A Helikon K iadó úgy érezte, hogy a Múlt szü­

letése sorozat - mely felöleli földünk szinte va­

lamennyi nagy kultúráj ának történetét - nem
lenne teljes a magyar őstörténet bemutatása
nélkül. László Gyula, nemzetközi hírű régész­
professzorunk vállalkozott arra, hogy számos
színes illusztráció, tárgyfotó, régészeti lelet,
térkép segítségével - a sorozat kiegészítése­
ként - bemutassa honfoglaló őseink, Árpád
népének mindennapjait. H allatlanul érdekes
könyv született így, mely nem az 1 944-ben
megjelent, A honfoglaló magyar nép élete cÍmű
munkáj ának újrafogalmazása, hanem az azó­
ta eltelt több mint negyvenéves időszak új lele­
teinek, a tudományos kutatás új eredményei­
nek alkotó feldolgozása.
A szerző véleménye szerint őseink két hul­
lámban : előbb az onugorok 7. századi szétraj­
zása idején, később pedig a 9 . század végén,
Árpád vezérletével érkeztek a Kárpát-meden­
cébe. Itt a két ág egységes nemzetté forrott ösz­
sze, s az új évezred küszöbén erős, nyugati
mintájú királyságot alkotott. Ez a folyamat
azonban magas szintű műveltséget, sokféle tu­
dást, nagy tapasztalatot követelt meg eleink­
től, s e könyv éppen annak bizonyítéka, hogy
ők mindezzel valóban rendelkeztek is.
László Gyula művének lapjain rendkívül
színesen, érzékletesen elevenedik meg a IO.
századi magyarság élete, mindennapos mun­
kája, hiedelemvilága, egész anyagi és szellemi
kultúrája. Az értékek megbecsülésére, valódi
nemzeti önismeretre neveli olvasóját.
 , ,

LASZLO GYU LA

HELIKON
KÖSZÖNTJÜK AZ OLVASÓT
Ez a könyv nem egy a megszokott történelemkönyvek
közül. Nem foglalkozik harcokkal, a népek és a hata­
lom eltolódásaivaJ,1 annál többet a mindennapi élet­
teP Voltaképpen Árpád népe életének megidézését
szolgálja. Több mint negyven éve jelent meg A honfog­
laló magyar nép élete cÍmü könyvem,3 azóta több fiatal
nemzedék nőtt fel, és megnyíltak a kutatás lehetőségei
az őshazák felé is. Igen sok új tudnivalóval lettünk gaz­
dagabbak. Most sem foglalkozunk nagy fejedelmeink­
kel, bármennyire szeretjük és tiszteljük " párducos Ár­
pádot" . Nem róla beszélünk, hanem megkíséreljük a
hétköznapok dolgos emberének, a földmívesnek, csi­
kósnak, gulyásnak, az íj készítőnek, a kovácsnak, a fa­
zekasnak, a méhésznek, a halásznak és társaiknak be­
mutatását, amennyiben adatainkból következtetni tu­
dunk reájuk.4 Megmaradunk hazánk földjén, amely
nem régen még azonos volt a Kárpátok medencéjével,
és nem nézünk messzebb, sem a kievi állam hatalmára,
sem a kazár birodalomra, avagy Bizánc földreszálIt
mennyországára, az aacheni udvar komor hatalmára,
nem beszélünk Berengár királyról sem, vagy nyugati
társairól, de szót ejtünk a halászokról, a " kalandozók "
lovairól és fegyvereiről, a család életéről, az asszonyok,
leányok munkájáról, a szórakozásról éppen úgy, mint
a lóversenyekről. Egyszóval munkás és játékos min­
dennapjaink őseit keressük, munkájukat becsüljük, já­
tékaik, dalai k szépségét kutatjuk, érdekel, hogy mit
énekeltek, milyen volt a menyegzőjük és milyen a teme­
tésük, hogyan képzelték el a másvilágot. Közben egy
pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy nem vala­
milyen távoli múlt ismeretlen népéről van szó, hanem
a magyar nép, népünk elődeiről, és szeretettel, tisztelet­
tel, de igazságosan akarunk szólni róluk.
Őstörténetünk és honfoglalás korunk műveltségé­
nek kutatói eddig leginkább azzal törődtek, hogy mit s
mikor " vettünk át " idegen népektől. Mert aminek nem
volt például finnugor megfelelője szavaink közt, ahhoz
nem lehetett ősi soron j ussunk, így tanították nekünk;
mintha jóformán egész műveltségünket másoktól kap­
tuk volna. A népek koldusa lettünk volna ? Ha így lát­
juk, alapvető hiba rejtőzködik a " tudományos " gondol­
kodásunkban. Abból kell kiindulnunk, hogy nemcsak
nekünk, de minden népnek mindene megvolt, ami az
akkori életéhez kellett ! Természetesen terjedtek el - né­
pektől függetlenül - találmányok, újítások, munka­
módszerek ; ilyeneket a magyarság is átvett, és nyoma
a szókincsünkben is kimutatható. Annak a ténynek,
hogy "ezt emettől " , vagy " azt amattól " vettük át, az
oka nem korábbi műveletlenségünk volt, hanem az új
igény.
E könyv nagyrészt egykorú adatokra épül , de fel­
használja a honfoglalást követő századok krónikáit,
mindazt, amit régészetünk, néprajztudományunk, ál­
lattan- és növénytan-kutatásunk, történelemtudomá­
nyunk, nyelvészetünk a magyar múltról megállapított.
Csakhogy a múlt nem azonos azzal, ami megmaradt
belőle. N agyrészt csak a szilárd anyagokból való tár­
gyak vagy a nyelvi emlékek maradtak meg, az érzelmi,
lelki mozzanatok a semmibe enyésztek. Mi megkísérel­
jük feleleveníteni azt is, ami feledésbe merült, mert
enélkül a múlt nem élet, legfeljebb csak technika- és
esemény történet.
Természetesen ez a könyv nem egy ember munkája,
hanem sok-sok kiváló magya r - és részben más nemzet­
beli - kutató munkáját fogja egybe. A szerző maga is
mintegy ötven évet töltött el a magyar nép múltjának
kutatásával, és e kQnyv alapvonalai az ő felismerései
nyomán rajzol6dtak ki.' Elsősorban a 895-öS honfogla­
lás népével, Árpád .magyarj' a ival foglalkozik, de figyel
a 670-es első honfoglalás onogur-magyar népének ha­
gyatékára is, amelyet az i.dők múltával már nehéz szét­
választani Árpád népének hagyatékától.
A kép és szöveg kiegészíti, támogatja egymást. Nem
vesztegetjük a szót arra, hogy a látott dolgokat hossza­
dalmasan le is írjuk, hiszen a képaláírások segítenek
abban, hogy a kép szervesen illeszkedjék a szöveghez.
A kép és szöveg együttesen adja a mondanivalót.
Lesz-é erőnk, képességünk és időnk beváltani ennyi
fogadkozást? Ehhez a M úzsákat kellene megidéznünk,
ám ők eltűntek a fényességes egekben, az igazságke­
resők léptek helyükbe. Velük indulunk útnak, és kö­
szöntjük az olvasót.
1 986. március 1 4-én I LÁSZLÓ GYULA
 IDŐRENDI TÁBLÁZAT

r. e. 1 5 000-800 az orosz erdővidék és Dél-Szibéria régészeti műveltségei ( Keleti-gravetti, szvidéri,

kundasigíri, fatjánovói, voloszovói , fésűs-gödröcskés kerámia, afanaszjevói, balánovói,
turbinói, andronovói, abasevói műveltségek. Bővebben : A magyar történelem
kronológiája, Budapest, 1 9 8 4 kötetben)
800-25 0 Ananyinó
400-300 korai szarmata
250-i . sz. 200 pjánobori műveltség
r. sz. 200-900 lomovátovói műveltség
46 3 a Priszkosz-féle népvándorlás népei (köztük az urogok és onogurok)
5 27 Muagerisz (a magyar név első előfordulása ?) megöli a Meotisz vidékén Gordasz " királyt" ,
a testvérét
567-'--9 6 3 a kazár birodalom
679-680 K uber Kovrat fia népével együtt Pannóniába jön (az onogurok honfoglalása)
811 Bizánc és Bolgária viszályában szerepelnek az onogurok
839 az AI-Dunánál feltűnnek az onogurok . K angar-szavartüaszfalü háború, az utóbbiak
Kaukázusba költözése
7. sz. vége-9 . sz. sok onogur név a nyugati forrásokban
882 egy "magyar király " találkozása M etod szerzetessel a Duna mentén
886-88 9 Konsztantinosz Porphürogennétosz szerint a magyaro k 3 évig együtt élnek a kazárokkal
889 Regino a besenyőktől elszenvedett vereségünkről
8 94 a magyarok támadása Levente vezetésével a bolgár Simeon csapatai ellen
895 a honfoglalás kezdetei Árpád vezetésével
895-900 a Kárpát-medence elfoglalása
899-945 a " kalandozások " kora
904-9 1 2 Bölcs Leo Taktikája
907 Árpád halála
920 Dzsajhání bokharai tudós beszámolója a magyarokról
9 30 I bn Ruszta és 1 050- 1 0 53 között Gardizi tudósításai
948-952 Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása cÍmű művében bőséggel ír
a türkökről (magyarok), a kazárokról, a besenyőkről és a szlávokról
972 Taksony nagyfejedelem halála, Géza fejedelem uralmának kezdete, a magyar állam
megalapozása
 /
1. A TERMÉSZET ÉS AZ EMBER
Európa a hatalmas eurázsiai szárazföld nyugati félszi­
gete. Ezen a Kárpátok magas hegyei körülvesznek egy
medencét. Ez a zárt, földrajzilag egységes terület volt
a történeti M agyarország. A régi utazók, mint tejjel­
mézzel folyó Kánaánt írják le.
Freisingi Ottó püspökS I 1 47 -ben utazott át M agyar­
országon, s többek közt így írta le : " . . . belsejében nagy
kiterjedésű síkság, melyet jeles folyók és vizek öntöz­
nek. Erdőkben felette gazdag, erdei tele vannak a va­
daknak mindenféle faj táj ával és felületének szépsége
éppen olyan bájos, mint amilyen dús földjének termé­
kenysége . . . úgy, hogy mintegy Isten paradicsomának,
avagy pompás Egyiptomnak - boldog Arábiának - le­
hetne nevezni . . . " Anonymus, Béla királyunk egykori
jegyzője, aki feltehetően a I2-I 3 . század fordulóján írt
a magyarok dolgairól (Gesta Hungarorum), több he­
lyen emlékezik meg a K árpát-medence gazdagságáról,
szépségéről. Például, amikor Árpád megáll U ng várá­
nál : " a vezér és övéi látták a föld termékenységét, min­
denféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag hal
van a Tisza meg a Bodrog folyamok ban : s ezért a föl­
det kimondhatatlanul megszerették . . . A földet Árpád
csak azután foglalta el, miután Salán fejedelemtől két
korsót tele a Duna vizével, egy nyalábot Alpár homok­
jának füvéből [megkapott], hogy megtapasztalhassa,
vajon édesebb-e Alpár homokjának füve a szcítiai tá­
jaknak, azaz Dontu-mogyernek a füvénél és a Duna
vize vajon jobb-e a Don vizénél . . . Árpád pedig Pan­
nonhalma hegyéről gyönyörködött Pannonia földjé­
nek szépségében. "6 Mondanunk sem kell, hogy a szép­
ségen nem a táj festői gyönyörűségét értették, hanem a
föld termékenységét, vad ban és halban való bőségét.
Szinte közmondás volt középkorunkban, hogy " a Ti­
szának fele víz, fele pedig hal " .
Részletesebb leírást kapunk Oláh Miklós ( 1 49 3- 1 56�)
esztergomi érsek Magyarország leírásában ( 1 53 6). O
korának kiváló humanista főpapja volt, Rotterdami
Erasmussal folytatott levelezése késő középkorunk
nagy értéke. Tőle idézünk most részeket,7 bár a honfog­
lalástól mintegy hatszáz év választja el, a magyar föld
képe nem sokat változott ez alatt az idő alatt, mivel
belterjes földmívelésre, állattenyésztésre még alig ke­
rült sor (Bertrandon de la Brocquiere lovag 1 433 -ban
még hatalmas, ridegen tartott ménesekről számol be az
Alföldön keresztülutazva),8 folyószabályozásra még
kevésbé. Oláh M iklós érsek leírása tehát megközeliti a
magyar föld honfoglaláskori állapotát. Ez az állapot is
már " kultúrtalajnak " számít, hiszen az avar időkben, s
még azelőtt, nagy lakosságú falvak sűrű hálózata élt e
tájakon . Nézzük tehát az érsek leírását : " M agyaror­
szág az összes emberi szükségletekkel gazdagon meg
van áldva. Földje fekete, kövér és termékeny ; csekély
munkával is bő termést hoz létre, trágyázás sem szántó­
földeken, sem szőlőskertekben nincs szokásban, kivé­
telt csupán a mostohább hegyes vidékek képeznek . . .
Bor M agyarország minden vidékén terem . . . Nemes,
erős, tüzes, érdes, könnyű, középszerű stb. borok min­
denféle válfaj ban előfordulnak, de több a fehér, mint a
vörös bor . . . Dinnyét és tököt számtalan válfajban a
szántóföldeken tenyésztik; nyáron a bor, víz és gyü­
mölcs behűtésére - ahol hideg pincék nincsenek -jégve­
remben tartott jeget használnak. Fácán, erdei és mezei
fogoly, rigó, fajd és egyéb szárnyas állat mindenütt
nagy bőségben fordul elő . . . A kövér és terjedelmes le­
gelők sok ezer lovat, ökröt, juhot és kecskét táplál­
nak . . . Méh és méz szintén bőven kapható . . . A lovak
szépek és gyorsak, legtöbbre becsültetnek az erdélyi,
székelyföldi és oláhországi lovak. A temérdek szarvas­
marha, kecske, juh stb. nemcsak a belszűkségletet fede­
zi, hanem még más országoknak is jut belőle. Olaszor­
szág velencei tartományát, Ausztriát, M orva-Cseh-,
Svábországot és·Németországnak a Rajnáig terjedő ré­
szét M agyarország látja el szarvasmarhával . . . min­
denféle kisebb, nagyobb vad szintén olyan nagy bőség­
gel fordul elő, hogy mindenki szabadon vadászhat, ma­
darászhat . . . A halak nevezetesebb válfajai : a csontnél­
küli halak, úm. viza, kecsege, süllő, pisztráng stb . . . .
mindez kimondhatatlan bőségben tenyészik . . . Hévi­
zek az egész országban lelhetők, némelyek malmot is
haj tanak. A meleg fürdő k mindennemű betegségek
gyógyítására igen hasznosak . . . M agyarországon egy­
mást érik az arany-, ezüst-, vas-, réz-, ón-, gálicz, vörö­
ses fehér márványbányák ; ezenkívül alabástromot és
ólmot is ásnak . . . Kősóbányáik . . . stb. " Valóban tejjel­
mézzel folyó Kánaán, s hogy ez előbb is így volt, azt
tanúsítja Szent László törvénye ( 1 07 1 ),9 amely tiltj a a
lovak és az ezüst kivitelét, s egy még korábbi adat :
Szvjatoszláv kievi herceg nyilatkozata, hogy átteszi
székhelyét Perejaszlavecbe, mert a magyarok odahord­
ják lovaikat és ezüstjüket. 10 Ez a még a 10. század végé­
ről való nyilatkozat világosan mutatja, hogy földünk
gazdagsága már korán lehetővé tette a külkereskedel­
met. Egészítsük ki Oláh M iklós aránylag kései nyilat­
kozatát néhány koraival, így Ajtony hatalmas ménesei­
ről [I I. század eleje] , II vagy az első keresztes hadakkal
vonuló Guilbert nogent-i apát soraival : 12 " Se szeri, se
7
 J
\
) \

"1 (
) \
)
(
\

I. A mai országterület honfoglalás kori tájtípus térképe

Szerkesztette: Dr. Somogyi Sándor.
Jelmagyarázat: I. Ligetes, lápos, azonális talajú és növényzetű
alacsony árterek, gyakori árvízborítással. II. Magas árterek,
időszakos árvízi elöntéssel, a szigeteken, partokon
halásztelepekkel, nyáron állattenyésztéssel. III. Löszös,
ármentes síkságok az állandó vagy téli szállásokkal.
C::::J I.
� VI.
IV. Homokos hordalékkúpok, ritkább lakossággal.

----
� II.
� VII.
V. Alföldperemi síkságok, az erdőirtások helyén földműveléssel,
állattenyésztéssel. VI. Szubkontinentális és szubmediterrán

� III. I§§§§ VIII. éghajlatú dombságok, kiterjedt erdőirtásokkal.

VII. Szubatlantikus éghajlatú dombságok kevert erdőkkel.
VIII. Hegységközi zárt medencék az erdőirtás és megtelepedés
EZJ] IV.
� IX.
kezdeteivel. IX. Szubkontinentális és szubmediterrán alacsony
begységek, kevert erdőkkel. X. Középhegységek hűvősebb,
ITIIIIIll V.
.. X. csapadékosabb jelleggel.
2. Magyar tájak
száma toronymagasságú búzaasztagoknak, a nyájak­
nak száma is töménytelen . . . "
A természet adományainak kimeríthetetlen bőségét
a Kárpát-medence szerencsés földrajzi fekvésének kö­
szönheti. Földrajztudósainkat kell idéznünk ennek
megvilágítására :13
" Nagyjából egyenlő távolságra fekszik mind az É­
szaki Sarktól, mind az Egyenlítőtől, azaz a mérsékelt
övbe esi k . A természeti földrajzi helyzetet meghatározó
további tényező a tengertől, azaz az Atlanti-óceántól és
a Földközi-tengertől való távolság, amelynek követ­
kezménye különösen az éghajlatban nyilvánul meg.
U gyancs�k az éghaj latra gyakorol jelentős hatást az a
körülmény, hogy Magyarország hegyekkel körülzárt
medencében fekszik . . . M agyarország [a jelenlegiről
van szó ! L. Gy.] kis ország. Területe nem éri el Európa
területének l %-át sem, népessége pedig Európa lakos­
ságának 2 %-át sem [a történeti M agyarországra vonat­
koztatva ezek a számadatok nagyjából háromszorosan
veendők ! L. Gy.] . . . a középső Duna-medencében ta­
lálkoznak egymással a nyugati- és közép-európai lom­
boserdőségek alkotófajai, a dél-orosz sztyeppék és a
földközi- tengeri fióra képviselőivel . . . Az A lföld ter-
mészetes ál1apotában az erdős-sztyep képét mutatja . . .
Ritkás erdők, lápok, árterek menti füzesek váltogatják
egymást nagy kiterjedésű sztyep-rétekkel . . . ártéri lá­
poserdők, mocsarak, ártéri belvizek, hínár-társulások,
tündérrózsa-hínár, nádasok-gyékényesek, magas sáso­
sok, mocsáros rétek, füz, nyár ligeterdő, szil-kőris­
tölgy ligeterdő és láp i bokorfüzes váltogatják egymást
(az Alföldön) . . . szarvas, őz, dámvad, vaddisznó, tú­
zok, nyúl, fogoly, fácán, fürj, bölény, medve, hiúz, vad­
macska a legfontosabb állatok. "
Ha valaki ma végigutazik ezeken a tájakon, másfajta
gazdagságnak lehet tanúja : szabályozott folyók, lecsa­
polt mocsarak, az egykori "ingyen adott " természeti "teri­
tett asztal " helyett. Mi azonban maradjunk a magyar föld
ezer-ezerháromszáz év előtti képénél. A föld élete és a
benne s belőle élő ember egymást áthatva alakul. Így a
magyar ember is átalakult földje képére és hasonlatos­
ságára, miközben maga is alakította környezetét. Az
első világháború óta öt nép osztozkodik e területen,
csupán a közepe maradt meg Magyarországna k .
A 1 9-20. századi nagy változások ellenére hiba lenne
arra gondolni, hogy a honfoglaláskor a magyar föld
még ősál1apotban lett volna . Az utolsó jégkor elmúlása
II
óta az ember termelőmunkával teremtette meg életfel­
tételeit, s így az őskortól kezdve minden nép alakított
valamit földünkön. Az időszámításunk előtti 4-5000
év óta számolhatunk földmíveléssel és állattenyésztés­
seI . Ez jelentősen megváltoztatta a növény takarót, kü­
lönösen ha az irtásokat is számításba vesszük . A kora
vaskortól kezdve nagyméretű építőtevékenység folyt :
előbb földvárak és falvak, városok, maj d a rómaiaknál
kőből épült táborok, utak, amfiteátrumok létesültek.
A római utakat a középkorban is használták. Az ős­
kortól kezdve hatalmas földsírok (kurgánok, korhá­
nyok) dombj ai változtatták meg a táj képét, később
határhalmok emelkedtek. A favázas földsáncok emelé­
séhez nagymérvű erdőirtás volt szükséges. Eddi� a tu­
domány nem számolt azzal, hogy közvetlenül Arpád
népének megjelenése előtt a nagy, néha sok ezer sírt
magukba foglaló késő avar-onogur temetők egyúttal
nagy falvak hálózatának bizonyítékai, s ezek a földmí­
veléssei, állattenyésztéssel foglalkozó falvak megérték
Árpád népének megjelenését. 14
Ennyi talán elég annak érzékeltetésére, hogy Árpád
magyarjai " kultúr táj ba " telepedtek, s ebbe bele kell
értenünk a háziállatokat, a termesztett növényeket is,
amelyek többé-kevésbé átvészelték a népvándorlás ko­
rát.
Egy jelenség azonban alig változott az őskortól a 1 8.
századig, különösen az Alföldön : a vizek széles elterü­
lése. Erről is kell szólnunk röviden, mert e tény nem­
csak a települést szabta meg, hanem a közlekedést is.
A 19. században ez az állapot is gyökeresen megvál­
tozott. Míg régen - a térképeken is jól látható - széles
árterületek kísérték a folyóvölgyeket, ma folyamaink
magas védősáncok közt hömpölyögnek. Az azelőtti ár­
tereket napjainkban szántóföldek, utak, falvak, váro­
sok népesíti k be. Ez a hatalmas változás azonban nem­
csak a földrajzi tereket, hanem az egész élővilágot érin­
tette. Emberek, gulyák, ménesek, nyájak, kondák élete
szorult kis területre és megváltozott az egész addigi
gazdálkodás. A réti vizek kiszáradásával tucatnyi fog­
lalkozás szünt meg (pákászok, réti emberek, darvászok
stb . ). Az éghajlat is észrevehetően megváltozott, az is­
tállókba szorult állatok élete is másként alakult, mint
elődei ké. A fogyó legelőkön a pásztorok utódai is las­
san hozzászoktak az új életfeltételekhez.
Ha figyelmesen nézzük a két térképet, akkor mindezt
leolvashatjuk róluk. Az egyik térkép a vizek 1 9. századi
szabályozása előtti állapotot tünteti fel, a másik a hon­
foglalás kori M agyarország értelmezett térképe. Mind­
kettő földrajztudósaink munkája.1S Az utóbbin külö­
nösen a bükkerdők határát figyeljük meg, mert nagyjá­
ból ez a határa Árpád magyarjai (valamint az őket
megelőző onogur-magyaro k) településének.
M íg ma a védőgátakat átszakító, pusztító árvizek
természeti csapások, régente a gát nélkül fokozatosan
teret hódító áradások az emberek számára valóságos
áldást jelentettek. Ú gy várták, akárcsak az egyiptomi-
12
a k a Nílus áradását. Hiszen így termékeny iszap került
a földekre.
Ennek igazolására idézünk egyik vízügyi szakembe­
rünk könyvéből, amelyet a Közép Tisza-vidékről írt : 16
" A folyók árvizei, amelyek pótolták a csapadéksze­
gény medence középső részének vegetációs vízigénye­
it . . . mindenkor pozitív tényezőként hatottak . Nem­
csak a galériaerdők kialakulása köszönhető nekik, ha­
nem a rétek, legelők, sőt helyenként kertek és szántó k
természetes »öntözése«, illetve termékenysége is. A leg­
ősibb falvak és azokat körülvevő kertek és szántók az
egykori árvízmentes téli szállások helyén egyrészt az
állatok, másrészt az árvizek iszapja által megtrágyázott
területeken alakultak ki . . . a Tisza pályáját szinte fo­
lyamatosan kíséri az árvízmentes hátakon keletkezett
települések sora . . . Az egész Nagykunság területének
nagyobb fele e vízfolyások, ill. a Tisza és a Hortobágy­
Berettyó folyók árterülete volt, amelyet évente rendsze­
resen »megöntöztek« az árvizek . . . Ez a természetes
rét- és legelőöntözés volt az egész Nagykunság híres
marhatartásának és egész rideg állattenyésztésének
- egész gazdasági életének - az alapja. " " Az éltető fo­
lyóktól távolabb eső területek mindig is ritkábban la­
kottak voltak, mint a Tisza, a Körösök és az egyéb fo­
lyók mente . . . "
Ezek a nagy tudománnyal megszerkesztett térképek
emberi sorsok feletti ítéleteket is tartalmaznak . Nép­
rajztudósaink a régi időket még megélt öregektől szed­
ték össze ennek az elmúlt életnek fakuló emlékei t . n
Íme : " A [pákász] a rét valamelyik kis szárazulatán nád­
kunyhót ültetett, s abban húzta meg magát, míg a tél a
faluba vissza nem szorította. Halászott, csíkászott, tek­
nősbékát fogott, nadályt szedett, madarászott, toj ást
keresgélt, darutollat gyűjtött, meg gyógyfüveket ; ve­
remmel, tőrrel, csapdával farkast, rókát fo.s;ott, hogy
bundáját lehúzza ; némelyik méhészkedett. Osszel gyé­
kényt vágott, télen nádat . . . A pákászok közül kerültek
ki a füvesek is. Elmondhatjuk, hogy ők voltak a régi
Sárrét vándor patikusai. Az öregek emlékezete szerint
a rét nagyon sok gyógyfüvet termett, amelyeknek
olyan hatalmas erejük volt, hogy még a sír széléről is
visszahozták az embert. "
Nemcsak az élővilág paradicsoma volt a mocsaras
rétség hatalmas nádasaival, hanem ha j ött a tatár, jött
a török, jól meg lehetett bújni szigetjein. Ide ugyan sen­
ki sem merészkedett a menekülők után, mert bizony
könnyen a láp fenekére került. Ez a kis közbevetés érte­
ti meg talán legjobban azt, ami már történelem : itt min­
den nép át tudta vészel ni a rablást, dúlást, hódítást,
nemcsak a török-tatár időkben, hanem azelőtt is, ami­
kor a hunok, avarok hódoltatták a területet.
A két térkép voltaképpen történelem, legfontosabb
tanulságait ekként foglalja össze Somogyi Sándor : 18
" . . . A honfoglaló magyarságra nagyállattenyésztő és
földművelő életmódjának gazdasági kényszerén át ha­
tottak a korabeli természeti adottságok. Életmódja az
j
erdős sztyep és a sztyep átmeneti területsávjához kötő­
dött. Elsősorban ilyent keresett új hazájában is, hogy
megszokott életmódját folytathassa. Miután hazánk­
ban az erdős sztyep a medence belsejének - viszonylag
és periodikusan - száraz, lösszel, homokkal fedett terü­
leteire terjed ki, a magyarság első szállásterületei is túl­
nyomórészt egybeesnek ezekkel az üledékkel borított
felszÍnekkel. De ezen túlmenőleg megszállták a hon­
foglalók a peremi alacsony hegységek és dombságok
világos, ligetes, tisztásokkal tagolt völgyes zónájának
jó részét is, mert erdőirtás és égetés révén állataiknak
legelőt, gabonatermelésükhöz szántóföldet tudtak ott
kialakítani . . . " Anélkül, hogy elébevágnánk a későbbi­
eknek, jegyezzük meg, hogy a honfoglaló magyarok
temetői majdnem kivétel nélkül homokos területen
vannak.
Röviden megismerkedhettünk tehát Árpád honfog­
lalóinak " helyszínrajzával " . Ez azonban valóban csak
a színtér volt, amelyen az események, a mindennapok
lezajlottak. Bár az ember és a táj egybeforrásáról a ké­
sőbbiekben esik szó, itt elöljáróban csak a következők
szolgáljanak a vad- és termesztett növényvilágról, a
vad- és tenyésztett állatvilágról :
A növényvilágot nagyban megszabta a vizek széle­
sen szétterülő volta. N agyjából a következő növény tár­
sulások foltjai borították hazánkat : erdős sztyepek, li­
getes, lá pos árterek ; puhafás ligeterdők, mocsári er­
dők, lápos nádasok nyílt vízi foltokkal ; réti talajú ke­
ményfás ligeterdő típusok, lefolyástalan medencékben
sziki növények : tatárjuharos lösztölgyes ligetek ; barna
erdőtalajú lösztölgyesek ; cseres tölgyesek ; gyertyános
tölgyesek, erdei fenyvesek, bükkösök. Mindezek kü­
lönböző kihasználási lehetőségeket kínáltak az állatte­
nyésztés számára, illetőleg a földművelés számára. De
nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy jó néhány
mesterség számára is szükséges volt az erdő, például az
íjasmesternek, a nyergesnek, a tegezkészítőnek, a jurt
farácsát készítő mestereknek, a boronaház-építőknek,
a palánkkészítőknek, a háztartási eszközök faragóinak
(teknők, csanakok stb. ), úgyhogy számolnunk kell er­
deink korai megszállásával. A " lovasnomád legenda "
a füves síkságokra szorította szállásterületeinket. Ú gy
látszik, valójában a bükkerdők alkották a magyar szál­
lásterület határát.
A természetes tájban élő fontosabb állatfajták, ame­
lyeknek csontjai telepeinken, sírjainkban kimutatha­
tók, a következők : az őstulok, a bölény, a barnamedve,
a jávorszarvas, a hiúz, a hód, a házikutya, a bivaly, a
j uh, a császármadár, a háziasított kecske, a háziasított
disznó, a ló, a házityúk, a patkány, a teve, a liba, a házi
macska, a házi szamár, a pulyka, az üregi nyúl, a fácán,
a vándorpatkány, a tőkésréce, 'a muflon, a pézsmapo­
cok és természetesen az őz és a szarvas. Érdekes megfi­
gyelni, hogy a telepeken talált leletek közül a háziálla­
tok csontjai 96 % -ot tesznek ki, míg a vadászott állatok
csak 5 %-kal szerepelnek. Ebből a tényből arra kell kö-
vetkeztetnünk, hogy - akár később a középkorban -
csak a terület ura és annak családja vadászhatott. I s­
merve népi vadfogásunk ezer fortélyát, nem kétséges,
hogy csapdákkal, hurkokkal, hálókkal való orvvadá­
szat akkor is folyt. Akárhogyan is magyarázzuk, any­
nyit megállapíthatunk, hogy a vadászat nem volt lét­
fenntartó foglalkozás.
Eddigi könyveink az állatfajták hasznosítását na­
gyon leegyszerűsítve tárgyalták, inkább csak bundájá­
nak, gyapjának feldolgozását - a vadaknál - és a tejho­
zamot - a háziaknál - figyelték, pedig az állatoknak
úgyszólván utolsó grammját is felhasználták ! Erről egy
külön fejezetben szólunk.
Most essék szó Árpád magyarjairól, mint a termé­
szet részeiről, tehát nem mint műveltséget és mestersé­
get hordozó, teremtő és államot alkotókról, hanem
pusztán mint természeti-élettani jelenségekről. Az élet­
tani ember tudománya az embertan (antropológia),
amely főként a csontmaradványok, a csontvázak alap­
ján ítél.
Ezek a leletek szolgálnak alapj ául a következőknek.
Ám mindjárt tegyűk fel a kérdést, hogy csak Árpád
magyarjainak embertanát vesszük-e figyelembe, vagy
az első honfoglalók onogur-magyar népét i s ? A továb­
biak szempontj ából itt a kérdés szintehogy értelmetlen.
Az élettani jelenségek nem ismernek nyelveket. Annyi
bizonyos, hogy Árpád magyarjai az itt talált onogur­
magyarokkal összeolvadtak, s e két csoport alkotja a
mai magyar nép alaprétegét. A peremeken megjelenő
szlávsággal a kezdetben aligha keveredtek akár a helyi­
ek, akár Árpád magyarjai.
Az embertan eredményeit messzemenően befolyá­
solta az a régészeti felismerés, hogy a temetők nem a
mai nagyvárosi temetők példájára keletkeztek, tehát
nem volt egy korai részük, magjuk, mely az idők telté­
vel mind tovább terjeszkedett, hanem a nagycsaládok,
nemzetségek egyszerre több gócban kezdtek temetkez­
ni, mígnem a sírok végül összeértek. Nos a régebbi em­
bertani kutatások százalékszámításaiban a tudósok az
egész temetőt egységben szemlélték, és az oda temetet­
tek különböző fajtajellegének keveredését így állapí­
tották meg, jóllehet például az egyik vagy másik fajta­
jelleg a temetőnek csak egyik vagy másik területére voÍt
jellemző. Ekként a jellegek összekeveredtek. Újabban
- a régészet indítására - a csoportokat külön-külön
vizsgálják, és az egyes csoportok embertani jellege így
sokkal tisztábban rajzolódik ki.
Történeti forrásokból (Theophylaktosz Szymokattesz)19
is tudjuk, hogy a honfoglaló avarok (568) két népből
álltak : az uar és a hyon törzsből (varchoniták), hozzá­
j uk csatlakozott még a 6. század végén a zabenderek,
tarniachok és kotzagerek népe.D A 7 . században az
avar uralom alatt élő bolgárok népe fellázadt. Így az
avar uralom első felében hat népből álló ötvözet népe­
sítette be hazánkat. Ehhez csatlakoztak az onogurok
6 70 tájban, az első magyar honfoglalás népei . Ezek is
13
 ..
..
.. . LZJ
;(f2CJ
·· 0 � 2

� 3

� 4

[JTI 5

CJ 6

illIITI 7

I�:�f�:·�rl 8

�
---- 9

10

II

12

. ",'
."

o
-­
....
éJ··
. ,'
r
,"
"
8< (�.-\
.I
•

,
\ c::zs.. _.1
\. _
.
.....
.. - .
. " . _._.
- ...
.,0_._.- "
- �._.-
. 0, ._._.-.
C'0,
.- °_0
,
'
,._._.
_'-'­

.-.-. _ .-.
-. ...
3 · A földrajzi-éghajlati viszonyok és a II. századi magyarság
szállásterületének összefüggése.

Jelmagyarázat: I. eolitikus üledékből képződött löszök; 2. folyóvízi

üledékekből keletkezett lösszerü képzödmények; 3. áttelepített és
egyéb módon képződött lösszerű üledékek; 4. löszvályog;
5· futóhomokos és homokos felszínek; 6. alluviális (jelenkori
folyóvízi) lerakódások helyei; 7. a hegységek idősebb kőzetei;
8. kavicstakarók ; 9. tőzeges képződmények; 10. az évi 600 mm-es
csapadék határvonala; IL a bükkösök elterjedésének alsó határa
12. a magyarság I I. századi szállásterületének határa.
 ",
\
._ .......
" -
. .
. ..
. .
• Árpád magyarjainak
temetői
• késő avar-onogur
lelőhelyek
4. Késő avar (onogur) és az Á rpáddal bejött magyarok lelőhelyei.
legalább három elemből ötvöződtek : volt egy volgai
tájakról származó népük, egy belső-ázsiai rétegük és
egy Kaukázus környéki (ez volt az uralkodó onogur
réteg).2J Ezenkívül tudjuk, hogy az egykori hun uralom
népei közül jelentős számú gepida élt az avarokkal
együtt, és a Dunántúlon számolhatunk csekély római
kori örökséggel, vagy újabb kori romanizált elemek
bevándorlásával . Erdélyben semmi nyoma nincsen ró­
mai kori lakosság fennmaradásának . 22
Amikor tehát az avarok " embertani megjelenéséről "
beszélünk, meglehetősen különböző népegyéniségeket
kellene összefognunk . Anélkül, hogy részletekbe me­
nően elidőznénk az avar kori népességnél, elegendő itt
annyit tudnunk, hogy az avarokkal, az avar korban
erős keleti jellegű népek telepedtek hazánkba, többek
közt mongolidok, pamíriak, turanidok és keleti medi­
terrán emberfaj ták . Ezek a honfoglaláskor nem pusz­
tultak el, hanem beleolvadtak a hódító Árpád népébe
(vagy fordítva ?). Bartucz Lajos, a magyar embertan
nagy mestere állapította meg23 például, hogy mivel Ár­
pád magyarjaival nem jöttek mongolidok, a középkori
és mai magyarságban található mongol idok az avar
kor népességének örökségei. Természetesen ésszerűt­
len lenne feltenni, hogy valamiféle csodás kiválasztás
révén csak a mongoloidok érték meg Árpád népének
megjelenését. Nyilván az avar kori s főként onogur né-
16
� - ...
-
.; .... _"
I
.'
pesség tagjai is. A hódítókkal ötvöződve így alakult ki
a középkori és a mai magyar nép, mely a későbbiekben
még újabb keleti és nyugati népekkel is keveredett.
KÖZJÁTÉK
Néhány szót a " kettős honfoglalás " feltevéséről, mivel
e könyvben többször hivatkozom reá. Rövidre fogva ez
azt jelenti, hogy amikor Árpád magyar népe megjelent
a Kárpátok medencéjében, itt már nagy tömegű ma­
gyar népet talált. Kérdés : minek alapján állítom ezt ?
Mindenekelőtt Árpád népének és a késő avar népnek
régészeti hagyatéka igen jól elkülönül (más a temetke­
zés módja, más a fegyverzet, a viselet, a lószerszám stb.,
stb . ) . Nos e két nép temetőinek térképre vetítése azt
mutatja, hogy nagyrészt nem egymásra települtek, ha­
nem életmódjuk szabta meg elhelyezkedésüket. A késő
avarok az agyagos földet vették birtokukba, és hatal­
mas, több száz, sőt néha több ezer síros temetői k van­
nak, ami egyúttal azt jelenti, hogy falutelepülésekben
éltek. Árpád népének viszont kicsinyek a temetői, és
homokos területeken, szigetközben találhatók, ami ar­
ra utal, hogy ők feltehetőleg inkább az állattenyésztők
voltak. A két leletcsoport tehát egymást mozaikszerű­
en kiegészítve népesíti be a Kárpát-medencét. A I I .
századtól már falu-, patak- és dűlőnevek árulkodnak
arról, hogy a medence belsejében majdnem tisztán ma­
gyar telepeket, a peremeken, főként a Kárpátokban
szláv településeket találunk (Kniezsa I stván térképe).
Mármost az egészben az a meglep ő - s ez az alapja az
elméletnek is -, hogy ahol a késő avar temetők sűrűjét
találjuk, ott a helynevek is nagyrészt magyarok, akár­
csak Árpád magyarjai telepűlésének területén. Ebből
kivédhetetlenűl következik, hogy a késő avar kori né­
pességnek is magyarul kellett beszélnie (hiszen telepeik
neve magyar). Régészetileg kimutatható, hogy az avar
korban a 6 70-680-as években nagy tömegű keleti né­
pesség áramlott be a Kárpátok medencéjébe, nevűket
is tudjuk : ők voltak az onogurok vagy onogundurok.
Számolnunk kell azzal is, hogy minket a földkereksé­
gen mindenütt ungar, Hungarus, Hungaryan, venger
5. A fajtajellegek megoszlása az avar korban. O: mongol jellegű temető, D: mongol és európai jellegü temetők,
f:::, : főkén t európai jellegű temetők.
stb. néven neveznek, ami az onogur névből származik .
Újabban a z is bizonyságot nyert, hogy a 8-9 . század­
ban igen sok onogur név bukkan fel Nyugaton, sőt van
egy strata ungarorum (magyar út) is. Mindez bizonyos­
sá teszi, hogy a késő avar időkben nagy tömegű onogur
élt a Kárpát-medencében, és ezek megérték Árpád né­
pének honfoglalását. Hogy magyar nyelvűek voltak,
azt mutatják a helynevek. Egyik kutatónk világosan
leszögezte, az csupán hagyományos hit, hogy a magyar
helynevek Árpád magyarjaitól származnak, mert sem­
miféle bizonyító anyagunkkal nem sikerült kimutatni,
hogy a Római Birodalom bukása és a I I. századi okle­
veles gyakorlat megindulása közti időben mikor és kik
adták a helyneveket, csak az bizonyos, hogy magyarok
voltak. N os röviden ez a " kettős honfoglalás " feltevése,
amely az ellenvélemények ellenére egyre szilárdabb.
 6. A I I. századi Magyaror zág népessége
Jelmagyarázat: I / magyar helynév; 2/ szláv helynév; 3/ német
helynév; 4/ török településre utaló adat; 5/ 10- I I. zázadi
magyar álvételre valló szláv helynév; 6/ IO-I I. zázadi szláv
átvételre valló magyar helynév; 7/ magyar-némel helynév;
8/ török településre valló adat magyar nevű hely égben; 9/ török
települé re valló adat zláv nevű hely égben; 10/ magyar
folyónév; I I / szláv folyónév; 12 I német folyónév; 13/ török
folyónév; 14/ 10-1 I. századi magyar átvételre valló szláv
folyónév; 151 10-1 I. századi magyar átvételre valló német
folyónév; 16/ 10-1 I. zázadi szláv átvételre valló magyar
folyónév; 17/ IO-I I. zázad elött álvett szláv eredetű német
folyónév; 18/ magyar régészeti lelet; 19/ szláv régészeti lelet (?);
20/ magyar terület; 2 I / magyar terület ritka lako ággal;
22/ szláv terület; 23/ szláv terület ritka lako ággal; 24/ vegye
magyar-szláv terület; 25/ vegyes magyar-szláv terület ritka
lakossággal; 26/ vegyes magyar- zláv terület magyar
többséggel; 27/ vegyes magyar-szláv terület szláv több éggel;
28 / török (besenyő) terület; 29/ vegyes magyar-besenyő terület;
30 I 12. századi magyar előrenyomulás; 31 / 12. századi magyar
előrenyomulás szláv területre: 32 / 12. századi magyar
előrenyomulás ritka szláv területre; 33/ füvetlen (bükk-, fenyő-)
erdők területe; 34/ tó, mocsár, lakatlan pusztaság. (Kniezsa
István nyomán. A 18-19. pont elavult.)

1:2500000
o 20 40 60 60 100 km

• 1 • 6 Tmu\'u 11 B% g 16 C==:J 20 �25 C==:J 30

• 2 7 Loj/a 12 Rábca 17 �21 �26 � 31
• 3 8 S"'iliiJlIfl 13 .... 18 �22 �27 �32
!
O 4 e 9 0",00/\ 14 .. 19 �23 �28 C==:J 33
Kartográflal Vállalat Budapest. t988. 660521 • 5 \.111""/10 Loeil/cs 15 �24 �29 �34
(a) (b)

7 . Turanid (a), uráli ( b), pamíri (c), keletbalti (d) koponyák.

(c) (d)
 F

8. A honfoglalás kor embenípu ai.

A, B, C, F: keletbalti,
D, E : uráli,
0, H : pamíri
l, J, M, : turanid,
K, L: túlnyomóan turanid,
0, P : turano-pamirid,
R : ré zben turanid.
M íg a történészek általában úgy vélekednek, hogy egy­
egy nép ettől eddig élt, és azután felváltotta őt egy má­
sik, a természettudósok jól tudják, hogy az élet folya­
matos.
Bartucz Lajos például így ír az avar kori tömegek
(mert nagyon sokan voltak !) későbbi sorsáról ::M
" Abból a tényből, hogy egyfelől az avarok egy része a
honfoglaló magyarokkal antropológiai összetételében
rokon volt, s hogy másfelől az avarok típusai nem hal­
tak ki, hanem az Árpád-kori magyarságban tovább
éltek, s hazánk különböző vidékein mai napig megma­
radtak, nyilvánvaló, hogy az avarok a magyar nemzet­
test felépítésében elsőrangú antropológiai és etnikai
szerepet játszottak, sőt játszanak még ma is . . . "
Tallózó tekintetünket vessük most Arpád magyarjai­
ra. A különböző számvetések nagyjából abban meg­
egyeznek, hogy Árpád magyarjainak embertani megje­
lenése különbözött az itt talált avar kori népességtől,
mert benne a törökös jelleg uralkodott (turanid, pamíri
és elő-ázsiai fajtajelleg), az ugoros magyarokhoz kap­
csolható réteg még egyötödét sem alkotta a magyarok­
nak (europoszibirid, keletbalti és lapponid), ugyan­
ilyen arányban megtalálhatók köztük a keleti medi­
terrán, déli mediterrán és északi fajtajellegek .25 Ember­
tan-kutatóink kísérletet tettek arra, hogy e típuso k
megosztását társadalmi rétegekhez kössék, és arra az
eredményre jutottak, hogy a törökös jelleg általában
vezető rétegünkre, míg a többi inkább köznépünkre
jellemző.�
Megjelenésében a kis közepestől a magas termetűig
mindenfajta ember megtalálható Árpád népében. ÁI­
talábanjellemző volt valamennyire a rövid, kerek fejaI­
kat. A szem- és a hajszínre népdalunkat szokás idézni :
"
" Se'nem szőke, se'nem barna az igazi magyar fajta.
Amint a magyarságban ötvöződő faj tajellegekből lát­
ható, népünk úgyszólván egész Eurázsiával rokon.
2. /ÁRPÁD NÉPÉRŐL

Az előzőkben Árpád népét mint a Kárpát-medence

életterében megjelenő élettani jelenséget vizsgáltuk,
most a népegyéniség jellemvonásai t keressük benne.
" Szkítiának első királya M ágog volt, a J áfet fia, és ez
a nemzet Mágog királyról nyerte a magyar nevet. En­
nek a királynak ivadékából sarjadt az igen nevezetes és
roppant hatalmú Attila király . . . H osszú idő múlva pe­
dig ugyanazon Mágog király ivadékából eredt Ügyek,
Álmos vezér apj a, kinek Magyarország királyai és ve­
zérei a leszármazottj ai . . . A szittyák valaha igen böl­
csek és szelídek voltak, földet nem műveltek, és majd­
nem semmiféle bűn nem fordult elő közöttük . Ugyanis
nem voltak mesterséggel készült házaik, csupán nemez­
bőI készült sátraik. H úst, halat, tejet, mézet ettek és
bőven volt fűszeres boruk. Nyusztprémbe és más vad­
állatok bőrébe öltöztek. Arany, ezüst, gyöngy : annyi
volt nekik, mint a kavics, mivel saját földjük folyamai­
ban találták mindezt . . . " (Ford. Pais Dezső) Történe­
lemkutatóink megállapították, hogy a Szkítiára vonat­
kozó részeket a tudós Anonymus az Exordia Scythica
néven ismert Justinus-kivonatból vette át. Ez azonban
mit sem változtat azon, hogy Anonymus vallotta szkí­
tiai származásunkat és eredetünket. ZI
Részletesebben ír származásunkról Kézai Simon, IV.
(Kun) László királyunk udvari papja, aki 1283 táj án
fogalmazta meg nagy művét a magyaro k történeté­
ről . 28 Íme : " . . . a vízözön csapása folytán Noén és há­
rom fián kívül minden test elpusztult, végül is a vízözön
után Sémtől, K ámtól és Jáfettől 72 nemzetség szárma-
zott . . . az óriás Ménrót, a Jáfet véréből származó Tha-
na fia . . . a nyelvek összezavarodása után Eviláth föld-
jére költözött és ott feleségétől, Enethtől két fia szüle­
tett, ti. H unor és Magyar, akiktől a hunok, vagyis a
magyarok származnak. " (Nem lehet véletlen, hogy a 9. A Gesta H ungarorum első lapja
kazárokat is J áfettől és M agógtól származtatják. Talán
a magyar " nemesség " egyenrangúságának vágya dik­ szomszédos, egy igen szűk gázlón kívül mindenünnen
tálta krónikásainknak ugyanazt a származást, vagy ta­ tenger övezi, folyóvizei egyáltalán nincsenek, de fűben,
lán éppen maguk is kazárok voltak ?) "Történt pedig erdőben, halban, szárnyasban és vad ban bővelkedik .
egy napon - folytatj a elbeszélését Kézai Simon -, hogy A ki- é s bej árás oda nehéz. Letelepedvén tehát a meoti­
amint kimentek vadászni, egy szarvasünő bukkant fel szi ingoványok közé, ki sem mozdultak onnan öt évig.
előttük, s amint üldözőbe vették, az a meotiszi ingová­ A hatodik évben kikalandoztak, s egy puszta helyen
nyokba menekült előlük . Mivel itt teljesen eltűnt a sze­ véletlenül Belár fiainak férjeik nélkül otthonmaradt fe­
mük elől, sokáig keresték, de nem tudtak nyomára leségeikre és gyermekeikre bukkantak. Kiket is vagyo­
akadni. M iután az említett ingoványt bej árták, úgy ta­ nostul sebesen vágtatva elragadtak a meotiszi ingová­
lálták, hogy alkalmas állattenyésztésre, majd visszatér­ nyok közé. Történetesen az alánok fejedelmének, Du­
tek atyjukhoz, s megkapván beleegyezését, összes jó­ Iának két leányát is elfogták a gyermekek között : ezek
szágaikkal a meotiszi ingoványok közé költöztek, hogy egyikét H unor, másikát Magyar vette feleségül. Ezek­
ott telepedjenek le. Meotisz vidéke a perzsiai hazával től az asszonyoktól származnak a hunok valamennyi-

25
1 0. A magyarok bejövetele a Thuróczy-krónika brünni kiadásából
en . . . s miután Szkítia tartományát kikémlelték, gyer­
me kestül és jószágostul abba a hazába költöztek . . . "
Történészeink igen érdekes dolgokat figyeltek meg eb­
ben az eredetmondában. I lyen például az idegen nem­
zetségből való nősülés (exogámia) szokása, amikor is a
férjek költöznek a feleségükhöz. A bolgár és az alán
(Belár és Dula) kapcsolatok a monda nyelvén ugyan,
de igaz történetről tudósítanak. K ülönösen a két test­
vér szerepe mond sokat, mert a tatár és mongol, az
onogur és kutrigur és a vogul származásmondában is
mindig két testvértől ered a nép két ága. Hunor nevét
nyelvészeink az " onogur" szóban találták meg. Tehát
eredetmondánk két testvérnépről szól, az onogurról és
a magyarról.
Jegyezzük meg, hogy mondánk milyen otthonosan ír
a mocsaras legelők világáról. Valóban az a helyzet,
hogy Árpád magyarjai is ilyen folyók menti területeket
szálltak meg ! A Jáfettől való származás, a bibliai és
szkíta örökség büszke hite uralkodott krónikáinkban
és nemességünkben, és esetleg visszhangra talált a föld
népénél is. Talán csak Thuróczy Krónikája ( 1 488) volt
zavaró, aki K hámtól származtatta Nimródot és Noé­
nak másik fiától a magyarokat. Igaz, hogy K ézai, a
hagyományokat számbavéve, azt is közli, hogy " ahogy
a Szentírás és a szentatyák mondják, a magyarok Jáfet
fiától, M ágogtól erednek . . " 29 Ugyanő elmondja Hé­
. másként is magyarázható. Magam másfajta magyará­
raklész szkítiai kalandját is, egyszóval tudományos be-
26
számolót tart származásunk mondáiról. Heltai Gáspár
magyar nyelven kiadott Krónika az magyaroknak dol­
gairól című nagy hatású könyve, amelyet Bonfini latin
nyelvű krónikája alapján írt, ugyancsak J áfettől szár­
maztatja a szkíta népet, a magyarokat.:D
Nem tallózva tovább krónikáinkban, meg kell álla­
pítanunk, hogy a 1 9. századig a magyar nemességben
szilárdan tartotta magát bibliai eredetünk, a nagy va­
dásznak, Nimródnak hírneve és a szkíta, hun rokon­
ság. Ez a gondolat éled fel Vámbéry Ármin tanításá­
ban, a magyar-török rokonság tételében is. Ezt éltetik
nagy költőink, például Arany J ános és Ady Endre.
Mindebből érthető, hogy hatalmas felzúdulás fogad­
ta nyelvészeinknek azt a felismerését, hogy a magyar
nyelv rokona a finnugor nyelveknek, s következőleg a
magyar nép finnugor nép volt. E nyelvészeti felismerés­
bőI és a történeti források magyarázatából született
meg a magyar nép eredetének és a honfoglalásnak új
elmélete, amely mind a mai napig uralkodik. Felépült
tehát az őstörténet és a honfoglalást megelőző néhány
század története nyelvhasonítás alapján. Ezt tanítják
közoktatásunk valamennyi fokán - úgy tűnik, végle$e­
sen - és idejétmúlttá téve krónikáink őstörténetét. Am
kétségtelen, a nyelvi finnugor rokonságu n kat illetően
más meggondolások is lehetségesek, a nyelv rokonsága
zat-kísérletet dolgoztam ki, amit az alábbiakban a V I .
Finnugor Kongresszuson tartott előadásom szövegé­
vei mutatok be : 31
" A szerző véleménye, hogy a nyelvtudományi mun­
kákban világosan ketté kell választani a nyelvi, törté­
neti (például : »őshaza«, vándorlások) következtetése­
ket. Egyszóval egyelőre külön kell választani a nyelvé­
szetet és a történelmet. A biztos nyelvi megfigyelések
egyáltalán nem jelentik azt, hogy a reájuk épülő törté­
neti következtetések is jók.
A szerző régész, és két ilyen nyelvészeti-történeti kö­
vetkeztetést vizsgál meg.
Az első az a feltevés, hogy az uráli népek egykor kis
területen, tömören élő népek voltak, s ezek szétvándor­
lása magyarázza a ma nyelvláncban elhelyezkedő finn­
ugor népek rokonságát. Az a kor, amelyben ez az ős­
történet kibontakozott, nagyjából az átmeneti kőkorra
tehető.
Ezzel szemben a régészet és a néprajz bizonyított ta­
pasztalata, hogy ilyen, kis területen sürün élő, primitív
néptömeg elképzelhetetlen ! Vadász-halász fokon egy
kisebb család eltartásához mintegy száz négyzetkilo­
méter szükséges, méghozzá folyópartokon és tóparto­
kon, az erdő csak csekély mértékben szolgál »termőte­
rületként«. Például a mai obi-ugoroknál is a kis telepü­
lések 20- 3 0 kilométerre vannak egymástól . H ibásak
tehát azok az »őshaza« térképek is, amelyek az erdőket
is belefoglalják, mondjuk a Káma menti »őshazába«.
Summa summárum, a nyelvészeknek az az elképze­
lése, amely kis területen élő tömör uráli, majd finnugor
népben látja a kezdeteket, helytelen, tarthatatlan !
Azonban ez volt kiindulópontja annak a feltevésnek
is, hogy ez az ősnép felbomlott volna, és lassan nyugat
felé húzódva, nagyobb néprészek leszakadtak róla, s
végeredményben ezek képeznék a későbbi obi-ugor,
permi, volgai és keleti-tengeri finn nyelvi tömbök alap­
ját. Ma ezek a területek - az erdős vidék déli pereme -
eléggé ismertek régészetileg, és őszintén meg kell mon­
danunk, hogy ilyen keletről nyugatra, vagy egyesek
szerint nyugatról keletre történő vándorlást a legna­
gyobb erőfeszítéssel sem tudott senki nyomon követni !
Vannak ilyen elképzelések, de az alapjukul szolgáló
régészeti anyag kevés és jellegtelen, népvándorlásra
semmiképpen nem lehet belőlük következtetni. 32
A finnugor népek nyelvi rokonsága nem vitatható.
Nyelvtudományunk megállapításai megtámadhatatla­
nok, csak az előbbi két régészeti holtpont nyomán fel­
merül a kérdés : hogyan jött létre ez a nyelvi rokonság,
amelyről bizonyos, hogy úgy nem, ahogy nyelvésze­
tünk elgondolta ! Ez a rokonság csak nyelvi. Érdekes
megfigyelnünk, hogy a megbízható módszertani ala­
pokra épülő népzenekutatás milyen eredményekre ju­
tott : Vikár László tanulmányaiból idézem a következő
megállapításokat :33 »mint ahogyan ma nem létezik egy­
séges finnugor alapnyelv, ugyanúgy hiábavaló kísérlet
lenne valamiféle rekonstruált egységbe erőltetni a finn­
ugorok mai zenéjét. Finnugor nyelv nincsen, csak kü-
lönböző finnugor nyelvek léteznek, s bennük több­
kevesebb rokonság. Kimondottan finnugor zene nincs,
de minden finnugor nyelvű népnek van saját zenei ha­
gyománya . . . « De ugyanígy nincsen közös finnugor ré­
gészeti alapréteg, vagy néprajzi, népművészeti alapré­
teg. Mindegyik finnugor népnek megvan a maga saj á­
tos népi műveltsége, csak a nyelv teremt közöttük kap­
csolatot.
Miután az egy ősnépből való származásnak (kis te­
rületű őshaza, vándorlások) lehetetlenségét láttuk, kér­
dés, hogyan magyarázható a nyelvi közösség ?
Ez a nyelvi közösség a különböző finnugor népek
között az életfontosságú szókincsre és néhány nyelvta­
ni jelenség közösségére szorítkozik. A közös szókin­
csen kívül minden nyelvnek hatalmas, egymással sem­
mi rokonságot nem mutató szókincse van . Ez utóbbit
a nyelvészek a nyelvek külön életében keletkezett szó­
kincsnek mondják. De erre semmiféle közvetlen vagy
közvetett bizonyíték nincsen. Éppen úgy tartozhattak
minden finnugor nyelv ősi szókészletébe.
Kőzbeszúrás : az úgynevezett primitív nyelvek - az
etnológia tanúsága szerint - kifejezésekben sokkal gaz­
dagabbak, mint a civilizált népek erősen fogalmivá
egyszerűsödött nyelvei . Az uráli nyelvnek is ilyennek
kellett lennie. Mármost elképzelhetetlen, hogy az egyes
finnugor népek elfelej tették volna ősi szókincsüket,
hogy azután külön életükben új szavakat teremtsenek
helyükbe ! Fel kell tételeznünk, hogy az egyes finnugor
nyelvek egymással nem rokon szókincse javarészt nem
későbbi fejlemény, hanem ősi nyelvük maradványa.
Természetesen ez a feltevés egyúttal azt a következte­
tést is magába foglalja, hogy egykor e népek különböző
nyelveken beszéltek és a közös finnugor szókészlet jö­
vevény náluk . Tudom, hogy ez a feltevés váratlan, de az
alábbiakban megkísérlem valószínűsíteni. Ismétlem :
ez nem nyelvészeti, hanem történeti kérdés és egyáltalán
nem érinti a nyelvész kollégák szép eredményeit.
E közbeszúrás után nézzük, milyen kiutat kínál a
régészet az »őshaza«, »ősnyelv« helyett. Mindenek­
előtt íme egy megfigyelés : a finn régészet egyik eredmé­
nye, hogy a finn nép a Keleti-tenger partján alakult
ki. � Ugyanilyen helyi alakulást fedezett fel N. V. Cser­
nyecov az obi-ugurok esetében,3S s ugyanilyent sejthe­
tünk mi is a permi és volgai finnugor népek esetében.
A feltevés pedig, amely e kiúttalannak látszó ellentétet
feloldja, a következő régészeti meggondolásokon alap­
szik .
Egyik régebbi könyvemben arra a következtetésre
jutottam, hogy az uráli nép azonos lehet avval, amely
a szvidéri műveltséget35 létrehozta, tehát eszerint a dél­
ukraj nai keleti-gravetti műveltség északra vándorolt
népének egyik ága lenne. Ha ez a feltevésem megállja a
helyét, akkor ebből jó magyarázatot kapnánk a fent
megoldhatatlannak vélt kérdésekre. Ugyanis a szvidéri
műveltség (i. e. I I 000-5000) területe Közép-Lengyel­
országtól az Urál hegységig húzódott. Felette a kunda-
27
sigíri műveltség népeinek tömbjeit figyelhetjük meg.
A szvidéri műveltség népe és a fölötte elterülő kunda­
sigíriek közt kapcsolat keletkezett, méghozzá tömbön­
ként külön-külön. Az életfontosságú szókincset vették
át, ugyancsak külön-külön. Tehát közlekedő nyelv ke­
letkezett, amelynek alapja a szvidéri-uráli nyelv volt.
E közlekedő nyelv segítségével megérthették magukat
a szvidériekkel, s egyúttal egymással is. Ez a közlekedő,
egymással közvetett rokon nyelvsor kapja később a
finnugor elnevezést. Így értelmezhető az a megállapí­
tás, hogy az uráli nyelvből származtak a különböző
finnugor nyelvek. Hogy ez az uráli ősnyelv talán a ki­
alakuló magyarságnak lett volna nyelve, erre a követ­
keztetésre csak az adna okot, hogy a magyarság lélek­
száma - történelme folyamán elszenvedett hatalmas
vérveszteségei ellenére - az összes finnugor népek két­
szerese.
Van egy közvetett bizonyítékunk is : a törvényszerű
hangváltozás. Amit ennek törvényeiről a nyelvészek
megfigyeltek, vitán felül áll. De létrejöttének magyará­
zatára, tehát e változások történeti hátterére szabad
legyen mai, mindennapi tapasztalatairnat megemlíteni.
Ilyen törvényszerű hangváltozások például a mai ma­
gyar környezetben és a körülöttünk lakó népek nyelvét
figyelve, akkor jönnek létre, ha pl. egy magyar szó ide­
gen nyelvi környezetbe kerül, vagy egy idegen szó bele­
kerül a magyar nyelvbe. Ekkor a szó hangtörvényei a
befogadó nyelvhez idomulnak, méghozzá törvénysze­
rűen.
Ismétlem, nem a hangtörvényt vonom kétségbe, azt
elfogadom, csak történeti magyarázatához szeretnék
hozzájárulni egy megfigyeléssel, amely megadná e vál­
tozások okát is, azt, amivel eddig nagyrészt hiába kísér­
leteztek.
Összegezve a mondottakat : feltevésem a régészeti,
néprajzi, történeti, nyelvtudományi megállapításokra
épül . Elfogadja mindegyik szak szilárdnak látszó meg­
állapításait, de bírálón nézi az egyes szakágakon be­
lül maradó szakemberek megállapításait, amelyek nem
következnek eredményeikből, hanem csupán történeti
igényük kielégítésére szolgáló feltevések. Egyik nyel­
vész bírálóm megrótt, hogy nyelvészkedek . 37 Az a vála­
szom, hogy nem én nyelvészkedek, ők történészked­
nek, s úgy vélik, hogy mivel nyelvészeti eredményeik
szilárdak, történeti következtetéseik is azok . Láttuk az
őshaza és a vándorlások kérdésében, hogy gondolataik
néha lehetetlenségek, s így természetesen arra épülő
következtetéseik is azok. "
Őstörténetünk évezredei től még nagy idő van Árpád
népének megjelenéséig. Különösen az utóbbi két-há­
rom évtizedben több jelentős kísérlet történt arra,
hogy a kutatók ezt az időbeli szakadékot áthidalják, s
megmutassák az egymásra rétegeződő műveltségek so­
rozatát, amely végül is elvezetne a honfoglalókig. Bár
szellemes erőfeszítések folytak ( Fodor István, Bartha
Antal, Veres Péter, Erdélyi István, Kürti Béla:E és em-
28
bertan-kutatóink : Nemeskéri János, Lipták Pál, Tóth
Tibor és Éry Kinga),:!I valljuk be, hogy eddig inkább
csak laza feltevésekig jutottak, semmint bizonyosságo­
kig, s ezek a feltevések is néha homlokegyenest ellen­
keznek egymással. Úgy látszik, az a magyarság-felfo­
gás, hogy már a kezdet kezdetén kialakult népegyénisé­
günk volt, amely aztán idővel gazdagodott őstörök,
ótörök, bolgár, iráni és alán " hatással " , ebben az érte­
lemben nem igazolódott. A magyarság - amint külön­
böző népneveink : magyar, türk, szavárd, onogur, bas­
kír is jelzik - több nép ötvöződéséből származott, és a
"
"jövevényszavak nagyrészt nem jövevények, hanem
az egybeolvadt népek ősi szókincséből maradtak meg
a közös nyelvbe tömörödő magyar nyelvünkben.
Az Árpád magyarjainak honfoglalását megelőző és
követő évszázadból már írott adatok is vallanak né­
pünkről. Az arab kereskedők, hittérítők, postameste­
rek és kémek meg hadvezérek értesüléseit több arab
munka foglalja össze. Bizáncot természetesen érdekli,
hogy északi határai mentén milyen népek mozognak,
történetíróik nyomon követik a népvándorlást, és na­
gyon értékes követjelentésekben adnak hírt tapasztala­
taikróI. E népek legtöbbje követeket is küld a császári
udvarba, ahol is kitűnő tolmácsok könnyítik meg kül­
detésük elvégzését.
Az orosz évkönyvek is felbecsülhetetlen történeti
anyagot őriztek meg az alakuló kievi állam és a kazár
kaganátus érintkezéseiről, a kapcsolatok természeté­
ről . A nyugati forrásokban is számos értékes adat ma­
radt fenn Arpád népéről. 40
A magyar állam fennállásának évezredes fordulójá­
ra mindezeket a gazdag forrásokat és fordításai kat ki is
adták A magyar honfoglalás kútfői címmel. Ez a kiadás
gyakorlatilag nehezen érhető el, s ezért Györffy György
gondozásában új, kritikai' fordításokkal két ízben is
megjelent egy új gyűj temény, A magyarok elődeiről és
a honfoglalásról címmel, a Gondolat Kiadó kiadásá­
ban. E források és részben a régészeti, embertani leletek
szolgáltatnak alapot ahhoz a történeti képhez, amelyet
kutatóink fáradságos, de termékeny munkával vázol­
tak fel. Ezt a történeti képet legutóbb - saját elképzelé­
seinek érvényesítésével - Györffy György summázta a
Magyarország története I. kötetében.41
Lássunk néhány szemelvényt a reán k vonatkozó,
egykorú forrásokból :
Bölcs Leo bizánci császár (886-9 I 2) leírja a türkök
(magyarok ?) harci taktikáját. Leírásából egy fegyelme­
zett hadsereg pontosan begyakorolt harcmodorát is­
merhetjük meg. " A harcban nem mint a rómaiak, há­
rom hadosztályban állnak csatarendben, hanem kü­
lönböző ezredekben, tömören összekötve egymással az
ezredeket . . . a derékhadon kívül van tartalékerejük . . .
Jobbára a távolharcban, lesállásban, az ellenség beke­
rítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulás­
ban és a szétszóródó harci alakulatokban leli k kedvü­
ket . . . "42
 A legfontosabb forrás Árpád magyarj airól Bíbor­
banszületett Konstantin (9 1 3-959), aki értesüléseit az
udvarában járt előkelő magyaroktól, első kézből nyer­
te. Ö sorolja fel törzseinket : " Első a kabaroknak . . .
előbb említett törzse, második a Nekié, harmadik a
Megyerié, negyedik a Kürtügyermatué, ötödik a Tarjá­
né, hatodik Jeneh, hetedik Keri, nyolcadik Keszi . "43
Ezek a törzsnevek mind a mai napig élnek magyar föl­
dön a következő alakban : Nyék, Megyer, Kürt, Gyar­
mat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi.
A bizánci források mellett igen becses tudósításokat
kapunk az arab földrajzíróktól, főként a bokharai
Dzsajhanitól, akinek tudósításai Ibn Ruszta ( 930 körül)
és Gardizi ( 1 050 táj án) szövegeiben maradtak reánk.44
Néhány szemelvény : " A besenyők országa és a bolgá­
rok közé tartozó sz.k.l.-ek országa közt van a magya­
rok határi közt az első (szélső) határ . . . a magyar pedig
a türkök egyik fajtája. Főnökük 20 000 lovassal vonul
(lovagol) ki. Főnökük neve K . nde (Künde vagy Ken­
de) . . . Sátrai k (boltosjurtjaik) vannak és együtt vonul­
nak a sarj adó füvel és zöld vegetációval. Bárhová is
mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és rak­
tárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és trónussal, a sá t­
rakkal és az állatokkal . . . Amikor eljönnek a téli na­
pok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, ame­
lyik éppen közelebb van. Ott marad télire és halászik . . .
A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben.
Talaja nedves. Sok szántóföldjük van . . . A magyaro k
tűzimádók " , s végül az a közvetlenül szép, szinte nép­
rajzi értékű tudósítás, amelyik a menyegzőről szól :
" Leánykérés alkalmával náluk az a szokás, hogy ami­
kor a leányt megkérik, vételárat visznek a leány gaz­
dagságával arányban, több, vagy kevesebb jószágot.
Amikor a vételár meghatározására összeülnek, a leány
atyja a vőlegény atyját házába viszi és mindent ösz­
szegyüjt, amije csak van, coboly-, hermelin-, mókus-,
nyestprémből és rókamálból, a brokát ruhahuzatokkal
és mindenféle bőrrel egyetemben tíz bőrruhára valót.
[Mindezt] egy szőnyegbe göngyölíti és a vőlegény atyj á­
nál lovára kötözi, majd hazaküldi őt. Akkor az min­
dent elküld neki [a leány atyjának], amire csak szükség
van aZ ' előre megállapított vételárhoz : állatot, pénzt,
ingóságot - és akkor hazaviszik a leányt. " E pompás
leírás útmutatással szolgálhatott az arab kereskedők­
nek, hogy milyen árukat vigyenek-hozzanak a magya­
rok földjéről. K özvetetten a berendezésre is utal, meg
a pénzforgalomra. Egyszóval nagy értékünk ez az arab
tudósítás.
Az orosz őskrónika (amelyet Nesztor Krónika névvel
emlegetnek) pedig megemlékezik a magyarok kétszeri
honfoglalásáról.4S Először jöttek a fehér ugorok, az
avarok idejében, aztán a fekete ugorok Oleg idejében.
Ezekre az adatokra épül részben a kettős honfoglalás
elmélete.
Szép sorokat olvashatunk a Metód-legendában a
magyar királyról, a 880-as évek elejéről : " Megérkezve
a D una tájékára egy magyar király látni akarta őt. És
bár egyesek mondták, hogy ezt nem éli túl kínszenvedés
nélkül, ő elment hozzá. A király pedig mint főpapot
illik, tisztelettel, ünnepélyesen és örömmel fogadta. És
beszélgetve vele, ahogy ilyen méltóságú emberekkel il­
lik beszélgetni, elbocsátotta ezekkel a szavakkal : tiszte­
lendő atyám, okvetlenül emlékezzél meg rólam szent
imáidban. " Ez a " magyar király " nemcsak a nemzetkö­
zi i llendőséggel volt tisztában, hanem jól kellett ismer­
nie a kereszténységet is ( " szent imáidban " ) .
Végül emlékezzünk meg a nyugati forrásokról is.
Ezek egy része ellenséget lát a magyarokban, és mende­
mondákat is igazságként jegyez fel . Ennek ellenére be­
cses kútfők, különösen a Sankt Gallen-i hóbortos barát
adott életteli, kedves beszámolót a " kalandozó " ma­
gyar legényekről. Mivel könyvünk nem az esemény tör­
ténetről szól, hanem az életről, bővebben idézünk eb­
ből a forrásból, úgy, ahogy Ekkehard barát 1 060 táj án
megírta.46 A kolostorból a magyarok jöttének hírére a
bolondos Heribald barát nem menekült el a többi szer­
zetessel, hanem nyugodtan bevár ta a sereget. Nagyon
jól érezte magát a marcona harcosok közt, s azok is
megszerették őt : " A barátok közös pincéjében pedig
volt két színültig tele boroshordó . . . amikor az egyik
(ti. magyar) meglóbálta bárdját, átvágott egy abron­
csot, H eribald, aki már egész otthonosan forgolódott
közöttük, így szólt : hagyjad el, jóember, hát mit igyunk,
ha elmentek ? Ez, tolmács útján megértve a dolgot, ne­
vetve kérte társait, ne bántsák az ő bolondjának a hor­
dóit. És ezek így megmaradtak . . . " " A kolostor udva­
rát a tisztek veszik birtokukba és bőségesen lakomáz­
nak. Heribald is velük együtt úgy belakott, hogy, mint
utóbb mondogatta, soha jobban . . . azok pedig, miután
az áldozati barmok lapockáit és a többi részeit félig
nyersen . . . lerágták, a lerágott csontokat tréfából egy­
máshoz hajigálták. Bort ittak, amelyet tele csöbrökben
a középre helyeztek, annyit, különbség nélkül, ameny­
nyi jól esett . . . vidámságukat szabadon engedve, tán­
coltak és birkóztak a főemberek előtt. Némelyek fegy­
verrel is összecsapva bemutatták, mennyire járatosak a
hadi tudományban. " Heribald pedig elmondta a kér­
dezősködőknek : " nem emlékszem, hogy valaha is vi­
dámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban.
Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak . Mi­
re ugyanis én azelőtt a mi haj thatatlan pincemesterün­
ket alig tudtam megkérni, ahogy akár csak egyszer is
inni adott volna, ha megszomjaztam, azok bőséggel
adtak nekem, ha kértem. "
Ezt a páratlan közvetlenségű emlékezést bőséggel
egészítik ki azok a nyugati források, amelyek inkább a
hadjáratokról, a honfoglalás időpontjáról szólnak,
semmint napi életünkről. E krónikák közül számunkra
igen érdekes Widukind (925- 1 004) corvei barát króni­
kája, amelyet ugyan a szász nép történetéről írt, de
amelyben rólunk is szót ejtett,47 méghozzá igén érdekes
körülmények között. Azt írja ugyanis, hogy népünk
29
 ,,­
,,-
/ 1 I. Az Anonymus-térkép
CSEHEK (

OROSZOK

HALICS

./
/

/
./

.\,
'
,/'-'-'-'./'-
/
(" /

;
/'

/
" /
'-:J(.;.....;'_
.,.
BESENYŐK
.
_.
,

'.%
""
"
\
"
j
"-
7'

)
C."
"

i..
..... .
\
�
í
i
i
\,
,

"

