Himnusz és a Szózat elemző fogalmazás

A 19. században volt a reformkor. Ekkor a romantikus költészeté volt a

főszerep. A Romantika jellemzői: színes költői képek, jelzős szerkezetek,
szélsőségek bemutatása, szembeállítás, túlzó előadás.
A korszak két legismertebb költője Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály.
Legismertebb műveik a Himnusz és a Szózat. A két mű között 13 év különbség
van, ennek ellenére a tartalmi és a szerkezeti tulajdonságok nagyja részt
megegyeznek. Mindkét mű történelmi képekkel mutatja a múltban, a
jelenben,a jövőben a magyarságot,és buzdítja tettre a nemzetet. A Himnusz a
reformkor előtt, 1823. január 22-én keletkezett (magyar kultúra napja). Az
ország helyzete katasztrofális. Kölcsey Istenhez fordul segítségért, hogy ne
következzen be a végső pusztulás. Vörösmarty ezzel szemben logikus érvvel
felvázolja a népnek a jövőt. Ami vagy jó, vagy pedig rémesen rossz. A mű 1836-
ban íródott meg egyes szám 2. személy használatával. Mindenki, aki elolvassa,
úgy érzi, hogy az üzenete a versnek neki szól. Mindkét költemény műfaja óda.
Az óda magasztos tárgyú ritmikus felépítésű dallamos lírai műfaj, emelkedett
hangokkal, feszült érzelemmel egybefonva. A Himnusz imádság és könyörgés, a
Szózat egy szónoki beszéd, ami romantikus képeket használ. Mindkét mű
magasztos. Szerkezetileg mindkettő keretes költemény. Kölcsey Istenhez
fohászkodik, az első versszakban felszólítja, az utolsóban könyörög hozzá. A
Szózat a hallgatókhoz szól. Buzdítja és felszólítja az embereket a
hazaszeretetre. Ellentétes képek találhatók benne. A Himnusz kettő versszaka a
dicső múltról (Mátyás harcai, honfoglalás), négy pedig a magyarság legrosszabb
időszakáról szól. A magyarok a bűneik miatt Isten bünteti őket a tatárjárással és
a török hódítással. A költő a vers ennek a részében szintén ellentéteket és
túlzásokat használ. Így írja le a rettenetes helyzetüket. A hetedik versszakban a
reménytelenség és a kilátástalan jövőt mutatja be. A nyolcadikban már ismét
könyörög. A Szózat is a múlt leírását tartalmazza a keret után, hasonlóan a
Himnuszhoz. A dicsőséget a honfoglalás képeiben mutatja be. A hatodik
versszakban Vörösmarty már a jelent mutatja be. A magyarság hosszú
küzdelem után végre méltó helyet találhat a világon. A tízedik versszaktól
kétféle jövőképet mutat be a költő. Melyben a hősi küzdelem és szenvedés
után az imánk meghallgatásra talál, akkor jobb kor következik e nemzet
számára, de ha kevés volt a nemzet erőfeszítése, akkor a „nagyszerű halál lesz a
sorsunk.”Az óda végén visszatér a keret. Hűségre szólítja fel a magyarságot az
alkotó. A vers romantikus képekkel, felsorolással, halmozással van teli.
Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály meglátásai végeredményben az 1848-
49-es szabadságharcra teljesedtek be. Erkel Ferenc által lett megzenésítve a
Himnusz, a Szózatot pedig Egressy Béni zenésítette meg.