A MAGYARSÁG TÁNCAI

A MAGYAR NÉPRAJZI
TÁRSASÁG KÖNYVTÁRA
SZERKESZTI :

MADARASSY LÁSZLÓ

I. KÖTET

A MAGYARSÁG TÁNCAI
ÍRTA:

RÉTHEl PRIKKEL MARIÁN

BUDAPEST, 1924
A »S T U D I U M" K I A D A S A (l V, M Ú Z E U M.K Ö R Ú T 21)
A MAGYARSÁG
TÁNCAI

íRTA:

RÉTHEl PRIKKEL MARIÁN

SZÁMOS KEPpn, HANGJ EGGYEL

ÉS 6 MÚMELLÉKLETTEL

BUDAPEST, 19H
A »STUDIUM« KIADÁSA (IV, MÚZEUM KO.RéT il)
 EBBÖL A MÚBÖL
200 PÉLDANY FAMENTES PAPIROSON KÉSZÜLT,
A SZERZÖ ALÁIRAsA VAL
TARTALOMMUTATÓ.

aj Szöveg: Oldal
'rájékoztató . ...... . ...... . ........ . ....... . . .. . .............. . . ]
A tánc ......................... . .... . .... .. ...... ... ........... . 5
,,'l'áncos magyarok." A magyar faj tánc °zeretete és táncra-
valósága ............................. ............ o •••••• • •
!)
A magyar néptánc . .... ... .... ... .. ... ............ .. ... . ... . . . 20
A magyar néptánc ősi egysége s kettéválása: nemes tánc és
paraszt (népi) tánc .......... .. ........... .. ...... .. ... .. . . 51
A régi magyar táncolás jellemzetességei: illem- és táncszabá-
·lyok, szépségi kellékek, tánciskola és táncmesterek ..... . 65
A magyar tánc száműzése az úri üincvigalmakból és diadal-
mas visszatérése. A csárdás .. ... ..... . ... . ... o ••••••••••• 75
Vidéki eltérések a néptánc ban ................ . ... ..... .... . 80
A magyar nép tánctanulása és táncmulatság'ai .. . .... . ... . .. . . 83
A magyar tánc hatása a környező nemzetiségekre és a kül-
földre ......................... ........ . ........ . .......... . 90
Különleg'es magyar táncok ... . . .. ...... o •• •••••••• , •••••••••• • 93
J elképes és játékos táncok ........ ............... ..... . .... . . . 115
Katonatáncok . ... .... .. .... .. ...... . ............ .. . ...... ..... . 131
Vidéki táncok ......... ........ ............... ... .... . ...... . .. . 182
Alkalmi táncok .... .... . .......... .. . ....... 0 ••••••••••••••••••• 205
Magyar műtáncok .. ....... ............ .... o • ••••••••• ••• ••••••• 213
Összefoglalás ..... ........ . . . ....... .. . ... .... .. ..... . ...... . ... . 217
A magyar táncok jelene es jövője ... .. ..... ... ..... . .... ... . . 218
A magyarság és az idegen táncok ...... .. .............. .. ..... . 226
Harc az idegen táncok ellen ............. . . : ... .... .. ... .... .. . . 235
A magyar táncnyelv . .. . .............. ... ... . ...... . ..... ...... . 239
A magyar táncok irodalma .......... ... ............ . ..... .... . 268
L Függelék. A magyar tánc a költészetben . .. .... .. ........ . 274
II. Függelék. Egy német katonatiszt észrevételei a magyar
táncról 1792-böl ............ . .............................. . 286
Részletes tartalom-, kép-, név- és t.árgymutató 29]

b) Műmelléklet:

