Filozófiatörténet tételek 2020.

Zalatnay Tanár Úr óráihoz

Első tétel:
A filozófia történetének fogalma, megközelítésmódjai, rekonstrukciós lehetőségei, fő
korszakai, az antik és nyugati filozófia történeti útjának meghatározó tendenciái, fő
korszakai, a legfontosabb csomópontok, személyiségek
- Nem a tárgy felől közelíti meg a történetet, hanem a történet felől a tárgyat
- Ebben a csaknem 2500 éves hagyományban megfogalmazódnak kérdések, válaszok,
módszerek amelyeket a filozófusok egymást követve adnak tovább (a hagyomány
központi fogalom a hermeneutikai gondolkozás számára)
- A filo igaz, értelmes állításokat akar tenni
- Egy filo.-ban feltárul egy adott korszak, civilizáció
- Gondolattól, filozófustól függ, hogy mennyit mutat meg az igazságból
- A filo mindig valláshoz vagy művészethez közelít, de mindig csak egyszerre egyhez
- Tárgya: az élet alapvető dolgai
- Módszere: próbál mindig mögé kérdezni (az evidens megkérdőjelezése), ebből jönnek
létre új paradigmák, tehát fontos a fantázia
- Gyanú hermeneutikája: nem az a lényeg ami megjelenik a felszínen hanem a mögöttes
(gazdasági-Marx, szexuális vágy-Freud, hatalom-Nietzsche)
- Nyugati filo tört. (a keleti nem ugyanaz a hagyomány):
 antik (görög-római Kr. e. 6. század): Preszókratikus filozófia (eleaiak,
milétosziak, pythagoreusok, Herakleitosz), A görög filozófia virágkora (Szókratész,
Platón, Arisztotelész, szofisták, Epikurosz)
 középkor (itt jön be pluszba a kereszténység Kr. u. 4. század) : Augustinus,
Aquinói Tamás, Anselmus
 modernitás
- Rekonstrukciós módok: 3 féle:

1. a nagy gondolkodók filozófiai rendszere: úgy kell értelmezni, mint a nagy művészeket:
vagyis egy-egy zseniálisan, kreatívan megalkotott öntörvényű világ belső törvényeit kell
felismernünk (kritikája: a filozófia valamire nézve objektív igazságot akar kimondani, míg
a művészeti alkotás új, önálló világot teremt

2. egy adott korszak legfontosabb összefüggéseit foglalja össze (társadalmi viszonyok,

emberek szemléletmódja, céljai, ambíciói, értékei): így inkább valláshoz hasonlít
(kritikája: a vallás mindig kollektív, filozófia azonban individuális/ a vallásban lényeges
szerepe van: érzés, akarati tényezők, tudatalatti, a filozófiában azonban túlnyomóan a
racionalitás fontos, a racionális rendszer, az intellektuális aspektus)

3. a filozófia mint tudomány: a filozófiában is bizonyos problémák vannak és a

problémákra történő válaszkeresésnek van egy folyamata – nem az a lényeg hogy hogyan
jelenik meg egy gondolat hanem hogy egy konkrét problémára milyen módon sikerül
megoldást találni
 - érvek-ellenérvek, problématörténeti megközelítés (objektíven írja-e le a megfigyelést,
problémára a választ), tudományok (építkezni lehet-e rá vagy leomlik?)
- Filozófia tárgya: vannak olyan alapvető adottságai az emberi létezésnek, amelyek
állandók, ha egészen különböző módokon is fogalmazódnak meg más és más
kultúrékban:
 születés/halál: eltérő nézetek a halál utáni és születés előtti állapotokról
 az élet biológiai fejlődés vonala (gyermek-felnőtt-öregkor)
 van benne szenvedés (testi, lelki)
 az ember társas lény: szándékai ütközhetnek más emberek szándékaival

Második tétel:

A nyugati filozófia kezdete, alapkérdések megjelenése a preszokratikus korszakban: a

„minden változik”-tól a „semmi sem változik”-ig.
- 6. - 5. sz.
- A preszókratikus filozófiához alig vannak közvetlen források nem maradnak fenn
művek
- Születési helye Milétosz (milétoszi iskola)
- Az antik görög filo. 3 részre bontható: Preszókratikus filozófia (Szókratész előtt),
görög filozófia virágkora (Szókratész, Arisztotelész, Platón), hellenizmus korszaka
(Nagy Sándor után)
- fontos szerepe volt a „negatívumnak”, a vákuumnak: vallásnak nem volt egységes
tanrendszere, központosított papsága ezért az emberek elkezdtek önállóan elmélkedni
- az egész korszak meghatározója a rácsodálkozás a világra: lételmélet (ontológia)
- milétoszi iskola: kérdése: honnan van, miből, milyen „alapanyagból” jött létre a világ:
az ős- vagy alapanyag („arché”)
- a görög filozófia 4 alapelemet feltételez: víz, tűz, föld, levegő
Milétoszi iskola
- Legelső filozófus: Thálész: szerinte az „arché” a víz
- Őt követi Anaximandrosz aki ezt az elméletet igazságtalannak tartja és szükségesnek
érzi egy ötödik elem létrejöttét tehát az alapanyag egy ezeket megelőző
dologapeirón: ami meghatározhatatlan minőségű, határtalan és végtelen (ez a
gondolat jól tükrözi görög harmónia iránti érzéket)
- Anaximenész: a levegő az alap, mert át tud alakulni a másik három elemmé (ha ritkul
tűz lesz belőle, ha sűrűsödik föld)
Dél – itáliai/ eleai iskola
- Meghatározó filozófusa: Pármenidész: két gondolat:
 Van létező és nem létező (de ez téves mert minden van, mert ha azt mondom
hogy nincs már létrehoztam)  minden van: egy, örök és változatlan
 nincs olyan, hogy nincs és ez a helyes gondolat
- Pármenidész tanítványa eleai Zénón: bebizonyítja mestere alapvető tanításait
- Teknősbéka és Achilleus (a teknősnek van 10 m előnye, le tudja-e előzni
Achilleus? a válasz nem, mert az a 10 m mindig megmarad relatív előnyként, mire
Achilleus megteszi azt a 10 m-t addigra a teknős halad, mire azt megteszi megint
halad)  minden változás illúzió
Egyszemélyes iskola: Hérakleitosz
 - Mindig változás van, a változatlan illúzió
- „Nem lehet ugyanabba a folyóba kétszer belelépni.”
- Ellentéte az eleai filozófusoknak
Püthagóreusok
(dór arisztokrácia közössége)
- Püthagorasz szigorú szabályok szerint élő, vallásos jellegű, politikai szövetségbe
tömörítette a dór arisztokráciát
- matematikai kutatásokat végeztek tehát az “arché” a számok: a kijelentés mögött
tapasztalat áll – felfedezik az összefüggést a hangmagasság és rezgésszám között
- figyelmük arra fordul, hogy milyen a világban lévő dolgok/jelenségek szerkezete:
ezeket értelmezik matematikai természetű összefüggésekként
Sidenotes:
(kozmológia: rácsodálkozás a világra, világról szóló tan)
(ontológia: nem az elemek a lényeg, hanem hogy mi az ami van?)
(episztemológia: az ismeretről való ismeret)
Szintézis kísérletek, atomisták
- Demokritosz: a világ változatlan, összekapcsolódó atomokból áll, az egyetlen dolog
ami változik az az atomok kapcsolódási sorrendje
- Szóval az atom ami változatlan a kapcsolódási sorrend révén mégis van változás
Harmadik tétel:
Szókratész és Platón; az idealizmus, mint ismeretelméleti és mint etikai szemlélet
megszületése.
Előzmények: a szofisták
- Görög társadalom:
 Görög-perzsa háborúk után Athén lett a központ
 gazdasági politikai társadalmi felvirágzás
 görög felvilágosodás
 nagy léptékű fejlődés
 városállamok/poliszok
 athéni demokrácia: politikai/társadalmi életben való érvényesülés a szavazók
meggyőzése (manipulálása?)
- Vándortanítók, pénzért árulják a tudásukat
- fogásokra tanították hallgatóikat, hogy hogyan lehet a maguk igazságát másokkal
elfogadtatni és annak ellenkezőjét is (rétori képesség)
Szókratész
- nem hajlandó pénzt elfogadni
- sokat beszélget emberekkel nagy, alapvető kérdésekről
- tanítványi köre az arisztokrata fiatalság, megvádolják a fiatalok megrontásával és hogy
„tagadja az istenek létét”  védőbeszédében nem könyörög sem hízeleg, számára
csak az igazság a fontos
- a város fiataljait a helyes és erkölcsös életre tanítja
 - közpénzből él, rossz szemmel nézik így börtönben köt ki, de később rosszakarói
megbánják és tanácsolják, hogy szökjön meg, de ő nem teszi mondván nem akarja
megszegni városának törvényeit
- halálos ágyánál ott van Platón is, nagy hatást gyakorol majd rá Szókratész
- Szókratész írásaiból semmi nem maradt fenn minden info Platón dialógusaiból
származik
- Szókratész alapvető meggyőződése: ha az emberek mélységében átgondolnak
dolgokat, akkor helyesen is fognak cselekedni  ha helyesen tudjuk a világot
megítélni akkor helyes lesz az erkölcsük is
(Platónhoz, Arisztotelészhez több ezer oldal szöveg maradt fenn nagyrészt Alexandriában
összegyűjtve)

Platón

- Majdnem minden írása fennmarad (Dialógusok) mégis azt vallja hogy a lényeges
tudást nem lehet leírni, az mester és tanítvány kapcsolatán keresztül él tovább
- platóni filozófia rekonstrukciós lehetőségei:

Platóni filozófia első sorban társadalom filozófia:

Mellette szól: arisztokrata volt, arra szocializálódott, hogy a közéleti kérdésekben is

részt vegyen/Siracusában próbálja rávenni az uralkodót, hogy az általa megalkotott
állam szerint rendezze országát (sikertelenül)/főműve az “Állam” és időskori műve a
“Törvények” társadalmi vonatkozásúak

Ellene szól: az „Állam” úgy kezdődik: mi a helyes erkölcs, azaz az igazságosság, mi

az erkölcsileg helyes magatartás/ha “felnagyítjuk” a lelket akkor állam lesz/
magánéleti erkölcsöt nem lehet elválasztani a közéleti erkölcstől/ társadalomfilozófia
csak egy eszköz, az igazi kérdés az, hogy erkölcsileg mi a helyes

Platón alapvetően erkölcsfilozófus:

Mellette szól: az előbbi érv/ Szókratész tanítványa és az ő tanai élnek benne

Ellene szól: Szókratész meggyőződése is az volt már, hogyha helyes az ismeretünk

akkor helyesen fogunk cselekedni erkölcsileg/logikai sorrend: a helyes ismerete az
első

Döntő tényező az ismeretelmélet

ez jelenti az átlépést az első korszakból a másodikba/preszókratikusok a külső

világgal foglalkoznak, (miből van? mi a lényege? miből lett? Plusz mozgások,
folyamatok ami által létrejött) míg mostantól a tudósok befelé fordulnak, azt
vizsgálják hogy hogyan működik a tudat/platóni filo: emberi gondolkodás
forradalma, nyugati gondolkodás kezdete, ezért van az aki úgy tartja hogy „az egész
nyugati filozófia története nem más, mint lábjegyzetek Platónhoz”

