FILOZÓFIATÖRTÉNET I.

2022/2023 ŐSZI FÉLÉV

Oktató: Lamár Erzsébet
6. XIX. SZÁZADI FILOZÓFIÁK (IRRACIONALIZMUS)
Arthur Schopenhauer (1788-1860)
 filozófiai pesszimizmus  az élet értelmetlen, szenvedéssel teli  az egyetlen, amit értelmesen akarhatunk,
az éppen az életakarat kioltása (keleti filozófia hatása)
 a világ valóságos létezése puszta illúzió  a filozófiának ezzel kell leszámolnia  az egyedüli valóságosan
létező a vak, céltalan akarat, amely minden eleven lényben ösztönként van jelen, és az életre kényszeríti  ti.
értelmetlen küzdelemre, szenvedésre ítéli
 A világ mint akarat és képzet (1818)
az ember számára a világ = képzet  ti. ami tudatunkban megjelenik  önmagában, lényegét tekintve
ugyanakkor a világ = akarat (~ Ding an sich, de nem abszolút eszme, hanem irracionális akarat)
 a szenvedés oka, hogy az akarat önmagával kerül összeütközésbe: ti. természete szerint túl akar lépni önmagán
 az esztétikai kontempláció ideiglenesen megszabadít a szenvedéstől  ti. a művészetben megmutatkozik a
magánvaló akarat, melyhez nem tudunk racionálisan (individuálisan) hozzáférni  a legegyetemesebben a
zenében nyilvánul meg
 tartósan azonban csak az aszketikus élet által szabadulhatunk meg az egoizmustól  ti. az együtt-érzés
[Mitleid] valójában együtt-szenvedés  a moralitás alapja az irracionalitás felismerése
 az emberi létezés végcélja: az életakarat kioltása  DE nem öngyilkosság (ez még mindig akarás), hanem az
akarattól való mentesülés révén  az aszketikus életgyakorlat fokozatosan felszámolja az egoizmust  a világ
mint képzet illúzióját (ti. megismerhető, racionális)  megszünteti a szenvedést  nirvána
Friedrich Nietzsche (1844-1900)
 egyike a legismertebb és legfélreismertebb gondolkodóknak
 nála élet és filozófia tényszerűen elválaszthatatlanok  radikális metafizika-kritikájának célja a szellem
felszabadítása  „a nagy egészség”,
 Legismertebb művei: A tragédia születése (1872); Emberi, túlságosan is emberi (1878); A vidám tudomány
(1881); Így szólott Zarathustra (1883-85); Túl jón és rosszon (1886); Az Antikrisztus (1888); A hatalom
akarása (1883-88)
Főbb tézisei:
 a folyamatos keletkezés gondolata (Hérakleitosz al.)  nincsenek ellentétek, nincs „két világ”  a dolgok
eleve adott, változatlan lényege nem létezik  nincs Igazság, csak igazságok vannak
 „Isten halott!”  ha nem létezik az abszolútum, amely minden igazság forrása, az ember magára marad az
ismeretlenben  de épp ezáltal nyílik lehetősége az értékek folyamatos át- és újraértékelésére
 az igazságösztön alapja az életösztön  Jó = a többség érdeke  „csordamorál”  DE akár fordítva is
lehetne  éppen, mert nincsenek eleve adott értékek  Uralkodj magadon, ha nem akarod, hogy rajtad
uralkodjanak!
 amor fati  a legsajátabb sors véletlenszerűségének (ti. szükségszerűségének) igenlése, mely azonban épp
ezáltal lesz egyszeri és megismételhetetlen
 a szellem felszabadításának fázisai: teve  oroszlán  gyermek
- utolsó ember: aki már semmit sem akar, sőt, még a semmit sem akarja  a nihilizmus az emberi történelem
alaptendenciája
- emberfeletti ember [Übermensch]: - aki képes új értékeket teremteni (az ő ideje még nem jött el)
 a hatalom akarása: a folyamatos keletkezés, az önmagát szakadatlanul újratermelő élet elve  ti. az akarás
önmagát-akarása  az élet mint ős-Egy örök visszatérése  az örökké visszatérő Ugyanaz, melyben minden
létező egyszeri  megismételhetetlen
Søren Aabye Kierkegaard (1813-1855)
 teológiai nézőpontú irracionalizmus; az egzisztencializmus előfutára
 központi tézise: a lét alapformája az egyediség  épp ezért nem lehet ésszerű rendszerbe foglalni  az egzisztencia
mint szubjektivitás az abszolútumra irányul  nem a megismerés, hanem csak a hit révén nyílik meg az út
transzcendenciához
 a lényegileg egyedi egzisztencia tényszerűsége egyszersmind esetlegességet is jelent  ti. a szabadság voltaképpen a
semmivel való szembesülés  ennek következménye a szorongás és a kétségbeesés  a vagy-vagy (ti. a döntés)
kényszere
 az emberi egzisztencia stádiumai:

(1) esztétikai: szorongás. kétségbeesés  a sokféleség közvetlen, pillanatnyi élvezetére irányuló vágy és beteljesedés
végtelen ismétlődése (pl. Don Juan)
(2) etikai: állandóság és általánosság vágya (vs. individualitás)  rezignáció (pl. házasság)
(3) vallási: a sokféleség és az állandóság meghaladása  az egzisztencia túljut a szorongáson  a kétségbeesést és a
rezignációt az abszurd (ti. irracionális) hit váltja fel
 a létezés radikális egyediségének elgondolása (ti. racionális keretek között) rendre paradoxonhoz vezet  az
abszurdban a paradoxon ereje nyilvánul meg  ez a hit lényege
 a bűn := kétségbeesés  ti. az egyediség akarásának és nem-akarásának paradoxona  csak a hit (ti. az
abszurd ereje) révén szabadulhatunk meg tőle  DE az egyedi bűn nem az első bűnt ismétli, hanem az emberi
egzisztencia természetéből fakad (vs. eredendő bűn hagyományos értelmezése); egyfajta ugrásként jelenik meg
(ti. a paradoxonnal együtt)
Fő művei: Vagy-vagy (1843); Az ismétlés (1843); Félelem és reszketés (1843); A szorongás fogalma (1844); A
halálos betegség (1849)