A szaggatott magyar-japán kereskedelmi kapcsolatok krónikája

Gazdasági kapcsolataink áttekintése a kezdetektől 2008-ig

Kiss Sándor

A 30-as évek elején a magyar export tételei: acél és vasrúd, második felében bőr, gyógyszer, bor,
paprika, fényképészeti papír, műszer. Japán behozatal: hidrogénezett technikai zsiradék, illóolaj, rizs,
papíros. 34-ben a Mandzsukuó bábállam is bekerült a piacaink közé. Japánnal folytatott
árukereskedelmünk a magyar külkereskedelmi forgalom 0,2 %-a alatt maradt.

35-ben Micui Takaharu báró, a Micui konszern tulajdonos vezetője 5 éves időtartamra alapítványán
keresztül évi 10000 pengőt biztosított Magyarországnak és 5000 pengőt a Magyar-Nippon
Társaságnak. 38-ban támogatásával Tokióban megalakult a Japán-Magyar Kultúrintézet, a Nippon
Hangarii Bunka Kyókai. 36-ban Nagy József elektromérnök érkezett Japánba a szalézi rend
nyomdaiskolája, az Ikuei beindítása miatt. 1945-ben Tokióban kiadták Metzger Nándor követségi
tolmács-titkár 2000 oldalas magyar-apán szótárának első harmadát.

Az Anschluss miatt a Bécsben működő japán követség 38-ban Budapestre költözött. November 15-én
megkötöttük a barátsági és szellemi együttműködési egyezményt, 39-ben mi is követséget nyitottunk
Tokióban, de a háború első éveire kereskedelmi forgalmunk összeesett és megszűnt. A háborús
terhek ellenére a japán kereskedelmi szándék felénk töretlen maradt, részt vettek a 42-es Budapesti
Nemzetközi Vásáron, de ennek nem volt kereskedelmi vonzata. A háború befejezésével diplomáciai
kapcsolataink megszakadtak, politikailag ellenkező oldalra kerültünk. A háborús vereségek, az
államosítás hatása, devizahiány stb. nem tette lehetővé, hogy a magyar külkereskedelem gyorsan
felfusson.

Külkereskedelmünk 1955-ben indult újra, ettől kezdve az áruszállítás folyamatos volt. A hivatalos
kapcsolatok felvételére az első javaslatot 1956. május 17-én Boldoczki János külügyminiszter
terjesztette elő, ami a Politikai Bizottság elfogadott. Szeptember 7-én Kádár János szóbeli javaslatára
megbízták Szántó Zoltán diplomatát a Japánbeli megbeszélések folytatásáról a diplomáciai
kapcsolatok felvételével kapcsolatban, de a kapcsolatfelvétel az 56-os forradalom miatt eltolódott,
Szántó pályafutása megtört, helyette Száll József, a pekingi ügyvivő ment Tokióba tárgyalni.

Ekkoriban elsősorban háromszögügyletekben gondolkodtunk – a magyar fél gépeket szállított egy

ázsiai baráti országba, onnan a kedvezményes áron beszerzett árut továbbadta a japánoknak, amiért
a japánok számunkra fontos, esetenként embargós áruval fizettek. Az ázsiai árut világpiaci áron
értékesítettük a japánoknak, és lefölöztük a tetemes hasznot.

Japánnal a diplomáciai kapcsolatok 59 aug. 29-én újítottuk fel, 60 decemberében megérkezett

Tokióba Székács Imre kereskedelmi tanácsos, aki a Roppongi közelében lévő Umeda irodaépületében
megnyitotta a kereskedelmi kirendeltséget, ez biztosítékot jelentett, amit az 1961-es áruforgalom
növekedése igazol. Ez Japánban már a gyors növekedés időszaka. A gyártóipar nyersanyagigénye
rohamosan nőtt, és új beszerzési formákat kerestek. A magyar piac megismerésére és
áruválasztékunk áttekintésére 64 őszén Magyarországra érkezett a Koszaka-delegáció, ugyanebben
az évben kapcsolatainkat nagyköveti szintre emeltük, a 64-es olimpiai sikereink is ismertté tették a
magyarokat.
67-ben Miki Takeo külügyminiszter, későbbi miniszterelnök Magyarországra és Csehszlovákiába
látogatott. Ohira Maszajosi külkereskedelmi és ipari miniszter 69-ben jött hozzánk tárgyalni. A 68-as
új gazdasági mechanizmus nagyobb önállóságot és mozgásteret adott vállalatainknak, a magyar
exportőröknek kis lépéselőnyt adott a szomszédos országokhoz viszonyítva. Japán jent a Magyar
Nemzeti Bank (MNB) először 73 november elsején jegyzett, 100 JPY = 8,82 Ft. 71 nyarán a további
üzleti lehetőségek feltárására, a kapcsolatépítés javítására Budapesten japán-magyar kerekasztal
konferenciát tartottak, ezen a JETRO és a SOTOBO szakemberei is részt vettek.

71 október 25-én a Keidanrennek (Japán Gyáriparosok Szövetsége) és a Japán Kereskedelmi

Kamarának a támogatásával Tokióban megalakult a Japán-Magyar Gazdasági Klub (JMGK), melynek
alapító elnöke Oja Sinzo, a Teijin Ltd. akkori elnök-vezérigazgatója lett. A Magyar Kereskedelmi
Kamara égisze alatt 71 októberében, Budapesten került sor a Magyar-Japán Gazdasági Klub (MJGK)
alakuló ülésére, melynek elnökévé a Tungsram akkori vezérigazgatóját, Dienes Bélát választották. 71
nov 4-9 között gazdasági konferenciát tartottak Budapesten. Az így párhuzamosan megnyitott
vállalatközi és informális csatorna tartalmilag és a személyes kapcsolatépítés szempontjából annyira
hasznos és sikeres volt, hogy ezt követően a klubok 79-ig évente, utána 2-3 éves gyakorisággal
tartották közös üléseiket, felváltva Tokióban és Budapesten.

