18.

tétel

MADÁCH IMRE
(1823 – 1864)

Kortörténeti háttér:
Madách Imre munkásságára hatnak a reformkori eszmék, az 1848 – 1849-es forradalom
és szabadságharc bukása, a világosi fegyverletétel, Haynau és Bach.

Életrajz:
Alsósztregován született. Vácott és Pesten tanult, ügyvédi diplomát szerzett. 1845-ben
feleségül vette Fráter Erzsébetet, de elváltak. Az 1848 -1849-es eseményeket támogatta, de
szívbetegsége miatt közvetlenül nem vesz részt a harcokban. Családját a szabadságharc
bukása után kiirtották. Madách nem értett egyet a kiegyezés nézeteivel.
1859 októberétől 1860. március 26-ig írja Az ember tragédiáját. 1861-ben Arany János
mutatja be Madách művét a Kisfaludy Társaságnak, amely ezután levelező tagjává választja
az írót. 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választja.
1864-ben halt meg.

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA

Madách Imre egyetlen remekműve. A világosi esemény utáni eszmék ötvözetét adja a
mű.
Eszmék, amelyek meghatározzák a tragédiát:
1. liberalizmus (szabadelvűség);
2. nacionalizmus (nemzettudat);
3. utópikus szocializmus: fő képviselője Fourier (18. század
vége, 19. század eleje); elvük lényege: meg kell szüntetni a
társadalmi egyenlőtlenségeket. (Falanszter jelenet)
4. determinizmus: a világ jelenségei törvényszerűen meghatározottak;
5. hőhalál – elmélet (A világegyetemben igen különböző hőmérsékletű
testeket találunk. Egyszer világunk eljut abba az állapotban, amikor már
minden hőmérséklet-különbség kiegyenlítődött, és ezzel megszűnik
minden élet lehetősége is.)
18. tétel

6. pozitivizmus: 19. századi idealista filozófiai irányzat: a világ

jelenségeit csak leírhatjuk, magyaráznunk azonban nem szabad őket; a
pozitivizmus szerint a tudomány feladata a jelenségek leírása,
rendszerezése. Elvetik az elméleti meggondolás lehetőségét.
Legnagyobb alakja Tain.
7. kereszténység tanai: az első 3 szín a világ keletkezését, az első
emberpár megteremtését, a Paradicsomból való kiűzetést írja le;
8. deizmus: elfogadja Istent mint teremtőt, de a világ irányítójaként nem
(„Küzdést kívánok”)
9. dialektika: az ókorban alakult ki, első nagy képviselője Hérakleitosz
volt, akinek főműve a Töredékek. „Kétszer nem lépünk ugyanabba a
folyóba”, azaz a világ folyton változik, fejlődik. A tragédia is
dialektikus folyamatokat tükröz:

hatalomra jut

új eszme hanyatlik

elpusztul

A mű szerkezete
Az ember tragédiája szokatlan témájú és műfajú alkotás, mert az egész emberiséghez
szól, a nemzeti kérdés csak közvetítő szerepű. (║ Goethe: Faust)
Műfaját tekintve drámai költemény, lírai dráma (romantikus műfaj). A mű hőse az emberiség,
témája az emberiség nagy kérdései  emberiség-költemény, emberiség-dráma
║-ba állítható Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde c. alkotásával.
A mű fő kérdése: Van-e célja, értelme az emberi életnek. Madách szavaival: „Megy-é előbbre
majdan fajzatom?”
További kérdései:
 Hogyan alakul férfi és nő viszony?
 Hogyan alakul az egyén és a tömeg viszonya a történelemben?
18. tétel

 Milyen a determinizmus és a szabad akarat viszonya az egyes történelmi korokban?

