A Burakumin (部落民) kifejezés szó szerint falusi embert jelent, amely egy gyakorlatilag pária

állapotú, öröklött foglalkozás alapján hátrányosan megkülönböztetett kisebbségi csoportra utal. Négy
kritérium illik rá az ötből a Wagley & Harris által a kisebbségek definiálására használtakból.
Alárendelt szerepet tölt be egy komplex társadalomban és olyan szociális megkülönböztetésektől
szenved, mint az előítélet, diszkrimináció és szegregáció. Ez a kisebbség nagyrészt egy öntudattal
rendelkező szociális egység, amely a közös szociális megkülönböztetésből eredő csoportba tartozás
érzésén és a csoporton belüli összetartáson alapul. A csoportba származás alapján lépnek be, így
egyesítik a generációkat. Hogy ezt az utolsó kritériumot megerősítsék, a Burakumin körében a
házasság formája túlnyomórészt az endogámia. Bár a Burakumin kisebbségnek minősül e négy
jellemző alapján, nem teljesül rájuk az ötödik kritérium: nincsenek speciális kulturális és fizikai
jellemzőik, amelyek megkülönböztetik a kisebbséget a többségtől. A Burakuminok és az átlag japánok
megegyeznek mind nyelvükben, mind kultúrájukban, mind rasszukban.

„láthatatlan faj” Bár a „faj” koncepció használhatósága vita tárgya, de a legtöbb szociológiai definíció
a fajt egy olyan kategóriának veszi, ami az emberek fizikai megjelenésének különbségén alapul. Ellis
Cashmore a „társadalmi faj” eszméjét úgy használja, mint „emberek csoportja, akiket egy adott
társadalomban társadalmilag összetartozónak definiálnak fizikai jellemzők, pl. bőr pigmentáció,
hajszerkezet, arcbeli jellemvonások, testfelépítés, stb.”

Bizonyos történelmi és anyagi kritériumok esetén az emberek felruháznak bizonyos biológia

jellemzőket jelentéssel, ami alapján megkülönböztethetnek, kizárhatnak és uralkodhatnak. Ez a
felfogás lehetővé teszi számunkra, hogy levezessük a Burakuminok létrejöttét, kezelését és
kategorizálását, mint egy fajta rasszizmust. Memmi szavaival: „A rasszizmus vagy diszkrimináció egy
generalizált és végső érték hozzárendelés valós vagy képzelt különbségekhez, a vádló előnyére és az
áldozat hátrányára annak érdekében, hogy bizonyítsa az az előző saját privilégiumait és az agresszió
jogosságát.” Bár különböző kultúrájú, életmódú és hagyományú emberek mindig vannak, az igazi
probléma az ezek értékelése a hatalmon lévők szempontjából. Fizikai különbségekhez csak azért
fordulnak, hogy igazolják a diszkriminációt, amit aztán negatívan értékelt jellemzőkkel vagy
cselekedetekkel hoznak kapcsolatba. Az ilyen feltételezett jellemzők megléte felhasználható egy
csoport alapanyag és egyéb forrásainak vagy politikai jogainak megvonásának bizonyítására.

Kisebbségi csoportoknak is számos szociológiai definíciója van, pl. Louis Wirth szerint „Egy
kisebbséget olyan embercsoportként definiálhatunk, akik a fizikai vagy kulturális jellemzőik miatt a
társadalom többi tagjaitól el vannak választva, megkülönböztetett és egyenlőtlen bánásmódban
részesülnek, és ezért saját magukat kollektív diszkrimináció tárgyának tekintik.” Ez a jellemzés nem
illik a Burakuminokra, mert nincsen megkülönböztető fizikai vagy kulturális jellemzőjük. Giddens
azonban a kisebbségek másik jellemzőit is említi. Egyetért azzal, hogy tagjaik hátrányos helyzetűek a
diszkrimináció eredményeként, de hozzáteszi azt is, hogy a kisebbség tagjainak van egyfajta
szolidaritása, „összetartozási érzése”, és a kisebbségi csoportok általában bizonyos szinten fizikailag
és szociálisan is izolálva vannak a nagyobb közösségtől. Goldstein hozzáteszi, hogy a kisebbség egy
olyan csoport, amelyet a társadalom politikailag domináns csoportjai „másnak” tekintenek. Meg van
tagadva tőlük a domináns csapat tagsága, és nem is azonosíthatják magukat velük. Mikor a
kisebbségtől a politikai, gazdasági és szociális társadalmi kiváltságokat is megtagadják, egy elnyomott
kisebbség jön létre. Ez általában elkerülhetetlen, kivéve, ha törvényekkel védik őket. Giddens és
Goldstein definíciói szerint a Burakuminok kisebbségnek tekinthetők.

