Ebben a szövegben az utópiáról és a disztópiáról lesz szó.

Az utópia szó jelentése „seholsem”

vagy „sehol-hely”. A szót úgy alkották meg, hogy az eutopia ami annyit tesz: jó hely szóra is
hasonlítson. Az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi
társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent. A disztópia negatív
utópia, antiutópia, ellenutópia valamilyen, a jelenleginél rosszabb világ vagy társadalom
víziója. Az utópia negatív változata.
Az utópia kifejezés egy ideális, képzeletbeli társadalom leírására szolgál. Ez egy olyan hely,
ahol minden lakó tökéletes harmóniában és békében él, mindenféle szenvedés vagy
igazságtalanság nélkül. Az utópisztikus társadalmakat tökéletes társadalmi, politikai és
gazdasági rendszereik jellemzik, amelyek minden polgár jólétét biztosítják. Az utópiákat
gyakran az élet rideg valósága elől való menekülés egy formájának tekintik, mivel idealista
képet adnak arról, milyen is lehetne a társadalom, ha mentes lenne az elnyomás és a
szenvedés minden formájától. Az utópiák gyakran szolgálnak ihletforrásként azok számára,
akik jobb világot szeretnének teremteni maguknak és másoknak.
Remek példa az utópiára Morus Tamás Utópia című műve. A könyv két részből áll. Az
elsőben az akkori Anglia társadalmának hibáit rendkívüli érzékkel körvonalazza.
Feudalizmus, bekerítések rendszere, pénz, háborúk, fejedelmek visszaélései. Nem csak Anglia
hibái. Erősen kritizálja és ironizálja jelenkorát. A cím jelentése sehol sem, vagy sehol-hely.
A történet helyszíne Sehol-szigete. Sehol szigetének fővárosa Láthatatlan város és királya
Sehol király. A második részben bemutatott Sehol szigete egy tökéletes társadalmat vonultat
fel. Egy olyan társadalmat, ahol nincs pénz és magántulajdon. A köztulajdonból mindenki
kedvére vehet el, mindenki csak a szükségleteinek megfelelő mennyiséget használ. Az
emberek egyformán egyszerű ruhákat hordanak, semmi pompa, semmi fényűzés. Iskolába
járnak és szabad idejüket a tudományok tanulmányozásával töltik. Kerülik a háborúkat, az
öldöklést, a kivégzéseket. Vezetőiket ők maguk választják meg, akik ugyanolyan ruhában
járnak továbbra is és nekik sincs semmiféle magántulajdon a kezükben. A jóra törekednek és
egymás segítésére. Vallásszabadságban élnek. Az emberi boldogságot az erkölcsben, a
szellemi élvezetekben látják. Ha mégis akadnának bűnösök, vétkesek, azokat szolgasággal
büntetik, többet kell dolgozniuk, ezzel is a közjót segítik, és ha megbánást tanúsítanak,
szabadon engedik őket. Megvetik a dőzsölést, a szerencsejátékokat, a vadászatot stb. A fizikai
szükségleteiket kielégítik, mégis mindenben mértéket tartanak. Örökös béke van, nyugalom,
harmónia.
Disztópikus társadalom számos művészi alkotásban megjelenik, ezek többsége a jövőben
játszódik. A különböző irodalmi művekben vagy filmalkotásokban az ilyen társadalmakat
általában elembertelenedés, atomháború, elnyomó, totalitárius rendszerek uralma, természeti
vagy társadalmi katasztrófa jellemzi, amely a társadalom drámai hanyatlásához vezet.
Gyakran ínség, szegénység, elnyomás, erőszak, járványok, szennyeződések lépnek fel. Az
ábrázolásmód gyakran ironikus vagy szatirikus. Gyakori motívum, hogy a látszólag rendezett,
boldog társadalomban élő főszereplő fokozatosan ismeri fel a rendszer elnyomó, az
egyéniséget, önállóságot nem tűrő jellegét.
Egy disztópikus alkotás például a Fahrenheit 451. Ez egy jövőbeli társadalom történetét
meséli el, ahol a könyveket törvényellenesnek tartják és elégetik a „tűzoltók”, akiknek az a
feladata, hogy megsemmisítsék a talált könyveket. A könyv címe a papír égési
hőmérsékletéből származik, és az egyéni szabadság és a független gondolkodás elnyomásának
allegóriájaként szolgál. A főszereplő, Guy Montag egy tűzoltó, aki kétségbe vonja társadalmi
szerepét, és végül úgy dönt, hogy fellázad ellene. A Fahrenheit 451 a disztópikus irodalom
egyik legnagyobb hatású művének számít, és témái ma is aktuálisak.
A disztópiát jobban szeretem, mert sokkal valósághűbb ábrázolása annak a világnak,
amelyben élünk. A disztópikus társadalmakat gyakran elnyomó kormányzatok, rendkívüli
szegénység és az alapvető emberi jogok hiánya jellemzi. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy
megnézzük a saját társadalmunkat, és elgondolkodjunk azon, hogyan lehetne azt javítani, amit
az utópisztikus társadalmak nem kínálnak. A disztópia arra is lehetőséget kínál, hogy
felfedezzük az emberi természet sötétebb oldalát, és átgondoljuk, mi történne, ha
társadalmunk bizonyos tulajdonságait a végletekig vinnénk. Ily módon a disztópikus
történetek elgondolkodtatóak és inspirálóak lehetnek, hiszen segítenek elképzelni magunknak
egy szebb jövőt.