volna valami kielégítő, ám kurta
válasszal. Mostanra azonban túlságosan tisztelte és kedvelte a férfit.
– Megleptél, amikor először találkoztunk. – Valentina
megforgatta a borospoharát a kezében, miközben a megfelelő
szavakat kereste. – Az elmúlt évek során rengeteg színésszel
megismerkedtem… Volt, akivel a húgom forgatott együtt, és volt
olyan, akivel az anyám járt.
A nő nem vett tudomást a szúrásszerű fájdalomról, amelyet az
anyja gondolata váltott ki belőle: inkább a vele szemben ülő férfira
koncentrált.
– Azt hittem, pontosan tudom, mire számítsak tőled. Elvégre
jóval híresebb és sikeresebb voltál bármelyiküknél.
Valentina a fejét ingatta, miközben felidézte, hogyan ültek
Smith San Franciscó-i produkciós irodájában, amikor
megismerkedtek. Elég volt ránéznie a férfira, máris melegség
töltötte el az egész testét. Különösen attól, hogy amikor a szeme
rátalált a férfi fekete szempárjára, azonnal érezni kezdte a köztük
szikrázó vonzalmat, hiába volt a szobában George és Tatiana is.
– Megcsördült a telefonod, és mikor megláttad, ki keres,
hatalmas mosoly terült el az arcodon, majd elnézést kértél, és
felvetted. Azt gondoltam, arrogáns vagy, amiért elég fontosnak
tartod magad ahhoz, hogy hívást fogadj egy megbeszélés kellős
közepén. – Valentina felnézett, és a férfi kedvesen nézett vissza rá. –
De az egyik húgoddal beszéltél, és arról kérdezgetted, hogy érzi
magát, és mondott-e még valamit az orvos az egyik baba
méretéről.
Valentina pedig ekkor kezdett beleszeretni a férfiba…
Mégis muszáj még egyszer megpróbálnia menteni a bőrét,
nemde?
Szerencsére pontosan tudta, mit kell tennie: élesen emlékeztetni
a férfit, hogy mivel keresi a kenyerét.
– Igazad van: sosem a filmsztárt láttam benned, de ez – a lány
az asztal és a móló mellett álló jacht felé gesztikulált – nem az a
fajta varázslat, amelyet egy átlagember elő tud húzni a kalapjából.
Köszönöm a mesébe illő estét – mondta gyengéden. – Mindig
emlékezni fogok rá.
– Én is – mondta Smith, és egy pillanatra a lány szájára tévedt
a pillantása.
Valentina azt hitte, megszegi az ígéretét. Csók helyett azonban
Smith így szólt:
– Egy kis desszertet?
Valentina elkeseredett agya a desszert szót a csókkal
helyettesítette, ő pedig lelkesen bólintott.
– Kérek szépen.
Smith elővett egy rózsaszín dobozt, Valentina keze pedig
megremegett: nem az idegességtől, hanem a sóvárgástól, miközben
levette a tetőt, és ránézett a desszertre.
A vágy örömmel párosult, amikor ránézett a két óriási muffinra
a tányérjukon. Az egyik süti krémje Smitht ábrázolta, rácsok
mögött, fogcsikorgatva, miközben édes, könyörgő pillantással néz.
A másik Valentina karikatúrája volt: a nő az egyik ujján
forgatta a zárka kulcsát, gonoszan csillogó szemekkel.
Valentina nem kért újabb csókot, ugyanis egyetlen
másodpercet sem akart elvesztegetni beszéddel, miközben a férfiért
nyúlt, megfogta a tarkóját, és az ajkát az ajkára tapasztotta.
 Tizenkettedik fejezet

Smith megfeledkezett róla, hogy lassítania kellene, amikor a lány

megcsókolta. Csakis arra tudott gondolni, hogy többre vágyott az
ajkainál. Fel akarta fedezni Valentina titkos, édes domborulatait,
amelyeket mindig olyan jól eltakartak az elegáns szabású
kosztümök. Egyedül azért nem hajította le a földre a kabátját
azonnal, hogy a sziklákon szeretkezzenek, mert tudta, hogy Sam
és Billy vártak rájuk.
– Azt akarom, hogy az ágyamban legyél – mondta. – Ma éjjel.
Amikor a lány azt lehelte: „Én is akarom”, Smith tudta, hogy
élete összes jó cselekedete kifizetődött.
Erősen megragadta a lány kezét, és felhúzta az asztaltól, hogy
a hajójára vigye, és minél előbb a házába érjenek. Valentina
azonban kérette magát.
– Várj egy kicsit. Azt ígérted, kapok desszertet – mondta, és
felemelte a süteményesdobozt.
Te jó ég. A lány szeméből sugárzott az érzékiség, amint kiejtette
a desszert szót, felkorbácsolva Smith mohóságát. Újra Valentina
ajkára szorította az ajkát, miközben a hűvös levegő körülölelte az
öblöt, és átfújt rajtuk. Érezte, hogy a lány vacog a karja közt, ezért
erőnek erejével hátralépett. A túravezető már várt rájuk, amikor a
sziklákon és a cementúton keresztül a mólóra értek.
– Köszönjük a csodálatos estét – mondta Valentina széles és
őszinte mosollyal. – Sosem fogom elfelejteni az alcatrazi
látogatásomat.
– Részemről az öröm.
Sam láthatólag teljesen el volt bűvölve: pirospozsgás arca
nemcsak a szél eredménye volt, hanem a gyönyörű nő bókja is
megtette a hatását.
Smith kezet fogott a férfival, majd felsegítette Valentinát a
jachtjára. Ezúttal nem vitte fel a lányt a fedélzetre, hanem beterelte
a meleg nappaliba. A hajóban volt egy hálólakosztály, Smitht pedig
mardosta a kísértés, hogy ott tegye magáévá Valentinát. Ha ő lett
volna a kapitány aznap éjjel, azonnal lehorgonyzott volna a sötét
vízben, és máris a hálószobában lettek volna.
Bár Billy tökéletesen diszkrét volt, Smith egyetlen férfit sem
akart a nő közelében tudni, amikor végre szeretkeztek. Teljesen
birtokba akarta venni Valentinát: azt akarta, hogy ő legyen az
egyetlen férfi, aki hallhatja az édes hangokat, amelyeket a nő
hallat, miközben végigcsókolja minden porcikáját, felülről lefelé,
elölről, hátulról, míg végül újra vissza nem tér az ajkához.
Leültek a puha bőrkanapéra, miközben a motor felbőgött, és
megindultak a vízen. Smith tudta, hogy elvesztené a fejét, ha újra
megcsókolná a lányt, így türelemre intette magát. A karjába vette
Valentinát, és magához szorította.
Persze a lány sem könnyítette meg a dolgát: közelebb bújt
hozzá, és meleg leheletével csiklandozta Smith nyakát, puha ajkai
pedig könnyedén simogatták a bőrét. A férfi megcirógatta a lány
arcát, nyakát, majd az ujjaival végigsimította a kulcscsontját.
Érezte a bőrén a gyengéd érintés kiváltotta hálás sóhajt.
Az első csók óta tudta, milyen készséges szerető lesz Valentina,
ám újra és újra meglepte, milyen erősen reagált a lány minden
érintésére. Úgy tűnt, mintha ő lenne az első férfi, aki végigsimította
gyönyörű bőrét.
Elég volt megérintenie Valentina vállát, és szinte
megfeledkezett róla, hogy Billy csak pár méterre volt tőlük a
fedélzeten. Smith ráparancsolt magára, hogy levegye a kezét a
lányról – inkább összefonta az ujjaikat.
Ha azt hitte, ez majd lenyugtatja a benne tomboló tüzet, óriásit
tévedett. Elég volt megfognia a lány kezét, és felfordítania a
tenyerét, hogy végigcirógathassa az ujjaival, máris szexi előjátékba
kezdtek.
Valentina a szemébe nézett, és az arcán tükröződő vágy
majdnem elfeledtette Smithszel udvarias szándékait. Nem merte
megcsókolni a lányt, helyette végighúzta az egyik hüvelykujját az
alsó ajkán.
Valentina lágyan felnyögött az élvezettől, majd lehunyta a
szemét. Hasonlóan reagált, mint a vacsoránál, ezúttal azonban már
nem próbálta meg távol tartani magától a férfit – előtört belőle a
színtiszta érzékiség.
Megnyalta Smith ujját, a férfi pedig felnyögött, és még
szorosabban magához húzta. Valentina kisvártatva Smith ölében
találta magát.
A férfi a takaró alatt megmarkolta a lány csípőjét, és
megbizonyosodott róla, hogy Valentina feneke tökéletesen beleillett
a markába. Smith imádta, hogy a lány egyik keze a kezében volt,
a másikat azonban a férfi mellkasán pihentette, érezve a szívét,
amely szaporán vert – csakis érte.
– Nemsokára partot érünk – emlékeztette magát biztatásképp.
Sosem vágyott még rá ennyire, hogy véget érjen egy hajóút. Úgy
érezte, mintha végig visszatartaná a levegőt a pillanatig, amíg
partra szállnak.
– Helyes – lehelte Valentina kifulladva. – Addig esetleg
beszélgethetnénk.
A férfi bólintott.
– A beszéd jó ötlet.
Az agya azonban üres volt: csak Valentinát látta maga előtt.
– Mesélj még a családodról. Marcust és Nicolát már ismerem.
Már meséltél egy kicsit Sophie-ról és a terhességéről. A többiekről
viszont még nem hallottam.
Smith fejében pár másodpercre összekeveredtek a testvérei
arcai és nevei. Végül a nyelvére jött az első név.
– Chase.
Smith erőlködve igyekezett koncentrálni.
– Chase fotós. A felesége Chloe. Van egy kislányuk: Emma.
Tudta, hogy az előadásmódja meglehetősen tömör, és nem
árnyalta túl a dolgot, de ez volt a legtöbb, amire képes volt anélkül,
hogy lenyomja Valentinát a kanapéra, és letépje a ruháját.
– Hány éves a kislány?
– Három hónapos.
Valentina szeme egyszerre csillant fel és lágyult el.
– Biztosan gyönyörű.
Te jó ég, ha Smith idáig nem szeretett volna bele Valentinába, a
három hónapos kisbabára adott reakciója után biztos rájött volna,
milyen érzékeny lelke van.
– Igen. Egyikünk sem tud betelni vele.
Valentina szeme Smith szájára vándorolt, majd a szemébe
nézett. Smith már a szájában érezte a lány ízét, amikor az gyorsan
közbevágott:
 – Mesélj a többiekről.
A fenébe is, igaza volt. Beszélgetniük kellett, hogy ne folytassák
a csókcsatát. Mert ha újra belemelegednek, ezúttal nem lesz
megállás.
– Sophie könyvtáros, és nemcsak ebben a filmben volt
kitüntetett szerepe, hanem az elmúlt tíz évben rengeteget segített a
szerepeimre való felkészülésben.
– Gondolom, szívesen segít – mormolta Valentina.
– Zach autókkal bizniszel. Nemrég jegyezte el Heathert, aki
kutyaidomár.
– Ezeket a kutyákat láttam a puzzle-on, ugye?
Smith bólintott.
– És Summer pudliját. Gabe, aki tűzoltó, nemsokára
hivatalosan is Summer mostohaapja lesz, amikor szilveszterkor
elveszi Megant feleségül.
– Csodás, hogy ilyen különböző dolgokat csináltok a
testvéreiddel – mondta Valentina, majd így folytatta: – Párszor
beszélgettem Vickivel is, amikor áthozott egy-egy szobrot, ő a
baseballjátékos tesód menyasszonya, igaz?
– Ryan és Vicki a legújabb jegyespár a családban.
Smithnek muszáj volt kisimítania egy tincset a lány
homlokából, csak hogy hozzáérhessen.
– Csak te vagy szabad?
Szabad? Smith csöppet sem érezte magát szabadnak: elvégre
amióta csak meglátta Valentinát, beszélt vele, megcsókolta, és a
karjába vette, a nőé volt a szíve.
– Csak Lori. Ő Sophie ikertestvére. Remek koreográfus. Ő
Pajkos, Sophie pedig Barátságos.
Valentina elmosolyodott.
– Pajkos? Na és Lori mit gondol erről?
A férfi rávigyorgott.
– Imád bajt keverni, és mindennap igyekszik méltónak
találtatni a becenevére.
– Azt hiszem, rá vagyok a legirigyebb a testvéreid közül.
Valentina lenézett a férfi mellkasán pihenő kezére, mielőtt újra
Smith szemébe nézett.
– Remek lehet huncutkodni, és csak könnyedén venni az életet.
Ó, te jó ég. Smith sejtette, hogy Valentina hűvös és összeszedett
külseje alatt ott parázslik a szenvedély, de most, hogy ki is mondta,
szinte teljesen elvesztette a fejét.
A motor leállását követő enyhe zökkenés pár centire állította
meg a lány ajkától.
– Segítenem kell Billynek – mondta a megzabolázott vágytól
rekedt hangon. Mégis alig tudta megmozdítani a karját, és
elereszteni Valentinát, hogy felmehessen a fedélzetre.
Valentina szeméből sütött az érzékiség, amikor így szólt:
– Én is segítek. Csak mondd meg, mit tegyek.
Smith teste azonnal reagált a gondolatra, hogy Valentina
átadja neki az irányítást. Nem tudta megállni, hogy ne csókolja
meg gyorsan, pár másodpercre, mielőtt partra szállnának.
– Még sosem láttam, hogy követted volna valaki utasításait.
Valentina beleharapott az alsó ajkába, mielőtt ezt mormolta:
– Mert idáig senki nem volt elég kemény ahhoz, hogy
utasítgatni merjen.
Smith teljes teste belerándult a csábító kihívásba, miközben a
lány eloldalazott mellette, és felmászott a fedélzetre.
Gyorsan és hatékonyan dolgoztak – már amilyen
hatékonyságra Smithtől futotta, ugyanis az ujjai többször is
megcsúsztak a kötélen Valentina tökéletes tengerészcsomói láttán.
Kisvártatva kikötötték a hajót. Végre búcsút mondhattak Billynek,
és beszállhattak Smith autójába.
A férfi épp kisuhant a parkolóból, amikor Valentina megszólalt:
– Azt hiszem, meg kéne egyeznünk pár szabályban, mielőtt a
házadhoz érünk.
A nő hangjában még mindig ott bujkált a csókjuk óta jelen lévő
érzékiség, mégis teljesen komolynak tűnt. Smith sosem szerette a
szabályokat. Tudta, mikor kénytelen tiszteletben tartani őket… és
mikor volt elkerülhetetlen, hogy megszegje őket.
Hiába akarta a lányt kétségbeesetten az ágyában tudni,
engedelmesen behajtott egy sötét utcába, és leállította a motort.
– Csak boldoggá akarlak tenni, Valentina. Többet, mint amiről
valaha álmodtál.
Tudta, hogy az élvezet önmagában még kevés.
– Ígérem, hogy semmi olyat nem teszek ma éjjel, amit nem
szeretnél.
Valentina ránézett, és tekintetében vágyódás és aggodalom
tükröződött. A kezében tartotta Smith szívét.
– Tudom, hogy nem fogsz – mondta gyengéden, amitől Smith
szíve még inkább összeszorult.
– Bármi történjék is, amikor hazaérünk – Smith szünetet
tartott, tudva, hogy nem kerülgethetik a forró kását –, és végre az
ágyamban leszünk, nem akarom, hogy bármelyikünk is megbánja
ezt az estét.
Vagy bármelyik estét, amely ez után következik.
A lány hallgatása hosszabb volt, mielőtt így válaszolt:
– Nem fogom megbánni. – Smith kezére csúsztatta a kezét. –
Én is épp annyira vágyom a ma estére, mint te.
Valentina rövid szünetet tartott, mielőtt hozzátette:
– De csakis a ma estére.
A lány ugyanúgy végighúzta az ujját a férfi tenyerén, ahogy ő
tette az övével a hajón. Mintha a gyengéd érintéssel puhítani akarta
volna az ütést, amiért kizárólag a ma éjszakát akarta vele tölteni.
Smith a szájához emelte a nő kezét. Tudta, hogy csak ennyit
engedhet meg magának, amíg nem érnek zárt ajtók mögé, hacsak
nem akarja, hogy lecsukják őket közszeméremsértésért.
Ugyanannyira biztos volt abban, hogy ez hosszú távú
kapcsolat lesz, mint amennyire Valentina bízott abban, hogy csak
egyetlen éjszakáról fog szólni. Érezte, hogy Valentinával
ugyanolyan csodás párt alkotnak majd, mint a testvérei és a
választottjaik. Mint az anyja és az apja.
 Tizenharmadik fejezet

Amint leparkoltak a garázsban, Smith kiugrott az autóból,

felrántotta Valentina ajtaját, és a karjába vette a lányt.
– Ne hagyd itt a muffinokat.
A férfi nem igazán fogta fel, hogy a lány még mindig édességet
akar enni. Ekkor azonban Valentina a fülébe búgta:
– Amint megláttam őket, arra gondoltam, hogyan fogjuk
megenni együtt, meztelenül az ágyban.
Te jó ég – gondolta Smith, miközben lelassított, hogy Valentina
felkaphassa a süteményesdobozt. Hiába volt rajtuk az összes
ruhájuk, és voltak harminc méterre a hálószobájától, úgy érezte,
sose járt még ilyen közel hozzá, hogy a teste idő előtt felmondja a
szolgálatot.
Smith őrülten vágyott rá, hogy Valentinát végre az ágyába
fektesse, és úgy szerelmeskedjen vele, ahogy régóta álmodott róla.
Mégsem tudott tovább várni, hogy megcsókolja a nőt. Elvégre
most már a karjában tartotta Valentinát, akinek a gyönyörű
szeméből csak úgy áradt a szenvedély, járomcsontja kipirult az
érzéki vágytól, festetlen ajkai pedig sötét rózsaszínre váltottak.
A nappali közepén álltak, Smith pedig olyan lágyan és
gyengéden hajolt oda a lányhoz, hogy inkább csak rálehelt a
szájára, semmint hozzáért az ajkaihoz. A férfi hasa összerándult,
miközben egy hosszú, lassú mozdulattal végignyalta a nő telt alsó
ajkát, és megérezte az egzotikus fűszerekre hasonlító ízét. Valentina
halk, kéjes sóhajától Smith még erősebben szorította őt, ajkuk
pedig még mélyebben összefonódott. Amikor a lány nyelve
Smithéhez ért, a férfi hangosan felnyögött.
Végre megcsókolhatta és a karjában tarthatta Valentinát, aki
sokkal szexibb és édesebb volt, mint Smith képzeletében. A lány
egyik kezével végigsimított a férfi állkapcsán, miközben még
szabadabbá tette az ajkait, és féktelen szenvedéllyel viszonozta a
csókját.
Smith újra és újra végigkóstolta a lány szájának minden zugát:
az érzékeny sarkokat, a felső ajka fölötti ívet, majd gyengéden
beleharapott a telt alsó ajkába, hogy az apró sajgást a nyelvével
csillapítsa.
Valentina mélyet lélegzett, és a férfi nevét suttogta.
– Smith. Teljesen elszédítesz.
– Helyes – mondta a férfi, mielőtt újra megcsókolta.
Korántsem érte be ennyi csókolózással. Csak annyi időre
hagyta abba, hogy elmondhassa:
– Te is pont ugyanezt tetted velem az első perctől, hogy
megláttalak.
Valentina Smith száját nyalogatta, miközben beszélt, egészen
megbolondítva a férfit. A következő csóknál a gyengédség
mohóságba torkollt, Smith pedig úgy érezte, ideje a tettek mezejére
lépni.
– Kérlek… – könyörgött a nő rekedten, miközben Smith
elengedte, hogy levegőhöz jusson.
– Mondd – bátorította Smith, miközben újabb csókot lopott
tőle. – Mire van szükséged, Valentina?
– Többre.
A lány szavaitól Smith kéjes gyönyört érzett, holott eddig csak
csókolóztak. Az édes várakozás és az érzéki tánc, amelyet egymás
körül jártak – egyszerű csókokkal, gyengéd simogatásokkal –, túl
jó volt ahhoz, hogy máris abbahagyják.
– Igen – mondta a férfi, miközben újra megcsókolta a lányt –,
örökké tudnálak csókolni.
Csókolózás közben a lány pupillája úgy kitágult, hogy a
mogyoróbarna szín helyét majdnem teljesen átvette a zöld.
– Mindenütt...
A Valentina által kiejtett szó annyira kéjes volt, hogy Smith
agyából a maradék vér is a farmerja cipzárja mögött lüktető
férfiasságába tódult.
– Mindenütt meg kell csókolnod.
Smith végigcsókolta Valentina állát, majd a foga közé vette a
lány egyik érzékeny fülcimpáját, aki ettől belereszketett az
élvezetbe. A férfit lenyűgözte, milyen jól tudta Valentina leplezni az
érzékiségét a mindennapokban, ezért minden csókra és érintésre
adott válasza teljesen letaglózta Smitht.
 Smith közel járt hozzá, hogy ott, a nappali szőnyegén tegye
magáévá Valentinát, de végül rávette magát, hogy a lépcsőn át a
hálószobájába vigye. Valentina egyik karjával átfogta a férfi
nyakát, a másikkal pedig a süteményesdobozba kapaszkodott.
Smith számtalanszor elképzelte, hogyan szeretkeznek majd, és
folyton azt látta maga előtt, hogyan adja át magát a lány. Amikor
azonban Smith végre az ágy végénél állt álmai nőjével, rájött, hogy
tévedett. Ugyanis elég volt pár csók, és Valentina teljesen átvette az
irányítást a teste és az izgalma fölött.
Újra lágy csókot követelt Valentinától, a lány pedig
megremegett a keze közt. Smitht örömmel töltötte el a tudat, hogy
talán a lány is kezdi elveszteni a fejét.
Az ágyára fektette Valentinát, és amikor a süteményesdoboz
végre kicsúszott a lány keze közül, összefonta az ujjaikat. Hosszú
ideig nézték egymást, Smith pedig szinte hallani vélte Valentina
szívverését, amely versenyt dobogott a sajátjával.
Ebben a pillanatban úgy tűnt, minden úgy van, ahogy lennie
kellett.
Smith óvatosan ráereszkedett Valentinára, és stabilan maga
alatt tartotta, miközben újra és újra megcsókolta. Minden újabb
csókkal egyre inkább ráérzett a lány ízére. Valentina nemcsak a
csókjaival bánt nagyvonalúan: a férfihoz nyomta magát, és
farmerba bújtatott lábával körülfonta Smith csípőjét, hogy még
közelebb érezze magához.
Minden még szexisebbé és édesebbé vált.
Még többre vágyom – gondolta Smith, aki nem tudott betelni a
lány szájával és az érzéki domborulatokkal, amelyek mozgásba
lendültek alatta.
– Túl sok a ruha – mormolta Smith Valentina fülébe, miközben
felhúzta a kardigánja alját.
A lány hasa meleg és érzékeny volt, bár egyelőre Smith még
mindig csak a kardigán alatt viselt pamutfelsőn keresztül érezte a
bőrét.
Valentina ujjai bevándoroltak Smith inge alá, és rátaláltak a
férfi hasizmaira, amelyek hullámozni kezdtek a lány érintésétől.
– Igen – lehelte a nő, miközben beleharapott a férfi
fülcimpájába –, túl sok.
Smithnek újra meg kellett csókolnia a lányt: a nyelvük játékba
kezdett, míg Smith hátra nem húzódott egy másodpercre, hogy
ezúttal teljesen megszabadítsa a lányt a felsőjétől. A lány melle
hullámzott minden lélegzetvételtől, Smith pedig megjegyezte
magában, hogy Valentina az egyszerű, fekete melltartóját
magabiztosabban viselte, mint bármelyik szupermodell tette volna.
– Hál’ istennek – mondta Smith, miközben végigfuttatta ujjait
a lány mellén –, végre itt vagy velem.
Valentina újra beleremegett a férfi érintésébe. Smith annyira
szerette nézni, hogyan veszíti el a fejét, hogy bár szinte reszketett
az újabb csókért, visszafogta magát, és még egyszer végigsimított a
lány puha halmain.
Alig tudta visszafogni magát, hogy ne tegye rögtön magáévá
nyersen, mindenféle gyengédség nélkül. Más nőkkel pedig mindig
igazi úriemberként bánt. Megpróbálta kicsit lehűteni az agyát –
arra gondolt, hogy ha esetleg a lány kerül felülre, lassabbra tudják
venni a tempót.
Egy másodperccel később maga fölé húzta a lányt, aki a
vállába kapaszkodott, hogy megtartsa magát. Valentina haja
mézszínű selyemként vette körül, gyönyörű melle pedig szinte
kibuggyant a melltartójából.
Ó, igen – gondolta Smith. Ez lenne a megfelelő pozíció, hogy
csak hátradőlne, és kiélvezhetné Valentina látványát.
Ekkor azonban ismét rájött, hogy tévedett. Valentina
rámosolygott, amitől a torkában dobogott a szíve, és a teste
fellángolt.
Hogyan is tudta volna visszafogni magát, miután a lány
felsőteste szinte meztelen volt előtte? Nem tudta megállni, hogy ne
simogassa meg, és ne dörgölje a lány combjához ágaskodó
férfiasságát, miközben Valentina hozzápréselte magát.
Aztán Valentina levette a kezét a mellkasáról, végre kikapcsolta
a melltartóját, és a földre hajította.
Ó, te jó ég.
Valentina lélegzetelállító volt.
Smith még sosem látott ilyen gyönyörű melleket: pontosan a
markába illettek, és amikor az ujjbegyeivel végigsimított a
mellbimbóján, az úgy megkeményedett, hogy azonnal a szájába
kellett hogy vegye.
– Ó, istenem – sóhajtott fel Valentina, miközben Smith nyelve
az egyik mellbimbója körül körözött –, ez csodás érzés.
Mikor Smith a lány másik mellével is megismételte a dolgot,
Valentina felnyögött:
– Nagyon, nagyon jó.
– Tudod, milyen régóta akartalak már megkóstolni?
Valentina csak megrázta a fejét, Smith azonban nem is várt
választ, az ajkával, a nyelvével és a fogaival addig kényeztette a
nőt, míg agyát teljesen el nem hódította a lány egzotikus íze.
– Csodás ízed van, Valentina. Átkozottul finom.
A férfi minden szava egyre rekedtebb volt a vágytól. Közel
húszévnyi, más nőkkel szerzett szexuális tapasztalat foszlott
semmivé a fejében. Egyedül Valentina puha bőrét érezte az
ujjhegyei alatt, egyedül az ő íze lángolt a nyelvén.
– Mindenki azt hiszi, hogy a filmen pörgök egyfolytában,
pedig csakis rád tudok gondolni. – Smith a lány nyakába temette
az arcát, és beszívta az illatát. – A bőröd illatára. – Végigfuttatta az
ujjait Valentina haján. – Hogy milyen lenne végigsimítanom a
hajadon. – Beleringatta a csípőjét a lányéba. – És hogy milyen
hangot adsz majd, ha elélvezel.
– Ó, igen. – Valentina beletúrt Smith hajába, és visszacsúsztatta
a férfi száját a mellére. – Segíts elélvezni.
Ó, te jó ég. Smith tudta, hogy nem véletlenül szeretett bele
ebbe a nőbe. Valentina épp olyan bátor volt az ágyban, mint a
tárgyalótermekben. Teljesen lenyűgözte Smitht. Olyan volt, mintha
hipnotizálták volna.
Minden idegszálát igénybe vette, hogy ne veszítse el a fejét, és
ne remegjen a keze, miközben kigombolta Valentina farmerját, és
lehúzta a cipzárját. Őrületes vágy fogta el, miközben a lány
megemelte a csípőjét. Smith lehúzta róla a farmert, majd az alatta
lévő csipkét, amelyet végül legörgetett a combján. Valentina lerúgta
a cipőjét, majd mezítláb letolta magáról a nadrágot és a bugyit,
majd lovagló ülésben újra visszaereszkedett Smith ölébe.
– Nem hiszem – szólalt meg Smith, miközben a kezével
végigsimított a lány csupasz hátán, és megérintette a csípőjén a
puha bőrét, miközben élete leggyönyörűbb látványát itta magába
–, hogy voltam már ennél boldogabb az életben.
Smith élvezte, ahogy Valentina lágy dorombolással mozgott a
keze közt; hogy csöppet sem volt szégyenlős meztelenül; és hogy
miután belement, vele tölti az éjszakát, száz százalékig beleadta
magát a szeretkezésbe.
Smithnek tetszett Valentina válasza:
– Én is boldog vagyok – majd megfogta két oldalról a férfi
arcát, és a maga csábító, egyben gyengéd módján megcsókolta.
A gyengédség azonban egy szempillantás alatt szenvedélyessé
vált, ahogy pózt váltottak, kiéhezett testük pedig összegyűrte a
lepedőt. Smith a párnákra fektette a lány meztelen testét, majd
letámasztotta a kezét, hogy fölülről újra végignézhessen rajta.
Valentina bőre aranyszínű volt, némi rózsaszín beütéssel. Melle
csodásan telt volt: nemcsak Smith tenyerébe illett pontosan, de
gömbölyded csípőjével együtt jól kiegészítette karcsú alakját is.
– Nekem – Smith alig tudott beszélni és gondolkodni –
szükségem van egy percre.
Smith próbált lélegezni, de szinte alig sikerült. Azzal a kevés
oxigénnel, amely a tüdejében volt, így szólt:
– Annyira gyönyörű vagy.
Szerencsére ahhoz nem kellett gondolkodnia, hogy forró,
nedves csókokkal halmozza el a lány száját, állát, nyakát, vállát és
mellének édes domborulatait. Majd elkezdett lejjebb haladni a még
érzékenyebb területek felé. A keze követte szája útvonalát: Smith
nem akarta, hogy túl hamar, túl gyorsan lejjebb vándoroljanak. A
lány testének minden újabb szegletét egyszerre akarta felfedezni,
megérinteni, megkóstolni és belélegezni.
Valentina hasa lapos és puha volt, az ajka érintésétől pedig
összehúzódtak az izmai. Smith teljesen mámoros volt a lány
testétől, és a vágy annyira a hatalmába kerítette, hogy ezúttal nem
lassított le. Megindult a nő ölét takaró puha szőrzet felé.
Smith magába szívta a lány illatát, miközben lassan körülölelte
a kezével: Valentina nedves és forró volt a tenyerében – immár
ismerte szájának, mellének és hasának az ízét.
De még többet akart belőle.
Mély, elkínzott nyögést hallatott a vágytól, majd megkereste a
lány legédesebb pontját, és egyszer, kétszer, majd háromszor is
végigfuttatta rajta a nyelvét. Valentina beletúrt a férfi hajába, és
szorosabban magához nyomta Smith arcát. Megfeszítette a
csípőjét, hogy még jobban érezze magában a férfi nyelvét. A lány
belső izmai összerándultak, és kéjtől hangos nyögései
visszhangozni kezdtek a hálószobában. Smith kis híján elvesztette
a fejét a gyönyörtől, hogy nyelvével kényeztetheti a nőt, puha
csípőjét pedig a kezében tarthatta.
Miután a lány elért a csúcsra, a férfi azután sem akarta levenni
róla a száját, és tovább nyaldosta puha, selymes bőrét. Míg
Valentina zihálva feküdt az ágyán, Smith pár percig gyengéden
csókolgatta, nyalogatta, és harapdálta a nő belső combját, majd
áttért a csípőcsontjára és a köldökére, hogy olthassa
csillapíthatatlan szomját iránta.
Ki kellett találnia, hogyan lehetne ebből a mai, ajándékba
kapott éjszakából többet is kihozni. Most azonban egyetlen vágya
volt: szeretkezni álmai nőjével.
És hogy minden eszközt bevetve később is magáénak
tudhassa…
 Tizennegyedik fejezet

Valentina lepillantott, tekintete találkozott Smithével, aki a

szokottnál is sötétebb szemekkel nézte őt, de olyan áthatóan, amitől
a lány szívverése kihagyott egy pillanatra.
Látta a férfi arcán a vágyat, amely éppoly heves volt, mint a
sajátja, de a testi izgalmon túl valami mást is észrevett, ami a
szívéig hatolt… vágyódást! Ugyanazt az érzést, amit ő olyan
hosszú ideje és keményen próbált magától távol tartani. Olyan
vágyódást, amely messze meghaladta a szex szintjét.
Ott derengett benne a vágykép, ahogy didergős éjszakákon, a
kanapén összebújnak a takaró alatt.
Hogy valaki, akire rábízhatja a legmélyebbre temetett,
legsötétebb titkait, felszárítsa a könnyeit.
Hintaszékben, kéz a kézben fogva töltött délutánokra,
miközben az unokáik körülöttük játszottak.
Valentina gyengéden újra magához húzta Smitht, és még
édesebb csókokkal jutalmazta, mint idáig bármikor. Ugyanilyen
édes melegség öntötte el, ahogy a férfi ujjai felfedezték meztelen
bőrének minden hajlatát, miközben a nyelvükkel is kényeztették
egymást. Valentina érezte a saját ízét Smith ajkán, és bizsergető
volt számára az emlék, ahogyan a férfi az imént még a lába közt
volt, és olyan elragadtatással nyalogatta, mintha még sosem kóstolt
volna nála finomabbat.
A lányt nem lepte meg, mennyire vágyik a férfira, elvégre
Smith rendkívül csábító és szexi volt. Meglepte azonban, hogy
ennyire kívánja… és hogy máris többet akart belőle, holott még
most sem volt teljesen az övé.
Annyival többre vágyott…
Bár épp csak átélte az első orgazmusát, a világ
legtermészetesebb dolga volt, hogy szétnyissa Smith előtt a lábát,
amikor a férfi az egyik kezét végigcsúsztatta a mellén, majd a lába
közé nyúlt. Valentina háta ívbe feszült, miközben a férfi ujjai
mélyen cirógatták belülről.
 – Istenem, Valentina. – Smith megnyalta a nő nyakát, mielőtt a
fogai és az ajkai közé szívta a húsát. – Olyan nedves vagy. Olyan
átkozottul nedves és forró…
A férfi kezének minden lökése és a tenyerének minden
ringatása egyre magasabbra és magasabbra röpítette a nőt.
Olyannyira, hogy szinte attól félt, minden összedől körülötte.
– Ó, Smith…
Valentina nem is igazán tudta, mit próbált mondani a férfinak.
Hogy még többért könyörög-e, vagy azért, hogy a férfi
megkegyelmezzen neki. A lány szeme tágra nyílt, és tudta, hogy
minden, amit a férfi tekintetében látott – érzelmet és kínzó vágyat
–, az ő szemében ugyanígy tükröződött.
– Itt vagyok – mondta Smith, amikor megérezte, hogy
Valentina feszültté vált.
Gyengéden megsimogatta a lányt, miközben egyre
magasabbra és magasabbra röpítette, eddig ismeretlen gyönyörök
felé.
– Élvezz el, Valentina. Hadd kapjak meg mindent belőled.
Valentina őrülten szeretett volna a férfié lenni, még ha csak
egyetlen éjszakára is.
A lány hagyta, hogy Smith simogassa őt, miközben ajka a férfi
ajkára tapadt, és nyelve az övét kereste. Valentinát újra döntötték a
kéj hullámai, és maga is meglepődött, milyen merészen és
természetes módon engedte szabadjára minden szexualitását,
miközben érzékien a férfi alatt vonaglott.
Smith – csakúgy, mint az első orgazmusánál – most is
egyszerre élvezett el a lánnyal. Valentinát forróság öntötte el,
miközben Smith végigcsókolgatta a mellét, a bordáit, a hasát, majd
lágy csókokat lehelt belső combjaira is. Miközben az ajkai bejárták
a lány testét, ujjaival finoman végigsimított Valentina izmain:
végigjárta mindkét karját, a hátát, majd a lábát, teljesen ellazítva
ezzel a lányt.
Különleges, szexi és izgalmas élmény volt meztelenül feküdni a
férfi alatt, illetve rajta ülni, miközben az még mindig ruhában volt.
Valentina azonban egyre inkább vágyott rá, hogy ő is mindent
megkapjon a férfiból, ezért türelmetlenül lerántotta róla az ingét,
nem foglalkozva a lepattanó gombokkal, és azzal sem, hogy az ing
egyik ujja elszakadt.
 A lánynak tetszett a látvány, ahogy Smith segített neki
kigombolni és lehúzni a farmerje sliccét. A férfi keze nagy volt és
napbarnított, az övé pedig törékeny és sápadt. Valentina
nőiesebbnek és érzékibbnek érezte magát Smith mellett, mint bárki
mással előtte.
Persze még ma éjjel sem engedélyezte magának, hogy ilyen
buja nőként viselkedjen vele. Smith egyszerűen kikövetelte belőle
ezt a fajta érzékiséget az első perctől fogva, hogy megismerkedtek.
Valentina nem sok férfit cipelt az ágyába, de azért szűzies életet
sem élt az elmúlt tíz évben. Smithszel azonban úgy érezte magát,
mintha először szeretkezne életében. Többnek tűntek, mint egy
férfi és egy nő, aki egyszerre akart elélvezni… Együtt olyanok
voltak inkább, mint egy valóságos természeti csoda.
Valentina legalábbis úgy érezte, miközben a férfi a földre dobta
az ingét, lerúgta a nadrágját, és előrántott egy óvszert az
éjjeliszekrényből, hogy Smith felér egy csodával.
A lány ugyanis még sosem látott gyönyörűbb férfit nála.
Valentina már ismerte a férfi szinte tökéletes arcát, de csak most
fedezte fel széles vállait, a karján és hasán végigvonuló szálkás
izmokat, ruganyos csípőjét és erős, napbarnított combját.
– Most pedig én kérek egy másodpercet, hogy kiélvezzem a te
látványodat – mondta Valentina, miközben a férfi újra fölé hajolt.
Valentina felemelte az izgatottságtól és vágytól remegő kezét,
és az egyik ujjhegyét végigfuttatta a férfi hasizmai alatt vezető sötét
csíkon. Felnézett, hogy csókot nyomhasson a férfi bőrére, és a
nyelvével és ajkaival is végigkövette a férfi tökéletes testén végig
vezető ösvényt, amelyet a kezével már felfedezett.
A férfi izmai megfeszültek és ugrálni kezdtek a lány ujjai és
szája alatt, miközben Valentina így suttogott:
– Lehet, hogy két másodpercre is szükségem lesz.
– Amennyit csak akarsz…
A férfi hangja rekedt volt a vágytól, Valentinának pedig tetszett
a gondolat, hogy mindez az ő műve volt. Úgy gondolta, hogy
külsejét tekintve sosem lehet a férfival egy szinten, de a szenvedélyt,
a vágyat és a csókjait ugyanolyan hévvel tudja viszonozni.
Fájdalmasan vágyott Smithre, és reszkető kezekkel tapogatta
végig a férfi törzsét, míg végül nem bírta tovább, és meghúzta a
férfi bokszerének gumiját, hogy szabaddá tegye ágaskodó
férfiasságát. Szerencsére Smith egy pillanattal később máris
felhúzta az óvszert, majd szinte leteperte Valentinát. Két keze a
lány fejének két oldalán pihent.
Nem mozdult, nem hatolt belé, és nem is csókolta meg újra a
lányt. Inkább csak mélyen belenézett Valentina szemébe, mintha
kellő türelemmel és kitartással megtalálná benne a választ.
– Valentina.
A férfi olyan vággyal suttogta a nevét, hogy Valentina szorosan
összekulcsolta az ujjaikat, majd felemelte a fejét, hogy az ajkuk
egyetlen csodálatosan durva csókban egyesülhessen. Mindketten
harapdálták és szívták a másik ajkát, elvéve, amire vágytak, de
ugyanannyit vissza is adva.
Valentina nem tudott magához térni a gyönyörtől, hogy végre
érezheti a férfi bőrének melegét, a mellkasát borító sötét szőrzetet,
és az övéhez simuló izmait… és a gondolattól, hogy a titkos
fantáziái, melyeket találkozásuk első napja óta dédelgetett, végre
megvalósulnak.
A lány sosem érezte még annyira, hogy él, mint amikor
szétnyitotta a lábát, és végre magába fogadta Smitht. A belső izmai
olyan intenzitással ölelték körül a férfi vastag, kemény férfiasságát,
hogy az élvezettől lehunyta a szemét, a csípőjét pedig önkéntelenül
feljebb tolta, hogy még mélyebben magába engedhesse a férfit.
Valentina összekulcsolta a bokáját Smith körül, hogy közelebb
vonja magához.
Miután egyesültek, Valentina szinte magában érezte a férfi
szívverését, ahogy az újra a nevét suttogta. Majdnem újra elélvezett
csupán ettől. De mielőtt hangot adhatott volna annak, hogy milyen
közel jár, a férfi olyan szívet tépően édes és gyengéd csókkal
jutalmazta meg, hogy Valentina az egyre erősödő szenvedélytől
még szorosabban magához húzta őt a lábával.
Pár pillanattal később Smith elengedte a száját, Valentinának
pedig minden porcikája fellázadt az ellen, hogy elengedje őt.
Hetek óta elnyomta magában a férfi iránti érzéseit. Mindenki
elől titkolta őket, különösen maga elől.
Ma azonban a gondosan elrejtett titkok kevésnek bizonyultak
a szenvedéllyel szemben.
Valentina beletúrt Smith hajába, és ajkát újra a férfi ajkára
tapasztotta. Most már nem csak egyetlen éjszakára kínálta fel
magát… azt akarta, hogy a férfi, mindent megkapjon belőle. Még
sosem érzett hasonlót. Sosem volt ilyen mohó és kielégíthetetlen.
Egyszerre kezdtek el tökéletes összhangban mozogni, a
csípőjük összeütközött, a nő teste pedig könyörgött minden újabb,
mély lökésért. A bűnösen édes érzések csodálatosan mocskossá
váltak, miközben egyszerre értek fel a csúcsra egymás karjában.

