A sintó és a népi vallásosság nagyobb szerepet kapott a nép életében – helyi szokások pl.

, ilyen
értelemben a buddhizmus soha nem helyettesítette a sintót. Kamakura, Heian kor: konfucianista,
taoista elemek kerülnek a sintóba: taó: ünnepek, szertartások, istenek, kozmológia, buddhizmus:
filozófiai mondanivaló, istenek, rituálék, szertartások, szútrák, mantrák recitálása, kiegészítették a
sintó hagyományt, de a sintó sintó maradt. Ezek eredete elfelejtődött.

Középkori sintó: külföldi kölcsönzések, más minták kölcsönzésének időszaka, 12-16. század időszaka.
Különböző megnyilvánulások: honji suijaku – az eredeti lényeg többféle megvalósulása: az eredeti
lényeg, a honji a buddhizmus és a bóddhiszatvák, ennek megvalósulása, a suijaku a kamik. Sok
lehetőséget jelentett: hogyan lehetett a buddhizmus vegyíteni a helyi sintó hagyományokkal. A
középkori sintó sosem egységesen rendszerezett, regionális, helyi hagyományok. Nem volt egységes
megfeleltetés a kamik és a buddhista istenek között, a helyi sintó szentélyekben tisztelt istenségek
lehettek kínai, indiai, stb. eredetűek, a papok sem tettek különbséget – teljes harmónia.

A tendai és a shingon kapcsolata a középkori sintóval: tendai nyíltan együttműködött a

szinkretizálásban – megvalósította, ami a sintóból hiányzott: filozófia, stb. Ezekkel a sintó is
emelkedett, népi vallásosságból igazi vallásosság irányába. Sintó szentélyek és buddhista templomok
gyakran egymás mellett – helyi kamik védelme alatt legyen, a papok egymás rituáléiban is részt
vettek, nincs éles elválasztás. Maga a tendai is elismerte a hegyi istenségeket, alkalmazta a hegyi
király – sannó – kifejezést, ez még a Lótusz Szútrában is benne volt – buddhizmusban is megvan a
befogadó jelleg, Buddha bármiben megnyilvánulhat, egyetlen valóság kivetülése – ichi jutsu. Tendai:
az egész világ mögött egyetlen valóság: Buddha – kamik az egyetlen valóság megjelenései. Ichijitsu
sintó vagy sannó shintó a kettő keveredéséből.

