Konfucianizmus, taoizmus – nem intézményesített

Tao: nép körében népszerű hiedelmek, hitek összessége

Konfuciaizmus: 7. sz. elejétől feltűnik, mint követendő példa, 645-től, a Taika-reformnál konfuciánus
tételek, Shotoku herceg is alkalmazza ezeket a 17. cikkelyes „alkotmányában”, erkölcsi alapelveiben
is 604-ben – kínai konfuciánus idézetek.

Ritsuryó rendszer kialakítása: az ország politikai egyesítését és politikai, kulturális egységesítését

célozza meg. Az égi mandátum szerepel, de a visszavonhatóság nem jelenik meg – az uralkodás
örökre szól. Az állam születésétől ott van a konfuciánus ideológia, a társadalmi harmóniára való
törekvés, Ritsuryó törvénykönyv, hivatalnoki vizsgákban konfuciánus, kínai ismeretanyag,
klasszikusok tanulmányozása során megtanulják őket… Egyéni viselkedést is meghatározza: lojalitás,
hierarchia, kooperáció, felül lévők kötelezettségei.

Érdekes, hogy ez Japánban nem volt idegen, összecsengett több meglévő hagyománnyal, pl. család
hierarchikus felépítése – fiúi alázat – is konfuciánus rendet mutat. Konfuciánus rendben 5-ből 4
viszony alá-fölérendelt. szülő-gyerek, tanár-tanítvány, uralkodó-alattvaló, idős-fiatal, férfi-nő…
mondjuk ez 5, de kit érdekel :D. (Update: tanár-tanítvány nincs benne.) Egyedüli mellérendelt viszony
a barátok között. Konfucianizmus a japán hagyományoknak nem mond ellent, sőt, felerősít bizonyos
elemeket.

Taoizmus: filozófia és vallás együttesen jelenik meg a tao tradíciójában. Szövegeit Japánban is
megismerik, hitvilága is – kozmológia (világrendszer felépítése, csillagászat, naptár, jin-jang alapelve,
alkímia – vegyészet, korabeli természettudományok – gyógyfüvek, orvoslás, ráolvasás, kenőcsök,
jóslat, mai okkult tudományok). Gyorsan terjed a nép körében, népszerű. Élettel, természettel,
egészséggel kapcsolatos dolgok, hosszú élet keresése, ezzel kapcsolatos hiedelemvilág. Megjelenik
mindkét féle tao, megvan a külön elnevezésük. A vallás: dókyó, „Az út tanítása”, onmyódó: „Jin, jang
útja”. A 7. sz. elejétől megjelenik Japánban, gyorsan terjed, 677: Onmyóryó létezik - hivatal
létrehozása. Jól illeszkedik a japán természetszemléletbe, nem változtat, csak nevet ad. Naptár
készítése, meghatározása, szerencsés és szerencsétlen irányok, idők, számok, tárgyak, stb. rendje
(fengshui :D) – geomancia, térbeli elrendezés filozófiája. Alapja a harmónia, de az elvont konfuciánus
harmóniával szemben a természet, a tér harmóniájára utal – világ teljessége. 5 alapelem: fa, föld,
fém, tűz, víz, 5 égtáj: középnek is van, mindnek van színe, kapcsolat, állat, testrészek, testnedvek. Ez a
szimbolika a mai napig látható. Ez az univerzum egysége, nem ellentét, az egymást kiegészítő elemek
egyensúlya adja a világ harmóniáját, az egyik túlsúlya felborítja a harmóniát, veszélyes.

A hivatal fele az egyensúly feletti őrködés, a harmónia fenntartása. Kalendárium: az emberi érzékelés
egységbe hozása a kozmikus idővel. Vándorszerzetesek, aszkéták, remeték, hegyi varázslók népszerű
terjesztői. Hatással volt a sintóra, buddhizmusra varázsigék, kozmológia, istenségek, szerencsés
napok – ez a mindennapjaikat is befolyásolta, ünnepnapok, kultuszok születése, stb. Utazásnál
útvonal, tájolás házak építésénél (É-ról hegy, K-ről folyó, Ny-ról erdő…), tervezett fővárosok
építésénél (először Heijó, majd Heian) is figyelembe veszik. 4 szögletes alaprajz, É-on fő dolog – pl.
császár palotája, ehhez D-ről vezet út – nandaimon, kitüntetett. Égtájakat megjelenítő állatok:
sárkány, fehér tigris - fehér, teknős, D: főnix – Suzaku, piros + 1-et kitaláltak, évszakok… Tao eredetű,
még ha a buddhizmusban a shitennó mítoszával be is szivárgott a 4 tájőr – nehéz megállapítani néhol,
mi az eredeti, hasonló elképzelések lehettek több népnél, több hitvilágban, ezek összeolvadtak. A tao
a mindennapok része lett, mind a mai napig, de már nem nagyon vannak a tudatában – pl. szerencsés
vonásszámokat is nézik a nevekben. (1966 - nagyon szerencsétlen év volt a számmisztika szerint, nem
mertek gyereket vállalni, a grafikonokon jóóóóóóóóóóóóó mély esés :D).

