VALLÁSANTROPOLÓGIA NAGY ÖSSZEFOGLALÁS

1. Miért kell az antropológiai valláskutatásról külön beszélni?

- Az egész emberiség hisz az Istenek létezésében, minden kultúrában létezik
fogalom az emberfelettire. Ez a jelenség par excellence antropológiai jelenség.
- A vallás bizonyos formái univerzálisak, azaz kultúrákon felett átívelőek. Még nem
fedeztünk fel olyan kultúrát, ahol ezek az univerzális vallásos fogalmak valamilyen formában nem
artikulálódtak volna. Ugyanezen okokból a vallási szkepticizmus, vagy a vallások tagadása is
ugyanúgy sok kultúrában kifejezésre jut.
- Az akadémiai tudományokon belül valahogy mindig megjelent a specializáció a vallási hitek,
vallási intézmények antropológiai kutatására.
- Vallás minden, ami szupraempirikus minőségű.

A vallásos világképek alapja

A vallás a természet erőinek és törvényeinek kiszolgáltatott ember szorongásaira, félelmeire

keresett egyértelmű, biztonságos, és megfellebbezhetetlen megoldása, válasz a nehéz kérdésekre. A
vallás az abszolút értékű igazságok törvénye, egy út, amelyen keresztül eljut(hat) a lelki békesség
állapotába.

A vallás…
- társadalmi, kulturális rendszer, intézmény
- hitrendszer
- ideológia
- gyakorlatok rendszere
- társadalmi szervezet

Evilág Másvilág
Élet Halál
Mindennapi tapasztalás Álmok világa
Megismerhető ↔ Megismerhetetlen
Megmagyarázható Megmagyarázhatatlan
Racionális Misztikus
Hétköznapi ember Kiválasztott ember

A vallás, mint kommunikáció

- A különféle vallási kommunikációk különféle szereplői között eltérő minőségű a kommunikáció.
- A vallási és a művészeti kommunikáció teljesen eltérő.
- A vallás valahol egy “szöveg”, egy nyelvezet, amit olvashatunk belülről és kívülről is.
- A vallást antropológiai szempontból lehet társadalmi jelenségként és lehet
transzcendens tartalomként is vizsgálni.
- A vallási kommunikáció nem mennyiségi, hanem minőségi információt ad az embernek.
- Model of reality rendszert (mitológiák, a világ leírása) és Model for reality rendszert
(elmondja, hogyan kell csinálni a világban való létezést, pl. Tízparancsolat) is nyújt a vallás.
- Kapcsolatokat kell teremteni a különféle vallási “szereplők” között: szent ember, profán
ember, szent tárgy profán tárgy és ezeknek a kapcsolata.

“A szakrális kommunikáció arról az általános, emberi, de kultúránként és vallásonként különböző

formában megmutatkozó jelenségről van szó, ahogy az ember kapcsolatot teremt a természetfeletti
hatalommal vagy erővel.” (Lovász Irén)

I. verbális csatorna
pl. ima, a vallási rítusok verbális elemei, mantra stb.

II. nem verbális csatornák

1. vokális kommunikáció (paralingvisztikai
jegyek) pl. szipogás, sírás, intonáció, ritmus, ének,
zene
2. a nem beszélés, a csend kommunikációs
funkciói pl. meditáció, kontempláció
3. mimikai
kommunikáció pl. transz
4. kommunikáció a
tekintet révén pl. kegyes áhítat
5. a szag mint
kommunikáció pl. tömjénfüst
6. mozgásos/ akciós kommunikációs csatornák
a) kommunikáció a gesztusok
révén pl. imára kulcsolt kéz
b) kommunikáció a testtartás révén (poszturális
kommunikáció) pl. lehajtott fej, állva mondott ima
c) a térközszabályozás kommunikációs csatornája
(proxemika) pl. templomi vagy más szent tér-közszabályozás
d) kinezikus kommunikáció
pl. vallási rítusok táncai, kálváriajárás
e) kommunikáció az érintés révén (taktilis kommunikáció)
pl. szent szobor érintése kézzel, kendővel, zöld ággal, csókkal

III. kulturális szignálok

pl. ruha, hajviselet, a test díszei, jelvények

2. Herbert Spencer, Edward Tylor, James

Frazer “A primitív kultúra” / “Aranyág”

Herbert Spencer (1820-1903)

- It’s law and cause! (1857)
- A System of Synthetic Philosophy: First Principles (1862)
- Principles of Sociology (1876)
- armchair scholar
- a megismerhető világban hitt
- Az evolúció lényege a homogénből heterogénbe való átmenet.
- “survival of the fittest”

Edward Tylor (1832-1917)

- “A kultúra az az összetett egész, ami magába foglalja a tudást, hiedelmet, művészetet,
erkölcsöt, törvényt és hagyományt, és minden más olyan képességét és szokását az embernek,
amelyeket a szocializáció során sajátított el.”
- a szociálantropológia megalkotója
- “survivals” - olyan szokások, rítus elemek, mozzanatok, amik a szokás erejénél fogva
továbbvivődnek a társadalom fejlődésében újabb állapotukban, de igazi értelmüket már
elvesztették (pl, fejszét kidobni az udvarra, ha esik)
- animizmus: a természetfeletti lényekben való hit, azaz minden vallási rendszer alapja
- Tylor szerint az animizmus az emberi tapasztalat kettősségén alapul (élet-halál, nappal-éjszaka)
- három világszemléleti mód: a tudomány, a mágia és a vallás

“A primitív kultúra” (1871)

- vallási evolúció három fokozata: animizmus → politeizmus → monoteizmus
- souls & spirits / lélekben és szellemekben való hit
- az emberiség jellemzői hasonlóak → “Egy ország az egész világ.”
- az életkörülmények és az emberi természet közös vonásai összehasonlító jelleggel
külön külön vizsgálhatóak
- a civilizációt csoportosítással lehet vizsgálni, és úgy összehasonlítani
- a kutatásait a természettudománnyal, biológiával próbálta párhuzamba hozni: az
egységhez, összhanghoz azonos elemek kellenek
- az egyént és a társadalmat párhuzamosan kell vizsgálni
- megpróbálta felírni a civilizáció menetrendjét
- foglalkozott a nyelv eredetével: számolás, mitológia, költészet, babonák

James Frazer (1854-1941)

- armchair scholar
- a mágiából jött a vallás, és abból a tudomány.
- minden mágia hamis feltételezéseken alapul
- a mágikus gondolkodás szellemi vagy személyes közbenjáró ok nélkül működik

→ A mágia formája lehet:

- utánzásos (imitatív)
- átviteli (érintkezéses)
- pozitív (varázslás)
- negatív (tabu)

→ A mágia célja lehet:

- produktív
- preventív
- gyógyító
- rontó
- jósló

“Aranyág” 1890
→ Harmadik fejezet: Szimpátián alapuló mágia
A mágia alapjai:
utánzásos/ homeopatikus mágia: “hasonló hasonlót hoz létre”, de ez téves
- Az észak-amerikai indiánok emberalakokat rajzolnak a homokba, és azt bántják. Ez
egyfajta homeopatikus mágia: úgy fájjon ez a szúrás az embernek akire gondolok, mint a
homokba rajzolt ábrának.
- A vadászat során az otthon maradt nőnek nagy szerepe volt a férj vadászatának sikerében.
- Kínában a település formájáról igyekeznek következtetni annak a sorsára.
átviteli/érintkezéses mágia: kapcsolat átvitelének törvénye, mindig tartalmaz utánzásos mágiát is
- Maláj varázslatkor az “áldozat” körméből, hajából, nyálából kell szerezni, és abból
készíteni egy bábut. Közben mormolni azt, hogy “Nem viasz az amelyet perzselek, hanem N. N.
mája/szíve stb.” Rengeteg ilyen apró ima, rontás tartozik ehhez a kultúrához. Persze ez pozitívan is
alkalmazható, például a gyógyításnál, vagy a termékenység, szülés könnyítésénél.
- A sárgaságot is szimbolikus szertartással gyógyították, amiben szerepelt vörös ökör, Nap,
madarak és egyéb rítusos elemek. Ez egyfajta sámánisztikus motívum, mivel a sámánok részt
vállalnak a “beteg” fájdalmából.
- Ugyanilyenek az amulettek, talizmánok, amik gyakran preventíven gyógyítanak.
→ Kilencedik fejezet: A fák imádása
Diana papnő sírjánál is fontos szerepe volt az ágnak, így Tylor szerette volna körbejárni a fák
témakörét. Rengeteg büntetés kapcsolódik a szakrális fák bántalmazásáért. Például egy kelet -afrikai

😀
törzsben a kókuszdiófa kivágása az anyagyilkossággal ekvivalens. Néhány kultúrában megfenyegetik
a fákat, - - azaz ha nem terem eleget, majd kivágják őket.
A magyar hagyományban is nagyon erős szerepe van a fának, gyakran antropomorf metafora a
közmondásokban, és van egy nagyon erős női kapcsolatuk is a termékenységgel. A szinkretizmus a
kereszténység előtti tudat világot kapcsolja a pogány népi rítusokhoz.

3. Emile Durkheim
“A vallási élet elemi formái”

Emile Durkheim (1858-1917)

- “A vallás szent, vagyis elkülönített és tiltott dolgokra vonatkozó hiedelmek és
gyakorlatok összefüggő rendszere, amely a híveket az egyháznak nevezett morális
közösségbe egyesíti.”
- szociológiailag a vallás az egyik legfontosabb szimbolikus valóságunk
- a totem Isten látható lelke
- kollektív reprezentáció: a totemek nem csupán vallási identitás, de társadalmi identitás képzőek is
- a vallási rítus tömegpszichológia, és eszköz arra, hogy egy társadalmi csoport
erősítse az összetartozását
- “Semmilyen intézmény nem alapulhat tévedésen”, azaz a fennmaradt rítusoknak,
mítoszoknak mindenképpen kell, hogy valamilyen alapja legyen.
- nincs hamis vallás, mert mind igaz a maga módján, és mind a saját rendszerében
választ ad az emberi létezés adott körülményeire
- mechanikus és organikus szolidaritás

A vallás

A vallás társadalmi jelenség, ami közös, hagyományos, általános és kötelező.

