Madách Imre: Az ember tragédiája

Madách Imre élete

1823. január 21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován

vagyonos középnemesi családban.
Édesanyja, Majthényi Anna előkelő lány volt. . Apját 14 éves korában
elveszti, ezután anyja irányítja a
birtokot. Négy testvére volt (két fiú, két lány). Magántanuló, vizsgáit
a váci piarista gimnáziumban tette le.
Pestre került, a jogi kar hallgatója. Megismerkedett Kölcsey,
Vörösmarty, Bajza, Eötvös, Shakespeare, Victor
Hugo műveivel, eljárt a Pesti Magyar Színház előadásaira, olvasta az
Athenaeum folyóiratot. Latinul,
németül, franciául olvasott. 1840-ben Pesten megjelent első
verseskötete Lantvirágok címmel.
Lírai darabjait Lónyay Etelka iránti ifjúkori szerelme ihlette. Egész
élete folyamán írt verseket, de életében
több verseskötete nem jelent meg. Gyengülő egészségét pöstyéni
gyógyfürdőzéssel igyekezett javítani.
1840-ben visszatér szülővárosába, ahol magánúton készült további
jogi vizsgákra.
1841-ben befejezte egyetemi tanulmányait. Egy év múlva
megszerezte ügyvédi képesítését.
Balassagyarmaton joggyakornok lett, majd kinevezték aljegyzőnek.
Bekapcsolódik a politikába, a centralisták
híve. Az ellenzék szónokaként vált ismertté a megyében. Később
szívbaja miatt le kellett mondania az
aljegyzőségről, de továbbra is jelentek meg cikkei a Pesti Hírlapban.
16 évesen írta az első drámáját . 1845-
ben feleségül veszi Fráter Erzsébetet. Házasságuk kudarcba fullad,
1854-ben elvállnak. Madách anyja
átadta nekik a csesztvei birtokrészt és kúriát. Három gyermekük
született: Aladár, Jolán, Borbála. Madách
betegeskedése miatt nem vehetett részt a szabadságharcban. A
családban sorozatos tragédiák történtek.
Forradalmárok rejtegetése miatt feljelentették, 1852 augusztus 20-
án letartóztatták. Pozsonyban, majd
Pesten raboskodott. Birtoka jövedelmét lefoglalták, de 1853-ban
bizonyítékok hiányában elengedték.
Madách egy ideig magányosan élt Sztregován, gondolati
költeményekre helyeződött a hangsúly.
A Bach-rendszer politikáját gúnyolja ki és felveti a nemzeti kérdést
is. 1859-től 1860-ig írta, 1862-ben jelent
meg Az ember tragédiája. Ez a mű egy kérdésre keresi a választ:
“Vitte-e előbbre a civilizáció az embert?”
Műfaja szerint drámai költemény. A Kisfaludy Társaság és az
Akadémia is tagjai sorába választotta. 1860-
61-ben megírta Mózes című drámáját. Ez már nem tragédia, hanem
dramatizált eposz. Bibliai történetet
mesél el, ahogy a népvezér Mózes szembekerül a “hitvány tömeggel”.
1860-61-ben ismét bekapcsolódik a
politikába, Nógrád megye országgyűlési követévé választotta. 1861-
ben a pesti országgyűlésen a
radikálisabb határozati párthoz csatlakozott. Egészségi állapota
egyre romlott, 1864. október 5-én
Alsósztregován halt meg.

Az ember tragédiája a magyar irodalom és drámaírás kiemelkedő

műve, Madách Imre legismertebb
alkotása. Az mű sokakat felzaklató kérdései azóta is életben tartják
a költeményt, számos kortárs
feldolgozása létezik a darabnak A születésétől eltelt majdnem
százötven évben a Tragédia egyfajta
szimbólumává vált a magyar drámaírásnak, talán a legtöbbször
színpadra állított költemény.

Keletkezése: 1859 februárjában kezdte el írni az Ember tragédiáját

és 1860 márciusában fejezte be, 1862-
ben jelent meg először nyomtatásban.

Forrásai: Madách lelki, világnézeti válsága, családi személyes

sorscsapások, a kor természettudományos
nézetei elbizonytalanították. Célja az volt, hogy egy műben írja le az
emberiség történelmét. - Az emberiség
nagy problémáit öleli fel.

Műfaja: emberiség költemény, lírai dráma, világdráma (Goethe: Faust,

Byron: Káin és Ábel) - Nem tanít,
hanem kérdez. Madách, véleménye szerint az emberi történelmet
nagy eszmék irányítják. Szerinte egy-egy
eszme megjelenik, kibontakozik, de megvalósulása során eltorzul,
embertelenné válik, s ebből az ellentétből
egy új eszme születik. (Hegeli triáda) Tehát nem a történelmet,
hanem a korban uralkodó eszmék sorsát
mutatja be.