73 októberében kitört az olajválság, ami az USA után sújtotta Japánt is, és hozzánk is elért. A válasz a
gyors elfordulás volt az olaj intenzív iparoktól és az elektronikába óriási összegeket fektettek be. A két
ország közötti 50 millió dollár körüli forgalom elérte azt a szintet, amikor az irányadó keretszerződés
fontossággal bír. Ennek jegyében a Magyar Népköztársaság és Japán 75 október 20-án Tokióban
aláírta a máig érvényben lévő kereskedelmi és hajózási szerződést, amelyet a 77-es rendeletben
hirdettek ki. A hetvenes évek magyar kivitelének nagy forgalmú tételei az alumínium, korund,
gyógyszer és vegyi anyagok, fagyasztott csirke, Japánból pedig elektronikus készülék érkezett. A
Magyar Népköztársaság és Japán között a kettős adóztatás elkerülésére Budapesten 1980. február
13-án aláírták a két ország közötti egyezményt. A 80-as években Japán egyre fontosabb
importforrásunk lett, a külkereskedelmi mérleg tartósan a javukra billent. A magyar árukat sújtotta a
nagy szállítási rádiusz és több kereskedelmi korlát is. Szállítottunk még síküveget, zsebkendőt,
népművészeti terméket, libamájat, sikereket ért el pl. egy mesterségesintelligencia-program és egy
spektrométer

A 70-es nyolcvanas évek fordulóján a magyar fizetési mérlegpozíció romlásnak indult. 82 májusában
tagjai lettünk a Nemzetközi Valutaalapnak. Hitelfelvétel szempontjából az erős növekedésben lévő
Japán egyik legkedvezőbb forrásunk lett. 1983-ban az MNB Tokióban saját irodát nyitott. A 80-as
években Japánnal a bank- és hitelkapcsolataink dinamikusan fejlődtek. 82-ben az X. tokiói ülésen vett
részt a magyar delegáció, és a 83-ban megrendezett XI. budapesti ülésen a magyar és japán kis- és
középüzemek közötti szorosabb együttműködést szorgalmazták. A magyar-japán kereskedelmi
kapcsolatok építésében nyújtott kiemelkedő szerepéért az MJGK elnökét, Székács Imrét 84-ben
Hirohitó császár a Szent Kincs Rend második fokozatával tüntette ki, ezt először adták szocialista
országnak.

Tárgyalásaink középpontjában a preferenciális vámelbánás megszerzése állt. 85 szeptemberében

Lázár György miniszterelnök a kormány vendégeként érkezett Japánba. 86 április elsejével Japán
egyoldalúan preferenciális feltételeket (GSP) biztosított a magyar exportnak.
Az esetenként körutak mellé belépett a napi kapcsolattartás. Az irodák közvetítésével megindult a
magyar áruk harmadik piaci elhelyezése is. A japán elektronika egyre erősödő világpiaci előretörése
pl. a fax és VHS kazetták terén egyre nagyobb piaci igényeket generált, az Orion és a Macusita
tárgyalásokat is folytatott. 85-ben japán javaslat vetődött fel egy magyarországi Suzuki autógyár
létesítéséről.

A nyolcvanas években az áruinkról szóló rövid sajtóhírek elvesztek a többi országról érkező
újdonságokban. az új vevők nem nagyon jelentkeztek, ezt 82-ben a herendi porcelánnal szakították
meg. Kétéves akadozó előkészítés után a 86 januári szumóversenyekkel kezdődően Magyar-Japán
Barátság vándorkupát alapítottunk, ami egy herendi óriásváza volt. Azóta minden évben 6szor adjuk
át a kupát. A japán minőségi elvárások folyamatosan szigorodtak, s ehhez a hazai szállítók gyakran
nem tudtak felnőni, de pl. a Nippon Tungsramnak sikerült.

1984-ben írták alá az első japán-magyar vegyesvállalat alapító okiratát. Az évtized végére közeledtek
az álláspontok a munkakultúrával kapcsolatban, együttműködéseink legfontosabb részét pénzügyi
kapcsolataink tették ki. Közép- és hosszú lejárató hitelállományunk mintegy harmada származott
japán forrásból. A japán hitelezők bizalmatlanul figyelték az itthoni történéseket, aggódtak a hiteleik
visszafizetése miatt.

Japánban a gazdasági növekedés csökkentésének megállítására 1986-tól a bankok egyre kedvezőbb

és könnyebb feltételekkel adtak jelzáloghiteleket. Az ingatlanok piaci ára rohamosan nőni kezdett,
ami a felvehető hitelek nagyságát is emelte. A hitelek visszafizetése egyre jobban akadozott, a tőzsde
azonnali zuhanással reagált. Az ingatlanok árai is gyorsan esni kezdtek, és a jelzáloggal terhelt
ingatlanokat nem lehetett árukon értékesíteni. A japán közgazdasági irodalomban ezt az elveszett
évtizednek nevezték.

Magyarországon 89 október 23-án kikiáltották az új köztársaságot. A japánok már 1990. januárjában

reagáltak az európai állapotokra, ez a gyorsaság szokatlan és meglepő volt. Szándékuk komolyságát
jelezte a miniszterelnök magyarországi és lengyelországi látogatása is, annak ellenére, hogy mindkét
országban a régi kormány volt hatalmon. Japán ezt a változásokat kezdeményező két országot
megkülönböztetett figyelemben részesítette. Kaifu Tosiki, az első japán miniszterelnök aki hazánkba
látogatott, a januári budapesti találkozón Németh Miklós miniszterelnökkel a reformsegélyek ügyéről
és a két ország kapcsolatának fellendítéséről tárgyalt. A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok
innentől kezdve intenzívvé váltak, válaszlépésként 91-ben Antall József miniszterelnök tett hivatalos
látogatást Japánban.