A shingonnak is megvolt a maga hatása – sintót inkorpoláló, szinkretizáló hatása. Sintó mandala
ábrázolása: szimbolikus kép, a különböző Buddha ábrázolások létezhetnek, melyiknek hol kell lennie,
stb., ebbe bele lehet helyezni a különböző kamikat – ryóbu sintó, a shingonban a világ kettősségére, a
duális szemléletre utal. Ez jelenik meg pl. Isében, ahol Amaterasu, a napistennő azonosítható volt a
Mindenség Buddhájával, Dainichivel. A szentélyben két mandala is látható, az isei szentély 2 szentély:
külső belső tulajdonképpen a shingon két mandalája. A shingon mindenséget felölelő nagy Buddhája,
Dainichi neve is utal arra, hogy a napisten kultuszához kapcsolható. Átvételek: Tűz tisztító ereje –
japán hagyományban a víz vagy a só (goma = tűz tisztítási szertartás), ryóbu sintóban megjelenik a
torii, két felső rúd között még két kisebb. A középkori sintó körében vannak olyan tudósok, akik vallás
és filozófiában a buddhizmus mellett a sintóval is foglalkoztak. Sintó tudósok munkássága, különösen
jelentős a sintó papi dinasztiák szerepe – örökletes, nemzedékeken keresztül foglalkoztak ezzel,
tradíciójukban jelentős tudás halmozódott fel. A sintó az átvett elemeknek így aktív alakítója is lett,
ezek célja az volt, hogy a sintó más vallásokkal egyenrangúvá emelje, erősítse a sintót. Honji suijaku
elméletet megfordították: eredeti istenségek a kamik: honji = kami, suijaku = buddhák és
bóddhiszattvák = ryuiitsu v. ryuiichi sintó, ez azt szimbolizálta, hogy a japánok számára a sintó
felsőbbrendű. Yoshida, Urabe családok a képviselői, a 14. sz.-ban megpróbálták a sintót elkülöníteni a
többitől. Ez nem sikerült, már tele volt külföldi elemekkel, de a szándék megvolt. Erre kifejezetten
használták a 14-15. sz-ban a sintó restauráció kifejezést: Kitabatake Chikafusa a képviselője (inkább
történetíró) 1293-1354: Jinnó shótokit írta. :D A sintó bekerült az ő történetírásába – megjelenik a
sintó felsőbbrendűsége, és a sintó mitológia alapján a császári család egyenes ági, isteni
leszármazása. 1435-1511: Yoshida Kanetomó: szisztematikus sintó írónak vagy teoretikusnak
nevezhető, tőle ered az összes ilyen iskola az Edó korszakban, a Meiji koriak az edóin alapulnak, amik
meg rajta. Gobushó: 13. sz.-i írás, isei papoktól ered. 5 írás – megpróbáltak a sintónak szent iratokat
kreálni imákból a buddhizmus mintájára, Kanetomo is ezzel foglalkozott, e köré csoportosultak, de
nem lettek külön szekták - a sintónál ez nem ágazott szét. Az átvétel célja: a sintó hagyományát egy
teljes rendszerré egészítsék ki, a sintónak is meglegyen a teológiája, imái, szent iratai, filozófiája…
Engi shiki szerint 6000 sintó szentély az országban. Mind élő intézmények, a helyi közösségnek az
ünnepségei, hagyományai kötődtek hozzá, hivatalnokok, udvar is részt vett benne. Ezeket a
közösségeket egyre inkább összefogták, a szentélyeket is próbálták egységes rendszerbe fogni és
egyesíteni, az ország közösségéhez igazítani pl. sintó pantheon létrehozásával. Eredetileg a sintó
világnak nem volt panteonja – területi istenek, védőszentek, nem egységes. Egységes panteonnal
egyházat is próbáltak szervezni, melynek a csúcsán Ise állt. A pantheon nem volt kodifikálva.

A kereszténység

1543: megjelennek az európaiak Japánban, ’49: Xavéri Szent Ferenc megjelenése, hittérítés. A
kereszténység nem vállt a vallási tradíció részévé ennek ellenére. Japán ekkor jelenik meg az
európaiak előtt, Japán területére először kerülnek idegenek: eddig Kína, Korea, India nekik a „civilizált
világ”, ez jelenik meg a műveltégben is (India csak kínai, koreai áttétellel). Különböző emberek és
kultúrák szembesülnek egymással. Sztereotípiák is ide vezethetőek vissza – ahogy az európaiak
először szembesülnek velük, nagyon kedvező. Jezsuiták – szigorúan szervezett rend, tagjai magasan
képzettek. Szervezettségüknek köszönhetően mindenhonnan jelentéseket írtak. Módszereik: közel
kerülni a néphez – megtanulni japánul. Első nép: portugál, latin betűkkel írták le a nyelvet, japán-
portugál szótár, nyomdaképet vittek Japánba és bevezették a könyvnyomtatást, lefordították 1-2
európai művet japánra – egyik első: Aesopus művei; kultúrtörténeti jelentősége is óriási. Puska +
dohány is ekkoriban lett áthozva… Mindent betiltanak, de dohány marad. :D 1560-as évektől
hittérítés korlátozva, nincs egy évszázad, mire a teljes ismeretlenségből a teljes eltűnésig jut. Nem
lesz része a japán vallási hagyománynak! Szent Ferenc alig 2 évig maradt Japánban – nagyon jó
vélemény: az eddig megismert barbár népek között a legjobb: tiszta, udvarias, szorgalmas, de
kegyetlenek is tudnak lenni, alakoskodnak, nem mutatják az igazi arcukat – a kultúra
különbözőségéből adódik. (Náluk az a becsülendő, hogy ne mutassák ki az érzelmeiket, mert az
udvariatlanság; európai értékrendben meg az őszinteség az érték… ezek nem személyiségjegyek,
kulturális eltérések.) 2 év után azért ment el, mert úgy látta, hogy a térség központja Kína – hittérítési
eredmények eléréséhez ide kell menni (de előtte meghalt). (Fülöp-szigeteken jelentős a katolicizmus
mindmáig - Manilla, mind D-Amerikában is. Indiai központ: Goa volt, és ma is az. )

