Vörösmarty Mihály nagy gondolati költeményei

A romantika jellemzői:

 a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom, vagy éppen az ezzel

ellentétes forradalmi hevület és lángoló életöröm.
 az eszményítés, az idealizálás, a szabadság eszméinek keresése
 gazdag érzelemvilág
 a nemzeti múlt, a nemzeti kultúra, a népköltészet, a múlt felé fordulás.
 a távoli, egzotikus vidékek, elvágyódás
 A lírában nagy szerepet kap a dal, az elégia.
 a költő és író szerepe megváltozik, a költő utat mutat a népnek, vagy látomásait írja meg, látnok, vátesz
szerepe van. Sok alkotó maga is példamutatásképpen forradalmakban, szabadságharcokban vesz részt, a
nemzeti függetlenségi törekvések szólójává válik.

Szózat:
Műfaj: közösségi óda. A lírai én hangvétele ünnepélyes, a nemzeti közösség hangjaként szólal meg. Isten helyett a
kortársaihoz fordul, az egyes személyekhez és a magyarság egészéhez. A lírai én a szerinte helyes és követendő
erkölcsi magatartásra szólít fel. A klasszikus retorika szabályai szerint épül fel. Időbeliséget teremt, melyben a múlt, a
jelen és a jövő egymásba olvad és nemzeti sorsként nyer értelmet. Megjelenik: nemzethalál gondolata.

A Guttenberg-albumba:
 Átmenet az óda és az epigramma között. A romantikára jellemző látomásosság társul hozzá. Disztichonban
íródott.
 A könyvnyomtatás feltalálójának alakját idézi fel és néz szembe örökségével. Alkalom: a nyomtatás 400 éves
évfordulója.
 Az egész költemény egy körmondat. A főmondat az utolsó két sor. Ennek késése feszültséget kelt. A vers a
könyvben a tudatlanság megszüntetésének és a tudás közkinccsé válásának eszközét látja, mely lehetőségét
kínál az ember és a világ jobbá tételéhez, de célját még nem érte el.
 Az elkövetkező változásokat nem nemzeti kereteken belül képzeli, hanem világméretűnek. A változásokat a
békés fejlődéstől várja. Ezt mutatják, hogy az igék emberi cselekvés helyett a bekövetkező eseményekre
utalnak. A cselekvő ember csak a végén jelenik meg.
 Felsorolja a jövő képeit, melyik kor az, amelyik az emberiség számára ideális, méltó az emberiség
megbecsülésére. Felsorolja azokat a feltételeket, amikre vágyik.

Gondolatok a könyvtárban:
 Műfaj: gondolati óda, de a rapszódia jellemzőit is magán viseli (csapongó gondolatmenet, szenvedélyes
érzelmi tartalom).
 Filozófiai elemzés, monológ. Arról ír, hogy milyen gondolatai támadnak a könyvekkel kapcsolatban. Szükség
van-e rájuk, vagy nincs.
 Beszélője a könyvtárban körbepillantó tudós figuráját szólítja meg, de lehet önmegszólítás is.
 A vers első nyolc sora rögzíti a beszédhelyzetet és előlegezi a témát. Az évezredek felhalmozott emberi
tudását és műveltségét megtestesítő könyvek/könyvtár nem teljesítette be az emberiség boldogságát.
 Az emberiség kilátástalannak tűnő helyzetének végső forrását mégsem a könyvekben látja, hanem az észnek
az emberi-társadalmi érdekekkel szembeni gyengeségéről mond ítéletet. Leszámol a felvilágosodás
illúziójával, miszerint a műveltség önmagában megjavíthatja a társadalmat.
 Kételye másrészt a bibliai teremtéstörténetben: a kettős emberképben gyökerezik. E szerint a jó és a rossz, az
eszme és az anyag egyaránt az emberi nem sajátja.
 A vers harmadik harmadának gondolatmenete viszont már erkölcsi látószögre vált. Így az egyénen keresztül
eljut a nemzetig. Az elbeszélő a nemzeti haladás mellett tesz hitet. Az egyén feladata a hazáért cselekedni
(„fáradozni”, „küzdeni”, „tanulni”, „tűrni”.)
 A kérdések és válaszok tehát nem egy szinten vannak. Az életnek egyenként és közösségként is adhatunk célt.
Még akkor is, ha a történelemnek nincs célja, vagy ha a cél felé való haladásnak nincsen bizonyossága.

Az emberek:

 A meditáció, a pozitív látomás helyett a vers fájdalmas, gyötrő kiáltás, rettenetes vízió. A reformkori
társadalom ellentmondásainak feloldhatatlanságát, a rendi liberalizmus kétségbeesését vetíti
Vörösmarty az egész emberiség sorsára, történelmére. Az aktualitás csupán ürügy a kétségek és
bizonytalanságok megfogalmazására.
 A lírai én az ember milyenségét, alapvonásait próbálja értelmezni.
 Az időtlenség érzete jelenik meg. Ebben látomásszerűen feltárul a világ egész történelme. Kimondja a világ
teljes értelmetlenségét, az emberi természetnek az alapja a gonoszság.
 A lírai én a múltból indul, és látomásszerű képekben egészen a jelenig eljut. Majd levonja a
végkövetkeztetést, hogy mindennek a vége a pusztulás.
 A szöveg tagolt, minden versszak egy dogma, egy teljes, lezárt egész.
 7 versszakból áll (mitikus szám), ami a világ egészét, teljességét jelképezi (Isten 7 nap alatt teremtette a
világot).

A vén cigány:

 Műfaja: rapszódia (óda válfaja)

 A vers alapkérdése, hogy mit tehet a költő, mi a művészet szerepe egy olyan korban, amely elvárja a
vigasznyújtást egy vigasztalan helyzetben.
 A magyar hagyományban a muzsikus cigány alakjához kapcsolódik: könnyed zenéjével feledteti a lélek
vigasztalan állapotát.
 A harmadik versszakban a nemzet katasztrófáját írja le egy vihar víziójának bemutatásával. Az érzelmek
fokozása, a szenvedélyesség jellemzi ezt a részt.
 Negyedik versszak: a látvány eltűnik, és az akusztikai elemek domborodnak ki. Kísérteties, félelmetes kép
(romantikus), elfojtott sóhajtás, mi üvölt, sír, mi zokog (költői kérdéseket tesz fel), hulló angyal, tört szív,
örült lélek, vert hadak vagy vakmerő remények. Az egyéni és a nemzeti tragédiát ábrázolja.
 De a lezárás mégis reményteljes, (bibliai vízözön-történetre utalás). Az egykori harmónia visszatérésével
bíztat. Bízik a körforgásban, hogy lesz még jobb világ. Az ünnep a távoli jövőbe helyeződik, érvénye az egész
világra kiterjed.