,,,,,,·-· i
-·_·_·_·-

,/...... i,..-..... ... -.J(_.-

:Jr..... \\-.
.'.
... ,._./

\
.�,." .... . J.
é t e r j
'._'
P g a z
._.
_.,.._
._._._.
)i (_

:>
J lZ
"
.I
!
,
i.
B E S E N y
Orsova Ő K
o '.
\
" .
/
)..
i
'.
l. RÁC FÖLD ""' -
/,,_.1
• a honfoglalás útiránya
-.
1 2. honfoglalá a Képe Krónikából
Nagy Károly hadjáratai előtt telepedett meg hazánk­
ban, s azonos a hunokkal, " avarokkal, akiket most ma­
gyarnak hívnak " . A nyugati kútfők közt általában Re­
gino prümi apát írását tartják a legjelentősebbnek. Ő
ugyanis Világkrónikájában a 889. évnél számol be a
magyaro k megjelenéséről, akik azelőtt Szkítiában él­
tek. Beszél a besenyő támadásról és a magyaro k szaru­
íjairól, amely ellen " alig lehet védekezni " . Gyűlölködő
mendemondáknak is hitelt ad, mert a magyarok szerin­
te " nem emberek, hanem vadállatok módjára élnek " .
A többi egykorú nyugati forrás főként a " kalando­
zók " harcaival foglalkozik.
Ilyen és más tudósítások alapján nagyjából Anony­
mus elbeszélését követve alakult ki történettudomá­
nyunkban a honfoglalás leírása. Árpád népét Nagy
Géza emberközelbe tudta hozni, Pauler Gyula pedig
nagy történeti anyagot vizsgálva 8 95 -re határozta meg
Árpád honfoglalását, a tudomány képviselői ezt fogad-
32
ják el, tanítják mind a mai napig. Nem szá�olnak az­
zal, hogy Kézai 700-ra, a Képes Krónika pedig 6 77 -re
teszi a honfoglalást. M agam a két utóbb idézett év­
számban az első honfoglalás népének megjelenését is­
merem fel .
Mivel m i Árpád népének életét kutatj uk, nem foglal­
kozunk azokkal a történetírói törekvésekkel, amelyek
az őstörténet és Árpád népe közti hatalmas időt igye­
keznek kitölteni . Talán ismét csak annyit, hogy meg­
nyugtató módon senkinek sem sikerült ez eddig. Itt
megelégszünk a 895-öS honfoglalás közvetlen előzmé­
nyeinek vázlatával, illetőleg az ezzel kapcsolatban fel­
vetődött kérdések megtárgyalásával.
Elöljáróban egy eddig figyelembe nem vett szem­
pont : a honfoglalás Árpád népében hatalmas lelki tö­
rést idézett elő, hiszen ott kellett hagynia elődei sírj ait !
Ez a nemzetségi társadalomban sorscsapásnak számí­
tott, múlt nélkülivé vált, elveszítette őt segítő őseit ! Lel-
1 3. A karancslapujtői öv verelei
ki " nihil " lett úrrá a népen, s ezt figyelembe kell ven­
nünk, amikor a régi haza helyett az újnak hitét, a ke­
reszténységet erőltették rá : az ősök elvesztéséért a
" törzs (a kabaroké) csatlakozott is a tovavonuló ma­
" mennyei Jeruzsálem káprázata jelenthetett kárpót­
lást.
Árpád honfoglalásának esemény történetében végül
is Anonymus adja a vezérfonalat. Ám történészeink
magatartása mássá és mássá színeződik aszerint, hogy
" színűleg a kazár zsidókra kell itt gondolnunk , akik a
" lovasnomádnak hiszik-e népünket - mert nagyrészt
hi t kérdése ez -, vagy " félnomád na k " , esetleg letelepült
állattenyésztőknek és földműveseknek. Az arab és bi­
zánci források e szempontokból többféleképpen értel­
mezhetők. Új lehetőséget jelent a kérdésben Györffy
Györgynek az a gondolata, hogy a vezető réteg a folyók
mentén évről évre legeltetve vándorolt, akárcsak az
Aranyhorda kánjai, míg a köznép letelepedett, földmí­
ves volt. Ennek a szellemes elméletnek egyetlen akadá­
lya, hogy r o. századi szállásaink nagyon közel estek
egymáshoz, szabad legelőterület alig volt, de talán még
fontosabb, hogy folyóvölgyeink széles árterületén őse­
ink aligha terelgethették nyájaikat, méneseiket béké­
sen . A fenti kérdésekben " kettős honfoglalás " -feltevé­
sem is új elemet hozott, amely szerint Árpád katonané­
pe itt földmíves-ál lattenyésztő onogur-magyarokat ta­
lált.
A " nomád " kérdésben két, majdnem egykorú adat­
tal rendelkezünk. Az egyik a Bíborbanszületetté, aki
"
" nomád életet élő türkökről beszél. A másik, a " spa­
nyolországi kalandozásokról " beszámoló Ibn Haijan
94 2-ben a turkokról azt írja, hogy " nomádok, mint az
arabok " .48 Mindkét tudósítás a turkokról szól, tehát
csak az egyik magyar néprészről. Ám hagyjuk egyelőre
kétségünket, és nézzük Árpád népe honfoglalásának
rövid summáját.
A szkíták, szarmaták, hunok, avarok, onogurok,
bolgárok és a későbbi sztyepei népek (besenyők, úzok,
kunok stb.) Kárpát-medencei betelepedése törvénysze­
rű, mert nyugat felé hazánk az utolsó ligetes sztyepei
sziget, amely nagyjából megfelel előbbi, déI-oroszor­
szági szállásaiknak. A magyar honfoglalást - úgy lát­
szik - egy nagyméretű turkesztáni hadjárat indította el,
amely kimozdította szállásaikról a türköket. Ezek nyu­
gat felé áradásukban hólabdaszerűen lökték ki az ott
lévő népeket szállásaikról,49 így a besenyőket is, akik
viszont a tőlük nyugatra lévő magyarságra támadtak,
a magyarság pedig elköltözött a kellemetlen szomszéd
mellől. Mindez a hatalma teljében lévő kazár biroda­
lom északi határvidékein játszódott le, és egy kazár
gyarsághoz. Mikor I brahim Ibn Jakub spanyolországi
zsidó kereskedő Kijevből hazafelé menet megállt a prá­
gai vásáron,.'J:l ott turkok, mozlimok és zsidók jelentek
meg Turkiából, és bizánci solidusokkal fizettek . Való­
kazár kaganátusból csatlakoztak Árpád népéhez, bár
gondolhatnánk az avarkori zsidóságra is a dunacsévi
(Celanovo) temető menoráinak nyomán,51 de ezek a
menorák csak kis elhatárolt területről ismeretesek.
A mohamedánok talán a volgai bolgárok közül valók
voltak, akik nagyobb számban Taksony idejében tele­
pedtek meg Pesten és szerteszét az országban (Anony­
mus)Y
Van Anonymusnak egy mondata, amelyet eddig
nem nagyon vettek figyelembe, pedig fontos útmuta­
tást tartalmaz például a nevük szerint különböző ere­
detű törzseinkre is. Ez a mondat így hangzik : " . . . a hét
fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött
Szcítia földjéről nyugat felé . . . Arpáddal, valamint . . .
ugyanarról a vidékről való szövetséges népeknek meg­
számlálhatatlanul nagy sokaságával. " Belitzky János­
nakS3 talán sikerült Gömörben mordvin helyneveket
azonosítania, az itt előkerül t bocsárlapujtői [ma Ka­
rancslapujtő] öv pontos mása is mordvin földről való,
és a közeli területekről került elő tarsolylemezeink ed­
dig legteljesebb párhuzama.
A vereckei hágón, Erdély szorosain és a déli végeken
betelepülő Árpád népe nem lakatlan területet foglalt el.
Számot kell vetnünk a nagy tömegű onogurokkal, meg
azzal, hogy hazánk területe három hatalom érdekköré­
hez tartozott a 9. században. A Dunántúl nyugati fele
a keleti frank birodalom része volt, ez az uralom azon­
ban nem terjedt ki a Duna vonaláig, mint régebben
gondolták (ennek megállapításában sokat köszönhe­
tünk az osztrák kutatások nak).S4 A bolgár hódítás ta­
lán elért kelet felől a Duna vonaláig, magába foglalva
Erdélyt egészen a Tiszáig. s s Fent északon Nyitra köz­
ponttal a morvák uralkodtak.56 Erdélyben a bulakok
(blakok) karluk-török népe fészkelte be magátY Meg­
kezdődött, illetőleg folytatódott a szláv törzsek betele­
pedése, de téves történészeinknek az a hite, hogy Árpád
33

1 4 . Mariföldi tarsolylemez
népe csak szlávokat talált volna a Kárpát-medencé­
ben.58 Tanulságos e tekintetben a régészeti leletek val­
Iomása : alig-alig találunk szlávnak minősíthető emlé­
keket a medence belsejében ! A nép életét kutatva ke­
vésbé érdekelnek minket a harcok és a különböző szö­
vetségkötések. Ezek végül azt eredményezték, hogy ha­
zánk " füve, homokja és vize " Árpád hatalmába került.
Ezt a hármat, " füvet, homokot és vizet " kérték Árpád
követei, akik cserébe fehér lovat, nyerget és aranyos
féket vittek a szláv fejedelemnek . Ez a lovas népek régi
törvénye szerint nem csere volt, hanem szabályszerű
adásvétel, 59 s ezt követte később a hadjáratok sora,
amely katonailag is biztosította a föld feletti hatalmat.
Néhány szót kell ejtenünk arról a véleményről, hogy
a besenyők által Árpád népére mért vereség indította
volna el a honfoglalást, és hogy nők, gyermekek, öre­
gek nélküli hadsereg szállta volna meg hazánkat.
A honfoglalás kori temetők ellentmondanak ennek a
feltevésnek, mert a temetőkben a nők-férfiak aránya
nagyjából azonos, és a nők is keleties viseletben van­
nak. Úgy látszik tehát, hogy a besenyő támadás híre
besenyő tudósításokból j utott el Reginóhoz és a Bíbor­
banszületetthez, akik műveikben beszámoltak róla.
Ám mégsem vethetők el egyértelműen ezek az adatok.
Igaz : a női viselet a sírokban keleties, de keleten pontos
megfelelőjét nem találjuk . Viszont ha e tudósítások a
valóságot tartalmaznák, akkor az a kettős honfoglalás
legerősebb érve lenne, mert ha őseink az új hazában
szereztek asszonyokat, akkor azok nyelve maradt vol­
na fenn, és az anyanyelv jogán váltunk volna magyar­
rá ! De hát egy ilyen összefoglaló könyv nem alkalmas
34
a kérdés k ritikai vizsgálatára ! Egy azonban bizonyos,
és erre éppen P. N. Tretyakov professzordl hívta fel
figyelmünket, amikor az ötvenes évek elején Pesten
járt : ha ugyanis Árpád népe szláv asszonyokkal háza­
sodott volna össze, akkor nyelvünk villámgyorsan át­
váltott volna valamelyik szláv idiómára.
A honfoglalást megelőzően azonban döntő esemény
történt, s ez formálta végül is egyetlen nemzetté a ma­
gyar törzseket. A döntő esemény a vérszerződés volt,
amelyben a " hét fejedelmi személy [a hét törzs feje? L.
Gy.] szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és paran­
csolóul választotta magának, sőt fiai fiainak és azok
utódainak a végső nemzedékéig Álmost, Ügyek fiát és
azokat, akik az ő nemzetségéből származtak . . . Majd a
fent említett férfiak mindegyike Álmos vezéré rt - po­
gány szokás szerint - saját vérét egy edénybe csorgat­
ta " ,61 s " esküjét ezzel szentesítette " . A vérszerződéssel
a hét nép " vérint való testvérré vált " . A szkítáktól a
mongolokig tudunk ilyen szerződésekről, amelyek kö­
teléke erősebb mindennél. Így az Árpád család uralma
is több mint négyszáz évig tartott, és a következő kirá­
lyok is igyekeztek valamiképpen (például leányágon)
az Árpádoktól való leszármazásukat bizonyítani, hogy
uralm uk j ogos legyen.
Honfoglalás kori történelmünk egyik, talán legfon­
tosabb forrása Bíborbanszületett V I I . Konstantin csá­
szárnak A birodalom kormányzásáról (De administran­
do imperio) írt munkája.62 Konsztantin a történetíró
császárnak, Bölcs Leónak volt a fia, és apja császárko­
rában született, ezért járt neki a " bíborbanszületett "
(tulaj donképpen bíborpalotában született) cím, ami a
trónra való jogosultságát is igazolta. A Bíborbanszűle­
tett népes tudósgárdát szervezett arra, hogy a hallatla­
nul gazdag császári levéltár irataiból kivonatokat ké­
szítsen (Excerpta de legationibus).63 Ezek tárgyköre
egyrészt a minket érdeklő és a hunkorig visszanyúló
történeti feljegyzések (követjelentések, hadvezérek be­
számolói, kémek jelentései stb. , stb.), másrészt a had­
művészet és taktika, a szertartások rendje, a természet­
tudomány és a földművelés. E kivonatok alapján írta
meg Konstantin A birodalom kormányzásárólt, mely­
nek több fejezetében (főként a 3 8. és 40. fejezetben)
foglalkozott a türkökkel, akiket az újkori történetírás
a magyarokkal azonosít. M unkája azért is értékes szá­
munkra, mert a reánk vonatkozó értesüléseit magyar
forrásokból merítette. A császár tanácsadói Termacsu
(Tormás, Árpád unokája), és Bulcsú voltak, akikkel
bizonyára hosszan elbeszélgetett a türkök múltjáról és
jelenéről.
M űvét 94 8-952 közt írta, tehát mintegy fél évszázad­
dal Árpád honfoglalása után. Ő tudósít törzseinkről is,
amint ezt az előzőkben megismerhettük. Mintegy száz­
ötven év óta sok kiváló magyar történész törte a fejét
azon, hogy hogyan helyezkedtek el a törzsek hazánk
területén. Ez fogas kérdés, mert az egyes törzsnevek
nem egy csoportban, hanem szétszórtan Erdély től a
' 5 . Á rpád ivókürtöt tartó alakja a Képes Krónikából
nyugati végekig és északtól délig találhatók. Egy bizo­
nyosan látszik, ti . az, hogy a törzs nem azon a területen
élt, ahol szétszórtan megtalálható a neve, hiszen nem
lett volna értelme ott településnevet adni, ahol minden­
ki annak a törzsnek volt a tagja. Újabban két jelentős
történészünk értekezett a törzsek településéről.M Egyi­
kük katonai telepítés nyomát vélte felfedezni, s új fel­
fogású hadseregszervezést sej tett a törzsnevek szét­
szórtságában, a másik pedig úgy gondolta, hogy a tör­
zsi helynevek jelölte területeken pásztorok és földmíve­
sek éltek, és a törzsnevek a törzsek szabad pásztorainak
vándorlása és letelepedésekor keletkeztek. Az volt a
véleménye, hogy a törzsek körbeölelték a fejedelmi
törzs szállásterületét, amint ezt a nomád törzsszövetsé­
geknél általában tapasztaljuk. Egyik kiváló régészünk
a gazdag leletek tanúságára támaszkodva nagyj ából
ezt a központos elhelyezkedést találta megfelelőnek, és
figyelmeztetett arra, hogy a kései avar korban is a Du­
na-Tisza köze volt a fejedelmi szálláshely.65
Ebben az egészben az a különös, hogy a Bíborban­
született művére és faluneveinkre támaszkodik, ugyan­
is a magyar krónikák egy szót sem tudnak törzseinkről,
csupán a hét honfoglaló " kapitányról " beszélnek . Tör­
ténetíróink általában hallgatnak erről az ellentmon­
dásrói, illetve régebben azzal kerülték meg a kérdést,
hogy krónikáink írásakor (a I 2. századtól) már feledés­
be merült a törzsek emléke.66 Ez persze hibás érv, hi­
szen a törzsek neve mind a mai napig él faluneveink­
ben . Ennek hallgatólagos tudomásulvételével újabban
az a meggyőződés kezd kialakulni, hogy Árpád hon­
foglalásának idején a törzseknek már nem volt szere­
pük és jelentőségük.
Két érv szól e felfogás mellett. Az egyik az, hogy a
honfoglaló magyarság leletei általában egyöntetűek az
egész Kárpát-medencében, nincs nyoma hét vagy tíz
törzsre való tagozódásnak. A másik érv egy érdekes
régészeti kísérlet, amelyről történelemtudományunk
nem vett tudomást. Csallány Dezső régészünk meg-
35
vizsgálta/IT hogy törzs nevű falvaink közelében milyen
korú és népességű temetők vannak. Abból az ésszerű
feltevésből indult ki, hogy a helyneveket vagy azok ad­
ták, akik ott nyugszanak, vagy róluk nevezték el a tele­
pülést. Nos a számvetés váratlan eredménnyel zárult : a
régészek 60 esetben késő avar (onogur) temetőket talál­
tak e falvak körzetében, Árpád magyarjainak temető­
jére azonban talán csak egy esetben bukkantak, de az
is a IO. század közepéről származott ( Fiad-Kérpuszta
Somogyban).ffi Ezek szerint öseink törzsei nem Árpád
magyarjainak, hanem az onogur-magyar honfoglalók­
nak törzsei lettek volna, és a " nemes magyar nemzet "
történetét megíró krónikásaink ezért nem vettek volna
róluk tudomást. Van továbbá három településnevünk,
amelyik bizonyosan nép- vagy törzsnév volt, és falune­
veinkben ugyanolyan szétszórtan jelenik meg, mint a
Bíborbanszületett művében felsorolt törzsnevek, ezek :
Tárkány, Varsány és Székely.@ E három törzzsel tíz
törzsre egészül ki a honfoglalók népe, s nyilván nem
véletlen, hogy az onogur név ( 1 0 törzset jelent törökül)
is tíz törzsről vall !
A törzsek nevének nyelvészeti magyarázataiban mind
a mai napig pedig azok az értelmezések uralkodnak,
amelyeket N émeth Gyula (A honfoglaló magyarság ki­
alakulása, 1 930) fél évszázaddal ezelőtt fogalmazott
meg. Ő úgy vélte, hogy a finnugor eredetű Nyék és Me­
gyer törzsnéven kívűl a többiek valamely török nyelv­
ből magyarázhatók. Függetlenül a megfejtések helyes
vagy helytelen voltától, annyi mindenképpen bizo­
nyos, hogy törzsneveink nem egy nyelvnek - a magyar
nyelvnek - származékai . Ez pedig azt mutatja, hogy
őstörténetünk nem magától értetődően azonos a ma­
gyar nép történetével ! Voltaképpen a vérszerződés öt­
vözte e törzseket a magyar nép elődeivé. Hogy ennek
mi volt az oka, azt nem tudjuk pontosan . A " Megyer"
helynevek nem fordulnak elő gyakrabban hazánkban,
mint a többiek.";\) Baskíriában két törzsünk (Gyarmat
és Jenő) emléke megmaradt, tehát az elvándorláskor
ezek a törzsek kettészakad tak, s csak egyik részük tele­
pedett meg a Kárpát-medencében.71
A vérszerződés a szkítáktól kezdve bizonyosan is­
mert volt a pusztán, mert a szkíta aranylemezek közt
megtaláljuk ábrázolását : két, egymással szemben tér­
deplő szkíta egy ivókürtöt szorongat. 72 A magyar vér­
szerződést - amint olvashattuk - Álmos fejedelemmé
választása alkalmával írta le Anonymus.
De vérszerződést nem szoktak egyazon nép vagy
törzs fiai kötni, hanem a rokon vagy a csatlakozott
népek vezetői kötik a szövetségűk megpecsételésére.
A vérszerződés tehát nemcsak az Árpád-házhoz való
hűséget szabta meg, hanem általa ötvöződött különbö­
ző törzsekből nemzetté a magyar nép. N agyon nagy
esemény kellett hogy legyen, hiszen a Bíborbanszüle­
tett szerint (38 . fejezet) : " A türkök hét törzsből állot­
tak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha­
sem volt, hanem valamiféle vajdák voltak felettük . . . "
36
A vérszerződés tehát a törzsfői hatalom feladását jelen­
tette, s így a magyar nép " anyakönyvi .kivonata " lett.
Talán nem következtetünk helytelenül, hogy emögött
valami nagy veszedelem vagy nagy vállalkozás tervezé­
se rejtezett s ez nem lehetett más, mint az új haza elfog­
lalásának előkészülete. Talán az sem véletlen, hogy a
Képes Krónika ( 1 4. század közepe) festője azért ábrá­
zolta az aranysisakos hét vezér közt Árpádot úgy, hogy
magasra emeli bölényszarv ivókürtjét, hogy emlékez­
tesse a fogadalomra a honfoglaló vezéreket. Akárho­
gyan is magyarázzuk a forrásokat, egy bizonyos : a szö­
vetséget nem egy nép hét törzse, hanem hét rokon, csat­
lakozott, szövetséges törzs vagy néprész kötötte. Talán
ezzel is kapcsolatos, hogy a magyaroknak több nevük
van a forrásokban (magyar, türk, baskír, szavárd, ono­
gur, hungar).
Ésszerű volna a mai magyar nyelv nyelvj árásaiban
egykori törzseink hatására gondolni. Az ez irányú pró­
bálkozások azonban nem vezettek eredményre. Több
mint ezer esztendő alatt sok volt a belső vándorlás,
különösen a török uralom végén, például az Alföld a
legkülönbözőbb magyar területekről jöttekkel népe­
sült be újra. Bárczi Géza legutóbb73 a következőkben
foglalta össze nyelvjárásainkról való tudásunkat : " Az
újkorban az ő-zés a Dráva vidékén, déli Dunántúlon,
Szeged vidékén és attól keletre, a Duna-Tisza közének
egy részén, az í-zés Nyírség, Szatmár megye, a nyugati
Dunántúlon, ugyanitt megindul az é-nek »ie« kettős
hangzóvá való hasadása (szép sziép) . . . a palócban
kialakul az ft hang stb., de a mai nyelvjárások helyzetét
=
egyszerűen visszavetíteni a középkorba súlyos mód­
szertani hiba volna. " Hát még a honfoglalás korába !
Mindenesetre nyelvjárásaink igen közel állnak egy­
máshoz, a beszélők nehézség nélkül megértették egy­
mást.
Érdekes, hogy Dienes I stván, aki Györffy Györggyel
összegezte 1 0. századi társadalmunk felépítését,74 csak
társadalmi csoportokat talált már benne, törzsi - népi
- különbségeknek nyomát sem látta. Ú gy látszik, hogy
Árpád honfoglalása idején a törzseknek már valóban
nem volt szerepük, s ezért hallgatnak róla krónikásaink
is !
A nyelvjárásokkal kapcsolatban önkéntelenül felve­
tődik az a kérdés, hogy vajon egy nyelv táji változatai-e
vagy pedig különböző rokonnyelvek változtak-e át
magyarrá. Ez utóbbi esetben a törzsek régi nyelvéből
csak a beszéd zenéje, a hangok kiejtése maradt volna
meg, tehát éppen az, ami nyelvjárásainkat egymástól
megkülönbözteti. A nyelvjárásokhoz okvetlenül hoz­
zájárul a területi elszigeteltség is, de szókészletük azo­
nossága és egymást értő beszédmódjuk sejteti, hogy a
magyar nyelv valamiképpen " rátelepült " a törzsi nyel­
vekre. H ogy ez mikor és hogyan történt, nem tudjuk.
Az a tény azonban, hogy törzsneveink nagy részének
nincsen párj a a finnugor nyelvekben, s a magyar nyelv­
ben sincsen értelmet adó párhuzamuk, bizonyossá te-
 / T L . / .\ r / -
ö C /:' .i x
ö L
1 6. A 10. századi magyar hadjáratok (kalandozások) Európában
szi, hogy törzseink többsége nem magyar nyelvű volt.
Ezek a kérdések történettudományunknak, nyelvésze­
tűnknek, néprajzunknak, régészetűnknek nagy rejté­
lyei, amelyekre még felelni nem tudunk,
Hiányzik még honfoglalási régészeti leleteink kriti­
kai feldolgozása, de annyi már eleve látszik, hogy e
leletekben nincsen nyoma a terűletileg is elkülönülő hét
vagy tíz törzsünknek . Ez azonban annyit isjelent, hogy
a vérszerződés, vagy legalábbis a hét törzs egyesülése
jóval a honfoglalás előtt ment végbe. Talán ez az oka,
hogy krónikásaink nem tudnak törzseinkről . Meg kell
jegyeznünk, hogy a hetes szám nyilván szent szám, hi­
szen legalább tíz törzsünkkel kell számolnunk !75
A honfoglalás után, nyugati szövetségekben, külön­
böző hadjáratokra került sor (ezek az úgynevezett " ka­
landozások " ), mígnem az átszervezett nyugati seregek
győzedelmeskedtek, s ezzel mindinkább határainkon
belül zaj lottak le a történelmi események. A 1 0. század
közepétől fogva megindul a római kereszténység téríté­
se is, és Géza nagyfejedelem és Szent István megveti
alapját a nyugati, keresztény magyar királyságnak.
A honfoglalásnak ehhez, a magyar történetírásban
általánosan elfogadott képéhez az utóbbi másfél évti­
zedben egy új elem járult, éppen a szerző feltevésével.
N G E R
Ez abban fogható össze, hogy Árpád magyarjai a hon­
foglaláskor itt már magyar népet találtak.76 Ezek az
onogurok, akik 670 táján árasztották el hatalmas népi
tömegei k kel a Kárpát-medencét. Ezt a feltevést törté­
nészeink általában nem fogadták el,77 de éppen az
alapvető érveket nem tudták cáfolni, illetőleg figyel­
men kívűl hagyták . Mi a feltevés alapj a ? Az, amint
erről volt szó már, Árpád magyarjainak szállásterülete
és a késő avar-onogur szállásterület kiegészíti egymást,
és a kettő egyűtt adja a I r . századi magyar települést.
Durván egyszerűsítve, Árpád magyarjai a vízjárta ho­
mokos partokat, az onogurok pedig az agyagos talajú
területeket szállták meg. Egyre szaporodnak azok a
megfigyelések, hogy az onogurok megérték Árpád né­
pének megjelenését a Kárpát-medencében, és csodás
bronzművészetük akkor szűnt meg, amikor a második
honfoglaló hullám keleti ezüstművessége is abbama­
radt. Az ok a kereszténység általános elterjedése volt.
A kettős honfoglalás bizonyítéka az is, hogy a " késő
avarok-onogurok " lakta terület helynevei is jórészt
magyarok, pedig itt Árpád magyarjainak nyoma sincs.
I lyen terület például az Ausztriához tartozó egykori
határvidékünk, ahol nagy lélekszámú onogur temető
van, de Árpád magyarjainak nyoma sincsen, Ugyanez
37
a helyzet a mai nyugati határsávban, Somogyban, Ba­
ranyában, hazánk más területein és részben a Vajda­
ságban. Téves az az ellenvélemény, hogy ezeken a táj a­
kon megtalálható a honfoglaló Árpád népének hagya­
téka is ! Nagy területeken - amelyek helynevei magya­
rok - hiányoznak Árpád magyarjai, de nagy lélekszá­
mú temetőkkel sűrűn jelennek meg az onogurok. Az
sem lehet véletlen, hogy az egész földkerekség onogur­
nak hív minket (ungarus, hungaryan, ongarese, ungur,
Ungar stb.).
Ezzel azonban egyszerre megváltozik a honfoglalás
kori Magyarország népi és műveltségi képlete. Ennek
a kidolgozása még a j övőre vár, a jelen munka elsősor­
ban Árpád magyarjait igyekszik bemutatni. Nem fe­
ledjük, hogy bár Árpád népének uralkodó osztálya és
lovashadserege feltehetően török volt, szállásterületük
helynevei nagyrészt magyarok ! N agyon valószínű,
hogy az első honfoglaláskor a régi szállásterületen ma­
radt magyar nép kettészakadt törzsei, nemzetségei al­
kották az Árpád hadseregéhez csapódott tömegeket !
 /
3. A TELEPÜLÉS
FALUÁSATÁS ÉS TEREP BEJÁRÁS
Még századunk harmincas éveiben is úgy vélték, hogy
a honfoglalók településeit sohasem fogjuk megtalálni,
mert lovasnomádok lévén a fű növésével együtt örökös
vándorúton voltak, állandó telepük vagy falvuk tehát
nem volt, nem lehetett. Ezt az állapotot - akkori felfo­
gás szerint - csak lassan váltotta volna fel a pásztornép
letelepedése, földhöz kötődése, földmívessé válása. Di­
vatos szólam volt később " a pásztortársadalom válsá­
gáról " beszélni .
Szabó István, a középkori magyar falu tudós kutató­
ja könyvében (A középkori magyar falu, 1 969) önkén­
telenül is a kor tudományos felfogásában fogalmaz.78
Ú gy véli, hogy a magyarok lovasnomádok voltak, te­
hát nemezsátorban (jurtban) laktak, és keresi a " lassú
átmenetet " az épített házak felé. A " fejlődést " tehát a
jurttól az épített házig gondolja. Csakhogy közben a
" ményei mellett csak járulékos, kiegészí tő szerepre száll t
" Iovasnomád legenda szétfoszlott. Ez azonban csupán
egyik oldala szemléletünk megváltozásának, a másik
az, hogy az épített ház nem magasabb rendü építmény
a jurtnál. Aki gyermekkora óta megszokta azt, nem
szívesen megy épített házba. Ligeti Lajos fényképen is
be tudta mutatni egy előkelő mongol házát,í9 a tulaj­
donos azonban az udvarra felállíttatta a maga j urtját,
és abban lakott. Ez persze már nem a nomád helyvál­
toztatás céljait szolgálta. H asonló megfigyeléseket tet­
tem Felgyőn, ahol a jurtokat hatalmas sánc és árok
övezte. Ezeket sem ideiglenesen állították fel, hiszen a
sánc és árok az állatoktól, a talajvíztől védelmezte őket.
Bennük letelepedett előkelők laktak. Az épített házak
nem versenyezhettek a jurttal, hiszen merev (döngölt,
borona- vagy tégla-) falak mellett elképzelhetetlen,
hogy a tulajdonos a belső teret a magasság csökkenté­
sével növelje, illetőleg összébbhúzásával a kupolát
emelje. Aszerint van erre szükség, hogy a család na­
gyobb-e vagy kisebb. M égis van valami különbség a
jurtok és a házak lakói közt, de éppen fordítva, mint
eddig gondolták : a jurtok lakói az előkelőkhöz, a föld­
kunyhóké pedig a szegényekhez tartoztak, ha ugyan ezek
a " putrik " nem nyári kunyhók voltak. Felgyőn - amint
majd látni fogjuk - egyazon településen és ugyanabban az
időben egyaránt voltak jurtok, boronaházak, rakott
fal ú házak és téglaházak ! Ugyanígy a temetőben is
megfelelően épített sírokba temették a falu halottait.
Azt, hogy a sátrak a 1 3 . század folyamán eltüntek, vagy
számuk nagyon lecsökkent (a kunokkal ismét meg­
nőtt), nem minőségi változásnak érezzük, hanem in­
kább a városban építkezőkkel való versenyre kelésnek,
a " magára adás " teremtette változásnak .
István király I : 3 2 törvénye azt mondja : " H a valaki
ellenségeskedésből másnak az épületeit tüzzel elham­
vasztja, úgy határoztunk, hogy mind az épületet építse
fel, mind pedig ami felszerelést elégetett és azonkívül
adjon tizenhat tinót, ami negyven solidust ér. " - Az I .
törvénykönyv 3 5 . fejezete azokról szól, akik a házakat
megtámadják, s eközben különbséget tesz az ispánok
és katonák házai és a " népből való emberek " kunyhói
között.fD
Törvényeink sehol sem említik a lakósátrakat, ellen­
ben hallunk olyanokról , amelyekben misét szolgáltat­
hat az úton lévő pap. Éppen ezekért Szabó I stván is
nehezen tudja áthidaini a jurt és az épített ház közötti
"
" fej lődést . Így ír könyvének 2 8 . oldalán81 : " A nagy
múltú pusztai sátor talán már a 1 0 . században sem volt
egyedüli, mégcsak nem is fő lakásuk, hanem a ház épít­
le, s hamarosan ez a szerepe is teljesen megszünt. " Mind­
ezt azonban nem a tények diktálták, hanem a tudat
alatt is ható elmélet - nomád voltunkról. Egyszerüen
elképzelhetetlen, hogy őseink a jurt kényelmes, tágas,
szellős tereit önként fel akarták volna cserélni a földbe
ásott putrik nyomorúságos, nedves homályával !
A földputri-elmélet alapja ásatástechnikánk elmara­
dottságában keresendő . Az a módszer ugyanis, amely
a felásandó területről eltakarítja a felső termőréteget, a
föld felszínére épített házak nyomát is megsemmisíti.
A felgyői ásatások tallózó leírásakor be fogom mutatni
azt az eljárást, amivel a felszínre épült s elpusztult egy­
kori házak nyomát ki lehet mutatni.
Korai faluásatásaink mintegy 50-60 évvel ezelőtt
kezdődtek, sok pénzt emésztettek fel, és a leletek igen­
igen szegényesek voltak, nem lehetett őket múzeumi
pompával bemutatni.
Az alább következőkben vázlatosan bemutatom egy
honfoglalás kori Árpád-kori magyar falu ásatásának
tanulságait. A hely Felgyő község, Csongrádtól 6 kilo­
méterre délre. Nem messze attól, ahol a szegedi útról
leválik a majsai. Itt messziről is jól látható domb emel­
kedi k : a Geda-halom . A helybeliek mind a mai napig
azt mondják, hogy a Károlyi-birtok béresei boronálás­
kor egy itt talált kőgedát (kecskeollót) használtak ne­
hezéknek . Egyszer megállt a közelben egy hintó, s két
török úr valamiféle térképet vett elő, kérdezősködött a
kőszoborról, megvásárolta, fejét vette, s csak úgy dőlt
belőle az arany. A kinccsel azután a törökök nyomban
elhajtattak. A történetet többféle változatban meséli el
a monda, s a gyermekek éppen úgy ismerik, mint a
_ 't...
39
1 7 . A kazak jLlr! váza

I B. Honfoglalás kori kunyhó (a szerző rajza)

felnőttek. A régi falu helyére új, szövetkezeti falu épült,
de a dombo t meghagyták mint a falu történelmének
emlékét.
Nos ennek a Geda-halomnak közelében és magán a
halmon folyt az ásatás jó húsz esztendeig. A terület
egykor a Tisza és a Vidre árterülete volt, csak a hátakon
lehetett megtelepülni. A kiásott leletek részben a Nem­
zeti Múzeumba, részben a szentesi M úzeumba kerül­
tek, egy kettős sírt " in situ " a csongrádi múzeum őriz.
Az embercsontok a szegedi egyetem Embertani Intéze­
tébe, az állatcsontok a Mezőgazdasági Múzeum Állat­
tárába jutottak, a szemes termények és pollenek (virág­
porok) vizsgálatait a keszthelyi kastélymúzeum nö­
vény tudósa dolgozta fel . Bekapcsolódott a munkába
régi légi felvételeivel a Hadtörténeti M úzeum térképtá­
ra is. Az ásatások nagyon mérsékelt költségvetésének
alapját a Magyar Tudományos Akadémia adta, s ezt
jelentősen egészítette ki a Csongrád megyei M úzeumok
Igazgatósága és a M ezőgazdasági M úzeum. M ind­
ebből évente négy-öt hetes ásatásra tellett. M unkása­
ink a híres, már nyugdíjas csongrádi kubikosok közül
kerültek ki, mindannyian a földmunka művészei vol­
tak . Az ásatást j ómagam vezettem, fiatal munkatársa­
im részben az egyetemről, részben az akadémiai inté­
zetből és a hódmezővásárhelyi múzeumból jöttek segít­
ségemre. Minden évben még hat-nyolc régészhallgató
is segített, egyúttal az ásatási munkát tanulva. Rövid
áttekintéssel kezdeném az ásatási beszámolót, amely­
ben az előzményeket vázol om fel .
A korai é s középkori falu régészeti kutatása mintegy
ötven-hatvan éve indult meg. Előbb Karcag környékén
Györffy István82 kezdett egy elpusztult falu feltárásá­
hoz, majd két központban folytatódott a munka : Kecs­
keméten83 és Debrecenben.84 Amott Szabó Kálmán és
Papp László, emitt Zoltai Lajos és Ecsedy I stván volt
a kezdeményező. Hozzájuk csatlakoztak M iskolcon
Leszich Andor,85 Gyulán I mplom József,85 Etén Csa­
log József'87 és másutt is más középkor-kutató nk. Míg
régészetünk egyéb korszakai száz-százötven éves m últ­
ra tekinthettek vissza, és ez alatt az idő alatt a megfigye­
lések egyre finomodtak, a tapasztalatok halmozódtak,
középkori falukutatásunk sokáig csak az egyes házak,
kemencék, templom körüli feltárások szűk területén
mozgott. Nagyobb összefüggő terepet tárt fel Bálint
Alajos Nyársapáton,l13 és Gerevich László Csúton.oo
Honfoglalás kori települést pedig egyáltalán nem is­
mertünk . Középkorunk első, nagyszabású ásatási ter­
vét a Néptudományi I ntézet dolgozta ki. Méri I stván
történész, néprajzos helynévkutató társaival együtt vá­
zolta fel azokat a feladatokat, amelyek megvalósítása
ásatásokkal tisztázhatja falvaink középkori életét.oo
Az intézet feloszlatása után egy ideig gazdátlanul ma­
radt ez a terv, majd az ötvenes évek elején a Nemzeti
Múzeumba került, Méri I stván és j ómagam egy előter­
jesztést tettünk az Akadémia Régészeti Bizottságában,
hogy iktassa tervébe a honfoglalás kori települések ku-
tatását, s ezzel párhuzamosan adjon nagyobb teret kö­
zépkori falukutatásainknak is. A honfoglalás kori tele­
püléskutatást reám bízták, a falvak feltárását pedig
M éri I stván barátomra.
Azzal a feltétellel vállaltam a honfoglalás kori tele­
püléskutatást, hogy esetleg évekig eredménytelen lesz a
munkám, hiszen ha I SO évig nem találtak honfoglalás
kori falut, nem vállalhatom, hogy nyomban rábukka­
nok . Tudnunk kell ugyanis, hogy 9- 1 1 . századi leletet
- egyelőre temetőt - vagy 1 600- I 800 helyről ismerünk,
de települést Felgyő előtt egyetlenegyet sem ! Azóta ép­
pen a felgyői tapasztalatok ismeretében egymás után
fedezik fel fiatal régészeink a telephelyeket, és szépen
terebélyesedik e korról való tudásunk.
Megbízásom után egyre-másra jelentkeztek a tanács­
adók, hogy hol kellene kezdeni a kutatást. Székesfehér­
váron, mondták többen. Ennek semmi értelme, felel­
tem, hiszen Fehérvár mocsarak közti dombokra tele­
pült, s minden talpalatnyi földet beépítettek azóta, kü­
lönben is királyi székhely volt, nem falu, ezenkívül pe­
dig a múzeum tudós munkatársai állandóan figyelem­
mel kísérnek minden felbukkanó leletet. Legyen Cse­
pei-sziget - tanácsolták mások. Igen ám, de hol kezd­
jük e hatalmas sík területen az ásatást? Hiába ír Anony­
mus az itteni szállásról, semmi fogózópontunk nincsen
a kezdéshez. Szabolcs ! - hangzott az újabb tanács. Ez
jó is lett volna, hiszen Szabolcs megye leggazdagabb
honfoglalás kori lelőhelyünk, s ahol temetők vannak,
ott településeknek is kell lenniük, de messze van a fővá­
rostól, előbb valahol a közelben kellene megismernünk
egy települést, hogy tudjuk, mit is kell keresnünk, mik­
ről ismerszik meg egy honfoglalás kori falu ! Figyel­
münk - Méri I stvánnal - Felgyőre terelődött. A döntés
a következőképpen született meg. Abban az időben (az
ötvenes évek elején) katedrámtól megfosztva, mint kül­
ső előadó tartottam meg a népvándorlás, magyar hon­
foglalás, és középkor-régészeti tárgykörű előadásaimat
az egyetemen, előadóként tanított ott Méri I stván is.
Itt kapta egyik hallgatón k - Kovalovszki Júlia - azt a
feladatot, hogy dolgozza ki Szentes vidékének a Tiszán
is átnyúló településtörténetét régészeti alapon. Ez sok­
rétű munkát kívánt. Először is az elérhető régi térképek
alapján meg kellett rajzolnia a terület régi vízrajzát,
aztán a terepet végigjárva be kellett gyűjtenie a felszíni
leleteket, pontosan bejegyezve lelőhelyüket a térképbe.
E megfigyeléseket egyeztetve a már régebben múzeum­
ba került leletekkel és okleveles emlékekkel, rajzolta
meg végül Kovalovszki Júlia e terület betelepülését a
régészeti korokban és a magyar középkorban . Méri
I stván irányításával kiváló munkát végzett.91 A terület
fontosságát az adta, hogy itt van a Böldi rév, amely az
őskortól fogva a legfontosabb Tisza-átjáró volt : ez kö­
tötte össze a keleti világot nyugattal . A Geda-halomtól
IOO - I SO méterre évekkel az ásatásunk megkezdése
előtt honfoglalás kori temetőt tártak fel.92 Tari László
doktor Csongrád múltjának tudós kutatója a közvet-
41

len környékről még jónéhány kora Árpád-kori telepü­
lést jegyzett fel.93 Kovalovszki Júlia pedig terepbejárá­
sakor átkutatta a Geda-halom környékét is : a halmon
sok téglatöredéket, környékén viszont cserép bogrács­
töredékeket talált (a cserépbográcsot a honfoglalók
hozták a Kárpát-medencébe, ha ugyan nem már az
onogurok !).� Ezeken kívül Felgyő mellett szólt az is,
hogy a területet emberemlékezet óta, sőt sokkal ré­
gebbtől fogva szántónak használták, nem telepítettek
ide épületeket, feltehetően tehát érintetlenül találjuk
meg a keresett településnyomokat. Azóta erre a terület­
re új falu épült. Az ásatások közben egyre kisebb terü­
letre szorultak össze. Annak idején azonban a vidék
mindenképpen alkalmasnak látszott arra, hogy itt ke­
ressük a honfoglalók egyik faluját. A munkát úgy osz­
tottuk meg, hogy Méri I stván megássa a Geda-halom
tetején lévő, sejthetőleg kora középkori templomot, én
pedig az ő nagy tapasztalatára támaszkodva megkez­
dem a telepkutatást. Így indult meg a munka, amelyet
a következő évtől kezdve már egymagam vezettem .
Az első napok történetét kissé részletesebben írom
meg, hiszen úgy vágtunk neki a munkának, hogy keres­
sük a " nem tudom mit " , nem lévén semmiféle előzmé­
nye a honfoglalás kori falukutatásnak . Az első napok­
ban Méri I stván tapasztalata teremtette meg a " mód­
szert " . Lejtősebb helyeken - a Geda-halom környékén
- szétszórtan 40 x 50 cm-es méretű aknákat ástunk,
hogy láthassuk, van-e telepnyom a mélyben, tehát tüz­
hely, kemence, házalap, vagy cserép kerül-e elő ? Ezek
az aknák ígéretesnek tűntek, s így köztük egy 70 cm
42
20. Cserépüst Felgyőről
1 9 · K ovalovszki J úlia terepbejárásának vázlata
széles, mintegy 40 méter hosszú kutatóárkot húztunk .
Kiderült, hogy a kb. 3 0 c m mély termőföld alatt szép,
tiszta homokréteg terült el. Ebben a homokban, ár­
kunk vonalára ferdén egy mélyfekete harántsávot fi­
gyelhettünk meg, egy egykori beásás nyomát. Jobb hí­
ján ennek nyomát követtük a metszetekkel. Kiderült,
hogy egy hosszú árokra bukkantunk, és amikor meg­
kezdtük az árok földjének kibontását, mindjárt az első
napon, úgyszólván az első órákban nemcsak bogrács­
töredékek kerültek elő, hanem egy honfoglalás kori
nyílcsúcs is ! Megvolt tehát az, amit I SO éve hiába keres­
tek : megvolt a honfoglalás kori település. (Szomorúan
kell megjegyeznem, hogy évek múltán a nyílcsúcsot a
Nemzeti M úzeum kiállításáról ellopták , csak rajza ma­
radt meg a jegyzőkönyvben !) Évek múltán, felvetődik
a kérdés : hogyan került a nyíl az árokba? Merthogy
nemcsak nyílcsúcs volt, hanem nyílvesszős, tollazott
nyíl, az bizonyos, nyílhegyeket nem hordtak maguk­
kal. A k ilőtt nyíl az árok sarába esett, s elmerült. Nyil­
ván valami helyi csetepaté alkalmával került sor egy­
más megtámadására, s ekkor tévedt el a nyíl és süllyedt
el a mocsárba ! Függetlenül ettől a kérdéstől, most már
biztosabban mozogtunk a telep felderítésében, az ár­
kos feltárás helyett áttértünk a szelvényekre, bár nem
tudtuk még, mi fog kibontakozni. Ugyancsak az első
napon egy tégla is előkerült az árokból, és néhány
" méhkas alakú " veremre is bukkantunk . Talán a szar­
mata időkben jártunk ? Méri I stván kérdezte is tőlem,
volt-e a szarmatáknak téglaépítkezése. Akkor még nem
tudhattuk, hogy majd szerte az egész terület árkaiban
téglákra bukkanunk, s hogy mindez a legékesebb bi­ rendelkezésünkre, s ez csak ri tkán csa tlakozott az előző
zonyságát jelenti annak, hogy a korai magyaroknak évi ásatáshoz. Hol luc�rnát vetettek befejezetlen ásatási
volt már téglaépítészetük ! Napok teltén azt tapasztal­ területünkre, hol csak ősszel törték le a kukoricát előző
tuk, hogy árkunk derékszögben elfordul, és hogy az területeink pereméről . I rigykedve gondoltunk például
árokból egy kemencét áshatunk ki, amelynek alja bog­ csehszlovák kollégáinkra, ahol a régészetet úgy megbe­
rácstöredékkel volt kisározva (ép bogrács állt össze a csülik, hogy évente több holdnyi területet tárhatnak
töredékekből ! ) .95 A kemence bejárata átszelte az ár­ fel, s a következő évben pontosan ott folytathatják,
kot, tehát az árok a bográcsok előtt, vagy talán még ahol az előzőkben abbahagyták. A felületek nyitva ma­
használatuk idejében készült. Ez bizonytalanságot kel­ radtak, és áttekintésük mind nagyobb és nagyobb felü­
tett az árkok ásásának idejét illetően, s ez a bizonyta­ letekre terjedt ki. Mi meg amit kiástunk, azt ugyanab­
lanság úgyszólván végig tartott. A bizonytalanságot ban az évben be kellett temessük, s ritka eset volt, ha a
növelte még az is, hogy a Geda-halomtól keletre egy következő évben mellé illeszthettünk még néhány szel­
nagy késő avar, onogur temető terült el, s újabb ásatá­ vényt, s nem kellett valah01 messzebb keresnünk sza­
saink szerint a cserépbográcsot már az avar kor végén bad területet. Kutattuk, hogy a derékszögben elfordu­
is használták .95 Lehetséges tehát, hogy Árpád magyar­ ló árok hogyan halad tovább, s azt tapasztaltuk, hogy
jai egy onogur faluba ültek bele, s azt később a Vidre az úgy 40 x 25 méteres, s ennél kisebb-nagyobb, nagy­
felé kiterjesztették (ott ugyanis világos, hogy a j urtok jából téglalap alakú felületeket zár be. Ezeknek a " ker­
későbbiek, mint az onogur temető l). Ám aggályainktól tek " -nek iránya nagyjából megfelelt az uralkodó szél­
térj ünk vissza az ásatás nyomon követésére. Az árkok iránynak. Az utóbbi években segítségünkre sietett az
kettős ívűek voltak, a " telek " belsejétől megbuggyanó Alföldi Róna Termelőszövetkezet, s már nem kellett
ívben indultak, s úgy mélyültek el, másik oldaluk mere­ beta karnun k ásatási gödreinket.
dekebb volt, de sima. Úgy látszik, hogy a területet, a honfoglalás kori falu
A továbbiakban már tervszerűbben haladhattunk, belsejét ilyen árkok, sáncok tagozta kertek alkották.
az árkok vezette k minket. Sajnos ásatási felületeinket Természetesen érdekelt minket, hogy vajon mit zártak
az évek során csak toldoztuk-foltoztuk, csak ott do 1- körül ezek az árko k ? Itt ért az első meglepetés : látszó­
gozhattunk, ahol szabad, megműveletlen terület állt lag semmit ! Semmi nyomot, tűzhelyt, házalapot nem

2 J. Részlet a Vidre-ér melletti ásatásból, Csongrád-Felgyő

c-:' - -. :-:. "';" . ... . :- . - -,

-- - . ... :;.

METSZETEKHEZ: ALAPRAJZHOZ:
o 5 m
UlIIIIIITIJ s::ánrolf Iwmus: � hamu
(JJ7).. kihofltatlan. v. rés::ben a -h ujkori beásás
'<uf)
(O�
kibonlOtI beásás
� hamul'al kel'erl föld

�
hUl1luss::al kel'e" /liM �
kibo11lotl I'erem 1 - 14 s:armara-kuri és Arpád-kori
C:::::=:J homok llIIIlIIlD bO/YfialOl/all ta/lIj objektumok
� söréls::iirke knerl föld kellös árok
JG kemence J}/aradl'lÍllya

/
 �.
találtunk belsejükben. De hát akkor minek volt a jelen­
tős földmunka, amivel körülkerítették ezeket a kerte­
ket ? Időbe tellett, amíg munkánk során ezekből a
"
" semmik -ből is következtetni tudtunk, és lelki szeme­
ink előtt felépült az egykori falu ! Sokáig tartott, m íg a
"
" semmi megszólalt, közben sok tapasztalatot szerez­
tünk, sok ellentmondás merült fel bennün k . A megol­
dást részben az hozta meg, hogy a kiásott téglalap ala­
kú árkok színe általában világos, szürkés volt, csak a
széliránynak megfelelő sarkaikon változott át feketévé
vagy nagyon sötét szürkévé. Kezdetben arra gondol­
tam, hogy a szürke és fekete részek nem egykorúak,
hanem a szürkék azt a kort őrzik, amikor a termőföld
még nagyon vékony volt, a feketék pedig amikor jól
megvastagodott. Kétségtelenül volt ráció ebben a gon­
dolatban, de ellentmondott ennek, hogy egyazon árok
része volt a szürke is, a fekete is. A fekete részből kerül­
tek elő a " leletek " , feltört állatcsontok, edénydarabok,
néha kis rozsdás vasak. Ez vezetett a megoldáshoz : a
sötét földet a beledobált sok szerves anyag színezte el !
Ez pedig csak úgy kerülhetett ide, ha a kert végében ház
állott, és annak szemetje került az árokba. Ez a megfi­
"
gyelés " forradalmi újítást jelentett ásatástechnikánk­
ban, régészetünkben, eddig csak azt találtuk meg, ami
bele volt ásva a földbe (sírokat, gödröket, árkokat, put­
rikat stb. ) , most azonban már következtetni tudtunk
arra is, ami a föld felszínén állt és nyomtalanul eltünt.
Öseink otthonai nak java része honfoglalás kori tele­
pünkön nem putri volt, hanem a földre épített ház.
Méghozzá ezeket úgy építették, hogy nem ástak alapot
a falaknak, hanem csak elegyengették a felületet, akár­
csak a kazárok vagy némely tanyák építésekor a múlt
század turkománjai.97 Ha semmi egyéb eredménnyel
nem járt volna ez az ásatás, ez a tény egymagában is
felbecsülhetetlen jelentőségű, mert hisz a " putrilakó "
honfoglalókról megtudtuk, hogy jurtokban (erről ké­
sőbb) és házakban éltek. M eg tudtuk figyelni azt is, ami
" első. Azóta itt és másutt már kerültek elő jurt-alapraj­
" nyomtalanul eltűnt, így ezzel " igazságot szolgáltat­
"
tunk Árpád magyarjainak, akikről úgy vélekedtek,
hogy szegényes, kis méretű, sötét földkunyhókban lak­
tak.
Továbbmenve ásatásunk ismertetésében, inkább
csak tallózva, mint részletezve, megemlíteném, hogy
találtunk esőcsatornákat, amelyek tekintélyes házala­
pot zártak körül . Az esőcsatornák partján szétmállott,
szétfoly t agyagréteg került elő : aligha lehet az kétsé­
ges, hogy rakott falú ház maradványaira bukkantunk.
(Sem itt, sem a következőkben a tűzhely nem a házban,
hanem előtte volt. Nagy örömünkre szolgált, amikor
egy nagyjából kör alakú foltot találtunk, úgy S-6 mé­
ter átmérőjűt . ) M egvan a jurt, a körház, hittük, ámde
csalódtunk, mert egyre mélyebbre hatolva találtunk
ugyan sok hamut, szénmaradványt, paticsot s min­
den mást, de az égett rétegben egy könyvtábla veretet
is, amelynek szalagfonatja jól beleillett a I I . századba.
Ekkor azt véltük, hogy megvan a " pap háza " , de ismét
44
tévedtünk, mert csupán egy nagy szemétgödörre buk­
kantunk, amelybe egy tűzvész nyomát takarították el.
Máshol a területen nem találtuk meg a tűzvész nyoma­
it, tehát nem gondolhattunk arra, hogy a tatárok éget­
ték volna fel a falut. A " pap házának " átégett szemetjé­
ben inkább a I I . század közepén lezajlott Vata-felkelés
emlékét láthattuk, hiszen a felkelők főként az egyházi­
ak ellen lázadtak ! Egyelőre tehát eltűnt a körház, a j urt
öröme, de a következő évben egy gyönyörű jurt körár­
kára bukkantunk, aztán meg egész sorra !
Be kell arról is számolnunk, hogyan találtuk meg az
első jurtot, hiszen ez volt egész magyar földön az első
ilyen jellegű lelet.
Ásatás közben a területünkön kívántak kialakítani
egy szocialista falut, és kilométer hosszú csatornákat
ástak a vízvezeték számára. Ez számunkra nagy nyere­
mény volt, hiszen területünket valósággal behálózták
ezek az egy méter mély árkok. I lyen méretű " kutató­
árok " -rendszert mi - anyagi okokból - nem tudtunk
volna megvalósítani. Amilyen értékes volt ez az árok­
hálózat, éppen olyan nehéz munka várt reám a szün­
telen ellenőrzéssel és megfigyeléssel. Véletlenül éppen
egyedül voltam régész a terepen, s hol innen, hol amon­
nan félkilométeres távolságból hívattak munkásaim,
hogy valami "előjött " . Így ment ez napról napra, és es­
ténként holtfáradtan pihentem le, de megérte, mert tá­
jékozódni tudtunk az egykori falu kiterjedéséről (leg­
alábbis egy irányban). Nos az egyik " vizesárokban "
két széles, egymás felé tartó fekete árok bontakozott ki.
Ez az évi ásatás utolsó napján volt, az árkok tisztázása
a következő évre maradt. Ekkor szelvénysort jelöltünk
ki az árkok folytatásában, és megtaláltunk egy másik,
még hatalmasabb, jó négy méter széles árkot ! Nyomát
követve kiderült, hogy az körülbelül tíz méteres négy­
zetet zárt körül, és a négyzetben szép tisztán kirajzoló­
dott egy szabályos és nem mély körcsatorna : ajurt eső­
csatornája ! Megvan tehát a jurt nyoma, hazánkban az
zok o Így szokott ez történni, ha valami először felbuk­
kan, akkor azt szinte sorozatban követik az új s újabb
leletek . A tűzhely itt is a bejárat előtt volt. Lehet, hogy
a jurtban is volt, de földje lekopott, s mi már nem talál­
tuk meg. A meglepetést még fokozta, hogy a jurtot ha­
talmas védőmű vette körül, az árok mélységét még
megtalálásakor is 2 - 3 méternek becsültük, szélességét
pedig négy méternek. Ez azt is jelentette, hogy a körül­
vevő sánc is ilyen lehetett, tehát 2 - 3 méter magas, és
feltehetőleg még sövényt is telepítettek a tetejére. Ez a
szállás minden volt, csak nem nomád szállás ! Hiába
használtak nomád nemezsátort, jurtot, a hatalmas vé­
dőmű, amelynek megépítése heteket vett igénybe, hely­
hez kötötte őket. Egy másik helyen nyomát is találtuk
a védőárok és sánc építésének : a kör alakban épült
nagyobb árokban vagy 8- 1 0 gát, azaz munkahelyeket
elválasztó gerinc volt. Nyilván kalákában ásták az ár­
kot, talán éppen valamiféle tízes rendszerben .
 I .
,- . _ - - - - -
! - - - -
�· �- �- - r
- =.-...
22. J urt körülárkolásának feltárás utáni hely zíni rajza
Az eddigiekben rakott falú házról, jurtról adtunk
hírt, de voltak árkok, amelyekben boronaház kereszt­
gerendáinak nyomára bukkantunk. Azonban mindennél
fontosabb volt a tégla, amely unos-untalan előkerült az
árkokból. Ez világosan tanúskodott arról, hogy a falu­
ban téglaházak is álltak, méghozzá tekintélyes szám­
ban. (Az agyag-kitermelő gödröt is megtaláltuk, a tég­
latörmelékekben pedig gabona zem é pelyva nyoma
volt, vizet a közvetlen közelben folyó Vidre szolgálta­
tott. Talán érdekesség csupán, de figyelemre méltó,
hogy néhány kubikosunk a nayi munka után rendelés­
re téglát vetett a területen ! Igy lehetett ez régen is !
A téglaépítkezésről szóló beszámolót hitetlenkedve fo-
I
- -
""' ,
gadták azok, akik úgy vélték, hogy a téglaépítkezést a
I I . zázadtól betelepült bencések honosították meg né­
pünknél. Ám nemcsak az árkokban talált téglák, ha­
nem a Geda-halom temetőjében levő téglás gyermeksí­
rok is tanúskodnak amellett, hogy a téglavetés, -égetés
és -építkezé tudását őseink magukkal hozták, hi zen a
dél-oroszországi bizánciaknak, nemkülönben a kazá­
roknak fejlett téglaépítkezésük volt, é a kazárok ugyan­
úgy a csupán elegyengetett földre építkeztek, akár az
ásatásunk helyén lakók . A templomot az idejött meste­
rek agyagalapozásra építették ! )
Találtunk több, úgynevezett " szabadtéri kemencét "
is. Ezek számomra új kérdést vetnek fel : nem lehetsé-
45
ges-e, hogy valamiféle nyári konyhában voltak , fedél
alatt, és az épületet lehordta az idő ? Tudniillik a leveze­
tő menedékes lejárat valósággal gyűjtötte volna az esőt
a kemencébe ! E " szabadtéri kemencék " kérdése még
megoldatlan.
Tovább tallózva az ásatási jegyzőkönyvekben, elénk
tünik még egy kirívó eset, amely azt mutatja, hogyan
következtethetünk jelentős dolgokra, a " semmiből " .
A Geda-halom szőlőskert volt, de a termelőszövetkezet
megszüntette a szőlőt, s így mi feltárhattuk az egész
dombot, a Méri I stván megás ta templom körül. Ő an­
nak idején talált néhány sírt a templom tövében, de
nem áshatott széles területen, mivelhogy akkor ott még
szőlőmüvelés folyt. Fent tanyáztunk a dombtetőn és
körülöttünk hatalmas, frissen szántott föld terült el.
Felfigyeltem arra, hogy a fekete földben körös-körül,
szinte koszorúként sárgás foltok voltak (a szüz talaj
homokja i). Ezek 20- 3 0 méter távolságban övezték a
dombot. Volt belőlük vagy 8 - 1 0 (némelyik elmosódott
volta okozza a bizonytalanságot). Pontosan bemértük
a foltokat, és hozzáláttunk megásásukhoz, de az égvilá­
gon semmit sem találtunk bennük, még egy cserépdara­
bot, vagy legalább egy széndarabkát sem. Nem, sem­
mit ! Mik lehettek ezek a foltok ? Ez a kérdés egybeesett
azzal, hogy a Geda-halmot annak idején feltöltötték
még a templomépítés számára, jól ledöngölt fekete
földdel . Pillanatnyi felvillanás : nem más ez, mint Szent
István király II. törvénykönyvének első parancsa : "tíz fa­
lu építsen egy templomot " .oo Íme a kézzel fogható bi­
zonyság. A Geda-halmot, amely régi (talán bronzkori
halom sír volt) meg kellett emelni a templom számára, 2 3 . Ő rlőkőpár
és Íme tíz falu népe hordta a fekete földet a domb kör­
nyékéről, mindegyik falu más helyről. M ivel pedig a
terület azóta legelő volt, később szántóföld, az egykori fontosabb kérdés velük kapcsolatban. Az egyik tanyai
földkitermelés foltjai megmaradtak. I lyen fajta " kalá­ gazda nem messze egy ép malomkőre bukkant szántás­
kamunkát " tapasztaltunk már jurtjaink esetében is, ott kor, amit acélekéje végigkarmolt, de eltömi nem tu­
nyilván a falu tízes családjai álltak össze segítségre. dott. Hogyan törtek hát darabokra ezek a kemény kö­
Sajnos eddig még nem sikerült nyomára bukkan­ vek ? Az egyiket leejtettük, semmi károsodás nem érte.
nunk az egész falut övező nagy ároknak és sáncnak, Ezek a malomkövek nem véletlenül darabolódtak fel,
pedig a helybeliek mondták, hogy szántás közben nagy ezeket szándékosan összetörték . Nyugatról ismerünk
sötét vonulatot találtak. Az nyilvánvaló, hogy a " ker­ adatokat a I I . századból,� hogy a földesurak szétvere­
"
tek esetében a sáncok védekezésre valók voltak, fő­ tik parasztj aik malmait, hogy azok kénytelenek legye­
ként az állatok ellen, de mire szolgáltak az árkok ? Csu­ nek hozzájuk vinni őrleni való gabonájukat, s egyúttal
pán a sáncok földjét nyerték volna belőlü k ? Ez nem a dézsmát is megszerzik raj tuk. Ezt erősíti meg egy
"
valószÍnü, mert akkor nem építették volna meg szép " kincslelet , amelyet egy gödörbe ástak el, s amelyben
kettős öblüre. Talán a vizeket vezették volna le ? Nem vasholmik mellett egy ép malomkőpár is volt. Egykori
lehetséges, mert egy-egy " kert " védőműve zárt volt, és gazdája rejtette őket ide, de már nem térhetett haza,
mert az árkoknak nem volt határozott lej tésük, inkább "
" kincsei a földben m aradtak. Említettük, hogy a kö­
a talajfelszínt követték. Ezt a területet állandóan j árta zelben lévő 10. századi temetőben egy kétélü, egyenes
a víz, hol a Vid re, hol a Tisza áradásai öntötték el : a kard volt az egyik sírban, nos, a telepen megtalál tuk
feltörő talajvizet, vagy az áradás vizét fogadták ma­ gazdáj ának elveszett sarkantyúját. Rövid tüskéjével bi­
gukba, s ezzel védték a " kertet " . Nézzük tovább az ása­ zonyosan I I . századi eredetü. A falu közössége tehát
tások eredményeit. köteles volt katonát állítani Géza vagy I stván királyi
Igen sok törött malomkövet találtunk. Ezek kőzetta­ seregébe.
ni vizsgálata még nem történt meg, nem tudjuk, a tu­ Külön és fontos fejezetet alkotnak az ásatás állat­
lajdonosok honnan vásárolták őket, de nem is ez a leg- csontjai és növénymaradványai. Ló-, szarvasmarha-,
46
juh-, disznó-, baromfi- és macskacsontok kerültek elő,
továbbá kutyák ép csontvázai. Ezeken kívül búza, ár­
pa, köles és más termesztett növények magjai. Akár­
csak egy mai falu szemétdombját ástuk volna meg.
Nem voltak ezek nomádok, hanem földmívelő, állat­
tartó népek.
Eddig szó volt a honfoglalás koráról, a 1 0- 1 2 . szá­
zadról, de számot kell adnunk arról, hogy mi határozza
meg a település korát, kezdetét és végét. Feltéve, hogy
a település a maga egészében Árpád magyarjainak ha­
gyatéka, bár a település területén késő avar-onogur
temető is volt, akkor a korhatározó jelenségek a követ­
kezők lennének : I / A település néha átvágja a késő avar
kori sírokat (erről még lesz szó), tehát a 9. századnál ké­
sőbbinek kell lennie. 2 / A honfoglalás kori nyíl a 1 0 .
századra keltezi a település árkait. 3 / A rövid tüskéj ü
sarkantyú a I I . századra mutat, é s ugyanerre a korra
vall a szalagfonatos misekönyvveret. 4 / Az edénycsere­
pek is koraiak (pontos időrendjüket sajnos még nem
tisztázták), koruk a honfoglalás kortól a 1 2 . századig
terjedhet. 1°O Meg kell jegyeznünk, hogy semmi nyo­
mát nem találtuk annak, hogy a 1 3 . századi tatárdúlás
vetett volna véget a falu életének, sőt a korai falutól
északra török kori település nyomai vannak, és Lázár
diák térképe lakótornyot jelez itt, a Győ nemzetség te­
rületén . 101 Nem pusztulásról, inkább folyamatosság­
rói beszélhetünk Felgyőn. Lehet, hogy ez kissé délebb­
re, Felgyő-major területén is így volt. Könnyű lenne
ezeket a tényeket határozott állításként megfogalmaz­
ni, de a kutatói etika nem engedi, míg közvetlen bizony­
ságok nincsenek .
Említettük, hogy Felgyő a Tisza Böldi réve mellett
fekszik, a terület kiválasztása tehát nem volt véletlen.
M ost erre néhány bizonyságot is hozunk, ami ásatás
közben került kezünkbe. Röviden ezen terület őstörté­
netéről :
r . Találtunk egy feltehetően Neander-völgyi ősember
korából való pattintott kőeszközt. Az Alföldről eddig
csak a jégkor végéről (Szeged-Öthalom) ismerünk lele­
teket,l02 a miénk pedig 80 ooo éves lehetne. Gyanússá
teszi a leletet, hogy magasan, az első és második ásó­
nyom határán került elő. Fontosságára való tekintettel
megkértem G. Csánk Veronikát, őskőkorunk kiváló
kutatóját, hogy ellenőrizze a leletet és a lelőhelyet. Ő
kb. négy méter mélyen találta meg azt az ülepedésréte­
get, amelyből származhatna a kőeszköz, de a rétegben
sem az emberi életnek nem volt nyoma, sem pedig an­
nak, hogy valaha is ilyen mélyre leástak volna. Lehetsé­
gesnek tartom, hogy a közeli úthoz hordott, tördelt
kőrétegből kerülhetett ide ez a magányos " kőeszköz" .
Mindenesetre erős kérdőjelet kell tennünk: eredetiségé­
hez.
2 . Biztos település és temetkezés nyomait találtuk
meg a bronzkor fiatalabb szakaszából (vatyai művelt­
ség), a temetőben a tetemtemetkezés (csontvázak) és a
hamvasztásos egyaránt megvolt. Távolabb e teleptől és
a temetőtől szarmata (i. sz. I -4 . század) településnyo­
mokat és temetőt találtunk. Az Ürmös-tanya területén
a késő bronzkori temetőbe ágyazva korai és késői avar
(onogur) temetőt találtunk, benne két hamvasztásos
szláv urnasírral (a temető egyik kettős sírját kiemelték
és a csongrádi múzeumban állították ki). El kell mon­
danom, hogyan bukkantunk a temetők nyomára . Egy
eredetileg téves következtetés vezetett nyomra. U gyan­
is úgy képzeltem el a honfoglalás kori települést (ké­
sőbb kiderült, tévesen i), hogy nagycsaládok külön­
külön szállásai sorakoznak a part mentén, és mind­
egyiknek megvan a maga temetője. Annyi honfogla­
lás kori temetőnek kell itt lennie, ahány nagycsalád
megtelepült Felgyőn. Egyet már feltártak előttünk, mi
most keressük a többit. Az egyik parti tanya gazdája,
aki érdeklődéssel figyelte ásatásunka t, jelezte, hogy egy
kelet-nyugati irányban fekvő csontváza t talált, de visz­
szatemette, várván a mi jöttünkre. Megvan tehát az új
temető - gondoltam -, de amint a temetőt (ebben volt a
vatyai urnatemető is) ásni kezdtük, kiderült a téve­
dés : kora és késő avar temetőt találtunk. Mivel azon­
ban ezeken a területeken az árkos-házas település is
folytatódott, megkezdett ásatásunkat nem hagy tuk ab­
ba, s jó egynéhány jurtot is felfedeztünk, szinte hogy
sorj ában.
A nagycsalá"di temetők ötlete mégsem volt hiábava­
ló, ez kiderült akkor, amikor Tari László dr. megmu­
tatta a területről felvett térképét, a szomszédos korai
települések hálózatával. Rövidre fogva a következők­
ről lehet szó. Kezdetben a nemzetség vagy nagycsalád
fejének szál lásán, a család területének gócpontjában
60
°
16 Szántó
7°
80 .i
ö7>
<;>'1>
9° Á r t é r
Várhát
°
14
015
)
24. Felgyö környékének térképvázlata (Tari László nyomán)

2 5. Fenékbélyeges cserépedények
épült a templom, és ez adta az egész település nevét
(talán éppen ez az alapja a " tíz falu építsen egy templo­
mot " -na k ?). Amikor a nagycsaládok túlnépesedése so­
rán " kenyértörésre " került sor, azaz az egyik részterü­
let önálló odott (ennek jele a templomépítés volt), ak­
kor egyúttal új nevet is kapott. M egvan tehát a tíz falu
tíz temetője, de nem egyetlen faluban, hanem nagy te­
rületre szétszórva.
Az avar temetőben egy nevezetes lelet került elő, egy
ma is megfújható kettős síp. Ez az egyetlen teljesen ép
hangszerünk a 8-9. századból, töredékes állapotban
azonban már több kettős sípot találtak hazánkban a
kései avar korból . E sípok feltehetően dudához tartoz­
tak, és csövüket még tölcsér folytatta . Az ép sípot Sző­
ke Ágnes gondossága hozta fel sértetlenül a sírból, Bige
] ózseffüzte a két csövet ismét egybe s készítette el fúvó­
káját is. Vargyas Lajos állapította meg, hogy esetleg az
ősi finnugor hangsor fújható meg rajta !
Ha már a temetőknél tartunk, essék néhány szó a
Geda-halom korai temetőjéről is. A sírok a szentély
körül és a déli fal mentén tömörültek, nyugaton, de
főként északon alig volt sír (az egyik fordított táj olás­
ban i ) . A sÍroknak ez az elhelyezése érthető, ha eszünk­
be idézzük a középkori festett templomok belsejét : a déli
falon ábrázolták az Újszövetséget, és a szentélyben az
Üdvözí tőt és a négy evangélista jelképeit, vagy a temp-
48
lom védőszentjét, az északi falra került az Ó szövetség
és a pogányság, a nyugatira az Utolsó Í télet. Úgy lát­
szik, ezt a beosztást a felgyői templomnál pontosan
betartották, azért temetkeztek a legtöbben az Újszö­
vetség és K risztus közelébe. Még ennél is fontosabb,
hogy a temetkezések pontosan tükrözték azt, amit a
faluban találtunk. Láthatólag mindenkit olyan sírba
temettek, amilyen háza volt életében . Néhány halottat
ácsolt koporsókba helyeztek el (otthonuk fából lehe­
tett). M ásokat nemezbe csavarva hantoltak el (nyilván
jurtban laktak). Érdekes, hogy agyaggal bélelt sírra
nem találtunk, igaz, a faluban is csak két agyagház nyo­
mát ismertük fel . Téglasírj aink is voltak .
Ennyit a z ásatások jegyzőkönyveiből. D e végül i s
milyen lehetett egy ilyen honfoglalás kori falu? Messzi­
ről tekintve Tóth Árpád sorai jutnak eszünkbe : " Körül
sátorkupok keltek a köveken, / Nagy lomha buborékok
a népvándorlás árján - / Elpattantak azóta, nyomtala­
nul és árván . . . " (Aquincumi korcsmában). M adártáv­
latból, vagy inkább a Geda-halom tetejéről a lapos
földsáncok téglalapjaiból boronaházak, rakott falú
házak és téglaházak alacsony tetői látszottak ki, s kö­
zöttük - nagyjából sorban - az ura k jurtjainak kupolái
magasodtak . A kertek közt az árkokban vadvizek csil­
logtak, talán ebből itattak, bár ott folyt a falu szélén a
Vidre vize. A vízjárta közökön - talán - rőzseutak ve­
zettek, bár nyomát nem találtuk. Később, I stván király
alatt a régi temetkező dombra kis templom és köréje
temető is került. A dombot körsánc övezte, ide járt a
falu népe vasárnaponként. A templomdombon koráb­
ban egy rakott falú agyagház volt (kitűnően iszapolt
agyagtömbjében tűzhelymaradványokat találtunk).
A falu a templomot tisztes távolból övezte, hiszen
erről a terűletről töltötték fel a dombo t a teinplom szá­
mára. A pap háza jó I SO méterre volt a templomtól, és
leégett (vagy inkább : tűzzel pusztították el. M áshol
ugyanis nem találtunk égési réteget i). Egy-egy kerten
belül lehetett a szántóföld, netán a karám, ól, a barom­
fitartás. Egy katona képviselte a Böldi rév ellenőrzését
(sarkantyú, kard). Feltehető, hogy a dombos részek
közti lapályokat nád borította, meg sás. Bizonyára a
nád szolgált a házak befödésére. M ivel a házakban cö­
löplyukat nem találtunk, úgy látszik, a rakott falú vagy
téglaházak falán koszorúgerenda feküdt, s erre épült a
tető. A falu alatt húzódott az ősrégi országút, amely a
Böldi révnél vezetett át a Tiszán. Töméntelen cserép­
bogrács-töredéket találtunk, s majdnem annyi malom­
kőtöredéket is. M inden házban volt egy vagy két bog­
rács és őrölt egy malom. Később a falu északabbra
költözött, és lakótorony őrizte a Böldi rév forgaimát
(Lázár diák térképe I S I 4-ből) . A török korban és utá­
na kitűnő fazekasok működtek az új faluban. Pompás
mázas töredékek garmadáját találtuk két szemetesgö­
dörben (a szentesi múzeumban ezek a szemétdombra
kerültek i). Nem tudhatjuk, hogy az egykori faluképet
mennyire tagolta az ártéri erdők dús tenyészete.
N os, nagyj ából {gy kell elképzelnünk mindazokat a ko­
rai falvainkat, amelyek területén cserépbogrács-töre­
dékek, fenékbélyeges, hullámdíszes edények vagy ma­
lomkőtöredékek kerülnek elő.
A lelőhelyek felderítése terepbejárásokkal történik,
főként kora tavasszal, amikor a szántásban jól meglát­
szik minden nyom. Ennek módszerét Méri I stván dol­
gozta ki, s a régészeti topográfia munkálatai ma már az
egész országot behálózzák. Példa K ovalovszki Júlia te­
repbejárása, ennek térképén a különböző korok lelete­
it más és más jelzések képviselik . Szépen kirajzolódnak
az egykori vízpartok, ámbár a lápos-mocsaras terüle­
tek sem voltak meddők, a nádrengetegben meghúzódó
26. A baskír jurt
szigetek kitűnő búvóhelyek lehettek a nehéz időkben.
Az Alföld magyarsága ezeken a halmokon vészelte át
a nagy dúlásoka t. A Bihar megyei terepbejárások alapján
felvázolt térképről világosan leolvasható, hogy milyen
sűrű volt a kora középkori településhálózat. Szó sem
lehetett ezen a területen nomád pásztorkodásról. 103
Végül is ezekből az ásatásokból, terepbejárásokból
a letelepült földmíves és állattenyésztő magyar falusi
ember igazi " honfoglalása " bontakozik ki, amely nem­
csak a katonai lag fontos gócokat szállta meg, hanem
benépesítette hazánk homokos és folyó menti tereit, és
jól megfért az agyagos legelőkön, szántókon élő ono­
gur magyarokkal, az első honfoglalás népével.
4./ A TEMETŐK TANÚVALLOMÁSA

Régente a letűnt idők és népek temetőit csak azért ásat­

ták meg a múzeumok vagy magánosok, hogy szép lele­
teket nyerjenek gyűjteményük számára. Szinte humo­ női sír
-Q
bizonytalan (női?) sír
rosan hat az az igaz történet, hogy egyik - igen jeles -
múlt századi ásatónk a sírok mellé felsorakoztatott do­ --- Q
bozokba dobta a leleteket, aszerint, hogy szíjvég volt-e - d' férfi sír c

vagy veret, fülbevaló vagy karperec, gyöngyö k voltak-e ef bizonytalan (férfi?) sír
vagy kengyelek. M indegyik " tárgyfajtának " megvolt a
- --

e
doboza. Gyönyörű gyűj temény kerekedett ebből az
ásatásból, csak éppenhogy hasznavehetetlen mai szem­
léletünk számára. Ma úgy ásunk, hogy a feltárt sírokról
fényképek, rajzok készülnek, a leletek pedig megszá­
mozottan kerülnek a rajzra és a dobozba. Tudjuk te­
hát, hogy mi volt a koponyánál, a karoknál, a deréktá­
jon, hol volt - ha volt - az edény, s hol találtuk az
ételként adott állatrészeket, amelyekből természetesen
csak a csontok maradtak meg. Ez a pontosság tette
lehetővé például a viseletek elképzelését és még sok
mindent. Már elég korán elkezdődött a temetők térké­
pezése, hol pontosan, hol megközelítőleg rajzolták be
a sírgödröket. A sírokat is beszámozták "l " -től " n " -ig
abban a sorrendben, ahogyan feltárták őket, és így ke­ 9 � 9 9
rültek be a jegyzőkönyvekbe is. A temetőkről tehát 16 15 14 13
pontos jegyzőkönyv készült térképpel és fényképpel,
meg rajzmellékletekkel, s ezt dolgozták fel tudományo­
san, majd közölték. Mindez kifogástalannak látszott,

28. A bashalmi temető értelmezett térképe

( Dienes I stván nyomán)

g
r;; l
i lfil i
L II I
I-�'-b"
I
i !
I
K
:-. _- _!

f B
a A c

�
 s mégis a valóság torz, hamis képét mutatta . Ennek az
ellentmondásnak k iküszöbölésére alkottam meg, mint­
egy fél százada a modern temető közlések alapját. E lő­
ször A honfoglaló magyar nép élete ( 1 944) cÍmű köny­
vembenjelentettem meg " értelmezett temetőtérképet " ,
és azóta szinte kötelezővé vált a temetőnek mint egy-
ségnek, a temetőnek mint a " halott falunak " vizsgála­
ta . E nnek alapelvei röviden a következők :
Meg kell szabadulnunk a jegyzőkönyvnek a feltárás
menetét követő sorrendjétől és sÍrszámozásátó l . Ez
ugyanis nem a temetkezés sorrendjét tükrözi, hanem
azt, hogy milyen sorrendben találtuk meg a sírokat.

c
----
1 .0. I

:í l :
II II
�I \l

E
I ""
- - --

j -n i
• � 1 ,
'\ 11

�
, L I

, ��'
,� I

$ /')1..
----

/
:
JOBB BAL

I
?
lJ
1

9 Ó Ó eJ ád ó Ó ef Ó Ó ó -
11 8 7 6 5 4 17 3 2 9 10 X

2 7 · A bezdédi temető értelmezett térképe

Lehetséges tehát, hogy a temető egykori legelső sírjára

nyolcvanadikként, netán kétszázadikként bukkanunk
rá . Ú gy tudunk megszabadulni a jegyzőkönyv könyör­
telen számaitól, ha a temető térképén mindent berajzo­
lunk a sÍrokba, vagy a sírok mellé, amit abban találtak.
--J- �
'x Ez az egyszerű fogás meglepő eredményekre vezetett,
H
kiderült, hogy a temetőkben rend van. Például Árpád
:
' ::K
I

r::. !
;'_., I
I I
I magyarjait észak-déli tengely mentén, Ívesen temették
egymás mellé, úgy, hogy fejük nyugaton volt, lábuk
.,
L
,. " I
! � I
keletre nézett. A férfisÍrok közül a leggazdagabb került
K a sor közepére s tőle kétoldalt a temető " szárnyai " egy­
i-X
I
---i , re szegényedtek. A bezdédi (Szabolcs m.) temetőben
, ,
I
,
,
,
például, amit Jósa András ásott ki m intaszerűen, a kö­
'- _ __l zépső sírban tarsolylemezes szablyás férfi feküdt, tege­
zében nyolc nyílcsúcs volt, fejét nyergére fektették (ez
onnan tudható, hogy a kengyelek a fej mellett voltak,
s ahol a kengyelek voltak, ott volt a nyereg is), a nyúzott
ló bőrét - benne a koponya- és lábcsontokkal - a sír
végébe ásatták be utólag. Ez a temetkezési szokás isme­
retes a Minuszinszk vidéki tatár törzseknél is, ahol a
51
 C S A L Á D FŐ

:H A Z I A S S Z O N y

;T (§) � �N :
.)
G Y E R M E K E K L.
RO OK

. ... .