„Qualification Group” – minőségi csoport

Ezzel szemben Noboru Yamamoto szerint a Burakuminok nem nevezhetőek kisebbségnek, ert
nincsen megkülönböztető fizikai vagy kulturális jellemzőjük. Ő a „minőségi csoport” kifejezést
használja, ami egy olyan csoportra utal, melyet a tagjai minősítése definiál, pl. a nem. Példaként a
nők klubjait és a fiatal férfiak szervezeteit hozza fel. A minősítés alapja lehetnek pszichológiai vagy
közös szociális jellemzők. A Burakumineknek is van minősítése a Buraku közösségek lakóiként.

Pária/kiközösített csoport

De Vos szerint a Burakuminokat csak történelmi kasztként lehet interpretálni. Passin az

érinthetetlenek konceptusát használjam és az indiai, koreai és tibeti hasonló csoportokhoz hasonlítja
a Burakuminokat. Ő úgy definiálja az érinthetetlenséget, mint „egy társadalmi kapcsolatokon alapuló
rendszer, melyben a közösség bizonyos csoportjait annyira másnak is alárendeltebbnek tekintik a
társadalmi átlaghoz képest, hogy el kell őket különíteni.” A kasztok legextrémebb formája, az
érinthetetlenség egy merev, öröklődő hierarchikus rendszerre utal, és megjelenik benne a
szennyezettség konceptusa, ami a szennyet a rituális tisztátlansággal asszociálja. A Burakuminok
páriaként való leírása azonban továbbra is kérdéses, ugyanis a mai japán társadalom már nem
kasztokon alapul, bár főleg a Tokugawa-korszakban merev osztályrendszer volt a jellemző. A
Burakuminok bárhova mehetnek Japánban, nincs hivatalos foglalkoztatási specializáció a részükre, és
nincsenek endogámiára kényszerítve vagy rituálisan korlátozva. Sok Burakuminnak stabil állása van,
néhányan fehéringes munkások, befektetők vagy tulajdonosok.

A Burakuminok gyökerei több mint 1000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza. A 9-10. században a japán
kultúra a Kínából és Koreából átvett buddhizmus hatására, annak gondolatrendszerét a helyi sintó
hitvilágával összeolvasztva foglalkozásbeli rétegződési mintákat hozott létre, melyben bizonyos,
vérrel és halállal kapcsolatos mesterségeket szennyezettnek tartottak (pl. szűcs, hentes, bőrrel
kapcsolatos munkák, halotthamvasztók, sírőrzők, stb.) A buddhizmus (amely kifogásolta az élet
bármilyen formában történő kioltását) összeolvadása a sintóval (és annak rituális tisztátlansággal
kapcsolatos felfogásával) hozzájárult egy örökletes, foglalkozáson alapuló kiközösített csoport
kialakulásához, amelyet akkoriban Etának neveztek. A Hinin, szó szerint „nem-emberek”
terminusának első írott használata a Heian-korszakra vezethető vissza. Olyan emberre utalt, aki
elvesztette az állampolgári jogait valamilyen törvénysértés miatt, ami általában a rizsadó
kifizetésének elmulasztása volt.

