MADÁCH IMRE: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA

1. Bevezetés
A mű emberiségköltemény, világdráma – főhőse az egész emberiség. Madáchra hatottak
világirodalmi művek: Isteni színjáték, Faust, Csongor és Tünde, Byron (Káin és Ábel), Petőfi,
Vörösmarty (Gondolatok…).
A mű alapkérdései: Van-e értelme az emberi létnek, érdemes-e küzdeni? „Mi végre a teremtés?”
Létezik-e emberi fejlődés, tökéletesedés: „megy-é előbbre majdan fajzatom?”
Érdemes-e küzdeni, harcolni egy célért?

2. A mű keletkezése
Madách 1859 februárja és 1860 márciusa között írta Az ember tragédiáját. A kéziratot 1861
májusában elküldte Arany Jánosnak, aki eleinte silány munkának vélte, majd később úgy gondolta,
hogy néhány verselési és nyelvezeti javítás után hibátlan alkotás lehetne. Madách elfogadta Arany
javaslatait, majd az átdolgozott változat 1862 januárjában, később 1863-ban kiadásra került.

3. Műfaj
Drámai költemény (költői dráma): romantika korának jellegzetes műfaja; romantika
esztétikája feloldja a műfaji hatásokat, így kettős műfajok jönnek létre: verses regény (líra-epika),
költői dráma (líra-dráma): líra, mert az eszméket 1-1 szereplő képviseli; dráma, mert dialógusok,
szerepekre írt szövegek alkotják, formájában dráma, konfliktusok jellemzik
Filozofikus dráma: korának filozófiai gondolatai megtalálhatók benne: történelemszemlélet,
az eszmék harca viszi előre a világot, hegeli dialektika, szabadságeszme, liberalizmus,
termodinamika (eljegesedés) elve.

4. Felépítése
Az ember tragédiája 15 színre tagolódik.
Felosztása: keretszínek (1-3., 15.) és történeti színek (4-14.). A keretszínek elvont,
tapasztalaton túli (égi), bibliai síkon mozognak; míg a történeti színek a konkrét e világi (földi)
léthez tartoznak.
A paradicsomban mitikus, absztrakt idő jelenik meg, míg a földi létben a konkrét, véges idő.
A 3. és 15. szín Ádám álmát fogja közre, melyben Lucifer vezetésével végigéli az emberiség
történelmét és saját léttörténetét.
A 8. és 10. szín által közrefogott párizsi szín Ádám saját, Lucifer nélküli álma (álom az álomban).
A párizsi színt Madách a mű egészét tekintve az aranymetszés (2/3 – 1/3) szabályai szerint helyezi
el, és emeli ki a műben. Ha viszont az álomszíneket nézzük, akkor pont a felezőpontban
helyezkedik el. Ez okból a párizsi színnek tartalmi szempontból kiemelt szerepe van.
A színek szerkezetében érvényesül a hegeli filozófia szerinti állítás – tagadás –
egybefoglalás (tézis – antitézis – szintézis) elve, a tagadás tagadásának törvénye. Minden rendszer
(tézis) magában hordja önmaga ellentétét (antitézis). A tézis és az antitézis tagadása az új rendszer,
a szintézis.
Ádám mindig megfogalmazója egy eszmének, majd amikor az eszme megvalósul, önértékének
ellentétébe csap át. Ekkor Ádám csalódik, kiábrándul, majd új eszmét fogalmaz meg. A tézis –
antitézis – szintézis az Úr és Lucifer valamint az Úr és ember kapcsolatában is megfigyelhető.
5. Szereplők
A szereplők elvont figurák, filozófiai eszmék megtestesítői, ellentétben állnak egymással. Az Ádám
és Lucifer közötti belső vita az olvasó elé tárul.
Isten: önmagában meghatározó tökéletes eszmei képlet: eszme, erő, jóság. Célja: az ember
teremtése saját képére.
Lucifer: Istenhez való viszonyában határozható meg. Pozitivista, nincs fejlődés, örök
körfogás a világ.
Ádám: a férfi: az értelem, a tudás, a tapasztalás. Célja: a történelemben megvalósítani a
teremtés tökéletességét; tudni, mint Isten. Eszményei: fejlődés, szabadság.
Éva: a nő: a sejtés, az érzelem, a bűn és megváltás. Célja: ösztönös hit, a Paradicsommal és
Istennel tart kapcsolatot.