"Vígan táncoló magyarok" .. . . .......... . .... . ........ . . 22-23

"rránc szénagyüjtéskor" (Csalogatás) ..... .. .. .......... . 30--31
Tánc a csárda előtt és bent a csárdában .. ... .. .... ...... . 78-79
Tánc Egerben .... . .......... . ..... .. ...... . .... ...... . .. . 80--81
Szüreti táncmenet V ácz vidékén ......... . .... .. .. .... ... . 88-89
Lakodalmi tánc Bánffyhunyadon° . . ... . .. ... 206-207
o ••••••••••• •
 Lényegesebb sajtóhibák kiigazitás!):
A 206. oldalnál lévő miímellékleten, továbbá l\ 210. és 211. oldalakon
lévőképeken Vajdahunyad helyett helyesen Bánffyhu'I!yad értendő.
A 193. oldalon a 14. sor elejéhez olvasandó : "oly kö-".
A 21. oldalon a zongorakptta lO-ik taktusában felváltójel elhagyandó.
A 104. oldalon a zongorakotta' második sorában bassusban előjegy-
zés "fis".
A. SZERKESZTŐ ELŐSZA."lTA..

13;~~~~ Magyar Néprajzi Társaság legújabb vállalkozását ,

a Magyar Néprajzi Társaság Könyvtárát az a foko-
zottabb érdeklődés keltette életre, amely a népélet és
a néplélek tárgyai és kérdései iránt, különösen a
világháború óta hazánkban is megnyilvánul. Ezt
~~~~~1m a fokozottabb érdeklődést nem tudják többé ki-
elégíteni a szakfolyóiratainkban és képesujságjainkban megjelent
és megjelenő néprajzi részletmunkák ; az olvasókö:t.önség össze-
foglaló műveket keres, amelyekb ől gyorsan és alaposan tájéko-
zódhat. A Magyar Néprajzi Társaság Könyvtárában elsősorban
tehát olyan művek fognak megjelenni, amelyek az eddigi meg-
figyelések és eredmények megrostálása után a népélet és nép-
lélek - elsősorban a magyar népélet és néplélek - főbb jelen-
ségeiről adnak összefoglaló képet. Az egyes köteteket arr a
hivatott szakemberek fogják összeállítani és megírni és a "Stu-
dium" rt. fogja forgalomba hozni. Hogy milyen sorrendben és
milyen időközben, azt a mai szerfölött változó gazdasági viszo-
nyok közepette nem tudjuk előre megmondani, de éltet a remény,
hogy a jövő évben a vállalat második kötetét "A magyarság
szokásai" -t is a magyar olvasóközönség kezébe adhat juk.
Vállalatunk I. kötetéül Réthei Prikkel Marián bencés tanár-
nak "A magyarság táncai " című néprajzi és művelődéstörténeti
monográfiáját adjuk. Szerző közel kétévtizedes tudományos kuta-
tásainak eredményét nyujtja művében, amely erről a tárgykörről
az első, összefoglaló, részletes munkálat s úgy a magyar népélet ,
mint a hazai művelődéstörténet szempontjából egyaránt hézagot
pótol. Kellő tudományos színvonalától eltekintve, kiadását azért
is melegen fölkaroltuk, mert könnyen érthető nyelvezeténél,
élvezetes modoránál fogva hivatva van arra, hogy a magyar
táncok gyakorlásánál az utóbbi időben meghonosodott tájéko-
zatlanságot megszüntesse, az e téren mutatkozó elfajulást meg-
akadályozza, általában pedig a magyar táncok tudományos kuta-
tását és megösmerését előmozdítsa.