Szemléleti és világnézeti, kulturális, társadalmi különbségek, ennek ellenére a 16. sz. végére helyileg –
különösen Kyúshún, Honshú D-i részén, ahova megérkeznek, jelentős eredmények. Oka: 1550-60:
még nem nagyon kezdődött el az országegyesítés, Sengoku-korszak. Eszmeiség esetében fontos,
milyen közegbe érkezik: kaotikus korszak, buddhista kolostorok nem túl fényesen szerepelnek, az
emberek csalódnak. Harcos szerzetesek – legrettegettebb haderő, nyúzták a népet, mint mindenki
más. :D A kolostorokban sem volt fegyelem, vagyon felhalmozása, erkölcstelenségek – rossz híre lett
a buddhista intézményeknek. Ebben a közegben megjelenik egy új eszmeiség. Terjedésben volt
politikai szándék is – hittérítők elsősorban előkelőkhöz mentek – daimyók, ha felvették a
kereszténységet, az egész tartomány megtért. 100000 keresztényről beszélnek – nem tudni, hogy
gyakorló keresztények voltak, vagy csak beszámolták őket… Kereskedők: jelentős tevékenység,
lecsapnak rájuk. Kínával nem kereskedhetnek, az 1400-as évektől a japán kalózok miatt meg van
tiltva. Portugálok, hollandok, spanyolok jönnek, közvetítenek a kereskedőik Japán és Kína között.
Európaiakkal való kapcsolattartás miatt jó a kereszténység…

Kereszténységnek 3 periódusa volt, mikor úgy tűnt, hogy terjedni volt: 1. 16. sz. végén – ez volt az,
bezárták az országot. 2. 1873 környéke – maga a kereszténység felvétele hozzátartozik a nyugativá
váláshoz egyesek szerint, de lecseng. 1945 után is van ilyen, de ez is lecseng. Ma 1%-ot nem éri el, kb.
1 000000 fő.

Különbségek: SOK, nem csak idegen, sok eleme ellentétes a japán tradícióval. Van az Isten fogalom és
az emberek fogalma a kereszténységben: átjárás: csak Jézus Krisztus. Se buddhizmus, se sintó nem
választja el ennyire, minden emberben megvan a Buddhává, kamivá válás lehetősége - átjárhatóság.
Kereszténység: monoteista, buddhizmus egyes irányzatai pl. Amida eljutnak ide, de azok se mondják,
hogy nincs több, csak nem foglalkoznak vele… Sintó meg pláne nem monoteista. Buddhizmus, sintó:
nem az a bűn fogalma, mint a kereszténységben. Sintó: tiszta vagy tisztátalan, meg lehet tisztulni.
Buddhizmus: jó és a rossz kettőssége egyben alkotja a világot, élet kettőssége – e a buddhizmusban is
megvan. A kereszténység individuumokra épít – az ember, mint egyén áll Isten előtt, saját felelőssége
az üdvözülése, élete menete – szabad akarat. A szabad akarat, mint olyan, súlyos felelősséggel jár – a
gyereket is erre kell nevelni, egyre nagyobb teret kap, hogy a megtanult dolgokkal saját döntésein
keresztül a saját sorsát alakítsa. Japánban eleinte mindent szabad, aztán egyre szűkül a mozgástere –
nincs szükség vagy lehetőség döntésre, teljesítenie kell a kötelességét, társadalmilag behatárolt.
Mindig a közösség érdekét kell tekinteni, a társadalmilag magasabban lévő emberek pozíciója is
megköti, hogy mit kell tennie. A család a vallásgyakorlat színtere. Nem lehet hátat fordítani a
csoportnak, mert akkor az egész család szégyenbe kerül – öngyilkosság. Európában nagyobb értéke
van az életnek, mert egy esély van – a kereszténységben benne van az ember egész individualizmusa,
a szeretet hangsúlyozása a társadalmi békés együttélést próbálja hangsúlyozni. Isten előtt minden
ember egyenlő: Japánban konfucianizmus alapján szigorúan minden hierarchikus, az egész társadalmi
rendszer így épül fel – nehéz értelmezni. Halál: öngyilkosság a kereszténységben: Isten adta az életet,
csak ő veheti el, minden gyilkosság bűn. Japánban ezt megkérdőjelezik. A megtért japánok nem is
látták át teljesen ezeknek az összeegyeztethetetlenségét.

