18.

Madách Imre: Az ember tragédiája

Keletkezése / Fogadtatása:

 Igen rövid idő alatt írta meg Madách fő művét: 1859. február 17. és 1860.
március 26- a között született az EMBER TRAGÉDIÁJA.
 1861. Pestre viszi – barátai bíztatására – Aranyhoz, aki azonban elsőre
gyenge Faust- utánzatnak véli, így félreteszi. Később, mikor rendre végig
olvassa, döbben rá, hogy a Tragédia „igen jeles mű”, igazi tehetség munkája.
 1862. megjelenik a Tragédia nyomtatásban. Azóta a Tragédia igazi karrier-
történetet tudhat magáénak. Nemcsak a hazai színpadok kedvelt darabja, de
a világszínpadon is gyakran feldolgozzák.

Műfaja

 drámai költemény
 emberiség költemény
 lírai dráma
 rendkívül összetett tartalom és forma:
o tartalmában olyan, az emberiség egészét foglalkoztató kérdéseket vet
fel, melyek az emberiség költeményekkel mutatnak rokonságot
o formájában a romantika esztétikáját követi, mikor mind a műfaj, mind a
műnem tekintetében „mezsgyén álló” művet alkot – afféle „határesetet”
(műfajötvözet)
 Filozofikus jellegű – olvasásra szánta

Műfaji előzmények

 Goethe: Faust
 Victor Hugo: Századok legendája
 Byron: Káin
 Shelley: A megszabadított Prométheusz
 Milton: Az elveszett paradicsom
 Dante: Isteni színjáték
 Biblia

Filozófiája
A széles műveltségű Madách otthon, „oroszlánbarlangjában” szívesen olvasgatta a
felvilágosult Voltaire, Rousseau és Montesquieu értekezéseit; a német Kant, Hegel
és Büchner filozófiai írásait; de kezébe került Darwin A fajok eredete c. kötete is
(egészen friss – a Tragédia írásának kezdetén jelenik meg) akárcsak Carlyle francia
forradalomról szóló műve.
Keletkezése / Fogadtatása:

 Igen rövid idő alatt írta meg Madách fő művét: 1859. február 17. és 1860.
március 26- a között született az EMBER TRAGÉDIÁJA.
 1861. Pestre viszi – barátai bíztatására – Aranyhoz, aki azonban elsőre
gyenge Faust- utánzatnak véli, így félreteszi. Később, mikor rendre végig
olvassa, döbben rá, hogy a Tragédia „igen jeles mű”, igazi tehetség munkája.
 1862. megjelenik a Tragédia nyomtatásban. Azóta a Tragédia igazi karrier-
történetet tudhat magáénak. Nemcsak a hazai színpadok kedvelt darabja, de
a világszínpadon is gyakran feldolgozzák.

Műfaja

 drámai költemény
 emberiség költemény
 lírai dráma
 rendkívül összetett tartalom és forma:
o tartalmában olyan, az emberiség egészét foglalkoztató kérdéseket vet
fel, melyek az emberiség költeményekkel mutatnak rokonságot
o formájában a romantika esztétikáját követi, mikor mind a műfaj, mind a
műnem tekintetében „mezsgyén álló” művet alkot – afféle „határesetet”
(műfajötvözet)
 Filozofikus jellegű – olvasásra szánta

Műfaji előzmények

 Goethe: Faust
 Victor Hugo: Századok legendája
 Byron: Káin
 Shelley: A megszabadított Prométheusz
 Milton: Az elveszett paradicsom
 Dante: Isteni színjáték
 Biblia

Filozófiája
A széles műveltségű Madách otthon, „oroszlánbarlangjában” szívesen olvasgatta a
felvilágosult Voltaire, Rousseau és Montesquieu értekezéseit; a német Kant, Hegel
és Büchner filozófiai írásait; de kezébe került Darwin A fajok eredete c. kötete is
(egészen friss – a Tragédia írásának kezdetén jelenik meg) akárcsak Carlyle francia
forradalomról szóló műve.