- Platón ismeretelmélete:
 Ambíciója megváltoztatni a világot
  Fogalmaink, amiken keresztül gondolkozunk érzékszerveinken keresztül
tapasztaljuk meg és így rekonstruáljuk a világot (fogalmi gondolkodás)
 Asztal: amit látunk, azt mi rendezzük össze mint adat és írjuk le ezzel a
fogalommal
 „Anamnézis elmélet”: születésünk előtt is létezett tudatunk, az ideák,fogalmak
világában, de mindent elfelejtettünk világra jöttünk pillanatában, azonban
megvan a képességünk hogy erre a tudásra később visszaemlékezzünk ha
érintkezésbe kerülünk érzékszerveinken keresztül az érzéki világgal
 Az emberek kettős termékek: fogalom és érzékelés
 Az asztal fogalma meg kell hogy legyen bennünk előzetesen hogy annak
láthassuk (értelmezett látás/hallás)
 Örök, változatlan, objektív valóság = ideák világa
 Az idea nem egyenlő a fogalommal!
 platóni filóban a magasabb rendű világot az ideák világa az alacsonyabbat
pedig az érzéki világ jelenti
 Platón a világ logikai, racionális magyarázatára törekedett, de megtartotta a
kapcsolatot a vallásos mitológiai képzetekkel  platóni Akadémia ajtaján: „Ne
lépjen ide be senki, aki nem ismeri a matematikát!”: a világ matematikai
egybeesései nem véletlenek
- Platón társadalom/erkölcs filozófiája
 ő írta az első utópiát (ideális társadalom) az „Állam”-ot
 „egy minisztérium van”: az oktatási/nevelési és csak két tantárgy: a torna és az
ének illetve ehhez kapcsolódva a költészet
 mert az alapvető kérdés hogy az emberek milyenek: a helyesen nevelt emberek
létrehozzák maguktól a jó államot
 abban hogy az ember milyenné válik a személyisége játszik szerepet, amit
pedig a lélek nevelésével lehet befolyásolni ezért kell éneket tanulni
 a legtehetségesebbek vezetik majd az államot
 felépítése: vezető réteg a filozófusok, kizárólag képesség függvényében/ha
nem akarják is kényszeríteni kell őket mert ez a kötelességük/fő erényük a
bölcsesség; utánuk jönnek a katonák, akik fenntartják és működtetik a
társadalmat/fő erényük a bátorság; legalul a dolgozók vannak, akik a
társadalom fennmaradásához szükségesek/erényük a mértékletesség (vágyaik
kordában tartása)
 ha ez a három megfelelően működik együtt akkor az államban igazságosság
lesz
 a platóni államot saját korában elhelyezve kell értékelni
 Platón nem csak a megteremtője egy utópiának, de feltételezi az ideális ember
létezését is

Negyedik tétel:

Arisztotelész: az egzakt tudományos gondolkodás és a teleológia színre lépése.

- Platón tanítványa
- Nagy Sándor mestere: nem érződik rajta a hatása
- Egyébként fontos info, hogy Türannosz halbiológusa volt
- Előzmények/recap:
 Megszületik a filozófia, mint individuális reflektálás az élet különböző
alapvető kérdéseire
 elkezdődik a rácsodálkozás a világra és annak boncolgatása, hogy miből,
hogyan jött létre (ontológia)
 ezután fordulat: befelé fordulnak a vizsgálódások során ismeret természete,
működése, a létrejöttének a feltétele (episztemológia)
 későbbiekben ki fog derülni, hogy a filo által használt fogalmak különböző
filozófusoknál különböző dolgokat jelenthetnek (pl. az arché Arisztotelésznél
alapelvet fog jelenteni)
 Arisztotelész alatt a tudomány elkezd fejlődni, egyre több minden ismerethez
jut és elkezd lassan szaktudományokká szétágazódni

Arisztotelészi logika: A logika

- A. nagy tudású személy, jártas szinte az összes tudományágban

- Rájön, hogy különböző tárgyak megismerésében más és más módszer a
célravezető
- ezeknek a megismerési módoknak a módszertanának a kialakításában óriási
lépések történnek  azonban felvetődik a kérdés hogy nincsenek-e mégis
egyetemes szabályszerűségek/törvények különböző tudományágaknál: de
vannak, így születik meg a logika tudománya
- forradalmi új a logikát illetően az 1870-es évekig nem fog történni
- a logika maga nem tartozik a tudományok közé, mert ez a módszer, hogy
megismerjünk valamilyen tudományt (helyes emberi gondolkodás törvényei)
- 3 szintből áll:
 Terminusok szintje: hasonlóak mint Platónnál az ideák és a fogalmak, de
nem ugyanaz, Arisztotelészi filozófiában általában egy terminus egy
fogalmat fejez ki
 Állítások szintje: ha terminusokat egymásra vonatkoztatjuk, állításokat
kapunk  onnan lehet tudni hogy valami állítás, hogy vagy igaznak vagy
hamisnak kell lennie
 ennek a szintnek két meghatározója van: állító/tagadó vagy hogy a mondat
univerzális/parciális (minden szék, néhány szék)
 Következtetés szintje: amikor mondatokat elkezdünk úgy kapcsolatba
hozni egymással, hogy következtetés/konklúzió lesz belőle (inkább a
konklúzió szót használjuk, de csak akkor lehet konklúzió ha az
előfeltételekből helyesen következtetünk!)
 Arisztotelész a következtetéseket (tehát a folyamatot, nem a konklúziót a
végeredményt) szillogizmusnak hívja, azaz együttmondásnak (minden szék
bútor, minden bútor tárgy: kimondtam azt is, hogy minden szék tárgy)
 - Tehát Arisztotelész azzal kezdett foglalkozni, hogy különböző tudományágak
megismerésében milyen szükségszerűségek/szillogizmusok vannak (pl. ha
minden A az B, és minden B az C akkor minden A az C/ ha néhány A az B és
minden B az C, akkor néhány A az C/ ha pedig minden A az B, de egyik B sem
C, akkor egyik A sem C)
- Működési feltételek: fontos hogy legyen közös terminus (pl. ha minden A az B,
és minden C az D abból nincs konklúzió); ellentmondás mentesség törvénye;
kizárt harmadik törvénye (vagy igaz vagy hamis, nincs olyan hogy részben
vagy is-is)
- Logika nem foglalkozik az állítás igazával csak a következtetéssel
- Legelső premisszák származásának kérdése: vagy tapasztalati kijelentések
amik származhatnak érzéki tapasztalatból, vagy tudományos alapigazságok
(mindenképpen igaznak kell lenniük!)
- A logika a helyes gondolkozás tudománya

Metafizika

- Magukra a konkrét dolgokra vonatkozó állítások/tudás

- A metafizika nevet csak később kapja, amikor összegyűjtik Arisztotelész írásait
(fizikai írásai után következő iratcsoport  meta= utána lévő)
- Legalapvetőbb kérdésekre keresi a választ
- Nem csak egyes alapfogalmakat próbál újrafogalmazni, tisztázni és leírni
hanem megjelennek fogalompárok
- Kategória tan:
- Kategória: valamilyen csoport/alaptípus („kathegorein” = állítani)
 megpróbálja azt kideríteni, hogy a valóságnak is vannak-e olyan alapvető
szerkezeti adottságai, amelyek szintén függetlenül attól érvényesek, hogy
konkrétan milyen tárgyról beszélünk
 milyen alapvető típusai vannak annak, ahogy a dolgokról kijelentünk
dolgokat vagy ahogy a valóságot leírjuk
 állításaink bizonyos hierarchiába rendeződnek ( pl. ha azt mondjuk
valamire hogy sötétrózsaszín, azt mondjuk, hogy a sötétrózsaszín az egy
típusa a pirosnak és akkor azt mondjuk, hogy a piros az egy típusa a
színnek, az ami színes az pedig anyagi létező kell, hogy legyen)
 azokat a kategóriákat kell megkeresni tehát amik fölé már nem rendelhető
kategória, és ezek egymással mellérendelő viszonyban állnak: kérdőszavak
alapján találhatjuk meg (mikor, hol, milyen)
 A. 10 kategóriát különböztet meg (néha nyolcat, ő sem volt ebben
bombabiztos)
 Legalapvetőbb jellemzője állításainknak hogy alanyból és állítmányból
állnak
 Az első kategória a nyelvtani értelemben vett alany lesz: ezt nevezi később
A. szubsztanciának
- Szubsztancia
  (Platón azt állította hogy csak az ideák világa az ami igazán létezik, az
érzéki világ amit megtapasztalunk az csak a tükörképe azoknak)
 A. elfogadja hogy csak azt lehet megismerni ami általános, ez a fogalmi
megismerés (később majd ezt hívja formának, nem a külső formát értve ez
alatt, ami elidegeníthetetlen az adott tárgytól): tehát nincs olyan hogy
„asztalság fogalma” csak konkrét asztal van, amit pedig csak a kérdőszavak
segítségével tudunk leírni
 A szubsztanciák tehát konkrét, létező, egyedi (de változó) dolgok amik az
érzékelhető világban vannak, ebből áll a világ magyarán
 Ebből fakadóan mindennek kell lennie egy definíciójának, amely az adott
lényegét megragadja, a lényegi tulajdonságait fogja össze (egy dolog
azonban fel tud venni különböző tulajdonságokat, akár ellentéteseket is)
 Raffaello képe: Platón mutat felfelé az ideák világába, Arisztotelész pedig
lefele az érzéki/földi világra
- Anyag és forma fogalompár: ez a kettő szükséges ahhoz hogy valami létezzen,
a forma a lényege maga a dolognak, az anyag pedig hasonlít a mi értelemben
vett anyaghoz de magába foglalja a tulajdonságokat is amiket az adott dolog
felvesz vagy felvehet (ott van az anyagban egy lehetőség ami formálódhat,
hogy valamivé legyen, azaz kezd egyre inkább formává válni  azzá amire
hivatott!)
- Ok és okozat: 4 féle ok (feltétel) kell ahhoz, hogy valami létezzen:
 Első ok: a tárgy anyaga (pl. szobornak a márvány)
 Második ok: mozgató ok (pl. kifaragás)
 Harmadik ok: formai ok – Platónnál ez volt az idea (pl. fel tudjam ismerni
hogy ez Zeusz szobra)  örökkévaló lényeget kell megragadni
 Negyedik ok: cél ok (pl. miért faragták ki?)
- Potencialitás és aktualitás:
 Teleológikus világszemlélet (teleosz= cél)
 A. egyetért Herakleitosszal abban, hogy a dolgok változnak, azonban ez a
folyamat nem összevissza történik, hanem egy bizonyos cél felé, a cél
pedig az, hogy egy dolog megtalálja a lényegét és az anyagból forma
legyen
 Pete/báb/rovar
 Egy petében már benne van potenciálisan a rovar ígérete, és egy
folyamaton megy keresztül hogy ez az ígéret aktualitássá váljon
 Tehát a világ megismerése során folyamatokat látunk amik egyre jobban
„önmagukká válnak”
 Ez a folyamat az emberi cselekedetekben is megjelenik, hiszen azok is
célirányosak
 arisztotelészi filozófia jelenti az első nagy teleológikus filozófiai rendszert,
vagyis amely világot célra irányuló folyamatnak látja
 minden szubsztancia keveréke kivéve az Istenség: teljes
beteljesülés/folyamat vége
Ötödik tétel:

A hellenizmus korának filozófiája: a gyakorlat elméletének útkeresései. A három fő

irányzat.
- Nagy Sándor birodalmának utódállamainak korát hívjuk hellenizmusnak
- Hellenizmusban a görög kult. keveredik a közép- és távol keleti ősi kultúrával
- Ezt a kultúrát az univerzalizmus jellemzi, de ugyanígy jelen van az individualizmus is
(egy ember tömegben érzi magát leginkább egyedül)
- Tehát az ember egyedül marad (nem védik meg a kis poliszok mint eddig) így a
filozófia is az egyénnel kezd foglalkoznihogyan állja meg a helyét az ember a
világban, hogyan védje meg magát? (erkölcsi/etikai kérdések)
- Három fő irányzat:
Sztoicizmus
- Köznyelvben: sztoikus: lelki egyensúlyából nem engedi kizökkenteni magát
- Van egy világtörvény, a világnak egy bizonyos szerkezete  logosz
- Ha felismerjük a világnak ezeket a szabályszerűségeit akkor tudunk
alkalmazkodni, ezzel harmóniában élni (újkorban Hegel a szabadság gondolatával
viszi ezt magasabb szintre: ha felismerjük ezeket akkor leszünk szabadok)
- Meghatározó magatartásmód: harmóniában levés a világgal, lelki nyugalom
- Korai radikális sztoicizmus: aszkézishez hasonló: még az ételt is megvonják
maguktól mint földi vágy, így sok filozófus éhen hal (buddhizmushoz hasonló)
- Rómaiak számára nagyon imponáló tan: önmegtartóztatásra, fegyelemre nevel
Epikurosz iskolája/epikureusok
- Szigorú tanfegyelem, a tanítványoknak egy az egyben Epikurosz tanításait kellett
követni
- Etikai célt szolgál
- Világ leírása (azonban nagyon különbözik az eddigiektől: vannak istenek, de nem
szólnak bele a világ folyásába, így nem kell félni tőlük illetve a halál mindennek a
vége, utána nem lesz semmi így a haláltól sem kell tartani
- Tehát a lényege hogy a legtöbbet ki kell hozni az életből (de ez nem egyfajta
hedonizmus!), lelki szempontból kell értelmezni, a helyes és bölcsen eltöltött életre
kell törekedni
Szkepticizmus
- Ismeretelméleti rendszer
- 4.sz végén születik meg (Pirrón)
- Arisztotelész: kell két első mindenképpen igaz alapfelvetés (premissza) miből aztán
konklúzió lesz, illetve feltételeznünk kell az ellentmondás törvényét  nem állják
meg a helyüket a szkepticisták szerint
- Nincs olyan állítás amelyről tudnánk hogy igaz lenne tehát semmiféle biztos
ismeret nem lehetséges
- Sztoikusokkal vitatkoznak: nem ismerhető meg a világ objektíven
- Valószínűség alapján kell állításokat tenni
Hatodik tétel:
A neoplatonizmus és a keresztény filozófia megszületése a keresztény hit és az antik
filozófia szimbiózisaként.
Neoplatonizmus
- Plótinosz
- El kell szakadni a világtól és keresni a felüllétezőt, de mégis kapcsolódni hozzá 
léthierarchia
- Legfelül a transzcendentális van
- Negatív teológia: az istenségről csak úgy tudunk beszélni hogy elmondjuk mi nem
jellemző rá ebből a világból mert a világ változó
- Azt se mondhatjuk el hogy létezik-e vagy sem
- (ez már a következő tételhez is tartozik)
Kereszténység és görög filozófia
- A kereszténység egy jelentős tanrenddel bíró vallás: nagyban befolyásolja majd
ebből a szempontból is a filozófiát
- A kereszténység csak úgy tudja meghódítani a világot ha magába olvasztja a magas
kultúrát(görög kultúra), mert eredetileg a szegények és rabszolgák vallása volt,
ezért még azon a nyelven is kellett íródnia (félig görög félig héber)
- Több évszázados folyamat eredménye hogy létrejön a középkor/keresztény
filozófia
- a középkori filozófia így a kereszténységnek a filozófiai hagyományával, vagyis az
antik görög filozófiai hagyománnyal való szimbiózisából születik meg
- kétféle értékelés: valami új születik vagy a kereszténység csak igazodik a görög
filozófiához és a görög filozófia is a kereszténységhez
Augustinus (Szent Ágoston)
- Kr. u. 4.-5. sz. Római Birodalom vége
- Augustinusnak nincs filozófiai rendszere alapvetően teológus, de nagyban
befolyásolja a filo gondolkodásmódjának fejlődését
- Már latinul ír görög helyett
- Nagyon karakteresen megjelenik nála a nyugati kultúra (keresztény és protestáns
gondolkodásmód) individualizmusa: „Semmi más nem érdekel, mint Isten és az én
lelkem kapcsolata” fontos tényező a római jogban megjelenő természetes jogi
személy mint jogalany
- Műve: Vallomások, műfajteremtő jelentőségű
- Nála születik meg a történelem teológia és ezáltal a történetfilozófia is
- Szemben a korábbi antik filozófiai ciklikus időfelfogással az övé a héber
gondolkodáson alapul tehát inkább lineáris (mint az emberek életútja)
- Nagyban támaszkodik a neoplatonikus filozófiára
- Hídnak tekinthető a két nagy filozófiai korszak között
- Excurzus a nyugati középkor világáról
 Nyugaton teljes pusztulással ér véget az ókor (Bizánci Birodalom), eltűnik a
kultúra, majdnem írni is elfelejtenek (habár nehezen megközelíthető helyeken
azért marad némi: Velence, Írország)
 Nyugati világban tehát nosztalgia van az antikvitással kapcsolatban
(ismétlődnek az akkori felfedezések): ezt látjuk a reneszánszban illetve a
klasszicizmusban is
 Kereszténységben: szigorú papi- és tanrend, míg antikvitásban „lazaság”
 filozófiai gondolkodás vágya már megszületett problémái fennmaradnak
 hogy kerekedhetett felül a fejlett bizánci kultúrán a nyugati? 
iskolák/egyetemek létrejötte (11.-12. sz.) ahol folyamatosan mentek a
kutatások illetve az info átadás
  ezért is hívják ezt a kort skolasztikának (schola= iskola)
Hetedik tétel:
A középkori skolasztikus filozófia: hit és tudás viszonya, ontológiai Isten-bizonyíték
- Előző rész vége is ide tartozik még, de közben oda is szóval nem vágom na
mindegy
Canterbury Anselmus
- Itáliában születik, Normandiában szerzetes majd Canterbury érsek lesz (ebből
látszik az akkori nyugati kultúra egysége)
- Legfontosabb gondolatmenet: ontológiai istenérv
 A kor számára alapvető jelentőségű hit és tudás viszonya
 A Biblia megkérdőjelezhetetlen azonban bizonyos felismerésekre juthat az
ember magától is, részben olyanra is ami a teológiának a tárgya
 Anselmus állítja hogy „az aminél nagyobb nem képzelhető el” (azaz Isten)
létezése bebizonyítható, és képzeletünkben létre is tudjuk hozni a kérdés az,
hogy valóságban is létezik-e?
 Ellentmondáshoz vezet, ha azt mondjuk, hogy a valóságban nem létezik
 Ami a képzeletünkben él annál nagyobb ami a valóságban is létezik azaz
„az aminél nagyobb nem képzelhető el” plusz valóság lehetetlenné teszi
hogy ami csak a képzeletünkben létezik az legyen „az aminél nagyobb nem
képzelhető el”. Tehát szükségszerű hogy a valóságban is létezzen
 Röviden: aminél nagyobb nem képzelhető el, az nem lehetséges hogy csak a
képzeletben létezzen, mivel nem tudunk nála nagyobbat elképzelni
 (Pármenidész hasonló: ahhoz, hogy elmondhassam valamiről hogy nincs
előbb létre kell hoznom azt)
 Azért is fontos ez az istenérv, mert megmutatja a kor szigorú logikai
gondolkodásának szigorúságát, hogy minden következtetés a
kinyilatkoztatásból vonható le (csak bizonyos területeken fogadott el attól
eltérő állításokat)
Nyolcadik tétel:
A középkori filozófia fénykora, új külső hatások. Az univerzálé vita.
Történelmi háttér
- Arabok kezdik meghódítani Eu egyes részeit
- Arisztotelész műveit kezdik fordítani először arabra aztán latinra
- Nagy fordítói és kommentátori tevékenység
- Arisztotelész lesz „a filozófus”
Aquinói Tamás
- Zalatnay tanár úr nem bírja mert ezt mondta (mármint Aquinói): „Minden mondatot
értett amit valaha elolvasott.” (ezzel szemben Szókratész bevallja, hogy semmit sem
tud)
- Az ő munkájában is a keresztény tanok és a filozófia szimbiózisa jelenik meg
- Egyház hivatalos tanítója is egyben
- A hitből származó tudás rendíthetetlen
- Platóni hagyománytól elszakadva Arisztotelészi tanokkal ötvözi a keresztény tanítást
 - Egész keresztény gondolkodást átszövi Ariszt.
- (Platón: ideák világától közelít a földi felé, Arisztotelész: a földi felől az ideák világa
felé)
- Dinamikus dualizmus: Arisztotelészi fogalompár (nem statikus, mozog)  organikus
világ, teleológiai szemlélet
- Analógia gondolata: (inkább platóni) ahogy tükröződik valamiben a magasabb rendű
megnyilvánulása (Isten hozta létre: az ő keze nyoma látszik)
- „a kegyelem nem megsemmisíti hanem tökéletesíti a természetet”  a keresztény hit
megélése nem megsemmisíti ami van, hanem tökéletesíti/Isten ott van a természetes
létben is, de ki kell bontani és uralomra juttatni amit eredetileg jelentene
- Alapvető kérdések amelyekkel foglalkozik: hit és tudás viszonya/teológia naturalis
(Istentan)/universale vita
- Tudás forrása a ráció, hit forrása a szentírás, de van határmesgyéjük: Isten léte és
tulajdonságai tartoznak oda
- Istenbizonyítékok (szerinte nem helyes az Anselmusi istenérv): 5 bizonyítás (érv)
 Első (Arisztotelésztől származik): ahhoz hogy valami mozogjon, kell hogy valami
mozgassa tehát kell hogy legyen egy első mozdulatlan mozgató (Isten)
 Második: esetleges és szükségszerű létező  minden esetleges ami mögött kell
lennie egy szükségszerűnek
 Harmadik indokolatlanul nincs
 Negyedik: minden ami létezik az a létben kell hogy részesüljön a létnek is
léteznie kell ahhoz, hogy valami részesüljön benne (Platóni idea: érzéki dolgok
részesülnek az ideában, a tiszta lét pedig az Isten)
 Ötödik: ha látjuk a világ összefüggéseit és a természet csodáit lehetetlen, hogy ne
legyen mögötte valami felsőbbrendű
- Isten tulajdonságai: 2 féle út
 Via negationis: negatív teológia: nem lehet semmi olyan tulajdonsága ami evilági
mert nem az (határtalan, időtlen stb.)
 Via affirmationis: Isten teremtette a világot ezért a megjelenő tulajdonságok
jellemzők rá, de a legfelső fokon
- Universale vita: a nagy kérdés: amit érzékelünk és a fogalmi gondolkodás nem
összeegyeztethető mert teljesen más! (Platóni idea=Arisztotelészi forma universale)
- 2 vagy 3 fő választípus: realizmus/(koncepcionalizmus)/nominalizmus
- Realizmus (!): sokat változott a jelentése (konkrétan az ellenkezője lett); középkorban:
akik szerint az általános dolgok/univerzálék valóságosak
- Koncepcionalizmus: az univerzálék fogalmak amik nem valóságosak
- Nominalizmus: ezek csak nevek amiket ráaggatunk tárgyakra
- A. T. középút: ezek a fogalmak valóban csak a tudatunkban léteznek, de a dolgok
lényegét fejezik ki
- Aquinói a csúcsa a középkori filónak (utána kereszténység szétzilálódik, avignoni
fogság stb.)