Vállalatunk ezen L kötetének kiadásánál, amely óriási anyagi
gondokat jelentett, segítségünkre volt a "Studium" Könyvkeres-
kedelmi és Könyvkici.dó Rt., a Magyar Tudományos Társulatok
Sajtóvállalata Rt. és számos lelkes előfizető, élén a Vallás-
és Közoktatásügyi m. kir. Minisztériummal ; az ő áldozatkészsé·
gük bizalommal töltött el bennünket vállalkozásunk erkölcsi sikere
tekintetében is. Fogadják érte hálás köszönetünket!
A Magyar Néprajzi Társaság nevében"
Budapest, 1923 október havában

Dr. Madarassy László

f6titkár.
T J É K o z T T ó

1Tii~~~~~ magyarságnak mint egységes nemzetnek európai

környezetében három teljesen magában álló sajátos
szellemi alkotása - mondhatni - költészete van:
a nyelve, zenéje és tánca. E három faji tulajdon
a legszorosabban össze van fonódva egymás-
sal, mert a magyar zene különleges lüktetése a
~~~:!~ magyar nyelv eredeti súlyozásában és hangzás-
közeiben bína ·át, a magyar tánc sajátos lejtésmódját pedig
a magyar zene ritmusa kormányozza. Nem férhet hozzá kétség,
hogy faji jellemünk megismeréséhez ennek a három Hungaricum-
nak beható tanulmányozása szolgáltat legerősebb világosságot.
A magyar nyelv tudományos búvárlása már szépen előre­
haladt, a szó szorosabb értelmében nyugateurópai színvonaion
van. Ismert nevü tudósok tisztázták hovatartozását, eredeti s ide-
gen elemeit és szerkezetét. A magyar zene vizsgálata újabban
szintén örvendetesen nekilendült; s bár nyelvünk tanulmányozásá-
hoz hasonló eredményeket még nem tud felmutatni, de tagad-
hatatlanul jó úton halad az anyagnak mind összegyüitésében,
mind feldolgozásában. Csak a magyar tánc tudományos megisme-
résének ügye van eddig elhanyagolt állapotban. Nem mintha
hiányoznának kisebb-nagyobb értekezések, cikkek, melyek a leírá-
sával, vagy jellemzésével foglalkoznak. Ellenkezőleg: eléggé nagy
irodalma van már. Ám ennek tudományos értéke nincs arányban
a terjedeImével, annyi benne a homályos sejtelem, kétes föltevés ,
hibás magyarázat és merész ráfogás. Bizonyságul hivatkozom
például a még ma is fő szakértönek tartott K á l d y G y u l a:
A régibb s újabb magyar táncokról CÍmű millennIumi, a Magyar
Történelmi Társulattól külön is kiadott (II. sz.) felolvasására,
meg a magyar táncokról való ismertetésére a Pallas-:lexikonban
(XII. köt.). Mindkettőben egész sora van a délibábos föltevések-
nek és alaptalan állításoknak. Egy-kettőt fölemlítek belőlük. így
kereken kimondja, hogy "ahúnok és a régi magyarok nemcsak
ének mellett földelt ék el halottjaikat, de a sírdomb körülbefeje-
zésül lassú körtáncot is jártak". Hát hiszen lehetetlennek nem
lehetetlen (mint p~szta föltevés), hogy ígj volt;depozitiv .törté-
neti a!iat sehol sem található az igazolására. Vagy .teszem biz.~
toskép erőSíti, · hogy. pogábi Q8ei~~1 .• 4Jdozatol;r: ..alk~IID.:4yij
Dr. Réthei Prikkel: A magyarság tánca i.
2