Hitrendszerből, azaz hiedelmekből, tanokból, dogmákból épül fel, amiket különféle
cselekedetekkel, rítusokkal, gyakorlatokkal erősítenek. A vallás mindent jóra és rosszra bont.

A ROSSZ ÁTMENET A JÓ
profán kereteket igényel szent

→ imádkozás →
isten, szellem, kő, fa forrás,
az ember maga
ház, szó, vallási ember
Kalotaszegi magyar népdal:
 Nyitogatom a felleget Ezeket a profán személyek nem
érinthetik.

megismerhető megismerhetetlen

“A vallási élet elemi formái” 1912

- A világ számunkra túl bonyolult, hogy azt feldolgozzuk, ezért az érzelmeinket
összpontosítjuk jelekbe, energiákba.
- Minden ember vagy csoport megismerhető az általa használt jelrendszerről, mert
megmutatja, mi az értékrendje.
- Bizonyos színek, formák, alakzatok teljesen kisajátíthatóak, hogyha széleskörűen
átadjuk, hogy mivel legyenek ezek asszociálva.
- A szimbólumok gyakran fontosabbak, mint a totemek.
- Ugyanezek az okok miatt jön létre a vallás, mono-akár politeizmus.
- A tetoválások is nagyon fontosak vallási szempontból.
- Ugyanilyen totemisztikus a cégér, a címer, az aláírás vagy persze bármilyen logó.
- A totemek a rítuson keresztül csoportkohéziót alkotnak.
- Csurunga: egy egyszerűbb totem/jelkép, gyakran üregesek, és ha átfújt rajta a szél, akkor
“az ördög hangján beszélt”, hogy elijessze a rossz szellemet.
- Mana: Egy olyan vallási eszme, ami szerint minden egy energiából létezik, és minden a
helyén van, ez egy szent erő, ami a leginkább összpontosított energiát a villámban láttak. Bár
mindenkiben van mana, de picit mindenkiben más. Minden megvan bennem is, ami másban, csak
máshova helyezem a hangsúlyt. Például nem érdemes szidni mást, mert akkor is csak magadat
szidod.
- Isten nemcsak tekintély amitől függünk, hanem erő is, amelyre támaszkodhatunk.
- Az erőket a magunkon kívül helyezzük.
- A társadalom automatikusan szent dolgokat kreál: szerelem, uralkodók, stb.
- A profán és a szent dolgok világának kapcsolata mindig egyedi.
- A totemkultusz jellemzően énekszóval, tánccal, színielőadásokkal zajlik.
- Az emblémák által ábrázolt dolgokra vivődnek át a társadalom által felkeltett érzelmek.
- A lélek és a test gondolata két egymásból származó fogalomból származnak.

4. Claude-Lévi Strauss
“Szomorú trópusok”

Claude-Lévi Strauss (1908-2009)

- az amazóniai indiánokat kutatta
- Párizsban hallgatott filozófiát és egy ideig jogot, filozófia tanárnak készült
- a strukturalista antropológia megalapítója – struktúra elemeire bontja a közösséget,
majd az elemek közötti viszonyokkal foglalkozik, a primitív értelem tudományos leírása
- bináris oppozíciók: az élet alapvető dualitásai
-“la pensée sauvage”: a vad gondolkodást egy asszociációs-metaforikus logikára és az arra
épülő mágikus-totemisztikus magatartásra vezeti vissza, amiket a mitológiákkal igazol.
- A mitológiában a valóság és annak grammatikai interpretációja sajátos logikán kívüli
kapcsolatban van egymással.
“Szomorú trópusok” 1973
Utazástörténet Corumbától a bororo faluig
- Corumbá: mocsaras vidék, két-háromezer ott tartózkodót nem tudott ellátni a város, így
minden nagyon drága volt
- az egyetlen fogadó itt mindig zsúfolt volt – magánházaknál lehetett bérelni rossz minőségű szobákat
- Cuiabá: 400 km távolságra légvonalban, azonban a kanyarok miatt ez kétszer ilyen hosszú
hajóút, a város nem kifejezetten szép, de hangulatos. Egyszer az egyik telepes vad mézért küldte a
bennszülötteket, azok este aranyrögökkel tértek vissza, aztán egy hónap alatt 5 tonna rögöt gyűjtöttek,
nem ástak vagy bányásztak, csupán a földön lévőket szedegették össze. Levi Strauss itt találkozik a
B. testvérekkel, akik korzikai származású franciák: teherautókat tartottak és azokat útra küldték
rakománnyal – ha célba értek akkor 400%-os hasznot csináltak. Strauss sokat utazott ilyen
teherautókon, így ment tovább Cuiabából is.
- São Lourenço felé gyémántkeresőkkel találkoztak, egy este megálltak a
gyémántkereskedők telepétől nem messze. (A helyiek ha aranyat találtak gyémánt helyett azt
visszadobták a vízbe, mert rossz ómennek tartották, ha megtartja hetekig nem talál gyémántot. A
gyémántbizniszek úgy működtek, hogy volt egy főnök, aki pénzelte a gyémántkeresőket, felszerelést
biztosított, azok pedig, ha találtak valamit és eladták, megosztották a pénzt a főnökükkel.)
- Mikor odaértek São Lourenço-ba, nem volt sehol senki, egy halásszal találkoztak, aki
elmondta, hogy a sárgaláz pusztított a városban. Csónakkal indultak a bororók felé a halásszal,
maniókát és dohánylevelet akartak venni, cserélni a bennszülöttekkel

Quejara a bororók faluja

- A bororók a legmagasabb termetűek és legjobb felépítésűek a brazíliai indiánok közt.
- A férfiak teljesen meztelenül jártak, a hímtagkupakot eltekintve, valamint
tetőtől talpig cinóberpirosra voltak festve.
- A nők pamut ágyékkötőt és finomra font pamutfonal csík melltartót hordtak.
- Éjszaka folyt a vallásos élet, a bennszülöttek virradattól délig aludtak. Ezek a rítusok a
harcias kórusszerű férfi éneklés, ahol az irara lelkének megnyugtatása miatt énekeltek, a
zsákmány megszentelése miatt
- A falut egy folyó északi és déli részre osztja. Az északi részen a cserák, a déli részen a tugarék
élnek.
- A két csoport kiegészíti egymást: ha egy cserák meghal, akkor annak a temetését a tugarék
fogják megrendezni.
- Kettősség a regékben is – tugaré hősöket alkotóknak és félisteneknek tartották számon,
a cserá hősöket pedig mint békéltetőnek, elrendezőnek.
- Középen van a férfiak háza, aminek a területére lépni szigorúan tilos a házas nőknek.
- Az egyedülállónak egyszer muszáj, hogy megkérje a férje kezét.
- A nők azok, akik öröklik a házat, ahol felnőttek.
- Ha a férfinek honvágya van, bármikor hazamehet látogatni, ettől függetlenül itt is
jelen van a gőg a két csoport között.
- Mindenki ahhoz a részhez tartozik, ahova az anyja tartozik; de csak a másik félről
valóval házasodhat.
- Ezeken felül klánokra oszlik a család, nők révén tekintik rokonnak egymást.
- Régebben a kasztok és a csoportok még több pont szerint tagolódtak, de akkorra
is mikor Strauss járt ott 150-re csökkent a létszám 1000-ről
- Majdnem mindegy tárgyuk címerfestésű – klánt és alklánt azonosítani lehet.
- A feketeagyag edényeiket valószínűleg a múltban igen, de most már nem díszítik
- Nagyon nagy igényt fektetnek a ruházatukra, díszeikre – a férfi házban például a leírás
szerint a férfiak folyamatosan valamilyen kiegészítőhöz szükséges részen dolgoztak, csiszoltak.
- Ünnepnapokon félhold alakú függőket viseltek a nők, és különféle tollakat ragasztottak
magukra a férfiak

A bororók az élőkről és a holtakról

- A falu közepén lévő férfiak háza templomként is funkcionál.
- A vallás jelentős részéből - vallási táncok, szertartások - ki vannak zárva a nők.
- A vallásnak nincs nagy tekintélye, mivel számukra magától értetődik. Egy vallási
szertartás menete például fesztelen folyamat, esznek akár közben, néha beszélgetnek
- A halottakkal szemben két különböző magatartásforma figyelhető meg:
▪ A hálás harcos – pihenni hagyják a halottakat, azok pedig látogatóba
járnak vissza, de sosem váratlanul
▪ A merész lovag – tekintélyért folyó helyzetben felidézik a családfát,
hogy igazolják előjogaikat, leszármazásukat
- A bororók átmenetinek gondolják emberi formájukat. Úgy tartják, a halál esetén a
természet a társadalmat károsítja meg, és így adósává válik. Haláleset után közös vadászatra
megy a falu, hadjáratot vezetnek a természet ellen: valami nagy vadat akartak ilyenkor elkapni,
lehetőleg egy jaguárt.
- A lelkek a temetési szertartás után két faluba oszlanak szét: nyugatiban - Bakkoro,
idősebb - és keletiben - Itubore, fiatalabb.
- Egy temetési szertartás hetekig is elnyúlhatott – két síkban ment végbe. Az egyik sík a
vadászat, a bosszú a természet ellen a halál miatt, a másik pedig a halottaknak szolgáló lelkek
falujában az elhelyezés, gyászénekek formájában.
- Napvégi névsorolvasás: összegyűlnek a klánok, és itt közlik a másnapi parancsokat az
egyénekkel, ilyenkor a földre ültek a férfiak, várták a sorukat, majd innen kezdődött a virradatig
tartó vallási énekek éneklése
- Végeredményében, ami számunkra meghökkentő, hogy attól működik az ő társadalmuk,
hogy két fél-rész kiegészíti egymást, és nem felbontja a nagy egészet, és kölcsönösen temetik el
halottjaikat, és meggyőzik egymást, hogy az élet örök.