6. Szellemi, filozófiai áramlatok a mű hátterében

Deizmus: Isten csak megteremtette a világot, azóta csak külső szemlélő.
„A gép forog, az alkotó pihen”
Hegeli történelemfilozófia: az ember a fejlődés során egyre közelebb jut a szabadsághoz, ami az
ember legfőbb célja.
Hegeli dialektika: a világ társadalma, eszméi állandó mozgásban, változásban van. A folyamatot
ellentétek és kölcsönhatások tartják fenn. A Tragédia ellentétpárja: anyag és
szellem.
Vezéreszmék tana: minden történelmi korszakot egy jelentős eszme irányít. Az egyes jelenetek
ezeket az eszméket hivatottak bemutatni.
Determinisztikus tanok: eleve elrendelés (predesztináció): az emberek cselekvését akaratuktól
független tényezők határozzák meg.
Rousseau elmélete: a magántulajdon kialakulása (Ádám: „Ez az enyém.”).
Az ember eredendően jó, a társadalom és a körülmények teszik rosszá.
Utópikus szocialista elképzelések: a Falanszter jelenet Charles Fourier tanaira épül. Falanszter:
közös lakó- és munkatelepek, egyenlő részesedés a megtermelt
javakból. Madách a falanszter-rendszer árnyoldalát ábrázolja,
Fourierrel ellentétben pesszimista.
Történelmi környezet: a nemzeti kérdés Magyarországon, a forradalom sikertelensége.
Liberalizmus: Ádám töretlen küzdésvágya.
Individualizmus: az egyént a társadalom elé és fölé helyező szubjektivista felfogás. Kiteljesedését a
londoni színben éri el.
Kollektivizmus: az individualizmus ellentéte, az egyéniség feláldozandó a társadalomért. Végső
torzkép a falanszterben.
Pozitivizmus: közösnek tekinthető a filozófia tudományos jellegű, racionális megközelítése, és a
tudomány pozitív szerepének hangsúlyozása az életünk javításában. Főleg a
ténytiszteletre épül. Az eszme szerint nincsen szükség gyors átalakulásra, a
változásokat csak az emberek közvetlen tapasztalata segítheti elő. Az embert
természeti lényként fogja fel, nem társadalmi lényként, továbbá kimondja, hogy az
embernek nincsen szabad akarata, tehát nem dönthet saját belátása szerint.
7. Londoni szín
Szereplők: Ádám (önmaga, szemlélődő), Éva (gazdag polgárlány), Lucifer.
Idő: Madách jelene, a kapitalizmus kora. Hely: a polgárosodó Anglia.
Jellemzők:
– Az individualizmus csúcsa, a közösség eltűnik.
– Minden és mindenki áru, az egyetlen motiváló erő a pénz (kapitalizmus kritikája).
– A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolása, elárulása.
– A társadalmi kapcsolatok teljesen megszűnnek, az emberek nem törődnek egymással, a pénz
háttérbe szorítja az emberi értékeket (szerelem, művészet, vallás, tudomány, erkölcs
devalválódik-elveszti értékét).
– Munkanélküliség az ipar fejlődése, gépek megjelenése miatt.
– Ékszer-motívum: önmagán túlmutató dolog. Művészet, eszmei érték, anyagi érték.
– Londoni szín keretes, rendhagyó. Apró jelenetekre hulló színt lírikus keret fogja össze.
– Szereplői különböző társadalmi rétegből való, különböző értékrendet képviselő egyének. A
kudarc érzése fűzi össze őket, nincs közöttük boldog résztvevő. A beszélők 1-1 típus képviselnek.
– Haláltánccal fejeződik be a szín, összefoglalják életük tanulságát a halálra készülő emberek.