:
--
<{
()'<:
0
o . ,,
.

"
/-:0
-i rÓK ;
•
,v,!-
./ C
()
1-lÖ\
:
rJ
J.. 1\
,

JOBB I BAL

30 A jurt belső elrendezése

29 . Két honfoglalás kori férfisÍr

nyúzott ló bőre a sír fölött egy rúd ra feszítve áll negy­
ven napig, aztán pedig beleásnak a sírba a halott lába
táján, és beleeresztik a lóbőrt. A férfisírok szegényedése
abban nyilvánult meg, hogy mind kevesebb-kevesebb
nyílcsúcs volt a tegezben. Egy tömött tegezbe legalább
25 nyíl fért be, de ilyent nem találtunk sohasem Árpád
magyarj ainak sírjában, nyolc a legtöbb, illetöleg szá­
muk fogy a temető szárnyának vége felé. Ebböl a lát­
szólag egyszerű jelenségből is komoly következtetések
vonhatók. A nyíl a keleti népeknél nemcsak harci és
vadászeszköz, hanem egyúttal a hatalomban való ré-
szesedés jelképe (a Székelyföldön és más magyar vidé­
keken a közbirtokossági földek évenkénti szétosztása is
nyílhúzás révén ment végbe, kinek hány nyílnyi joga
volt, olyan mértékben részesedett a földből, erdőből).
A nyilak száma tehát a méltóságot, a rangot jelentette.
Így egyszeriben súlya lesz annak a megfigyelésnek,
hogy a nyilak száma fogy a temető szárnyainak vége
felé. Ezek a temetők ugyanis - később rátérünk még ­
nagycsaládi temetők voltak, a nyilak száma tehát a kö­
zös birtokban, a közös munkában való részesedést s
ezzel egyúttal a halott rangját jelölte. Az asszonyoknál

3 1 . A t úlvilági " tükörkép-hit " jelen tkezése a sírban. Kolozsvár, Zápolya mca 4. sír

J-
az ékszerezés gyengülésében mutatkozik meg a " szegé­
nyedés " .
Figyelnünk kell arra, hogy Árpád magyarjainak te­
metői kis lélekszámúak, egy-két tucatnyi sír fekszik
bennük, most legutóbb Kürti Béla talált Szeged kör­
nyékén egy negyven sírnál is nagyobb temetőt . 104 Ha
ezeket a kis temetőket összevetjük az onogurok több
száz, sőt ezer síros temetői vel, élesen fel tűnik a külön b­
ség, s ez nyilván településtörténeti jelentőségű . Amott
kis települések, emitt pedig nagy falvak voltak. A nem­
zetközi néprajz ismert olyan társadalmi alakulatokat,
amelyekre a kis létszám jellemző - ezek a nagycsalá­
dok. A magyar nép peremvidékén mind a mai napig
megmaradtak a nagycsaládok. Innen és a keleti népek
hasonló képződményeiböl tudjuk törvényeiket, s ezek
a törvények szinte pontosan egybeesnek azzal, amit a
temetőkben tapasztaltunk (Bezdédhez hasonló teme­
tőt többet ismerünk). Tehát : a nagycsalád vérségi, va­
gyon- és munkaközösség. A nagycsaládon belül pontos
rangsor van aszerint, hogy ki milyen munkát végez a
közösen birtokolt földön, vagy az állatok közt, az asz­
szonyoknál pedig a ház körül, a fonás-szövés ben, a ba­
romfiak körül stb. Az asszonyok feje a családfő felesé­
ge. Ugyanúgy osztja ki naponta a munkát, mint férje.
Általában három nemzedék él együtt, és azután ha a
nagycsalád túlszaporodik, " kenyértörésre" kerül sor,
azaz a nagycsalád kiscsaládokra tagolódik, amelyek
újabb nagycsalád alapjaivá válnak. A vagyont egyenlő
arányban osztják szét, ami rendszerint nem megy si­
mán. I nnen kapta a " kenyértörésre kerül a sor" kifeje­
zés az ellenségeskedés, harag színezetet. A nagycsaládi
birtok a felosztás ellenére is egység marad, a nemzetség
ül meg benne. Visszatérve a temetkezésre, a temető e

32 . a-b. Lóval eltemetett férfi sírja két nézetből. Orosháza. 2. sír

 rendjén belül az egyes síroknál a következőket tapasz­
taljuk :
A férfiakat a sírba felövezve temették el. Megesett
. azonban - nem is egyszer -, hogy nem felövezve temet­
tek, hanem az övet rárakták a tetemre, s ilyenkor az öv
palmettasora lefele nézhetett (mint például a híressé
vált zempléni vezérsír esetében). Ha rendesen felövezve
temettek, akkor az övre kapcsolták a szablyát, a tegezt
és az íjat Ha pedig csak reárakták a halottra egykori
díszes övét, a fegyvereket is mellé rakták . Különösen
ezekben az esetekben kerültek a halott ellenkező keze
irányába a fegyverek, a szablya a jobb, a tegez pedig a ..

bal oldalra. Nincsen elegendő embertani megfigyelé­

rJ
sünk ahhoz, hogy kiderülhetne, ez a tükörkép csak az
idősebb nemzedéknél található meg, a fiatalabbjánál
már nem . De az egyelőre laza megfigyelések erre mutat­
nak. Ebből az is következnék, hogy a régi másvilághit
válságba került. A megfordításnak párhuzamait a Mi­
nuszinszki-medence tatár törzseinél találtuk meg, lOS nu
(í D
ahol az a hit járja, hogy a másvilágon mi nden ellenke­
zőjére fordul : a jobb kéz bal kézzé és a bal jobbá válto­
zik . Ha ez valóban az idősebb-fiatalabb nemzedék vál­
tásában következett volna be, akkor arra gyanakod­
hatnánk, hogy a régi hitvilág válságba került, méghoz­
zá azzal, hogy az ősöket az előző hazában hagyták,
temetőik idegen kézbe kerültek. Ez nagyobb válság le­
hetett, mint elképzelhetnők, mert a nemzetségi Jársadal­
makban az ősök tisztelete igen erős, ez tartia össze az
élőket, akiknek kötelessége halottai k másvilági sorsá­
ról gondoskodni . Ezzel a lelki válsággal az eddigi iro­
dalom nem számolt, pedig ez - a szó szoros értelmében
- sorsdöntő volt ! Árpád népe halotti lepelbe takarta

halottai t, s nyílást vágott a szem és száj számára. Az
előkelőbbjénél ezt a nyílást ezüstlemezből készítette el.
Ezt a szokást is keletről hozta, ahol a szkíta kor óta
otthonos volt, megvan obi-ugor nyelvrokonainknál
is. lOS
Maradván még a temetőknél, azt tapasztaljuk, hogy
Árpád magyarjai általában nyugat-keleti irányba te­
metkeztek, az onogurok pedig északkelet-délnyugat
irányban ásták a sírt Árpád népe a sírnál feláldozta a
lovat és megnyúzta, csak koponyáját és lábcsontjait
hagyta meg a bőrben, az onogurok a halott lovát meg­
ölték és vele temették. Egyes jelenségek (pl. K olozsvá­
rott a Zápolya utcai honfoglalás kori temetőben, ahol
a megölt ló csontjaira is rábukkantunk) arra mutatnak,
hogy a ló feláldozása a sír mellett történt, és li húsos
részeket nyilván helyben megsütötték és a toron elfo­
gyasztották . lm A ló csontjaiból megállapíthatták a
megölt ló korát, általában - úgy látszik - a halott hátas- ,
lovát áldozták fel . Árpád magyarjainál a nyúzott lóbő­
rös temetkezés különböző formáit találjuk. H ogy ezek
a különbségek az egykori törzsi szokások emlékét őr­
zik-e, azt még nem tudjuk, mert nem történt meg a
szokások feltérképezése. Az első temetésmód az, ami­
kor a megnyúzott ló bőrét kitöm ték, fejét és lábait
54
fll
r LJ
\
D o
'-
3 3 . A mindszenti 2. sír, fej alá tett nyereg nyomaival
rendbe rakták, tehát úgy hatott a sírban, mintha teljes
lovat temettek volna el a halott mellé. I lyenkor mindig
a tetem bal oldalára került a ló, nyilván, mert az életben
is bal oldalról kellett a lóra szállni . A másik szokásfor­
ma, amikor a tetem lábához ásták be később (negyven
nap múltán ?) az addig kifeszítve, a sír fölött tartott ló­
bőrt. A harmadik eset, amikor csupán a lószerszám
(nyereg, kengyel, zabla, heveder, szügyelő, farhám) ke­
rült a sírba, s ezek között ismeretes az a forma, amikor
a halott fejét nyergére nyugtatták, mint életében, ami­
kor kint aludt a szabad ég alatt lill Hiányzik még régé­
szetünkből e három szokásforma elterjedésének kidol-

34. Honfoglalás kori lovassír Rakamazon
gozása, de bizonyos, hogy a szálak messze nyúlnak,
egészen a szkítákig, vagy talán még tovább. A lovat is
vagy felszerszámozva temették el, vagy pedig a lószer­
számot csak mellé tették. N agy értékek kerültek így a
sírba, és lehet, hogy a szokásnak nemcsak az az alapja,
hogy a halottnak a másvilágon meglegyen mindene,
ami rangjához, mindennapjához tartozik, hanem az is,
hogy a halott holmija érinthetetlen volt ! Erre talán
közvetett bizonyíték, hogy a rokon népeknél a halott
lovát más meg nem ülheti, ezek az " özvegy lovak " .
Egyetlen esetet tudunk arról, hogy Árpád magyarj ai
halottaikat elégették. A Sankt Gallen-i kalandról be-
számoló Heribald barát elmondta, hogy a templom
tornyáról lezuhant és szörnyethalt két magyart az " aj­
tószárnyak közt égették " . A Kárpát-medencében Ár­
pád magyarjainak temetői ben a halotthamvasztásnak
nyomát sem találjuk. Ellenben ez idő tájt a szlávok
égették el halo ,taikat és tették hamvaikat kicsiny bög-
rékbe. .
Felvetődik a kérdés a lovastemetkezéssel kapcsolat­
ban, mi volt az oka annak, hogy soknak nem j árt ki ez
a szertartás, még a családon belül sem ? Nem tudjuk,
hogy talán életkorhoz volt kötve, vagy önkéntelenül
felidéződik a kérdésen töprengve Wilhelm Radloff aka­
démikusnak a múlt században Szibériában észlelt meg­
figyelése. Ő ugyanis azt találta, hogy .a sírok egy részébe
nyírfakéregből kivágott lófigurákat temettek. Valami
ilyenféle szokásnak kellett lennie, mert számunkra
másként érthetetlen lenne őseink másvilága, amelybe
lovon kell megtenni az utat.
A sírokat valamilyen jel, fejfa ( ?) jelölte, mint ahogy
mai napig is megvan ez a szokás, és a fejfa mintájáról
messziről lehet tudni a halott nemét, korát. Sajnos e
fejfák nyomát nem találtuk, de a temetkezés előre meg­
tervezett soros volta megkövetelte, hogy a sírok helyét
pontosan ismerjék. Néprajzkutatóink a fejfa-elnevezés­
ben világosan felismerik, hogy azt emberalak tetemé­
nek fejénél tűzték le.
A nagycsaládi temetkezés néhány olyan kérdést is
felvet, amelyekre nem tudunk válaszolni. Nyilvánvaló,
hogy a meghalt rangj ának helyére a következő váro­
mányos lépett. Hogyan tükröződik ez a sírok rendjé­
ben, illetőleg a nyílcsúcsok rendjében ? Megfigyelhe­
tő, hogy a nyílhegyek a sorokban nem folyamatosan
fogynak, vannak köztük ingadozások, amikor egy ala­
csonyabb szám előbb, vagy éppenséggel később kerül
sorra. - Még súlyosabb kérdés, hogy egy temető első
nemzedéke után hol van a folytatás ? A lakók elköltöz­
tek volna arról a területről ? Ámde korai törvényünk
tiltja, hogy a falu ne telepedjen messze templomától .
Van olyan temetőnk is, ahol a helyben maradottak há­
rom nemzedéke temetkezett elszórtan arra az oldalra,
amelynek leszármazottja lehetett (Kenézlő, Jósa And­
rás és Fettich Nándor ásatása).
Végül számoljunk be néhány temetőnkről, ame"lynek
középpontjába nagyon gazdag női sír került (Szeged­
Bojárhalom, Kecel). Itt a sorban egy-egy férfinak nem
járt lovastemetkezés, ugyanakkor a sorrendben megfe­
lelő nőnek igen. Nyilvánvaló, hogy bizonyos helyzetek­
ben a család vezetését a nagyasszony vette át. Erről
azonban közelebbit csak késői törvényeinkből idézhet­
nénk, és ez eléggé bizonytalanná tenné következtetése­
inket.
A temetők mellett vannak magányos temetkezések :
a fejedelmeké ! I lyen például a geszterédi sír, vagy akár
a zempléni sír is. (Erről tévesen azt tanították, hogy
Álmos nagyfejedelem sírja lett volna, akit a " reakciós "
Árpád megöletett.up Rémregény ez, nem történelem ! )
55
 .. ..
. . . . . .. . . . . . ..
.... . .... ... .

�
�/���//A"
/�//
� �W'
/ //
/ //4/
A-
.. . .... . . . .
. .. . . . . . . . .. .. . . .. . . . . . 0 ... .

3 5 . A zempléni vezérsír

Amiképpen a szent fejedelem az életben is elkülönült Sok tanulságot rejt még magában a temetők térképé­
alattvalóitól, akképpen halálában is magányos ma­ ' nek, telepítésének vizsgálata, s a szerző boldog, hogy ő
radt. A különös az egészben csupán az, hogy vannak tette meg az első lépést ezen a téren.
magányosan eltemetett nők is. Ezek sírja egyelőre rej­ Az úgynevezett " köznépi temetők " -ről is szóljunk
tely ! röviden. Szőke Béla, honfoglalás korunk feledhetetlen
A temető két szárnya is példázza a megfgrdított vi­ kutatója érdekes felfedezést tett. A 60-as évek forduló­
lágképet, a temetőkben például a nők helye a jobb olda­ ján megvizsgálta azokat a temetőket, amelyeket H am­
lon van, holott általános keleti szokás szerint a bal ol­ pel József bjelo-brdói temetőknek nevezett, és egytől .
dal jár nekik, ültetéskor (pl. a jurtban) is. Árpád ma­ egyig szlávnak tartott. Szőke Béla úgy találta, hogy
gyarjai tehát a másvilágot az evilági élet tükörképének eze k jó része Árpá.d magyarjai köznépének hagyatéka.
képzeIték el. Ez a megfordítás még akkor is tapasztal­ Ezzel egyrészt ugrásszerűen megnőtt a honfoglalók te­
ható, ha a temetőben a férfiak és a nők nem külön metőinek, sírj ainak száma, m ásrészt azonban megnőt­
szárnyra kerültek, hanem egymás mellé temették a há­ tek a régészeti leletek körüli kérdések. Ezek az úgyneve­
zasokat, ilyenkor is ajobb oldalon találhatj uk az asszo­ zett köznépi temetők nagyok , több száz sírjuk élénken
nyokat. Ennek az egykori fordított másvilágnak em­ emlékeztet az onogur temetőkre. J ó néhányban a tájolás
lékrögei még felismerhetők a m agyar néphitben, gyer­ (Ény-Dk) is egyezik,110 s alig kétséges (bár a megerősí­
mekjátékokban (pl. Szita-szita péntek, szerelem cst­ tést az embertantól várjuk), hogy ezekbe valóban ono­
törtök, dob úerda : fordítva sorolják fel a napokat), gurokat is temettek . A másik kérdés az, hogy e teme­
vagy a boszorkányperekben, ahol a legnagyobb bűn­ tőkben megfigyelhető viseletek, különösen a halánték­
nek számított, ha valaki a Miatyánkot fordítva mondta karikák, nem csupán a magyarlakta területeken, ha­
el, vagy a termékenységvarázslatban : ha a férfi jobb nem úgyszólván egész K özép-Európában ismeretesek.
oldalról közeledik a fiatalasszonyhoz, fiút várhatnak , A 10. század közepétől fogva, magyarok, szlávok - ál­
h a balról, leányt. talában a szegények, egyaránt ezeket viselték. Meggon-

56
36. Halántékkarikák
dolandó az is, hogy az ilyenfajta temetők vonzásköre
csak a Donyec-medencéig terjed, míg az Árpád ma­
gyarjaihoz hasonló viseletű s hasonló módon temetke­
ző népek a Volga és a Káma vidékén figyelhetők meg.
Valljuk hát be : az úgynevezett " köznépi temetők " ügye
még megoldatlan, és hiba lenne elsietett következteté­
sekkel tévútra vinni a problémát. Bárhogyan is nézzük
a kérdést, benne rejlik Árpád magyarjai nak kettős réte­
geződése. Ez a kettősség az embertani képben is jelent­
kezik. A temetőkben levő csoportok, vagy hqsszú sÍr­
sorok mindenesetre 'arra mutatnak, hogy e nagy teme­
tőkben is együtt maradt a család . A temetőket több
ponton egyszerre kezdték telepíteni. A csoportok közti
üres területek feltehetően csak annyit jelentenek, hogy
az egyes családi temetkezesek nem értek még össze.
Megfontolandó az a feltevés is, hogy a 1 0- I r . századi
szegények " szent fák " köré temetkeztek, s az üres fol­
tok a fák helyét mutatják. III
A temetőkben néha megfigyelhető, hogy a váz vagy
hiányos, vagy rendellenesen fekszik, vagy a csontok a
sírgödör fenekén szerteszét szórtan találhatok. Ezek
azonban nem túl gyakori jelenségek, hanem kivéte­
lek . Nem szabad például a hencidai gazdag női sírból,
amelynél a temetéskor csizmástól levágták a nő bal láb­
fejét s a váztól jó félméterre dobták,1I2 arra következ­
tetni, hogy a honfoglalóknál a lábfej levágása a temetés
szertartásának része volt ! Ezt eddig kizárólag egy eset­
ben figyelhettük meg, hogy pedig ennek mi volt az oka,
azon gondolkozhatunk, de megoldást nem mernénk
javasolni . Még leginkább a démonhit valamilyen válto­
zatára gondolhatunk és hozhatunk példát erre, de más­
ra IS.
Ellenben sok esetben figyelhettük meg, hogy az é­
rintetlen csontváz koponyája kimozdult helyéből. Ez
feltétlenül annyit jelent, hogy a tetemet a sír behantolá­
sa előtt befedték. Ha egyszer a sír földje rányomódik a
csontvázra, azt elmozdítani nem lehet. Igaz, megfigyel­
tük sok esetben, hogy a sírban ürge, vagy valamilyen
földkaparó állat járt, de ezeknek nem sikerült volna a
föl d által fogva tartott csontokat megmozgatni. Ez
csak addig volt lehetséges, amíg a sír fedele meg nem
roskadt, s a tetem nem került a sír földjének fogságába.
Néha találkozunk ellentétes tájolásokkal, sőt kupo­
rodott helyzetben való temetéssel, hogy ezeknek mi
volt a babonás oka, nem tudjuk. Érdekes kérdést vet fel
a toj ásoknak a sírba tevése. Jó ideig azt hittük, hogy
ezek csak női sírokban találhatók, és önkéntelenül is
. kapcsolatot kerestünk a termékenysé,8, a feltámadás,
egyszóval a húsvéti szokáskör felé. Am, úgy látszik,
tévedtünk. Tojáshéj nemcsak női sírokban volt, hanem
férfi- és gyermeksÍrban is. De a döntő felismerést az
jelentette, hogy nagyrészt már kikeIt csirkék toj áshéjait
rakták a tetemek mellé. Tudjuk, hogy ezeket a közép­
korban orvosságként használták,1l3 de elsietett dolog
lenne ezt az ismeretünket a honfoglalás korába vissza­
vetíteni.
Érdekes fejezete kutatásunknak : a sarló a sírban. Ez
a szokás megvolt az onoguroknál is. Női vagy férfisÍ­
rokban a medencére keresztbe fektetve találjuk a sar­
lót. Egy ideig csak mint mezőgazdasági munkaeszközt
méltattuk ezeket a leleteket, de kiderült, hogy a sírba té­
telnek babonás oka kellett legyen, hiszen a sarló a ma­
gyar néprajz szerint női munkaeszköz, férfi - aratáshoz
- nem venné kezébe. Mi lehetett tehát az a babonás ok,
amiért a sarló bekerült a sírba ? A kérdésre lá tszólag
hibátlan feleletet kaphatunk a néprajzból. A Székely­
földön és máshol a halott hasára a mai napig is sarlót
tesznek, hogy " fel ne dagadjon " , temetéskor azonban
leveszik . A véletlen vezetett az eredeti néphit nyomáb!.
Egy Dés környéki asszonytól hallottam, hogy a fiúcse­
csemő hasára is sarlót tesznek, hogy a rontás ne érhes- .
se. Sarló a rontás ellen ? Ez nem eszköz voltából követ­
kezik, hanem éles, szúró, vágó tulajdonságából. Így
védték a halottat is a másvilági rontás ellen, női sÍrokba
ugyanezért néha nyilat tettek . Megint felmerül a kér­
dés : miért csak kivételesen találjuk meg ennek a szo­
kásnak a nyomait ? Annyi bizonyos, hogy Árpád népé­
ben voltak családok, amelyek különös gonddal védték
57
 Ugyancsak nem mindenkinek adtak a sírba inniva­
lót (azaz az ásatási napló szerint : edénymellékletet).
A tapasztalat szerint - pontos számvetés még nem ké­
szült - italáldozatot általában ihkább a nők kaptak. M i
volt a bögrékben ? Egykor meg fogjuk tudni, amikor
nálunk is elvégzik már az edény földjének kémiai elem­
zését.
H a - kivételesen - a halotti tor szertartását a népünk­
nél megőrzött szokások nyomán kíséreljük meg felvá-

38. Kolozsvár, Zápolya utca !o. sír

37. A hencidai gazdag női sír

az élőt s holtat a rontó erőktől, ám a nép nagy részénél

nyomát sem találjuk ilyenfajta védekezésnek .
Igaz, hogy eddig csak egy esetben figyelték meg,
hogy az egyik elhunyt fiatal leány mellére virágcsokrot
helyeztek (a virágpor-pollen őrizte meg ezt a megható
szokást). 1I4 Lehetséges, hogy ez valóban elterjedt szo­
kás volt, csak azért nem tudunk róla, mert ásatáskor
nem tettek el vizsgálat célj ára a mellkasról vett földet.
A halotti torról úgyszólván semmi adatunk nincsen,
mégis következtetni tudunk reá. Tudjuk már, hogy a
lovas temetkezéseknél csak a koponya- és a lábcsontok
kerültek a sírokba, azaz nyúzott lóbőrt temettek el,
amelyben benne hagyták a koponya- és lábcsontokat.
A sír körül talált maradványok (Kolozsvár � Zápolya
u . ) azt tanúsítják, hogy a ló hús'os részeit a toron fo­
gyasztották el. I lyen tor (azaz lovas temetkezés) azon­
ban nem járt mindenkinek. Általában a nőknek nem,
csak kivételes esetekben.

58
 ·
zolni, akkor A honfoglaló magyar nép élete ( 1 944) cí!TIű
könyvemben összefoglalt eredményekre j utunk : 115 " A
halotti tor időpontjáról saj nos nem tudunk közelebbit .
Azt sem tudjuk , mennyiben tartották a sírnál, s mennyi­
ben odahaza (lásd az előzőkben a Kolozsvár - Zápolya
utcai tapasztalatot). Gondoljuk, högy a halott lelkének
végleges elköltözéséig (40 riap ?) az étkezéskor a halott
számára helyet hagytak, az ételből pedig az els,ő falatot
a tűzre vetették, vagy a halott bábujához dörzsölték.
Míg a halott a lakásban -volt, virrasztottak, ilyenkor
nem volt szabad elaludni, mert az alvó ember lelke ki­
röppen a testből, s az -Qres testet megszállotta volna a
halott közelben bolygó lelke. Virrasztáson és a toron
kerűlt sor a halott tetteinek elsorolására, s ez volt a
népköltészet melegágya is. Különös ünnepségekre, há­
zassági szertartásokra került sor akkor, ha haj adon le­
ány, vagy nőtlen legény halt rilegy6
A halotti tor alkalmából rendezett nagy futtatások,
birkózások s más ünnepségek semmiben sem külön­
böznek a születéskor, lakodalomkor rendezett ünnep­
ségektől. Természetesen -az alkalom hoz fűzött monda­
nivaló más és más volt, de mindhárom alkalommal
ugyanazokat az áldozatokat mutatják be, ugyanazo­
kat az óvintézkedéseket teszik . "
l
Meg kell jegyeznünk, hogy Árpád magyarjainak te­
lepülése elsősorban a homokos területeket, a folyók
árterét kereste. Régebben elterjedt az a vélekedés, hogy
az erdős, hegyes területeket nem szállták meg. Ez tévhit
volt, mutatja például a kolozsvári Zápolya utcai teme­
tő vagy az eresztevényi kengyel. l17 De egyébként is
tudjuk, hogy az erdőre, fára szükségük volt a mester­
embereknek (nyerges, íjas stb.), sőt a legeltetés is elkép­
zelhetetlen volt enélkül. Még az igazán nomád keletiek
is nyáron messzire felmennek a hegyek völgyeibe legel­
tetni !
Árpád népei, akik szigorúa n rétegezett államalaku- .
latban éltek, szállásterületükön szi�orú rend szerint
szálltak meg. Megfigyelhető, hogy Arpád fiai közül a
fiatalabbak apjuk szállásától balra, az idősebbek pedig
a jobb oldalra telepedtek. Hogy Árpád állam a milyen
volt, milyen lehetett, arra nekem nincsen elegendő ta­
pasztalatom . Bemutatására inkább azt az elképzelést
idézem, amelyet Dienes I stván és Györffy György alko­
tott meg és szedett kitűnően áttekinthető grafikai táb­
lázatbaYs Íme részletek Dienes István szövegéből :
" A magyarság körében már az időszámításunk előtti
évezredben lejátszódott a nemzetségi arisztokrácia ki­
emelkedése, és ezzel párhuzamosan végbement az al­
sóbb néprétegek szolgálatra kényszerítése. A hatalmat
megszilárdítani törekvő arisztokrácia tudatosan siet­
tette a régi - rokoni szövetkezéseken alapuló vérségi -
közösségek felbomlását. Az azonos leszármazási tuda­
ton alapuló önkéntes összetartás helyébe olyan területi
szervezetet igyekeztek létrehozni, amelyet a központi
akarat irányít. Vezető szerepüket csupán ezáltal látták
biztosítva ; állandóság és belső nyugalom elsősorban
csak nekik volt érdekük. Az ősi nemzetségi viszonyok
felbomlását nagyon hosszú folyamatnak kell elképzel­
nünk, és ebben a vagyoni különbségek kialakulásán túl
nagy szerepe volt annak, hogy a finnugor alapnépesség
török népelemekkel keveredett, de hozzájárult a külön- _
böző hatalmi alakulatokhoz való tartozás, az őshazá­
tól a Kárpát-medencéig megtett hosszú út sok-sok ese­
ménye, végezetül a besenyő támadás és az új hazában
való megtelepedés.
Az egykori vérségi közösségek helyébe lépő területi
szervezet kiépítését a rétegekre bomlott, és sokban el­
lentétes érdekű társadalomban csak határozott, tett­
erős vezetők vihették véghez. Vakmerő, fegyveresekkel
körülvett, sok szolgálónéppel rendelkező, kemény fér­
fiakat adó családok szakadtak ki régi közösségükből,
akik képesek voltak vazallusai k között rendet ' tartani,
számukra a gazdálkodás virágzását, lakóhelyeik védel­
mét, hadjáratok zsákmányát biztosítani. Egy-egy biz­
tos vezetés alatt á lló terület csábító erővel vonzotta ma­
gához a kívülállókat is. A jobb és biztonságosabb meg­
élhetésre vágyó más nembeliek önként csatlakoztak, de
a terület vezetője kényszerrel is telepített lakóhelye kö­
ré idegen csoportokat. Az uralma alá helyezkedő népe­
ket kiterjedt rokonsága segítségével kormányozta, de
maga mellé állított e célból olyan idegen előkelőket is,
akik testvériségi szerződéssel pecsételték meg a fegy­
verbarátságot . Szövetségeseit részeltette gazdagságá­
ból is : a szolgálataik mértékének megfelelő vazallust,
azaz e népeket eltartó területeket, s ezenkívül önálló
vadászterületeket is j uttatott nekik. Rangsorukat a ha­
talmuk alá adott tűzhelyek száma határozta meg, tehát
hogy mennyi szolgáltató nép felett rendelkeztek, és
azokból hány harcost tudtak kiállítani.
A rokonokon és a meghitt barátokon kívül az idegen
törzsbeliekből szervezett, és éppen ezért akár övéivel
szemben is felhasználható fegyveres kíséret lett a nem­
zetségek vezetőinek legfőbb hatalmi támasza. A kíséret
tagjai szolgálatukat önként vállalták, és hűségesküt,
fogadalmat tettek, hogy urukat nem hagyják el. Adott
szavukat azonban nemegyszer megszegték, és más úr­
hoz pártol tak át. Ö n kéntességük voltaképpen megbo­
csáthatóvá is tette, hogy mások szolgálatába is szegőd­
jenek. Legfőbb erényük mégis a hűség volt. Annak a
vitéznek, aki végsőkig kitartott ura mellett, még az el­
lenségnél is magas j utalom volt a bére, és szívesen vet­
ték szolgálatát. A hitvány áruló azonban, aki kezet
emelt törvényes urára, pártfogóra aligha számíthatott,
az vett bosszút raj ta, akinél befogadásra jelentkezett.
Nem azonos ez a réteg azzal a sereggel, melyet a nem­
zetség a fegyverforgatásra alkalmas férfiakból háború
idején kiállított. A bajtársak e hadnak csak a vezetését
J'á tták el, és emellett a nemzetségfőnek, valami'n t előke­
lő harcostársainak szűkebb kíséretét, mintegy testőr­
gárdáját alkották. Békeidőben is megvolt a feladatuk :
59
különböző küldetéseket teljesítettek, követségekbejár­
tak, nagy vadászatokon felügyeltek , uraik gazdaságá­
nak irányítását, ellenőrzését látták el, sőt - közülük a
kisebbek - mindenféle alantasabb, ház körüli munkát
is elvégeztek.
Sokoldalú szolgálatuk fejében az úr köteles volt ol­
talmába fogadni, védelmezni hű embereit, számuk ra
szállásról, fényes ruhákról, fegyverekről, tüzes hátaslo­
vakróI, élelemről gondoskodni. Elsősorban a pompa­
kedvelő kíséret megfelelő eltartása végett volt szükség
a nagyszabású, sok zsákmánnyal és sarccal kecsegtető
portyá kra.
A vitézek együtt éltek eltartóikkal, 'míg a tekintélyes
vezetők előkelőbb harcostársai elkülönülten saját szál­
lásaikon laktak, és maguk is rendelkeztek k ísérő baj­
társakkal .
E szilárd hatalmi szervezettel összekapcsolt, változa­
tos társadalmi helyzetben lévő közösség, tehát az új
összeLételü nemzetség a terület felett hatalmat gyakorló
család nevét viselte, noha eredetére nézve a legkülön­
bözőbb vérségi csoportokból verődött össze. Merőben
mesterséges képződmény, csak felületesen tűnhet ha­
gyományos alakulatnak . . . A magyar törzseket azon­
ban már a honfoglalás előtti időkben egységes irányítás
fogta össze. Erről tanúskodik a magyar népességnek a
kazár rendezési elv szerinti hét törzsbe osztása, a hét
törzs egyesítését bizonyító Kürtgyarmat törzsnév, a
kazároktól elszakadt törzstöredékek egy törzzsé szer­
vezése, egyes törzsek számára az egész törzsszövetség
érdekében végzett feladatok kijelölése (a kabarok elő­
had és utóvéd szerepköre, majd ennek megfelelően az
országkapukba való telepítése). Egyes törzsnevek pe­
dig arra utalnak, hogy a törzs feje a fejedelem környeze­
tében viselt magas méltóságot : Tarján, azaz tarkán, a
főparancsnoki méltóság cím e ; Jenő »bizalmas tanács­
adó« értelmű . A magyarok egy néppé egyesülésének
emlékét őrzi a vérszerződés hagyománya, amikor hét
vezér jelképes vértestvérségre lépett az együttes cselek­
vés érdekében. A magyar törzsek egybekovácsolódásá­
ról a régészeti adatok is vallanak, hiszen sem a tárgyi
hagyaték ban, sem a szokásanyagban nem jelentkezik
törzsi elkülönülés. Az etelközi magyarokról a moha­
medán források fel is jegyzi k , hogy két fejedelmük van.
Főfejedelmük a kende vagy küdü, s e Kazárországból
ismert méltóságnév alighanem annak a jele, hogy egy­
koron, a Kazár Kaganátushoz való tartozás idején, a
türk-kazár uralkodók egyik bizalmi emberét állították
a magyar törzsek élére. Személyét vallásos tisztelet
övezte, szinte az istenség földi képviselőjének tartották .
Mellette a kormányzás legfőbb gondja, a hadak irányí­
tása a másik fejedelemre, a gyulára hárult . A kettős
fejedelemség intézménye a világ számos népénél meg­
volt . . . A magyaroknál a kettős uralkodás kazár mintá­
ra gyökerezett meg. Györffy György gondos forrás­
elemzésseI kimutatta, hogy a honfoglalás után is fenn­
maradt e kettős fejedelemség intézménye . . . "
60
Íme ez a klasszikus magyar történetírás és régészet
vallomása a honfoglalás idejéről. E könyv szerzője -
teljes elismeréssel a két szerző iránt - nem hallgathatja
el azt a nézetét, hogy a magyar társadalom szerkezetét
a mongol, az Aranyhorda és a kazár minták pontos
tükörképeként ábrázolja ez a felfogás. Ugyanis emö­
gött - mondva-mondatlan - a magyarság lovasnomád
képzete lappang, ami - nézetün k szerint - nem lehet
alapja a magyar társadalomról kialakítandó k épnek !
Történelemkönyveinkben a honfoglalókról csak jót,
szépet olvashatunk, mintha a társadalom alja hiányoz­
nék közülük, mintha bűntelenül élték volna a maguk
harmonikus életét, csendes j ólétben . Való igaz, hogy a
honfoglaló król nem jegyeztek fel bűnöket sem az egy­
korú, sem a későbbi források. Ám a mindennapi élet
nyilván nem volt bűntelen . K ézai Simonnál ( 7 . fejezet)
olvashatunk a hadba hívó parancsot megtagadók bün­
tetéséről : " Aki pedig elégséges ok nélkül a parancsot
semmibe vette, azt a szcítiai törvény értelmében kard­
dal kettéhasították , vagy törvényen kívül állónak nyil­
vánították, vagy közszolgaságba taszították . Válaszfa­
lakat magyar és magyar között csak efféle bűnök és
kihágások emeltek. Egyébként pedig mivel az összes
magyar egy apától és egy anyától származott, hogy
mondhatnák az egyiket nem nemesnek, hacsak nem
ilyen bűnökért elmarasztalva j utottak volna szolgaság­
ra. " ( Ford. Györffy György)
Ezekből a soro kból a szolganép megvetése sugárzik ,
bár lehetetlen, hogy annyi parancsmegtagadó lett vol­
na, hogy a nemeseknél százszor-nagyobb tömegű pór­
nép ebből tevődött volna össze. H ogy ez nemcsak felte­
vés, annak bizonyságát találjuk Kálmán királyunk tör­
vénykönyvében (I. 77 . fejezet) : "senki sem merjen ma­
gyar nemzetiségű, vagy egyáltalában M agyarországon
született rabszolgát, vagy rabszolganőt, mégha idegen
származású is, Magyarországon kívülre eladni, kivéve
olyan idegen nyelvű rabszolgákat, akiket más orszá­
gokból hoztak ide . . . " (Ford. Szilágyi Loránd) Tehát :
magyar, Magyarországban született és idegen szárma­
zású és idegen nyelvű rabszolgákról esik szó. A hon­
foglalóknál alig van nyoma rabszolgaságnak, legfen­
nebb egy-egy nagycsalád i temetőben, vagy köznépi te­
metőben melléklet (magánvagyon ! ) nélkül eltemetett­
nél gondolhatunk szolgarétegre. Szolga ? Rabszolga ?
Tisztázatlan kérdések .
Sokkal árnyaltabb képet kapunk első törvényeink­
bői a bűnök, büntetések, szabadok és szolgák viszonyá­
ról . Vegyük szemügyre I stván királyunk törvényeit, hi­
szen azokat a honfoglalástól csupán egy század vá­
lasztja el . A törvények sorrendjében menve a k övetke­
ző bűnök és büntetések tárulnak fel előttünk :
" A kevélység gőgjétől pöffeszkedő, ha megtámadja
az I sten házát, kiközösítéssel bűnhődik." Említés esik
azokról is, akik " azt állitják, hogy nincsen szükség egy­
házi vagyonra " . A királyi javakhoz nyúlni sen ki se me­
részeljen. Ha pedig nem a tűz őrzése végett nem megy
 CI
.
F08íRO FÖLO\ÁSZ

FÖ1ÁLTOS POliÁR:-'OI\

FEJ rDEDII KíSÉRET

� Ö ro L,\IÁCS G SZAKÁCSOK

•
11111111
REGOSÖK SZABOK

NAGYFEJ EDELEM

..LR"
TÖRLSFÖK

"ATOi\AI
"í!>ÉRET

1\\ ÉK :\1EGYER K Ü RTG\ AR lAT TARJÁN JENO KÉR KESZI KABAR TÖRZSEK

I r l llrr l l HI I 1 1l 1 11 1 r r l111 f l l l � l 1-. 1 I I l 1 I,.

I r It--T- ....-r-' 1 l-'-"
1 1;-

•• 80"

'< D I Z ETSEGFOI\

I\ArO:-'AI KíSÉRET

FEJEDED11 S Z Á L L\.SOJ..

:\ � \ I Z E 1 S É G I [LÖKELÖK
SZ..\'1TÓVETO
CSALÁDJAI LOVÁSZ
ts 'AG "CSALÁDJAI HALÁSZ
SOLYMÁSZ
rÖoE.:\'IES
(f\1 tZTER \'1ELO)
KO\ÁCS
"ÖL:\ÉPI önös
FAL\ AK ÁCS
szecs
."AZEKAS
SZAKÁCS

\ EG' ES SZOLGÁ LTATÁSRA KöTEUZErr FALLKÖZÖSSÉGEK EGYFAJTA ZOLGÁLTATÁSSAL TARTOLO FAL\A"

39 · A magyar társadalom a 9 · században ( Dienes Ö. István rajza)

templomba, hanem hanyagság folytán, " az ilyent verjék
meg és nyírják le " . A hajlenyírás tehát nagy büntetés
volt még I stván király idejében is, ez nyilván a népi
szokásjogból került át a királyi törvények közé.
Nagy vagyon kifizetésével bűnhődik a gyilkos : " ha
valaki haragra gyul ladva, vagy dölyfösségtől kevélyen
szándékos gyilkosságot k övet el . . . száztíz aranyat fog
fizetni . . . " Az aranypénz már a 1 0. században is for­
gott, főképpen a nemzetközi kereskedelemben, Prágá­
ban a hazai kereskedők arany mithkálokkal (bizánci
solid us) fizettek. 119 Száztíz arany óriási összeg volt !
István törvényei szerint ha valaki csak véletlenül
gyilkol, 1 2 arany a büntetése. Ha egyik szolga a mási­
kat megöli, úgy magának kell a megölt helyébe állnia,
ha pedig szabad ember öl meg szolgát, másikat kell
adnia helyette, vagy " értékét térítse meg " . H a egy ispán
" felesége meggyilkolásával mocskolja be magát . . . öt­
ven tinóval egyezzék az asszony családjával és vezekel­
jen az egyház törvényei szerint " . Az esküszegésért keze
elvesztésével lakoljon, vagy ötven tinóval váltsa meg
kezét az esküszegő. A közrendű ember is keze elveszté­
sével vagy 1 2 tinóval bűnhődik és az egyház törvényei
szerinti böjtöléssel. A szorosabban vett egyházellenes
bűnöket nem soroljuk fel , ezek nyilván nem léteztek

61
Árpád népei között. Külön rendelkezés sz61 azokról,
akik szabadokat szolgaságba haj tanak, s azokról, akik
megostorozzák a saját szökött embereiket keresőket.
Ez utóbbiak tíz tinót kötelesek fizetni.
Az egyik igen érdekes törvény a leányrablásról szól,
ebben a régi házassági szertartások emléke őrződött
meg. Ezt a törvényt (István 2 7 ) éppen tartalma miatt
egész terjedelmében közöljük Szilágyi Loránd fordítá­
sában (a többi idézetet is ő fordította) : " H a valaki a
vitézek közül szemérmetlenségtől bemocskolva, vala­
mely leányt, szüleinek engedelme nélkül feleségül elra­
bol, elrendeljük, hogy adja vissza szüleinek, még akkor
is, ha valami erőszakot követett el rajta, és a rabló tíz
tinót fizessen a rablásért, még ha később ki is békül a
leány szüleivel. H a pedig valamely szegény és a népből
való merészkedik ezt elkövetnj, öt tinó kártérítést fizes­
sen a rablásért. " Nyilvánvaló, hogy itt a színlelt leány­
rablás esküvői szokásáról van szó, " szülei beleegyezése
nélkül ", s ennek megfelelően a büntetés is viszonylag
enyhe.
Érdekes, hogy a népi szokásjognak megfelelő tör­
vény szól a varázslók és kuruzslók ellen, ezek felett az
ítélkezést a megrontottra és annak rokonságára bízza .
A kardrántásért, a király elleni összeesküvésért, a csel­
szövésért és a tized meglopásáért különböző szigorú
büntetések jártak.
Anélkül, hogy tovább folytatnók korai törvényeink
büntető rendelkezéseinek ismertetését, az eddigiekhez
füzzük hozzá, hogy nagyjából " ház körüli, falu körüli "
környezetre vallanak. Nem találunk büntetést például
a ló elkötéséről, ami pedig a pusztázó népek közt nem­
csak gyakori eset, hanem dicsőséget szerző tett. Ú gy
látszik, első királyaink nem szóltak bele a pusztaiak
dolgába, ott a szokás törvényei uralkodtak, akárcsak
később, amikor :
Kinn a pusztán nem parancsol
Se főbíró, se pandúr,
Gulyám mellett ökelmüknél
Bojtárom is nagyobb úr. [Hortobágyi pásztornóta]
Valahogy ekként lehetett a honfoglalás kori időkben
is. Nyilván későbbi törvényeinkben is sok olyan van,
amelynek gyökerei a honfoglalás korába - vagy még
előbbre - nyúlnak, ezek kiszűrése azonban ajövő kuta­
tóira vár. Nincs szó a törvényekben a vérbosszúról
sem, nyilván ez is a közösségek belső ügye volt, amibe
nem szólt bele a törvény.
Néha a büntetések a másvilágra is elkísérték a bű­
nöst. Nem tudjuk, miért vágták le a hencidai előkelő
asszony bal lábfejét, méghozzá díszes sarujával vagy
csizmájával együtt. Nem tudjuk sok esetben, a tetem
koponyájának elrablása minek a büntetése volt. (En­
nek " gyakorlata " megvolt az onoguroknál és Árpád
magyarjainál is.) Vajon néhány halottjukat miért fek­
tették a megszokott és törvényszerű tájolással ellenté­
tes irányba, vagy éppenséggel miért kuporították össze
őket úgy, mint az őskorban volt szokás? Szép feladat
lesz e rendkívüli módon el temetett " bűnösök " sírjainak
egybegyűj tése és m agyarázata. Egyelőre erre nem vál­
lalkozhatunk.
Végül is Árpád magyarjainak településterületét ki­
rajzolják a temetők és telepek helyei, a honfoglalás kori
helynevek, és részben megmutatja a későbbi birtokvi­
szonyoknak a honfoglalás idejére való visszavetítése.
A honfoglalók nagyjából a bükkerdők sávjáig szállták
meg a Kárpát-medencét, de a folyók mentén feljebb is
kúszott a település. A honfoglaláskor itt talált népek
közül a legnagyobb tömeget az onogur-magyaro k kép­
viselték, a területen szétszórtan kisebb-nagyobb török
települések is voltak, Erdélyben a székelyek mellett a
karluk-török blakok éltek és a pereme ken a Kárpátok­
ban pásztorkodó és földmíves szláv népek . A római to­
vább élésnek Erdélyben 2 73 után semmiféle nyoma
nincsen, a románság a 1 2 . század végén, a 1 3 . század­
ban kezdett felszivárogni a Balkánról. Köztudomású,
hogy a vlach szó egyszerűen hegyi pásztort jelentett, és
a Felvidéken is bőven találjuk nyomukat a középkor­
ban.
Nagyjából tehát ez lehetett a népi helyzet Árpád né­
pének honfoglalásakor (lásd Kniezsa István térképét).
 /
5. A VISELET, FEGYVERZET ÉS A Ló
SZERSZÁMOZÁSA
A viseletek a sírokban elpusztultak, úgyszólván csak
fémvereteik, díszeik maradtak meg. Éppen ezért igen
értékes számunkra Kálmán királyunk l. törvényköny­
vének 70. szakasza, mely a papoknak megtiltja, hogy
világi ruhákat használhassanak, s ezzel egyúttal leírja
korai viseletünket. Íme : ,,[ne használhassanak] hasított
bőrmentét, vagy tarkaszínü ruhát, sárga kesztyűt, vö­
rös nyeregtakaró t vagy zöld köpenyt, bocskort vagy
süveget, festett, vagy selyemmel díszített sarut, úgy­
szintén selyemből készített inget vagy ruhát, s ezeket ne
mellen kapcsolják össze kötésekkel vagy csatokkal, ha­
nem mintegy a nyakat fogják körül " (ford. Szilágyi Lo­
ránd). Ezen az egy adaton kívül úgyszólván száz száza­
léki& az ásatások ra, a régészeti leletekre vagyunk utal­
va. Ugy is mondhatnók, hogy ez a fejezet a könyv régé­
szeti fejezete. Fülbevalók, k arperecek, gyűrűk, saruve­
retek, övek, tarsolyok, íjak, nyilak, tegezek, zablák,
kantárok, nyergek és a többi lelet mind sírokból került
elő. Kézzel fogható, mérhető, fényképezhető, rajzolha-
40. Lovasok (a szerző akvarellje)
tó hiteles emlékei ezek a múltnak, és mégis határt szab­
nak következtetéseink nek . Velük kapcsolatosan a leg­
nagy.o bb gondunk az, hogy régebben nem jegyezték fel
pontosan, hogy egy-egy tárgy hol került elő, tehát,
hogy az élő hol viselte. Jósa András volt az első, aki
orvosi csontvázakra rajzolta rá, hogy a váz melyik ré­
szén s milyen helyzetben találták a leleteket. ul Ma a
pontos rajz és fénykép kötelező. Még nagyobb fejtörést
okoz az a régi ásatásoknál, hogy nem tudjuk a halott
nemét és életkorát. Pedig szerte a világon a viselet min­
denütt a nem és életkor függvénye. Más a viselete egy
kislánynak , mint egy menyecskének vagy egy öregasz­
szonynak, egy legénykének, mint egy legénynek vagy
érett férfinak, öregembernek. M árpedig az ásatásoknál
csak az utóbbi évtizedekben vált törvényszerűvé az em­
bertani leletek gondos megmentése. Ezért s más okok­
ból a viseletről adott beszámolónk hiányos lesz, és
kénytelenek vagyunk a következő évtizedek ásatásaira
várni.
F É R F I V I S E LET, F EGYVERZET, LÓ SZERSZÁM ú gy látszik tehát, hogy előkelőink egy része perzsa vi­
sel et ben (annak utánzatában) pompázott. A másik rész
Mivel a tegez, íj és fegyveröv pontos mását a kelet­ a kaftános, csizmás viseletet részesítette előnyben (a
turkesztáni buddhista szentélyek falán megfestett uj­ kaftánra következtetünk, veretes csizma eddig csak női
gur előkelőkön találjuk meg, kézenfekvő lenne a viselet sírból került elő). A saru és a csizma mellett minden­
párjá t is ott keresni, a gazdag kaftánokban, az ékesített napra bocskort hordtak. Erre ugyan egykorú adatunk
selymekben, és megkapnók Kálmán királyunk érzék­ nincsen, hacsak nem említjük azt a nagy múltra vissza­
letes leírásának mását. Bár ez a könnyebb és szépsége­ tekintő regöséneket, amelyben Szent I stván szolgáinak
sebb lehetőséget adja, megmaradunk sírleleteink vallo­ nyírfabocskoráról van szó. A csuvasoknál és a szom­
másánál. A leleteknek a sírokban való helyzete nagyjá­ szédos népeknél valóban használják is a nyírfabocs­
ból tisztázott, s így következtetéseink is eléggé szilár­ kort.12s A bocskort egyébként általában tehénbőrből
dak. Elsősorban a gazdag, tehát a sok mellékiettei ellá­
tott sírok alapján alkothatunk képet a viseletről. H ogy
milyen lehetett a melléklet nélküli sírokban fekvőké,
nem tudjuk. Csak következtetés, hogy olyan, csak sze­
gényesebb anyagú, mint a " gazdagoké" . Ezt m utatják
ugyanis azok a néprajzi megfigyelések, amelyeket a ro­
kon népeknél tehetünk . Szabás és viselésmód egyezik,
csak az alapanyag olcsóbb, szegényesebb.
Fontos értesülésünk Ibn Rusztának, a 9 3 0-as évek
táján arabul író földrajztudósnak és lexikografusnak a
türkökről szóló néhány sora. Értesülései nyilván azok­
tól a nagyuraktól és kereskedőktől származnak, akik
az arab kereskedőknek vásárlói, üzletfelei voltak . ill
Így ír róluk : ,,[Ezek] a magyaro k szemrevaló, szép­
külsejű emberek, nagytestűek, vagyonosak és szembe­
tűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhet­
nek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik �züsttel
vannak kiverve és gyönggyel berakottak . . . Az elébük
menő bizánciakkal vásárt tartanak . . . eladják nekik
rabszolgáikat és vesznek bizánci brokátot, gyapjú sző­
nyegeket és más bizánci árukat. " (Ford. Czeglédy Ká­
roly) Az őseinknek tartott szkítákról Anonymus azt
írja, hogy " nyusztprémbe és más vadállatok bőrébe öl­
töztek . . . " 122 Ilyen és hasonló írott források tudósítá­
sai csak itt-ott (például az ezüsttel kivert fegyverek ese­
tében) találkoznak a sírok leleteivel. A vezérek példát­
lan mértékben fokozták megjelenésük pompáját. Jel­
lemző erre az az adat, amit a bajorok meséltek a Lech
mezei csata után, hogy Lehel drága hadiöltözetének
arany-ezüst díszeiből három font nemesfémet tudtak
kiolvasztani.123
Egyébként a magam részéről két alapvető viseleti
formát különböztetek meg Árpád mag.yarjainál, pon­
tosabban előkelőinél : az első a perzsa viselet változata,
a második a pusztai lovasoké. A köznépről a régészet
majdnem semmit sem tud.
Vannak sírjaink, amelyeknél a csuklót és a bokát
aranyszalag (netán ezüst) fogj a át. Nem karperecek
(lábperecek) ezek, meit vékonyak és két végükön össze
vannak varrva, talán az ingujjhoz öltve. Így öltözköd­
tek a perzsa előkelők, ezt látjuk az apró részletekig ki­
dolgozott szikla domborműveken és az ezüsttálakon,
amelyeken az ing buggyos ujját, nemkülönben a bugy­
gyos nadrágot ilyen pánt fogja össze. Ennek a temetke­
zésnek jellegzetes hazai példája a zempléni vezérsír.124" 4 1 . A beregszászi süvegcsúcs ( Dienes Ö. István rajza)

64
készítették, jól lábhoz állt, és alkalmazkodott a talaj­
hoz is. A 1 8. században még főúri viselet is voi L A bocs­
kor ugyanúgy, mint az egyéb lábbeli, puha talpú volt,
ezt kengyeleink welt talpáról is meg lehet állapítani.
Figyeljünk arra is, hogy a puha talpú lábbelik szinte
feltételezik a szőnyeget.
Ám menjünk . sorba a férfiviseletről tudott ismerete-
inken.
A kucsma vagy sisak. Az előzőről csak közvetett for­
rásból tudunk, hallunk ugyanis arról, hogy a belga püs­
pökök magyar kucsmát viseltek . l� A sisakról pedig
csupán egyetlen adatunk van : a beregszászi lelet sisak­
csúcsa. Gúla alakú ezüstdísz ez, teteje gombban végző­
dik . A legszebb tarsolylemezekkel egyenlő értékű pal­
mettaháló fedi. Maga a sisak, úgy látszik, nemezből
vagy bőrből lehetett, olyanféle, mint a régi keleti lova­
soké vagy a középkori török és magyar lovasságé. A si­
sak fémcsúcsát egyes esetekben prémsapkára varrhat­
ták, mint a kievi fejedelmi Sapka Monomacha eseté­
ben . 1Z7 Elképzelhető, hogy a prémes sapkának lecsap­
ható fülvédője volt. Amint látszik, gondolataink bele­
torkollnak a képzelet világába. Olyanféle vassisaknak,
mint a besenyőknél és kunoknál, nincsen nyoma Árpád
népénél.
A j'iilbevaló karika. Nem csupán az asszonynép vise­
lete volt. Ritkán ugyan, de találunk férfisírban is fülbe­
valót, de akkor is rendszerint csak egyet. Még nemré­
gen is szokásban volt a falusi szegényeknél, hogy a cse­
csemő (akkor is, ha fiú volt !) egyik fülébe piros szalagot
húztak szemmel verés ellen . Valami ilyesféle szokásra
gyanakodhatunk a kicsiny, díszítetlen fülbevalók ese­
tében . Gyönyörű, díszített ezüstfülbevalókra bukkan­
tak a galgóczi tarsolylemezes sírban. 128 H asonló nagy,
csepp alakú fülbevalókat láthatunk a perzsa ezüsttálak
fejedelmi vadászainál is, úgy látszik, ezt a perzsa vise­
lethez kell sorolnunk.
A :: ing é s ingnyak . Férfiaknál az ing általában díszí­
tetlen, esetenként a bal kulcscsontnál találunk tömör,
bronz fülesgombot (néha két részből forrasztották egy­
be; de a föld savai a forrasztóanyagot kimarták, és a
gomb két félre esett szét). Ebből arra következtetünk,
hogy ingeink nyaka felálló, merev nyak volt, akárcsak
a - nomád mintát őrző - mai orosz ingeknél, de volt
másfajta ing is, amely középen gombolódott. Itt is a
viselet kettősségére lehet gondolnunk . Erről egyelőre
többet nem tudunk.
Karperecek , csuklós pántok. Igazi karperecet - tudo­
másunk szerint - eddig férfisírban nem találtak, az eh­
hez hasonló csuklópánt az ing száját fogta össze. Nem
volt rávarrva az ingre, csak a végén levő lyukakon ke­
resztülhúzott szalag szorította rá a csuklóra. A perzsás
viseletformához tartozott.
A gyűríi. Nem jellemző férfisírjainkra. A verebi sír­
ban volt ugyan egy ezüst fejesgyűrű, de Szőke Béla jog­
gal gyanakszik arra, hogy ez a férfisír mellett fekvő női
sír leleteiből keveredett a leletegyüttesbe. 129 Korai Ár-
42. Férfi fülbevalópár Galgócról
rád-kori királyaink viseltek néha drága varázsgyűrűt.
Igy például Kálmán királyunk Gut-gut-gut feliratos
gyűrűje a köszvénytől védte királyi gazdáját.llJ Ill. Bé­
la sírjában meg kúfi feliratú varázsgyűrűt találtak . lJl
(A kúfi írás az arab írás egyik változata, négyszögese­
dő betűvetését főként ünnepélyes feliratoknál, Korán­
idézeteknél, érmeknél használták . ) Semmiképpen nem
mondhatjuk azonban, hogy a gyűrű viselése jellemző
lenne Árpád' magyarjainak férfiaira. Nem találtak ed­
dig még temetési gyűrűket. Az avar kori vezérleletek
közül a kunágotaiban voltak aranylemezböl kivágott,
a temetések alkalmára - az eredetieket helyettesítő ? -
gyűrűk,l32 úgyszólván minden ujjra egy ! Bár az Árpád
magyarjai körébe illő zempléni vezérsírban voltak te­
metési fegyverek, de gyűrűket itt sem találta k . Annál
gazdagabbak a női sírok különböző mintás fejű gyű­
rűkben.
A vere/es öv. Ez a férfisírok legpompásabb lelete.
Vagy felövezve temették el a halottat, vagy csak rárak­
ták a tetemre övét. Az ö,v a szabad ember jelképe, s azon
belül is a rang jele volt. Sokféle, veretekkel dúsan ki­
vert, általában aranyozott ezüst díszekkel ékes övet is­
merünk. Hosszú ideig csak összegyűjtötték a medence­
csontok körül heverő díszeket, legfeljebb aprólékosan
leírták helyzetüket, de ebből az övet elképzelni nem
lehetett. Zichy István gróf azonban észrevett valamit,
amit hosszú időn keresztül nem tudtunk magyarázni :
a nagy szíjvéget nem lehetett átbúj tatni az öv csatjának
karikáján ! Azaz az övet nem lehetett felcsatolni ! Mit ér
az ilyen öv? Régészeink nem nagyon vettek tudomást
erről a lényeges megállapításról. A megfejtést Dienes
István egyik kitűnő ásatása hozta meg : a csat a veretes
öv mellékszíján volt, és ez az öv másik mellékszíjába
kapcsolódott, nem kellett áthúzni a nagy szíjvéget a
csaton. A veretes szíjat a deréknál átbújtatták saját ma-
65
43. A szarvasi csuklópánt (Dienes Ö. István rajza)

44. A nagykőrösi veretes öv ( Dienes Ö. I stván rajza)

gán, és úgy csüngött le hosszában a bal comb előtt.
A rajz és a fényképek minden magyarázatnál jobban
érzékeltetik, hogy milyen is volt egy ilyen veretes öv. Az
övről csüngött le a szablya, a tegez, az íj , a tarsoly és a
kés. E nnek megvolt a maga indoka, a lovas harcmo­
dorban a derék fölött a testnek szabadon kellett mo­
zogni, hogy a harcos az íjat fel tudja húzni, nyilazni,
vagdalkozni tudjon. Mindezt akadályozta volna a váll­
ra vetett tegez vagy az íj . A felsőtest szabad mozgása
volt a lovasharc előfeltétele. Így lehetett a nyeregben
hátrafordulva íjazni.
De volt az övnek jelképes értelme is : a szabad em­
bert, a harcost jelentette. Erről egy nemrégen írt dolgo­
zatombanl33 a következőket jegyeztem fel :
" A népvándorlás kori nomád népek egyik legfonto­
sabb társadalmi rangjelzője, nemzetségjele a veretes öv
volt. (A következők az onogur-magyar nép előkelőire,
lovaskatonáira vonatk()znak.) Temetőelemzéseim bi­
zonyították (és másokéi is megerősítették), hogy a te­
metkezéscsoportok középpontjában mindig a leggaz­
dagabb övű férfi fekűdt, míg körülötte az övek egyre
szegényebbek lettek (a veretek számában, kivitelében).
Így bontakozott ki az a felismerés, hogy az övveretek
számának is jelentősége volt, akárcsak a mai katonai
rangjelzéseknek. Ezt a felismerést még nem dolgoztuk
ki a Kárpát-medence onogur-magyarságának minden
egyes temetőjére, de az eddigi munkálatok meggyőztek
arról, hogy a feltevés helyes volt.
45. A zempléni vezérlelet övveretei
A kései onogur-avar övek kiváló minőségű bronzvere­
tei mesterségüket jelesen ismerő bronzművesek mun­
kái voltak. Azonban az egész Kárpát-medencében nin­
csen két azonos öv, r n tehát kétségtelen, hogy az övek
egyéni megrendelésre k.észültek, és nem kerültek áru­
ként, kereskedelmi forgalomba.
Más a helyzet Árpád magyarjainál, akiknek a veretes
öv a maga teljességében jelentette a szabad embert. Az
öv sűrűn tele volt verve aranyozott ezüst övveretekkel,
itt tehát a veretek számának, mintakincsének nem Iehe­
tett önálló jelképi jelentősége (talán a szorosan össze­
fonódó »palmettasövény«-ben lehetett valami utalás a
67

másvilági »paradicsomra « ?). Ezeknek az öveknek Ma­
gyarországtól az. Urál hegységig s azon is túl tartó
elterjedése bizonyossá teszi, hogy a kereskedelemben
forogtak. Tömeggyártásuk például a volgai Bolgáror­
szágban és Magyarországon kimutatható, de más fém­
műves központok is részt vehettek a szíjvégek, övvere­
tek gyártásában (például Kijev). De a kereskedelemben
megvásárolható övek természetesen nem jelentették
azt, hogy bárki is viselhette volna őket azon kívül, aki­
nek joga volt reá.
A magyarországi övekre Bulgáriában, a Szovjetunió­
ban, Kelet-Turkesztánban, s még keletebbre bőven ta­
lálunk egykorú párhuzamokat, de nemcsak a régiség­
ben bukkanunk reájuk, hanem a néprajzi gyűj temé­
nyekben is. Ez azonban nyílván nem aztjelenti, hogy az
öv formája és mintakincse öröklődött, hanem azt, hogy
a felövezés, a férfivá avatás hagyománya maradt meg
s azzal együtt jelképe : az öv is. A hazai régiségben,
ásatásainkon (a csontvázak korának meghatározásá­
val) és a I r . századi törvényeinkben és későbbi króni­
káinkban azt találjuk, hogy a fiúgyermeket a 10- 15.
életéve körül fogadta be a család és a társadalom - teljes
jogú tagjai közé. M ivel pedig az avatási szertartások
68
47. A nagykőrősi őv díszei
46. A nagyős:ci őv veretei és szíj vége
szívósan megmaradnak, azért érthetjük meg, hogy pél­
dául az obi-ugoroknál viselt egyik csontos öv nemcsak
a felövezés hagyományát őrizte változatlanul, hanem
az ezer év előtti veretformák is megmaradtak raj ta, 135
de már nem aranyozott ezüstből, hanem színezett
csontfaragásban. "
Ám az öv jelentőségének vizsgálatában további szép
felismeréseket jelentett, hogy az öv veretein lévő pal- .
metták voltaképpen a bimbózó és virágba bomló ta­
vaszt ábrázolják. Árpád magyarjainak övét - voltakép­
pen címerét - nem griffek, indák, pávák , szarvasok,
őzek, tulkok, vagy éppenséggel emberfejű oroszlánok,
vagy szímurgok díszítették, hanem - bimbók ! Korai
virágtiszteletünknek, szeretetünknek szép példái bim­
bókoszorúval övezett férfiaink. Ezek az övek túlnyo­
mórészt Árpád magyarjainál találhatók, bár a keletibb
vidékek férfiai is viselték . Mintha az állat- és emberáb­
rázolást valamilyen törvény nem engedné. Lehetetlen
itt nem gondolni az élő világ ábrázolását tiltó hadithra,
a muzulmán néphitre, amely régebbi, mint a Korán.
Ebben az esetben a palmetták már nem díszítményér­
telműek, hanem a Paradicsomotjelentik , amely a harci
erények jutalma. Tudvalevő, hogy az ókeresztény mű-
vészetbe'n sem öncélú a buja természet ábrázolása, ha­
nem az ugyancsak a Paradicsom képzeteit idézi fel . Ta­
lán ebben találjuk magyarázatát annak is, hogy a fon­
tos az öv vele adása volt, mindegy, hogy felövezve te­
mették-e a .hala'ttat, vagy csupán ráfektették a tetemre
az övet. Az öv jelenthette az utat a Paradicsomba.
Az öveket kiváló ötvösök készíthették, akik magas
fokon művelték a kéregöntés igényes eljárásait és az
aranyozást, és egyúttal tisztában voltak azzal, hogy mit
szabad és kell, s mit nem szabad ábrázolni a vereteken.
Létezik egy mohamedán legenda,l35 amely valósággal
magyarázatul szolgálhat palmettás művészetünkhöz.
" Mondják, hogy az egyik állatfestő panaszkodott egy­
kor, hogy nem folytathatja művészetét, ha pusztán nö­
vényi mintákat szabad festenie. I bn Abbas így felelt
neki : vágjad le az állatok fejét, hogy ne legyen eleven
tekintetük, és kíséreljed meg, hogy virághoz hasonlítsa­
nak. " [Ford. L. Oy.] Pontosan ilyen ábrázolást látha­
tunk a benepusztai szíjvégen, ahol a lépegető griff vi­
rágfej ű .
A magyar kutatás régen tisztában van azzal, hogy ez
a díszítőrendszer (amelynek legszebb példányai a tar­
solylemezek) Észak-Irán, a Kaukázus és Örményor­
szág ezüstművességében gyökerezik . Ez egy köztudott
megállapítás, s általában úgy tar0ák , hogy ez a művé­
szet perzsa-szaszanida eredetű. Am egy lényeges kér­
désről eddig nem esett szó. Ez pedig a következő : igaz
ugyan, hogy e keleti ezüstökön megvannak a palmet­
ták, de c;sak kísérő elemei, keretei a csodálatos ember­
ábrázolásoknak, a vadászó fejedelmek és a lakomázó k
48. A benepusztai szíjvég
lendületes jeleneteinek . Durván fogalmazva : ötvöseink
csak a díszítőmunkát végzők közül kerültek volna ki ?
'
Nyilvánvaló, hogy a pompás emberábrázolás�k kere­
tezését kisebb gyakorIatú mesterek végezték. Nem 'sza­
bad a " nem tudásra " , hanem inkább a hadithra gon­
dolnunk. Vannak ugyanis alakos ötvösmunkáink is,
igaz, hazánktól keletre, amelyeket feltehetően magyar
mesterek csináltak, Ilyen egy lovas solymász ábrázolá­
sa,137 amely nem olyan csillogó mesterségbeli tudással
domborított, mint amilyent a perzsajellegű lovas vadá­
szoknál láthatunk, de például tegezének díszítése, ló­
szerszámjának csüngős díszei teljes egészében egyeznek
a honfoglalókéval. A másik példán az ötvös két vadász
fivért ábrázol (csernyigovi ivókürt) , I38 akik sebezhe­
tetlen állatpárokra vadásznak, nyilaik útközben össze­
törnek vagy éppenséggel k iröpítőikre szállnak vissza.
Az egyik vadász varkocsos, a másik nyírott hajú. Na­
gyon valószínű, hogy egy Hunor-Magyar j ellegű mon­
dát ábrázoltak a csodálatos vadászat ötvösmesterei .
A csernigovi ivókürtön meglátszik a normann művé­
szet ismerete is, ami, tekintve a dél-oroszországi nor­
mann jelenlétet, nem csodálható. Van még egy, művé­
szi kivitelben is magas szinten álló vadászó fejedelmet
ábrázoló ezüsttál . Sok jellegzetessége mutat magyar
vagy legalábbis a magyarság közelében élő mester-
.
re. l�
A palmettás művészetben uralkodó hadith kérdésé­
nél nem szabad elfelejtenünk, hogy a 96 3 -as prágai vá­
sáron részűnkről türkök, mohamedánok és zsidók vet­
tek részt. Azt kell mondanunk, hogy Árpád magyarjai-
5°· Vadászfivérek a csernylgovi ivókürtrőJ
.

.
.

49· Lovas soJymasz egy 9. századi ezüsttáJróJ

.

5 ! . HOI1LOg
.
c JaJás kon ferfivlseJ et
nak életében és hitében sokkal nagyobb szerepet ját­
szott az iszlám, mint eddig véltük . Talán éppen ezért
van, hogy honfoglalás előtti szókincsünk - amint I sten
szavunkkal kapcsolatban kifej tettük - megfelelt a ke­
reszténység egyistenhitének.
. Az övről lecsüngő " kellékek " közül itt csupán a tar­
sollyal foglalkozunk, mert a szablya, az íj , az íjtegez, a
nyilak a fegyverzettel kapcsolatban kerülnek bemuta­
tásra.
Az övről a tarsoly szíj on csüngött le, s ezt a szíj at �s
veretekkel díszítették. Ez a szíj egyúttal a tarsoly zárá- }

sához is szolgált. A tarsolyban a kovát, tapló t és' a csi­

holóacélt, tehát a tűzszerszámokat tartották . A tarso­
lyoknak több fajtáját ismerjük, behatóan foglalkozott
velük D ienes I stván.l40 Vannak esetek, amikor a csi­
holóacél és a kova " tarsoly nélkül " a jobb combcsont
fejénél kerül elő. I lyenkor bizonyos, hogy a tarsoly,
amelyben őrizték őket, elpusztult. Hiszen a csiholó­
,
acélról még el tudnók képzelni, hogy a begöngyölödő
száraira erősített szíjon függött volna, de a kova nem i
/

/
52. A farkasréti tarsoly (Dienes Ö. István rajza)

'. /
\.. .... ...
.
....
.......
..

...
.... .
. .... .
..