5. Marcell Mauss
“Az imádság”

Marcel Mauss (1872-1950)

“Az imádság” (1909)

- Mauss a könyvében a kérő imákkal foglalkozik.
- “Az imádság orális vallási szertartás, ami közvetlenül a szakrális dolgokra irányul.”
- Mauss foglalkozott először a rituális, szociológiai, kommunikációs aspektusával a vallásnak.
- Az imádságnak mindig van célja, és a vallásos ember mindig meg van győződve arról, hogy
beválik amit kér.
- Marcel Mauss azon az állásponton volt, hogy az imádság minden esetben cselekedet, mindig
„feltételez bizonyos fizikai és erkölcsi erőfeszítést, energia kifejtést, meghatározott eredmények
kiváltása céljából”.
- Nézete szerint az imádság akkor is „mozgás”, „a lélek aktív magatartása, amikor
gondolati síkon mozog, amikor egyetlen szó kiejtésére sem kerül sor”
 - Az imádságban az elmélet és a gyakorlat egyszerre van jelen.
- A szertartásos beszédnek, és az imakönyvnek is fontos társadalmi szerepe van.

Az imádság lehet:
- kérelem
- parancs
- szerződés
- hozsanna
- dicsőítés
- vallomás
- könyörgés
- materializálódott imák (rózsafüzér, amulett, talizmán)

Igézés Imádság Áldás / Átok

A→B A→C→B A→(C)→B

én → probléma én → Isten → probléma én → Istenre utalás → probléma

- mágikus - vallásos - vallásos

- ráolvasás, igizés, bájolás - megszólítjuk az Istent - említem Istent
- szómágia: a kimondott szó - direct speech - indirect speech
teremtő erejű

“Az ajándék” (1925)

- A potlatch a totális szolgáltatások rendszere, versengő típusban: ha a rivalizáció már túl
magas mértékű, akkor elkezdik elpusztítani egymás dolgait.
- A rivalizálás valahol egy társadalmi szövetséget is köt: nincs értelme, csak a
kommunikációt tartja fenn, fatikus jellegű.
- A rivalizáció nem csak a profanitásban, hanem a vallásban is megjelenik, mint a
keresztkomaság. A névadás egyfajta preventív mágia. Születése után először a templomba viszik a
gyermeket, hat hét elteltével, mivel addig nincs spirituálisan védve. Amikor megkeresztelik, annak a
névnek a szentje lesz automatikusan a gyerekünk védőszentje.

6. Sigmund Freud
“Totem és tabu”

Sigmund Freud (1856-1939)

- A bécsi közkórházban a neurológiai osztályon kezdett el dolgozni.
- 1885-ben Párizsban találkozott a kor híres pszichiáterével, Jean-Martin Charcot-val, aki
hipnózissal foglalkozott.
- Párizsi útjáról visszatérve rendelőt nyitott, de mellette továbbra is kutatott és írt.
- 1895-ben kiadta a “Tanulmányok a hisztériáról” című kötetet, amiben először
került elő a pszichoanalízis fogalma és ezzel kapcsolatban Joseph Breuer neve.
- Az 1900-as “Álomfejtés” című könyvében kifejti nézeteit arról, hogy az álomképek
tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, és ezek értelmezése révén feltárhatóvá válik a
személyiséget mozgató tudattalan dinamika.
- Az 1912-es “Totem és tabu”-ban a vallások eredetéről értekezett.
- Tanítványa volt Carl Gustav Jung is.
- Hosszú évek óta tartó rákban, 83 évesen hal meg.

A freudi-emberkép
→ ID (ösztön-én)
- az ösztöneinket, vágyainkat képviselő részünk (pl.: evés ; ivás ; játék ; szex ; szórakozás ; tombolás)
- hedonisztikus, nem képes késleltetni vagy várni
- ebből alakul ki a gyermeki fejlődés során az Ego és a Superego
→ EGO (én)
- a józan, hatékony tevékenységünk központja (pl. böjt alatt nem fogok húst enni ; ha egy
meeting közben mosdóba kell mennem, akkor kibírom még tíz percig, vagy diszkréten
elkéredzkedem ; felveszek öltönyt/magassarkút ha az illik a helyzethez, még ha az épp
kényelmetlen is)
- hidat képez az Id és a Superego között azzal, hogy a helyzetnek megfelelően viselkedik a
realitás alapján
→ SUPEREGO (felettes-én)
- idealisztikus elveket képvisel (pl.: tanuljunk, hogy legyen jó állásunk ; legyünk
megbízhatóak ; ágyazzunk be minden nap)
- a bennünk egyéni és szülői nyomás hatására kialakult erkölcsi előírások összessége
- amilyenek lenni szeretnénk, ahogy viselkedni szeretnénk

Fontos fogalmak Freud-tól

Szublimáció
A bennünk élő tomboló ID-et megélhetjük az alkotáson, kreativitáson keresztül. Vallást
gyakorolhatunk, írhatunk, táncolhatunk, festhetünk, zenélhetünk, bulizhatunk, a kellemes
tevékenységen, hobbin keresztül egyfajta módon “kiereszthetjük a gőzt.”
Represszió és cenzúra
Amikor az ID túl nagy harcban áll a SUPEREGO-val akkor az EGO úgy igyekszik kezelni az ID-et,
hogy az ID tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomja. Ezt a represszív (elnyomó, elfojtó)
folyamatot nevezik cenzúrának.
Neurózis
Ha elakad a bennünk lévő repressziós-szublimációs csatorna, azaz “nem tudjuk kiereszteni a gőzt”, és
kialakul bennünk több témával kapcsolatban is a cenzúra, akkor az adott életterületekkel kapcsolatban
szorongást fogunk érezni, azaz létrejön a neurózis. Ennek az oldására kínálja Freud a pszichoanalízist.
Élet és Halálösztön
Az Erosz (az élvezet, mint életösztön) megfigyelésével Freud szembeállította a Tanatoszt
(a halálösztön). Freud az emberi történelmet eme két alapvető motiváció folyamatos
harcának eredményeként fogja fel.
Ödipusz- és Elektra-komplexus
- Az Ödipusz-komplexus a fiú gyermek anya iránti vágya, az Elektra-komplexus
pedig a leánygyermek apa iránt érzett vágya.
- Leginkább azok a vágyaink, érzelmek vannak elfojtva, melyek a vérfertőzéssel kapcsolatosak.
- A gyermekkorban 3-6 éves korunk körül tudattalan vágyból motiválva szeretnénk
kapcsolódni az ellentétes nemű szülőnkhöz, viszont ő már “foglalt.”
- A szülőnek vissza kell utasítania a gyermek vágyait, aki így felfedezi, hogy az azonos
nemű szülőjének a tulajdonságait, szerepeit magára véve képes lesz a későbbiekben olyan partnert
találni, mint az ellentétes nemű szülője. Ez az identifikáció.
- Ha az identifikáció nem történik meg, a szereptévesztés illetve a szerep hiánya
neurózishoz, homoszexualitáshoz, pedofíliához vezethet.
Mi az a pszichoanalízis?
A pszichoanalízis mélylélektani vizsgálati és kezelési módszer, mely a lelki zavarokat az ún.
„tudatalatti okok” feltárásával igyekszik gyógyítani. Az elfojtott, tudattalanná vált emlékek
hipnózison kívül szabad asszociáció révén is felszínre hozhatók, amiben alapvető jelentőséget
tulajdonítunk az álomfejtésnek. Ez a tudattalanhoz vezető via regia, vagyis királyi út. Hasonlóképp
jelentést tulajdonítunk a szóbeli elvétéseknek, azaz a freudi elszólásoknak.

“Totem és tabu” (1912)

A könyv főként a totem és a tabu jelenségét és társadalmi szerepét vizsgálja. A pszichoanalitikus
fogalmakat társadalmi jelenségeken keresztül mutatja be.

→ A totemek
- egyfajta jelkép, jellemzően állat, ritkábban növény
- a nemzetségek ősapja, védőszelleme, segítő
- „A totem Isten látható lelke.” (Émile Durkheim)
- kollektív reprezentáció: a totemek nem csupán vallási identitás, de társadalmi identitás képzőek is
- Freud az ausztrál őslakosokat tekinti a legelmaradottabb embereknek. („ID”)
- A totemnek nagy a szerepe az incesztus elkerülésében.
- A totemek terméke az exogámia, és a családon belüli érintkezési szabályokat is erősen szabályozza.
- Az adott törzs egy totem alá tartozik, és akinek ugyanaz a toteme, azzal tiltott az érintkezés.

→ A tabuk
- egyfajta negatív mágia (James Frazer)
- „szent borzadály” ; „ami megszentelt” ; „ijesztő, veszedelmes, tilalmas és tisztátlan”
- magába foglalja személyek, dolgok szent vagy tisztátalan jellegét, az e jellegből
következő korlátozás módját, azt a szentséget, tisztátalanságot, amely a tilalom
megsértéséből származik
- megnyilvánulása tilalmakban, korlátokban történik
- nincsen származása, indoklása, viszont közösségileg elfogadott nem az Istenektől, hanem
belülről érkezik a tabu önmagát bosszulja meg
- „Aki megszegi a tabut, az önmaga is tabuvá válik.” (Sigmund Freud)
- A tabu szexuális vagy hatalmi motivációjú és az egyén magát félti, míg neurózisos
kizárólag szexuális motivációjú, és mindig egy másik emberért aggódik.
- Kényszerbeteg az, aki magának ír tabut.

