Professional Documents
Culture Documents
Hindu Erotika
Hindu Erotika
HINDU EROTIKA
Terebess kiadó, Budapest, 1996
A könyv borítója
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
TARTALOM
Előszó
A SZERELEM MŰVÉSZETE
AZ ÖLELÉSEK
1. Az érintő ölelés
2. A fúró ölelés
3. A dörzsölő ölelés
4. A szorító ölelés
5. A lián ölelés
6. A fáramászás
7. A „szezám és rizs”
8. A „tej és víz”
9. A comb-ölelés
10. A szeméremtájak ölelkezése
11. A keblek ölelkezése
12. A homlokok ölelkezése
A CSÓKOK
1. A kimért csók
2. A vonagló csók
3. A nyelv csók
A KARMOLÁS
A KOITUSZ ELMÉLETE
A NŐ NEMISZERVÉNEK LEÍRÁSA
A KOITUSZ ISMERTETÉSE
A MENSTRUÁCIÓRÓL
Dinalapanika-Sukasaphati 44-ik meséje
A TITKOS TUDOMÁNY
A VARÁZSSZEREK RECEPTJE
1. A szenvedély felkeltésére szolgáló szemkenőcsök
2. Szerelmi porok
3. Bűvös kenőcsök
VARÁZSIGÉK
1. A Kamesvara-ige
2. A Camunda-ige
3. A Visvesvari-ige
4. A Padmini varázsigéje
5. A Citrini varázsigéje
6. A Saukhini varázsigéje
7. A Hastini varázsigéje
A MESTERSÉGES HÍMVESSZŐ
ELŐSZÓ
Ez a könyv olyan intencióból jött létre, mely eleve kizárja, hogy az "erotika" szóra essék a hangsúly. A
könyv fordítója és kiadója egy különös nép különös kultuszát akarja megértetni az európai olvasóval, azt
a nekünk kétségtelenül idegen világot, melyben a legrafináltabb testi szerelem leplezetlen kultusza nem
erkölcstelenség, hanem majdnem olyan szent vallásos megnyilatkozás, mint Buddha imádata.
Az ó-ind népeknél a páratlanul gazdag erotikus irodalom nem a léha és frivol bujálkodást szolgálja:
legnagyobb erotikus írói és művei, mint Vatsyayana, a "Kámaszutra" szerzője, Amaru, a száz szerelmi
vers lírikusa, Bartrihari a nemiség filozófusa és Dandin a szanszkrit nyelvű Boccaccio, nagyon távol állnak
az európai "irodalom" silány pornografusaitól és még a legkényelmesebb dolgokról, helyzetekről,
aktusokról is oly szemérmes áhítattal tudnak beszélni, ahogy csak egy keleti ember tud.
Azt a jelenséget, hogy a keleti népeknél általában az erotika nagyobb szerepet játszik, mint teszem
Nyugat-Európában, azt nemcsak az éghajlati és vérmérsékleti viszonyok különbözőségével lehet
magyarázni; hanem elsősorban azzal, hogy a földi és túlvilági élet, a testiség és a spiritualizmus, a
tisztaság és a bűn fogalmainak egymáshoz való viszonya és metafizikai feszültsége Keleten egy egészen
más ideológia síkjai közé projiciálódik, mint nálunk Nyugaton.
Ennek előrebocsájtása után hiszem, hogy ezt a könyvet senki sem a parázna motívumok mohó
kíváncsiságával, a frivolitások iránt érzett éhséggel, az idegcsiklandozó aktusok fauni vigyorgásával veszi
a kezébe, hanem azért, hogy egy régi, nagy kultúrájú, különös nép ismeretlen lelki életébe belelásson és
olvasás közben párhuzamot vonjon magában az európai kultúra álszent romlottsága és a Kelet szűzies
ártatlanságú szókimondása között.
Lehet, hogy itt-ott természetesen olyan fejezetek és kitételek is akadnak, melyek a sima, hazug és
kendőzött társadalmi érintkezés világában szokatlanul hangzanak. Erre nézve az a megjegyzésem, hogy
ez a könyv nem azoknak készült, akik - mint a káviárt és osztrigát - petyhüdt idegeik ingeréül élvezik,
hanem azoknak, akik sikamlós megjegyzések és parázna grimaszok nélkül tudnak a testi szerelemről
olvasni, gondolkodni és beszélni. Ezt a könyvet csak komoly kultúremberek kezébe szántam. A többiek
nem érdekelnek.
FRANYÓ ZOLTÁN
A SZERELEM MŰVÉSZETE
A szanszkrit népek szerelmi szabályzata hatvannégy művészi fogást sorol fel, melyeket a
szerelmeseknek alaposan meg kell tanulniok, mivel ezek a nemi életnek és a szeretkezésnek igen fontos
alkatrészét képezik. Ez Pancala szerint a szerelem hatvannégy művészete, mely a Kámasutrá-ban is
bennfoglaltatik.
Az enyelgések sorát
AZ ÖLELÉSEK
nyitják meg. Ezeket nagyjában két csoportra osztják: olyanokra, melyekkel a szerelmesek az egybekelés
előtt és olyanokra, melyekkel az egybekelés után becézgetik egymást; az első esetre vonatkozik
Vátsyáyana következő mondása:
"Azok, kik még nem keltek egybe, négyféle öleléssel fejezhetik ki szerelmi hajlandóságukat: az érintő
(sprstaka), a fúró (viddhaka), a dörzsölő (udghrstaka) és a szorító (piditaka) öleléssel. Mindegyiknél már a
nevében bennfoglaltatik a kivitel mineműsége."
Ratirahasya:*) "Mindenekelőtt a külső szeretkezés gyönyörét kell előkészíteni, ez pedig az ölelésekkel
kezdődik. Aszerint, hogy a párzás játéka már lejátszódott-e vagy sem, ezek két csoportra oszlanak;
(egészben véve azonban) tizenkétféle ölelést ismerünk."
Anangaranga: "Tapasztalt szerelmes kedvesével csak akkor közösül, mikor a mellék-(külső) élvezeteket
már kimerítette. A tudósok első helyen az ölelést említik, melynek nyolcféle változata van. (A fentebb
említett négyféle változat, s sprstaka stb. itt hiányzik.!)"