A szereplők, mind allegorikus alakok

Lucifer
-4 főangyal közül Lucifer a lázadás, a tagadás szelleme. -
Kétségbevonja a teremtés értelmezését. Megkapja
a tudás és a halhatatlanság fáját. -A legokosabb a műben, a hideg
értelem megtestesítője, végzete a
szüntelen bukás. -Álmot bocsát Ádámra és egy hatalmas utazásra
invitálja(történelmi színek).
Ádám
-Ádám nemes eszméket képvisel, ő a küzdés -az emberiség ősatyja,
célja a tudás -„belülről láttatott alak”

Éva
-Éva a szeretet -Övé a kiegyenlítő szerep a sokoldalúságával -Ő
menti meg Ádámot azzal, hogy gyermeket
várà egy új élet indulását segíti elő

Szerkezete
A tizenöt színből álló költemény első három színe (I. A mennyekben,
II. A Paradicsomban, III. A
Paradicsomból kiűzetve) és az utolsó szín (XV. A Paradicsomból
kiűzve) keretbe foglalják a köztük lévő
tizenegyet. Ezért az első három és az utolsó színre Keretszínekként
szokás utálni. A 4-14. színek
a történeti színek. Ezek a költemény jelen idejéhez képest a jövőt
mutatják be.A történelmi színek
alapkonfliktusa: az Ádám által képviselt eszmék és az eszméket
megtagadó, elutasító kor közötti
összeütközés. Ádámban előbb megfogalmazódik egy nagy eszme,
később csalódottan kényszerül elfordulni
az eszme megvalósulásától, de csalódása is egy-egy új eszme
forrásává, kiindulópontjává válik. Egy-egy
színben vagy a csalódás megy át bizakodásba vagy a bizakodás,
csalódásba.

Tartalom(csak neked, ha esetleg elfelejtenéd)