***

Valentina nem emlékezett rá, mikor érezte magát utoljára ilyen

csodásan; ennyire bágyadtnak és kielégültnek. Különösen, hogy
Smith súlya belenyomta a matracba, a gyűrött lepedők pedig a
vádlija alatt voltak összegöngyölődve.
– Összegyűrtük a lepedődet – mormolta bele a férfi nyakába.
Belenyalt a férfi füle alatt lévő sós izzadságba. – Teljesen össze
vannak túrva.
– Helyes.
Valentina érezte a férfi hangjából a mély megelégedést. De azt
is, hogy elég volt csupán megéreznie a férfi mellkasának rezgését,
kielégült teste máris újra életre kelt.
Tudta, hogy biztonságban van, amíg még tart az éjszaka, és ki
akarta használni az összes lopott órát, ezért így szólt:
– Most már készen állok a desszertre.
Smith felemelte a fejét, és lemosolygott rá.
– Azt hittem, a desszerten már túl vagyunk.
Valentina megcsókolta a férfit, és örömmel beleveszett az
ajkaiba.
– Nem, nem, az egész csak azért volt, hogy megjöjjön az
étvágyunk a muffinhoz.
Valentina szerette a férfi nevetését, és azt még jobban, hogy
tudta, örömöt okozott neki. Mert – ó, te jó ég – Smith semmihez
sem fogható örömben részesítette. Minden egyes érintéssel, csókkal,
minden simogatásával, amellyel hozzáért a testéhez, vagy amelyet
benne tett.
– A muffinok itt vannak – emlékeztette Valentina a férfit,
miközben az meztelenül végigsétált a szobán a szekrényig.
Smith kinyitott egy fiókot, és előhúzott valamit belőle.
 Bár pár perce még kielégülten heverészett, Valentina szíve most
erősen és gyorsan vert, miközben arra gondolt, vajon mivel áll elő
Smith.
– Csukd be a szemed – kérte a férfi.
– Miért?
Smith rávigyorgott.
– Bízz bennem, tetszeni fog.
A férfi olyan könnyedén ejtette ki a „bízz bennem” szavakat,
hogy Valentina gyorsan felült, és görcsbe rándult a gyomra. A testét
jóval könnyebben adta oda egy férfinak, mint a bizalmát.
Amikor azonban belenézett Smith szemébe, és látta, milyen
mélyrehatóan figyeli a férfi, elégedetten konstatálta, hogy valóban
bízott benne. Legalábbis aznap éjjel, amikor tökéletesen biztos volt
benne, hogy semmi és senki nem állhat kettejük közé.
Kifújta a levegőt, lehunyta a szemét, majd érezte, hogy Smith
valami puha dolgot kötöz a szeme elé. Mielőtt megkérdezhette
volna, miért takarja el a szemét, cukor- és csokiillatot érzett.
– Egyél egy falatot.
Valentina beleharapott a süteménybe, és az összes
ízlelőbimbója életre kelt.
– Mmm…
A lány le akarta nyalni a felső ajka sarkáról a krémet, Smith
nyelve azonban megelőzte.
– Finom.
Smith újra odatartotta a szája elé a csokis sütit, Valentina pedig
evett egy újabb falatot. Még soha nem ízlett neki egy desszert sem
ennyire, és újra készen állt, hogy Smith ajkai az övéhez érjenek.
Ekkor azonban valami hideget érzett, először az egyik melle
hegyén, majd a másikon.
– Tudtad, hogy a muffinnak még a belsejében is van töltelék?
Valentina olyan hevesen várta, mi lesz a következő lépés, hogy
alig tudta kiejteni a „nem” szót.
– Nem tudom megállapítani, milyen ízű. Segítesz?
– Smith. Kérlek.
A férfi újra rávette, hogy könyörögjön neki, de már nem
érdekelte más, csak a férfi forró lehelete, majd a nyelve, ahogy
mohón végignyalta Valentina hihetetlenül érzékeny mellbimbóit. A
nő vakon kapott a férfi válla után, miközben Smith a másik mellét
is tisztára nyalta a maga leírhatatlanul csábító és bűnösen tökéletes
módján.
Smith csak akkor csókolta meg újra, amikor már az utolsó
csepp krémet is lenyalta róla. Valentina teljesen kifogyott a
levegőből, amikor a férfi megkérdezte:
– Mondd csak, Valentina. Milyen íz volt ez?
Szerelem. Szerelemízű volt.
A tiltott szó kéretlenül jutott Valentina eszébe, ráadásul egymás
után kétszer. Ijedten megmerevedett a férfi karjában.
Smith azonnal érzékelte a lány hangulatváltását; lehúzta a
szeméről a nyakkendőt, amellyel bekötötte a szemét, és lassan
végigsimította a nő karját.
– Megígértem, hogy nem teszek semmi olyat, amihez nincs
kedved ma éjjel – mondta megnyugtató hangon. – A szembekötés
zavart?
Természetesen nem. Valentinának nagyon is tetszett a dolog.
A férfi után nyúlt, és megölelte.
– Nem tettél semmi rosszat.
Igazat mondott, és még örült is, hogy némi zavar került a
dologba. Emlékeztette rá, hogy csak a testét adhatja oda Smithnek,
a szívére jobban kell vigyáznia.
Megpróbált visszatérni az előbbi játékos hangulatához:
– Kissé ragacsosnak érzem magam.
A férfi sötét tekintete egy hosszú pillanatig tovább fürkészte,
végül azonban túllépett a lány furcsa viselkedésén. A karjába vette
Valentinát, és a fürdőszobába vitte.
Megengedte a vizet, közben pedig cirógatta a lány bőrét, a
szájával pedig a nyaka ívét fedezte fel. Valentina Smithhez nyomta
magát, és bár a kádban alig volt pár centi víz, a férfi felnyögött:
– Újra akarlak, Valentina.
– Igen, én is – suttogta a lány, miközben a férfi mellé csusszant
a sekély vízbe.
Smith valahonnan előhúzott egy óvszert, és már rajta is volt,
amikor Valentina ráereszkedett, és a férfi beléhatolt. Valentina úgy
képzelte, ez a mostani alkalom is csodás lesz, de bizonyára nem ér
majd fel az első aktus különlegességéhez.
Ám ekkor Smith majdnem teljesen kihúzta magát belőle, majd
olyan mélyen és gyorsan hatolt belé újra, hogy a nőnek
szorosabban belé kellett kapaszkodnia, majd felsikított az
élvezettől. Smith gyengéden harapdálta a fogával és az ajkaival
Valentina mellét, erős kezével pedig keményen tartotta a csípőjénél
fogva.
Miután egyszerre elélveztek, és megszárítkoztak, Valentina
kimerültebbnek érezte magát, mint valaha. Smith gyengéden
visszavitte a lányt a gyűrött ágyra, betakargatta, és magához
húzta.
Valentina még sosem aludt ilyen jól senki más mellett – még
akkor sem, amikor Tatiana kislánykorában rosszat álmodott, és
bemászott mellé az ágyba. A nő nem számított rá, hogy ma éjjel
ilyen meghitten együtt alszik majd Smithszel. Úgy képzelte, csak a
szexről fog szólni az együtt töltött idő.
Smith erős karjával körülvette, egyik keze pedig egyenesen a
lány szíve fölött pihent. Valentina nem akart küzdeni az álom
hívogató sötétsége ellen… vagy lemondani az édes pillanatokról,
amelyeket Smith közelében tölthetett.
 Tizenötödik fejezet

Valentina másnap reggel még félálomban odabújt Smithhez, és

örömteli sóhajt hallatott. Csak akkor ébredt fel teljesen, amikor egy
kéz végigsimított a haján, és apró csókokat érzett a szemhéján.
Ó, te jó ég – gondolta Valentina, miközben próbált nyugodt
maradni Smith mellett –, mit tettem?
Persze nem felejtette el, hogy lefeküdt a férfival. Tiszta fejjel
döntötte el a dolgot, és nem bánta meg. Hogyan is bánhatta volna,
elvégre élete legérzékibb pár óráját töltötték együtt. Ám ahogy a
reggeli fény besütött az emeleti hálószoba ablakán, Valentina tudta,
hogy egy fontos szabályt megszegett: ott maradt éjszakára.
Hús-vér nő volt, akiben keringtek a megfelelő hormonok és
vágyak. Egy éjszakányi forró szex belefért neki. Sőt pazar volt, hisz
most már nem kell arra fókuszálnia minden energiáját és idejét,
hogy azon tűnődjön, milyen lehet Smithszel szeretkezni. Végre
visszatérhet a valóságba.
De az, hogy az ágyában ébred, feltehetőleg együtt reggeliznek
majd, és a nap legkényesebb óráiban mutatja meg magát a
férfinak… ez egyértelműen nem fért bele.
Valahogy ki kell találnia, hogyan csusszanjon ki a férfi ágyából,
és hagyja el a házát anélkül, hogy nagy ügyet csinálna az együtt
töltött éjszakából.
Csakhogy a férfi lágy csókjaitól, amelyeket a szemöldökére,
arcára, orrára, majd állára lehelt, a legkevésbé sem akaródzott neki
elhagyni az ágyat. Forrón és gyorsan szökött fel benne újra a vágy,
és azt kívánta, bárcsak beletúrhatna a férfi hajába, és ajkát a teste
valamelyik lüktető pontjára tehetné.
Annyi szabályt hágott már át a férfi kedvéért, és tudta, hogy
még jó párat nem lesz ereje betartani. Ahelyett, hogy elfordult
volna Smithtől, még szorosabban a karjába fúrta magát, a lábát
végigsimította a férfién, miközben a teste feléledt Smith érintésétől,
és többet követelt.
Ekkor azonban egy mobiltelefon fülsértő hangja térítette
magához az érzéki bódulatból.
A szeme tágra nyílt, a keze pedig megállt a férfi mellkasán.
– A telefonod…
– Hadd csörögjön.
Valentina azonban túlságosan bensőségesen ismerte a húga
naptárát ahhoz, hogy csak úgy eleresszen a füle mellett egy fontos
hívást, bármilyen szorosan is tartotta fogva a Smith iránti vágy
béklyója. Sokkolta a felismerés, hogy majdnem megfeledkezett a
kötelességéről. A Smith-szel való szex immár súlyosan károsította
az elméjét.
– Tatianával lesz egy telefonos interjútok ma reggel az
Entertainment magazinnal.
Épphogy befejezte a mondatot, a telefonja máris csörögni
kezdett, és felismerte Tatiana csengőhangját. Húga egy fiatal
tehetségeknek szervezett eseményen vett részt előző éjjel Los
Angelesben, így sejtelme sem lehetett róla, hogy Smith Valentinával
töltötte az éjszakát, sem arról, hogy épp együtt feküdtek a férfi
ágyában. Mégis úgy vélhette, érdemes Valentinánál próbálkoznia,
amikor Smith nem jelentkezett be a telefonos interjúra.
Smith talán semmibe veheti a hívásait, de Valentina képtelen
volt rá. Különösen, ha a húga telefonált. Kicsusszant a férfi alól, és
igyekezett megfeledkezni a szégyenlősségéről, miközben
meztelenül átosont a szoba túlsó végében lévő táskájához.
– Hahó, T!
Kérlek – imádkozott magában Valentina némán –, ne kérdezz
semmi olyat, ami miatt hazudnom kellene.
Szinte visszaugrott a paplan alá a telefonnal a fülén, Smith
pedig továbbra is éhes tekintettel fodrozta.
– Az Entertainment magazin riportere, Beth épp tartja a
vonalat – mondta Tatiana. – Azt kérdezgeti, mikor telefonál végre
be Smith. Említett valamit arról, hogy elmarad az interjú, amikor
tegnap az Alcatrazban voltatok?
– Nem, nem mondott semmit róla, hogy ne tudná megcsinálni
az interjút. Lehet, hogy csak késik egy kicsit. Szerintem sose hozna
direkt kellemetlen helyzetbe egy mérges újságíróval.
Csakhogy ahelyett, hogy Smith a telefonja után nyúlt volna,
átkarolta Valentinát, és felizgult, meztelen testéhez húzta a nőt.
Még inkább meglepte Valentinát, hogy lágyan szájon csókolta.
Valentina beszívta a levegőt, és kissé felmordult, Tatiana pedig
megszólalt a vonal túlsó végén:
– Val? Minden oké?
– Megnézem, el tudom-e érni – ígérte Valentina, mielőtt
életében először kinyomta a húga hívását.
Valentina örült, hogy a vágy helyett a düh kerekedett felül a
férfi iránt, és már le akarta teremteni, amikor a férfi felemelte a
mobilját, és hívást kezdeményezett.
– Beth, ne haragudj, hogy ilyen későn telefonálok.
De ahelyett, hogy eleresztette volna Valentinát, hogy az
interjúra koncentráljon, még közelebb húzta magához a lányt. A
karjával szorosan átfogta a derekát, az egyik lábával pedig lefogta
a lány mindkét lábát.
– Hogy van a kisfiad? Még mindig arat a focipályán?
Valentina olyan közel volt a telefonhoz, hogy hallotta a nő
vidám válaszát, így igyekezett csöndben maradni. A világért sem
akarta volna, hogy az újságíró vagy a húga rájöjjön, Smith épp egy
nővel van.
Ráadásul pont vele.
Smith persze nem könnyítette meg a dolgát: a kezével lustán
végigsimított Valentina bordáin, a derekán, majd a csípője ívén.
Valentina beleremegett az erőfeszítésbe, hogy ne sikítson fel az
élvezettől. Különösen az előző este után, amikor teljesen szabadjára
engedhette a vágyait.
Akkor nem volt más választása.
Úgy gondolta, a szabályok és az aggályok felfüggesztése
csupán arra az egyetlen különleges éjszakára szólt. Ma reggel
azonban a férfi édes érintése nem volt elég ahhoz, hogy elfeledtesse
Valentinával a tényt, hogy ki is volt ő: Smith Sullivan, a filmsztár.
Hogyan feledkezhetett meg róla?
Nem mintha sokat számított volna, hogy utólag kielemezze,
mi miért történt. A lényeg az volt, hogy hagyta magát
megfeledkezni erről. És ami még fontosabb: ez többé sosem
fordulhat elő.
A forgatáson legalább folyton emlékeznie kellett rá, hogy a férfi
produceri, rendezői vagy színészi minőségben van jelen. A
családjával, az Alcatrazban, a hajóján – és főként az ágyában –
azonban Smith csodálatos ember volt.
Arról nem is beszélve, hogy ő volt a legérzékibb, legkitartóbb
férfi, akivel Valentina valaha találkozott.
Természetesen a szigorú figyelmeztetések és emlékeztetők
ellenére Valentina teste lassacskán újra fellángolt a hosszú óráknak
tűnő percek alatt, amíg a férfi elcsevegett a húgával és a riporterrel.
Smith nem nyúlt a melléhez vagy a lába közé, de ez talán még
rosszabb volt, ugyanis az érintetlen helyek lüktettek és égtek a
vágytól. Valentina közben azért imádkozott, hogy végre érjen véget
a telefonbeszélgetés.
A lelke mélyén azonban tudta, hogy azt akarja, örökké tartson
az interjú. Ugyanis ha vége lesz, rá kell vennie magát, hogy
kiszakítsa magát Smith karjából.
Végül, amikor már Smith megérintette Valentina minden
porcikáját, kivéve a legkínzóbb pontokat, a férfi kinyomta a
telefont… és minden figyelmét a lánynak szentelte.
– Ne haragudj – mondta, miközben az ujjhegyei alatt libabőrös
lett Valentina alkarjának belseje. – Hol is tartottunk?
A lány vett egy mély lélegzetet.
– Épp távozni készültem.
A legtöbb férfi örült volna, ha az egyéjszakás kalandja
megpróbált volna kislisszolni a házából. Ami azt illeti, valószínűleg
a világon az összes férfi boldogan intett volna neki búcsút, ahogyan
az összes nő könyörgött volna Smithnek, hogy hadd maradjon
még.
Amikor Valentinának eszébe jutott, hogy talán épp ezért illettek
olyan jól össze – mert egyikük sem úgy viselkedett, ahogy elvárták
volna –, igyekezett elhessegetni a gondolatot.
A férfi keze tovább folytatta felfedezőútját a testén. Smith
minden lassú simítása egyre inkább felhevítette Valentinát, a férfi
pedig mély hangon így szólt:
– Nem akarom, hogy elmenj.
Minden szó végigcsiklandozta Valentina gerincét.
– Tudod, hogy miben egyeztünk meg tegnap este –
emlékeztette a lány.
– Tudom, de az még előtte volt.
Az „előtte” szó elég volt hozzá, hogy visszahozza Valentina
emlékeit arról, mi volt „utána”. A lány beismerte magában saját
butaságát.
Hogyan hihette azt, hogy egyetlen rövid éjszaka alatt kitisztul
a férfi iránti vágy a testéből? Tudhatta volna, hogy a férfi csókjai,
puha érintése és a testének csodálatos súlya felér majd egy
valóságos csapdával.
Amelyből soha nem akar majd kiszabadulni.
Nem tagadhatta, hogy a közös munka, majd az Alcatraz
szikláin elköltött holdfényes vacsora között valahogy barátok lettek.
És rendkívüli élmény volt Smith szeretőjének lenni.
De az, hogy a testét, a nevetését és a társaságát megosztotta a
férfival, teljesen más volt, mint tálcán kínálni előtte a szívét.
Bármennyire is élvezte Smith társaságát, és bármilyen
csodálatosan bánt vele idáig a férfi, a szakmája miatt lehetetlen volt
elképzelni, hogy a kapcsolatuk örökké tartson. Valentina anyja túl
sokszor próbálta beleringatni magát ebbe a hamis örökkön
örökkébe. Attól még azonban, hogy valaki megpróbál hinni a
tündérmesékben, nem fognak valóra válni.
És ami még rosszabb: az egész drámát megörökítenék a
fotósok és paparazzik, akik nem tudtak betelni a kedvenc sztárjaik
magánéletével.
– Csodás volt a tegnap éjszaka – kezdte Valentina. Nem volt
értelme úgy tenni, mintha nem így lett volna. – De nem változtat
azon, hogy ki vagy te és ki vagyok én.
A kristálytiszta logika azonban nem győzte meg Smitht, hogy
felemelje a lábát, amivel továbbra fogva tartotta az ágyban
Valentinát. A lány frusztrálttá vált, amiért a szíve mélyén maradni
szeretett volna, és így szólt:
– El kellett volna engedned az interjú alatt. Nem fair, hogy itt
tartottál.
Smith egy pillanat alatt a hátára fektette Valentinát, a kezét
pedig a feje fölé szorította. A nő tüdejéből kiszaladt a levegő.
– Fair? Gondolod, amit te csinálsz, az fair? – A szeme szinte
feketére váltott, mielőtt durván, a gyengédség minden látszata
nélkül megcsókolta a lányt. – Gondolod, fair, hogy egy olyan nőért
vagyok oda, aki pont a munkám miatt nem akar tőlem semmit?
A férfi beleharapott Valentina alsó ajkába, majd megcsókolta,
Valentina pedig az élvezettől és a fájdalomtól elbódulva
visszacsókolta. Smith a markába fogta a nő mellét. Valentina a
tudata mélyén azt gondolta, meg kéne ijednie egy férfitól, aki
láthatólag elvesztette a fejét, és épp kiéli rajta a dühét. Ehelyett
azonban belefúrta magát Smith érintésébe.
Vajon képes lenne félni a férfitól? Olyan gyengéd és kedves volt
vele a kezdetektől fogva. A karjában tartotta, miközben Valentina
az apjáról mesélt neki. Valódi ékkőként kezelte a húgát. És azt is
tudta, hogy a tegnap éjszakát sosem írhatják le puszta szexként…
hisz az az első csóktól kezdve az élvezet utolsó sóhajáig szeretkezés
volt.
A nyelvükkel játszadoztak, miközben Smith keze egyre lejjebb
vándorolt, a nő hasára, majd még lejjebb. Ekkor azonban felemelte
a fejét, és a tekintete lángoló szenvedélyről és végtelen vágyról
árulkodott, miközben Valentinára nézett.
– Vajon az fair, hogy egy pillanatra sem tudok nem rád
gondolni, miközben életem legfontosabb filmjén dolgozom, és
semmi másra nem kéne figyelnem?
Ha Smith nem tartotta volna olyan szorosan Valentina kezét a
feje fölött, a nő megsimította volna az arcát, hogy megvigasztalja.
Helyette azonban csak megrázta a fejét.
– Nem. – Nagyot nyelt a férfi gyönyörű arcára kiülő nyers
érzelmektől, és a saját testében dúló vihartól. – Nem fair.
Valentina nem tudta megjavítani a dolgokat, és nem tudta
megadni a férfinak, amire vágyott. Nem kecsegtethette azzal, hogy
van közös jövőjük, amelynél nem számít, ki volt a férfi, és milyen
bonyolult volt az élete és a karrierje.
Egyedül saját magát tudta felkínálni, és az örömöt, amelyet
egymásban leltek – újra.
Smith jóval nagyobb és erősebb volt nála, de a szenvedély – és
a fájdalmas gondolat, hogy mennyire megbántotta a férfit, amiért
olyan hamar el akart menni reggel – erőt adott Valentinának, hogy
fordítson a pozíciójukon, és lovagló ülésben elhelyezkedett Smithen.
A férfi még mindig a markában tartotta Valentina csuklóját, a lány
tenyere azonban a férfi mellkasán pihent, hevesen zakatoló szíve
fölött.
Valentina széttárta a combjait, de ahelyett, hogy magába
fogadta volna Smitht, föl-le csúszkált a férfi kemény férfiasságán.
Mindketten ziháltak. Smith közben a szívén tartotta Valentina
kezét, a nő alhasa pedig összeszorult, miközben még keményebben
ringatózott rajta. Smith a másik kezével erősen megfogta Valentina
csípőjét, hogy felrepítse a közelgő csúcsra. Miközben Valentina
teljesen átélte az orgazmusát, Smith nevét kiáltotta – kiélvezve a
gyönyör összes édes hullámát.
Valentina csak akkor tért vissza a földre, amikor észrevette,
hogy Smith pózt váltott, így most ő feküdt a hátán. A teste még
mindig remegett az orgazmustól, Smith pedig oldalra fordult,
kinyitotta a fiókját, és feltépett egy óvszert. Valentina egész teste
összeszorult, majd újra utat engedett a férfinak, még intenzívebb
élményre számítva.

***

Smith már majdnem újra behatolt Valentinába, amikor hirtelen

fejbe kólintotta a józan esze.
Mégis mit művel? Mi a fenére készül?
– Valentina, kérlek, bocsáss meg.
– Bocsássák meg? – A nő szavai lágyak voltak, és őrült szexinek
hangzottak a durva csókoktól duzzadt ajkairól. – Mi rosszat tettél?
A lánynak vajon tényleg nem tűnt fel, hogy pár perce leteperte
őt, mikor a düh – és a zavarba ejtő tehetetlenség – az előbb kihozta
belőle a vadállatot?
A férfi felemelte a lány egyik csuklóját, és felszisszent a piros
szorításnyomok láttán. Nem tudta, megérdemel-e még egy esélyt,
de meg akarta próbálni rendbe hozni a dolgokat.
– Bántottalak – mondta, és csókot lehelt a nő csuklója belsejét
fedő, érzékeny bőrre. – Sosem akartalak bántani.
Smith álmában sem gondolta volna, hogy a nő ezután
kicsúsztatja a kezét a kezéből, és az arcára teszi.
– Nem – mondta Valentina gyengéden –, nem te bántottál
engem. Én bántottalak téged. Nagyon sajnálom. – Puha csókot
lehelt a férfi szájának sarkára. – Igazán sajnálom…
A férfi szájának másik sarkát is megpuszilta, majd a két kezébe
fogta Smith arcát.
– Ezért akartam reggel elmenni. Nem akartam, hogy bárkinek
bántódása essen.
A nő nyelve végigsimított a férfi ajkán.
 – Még mindig nem akarom.
Visszahúzódott, és a férfira nézett.
– Smith, kérlek, csókolj meg.
Végül is nem kérte a férfit az Alcatrazban, hogy csókolja meg.
Csak elfogadta, Smithnek pedig tetszett a dolog.
Most azonban Valentina végre megkérte a férfit, hogy csókolja
meg… Smith pedig remélte, hogy a nő így akarta meggyőzni,
hogy nem bántotta őt, és semmiért nem fog haragudni, amit ma
reggel tett vele.
Smith jobban vágyott a nőre, mint bárki és bármi másra. A
kezébe fogta Valentina arcát, és lágy csókjait a nyelvük és foguk
olyan sötét, veszélyes játékává változtatta, amelyre a lelkük mélyén
mindketten vágytak. De még ebben az örvényben is volt egyfajta
gyengédség és fény, amely mindkettejüket körülvette.
– Itt vagyok – mondta Valentina könyörgő hangon, miközben
karjával és lábával átfogta a férfit.
– Kérlek, Smith – suttogta halk nyögéssel, miközben Smith
belekóstolt a nő nyaka alatti gödörbe, meggyőzve magát róla, hogy
a lány valódi, és hogy még mindig vágyik rá a ma reggeli
viselkedése után. – Szeretkezz velem még egyszer.
Ó, te jó ég – gondolta Smith –, sosem fog tudni betelni
Valentinával. Újra belehatolt a nőbe, akinek a csípője felívelt, hogy
még mélyebben magába fogadhassa. Nem tudott másra gondolni,
csak hogy milyen puha, forró és tökéletes volt a nő minden
porcikája. Az ajkai egyetlen másodpercre sem szakadtak el
Valentináétól.
Smith mindig is élvezte a szexet, de a Valentinával való
szeretkezés mindenen túltett. A nő a csókjaik közt könyörgött,
hogy erősebben, mélyebben tegye magáévá, míg végül a szavai
egyetlen hosszú, mély nyögésbe torkolltak.
Smith nemcsak még több gyönyörre vágyott, hanem arra is,
hogy a nőnek ne csak a testét hódíthassa meg, hanem a szívét is.
Miután elhaltak a sóhajaik, a homlokukat, orrukat és szájukat
összeérintve feküdtek egymás mellett. Smith örökké így akart
maradni a lánnyal, és bevetni bármit, hogy maga mellett tarthassa.
De jóval nehezebb volt Valentinánál, és nem akarta agyonnyomni.
Az oldalára fordult, miközben még mindig magához szorította a
lányt, majd végigsimított a nyirkos haján.
 Valentina azonban túl hamar szólalt meg.
– Megígértem Tatianának, hogy ma csajos napot tartunk. Nem
sokat találkoztunk a forgatáson kívül mostanában.
Valentina egyfajta vigasztalásnak szánta a magyarázatot.
Smith örült, hogy annak ellenére, hogy a nő nem akart járni vele,
számítottak neki az érzései.
– Muszáj hazajutnom, mielőtt visszaér a reptérről – mondta
Valentina. – Nem akarom, hogy megtudja, hogy nem töltöttem
otthon az éjszakát.
Smith úgy érezte, mintha egy kő zuhant volna a mellkasára.
– Nem fogod elmondani neki, mi történt köztünk.
Valentina kicsusszant a férfi karjából, és félig felült az ágyon.
Gyönyörű, meztelen bőrét csak a gyűrött paplan takarta.
– Nem – mondta gyengéden –, nem fogom.
A nő megnyalta a száját.
– Csöppet sem bánom a tegnap éjszakát. Vagy a ma reggelt.
A nő mogyoróbarna szeme találkozott Smith pillantásával.
Olyan szép volt, hogy Smith mellkasa még inkább összehúzódott.
– De azt hittem, te kellően jártas vagy ebben ahhoz, hogy tudd,
hogy működnek ezek a dolgok.
Smith megpróbált szenvtelen arcot vágni.
– Mondd csak, Valentina, hogy működnek ezek a dolgok?
Valentina ingerültségében még feljebb ült az ágyban, és
keresztbe rakta a lábát. A paplan félrecsúszott, és kivillant alóla
finom csípője és combja.
– Kell találnod egy újabb, meghódításra váró nőt. És minden
visszazökken majd a rendes kerékvágásba.
Valentina hangja minden mondattal magasabbra váltott. Végül
szinte rákiáltott Smithre:
– Most, hogy szexeltünk, nem kellene többé foglalkoznod
velem!
Smith engedte, hogy a lány kimásszon az ágyból, és a fürdőbe
vonuljon. Valentina pár percre kizárta a férfit.
Most, hogy szeretkeztek – gondolta Smith, miközben belebújt
a farmerjába –, esze ágában sem volt, hogy ne foglalkozzon többé
Valentinával.
Smith épp két bögre kávét töltött ki a konyhában, amikor
Valentina tíz perc múlva megjelent. Teljesen felöltözött, és bár a haja
nedvesen hullott a vállára, máris cipőben volt, és a kezében tartotta
a táskáját.
– Egyél még egy fahéjas csigát, Valentina.
A lány meglepetten nézett az ablak melletti reggelizőasztal
közepére helyezett tányérra. Korgó gyomorral válaszolt:
– Miért kell ennyire megnehezítened a dolgom?
– Nem kellene nehéznek lennie.
Smith épp ezt akarta bebizonyítani a nőnek, ráadásul
Valentina is tudta a szíve mélyén, hogy a szerelemnek nem kell
feltétlenül nehéznek lennie. A férfinak eszébe jutottak az anyja
szavai a múltkori beszélgetésükből: „Néha nehezebb elismernünk,
hogy vágyunk a szerelemre, mint nélküle élni. Ne add fel.”
Smith kivette Valentina táskáját a kezéből, lerakta, és kihúzott
neki egy széket. Egy pillanatra úgy tűnt, a lány ellenáll, végül
azonban felsóhajtott, és leült.
– Nem játszol túl tisztán.
Tört magának az egyik fahéjas csigából, majd mohón a
szájába vette.
– Ez az egyik legjobb dolog, amit valaha ettem. Folyik belőle a
cukor, pont ahogy szeretem.
Smith nem tudott nem mosolyogni, miközben magának is
letört egy darabot. És nem tudta megállni, hogy ne nyalja le a lány
szája sarkára ragadt cukrot.
– Én is szeretem – mondta.
Valentina kinyitotta a szemét, és a férfira bámult.
– Smith.
A férfi rávigyorgott.
– Valentina.
A nő megpróbálta elrejteni a mosolyát: elfordult, és hagyta,
hogy a haja eltakarja az arcát.
Smith azonban így is látta a mosolyt.
Miután megreggelizett, Valentina elöblítette a tányérját, és
udvariasan búcsút akart venni, Smith azonban a karjába vette.
– Köszönöm, hogy hagytad, hogy szeresselek múlt éjszaka.
Egy másodperccel később pedig megcsókolta a lányt,
lenyalogatva a maradék cukrot és fűszert egyébként is édes
ajkairól. Amikor Smith végre rávette magát, hogy visszavonulót
fújjon, Valentina nagy szeme újra ködös lett a vágytól, a bőre pedig
kipirult a hévtől. A férfi azonban azt is látta, hogy milyen
keményen próbálja elfojtani az érzéseit.
Smith többé nem volt huszonegy éves, a világa pedig nem a
szex körül forgott, bármilyen csodás része is volt az életének. Azt is
megértette, hogy a szex azért volt olyan észbontó Valentinával,
mert több volt egy egyszerű hódításnál. És nem is arról szólt a
dolog, hogy a nő rejtély lett volna, amelyet őrült módon meg akart
fejteni.
Fontos volt neki Valentina. Mélyebben érzett iránta, mint
bármely más nő iránt idáig.
Meg akarta tudni, hogy vajon Valentina-e az igazi.
Ma reggelre pedig teljesen biztos volt a válaszban.
– Ez nem ismétlődhet meg, Smith. Túl zűrzavarossá válhatnak
a dolgok, túl gyorsan. Baj lehet belőle, ha Tatiana rájön, hol voltam
előző éjjel…
– Szerintem örülne neki. És nekem is.
Valentina felszegte az állát.
– Igen, boldog lenne, amíg mi is boldogok vagyunk. Egészen
addig, amíg választania nem kellene közülünk. Kedvel téged,
Smith. Túlságosan is. Fájna neki, ha többé nem lehetnétek barátok
amiatt, mert testvérek vagyunk, és mindig egymást fogjuk
választani. Nem akarom, hogy keresztül kelljen mennie ezen, és
tudom, hogy te sem.
– Ha nem lennék színész, és nem dolgoznánk együtt, szeretnél
még velem lenni ez után a felejthetetlen éjszaka után?
Valentinát kellően meglepte a férfi kérdése ahhoz, hogy
válaszoljon:
– Igen.
Egy másodperccel később mégis kihúzta magát a férfi
öleléséből, felvette a táskáját és a kabátját, és az ajtó felé indult.
– Mivel azonban sosem voltam jó a színlelésben, fölösleges
azon rágódni, hogy mi lenne, ha a dolgok másmilyenek lennének.

Smith egész nap nem tudta kiverni a fejéből a lány arckifejezését.

Határozottnak, erősnek és gyönyörűnek tűnt, mint mindig, mégis
látszott, hogy a lelke mélyén olyan nő, aki szeretné elhinni, hogy
tündérmesék igenis léteznek.
Smith pedig alig várta, hogy bebizonyíthassa neki… és hogy
az ő örökké tartó boldogságuk sokkal édesebb lesz, mint bármelyik
csöpögős hollywoodi film, amit valaha láttak.
 Tizenhatodik fejezet

Valentina alig ért haza, ledobta magáról az előző esti ruháit,

belebújt egy pulcsiba és egy leggingsbe, máris kinyílt a bejárati
ajtó.
Pontosan tudta, hogy nem ő a nagy színésznő a családban.
Tatianának nem volt oka azt feltételezni, hogy több történt közte és
Smith közt egy baráti látogatásnál az Alcatrazba, Valentina mégis
merev mosolyt erőltetett az arcára, ahogy meglátta a húgát.
– Bocsi, Val, nem érkezett pontosan a gépem. Felhívtam a
wellnessközpontot, hogy pár percet késünk.
Valentina még jobban kivillantotta a fogait.
– Szuper, alig várom!
Tatiana beszaladt a hálószobába, hogy lerakja az
utazótáskáját. Valentina eközben végig úgy érezte, mintha egy
nagy neonjel villogna a nyakában HAZUG felirattal. Bár
konkrétan nem hazudott a húgának, mégis úgy tűnt, hogy a
hallgatás legalább akkora bűn.
Néhány perccel később már a wellnessközpont felé hajtottak
Tatiana cuki kis Mini Cooperjében. Valentina a húgához fordult:
– Milyen volt Los Angeles?
– Jó – mosolygott Tatiana. – Nem is gondoltam volna, hogy
mennyit nyom a latban a Smithszel közös munka. Mindenki végig
azt mondogatta, milyen nagy dolog, hogy Smith személyesen
választott ki a Gravitációhoz. Mert hogy ő írta, ő a producer és
rendezi is. Egyikük se látta még a filmet, mégis az Oscarról
suttognak.
– Tényleg nagy dolog – mondta Valentina. – Újra és újra
elmondta, mennyire szeret veled dolgozni, úgyhogy biztosíthatlak,
nem bánta meg a választását.
Tatiana elmosolyodott.
– Mindenki annyira bálványozza. Hiába ismerem
személyesen, és tudom, milyen könnyű együtt dolgozni vele, kissé
ideges lettem. Bár lehet csak azért, mert mindenki azt is mondta,
hogy…
Tatiana gyorsan a nővérére nézett, majd elhallgatott.
Valentina könnyed hangot erőltetett magára:
– Mit mondtak még?
– Hülyeségeket. – Tatiana a szemét forgatta. – Hogy egész
Hollywoodban azt gondolják, a színészek egyből ágyba bújnak
egymással. De megesküdtem rá, hogy mi csak barátok vagyunk.
Valentina keze ökölbe szorult az ölében, miközben így szólt:
– Sajnálom, hogy még ilyeneken is aggódnod kell, T, főleg,
hogy mennyit túlórázol a forgatáson.
– Mindketten tudjuk a kezdetektől, hogy ezek a pletykák a
szakmával járnak – mondta a húga lágy hangon. – Megbirkózom
velük, mert tudom, mi az igazság. Ha Smith találkozgat valakivel,
nem akarom, hogy a partnere kételkedjen a hűségében, hiszen
kétség sem férhet hozzá.
Valentina arra vágyott, hogy témát váltsanak. Bármi másról
szívesebben beszélt volna, de látta, hogy a húga választ vár tőle.
Te jó ég, kétségbeesetten szeretett volna színt vallani
Tatianának. De mit mondhatna? Tegnap éjjel lefeküdtem Smithszel.
És amikor ma reggel kiborultam, és olajra akartam lépni, kis híján
letámadott, hogy az ágyában tartson, én pedig élveztem.
Nem. Ezt nem mondhatja. Semmit nem mondhat el
Tatianának arról, ami köztük történt. Túl nagy lenne a kockázat
mindenki számára. És tulajdonképpen nincs is miről beszélni.
Egyetlen, gyönyörű, tökéletes, bűnös éjszakáról volt szó, nem?
Ami soha többé nem történhet meg.
Végül így válaszolt:
– Szerintem minden nő kénytelen eldönteni, hogy mindenáron
megbízik majd a párjában, ha olyan színésszel kezd járni, mint
Smith… különben megbolondulna.
Hacsak a média hajtóvadászata nem küldi zárt osztályra már a
kezdet kezdetén.
– Hé – szólalt meg a húga hirtelen –, el is felejtettem. Milyen
volt az Alcatraz?
– Csodálatos! – felelte Valentina túlzott lelkesedéssel. Mielőtt
azonban Tatiana Smithről kérdezhette volna, Valentina elkezdte
mesélni az Alcatraz történetét, ahogy azt előző este Samtől hallotta.
 ***

– Köszönöm, hogy elhívtál, Tatiana!

Valentina épp hogy aláírta a nevét a wellnessközpont regisztrációs
papírján, máris Vicki Bennettbe futott. Ő szolgáltatta a filmhez a
szobrokat, ráadásul Smith egyik testvérének a jegyese volt. Vicki
két másik, rendkívül hasonló nővel érkezett, leszámítva, hogy az
egyik roppant terhes volt. Volt azonban még valaki, akire az ikrek
megszólalásig hasonlítottak…
– Szia, Lori Sullivan vagyok – mondta az ikerpár nem terhes
fele, és megrázta Valentina kezét. Kecses mozdulataiból a lány
egyből rájött, hogy ő lehet a táncos a családban. – Ő pedig a
testvérem, Sophie.
Valentina igyekezett nem bepánikolni. Épp elég nehezére esett
eltitkolnia a húga elől, hogy mi történt előző éjjel. Most pedig Smith
két testvére is megszállta a wellnessközpontot, a jövendőbeli
sógornőjükkel együtt.
– Örülök az ismeretségnek, annak pedig pláne, hogy újra
találkozunk, Vicki.
Nem sok időt töltöttek együtt, amikor először mutatták be őket
egymásnak, Valentina pedig azalatt is a lány gyönyörű szobrait
csodálta.
Huszonnégy órával ezelőtt Valentina örült volna a
lehetőségnek, hogy megismerheti Smith családját. Most azonban
végig azon aggódik majd, nehogy kicsússzon valami a száján, és
mindenki megtudja, hogy közelebb került Smithhez, mint azt
valaha lehetségesnek vélte.
– Gyerünk – indítványozta Lori –, áztassuk magunkat egy
kicsit a termálvízben. Soph, te csak a lábadat dugd bele, nehogy
megfőjenek a porontyok.
Sophie a szemét forgatva nézett Valentinára.
– Hát nem bájos a testvérem?
Valentina elmosolyodott. Azonnal látta, hogy a két testvér
milyen szoros kapcsolatban van egymással. Nem csoda, hogy
Smith annyira szerette a családját. Persze bizonyára megvoltak a
problémáik és nézeteltéréseik, mint minden rendes családnak,
mégis látványos szeretet övezte őket.
 Épp csak felvették a fürdőruhájukat, és beleereszkedtek a
meleg vízbe, máris megérkezett az egyik kozmetikus, hogy elvigye
Tatianát az arckezelésére. Valentina egyedül maradt a Sullivan
bagázzsal. Mindegyik nő igazán szimpatikus volt, mégsem tudott
teljesen nyugodt maradni. Persze nem volt rá okuk, hogy Smithről
kérdezgessék, hisz fogalmuk sem lehetett róla, hogy pár órája
Valentina még a férfi ágyában hevert.
Valentina jobban kimelegedett a vízben a kelleténél, ha arra
gondolt, mit művelt vele Smith az ágyban – és mit művelt ő a
férfival.
Örült neki, hogy előző éjjel kikérdezte a férfit a testvéreiről,
mert így tudta, mit mondjon nekik:
– A bátyád azt mondta, hogy csodás koreográfus és táncos
vagy, Lori. Örülnék, ha láthatnám a munkádat.
Sophie-nak pedig ezt mondta:
– Azt is mesélte, hogy a filmes karakterekhez feleannyi
kutatómunkát sem tudott volna végezni a segítséged nélkül.
Szerettem volna eljutni a helyi könyvtárba, de rengeteg volt a
munkám mostanában. Semmit sem szeretek jobban, mint órákon
át csak olvasni.
– Épp most kezdtem meg a szülési szabadságom. Szeretnék
pár dolgot elrendezni, mielőtt megszületnek a babák – mondta
Sophie lágyan, miközben a kezét a hasára helyezte –, de ha kicsit el
tudsz szabadulni, szívesen beugranák veled mókából.
Hogyan tarthatná távol magát Smithtől – gondolta Valentina
hirtelen –, ha a családja ilyen könnyedén beszippantja? Tényleg
szerette volna látni Lorit táncolni, és eltölteni egy délutánt Sophie-
val és a könyveivel.
– Élvezed a munkát Smith filmjén? – kérdezte Vicki.
Valentina próbálta kipuhatolni, hogy vajon van-e valami plusz
tartalom a nő kérdése mögött, vagy hogy észrevehette-e, mennyire
vibrál a levegő Smith és közte, amikor elhozta a forgatásra a
szobrokat. De ahogy ránézett a lányra, arra jutott magával
kapcsolatban, hogy csupán paranoiás.
Egyértelműen nem ez volt a legvonzóbb jellemvonása.
– Tatiana és én is nagyon élvezzük. Mindenki roppant
keményen dolgozik, mégis jó a hangulat. Az elmúlt években ez
nem sok filmre volt igaz, amiben szerepelt.
 – Smith lenyűgöző – mondta Lori, mintha ezzel mindent
megmagyarázott volna.
Ami persze igaz is volt, gondolta Valentina lemondó sóhajjal.
Smithszel könnyű volt elbeszélgetni. Roppant barátságos volt,
mégse vesztett szem elől egyetlen részletet sem, ezzel pedig
mindenki bizalmát elnyerte. Ráadásul Smithnek a legtöbb színész
a nyomába sem ért.
– Egyedül én és ő vagyunk facérok – adta a tudtára Lori. –
Minden más családtag – bökött a fejével Vicki és Sophie felé –
gyomorforgatóan boldog.
– Ejnye, ejnye – évődött Sophie –, csak nem a keserű vénlány
szól belőled?
Lori lefröcskölte az ikertestvérét, mielőtt Valentinához fordult.
– El tudod képzelni, milyen érzés, ha az embert folyton
párocskák veszik körül? Főleg, hogy úgy érzem, én folyton azt a
Taylor Swift-számot éneklem megállás nélkül, ami arról szól, hogy
soha, de soha nem mész majd vissza az expasidhoz. – Lóri
felsóhajtott. – Aztán mégis.
Sophie grimaszolt.
– Várj egy kicsit. Azt hittem...
Lori gyorsan leszerelte a húgát, és Valentinához fordult:
– És veled mi a helyzet? Van valami különleges személy, akibe
épp kezdesz őrülten, mélységesen beleszeretni, amíg meg sem bírsz
majd mozdulni nélküle? A Sullivanek így csinálják mostanság.
Valentina úgy érezte, minden megdermed körülötte. A fal
menti szökőkút folyása olyan lassúnak tűnt, hogy szinte külön-
külön látta a medencébe hulló vízcseppeket.
Hazudj. A fenébe is, elő kell állnia valamilyen meggyőző
hazugsággal.
Ehelyett azonban ezt mondta:
– Van egy hódolóm, de tudom, hogy úgyse működne a dolog,
úgyhogy próbálom nem bátorítani.
Csak akkor jött rá, mi csúszott ki a száján, amikor pár
másodperccel később a fülében visszhangoztak a szavai. Még jó,
hogy Tatiana épp kozmetikusnál volt, különben már húsz kérdést
szegezett volna neki. Például, hogy ki ez a fickó… elvégre
Valentina az elmúlt hetekben, amióta San Franciscóban voltak,
egyetlen férfit sem említett meg előtte.
 Arról nem is beszélve, hogy Valentinának elég érdekes
definíciója lehetett a „próbálom nem bátorítani” jelentéséről, hisz
egész éjjel – és reggel – újra és újra beadta a derekát Smithnek.
– Óóó – mormolta Lori, miközben kíváncsiságtól csillogó
szemekkel előrébb hajolt a vízben. – Legalább helyes a pasas?
Valentina nem tudott nem belepirulni a kérdésbe. Igent
mondott, bár a helyes szó nem igazán fedte le Smith sötét szemét és
szoborszerű szépségét. Inkább a megsemmisítően jóképű illett volna
rá.
– De… – kezdte Valentina.
– Össze is jársz vele, ugye? – kérdezte Lori.
Valentina szeme tágra nyílt a lány nyers kérdésétől,
Sophie pedig lefröcskölte a testvérét.
– Nem kell válaszolnod – mondta Sophie Valentinának.
– Nem hát – vigyorgott rá Lori, miközben letörölte a vizet az
arcáról, és hátrasimított egy nedves tincset a homlokából. – Máris
látom az arckifejezésedből, hogy lehengerlő a szex a fickóval, akit
próbálsz nem bátorítani.
Sophie már készült, hogy újabb adag vizet küldjön a testvére
felé, Lori azonban színlelt megadással feltartotta a karját.
– Oké. Abbahagyom. Megígérem.
Az ígéret azonban későn érkezett, mert a medencében igazi
vízi csata tört ki. Sophie és Vicki keményen locsolták Lorit,
Valentinának pedig be kellett állnia mellé, hogy kiegyenlítsék az
erőviszonyokat. Amikor Tatiana visszatért az arckezeléséről,
mindenki csuromvíz volt, és úgy nevetgéltek, mint a régi jó
barátok. Tatiana könnyedén becsusszant melléjük a medencébe, és
egy másodperc alatt felvette a fonalat.
 Tizenhetedik fejezet

Hétfő délután Smith a parkolóban futott össze Valentinával. A nő

épp a kocsijába szállt be.
– Örülök, hogy megtaláltalak.
Ezzel be is csusszant a nő Lexusának anyósülésére, mielőtt a
lány tiltakozhatott volna.
– Tatiana említette, hogy a Union Square-re tartasz. Az
életemet mentenéd meg, ha szánnál rám egy kis időt, és segítenél
ajándékokat válogatni karácsonyi partira.
Te jó ég, milyen csinos – gondolta Smith, miközben a nő felé
fordult. Valentina arcán látszott, hogy lesújtó véleménnyel van
Smith ürügyéről. A szombat reggeli légyottjuk túlontúl rég volt
már, Smith pedig nem bírta ki, hogy legalább egy kicsit ne érjen
Valentinához, ezért végigfuttatta a kezét a lány copfján.
– Boldogan segítek ajándékot választani mindenki számára –
mondta korántsem boldog hangon Valentina. – De azt már
mindketten tudjuk, hogy ez – és ekkor magukra mutatott – nem jó
ötlet.
A lánynak kissé fátyolos volt a máskor csodálatosan
visszafogott hangja. Egyedül ennyi jelét adta, hogy hatással van rá
Smith közelsége.
Valentinának igaza volt. Kettejük románca nem volt jó ötlet.
Remek ötlet volt.
Smith Valentina hajáról a karjára csúsztatta a kezét, majd
végigsimította a nő puha bőrkabátját, és elért a kezéhez. Valentina
megremegett, Smith pedig érezte, milyen tökéletesen összeillenek.
A férfi összekulcsolta az ujjaikat.
– Nagyon hiányoltalak tegnap és tegnapelőtt éjjel.
Borzasztóan.
Smith gyűlölte, hogy nem alhat a lánnyal éjszakánként, és
hogy még csak meg sem foghatta aznap a kezét a forgatáson. A
Sullivan család rendkívül szeretetteljes volt, így Smith nem volt
hozzászokva, hogy eltitkolja az érzelmeit. Főleg ha ilyen erősek
voltak.
Valentina felsóhajtott. Úgy tűnt, a vágya erősebb volt az
ellenállási kényszerénél. Ahelyett, hogy kirúgta volna Smitht a
kocsijából, csak kivette a kezét a férfiéból, bedugta a slusszkulcsot,
és elindította az autót.
Smith hátradőlt a bőrülésben. Kinyújtotta hosszú lábát, és
élvezte, hogy Valentina közelében lehet. A lánynak nem volt olyan
része, amely ne keltette volna fel a férfi érdeklődését vagy
vonzalmát. Tetszett neki Valentina illata és a nyakán lüktető
pulzusa. Kipirult bőre elárulta, akármennyire is szerette volna
elnyomni az érzéseit és távol tartani magától a férfit.
Nem sokkal később kisétáltak a mélygarázsból, és bevetették
magukat a Union Square forgatagába. Valentina szeme tágra nyílt,
miközben felmérte a teret körülvevő fákon és épületeken fénylő
karácsonyi díszeket. Minden sokkal csodásabb volt, mint amikor
pár hete leforgatták itt a film nyitójelenetét. A tér közepén
elhelyezett műjégpályán korcsolyáztak az emberek.
– Mint egy téli csodaország…
Valentina olyan sóvárogva nézte a pálya közepén egymásba
kapaszkodó piruettező párost, hogy Smith majdnem megadta
magát a vágynak, hogy megfogja, és megcsókolja a lány gyönyörű
ajkát. Ekkor azonban felismerte őt néhány kamaszlány, és
odarohantak hozzájuk.
– Te jó ég! Itt van Smith Sullivan!
Sikolyuk felhívta rájuk több tucat másik ember figyelmét is.
Sokan előkapták a telefonjukat, és fényképeket küldözgettek
kettejükről a barátaiknak. Smitht nem lepte meg, hogy Valentina
kioldalazott a képből. Ám amikor elővett egy tollat, hogy
autogramot osszon, értékelte, hogy a lány lefotózta őt a rajongóival.
Így mindenki benne lehetett a képben. Látszott, hogy Valentina
átélte már ezt párszor a húgával, Smitht pedig örömmel töltötte el,
hogy a lány jártas volt a sztárvilágban.
Hát nem látta, hogy Tatiana tökéletesen felkészítette rá, hogy
kiállja a filmsztárságból fakadó különleges próbákat? Smith úgy
érezte, ezzel a mai bevásárlókörúttal tökéletesen letesztelheti,
milyen lenne a nővel járni.
Tíz perccel később, amikor az utolsó adag rajongó is
elpárolgott, Smith Valentinához fordult:
 – Voltál már valaha a Gump’sban?
A nő olyan aranyos pillantással kérdezte meg, hogy „az meg
mi?”, hogy Smith nem tudta megállni, hogy ne cirógassa meg az
arcát. Valentina ki volt pirulva a hideg levegőtől és – Smith
reményei szerint – a közelségétől.
– Erre van – vigyorodott el a férfi. Szerencsére Valentinának
muszáj volt viszonoznia a mosolyt. – Gyorsan szabaduljunk ki
innen, mielőtt újabb emberek rohamoznak meg.
– Jobban is átgondolhattam volna, mikor eljöttem veled a
belvárosba – mondta a lány kissé bocsánatkérő hangon, mintha az
ő hibája lett volna, hogy a férfi hírneve lelassította a vásárlást. – Bár
– mondta szárazon – nem tudom, hová kéne mennünk, hogy ne
ismerjenek fel.
– A városokban vannak a legelszántabb rajongók. Pár hónapja
Kansasben voltam egy apró városkában, és rám se néztek.
Valentina hitetlenkedő hangot hallatott.
– Nagyon kedves vagy a rajongóiddal. Remélem, Tatiana is
ilyen jól megbirkózik majd a sajátjaival.
Smith átlátott Valentina trükkjén. A lány igyekezett a férfi
hírnevéről beszélni, hogy tiszta sor legyen: távol kell tartania magát
tőle.
Egy utcai mutatványos – egy deszkán egyensúlyozva – hat
sodrófával zsonglőrködött. Amikor minden szempár rászegeződött,
Smith halkan a nő fülébe súgta:
– A hírnév titka, hogy kis dózisonként kell beosztani. Az idő
nagy részében, amikor forgatok vagy otthon vagyok, úgy
viselkedem, mint bárki más.
– Tévedsz – válaszolta Valentina hasonlóan halkan, miközben
egyenesen ránézett a gyönyörű mogyoróbarna szemével. A
tekintetében vágy és sajnálat keveredett. – Sosem leszel olyan, mint
bárki más.
Amikor Smith hallani vélte a nevét az utcán, gyorsan
berántotta magával Valentinát az üzletbe. Az üzletvezető Smith
régi, gimnáziumi barátja volt. A férfi azért is szeretett a Gump’sba
járni, mert Judy és a személyzet mindig gördülékennyé tette Smith
számára a vásárlást. A férfi azonban még ennél is jobban kedvelte a
bolt stílusának őrült eklektikusságát.
Tetszett neki, ahogy Valentina a nyakát nyújtogatva szemlélte
az üvegszobrokat, kínai szobrocskákat és díszes székeket, amelyek
egy helyre voltak bezsúfolva a kézzel készített kutyatálakkal és
olcsó karácsonyi díszekkel.
– Biztos izgalmas sztorija lehet ennek a helynek – mondta a nő.
– A pénz az aranyláz idejéből való – magyarázta Smith. – A
Gump testvérek sok aranyat találtak a folyókban, és ebbe fektették
be.
– Látszólag semmi sem illik össze ezen a helyen, az összkép
mégis elég kellemes. Van bármi, amit nem lehet itt kapni?
– Nézzük meg! – mondta Smith.
Az alsó szinten kezdtek, majd egyre feljebb haladtak.
Valentinának páratlan tehetsége volt hozzá, hogy megtalálja a
tökéletes ajándékot az egész stáb számára. Smith mindig is büszke
volt rá, hogy megismerkedett a filmjein dolgozó emberekkel,
akármilyen rövid életű is volt a kapcsolatuk. Most azonban rá
kellett jönnie, hogy Valentina még nála is többet tud a
munkatársaikról.
A lány folyton befejezésekről beszélt. Úgy tűnt, mintha minden
kezdetben előbb-utóbb a véget sejtené. Most azonban Smith rájött,
hogy a nő ennek ellenére megpróbálja a lehető legjobban elodázni
a dolgok végét.
Becsomagolt ajándékaik már a kassza mögött tornyosultak,
amikor végre elérték azt az emeletet, amelyet Smith a legjobban
várt. Az ötödik emeleten halkabb zene szólt, a díszlet pedig jóval
elegánsabb volt. Lágyabb színek ölelték körül a drága
fehérneműket, amelyeket itt árultak.
Valentina pironkodása többet mondott minden szónál.
– Nem jut eszembe senki, akinek itt találhatnánk megfelelő
ajándékot.
Smith végignézett a nő kipirult arcán, telt ajkain és csillogó
tekintetén.
– Nekem igen.
Elég közel sétált a lányhoz, hogy az ujjai hegyével
leheletfinoman megérintse a kezét.
– Ha legközelebb selyemben és csipkében látlak, tudni akarom,
hogy ezeket még csak én hámoztam le rólad.

