Macskák

búvár zsebkönyvek
Móra
 VERESS-KÖNIG

Macskák

BÚVÁR ZSEBKÖNYVEK
MÓRA KÖNYVKIADÓ, 1987
 ÍRTA: VERESS ISTVÁN RAJZOLTA:
KÖNFG FRIGYES
A BORÍTÓT URAI E R I K A TERVEZTE
© VERESS ISTVÁN, 1987 ©
KÖNIG FRIGYES, 1987
A házimacska (Felis silvestris, forma catus) eredete az id k homályába
vész. Nemrég még úgy vélték, hogy 4-5 ezer évvel ezel tt az
egyiptomiak háziasítottak a núbiai vadmacskát. Az újabb ásatások
során Anatóliában (Törökország) talált szobrocskák azonban -amelyek
macskákkal játszadozó asszonyokat ábrázoltak - több mint hétezer
esztendeje készültek. Ekkor már Jerikóban is tartottak macskát. A
macska tehát El -Ázsiában lett háziállat, mégpedig több helyen is.
El dei nem az erdei vadmacskák, hanem az El -Ázsiában és
Arábiában él núbiai sztyeppmacskák voltak.
A földm veléssel foglalkozó si kultúrnépek számára az egérfogó
macskák tevékenysége igencsak áldásosnak bizonyult - eredményesen
védték az óriási gabonakészleteket -, s nagyon valószín , hogy az
ember els sorban ezért szelídítette meg a vadmacskát. A félig-meddig
domesztikált macska csak kés bb vált szent állattá, istenek
szimbólumává. Az elpusztult cicákat bebalzsamozták, s koporsóba
helyezve temették el, tulajdonosuk pedig gyásza jeléül leborotválta
szemöldökét. A macska kiirtását halállal büntették.
A középkor sötét babon a világában is nagy szerep jutott nekik: az
ördög fekete macskává változott át, s a boszorkányok vállán is ég
szem macska kuporgott. A boszorkányüldözések idején a
szerencsétlen állatokat elevenen égették meg.
A viktoriánus id kben a macskák sorsa jobbra fordult, s t 1871-ben
Londonban megrendezték az I. macskakiállitást. Megkezd dött a
tervszer tenyésztés. Napjainkban világszerte hódít a macskakultusz;
pazar küllem , színezet és mintájú cicák pompáznak a nemzetközi
kiállításokon, s a hivatalosan elfogadott fajták száma elérte a százat.
Az állatbarát azonban Örömét lelheti egy egyszer utcai macskában is;
elragadó, kedves társsá válik, ha szeretettel közeledünk hozzá...
3
VADON ÉL MACSKAFÉLÉK
I. tábla

1. Mocsári hiúz (Fel is [Chaus] chaus). A Felis nem egyik legnagyobb

test képvisel je. Súlya 4 és 15 kilogramm között váltakozhat, test-
hossza - a farkával együtt - 0,75-1,25 méter. A Fels -Nílustól Eí -
Ázsián, Iránon, Afganisztánon keresztül egészen Délkelet-Ázsiáig
szinte mindenütt megtalálható. A faj kisebb test - mindössze házi-
macska nagyságú - tagjai Thaiföldön és Sri Lankán élnek. Kilenc
alfaját ismerik. Mint neve is jelzi, els sorban a nád és káka borította
mocsárvidékek lakója. El szeretettel vadászik gázló- és vízimadarakra.
Ennek ellenére nem szívesen úszik; zsákmányát többnyire a nádas
mellett ejti el. Hallása kiváló; könnyedén észleli a vízre szálló madár
„becsapódását", becserkészi kiszemelt áldozatát, s hosszú lábai
segítségével magasra felugorva akár röptében is elcsípi a kés n észbe
kapó szárnyast. N sténye a s vízi-növényzet között készített száraz
fészekben hozza világra 2-5 köly-két, melyeket önfeláldozóan
védelmez. A fiatalon befogott példányok megfelel szoktatás mellett
hamar megszelídülnek.

2. Feketelábú macska (Felis nigripes). A Felis nem legkisebb, leg-

könnyebb - és sajnos még elterjedési területén belül is ritka! - tagja.
Két alfaja Dél-Afrikában fordul el : a Kalahári és a valamivel dúsabb
növényzet Karroo sivatagban. Súlya mindössze 1,5-5 kilogramm,
hossza 48-56 cm. Hangja meglep en er s, éles. Nevét fekete talpainak
köszönheti. Sz re foltos és csíkos mustrázatú. Els sorban apró
gerinces és gerinctelen állatokkal táplálkozik. Apró termetét sz kös és
nem túlságosan változatos étrendjének tulajdonítják. Ellenségei a
nagyobb ragadozó madarak, a mérges-és az óriáskígyók.

4
1. Sivatagi macska (Felis margarita). Kizárólag a sivatagok, pusz- II. tábla
taságok (Dél-Marokkó, Észak-Afrika, Arábia, El -Ázsia) lakója.
Alapszíne homoksárga, szürkés árnyalattal. Az enyhe szürkésbarna
csíkozás néha annyira elmosódik, hogy a macska egyszín benyomást
kelt. A farokvég feketés vagy fekete. Hossza 0,65 és 0,90 méter között
váltakozik, a farok a testhossz kétötöde. Meztelen talppárnáit - szinte
szandálszer en - er teljesen meghosszabbodott s sz rzet borítja, így
haladás közben nem égeti a sivatag forró homokja. Zsákmánya,
amelyet els sorban hallása révén cserkészik be (bár a látása is kiváló),
sivatagi ugróegerekb l és egyéb kiseml sökb l, illetve madarakból,
valamint hüll kb l és sáskákból áll. Ellenségei a mérgeskígyók, a nagy
ragadozó madarak és a farkasok.

2. Manul (Otocolobus manul). Pusztai macskának is nevezik. Bizo-

nyos tekintetben emlékeztet egy téli bundában pompázó európai
vadmacskára, különösen ami rövid, igen dús sz , sáv ózott farkát
illeti. A feln tt példányok teljes hossza elérheti az egy métert, a farok
ennek mintegy harmada. Vastag, s , a hosszú sz házimacskákhoz
viszonyítva meglehet sen durva szálú bundája 6 centiméteres.
Sz rszíne általában ezüstös okkerárnyalatú, akadnak azonban
sárgásvörös és sárgásszürke példányok is. Elterjedési területe a Kaszpi-
tenger keleti partjától Türkménia magassztyep-pein, a Bajkálon
keresztül egészen Mongóliáig, Tibetig és a kínai Szecsuán tartományig
nyúlik. Búvóhelyként sziklahasadékokat és barlangokat használ.
Túlnyomórészt kiseml sökkel és apróbb madarakkal táplálkozik.
maga viszont zsákmányul eshet farkasoknak, medvéknek, nagy
ragadozó madaraknak, hópárducoknak. Allatkertekben értékes
ritkaságnak számít. Fogságban - miután többnyire teljesen kifejlett
állatok kerülnek a rácsok mögé - vad, fékezhetetlen.

6
 III. tábla
1. Európai (erdei) vadmacska (Felis silvestris süvestris). Az „erdei
vadmacska" tulajdonképpen három, egymáshoz igen hasonló alfaj
összefoglaló neve. Az alfaj prototípusa a címben feltüntetett F.
silvestris silvestris a legelterjedtebb: el fordul a Pireneusi-félszigeten,
Franciaországban, Belgiumban, mindkét Németországban,
Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában,
a Balkán félszigeten, Törökország európai részén és a Szovjetunióban.
Az ember nem járta s hegyi erd ket kedveli. Zsákmányának
kétharmad része rágcsálókból és madárfajokból kerül ki, olykor
azonban az zeket is megtámadja. Az emberen és a vadászkutyákon
kívül ellensége a farkas és a hiúz (már ahol velük közös élettérben
fordul el ). A róka és a borz el l kitér, bár azok sem keresik a
találkozást, hiszen az „er viszonyok" nagyjából egyenl ek.
Vemhességi ideje 63-68 nap. A n stény egy évben egyetlen almot -2~4
kölyköt - vet. Kicsinyeit 6 hétig szoptatja, majd további 11 hétig
szilárd táplálékkal élelmezi. A kandúr 3 éves, a n stény 9-10 hónapos
korára lesz ivarérett.