A nagy állami külkereskedelmi „impexek” egymás után feldarabolódtak, felszámolódtak vagy

magántulajdonba kerültek. Több esetben a japánok végre a gyártóval köthettek szerződést. A
külkereskedelmi jog liberalizációjával sok új, zömében kis és középvállalat jelent meg a japán piacon,
de nem rendelkeztek még megfelelő tapasztalattal. A váltás után a MITI-ben (Ministry of Industry and
Trade) továbbra is a szovjet, kelet-európai és afrikai osztályhoz tartoztunk. A MITI által 58-ban
létrehozott JETRO 91 októberében Bukarest, Szófia és Varsó után Budapesten is megnyitotta
képviseleti irodáját. Kapcsolati rendszerünk a japán kereskedőházakkal és a kelet-európaiak
monitorozását végző SOTOBO-val folyamatos volt.

A japánok számára a gazdasági szabályokban bekövetkezett változások hihetetlenül gyorsak voltak,

és megnőtt a kapcsolatlétesítést kérők száma – a felső szintű látogatások és rendezvények, a Magyar-
Japán Barátsági Kupa évi 6szori átadása jó figyelemfenntartó eszköz volt. 1991, június 28-án
megtartott budapesti ülésén feloszlatták a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát (KGST). A
rendszerváltás után minden volt szocialista ország Európa felé fordult, és próbálta áruforgalmát ebbe
az irányba növelni, de a japán piacon megszerezhető árelőny csábító vonzása is megmaradt.

A magyarországi befektetési szándékoknak a bekövetkező szabályzóváltozások, igénybe vehető

adókedvezmények jó terepet biztosítottak. 91-ben megalakult a Magyar Suzuki Részvénytársaság, és
megérkezett hazánkba a Suntory. A befektetések ösztönzése kiemelt feladattá vált, melyben az ITDH
(Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) és japán oldalról a JOI (Japan Institue of
Overseas Investment) aktívan részt vett rendezvényekkel és konzultációkkal. A japán kormány az
EXIM Bankon keresztül kiegészítő kölcsönt nyújtott. A kis- és középvállalkozások az MNB-n keresztül
japán forrású kötetlen felhasználású hiteleket igényelhettek az új beruházások támogatása, a
vállalkozások bővítése, a termelékenység, hatékonyság növelése érdekében. A japánok figyeltek rá,
hogy a kiválasztott magyar szakemberek megismerkedhessenek a technológiai felkészültségükkel, a
japán üzleti élettel. A program a Japán Nemzetközi Együttműködési Ügynökség bevonásával jött létre,
magyar kutatók tanulmányutat nyertek Japánba, és onnan is érkeztek szakemberek. A pénzügyi
vonalon komoly volt az élénkülés, a Daiwa-MKB Rt. már 90-ben, a Nomura Magyar Befektetési Bank
91-ben kezdett el Budapesten működni.

91 márciusában a 17 legbefolyásosabb nyugati kormány Párizsi Klub néven egy mechanizmust

dolgozott ki a lengyel hiteltartozás felének elengedésére, így a veszteségek miatt a japán kormány
nem támogatta a következő évtizedben a japán cégek lengyelországi befektetéseit. Ekkor
Magyarország külföldi adósságállományának több mint 30%-a japán forrásból származott.
Betartottuk a hitelek visszafizetésére tett ígéretet, aminek jó visszhangja volt Japánban.

Országaink külföldi befektetőkért folytatott harcában kezdetben Japán a többi kelet-európai

országban nem lépett fel aktívan, inkább információt gyűjtött a kormányok strukturális átalakulásáról
és a gazdasági szabályzókban bekövetkező változásokról, pl. a Honda, Sony és Toyota, akik árut
biztosítottak, de nem alakítottak saját képviseletet. 94-ig közelről figyelték az értékesítési és
képviseleti hálózatot kiépítő japán cégeket. 91-93 között széles tevékenységi sávban több mint 3
tucat vállalkozás jött létre japán többségi tulajdonnal, ebbe néhány nagyobb is beszállt, pl. a
Sumitomo és a Fujifilm. Elkezdődött Tokió-centrikusságunk bontása, támogatók javaslatára és
közvetítésével Oszakában és a Kanszai térségben indítottunk kereskedelemfejlesztési akciókat.

A japán kamarai rendszer a kereskedelmi és iparkamarai törvény által szabályozva, nonprofit módon
és pártoktól mentesen, de a lokális érdekeket messzemenően érvényesítve működik. Ha valaki
azonos tevékenységű vállalkozást akar nyitni ugyanazon a településen, akkor a már ott lévők
véleménye nem kerülhető meg. Nálunk viszont megszokott, hogy a multinacionális vállalatok
szigetszerűen úgy létezzenek, hogy a helyi beszállítókra gyenge kötődéssel, csak kb. 10%-ban
támaszkodnak. A japán gyakorlat ellen pár nagy ország pl. USA sikertelenül próbált tiltakozni.

A magyarok előtt a térségbe vezető kaput az Oszakai Kereskedelmi és Iparkamara egyik meghatározó
alakja, Josida Takuja tárta ki teljesen, ami nagyban segítette a magyarok kapcsolatépítését a
térségben, ezért 2004-ben a magyar külügyminiszter emlékplakettel tüntette ki. A korszak egyik
meghatározó új típusú rendezvénye az évente megrendezett GBOC (Global Business Opportunity
Convention) volt. 94-ben meglendültek a japán befektetések, a Canon, Honda, Sony és Bridgestone-
Firestone egymás után alapított képviseleti és értékesítési kft.-t Magyarországon, befektetés-
szervező munkához pedig sikerült megszerezni a Japan Institue of Overseas Investment anyagi
támogatását. 95-ben a TDK elektronikusalkatrész-gyárat alapított, Horn Gyula miniszterelnök 95
decemberi látogatása során bejelentették, hogy a Sony szórakoztatóelektronikai termelőbázist kíván
létesíteni. Negatív volt viszont a visszhangja annak, hogy 94-ben lemondtuk a budapesti Expo 96
világkiállítást.