***
Valentina beleborzongott az érzéki vágyba Smith ujjainak egyetlen
érintésétől és szexi szavaitól.
Még mindig a bőrén érezte a péntek este és szombat reggel
átélt gyönyöröket. Belebizsergett, ahogy felidézte, milyen
gyönyörű volt minden perc, amelyet Smith karjában töltött.
Tisztában volt vele, hogy a férfi le tudja olvasni róla a jeleket.
Elvégre a bőre kipirult, a teste pedig szinte remegett a
szenvedélytől, amikor a férfi közelében volt. Egyetlen férfitól sem
érezte még ennyire talpig nőnek magát: elégedetten viselte buja
domborulatait.
Valentina térde azonban nem csak a vágytól remegett. Pedig
akkor az egészet letudhatta volna azzal, hogy puszta fizikai
vonzalmat érzett – amit valószínűleg mindenki érzett Smith iránt.
Nem, a szíve a Smith szemében tükröződő édes ígérettől vert
ilyen hevesen, a szavak pedig azért fagytak belé, mert a férfi
minden érintése tele volt gyengédséggel, az arca pedig sugárzott az
érzelemtől.
Valentina nem tartotta magát gyávának, de a szíve gyorsabban
dobogott, mint valaha. Alig tudta leküzdeni a késztetést, hogy
megforduljon, és lerohanjon az ötemeletnyi lépcsőn. Csakis azért
adja meg Smithnek, amire vágyik a világ legfurább,
legcsodálatosabb üzletének fehérneműrészlegén, mert nem akart
anyámasszony katonája lenni.
Nem pedig a miatt a csodás gondolat miatt, hogy a férfi
minden nőt megkaphatott volna a világon – szupermodelleket,
lehengerlően szép sztárokat –, ő mégis Valentinát választotta.
Persze a fehérneműk iránti rajongásának is köze lehetett hozzá,
hogy hajlandó volt végigasszisztálni, ahogy Smith összegyűjtött
minden, gyönyörűbbnél gyönyörűbb melltartót és bugyit az ötödik
emeletről. A férfi segítség nélkül ki tudta választani Valentina
méretét.
A lány fehérneműk iránti imádatával kizárólag az ébredés után
igényelt cukorsokk vetekedett… és az egyre fokozódó gyengeség,
amelyet a mellette álló férfival szemben érzett.
Szerencsére Smith nem hozakodott elő újabb, csiklandozóan
érzéki mondandóval, különben Valentina még elvesztette volna az
önuralmát, és berángatja a férfit valamelyik próbafülkébe. Smith
ehelyett elárasztotta őt kérdésekkel.
– Volt kutyád kiskorodban?
– Nem, de a macskánk kutyaméretű volt, és kétszer jobban
megijedtek tőle az emberek.
– Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?
– Fizika.
– Imádom, hogy folyton meg tudsz lepni – vigyorgott Smith. –
Most pedig mondd el, miért a fizika, és nem az irodalom, a
történelem vagy a matek.
Valentina megrántotta a vállát. Kissé hülyén érezte magát.
– Eleinte nem bírtam megérteni a röppályákkal és gyorsulással
kapcsolatos humbugot, míg egy szép napon össze nem állt a
fejemben. Miután megkaptam a jó jegyet, legyőzhetetlennek
éreztem magam. Úgy tűnt, mindent meg tudok majd oldani, ha
elég keményen dolgozom és nem adom fel.
Valentina is iszonyúan vágyott rá, hogy többet tudjon a férfiról,
ezért rákérdezett:
– Na és neked?
– Mindent szerettem, amivel kiállhattam az osztály elé, és
bolondot csinálhattam magamból. Színészet. Tánc. Énekkar. Az
idő többi részét a futballpályán töltöttem: igyekeztem összehozni
egy home runt vagy kosaraztam. De ha tudtam volna, hogy a
fizikalaborban olyan lányok vannak, mint te, valószínűleg a listám
elejére került volna.
Az üzlet közepén álltak, ahol bárki láthatta vagy lefotózhatta
őket. Bár Valentinának rengeteg félelme volt Smithszel
kapcsolatban, és mindenre emlékezett, amit a fizikaórákon tanult,
rájött, hogy nem tud ellenállni a vonzalomnak.
Ugyanis őrülten érezni akarta a férfi kezét a derekán, az ajkát
pedig az ajkára tapasztani. Már közelebb hajolt hozzá, amikor
Smithnek hirtelen megcsördült a mobilja. Mindketten tudták, hogy
az éles csengőhang azt jelenti, valami probléma akadt a forgatáson.
Smith káromkodva húzódott vissza, és felvette a telefont.
Valentina már a beszélgetés felénél kikövetkeztette, mi történt: az
egyik világítótest, amellyel már az első perctől gondok voltak,
túlmelegedett, és a forgatás felén kicsapta a biztosítékot.
– Visszaviszlek – ajánlkozott azonnal.
– Azt akarom, hogy fejezd be a vásárlást – mondta Smith. –
Hívok egy taxit.
Smith nem ért hozzá a lányhoz, de talán egyszerűbb lett volna,
ha mégis megteszi. Helyette olyan mély hangon szólalt meg,
amelytől Valentina libabőrös lett:
– Örülök, hogy veled tölthettem a délutánt, Valentina. Ma éjjel
még jobban fogsz hiányozni.
– Nem kellene, hogy hiányozzak neked, Smith. Nem kellene –
mondta a nő könyörgő hangon.
Egyrészt utált fájdalmat okozni a férfinak, másrészt a férfi
vágyaitól a sajátjait is egyre nehezebb volt lebirkóznia.
– Jobban örülnél, ha azt mondanám, várni fogom, hogy
átgyere hozzám?
Várni? Hogy ő átmenjen?
Te jó ég, Valentina nem tudta, mit válaszoljon erre. Különösen,
amikor a férfi így folytatta:
– Tudnod kell, hogy nem vagyok túlzottan türelmes ember.
Főleg hogy minden hang azt mondja a fejemben, hogy vegyem el,
ami már úgyis az enyém.
Mielőtt Valentina szóhoz jutott volna, a férfi tökéletes időzítéssel
elpárolgott. A lány úgy érezte, a szíve egyetlen vékony szálon függ.
Egy nagyon-nagyon vékony szálon.
Forgott vele a világ. Csábította a gondolat, hogy
visszaforduljon, és a munkába temetkezzen, vagy befeküdjön egy
kád forró vízbe. De mivel csak most volt rá alkalma, hogy befejezze
a karácsonyi vásárlást, rávette magát, hogy felmérje a Gump’s
további emeleteinek csodáit.
Már épp fizetni készült, amikor a kassza mellett meglátott egy
dobozt: egy puzzle volt, amely az Alcatrazt ábrázolta.
Smithnek még nem vették meg a karácsonyi ajándékát. Tudta,
hogy a puzzle-nál nem is találhatna tökéletesebb meglepetést.
Becsomagoltatta hát az ajándékot a kassza mögött álló nővel.
Amikor kicsit később hazaért, és kipakolta az ajándékokat,
újra meglepődött… gyönyörű, selyempapírba csomagolt selyem és
csipke fehérneműket látott maga előtt, amelyet Smith valahogy
becsempésztetett a személyzettel a szatyrába.

***
Másnap Valentina könnyűszerrel elrejtőzhetett volna Smith elől.
Tatiana közelében maradhatott volna, aki épp a felváltva bevetett,
újszülött hármas ikrekkel forgatott. Eltemetkezhetett volna az e-
mailjeiben, és akár haza is vihette volna a laptopját, hogy a bérelt
lakása nyugalmában dolgozzon.
De a fenébe is… nem volt gyáva nyúl… és nem engedhette
Smithnek, hogy parkolópályára tegye az életét, csak mert arra
várt, hogy Valentina meggondolja magát.
A férfi a vetítőterem sötétjében üldögélt. Olyan meredten
bámulta a képernyőt, hogy Valentina azt sem tudta, észrevette-e őt.
Ekkor azonban Smith a lány kezéért nyúlt, aki gondolkodás nélkül
viszonozta az érintést.
Csöndben végignézték a forgatás első napján készült jelenetet.
Valentinát sokkolta a gondolat, hogy ekkortájt még idegenek
voltak egymás számára. Legalábbis addig, amíg be nem rángatta
Smitht az irodájába, hogy elriassza Tatianától.
Hogy lehetséges, hogy volt olyan idő, amikor még nem
ismerték egymást? – tűnődött Valentina. Smith olyan fontos és
elemi részévé vált a hétköznapjainak és annak a felejthetetlen
éjszakának, amelyet sosem fog tudni kiheverni.
A kérdések azonban kisvártatva eltűntek a fejéből. Újra beleélte
magát a jelenetbe, megfeledkezve mindenről a drámai történéseken
kívül. Amikor elsötétült a kép, muszáj volt színt vallania a férfinak:
– Ez még jobb, mint ahogy emlékeztem. Csodásak vagytok
együtt a vásznon.
– A karaktereink tökéletesek együtt. De nem valódiak –
emlékeztette Smith, miközben közelebb húzta magához a
homályosan megvilágított szobában. – Te és én. Mi valódiak
vagyunk. Meddig kell még várnom rád?
Három nappal korábban szeretkeztek. Valentina mégis
tisztában volt vele, miért vált Smith ennyire frusztrálttá az utóbbi
hetvenkét óra leforgása alatt.
Bőrének minden sejtje égett a férfi érintéséért. Éjjelente arról
álmodott, hogy biztonságban és meghitten fekszik a férfi karjában,
majd összetört szívvel ébredt rá, hogy Smith nincs mellette.
– Ezért kerestelek meg – mondta a nő, és gyűlölte, hogy a
hangja megremegett.
Egyre nehezebb volt rávennie az agyát és a száját, hogy
figyelmen kívül hagyják a sóvárgást, amely valóságos
hurrikánként hömpölygött körülötte.
– Gyönyörű a fehérnemű. Nem tagadom, sőt nem fogom azt
hazudni, hogy vissza fogom vinni az üzletbe. – Valentina érezte,
ahogy a bőre minden egyes szóval egyre vörösebbre pirult. – De
attól még, hogy nem tudtam megállni, hogy felvegyem a szép
holmikat, nem változott köztünk semmi.
Úgy tűnt, mintha Smithnek egy pillanatra nehezére esne a
légzés. A hurrikán egyre közelebb ért, mire a férfi végre kipréselte a
kérdést:
– Most is rajtad vannak?
Ó, te jó ég, miért árulta el magát? Elvégre el akarja taszítani
magától a férfit, nem közelebb édesgetni.
Vagy mégsem?
 Tizennyolcadik fejezet

Egyikük sem tudta levenni a szemét a másikról. A köztük lévő

kötelék és vonzalom túl erős volt. Mindkettejük szándéka –
Valentina távolságtartása és Smith türelme – eltörpült a vágyakozás
mellett.
Smith nem emlékezett, melyikük tette meg az első lépést: ő
karolta-e át a lány derekát, és húzta magához, vagy Valentina túrta
bele az ujjait a férfi hajába. De nem is számított.
Csak az, hogy a lány végre újra a karjában volt.
Valentina ajkai édesek voltak a cukorkától, amelyet
valószínűleg reggel rágcsált. A nő íze még csábítóbb volt, mint
Smith emlékeiben. A férfi túlzottan kívánta a lányt, hogy
finomkodjon. Hál’ istennek Valentina magától is rámászott,
miközben Smith az ölébe húzta őt. A nő szoknyája egyre feljebb és
feljebb csúszott izgató combjain.
Talán egy csöppnyi esély maradt volna rá, hogy Smith
visszafogja magát, ha nem érezte volna meg – és nem hajolt volna
hátra, hogy lássa – a nő harisnyatartójának csipkés szélét. Mély,
szinte fájdalmas hangon káromkodott, miközben az ujjhegyeivel
felfedezte a lány combján a csipke vonalát. Valentina bőre
rendkívül sima és meleg volt, és pihegett az élvezettől, miközben
Smith ujjai bejárták a testét.
Smith türelme egyetlen másodperc alatt elillant: feltolta a nő
szoknyáját, és a kezével belemarkolt a fenekébe.
Ó, te jó ég, a nő nem is akármelyik fehérneműt vette fel… a
legkülönlegesebb, legszexibb harisnyát és bugyit viselte Smith
ajándékai közül. Ha Smith nem edzett volna olyan keményen
minden reggel, azonnal megállt volna a szíve.
– Istenem, gyönyörű vagy.
Smith ujjai elvándoroltak a harisnyatartó csipkéjétől, felkúsztak
Valentina belső combján, majd felfedezték a bugyija belsejét. Smith
érezte, hogy készen áll a lány: őrülten nedves volt. Valentina lágyan
felnyögött, és a férfi kezéhez dörgölőzött.
 – Mutass még többet. – Smith beleharapott a lány nyakába,
miközben arra kérte, hogy könyörüljön meg rajta. – Kérlek,
Valentina. Még többet kell látnom.
Valentina ránézett hatalmas, gyönyörű szemével.
– Ez őrültség. Tiszta őrültség – ismételte –, mégis akarlak.
Valentina reszkető ujjakkal kezdte el kigombolni a blúzát.
Smith nemcsak a lány krémszínű bőrének apránkénti felfedezését
élvezte ki, hanem azt is, hogy beismerte, mennyire vágyik rá.
Smith tudta, milyen óvatosan bánik Valentina a színészekkel és a
rivaldafénnyel, mégis újra itt volt. Valahogy fel kell nyitnia a nő
szemét, hogy megtudja, nem tud nélküle élni, és hogy kettejük
szerelme megéri a fejfájást és kellemetlenséget, amelyet Smith
életvitele tartogat.
A férfi őrülten vágyott a nő ízére, és hallani akarta, ahogy
elélvez a karjában, de valahogy visszafogta magát, amíg Valentina
derékig ki nem gombolta a blúzát.
– Valentina…
Az egyik kezével benyúlt a nő lába közti forró nedvességbe, a
másikat pedig a nő mellére helyezte, amely gyönyörűen mutatott a
mellbimbóját épphogy takaró melltartóban. Smith előrehajolt,
hogy a szájába vegye a buja mellbimbókat. Megmarkolta a nő
mellét, miközben a nyelve bekúszott a csipke alá, hogy végignyalja
a lány felajzott bőrét.
Ahelyett, hogy Valentina íze eltelítette volna, Smith éhsége
inkább csak fokozódott. Nem bírta megállni, hogy ne játszadozzon
a kezével a lány testén, mielőtt erősen és keményen belehatolt az
ujjaival.
Valentina pillanatok alatt elvesztette a fejét, és a csúcsra ért.
Közben átölelte Smith vállát, a mellét a férfi szájába csúsztatta, a
csípőjével pedig a kezén ringatózott.
Smith még több örömöt akart nyújtani neki, hogy a szépsége
és édessége minden cseppjét kiélvezhesse. Ám túl hosszúnak
bizonyult a három nap – és három éjszaka –, amelyet várnia
kellett. Márpedig Smith – ahogy azt előző nap az üzletben is
megmondta Valentinának – nem volt türelmes típus.
A férfi csak addig lassított le, amíg előhúzott a farzsebéből egy
óvszert. Lehúzta a cipzárját, és felvette a kondomot, Valentina
pedig szájon csókolta. Smith visszatette a kezét a lány derekára,
hogy az ölébe ültethesse. Egy szempillantással később Valentina
mélyen magába fogadta.
Az ajkuk épp olyan hevesen találkozott, mint a testük minden
része: épp úgy találtak újra és újra egymásra, ahogy a nyelvükkel
cirógatták és nyaldosták egymást. Valentina felvette a ritmust: a
kezével szorosan kapaszkodott Smith vállába, a combja pedig
ruganyosan megfeszült, ahogy újra is újra magába fogadta a férfit.
Smith levette a kezét a lány derekáról, hogy megmarkolja a mellét,
és érezte, hogy a csipke korántsem volt olyan puha, mint Valentina
bőre. Morogva lerántotta hát a melltartót, hogy a szájával és a
kezével fedje be inkább a lány csodás idomait.
Amikor a férfi szájába vette Valentina mellbimbóját, a lány
teste hátraívelt. Olyan mélyen fogadta magába Smitht, hogy
egyszerre értek el a csúcsra.

***

Valentina reszkető lábakkal sétált vissza az irodájába a cuccaiért.

Még akkor is remegett a lába, amikor beült a kocsijába, és
hazaindult.
Az egy dolog, hogy azt mondta, nem akar Smithszel lenni.
Az viszont teljesen más, hogy miközben ezt mondta,
összeolvadt a férfival, és még több csókért könyörgött.
De az már végképp teljesen új volt számára is, hogy úgy adta
oda magát Smithnek, ahogy egyetlen más férfinak sem tette idáig.
A forgatás eléggé elhagyatott volt, amikor felkereste a férfit a
vetítőteremben, és nem jutott eszébe bezárni az ajtót. Bárki
besétálhatott volna, és elé tárulhatott volna a látvány, ahogy éppen
a székben lovagol Smithen. Láthatták volna a derekáig feltolt
szoknyáját, és köldökig kigombolt blúzát, melyeket lecibált
magáról, hogy semmi se állhassa útját a férfi szájának, kezének
és…
Ó, te jó ég, mégis, mit művelek…? – gondolta, miközben
leparkolt a háza előtt, és a kormányra hajtotta a fejét.
A péntek éjszaka és a szombat reggel egyszeri ajándéknak
indult. Még ma is azzal nyugtatta magát, amikor a férfihoz ért,
hogy ez lesz az utolsó alkalom.
Mennyi évig hitte azt, hogy a színészekben nem lehet
megbízni?
Most pedig kiderült, hogy ő az, aki mond valamit, aztán
merőben másképp cselekszik.

***

Valentina számára a következő pár nap megbeszélésekről, fontos

jelenetek leforgatásáról, Tatiana szövegeinek gyakorlásáról… és
titkos, őrült, sosem-elég szexről szólt.
A Smithszel való szeretkezés valahogy a mindennapok
elkerülhetetlen és szükséges részévé vált. Akárhányszor látta
Valentina Smitht, egyre csábítóbbnak tűnt a gondolat, hogy sutba
dobja az összes előítéletét – és rossz tapasztalatát – a szakmabeli
férfiakról. Életében először nem arra gondolt, hogy az anyjához
hasonló nők voltak túl gyengék, hanem hogy az efféle férfiak
vonzereje volt túlontúl erős ahhoz, hogy ellenállhassanak neki.
Ugyanis akárhányszor Smith ajka vagy keze hozzáért,
Valentina összes jól átgondolt indoka, gondos mérlegelése,
önmagának tett ígérete és esküje nyom nélkül elillant.
Amikor Tatiana megkérte, hogy segítsen neki ruhát választani
a kisbabával közös jelenetek leforgatásához, nem kellett volna
meglepődnie, hogy Smitht is ott találta a húgánál. Ám amikor
Tatiana és a jelmezekért felelős Kayla kért tizenöt perc szünetet,
hogy megnézzék a Kayla öltözőszekrényében lévő anyagot,
Valentinát meghökkentette, milyen természetességgel zárta be
Smith az ajtót. A férfi átölelte, és Valentina ösztönösen fonta körül a
kezével és lábával, majd megcsókolta, mielőtt újra csodálatos
perceket szereztek egymásnak.
Másnap Valentina direkt korábban beért, hogy bepótolja a
munkát, amelyhez túl ködös volt az agya a Smithszel lezavart
gyors menet után. Azt hitte, egyedül ő ért még be a forgatásra, de a
férfi épp kávét főzött a konyhában. Mire felocsúdott, az ajtó máris
bezárult, a reluxák lehullottak, ők pedig a konyhapulton
szeretkeztek. Valentina a pulton tenyerelt, a csípőjével pedig Smith-
nek feszült, hogy még mélyebben magába fogadhassa, miközben a
férfi mindent megadott neki, amire csak vágyott. Mondhatott volna
akár nemet, de túl jól ismerte a férfi érintését és csókjait. A saját
vágyai rabszolgájává vált, bármikor a közelébe került.
 Egyszer sem beszéltek előtte vagy utána. Talán mert Smith
tudta, hogy Valentina nem vevő a mondandójára… ő pedig félt,
hogy mit mondana a férfinak. Elvégre tisztában volt vele, hogy ez
sokáig nem mehet így tovább. Nem lehet csupán fizikai kapcsolat
közöttük.
Hamarosan – nagyon hamar – beszélniük kell arról, ami
kettőjük közt történik.
És pontot kell tenniük a végére.
A péntek hajnal sötéten és ködösen köszöntött be. Valentina
egész éjszaka győzködte magát, hogy vessen véget az őrületnek.
Mert hát az volt: őrültség. Nem tudott mit kezdeni a férfi karjában
töltött lopott pillanatok hullámhegyeivel, majd a mélyrepüléssel,
amikor később a forgatáson úgy kellett tenniük, mintha idegenek
lennének. Tisztában volt vele, hogy Smith nem erre vágyott, és
örömmel beharangozta volna az egész stábnak a bimbózó
románcukat. De azt is tudta, hogy kevesebbet szenved most, mint
akkor szenvedne, ha bolond módjára elhitetné magával, hogy ő
Smith barátnője, nem pedig a legújabb filmes trófeája. Az elmúlt
tíz évben Valentina az anyján kívül számos nőt látott, ahogy
végigjárta ezt a poklot, ő pedig megfogadta, hogy sosem fogja
követni a példájukat. És isten ments, hogy az egészet lencsevégre
vegye valaki. El sem tudta képzelni, milyen lenne viszontlátnia
magát a címlapon.
Így hát amikor a karácsonyi partira hozott ajándékokkal a
kezében megérkezett a forgatásra, újra emlékeztette magát:
akármi is történjen, nem szeretkezik többé Smithszel.

***

Smitht úgy ismerték Hollywoodban, mint aki keményen dolgozik,

a munkára összpontosít és mindig maximális teljesítményt nyújt.
De ennyi órát még egy filmjébe sem ölt bele – azt sem tudta, hogy
képes ekkora erőbefektetésre. Persze könnyű volt megtévesztenie
az embereket, és elhitetni velük, hogy a Gravitáció sikere miatt
dolgozik ilyen keményen.
Egyedül ő tudta az igazat.
A Valentina karjában töltött tíz perc tíz órára feltöltötte
energiával. És amikor kifogyott a lány által beléöntött erő, annyira
hiányzott neki és annyira vágyott rá, hogy a pihenés vagy
kikapcsolódás gondolata is elképzelhetetlen volt. Ehelyett
végigdolgozta a sóvárgás óráit, és csak akkor aludt, amikor
ideiglenesen eltűnt az emlékezetéből a lány illata és az ajka érintése.
Mire Valentina megérkezett, a stáb nagy része már a
karácsonyi dekorációval díszített teremben falatozott a nagy San
Franciscó-i gyárépületben, melyet a belső terekben játszódó
jelenetekhez béreltek ki. Smith épp vérre menő vitát folytatott két
operatőrrel a San Francisco Outlaws esélyeiről a Super Bowlon,
amikor megérezte a lány jelenlétét.
Elnézést kért, és odasétált Valentinához.
– Örülök, hogy itt vagy.
Valentina gyönyörű bőre máris kipirult, ekkor azonban Tatiana
odalépett mellé, és átkarolta a nővére derekát.
– Már azt hittem, el kell koboznom a laptopod, hogy el tudj
végre jönni a buliba. Olyan keményen dolgozol mostanában. Már
arra is gondoltam, hogy egy másik színészt is felkaroltál rajtam
kívül.
Smith tudta, hogy Valentina hogyan fogja értelmezni a húga
ártatlan megjegyzését, ugyanis a lány mélyen elpirult, mielőtt
megpróbált nevetni, és így szólt:
– Képzelheted, hogyan tudnék egy ilyen dolgot titokban tartani
előled.
Célirányosan nem nézett Smithre, amíg beszélt. Smith még
sosem volt senki titka. Egész kiskora óta büszkén hurcolták körbe a
lányok és a nők.
Nem szeretett Valentina titka lenni. Ami azt illeti, annyira
gyűlölte, hogy tudta, ha nem figyel oda, elvesztheti a vasakarattal
őrzött türelmét. Az elmúlt héten sok, tűnő pillanatnyi élvezetet
nyújtottak egymásnak, Smith pedig keményen próbált hinni
benne, hogy előrébb jutnak, és hogy Valentina nemsokára nem
tudja majd letagadni a köztük lévő köteléket.
Így hát ahelyett, hogy szíve szerint magához rántotta volna a
lányt, és ájulásig csókolta volna a teljes stáb szeme láttára, elfordult,
és elindult a titkos karácsonyi ajándékozásra. A következő órákban
hagyta, hogy a nevetés, öröm és más emberek boldogsága töltse fel
energiával. Ezt szerette a legjobban a filmforgatásban: egy rakás
idegen pár hét vagy hónap leforgása alatt igazi kis családdá nőtte
ki magát. Mire a taxik megérkeznek, hogy hazavigyék az
embereket, mindenki kellemesen ittas lesz. Másnap reggel pedig
valószínűleg később kezdődik majd a munka.
Bár együtt nevetgélt a színészekkel, és megdicsérte a stáb
munkáját, végig olyan kínlódva vágyott Valentinára, hogy magát is
meglepte. Egyetlen nő sem váltotta még ki ezt belőle. Sosem égett a
vágytól, szakadt ketté a belseje, és mondták fel a szolgálatot kis
híján az idegei.
A táncoló embertömegben végül feltűnt Valentina. Egy
becsomagolt ajándékdobozt tartott a kezében.
– Hoztam neked valamit.
Bár Smith csak a nőre vágyott, elvette a dobozt. Még sosem
volt morcos, ha ajándékot kapott, most azonban élvezte a papír
hangos szakadását, ahogy széttépte a csomagolást.
Csak akkor gondolta – nem, tudta –, mit akar a nő a tudtára
adni, amikor meglátta a puzzle-t.
Hisz minden az Alcatrazban változott meg köztük.
– Imádom, Valentina.
Csak pár betű. Csak pár betűt kéne változtatnia, hogy az
„imádom” szó „imádlak”-ká váljon az ajkain.
Nem lepte meg, hogy a lány hagyta, hogy a táncoló tömeg
magával ragadja, mielőtt Smith kimondhatta volna a szót. A férfi
mégis tudta, hogy Valentina felfigyelt a ki nem mondott
érzelemre… és hogy már nem bír sokat várni, hogy a lány fülébe
suttogja a vallomást.
 Tizenkilencedik fejezet

– Valentina!
Valentina épp elfoglalta a helyét a forgatáson, amikor Smith húga,
Lori lehuppant mellé.
– Örülök, hogy újra látlak, Lori – mondta a lánynak őszintén.
Remekül szórakozott pár hete a wellnessközpontban Smith
testvéreivel.
– Én is – mondta Lori huncut pillantással. – Majd’ meghalok,
hogy újabb részleteket tudjak meg a forró szexről a pasival, akit
nem akarsz bátorítani. Még mindig annyira kapálózik a szívedért?
Vagy már feladta?
Mielőtt Valentina válaszolhatott volna – vagy befoghatta volna
Lori száját –, Smith föléjük tornyosult, és úgy pontosan úgy festett,
mint aki minden szót hallott.
– Helló, Pajkos, örülök, hogy benéztél – mondta, és megölelte
Lorit.
Sötét szemével Valentinát fixírozta, fogva tartva a lány
pillantását.
– Én is – vigyorgott fel Lori a bátyjára látványos imádattal.
Valentinát meghatotta a két testvér közti szeretet. Ha a
Sullivaneknek nem lett volna ilyen kedves a tekintetük és ilyen
letörölhetetlen a mosolyuk, egészen ijesztő klánnak tűntek volna.
Ekkor Tatiana is feltűnt, hogy üdvözölje Lorit. Smith figyelme
ezután teljesen Valentinára összpontosult. A lány próbált olyan
pillantást vetni rá, amely azt sugallta: Később elmagyarázom, miről
beszélt Lori, oké? Csak ne tegyél vagy mondj semmit, amit
megbánhatunk. Kérlek, hadd beszéljük ezt meg akkor, amikor kettesben
leszünk.
Valentina azonban látta a feszültséget a férfi szemében.
Ugyanolyan sötét volt, mint az első alkalommal, amikor reggel az
ágyhoz szorította Valentina kezét, és nem engedte haza.
Ugyanolyan türelmetlenséget látott benne, mint amikor a
karácsonyi partin odaadta neki az Alcatrazt ábrázoló puzzle-t.
 Forróság öntötte el, amint felidézte, hogyan szeretkeztek utána.
Ezerszer megesküdött magának, hogy nem azért fut a férfi elől,
hogy az kergesse őt… Testének árulkodó jelei miatt azonban
folyton hazugságnak bizonyultak a szavai.
– Valentina. – A férfi mély hangja komoly felindultságról
árulkodott. – A dokumentumok, amiket kértél, az irodámban
vannak.
– Szuper – felelte a nő nyugodtnak szánt hangon. – Elhozom
majd őket...
– Most.
Nem léteztek semmiféle dokumentumok. Még ha léteztek
volna, akkor is ráért volna elmenni értük, miután a férfi és Tatiana
leforgatta a következő közös jelenetet. De valami azt súgta
Valentinának, hogy vagy követi Smitht az irodájába, vagy valami
olyan fog történni, amelyről később élvezettel pletykálnának az
emberek.
Látta, hogy a férfi nincs abban a hangulatban, hogy sokat
hezitáljon, így gyorsan szólt a testvéreikhez:
– Mindjárt jövünk.
Érezte magán a férfi tekintetét. A csípője finom ringása
erőteljesebb lett Smith pillantásának forróságától, és a teste minden
érzékeny része anélkül lüktetett, hogy az hozzányúlt volna.
Alig léptek be az irodába, mikor az ajtó bezárult mögötte, és a
kulcs elfordult a zárban.
– Smith. – Valentina lassan a férfihoz fordult. – Lori sosem
mondta volna ezt, ha tudta volna, hogy te vagy az a pasi, akivel…
A férfi felhúzott szemöldökkel várakozott… Valentina gyomra
pedig összeszorult a gondolattól, hogy bármit mond, újra bántani
fogja vele a férfit.
Nem mondhatja azt, hogy csak szexpartnerek, elvégre nem
tudta tagadni, hogy a köztük lévő kötelék ennél többről szólt. Jóval
többről. Hiába próbált meg mindent, hogy meggyőzze magát az
ellenkezőjéről.
– Nem tudom, minek nevezzem, ami köztünk van – fejezte be
lágyan. – Ami azt illeti, próbáltalak ma reggel megkeresni az
irodádban, hogy beszéljünk.
Te jó ég, utálta elismerni, de tudta, hogy Smith is tisztában volt
a helyzettel.
 – Nem tudom, mit kezdjek azzal, milyen gyorsan történik
köztünk minden. Minden nap azt mondom, ez lesz az utolsó
alkalom, de aztán minden egyre…
– Vetkőzz!
A férfi durva utasításától megállt Valentina nyelvén a következő
szó.
A lány minden nap végignézte, hogyan vezényli Smith a stábot
a forgatáson. A gyeplő végig nála volt, bármilyen finoman is
használta. Vele azonban gyengéden bánt. Még az első közös
reggelükön is próbált odafigyelni, hogy ne helyezzen rá túl erős
nyomást.
Egészen mostanáig.
– Vetkőzz!
Valentina tudta, hogy mérgesnek kellene lennie a férfira, amiért
így beszél vele. Ráadásul jogosan haragudhatna, amiért Smith
folyton úgy manőverezett, hogy ne tudjon véget vetni a
viszonyuknak.
Bármi mást érezhetne, kivéve ezt a kétségbeesett vágyat. Tudta,
Smith biztos benne, hogy követni fogja az érzéki utasítását, és
élvezni fogja minden egyes másodpercét.
Smith olyan magabiztos volt, hogy meg sem várta Valentinát,
máris vetkőzni kezdett ő maga is. A férfinak persze igaza is volt:
Valentina vágya egyre elsöprőbbé vált, ahogy a férfi lerázta
magáról a kabátját, majd elkezdte kigombolni az ingjét.
A lány alig tudott nyelni, mire a férfi az övcsatjához ért, de
végül rekedten így szólt:
– Hamarosan keresni fognak a forgatáson.
– Akkor sietnünk kell, nemde?
A férfi egy pillanattal később lerúgta a cipőjét és a zokniját,
majd a nadrágját is. Egy szál bokszerben állt, szemérmetlenül
megmutatva az erekcióját.
– A testvéreink nem fogják tudni, miért gyűrődött össze a
ruhád – mormolta, miközben a nő felé indult.
Igaza volt. Ha Valentina nem szedi össze az erejét, hogy
elhagyja a férfi irodáját, gyorsan meg kell szabadulnia a
kosztümjétől. A vágytól bénán, remegő ujjakkal nyúlt a blézeréért.
Smith azonban már kellően közel járt, és az ujjaival beletúrt a nő
hajába, majd megcsókolta.
 Valentina keze a blézeréről a férfi széles vállára vándorolt.
Mikor nemet kellett volna mondania, és eltolnia a férfit, egyedül azt
tudta lehelni, hogy igen, újra és újra, miközben Smith közelebb
vonta magához. A férfi lerángatta Valentina blézerét, kigombolta a
blúzát, majd pont olyan ügyesen húzta le a szoknyája cipzárját,
mintha saját magát vetkőztetné.
A férfi hevesen szívta be a levegőt, ahogy Valentina egy szál,
tőle kapott fehérneműben és magassarkúban állt előtte.
– Szeretném, ha legalább tíz órán át élvezhetnélek –mormogta
a férfi, miközben a fogával és az ajkával a lány vállát ízlelte –, de
mivel csak tíz percünk van...
Mielőtt Valentina rájött volna, mit akar a férfi, Smith az
asztalra emelte, és a szeme meg sem rebbent, amikor a lány
lesodort egy halom papírt és egy tűzőgépet a földre.
– Soha nem akartam még senkit úgy, ahogy téged akarlak.
Átlépem a határokat és megszegem a saját szabályaimat, hogy
megkaphassalak. Szükségem van rád, Valentina. Annyira, hogy
belehalok.
Amikor kettesben voltak, és a férfi Valentina bőrét simogatta,
felforralta a vérét az érzékiségével, és éreztette, mennyire vágyik rá,
Valentina teljesen átadta magát neki. Ráadásul ő maga is
ugyanilyen szenvedélyessé vált – elvégre nem csak a szex miatt
kötött ki újra és újra a férfi karjában.
Közel akart lenni hozzá.
Azt akarta, hogy a karjában tartsa.
Hogy meghitt pillanatokat osszanak meg egymással.
Hogy a férfi vágyjon rá.
Megvolt köztük minden, ami Valentina szüleit összetartotta…
és amitől az anyja élete úgy kisiklott az apja halála után.
Nem tudott ellenállni a férfi vágyakozásának, ahogy a sajátját
sem tudta tagadni.
– Nekem is szükségem van rád.
A nő vallomásától a férfi begerjedve felmordult, majd
megcsókolta, miközben a két lába közé lépett. Csak annyi időre
hátrált, míg így szólt:
– Emeld fel a csípődet –, majd lehúzta a nő bugyiját.
Egy másodperccel később ő is ledobta az alsónadrágját, majd
felhúzott egy óvszert kemény, ágaskodó férfiasságára.
 A Smith asztalán való szeretkezés volt az utolsó dolog, amit
csinálniuk kellett volna, miközben a testvéreik és a stáb rájuk várt
egy fontos jelenet leforgatása előtt. Smith megfogta Valentina
bokáját, és maga köré fonta a lábát, a nő pedig átkarolta a férfi
nyakát, és szorosan belékapaszkodott, miközben Smith
kétségbeesett nyögéssel beléhatolt. Valentina körül pedig megszűnt
az egész világ.
Lehet, hogy csak tíz percük volt, de annak varázslatos volt
minden másodperce. Smith magáévá tette Valentina testét és lelkét,
miközben együtt mozgott a csípőjük, a férfi szája pedig szopogató-
harapdáló csókokkal halmozta el Valentina mellének
domborulatait.
Nem számított, hányszor szeretkeztek, a lány nem tudott
betelni Smith melegségével, szenvedélyével, és azzal, ahogy a férfi
elfogadta a világot és őt is olyannak, amilyen volt. Újra a csúcsra
juttatta, majd egyetlen lökéssel ő is követte, miközben az asztal
hangos nyikorgással megcsúszott a padlón.
Valentina próbált levegőhöz jutni. Igyekezett felmérni, hogyan
kerültek ebbe az örvénybe, mely Lori ártatlan kérdésével
kezdődött, és azzal folytatódott, hogy Smith a barlangjába
parancsolta, majd teljesen és tökéletesen magáévá tette. Smith
újabb csókolt lehelt a lány ajkára, majd lassan felöltözött.
Hogyan képes rá a férfi – tűnődött Valentina, miközben
tehetetlen sóvárgással végigbámult szeretője gyönyörű arcán és
testén –, hogy az egyik pillanatban még szenvedélyesen szeresse őt,
a következőben pedig újra megszemélyesítsen egy karaktert? Épp
emiatt nem akart színésszel járni. Nem akart egy futó jelenet lenni
senki életében, ahol a másik csak eljátszott egy szerepet.
Csakhogy amikor belenézett a férfi szemébe, Valentina
kristálytisztán látta, hogy hiába viseli Smith a karaktere ruháit,
csöppet sincs szerepben. Mert a férfi, aki visszanézett rá, nem a
filmbeli milliárdos volt, nem Smith Sullivan, még csak nem is Lori
bátyja, hanem száz százalékban az ő titkos szeretője.
Az övé.
Valentinát megdöbbentette a felismerés, mennyire odaadta
magát neki a férfi, miközben Smith így szólt:
– Tudom, hogy Lori nem fogja beérni válasz nélkül, úgyhogy
megmondhatod neki, hogy a pasas egyértelműen küzdelemben van
még a szívedért.
Smith újra megcsókolta Valentinát, majd ott hagyta
félmeztelenül a szétrombolt asztalon ülve. A lány nemcsak a kéjtől
remegett, hanem az ereiben kavargó, feltartóztathatatlan
érzelmektől is.
Elvégre leginkább az döbbentette meg Valentinát – a forró,
felforgató szexet leszámítva –, hogy minden esélyt megadott rá
Smithnek, hogy feladja a próbálkozást.
A férfi mégsem tette.
Valentina szíve őrülten vert, a lába pedig reszketett, miközben
visszaöltözött, és megpróbálta megigazítani a sminkjét. Hajkefe és
hajszárító híján esélye sem volt tökéletesen rendbe hozni a haját.
Amikor visszatért a forgatásra, ahol épp kezdődött a jelenet,
esküdni mert volna rá, hogy Lori méricskélő kíváncsisággal nézett
rá.
Valentina igyekezett maximálisan koncentrálni, és az elé táruló
jelenetre figyelni. Szerencsére nem kellett hozzá sok, hogy a
történet teljesen magával ragadja.

