18.

Madách Imre: Az ember tragédiája

- Madách Imre XIX. századi drámaírónk, fő műve Az ember tragédiája, 1859-1860-ban írta
- Arany Jánosnak küldte el, aki először egy gyenge Faust-utánzatnak vélte, de később felismerte az értékeit
- a mű két korszak határán keletkezett: a Bach-rendszer végén, amikor még tartott az elnyomás, de az osztrákok
kezdtek gyengülni (solferinói vereség), így felcsillant a remény, hogy véget ér ez a nehéz időszak
→ ez a kettősség a műben is megfigyelhető: pesszimista a történet, de optimista a befejezés
- egyéb hatások → a szabadságharc bukása miatt M. csalódott a liberalizmusban, megingott a haladásba vetett hite
→ családi tragédiák a szabadságharc miatt (öccse, nővére, sógora meghalt, őt letartóztatták)
→ M. csalódott a nőben is (feleségétől elvált) → így Éva alakja nem mindig pozitív
→ M.-ra hatott a pozitivizmus is: eszerint az ember sorsát a természeti törvények irányítják, nem mi
→ nincs szabad akarat, nincs haladás → ezt a nézetet a műben Lucifer képviseli (Ádám)
→ felhasználta a Nap kihűléséről szóló elméletet, Hegel és Fourier (ejtése: furié) elméletét is
A Tragédia műfaja
→ egyrészt emberiségköltemény / világdráma, mert…
…általános emberi kérdésekkel foglalkozik, pl. Van-e haladás? Az ember alakíthatja-e a sorsát?
Van-e célja, értelme az életnek? Mi a szerepük a nagy eszméknek? Egyén és tömeg, férfi és nő viszonya…
…a főhős az egész emberiséget képviseli
→ műfaja másrészt drámai költemény / lírai dráma, mert párbeszédes formájú, de a külső történések helyett
inkább a filozofálás, a belső vívódás a fontos → inkább olvasásra való + nyelvezete költői
A Tragédia szerkezete:
A keretszínek Az álomszínek (IV-XIV. szín)
(bibliai színek) A történeti színek Az utópisztikus színek
I-III. + XV. A múlt (IV-X. szín) Madách jelene (XI. szín) Az elképzelt jövő (XII-XIV. szín)

A bevezetés (expozíció): I-III. szín

- a bibliai teremtéstörténet jelenik meg bibliai helyszínekkel: menny, paradicsom, a paradicsomon kívüli világ
- a világ teremtése után vagyunk: Lucifer be akarja bizonyítani, hogy a teremtés rossz, az élet céltalan, ezért az
ősbűnnel elszakítja az első emberpárt az Úrtól
- ezután Ádám követeli, hogy Lucifer mutassa meg neki az emberiség sorsát → Lucifer álmot bocsát Ádámra
Az álomszínekben megjelenik Hegel elmélete → szerinte minden korban van egy tézis (egy eszme)
→ a tézis mindig eltorzul, és kialakul vele szemben egy antitézis
→ a tézis és az antitézis harcából kialakul egy új eszme: a szintézis
→ a műben is így van: Ádám minden korszakban lelkesedik egy eszméért, aztán mindig
kiábrándul ebből az eszméből, és egy új eszmében kezd el hinni
A történeti színek a világtörténelem időrendjét követik
IV. szín: Egyiptom
- Ádámot fáraóként az egyéni dicsőség, a hatalom lelkesíthetné, ő mégis üresnek érzi az életét, mert semmiért nem
kell megküzdenie, és mert Éva (ebben a színben ő egy rabszolga felesége) rádöbbenti, hogy a nép szenved
- ezért Ádám inkább a szabadságért és az egyenlőségért kezd lelkesedni: felszabadítja a rabszolgákat
V. szín: Athén
- a szabadság és az egyenlőség (vagyis a demokrácia) eszméje jelenik meg, de torz formában, hiszen a nép valójában
nem szabad → a szegények pénzért eladják szavazatukat, vagy gyávaságból nem vállalják a véleményüket
→ félrevezetik őket a demagógok: még Miltiádészt (= Á.) is elítélik, aki a hazájáért küzdött
- Ádám csalódik, és az élvezetekbe menekül
VI. szín: Róma: itt nincs lelkesítő eszme, csak erkölcstelen, vad mulatozás → Á. megundorodik az élvezetektől,
és Péter apostol hatására a keresztény eszmékért (testvériség, szeretet) lelkesedik
VII. szín: Konstantinápolyban a keresztény eszmék (testvériség, szeretet) eltorzulnak
→ merevek tanítások, fanatizmus jellemző: eretnekégetések egy „i” miatt (Jézus Isten vagy isteni lény)
→ eretnekek és szerzetesek zsoltárokkal gyalázzák egymást, a keresztes lovagot nem fogadják be
→ a szerelem nem tud beteljesülni (Izórát / Évát a zárda fala elválasztja Tankréd lovagtól / Ádámtól)
Ádám a tudományokba menekül
VIII. szín: Prága: - Ádám itt Kepler (csillagász) → innentől inkább csak szemléli a világot
- itt is csalódik, mert az emberek csak áltudományt, horoszkópot várnak tőle
- férfi és nő viszonya drámai: a nő „méregből s mézből” van összeszűrve, vagyis egyszerre kedves,
gyengéd, de kacér is: szereti a férjét, mégis találkozik az udvaronccal
- Ádám ismét kiábrándul → egy szebb korról álmodik
IX. szín: Párizs – a nagy francia forradalom világa, ahol Ádám újra cselekvő hős lesz: ő Danton
- a jelszó: szabadság, egyenlőség, testvériség, de ennek nevében sokakat kivégeznek
- a tömeg befolyásolható, aljas, elvakult
- É. két alakban jelenik meg → büszke márkinő, a forradalom ellensége, Á. mégis benne talál igaz érzéseket
→ forradalmárnő, aki durva, erkölcstelen, így Ádám undorodik tőle
- ez a szín kiemelkedik: álom az álomban, ez az egyetlen, ahol Ádám nem ábrándul ki, ide visszavágyik
X. szín: Prága II.: Kepler felébred → tanítványával beszél → önállóságra, a régi szabályok elvetésére tanítja
→ ez egy romantikus ars poetica
XI. szín: London – Madách jelene, a kapitalizmus világa
- a középpontban a pénz, a haszon áll, az emberi kapcsolatok üresek, mindenki önző
→ versengenek az árusok, a koldusok, a katona és a mesterlegény
→ Évát is csak a pénz érdekli: érdeklődését csak hamis ékszerekkel, hamis ranggal lehet felkelteni
- minden áruvá válik (tudomány, művészet, becsület, szerelem)
- a szín végén egy haláltáncjelenet van, amely kifejezi, hogy erre a korra pusztulás vár
→ az emberek maguk ássák sírjukat, majd beleugranak → mindenkinek egy a sorsa rangtól függetlenül
→ csak É.lépi át a sírt → ő jelképezi a fiatalságot, a szerelmet, a költészetet, ezek segítenek elkerülni a lelki halált
- Ádám egy olyan világba vágyik, melyet az ész irányít