A 90-es évek 2. felében főleg autóipari és elektronikai alkatrészgyártók települtek hazánkba. 96-ban
az IMAG és a Sumitomo megalapította a SEWS Magyarország Kft-t, beruházást kezdett a Denso,
Aikawa, Alpine, Shinwa, a Sumit D&W, Sanyo, Nissho stb., magyar szellemi eredményekre
támaszkodtak a befektetők a Graphisoftban, tervező szoftverük azóta is vezető helyen szerepel a
japán piacon; a Tateyama Magyar Laboratórium Kft-ben, a Recognita szövegfelismerő szoftvernél.
Japánban megalakult néhány magyar vállalkozás is, pl. a Pálffy Architects vagy a C.E.C. Corporation.

A kilencvenes évek végén a csehek és lengyelek is japán beruházási célpontok lettek. A hazánkat is
érintő legterhesebb, nem vámjellegű akadály a japán húsimport tilalma volt. Kevés volt az egymillió
dollárt meghaladó ügylet, de egyre több a kicsi, pár tízezer dolláros. A magyar exportőrök száma 94-
ben már meghaladta a 300-at, és ezen a szinten maradt.

2000 áprilisában Göncz Árpád köztársasági elnök a japán állam vendége volt, 2002 júliusában először
látogatott a japán császár Magyarországra – Akihito császár és Micsiko császárné 4 napos hivatalos
állami látogatásra érkezett, ez a magyaros és a lengyelek iránt mutatott japán figyelmet újra fókuszba
állította. 2004. május elsején belépünk az EU-ba, a japánok az EU bővülésének nagy jelentőséget
tulajdonítottak. 2004 novemberében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tett hivatalos látogatást Kóka
János gazdasági és közlekedési miniszter és számos üzletember kíséretében Japánban.

Exportunkban ebben az időszakban lassabb a fejlődés, az import növekedésének üteme évi 10%
körüli. A magyar sertéshús behozatali tilalmat 2000-ben felszabadították, hamar megtalálta a vevőit.
Ezzel a mezőgazdasági termékek részesedése a forgalomból 2%-ról 10-20%-ra ugrott. A magyar kivitel
75-80%-át továbbra is a feldolgozott termékek, gépek alkatrészek jelentik, melyeket a multinacionális
cégek állítanak elő. Behozatalunk 60%-a: személygépkocsi, gépkocsi motorok, számítástechnikai
eszközök, nehéz híradástechnika, orvosi és fogászati készülékek, fénymásolók, videofelvevők,
rovarirtó és gombaölő szerek, elektronikus alkatrészek. Az ázsiai országok közül Kína 2004-ben
átvette a vezetést a külkereskedelmi partnereinek rangsorában. A hozzánk érkező befektetések az
eddigiekre támaszkodva folytatódtak: Asahi Glass, Ibiden, Musashi, Bridgestone, Musashi Paint.
Bővítés mellett döntött a Delphi-Calsonic, Denso, Suzuki, Toyo Seat, Sanyo, ez kb. 2000 új
munkahelyet jelentett.

2004 szeptemberében lemondtuk a részvételt a világkiállításon a földrajzi távolság és a japán

árszínvonalra hivatkozva, csak Észtország, Lettország, Szlovákia és mi maradtunk távol. A Japánban
megrendezett Flower Expo Tokyo (IFEX 2006) kertészeti kiállításra való meghívást is elutasítottuk
pénzügyi okokra hivatkozva, annak ellenére, hogy a Suzuki elnöke felajánlotta anyagi segítségét a
miniszterelnöknek.

2005 végén a Japán-Magyar Gazdasági Klub megszűnt, de a kapcsolatrendszere nem halt meg, a
Keidanren részben átvette és ápolja, így növekvő létszámmal folytatja tevékenységét. 2007
januárjában Magyarországra látogatott Aszó Taró külügyminiszter, aki hangsúlyozta, hogy Japán
szívesen együttműködne konkrét turisztikai, beruházási és nemzetközi fejlesztési projektekben. A
Keidanren 2008-as delegációját Mitarai Fudzsio elnök vezette, aki a magyar vezetőkkel folytatott
tárgyalás során kérte, hogy hazánk is támogassa a Japán és az EU gazdasági partnerségéről kötendő
egyezményt. A Nikkeiren elnevezésű, üzletemberekből álló delegáció 2 évente keresi fel térségünket.
Jonekura Hiromasza, a Sumitomo Chemical elnöke, aki 2004 és 2007 között a Japán-Magyar
Együttműködési Fórum társelnökeként kiemelkedő szerepet játszott a magyar-japán kapcsolatok
fejlesztésében, részt vállalt a 2009-es magyar-japán emlékévet előkészítő japán bizottságban is.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök levélben felkérte Jonekura elnököt – aki a felkérést elfogadta -,
hogy tanácsadóként segítse a magyar kormányzat és a miniszterelnök munkáját a japán-magyar
kapcsolatok, kiemelten a gazdasági és befektetési kapcsolatok előmozdítása érdekében.