2. Indiai sztyeppi macska (Felis silvestris ornata). A füves és sivatagi

sztyeppék, a félsivatag jelleg pusztaságok, bokros, nádas, kakás
ségek lakója. A Kaszpi-tenger délkeleti partjától Közép-Ázsián
keresztül egészen a Góbi-sivatag pereméig mindenütt el fordul.
Sz rzetén kisebb-nagyobb pettyek találhatók, bár akadnak mintázat
nélküli példányok is. Alapszíne fehéresszürke, krémszín ,
homokszín , szalmasárga, sárgásvörös vagy szürkésbarna. A sztyeppi
vadmacskák életmódjáról, szokásairól meglehet sen keveset tudunk,
annyi azonban bizonyos, hogy alkalomadtán házimacskákkal is
párosodnak. Túlnyomórészt rágcsálókkal, kiseml -sökkel és talajon
költ madarakkal táplálkoznak. F ellenségük a farkas, továbbá egyéb
kutyaféle ragadozók, valamint a sztyeppi sas.
 IV. tábla
1. Líbiai fakómacska (Felis silvestris lybica). Valamennyi házi-
macska közvetlen sének tartják. Nevezik még núbiai és északafrikai
fakómacskának is. Már óegyiptomi képeken és szobrokon is
félbukkan, ami egyértelm en jelzi, hogy igen korán kísér jévé vált a
különböz kultúráknak: f ként emberi települések környékén ütötte fel
sátorfáját, mivel ott patkányokban és egerekben gazdag
vadászterületekre talált. Ez a közelség mind a macska, mind pedig az
ember számára hasznosnak bizonyult: megnyílt a lehet ség a macska
háziasítása el tt... Karcsú, kecses állat, feje keskeny, pofája megnyúlt,
az orr felé hegyesed . Alapszíne világos krém, homoksárga,
fakószürke, szürkésbarna. Sz rének mintázata leo-párdpettyes vagy
tigriscsíkos. Hossza - fejét l a farka hegyéig -65 és 120 centiméter
között váltakozik. Hosszú, vékony farkán sötét gy rök találhatók, a
farokvég fekete. F ként a szavannák és a zárt bokorerd k lakója, de
itt-ott megtalálható a sivatagokban és a száraz erd ségekben is. F
ellensége - a házikutyán kívül -a hiéna, a sakál, a nálánál er sebb
vadmacskafajok, továbbá az óriáskígyók cs a nagyobb mérgeskígyók.
Nagyon ragaszkodik az emberhez.

2. Góbi macska (Felis bieti). Err l az állatról jóformán semmit sem

tudunk. Tény, hogy igen nagy test macska, s rövidebb lábaitól el-
tekintve mind testméretben, mind súlyban vetekszik a mocsári hiúz
legnagyobb példányaival. Voltaképpen úgy fest, mint egy óriási Felis
silvestris. Fejét l a farokvégig 1,05-1,40 méter lehet. Fülén
sz rpamacs található. Bár tulajdonképpen nem a Góbiban, hanem
annak átmeneti, a füves sztyeppbc nyúló zónáiban él, talppárnáit a
sivatagi macskához hasonlóan sz rzet veszi körül. Feltételezik, hogy a
góbi macska a Felis silvestris ázsiai sztyeppi vadmacskacsoportjának
leszármazottja.

10
 V. tábla
1. Tigrismacska (Leopardus tigrinus). Ez az érdekes, szép megjele-
nés , kis test macska Dél-Amerikában é!: Argentínától Mexikóig
fordul el . Kis termet állat, alig nagyobb a házimacskánál. Egyes
zoológusok szerint szakasztott olyan, mint egy miniat r leopárd.
Szörzetének színe és mintázata valóban hasonlít a leopárdéra: ál-
talában világossárga alapon koromfekete, de meg kell jegyezni, hogy -
csakúgy, mint valamennyi kis termet dél-amerikai vadmacskának - a
tigrismacska szörzetének színe, valamint rajzolata rendkívül
változékony. Fán lakó állat, viszonylag szegényes étlapján els sorban
madarak, továbbá ugyancsak fán lakó kisemlösök szerepelnek. Elég jó
úszó, de ezt a „tudományát" csak akkor hasznosítja, ha valamilyen
szorult helyzetb l másképpen nem képes szabadulni.

2. Ocelot (Leopardus pardalis). Érdekes módon a legtöbb eurá-zsiai

vadon él kis test macskának megvan a maga amerikai megfelel je.
A hópárducé például az ocelot, amely az Egyesült Államok déli
részét l Peruig, Észak-Argentínáig és Bolíviáig fordul el . Mint már
említettük, ezt az állatot is a kis test macskákhoz sorold ják, holott
egyes kifejlett példányai akkorára n nek, mint a kisebb termet
leopárdok. Átlagos testhosszuk 95 és 135 centiméter között váltakozik,
marmagasságuk 50-55 cm. Az ocelot viselkedése f ként a jaguáréra
hasonlít; nem véletlen, hogy életterük is azonos. A s , elhagyott
erd ségeket kedveli; a lakott emberi településeket általában messzire
elkerüli. Rendkívül jól mászik, felkúszik a legmagasabb fákra is, és
otthonosan mozog az ágak között. Az európai állatkertekben
viszonylag gyakori; a fiatalon befogott példányok elég könnyen
megszelídíthet k. Gereznájuk felkapott és méregdrága árucikk a
világpiacon; gyönyör mintázatú n i bundákat készítenek bel le.

12
Házimacska (Felis silvestris, forma caíus). Földünkön mintegy 300-
400 millió macska él. Ezek nagy többsége „közönséges" házimacska, s
csak elenyész részük fajtatiszta, törzskönyvezett jószág. Egy japán VI. tábla
mondás szerint: „Ha az ember egy kutyát 3 napig etet, az 3 évig sem
felejti el. Ha azonban egy macskát etetsz 3 évig, az már 3 nap múlva
sem fog emlékezni rád." Nos, ez a mondás kicsit leegyszer síti a cicák
viselkedését, de az tény, hogy a macska csak félig-meddig háziasodott,
és ez sok mindent megmagyaráz. Az a macska, amelyik a lakásban él,
annyira megszokja ezt az életmódot, hogy nem is vágyik a „szabad"
életre, de amelyik a pincébe vagy a padlásra került vagy éppen ott jött
a világra, az bizony megveti a „polgári kényelmet". Végs soron a
macska általában maga dönti el, hogy milyen életmód felel meg neki a
legjobban... A vad-és a hazimacska vemhességi ideje egyaránt
hozzávet legesen 53-tól 70 napig tart. Egy-egy elles alkalmával a
házimacskának akár 5-10 kölyke is lehet. A kölykök 6-7 héten át
kizárólag anyatejjel élnek. A n stény rendszerint évente kétszer
ivarzik, illetve párzik. A macska életkora átlag 10 év, de ez
természetesen függ az életviszonyoktól, a tartástól és az ápolástól is. A
közönséges házimacska a legváltozatosabb színekben és rajzolatokban
fordul el . Lehet: fekete, fehér, kékesszürke, háromszín , csíkozott,
tarka és így tovább.

1. Cirmos házimacska. A csíkozott vagy márványozott (cirmos)

macskák rizték meg a leghívebben seik rajzolatát; még a látszólag
egyszín cicák bundáján is átüt a csíkozottság.

2. Fehér házimacska. Szemei kékek vagy narancssárgák, néha fele-

más szín ek. Sz rzete hosszú vagy rövid. Születéskor homlokán
gyakran szürke folt látható, amely kés bb elt nik.

14
 VII. tábla
HOSSZÜ SZ MACSKÁK

Perzsa macskák. Körülbelül 500 esztendeje ismerik a hosszú sz

macskákat, eredetük azonban homályba vész. Eredetileg két típusuk
létezett: a Perzsiában (ma: Irán) kialakult perzsa macska és a
Törökországból származó angóra. Az is valószín , hogy mindkét típus
shazája Oroszország volt, és keresked k vitték magukkal ket a
macskatenyésztés fellegvárába, Angliába. Mindenesetre sokáig hol
perzsa, hol angóramacskának nevezték ezeket a bozontos szépségeket.
Napjainkban Európában általában perzsa, Amerikában hosszú sz
macskának hívják ket. Nem minden hosszú sz macska perzsa!
Sajátos fej- és testfelépítés jellemzi a perzsákat: masszív, gömböly
fej; nagy és kerek szem; kis, lekerekített fül; rövid, széles, tompa orr;
vastag sz rzet, hosszú, finom tapintású szálakkal; rövid, zömök test;
kurta lábak; tömött, dús farok. Pazar megjelenés cicák, jelenleg
mintegy 30 szín változatuk létezik.

1. Vörös cirmos perzsa. Hozzávet leg a XVII. század közepén ala-

kulhatott ki. Zömök, masszív test állat. Feje széles és gömböly ,
szeme rézszín . Sz rzete mély melegvörös (legalábbis a standard -
vagyis a „fajtaszabvány" - el írása szerint, amely az „ideális" macskát
írja le a tenyészt k számára, de egyel re még kevés az ilyen „ideális
szín " példány), élénken, határozottan elüt rajzolatokkal. Fölöttébb
játékos, kedves cica.