(Dienes Ö. I stván rajza)

53. Az újfehértó-micskepusztai tarsoly vereteinek elhelyezkedése

lóghatott a levegőben, sem a fenőkő ! Egyszerű tarso­

lyok voltaK azok is, melyeknek közepén egy négyágú,
négylevelű virágkelyhet ábrázoló veret volt, közepén
lyukkal. Ez a tarsoly fedelére került, és amikor rácsu­
kódott,a tarsolyra, a lyukon átbújtatták azt a búj tatót,
amelyen aztán átfüzték a tartószíj at, s így zárták a tar­
solyt. Újabb szép példája a tarsolyoknak az, amelyet a
budapest-farkasréti leletből állított helyre Dienes I st­
ván. 141 Ezen több különálló veret díszítette a tarsoly
közepét és peremét, az aranyozott ezüstveretek köze­
pén ékkő ült. Tarsolyaink nagy részét azonban a fedelet
teljesen befedő lemez jellemzi. Ezeken mutatkozik meg
a legszebben ötvöseink leleményessége. Az egyszerű
palmettabimbókból olyan változatos halómintákat
71
szőnek, ami valóban bámulni való. A mintahálók még
néhol őrzik az egykori szerkezet központi veretének
emlékét, az átfűzött tarsolyfüggesztő szíj emlékét, egy­
szóval előzményeik átütnek még a díszítőlapok minta­
kincsén.
A legtöbbet a bezdédi tarsolylemezt idézik . Ez ara­
nyozott vörösréz lemezből készült domborítással és
poncolással. Középpontján egyenlő szárú kereszt van,
amit lendületes palmettacsokor keretez, efölött pedig a
két perzsa jellegű szörnyalak szemmel láthatólag a ke­
resztet védi. A perzsa mitológiából ismert szímurgok
ezek (más szóval kutyamadarak), megjelennek már az
onogur művészetben is (bánhalmi szíjvég), 142 ahol még
tisztábban látszik perzsa kapcsolatuk . A bezdédi tar­
solylemez mintája enyhén domborodik, a hátteret pa­
rányi körponcok díszítik, tehát a mintákat nem a fény-
54. A bezdédi tarsolylemez középső részlete
árnyék erős domborműve emeli ki, hanem a háttér ap­
ró szemű mintázata. E dombormű legközelebbi párhu­
zama a 9. századi m'satta-i palota domborművein lát­
ható ( Berlin, Pergamon Múzeum).I43 Annak a keresz­
tény-mohamedán műveltségnek emléke a bezdédi tar­
solylemez, amelynek nyomait megfigyelhettük eddig is.
A tarsolylemezek, elkészítésüket tekintve, két cso­
portra oszlanak : a rajzosokra és a domborművesekre.
Ez - úgy látszik - két külön iskola volt annak idején .
A rajzosokra j ó példa a bezdédin kívül a bodrogvécsi,
szolyvai, banai, eperjeskei. A bodrogvécsi n az egymás
levelei ből tovább sarjadó palmetták közeit poncolt kö­
röcskék fedik, a szolyvain ugyanilyen szerkesztés jut
érvényre, de itt a rajzot széles semleges felületek erősí­
tik fel. Ugyanez a módszer az eperjeskein, míg a banain
egymásba hurkolódó szalaghálóba illeszkednek a pal-
55. A bezdédi tarsolylemez
56. Á llatalakok a m'satta-i palota dombormüvein
57· Tarsolylemez Szolnok-Strázsahalomról
metták, amelyek tehát egymással nincsenek szerves
kapcsolatban, inkább csak a hálóminta kitöltő elemei.
Ez a szalagháló ismétlődik a galgóci tarsolylemezen,
de erős fény-árnyék hatású domború rajz kíséretében.
A palmetták leveleit sűrűn vonalkázott szegély kerete­
zi, ez nyilván az egykori rátétmintát felvarró peremdísz
maradványa. Hasonló ehhez a tarcali tarsoly, amely­
nek mintái erősen kidomborodnak, és a leveleken ott
van a varrott szegély stilizálása.
A kecskemét-fehéregyházi és a szolnok-strázsahal­
mi lemezek domborműves palmettáit olyan mély fény­
árnyék játék kíséri, amely valósággal drámaivá teszi a
palmettabozót sűrűjét. Az utóbbin a kőberakások he­
lyén dudor emelkedik, pompásan ütemezve a zsúfolt
felületet.
A rajzos és dom borított műhely figyelemmel kísérhe­
tő a többi palmettás felületdíszítésnél is. Például rajzos
és poncolt hátterű a geszterédi aranyveretes szablya
mintakincse, visszakalapált hátterű, világos fényveze­
tésű például a bécsi szablya rajzos felületdísze.
Maradván a tarsolylemezeknél, felvetődik a kérdés,
hogy kinek volt joga a lemezes tarsoly viseléséhez, és
az milyen ranggal járt. Feltehetőleg csak a nemzetség­
vagy nagycsaládfőket illette meg ez a rangjelző díszít­
mény. Van a tarsolyoknak még egy csoportja, amely­
nek karcolt dísz.í tése
. feltehetően rátétmintákat ismé-
tel. 144
74
58. A bodrogvécsi tarsolylemez
Felvetődött az a kérdés is, hogy vajon az a szépséges
díszítőrendszer nem a honfoglalás előtt Árpád népéhez
csatlakozott kabarok emléke-e? Ezt egyrészt a leletek
térképezése cáfolja (elterjedésük nem esik egybe a ka­
barok szállásterületével), másrészt az a meggondolás,
hogy ha a kabar arisztokrácia magával hozta volna
ötvöseit (ami végre is elég valószínű), akkor ezek nem
korlátozták volna ötvöstudásukat a peremdíszítő pal­
mettákra, hanem éltek volna alakos művészetükkel is.
A palmetták rajzolatának egyes elemei megtalálhatók
gazdag em ber- és állatalakos környezetben a nagy­
szentmiklósi kincsben.
Maradván a tarsoly tartalmánál : jellemző, hogy
csak férfisírokban találunk csiholó acélt és kovát, s
nyilván taplót is. A tűzszerszámok kizárólagos férfijel­
lege a tűzgyújtás szertartásának emlékét őrzi : ez férfi­
munka volt s maradt még sokáig. Az asszonynép úgy
mentette át másnapra a tüzet, hogy a parazsat hamuval
takarta.
A kések mereven ízültek nyelükhöz, csuklós bicskát
egyet sem találtunk eddig. Olyanfajta viseletnek, mint
az avaroknál meglévő kettős késviselet (kicsiny és nagy
egy tokban), l4S nem találtuk nyomát Árpád magyarjai­
nál. A kések egyélűek és közepes hosszúságúak, nyil­
ván evésnél használták azokat a hús feldarabolására.
A késnek a halott mellé adása mutatja, hogy a másvilá­
gi létet az evilági folytatásának képzelték el, ahol is a
59. Az eperjeskei tarsolylemez
60. A' galgóci tarsolylemez
6 1 . " Lehel kürtje"
62. A " Lehel-kürt " rajzolata kiterítve
63. Részlet a " Lehel-kürtröl "

mindennapi étkezésnél éppen olyan nagy szükség van

a kés re, mint a földi életben. A kések nyele néha díszes
(csontnyél, vagy ezüstberakás).
Külön kell szólnunk az ivókürlrő l . Ez a pusztai társa­
dalmakban fejedelmi jelvény is volt. Árpád magyarjai­
nak hagyatékában nem bukkantunk rá, ellenben bőven
találtunk példát az avar korból, amelyből ezüst- és
aranyveretes ivókürtöket ismerünk . A nagyszentmik­
lósi kincsben rovásírásos színarany ivókürt van . l46
Ivókürtnek s egyúttal megfújható kürtnek is tekinthétő
a 1 0. század közepéről származó úgynevezett Léhel­
kürt. 147 Krónikáink szerint Lehel jelvénye a kürt, ké­
sőbb pedig az aranyhorda kánjainak jelképe az arany­
kürt volt. A " Lehel-kürt " kétségtelenül bizánci környe­
zetből került hazánkba (nem tudjuk, mikor), de egyes
jellemvonásai (pl. a szalagfonat kezelése) arra mutat­
nak, hogy mestere közép-európai lehetett, aki tanultsá­
gát Bizáncban szerezte. Erősen árnyékhatásra törő,
alámetszett ábrázolása i bizonyossá teszik, hogy egykor
cirkuszi játékok megkezdését jelezte hangjával. A játé­
kok megkezdését a császár felemelt nyitott tenyerével
jelezte, s íme a Lehel-kürt központi képe is egy nagy,
nyitott tenyér. Többek között például egy szarvast üző
vadász képe is látható rajta. Nyilvánvaló, hogy a kürt
magyar tulajdonosa a csodaszarvas-monda megörökí­
tését látta benne. A Képes Krónika miniátora is ábrá­
zolta azt a jelenetet, amikor Lehel kürtjével fejbe vágja
a császárt, ám ez a kép nem a jászberényit, hanem egy
havasi kürtöt mutat. A 1 4. században tehát még nem
fűződött ez a kürt Lehel vezér nevéhez.
77
64. Aranyozott ezüstcsésze a zempléni vezérleletből
A gazdag férfisírokban ritkán találnak ivócsészét. Ez
is az övről függött alá. A zemplén; vezérsírban (az úgy­
nevezett Álmos sírj ában) volt egy,l48 a tarsolylemezek
mintáival díszített ivócsésze, de vannak egyszerűbbek
is. A legszebbek aranyból a nagyszentmiklósi kincsben
találhatók.
Ritka leletek férfisírokban a csontból faragott fejű
batok (a bot természetesen elemésztődött). Ezeken ré­
ce- vagy bagolyfejet találtak.l49 K inek járt ez? Vagy
csupán díszítő kedvű pásztoremberek műve, ügyes ke­
zű faragók kedvtelése ? Ki tudná ma már? Emlékeztet­
nek díszes pásztorbotjainkra, amelyeket a maga ked­
vére faragott egy-egy tehetséges pásztorember. M ivel
egyedi darabok, kár lenne valami bagolyhitre gondol­
nunk.
Azt a keveset, amit a férfisaruról, csizmáról tudunk,
már megismertük az előzőkben .
78
U gyancsak kevés adatunk van afelsőruházatról. Ta­
lán Anonymus szavai a " nyusztprémbe és más vadálla­
tok bőrébe " öltözött szkítákról vonatkoznak a magya­
rokra, meg I b n Ruszta leírásában a házasságkötésről és
a nászajándékok között szereplő "coboly-, hermelin-,
mókus-, nyestprémből és rókamálból, a brokáthuza­
tokkaI és mindenféle bőrrel egyetemben tíz bőrruhára
való" kifejezések utalnak közvetve a felsőruha anyagá­
ra. ( Lásd még Kálmán királyunk idézett törvényét a
papok ruházatáról . ) A magyar nép sokfajta gyapjúból
és bőrből készült viseleti darabja sejteti, hogy ezek az
anyagok ősi soron való örökségünk. A szűcs, szűr és
gyapjú honfoglalás előtti szavunk is erre val l . Legutóbb
G. Molnár Vera a szűrt vissza tudta vezetni egészen a
mezopotámiai őskorig, l:() K res.z M ária pedig � rátét
. díszítésmód honfoglalás kori eredetét muta�ta ki. ISI
Ennyi közvetett bizonyság mellett tehát nyugodtan be-
 - - - - - - - - -- ------- -

66. Nemezrajzú tarsolylemez

65. Csont botvégek bagoly- és vízimadárfejjel

szélhetünk Árpád magyarjainak szűr, zeke, vagy a bőr­ 67. Bőrrátétes mezőségi melles
ből készült suba, hátibőr, meJjes és ködmön viseletéről.
A gubát téglalap alakú darabokból szabták s ennek
szélességét a szövőszék szélessége adta. Az állatbőrből
(főként juhbőrből) készült darabokat rendszerintkör­
cikkely alakúra szabott bőrökből varrták össze. A leg­
egyszerűbb bőrruhákat úgyszólván mind a mai napig
maguk a pásztorok készítették. A bőr kikészítésének
eljárásai természetesen nem maradtak reánk, csupán
népünk mesterei őriztek meg olyan eljárásokat, amelyeket
magyarnak ítélnek külföldön is. Erre nézve Balassa­
Ortutay Magyar Néprajzából idézünk : 1s2 " A pászto­
rok közül leginkább a juhászok [ismerték] a bőr - ter­
mészetesen a juhbőr - kidolgozását . . . A Hortobágy
környékén a lenyúzott báránybőrt gondosan lehúsol-
. ják, majd kifeszítve, árnyékos helyen megszárítják. Ha
nagyon szennyes, kimossák és új ra megszikkasztják.
Majd konyhasóval kevert timsóval alapos'a n bekenik,
íés korpát szórnak rá, összehajtogatva elteszik. Né­
hány nap múlva kezdetleges módon kézzel megtörik,
vagy életlen kaszán húzogatva megpuhítják. E munka
során időnként krétaport, lisztet szórnak rá, amelytől
egészen kifehéredik . . . a múlt idők magyar tímárai (a
tímár ismeretlen eredetű régi szavunk) a lenyúzott bőr­
ről a szőrt késsel, minden vegyi beavatkozás nélkül tá­
volították el. Így a szőr töve benne maradt a' bőrben, és
azt tömörebbé, ellenállóbbá tette. Timsó-konyhasós 01-
 datban alaposan megdolgozták, taposták, amikor ez
teljesen átjárta, először árnyékban, majd parázs felé
tartva megszárították . Ezáltal a pórusok kitágultak és
könnyen befogadták azt a forró faggyút, amivel alapo··
san bekenték a bőrt. Ezt az eljárást elsősorban ökör­
bőrrel végezték, amitől az fehérré változott . . .
"

Ilyenfajta eljárásokkal dolgoztak régi pásztoraink,

szűcseink, szűrszabóink. A díszítmények feltehetően
elsősorban rátétekkel készültek, s ennek - talán - emlé­
ke maradt tarsolylemez mintáink közt is. Itt ugyanis
azt figyelhetjük meg, hogy a palmetta leveleinek szegé­
lye rovátkos. Alighanem zsinórvarrással szegett, ráté­
tes díszítés emléke ez is. A végtelen minta, akár folyon­
dárhálóban, akár egymásból kinőve, legkönnyebben
szövőszéken születhetett meg, bár egyszerű vonalzójá­
tékkal kialakítható a hálózat, s abba könnyűszerrel be
lehet rajzolni a palmettákat.
Nagyjából végigtekintettük a ruházat emlékeit, és
valamilyen kaftáno s szabás mellett kötöttünk ki, de a
bronzgomboknak a sírban való helyzetéből követke­
zik, hogy ez is kétfajta volt : oldalt záródó és középen
záródó.
Ezek után kerítsünk sort afegyverzet megismerésére,
I}1éghozzá fontossági sorrendben. Az egyk�)fú leírások­
ból is világos, hogy a legfontosabb, szintehogy csata­
döntő fegyvernek az íjat tekintették. A sírokban, ha a
tetemet nyugalmi állapotban temették el, a bokacson- '
toktól a felsőkar forgójáig ért el, azaz úgy 1 40- � 50 cm
hosszúságnak felelt meg. Vagy felajzva, vagy nyugalmi "
o'
•
• 0 0

állapotban, vagy pedig széttördelve helyezték a halott

,

"o " , • • • • • , • ••

mellé. E háromféle helyzet a másvilágra vezető út há­

romfajta gondolatát fejezi ki. Ennek közelebbi megvi"
lágítása még várat magára. Íjaink alapanyaga valamely •
rugalmas fa volt (talán nagyobbrészt nyírfa). Ezt a ter­
mészetes görbületét meghagyva vagy fokozva hosszas
edzéssel készítették elő úgy, hogy a leendő markolattól
fel s alá a két szár azonosan rugózzék (vannak szimmet­
rikus és aszimmetrikus íjaink l ) . Erre a famagra hal­
enyvvel ragasztották a csontmerevítéseket, méghozzá a
két szárny végére és a markolathoz. Nagyrészt szarvas­
agancsból készült vékony csontlécek voltak ezek" ame­
Iyek jól illeszkedtek a famagra, hiszen oda ragasztották
őket, illetőleg végei ket (amelyeket irdaltak) mégjó erő­
sen oda is kötözték az alaphoz. Az íj húrját egyik végén
állandóan rákötözték a csontos részre, a másik végére
pedig akkor húzták rá, amikor az íjat felajzták. A feIaj­
zás nehéz művelet volt. Az egyik elektronvázán íjat ajzó
szkítát ábrázolt a görög ezüstműves, 153 s onnan tud­
68, Kenézlő, r. ásatás sír
juk, hogy az íj egyik végét átvonták a térdeplő vadász II

vagy harcos combja alatt, s így ellenkező re fordítqtták

az íj hajlását, úgy csúsztatták rá a hurkolt húrt. Ez a
művelet egymagában is megkétszerezte az íj hatótávol­
ságát, de ennél is hatékonyabbá tette azt a rugalmas
anyag. Ugyanis meg nem merevedő halenyvyel az íj
fájának egyik oldalára a szarvasmarha szarvából ki­
nyírt szarulemezeket ragasztottak (és kötöztek), másik
80
oldalára pedig szálakra szed ve a szarvasmarha láb­
csontj ának rostos inait ragasztották és kötözték . Egy
jó íj elkészítése évekbe került, és olyan erej ű volt, hogy
felajzásához 25 kg érő kellett (azaz mintha 25 kilo­
grammot emelne fel az ember, oám nem függőlegesen,
hanem vízszintesen kifejtve az erőt l). Az íj a nyilat több
 · ..... :
:..
. . ... '
. /-;'
/� //
// 7,
/ // ,
// // \
.... -'" l' , 69. Az íj csontrészei
- " / ,
----"" \ 70. Tamgás íjcsontok
\
, 7 1 . A honfoglalás kori íj felajzatlan, felajzott és megfeszített
\ helyzetben
\
\
,
\
\
,
száz méterre röpítette, a legnagyobb távolságot - így
,
, mondják, lelkük rajta - egy janicsár érte el, aki átlőtte
\
, a Boszporuszt, ami 800 méternek felelne meg ! Általá­
)
I ban kisebb távolságokra '- de a nyugati íjak által el nem
/
/ érhető távokra - röppentek íjainkból a nehéz nyilak, és
/
I színlelt m.egfutamodás után pontiövésre használtuk a
/
/ könnyű nyilakat. Ez behozhatatlan előnyt jelentett az
/
ellenséggel szemben, amely tehetetlenül zilálódott szét
a távolról j övő nyílzápor alatt. Íjaink felhúzása a jobb
mutatóujjal történt, amit a hüvelykujj lefogott, majd
kipattantva elsüvöltött a nyílvessző. A nomád népek
tagjai az effajta nyilazáshoz gyűrűt húznak feszítőujja­
ikra, s annak tüskéjébe akasztják az ideget. Ilyen íjfe­
. szítő gyűrűt eddig sem Árpád magyarjainál, sem pedig
...{ �...... . az onogur magyaroknál nem találtunk .
�. .. . ..,
. .
. Az íjak - lévén fából és ragasztva - nagyon érzéke­
nyek voltak a nedvességre, különösen az esőre. Esőben

81
haszna vehetetlennek bizonyultak. Hogy pedig az íjat és
a nyilakat a nedvességtől óvják, tegezekben tartották
őket. Az íj tegez puha, íj formájú bőrzsák volt, aminek
a száját ritkábban faragott csontlemezek zárták el.
A nyíltegezről többet tudunk, mert több példányát hi­
teles ásatásokon is megfigyelhettük. Nagyjából 70 cm
hosszú volt ez a kéregből, illetőleg vékonyra gyalult
fából készült alkotmány. Fedelét zárni és nyitni lehe­
tett, többször igen díszes, faragott csontlemezek kere­
tezték. A kényes feladat a tegez testének megszerkesz­
tése volt. Arról szó sem lehetett, hogy a nyílköteget a
tegez száján keresztül dugták volna be a tegez testébe,
mert ez esetben a nyilak tollazata összeborzolódott,
megsérült volna. A tegeznek nyitható ajtaja volt, és a
nyitott tegezbe óvatosan, szép rendben rakták be a
nyílvesszőket. K ihúzni általában nem egyenként húz­
ták ki őket, hanem négyet-ötöt egy csomóban, hogy az
egyes lövések közt ne teljen el sok idő. A harcban tehát
más és más rendeltetése volt a nehéz és a könnyű nyi­
laknak. A nehezek, akárcsak a mai nehéztüzérség löve­
gei, messziről árasztották el az ellenfelet, a könnyűeket
pedig célzásra, közeli lövésre használták. Igen változa­
tos a nyílkészletünk például aszerint, hogy a levél alakú
vas nyílhegy súlypontja előrébb van-e, vagy hátrahúz­
ták . Van közöttük fecskefarok alakú nyílhegy is. Ilyet
még ma is használnak az obi-ugor vízivadászo k . J54.
Ezek a felröppenő vízimadarak után egy-egy behangolt
fanyilat lőnek ki (dió nagyságú üres végükre úgy vág­
nak nyílást, hogy röptében a ragadozómadár hángját
vijjogja), mire azok ismét lecsapnak a víz színére. Ad­
dig folyik ez a "játék " , amíg a vadász kellő közelségre
nem jut a kacsákhoz, ludakhoz, s akkor hirtelen a víz
színe fölé hajolva lövi ki fecskefark végű nyilát, amely
az elhajított kőhöz hasonlóan kacsázva közelíti meg,
találja el a zsákmányt. A nyílvessző-faragásról később
lesz szó, most térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy az
íj mint pompás fegyver, milyen harcmodort alakított
ki. A legjobb leírást harcmodorunkról Maszudi (t 956)
arab földrajztudós és utazó155 hagyta reánk egy bese­
7 2 . f jtegez és faragott csontszája
nyő-türk közös hadjáratról írván, amelyet a bizánci
sereg ellen indítottak. " Mikor megvirradt, a besenyő
király sok lovasosztagot rendelt a jobbszárny mellé,
mindegyik osztag ezer lovast számlált, ugyanígy a bal­
szárny mellé is. Mikor aztán felsorakoztak a csataso­
rok, a jobbszárny lovasosztagai a bizánciak derékha­
dára törtek és nyílzáport zúdítottak rá, miközben át­
mentek a balszárnyra. A balszárny lovasosztagai is fel­
vonultak és nyílzáport zúdítottak a bizánciak derékha­
dára, miközben odáig jutottak, ahonnan a jobbszárny
lovasosztagai kiindultak. A nyilazás így szüntelenül
folyt, a lovasosztagok pedig forogtak, mint a malom­
kerék. Maga a türk jobbszárny, középhad és balszárny
azonban nem mozdult . . . mikor pedig a kereszténnyé
lett mohamedánok és a bizánciak látták, hogy miként
bomlanak fel soraik, s hogyan tér vissza ráj uk állandó­
an a nyílzápor, rendezetlen soraikkal támadásba men- 7 3 . Hátrafelé nyilazó lovas egy Szaján hegységi leletből

82
tek át, s az addig mozdulatlanul álló türk (fő) sereget
rohan ták meg. A (türk) lovasság utat nyitott nekik.
Utána' azonban egyetlen hatalmas nyílzáporral borí­
tották el őket. Ez a nyílzápor lett az oka a bizánciak
megfutamodásának . . . előkerültek a kardok is, elsöté­
tült a láthatár . . . " (Ford. Czeglédy Károly)
I lyen módon tehát az íj és nyíl határozta meg a straté­
giát, taktikát. Néhány szót kell ejtenünk arról, hogy
miből és hogyan készült a nyílvessző.
Azt, hogy a nyílhegyeket kovácsok készítették, senki
nem vitatja, sőt arra is van adatunk, hogy a tompa élü
nyilakat a harcosok fenték ki élesre. Liudprand cremo­
nai érsek például azt írja, hogy a magyarok 898-i észak­
itáliai felderítő útjuk után téli szállásaikra tértek, és
egész télen át fegyvert kovácsolta k és nyilakat élesítet­
tek .l56 Megoszlanak a vélemények arról, hogy miből
volt a nyíl vesszeje. Cs. Sebestyén Károly, aki végleg
meghatározta íjaink szerkezetét, nyílvesszein kkel is
foglalkozott, nádszálra gondolt. 157 Érveit így csoporto­
sította : I / A jó nyílvesszőnek elsősorban igen könnyű­
nek kell lennie, mert annál biztosabb a nyíl repülése.
2 / A nyílvesszőnek egyenesnek kell lennie, mert még
a legkisebb görbület is elhaj lítja a nyilat egyenes röpté­
ből . Faágból nem lehet ilyen egyenes nyílvesszőt vágni
- írja Sebestyén. Ám ő is megjegyzi, hogy hozzávaló
hasított anyag nincsen az Alföldön. 3 / Valószínűtlen,
hogy a nyílvesszőkhöz szükséges faanyagot messziről,
kereskedők útján szerezték volna be. Ám lássuk az el­
lenvéleményt. Greguss Pál professzor, a szegedi egyete­
men a növénykutatás nagy hírű mestere megállapítot­
ta, hogy az egyik nyílvesszőre rá rozsdásodott famarad­
vány nem nád, hanem berkenye. l58 A nyílhegyet bele­
fúrták a nyílvesszőbe, és a megrepedezett nyílvéget még
át is kötözték szorosan háncsszalagokkal, amely alá
enyvet kentek. Vitatható, hogy a nyílvesszőnek köny­
nyűnek kellett lennie, hiszen a vessző súlya a célba érke­
zés pillanatában mint nyomóerő szerepel, amely a he­
gyes nyilat mintegy belepréseli a sebbe. A súlytalan nád
�rre nem képes (ettől függetlenül jobb híján bizonyára
használtak nádat is). De a favizsgálatokkal egyező leg­
meggyőzőbb érvet a nyilat mai napig is használó né­
peknél találjuk meg. U. Kőhalmi Katalin, a mongol
néprajz és nyelv kiváló ismerője írja : 159 " először lena­
gyolták a nyílvesszőnek szánt cserjevesszőt - a nyír,
nyár, fűzvesszőt - vagy lécet. H aj lását, görbeségét tűz­
ben való hevítés után kiegyengették, utána alsó végén
bemélyítették a félkörös nyílást, a másik végén furatot
készítettek a nyílhegy szöge számára. '; Egyik kutatónk
- Lázár Ferenc - úgy vélte, hogy a nyílcsúcsot beleütöt­
ték egy fába, ráillesztették a tüske tengelyében a nyíl­
vesszőt/oo aztán sebesen pörgetve a nyíl maga fúrta be
magát, s ha netán a vessző közben megrepedt volna,
megragasztották és átkötözték. De folytassuk Kőhal­
mi Katalin leírását : "az utolsó csiszolás zsurlófűvel tör­
tént . . . legutoljára pedig a sas farktollaiból vágott, nyí­
rott tollakat erősítették a rovátka fölötti részbe . . . az
elkészült nyilat ujjuk közt forgatták egyenességük ellen­
őrzése végett. Nyilat maguk a harcosok is készítettek,
a hadsereg számára azonban nagy üzemekben gyártot­
ták . " Mindehhez még azt kell hozzátennünk, hogy az
egyik népvándorlás kori sírban találtak nyílgyalut . l61
Ez hosszában félbevágott csöves csont volt, amiben
mélyebb, sekélyebb nyílást vágtak, s ebbe illesztve a
kést, " gyalulták " egyenesre a nyílvessző t. N agyon fon­
tos volt a tollazat pontos beirányzása, mert a pontat­
lanság félretérítette volna a nyíl röptét. A nyíl is - akár­
csak az íj - igen kényes fegyver volt, s ezért tartották
ötletesen elkészített nyíltegezekben. A középkori Ma­
gyarország határvédő népeinek templomaiban gyak­
ran ábrázolt Szent László-legenda kunjain láthatjuk
viszont a nyíltegezeket. A székelyeknél, a Garam-őrök­
nél, a szepesi lándzsásoknál és a M ura menti határ­
őröknél egészen a középkorig használatban volt ez a
könnyűlovassághoz kapcsolható nyíltegez. 1ö2
Az íjat, az íj elvét nyilván felhasználták íjas csapdák­
nál, meg a megnyírt gyapjú szálakra pallásánál, s talán
fúrókra is tekerték. Egy-egy díszes íj méltóságjelvény is
volt (például a hunok " arany íja " ), és ajándékozása a
legnagyobb megtiszteltetésnek számított.
Külön - és részben megoldatlan - kérdés, hogy hon­
nan szerezték a nyílvesszőhöz, de még a lószerszámhoz
is szükséges töméntelen vasat. Nem tudjuk, ez bányá­
szott vas volt-e vagy gyepvas ? (Közbevetőleg : a gyep­
vas mocsarakban keletkezik, gumókban vagy rétegek­
ben jelentkezik, voltaképpen rozsda leülepedése. Ko­
hósítása könnyű, és kitűnő vasat ad.) Annyi bizonyos,
hogy egy nyílcsúcs kikovácsolása nagy gyakorlatot kö­
veteit : pontos tükörképek voltak szárnyai, s nemcsak
formában, hanem súlyelosztásban is a nyílhegy tenge­
lyére épültek. Kísérleteink, hogy egy mai művészi tudá­
sú kovácsmesterrel elkészíttessünk egy-egy nyílhegyet,
a legnagyobbrészt kudarcba fulladtak. Lehet, hogy a
régiek a vasat formába verték bele, mindenesetre nagy
tapasztalatú mesternek kellett lenni ahhoz, hogy valaki
az effajta, egyszerűnek látszó, levél alakú nyílhegyet ki
tudja kovácsolni.
Maradván még a távolra ható fegyverzetnél, amely­
nek hatáskörejóval kisebb volt, mint az íjé, beszélnünk
kell a lándzsáról. Bölcs Leó (886-9 1 2) Taktikájában a
következőket közli a türkökről : 163 " Fegyverzetük -
kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcokban legtöbb­
jük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak,
kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja,
hol az egyiket, hol a másikat használják. Üldöztetés
közben azonban inkább íjukkal szerzik meg az előnyt. "
( Ford. Moravesik Gyula) Sírj ainkban feltűnően kevés
a lándzsa. Nyilvánvalóan két fajtáj a volt : a távolra ha­
tó, tehát haj ítható lándzsa és a két kézre fogott, közel­
harcban használt, súlyos lándzsa. Az utóbbi helyébe
lép a kétszárnyú karoling lándzsa. 1M Az előbbi egyik
fejedelmi példányát a Dunában talált, normann díszí­
tésű, aranyozott lándzsa képviseli. M eg kell jegyez-
83
74· A DlInában BlIdapestnél talált " viking " lándzsa részlete
és kiteritett rajzolata
nünk, hogy Szent Istvánnak a királyi paláston (egykor
miseruha) megőrzött képén is a király jobb kezében
lándzsát tart, és hogy lobogós lándzsát visel a nagy­
szentmiklósi kincs 2. koporsójának lovas fejedelme is.
Szinte az újkorig a vadászbecsülethez tartozott, hogy a
vaddisznóval lándzsával kellett megküzdeni . l65
Középkori fegyvertörténetünk amellett tanúskodik,
hogy az akkori hadseregben komoly harci eszköznek
számított a parilf)'a. Ennek nyomát még nem találtuk
meg sírjainkban. A közelharc két legfontosabb eszköze
a balla és a s::ablya.
A baltafajták, szekercék és fokosok nem túl gyakori­
ak Árpád magyarjainak sírjaiban. Nem tudjuk egyelő­
re elkülöníteni, hogy melyiket használ ták harcban, s
melyiket famunkára . Egy bizonyos, hogy eddig nem
találtak egyoldalas, igazi ácsbaltát, amely a gerendák,
deszkák megfa ragására kiválóa n alkalmas. A harcban
pedig a bőrpáncél vagy bőrpajzs átütésére használtá k .
A sza blya Árpád magyarjainak legismertebb fegyve­
re volt. Amint írásos emlékeinkből is tudj uk, a közel­
harcra, a szablya használatára csak a már szétzilál t el­
lenség megsemmisítésekor került sor. Szablyáink íves
pengéjű, megtört markolatú fegyverek voltak, ame-
84
75. K ora Á rpád-kori balták
Iyeknek pengéjét az alsó harmadban (néha még feljebb)
fokél kísérte, azaz a penge fokát kikalapálták és vissza­
köszörülték. A penge ilyen kialakításának a zseniális
kolozsvári régész - a Posta Béla iskolának egyik kitű­
nősége -, Kovács I stván adta meg a magyarázatát.
A szablya megtört markolatát és a fokélt azzal indo­
kolta, hogy ezzel a készítők megszüntették a szablya
felhasználása közben keletkezhető " holt időt " , mert a
lefelé suhintás után visszafelé húzva a szablya hasított,
anélkül, hogy közben a harco nak át kellett volna for­
dítania csuklóját ! A sors nagy ajándéka, hogy reánk
maradt egy remekmívű, aranyborításos fejedelmi szab­
lya, a mely soha sem volt földben. Ma a német-római
császárok koronázási kincsei közt található a bécsi
Schatzkammerban. Az osztrákok ugyan azt tartják,
hogy az aranyveretes szablyát Harun al Rasid ajándé­
kozta volna Nagy Károlynak , l65 de ez időrendi okok­
ból lehetetlen . A szablya egy magyar fegyverkovács és
ötvös remekműve a 1 0. századból, és Bécsbe mint " At­
tila kardja" került. (Ez utóbbi ugyanakkora lehetetlen­
ség, mint a Harun al Rasid-legenda, de a m agyar feje­
delmi család történetére mégis élénk fényt vet. Erről az
alábbiakban lesz szó. ) A megtört markolatú szablya
7 7 . I ndás-leveles diszek a bécsi szablya pengéjéről és tokjáról
76. A Bécsben őrzött magyar fejedelmi szablya és tokja

teljes hossza 90,5 cm, markolatát és tokjá t leveles, indás

szalagrendszer ékesíti, első rangú ötvösmunka. A pen­
ge vércsatornáját pedig két egymásba kulcsolódó sár­
kány erősen növényesített alakja díszíti . A mesés " sár­
kányölő kardok " sorába tartozik, akárcsak a prágai
normann díszítésü Szent I stván-kard .
A bécsi sza blya története meglepő fényt vet az Árpád
család eredetmondájára . Van ugyanis egy feljegyzés,
hogy Salamon királyunk édesanyja 1 07 I -ben Nordhei­
mi üttónak ajándékozta - fia megsegítéséért hálából ­
az Árpádok kincstárában őrzött " Attila kardját " . 167
Az Árpád család ugyanis - joggal - Attila ivadékának
tartotta magát. Ez a kard minden gazdájára szerencsét­
lenséget hozott. Mivel pedig a német-római császári
kincsek között őrzött bécsi szablya magyar kardcsiszár
és ötvös munkája, csak ez lehetett a nevezetes " Attila
kardja " . Az Árpádok családi kincstárával kapcsolat­
ban többször hallani, hogy ez vagy amaz a kincs Attila
hagyatéká ból származott . 1ffi Bizonyos, hogy ennek
alapja nem mendemonda, bár a kincsek későbbi készít­
mények lehetnek . A nagy nomád birodalmakban, mint
amilyen a hun is volt, a kagán a csatlakozott szövetsé­
ges vagy legyőzött népek élére saját fiát állítja. Nem
tudjuk, hogy Árpád későbbi népe akkor pontosan hol
élt, csak az bizonyos, hogy hun uralom alá került, s ez
egyúttal annyit jelentett, hogy fejedelme hun kagánfi
volt. Az Árpádok hun legendája tehát nem legenda !

85
 A könnyűlovas harc egyik legfontosabb eleme, segí­
tője a nyereg volt. I gen csekély famaradványból és gyö­
nyörű csontdíszítményekből sikerült helyreállítanom a
magyar nyerget nJ (a női és férfinyereg azonos volt).
Azóta ép nyergeket ástak ki fiatal régészeink, s ezek
mindenben megerősítették egykori helyreállításomat.
Sikerült még hosszan elbeszélgetnem az utolsó tiszafü­
redi nyergessel, és műhelyét megvásároltam a Néprajzi
M úzeum számára. A tiszafüredi mester - s egyúttal a
honfoglalók - nyergének szerkezete a következő volt.
A ló hátára került a két nyeregdeszka, a jobb és bal
oldalra egy-egy. De ez nem sík felületű volt, hanem
eleje és vége felkapott egy kissé, hogy a ló mozgását ne
akadályozza, tehát térgörbe menete volt. Ezt úgy érték
el, hogy szorítóba szorÍtották a két deszkát, és vonó-

79. A ges7.terédi szablya aranyvereteinek elhelyezkedése

7g. A Szent István-kard keresztjének rajzolatai

A bécsi szablya nem áll magában, a geszterédi feje­

delmi sír aranyveretes szablyája és más ezüstveretes
szablyák is kétségtelenné teszik magyar származását.
M ár a korai időkben - normann kapcsolatok révén -
eljuthatott egy-két kétélű kard is Árpád magyarjainak
birtokába (lásd a benepusztai leletet), de ez nem jelen­
tette a hadrend átalakítását. Azok a kétélű kardok vi­
szont, amelyek tömegesen Géza és I stván korában ke­
rűltek hozzánk, valóban a hadrend átszervezését ered­
ményezték : a könnyű lovassági harcmodor helyett a
nehéz, nagyrészt gyalogos-páncélos csatákat. Az egész
harci taktika megváltozott. Míg a szablyával harcoló
magyar lovas elrobogott ellenfele előtt, odasuhintva a
halálos csapást, most nehézkes, ember ember elleni " ál­
lóharcra " került sor, és a könnyűlovas harcmodort a
segédnépek, a székelyek, besenyők és később a kunok
veszik át. Az, hogy a szablyát kiszorította a kétélű
kard/l) a magyar társadalom utolsó sej tjéig ható ha­
talmas változást jelentett, és ez a változás egyidejű a
kereszténység felvételével. Nem külön-külön jelenség a
kettő, hanem csak együttesen érthető. Az új Isten hadai
mások, mint a régiek voltak !

86
80. A soltszentimrei nyereg mellső faragott csontlemezei
8 I . A soltszentimrei nyereg (a szerző rajza)

késsel alakították. Így csak egy-egy tenyérnyi folton

feküdt rá a ló hátára. Ebben különbözik ez a keleti
nyereg a lovagi nyugati nyergektől, amelyeknek két vil­
lás kápája leszorítja a ló mellkasának mozgását, és
hosszabb távon nagyon kimeríti a lovat. Nos, a két
nyeregdeszkára szerelték rá a két kápát. Az első függő­
legesen illeszkedett a nyeregdeszkákra, a hátsó hátra­
dőlt. Mindkét kápába ívet faragtak, hogy a ló gerince
kényelmesen elférjen alatta . A kápákat nem szegezték,
hanem odaszíjazták. A nyeregdeszkákban a lyukakat
csatornákkal kötötték össze, hogy a belesimuló szíjak
ne dörzsöljék fel a ló hátát. A kápákba megfelelő lyuka­
kat fúrtak, és a kettőn áthúzott nedves szíjakkal fűzték
egybe a deszkát és a kápát. A nyergesek szerint a jól
meghúzott, majd száradáskor zsugorodott szíj olyan
feszesen tartotta össze ezt az alkotmányt, hogy a nyereg
mindenütt eltörhetett, csak ott nem, ahol szíj húzta ösz­
sze. A két nyeregkápát a farbőr hidalja át, ezt is nedves

87
8 2 . Vaskengyelek, ezüstberakással 83. Szarvasagancsból készült zabpálca Szeghalomról

szíjakkal füzték a deszkákhoz. A nyereghez tartozott

még a nyeregszárnyak első végéről kiinduló és a ló szü­
gyét á tfogó szügyelő (ezt lekötötték a hevederhez, hogy
ne csapkodjon vágta közben), ezenkívül a farhám,
amely hátulról rögzítette a nyerget. I lyenképpen a nye­
reg szinte ki volt kötve a ló hátára, sem előre, sem hátra
nem csúszkálhatott. A mellső kápa mögül indult ki a
kengyelek szíja. A nyereg lovasával együtt egyensúlyba
került, a lovas testsúlya ugyanis hátrabillentette volna
a nyerget, viszont a kengyelekbe nehezedő láb kiegyen­
súlyozta ezt, s így a nyeregben tökéletes egyensúlyi álla­

':
: .�: : �! i�O�0 : .::
pot jött létre. H onfoglalás kori nyergeink közt vannak n ............ .. :
szépen díszítettek (ezek főként női nyergek), melyeken I

csontlemezekkel borították be az első kápát, a hátsó ,

. .

kápa szegélyét és a kiálló nyeregszárnyakat. A csontle­ :

mezeket palmettás dísszel fedték, és a hátteret kifestet­

ték. A másik díszítési eljárás szerint ezüstlemezekkel
szegték be a kápák ívét. A nyergek díszítése később, a
késő középkorban érte el tetőfokát, egy-egy erdélyi fe­
jedelmi nyereg valóságos ötvösremek, sodronyzomán­
cos felületeivel !
Ezek a nyergek - mint említettük - nem szorÍtották
össze a ló mellkasát, könnyűvé tették számára a lovas
elviselését és lehetővé például a több ezer kilométeres
88
 " miklósi kincs. Ennek férfi étkészlete meglepően egysze­
" kalandozásokat . M indehhez hozzájárult rideg élet­
hez szoktatott lovaink igénytelensége és kitartása. A
lovakat nem kísérte takarmányt szállító szekérsor, az
állat megtalálta a maga táplálékát a mezőn, de még a
hó alatt is. Egy-egy ilyen messzeföldi hadjáratot tehát
nemcsak a legények kemény tartása és harckedve tett
lehetővé, hanem a ló természete és szerszámozása, az íj
és nyíl pompás volta is. Mindez összefüggött a viselettel
és sok mindennel, s így nyargalhattak az óceánig szilaj
legényeink.
A ló szerszámozását a kantár, a zabla és a gyeplő
egészítette ki. Különösen a női lószerszámok zablái
voltak díszesek, bár a férfisírok szarvasagancsból ké­
szült zablapálcái felvették a versenyt velük. A csuklós
zablák egyik szárát hosszabbra méretezték, mint a má­
sikat. Ez látható a kimmér-szkíta zabláktól kezdve
mind a mai napig. Erre is Zichy I stván hívta fel a figyel­
met, s ezt is Dienes István fejtette meg.l71 A lovas a
zablához vezető gyeplőt bal kezében tartja, tehát kissé
baloldalt. Hogy a kantár meghúzása egyenletesen has­
son a lóra, azért kellett ezt az aránytalanságot belevinni
a zablaszárakba. A kovácsoknak nagyon jól kellett ezt
tudniuk, Így kovácsolták a zablákat.
A kantárt veretekkel díszítették, s különösen díszes
volt a kantár kereszteződésének helye, ahol rendszerint
egy-egy díszes kantárrózsa (phalera) ült. A gyeplő ter­
mészetesen díszítetlen volt, hogy a díszek súlya ne aka­
dályozza a kéz finom parancsai nak átvitelét.
Patkóról csak egy-két esetben értesülünk. De patkó­
ra nem is volt szükség, ezt csak a köves út követeli meg.
A kimetszett vasba belevert ezüstdíszítésnek kiváló
példáit ismerhetjük meg a kengyeleken, zablákon. Ka­
nyargós indákat, vagy aranyozott ezüst, palmettás be­
téteket forrasztottak a kengyelek kiképzett mélyedései­
be. A fakengyeleket nyilván télen hasznáIták.
A nyereggel hidat teremthetünk a férfiviselettől a női
viseletig, mert a női nyereg pontos példája volt a férfi­
nyergeknek. A nők is férfimódra ültek a nyeregben,
ami annyit jelent, hogy nem szoknyában, hanem bő
bugyogóban jártak, akárcsak a keleti nők .
A női viselet tárgyalásához, elölj áróban, meg kell is­
mételnünk azt a sajnálatos tényt, hogy nem ismerjük a
feltárt női sírok tetemei nek életkorát. Pedig mind a mai
napig - még a városokban is - változik a női viselet,
más a kislányoknál, a nagylányoknál, a menyecskék­
nél, majd az öregeknél. Amit itt elmondunk, csupán
laza összefoglalás.
Bár a nők ékszereit nagyjából ugyanazok az ötvösök
készítették, mint a férfiakét, mégis nagy a különbség
köztük : míg a férfiak által viselteken az állatábrázolás
ritka, mint a fehér holló, a női ékességeken meglehető­
sen sok van, és sok olyan is, amely a késő avar-onogur
korral tartja a kapcsolatot. I smét és ismét kísért tehát
az a gondolat, hogy Árpád népe nagyrészt férfiakból
állt, asszonyokat pedig a helybeli onoguroktól szerzett
magának . E tekintetben szinte jelképes a nagyszent-
rü (Attila is egyszerü fatányérból evett), míg női készle­
tén pompás állatalakok nyüzsögnek, természetelvű és
mitologikus elemek kel keverten. A népvándorlás több
népénél is tapasztal tuk, hogy az állatábrázolások fő­
ként a női holmikon jelennek meg. Hogy emögött Bol­
dogasszony-, Magna M a ter-, Potnia Théron-képzetek
vannak-e, nem tudjuk, csak sejtjük. M ai napig megfi­
gyelhető, hogy például a legtöbb szentképet asszonya­
ink hordják, férfiak közt ritka az effajta amulett, védő
jelkép.
A női sírok veretein néha megrozsdásodott finom
lenvászon maradványokra bukkanunk . Ú gy látszik, a
nők fehérneműje ebből a finom anyagból készült. Len
szavunkat ugyan nyelvészeink szláv átvételnek tartják,
de a régészeti leletek tanúsága egyértelmű, már Árpád
magyar népének asszonyai is lenből szőtték vásznai­
kat. A fémvereteknek a sírban való helyzetéből arra
következtetünk, hogy a nők viselete több rétegű volt.
Az ingre több rétegben borult még a felsőruházat. Az
ing nyaka merev, álló nyak volt, gyakran fémveretek­
kel . Korai virágneveinkből következtetve leányaink,
asszonyaink - életkoruk szerint - többnyire színes vise­
letet hordtak. Ezt a színvilágot azonban a sír elemész­
tette, s maradt helyette - legjobb esetben - a veretek
aranyozott ezüst színe.
A női viselet vizsgálatát kezdjük a fejnél . A sírokban
csüngős és korongos pártákat találtak . M ind a csün­
gők, mind pedig a korongok fel voltak varrva valami­
lyen sapkára, süvegre, esetleg valóban pártára. I gen
nagy ötvös-mesterségbeli tudást igénylő kéregöntéssel
készültek ezek a veretek. Az ezüst és az aranyozott hát­
tér csillog rajtuk. A csüngős verete k mintáit a késő ró­
mai női ékszerek közt találjuk, de az időbeli távolság
olyan nagy a két kor között, hogy ezen a megállapítá­
son túl nem mehetünk, talán még annyitjegyzünk meg,
hogy keleti párhuzamot alig-alig ismerünk .
A pártás viselet vizsgálatánál ütközik k i legerőseb­
ben annak hiánya, hogy nem ismerjük a vázak életko­
rát. A mai népszokásban csak hajadonoknak jár a pár­
taviselet. Annyi bizonyos, hogy a középkori rezgő-pár­
tás viseletnek itt még nincsen nyoma, de az is moso­
Iyognivaló, ha valaki az egyszerű korongos párta kö­
zépkori utódait " burgundi viseletnek " tartja, mintha leá­
nyaink, asszonyaink fedetlen fővel jártak volna addig,
amíg valami nyugati divattól el nem sajátították ezt az
egyszerű díszviseletet. I smervén népszokásaink sokfaj­
ta kontyolásmódját, csak sajnálhatjuk, hogy a sírok­
ban ennek nyoma veszett. A rokon népek viseletéből
ugyan feltehető, hogy a párta felett magas, csúcsos sü­
veg emelkedett, de ennek emléke nem maradt.
Igen gazdag fülbevalóink sorozata. Úgy látszik, a
bogyósoros fülbevaló keleti örökségünk lehetett. Ezzel
szemben a granulált, bonyolultabb ötvösmunkával ké­
szült darabokat a tehetősek kereskedőktől vagy ha­
zánkba települt bizánci, velencei, ravennai ötvösöktől
89
84. A jurt élete (a szerző akvarellje)

85. Csüngős veretek Rákospalotáról 86. A hencidai J. sir fejdísze

 87· Női sír Derékegyházáról
88. A tiszaeszlár-bashalmi
hajfonatdÍszek
90. Csüngős és bogyós fülbevalók

89· Bizánci fülbevalók Kecelről


9 1 . Á llatalakos bronz halántékkorongok Hencidáról
vásárolták. Árpád magyarjainak ötvösei a domborí­
tásnak, a poncolásnak voltak nagy mesterei, nem na­
gyon éltek a filigránnal és a granulációval.
A 10. század közepe után a fülbevalókat felváltják az
"S" végű karikák. Ezeket a nők többféle módon visel­
ték : hajfonatba, kendőre, vagy szíjra fűzve. Korábban
volt olyan felfogás is, hogy a tarkónál talált halánték­
karikák száma a varkocsok számát jelölte volna, s ek­
ként - lévén a hajviselet egyúttal rangjelző is - az illető­
nek a társadalomban elfoglalt helyét mutatta (id. Fehér
Géza ) . 172 Az " S " végű halántékkarikák nem köthetők
egyetlen néphez sem, hanem inkább a szegénysor egy­
ségessé váló viseletére jellemzők Közép-Európában.
Ezt sem lehet azonban általánosítani, mert vannak
ezüst, sőt arany halánték karikák is, amelyeket nyilván
nem a szegények viseltek. A kutatók úgy tartják, hogy
idővel a karikák egyre nagyobbak lettek, tehát minél
nagyobb átmérőj ű egy-egy ilyen karika, annál későbbi,
a legkésőbbiek egészen a 1 3 . századból valók.
92
9 2 . Halántékkorong Tiszaeszlár- Bashalomról
Ezekkel az " S " végű karikák kal egy időben kezdték
el használni a nyakpereceket iS,J73 amelyek sodrott hu­
zalokból készültek, és végei ken hurok és akasztó szol­
gáit összekapcsolásukra. Készítésük nagy mesterség­
beli gyakorlatot kívánt. Két szálat (esetleg még egy kö­
zéjük helyezett vékony szálat) középen összefogtak la­
posfogóval és elkezdtek csavarni. A szálak így a két
végük felé egyenletesen, csavarmenetekkel tekeredtek,
majd az egyik szálból hurok, a másikból kampó készült.
A nyakperecekkel egy időben terjedtek el a Jé/ho/­
das csüngők. Köztük is találunk egyszerüt vagy díszített
felületűt. Az utóbbiakon rendszerint a jellegzetes dél­
oroszországi díszítmény látható. Újabban úgy vélik,
hogy a díszítési mód éppen onnan terjedt el hazánkba,
méghozzá csak a 10. század végén. Eszerint nem tarto­
zik Árpád népének hagyatékába.
A sírokban kevés gyöngyöt találtunk, tulajdonosaik
ezeket sem gyöngysorként viselték, hanem ingre
varrva.
Nyilván a fejet borító kendőre, fátyoIra varrták fel,
vagy a pártára függesztve hordták a nők azokat az át­
tört bronzkorongokat, amelyeken a palmettás díszek
mellett gyakori a griff, vagy valamilyen egyéb állat.
E sorozat nagyon hasonlít az onogur-magyar asszo­
nyok tarsolydíszeihez. A csontvázakon való helyzetük
óhatatlanul azt a gondolatot sugallja, hogy a fülek be­
fedésére szolgáltak, tehát a hang csak ezeken keresztül
juthatott el a dobhártyákig. Ezek a jelképek óvták a
leányt vagy asszonyt a rontástól ? Ki tudna erre már
választ adni, hiszen az egykori csevegés vagy sugdosás
elhalt az időben.
9 3 . Sasos melldíszek Rakamazról
Hasonló gondolataink támadnak a szépséges mell­
korongok láttán, amelyek esetleg a varkocsba fűzve,
vagy szíjon csüngtek le, és éppen az emlőket takarták .
Néha még gyöngysor is függött rajtuk. A tarsolyleme­
zekéhez hasonló szépséggel pompáztak és központos
vagy tengelyes szerkezetben bomlottak ki rajtuk a pal­
metták . Viselőik feltehetően azoknak a férfiaknak a
családjába tartoztak, akiké a tarsolylemezek lehettek .
Ezeken a korongokon többnyire az életfa-palmetta' fá­
ja magaslik, de olyan korongpárt is találtak pl. Raka­
mazon, amelyen egy büszke tartású sas növényesített
rajza látható, szájában palmettarüggyel, a két karmá­
ban két vízimadárral. Kutatóink kapcsolatba is hozták
eredetmondánk turulmadarával, Alföldi András pedig
egy vogul eredetmondát idézett párhuzamul. A szépnél
szebb magyarázatoknak azonban van egy nagy hibája :
a turul-monda az Árpád család eredetmondája, a ko­
rongpár azonban egy népi temető egyik sírj ában volt !
A függesztett aranyozott hátterű, csüngő s korongok
járás közben átvették a mozgás ritmusát, és a róluk
csüngő gyöngysorral együtt halk, csilingelő hangot ad­
tak. Ennek varázselhárító szerepe lehetett, akárcsak a
koronázási jogarunkról függő apró aranygömböcskék
muzsikájának. De túl ezen : az egykor élő és viruló fia­
tal nők vonzó megjelenését is szolgálta. Ha minderről
nincs tudomásunk, a múzeumi tárgyként kezelt mell­
korongok nem vallanának leányaink és asszonyaink
maguk kelletésének kiszámított finomságairól .
A női viselet vagy középen gombolódó volt, vagy
féloldalas kaftánként zárult. Ezt elárulják a sírokban
a bronzgombok is. Ezek mellett a vásáron vett bronz-
gombok mellett, néha nemes ötvösmunkával készült
ún. "bőrtűs" gombok is felszínre kerültek. De felbukkant
még honfoglalóink sirjában olyan nagyméretű aranyo­
zott vörösréz gomb is, amelynek párját morva területen
ásták ki a csehszlovák kollégák. E gomboknak a nagy­
szentmiklósi aranykinccsel való kapcsolata világos,
csak a kapcsolat mikéntje kérdéses még. Alighanem
Szőke Bélának van igaza, aki az avar uralom politikai
bukása után északra vándorolt avar ötvösökhöz kap­
csolja a morva gombokat.
A női sírok legszebb leletei a csüngős veretek. Ezek
közül a pártán és a nyakon lévőket megismertük már,
de nagyobb, négyzetes, áttört veretekre is kapcsoltak
szépmívű levélminták kal díszített csüngőket. M ind­
egyikük kéregöntéssel készült, és éles metszésű határ­
vonalaik tiszta fény-árnyékképet adnak.
Vannak közöttük nem csüngős veretek is, a nyakról
vagy az ing záródásáról valók, amelyek határozottan a
női szeméremtest egyszerűsített alakját jelenítik meg.
A j elképekkel azonban óvatosan kell bánnunk, nem
bizonyos ugyanis, hogy a formák egykor világos jelen­
tésüket megőrizték, és nem váltak egyszerű, kedvelt
díszekké. Némelyik gazdag női sírunk csak úgy ontja a
csüngős vereteket, a szegély- és övdíszeket. Például
Szeged Bojárhalomn4 és Kopáncs175 gazdag női sírjai­
ból kilószámra kerültek elő az aranyozott ezüst- és
bronzveretek. Nyilvánvaló, hogy ilyen díszes öltözet
csak a nemzetségfők vagy vezérek feleségeinek járt.
A karperecekről és gyűrűkrő( sok mindent tudunk,
de itt is vannak megoldatlan kérdések. Hogy mindj árt
ezzel kezdjük, nézzük meg figyelmesen a zsennyei kincs
93
94. Csüngős veretek Ó szentivánról
95. A tiszaberceli ezüst korongok
96. Faragott csontcsüngő a nyitrai
múzeumból
9 7 . Ezüst karperec Sarkadról
98. Az orosházi lelet ruhadÍszeinek
elhelyezkedése
99. A kopáncsi női sír
oe
e t)
e_
••
••
1 00. Karperecek 1 02. A koroncói női sír I
I
••

f;ji)
1 0 1 . É kköves gyűrűk

,/
/1(\
� ,:
•

,/
j/ ('�\, � S r/
-

/ JI /
I
/@
I .. JJ
I
>� IJ I'
I
I

I I
I
I

I
I
I
I
I

I I
I
I I
• I I
I I
I
három karperecét. Az arany karpereceket egy edény­
ben találták, hitelesítő ásatásuk még nem történt meg. ,
,
A karperecek ugyanazzal a csavart eljárással készültek,
mint nyakpereceink, van köztük olyan is, amelyet vas­
tag aranyszálakból fontak, s a végükre egymás felé né­
ző tá tott szájú szörnyek fejét húzták rá. Ezek az egymás
felé néző, tátott szájú szörnyek ősrégi, mezopotámiai
mintákat idéznek. Jelentésüket nem ismerj ük, de a nép­
vándorlás kori müvészetben unos-untalan előbukkan­
.a
nak . Az onogur bronzszíjvégek tokján ugyanezek néz­
nek egymással szembe, és végeredményben az " Attila­
kard " vércsatornáján is két szörny ugrik egymásnak, s
a prágai Szent I stván-kard két sárkánya is ebbe a körbe
tartozi k . Az aranyból való, remek őtvösmunkával ké-
96
1 °3 . Arany karperecek Zsennyéről
1 04. Női lábbeli verelei eredeti helyzetükben, Tiszaeszlárról
szült karperecek szerényebb másai az úgynevezett kí­
gyófejes bronz karperecek, amelyek zártak, a két fej
összeér, köztük gyakori az almaszerű gömb . Ezek első­
sorban köznépi temetöinkből ismeretesek. Amint van­
nak köves gyűrűink, akként vannak ékköves karpere­
ceink is. Némelyikben igazi féldrágakő van, másokban
csak fémben domborított utánzata . Gyűrűink egysze­
rűek, kövük rendszerint nagy, és karmok rögzítik reke­
szükbe. Bizonyos, hogy a kövek színe és fajtája védett
a rontás ellen. Bizonyság rá III. Béla kúfi feliratú grá­
nátköves gyűrűje, vagy Kálmán királyunké, amelynek
felirata a köszvénytől óvott. Mind a mai napig él a hit,
hogy a vörösréz karperec ugyancsak jó a köszvény el­
len, és hogy különösen a bal kéz ujjait kell védeni, mert
onnan egy ér vezet fel a szívig, és annak megsértése
nagy veszedelembe dönti a vigyázatlant. (A Sixtus­
kápolnában, Michelangelo falfestményén is a Teremtő
bal keze kinyújtott ujján át kelti életre Ádám heverő
testét. )
A perzsa módra való öltözködéssel kapcsolatban
már szó esett a kar és láb fémszalagjairól, amelyek az
ing és a bugyogó buggyos szárát fogták össze.
Ásatástechnikánk finomodásával ismerhettük meg
veretes csizmáinkat. Régebben ugyanis a lábon, lábfe­
jen lévő vereteket csak azzal a rövid megjegyzéssel lát­
ták el, hogy ezek honnan valók. Újabban azonban nem
emeljük ki a leleteket addig, amíg fényképet, de főként
98
pontos rajzot nem készítünk róluk. Nos, így derült ki
előbb Gallus Sándor koroncói ásatásán, majd Csallány
Dezső tiszaeszlári ásatásán, hogy ezek a veretek hatá­
rozott rendben, díszt alkotva kerültek a csizmára. Még
a csizma összevarrása előtt fel kellett őket erősíteni a
csizma fejére (esetleg szárára), kis fülükön keresztül, és
bélést is kellett alájuk tenni, hogy a fülecske ne bántsa
a lábat - amelyre bizonyára vastag harisnya is került.
A perzsa jellegű ezüsttálakon látható csizmák mind ol­
dalt varrottak, méghozzá szépen ívelő vonalj átékkal
építették egymásba a csizmaszárakat.
A női sírokban talált lószerszám o k sokkal díszeseb­
bek, gazdagabbak, mint a férfisírokéi. M agyarázatát is
tudjuk adni ennek a jelenségnek. 1 76 A keleti lovas né­
pek nél, a menyegző alkalmából, az összegyűlt násznép
bíráló tekintettel figyeli a nászajándékokat, s különös
figyelemmel a menyasszony lószerszámát. Ezért a csa­
lád minél pompázó bban igyekezett felszerszámozni a
lovat. Veretei sokkal nagyobbak, mint a férfiak lovai­
nak szügyelőin, farhámj ain ; néha levél alakú ezűstle­
mezek csüngenek le róluk. A zablák díszesebbek, a hen­
cidai sír zablapálcái még az ezer évvel azelőtti szkíta
örökséget őrzik . Egyik zabla pálca öntött bronzdísze
felül : nyitott szájú állat,-alul : ragadozómadár.
U gyancsak szkíta örökséget őriznek azok az igen
szépen megfaragott, agancsból készített zablapálcák,
amelyeknek egyik szép példánya a veszkényi zabla.
1 05 . Bronz zablapálcák Hencidáról

1 06. ői lószer zámveretek

Balotaszállásról
1 07 . Aranyozott ezüst
szíjvég Törtelről

! O8 . Női lószerszám
Ca szerző rajza)
A szkíta lószerszám ok egyik leggyakoribb díszítése a
szarvas fej vagy -láb. Nos, ezt tudva nem lehet véletlen,
hogy a törteli lószerszámon ott van az ugró szarvas
alakja. Történészeink ugyan tagadják krónikáink szkí­
ta hagyományát, de a régészeti leletek kézzelfoghatóan
bizonyítják, hogy a szkíta elöidökhöz volt ilyen - tuda­
tos vagy tudattalan - kapcsolódás !
A nöi nyergekröl esett már szó, amikor bemutattuk
a soltszentimrei nyereg faragott csontlemezeit. Ezek
palmettás díszét laposfaragással készítették, és a hátte­
ret valószínűleg kifestették.
A női viselet mellett essék szó a női munkáról is,
amelynek írott emléke a Gellért-legendában maradt re­
ánk az őrlő magyar leány symphonia hungarorumá­
ban, munkája közbeni dalolásában. Őrlőköveinkről
már beszámoltunk a felgyői falu ásatásának ismerteté­
sében. Az őrlés női munkának számított, akárcsak jó-
1 09. Női tevékenységek (a szerző rajza)
formán minden ház körüli munka : a sütés-főzés, fejés,
állatok etetése, gondozása, a kenderfonás, szövés, a
ruhák szabása-varrása, a nemez kallása és számolha­
tatlan más tevékenység, aminek nyoma sem maradt.
A hétköznapi munkához nyilván másképpen öltöz­
ködtek, mint amilyen a díszes ünnepi, menyegzői vagy
halotti öltözet volt.
Ejtsünk néhány szót arról a kevés munkaeszközről
is, amelyet a sírokban, illetőleg telepeken találtak. Min­
denekelőtt meg kell említenünk a vaspapucsos ásót
meg a kapát. Az utóbbi keskeny vasához pólyaszerűen
begörbülő szárnyak csatlakoztak. Ezek közé verték be
a nyélből kiálló ágat. Nehéz, keskeny, kis teljesítményű
szerszám volt. Sarlóink fogazott ívűek lehettek, és fel­
tehetően a kalászok alatt vágták el velük a gabonát,
nem arattak szalmára, csak kalászra. A sarló például a
Székelyföldön a mai napig is női munkaeszköz.
 /
6. A MINDENNAPI MUNKA
Árpád népének hétköznapja éppen úgy 2 4 órából állt,
mint a miénk : az asszonyoknak, férfiaknak megvolt a
mindennapi munkája, aszerint, hogy a földhöz vagy az
állatokhoz rendelték-e őket. Rendelték ? I gen, mert a
nagycsalád feje naponként adta ki a tennivalókat. M ind­
ennek természetesen kevés tárgyi emléke maradt : egy­
egy sarló, kapa vagy főzőedény. M égis következteté­
sekkel, a mai napig régies életet élő népek tapasztalatai
alapján közelebb tudunk férkőzni eleink mindennapjá­
hoz. Ez a fejezet kísérlet erre. Kezdjük a férfiemberek
tevékenységével .
FÖLDMÍVELÉSÜNK RŐ L
A magyar történettudományban é s a néprajzban h osz­
szú ideig folyt a vita, ismerték-e a honfoglalók a föld­
mívelést, vagy csak a helyi szláv szolganépektől tanuI­
ták meg. Ez a vita szerves tartozéka volt annak a kér­
désnek, hogy a magyarság lovasnomád volt-e vagy
sem. A nemzeti büszkeségnek eszményképe lett a fény­
ben, nemes prémekben és szövetekben pompázó lovas
magyar. Állandóan idézték Gardizit, aki azt írja a ma­
gyarokról, hogy : " Szemrevaló és szép külsejü emberek,
nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok,
amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk bro­
kátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és
gyönggyel berakottak. " (Ford. Czeglédy Károly)177
Igen ám, de ugyanezen írók szerint " sok szántóföldjük
van " . A vitában mindig a "magyarok " szerepelnek, hol­
ott a megoldás az, hogy voltak " Iovas előkelők " és
voltak földmívesek ! A vitában felmerül tek lélektani ér­
vek is, hogy a nomád ból nagyon nehezen lesz földmí­
ves, megveti a kétkezi munkát. Ezt magam is tapasztal­
tam ásatásaimon, amikor is a régi pásztoremberek nem
vettek ásót a kezükbe, és mélyen megvetették a " földtú­
ró parasztot " . Ez igaz, de ez a vita mégsem vezethet
oda, hogy I / a magyarságot teljes egészében lovas no­
mádnak gondoljuk, 2/ megkíséreljük bizonyítani, hogy
a lovas nomádokból a letelepülés következtében ho­
gyan lesz földmíves. A szerzőnek az a véleménye, hogy
a szilajpásztorokból csak elenyésző számban vált föld­
míves, a többi megmaradt katonának vagy később ne­
mesnek, viszont a földmívesek kitartottak a föld mel­
lett. Nem lehet a magyarságról, mint osztatlan egészről
beszélni, s ezen belül kiokoskodni, hogy hogyan lett a
nomád ból földmíves. Ebben a kérdésben azt is figye­
lembe kellene venni, amit Kézai Simon Írt, amikor
1 02
megkísérelte magyarázni a nemes és a nem nemes viszo­
nyát. " Aki pedig elégséges ok nélkül a [hadbahívó] pa­
rancsot semmibe vette, azt a szcítiai törvények értelmé­
ben karddal kettéhasították, vagy törvényen kívül álló­
nak nyilvánították, vagy közszolgaságba taszÍtották .
Válaszfalakat magyar é s magyar között csak efféle bű­
nök és kihágás ok emeltek. Egyébként pedig, mivel az
összes magyar egy apától, egy anyától származott,
hogy mondhatnánk az egyiket nemesnek, a másikat
nem nemesnek, hacsak nem ily bűnökért elmarasztal­
va j utottak volna szolgaságra. " l78 (Fordította Györffy
György) Ez természetesen lehetetlenség, hiszen az Ár­
pád-korban is a földmívesek számban sokszorosan fe­
lülmúlták a nemeseket, ennyi parancsmegtagadót pe­
dig nem képzelhetünk el. A földmíves nem lovas kato­
nából, nem nomád ból lett. Feltehető, hogy a Kárpát­
medencébe Árpád népével együtt érkeztek az onogur­
magyaroknak az őshazában maradt törzsei, a földmí­
ves magyarok is. Későbbi példával élve, helyzetük
olyan volt, mint a H avasalföldről betelepedett kun ke­
nézeké (például a Hunyadi család őseié) és a magukkal
hozott földmíves-pásztor vlach népeké.
De nemcsak efféle feltevések bizonyítják a tétel iga­
zát, hanem a nyelvtudomány is. A magyar szavak val­
lomása is megerősíti a földmíves magyarok meglétét.
Hogy ők az első honfoglalás alkalmával telepedtek-e
le, vagy Árpád hadaival is jöttek-e, azt - egyelőre - nem
tudjuk bizonyossággal szétvál asztani.
Az úgynevezett " bolgár-török " -kel egyező szavaink
vallanak a földművelésről. Ezek bizonyítják, hogy a
földművelést nem a Kárpát-medencei szlávok tanítot­
ták meg nekünk, hanem tudását ősi soron örököltük.
Íme : tarló, búza, árpa, eke, sarló, boglya, szérű, szór,
őröl, dara. Balassa Iván, a magyar néprajztudomány
klasszikusa megvizsgál ta eke szavunk ősi eredetével
kapcsolatban az ekére vonatkozó szókészletet, mint pl.
szánt, köldök, köpü, szarv, eketalp, ekefő, szántóvas,
laposvas, hosszúvas, vezér[rúd], s ezeknek a szavaknak
fényében arra következtetett, hogy ekénk technikailag
meglehetősen magas szinten állt . 1<9 Őstörténeti tanul­
mányokból pedig arról értesülhetünk, hogy az ekés
földmívelés már az időszámításunk előtti első évezred­
től megvolt azokon a területeken, amelyeken Árpád
magyar népe kialakulhatott. Balassa Iván összefogla­
lását idézve : " . . . sikerült megállapítanom, hogy a finn­
ugor és bolgár-török szavak ból egy túróeke (ralo) egé­
szét össze lehet állítani. Ennek nem mondanak ellent,
sőt megerősítik azok a régészeti leletek, amelyeket rész-
ben a bolgár, részben a Kazár Kaganátus területén
hoztak felszínre az utóbbi évtizedekben az egyre szapo­
rodó ásatások, hasonlóképpen a történeti és néprajzi
adatok is emellett szólnak . Sikerült azt is valószÍnüsÍte­
nem, hogy a honfoglalás előtti évszázadokban a ma­
gyarok a keleti szláv népek közelében élve, azok eke­
műszó kincséből olyan szavakat vettek át, amelyek már
egy ágy- (fordító) ekére vonatkozhatnak . . . " 100
Árpád-kori oklevelekből tudjuk, hogy egy-egy sze­
gényebb ember ekéjét két ökör, a gazdagabbakét hat­
nyolc ökör húzta.lB1 Ez persze a szántás mélységére és
közvetve a vetés hozam ára is kihatott. Korai települé­
seinkről a következő terméseket, magvakat, gyümöl­
csöket ismerjük : " búza, rozs, köles, őszibarack, len,
hajdina, mogyoró, szőlő, dió bab, köles, alma, cseresz­
nye, meggy, apró szulák, lencse, bükköny, borsó, ken­
der, konkoly . . . " Ez a felsorolás már egymagában sej­
teti, hogy földmÍveseink a búzatermelés mellett széles
területen gyakorolták a kertgazdálkodást. A K árpát­
medencében a szerzetesi és a szláv földmívelés tovább
gazdagította tudásukat. Nem ismerjük viszont " babo­
nás szokásainkat " , amelyekkel a jó termést eleve bizto­
sÍtani a karták. Néprajzi megfigyeléseink változatos
szokáskincset tárnak fel , de hogy ebből mi volt meg a

1 1 0. Á rpád-kori ekepapucs

l l l. Á sópapucs és vassarlók Szakonyból és Nyáregyházáról

honfoglalás korában, nem tudjuk. I dézet a pannonhal­

mi bencés apátság kiváltságleveléből ( 1 00I ?) : 182 ,,[So­
mogy megye] minden javainak, tanyáinak, földjeinek,
veteményeinek, vámjainak, a beköltözöttek borainak,
amely az ő tanyáikon terem, tizedeit . . . " Az oklevél
tanyákról, szőlőföldekről, veteményekről intézkedik,
ami annyit jelent, hogy a 1 0. század folyamán - ha
ugyan nem korábban -ezeknek már meg kellett lenniük.