2008-ban z amerikai ingatlanpiaci buborék kidurrant, szeptemberre kitört a válság, amely az USA-ból
átterjedt az egész világra. Japán azonnal felismerte a veszélyt, a jen-dollár árfolyam erősítésével
válaszolt. Az USA a japán elveszett évtized intézkedéseit használja vezérelvként. A válság a
reálgazdaságban a gépkocsi- és elektronikai ipar, valamint az ingatlanpiac területeire szinte azonnal
hatott. Az utolsó évek folyamatos fejlődést hoztak, de 2006-tól a japán tőkebefektetések már
elakadtak. A válság kezdete alatti jen és forint árfolyam az euróhoz képest egyszerre mozgott rossz
irányban, ami kedvezőnek tűnt a kivitelnek, de a hazánkba irányuló japán exportot, benne az itt
termelő japán vállalatok alkatrész-beszállításait nagyon megdrágítja. 2009-ben ünnepeltük a magyar-
japán diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 50. évfordulóját.

A magyar-japán kapcsolatok 1964-1989 között

Sűdy Zoltán

Ebben a 25 évben jelentős fejlődésen mentek át a két ország kapcsolatai, előkészítve azt a minőségi
ugrást, ami az 1989-es rendszerváltás után következett. A szerző többek között diplomata volt a
tokiói magyar nagykövetségen, a Külügyminisztérium ázsiai főosztályának vezetője, tokiói nagykövet
volt.

A 2. világháború után súlyos nélkülözések, éhezés, áruhiány jellemezte Japánt, de néhány év alatt
szorgalommal, a koreai háború konjunktúráját és a jóvátételi kötelezettségek törlesztését
exportjának előmozdítására felhasználva gyors gazdasági fejlődésnek indult, aminek egyik motorjává
vált a 64-es tokiói nyári olimpiai játékok előkészítése – az infrastruktúra fejlesztése, sinkanszen,
Tokió-Oszaka szuperexpressz, autópálya és metróhálózat megépítése. Az olimpiai játékok jelentős
lökést adtak a magyar-japán kapcsolatoknak is. A magyarok a cikkekből, közvetítésekből egyre többet
tudtak meg a japánokról, a magyar sportolók látványos sikerei a japánoknak keltették fel az
érdeklődését. A két ország diplomáciai kapcsolatai követiről nagykövetire emelkedett, Szigeti Károly
töltötte be a nagyköveti posztot. A legnagyobb japán sportkönyvkiadó, a Baseball Magazinsa
tulajdonos vezérigazgatója, Ikeda Cuneo Magyarországra látogatott, találkozott magyar
sportvezetőkkel, lefordíttatott és kiadott számos magyar sportkönyvet.

A japán kormányzat akkor kezdett el érdeklődni Magyarország iránt, amikor 1966-ban a Magyar
Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetése meghozta a döntést bizonyos piacgazdasági elemeket is
magukba foglaló reformok, az ún. új gazdasági mechanizmus 1968 január elsejétől történő
bevezetéséről. Az USA szövetségeseként Japán számára fenyegetést jelentett a Szovjetunió
szomszédsága, így óriási érdeklődés fogadott minden változást ami a kommunista rendszer bármilyen
reformját vagy annak belső megosztottságát, gyengülését jelentette.

A japán kormánytagok rendkívül keveset utaztak – a szinte folyamatosan ülésező parlament

megköveteli a miniszterek állandó jelenlétét az üléseken, de 67-ben Miki Takeo külügyminiszter, 69-
ben Óhira Maszajosi kereskedelmi és iparügyi miniszter, majd Kóno Kenzo, a japán szenátus elnöke
látogatott hazánkba. Péter János külügyminiszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter pedig
Japánba utazott. 73-74-ben megalakultak a parlamentek japán-magyar, magyar-japán baráti
képviselőcsoportjai.

A nemzetközi hálózattal rendelkező, ún. általános kereskedőházak – pl. Mitsubishi, Sumitomo –

egymás után nyitották meg budapesti irodáikat. Az első években elsősorban a hazánkba irányuló
japán export lendült fel, de a kereskedőházak jelentős mennyiségben értékesítettek magyar
termékeket harmadik országok piacain is, míg a magyar export hosszú ideig korlátozott maradt.
Exportunkban elsősorban a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek domináltak, de megjelentek a
Tungsram izzólámpái és gyógyszeripari termékek is. A kereskedelmi forgalom lendületesebb
növekedését alapozta meg a kereskedelmi és tengerhajózási egyezmény 75-ben. A két ország
vállalatai közötti kapcsolat kiépítését, információk áramlását volt hivatott biztosítani a 71-ben
megalakult Japán-Magyar illetve Magyar-Japán Gazdasági Klub, mely formailag vállalatok szervezete
volt, de magyar részről egyértelműen a Külkereskedelmi Minisztérium, japánról burkoltabb formában
a Szovjet és Kelet-Európai Kereskedelmi Társaság (SOTOBO) irányítása alatt működött.

A zene, film, irodalom, sport terén való érdeklődésre alapozva 71-ben újjáalakult a Japán-Magyar
Baráti Társaság (JMBT), a többi kommunista országtól eltérően politikamentes szervezetként,
országosan is kiemelkedő ismertségű személyek részvételével alakult meg. Magyar oldalról nem
járultak hozzá egy hasonló magyarországi szervezet létrehozásához. A nemzetközi kulturális
kapcsolatok koordinálására létrehozott kormányszerv, a Kulturális Kapcsolatok Intézete kapott
megbízást arra, hogy a JMBT partnereként funkcionáljon. 84-ben Budapesten japán fesztivált
rendeztek, 86-ban Japánban tartottak magyar fesztivált. A kulturális kapcsolatainkban mindvégig
meghatározó szerepet játszott a zene, a klasszikus zenei előadók vendégszereplése és a Kodály-
módszer alkalmazása. A 70-es évek közepétől a Muszasino Zeneakadémia kitűnt magyar
vendégoktatók folyamatos alkalmazásával. A 80-as évek elejétől kezdtek nagyobb számban hallgatók
érkezni Japánból a Zeneakadémiára.