Kilencedik tétel:
A középkor válsága és új világ születésének körvonalazódása: Duns Scotus, Ochami
Vilmos, nominalizmus
Történelmi háttér
- középkori filo központja: Párizs (kereszténység meginog, pápai székhely
Franciaországba tevődik át, avignoni fogság) áttevődik Angliába (új gondolatok
keresése)
- Oxfordi Egyetem: új gondolkodás központja (kulturális egységesség középkorban!)
- Megjelenik a racionális angolszász filo (tapasztalatokhoz való vonzódás, elemzés ez
engedi majd létrejönni az empirizmust és az analitikus filozófiát)
- egyházhoz való viszonyukat mindig és minden szempontból jellemezte a kritikusság
- Középkorban nagy filozófusok: domonkos rendek (eretnekekkel felvenni a harcot)
ferences rendek: nagyon más, innováció, kritikai szellem (inkább az augusztinuszi
hagyományra támaszkodnak)
- az augusztinuszi hagyománynak az egyik, ha nem legfontosabb vonása az individuum
előtérbe kerülése
- Megint a platóni filo a hangsúlyos avagy augusztinuszi hiszen ő általa vált ismertté a
középkorban
Duns Scotus
- „szubtilis filozófus”
- Differenciáltan, finoman filozofál
- Látszik rajta Szt. Ágoston hatása: Isten általi megvilágosíttatás
- Indivídum kérdése: minek köszönhetően léteznek önidentitással bíró, egyedi dolgok,
individuumok
- (Emlékezzünk vissza a platóni és arisztotelészi anyag és forma, mi adja a tárgyak
lényegét stb. anyagra)
- Arisztotelészi hierarchia: kategória, nem (genus), species (faj)  Scotus szerint nem a
faj van legalul, hanem az alatt van még egy réteg az ún. lényeg ami egy dolgot
önmagává tesz
- Tehát mi biztosítja azt hogy valaminek individuális léte legyen? Materiális/anyag?
Nem: szükséges egy 4. általánost találni ami annak az indivídumnak a jellemzője
- azaz ha eljutunk erre a legalsó szintre egy olyan fogalomhoz jutunk ami konkrétan
meghatároz egy dolgot, és csak arra az egy dologra lesz jellemző
- ezáltal a korábbinál jóval nagyobb jelentősége, „méltósága” lesz az individuális
létezőnek
- megkülönbözteti az „anyagnak” három különböző fajtáját de itt ennél jobban nem kell
a részletekbe menni
Ockhami Vilmos
- Pápa kötelezni akarja hogy vegye tulajdonába a rend által használt vagyont,
ingatlanokat, de ő megtagadja
- Pápa kiközösíti
- Szintén szubsztilis
- Nyelvvel, jelentéstannal foglalkozik
- Középkori filozófiában sokat foglalkoznak logikával, de nem születik semmi eget
rengetően új, inkább a részletes analizálás alakul ki pl. a szemantikában: különösen
figyelembe veszik hogy a szavaknak kontextustól függ a jelentése (wow) az ezzel
foglalkozó tudósokat nevezik terministáknak
- O.V. is ezekkel foglalkozik, de ezek a kutatások nem öncélúak
- Mentális nyelv: az a dolog ami minden emberben ugyanaz, az különbözteti meg a
természetes/kimondott nyelvtől, hogy egy, nem mondjuk ki, kettő, hogy hiába
beszélünk különböző nyelveket, egy angol, egy francia és egy magyar számára az
„asztal”, „la table” és a „table” szó hallatán ugyanaz a kép jelenik meg a fejében
 - Létezik másik jel is, ugyanis a fejünkben lévő mentális fogalmak külső tárgyakra
irányulnak, így viszont nem lehet objektíven viszonyulni hozzájuk tehát a jel és a
jelzett dolog kapcsolata természetes
- Tehát 2 féle viszony lehet jel és jelzett dolog között:
 Önkényes (konvencionális): én bármit jelezhetek ha megállapodunk hogy
mostantól így hívjuk, ez a neve (mentális valóságot jelöl)
 Természetes: kapcsolatban van, valamilyen értelemben hasonlít rá a dolog
- (Frege modern kori logikájában: trináris viszony: jel-jelzett-jelölet)
- Általános fogalmak valóban nem léteznek a tudatunkon kívül
- „Ockham borotvája”: szükségtelen feltételezni hogy önálló léte van az ált. dolgoknak,
ezzel csak megkettőznénk a valóságotborotvával ki kell vágni (mindig minimálisan
kell magyarázni)
- Csírájában megjelenik a nominalista gondolkodás
- Protestáns: nominalista
- O.V. szakít az eddigi univerzáléknak önálló létet tulajdonító gondolatmenetekkel
- univerzálékat nem dolgoknak, hanem csak fogalmaknak, konceptusoknak, illetve még
egy lépéssel tovább menve, csak neveknek tekinti
Tizedik tétel:
A reneszánsz és a reformáció kora és az újkor és a nyugati kultúra uralkodóvá
válásának döntő tényezője: a természettudomány. Galilei
- újkori filo: a reneszánsztól számítják (de ez is változhat számolhatják a kezdeti
korszakától, illetve a kiteljesedettől is)
- az újkornak csak az eleje meghatározható, a reneszánsz (valóban a megismétlése az
antik filónak) de mondhatni a 19. sz.-ban véget ért
- 15.-16. sz.: igazán új jelentős filozófus nincs (majd később Descartes)
- Tükröző filozófia: az adott korszak gondolkodásmódját fejezi ki
- Az új akarása a lényeg, ez az alapvető meggyőződés  olyan új ami visszamegy az
antikvitáshoz (reneszánsz-reformkor)
- skolasztikus filozófiától való elszakadás vágyát jelenti az új akarása
- vallás (16. sz.): reformkor, mind a protestáns mind pedig a katolikus egyházakban
- a filozófiában idő kell amíg lecsapódik az új szemlélet (csak 50 évek után derül ki
hogy egy bizonyos gondolat vagy filo maradandó-e)
- reneszánsz jellegzetességei:
 indivídum központú gondolkodás: fontos tisztségek a szerzetesek és a lovagok
(meg volt hogy milyen az ideális~)
 zsoldosvezér: nagy szaktudás, eladják a képességüket
 művészek: egy két évtizeddel ezelőtt senkik nem voltak (Tiziano elejti az
ecsetet V. Károly felveszi neki)
- életút fontos lesz, középpontban az „én” van, és főleg ennek a kétfajta
mesterséget űző egyénnek rendkívül egyéni életútja van (a humanista
filozófus is művészek közé tartozik)
 emberközpontúság/humanizmus: az emberi jelenséggel foglalkozik nem az „én”
fogalmával! (az emberi alkotás/szelleme/a test válik érdekessé boncolás)
 újjászületés/reneszánsz: visszafordulás az antik kultúra világához (Giotto képei)
 reneszánsz központja Olaszo.: közel áll a latin nyelvhez maga a nemzeti nyelv,
fejlett városok, gazdagság és az antikvitás testközelben van (romok, festmények
kerülnek elő)
 természethez való fordulás: a középkori ember fél tőle, fel se vetődik az
érdeklődés/megismerés gondolata/Petrarca az első aki felmegy a hegyre hogy
 lenézzen a tájra/ újkori természettud.: vizsgálat módszere: mesterséges tapasztalat,
kísérlet valamint matematikai leírás, formábaöntés
neoplatonikus filozófia: olyan dolgokat fogalmaz meg ami beleillik a kor
panteizmusba hajló szemléletébe
- újkori filo két nagy iskolája: racionalizmus és az empirizmus
- racionalizmus (francia): matematikai megismerés, dedukció (alapelvekből vezetnek
le geometria)
- empirizmus (angol): induktív gondolkodás, megfigyelés, indukciókonkrét dolgok
felől általánosít
Galileo Galilei
- Galileinél már egész tisztán megfogalmazódik az új módszer az új ismeretek
szerzésére
- A természettud. az újkori ember legnagyobb tapasztalata, ami később is meghatározó
lesz
- Lehetővé teszi, hogy az ember alkalmazott tudományként „uralkodjon a természet
felett”
- Kísérletek, természettudomány művelője
Tizenegyedik tétel:
A racionalista filozófia
René Descartes
- René Descartes a szülőatyja
- Középkor: latin nyelvű/ Újkor: nemzeti nyelvű  Descartes határmesgye
- Újkori filo megalapozója habár rengeteget építkezik középkori anyagból: zöld mezős
beruházás nála a filozófia művelése (roskadozó régi épület lakhatatlanná vált: az
újonnan öntött alapra került ház azonban jórészt a régi építőanyagból épül)
- Kétely kell hogy éljen bennünk mindennel kapcsolatban (módszeres kétely)
- Csak azt fogadjuk el teljes ismeretnek ami bomba biztosan igaz („clara et distincta”!!),
ne a valószínű ismeretet
- Ezért a matematikára akarja építeni a „vállalkozását”: ha egyszer felfogjuk pl. a
pitagorasz tételt akkor azt onnantól szükségszerűnek tekintjük
- Módszere: dedukció, analízis  ízére szedte az ismeretek világát, leépítette, így találta
meg az első, biztos pontot
- Indivídum fontossága (az alap!)
 „Cogito ergo sum”
 Álom érv: az álmokat is valóságnak érezzük és az érzékszerveink is
megbízhatatlanok
 Abszurditásig viszi a módszeres kételyt: mivan ha a matematika sem igaz és csak
egy gonosz démon ülteti a fejünkbe? Abban nincs kétely, hogy én most azt
tapasztalom hogy az így van, ez pedig azt igazolja hogy létezem
 Szakít a középkori Isten központú gondolkodással
 Tudattal bírni = létezni
 Sok mindent átvesz azért a középkori módszerekből
- Ontológiai filozófia ami azért halad az ismeretelmélet felé (átvált)
- Descartes számára az első számú szubsztancia a gondolati létező
- Az „én” léte (ami biztosítva lett tehát ez a „res cogitas” én gondolkodó létező) Isten
létének is a bizonyítéka  nem annyira nagy erejű gondolat, az Anselmusi érv
felújítása:
  Létezik bennünk a tökéletlenség tudata mellette pedig a tökéletesség ideálja
 Nem lehetne bennünk a tökéletesség ideája magunktól mert egy alsóbbrendű
képtelen elképzelni a felsőbbrendűt (nem lehet több élet az okozottban mint az
okozóban)  tökéletes létező gondolata
 Augustinushoz hasonlóan szorosan összekapcsolódik az ön-tudat és az Isten-tudat
- „cogito ergo sum” gondolatát már Augustinus megfogalmazta igazából, de Descartes-
nál élesedik be (a lehetőség valósággá válik)
- Külvilág létének bizonyítása: Istennek és az énnek a léte indikálja a külvilágét is tehát:
ha a külvilág („res extensa”kiterjedéssel bíró létező) nem a tudatunkban létezik
akkor más természetű létező kell hogy legyen, szóval nincs „res cogitas”  Isten mint
tökéletes lény, lehetetlen hogy becsapni akarjon és csak elhitesse velünk hogy van
külső világ
- Egymással azonban nem találkozhatnak mert tökéletesen mások: ember teste és lelke,
de kell hogy legyen kapcsolat (ha fáj valami felkiáltok)
- A „res cogitas”-nak nincs kiterjedése, a „res extensa”-nak pedig nem gondolkodik
- Occasionisták: mindig amikor gondolati történés történik az Úristen okot visz be a
világba hogy fizikai dolog történjen
- Két óra példája: percre pontosan ugyanúgy járnak, de nem ugyanazok
- Probléma: ha a gondolataink Istentől származnak akkor miért tévedünk? Közvetlen
ismereteink helyesek, de van akaratunk, amit ha helytelen módon használunk akkor
tévedünk
Tizenkettedik tétel:
Az empirizmus: Locke, Hume és még sokan mások
- 17.-18. sz. Anglia
- „tiszta empiristák”: Francis Bacon, Thomas Hobbestöbbieknél befolyást gyakorol a
racionalistákkal folytatott vita illetve maga a racionalizmus
- Meghatározó szerepet játszik a megfigyelés, analízis, az egyestől haladnak az
általános felé
- (később Kant filozófiája majd racionalizmus és az empirizmus szintézise lesz)
- A két irányzat jól láthatóan elkülöníthető a kertekben: francia kert: bizonyos rendszer
szerint kialakított, geometrikus; míg az angol: ebben is van rendszer, de inkább a
természetesség, organikusság felé törekszik
- Ez látszik a politikában is: franciák számára a csak helyes vagy helytelen létezik,
mivel a matematikai megoldások sem lehetnek többfélék
- nominalista megközelítés tovább él az évszázadokkal későbbi empirista filozófiában