Vallásgyakorlás szerepe a mentális egészségben

- a vallás által a felnőttek saját infantilitásukat, gyermekiességüket egy egész életre
meghosszabbítják (pl.: “isteni gondviselés” ; “az Úr gyermeke vagyok”)
- a vallás megoldás arra, hogy elkerüljük az egyén neurózisát
- az érettség az illúzióink minden gondjának és gondatlanságának lecserélésével történik
- a vallás egy olyan illúziót nyújthat, amibe kapaszkodhatok (pl.: “Isten majd elrendezi a dolgaim”)
- ez a folyamat a realitás és az elégedettség, mint életcélok elérésével történik

A három nagy társadalmi tabu

Állandó tabuk Ideiglenes tabuk

Természetes/Direkt tabuk Közvetített/Indirekt tabu Az események tabuja

Megölt ellenség tabuja A “hatalmas” ember Ne zavarjuk a
- A SUPEREGO-val való belső konfliktusból fakad. tárgyát, testrészét nem menstruációt, a szülést, a
- Az ehhez kapcsolódó szertartások az ellenséges érintheted (átviteli mágia), házasságot, a vadászatot,
érzelmek és az elkövetett erőszakos cselekedet miatti nem szabad kiejteni a nevét. mivel ezek szent
lelkiismeret-furdalást kompenzálják. események.

Uralkodók tabuja
- A belső apa-fiú konfliktusból fakad.
- Freud ebben a jelenségben az uralkodó elleni elfojtott
ellenséges indulatot látja.

Holtak tabuja
- A projekcióból fakad.
- Az emberek a saját, a halottakkal szemben táplált
ellenséges indulatunkat vetítik ki, szakszóval projektálják a
halottakra.

7. Carl-Gustav Jung
“Az ember és szimbólumai”

Carl-Gustav Jung (1875-1961)

- pszichiáter és pszichológus
- analitikus (tudattalan világa → álom)
- általa legitimmé vált, hogy az embernek vannak spirituális igényei
- felfedezte, hogy az önismeret, sorsunk felelősségteljes irányítása teljes, gazdag és boldog
élethez vezet
- Jungot túlságosan bonyolultnak tartották ahhoz, hogy népszerű legyen, végül elhatározta,
hogy mindazt az erőt, amely birtokában áll, a széles olvasóközönségre hagyja (Az ember és
szimbólumai)
- módszere a spirálvonalú leírásmód

“Az ember és szimbólumai” (1964)

Az emberi psziché
- Az emberi psziché a természet része, és titkai is éppoly határtalanok. Sem az emberi
psziché, sem a természet nem írható körül pontosan. A psziché semmiképp nem azonosítható a
tudattal és annak tartalmaival.
- miszoneizmus: Az újtól és ismeretlentől való mély és babonás félelem. (pl.: mikor az
álmodó figyelmen kívül hagyja az álom jelentését) Aki azt állítja, hogy a tudattalan nem létezik, az
hangot ad a miszoneizmusnak.
Tudatosság
- “a természet újkeletű szerzeménye”
- “törékeny, sajátos veszélyek által fenyegethető és sérülékeny dolog”
- a természeti népek között előforduló leggyakoribb mentális zavar “ a lélek
elveszítése/ disszociációja”
- természeti népek tudatossága a miénktől eltérő fejlettségi szinten van, ott a lélek (vagy
psziché) nem alkot egységet
Múlt és jövő a tudattalanban
- A pszichében a tudatos és tudattalan tartalmak összekapcsolódnak.
- A tudattalan rész hat tudatos pszichénkre. (pl.: elveszített tárgy megtalálása)
- A psziché tudattalan tartalmai: Úgy viselkednek mintha tudatosak lennének, és soha nem
lehetük biztosak abban, hogy vajon a gondolkozás/beszéd/cselekvés tudatos-e vagy sem.
- anasztézia: feledékenység. A felejtés egészséges folyamat, mely során bizonyos
gondolatok elveszítik sajátos energiájukat, mivel a személy figyelme elterelődik a tárgytól.
Az elfelejtett gondolatok a tudatküszöb alatt jelen vannak, akármikor előbukkanhatnak.
- Az érzékszerveinket ért ingerek nem érik el a tudatos benyomás szintjét, viszont a
tudattalan azonban tudomást vesz erről. Fontos szerepet játszanak mindennapi életünkben,
befolyásolják az eseményeket, reakcióinkat.
- elfojtott tartalmak: „Ahol a büszkeség elég kitartó, ott az emlékezet jobbára meghátrál” (Freud)
- kriptoamnézia: rejtett emlékezés, valódi, nem tudatos (pl.: Egy gyerekkori emlék
véletlenszerű felhasználása 50 évvel később.)
- A tudattalan nem pusztán a múlt raktára, de tele van jövőbeli pszichikus események és
gondolatok csíráival

Az álmok
- nehezen értelmezhető, ellentmondásosnak és nevetségesnek tűnő képek tömege, ahol
nincs időérzékelés, és hétköznapi tárgyak és gondolatok erőteljes pszichikus fontossággal
rendelkeznek: ilyenkor a tudattalan jelentése kifejezésre tud jutni
- a legfőbb üzenetközvetítők az álomszimbólumok
- fontos álom motívumok a repülés, zuhanás, üldözés, amit mindig az álom
kontextusában kell mérlegelni, nem önmagukban
- a visszatérő álom figyelemre méltó jelenség, ami egy önnön hiba kompenzálásából fakad,
és egy traumatikus időponttól datálódhat, esetleg jövőbeli eseményt is anticipálhat

Az álmok jelentősége
- Nyelvezetünk tele van szimbólumokkal, azaz kifejezés/név/kép hármasával. Ezek
sajátos konnotációval bírnak, ismeretlen, rejtett jelentéseket foglalnak magukban.
- szimbolikus jelentés: kézenfekvő jelentés + többlet jelentés, egyfajta isteni
fogalom, ami hitvalláson, de soha nem a tények bizonyító erején nyugszik, óriási
jelentőséggel bír az egyén életében, és tanácsként, útmutatóként szolgál
- Az álmokat egyéni módon kell értelmeznünk: mivel csak is az álmodóhoz szól, csak
számára van jelentősége.
Az álmoknak nagyon gyakran határozott, nyilvánvalóan tervszerű szerkezetük van, amelyek jelzik az
azokat megalapozó gondolatokat vagy szándékokat
- Az egyén lényének felét a tudattalan teszi ki.
- Az ember tudattalanul és spontán módon –az álmok útján- is alkalmaz szimbólumokat.
- Bármely esemény tudattalan aspektusa álmainkban lepleződnek le, amikor is nem
racionális gondolatként, hanem szimbolikus kép formájában jelenik meg számunkra.
- Tudatos pszichikus események tudattalan aspektusa: az álmok tanulmányozása tette
lehetővé kutatását, így igazolta a tudattalan psziché meglétét
- Az álom a leggyakoribb és univerzálisan hozzáférhető forrása az ember
szimbólumalkotó képességének.
- Az álom a szabad asszociációs módszer kiindulópontja: itt a régen eltemetett témák
felszínre kerülnek, és a komplexusnak nevezett pontig lehet jutni ezekkel.
- „A jel mindig kevesebb, mint az a fogalom, amelyet reprezentál, míg a szimbólum
mindig többet képvisel, mint nyilvánvaló és közvetlen jelentése”
- Sok olyan szimbólum van, melyek természetükben és eredetükben nem egyéniek, hanem
kollektívek: ezek főleg vallásos képek (hívők, kételkedők értelmezése), és a forrásuk nem
emberi („kollektív tudattalan”)
- Másként értelmezi az álmokat az, aki szimbólumokban gondolkozik, mint az, aki úgy hiszi,
hogy a bennük rejlő alapvető gondolat/érzelem már ismert.

Álom vizsgálati módszerek:

1. szabad asszociációs: (Freud módszere) egyfajta cikk cakk vonalban távolabb viszi az
embert, elrugaszkodik
2. álmokat követő asszociáció: (Jung módszere) az álmok nem véletlenek, hanem
tudatos gondolatokkal és problémákkal állnak összefüggésben, középpontjában az
álomkép áll

Személyiségtípusok:
- Extravertált: A többségi nézetet választja.
- Introvertált: A többségi nézetet elutasítja.
- az álomfejtésnél fontos figyelembe venni a különféle személyiségtípusokat
- a kettő típus között félreértés jön létre, ugyanis ami az egyik típus számára érték, a
másiknak nem minősül annak

Az archetípusok az álomszimbolikában
- archetípus: egyfajta irányulás, tudatos és változékony ábrázolásokon keresztül megjelenítve,
illetve fantáziákon keresztül is megnyilvánulhatnak
- Az archetipikus ábrázolások részletekben nagymértékben változhatnak, anélkül, hogy
elveszítenék alapmotívumukat.
- “Az adott archetípus saját iniciatívával és specifikus energiával rendelkezik.”
- Az archetípus olyan mítoszokat, vallásokat és filozófiákat teremt, melyek egész
nemzetekre és történelmi korszakokra gyakorolnak hatást.
- pl. “a hős”

A kollektív tudattalan archetípusai, a személyiséget meghatározó archetípusok

Persona
A latin persona szó fordítása azt a maszkot jelentette, amelyet a színészek öltöttek fel, hogy
eljátsszanak egy szerepet. A persona szerepszemélyiséget jelent, minden ember egója kialakít egy
olyan személyiségrészt, amivel érintkezik a többiekkel. Ennek a résznek vannak tudatos és tudattalan
részei is. Egy personánk van, de több szerepben is szerepelünk, például: anya, dolgozó nő,
valamilyen párt tagja, az egyházközösség tagja stb. … Ha nem lenne personánk, nem tudnánk társas
kapcsolatokat kialakítani. A persona szoros kapcsolatban áll az árnyékkal (lásd később). A
személyiség inflációja a personával való azonosulást jelenti. Ez komoly veszélyforrás lehet, például:
ha valaki magas munkahelyi státusszal rendelkezik és teljesen azonosul a personájával, akkor a
munkahely elvesztése depresszióhoz vezethet.