Pancasayaka: "A szerelmes férfi hajában koszorúval, pompás köntösben, pirosítótól ragyogó nyakkal,
különféle ékszerekkel díszítve, felajzott szenvedéllyel, szájában illatos bétellel, fényes lámpákkal lépjen
be a szerelem istenének hajlékába és szenvedélyes bujaságban mindenekelőtt öleléssel becézze szíve
hölgyét. Először a vrksarudhaka (fáramászás) nevű ölelés, azután a latavestita (liánölelés) következik és
hozzáértők számára hátra van még a jaghana (szeméremtájak ölelése), a viddhaka (fúró ölelés) és a
urupaghuda (combölelés); továbbá az ölelés művésznőinél még a tilatandulá-t (szezám és rizs) is
tekintetbe kell venni; előtte a ksira és nira-t (víz és tej), utána a lalatiká-t (homlokölelés) szokás
gyakorolni.
Az ölelések egyes változatainak leírása is ebben a sorrendben történik.
*) A dőlt betűvel szedett nevek azoknak az erotikus műveknek címeit jelölik, melyekből szükségesnek
tartottam idézeteket közölni. F. Z.
5. A LIÁN-ÖLELÉS (LATAVESTITAKA)
Kandarpacudamani: "Négyféle (ölelés lehet) párzás közben. Ha a nő szeretőjét lelkesen átfonja, mint a
lián a sala-fát és arc-lótuszát lehajtja, hogy megcsókolja és, ha megint felemelte, ott egy darabig kitart, őt
halk sit-hangjával elbűvölőn, miközben bájos pillantást vet reá, akkor ezt lián-ölelésnek hívják."
Anangaranga: "Ha a nő karcsú testének indáival a férfit átkarolja, mint folyondár a fatörzset, miközben a
kéjes szenvedélytől halk sit-hangokat hallat, úgy ezt a szakértők lián-ölelésnek nevezik."
6. A FÁRAMÁSZÁS (VRKSADHIRUDHAKA)
Kandarpacudamani: "Ha a nő egyik lábával (szeretője) lábára lép, a másikat combjára helyezi, egyik
karját a dereka köré fonja, a másik szép kar-indával vállát lenyomja és, hogy megcsókolhassa, felkúszik
reá, miközben bensőjében halk turbékolást és sóhajokat hallat, akkor ezt a fáramászás nevével illetik."
Vatsyayana: "Mindkét ölelést állva gyakorolják és (Jasodhara szerint) az a rendeltetésük, hogy az
érzékiséget még szenvedélyesebbé fokozzák."
9. A COMB-ÖLELÉS (URUPAGUHANA)
Kandarpacudamani: "A comb-ölelés akképpen történik, ha szerelmesek egyike a másiknak mindkét, vagy
csak egyik combját a maga combjainak kapcsával teljes erejéből összeszorítja."
Pancasayaka: "Ha a férfi, kinek karcsú testét a szerelem istene egészen felkorbácsolta, a fiatal nő
combjait a maga combjai közé szorítja, akkor ezt a legkiválóbb szakértők combölelésnek nevezik."
A CSÓKOK
Világszerte ismeretes, mondja Jasodhara, hogy csókolni bimbószerűen csücsörített ajakkal szokás. De
hogy a mellett még miminden másra kell ügyelni, azt csak a szerelmesek tudják és Vatsyayana, ki az
emberi test mindama pontjait felsorolja, melyeket csókolni szabad:
Kandarpacudamani: "Ajkat, szájüreget és vállakat, mellet, kebleket, homlokot, nyakat és orcát (szabad
csókolni); Lata vidékének bennszülötteinél az a szokás, hogy a köldök alatti testrészt és a combok tövét
is megcsókolják. A szenvedélynek és a helyi szokásoknak megfelelőn felsorolunk bizonyos helyeket,
melyek a csókra alkalmasak; de Vatsyayana nyilatkozata szerint, ez nem mindenkire egyformán
mérvadó."
Ratirahasya: "Szem, nyak, orca, foghús, szájüreg, keblek és homlok: így nevezik a csókra alkalmas
helyeket; Lata lakói az országukban uralkodó szokás szerint szívesen szerzik meg maguknak azt a
gyönyörűséget, melyet a szeméremtájak, a köldökvidék és a hónalj buzgó nyaldosása okoz."
Smaradipika: "A vállakon, a nyakon, az arcon, a köldökön, a csípőkön, a kebleken, továbbá a fül tövén és
a nyakszirten virulhat ki a csók, melynek (eszerint) tizenkét helye van."
Most sorba vesszük, mondja Jasodhara, a csók különböző változatait, aszerint, hogy a sok-sok helyen
hogy hajtjuk végre az ajk műveletét. Mivel a csók helyéül első helyen a száj jön tekintetbe, tehát
mindenekelőtt ezt ismertetjük. Itt Vatsyayana, (főként) az alsó ajakra vonatkozólag, - mert ennek
tevékenysége a legkiadósabb, - azt mondja:
"A leány-csók háromféle lehet: a kimért (nimitaka), a vonagló (sphuritaka) és a nyelv-csók (ghattitaka)." Itt
a "leány" fogalma alá minden olyan nő beletartozik, ki még nem mutat hajlandóságot, bár (a férfi) már
közösült vele. Ebben az esetben a nő a cselekvő fél. (A leány-csók tehát az, melyet a leány ad!)
3. A NYELV-CSÓK (GHATTITAKA)
Vatsyayana: "Ha a nő szemét lehunyván és kezével (szeretője) szemét befogván, ajkát a szájába veszi
és a nyelve hegyével belebök, akkor ezt nyelvcsóknak nevezik."
Jasodhara kommentárja: "Mivel a nő szégyenkezése még nem múlt el egészen, az ajka először csak egy
kissé szorítja meg a férfi ajkát. Ha ez kihívón és merészen történnék, akkor ez nem volna más, mint a
később ismertetendő samagrahana-csók. A nő befogja kedvese szemét, hogy az ne láthassa, miképpen
kezdi a csókot."
Ratirahasya: "Ha a nő a szájába dugott férfiajkat gyengéden két ajka közé fogja és, miközben szeretője
szemét befogja, nyelve hegyével belülről megcsiklandozza a száját, akkor ezt nyelv-csóknak nevezik."
Jasodhara szerint ezeket a csókokat előlről-hátra haladó sorrendben alkalmazzák. A Kámasutra ezután
felsorolja a férfiak és nők között váltott csókok egyéb változatait, aszerint, ahogy' adják és kapják.
"A többi csókokat négyféleképpen osztályozhatjuk: az egyforma (sama), ferde (tiryak), bolygó (udbhranta)
és tapadó (piditaka) csókok csoportjába." - Feltűnő, hogy Vatsyayana nem ismerteti közelebbről e
négyféle csókot, tehát Jasodhara kommentárjaira vagyunk utalva. Ez a következőképen foglalkozik velük:
A szájbimbóval ötféleképpen foghatjuk meg az alsó ajkat.