A mű szerkezete
Keretes szerkezetű. A keretet biblikus színek adják: az első 3 és a 15. szín. Az első 3
szín a mennyekben, a Paradicsomban és a Paradicsomon kívül játszódik, a 15. szín pedig
ismét a mennyekben. A kereten belüli színeket történelmi színeknek nevezzük.
A keret története:
 a világ megteremtése után Lucifer fellázad az Úr ellen, tagadja a világ tökéletességét,
meg akarja semmisíteni az első emberpárt. Az Úr kiűzi a Paradicsomból a főangyalt, s
ettől kezdve Lucifer a gonoszság képviselője lesz. Lucifer két fát követel magának: a
halhatatlanság és a tudás fáját, amivel átmeneti sikert ért el. Isten kiűzi az első
emberpárt a Paradicsomból. Lucifer ezután is dacos lázadó lesz, céljai sokszor
elbuknak, de mindig újrakezdi. Küzdést kíván és diszharmóniát
(nézetkülönbséget).
Ádám kíváncsi, ismerni szeretné a jövőt, ezért Lucifer álmot bocsát rá, s álmában
Ádám társa lesz, megmutatja neki az emberiség korszakait, de mindig hanyatló
fázisukban. Lucifer leleplezi az adott korszakok illúzióit, nagy igazságokat mond ki. A
színek végén az elkeseredett Ádámot mindig új küzdelemre bíztatja.
Éva szerepe ellentmondásos, hol segíti, hol romlásba dönti Ádámot. Ádám szerint
szép lelkiekben, érzelemben dús. Az Édenre emlékezteti a férfit. Éva többször Ádám
megmentőjeként jelenik meg.
18. tétel

Történelmi színek

A 4., 5. és 6. szín az ókorhoz kötődik.

IV. szín: „Egyiptomban.” (Ádám – fáraó, Lucifer – miniszter, Éva – rabszolga neje.)
A szerző a determinizmusból indul ki: istenkirályság, rabszolgaság van, az emberi
szabadság nem létezik. Ádám a halhatatlanságot szomjazza, de nem boldog. Ennek okára
csak a trónja előtt meghaló, agyonkorbácsolt rabszolga vádja döbbenti rá. Feleségét, Évát
maga mellé akarja emelni a trónra, s kérésére felszabadítja a rabszolgákat. Így a kiinduló
eszme megváltozik, helyébe lép a demokrácia.
„milljók egy miatt” (determinizmus) ↔ szabadság (demokrácia)

V. szín: „Athénében.” (Ádám – Miltiadész, Éva – Lucia, fiuk – Kimón, Lucifer –

harcos.)
Miltiadész távollétében a nép a demagógok hatására árulónak kiáltja ki a hadvezért, s
Éván és Kimónon akar bosszút állni. A sebesülten visszatérő Ádám láttán hódolni sietnek elé,
de amikor elbocsátja seregét, a nép ismét fejét követeli.

VI. szín: „Rómában.” (Ádám – Sergiolus, Lucifer – Miló, Éva – Júlia.)

Ádám első menekülési kísérlete. Az előkelők egy csoportja dőzsöl (hedonizmus), de
már semmi sem szórakoztatja őket. Lucifer behív az utcáról egy temetési menetet, Hippia
„kéjhölgy” megcsókolja a pestises halottat. Péter apostol megátkozza az elpuhult nemzedéket,
megjósolja Róma bukását és meghirdeti a kereszténységet. Ennek szellemében kereszteli meg
a haldokló Hippiát. Ádámot magával ragadja az új eszme.

VII. szín: „Konstantinápoly.” (Ádám – Tankréd, Lucifer – fegyvernök, Éva – Izóra.)

A keresztesháborúból hazatérő Tankréd sehol sem kap szállást, mert az embereknek
rosszak a tapasztalai. Értetlenül szemléli az egyetlen i betű körül zajló hitvitát, amelynek
győztese, a Pátriárka eretneknek nyilvánított ellenfeleit máglyára küldi. Ádám saját katonáitól
menti meg Izidóra-Évát, aki fogadalma miatt zárdába készül, így szerelmük reménytelen.
Ádám eszmék nélküli világba vágyik.
18. tétel

VIII. szín: „Prágában.” (Ádám – Kepler, Lucifer – famulus, Éva – Müller Borbála.)
Kepler tudományában menekülne, de a király áltudományát kell szolgálnia, s felesége
igényei miatt a csillagjóslást is művelnie kell. Az asszony légyottra készül, az iszogató Kepler
előtt felsejlik az álom az álomban, a nagy francia forradalom látomása.

IX. szín: „Párizs Gréve-piaca.” (Ádám – Danton1, Lucifer – bakó, Éva – arisztokrata
lány ↔ pórlány.)
Ádám szavakban hirdeti és tettekben váltja valóra a forradalmi erőszak jogosságát.
Amikor azonban találkozik az ifjú márki és húga (Éva) halálraszánt királyhűségével,
megmenti őket. Elutasítja magától azt a „rongyos felgerjedt pórnő”-t, aki Éva másik,
ellentétes megjelenési alakja a színben. A jakobinusok2 megfordítva a néphangulatot, halálra
ítélik Dantont.