"fiatal leányok illatos füveket szórva az oltár lángjába, lenge

körtáncot lejt ettek, mialatt a t áltos szertartását végezte". A
valóságban pedig e "lenge körtánc" a mesék országába tartozik!
Mégis komoly hitelre t alált, mert, mint ismeretes, F e s z t y
Á r p á d a honfoglalás körképén - bizonyára épp Káldy nyo-
mán - híven odafestette őseink áldozat ához a körben lejtő
leányokat. í gy t erjed tudományos cégér alatt a babonaság!
Ugyancsak Káldynak puszta ráfogásai, hogy Balassa Bálint Bécs-
ben az udvari bálon egy alkalommal alföldi kanásztáncot muta-
tott be; hogy a palotás és a lassú magyar táncok elegyüléséből
fejlődött a híres verbunkos ; hogy az úgynevezett friss tánc csak
a XIX. század elején nyert polgárjogot, Csermák Antal hozta
divatba "frisska" elnevezéssel; hogy a Balaton mentén egykor
halászverbunkús 'volt szokásban, mikor a gardahalászat kezdő­
döt t; hogy a csángó borica-táncot cachirozott nagy fejekkel -tán-
colják; hogy a szegedi "kutyakopogós" tánc elnevezését a "kopo--
gós" szótól vette, mely ot t topánt jelent; hogy a "táncszó"-kat
a' legények ujjongva éneklik ' a tánc alatt; stb., stb. A régebbi
i smertetők hibáit , melyek még nagyobb számmal vannak, rövid-
ség okáért mellőzöm.
Elég az hozzá: a magyar tánc tudományos megismerésének
részben parlagon heverő, részben felületesen 'művelt talajára
nagyon ráfér a mélyebbre vágó rendes szántás, még pedig minél
előbb! ,Tiszta sor ugyanis, hogy a magyar faj sajátosságai közül
a n'emzetközi kultúra sorvasztó hatása alatt épp a tánc van leg-
inkabb kitéve a' puszt ulás veszedelmének. Itt a végső ideje,' hogy
megmentsük, ami még megmenthető, mert maholnap jóformán
semmink se lesz belőle!
OlthatatlaÍl fajszeretetemen kívül ez a sajnálatos valóság
ösztönzött reá, hogy a magyarság táncai anyagának összegyüjté-
sére és tudományos feldolgozására vállalkozzam. 1 Eleve tisztában
voltam vele, ' hogy nem csekély nehézségeket kell majd leküzde-
nem ; amint ezt a következmények utóbb meg is 'mutatták. Maga
az anyaggyüjtés jó pár évig eltartott; a rendezés sem volt könnyű
munka, a feldolgozás még néhezébb. Az egyes táncok ügyét előbb
külön-külön kellett tisztáznom, csak azután gondolhattam öSSze-
fo glaló ismertetésre. A részletmunka 'és a rendszerezés tehát egy~
formán feladatomul jutott . De lelkesedéssel és türelemm'el sikerült
mindkettőt elvégeznem. '
Az összefoglalással úgy jártam el, hogy a magyarság' tállcait
oly egységes fának fogtam fel, melynek törzsöke a néptánc, azaz:
a magyar faj őseredeti lejtésmódja, ágai pedig részint az e törzs-
ből idŐvel kinőtt kulönleges magyar táncok, részint az idegenből
- ' " . . -
l Mellékesen annak a szégyennek" tudata ' is sarkalt, hogy míg nyugati
ssomszédaink ethnographusai saiát táncaikat ~ tudomány szá~áriL_, már rég át-
vizsgálták és feldolgozták, addig nálun~ magy:aroknál még " záI;Ilottevó egységei!
kísérlet lIem történt ,eDben az. irányban. ' - , '~
 3