78-ban az első japáni Pető-intézmény, a Varasibe Gakuen alakult meg. A japán újságok
szponzorálásával több kiállítás is bemutatta a 70-es évek 2. felében a magyar múzeumok kincsit
Japánban. A 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig az MTI állandó tudósítója tevékenykedett
Tokióban, ez segítette Japán jobb megismerését. Japán részről csak a Kommunista Párt lapja, az
Akahata küldött tudósítót a 80-as években néhány évre, a többi cikk ritka volt. A magyar széprodalom
alkotásai a JMBT főtitkárának, Ikeda Cuneónak köszönhetően a Kóbunsha nevű kiadóvállalatánál
japán fordításban lettek kiadva. A magyarországi japán nyelvoktatás hiánya egyre akadályozta a
kapcsolatok fejlődését.

A magyar kormányzat erőfeszítéseket tett egy kormányközi kulturális megállapodás létrehozására, de

végül csak a két külügyminiszter között levélváltás formájában sikerült megállapodni 73-ban.
Megindult az ösztöndíjas csere, nem állami keretek közötti kutatók együttműködése, melynek 79-ben
formális keretet adott a műszaki-tudományos együttműködési megállapodás. Japán kutatók csak
ritkán érkeztek Magyarországra a kilencvenes évek közepéig.

A magyar diplomácia egyik fókusza a fejlett technológiák elsajátítása volt. A 70-es évek elején
lehetővé tették a külföldi befektetéseket. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) kezdeményezésére több
külföldi bank, köztük 2 japán – a Taiyo Kobe Bank és a Long Term Credit Bank of Japan szerzett
tulajdonrészt az először off-shore bankként létrejött CIB-ben. 84-ben létrejött az első termelő
beruházás, a Polifoam, majd az Agroferm nevű cég.

A japán tőke bevonásának feltételeit volt hivatva javítani a kettős adóztatás elkerüléséről szóló 80-as
megállapodás. 82 korszakhatár a kapcsolatokban, az eladósodottság miatt a magyar kormány a
Nemzetközi Pénzügyi Alaphoz, valamint a Világbankhoz csatlakozott, és a japán piacról beszerzett,
jelentős összegű hitelekkel találta meg a kiutat. A 80-as évek közepére külföldi
adósságállományunknak legalább az egyharmada, egyes időszakokban akár a fele is japán forrásokból
származott.

A 80-as évek közepére Japán a világ vezető pénzügyi hatalmává vált, a világ legnagyobb hitelezője lett
és a világ legnagyobb bankjainak első 5 helyét foglalta el. A japán megtakarítások tették ki a globális
megtakarítások egyharmadát. 85-ben az MSZMP Politikai Biztosságra napirendre tűzte a magyar-
japán kapcsolatok áttekintését, ugyanebben az évben sor került Lázár György miniszterelnök japáni
látogatására is. A PB anyagában is megfogalmazódik, hogy hazánk elsősorban a műszaki-tudományos
ismeretek megszerzésében, a japán technológiának és beruházásai javaknak a hazai termelésbe való
bevonásában, gazdasági fejlődésünk meggyorsításához szükséges japán hitelforrások biztosításában
érdekelt. Továbbá megállapítja, hogy Japán nem valós súlyának megfelelő szerepet kap nemzetközi
gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatainkban, ennek okai között a kormányzati
szervek közötti összhang hiányát is felemlegeti. Megjegyzi, hogy a színvonalas japán nyelvoktatás
alapjainak megteremtéséhez önálló japán tanszék-csoportot kell létesíteni az ELTE-n.

A 80-as évek 2. felében a magyar politikai vezetést egyre inkább a belső problémák kötötték le, a
külkapcsolatokban is az olyan országok kerültek előtérbe, amelyek közvetlenül befolyásolták az egyre
nyíltabban vetélkedő politikai csoportok közötti erőviszonyokat. Japán nem tartozott ezen országok
közé. 87-ben a japán kormánypárt főtitkára, Abe Sinzó és a japán gyáripar szövetség, a Keidanren
elnöki szintű delegációja látogatott hazánkba. 84 novemberében a Suzuki érdeklődését fejezte ki
Magyarország iránt Bulgáriával szemben. de a gyár ötlete is talált ellenzőkre

A japán politika Magyarországot kísérleti műhelynek látta, ahol a szocializmus megreformálására

törekedtek, és ezek más kommunista országokba is átkerülhetnek. A rendszerváltozást előkészítő
utolsó szakaszban Japán igen jelentős szerepet vállalt a reformtörekvések támogatásában, ennek
mind a politika, mind a gazdaság terén jelét adta. E mögött feltételezhetjük a szovjet fenyegetés
csökkentésének szándékát, bár a 80-as évekre politikai ambíciókat is mutatott. Összefoglalva
térségünk hasonló helyzetben lévő országaival összevetve a magyar-japán kapcsolatok szintje és
intenzitása egészen a 90-es évek végéig jelentősen meghaladta azokét.

Az 1973-as japán-magyar kulturális egyezmény kontextusba helyezése: Japán és Magyarország a

nagyhatalmak árnyékában
 Kopper Ákos

Magyarország és Japán 1973-ban kulturális egyezményt, majd 1975-ben tudományos és technikai

együttműködési szerződést kötött.

Miért van az, hogy az Egyesült Államok sokszor felvetette a kulturális megegyezés gondolatát,
Magyarország ezt visszautasította még az 1970-es évek derekán is, de magyar diplomaták már 1968-
ban felvetették Tokióban egy kulturális megállapodás lehetőségét Magyarország és Japán között?