Árnyék
Az árnyék egy autonóm részszemélyiség, a személyiség alsóbbrendű része, a personával ellentétes
tartalmak gyűjtőhelye (kompenzatív jelleg). Az árnyék megjelenhet álomban, például: a
társadalmilag magasra emelkedett emberek álmaiban ellentétes tartalmak: koldus, szegény. Az
álomban való megjelenéskor az árnyék azonos nemű az álmodóval. Az árnyék lehet projekció (saját
elfogadhatatlan énrészeinket kivetítjük másokra) is, például: a homofóbia látens homoszexualitást
takar. Az árnyék nem minden esetben jelent negatív tartalmat, például: a bűnözők árnyéka jó (ez a
fehér árnyék), a personájuk gonosz; pörgős ember árnyéka csendes. Minél inkább elfojtják az
árnyékot, annál sötétebb, erőszakosabb lesz. Jung analitikus pszichológiai szemléletében az a
veleszületett hajlam, amelyet morális, etikai, esztétikai vagy más alapon elvetünk és elfojtva is
tartunk, mert ellentétes a tudatos elveinkkel. Idetartozik pl. a nem kellően differenciálódott funkció és
a kezdetlegesen kifejlődött beállítódás is. Két nagy aspektusa van: a személyes és a kollektív árnyék.
Az árnyék
személyes tudattalanhoz kapcsolódó része a pszichének azon tartalma, amelyet még nem éltünk meg,
amit elvetettünk, vagy amit elfojtottunk eddigi életünk során. Az árnyék kollektív tudattalanhoz
kapcsolódó része pedig a bennünk lévő, általános, emberi, sötét oldal.

Az anima és az animus
Az anima és az animus az ellentétes nem belső tudattalan képviselője. Tehát az anima a férfiben élő
nő, az animus a nőben élő férfi (a férfiak is képesek nőiesen viselkedni és a nők is tudnak férfiasan
viselkedni). Ez teszi lehetővé, hogy megtaláljuk a párunkat, ezért érezzük úgy, hogy a másikat ősidők
óta ismerjük. Ha megtaláljuk azt az embert aki, az animánkat/animusunkat képezi, szerelmesek
leszünk belé. Ez a partnerideál projekciója (kivetítése). Pozitív megjelenési formája például Dante
Beatricéje, aki segít a pokol megjárásában. Negatív megjelenési formája például a görög mitológiai
szirének, a német hagyományban Loreley. Mindkettőnek megvannak a belső fejlődési stádiumai,
amelyek külsőleg is megjelennek, például: egy éretlen animussal rendelkező nő olyan férfit választ,
ami megfelel az animusának. Ugyanez vonatkozik az animára is, például: a bibliai Éva és Szűz Mária
(hiányzik a szexualitás) fejletlen anima, Mona Lisa fejlett anima. Jung analitikus pszichológiai
szemléletében egy olyan belső, lelki reprezentáns, amely a psziché egy archetípusos alakja, s egyben
másik nembeli része. Egyrészt azt mutatja be számunkra, hogy miként alakult a viszonyulásunk az
ellenkező nemhez, másrészt pedig az emberiség ellentétes nemre vonatkozó összes élményének
lecsapódása. Összességében tehát a női jelleg „veleszületett képe” a férfi tudattalanjában, illetve a
férfi jelleg „veleszületett képe” a nő tudattalanjában, melynek belső és külső megjelenési formái is
vannak.

Selbst
Jung analitikus pszichológiájában a Selbst a psziché archetípusos alakja; a pszichés totalitás
centruma, ami befogadja a tudatot és a tudattalant. A Selbst a személyiség központi archetípusa, nem
lehet lefordítani, de elterjedt a mély-én vagy a személyiségközpont fordítás. Ez a személyiség
központjának és totalitásának kifejezője. Megjelenési formája a mandala, a teljesség szimbóluma. Ez
az Imago Dei, az Isten képe bennünk, ezáltal fel tudjuk venni Istennel a kapcsolatot, ez az
„istenérzékelés szerve”. Az emberi élet célja a Selbsttel való kapcsolat kiépítése, a hozzá való
eljutás. Kb. 40 éves kortól jut el az ember a Selbstjének megismeréséhez. A Selbst és annak
szimbólumai Isten archetípusát alkotják. Egy patológiásan vallásos ember éretlen Selbsttel
rendelkezik.

8. Bronislaw Malinowski
“Baloma”

A funkcionalista antropológia alapjai:

1. A kultúra egy eszköztár. Az ember megbirkózhat a konkrét problémákkal, amikkel szembe
találja magát a környezetében igényei kielégítése érdekében.
2. A kultúra tárgyak, tevékenységek, attitűdök olyan rendszere, melynek minden része
egy cél érdekében létező eszköz.
3. A kultúra egy olyan egész, amelynek részei egymástól kölcsönösen függenek.
4. Ezek fontos és alapvető feladatok köré szerveződve intézményeket alkotnak: család, klán,
törzs, gazdasági együttműködés, politikai, jogi, oktatási tevékenységek szervezett csapatai.
5. Dinamikus szemszögből, a tevékenység típusát nézve a kultúrát egy sor aspektusból lehet
vizsgálni. Például oktatás, társadalom, művészet, gazdaság, ruházkodás, szokások stb.

Bronisław Malinowski (1882-1942)

- természettudományok mellett pszichológiát is tanult
- a II.világháború során a szigeten ragadt, így ténylegesen együtt kellett élnie a néplakókkal
- tapasztalatairól intim naplót írt (A Diary in the Strict Sense of the Term)
- participant observation: muszáj részt venni és megfigyelni, a személyes tapasztalat a legfontosabb
- a mágia biztonságot és kontrollt nyújt az egyénnek.
- a biztonságon túl a mágia pszichológiai és szociális funkciókat egyaránt betölt, mert az
ember fél az elmúlástól, haláltól, és a vallásgyakorlattal társadalmilag egy pszichológiai életmentést
idéz elő
- biopszichológiai funkcionalizmus: a vallás a frusztrációs szituációra adott emocionális
válaszokból ered és “hídként szolgál a veszélyes szakadékok felett” a kritikus helyzetekben (A
rítusok önbizalmat és reményt nyújtanak.)
- “A szónak teremtő ereje van.”
→ Kúla kör
- kereskedelmi kör a Trobriand-szigeteken
- a cserélt tárgyak kagylók, karperecek, azonos értékű apróságok
- a körbe tartozni presztízs, magas szociális értékű faktor
- erős negatív üzenet kiközösíteni valakit ebből

“Baloma” (1972)
A könyv által megismerjük a Trobriand-szigetek népének mindennapi foglalatosságait, szokásait,
erkölcseit, nemi életét, mágiáját, hiedelmeit. Ebben a tanulmányban Malinowski a holtak
szellemeire és a túlvilági életre vonatkozó hiedelmeket írta le.

A Kiriwana lakók kapcsolata a mágiával

- Minden fontos gazdasági tevékenység mágiába van burkolva. (pl: a vadászathoz
egész sereg varázsige járul, a csónaképítéshez varázsigék hosszú sora tartozik, az időjárást
számos varázsige befolyásolja, vannak hadi mágiáik amiket őseiktől örököltek)
- A mágikus formulákat egyik nemzedék adja át a másiknak, a fiú örököli apjától apaiágon
vagy az unokaöcs a nagybátyjától anyaágon.
- Van a mágiának egy olyan csoportja, amit helyinek lehet nevezni, egy bizonyos
helységhez van kötve. Ebbe a csoportba tartozik a kerti mágia rendszere, valamint minden
varázsige, amely egy mágikus tulajdonsággal felruházott helyhez kapcsolódik.
- A varázsigéknek az a csoportja, amely nem kapcsolódik helységhez az jóval kisebb. Idetartoznak a
bennszülött orvoslási formulái.

A Kiriwana lakók nemi élete

- A legtöbb vad népnél a nemi élet nagyon korán kezdődik és nagyon intenzíven folyik.
- Számukra a nemi közösülés a normális állapot, nem egy ritka, kiemelkedő esemény.
Kiriwanán például úgy vélik, hogy hat éves kor feletti lányok minden nap kell, hogy
közösüljenek.
- Láthatóan ismerik a nemi együttélés és a fogantatás kapcsolatát, de terhességre
vonatkozó kérdésekre már nem tudnak felelni.

A Kiriwana lakók kapcsolata a halállal

Kiriwina bennszülöttei között a halállal két eseménysorozat kezdődik, amelyek majdnem
függetlenek egymástól:
1. A halál egyrészt a meghalt egyént érinti: lelke, a baloma elhagyja a testet, egy
másik világba távozik.
2. Az elmúlás a gyászoló közösség ügye is: tagjai elsiratják, meggyászolják.
Ezek a szertartások általában nyers élelem osztogatásából állnak néha azonban főtt ételt esznek
és a helyszínen fogyasztják el, amíg a halotti tor középpontjában a holttest van. Az elhunyt
testét feldíszítik minden becses ékszerrel és mellé teszik minden értéktárgyát. Célja: hogy
vagyonának
„lényegét” vagy „szellemi részét” magával vigye a túlvilágra.