2. Fehér perzsa. Az egyik legrégebbi hosszú sz fajta; hozzávet leg

300 éve létezik, ám csupán az 1800-as évek végén vált igazán
népszer vé. Három változata van: a narancssárga, a kék és a felemás
szem . (Ez utóbbi a kék szeme oldalán lev fülére rendszerint nem
hall.) Teste zömök, feje széles és gömböly . Sz rzete puha, selymes,
tömött. Színe tiszta fehér, mindenféle folt vagy árnyalat nélkül.
Tanulékony, pajkos, szép állat.
16
 VIII. tábla
1. Fekete perzsa. Régi, természetes, azaz nem tenyésztett fajta.
Eléggé ritka, mert nem könny tenyészt i feladat a „tökéletes" -
azaz rozsdás árnyalat és fehér sz rszálak nélküli - fekete színt kia
lakítani. Eredete homályos, bár Európában már a XVI. század vé
gén el fordultak teljesen fekete, hosszú sz példányok. Kiállítá
son el ször Angliában, 1871-ben mutatták be önálló fajtaként.
Kezdetben egyébként inkább az angóramacskához hasonlított;
hosszú arcorrj része és nagy füle volt. A tervszer , gondos tenyész
tés eredményeként ezek a jegyek ma már szinte teljesen elt ntek,
s az eszményi kiállítási példányokat a tömzsi arcorri rész, a kicsiny
fül és a mélyfekete szín jellemzi. Teste zömök, masszív, de ennek
ellenére egyáltalán nem t nik nehézkesnek. Feje széles és göm
böly , szeme réz-, illetve sötét narancsszín . Elfogulatlan tulaj
donosai szerint értelmes, kedves, de kissé szeszélyes, kényesked
cica.

2. Kámea perzsa. Sokan a legszebb hosszú sz macskának tart

ják ezt a selymes, puha bundájú cicát, és valóban különleges meg
jelenés , elegáns áltat. A kontrasztok jellemzik. Aljsz rzete egy
szín (fehér vagy krém), sz rvégei pedig elütöen sötétek (vörösek
vagy krémszín ek). Hasonlít a csincsillához. Nem túlságosan régen,
az 1950-es évek végén alakították ki ezüst-, valamint vörös és
krémszín perzsák keresztezése révén. Hamarosan a színek egész
skáláját sikerült el állítani: vörös-füst, árnyalt, gyöngyház, krém
füst, kék-krém és tekn cszín változatok jelentek meg és arattak
megérdemelt sikert a kiállításokon. Mint minden perzsa macska,
a kámea sem kedveli a nagy meleget, szívesen húzódik h vös sar
kokba, különböz bútorok alá. Nyugodt, kiegyensúlyozott, kelle
mes természet , „társaságkedvel " teremtés, akárcsak a többi hosz-
szú sz macska. Teste zömök, de korántsem nehézkes. Feje szé
les, gömböly ; orra pisze. Szeme nagy, kerek, narancssárga vagy
rézszín . Dús sz rzet farka rövid.

18
1. Csincsilla. Neve a csincsillát, ezt az Andokban él kis termet
rágcsálót, no meg a csincsillanyulat juttatja az ember eszébe, habár
természetesen semmi közük sincs egymáshoz. Mind a mai napig nem IX. tábla
sikerült tisztázni, miért kapta éppen ezt az elnevezést... Az egyik
legelragadóbb hosszú sz fajta, amely szépségversenyeken gyakran
nyeri el „A Kiállítás Legszebb Macskája" címet. Szépsége színének
tisztaságában és a fülén található, felálló fehér bojtban rejlik.
Aljsz rzete fehér, minden egyes sz rszál vége fekete, ezáltal egyöntet
színhatást keltve fut végig a fejen, a fülön, a mellkason, a hason és a
farok alatt. A fehér alapszín és a fekete sz rvégz dések különleges
megjelenést kölcsönöznek a csincsillának. A látványt még fokozza a
hatalmas, kerekre nyílt, mélysmaragd vagy tengerzöld szín szem.
Igaz, a kölykök némi meglepetést okozhatnak a kezd tenyészt nek, az
újszülöttek ugyanis olyanok, mint a cirmos cicák: szép csíkos a
bundájuk.

2. Füst perzsa. Gyöngyházfehér aljsz rzet és fekete sz rcsúcsok

jellemzik ezt a fajtát. Lényegében az 1960-as évekt l tartják számon:
csincsilla, fekete, kék és fehér perzsák véletlen párzásából keletkeztek
az els példányok Angliában. Meglehet sen hosszú id telt el, míg - az
1960-as években - a füstszín változat újból népszer lett. Jelenleg már
sok-sok színváltozatban tenyésztik (tekn c-tarka, fekete, kék, kámea,
ezüst stb.), de még nem minden változat nyert „polgárjogot" a
kiállításokon. Szeretetre méltó, h séges, engedelmes, nyugodt,
kellemes társ. Nem túlzottan kényes és igényes; tartása viszonylag
kevés gonddal jár. Zömök, masszív test , rövid lábú, széles, gömböly
fej , apró fül , pisze orrú, rövid farkú macska. Nagy, kerek szeme
narancs- vagy rézszín . Sz rzete hosz-szú, dús, selymes tapintású.

20
Bicolor (kétszín ) perzsák. Meglehet sen régóta ismernek ilyenfajta X. tábla
macskákat, de kiállításokon csak viszonylag rövid ideje szerepelnek.
Eredetileg ugyanis „utcai" macskának tekintették ket a rátarti
tenyészt k, így azután érthet - ha nem is jogos! -, hogy
származásukról szinte semmit sem jegyeztek fel a „macskakrónikák".
Csak 1955-ben ismerték el a bicolort önálló fajtaként, s az elteit három
évtized alatt több érdekes és szép színváltozatot (kékfehér, fekete-
fehér, krém-fehér, vörös-fehér) sikerült kialakítani. Ez egyébként már
csak azért is jelent s tenyészt i teljesítmény, mert a standardel írások
nagyon szigorúak: megkövetelik, hogy a bicolor színfoltjai világosan
elhatároltak, egyenletesek és arányosan elosztottak legyenek. A
kétszín macskák masszív test , rövid, vaskos lábú, kurta farkú, széles,
gömböly fej , selymes tapintású, igen hosszú, lebeg sz rzet ,
rendkívül szép cicák. Egy-egy bicolor alomban általában 3-4 kölyök
lát napvilágot. A kiscicák életrevaló, er teljes felépítés , nagy test ,
korán ér , igencsak gyorsan fejl teremtmények. A cirmos jelek és a
színfoltokban található fehér sz r hibának számít. Gyönyör , elegáns
sz rzetük mindennapos, gondos ápolást igényel. Mint valamennyi
perzsa, a kétszín macska sem kedveli a nagy meleget. Ami pedig a
természetét illeti, szeretetre méltó, csendes, engedelmes,
kiegyensúlyozott cica.

1. Vörös-fehér perzsa. Masszív, zömök test , széles, gömböly fej

macska. Hosszú, lebeg sz rzete selymes tapintású. Színfoltjai ha
tározottan elhatárolódnak, egyenletesek és arányosak.

2. Fekete-fehér perzsa. Klasszikusan szép megjelenés , er teljes

felépítés , gömböly fej , nagy szem , rövid farkú cica. Meghatá
rozó színe a fekete; fehér legfeljebb a sz rzet fele lehet.

22
 XI. tábla
1. Tekn ctarka perzsa. Ez a különleges megjelenés fajta a XIX.
század vége felé kezdett kialakulni. Kiállításon el ször az 1900-as
évek elején jelent meg, és tüstént nagy felt nést keltett. Érthet hát,
hogy mind Európában, mind Amerikában hamarosan népszer lett.
Ennek ellenére eléggé ritka. Tenyésztése ugyanis egyáltalán nem
könny , így azután a tekn ctarka kölykök iránti kereslet jóval
nagyobb, mint a kínálat. Tenyészt i körében az a mondás járja: ahhoz,
hogy a kiscicák között tekn ctarka is legyen, több szerencsérc van
szükség, mint szakértelemre! S ebben van némi igazság, hiszen -
sajátos módon - a tekn etarkák szinte kizárólag n stények. Kandúrok
csak nagy ritkán születnek - és akkor is majdnem mindig sterilek, azaz
nem származhatnak t lük utódok. „Hivatalos" színe a fekete, a krém és
a vörös keveréke. Szörzetében ezek a színek jól elkülönülnek
egymástól; minden összefügg színben megjelen folt hibának számít.
A tekn ctarka perzsa kellemes, engedelmes, értelmes jószág. Jó, de
szigorú anya. A kiscicák színét -mint már utaltunk rá - lehetetlen el re
megjósolni: krém-, fekete, vörös vagy cirmos szín ek egyaránt
lehetnek az alomban.

2. Tekn ctarka-és-fehér. Hasonló a tekn etarkához, azzal a kü-

lönbséggel, hogy a fekete, a krém- és a vörös színen kívül a fehér is
megtalálható gyönyör , tarka bundáján. Az említett - fehérrel tarkított
- színek köpenyszer en borítják a testét. A túl sok fehér szín nem
kívánatos, de meg kell jelennie a cica pofácskáján, a lábain és a
mellkasán. A csíkos, pettyes vagy gy s minták hibának számítanak.
Akárcsak a tekn ctarka macskánál, ezeknél a cicáknál sem lehet szó
tudományos alapokon folytatott tenyésztésr l; lehetetlen el re
megjósolni, milyenek tesznek a kölykök. Mindig kellemes meglepetés,
ha tekn ctarka- és -fehér szín is van közöttük! A kandúrok ennél a
fajtánál is majdnem mindig sterilek.