A filozófia hatása Madách gondolkodásában

 racionalizmus – családi hagyomány náluk a szabadgondolkodás (nagyapja

szabadkőműves volt)
 deizmus, panteizmus – (bár bigott katolikus családban nőtt fel)
 a francia (felvilágosodás) forradalom eszmeisége
A tudományok hatása a Tragédiában:

 Hegel dialektikája és idealizmusa

 Feuerbach materializmusa
 Fourrier utópista szocialista elképzelései (falanszter-elmélet)
 Mechanikus materializmus (a világ mint gépezet – örökös körforgás)
 Fagyhalál-elmélet (entrópia-elv => a Naprendszer kihűlése)
 Frenológia (koponyatan)
 Büchner determinizmusa
 morálstatisztika

Kérdések a Tragédiában

 Van-e célja az emberi létnek?

 Van-e haladás a történelemben? Boldogabb lett-e az emberiség? Megoldotta-
e problémáit?
 Van-e szabad akarat?
 Mi a tömeg és a vezér (egyén) viszonya / szerepe? Beleszólhat-e a tömeg a
történelem irányításába?
 Férfi és nő viszonya
 Megismerhető-e a világ?

A Tragédia szerkezete
A. Keretszínek: I., II., III. és végül a XV. B. Álomszínek: 1. Történelmi színek a. Ókor:
IV., V., VI. b. Középkor: VII., VIII., X. c. „Álom az álomban” (Újkor): IX. d. Újkor: XI. 2.
Utopisztikus színek XII., XIII., XIV.

A Tragédia történelmi színeiben Madách az ún. hegeli triáda (tézis- antitézis-

szintézis) elvét alkalmazza. A színekben egy-egy eszme (tézis) útját követhetjük
végig, míg csak ki nem ábrándul belőle Ádám. A soron következő eszme az előbbi
ellenpárja (antitézis) lesz, majd végül a kettőt egybeolvasztja egy harmadik
(szintézis). Remek példa a tézis-antitézis elvére az első két történelmi szín. Az
eszmék közül a párizsi szín hármas jelszava van a legmarkánsabban jelen: ez
variálódik, mutatja be arcait.

Bibliai nyitószínek (keret I.)

I. Menny (a Teremtés után)

 „A gép forog -az alkotó pihen.” – deizmus

 a világot, mint egy gépet, szerkezetet írja le – mechanikus materializmus
 Isten és Lucifer vitája: L., a teremtmény tagadja a Teremtés
nagyszerűségét kifogásai:
o a.) a teremtés ismételhető (az ember is képes rá vegykonyhájában)
o b.) öncélú teremtés – Isten dicsőségére
o c.) egyhangú teremtés
 Lucifer szükségszerű léte => ő a másik pólus, ezért nem bántja az Úr – Hegel
dialektikája (az ellentétek feltételezik egymás létét)
II. Paradicsom

 két fát adott L.-nek az Úr – Isten lehetőséget ad L.-nek, hogy harcba szálljon
vele az emberben
o az első emberpár a Paradicsomban:
 öntudatlanok
 harmónia ember és természet ill. férfi és nő között (Madách Éden-
nosztalgiája)
 Ádám és Éva szimbolikus alakok (nem ősemberek!)
 bűnbeesés: az ember elnyeri függetlenségét, szabadságát, de ezzel elveszti a
halhatatlanságot
 Éva viszi bűnbe Ádámot – gyarló asszony (Fráter Erzsi)
 Ádám használni akarja elnyert szabadságát: küzdeni fog
 a kiűzetést elfogadja, maga indul el

III. Paradicsomon kívül (a Kiűzetés után)

 Ádám földet művel (alkotó ember – fausti ember)