A halál három csoportja

→ A háború
Háborúban elesni „jó” halál, mivel a harcban elszenvedett halál az dicsőséges.
→ A mérgezés
Mérgezéstől meghalni “nem olyan jó.”
→ A rontó mágia, varázslás
A rontástól meghalni a bennszülöttek felfogása szerint a “legrosszabb.” A mi felfogásunk szerint ez
halál felel meg a „természetes” halálnak, kvázi betegségnek, vagy végelgyengülésnek.

Lélek-kettéhasadás
Ahogy a lélek elhagyja a testet sajátságos dolog történik vele. Ezt nagyjából kettéhasadásnak lehetne
nevezni. Valójában két hiedelemről van szó, amik egymás mellett élnek, holott ellentmondanak
egymásnak. (A két hiedelem teljesen stabilan áll fenn egymás mellett: igaznak tartják őket,
befolyásolják az emberek tetteit és szabályozzák a viselkedésüket.)
1. A baloma (az elhunyt lelkének fő alakja) eltávozik Tumára egy kis szigetre, ahol
emberek is laknak. Bennszülöttek azt mondják a Baloma olyan mint a tükörkép a vízben.
2. A másik hiedelem azt mondja, hogy a szellem a halál után rövid, átmeneti életet él
a falu közelében és az elhunyt jól ismert helyeit keresi fel. Ebben az alakban a lélek neve
„koszi”.

A koszi
- A koszi (az elhunyt ember kísértete) a halál után néhány napig szembe jöhet valakivel
az úton a falu közelében, hallhatják hangját vagy kopogását rokonai ajtaján.
- Az emberek tartanak attól, hogy találkoznak a koszival, mindig lesik nem jön-e esetleg, de
félelmük nem nagy.
- A koszi ártatlan manó módjára viselkedik, apró tréfákat űz, kellemetlenkedik, kacag
éjszaka, nevén szólít valakit. Nagy bajt nem okoz, soha nem sebez meg senkit. A trobriandiak
nem tudnak kísértet históriákat mondani a kosziról, látszólag még a gyerekek sem félnek tőle.

A baloma
- A baloma a lélek fő formája azért, mert meghatározott életet él.
- A baloma a halál beállta után azonnal elhagyja a holttestet és Tumára megy.
- Az útvonal és az utazás módja lényegében ugyanaz, amelyet egy élő ember venne
igénybe, ha falujából Tumára akarna menni (csónakkal).
- Egy közönséges ember nem láthat bármit abból, ami a balomához tartozik.
- A balomának minden kapcsolata megszakad a hátrahagyottakkal, amikor elhagyja a falut. Ő
maga is bánatos megsiratja az otthagyottakat, de nem befolyásolja.
- Tuma partján van egy kő a Modavoszi, amelyre a lélek leül és jajgatva néz vissza
Kiriwana partjaira, ezt meghallja a többi baloma. Elhunyt rokonai és barátai mind köré
gyűlnek és visszhangozzák panaszait, eszükbe jut a maguk eltávozása.
- Azután a baloma egy Gilala nevű forráshoz megy, megmossa benne a szemét és ettől
láthatatlan lesz.
- Innen a szellem Dukupualára megy, ahol dikumayo nevű kövek vannak. A baloma sorra
megkopogtatja őket, az első erős hangot ad ki, a másodikra azonban megreng a föld. A
balomák meghallják a hangot és üdvözölik az új balomát Tuma szigetén.
- Érkezése során találkoznia kell Topiletával, a holtak falvainak elöljárójával. Az elején
említett értéktárgyai közül ajándékot ad neki. Azt mondják ez a fizetség azért jár mert Topileta
megmutatta neki az utat Tumára.
- Topileta megkérdezi a jövevényt miben halt meg. Miután a lélek elvált Topiletától, abba a
faluba megy ahol élni fog.
- A lélek új boldog életet kezd Tumán és egy másik életet tölt el ott, amíg ismét meg nem
hal. De ez a halál sem a teljes megsemmisülés.
- A nők lelkei ugyanezen a három úton haladnak, számukra Topileta felesége mutatja meg az utat.

Milamala ünnep
- Az évenkénti milamala ünnep nagyon bonyolult társadalmi és mágikus-vallási jelenség.
Aratási ünnepnek mondhatnánk, mert azután van, hogy a yam termést betakarították.
- Általában 3-4 hétig tart, ilyenkor az emberek nem dolgoznak.
- A milamala a tánc ideje, az év egyéb szakaszaiban nincsen helye a táncnak. Az ünnep
tánccal, szertartási cselekményekkel és dobok megütésével kezdődik. Ilyenkor a nemi élet
fokozódása is jellemző.
- A milamala idején a balomák visszatérnek falujukba, és felkészülnek a szívélyes fogadtatásra. A
bennszülöttek ajándékokat nyújtanak át neki, ételt főznek majd telihold elmúltával szertartásosan
elűzik őket.
- A milamala holdtölte éjszakáján ér véget.

A kula
- Malinowski egyik legfontosabb megfigyelése a kula, amely a csere széles körű, törzsek
közötti formája, amely nem titkos lebonyolítású, illetve kimenetele sem bizonytalan, éppen
ellenkezőleg mitológiában gyökerezik.
- A kulát olyan közösségek bonyolítják le, amelyek a szigetek zárt kört alkotó hatalmas
gyűrűjében élnek.
- Kétfajta árucikk utazik folytonosan, egymással ellentétes irányban, az óramutató
járásával vonul az egyik, a szoulavának nevezett, vörös kagylókból készített hosszú nyaklánc. A
másik a mwali, azaz fehér kagyló-karperec, amely az ellenkező irányba mozog — körforgásos csere.
A kulában a
kagyló-karpereceknek és a nyakláncoknak különböző irányban kell utazniuk.
- Ezeket az ékszereket csakis a legszebb táncruhákhoz veszik fel, a fontos alkalmakkor.
Sohasem használhatják őket sem hétköznapi ékszerként, sem kevésbé jelentős alkalmakkor.
Néhányuk olyan nagy és értékes, hogy ezért nem viselik, legfeljebb minden évtizedben egyszer és
leginkább a birtoklás kedvéért birtokolják őket.
- Minden jó kula cikknek saját egyedi neve van és a bennszülöttek hagyományaiban
mindegyiket afféle történeti és romantikus elbeszélések övezik.
- A kula egy hagyományos jogszokás, megegyezés rögzíti és szabályozza,
illetve egyes műveleteihez bonyolult mágikus rituálé és nyilvános szertartások
kapcsolódnak.

A kula két fő elve:

1. A kula olyan ajándék, amelyet bizonyos idő múltán viszontajándékkal egyenlítenek ki,
nem pedig közönséges csere.
2. A cserét erőltetni nem lehet, alkudozás nem fordulhat elő, és a csere visszavonhatatlan.

A partnerségi viszonyok a kulában

- A kulában korlátozott számú ember vesz részt, amely rögzített és állandó partneri státuszon
alapul, és több ezer egyént köt párosával össze.
- Egy ember partnereinek száma változó lehet rangja és személyének fontossága szerint. Egy
trobriandi közember csak kevés partnerrel rendelkezik, míg egy főnöknek több száz cseretársa van.
A partnerek számának korlátozására nincs külön társadalmi mechanizmus, mert mindenki tudja,
hogy hány cseretárs illeti meg rangja és pozíciója alapján.
- A kula partnerség élethosszig tartó viszony, amely kölcsönös előjogokat és
kötelezettségeket foglal magába, illetve a hitel egy specifikus formáján alapul, amely magas
szintű kölcsönös bizalmat és kereskedelmi tisztességet tételez fel. “Aki egyszer a kulában van,
mindig a kulában marad.”
- A kulában a tagság úgy működik, hogy valaki megkapja a javakat egy rövid időre, majd
továbbadja őket és kap egy másik árucikket. Fontos, hogy az, aki benne van a kulában csupán
korlátozott számú cseretartással kereskedhet, illetve soha senki nem tartogathat magánál hosszabb
ideig egy cikket sem, ezek állandó mozgásban vannak. Mindegyik árucikk legalább két, és legfeljebb
tíz esztendő alatt járja végig a gyűrűt.
- A cikkek ideiglenes tulajdonjoga lehetővé teszi az egyén számára, hogy jelentős hírnevet
szerezzen, közszemlére bocsássa árucikkét, elbeszélje hogyan jutott hozzá, és tervet készítsen arról,
hogy kihez megy majd tovább.
- Ha a cseréhez utazni kell a tengerentúli partner a házigazda. A cseretárs látja el élelemmel az
érkezőt, illetve ajándékokkal is, illetve ő az, aki a védekezés fő biztosítéka, ugyanis a bennszülöttek
idegen környezetben sosem érzik biztonságban magukat.
- Az expedíciók alkalmával nagy szertartásos ünnepség van az indulás előtt, ami a kula
érdekében történik. Ilyenkor ünnepséget, ételosztást, nyilvános szertartásokat tartanak. Az
expedíciónak egyszemélyi vezetője és szakértő irányítója van.
- Amikor a kula-hajósok távoli vidékekre utaznak, ott ellátják magukat számos olyan
holmival, nyersanyaggal, amely a saját hazájukban ismeretlen és minden alkalommal gazdagon
megrakodva térnek vissza.
- A kula egymástól több száz mérföldnyi hajóútra élő embereket köt össze, akik tudnak
egymásról és a csere során néha találkoznak is egymással. Így hosszú távon a szokások, dalok,
művészeti motívumok és általános kulturális hatások is eljutnak a különböző törzsekhez és
végigjárják a kula útvonalát.