Jezsuiták okos emberek: megismerik a kultúrát, azt hangsúlyozzák, ami könnyen elfogadható: Isten,
mint atyafigura, önfeláldozás: Jézus megváltotta bűneinket. Hűség, hit, engedelmesség egy úrnak,
szigorú erkölcsösség hangsúlyozása – bushi társadalom számára érthető és elfogadható. Megváltó –
Amidához hasonló, belévetett hit által üdvözölünk. Ez az egyszerű emberek száméra jelenthetett
értelmezhető és elfogadható eszmeiséget.

1579-re feljegyzések szerint 130000 keresztény volt Japánban, népességet tekintve jelentős
eredmény. Nem tudjuk, kit soroltak be területi alapon. A Japánban szolgáló jezsuiták 55-en voltak,
ennyit kiszolgálni… :D Jöttek dominikánusok is, majd japánokat is felszenteltek – meg kéne tanulni
japánul… :D Néhány kis közösség a tiltás után is megmaradt, mikor a tiltást megszüntették, jöttek a
misszionáriusok, és találkoztak olyan kis rejtett csoportokkal, akik eredeti latin szertartási szöveget
mormoltak. 250 éven keresztül adták szájhagyomány útján – olyan lett, mint a mantra, senki sem
értette. :D

2. óra
By Noémi: Spanyolok – ferenceseket hoztak, később a dominikánusok is befolytak, elkezdték egymást
fúrni, kezdett a dolog presztízse csökkenni. Észak felé kezdtek haladni délről, Miagi Sendai nevű
szerzetes jutott legészakabbra. Oda Nobunaga felhasználta a kereszténységet a buddhizmus ellen,
Toyotomi Hideyoshi megtűrte őket, Tokugawa Ieyasu korában meg már kiütközött pár rossz jellemző.

Az első japánok, akik elhagyták Európa felé Japánt, Xavéri Szent Ferenccel utaztak. 1600 – Sekigahara
után sógunátus kiépítése, Ieyasu szűk körében kezdenek terjedni a keresztények. Louis Sotaro
püspök akart lenni Japánban, saját fontosságát akarta hangsúlyozni - Date Masamune elkezdett
megszervezni hatására egy európai követséget. 1613 október 28-án Sendaiból elindult a követség,
Csendes-óceánon keresztül, az 1494-es tordesillas-i egyezmény miatt portugálok Afrikát megkerülve
tudtak hódítani, spanyolok Csendes-óceánon keresztül. Fő cél: kereskedelmi szerződések kötése, a
kereszténység terjesztése másodlagos a japánoknak. 1614 elején megszületett a kereszténységet
betiltó rendelet (– Hideyoshi már 1598-ban betiltotta, de ez még nem lépett komolyan hatályba).
Erről a követség nem értesült, ők utazgattak össze-vissza. :D Aztékoktól is maradt fenn írás arról,
hogy a japánok jártak ott. Madridban, Rómában is jártak, egy részük megkeresztelkedett - Hasakura
Tsuranaga is. Sotarónak jól jött, hogy Rómába mentek, mert kellett a kinevezés a püspökséget. 1613-
1620 között voltak úton. 1616-ban már tudták, hogy a kereszténység be van tiltva Japánban, nem
sikerültek a kereskedelmi szerződések, pl. spanyolokkal sem + Sotaro is bukta a püspökséget.
Hasakura Tsuranaga 22-ben meghalt, de nem tudjuk, hogy. Vatikánban festmény is van róluk +
feljegyzések, de az 1873-as misszióknál a japánok meglepődtek, ők már nem tudtak róla… Sotarót
nem akarták visszaengedni Japánba, de visszaszökött, 24-ben kivégezték. Hasakura de Hapon néven
Spanyolországban maradtak japánok, ma 160 leszármazottjuk él. (Gisaku néven rajzfilm róla, rossz…).
Ez volt az egyik legelső, hogy japánok útra keltek a nagyvilágba. Aki tiltás után kinn maradt japán, az
nem mehetett vissza. 