Francis Bacon
- újnak a szándéka él benne (Novu OrganonArisztotelész logikai gyűjteménye)
- szerinte nem logikával, hanem természettudomány útján lehet új ismeretekre szert
tenni
- próbálta tisztázni az előítéletesség okait (idolok=bálványok= előítéletek)
- nem mai értelemben kell venni az előítéletet: azok a dolgok amik torzítják a
látásunkat, gondolkodásunkat
- 4 idol:
- Idola tribus: emberi természetből fakadó (pl. optikai csalódás)
- Idola specus: személyes elfogultság
- Nyelvi elfogultság: a nyelv meghatározza a gondolkodásunkat
- Idola theatri: a tudományban kialakult dogmák
Thomas Hobbes
- Társadalom filozófiájáról híres
- Tiszta szenzualista: levezethetőnek tartja a belső képzeletvilágunkat a külvilág
jeleiből
- tárgyak ingert gyakorolnak érzékszerveinkre, és ennek megfelelően születnek meg
képzeteink
John Locke
- angol filozófia legfontosabb személye
- nála születik meg a tudatfilozófia
- Descartes-al a legmeghatározóbb iskolaindító
- Neki köszönhető az ismeretelmélet uralkodóvá válása az újkorban (ismereteink
kialakulásának vizsgálata, hogyan működik az emberi elme?)
- Introspekció: az embernek a befelé irányuló vizsgálata
- „Értekezés az emberi értelemről”
- Kompromisszum párti (próbál egyensúlyt tartani)
- Idea fogalma: sehol nincs definiálva (Locke-nál valahol érzéki is fogalmi között
helyezkedik el)racionalisták: vannak velünk született ideák: Locke szerint
nincsenek (nem szenzualista) Ismeret befogadásához nem csak egy külső tárgyra
van szükség, hanem egy befogadó apparátusra is (ezzel nem tagadja teljesen
mégsem a velünk született ideák gondolatát, de nem is ért egyet Descartes-ékkal)
- ez a befogadó apparátus nem szubjektivizálja az ismeretet, hiszen ez maga sem egy
ismeret, ez csak egy passzív képesség (racionalistáknál ismeret-jellege van)
- Egyszerű és összetett ideák:
 Íz, hang, forma, szín ezek mind egyszerű ideák, és ezek alkotják az
összetetteket
 Összetett ideák egyik altípusa az állítások
 Létrejöttük: emlékezet által, itt őrizzük meg az egyszerűeket, majd
összekapcsoljuk őket
 3 fajta: összetett tulajdonság (módusz), ezek nem állhatnak egyedül; reláció, a
köztük lévő kapcsolat; szubsztancia (dolog), ez az, amit nem tudunk érzékelni
 Szubsztancia: Locke sem tudja megmagyarázni biztosan, valami ami a
tulajdonságok összefogója de megragadhatatlan: nominális szubsztancia: maga
a név, igazi szubsztancia: a dolog összeföggései
- Elsődleges és másodlagos tulajdonságok:
 Elődleges: kiterjedés, forma (konkrétan amiből áll)
 Másodlagos: a hatása más dolgokra nézve (meghatározza hogy hogyan
érzékeljük)
- Szenzáció/reflexió (érzékelés):
 Ahogy a külvilággal vagyunk kapcsolatban, ahogy megjelenik bennünk valami
ami a külvilágra vonatkozik
 Saját belső folyamatunk, reflektálás
 Külső és belső kapcsolata: külvilág határoz meg minket, vagy a belsőnk
működése?
- Az ő filojából jön létre az asszociatív pszichológia: Agyunk és idegrendszerünk a
természeti világ része, lelki életünk idegrendszeri folyamatok által determinált,
tehát lelki életünk nem más, mint az idegrendszer fizikája
George Berkeley
 - A külvilág azon múlik hogy mi megy végbe belül
- Nem úgy van, hogy vannak az érzelmeink és a fogalmi gondolkodás, fokozatos
átmenetek vannak (képzelet, emlékezet)
David Hume
- Valóságos érzetek folyamatos elhalványulása történik (emlék, fantázia, fogalom)
- Szubsztancia: nem azt mondja, hogy valamilyen módon különböző tulajdonságok
összetartoznak, hanem pusztán így működik az elménk, a szubsztancia az elménk
kivetítése
- Okság: az amit ténylegesen tapasztalunk, hogy egy dolgot követ egy másik, de mi
az ami a másikat okozza?
Tizenharmadik tétel:
Az előzőek szintézise és új utak elindítója: az ismeretelmélet apoteózisa és a végveszélybe
került emberi szabadság megmentése: Kant. (Zalatnay tanár úr kedvence!! Részvétem
annak aki kihúzza)
- Egyedi jelentőségű a filója
- Racionalizmus és empirizmus szintézise
- „emberi szabadság megmentője” azt a gondolkodást cáfolja, amely az embert,
annak belső világát és mindenestül determináltnak tekinti
- Megint másik irányból nézve pedig a természettudomány objektív voltáról való
meggyőződés megmentője
- Szerinte az ember 2 világ polgára: a determináció és a szabadság  kiirthatatlan és
alapvető érzés, hogy amikor felveszek valamit és elengedem akkor leesik
(törvényszerűség), de azért emelem fel mert ezt akarom
- Kantnak nem az mutatja a nagyságát amit csinált (vagyis nem csak az) hanem amit
nem: kettősség/két világ polgárai: találni akarunk valami magasabb, felsőbb pontot
ahonnan magyarázható
A kanti filozófia rekonstrukciós lehetőségei
- A kanti filozófia. mint elsősorban ismeretelmélet
 Tartalmi jellegzetességeire nézve hívhatnánk „a tapasztalat metafizikájának” (az
ezt tartalmazó „Tiszta ész kritikáját” tekintik fő művének)
 Az emberi elme megértésének a forradalma
- A kanti filozófia mint elsősorban „gyakorlati filozófia”
 Erkölcsi, morál filo
 Újkori filót úgy írja le, hogy központi kérdése az emberi szabadság gondolata
- A kanti filozófia. mint „kritikai filozófia”.
 Egyes megközelítési módok nem véletlenül jelennek meg
 Meg kell állapítani a határokat amelyek között érvényessége van egy gondolatnak
Kanti ismeretelmélet/teoretikus filozófia
- Forma és tartalom:
- (POZITÍV OLDAL)
- Kettősség (szemléleti és fogalmi)
- A forma az amibe majd belekerül a tartalom
- Kétféle tapasztalat: priori (megelőző), posteriori (utáni, abból származó)
- Van valami olyan ami velünk született és lehetővé teszi hogy tapasztaljunk: de ez egy
mechanizmus (operációs rendszer)
- Tartalom vonható le a tapasztalatból
- Transzcendentális=tapasztalatot lehetségessé tevő (priori világára vonatkozó ismeret)
- Transzcendens=emberi tapasztalaton túli
- A világ amelyet elfüggetlenítünk attól hogy hogyan ismerjük, meg logikusan nem
szerzünk ismeretet róla csak akkor ha számunkra jelenséggé válik
- Csak akkor válhat valami megismerésünk tárgyává ha el tudjuk helyezni térben és
időben
Kant trináris rendszere és a Ding an sich
- Az emberi operációs rendszerhez az tartozik ami az emberre mint ember jellemző:
objektív az individuális sajátossággal szemben
- Az eddigi bináris rendszer: én-szubjektív, világ-objektív
- Kant trináris rendszere: van az ember individuális sajátossága, van az ember
objektíven nézve az ami emberré tesz egy embert és van és van ami önmagában
objektív ez a ding an sich
- Tehát az emberrel szemben objektív, de a (feltételezett!) külvilággal szemben
szubjektívnek minősül
- Ding an sich: semmit nem tudunk róla, ugyanis minden a saját priori prizmáinkon
keresztül jut a tudatunkba, tehát ami nem kerül velünk kapcsolatba arról semmit nem
tudhatunk
A szemlélet és a fogalmi gondolkodás a priori formái
- Megismerésünkhöz szükséges tér és idő (a belsőhöz csak idő)
- Léteznek alapvető gondolkodási operációk amik elrendezik a már tér és idő
szerkezetébe rendeződött anyagot, azaz van egy terület gondolkodásunk szintjén
amiben léteznek szilárd szerkezeteklogika
- Ez magába foglalja a dolgokat, tulajdonságaikat és hogy milyen kapcsolatban vannak
egymással
- Tehát gondolataink olyan alapfunkciók működése során rendeződnek össze mint a
logikában az ember számára csak így tud létezni a világ (objektív)
- Kant itt egy olyan táblázatot tekint kiindulópontnak ami rettenetesen bonyolult és ma
már elfogadhatatlan a logika tudományában
- 4 kategória, mindegyikben 3 típus (ez benne van a Tanár Úr jegyzetében én
elvesztem)
- Még tovább bonyolítja: sémák: amelyek a kategóriáknak a dolgokra való közvetlen
vonatkoztatását teszik lehetővé (az elvont fogalmak bele tudják helyezni a struktúrába
az érzelmeket)
- Félig igazat ad Hume-nak: valóban mi projektáljuk bele a világba hogy létezik az
okság, de az ember számára ez az objektív
- Operációs rendszer működésének alapfeltétele: transzcendentális apercepció azaz az
én tudat  különböző képzeteim az enyém, ez kapcsolja őket össze (ego-Descartes)
- Amire az „én” azt hiszi hogy kívül van, az valójában az emberi szellem alkotása
(természetnek törvényt adó ember)
- Kant saját rendszerét a filo kopernikuszi fordulatának tekinti (geocentrikus
világképből heliocentrikus lesz): szerinte nem a természethez alkalmazkodik az ember
hanem a természet az emberhez
- (NEGATÍV OLDAL)
- Ha valami jelenséggé válik számunkra a jelenség jellemzője tőlünk függ (priori
feltételek); de feltétel az, hogy jelenséggé váljon
- Mi van azzal kapcsolatban amivel nem lehet tapasztalat? Isten, szabadság, fogalmak
 miért léteznek? Szükségszerűen lesz egy metafizikai hajlama az embernek
 - „én” antinómiái (összeegyezhetetlen törvényei): a világ véges/végtelen 
megválaszolhatatlan
- Istenbizonyítékok: Anselmusi érv  Kant szerint nem igaz, mert a létezés nem egy