Kula mágia
- A mágia hatékonyságába vetett hit uralja a kulát. A mágikus rítusok másik rendszerének
célja a hajózás veszélyeinek elhárítása, és a csere sikere.
- A mwaszila az igazi kula-mágia. Ez a rendszer számos rítusból és varázsigéből áll, amelyek
mindegyike közvetlenül a partner lelkére hat és gondolkodásban erőtlenné, némiképp bizonytalanná,
a kula-ajándékok adományozásában pedig lelkessé, bőkezűvé teszi az illetőt. Ezeken kívül mindig a
szokásokhoz híven megy végbe az indulás, a hajózás és a megérkezés.

A cserék
- A cserék során adnak egymásnak ajándékot, viszont az nem biztos, hogy adok-kapok
történik. (Lehet, hogy én például adok a múltkori ajándék viszonzásaként, de amikor
meglátogatom a partnerem faluját, akkor nincs azonos értékű ajándéka, de kompenzálásként ad egy
kisebb értékű valamit. Ilyenkor a fő ajándékot később vissza kell fizetnie és a kisebb mértékű
ajándékot csak jóhiszeműségének zálogaként adja, amelyet időközben majd viszonoznom kell egy
kis karpereccel.)
- Összességében az ajándékok általában azonos értékűek és sosem szülnek konfliktust,
alkudozást, illetve méricskélést, hogy valóban azonos-e az ajándékok értéke. Azonban, ha
mégsem azonos az ajándék értéke, akkor nincs közvetlen eszköz a dolog orvoslására.
- Ha valaki pályázik a különleges árucikkre, akkor megpróbálják megszerezni azzal, hogy
pokala-t (egyszerű ajándék: néhány disznó, banán, yam vagy táró) és kaributu-t (kérőajándék:
hasznos dolgok, például baltagépek) adnak.

9. Arnold van Gennep

“Átmeneti rítusok”

Arnold van Gennep (1873-1957)

- Van Gennep egyetemi évei alatt zajlik Durkheim tudománypolitikai küzdelme szociológiája
megerősítéséért, mivel ekkor még nem oktatták az etnológiát francia egyetemen, akit ez érdekelt,
annak Durkheimen és a francia szociológián kellett, hogy keresztülmenjen, Van Gennep azonban
nem ért egyet Durkheim módszereivel.
- Több egyetemre is jár, a Sorbonne-on kezd orvosként, ezután a Keleti Nyelvek Iskolájában
arabot, az École des Hautes Études-ban általános nyelvészetet, egyiptológiát, óarabot és
vallástörténetet hallgat.
- Pályája sokszínű, de nem klasszikus akadémiai életpálya, sokféle állással (nyelvtanár,
fordítóiroda vezető stb.)
- Komoly nyelvtudása van, saját bevallása szerint 18 nyelven beszél.
- 1901-1908: munkásságának első periódusa az etnológia jegyében, a kortárs brit antropológia
és francia szociológia témái foglalkoztatják: totemizmus, tabu, mítosz és rítus viszonya, művei ebben
az időszakban (1904 - Tabu és totemizmus Madagaszkáron, 1906 - Mítoszok és legendák
Ausztráliában 1909 – Átmeneti rítusok)
- 1910-től haláláig: munkásságának második periódusa a francia néprajz és folklór
jegyében, az Átmeneti rítusokban felismert sémák használata, művei ebben az időszakban (1910
- A mondák keletkezése, 1937-1957 A kortárs francia folklór kézikönyve)
- 1914-ben megszervezi az első nemzetközi etnográfiai kongresszust.
- Haláláig “A kortárs francia folklór kézikönyvén” dolgozik.

“Átmeneti rítusok” (1909)

→ A rítuskutatás alapműve, egyike a rítusról az I. világháború előtt írt legfontosabb könyveknek.

Mi az az átmeneti rítus?
- átmeneti rítus: a rítuskutatás terminus technicusa, a rítusok általános kategóriáján
belül külön csoportot képeznek
- Az élet biológiai fázisai (születés, serdülés, házasság, halál) egy csoporthoz tartozást
jelentenek, az egyén élete pedig e csoportok közötti átmenet, szertartások által.
- A szertartások célja az egyén egy meghatározott helyzetből a másikba juttatása.
- Az új életfázis új társadalmi státuszt jelent.
- Szent és profán: minden társadalom több speciális társadalmat foglal magába, a modern
társadalomban nincs éles választóvonal profán és szent világ között, a kevésbé fejlett
társadalmakban viszont a szent világ mindent magába ölel, a speciális társadalmak is
mágikus-vallási alapon szerveződnek.
- Speciális társadalmak típusai a nemi, a családi, a nemzedéki és a korosztályok szerinti
típusok, és az átmeneti rítus a speciális társadalmak közötti átmenet szertartásokból áll.
- A cél mindig ugyanaz (az egyén egyik állapotból a másikba juttatása), így az eszközök
mindig hasonlók, ezért olyan hasonlók a születési, gyermekkori, serdülőkori, házassági,
terhességi, szülői, temetési rítusok.
- Az átmeneti rítusok lényege, hogy az illető egyén „meghal” valamely kiinduló
állapotában és újjászületik a különböző szertartások és tanulási folyamatok által, majd
újjászületik egy új állapotban.

A rítusok osztályozása
Van Gennep módszere
- A számtalan különböző funkciójú-tartalmú rítus szükségessé tette a csoportosítást.
- Van Gennep önálló osztályt különít el a rítusokon belül az átmeneti rítusoknak
- Újítása, hogy Durkheim-ékkel ellentétben ő nem egy-egy rítust vizsgál, kiragadva, hanem
egy teljes szertartássort (szekvenciát), azon belül a rítusok egymáshoz való viszonyait, sőt
szertartássorok egymáshoz való viszonyait
- Módszere a séma, ami egy szertartássort jelöl

Van Gennep háromszoros újítása:

1. Csoportosítás nem tartalmi, hanem formai alapon.
2. Nem csak egy-egy kiragadott szertartás, hanem teljes szertartássorok vizsgálata.
3. Szertartássorokat vizsgál egymáshoz viszonyítva.

A rítusok kategóriáján belül az átmeneti rítusokat három fő kategóriába sorolja:

1. Elválasztó rítusok (Rites de séparation) – preliminális szakasz: elválasztás az eredeti

társadalomtól vagy állapottól (pl. temetési szertartásokban a halott elválasztása az élők
világától)
2. Határhelyzeti rítusok (Rites de marge) – liminális szakasz: átmeneti állapot, tanulási,
felkészülési szakasz (pl. az eljegyzés egy hosszú határhelyzeti szakasz, sok határhelyzeti rítussal,
vagy a halott utazása a másvilágba)
3. Befogadó rítusok (Rites d’agrégation) – posztliminális szakasz: integrálódás az új
társadalomba (pl. temetési szertartássorban a halott integrálódása a halottak világába temetés által,
vagy menyegzői szertartásokban a házassági szertartássort lezáró közös étkezés)

Beavatási rítusok típusai

1. Korosztályok szerinti rítusok
2. Serdülőkori rítusok - körülmetélés, csonkítások
3. Beavatás különböző csoportokba - klánok, titkos társaságok, mágikus-vallási
testvériségek, politikai és harci társaságok
4. Vallási beavatások - ókori vallási misztériumok beavatási szertartásai, keresztelő, a pap és a
varázsló felszentelése
5. Beavatás társadalmi osztályokba - kasztokba, hivatásokba
6. Trónra emelés, koronázás
Serdülőkori rítusok
- A gyerekeknek még nincs neme, nincs lelke, ezért a serdülőkori szertartások a nem nélküli
világtól elszakadást célozzák.
- Ezek női vagy férfi szerepre alkalmassá tévő rítusok.
- Nem a fizikai, hanem a társadalmi serdülőkorral kapcsolatosak, mivel a fiziológiai
(testi) és társadalmi serdülőkor ritkán esik egybe
- A beavatás ideje nem esik egybe a szexuális érettséggel (pl. vérzéssel), mivel a testi érés
mindkét nemnél nehezen meghatározható időben.
- Thomson-indián lányok serdülési szertartásai: a falutól távol, speciális kunyhókban
élnek, tabuk vonatkoznak rájuk, a beavatás részeit képezik a csonkítások
- Todák serdülési szokásai: már 3 éves korukban eljegyzik őket, a fiziológiai serdülés előtt
kell megtörténnie a szüzesség elvételének, enélkül nem mehet férjhez és rossz fényt vet rá, de a
házassági szertartások csak később, a serdülés után, 15-16 éves kor után kezdődnek.