I.szín – Teremtés Föld teremtésének 7 napja.
II. szín – A paradicsomban Ádám és Éva a paradicsomban. Luciferrel
találkozás
III. szín – A paradicsomból való kiűzés A Isten a bűn után kiűzi a
paradicsomból őket.
IV. szín - Egyiptom (Alapkérdés: milliók egy miatt?) Ádám ifjú fáraó,
minden hatalom az övé. Lucifer a
minisztere. Ádám Mégsem boldog, mert mindezt nem magának
köszönheti. Csak az vigasztalja, hogy
meglelte a valódi nagysághoz vezető utat, mely nevét évezredekre
hirdetni fogja: s ezek a piramisok. Ez
mégsem boldogítja igazán, csak a dicsőségre vágyik. A trón magasából
nem hallja a nép fájdalmas sikolyát,
erre csak Éva teszi érzékennyé. Éva szerelmének hatására
értelmetlennek találja az öncélú dicsőséget.
Megszünteti zsarnoki hatalmát, felszabadítja a népet. A szín végén
Ádámban megszületik a szabadságeszme, egy olyan szabad állam
vágya, ahol minden ember egyenlő.
V. szín – Athén (Alapkérdés: egy milliók miatt?) Az athéni szín a
szabadság-eszme, az egyenlőség
kiábrándító megvalósulásával taszítja Ádámot (Miltiádész)
csalódásba. Éva a felesége, Lucifer görög harcos.
A nép, az egyes ember szabad jogilag, de valójában - lelkileg -
mégsem az: ki van szolgáltatva jellemtelen
demagógok kénye-kedvének. A demagógok által megvásárolt és
félrevezetett tömeg halálra ítéli szabadsága
védelmezőjét, Miltiádészt. Ádám csalódásából menekülve a
gyönyörben, a hedonizmusban (az érzéki
gyönyörök mértéktelen hajszolása) keres vigaszt.
3.
VI.szín- Róma Ádám-Sergiolus, Lucifer-Milo, Éva-Júlia, a kedvese.
Éltető eszme híján a közösség
széthullott, lezüllött: kéjencek és kéjnők durva orgiájának lehetünk
tanúi. Ádám is részt vesz benne
kelletlenül, de a bor és a kéj mámorában nem leli örömét. Nem találja
meg a boldogságot. A római szín
silány züllöttségében Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel a
kereszténység hitvallásaként: a szeretet
és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül újra Ádám. Hiába óvja a
leendő kétségbeeséstől Lucifer. Ádám új
világot akar teremteni.
VII. szín – Konstantinápoly Ádám-Tankréd, Lucifer- a
fegyverhordozója, Éva-Izóra, apáca.A három ókori
szín után a középkor következik, s Konstantinápoly újabb csalódás
színhelye lesz Ádám számára. Mint
Tankréd, keresztes lovagként győztesen érkezik meg a korai
kereszténység egyik fővárosába, Bizáncba.
Tapasztalnia kell, hogy a felebaráti szeretet jelképéből „vérengző
kereszt” lett. Egyetlen i betű miatt
eretnekek ezreit küldik tűzhalálba (ahomousion - egylényegű - tana
szerint Krisztus azonos Istennel,
a homoiusion - hasonló lényegű - szerint nem Isten, hanem ember,
csupán hasonló Istenhez). A testvériségeszme eltorzult, Ádám
csalódott, nem akar többé semmiért sem lelkesedni, csakis pihenni
akar.
VIII. szín – Prága I. A nyolcadik színben Ádám a kor elismert, híres
csillagásza, Kepler. Bár nagy felfedező,
mégis a tudomány elárulására kényszerül: hogy megélhessen,
horoszkópokat készít magas rangú
megrendelőinek. Éva szerepe ebben a színben a legösszetettebb.
Müller Borbálaként gyengéd és kacér,
kicsapongó életet élő hölgy, akit Kepler ennek ellenére szeret. Eszme
nélküli, közömbös világ, akárcsak a
római. Ádám itt csak szemlélődő, felfedező tudós. Kepler zseniális
csillagász, de tudományát el kell titkolnia.
Ádám és Éva viszonya ebben a színben a legdrámaibb. Éva „csodás
kevercse rossz s nemesnek”, mégis
vonzza Ádámot, eltéphetetlen kötelék fűzi hozzá,„mert a jó sajátja,
míg bűne a koré, mely szülte őt”.
IX. szín - Párizs Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a
francia forradalom napjaiban s legelső
szavai:„Egyenlőség, testvériség, szabadság!”. A korábban már külön-
külön megszületett eszmék
(szabadság, egyenlőség Athénban, testvériség Rómában) most már
együttesen öltenek testet. Hatásukra
Ádám újra cselekvő hős lesz, rendíthetetlen meggyőződéssel áll a
nagy eszmék szolgálatába, a forradalmi
nép élére. Bár Lucifer (a bakó) ebben a színben is megjelenik, ezt az
álmot nem ő irányítja. Éva két,
egymástól eltérő alakban szerepel itt: a büszke márkinő a szépség a
költészet varázsát rejti magában, s
felkelti Dantonban is a tisztultabb érzelmeket; a durva
forradalmárnő Évától borzongva fordul el. Ádám sorsa
ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten ébred fel álmából. Ez az
egyetlen szín, melyet nem a csalódás, a
kiábrándulás, hanem a bizakodás hangjai követnek. Szerkezetileg is
elkülönül ez a szín a többitől: álom az
álomban. Így teszi lehetővé Madách a történeti színek
következetességét: e szerint ugyanis Ádámnak
minden színből csalódottan kell távoznia.
X. szín - Prága II. Az újra fellelkesült Ádám, Kepler szerepében
hittel, bizalommal tekint a jövőbe: miután
felvilágosítja legjobb tanítványát a korabeli tudomány
értéktelenségéről, újult erővel indul el abba az új
világba, mely szent eszméit megvalósítja.