Innentől kezdve történelmileg nem alkották a többség részét, és a saját, örökletes

mesterségükben monopóliumuk volt. Bár mind rasszukban, mind nyelvükben a többséghez tartoztak,
hivatalos iratokon, lakóhelyi mintáikon, foglalkozásukon és egyéb, ruhájukon és személyükön lévő
jeleken keresztül felismerhetőek voltak.
Az Edo-korban (1603-1867) ezek a társadalmi kapcsolatok még inkább megszilárdultak, így
gyakorlatilag megszűnt a kérdéses csoportok felfelé irányuló mobilitása. Az Eta 1-Hininnek2 nevezett
páriák a társadalom legalsó rétegét alkották az arisztokraták, parasztok, kézművesek és a kereskedők
után, e két csoport közvetlen leszármazottai a Burakuminok. 1871 augusztusában a Meiji kormányzat
hivatalosan is megszüntette a csoport pária-kasztszerű állapotát, és „új közrendűeknek” (Shin Heimin)
kezdték őket nevezni. Ennek ellenére az átlag japánok körében megmaradt a velük szemben régóta
kulturálisan beágyazódott negatív hozzáállás. Továbbra is elkülönített közösségekben, a monopólium

1
穢多, szó szerinti jelentése: gazdagon beszennyezett, a már említett foglalkozásokat űző emberekre használták
2
非人, szó szerinti jelentése:nem ember, csavargókat, koldusokat, tolvajokat takar, akik általában városi őrként,
utcaseprőként vagy szórakoztatóként dolgoztak.
által garantált védelemtől megfosztott történelmi foglalkozásukat űzték, és bár hivatalosan
felszabadították őket, a Burakumin továbbra is elszegényedett, a japán élet fő áramából kivetett
csoport maradt. A Meiji-korszakban (1868-1912) elkezdték megkérdőjelezni az ellenük irányuló
diszkriminációt, és már lázadások is kitörtek.
1922-ben tevékenységük tetőpontjaként létrejött a Suiheisha, az Egyenlőség Híveinek Szövetsége, az
első országos Burakumin szervezet, mely nagy hangsúlyt fektetett a megtorlásra, ezért 41-ben
feloszlatták. Nem sokkal a háború után a szövetségben központi szerepet játszó tagok létrehozták a
National Committee for Burakumin Liberation-t (Buraku Kaiho Zenkoku Iinkai, Nemzeti Bizottság a
Burakuminok Felszabadításáért, NCBL), amelyben a személyes vádak már kisebb szerephez jutottak,
inkább az életszínvonal növelésére koncentráltak. 1955-ben az NCBL átalakult Kaihodomei-é, azaz
Burakumin Felszabadító Bizottsággá (Buraku Liberation League, BLL). Az 1969-es 10 éves terv
alapjául az a feltételezés szolgált, hogy a megkülönböztetés csak a szociális és gazdasági fejlődés
következményeként tűnhet el, és az oktatást kell felhasználni a változás legfőbb eszközeként.

A nem teljes átmenet a kapitalizmusba – a feudális társadalom maradványai

Tudósok rámutatnak, hogy a társadalom hogyan őrizte meg sok hagyományos vonását a Szövetséges
megszállás és a II. világháború alatt. Fukutaka szerint a modenr társadalom: az emberek földrajzilag
mozognak, költöznek; már nem a születésüktől fogva adott társadalmi helyzetben élik le az életüket –
nagyobb lehetőségük van emelkedni és ereszkedni a ranglétrán. Az emberek szabadak a helyi
izolációtól és a tradicionális társadalom diszkriminációjától, és ideális esetben szabad és egyenlő
személyeket hoz létre. Megjelenik a munkaerő áramlása. Viszont Yamamoto szerint ez Japánban nem
történt meg. Nagy különbségek: A mobilitás egy rangokon alapuló rendszer alatt ez tiltott,
osztályrendszer alatt viszont nincs akadályozva. A 2. Rangokon alapuló rendszer alatt az emberek
jogai, kötelességei és lehetőségei a társadalmi helyzetüktől függően letérnek, míg egy
osztályrendszerben az emberek hivatalosan egyelőek. 3. a foglalkoztatás

A Burakuminok társadalmi helyzete születésüktől kezdve adott 1871-es hivatalos emancipációjuk

ellenére.