ebbe beleoltott s többé-kevésbbé megmagyarosodott t áncok. Talál-

koztak természetesen olyanok is, melyek sem ebből a törzsből
nem nőttek, sem kimutathatóan bele nem oltódtak (csupán mel-
lette gyökereztek meg!); de ismertetésüket nem hagyhattam el,
mivel biztos történeti adatok szerint a magyarság körében
divatra kaptak; jóllehet jellegük magyarrá válása kétséges.
Elsőben és legaprólékosabban természtesen a magyar nép-
tánccal foglalkoztam. Enneik nem csupán milyenségét akartam
minél sokoldalúbban megvilágítani, hanem ~ egyszersinindvala­
mennyi vele összefüggő kérdés tisztázását feladatommá tettem.
Mult ja, jelene és jövője egyaránt érdeklődésem tárgya volt. A
többi táncot abban a sorrendben vizsgáltam, melyet egyrészt
szereplésidejük, másrészt csoportosításra alkalmas charakterük
ajánlott. Ezeknél is a lehetőséghez képest rajta voltam, hogy
több oldalról mutassam be őket: eredetük, történetük, jellegük,
zenéjük, esztétikájuk stb. tisztázására gondot fordítottam. Vizs-
gálódásomból nem rekesztettem ki a mesterséges magyar tánco-
kat, vagyis a táncmesterek alkotta magyar műtáncokat sem, mert
jórészt magyar táncfigurákból tevődtek össze, s különben is
divatba jöttek rövidebb-hosszabb időre. Emellett figyelmem kiter-
jesztettem mindama kapcsokra, melyek a magyar fajt a tánccal
egyáltalán összekötik. Ezért szólok . külön-külön a magyarság
táncszeretetéről s táncravalóságáról, táncbeli illemszabályairól,
tánctanulásáról, táncmulatságairól, az idegen táncokhoz való
viszonyáról, sőt bőven ismertetem a magyar táncnyelvet is. A
magyar táncok irodalmának egybeállitásával fejezem be mono-
graphiámat, melyhez függelékül a magyar néptánc költői meg-
éneklésének történeti áttekintését csatolom.
Ahol több adathoz tudtam jutni, ott alaposabb s terjedelme-
sebb ismertető munkát végezhettem; ahol ellenben kevesebb
anyag gyült össze, meg kellett elégednem gyengébb és rövidebb
rávilágítással.
A táncok charakterének megállapításában nem vezetett
semmiféle a priori-föltevés, hanem mindig pozitiv adatokból, tör-
téneti, elemző és egybevető módszerrel alkottam meg itéletemet.
Szigorú tárgyilagosságra törekedtem; s ámbátor aprólékos-
kodó munkámban egyfelől a fajszeretet melegített, azért más-
felől igazságérzésem nem engedte, hogy bármely vitás dologban
többet írjak fajom javára, mint ami jogosan megilleti. .
Idegen mintát készakarva nem követtem. Egészen a magam
útján megyek, nem eredetieskedésből, hanem egyedül azért, hogy
sajátosan magyar tárgyú művem minden izében magyar legyen.
Tudományos munkát akartam írni, de olyan stílusban, hogy
ne csak szaktudósok értsék, hanem minden műveltebb magyar
okulhasson belőle . Evégett külön gondot fordítottam anyelvbeli
kifejezés világosságára.
1*
4

A részben még sehol nem közölt, részben csak nehezen hozzá-

férhető forrásművekben kiadott tánczene-darabok és szemléltető
régibb s újabb tánc-képek, úgy hiszem, szintén elő fogják segíteni
a szélesebbkörű okulás lehetőségét.
Vállalkozásomban - jó lélekkel erősíthetem - nem a dicső­
séget és elismerést, hanem fajom és a tudomány hasznát keres-
tem. Ezért se nem szépítgetek, se nem mosakodom előre. Tudva-tu-
dom, sőt nyiltan vallom, hogy munkámnak hibái is, hiányai is
vannak. Ha csak jóakaratomon, vagy fáradságomon múlt volna,
minden bizonnyal tökéletesebb lenne alkotásom. De mert érthe-
tően más egyebektől is függött, be kellett érnem a kevésbbé töké-
letessel. A fő, hogy művemben megvan a kezdés, melyből a ma-
gyal' . ethnographia tovább haladhat, hibákat és hiányokat köny-
nyebben helyrehozhat. Nekem lesz a·legnagyobb örömem, ha mi-
hamarabb láthatom, hogy példám követői jobb munkával pótolják
az enyémet. .
Ha a tudományos ~ cél elérésén kívül még van valami óhajtá-
som, az csupán annyi: bár terjedne el monographiám szélesebb
körű olvasása révén táncainknak ne csupán ismerete, hanem ma-
radandó megkedvelése is a magyarság között, hogy visszakapják
mulatságainkban megillető helyüket, amelyről őket idegen tán-
cok régóta kiszorították!
Igaz, hogy főkép nyelvében él a nemzet, de bátran adhatni
hozzá azt a kiegészítést, hogy él zenéjében és táncaiban is.
Győrött, 1922 május havában.
Dr. Rlthei Prikkel Marián .

.-' '. ~
.:' .; ~ .~.
A.. 'T Á. N· C .