1 03
 A kertművelés eszköze a vaspapucsos faásó volt.
E nehézkes szerszámot nyilvánvalóan más földmun­
kákra is használták, például a földkunyhók vagy sírok
megásására, faűltetés célj ára, vagy más okokból létesí­
tett gödrök készítéséhez.
A SZÁNTÓFÖL DE K RŐL
Törvényűk ( László I : 1 9) volt arról, hogy a falvak ne
költözzenek messze a templomtól. Ez a rendelkezés
nyilván a föld kimerülése miatti költözésekről szól.
Őseink számára a földterület vagy adva volt a mező­
kön, vagy irtással teremtettek maguknak termőterüle­
tet. Ennek régészeti nyoma természetesen nincsen, an­
nál bőségesebb a néprajzi megfigyelések tanúsága.
Eszerint leginkább a gyertyánosokat, bükkösöket sze­
rették irtani, a fenyőket inkább csak fájukért vágták.
Az irtás a fák kérgének gyűrűzésével kezdődött, a fát
ilyen módon kiszárították, majd az erdőrészt felgyúj­
tották. Nehéz munka volt a tuskók kiszedése. Előbb az
irtást legelőnek hagyták, aztán kapásnövényekkel ül­
tették be, és csak azután került sor a szántással való
megművelésre. Kimerülés esetén parlagolták a földet,
ilyenkor költözhetett messzebb a falu. Az irtásföldek
újraerdősödése nagyon gyorsan ment, azért a földeket
állandóan művelni kellett. 1B3
Hogy Árpád népe is irtotta az erdőt, azt bizonyosnak
vehetjük, s mivel az erdőirtás módj ait az erdő élettana
szabja meg, nyilvánvaló, hogy a régi irtásmód nem sok­
ban különbözhetett az újabb kori tól, amit már megfi­
gyelhettek a néprajzi gyűjtők. Őseink az alföldi terüle­
teken a homokos dombhátakat, az áradásoktól meg­
termékenyített folyópartokat foglal ták el, s ezek köze­
lében települtek meg, várván az évi áradásokat, ame­
lyek termékeny szerves anyaggal (iszappal) trágyázták
meg a vetéseket.
A felszántott területek átlagos nagyságára talán tájé­
koztatást adnak a felgyői ásatások, ahol is 2-300 négy­
szögöles telkeket, talán nagyobbakat is találtunk. Ú gy
látszik, minden háztartásnak rnegvolt a malma, mert
igen sok malomkő került elő . A régészeti megfigyelések
e tekintetben a kezdet kezdetén állnak .
Látszólagos ellentmondás van Ibn Ruszta és Gardizi
két tudósítása közt,1M az egyik nomád nak írj a le népün­
ket, a másik azt mondja : " sok szántóföldjük van " .
Mindketten megjegyzik még, hogy a magyarság télire
folyópartokra vonul halászni. Ebből sok kutatónk téli
és nyári szállások egymást váltó használatára követ­
keztetett és arra, hogy a folyópartokon folyt volna a
földmívelés, a pusztákon pedig a legeltetés. V alóban
néhol megfigyelhető, hogy a folyóparti helynevek is­
métlődnek az erdők alján. Erre már Györffy I stván,
Hóman Bálint és M akkai Lászlól&S is figyelmeztetett.
Azonban ez nem törvényszerű jelenség, kevés példát
ismerünk rá, azután meg a forrásokból sem követke-
1 04
zik egyértelműen a kettős szállásrendszer, azaz, hogy
ugyanazok nomadizáltak volna, akik a földet művel­
ték, vagy éppenséggel halásztak. Mindegyik foglala­
tosságnak megvan a maga tapasztalat-öröksége, tudá­
sa, egyiket sem lehet félmunkában végezni ! A forrás
egyébként sem pontos, mert a halászat főideje nem a
tél, nem a befagyott víztükrök időszaka, hanem a nyár
meg az ősz.
Egyik kitűnő kutatónk újabban felteszi, hogy a ma­
gyar nemzetségfők és előkelők téli és nyári szállásaik
közt nomadizáltak nyájaikkal, méneseikkel, méghozzá
a folyók mentén. 185 Ugyanúgy tehát, mint az Arany­
horda kánjai. Valóban meglepő, hogy egyes folyók fel­
ső és alsó szakasza mellett ugyanazok a helynevek is­
métlődnek. Ezzel szemben terepbejárásokon kiderűlt,
hogy kora középkori, honfoglalás kori telepeink olyan
közel vannak egymáshoz, hogy köztük nem volt terület
nagy gulyák, ménesek tereléséhez. Ezzel már el is érkez­
tünk az állattartás kérdéseihez.
AZ Á LLATTARTÁSRÓl
Az állattartás és a földmívelés két egyenrangú ősfoglal­
kozása volt Árpád magyarj ainak. Nem egyik lett a má­
sikból, vagy fordítva, hanem a kettő egymás mellett élt,
és a nép más csoportj ai művelték. A pásztorkodás terü­
letének összeszorultával a pásztorból nem főldműves
lett, hanem katona. Az állattartás nagyrészt külterjes
volt, de az istállózásnak is van nyoma. Felgyőn például
egy nagy jurt széles és mély árkának fenekén egy lóva­
karót találtunk, ami a paripáknak a szállás melletti tar­
tását bizonyítja. A ló - a fehér ló - áldozati állat is volt,
sőt a székelyek magukat a fehér lótól származtatták ! 187
A lótartás részben a legelők függvénye, ezért jelentő­
sek azok a sorok, amelyeket Almásy György az ázsiai
és a K árpát-medencei legelők különbségéről ír : 188
" A belső-ázsiai legelőket . . . nem lehet összehasonlíta­
ni az európaiakkal, mert termelőképességük egy hu­
szadrésze az ugyanolyan területű európai legelőknek,
úgyhogy ott ugyanazon számú marha fenntartásához
tízszer, hússzor annyi legelő kellett, mint Európá­
ban . . . lehetetlen a legelőt és az istállózást váltogatva al­
kalmazni. Nem tudnak kellő mennyiségű takarmányt
gyűj teni . . . a nomádság nagy mértékben rá van utalva
a települt népek gabonatermelésére . . . fordítva is, a
húst a nomádoktól kapják . . . "
A magyar köztudatba mélyen beleivódott, hogy a
hortobágyi és a bugaci rideg pásztorkodás honfoglalás
kori örökségünk. A " rideg pásztorok " , a " rideg ménes "
s más kifejezésekben a " rideg" , " szilaj " szó a nomád
pásztorkodás különleges formáját jelenti, s hogy ez mi­
lyen volt, arról idézzük Györffy I stvánt. A Nagykunsá­
gi Krónika CÍmű művébenllP így ír erről : " . . . a szilaj
ménes, gulya, konda szünes-szüntelen künn legelt, téli­
re sem verték szét . . . A vad nyájat terelni nem lehetett.
Ott vertek állást, ahol az éjszak a rájok szakadt. A pász­
torok tehát állandó kunyhót nem is építettek, legfel­
jebb este valami kis enyhelyet rögtönöztek, ezt is csak
télen, egyébként szabad ég alatt tartózkodtak . . . Volt
olyan szilaj pásztor, aki harminc esztendeig nem for­
dult meg a városban . . . " A köztudatban a pásztor lett
a szabad ember megtestesítője.
Valahogy így képzelték el sokan a honfoglalók min­
dennapi életét, ez azonban tévhit ! Az alföldi pásztor­
kodás csak évszázadokkal később, a török világban
elpusztásodott legelőkön keletkezett. A honfoglalók
pásztoréletéről idézzük ismét fel Ibn Ruszta és Gardizi
szavait : " Sátraik vannak és együtt vonulnak a takar­
mánnyal, valamint a zöld vegetációval . . . "
Az idegenbe vezetett hadj áratok - " kalandozások " ­
világosan mutatják, hogy lovaink hideget, meleget,
szomj úságot türő, kitartó állatok voltak, amelyeket az
istállózás nem kényeztetett el. H onfoglalás kori sírja­
inkból jól ismerjük csontmaradványaikat, illetőleg ko-
1 1 2. A honfoglalók lova
ponyáikat és lábcsontj aikat, amelyeket bőrében hagy­
va helyeztek el a halott mellett. Lovainkat H ankó Béla
igen szemléletesen mutatj a be :l'll " kis és száraz fejű,
tüzesszemű, száraz csánkú, és acélos izmú, átlagban
csak 1 40 cm-es marmagasságú állatok voltak. " Ehhez
M ato1csi János, 191 aki a temetőfeltárásainkon előkerült
csontjaik tudós magyarázój a volt, még a következőket
fűzte hozzá : " az a tény, hogy a magyar lovak a közép­
korban kiválóak voltak, ősei nk nagy hozzáértéséről és
tenyésztői munkájuk magas színvonaláról tanúskodik .
Érdemes ezt hangsúlyozni, mert a magyar ló származá­
sával kapcsolatban a hazai közvéleményben olyan né­
zet kerekedett felül, mintha jó hírnevét valamiféle ne­
mes ősnek köszönhetné . . . a magyar lónak éppen úgy,
mint a többi fajtáj únak is egyetlen vad őse az eurázsiai
vadló volt [Equus Przewalskii-Polj akov, 1 88 1 ez a
-
takifajta lovak tudományos megnevezése. - L . Gy.],
ezért állapíthatta meg Anghi Csaba, hogy a taki eredet
a honfoglalás kori magyar lovakon átüt. " Pásztoraink

viseletéről egyik nemrégen elhunyt kiváló kutatónk, G.
Molnár Vera bizonyította, hogy a szűr192 az ókorban
már meglévő sztyepi viselet volt, amit tehát pásztora­
ink ősi soron viseltek. Hogy terelőkutyáink milyenek
lehettek, arról még vitatkoznak, talán közelebb kerü­
lünk az igazsághoz, ha a felgyői (Csongrád megye) tele­
pen talált 5-6 kutyacsontváz vizsgálata megtörténik.
Sajnos, tudós kutatójuk, Matolcsi János korai halála
miatt ez a munka halasztódik. Mindenesetre úgy lát­
szik, hogy a komondor, kuvasz, a puli ( ?) és a vadász­
agár régi kutyafajtáink közé tartozik.
Mint érdekességet említsük meg, hogy a Képes Kró­
nika - amelynek miniátora jól ismerte a magyar törté­
nelmet - a hunok honfoglalását ábrázoló képén tevét is
látunk. Tevetartásunkról korai forrásaink is megemlé­
keznek .193
A lótartásnak, a ménesekkel való bánásmódnak sok
csínja-bínja volt, teljes embert kívánt. E lképzelni sem
lehet, hogy a pásztorok időnként, évenként földmíve­
sek is voltak, amely ugyancsak teljes embert kívánó
foglalkozás. H ogy mennyi tapasztalat kellett a Ióta r­
táshoz, arra példaként a lóversenyt idézzük . Anony­
mus, Béla király névtelen jegyzője leírja, hogy " Ond,
Ketel meg Tarcal, miután az erdőn áthaladtak, a Bod­
rog folyó mellett lovagoltak ; majd mintha pályadíj ért
futottak volna, sebes vágtában nyargalnak fel egy jó
magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mö­
gött hagyva, Tarcal, a serény vi téz ér fel elsőnek a hegy­
oromra. Ezért azt a hegyet attól a naptól kezdve mos­
tanáig Tarcal hegyének nevezték. " m Anonymus itt
nemcsak első lovasversenyünk leírását hagyta reánk,
hanem abban a kifejezésben, hogy " mintha pályadíj ért
1 06
1 1 3 . Kuvasz jellegű terelőkutya
futottak volna " , egyúttal megrendezett lovasversenye­
inket bizonyítja.
Lovas temetkezéseink is elárulják, hogy tehetősebb­
jeink mennyire ragaszkodtak lovaikhoz, a másvilágra
vezető utat is lovon tették meg, s odaát is kedvükre
lovagoltak. Vannak női sírjaink is, amelybe nyúzott
lovat temettek. Saroltról, az erdélyi Gyula keresztény
leányáról, Géza nagyfejedelem feleségéről, I stván kirá­
lyunk édesanyjáról azt írja az egykorú forrás, hogy fék­
telen természete volt, ivott és lovagolt. A nők lovaglása
általános lehetett, láthattuk, hogy nyergük azonos volt
a férfinyereggel. A lakodalmi szertartásoknál a meny­
asszony néha lóra kapott, és vőlegényének úgy kellett
utolérnie, nehogy nevetség tárgya legyen.
M ivel a forrásokban a magyarokat néha baskírok­
nak emlegetik,195 a baskír és kirgiz lóversenyekről ka­
pott híreket ide iktatjuk, hogy láthassuk, milyen gond­
dal, hozzáértéssel, tapasztalattal készítettek elő egy­
egy lóverseny t. Ilyen versenyekre ünnepekkor, születés,
házasságkötés és halotti tor alkalmából került sor,
vagy valami egyéb ünnep adott alkalmat reájuk. Ez
utóbbit jó előre, hónapokkal korábban meghirdette a
verseny rendezője. A meghirdetéskor a rendező a ver­
senydíj akat is közhírré tette (néha még menyasszony is
szerepelt a díjak közt l). N agyon gondosan végezték a
lovak előkészítését. Nem engedték legelőre, száraz szé­
nán tartották őket, meg zabon, árpán. Az adagot nap­
ról napra mérsékelték . I tatáskor a vízadagon felül napi
4- 7 liter kancatejet is kapott a kijelölt versenyló. Az
előkészületek egy-két hónapig tartottak, közben járat­
ták, futtatták az állatot. J!Xj A versenyt megelőző na­
pokban 1 5-20 kilométert futottak a lovak, de csak a
táv végén adtak nekik inni. Ha az ivást egy-két korty
után abbahagyták, ez azt mutatta, hogy készen álltak
a versenyre. Ezt egyébként gazdáik a ló bélsarának
vizsgálatából is megállapították : ha erős nyomásra
sem adott nedvességet, a ló előkészítése befejeződött. A
nagy nap előtt az állat kevés vizet, inkább kanca tejet ka­
pott inni.
Amint látjuk, a ló felkészítése nagy hozzáértést kí­
ván. A közösségen belül voltak szakemberek, akik ez­
zel foglalkoztak . A verseny napján a rendező páron­
ként indította a lovasokat. A verseny megnyerése nagy
hírnevet szerzett a győztesnek, a kitűzött jutalmakat
azonban rendszerint a nézősereg hordta szét, mielőtt a
győztes hozzájutott volna. A verseny után a lovat még
jó félóráigjáratták, s akkor pihenhetett csak meg. Meg­
esett, hogy a nyeregbe 6- I 2 éves legénykéket ültettek,
hogy a ló terhelése könnyebb legyen.
A kirgizeknél állatok, szőnyegek, takarók és egyéb
drágaságok voltak az ajándékok.
A lótenyésztéssel kapcsolatban vessük fel azt a kér­
dést, mit tudunk régi italainkról. A víz mellett bort is
ittunk, mert a bor szavunk honfoglalás előtti és némely
török nyelvvel azonos, például az ujgur szó ugyanígy
hangzik, és ugyanazt jelenti. De a borozás mellett a
sörözést sem vetették meg őseink. Emellett tanúskodik
a sör és komló szavunk . Ez is török, illetőleg óind ere­
detű. A sör habzó, szeszes italt jelentett. 197 A sörfőzés­
ről tanúskodik egy régi volgai bolgár esküforma : " Ad­
dig lesz köztünk béke, míg a kő úszni, a komló aláme­
rüini fog. " Mivel mindkettő lehetetlenség, a béke örök
marad. 1S6 Érdemes megtudni, milyen kőről van itt szó !
Régente, még a faedények korában izzó követ dobtak
a folyadékba, így forralták azt fel .
Nincsen közvetlen adatunk arra, hogy ősei n k ittak-e
lótejet, de például a M agyarság Néprajzának tudós
szerzői ezt írták erről a kérdésről : 1!}} " hogy lótejet it­
tak-e régente, nem tudjuk, de valószínűnek kell tarta­
nunk, mert köhögés ellen ma is isznak ló- és szamárte­
jet, s a kabala és lósaj t a Nyelvtörténeti Szótárban is
benpe van. " A magyarság egyik része állattartó volt, s
így néprajzosainknak nyilván igaza van. A lótejből ké­
szült italról, a kumiszról is meg kell tehát emlékezzünk.
Mint annyiszor, ezúttal is Almásy György Ázsia­
utazónktól tanulhatunk . A kumiszról így ír :Dl " Ennek
a meglehetősen szeszes italnak a készítése a lehető leg­
egyszerűbb. A kis csikókat az aul [lakás - L. Gy.] köze­
lében visszatartják, sajátságos módon két sorban ki­
kötve őket, úgy, hogy az állatoknak egymással szembe­
fordult fejét mindig egy hosszú kötélnek az ellenkező
oldalán lévő hurokba fűzik . A kirgizek felfogása sze­
rint a fiatal csikóknak árt az erős mozgás, s azért életük
első hónapjait majdnem teljes nyugalomban kell tölte­
niük. Az anyakancák a helyi viszonyok szerint vagy
teljes szabadságban, vagy pedig lovas csikósok őrizete
alatt vannak éjjel-nappal a legelőn, s maguktól, önként
jönnek vissza reggel s este anyai kötelességüknek eleget
teendők, a szopós csikókhoz. De mielőtt ezekhez eresz­
tenék a kancákat, a kirgizek előbb őket is kikötik hur­
kos kötélre, s tejük egy részét kifejik, amely munka
kizárólag a férfiak ügykörébe tartozik. Egy-egy kanca
fejése 1 /4- 1 /2 liter rendkívül édes, aromatikus, kevés
zsírtartalmú tejet szolgáltat, amelyet nagy, rendszerint
tevegyomorból készült bőrkannákban, az úgynevezett
»könüök«-ben fognak fel. A könüökök tartaimát egy­
szerűen átöntik egy piramis alakú, az embernél is ma­
gasabb »szaba« vagy »szava« nevezetű bőrtömlőbe,
amelyben az erjedést az abban már évtizedek óta felhal­
mozódott erjesztő anyagok indítják meg. Az új » sza­
va«-t egyszerűen erős erjedésben lévő kumisszal teszik
működőképessé. Ha a kancákat már megfejték, akkor
a szabadon bocsátott csikók is kivehetik részüket az
anyatejből . . . A »szava«-ban a kanca tej egyszerűen sa­
vanyúvá erjedne, ha nyugodtan hagynák állni ; hogy
alkoholosra erjedjen, kavarni kell a tejet, amely célra
minden »szava«-ból esetlen köpülő nyúlik ki, amellyel
a folyadékot kavarják. A »szava« falának ezen dönge­
téséből származó tompa hang igen jellemző zaj az au­
lok környékén, nyáron. "
A HALÁSZO K RÓ L, PÁKÁSZOK RÓL
A magyar néprajz kutatói egytől egyig ősfoglalkozása­
ink közé számítják a halászatot s általában a vízi életet.
Ibn Ruszta ír arról, hogy " amikor eljönnek a téli na­
pok, mÍndegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, ame­
lyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire és halá­
szik . " ( Ford. Czeglédy Károly) Írtunk már arról, hogy
Ibn Ruszta itt valamit félreértett, méghozzá kétszere­
sen. A tél nem elsősorban a halászat ideje, másodsor­
ban ismerve a föld szigorú felosztását, nem lehetséges,
hogy az ottlakók az éppen közeli folyóhoz húzódtak
volna, mert a vizek partj ait is felosztották egymás kö­
zött.
A fontosabb azonban az, hogy sem őseink sírjaiban,
sem - ahogyan eddig tudjuk - telepeiken nyoma sin­
csen ha1csontnak, pikkelyeknek. A tudósok általában
a Tihanyi alapítólevélnek ( 1 0 55 ) azt a szakaszát idézik
halászéletünk ősiségére, amelyben az apátság szolgála­
tára tíz halászt rendel a király. Úgy vélték, ez az ősi
halászbokrot jelenti. Újabban Gaál Károly professzor
érdekes módon vetette egybe a Tihanyi alapítólevelet
az osztrák bencések gazdaságának leírásával,::!)l ahol
ugyanis ugyancsak tíz halász szolgált a hatalmas kerí­
tőhálóknál . Tekintve, hogy a tihanyi apátság is bencés
volt, kézenfekvő, hogy jelen esetben is a bencés gazda­
ság követelte meg a tíz halászt.
A magyar halászok mindennapjának, tudásának, ta­
pasztalatának nagy gyűjtője és feldolgozója Herman
Ottó volt. DZ A halásznak jól kellett ismernie a halfajták
természetrajzát, szokásait, ívóhelyeit, nemkülönben a
halászhálók, varsák, cégék állításának, készítésének
1 07
sok csínját-bínját. Olvassunk néhány sort Herman Ot­
tó megfigyeléseiből. A halász " tudja, hogy a folyókban,
tavakban bizonyos pontokon, bizonyos halfaj ok kivá­
lóan találhatók, holott más pontokon hiába keressük.
Hogy némely halfajok a víz színe táján, mások közepes
mélységekben, ismét mások a víz fenekén tartózkod­
nak ; sőt olyanok is vannak, amelyek az iszapot túrják ;
hogy némelyek szeretik a dűlő partok táját, mások az
iszapos, kavicsos, tőkés helyeket, a padmalyokat, fák
enyhét és gyökérzetét, az örvényt, sebes folyást, verő­
fényt. " A halász ismeri a halaknak ívását, s hogy ilyen­
kor a vízfolyással szemben úsznak.
Rekesztőhalászat, kerítőhalászat, emelőhalászat és
varsák, horgászat, vízi építmények stb., stb. - látjuk -,
felsorolhatatlan az egykori halászok tudása. Némely
ismeretek és eszközök erősen emlékeztetnek finnugor
nyelvrokonaink halászatára.
A halász mellett a másik vízi ember a pákász. Róla
így írt Herman : " ismerte a madár szokását, életmód­
ját . . . a legapróbb részletekig, szedte tojását, fiát . . .
emellett mindenkor halász volt . . . tudta a csík, csuka,
kárász, a compó, a bobály járását, szokását, ívóhelyét,
megfekvését, felszál lását, a fenéken való járását . . . csú­
csos nádkunyhóját a rétség, a lápok belsejében hegyre
építette . . . "
A magyar nyelvészek és néprajzkutatók nagy erőfe­
szítéseket tettek halászatunk múltjának felderítésére.
Mindmáig azoknak a dolgozatoknak, könyveknek a
tanulságait magyarázzuk, amelyekben Herman Ottó,
Jankó János és Munkácsi Bernát írták meg kutatásaik
eredményeit. A halászok a halak természetének ismere­
tében készítették el halászeszközeiket is. E rről ismét
Herman Ottót idézzük ::m " A vizek különbsége a hoz­
zájuk kötött más-más természetű halakkal az eszközök
sokféleségét hozzák létre. A sebesen tovasiető hegyi
patak, a benne élő virgonc, óvatos, nemes hal más eljá­
rást követel eszközökben és fogásban, mint a lassú fo­
lyam mély vizével, lassú és sokszor tunya halával, ismét
más eljárást követel a tó, a mocsár álló vize, iszapos
fenekével, nád üstökeivel és zsombékjaival. "
Az obi-ugor teremtési énekek valóságos tankönyvei
az életnek, bennük szó esik a halászeszközökről is. Re­
guly Antal és M unkácsi Bernát jegyezték fel ezeket az
énekeket nyelvrokonainknál, amelyek rendszerint egy
történet kapcsán mondják el a halászattal kapcsolatos
tudnivalókat : a maga erejéből semmire sem menő em­
ber felmegy N umj-Toremhez, a teremtőhöz, s kéri, ta­
nítsa meg az eredményes halászat módjára, eszközei­
nek készítésére. (M unkácsi Bernát vetette fel azt a gon­
dolatot, hogy a N umi-Torem " toremje " azonos szó­
gyökű a magyar " teremtő " -vel, ezt a feltevést általában
nem fogadták el.).m Tehát N umj-Torem így oktatj a a
tudatlan embereket : ,,[nyáron] . . . mind a folyómedrek­
nek, mind a tavaknak torkolatát zárják el cégével . . .
Igémre termett erdei fámból hadd hasítsanak pálciká­
kat, gyökeres fámnak hadd vegyék gyökerét, hasítsák
1 08
vékonyra, fonjanak kupavarsát, igémre termett vízi ha­
lam maga megy bele . . . [télen] mind a folyókon, mind
az Obon keresztül készítsenek cégét. H add fonj anak
nagy varsát . . . igémre termett vízi halam maga megy
üregébe . . . a hegyen egy fűszár terem, azt kitépi, héját
lehántja, fonalat készít, hálóvarsát fon belőle, vizbe
bocsátja, s vízi hal maga megy bele. " alS A finnek nemze­
ti naiv eposzában, az őskort őrző Kalevalában pedig ez
áll : " J ámbor öreg Vainamöinen / Meg a kovács I lmari­
nen / H álót kötne hársfaháncsból / Beiktatják fűzfaIé­
be / Fűz kérgének főtt nedvébe. " alS
Ezek az ősi énekek egyúttal a felnövekvő fiatalok
iskolái voltak ; aki tudta az éneket, tudta tennivalóját a
mindennapi életben.
A halászat legősibb módja kétségtelenül a rekesztő­
halászat volt, az elvonuló árvizek tocsogó ina k mintájá­
ra az elterel t patakokból kézzel lehetett megfogni a ha­
lat. A nagy hálókkal dolgozó kerítőhalászat már szer­
vezett munkát követelt és a zsákmány felosztásának
előre való meghatározását.
Első királyaink korából való okleveleink a szolgáló
népek között 21 helyen említi k a halászfalvak népét.aJ7
Ezek egy része nyilván halastavak halásza volt. Nem­
csak királyaink rekesztettek el halastavakat, de az Egy­
ház is, mivel a hal böjti eledelnek számított. Folyóink
és tavaink tele voltak hallal. M átyás király korában
jegyezte fel Galeotto Marzio, hogy a Tiszának " az ott
lakó nép szerint csak kétharmad része víz, egyharmad
része hal " . Dl
A VADÁSZATRÓL
A vad természete nem változott ezer esztendő alatt,
annál inkább változott a vadász fegyvere. A helyszín is
megszabta a vadászat módját, az erdő inkább a gyalo­
gos, a nagy füves térség inkább a lovas vadászatnak
kedvezett. A hálós vadászatok inkább vadfogásnak ne­
vezhetők. Igazi vadászat az volt, amelyben a vadász
szemtől szemben küzdött meg a vaddal. A vadkan­
vadászat például még a 1 8. században is lándzsával
folyt.:m Sokszor a vad kerekedett felül, mint például
I mre királyfi és Zrínyi M iklós halálakor, hogy csak a
nevezetesebb történeteket említsük. A lándzsán kívül a
másik kedvelt vadászati mód az íjas vadászat volt.
A különböző vadakra különböző nyilak szolgáltak, ez
magyarázza honfoglalás kori nyílleleteink változatos­
ságát. Nyilván nálunk is, akárcsak a sztyepi népek leg­
többjénél, a nagy közös vadászatok egyúttal fegyver­
gyakorlatok is voltak, ezek alkalmával gyakorolták be
a századok, ezredek lovas harcmodorukat. A legneme­
sebb vadászat azonban nem fegyverrel folyt, hanem
betanított vadászmadarakkal.
A solymászat rendkívül nagy megbecsülését bizo­
nyítja, hogy Árpád nemzetsége, amely Attilától szár­
mazott, a " turul " -t viselte címerében. 210 A solymászat

I I 4. Ezüst övveret Karosról
1 1 5. A turul sólyom
szépségéről és lefolyásáról ismét csak Almásy Györ­
gyöt idézzük : 2U " H a a lovas elhaj ította madarát, akkor
nyomában vágtatva biztatja, s ugyancsak igyekszik,
hogy közel legyen, amikor a zsákmány eleset t ; emellett
kiabál, ordít »ahi, ahi !« ahogy csak a torkán kifér ! . . .
A pillanat élveztébe teljesen belemélyedve, kitörő jó­
kedvvel rohanva, a lovas eröteljes, élettől pezsgő köz­
pontja ennek a szenvedélyes képnek . . . Az elj árás min­
dig ugyanaz : alacsonyan surran a héja az üldözött nyúl
fölött, amely halálos ijedelmében nyílegyenesen rohan
tova : a madár aztán felemelkedik egy kissé, nyílsebesen
levág, s egyetlen kapással megragadja a nyúl gerincét a
lapockák fölött, másodikkal a fejét markolja meg, s
ebben a pillanatban már rendesen felbukfencezik a
nyúl, mintha lövés érte volna, kimúltan terül el. A tűhe­
gyes karmok, mint tőr ölik meg az állatot már rendesen
az első rohamra, s a héja oly durván rohan áldozatára,
hogy annak, mintha présbe csavarták volna, úgy ro­
pognak, s zúzódnak össze a csontjai. A leütött vadon a
győztes madár, mintegy elszédülve, mereven és mozdu­
latlanul ül ; sárga szeme vérben forog, s dühösen, öntu­
datlanul tekint maga körül, leeresztett szárnyai befedik
a zsákmányt . . . " A solymász hússal csalogatja vissza
vastag bőrkesztyűs öklére, s kezdődik mjndez elölről.
Egy-egy jól betanított sólyom gazdájának messze
földön dicsért büszkesége. A magyar solymászat nagy
hírű volt, s még a középkorban is magyar solymász­
mester " tankönyvé " -t használ ták Nyugaton.212 A régi
pusztai művészet sokszor és nagy hozzáértéssel ábrá­
zolta a sólymot, a solymászt és áldozatát. K ülönösen a
szkíta kori ötvösök jeleskedtek ebben, de a későbbi
ezüsttálakon is megjelenik a solymász alakja, s emlé­
kezhetünk : Árpád magyarjainak ötvösei a női mellko­
rongok szép rajzú domborművein is szerepeltették a
sólymot. A Képes Krónikában sólyom van Attila és Ár­
pád címerében, és az Árpádok eredetmondájában is a
sólyom ( " turul " ) születik újjá Emese álmában.
Nem esett eddig szó a vízi vadászatról . Egyik nyílfaj­
tánk, a fecskefark alakú, bizonyára vízimadarak elej té­
sére szolgált. Említettük, hogy különböző alakú nyíl­
hegyeink vannak, s ezek más és más célra szolgáltak.
Urayné Kőhalmi Katalin a mongol nyelvterület mai
napig is használt nyílfajtáit vizsgálta,213 s részben azok
nevéből, részben pedig az élőszóban kapott ismeret­
anyagból idézünk itt : " Az első, eléggé vegyesnek tűnő
csoportot a nagy hegyű nyilak alkotják, amelyekkel
nagyvadra vadásztak, de többségük hadinyílként is
szolgált . . . A nyilak élét általában köszörülték, de volt
olyan nyílhegy is, amelyet rozsdásodni hagytak, s így
vérmérgezést okozhatta k vele. Néhány apróbb, hegyes
nyíl is tartozott ebbe a csoportba, aztán következett a
véső alakú heggyel ellátott nyilak és villás nyilak cso­
portja, amelyek egymástól a két csúcs közötti mélyedés
mélységében különböztek csak . . . mélyebb homorulat­
tal haj lott a holdas nyíl, míg végül mélyen és néha szög­
letesen öblösödött be a villás, másként fecskefarok ala-
1 09
I I 6. Nyílhegyek

1 1 7. A ruca!övő (a szerző rajza)

kú nyíl. " Se szeri, se száma nem volt a zengő nyilaknak :
" a röptében fütyülő, zizegő, zúgó, brummogó hangot
kibocsátó nyíl ijedt felugrásra, vagy figyelő megtorpa­
ná sra késztette a vadat, a nyíl vasa pedig azonnal sú­
lyos, vagy éppen halálos sebzést okozott. H ím szarva­
sokat bőgés idején a nőstény állat hangját utánzó nyíl­
lal megállásra kényszerítettek, ugyanúgy a nőstényt a
szopós állat hangját utánzóval. Vizen, nád, káka közt
rej tőző víziszárnyast a ragadozómadár rikkanását hal­
lató nyíllal felreppentették . . . " Nézzük ezek közül kö­
zelebbről a fecskefarok alakú nyilakat. M. Vilkuna finn
professzor figyelte meg ezek használatát214 az obi-ugo­
roknál. A víziszárnyasok felröppennek, amikor a va­
dász közeledik a víztükör felé. E rre Íjából egy fütyülő
nyilat lő utánuk, amely a ragadozómadár vijjogását
utánozza. A madarak féltükben lecsapnak a víz szÍné­
re, miközben a vadász közelebb settenkedik . Ezt addig
ismétli, míg " lőtávolba " nem ér, akkor pedig a víztükör
fölé hajolva, az íjat vÍzszintesen tartva, " kacsázva" rö­
píti ki a nyílvessző t. A fecskefarok alakú nyíl előnye,
hogy azt feltartja a nádas, és a kutya könnyen kihozza
a drága jószágot, meg - természetesen - az elej tett vízi­
madarat.
A M ESTERSÉGEKRŐ L
I . A kovácsmesterségről, azaz régi szóval a vasverőkről.
A régiek hite szerint a tűzzel és vassal dolgozó ková­
csok kapcsolatban voltak az égiekkel, de értettek a gyó­
gyításhoz is, munkásságuk tehát nemcsak a kovács­
műhelyhez kötődött. Rendkívül egyszerű eszközöket
használtak, de néha művészei voltak mesterségüknek.
Radloff például leír egy altaji kovácsot, aki fúvólángjá­
val úgy összeforrasztott egy eltörött acél varrótűt, hogy
nyoma sem maradt a törésnek.215 Nyelvi emlékek ből
ismerjük mesterségük égi eredetének tanát. 216 A tar­
chan (tárkány) név megvolt a régi magyarban és az
onogur magyarban is, jelentése kovácskirály, mitikus
kovács. Néha egész népek űzték a kovácsmesterséget,
így például a belső-ázsiai türkök. Gyógyító tevékeny­
ségükről főként a késő középkorból vannak adataink .
Szabó György írja :217 " Hogy a kovácsok értettek az
állatgyógyításhoz és különösen a lovak nyavalyáihoz,
azt több Írásos adat is bizonyítja . . . Az állatgyógyító
orv9sságok nagy részét főleg a kovács készítette. Az
orvosságok készítéséhez használt nyersanyagokról is
Írnak a források . . . használtak avas hájat, timsót, zöld
gálicot, tojást, mézet. Hogy melyik betegség gyógyítá­
sára mi volt a legjobb, egyelőre nem tudjuk ponto­
san . . . kisebb állatsebészeti műtét volt az érvágás . . . a
kovács szerszámai között mindig felsorolják az érvá­
gáshoz való kis szerszámot, az érvágót, vagy »verő va­
sat«. " A kovács mestersége tehát párosult az állatorvo­
séval, netán az ember betegségeiben is segítségét kér­
ték.
A kengyelek, szablyák, zablák, nyilak, lándzsák, fo­
kosok, kapák, ásók vasának metallográfiai vizsgálatá­
ból nyilván fény derül Árpád népe kovácsainak mun­
kamódszereire. Sok kovácsnak kellett lennie, hiszen a
középkorban is minden falunak megvolt a maga ková­
csa. A Kovács családnév nagy elterjedtsége is ezt bizo­
nyítja.
A mesterség kezdete a nyersanyag kitermelése
volt. H ogy mennyi a honfoglalás kori anyagban a bá­
nyászott, számos munkaszakaszon át megdolgozott,
m ajd megolvasztott, vascipókban tárolt, szállított vas és
mennyi a gyepvas, egyelőre nem tudjuk.
Az ősi kohókat az utóbbi évtizedekben egyre hitele­
sebben tárj ák fel . É rdekes Gömöri Jánosnak az a meg­
figyelése, hogy több olvasztókemence volt a Tárkány
nevű helység közelében.218 Az olvasztókemencék lecsa­
pott tetejűek, kúp alakúak lehettek. Fentről rakták be­
léjük a szükséges faszén rétegeket és a vaskőzeteket,
alulról pedig fújtatókkal élesztették a tüzet. Mindehhez
azonban ismerni kellett a faszénégetés technikáját. Al­
kalmazása nyilván a kovácsok dolga volt.
Ő szinte csodálattal állunk a kovácsok ezüstberaká­
sos mesterművei előtt. Az izzó vasba olyan szabatos
pontossággal vágták bele az ezüstbetétek ágyát, mint­
ha agyagba vagy vajba metszettek volna. Ezek a meste­
rek a vasverés művészei voltak . Kanyargó indáik vagy
palmettás betéteik (amiket nyilván az ötvösök készítet­
tek) ütemrendje hibátlanul népesíti be például a ken­
gyelek szárait.
Eddig nem tártak fel honfoglalás kori kovácsmű­
helyt, s Így nem tudjuk, csak feltesszük : a műhelyek a
fal u szélén voltak, hogy a tüzet távol tartsák a faházak­
tól, a nádfödelektől .
A mesteremberek, a műhelyek átvészelik aZ uralom­
változásokat, így a késő avar kor kovácsai, fazekasai,
ácsai, szűrszabói és más mesterei is helyben maradtak,
és az új hódító népek szolgálatába álltak. Ennek - szá­
munkra - például abban van a jelentősége, hogy a késő
avar temetők kovács-sírjai a temető sűrűjében feksze­
nek. Nem a temetkezés szélére kerültek, és egyébként
sem mutat semmi sem kiemelkedő, mitikus szerepükre.
A kovácsok Árpád magyarjainál már csak mesterem­
berek voltak, akik gyógyítottak is.
AZ ÖTVÖSÖKRŐ L
Míg a vasáruknál aligha kell számolnunk kereskede­
lemmel, kivéve egyes normann árukat, később pedig
karoling fegyvereket, addig az ötvösművek egy része
bizonyosan bizánci vagy kievi áruként került a K árpát­
medencébe. Ezeket tehát ki kell szűrnünk ötvöseink
munkái ból. I lyenek elsősorban azok, amelyeken az an­
tik aranyművesség örökségével találkozunk, mint pél­
dául a granulációval vagy a filigránnal. Példaként hoz­
hatjuk fel a zsennyei kincs karpereceit, a keceli fili grá-
III
1 1 8. Rézberakásos kengyelek

1 1 9 . Ezüst fülbevalók
a tokaji k incsből és ismeretlen
lelőhelyről
1 20. Leveles hajfonatkorong Anarcsról
nókat, vagy éppenséggel a tokaj i kincs darabj ait. Is­
merve például a balkáni ötvösmestereket, akik igen
szegényes eszközökkel úgyszólván az utcán csinálják
remek filigrános, granulációs ékszereiket, felvethető az
a kérdés, hogy az ősein k sírjaiból előkerült hasonló
darabok vajon nem hozzánk költözött vándorötvösök
munkái-e, akik esetleg megrendelésre készítették a bi­
záncias darabokat? Akár vándormesterek munkáiról,
akár közvetlen áruról van szó, ezeket nem számíthat-
juk az Árpád magyarjainak ötvösei által formált éksze­
rek közé.
Ötvöseink közt lehettek keletiek, arabok is, jelenlé­
tükre különösen palmettás mintázatú ékszereink val­
lanak. Bizonyos azonban, hogy Árpád magyarj ainak,
különösen a férfiaknak növényrajzolatú ékességei a
megrendelők kívánságának köszönhetők, nem pedig
az ötvösök ötletének, beidegzett gyakorlatának. Pon­
tosabban a vásárló és az eladó Ízlése kölcsönösen ha-
1 13
tott egymásra. Erről már esett szó, de meg kell említe­
nünk Kovács I stvánnak, a kolozsvári magyar régészeti
iskola kiemelkedő tudású régészének - akiről a mai
méltatlan utódok úgy hallgatnak, mintha nem is élt
volna - megállapítását : a palmettarügyek vaskos leve­
lei víztároló növényekre vallanak, vagyis a homokos
sztyep határvidékére.219 Ez pontosan az a vidék, amire
régészeti anyagunkban a perzsás jelleg utal. Nem zár­
ható ki az a lehetőség, hogy például a csatlakozott ka­
barok az ötvöseiket is magukkal hozták. Nem kell
azonban csupán a kabarokra gondolnunk, gondolha­
tunk a honfoglalókkal szövetséges mohamedánokra is,
akik eljártak a prágai vásárba. Bizáncból, Velencéből,
Ravennából idekerült mesterekkel is számolnunk kell. �
: " :
:
t
L
.""" .. ,

Ö tvöseink páratlan leleménnyel, boszorkányos ügyes­

séggel bántak az egyszerü palmettabimbó mintával :
egybekapcsolva leveleik végét, végtelen mustrát for­
máltak belőle,2aJ vagy szalaghálóba illesztették, közép­
pont köré csoportosították, vagy futó növényfelülete­
ket félbevágva alkottak indás díszt belőle, például a
karpereceken. Esetleg - hozzáillesztve az íjtegez szájve­
retéhez vagy a zablapálcák alakjához - pompás felület­
díszt alkottak belőle. Az öveket külön-külön szív alakú
veretek sorával díszítették, ugyanígy a kengyeleket is,
vagy pedig áttört korongok "életfáit " építették beléjük.
A palmettás díszek egyformán megjelennek a férfiak és
a nők által viselt tárgyakon. A mohamedán művészet­
ben a dús növényvilág a paradicsomotjelképezte, talán
nálunk is így volt ? A palmettákba öltözött férfiak és
asszonyok a jelképvilágban a paradicsom ígéretét öl­
tötték magukra ? Jó volna tudni, de csak sejtjük, s a
" sejtések" nem tartoznak a tudomány körébe. Nélkü­
lük azonban leltárrá, tömény unalommá szürkül a
múlt.
Az ötvösdomborításhoz aránylag szerény felszerelés
szükséges : ötvösszurokkal kitöltött félgömb, alatta vá­
szonkorong, hogy a félgömbö t bármelyik irányba le­
hessen állítani a munkaszakasznak megfelelően. Az át­
melegített ötvösszurokra rátapasztják a lemezt és rá­
rajzolják a rajzot, ezt rávésik vagy körülponcolják. Ez­
után kezdődik meg a majdan domborodó részeknek a
fonákról való mélyítése (ez elölről domború lesz !). Utá­
na megfordítják a lemezt, és poncokkal élesítik a rajzot,
síkokkal a domborodásokat. Majd leveszik, és elkez­
dődik a szerelése. Kinyírják például a tarsoly pontos
körvonalát, szegélyt s4egeznek rá, esetleg felül rojtos
mintákkal díszítik, s végül ráerősítik az elkészített bőr­
tarsolyra. Közbeeső művelet még a háttérnek a min­
táktól való megkülönböztetése, ez a háttér poncolásá­
val vagy aranyozásával történik.
Amennyiben a díszítendő tárgy nem sík felületű volt,
más eljárást használtak . Például néhány csészén, így a
nagyszentmiklósi kincs darabjainak elkészítésekor is,
az edénytestek " felhúzása " után az edényt ötvösszu­
rokkal töltötték ki, és a rárajzolt minta körül visszaka­
lapálták a hátteret. Ez egyúttal azzal az eredménnyel
1 2 1 . A veszkényi zablapálca
járt, hogy a háttér kiszorított szurka a rajzot dombor­
műszerűen megemelte, mert alája tömörült .
A nagyszentmiklósi kincs221 23 db aranyedénye az
egész népvándorlás korának, de különösen Árpád ma­
gyarjainak legszebb ötvösremeke. Gyönyörű állatalak­
jai nem csupán mesterségbeli remekek, hanem valóban
művészi alkotások. Lendületes, de mégis hajszálpontos
realizmussal megformált figurái közt vannak emberek,
vadak hiteles ábrázolásai, elképzelt csodaszörnyek és
nagy gyakorlattal szőtt növények képei. Vannak ráté­
tes minták, bevésett rajzok, sőt kőbetétek és zománc­
művek is a kincsben. A granuláción és a filigránon kívül
mindenfajta ötvöstechnikát alkalmaztak ötvösei. Nem
egy időben és nem azonos művészi vonzáskörben ké­
szültek az egyes darabok. Mind a technika, mind pedig
az ábrázolások köre úgyszólván átöleli egész Eurázsi­
át, és a múltból még mezopotámiai örökséget is őriz.
A kincset részben az ötvösfogások, részben a rovásírá­
sok alapján két asztali készletre bontottam. Az egyik ­
a fejedelemasszonyé - tele van művészi ábrázolások­
kal, a másik - a fejedelemé - végtelenül egyszerű, de
minden darabján rovásírás van. A kincsen háromfajta
írást találunk : görög betűs, görög nyelvű feliratot a
víz megtisztító erejéről (nem lehetett keresztelőcsésze,
mert a keresztelés annak idején vízbemerítéssel történt,
bár a felírás a víz megtisztító erejéről szól ) ; tisztán ro­
vásfeliratot - ez még megfejtetlen - és végül egy görög

1 14
1 22. Aranyozott ezüst hajfonatkarikák Sárospatakról
1 23. A nagyszentmiklósi kincs 1 0. csészéjének rovásfeliratai

betűs török nyelvű feliratot a fejedelemasszony készle­ nok a többije\enetek és a több állati testből egybeillesz­
tén. Ez utóbbiban szerepel két jól olvasható név : Boila tett csodalények, szörnyetegek. Mindezeknek feltehe­
és Butaul. Nem merülünk bele a különböző olvasatok­ tőleg köze van a kis edénykékben tálalt ételekhez, nya­
ba - ahány annyiféle -, csupán aztjegyeznők meg, hogy lánkságokhoz. Feltehetően a rontástól kellett megőriz­
itt Cirill és Metód szláv írásbeliségével nagyjából egy niük azokat. De, hogy a kis edényekben mit tálaltak,
időben görög betűs török szöveget láthatunk, tehát a
török írásbeliség nyugati jellegű kezdeteivel állunk 1 24. A 14. számú ivócsanak a nagyszentmiklósi k incsből
szemben. Nem kétséges azonban, hogy rovásírásunk is
megvolt (szinte mindegy, hogy milyen nyelvű, török-e
vagy magyar, fejedelmeink és első királyaink udvará­
ban a török nyelv járta l). A fejedelmi asztalikészlet
minden darabján rovásírást találunk, érett betűvetésű
feliratok váltakoznak kezdetlegesebb bekarcolások­
kal.
Egy kincsen belül - tehát egy fejedelmi udvaron be­
Iül ! - egy időben háromfajta írás az írásbeliség elterj e­
désének magas fokát jelenti. A kincs egymagában is
tükörké'p e a nagy távlatokat egybefogó műveltségnek.
A mitológiai kutatás számára a legfogasabb kérdése­
ket a kincs 2. számú korsója jelenti. Négy korongjában
a győztes fejedelem, az őzet leteperő griff, a szárnyas
emberfejű oroszlánon lovagló, párducra vadászó égi
fejedelem és - a legtöbbet tárgyalt - " égberagadási jele­
neC', amely lehet, hogy egy sas párosodását ábrázolja
egy földi nővel. A samánok eredetével kapcsolatban
ugyanúgy, mint a magyar Emese álmában, szó van ar­
ról, hogy egy földi nő a sastól (turultól) esik teherbe.
Lehet, hogy Nagyszentmiklós "égberagadását " is így
kell magyarázni, de akkor még mindig magyarázatla-

1 16
1 25. Á llatküzdelem a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójáról
1 26. Ezüst karperec Tiszaeszlár­
Bashalomrói
1 27. Vésett arany kehelyszáj
Velencéből

1 28. Nyugati pénzek, dirhemek

és bizánci solidusok
1 29. A nagyszentmiklósi kincs 7. korsója az "égberagadás" jelenettel
arról semmit sem tudunk . A kis edények arra mutat­
nak, hogy az ünnepi lakomákon nem a mennyiség volt
a fontos, hanem a minőség, a konyha művészete kimű­
velt ínyesmesterség volt. Ugyanígy állunk az italokkal,
a mongol kánok udvarában a férfivendégeknek négyfé­
le, a hölgyeknek háromféle italt szolgáltak fel . Minder­
ről tudomással kellett bírniuk a korsókat készítő ötvö­
söknek vagy a kincset .egybegyűj tő udvariaknak is. Azt
is tudniuk kellett, hogy a fejedelem jelvénye az ivókürt.
Bár a kincs kétségtelenül hosszabb idő alatt vált teljes­
sé, gyűj tését ezek a szokások irányították. A fejedelem­
asszony készletében az onogur idők állatábrázolásai
uralkodnak, míg a fejedelemén az ékekkel osztott ke­
reszt, a királyok jelvénye a legfeltűnőbb.
Az asztali készletek nyilván ritka megrendelések vol­
tak, annál gyakoribb volt a mindennapos használat
ékességeinek, illetőleg például a lószerszám vasainak
berakásos díszítése. I tt a kovács a darabba (kengyel,
zabla, netán lándzsa) belekalapálta a díszítőminta mé­
lyedéseit, s az ötvös ezekbe készítette el magát az ékes­
séget. Két mesterember működött itt együtt, akárcsak
a nyerges meg a szíjj ártó . Nos, a kovács által a vasba
mélyített mintákat általánosságban kétféle módon töl­
tötték ki : aranyozott ezüstdíszekkel vagy egyszerűen
ezűstszalagokkal. Az első módszer szerint az ezüstdí­
szek peremükön alácsúsznak az alávésett mintákba s
azok tartják, a második módszer szerint az ötvös által
elkészített ágyakba kerűl forrasztással az ezüstdísz.
I tt is fel kell vetnünk annak lehetőségét, hogy bizánci
ötvösök is telepedtek meg nálun k . Vegyük példának a
bashalmi karperecet/22 ehhez a velencei Szent M árk­
székesegyház kincstárából idézhetünk szinte pontos
példát. A velencei és hazai munka egybevetése világo­
san mutatja, hogy a bashalmi karperec jóval gyengébb
mesterségbeli tudással készült, úgyszólván silány után­
zata a velenceinek. Ez vagy azzal magyarázható, hogy
olyan magyar mester munkája, akinek idegen volt a
bizánci formavilág, vagy azzal, hogy majdnem kontár
bizánci mester vetődött hozzán k .
A KERESKEDELEMRŐ L ÉS A VÁSÁRRÓ L
V asárnap szavunk a vásár-napból ered,223 s törvénye­
inkből is tudjuk, hogy első királyaink korában virágzó
vásáraink voltak, sőt kereskedőin k külföldi vásárokra
is jártak (Prága, Perej aszlavec). De részben erről tanús­
kodnak a sírleleteinkben talált pénzek is : a nyugatiak,
bizánciak és arabok .
Van egy honfoglalás kori forrásunk is, amely a vá­
sárokról szól. A sokszor idézett Ibn Ruszta így ír :.ZM
" Amikor a magyarok Kercsbe érnek, az elébük menő
bizánciakkal vásárt tartanak. Azok [ti. a magyarok]
eladják nekik rabszolgáikat és vesznek bizánci broká­
tot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat. "
1 20
A bizánciakkal és arabokkal való kereskedelmünk a
honfoglalás után sem szűnt meg, bizonyságai ennek az
ékszerek és pénzek. A bizánci solidus és az arab dirhem
az akkori világkereskedelem pénzneme volt. Talán már
Keleten, de az új hazánkban biztosan a normannokkal
is kiépült kereskedelmünk, részben észak felé (első pén­
zeink szinte kirajzolják az északra vezető utat),225 rész­
ben Kijeven át. Számos normann eredetű tárgyat talál­
tak hazánkban, sőt még egy aranyozott fejedelmi lán­
dzsát is. 225 Szent István Prágában őrzött kardj ának ele­
fántcsont szereléseit is normann mintakincs díszíti.227
Szokás volt például a bizánci udvarban, hogy a testőr­
ségben normann egységek szolgáljanak. Ú gy látszik, ez
a szokás nálunk is tovább élt, talán erről tanúskodik a
sok Oroszi helynév.218
A prágai vásárról már többször esett szó és arról is,
hogy oda a bizánci solidusokkal fizető kereskedőink
mentek. Az országon belül még sokáigjárta a tinópénz,
de a külkereskedelemben elsősorban a bizánci solidus,
továbbá a magyar ezüst és ló volt a fizető- és csere­
eszköz.Z29
A vásárokra elvitték áruikat a mesterembereink is.
M ost ismerkedjünk meg néhányukkal. A nyergesmes­
ter munkáját láttuk már a nyereg bemutatásakor. Nyil­
ván - a kárcsak kései utódaik - ők is adtak el nyergeket
a vásárokon. A már elmondottakhoz kiegészítésül még
annyit, hogy a tiszafüredi nyergesek a következő fafaj­
tákat használták nyergeik készítéséhez : a nyeregdesz­
kát puhafából, rendszerint nyárfából csinálták, a ká­
pákhoz keményfát választottak : kőrist, gyertyánt, já­
vort, bükkö t és eperfát. A fákat az erdőben jó előre
k ijelölték, és volt egy megbízottjuk, aki gondoskodott
a fák kivágásáról és a kijelölt részek kifűrészeléséről.23J
Mindez közvetett adat lehet annak a vélekedésnek
megdöntésére, amely szerint őseink az erdőket nem
szállták meg !
A nyergesmester mellett különösenfazekasmesterek
voltak szép számmal hazánkban. Az edények, edénytö­
redékek valósággal elöntik múzeumaink raktárait.
Árpád népe néha halottai mellé is adott italfélét, fa­
zékban, csészében, bögrében, feltehetően bort vagy ku­
miszt is. A sírokban aránylag kevés az edény, de annál
több a telepeken a cserép, az edénytöredék. E cserepek
vizsgálatából kerekedik ki előttünk az egykori fazekas
műhelye, felszerelése és munkamódja.231 Míg az őskor
fazekasai nagyrészt nők voltak, a népvándorlás kori
fazekasok bizonyosan férfi mesteremberek.
N agyrészt kézikorongon dolgoztak, azaz az ala­
csony, tengelyen j áró, vastag korongdeszkát egyik ke­
zükkel haj tották, a másikkal az edényt építették . Fő­
ként hurkákból készült az az edény vagy agyaggö­
röngyből " húzták fel " . Először rendszerint a fenekét
csinálták meg, aztán épült rá az edény teste. A korong
pörgése egyenetlen volt, hiányzott a lábbal haj tott ko­
rong egyenletes forgása, s így az edények oldalfala sem
lett lökéletesen egyívű, hanem kissé formátlan maradt.
1 30. Köcsög Tiszaeszlár- Újtelepröl

1 3 1 - 1 32. Fenékbélyeges edények

' 33. A fazekas (a szerző rajza)

Díszítése rendszerint hullámköteg, ami úgy keletke­

zett, hogy a fésűs szerszámot az edény forgatása köz­
ben le-fel mozgatták. Ú gy látszik - de még senki sem
vizsgálta meg -, hogy a fazekasok - akárcsak ma -
edényeiket űrmértékre készítették.
A lábbal haj tott korongnál az edényt vékony fonal­
lal vágják le a korongról. M unka közben az agyagnak
szilárdan kell tapadnia a koronghoz, mert egyébként
lerepülne a forgás következtében. Nem úgy a kéziko­
rongnál, ahol a korongot homokkal szórják be, hogy
az edény ne tapadjon a forgó koronghoz. Az így készűlt
edényeken gyakoriak az úgynevezett fenékbélyegek.
Ezek egyszerű, domború jegyek, és a tudósok a mai
napig is találgatják, hogy a fazekas tulajdonjegyei-e,
vagy netán nemzetségjelek. Nehezíti a megoldást, hogy
akár egyik, akár másik feltevés lenne a helyes, egy-egy
sírcsoportban, temetőben, netán telepen sok-sok egy­
forma fenékbélyeges edényt kellene találni - de nem ez
a helyzet. Egy azonban bizonyos : fenékbélyeges edényt
csak kézikorongról emelhettek le, mert ha az alját le­
vágják, akkor a bélyeg megsemmisül. De jelenti ez azt
is, hogy a más-más fenékbélyeges edény alá új s újabb
korongot kellett szerelni, mert a bélyeget mélyen bele­
vésték a korongdeszkába.

1 34. M ázas korsó Sóshartyánból

 Honfoglalás kori fazekasaink legszebb és legjellem­
zőbb munkái a cserépüstök. Ezekről már esett szó, itt
csak annyit, hogy jellegzetes magyar, esetleg késő avar
edényfajta. Erdélyben és a H avasalföldön is találtak
ilyeneket. A román kutatás besenyőnek tartja ezeket az
edényeket, mivelhogy van egy-két tucatnyi besenyő
helynév Erdélyben. I gen ám, de sok száz magyar hely­
név is van, s mivel a mai M agyarországon - távol a
besenyő helynevektől - százával találhatók a cserép­
bográcsok, bizonyos, hogy azok a késő avarok és ma­
gyarok hagyatékai. Természetesen lehetséges, hogy a
besenyőknek is voltak cserépbográcsaik.
A mesterségek közt nem került még sor a nemez ké­
sz ítésének megbeszélésére. Ez kifejezetten női munka
volt, sőt a fiatal leányok dolga. Nemez szavunk iráni
eredetű, és jelentése " ver'',232 a nemezt ugyanis valóság­
gal összedöngölik, összeverik . H asználják továbbá
jurtborítónak, szőnyeg helyett, lótakarónak s még sok
mindennek a háztartásban.
A rokon népeknél a nemezkészítés valóságos ünne­
pe volt a környék rokon vagy nem rokon leányainak.
A megnyírt juhok gyapját szálakra zilálták. Ez vagy
úgy történt, hogy a kiterített gyapj út botokkal verték,
vagy pedig - amint a magyar néprajzkutatás leleteiben
is voltak nyomai233 - íj féle szerszámmal, a húr pengeté­
sekor rezgő mozgást keltettek, s ezt használták fel a
szálak szétzilálására. Ezután a szálakat tiszta lepedőre
terítették és meghintették vízzel, majd megkezdődött
egybeverésük . A girbegurba szálak egymásba fonód­
tak, és sűrű, tömör felületet alkottak. Azután a már
összeállt nemezt rúdra hengerítették és lovakkal húzat­
ták, miközben a felgöngyölt nemez tovább verődött.
A végén a letekert nemezt a lányok még tovább döngöl­
ték olyan módon, hogy nekifeküdve alsókarjukkal ütö­
gették. A nemezkészítés egész ideje alatt folyt a bolon­
dozás, a tréfálkozás, az egymás ugratása. A már kész
nemezt a folyóra hordták, megmosták, botokkal ütö­
gették, hogy a gyapj úszálakró l a mocsok lej öjj ön, aztán
hazavitték, és otthon megszárították. Nemezt fehér,
fekete és szürke gyapj úból készítettek, a fehér volt a
legértékesebb, mivel ez volt a megtiszteltetés színe.
A szürke nemezt a lószerszám készítéséhez használták,
vagy a szegényebbek dolgaihoz. A nemezkészítés szép
példája volt az egymást segítő közös munkának.
A m indennapi dolog egyhangú teendőit a munka
közbeni terefere vagy fontoskodó hallgatás töltötte
meg élettel, továbbá az, hogy a gyermeksereg is ott ólál­
kodott és tanulta jövendő tennivalóit.
 /
7. A SZELLEMI ÉLET

AZ ÍRÁS

Kézai Simon IV. (Kun) László udvari papja volt, és

Gesta Hungarorum cÍmű történeImét 1 28 3 táján Írta.
Ebben találjuk meg az első adatot, amely rovásÍrásunk­
ról beszél (közelebbről a székelyek rovásÍrásáról). Íme
a szöveg magyarítva :234 ,,[a székelyek] '. . . a blakokkal
\��J� )°/1 �7" \\\�
együtt a végek hegyeiben nyertek osztályrészt, ezért a
blakokkal összeelegyedve, mint mondják, azok betűit
is használják. " Erről a forrásról két dolgot kell megje­
�O�t}t(�� �<�(J1 �z�G1 \)?
gyeznünk : a forrás bIa ko król és nem vlachokról szól !
A blakok pedig már Magna H ungaria közelében, a K á­
ma vidékén is a magyarok közelében éltek. Karluk tö­
rök eredetű nép,2l5 és ezért nem csodálható, ha rovás­
��Ki]]�3EMM
írásunknak kapcsolatai vannak a türk rovásírással is.
A másik megjegyezni való, hogy a régebbi onogur­
magyar és magyar rovásírás (Békés megye és N agy­ �< ®��(<&=IHí<lliDff !?f Kt (ci) (HE NM
szentmiklós) az Alföld keleti szegélyéről való, ott pedig
Anonymus a székelyek szállásait tudta. Bár egy újabb
felfedezés (Felsőszemeréd) feltehetővé teszi, hogy a ro­
vásírás az egész magyar népé volt, mégsem hallgatható
el, hogy középkori emlékeink 90-99 % -a székely te'rü­
letről származik . Sokat várunk a legutóbb felszínre ke­
rült szarvasi emlék hosszú rovás-szövegének megfejté­
sétől (magyar? törö k ?).235
Antonio Bonfini Mátyás király korában ekként jel­
lemzi a székelyek rovásÍrásá t : ;,Scythiai betüik vannak,
1 3'5 , A nagyszentmiklósi kincs rovásírásai
kevés jeggyel sok értelmet kifejeznek . "237 Ez a forrás
azért érdekes, mert utalás van benne rovásÍrásunk be­
tűket összevonó, egy jellé egyszerűsítő jellegzetességé­
re, ami bizonyos fokig a gyorsírás gyakorlatához köze­
lí ti régi Írásunkat.238
A középkori és késő középkori székely írásemlékek
nagy előnye, hogy ábécék maradtak fenn róla, a rovás­
jegy'ek pontos hangértékével. A székely rovásÍrást, kü­
lönösen a nagy tekintélyű Németh Gyula nyomán, álta­
lában a belső-ázsiai türk rovásírás egyik ágának tekin­
tették.2.l} Ám a székelyek rovásÍrásának nem csupán
türk kapcsolatai léteznek, hanem kimutathatók benne a
Földközi-tenger feletti és Ázsiáig terjedő területeknek
úgyszólván minden történeti Írásrendszerhez füződő
szálai. Ennek következtében újabb írástörténészek ma­
gyar eredetűnek sej ti k rovásÍrásunkat, amely az egyko­
ri írásrendszerek közepette és közelségében formáló­
dott ki, Meotisz vidéki hazánkban.J«)
Rovásaink általában mássalhangzós írások, ame­
lyekben a magánhangzókat vagy egyáltalán nem jelzik,
vagy pedig csupán a mássalhangzók kisebb módosítá­
sai utalnak reájuk. A székely rovásírás a magyar nyelv
hangrendszerének csaknem hiánytalanabb lejegyzésére 1 3 6. Az énlakai templom rovásfelirata

1 24
alkalmas (magánhangzói val együtt), mint latin betüs
írásunk. Éppen e nehézségekre utalva írta meg 1 5 89-
ben Telegdi János Rudimentáját, azaz rovásírásos tan­
könyvét, hogy a rovásírást újból elterjessze a latin be­
tüssel szemben. I dőrendben ez után Luigi Fernando
Marsigli olasz hadmérnök, aki a töröktől visszafoglalt
területeken működött, másolt le egy Erdélyben talált
rovásnaptárt. Kéziratában így megmaradt " A Székely­
föld régi scíta lakói nyelvének fára faragott gyűjtemé­
nye . . . " Hasonlóan nagy jelentőségű lelet volt I 48 3 -ból század első felében újra elterjedt a rovásÍrásnak a min­
az úgynevezett nikolsburgi ábécé. E pergamenlap fel­
irata " littere Siculorum, quas sculptunt vel cidunt in
lignis " , tehát a fába vésett rovásokról beszél. Ezeken
kívül számos rovásírásos emléket találtak a székelyföl­
di templomokban (legnevezetesebb az énlakai unitári­
us templom mennyezetén megmaradt Írás I 668-ból).
Hosszabb szöveg került elő a török fogságban lévő er­
délyi követség egyik tagjától Konstantinápolyból, Szé­
kely Tamás Írta 1 5 I 5 -ben nekikeseredésében ; valami­
vel korábbi ennél a csíkszentmártoni felirat. A rovás­
Írást a 1 8 . századig titkosÍrásként is használták. Újab­
ban az egykori történeti M agyarország (ma Szlovákiá­
hoz tartozó) községében, Felsőszemeréden:l41 bukkant
fel egy rovásírásos felirat. Ez lenne eddig az egyetlen
erdélyi területen illetve kapcsolaton kívüli rovásírás,
amely sej thetővé teszi, hogy ezt az Írást egykor az egész
magyar területen használ ták.
Ezt az Írást nemcsak rótták, hanem Írták, festették is,
tehát megtévesztő a " rovás " kifejezés, de mivel köztu­
datunkban rovásÍrásként szerepel, mi is megmaradunk
ennél az elnevezésnél. Kutatóink hosszú időn keresz­
tül, különösen Sebestyén Gyula és Németh Gyula2'1,2
munkássága nyomán, török származéknak gondolták,
amely két betűjét : az E-t, meg az O-t a glagolita Írásból,
hármat : az A-t, F-et, M -et pedig a görög Írásból vette
át. E " szedett-vedettség" feltételezése ellen egyeseknek . amelyet dudával nem kÍsérhetett, mert azt időről időre
korábban is, de különösebben újabban ellenvéleménye
volt. Két nemrégen megjelent dolgozatból idézek. "Az
ótürk Írások szembeötlő jellemzője a mássalhangzók
jeleinek két- vagy tö bbalakl'tsága . . . a magyar rovásírás
betűi a K kivételével egyalakúak . . . A türk Írásrendszer
nem ismeri a ligatúrákat, azaz a betűösszevonáso- .
kat. A magyar írásnak viszont gazdag ligatúraanyaga
van . . . A türk Írásban nincs . . . a magyar Írásban van
névmonogram. " Egy másik tanulmányban a követke­
zőket olvashatjuk : " E székely-magyar rovásírás két­
ségtelenül rokona az ótürk Írásoknak, de belőlük nem
származhatott . . . a székely-magyar rovásírás önálló
hajtás volt az ősi Írásbeliségnek azon a talaján, amely­
ből a legrégibb alfabetikus Írások kisarjadtak. "J<13
Ezzel szemben Püspöki Nagy Péter szűkebb időha­
tárokban gondolkozik, ő a ligatúrák (betűösszevoná­
sok) és a monogramok alapján Nagy Károly kora és IV.
Béla uralkodása közé helyezi Írásunk kialakulását. Fel­
tehető, hogy ezt az Írást Árpád népének honfoglalása
előtt a Kárpát-medencében valamilyen magyar nyelvű
nép már használta (ez csak a székely lehetett), és fele­
désbe merülése után Mátyás udvarának régieskedő di­
vatj a hozta újra használatba (tehát fl. királyi levéltárban
kellett lennie rovásírásos anyagnak). Annyi bizonyos,
hogy rovásírásos emlékeink valóban Mátyás korától
sokasodnak. Írásunk eredetével összefüggésben tehát
újabb kételyek merültek fel . Feloldásuk a jövendő ku- .
tatásra vár.
Meg kell említenünk, hogy a századfordulón és a
dénnapi életben való használata. Ebben Fadrusz János
j árt elöl, aki például a zilahi Tuhutum-emlék teljes szö­
vegét rovásírással véste fel . Sebestyén Gyula emlékét a
Balaton partján ugyancsak egy rovásÍrásoskőszál őrzi.
M űvészeink közül Medgyessy Ferenc, Boromisza Ti­
bor, Mokry-Mészáros Dezső s általában a Magyar Kép­
Írók művészcsoportja is igyekezett elterjeszteni a rovás­
Írást. Legújabban Paál Zoltán ózdi kohász, az Arvisu­
rák közlője Írt folyamatosan rovásírással, például Pa­
taky László békéscsabai mérnökkel való levelezésében.
Napj ainkban pedig egy középiskolás diákkör tűzte fel­
adatául a rovásírás felélesztését, Andrássy K urta János
szobrászművész védnöksége alatt.
A REGÖSÖK
" H a az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásá­
nak kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok
hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mint­
egy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen
dolog volna " - Írja Anonymus magyar történelmének
bevezetésében.344 Tehát az ősidők és a hadj áratok hősei
voltak a mesék és a regösök énekének tárgyai. Nyilván
énekbeszédben mondta el a regös a maga mondókáját,
fújni kellett volna (a dudák kettős sípjait az onogur­
magyaro k temetői ben többször megtaláltuk). Talán
olyanfajta kobzos hangszere volt, mint amilyent a pécsi
székesegyház román kori faragványainak egyikén egy
öreg ember tart a kezében.:M5
Hogy regöseink hogyan és mit énekeltek, arról érde­
kes felfedezést tett egykori krónikakutatónk, Jakubo­
vich Emil.:l<I6 Ő ugyanis a Képes Krónika egyik részletét
magyarázva ismerte fel énekeik jellegzetességét. A szö­
vegnek látszólag semmi köze nincsen tárgyunkhoz, s
mégis benne rejtőzik a megoldás. A Krónika egyik Tak­
sony-kori hadjáratunkról szólva Így beszél : " Visszaté­
rőben, a Rajnán Türingia városánál hét magyart kivé­
ve, mind leölte [a szász herceg]. H etet pedig közülük
meghagyva, füleiket levágva küldött Pannoniába . . .
Akik magukról éneket költve énekeltették magukat vi­
lági tetszéséért és nevök hÍresztelésére. " A szövegben a
lényeg a " magukról éneket költve " meghatározás, azaz
az ének első személyben szól a hét " gyász-magyarról " ,
mintha ők maguk szólalnának meg. Nos, a török-tatár
1 25

hősi énekek is. ilyenek, tehát nem mesélik el a hős csele­
kedeteit, hanem az maga mondja el hírének, nevének
dicsőségét. Ezeken a hősi énekeken nevelődött fiatalsá­
gunk, ezen méláztak el lakomázás közben az egykori
harcosok. Regöseinknek - akárcsak mai költőinknek ­
a népi-nemzeti érzést ébren tartó, serkentő szerepe volt.
Ősköltészetünk legfontosabb kérdései foglalkoztat­
ták Képes Gézát is, aki a Reguly-Munkácsi-féle obi-ugor
gyűjtésen kívül messzemenően kiaknázta munkáj ában
a Mongolok Titkos Történetét.1J!..7 Az obi-ugoroknál a
hösi énekek a messze múltra emlékeznek, ezzel szem­
ben a türk és mongol hősi énekek úgyszólván a jelenig
nyomon követik népük történetét. Tárgyuk az istenek
megidézése, a gyógyítás, az ellenséges erők megbénítá­
sa és a hitregék mellett az új hódítások, fejedelmek,
vezérek dicsőítése, valamint a találós kérdések. Képes
Géza mindegyikre idéz párhuzamot a magyar ősköltés­
ből, különösen szép jellemzést szentel Szent László lo­
vának. A magyar fehér ló-mondával összefüggésben
igyekszik versekbe szedni a latin próza szétfolyó szöve­
gét. A későbbi magyar verselésből pedig idézi a sorkez­
dő rímek remek példatárát :
, \
énekeseinek e kettősségében nem annyira a nemeknek van
meghatározó szerepe (a világirodalom nagy Iírikusai
nagyrészt férfiak l), hanem inkább annak, hogy a női
munka a ház körül sürüsödik, míg a férfiaké a háztól
messzebb. Az otthon ülő, dolgozó, gyermeket szülő­
nevelő asszonynép és a nagyvilágot járó, erdőlő, harco­
ló, kereskedő, lovat ülő férfinép kettőssége jellemző a
líra és epika nótafáinak megoszlására.
Az énekmondók , regösök a honfoglalás előtti múltat
és az utána következő idők hősi eseményeit is feldol­
gozták (turul-monda, csodaszarvas-monda, a fehér ló
mondája, Botond, Lehel stb.). Szövegük latin nyelvű
krónikáinkban maradt meg. Az egyik legelterjedtebb
hősmondát későbbiekben " Szent László-legenda" néven
ismerjük. Ezt középkori határ menti templomaink fal-
1 37. Kobozt tartó aggastyán, szobortöredék
a pécsi székesegyházból

Feldedet adtak fejér lovan,

És fivedet aranyos féken . . .

vagy : Hamar mind feikésziIének

Harmad kevetet választának . . .

Az előrírnek gazdag alkalmazása szerintünk nyel­

vünk természetéből következik, s ez a játékosság a mai
napig is megvan. Például a Szemere utcai elemisták
egymástól tanulják a kántáló csúfolódást :

Szegény Szemere,
Szomorú szamara.

Régebben a próza is vers formájú lehetett, erre nézve

Képes idéz egy magyar népmesét, amely versben van,
címe A kicsi kígyó, a macska és a féreg. Ami ebben a
legizgalmasabb, a két favágó vágás közben felváltva
mondja a mesét, akárcsak a Kalevala runóinak éneke­
sei . Meséinkben (pl. a kacsalábon forgó kastély, kanca­
tejfürdő, égig érő fa stb.) és gyermekmondókáinkban
(pl. szita-szita péntek, szerelem csütörtök . . . , gólya, gó­
lya, gilice, mitől véres a lábod . . . ) sok őstörténeti emlé­
künk lappang, de ezek feltehetően sokkalta régebbi.e k,
mint Árpád népének honfoglalása.l<!8
Akárcsak a későbbi királyi és főúri udvarok vándor­
énekesei (Tinódi Lantos Sebestyén és társai) vagy a vá­
sárok éneklő koldusai, a regösök - amennyire tudjuk -
férfiak voltak. A néprajz tudományának egyik szilárd
megfigyelése, hogy az epikus műfajok, mesék, mondák,
kalandok előadói majdnem kivétel nélkül férfiak, a sze­
relmi költészet nótafái pedig csaknem mindig leányok,
menyecskék és asszonyok . w A nagyvilág és az otthon

1 26
festményei is gyakran ábrázol ták. Egy zseniális közép­
kori költő kezén hősi énekeinkből kerekedhetett volna
ki " naiv eposzunk " , a Kalevala, Kalevipoeg vagy a sa­
gák módj ára.
A regösök a királyság megalakulása és a keresztény­
ség felvétele után, afféle szórakoztató vándormuzsiku­
sokká lettek. Sok oklevelünk említi őket, de már csak
mint "conbibator" -t, együtt-ivót, egy kicsit amolyan
bohócfélét. Pais Dezsö kiváló nyelvészünk a " regös "
szót az elrejtőzéssel, a révülettel hozza kapcsolatba.2:0
A regösök tehát eredetileg rokonságban lehettek a tál­
tosokkal, s talán afféle samánkodók is voltak, akik a
bajba jutottak orvosságát keresték.
Másként áll a helyzet - részben - lírai hagyományunk­
kal kapcsolatban. Seprődi János, Vikár Béla, Bartók
Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Veress Sándor és
az iskoláj ukból kikerülő gyűjtők és feldolgozó k belát­
hatatlan gazdagságban tárták fel népzenénk emlékeit.
Honfoglalás előtti ötfokú dallamainkhoz azonban - saj­
nos - nem kapcsolódik törvényszerűen szöveg. A dal­
lam sokkal szívósabb, a szöveg könnyen változik . So­
hasem tudjuk meg, hogy mit énekelt a Symphonia Hun­
garorum parasztleánya, miközben az ütemet a malom­
kő duruzsoló zenéje adta (a symphonia középkori je­
lentése is valami ilyenfélét takar : tekerő vagy lant mo­
noton zenéje felett felszárnyaló ének).251
1 38. A régös (a szerzö rajza)
I dézzük a Gellért-legendából az erről szóló szép rész­
letet, azzal kapcsolatban, hogy egyszer Gellért utaztá­
ban egy faluban szállt meg : " ott éjféltáj ban malomkö­
vek zaját hallja, amit annak előtte nem látott volt. Mi­
közben megállapította, hogy csak annak zöreje lehet,
azalatt a nő, aki a malmot forgatta, énekelni kezdett.
A püspök csodálkozva mondta Walternek [kísérőjé­
nek] : »Hallod-e, Walter, a magyaro k symphoniáját?«
Mindketten örvendtek az éneknek . . . Walter azt mond­
ta, egyszerű ének ez, és a nő, aki énekli, gazdánk szolgá­
lólánya, és a lány gazdája búzáját őrli, mivel ezen a
tájon e kívül nincsen malom. "
Az eddigiekben egyéni énekmondó t, éneklőt idéz­
tünk, ám a " regösének " kifejezés a magyar köztudat­
ban a téli napforduló napján regélő csoportok éneké­
hez fűződik. Ezek népköltészetünk gyöngyszemei, nem
egészükben honfoglalás kori ak, későbbi elemek is van­
nak már bennük. E lsőként Sebestyén Gyula gyűjtötte
össze őket,252 és számuk azóta is gyarapszik . Ime egy
részlet egyik Zala megyei változatából :
E ljöttünk, elj öttünk
Szent István szolgái.
Régi mondás szerint
Akarjuk tartani.
Sej , regörej te, sej regörej te ! . . .
 Amott keletkezik
Egy fekete felhő,
Abban tollászkodik
Csodafiúszarvas.
Csodafiúszarvasnak
Ezer ága-boga
Ezer misegyertya
Gyújtatlan gyulladjék,
Oltatlan aludjék.
Sej, regörejte, sej regörejte !
U gyanez a képi gazdagság villan fel a Júlia szép leány
cÍmű székely népballadában, az égi ösvényen lejövő
bárányról : " Föl is főtekinte a magos egekbe, / Egy szép
gyalogösvény hát ott jődögel le, / Azon ereszködék fo­
dor fejér bárány, / A napot s a hódat szarva között
hozván ; / A fényös csillagot a homlokán hozta ; / Két
szép aranyperec aj ! a két szarvába, / Aj ! a két ódalán
két szép égő gyertya ; / Mennyi szőre-szála, annyi csil­
lag rajta . . "253
. pápához intézett leveléből ezt a részt idézik unos-unta­
A szövegelemzés tudósai mind a regösénekekben,
mind a Júlia szép leányban, nemkülönben virágéneke­
inkben rétegeket figyelnek meg, amelyek hol innen, hol
onnan eredeztethetők. A régésznek, anélkül, hogy bi­
zonygatnák - a régi szkíta szarvasábrázolások j utnak
eszébe, ahol a testen csak úgy zsúfolódnak az állatok,
állatfejek, karmok, csőrök, és az agancs végén egy-egy
kosfej koronázza meg az ágakat, az agancsrózsa pedig
oroszlánfej (például : a garcsinovói - Bulgária - prése­
lőminta).254 M indez nem " tudományos megállapítás " ,
csak önkéntelenül feltoluló emlékkép. Meg kell említe­
nünk azt is, hogy a szkíta lószerszámokon ugyanígy
nyüzsögnek az állatok, a karmok és a ragadozómadár­
csőrök.
Ehhez még jegyezzünk meg annyit, hogy mind az
onogur-avar-magyar népnél, mind pedig Arpád ma­
gyarjainál kimutatható a szkíta hagyományréteg. Ne­
künk is a szarvas volt ősi istenasszonyunk, vezető álla­
tunk, akárcsak a szkítáknak. De ősköltészetünk meg­
elevenítéséhez nem régész kell , nem is a pontos leveze­
tések kényszerében élő szófejtő, hanem ezekben a tudo­
mányokban iskolázott, nyelveket ismerő, finom érzésű
költő. A sors különös ajándéka, hogy ilyen költőnk is
van : Képes Géza,25s és hogy elmélyülten foglalkozott is
ősköltészetünkkel . Az ő vezetésével, inkább csak emlé­
keztetőül, idézzünk fel ősköltészetünk múltjából újra
megelevenedő szépségeket.
Képes k iindulási pontja a finnugor nyelvtudomány
alapvető tétele, hogy a hantik és manysik (osztyákok és
vogulok) legközelebbi nyelvrokonaink. Akár a beideg­
ződött nyelvészeti tanítást vesszük, hogy " az ugor kor­
szakban együttél tünk még " , akár a szerző felfogását,
hogy az obi-ugorok feltehetően átvették a magyar nyel­
vet, a párhuzamok mindenképpen indokoltak. Bár az
érintkezést jó másfél ezer év választja el a honfoglalás­
tóI, hagyományaink nem rekednek meg az obi-ugorok-
1 28
nál, hanem átvezetnek a török, mongol világba. Akár­
csak a kovács istenség, a kovács fejedelem (tarchan­
tárkány), az I sten kardja is az altaji örökséghez tarto­
zik. Megvan az obi-ugor énekek közt a táltos ló alakja
is. Képes Géza egyik legnagyobb leleménye, hogy az
egyik vogul hősi énekben megtalálta a magyar lóáldo­
zat szertartásának leírását, az ének verselése azonban
nem az Ob vidéki nyelvrokonokéra jellemző, hanem a
"
" lovasnomád verselésre. Tehát átvétel lehet.
" Elveszett naiv eposzunkról. " A múlt században he­
ves vita alakult ki arról, hogy más népek mintáj ára
nekünk is megvolt a naiv eposzunk. E vitának köszön­
hető Arany János páratlan értékű munkássága, aki a
Buda halálában, a Csaba trilógiában egymaga igyeke­
zett megteremteni azt, aminek az idők során nyoma
tűnt.
A szellemi élet rendjét őrzi az eskü. Árpád magyarja­
inak esküjéről is fennmaradt egy kétes értékű forrás.
Theothmár salzburgi érseknek 900 tavaszán IX. János
lan : " Ami azt illeti, hogy az említett szlávok azzal vá­
doltak bennünket, hogy mi a magyarokkal megsértet­
tük a katolikus vallást és kutyára vagy farkasra és más
istentelen pogány dolgokra esküt tettünk . . . " 256 A szö­
veg így ahogy előttünk van, félreérthető, ugyanis szinte
bizonyosnak vehetjük, hogy a kutya vagy farkas (kard­
dal való kettévágása, mint a kunoknál) semmi más,
mint pl. a keresztény esküszövegekben az anathema, az
átok, amely megfogan, ha az esküt megszegik . Itt is
arról van szó, hogy " úgy j árjak, mint ez a kutya itt " .
Tehát nem kutyára és farkas ra esküdtek, hanem az es­
kü érvényességét erősÍtették meg az állatok kettévágá­
sának példájával. A magyar néphit régebbi rétegeiben
árnyalatnyi nyoma sincsen semmiféle kutyatisztelet­
nek.257 Igaz, kutyatemetkezés néha található magyar
sírokban, sírok közelében, de sohasem kettévágott ku­
tyát temettek el. Ezek a kutyák nyilván halott gazdájuk
hű ebei voltak, és gazdáj ukat elkísérték másvilági útjá­
ra, védték a veszedelmektől. Ez látszik a legegyszerűbb
és legvalószínűbb magyarázatnak. Emellett szól, hogy
a kutyatemetkezés igen ritka, tehát nem valami általá­
nos hiten alapul.
Theothmár salzburgi érseknek IX. János pápához in­
tézett levelében van egy történelmileg jelentős részlet,
nevezetesen az, hogy a Dunántúlt jóformán még el sem
foglalták Árpád hadai, amikor a szlávok ilyen - hosz­
szas együttélésre mutató - vádakkal illetik az érseket.
AZ ORVOSLÁS
Nyelvtudósaink szerint " orvos " szavunk honfoglalás
előtti nyelvünkben is megvolt már.2'i8 Őseink nyilván
ismerték a gyógyfüvek hatását, a sebek gyógyításának
sikerre vezető eljárásait, és sok mindent, ami az orvosi
mesterséghez tartozik. Reánk az egyik legnehezebb és
1 39. Tényleges trepanáció
1 40. A verebi trepanált koponya és ezüstlemeze
1 4 1 . Jelképes koponyavéset

legjellegzetesebb műveletük emléke maradt gazdag so­

rozatban : a koponyalékelésé, a koponyavésésé.
A Nemzeti M úzeum őrzi azt a Vereben talált kopo­
nyát, amelynek jókora (mintegy 5 x 3 , 5 cm-es) nyílása
nyilván kardvágástól származik.25B Ezt a nyílást gon­
dosan megtisztították, és a baktériumoktól védő ezüst­
lemezzel takarták be. Ez alatt a koponyacsont tovább
sarjadt, a " műtét" után tehát a harcos életben maradt !
Honfoglalás kori sírjainkból vannak olyan koponyá­
ink, amelyek igazolják, hogy orvosaink tisztában vol­
tak a koponya megnyitásának tudományával, és azt
jó eredménnyel gyakorolták. Több ilyen átvésett kopo­
nyán besarjadt az áttörés széle, ami nyilvánvalóvá te­
szi, hogy a megműtött életben maradt.m
A fennmaradt koponyákon előkerültek azonban ha­
tározott formát mutató vésésnyomok is, amelyek nem