X. szín: „Prágában.” (Ádám – Kepler, Lucifer – famulus, Éva – Müller Borbála.)

A mámorából ébredő Kepler nem ábrándul ki a forradalom eszméiből, hisz abban, hogy
azok megtisztulva megvalósulnak. Erről beszél tanítványának is, akit óv az előítéletektől és a
minták követésétől. Elcsábított felesége leckét kap az udvari erkölcs látszatvilágából.

XI. szín: „Londonban.” (Ádám és Lucifer – munkásruhában, Éva – polgárlány.)

Az öregedő Ádám az első kedvező összbenyomás után lépten-nyomon a szabadság
részletekbe menő megcsúfolását tapasztalja a nagy, állandósult vásárban. A polgárlány Éva
szerelmét is csupán pénzzel, ajándékokkal tudná megnyerni. A költő utolérte saját korát:
nagyszabású haláltánccal3 búcsúztatja. Tizenegy tipikusnak tekinthető szereplő ugrik a sírba,
amelyből csak az Éden Évája emelkedik föl.

1 Danton, Georges Jacques: francia politikus, a francia forradalom egyik vezető személyisége, igazságügy-
miniszter. A közjóléti Bizottság tagja, majd fokozatosan a terror és a diktatúra megszüntetésére törekvő ún.
mérsékeltek vezetője lett.

2 Jakobinus: a nagy francia polgári forradalom idején a kis- és középpolgárságot képviselő politikai párt tagja.

3 Haláltánc: A késő középkor népszerű képzőművészeti és irodalmi műfaja. A XIV. század második felétől a
templomok, temetők falára festett képek, fametszetek s lírai alkotások, melyek figyelmeztették az élőket az
elmúlás közelségére és könyörtelenségére.
18. tétel

XII. szín: „Falanszter4 udvara.” (Ádám és Lucifer – falanszterbeli ruhában, Éva – anya
a falanszterben.)
A Föld természetes erőforrásait kimerítő emberiség a tudomány vezetése alatt
racionalizáltan él és próbál mesterséges erőforrásokat találni további létéhez a falanszter a
múzeumba száműzte a művészetet, a családot. Ennek jegyében kap büntetést Luther, Cassius,
Plátó és Michelangelo. Ugyanígy akarják elvenni kollektív nevelésre Éva gyermekét. Amikor
Ádám ezt meg akarja akadályozni, csak Lucifer menekíti őt el a büntetés alól.

XIII. szín: „Az űr.” (Ádám és Lucifer – repülve.)

Ádám újabb menekülési kísérlete ez, miután látta megsemmisülő koreszmék sorát. A
Föld vonzáskörét azonban nem lépheti át, mint ahogyan problémái is sajátosan földiek.
Visszatér tehát, hogy folytassa a harcát, az új eszmékért, hiszen „az ember célja e küzdés
maga.

XIV. szín: „Hóval és jéggel borított hegyes, fátlan vidék.” (Ádám – aggastyán, Lucifer,
Éva – az eszkimó neje.)
A kihűlt Földön néhány eszkimó tengeti életét, egyikük istenként fogadja az idegeneket,
feleségét, Évát is felkínálva nekik. Az elrettent Ádám a jövőbe tett álomutazás befejezését
kéri.
Hőhalál – elmélet ↔ teljes kiábrándulás

XV. szín: „A harmadik szín pálmafás vidéke.” (Ádám, Éva, Lucifer, az Úr.)
Az álmából ébredő Ádám kiábrándult a jövőből, az öngyilkosságot fontolgatja. Tervét
Éva anyaságának híre akadályozza meg, az emberiség folytatni fogja életét. A megjelenő Úr
végighallgatja Ádám kétségeit, a teremtett világ dialektikus rendjében kijelöli Lucifer helyét,
az emberpárnak pedig megerősíti az életelvet:
„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

4 Falanszter: (1)Fourier utópista terveiben közös termelésen és fogyasztáson alapuló zárt közösség ; (2) az
egyéniséget elnyomó, merev, gépies társadalmi berendezkedés.