Jo épp a pompásan berendezett gyerekszobában üldögélt, és a kislányát,

Leah-t szoptatta. A falak élénksárgák voltak, a képek pedig kedvesek,
de nem csöpögősek. Hat hónapja még dühös lett volna, ha egy férfi így
átveszi az irányítást az élete fölött… a büszkeségnek azonban nem sok
helye volt egy anya életében, Jo legalábbis erre jött rá.
Graham olyan ajándékot adott neki és Leah-nak, amelyet ő nem
tudott volna biztosítani számukra. Kiköltöztette őket a rossz
környéken lévő, lepukkant lakásból egy csodás helyre, amely egy
parkra nézett, ahol boldog gyerekek játszottak minden reggel és
délután. Ha Jónak egész életében azért kell majd dolgoznia, hogy
visszafizesse mindezt a férfinak, készséggel megteszi. Örömmel és
harag nélkül.
Illetve – gondolta, miközben meghallotta a csengőt, és
megigazgatta a fölsőjét-, viszonylag kevés haraggal. Kissé piszkálta a
tudat, hogy Graham folyton ott volt mellette, és hamarabb kitalálta az
igényeit, mint ő maga.
Minden éjjel elhozta neki a legfinomabb, legtáplálóbb vacsorát,
amelyet egy kismama valaha kaphatott. Jo pedig túl fáradt volt – és
túl hálás, hogy nem kellett a maradék energiáját is elvesztegetnie –,
hogy visszautasítsa az ínycsiklandó ételt. Ezt az udvariassága sem
engedte volna, elvégre annak ellenére, hogy a férfi roppant elfoglalt
volt, neki és a babának szentelte szinte minden idejét.
Az igazat megvallva nem is a lakás vagy az étel miatt
haragudott.
Valami sokkal mélyebben eltemetett, sokkal veszélyesebb dolog
zavarta. Éjszaka álmatlanul hánykolódott az ágyában, pedig minden
pillanatot meg kellett volna ragadnia az alvásra, amíg a kislánya is
szundított.
Sokkal egyszerűbb és biztonságosabb lett volna gyűlölnie a férfit.
Vagy félnie tőle. De minden megváltozott, amikor Leah megszületett.
Nem tagadhatta, hogy valahogy barátok lettek a férfi kávézóban tett
látogatásai és a mostani, együtt elköltött meghitt vacsorák közt.
És sosem fogja elfelejteni azokat az órákat, amíg Leah-val
vajúdott. Graham minden másodpercben mellette volt, egy percre sem
engedte el a kezét, és Jo ösztönösen megengedte neki, hogy a kezébe
fogja az újszülöttet.
Graham gyengédsége tagadhatatlan volt. Édes volt és tiszta.
Minden, amit korábban gondolt a férfiról, vagy amit gondolni
szeretett volna, a feje tetejére állt. Jo már semmiben sem volt biztos.
Csak abban, hogy mennyire biztonságban érezte magát a férfi
mellett… és hogy csakis ő volt az egyetlen a világon, akire rá merte
volna bízni a kislányát.
Az elmúlt hetekben már nem is próbálta tagadni, hogy várta a
férfi látogatását. Különösen, hogy mostanában már nem akartak
egymás múltjában turkálni. Minden mehetett volna a rendes
kerékvágásban, ha nem lett volna a másik probléma. Amely ijesztőbb
volt, mint a barátságuk gondolata.
Jo ugyanis vonzódott a férfihoz. Napról napra egyre inkább. És
már nem volt annyira fiatal vagy vak, hogy ne tűnjön fel neki, hogy a
férfi is vonzódik őhozzá.
Nem voltak egymás esetei. Úgy tűnt, mégsem számított, hogy Jo
gyengéi a rockerek voltak, ő pedig szöges ellentéte volt azoknak az
amazoni szőkeségeknek, akiket a férfi karján látott, mikor nem tudta
visszafogni magát, és rákeresett Grahamre az interneten.
 Jo kinyitotta az ajtót, és Graham arca azonnal felragyogott,
amikor meglátta, hogy a baba ébren van. Láthatólag Leah is
felvillanyozódott: örömteli gügyögéssel nyúlt a férfi felé. Graham
azonban sosem vette volna kézbe a kislányt Jo engedélye nélkül. A férfi
letette az ételt a konyhaasztalra, Jóba pedig belehasított egyfajta
keserédes érzés, miután mindkettőjük legnagyobb megelégedésére
odaadta neki a csöppséget.
Jo szíve egyre inkább ellágyult, ahogy hallgatta, milyen
csacskaságokat gügyög a drága öltönyt viselő gazdag férfi a babájának.
Közben megterítette az apró étkezőasztalt. Mire kinyitott egy üveg
sört Grahamnek, magának pedig kitöltött egy pohár tejet, Leah elaludt
a férfi karjában.
Jo a kislányért nyúlt, Graham azonban így szólt:
– Egyél, amíg meleg. Mindjárt lefektetem.
Jo tudta, hogy szigorúbb határokat kellene szabnia a férfi és a
lánya közt. De nem talált rá jó indokot, hisz a férfi láthatólag imádta
a picit. Nem volt még olyan férfi a kislány életében, aki feltétel nélkül
szerette. Jónak pedig nem volt szíve megfosztani ettől Leah-t.
Vacsora közben kikérdezte a férfit a napjáról, az pedig
megnevettette őt az irodában dolgozó emberekről és a befektetőiről
szóló történetekkel. Graham is megkérdezte, milyen napja volt, Jo
pedig elmesélte, hogy levitte Leah-t a parkba, hogy a homokban
ücsöröghessen. A kislány nagy, csodáló szemekkel figyelte a nagyobb
gyerekeket. Ezután a kertészkedéssel kapcsolatos online tanfolyamáról
kérdezte a férfi. Bár ezzel elérte, hogy kicsit többet megosszon magáról,
úgy tűnt, mintha lenne egy hallgatólagos egyezség köztük arról, hogy
nem beszélnek családról, anyákról, apákról vagy testvérekről.
A vacsora végére Jo szemhéja elnehezült. Ragaszkodott hozzá, hogy
segítsen Grahamnek leszedni az asztalt, ám amikor a férfi a kezébe
nyomott egy új, növényekről szóló enciklopédiát, örömmel ült le a
kanapéra. Élvezettel nézegette a képeket és a virágok leírását, és arról
ábrándozott, hogy egy szép napon virágboltot nyit majd. Végül mégis
legyőzte a kimerültség.
Graham leplezetlen szeretettel nézett Jóra, miközben az mélyen
aludt a kanapén, a lábát pedig behúzta gömbölyded teste alá. A lány
gyönyörű arca a kezén pihent. Amikor a baba felsírt, a férfi azonnal a
hűtőhöz ment, hogy kivegyen egy üveg anyatejet, és vizet forralt,
mielőtt bement volna a gyerekszobába az imádott kislányhoz.
Megnyugtató, csitító hangokat suttogott a baba puha bőréhez
hajolva, és megsimogatta a kislány sötét haját, amely rendkívül
hasonlított az anyjáéra – leszámítva a rózsaszín csíkokat. Végül
besétált vele a konyhába, amikor a tej már kellően megmelegedett.
Leah mohón ivott az üvegből, közben pedig nagy, kék szemekkel
meredt a férfira. Graham a kislánynak elmondta, amit az anyjának
nem mert:
– Szeretlek.
A kislány felemelte apró kezét, és átfogta vele Graham egyik ujját,
aki még közelebb hajolt, és odasúgta neki:
– Soha nem hagyom, hogy bántódásod essen. Soha.
Amikor a baba végzett az evéssel, Graham ringatni kezdte, és egy
altatódalt dúdolt neki. A kislány nemsokára újra álomba is
szenderült.
]o azonnal felébredt, amint Graham visszahozta a lányát a
nappaliba. Mégis jólesett neki ez egyszer elmerülni a csöndes, édes
félálom állapotában, amíg a férfi megetette a kislányt. Lehunyt
szemhéja mögül figyelte őket. Bár tudta, hogy a férfi odáig van a
kislányért, szíven ütötte, ahogy a férfi kimondta a szavakat, majd
altatódalt énekelt.
Még inkább letaglózta, mennyire vágyott rá, hogy a férfi
ugyanezt mondja neki is.
A lelke mélyén tudta, hogy sokkal régebb óta tetszik neki a férfi,
mint amennyi ideje gyűlölte. Ma éjjel azonban, ahogy figyelte, hogyan
fedi fel a férfi a szívét az imádott kislány előtt, csakis szeretetet
érzett… és rájött, hogy nem sikerült elzárnia a szívét a férfitól.
Most először döntött úgy, hogy nem fojtja el tovább az érzéseit.
Eljött az ideje, hogy beismerje őket. Graham rengeteg módon segített
neki a terhesség alatt, és Leah megszületése után is. Most ő fog
segíteni a férfinak.
Elég sebe volt ahhoz, hogy lássa, a férfi mennyit rejteget. Jo sosem
felejtette el a férfi arckifejezését, amikor egyszer megemlítette a húgát.
Amikor rákeresett a férfira az interneten, megtudta, milyen hatalmas
tragédia érte.
 A férfi húga két évvel korábban meghalt. Az interneten olvasott
történetek alapján balesetnek hangzott. Graham szemében azonban
több volt mint gyász.
Jo lassan felült, és közelebb ment a férfihoz. Graham oda akarta
neki nyújtani a babát, Jo azonban megrázta a fejét, és a kezére tette a
kezét.
A férfi tekintete sötétebbre váltott, miközben Jo egyre közelebb
araszolt hozzá, míg az ajkukat csupán egy hajszál választotta el
egymástól. Csöndesen körülölelte őket az éjszaka, és megvédte
mindhármukat. Végül Jo ajka a férfi ajkához ért, és olyan puha, édes
csókkal halmozta el, amely többet mondott minden szónál.
 Huszadik fejezet

Valentinának mindig szüksége volt pár percre, hogy visszatérjen a

valóságba, amikor egy jelenet véget ért. Mostanra azonban minden
egyes leforgatott filmkockával egyre intenzívebbé váltak az
érzelmek, így a visszazökkenés is egyre nehezebbé vált. Nem
segített a dolgon, hogy Valentina elküldte George-nak a
forgatókönyvét, és még nem kezdett újba, így nem tudta mivel
levezetni az érzéseit. Az elmúlt pár napban azonban nem tudta
kiverni a fejéből a tiltott alcatrazi szerelem gondolatát, amelyről
Smithszel beszélgettek. Tudta, hogy nemsokára újra tollat és papírt
ragad majd.
Szerencsére nem ő volt az egyetlen, akinek mélyet kellett
lélegeznie, mielőtt lerázta volna magáról a film világát. Még Smith
bőbeszédű húga is kissé letaglózottnak tűnt a forgatáson látott
érzelmektől.
– Ó, istenem – kiáltott fel Lori –, olyan, mintha ezer darabra
törték volna a szívemet, majd azonnal összeragasztották volna.
– Már a forgatás kezdete óta ilyen minden nap – bólintott
Valentina.
Lori felé fordult.
– Tatiana készen áll rá, hogy igazi sztár legyen belőle? Mert ez
után a film után nem lesz visszaút.
– Remélem. Csak azt akarom, hogy boldog legyen.
Lori helyeselt.
– Én is ugyanígy vagyok Smithszel. Néha nehéz a legapróbb
dolgokat is megcsinálnia, amiket az átlagemberek készpénznek
vesznek. Például rendelni egy pohár kávét vagy elmenni egy első
randira. Mindenki elveszti az eszét, ha felismeri. Még sosem
hallottam panaszkodni, de azért biztos kemény lehet néha.
Mindenki azt hiszi, hogy a sztárok élete csupa szépség és csillogás,
de az csak egy apró halmaza a dolognak. Néha, ha Smith életére
gondolok, csak a hosszú órákat, kőkemény munkát és a magánélet
teljes feladását látom.
 Valentina minden szóval egyetértett. Voltak színészek, akik
szomjazták a hírnevet. Mások pedig annak ellenére próbáltak
mindent beleadni, hogy nem rajongtak ezért a részért. Smith
egyértelműen az utóbbi tábort erősítette. Valentina sosem látta
még, hogy a férfi kapálózna a sajtó figyelméért. A közösen töltött
hetek után pedig tudta, hogy Lorinak igaza van: a férfi csodásan
kezelte lehetetlen helyzetét.
Valentinát furdalta a lelkiismeret, amiért ő maga is
megnehezítette, hogy a férfi normális életet éljen. Smith randira
akarta hívni, ő pedig azonnal nemet mondott anélkül, hogy esélyt
adott volna neki. Smith szeretett volna az Alcatraz után több
éjszakát is vele tölteni, ő azonban túlságosan félt, hogy a húga és a
stáb rájön, mi van köztük. A férfi ezerféleképp próbálta bizonyítani
a szándékai komolyságát, Valentina pedig ugyanennyiféleképp
próbálta őt meggyőzni róla, hogy nem érez semmit. Holott minden
múló perccel egyre inkább kötődött Smithhez. Persze Valentina
látszólag jó okkal tette mindezt, és a férfi valamelyest megértette a
gondolatmenetét, a viselkedése mégsem könnyítette meg egyikük
helyzetét sem.
Lori szokatlan komolysággal fürkészte Valentinát.
– Smith a legjobb testvér a világon, teljes szívéből szereti anyát
meg minden tesóját. – A lány tekintete ellágyult. – Csak teljes
szívvel tud szeretni. Minden Sullivan ilyen.
Lori nem vádolta Valentinát semmivel, a lány hirtelen mégis
bocsánatot akart kérni. El akarta mondani, hogy nem szeretne
játszadozni Smith szívével, és mindent megtett, hogy csak barátok
maradjanak, hiába tombolt futótűzként köztük az ellenállhatatlan
vonzalom.
Mielőtt azonban kinyithatta volna a száját, Lori gyöngéden
átölelte.
– Úgy örülök, hogy újra találkoztunk, Val – vigyorgott.
Szép szemébe visszatért a huncut fény.
– Most pedig ideje zaklatnom a bátyámat is.
Valentina elkapta Smith tekintetét, miközben a távolodó Lori
után nézett. Azonnal felhevült, és elöntötték az érzelmek. Sejtette,
hogy nincs az a munkamennyiség, amelybe beletemetkezhetne, és
elfelejthetné, mi történt köztük aznap reggel a férfi irodájában.
Vágyott rá, hogy megadjon Smithnek mindent, amit olyan
nagyon megérdemelt. De ahhoz teljesen fel kellett volna adniuk
önmagukat. Valentina pedig tudta, hogy egyikük sem akarná ezt
tenni a másikkal.

***

Lori és Smith épp a férfi irodája felé tartott, amikor a lány elkapta a
bátyja kezét, és széles vigyorral rákérdezett:
– Te vagy az a titokzatos pasas, akit Valentina nem tud lerázni,
igaz?
Smith tudta, hogy Lori valószínűleg magán kívül van
örömében, amiért rájött a titkukra, ezért ezt motyogta:
– Ez rendkívül feldob, mi, Pajkos?
– Viccelsz? Eksztázisban vagyok! – kiáltott fel a lány, mielőtt
hozzátette: – Valentina nagyon szép, bár nem igazán az eseted.
Igaza volt. Smith általában olyan nőknek udvarolt, akik inkább
Valentina húgára hasonlítottak. Pici és lágy, nem pedig magas és
karcsú nőkre.
– Valentinát sehova nem tudom beilleszteni – mondta egyszerre
felvillanyozva és lehangoltan. – Soha nem találkoztam még
senkivel, aki hozzá hasonló.
Amikor besétáltak Smith irodájába, Lori azonnal kiszúrta az
íróasztalon és a földön lévő rendetlenséget: a papírok és a tűzőgép a
földön hevertek, az asztal pedig furcsa szögben állt a szobában.
Egyértelmű volt, mi történt köztük reggel.
– Ő az első nő, aki igazán érdekel, és nem tudtál jobbat
kitalálni, mint hogy berángasd ide, és lezavarj egy gyors numerát
az asztalodon? – rázta a fejét Lori fintorogva. – Nem csoda, hogy
nem tud elköteleződni melletted.
A fenébe is – gondolta Smith. Utálta, hogy egyetértett Lori
helyzetelemzésével.
Valentina becserkészése rendkívül nehéznek bizonyult. Már
ami a hálószobán kívüli dolgokat illette. Sokkal csábítóbb volt
levetkőztetnie, és zihálva maga alatt tartania a nőt. Legalábbis
amíg képes nem volt meggyőzni róla, hogy ez nem csupán egy
filmes románc.
De mivel nem a szex volt a problémájuk, valószínűleg nem még
több szexre volt szükségük, hogy zöldágra vergődjenek egymással.
Tudta, hogy Valentina megbízott benne Tatianával
kapcsolatban… de a nagyobb kérdések még mindig nyitva álltak:
hogyan nyerje el a nő bizalmát a saját szívével kapcsolatban, és
hogyan legyenek együtt úgy, hogy a rivaldafény ne mérgezze meg
a kapcsolatukat?
– Kedvelem Valt – mondta Lori. – Nagyon is. Ami azt illeti,
nem bánnám, ha le kéne vele ülnöm a családi asztalhoz a
következő negyven-ötven évben. – Lori éles pillantást lövellt Smith
felé. – Ezért igazán remélem, hogy a terved nem csak ennyiből áll –
mondta, miközben csalódott fejrázással az asztalra mutatott.
Smith ledobta a Graham szerepében viselt nyakkendőt, és
rágrimaszolt a tükörképére. Utálta, hogy kiérezte Lori szavaiból a
bölcsességet. Le kell mondania Valentina testéről, míg rá nem veszi,
hogy nyíltan együtt legyenek, ahelyett, hogy lábujjhegyen
járkálnának egymás körül titkos szeretőkként.
A férfi a forgószékére dobta Graham zakóját. Érezte, hogy
képtelen lemondani azokról az édes pillanatokról, amikor Valentina
végre leeresztette a szívét övező falakat, és hajlandó volt közel
engedni magához Smitht. Továbbra is azt gondolta, amit délután a
nőnek is megmondott: nem adja fel, és meg fogja találni a nő
szívéhez vezető rejtett ösvényt.
Lori hátulról átölelte a bátyját.
– Hidd el – mondta együttérző sóhajjal –, ha valaki tudja, mit
érzel, én vagyok az. A szerelem nagy szívás, mi?
– Nem – mondta Smith a húgának, akinek a legjobbat akarta
–, a szerelem a jó rész.
A többi dologgal kell valahogy megküzdenie.

***

A város sötét és viharos volt, amikor Smith végre végzett az utolsó

megbeszélésével is. Pár órája lemerült a telefonja. Sejtette, hogy
több tucat üzenet és e-mail vár majd rá, mégsem az irodája vagy a
háza felé vette az irányt, hogy feltöltse a készüléket.
Ehelyett a Tatiana és Valentina által bérelt ház felé kanyarodott.
Egész éjjel az járt a fejében, amiről Lorival beszélgetett. A
húgának igaza volt: rossz végéről fogta meg a dolgokat
Valentinával. Ahogy a napok hetekké duzzadtak, egyre
frusztráltabbá vált.
Idióta.
Tudhatta volna, hogy Valentina erősebb annál, hogy bedőljön
az udvarlási trükkjeinek. Elvégre épp az erejébe szeretett bele,
amikor a nő szinte földbe döngölte a húgát védelmező
figyelmeztetésével.
Minden szeretkezésük kielégítő volt fizikailag, de Smith nem
jutott közelebb a lány bensőbb rétegeinek lehámozásához. Holott
jóval komolyabb terveket forgatott a fejében kettejükkel
kapcsolatban.
Tudta, hogy rengeteg nő a lába elé vetné magát. Ő azonban
Valentinát akarta.
És tudta, hogy a nő megér minden küzdelmet.
Elázott ruhában és cipőben megnyomta a csengőt. Akaratlanul
is elöntötte a csalódottság, amikor a nővére helyett Tatiana nyitott
ajtót.
– Szuper, ezek szerint megkaptad az üzenetem – vigyorodott el
Tatiana, miközben betessékelte. – Szerintem Valentina készen áll,
hogy összecsavarja a forgatókönyvet, és fejbe vágjon vele.
Smith elnézett Tatiana mellett, és egy pillanatra látta a
Valentina szemében felvillanó örömöt – és vágyat –, ahogy
észrevette őt, mielőtt udvariasan köszönt volna neki.
– Kérsz valamit inni? – kérdezte Valentina.
– Egy kis víz jólesne.
Valentina útban a konyha felé elsétált Smith mellett, a férfinak
pedig minden önkontrolljára szüksége volt, hogy ne húzza
magához, és lélegezze be az illatát. A nőnek pont olyan illata volt,
mint mikor Smith az asztalán tette magáévá: keveredett benne a
levendulasampon, a szex és a saját, őrületes feromonjai. Smith nem
azért jött, hogy bedobjon egy baráti italt két kollégájával, vagy
hogy dolgozzon még egy kicsit a filmen Tatianával. Valentina
azonban gyorsan sarokba szorította.
– Köszönöm, hogy átjöttél ma este Tatianához. Tudom, hogy
nagyra értékeli. Főleg – mondta Valentina olyan halkan, hogy csak
Smith hallja – hogy olyan nehéz jelenetet forgattok majd holnap.
A fenébe is – gondolta Smith. Hogy felejthette el, hogy mi vár
rájuk holnap? A Graham és Jo közti szexjelenet. Így már végképp itt
volt a helye, elvégre meg kellett értetnie Valentinával, hogy holnap
csupán színészként falják majd fel egymást Tatianával a kamerák
előtt.
– Valentina…
Valentina egy üveg vizet nyomott a férfi kezébe:
– Ma este korán lefekszem – szakította félbe.
Mielőtt azonban a lány elsétálhatott volna mellette, Smith
elállta a hátával Tatiana elől a kilátást, és a kezébe vette Valentina
szabad kezét. A nő beszívta meglepett sóhaját, mielőtt az elhagyta
volna az ajkait. Tágra nyílt szeme most sem tudta elrejteni Smith
elől a benne izzó szenvedélyt.
A férfi végigsimított Valentina csuklójának belsején. Hallotta,
ahogy a lány tüdejéből lágyan kifut a levegő.
– Ami azt illeti – mondta Smith elég hangosan, hogy Tatiana is
hallja –, Nicola és Marcus ma éjjel nálam alszanak. Nem akarnak
viharban visszaindulni Napába. Bánnátok, ha ma éjjel itt
maradnék, hogy a szerelmespár kettesben maradhasson?
Valentina tekintete lángra gyulladt, amiért a férfi ilyen
könnyen csapdába ejtette, Smith pedig elvigyorodott, miközben
Tatiana így szólt:
– Itt mindig szívesen látunk, nem igaz, Val?
A lány összeszorított foggal válaszolt:
– Persze.
A kezét azonban kirántotta Smithéből.
– Szép álmokat, Valentina.

***

Valentina olyan durcás volt, hogy majdnem kulcsra zárta a

hálószobája ajtaját. De nem akarta megadni Smith-nek az örömöt,
hogy hallja, milyen ügyetlenül igyekszik távol tartani őt az
ágyától. Elég szomorú lenne, ha lakatra lenne szüksége hozzá,
hogy ne tárja szét a lábát, akárhányszor találkoznak.
Ha ma éjjel idemerészkedik a férfi, Valentina megmutatja
majd, hogy elég ereje van ahhoz, hogy elküldje. Meg fogja
mondani, hogy nem ildomos folytatniuk a titkos légyottjaikat,
miközben a húga a folyosó másik végén alszik.
 Valentina úgy döntött, egy forró fürdővel ellensúlyozza a kint
zuhogó eső hűvösségét. Ó, igen. Élvezni fogja, hogy Smithnek
végig kell majd hallgatnia, ahogy megengedi a vizet, levetkőzik,
majd benedvesíti magát, és a látványt egyedül a fürdőkacsájával
osztja meg. Ez alatt pedig a férfinak a holnapi jelenet utolsó
technikai részleteit kell kiizzadnia magából a húgával közösen.
A lány gyomra összeszorult a holnapi nap gondolatától. Már
nem csak gyengéd csókokat kell végignéznie, mint a tegnap esti
jelenet végén. Smith és Tatiana nem csak rajongó pillantásokkal néz
majd egymásra, mint a hét elején lévő fotózáson, hanem...
Nem.
Nem kellene felhúznia magát a dolgon. Végig tudta, hogy
eljön majd az a pont, amikor Smith és Tatiana egy rendkívül intim
és szexi szerelmi jelenetet forgat majd. Részben ezért sem akarta
túlságosan közel engedni magához Smitht. Nem akarta, hogy a
következő napi jelenet tönkretegye majd lelkileg.
Valentina ellenőrizte az ujja hegyével a víz hőmérsékletét, majd
felszisszent, amikor rájött, hogy túl forró lett. Pár percig hideg vizet
engedett a kádba. Amikor legközelebb tesztelte, a víz már túlzottan
kihűlt.
Valentina halkan káromkodott, a csúnya szó pedig
visszhangzott a kicsempézett szobában. Leengedte a vizet, hogy
újra próbálkozzon. De ahogy figyelte, hogyan formál örvényt a víz,
miközben lefolyik a lefolyón, hirtelen meglátta a tükörképét a
vízben. Egyre mélyebbre süllyedt, egyre gyorsabban, lejjebb,
lejjebb és lejjebb, engedelmeskedve a gravitáció leküzdhetetlen
húzóerejének.
Nem számított, milyen keményen próbálja leküzdeni a Smith
iránti vonzalmát, vagy hogy milyen messze áll a szakadék
szélétől… úgyis csak a férfi kitárt karjába fog zuhanni.
Mi lenne, ha abbahagyná a küzdelmet? – merengett magában.
Mi lenne, ha csak olyan természetességgel szeretne bele a
férfiba, ahogy a gravitáció hatása érvényesül?
És ha Smith úgy szeretné, ahogy titokban mindig is vágyott rá,
hogy szeressék? Vajon meg tudnák oldani az összes problémájukat,
amelyek a férfi karrierjéből és Valentina vakuktól és kameráktól
való ódzkodásából fakadnak?
Valentina örvénylő gondolatokkal a fejében térdelt a kád
mellett, és vakon meredt a vízre. Csak akkor tért magához, hogy
befejezze a készülődést a lefekvéshez, amikor az utolsó cseppek is –
nagy cuppanás kíséretében – lefolytak a lefolyón.
Meztelenül csusszant be a paplanja alá. Az a megnyugtató
gondolat ringatta kimerült álomba, hogy Smith és Tatiana kint
beszélgetnek a nappaliban. Valentina azonnal álmodni kezdett:
nem összetört szívekről és fájó csalódásról, hanem erős, meleg
karokról, amelyek magukhoz szorították, míg odakint elült a vihar.

***

Smith jó éjszakát kívánt Tatianának, de óráknak tűnt számára,

mire a lány hálószobájának ajtaja bezárult. Végre elindulhatott a
folyosón Valentina szobájába. Halkan kinyitotta, majd becsukta
maga után az ajtót.
A sötétben alig tudta kivenni Valentina összegömbölyödő
alakját a takaró alatt. Smith szíve kihagyott egy ütemet, ahogy
figyelte az alvó lányt. Valentina gyönyörű volt, miközben békésen,
kiegyensúlyozott lélegzéssel aludt. Hosszú haja elterült a párnán,
az arcán pedig apró mosoly tükröződött. Smith abban
reménykedett, hogy Valentina róla álmodik.
Befeküdt a lány mögé, és beszippantotta édes, rabul ejtő illatát.
Nem akarta felébreszteni, elvégre mindkettejüknek nagy szüksége
volt a pihenésre, mégis muszáj volt átkarolnia őt.
– Eljöttél.
Valentina hangja álmos és őrülten csábító volt, Smithnek pedig
minden sejtje lángra lobbant.
Hálát adott az égnek, hogy a lány nem haragudott meg rá,
amiért hívatlanul az ágyába feküdt, majd megadta magát a
vágynak, hogy lassan és lágyan végigfuttassa az egyik kezét a nő
formás idomain. Kétségbeesetten vágyott Valentinára, de annyira
boldoggá tette a lehetőség, hogy csupán lefekhetett mellé, hogy
szívesen lemondott a szeretkezésről, ha helyette a karjában
tarthatta a lányt.
Smith mindig úgy gondolta, hogy az irányítása alatt tudja
tartani a nőket. Csupán egyfajta szükségletet jelentettek számára,
amelyet akarattal ki-be kapcsolhatott, így egy nő sem volt képes
fájdalmat okozni neki.
 Valentina bebizonyította, hogy tévedett. Méghozzá óriásit.
Smith pontosan ebből tudta, hogy szerelmes belé. És a
szerelem – ahogy Smith azt a szülei és a testvérei példáján
megtanulta – megérte a vágyakozást és a fájdalmat. Mindent
megért.
Smith megcsókolta a lány vállát, majd a nyaka hajlatában
található érzékeny bőrt. Valentina összerázkódott, majd
megfordult, és átkarolta a férfit. A melle Smith mellkasának
nyomódott, a lábát pedig végigcsúsztatta a férfi lábán. A lány a
nevét suttogta, Smith azonban tudta, hogy inkább alszik, mint
ébren van.
– Psszt – mormolta Smith, majd lágyan megcsókolta a lány
ajkait. Valentina pedig gyorsan álomba zuhant.
– Itt vagyok. Örökre – gondolta –, ha Valentina is megengedi.
 Huszonegyedik fejezet

Éjszaka elállt a vihar, és másnapra ragyogó kék eget és

haraphatóan tiszta San Franciscó-i levegőt hagyott maga után.
Valentina épp az irodájába tartott. Előhúzta a táskájából a
laptopját, és az asztalra tette. A bőre még mindig bizsergett az
aznap reggeli lassú, édes szeretkezéstől.
A férfi nem ébresztette fel, amikor éjjel az ágyába mászott, csak
átölelte erős karjával. Valentina nem emlékezett rá, hogy valaha
ilyen mélyen és kellemesen aludt volna. És arra sem, hogy mikor
ébredt valaha ennyire éhesen és ennyire sóvárogva, hogy
megérintse, megcsókolja, megsimogassa és szeresse egy férfi.
Az első közös éjszakájuk – és az azt követő gyorsabb menetek
– a kísértésről, felfedezésről és elkerülhetetlen élvezetről szóltak.
Ezen a reggelen azonban tagadhatatlanul szükségük volt
egymásra.
Valentina számára még most is inkább álomnak tűnt a kora
reggeli szerelmeskedésük, semmint hús-vér valóságnak. Teljes
csöndben voltak, szinte mozdulatlanul, és tökéletesen összeillettek.
Smith teste úgy illeszkedett az övéhez, mintha egymásnak lettek
volna teremtve.
Valentina a nyaka alatti mélyedésre helyezte a kezét, ahol a
férfi újra meg újra megcsókolta, miközben a lány teste ívbe feszült,
és a szíve ugyanazt az ütemet pulzálta, amelyet a férfi ajkai alatt
tette korábban. Nem gyorsan vert, hanem egyfajta bágyadt hévvel,
mely egyre magasabbra szökellt, ahogy a férfi a testébe hatolt.
Valentina nem emlékezett, milyenek voltak a reggelek a férfi
nélkül, és alig tudta felidézni, milyen volt az élete, mielőtt Smith az
övé lett volna.
A nap első sugarai áttörtek a sötétségen, miközben Valentina
odaadta magát a férfinak. Smith szájában elvesztek Valentina
nyögései, a férfi simogató nyelve pedig még inkább fokozta a nő
élvezetét, miközben ő is elért a csúcsra.
Valentina örökre így akart maradni a férfi karjában,
megfeledkezve a külvilág létezéséről, elveszve a saját kis
paradicsomukban.
De nem tudott megfeledkezni róla, hogy Smithre vár egy korai
telefonhívás. Ráadásul Valentinának is ott kellett lennie aznap a
forgatáson, hogy támogassa Tatianát. Ez ígérkezett a forgatás
legnehezebb napjának.
Ha pedig a húga látta aznap reggel a férfit kijönni Valentina
hálószobájából, akkor a titkukra fény derült… Valentinának pedig
rengeteget kell még magyarázkodnia az egyetlen embernek, aki
elől sosem akart elhallgatni semmit.
Amikor előző éjjel Smith felbukkant a házukban, Valentina
biztosra vette, hogy a férfi konfrontálódni akar. Reggel azonban
Smith nem kérte számon rajta ellentmondásos gondolatait.
Helyette ezt mondta:
– Ma, amikor Tatianával majd leforgatjuk a…
Valentina a férfi ajkára nyomta az ajkát, hogy elhallgattassa. A
szexjelenetek hozzátartoztak a férfi munkájához. Mivel nem
sikerült távol tartania magát tőle az elmúlt hetekben, valahogy meg
kellett tanulnia együtt élni az előttük álló nap nehézségeivel.
Valentina végül elszakadt Smith bűnösen édes ajkaitól, a férfi
rávillantotta lélegzetelállító mosolyát, és így szólt:
– Nagyon-nagyon boldoggá teszel, Valentina.
Smith újra megcsókolta a lányt, egy perc múlva pedig már ki is
libbent a szobából. Visszament a kihasználatlan vendégszobába
egy gyors zuhanyra, majd elhagyta a házat.
Valentina hirtelen rádöbbent, hogy nem tudja, mennyi ideje
ábrándozott már a bekapcsolt gépe előtt. Erősen megrázta magát,
mielőtt sietősen átsétált volna a parkolón a húga lakókocsijába. Az
ajtó előtt megállt, vett egy nagy levegőt, majd mosolyt erőltetett az
arcára, mielőtt bekopogott.
Tatiana egy kék selyemköntösben nyitott ajtót. Valentina
lélegzete elakadt. Tatiana sosem volt még elragadóbb: üdének és
ártatlannak tűnt, a profi smink, a ruha és a haj azonban
kihangsúlyozta az érzékiségét.
– Gyönyörű vagy, T.
Tatiana az ajkába harapott.
– Rendben lesz a mai forgatás, ugye?
Valentinának nem volt más választása, mint hogy
megnyugtatóan átkarolja a húgát, majd könnyedén így szóljon:
– Persze, hogy rendben lesz. Mindketten profik vagytok, akik
csak a munkájukat végzik. Mindenki azt mondja, hogy a
szexjelenetek ugyanolyanok, mint a harcolósak. Egyik kéz ide.
Egyik láb oda.
– Végig ott leszel, igaz?
A forgatás volt az utolsó hely, ahol Valentina szeretett volna
lenni. A gondolat, hogy Smith szája és keze bejárja majd a húga
testét, émelygéssel töltötte el, holott üres volt a gyomra. Az aznapi
forgatás szűk körben zajlott: csakis a színészek és a stáb
legfontosabb tagjai voltak jelen.
– Persze – ígérte Valentina. – Nem mozdulok, amíg nem
végeztek.
Ám amikor látta, hogy a húga még mindig ideges kissé, így
folytatta:
– Biztos olyan lesz, ahogy Smith mondta: mintha csak Twistert
játszanátok. – Valentina erőltetetten tréfálkozott: – Fogalma sincs
róla, hogy mi Landonok milyen véresen komolyan vesszük a
Twistert.
Tatiana elnevette magát, és pár percre leült a forgatókönyvvel a
kezében. Valentina csöndben és megkönnyebbülten fellélegzett.
Most már csak saját magával kell elhitetnie, hogy igaz, amit a
Twisterről mondott. Valentina idáig úgy tett, mintha ez a nap sosem
jönne el. Ám attól, hogy nem gondolt rá, még megállíthatatlanul
közeledett.
Amikor Tatiana először állt elő azzal, hogy színésznő akar
lenni, Valentina egyetlen megszeghetetlen szabályt állított fel: nem
számít, mennyit fizet egy stúdió vagy egy producer, amíg kiskorú,
nem mehet bele semmilyen szexjelenetbe. Amíg nem ihat legálisan,
addig a ruháit sem veheti le egy rakás idegen előtt, és hempereghet
meztelenül egy nagy filmvásznon, hogy emberek milliói folyassák
rá a nyálukat.
Valentina nem ringatta magát abba a hitbe, hogy a húga
örökre kislány marad majd. Épp ellenkezőleg, büszke volt, milyen
csodálatos fiatal nővé érett a testvére annak ellenére, hogy
Hollywood az összes többi színésznő klónjává akarta változtatni.
Csak egy baj volt: most, hogy Tatiana legálisan rendelhetett
magának egy pohár bort, a szexjeleneteket sem lehetett tovább
halogatni.
Valentina azt is tudta, hogy a Smith filmjében lévő szexjelenet
indokolt volt. Fontos részét képezte a cselekménynek és a
karakterek fejlődésének, miközben Jo és Graham barátokból
szeretőkké válnak.
Ennek ellenére fogalma sem volt, hogyan nézi majd végig,
ahogy Smith a húgával szerelmeskedik a vásznon. Ami pedig még
rosszabb: ez volt a húga karrierjének eddigi legfélelmetesebb
pillanata, így Valentina nem bocsáthatja meg magának, ha a saját
érzéseivel többet foglalkozik, mint Tatianáéval.
Amikor a felvételvezető gyakornok eljött Tatianáért, a húga
szerencsére olyan nyugodt volt, mintha csak egy fogkrémreklámot
forgatna.
Valentina viszont valószínűleg úgy festett, mint aki épp
foghúzáshoz készül – érzéstelenítés nélkül.

***

Smith még mindig emlékezett élete első szexjelenetére.

Megkeseredett fiút játszott, aki bosszúból elcsábította az apja új
feleségét. A színésznő tíz évvel idősebb volt nála, Smith pedig
izgult, bár elkeseredetten igyekezett leplezni. Szerencsére a filmbeli
partnere nemcsak szép volt, de kedves is. Ráadásul boldog volt a
házassága.
Annyira megkönnyítette a jelenetet Smith számára, hogy azóta
ő is igyekezett átsegíteni ezeken a pillanatokon a partnereit. Nem
mindegyikük szerette volna kizárólag munkának felfogni a dolgot,
és Smith nem is panaszkodott, ha a vászon után a partnerei valódi
ágyában kötött ki.
Tatiana azonban más volt. Bár a film kedvéért óriási vonzalmat
jelenítettek meg a kamerák előtt, Smith a való életben nem tudta
elképzelni, hogy szeretkezzen vele. A semminél is kevesebb esély
volt rá, hogy a valóságban is megtörténjen, amit aznap a kamerák
előtt adnak majd elő. Az egész puszta fantázia volt. Színészkedés.
Forgatókönyvírói és rendezői szempontból a szexjelenet
pusztán a történetmesélés része volt. Ennek ellenére tudta, milyen
nehéz a színészeknek feltárniuk magukat ilyen intim módon egy
rakás stábtag és a legapróbb mozdulatokat is érzékelő kamerák
előtt.
Az elmúlt hetekben szétszedte fejben a jelenetet, és minden
szögből megvizsgálta. Létrehozott egy felvétellistát. Egy jelenetben
sem dolgozott ki ilyen aprólékosan minden technikai részletet.
Pontosan tudta, hogyan alakul majd a jelenet: nemcsak a mély,
érzéki kapcsolat teljesedik majd be Jo és Graham közt, hanem új
kezdetet is jelent a karakterek számára. Jo és Graham most döbben
rá, mennyire szükségük volt egymásra, hogy újjászülethessenek.
Az igazat megvallva azonban nemcsak Tatiana kedvéért
elemezte ennyire darabokra a jelenetet, hanem a saját érdekében is.
Eddig sosem zavarták a szexjelenetek. Most azonban a való
életben is átérezte a szeretkezés igazi erejét.
Ugyanis amikor Valentinához ért, megcsókolta a válla
meztelen bőrét, beléhatolt, és a lelke mélyében ott visszhangzott a
nő nyögése, a szex jóval jelentősebb dologgá nőtte ki magát a
szemében, mint puszta öröm- és orgazmusforrás.
Felnézett a forgatókönyv margójára írt jegyzeteiből. Tatiana
épp felé tartott, Valentinával a sarkában. Nehéz volt a partnerére
fókuszálnia, amikor a másik nő felébresztette minden érzékét, és
egyre többet jelentett számára. De ha valaha volt pillanat, amikor a
fiatalabb Landon lánnyal kellett egy hullámhosszra kerülnie, hát ez
volt az.
– Készen állsz a Twister-játszmánkra?
Örömmel nyugtázta Tatiana mosolyát.
– Naná. Essünk túl rajta.
Amikor Tatiana elfoglalta a helyét a forgatáson, Valentina
megérintette Smith karját.
– Tudom, hogy ma nem bánhatsz vele kesztyűs kézzel –
mondta – és hogy pont úgy kell leforgatnotok a jelenetet, ahogy
megírtad, de…
– Olyan fájdalommentessé teszem az egészet, amennyire csak
lehet – ígérte Smith gyengéd hangon. – Mindannyiunk számára.
Valentina azonban nem őt nézte. Olyan búskomor tekintettel
figyelte a húga hátát, hogy Smith őrülten vágyni kezdett rá, hogy
megfogja, a karjába vegye, és megesküdjön: semmi nem történik
majd, aminek bármiféle köze lenne a kettejük közt bimbózó
kapcsolathoz.
Smith már majdnem meg is tette, és készen állt sutba dobni a
lány tiltakozását és szabályait a viszonyukról, amikor Valentina
végül a szemébe nézett.
– Bízom benned vele kapcsolatban. – Valentina úgy bólintott,
mintha saját magát is meg akarná győzni. – Tényleg.
Mivel Smith tudta, hogy Valentina szívében különleges helyet
foglal el a húga, sokat jelentett neki a lány bizalma.
De közel sem annyit, mintha Valentina azt is tudta volna, hogy
őt sem fogja bántani.
Alig foglalta el Smith és Tatiana a helyét a forgatáson, Valentina
keze olyan erővel szorult ökölbe, hogy a körmei felhorzsolták a
tenyerét. Mégsem érzett fizikai fájdalmat: alig jutott levegőhöz,
úgy összeszorult a mellkasa.
Smith mondott valamit, amin Tatiana elnevette magát, a
következő pillanatban pedig bekapcsoltak a kamerák, és a lány
Smith karjában hevert, a férfi pedig lehajolt, hogy megcsókolja.
Amikor az ajkuk először forrt össze a szenvedélytől, Valentina
keserű ízt érzett a torkában, és el kellett takarnia a száját, nehogy
rosszul legyen mindenki előtt.
A csókot újra és újra felvették különböző szögekből, de
Valentina számára mindig ugyanolyan fájdalmas volt végignézni,
hogyan olvad bele a húga az ő hús-vér szeretője karjába.
Akárhányszor emlékeztette magát, hogy az egész csak színjáték, és
csak a busás fizetség miatt érnek egymáshoz, a csók végtelennek
tűnt.
Ám a végeláthatatlan csók még mindig ezerszer jobb volt, mint
ami ez után következett. Smith és Tatiana ugyanis elkezdte
egymást levetkőztetni, és az ágy felé vették az irányt.
Ha nem ígérte volna meg a húgának, hogy egy tapodtat sem
mozdul a helyszínről, Valentina már rég elrohant volna. De nem
tudott. Nem mozdulhatott az első sorban lévő helyéről, ahol
végignézte a fájdalmasan hiteles erotikus jelenetet.
Szinte elfelejtett lélegezni, ahogy Smith Graham szerepében
gyengéden az ágyra fektette a Jót játszó Tatianát. Nagy kezével
kihámozta a lányt a köntöséből, és olyan áhítattal nézett rajta
végig, mintha életében először találkozott volna ehhez fogható
szépséggel.
Valentina úgy érezte, mintha ezer kést szúrtak volna belé.
Csodálta, hogy nem vérzett el a forgatáson. A jelenet tovább
folytatódott: a húga teste ívbe feszült Smith érintéseitől, miközben a
férfi szája felfedezte a lány testét, és a keze szorosan követte
minden csókját.
Valentina szeme előtt fekete pöttyök táncoltak, amikor Smith
hirtelen felemelte a fejét a húga hasáról, majd így szólt: Ennyi!
Valentinára úgy hatott az utasítás, mintha hideg vizet locsoltak
volna az arcára. Épp erre volt szüksége, hogy ne csússzon le a
székéről, és essen le a földre.
Egy pillanattal később a két színész már fel is kelt az ágyról, és
Valentinától néhány méterre visszanézték a jelenetet.
Vágás és speciális effektek nélkül is nyilvánvaló volt, hogy ez
volt az egyik legszebben filmezett szerelmes jelenet, amit Valentina
valaha látott. Majdnem kettétört a szíve a felismeréstől, hogy Smith
épp olyan jól illett a húgához az ágyban, mint hozzá. Ekkor
azonban végre meghallotta, miről folyik a szó élete két
legfontosabb embere közt.
– Nyitva kellene tartanom a szemem ennél a résznél, nem? –
kérdezte Tatiana. – Különben olyan, mintha grimaszolnék, nem
pedig élvezném a helyzetet.
Smith bólintott.
– A kezünk is fura itt. Mi lenne, ha inkább így csinálnánk? –
kérdezte, miközben Tatiana kezét a saját vállára helyezte, ő pedig
átkarolta a lány derekát.
Valentina épp hogy újra levegőhöz jutott, amikor a húga
megszólalt:
– És mi legyen a lábammal? Olyan, mintha csak élettelenül
lógnának.
Ekkor az operatőr is bekapcsolódott, hogy elmondja, szerinte
mi a legjobb szög a végtagok szempontjából. Valentina agya egy
pillanatra kitisztult. Épp azt nézte, hogyan koreografálják meg két
test játékát a vásznon. Százszor is látott már hasonlót az elmúlt
évek során, és tudta, hogy a szerelmi jeleneteken kívül is roppant
fontos volt a testek helyes beállítása. Idáig mégsem figyelt rá oda.
Mert akkor nem érezte úgy, hogy személyesen érinti a dolog.
És nem akarta csak saját magának az egyik színészt.
 Huszonkettedik fejezet