2.4
 XII. tábla
1. Ezüst cirmos perzsa. Pazar látvány a színezüst alapsz rt l jól
elüt , s fekete mintázatú ezüst cirmos. Sajnos manapság ebb l a
fajtából mindössze két-három példány látható a nagyobb nemzetközi
kiállításokon. Sokak szerint azért, mert a tenyészt k nagyon felkapták
a csincsillát, mégpedig az ezüst cirmos rovására. A csincsilla mellesleg
állítólag az ezüst cirmostól származik, ezt azonban mindmáig nem
sikerült egyértelm en bebizonyítani. Ennél a fajtánál a legnagyobb
hiba talán az, ha az alapszín a megkövetelt színezüst helyett csíkos
vagy szürke, továbbá ha a minták nem eléggé sötétek és elütök. A
valódi cirmos minta világosan látható, és sohasem fut egymásba.
Néhány túl szigorú tenyészt nek egyébként az a véleménye, hogy a
fajta akkor kezdett hanyatlani, amikor a mogyorószín szem mellett a
zöldet is elfogadták, tudniillik a jelenlegi leírásban már „mogyoró
vagy zöld" szerepel, és ez „lazít" a szigorú fajtakövetelményeken.

2. Barna cirmos. Nem könny a tenyészt feladata, ha megfelel

szín és mintázatú, hosszú sz barna cirmost akar kialakítani.
A szakirodalom szerint 1939-ig néhány ilyen kivételesen szép pél
dány élt Angliában, a háború után azonban a fajta er sen megrit
kult, különösen a kiváló egyedek száma zuhant a mélypontra.
Napjainkban a barna cirmos „másodvirágzásának" lehetünk ta
núi, bár a színe még nem érte el a háború el tti „gazdag homok
szín" árnyalatot. Jóllehet ezt a cicát barna cirmosnak nevezik,
a színe inkább homokszín , jellegzetes s fekete mintázattal,
amely a hátról kiindulva a test alatt folytatódik, és a hason egyesül
(ez az úgynevezett „pillangó-minta"). A barna cirmos feje keske
nyebb és hosszabb, mint a többi hosszú sz fajtáé. Fülei magasan
a fejtet n helyezkednek el. Szeme nagy, tágra nyílt, mogyoró- vagy
rézszín .

26
 XIII. tábla
Egyéb hosszú sz macskák

1. Balinéz. A macskák elnevezése sokszor bizony megtéveszt : a

himalája macska például nem a Himalájából származik, mint ahogy a
balinéz shazája sem Báli szigete. Hová valósi hát ez a viszonylag új
fajta? Amerikába, ahol eleinte - az 1950-es években -hosszú sz
sziáminak hívták, majd 1968-ban az egzotikusabb báli név mellett
döntöttek. Feltehet en azért, mert bájosan fürge, kecses, elegáns járása
a Báli szigeti táncosok mozgására emlékeztet. A balinéz lényegében
nem más, mint hosszú sz sziámi. Pontosabban: sziámi sökt l
származik. Eléggé kés n, csupán 1963-ban ismerték el Önálló
fajtaként. Középtermet , izmos, hajlékony, selymes sz állat. Fóka,
csokoládé, kék és lila szín változatban tenyésztik. Világszerte egyre
népszer bbé válik, s joggal, mert állítólag kedves, élénk, ragaszkodó
természet cica. Nagyon szereti a gyerekeket.

2. Birman (Burmai szent templommacska). Az si legenda szerint ez

a fajta egy kék szem istenn l, Cun Kiang Szet l származik.
Egyszer, valamikor régen ugyanis haramiák támadtak meg egy si
burmai kolostort, s a nagy kavarodásban a szerzetesek macskája az
istenn szobra el tt termett: „bundája bearanyozódott, szeme az
istenn szemének kékjét vette fel, mancsai pedig kifehéredtek". Isteni
csoda történt! A kolostor összes macskája „szent színekben" kezdett
pompázni, s a csodától felbuzdult szerzeteseknek sikerült
visszaszorítani a haramiákat... Ez persze csak szép legenda. Es mi a
valóság? Nos, a birman feltehet en a sziámi macskából alakult ki, a
perzsa macskákhoz nem sok köze van! Életer s cica: játszik, rohangál
egész nap. Annyira élvezi a „közönséget", mint egy vásárt komédiás,
intelligens, gyöngéd, de szerfelett bohókás természet .

28
 XIV. tábla
1. Maine Coon. Nevét valahogy így lehetne magyarosítani: a maine-i
ravasz fickó. Az egyesült államokbeli Maine államból származik - és
nagyjából ez minden, amit a fajta eredetér l tudunk. Egész Európában
rendkívül ritka; hazánkban nem tenyésztik. Hosszú, bozontos farka
miatt született talán az a legenda, hogy vadmacska és mosómedve
(angolul: zacoon) keresztezéséb l alakult ki. Ez persze teljes
képtelenség! Inkább elképzelhet , hogy a helybéli elvadult házimacska
és az európai telepesek által Amerikába bevitt angóramacskák
keveredéséb l szármázik. Erre vall sz rzete, színe és testalkata is. A
Maine Coon az egyetlen olyan háziasított macskafajta, amelynek
kifejlett példányai átlagosan 10 kilogrammot nyomnak, de
el fordulnak 14-15 kilós „óriások" is. Állítólag valamikor az
Amerikába hajózó tengerészek vittek magukkal hosszú útjaikra ilyen
macskákat, s a nagy test , er s, harcias állatok sikerrel irtották a
hajókon tanyázó, gabonán felhízott, hatalmasra n tt patkányokat.
Minden lehetséges macskaszínben el fordul, fehérrel kombinálva,
imponáló megjelenés , temperamentumos, szívós, rendkívül jól
alkalmazkodó, gyerekszeret állat.

2. Török macska. Törökországban megszámlálhatatlan macska él;

sokféle színben, különböz hosszúságú bundákban pompáznak. Miután
a hosszú sz macskákat valamikor „angóra" névvel illették, érdemes
megemlíteni, hogy van egy sajátos török fajta: a sz re tiszta fehér, az
egyik szeme zöld, a másik pedig kék szín . Ez az úgynevezett „ankara"
macska. Az „igazi" török macskának dús, hosszú, fehér sz rzete van,
jellegzetes r tes farokkal, körkörös világosabb és sötétebb
árnyalatokkal. Nagy, csillogó szeme aranysárga, az orra és a füle
gyöngyház-rózsaszín . Bár a közhiedelem szerint a cicák nem szeretik
a vizet, ez a fajta kölyökkorától egyaránt élvezettel úszik gyors sodrú
patakokban és átlóvizekben.

30
 XV. tábla

1. Török angóra. A perzsa macskát és a török angórát gyakran

összetévesztik egymással. Tény, hogy a két különböz fajta lénye-
gében több évszázaddal ezel tt keletkezett; a perzsák eredete nem
tisztázott, a török angóra viszont Ankarából származik. Elképzelhet ,
hogy valamikor régen a perzsa macskák tenyészt i török angóra ka t
használtak fel annak érdekében, hogy kialakítsák a fajta ma már
közismerten hosszú, selymes sz rjellegét. Miután más macskákkal
keresztezték, az angóra mint fajta hosszú évekre majdnem teljesen
elt nt a macskavilág porondjáról, s csupán nevében, utalásként maradt
meg a különböz hosszú sz macskák leírásában. Napjainkban
azonban újból színre lépett, és a tenyészt k sok szép példányt
vonultatnak fel a nagy nemzetközi kiállításokon. Középtermet
macskák, hosszú testtel, nagy, pamacsos fülekkel. Selymes, sima
sz rzetük, „királyi" nyakfodruk jellegzetesen megkülönbözteti ket a
többi macskafajtától.

2. Himalája. Több évtizeddel ezel tt egy fanatikus tenyészt el-

határozta, hogy keresztezi a sziámit a perzsa macskával, s olyan cicát
alakít ki, amelynél mindkét fajta jellemz i megtalálhatók. Az
eredmény: egy hosszú sz macskaféle - típusában perzsa, sz r-
zetmintában sziámi! Nos, valahogy így keletkezett a himalájaként
ismertté vált hibrid fajta. Egyes törzskönyvez egyesületek ugyan nem
hajlandók külön fajtaként elismerni, hanem a perzsa osztály egyik
színváltozataként tartják nyilván, de ez a himalája macska rajongóit
egyáltalán nem zavarja... Való igaz, hasonlít a perzsákhoz: a széles,
gömböly fej, a nagy kerek szemek, a rövid, fitos orr, a zömök test, a
tömzsi lábak, a hosszú, leomló sz rzet - mind olyan sajátosság, amely
mindkét fajtánál megtalálható. A himalájai egyébként colour-point
színjelei (a testszínt l eltér végtagszínek) teszik jellegzetessé. (A rajz
kólyökmacskát ábrázol).