1i5:~~~~?il tánc általában az élő test valamely belső indu-

latb ól , főleg örömből származó, minden rend
,, ~-~._II nélkül való mozgatását jelenti. Ily értelemben
nemcsak embereknél, hanem az állatoknál is
jelentkezik. Ezeknek szökdösését, fickándozását
s kerengését is táncnak nevezzük (pl. borjútánc,
~~;:ru szarkatánc stb.). Szorosabb értelemben azonban
csak az emberi test meghatározott rend és időmérték (ritmus)
szerint való mozgatását nevezzük táncnak.
Származliatik ez a mozgatás külső ingerből is, így teszem
az" élénkebb zenének hallása legtöbb ember tagjait önkéntelen
niozgatásra készti. A tánc látása is magától ingereli utánzó
mozgalomra a néző testét. Sőt egyéb külső okok is előidézhetik a
ritmikus testmozgást. Amde a táncnak igazi és rendes (lélektani)
alapját mindig belül kell keresni az érzésben, még pedig sajáto-
san az örömérzésben. Ez hozta létre a legelső táncot; ez volt és
marad mindig is a tánc igazi szülőanyja.
A tánc milyensége több dologtól függ.
, Első az öröm oka és nagysága, mely ugyanannál az egyén-
nél más-más szinezetet ad a táncnak, egyszer élénkebbet, másszor
nyugodtabbat. Máskép mozgatja a testet a büszkeséggel, máskép
a sz~relemmel elegyes öröm. Nagyobb örömnél a testmozgás rend-
szerint gyorsabb, kisebbnél pedig lassúbb, egyszerűbb.
Másik a temperamentum, a véralkotás, mely szintén észre-
vehetőleg módosítja a táncot. Egészen más teszem egy hevesebb
vérű embernek, mint a higgadtabbnak tánca.
Az egyéni rátermettség is eltérő szokott lenni az emberek-
ben: egyiknék nagyobb a ritmusérzéke, mint a másiknak; egyik
már természete szerint fogékonyabb a különféle táncmozdulatok
iránt, mint a másik. Ez a rátermettség különben a nőknél
nagyobb, inint a férfiaknál. A nőknek ezen felül nem c'supán tánc-
ösztönűk erősebb, de egyáltalán könnyebben hangolódnak a
táncra s azt a férfiaknál nagyobb ügyességgel és kellemmellejtik.
A kor is változtat a tánc milyenségén. Egyazon eI;Uber tánca
eltérő szÍnt mutat fiatalabb és öregebb korábap. , .
Végül a műveltség szintén meghatározólag hat : a . táncra.
Tanult emberek, műveltebb népek tánca rendbeszedettebb, har-
6