1 29
törték át a koponya csontboltozatát, haneJll csak a fe­
lületére rajzoltak jegyeket. M íg az előbbi - a tényleges
koponyalékelés - elődeink gyógyító tudományára vet
fényt, az utóbbi - úgy látszik - a var�zslatok világába
vezet. Mielőtt ezekre rátérnénk, meg kell jegyeznünk,
hogy az igazi koponyalékelés az arab orvostudomány
ismeretét bizonyítja, tehát nemcsak perzsás viseletünk
volt, hanem - az arab egyetemek tudománya is eljutott
közénk ! Bár meg kell jegyezni, hogy egyes őskori és
kora középkori műveltségekben is ismerték a kopo­
nyalékelést.
Ajelképes koponyavésetek a koponyatető homloki és
felcsonti felületén találhatók,:35l zömmel a fejtető közép­
vonalán . Többségükben a férfisÍrokból kerültek elő,
de a női sírokban is tekintélyes számban jelentkeznek.
Nagyrészt csak egyszeri vésés ről van szó, de található
kétszeri, sőt háromszori vésés is. Általában kör (ellip­
szis) alakúak, és 2 5- 3 0 éves korban kerültek a kopo­
nyára. Ú gy készültek, hogy a koponya fejbőrét a kérdé­
ses területről lehúzták, majd a kört egy hegyes késsel
körbevésték, végül a csontmagot kipattintották. Van
olyan esetünk is, amikor a rajzot csak körülárkolták.
Gazdag és szegény sírokban egyaránt megtaláljuk a
koponyavésést, az tehát a társadalmi helyzettől függet­
len eljárás volt. Eltünése egybeesik a kereszténység el­
terjedésével. Köze kellett tehát legyen a " pogány " vi­
lágképhez. A kör alakú vésetek talán a " nap " -ot akar­
ták az operált fejére rajzolni. A kutatók megállapítot­
ták, hogy a jelképes koponyavésetek orvosilag indoko­
latlanok, tehát nem a gyógyítást szolgáltá k . Céljuk
mindmáig ismeretlen. A vésések eloszlása azonban sej ­
tet valamit. Tudjuk, hogy Árpád magyarjai borotvál­
ták koponyájukat (a Vata-lázadással kapcsolatos ada­
tok, a regensburgi vállkő stb .),� csak hátul a nyakszirt
körül hagyták meg és fonták be hajukat. A koponyate­
tőn éppen a borotvált részre kerültek a vésetek, tehát a
bőrön keresztül láthatók voltak, legalábbis a férfiak­
nál. A nőknél nem tudjuk, mi a helyzet, talán a haj nem
nőtt ki a lefejtett és visszavarrott bőr alatt ? Ez önkénte­
lenül eszünkbe idézi azokat a szokásokat, amikor is az
anyák a Kaukázusban gyermekeik homlokára keresz­
tet karcoltak, aminek hege látszott, és védte őket a
szemmelveréstől.
Nyelvészeink közül Pais Dezső foglalkozott " agya­
fúrt " szavunkkal.:ll3 Feltette, hogy nem lévén elég fél­
eszü, megszállott, akikből táltos-samán lehetett volna,
őseink koponyalékeléssel csináltak mesterséges elme­
betegeket. Elhibázott szófejtés volt ez. Koponyáinkat
nem fúrták, hanem vésték, találtak ugyan Pusztaszeren
fúrtat,� de ez a középkori orvostudomány bizonysá­
ga . A középkori orvosok az agykoponyát ténylegesen
megfúrták, ezt egykorú szövegek és képek tanúsíthatják.
Agyafúrt szavunknak semmi köze nincsen ősvallásunk­
hoz, esetleg honfoglalás kori orvosi tudásunkhoz, ha­
nem az a salernói iskola révén elterjedt műtétekre utal.
1 30
A HI TV I LÁG
Ősvallásunkról egyetlen egykorú forrásunk számol be,
Ibn Ruszta szövege. Ő 930 táján élt, mohamedán föld­
rajztudós és lexikográfus volt, és főként az előtte élt
bokharai Dzsajhání tudósításaira támaszkodott. Vitás
kérdés, hogy valójában a honfoglalás előtti állapotokról
ír vagy már Kárpát-medencei életünkről. Számunkra
most az a lényeges, hogy a magyarokat említve tőmon­
datos kijelentést tesz :265 " A magyaro k tűzimádók. "
Ezt a kifejezést használja a szlávokkal kapcsolatban is,
de ott előzőleg a halotthamvasztásról beszél, utána te­
hát indokoltnak hangzik, hogy : "mindannyian tűzimá­
dók " . M agyar történészeink és nyelvészeink (legutóbb
forrásaink jegyzékében Györffy György is) úgy vélik;
hogy ez a kifejezés egyszerűen " halottégető, pogány " ­
nak értelmezendő, és nem kell szó szerint venni. Hon­
foglalóink halottégetéséről egyetlen egykorú adatunk
van, a Sankt Gallen-i történetben, amikor is a torony­
tetőről lezuhant társukat " az ajtószárnyak közt éget­
ték . . . " 265 De temetőinkben semmi nyoma sincsen a ha­
lotthamvasztásnak . M íg a szlávok esetében indokolt,
itt látszólag indokolatlan a jelző. Ismervén régi kapcso­
latainkat Perzsiával, nincs kizárva, hogy a " győzhetet­
len napisten " vallása gyökeret vert Árpád magyarjai­
nak egyik-másik törzsében, csoportj ában. Mindeneset­
re egy egykorú adatot nem lehet egyszerűen kisöpörni
a tények közül !
H onfoglalás kori múltunknak talán egyetlen jelensé­
gével sem foglalkoztak a kutatók annyit, mint hitvilá­
gunkkal, " ősvallásunkkal " . Szükségesnek látszik, hogy
ezt a fejezetet tudománytörténettelai7 kezdjük, mert
egyetlen más területen sem tükröződik olyan világosan
a kor és a felfogás változása, mint az " ősvallás " -kuta­
tásban.
A q-I 8 . század fordulóján Otrokocsi Fóris Ferenc
( 1 64 8-1 7 I 8) munkássága érdekes vetülete a bibliai mű­
veltségnek. Amiképpen a Bibliában a zsidó nép törté­
nete (Ószövetség) megelőzi és bevezeti az Újszövetsé­
get, akként nála a magyar nyelv és nép sémi eredetű.
Commentatio de religione veterum Hungarorum, ami
magyarul annyit tesz, hogy " Értekezés a régi magyarok
vallásáról " a címe Cornides Dániel q8s-ben kiadott
göttingeni egyetemi jegyzetének. Ezzel a tanulmánnyal
indul meg ősvallásunk elmélyültebb kutatása. Ő régi
adatainkhoz a perzsa vallásban keres párhuzamokat,
és a magyarok szkíta-hun eredetét vallj a . Néhány emlé­
keztető munkájából : a fehér ló áldozat párhuzamát is
a régi perzsáknál találta meg. A lóhús-evés sel kapcso­
latban idézi J ulianus tapasztalatait a Volga menti ma­
gyarokról. " . . . Semmi kétségem nincs afelől, hogy a
magyaro k csak egyistent imádtak . . . " , és cáfolja a Szé­
kely István világkrónikáj ában feltűnő D amasek isten­
ről való tudósítást, továbbá a fehér lovas magyar kirá­
lyi címer meglétét. Igyekszik a Szentháromság hitét is
bizonyítani. Széles körű nyugati párhuzamokat hoz a
forrásoknál és köveknél való áldozás szokásaihoz. Jó
nyomot köyet a vérszerződés magyarázatában. Általá­
ban látszik, hogy a magyar ősvallást a kereszténység
mintájára képzeli el, a legfelsőbb istenséggel és az isteni
hatalmak alsóbb szintű jelenségeivel .
A zsidó és perzsa rokonítás után Horváth János fi­
gyel fel először a szibériai párhuzamokra. Ő katolikus
pap volt, és művét a magyar egyház története első köte­
teként írta meg. Tétele : " az emberi nem léte kezdetében
tiszta és megszentelő erejű ismeretével bírt istennek " .
A jók és rosszak küzdelmét Ormuzd és Ahriman ellen­
tétének módján képzeli el. Felfigyel a táltos szerepére,
a házassági szokásokra, a temetési szertartásokra, de
lévén e korban az ismeretek még eléggé szórványosak,
tételei inkább csak az egészséges érdeklődést mutatják.
A következő kutatásokra rányomta bélyegét a Kis­
faludy Társaság pályázati hirdetménye, amely megha­
tározta a kutatás irányát, tárgyát és anyagát. Ezek vol­
taképpen mind a mai napig érvényesek. Íme a pályázati
felhívás szövege :<ti3 " Mit lehet a régi bel- s külföldi
krónikákból s egyéb emlékekből, valamint hagyomá­
nyokból, némely fennmaradt babonás erköIcsökből,
s végre a nyelvben található nyomokból a pogány
magyarok vallási hitéről és szertartásaiból bizonyosat
vagy hihetőt kivonni ? A legfőbb lény neve I sten, mely
régi népek mitológiájával mutat érintkezéseket, mi en­
nek eredete, jelen tése ? H onnan származhatott maigian
a néphitben fennlévő magyarok istene kitétel ? Voltak-e
elődeinknek több isteneik, vagy felsőbb lényeik, név
szerint mikori s mely eredetű és jelentésű fogalmak az
Úr, Őr, Ördög, Erény, Manó, Óriás, Boszorkány, Fene,
Garabonciás, Lidérc stb . ? S mily viszonyban gondol­
tattak ezek a legfőbb lénnyel ? Milyen volt a vallás vi­
szonya a természethez, annak úgynevezett elemeihez s
bizonyos tüneményeihez? Az Ég szó nem vonatkozik-e
a nap tiszteletére? Voltak-e s mily szent vagy csodás
állataik ? Mi vala hitök a világ eredetéről és leendő végé­
ről, különösen a lélek szabadságáról s halálon túli álla­
potáró l ? Volt-e s miféle összeköttetésben a vallás a feje­
delemséggel vagy vezérséggel ? Kik voltak a táltosok,
jósok, bűbájosok ; képeztek-e kasztot, s ha igen, mi­
lyen hatalommal ? Voltak-e s mely vallási szertartása­
ik, szent helyeik, áldozataik, imáik, énekei k, ünnepeik,
szent jeieik vagy bálványaik, írásuk (rovás ; runók ?) s a
vallással összefüggőleg némi csírái a művészetnek ? Mit
tudhatni az esküvés, áldozás, házasság, lakomák, har­
cok és temetkezés körüli vallásos szokásaikról ? Mit kü­
lönösen a tor, ravatal, kunhalmok és halottak tisztelete
(gyász) körűl ? Mit jelent hihetőleg a »lapides« Szent
Lászlónak a régi magyar vallás elnyomását tárgyazó
törvényében? Van-e nyoma a régi magyar vallásban
egy isteni kardnak, milyennek nemcsak más idegen
harcos népeknél, például kvádok-, alánoknál, hanem a
szitty� k- és hunoknál is van nyoma ? S van-e ezzel némi
összeköttetésben a harcra szólító kard körülhordatásá­
nak magyar szokása ? Maradtak-e fenn s mely nyomai
a régi hitnek, népünk babonás nézetei- és szokásiban ?
Végre, állt-e eleink régi vallása valamely s mily viszony­
ban a hellén mitológiával, a párszizmussal, a maniche­
izmussal, úgy a szkíták és hunok vallásával, s másfelől
mit lehet annak felfedésére annak tatár, finn, sőt szláv,
talán német népek mitológiájából is előhozni ? . . . "
A kérdések kitűnők, jó részűkre a mai napig sem
tudunk igaz feleletet adni ! A nyelvészet, történelem,
néprajz egybefogását sugallja a felhívás. Két monu­
mentális mű igyekezett felelni a pályakérdésekre : Kál­
lay Ferencé� és Ipolyi Arnoldé,m de hozzá kapcsoló­
dik továbbá Csengery Antai,m Kálmány Lajosm és
Kandra Kabos273 munkássága is. Századunkban Ró­
heim GézaZ74 mélylélektanra épülő összefoglalása, Dió­
szegi ViimosZ75 hatalmas samán adatgyűjtése és a szer­
zőnek a népvándorlás kor hitvilágáról írt fejezete, Die­
nes I stvánnak a lélekfogalommal és a táltoskérdéssel
foglalkozó több tanulmányam nő túl a főként nyelvi
emlékekre támaszkodó részletkutatásokon.
Vázlat a kutatások megkezdéséről. Kállay Ferenc
( 1 790- 1 86 I ) pályamunkája A pogány magyarok vallása
CÍmet viseli, e tanulmányban kap először nagy szerepet
az ázsiai népek samanizmusa, mert a szerző ennek min­
tájára képzelte el " ősvallásunkat " . Igen nagy összeha­
sonlító anyag segítségé ve I dolgozott, és a finnugor né­
pek mellett a török, mongol, mandzsu, tunguz párhu­
zamokra is figyelt, nemkülönben az őseurópai emléke­
ket is számba vette. A pályázati felhívás értelmében a
teljességre törekedett, az élet minden vonatkozásában
kereste a vallási emlékeket.
Ipolyi Arnold ( 1 82 3- 1 886) munkásságában teljesed­
nek ki a tárgyalt kezdeményezések, Ipolyi példaképe
Grimmék német mitológiája volt. Terve " a magyar mi­
tológia összes nyomainak összegyűjtése, vizsgálata és
ennek összefüggő előállítása és jellemzése " volt. I polyi
valóban ezt tette. 2 3 éves fiatal teológusként kezdett
munkához, és figyelme elsősorban - a történeti adatok
tudomásulvétele mellett - a néphagyományra irányult.
K ülönös érdeklődéssel figyelte a mesékben található
ősval lási maradványokat. Egyik kései méltatója azt ír­
ta róla, hogy ő volt, " aki megvetette az összehasonlító
folklórnak az alapját " .m H ogy munkájának gazdag­
ságát láthassuk, elegendő művének fontosabb fejezet­
címeit felsorolni : I sten, istenek, szellemek, manó, fene,
nyavalya, guta, az ördög, tündérek, tűz, víz, föld, ég,
állatok és növények, égitestek, a világ, boszorkány, pa­
pok stb. Eurázsiai párhuzamok közepette szerepelnek
a finnugor népek is. Kései utódai kezén felaprózódott
a téma, egyetlen kivétel Róheim Géza, aki azzal a becs­
vággyal látott neki munkájának (Magyar néphit és nép­
szokások) , hogy megírja a korszerű " Ipolyit " . Róheim
a freudi iskolának, a mélylélektannak a megállapitá­
sait rávetítette a néphitre, és meg akarta mutatni min-
.- 131
 den jelenség mélylélektani okát. Mivel azonban hatal­
mas ismeretanyagában uralkodott a szláv népek néphi­
tének adattára, úgy vélte, hogy a magyar néphit, a tál­
tos kivételével, voltaképpen a szláv néphit magyar vál­
tozata . Ekként Róheimnak, akinek nagy érdemei van­
nak például a turul monda és kettős királyságunk értel­
mezésében, meddő maradt a kísérlete. Mindenesetre az
Ipolyiék által kutatott hatalmas anyagból a táltos alak­
ja került a kutatás középpontjába. Mivel pedig a ma­
gyar táltost azonosnak hitték a szibériai samánnal, el­
mélyült, értékes samánkutatás alakult ki, amelynek fe­
ledhetetlen alakj a Diószegi Vilmos volt. Nem szabad
megfeledkeznünk arról sem, hogy az I polyi utáni nép­
rajzi gyűjtők néha meglepő felismerésekre jutottak.
Kálmány Lajos, aki katolikus plébános volt, alapvető
dolgozatban mutatta ki, hogy ősi istenasszonyunk tisz­
telete beleolvadt Szűz Mária tiszteletébe. Dienes I stván
lélekfogalmaink rétegeinek kidolgozásával gazdagítot­
ta a hitvilágot. Fiatal néprajzkutatóink és régészeink
egy teljes kötetet szenteltek a mitológia kérdéseinekZ78
a megírandó Magyar Néprajz előmunkálatai során.
A szerző munkássága - amely a következők alapjául
szolgál - egyrészt kritikai magatartásával (samán-tál­
tos-kérdésben), másrészt a világosság-sötétség ellentét­
párjának kimutatásával újfajta szemlélet alapját vetet­
te meg.nl Először nézzük itt is, hogy mi az az egykorú
forrásanyag, amely alapja lehet eszmélkedésünknek és
feltevéseinknek .
Isten és istenek. A honfoglalás korral egyidős, vagy
a reá vonatkozó korai adatok nem egyértelműek a Te­
remtőbe vetett hit tekintetében.
A M etód-legenda2ffi arról értesít, hogy a magyar ki­
rály őt papot megillető tisztelettel fogadta, megölel­
te, megcsókolta, és értékes ajándékokkal ajándékozta
meg, majd e szavakkal bocsátotta útjára : " tisztelendő
atyám, okvetlenül emlékezzél meg rólam szent imáid­
ban. " Ez a honfoglalás előtti adat igen fontos, vele kap­
csolatban emlékeznünk kell arra, hogy a honfoglalók
. dél-oroszországi hazáj ukban szinte körül voltak véve
egyistenhivőkkel (onogur kereszténység, az iszlám és a
kazárok zsidó hite).
A Gesta Hungarorum eredeti szövegében ez állt : " Ár­
pád pedig övéitől körülvéve, ivókürtjét megtöltötte a
Duna vizéből és az összes magyar előtt a kürtre a min­
denható isten kegyelmét kérte, hogy az Ú r azt a földet
engedje nekik örökre. Amint szavait végezte, a magya­
rok háromszor kiáltották : I sten, Isten, I sten ! Ekkor
találták fel ezt a szokást, amely a magyaroknál mind a
mai napig megvan " .281 A Gesta írója szerzetes volt és
szavait is ekként kell értékelni. Mégis hitelt adhatunk
szavainak, mert " isten " szavunk megvolt a honfoglalás
előtt, és a kereszténytérítés " pogány " korunkból vette
át (miként a vallásos élet több kifejezését is). Ez azt
mutatja, hogy " pogány kori " istenfogalmunk és a ke­
resztény hit istene nagyjából egymást példázta. A hit­
világra vonatkozó szavaink " isten " szavunk mellett is
1 32
igen nagyszámúak, még a honfoglalás, a keresztény hit
elterjesztése előtt. Például : a ,Jonh " (lélek, kihalt sza­
vunk), de maga a " lélek " , " imád " , " menny " , " másvi­
lág" , " id " (szent, kihalt szavunk, lásd id-nap ünnep),
=
" " " "
"ül , "megszentel , " boldog , régi jelentése " szent , az­
után : böjt, vétek, bűn, bocsájt, búcsú, hisz, hit, teremt,
örök.282 Úgyszólván az egész Bibliát le lehetne fordíta­
ni honfoglalás kori magyarságunk nyelvével. A későb­
bi kereszténység főként csak az egyházra, egyházszer­
vezetre hozott új - nagyrészt szláv szavakat. 283 " Po­
gány kori " szókincsünkből jóformán csak a " fiúisten­
re " vonatkozó hit emlékei hiányoznak. Itt kell megem­
lékeznünk két újabb szófejtésünkről, amelyek Álmos
és Árpád nevének új magyarázatát adják.284 Régebben
mindkét nevet úgynevezett óvónévként magyarázták ,
Álmos neve annyit jelentett volna : " a vásáron vett " ,
Árpádé pedig " árpaszemecske " - amelyik az asszo­
nyok meddőség elleni szere volt. Szinte hihetetlen, hogy
a nagyfejedelmek i lyen nevekkel éltek volna. Nos, az
újkeletű magyarázatok : Álmos jelentése : " istentől ka­
pott " , Árpádé pedig " védelmező hős " . M indenesetre
jobban i llenek nagyfejedelmeinkhez, mint a "vásárolt " ,
vagy " Árpácska " .
Folytatva a Teremtőre vonatkozó régi hagyományt,
Anonymusból is bőven idézhetünk példákat : " Álmos
vezér pedig, akinek segítsége a Szentlélek volt . . . " vagy :
Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy " Az I sten győzel­
met adott nekik . . . " - A nógrádi és nyitrai hadj áratnál :
"
" az isteni kegyelem volt velük . Kézai nál azt olvassuk,
hogy a hadbahíváskor " I sten és a magyar nép szava . . . "
szólt a kikiáltók hangján. A Lehel-mondában : " M i a
nagy isten bosszúja vagyunk . . . "
Kétségtelen, hogy forrásaink ban néha több istenről,
bálványokról esik szó. Néhány példa erröl is : H ung
(U ng) váránál a " halhatatlan isteneknek " mutattak be
áldozatot. Liudprand285 úgy ír rólunk, mint akik nem
ismerik a " halhatatlan istent " . Ekkehard Sankt Gallen-i
. történetében a bortól felhevült magyaro k ;,rettenetesen
kiáltoztak isteneikhez " . 285 A " pogánylázadások kal "
összefüggésben krónikásaink állandóan " bálványimá­
dóknak " nevezték a felkelőket.287 Ugyanígy írt róluk
Aeneas Silvius Piccolomini.288
H a az idegen forrásokat nézzük, néhány új kérdéssel
egészül ki a magyar források ellentmondása, például,
amint említettük , I b n Ruszta és Gardizi a magyarokat
tűzimádóknak mondja.
H a a nyelvi kapcsolatok és a történeti kapcsolatok
révén számba jöhető egykorú népeket nézzük, mind­
egyiknél megtaláljuk a mennyben lakó föisten képze­
tét. Akár az obi-ugor Numi-Toremet nézzük, akár a
török-mongol Tengrit - hozzávéve, hogy amint emlí­
tettük, a keresztény térítés egyszerűen átvette honfog­
lalás előtti szavainkat -, ki kell mondanunk, hogy hon­
foglalóink hitvilágában a legfőbb teremtő I sten az e­
gek ura volt, főfejedelmünk pedig, a " kündü " az ő aka­
ratából uralkodott népén. Eppen a kündüvel kapcso-
 latban, akinek neve törökül a " Nap " -ot jelentette,2!P
utalnunk kell arra, hogy az ősmagyar mitológia, amint
azt Kállay Ferenc és I polyi Arnold megsejtette, bele­
ágyazódott a kozmoszba és a földi élet világába. Ebben
a szemléletben " a magyarok tűzimádók " kifejezés ta­
lán a nap imádását jelentette. Ám nem szabad az egy­
korú és egymásnak ellentmondó forrásokat egységbe
erőltetni. Törzseinknek más és más hagyománya Iehe­
tett. A I O. század közepén a prágai vásáron200 hazánk­
ból jött türk, mohamedán és zsidó kereskedők jelentek
meg. Ez a vallások nyelvére lefordítva annyit jelent,
hogy a nagy világvallások képviselői is köztünk éltek,
s nyilván térítettek is. Ezt tudván komolyan kell ven­
nünk az arab források " tűzimádó " jelzőjét, mert az
arab kereskedők, földrajzírók, hittérítők általában pon­
tos feljegyzésekben tájékoztatták környezetüket, mert
érdekük volt a környező népek hiteles megismerése.
Ha mármost nem az egykorú forrásokhoz, hanem a
népi hagyományokhoz fordulunk, hogy megtudhas­
suk : őriztünk-e meg valamit a kereszténység előtti hit­
világunkból, akkor gazdag adattár áll rendelkezésünk­
re. Az egyik legutóbbi összefoglalás nyomán éppen
csak felsorolva keleti hagyatékunkat,291 a következők­
re bukkanun k : az ördög mint teremtő (demiurgos), a
világ teremtése a tengerből felhozott homokból, a nap
és a hold elrablása és megszerzése, a föld a cethal hátán
(Adynál is felmerülő néphagyomány), pünkösdi király,
a lóversenyek, a bikafékezés, a birkózás, a táltosparipa
(gyakran 6-7-8 lábbal), a hősök birkózása (mind mé­
Iyebbre vágja az ellenfelet a földbe), az ember alakú,
sokfejű sárkány, a vashegy a világ tetején. Az ilyenféle
mesebeli megszólítások : " köszönd, hogy öreganyád-
. nak szólítottál " vagy " hol volt, hol nem volt " . A táltos­
hit maradványai a meséinkben és talán az óeurópai
(ugor?) siratóének.
Amint láthatjuk, a néphagyomány sok új vonással
gazdagítja ősi hitvilágunkról szóló ismereteinket. Ide
kell számítanunk még Erdélyi Zsuzsanna új gyűj tését,
amely a népi vallásos énekek ősvilágába vezet. 292
Középkori templomainkban nyomára bukkanunk a
fény és árnyék, a jó és gonosz küzdelmének. Ez az álta­
lános eurázsiai hit mellett főként a perzsa hitvilágban
találja meg pontos párhuzamát (emlékezzünk perzsás
viseletünkre l). Szent László (a fény) és a kun (a sötét­
ség) keresztény köntösben folytatják harcukat temp­
lomaink északi falán. A két sebezhetetlen (vagy a sebet
semmibe vevő) hős küzdelmét az elrabolt leány dönti el.
A haláltalan hősök küzdelmébe bekerül a női elem. Az
tehát, amit Kálmány Lajos a Boldogasszony személyé­
ben ismert fel . Ezek után nem meglepő, ha a Vatikáni
Legendáriumban, a megmentett leány helyén a Boldog­
asszony jelenik meg. Újabban a csíki székelyeknél és a
csángóknál is nyomát találták az istenasszony-tisztelet­
nek a " Babba " holdasszony és a csíksomlyói Mária-kul­
tusz egybefonódásában.:.m Boldogasszonynak az egész
magyar népnél meglévő tisztelete láttán, nem véletlen,
hogy I stván király az országot Szűz Mária védelme alá
helyezte.
Mindezekre a tényekre figyelve határozottan el kell
utasítanunk azt az újabban divatba jött feltételezést,
hogy a magyar " ősvállás " a samánhit lett volna. Két­
ségtelen, hogy a magyar táltos alakjában vannak olyan
jegyek, amelyek a belső-ázsiai samanizmus emlékeivel
egyeznek. Ám legalább annyi vonás van, amelyik elkü­
löníti egymástól a táltos és a samán alakját.m K özös
jellemzők például a foggal való születés, a felesleges
csont, az állatalakban való égi küzdelem, ám a táltos
nem gyógyít, nem emelkedik az ég egymás fölé rétege­
zett tájai ba, nem ejti magát dobszóval vagy itallal révü­
letbe, nem keresi meg a bűnösöket, lopott tárgyakat.
Nem éjszaka űzi mesterségét, hanem napvilág mellett.
Az a felfogásunk, hogy a samánhitben nagy szerepet
játszik a különböző mérgező anyagok által felidézett
látomásvilág,295 de ilyenféle nyomokat táltosainknál
nem találunk. Ők többnyire gyenge idegzetű, külön lá­
tomásokat látó emberek voltak, akik nem sokban kü­
lönböznek. falusi j avasasszonyainktól, bár meglehet,
hogy különös adottságú vagy műveltségű egyéneik a
fejedelmi udvarokban magas méltóságra is juthattak
(mint az avar Bokolabra).296 Napj ainkban is vannak
olyan adottságú emberek, akik például a lopott holmik
nyomára vezetik a nyomozókat. I lyenek szolgálatát
néha még a rendőrség is igénybe veszi. Táltosaink nyil­
ván jól ismerték a gyógyfüveket, és hasznos tanácsok­
kal szolgáltak a betegeknek is, de a táltos sohasem volt
a világnézet vagy az egységes hit megtestesÍtője. Szere­
pe a magyar társadalomban nem lehetett több, mint
nemrégen még a vajákos asszonyoké .
Szerepük részben egybemosódott a jó és rossz ket­
tősségének hitével (fehér és fekete táltos), s a rossz le­
győzésénél ugyanúgy szerepet kapott az Achilles-Ín el­
vágása, akárcsak Szent László és a kun küzdelmében.
A Teremtő alatti rétegekben csak úgy nyüzsögtek a jó
és rontó erők. Kállay és I polyi nagyon jó úton j árt,
amikor a néphagyomány emlékeiben vélte felfedezni e
hiedelemvilág emlékeit. Írott hagyományainkban igen
korán nyoma van táltosainknak. Először I 046-ban is­
merhetünk rá, amikor is a Péter király ellen felkelt " po­
gány " lázadók vezére a békési Vata " fejét megberetvál­
ván és hajából pogány módra három csimbókot ereszt­
vén, elsőnek ajánlotta magát a magyaro k közül az " ör­
dögnek " . Fia pedig, János " táltosokat, nézőket ésjavas­
asszonyokat gyűjtött maga köré, s ezek ördögi éneke­
ket " zengtek az új hit ellen. 297
U gorjunk most jó hétszáz esztendőt, s nézzük, mit
talált Györffy I stván Túrkevejegyzőkönyvében a béké­
si születésű Csu ba Ferencrő1.:Nl Csuba azzal hitegette a
népet, hogy táltos, és meglátja a földbe rejtett kincset,
s aki " azon rossz szemeit csodálatosan forgatja, na­
gyon tudja szóval, sőt énekléssel is tódÍtani a dolgot,
azonban magyar versek mondására csodálatosan nagy
hajlandósága van " .
1 33

1 42 . A fehér ló feláldozása a Feszt y-körkép nyomán készült melszetről
Néprajztudósaink az "égig érő fa " meséjének rovát­
kolt világfájában (ezeket a rovátkákat a kis kanász vág­
ja bele baltájá val a fába, hogy fennebb-fennebb j utha s­
son a nap anyja, a szél anyja, a hold anyja birodalmá­
ba) a samánszertartás emlékét látják. A samán a jurt
közepén felállított, baltával berovátkolt fán fennebb és
1 34
·
..."':
fennebb menve jut el az ég mind magasabb rétegei-
. be.2» Bár a magyar táltos szerepe egészen más, lehetsé­
ges, hogy néhány nemzetségünk ben és néprészünkben
valóban megvolt az ázsiai samánhittel rokonítható tál­
tos-képzet is
.•
Az ősvallási elemek kutatásában állandó kérdőjelet
jelent, hogy vajon a honfoglalás korában élő hitet jelen­
tettek-e, vagy csupán mesévé, mondává alakult emlé­
keket ? Ez utóbbira két kitűnő példánk van : a csoda­
szarvas-m o nda és a turul-monda.:m
Mindkét mondánk őskori eredetű, és a totemhit vilá­
gába vezet vissza, tehát szinte az ősemberi eszmélés
szintjére. Csakhogy mindkét monda lejegyzéséből vilá­
gosan látható, hogy csak mint a múlt mesés emlékét
őrizték, s nem mint eleven totemhitet. A szarvasmon­
dában például a krónikás megkerüli azt az alapot, hogy
az üldőzőtt szarvas maga volt az ősanya, s ehelyett szin­
te vezetőállattá halványítja. A turul-mondában pedig
1 35
1 43. Mesés állat küzdelem a nagyszentmikló i kincs 2. korsójáról 1 44. Az életfás anarcsi korong

1 45 . Az " égberagadás " a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójáról

nem a turul (az ősapa) termékenyíti meg Emesét, ha­
nem ő már áldott állapotban volt. A monda lejegyzésé­
nek korára kihalt tehát az a hit, hogy a szarvas ősi
istenasszony volt, a turul meg ősapa. Mindenesetre a
turul rákerült Attilának és Árpádnak címerére. Egyik
kiváló kutatónk felfedezte, hogy a honfoglaló magyar
nemzetségek címerében mindig vannak állatok iS,:m a
nemzetségeknek tehát ugyanúgy az őskorba visszanyú­
ló eredetmondáik voltak, akárcsak az Árpádoknak.
A székelyek - hitük szerint - a fehér lótól származná­
nak,:m arról is hírt kapunk, mintha a magyar királyok
zászlójában fehér ló lett volna a címer.:m
Néprajzkutatóink népmeséinkben fedeztek fel az ősi
múltból megőrzött elemeket. I lyen népmeséink : az égig
érő fa, a kancatejfürdő és a kacsalábon forgó kastély.
Ám éppen a mesékkel kapcsolatban fel kell figyelnünk
tényekre, amelyek alól Árpád magyarjai sem képeztek
kivételt. Nevezetesen arra, hogy a sokféle " ősvallási "
elemek az emberi eszmélés és a társadalmi fejlődés kü­
lönböző fokain egymástól függetlenül is létrejöhetnek.
H asonló gondolatokat fogalmaz meg Wundt ( Elemen­
targedanke) és Jung az archetípus elméletben. A lényeg
az, hogy ezek a hiedelmek nem egy-egy nép sajátjai,
hanem a népekben élő humánum változatai. Ilyenkép­
pen a " magyar őshit" tényeire is különböző népek hit­
világából kapunk visszhangot. Az egykori ősi Eurázsia
emléktöredékei bukkannak fel különböző formákban,
hol nálunk, hol szomszédainknál, hol pedig távoli vidé­
kek népeinél. Éppen ezért nehéz a sajátosan magyart
kiszűrni emlékeinkből. Pedig bizonyosan volt a hitek­
nek olyan felhangja, amely éppen csak nálunk fej lődött
ki . I lyen értelemben beszélhetünk a " magyaro k I stené­
ről " , meg nyilván egy sereg más dologról, amelyeknek
abban a fejezetben kellene helyet kapniuk, amelyik ar­
ról szól, ami bizonyosan megvolt, de nyoma veszett.
Az " őshit " -nek még egy vonásáról kell megemlékez­
nünk. Egyik fiatalon meghalt néprajzosunk figyelt fel
arra, hogy a felmelegedett levegőnek van egyfajta játé­
ka, amely távoli dolgokat felnagyítva, tükörképként
mutat fel az ámuló embernek : a délibáb.:nI- Ó riások,
fordított képek, ménesek, gulyák kápráznak " tündéri
képet " az ember előtt a fényes levegőégben.
Az új - keresztény - egyház természetesen nem küz­
dött az " orvostudomány " ellen, amelyet mi hajlandók
vagyunk " babonának" bélyegezni. A füvek erejének,
gyógyhatásának semmi köze nem volt a vallási képze­
tekhez, nyilván az új hit papjai is éltek vele. Egyik legta-
nulságosabb példánk erre a magyarszentpáli (Kolozs
megye) 1 3 . századi pillérfő,DS amelynek faragványán
egy meztelen nőszemély ocsmány módon m utogatja
szemérmét - az oltáriszentséget fenyegető rontás elhá­
rítására. Ugyanilyen mozdulattal igyekezett az ellenség
erejét megtörni I06 3 -ban a Nándorfehérvárt ostromló
bizánci sereg ellen egy magyar varázslóasszony. Az,
hogy ez a szemérmetlen mozdulat a templomba is beke­
rült, mutatja, hogy a varázslat, a gyógyítás, a varázslat
elleni védekezés bizonyos formái akkor " tudomány­
nak " számítottak, aminek a hitvalláshoz semmi köze
nem volt.
J E GYZET A K E RESZTÉNYS É G
FELVÉTELÉ H EZ
ÉS A " POGÁNY LÁZADÁSOKHOZ "
A forrásokból és a középkori harcok leírásából nyil­
vánvaló, hogy a szemben álló felek mennyei hatalma­
kat hívtak segítségül. Ez egészen világos Liudprandnak
a merseburgi csatáról adott leírásában, amikor is a ke­
resztények Kyrie eleison, " I sten irgalmazz " , a magya­
rok pedig " ocsmány és ördögi hui, hui " kiáltással ron­
tottak egymásnak.DS A csaták igazi győztese a segítsé­
gül hívott égi segedelem volt ! A magyarok vereségei
ezek szerint a Kyrie eleisonos I sten győzelmét jelentet­
ték. Géza és I stván hadseregük újjászervezésekor átvet­
ték a "modern " nyugati fegyverzetet (pl . a kétélű k ar­
dokat és az egész harcmodort), és szinte kényszerítő
erővel következett, hogy át kellett térniük a "győztes
isten" hitére. Voltaképpen ez készítette elő a keresz­
ténységet, ami nem különbözött lényeges vonásokban
az óhittől. A Vata-kori lázadások nyilván nem a hit,
hanem a szervezet és a tizedek ellen folytak elsősorban.
Nem teológiai kérdések robbantották ki az ellenállást,
hanem az egyház világi hatalma és az adórendszer !
Kevés a biztos ismeretünk a Teremtő alsóbbrendű
segítőerőinek megrajzolásához. E tekintetben I polyira,
Kállayra, Dienes I stvánra, Diószegi táltos-kutatásaira,
Erdélyi Zsuzsanna egyházi szövegeire kell hagyatkoz­
nunk, továbbá arra a csodálatos munkára, amelyet Bá­
lint Sándor hagyott reánk.:m A jövendő kutatónemze­
dék feladata, hogy ezen a téren is eljusson a bizonyos­
ság határáig.
8.j ARRÓL, AMI EGYKOR MEGVOLT,
DE ELENYÉSZETT
Aki a múltat akként képzelné el, hogy sokkal kezdetle­
gesebb volt a mánál - tévedne ! Minden kor mindent
tudott, amire szüksége volt ! A múlt tehát nem azonos
azzal, ami megmaradt belőle : nem házalaprajz, kemen­
ce, árok, nyereg, zabla, szablya, cserépüst, karperec,
fülbevaló, lószerszám és fegyverzet, bár ezek is beletar­
toztak az egykori életbe. A múlt a mindennapi élet és
munka, meg álmodozás, rettegés, felszabadult öröm és
sötét félelem, szerelem és bánat, születés, menyegző,
halál és másvilág. Ha csak a leletek ből kísérelnők meg
újjáalkotni a múltat, úgy j árnánk, mintha egy döglött
bogár páncélját írnók le, elemeznők pontos és higgadt
megfigyelésekkel, csak éppen az élőlény h iányoznék
munkánkból, az, amely a maga képére és hasonlatossá­
gára alkotta meg a páncélzatot, a lábak csodás finom­
ságú ízületeit, a tapogatók érzékeny rendszerét - hogy
mindez az életet szolgálja. Nos, ez az élet dermedt meg
a leletekben, ezt kellene valahogyan megközelítenünk,
hogy el tudjuk képzelni magunkban őseink minden­
napját, gondolatvilágát, kétkezi munkáját. Ez az újjá­
alkotás nem lehet a képzelet felelőtlen játéka, hanem a
valóságot kell megközelítse. A cím, amelyet a fejezet
élére tettünk, nem egészen pontos, mert maradtak árul­
kodó jelek, pl. egy-egy telepen, vagy sírban lévő állat­
csontok, vagy maga az állatnév. De a legfontosabb,
hogy mai napig is élnek egykori állatai nk, s azok termé­
szete nem változott. M árpedig az a régi népi tudás,
amiről írunk, éppen a vadászat, a halászat, a tenyésztés
az állatok természetéhez idomult, szintehogy arra fe­
lelt. Ekként hatalmas ismeretanyag birtokába jutunk,
a "jelentéktelen " emlékrögökből kézzelfoghatóan bon­
takozik ki a régi magyarok mindennapi élete. U gyan­
ezzel a módszerrel tudhatunk meg sok mindent mester­
embereinkről is, mint ahogyan néhány példát láthat­
tunk is már a könyv folyamán.
Egy példán szeretném megmutatni, hogy m ilyen mó­
don közeledhetünk honfoglalóink életének megismeré­
séhez.
A korai telepeken talált állatcsontokból nyilvánva­
ló, hogy őseink nagymértékben tenyésztették a juho­
kat.J:ll Ez eddig rendben van, egy adattal több, de sem­
mi más ! Pedig figyelnünk kell arra, hogy a j uh mely
részeit adták a halottnak . Az étkezés szabályai ugyanis
szigorúan kötöttek a nemzetségi társadalmakban, s
ugyanezt látjuk a magyar pásztorrendben is. Megfigyel­
hetjük, hogy őseink kitűnően ismerték a j uh bonctanát,
mert az ízületek sértetlenül kerültek ki a feldarabolás­
ból. A leletek ből kiolvashatjuk, hogy a juh tej és az ab-
1 38
ból készült harapnivaló a mai napig pásztoraink fő ele­
dele. De hát mi az, ami egykor megvolt, és később nyo­
ma veszett ? Íme :
A juh tenyésztését elsősorban a tej, a hús, a gyapjú és
az irha indokolta. A j uhokat tavasszal, a bárányokat
nyáron nyírták. A bőr pedig ködmönnek, szűrnek ki­
készítve, szőrével kifelé vagy befelé fordítva, védett hi­
degtől-melegtől. Más jellegű bőrruháink is nevezetesek
voltak egészen a középkorig, akkor szorítj a ki őket a
vászon, a kelme. Báránybőrből készült a legtöbbször
dudái nk bőrzsákja. Dudáinkról a késő avar-onogur
leletek vallanak, kettős sípjuk dudasíp volt. Az avar
muzsikusok nyilván átélték a hatalom bukását, majd
régi népüknek és új uraiknak muzsikáltak.
Öseink a finomabb - hasi - bőrből vágtá k k i a rátétes
mintákat, amelyeket színezve bélhúrral vagy lenfonál­
lal varrtak rá az alapanyagra. A hullott jószág bőrét is
megbecsülték, a belekből kiváló húrok készültek az íj­
hoz.
A juh húsa finom eledelnek számíthatott akkor is,
elkészítését nem ismerjük, de megfőzve, apró darabok­
ra vagdalva, s napon megszárítva, konzervként szol­
gált hosszú útra, vagy az élelmiszer fogytán. Néha porí­
tották, és zacskóban (leginkább kostökben) vitték ma­
gukkal.:IP Ajuh zsiradék a (faggya) élvezetes étel volt, és
zsírozásra, puhításra is használták. A juhcsontokból
gyöngyök és j átékkockák is készültek. K ülön érték volt
a kostök, amelyből egykor élelmiszeres zacskót, ké­
sőbb dohányzacskó t is készítettek. A történeti állattan
szakértői kiderítették, hogy honfoglalás kori lovaink
a hozzáértő faj nemesítés eredményei. 310 Feltehetjük,
hogy juhállományukat is tervszerű kiválasztással ne­
mesítették, gyapjuk és húsuk miatt. Az erdők közelé­
ben a juhokat télen makkoltatásra a bükkösökbe haj­
tották. Az Alföldön más volt a legeltetés, teleltetés üte­
me. Amikor a száraz hőségben a legelők leromlottak,
éppen akkor húzódott le a kora nyári árvíz az árterüle­
tekről, és adta át helyét az üde, zöld fünek. Télen vi­
szont az erősebben nedves rétek örökzöld mezői voltak
alkalmasak a legeltetésre. Ha a juh egyszerre sok zöld
takarmányt eszik, akkor felfúvódik. A hazai j uhászok
ilyenkor megkergetik az állatot, s ez elindítja a levegő
kiáramlását. Nyilván régen is így volt. A j uhok számá­
ra a telelők a nádasok voltak, mert a nád alomnak is jó,
mivel a juh nagyon szereti a levelét, meg a kisebb cser­
jék fiatalabb hajtásait. Nyáron pedig szigetekre, lápok­
ra hajtották a j ószágot. A rétközi legeltetésben nagy
veszedelmet jelentettek a réti farkasok. Ellenük a pász-
' 46. Honfoglalás kori kos
torok az ólmos botokkal és komondorokkal védekez­
tek.311
A legeltetési rend alkalmazkodott az állatok termé­
szetéhez. Legeltetéskor, költözködéskor a juhnyáj ma­
radt mindig utolsónak (letelepedettnél a disznó), mert
utána más állat már nem ment rá a mezőre. Ajuh ugyan­
is szinte kiharapta a füvet. Télen is először a lovakat
engedték a legelőre, hogy patájukkal feltörjék a havat
borító jégréteget, és alóla kikaparhassák a füvet. A lo­
vak után jöttek a többi állatok, utoljára a juh. Régente
a magyar juhot is ridegen tartották : istállót nem ismert,
télen-nyáron esőben-fagyban egyaránt a szabadban
volt, akárcsak vele együtt a j uhászok.
Éppen, mert itt a természet két jelenségének (ju h és
ember) kapcsolatáról van szó, ez mindenkor nagyj ából
egyforma. A j uhásznak ismernie kellett a legelő füvét,
melyik az, amit a juh szeret, s melyiket hagyja legeletle­
nül. A juh gyógyításakor is felhasználta növénytani
tudását.
Íme az ásatási jelentés egyetlen mondata, hogyan ol­
dódik fel életté, tapasztalattá, munkává. Mert nemcsak
az ember szelídítette magához a j uhot, hanem az is " a
maga képére és hasonlatosságára " formálta át az em­
bert.
Szólnunk kell még az eszközökről, amelyek a juhte­
nyésztés elmaradhatatlan velejárói. A bekerített kert-
ről (esztena, karám), amelybe éjjelre terelték a juhokat a
farkasok ellen, s hogy szét ne széledjenek. A juhnyí­
ró ollóról, a pásztorbotról : éppolyan elmaradhatatlan
munkaeszköze volt a juhásznak, akárcsak a fejőedény.
Ez utóbbiról bővebben kell beszélnünk, bár a mellékelt
fénykép minden magyarázgatásnál többet mond.
Régebben úgy vélték, hogy cserépüstjeinket a hon­
foglalók hozták a Kárpát-medencébe. Ma azonban
már hiteles késő avar kori példányait is ismerjük. 1 0- 1 5
literes űrtartalmú nagy edények, amelyek majdnem
gömbfenekűek és széles belső peremük van. Ez két el­
lentétes oldalon kitüremlik, és itt 2-2 lyuk járja át a
peremeket. Fontos megfigyelés, hogy az esetek nagy
számában a két lyukon semmiféle kopás nincsen, a lyu­
kasztás következtében kitüremlő agyag- " varratok "
sértetlenek. Ez annyit jelent, hogy az edények nagy ré­
szét nem felfüggesztve használták. Az edények egy ré­
szének alja kormos, ezeket tehát vasháromlábakon a
tűz fölé akasztották, más részükön nyoma sincsen sem­
miféle tüzelésnek. Vannak olyanok is, amelyeken a lyu­
kasztás nem üti át a peremet, csak bemélyül a felületbe.
M indebből nyilvánvaló, hogy a cserépüstöknek több­
féle szerepük volt. Szőke Béla például halleves-főző üs­
tökre gondolt.
E cserépbográcsok egy része bizonyosan fejőedény
lehetett. I l yen fejőedényt mind a mai napig használnak
1 39
1 47. Ü stök

1 48. A szék i j uhászok fejés közben

a széki (egykor Szolnok-Doboka megye, ma Sic, Ro­
mánia) juhászok . Igaz, manapság már fából készül, de
szerkezete egyezik a cserépbográcsokéval. Két füle 2-2
lyuk kal át van fúrva, és ezeken a lyukakon átvezető
zsineg a fejőedény közepén a levegőben egy kis csuprot,
szilkét tart. A tejet ebbe a szilkébe fejik, és az innen
csurog le az edénybe, ezáltal el lehet kerülni a túlhaboso­
dást. Mivel egy-egy juh átlagos tejhozama napi I -4 dl, a
cserépbogrács 3 0-40 juh tejét fogadhatta magába.
A fentiekből is látszik, szó sem lehet arról, hogy a
népből bárki bármikor j uhászna k állhatott, őrzője­
gondozója lehetett volna a nyájnak. A juhászat szakér­
telmet kívánt, nemcsak az állattal, hanem a gyapjúval,
a tejjel való foglalatosság volt. Tehéntejből - de fel tehe­
tőlegjuhtejből is - készült a tarhó, amolyanjoghurtsze­
rű eledel.312 Ez biztosan ősi soron való örökségünk .
Nyilván túró t is készítettek megalvadtjuhtejből, é s azt
zacskókban tárolták, amit rendszerint fiatal bárányok
gyomrából készítettek.
A juhászok rendjének akkor is bizonyára megvoltak
a rangjai, foglalatosságai, úgy, mint később, mind a
mal napig.
Mivel pedig a honfoglalók vezető nemzetségei nagy­
családos rendben éltek, tanulságos lesz áttekinteni a
nagycsaládi juhtenyésztés néhány mozzanatát, mert ez
szépen egészíti ki az eddig elmondottakat. A nagycsa­
ládi juhtenyésztést a magyar nép palóc ágánál figyelte
meg egyik néprajzkutatónk . Például egy négy felnőtt
férfit számláló nagycsalád állatállománya az I 7 62-es
évben : r o ökör, 3 0 ló, 6 tehén, 8 borjú, 25 disznó és 5 0
juh. A nagycsalád feje vezette a juhtenyésztést, ő gon­
doskodott legelőről és fedélről. A szaporítás időpontjá­
nak kijelölése is az ő dolga volt, hogy az ellés kedvező
időben következzék be. Az öreg gazda gondoskodott a
juhok gyógyításáról is, hiszen ő ismerte legjobban a
gyógyfüvek természetét. Az asszonynép feladata volt
a tej feldolgozása. A felnövő fiatalságra elsősorban a
nyájak őrzését bízták, a fiúk végezték az ivartalanítást,
a herélést foggal hajtották végre.
A j uhokkal, állatokkal való törődés szinte megszab­
ta a nagycsalád mindennapját. A legeltetés a mezőkön
és az erdőkben folyt. A nyarat a nyáj az erdők tisztásain
töltötte, füvet, gombákat és friss hajtásokat legelt, a
pásztor gyakran vágott leveles ágakat is j uhai számá­
ra.313 Éjjelre karámokba terelték az állatokat. A juhá­
szok legjobb segítőtársa a nagy, fehér komondor volt,
ez számított a legjobb juhászkutyának. Később a nyu­
gati juhfajtáknál előforduló kergeséget a j uhászok agy­
műtéttel (trepanáció) gyógyították nagy eredménnyel ;
ez a betegség azonban honfoglalás kori juhainknál is­
meretlen volt.314 Ő sszel általában hetenként vágtak le
egy juhot, s ez tartott a disznóölésig.
Ajuhnyírás technikáját apáról fiúra örökölték, a sajt
és a túró készítése is a j uhászok dolga volt, általában
csak a család számára dolgoztak, s ebbe a munkába az
asszonyokat is belevonták . A túrót faedényekben tar­
tották, és mogyoró- vagy szőlőlevelekkel takarták be,
nehéz kövekkel nyomtatták meg.
A juh és a bárány bundáját szinte egyben nyúzták le,
úgy, hogy a hátsó lábát felvágták és a bőr alá fújtak, s
az lassan levált a testről . 315 A mésszel és sós vízzel meg­
dolgozott bőröket kifeszítve, fakalapáccsal tovább pu­
hították. A fiatal bárányok bőrét kezük közt dörzsöl­
ték, hogy finom bőrt kapjanak. Ruhák, kesztyűk , kucs­
mák készültek a kikészített anyagból .
Mindezek a dolgok szervesen következnek a juh tar­
tás ból, és mindenütt megvannak, ahol juhot tenyészte­
nek .
Ugyanilyen gazdag tapasztalatok bontakoznak ki a
kecske-, szarvasmarha-, ló-, baromfi- és disznótartás
rendjéből is. Néprajzkutatóink az adatokat jórészt ösz­
szegyűj tötték, de hiányzik még a régészeti tapasztala­
tokkal való egyeztetésük . Az állattartás mellett a föld­
művelés szabta meg elődeink mindennapjának rendjét,
óráról órára, napról napra, hétről hétre, hónapról hó­
napra és évről évre. Eközben lett a gyermekből felnőtt,
majd öreg, s ez kísérte el még sírjába is ( " ételmellékle­
tek " ) . Nemcsak a földi életet szabályozta mindez, ha­
nem ennek jegyében alakult a hitvilág is, s nyilván en­
nek gondja szabadult fel az álmokban, amelyek azon­
ban végleg elenyésztek az időben.
Tegyük még mindehhez hozzá, hogy a honfoglalás
kori állatfajták tudatos tenyésztés eredményei. Erről
csak itt-ott tudunk valamit, amit e könyv szövegében
megtalálhat az olvasó.
A juhtartáshoz hasonló tenni- s tudnivalókat felso­
rolhatnók korai telepeinken talált szarvasmarha lelete­
inkkel összefüggésben is. Éppen csak ízelítő ül néhány
dolog, ami együtt jár a szarvasmarhatartással :316 iga­
erő, trágya, tejtermék, a külterjes vagy belterjes (istál­
lózó) tartás, az erdei tisztások kihasználása, az itatás
megoldása, a füveken kívül a gyertyánfa- és tölgyfale­
vél mint állateledel. Az irtásföldek legeltetése, a gulyás
és juhász hivatásra való nevelése, a mesterség öröklő­
dése a családokban. A kürt (és díszítése), a karikás os­
tor készítése és használata, a marha bőrének sokirányú
felhasználása, a kés, bicska és üst szerepe, az állattar­
tással kapcsolatos eljárások (babonák). A téli takar­
mány begyűj tése, tárolása, adagolása, főként az édes
füvek kaszálása. Az állatok tisztántartása, a trágyagaz­
dálkodás, az állatgyógyászat és az ellések levezetése.
A borjak elválasztása, a szarvak megformálása, a tej­
termékek készítése stb. stb . , mint ahogyan ezekről több
néprajzi tanulmányban, legutóbb Petercsák Tivadar­
nak Népi szarvasmarhatartás a zempléni hegyközben
című könyvében bőven olvashatunk .
A tárgyak tárgyalásakor rövid áttekintést adtunk
arról, hogy mi mindent tudunk, s mit nem tudunk a
kovács, íjas, nyerges, ötvös, ács, fazekas és más mester­
ségekről.
1 41
 Itt most függelékként szóljunk még egy teljesen le­
tűnt, s egykor szépségesen virágzott mesterségről : a ló­
szőrmunkákról. Néprajzunkban gazdag emlékei van­
nak. Mesterei elsősorban a lóval foglalkozók, mint pél­
dául a csikós, a kocsis. Régebben az erős, hajlékony és
szinte elszakíthatatlan lószőrből sok hasznos tárgyat
fontak (fék, kötél, ostor, béklyó), de olyanokat is, ame­
lyek hasznos voltukon túl díszként is szolgáltak. I lyen
például a tűtartó, amelynek közepe fából, madárcsont­
ból vagy tollból készült, s ezt fonták körül gazdagon
lószőrrel. Ezenkívül gyűrűket, nyakékeket és függőket
is készítettek lószőrből. Ezek készítésmódj a, művészi
jellege olyan magas fokú, hogy még a hivatásos gomb­
kötőkét is túlszárnyalja, s ez a tény egyúttal történeti
múltját is bizonyítja.
Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy
míg a késő avar (onogur-magyar) női sírokban igen sok
csont tűtartót találunk, k öztük néha gyönyörűen esz­
tergályozottakat iS,317 Árpád népe magyar asszonyai­
nak végső nyughelyeiről ezek hiányoznak. A díszítetlen
csontcsöveknél gondolhatunk arra, hogy azokat a fér­
fiak lószőrfonatokkal tették szemet gyönyörködtetővé,
szerelmüknek, mátkáj uknak ajándékba adva. A ma­
gyar asszonyoknál (Arpád népénél) talán azért nem
1 42
találunk a sírokban tűtartókat (hogy voltak, az bizo­
nyos), mert például bodzafából készültek, és a földben
- lószőrdíszükkel együtt - elenyésztek.
Egy-egy lószőrből készült mestermunka (például a
lószerszám homlokdísze vagy pofacsüngője) mind a
mai napig ámulatba ejti a szemlélőt. Mennyi mindent
emésztett el a temető földje ! Nyilván ismerték a ló far­
kának sokféle, néha művészi szépségű befonását is, is­
merik ezt a mai napig.
Ha mindezt észben tartjuk, akkor láthatjuk igazán,
hogy honfoglalóink műveltsége, művészete még feltá­
ratlan, róluk szólva csak laza vázlatokkal kell megelé­
gednün k . I sten tudja, mi minden veszett el a vadász
tudásából, hiszen nem volt elegendő az, hogy fegyvere,
sólyma első rangú volt, ügyessége beidegződött, hanem
ismernie kellett a vad természetét, és ehhez kellett alkal­
maznia vadászfogásait. A következőkben hiteles ada­
tok hiányában a sírokban és telepeken talált állatcson­
tokat " szólaltatjuk " meg, a vadállatok természetének
rajzoljuk fel néhány vonását, hogy fogalmat alkothas­
sunk arról, hogy a természetnek milyen elmélyült isme­
rete kellett a sikeres vadászathoz, amely fegyverrel, hu­
rokkal, csapdával, hálóval, sőt időnként puszta kézzel
folyt. Kérdés az is, hogy kinek volt szabad vadásznia ?
1 49 . a-b. A honfoglalók jószágai
Erre nem tudunk felelni. A korai középkorban e tevé­
kenység már az urak dolga volt, a földmíves, a jobbágy
legfeljebb ha orvvadász lehetett, de ha rajtakapták, sú­
Iyosan megbüntették. K rónikáink természetesen csak
fejedelmeinkről és főrangúinkról írnak. Így az ősapa
Nimród, Kus fia " erős vadász volt " . Hunor és M agyar
is vadászni indulnak a szülői háztól. A honfoglalók
vadászatáról is gyakran hallun k . Géza nagyfejedelem
az Igyfon erdejében vadászik, Szent László pedig Vá­
rad alatt, a Körös folyónál. Álmos herceg is a szüntelen
vadászatban lelte örömét, nagyon szeretett a Bakony­
ban solymászni. Az ásatások során az ismert nagyva­
dak csontjai előkerültek, ennek alapján adunk tallózó
áttekintést vadjainkról .318
A bölény.319 A kifejlett bika magassága felért egy
magas férfiéval, súlya 6-8 mázsa volt. Megsebezve, fel­
dühítve borzalmas erejű ellenfél lehetett. Nyáron és
ősszel nedves erdei helyeken tanyázott, télen a száraz
erdőkbe húzódott. Az öregebbje magányosan járt, a
fiatalok télen-nyáron kisebb-nagyobb csordában lege­
lésztek. A hímek élethalálharcokat vívtak a nősténye­
kért. Mindezt és még sok apróbb megfigyelés eredmé­
nyét jól kellett tudnia a vadásznak ahhoz, hogy ered­
ményesen mérkőzhessék e nemes vaddal. Erdélyben jó
kétszáz éve ejtették el az utolsó bölény t.
A Képes Krónika honfoglalás-képén Árpád aranyve­
retű ivókürtöt emel az ég felé. Az ivókürtök anyaga
rendszerint bölényszarv lehetett, gazdája vadászatá­
nak büszke emlékeként.
A másik nagy vad, amelynek elej tése nagy dicsőséget
szerzett, a vaddisznó volt (a besenyő Thonuzoba neve
annyit jelent, mint " vaddisznó atya " ) . 3al A mocsarakat
is könnyen j árta, mert hasított patája akadályozta az
elmerülést. Finom húsáért, meleg bundáj áért, agyará­
ért vadászták. K ondákban járt, mindenevő volt, ké­
sőbb a vetések, termesztett növények pusztítója lett.
Agyaraival támadójának combját hasítja fel . Ezt hasz­
nálja fegyverként a nőstényért való viaskodásban is.
A nagy erejű barna medve vadászata is bátorságot,
erőt, a vad fortélyának ismeretét kívánta meg. Mivel
kiváló szaglású erdei vad volt, csak szél ellenében Iehe­
tett közel férkőzni hozzá . Nősténye szállását gyönyö­
rűen kibélelte. Telente egy vagy két hónapra téli álmot
aludt. Vadászata igen sok veszedelemmel j árt, a meg­
sebzett medve felállva támadt, hogy a vadászt átölel­
hesse, összeroppanthassa. E másfél-kétmázsás vadat
húsáért szerették, bundájáért becsülték.
Az erdei szarvas elejtés€ is büszkesége volt a vadász­
embernek . A szarvas nyáron lomberdőkben él, télen
levonul a völgyekbe. Nász idejekor igen veszélyes, le­
hajtott fejjel, szúró agancsaival villámgyorsan támad.
Egyebekben gombaféléket, fakérget és füvek et eszik.
Nemcsak az ember az ellensége, de a nagyragadozók is.
Afarkas elejtése is dicsőséget szerzett elejtőjének . Ez
az állat a magányos, csendes helyeket szereti, a dús
1 44
erdőkben és a pusztán kódorog. Prémes és szárnyas
vadakra vadászik, az embert általában kerüli. A vér­
szagra megvadul, a kutyával gyűlölik egymást, s ezt
használják ki a vadászok, amikor vadászkutyákkal ha­
lálra kergetik . Húsa ehetetlen, bár néhány ősszibériai
nép él vele. Elsősorban télidőben vadásszák, meghozzá
bundájáért.
Nagyobb erdők vadja az éjjeli rabló, a hiúz. Kifino­
mult hallása van, és ha támad, elsősorban az ütőeret
harapja szét. Jóllakottan is ráveti magát áldozatára,
ilyenkor annak vérét szívj a ki. Veszedelmes ragadozó,
s éppen ezért elej tése hírnevet jelentett vadászának.
Ugyancsak bundájáért vadászták a rókát. A róka
erdőlakó állat, és bundájának színe alkalmazkodik a
környezethez. Általában éjszakai rabló, fiatal őzet,
nyulat, vízimadarakat támad meg, de a cserebogara­
kat, egereket sem veti meg. Nem társas lény, ellensége
elsősorban a farkas meg a kutya és természetesen a
vadász, de a szoptató nőstényrókát a kutyák nem tá­
madják meg. A sas és az ölyv a rókafiakat rabolja el.
A veszett róka, akárcsak a kutya, ellensége minden ele­
vennek.
A villámgyors nyúl, a fá cán afajd is kedvelt vadász­
,
zsákmánya volt őseinknek, nemkülönben a ritka vízi­
madarak, értékes tolluk miatt.
A vadászat legősibb formáját - amint néprajzkuta­
tóink kimutatták - a különféle csapdák, vermek, hur­
kok alkotják. Ezeket a vad ú tjába, forrásokhoz, pata­
kokhoz vonuló szomjas vadak ösvényeinél állították
fel Árpád magyarjai.
Csak a leggyakoribb vadászott állatokról adtunk
tallózó beszámolót, vázlatosan ismertetve természetü­
ket, amiket a vadásznak töviről hegyire kellett ismer­
nie. De talán ez is elegendő volt annak érzékeltetésére,
hogy mennyi tudás, tapasztalat, megfigyelés kellett az
eredményes vadászathoz, nem is beszélve a néha halál­
megvető bátorságról. Igen, az emberek tudásmennyi­
sége, agyvelejük befogadóképessége általában minden
korban egyfornla, csak a tudás tartalma más és más a
művelődési köröknek megfelelően. Egy-egy ilyen "pri­
mitív" vadász tudásanyaga felért egy-egy művelt euró­
pai emberével, csak a tudás természete volt más !
Tallózzunk tovább azon a területen, ami bizonyosan
létezett, csak éppenhogy elenyészett az időben. Sajnos
semmi emléke nem maradt például méhészetünk­
nek,321 népi gyógyászatunknak, pedig eljárásai ott lap­
panganak az úgynevezett " babonáink " között. Ezek
nagy része sok százados, évezredes tapasztalat termé­
ke, és nem köthető egyetlen nép örökölt tudásához.
Berde K ároly,322 a magyar bőrgyógyászat nagy meste­
re például kitűnő könyvet írt a Magyar nép dermatoló­
giája címmel, amelyben sorra veszi az úgynevezett " ba­
bonás eljárásokat " , megvizsgál ván, hogy mi az, ami
megtartandó belőlük, és mi az, ami káros. Kiderült,
hogy népi gyógymódjaink nagy része igen hasznos és
hatásos. Mi az alábbiakban egy magyar-román vegyes
lakosságú faluban végzett gyűj tés eredményei vel szem­
léltetjük a népi tudás gazdagságát. A gyűjtő323 körül­
belül százötven gyógymódot, illetve kezelést jegyzett
fel, a következő csoportokban : szerelem, terhesség,
szülés, gyermekágy, kisgyermek-gondozás, érzékszer­
vek betegsége, ideg-, légzö-, emésztőrendszeri zavarok,
baleset, kozmetika, sajátos esetek, halál. Ezek mind­
egyike annyira az emberélet sajátja, hogy nem kétséges,
velük kapcsolatban a honfoglalók is ismertek kezelési,
gyógyítási eljárásokat. Íme néhány a gyógymódok és
anyagok közül. Például a visszaj áró halottól való féle­
lemnek régészeti vetülete is van : mikor a halottat kivi­
szik a háztól, egy cserépfazekat el törnek az udvaron,
azután meg gallyat dobnak a sírra, a szemfedőnek egy
darabját pedig elégetik .
A z almafa gyümölcse hasfogó, a cseresznye szárából
fött teát vesebántalmak esetén isszák a falu lakói, a
fenyőfa fözetét visszérgyulladás, reuma ellen használ­
ják, a tölgyfa levelének teáját magzatelhajtásra tartják
jónak. A búza szalmája szemölcs, a fokhagyma fülfájás
és szemölcs ellen szolgál, a savanyú káposzta levele a
megrándult ínra és a megfagyott testrészre hasznos, a
len megtört magjának lisztjét tályogra szórják. A far­
kasalma levelét sebre teszik, a kutyatej eltört szárának
nedvével mosakodnak a leányok, hogy szebb legyen az
arcuk bőre, de tudják, hogy ez veszélyes. A szamártö­
visbői készült főzet a szamárköhögésre jó, a körisbogár
pedig a veszettség ellen. A szarvasbogár szarvából és
páncéljából készült fözet szerelemkeltö. A leányvér a
fiú italába töltve örökre odaköti a fiút.
Így megy ez tovább, szinte a végtelenségig. A gyógy­
módok, gyógyírek és -szerek legtöbbje ismeretes a nem­
zetközi népkutatásból. Mindebböl pedig egyetlen hite­
les adat sem maradt meg Árpád magyarj ainak korából,
pedig bizonyos, hogy százszámra halmozódott a ta­
pasztalat a betegség megelőzése és gyógyítása körül.
Különösen értékes lenne, ha tudnánk valamit a mun­
kafolyamatokkal kapcsolatos " babonákról " . Mert a
munka (szántás, vetés, aratás, kenyérsütés, gyógyítás
stb.) nemcsak attól függ, hogy rátermetten végzi-e az
illető a munkát, hanem attól is, hogy elvégezte-e a " va­
rázsszertartásokat " .
Sok ilyen " nem tudom " sürűsödik tehát az élet, a
mesterség, a betegség, a gyógyítás, az ünnepek (szüle­
tés, házasság, halál) és az élet minden megnyilvánulása
körül. Ezek nélkül, a " csak biztos adatokra építő " hon­
foglalás kori művelődéstörténet csak élettelen váz ma­
radna, szinte azt mondhatnók, hogy "hiteles adatokra
épülő " önkéntelen történelemhamisítás. Mert - ismé­
teljük - a múlt nem azonos azzal, ami megmaradt be­
lőle.
Bár a felgyői és azóta lezaj lott ásatások teljesen új
fénybe helyezték honfoglalás kori falvainkat, de azért
még sok itt is az olyan dolog, ami megvolt, ám nyo-
ma veszett. A kertek és az " életek " (lakóházak, gazda­
sági épületek) laza tömörüléséből álló faluban nyilván
megvolt a gazdagok jurtjainak " szege" és a szegénysor.
Egy-egy nemzetség települését illetően jelentősek Tari
László felismerései. Ő Csongrád és Felgyő környéké­
nek régészeti lelőhelyeit térképezte fel, és kiderült, hogy
pl. Felgyő körül 8- 10 névtelen települést találhatunk,
amelyek csak akkor kaptak nevet, amikor templomos
faluvá váltak.= E sűrű település koszorú határt sza­
bott a legeltetésnek, amelynek később az elpusztásodás
kínált nagyszerű legelőket.
A múzeumok kiállításain a honfoglalás kor - akár­
csak a más korszakok - tárlóiban a vas rozsdája, az
edények szürkéje, a díszek ezüstje uralkodik, pedig az
élet egykor színes volt, hiszen az övek, lószerszámok
veretein fémrügyeket, kibomló virágokat láthatunk,
amik nyilván az igazi virágfüzérekre emlékeztetnek. De
hogy mi mindennek " nyoma sem maradt " , arra néhány
példa a magyarság néprajzából.325
" Egyes vidékeken a fiatalasszony az első gyermeke
megszületéséig piros főkötőt visel, majd a gyermekek
számának gyarapodásával a különböző színeken át, a
nagyanya eljut egészen a feketéig. " A férfiak idősebb
korukban csak fekete szűrben jártak. " A fekete gubát
a jómódú gazda viselte, a szürkét a szegényebbje. " " A
nők sokféle sZÍnes csizmát hordtak, főleg pirosat, sár­
gát, szárát hímzéssel díszítették, sarkát szegekkel ver­
ték ki és rézpatkót üttettek rá - Kalotaszeg. " " A külön­
böző színeknek egészj elképrendszere alakul t ki a ma­
gyar parasztságnál . Altalánosságban a világosabb és
élénkebb színek a fiatalabbakat, a sötétebbek az idő­
sebbeket jelölték. " A koporsóknál is érvényre jutott a
színek jelképvilága : " a gyermekét fehérre, a fiatalokét
kékre, a középkorúakét barnára, az öregekét feketére
színezték. "
Hogy a honfoglalás korában éppen ilyen volt-e a
színek jelképisége, aligha tudhatjuk meg valaha is. De
bizonyosnak vehetjük, hogy az életkoroknak ez a " szí­
neváltozása " megvolt korábban is. A színek jelentősége
nyilván akkor is hasonló lehetett, és bizonyára kapcso­
latban volt a virágok jelkép voltával, ez meg részben
gyógyerejükre emlékeztetett. Így vagy amúgy, de bizo­
nyos, hogy honfoglalóink mindennapja és ünnepe egy­
aránt színes volt.
Lássuk az életnek még néhány területét - valameny­
nyit felsorolhatnánk -, ahol az eltűnt valóság nyomába
eredhetünk. Nincsen maradványa a népi orvoslástu­
dásnak, pedig később a középkorban a bábák, pászto­
rok, kovácsok, jószágkupecek, lócsiszárok tisztelt tu­
dói voltak a gyógyításnak, sőt az állatoknál még szako­
sodtak is a különböző állatfajtákra .
Sajnos nem tudunk semmit a leány- s legényavatá­
sok színes színjátékairól, szertartásairól, pedig bizo­
nyára voltak, mint ahogyan megvannak a földkerekség
minden népénél.
1 45
 UTCAI A B LA K JOBB --+- BAL

TÜKŐRALJA

SZOLGA
LEG I DŐSEBB FÉRFIAK
FiÚ

NAGYAPA
Fi Ú '

)<
VAGY �
DÉDAPA <:
...J
co
FiÚ' FIÚ'
<:
c2
SZOBA
I)-<{( <:
>
CI
::J
FiÚ' SUHANC'

SUHANC' S U HANC'
n

FÜSTÖS
HÁZ
I DŐSEBB
ASSZONYOK
SZÉKEN Ü L V E
ESZNEK
EGY TÁLBÓL

1 50. A nagycsalád ül tetésrendje

1 5 1 . Egy magyar nagycsalád a századforduló idejéből

 Elenyésztek az időben az ismerkedés alkalmai, csak
a népünknél - és más népeknél - megmaradt fonók,
guzsalyasak, táncmulatságok, játszóházak, nemez- és
csűrdöngölések őrzik távoli emlékűket. Az almaadás és
-elfogadás már jelképes jegyesség lehetett régente is,
akárcsak a középkorban.
A mesterségek fogásaira való nevelés, aminek a kö­
zépkori céhéletben annyi s olyan szigorú szabálya volt,
ugyancsak ismeretlen számunkra. Nem tudjuk a ko­
vács, nyerges, fazekas, szíjártó, íjas, ötvös, saru- és csiz­
makészítő, szűcs, gubás és ki tudja még mennyi mester­
ség nevelésének és beavatásának szertartásait és " tan­
menetét " .
Házasság, öröklés s más minden miatt fontos lehe­
tett a rokonság számon tartása. A keleti népekről tud­
juk, hogy hét nemzedéken keresztül fejben tartották
leszármazásukat és rokonságukat. A magyar néprajz
adatai ból bizonyos, hogy az emlékezetnek ez a kiműve­
lése nálunk is megvolt. Példaként idézek a Magyarjogi
népszokások könyvéből :316
" Kalotaszegen majdnem minden öregember köny­
nyen felsorolta 1 00- 1 50 rokonát, és nem minden példa
nélküli az a Bácskába szakadt öreg, bukovinai székely,
Domokos Ferenc, aki 2 73 főből álló egész nemzetségét
emlékezetből visszaidézte. Az átányi Kiss Samu még
rajta is túltett, 208 apasági vérrokont, ezek 1 0 5 házas­
társát, összesen tehát 3 I 3 személyt sorolt fel . "
A becsület tisztasága, makulátlan megőrzése népraj­
zunkból is kiderül. Ennek egyik eszköze lehetett - mint
annyi más népnél is - a vérbosszú, ám ez nem egyéni
bosszú volt, hanem nemzetségi, nagycsaládi.
Yégeláthatatlanul sorolhatnánk még az élet minden
területét felölelő veszteségeinket. A múlt teljes értékű
megidézése ma már lehetetlen. De mégsem ártott a
múlt gazdagságából legalább Ízelítőként feleleveníteni
néhány dolgot, mert a honfoglalók mindennapjairól
nemcsak a nyergek, tarsolylemezek, veretek, karperecek
s más " Ieletek " vallanak, hanem szokásaik is. Az ő éle­
tük éppen olyan teljes értékű volt, mint a miénk, csak
más körülmények, hiedelmek, szokások járták akkor.
9./ ÁRPÁD NÉPE A NYUGATI JELLEGŰ
MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN
A vérszerződéssel egy uralkodó alá kerültek törzseink,
nemzetségein k . Ez előrevetítette a központi királyság
létrejöttét, ami Géza nagyfejedelem és Szent I stván mű­
ve volt. Betetőzését a kereszténység felvétele jelentette.
Láttuk, hogy ez nem történt elözmények nélkül, mert
az előző hazában - s az újban is - csupa egyistenhivö
nép közepette éltek Árpád magyarjai. Ők 895-96-ban
rátelepedtek a Kárpát-medencét tömören kitöltő ono­
gur-magyar népre, akik úgyszintén nem voltak " pogá­
nyok " , hanem átitatta őket az új hit. Az erre vonatkozó
adatokat legutóbb Deér József gyűjtötte össze a Nagy
Károly Emlékkönyv I . kötetében.:m Íme néhány jel­
lemző emlékezés : N agy Károly hadjáratai során az
avar kagán megkeresztelkedett népével együtt 805-ben,
és az Ábrahám nevet kapta. E lőzőleg már a kapkan
Teodor névvel megkeresztelkedett. De ezt megelőzően
is éltek már keresztény közösségek az onogurok közt,
mert amikor Nagy Károly 79 1 -ben hadjáratot indított
1 52 . Álmos alakja a Képes Krónikából
az avarok ellen, akkor indokul azt hozta fel, hogy ők az
egyházzal és a keresztény néppel gonoszul bánnak.
Ezért Nagy Károly valamiféle szent háborút hirdetett,
mint az egyház védelmezője. 86 3 -ból is van egy adat,
amely az egész avar nép (gens hunnorum) megtérését
bizonyítja. Ezek a kései avarok többségükben onogu­
rok voltak, akiknek már kaukázusi hazájukban is volt
bizánci-keresztény püspökségük. H ogy itt a Kárpát­
medencében milyen lehetett a vallási életük, azt nem
tudjuk, az azonban valószínű, hogy a magyar keresz­
ténység szláv eredetű szókincse ez időben került a ma­
gyar nyelvbe, tehát Cirill és Metód térítése kapcsán .
Mivel pedig e z a szókincs nagyrészt a z egyházi szerve­
zetre vonatkozik, ez nyilván megvolt már az onogur
magyaroknál is.
Akárhogyan is áll a dolog, annyi bizonyos, hogy Ár­
pád népe a Kárpát-medencébenjószerével kereszténye­
ket talált. Árpád népének fejedelmei, nagyurai nagy
türelemmel kezelték a vallási kérdéseket. Egyikük kér­
te is Metódot - amikor találkoztak -, " Szent atyám,
emlékezzél meg rólam könyörgéseid ben " .
A bizánci térítés felülről indult meg Bulcsú megke­
resztelkedésévei 943 körül.328 Gyula pedig megkeresz­
telkedése után Hieroteoszt, Turkia püspökét hozta ma­
gával Bizáncból. A latin térítés csak 9 73 után, a qued­
linburgi követjárást követően indult meg. Lefolyását és
eredményeit jól ismerjük a csekély számú forrás minta­
szerű értelmezéséből. Géza nagyfejedelmünk korában
Piligrim passaui püspök már azt írta : "cuncta Unga­
rorum natio sit prona ad percipiendum fidem sanc­
tam . . . " , azaz az egész magyar nép kész a szent hit elfo­
gadására. I gaz, hogy amint Theothmár krónikája felje­
gyezte, Géza a régi hit isteneinek is áldozott, elég gaz­
dagnak és hatalmasnak érezvén magát erre. A keresz­
ténység általános elterjesztése és megszilárdítása végül
is I stván király műve volt, de - láthattuk - a térítés nem
a nulla pontról indult.
Teljes egészében elhibázott tehát az a felfogás, hogy
a magyarok Szent I stván előtt pogányok voltak, utána
pedig csatlakoztak a kereszténységhez, azaz a Nyugat­
hoz. Még olyan jelentős műben is, mint a Domanovsz­
ky Sándor által szerkesztett Magyar Művelődéstörté­
net be n , olyan jeles történészünk, mint Deér József úgy
írt, hogy a honfoglalás előtt néhány száz esztendővel
még az obi-ugorok műveltségi szintjén tengődtünk,
majd egy török nép által megszervezve329 és a nyugati
kereszténységet felvéve váltunk a művelt Nyugat tagjá­
vá. Ez a szemlélet az egyébként kiváló nyelvtudomá-
1 53· A győztes fejedelem a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójáról
nyunk tévedésére épített, amennyiben a nyelvészek úgy
vélték, hogy honfoglalás kori szavaink tartalma azo­
nos az újkőkori vadász-halász társadalmak finnugor
szavainak jelentésével, s így a honfoglalás előestéjén
egy elmaradott, tengődő magyar nép képe jelent meg
előttük, és nyelvészeti leg megalapozott dolgozataik ezt
a képet sugallták (a ház nem ház, hanem kezdetleges
sátor, a vaj nem vaj, hanem valami zsiradékféle stb. ,
stb.).
Még Deér Józsefis ezt a címet adta alapvető könyvé­
nek : Pogány magyarság, keresztény magyarság. Pedig
éppen ebben a művében bizonyítja, hogy régi életünk
számos eleme tovább él keresztény korunkban.
Árpád népe szinte " készen volt" az új hit elfogadásá­
ra, noha el kellett hagynia ősei sírjait, s az " idegen is­
ten " serege győzött a csatában. Csak egy nagy egyéni­
ség kellett, aki megérezvén a népében végbemenő fo­
lyamatokat, formát ad a bizonytalanságnak, új bizo­
nyosságot állítván annak helyébe. Ez a férfiú volt Ist­
ván királyunk, aki szent családból származott, mind a
régi hitűek számára, mind pedig az új Isten magyar
hívei számára. Mert az Árpád család a régiek hite sze­
rint is szent család volt. Az utódok születését csodás
álmok előzték meg, vagy mennyei beavatkozás kísérte.
Az Árpád-háznak nemcsak Szent István után voltak
szentjei, hanem előtte is. Emese álma a turullal azzal a
1 49

' 54. Szent István a koronázási paláston
' 5 5 . A kalocsai királyfej
jóslattal vé�ződik, hogy " méhéből szent királyok szár­
maznak " . Almos nevét is a la tin " szent " -ből magyaráz­
ta Anonymus, és nem is járt messze a valóságtól, mert
újabban nem " vásáron vett " -nek magyarázzák, hanem
"
" dicsőítő -nek (Rásonyi László), akárcsak Árpád neve
sem " árpaszemecske " már,:ro hanem ugyancsak " fel­
kent " értelmet kapott (mindkettő a török nyelvből).
Géza is megálmodja egy égi jel nyomán fia születését.
I stván sírjánál csodák történnek, Szent László látomá­
saiban is az ég angyala jelenik meg. Az Árpád-házi ki­
rálylányok szent életét is csodák koronázzák . Summa
summárum, a Turul nemzetség istenvezette család volt.
Ebben a családban öröklődött a hatalom.:m A kiváló
keresztény nevelésben részesült István királyunk koro­
názása előtt nem István, hanem Vajk volt, ami nagyjá­
ból annyi, mint ifjabb fejedelem, " pogány név " . (Hu­
nyadi János ősét is Vajknak hívták, ő kun kenézként
telepedett át Moldovából népével együtt.)33Z
Nemigen kételkedhetünk abban, hogy I stván király
anyanyelve török volt és népe közt magyarosodott el.
Érdekes, hogy életirata kiemeli, hogy ő maga nem térÍ­
tett. Nem értette volna jól népe nyelvét ? Ezt a váratlan
megállapítást már Hóman Bálint is megfogalmazta a
Magyar Történet első kiadásában ::m " A magyar ural­
kodóházban, előkelő családokban és a n�pnél egyaránt
gyakori személy- és nemzetségnevek (Arpád, Almos,
Zulta, Ajtony, Taksony, Üllő, Kaplony, Bors, Kartal,
Ákos, Tas, Ond, Bulcsú, Gyula, Saroit, Turul, Baja,
K urt stb.) . . . bizonyítják, hogy a magyarság széles ré­
tegei - de főleg az előkelők - származásra is törökök
voltak . . . a török nyelvet is beszélték, mely mintegy hi­
vatalos, diplomáciai, katonai és üzleti nyelvül is szol­
gáit, s talán valami előkelőség színét is adta. "
Az Árpádoknál büszkén őrzött családi hagyomány
volt az Attilától való leszármazás tudata, a Turul nem­
zetséghez való tartozás - ez kereszténnyé tételük után
is büszkén hirdetett dicsőségük maradt : Az Árpádok
kincstárában több ötvöstárgyat és fegyvert őriztek,
amelyet - hitük szerint - Attilától örököltek.33'I-
Az Árpád család égi származásának hite döntő volt
az új hit elfogadtatásában is. Amikor ugyanis a Turul
nemzetség az új Isten védelme alá helyezkedett, ezzel
már eldőlt a nép hite is, hiszen a nép üdve az uralkodó
családban testesült meg. A hadsereget már " keresztény
módra " szervezte át Géza nagyfejedelem. A népnél az
átállás lassabban ment, a távol eső helyekre lassabban
ment a hír, voltaképpeni " tartalmát " : a tíz falu építsen
egy templomot, szentistváni parancsa adta meg. De a
templom körüli temetkezés csak a l l . század közepe
után lesz általános, tehát a Vata-felkelés leverése után.
Eddig csak érintőleg volt szó arról, hogy I stván álla­
ma vegyes népcsoportokat is magába ölelt, hogy így
telepedett rá a nagyszámú helyi lakosságra, amely ono­
gur-magyar volt. A nagy tömegű onogurság elnyelte
Árpád magyarjainak jórészt török rétegét, de nemcsak
nyelvét adta át a hódítóknak, hanem nagyrészt állam-
szervezetét is. Az onogurok - úgy látszik - tízes szerve­
zetben éltek,335 s ezt a szervezetet tette meg I stván kirá­
lyunk az új állam alapjának ( r o falu építsen egy templo­
mot, tíz püspökség stb.), ez ugyanis nyilvánvalóan nem
kizárólag egyházi szervezet volt. Messze vezetne, talán
a feltevések zsákutcáiba, ha a tízes szervezetet kapcso­
latba hoznók onogur ( r o törzs) nevünkkel, bár a felte­
vés szinte önként adódik !
1 56. Szent István ezüstdénárjai
1 57. Szent László fejereklyetartója
Most, hogy az előzőkben felvetődött Árpád magyar­
jainak erős törökös jellege, n; ismét vissza kell térnünk
a besenyő vereség kérdésére. Erre az előbbiekben azt a
választ adtuk, hogy erősen túlzó értesüléseken kell afa­
puljon az a tudósítás, hogy az otthon hagyott családo­
kat a besenyők megsemmisítették, mert honfoglalás
kori temetőinkben nagyjából egyforma a férfiak és nők
arányszáma és a nők viselete is keleties. Jellege valóban
az, de Keleten pontos párjára nem találtunk, míg a
férfiviseletünk ott is megvan. Adjunk ezek után hitelt
Konsztantinosz Porphürogennétosznak ? Régebben, mi­
kor még azt hitték, hogy a honfoglalás idején a Kárpát­
medence lakossága tiszta szláv volt, ellene lehetett vetni
a besenyő vereségnek, hogy akkor a csupa férfiból álló
honfoglalók nyelve gyorsan elszlávosodhatott volna a
szláv anyák gyermekeiben. Ez így igaz, az anyák nyelve
válik általánossá. Most tegyük fel másként a kérdést, és
egyszerre nagy valószínűséggel bontakozik ki egy má­
sik megoldás ! A besenyő vereség csakugyan sorsdöntő
volt, és Álmos hadai érett férfiakból álltak, akik asz­
szonynépüktől megfosztva kerestek új hazát. Mi kö­
vetkezett volna be, ha a dolgok így állanak : az őslakók
1 58. Piroska (Szent Eiréné). Részlet a Hagia Sophia mozaikjáról
asszonyaival kötött nászuk következtében a gyerme­
kek anyjuk nyelvét tanulták meg - a magyart ! Ennek a
feltevésnek szinte bizonyságául szolgál, hogy a 1 1 - 1 2 .
századi szolganevek igen nagy százaléka magya r !
Végezetül ismerjük meg testi mivoltában is azt a ke­
ménykezű, nagy műveltségű férfit, aki eggyé kovácsol­
ta az őslakókat, a foglalókat és a behívottakat. Lássuk,
mit tudunk Szent I stván testi mivoltáról ?
A koronázási paláston (egykor miseruha) megma­
radt I stván király egykorú képe 1 03 I -ből . Bal kezében
országalma, jobbjában lándzsa, őt magát palást fedi.
Sajnos az aranyszálas hímzés annyira összekuszáló­
dott, hogy még azt sem tudjuk, szakállas volt-e ? Alakja
inkább tömzsi, mint kimagasló. Szent László koponyá­
jának boltozatát a győri Szent László-herma rejti, ha­
sonló embertani jellegeket mutat l . Endrének a tihanyi
altemplomban felfedezett koponyája is. Az embertani
vizsgálatok ugyanezeket a családi vonásokat fedezték
fel III. Béla épségben megmaradt csontvázánál.337 Ezek
a családi vonások ismétlődnek Szent László leányá­
nak, Priscának (Piroska, Szent Eiréné) a Hagia Sophia
mozaikján megőrzött arcmásán. Voltaképpen szinte
tudományos hitelű összefoglalását nyújtja e családi vo­
násoknak Szent László győri ereklyetartója (hermája).
Az embertan kutatói szerint ilyen lehetett a honfogla­
lók törökös rétege. A Szent László királyról szóló ének
szaval :

Te, arcul teljes, szép piros valál,

Tekintetedben embereknél kedvesb . . .
. . . Tagodban ékes, termetedben díszes . . . 3.JJ

Árpád-házi királyaink magas termetét az idegenből

való nősülés (exogámia) kötelessége okozta. Szent I st­
ván ábrázolásaiban az ájtatos istenhívőt, a szinte erőt­
len hithirdetőt hangsúlyozzák, pedig hinnünk kell egy
későbbi forrásnak,:m amely azt írja róla, hogy ala­
csony volt, hirtelen haragú, de igazságos. Testéböl csak
a Szent Jobb maradt meg. Erről egy mongol akadémi­
kussai folytatott eszmecsere idéződik vissza bennem .
M ondtam : érdekes, hogy Árpád magyarjai szablyái­
nak markolata olyan rövid, s hogy markolatgombjuk
majdnem elvész tenyerünkben . Ez természetes, volt a
válasz, mert a földmíves népeknek szétterül a tenyere,
a lovasnépeké pedig karcsú, inas, kecsesebb, mint a
földmíveseké. Nos, I stván királyunk jobbja nem csu­
pán imára kulcsolódott, hanem szablyát is forgatott.
A Szent Jobb alacsony termetű, szívós izmú ember ke­
ze, olyané, mint Árpád népének férfiai voltak. Ú gy lát­
szik, I stván királyt teteme megmerevedésében temették
el. Ö kölbe szorított keze egyrészt haláltusájának, más­
részt ellentmondást nem tűrő fenséges jellemének em­
léke.