Sajnos ezek a józan gondolatok nem tartottak ki egész nap,

miközben figyelte, hogyan hempereg egymással Smith és Tatiana.
Valentina minden eltelt órával erősebben próbálta leküzdeni a
negatív gondolatait. A fejében lévő alattomos hang azonban folyton
azt suttogta, hogy most, hogy Smith ágyba került Tatianával,
iránta fog úgy érezni, ahogy eddig Valentina iránt.
Elvégre Smith színész volt. Az egyik legjobb, akit valaha látott.
Smith bármelyik nőt képes lett volna meggyőzni róla, hogy érez
iránta valamit. Nem kellene különösebben törnie magát, hogy az
összes nő a lába elé vesse magát, könyörögjön, hogy ne hagyja el,
és sírva bizonygassa a szerelmét.
Bár a férfi megesküdött, hogy ami köztük volt, valódi volt,
hogyan bízhatott volna meg benne Valentina?
Csak egy bolond bízna meg filmsztárban.
Egy bolond, aki kétségbeesetten vágyik a figyelemre. Hogy
vágyjanak rá. És mindenekfölött, hogy szeressék.
Mire a forgatás végre véget ért, Valentinának minden izma fájt.
Képtelen lett volna mosolyt erőltetni az arcára vagy felkelni a
székből anélkül, hogy összeesett volna. A végtagjai zsibbadtnak és
élettelennek tűntek.
Pont olyannak, mint a szíve.
Úgy tűnt, mintha hatalmas távolságból, féltékenységgel és
önutálattal sötétített távcsövön keresztül nézte volna végig, ahogy
Smith megnevettette a húgát, és összeölelkeztek, mielőtt felöltöztek
volna. Miközben figyelte, hogyan ugratják egymást, rájött, milyen
csodásan illettek egymáshoz: a tökéletes pár, két színész, aki a
vásznon és az életben is kiegészíti egymást.
Smith egyszer sem nézett rá a forgatás ideje alatt. Valentina
örült ennek. Ha a férfi megpróbált volna jeleket küldeni felé,
miközben a szeme láttára csábította el a húgát, végleg kijött volna
a sodrából.
Egyszerűbb és könnyebb volt elfeledve üldögélni.
 Legalábbis Valentina igyekezett ezt mondani magának,
miközben minden egyes csók és simogatás tőrdöfésként érte a
szívét. Úgy érezte, már vérezni sem tudna.
Smith végül megfordult, és ránézett. Azonnal lebiggyedt az
ajka. Valentina csak bámulni tudott rá, miközben a férfi célirányos
léptekkel megindult felé.
Valentinának ötlete sem volt, mit mondhatna neki. Minden
ösztöne azt mondta, hogy okozzon neki fájdalmat ugyanúgy,
ahogy a férfi tette vele egész nap. És ami még rosszabb: nem
maradt elég ereje, hogy magában tartsa a dolgot, és ne az egész
stáb szeme láttára boruljon ki. Úgy érezte, ha Smith hozzászól
vagy megérinti, menten felrobban.
Képtelen lett volna elfojtani a benne dúló érzelmeket. Pedig
tudta, hogy a kirohanásának később meginná a levét, mert az
emberek azon élcelődnének, milyen ostoba volt, amiért elhitte,
hogy Smith Sullivannek többre kellett pár gyors menetnél.
Valentina idáig végig azt hitte, hogy ha kellően távol tartja
magától a férfit, nem fáj majd neki, amikor elkerülhetetlenül
elveszíti. Csakhogy a húgával eljátszott szexjelenet minden
másodpercével tisztábbá vált, hogy Valentina nemhogy nem védte
meg magát, hanem fogalma sem volt, hogyan engedje el a férfit.
Elvégre Smith túljutott minden egyes falon, amelyet a nő
maguk közé emelt.
Minél közelebb ért Smith, Valentina fülében annál
hangosabban zubogott a vér. Hát eljött végre a pillanat: a vége a
románcnak, amelynek el sem kellett volna kezdődnie. Jobb is lesz
ez így mindenkinek, nemde? Nem elég, hogy Smithszel szemben
Valentina labdába sem rúghatott, de esély sem volt rá, hogy egész
életében eltűrje, ahogy a férfi gyönyörű nőket cirógat és csókolgat a
forgatásokon.
Valentina úgy érezte, jég tölti meg a belsejében felcsapó lángok
helyét. Felkészült rá, hogy elvágja az összes érzelmi szálat, mely az
egyetlen férfihoz fűzte, aki átjutott a szíve köré emelt bástyákon.
– Smith bácsi!
Smith nyolcéves unokahúga torpedóként csapódott a férfiba.
– Már korábban be akartam nézni, de azt mondták, nem
szabad, mert épp valami csúnya dolgot forgatsz. Nem voltak
hajlandóak elmondani, mit csinálsz. De te elmondod, igaz?
 Valentina csak akkor tudta meg, mennyi levegőt szorított a
tüdejébe, amikor az hangosan kiszakadt belőle. Szédülni kezdett,
és mindkét kezével belekapaszkodott a széke karfájába.
– Val? – Tatiana hirtelen ott termett egy pohár hideg vízzel. –
Nem nézel ki túl jól.
Valentina úgy ivott a műanyag pohárból, mintha egy hétig a
sivatagban lett volna.
– Lehet, le kellene dőlnöd egy kicsit. – Tatiana erős kézzel fogta
át Valentina derekát, és a saját lakókocsijához vezette, miközben a
nap lebukott az égen.
Tatiana lefektette a nővérét a bőrkanapéra, majd betakargatta.
Valentina nem emlékezett rá, hogy valaha Tatiana viselte volna
gondját, és nem fordítva. Persze előfordult az elmúlt évek során,
hogy Valentina influenzás lett vagy megfázott, de még akkor sem
akarta terhelni a testvérét. Fontosabb volt, hogy Tatiana a
munkájára tudjon összpontosítani.
Tatiana leült Valentina mellé. Gyönyörű kék szeme tele volt
aggodalommal.
– Nem aludtál túl jól, mi?
Te jó ég… hogyan vallhatná be, hogy végre jól kialudta magát,
de csak azért, mert Smith is mellette volt?
Valentina a hallgatásával már így is hazudott a húgának, így
ahelyett, hogy megint füllentett volna, csak megrázta a fejét.
– A tegnap este jó volt, de az elmúlt pár hétben nem aludtam
valami jól.
Valentina őrülten vágyott rá, hogy a férfi karjában
maradhasson aznap reggel. Jobban, mint bármire azelőtt.
Valentina érezte, hogy épp egy olyan napon hagyja cserben az
ereje, amikor száztíz százalékig a húga mellett kellett volna állnia.
Így hát összeszedte az erejét, és megkérdezte:
– Te hogy érzed magad? Tudom, hogy a mai nap nem volt
könnyű.
– Jól vagyok – mondta Tatiana lágyan.
Volt valami a hangjában, amitől Valentina érzékszervei újra
életre keltek a kómából, amelybe a színtiszta, kártékony
féltékenység taszította őket.
– Inkább miattad aggódom, Val.
Valentina mosolyogni próbált, és igyekezett felemelni a kezét,
hogy elsimítsa a húga aggályait. Az ajkai azonban nem mozdultak
a megfelelő irányba. Amikor pedig felemelte a kezét, észrevette,
hogy a tenyerében nyomot hagytak a körmei félholdjai.
Tatiana megfogta a nővére kezét, és felkiáltott.
– Ó, Val, egész nap csak magammal voltam elfoglalva. Bele se
gondoltam, te mit élsz majd át a forgatás alatt. – Tatiana
aggodalmas tekintettel nézett Valentina szemébe, miközben
megszorította a nővére kezét. – Smith remek fickó, de olyan,
mintha a bátyám lenne. Esküszöm, hogy minden, ami ma történt
köztünk, puszta színészet volt, semmi több.
Valentina ajka kinyílt, majd bezáródott. Képtelen volt szavakat
formálni. Csak megrázta a fejét, hogy tagadja az érzelmeket,
amelyek egyre erősebbé váltak minden másodperccel, amelyet
Smithszel töltött.
– Én nem tudok… – próbálkozott. – Nem lenne szabad neki…
Amikor Tatiana megszorította a kezét, és gyengéden
rámosolygott, Valentina rájött, hogy hiába próbálkozik. Különösen,
amikor a húga így szólt:
– Tudom, mit érzel iránta. – Valentina szeme kikerekedett a
meglepetéstől, Tatiana pedig így folytatta: – Nem mondtad el, de a
testvéred vagyok, és jobban ismerlek bárkinél. Soha nem néztél
még úgy egy férfira sem, mint rá.
Bár Valentina tudta, hogy értelmetlen volt a reakciója, túl
sokáig hazudozott magának, hogy visszatartsa az epés
megjegyzését:
– Mindenki úgy néz rá.
– Nem. Mindenki ábrándos tekintettel néz rá. Számukra Smith
egy fantáziát képvisel. Az ő szemükben egy világsztár. Mindenre
vágynak belőle, csak a maszk mögött rejtőző férfira nem. Te pedig
mindig is azt láttad benne, Val.
Te jó ég. Tatianának igaza volt. A szembesítésnél pedig még
rosszabb volt, hogy Valentinának egy másodpercre sem sikerült
elrejtenie az érzéseit a húga elől.
Vajon ki jött még rá? És ami még fontosabb: volt egyáltalán
bárki, akinek nem esett le?
Valentina hirtelen kifogyott az ürügyekből. Csak egyetlen
beismerő vallomás maradt a helyükön.
– Próbáltam nem látni. Még mindig próbálom.
 – De Val – vágott közbe Tatiana sürgető hangon –, nem látod,
hogy ő is ugyanúgy néz rád? Az idő felében ahelyett, hogy a
jeleneten dolgoznánk, körülötted legyeskedik.
– Ne hülyéskedj. Ez a film a mindene.
– Sokat jelent neki – értett egyet Tatiana –, de nem mindent.
Valentina szeméből végre kitört egy könnycsepp, amelyet
egész nap igyekezett visszatartani. Végigfolyt az arcán, és
miközben letörölte, így szólt:
– Éveken át óva intettelek tőle, hogy beleszeress a filmbeli
partneredbe, erre végül belesétálok a saját csapdámba. Sajnálom,
hogy így szétzuhantam.
Tatiana elszántan így szólt:
– Már nem vagyok tízéves. Mindig mellettem álltál. Nem látod,
hogy most már én is melletted akarok lenni?
Valentina aznap már másodjára csodálkozott rá a szerepeik
felcserélődésére. Annyi éven át gondoskodott a húgáról. Vajon
hagyta egyszer is, hogy Tatiana viselje az ő gondját? Hirtelen látta
magát Smith lakókocsijában a forgatás első napján. – A húgod
szerencsés, hogy megvéded. De téged ki véd meg, Valentina?
Valentina folyton azt mondogatta magának, hogy elfogadta a
testvére felnőtté válását. Tudta, hogy már elég idős ahhoz, hogy
alkoholt igyon és szexjeleneteket forgasson. De vajon valóban
készen állt rá, hogy felnőttként kezelje Tatianát? Eszébe jutott
valaha, hogy most már megoszthatja vele a saját félelmeit és
fájdalmait is?
És ha nem, miért félt annyira tőle, hogy megengedje a
húgának, hogy ő is kivegye a részét a testvéri támogatásból?
Valentina érezte, hogy sok bepótolnivalójuk van, ezért nagy
nehezen beismerte:
– Fogalmam sincs, mit művelek. Távol kellene tartanom
magam tőle, de nem tudom.
Tatiana még erősebben grimaszolt.
– Miért kellene távol tartanod magad tőle?
Valentina számára fájdalmasan egyértelmű volt a képlet. Nem
hitte el, hogy magyarázkodnia kell.
– Ő az egyik legnagyobb filmsztár. Én meg én vagyok. Sosem
tartana sehova a kapcsolatunk.
 – Viccelsz? Gyönyörűek vagytok együtt.
Valentinán átfutott a pánik.
– Láttál minket?
– Senki más nem látott – nyugtatta meg gyorsan Tatiana –, de
én több időt töltöttem veletek, mint mások. Folyton hozzád ér,
mikor azt hiszi, nem figyelek. – Tatiana szeme megtelt
huncutsággal. – Egyszer pedig rajtakaptalak titeket, ahogy
csókolóztatok.
Valentina arcát elfutotta a pír.
– Mikor?
Tatiana elvigyorodott.
– Amikor a vetítőteremben voltatok este. Ott felejtettem a
szövegem. Nyitva volt az ajtó, úgyhogy kopogás nélkül mentem
be. – Tatiana legyezgetni kezdte magát. – Csak annyit tudok
hozzáfűzni: ejha. Le voltam nyűgözve. Mindkettőtök miatt. –
Tatiana közelebb hajolt, és halkabbra fogta a hangját, miközben
sejtelmesen vigyorgott. – A székben…?
Valentina őrülten igyekezett elhessegetni a szégyen hullámát,
amely elfogta a gondolattól, hogy a kishúga látta, hogyan veszti el
a fejét Smith karjában. Tatianára nézett:
– Miért nem szóltál?
Tatiana szemében megbántottság tükröződött.
– Láttam, hogy kicsit furán érzel a dologgal kapcsolatban,
úgyhogy arra vártam, hogy elmeséld.
– Sajnálom, hogy nem avattalak be – mondta Valentina, és
komolyan is gondolta.
Miért nem beszélt a húgával? Elvégre olyan érzések kínozták,
amelyeket nem tudott megérteni. Azzal hitegette magát, hogy nem
akarja a film sikerét kockáztatni, amiért belerángatja Tatianát
abba, ami közte és húga híres filmes partnere közt folyt. Bár ez az
aggály sem volt elhanyagolható, valójában nem akarta elfogadni,
hogy a húga felnőtt. Ezért inkább gyerekként kezelte ahelyett,
hogy észrevette volna, milyen nagyszerű, felnőtt nővé érett.
Valentina magyarázkodni próbált:
– Esküszöm, azt hittem, nem lesz miről beszámolni. Azt
hittem, ha megkapja, amit akart, elveszti majd az érdeklődését.
Valentina a szíve mélyén még mindig erre várt, és összezavarta,
miért nem következett még be.
 – Egyértelműen nem vesztette el az érdeklődését, Val. Nem is
fogja. Hogyan veszthetné? – Tatiana őszinte testvéri szeretettel
nézett végig a nővérén. – Csodás vagy. Gyönyörű. Okos. Vicces. A
legjobb testvér a világon. Tudom, hogy ezt ő is látja. Mindent lát.
Valentina nem tudta jóvátenni a sok-sok hetet, amíg elrejtette
az érzéseit a húga elől. Most azonban változtathat a dolgon, ha
elkezdi megosztani őket a lánnyal. Mély és reszketeg lélegzetet vett,
és megpróbálta szavakba önteni az érzéseket, amelyek az elmúlt
hetekben cikáztak a fejében.
– Néha úgy érzem, nem vagyok önmagam, amikor vele
vagyok – mondta Valentina.
Ez az este a vallomásokról szólt, úgyhogy hozzátett még egyet:
– És ez megijeszt. Nagyon.
Főleg az, ahogy elvesztette az önuralmát a férfi körül, újra és
újra, ráadásul nem kellett hozzá más, csak egy pillantás, a férfi
ujjainak érintése a bőrén és az ajka az ajkán.
– Nem értem – mondta Tatiana.
Valentinát nem lepte meg a válasz. A húga nem félt túl
gyakran. Ha pedig igen, nem hagyta, hogy a félelem megállítsa.
– Mit gondolsz, ki vagy te? – kérdezte Tatiana.
Valentina kinyitotta a száját, hogy válaszoljon.
– Én… – de nem tudta folytatni.
Örömmel töltötte el a karrierje. Valószínűleg akkor is üzleti
iskolába ment volna, ha nem kezdi el egyengetni a húga
pályafutását. Az elmúlt években pedig élvezettel ügyködött a
forgatókönyvén.
Azonban a „mit gondolsz, ki vagy te?” kérdés kevésbé szólt a
munkáról, mint inkább arról, hogy ő mint nő, milyen életre vágyik.
Sok éven át tartotta kordában a benne élő érzelmes nőt – az
érzékiről nem is beszélve. Volt némi kellemes szexben része pár
kedves pasassal, és nem teljesen iktatta ki az érzelmeket az életéből,
de mindig csínján bánt velük, arra az esetre, ha Tatianának valaha
szüksége lett volna rá. Valentina személyisége túl hosszú ideje
fonódott össze már Tatianáéval. Ráadásul annyira meg volt róla
győződve, hogy meg kell védenie magát a fájdalomtól, amelyen az
anyja ment keresztül a férfiak miatt, hogy idő közben elfelejtette, ki
is ő.
Bár rengeteg mindent magába fojtott az évek során, Tatiana
kellően érzékeny volt, hogy belelásson a fejébe.
– Nagyon szeretlek, és azt kívánom, hogy valóra váljon a
tündérmeséd.
Tatiana elmosolyodott ugyanazzal a gyönyörű mosollyal,
amellyel a világ számos filmvásznát bearanyozta.
– Mi lenne, ha adnál egy esélyt Smithnek, hogy úgy szeressen,
ahogy megérdemled? Nem gondolod, hogy megfelelne a
kihívásnak? És hogy készen állna bármire, amit hoz az élet? Sőt
lehet, hogy te is készen állsz rá?
Szerelem?
Ó, te jó ég!
Bár Valentina elfogadta a szenvedélyes vonzalmat, amely
Smith és közte bontakozott ki, igyekezett nem álmodni többről,
mint puszta élvezetről. Nem számított, milyen édes, szeretetteljes
vagy gyengéd volt a férfi, amikor megcsókolta.
Nem tudta visszafojtani a suttogva kiejtett szavakat:
– De mi van, ha mégsem? Vagy ha én nem állok készen?
Tatiana kék szeme még mindig a nővérén pihent. A tekintete
tele volt aggodalommal és szeretettel, miközben így szólt:
– Ismered Jaydent?
Valentina próbálta elrejteni, hogy meglepte a párbeszédben
bekövetkezett témaváltás.
– Persze. Igazán kedves férfi.
Tatiana elpirult.
– Szerintem is. Ami azt illeti, pár hete azt várom, hogy elhívjon
randira.
Valentina megütközött a felismeréstől, milyen tökéletes társ
lenne Jayden a húga számára. Csöndes, összeszedett, aranyos,
fiatal és kedves volt. Őt magát nem övezte rivaldafény, de mivel
forgatásokon dolgozott, tudta, mivel jár Tatiana élete. Elvégre
folyton sztárokkal volt körülvéve.
Hogyan mulaszthatta el Valentina a húga és a technikai
szakértő közt kialakuló románcot? Folyton azzal büszkélkedett,
milyen jó testvér, erre még ezt is elbaltázta.
– Nem hiszem, hogy valaha elhív majd – mondta Tatiana.
Most Valentinán volt a sor, hogy megkérdezze:
– Miért nem?
Tatiana olyan élesen nézett vissza rá, hogy Valentina
mélyebben besüppedt a kanapé párnái közé.
– Mert azt hiszi, én egy nagy filmsztár vagyok, ő pedig csak ő.
Tatiana idézőjeleket rajzolt a levegőbe, ahogy kimondta a
szavakat.
Most, hogy a testvére szemszögéből vizsgálta a dolgokat,
Valentina látta, milyen nehéz lehet, ha valakit folyton piedesztálra
állítanak. Vajon nem ugyanezt tette ő is Smithszel annak ellenére,
hogy a férfi számtalanszor bizonyította, hogy ő is ugyanolyan érző
emberi lény, mint mások? Valentina azonban annyira igyekezett
megvédeni magát a kiszámíthatatlan és előre nem látható jövőtől,
hogy ürügyként használta a férfi hírnevét a távolságtartásra.
Sose vallott még jobban kudarcot emberként, mint az elmúlt
hetekben.
Elvégre még mindig beúsztak a szeme elé azok a képek,
amikor Smith a karjában tartotta a húgát, és az ágyra fektette.
Ezen nem változtatott, mit mondtak egymásnak a testvérek az
elmúlt percekben.
Ezúttal ő szorította meg a húga kezét:
– Hová mész majd Jaydennel, ha igent mond?
– Egy romantikus éttermi vacsorára. – Tatiana megnyalta a
száját. – És elcsábítom.
Ha Valentina még mindig arról győzködte volna magát, hogy
Tatiana kislány, ideje volt feladnia. A húga nő volt, egy nő vágyaival
megáldva. És női szívvel, amely szerelemre áhítozott, de elég okos
volt hozzá, hogy kinyújtsa érte a kezét, amikor elérhető közelségbe
került.
Valentina átölelte a húgát.
– Szeretlek, T.
– Én is szeretlek – felelte gyengéden Tatiana.
Amikor kopogtattak az ajtaján, a lány így folytatta:
– Eléggé ahhoz, hogy megmondjam, adnod kellene egy esélyt
Smithnek. Ezúttal egy igazit, hogy megmutathassa, milyen is
valójában. És te is megmutathasd neki.
Tatiana nem várta meg Valentina válaszát, hanem leugrott a
kanapéról, és beengedte Smitht.
– Bent van – mondta, majd halkabbra váltott, mielőtt így
folytatta: – Ha bántod, én is bántani foglak.
Majd kiment, hogy kettesben hagyja őket.
 Huszonharmadik fejezet

Valentina a lakókocsi közepén állt, amikor Smith belépett. A férfi

még most sem tudta kiverni a fejéből a nő arckifejezését, amikor a
forgatás véget ért, pedig a fények, a kamerák és a stáb már messze
jártak.
Smith pontosan tudta, milyen vékony jégen táncol
Valentinával, ezért amint elkezdték forgatni a szexjelenetet,
megacélozta magát, hogy ne nézzen rá a nőre, és Tatianára
összpontosítson. De képtelen volt teljesen kiiktatni Valentinát az
elméjéből, és életében először érezte úgy munka közben, mintha
kettészakadt volna.
Elég lett volna egyetlenegy pillantást vetnie a nő kétségbeesett
tekintetére, és fél másodperc alatt eldöntötte volna, hogy kivágja a
létfontosságú jelenetet a filmjéből, valamint leállítja aznapra az
egész forgatást. Ha nem kellett volna számításba vennie a stábot, a
filmstúdiókat és a befektetőket, megfogta volna Valentina kezét, és
csapot-papot otthagyva egy olyan helyre vitte volna, ahol
Hollywood és a színjáték nem létezik.
Smith azonban még akkor sem volt rá felkészülve a szomorú
tekintetű Valentina látványára, amikor végre befejezte élete
legnehezebb jelenetét, és újra erőt vett magán, hogy ránézzen.
Rosszul döntött?
Elvesztette az egyetlen dolgot, amely igazán számított?
Summer és Smith öccse, Gabe váratlanul megjelentek a
forgatáson, és bár Smith imádta a kislányt, minden Valentinától
távol töltött perc kínzás volt számára. Meg kellett találnia a nőt, és
rendbe hoznia a dolgokat. Szerencsére Gabe ráérzett, hogy valami
nincs rendben. Megígérte a kislánynak, hogy később még
visszatérnek, majd elterelte a figyelmét a stábnak szánt
édességekkel.
Miután elmentek, Smith szinte futva indult Valentina
nyomába. Senki nem mert az útjába állni, és ha bárki megtette
volna, Smith letarolta volna. Most, hogy végre együtt voltak, Smith
nem tudott gondolkodni. Alig bírt két épkézláb gondolatot
kipréselni magából, amikor a nő a közelében volt. A karjába húzta
Valentinát, és imádkozott, hogy a nő ne lökje el magától.
– Sajnálom. Nem akartalak bántani. Nem akarlak bántani.
Soha nem bántalak többé, ígérem. – Smith minden mondattal
végigsimított a nő hátán.
Valentina keze a férfi mellkasán pihent. Éreznie kellett, milyen
keményen és erősen ver a férfi szíve.
– Fájt – mormolta Valentina a férfi nyakába.
Smith úgy érezte, mintha kitépték volna a szívét.
– De – rázkódott meg Valentina, miközben levegőt vett – nem
te bántottál. Én bántottam saját magamat.
Smith hátralépett, hogy a nő szemébe nézhessen. Nem teljesen
értette, mit mondott Valentina, de tudnia kellett, mi jár a fejében.
– Borzasztóan elszúrtam ma a dolgokat. Tatianát felkészítettem
rá, mi fog történni, de…
A fenébe is. Jobban kellett volna igyekeznie, hogy beszélhessen
Valentinával az előttük álló napról, de félt. Félt, hogy ha beszélnek
róla, a lány menekülőre fogja majd.
– Soha életemben nem volt még gondom a szexjelenetekkel. A
mai viszont kibírhatatlan volt. Mondd, hogy nem késő
elmondanom, milyen borzalmas megérinteni bárkit, aki nem te
vagy.
– Ez a munkád része, Smith. Nem akarom tőled apránként
ellopni az egészet, csak mert félsz, hogyan érzek egy-egy szereppel
kapcsolatban.
Hát nem látta a nő? Smith annyira aggódott a befektetők, a
stúdió és a hírneve miatt, hogy szinte elkésett a felismeréssel, hogy
mi az, ami igazán számít.
Valentina.
– Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz a mai nap. Elvégre
annyi házas színésznővel kellett már eljátszanom a szeretkezést.
Sőt olyan nőkkel, akiket nem kedveltem, vadidegenekkel vagy akár
barátokkal is.
Smith levette a kezét Valentina válláról, majd önutálattal
elfordult. Mélyen beletúrt a hajába.
– Életem legnehezebb jelenete volt a mai a húgoddal.
Valentina tekintete ugyanazt a sötétséget tükrözte, amelyet
Smith a lelkében érzett. Nem csalta meg a nőt, de mindent
helytelennek érzett. Egyszerű, tiszta, konfliktusok és komplikációk
nélküli szerelmi történetet szeretett volna adni a nőnek. Ma
azonban épp az ellenkezőjével szolgált.
Bár nem volt fair bármi mást kérnie a lánytól, Smith még
mindig rengeteg mindenre vágyott tőle.
Annyival többet akart, mint bármelyik másik nőtől.
– Nem fogok hazudni – mondta Valentina lágyan –, a mai nap
rossz volt. Nagyon-nagyon rossz.
Amikor Smith felszisszent a gondolattól, hogy akarata ellenére
mennyi fájdalmat okozott a lánynak, Valentina érte nyúlt. Smith
végignézett a nő elegáns ujjain, az alkarján lévő izmokon, majd
lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a lány megfogta a kezét.
Valentina összefonta az ujjaikat, Smithnek pedig muszáj volt
felemelnie a kezét, hogy megcsókolja, akár akarta a nő, akár nem.
– Nem tudtam, hogy képes vagyok ekkora féltékenységre –
mondta Valentina bánatos ajakbiggyesztéssel, mely csöppet sem
hasonlított mosolyra. – Tudom, hogy nincs köztetek semmi. Tudom,
hogy nem is lesz, elvégre olyanok vagytok, mint két testvér, de… –
Valentina reszketeg lélegzetet vett. Smith úgy érezte, mintha mellbe
vágták volna. – De nehéz volt erre gondolni, amikor… – a lány
megrázta a fejét. – Nem akarom újra átélni a jelenetet. Még mindig
őrült gondolatok cikáznak az agyamban.
Valentina közelebb lépett. Elég közel volt, hogy Smith a saját
testén érezze a nő testének melegét.
– Segíts kiverni a fejemből a gondolatokat, Smith.
Smith nem vágyott semmire jobban, mint hogy
megcsókolhassa és szerethesse a nőt, de többre volt szüksége.
– Senkire sem vágytam még annyira, mint rád, de nem
akarom, hogy csak azért szeretkezzünk, hogy elfelejtsd, mi történt
ma. Azt akarom, hogy több legyen köztünk ennél, Valentina.
Smith világosan látta szavainak a hatását a lány arcán. Többé
nem fogja vissza magát. Képtelen volt rá. Nem, amikor aznap
majdnem elvesztette a nőt.
– Mit szeretnél? Mire van szükséged? – kérdezte a lány
félszegen.
– Rád.
Ilyen egyszerű volt az egész. Smith úgy érezte, mindig is ilyen
egyszerű lesz. Az első perctől fogva vonzódott Valentinához, ahogy
meglátta. A szeretkezés ebből a hirtelen szikrából fakadt, és
felnagyította azt, míg teljesen a lány rabjává nem vált. Nemcsak a
testének, a zabolátlan szenvedélyének, de mindennek, ami ő volt,
kívül és belül.
– Én is akarlak.
Valentina szavai olyan halkak voltak, hogy Smith talán meg
sem hallotta volna őket, ha nem imádkozott volna értük minden
sejtjével a lelke legmélyéből.
Talán a mai forgatás okozta szenvedésre volt szükségük, hogy
végre fordulóponthoz jusson a kapcsolatuk.
Smith végighúzta a hüvelykujját Valentina telt felső ajkán, a nő
pedig megremegett az érintésétől. Bármilyen erős nő volt Valentina,
Smith karjában mindig reszketett.
– Én már a tiéd vagyok, Valentina. Ezt jól tudod. Mondd csak –
Smith szünetet tartott, nehogy legyőzze az önkontrollját az elsöprő
érzés, hogy elvegyen a nőtől, mielőtt ideje lenne adnia neki –, mit
akarsz még?
– Szeretném…
Valentina újra elhallgatott. Amikor Smith a szemébe nézett,
ezúttal tisztán látta a nő gyönyörű arcán az erőt. És az
elszántságot, amely mindig is a személyiségének a része volt.
– Szeretném megpróbálni. Eddig még nem adtam neked –
nekünk – igazi esélyt. Tudom, hogy megengedtem magamnak,
hogy szeretkezzek veled – mondta a nő a hévtől kipirulva, arra
késztetve Smitht, hogy lerántsa a földre, és ott helyben magáévá
tegye –, de nem hagytam, hogy ennél többet lássak a dologba.
Valentina rendkívül bűntudatosnak tűnt, miközben így szólt:
– Nem voltam korrekt veled. És azt hiszem – mondta lassan –,
magammal szemben sem.
Valentina még mindig egyenesen Smith szemébe nézett, aki
ettől legalább annyira elvesztette a fejét, mint a lány pillanatnyi
ellágyulásától. Ó, igen, minden egyes puzzle-darabért odavolt, ami
Valentina Landon lényéhez tartozott: az összes kontúrért, formáért,
a domborulatokért, a tüzért és a jégért…
– Eljönnél velem egy randira? – kérdezte a lány.
Smithbe olyan erősen és édesen nyilallt bele az öröm a
kérdéstől, hogy szinte érezte az ízét a szájában, miközben
rávigyorgott Valentinára.
– Semmit sem szeretnék jobban.
Valentina azonban a mosoly viszonzása helyett csábító hangon
így szólt:
– Semmit?
Smithnek pedig az összes vér az ágyékába futott.
– Most, hogy mondod – felelte Smith, miközben Valentina
kiiktatta a köztük lévő távolságot, és a férfihoz dörgölőzött –, egy-
két dolgot tudnék még említeni.
Valentina felemelte a fejét, hogy megcsókolja a férfit. Smith
szerette volna hagyni, hogy a nő vezesse érzéki táncukat egymás
körül, de emésztette iránta a vágy. Csak Valentinát látta maga előtt.
Bármilyen emlékképet őrzött is még az agya az elmúlt húsz év
nőiről, mind kitörlődött. Valentina nyelve végigsiklott a férfi alsó
ajkán, tükrözve a férfi pár perccel korábbi érintését. Smith
beszippantotta a nő nyelvét, és az ajkaik játékba kezdtek,
miközben Valentina lehúzta a férfi ingjét.
A gombok szétrepültek a lakókocsiban, miközben a nő feltépte
a szövetet, lerángatta a férfi válláról az inget, majd a földre dobta.
Smith imádta a gondolatot, hogy senki – még a nő legközelebbi
barátai – sem ismertek volna rá Valentinára ebben a pillanatban.
Annyi szenvedély lakozott a nőben, hogy Smith minden
alkalommal padlót fogott, amikor szeretkeztek.
És az összes szenvedély az övé volt.
– Nekem kellett volna ma az ágyadban lennem. – Valentina a
férfi ádámcsutkája alatti mélyedésbe nyomott csókkal pecsételte
meg a szavait. – Nagyon szeretem a húgom, és amit ma
csináltatok, csupán színjáték volt, mégis le akartam lökni az ágyról,
és átvenni a helyét.
Valentina ajka minden felületet végigjárt, amelyet korábban
Tatianáé is a forgatás alatt. Csókokkal borította Smith vállát, majd
a kulcscsontját. Valentina éhes kis hangokat hallatott, miközben
visszaszerezte magának a férfit. A nő nyögései Smith egész
testében visszhangoztak: a mellkasától az ágyékáig.
Te jó ég, ha állva akart maradni, bele kellett kapaszkodnia
valamibe. Szerencsére Valentina csípője kínálta magát, Smith pedig
újra meglepődött, milyen telt és gömbölyded volt a lány feneke a
markában.
 Valentina folyamatos meglepetéssel – és élvezettel – szolgált
számára. Smith imádta a lány szenvedélyét, a lágyságát, a
hihetetlen intelligenciáját és a húga iránti végtelen szeretetét. Az élet
sosem lesz unalmas mellette. Valentina sosem fogja azt mondani,
amit hallani akar, és egy másodpercre sem fogja masszírozni az
egóját, csak mert filmsztár. Smith zavarban volt tőle, mennyien
udvarolták körbe, de Valentina sosem tett így, és feltehetőleg nem is
fog.
És minden egyes másodpercben örömét fogja lelni a nőben,
akár puzzle-darabokat lop majd el tőle, akár a szívét rabolja el,
akárhányszor Smith ránéz, megcsókolja, megérinti vagy szereti
majd.
Amikor Smith feleszmélt, Valentina épp a kanapéra nyomta. A
lány elégedetten nézett le a férfira, miközben Smith elterült a
bőrpárnákon. Deréktól fölfelé meztelen volt, a lábát pedig széttárta,
miután Valentina a kanapéra lökte. Lüktető férfiassága szemmel
látható volt a forgatásról rajta maradt öltönynadrágjában.
Valentina az egyik másodpercben a lakókocsi ajtaja felé sétált,
hogy bezárja, a következőben pedig kihúzta a selymes copfjából a
hajgumit, majd Smith felé vette az irányt. Levette a fekete,
karcsúsított blézerét, majd az ujjatlan selyemblúzát. A színtiszta
csipkéből kiemelkedő mellek látványától Smith tekintete
elhomályosult. Mire kitisztult a látómezeje, Valentina egy szál,
Smith által vásárolt fehérneműben és magassarkúban állt előtte.
Smith rekedten káromkodott egyet, miközben magába itta a
leggyönyörűbb látványt, amely valaha elé tárult.
Valentina szája felívelt a férfi szavaitól.
– Honnan tudtad, hogy pont ezt akarom majd hallani, amikor
legközelebb látsz az egyik ajándékodban?
– Te vagy az ajándék – mondta Smith, olyan átéléssel, hogy
alig tudta kimondani a szavakat.
Úgy tűnt, mintha Valentina egy pillanatra kibillent volna az
egyensúlyából, és a következő pillanatban elindult, és nagyon
lassan letérdelt a férfi lába elé. Nem nyúlt Smith övéért, helyette
lágy, lélegzetelállító csókkal ajándékozta meg a férfit, aki szinte
teljesen elvesztette az önuralmát a gondolattól, hogy mi
következhet ezután...
Te jó ég, ezt nem élem túl. Keresniük kell valaki mást a filmhez,
mert ma éjjel belehalok a gyönyörbe – gondolta.
És egy percre sem akart volna változtatni a sorsán.
– Tudom, hogy más színésznőket is meg kell majd csókolnod –
mondta Valentina, miután rányomta a tenyerét a férfi mellkasára –,
de azt akarom, hogy mindig csak rám gondolj.
Valentina körmei finoman végigszántották Smith mellkasát,
majd a hasizmai felé vándoroltak.
– Te vagy az egyetlen nő, akire gondolok – ígérte Smith.
Smith egyedül Valentinára vágyott, csakis az ő megszállottja
volt, amióta először megérintette. Nem akarta tagadni az
igazságot, nem akarta az energiáit pazarolni, amikor annyival jobb
helyekre is fordíthatta volna azt.
Hiszen egyedül Valentina szívének az elnyerése számított.
Valentina nem adta jelét, hogy hallotta volna Smitht, csak
lehajtotta a fejét, és végignyalta a férfi mellkasát. A lány selymes
haja csiklandozta Smith bőrét, olyan kibírhatatlanul felkorbácsolva
a vágyát, ahogy a nő nyelve és fogai tették az érzékeny bőrével,
hogy Smith kéjesen felnyögött.
Nagyobb volt és erősebb, mint a lány. Másodpercek alatt
lefektethetné, és már benne is lehetne. Csodás lenne, több mint
csodás. De túlzottan sok fájdalmat okozott a nőnek aznap, így hát
ahhoz, hogy Valentina visszanyerje az erejét, az elejétől a végéig
neki kell irányítania a szeretkezésüket. És ha már Smith nem
adhatta meg azt az örömöt Valentinának, hogy nem forgat
szexjeleneteket, legalább ebben a kedvére tehet. Nem tudta
megállni, hogy ne csavarja az ujja köré a nő selymes haját,
miközben az végigjárta a bőrét az ajkával és a nyelvével.
Vajon tudta, hogy milyen szexi, miközben a férfi lába előtt
térdelt melltartóban, tangában és magassarkúban? Amilyen
konzervatív volt napközben mások előtt, olyan érzékin viselkedett
kettejük intim játékai során.
Valentina végül felemelte a fejét a férfi hasáról, és megnyalta az
ajkát.
– Így már sokkal jobb – mormolta, inkább magának, mint
Smithnek, miközben ügyesen kikötötte a férfi cipőfűzőjét, és a
zoknijával együtt a földre dobta. Smith elmosolyodott, miközben
Valentina pedig az övcsatjáért nyúlt.
A férfi mélyet lélegzett, miközben a lány ujjbegyei a hasán
játszadoztak, míg ügyesen kinyitotta a bőröv csatját. Nem
számított, hányszor szeretkeztek, minden alkalom új kezdet volt.
Egy újabb felfedezőút, amely elvette Smith eszét.
Valentina mélyen a szemébe nézett, miközben lehúzta a férfi
sliccét. Smith szinte biztosra vette, hogy megfeledkezett a légzésről,
miközben visszanézett a nő gyönyörű mogyoróbarna szemébe.
Tudta, hogy ezt a színt mindig a szenvedéllyel azonosítja majd.
Valentina meghúzta a férfi nadrágját, Smith pedig ösztönösen
felemelte a csípőjét, hogy a nő könnyebben lehúzhassa róla. A
bokszer a nadrággal együtt lecsúszott, Smith pedig meztelenül és
mindennél keményebben ült a lány előtt.
Valentina szemében kéjes gyönyör csillant fel, a szája pedig
csábosan felívelt, miközben a férfi ágaskodó férfiassága figyelemre
éhesen lüktetett előtte.
– Az enyém – mondta Valentina lágyan, olyan közel
merészkedve a férfihoz, hogy az szinte érezte a meleg leheletét a
bőrén.
A férfi újra mélyen felnyögött, miközben Valentina megnyalta
az ajkát, majd – ó, te jó ég – lehajolt, és a nyelve vérforralóan
végignyalta Smith kemény hímvesszőjét. Smith szorosabban
belemarkolt Valentina hajába, és ösztönösen lejjebb húzta, hogy a
nő mélyebben a szájába vehesse.
A férfi hallani vélte a nő nevetésének édes hangját, ekkor
azonban Valentina újra szájába vette Smith lüktető férfiasságát. A
férfi előtt elsötétült a világ, és csakis a forró gyönyörre tudott
összpontosítani, amelyben a lány részesítette.
– Valentina…
A lány neve imádság volt. Könyörgés. Áldás.
És eskü, hogy Smith is ugyanannyi gyönyört ad majd a nőnek,
amennyit ő adott neki az imént.
Ha jobb és erősebb ember lett volna, Smith megállította volna
Valentinát. Gondoskodott volna róla, hogy a lány is többször
kielégüljön, mielőtt saját magára gondolt volna. De Smitht
megbabonázta, hogy Valentina milyen szégyentelenül ízlelgette, és
hogy csöppet sem fogta vissza magát, miközben elégedetten
jelezte, mennyire élvezi, ahogy a férfi elveszti a fejét.
Smithnek egész életében tartania kellett magát. A családja, az
anyja, a testvérei, a forgatások és a sajtó kedvéért. Valentinával
azonban elengedhette magát.
Jó érzés volt csak lenni.
Smith torkából hangosan tört fel a gyönyör, betöltve az egész
lakókocsit. Teljesen átadta magát Valentina szájának, kezének és a
mohó hangoknak, amelyeket a nő hallatott, miközben a száját és
kezét használva az élvezet küszöbére juttatta, majd a csúcsra
repítette Smitht.
Smith csak bámulni tudott a lányra, miközben az visszaült a
sarkára, és elégedett macska módjára megnyalta a száját. A nő haja
kócos volt Smith szorításától, a rúzsa letörlődött, az orcái
kipirultak, a bőre pedig kissé nyirkos volt.
Smithnek már a nyelve hegyén volt a vallomás: „Szeretlek”, de
még a mostani kéjmámorban is tudta, hogy nem szabad épp most
kimondania. Amikor végül színt vall majd a nőnek, nem engedheti,
hogy Valentina annak tudja be az érzéseit, hogy milyen hévvel
estek egymásnak az ágyban.
Vagy a kanapén.
Bár Smith aznap este nem önthette szavakba az érzéseit,
megpróbálhatta kimutatni őket. Tudta, hogy Valentina félt
meghallani, amit a férfi megpróbált a tudtára adni a szájával,
kezével és a testével, Smith mégis képes volt rávenni, hogy
odafigyeljen.
Pont úgy, ahogy a lány tette az előbb vele.
 Huszonnegyedik fejezet

Valentina soha életében nem tett még ennyire őrült, vad és

csodálatos dolgot.
Még mindig érezte az ereiben az izgalmat attól, ahogy Smith
elvesztette a fejét a kezétől és az ajkától. Tökéletes volt. És rendkívül
édes. Őrjítően édes.
– Te jössz.
Smith szavait azonnal tettek követték: nagy kezével átfogta
Valentina derekát, és a kanapéra húzta. Mielőtt a lány felfogta
volna, mi történik, Smith pózt váltott, és most ő térdelt Valentina
lába közt.
A lány hirtelen védtelennek érezte magát. Késztetést érzett,
hogy mondjon valami vicceset vagy szexit. De csak ennyi csúszott
ki a száján:
– De hát az előbb is én jöttem…
Smith sötét tekintete még feketébbre váltott, miközben két
kézzel megfogta Valentina arcát, és megcsókolta. A férfi nyelve
felkavaróan érzéki ritmusban keresztezte Valentináét, pontosan
visszaadva Valentina korábbi mozdulatait, amikor ő térdelt a
földön.
– Ez esetben – mondta a férfi mély hangon, mely
végigbizsergette Valentina gerincét –, most én jövök, nemde?
A lány nagyot nyelt, és kissé bólintott, hogy Smith lássa, ő is jó
ötletnek tartja a kezdeményezést.
Csakhogy Smith nem mozdult, csupán nézte Valentinát. Sötét
tekintete éhesen, birtoklóan cikázott végig a lány minden
porcikáján a buja fehérneműben.
A férfi még térdre ereszkedve is olyan magas volt, hogy ha
kihúzta magát, Valentinának fel kellett néznie rá. Épp csak most
lankadt le az erekciója a korábbi orgazmus után, ám ahogy
Valentina a lábával közelebb húzta magához, és a melltartója
selyme hozzáért a férfi mellkasához, Smith férfiassága újra
keményen dörgölőzött a nőhöz. Pont ott, ahol annyira vágyott rá.
 – Smith, nem tudok várni. Akarlak. Szükségem van rád. Most.
A férfi sötét szeme felvillant az örömtől és a hévtől, Valentina
pedig kifogyott a levegőből, amikor a férfi ajka végül hozzáért.
Smith megmarkolta Valentina csípőjét, és úgy mozdította, hogy a
nő – aki még mindig tangában és magassarkúban volt – alatta
feküdjön a húga kanapéján.
A férfi Valentina nyakát harapdálta, aki ívbe feszült a füle alatti
érzékeny rész megérintésétől. Smith az ujjaival félrehúzta a
selyemtangát, felhúzott egy óvszert, és egyetlen erőteljes lökéssel a
nőbe hatolt. Valentina felszisszent a gyönyörtől, Smith pedig
sóvárgó nyögést hallatott. A nő körmei a férfi vállába mélyedtek, a
bokája pedig összekulcsolódott a dereka körül, és még többért
könyörgött.
Amikor önfeledten, határok nélkül szeretkeztek, Smith nem
volt többé filmsztár, sem a híres Smith Sullivan, akiről nők milliói
fantáziáltak.
Csak egy férfi volt, akiért Valentina minden nevetéssel, öleléssel
és csókkal csak még inkább odáig volt. Smith összes sötét, feltüzelt
pillantása, minden cirógatása olyasmiről árulkodott, amit Valentina
idáig elhallgatott maga elől.
– Valentina…
A lány kinyitotta a szemét, és látta, hogy Smith őt nézi.
Gyönyörű arca ragyogott az élvezettől, a vágytól és még valamitől,
amit Valentina igyekezett nem észrevenni.
Szerelemtől.
Valentina fejében végig ez a szó visszhangzott, Smith pedig
megfogta a feje két oldalára leszorított kezét, és érezte, hogy a
gyönyör hullámai végigsöpörnek a nőn.
– Az enyém vagy – mondta Smith, és igaza volt.
Tökéletesen az övé.
Valentina az övé lesz, ameddig csak Smith akarja, hisz sokkal,
de sokkal többet jelentett számára a férfi, mint valaha gondolta
volna.
A gondolatok, félelmek és szavak ezután elcsendesedtek. Csak
az édes élvezet maradt, miközben Smith szorosan magához húzta,
mélyen beléhatolt, Valentina pedig olyan erővel élvezett el, amely
teljesen maga alá temette. Végre elengedte magát, és kellően bízott
Smithben ahhoz, hogy ne csak a testét, de életében először a szíve
egy darabját is rábízza.