XI. szín – London A londoni szín már Madách jelenét mutatja be, a
kapitalizmus korát. Ádám(polgár) itt sem
aktív hős, csupán szemlélődő, szemtanú. A Tower magasából
bizakodva figyeli a nyüzsgést, a londoni
vásárt, közelről nézve azonban undorral fordul el tőle. A táncosok,
koldusok, katonák, kéjhölgyek viselkedése
kiábrándítja. Csak a négy tanuló hazáért való lelkesedését tartja
kedves látványnak e „lapos világban”. De
felnőve ezekből a gyerekekből lesznek azok a gyárosok, akiknek
embertelen cinizmusa felháborítja.Minden
áruvá vált s csődbe jutottak az egyes életsorsok is. Éva alakja itt is
eléggé összetett. A nő „bűne” itt is a koré,
mely a szerelmet áruvá aljasította, Éva mégis megőrizte tisztaságát
s lepereg róla a kor szennye.
XII. szín – Falanszter( Charles Fourier) Ádám és Lucifer-látógatók,
Éva-falanszternő. Ez a szín - az író
jelenéhez viszonyítva - már a jövőbe mutat. Ettől kezdve új kérdés
lép a nagy eszmék helyébe: a
determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat
kérdése. A tudomány célszerűsége uralkodik
a falanszterben. Ez a célszerűség azonban gátat szab az
egyéniségnek, elpusztít minden szépséget és
jóságot. Eltűnt a család, tiltják az érzelmeket, a szerelem pedig a
„múlt kísértete”. Az embereknek nincs
nevük, számokkal jelölik őket. Foglalkozásukat koponyaalkatuk
(frenológia) alapján döntik el. Igaz,
megvalósult az egyenlőség és a testvériség: egyenruhát hordanak az
emberek, senki sem éhezik, és nem
szenved anyagi hiányt. Nincsenek társadalmi különbségek, nincs
erőszakszervezet, katonaság, s a
fegyverek ismeretlenek. Mégis boldogtalan, sőt embertelen világ ez:
mindenkinek rossz. Ám mindezt a
megmaradás kényszere hozta létre, a természeti végzettel való
szembeszegülés parancsa. Ádám újra
csalódott a tudomány rideg racionalista rendjében. El akar szakadni a
földtől, annyi veresége színhelyétől.
4.
XIII. szín - Az űr Ádám Lucifer segítségével az űrbe repül. Egyre
magasabbra emelkedik, a természeti
végzet elől menekül. Elvágyódik a föld köréből, de vissza is sírja azt,
fáj tőle elszakadnia. Tovább száguld
fölfelé, majd egy hirtelen sikoltással megmerevedik. Lucifer úgy
gondolja, megdöntötte az Úr világát,
megsemmisítette az embert. Ádám a Föld szellemének hívó szavára
újraéled. Lucifer mind hatásosabb érvei
ellenére is visszavágyódik a földre, s a küzdelmet választja annyi
kiábrándító veresége dacára is. Az űrjelenet aTragédia több fontos
kérdésére ad választ- a maga módján. Ádám a küzdelmet az élet s az
ember
lényegének tartja, a tétlen semmittevést, a közönyös belenyugvást
pedig a legnagyobb bűnnek. Ádám hite,
idealizmusa nem törik meg: bármilyen hitvány is eszméje, mégis
lelkesítette, „előre vitte az embernemet”. Ez
a Tragédia egyik lényeges üzenete.
XIV. szín - Eszkimó-világ Az ember nem tudta legyőzni a természeti
végzetet, a tudomány nem menthette
meg a földi életet. Az Egyenlítő táján valaha virult az élet, most már
csak tengődik a lét: az ember állattá
silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. Ádámot Istennek
hiszik, hozzá könyörögnek élelemért. Ádám
riadtan tekint szét, itt már nem születhetnek új eszmék. Vége az
életnek, ez az emberi történelem legutolsó,
szégyenletes felvonása. Lucifer érvei meggyőzőek: az ember
tehetetlen, sorsát nem irányíthatja. Miután
Ádám undorodva bontakozik ki Éva karjaiból, véget ér az álom.
XV. szín - A Paradicsomon kívül Az álmából felébredt Ádám és
Lucifer vitája folytatódik az utolsó színben
is. Ádám a szabad akaratra hivatkozik: csak tőle függ, hogy életét
másképpen irányítsa. Lucifer ellenérvei
lefegyverzők: az egyén ugyan szabad, de az egész táj determinált,
meghatározott törvények eszköze. Ádám
végső kétségbeesésében öngyilkos akar lenni. A kétségbeesés
szirtfokáról most Éva anyasága szólítja
vissza az életbe. Ádám áldozata most már hiábavaló volna, halálával
sem tudná megsemmisíteni az életet.
Megadja magát, s belátja, hogy a riasztó kétségek ellenére is
vállalnia kell a küzdelmet. Újra kezd
reménykedni, kínzó kételyeire az Úrtól várja a választ: „Megy-é
előbbre majdan fajzatom?”. Van-e cél a
világtörténelemben, létezik-e folytonos emberi előbbre jutás,
haladás, vagy bizonyos pont után hanyatlás
következik. Ezek Ádám legfájóbb gondjai. Gyötrő kérdéseire nem kap
egyértelmű választ. Az Úr azzal
nyugtatja, hogy küzdelmeiben végig mellette áll majd, s mellette áll
majd Éva is, aki ma szerelem, a költészet
s az ifjúság vigasztaló volta fogja segíteni. A világ rendjében helye
van Lucifernek is. Ő az élesztő erő,
kijózanító szerepe „szép és nemesnek új csírája lesz”. Ádám minden
kudarca után újra kezdi harcát. A
szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek, a kudarcból
fölemelkedő hősiessége nemcsak
Madách korában volt mozgósító erejű, hanem minden kor számára
érvényes tanulság.