Yamamoto szerint a modern polgári társadalom nem alakult ki Japánban, és a demokrácia sem
fejlődött ki rendesen. Japán specifikus fejlődésére 3 fő ok van: 1: Japán és a világ többi részének
történelmi kapcsolata, főleg Nyugattal -1639-1853 az ország bezárása, az ország kinyitása pedig 100
évvel a brit ipari forradalom és a francia forradalom után történt. A nyitással új gyakorlatok és ideák
jöttek át nyugatról, de a reformtörekvések, pl. a Meiji restauráció inkább külső, mint belső nyomásra
következett be, célja a Nyugat utolérése és Japán védelme volt, nem pedig egy polgári forradalom.
Így a modern kapitalizmusba való átmenet nem a feudális struktúra felbomlásának eredménye volt,
mint a Nyugaton, és a japán feudális struktúra sok eleme megmaradt. 2: A Meiji restauráció ugyanis
az alacsonyabb rangú szamurájok vezetésével zajlott le, akik a hagyományos társadalmi rendszert az
új rendben is meg akarták tartani. Bár az oktatás az irányítás fontos alapja lett, csak a régi társadalom
felsőbb rétegének volt elérhető. Így a restauráció utáni 2. generációban is az első generáció
reprodukálódott. Egy oldalról tehát a restauráció a feudális uralom restaurációja volt. 3.: a Meiji
kormány alatt egy császárközpontú nemességi rendszer alakult ki, s bár a rangokat hivatalosan
eltörölték, ez megmaradt. Fukutake szerint mivel az ország igen sokáig be volt zárva, a nyugati
tudományok és technológia importálása mellett a császárimádat és a lojalitás volt propagálva.

A külső nyomás a modernizációra megakadályozta a teljes átlépést feudálisból modern kapitalista

társadalommá, és a feudális elemek között a Burakuminok állapotának megőrzése is fennmaradt. A II.
világháború után újabb lendületet kapott az új értékrendszer és a demokrácia propagálása, és a
szövetségeseken keresztül a nyomás megint kintről jött. Ám míg a megszálló hadsereg uralta Japánt,
a japán kormányon keresztül tette azt. A gazdasági növekedés ellenére a középkori jellemzők még
mindig láthatóak, és a társadalom változása igen lassú. Viszont kapitalista országokban is folytatódott
a rasszizmus, úgyhogy más elemeket is szemügyre kell vennünk.

Kulturális aspektusok

A nem gazdasági erők vizsgálata – pl. pszichológia – is fontos a Burakuminok elleni diszkrimináció
folyamatosságának megértésekor. Történelmileg Japánban mindig is volt egy rangon alapuló
rendszer, ami néhány embert teljesen kizárt a társadalomból nem csak alárendeltségük, hanem
rituális szennyezettségük miatt. De Vos szerint a fizikai jellemzők mellett nem látható erők is hasonló
intenzitással felhasználhatóak egy csoport megkülönböztetésére. Példaként különböző nyelvi
formákat, magatartást és evési szokásokat említ, amik a „csúnyaság” egy formáját is jelölhetik, ha
eltérnek a többség színvonalától.

A sintó nagy hangsúlyt helyez a tisztaságra, legyen az lelki vagy testi – pl. vér, kosz, halál, az eta és a
hinin is emiatt került a legalsóbb csoportba. A korai japán vallásban nem csak közelített a tisztaság
ideálja az istenszerűséghez, hanem az is volt. Ebben a rendszerben a tisztátlanokat kizárják a
rendszerből. Ezzel együtt nem csak a ranglétra legaljára kerülnek, hanem szennyezettekként is
tekintenek rájuk, így miután a rangokon alapuló rendszert el is tüntetik, és szabadulnak a hivatalos
irányítástól, a tisztátlanság stigmája továbbra is megmarad. Ez a tisztaság a társadalomban
gyökerezhet, pl. mikor a fehér emberek felsőbbrendűsége adott volt, természetes volt, hogy lenézték
a feketéket, de a hivatalos emancipáció után módokat kerestek arra, hogy felsőbbrendűségüket
igazolják. Ebben az esetben a tisztátlan nem szó szerinti értelemben használatos. Így a tisztátlanság
fogalma is a rasszizmus egy hozzávalójává válik.