KARMOLÁS (NAKHACCHEDYA)
A KOITUSZ ELMÉLETE
Jasodhara: A "nyul" stb. csoportba beosztott férfiak penis-ének nagysága háromféle, aszerint, hogy hat,
kilenc vagy tizenkét (hüvelyknyi) a hossza. - Vastagsága mindenkor a hosszának felel meg; némelyek
azonban azt tanítják, hogy a vastagságára nincs szabály.
Smaradipika: A penis-nek az a két ismertető jele van, hogy egyrészt olyan, mint a mozsárbunkó, másrészt
ő a játék hőse. - Mozsárbunkónak egy (ilyen alakú) gyökeret nevezünk, az pedig, hogy a penis "a játék
hőse", azt jelenti, hogy hosszúnak kell lennie.
Anangaranga: A vérben keletkezett apró férgek, melyeknek három fajtája van: a gyengék, közepesek és
az erősek, a nőknél a szerelem istenének lakában erejüknek megfelelően heves viszketegséget okoznak.
Ratirahasya: A nőknél a szerelem istenének lakása háromféle: az egyiknek belseje zsenge, mint a lótusz,
a másik ripacsos, a harmadik ráncos és van olyan, mely a tehén nyelvéhez hasonló; és mindig az előző
fajta a rugalmasabb és finomabb.
Smaradipika: Olyan, mint a teknősbéka háta, mint az elefánt lapockája*, mint a lótuszkehely, mint a
nymphäa, szőrtelen és nem nagyon bő, - ez a vulva hatféle jó tulajdonsága. - Hűvös, kissé ráncos,
kemény mint az ökörnyelv, érdes, - így nevezik a szerelem könyvének ismerői a vulva négyféle fajtáját. *)
Gajaskandha-Cassia alata vagy C. Tora is lehet.
A KOITUSZ ISMERTETÉSE
A menstruáció (havibaj) a régi Indiában már azért is fontos szerepet játszott, mert első jelentkezése
egyszersmind meghatározta azt az időpontot, ameddig a leánynak okvetlenül férjhez kellett mennie,
különben az apának keményen vezekelnie kellett hanyagságáért. Hogy ez az élettani jelenség az ó-ind
népek érdeklődését rendkívül izgatta, az kétségtelen, ha nincs is módunkban a menstruáció
természetéről alkotott fogalmaikat megvizsgálni. Feltűnő azonban, hogy Vatsyayana, az Upanishad-ban
közölt néhány recepttől eltekintve, melyekben a havi tisztulásnál kiválasztott vér nagy szerepet játszik, a
menstruációt nem is említi; Jasodhara úgy véli, hogy a havifolyást követő napok a fogamzásra különösen
alkalmasak. A szóbanforgó jelenséggel azonban annál részletesebben foglalkozik a
A TITKOS TUDOMÁNY
Ama furcsa, de az emberiség ismerőinek nem éppen idegen szabályok, melyekkel az erotikusoknak az
Upanashadban összefoglalt írásaiban találkozunk és amelyek tudományos művekben, pl. orvosi
tankönyvekben, a Yogaratnavaliban és a Bower-kéziratban stb. is előfordulnak, azokhoz szólnak, kik -
mint Vatsyayana mondja - az eddigi szabályokkal a kivánt célt nem érték el.
HAJNÖVESZTŐ- ÉS HAJFESTŐSZEREK
Anangaranga: Ha szezámvirágot goksurával (Tribulus lanuginosus vagy Asteracantha longifolia)
tehéntejben kenőccsé dörzsölünk és azzal hét napig kenjük a hajat, akkor hosszú és sűrű lesz, Szezám-
magvakból készült olaj, mely danti-val (Croton polyandrum) és savara-val (Symplocos racemosa)
kenőccsé dörzsöltetik, ha bedörzsölés után beszívódott, megnöveszti és sűrűsíti a hajat. A gnuja-
gyümölcs (Abrus precatorius) pora, ha mézzel keverik, bedörzsölés útján meggátolja a hajhullást és
éppígy a haj növését is elősegíti. Ha elefántcsontot szénné égetünk, porrá zúzunk és bedörzsöljük vele a
hajat, megszünik a hajhullás, sőt a haj sűrűbben nő ki utána. Amra-virág (mango), a háromféle myrobalan
(Terminalia chebula, T. Bellerica és Phillantus Emblica), a pandava-fa* kérge és pindaraka kenőcséből
készitsünk szezámolajat. Ezt fekete olajnak hívják és a legjobb hajfestőszer; ha egy hamsa-szárnyat
dobunk bele, még az is megfeketedik. Ha a hajat kisajtolt manju-gyümölcs**, kana (Piper longum), indigo
és kősó, valamint sara-szárak*** keverékével bedörzsöljük, eléggé megbarnul. Ha egy férfi egy hónapig
állandóan palanimba-olajat (Azaridachta indica) iszik, ősz haja lassankint olyan (szinű) lesz, mint a méh.
Ha gorocona-val****, fekete szezámmagokkal, kakamaci-val (Solanum indicum) és satavarival
(Asparagus racemosus) kenjük a hajat, hamar megbarnul. Ha a hajat a szezámmagvakból sajtolt olajnak
és a snuhi (Euphorbia antiquorum) tejének keverékével bedörzsöljük, olyan szinű lesz, mint a kámfor. Ha
dhatri-t (Emlica officialis) a vajri (Euphorbia antiquorum) tejnedvével összekeverjük és bekenjük vele a
hajat, tüstént kihull.
*) Az angol fordítás szerint: Pentaptera Arjuna.
**) "Persian gall-vuts"
***) "Sweet gruel of wheet".
****) A szarvasmarha epeköve.
Kamasutra: A Myrobalan-gyümölcs, ha a snuhi (Euphorbia antiquorum) tejnedvével, soma-val és arka-val
(Calotropis gigantea) és a valguja gyümölcsével (Vernonia anthelminthica) keverik, fehérré szinteleníti a
hajat. A madayantika (Jasminum arabicum), kutaja (Wrightia antidysenterica), kavanjanika, girikarnika
(Clitoria Ternacia) és slaksnaparni gyökeréből készült fürdő megnöveszti a hajat. Ha a fenti gyökerek
gondos kifőzése útján nyert kenőccsel bedörzsölik a hajat, lassankint megfeketedik és sűrűbb lesz.
