Árpádházi Szent Margit

Árpádházi Szent Margit legendáját eredetileg Margit gyóntatópapja, egy Marcellus

Domonkos nevű szerzetes írta le latin nyelven. Noha az eredeti változat elveszett, 1510-ből
fennmaradt egy magyar nyelvű másolat, amelyet Ráskai Lea nevű apáca vetett papírra. Az
ilyen jellegű legendák, akárcsak ez is, szent életű emberek történetét mutatják be, azzal a
céllal, hogy példát mutasson a korabeli embereknek és az utókornak is.
Margit IV. Béla magyar király leánya, az 1241-42-es tatárjárás idején született. Apja
ekkor kötött alkut Istennel, miszerint neki ajánlja fel lányát, ha Isten megvédi országát a
tatárjárástól. Ennek értelmében Margit 3 éves korában a családja köréből a veszprémi
kolostorba kerül, ahol Olimpiádisz nővér fogja nevelni.
Hercegnő lévén Margit igen szép, vékony testalkatú lány volt, habár élete során ezt
soha nem mutatta vagy emelte ki. Rongyos apáca ruhája hosszú és mindent eltakart.
Külsőjére nem fordított különösebb figyelmet, aszkétikus életmódja miatt nem tisztálkodott,
csak kezet mosott. Önkínzó életmódja miatt testén sok seb és sérülés volt, legfőképp hátán az
ostorozás és derekán a sündisznóbőr öv viselése következtében.
Élete példaértékű, apáca társai felnéznek rá, hiszen Margit rendkívül komolyan veszi az
önsanyargató életvitelét. Ám néha társai számára is túlzásnak tűnnek cselekedetei. Mélyen
vallásos volt, teljes mértékben Istennek élt és sokat imádkozott. Elkötelezett és határozott volt
életcéljában, habár lett volna alkalma felhagyni a kolostori élettel, visszatérni hercegnőként
és férjhez menni. Két házassági ajánlatot is kapott néhány évvel azután hogy 10 évesen a
Nyulak szigetére épített kolostorba költözött apáca társaival. Apja készen állt rá hogy
megszegje az alkut, de Margit makacsul ellenszegült. Elszántságát az is mutatja, hogy
felszentelteti magát apácának. Kiemelkedően művelt volt, sokat olvasott. Leginkább a
történelmi témájú könyveket kedvelte, a családja történelme is érdekelte, illetve a mártírok
történeteit is szerette, olyannyira, hogy olyan gondolatok is megfordultak fejében, hogy ő is
mártírként szeretne majd meghalni. Szerény és segítőkész lélek volt, sok beteget gondozott,
ápolt, olykor önfeláldozó is, mert ragályos betegekről való gondoskodást is vállalta, amit
mások nem igazan mertek, félve attól, hogy elkaphatják a betegséget. Erős és kitartó volt,
már az is maga egy csoda, hogy 28-29 éves koráig életben maradt a rengeteg sérüléssel,
amiket nem ápolt. Később ezen sebek elfertőződtek és ebbe hal bele. Továbbá az sem tett jót,
hogy keveset evett, nehéz fizikai munkát végzett, hideg időkben pedig nem öltözött fel.
Margit, jószívű és szerény ember lévén jó kapcsolatot ápolt ismerősivel. Apáca társai
szerették őt, felnéztek rá. Egy közelebbi barátja Szabina nővér lehetett, mert őt kérte meg az
ostorozásra, mikor neki már nem maradt ereje saját maga folytatni. Olimpiádisz nővérrel is
közeli kapcsolatban lehetett, ő nevelte még a kezdetekben a kis Margitot. Családjával ritkán
találkozott miután megkezdte kolostori életét. A fő ok a távolság volt, viszont később 14 éves
korában a már említett Nyulak szigetére épült kolostorba ment. Ez sem hozott jelentős
változást, de Margit sokat imádkozott családjáért, néha apjának is tanácsokkal szolgált az
ország vezetését illetően, mivel sok tudást halmozott fel az olvasással.
Margit egy eszményített szereplő, bűntelennek, erkölcsileg tisztának, közel
tökéletesnek ismerhetjük meg a szövegből. Jellemvonásai legfőképp cselekedeteiben
nyilvánulnak meg, mint az elkötelezettség, segítőkészség, szerénység, műveltség vagy a
kitartás.
Árpádházi Szent Margit példaértékű életet élt, sokak számára inspiráló lehet jelleme és
mély vallásossága. Én csodálom Margit kitartását, műveltségét és alázatosságát és
tiszteletben tartom személyét, viszont úgy gondolom néha túl sokat szenvedett. Tiszteletre
méltó ember, akinek történetét egyszer mindenkinek hallania kell és levonni a saját
tanulságát.