 Éva visszaidézi a vesztett Édent => lugasépítés ( a nő, bár ellentmondásos,
de az embert megtartó erők közé tartozik)
 öntudatra ébredt az emberpár
 a család és tulajdon megjelenése
 Ádám a jövőre kíváncsi (Elszakadhat-e az ember Istentől? Megállhat-e a saját
lábán? Irányíthatja-e saját sorsát?)
 L. álmot bocsát rá – megismerheti Ádám az emberiség jövőjét (a kiűzetés oka
is a tudásvágy volt!)
o az álom megfelelő keret az idő és térbeli utazáshoz, ugyanakkor
védelmet is jelent (fizikai értelemben, de illúzió-léte megóvja Ádámot is
– ez még csak fikció, egyelőre nem realizálódott)

Ókori színek – Egyiptom, Athén, Róma

IV. Egyiptom
Ádám: ifjú fáraó Éva: rabszolga Lucifer: miniszter

 „milliók egy miatt” – elve – autokrácia

 a fáraó önistenítése – a piramis halhatatlanságát szolgálja
 a fáraó mégis boldogtalan: mindene adott, semmiért nem kellett küzdenie
 csak ő szabad – mások elnyomása szüli szabadságát
 Éva vet véget a fáraó önistenítésének => ő menti meg etikailag Ádámot
 a szerelem megváltó ereje (akárcsak Dante Beatricéje, vagy Faust Margitja)
 Ádám maga mellé emeli szerelmi társnak a rabszolga asszonyt – egyenlőség

V. Athén
Ádám: Miltiádész Éva: Lucia, Miltiádész felesége Lucifer: harcos

 „egy milliók miatt” – az egyén szolgálja a közt – demokrácia

 M. a nép kezébe helyezi hatalmát – a demagógok és pártütők azonban ellen
fordítják a népet (vezér <=> tömeg)
 Lucifer korábban intette Ádámot: a nép szolgalelkű
 o úr kell neki (ezen alapszik a despotizmus)
 Lucia egyenlő társa férjének, de családi boldogságánál is többre értékeli a
közjót => a nép leánya (önzetlenség)
 Ádám kiábrándul (a hálátlan nép miatt bukik el az eszme), szembefordul a
népszabadság eszményével => az élvezetekbe akarja vetni magát

VI. Róma
Ádám: Sergiolus (élvhajhász patrícius) Éva: Júlia (kéjhölgy) Lucifer: Milo (élveteg
patrícius)

 orgia a hanyatló Római Birodalomban (hedonizmus)

 szentségtelen kor (halottgyalázás)
 L. remekül érzi magát ebben a romlott környezetben (cinizmus,
erkölcstelenség, fertő)
 L. teljesen érzelemmentes <=> Ádám eszményi szerelmet keres és talál még
ebben a züllött korban is (Évában még maradt valami az édeni tisztaságból –
a test és a lelki értékek különválása)
 Ádám és Éva elutasítja ezt a mocskos világot – ez az első lépés az új felé
(hivatásra van szükség)
 az új eszmét Péter apostol hirdeti => kereszténység
 ez a szín nem egy eszme, hanem egy életforma csődjét mutatja

Középkor – Bizánc
VII. Konstantinápoly
Ádám: Tankréd Éva: Izóra Lucifer: fegyverhordozó

 az új hivatás: Isten szolgálata

 az egyház azonban a gyűlölet, a viszályok tanává tette a kereszténységet
(kifordította önmagából az eszmét; vallási fanatizmus) => Konstantinápolyban
félnek a keresztesektől; eretnekégetés
 Évát az apja felajánlja a Szent Szűznek – apáca lett
 Ádám csalódottságát Éva teszi teljessé => szerelmük akadálya: a zárda (test
és lélek különválása – nem teljesülhet be a szerelem)
 Ádám újra akarja teremteni a kort – itt viszont az egyén nem
győzedelmeskedhet: a kornak „úszója, nem vezére az egyén” – mondja L.
 Ádám kiábrándul: most azonban nem az élvezetekbe, hanem a nyugalomba
menekül, távol a világtól: a tudomány elefántcsonttornyába

