MADÁCH IMRE: AZ EMBER

TRAGÉDIÁJA

ÉLETE
Madách Imre a Nógrád megyei Alsó - Sztregován (ma Szlovákia) született,
középnemesi családban. A váci piarista gimnázium magántanulója volt, később
pedig a jogi karra járt. Ügyvédi vizsgáját követően Nógrád megye
másodjegyzője lett Balassagyarmaton. A szabadelvű ellenzék szónokaként vált
ismertté a közéletben, és barátságot kötött Szontagh Pál képviselővel, akiről
Lucifer alakját mintázta. Időközben feleségül vette Fráter Erzsébetet, de
házasságuk pár év után véget ért. A szabadságharc idején Madách megyei
főbiztosként segítette a hadsereg élelmezését. Később a nógrádi nemzetőrség
fegyvereinek rejtegetése és Kossuth titkárának bújtatása miatt bebörtönözték.
Amint visszatért a megyei közéletbe, országgyűlési képviselő lett. Az ember
tragédiája sikerét követően beválasztották a Kisfaludy Társaságba, egy év múlva
pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett.
KELETKEZÉSTÖRTÉNET
Madách Imre 1859 februárja és 1860 márciusa között írta Az ember
tragédiáját. A kéziratot 1861 májusában elküldte Arany Jánosnak. Arany néhány
sor elolvasása után Faust utánzatnak vélte, és félretette. Később mégis tovább
olvasta a kéziratot és belátta, hogy ítélete elhamarkodott volt. Javaslatot tett arra,
hogy a mű megjelenjen a Kisfaludy Társaság kiadásában: felajánlotta
közbenjárását, s hogy megjelöli a nehézkesnek ítélt szöveghelyeket, feltünteti
módosítási javaslatait. Madách elfogadta Arany segítségét, így Az ember
tragédiája ebben a javított változatban került kiadásra 1862 januárjában. 1863 -
ban pedig újabb javított kiadása látott napvilágot.
FILOZÓFIAI HATÁSOK
Az ember tragédiájának sokféle értelmezése létezik. Egyes megközelítések
szerint Hegel filozófiai rendszere hatott Madách művére, mivel a szereplőkön
megfigyelhető az ellentétek nyomán megvalósuló, állandó fejlődés. Szerintük az
álomszínek a szabadságeszme különféle megvalósulási lehetőségeit mutatják be.
Az elemzők egy része az egyes színek szerkezetében érvényesülni látja az

1
állítás (tézis) - tagadás (antitézis) - egybefoglalás (szintézis) elvét. Egyesek
szerint a tézis - antitézis - szintézis az Isten és Lucifer, illetve Isten és ember
viszonylatában is felismerhető. Hegel hatása mellett az értelmezők Ádám
töretlen küzdésvágyát is gyakran hozzák kapcsolatba a liberalizmus
eszmerendszerével. Továbbá szokták még említeni az utópista szocialisták -
különösen Charles Fourier - hatását.
MŰFAJ
Ádám léte, küzdelme általánosan az emberi sorsot és törekvéseket képviseli.
Ezért Madách műve a romantikus emberiségköltemények (világdrámák) sorába
illeszkedő alkotás. A drámatípus világértelmezése ugyanakkor megőrzi a két
világszint feltételezését, így a Tragédia világát is két, egymással alá -
fölérendeltségi viszonyban lévő világszint szervezi. Madách művét tehát
kétszintes drámának nevezzük.
Ennek megfelelően a mű a dráma sajátosságait őrzi, cselekménye
dialógusokkal és monológokkal halad előre. Az egyes jelenetek azonban sem
időben, sem térben nem kapcsolódnak közvetlenül egymáshoz. Szembetűnő,
hogy a tényleges drámai akciók visszaszorulnak, a szöveg költőisége pedig
előtérbe kerül. A szereplők nem drámai jellemek, inkább allegorikus alakok, egy
- egy eszme, gondolat megtestesítői. Az ilyen sajátosságokkal rendelkező
szövegeket drámai költeménynek nevezi az irodalomtudomány.
KOMPOZÍCIÓ
Térszerkezet

