FILOZÓFIATÖRTÉNET I.

2022/2023 ŐSZI FÉLÉV

Oktató: Lamár Erzsébet
1. A FILOZÓFIA ALAPPROBLÉMÁI, FŐBB TERÜLETEI

2. ANTIK FILOZÓFIA

3. KÖZÉPKORI FILOZÓFIA
 Mi a filozófia – és mi nem?

• NEM puszta vélekedés, NEM világnézet (ti. nem dogmatikus), NEM egy szűk, elit réteg kiváltsága, de NEM
kocsmafilozófia
• a filozófia mint tudomány
- célja a valóság mint egész megértése
- racionálisan vizsgálódik (racionálisan érvel), reflexív és kritikus (önmagával szemben is)
- egyik legfontosabb eleme alapvető fogalmaink értelmezése és analízise (igazság, jó, szabadság, bűn stb.)
• φιλοσοφία [philoszophia]: „a bölcsesség szeretete” (philia: valami iránti vonzódás + sophia: szokásosan a
„bölcsesség”értelmében használjuk, de eredeti jelentése mesterségbeli tudás, ügyesség)
• nyugati vs. keleti filozófia
• főbb területei: ontológia (lételmélet); metafizika (a létező / valóság természetének tudománya); episztemológia
(ismeretelmélet); logika; esztétika; etika; tudományfilozófia; történelemfilozófia; politikafilozófia stb.
• nyugati vs. keleti filozófia
• a (nyugati) filozófia főbb területei:
- metafizika (a létező / valóság természetének tudománya)  ezen belül ontológia (lételmélet);
- episztemológia (ismeretelmélet)  a valóságra vonatkozó tudásunk természetének és feltételeinek vizsgálata
 vélekedés vs. ismeret (=igazolt igaz vélekedés);
- logika (az érvényes következtetés és a helyes érvelés módszertana);
- axiológia (értékelmélet) az értékek természetének vizsgálata
- esztétika: az esztétikai értékek (pl. szép, fenséges, kellemetlen) természetének viszgálata;
- etika: a morális értékek (jóság/helyesség) természetének vizsgálata;
+ szakterületek: pl. tudományfilozófia; történelemfilozófia; politikafilozófia stb.
+ alkalmazott filozófiák (pl. bioetika, környezeti etika stb.)
• Preszókratikus filozófia
(i.e. 6. sz. második harmada – i.e. 5. sz második fele)
a) A milétoszi filozófusok
 minden létező alapelve / eredete [arkhé] az anyag  ez határozza meg valódi természetüket [phüszisz]  az
arkhé élő, isteni és önmozgó  ha ebből ered minden létező, akkor az anyaggal együtt a lélek is átjárja a
mindenséget
Thalész (i.e. 625 - 546)
 az arkhé a víz  minden nedves (táplálék, tűz)  amiben nincs víz, az elpusztul  mindennek lelke van
(hülozoizmus)
Anaximandrosz (i.e. 610 - 547)
 az arkhé az apeiron := a meghatározatlan  a végtelen  a létezők alapelve
„Amikből keletkeznek a dolgok, azokba történik pusztulásuk is, szükségszerűen; mert büntetést és jóvátételt fizetnek
egymásnak jogtalankodásaikért az Idő elrendelése szerint.”
Anaximenész (i.e. 586 - 528)
 az arkhé a levegő  ritkulásakor tűzzé, sűrűsödésekor vízzé válik, de sosem fogy / növekszik
b) Az ión filozófusok
Püthagorasz (i.e. 570-490)
- lélekvándorlás tana (test vs. halhatatlan lélek); ritualitás jelentősége [püthagoreus közösségek szabályozott
életvitele, vallási rítusok (vö. orphikus tradíció)]
- harmónia (ti. arányosság)  a kozmoszban és a lélekben lélek mint a test harmóniája (ellentmondás!)
c) Hérakleitosz (i.e. 540-480/470)
„Minden folyik” [panta rhei]  minden állandóan változik, folyamatos keletkezés, az ellentétek egymásba
mennek át ez a kozmosz ÉS az emberi lélek törvénye  az igazság felismerése az életünk irányát is
megváltoztatja
az arkhé a tűz, amely a folytonos átalakulás közepette is mindig ugyanaz a levegő élteti, a nedvesség elpusztítja
 az erős és bölcs lélek „száraz” és „világos”
d) Parmenidész (i.e. 515-449/440)
a létező VAN  keletkezetlen, pusztulatlan, hiánytalan  „Minden egy” (lét vs. nemlét; igazság vs. vélekedés 
az első metafizika)
e) Az eleai iskola (Zénón, Empedoklész, Anaxagorasz)
 Parmenidész hatása újfajta kozmológia ti. lét és igazság korrelációja
Zénón (i.e. 488 – 430)
 apóriák: (1) Akhilleusz és a teknős  A. és a teknős versenyeznek, a teknős kap 1 m előnyt  A sosem érheti utol;
(2) a kilőtt nyílvessző: sosem jut el sehova, mert egy adott pillanatban vagy ott van, ahol van, vagy nincs ott  ha
nincs, akkor éppen nem létezik, ha pedig épp ott van, akkor nem mozog