Ma már általános az a megállapítás, hogy a japánok nem vallásosak. Ezzel szemben a japán napi élet
tele van vallásos elemekkel, pl. a kínai Rokuyo, a 6 napos szerencsés és szerencsétlen napok
körforgása. a japánok máshogy vallásosak – nem hitben, hanem vallásos tevékenységben nyilvánul ez
meg.

A tisztaság és tisztátlanság konceptusa is egybeolvadt a mindennapi élettel és a gondolkozással. Pl. a

temetés résztvevői mielőtt belépnek a házukba sóval szórják meg magukat a bejáratnál. Míg a
japánok nem feltétlenül ismerik fel a vallásos gyakorlatokat, tudat alatt követik őket a mindennapi
életben. A tisztaság konceptusa generációról generációra terjed, és a gondolkodást, viselkedést is
befolyásolja. A Burakumin esetében ez a tudatalatti fontos szerepet kapott. Pl. a leggyakoribb szavak
velük kapcsolatban: mocskos, lusta, agresszív, instabil, ellenséges, veszélyes, törzsies. (Donoghue).

Nemzeti jellemvonások

Ruth Benedict szerint: a japánok függése a rendtől és a hierarchiától, és az amerikai egyenlőség és

szabadságba vetett hit távolabb sem állhatnának egymástól. A japán családi élet része a nemen,
generáción és primogenitúrán alapuló hierarchia. Amíg ez egy biztonságérzetet ad a társadalmi
renddel kapcsolatban bármilyen japánnak, az érme másik oldala az, hogy a pozíciójuknak és a
rangjuknak megfelelően kell viselkedniük. Ezért a saját döntések hozása és a saját hit szerinti
cselekvés már csecsemőkortól kezdve ki van nevelve belőlük. Ennek a jellemvonásnak az alapja az ie
rendszer, ami inkább a szülő-gyermek kapcsolaton, mint a házasságon alapult. A patriarchális
rendszerben az apa irányította a családot, és a legidősebb fiú folytatta a családi hagyományokat és ő
lett a család feje. A családfőnek teljes hatalma volt a család többi tagja felett. . A japán öröklődési
rendszer jól működött nagyobb munkáscsoportok támogatásakor az iparosodásban, mert azok, akik
nem örökölték a családfőséget, gyárakba mentek dolgozni. Ezért az ie rendszer segítette az
iparosodást. Másrészről a családfőség segített fenntartani a család társadalmi hekyzetét, becsületét
és hírnevét, a Burakuminok esetében pedig a tisztelet hiányát. Fukutake szerint a modern társadalom
sajátossága, hogy a alárendelt kapcsolatok nem hatnak ki a teljes személyiségre, és nem korlátozzák a
szabadságot. Japánban ezzel szemben az ie rendszer az egész társadalomban megjelenik, pl. a családi
felfogás a munkahelyen is fontos. Mindez előnyei ellenére akadályozta az individualizmus
kialakulását. Ehelyett fennmaradt az erős csoportszellem, és az emberek gyakran kívülről
különböztetik meg a közösségeiket. Mint a külföldiek esetében, a Burakuminokat és kívülállóknak
tekintik a japánok, és a többség egészen máshogy viselkedik velük szemben.