***

Félórával később korgó gyomorral és felöltözve álldogáltak, Smith

pedig hitetlenkedve nézett Valentinára.
Szóval ide hozol az első igazi randinkra?
Az ütött-kopott épületből ki-be rohangáltak a gyerekek, a
szüleik pedig túl zaklatottan kergették őket, hogy észrevegyék
Smitht.
Valentina elpirult.
– Tatianával valamiért odavagyunk a minigolfért.
Kiskorunkban kezdődött, és azóta sem múlt el. És úgy tűnik, itt
senkit se érdekel, ha megjelenik, szóval úgy gondoltam…
A nő nem tudta befejezni zavart magyarázkodását, ugyanis
Smith arcára hatalmas vigyor ült ki.
– Remekül gondoltad.
Legalább olyan izgalommal húzta a lányt maga után, mint a
gyerekek, akik pörögtek a jégkásában és nyalókában található
cukorsokktól. Valentina gyomra megkordult a hot dog és a sült
krumpli illatától. Leírhatatlanul elégedett volt, amiért Smith
gyorskaját rendelt mindkettőjük számára. Egy orvos sem írhatott
volna fel jobbat ennél a mögöttük álló hosszú nap után.
A kassza mögött álló gyerek egész jól szerepelt, amíg rá nem
jött, ki áll előtte.
– Ó, te jó ég! Smith Sullivan.
– Szia, Mark – mondta Smith, kiolvasva a kölyök nevét a
világoskék ingén lévő névtábláról.
– A barátaim teljesen be fognak zsongani, ha megtudják, hogy
itt vagy! A legjobb film, amit tavaly láttunk, A rombolás erői volt.
Mark már nyúlt is a telefonjáért, mikor Smith közbeszólt:
– Kérhetek tőled egy extra szívességet?
A kölyök bólintott.
– Persze. Bármit.
Smith halkabbra fogta a hangját, és úgy csinált, mintha
Valentina nem hallaná, amit mond:
– Nagyon fontos első randira jöttem, és félek, hogy elszúrok
valamit. Szeretnék ma inkognitóban maradni, hogy jó benyomást
keltsek.
A srác szeme tágra nyílt, amikor végre észrevette Valentinát is.
Pár másodpercig úgy mustrálta Valentinát, mintha egy bogarat
nézne mikroszkóppal. Végül Smith-hez hajolt, és mesterkélten
suttogóra fogta:
– Haver. Nem semmi csaj!
Smith ugyanilyen hangon folytatta:
– Tudom. Nem semmi. – Most, hogy barátok voltak, így
folytatta: – Akkor megegyeztünk?
– Persze – mondta a fiú. – Rendben vagyunk.
– Köszi. Ha pedig szeretnél esetleg benézni a forgatásra,
megadhatod a számod, és elintézem.
– Komolyan? – kérdezte a kölyök. Egy szalvétára firkálta a
számát, majd így szólt: – Senki sem megy ma a közeletekbe.
Smith az asztalhoz vitte a kaját, és mindketten leültek.
Valentina nagyon éhes volt, de tudta, hogy képtelen lesz enni.
Legalábbis egyelőre.
– Nem tudsz semmi olyat tenni, amivel elronthatod az első
randinkat.
Smith sem kezdett még el enni.
– Biztos vagy benne?
A férfi tekintete olyan volt, mint amikor korábban szeretkeztek:
mintha képtelen lenne Valentina nélkül élni.
A mai nap előtt Valentina talán hazudott volna a férfinak, és azt
mondja, minden rendben. De most már túl közel voltak
egymáshoz, és túl különleges élményeket éltek át ahhoz, hogy
hazudjon neki.
– Nem, nem vagyok teljesen biztos benne – mondta, és kis
szünet után Smith szemébe nézett. – De szeretnék az lenni.
Nagyon-nagyon.
Tudta, hogy Smith nem ezt akarta hallani. Hogy ez édeskevés
volt. Neki sem volt elég. De a férfi egyszerűen csak megfogta a
mustárt és a ketchupöt, és két egyenes sárga és piros vonalat húzott
a nő hot dogjának két oldalára. Valentina mindig így ette a hot
dogot, mikor néha azt hoztak nekik a forgatásra.
Valentina elvette az ételt, és azon gondolkodott, hogy vajon
mikor tűnhetett fel a férfinak, hogy így eszi a hot dogot? Nem
mintha nagydolog lett volna azok után, hogy a férfi szeme
egyáltalán megakadt Valentinán.
Smith elvett egy krumplit, és bekapta.
– Szóval, mi legyen a fogadás tárgya?
Valentina szemöldöke felszaladt.
– Fogadást akarsz csinálni egy baráti minigolf-mérkőzésből?
– Férfi vagyok. Folyton ezt csináljuk – mondta, és sötét
szemében ravasz hátsó szándék látszott.
Valentina a szemét forgatta.
– Legalább felismered, milyen nevetséges, hogy ekkora
versenyt csinálsz egy ártatlan játékból.
– Azt akarod mondani, hogy Tatianával soha nem szoktatok
versenyezni egymással? Vagy hogy még sosem próbáltad a
szélmalom előtti lyukat az előtt elzárni, hogy Tatiana labdája
bemehetett volna?
Valentina elnevette magát a férfi túlontúl bennfentes kérdésén.
– Háát, talán volt egy alkalom, mikor „véletlenül” lecsúszott
egy labdáról, mielőtt én jöttem volna, pedig tuti, hogy ha bemegy,
győzött volna.
Smith megrázta a fejét.
– Néha okoznak némi fejfájást a kishúgok, nem? Bár
gondolom, akkor is a pártját fogtad.
Valentina ártatlan arcot vágott, mielőtt így szólt:
– Ki hitte volna, hogy ha vazelint raksz egy golflabdára,
lehetetlen lesz rendesen megütni?
– Most, hogy tudom, milyen fontos számodra a győzelem –
mondta Smith nevetve –, lehet, hogy teljes motozásnak kell hogy
alávesselek, hogy megtaláljam az összes elrejtett vazelint, mielőtt
játszani kezdenénk.
Valentina újra megütközött rajta, hogy bárhol voltak –
forgatáson, konferenciateremben, a férfi nappalijában egy puzzle
fölött vagy egy minigolfpályán, amelyet a hetvenes évek eleje óta
nem takarítottak ki egy valami nem változott: vágyott a férfira.
És nagyon-nagyon kedvelte.
– Ha nyerek – mondta Smith olyan mély hangon, amelytől
Valentina így is érzékeny bőre bizseregni kezdett –, egész éjjel
fognod kell a kezem.
Valentinának akaratlanul is eszébe jutott Tatiana korábbi
tanácsa: „Mi lenne, ha adnál egy esélyt Smithnek, hogy úgy
szeressen, ahogy megérdemled? Nem gondolod, hogy megfelelne a
kihívásnak? És hogy készen állna bármire, amit hoz az élet? Sőt
hogy lehet, te is készen állsz rá?”
Bár Valentina keze remegni kezdett az ölében a ragacsos
asztallap alatt, rávette magát, hogy felemelje. Olyan erősen vert a
szíve, hogy akár ki is szakadhatott volna a bordái mögül, de
átnyúlt az asztalon Smith kezét keresve.
Egy pillanatra úgy tűnt, hallotta, ahogy Smith visszafojtja a
lélegzetét, miközben lassan odacsúsztatta a tenyerét a férfiéhoz, és
összefonta az ujjaikat.
A férfi kezének melege azonnal felolvasztotta a jeget, amely
majdnem elborította a lány szívét.
– Ahhoz nincs szükség rá, hogy megnyerd a fogadást –
mondta Valentina.

***

A minigolfmérkőzés döntetlen eredménnyel zárult, Valentina és

Smith pedig kéz a kézben sétált be a nő bérelt házába. Tatiana a
kanapén hevert és olvasott.
Rájuk mosolygott a könyve mögül.
– Mi a helyzet, Smith? Marcus és Nicola megint nálad
alszanak?
A férfi rávigyorgott.
– Nem.
Valentinánál még egyetlen férfi sem aludt ott. Mindig azt
mondogatta magának, hogy nem akarja kellemetlen helyzetbe
hozni a húgát. Az igazság azonban az volt, hogy egyetlen férfinak
sem akart olyan sokat felfedni magából, amelyet a közös reggeli
ébredés intimitása láttatott volna.
De életében először úgy érezte, Smith elnyerheti ezt a kegyet.
– Nem bánod, ha itt alszik a fiúm, ugye, T?
Tatiana elvigyorodott a fiúm szótól, és így szólt:
– Dehogyis. Csak majd előkotrom a füldugómat.
Valentina elmosolyodott a húga pajkos válaszán. Épp töltőre
rakta a telefonját, mikor észrevette, hogy üzenetet kapott George-
tól. Valószínűleg egész délután nem vette észre. Bár semmire sem
vágyott jobban, mint hogy ágyba bújjon Smithszel, nem vehette
semmibe az elmúlt évtizedben kialakított munkamorálját.
Meghallgatta a hangüzenetet.
Remegő kézzel rakta le a telefont. Ránézett a két emberre, aki a
legtöbbet jelentette számára a világon, és örült, hogy megoszthatja
velük a híreket.
– George azt mondja, licitháború megy a forgatókönyvemért. –
Valentina nem értette, hogy lehet ilyen nyugodt a hangja, mikor a
belső szervei cigánykereket hánytak. – Nagy a harc. És szerinte
elégedett leszek a filmstúdióval, amelyik vezet.
– Te jó ég! – kiáltott fel Tatiana, és felugrott a kanapéról, hogy
megölelje a nővérét.
Smith megfogta Valentina állát, és magához húzta az arcát.
– Gratulálok, Valentina – mondta, majd mielőtt elvigyorodott
volna, megcsókolta, és évődni kezdett: – Ó, ha én láthattam volna
először a forgatókönyvedet...
Valentina nevetve táncolta körbe a szobát a húgával. Smitht is
magukhoz húzták, és boldog hármas fogatként tekeregtek.
– Ígérem, a következőt te olvashatod el először.
Tatiana előásott egy üveg pezsgőt. Tósztot mondtak, majd ittak
egy pohárral. Később pedig a világ legtermészetesebb dolga volt,
ahogy Valentina Smithszel az oldalán mosott fogat, levetkőztették
egymást, majd ágyba bújtak.
Valentina nem kételkedett benne, hogy Tatianának szüksége
lesz a füldugójára a jövőben, aznap éjjel azonban Smith csak
átölelte, és szorosan magához húzta.
Valentina pedig készségesen viszonozta az ölelést.
 Huszonötödik fejezet

Amikor másnap reggel Smith és Valentina éhesen a konyhába

ment, Tatiana már ott volt, és kávézott. Egy tál félig megevett
zabkása állt előtte az asztalon. Tatiana mindkettejükre
rámosolygott, és jó reggelt kívánt. Ám amikor Valentina a
szekrénybe nyúlt, hogy kivegyen két bögrét, Tatiana ezt súgta
Smithnek: „Beszélnünk kell.”
– Hé, Val – mondta. – Emlékszel a fülbevalókra, amiket múlt
héten kölcsönadtam? A rubintosra. Sehol sem találom őket.
Megnéznéd őket a szobádban?
Amint Valentina elhagyta a konyhát, Tatiana az asztal alá
nyúlt, és egy kinyomtatott internetes cikket nyomott Smith kezébe.
– Ezt nézd.
A cikkben az egyik, múlt heti közös „romantikus” fotójuk
szerepelt, amelyet a film népszerűsítésére készítettek Graham és Jo
szerepében. Mellette pedig egy másik, kissé homályos kép az előző
estéről, ahol Smith és Valentina egymás kezét fogta. A szalagcím
ezt üvöltötte: „Smith Sullivan bevezeti szépséges partnerét az
érzékek birodalmába, közben pedig az idősebb testvérrel folytat
viszonyt! Cikkünkből megismerheti a filmsztár pikáns szerelmi
háromszögének összes részletét!”
Smith összegyűrte a cikket, Tatiana pedig így szólt:
– Nem akarom, hogy Valentina meglássa. Ki fog akadni.
Mindketten tudták, hogy ez enyhe kifejezés.
– De ha itt megjelent a kép, az összes nagyobb
szórakoztatóipari műsor és blog megosztja majd a sztorit
délutánra. Nem tudom, hogyan titkolhatnánk el előle – húzta el a
száját Tatiana.
Huszonnégy óra. Tényleg olyan sokat kért Smith?
Úgy tűnt, előző éjjel hatalmas előrelépést tettek ahhoz képest,
hogy milyen hangulatban fejeződött be a férfi és Tatiana közös
szexjelenete. De vajon megtettek-e elég utat ahhoz, hogy Valentina
túllépjen ezen a fajta szemeten? Smith fülében még mindig ott
csengtek a lány szavai: „Semmire sem vágyom kevésbé, mint a
rivaldafényre.”
Vagy pedig a nő összes félelme beigazolódik majd arról, hogy
milyen nehéz lesz a Smithszel közös élet? Elvégre életükben először
fogták meg nyilvánosan egymás kezét, és máris címlapra kerültek.
– Tudom, hogy milyen sokat jelentesz Valnek – mondta
Tatiana, és megnyugtatásképp Smith karjára tette a kezét. – Persze
utálja az ilyesmit, de olyan jók vagytok együtt.
Valentina ekkor a fülbevalókkal a kezében visszatért a
konyhába.
– Bocsi, azt hittem, már visszaadtam ők… – kezdte, ám mikor
rájuk nézett, grimaszt vágott. – Mi a baj?
Nem volt értelme színjátéknak vagy titkolózásnak. Smith
odaadta neki a kinyomtatott cikket.
– Ez.
Megfogta Valentina kezét, miközben a lány olvasni kezdte az
irományt. Valentina hamarosan eljutott addig a részig, ahol
„bizalmas források” azt jelentették, hogy Smith alig tudta levenni a
kezét Tatianáról, ráadásul duplázta az élvezeteket, és a lány
karrierjének üzleti részét menedzselő idősebb nővérrel is hetyegett.
Tatiana remegő hangon szólalt meg:
– Tudom, hogy tehetetlenek vagyunk ezekkel a dolgokkal
szemben. De nem fair, hogy téged is bántanak, Val, elvégre te nem
ezt az életet választottad magadnak.
Fair. Smith jól tudta, hogy semmi nem volt fair Hollywoodban
vagy a körülötte forgó világban.
– De ha mindenki megtudja, hogy ti tényleg együtt vagytok,
Smith és én pedig csak a filmen dolgozunk, az egész ügy
lecsendesedik majd, és minden rendben lesz – tette hozzá Tatiana.
Ebben talán igaza volt a lánynak – gondolta Smith –, de azt is
jelentette, hogy a rivaldafény teljesen Valentina felé fordul.
Valentina egyelőre nem szólalt meg, amitől Smith csak
idegesebb lett. Ha csak ő és Tatiana szerepelt volna a képeken,
Valentinát irritálta volna a hamis sztori, de a szokásos módon
mindent megtett volna, hogy megvigasztalja a húgát.
Smith régóta győzködte magát, hogy kézben tartja az élete
körül kialakult, őrült cirkuszt. Érezte, hogy ez a hite most
alapjaiban remeg meg, mégis így szólt:
 – Kitalálunk történeteket, és filmeken, sorozatokban,
színházban meg könyvekben adjuk elő őket. Ezek az emberek
ugyanezt csinálják.
A nagy különbség persze az volt, hogy a filmben lévő
karakterek kitaláltak voltak, a fotósok és blogok azonban valódi
életekkel játszottak. Tatiana és Smith élete ki volt téve az effajta
pocskondiázásnak.
Most pedig Valentina is tűzkeresztbe került – mégpedig Smith
miatt.
A férfi tudta, hogy ha a nő elfogadja, hogy együtt legyenek, a
sajtó többet akar majd tudni róla. De nem gondolta, hogy ilyen
hamar eljön ez a pillanat.
Vagy hogy ilyen visszataszító lesz.
Valentina végül megszólalt. A hangja rekedt volt a dühtől,
amely mindannyiukat fojtogatta.
– Tudtam, hogy nehéz lesz. És azt is, hogy el fog jönni ez a
pillanat, bár úgy tűnt, minden jó úton halad, és minden könnyű és
tökéletes lesz. Elvégre ma reggel csak hármasban akartunk
reggelizni egyet. Tudtam, hogy nem szabad, tudtam, hogy nem
akarom…
Hirtelen félbehagyta a mondatot, Smith és Tatiana pedig
visszafojtott lélegzettel bámult rá, miközben lerakta a cikket.
Amikor Valentina végre Smithre nézett, a férfi tekintete megakadt a
nő gyönyörű zöldesbarna szemén, mely élesen emelkedett ki
sápadt arcából.
Valentina felé nyúlt. A keze hidegebb volt, mint aznap, mikor
az Alcatraz felé tartottak Smith jachtjával. Smith szíve szinte
megállt, miközben arra várt, hogy a nő kimondja: vége. Hogy
képtelen így élni. Hogy többé nem lesz köztük semmi.
A nő mélyet lélegzett. Majd még egyet. Végül megszólalt:
– Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, próbáljuk meg.
Nem vágyom rá, hogy ilyenek történjenek, de azt mondani, hogy
megpróbálom, önmagában még kevés. Az már sokkal többet
jelent, ha akkor is próbálkozom, amikor nem rózsaszín és
szivárványos minden.
Smith hirtelen megkönnyebbült. A karjába kapta a lányt, és
olyan szorosan ölelte, hogy attól félt, szétroppantja a nő bordáit.
Valentina szavai még többet jelentettek attól, hogy Tatiana is a
fültanújuk volt. Hiszen ez azt jelentette, hogy többé nem próbálta
elrejteni az érzéseit.
Lehetséges – tűnődött Smith –, hogy a hamis sztori inkább
áldásnak, mint átoknak bizonyul majd?

***

Smith hamar rájött, hogy még életében nem tévedett ekkorát.

Nehéz lett volna áldásnak nevezni a lesifotósokat, akik a ház előtt
vártak hármójukra.
Már így is késésben voltak a forgatásról, ezért Smith nem
foglalkozott az öt üzenettel, amelyet az asszisztense küldött. A
vakuk az arcukba villantak, miközben a fotósok felvételeket
készítettek róluk. Smith szeme előtt azonban egészen másfajta
képek peregtek le.
Valentina, ahogy lángoló tekintettel sarokba szorítja úgy, ahogy
nagyon kevés ember vette a bátorságot életében, majd figyelmezteti,
hogy tartsa távol magát a húgától.
Az édes öröm-és sóvárgás, ahogy a nő gratulált Marcusnak és
Nicolának az eljegyzésükhöz.
Ahogy Smith a karjában tartotta a lányt a tűz előtt, miközben a
családjukról és az egyik szülőjük elvesztésének fájdalmáról beszéltek.
A lakókocsijában elcsattant első csók heve, majd a másodiké az
Alcatrazban, a telihold alatt a sziklákon.
A lány könnyes szeme, miközben egy újabb érzelmes jelenetet
forgattak a filmjéből.
Végül pedig ahogy Valentina bátran szembenézett vele, és azt
mondta, próbálják meg, és hajlandó kipróbálni, működhet-e a
kapcsolatuk a férfi karrierje és a nő rivaldafénnyel szembeni ódzkodása
ellenére.
Smithnek tizenöt éve volt rá, hogy megtanulja, hogyan kezelje
nyugodtan a helyzetet. Egy héttel korábban talán még azzal
hencegett volna, hogy akár tanfolyamot is tarthatna belőle a fiatal
színészkollégáknak. A fenébe is, pár perce még ő maga mondta
Valentinának, hogy úgy kell felfogniuk a dolgot, mint a saját fiktív
történeteiket a filmeken és forgatókönyvekben.
Ám hiába próbálta meg elrejteni Valentinát a lesifotósok elől, és
hiába szólt rájuk, hogy fejezzék be a kattintgatást. Hallotta, ahogy
az egyik fotós ezt mondja a másiknak: „Ez aztán tud élni!
Egyszerre fekszik le két szexi nővérrel.” Smith fejében egyetlen
gondolat kezdett cikázni: Valentina el fog hagyni. El fog hagyni. El
fog hagyni. A szavak végül összefolytak az elméjében, és egyetlen
súlyos ököl formájában bukkantak fel újra.
Smith keze először egy kameralencsét talált el, majd a
fényképezőt tartó férfi állkapcsába ütközött.
 Huszonhatodik fejezet

Ó, te jó ég – gondolta Valentina, miközben bevetette magát Smith

kocsijának anyósülésére. Tatiana hátulra menekült. Nem akarok
ilyen életet. Soha nem akartam ilyen életet.
Smith beletaposott a gázba, és kilőtt az úttestre, maga mögött
hagyva a lesifotósokat, akik még mindig hevesen kattintgattak.
Valentina elméje egyszerre volt teljesen tele és tökéletesen üres. Nem
tudta, mit gondoljon. Egyszerre érezte magát furcsán elégedettnek,
amiért Smith megvédte őt és a testvérét, és egyszerre félt, hogy a
férfi megsérül a dulakodásban. Nem is beszélve arról, hogy a
verekedés azért tört ki, mert Smith teljesen elvesztette az
önkontrollját.
Tatiana azonnal felhívta a film sajtósát, hogy csökkentsék a
károkat. Valentina azonban nem tudott arra figyelni, miről beszél a
húga.
Képtelen volt levenni a szemét Smithről. A férfi ujjpercei
felhorzsolódtak és véreztek a fényképezőgép, valamint egy másik
férfi állkapcsának megütésétől. A férfi saját állkapcsa keményen
össze volt szorítva, Valentina pedig érezte, milyen dühös.
– Jól vagy? – kérdezte.
Valentina hangja a saját fülének is furcsán csengett. Amikor
Smith nem válaszolt, azt gondolta, talán nem is mondta ki
hangosan a szavakat.
Újra próbálkozott.
– A kezed… vérzik. Jól vagy?
Hiába tudta, hogy kimondta a kérdést, a férfi továbbra is
hallgatott.
– Smith?
A férfi hirtelen lefékezett a piros lámpánál, és Valentina felé
fordult. A nő lélegzete elakadt a férfi tekintetétől.
– Igazad van – mondta Smith a szokásosnál is mélyebb
hangon. Rekedten. Fájdalmasan rekedten.
Bármiről is gondolta a férfi, hogy igaza van, Valentina nem
akarta hallani. Azt akarta, hogy minden…
– Nem vagyok elég jó neked. Az életem nem való neked.
Te jó ég. Valentina tudta, hogy rosszra fordultak a dolgok, de ez
– ez ezerszer rosszabb volt.
Smith a kezdetektől biztos volt a kapcsolatukban. Tudta, hogy
akarja a nőt. Tudta, hogy Valentina is akarja őt. Rendületlenül hitt
benne, hogy működhet köztük a dolog, holott minden jel az
ellenkezőjére mutatott.
Valentinát annyira letaglózta és megbántotta a férfi kijelentése,
hogy szinte kővé dermedt. Tatiana a vállára tette a kezét, amitől
felolvadt egy aprócska része.
Valentina őrülten vágyott rá, hogy azt mondhassa Smithnek,
téved, és készen áll erre az életvitelre. De hogyan tehette volna,
miközben úgy érezte, kibogozhatatlan hálóba esett? A hálót abbéli
félelmei képezték, hogy képtelen kezelni a rivaldafényt – és a
fonalakat a szenzációra éhes média és lesifotósok alkották, akik
folyton ezt akarták elhitetni azzal a nővel, akivel Smith valaha
együtt akart lenni.
De ha nem mondhatta ezt, ha nem ejthette ki a szavakat,
amelyektől minden jobbra fordulna, mit tehetne?
Azt jelenti, hogy köztük mindennek vége?
De pusztán a gondolattól összeszorult a gyomra, szorítani
kezdett a mellkasa, és elakadt a lélegzete. Amit akkor érzett,
amikor elolvasta a hármójukról szóló borzalmas történetet, vagy
amikor a lesifotósok lefényképezték, közelébe sem ért annak, amit
Smith elvesztésének gondolata váltott ki belőle.
Smith behajtott a stáb parkolójába. Tatiana megszorította a
nővére vállát, majd így szólt:
– Megmondom a többieknek, hogy mindjárt jöttök – majd
kiszállt az autóból.
Valentina újra ránézett a Smith kezén száradó vérre, és azt
kívánta, bárcsak tudná, mit mondjon. Mit tegyen. Idáig mindig
tisztában volt vele, merre tartson, és mit kerüljön el. Egészen
mostanáig. Egészen addig, amíg Smith be nem toppant az életébe,
és feje tetejére nem állított mindent, amiben hitt, mindent, amiben
maradéktalanul biztos volt. Most már csak azt tudta, hogy
mennyire vágyik a férfira, mennyire élvezi a társaságát, és
mennyire szüksége van rá.
Bár fogalma sem volt, mit mondjon vagy tegyen, egyben biztos
volt: nem hagyhatják el így az autót. Nem kezdhetik úgy a
napjukat a forgatáson, hogy mindkettőjük fülében a férfi korábbi
mondata cseng: „Nem vagyok elég jó neked.”
Ám amikor válaszra nyitotta a száját, észrevette, hogy vakuk
villognak feléjük a forgatás helyszíne mögötti járda felől. Hát
persze, hogy megjelentek a lesifotósok. Csak túlságosan sokkolták
a ma reggeli események, hogy előre tudjon gondolkodni.
Smith ugyanebben a pillanatban vette észre őket, és az
ajtókilincshez nyúlt, hogy elmenekülhessenek a kamerák elől.
Valentina azonban a karjára tette a kezét.
– Smith.
A hangja elakadt, és a felindultságtól két szótagként hangzott a
száján a férfi neve.
Smith visszafordult, és ugyanolyan sötét tekintettel nézett
vissza rá, amilyen Valentina pillantása is volt. A nő tudta, hogy
muszáj mondania valamit. Bármit. Bárcsak tudta volna a férfi,
hogy még nem állt készen rá, hogy feladja, és még mindig
dolgozni akart rajta, hogy beteljesedjen a boldogságuk.
Próbálta megtalálni a megfelelő szavakat, de a félelem
elhallgattatta.
A férfi szemében felcsillanó halvány remény kihunyt.
Végül Smith szólalt meg.
– El kell tűnnünk a kamerák elől.
Valentina tudta, hogy a férfinak igaza van. Csöndben követte
az autótól a forgatásra, ahol már megerősített biztonsági
intézkedésekkel várták őket. Bármit is próbált volna mondani
Smithnek, a szavak elvesztek a köréjük sereglő színészek és a stáb
aggodalma miatt. Mindenki családtagként kezelte őket. Senki nem
csinált belőle nagy ügyet, hogy Smith és Valentina együtt volt,
csupán a felháborodáson osztoztak, amiért a lesifotósok
befurakodtak a privát szférájukba.
De a show-nak folytatódnia kellett, elvégre elképesztően drága
volt a filmforgatás.
***

Hat rettenetesen feszült óra telt el így, és mindenki őrülten

igyekezett, hogy a reggeli kellemetlenségek ellenére jól végezze a
munkáját. Valentina figyelte, ahogy az operatőr és a világításon
dolgozó felesége gyors csókot vált két jelenet közt. A mellkasa
összeszorult a szeretetük természetes megnyilvánulásától.
Vajon milyen érzés lenne úgy megcsókolni Smitht, hogy
közben nem aggódik, mit szólnak mások?
Ám amikor újra forgatni kezdtek, Valentina rájött, hogy nem
ez volt az igazi probléma. Elvégre sosem érdekelte, mit gondoltak
róla mások.
Gyáva volt, és félt, hogyan alakulna a kapcsolatuk, ha véget ér
a forgatás, és mindketten új projektekbe kezdenek. Azzal próbálta
szépíteni a gyávaságát, hogy azt mondogatta magának,
villámcsapásként érte a Smith-szel való viszonya, amely túl gyorsan
haladt előre. Fogadkozott, hogy nem azért csatlakozott a filmhez,
hogy olyan férfit keressen, akibe beleszer…
– Ennyi!
Valentina meglepetten nézett Smithre, aki épp a füléhez
tartotta a telefonját. A nő lefagyott, és azt hitte, a reggeli összetűzés
állhat a dolog hátterében. Ám Smith arcán öröm suhant át. Majd
leolvasta a férfi szájáról Sophie nevét, és hirtelen megvilágosodott.
Úton voltak az ikrek.
Valentina felállt a székéből, Smith pedig máris félé tartott.
– Tudom, hogy nem vagyok a család része – mondta a nő-,
de…
– Gyere, légy velem kicsit boldog, Valentina.
Igen – gondolta a lány –, semmi mást nem akart jobban.
Kétségbeesetten vágyott rá, hogy osztozzon a férfival az örömén.
Smith mindenkit hazaküldött, majd versenyt futottak Valentinával
az autójához. A fényképezők azonnal felvillantak, amikor
megjelentek a kocsinál. Bár Valentina gyomra összeszorult, és látta,
hogy Smith arca is megrándult, igyekezett nem venni tudomást a
lesifotósokról.
Imádta a babákat. Az illatukat. Az ártatlanságukat. A puha
bőrüket. Még azt is, amikor összeráncolódott a kis arcuk a dühtől,
amiért éhesek voltak, nedves volt a pelenkájuk vagy aludni
akartak.
Máig emlékezett a napra, amikor Tatiana megszületett.
Azonnal elárasztotta a szeretet a kishúga iránt. Az anyja pár
perccel a szülés után máris megengedte, hogy megfogja a
csecsemőt. Amikor Tatiana ráemelte nagy, kék szemét, Valentina
azonnal olyan szerelembe esett, amely az egész életét átformálta.
– Anya azt mondta, Sophie-nak egész reggel fájásai voltak, és
hogy most már mindannyian odamehetünk, mert hamarosan
meglesznek a babák.
Te jó isten – gondolta Valentina kétségbeesetten –, mennyire
imádta a férfi hangját, őrült nehéz lesz, ha nem hallhatja majd
minden nap. Főleg azt, ahogyan a fülébe suttogta a nevét,
miközben elélvezett.
Mindenesetre tudta, hogy össze kell szednie magát. Legalább
addig, amíg Sophie ikrei megszületnek.
– Mondta Mary, hogyan érzi magát Sophie?
Valentina nem tudott nem aggódni a leggyengédebb,
legkedvesebb Sullivanért, aki épp egy emberfeletti tettet készült
végrehajtani. Különösen, hogy látta, Smith és Sophie közt
különleges kötelék volt.
– Nagy fájdalmai vannak?
– Sophie-t jóval keményebb fából faragták, mint gondolnád –
mondta Smith. Valentina azonban látta, hogy a férfi aggódik a
húgáért. – Bármilyen nagy is Lori szája, ő az érzékenyebb. Sophie
erősebb.
Valentina hallotta a férfi hangjában vibráló feszültséget,
melyért csak részben volt felelős Sophie állapota.
Reggel még olyan közel voltak egymáshoz. És most?
Valentina mélyet lélegzett, és összerázkódott. Smith ráemelte
mélyreható pillantását. Túlságosan fájdalmas volt arra gondolni, mi
történt köztük előző éjjel és aznap délután.
Valentinának egy percre sikerült kitisztítania a fejét, és így
szólt:
– Mesélj Sophie-ról és a férjéről. Hogy ismerkedtek meg?
Smith egy hosszú pillanatig semmit sem szólt.
– Jake családi barát. Amióta az eszemet tudom, a házunkban
volt. Sophie még kislány korában szeretett bele.
Amikor a férfi a szerelembe esésről beszélt, Valentina egy
pillanatra úgy érezte, összetörik a szíve.
Különösen, amikor Smith így folytatta:
– Két rendkívül különböző emberről beszélünk, Valentina. Úgy
tűnt, túlzottan is különböznek – Smith arcáról leolvadt a mosoly. –
Sophie könyvtáros. Jake-nek kocsmái vannak. Sophie csöndes és
nyugodt, Jake pedig hangos, zűrös gyerekkora volt és tele van
tetoválásokkal.
Valentina torka annyira összeszorult, hogy alig tudott
megszólalni.
– De mégis összehozták valahogy.
Smith behajtott a kórház parkolójába, és a lány felé fordította
sötét pillantását.
– Jake ugyanúgy szereti a húgomat, ahogy Sophie őt. Szóval
igen, összehozták.

***

A várószobában olyan hangulat volt, mintha a Sullivanek egy

családi partijára sétált volna be az ember. Smith összes testvére
jelen volt, izgatottan várva az új jövevényeket. Abban bíztak, hogy
még aznap éjjel világra jönnek a babák.
A boldogságukat kizárólag az arcukra kiülő aggodalom
árnyalta be. Mindenki aggódott Smithért. Elvégre soha életében
nem ütött még meg egy lesifotóst sem.
Először Marcus és Nicola ment oda hozzájuk, és öleléssel
üdvözölték őket. Smith eleinte nem nagyon hitt a párosukban. Még
figyelmeztette is a testvérét, hogy ne gabalyodjon nagyon bele a
popsztárba, elvégre Marcus volt a legvisszafogottabb és
legkomolyabb az összes fiútestvére közül. De tévedett. Tökéletes
párt alkottak. Akárcsak Jake és Sophie, holott Smithnek megvoltak
a maga kételyei, amikor megtudta, hogy Jake egy egyéjszakás
kaland során ejtette teherbe a húgát.
Azt is tudta, hogy Valentina és ő tökéletesek voltak együtt. Míg
Smith csillogó világa rájuk nem szakadt, és agyon nem nyomta az
amúgy is törékeny köteléküket.
Amikor Nicola megölelte Valentinát, Marcus beszédes pillantást
vetett Smith felé.
Mi a fene történik veled?
Smith megrázta a fejét. A férfinak nem volt kedve beszélni róla.
Nem akarta hagyni, hogy a hírnevével járó maszlag elrontsa a
család életének egyik legnagyobb, legfontosabb pillanatát. Tudta,
hogy a fiútestvérei szívesen levadászták volna a lesifotósokat, és
elagyabugyálták volna őket, hogy megvédjék. Elvégre utálták, ha
nem segíthettek valamelyik családtagjukon. De abban is biztos volt,
hogy tiszteletben fogják tartani a kérését, hogy ne avatkozzanak
bele a dologba, és ne sodorják magukat bajba miatta. Végső soron
Smith választotta ezt a pályát, nem ők.
A fenébe is, emiatt kellett elengednie Valentinát. Olyan
keményen próbálkozott, hogy helyesen cselekedjen a nővel
szemben… holott semmi sem tűnt rosszabb ötletnek.
Ryan menyasszonya, Vicki, valamint Lori régi jó barátként
üdvözölték Valentinát. Smitht elöntötte a szeretet irántuk, amiért
megnevettették a lányt, főleg az után, ahogy korábban Valentina
hangja elcsuklott, amikor kimondta Smith nevét.
Ekkor aztán egy másik vajúdó, nyögdécselő nőt toltak el
mellettük egy kerekesszékben. A nő fájdalmában a hasához kapott.
Smith ezek után csakis Sophie-ra tudott gondolni.
Smith őszinte próbált lenni másokkal és saját magával
szemben is, ám idáig nem igazán gondolt bele a rideg valóságba –
és a kockázatokba –, amelyet Sophie ikerterhessége tartogatott. Bár
a húga százszor is biztosította napi kétszeri beszélgetéseik során,
hogy nem hordott a hátán a föld egészségesebb terhes nőt, a férfi
nagyon aggódott miatta.
A fenébe is, miért nem vette észre, hogy Jake kikezdett a
húgával? Akkor talán megállíthatta volna ezt az egész őrületet, és
Sophie nem lenne kórházban, ahol akármi történhet…
– Smith.
A férfi nem látta, mikor állt elé Valentina, és meglepetten
hallotta a nő szavait:
– Azt hiszem, ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy bevesd a
sztársármodat, és rávegyél egy nővért, hogy beengedjen Sophie-
hoz. Így meggyőződhetnél róla a saját szemeddel, hogy minden
rendben van.
A férfi agyában kialakult ködön úgy hatolt át Valentina
nyugalma, mintha egy világítótornyot látott volna meg a távolban.
Emiatt is összeillettek: ha bármikor letér a vágányról – ami az ő
munkájában elég könnyen bekövetkezhetett –, mindig számíthat
rá, hogy Valentina szeretettel és határozottan visszatereli majd a
józanság útjára. Legalább tucatszor látta, hogyan csinálja a nő
pontosan ugyanezt a húgával a forgatás alatt. Olyan összhangban
volt Tatianával, hogy pontosan akkor tudott közbelépni, amikor a
húgának a legnagyobb szüksége volt rá.
Hogyan ereszthetné ki a keze közül? Még akkor is, ha
Valentinával szemben ez lenne a korrekt? Még akkor is, ha a nő
élete jobb lenne nélküle?
Ekkor vaku villant a váróterem üvegablakán túlról. Valentina
egy másodperccel később haragosan így szólt:
– Nektek Sophie mellett van a helyetek. Majd én elintézem.

***

– Ez nagyon nincs rendben!

Valentina egyenesen a fényképezőket tartó férfiak és nők felé vette
az irányt. Valaki leadhatta nekik a drótot, hogy hová mennek,
amikor elhagyták a forgatást. Vagy pedig már itt voltak korábban,
csak kivárták a megfelelő alkalmat, hogy az egész családot
lencsevégre kaphassák egy olyan nyilvános helyen, mint a kórház.
Persze ezek a részletek nem számítottak, kizárólag az, hogy
eltűnjenek.
– Tudom, hogy Smith sztár, és a róla készült képekkel el lehet
adni az újságokat és a reklámokat, de nem tudnátok legalább ezt
meghagyni neki? Pár órát, amit a családjával tölthet?
A kamerák rendületlenül villogtak, miközben beszélt. Kezdte
azt érezni, amit Smithen látott reggel. Hogy bármire képes lenne,
csak hogy rávegye őket a távozásra.
– Kérlek, menjetek el!
Korábban nem tudta kimondani a megfelelő szavakat
Smithnek, mert nem volt benne biztos, hogy kész feláldozni a
privát szféráját, és önként besétálni a cirkuszba, amely Smith életét
vette körül. Bár most már túl késő volt, nem tudta visszatartani a
szavakat:
– Mondjátok meg, mit kértek, hogy békén hagyjátok mára a
Sullivan családot. Nevezzétek meg, mi az a dolog, és elintézem.
Alig jutott levegőhöz, máris befutott az első kérdés.
– Igaz, hogy Smith titokban veled és a húgoddal is randizik?
– Nem.
– Kivel jár igazából?
 – Velem. Csak velem.
– Mióta vagytok együtt?
– Négy hete.
– Titokban randiztatok?
– Igen.
– Tudott róla a húgod?
– Nem.
– Szeret téged?
Valentina megrázta a fejét. Tudta, hogy hamarosan
kibuggyannak a könnyei.
– Nem tudom.
– Te szereted őt?
Ekkor egymás után kezdtek peregni a könnyei.
– Igen, szeretem.
Valentina tudta, hogy ezzel megadta nekik, amire vágytak.
Egy tökéletes kép, amely ábrázolta a Smith iránti mélységes
szerelmét, egyben a félelmet és bizonytalanságot is, mely ezzel járt.
– Most pedig menjetek – szólította fel újra a fotósokat.
Megdöbbenésére a lesifotósok elindultak kifelé, Valentina
azonban ott maradt, nehogy meggondolják magukat az utolsó
pillanatban. Amikor sarkon fordult, egyenesen belesétált egy
kőkemény mellkasba.
– Smith?
– Nem érdemellek meg.
Smith a kezébe fogta a nő arcát, és lenézett rá. A szeme sötéten,
hevesen izzott, Valentina pedig rájött, hogy valószínűleg mindent
látott és hallott.
– Tudom, hogy ennél többet érdemelnél – mondta a férfi. –
Jobbat annál, mint hogy belekeveredj az én őrült életembe. Viszont
túl önző barom vagyok, hogy elengedjelek.
Smith érzelmes csókot lehelt Valentina ajkára. És mint minden
csókjuknál, Valentina most sem tudta visszatartani az érzelmeit.
– Szeretlek, Valentina. Imádom, hogy itt vagy a családommal.
Alig várom, hogy emlékeztesselek majd, milyen csodálatosan
néztél ki aznap, amikor elmondtam, hogy szeretlek. Ahogy itt
álltunk a kórház várószobájában, vakító neonfényekkel és olcsó,
kék műanyag székekkel körülvéve.
– Smith Sullivan? – szólalt meg egy középkorú nővér. – Be
tudom vinni a húgához.
Smith újabb lélegzetelállító csókkal ajándékozta meg
Valentinát, majd a szülőszoba felé vette az irányt, hogy
gondoskodjon a húgáról.

***

A forgóajtó alig csukódott be Smith és a nővér mögött, amikor Lori

Valentina mellett termett.
– Tudtam.
Valentinát túlzottan letaglózta, amit Smith mondott neki
nemcsak egyszer, de többször egymás után. A saját vallomása is
sokkolta: Igen, szeretem. Képtelen volt bármit kinyögni Lori
megállapítására. Smith többi testvére és a párjaik nem viselkedtek
ilyen nyíltan, de Valentina tudta, hogy élénk figyelemmel kísérik az
események folyását.
Bár Lori nagyon energikus és lelkes volt, nem hiányzott belőle
az empátia sem. Belekarolt Valentinába, és így szólt:
– Bárhol várok valami fontos dologra, ha találok
kávéautomatát, mindig veszek egy adag kávét. Egy kis babona,
azt hiszem. Kérsz egyet?
Egy perccel később Valentina a kezében tartott egy pohár
igazán undorító kávét. Lenézett a vizes löttyre, majd Lorira, és így
szólt:
– Köszönöm.
Smith húga rámosolygott. Smith gyönyörű volt, a családtagjai
pedig különféle árnyalatait viselték ennek a szépségnek. Lori
szépsége azonban olyan szembetűnő volt már első pillantásra, hogy
Valentinának a húga és az anyja jutott eszébe. Eltűnődött, hogy
vajon nehéz volt-e a lánynak elérni, hogy az emberek túltegyék
magukat a külsején.
Valentina hirtelen észrevette, milyen fáradtnak tűnt Lori, aki
harisnyát, csillogó szoknyát és tánccipőt viselt.
– Bánnád, ha leülnénk pár percre? – kérdezte Valentina.
Lori hálásan süppedt bele az egyik székbe. Valentina pedig úgy
érezte, nem csak fáradtság ütközött ki a lány bájos arcán. Szinte
süvített Valentina felé a Loriból áradó szomorúság, miközben egy
pillanatra lehullott róla a szokásos lelkendező maszk. Bár Valentina
még mindig zaklatott volt Smith korábbi vallomásától, hirtelen úgy
érezte, át akarja ölelni Lorit.
– Minden oké?
Lori szeme kitágult a meglepetéstől, és egy pillanatra úgy tűnt,
sírósan összeráncolja az arcát. Ám a nő megrázta a fejét, és így
szólt:
– Csak Sophie-ra gondolok. Tudod, az ikrek közti kapcsolat…
Az ő fájdalma az én fájdalmam, satöbbi.
Valentina nem kételkedett benne, hogy Lori valóban nagyon
aggódott Sophie miatt. Ám nem teljesen hitte el, hogy csak ennyi
állt a lány megviselt arcának hátterében.
Csakhogy mielőtt elmondhatta volna a lánynak, hogy
bármikor, bárhol szívesen meghallgatja, ha kedve lenne
beszélgetni, Lori belekortyolt a kávéjába, és elfintorodott.
– Te jó isten, ez a legrosszabb automatás kávé, amit valaha
kóstoltam.
Egy másodperccel később azonban már újra Valentinára
összpontosított.
– Smith a legambiciózusabb mindannyiunk közül – mondta.
Valentina tudta, hogy ez egy fontos kijelentés, tekintve, hogy
milyen sikeres volt az összes Sullivan.
– Azt hittem, el akar érni valamit a karrierjében, mielőtt a
magánéletére is elkezdene koncentrálni. De most már tudom, hogy
tévedtem.
Lori olyan leplezetlen szeretettel mosolyodott el, hogy Valentina
mellkasában enyhült a szorítás.
– Csak a megfelelő nőre várt – mondta, és megszorította
Valentina kezét. – Nagyon örülök, hogy rád talált.