A kultúra ekkoriban szorosan kapcsolódott a politikai tömbök közötti ideológiai versengéshez, és a

kulturális kapcsolatok nem a nagypolitika logikájától független, relatíve autonóm egyének és
intézmények kapcsolatát jelentette. – A nemzetközi kapcsolatok nem csak diplomáciai kapcsolatok,
hanem a tömbök közötti szembenállás elemei is, melynek alapja az eszmerendszer és az azt jellemző
társadalmi, politikai struktúra.

Magyarország és Japán kapcsolata a korszakban nem jelentős, diplomáciai feljegyzések szerint Japán
prioritásai között a Kelet-Európával való viszonya az utolsók között volt, a kulturális események
inkább egzotikumok voltak. Japán szempontjából Magyarország elenyésző gazdasági jelentőséggel
bírt, de fordítva nem ez volt a helyzet.

A kultúra nem új keletű eleme a politika eszköztárának. Az USA esetében nem csak ország
propagandáról lehet beszélni, hiszen az ország népszerűsítésében központi eleme van annak, hogy az
ország politikai és társadalmi struktúrája példaértékű és követendő más országok számára. Henri
Luce, a Life magazin szerkesztője kifejtette 1941-es The American Century című esszéjében, hogy az
Egyesült Államok ereje nem csak gazdaságán és katonai potenciálján alapul, hanem legalább annyira
az amerikai kultúrából, jazzből és filmekből. Ez a Szovjetunió külpolitikájában is megjelenik, de
esetében a kommunista eszme terjesztése volt a legfontosabb. A hidegháborús évek során a kultúra
mindkét oldalon az ideológiai propaganda részévé vált.

Samuel Huntington politológus szerint a nemzetközi kapcsolatok különböző korokban más-más logika
mentén strukturálhatók. A középkorban személyek – királyok, uralkodók – konfliktusai, a modernitás
nemzetközi kapcsolatait a nemzetállamok között feszülő konfliktusok alapstruktúrája, a XX. század
második felében a kommunizmus és a kapitalizmus ideológiájának szembenállása határozta meg.
Mivel a Szovjetunió és az Egyesült Államok a hidegháborús évek alatt két, egymást kizáró társadalmi
modellt képviseltek, az ideológiai hadviselés a nemzetközi kapcsolatok középpontjába került, a
szövetségesek ezek mentén határozták meg magukat és ez az országok közötti kapcsolatokra is
kihatott. A hidegháború legalább annyira volt egy ideológiai küzdelem a világ közvéleményének és
elismerésének elnyeréséért, mint katonai erők versengése.

A public diplomacy a diplomáciai tevékenységnek egy része, amely nem egy másik államot és annak
intézményeit célozza meg, hanem közvetlenül a másik ország polgáraival, a civil szférával akar
kapcsolatokat létrehozni. A hidegháború alatt az országok ezt kontroll alatt tartották, nehogy
befolyásolja a polgáraikat – pl. Magyarország esetében elzárkóztak attól, hogy fejlesszék a kulturális
kapcsolatokat az USA-val. A keleti tömb országai és Japán közötti kulturális kapcsolatok létesítésében
azonban nem játszottak meghatározó szerepet az ideológiai szempontok.

Magyarország a hetvenes években

Magyarország az 1956-os forradalmat követően elszigetelt helyzetbe került. Bár az 1963-as általános
amnesztiát követően levették a magyar kérdést az ENSZ napirendjéről, és megerősödtek az ország
nemzetközi pozíciói, belpolitikailag a Kádár-rezsim gyenge legitimációval rendelkezett. A rendszert
óvatos egyensúlyozás jellemezte kül- és belpolitikájában. Odahaza reformokkal próbálkozott gey
élhetőbb szocializmus modell létrehozásáért, kifelé pedig híven követte a Szovjetunió külpolitikáját,
ezzel biztosítva lojalitásáról és igyekezve teret nyerni a belpolitikai reformokhoz. Amennyiben
fejleszteni akarta a gazdaságát, mind a technológia, mind az exportpiacok és a hitelek terén rá volt
utalva a nyugati világ országaira. Egyesek szerint a kapcsolatépítés nem hozza függő helyzetbe az
országot, mások szerint ez csak naiv illúzió.

Japán 3 szempontból bírt komoly jelentőséggel hazánk és más kelet-európai országok számára. 1.
Nem követte szigorúan a nyugati államok politikáját, kevésbé különböztette meg kereskedelmi téren
hátrányosan a szocialista országokat. 2. Ekkorra Japán a nyugati világ második legerősebb gazdasága
lett, és élen járt a technológiai, műszaki fejlődésben. A kulturális kapcsolatok fejlesztése lehetővé
tehette a tudás részleges átvételét. 3. Japán potenciális hitelezőként is ígéretes volt. Miután az 1971-
es londoni kötvénykibocsátás után a magyar kötvények tetemes mennyisége japán kézbe került,
felmerült a lehetősége annak, hogy az országnak közvetlen japán hitelek megszerzésével, esetleg
közvetlen japán kötvénykibocsátással kéne próbálkoznia.

Japán a hetvenes években

A hatvanas évek második felétől kezdve Japán a nyugati világ egyik legfejlettebb országa volt a világ
második legnagyobb gazdaságával, de ez nem tükröződött az ország nemzetközi presztízsében.
Japánról sokaknak – főleg Ázsiában – a második világháborús szerepvállalása jutott az eszükbe, ez
nagyban gyengítette az ország diplomáciai pozícióit. Az ország speciális helyzete is megakadályozta,
hogy klasszikus értelemben vett középhatalomként tekintsenek rá. Az alkotmány 9. cikkelye
rögzítette, hogy nem fog katonai erőt alkalmazni a nemzetközi problémák megoldására, így az
erőpolitika eszköztáráról gyakorlatilag lemondott az ország érdekeinek érvényesítése érdekében, és
biztonságának biztosításában döntően az USA-ra támaszkodott.