1 59. Szent István kardja

 /
10. MŰ VÉSZEINK A HONFOGLALÓKRÓL

Az emlék csak képpel együtt elevenedik meg. H a valaki

ma hazánkban II. R ákóczi Ferencet emlegeti, önkénte­
lenül Mányoki Ádám festménye merül fel benne, Szent
Lászlóról a győri herma képe, Petőfiről a dagerrotip
kép, Adyról félrehaj tott fejű, bús fényképe . . . egyszó­
val a kép eleveníti az emléket.
Erre figyelve, vessük fel a kérdést, hogyan állunk az
Árpádokkal ? A Koronázási palást Szent I stván-képé­
ről már esett szó. A Szent Koronán Géza szakállas ké­
pét örökítette meg a bizánci ötvös, amely úgy hasonlít­
hat királyunkra, mint egy rendőrségi mozaikkép. Itt
Géza Turkia királya, márpedig a bizánci diplomácia
kínosan ügyelt arra, hogy kinek milyen cím j ár. Szent
László és Piroska képéről már esett szó. Nem tudjuk,
kit ábrázolhat vajon a kalocsai vörösmárvány királyfej .
A legnagyobb szabású megemlékezés a Képes Krónika.
Nem csupán királyainkat, de az eseményeket is gazdag
mesélőkedvvel festette meg a miniátor, természetesen
saját kora viseleteiben. Később középkori temploma­
inkban jelennek meg Árpád-házi szentjeink, és majd
pedig a pénzek, érmek, tallérok őrzik királyaink, feje­
delmeink képmását. Igazi élesztésük egybeesik nemzeti
ébredésünkkel, a múlt századdal, és magán viseli a kor
szellemét.
Csokonai nagy eposzterve nem valósult meg, de Vö­
rösmarty orgonahangja egy évszázadra megszabja az
emlékezést :

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban ?

Századok ültenek el, s te alattok mélyen, enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot s hadrontó népe hatalmát?
[Zalán futása]

Mintegy száz éven keresztül ez a diadalmas Árpád

jelent meg művészeink szeme előtt. Azután kezdett el­
komorulni a kép, Ady " eltévedt lovasa " után Tóth Ár­
pád már szelíd bánattá oldja az emlékezést :

Koccints közülük egyre, egy barna, halk lovasra :

Megállt az esti marton, nézte a vérző fákat . . .

[Aquincumi korcsmában]
1 60. Zala György : Á rpád alakja a M illenniumi Emlékműről
 1 6 1 . M u nkácsy Mihály : Honfoglalás ( részlet)

1 62. M edgyessy Ferenc : Turáni lovas

"'t',
o.,:-.:.�• •
 1 63. Pekáry István :
Honfoglalás

1 64. Székely Bertalan :

Vérszerződés
165. A magyarok bevonulásának részlete Á rpád alakjával. Metszet Feszty Á rpád körképe nyomán
 Később nemzettudatunk Árpádból is tragikus hőst
formált. Így jelenik meg I llyés Gyula látomásában :
. . . minden elveszett,
mi összetartott : bíró, jós, pap, oltár.
Egy csapat özvegy férfi s egy sereg
árva siheder, ez volt a magyarság? . .
. . . ez gyötörte a vezért . . .
[ Á rpád)
Képzőművészetünk is együteműen változott, a ,,10-
bogós hadi kopják és kardok acéli " és a száguldó lova­
sok eposzi világától (Munkácsy, Feszty) eljutott a kis
néppé lett magyarság valóságba tapadó vallomásáig
(Rudnay nagy gobelinje).
Kövessük nyomon ezt a tudatváltást, s kezdjük az­
zal, amit minden magyar ismer : az Ezredéves emlékkel.
Zala György ( 1 8 5 8- 1 8 3 7) fenséges alkotásától Med­
gyessy Ferenc ( 1 8 8 1 -1 9 5 7 ) " Turáni lovas " -áig ível itt is
a szemléletváltozás. Zala szobra messze tekintő, dia­
dalmas Árpádj ával és hat vezérével (Előd, Ond, K und,
Tas, Huba, Töhötöm) egy szellemben fogant M unká­
csy és Feszty méretekben is hatalmas képeivel. Volta­
képpen, ha mai régészeti ismereteinkkel nézzük ezeket
a műveket, egyetlen négyzetcentiméterük sem hiteles.
A századelőn a viseletről való ismereteink nagyon kez­
detlegesek voltak. Nemes Mihály-Nagy Géza : A ma­
gyar viseletek története cÍmű munkájában a szerzők leg­
inkább a török kort vetítették át honfoglalás korunkra,
illetőleg a képzelet szülte viseletekben pompáztak ele­
ink. Művészeink a Nemzeti M úzeum gyűjteményeiben
tanulmányozták a török kor díszfegyvereit, s azokkal
ékesítették párducos Árpádot s hadrontó népét. Ám e
művek akarva-akaratlan olyan magatartást testesítet­
tek meg, ami sikeres, hiteles : a honfoglalók embersé­
gét, becsületességét, keménységét. E k ként például Zala
emlékműve és M edgyessy szobra minden régészeti ag­
gály ellenére is hiteles. M indkettő saját korának szem­
léletét tükrözi, az előbbi a díszmagyaros nemesi, az
utóbbi a népi írók által felfedezett M agyarországot, de
egyszersmind Árpád magyarj ait is.
A múlt század közepén nehezen induló nemzeti fes­
tészetünkben Kovács Mihály festette meg Árpád pajzs­
ra emelését,3'IO ugyancsak a török világ villogó fegyver­
zetében, viseletében és kortársai baj usz-, valamint sza­
kállerdejében. Nagy festőin k : Lotz Károly (a Nemzeti
M úzeum freskósorozata) és Székely Bertalan (a kecs­
keméti városháza Vérszerződés jelenete) nyitják meg a
későbbi óriás méretű művek felé a sort, és az egész mö­
gött mint megrendelő ott áll a millenáris M agyaror­
szág, főként a vármegyék, de ott áll az egyéni lelkesedés
is. Lotz Károly kissé hűvös tudását Székely Bertalan-
nál kecses könnyedség váltja fel : vérszerződésének kar­
csú vitézei hellenisztikus könnyedséggel csoportosul­
nak, viseletüket pedig úgy alkotta meg Székely Berta­
lan, hogy mennél több látszódjék harmonikus izomjá­
tékukból. Festészetünk és szobrászatunk felsorakozott
az ezeréves M agyarország ünneplésére. Két nagy mű
őrzi a felbuzdulás emlékét : M unkácsy M ihály Honfog­
lalása és Feszty Árpád (és társai) nagy körképe. Ez a
kor E urópa más részein is a nagyméretű történeti fest­
mények és szobrok kora, ezek közt méltó helyet foglal
el két nagy mesterünk műve. Székely Bertalan kecses
ala kjait Munkácsynál felváltják a magyar falu embe­
rei . M unkácsy sok-sok fényképfelvételt készített a ma­
gyar típusokról, és nyilván kikérte Herman Ottó taná­
csait is. Árpád lovas vezérkarában a századvég nagy
magyarj ait ábrázolta, a népben, a meghódoló - főként
szláv - tömegben a szegénysor alakjain ismét feltűnnek
a Nemzeti M úzeum különböző korú régiségei. A "vi­
zet, füvet, homokot " jelenet képezi Munkácsy művé­
nek alapját. A mély barnákból kivillanó fehérek és a
tompa színhangulat mintegy M unkácsy festészetének
summáját adja.
Hosszú ideig a Városliget körházában felállított
Feszty-körkép tette " élővé " a honfoglalókat a főváros
és a vidék ideözönlő tömege számára. Az épület köze­
pén lévő kör alakú tornáctól a képig megmintázott táj­
kép vezetett, jóformán nem is lehetett észrevenni, hol
végződik a kép, és hol kezdődik a " valóság " . Árpád
fehér lovat áldoz, és a fejedelemasszony ökrös szeké­
ren, díszben, pompában vonul új otthona felé. A kép
légköre napfényes, előadásmódja közelít az impresszio­
nistákéhoz, nyoma sincsen benne a drámaiságnak.
Mindennek ellenére a nemzeti tudat alakításának első­
rangú eszköze volt ez a kép, és nagyon bölcs dolog,
hogy újra felállítják a pusztaszeri Nemzeti Parkban.
Rudnay Gyula nagy faliszőnyege emberi közelbe
hozza a vérszerződés alakjait, a ragyogás, a fény helyett
a mindannapok honfoglalóját idézi, némelyiket - he­
lyesen - bocskorban. A nemesi M agyarország nagy fel­
háborodással fogadta ezt a remekművet. Szent I stván
halálának 900 éves évfordulója nem jelentett olyan
nagy közéleti és művészi felbuzdul ást, mint a Millenni­
um, de születtek megrendelések és művek. Pekáry I st­
ván a népmesék harmatos hangulatát idézte meg a
Honfoglalás cÍmű gobelinjén. Ünnepélyesen egyszerű
Ferenczy Noémi Szent István gobelinje a Nyíregyházi
Múzeumban. Medgyessy Ferenc és Sidló Ferenc Szent
Istvánja is maradandó alkotás, Aba-Novák Vilmos
székesfehérvári freskói Szent I stván koporsóját övez­
ték. M agam pedig a régészeti ásatások tanúságait fel­
használva igyekeztem hiteles képet rajzolni eleinkről 50
rajz a honfoglalókról című könyvemben.
 JEGYZETEK
1 . A honfoglalás kor irodalma igen nagy, tehát általában
csak az összefoglaló munkákat idézem - ahol csak lehet,
magyarul. Előzetes tájékoztatásként álljanak itt a követ­
kező művek : J. Hampel : Alterthümer desfrühen Mittelal­
lers in Ungarn. I-III. kötet, Braunschweig, 1 905. - Ban­
ner J .-J akabbfy L : A közép-Dunamedence régészeti bibli­
ografiája. I-III . kötet ( 1 954, 1 96 1 , 1 968). - Szőke Béla :
A honfoglaló- és kora Árpád-kori magyarság régészeti em­
lékei. Régészeti tanulmányok. L, Budapest, 1 962 és II., a
leletkataszter : Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky
Alán (szerk. Szőke Béla). Budapest, 1 962. - Dienes Ist­
ván : Honfoglalás kori kutatásunk újabb eredményeiről és
feladatairól. Jászkunság, 1 964 : 1 52- 1 56. - Hajdu
P.-Kristó Gy.-Róna-Tas A. : Bevezetés a magyar őstör­
lénetforrásaiba. I-IV. Budapest, 1 977- 1 982. - A magya­
rok elődeiről és a honfoglalásról (szerk. Györffy György).
Budapest, 1 975. (a továbbiakban MEH-nek idézve).
Lásd még Györffy György szintézisét : István király és
népe. Budapest, 1 977. és a Magyarország története l/ l -2
kötetében (577-679 és a jegyzetek). - A honfoglalók éle­
tének első megközelítésére nézve vö. : László Gyula :
A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944. Volta­
képpen ez a könyv szinte együtt olvasandó jelen mun­
kámmal. A kettő együtt adja meg az egykori élet vázlatát.
Új és termékeny megállapítások találhatók, ezenkívül
Szűcs Jenő : Nemzet és történelem. Budapest, 1 977. mű­
vében.
2. Szinnyei József: A magyarság ered�te, nyelve és honfogla­
láskori műveltsége. - Arpád és az Arpádok (szerk. Csánki
D.) Budapest, 1 908. - gr. Zichy István : A magyarság ős­
története és műveltsége a honfoglalásig. Budapest, 1 92 3 .
- Uő : Magyar őstörténet. Budapest, 1 939. - Dienes Ist­
ván : A honfoglaló magyarok. Budapest, [ 972. - továbbá
az I . jegyzetben felsorolt művek, és Fodor Istvánnak to­
vábbá Mesterházi Károlynak e könyv folyamán idézett
művei.
3 . László Gyula, HMNÉ 1 944. A könyvből eddig három vál­
tozatlan kiadás jelent meg, a harmadik újraközlés New
Yorkban, 1 978-ban.
4 . László Gyula : 50 rajz a honfoglalókról. Budapest, [ 982.
Második változatlan kiadás : 1 986.
5 . Szamota István : Régi utazások Magyarországon és a
Balkán félszigeten. Budapest, 1 89 1 : 1 6- 1 7 .
6. Anonymus Gesta Hungarorumát Pa is Dezső fordításá­
ban közöljük (MER : 1 33- 1 8 1 ). A szerző körül kialakult
vitát lásd : Középkori kútfőink kritikus kérdései (szerk.
Horváth János és Székely György). Budapest, 1 974. I .
fejezet : 1 3- I 1 2 .
7 . Oláh Miklós : Hungaria, sive de originibus gentis, regionis
situ, habitu, atque opportunitatibus liber singularis. Ed.
M . Bél., [ 735, legutóbb Juhász L . Bibl. Scr. Budapest,
1 938.
8 . Bertrandon de la Brocquiere úlja, 1433-ban. Vö. Szamota,
i. m. 9 1 -92.
9 . Árpád-kori törvények (ford. Szilágyi Loránd). Budapest,
1 960. A lovakról és szarvasmarhákról : 27-28. Az ezüst­
ről vö. a 10. jegyzetet.
1 0 . A Nikon-féle kézirat 969 . évnél (lásd Hodinka Antal :
Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Budapest,
1 9 1 6 : 5 1 .)·
l l . A Gellért-legenda szemelvényes fordítását lásd : Szö­
veggyűjtemény a régi magyar irodalomból. I. Budapest,
1 9 5 1 : 4. - A növényvilágról nincsen egykorú leírásunk,
ezt helyettesítik a növénytani-régészeti leletek. Lásd : P.
Hartyáni Borbála-Nováki Gyula-Patay Árpád : Növé­
nyi mag- és terméslelelek Magyarországon az őskortól a
18. századig. Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1 967- 1 968.
évi közleményei. Kny : 5-94.
1 2. Ahhoz, hogy Guilbert apát leírását értékelni tudjuk,
szükséges az I. keresztes hadjárat hazánkon átvezető út­
ját ismernünk. Erről tájékoztatást Pauler Gyulától ka­
punk (A magyar nemzet története az Árpádházi királyok
alatt. Budapest, 1 893 : 590 sk). Az útvonal Moson, Sár­
víz, Paks (Földvár?), érintése után a Duna mellett halad­
va hagyja el Magyarországot. Erre a vidékre vonatkoz­
nak Guilbert (paulernél : Guibet) szavai.
1 3 . Pécsi M .-Sárfalvi B. : Magyarországföldrajza. Budapest,
1 960 : 7, 8, 74, 75 stb. - A kutatásról részletes könyvjegy­
zéket ad : Bevezetés a magyar őstörténet forrásaiba. IV.
Budapest, 1 982-es kötete.
1 4 . A Kárpát-medence őstörténetének összefoglalása : Lász­
ló Gyula : " Emlékezzünk régiekről . . . ". Budapest, [ 979,
1 983. Előzőleg : Ferenczy Endre : A magyarföld népeinek
története a honfoglalásig. Budapest, 1 958.
1 5 . Magyarország táj típus térképét Pécsi Márton és Somo­
gyi Sándor szerkesztette, a honfoglalás kori táj típus tér­
kép Somogyi Sándor munkája. A jelmagyarázatok is a
szerzőktől származnak.
1 6. Szolnok és a Közép- Tiszavidék vízügyi múltja. !., Károlyi
Zsigmond és Nemes Gerzson : Az ősi ártéri gazdálkodás
és a vízi munkálatok kezdetei ( 1 895- 1 896). Budapest,
1 975·
1 7 . Szücs Sándor : A régi Sárrét világa. é. n. (a Bolyai Akadé­
mia kiadása).
1 8 . Somogyi Sándor : Történetiföldrajzi bevezető. Magyar­
ország története. l/ l . Budapest, 1 984 : 64 sk.
1 9 . Az avarok eredetéről lásd Czeglédy Károly : Nomád né­
pek Napkelettől Napnyugatig. Budapest, 1 969 : 53, 65,
84 stb. Theophylactos Symocatta szövegének kritikai ér­
tékelése az ouar és hion törzsről.
20. Bóna István : Magyarország története. l/l : 322. A szerző
arra gondol, hogy a tarniachok, zabenderek és kotzage­
rek nem költöztek volna be a Kárpát-medencébe, hanem
az avar birodalom Kárpátokon túli peremén éltek.
1 59
2 1 . László Gyula : A kettős honfoglalás. Budapest, 1 978. Az
elmélet körül élénk vita alakult ki (Szádeczky-Kardoss
Samu, Fodor István, Kristó Gyula, Boba Imre stb.). Tör­
ténészeink kezdeti merev elzárkózása kezd rugalmasab­
bá válni, például elfogadják az onogurok 7. század végi
betelepülését, ennek régészeti bizonyítékait én tártam fel,
ma már a tételt természetesnek veszik. (Ezt a kérdést még
több helyen érintem ebben a könyvben.)
22. A gepida kérdésről lásd Bóna István : A középkor hajna­
la. Budapest, 1 972. - A kontinuitásról ugyanő a Magyar­
ország története l. kötetében.
2 3 . Bartucz Lajos : A magyarországi avarokfaji összetétele és
ethnikaijelentősége. Ethn. , 1 935/3-4.
24 . Bartucz, i. m. : 1 0 - ' 2 .
2 5 . Nemeskéri János : A z embertan és a magyar őstörténet.
A magyarság őstörlénele (szerk. Ligeti Laj os). Budapest
' 943 : 223-239· - Lásd Lipták Pál összefoglalását a szege­
di őstörténeti munka közösség I : I kötetében (203-220).
Más oldalról közelíti meg a kérdést, területi különbsége­
ket vizsgálva K. Éry Kinga a Regionális különbségek a
magyarság X. századi embertani anyagában cÍmű tanul­
mányban. - Anth. Közl. 1 978 : 77-86.
26. Nemeskéri János : Honfoglaláskori magyarság-Árpád­
kori magyarság. Antiquitas Hungarica, 1 947 : 64-80.
A kérdésre még a továbbiakban visszatérünk.
2 7 . A szkíta, Szkítia név különböző forrásokban különböző
formákban szerepel, ezeket úgy közöljük, ahogyan az
idézett forrásban olvasható.
28. Szkítia leírása Kézainál : MEH : 1 84 sk.
2 9 . Thuróczy János : A magyarok krónikája (ford. Horváth
János). Budapest, 1 980 : 22 sk.
3 0. Heltai Gáspár : Krónika az magyaroknak dolgairól. Bu­
dapest, ' 98 I : 70 sk.
3 1 . A syktyvkari Finnugor Kongresszuson tartott előadá­
som - Gyula László : Zur Vorgeschichte der finnisch­
ugrischen Völker. Sectio Hungarica. Syktyvkar, 1 985 :
3-5·
3 2. László Gyula : Őstörténetünk - egy régész gondolatai nép­
pé válásunkról. Budapest, 1 98 I . - A nem kellő figyelem­
mel olvasott szöveget éles hangon bírálta Honti László
(Élet és Irodalom, 1 98 1 . május 23. Magyar őstörténet ­
finnugor nyelvtudomány) azzal, hogy nyelvészkedek, pe­
dig nem értek hozzá. Az írásra nem feleltem, csak a kong­
resszusi előadásomon (3 T jegyzet) egy fél mondatnyit :
•
" genliindische Heimatbliitter, 1 960 : 89- 1 06. - Folko Da­
" nem én nyelvészkedem, ők történészkednek.
33 . Vikár László : A finnugor népek zenéje. Az Uráli népek
cÍmű kötetben (szerk. Hajdú Péter). Budapest, 1 975 :
308.
34 . Pl. Luho, Ville : Finnország betelepülése és őstörténele a
régészeti kutatások tükrében. Uráli népek (szerk. Hajdú
Péter). Budapest, 1 975 : 1 09 sk.
35 . Számos e tárgyú dolgozat közül : N . V . Csernyecov : Isz­
torija rodovovo sztroj i obscsih ugrov. SzovEthn. 1 943.
6-9 : 1 58- 1 83.
3 6. Lásd a 32. jegyzetet. A szvidéri elmélet első megfogalma­
zása : László Gyula : Őstörténetünk legkorábbi szakaszai.
Budapest, ' 96 I .
37 . Lásd a 32. jegyzetet.
3 8 . Őstörténetünk kérdéseire a legjobb tájékoztatást a szege­
di munkaközösség (Bevezetés a magyar őstörténet kuta-
1 60
tásainak forrásaiba. 1- I . Budapest, 1 978.) adja, amely­
ben a honfoglalásig terjedő részt Kürti Béla higgadt átte­
kintéssel dolgozta ki. E szempontból a Magyarország
története 1/ 1 -2 őstörténeti fejezete (Budapest, 1 984 :
375-574) sajnálatosan egyenetlen (bírálatát Fodor Ist­
ván adta : Életünk 1 985/8 : 743-752). Fontos új összege­
zés : Fodor István : Vereeke híres útján. Budapest, 1 975.
39 . Lásd a szegedi munkaközösség " Bevezetés . . . "-ében
(i. m. 203-220.) az embertani áttekintést Lipták Páltól.
40. MEH (szerk. Györffy Gy.) i. m. passim és még előbb A ma­
gyar honfoglalás kútfői adataiban. Budapest, 1 900.
41 . Györffy György tanulmánya a Magyarország története
l/ l -2. kötetében.
42 . Bölcs Leó Taktikájának a türkökre (magyarok?) vonat­
kozó szövege. MEH : 1 08- 1 1 4. uo. , Konsztantinosz Por­
fürogennetosz fejezetei a I I 5- 1 24. lapon Moravcsik
Gyula fordításában.
43 . MEH : 84-94.
44. HODINKA, l. M. : 33 .
45 . MEH : 1 28., lásd még a 280. jegyzetet.
46. IV. Ekkehard folytatja a Sankt Gallen kolostor történetét
(Casus Sancti GaIJi) a I I . század elején, ebben található
a bolondos Heribald barát története. MEH : 234-243.
47 . Lásd MEH : 246-255.
48. Ibn Hijan Muqtabus cÍmű munkája hosszú idő után új
elemeket hozott honfoglalás-korunk forrásanyagába.
Czeglédy Károly : Új arabforrás a magyarok 942. évi spa­
nyolországi kalandozásairól (MNy, 1 976 : 273-282) cÍ­
mű írásában értékelte a forrást. Vö. Kristó Gyula hozzá­
szólását : Ethn. 1 98 1 : 472 .
49 . Lásd Györffy György tanulmányát a Magyarország tör­
ténete I : 3 I -ben. Budapest, 1 984 : 582.
50. Ibrahim Ibn Jakub útjáról - Hóman Bálint : Adalék a
X-XI . századi pénztörténetünkhöz. Századok 1 9 1 8 : 1 6 1
- 1 67.
51 . Dunacsév-Celarevo. Radovan Bunardzic : Isloibe Meno­
re iz éelareva. Beograd, 1 980.
52. Anonymus 57. fejezet (MEH : 1 8 1 . - Nagy Lajos, SZlE
1/ 1 938) : 66 és Pest város eredete. Tan. Bud. múlt. ill.
53 . Belitzky János : A palócz nép és népnév eredetéről. Palóc­
föld, 1 968/2 : 55-60. Dienes István : A karancslapujtői
honfoglaláskori öv és mordvinföldi hasonmása. ArchErt.
1 964 : 1 22 sk.
54. H. Koller : Der öst/iche salzburger Besitz im Jahre 860. Bur­
im : Die Awaren in Niederösterreich. St. Pölten-Wien,
1 978. Legújabban I. Bóna : Die Verwaltung und die Bevöl­
kerung des Karolingischen Pannonia im Spiegel der zeitge­
nössische Quellen. Mitt. d. Arch. Inst. der ASH. Budapest,
1 985 : 1 4 1 - 1 59.
55 . Bóna István a Magyarország történeteben (i. m. l/l : 370 sk.
1/2 : 1 605 sk.).
5 6. A mai Morvaország előzményeként egy észak-balkáni
Morvaország létét először Boba Imre áIJapította meg :
Moravia 's History reconsidered. The Hague, 1 9 7 1 és több
dolgozatában. Újabb - főként egyházjogi és történeti -
érvek kel ugyanerre a következtetésre jutott Püspöki
Nagy Péter : Nagymorávia fekvéséről. Valóság 1 978/
I I : 3-25. Legutóbb Senga Toru : Morávia bukása és a
honfoglaló magyarok. Századok 1 983 : 307-345.
57 . A bulaq-kérdésről előszőr Bodor György írt (MNY,
1976 : 268-27 ! ), majd részletes indokolással Rásonyi
László : Hidak a Dunán. Budapest, é. n.
5 8. Ágnes Cs. Sós : Die slawische Bevölkerung Westungarns
in 9. Jahrhundert. München, 1 973·
59 . Fehér Géza : A bolgár-törökök szerepe és műveltsége. Bu­
dapest, 1940 : 9. - Árpád magyarjainak leletei sokszor ho­
mokos területről valók, s ezt tekintve, nem lehet véletlen,
hogy krónikáink követei füvet, homokot és vizet kérnek
az ajándék fejében.
60. P. N. Tretyakov széles körű munkásságából a dunai bol­
gárokról írt tanulmányát idézzük : Vosztocsnodunajszkije
cserti v bili naszelenyija pridunajszkoj Bolgarij. SzovEthn.
1 948 : 1 7°- 1 83.
6 1 . Anonymus 8 . fejezet. MEH : 1 39- 1 4°.
62. Moravcsik Gyula : Bíborbanszületett Konstantin. Buda­
pest, 1 950.
63 . Kiadása : C. de Boor : Excerpta de legationibus. 1 903. Vö.
Moravcsik Gyula, MNy. 1 930 : 5- I I .
64 . A településtörténet megítélésében példás együttműködés
alakult ki a történész Györffy György és a régész Dienes
István közt.
65 . Érdekes régészeti megfigyelésekkel gazdagította a kér­
dést Szabó János Győző : A Duna-Tisza köze és a magyar
honfoglalás. Forrás (Kecskemét) 1 983. júl. : 34-5 1 .
66. Ebben a kérdésben Mályusz Elemér és hozzá csatlakozva
Kristó Gyula áthidaló megoldást javasol, amennyiben
úgy vélik, hogy a papi krónikások, mint pogány képződ­
ményről, akarattal nem beszélnek a törzsekről (vö. Kris­
tó Gyula : Törzsek és törzsnévi helynevek, Magyar östör­
téneti tanulmányok. Budapest, 1 977 : 2 1 2-2 1 3.).
67 . Csallány Dezső : A var törzsszervezet, a Nyíregyházi Jósa
András Múzeum Évkönyve, VIII-IX. Budapest, 1 967 :
35-56. Több, helytelen névmagyarázata ellenére elsőnek
veti fel a kettős honfoglalás kérdését. Ő a kései avarokat
(onogurokat) a korai avarok egyeneságú leszármazottjá­
nak tekinti, s ezért az első honfoglalást 568-ra teszi (az
avarok megjelenése a Kárpát-medencében). Vö. Mester­
házi Károly kritikai megjegyzéseit : Nemzetségi szervezet
és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyar­
ságnál. Budapest, 1 980 : 53-56 és a 103. jegyzet.
68. J. Nemeskéri-P. Lipták.-B. Szőke : Le cimétiere du xlesi­
ee/e de Kérpuszta. ActaASH. 1 953 ( 1 954) : 205-370.
69 . Kniezsa István : Magyarország népei a f f . században.
SZlE ii. Budapest, 1 938 : 458-46 1 . A Kárpát-medencé­
ben szétszórt " székely" települések és nevek ugyanúgy
viselkednek, mint többi törzsneveink.
70. Németh Gyula : A honfoglaló magyarság kialakulása. Bu­
dapest, 1 930 : 2 2 1 sk. Legutóbb Török Sándor (Györffy
György bevezetésével) : Mi volt a neve a három kabar
törzsnek. Századok 1 982 : 986- 1 °59.
7 J . Pauler Gyula : A magyar nemzet története Szent Istvánig.
Budapest, 1 900 : 1 26. Vö. még Németh Gyula : Magyar
törzsnevek a baskíroknál. NyelvKözl. 1 966 : 35-50. és
Élet és Tudomány 1 966. IV. I : 596 sk. Nyelvészeink az
utóbbi törzsneveket általában nem fogadják el.
7 2 . I. B. Brasinszkij : Szkíta kincsek nyomában. Budapest,
1 985 : 23. kép.
73 . Bárczi Géza : Régi magyar nyelvjárások. Néptud. Int. Bu­
dapest, 1 947.
74 . Dienes István : A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972 :
1 9 sk.
75 . László Gyula : Kérdések ésfeltevések a magyar honfogla­
lásról. Valóság 1 970/ 1 : 52 sk.
7 6 . Lásd a 2 I . jegyzetet.
77 . Fontos előadást tartott Király Péter az Őstörténeti Mun­
kaközösség 1 986. ápr. 28-i ülésén : a 8-9. századi Hunga­
fUS, Hungaer(s), Hungarius, Onger, Wen ger személyne­
vekről, amelyek a 8-9 . századi Karoling-okmányokban
előfordulnak. Mindez ékes bizonysága lenne az onogu­
rok 8-9 . századi jelenlétének, de amint az egyik kiváló
nyelvészünk közölte velem, " nem vonatkozhatnak a ma­
gyarokra, mert túl koraiak, hiszen 896 előtt itt nem vol­
tak magyarok" . Sapienti sat.
7 8. Szabó István : A középkori magyarfalu. Budapest, 1 969 :
28. Lásd még Maksay Ferenc : A magyar falu középkori
településrendje. Budapest, 1 9 7 1 .Új feldolgozás : Balassa
M. Iván : A magyar ház évszázadai. Békéscsaba, 1 985.
79 . Lásd pl. Ligeti Lajos : Sárga istenek, sárga emberek. Bu­
dapest, 1 934 : 24 kép, a láma épületek udvarán felállított
jurtról.
80. Szt. István I : 32, I : 35 (Vö. Árpád-kori törvények [ford.
Szilágyi Loránd] Budapest, 1 960.).
8 1 . Szabó István, i. m.
82. Györffy István közöletlen ásatása, Asszonyfalván.
8 3 . Szabó Kálmán : Az alföldi magyar nép művelödéstörténeú
emlékei. Bibl. Hum. Hist. Budapest, 1 938. - Papp Lász­
ló : Ásatások az elpusztult Kecskemét- vidéki falvak he­
lyén. NéprÉrt. 1 93 1 : 1 37- 1 52.
84 . Ecsedy István : Középkori gazdasági eszközök a debreceni
Szepes pusztáról. NéprÉrt. 1 93 I : 74-76. - Zoltai Lajos :
Települések, egyházas és egyház talan falvak Debrecen
város mai határában. Debrecen, 1 925. - Balogh Ist­
ván : Adatok az A lföld régészetéhez. ArchÉrt. 1 953 :
1 4 1 - 1 5°.
8 5 . Vö. Méri István : A magyar nép régészeti emlékeinek ku­
tatása ( 1 0- 1 6. század). Budapest, 1 948 : 76 jegyzete.
86. Implom József: A gyulai Múzeum és Könyvtár hetven éve
( 1 868- I 938). Gyula, 1 940. Az ásatásokról vö. az 50. ol­
dalt.
8 7 . Csalogovics József: Tolna vármegye Múzeumának máso­
dik ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Ete község
helyén. NéprÉrt. 1939 : 32 1 -333. Csalogovics József ké­
sőbb Csalog néven közölte tanulmányait.
88. Bálint Alajos nyársapáti ásatását Benkő Elek dolgozta
fel : Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1 980 : 3 1 5 (A
középkori Nyársapát) .
8 9 . Gerevich László : A csúti középkori sírmezö. Budapest
Régiségei, 1 943.
90. Méri István : A magyarság régészeti emlékeinek kutatása.
I. m.
9 1 . Kovalovszki Júlia : Régészeti adatok Szentes környéké­
nek településtörténetéhez. Régészeti Füzetek 5. Buda­
pest, 1 957.
92 . Közöletlen ásatás.
93 . Tari László : Gyötöl Felgyöig (Régmúlt és jelen a Vidre
partján című füzetben, Felgyő, é . n. : I r -22 .).
94 . Szőke M . Béla és Bárdos Edith ásatásain kerültek elő
hiteles késő avar leletekkel együtt cserépbográcsok. (Szí­
ves szóbeli közlés.)
161
 95 . Az egyik felgyői kemence lesározott aljáról előkerült -
később összeállított - bogrács leltári száma : Magyar
Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, 58. 1 3 . 7 . B.
96. Lásd a 94. jegyzetet.
97 . Az ázsiai törökségről szóló, általam ismert irodalom­
ban sehol sem találtam adatot arra, hogy a megépített
háznak alapozást ástak volna (pl. Vámbéry Armin :
A törökfaj. Budapest, 1 885. és Almásy György : Vándor­
utam i. m.). 1 1 4.
9 8. Szent István II . I . vö. Árpád-kori törvények i. m . : 1 2 .
99 . Hoffmann Tamás sokszorosított előadásszövege. É . n. 1 1 5.
1 00. Parádi Nándor : Technikai vizsgálatok népvándorlásko­ 1 1 6.
ri és Árpád-kori edényeken. (RégFüz) Budapest, 1 959.és
A. Kiss : Über die nút Keramik verbundenen Bestattungs­
arten im Karpatenbecken des 10- 1 I . Jahrhundert. MFMÉ, 1 1 7.
1 969/2 : 1 75- 1 82.
1 0 1 . Lázár deák 15 I 4 körül készített térképének kinagyított
részletét Felgyőről vö. a 93. jegyzetben idézett mű 1 6.
oldalán. A név a közleményekben hol Tari-, hol Tary­
ként szerepel. 1 1 8.
1 02. A leleteket Banner János közölte később Az első alföl­
di paleolit lelet című írásában. Dolgozatok - Szeged,
1 938 : I 8.
- 1 1 9.
1 0 3 . Mesterházi Károly : Beszámoló az 1 965. évi Biharke­ 1 20.
resztes-ártándi ásatásról. JAMÉ 1 965 : 6 1 -67. és Nemzet­
ségi szervezet . . . i. m. Budapest, 1 980.
1 04. Kürti Béla : Honfoglaláskori temető Szeged-Algyőn. MFMÉ,
1 978-79/1 : 323-347· 121.
1 0 5 . U no Harva : Die religiösen Vorstellungen der altaischen 1 22.
Völker. FFC LII. Helsinki, 1 938 : 348. - Ajobb-bal felcse­ 1 23 .
rélését a temetéskor : László Gyula : A koroncói lelet és 1 24 .
a honfoglaló magyarok nyerge. ArchHung. XXVII. i. m. : 1 25.
57-59·
1 06. Dienes István : Honfoglalóink halottas szokásainak egyik 1 26.
ugor-kori emlékéről. ArchÉrt. 1 963 : 1 08 sk. Úgy lát­
szik, hogy ez ősi soron török eredetű lehet. (Vö. Benkő
Mihály : Az ezüstmaszkok türk származásra utalnak.
Magyar Nemzet 1 986. jún. 7.) 1 27 .
1 0 7 . László Gyula : Ősvallásunk nyomai egy szamosháti ko­
csistörténetben. Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozs­ 1 28 .
vár, 1 945. 1 . kép. Az előzményekhez : Kovács István, 1 29 .
Közlemények, Kolozsvár, 1 942 : I -33. 1 3 0.
1 08. László Gyula : ArchHung. XXVII. i. m. 36. kép, 54 sk.
1 09 . Budinsky-Kricka, V.-Fettich N . : Das altungarische
Fürstengrab von Zemplin. Bratislava, 1 978. Fettich téves 131.
következtetéseinek cáfolata : - László Gyula : A zemplé­
ni honfoglaláskori vezérsírról. ArchÉrt. 1 976 : 79-85 . 1 32 .
E tanulmány jegyzeteiben a vitát é s annak irodalmát
részletesen felsorolom.
1 1 0. Tettamanti Sarolta : Temetkezési szokások a Kárpát­
medencében a X-XI . században. (Előmunkálatok a Ma­ 1 33 .
gyarság Néprajzához 10. Budapest, 1 982 : 87 sk.)
l l l . Török Gyula : Die Bewohner von Halimba-Cseres nach 1 34 .
der Landnahme. Leipzig, 1 957. Bírálatomat lásd : Száza­
dok 1 968 : 804-806. 1 35 .
1 1 2. Fettich Nándor : A honfoglaló magyarságfémművessé­ 1 3 6.
ge. ArchHung. XXI. Budapest, 1 937 : 95- 1 0 1 (Bartucz
Lajos embertani vizsgálataival) és LXIX-LXXI. tábla. Vö. 1 37 .
még HMNÉ. i. m. : 1 58. sk.
1 1 3 . Jakab Béla : Tojáshéj strukturális változása az embrió
fejlődése folyamán különös tekintettel az avar és közép-
1 62
kori héjleletek összehasonlító vizsgálatára. Állattani
Közl. 1 974 : 2 7-3 1 . - Tanulságos ehhez az, amit Lippay
János Ír Calendariumában ( 1 66 1 ), hogy : Március hó­
napban "Az tyúkmony hajat, a'kiből ki-költ a' tyúkfi
ebben a hónapban, öszve kell szedni, és meg-tartani,
igen hasznos orvosság a' sövény ellen " . A szenvedelmes
kertész rácsodálkozásai (szerk.
. Surányi Dezső). Buda-
pest, 1 982 : 239.
Bálint Csanád : x. századi temető a szabadkígyósi-pálli­
geri táb/ában. BMMK/I, 1 97 1 : 49-88.
HMNÉ : 492.
Ezeknek a kérdéseknek kutatása csak nemrégen kezdő­
dött meg nálunk, vö. Ujváry Zoltán : A temetésparódiá­
ja. Debrecen, 1 978.
A kengyel említése : Emlékkönyv a Székely Nemzeti
Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1 929 :
22 és Roska Márton : A honfoglalás és Erdély a Történeti
Erdély című kötetben (szerk. Asztalos Miklós). Buda­
pest, 1 936 : 1 72 .
A honfoglalók társadalmának áttekintő vázlata - Die­
nes István : A honfoglaló magyarok. Budapest, 1 972 :
22. kép, uo. összefoglaló jellemzése is.
Lásd az 50. jegyzetet.
Jósa András sÍrrajza : ArchÉrt. 1 896 : 385-4 1 2 . Az uj­
gur előkelő nyíltegeze : Le Coq : Bilderatlas zur Kunst
und Kulturgeschichte Mittelasiens, Berlin, 1 925. Színes
kép a Chotscho című díszkiadvány nyomán.
MEH : 86-89.
MEH : 1 36.
Hóman Bálint : Magyar Történet. I . m. : 1 06.
Lásd a 1 09. jegyzetet.
Mészáros Gyula : A csuvas ősvallás emlékei. Budapest,
1 909.
Balogh József: A portyázó magyarok kucsmája és a né­
met püspökök süvege. Ethn. 1 92 7 : 42. - Ratherius ada­
tának forráskritikáját Fehér Géza adta meg : ArchÉrt.
1 96 1 : 1 59. Ő Észak-Olaszország püspökeire gondol.
Moszkva, Kreml. Oruzsejnaja Palata őrzi a Sapka Mo-
nomachat.
Sinka István baráti közlése.
Dienes István : A honfoglaló magyarok. I. m. : 46. kép.
Korbuly György : Egészségápolás / Magyar Művelődés­
történet. l. 357. sk. (szerk. Domanovszky Sándor), a
gyűrű képe : a 363. lapon.
Képe : József Deér : Die heilige Krone Ungarns. Wien,
1 966 : 52 - 54. kép.
Gy. László : Études archaeologiques sur l'histoire de la
société des A vars. ArchHung. XXXIV. Budapest, 1935 :
258 sk. - A lelet kritikai közzététele - Bóna István : A XIX.
század nagy avar leletei. SZMMÉ. 1 982. 83- 88. sk.
László Gyula : A népvándorláskori övekről. Ethn. 1 978 :
1 85- 1 96.
László Gyula : A mártélyi avar szíjvégről. FoliaArch.
1 956 : 105- 1 1 3 .
Lásd a 1 33- jegyzetet.
Ibn Abbas legendáját közelebbi forrásmegjelölés nélkül
közli Marcel Brion : Art Abstrait. Paris, 1 958 : 54.
Szmirnov nyomán : HMNÉ, 286. Szőke Béla : Régészeti
tanulmányok. I. m. 1 962 : 1 5 az ábrázolásban női alakot
lát, azt gondolván, hogy veretes lószerszámok csak női
sírokból ismeretesek. (Lásd uo. 1 9.)
1 38. B. Szamokvaszov : Mogili russzkoj zemli. Moszkva,
1 908 : 1 9 7-20 1 . Csodálatos vadászatként értelmezése
HMNÉ, i. m. 4 1 3 -4 1 4. Egyesek (Ribakov, Erdélyi) a bo­
rotvált fejű, varkocsos, fegyveres vadászban " Ieánykát "
látnak, ez - természetesen - téves.
1 3 9 . Nagy Géza : Népvándorláskori turán viselet. ArchÉrt.
1 90 1 : 3 1 8- 3 2 3 hívta fel először a magyar kutatás fi­
gyeImét erre a remek ezüsttálra.
1 40. Dienes István : Honfoglaláskori tarsolyainkról. Folia­
Arch. 1 964 : 79- 1 1 0 .
1 4 1 . Dienes István : Honfoglaláskori veretes tarsoly Buda­
pest-Farkasrétről. FoliaArch. 1 9 7 3 : 200-20 3 ·
1 42. Komáromi Gyula-Szabó Viktor : A bánhalmi avar sírle­
letek. Jászkunság, 1 9 56 : 1 66- 1 74.
1 4 3 . Berlin, Staatliche Museen zu Berlin, iszlám gyűj temé­
nyében. Bőven Írt róla J. Strzygowski : Altai-Iran und
Völkerwanderung. Leipzig, 1 9 1 7 . c. könyvében.
1 44 . Karcolt tarsolylemez a kenézlői temető 2 8 . sírj ából (vö.
Dienes István : Honfoglaláskori tarsolyainkról. Folia­
Arch. 1 964 : 8 3 sk. - A rátétes technikával egyezteti
Kresz Mária : A magyar szíícsmunka történeti rétegei
Ethn. 1 9 78 : 3 44. ) .
1 45 . László Gyula : Az avarok késviselése. ArchÉrt. 1 94 1 :
1 7 5-207 .
1 46. László Gyula-Rácz István : A nagyszentmiklósi kincs.
Budapest, 1 98 3 : 8 2 . kép.
1 47 . Irodalmát lásd : Banner-Jakabffy bibliográfiájában (i. m.
520-52 1 ) . Legutóbb László Gyula : Lehel kürtje. Buda­
pest, 1 9 5 3 . és változatlan kiadásai ( [ 958, 1 965).
1 4 8 . Budinszky-Kricka-Fettich, i. m. 9 . kép.
1 49 . Dienes István : A honfoglaló magyarok, i. m. 7 1 -7 2 . kép.
1 50. V. Gervers-Molnár : The Hungarian Szür an Archaic
Mantle of Eurasian origin . Toronto, [ 9 7 3 .
1 5 1 . Kresz Mária : i. m. Ethn. 1 978 : 3 [ 5- 3 5 3 .
1 5 2. Balassa Iván-Ortutay Gyula : Magyar Néprajz. Buda­
pest, 1 9 79. 1 2 8 . kép, fejés Széken.
1 5 3 . 1 . B. Brasinskij : Szkíta kincsek . . . i. m. 47. kép.
1 54 . K. Vilkuna : Über die obugrischen und samojedischen
Pfeile und Köcher. MemSocFou. [ 950 : 3 43 - 3 84.
1 55 . MEH : 1 02- 1 0 3 .
1 5 6. Liudprand : Antapodosis II : 8. vö. MEH : 2 2 7 .
1 57 . Cs. Sebestyén Károly : A magyarok íja és nyila. Dolg. 8 .
( 1 9 3 2) - A z íjra vonatkozó legújabb irodalom : Fábián
Gyula : Újabb adatok a honfoglaláskori íjászat kérdés­
köréhez. MFMÉ, 1 9 80-8 1 : 6 3 -76.
1 5 8 . Greguss Pál : A csengelei avar lelet nyílvesszőjének fa­
anyaga. Botanikai Közl. 1 9 3 9 : 2 I I sk.
1 59 . U . Kőhalmi Katalin : A sztyeppék nomádjai lóháton ,
fegyverben. Budapest, 1 9 72 : 1 5 8 . sk.
1 60. Lázár Ferenc elképzelése az volt, hogy a vas nyílhegyet
beleerősÍtették egy fatönkbe, és a nyílvesszőt ráillesztve
sodorni kezdték, mintegy belefúrták a nyílvasat. (Szíves
szóbeli közlés, melyet, úgy tudom, publikált is.)
1 6 1 . Lükő Gábor : Az uraI-altáji népek primitív gyalujának
magyarországi emléke. DDMÉ. 1 9 3 7 : 1 3 1 - 1 3 3 .
1 62. László Gyula : Adatok a kunok tegezéhez. NéprÉrt.
1 940 : 52-59·
1 6 3 . MEH : 1 10.
1 64 . Peter Paulsen : Magyarországi viking leletek. Arch­
Hung. XIJ. Budapest, 1 9 3 3 . Kovács László : A buda­
- 1 88 .
pesti lándzsa. FoliaArch. 1 9 70 : 1 27- 1 46 .
1 65 . A számszeríj és a lőfegyverek korában is a vadkanra
lándzsával kellett menni : Zolnay László : Vadászatok a
régi Magyarországon. Budapest, 1 9 7 1 : 1 04. XVI. század
eleji címerképek.
1 66 . A bécsi szablyáról a legjobb leírást, pompás részletraj­
zokkal Fettich Nándor adta (Budinsky Kr.-Fettich N . :
Das altungarische Fürstengrab. i. m. 1 90- 1 99 és 1 3 3 . sk.).
1 67 . Tóth Zoltán : A ttila 's Schwer!. Budapest, 1 9 30.
1 68 . Vö. J. Deér : Die Heilige Krone Ungarns. Wien, 1 966 :
2 5 6 . sk.
1 69 . HMNÉ : 1 2 3- 1 24 . - Bakay Kornél : Régészeti tanulmá­
nyok a magyar államalapítás kérdéséhez. Pécs, 1 9 65 és
Acta ASH 1 967 : [ 43 sk. A szablya használatáról : Ko­
vács István : A kolozsvári Zápolya utcai honfoglaláskori
temető. Közlemények. Kolozsvár, 1 942 : 2- 3 6.
1 7 0. László Gyula : A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok
nyerge. ArchHung. XXVII. Budapest, 1 94 3 .
171. Dienes István : A honfoglaló magyarok lószerszámjának
néhány tanulsága. ArchÉrt. 1 944 : 228 sk.
1 7 2. G . Fehér : Remarques sur l 'apprétiation archaeologique
du cimetiere de Kérpuszta. Acta ASH. 1 9 5 5 : 3 1 9 .
1 73 . Honfoglalás kori leleteinkről lásd az l . jegyzetet.
1 74 . Reizner János : ArchÉrt. 1 89 1 : 102-1 14 és HMNÉ : 1 50 sk.
1 75 . A lelet a háborúban elpusztult. Az ásatást Párducz Mi­
hály vezette, a sír rajza : Hódmezővásárhely története. !.
Hódmezővásárhely, [ 984 : 2 6 4 L , 2 1 . ábra.
1 7 6. László Gyula : A koroncói lelet . . . i. m. 28 és Mesterházi
Károly : Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok ki­
alakulása a honfoglaló magyarságnál. Budapest, 1 980 :
95 sk .
1 7 7 . MEH : 88-89.
1 7 8 . MEH : 1 8 6.
1 79 . Balassa Iván : A magyar ekésföldművelés kezdetei. MMM
1 969-70. évi Köz! . Kny. Budapest, 1 970 : 45-6 8 . UŐ :
Mivel járulhat hozzá a néprajztudomány a honfoglaló
magyarság életmódjának kutatásához.
StudiaEthn. 1 974 : 575 sk. és számos más dolgozatában
és könyvében.
1 80. Balassa Iván : i. m., lásd a I 79 . jegyzetet.
181. Györffy György : István király és műve. Budapest, 1 9 7 7 .
4 1 5-4 1 7 . - Korai földmÍvelésünkhöz vö. még : Müller
Róbert : Adatok a honfoglaló magyarság földművelésé­
hez. Ethn. [ 9 7 1 : 249-2 6 1 .
1 82. A pannonhalmi apátság oklevelének fényképe, fordítá­
sa Szalay József-Baróti Lajos : A magyar nemzet törté­
nete. Budapest, 1 895 : 1 3 9 . - Természetes nagyságát
megközelítő fényképe SZLE. JI : 1 46 .
1 83 . Takács Lajos : Az irtásos gazdálkodás néhány jellegze­
tessége a göcseji szegekben. Ethn. 1 964-65 : 489-522 .
1 84. MEH : 1 48- 1 49 .
1 8 5. Makkai László : Honfoglaló magyar nemzetségek Er­
délyben. Századok, 1 944. Kny. 1 - 3 1 . - Hóman Bálint :
Magyar Tört. i. m. 1 24 . Lásd még HMNÉ. i. m. : 222 sk.
1 86. Erről legutóbb Györffy György : Magyarország törté­
nele, i. m. I /a : 62 3 sk.
1 87. Gyallay Domokos : A székely őstörténet nyomai az élő­
nyelvben. MNy. 1 9 59/ 2 . Kny. 3 - 1 0. Vö. még L. Ráso­
nyi : L 'origine du nom székely (sicul) Acta 1 96 1 : 1 75-
1 88 .
Almásy György : Vándorutam Ázsia szívébe. Budapest,
1 90 3 : 685-687 ·
1 63
1 89. Szigethi Györffy István : Nagykunsági Krónika. Kar­
cag, 1 92 2 . 1 4 sk.
1 90 . Hankó Béla : A magyar ló eredete. Debreceni Szemle,
1 9 3 5 . Kny. I -24. Uő : A magyar baromfi eredete ésjele­
ne. Debrecen, I 9 3 7. UŐ : A kihalt ősi szalontai sertés.
TermTudKözl. 1 9 3 8 . 3 . sz. Uő : A magyar szarvasmarha
eredete. Tisia I. Debrecen, 1 9 3 6 . UŐ : Magyar háziálla­
taink. Kincsestár 49. Budapest, 1 943 .
191 . Matolcsi János : Allattartás őseink korában. Budapest,
1 982 : 242-25 3 ·
1 9 2. Vö. a 1 50. jegyzetet.
1 93 . Anonymus szerint Árpád Salánnak - többek közt - 1 2
tevét is küldött (MEH : I 48 ) . A III. keresztes hadjárat al­
kalmával szerepelnek hazánkban tevék. Vö. Pauler
Gyula : A magyar nemzet története az Árpádházi kirá­
lyok alatt. Budapest, 1 89 3 : 3 .
1 94 . MEH : I 48- 1 49.
1 95 . Pauler Gyula : A magyar nemzet története Szent Istvá­
nig. Budapest, I 900 : 24 I -264. E mű alapozta meg a
baskír-magyar rokonság elméletét.
1 9 6. Tagán Galimdzsán : Népi lóverseny a kirgizeknél és bas­
kíroknál. Ethn-N. 47 : I 04 sk.
1 97 . Vö. Gombocz Zoltán : A bor. MNy. II : 1 45- 1 52, 1 9 3 -
1 97 . A sörre Bárczi : SzófSz. címszava, mely a szót fgr.
vagy török eredetűnek tartja, kérdőjellel.
1 98 . Vö. Ethn. 20 : 3 5 3 -54 (Munkácsi), idézi Vladimir béké-
jét a bolgárokkal, és Ethn. 1 6- 5 7 . A votyák varázsige.
1 99 . A Magyarság Néprajza, i. m. 2. kiadás : I : 89, II : 1 3 3 .
200. Almásy György : Vándorutam, i. m. : 3 1 6 .
20 l. K. Gaál : Die Auswirkung der mittelalterlichen Fischerei­
wirtschaft auf die traditionelle Fischerei. Festschrift F .
C. Lipp. Wien, 1 9 78.
202. Herman Ottónak a halász- és pásztoréletre vonatkozó
tanulmányaiból jó válogatást ad a Gondolat Kiadó
( I 980). Újabban a kérdésről Barabás Jenő : Anyagi kul­
túránk a honfoglalás előtt. Forrás, I 89 3 . júl. 1 3 . és ter­
mészetesen a Magyar Néprajzi Lexikon.
20 3 . Herman Ottó : Ősi elemek a magyar népies halászatban.
ArchÉrt. 5 : I 5 3 ·
204. Munkácsi Bernát : A vogulok pogány ősvallása. Ethn.
IV : 5 3 -54.
20 5 . Munkácsi Bernát : Regék és énekek a világ teremtéséről.
Vogul Népköltési Gyűjtemény. I ( 1 902) : 1 5 1 .
206. A Kalevala 47. énekében (ford. Vikár Béla). Budapest,
1 944 : 202.
20 7 . Heckenast Gusztáv : Fejedelmi (királyi) szolgálónépek
a korai Árpád-korban. Budapest, 1 970 : I 03 - 1 0 5 .
208. Galeotto Marzio : Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás
mondásairól és tetteiről szóló könyv (ford. Kardos Ti­
bor). Budapest, 1 979 : 2 1 .
20 9 . Zolnay László : Vadászatok a régi Magyarországon. Bu­
dapest, I 9 7 I : I 08- 1 09 . Iap képei.
2 1 0. Vönöczki-Schenk Jakab : Magyar solymászmadár ne-
vek. Aquila. Budapest, 1 9 3 9 .
21 1. Almásy György : Vándorutam, i. m. : 550.
2 1 2. Dercsényi Dezső : Nagy Lajos kora. Budapest é. n. : 50.
21 3. Lásd a 1 59 . jegyzetet.
2 1 4. M. Vilkuna a MémSocFou. XCVIII. évfolyamában, a
Toivonen-emlékkönyvben.
2 1 5. W. Radioff: Aus Sibirien. I. r 89 3 : 469.
1 64
2 1 6. Alföldi András : A tarchan méltóságnév eredete. MNY.
1 9 3 2 : 2°5-220.
2 1 7. Szabó György : A falusi kovács a XV-XVI. században.
FoliaArch. 1 9 5 4 : 1 2 3 - 1 45 .
2 1 8. Gömöri János : Jelentés a nyugat-magyarországi vas vi­
dék Győr-Sopron megyei lelőhelye inek kutatásáról. I .
Arrabona, 1 97 7 : 7 8 - 1 3 5 .
2 1 9. A palmettamintákról Kovács István alapvető megfi­
gyeléseket közölt A kolozsvári Zápolya-utcai magyar
honfoglaláskori temető című munkájában. Közlemé­
nyek (Kolozsvár), 1 942 : Kny. 29. A páraszegény vidé­
kek víztároló-húsos növényvilágára hívta fel a figyel­
met.
220. A hálómintába foglalt palmetták megrajzolása nagyon
egyszerű (vö. László Gyula : Hunor és Magyar nyomá­
ban. Budapest, 1 967 : 1 3 2 . kép). Nem kell tehát okvetle­
nül fonott-szövött előzményre gondolnunk.
22 1 . László Gyula-Rácz István : A nagyszentmiklósi kincs.
Budapest, 1 98 3 .
222. Vö. a Tiszaeszlár-bashalmi karperec képe - Dienes Ist­
ván : A honfoglaló . . . i. m. 48-50. kép, bizánci előzmé­
nye : The Treasury of San Marco Venice ( 1 984 Olivetti
Milano-Los Angeles) : 209- 2 1 2 .
22 3 . Lásd Bárczi SzófSz. címszavait.
224 . MEH : 88-89.
22 5 . Huszár Lajos : Szent István pénzei. SZlE. II ( 1 9 3 8) :
3 3 5- 3 64·
226. Paulsen P. : Magyarországi viking leletek az észak- és
nyugat-európai kultúrtörténet megvilágításában. Arch­
Hung. XII. Budapest, 1 9 3 3 .
22 7 . Fettich Nádor : A prágai Szent István-kard régészeti
megvilágításban. SZlE. III. ( 1 9 3 8 ) 47 3 - 5 1 6 . - László
Gyula : Jegyzetek a Szent István kardról. Alba Regia
1 9 75 : 3 3 5- 3 42.
228. Vö. Kniezsa 1 . : SZlE. Il . i. m. : 425. - Kristó Gyula : Oro­
szok az Árpád-kori Magyarországon. JATE. Acta Hist.
Szeged, 1 980 : 57-65.
22 9 . Hóman Bálint : Magyar pénztörténet IOOO-[ 325. Buda­
pest, I 9 I 6 : 1 6 5 sk.
230. László Gyula : ArchHung. XXVII. i. m. ( 1 94 3 ) : v. fejezet,
95 sk.
23 1 . Parádi Nándor : Technikai vizsgálatok népvándorlásko­
ri és Árpád-kori edényeken (Régészeti Füzetek 1 2) . Bu­
dapest, 1 9 59.
2 3 2. Lásd Bárczi SzófSz. címszavait.
23 3 . Annak idején Nagy László, a veszprémi múzeum akkori
igazgatója mutatta meg nekem gyűjtött anyagát. Ké­
sőbb valamelyik vidéki folyóiratban közzé is tette tanul­
mányát.
23 4 . MEH : 1 8 7 . - A forráshely új magyarázata : Püspöki
Nagy Péter, Magyar Herold (I . 1 9 84) : 22, Ő a szöveget
nem a blakokra vonatkoztatja. - Vö. még Ferenczi Gé­
za és Ferenczi István : Magyar rovásírásos emlékek. Mű­
velődéstörténeti tanulmányok, Kriterion, 1 9 79 : 9 sk.
Teljes tudománytörténettel híggadt értékelést ad a kér­
désről : Vásáry István : A magyar rovásírás. Keletkuta­
tás, 1 974 ( 1 975) : 1 59- 1 7 1 .
23 5. Rásonyi László : Hidak a Dunán. A régi török népek a
Dunánál. Budapest, 1 9 8 1 .
2 3 6. Vékony Gábor : Késő népvándorláskori rovásfeliratok. I .
 Életünk, 1 98,5/ [ : 7 [ -83 és : A szarvasifelirat és ami kö­
rülötte van. Eletünk, 1 985/ 1 2 : 1 1 32- 1 1 45.
2 37 . Marcus Antonius Bonfini : Rerum Hungaricarum deca­
des. Lipsiae, 1 77 ! . - Magyarul Heltai Gáspár : Krónika
az magyaroknak dolgairól 1 566. Magyar Helikon,
' 98 1 .
2 3 8. Legutóbb Forrai Sándor : Küskarácsontól Szilvester es­
tig, Budapest é. n. sorakoztatja fel rovásemlékeinket,
és a ligatúrák (betűösszevonások) területén figyelemre
méltó megfigyeléseket tesz.
2 39 . Németh Gyula : A magyar rovásírás. Nyelvtud. Kézik.
II/2 . Budapest, 1 934 .
240. Püspöki Nagy Péter : A felsőszemerédi rovásemlék.
"
MNy. 1 9 7 1 : l - I ? és A "rovásírás írástani helye és
szerepe a magyar művelődéstörténetben . Magyar Herold
I. é. n. ( 1 984) : 9- 1 9 . - Simon Péter : A magyar "rovásí­
rás " történelmijelentősége és eredete. Uo. 23-7 I .
24 1 . Püspöki Nagy Péter : A magyar rovásírás eredetéről.
MNy. 1 977 : 302-307·
242. Sebestyén Gyula : Rovás és rovásírás. Budapest, 1 909.
243 . Lásd a 240. jegyzetet .
244 . MEH : 1 35 .
245 . Képe : Magyar Művelődéstörténet (szerk. Domanovsz­
ky Sándor), I. é. n. 490.
246. J.akubovich Emil : Honfoglaláskori énekek előadásfor­
májáról. Mny. 1 93 ! . KNy.
247 . Képes Géza : A magyar ősköltészet nyomairól. Irod­
Közl. 1 964 : Kny. I -44.
248. Solymossy Sándor dolgozatai pl. Ethn. 1 923. 29 stb.,
stb. Lásd a Magyar Néprajzi Lexikon címszavát.
249 . Solymossy Sándor : A Ura és epika kialakulása. A Ma­
gyarság Néprajza, 3. kiad. I : I I skk.
2 50. Pais Dezső : A magyar ősvallás nyelvemlékeiből. Buda­
pest, 1 975 : 1 °9- 1 42.
25 1 . A Gellért-legenda szövegét lásd : Szöveggyűjtmény. I .
Budapest, 1951 : 6. Magyarázatára vö. Balogh József:
Szent Gellért és a "symphonia ungarorum" . MNy. XXIV :
1 89, 266.
2 52. Sebestyén Gyula : a Magyar Népköltési Gyűjtemény IV.
és v. kötetében tette közzé Regös énekek és A regösök
címmel (mindkettő 1 902-ben jelent meg) gyűjtését és
értelmezéiét. Lásd még : Vargyas Lajos : A regösének
problémájának újabb, zenei megközelítése. Ethn. 1 979 :
1 63- 1 9 1 .
2 53 . Vadrózsák. Kriza János székely népköltési gyűjtemé­
nye. Kriterion, Bukarest, 1 978 : 1 54- 1 64. Nagyon nagy
irodalom alakult ki körülötte. Legutóbb Faragó József:
A mennybevitt leány balladájához (Faragó József: Bal­
ladákföldjén. Kriterion. Bukarest, 1 977 : 1 36- I 76.) kö­
zöl új változatokat.
2 54 . Fettich Nándor : A garcsinovói szkíta lelet. ArchHung.
xv. Budapest, 1 934.
2 55 . Lásd a 247. jegyzetet.
2 5 6. Theothmár : MEH : 220.
2 57 . Bálint Csanád : A kutya a X.-XII. századi magyar hi/vi­
lágban. MFMÉ. 1 97 I / 1 : 295-3 I 5. - A kérdésre a felgyői
ásatás közzétételekor térek vissza, mert ott hat teljesen
ép kutyasírt találtunk.
2 5 8. Finnugor és török eredeztetése kérdéses, vö. Bárczi
SzófSz. címszavát.
2 59 . J ankovich Miklós : Egy magyar . . . stb. sokszor idézett
dolgozata a benepusztai leletről. MTA Értesítője, 1 832 :
28 1 -296. - Fettich Nándo r : A honfoglaló magyarok
fémművessége. ArchHung. XXI. Budapest, 1 937 : I : 67
-72., II : XXXlV-XXXVIlI. tábla.
260. Nemeskéri János - K. Éry Kinga - Kralovánszky Alán :
A magyarországi jelképes trepanáció. AnthKözl. 1 960.
Kny. 3-32. - A lélekfogalommal való kapcsolatát Die­
nes István világította meg : A honfoglaló magyarság lé­
lekhiedelmei. Régészeti barangolások Magyarországon
(szerk. Szombathy Viktor). Budapest, 1 978 : 1 99-223.
26 1 . Lásd a 260. jegyzetet. Vö. Anda Tibor tanulmányát egy
honfoglalás kori trepánkésről : Acta ASH. 1 95 1 : 2 5 1 sk.
262. László Gyula : Egy regensburgi vállkő. FoliaArch. 1 939.
Kny. I - 1 3·
26 3 . Pais Dezső : A magyar ősvallás . . . i. m. 7 sk. - MNy
x : 4 1 4-423.
264 . Az ásató, dr. Trogmayer Ottó szíves engedélyével ruvat-
kozhatok a leletre.
26 5 . MEH : 257.
266. MEH : 237.
26 7 . A tudomány történet régebbi fejezeteire lásd : Az ősi ma­
gyal' hitvilág (szerk. Diószegi Vilmos). Budapest, 1 97 1 .
bevezetését és szerzőnkénti méltatását. Az újabb időket
a szerző saját tapasztalatából idézi.
268. Szövegét közli : Az ősi magyar hitvilág, i. m. : 68-69. -
A magyar mitológiai kutatások jelen állásának egész
kötetet szentelt az Előmunkálatok a Magyarság Népraj­
zához. 3. Budapest, 1 978.
269 . Kállay Ferenc : A pogány magyarok vallása. Pest, 1 86 1 .
2 70. Ipolyi Arnold : Magyar mythológia. Pest, 1 854.
2 7 1 . Csengery Antal : Az altaji népek ős vallása , tekintettel a
magyar ősvallásra. MTAEvk. 1 857/9.
2 7 2. Kálmány Laj os : Boldogasszony, ősvallásunk istenasszo­
nya. Budapest, 1 88 5 .
2 73 . Kandra Kabos : Magyar mythológia. Eger, 1 897.
2 74 . Róheim Géza : Magyar néphit és népszokások. Buda­
pest, 1 925.
2 7 5 . Diószegi Vilmos : A samánhit emlékei a magyar népi mű­
veltségben. Budapest, 1 958.
2 7 6. Dienes István : Szellemkultusz, táltoshit, ősvallás című
fejezete A honfoglaló magyarok i. m. 1 972 : 47-66. kö­
tetben és számos e kötetben is idézett tanulmányában.
2 77 . Lásd Az ősi magyar hitvilág i. m. 1 43. Ortutay Gyula
méltatását.
2 7 8. Előmunkálatok 3., i. m.
2 79 . László Gyula : Különvélemény ősvallásunkról. Új Írás,
1 976. június : 59-68.
280. Erről legutóbb Király Péter : A magyarok említése a
Konstantin- és Method-legendában. NyelvtudTárs. J 4 1 .
Budapest, 1 974 : I -69.
28 1 . MEH : 1 30, a I I . századi Gesta Hungarorumból.
282. A honfoglaló magyarság rutvilágának legfejlettebb ré­
tege a nyelv és a folklór tükrében. Előmunkálatok, i. m.
3 : 15 sk.
28 3 . Vö. Bárczi Géza : A magyar szókincs eredete. Budapest,
1.958 : 94·
28 4 . Almos nevének legújabb magyarázata : Rásonyi Lász­
ló : Török eredetű magyar személynevek. Forrás (Kecs­
kemét), 1 983. július : 78-83.
1 65
28 5 . Liudprand : Antapodosis II : 3 0, lásd MEH : 2 3 0 .
286. Ekkehard sankt-galleni történetében : MEH : 2 3 8 .
28 7 . A kérdés irodalmát új szempontok felvetésével - Kristó
Gyula : Megjegyzések az ún. "pogánylázadások" törté­
netéhez. Szeged, 1 965 : 3 6 sk.
288. Kállay Ferenc alapján idézve : A pogány magyarok val­
lása (Az ősi magyar hitvilág című műben). Budapest,
[ 97 [ : 8 r .
28 9 . Pais Dezső : A gyula és a kündüh. MNy. XXVII :
[ 70- 1 76 . - A kérdés bonyolultságára jellemző, hogy a
künde a kazároknál csak a harmadik főméltóság volt !
Lásd Czeglédy Károly : Árpád és Kurszán. Zalai Tükör,
1 9 7 5 . II : 54. Előzménye Györffy György : Kurszán és
Kurszán vára. BudRég. 1 9 5 5 : 9- 3 4 ·
29 0 . Hóman Bálint : A dalék X-Xl. századi pénztörténetünk­
höz. Századok, 1 9 1 8 : 1 6 1 - 1 67 .
29 1 . Vargyas Lajos : Honfoglalás előtti, keleti elemek a ma­
gyarfolklórban . Történelmi Szemle, 1 9 77/ 1 : l O7- I 2 ! .
29 2 . Erdélyi Zsuzsanna : Hegyet hágék, lőtőt lépék. Buda­
pest, 1 97 6 .
2 93 . Daczó Árpád : A gyimesi Babba Mária. Népismereti
dolgozatok. Kriterion, Bukarest, [ 980 : 2 3 1 -2 3 9 .
2 94 . László Gyula : Időrend é s szó történet. IrodTört. 1 9 76 :
6 [ I -625. - Lásd a 279. jegyzetet.
29 5 . Lásd a 2 79. és 294. jegyzetet.
29 6. Dienes István : A samánok társadalmi szerepe a nomád
államban. Az őshazától a Kárpátokig című kötetben
(szerk. Szombathy Viktor). Budapest, 1 98 5 : 3 75-3 7 8 .
2 97 . Legutóbb : Györffy György : Magyarország története
l/ l . , i. m. 1 984 : 846 . Vö. még Szekfű László : Vata né­
pe. JATE ActaHist. 1 9 80 : [ [ - 1 8 .
298 . Györffy István : Nagykunsági Krónika. Karcag, 1 922 :
!O5 sk.
299 . Kovács Ágnes kitűnő összefoglalása (Az égig érőfa) a
Magyar Néprajzi Lexikon Budapest, 1 9 7 7 . l. : 6 3 9-640
alatt.
3 00. A Csodaszarvas-mondáknak nagy irodalma van. Leg­
utóbbi összefoglalása Dobos Ilonától és Dömötör Tek­
lától. Magyar Néprajzi Lexikon (Budapest, 1 977). I :
525-526.
30 l . Györffy György : Tanulmányok a magyar állam eredeté­
ről. Budapest, 1 9 59 : 3 sk. és IV. kép.
3 02. Lásd a I 87. jegyzetet.
3 0 3 . Lásd Az ősi magyar hitvilág, i. m. 1 97 1 : 1 8- 1 9 . Corni­
des Dániel könyvében, uo. bírálata is.
3 0 4 . Szabó Sándor : A délibáb és az ősi magyar hitvi/ág né­
hány eleme. Jász Múzeum Évkönyve, 1 9 74 : 2 1 1 -2 I ?
3 0 5 . László Gyula : Varázslat egy középkorifalusi templom­
ban. (Erdélyi Tudint. Kolozsvár) 1 947 : 3 -22 .
3 06. Pais Dezső : Huj-huj-kaját. Zenetudományi Tanulmá­
nyolc VI. ( Kodály Emlékkönyv) . Budapest, 1 9 5 7 : 1 3 3-
1 58 .
307 . Bálint Sándor munkásságának summáját a Magyar
Néprajzi Lexikon 1 97 7 . l. : 202 adja.
3 0 8 . Matolcsi János : Állattartás őseink korában. Budapest,
1 9 82 : 265, 3 3 0.
3 09 . Attila Paládi-Kovács : Dörrfieisch. ActaEthnASH. 1 979 :
1 9 1 -204.
3 1 0. Matolcsi János : Állattartás . . . i. m. : 24 3 .
31 1. Attila Paládi-Kovács : Die Schafhaltung der Grossfami­
Iien bei der östlichen Palozen (Ungarn). Viehwirtschaji
1 66
und Hirtenkultur. Budapest, 1 969 : 402-4 1 6 . A cserép­
üst fejőedényként való használatára Mircea Russu (Ko­
lozsvár) célzott egyik beszélgetésünkkor. Figyelmezte­
tését ezúton is köszönöm.
3 12. Barabás Jenő : A magyarság anyagi műveltsége a VI-IX .
században. Magyar őstörténeti tanulmányok. Budapest,
1 97 7 : 1 5-22.
3 1 3. Lásd az előző jegyzetet. A füvekről, amelyeket a juhok
szívesen legelnek : Vámbéry Ármin : A törökfaj. Buda­
pest, 1 8 8 5 : 226-227.
3 1 4. Erre Borzsák Endre hívta fel figyelmemet, amit ezúton
is köszönök.
3 1 5. Sok helyen szokták ekként nyllzni a bárányt, magam
például egy afgán hallgatót láttam így dolgozni Németh
Kálmánéknál Fóton.
3 1 6. Petercsák Tivadar : Népi szarvasmarhatartás a zempléni
Hegyközben. Miskolc, 1 98 3 .
3 1 7. László Gyula : Adatok az avarság néprajzához. I-II. Arch­
Ért. 1 942 : 3 3 4-3 46.
3 1 8. László Gyula : A magyar vadászat őskoráról. A Vadá­
szattörténet című kötetben. Budapest, 1 9 74 : 5-2 r .
3 1 9. Az állatok természetének jellemzését általában Brehm :
Tierleben. Bayreuth, 1 98 1 című művéből vettem.
3 20. A Thonuzoba körüli kérdéskörrel legutóbb Szekfű
László foglalkozott. Kny : A Thonuzoba monda . Szeged,
1 976. Kny. a szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos
Közleményeiből . 275-28 5 .
32 1 . Méhészetünkkel kapcsolatban Bátky Zsigmond vetette
fel a Födémes helyneveknek a méhészettel való kapcso­
latát (NéprÉrt. 1 9 3 7 : 2 2 ! . ) . - Vö. ehhez Heckenast :
A szolgálónépek . . . i. m . : l O I sk. - Honfoglalás kori
méhészetünk gazdag néprajzi anyagában (lásd Magyar
Néprajzi Lexikon) rejteznek ősi hagyományaink.
322. Berde Károly : A magyar nép dermatologiája. Budapest,
1 940.
323 . Keszeg Vilmos : A mezőségi Detrehem telep népi gyógyá­
szata. Népismereti Dolgozatok. Kriterion, Bukarest,
1 98 1 : 9 7- 1 27 .
324 . Lásd Tari László térképét, a Fe/győ füzetben, i. m. : 1 4 .
32 5 . Néprajzi tanulmányokban igen sok adat van a színek
kort jelölő és gyógyításban való használatáról. Össze­
foglalót kapunk a Néprajzi Lexikon színek címszavá­
ban.
3 26. Tárkány Szücs Ernő : Magyar jogi népszokások. Buda­
pest, 1 98 I : 464 sk.
327 . J. Deér : Karl der Grosse und der Untergang des Awaren­
reiches. Karl der Grosse. l . : 7 1 9-79 1 .
32 8 . Lásd a Szent István Emlékkönyv Il. kötetében Morav­
csik Gyula ( q I sk.), Váczy Péter (2 1 3 sk.) és Csóka
Lajos (269 sk.) tanulmányát.
3 29 . Deér József: A magyarság a nomád kultúrközösségben.
Magyar Művelődéstörténet (szerk. Domanovszky Sán­
dor). l . é. n. 2 3 -90.
3 30 . Németh Gyula : A honfoglaló magyarság . . . i. m. 2 8 5 ·
33 1 . Ehhez hasonló felfogást vall Dümrnerth Dezső : Az Ár­
pádok nyomában 1 98 2 . című meggondolkoztató művé­
ben.
3 32 . L. Rásonyi : The Old-Hungaryan Name Vajk-Note on
the Origin of the Hunyadi Family. ActaOrient. 1 9 8 3 :
4 1 9-42 8 .
333. Hóman Bálint a Magyar történetben ( 3 . kiadás), é. n.
 9 3 ., vö. még Ligeti Lajos : A magyar nyelv török kapcso­
latai és ami mögöttük van. Budapest, 1 977. L . még a 33 6.
jegyzetet.
3 34. Osztrák krónikás Macsói Anna II. Ottokárnak zálogba
tett kincstáráról : J . Deér : Die heilige Krone Ungarns.
Wien, 1 966 : 256.
33 5 . Vö. Gyula László : Études archaeologiques sur l'/ústoire
de la Société des A vars. ArchHung. XXXIV ( 1 955) : 1 50.
336. Török nyelvűségünket illetően jelentős Henkey Gyula :
Az embertan és a magyar őstörténet. Magyar múlt. Syd­
ney, 1 984/85 : l - 1 0. című tanulmánya. A szerző Lipták
Pálra hivatkozva állapítja meg : A honfoglaló magyar­
" 4
ság török rétegével kapcsolatba hozható turanid, pamí­
ri és előázsiai típusok kb. 46 százalékot tesznek ki . . .
Ezzel szemben a finn-ugor réteggel kapcsolatba hozha­
tó uráli europoszibirid ( I 2,5), keletbalti (4,2 százalék)
együtt 1 6, 7 százalék . . . ennek megfelelően tehát közel
háromszor annyi a török, mint a finn-ugor rétegre jel­
lemző típusok aránya." Ezt az arányt igazolja Henkey­
nek az élő népességen felvett jellegsorozata is, úgy, hogy
tanulmánya végén kijelenti : " Nem lehet vitás, hogy a
magyarság őseit elsősorban a közép-ázsiai eredetű, lo­
vas-állattenyésztő népek közt kell keresni. "
337. Malán Mihály vizsgálatát lásd László Gyula : Szent
László győri ereklyetartója. Arrabona, 1 965 : 1 7 3 sk. -
A herma az Árpádok családi vonásait őrizte meg, erre
már Török Aurél is gondolt (a III. Béla emlékezete dísz­
műben), és ugyanezt a hasonlóságot eredményezte Ár­
pás Károly rekonstrukciós kísérlete III. Béla koponyájá­
val.
338. Régi magyar költők tára. I : 220-222. - Szöveggyűjte­
mény a régi magyar irodalomból. I. (Budapest, 1 9 5 1 ) :
60-62 .
33 9 . Laskai Osvát ferences szavait idézi Györffy György :
István király és műve. Budapest, 1 977 : [ 33 . - "István
fejedelem alacsony termetű, de nagy lelkű, bátor, harci­
as, okos és Krisztus-tisztelő volt. "
3 0. A honfoglalás a későbbi magyar irodalomban és mű­
vészetben a MER függeléké ben : Szépirodalom Belia
György összeállítása - átnézte Bisztray Gyula -; Kép­
zőművészet Rózsa György és Czennerné Wilhemb Gi­
zella gyűjtése - átnézte Genthon István ( 3 1 5-3 1 8 . , ill.
3 1 9- 3 22.).
Végezetül szeretnék őszinte köszönetet mondani Balas­
sa Ivánnak és Dienes Istvánnak, lektoraimnak és Steinert
Ágotának, szerkesztőmnek, akik tanácsukkal sokban
hozzájárultak mondanivalóim jobb megfogalmazásá­
hoz.