Kepler és a francia forradalom

VIII. Prága I.
Ádám: Kepler Éva: Kepler felesége, Müller Borbála Lucifer: Kepler famulusa

 ellentmondásos kor: a régi, feudális világ még itt kísért: boszorkány- és

eretnekégetés; a tudomány és babona együttélése
 Ádám nyugalomra vágyik, nem akar a világ dolgaival törődni => reneszánsz
tudós, udvari csillagász Habsburg Rudolf prágai udvarában, DE Rudolf nem a
tudományáért tartja, hanem alkímiai, horoszkópkészítő és asztrológiai
ismeretei végett
  Kepler szerint mindez babona (SZABADSÁG), de valamiből fedeznie kell
felesége igényeit
 Müller Borbála figurája áll legközelebb Fráter Erzsi alakjához: kicsapongó,
könnyelmű, férjét megcsaló, eláruló asszonynak ábrázolja Madách, DE Kepler
rádöbben a Borbálának szelet csapó udvaronc és maga a kor hitványságára –
ezzel mintegy felmenti asszonyát
 az udvarnál lenézik Keplert alacsony származása miatt, holott különb a
többieknél (EGYENLŐSÉG – TESTVÉRISÉG)
 új kort kíván, nem ily „törpe kort” => álomba zuhan, s Kepler végszavára már a
kövekező szín Dantonja felel

IX. Párizs („álom az álomban”)

Ádám: Danton Éva: kettős szerepben => márkinő, pórnő Lucifer: bakó

 „álom az álomban”
 lendületes, mozgalmas tabló a francia forradalomról
 az eszme ezúttal a Tragédia más színeit is át meg átszövő „Szabadság,
Egyenlőség, Testvériség” eszméje
 a haza lép az első helyre az egyénnel szemben
 nagy ellentétek/ ellentmondások kora ez is:
o Danton – s vele Madách is – elfogadja a forradalmi erőszakot, DE a
nép túlmegy a határon – vérszomj, mészárlás, értelmét vesztett
erőszak
o a forradalom tiszta eszméi a gyakorlatban pusztító ideológiává válnak
o Danton is meginog, látva az értelmetlen gyilkolást (márkinő)
o ebben a környezetben a nő is szélsőséges, ellentmondásos: a finom,
tanult márkinő guillotine alatt végzi, majd Éva másik arccal, mint
felgerjedt pórnő tér vissza
o Danton és a nép (tömeg) – a nép befolyásolható, de nem aljas
 a Danton ellen felhozott vádak is többnyire jogosak
 a forradalom megeszi gyermekeit, de eszméi változatlanul érvényesek

X. Prága II.
(lásd.:VIII. szín)

 „az álom az álomban” megoldás itt nyer értelmet: Kepler a párizsi színt így,
kívülről értékelheti
 a forradalom értékelésében nagy szerepet játszott az 1848/49-es forralom
iránti nosztalgia
 konklúzió: a forradalmat minden borzalmával együtt is vállalni kell (nemzeti
függetlenség vágya)
 tanítványjelenet: formailag hasonlít a Faust-féle tanítványjelenetre, de a
Kepler nem az élet élvezetéért cserébe dobja el fóliánsait, hanem e könyvek
számára a múlt előítéleteit hordozzák
 ” Ki a szabadba! -rousseau-i gondolat megjelenése (empirizmus,
felvilágosodás)
 ars poeticus: a forradalom eszméi nemcsak a társadalom, az egyén, hanem a
művészetek felszabadulását is magával hozza (romantika programja)
A jelen – London
XI. London
Ádám: munkásruhában Éva: polgárlány Lucifer: munkásruhában