32
RÖVID SZ MACSKÁK XVI. tábla

A macskák többsége rövid sz , olyannyira, hogy egészen a XVI.

századig Európában nem is ismertek másféle cicákat. Ezek az állatok
er sen hasonlítottak az európai vadmacskához; alapszínük és
mintázatuk a cirmos volt, majd - a háziasítás eredményeképpen -
kialakultak a fekete, a vörös és a szürke változatok is. Fajtatiszta
tenyésztésükkel Angliában foglalkoztak el ször. Ma már sok-sok
színváltozatuk létezik. Vannak: brit (európai), amerikai és egyéb rövid
sz macskák.

Brit rövid sz rüek. A kívánatos típus minden színváltozatnál azonos:

középhosszú, er teljes, izmos test; er s, arányos lábak; kecses,
kerekded mancsok. A fej gömböly , jól lejlett pofával; a fül apró, az
orr rövid. A sz rzet rövid és tömör. A brit rövid sz az egyik
legintelligensebb, legbájosabb cica, amely voltaképpen a házimacskák
különösen jól sikerült példányaiból formálódott ki nemzedékek hosszú
során át. A család barátja, engedelmes, jó viszonyban van a többi
háziállattal is, gazdájához er teljesen köt dik. Kedvelt színváltozatai:

1. Krém. Noha ez az elb völ fajta igen ritka, néha mégis felt nik
egy-egy kiállításon, és ma már sok tenyészt fordit jelent s energiát a
megfelel szín példányok kialakítására, gyarapítására. A standard
„gazdag krémszín"-t ír el , ám manapság a krémszín macskák
többsége túlszínezett: különböz mintákat találunk bundájukon.

2. Kék-krém. Viszonylag új - alig két évtizede elfogadott - fajta.

Sz rzete kék és krémszín , foltok nélkül enyhén egymásba folyó.
Mindig n stényeket kölykezik, ezért csak gondos fajta keresztezések
révén születhetnek elfogadható kiscicák.
34
1. Fekete. A babonás hiedelmek általában a rövid sz fekete XVII. tábla
macskához kapcsolódnak. Sajnos még ma is sokan azért választanak
fekete macskát, mert úgy vélik, hogy szerencsét hoz. A régi rajzokon,
metszeteken a boszorkányokat és a fekete mágiát kísér fekete macska
rendszerint hosszú test , hátát púpozó állat, ferde vágású, zölden
villogó, félelmetes szemekkel. A rövid sz fekete macska mai
változata vérmérsékletben és küllemben egyaránt igencsak eltér ett l a
típustól. A gondosan tenyésztett példányok kellemes megjelenés ,
értelmes, kedves cicák. Egyébként a „közönséges" házimacskák között
is sok a fekete szín , de ezeknek a szeme rendszerint zöld,
bundájukban pedig fehér toltok, sz rszálak is találhatók.

2. Fekete spriccelt. Valamikor az 1970-es évek táján Norman Winder

angol macskatenyészt azzal a gondolattal kezdett foglalkozni, hogy
keresztezi a csincsilla perzsát a brit rövid sz vel. Elb völte ugyanis a
csincsilla ezüstös fényben pompázó bundája és a brit rövid sz
robusztus felépítése. Fáradozásai sikerrel jártak: 1973-ban már
kiállításon mutathatta be új fajtáját, amelyet british black tippednek,
azaz brit fekete spricceltnek nevezett el. A fajtát 1980-ban ismerte el a
Macskabarátok Kormányzótanácsa. A standard arányos, zömök
testfelépítést ír el . A sz rzet legyen minél rövidebb; a göndörödés
megengedett. A mancsok er teljesek, a farok arányos a testhosszal, a
szem kerek és tágra nyílt. A fej gömböly . A „tipping" - vagyis a
„spricceltség" - a sz r hosszának 1/8-át teheti ki, a sz rzet egyébként
hófehér. A szem mélyzöld; a sárga és a mogyorószín hiba. Az új fajta
példányai igen kiegyensúlyozott természet ek, nincsenek
kedélyhullámzásaik. Szeretik, ha gazdájuk minél többet foglalkozik
velük. Meglehet sen igénytelenek, ételben sem válogatósak, bár
mindenekel tt a hal a kedvencük.

36
 XVIII. tábla

1. Fehér. A tiszta fehér szín, amelyben nyoma sincs semmilyen más

árnyalatnak vagy foltnak, s az élénk zafírkék, nagy, kerek szem
rendkívül vonzóvá teszi ezt a fajtát. Nem véletlen, hogy az utóbbi
id kben egyre népszer bb. Sajnálatos módon azonban meglehet sen
ritka, nem sokan vállalkoznak tenyésztésére. Egyrészt azért, mert mind
a hosszú, mind pedig a rövid sz , kékszem cicák többsége süketen
lát napvilágot, másrészt pedig nem mindig sikerül a hófehér sz rzetet
és az el írt kék szemet „produkálni". Érdekes egyébként, hogy a
fejükön fekete sz rszálakkai született kiscicák az esetek többségében
jól hallanak. (A fekete sz rszálak kés bb azután elt nnek.) Nagyon
tiszta macskák, szemmel láthatólag élvezik, ha gondozzák, ápolják
szörzetüket, s t még a fürdetést is meglep en jól t rik, néha
kifejezetten kedvelik. (Mellesleg megjegyezzük, hogy általában nem
nagyon tanácsos fürdetni a cicákat, mert könnyen megfáznak.) A rövid
sz fehér macskának van még narancssárga és felemás szem
változata is.

2. Barna cirmos. Csíkos macskákat már az si Egyiptomban ábrá-

zoltak, és házimacskáink zöme is csíkos valamilyen formában. Mind a
hosszú, mind pedig a rövid sz cicák hozhatnak világra csíkos
mintázatú kölyköket, amelyek mintája az id k folyamán elhalványul.
Mégis egy valódi rövid sz barna cirmost kitenyészteni a standard
által el írt jellegzetes, s fekete mintázattal - nagy bravúrnak számit!
A mintázatnak jól el kell különülnie a környezett l, a háti sávokban
nem lehet fehér, sem csíkozás vagy fehér jel, noha ez sajnos gyakran
el fordul. A farok és a láb szépen gy zött, a mellen két „nyaklánc"-
szer minta kívánatos. A század elején még sok barna cirmost neveztek
be a kiállításokra, kés bb azonban számuk egyre fogyott, napjainkban
pedig mindössze egykét példány látható bel lük.

38
1. Tekn ctarka. Kivételesen szép macskafajta. Rövid sz rzetén ra-
gyogóan érvényesülnek sötét és világos árnyalatú fekete-vörös foltjai,
amelyek egyenletesen borítják a testét. A fülön, a pofán, a Iá-bakon, a XIX. tábla
mancsokon és a farkon elhelyezked foltok teljesen egyformák;
mindegyik jól elhatárolható, nem mehet át más színbe, legalábbis így
követeli meg a standard. Ám a szigorú el írások ellenére nagyon ritka
az olyan tökéletes szín példány, amelyiken nem találhatók tarka
foltok, cirmos minták. A rövid sz tekn ctarka kandúr - akárcsak
hosszú sz társai - kivétel nélkül mind steril, ezért ennek az érdekes,
különleges fajtának a továbbtenyész-téséhez rendszerint valamilyen
egyszín kandúrt használnak. Az eredmény még így is
kiszámíthatatlan. Nagyon valószín tlen, hogy egy alomban egy vagy
két tekn ctarka kölyöknél több születik - ha születik egyáltalán! A
legszebb kiscicák eleinte meglehet sen sötét sz ek, s csak kés bb
világosodik ki a bundájuk. A tekn ctarka macskák szeme aranysárga
vagy rézszín . Jellegzetes ismertet jelük a homlokukon található vörös
vagy krémszín „lángnyelv".