A KEBLEK NÖVESZTÉSÉRE
ÉS SZÉPÍTÉSÉRE ALKALMAS SZEREK
Ratirahasya: Antimon és rizs-nedvvel való állandó kezelés következtében a szűzek keble rendkívül
megnő és kiduzzad, hogy úgy elrabolja a szakértők szívét, mint a rabló az aranyat. Tehén- és bivaly-
vajból, rajani-ból (Curcuma longa), krtaujali-ból (?), yuvati-ból (sárgagyökér), vaca-ból (Acorus Calamus)
és katuka*-ból egyenlő arányban kevert olaj, ha keblet háromszor hét éjszaka jól bedörzsölik vele, még
az érettebb korú nők keblét is naggyá, keménnyé, duzzadtá és hegyessé növeszti. Aki a kezét fehér
házigalamb** váladékával bedörzsöli, haritala-t (sárga arzén) friss vajjal evett, egy fogással telt marokra
fogja a kebleket. (?)
*) Katuka lehet: Trichosanthes dioeca, Calotropis gigantea, Wrightia antidysenterica, Sinapis dichotoma
vagy ramosa.
**) Dhavalajyestha ?
Körülbelül ezek volnának azok a szerek, melyekkel a férfi segítségére lehet a természetnek, hogy a
szerelem gyönyörűségeit fenékig kiélvezhesse és párjának is tökéletes kéjt okozzon. De a nőnek a maga
részéről is mindent el kell követnie, hogy esetleges fogyatékosságokat külsőleg vagy belsőleg használt
szerekkel megszüntessen, hogy szeretőjének tökéletes gyönyört szerezzen: hiszen a szanszkrit népek
szemében a koitusz közben érzett tökéletes harmonia a szerelem legmagasabbrendű célja, melynek
elérését minden - még a legutálatosabb - eszközökkel is meg kell kisérelni.
A NŐ KIELÉGÜLÉSÉT (ORGASMUS)
ELŐIDÉZŐ SZEREK (DRAVANA)
Anangaranga: Ameddig a nő párzás-közben nem elégül ki előbb, mint a férfi, addig a szerelem kéje nem
sokat ér: ezért a szerelem művészetében jártas bölcseknek mindent el kell követniök, hogy a nő
kielégülése a férfiét megelőzze. Az egyes esetek lényege nehezen ismerhető ki, főként az (egyeseknek
többekkel való) keveredése miatt; ezért, továbbá mert ez a dolog rendkivül finom, éppoly megfejthetetlen,
mint a holdsarló (?). Ezért tehát az emberiség hasznára és üdvösségére és a szerelmes párok
boldogságának fokozására, különféle gyógyfüvek felsorolása mellett (gyakorlati) útmutatást adunk (arra
nézve), hogyan kell a kielégülést elősegíteni. Ama karcsuderekúnál, ki vulvájába mézzel kevert ghosaport
(Anethum Soma) csepegtet, a kielégülés előbb következik be, mint a férfinél. Ha a Samkara (Asclepias
gigantea) tisztított magvát a jati* (Jasminum grandiflorum vagy muskátdió) levében szétdörzsöljük és a
vulvába csepegtetjük, már koitusz közben kisülést idéz elő a nőnél. Az a nő, aki mézzel kevert cinca-
gyümölcsöt (Tamarinda) tesz a szeméremajkai közé, hamarább elégül ki, mint a férfi. Az a férfi, ki penisét
egyenlő arányban kevert és mézzel édesített kámforral, borax-szal és sambhu-magvakkal (az Asclepias
egyik fajtája) dörzsöli be, szerelmeséből korai orgasmust vált ki. Az a férfi, ki penisét méz, borax, áldozati
zsír és az agastyalevél (Agati grandiflora) nedvének keverékével bedörzsöli, orgasmust vált ki a nőnél.
Régi melassz, cincinika (Tamarinda?) gyümölcse, a ghosa virágpora egyenlő arányban mézzel keverve:
aki ezzel a kenőccsel lefekvés előtt penisét bedörzsöli, azt éri el vele, hogy a nő petéi kiömlenek. Az a
férfi, ki penisét a marica (borsnövény) magvának, kanaka-nak,** pippalinak (Piper longum), lodhra-nak
(Symplocos racemosa) és méznek keverékével bedörzsöli, szerelmi párviadal közben (még) a kihaló
szenvedélyű, nehezen felizgatható nőt is őrületbe viszi.
*)jatirasa:mirrhát is jelenthet
**)Mesua ferrea, Michelia Champaka, Butea frondosa, Bauhinia variegata, Cassia Sophora (Agallochum,
szantál-fa és Bdellion).
Smaradipika: "Higany, borax, ghosa (Anethum Soma), kakamaci (Solanum indicum) és méz: az a férfi, ki
penisét ezzel bedörzsöli, minden nőnél gyors kielégülést válthat ki."
AZ ELVETÉLÉST (GHARBASTAM-BHANA)
MEGGÁTLÓ ÓVSZEREK
Anangaranga: "A fazekas kezére tapadó anyag, ha mézzel keverik és kecsketejjel isszák, kétségtelenül
megerősíti a magzat életét. Az édesfa pora, sabara (Symplocos racemosa) és dhatri (Emblica officinalis),
ha tejjel isszák, hét nap mulva okvetlenül jól megerősíti a szabályos helyzetbe került magzatot. Az a nő, ki
a piros lótusz gyökérgumóját tejjel, áldozati zsírral és mézzel összekeveri, azután megfőzi és miután
kihült, hét napig issza, kétségtelenül elejét veszi az elvetélésnek, hányásnak, kólikának, a háromféle
folyadék*(* Epe, vér és nyálka.) megzavarodása következtében támadó görcsöknek és még sok más
betegségnek is."
Pancasayaka: "Kaseru (a Scirpus kysoor-gyökere), srngataka (Trapa bispinosa), jivana-(?), magnak
mósusz (pézsma) és (Asparagus racemosus) keverékével kezelt cukrozott tej megerősíti a magzatot,
melynek gyökere az anyaméhben már megmozdult."
MAGZATELHAJTÁST (ABORTUS)
ELŐSEGÍTŐ SZEREK
Ratirahasya: "Az a terhes nő, ki vasárnapi napon a pusya holdháza alatt kiásott kharva- (Rosa moschata)
és sripuspa- (szegfűszeg)-gyökeret a derekára köti és iszik belőle, azonnal megszabadul magzatától, ha
mégoly szilárdan ült is testében."