monikusabb, míg a tanulatlanoké és kevésbbé művelteké zavaro-

sabb, korlátokat nem igen ismerő.
Tehát az öröm oka s nagysága, a véralkat, a rátermettség,
nemi különbség, kor, és műveltség a tánc milyenségének fő meg-
határozói. Mintegy betetőzi ezeket a nemzeti charakter, mely szin-
tén erős változtató hatással van reá. Elég hivatkoznunk a germán
népek lejtésmódjára és a mienkre: mennyire eltérő vonások ész-
lelhetők a kettőben!
Mivel a valódi (nem a mutatós!) tánc mindig belső indulat-
nak: örömérzésnek megnyilatkozása, következőleg oly külső bé-
lyeg, mely · a lelki tulajdonságokat, az egyéniséget láthatóvá,
kiolvashatóvá teszi. Más a büszke, más a ' megalázkodó, más a
szabadságszerető, más a szolgai lelkek tánca.
A tánc erkölcsi hatásáról eltérők a vélemények multban és
jelenben egyformán. A szigorú moralisták az erkölcsi lazaság,
elpuhulás, könnyelműség és kacérság gyámolítójának hirdették s
hirdetik mai napig; a ' barnavérű életuntak meg kereken esztelen-
ségnek bélyegzik; de az elfogulatlanul gondolkodók, joggal hivat-
kozva arra, hogy a tánc valamikor egyrészt az istentisztelet
kiegészítő ' része volt, másrészt mint a hazafiság és 'vitézség
nevelő' eszköze szerepelt, elismerik (magában véve) erkölcsileg
kifogástalan voltát, sőt a lélekre' és ' testre eg"yaránt jó -hatását.
A görög L u k i a n o s a táncról alapos értekezést hagyott
reánk, melyben Kratóval vitázva bebizonyítja, hogy a tánc nem
elpuhító időmulatás, . hanem tisztességes ' és nágyhasznú tuao-
mány, mely nem csupán gyönyörködésre szolgál, hanem igen hasz-
nos a szív formálására és a test ügyessé tételére is.
Kétségtelen, hogy a tánc - kellő mértékkel és móddal - a
lélekre gyönyörködtetésen kívül felüdítő és nyugtató hatással is
van, a testet 'pedig könnyen hajlóvá s mozgékonyabbá, a járást
ritmikussá teszi. Ez magyarázza meg, hogy minden kor és nem-
zet előtt becsülete volt, még az istentiszteletnek is részét tette,
valaminthogy a hazafiság és vitézség egyik nevelő s fenntartó
eszközének tekintették. .
A tánc a testnek természetes költészete lévén, 'mint a test-
mozgás művészete nem pusztán a táncolónak élvezet, hanem a
szemlélőkkel is érezteti gyönyörködtető hatását. E szépségi 'hatás
f.őkép kettőtől függ, egyrészt a kifejező erőtől, másrészt a moz-
gások természetességétől, változatosságától . és harmóniáját ól.
Annál szebb valamely tánc, minél igazabban láttatja az egész
testen B ennek minden mozdulatán a lelki tulajdonságokat, a
belső jellemet; továbbá, ha a mozgások nem csapnak ki a termé-
szetesség határaiból, folyton váltakoznak s emellett mind a lelki
állapottal, mind egymással összhangzásban vannak.
Amint az egyes emberek tánca más és más, úgy különbözik
a nemzetek táncolásmódja is. S valamint a szívből fakadó igazi
tánc mindig .hű tükre az egyéniségnek, úgy a :nemzeti tánc is
 7

híven mutatia az . illető nép belsőchaTakteréneli 'alkütó 'tulajdün-

ságait. A nemzeti géniusz iis örömében nyilatküZik meg legiga-
zabban s "legközvetlenebbül érezhető módün, Vajj'ün például , a':mi
táncunk iieni tükrözi-e híven , nemzetünk nemes .méltóságát"faji
büszkeségét, lübbanékünysagát és szabadságszere,tetét? ~ .:
A művelődésbeli kölcsönhatásük fülytán a nemzetek idővel
eltanulják s gyakürülják ugyal1 egyIDá:s , táncait, de' legszebben
mégis mi~denik csak ,azt a , táncüt járja, mely faji . géniuszából
fakad;, ne'Inzet( sajátságairiak kinyümata. · ' , "J