Identitás: felsőbbrendűség és alsóbbrendűség

Berger szerint az identitás társadalmilag adott, fenntartott és formált dolog, Burker pedig learja, hogy
az identitás jelentés, amit egy személy ónmagának, mint tárgynak tulajdonít egy társadalmi
szituációban vagy szerepben. Az identitás egy társadalmi produktum, ami a másokkal történő
társadalmi interakcióból ered és énképet alkot. A Burakuminok gyerekkoruktól kezdve szisztematikus
előítéleteken és diszkrimináción keresztül alakítják ki az identitásukat, így a negatív önkép tudat alatt
alakul ki. Ez gyakran a többség elleni aktív neheztelés és passzív kisebbségi érzet formájában
nyilvánul meg. Mivel a csoporttal azonosítják magukat, még inkább kötelességükké válik, hogy
egymásra támaszkodjanak. Mivel az urbanizáció és a modernizáció jóval lassabb a Burakuminok
körében, a szomszédok közötti összetartás és a falusi jelleg is jóval erősebb. Az egymás közötti
házassáf védi őket a diszkiminációtól, de egyben a közösségben is tartja őket. Felnőttkorukra sokan
visszafordíthatatlanul kialakítottak egy kisebbségi érzést, ami a Burakumin identitás kialakításához
vezet. a negatív hatásokat. 1.: Megtartják direkt identitást a múlttal és a jelenlegi kisebbségi
helyzettel, ezzel passzív befogadóivá és elfogadóivá válnak a stigmának, ami a társadalom múltbeli
definícióin alapul. 2: nagyobb társadalmi előnyökre tesznek szert együttműködve hasonlóan
hátrányos helyzetű egyénekkel. 3: szelektíven rejtőzködnek – megmaradnak a családi és csoportbeli
kapcsolatok, de a foglalkozás és egyéb célok miatt rejtőzködve élnek a többség között. 4:
megpróbálnak teljesen egybeolvadni a többséggel – elköltöznek, elvágják a családi kötelékeket, új
identitást és múltat alkotnak. A II. világháború óta nagyobb lehetőség nyílt a Buraku közösségek
elhagyására, és sok fiatal élni akar ezzel. Mivel külsöleg nem mások, csak a lakhelyük azonosíthatja
őket. Pár embernek ez sikerül költözéssel, de sokan nem bírják a lelki terhet, hogy felismerhetik és
izolálhatják őket. A családoknak is nehéz a Burakumin identitás hátrahagyása, mivel a bevételük a
közösségben van, és a szegényeknek nehéz a többséggel való élet – nem ismerik a társadalmi
normákat, a beszédformákat a közösségen kívül. Ezért a kzéposztálybeli Burakuminok érzik ennek a
legnagyobb szükségét, akik megengedhetik maguknak a gyerekeik oktatását. Néhányan a Yakuza
tagjai lesznek, mert így elkerülhetik a törvényes munkával járó diszkriminációt. 95-ben az alvilág 70%-
a Burakumin vagy koreai származású volt.

A sintoizmusban gyökerező felfogás, hogy a japánok egyediek, feljebbvalóak, és ők nagyon is hisznek

saját identitásukban. Megkülönböztetik a külvilágot a belső körtől, ezzel tudat alatt a
felsőbbrendűséget alakítottak ki a Burakuminokkal szemben is. Ez különösen olyan középosztálybeli
japánok esetében érződik, akik maguk nem Burakumin származásúak, de egy ilyen körzetbe
költöztek. Ennek oka, hogy az 1980-as évektől kezdve a Dowa projecteknek köszönhetően egyre
javulnak a z életkörülményeik, régi házak helyett újak épülnek, és vannak, akik nem is tudják, hogy
ezek Buraku területek. Néhány új lakos viszont nem középosztálybeli, hanem mind oktatásban, mind
bevételben és munkában az átlag Burakumin alatt állnak – pl. koreaiak, akiknek olcsóbb a lakbér
ezeken a területeken, Ennek eredményeként néhány terület egyfajta kevert nyomornegyedet alkot.