***
Amikor Smith besétált a szülőszobába a nővér által előkészített
kórházi köpenyben, Sophie és Jake épp felkészült a következő
fájásra. Egy pillanatra megállt a szíve, amikor látta, hogyan
csikorgatja a fogát, és nyög mély hangon a mindig elegáns és halk
szavú húga, ahogy átfut rajta a fájdalom. A férje fogta az egyik
kezét, majd kisimította a homlokából a nyirkos haját, miközben
biztató szavakat suttogott a fülébe.
Az anyjuk átkarolta Jake-et, és halkan így szólt:
 – Az aneszteziológus most ment el. Azt mondta, nemsokára
enyhül a fájdalom.
Smith alig tudott nyelni a torkában lévő gombóctól. Alig tudta
elviselni a húga szenvedését, hiába számított a szülés a világ
legtermészetesebb dolgának. Persze ő és Tatiana eljátszották a
szülést a kamerák előtt, de a valódi vajúdás egészen más volt.
Amikor a fájás alábbhagyott, Sophie ráemelte Smith-re a
fájdalomtól homályos szemét, és halványan elmosolyodott.
– Smith. Hát itt vagy.
Smith gyorsan leült a nő másik oldalán lévő üres székre.
– Hát persze, hogy itt vagyok, drágám.
Smith megpuszilta a húga arcát, és megfogta a kezét.
Hét hónappal korábban Sophie, Jake, az anyjuk és Smith
együtt voltak egy másik kórházban. Smith Ausztráliából repült a
helyszínre, csak hogy lássa, a húga egy darabban élte túl a sürgős
műtétet, amit végrehajtottak rajta. És persze hogy jól kiossza a
férfit, akit idáig a barátjának tartott. Smith úgy érezte, Jake
mindannyiukat elárulta, amiért elcsábította a húgát.
Szerencsére végül nem tartott sokáig, amíg elfogadta Sophie és
Jake szerelmét, és belátta, hogy már régóta volt valami a levegőben.
Kiderült, hogy az anyjuk mindig is tudott róla. Persze mikor
mulasztott el Mary Sullivan bármit is valamelyik gyerekével
kapcsolatban? Természetesen Smith is neki vallott színt először az
érzéseiről. Tudta, hogy az anyja megérti és támogatja majd,
bárkivel is esik szerelembe, és bármilyen nehéz is lesz meggyőznie
a kiválasztott nőt, hogy viszontszeresse.
„Igen, szeretem” – mondta Valentina. Smith soha nem hallott
még édesebb szavakat, vagy olyanokat, amelyek ennyire a szíve
mélyéig hatoltak volna. Bár a nő először nem neki mondta ki a
vallomást, hanem egy rakás lesifotósnak, Smith a világért sem
akarta volna, hogy visszavonja.
– Hogy van Valentina?
Sophie kérdése úgy hangzott fel, mintha a bátyja
gondolataiban olvasott volna. A nő elvigyorodott, mielőtt Smith
válaszolhatott volna:
– Sejtheted, hogy Lori kitálalt rólatok.
– Remekül – felelte Smith, miközben felidézte, hogyan
konfrontálódott Valentina a lesifotósokkal, és áldozta fel magát
félelem és visszakozás nélkül a kamerák előtt a férfi és a családja
kedvéért. – Valentina csodálatos.
– Ó, Smith annyira ör…
Sophie szavait félbeszakította egy következő fájás. A nő olyan
erősen szorította meg Smith nagy kezét, hogy a férfi hallotta az
ízületei roppanását, miközben a húga kicsi, erős ujjai körülfonták a
sajátjait.
Jake minden figyelmét a feleségének és a fájdalma
enyhítésének szentelte, holott Smith látta, hogy ő is alig tartja
magát. Ha Smith még mindig kételkedett volna a férfi
szerelmében, most maradéktalanul elszálltak a rossz érzései. Jake
teljes odaadásról tett tanúbizonyságot.
Amikor a fájás végre véget ért, és Sophie szorítása kissé
enyhült, a nő halvány mosolyt villantott rájuk.
– Azt hiszem, ez már kicsit jobb volt.
– Nagyon ügyes vagy, drágám – mondta Smith érzelemtől
rekedt hangon. – Nagyon büszke vagyok rád.
Sophie rámosolygott. Tiszta, édes mosolya tele volt szeretettel,
és egy pillanatra újra az a kislány volt, akire Smith mindig külön
odafigyelt, gondoskodva róla, hogy a hangosabb bátyjai és
ikertestvére ne nyomják el teljesen.
Ám – ahogy azt Smith Valentinának is elmondta – Sophie jóval
keményebb volt, mint amilyennek első látásra tűnt. Elég erős volt,
hogy átvészelje a következő fájást, amely úthengerként temette
maga alá.
Smith az anyjára nézett. Tudta, hogy ő sem örül a lánya
szenvedésének, de egyértelmű volt, hogy Sophie tőle örökölte az
erejét. Mary Sullivan törékenynek tűnt, és ugyanolyan szép volt,
mint a modellkarrierje alatt, de mindannyian belőle nyerték az
erejüket.
Smith újra Sophie-ra nézett. A húga Jake nyakába temette az
arcát, és próbálta visszanyerni a lélegzetét a fájások közt. Smith
tudta, hogy mindig a húga mellett áll majd, de végre rájött, hogy
többé nem kell megvédenie őt a világtól.
Most már ott volt neki Jake. Smith pedig tökéletes
bizonyossággal tudta, hogy Jake nem fogja őket cserbenhagyni.
Különösen nem azt a nőt, aki mindennél fontosabb volt számára.
Smith újra megpuszilta a húgát, és így szólt:
 – Szeretlek, Soph. Alig várom, hogy megismerkedjek a
kisbabáiddal.
Ezzel csöndben Jake-be helyezte a bizalmát és hitét, aki egy
bólintással elfogadta a megtisztelő gesztust.
Smith kicsúsztatta a kezét Sophie markából, és magára hagyta
a két emberrel, akikre teljesen rá merte bízni a húga életét. Sophie
megtalálta az örök szerelmet, amelyre mindig is vágyott.
Ahogy Smith is.
 Huszonhetedik fejezet

Valentina Lorival üldögélt a váróteremben, amikor Smith kisétált

Sophie szobájából. Mindketten azonnal talpra ugrottak, Lori pedig
rögtön megkérdezte:
– Hogy van?
Smith mosolygott.
– Jól van. Sőt több mint jól. A fájások elég durvák – mondta,
miközben kinyújtotta a kezét, hogy a csontjai visszaálljanak a
helyükre –, de szerintem már nem tart sokáig.
Chase felesége, Chloe magához húzta a kislányát a
váróteremben. Láthatólag elég élénken élt még benne a saját
szülése emléke, hogy együttérezzen.
– Istenem, olyan mintha idáig érezném a fájdalmát.
A kis Emma épp ekkor ragadta meg boldog kacajjal Heather
copfját. Mindenki együtt nevetett a babával, aki derűsen szemlélte
nagy családját.
Zach menyasszonya átvette a kislányt, amikor Emma hozzá
kéredzkedett. Heather és Zach megcsókolta a kislány puha arcát.
Emma még hangosabban kacagott, miután még erősebben
megszoríthatta Heather copfját.
Bár Smith imádta az unokahúgát, nem tudta levenni a szemét
Valentináról. Minden pillanatban rá gondolt, amit Sophie és Jake
mellett töltött. Bár az egész családja körülvette őket, úgy érezte,
mintha csak ketten lennének a szobában.
Életében először annyira elöntötte a szerelem, hogy egyetlen
más testrésze sem működött, csak a szíve, amely kizárólag
Valentináért dobogott.
– Jobban érzed már magad?
– Igen – felelte Smith.
Megnyugtatta, hogy Sophie jó kezekben volt, és az az édes,
szívet melengető hír is, hogy Valentina szerette őt.
Mindenki beszélgetett körülöttük, Smith azonban csak örült,
hogy a karjában tarthatja Valentinát. A nő csöndes volt és
melegséget sugárzott. Az anyjuk kisvártatva kitört a szülőszobából.
Smith sosem látott még ekkora mosolyt az arcán.
– Sophie túl van rajta! – A szeméből örömteli könnycseppek
hullottak. – Gyönyörűségesek. Sophie és Jake alig várják, hogy
megismerkedhessetek a kislánnyal és kisfiúval.
Mary Sullivan volt az egyik leghiggadtabb nő a földön. Nyolc
lármás gyereket nevelt fel, de életében először úgy tűnt, képtelen
összeszedni magát.
Marcus és Lori volt a legközelebb, és azonnal az oldalára
szegődtek, miközben a nő így szólt:
– Jackie-nek nevezték a kislányt, Jack tiszteletére.
Smithnek párás lett a tekintete az apjuk emlékének szóló
gesztustól, és örült, hogy Valentina közelebb húzódott hozzá. Nem
érezte volna ugyanilyen jónak – vagy teljesnek – ezt a pillanatot, ha
nem oszthatta volna meg a nővel.
– A kisfiút pedig… – Mary Smithre nézett, és elmosolyodott a
könnyei mögül. – Rólad nevezték el, Smith.
Jézus. Smith nem gondolta volna, milyen sokat jelent neki egy
ilyen apróság, de most világossá vált számára.
A gesztus az egész világot jelentette számára.
– Ó, Smith – mondta Valentina, aki olyan gyengéd és
szeretetteljes tekintettel nézett fel rá, hogy Smith lélegzete
ugyanúgy elakadt, mint amikor meghallotta, mi lett a kisbaba
neve. – Milyen kedves!
Nem az anyjuk volt az egyetlen, aki szipogott a társaságból.
Megjelent Marnie, a szülész, aki korábban Chase és Chloe gyerekét
is világra segítette, és szívélyesen fogadta a hálálkodásukat.
– Sophie és Jake végezte el a munka nagy részét, de hazudnék,
ha azt mondanám, hogy visszautasítanék egy üveg pezsgőt –
kacsintott Marcus irányába.
Mindenki nevetett, Marnie pedig így folytatta:
– A kicsik most már tiszták, és készen állnak, hogy
megismerkedjenek a nagybácsikkal és nagynénikkel. De ha lehet,
kettes-hármas csoportokban menjetek be, hogy ne legyen nagy a
zűrzavar a nővérkék számára.
Marcus, a legidősebb Sullivan felmérte a testvéreit, és Smithhez
fordult:
– Menj csak, ismerkedj meg a kis Smithszel és Jackie-vel. De ne
feledd, mi is várunk a sorunkra.
Smith maga után húzta Valentinát, mielőtt a nő felhívhatta
volna rá a figyelmét, hogy ő nem családtag. Smith persze tudta,
hogy a lány odavan a babákért.
Sophie szobája előtt kórházi köpenyek és kézfertőtlenítő várt
rájuk. Smithnek muszáj volt megcsókolnia Valentina tarkóját,
mikor a nő ösztönösen megfordult, hogy a férfi beköthesse a hátán
a köntöst. Smith imádta, ahogy Valentina kissé összerázkódott,
ahogy egy pillanatra hátradőlt a férfi karjaiban.
De egyikük sem akart egyetlen másodpercet sem vesztegetni,
hogy megismerkedhessenek a család legfiatalabb tagjaival.
Gyorsan elszakadtak egymástól, és beléptek Sophie és Jake
szobájába.
Valentina csodálattal sóhajtott egy nagyot, ahogy ránézett az
újszülöttekre. Bár elsőre nem kellett volna egyértelműnek lennie,
melyik a fiú és melyik a lány, mindkettő tagadhatatlanul birtokolta
a saját nemének sajátos kisugárzását.
Smith máris kinyújtotta a karját, miközben a húga mellé
szegődött. Sophie gondolkodás nélkül átnyújtotta neki a kisfiút.
– Tökéletes, Sophie.
Valentina még az ajtóban ácsorgott, mikor Jake felé fordult:
– Szeretnéd megfogni Jackie-t, Valentina?
Valentina rendkívül érzelmes lett az ajánlattól.
– Örömmel – mondta lágyan, mielőtt így folytatta: –
Gratulálok. Gyönyörűek. Nagyon örülök nektek.
Smith alig tudta levenni a szemét az unokaöccséről. Ám
amikor Jake átadta Jackie-t Valentinának, örült, hogy látta a
pillanatot, ahogy a lány rámosolygott a babára. Valentina pont
olyan nyitottnak és örömtelinek tűnt, mint amikor Smith tartotta a
karjában.
Egy másodperccel később felnézett, és a tekintetük találkozott.
Ezúttal Smith remegett meg.
Egyesek szerint egy filmsztárnak mindene megvan, amit
kívánhat az élettől. De neki nem volt. Legalábbis amíg meg nem
ismerte Valentinát. Most pedig mindenre vágyott. Nemcsak
Valentina szerelmére, nemcsak az ígéretre, hogy örökké a karjában
tarthatja, hanem családra, kisbabákra, nevetésre és könnyekre.
Minden értékes, jelentőségteljes pillanatot meg akart osztani a
nővel.
Egyikük sem vette észre, ahogy Sophie és Jake összenézett, és
azt sem, hogy Sophie milyen elégedetten vette tudomásul, hogy
imádott bátyja végre teljesen odaadta valakinek a szívét.
Valentina gyorsan visszafordította a figyelmét a karjában lévő
puha kis batyura, és Smith is így tett. Mindketten azt mormolták,
milyen szépek és erősek a babák.
A szülész bekopogott, és vigyorogva bedugta a fejét az ajtón.
– Csak szólni akartam, hogy a testvéreid körében lázadás tör
ki, ha nem kaparinthatják meg hamarosan a kicsiket maguknak.
Smith vonakodva adta át a kisfiút a húgának.
– Csodálatos vagy, Soph. Bármire is legyen szükségetek –
fordult Jake felé –, hívjatok. Éjjel-nappal elértek.
Látszott, hogy Valentina is nehezen adja ki a kezéből az édes
kis batyut.
– Pá-pá, kislány.
Kisvártatva visszaadta a babát a szüleinek, majd megölelte
Sophie-t és Jake-et.
Valentina tekintete még mindig el volt lágyulva, amikor Smith
átkarolta, és kivezette a szobából. Szólt a testvéreinek, hogy Sophie,
Jake, Smith és Jackie készen áll a következő látogatókra. A
következő csapatot Lori, Marcus és Nicola alkotta. Bár Smith
imádta a családjával tölteni az idejét, tudta, hogy most égetőbb
szükségletei is vannak.
A kijárat felé húzta Valentinát.

***

Tizenöt perccel később Smith kihúzta Valentinát az autójából, és

azonnal a szájára tapasztotta a száját. Berúgta a kocsi ajtaját, a
karjába kapta a lányt, és bevitte a házába, ahogy az Alcatraz
meglátogatása után tette az első közös estéjükön.
Smith csókja tele volt szenvedéllyel, de egyfajta gyengédséggel
és kedvességgel is, amitől Valentina elolvadt a karjában, a férfi
nyaka köré fonta a kezét, és ugyanolyan hévvel csókolta vissza.
Minden alkalommal vágyott Smithre, de ebben a percben még a
szokásosnál is jobban kívánta. Vágyott rá, szüksége volt rá,
sóvárgott utána.
 Egyik érzelem sem volt elég nagy ahhoz, hogy magában
foglaljon mindent, amit Smith iránt érzett.
És a családja iránt.
Amiért bevonták őt életük egyik legkülönlegesebb élményébe.
És amiért a kezében tarthatott egy miniatűr kis csodát.
Smith szüntelen csókok közepette végigfektette Valentinát az
ágyon. Megtalálta a szoknyája cipzárját, majd megszabadította
tőle a lányt, akinek altestét csak bugyi és a férfi által vásárolt
combig érő harisnya fedte. Valentina Smith dereka köré fonta a
lábát, és közelebb húzta magához. Pár másodperccel később Smith
kigombolta a nő blúzát, és széttárta a selymes szövetet. Ezután
kicsatolta a melltartója elülső csatját, és a kezébe vette a nő
érzékeny húsát. Valentina az élvezettől felsóhajtva nyomta bele
magát a férfi erős tenyerébe.
A nő bőre percről percre felhevültebbé vált. Úgy tűnt, mintha a
csontjai elolvadnának minden egyes csóktól, cirógatástól és a férfi
nadrágba bújtatott csípőjének minden lökésétől. Bár a csókjaik
egyre zabolátlanabbá váltak, Smith ajka ellágyult.
Meglepő módon a férfi csókjainak gyengédsége csak
felkorbácsolta Valentina vágyait, érzelmeit és szenvedélyét. Mire
Smith végül felemelte a fejét, és lenézett rá, a nőnek akkor sem lett
volna esélye bármit is megtagadni tőle, ha szeretett volna.
– Ó, azok a babák, Smith. – A lány ajkai duzzadtnak és
forrónak érződtek Smith csókjaitól, miközben felsóhajtott a
földöntúli élvezettől. – Láttál valaha szebb dolgot náluk?
– Szépek voltak – ismerte el Smith mély hangon, mely
végigsöpört a Valentina bőrén, és libabőrössé tette.
Smith felemelte a kezét, és végighúzta az ujját a nő telt felső
ajkán, mely beleremegett az érintésbe.
– És te is az vagy.
A kisbaba érintése teljesen kitörölte Valentina fejéből a reggeli
borzalmak emlékét. Pedig a lesifotósokkal és a veszekedéssel
tarkított reggel után nem sok jóra számított.
De úgy tűnt, mégis helyre tudják hozni a dolgokat.
Később majd mindent kitalálnak. Most azonban meg kell
ünnepelniük a két új életet… és az egymás iránti szerelmüket.
Ezúttal Valentina nyomta a száját a férfi bőréhez. Először az
állkapcsa alsó felét borító rövid, sötét borostát fedezte fel, majd erős,
kiegyensúlyozott szívverést, melyet Smith nyakában érzett.
Egyetlen férfival sem próbált még teljesen biztosra menni, és Smith
volt az utolsó férfi a földön, akivel egyáltalán próbálkoznia kellett
volna.
De hogyan tudott volna máshol keresgélni, ha egyedül őt látta
maga előtt?
Annyira örült Smith boldogságának, hogy bárki azt hihette
volna, a saját testvére feküdt a szülőszobán, holott csak párszor
találkozott Sophie-val. Bár Valentina szinte teljesen meztelen,
felhevült teste körülölelte Smitht, a férfi nem kezdett el levetkőzni.
Csak bámulta a nőt.
Valentina egyedül a saját szívverésének hangját hallotta. Teljes
szinkronban dobogott a szívük.
A lány csak annyit tudott, hogy mélyen és őrülten szerelmes
volt Smithbe.
Nem azért, mert ő volt a legszebb férfi, akivel valaha
találkozott. Nem a hírnevéért vagy a pénzéért. Még csak nem is
azért, amit akkor érzett, amikor a férfi megcsókolta, hozzáért vagy
a neve kiáltására késztette a gyönyörtől.
Hanem azért, mert a férfi szerette a családját, a húgait – és
most már a kisbabákat – a szíve összes darabkájával.
A hév és az őrült vágy folyton egymáshoz vonzotta őket, akkor
is, amikor Valentina távol akarta tartani magát. Valentina most már
rengeteg dolgot meg akart osztani Smithszel, de csak a nevét tudta
suttogni.
– Smith.
– Én is szeretlek – mondta Smith.
Örömmel, szenvedéllyel, boldogsággal és vággyal átitatott
csókot váltottak. Minden megvolt az ajkuk találkozásában, amire
Valentina valaha vágyott, de sosem mert hinni benne, hogy az övé
lehet. Az álmok, a valóság, a szenvedély és a szeretet mind
összefonódott egyetlen érzéki kombinációban. Valentina
megszabadította a férfit az ingétől, majd a nadrágjától és a
bokszerétől is. Kihámozták magukat a maradék ruhájukból, majd
meztelenül egymás felé nyúltak, amint Smith felhúzta az óvszert.
Erősen, lágyan, vadul és magabiztosan gabalyodtak össze,
miközben a férfi egyetlen határozott lökéssel Valentinába hatolt. A
nő még mélyebben akarta befogadni a férfit, ezért ívbe feszítette a
testét. A feje hátrahanyatlott a párnákra, miközben Smith
végigsimította a hátát, és megmarkolta a csípőjét, hogy
szorosabban magához vonja. A férfi mindent elvett, amit a nő
kínált, és mindent megadott neki, amire vágyott. Végre egyikük
sem tartott vissza semmit a másiktól.
Amikor Valentina kezdett a csúcsra érni, Smith olyan puha,
édes, szeretetteljes csókot lehelt az ajkára, hogy a nő arcán egymás
után peregtek végig a könnyek, amelyeket idáig nem engedett
kitörni. Egyre gyorsabban folytak végig az arcán, miközben a
gyönyör mindkettejükbe beléhasított. Valentina könnyei még
akkor sem apadtak el, amikor Smith apró csókokat nyomott a
szemhéjára, arcára, állára és minden részére, amely nedves volt
tőlük.
Mire a gyönyör hullámai elcsitultak, Valentina érezte, hogy
soha életében nem volt még ennyire kielégülve, és még soha nem
szerették ennyire… Szinte sokkolta a felismerés, hogy mi történt
vele, amikor Smith a karjában tartotta.
Úgy érezte, mintha a lényének egy része újjászületett volna,
melyhez a saját könnyei szolgáltatták a keresztvizet. Ezek a
könnyek voltak az utolsó megnyilvánulásai a fájdalomnak,
amelyről idáig nem volt hajlandó tudomást venni. Még a húga sem
látta sírni életében.
Csakis Smith.
Smith felszárította a könnyeit, felemelte a fejét, és lenézett a
lányra. Nem szólt semmit, és nem is volt szükség szavakra. Minden
kiolvasható volt a szeméből: a szerelem és az újjáéledt vágy,
amelyet az apró csókok korbácsoltak fel.
– Szeretlek – mondta Valentina egyenesen a férfi szemébe.
Smith arcának minden pontját átjárta a boldogság, miközben
a nő újra és újra elismételte a szót a férfi csókjai közt. Valentina
rájött, hogy bármilyen csodás volt azt hallani, hogy Smith szereti
őt, milliószor jobb volt kimondani a szót… és rendkívül könnyedén
is ment neki. Édes volt és tökéletes.
Valentina elsuttogta az idáig rettegett, tiltott szót, Smith pedig
azonnal viszonozta a vallomást. A karjába vette a nőt, a fejét a
mellkasára igazította, a lábuk pedig továbbra is össze volt fonódva.
Valentina csak le akarta hunyni a szemét, és pihenni szeretett
volna egy darabig. Megnyugtatta a tudat, hogy Smith mellette lesz
egész éjjel. Fogalma sem volt, hány óra telt el azóta, hogy
elviharzottak a forgatásról, és mennyi ideig tartott Sophie szülése.
Nem érdekelte, milyen kötelezettségeket hanyagol el éppen. De
vajon nem kellett volna visszatérnie a valóságba most, hogy már
csak a saját élvezete miatt maradt távol? Persze ez volt az utolsó
dolog, amire vágyott, elvégre úgy tűnt, csakis Smith és a vele töltött
percek kitörő boldogsága számított.
Smith közelebb húzta magához, mintha olvasott volna a
gondolataiban:
– A világ tovább foroghat nélkülünk még egy darabig.
Valentina Smith ajkát érezte utoljára a homlokán, mielőtt
teljesen átadta volna magát a férfinak. A nő a szívét körülvevő
összes akadályt felszámolta. Ezt suttogta, mielőtt az álom elragadta
volna:
– Nagyon szeretlek.
 Huszonnyolcadik fejezet

Valentina a pepperónis pizza fantasztikus illatára ébredt, és a

gyomra elégedetten megkordult. Hátrasimította a haját, és felült a
párnák közt. Látta, hogy odakint sötét az ég.
A szobában égett a lámpa, de minden homályos volt, ezért
óvatosan körbe kellett kémlelnie, hogy Smith mellette van-e. Smith
a nappaliból nézte Valentinát. Látszott, hogy épp az imént tette le
az ételt a dohányzóasztalra.
Valentina most már elég ideje dolgozott együtt a férfival, hogy
rájöjjön, Smith épp rendezői üzemmódban volt. Látta, hogy szinte
úgy figyeli őt az ágyban, mintha elő akarna húzni egy kamerát,
hogy lefilmezze. Valentina ki akart kelni az ágyból, hogy
odamenjen hozzá, de Smith úgy mondta ki a nevét, hogy a nő
megrezzent, és valósággal az ágyhoz szegeződött. Valentina bőre
először lassan, majd egyre gyorsabban hevült fel, miközben Smith
a szoba végéből magába itta a látványát. Ezúttal Valentina mondta
ki a férfi nevét rekedt hangon.
– Szeretlek az ágyamban látni.
– Szeretek az ágyadban lenni.
Pár másodperccel később Smith a lány előtt állt, és felhúzta
térdelő pózba. A paplan azonnal lesiklott a nő meztelen bőréről,
ahogy az a férfi nyaka köré fonta a karját, hogy megcsókolja. Úgy
tűnt, hogy a szenvedélyük nem tud elapadni, és csak egyre
forróbbá és mélyebbé vált minden egyes csókkal.
A tudata mélyén Valentinának feltűnt, milyen könnyű volt
ösztönösen érzékinek lennie Smithszel. Valentina sokáig próbálta
elnyomni lényének ezt a részét, nehogy „kihasználhassa” valaki az
igényét az érintésre és a csókra. De Smith mellett mindig
biztonságban érezte magát.
Smith odanyújtotta Valentinának az inget, amelyet előző éjjel
viselt. A nő belebújt az ingbe, de nem gombolta be, csak feltűrte az
ujját, és maga köré tekerte az anyagot. A kanapé felé vették az
irányt.
 Egyikük sem nyúlt az ételért. Smith pont akkor vette a kezébe
a lány kezét, amikor az felé nyúlt volna.
– Éhes vagy? – kérdezte mély, egyszerre megnyugtató és
izgató hangon.
A nő bólintott, de tudta, hogy képtelen lesz enni, amíg nem
beszéltek egymással. A földi halandókhoz hasonlóan még a
legnagyobb világsztároknak is szükségük volt ételre és alvásra. Ám
amikor a sztárok által szeretett emberek kerültek hírnév
kereszttüzébe, a „normalitás” azonnal véget ért.
Smith mégis elérte, hogy Valentina hinni akarjon. Nemcsak a
szerelemben – arról tudta, hogy valódi, elvégre a férfi iránti érzései
nem szólhattak pusztán a testi közelségről és a szexről –, hanem
abban is, hogy a szerelmük túlélheti a hétköznapi élet problémáit
és a férfi hírnevét is.
Valentina sokáig azt hitte, hogy ahhoz, hogy erős legyen, nem
szabad sebezhetőnek lennie. Lehetséges, hogy rossz irányból
közelítette meg a kérdést? Nem lehet, hogy az, ha mindent kockára
tesz a szerelemért, nem a gyengeség, hanem az erő és a bátorság
jele?
Lenézett a kezükre, és tudta, hogy a férfi már így is sokkal
többet kapott meg belőle, mint amit valaha kínálni akart.
Most – végre – még többet akart nyújtani.
Belenézett a férfi igéző, Valentina iránti szerelemmel teli
szemébe.
– Többé nem akarok rejtélyeskedni. Legalábbis veled szemben.
A férfi ujjai nem szorították erősebben a kezét. A hüvelykujjával
végigsimított Valentina tenyerén, melegséggel és reszketéssel töltve
el a nőt.
– Itt vagyok, Valentina. Most és mindörökké.
Smith tovább simogatta a bőrét. Lassan, biztosan.
– Csak be kell engedned.
A férfi szájából minden olyan egyszerűnek tűnt.
Valentina pedig hirtelen rájött, hogy valóban az is volt.
– Az anyám más volt, amikor még élt az apám – mondta.
Beszéd közben Smith közelebb húzta magához. Valentina lába
a férfién pihent, Smith mellkasa előtt összekulcsolt kezükön át
pedig érezte Smith szívverését.
– Mindig szép volt, de régen melegséget is árasztott. Csak az
apám halála után jöttem rá, hogy ez a melegség rajta keresztül
áradt belőle.
Visszatekintett az apja halála utáni néhány hónapra.
– Miután apa meghalt, úgy tűnt, mintha anya is
lemorzsolódott volna. Rétegről rétegre, míg végül ő is eltűnt.
– Mindkettőjüket elvesztetted.
Smith gyengéd szavai meglepték Valentinát. Egy pillanattal
később azonban belátta, hogy a férfinak igaza volt, miközben így
folytatta:
– Továbbra is ott volt, de… – reszketegen szívta be a levegőt. –
Az első színész, akivel járt, csak pár évvel volt idősebb nálam. Ez
már önmagában furcsa volt, de aztán egyszer anya sokáig
készülődött, és a fickó…
Valentina elcsöndesedett, Smith pedig grimaszt vágott.
– Mit csinált? Ki ő?
Valentina megrázta a fejét.
– Semmit. És senki. Csak beszéd volt, célozgatás. De ha nyitott
lettem volna rá… – ugyanolyan undor fogta el, mint amikor az
anyja fiatalabb szeretői kivetették rá a hálójukat.
– Elmondtad anyádnak, mit mondott neked? Hogy mit akart
elvenni tőled?
– Nem – mondta Valentina lágyan. – Nem tudtam kitalálni,
mit mondhatnék. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát,
hiszen épp gyászolt. Könnyebb volt…
Egy pillanatra szünetet tartott, mert nem szerette ezt a szót
használni, de képtelen volt tovább elrejteni az igazságot Smith elől,
még ha csak a büszkesége miatt is.
– Könnyebb volt egyszerűen csak visszavonulót fújni. A Tatiana
iránti aggodalmamra összpontosítottam. Az idegen férfiakra, akik
a lakásunkban jöttek-mentek. A húgom akkor is csinos volt, és
rendkívül ártatlan, örültem, amikor befejeztem az iskolát, és a
kollégiumból visszaköltözhettem hozzájuk. Elkezdtem kezelni a
húgom üzleti ügyeit, és én hordtam a meghallgatásaira és a
filmjeire.
Gyorsan megnyugtatta Smitht:
– Senki sem próbálkozott be Tatianánál. Valószínűleg csak a
koruk miatt néztek ki engem.
– Tudod, hogy nem ez az egyetlen ok, Valentina. Egyszer azt
mondtad, bármelyik nőt megkaphatnám a világon.
Smith olyan mélyreható pillantást lövellt Valentina felé, hogy a
nő nem tudta elfordítani a fejét.
– Én is téged akarlak.
Valentina képtelen volt magába fojtani a szavakat:
– Én is akarlak. Csak azt kívánom…
Tudta, hogy egyszerűbb lenne nem beszélni ezekről a
dolgokról Smithnek, de az anyjával való tapasztalata megtanította
neki, hogy a könnyebb út nem mindig a helyes út. Tudta, hogy ha
rövid távon el akarja kerülni a fájdalmat, hosszú távon jobban fáj
majd, és nem lesz helyrehozható.
Ám míg az anyjuk csak cikázott körülöttük, Smith stabilan
mellette volt, fogta a kezét, és mindent végighallgatott.
– Soha nem kérnélek rá, hogy változtass azon, amit csinálsz,
vagy aki vagy – mondta. – Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy
egyáltalán eszembe jusson, hogy megfosszam a világot a
tehetségedtől. De nagyon sok forgatáson voltam az elmúlt tíz
évben. Láttam, mi történik. Milyen elkerülhetetlen, hogy férfiak és
nők, akik másnak ígérték a szívüket, végül beleszeressenek a filmes
partnerükbe. Hogy hogyan köttetnek házasságok túl hamar, és
hogy érnek véget még gyorsabban, amikor a felek a világ másik
felére utaznak más projektek miatt.
– Igazad van, fontos nekem a munkám – mondta Smith. – És
te is az vagy. Úgyhogy többé nem akarok egyedül meghozni nagy
magánéleti vagy karrierrel kapcsolatos döntéseket. Mostantól veled
együtt akarom meghozni őket.
Bár Valentinát tetőtől talpig átjárta a melegség, kénytelen volt
folytatni a mondandóját:
– De megijeszt, hogy egy forgatáson botlottunk egymásba. És
minden olyan gyorsan történt. Még egy normális párkapcsolatot is
nehéz életben tartani. Nem tudom, Paul Newman és Joanne
Woodward párosán kívül bárkinek sikerült-e Hollywoodban
megőrizni egy kapcsolatot.
Nem arról volt szó, hogy Valentina nem hitt benne, hogy a férfi
akarhatja-e őt. Többé nem tagadhatta a férfi vágyát iránta, vagy az
övét a férfi iránt. Nem, egyszerűen csak gondoskodni akart róla,
hogy mindketten nyitott szemmel mennek bele ebbe a kapcsolatba.
– Az első sikeres filmem utáni pár évben nehéz volt
megszoknom a hírnevet – mondta Smith. – Nagyon nehéz.
Szerettem színészkedni, és tudtam, hogy ha jól csinálom, híres
leszek. De fogalmam sem volt, milyen lesz majd elvesztenem a
privát szférámat. Hogy a sajtó felhívja majd a családomat és a
barátaimat, hogy rólam kérdezősködjenek. Nem akarok hazudni,
és azt mondani, hogy nem állnak majd akadályok előttünk, és nem
lesz még ezer újságíró és fotós, aki a kapcsolatunkban való
turkálástól remél majd némi aprópénzt.
Smith arcán és szerelmes tekintetében elszántság is látszott. A
hangja – Valentináéval ellentétben – kiegyensúlyozott maradt, nem
remegett.
– De egész életemben valaki olyanra vártam, mint te. Egy nőre,
akivel örökre együtt akarok lenni. Ezért nem akarlak feladni. Attól
féltem, sosem találok rád. Hogy soha nem lesz olyan nő, aki
önmagamért akar majd, és nem a nevemért, a pénzemért vagy a
kapcsolataimért. Amíg nem ismertelek meg téged.
Smith felemelte a lány kezét, majd gyengéden megcsókolta,
mielőtt a szemébe nézett:
– Mondd csak, mit jelent neked a szerelem, Valentina?
A lánynak nem kellett gondolkodnia.
– Téged.
Smith megcsókolta Valentinát. Egyszerre volt gyengéd és
határozott, édes és szenvedélyes. Ha Smith előtt valaki
megkérdezte volna Valentinát, hogy létezhetnek-e egyszerre ezek a
szembenálló jelzők, tudta volna a választ. Teljesen biztos lett volna
benne, hogy ha végül megengedi magának, hogy szeressen,
minden értelmet nyer majd… és hogy a szívét végig maga irányítja
majd.
Ám Smith minden együtt töltött pillanatban összezavarta az
elképzeléseit… és túlmerészkedett a szíve kapacitásának vélt
határain.
– Tudom, hogy eléggé szeretjük egymást ahhoz, hogy a
kapcsolatunk fontosabb legyen számunkra bármi másnál –
mondta Smith. – Igen, Hollywood őrült hely. Bár ma megszegtem
a legelső szabályt azzal, hogy bevertem egy lesifotós arcát –
mondta kissé bánatos félmosollyal –, biztos vagyok benne, hogy
innentől már ki tudjuk kerülni a csapdákat.
Smith térdre ereszkedett a lány előtt.
 – Nemcsak a vörös szőnyeges eseményekre akarom, hogy
elkísérj, hanem a hosszú forgatások utáni estéken is melletted
akarok ágyba zuhanni, még ha túl fáradtak is vagyunk a
kézfogáson kívül bármihez. Le akarom csókolni a cukrot az
ajkadról, amikor édességet reggelizel. És azt akarom, hogy
bevihesselek a zuhany alá, hogy kárpótoljalak, amiért előző este
nem tudtam szeretkezni veled.
Smith szavai nem voltak nagyzolóak. Nem akarta
megvásárolni Valentinát hatalmas gyémántokkal, drága
ígéretekkel vagy csillogó, lélegzetelállító panorámákkal. Nem
hasonlított egyetlen férfira sem, akivel Valentina idáig találkozott.
Ráadásul megtörte a filmsztár-sztereotípiát, hisz ugyanolyan szép
volt belül is, mint kívül. Smith sosem bántotta volna őt vagy a
családját, ahogy a sajátját sem.
Pár hete Valentina azt kérdezte a férfitól, miért nem lehet a
szerelem olyan tiszta és egyszerű, mint két ember, aki rájön, hogy
egymás nélkül nem élhetnének olyan jól vagy boldogan, mint
együtt.
Most már tudta, hogy létezik ilyen szerelem.
Valentina végre rátalált a hangjára. Két kezébe fogta Smith
arcát, és így szólt:
– Megkaphatsz mindent, Smith. Mindent. És azt akarom,
hogy akkor is ott legyél, amikor Tatiana új fiúját fogom cikizni. Azt
akarom, hogy vasárnap reggel mellettem ücsörögj, és újságot
olvassunk. És hogy együtt üljünk a kanapén a tűz előtt,
betakarózva, és a család összes kutyájáról és macskájáról készült
puzzle-okat rakjunk ki.
Smith felkapta, és az ágyhoz cipelte. Az ételről továbbra is
megfeledkeztek, de kielégítették a legmélyebbről fakadó, szerelem
iránti éhségüket.
 Huszonkilencedik fejezet

Három héttel később…

Valentina utoljára lépett ki a Gravitáció forgatási helyszínén

felállított irodájából. Pár másodpercre megállt, hogy magába igya
az épületek és a nyüzsgés látványát. Sokkal inkább az otthonának
érezte a helyet, mint szimpla forgatási helyszínnek. Másnap az
összes fény, ideiglenes fal és bútor el lesz szállítva, üresen hagyva a
helyet a következő bérlő számára.
Minden megváltozik majd a filmen dolgozó szereplőgárda és a
stáb életében. Egyesek – ahogy Smith is – utómunkálatokat
végeznek majd a filmen. Mások a jól megérdemelt szabadságukat
fogják tölteni. A színészek nagy része visszatér majd Hollywoodba,
hogy meghallgatásra menjen egy újabb szerepért, vagy tovább
álljon a következő forgatási helyszínre. Tatiana Bostonba utazik
majd, hogy egy történelmi filmet forgasson… és Valentina az
elmúlt évtizedben először nem készült vele tartani.
Fájt a mellkasa a gondolattól, hogy nem láthatja majd a húgát
minden egyes nap, bár tudta, hogy mindkettejüknek jót fog tenni a
különlét.
Hagynia kellett, hogy Tatiana szárnyat bontson. És – gondolta
Valentina, miközben Smith pusztítóan szexi és megunhatatlan
mosollyal közeledett felé –, neki is szüksége lesz egy kis üresjáratra,
hogy a saját szárnyai is kibontakozhassanak.
Valentina nem számított rá, hogy egy másodperccel később az
anyja villant majd rá sugárzó mosolyt Smith mellől. És azt sem
feltételezte, hogy az anyja pasija, Dave is velük tart majd. Elvégre
jó pár héttel túlélte az anyja korábbi színész szeretőinek
szavatossági idejét.
– Ó, drágám, hát nem kedves Smithtől, hogy meghívott
minket a filmforgatás utolsó napjára?
Kedves volt. Olyan kedves, hogy Valentina elszégyellte magát,
amiért nem neki jutott eszébe először. Smith megfogta a lány kezét,
és megcsókolta. Az érintés jóval tovább tartott, mint azt Valentina
korábbi értékrendje engedélyezte volna. De ellenállhatatlan volt,
még akkor is, ha bárki lefotózhatta volna őket, hogy eladja a képet
egy bulvárlapnak.
A furcsa igazság azonban az volt, hogy Valentina örült, hogy a
lesifotósokkal és médiával folytatott harc már a kapcsolatuk
legelején elkezdődött. Bár nem szórakoztatták a szennylapok által
közölt közös képeik, vagy hogy a sajtó igyekezett Smitht
rosszfiúnak beállítani, valahogy túlélte a dolgot. Mivel Valentina
sikeresen túltette magát az első megrázkódtatáson, már nem
aggódott azon, hogy mi lesz, ha az egyik csókjukat viszontlátja a
sajtóban.
Tudta, hogy a bőre nem zavarában, hanem az élvezettől pirult
ki, amikor Smith végre elvált az ajkától.
– Kértek valamit?
Smith hozzá és az anyjához intézte a kérdését, de abból, ahogy
megszorította Valentina kezét, a lány tudta, hogy igyekszik
kipuhatolni, kettesben hagyhatja-e az anyjával. Amikor
biztosították róla, hogy mindenük megvan, Smith újabb csókot
lehelt Valentina kezére, majd Dave-vel a nyomában távozott.
Valentina és az anyja addig nézték, hogyan távolodnak a
férfiak, míg azok be nem fordultak a sarkon, és el nem tűntek szem
elől.
– A barátaimnak be nem áll a szájuk, hogy az egyik lányom
egy filmsztárt fogott meg magának – mondta Ava Landon boldog
sóhajjal. – Még mindig nem hiszem el, hogy Smith Sullivannel
jársz.
Normális esetben Valentina igyekezett volna nem megbántódni
az anyja hitetlenkedő kijelentésén. Azt mondta volna magának,
hogy hagyja, hadd peregjenek csak le róla a szavak. De tudta,
hogy Smith miért hívta el az anyját aznap a forgatásra. Nemcsak
azért, hogy Ava felvidítsa Tatianát az utolsó napján, hanem mert a
család mindennél fontosabb volt számára.
Annyira szerette Valentinát, hogy egyesíteni akarta az ő
családját is.
– Miért?
Valentina hangja halk volt, de a kérdése határozottan csengett.
És tele volt fájdalommal, amelyet többé nem tudott elrejteni.
 – Miért nem tudod elhinni?
Az anyja felpislogott rá nagy, kék szemével, amelyek sok fiatal,
hollywoodi színész fejét csavarták el az elmúlt évtizedben…
valamint a férjéét két évtizeddel korábban.
– Nem azért, mert nem vagy szép, Val. – Az anyja a karjára
tette a kezét. – Mindig is sokkal egzotikusabb külsőd volt, mint.
nekem vagy a húgodnak. Nem lep meg, hogy Smith nem tudja
levenni rólad a szemét. Csak tudom, hogy mennyire nem kedveled
a színészeket, és azt, hogy én mindig színészekkel jártam.
– Tudod?
– Rendkívül kifejező az arcod, szívem – mondta az anyja.
– Nem értem.
Ha valamit mondaniuk kellett egymásnak, itt volt az alkalom.
Elvégre valaha közel állt az anyjához. Nemcsak anya és lánya
voltak, hanem barátok is.
– Miután apa meghalt, miért… – Valentina elhessegette az apja
képét, hogy befejezhesse a kérdését. – Miért mindig színészekkel
jártál?
– Sosem tudtam volna pótolni az apádat, és nem is akartam
megpróbálni.
Az anyja hangja is tele volt azzal a szomorúsággal, amelyet
Valentina érzett, amikor az apja szóba került.
– Hamar rájöttem, az a jó a színészekben, hogy még ha nem is
gondolják úgy, hogy fiatal, szép és kívánatos vagyok, akkor is el
tudják játszani. Elég jól, hogy egy darabig higgyek nekik.
Ezúttal Valentina nyúlt az anyja után.
– Nem kell, hogy valaki elhitesse veled, hogy szép vagy, anya.
Szép vagy.
Az anyja szeme megtelt könnyekkel.
– Tudom, hogy nem mondtam elégszer, milyen büszke vagyok
rád, szívem.
Valentina tudta, hogy kérdés nélkül el kellene fogadnia az
anyja bókját, és elfelednie a sértettséggel teli éveket. Bár Smith
megtanította rá, milyen egyszerű lehet a szeretet, ha már a
birtokában vagy… azt is tudta, néha milyen sok munkába telik
elnyerni.
Smith nem adta fel. Nem becsülte alá Valentina erejét, nézeteit
vagy a szerelem lehetőségét, amely ott rejlett benne. Talán –
gondolta Valentina – ideje újra megharcolnia az anyjával való
kapcsolatáért. Ami azt jelentette, hogy többé nem táncolhatnak
egymás körül, és nem cseveghetnek anélkül, hogy igazán
mondanának is valamit egymásnak.
– Régen olyan közel álltunk egymáshoz. Mielőtt apa meghalt –
mondta Valentina.
A Smithszel való kapcsolata is úgy kezdődött, hogy meg kellett
értenie, miért akart a férfi vele lenni. Az anyjával is így kell
újrakezdenie a kapcsolatát. Annyi év után Valentina többé nem
viselte el, hogy nem tudta a választ bizonyos kérdésekre.
– Miért hagytál el minket te is? – Érezte, hogy egy könnycsepp
végiggurul az arcán, és letörölte a kézfejével. – Szükségünk volt
rád.
Még egy könny hullott ki a szeméből. Túl gyors volt ahhoz,
hogy Valentina megállítsa, mielőtt a betonra hullott volna.
– Nekem szükségem volt rád.
Ava törékeny karja meglepően erősnek bizonyult, ahogy
hirtelen a lánya nyakába borult.
– Ó, annyira sajnálom, szívem.
Ezúttal azonban az anyja nem esett szét, hanem megőrizte az
erejét. Valentina nem hitte volna, hogy előfordulhat ez a
szerepcsere.
– Mindig olyan közel álltatok egymáshoz a húgoddal. Tetszett,
hogy ilyen szoros szövetséget alkottok, és hogy mindig ott voltál,
hogy gondját viseld, ha bármi történt volna velem vagy az
apátokkal. És amikor apátok olyan hirtelen eltávozott… – Ava
megrázta a fejét. – Ami azt illeti, nem sokra emlékszem az első
hónapokból. Amikor visszatértem a való világba, közelebb álltatok
egymáshoz Tatianával, mint valaha. Akárcsak most. Néha úgy
tűnt, rám nincs is szükségetek. Csak egymásra. – Az anyja is
letörölt pár könnyet. – Meg tudsz bocsátani nekem?
Valentina sosem gondolt bele, vajon milyen hatással lehetett az
anyjukra a húgával alkotott véd- és dacszövetség.
– Hát persze – mondta.
Ezúttal ő ölelte meg az anyját. Ugyanolyan megnyugtató volt
a nő parfümjének ismerős illata, és az ölelésének puhasága, mint
kislánykorában.
 Sok bepótolnivalójuk volt. Jóval több, mint amire sort
keríthettek a forgatás kezdetéig maradt öt percben. Már csak
egyetlen kérdést akart feltenni az anyjának, mielőtt elindultak
volna a forgatásra.
– Komoly a dolog Dave-vel?
Az anyja kérdéssel felelt a kérdésre.
– Elfogadnád, ha komoly lenne? Tudom, hogy milyen sokat
jelentett neked az apád. És hogy még mindig milyen sokat
gondolsz rá.
Valentina ösztönösen a szívére tette a kezét. Elgondolkodott
azon, hogy érzett, majd így szólt:
– El.
Mosolyogva, kart karba öltve sétáltak át a forgatás helyszínére.
Smith azonnal ránézett Valentinára. A lány nemcsak az iránta
érzett szerelmét látta a férfi tekintetében, hanem az örömöt is, hogy
láthatta, békét kötött az anyjával.
A fények elhalványultak, Smith és Tatiana pedig elfoglalták
egymás mellett a helyüket a forgatáson, miközben a kamerák
forogni kezdtek. Ava Landon megszorította a lánya kezét, és
váratlan puszit lehelt puha arcára, mielőtt a figyelmét az előttük
kibontakozó jelenetre irányította volna.

