Arany János El se mondá,

Nyult a szép bimbóhoz

A MÉH ROMÁNCA Hogy letörje
A virágcsomóhoz.
Ablak alatt A szegény méh
A pünkösdi rózsa, Rárepűlt kezére,
Kezd egy kicsit Csókot adni
Fesleni bimbója: Annak a fejére.
Kékszemű lyány,
Válogat belőle, „Hess te gyilkos!
Koszorúnak Ne bocsáss fulánkot:
Holnap esküvőre Leszakasztám,
. Vigyed a virágod.”
Reménykedik „Szép menyasszony,
Egy kis méh az ágon: Már nekem mi haszna!
Szép eladó, Koszorúdnak
Jaj, ne bántsd virágom! Híja lesz miatta.”
Ezt az egyet
Magamnak kerestem, Koszorúdnak
Alig hasadt Híja lesz miatta -
Mikor eljegyeztem. Ezt a kis méh
Keserűn mondhatta,
Felel a lyány: Mert a szíve,
Te bohó kis állat! Hiába parányi,
Lelsz te rózsát Nagyon tudott
Nem egyet, ha’ százat, A virágért fájni.
Holnap is nyit,
Holnap is eljössz te S a leánynak,
Csak ne kívánd Hiába kiáltott,
Ami legszebb közte. Szeme alá
Üti a fulánkot;
Mond a kis méh: Szegény bogár!
Szőke szép hajadon, S maga haldokolva
Neked Isten Félreült, egy
Hű szeretőt adjon! Rozmarin-bokorra.
Nem sok amit
Kívánok tetőled: Szép menyasszony
Ne szakaszd le Jajgat a sebével,
Az én szeretőmet. Esküvőre
Sem mehet szemével:
Felel a lyány: Holdfogyásig
Dehogynem szakasztom! Dagadt lőn a tája...
Dehogy leszek Azalatt meg
E ne’kűl menyasszony! Elhagyá babája.
Koszorúmban (1847)
Ezt fonom előre,
Ugy vigyenek
Holnap esküvőre.