Buddhizmus

Ami Japánba került, az a Koreai-fsz.-en, Kínából került oda. Indiából először Közép-Ázsiába, onnan
Kínába; minden útján módosult, jellegzetességek: DK-Ázsia – monasztikus buddhizmus, hinajána,
kisszekér. É-felé, Közép-Ázsiában is, Tibetben is, Mongólia, Kínában is több ágazat, innen került
Koreába, Japánba. 317-420 között, Csin dinasztiában jelenik meg Kínában, 150 év múlva már
Japánban van. K-Csin dinasztiába indiai papok kerülnek, kínaiak mennek Indiába tanulni. 372:
Koreába kerül, Koguryó, Manananda Paekchébe utazik, 5. sz. Koguryúból Silla államba kerül a
buddhizmus. Silla uralkodója támogatja a buddhizmust, Kínába, Indiába küld papokat tanulni.
552/538: Paekche-i király, Szjong Mjong a japán uralkodóhoz követével szútrákat és
Buddhaábrázolást küldött. Valószínűsítik, hogy ezelőtt, pl. 522-ben már jelentek meg papok, 522-ben
kínai, Shiba Tatto, kis kunyhót épített magának és ott Buddha ábrázolást állított fel. 544-ben lánya
szerzetes lett, első személy Japánban, akit buddhista rendbe szenteltek fel – Zen Shin Ni. Az 522-es
pap unokája lett az első buddhista szobrász, Tori Busshi, akit a japán buddhista szobrászat
megalapítójaként tisztelnek, a Sákjamuni triádot neki tulajdonítják.

Ekkorra, mire ide kerül, nagyszabású. komplex filozófiai, teológiai, vallási rendszer, szent iratokkal,
papokkal, szerzetesekkel Kínában és Koreában is. Japánba ekkor először kidolgozott, nagy világvallás
lépett, különbözött a megszokottól. Kinmei császár (531-71 uralkodott) kapta a szútrát és a Buddha-
szobrot, azonnal kikérte az uji-főnökök véleményét. Soga család – Soga no Iname a feje – semmi oka
Japánnak visszautasítani egy vallást, ami a világ sok országában ilyen jelentős. Mononobe család: a mi
földünk kamijai meg lesznek sértve, ha mi egy idegen kamit tisztelünk. (Ők sem azt mondták, hogy a
többit elvetjük, hanem azt, hogy bevesszük a magunkéi közé). Valószínűleg ennek a Soga és a
Mononobe család közötti viszály volt az oka… Sogák győztek, buddhizmus az udvarból lett támogatva.
Csomó újdonság a japánok számára: túlvilág, halál utáni világ – a sintóban ez nem különösebben
jelenik meg, a meghalt emberek kamikká válhatnak, de hogy hol vannak vagy mit csinálnak…
mítoszokból visszakövetkeztethető, de azt is a Kojikiből ismerjük, 8. sz. meg Norinaga is újraírta…
ezekben a túlvilág a valós világ mása, ugyanúgy élnek, mint az emberek – nincs különbség, nem
nagyon foglalkoztak vele. Menny-pokol fogalma teljesen újdonságnak számít, maga a bűn fogalma is
(tsumi = tisztátalanság, le lehet mosni, mint a fizikai piszkot) – buddhizmusban már vannak fogalmak
róla, hogy mi a helyes élet, mit lehet tenni. Az ember élete nem egy harc a rossz ellen, csak benne
van… a buddhizmusnak már más az elképzelése: ennyi rossz van a világban, ezért ez a világ utáni élet
az igazi, ki kell kerülni a lét szakadatlan, szenvedéssel teli körforgásából. A Heian-korszak végétől
terjed el tömegesen az Amida kultusz miatt – más megfogalmazása a buddhizmusnak, pedig eddig
államvallás volt…