 elérkezünk a jelenbe – Madách korába

 korai kapitalizmus kora => az új eszme: a szabad verseny (Anglia, ipari
forradalom ideje)
 helyszín: vásár – ahol minden és MINDENKI eladó (lásd: Thackerey A hiúság
vására!)
 kaleidoszkópszerű színfelépítés: rövid, lazán kapcsolódó jelenetek füzére a
kapitalizmusról
 sötét kép a korabeli társadalomról: értékvesztett (itt az Éden is nevetség
tárgya), kiábrándító, üres és embertelen kor – ezt illusztrálja a balladaszerű
Lovel-jelenet)
 a nőt is lealjasítja, számíróvá teszi a kor, de még mindig Éva az , aki a
haláltánc-szerű (lásd.: Arany Hídavatás)záró jelenetből kimagasodik, s átlépi a
pusztulásra ítélt kort és társadalmat – még mindig ő az édeni értékeke
hordozója
 olyan társadalomra vágyik Ádám, ami nem büntet, de véd; közös erő
működteti és a tudomány lesz eszmei háttere

Jövő-színek – Falanszter, Űr, Eszkimó

XII. Falanszter
Ádám: falanszterruhában Éva: anya a falanszterben Lucifer: falanszterruhában

 az első utópisztikus szín a jövőből – Fourier, francia utópista szocialista

eszméi alapján
 kollektivisztikus társadalom, amit tudományos alapon irányítanak (pl.
frenológia)
 Fourier-től azonban csak a társadalmi keretet veszi át – új, pesszimista
tartalommal tölti fel
 a gyermeknevelésről szóló részt viszont Platón Államából emeli át
 két előnye van az elképzelésnek: a világbéke és a javakból való egyenlő
részesedés
 ebben a világban az egyéniség elszürkül, természetes életkörülményeinek
elvesztése egyúttal a természetes ösztönök, vágyak visszaszorításával jár
együtt
 uralkodó elvei: uniformizmus (=> egyenruha, nincs név csak szám);
racionalizmus, biológiai determinizmus (pl. koponyatan),utilitarizmus (a
hasznosság elve => a művészet és az érzelmek felesleges, tehát tiltott dolgok)
 összességében: ez a világ leginkább Orwell 1984, illetve Huxley Szép új
világára emlékeztet
 a Tudós e társadalom abszolút feje – a katasztrófa megelőzésén fáradozik
(entrópia-elv; a Föld készleteinek végső kiaknázása) <=> nem az emberiség
megmentése a célja (öncélú, akárcsak a homunculus-kísérletében) végül:
tragikomikus, ahogy a Föld Szelleme széttöri lombikját
XIII. Űr
Ádám: öreg ember Éva: – Lucifer: Lucifer

 a falanszter földhözragadt világából „magasabb szférákba” vágyik:

 testi értelemben: a hanyatló Földről elvágyik
 szellemi értelemben: elhagyva testi létét, tisztán szellemi lényként akar élni
<=> a Föld Szelleme (egyesek szerint itt: a gravitáció!) nem hagyja
 Ádám a kudarc ellenére is próbálkozik, még a halál sem riasztja el => végül
eszméletét veszti => Lucifer már előre örül, hogy Ádám puszta anyaggá válik
és örök időkre az űrben lebeg majd, mint bolygó – a Föld Szellem azonban
ismét közbelép és megmenti Ádámot
 sokan értelmezik az űrhajózás korának utópiájaként ezt a színt – valóban a
gravitáció jelentett sokáig akadályt
 visszatérve Ádám vállalja az újabb életküzdelmet

XIV. Eszkimó-szín

 kérdés: lehetséges-e a további küzdés a Földön

 a tudomány végül is nem tudta elhárítani a végső katasztrófát: az Egyenlítő
területén is jégvilág uralkodik – kozmikus erők okozzák a pusztulást =>
értelmetlennek tűnnek az emberiség eddigi küzdelmei
 az emberek elkorcsosultak => ösztönlényekké váltak újra: a félelem és az
éhség irányítja őket
 Ádám kiábrándul, értelmetlennek és eredménytelennek látja az emberi
történelem eseményeit – az elállatiasodott Éva megjelenése csak fokozza
elkeseredését

Bibliai zárószín (keret II.)