RÖVIDÍTÉSEK

ActaASH Acta Archaeologica Akademiae IrodKözl Irodalomtörténeti Közlemények

S tientiarum H ungaricae IrodTört Irodalomtörténet
ActaEtnASH Acta Ethnographiae Akademiae JATE József Attila Tudományegyetem (Szeged)
Stientiarum Hungaricae MEH A magyarok elődeiről és a honfoglalásról
ActaOrient Acta Orientalia H ungarica MFMÉ a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve
AnthKözl Antropologiai Közlemények (Szeged)
ArchÉrt Archeologiai Értesítő MemSocFou Mémoires de la Société Finno-ougrienne
ArchHung Archeologia Hungarica MMMKözl a Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Alba Regia A székesfehérvári István Király Múzeum Közleményei
Évkönyve MNy Magyar Nyelv
Arrabona A győri Xántus János Múzeum Évkönyve Mitt Mitteilungen . . .
BMMK Békés Megyei Múzeum Közleményei MTA Évkönyv a Magyar Tudományos Akadémia
Botanika Közl. Botanikai Közlemények Évkönyve
BudRé,g Budapest régiségei NéprÉrt Néprajzi Értesítő
DDME Debreceni Déri Múzeum Évkönyve NéptudInt Néptudományi Intézet
Erdélyi TudInt Erdélyi Tudományos Intézet (Kolozsvár) NyelvKözl Nyelvtudományi Közlemények
Ethn Ethnographia RégFüz Régészeti Füzetek
Ethn-N Ethnographia-Népélet StudiaEthn Studia Ethnographica
FFC Folklore Fellows Communications SzlE Szent István Emlékkönyv 1-IJJ.
(Helsinki) sk és a következő lap
FoliaArch Folia Archaeologica SzófSz Bárczi Géza : Magyar szófejtő szótár 1 94 1
HMNÉ A honfoglaló magyar nép élete SzovEthn Szovjetszkaja Etnografia
Hodinka Hodinka Antal : Az orosz évkönyvek TermtudKözl Természettudományi Közlemények
magyar vonatkozásai, 1 9 1 6 vö. vesd össze

1 67
 82. Kengyelpár (vas, bevert ezüst csíkozással). 1 8 , 1 és q,8
cm. Lelőhely : Muszka (Musca, Románia). MNM. Itsz.
45/ I 898 3-4. Lévai Jenő felvétele.
8 3 . Sza rvasagancsból készült zablapálca Szeghalomról (Békés
megye). Marton Magda rajza.
8 4 . Ajurt élete. A szerző akvarellje. Részlet a Rege a csoda­
szarvasrói cÍmű sorozatból. Gottl Egon reprodukciója.
8 5 . Csüngős veretek (aranyozott ezüst). Lelőhely : Rákos­
palota. MNM. Itsz. 82/ 1 905 . Lévai Jenő felvétele.
86. A hencidai I . sír női fejdísze. A szerző rajza. László
Gyula : A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944.
8 7 . Derékegyháza, 4. sír. Marton Magda rajza.
88. Női hajfonatdíszek. Lelőhely : Tiszaeszlár-Bashalom (Sza­
bolcs-Szatmár megye) MNM. ltsz. 60 1 7 I -9 . Szelényi Ká­
roly felvétele.
8 9 . Bizánci fülbevalópár (arany). Magassága : 4,4 cm. Lelő­
hely : Kecel (Pest megye), MNM . ltsz. 3 / 1 935. Gyarmathy
László felvétele.
90. Csüngős és bogyós fülbevalók. Ba/ró/jobbra : A / Hosz­
sza : 7,9 cm, lelőhely : Hajdúböszörmény (Hajdú-Bihar
megye) MNM. ltsz. 35/ I 902 8-9. B / Hossza : 8,5 cm, lelő­
hely : Sóshartyán (N ógrád megye), MNM. ltsz. 1 2/ 1 936. I .
C / Hossza : 8,5 cm, lelőhely : Székesfehérvár-Demkó­
hegy (Fejér megye), MNM. ltsz. 1 6/ 1 898.32. D / Hossza :
8,4 cm, lelőhely : Szeged-Bojárhalom (Csongrád me­
gye), Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Itsz. 1 4/ 1 890. 5 .
Kónya Kálmán felvétele.
9 1 . Állatalakos halántékkorongok (bronz). Átmérő : 5,6
cm. Lelőhely : Hencida (Hajdú-Bihar megye). MNM. Itsz.
1 3/ I 933. Gyannathy László felvétele.
9 2. Halántékkorong (aranyozott ezüst). Átmérőj e : 5 cm.
Lelőhely : Tiszaeszlár-Bashalom (Szabolcs-Szatmár
megye). MNM. ltsz. 60. 1 7 . Kónya Kálmán felvétele.
9 3 . Sasos melldíszek (ezüstlemez, aranyozott háttérrel). Át­
mérő : 8,2 cm. Lelőhely : Rakamaz (Szabolcs megye).
Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz. 64.875. I -2 .
Karát h József felvétele.
94 . Csüngős veretek (aranyozott ezüst). Lelőhely : Ószent­
iván (Csongrád megye). A Szegedi József Attila Tudo­
mányegyetem Régészeti Gyűjteménye. Gyarmathy
László felvétele.
95 . Hajfonat korongpár (aranyozott ezüstlemez). Átmérő :
7,4 cm. Lelőhely : Tiszabercel (Szabolcs-Szatmár me­
gye). Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Itsz. 64890.
Gyarmathy László felvétele.
9 6. Faragott csontcsüngő a nyitrai múzeumbó!. Marton
Magda rajza .
97 . Karperec női sírból (ezüst, foglalatában zománcpasz­
ta). Átmérő : 6,9 cm, lelőhely : Sarkad (Békés megye).
MNM. Itsz. 1 / 1 927.3. Lévai Jenő felvétele.
9 8. N ői ruhadíszek (ezüst). Átmérője : 2,4-3,4 cm. Lelő­
hely : Orosháza (Békés megye). MNM. ltsz. 63.70. 3. Ka­
rá th József felvétele és N agy András rajza.
99 . A kopáncsi női sír. Marton Magda rajza.
1 00. Karperecek. Ba/ felső (ezüst, üvegpaszta berakással).
Átmérő : 5,9 cm, lelőhely : Egyek (Hajdú-Bihar megye).
MNM. ltsZ. 3 l / l 860.7. Ba/ a/só (aranyozott ezüst). Átmé­
rő : 7,3 cm, Miskolc, Herman Ottó Múzeum, Itsz.
6 1 .27 . 1 1 . Ba/ középső (ezüst, zománcpaszta berakás­
sal). Átmérő : 6,9 cm, lelőhely : Sarkad (Békés megye),
MNM. ltsz. 1 / 1 927.3. Jobbfelső (ezüst). Átmérő : 6,2 cm,
1 70
lelőhely : Egyek (Hajdú-Bihar megye), MNM. Itsz. 3 1 /
1 960). Középen (vörös ékköves, aranylemez borítás­
sal). Atmérő : 7 cm, lelőhely : Heves, MNM. ltsz. 3/ 1 938-4.
Jobb alsó (bronz, végein zománcpaszta berakással). Át­
mérő : 6,3 cm, lelőhely : Nagykáta (Pest megye). MNM.
ltsz. 32/1 982 . 1 . Kónya Kálmán felvétele.
1 0 1 . Ékköves gyürűk. Balról jobbra : a) (Ezüst) lelőhely : Ma­
gyarhomoróg (Hajdú-Biha·r megye), MNM. b/ (Arany) lelő­
hely : Szeged-Szabadka. MNM. Itsz. 4/ 1 942 . 1 . Lévai Jenő
felvétele.
1 02. A koroncói női sír. Gallus Sándor ásatása nyomán.
László Gyula : A honfoglaló magyar nép élete. Buda­
pest, 1 944.
1 0 3 . Állatfejes karperecek (arany és elektron). Átmérő :
7, 1 -7,9 cm, lelőhely : Zsennye (Vas megye). MNM. ltsz.
2/ 1 928 I -3 . Gyarmathy László felvétele.
1 04 . Női lábbeli díszei eredeti helyzetükben (aranyozott
ezüst). Szegélyveretek : 8 x 1 ,3 cm, középső veretek :
7 x 1 ,7 cm, lelőhely : Tiszaeszlár (Sza bolcs-Szatmár me­
gye). Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Itsz. 64576
I -3. Gyarmathy László felvétele.
l O S . Zablapálcák (bronz). Hosszuk : kb. 1 2,2 cm, lelőhely :
Hencida (Hajdú-Bihar megye). MNM. !tsz. 1 7/ 1 933. Lé­
vai Jenő felvétele.
1 06. N ői lószerszámdíszek (aranyozott ezüstöntvény). Lelő­
hely : Balotaszállás-Felsőbalota (Bács-Kiskun megye).
Kiskunhalas, Thorma János Múzeum, !tsz. 6 ! . 70. A ké­
pet Dienes István szíves hozzájárulásával közöljük. Lé­
vai Jenő felvétele.
1 0 7 . Női lószerszám szíjvége szarvas alakjával (aranyozott
ezüstöntvény). 5,7 x 3,9 cm, lelőhely : Törtel (Pest me­
gye). MNM. !tSZ. r O I / 1 895-42. Lévai Jenő felvétele.
1 08. Női lószerszám. A szerző rajza. László Gyula : A hon­
foglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944.
1 09 . Női tevékenységek. László Gyula : 50 rajz a honfogla­
lókró!. Budapest, 1 982. Gottl Egon reprodukciója.
1 1 0. Árpád-kori ekepapucs (vas). 25,5 x 19 cm, lelőhely :
Szabolcs-Kisfalud. MNM. Fodor István ásatása. Karáth
József felvétele.
I I I . Ásópapucs a szakonyi (Győr-Sopron megye) temető­
bő!. Sopron, Liszt Ferenc Múzeum. Adorján Attila fel­
vétele. Vas sarlók. Hosszuk : 3 1 ,6-38,3 cm, lelőhely :
Nyáregyháza-Pusztapótharaszt (Pest megye). MNM.
ltsz. 65.82. I -4. B. Karáth József felvétele.
1 1 2. A honfoglalók lova. Takács István (Mezőgazdasági
Múzeum) útmutatása és a leletek alapján rajzolta Nagy
András.
1 1 3 . Kuvaszjellegű terelőkutya. Takács István (Mezőgazda­
sági Múzeum) útmutatása és a leletek alapján rajzolta
Nagy András.
1 1 4. Ezüst övveret Karosról. A Magyar Nemzeti Múzeum­
ban őrzött eredetiről rajzolta Nagy András.
l i S. A turul sólyom. A szerző rajza. László Gyula : A hon­
foglaló magyar nép élete. Budapest, r 944.
1 1 6. Honfoglalás kori nyílhegyek a Magyar Nemzeti Múze­
umbó!. Gyarmathy László felvétele.
1 1 7 . A rucalövő. László Gyula : 50 rajz a honfoglalókró!.
Budapest, 1 982.
1 1 8. Kengyelpár (vas, réz berakással). Magasság : r 6,9 cm,
ismeretlen lelőhely. MNM. Itsz. 1 6/ 1 922. Lévai Jenő fel­
vétele.
35 . A zempléni vezérsír. V. Budinsky-Kricka nyomán rajzol­
ta Marton Magda.
3 6. H alántékkarikák. Ismeretlen lelőhely, átmérő : 5,2 cm.
Kispest-Szentlőrinc, átmérő : 4,2 cm. Ismeretlen lelőhely,
átmérő : 4,3 cm. MNM. Itsz. 6 1 .20.A., I 09/ 1 9 1 2 . 5 . , 1 7 1 /
1 874.66. Karáth József felvétele.
37 . A hencidai 5. sír. Fettich Nándor nyomán. László Gyu­
la : A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944.
3 8. Kolozsvár, Zápolya utca I O . sír. László Gyula : Régészeti
tanulmányok. Budapest, 1 977.
39 . A magyar társadalom a 9. században. Dienes Ö. István
rajza .
40 . Lovasok. A szerző akvarellje. Részlet a Rege a csoda­
szarvasrói cÍmű sorozatból. 3 6 x 22 cm. Gott! Egon rep­
rodukciója.
4 1 . A beregszászi (Beregovo, Szovjetunió) süvegcsúcs. Die­
nes Ö. István rajza.
42 . Fülbevalópár férfisírból (domborított ezüstlemez, arany
függesztőkarikával). Hossza : 5,6 cm. Lelőhely : Galgóc
(Hlohovec, Csehszlovákia). MNM. Itsz. 42/ 1 8 7 1 I . I . Lévai
Jenő felvétele.
43 . A szarvasi csuklópánt. Dienes Ö. István rajza.
44 . A nagykőrösi veretes öv. Dienes Ö . István rajza.
45 . A zempléni vezérlelet övveretei. Aranyozott ezüst. Nitra­
Hrad (Nyitra), Szlovák Tudományos Akadémia Arche­
ológiai Intézete. Lévai Jenő felvétele. 1 - 1 , 48 cm.
46. Övveretek és szíjvég (öntött ezüst, aranyozott háttérrel).
Veret : 3,3 x 2,9 cm, szíjvég : 8 x 2,9 cm. Lelőhely : Na­
győsz (Tomnatec, Románia). MNM. Itsz. 1 08/ 1 898 I -2.
Gyarmathy László felvétele.
47 . Veretes öv maradványai. Lelőhely : Nagykőrös (Pest me­
gye). Nagykőrös, Arany János Múzeum, !tsz. 56 I - 2 .
Karáth József felvétele. 1 3 24 8.
48. A benepusztai (Heves megye) szíj vég (aranyozott ezüst).
2,6 x 4.4 cm. MNM. !tsz. 9 / 1 846. Kónya Kálmán felvétele.
49 . Lovas solymász egy 9. századi uráli ezüsttálról. A szerző
rajza. László Gyula : A honfoglaló magyar nép élete. Bu­
dapest, 1 944.
50 . Vadászfivérek a csernyigovi ivókürtről. 10. század. A
szerző rajza, melyet a moszkvai Történeti Múzeumban
őrzött eredeti alapján készített.
5 1 . Honfoglalás kori férfiv iselet. László Gyula forrásai alap­
ján rajzolta Nagy András.
5 2. A farkasréti tarsoly. Dienes Ö. István rajza.
53 . Az újfehértó-micskepusztai (Szabolcs-Szatmár megye)
tarsoly vereteinek elhelyezkedése. Dienes Ö. István rajza.
54 . A bezdédi tarsolylemez középső része (vörösréz, felülete
aranyozott). Teljes méret : 1 3,6 x 1 5,6 cm. Lelőhely : Ti­
szabezdéd (Szabolcs-Szatmár megye). MNM. Itsz. 86/1 896.
235. Karáth József felvétele.
55 . A bezdédi tarsolylemez. Lásd 54. kép. GyafflJ.a thy László
'
felvétele.
5 6. Állatalakok a M'Satta-i palota (743-44) domborműve­
in, mészkő. Lelőhely : Jordánia. Berlin, Pergamon Múze­
um Iszlám Gyűjteménye. Ltsz. I. 6 1 63 .
57 . Tarsolylemez (ezüst, ólomborítással, aranyozott háttér­
rel). 1 4,3 x 1 2,2 cm. Lelőhely : Szolnok-Strázsahalom.
MNM. ltsz. 58/ 1 9 1 2. Gyarmathy László felvétele.
5 8. Tarsolylemez (ezüst, aranyozott háttérrel). 1 4,3 x I I ,7 cm.
Lelőhely : Bodrogvécs (Vec, Csehszlovákia). MNM. !tsz.
63.2.A. Karáth József felvétele.
59 . Tarsolylemez (ezüst, aranyozott háttérrel). 1 3 , 1 x I I ,8 cm.
Lelőhely : Eperjeske (Szabolcs-Szatmár megye). Nyír­
egyháza, Jósa András Múzeum, Itsz. 64.879. 2 . Gyarma­
thy László felvétele.
60 . Tarsolylemez (ezüst, aranyozott háttérrel) . 1 3 x I 1 ,2 cm.
Lelőhely : Galgóc (Hlohovec, Csehszlovákia). MNM. ltsz.
42/ 1 8 7 1 . 3 . Gyarmathy László felvétele.
6 1 . " Lehel kürtje" (elefántcsont). I O . századi bizánci munka.
Hossza : 43 cm. Jászberény, J ász Múzeum. Szerencsés
János felvétele.
62. A " Lehel-kürt " rajzolata kiterítve. Marton Magda rajza.
6 3 . Részletrajz a " Lehel-kürtről". László Gyula : A népván­
dorláskor művészete Magyarországon. Budapest, 1 970.
64 . Csésze a zempléni vezérleletből (aranyozott ezüst). Nit­
ra-Hrad (Nyitra), Szlovák Tudományos Akadémia Ar­
cheológiai Intézete. Lévai Jenő felvétele.
6 5 . Botvégek bagoly- és vízimadárfejjel. A / Magassága : 5, I
cm, lelőhely : Hajdúdorog (Hajdú-Bihar megye). Debre­
cen, Déri József Múzeum, !tsz. 58/ 1 938. B / Magassága :
8,2 cm, lelőhely : Sza bad ba ttyán (Fejér megye). Székesfe­
hérvár, István Király Múzeum, ltsz. 74 1 7 . Karáth József
felvételei.
66. Nemezrajzú tarsolylemez. Kenézlő. Az Ethnographia
LXXXIX. 1 978/3 számában megjelent rajz nyomán rajzol­
ta N agy András.
6 7 . Bőrrátétes mezőségi melles. Gottl Egon felvétele.
68. Kenézlő, I . ásatás I L sír. László Gyula : A honfoglaló
magyar nép élete. Budapest, 1 944.
69 . Az íj csontrészei. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múze­
um. Murányi István felvétele.
70. Tamgás íjcsontok. Lelőhely : Békéspovád. Békéscsaba,
Munkácsy Mihály Múzeum. Karáth József felvétele.
7 1 . A honfoglalás kori íj felajzatlan, felajzott és megfeszített
helyzetben. Marton Magda rajza.
72. Íjtegez és faragott csontszája. Marton Magda rajza.
73 . Hátrafelé nyilazó lovas egy Szaján hegységi leletből. Jef­
tyuhov és Kiszeljov nyomán. Csaa-tas, ókirgiz öntött
bronzlap.
74 . A Dunában Budapestnél talált "viking" lándzsa részlete
és kiterített rajzolata. MNM. Fegyvertár, !tsz. FN 25/
1 9 1 0 1 / 1 . Gábler Csaba felvétele és Fettich Nándor rajza.
75 . Kora Árpád-kori ba!ták. Cegléd, Kossuth Lajos Múze­
um, ltsz. 7 1 . I07. 1 . , 7 1 98. 1 . Apáti-Tóth Sándor felvétele.
76. A Bécsben őrzött magyar fejedelmi szablya és tokj a mar­
kolata, 900 körül (acél, bőr, aranylemez borítás). Teljes
hossza : 90,5 cm. Bécs, Kunsthistorisches Museum. Ma­
rianne Haller felvétele.
77 . Indás-leveles díszek a bécsi szablya pengéjéről és tokjá­
ról. Fettich Nándor nyomán rajzolta Marton Magda.
7 8 . a-b. A Szent István-kard keresztjének rajzolatai. László
Gyula nyomán rajzolta Marton Magda. László Gyula :
Régészeti tanulmányok. Budapest, 1 977.
79 . A geszterédi (Szabolcs-Szatmár megye) szablya aranyve­
reteinek elhelyezkedése. Nyíregyháza, Jósa András Mú­
zeum, !tsz. 6 1 20 1 . Karáth József felvétele és Nagy And­
rás rajza.
80. A soltszentimrei (Bács-Kiskun megye) nyereg mellső fa­
ragott csontlemezei. MNM. ltsz. 6 I . 1 4 Karáth J ózseffelvé­
tele.
8 1 . A soltszentimrei nyereg. A szerző rajza. László Gyula :
A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1 944.
1 69
 aranyszállal hímzett bizánci selyem. Teljes hossza : 1 , 36
m. Átmérőj e : 2,70 m . M N M . Szelényi Károly felvétele.
1 55 . Királyfej Kalocsáról, 1 3 . század első negyede (vörös­
márvány). Magassága : 1 7 cm. A Magyar Nemzeti Ga­
léria tulajdona, ltsz. 53364.
1 5 6. Szent István ezüstdénárjai. Átmérők : 1 8,8-2 1 ,6 mm.
MNM. Éremtár, !tsz.-ok : 1 888-29, 58/ 1 972- 1 , Sz. I. 29 j .
I I 8/ 1 893-6. Lévai Jenő felvétele.
1 57 . Szent László fejereklyetartója (aranyozott ezüst), 1 360
körül. Magasság : 65 cm. Győr, a Székesegyház Kincs­
tára. Szelényi Károly felvétele.
1 5 8. Piroska (Szent Eiréné) bizánci császárné alakj a . Részlet
a Hagia Sophia mozaikjáról, 1 2 . század, Isztambul, Ha­
gia Sophia. Gyarmathy László felvétele.
1 59 . Szent István kardja, 1 0. század. GotIandi vagy jütlandi
munka. A markolatgomb és ellenző csont. Hossza : 75 cm.
Prága, a Szent Vid-székesegyház kincstára.
TOVÁBBI OLVAS MÁNYOK
Őstörténetünkről és honfoglalás-történetünkről az utóbbi
években a szegedi Őstörténeti Munkaközösség gondozásá­
ban megjelent : Bevezetés a magyar őstörténet kutatásforrásai­
ba. I-IV. Budapest, 1 977-82.
Az írott források kiadása : A magyarok elődeiről és a honfog­
lalásról (szerk. Györffy György), Budapest, 1 975.
A történeti források, a nyelvészet, a régészet, az embertan, a
néprajz mai napig is alapvető műve : A magyarság őstörténete
(szerk. Ligeti Lajos), Budapest, 1 943 . , 1 986.
AJÁNLHATÓK
LÁSZLÓ GYULA : A honfoglaló magyar nép élete. Budapest,
1 944 ·
CZEGLÉDY KÁROLY : Nomád népek vándorlása Napkelettől
Napnyugatig. Budapest, 1 969.
DIENES ISTVÁN : A honfoglaló magyarok. Budapest, 1 972.
FODOR ISTVÁN : Vere eke híres útján . Budapest, 1 975.
1 60. Zala György : Árpád bronzalakja a Millenniumi Em­
lékműről, 1 9 I 2. (Budapest, Hősök tere) Lévai Jenő fel­
vétele.
1 6 1 . Munkácsy Mihály : Honfoglalás. Olaj festmény (rész­
let), 1 89 3 . Teljes méret : 1 3,5 x 4,5 m. Budapest, Ország­
ház. Markovics Ferenc felvétele.
1 62 . Medgyessy Ferenc : Turáni lovas. Bronz szobor, 1 930.
Magasság : 62 cm. M agyar Nemzeti Galéria, ltsz.
59 1 60-N. Lévai Jenő felvétele.
1 6 3 . Pekáry István : Honfoglalás. Gobelin, 1 938. 3, 1 x 3 m.
Szeged, Móra Ferenc Múzeum, !tsz. 50677. I . Lévai Je­
nő felvétele.
1 64 . Székely Bertalan : Vérszerződés. Falikép, 1 896-97.
Kecskemét, Városháza. Lévai Jenő felvétele.
1 6 5 . A magyarok bevonulásának részlete Árpád alakjával.
Morelli Gusztáv fametszete Feszty Árpád körképe nyo­
mán. Gyarmathy László reprodukciója.
DÜMMERTH DEZSŐ : Az Árpádok nyomában . Budapest, 1 977.
GYÖRFFY GYÖRGY : István király és műve. Budapest, 1 977.
KRISTÓ GYULA : Le védi törzsszövetségétől Szent István államá­
ig. Budapest, 1 980.
Magyarország története. l . kötet. A honfoglalás és megtelepe­
dés. Budapest, 1 984.
LÁSZLÓ GYULA : Őstörténetünkről. 3. kiadás, Budapest, 1 987.
A legutóbbi régészeti összefoglalás : KISS ATTILA : Studien zur
A rehaeologie der Ungarn im /O. und I I. Jahrhundert. Die
Bayern und ihre Nachbarn 2. kötetében. Wien, 1 985.
Jelentősebb marxista összefoglalások : MOLNÁR ERIK őstörté­
neti művei ( 1 942., 1 945., 1 949 · , 1 953.).
BARTHA ANTAL : A IX-X. századi magyar társadalom. Buda­
pest, 1 968.
MESTERHÁZI KÁROLY : Nemzetségi szervezet és az osztályviszo­
nyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál. Budapest, 1 980.
ERDÉLYI ISTVÁN : A magyar honfoglalás és előzményei. Buda­
pest, 1 986.
1 1 9 . Ezüst fülbevalók. Átmérőjük : 5 , 1 -5,8 cm. Balról
jobbra : Lelőhely : Tokaj, Tokaj és ismeretlen helyről.
MNM. ltsz. 24/ 1 897.6., 24/ 1 987, I 09/ 1 897. Lévai Jenő
felvétele.
1 20. Hajfonatkorong (aranyozott ezüstlemez). Átmérő : 6,8
cm, lelőhely : Anarcs (Szabolcs-Szatmár megye). NyÍr­
egyháza, Jósa András Múzeum, Itsz. 64.89 1 1 . Gyar­
mathy László felvétele.
1 2 1 . A veszkényi (Győr-Sopron megye) zablapálca. Marton
Magda rajza.
1 22 . Hajfonatkarikák (aranyozott ezüst). Átmérő : 5,2 cm,
lelőhely : Sárospatak (Borsod-Abaúj-Zemplén megye).
MNM. Itsz. 5953 A . Gyarmathy László felvétele.
1 23 . A nagyszentmiklósi (Sinnicolau mare, Románia) kincs
IO. csészéjének rovásfeliratai (a csésze anyaga : arany).
Átmérőj e : 1 4,7 cm, mélysége : 3,4 cm. Bécs, Kunsthisto­
risches Museum.
1 24 . A 1 4. számú ivócsanak feje a nagyszentmiklósi kincs­
ből. Anyaga : arany, teljes magassága : I I cm, hossza :
1 2,2 cm. Bécs, Kunsthistorisches Museum.
1 2 5 . Állatküzdelem a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójáról
(a korsó anyaga : arany). Magassága : 22 cm. Bécs,
Kunsthistorisches Museum.
1 26. Karperec (ezüst). Átmérő : 8,5 cm, lelőhely : Tiszaeszlár­
Bashalom (Szabolcs-Szatmár megye). MNM. Itsz. 601 7 1 3
A . Lévai Jenő felvétele.
1 27 . Vésett arany kehelyszáj . Fémrészek : IO. és 1 5. század.
Velence, San Marco kincstára. Gyarmathy László rep­
rodukciója.
1 28. Nyugati pénzek, dirhemek, bizánci solidusok. Felső sor,
ba/ról : Milánó, U go (926-945) dénár (ezüst). Átmérő :
22 mm, Itsz. 1 32 / 1 972-2 ., Milánó, Lambert (894-898)
dénár (ezüst). Átmérő : 22 mm, Itsz. 3 B/ 1 903-466., Pa­
via, Ugo és ll. Lothar (93 1 -947) dénár (ezüst). Atmérő :
20 mm, Itsz. 105/1 938-2 . Második sor, balról: Szamma­
nida ezüstdirhem II. Nasr (902-34). Átmérő : 25 mm,
Itsz. R II. 1 2/ 1 39 . , Milánó, 1. Berengár (888-924) dénár
(ezüst). Átmérő : 22 mm, Itsz. 28/ 1 937., arab szammani­
da dirhem Izmai! ibn Ahmed (88 I -897) idejéből (ezüst).
Átmérő : 25 mm, Itsz. R II. 1 1 855. Harmadik sor, ba/ról:
r . Basilios és Constantinos (867-88) solid u sa (arany).
4,34 g, !tsz. Jankovich 563. Theophilos Michael és
Constantinos (829-842) solidusa (arany). 4,25 g, Itsz.
I I 1 / 1 866. 3 . Alsó sor, balról: II . Basilios és VIII. Constan­
tinos (959-963) solidusa (arany). 4AI g, Itsz. Kiss 235.,
II. Nicephoras és I I . Basilios solid usa (arany). 3,70 g, Itsz.
Jankovich I 048. x. Constantinos ( I 059- 1 067) solidusa
(arany) 3,70 g, Itsz. Jankovich 567. MNM. Éremtár. Lévai
Jenő felvétele.
1 29 . A nagyszentmiklósi kincs 7. korsója, az " égberagadás"
jelenettel. Anyaga : arany, magassága : 23 cm. Bécs,
Kunsthistorisches Museum.
1 3 0. Kétfülű köcsög. Magassága : 2 1 ,5 cm, lelőhely : Tisza­
eszlár-Újtelep (Szabolcs-Szatmár megye) . MNM. ltsz. 1 2/
1 936. Karáth József felvétele.
1 3 1 . Fenékbélyeges edény. Magassága : 1 6,5 cm, lelőhely :
Veresegyház (Pest megye). MNM. Itsz. 87. 1 4. L Lévai Je­
nő felvétele.
1 3 2. Fenékbélyeges cserépedények. Balrafent : Zimony (Ze­
mun, Jugoszlávia) lelőhelyről. Középen : ismeretlen le­
lőhelyről. Jobbra fen t : Tiszaszentimre lelőhelyről.
Jobbra len l : Nyitra (Nitra, Csehszlovákia) lelőhelyről.
MNM. Itsz.-ok : 1 59/ 1 885. 1 L, 57.63.B., 29/ 1 922., 1 /6/
1 927. Karáth JÓzsef felvételei.
1 33 . Fazekas. László Gyula : 50 rajz a honfoglalókról. Buda­
pest, 1 982.
1 34 . Mázas korsó. Magassága 29,3 cm, lelőhely : Sóshartyán
(Nógrád megye) . MNM. ltsz. 1 / 1 949. 1 . Karáth József fel­
vétele.
1 35 . RovásÍrások a nagyszentmiklósi kincsből. László Gyu­
la-Rácz István : A nagyszentmiklósi aranykincs. Buda­
pest, 1 98 3 .
1 3 6. A z énlakai (Inliíceni, Románia) templom rovásfelirata.
Marton Magda rajza.
1 3 7. Kobozt tartó aggastyán. A pécsi székesegyház román
kori faragványa. Kónya Kálmán felvétele.
1 3 8. A regös. László Gyula : 50 rajz a honfoglalókról. Buda­
pest, 1 982.
1 39 . Tényleges trepanáció. Természettudományi Múzeum,
Embertani Tár. Lévai Jenő felvétele.
1 40. A verebi trepanált koponya és ezüstlemeze. Litográfia.
Érdy János : A verebi pogány sír. Magyar Tudós Társa­
ság Évkönyvei IX 1 858. 1 4-27. o. v. tábla. Dabasi And­
rás reprodukciója.
141 . Jelképes koponyavéset. Természettudományi Múze­
um, Embertani Tár. Lévai Jenő felvétele.
1 42. A fehér ló feláldozása. Részlet Morelli Gusztáv Feszty
Árpád körképe alapján készített rézmetszetéről. Gyar­
mathy László reprodukciója.
1 43 . Mesés állatküzdelem a nagyszentmiklósi kincs 2. korsó­
járól. L. 1 25 . kép.
1 44 . Az életfás anarcsi korong. L. 1 2 1 . kép.
1 45 . Az égberagadás " a nagyszentmiklósi kincs 2. korsójá­
"
ról. L . 1 25 . kép.
1 46. Honfoglalás kori kos. Takács István (Mezőgazdasági
Múzeum) útmutatása és a leletek alapján rajzolta Nagy
András.
1 47 . Üstök. Balróljobbra : Kardoskút-Hatablak (Békés me­
gye) lelőhelyről, magasság : 1 6,8 cm, szájátmérő : 33 cm ;
Tiszalök-Rázom (Szabolcs-Szatmár) lelőhelyről, ma­
gasság : 1 8,8 cm, szájátmérő : 22 cm ; Kardoskút-Hatab­
lak lelőhelyről, magasság I I cm, szájátmérő : 28,5 cm.
MNM. Itsz.-ok : 58. 1 0 l .9 LB., 55.22.89.B., 58. 1 20. 377.B.
Lévai Jenő felvétele.
1 48. Széki juhászok fejés közben (Sic, Románia). Korniss
Péter felvétele.
1 49 . A honfoglalók jószágai : (a) bika, (b) sertések, kecske,
baromfiak. Takács István (Mezőgazdasági Múzeum)
útmutatása és a leletek alapján rajzolta Nagy András.
1 50. A nagycsalád ültetésrendje. László Gyula : A honfogla­
ló magyar nép élete. Budapest, 1 944. című könyvében
megjelent ábra nyomán rajzolta Nagy András.
151. Egy magyar nagycsalád fényképe a századforduló idejé­
ből. Herman Ottó : A magyar nép arca és jelleme (Buda­
pest, 1 902.) című könyve nyomán. Gyarmathy László
reprodukciója.
1 5 2. Álmos alakja a Képes Krónikából, folio l l . OSZK. Itsz.
Cod. Lat. 404. Gyarmathy László felvétele.
1 53 . A győztes fejedelem a nagyszentmiklósi kincs 2. korsó­
járól. Anyaga : arany, magassága : 22 cm . Bécs, Kunst­
historisches Museum.
1 54. Szent István a koronázási paláston, 1 03 l . Alapanyaga :
171
 zománc 1 1 4 Éry Kinga 28 Gallus Sándor 98
zsinórvarrás 80 eszközök Gardizi 29, 1 02, 1 04- 105, 1 32
Domanovszky Sándor 1 48 ágyeke 103 G. Csánk Veronika 47
Donyec-medence 57 botok 78, 79 Geda-halom 39, 4 1 -43, 45, 46, 48
Dula 25, 26 eke 1 02, 103 Gellért-legenda 1 0 1 , 1 27
Dunacsév l. Celanovo kések 74, 77 gepidák 1 6
Dzsajhání 6, 29, 1 30 kézi korong 1 20, 1 22 Gesta Hungarorum 7 , 25, 1 24, 1 32
kő- 47 Géza 37, 46, 86, 1 06, 1 37, 1 44, 1 48,
Ecsedy István 4 1 őrlőkövek 46, 1 0 1 1 50, 1 53
edények 47, 1 20 sarló 57, 1 0 1 , 1 03 G. Molnár Vera 78, 1 06
bogrács 42, 43, 1 39, 1 4 1 túróeke 1 02 Gordasz 6
csernyigovi ivókürt 69, 70 tűzszerszámok 7 1 , 74 Gömör 33
csupor 1 4 1 vaspapucsos ásó 1 0 1 , 1 03, 1 04 Gömöri János I I l
f�őedény 1 39-1 4 1 Ete 4 1 gravetti műveltség 27
fenékbélyeges 48, 49, 1 2 1 , 1 22 europoszibirid 24 Greguss Pál 83
hullámdíszes 49 exogámia 26 griff 92, I l 6
ivócsésze 78 Guilbert apát 7
ivócsanak 1 1 6 Fadrusz János 1 25
ivókört 35, 36, 69, 77, 1 44 fajtajelleg l. embertípusok Gyarmat 36
kehely 1 1 8 fegyverek, fegyverzet 7 1 , 80-83 gyep vas 83
korsó 1 22 "Attila kardja " 84, 85, 96 gyógyászat l. orvoslás
köcsög 1 2 1 balta 84 Györffy György 28, 33, 36, 59, 60,
könüök 1 07 geszterédi szablya 86 1 02, 1 04, 1 30
szava 1 07 íj 7 I , 80-82 Györffy István 4 I , 1 33
szilke 1 4 1 kard 48, 86 Győ 47
üst 42, 1 23, 1 39, 1 40, 1 4 1 kopja 83 Gyula 4 1 , 60, 1 48
"égberagadás " 1 1 6, 1 1 9, 1 36 lándzsa 83, 84, 108
éghajlat 1 2 nyíl, nyílhegy 42, 47, 52, 64, 82, Hagia Sophia 1 5 I , 1 52
"égig érő fa " 1 34 83, 1 08- 1 1 1 halászat 1 07, 1 08
Ekkehard barát 29, 1 32 parittya 84 halotti szertartások 57-59 (l. még
ékszerek 33, 64, 89, 90, 1 1 3 szablya 7 1 , 84-86 sírok, temetkezés)
csuklós pántok 65, 66 Szent István-kard 85, 86, 96, 1 20, 1 52 Hampel József 56
csüngős veretek 93, 94 tegez 82, 83 hangszerek 1 25
fejdísz 89, 9 I , I 1 5 fehér ló-monda 1 04, 1 26, 1 34, 1 37, 1 58 duda 1 25, 1 38
félholdas csüngő 92 fehér ugorok 29 kettős síp 48, 1 2 5-
fülbevaló 65, 89, 9 1 , 1 1 2 Felgyő 39, 4 1 , 42, 47, 1 06, 1 45 koboz 1 25, 1 26
gyöngy 92 Felgyő-major 47 Hankó Béla 105
gyűrű 65, 93, 96, 98 Felsőszemeréd 1 24, 1 25 harcmodor 28, 82, 83, 86
halántékkarikák 57, 92 fémek 7, 83 Harun al Rasid 84
karperecek 65, 93-98, I l 8 Feszty Árpád 1 34, 1 35 Havasalföld 102, 1 23
lábperec 64 Feszt y-körkép 1 34-1 35, 1 5 6-- 1 58 Heltai Gáspár 26
melldísz 89, 93 Fiad-Kérpuszta 36 Hencida 58, 90, 99
nyakperec 92 Fodor István 28 Héraklész 26
S " végű karikák 92 folyók 1 2 Heribald barát 29, 55
"
varázsgyűrű 65 Berettyó 1 2 Hermann Ottó 1 07, 1 08, 1 58
veretek 90 Bodrog 7 Hieroteosz 1 48
életfa 1 36 Don 7 hyon 1 3
Előd 1 58 Duna 7, 29, 33, 35 hitvilág l . vallás
első honfoglalás 5 Káma 27, 57, 1 24 Hóman Bálint 1 04, 1 50
embertan 1 3, 1 6 Körös 1 2 , 1 44 honfoglalás 33-38
embertípusok 20-24 Ob 1 08, 1 28 honfoglalás művészi ábrázolása 1 53-1 57
Emese 1 1 6, 1 37 Tisza 7, 1 2, 33, 35, 4 1 , 46, 47, 108 Horváth János 1 3 1
Endre, r. 1 52 Vidre-ér 4 1 , 43, 46, 48 Huba 1 58
Eneh 25 Volga 57, 1 30 hun, hunok 1 6, 26, 32
"
Énlaka 1 24, 1 25 földművelés 1 2, 1 3, 1 02- 1 04, 1 4 1 "arany íja 83
Erasmus, R. 7 földrajzi-éghajlati viszonyok 1 1- 1 5 Hunor 25, 26, 1 44
Erdély 1 6, 33, 34, 62, 1 23, 1 2 5 földrajzi fekvés I I Hunyadi János 1 50
Erdélyi István 2 8 Freisingi Ottó püspök 7
Erdélyi Zsuzsanna 1 33, 1 3 7 Ibn Abbas 69
eredetrnondák 25, 26, 77, 85, 93, 1 09, Galeotto, Marzio 108 Ibn Haijan 33
1 1 6, 1 26, 1 28, 1 3 1 , 1 3 5, 1 37, 1 49, 1 50 Galgóc 65, 74, 76 Ibn Jakub, Ibrahim 33

1 74
NÉV - ÉS TÁRGYMUTATÓ

aacheni udvar 5 Anghy Csaba 1 05 Böldi rév 4 1 , 48

Aba-Novák Vilmos 1 58 Anonymus 7, 25, 32, 33, 36, 78, 1 06, Brocquiere, B., de la 7
Ady Endre 26, 1 33 1 08, 1 09, 1 24, 1 25, [ 28, 1 32, 1 50 bronzkor 47
Ajtony 7 Anonymus-térkép 30-3 I Buda halála 1 28
alán, alánok 25, 28 Aranyhorda 33, 60, 1 04 Bulcsú 34, 1 48, 1 50
Alföld 7, I 1 , 1 2, 47, 49, 1 24, 1 38 Arany János 26, 1 28 Bulgária 68, [ 28
Alföldi András 93 Árpád 5, 7, 1 2, 1 3, 1 7, 24, 25, 28, 29, Butaul 1 1 6
állatok 32-38, 44, 5 [ , 55, 57, 64, 67, 68, 69,
barna medve I I , 1 3, 1 44 74, 77, 84, 85, 1 02, 1 04, 1 32, 1 37, Celanovo 33
baromfi 1 3, 1 43 1 42, 1 48, 1 49, 1 53- [ 58 Cirill I 1 6, 1 48
bölény I I , 1 3, 1 44 Attila 25, 85, 89, 1 08, 1 09, 1 37, 1 50 Cornides Dániel 1 30
császármadár l 3 aul 1 07 Czeglédy Károly 64, 83, 1 02, 1 07
daru l I , 1 3 Ausztria 37
fácán 7 , l l , 1 3, 1 44 avar kor 1 6, 1 7, 24, 35, 4 3, 47, 48, Csaba trilógia 1 28
fajd 7, 1 44 77, 1 23 Csalány Dezső 35, 98
farkas 1 44 avarok 1 3, 1 6, 24, 32, 33, 1 48 Csalog József 4 1
" Csengery Antal 1 3 [
" fehér ló 1 04, 1 26, 1 58
fogoly 7 Balassa Iván 1 02 Csernyecov, N. V. 27
fürj 7, I I , 1 3 Bálint Lajos 4 1 Csodaszarvas-monda l. eredetmondák
héja 1 09 Bálint Sándor 1 37 Csongrád-Felgyő l. Felgyő
hiúz l 1 , 1 3, 1 44 Balotaszállás 99 Cs. Sebestyén Károly 83
juh 7, 1 3, 46, 1 38, 1 39, 1 4 1 baltiak 20-23 Csuba Ferenc 1 3 3
kecsege 7 Bárczi Géza 36 Csút 89
kecske 1 3, 1 43 Bartók Béla 1 27
kutya 1 3, 1 05, 1 06, 1 4 1 , 1 44 Bartucz Lajos 1 6, 24 Debrecen 4 1
ló 7, 46, 1 04- 1 07, 1 38, 1 39 Bashalom 50 Deér József 1 48, 1 49
méh 7 baskír 28 Derékegyháza 9 l
ököq, 1 03 Baskíria 36 Dés 57
őz I I , 1 3 Bécs 84-86 Dienes István 36, 50, 59, 65, 89, 1 3 1 ,
pisztráng 7 Béla, III. 7, 65, 98, 1 52 l 32, 1}7
rigó 7 Béla, IV. 1 25 Dienes O. István 6 1 , 64, 66, 7 1
róka 1 44 Belár 25, 26 Diószegi Vilmos 1 3 1 , 1 32, 1 37
ruca 1 1 0 Belitzky János 33 díszítés
sertés 1 43 Bende Károly 1 55 áttört 1 1 4
süllő 7 Benepuszta 69 aranyozás I 1 6
szarvas I 1 , 1 3, 1 37, 1 44 beregszászi süvegcsúcs 64 berakás 1 20
szarvasmarha 46, 1 4 1 Berlin 72 beverés 89
teve 1 3, 1 06 Bertha Antal 28 csontfaragás 82
tőkésréce 1 3 besenyők 29, 33, 34, 1 5 I domborítás 92, 1 1 4
turul sólyom 1 09, 1 37 Bezdéd 5 1 , 53 filigrán l I 1 , 1 1 3, 1 1 4
túzok 1 1- 1 3 Biblia 1 30, 1 32 granuláció 89, 98, I I I , [ [ 3, I 1 4
vaddisznó 1 44 Bíborbanszületett Konstantin 29, 33-36 indás-leveles (szalagrendszer) 8 5
vadmacska I I , 1 3 A birodalom kormányzásáról 34 kéregöntés 89
viza 7 Bizánc 5, 28, 77, 9 1 , 1 1 4, 1 48 kőbetét 1 [ 4
állatküzdelem 1 1 7 Bjelo-brdo 56 nyírás 1 1 4
állattenyésztés (állattartás) 1 2, 1 3, blakok (bulakok) 33, 62, 1 24 palmettadíszítés 67-69, 7 1 , 72, 74,
1 04- 1 07, 1 38, 1 3 9, 1 4 1 Boila 1 1 6 I l l , 1 1 3, 1 1 4
Almásy György [ 04, 1 09 bolgárok 1 3, 29, 33 peremdíszítés 74
Álmos 25, 34, 36, 55, 1 32, 1 44, 1 50 Bonfini, A. 26, 1 24 poncolás 72, l [ 4
Alpár 7 Boromisza Tibor 1 25 rátétdísz 79
Anarcs I 1 3, 1 36 Boszporusz 8 I szalagfonat 77
Andrássy Kurta János 1 25 Bölcs Leo 28, 34, 83 vésés 1 1 4

1 73
Nemeskéri János 28 Petercsák Tivadar 1 4 1 szavárd (szavartüaszfalü) 6, 28, 36
Németh Gyula 36, 1 25 Piccolorníni, A . S . 1 32 Szeged 36, 53
népesség q- 19, 24 Piroska (Szen t Eiréné) 1 5 I , 1 52 Szeged-Bojárhalom 55, 93
népmesék 1 37 Prága 1 20 Szeged-Öthalom 47
Nesz/or Krónika 29 Priscina I. Piroska Szeghalom 88
Nimród 26 Priszkosz 6 Szék (Sic) 1 40, 1 4 1
Noé 1 2 Pusztaszer 1 58 Székely 36
Nordheimi Ottó 85 Püspöki Nagy Péter 1 25 Székely Bertalan 1 55, 1 58
normannok 69, 1 20 székelyek 62, 83, 1 04, 1 24, 1 33, 1 37
növények 7, 1 3 , 47, 103 Radloff, W. 55 Székelyföld 52, 57, 1 0 1
növényzet 8-9, 1 1 - 1 5, 1 8- 1 9 Rakamaz 55, 93 Székely Tamás 1 25
Numi-Torem 1 08, 1 32 Rákospalota 90 Székesfehérvár 4 1
Rásonyi László 1 50 Szentes 4 1
Nyáregyháza 1 03 Ravenna 1 1 4 Szent István 3 7 , 39, 46, 48, 60, 6 1 ,
Nyársapát 4 1 regensburgi vállkő 1 30 84, 86, 1 37, 1 48- 1 53
Nyék 3 6 Regino apát 32, 34 Szent Jobb 1 52
nyelvészet 36, 1 02, 1 48, 1 49 regősök 1 25-1 28 Szent László 7, 1 44, 1 5 1 , 1 52
nikolsburgi ábécé 1 2 5 Reguly Antal 108 Szent László fejereklyetartója 1 5 I , 1 52
nyelvi emlékek 5, I I I , 1 r 4 , I 1 6, Róheim Géza 1 3 1 , 1 32 Szent László-legenda 83, 1 26, 1 33
1 24, 1 2 5 Római Birodalom 1 7 Szibéria 55
nyelvjárások 36 rovásírás 1 1 4, 1 1 6, 1 24, 1 2 5 Szilágyi Loránd 60, 62, 63
nyelvi rokonság 26, 27, 28, 36, Rudimenta 1 2 5 színek jelképisége 1 45
1 28, 1 50 Rudnay Gyula 1 58 szímurg 68, 72
Nyitra 33, 94 ruházat I. viselet szkíták 25, 33, 34, 36, 1 0 1
szlávok 3 3 , 34, 55, 102, 1 30, 1 5 1
obi-ugorok 27, 68 Salamon 85 Szőke Ágnes 48
Oláh Miklós 7 Salán fejedelem 7 Szőke Béla 56, 65, 93, 1 39
Oleg 29 sámánhit I. vallás szvidéri műveltség 27, 28 (I. még
Ond 1 58 Sankt Gallen 29, 55, 1 30, 1 32 Időrendi táblázat)
onogundurok 1 7 Sapka Monomacha 65 Szvjatoszláv herceg 7
onogur-magyarok 5 , 1 2, 1 3 , 1 6, q, Sarkad 94
33, 36, 62, 66, 1 02, 1 48, 1 5 1 Sarolta 1 06 tájtípus 8-9
Orosháza 94 Sárospatak I 1 5 Taksony 33
orvoslás I I I , 1 28- 1 30, 1 44, 1 45 Sebestyén Gyula 1 25, 1 27 talajtípusok 8-9, 1 3- 1 5
érvágás I I 1 Seprődi János 1 27 táltoshit I. vallás
koponyalékelés 1 29, 1 30 Sidló Ferenc 1 58 tamga 8 1
Ószentiván 94 sírok 39, 4 1 , 46-48, 50 táplálkozás 7
ótörök " hatás" 28 bűnösök" sírjai 62 Tarcal 1 06
"
Otrokocsi Fóris Ferenc 1 30 férfi- 5 I , 52, 54 Tari László, dr. 4 1 , 47, 1 45
föld- 1 2 Tárkány 36, I I I
őshaza 5, 27 geszterédi 5 5 tarniachok 1 3
őskor 1 2 női 5 5 , 5 8 , 9 1 , 9 5 , 96 társadalmi felépítés 36, 53, 59-6 1
ősköltészet 1 26- 1 28 sarló a sírban 57 nagycsaládok 53, 1 4 1 , 1 46
őstörök " hatás" 28 tojás a sírban 57 tarsolylemez 34, 5 I , 69, 79
övdíszítés 66-69 (I. még díszítés) urna- 47 banai 72
zempléni vezérsír 54-56, 64 bezdédi 72, 73
Paál Zoltán 1 25 Sóshartyán 1 22 bodrogvécsi 72, 74
Pa is Dezső 1 27, 1 30 solymászat 1 08, 1 09 eperjeskei 72, 75
palóc, palócok 36, 1 4 1 Somogyi Sándor 10, 1 2 farkasréti 7 I
pamíriak 1 6, 20-2 I , 2 4 strata ungarorum q galgóci 74, 76
Pannonhalma 7 , 103 mariföldi 34
Papp László 4 1 szabadtéri kemencék 45, 46 szolyvai 72
pásztorkodás I . állattartás Szabó György I I I szolnok-strázsahalmi 74
Pataky László 1 25 Szabó István 39 tarcali 74
Pauler Gyula 32 Szabolcs vezér 1 32 újfehértó-micskepusztai 7 I
Pécs 1 26 Szabó Kálmán 4 1 Tas [ 32, 1 58
Pekáry István 1 55 Szakony 103 tatárok 1 2
pénzérmék 1 1 8, 1 20, 1 5 1 szállásrend 59 Telegdi János 1 25
Perejaszlavec 7 szarmaták 33, 42, 47 település 1 2, 16, 29, 39-49, 53, 1 45
Perzsia 1 30 származás 1 50, 1 5 1 árok 39, 42-44, 46
Pest 33 Szarvas 66 boronaházak 39, 45, 48

1 76
Ibn Ruszta 29, 64, 78, 1 04, 1 05, 1 07, Kolozsvár, Zápolya u. 52, 54, 58, 59 Maszudi 82
1 20, 1 30, 1 32 Konsztantinosz Porphürogennétosz Matolcsi János 1 05, 1 06
Igyfon 1 44 6, 1 5 1 Medgyessy Ferenc 1 25, 1 54, 1 58
Illyés Gyula 1 58 Kopáncs 93, 94 Megyer 36
Implom József 4 1 Korán 65, 68 méltóságok 36
Imre, herceg 1 08 korhány l. sírok Gyula 60
Ipolyi Arnold 1 3 1 , 1 33, 1 37 koronázási jogar 93 Jenő, Jeneh 36, 60
Irán 69 Koroncó 96, 98 kende, kündü 29, 60, 1 32
iráni " hatás " 28 Kovács István 84, 1 1 4 Tarján, tarkán 60
istenek 1 30-- 1 3 3 (l. még vallás) Kovács Mihály 1 58 Ménrót 25
iszlám 7 1 kőkor 27 Méri István 4 I , 42, 46, 49
italok 1 07, 1 20 középkor 1 2, 1 3, 1 6 Meotisz 25, 1 24
kumisz 1 07 Kresz Mária 78 mesterségek
" boronaház-építő 1 3
" kultúr táj 1 2
Jáfet 25, 26 kumisz l . italok csikós 5 , 1 42
Jakubovich Emil 1 2 5 Kun László l. László, IV. darvász 1 2
Jankó János 1 08 Kund 1 58 faragó 1 3
János, IX., pápa 1 28 kundasigíri műveltség 27-28 fazekas 5 , 48, 1 20, 1 22, 1 23
J ósa András 5 I , 63 kunok 33, 39, 83 földműves 5, 1 02, 1 03
Jung, C. G. 1 37 kurgán l. sírok gubás 1 47
jurt l. település kutrigur 26 gulyás 5
Justinus 25 Kürtgyarmat 60 halász 5, 1 07, 1 08
Kürti Béla 28, 53 íjkészítő 5, 1 3
kabarok 33, 60, 74, 1 1 4 juhász 1 39- 1 4 1
kalandozások 37, 1 05 Lajtha László 1 27 kovács (vasverő) 5, 83, I I I
Kalevala 1 08, 1 26, 1 27 László, IV., Kun 25, 1 24 méhész 5
Kállay Ferenc 1 3 1 , 1 33, 1 37 Lázár diák 47, 48 nemezkészítő 1 23
Kálmán király 63, 78, 98 Lázár Ferenc 83 nyerges 1 3, 86, 87, 1 0 1 , 1 20
Kálmány Lajos 1 3 1 - 1 33 legeltetés 1 04, 1 39 (l. még állatok) ötvös 69, 74, 89, 92, 1 09, I I I , 1 1 3,
Kalocsa 1 50 LeheI 64, 77 I 1 4, 1 29
"
Kalotaszeg 1 45, 1 47 " Lehel kürtje 77 pákász 1 2, r o7, 1 08
Kandra Kabos 1 3 1 lelőhelyek 1 6 pásztor 1 2, 1 04- 1 06
Karancslapujtő 33 Lengyelország 27 réti ember 1 2
Karcag 41 Leszich Andor 4 1 solymász r o8
karJuk-törökök 33, 62 Ligeti Lajos 39 szíjjártó 1 20
Károly, Nagy 32, 84, 1 25, 1 48 Lipták Pál 28 szűcs 1 47
Karos 1 09 Liudprand érsek 83, 1 37 téglavető 45
Kárpát-medence 5, 7, I I , 1 6, 1 7, 25, Lotz Károly 1 58 tímár 79, 80
33-37, 42, 59, 66, 67, 1 02, 1 04, I I I , lószerszám 64, 86-89, 1 0 1 , 1 42 Metód 29, 1 1 6, 1 32, 1 48
1 25, 1 30, 1 39, 1 5 1 farhám 98 Michelangelo, B. 98
Kaukázus 1 6, 69 gyeplő 89 mindszenti sír 54
Kazár Kaganátus 103 heveder 88 Minuszinszki-medence 5 1 , 54
kazárok 25, 33 kantár 89 Miskolc 4 1
Kecel 55 kápa 88 mohamedánok 33, I I 4
Kecskemét 4 1 kengyel 88, 89, I 1 2 Mokri-Mészáros Dezső 1 2 5
Khám 26 eresztevényi kengyel 59 mongolidok 1 6
Kenézlő 80 női 98- 1 00 mongolok 34
Képes Géza 1 26, 1 28 nyereg 54, 86, 87, 1 0 1 morva, morvák 33, 93
Képes Krónika 32, 35, 36, 77, 1 06, nyeregszárny 88 mozlimok 33
1 09, 1 25, 1 44, 1 53 patkó 89 M'Satta 72, 73
Kercs 1 20 soltszentimrei nyereg 87, 1 0 1 Muagerisz 6
kereskedelem 7, I I I , 1 20 szügyelő 88, 98 Munkácsi Bernát 1 08
kereszténység 33, 37, 1 37, 1 48, 1 49 veszkényi zablapálca 1 1 4 Munkácsy Mihály 1 54
"
" kettős honfoglalás 1 6, 1 7, 29, 33, zabla 88, 89, 99
34, 37 lóversenyek " 1 06, 1 07 Nagy Géza 32
"
Kézai Simon 25, 26, 60, 1 02, 1 24 Nagykőrös 66, 68
Kijev 33, 68, 1 20 Mágog 25, 26 Nagyősz 68
királyság 1 48, 1 50, 1 5 1 Magyar 25, 1 44 Nagyszentmiklós 77, 93, 1 1 6, 1 24
kirgiz, kirgizek 1 06, 1 07 magyarszentpáli pillérfő 1 37 nagyszentmiklósi kincs 84, 89, 1 1 4,
Kniezsa István 1 7 Makkai László 1 04 1 1 6, I 1 7, 1 1 9, 1 36, 1 49
Kodály Zoltán 1 27 Marsigli, L . F . 1 25 Nándorfehérvár 1 37

1 75
A kötet előmunkálataiban segítséget nyújtottak : Éry Kinga (Természettudományi
Múzeum), Gedai István, Mesterházi Károly, Parádi István (Magyar Nemzeti M úzeum)
és Takács István (Mezőgazdasági Múzeum)

A felvételeket készítették :
Adorján Attila : I I I . ; Apáti-Tóth Sándor : 75. ; Dienes István : 32., 34. ;
Farkas Gyula : 8 / F, G, H ; Gábler Csaba : 74. ; Gottl Egon : 67 . ;
Gyarmathy László : 10., 1 2. , 46., 55., 57., 59., 60. , 89., 9 r . , 94·, 95., 1 03 . , 1 04., 1 20., 1 22.,
1 52 . , 1 58 . ; Marianne Haller : 76., 78 . ; Henkey Gyula : 8 / c, D, E , I , M, N ; Kapocsy György : 2/b ;
Karáth József: 23., 25., 36., 47., 54., 58., 65., 70., 78., 8 r . , 93·, 98., 1 1 0., I I r ., 1 32. , 1 34 · ;
Kónya Kálmán : 48 . , 90., 92., 1 00., 1 37. ; Korniss Péter : T 48. ;
Lévai Jenő : 2/C, 7., 1 3 ., 20. , 42 . , 47., 64. , 82., 85., 97., l O r . , 1 05 . , 106., 1 07., 1 1 8 . , 1 1 9., 1 26.,
1 28., 1 3 1 ., T 40., 1 4 1 ., 1 47., 1 56., 1 60., 1 62 . , 1 63 . , 1 64. ; Markovics Ferenc : 1 6 r . ;
Murányi István : 69. ; Szelényi Károly : 2/a, 88., 1 54., 1 57 . ; Szerencsés János : 6 ! .
1 27. kép © Olivetti, Italy. Photo by Mario Carrieri, Italy.
A reprodukciókat Búza Katalin, Dabasi András, Gottl Egon, Gyarmathy László
és Lévai Jenő készítette.

Kiadta a Helikon Kiadó. Felelős vezető Molnár Magda igazgató.

Készült a Kossuth Nyomdában (87 .06°5), Budapesten, 1 988-ban. Felelős vezető
Bede István vezérigazgató. © László Gyula, 1 988.
Felelős szerkesztő Steinert Ágota. Képszerkesztő Bara Marianne.
A kötetet Nagy András tervezte.
Művészeti vezető Szántó Tibor. Megjelent 35 000 példányban, 23, 1 8 (A/5) ív
terjedelemben, Zanders Ikonorex special-matt papíron, Monotype fényszedéssel, Times
betűtípussal. HE 207/ ISBN 963 207 863 2
 földkunyhó 39, 40 Törtel 1 00 Veress Sándor 1 2 7
földvárak 1 2 törvények 60-62, 1 03 , 1 04 vérszerződés 34, 36, 3 7 , 1 48 , 1 5 5, 1 58
határhalmok 1 2 törzsek 29, 34-37, 60 Vikár Béla 1 27
jurt 39, 40, 43-45, 48, 49, 52, 56, 90 Tretyakov, P. N. 34 Vikár László 27
putri 44 Tuhutum-emlék 1 2 5 világfa 1 34
sánc 39, 44, 46 turanidok 1 6, 20, 2 I , 24 Világkrónika 3 2
sátrak 39 Turkesztán 68 Vilhuna, M . I I I
téglaházak 39, 44, 45, 48 Túrkeve 1 3 2 viselet 34, 50, 63-65, 80, 1 06
l. még Geda-halom Turkia 1 48 bocskor 7 8
temetkezés 47, 48 turul-monda 1 26, 1 32 , 1 3 5 buggyos nadrág 64
fej alá tett nyereg 54 tükörkép-hit" 52, 54, 56 felsőruházat 78, 79
"
hamvasztásos 47, 55, 1 30 türk, türkök 2 8 , 3 3 , 36, 60, 82, 83, férfi 65, 70 .
italáldozat 5 8 1 24, 1 2 5 ing, ingnyak 65
" kaftán 63
" köznépi 56, 57
lovas 53-55, 58, 1 06 uar 1 3 karancslapujtői öv 3 3
nagycsaládos 47, 5 2 , 5 5 ujgur 1 07 köpeny 6 3
temetők 1 2, 1 3 , 1 6, 1 7, 34, 39, 4 3 , U. Kőhalmi Katalin 8 3 , 1 09 kucsma 6 5
4 7 , 50-62 Ung 7 női 89- 1 0 1
templomok 48 Urál 27, 68 párta 89
Tengri 1 32 uráliak (uráli népek) 20, 2 1 saru, csizma 78, 98
Termacsu (Tormás) 34 úzok 3 3 sisak 64
Tétény 1 3 2 szűr 1 06
Theophylaktosz Szymokattesz 13 Ügyek 25, 3 4 veretes öv 65-68, 1 09
Theothmár érsek 1 2 8, 1 48 vlachok 1 0 2 , 1 24
Thonuzoba 1 44 vadászat 1 3 , 1 08-1 l I , 1 42 , 1 44 Vörösmarty Mihály 1 5 3
Thuróczy-krónika 26 Vajk 1 50
Tihanyi alapítólevél 107 vallás I I 6, 1 30- 1 3 7 Widuking barát 29
Tinódi Lantos Sebestyén 1 26 Vámbéry Ármin 26 Wundt, W. 1 3 7
Tiszabercel 94 varchoniták 1 3
tiszabezdédi temető l. temetők Varsány 36 zabenderek 1 3
Tiszaeszlár-Bashalom 9 I , 92, 98, I 18 vásárok 1 20 Zala György 1 5 3 , 1 58
Tiszaeszlár-Újtelep 1 2 I vaskor 1 2 zene 1 2 5- 1 2 7
tokaji kincs I 1 2 , I 1 3 Vata-felkelés 44, 1 30, 1 3 7, I S0 Zichy István 65, 89
Tóth Árpád 48, 1 5 3 vatyai műveltség 47 Zilah 1 25
Tóth Tibor 2 8 velencei kehelyszáj 1 1 4, I l 8 Zoltai Lajos 4 1
Töhötöm 1 5 8 verebi koponya 1 29 Zrínyi Miklós 1 08
törökök 1 2 vereckei hágó 3 3
törökös jelleg 24 Veres Péter 2 8 zsennyei kincs 9 3 , 97, I I I
TARTALOM

KÖSZÖNTJÜK AZ OLVASÓT / 5

I DŐRENDI TÁB LÁZAT / 6

l . A TERMÉSZET ÉS AZ E M BER / 7

2. ÁRPÁ D NÉPÉRŐL / 2 5

3 . A TELEPÜLÉS / 3 9

4. A TEMETŐK TANÚVALLOMÁSA / 50

5 . A V I S ELET, F EGYVERZET ÉS A LÓ SZERSZÁ M OZÁSA / 6 3

6. A M I N D ENNAPI MUNKA / 1 02

7 . A SZELLEMI ÉLET / 1 24

8. ARRÓL, A M I EGYKOR MEGVOLT, D E ELENYÉSZETT / 1 3 8

9 . Á RPÁD NÉPE A NYUGATI JELLEGŰ M AGYAR K IRÁLYSÁGBAN / 1 48

1 0. MŰVÉSZ E I N K A HONFOGLALÓK RÓ L / 1 5 3

JEGYZETEK / 1 5 9

RÖV I D ÍTÉSEK / 1 6 7

KÉPJEGYZÉK / 1 68

TOVÁBBI OLVASMÁNYOK / 1 7 2

NÉV - ÉS TÁRGYMUTATÓ / 1 73
LE KTO R Á LTA BALASSA I VÁ N É S D I E N E S I STVÁ N .

A K É PA YAGOT L Á SZLÓ G Y U L A VÁ LOGATTA .

A K Ö TET RAJZAlT B A D I C S I LONA,

D I ENES Ö . ISTVÁ N, L Á SZL Ó GYULA, MARTON MAGDA

É S NAGY A N D R Á S K É SZ Í TETT E .

A BU R KOL Ó N A NAGYSZENTM I K L Ó S I K I NCS

2 . K O R S Ó J Á NAK R É SZLETE, A 3 . O L DALON

A B É C S B E N Ő R Z ÖTT MAGYA R F EJ E D E L M I S Z A B LYA,

A K Ö T É SEN A K AROS I EZ Ü STS Ó LYOM L ÁTHATÓ .