2. Tekn ctarka- és -fehér. Hasonlít a tekn ctarkához, azzal a kü-

lönbséggel, hogy a fekete, vörös és krém kevert foltjai mellett egy-
befügg fehér mez k is találhatók a bundáján. A fehér folt „hajlamos"
a túltengésre, ez azonban hibának számít. Ugyancsak súlyos hiba, ha a
színek elmosódnak, illetve, ha az állat szörzete tarka pettyes vagy tarka
foltos. Éppen ezért általában teljesen egyszín tenyészkandúrl szoktak
választani csíkos vagy foltos helyett, mert ezek a jegyek rendszerint
tovább örökl dnek. A rövid sz tekn ctarka és fehér cicák rendkívül
„jellemes" állatok, gazdájukhoz különösen ragaszkodnak, továbbá
közismerten jó anyák. A fajta kandúrjairól viszont elmondhatjuk, hogy
ritkák, mint a fehér holló'

40
 XX. tábla
Amerikai rövid sz macskák. A macskák paradicsomában, Ame-
rikában - ahol hozzávet leges becslések szerint 40 millió macska él -
minden negyedik család tart valamilyen doromboló szépséget. Az
amerikai tenyészt k számos új fajta „feltalálásával" büszkélkedhetnek.
Ilyenek például az amerikai rövid sz cicák, melyeknek sei minden
bizonnyal Európából származnak. Nálunk sajnos nem tenyésztik ket,
holott feltehet en sok hódolójuk lenne. Tudniillik fölöttébb kellemes
természet , szelíd vérmérséklet , tartózkodó állatok, soha nincsenek
terhére gazdájuknak. Az is el nyük, hogy egyáltalán nem
„beszédesek", illetve ha mégis megszólalnak, hangjuk az emberi fül
számára halk, lágy, kellemes. Az európai rövid sz macskáknál
valamivel könnyebb, elegánsabb, finomabb típust képviselnek.
Hajlékony, karcsú, rugalmas mozgású állatok, szinte nesztelenül
közlekednek. Fejük viszonylag nagy, kissé tojásdad alakú, valamivel
hosszabb, mint amilyen széles. Fülük széles alapú, a hegye lekerekített.
Szemük nagy, kerek, tekintetük ragyogó és rendkívül figyelmes.
Sz rzetük rövid, kemény, télen s bb, mint nyáron. Hiba a fehér folt,
a puha, hosszú sz rzet és a rövid farok. Nem szívesen tenyésztik a túl
élénk, de a túl esetlen példányokat sem.

1. Makréla ezüst. Mintázata pontosan olyan, mint az európai rövid

sz cirmos macskáé. Alapszíne világos, halványezüst. A csíkos
rajzolata éjfekete. Orrtükre téglavörös, talppárnái mélyfeketék. Szeme
2Öld vagy mogyorószín .

2. Foltos vörös cirmos. Érdekes megjelenés macska. Alapszíne

vörös, csíkozása mélyvörös. Az orrtükre és a talppárnái téglavörösek.
Szeme ragyogó aranyszín .

42
 XXI. tábla
Egyéb rövid sz macskák

1. Japán csonkafarkú macska (Japán bobtail). si, természetes,

távol-keleti fajta. Legfontosabb fajtajegyeit - azt, hogy mells lábai
jóval rövidebbek, mint a hátulsók, továbbá furcsa, pamacssze-r ,
csonka farkát - azokon az ezeréves festményeken is felfedezhetjük,
amelyek akkoriban készültek, amikor az els példányok Kínán és
Koreán át eljutottak Japánba. Jellemz még a bundáján egymástól
élesen elüt foltokban megjelen színe: a fehér, a fekete és a v rös.
Japánban Mi-Ke a neve. Arról nevezetes, hogy - akár egy jól nevelt
kutya-gyakran felemeli egyik mells lábát, és így „kér", illetve
„köszön". A japán áruházak kirakataiban éppen ezért gyakran látható
porcelánból készült szobra, amint a már említett pózban „üdvözli" a
látogatókat. Ezeket a szobrokat ManekiNekónak, „köszön macskának"
hívják. Intelligens, barátságos, h séges cica. Szeret úszni és kutya
módjára apportírozni. Gyakran hallatja hangját, de ennek ellenére
egyáltalán nem hangos, inkább azt mondhatnánk, hogy nagy
„szókinccsel" rendelkezik. Élelmezése meglehet sen bonyolult feladat:
kizárólag halat eszik! A hideg id járásra is módfelett érzékeny.

2. Ocicat. Ezt az érdekes pöttyös állatot csak nemrégiben tenyésztették

ki, mégpedig egy csokoládészín sziámi kandúr és egy sziámi-abesszin
hibrid n stény pároztatásával. Az Egyesült Államok határain kívül
szinte teljesen ismeretlen. Jelenleg még „kísérleti fajtádnak számít, de
igen nagy a valószín sége annak, hogy hamarosan hivatalosan is
elismerik. Egyel re két változatban tenyésztik: sötét és világos
gesztenyeszínben, a mellkason, a lábakon és a farkon cirmos foltokkal.
Közepes méret , karcsú, elegáns megjelenés macska. Barátságos,
játékos, kifejezetten gyerekszeret , nyugodt, csendes természet :
ideális kedvenc. Tenyészt i szerint tartása nem okoz különösebb
gondot.

44
 XXII. tábla
1. Man szigeti macska (Manx). Az Atlanti-óceán mellék tengerében,
az ír-tengerben található Man sziget lakói fölöttébb büszkék
macskájukra, a manxra, olyannyira, hogy a sziget jelvényéül is ezt a
fura megjelenés , különleges cicát választották. A manx teljesen
farkatlan (illetve, ha nem úgy születik, teljesen kurtított farkú), kacsázó
járású, zömök test , nagy és gömböly fej , rövid, dús sz r-zet cica.
Hátulsó lábai lényegesen hosszabbak, mint a mells k. Szemének színe
megegyezik sz rszinével. Rendkívül ügyes, mozgékony, értelmes,
igénytelen, szívós, „talpraesett" állat. Származása ismeretlen. Egyesek
azt tartják, hogy a legendás spanyol Armada „hajótöröttjeként" került a
szigetre, ahol kés bb elszaporodott. Más források szerint, amikor az
írek elfoglalták Man szigetét, katonáik levágták az shonos macskák
farkát és - forgóként - a sisakjuk mellé t zték. A farokkurtítás azután
hagyománnyá vált...

2. Chartreux. Franciaországban, a Karthauzi-kolostorban tenyész-

tették ki ezt a fajtát, ott, ahol az azonos nev világhír italt, a „lik rök
királyn jét" is készítik. A karthauzi szerzetesek egyes források szerint
Dél-Afrikából hozták be ezeknek a rövid sz , kék szín cicáknak az
seit. Nagy test , kékesszürke szín állat. A II. világháború idején
Európában a fajta megmaradt példányait kénytelenek voltak angol kék
macskákkal keresztezni, de végül egy francia szigetr l nagy nehezen
sikerült tiszta tenyészetet szerezni, s ezekkel az állatokkal azután
megvetették az alapját a mai állománynak. A chartreux-t leginkább
er s és széles pofájáról, s , bársonyos tapintású sz rzetér l és
vékony, kölyökszer , nyivákoló hangjáról lehet felismerni. Nyugodt,
csendes cica, csak ritkán hallatja „szavát".

46
 XXIII. tábla
1. Keleti macska. Alakját a sziámitól, színeit más rövid sz faj-
táktól örökölte. A „keleti" elnevezés voltaképpen megtéveszt , hiszen
csupán arról van szó, hogy Angliában az egyszín macskákat
sommásan „külföldi rövid sz " cicáknak nevezik, hazai tenyészt ink
pedig - nem túl szerencsésen! - ezt a „külföldi" szót helyettesítik a
„keleti" jelz vel. Mindenesetre a keleti macska nem tévesztend össze
a keleti cicák fajtacsoportjával, melynek csupán egyik típusa, tagja. A
keleti macska mindig egyszín , de több szin-változata létezik: keleti
lila, keleti fehér, keleti kék, keleti ébenfekete stb. Hosszú, nyúlánk,
kecses, izmos test macska. Könnyen szaporodik. Társaságkedvel ,
aktív, értelmes, békés állat, olyany-nyira, hogy még a kutyákkal is
könnyen „szót ért".

2. Korát. si, természetes fajta, a thaiföldi Korát fennsík szülötte. Egy

XfV. századból származó - macskákról szóló - verseskötetben három
fajtáról írnak: a fóka sziámiról, egy rézszín cicáról, amely feltehet leg
burma macska lehetett, és a koratról. Korát városában egyébként Si-
Sawat a neve, ami jószerencsét jelent. Thaiföldön nagyon népszer ; az
egyik közismert idegenforgalmi plakáton thai népviseletbe öltözött
lány látható, kék korát macskával a kezében. Az ottani standardleírás is
szinte költ ien fogalmaz: „Sz re felh szín , szeme, mint a zsenge rizs
színe..." Mind a mai napig ritka fajtának számít. Aki ilyen macskát
szeretne venni magának, bizony sokáig kell várnia, míg egy
koratkolyökhöz juthat. Az Egyesült Államokban van a legtöbb bel le,
de ma már Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Kanadában, Dél-
Afrikában és Új-Zélandon is tenyésztik. Közepes termet , selymes
szörzet , zöld szem , izmos cica. Vonzó természet , élénk, eszes állat,
szereti, ha becézgetik, simogatják. Gazdájához nagyon ragaszkodik.
Más macskákkal jól megfér, s t szívesen barátkozik kedves, szelíd
kutyákkal is.

