03.18.

Innentől 10 órától kapcsolattöri, 15-én reggel 8-tól. 22: konferencia

Edo-kor még középkor, de azért mégsem. :D

A sintó soha nem hal ki, nem felejtik el, nem tűnik el, a népi vallásosságban és az emberek
mindennapi életében nagyon meghatározó. Vannak, akik megpróbálják fejleszteni a buddhizmus
mintájára – Kitabatake Chikafusa, gyakorlatilag politikai értekezést ír, melyben teológiai levezetést ad
a császár isteni eredetéről, ezáltal Japán politikai szerepéről, ideológiájáról. Külföldi elemek
beolvasztásával fejlesztik a sintót Japán vallásává. Az Edo-korszakban kezdik különösen hangsúlyozni,
a sintó restaurációnak nevezhető irányzatról van szó – fukkó sintó, melyben érdekes módon nagyon
erős a neokonfuciánus késztetés – klasszikusok tanulmányozása, a japán hagyományokat,
klasszikusokat kezdik tanulmányozni. Annyira japán dolgokkal akartak foglalkozni, hogy végül a
neokonfucianizmust is elutasították. A 17. sz-tól tudósok sora fejlesztette a sintót arra az alapelvre
építve, hogy a sintó saját, őseredeti japán hagyomány. Kada Azumamaro megalapította a hazai
tudományok művelésére, a klasszikus irodalom tanulmányozására az iskoláját. Kamo no Mabuchi is
követte, majd Motoori Norinaga. Az ő munkásságuk révén emelkedik a sintó a többi irányzattal
egyenrangúvá, Hirata Atsutane munkásságában már a sintó a felsőbbrendű minden más
hagyományhoz képest. Sokat vesz külföldi példákból, pl. kereszténységből is merít ötleteket –
Amaterasut minden istenség fölé emeli, teremtő isten lesz, leegyszerűsítve, mindennapi szinten
fogalmazza meg a tételeket, melyek politikai tézisekké válnak – a japán embereket az istenek
teremtették, Japán az Istenek Országa – shinkoku, melyet az istenek egyenes ági leszármazottja ural,
megszakítás nélküli dinasztia, ezen egyediségei miatt különb minden más országnál. Japán a
legkülönb, mert a legkeletebben van és keleten kel fel a nap… Itt kel fel a leghamarabb és innen megy
máshova. Az ezzel összekapcsolható sintó reneszánszt a japán nemzeti ébredés, nemzet kialakítás,
formálás folyamatának lehet tekinteni. (A modern nacionalizmust a modernizációhoz lehet kötni.
Japán hagyományosan a nyugathoz hasonlít, mert modernizáció = Meiji-korszak, politikai rendszer
átalakítása, kiépítik a modern nacionalizmust, nemzetállamot, a politikai nemzet fogalmával és
mindazon elemekkel, melyek hozzájárulnak a „nemzet, mint kreált valóság”-hoz. = Egy nemzet, mely
kitalált hagyományokon alapul. A tudat ebből a szempontból elsődleges – ha azt érezzük, hogy egy
közösség tagjai vagyunk, akkor az közösség – minden közösség imagined community. Created,
invented tradition-okat használ fel benne, ezek nagy része 19. sz.-i fejlemény. Előjön, amire
hagyományként lehet hivatkozni: a nyelv művelése.

A buddhizmust, ha nem is üldözik, de kivételes helyzete megszűnik, és jelentősen visszaszorítják.

Előtérbe kerül a sintó, elemeiből kialakítják az egész állam ideológiáját. A sintó templomokból
eltakarítják az átvett elemeket, a buddhista papokat – sokan átminősítik magukat sintó papnak… :D
Kincsek is elpusztultak ebben, vagy fillérekért vándoroltak el más múzeumba. Már 1868-ban, az új
kormány megalakulásakor a sintót proklamálják, mint alapirányzat, alap vallás. A császár az állam
feje, a kormányzaton belül létrehoznak egy sintó minisztériumot, amely a többi felett áll
ideológiailag. Megszüntetik a sintó papok egymás után következését, az állam magához ragadja a
sintó papság kinevezésének jogát. A sintó papságnak már a megtisztított sintót kellett propagálnia,
különösen ahol buddhizmus volt. 1870: proklamáció - Japánt az istenek, kamik alkották, a császári
dinasztia vérvonala töretlen, állam egységét jelképezi. Danka rendszer megszüntetése 1871-ben,
innentől buddhista intézmények helyett a sintó intézményekben, sintó egyházközségi rendszer
létrehozása. 72: vallásügyi hivatal, mely 1877-ben megszüntetik, külön sintó, buddhista iroda, mely
82-ig működött. 1873-ban a kereszténység engedélyezett vallás lett – vallásszabadság. A sintót
kétféle sintóvá választották szét: állami kokka sintó, melyet Japánban jinja, szentély sintónak
neveztek – ez a szentély törvény érvényes az ország területén álló összes szentélyre, 1882-ben hozzák
létre, ezek állami intézmények, felügyelője a Szentélyek Irodája, a belügyminisztériumon belül hozták
létre. Nem is vallásként működött, hanem állami ideológiaként. Nem sérti a vallásszabadság tézisét,
mert állami ideológia… A sintót mint vallást ismerik el szekta sintó néven. 13 szektát ismernek el mint
sintó irányzatot, semmiféle kivételezettséget nem élveznek a vallásszabadság miatt – kyókai. Az
oktatási minisztérium alá tartozott minden vallási intézmény. Ez lehetővé tette, hogy a sintóról
hivatalos állameszmeként beszéljenek, ne hivatalos vallásként. Nem követelik meg, másokat nem
tiltottak. 1890: császári leirat az oktatásról megnevezi a közvetítendő értékeket – sintó és
konfuciánus alapelvek. Kokutai: a japán nemzeti egység, ez már a kokugaku eredménye, az Edo-kor
végére megjelenik. Misztikus egység, mely Amaterasu megnyilatkozása miatt létezik a japán
nemzetben. A Tokugawa-kor formálta meg a Meiji-kor nacionalizmusát sintó alapelvekkel.

45 után mindent, ami a háborúhoz vezetett, elítélendőnek és károsnak tartották – nacionalizmust is.
Egy egész folyamatot negatívan ítélnek meg egy esemény miatt… az agresszív militarizmus miatt.