*) A tilaka: a homlokra rajzolt jel, melynek az a rendeletése, hogy egy szekta, rend stb. tagjai könnyen
megismerjék egymást.
Anangaranga: "Az a férfi, ki lajjalu-t (Mimosa pudica), madhuka-t (Bassia latifolia), áldozati zsírt és nalini-
gyökeret (Nelumbium speciosum) a saját magnedvével összekever és bájitalt készit belőle, nyomban
meghódíthatja a három világot; a bölcs Vatsyayana ezt a receptet tartotta a legjobbnak. A fehér arka
(Calotropis gigantea), manjistha (Rubia Munjista), vaca (Acorus Calamus), musta (Cyperus rotundus) és
kustha (Costus speciosus vagy arabicus) gyökere: aki ezeket az asszonyi vulva vérével péppé keveri és
szép tilakát mázol vele a homlokára, az a szakértő a három világot nyomban meghódíthatja és igen
sokáig boldog lesz e földön. Tagara (Tabernaemontana coronaria), pippali-gyökér* (Piper longum),
mesasrugi (Oina pinnata) és kana-gyökér* (Piper longum vagy kömény): aki ezt az öt testrész egyenlő
arányú váladékával okosan összekeveri és a Föld fiának napján** mézzel tilakát készít belőle, az a férfi
kétségtelenül az egész világot meghódíthatja. Az a nő, ki a marha epekövének és mentruációs vérének
keverékéből homlokára tilakát csinál, férjét bizonnyal elbűvöli."
*) Vagy "kana és jata"-nak (Nordostachys jatamansi. Flacourtia cataphracta, Asparagus racemosus és
rudrajata) olvasandó.
**) A hónap sötét felének 14. napja, mely a démonoknak van szentelve.
Pancasayaka: "Aki manjisthá-t (Rubie munjista), toyadá-t (Cyperus rotundus), vaca-t (Acorus calamus), a
fehér bhanu (Calotropis gigantea) gyökerét egyenlő arányban a maga vérével és kustha-val (Costus
speciosus) összekever és homlokára tilakát csinál, ez a tapasztalt férfi abban a pillanatban mind a három
világon erőt vehet."
BŰVÖS KENŐCSÖK
Anangaranga: "Aki a párzás végeztével a szerelem nedvét bal kezével a nő bal lábára keni, annak ez
okvetlenül behódol. Az a nő, aki szeretője penisét kielégülés előtt bal lábával megérinti, ezzel holta
napjáig rabjává teszi. Az a nő, kit a férfi kiélvezett, miután penisét egyenlő arányban kevert galambsárral,
kősóval és mézzel bekente, örök időkre behódol neki. Az a nő, kit a férfi úgy élvez, hogy penisét előbb
kámfor, medve-penis és méz keverékével bekente, rabszolganője lesz. A szarvasmarha peköve, arany,
higany, kámfor és szantál, - aki penisét ezzel bekeni, annak az a nő, akivel közösül, örökre behódol."
VARÁZSIGÉK
1. A KAMESVARA-IGE
Anangaranga: "Először a szent szócska (om) előrebocsátása után azt kell mondani: "o Kamesvara!"
Azután "hozd el nekem ezt meg ezt, hozd el kívánságom szerint!" Ezután következik a "klim"* kiáltás. Ez
a Kamesvara-ige, ha kadambavirágok (Neuclea Cadamba) vagy palasavirágok (Butea froudosa) fölött
tizezerszer elismétlik, azonkívül egy tizedrész áldozati ajándékkal együtt, mindenkor sikerrel kecsegtet;
azoknak a virágoknak stb. melyekre ráolvasták, rendkívüli varázserejük van."
Pancasayaka: "Örülj, örülj! kábítsd el, kábítsd el - hrim - ezt meg ezt... svaha! Ezt az igét tízezerszer kell
elismételni. Az áldozati ajándék piros virágokból**, mézből és olvasztott vajból áll. Mindent bal kézzel kell
csinálni. A fohász így szól:
"Aranyfénytermetű, ki ijjadat a fülbevalókig feszíted és szemeidet mozdulatlanul a szűzek szívének kellős
közepére szegezed": aki szívében ilyen ájtatosan gondol a szerelem istenére, miközben a varázsigét
rebegi, az ennek befejeztével az egész földkerekséget meghódíthatja."
*) Az egész varázsige tehát így hangzik: "om Kamesvara amukim anaya anaya vasabam klim!"
**) Az imént említett kadamba- és palasa-virágok pirosak.
2. A CAMUNDA-IGE
Anangaranga: "om, Camunda!* Bűvöld el és kerítsd hatalmadba ezt meg ezt! A mondat végén ez a szó
legyen "svaha!" így hangzik a pompás Camunda-ige. Ha egy palasa-virág fölött százezerszer
elismételjük, minden tekintetben sikerre számíthatunk, ha a szabályos módon ** tizedrésznyi áldozati
ajándékot adományoztunk. Ha ezzel az igével hétszer megáldott virágot adunk kedvesünknek,
kétségtelenül meghódíthatjuk."
*) Siva isten feleségének egyik neve.
**) T. i. "mindent bal kézzel".
3. A VISVESVARI-IGE
Pancasayaka: "om! Meghajlok, meghajlok, Camunda! hili hili! Hódítsd meg ezt vagy azt nekem; svaha!
Ezt az igét százezerszer megismételni. Az áldozati ajándék (madira-val kevert) palasa-virágokból áll.
Mindent bal kézzel kell csinálni. Következik a fohász:
"Az ijjat arcod elé tartva, háromszeműen, jobb kezedben a tövissel, bal kezedben a hurokkal; melledig
érő fejkoszorúval, hosszan lelógó combokkal és keblekkel, borzalmas arccal, tűzfénnyel körülragyogva:
azoknak a férfiaknak, kik boldogulni akarnak, mindig a Visvesvari-ra kell gondolniok, miközben ezt az igét
mormolják."
4. A PADMINI VARÁZSIGÉJE
Anangaranga: Egy nagavali-levélre (Piper Betle) sorba a következő mondást kell felírni: először az "om"
szócska előrebocsájtásával a "Kamesvara" szót; azután a "mohayá"-t, végül pedig a "svaha"-t.* Ha ezt
egy mézzel bekent virágra vasárnap ráolvassák és aztán a padmini-nak adjuk, meghódíthatjuk vele."