A dámai költemény térszerkezete többszintű: az első három és az utolsó

bibliai szín keretbe foglalja a történelmi színeket. A történelmi színeket a hegeli
triáda (tézis-antitézis-szintézis) kapcsolja össze. Egy-egy szín a megelőzővel és
az utána következővel alkot szintézist, így a megjelenített korok tulajdonképpen
szintézisek láncolatát alkotják.
Hegel történelemfilozófiája szerint minden történeti korszakot egy
vezéreszme határoz meg: egy eszme megjelenik, kibontakozik, megvalósulása
során eltorzul, a visszájára fordul, es ebből az ellentétből egy új eszme születik.
Az eszmék alakulása és változása a történeti színekben megy végbe (1 3. szín és
a 15. szín - keretszínek; 4-14. szín - történeti színek)

2
Az eszmék érvényesülése a színekben

 Ádám hisz a nagyszerű eszmékben, küzd is értük, de mindig csalódik

bennük. A szabadság eszme az egyiptomi színben születik meg: Ádám
fáraóként a dicsőség és a hatalom csúcsán áll, de belül „űrt” érez, és nem
boldog, hiszen nem küzdött meg semmiértÉva hatására felszabadítja a
rabszolgákat és így jön létre a szabadság-eszme
 Az ókori Athénban a szabadság-eszme torz megvalósulása juttatja el
Ádámot a csalódásig, a kiábrándulásig: Ádám győztes hadvezér
(Miltiádész), de a nép - jogilag szabad ugyan – nem bizonyul méltónak a
szabadságra, ki van szolgáltatva a jellemtelen demagógoknak, és halálra
ítéli szabadsága védelmezőjét
 Az ókori Rómában (6. szín) nincs nagy, éltető eszme, amiért lelkesedni
és küzdeni lehetne  a közösség széthullott lezüllött, az élet élvezése az
egyetlen cél; Ádám és Éva megcsömörlik ettől az életmódtól, elutasítják
az eszmények nélküli, sivár világot; a szín végére megszületik az új
eszme: a szeretet és a testvériség.
 A középkort bemutató színekben (Konstantinápoly, Prága) a testvériség
eszme torzulása jut kifejezésre: Adám Tankréd lovagként harcol a
keresztény hitért, őszintén hisz a szeretet és testvériség eszméjében, de
újból csalódik; a keresztény eszme embertelen fanatizmusba torkollik
(hitviták, eretneküldözés, máglyahalál); Évától pedig az apácazárda fala
választja el -» passzivitásba, a tudományba akar menekülni
 A prágai szín újból egy eszmék nélküli világot ábrázol (mint a római
színben); Ádámból passzív, szemlélődő hős lesz, nem lelkesedik, nem
harcol semmiért, életprogramja: elzárkózás a tudomány
elefántcsonttornyába (Kepler)  nem találja meg a nyugalmat, a bor
mámorában egy szebb jövőről álmodik
 A párizsi színben (álom az álomban) a külön-külön megszületett eszmék
együttesen jelennek meg: szabadság, egyenlőség, testvériség  Ádám
újra cselekvő hős lesz, Danton alakjában lelkesen küzd a hármas
eszméért, de sorsa itt is (mint Athénban) a bukás, a forradalom menete
elsodorja Ádámot, mégsem csalódik, hanem bizakodik
o az álomból ébredve Kepler értékeli a „látottakat: hittel tekint a
jövőbe, és hű marad a forradalom eszméihez