tulajdonság (nincs pro de nincs con érv sem mert nincs róla tapasztalat)
Kant morálfilozófiája
- (gyakorlati filója)
- 3 kritika: tiszta ész kritikája (ismeretelm.), gyakorlati ész kritikája, ítélő erő kritikája
- 2 világ: determinizmus (tőlünk látszólag független erők uralják, ez a megismerhető
világ) és szabadság világa (ki se tudnánk irtani a lelkünkből)
- Emberi cselekvés kétarcúsága:
- Vágyak, gondolatok (az embert ezek mozgatják)de közben ugyanúgy törvények által
irányított lény (mint a primitív lények)
- De közben érezzük a szabadságunkat
- Az emberi cselekvésnek van priorija: az erkölcsi jó (formai feltétel: a norma)
- Ami mindenképpen jó: a törekvés a jóra
- Kategórikus imperatívusz:
- cél húzza maga után a cselekedetet hipotetikusan jó
- a végső cél önmagában jónak tekintendő
- cselekedj úgy, hogy azt gondolhasd hogyha mindenki ennek a normának megfelelően
élne az jó lenne
- következménye: teljes erkölcsi autonómia: általam erkölcsi jónak tekintett norma lehet
csak (én döntésem hogy mit látok jónak tehát ez alapján minősítek jónak vagy
rossznak)
- meg kell különböztetni a legalitást (vmilyen törvénynek megfelelő) és a moralitást
(objektíven nagyon jó)
- ennek nincs morális értéke, mert legyőzve önmagad az objektíven jó érdekében
cselekedsz
- erkölcsi jó: a bennünk működő természetes törvény legyőzése (nem az eredmény,
hanem a folyamat ami során az általam jónak tekintett felé törekszem)
- (protestantizmus: erkölcsi komolyság)
- (porosz: katonai állam, kötelesség gondolata)
- Az ember az erkölcsi jó gondolata által kiemelkedik a természetből az embernek
abszolút értéke van, nem válhat eszközzé
- „Cselekedj úgy, hogy abban mások és saját méltóságod megőrizd és a másik ember
nem válhat eszközzé, mindig cél kell hogy maradjon.”
Ítélő erő kritikája
- Vannak olyan jelenségek amik a tiszta ész és a gyakorlati ész között vannak: ezek az
ítélő erő kritikája alá tartoznak  meghatározónak a célszerűséget látja, azaz mindent
egy cél elérésének érdekében az alá rendelünk (organikus természet: cél által
működtetett világ)  Ariszt.: teleológikus
- Esztétikus világ: érzékelés tana, központjában a szép fogalma áll
- „szép az ami érdek nélkül tetszik”
- Ha valami szép: nem ismeret és nem is morális, a kettő között van
Tizennegyedik tétel:
A német idealizmus, mint a mindenség meghódítása az emberi szellem számára: Fichte,
Hegel, Schelling, Schleiermacher
Német idealizmus
- Kanti filozófizából indulnak ki
- Próbálják feloldani a feszültségeket, megkeresni a válaszokat a megválaszolatlan
kérdésekre
- Korszak (25 vagy 50 év):
- Goethe kora (Goethe-Herderi humanizmus)
- Szentimentalizmus kora (sturm und drang): érzelmek felfedezése
- Felvilágosodás kora is egyben, ez ellentétben áll az érzelmekkel
- Az embert igazából az érzelmei teszik emberré: az érzelmek teszik lehetővé az
empátiát (bármit amit az emberek alkottak az meg tudom érteni belülről)
- Filozófia és irodalom szimbiózisa (filozófusok is irodalmárok és fordítva)
- Ez az irányzat az északi protestáns németséghez kapcsolódik (déli katolicizmus:
klasszicizmus, nem állnak kapcsolatba)
- Több évszázados folyamat kiteljesedése az idealizmus
- A felfedezett „én”kezd egyre többet meghódítani a világból (ami előtte egy kívülálló
valóságnak volt tekintve) Kanti kopernikuszi ford.: emberi szemlélet jellemzője
hogy térben és időben látja a világot
- „én”=szellem
- Megismerés során mindaz amivel találkozik az az emberi szellem terméke ( a
megismerhető és a megismert ugyanaz)
- Idealisták:
- felsőbb pontot keresnek hogy a kanti filo magyarázható legyen (amit Kant nem tett
meg)
- ding an sich: ami tőlünk független és ismeretünk nincs  ez kell első pontként hogy
bejussunk a kanti rendszerbe, de ezt feltételezve nem lehet benn maradni (Jakobi)
- kétségbevonják Kantnak azt az ötletét hogy az érzékelés passzív és a gondolkodás
aktív
- okság fogalma: ding an sich fogalmának kapcsolata az oksággal (nem lehet az oka
mert az okság a mi gondolkodásunkon belül van)
- tehát az egyik fő céljuk egy legfelső elv megtalálása: így születik meg a dialektika
tudománya ami kimondja, hogy valaminek a meghatározása/definiálása egyben
elhatárolás is
- egyszerűbben: nincs igen nem nélkül
- ennek hatására megszületik az „én” mellett a „nem én” fogalma is (ami a világ)
Johann Gottlieb Fichte
- „én-ből” kiindulva megmagyarázza, hogy miért létezik a külvilág gondolata
számunkra (szükségszerűen összekapcsolódik)
- Minden definíció (tézis) megszüli maga mellé az antitézist is (de nem lehet egyszerre
kettőt gondolni)  ezt feszültséget okoz, így magasabb pontot keres, ahonnan
mindkettőt le lehet vezetni
- Szintézis (tézis+antitézis): de a szintézis is egy tézis, így megint megszületik egy
antitézis és ismét keresni kell a szintézist, így ez egy végtelen folyamattá válik ez
hajt bennünket tovább
- Valójában nem létezik „nem én” (hasonló gondolat: Berkeley) : nincs külvilág,
minden ami létezik az csak bennünk, a képzeletünkben van
- Minden leromboló átlépő „én” gondolata: Napóleoni háborúk (jó dolognak indul
Napóleon törekvése, de amikor elkezdi bekebelezni a világot mindenki hátrahőköl
hogy heló ez most mi)
- Az „én” cselekvésének dinamizmusa (etikai/gyakorlati kérdéseksztoicizmus)
Friedrich Wilhelm Joseph Schelling (majdnem hosszabb a neve mint a tételcím)
 - A természet az emberi szellemmel azonos
- Túléli kortársait
- Idealista filo és romantikus irodalom szimbiózisa megalkotja a romantikus
gondolkodásmódot: panteizmusminden érzelemmé/szimbólummá válik (főleg
természetivé)
- Természetben fedezi fel a szellem valóságát, természetfilo (veszélyes irány: elmosódik
a határ racionális és irracionális között, költői képekké válik a világ)
- Azonosság filo: gondolkodás és a lét azonos (vallás színezetet is kap:
panteizmus=mindenben az Isten) azaz a természet az Isten
Georg Wilhelm Friedrich Hegel (hosszú a nevük, de legalább a négyből három
Friedrich)
- Az erőtől duzzadó porosz állam „hivatalos filozófusa” lesz  filozófiája fontos bázisa
lesz mind a marxizmusnak mind pedig a kommunizmusnak
- A nagy rendszerépítő: ő csak az egészben tud gondolkodni (csak az egész felől
értelmezhető, dinamikus előre felé/felfelé spirálszerűen)
- Minden csak az ahhoz vezető úttal együtt értelmes (Arisztotelész)
- Történelem rendszerbe foglalása: természettudományi leírása a történelemnek mert
Hegel szükségszerűségről beszél, de így a történelem elveszti azt az egyedi
sajátosságát hogy esetleges, variábilis legyen (Fichte: dialektikus fejlődés én-nem
én)
- Ez Hegelnél: lét-nem lét létrejövés
- A gondolatok ahogy váltakoznak ez fokozatosan történik, egyre áttetszőbbé válik
- Dialektikus logika: soha semmi nem definiálható mert minden mindig mozgásban van
- Egymástól különböző összefüggésrendszerek nála összeolvadnak (fogalom mint olyan
belső dinamikája, az individuális emberi gondolkodás pszichikai folyamata, a történelem a
maga folyamategészében és azon belül a gondolkodás)
- „aufheben”: egyszerre jelenti azt hogy felemelni,vmit megszüntetni és megőrizni,
Hegel szerint ez a filozófia lényege
- Az emberi szellem válik az Istenné ezzel megszüntetve és megőrizve Isten személyét
- Először a világot akarja megismerni aztán a belső felé fordul, utána pedig a gyakorlat
lesz a fontos (morál/erkölcs) Hegel mindent is rendszerezni akar
- Hegel után váltás: egyes ember élete, mit kezd vele? Társadalmi szinten mit kezdjünk
vele?
Friedrich Schleiermacher
- Teológus
- Vallás radikálisan új megközelítése
- Vallásnak is van priorija: az ember végtelentől való függésének az érzése
- Biblia nyelvezetével foglalkozik: nála születik meg az újkori értelemben vett
hermeneutika
Tizenötödik tétel:
Elfordulás a „mindentől” az emberi egzisztenciához: az egzisztencialista filozófia
megszületése
Kierkegaard (a többi neve nem fontos, elég bonyi tekintve hogy dán)
- Meghatározók: karakteresen északi gondolkodó (protestáns, Római Birodalom határa,
észak-déli különbség fontos!)
- Befelé forduló, ön-analizáló
 - Elválaszthatatlan az életpályája a filozófiájától: meggazdagodott, nagyon szigorú
apa/Regina Olsen másfél évig a jegyese de szakít vele mert úgy érzi hogy saját maga
túl búskomor ahhoz, hogy boldoggá tehesse a lányt)
- Stílusváltás az idealistákhoz képest
- Dán szépirodalom csúcsa is
- Igazi kérdés számára: saját egzisztencia, mi az élet értelme (Mit kell tennem? Mi az
élet értelme?)
- Ez a fajta egzisztencializmus nem azonos a 20. sz. egzisztencialista filozófiákkal
- Műve: „Vagy, vagy” dönteni kell
- Döntés: ellenkezője Hegelnek: egyes ember életének a lényege hogy dönteni kell,
döntés szabadsága és terhe
- Kierkegaardi dialektika 2 szintű: igen vagy nem
- Stádiumokat (lépcsőfokok) határoz meg az élet útján: 3 különböző gondolkodásról van
szó: (a „Vagy, vagy” tartalmaz kettőt) esztétikai életszemlélet, etikai életszemlélet, (a