Koseki

1871-ben alakult ki az első országos, ekkor csak a nemesek, szamurájok és közemberek voltak
lejegyezve, az Eták és Hininek nem. 1872-től tilos családnevet váltani és 75-től kötelező a családnév.
A Kosekiben benne volt a rang, lakhely, és bár az emancipáció miatt 1871-ben megszűnt az Eta és
Hinin rang, a Koseki mutatta az eredetüket. Sokan támadják, de a mai napig változatlan – sok pénz és
papír, jó szokás, nem individuaéista, hanem ie rendszer van ma is stb. Manapság a kosekik helyi
hivatalokban maradnak, és az előző lakhelyeket is tartalmazzák. Egy kis pénzért bárki hozzájuthat
mások kosekijéhez. 1890 óta nyilvánosak, mert ez megkönnyíti az örökség megállapítását és a
birtokregisztrációt. 76 óta törvény mondja ki, hogy jó okkal lehet csak megnézni, de mi a jó ok…?
Emellett sok cég kér fénymásolatot, és házasságkor is ellenőrizhetik.

Belső okok:
- Közösségen belüli feszültségek – a gazdagabb Burakuminok ügyelnek a területek tisztaságára, hogy
ez alapján ne lehessen megkülönböztetni őket, de a szegényebbek, kevésbé műveltek ezt gyakran
nem teszik meg, így a közösségen belül is lenézik őket. Ezért a saját érdekeik helyett a gazdagabbak
inkább a közösség érdekeit kezdik nézni, és egyre összefogóbb lesz a közösségük, mivel a felsőbb
réteg igyekszik szervezkedni, változtatni a helyzetükön.
- Oyabun-kobun rendszer
- Elzárkózás a külvilágtól

1990-ben félbeszakították a fordítását és betiltották az Avalon Hill Game Co. által fejlesztett
Land of Ninja című számítógépes játékot Japánban, mivel a választható kasztok között a szamuráj, a
nemes és a közember mellett megjelent a negatív Eta terminus is, amelyet a játék kézikönyvében így
jellemeztek: „azok, akik a normál társadalmon, pl. ninják, tolvajok, szórakoztatók, kívül állnak”,
emellett az Ainukat Észak-Japán barbár lakosaiként jellemezték. A Japanese Times-ban megjelent
tudósítás egy másik, hasonló botrányról számol be egy 2009-es internetes esettel kapcsolatban. A
Google Earth japán történelmi térképeket adott az adatbázisához, amelyeken tisztán látszottak a
korábbi Buraku területek. Ma már nagy részük eltűnt vagy beleolvadt egy-egy nagyobb városba, így
elhelyezkedésük legtöbbször ismeretlen a nyilvánosság előtt. A Google adatai viszont tisztán
megjelölték az Eta falvakat, melyek egyszerűen összevethetőek a modern szatellit felvételekkel. Ez az
eset feldühítette a Burakumin mozgalom vezetőit, mivel a cég nem mellékelt történelmi
magyarázatokat a képekhez. A nagy visszhang hatására a térképekről eltűnt a Buraku területek
megjelölése.
Ma már több Burakumin felmenőkkel rendelkező ember van magasabb beosztásban, de a
diszkrimináció őket sem kerüli el. 2012 októberében a Shukan Asahi újságban megjelent egy cikk az
osakai miniszterelnök, Toru Hashimoto Burakumin származásáról és azt állította, hogy édesapja a
yakuza tagja volt és szerencsejátékokat űzött. Október 18-án a cég írásban kért bocsánatot az
érintettől, és beismerte a leírtak helytelenségét, de azt már nem, hogy az adatok pontatlanok lettek
volna. A cikkíró azzal indokolta a leírtakat, hogy a következő japán elnökválasztáson nagy eséllyel
induló politikus személyiségének megértéséhez szükséges a családi háttér felkutatása. Hashimoto nem
az első magas rangú politikus, akivel ez megtörtént, 2001-ben egy zártkörű gyűlésen a politikai
sikereket elért Hiromu Nonaka származására tettek megjegyzéseket, ami később nyilvánosság elé
került.