A körülmetélés
- Minden testet megváltoztató rítus elválasztó rítus egy csoport tagjává válást
jelképezi. pl.: zsidó körülmetélés a vallási közösségbe tartozás szertartása.
- Csonkítás típusok: klitorisz kivágása, ujjperc levágása, fül-orr lyukasztás, hegtetoválás,
fogkiverés, pénisz bemetszése, szűzhártya átlyukasztása.
- A csonkítás a kollektív különbségtétel végleges eszköze.
- A körülmetélés is társadalmi jellegű aktus.
- Sok népnél csak ritkán, néhány évenként végzik, különböző érettségű fiúkon, vagyis
ugyanazon rítus valahol a gyerekkorba, valahol a serdülőkorba történő belépést jelzi, de semmi köze a
testi serdüléshez, pl. azonos területeken belül is nagy az eltérés: pl. Marokkó - dukkaláknál 7-8
naposan, rehamnáknál 2-5 éves korban, a dzsbaláknál 5-10 éves korban van a körülmetélés
- Maszájok körülmetélési szertartása: összegyűlés - fehér agyaggal bekenik a testüket - fej
leborotválása - ökör/birka leölése - hideg vízben megmosakodás (érzéketlenné tétel) - körülmetélés -
a vér felfogása ökörbőrbe, beteszik a fiú ágya alá - négy napig bezárva - kijönnek, zaklatják a
lányokat (nőnek öltözve, agyaggal bekenve) - madártollak - gyógyulás után hajfonás (harcos,
il-muran)

Korosztályok közötti rítusok

- Független a serdüléstől, de nemi jellegűek, mert ennek révén kerülnek be a
felnőtt nemi társadalomba
- Külső jegye lehet pl. tetoválás

Vallási beavatások
- misztérium: olyan szertartásegyüttes, amely révén az avatandó a profán világból a szent
világba lép, a szent tárgyak (csurunga, zúgattyú) bemutatása a szertartás tetőpontja
- A rítusok sorrendjét illetően ugyanaz, mint az eddig vizsgált rítusoknak, az avatandó
halálának és újjászületésének drámai megjelenítése
- Példa ókori misztériumra - Eleusziszi beavatás szertartássora az ókori görögöknél: a jelöltek
összegyűlnek - a pap egy tiltással (tabu) félreállítja a tisztátalan kezűeket - bevezetés az
Eleuszinionba, szenteltvíz a kapunál - tengerhez futás (elaszisz) korábbi élettől való eltávolítás rítusa
- fürdés a tengerben disznóval (purifikációs rítus) a profán és tisztátalan újonc lemosása - áldozat -
zárt helyen tartózkodás, táplálkozási tabuk - átvonulás Athénből Eleusziszba a szent tárgyakkal,
útközben megállásokkal (Szent Fügefa, Démétér-kő, Kallikhorosz kútja - földműveléshez
kapcsolódóak) - szentélybe belépés (magas falak, tilos a belépés) - keresztülhaladás sötét fülkékre
osztott termen (Pokol) - lépcsőn a szentélybe (újjászületés), szent tárgyak - Koré elrablása drámai
előadás - ének, tánc, felvonulás

A keresztelő
- A keresztelőt viszonylag újabban foglalták csak rendszerbe, az első századokban
kevesebb rítust tartalmazott.
- Őskeresztény keresztelő: böjt - vízbe mártózás vagy szenteltvízzel való meghintés
- Iszlám keresztelő: körülmetélés és fatiha
elmondása Római keresztelő szertartássora:
I. fokozat (katekumen): gonosz szellem kifújása (elválasztó) - homlok megjelölése
kereszttel (elválasztó és befogadó) - só bevétele, amelyből előzőleg kiűzték a gonoszt
(befogadó) - ezek animista rítusok
II. fokozat, határhelyzeti szakasz: a katekumen részt vehet a vallási gyűléseken, de mise előtt
távoznia kell, további gonoszűzések - határhelyzeti szakasz vége: effeta - a pap megnyálazta az ujját
és megérintette vele a katekumen ajkát, fülét, levetkőztek, megszentelt olaj a hátra, mellre,
megtagadták a Sátánt, felesküdtek Krisztusra, elmondták a Credót - elválasztó és előzetes befogadó
rítusok
III. fokozat: Kimondott befogadó rítusok, regenatus (újrafogantatott): víz megáldása és a
katekumenre hintése - fehérbe öltözés - püspök megjelölte őket kereszttel (befogadás) - áldozás -
szentelt ital (méz, víz, tej - újszülöttek itala) - gyertyás körmenet újjászületés

Az eljegyzés és a házasság
- A serdülőkor után az érett kor, amelyet a családalapítás jelez - ez a legjelentősebb
kategóriaváltás, mivel család-, klán-, falu- vagy törzsváltozással jár.
- Lakhelyváltozás mint materiális átmenet - jelentős az elválasztó rítusokban.
- A házasság felkavarja a társadalmi rendet, mivel nem csak két egyén, de számos társadalmi
közeg is érintve van benne.
- Az átmeneti rítusok sémája itt bonyolultabb, mint az eddig tanulmányozott szertartásokba.
- Az eljegyzés mint határhelyzeti szakasz sok népnél a házassági szertartástól független,
speciális együttest alkot.
- Két társadalmi csoport tagjainak társadalmilag elismert módon történő egyesülése,
ezért a határhelyzeti szakasz igen nagy jelentőséget kap, és gazdasági jelentősége van.

A házasság társadalmi és gazdasági jellege

- A házasság kimondottan társadalmi aktus.
- Két egyén egyesülésében több közösség is érintve van, akik érdekeltek a gazdasági
jellegű megegyezésekben: a két nemi társadalom, apa- és anyaági felmenők, mindkét ági
felmenők, azaz rokonság, speciális társadalmak (klán, testvériség, korosztály, hívők közössége,
szakmai testület, kaszt), lokális csoport (falu, város stb.)
- Gazdasági aktusok: árszabás, fizetés, hozomány, a lány vételára, a vőlegény szolgálatai
- Termelőerő elveszítése miatti kárpótlás - ezért végeznek több olyan rítust, amivel
megvásárolnak valamit - ezek a vásárlások egybeesnek az elválasztó rítusokkal
- A gazdasági elem annyira fontos, hogy a házasságot lezáró rítus akkor válik véglegessé, ha
az egész kalymot kifizették (több év) - hosszú határhelyzeti szakasz, ami nem befolyásolja a
szexuális kapcsolatot
- Jellemző rítus típusok a házassági szertartásokban: új környezetbe való végleges befogadási
rítusok, személyes egyesülési rítusok és védelmező és megtermékenyítő rítusok.
Jellemző házassági elválasztó rítusok
● ruhacsere
● gyermekkori tárgy összetörése, felajánlása valamely istennek
● haj kibontása, levágása
● szakáll lenyírása
● szem behunyása
● ékszerek levétele
● szűzhártya előzetes átlyukasztása
● szüzességi lánc szétszakítása
● öv megoldása
● étrendváltás, táplálkozási tabuk
● gyermekkori játszótársak megverése
● lábmosás, fürdés, test bekenése
● családi istenek tönkretétele
● kéz ökölbe szorítása, kar keresztbe fonása
● fátyol felvétele
● bezárkózás kocsiba
● ütlegelés
● hányás
● névváltoztatás
● munka tabuk
● szexuális tabuk

A házassági befogadó rítusok csoportjai:

A legfontosabb: a közös étkezés - nagy jelentőségű szertartás, amelyre a hozomány utolsó
részletének kifizetése után kerül sor, véglegesen lezár

1. Az egyén szempontjából van jelenősége.

2. A fiatalokat egyesíti – egyesülési rítusok.
Példák: öv, karkötő, gyűrű, a házasulandók egymáshoz kötözése, egymás ruhájának kölcsönös
megkötése, a másik tárgyainak használata, étellel, itallal megkínálás, közös evés, egy ruhába bújás,
egy székre ülés, egymás véréből ivás, közös tálból evés, közös pohárból ivás, egymás dörzsölése,
bekenése vérrel, agyaggal, egymás megmosdatása, belépés a házba stb.
3. Kollektív jelentőségű.
Új csoportokhoz kapcsolják a vőlegényt, illetve a menyasszonyt, vagy két vagy több csoportot
kapcsolnak egymáshoz
Példák: ajándékcsere, nővérek cseréje, közös szertartásokon való részvétel, a házas férfiak vagy nők
ruhájának szertartásos felöltése, a nő teherbe esése és a szülés.

A temetés
- Azt gondolnánk, hogy legfontosabbak az elválasztó rítusok, kevésbé fejlettek a
határhelyzeti és befogadó rítusok DE! elválasztó rítusból kevés és egyszerű van, a határhelyzeti
rítusok viszont hosszúak és bonyolultak, szinte önállóak
- A legkidolgozottabbak a befogadó rítusok: halottat a halottak világába.
- A gyász mint elválasztó és határhelyzeti rítus.
- Az élők és a halott speciális társadalmat alkotnak, amely az élők és a halottak világa
között helyezkedik el.
- A gyász elszigetel: tabuk és negatív eljárások együttese.
- A gyász másfelől határhelyzeti állapot: elválasztó és reintegráló rítusok.
- Az özvegy tartozik a legtovább e speciális világba.
- Társadalmi élet felfüggesztése - visszailleszkedés a társadalomba.
- Uralkodó halála - társadalmi felfordulás, munkabeszüntetés pl. afrikai királyok, Kína
- A kettős temetkezés – hosszú határhelyzeti állapot
- Bizonyos népeknél kettős temetkezés van = hosszú határhelyzeti állapot
Pl. kariboknál csak akkor jutnak el a halottak a lelkek országába, ha már minden hús lefoszlott róluk,
ezért a fő rítus a hús eltávolítása

Milyen hely a túlvilág?

- A legelterjedtebb nézet a miénkhez hasonló, hasonló társadalmi felépítéssel, de
kellemesebb Mindenki ugyanabba a klánba, korosztályba tartozik, ugyanaz a mestersége
- Az utazás és a belépés a másvilágba számos rítust tartalmaz, függően attól, hogy milyen
messze van és hogyan épül fel.
- Útmutatás: speciális hatalmak által - varázslók, istenek, démonok

Elválasztó rítusok a temetési szertartásokban

● A halott kivivésének különböző módjai
● A halott tárgyainak elégetése
● Kedvenc asszonyai, rabszolgái, állatai leölése
● Purifikációs rítusok: lemosás, bekenés
● Elválasztás materiális formái: gödör, koporsó, temető, kerítés, fa- és kőhalmok - ezeket
rituálisan építik, illetve használják, a koporsó vagy a sír lezárása pedig gyakran az egész rítust
zárja le
● Kollektív rítusok: lélek kiűzése a házból, faluból
● Holttest megsemmisítése: elégetés, gyorsított elbomlasztás - célja a testi és lelki
alkotórészek szétválasztása