harmadik) vallási életszemlélet
- Esztétikai (az ember bármivé válhat):
 Szimbóluma: „Don Juan” figurája, témája (itt a szellemi hozzáállás a lényeg nem
a macsó magatartás: mindent meg akar hódítani/élni)
 („Vagy, vagy”: egy csábító naplója, egy idősebb férfi aljasan elcsábít egy fiatal
lányt)  cél: Regina kiábrándítása (de szegény nem volt egy észlény így a
próbálkozás hasztalan)
 A sztorinak minden szava igaz, de közben nem: ez mind megtalálható az
emberben (lehet úgy olvasni mint visszataszító, de interpretációja is a hegyi
beszédnekaki paráznaságra gondol az már el is követte)
 K. végigkutatja a saját lelkét, ami már kicsit is átfut rajta az már valóság!
- Etikai:
 Hűség és kitartás az alapvető meghatározó
 Szimbóluma: a házasság (döntés)
 Kiépítettem a magam életét, házát
- Vallási:
 Nem rendszer
 Totális odaadás (Ábrahám és Izsák története a szimbólum)
 Á. számára a minden feláldozása: abszolút döntés
 Értéke csak annak van, aminek nincs csereértéke
 Egyetlen kérdés a fontos: mi az amiért élni és meghalni érdemes?
Tizenhatodik tétel:
Gyökeresen új világ megteremtésének programja – a társadalom felől: marxizmus.
- Filozófiából közvetlenül történelmi tényező lett
- Kommunizmus és szociál-demokrácia alapja a marxizmus
- Vallási jellegű jelenségek voltak megfigyelhetőek (a filo individuális)  eszkatológia
tanához kapcsolódik a legjobban (minden rossz eltűnik és jobb változás jön,
világvége)
- De nem vallási jellegű képzet!
- (Kierkegaard nagy individualista ez az egyik ág) a másik: társadalmi szinten
- Kollektív gyakorlati etikai indíttatású koncepció
- Marx, Engels: „eddig a filozófusok a világot magyarázták, itt az idő hogy
megváltoztassák”
- Korai kapitalizmus: sokan nyomorban élnek
 - Tudományos leírását alkották meg a történelemnek ha feltárjuk a természet
törvényszerűségeit akkor el tudjuk kezdeni befolyásolni, nem ezt kéne tenni a
történelemmel is?
- Ha ismerjük a törvényeit a történelemnek, akkor tudjuk a jövőt
- Ha ideális jövő jön, akkor mindenkinek arra kell törekednie, hogy minél előbb ezt
elérjük (még áldozatok árán is) Sztálin: „ahol vágják a fát, ott hullik a forgács”
- Előd: Hegel: a történelem dinamikusan megy előre (Marx: baloldali Hegeliánus)
- Materializmus (Feuerbach: „man ist was hier ist”-az ember az amit eszik lehet nem
jól írtam egy szót nem beszélek németül…)
- Matéria: gazdasági élet (Smith, Ricardo: „a történelem meghatározója a gazdasági
élet”)
- Olyan képet rajzolnak a társadalomról amiben van alap és építmény:
 a lényege a társ. életének a gazdasági tevékenység
 a gazdaság az alap, minden más építmény (vallás, kultúra, művészet mind csak
függvénye a gazdasági életnek)
 társadalmi kapcsolatok is a gazdaság függvényei (lét határozza meg a tudatot-
gazd.)
- nem az ideák határozzák meg a létet, hanem a gazdasági tevékenység lényege ami
meghatározza a társadalmat
- termelési mód: gazd. élet lényege, de ez függ a termelési erőtől (ember, mód) és a
termelési viszonytól (az emberek viszonya, funkciója)
- termelési viszony: milyen viszonyban vannak az embercsoportok a termelési
eszközökkel (tulajdonában van vagy nincs?)
- minden korszakban ki fog alakulni egy uralkodó osztály (tulajdonos) és aki
kiszolgálja, ebből következik majd az osztályharc
- 5 különböző korszak: 4 már volt, az 5. jön egyszer volt egy olyan társadalom
amiben nem léteztek osztályok, mert nem volt magántulajdon (ősközösség, mert
fejletlenek voltak a viszonyok)
- Amikor nem volt magántulajdon az volt a paradicsomi állapot (Rousseau ugyanezt
mondja, a magántulajdon megjelenésével kezdődik a probléma)
- Korszakok:
 Rabszolgatartás: 2 osztály, rabszolgák és tulajdonosok (itt a termelési eszköz is a
rabszolgák voltak)
 Feudalizmus: földbirtokos és jobbágy (termelési eszk.: a földművelés)
 Kapitalizmus: burzsoázia (tőkés) és proletárság
- Kommunizmus: nincs magántulajdon, nincsenek osztályok (mennyországi állapot?)
- Ezt valaki okos mondta: „felelősségteljes de veszélyes dolog a gondolkodás”
Tizenhetedik tétel:
Gyökeresen új világ megteremtésének programja emberfölötti individuum felől:
Nietzsche
Élete
- 1844, lelkész család, dél-Németország
- Fiatalon igen komoly műveltségre tesz szert, huszonévesen egyetemen tanít
- 1871: „Tragédia születése”
- 1878: szembetegség tanítást abba kell hagynia
- 1889: megőrül  kocsis üti a lovát és ő próbálja megvédeni (részvét kirobbanása)
- „Imígyen szóla Zarathustra” – homályból kibontakozó próféta képe
Filozófiája
 - N. meg akarja változtatni a világot, prófétai fellépésről van szó
- Isten halála: a társadalom értéke, lényege megszűnik, elviselhetetlen világgá válik
(semmi nem igaz, minden elveszítette az értékét, változtatni kell)
- N. előre meglátta azokat a problémákat amik 10 év már-már evidensnek számítottak
(fogyasztói társadalom valósága)
- Alternatíva: ahova el kéne jutni
- Az emberi lényről való gondolkodást próbálja felmutatni mint segítség
- (Hegel) van itt is fejlődés, minden lépésnél fejlettebb dolog kell hogy létrejöjjön (ember
feletti ember a cél)
- (Kierkegaard) vallási stádium: nem rendszer hanem parázs van: aminek értéke van azért
minden áldozatot meg kell hozni
- Ahhoz hogy megszülessen a felsőbb rendű ember érzéketlenné kell válnia a saját és a
másik szenvedésére is (részvét kiölése, mert a részvét és a szeretet lekötözi az erősek
kezeit, és minden kicsi marad a világban)
- Nácizmus a N.-i gondolatok valóra váltása akart lenni, de hiányzik belőle az az
arisztokratikusság ami N.-ben van
Tizennyolcadik tétel:
A sikeres, de meghasonló nyugati ember önrevíziójának kísérletei a kontinentális
filozófiában: fenomenológia, Husserl.
Fenomenológia
- Reflexió képessége: periférián létezésközép Eu., nyugati kultúra perifériája, zsidó
származású filozófusok
- Történettudományokban és filotöriben is minél közelebb vagyunk a jelenkorhoz annál
nehezebb tisztán látni személyes érintettségünk miatt
- Zsidóság: hirtelen bekerülnek a társadalomba gettóban élés után ezért tudnak belülről és
kívülről is szemlélni (gyorsan fejlődő társadalom van)  pl.: új gyerek az osztályban,
önreflexió képességének katalizátora
Korai Husserl
- Sajátos felfogása a logikának
- Lét tételezés felfüggesztése: bármilyen ismeret ami a külvilágra vonatkozik (pl.: ha vmit
hallok) az mennyire felel meg az objektív valóságnak vagy mennyire nem
- Az ami bennem megjelenik mennyire függ a külső világtól illetve mennyire a
tudatunktól
- Lét tételezés felfüggesztése: nem állásfoglalás, csak nem ezzel foglalkoznak miért?
Mert elvisz minket egy olyan irányba ami megakadályozza azt, hogy pontosan fel
tudjuk mérni tudatunk szerkezetét  tudatos önkorlázotás
- Tudatos önkorlátozás: kizárólag arra a jelenségre (fenoménra) koncentrál, ami akkor
van ha a tudatunkba tekintünk (fenomenológiai redukció=redukáljuk a vizsgálatunk
tárgyát)
- Egyedi jelenségtől eljutunk egy mélyebb szintre, az általános tárgyakig  platóni ideák
újjászületése (logika elemei mint tiszta idealitások szembe a világgal és az individuális
pszichikai élménnyel, egy külön harmadik világot alkotnak)
- Értelem adó és értelem kitöltő aktusok (fogalom és érzéki megismerés)  pl.: eszkimó
és professzor tudása Grönlandról (értelem adó ugyanaz)
- Intencionalitás: a képzeletvilágunknak van célja/tárgya, erre irányul (félelem, vágy)
- A világ leképzése az emberi tudat számára mind struktúrában történik  a szerkezet
amit rávetítünk közvetlen érzetadataink világára
 - Aktus matéria és aktus kvalitás: amikor kijelentek valamit egy lehetséges világ képe
kialakul és ahhoz van viszonyulási lehetőségünk (felszólító, kérdő stb.) pl.: rajz amit
vagy kacsának vagy nyúlnak látunk  észlelni is már értelmezve észlelünk
Későbbi Husserl
- Elerőtlenedik: nem találta meg az „ént” a fenomenológiában
- Német filo hagyománya kicsit magába szippantja a Husserli filót (a transzcendentális
én-nel kapcsolatban, leírja kb ugyanazt mint Descartes és Kant)
- Nagy téma: ha az individuális tudatomon belül vagyok hogy válik lehetségessé a
kapcsolatteremtés?
- Idő fogalma: átfogó keretet kínál élményvilágunk elemzéséhez.
Időskori Husserl
- Műve: „Az európai tudományok válsága”, Belgrádban jelenik meg a könyv
- Az egész nyugati kultúrának fenomenológiai szempontból történő rekonstrukciója  de
ez a tudomány ami az ígérete/lehetősége lett volna nem tud az életnek értelmet adni
- Emberi kultúra és gondolkozás krízise: vissza kell szorítani az egyre terjedő
irracionalizmust, back to the roots: antik filo
Tizenkilencedik tétel:
A sikeres, de meghasonló nyugati ember önrevíziójának kísérletei a kontinentális
filozófiában: hermeneutika: Heidegger, Gadamer
Hermeneutika
- Értelmezés tudománya, először csak szent szövegeket értelmeznek (legfontosabb