f) A szofisták (Prótagorasz, Gorgiasz)

 vándorló tanítók (Platón: látszatbölcsesség) a „szofista” kifejezés negatív konnotációja, holott ez akkoriban inkább
a tevékenységre vonatkozott  pragmatikus célok: egyéni és közösségi érvényesülés érvelés és retorika jelentősége
morális következmény: a bölcsesség nem veleszületett emberi tulajdonság, de tanulható
 homo mensura tétel: „Minden dolog mértéke az ember; a létezőké, hogy léteznek, a nemlétezőké, hogy nem léteznek.”
(Prótagorasz)  a beszéd alakítja a valóságot  ezáltal képes uralni az emberi lelket
• Klasszikus görög filozófia
a) Szókratész (i.e.469-399)
paradigmaváltó gondolkodó tagadja, hogy tudna  nem tanít  nem ír
cél: a nemtudás tudása  módszerek: „bábáskodás”, cáfolat [elenkhosz] kérdés önellentmondás
kimutatása végül aporia  a cél a hamis vélekedésektől való fokozatos megszabadulás
erkölcsi intellektualizmus: erény:=tudás az erény tanítható
lélek:=ész ti. az emberi természet princípiuma  az ész és a vágyak nincsenek ellentétben, mert utóbbiak
mindig a jóra irányulnak  rossz oka a tévedés
b) Platón (i.e. 424/3-370)
Szókratész tanítványa, próbálja megalapozni és továbbfejleszteni a szókratészi tanokat; filozófiai dialógus;
ideatan; athéni Akadémia
Phaidón  a lélek halhatatlansága  egységes, halhatatlan, örök  tudás:=visszaemlékezés [anamnézisz] 
ideák (a dolgok tapasztalattól független lényege)  a létezők az ideákból való részesedés révén olyanok,
amilyenek (pl. szépek, jók, pirosak); az ember pedig ezáltal képes megismerni őket
Phaidrosz: lélek  szárnyas fogat  a fogathajtó az isteni értelem, a két ló pedig a vágyak és az indulatok 
ellentétes irányba húznak  a három összhangjából születik a negyedik, legfőbb erény: az igazságosság
Állam  az állam felépítése az emberi lélekével azonos  három fő réteg: filozófus(király)ok (bölcsesség);
katonák (bátorság); kézművesek (vágy)  a legfőbb erény csak a három együttműködéséből születhet meg
(igazságosság)
c) Arisztotelész (i.e. 384-322)
 Platón tanítványa, de saját iskolát alapít (a Lükeión ligetben sétálnak [peripatoi]  peripatetikus iskola)  a
filozófia elmélet ÉS gyakorlat
 Metafizika [ta biblia meta ta phüszika = a fizikai iratok után következő könyvek]  az „első filozófia” / „a
létezővel mint létezővel” foglalkozó tudomány / a szubsztancia általános elmélete / a legfőbb szubsztancia (Első
Mozgató) tudománya
 a szubsztancia keletkezésének és létezésének okai: anyagi, a formai, a ható- és a cél-ok (Pl. egy bronzszobor
mint egyedi szubsztancia esetében: anyagi oka a bronz; formai oka az alak, mely formát öltött a bronzban; ható-
oka a szobrászmester formaadó tevékenysége; cél-oka pedig az, ami végett állították a szobrot)
 forma: a szubsztancia természete, lényege, az a sajátos funkció, amelynek betöltésére hivatott (pl. „A lélek az
élőlény formája”, vagy hogy „A balta formája a hasítás”)
 kategóriatan: a létezőre vonatkozó kifejezéseink 10 kategóriába sorolhatók: szubsztancia (ember); mennyiség
(egy); minőség (piros); viszony (nagyobb); hely (a házban); idő (tegnap); helyzet (fekszik); birtoklás (ruhát
visel); cselekvés (éget); elszenvedés (ég)
Az ember lényege szerint gondolkodó társas lény
- A logosz képessége (gondolkodás/beszéd)
- Az ember közösségben élő lény [zóon politikon]
polisz=polgárok közössége  az ideális polgár: visszafogott, józan és igazságos
erényes élet := értelmes élet  a helyes élet alapja az erkölcsi bölcsesség [phronészisz], amely gyakorlati
tudást jelent  nem a tudásból ered az erény, hanem fordítva  okos az, aki helyesen cselekszik