Pancasayaka: "om, uram-királyom Kama, bűvöld el (ezt vagy azt)! Ezt a varázsigét rebegjük el valamelyik
vasárnap bétellel és mézzel bekent jati-virág (Jasminum grandiflorum vagy muskátdiófa) fölött és adjuk a
padmini kezébe."
*) Az egész mondat tehát így hangzik: "om Kamesvara mohaya syaha, om, uram-királyom Káma, bűvöld
el (ezt vagy azt), svaha!"
5. A CITRINI VARÁZSIGÉJE
Anangaranga: "Kétszer kell az "om" szócskát és kétszer a "vihamgam*" szócskát mondani, azután "a
szerelem istenének svaha". Dörzsöljünk szét egy muskátdiót, áztassuk a rambha-gyökér (Musa
sapientum) levébe, száritsuk meg a napon és göngyöljük nagavali-levélbe (Piper Betle). Miután a fönt
idézett varázsigét ráolvastuk, adjuk át egy vasárnapon a citrini-nek: alighogy megette, teljesen behódol."
Pancasayaka: "om! Olvasd, olvasd!** om! Légi lény, légi lény, om! A szerelem istenének üdv! - Ezzel a
varázsigével valamelyik vasárnapi napon ötszázszor megáldott bételt, a rambha levében szétdörzsölt
muskátdióval kell adni a citrini-nek."
*) Madár.
**) A szanszkrit szövegben "patha" helyett nyilván "paca" (érleld) olvasandó.
6. A SAUKHINI VARÁZSIGÉJE
Anangaranga: "om! Te vagy a varázsló, om! - A régi mesterek ezt a két szót, melyet a "svaha" követ,
tartják annak, mely biztosan sikerre vezet. Ha ezzel a varázsigével megáldott togaragyökeret, (Tabernae
montana coronaria) és egy sriphalá-t (az Aegle marmelos gyümölcse) adunk a saukhini-nek: földtétlenül
behódol."
Pancasayaka: "om! Hozd ide, hozd ide! om! Érleld meg,* érleld meg! Káma istennek svaha! - Az ezzel a
mondással vasárnapi napon száznyolcszor megáldott gyümölcsöt adjuk a saukhini-nak."
*) Mint föntebb, úgy itt is "pathaJ" helyett nyilván "paca" olvasandó.
7. A HASTINI VARÁZSIGÉJE
Anangaranga: "Az "om" szócska; kétszer dhuri,* azután "a szerelem istenének svaha!" - A bölcsek
fejedelmei ezt a legkitünőbbnek tartják. Kenjünk be mézzel egy galambszárnyat és olvassuk rá ezt a
varázsigét; ha azután odaadjuk a hastininak: rögtön behódol."
*) A dolgok élén (állasz.)
Pancasayaka: "om! ribi, ribi! (?) Hódítsd meg ezt vagy azt nekem! A szerelem istenének svaha! - Ezzel az
igével vasárnapi napon száznyolcszor megáldott (galambszárnyat) adjuk oda a hastini-nak."
A MESTERSÉGES HIMVESSZŐ
(APADRAVYAS)
Ahogy' fentebb olvashattuk, az ó-ind népeknél általános szokás volt, hogy a természet munkáját
mesterséges eszközökkel egészítették ki, vagy helyettesítették. Erről csak Vatsyayana nyilatkozik
kimerítőbben, a Kamasutra 62 §-ában:
"Aki a tüzes vérmérsékletű asszonyt* nem tudja kielégíteni, használjon mesterséges eszközöket. A
párzás kezdetén csiklandozzuk ujjal a vulvát és a penist csak akkor dugjuk belé, ha a nő már vonaglik a
kéjtől. (Az anparistíká-nak az a rendeltetése, hogy a bágyadt vérmérsékletű férfi szenvedélyét felizgassa;
azért, kinek ifjusága már odavan és azért, ki bár erős, de ki van merülve.** Vagy használjunk
mesterséges hímvesszőt*** (apadravyas). Ez aranyból, ezüstből, rézből, vasból, elefántcsontból,
bivalyszarúból, fából, cinnből vagy ólomból készülhet; puha, hűvös, a potenciát növelő és a célnak
megfelelő kell, hogy legyen. Így mondja Babhravya; Vatsyayana azt tanítja, hogy az egyén testi
sajátságainak megfelelően fából kell készülnie; hossza rövidebb legyen, mint a hímvesszőé
(lingarramanantaram?... "of the same size as the lingam"; "de la longueur du linga audessous de sa téte")
és a szélén érdesnek és ripacsosnak kell lennie. Két ilyet egy párnak (samghati) nevezünk. Három, vagy
több teljes hosszában a karszalagot (cudaka) képezi. Vastagságának megfelelőn tekerjünk egy zsinórt a
hímvessző köré: ez az egyetlen karszalag (akacudaka). A csípőre erősített, a nagyságnak megfelelő,
mindkét oldalán nyitott, erős és érdes rigolyákkal ellátott eszközt páncélnak (kaucuka) vagy hálónak
(jalaka) nevezzük. Ahol ez hiányzik, vegyünk uborkaszárat, vagy bambusznádat, kenjük be olajjal és
illatos kenőcsökkel, kössük zsinórral a derekunkra, vagy vegyünk egy jól csomózott sima fa-koszorút,
melyre sok-sok myrobalan-magot erősítünk."
*) Az angol fordító a szanszkrit "candavega" szót így adja vissza: "a Hastini, as elephant woman!"
**) A zárjelben közölt mondat úgy az angol fordításban, mint Lamairesse francia fordításában hiányzik.
***)"... thing which are put ou or around the lingam to supplement its length or its thickness so as to fit it to
the yoni."
A SZORGALMAS HEDONISTA
SÉTA A TÚLVILÁGON ÉS EVILÁGON FRANYÓ ZOLTÁNNAL
ÍRTA: BODOR PÁL
Franyó Zoltán a világ legszorgalmasabb hedonistája volt. Tág temesvári dolgozószobájában tán hét
íróasztal is állt: egy-egy a szellem minden kontinensének. Múzsájának. Avagy a hét minden napjának?
Sosem mertem megkérdezni: melyik a hétfői, melyik a csütörtöki asztala - de tudtam: van szombati és
vasárnapi is. Amikor megszülettem, már negyvenhét éves volt, és sohasem öregedett tovább. Amikor
meghalt, 1978-ban negyvennyolc éves voltam, és nálam fiatalabb volt. Esküszöm, semmit sem változott
haláláig, kilencvenegy éves koráig. A nőket is épp úgy szerette, a nők is épp úgy szerették. Életrajza
csupa valószínűtlen tény, élete utolsó szakaszában történelmi nevű, fejedelmi családból származó román
hercegnő szeretett belé - akinek Ő volt az első szerelme.