By Tanárnő: Oda Nobunaga a buddhista egyház világi hatalmát leverte, legfontosabb célja az egyház
meggyengítése volt. Felhasználta a kereszténységet a buddhizmus ellen, de nem a kereszténység
kedvéért. Hideyoshi esetében már egy meggyengült buddhista egyházról beszélhetünk – nem sok
dolga volt. Kereszténységgel szemben óvatosabb volt, ekkorra több ismeretük volt arról, hogy
Ázsiában pl. mivel jár a hittérítők tevékenysége: kereskedők, katonák is követik, elfoglalás,
gyarmatosítás is lehet a nyomában – veszély. Még Hideyoshi sem fordult vele szembe teljesen,
leverte a Jódó shinshút. Kereszténység: univerzális, Rómában van a feje. Problémás kérdés, hogy
ennek hatása legyen a japán belviszonyokra, mert kívülről irányított. 1587-es rendelet: kitiltotta az
ország területéről a hittérítőket. Nem külföldi vagy keresztényellenesség volt az oka, hanem saját
pozíciójának veszélyeztetését látta benne + idegen eszmeiség attól, amit hangsúlyozni szeretnének.
Ezt még nem vették annyira szigorúan. A hittérítők egymást is befeketítettek, a hollandok
„kalmárszelleme” viszont ügyes volt – ők nem térítenek, csak kereskednek maguk szerint +
rémtörténeteket mondtak a spanyolokról meg a portugálokról. Tokugawa Ieaysuval erős
neokonfuciánus eszmeiség társadalmi szabályok, még inkább előtérbe került az a szempont, hogy a
kereszténységnek eltér az eszmeisége. Itt már nem csak a kereszténységről, a külföldiekről is szó van.
1614-ben rendelet: minden hittérítőt, misszionáriust kitessékeltek az országból. Akik ennek
ellenálltak, esetleg japánok bújtatták őket, azokat kivégezték – komoly megtorlás, szentkép taposása.
1637-38: shimabara-i lázadás - – keresztény lázadásnak mondják; valóban sok volt a keresztény, de
jódó shinshú és nichiren követők is voltak, daimyók ellen irányult. Ezt leverik – hollandok segítenek…
- jó indok a kereszténység teljes betiltására, nem csak a papokat tiltják ki, hanem 1639-ben minden
portugált – csak a hollandokat nem. Angolok maguktól elmentek, 20-as években kitiltották a
spanyolokat. 1640-es évekre Japán egy egységes ország. 16. században még külföldi kapcsolatokra
törekedtek, 1600-tól már nem akarták, hogy bejöjjön romboló hatás.

Súlyos következmények: ha valaki nem tartotta be a bakufu rendelkezéseit – pl. nem akartak
felesküdni a bakufura – Nichiren, nem ismert el világi hatalmat – azt ugyanúgy üldözték. Egyes
vélekedések szerint 1630-as években 300000 keresztény, ez soook, soha nem volt ennyi…

Edó-korszak: A Tokugawa rendszer a buddhizmus próbálta meg államvallás-szerűséggé tenni, miután

teljes ellenőrzése alá vonta azt. Kicsit mint az ókorban: állam felügyeletével és támogatásával. Danka
– buddhista templomok körzetei, ahova az azon a területen élők egyházilag tartoztak, oda voltak
kötelesek bejelentkezni. Nyilvántartás eszköze, templom mindenhol volt. Születést, halált, költözést,
utazást be kellett jelenteni. Voltak kapuk, ellenőrző pontok, pecséttel lehetett közlekedni. Ez pénzbe
került – állami okmányok, - a templomok kiváló bevételi forrása, nem növelte a buddhizmus
népszerűségét… A Tokugawák a földek elvételével már tetszeleghettek a buddhizmus támogatóiként,
számíthattak a bakufut illetően az ő támogatásukra is.