Jo és Graham számtalanszor szeretkezett egymással az elmúlt hetek

során. És amióta végzetesen összeütköztek az utcán, majd éjszakákat
virrasztottak át a kisbaba mellett, menthetetlenül egymásba szerettek.
És bár szerették egymást, még mindig nem mindent osztottak
meg egymással.
Graham az összeütközésük első percétől elszánt, céltudatos és
finoman rámenős volt. Amikor Jo végignézte, hogyan adja át a szívét a
férfi önzetlenül a kislányának, majd szeretkeztek, a nő rájött, hogy
senki sem tarthatja fenn magát puszta akaraterővel. Előbb-utóbb
kifogy majd az erőből. Amikor az alvó férfit figyelte, észrevette, hogy
Graham arca nem lágyul el, hanem még álmában is feszülten
koncentrál valamire. Jo mindennap egyre inkább elszomorodott a
látványtól.
Vajon mikor tudja elengedni Graham az őt üldöző démonokat? –
tűnődött a nő, miközben kisimított egy hajtincset a férfi homlokából.
 Graham Jo nevét suttogta, és magához húzta a nőt. Jo szerette a
férfi erős karját maga körül. Élvezte, ahogy félálomban feküdtek
egymás mellett.
Biztonságban volt. Graham megígérte, hogy mindig vigyáz majd
rá és a lányára.
Jo úgy döntött, mivel a férfi elérte, hogy jobban higgyen benne,
mint bárkiben, ideje elmondania neki mindent. Az éjszaka és a nappal
közti néhány törékeny perc tökéletes alkalomnak tűnt erre.
– Soha nem ismertem az apámat. Csak azokat a férfiakat, akik
folyton egymást követték az anyám életében.
Jo érezte, hogy a férfi izmai megfeszülnek mögötte, és hogy most
már teljesen felébredt. Lehet, hogy félnie kellett volna. Talán nem
kellett volna ekkora kockázatot vállalnia, és rábíznia egy olyan
történetet, amelyről eddig csak ő tudott, és akár magával vihetné a
sírba.
Ám egyszer csak úgy döntött, hogy ideje megpróbálnia. Nem
élhetett szerelem nélkül.
– Némelyik kedves volt. Némelyik ijesztő. És volt, aki olyat kért
tőlem, amit nem akartam megadni neki.
A férfi karja megfeszült Jo mellkasán, aki megnyugtatásképp így
folytatta:
– Kicsi voltam. És gyors. Tudtam, hová bújjak, ha szükség volt rá.
És tudtam, hogy ki kell jutnom, mielőtt rám találnának.
A férfi kimondta Jo nevét. A nő tudta, hogy egyszerű lenne
megfordulnia, és hagynia, hogy a férfi csókjai elfeledtessék vele a
csúnya emlékeket. És hogy el is felejtené őket, de még nem állt készen
rá.
Még nem mutatta meg magát teljesen a férfinak.
Vállalnia kellett a kockázatot, hogy a férfi is vállalja majd vele
szemben.
– A férfi neve Bryan volt. Azt hittem, már mindent láttam az
életben. Hogy elég okos vagyok, hogy megfelelő férfit válasszak, akinek
odaadhatom a szüzességemet. Bryannek jó munkája volt:
számítógépekkel foglalkozott. Nem volt ijesztő vagy visszataszító.
Kedves volt. Nem bánt velem úgy, mintha ostoba lettem volna vagy
értéktelen a családi hátterem miatt.
 Jo felsóhajtott, mikor eszébe jutott, milyen naiv volt.
– Nem akartam teherbe esni. Nem tudom, mi történt. Lehet, hogy
elszakadt az óvszer. Amikor készültem elmondani neki, tudtam, hogy
képtelen leszek végigcsinálni.
Nem akartam sarokba szorítani, hogy velem kelljen maradnia.
Jo nagyot nyelt.
– Végül azért nem mondtam el neki, mert magamat nem
akartam sarokba szorítani.
Jo nem vette észre, hogy sírni kezdett, csak amikor megérezte a
szájában a könnyei ízét. Az sem tűnt fel neki, hogy Graham maga felé
fordította, hogy egyesével csókolja le az arcáról a könnyeket.
– Tudtam, hogy még jó dolgok várnak rám. Hogy ennél többet
tartogat számomra az élet.
A nap felkelt az égen, és fény áradt a szobába. Amikor Jo a férfi
szemébe nézett, Graham láthatta, mit érez iránta. Jo pedig vágyott is
rá, hogy a férfi észrevegye az érzelmeit.
– Szeretlek. És nem azért mondom, hogy rád erőltessem magam,
és rábírjalak, hogy tovább maradj velem, mint szeretnél.
Ezúttal Graham simította hátra a nő homlokából a haját:
– Hozzám jössz feleségül?
Jo nagy levegőt vett, és tudta, hogy csak azért képes tartani
magát, mert a férfi erős karjával megtámasztotta. Semmire sem
vágyott jobban, mint hogy a férfi társa legyen.
Semmire, csak arra, hogy a férfi is megossza vele a fájdalmát, hogy
ő is segíthessen rajta, ahogy a férfi segített neki legalább ezerszer.
– Igen – mondta Jo, mert nem akarta, hogy a férfi kételkedjen
benne, hogy vele akarja leélni az életét. Semmire sem vágyott jobban.
A lánykérést megpecsételő csókjuk édes volt, és könnyedén
válthatott volna át valami még édesebbe… Ám ha Jo nem félt San
Franciscóba jönni ötszáz dollárral a zsebében, és egy kisbabával a
hasában, most sem fog félni.
– Nem vágyom a pénzedre.
– Tudom.
Graham tudta, hogy elveszthetné az utolsó millióját is, Jo akkor is
szemrebbenés nélkül mellette maradna.
– Még csak azt sem akarom, hogy kevésbé próbálj uralkodni
rajtam – mondta Jo apró mosollyal, melyet Graham is viszonzott,
miközben lenézett rá. – Mindig is arra vágytam, hogy családom
legyen.
– Leah apja akarok lenni. A törvény előtt is.
Jo megérintette a férfi arcát. A napfény most már reflektorként
világította meg őket. Jo tudta, hogy a férfi értette a célzását, mégis
megpróbálta elmismásolni a kérését.
– A tiéd vagyok én is és ő is. Azt akarom, hogy a férjem legyél, és
egyben Leah apja. – Graham újra meg akarta csókolni a nőt, amikor az
így folytatta: – De nagymamát is szeretnék. És nagypapát.
Nagybácsikat. És nagynéniket.
Graham teste megfagyott, a szeme pedig megrebbent. Jo azonban
fiatal volt és erős.
– Az volt a dolgom, hogy megvédjem a húgom...
Az érzelmes vallomás – melyről Jo remélte, hogy a férfi végre
eléggé biztonságban érzi magát, hogy megossza vele – rekedten szakadt
ki Grahamből. Elviselhetetlen fájdalom érződött a szavaiból.
– Leonóra volt a család szeme fénye. Azt mondta, én vagyok a hős
megmentő, és hittem neki. Azt gondoltam, legyőzhetetlen vagyok, és
semmi bajom nem eshet. És neki sem. – Jóra nézett, de a nő tudta,
hogy nem őt látja maga előtt. – Épp valami nőcskével hetyegtem,
amikor felhívtak. A nevére sem emlékszem. Nem vettem fel, csak
másnap reggel. Nem tudtam, hogy megtalálták valami punkkal
együtt az utcán. Mindkettő túladagolta magát. A srác szíve még
dobogott. De az övé…
Ezúttal Jo törölte le a férfi könnyeit. Átkarolta, és megnyugtató
szavakat suttogott, amelyek egyszerre jelentettek mindent és semmit.
Jo meglepődött, amikor a férfi keze a hasára vándorolt.
– Terhes volt. Csak nekem mondta el a családból. Azt mondtam, jó
ötlet, hogy nem házasodnak össze. Hogy majd én gondját viselem.
Elolvastam minden könyvet a terhességről, a gyermeküket egyedül
nevelő szülőkről. Megígértem, hogy vele leszek, amikor elmondja a
családnak. Azt hittem, tudja, hogy szeretjük, és nem kell titkolnia a
terhességét. Azt hittem, még mindig én vagyok a hős megmentő, akire
mindig számíthat.
Amikor Graham ismét Jóra nézett, most már újra őt látta maga
előtt. A nőt, akit a szíve mélyéből szeretett.
– Sosem beszélt a drogokról. És én sosem jöttem rá. Mert nem
akartam rájönni, nem akartam látni. Pedig észre kellett volna
vennem.
Jo nem akart úgy tenni, mintha nem ismerné a történetet.
Legalábbis addig a pontig, hogy a lányról kiderült, terhes. Nem akarta
eljátszani, hogy nem olvasott róla az interneten, amikor rájött, ki is
Graham.
Idáig azt hitte, a férfi a gyásztól keményedett meg. Végre rájött,
hogy nem csak a gyász gyötörte a férfit a nap minden órájában.
Hanem az önvád. Úgy érezte, ő tehet a lány haláláról.
– Nem a te hibád volt.
A férfi Jo mellére hajtotta a fejét, és a lány pont olyan erősen
tartotta, ahogy Graham tartotta őt pár perccel korábban.
– Mellette kellett volna lennem. Meg kellett volna védenem.
– Nem – mondta Jo. – Egyszerűen szeretned kellett. És szeretted.
Úgy ringatta a férfit, ahogy a kislányát ringatta. A kislányt, akit
Graham kérésére a férfi szeretett húgáról nevezett el.
– Szeretted őt…
 Harmincadik fejezet

A stáb szinte teljes csöndben figyelte az utolsó események

leforgatását. A legutolsó jelenetben Graham bemutatta Jót a
családjának, akikkel már két éve nem tartotta a kapcsolatot. A
színészgárda és a stáb összes tagja zsebkendőért nyúlt, különösen,
amikor Graham családjának kimért és szigorú női feje az ölébe
vette Leah-t, megcsókolta a kislány selymes fejét, majd a hajában
még mindig rózsaszín csíkokat viselő Jóhoz fordulva így szólt:
„Köszönöm, hogy újraegyesítetted a családomat, és hogy
csatlakozol hozzá.”
Valentinát még órákkal később is csak az tartotta vissza, hogy
a film befejezéséről szipogjon, hogy nem akarta elkenni a
tökéletesen felvitt szemfestékét. Szerencsére még nem kellett
elbúcsúznia aznap délután a forgatáson szerzett barátaitól. Az
aznap esti búcsúbuli tökéletes alkalom lesz mindannyiuk számára,
hogy kedvükre ölelkezzenek, nevetgéljenek, nosztalgiázzanak és
egy kicsit becsípjenek.
Az elmúlt hetek során Valentina kissé hozzászokott a
reflektorfényhez. Megszokta, hogy a nyilvánosság előtt is kézen
fogva járjon Smithszel, és imádta a férfi anyjánál töltött hálaadást,
melyre Tatiana és a férfi összes családtagja is hivatalos volt. Már
abba is beletörődött, hogy különféle sztorik és idegenek által lőtt
képek időről időre megjelentek róluk különböző blogokon és
újságokban.
De az aznap este kissé más volt.
Smith filmjének az egyik fő befektetője a Maverick Group volt
– egy multinacionális vállalat, amelyet sikeres, aranykezű
milliárdosok alkottak. Ők szervezték a Gravitáció aznap esti
búcsúpartiját.
Valentina tudta, hogy a legtöbb nő izgatottan bújna bele egy
olyan lélegzetelállító ruhába, melyet a világ egyik leghíresebb
dizájnere készített, és örömmel csúsztatná a lábát olyan cipőbe,
amely többe került, mint az ország legtöbb részén egyhavi lakbér.
Valentina azonban soha nem hasonlított igazán a többi nőre. Már
kiskorában is komoly volt. Jobban izgalomba jött egy könyvtől,
mint egy popénekestől.
Szerencsére Tatiana jól ismerte a nővérét. Igyekezett úgy tenni
az elmúlt két órában, mintha csak viccből csípnék ki magukat.
Ahelyett, hogy egy drága szalonba mentek volna beszáríttatni a
hajukat, manikűröztetni és kisminkeltetni magukat, Tatiana azt
javasolta, hogy ők maguk fessék ki egymást.
Persze Tatiana nem szorult rá Valentina segítségére. Az elmúlt
évek során ellesett trükkök miatt igazi profivá vált. Ha valaha is
feladta volna a színészetet, könnyűszerrel indíthatta volna útjára a
saját haj-, köröm- és sminktermékeit árusító márkáját.
Valentina igyekezett nem venni tudomást a szemében
felcsillanó pánikról, amikor tükörbe nézett. Tatiana az egyik
kezében a hajszárítót tartotta, a másikkal pedig kisimította
Valentina haját.
– Kész is – mondta a lány, miközben kikapcsolta a szárítót. –
Tökéletes.
Nem hagyta, hogy Valentina sokáig tanulmányozza magát.
Felhúzta a székből, és a kezébe adta a gyönyörű ruháját.
– Most pedig jöjjön az utolsó simítás.
Tatiana mosolyogva nézett végig a ruhán, amelyet Valentina
egyelőre nem vett el tőle.
– Smithnek lehengerlő ízlése van. Alig várom, hogy felvedd.
Pár napja egy hatalmas ruhásdoboz várta Valentinát az
asztalán – már a sokadik ajándék volt a sorban azon a héten.
Valentinának tetszett, hogy a férfi nem hagyott fel az apró
meglepetésekkel, és tudta, hogy nem is fog.
Tatianának igaza volt a férfi ízlésével kapcsolatban. A puha,
sárga szövet elegáns volt, és Valentina minden idomát
kihangsúlyozta, a fűző pedig pont annyira csillogott, hogy
különlegessé tegye a ruhát. Csodás ruha lett volna, ha nem lett
volna olyan mélyen felsliccelve az oldalán.
Valentina mélyet lélegzett, miközben a húga a kezébe nyomta
a ruhát, és magára pirított, amiért ilyen gyerekesen viselkedett.
Kicsusszant Smith ingéből, amelyet a fodrászkodás és sminkelés
alatt viselt, és belelépett a ruhába. Átdugta a karját a
spagettipántokon, és miután Tatiana felhúzta a cipzárat, Valentina
belelépett az álomszép magassarkúba.
Egy pillanatra lehunyta a szemét, mielőtt szembenézett volna a
húgával.
Tatiana szeme tágra nyílt.
– Val. – A lány csinos szája hatalmas mosolyra fakadt. –
Káprázatosan nézel ki!
Tatiana megfogta a nővére kezét, és a teljes alakos tükör elé
húzta.
– Nézd meg magad!
Valentina meglepetten bámult a tükörbe. Arra számított, hogy
egy idegen nő néz majd vissza rá. Bár idáig még nem csinosították
ki ennyire, ugyanaz a nőt látta maga előtt, aki reggelente és
esténként Smith mellett mosta a fogát a fürdőszobájában.
A haja persze sosem volt ilyen fényes és jól beállított, a szeme
sosem volt ennyire füstös és rejtélyes, és a szája sem nézett ki ilyen
teltnek és pirosnak.
Kopogtattak, és Smith mély hangja hallatszott az ajtó mögül.
Azt kérdezte, bemehet-e. Tatiana bebocsátást engedett neki, aminek
Valentina örült, ugyanis teljesen kiszáradt a torka.
Tökéletesen mozdulatlanul állt, amikor a férfi belépett.
– Valentina.
Tatiana észrevétlenül kiosont, miközben Smith megállt a szoba
közepén, és Valentinára bámult.
– Istenem, gyönyörű vagy. Soha nem fogok tudni hozzászokni,
hogy mennyire.
Bár Valentina aggódott, hogy sikerül majd az este, nem
kételkedett Smith szavainak őszinteségében. Még a világ legjobb
színésze sem hatott volna ennyire őszintének, ha nem mondott
volna komolyan minden szót.
– Köszönöm.
Valentina mosolyogni próbált, de a szája nem
engedelmeskedett.
Nem ez volt élete első hollywoodi partija. Tucatnyi ilyen
eseményen vett már részt a húgával az elmúlt évek során. Idáig
azonban mindig a háttérbe húzódott, és csak a sugárzóan
gyönyörű húga körül sürgölődő személyzet része volt. Senki nem
vette észre. Olyan láthatatlan volt, mint az olvadozó jégszobrok a
vegán svédasztal közepén.
 De ma éjjel nem lesz láthatatlan. Nem csak a ruha, a cipő, a
frizura és a smink miatt.
Hanem mert Smith karján érkezik majd. Ugyanúgy kielemzik
majd a külsejét, mint azokét a színészekét, akik tudatosan
választották a rivaldafényt. Persze idáig is lehozták már a képét a
bulvárlapok, blogok és magazinok, de a mai esemény egészen más
szinten mozgott.
Mielőtt megismerkedett volna Smithszel, Valentina tudta, hogy
ez az életvitel maga az őrültekháza. Azt gondolta, minden nő
bolond, aki önként vállalt párkapcsolatot a Smithhez hasonló
férfiakkal. Most azonban száz százalékig meg volt győződve róla,
hogy Smith megérte, hogy őrült és bolond legyen a kedvéért.
A szíve sebesen vert, a tenyere pedig nyirkossá vált, ha csak az
estére gondolt…
Megszállott gondolataiból az ajtó zárjának kattanása
zökkentette ki. Mielőtt az agya bármennyire is forogni kezdett
volna, Smith közelebb lépett hozzá, és a kezébe vette a kezét.
Ajkához emelte, és végigcsókolta a nő összes ujjbegyét, majd a
falhoz fordította Valentinát, felemelte mindkét kezét, és a nő
tenyerét a hűvös, festett gipszkartonnak nyomta.
Valentina a férfira nézett a válla mögül.
– Smith, mégis mit…
A kérdése nyögésbe fulladt, miközben a férfi könnyűszerrel
rátalált a ruha jobb oldalán lévő, bokától combközépig tartó
kivágásra. A nőt egyedül ez a részlet zavarta a ruhában: kissé
túlontúl szexi volt a más szempontból kifogástalanul elegáns ruhán.
Imádta, milyen kívánatosnak érezte magát, mikor Smith
megcsókolta, megérintette, és a fülébe súgta, mennyire szerette a
karjában tartani. A férfinak tetszett, hogy Valentina mindig el tudta
engedni magát, ha szeretkeztek. De más dolog volt szabadjára
ereszteni a lényének érzéki részét a hálószoba magányában… és a
világ szeme előtt felvonultatni.
Ekkor azonban a férfi forró ujjai gyötrő ösvényt jártak végig a
nő érzékeny bőrén, és Valentina hálát adott a ruhán lévő kivágásért.
Smith nem siette el a dolgot: gyengéden végigcirógatta a nő bőrét a
combja felső részén. Először kívülről haladt, majd a belső combja
felé kalandozott.
Valentina vágya azonnal lángra lobbant, amint a férfi ajka az
ujjhegyéhez ért. Mikor pedig a férfi keze becsusszant a tangája
vékony csipkéje mögé, és hozzáért a nő lába közti érzékeny
bőrhöz, Valentina nem tudott többé gondolkozni, aggódni vagy
felidézni, hogyan kerültek a fejébe a kellemetlen gondolatok. Csak
némán hozzádörgölte a csípőjét a férfihoz, könyörögve a
folytatásért.
A férfi hevesen suttogta a lány nyakába a nevét, majd a selyem
széle mögé nyúlva Valentinába hatolt az ujjaival. Smith nyelve a nő
nyakának ívét járta be, miközben Valentina mozogni kezdett. Az
édes – és váratlan – nyomás gyorsan eljuttatta a mámorító csúcsra.
A nő keze még mindig a falnak tapadt, a nyaka pedig a férfi
szájának nyomódott, miközben őrült tűzijáték tört ki a belsejében.
– Gyönyörű. – Smith a fogával rátalált Valentina fülcimpájára,
miközben a nő elélvezett. Smith keze tökéletes ritmusban mozgott
a combjai közt, és elnyújtotta a nő gyönyörét. – Őrülten gyönyörű.
Mire Valentina újra levegőt vett, súlyos, gyors zihálás tört ki
belőle. Minden forgott, mozgott, zakatolt a belsejében.
A férfi nagy kezével gyengéden megfogta a lány meztelen
vállát, miközben újra maga felé fordította őt. Valentina megnyalta
az alsó ajkán lévő pontot, ahova az élvezettől harapott, Smith pedig
éhesen fodrozta a száját.
– Aggódtál – felelte a férfi a soha ki nem mondott kérdésre.
Smith végighúzta a hüvelykujját a nő alsó ajkán.
– Úgy döntöttem, mindig ezt fogom tenni, ha úgy látom,
túlgondolkodod a dolgokat vagy pánikolni kezdesz a hollywoodi
cirkusz miatt.
A férfi tekintete még sötétebbre váltott az érzéki vágytól.
– Nem érdekel, hol vagyunk, vagy hogy mit kellene
csinálnunk. Te vagy az első, Valentina. Mindig.
A lány hitt neki, elvégre Smith soha nem mondott még
olyasmit, amit nem gondolt komolyan. De tudta, hogy még messze
járt attól, hogy kitalálja, hogyan viselje nyugodtabban a férfit övező
hollywoodi reflektorfényt. Ha egyáltalán valaha sikerül majd neki.
Csakhogy a gondolatot követő pánik helyett ezúttal édes
izgalom lett úrrá Valentinán, ahogy felidézte Smith hihetetlenül
szexi ígéretét.
Valentina csak akkor jött rá, hogy Smith kizárólag rajta próbált
segíteni, és a saját élvezetéről lemondott, amikor a férfi lágyan
szájon csókolta, és hátrébb lépett.
Szerencsére az agya újra beindult, megfogta a férfi kezét, majd
így szólt:
– Mi van, ha még mindig aggódom?
Amikor a férfi gyönyörű arcára kiült a szorongás, Valentina
gyorsan a csípőjére tette Smith kezét, és csak egy hajszál
választotta el az ajkukat egymástól:
– Mit fogsz még tenni, hogy megnyugtass?
Valentina már azelőtt érezte a férfi mosolyát, mielőtt az
megszólalt:
– Ezt – majd birtoklóan megcsókolta a nőt.
A férfi ügyesen lehúzta Valentina ruhájának a cipzárját, és
kisegítette belőle. Elindult, hogy óvatosan ráterítse az estélyit a
szobában lévő egyik szék puha karfájára. Ott állt kezében a sárga
ruhával, a tekintete pedig csodálóan itta be Valentina meztelen
testének látványát. Ezúttal csak a selyemtanga, combközépig érő
csipkézett harisnya és a magassarkú volt a nőn.
Smith a lány hajába túrt, majd tüzes csókkal kezdte falni az
ajkát. Csókokkal borította Valentina arcát, nyakát, vállát, mielőtt
egymás után végignyalta volna a mellét.
Valentinának tetszett, ahogy Smith öltönyének durva anyaga a
melléhez ért, ahogy magához húzta a férfit a lábával, az pedig
levette róla a bugyiját. Ezúttal ő csókolta Smitht olyan
szenvedéllyel, amelyből minden szeretkezésükkor csak egyre több
tört felszínre belőle. Ha pár percnél több idejük lett volna, órákig
csókolóztak volna, mielőtt mindkettejük teljesen, tökéletesen ki nem
éhezett volna a folytatásra.
Smith vonakodva vált le Valentina ajkáról, és levette róla a
kezét, hogy kiköthesse a nyakkendőjét és kigombolhassa az ingét.
Valentina jobban ismerte a férfit annál, hogy segíteni próbáljon –
túlságosan vágyott rá, és félő volt, hogy széttépi az ingét –, ezért
inkább ökölbe szorította a kezét a puha ágytakarón, hogy ne tegye
tönkre a férfi ruháját. Szerencsére Smith olyan gyorsan levetkőzött,
hogy úgy tűnt, csak egy pillanatra lépett ki a nő lába közül, hogy
lerúgja a nadrágját. Kisvártatva visszalépett hozzá, és máris
végiggörgetett egy óvszert kemény férfiasságán.
Egy másodperccel később a férfi Valentina tökéletesen
elkészített hajába túrt, szájával elmázolta a nő makulátlan
sminkjét, majd kéjes nyögéssel a nőbe csusszant. Valentina bőre
ruganyos volt, miközben együtt mozogtak, Smith egyre mélyebbre
hatolt, a lány pedig egyre szélesebbre tárta a lábát.
Ahogy Smith újra és újra a nőbe ringatózott, Valentina
gyönyöre pedig egyre erőteljesebbé vált, hamarosan teljesen
megfeledkezett Hollywoodról, a milliárdosokról, az operatőrökről
és a pletykalapokról.
Úgy tűnt, mintha a lány egész teste megfeszült volna Smith
körül, amikor a férfi felemelte a fejét, és a szemébe nézett.
– Szeretlek.
Az egyszerű vallomás elegendő volt hozzá, hogy Valentina a
csúcsra érjen – egyszerre Smithszel. A férfi nemcsak azért volt
mellette, hogy elkapja, ha elesne… hanem hogy megmutassa,
milyen csodás érzés volt néha ugrani egyet az ismeretlenbe, tudva,
hogy a férfi erős karja végig köré fonódik majd.
Pár perccel később, amikor mindketten megpróbáltak újra
levegőhöz jutni, Valentina végigsimított Smith haján, mely még
nyirkos volt attól, hogy a nő melle közé temette az arcát. Úgy
érezte, minden idegessége elszállt.
Smith gyors csókot nyomott a lány szájára, mielőtt felhúzta az
ágyról, levette róla harisnyáját, majd a világ leggyorsabb
zuhanyzását hajtották végre. A férfi felpolcolta Valentina haját,
hogy ne ázzon meg, miközben beszappanozta magukat. A teste
újra éhesen reagált a nő közelségére, holott épp csak az imént
fejezték be a szeretkezést.
Bár Valentina tudta, hogy Smith benne lett volna még egy
körben, elzárta a vizet, és mindkettejük számára elővett egy
törölközőt.
Smith soha nem rejtőzködött a hírneve miatt, és Valentina nem
akarta, hogy az ő kedvéért kelljen bujkálnia.
– Gyerünk, lassúság – évődött, miközben a csempézett padlóra
dobta a törölközőjét, és elhagyta a fürdőt, hogy visszavegye a
ruháját. – Verseny a limóhoz!
Valentina már majdnem eljutott a ruhájához, amikor a férfi
hirtelen átölelte erős kezével.
– Szeretlek.
A férfi a nyakába suttogta a szót, amely még mindig
elvarázsolta Valentinát. Nem azért, mert nem hitte, hogy egy
filmsztár szeretheti, hanem mert nem hitt benne, hogy egyszer
megtalálja majd a szerelmet.
Valentina a meztelenségéről megfeledkezve Smith felé fordult,
és a kezébe vette a férfi arcát.
– Én is szeretlek.
Pár perccel később Smith felhúzta a cipzárat Valentina
ruháján, a lány pedig kiegyenesítette a férfi csokornyakkendőjét,
melyet a szmokingjához viselt. Valentina haja reménytelenül festett.
A szemére is csak egy kis szempillaspirált kent, és beérte egy gyors
rúzsozással. Végre kimerészkedtek a húgához, aki türelmesen
várta őket a nappaliban. Tatiana szeme elkerekedett, ahogy rájuk
nézett.
– Csodásan festettél az előbb, de most már tökéletes vagy.
Tatiana Smithre vigyorgott. Jó barátokká váltak a közös
munka hosszú hetei alatt.
– Szép munka, Sullivan úr.
Smith visszamosolygott, és a kint álló limuzin felé vették az
útjukat. Valentina becsusszant a két filmsztár közé, akik mindennél
fontosabbak voltak számára. Többé nem félt a rájuk váró estétől:
boldog volt és elégedett.
És tudta, hogy álmai férfija maradéktalanul szereti.
 Harmincegyedik fejezet

Szilveszter
Gabe és Megan esküvője

A fával bevont épület hatalmas ablakaiból jól látszott a hóesés. A

fenyőfákat puha, hideg hópelyhek fedték, az avart pedig vastag,
fehér hóréteg borította. A Tahoe-tó igazi téli csodaországgá
változott.
Gabe Sullivan és Megan Harris a Tahoe-tó partján esett
szerelembe előző télen. Persze kicsit besegített Megan lánya,
Summer is, aki kiválóan értett a párkapcsolatok egyengetéséhez.
Aznap a szeretet melege vette körül Gabe-et, Megant és Summert,
miközben kétszáz főnyi rokon és barát állta őket körül, hogy
megünnepeljék az esküvőjüket.
Smith szorosan megfogta Valentina kezét, miközben egy újabb
testvére mondta ki a boldogító igent élete szerelmének. Gabe
Megan kezére húzta a gyűrűt, Summer pedig hatalmas vigyorral
állt mellettük. Smith keze a Valentina kezén lévő fehérarany
gyűrűvel játszadozott.
Igazán könnyű dolga volt az ez évi karácsonyi ajándék
kiválasztásakor. A szíve mégis őrülten zakatolt, miközben Valentina
kibontotta a hatalmas dobozt, hogy újabb és újabb, egyre apróbb
dobozokra leljen benne. Végül egyetlen bársonydobozka csücsült a
lány előtt.
Valentina egy hosszú pillanatig csak bámulta az ékszeres
dobozt. Smith szívverése a száguldásból vészes lassúságba csapott
át. Tudta, milyen sokat kér a nőtől. Elvégre soha nem lesz egyszerű
a feleségének lennie, hisz a közönség azt hitte, hogy a férfi közkincs
volt.
– A tiéd vagyok – mondta a férfi érzelemtől elcsukló hangon. –
Légy az enyém, Valentina.
Ekkor pedig Valentina rámosolygott, és a gyönyörű arcáról
sugárzó öröm és szerelem Smith összes kételyét elaltatta, mielőtt a
lány kimondhatta volna:
– Mindig is a tiéd voltam.
A karácsonyfájuk pislogó fényei alatt szeretkeztek, majd
meztelenül hevertek egymás karjában, amikor Valentina a férfi
hasára helyezte a saját ajándékát. Smith újra gyereknek érezte
magát, Valentina pedig olyan jól mulatott a férfi bolondos
viselkedésén, hogy Smith úgy érezte, meleg takaróként veszi körül
a nő kacaja. Végül feltépte a csomagolópapírt, és látta, hogy a
Gravitáció forgatásán készült fotókat tartja a kezében, albumba
rendezve. Tucatnyi fekete-fehér és színes kép tárult a férfi elé: saját
magáról és a színészgárdáról, valamint a stábról, amellyel élete
legjobb hét hetét töltötte együtt.
A képeken minden megjelent: nevetés, munka, evés,
bolondozás. Az utolsó kép pedig a legdrágább kincs volt mind
közül.
Valentina átkarolta a férfi nyakát, Smith pedig a nő derekán
pihentette a kezét. Nem csókolóztak, és nem is mosolyogtak. Csak
átölelték egymást. A kép alatt nem szerepelt aláírás, de nem is volt
szükség rá. Elvégre mindenki láthatta, milyen közel állt
egymáshoz a képen szereplő nő és férfi. Olyan közel, hogy soha
semmi sem szakíthatta el őket egymástól.
Smith óvatosan félretette az albumot, majd lovaglópózban
ültette magára Valentinát, és újra szeretkeztek.
A nap második felében csatlakoztak Smith anyjához a férfi
többi testvérével együtt. Ajándékokat bontogattak, és újra
előkerültek a margariták: ezúttal az ő eljegyzésüket ünnepelték.
Smith családjában a karácsony mindig különleges szerepet töltött
be, és tele volt szeretettel. Most, hogy Valentina is mellette volt, a
szeretet még erősebb volt, mint Smith valaha elképzelte.
A Tahoe-tó partján töltött szilveszter estén mindenki felállt,
hogy megtapsolja az újdonsült férj és feleség első csókját. A pár két
oldalról megcsókolta Summer arcát, majd külön-külön is
megpuszilták a kislányt. Summer Gabe karjába ugrott, és a férfi
erősen szorította, miközben hármas fogatuk kézen fogva
visszasétált az oltárhoz vezető úton.
Valentina tekintete lágy volt és álmodozó a szerelemtől, amikor
Smith szemébe nézett.
– Milyen gyönyörű esküvő…
 A lány szabad keze a szíve fölött pihent, Smith pedig rátette a
kezét, miközben megcsókolta.
Már megbeszélték, hogy a saját esküvőjük szűk körű és privát
lesz, de a nő reakcióját látva Smith úgy érezte, meg kell kérdeznie:
– Szeretnél te is ilyen esküvőt? Meg tudjuk oldani, ha erre
vágysz.
Nem lesz egyszerű egy ekkora esküvőt lebonyolítani Smith
hírnevével, de a férfi hegyeket tudott volna megmozgatni
Valentináért.
A nő felmosolygott a férfira.
– Csak téged akarlak.
Ha máshol lettek volna, Smith talán visszafogja magát. De a
barátaik körében voltak. A családjukkal. Előlük nem kellett
rejtegetnie az érzelmeit.
Elvégre tudták, hogy a férfi szíve és a lelke immár
maradéktalanul Valentináé.
Smith némán elismételte az összes esküt, amit Gabe tett
Megannek… és tudta, hogy Valentina is viszonozza őket.
– Szeretlek.
Hangosan ismételgették a szót egymásnak, Smith pedig tudta,
hogy nem számít, nagy esküvőjük lesz-e, vagy csak kettesben
állnak egy pap elé. Minden közös nevetéssel, csókkal és a
családjaikkal töltött perccel egyre inkább összefonódott a szívük.
Kéz a kézben sétáltak ki a hatalmas házasságkötő teremből. A
gyerekek – köztük Summer – könyörögtek a szülőknek, hogy
hadd menjenek ki játszani a hóba, mielőtt felszolgálták volna az
ebédet. A kiabálás és sikongatás kósza hangjai még meghittebbé
tették a kellemes helyet.
Smith bemutatta Valentinát az unokatestvéreinek: Rafe-nek,
Adamnek és Dylannek, akik Seattle-ből érkeztek az esküvőre. A
húguk, Mia hevesen flörtölt Gabe tűzoltóegységének egyik
tagjával. Sajnos a legidősebb seattle-i Sullivan, Ian gépe nem indult
el, ezért csak későbbre várták az érkezését Angliából.
Smith elvett egy tálca pezsgőt az egyik csinos, fiatal
pincérnőtől, aki elpirult a férfi köszönetnyilvánításától. Mindenki
poharat ragadott, hogy koccintson az ifjú párra.
– A szerelemre – mondta Smith vigyorogva, miközben facér
unokatestvérei a szemüket forgatták.
 – És a kinti őrületes hógolyócsatára – tette hozzá Rafe.
Smitht nem lepte meg, hogy Summer diadalt aratott odakint
az idősebb fiúk felett. Elvégre előző nap több órán keresztül oktatta
a kislányt a hógolyózás hadviselési szabályaira.
Valentina megszorította a férfi kezét, és a táncparkettre
mutatott.
– Nézd, milyen édesek.
Chase és Chloe lánya, Emma bemászott az üres tánctérre, és az
egyik kisfiú, aki látszólag épp csak megtanult járni, odament, hogy
megsimogassa a haját. A két kisbaba leült egymással szemben, és
szavak nélküli párbeszédbe kezdtek rengeteg gügyögést hallatva.
Mindenki arcára mosolyt csaltak.
Ekkor azonban a kisfiú meglökte Emmát a húsos kis kezével.
A kislány szeme tágra nyílt, mielőtt lassan a hátára esett.
Visított, miközben a levegőbe emelkedett aprócska lába, Chase
pedig a karjába kapta.
– Szegényke – mormolta Valentina. – Pedig mennyire tetszett
neki a flörtölés. Most már bármikor találkoznak, azon aggódik
majd, hogy mikor bántja újra a kisfiú.
– Hát te? – kérdezte Smith. – Te aggódsz valami miatt?
A férfi érezte, hogy Valentina pulzusa megemelkedik a
hüvelykujja alatt, miközben a tenyerét cirógatta. Valentina az
ajkába harapott, és elővette a legjobb színészi képességeit,
miközben így szólt:
– Egy picit.
– Bocs, fiúk.
Az unokatestvérei tekintete elárulta, hogy pontosan tudták,
mire készül a szépséges menyasszonyával. Smith érezte, hogy a
fiúk kissé féltékenyek is voltak. Néhányan hoztak magukkal
valakit, de tudta, hogy a nők nem jelentettek nekik semmit.
A szerelem mindent megváltoztatott… sokkal többet jelentett,
mint a pénz, a siker és a hírnév. Ám Smith nem akarta arra
pazarolni az erejét, hogy erről papoljon az unokatestvéreinek.
Elvégre sokkal szórakoztatóbb lesz végignézni, ahogy maguktól
tanulják meg a leckét.
Szerencsére a forgatáson folytatott titkos légyottjaik miatt
Smith pontosan kitapasztalta, milyen helyiségek a
legmegfelelőbbek a nyilvános helyen történő szeretkezésre. Arról
nem is beszélve, hogy Valentina a szíve mélyén imádta a
lelepleződés lehetőségét. Izgatta őket, hogy rendkívül csöndesnek
kellett lenniük, ha nem akarták, hogy meghallják őket.
Persze Smith sosem hagyta volna, hogy rajtakapják őket, hisz
nem akarta, hogy bármelyik férfi vagy nő megláthassa Valentina
meztelen testét. Ettől még maradéktalanul kiélvezte, hogy
megvalósíthatja a nő titkos fantáziáit.
Számos szórakoztató eseményen vettek részt együtt az előző
hónapban, Valentina aggályai pedig kezdtek elhalványodni. Smith
szerette azt gondolni, hogy a lány édes szeretkezésben
megnyilvánuló, figyelemelterelő hadművelete miatt lett
magabiztosabb. Az igazság azonban az, hogy Valentina erős volt,
és bármire készen állt, hogy működjön a kapcsolatuk.
A mosókonyha erős mosószerszagot árasztott, és még mindig
meleg volt a korábban bekapcsolt szárítóktól. Ráadásul volt rajta
zár is, és kellően messze volt a teremtől, hogy Valentina nyögéseit
csak ő hallhassa.
Egymás karjába vetették magukat, letépték magukról a ruhát,
a szájuk és kezük pedig minden szabad bőrfelületet felfedezett.
Smith Valentina iránti szenvedélye távolra repítette a filmsztáros
tökéletességétől és az önkontroll látszatától, de tudta, hogy
Valentina végig mellette állt.
És mindig mellette áll majd.
 Epilógus

Lori figyelte, ahogy a bátyjai és unokatestvérei megtöltik a

táncparkettet. Még Sophie és Jake is táncolt: aprócska ikreik
rózsaszín és kék paplanokba bugyolálva ringatóztak köztük. Lori
olyan elfoglalt volt az utóbbi időben, hogy egyikükkel sem
találkozott mostanában eleget. Tudta, hogy mellettük lenne a helye
a tánctéren.
Életében először azonban nem volt kedve táncolni.
Nem volt meglepve, amikor az anyja egy másodperccel később
mellette termett, és átfogta a derekát. Együtt nézték a táncoló
tömeget. Mary Sullivan hatodik érzéke csalhatatlan volt, ha a
gyerekei boldogok voltak… vagy ha valamilyen bánat kínozta
őket.
Az anyjuk feltétlen szeretete – a tudat, hogy Mary a
gyerekeiért él, és mindig mellettük áll – mindig is igazi védőháló
volt Lori számára. Miközben az anyja elbűvölő profilját figyelte –
mely sok-sok magazint adott el, mielőtt Mary visszavonult volna a
modellkedéstől hirtelen úgy érezte, változás közeleg.
Nemcsak azért, mert az összes testvére megtalálta a szerelmet,
hanem mert az anyjuk valahogy másmilyennek tűnt. Szinte
ragyogott.
Lehet, hogy az anyjuk életébe belépett egy férfi?
Lori elhessegette a buta feltételezést. Persze hogy nem. Az
anyja mellett sosem tűnt fel más férfi a sok-sok év alatt, amióta az
apjuk meghalt. Ha Lóri nem érezte volna magát rosszul, sosem
jutott volna eszébe ilyen őrült gondolat.
Ekkor Smith és Valentina bukkant fel az egyik hátsó ajtó
mögül. Kipirultan nevetgéltek, a kezük pedig összefonódott,
miközben Smith hosszú csókot váltott a lánnyal.
– Hát nem gyönyörűek együtt?
Az anyja boldog sóhajt hallatott.
– Ó, igen. Igazán gyönyörűek.
Mindenki örült a hírnek, hogy Smith és Valentina nemcsak
eljegyezte egymást, hanem jövő évben együtt dolgoznak majd egy
Alcatrazról szóló filmen San Franciscóban.
– Egyelőre nincs kedved táncolni? – kérdezte az anyja lágyan.
– Egyelőre nincs.
Az anyjának valószínűleg feltűntek a Lori szeme alatt sötétlő
karikák, bár igyekezett elfedni őket sminkkel.
– Amikor kislány voltál, folyton beszéltél – mondta Mary,
miközben apró, megnyugtató köröket simogatott Lori hátára. –
Más anyák együttérző pillantást vetettek felém, amikor
kimozdultunk.
Mary elmosolyodott, és közelebb bújt Lorihoz. A homlokuk
egy pillanatra összeért.
– De én szerettem. Örültem, hogy mindent meg akartál osztani
velem.
Lori érezte, hogy elöntik a szemét a könnyek. Tudta, hogy
bármit elmondhat az anyjának – bármit a világon –, Mary sosem
fogja elítélni.
Mégsem tudott színt vallani. Legalábbis egyelőre. Nem, amíg
volt rá esély, hogy…
– Szeretlek, anya.
– Én is szeretlek, drágám.
Mire Lori felocsúdott, egy édes, puha kisbabát tartott a
kezében. Lenézett a kis Jackie arcára, majd az ikertestvérére.
– Azt szeretnék, ha a kedvenc nagynénijük táncolna velük –
mondta Sophie, mintha a csecsemők bármi ehhez hasonlót tudtak
volna mondani vagy egyáltalán gondolni fejlettségük ezen szintjén.
De Lori tudta, hogy a testvére túlságosan szerette ahhoz, hogy
hagyja, hogy petrezselymet áruljon a parkett szélén.
Lori és az anyja a tánctérre lépett. Mindkettejük kezében volt
egy-egy kisbaba, és andalogni kezdtek a zenére. A fiútestvéreik
néha odatáncoltak melléjük, hogy megcsikizzék a kicsik talpát,
vagy megfogják az apró kezecskéjüket.
Lori pedig elengedte magát, és úgy tett, mintha az ő szerelmi
élete is jóra fordulhatna majd egy szép napon.
 Fe le lős kiadó Kocsis András Sándor,
a Kossuth Kiadó Zrt. e lnök-ve zé rigazgatója
A kiadó az 1795-be n alapított Magyar Könyvkiadók
é s Könyvte rje sztők Egye sülé sé ne k a tagja
Műszaki ve ze tő Papp Miklós
Nyomdai e lőké szíté s Gróf Le ve nte
Korre ktor Török Mária
www.kossuth.hu / e -mail: kiado@kossuth.hu

A nyomtatás é s a köté s a de bre ce ni nyomdászat

több mint né gy é vszázados hagyományait őrző
Alföldi Nyomda Zrt. munkája
Fe le lős ve ze tő György Gé za ve zé rigazgató