Franyó ludovikás tiszt volt, az olasz fronton egy Habsburg főherceg kedvenc kártyapartnere, a
Tanácsköztársaság idején a Vörös Lobogó főszerkesztőjeként, Lukács György népbiztos mellett
működött. Az ötvenes évek elején fegyházban töltötte sorsát, (úgymond, álnéven birodalmi náci lapokban
vezércikkeket írt - amit sosem lehetett rábizonyítani, és én nem is hiszem) néhány év múlva Bécsben
átvette a Herder díjat. Dr. Kiss Géza professzor az Utunk hasábjain leleplezte 1958-as Faust-fordítását:
párhuzamos hasábokon mutatta ki, hogy a temesvári szerző Lajtha Géza 1951-ben megjelent
tolmácsolását plagizálta, valósággal ellopta - csakhogy nyomban kiderült: Lajtha Géza nem más, mint
Franyó álneve. Ugyanis, mire Faustjának első változata elhagyta a kolozsvári nyomdát, Ő éppen
börtönben volt; dr. Tóth Samu, a híres kolozsvári könyvművész mesélte. Gaál Gábor nem volt hajlandó
bezúzatni a kötetet, csak a borítót, előzéklapot, címlapot cseréltette, odaíratta az álnevét - se Goethe, se
a romániai magyar olvasó, se a magyar irodalom ne veszítse el az új Faust-ot, csak azért, mert Franyó ül.
S így neje, a hajdan igen szép asszony, (állítólag egykor bécsi műlovarnő) is némi pénzhez jutott. Noha
németre s magyarra sokat fordított kínaiból, azzal vádolták: egy szót sem tud e bűvös nyelven. Az
Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője, Dimény (Herczka) István, aki karrierjét hajdan Franyó lapjánál, a 6
Órai Újságnál kezdte, eldöntötte: végére jár a dolognak, amikor a végül 1959-ben kiadott Kínai
verseskönyv ("Négyezer év költészetéből") című antológia szerkesztőségi előkészületei zajlottak. Közölte
Zoltán bácsival: ilyenkor illik meglátogatni a kínai nagykövetséget, bemutatni a tartalomjegyzéket, nehogy
a megjelenéskor majd valami ellen tiltakozzanak. D. I. előre mulatott azon, és nem gonosz kajánsággal,
hogy miképpen bukik le egykori főnöke- gazdája a követségen, s derül ki végre, hogy csak ki tudja,
milyen közvetítő nyelvek segítségével készítette antológiáját. (Melynek párja a Frankfurtban 1940-ben
kiadott Chinesische Gedichte). Ámde a kínai kultúrattaséval Franyó nyomban hosszas beszélgetésbe
fogott: ott, a követségi íróasztalnál, írásban. Amit nekem azzal magyaráztak, hogy kiejtésben nagyok a
különbségek a különféle tájak és korok kínai nyelvjárásai között, de írásukban azonosak. (Egyébként az
első világháború után, bécsi emigrációja idején a Keleti akadémia hallgatója volt...)
Mindig irigyeltem testi és szellemi erejét. Nyolcvan fölött is diót tört félkezében. Teher- és más
gépkocsikon, azaz "autóstoppal" utazott Temesvárról Sepsiszentgyörgyre, a színház évfordulós
ünnepségére - jó nyelvek szerint nagyon tetszett neki a színház szépasszony, okos asszony
igazgatónője, Dukász Anna. Franyó, a jó nyolcvanas egész nap zötykölődött mindenféle alkalmi járművel
Szentgyörgyig, majd hajnalig ropta a csárdást.
Senkiről nem pletykáltak annyit, mint róla - és ma már nem az az érdekes, hogy mi volt igaz, hanem az,
hogy mit hazudtak. Nem hazugság, hogy aradi barátomat és kollegámat, Mózer Istvánt, a helyi lap
kulturális rovatának vezetőjét telefonon megkérte: menjen el a szállóba, ahol látogatásakor lakott, és
hozza el ott felejtett pizsamáját. Csakhogy nem pizsama volt, hanem csipkés női hálóing. Zoltán bácsi
csak arra ügyelt ingerülten, hogy a megtalált hálóalkalmatosságot temesvári viszontlátogatásakor nehogy
a lakására vigye Mózer Pityu.
Diósy Menyhért, Léda állítólagos unokaöccse az ötvenes években a Tudományos Akadémia kolozsvári
titkárságán dolgozott, és gyakori, meghitt vendége volt Elvirának, szép szőke szomszédasszonyomnak.
Menyhért bácsi mesélte a következőket:
"Az első világháborúban a frontról a tiszteket időnként, meg- és fölerősödni hazahozták, afféle
szanatóriumszerű üdülőkbe. Az egyik Csucsa közelében volt. Franyó rendszeresen eljárt a Boncza-
kastélyba, nem annyira Ady, mint inkább Bertuka, Csinszka kedvéért. Egy alkalommal a parkban oly
erőszakosan udvarolt Csinszkának, a dulakodásig, hogy az önvédelemből teljes erejével Franyó kezébe
harapott. El is öntötte nyomban a vér a zubonyát, mindenét. Az eset azonban nemigen hozta zavarba
Zoltánt, másnap, igaz, felkötött karra, újra megjelent..."
Találkozom Franyó Zoltánnal. Mondom: "Zoltán bácsi, sosem meséltél nekem flörtödről Csinszkával.
Mondd, hogy volt az, amikor megharapott?"
"Óh!" - mosolygott az öreg hamiskásan és ujjával, simogató mozdulattal, az ajkára mutatott - "Óh, csak itt,
egy picit..."