Az antik emberkép általános vonásai:

- szabad akarat hiánya  igazság és boldogság, tudás és erény összetartozása
- egyén és természet, illetve egyén és közösség korrelációja ember = polgár = szabad, görög férfi
- a bűn fogalmának hiánya (hübrisz vs. eredendő bűn)
- önismeret fontossága; nevelés jelentősége
 Középkori filozófia
A) A bibliai emberkép
- alappozíció: Isten vs. ember  egy Isten vs. arkhé  harmónia helyett alárendelt viszony
- emberkép: Isten képmására teremtett, DE halandó, esendő, eredendően bűnös (megváltás: gyónás és isteni
kegyelem révén)
B) Patrisztika
= az egyházatyák tanításai
• Szent Ágoston (354-430) A szabad akaratról, Vallomások
- ember:=lélek (neoplatonizmus)  Isten jelen van a lélekben, így önmagunk megismerése révén találhatjuk meg
 ez a legfőbb boldogság
- szabad akarat: 1) választás; 2) rossztól, azaz jóra való szabadság DE utóbbira csak a kiválasztottaknak van
esélye (praedestinatio)
C) Skolasztika
• Aquinói Szent Tamás (1225-1274)
- arisztotelészi filozófia recepciója + keresztény tanítás
- az ember eredendően társas és politikai lény  előbbihez utóbbinak kell a kereteket biztosítani  a
természetes cél a társadalmi béke, ezt pedig a királyság mint államforma szolgálja leginkább  ti. a mennyei
királyság mintájára
- az örök boldogság elérése az emberi lét legfőbb, transzcendens célja, de ennek előfeltétele az erényes földi élet
D) A reneszánsz
• Giovanni Pico della Mirandola (1463-1494): Az emberi méltóságról  lehetséges hit(ek) és tudás(ok)
harmóniája (szinkretizmus)  az ember kitüntetett lény  gondolkodó, erényes és szabad
• Rotterdami Erasmus (1466-1536): az emberi méltóság és szabadság tiszteletben tartása; pacifizmus; vallási
türelem; „reneszánsz ember”
• Niccoló Machiavelli (1469 - 1527): politikafilozófia  DE nem utópiát képzelt el  a valóságban az
emberek nem jók  A fejedelem: hogyan uralkodjon az, aki nem származás / választás révén jut hatalomhoz,
hanem saját erejéből  az uraalkodó hatalma legitimálja az eszközeit  a hadseregben az alárendeltjei
legyenek, DE! a nép uralma magasabb rendű, mint a fejedelemé  morálisan is  „a nép uralma jobb a
fejedelem hatalmánál”