48
1. Szfinx. Vadonatúj fajta: 1984-ben mutatták be a híres párizsi
macskakiállításon a Baltard Pavilonban. Rajongói a filmszínházakban
nagy sikert aratott E. T. cím tudományos-fantasztikus filmben látott XXIV. tábla
rokonszenves „idegen lény" földi mását vélték felfedezni a különleges
cicákban. A meglehet sen furcsa külsej macskaújdonságot a
tengerentúlon, Kanadában tenyésztették ki. Voltaképpen meztelen
macska, csaknem teljesen sz rtelen, b re puha és vagy rózsaszín ,
vagy elefántszürke. Tudni kell persze, hogy amióta a macska létezik,
genetikailag érthetetlen okokból, id l id re születnek olyan
példányok, amelyek teljesen sz rtelenek maradnak feln tt korukban is.
Illetve csak maradnának! Az anyaállatok ugyanis nem sok figyelmet
fordítanak „abnormális" újszülötteikre, így azok hamarosan
elpusztulnak. Egy kanadai tenyészt életben tartott egy ilyen meztelen
kiscicát, és hosszas, tudományos alapossággal végzett keresztezés után
sikerült „állandósítani" az „új" cicákjellegzetes, furcsa küllemét. Az
így kialakult macskákat azután devon rex cicákkal keresztezte, és
megszületett az igazi szfinx! Az új macskafajtával egyel re mindössze
néhány tenyészt foglalkozik az egész világon.

2. Szingapúri macska. Délkelet-Ázsiából származó természetes fajta.

Ezen a tájon többnyire vastag bundájú, az abesszinre emlékeztet
macskák élnek. A szingapúri azonban kisebb termet , és vonásai is
mások. Szabadon él , Szingapúr mocsaras vidékein megbúvó macska,
amelyet a szigeten él külföldiek „fedeztek fel" és szelídítettek
magukhoz. Kiállításon el ször 1977-ben szerepelt. Az átlagosnál
kisebb termet , közepesen hosszú test , zömök, izmos macska. Szeme
nagy, mandulavágású, mogyorószín , zöld vagy aranysárga.
Tartózkodó, s t kifejezetten gyanakvó természet . Ennek ellenére
szeretetre méltó, csendes, kedves állat.

50
1. Skót lógófül macska (Scottish fold). Vadonatúj, ám mégis régi
kelet fajta. Régebbi természettudományos leírások ugyanis emle-
getnek bizonyos lógó fül cicákat, amelyeket Kínában „fedeztek fel" a XXV. tábla
zoológusok. Nem tudni pontosan, hogyan kerültek ezek a minden
bizonnyal spontán mutáció révén kialakult macskák Skóciába,
mindenesetre a napjainkban látható legtöbb ilyen fajta cica egy Susie
nev , fehér szín és lógó fül n stényt l származik. Ez a fáma szerint
valamikor az 1960-as évek elején jelent meg az egyik skóciai farmon.
S miután a lógó fül: mutáció; és ha lógó fül egyedeket pároztatnak
egymással, az rendszerint torz utódokat eredményez, a skótok ezeket a
cicákat olyan álló fül macskákkal pá-roztatták, mint például a brit és
az amerikai rövid sz cicák. Voltaképpen így alakították ki az új
fajtát, amely azután - érthet módon - a „Scottish fold", azaz skót
lógófül nevet kapta. Bizony egyel re korántsem próféta a saját
hazájában; legalább annyi az ellenz je, mint a híve!

2. Cymric. Az 1960-as években az amerikai macskatenyészt k a Man

szigeti macskák között id nként hosszabb sz rzet , farkatlan
kölyköket találtak. Tervszer tenyésztésbe vonták ezeket a példá-
nyokat, és az így kialakított új fajtát cymricnek nevezték el. A cymric
külleme az amerikai (hosszú sz ) manx macskától lényegében
csupán félhosszú, puha sz rzetével tér el. Feje gömböly , az arcorri
része el keskenyedik. Szeme kerek, sz rzetével azonos szín . Háta
rövid és feszes; szokatlanul hosszú hátulsó végtagjai miatt mozgása
ugráló, az üreginyúléra emlékeztet. Farka helyén jellegzetes mélyedés
található. Sz rzete, mint már említettük, közepesen hosszú, a fején és a
végtagjain kissé rövidebb, a hátulsó lábain úgynevezett „gatyát" alkot.

52
1. Abesszin. Azt tartják: ez az állat a fáraók szent macskájától
származik, de sokkal valószín bb, hogy tudatos és gondos tenyészt i
munka eredménye. Az viszont tény és való, hogy a régi egyiptomi XXVI. tábla
freskókon fellelhet macskaábrázolások nagyon hasonlítanak az
abesszin cicára. Az is tény, hogy a rómaiak vittek magukkal
Egyiptomból ilyenféle macskákat Angliába, s ezek lehettek a mai
abesszin el dei. Mindenesetre a hivatalos standard Angliában készült
el 1929-ben, de már 1883-ban kiállítottak néhány példányt a londoni
Kristály-palotában megrendezett szépségversenyen. Az egyik
legkedveltebb rövid sz fajta. Rajongói szerint olyan, mint egy
miniat r puma. Egy bizonyos: intelligens, készséges és - ami pedig
„macskakörökben" elég nagy ritkaság! - engedelmes állat. Rövid
sz , vörös és kék színváltozatban tenyésztik.

2. Orosz kék. Valószín leg az oroszországi Arhangelszkb l szár-

mazik; angol tengerészek vihették át a szigetországba. A múlt szá-
zadban még „arhangelszki kék" volt a neve, de hívták máltai és
spanyol macskának is. Mellesleg soha nem derült ki, hogyan, milyen
fajtákból alakították ki ezt a változatot. Amit biztosan tudunk róla, az
csupán annyi, hogy Angliában a század végén mutatták be kiállításon,
és miután ebb l a fajtából csak nagyon kevés példánynyal rendelkeztek
a tenyészt k, angol kék macskával és kék sziámival pároztatták az
állományt. Ez a meggondolatlan lépés az orosz kék különleges
sz rzetének elvesztését eredményezte. A II. világháború után azonban
a lelkes tenyészt k sikeresen „helyreállították" az eredeti fajtát, s ma
már viszonylag jó példányokat láthatunk a macskaszépségversenyeken.
Félénk, csendes, nyugodt, szeretetre méltó, jól alkalmazkodó állat.
Gazdájához nagyon ragaszkodik, kifejezett szobacica.

54
 XXVII. tábla
Burma macskák. Keleti eredet cicák. Állítólag valamikor réges-régen
Burmában kizárólag csupán a gazdagok - és a kolostorok - tartották, és
szent állatként tisztelték. Minden egyes cicának külön „szolgája" volt,
akit bizony szigorúan megbüntettek, ha nem gondozta kell
szakértelemmel és szeretettel az állatot. Nos, lehet, hogy mindez
csupán legenda, a valóság viszont az, hogy a burma eredete
meglehet sen vitatott. Igaz, hogy régi, XV. századból való thaiföldi
könyvekben olyan utalásokra, illetve ábrázolásokra bukkantak,
amelyek a burma macskára hasonlítanak, mégsem állíthatjuk
egyértelm en, hogy a fajta teljes egészében onnan származik. Az
történt ugyanis, hogy 1930-ban egy Wong Mau nev barna keleti
stény került az Egyesült Államokba Burmából, amelyet azután -jobb
híján! - sziámi kandúrral pároztattak. így született meg a burma
macska - Amerikában! Ideális kedvenc. Hívei szerint értelmesebb,
mint sok más fajta. Rendkívüli módon köt dik az emberhez. Humoros,
vidám, aktív cica. Elfogult tenyészt i szerint, ha valaki olyan macskára
vágyik, amelyik a világ végére is elkíséri - akkor feltétlenül burma
macskát válasszon. Teste er s és izmos; jóval súlyosabb, mint
amilyennek látszik. Barna, kék, cso-koládészín , lila, vörös, barna-
tekn c, krémszín , kék-tekn c, cso-koládé-tekn c és lila-tekn c
változatban tenyésztik.

1. Barna burma. Ez volt az els színváltozat, amelyben ezt a fajtát

elismerték és tenyésztették. A feln tt állat egyenletes sötét csoko-
ládébarna szín . Szeme mélysárga vagy aranysárga.

2. Vörös burma. A feln tt macska világos mandarinszín , pofács-

káján halvány cirmos mintázattal, egyéb testtájain határozatlan
rajzolatokkal. A szeme aranysárga.