Az utópisztikus színek
XII. szín: A falanszter – Madách itt Fourier elméletét használta fel, aki szerint kis közösségekben kellene élnünk
- az eszmék: a hasznosság, az észszerűség (a közvetlen cél a Nap pótlása)
- elutasítanak mindent, aminek nincs közvetlen gyakorlati haszna, pl. a művészetet, a filozófiát, az érzelmeket
→ Platónt, Michelangelót megbüntetik; Ádám és Éva szerelmét betegségnek tartják
- a racionalizmus jegyében megszüntetnek minden különbözőséget → egyenlőség van, de egyformaság is:
egyforma szürke ruha, egyforma napirend, az embereket számok jelölik → üres, rideg, boldogtalan világ ez
- nincs egyéniség, szabad gondolkodás, szabad akarat (a foglalkozást a fejforma alapján jelölik ki)
- M. itt Fourier elképzelését használta fel, de negatív tartalommal töltötte fel (Fourier szerint az lenne az ideális,
ha közös lakó- és munkatelepek = falanszterek lennének, ahol mindenki egyenlően részesülne a közös javakból)
- a végső fordulatot itt is Éva hozza meg (nem akarja odaadni gyermekét) → Ádám meg akarja védeni
- Ádám csalódik, és el akarja hagyni a Földet, a földi kötöttségeket, pusztán lélekként akar tovább élni
XIII. szín: Az űr:
- Ádám a Földtől távolodva majdnem meghal: úgy tűnik, Lucifer győzött, de Ádám a Föld szellemének szavára
újraéled, és visszavágyik a Földre, ahol annyit szenvedett, az anyagi világtól, a testétől nem tud elszakadni
- az emberben a test és a lélek összetartozik, nem lehet különválasztani a kettőt
- Ádám választ egy fontos kérdésre: ,,A cél voltaképp mi is?... / A cél halál, az élet küzdelem / S az ember célja
e küzdés maga.”, vagyis az ember célja az, hogy küzdjön valami jóért, a küzdelem a fontos, nem az eredmény
XIV. szín: Eszkimószín – a tudomány nem tudta pótolni a Napot → a Föld kezd kihűlni
- az ember elállatiasodik:célja csak a létfenntartás → ezért ölni is képes (sok az eszkimó, kevés a fóka)
- Ádám undorodik Évától, aki már csak ösztönlény
- nincs eszme, amelyért lehetne lelkesedni: az emberiség a pusztulás felé halad,de a bukást külső erők okozzák
A befejezés (XV. szín, helyszín: pálmafás vidék a paradicsomon kívül)
- Ádám felébred, és Lucifer bizonygatja neki, hogy az ember a természeti törvények játékszere, sorsa a pusztulás
- de Ádám hisz a szabad akaratban, és szabad akaratából meg akarja akadályozni az emberi történelmet, mivel annyi
szörnyűséget látott benne → öngyilkosságra készül, de Éva anyasága megállítja: hiábavaló lenne az áldozat →
Ádám megtapasztalja saját kicsiségét: nem ő irányítja a dolgokat → visszatér az Úrhoz
- felteszi kérdéseit: „E szűkhatáru lét-e mindenem?”, „Megy-é előbbre majdan fajzatom?” (Van-e túlvilág, haladás?)
↓
Az Úr „jótékonyan” eltitkolja a választ, de ad útmutatást Ádámnak:
kövesse a lelkiismeretét, és figyeljen Évára, aki „tisztább lelkűletével” segíteni tud.
A zárszó: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”,
vagyis az a fontos, hogy a kudarcok ellenére mindig küzdjünk a jóért
Értelmezési lehetőségek: A színek bemutatják...
...a történelem nagy eszméit és azok eltorzulását
...az általános emberi törekvéseket (pl. dicsőségvágy, nyereségvágy, tudásvágy, kiszakadás a mindennapokból...)
...az emberi életszakaszokat (pl. fiatalság: az egyéni érdemszerzés, az élvezetvágy a fontos; felnőttkorban a másokért
való küzdelem, a szakmai siker a fontos... az időskorra a szemlélődés, a kiszolgáltatottság, a leépülés jellemző.)
...férfi és nő kapcsolatának különböző típusait (pl. önzés, egyenrangúság, szellemi vagy testi vonzódás, vonzódás és
taszítás egyszerre, igaz érzés, csak megszokás, érdekkapcsolat...)