Japánnak csak gazdasági és kulturális eszközök álltak a rendelkezésére, hogy növelje presztízsét. A 70-
es évektől számos lépést tett, amivel ki akarta fejezni, hogy a világ egyik vezető állama és felelősséget
érez a nemzetközi rend fenntartásáért és stabilizálásáért. 1973-ban megduplázta a segélyeket és
átvállalta az ENSZ-adósság egy részének finanszírozását, és a 70-es években a japán kultúra
terjesztésének érdekében létrehozta a Japán Alapítványt. Szintén a 70-es években merült fel először,
hogy Japán külpolitikájának függetlenítenie kéne magát az USA-étól. A Nixon-kormányzat számos
olyan lépést tett, amelyek miatt Japánnak át kellet értékelnie kapcsolatát az USA-val és arra
törekednie, hogy kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat építsen ki a nagyhatalmakkal, vagyis a
lehetőségekhez mérten autonóm külpolitikát folytasson. Az amerikai kormányzat felfüggesztette a
dollár konvertibilitását aranyra, amivel komoly veszteségeket okozott a japánoknak, majd külön
vámot vetett ki bizonyos japán exportcikkekre, és nem tájékoztatta Japánt arról, hogy 1971-ben
Nixon elnök Kínába fog látogatni. Japán korábban hosszan kardoskodott az USA-val a Kínával való
kapcsolatok javítása mellett, csak az amerikai politikai irányvonal iránti lojalitásból támogatta Tajvant.
A „Nixon-sokkok” miatt Japán igyekezett nyitni a szocialista országok felé és függetleníteni magát az
USA-tól, de a domináns viszonyítási pont továbbra is az Egyesült Államok maradt.
Japán elsősorban a Kínával hangsúlyozta a kapcsolatok fejlesztésének fontosságát, de Szovjetunióval
és a keleti tömb többi országával is igyekezett szorosabb kapcsolatot kiépíteni. Szakított a szokással,
hogy ne tegyen különbséget a kelet-európai szocialista országok között. Bár a hidegháború alatt a
szópárbajok a két tömb között vissza-visszatértek, ezek csak frázisok voltak, a szocialista országok
csak a Szovjetunió és az eszme iránti lojalitásukról tettek tanúbizonyságot, ez nem befolyásolta a
kapcsolatukat Japánnal, hiszen mentes volt az ideológiai konfliktusoktól. Japán alig gondolt arra,
hogy katonai fenyegetéstől kéne tartania a Szovjetunió vagy Kína részéről, Kínát sem katonai, csak
politikai fenyegetésnek érezték. Japán mindenekelőtt a gazdasági és kereskedelmi szempontokon
keresztül nézte a világpolitikát és az ország érdekeit, így mondhatta 1982-ben Vakaszugi Kazuo, a Miti
kereskedelmi irodájának igazgatója, hogy ha a nyugati szövetségesei megnehezítik a kereskedelmet
védővámokkal, akkor Japán kénytelen lesz csatlakozni a kommunista tömbhöz. Bár ekkoriban
fejlődött a kapcsolata a kelet-európai államokkal, ez Japán számára csak sokadrendű volt, megelőzte
a távol-keleti vagy a nyugat-európai országokkal való viszony javításának igénye, és inkább csak pl. a
kínai-japán viszony javításánál közvetítőként kapott jelentőséget.

Az 1973-as kulturális megállapodás

Az első kezdeményezések 1968-ból valók, de ezekre a japánok elutasítóan reagáltak. Szerintük a

kulturális és technológiai együttműködés nem igényel kormányzati szintű egyezményt, és előfeltétele
lenne egy magyar-japán szerződés kötésének, hogy Japán előtte a Szovjetunióval kössön ilyet. Ezt a
kulturális és gazdasági szerződést Gromiko külügyminiszter 1972-es Japánbeli látogatásakor írták alá.
A magyar-japán megállapodás aláírására 1973-ban került sor Péter János külügyminiszter tokiói
látogatása alkalmából. Ez szólt a két ország közötti tudományos és kulturális cseréről, művészeti
rendezvények kölcsönös szervezéséről. Péter János szerint a magyarok célja a technológiai és
tudományos kooperáció és a gazdasági együttműködés elmélyítése. 1975-ben a két ország
megállapodást írt alá a tudományos és technológiai együttműködésről. Csehszlovákia ’73-ban,
Románia 75-ben, Lengyelország 79-ben kötött kulturális szerződést Japánnal. A kelet-európai
küldöttségek egymást érték Tokióban a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, hitelek szerzése,
magánbefektetők keresése miatt. Japán esetében az ideológiai szempontok mellékesek voltak, nem
fenyegetett a káros nyugati eszmék és befolyás beáramlása. Bár a többi szocialista országgal is
nagyjából ugyanakkor kötött megállapodás, a kilencvenes évekre a japán-magyar kapcsolatok
fejlődése relatíve felgyorsult mind kulturális, mind gazdasági téren, a térségben a legnagyobb
tőkebefektetés, és az egyedüli iroda a Japán Alapítvány részéről itt volt.

Hasonlóságok és különbségek a két ország külpolitikai stratégiájában, a 70-es években: bár gazdasági
fejlettségük eltérő, kénytelenek keresni az autonóm politizálás lehetőségeit és a nemzeti
érdekképviseletet, Magyarország a Szovjetunió csatlósállamaként, Japán az USA szövetségeseként. Ez
Magyarországon a hetvenes években az un. gulyáskommunizmus kialakulásához vezetett, míg
Japánban ezt a technonacionalizmus, merkantilista realizmus szóval lehet kifejezni. A két ország
kapcsolatában az ideológia nem kapott komoly hangsúlyt, a kulturális együttműködés a
kapcsolatépítés egyik első lépését jelenthette. Az USA esetében a kulturális együttműködés más
jelentőségű volt, így csak a 70-es évek 2. felében merülhetett fel.