XV. Paradicsomon kívül (az álom után)

 a III. színből már megismert világban ébred Ádám

 Ádám és Lucifer vitája:
 Lucifer sztoikus „vigasztalása”: Ádám törődjön bele sorsába
 Ádám szabad akaratára hivatkozik
 kiderül, hogy Lucifer beletörődés alatt gyáva meghunyászkodást ért, s
érvelését morálstatisztikával támasztja alá (=> nagy számok törvénye: az
egyes kikerülheti a egész emberiségre szabott végzetet); egyúttal felkelti
Ádámban az öngyilkosság gondolatát, mondván: így dacolhat (!) Istennel
 Lucifer ugyanakkor tudja, hogy Ádám tette hiábavaló volna, hiszen Éva
gyermeket vár – az emberi nem történelme elindult
 Éva vallomása: Ádámot a hír lesújtja, majd felemeli
 Ádám végül elfordul Lucifertől, s az Úrnak tesz fel három kérdést:
 „E szűk határu lét-e mindenem?” => az Úr válasza: jótékony a bizonytalanság,
hiszen a kétség (mi vár rá a halál után) az erkölcsi nagyság biztosítéka
 „Megy-é előbbre majdan fajzatom?” => nem ad rá választ az Úr, nem cáfolja
és nem is erősíti meg az álombéli képek hitelességét
 „Van-é jutalma a nemes kebelnek, / Melyet kigúnyol vérhullásáért / A kislelkű
tömeg?” => angyalok karának válasza: ne a tömeg háláját, hanem csakis
„önbecsét” tekintse célul az ember – az etikus magatartás öncél
  az Úr zárszava bár nem oszlatja el a homályt, de a hit (bizalom) megtartó
erejét emlegetve minden további magyarázatot is elvet: az optimista
küzdelmet hirdeti

A Tragédia szereplői
A három főszereplő egyúttal három életszféra megjelenítője is egyben:

ÁDÁM

 férfiúi aktivitás
 az állandóan küzdő: elbukó és felálló ember => erkölcse hajtja tovább, hiszen
folyton változtatni, jobbítani akar
 nem bír megnyugodni, folyton hajtja valami tovább
 Martinkó András szavaival: Isten teremtő társa

ÉVA

 női passzivitás
 kettős szerep: egyrészt a megtisztító/felemelő erő („intuitív igazságmegragadó
erő” -Németh G. Béla); másrészről a kor produktuma
 hol pozitív, hol negatív szereplő, de mindig inspiráló hatású (az új keresésére
biztatja Ádámot)
 a XV. színben döntő fontosságú a szerepe: visszahívja Ádámot a szirtfokról;
az ő jóslata hirdeti a testvériséget; ő hallja és érti az angyalok szavát (az égi
szót az ő „szíverén keresztül” hallja Ádám)
 homályos intuíció: egy-egy pillanatra emlékezik az édeni állapotra
 természeti szféra, mely átüt a hideg logikai érvelésen

LUCIFER

 a „tagadás szelleme”
 lázadása még önmagában nem tenné ellenszenvessé, de ártani akar az
embernek
 bár ő rendezi az álomjelenetet, mégsem ad hamis képet a történelemről, csak
épp a legsötétebb képeket választja ki a történelmükből
 ezzel az a célja., hogy Ádám elveszítse hitét
 rideg, érzelemmentes, latolgató értelem
 racionalizmusa egyfelől hideg, cinikus figurává teszi, máskor éppen ő leplezi
le a hamis illúziókat, mond ki alapigazságokat
 fölényes intellektus
 kritikája romboló jellegű: megoldást sohasem nyújt => pusztító szándéka
azonban építően hat Ádámra