56
 XXVIII. tábla
Sziámi macskák. „Az embernek azért van szüksége macskára, hogy
félelem nélkül simogathasson egy ragadozót" - mondta egyszer Léonor
Fini, a franciák legnagyobb macskaszakért je. Úgy tetszik, a sziámi
macskákkal kapcsolatban kétszeresen is igaz ez a megállapítás: von/ó,
egzotikus, elragadó lény valamennyi. Amikor lapulnak, képzelt vagy
valódi áldozatuk után futnak, faágakra kúsznak vagy egyszer en csak a
napon süttetik magukat, a sziámi macskák azzá válnak, amik:
valódi, kicsinyített ragadozókká, ám szemükben a gazda iránti odaadó
szeretet fénylik... A sziámit egyesek mutációnak tartják, mások úgy
vélik, hogy a nyugatafrikai aranymacska (Profelis temmicki)
leszármazottja. Mindenesetre Dél-Ázsia buddhista templomaiban ma is
ott él szabadon a burma macskával egyetemben. A kérdés inkább az,
hogy került Keletr l - Európába? Nos, ha igaz, Sir Owen Gould, az V.
Ráma sziámi király mellett szolgálatot teljesít brit nagykövet figyelt
fel ezekre a macskákra 1884-ben. Hazavitt két csokoládészín példányt
Angliába, és egyik leszármazottjuk az 1888-as londoni
macskakiállításon „A legszebb macska" címet nyerte el. Mozgékony,
eleven, kíváncsi természet állat, meglehet sen kényes és igényes.
Alkalmazkodóképessége viszont egészen rendkívüli. Legvonzóbb
tulajdonsága a gazdája iránti - néha túlzott! - szeretet. A gondoskodást,
tör dést, kedveskedést túlf tött ragaszkodással honorálja.

1. Fókaszín sziámi. Sz rzete igen rövid, finom tapintású, meleg

krémszín , hátulsó részén enyhén sötétbe hajló, a gyomor és a mellkas
tájékán világosabb. A sz rvégek mély fókabarnák.

2. Csokoládészín sziámi. Elefántcsontszín test, a sz rvégek meleg

kakaó-, az orr és a mancsok fahéjszín ek. Szemei sötétkékek. Az
er teljes farokgy zöttség hiba.

58
 XXIX. tábla
Rex macskák. Napjaink egyik legkülönlegesebb megjelenés cicája.
Egyedülálló rövid, göndör sz rzete tulajdonképpen nem is emberi
beavatkozásnak köszönhet ; véletlen mutációról van szó. A tenyészt k
érdeme mindössze annyi, hogy sikerült ezt a mutációt rögzíteni, és
ezzel az új fajtát állandósítani. Érdekes egyébként, hogy a rex
különböz területeken - Németországban, Angliában és az Egyesült
Államokban - csaknem egyidej leg alakult ki. Két változata van: a
cornish és a devon rex. Ha egymással pároztatjuk ket,
megkülönböztet tulajdonságaik összemosódnak. A kívülálló laikusok
szemében a két típus küllemileg nem is nagyon tér el egymástól.
Mindkett közepes nagyságú, izmos, de vékony felépítés állat. A hát
és a nyak enyhén ívelt; a végtag hosszú, formás; a farok ugyancsak
hosszú és vékony. A szem ovális, s a sz r színével harmonizál. A
rexben tulajdonképpen két személyiség él. Tud kedves, nyugodt,
szeretetre méltó lenni, s „jó" pillanataiban nagyszer szobacica. Ezeket
a „békésebb" id szakait azonban hosszú, igen mozgékony periódus
követheti. Ilyenkor fölöttébb lármás, izgága, túlságosan is játékos.
Sz rét nem hullatja, elegend hetenként egyszer végigfésülni. Kevés
sz re miatt viszont fokozott kalóriaveszteségnek van kitéve, ami
zsiradékban gazdagabbétrenddel pótolható.

1. Cornish rex. Feje háromszög alakú, orra hosszúkás és egyenes,

nagy füle az arc jellegével harmonizál. Sz rzetéb l hiányoznak a
koronasz rök; pihesz rei göndörek vagy pöndörödöttek. Minden
sz rszín megengedett, ha mintázott, legyen szimmetrikus.

2. Devon rex. Pofája teltebb, mint a cornish rexé, orra rövidebb, füle
még nagyobb és terpesztettebb. Van némi koronasz rzete. A
foltozottság nála hibának számít, kivéve a tekn c és a fehér változatot.

60

NÉVMUTATÓ
(A római számok a színes táblákat:
ismertet szövegoldalakat jelölik.)
VADON ÉL
MACSKAFÉLÉK Í-V., 4-12
Európai (erdei) vadmacska III., 8
Feketelábú macska I., 4
Góbi macska IV., 10
Indiai sztyeppi macska III., 8
Libiai fakómacska IV., 10
Manul II., 6
Mocsári hiúz I., 4
Ocelot V., 12
Sivatagi macska II., 6
Tigrismacska V., 12
HÁZIMACSKA VI., 14
Cirmos VI., 14 Fehér VI., 14
HOSSZÚ SZ
MACSKÁK VII-XIV., 16-30 Balinéz
XIII., 28 Birman XIII., 28 Himalája rövid sz
XV., 32 Maíne Coon XIV., 30
Perzsa macskák VII-XII., 16-26
- Barna cirmos XII., 26
- Csincsilla IX., 20
- Ezüst cirmos XII., 26
- Fehér VII., 16 -
Fekete VIII., 18
62
Burma macskák XXVII., 56 Orosz kék XXVI., 54 Rex
- Barna burma XXVII., 56 macskák XXIX., 60
- Vörös burma XXVII., 56 - Cornish XXIX., 60
az arab számok a képeket Chartreux XXII., 46 Cymric - Devon XXIX,, 60
XXV., 52 Szfinx XXIV., 50
Japán csonkafarkú macska Sziámi macskák XXVIII., 58 ~
XXI., 44 Keleti macska XXIII., Csokoládészín XXVIII., 58
- Fekete-fehér (Bicolor) X., 22 48 Korát XXIIL, 48 Man szigeti - Fókaszín XXVIII., 58
- Füst IX., 20 macska XXII., 46 Ocicat XXI., 44 Szingapúri XXIV., 50
- Kámea VIII., 18 Skót lógófül macska XXV., 52
- Tekn ctarka XI., 24
- Tekn ctarka- és -fehér XI.,
24
- Vörös cirmos VII., 16
- VÖrös-fehér (Bicolor) X., 22
Török angóra XV., 32
Török macska XIV., 30
RÖVID SZ MACSKÁK XV1-
XXIX., 34-60
Abesszin XXVI., 54 Amerikai rövid
sz macskák XX., 42
- Foltos vörös cirmos XX., 42
- Makréla ezüst XX., 42 Brit
macskák
XVÍ-XIX., 34-40
- Barna cirmos XVIII., 38
- Fehér XVIII., 38
- Fekete XVII., 36
- Fekete spriccelt XVII., 36
- Kék-krém XVI., 34
- Krém XVI., 34
- Tekn ctarka XIX., 40
- Tekn ctarka- és -fehér XIX.,
40
HU ISSN 0324-3168

ISBN 963 II 5193 X

Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest Felel s

kiadó; Sziládi János igazgató Kossuth Nyomda
(86.0558), Budapest, 1987
Felel s vezet : Bedé István vezérigazgató
Felel s szerkeszt : Karárii Ilona
szaki vezet : Szakálos Mihály
Szakmailag ellen rizte: Dr. Színák János
Képszerkeszt : Árva Ilona
szaki szerkeszt : Deák Ferencné
145 000 példány. Terjedelem: 2,76 (A/5) ív. IF 5767
32,- Ft
A Búvár Zsebkönyvek
eddig megjelent kötetei:
Madarak 1. (4. kiadás)
Vadvirágok 1. (4. kiadás)
Gombák (4. kiadás) Halak
(3. kiadás) Lepkék (4.
kiadás) Dísznövények (3.
kiadás) Csigák, kagylók (2.
kiadás) Fák, bokrok (3.
kiadás) Legyek, hangyák,
méhek, darazsak (3. kiadás)
Vadak (3. kiadás) Ásványok
(2. kiadás) Mohák, zuzmók,
harasztok (2. kiadás)
Bogarak (3. kiadás)
Kövületek Kutyák (3.
kiadás) Kígyók, békák (2.
kiadás) Díszmadarak (3.
kiadás) Vadvirágok 2. (3.
kiadás) Kultúrnövények 1.
(2. kiadás)
Pókok, skorpiók (3. kiadás)
Háziállatok (3. kiadás)
Gyümölcsök (3. kiadás)
Ösáilatok (3. kiadás)
Kultúrnövények 2. Felh k
(2. kiadás)
Állatkerti eml sök (2.
kiadás)
Állatkerti madarak (2.
kiadás) Gyógynövények
Tengeri állatok 1. (2.
kiadás) Tengeri állatok
2. (2. kiadás) Emberek
(2. kiadás) Kaktuszok,
pozsgások (2. kiadás)
szernövények (2.
kiadás) Különös
növények Kiseml sök
(2. kiadás)
Emberel dök Trópusi
pillangók Kabócák,
bodobácsok
snövények Havasi
virágok Hagymások,
gumósok Szitaköt k,
kérészek, hangyales k
Madarak 2. Különös
állatok Egyszervolt
állatok Trópusi
orchideák Lovak
Kína kerti virágai
Macskák