bizonyos közösségek számára, de mindig új korszakban kell értelmezni ahogy múlik az
idő)
- 18.-19.sz. fordulója: Schleiermacher (német idealista): azok az eljárási módszerek
amikkel ezeket a szövegeket értelmezik lényegét tekintve ugyanez történik ha emberi
megnyilvánulást akarunk megérteni  lényeg: rekonstruálom magamban azt a lelki
folyamatot aminek folyamataként megszületett az a bizonyos dolog (írás, kultúra)
- Az emberi aktivitásból származó dolgokat meg tudjuk érteni (mert ugyanaz a folyamat)
mert mi is emberek vagyunk (jobb esetben)
- (Goethe: „semmi sem távoli tőlem ami emberi”)
- Megismerésünk tárgyának 2 fajtája van:
 Természettud.
 Humán tud.
 A kettő alanya viszont ugyanaz!
- (Husserl: minden az embernek mint alanynak a természetéből kiindulva magyarázható
csak)
- (Heidegger: az egyetlen igazi téma az az emberi életmód)
Heidegger
- Fenomenologista, hermeneutista, egzisztencialista
- Tárgyakat vizsgál: ami közvetlenül adott az maga az ember, vagyis ahogy a világ létezik
számunkra
- Emberi létmód helyett: jelenvaló lét fogalma (emberi létezés)hogy néz ki az emberi
lét? jelenség (fenomenológia)
- Egzisztenciál fenomenológia: a 20.sz. egzisztencializmusának megteremtője
 - Számára a világ mindig választott és újra és újra megalkotott
- Az emberi lénynek tudatos és öntudatos lénye van, használja a világot céljai elérésére,
benne mozog
- Az ember számára léteznek lehetőségek: el tudunk képzelni különböző világokat, a
számunkra létező környezet lehetőségeit!
- az ember mindig lehetőségeket vázol föl maga elé, és azokhoz viszonyulva, tervezi és
teszi meg lépéseit
- (Husserl) Az ember bele van vetve egy bizonyos világba, szintekben képzi le a világot
- Megértés: elkezdünk kapcsolatba lépni egy bizonyos dologgal, ami visszahat
hermeneutikai kör: állandó interaktus alany és tárgy (az ember és amivel foglalkozik)
között
- Kézhez álló fogalma: tárgyaink célra/szándékra vannak formálva (pl.: kilincs)
- Amikor az ember meg akarja hódítani a természetet akkor rá fog döbbenni hogy nagyon
hatékonyan használható egy olyan leírásmód ami a természettudomány lényege
(objektivizálás, kívülmaradás)
- Ez tökéletes egy bizonyos emberi szándéknak a valóra váltására
- DE: nem az emberi életmód meghatározója
Gadamer
- 1960: „Igazság és módszer” (maradandó értékű)
- Nyugati/felvilágosodott hagyománnyal szemben létezett egy másik/harmadik
hagyomány (másik megközelítésmódot érvényesít) kiindulópontja a Kanti esztétika
morális gondolkodástól és megismeréstől független gondolata
 Más alapokon nyugvó viszonyulási mód a világhoz, amire rá fog épülni ez a
másik hagyomány
 Számára feltárul a világ, megmutatkozik az igazság
 Alapvető fogalmai:
 Képzettség, kultúráltság
 Józanész
 távolságtartás a saját személyes érdektől
 Arányossághoz való érzék
- (Goethe, Herderi humanizmus)
- (pl.: szélhámosnak nincs judíciuma mert nem morális aspektus, csak megérti hogy
működik a másik)
- Ízlés az a világra vonatkozik, társasági erény
- Másik ember érzékenységének beépítési tudása abban ahogy én a világhoz/másikhoz
viszonyulok
- Előítélet: nincs előítélet mentes gondolkodás (objektív pont)Legfeljebb bizonyos
mértékben tudatosíthatja azt a sajátos meghatározottságot ami rá az első perctől kezdve
érvényes (vizsgálat első percétől)
- De ez nem egy negatív fogalom, emberi létezés velejárója
- Hagyomány: az amivel kapcsolatba lépek (szöveg, vers) annak van egy közvetítő
közege ami miatt tudomást szerzek róla miközben benne vagyok egy hagyományban
(történelem, kulturális meghatározottság) meghatározza hogy mivel
kerülök/kerülhetek kapcsolatba
- Kettőnk között (én és a szöveg) hatástörténet van: ami a tárgy útját jelenti amin
keresztül eljutott hozzám
- Főleg művészetek terén (pozitív/negatív következmény)
Huszadik tétel:
A még sikeresebb és kevésbé meghasonlott angolszász világban dominánssá váló
kísérletek a filozófia „igazi tudománnyá” formálására: szimbolikus logika, „nyelvi
fordulat” analitikus filozófia; Frege Wittgenstein, beszédaktus-elmélet.
Analitikus filozófia
- Filozófia céljára és módszerére vonatkozó meggyőződés kapcsolja össze a filozófusokat
(ez a más)
- Mindig nagy felfedezés amikor másik filóból vesznek át ötleteket
- Baj a filozófiával: nem komoly, mert mindent mindenki újrakezd: azt akarják hogy a
természettud.-hoz hasonló egzakt tudomány legyen, amire aztán lehet építeni; eddigi
filozófiai kérdésekre ismeret nem lehetséges (mi az élet értelme stb.) mert ezek
közelebb állnak a művészetekhez és az irodalomhoz EZÉRT: eddigi témák ki lesznek
zárva
- Nagyon más cél: nagyon más módszer  analízis
- A nyelv szerepe válik fontossá: vizsgálják magát a nyelvet, és a nyelven keresztül
kérdéseket nyelvtudás fontossá válik! (tudják mit hogy kell helyesen mondani)
 Vallási nyelv
 Jogi nyelv
- Legfontosabb gondolatok csak személyes kapcsolattal, (de nem teljesen nyelven
keresztül) adhatók csak át (mester-tanítvány kapcsolat) analitikusok: ez nem a
tudományhoz tartozik
- A nyelv vizsgálata nem maga a nyelv miatt fontos, hanem a tartalma miatt
- Logika: természetes nyelvvel foglalkozik (habár a term. Nyelv mögött alapjában ott a
logika)
- A nyelv egy egzakt dolog, struktúra szerint épül fel, ezért vizsgálják így
Frege
- Matematikus (magántanár)
- Matematika és logika kapcsolatamai modern logika alapja (szimbolikus logika)
Russel fedezi fel
- Matematikai eljárásokat kezd el érvényesíteni a logika területén is fogalmakat
szimbólumokkal fogja leírni
- Olyan logikai rendszer lesz ez, amelynek nagy a teljesítőképessége mivel több területre
terjed ki mint a klasszikus logika
- Nevek és funktorok (függvény) ami kiegészítendő kifejezés (apja-függvény: Géza
(név) apja (függvény))
- Ha mondatokat kapcsolunk össze akkor 2 változós lesz a függvény: … vagy …; … és
…  igaz vagy hamis
- Ez lehetővé teszik a mesterséges intelligenciát is
- 2 féle szemantikai érték megkülönböztetése: jelentés és jelölet (alkonycsillag-
hajnalcsillag: mindkettő a Vénusz, de mást jelöl)
Fiatal Wittgenstein (matematikai nyelv)
- Egy iskolába járt Hitlerrel
- Nagyon gazdag családból származik, de a pénzre közömbös
- Fasizmus elől Angliába menekül
- Fiatalkor: „Logiko-filozófiai értekezés”:masszív pontos akar lenni (nincs olyan terület
amivel a filo foglalkozna, az a dolga hogy tisztázza a nyelvet)
- Nyelvünkben a szavak a világban lévő dolgoknak felelnek meg, a mondatok pedig a
világban lévő dolgok egymással lévő kapcsolatát fejezik ki
 - Szerinte mesterséges nyelvet kéne létrehozni: így le lehetne írni egzakt dolgokat a
világban, és közben szélesebben is tudna beszélni (de legyen objektív!)
- Nem arról van szó hogy más területek nincsenek, hanem hogy azokon egzakt ismeret
nem lehetséges
Bécsi iskola
- Filozófia tudománnyá váljon: kevésről, de egzakt dolgokról tudjon beszélni
- Moricz Slick: lelőtte a tanítványa (csak azért írtam fel mert a tanár úr megkért, hogy ha
egy mód van rá ilyen módszerekhez ne folyamodjunk)
Öreg Wittgenstein (a természetes nyelv sokszínűsége, káosza)
- Meghallgat egy előadást a bécsi iskolában és újra elkezd filozofálni
- 1933 után már Angliában
- „Filozófiai vizsgálódások” (1953)
- Természetes nyelv lesz az inspirálója a jelentés fogalmának: változás:
 Anno (fiatalkorában): akkor tudom egy állítás jelentését ha tudom milyen lenne a
világ ha igaz lenne a kijelentés
 Időskorban: egy szónak a jelentése azonos annak a használatával (egy szót több
összefüggésben is használunk)
- Nyelvi játék: különböző szabályok vannak és így kerülünk egymással kapcsolatba, a
másik is ismeri a szabályokat és reagál
- Family of resemblance: családban is csak egy két vonás hasonlít
- Elemi fogalmakat, predikátorokat nem lehet leírni, csak negmutatni (gyermeki
nyelvtanulás; esik az eső: különböző mértékben de mindegyikre igaz hogy esik)
- Vagy egzakt irányba visszük a nyelvet vagy a természetes nyelv kiaknázásával
próbálják megérteni az emberi lét valóságát
Beszédaktus elmélet
- Austin: „How to do things with words?” (Tetten ért szavak)  nyelvünk csak úgy
működik, hogy leírja a valóságot, tükrözi (konstatatív funkció)
- Performatív funkció: cselekedettel hajtjuk végre (pl.: hajó nevezés: attól lesz neve a
hajónak hogy kimondjuk)
- Searle: nyelvi megnyilvánulásainknak van lokúciós és illokúciós ereje
 Lokúciós: megjelenik benne egy lehetséges valóság
 Illokúció: ez által válik cselekménnyé
- (pl.: Mr. Smith dohányzik, tény a világban + illokúció „Bárcsak ne dohányozna Mr.
Smith”)kialakítunk hozzá egy viszonyt, ez az emberi létezés sajátossága
- (darabokra szedni a világot és lehetséges valóságok létrehozása)
- Word to world: a világhoz akarjuk hozzárendelni a nyelvi kifejezést
- World to word: a világot akarjuk hozzárendelni a lehetséges valósághoz
- (pl.: Mr. Smith vásárol, egész sztori a Tanár Úr videójában)