Az uralkodói udvar támogatja, terjeszti, ennek oka: a kontinens kultúráját veszik át, ritsuryó, írás,
állam felépítése, a buddhizmus is a civilizációs csomag része. Az államhatalom részei lesznek a
szerzetesek, politikai szerepük nagyon komoly lesz a kolostoroknak, Oda Nobunaga esik neki a nagy
templomoknak és kolostoroknak (nem azért mert nem szereti, hanem a politikai-hatalmi tényezőként
való szerepeltetés ellen volt.)
Sogák trónra ültetik 592-ben (628-ig uralkodott) Suikót, régensként Shotoku herceg uralkodik.
Általában eddig beszélünk Yamato-korszakról, innen Asuka-korszak – buddhizmus támogatásának
korszaka, Kínával, Koreai-fsz-tel való kapcsolat fontos, Shotoku Suiba követeket küld. Shotoku is
tanulmányozta a buddhizmust, Eji, Koguryóból származó pap segítségével, pl. Lótusz szútra, Srimala
szútra, Vimara Kirti szútra. Értekezést is ír róla: Sangyó gishó = A három szútra értekezése. Sajátos
japán megközelítés és kommentár, nem mindent vesz át – tanul a fejlettebbektől, de már válogat
600-ban, pl. máshogy értelmez, máshogy gondolják, nem követik… Ők földhöz ragadtabbak, Shotoku
megpróbálja közelebb hozni magukhoz. „A világ illuzió, az igazi valóság Buddha.” – az első
megjelenésének tartják az elvont japán buddhista gondolkodásnak.

Az ország egységesítése szempontjából fontos a vallás, filozófia egységesítése. Shotoku herceg

alakjához kötik a korszak legfontosabb templomainak alapítását, 7-et tulajdonítanak neki, de ez nem
bizonyított. Túl nagy tekintélynek örvendett ő is, családja is, Sogák így megölték családjával együtt 
Sogákkal szembeni ellenérzések erősödnek, 645-ben eltűntetik őket a 20 éves Naka no Oe herceg
vezetésével. A Sogákat eltávolítják, de a vonal folytatódik: kulturális vonal, szoros kapcsolat Kínával,
Koreával, Kínában tanult fiatal emberek felhasználása az államhatalom kialakítására… 668-71: Tenji
néven lesz császár, 73-86-ig öccse Tenmu néven, óriási lépések a ritsuryó rendszer
megteremtésében, egységes nemzetállamot teremtettek. Az állam érdekeit szolgáló buddhista
elemeket felhasználták, a nem összeegyeztethető dolgokat nem. Nem vették át az égi mandátum
visszavonhatóságát, a buddhista egyház mindenhol az államhatalomtól függetlenül működött, de
Japánban annak segítségével építették ki, ezért mindvégig megmaradt az állam fennhatósága alatt.
624-ben kiadtak egy ún. So ni Prio nevű törvényt, egyházi kódot – buddhista szervezetekre,
intézményekre nézve szigorúan szabályozta a buddhista rendek működését és szerepét.
Büntetéseket is tartalmazott – a legsúlyosabb: kirakják a szerzetesi rendből, azaz adófizető lesz. :D
Suiko császárnő idejében létrehozzák az ún. So-go rendszert, amely a buddhista egyház életének
minden aspektusát ellenőrizte – felszentelés, élet, ima, stb. Megtiltották a térítést, nem volt szabad a
nép közé menni prédikálni – annak ellenére, hogy államvallás… Talán féltek a tömegektől. Gyóki pap:
tudós pap, a nép közé járt segítő szándékkal, gyógyított, földművelést tanított, stb. Óriási tekintélye
és tisztelete lett. Többször megbüntették, hogy megszegi az 5. cikkelyt, hogy nem téríthet.
Visszavonták azonban, mert tömegeket tudott megmozgatni + a 8. sz.-ban bronzgyűjtés templomhoz,
Gyóki sok embert tudott mozgósítani, így megbocsátottak neki.

Az első nagy templomot, az Asuka-terát még a Sogák építették, uralkodóknak és nagy családoknak is
nagy szerep a templomépítésben. Kiszorítja a kofunt, buddhista templom fejezi ki a hatalmat. 624-
ben, Suiko idején az összeírások szerint 46 buddhista templom van Japánban. 692-ben Jito idejére
545. Kokubunji rendszer: minden tartománynak külön kolostor, férfiak és nők számára külön. Pedig a
tető, díszítés jóval drágább, mint a sintó templomok esetében… Építészet óriási szerepet kap, de az
államkasszát megterheli.