3
  a londoni szín Madách jelenét mutatja be: Ádám újból szemlelője az
eszményinek hitt társadalomnak; a szabad versenyből a megélhetésért
folyó kíméletlen küzdelem lett, amelyben a szellemi értékek mind
elvesztek és minden áruvá vált; a hármas eszme (szabadság, egyenlőség
testvériség) elbukott, és csődbe jutnak az egyéni sorsok is  ez a világ
pusztulásra van ítélve
 az elképzelt jövő társadalmában (12. szín) a célszerűség és hasznosság
elve uralkodik, ami azonban megöli az egyéniséget, kiirtja az emberi
kapcsolatokat, száműzi a nemzetet, művészetet; az érzelmeket -> rideg,
embertelen világ ez, melyben Ádám újra csalódik
 az űr-jelenet a Tragédia fontos kérdéseire ad feleletet: a küzdelem
emberi lét értelme, és a nagy eszmékért vívott küzdelem értéke akkor is
jelentős, ha a történelem során nem hozza meg az eredményt
 az eszkimó-színben bebizonyosodik, hogy az ember a tudomány
segítségével sem tudja elkerülni a természeti végzetet  az ember
megvadul, elkorcsosult fizikailag és erkölcsileg is
 A lezárásban Ádámnak a bizonytalan jövő ellenére is vállalnia kell a
küzdelmet, hiszen kiderül, hogy Éva gyermeket vár tőle. Ő lesz életének
társa, aki segít neki újra talpra állni, ha küzdelmei során csalódna:
„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”

Időszerkezet

A kétszintes drámának megfelelően az időviszonyok is osztottak. A drámai

cselekmény indulásának ideje a végtelen egy véges pillanata, a teremtés
befejezésének mozzanata. A mennyekhez végtelen idő tartozik, de eme állítás az
angyalok karára és a főangyalokra csak korlátozottan vonatkozik, hiszen ők is az
Úr teremtményei.
Ezzel szemben az emberpár létéhez egyéni életidő kapcsolódik: mivel nem
ehettek a halhatatlanság fájának gyümölcséből, Ádámnak szembe kell néznie
léte mulandóságával. Ebből fakadnak az élet céljára, értelmére, valamint a
történelem menetére vonatkozó kérdései.

4
SZEREPLŐK
A szereplők a tapasztalaton túli vagy az evilági szinthez való tartozásuk
alapján értelmezhetők. Közülük az Úr (FŐJÓ) és Lucifer (TAGADÁS) a
tapasztalaton túli szférához tartoznak. Ádám (KÜZDÉS) és Éva (SZERETET)
pedig az e világi szint képviselői.
Az Úr maga a teljesség, olyan, önmagában is meghatározható eszmei képlet,
amelyben az ellentmondások egységesülnek, az ellentétek kiegyenlítik és
feloldják egymást.
Ezzel szemben Lucifer, a lázadó főangyal a tagadás szelleme, a kétely
megtestesítője. Önmagát a teremtésben Istennel egyenrangú társnak véli. Célja a
teremtés nagyszerűségének tagadása, s mivel Ádám maga a teremtés csúcsa,
rajta keresztül próbája ezt elérni. Ádámot a tudásvágya köti össze Lucifer
észelvűségével, és hite állítja szembe annak kétkedő tagadásával. Egyszóval ők
egymás kiegészítő ellentétei.
Míg Ádám a férfi és a tudás, Éva a nő, a sejtés, az érzelem. Ők együtt az
Ember ősképei. Éva alakja a jóhoz és a rosszhoz is egyaránt kapcsolódik,
szerepe Ádám életében kettős: hol támaszt jelent neki, hol kiábrándítja őt. A
második színben például Éva csábítja bűnre Ádámot, ugyanakkor a zárlatban a
férfi az ő hatására adja fel önpusztító tervét, és tér meg az Úrhoz. Látszólagos
mellékszerepe ellenére valójában ő Lucifer igazi ellenfele.
KÉRDÉSFELTEVÉSEK
 Mi adhat célt, értelmet az emberi létnek?
 Létezik - e szabad akarat?