"Karrieremet" rajta mérhettem le. Amikor publikálni kezdtem, javasolta, hogy igyuk meg együtt a kávénkat
a Lloyd-sori preszóban. Vigyázat: nem hívott meg kávézni, csak éppen egy asztalnál és együtt ihattam
meg vele a kávémat. Amikor a kolozsvári Utunk című irodalmi hetilapnál rovatvezető lettem, meghívott
kávéra. Amikor a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó "kisebbségi" főszerkesztője lettem, villásreggelire hívott a
lakására. Tévéműsorok főszerkesztőjeként lemérhettem: a tévé - nagyhatalom; taxit küldött ugyanis
értem, s a legelőkelőbb szálloda legelőkelőbb éttermében voltam ebédvendége. Betoppant a csinos,
izgalmas Kadelaine Fortunescu, Páskándi Géza volt felesége, a román világirodalmi folyóirat (Secolul 20)
szerkesztője, leült egy szomszéd asztalhoz. Franyó Zoltánnak felcsillant a szeme. Be kellett számolnom:
ki a hölgy. Vezetéknevét töprengve mormolta maga elé az öregúr, majd felkiáltott: "Megvan! Egy
Fortunescu nevű nyugdíjas öreg ezredes nyerte az oldboy trappversenyt, amikor én a galoppot!" (Lehet,
hogy fordítva, vagy egészen másképp - nem értek hozzá.) Odainvitáltam Madelaine-t - mert, persze, azt
hittem: képtelenség, hogy egy nyolcvan fölötti úr nyeregbeszálljon s versenyezzen... Ám kiderült: Franyó
ezúttal is igazat mondott.
Első verse 1906-ban jelent meg (tizenkilenc éves volt - Nyárutó volt a vers címe!, a Magyar Szemle
közölte), e nyárutót 72 aktív esztendővel élte túl. És mert e soraimat egy műfordítás kötetében
olvashatják, - a halála óta az első, megjelenő kötetében - nem szólok itt hallatlanul gazdag publicisztikai
és szerkesztői munkásságáról - csak a műfordításairól. Régi arab költők mellett Baudelaire, Louise Labé,
Edgar Allan Poe verseit fordította magyarra, kínai és ógörög költőket adott ki németül, 1946-ban jelent
meg Görög líra c. kötete, Puskint tolmácsolt magyarul - s 1958-1960-ban jelent meg hatalmas magyar
nyelvű műfordítói munkásságának három kötetes válogatása (s egy szűkebb kötet, Lírai világtájak címmel
1967-ben az Európa Könyvkiadónál). Egy kötetnyit szánt az afrikai költők bemutatásának. Rengeteget
fordított románból magyarra és németre, magyar költőket (például Adyt és Petőfit) németre.
Élete utolsó évtizedében indította útnak műfordítói munkássága mélyebbre markoló, érdekes, új
válogatását. Az I. kötet (Ősi örökség, 1973) ókori egyiptomi, sumér, akkád, ógörög, római, arab, perzsa,
indiai, kínai verseket foglal magában. A II. kötet az osztrák költészetet mutatja be, a III. kötetben (mely
Franyó halála évében jelent meg) középkori latin, olasz, francia, provence-i, belga, spanyol, angol, ír,
holland, flamand, svéd, (a lexikon szerint: svéd nyelvű finn!), valamint finn és norvég versek
tolmácsolását nyújtja át. (Dehát persze, e kötet olvasóinak még néhány Franyó-fordításkötet címét,
megjelenése évszámát köteles vagyok ideírni: Rainer Maria Rilke: Ének Rilke Kristóf zászlós szerelméről
és haláláról (1916), Baudelaire: Versek (Bécs, 1921), Erotica mundi (Bécs, 1922), Régi arab költők (Arad,
1924), Louise Labé: Szonettek (Budapest, 1937), Frühgriechische Lyrik (Berlin, 1942)... és a román
költőket fel sem soroltam, arról sem szóltam, mit fordított Jakob Wassermann, Arthur Schnitzler, Upton
Sinclair, Cervantes, sőt, orosz írók prózájából, Anatole France, Hofmannsthal drámáiból, és - mint látható
- sajtó alá rendezte a Hindu erotika című, 1925-ben Aradon kiadott antológiát - miként azt a Romániai
Magyar Irodalmi Lexikon 1981-ben megjelent I. kötetében a Dávid Gyulának köszönhető szövegben
olvashatjuk. (Csak tudnám, szerepel-e valamiféle lexikonban a piros bőrkötésben megjelent pompás,
emlékezetem szerint Hétpecsétes könyv című válogatása a világirodalom talán legerotikusabb műveiből,
melyet kamaszkoromban olvastam - avagy ez jelent volt meg annak idején Bécsben Erotica mundi
címmel?). Befejezésül hadd idézzek most halálakor közölt nekrológomból, a kihagyásokat kivételesen
nem is jelezve:
"Persze lehetetlen. Mindannyian meghalhatunk, de ez az életerős, fausti aggastyán, a halálával cinkosan
összejátszó, hajnalig csárdást ropó, szépasszonyoknak kurizáló, agyondolgozott, vidám, konyakozó,
egymaga intézmények munkáját elvégző, ezer kilométereket - és ezer éveket! - bebarangoló, ősznek
maszkírozott fiatalember, ez a nagy kópé, aki közel hetvenévesen "ezen is túl leszünk!" felkiáltással úgy
vonult a börtönbe, mint egy ifjú betyár, ez a zseniális szerkesztő és újságíró, aki ha megjelent Bécsben
vagy Lugoson, mintha valamelyik kínai dinasztia korából, Óegyiptomból vagy csak innen ni, Aretino buja
hölgyeinek kerevetéről került volna elő - Franyó Zoltán, ez a katonás hangú, titokzatos örök életű, akiről
évtizedek (évszázadok?) során mindig bebizonyosodott, hogy épp a legvalószínűtlenebb mondák az
igazak - aki szenvedve vágyta az akadémiai tagságot, akinek koporsója után magas hazai és külföldi
kitüntetéseket hordozunk, de ott érezzük a sírnál óperzsa királyok és fáraók és ógörög meg latin költők
kimondatlan háláját - nos, (Neki) el van intézve jó előre a beutalás az Esthajnalcsillagra, és tudom, onnan
Zoltán bácsi majd felhív hosszú telefonbeszélgetésre, megtudakolja, hány hasábos lesz a nekrológ,
milyen fényképe jelenik meg, és tovább szerkeszti onnan is életműve gyűjteményes kiadását, elküldi
borgisz és garmond betűmintáit, és megkér, intézkedjem sürgősen az Irodalmi Alapnál, mert a
csillagokban magas a napidíj, drága az injekció és a konyak...
Egy magyar író, aki sosem akart öngyilkos lenni, mohón és fiatalosan szerette az életet, tudott politizálni
és pénzt keresni, életművet teremteni, vidéken nem meghúzódni, szervezni, mulatni, adminisztrálni,
akarni..."
Azt hiszem, az alkotó kiváncsiság tartotta életben. Nem csupán a hajdanvoltra, de a majdanjövőre is
kiváncsi volt. És talán csak azt sajnálta, hogy majdani verseket nem lehet lefordítani.