, ,A tánc; , mint , bEmső Ör9m l~gtermés.z~~'s~bb kifejezőJe, min-

den, még a műveltség legalacsünyabb fükán ' lévő népe,lmé1. is fel-
található. D a r w i n az ember legelső művészetei közé sürü'zta,
mert az indulatük . ösztönszerű .szülgálatában a műveltség min-
den fükán és riliriden emberfajnál, ny.ümára akadt. Még a sötét
afrikai emberevők, ' a Gsendes-üceán szigetlakói s ' az amerikai
vad "iridiánusük is tánccal kísérik énekeiket. ITe ,nemcsak ez a
tapasztalás; hanem a történelem is kétségtelenUl .igazolja, hügy
a tánc :az emberiségnek egyik legősibb gyöny:örkÖdésmOdja.
A 'bibliából túdiuk, hügy ' a zsidók az aranybürjút körültán-
cülták; :Dávid király örömében táncülta filiszteusoktól yiss~ahó­
dítütt . frigyszekrény 'előtt (Kir. IV . .k. 6, 17.); :JJI'dit "asszü~y
szintúgy Hülüfürnes kivégzése után; nem külörrbenHeródiás m9s-
tühaatyja lakümája végén. A régieknek ' egyáltalán :' majd minden
istentisztelete tánccal ment végbe. Ugyancsak a harcrakészítés
egyik eszköze is vült. L y k u r g ü s a spártaiaknak törvényben
parancsülta meg a tánc üt. Ezért Lakedaimünban az előkelő rend
a színházban főleg táncát mutügatta, melynek tudása náluk üly
értékű vült, mint Athénben a filüzófiáé. A görög nép egyáltalán
fölötte kedvelte a táncüt mind magán-, mind nyilvánüs életében.
Ennek tulajdünítható, hügy nála a tánc valódi művészetté lett,
melyet legkiválóbb írói magasztalva emlegetnek, és legnagyübb
bölcselői is gyakürültak. H ü m e r ü s isteni ajándéknak mündja
a táncüt, P i n d a r ü s pedig magát Zeust is táncüsnak nevezi.
A r i s t ü t e l e s ről tudvalevő, hügy jó táncüs vült. P l a t ü n
nemcsak kiemeli a táncnak, mint az istenek bájüs és vidám aján-
dékának füntüsságát, hanem önmaga is gyakürüita késő vénsé-
geig. S ü k r a t e s r ő l is följegyezte X e n ü p h ü n, hügy agg
kürában is valóságüs szenvedéllyel táncült. Világbíró N a g y
S á n d ü r nak szintén öröme telt a fegyveres tánc járásában.
Az ókür legférfiasabb nemzeténél, a rómaiaknál ugyancsak nagy
becsben állütt a tánc. A latin mythülügiából eléggé ismeretes
például a Salius-papük tánca. S e. n e c á nál ülvassuk (De tran-
quillitate animi), hügy még az annyira kümüly, őszbecsavarüdütt
S c i p i ü A f r i c a n u s sem restelte a férfias tánc ' járását. A
rómaiak görög hatás alatt különösen a császárság idejében emel-
ték a táncművészetet a tökéletesség magasabb fükára.
8

Európa újabb nemzetei sem maradtak hátra a tánc kedvelé-

sében s fejlesztésében. Legfőkép az olaszok és franciák, kiket
K a n t nem méltatlanúl nevez született táncmestereknek, tűntek
ki e téren. Az Európában máig divatos szalontáncok jó részének
ezek a megteremtői; s általában a tánc művészi kialakításában
ezek szereztek legnagyobb érdemet.
A tánc eredete s mivolta szerint az örömérzés _természetes
kifejezése. Ámde az emberi alkotó erő idŐvel külön művészetet is
fejlesztett belőle, mellyel az eredetre s lényegre való tekintet
nélkül az élő mozgás szépségét akarta megtestesíteni, érzékel-
tetni. 19y jött létre a mutatós vagy színpadi tánc, illetőleg tánc-
művészet, amelynek célja már nem a gyönyörködés, hanem a gyö-
nyörködtetés. Az ókor műveltebb népei: görögök, rómaiak, hin-
duk, assyrok, babyloniaiak és egyiptomiak mind gyönyörűségü­
ket találták a -színpadi tánc élvezésében. Hogy pedig az újabb
kor művészi életében mily nagy szerepre jutott a ballet, úgy hisz-
szük, nem szükséges bővebben tárgyalnunk.
Mag~ a valódi örömtánc is idők folyamán többféle fejlődés­
fokozaton ment át. A művelődés terjedésével nemcsak levetette
eredeti darabosságát s rendetlenségét, nemcsak pallérozódott s
korlátok közé vétetett, hanem egyszersmind több sajátos jellegű
faja fejlődött ki; külön úri -s külön-népi táncok származtak, me-
lyek a kultúra többi ágához hasonlóan alája kerültek a nemzet-
közi vándorlás kényszerűségének.
"TÁNCOS MAGYA.ROK:"
A.IlAGYA.R. FA.J TÁ..NCSZERETETE
ÉS TÁNCRA.VA.LÓSÁGA..

~~~~~?il "t á n c o s m a g y a r ok" titulussal Gyul ai

M i h á l y dobi református lelkipásztor tisztelte
meg aJláinkat 1681-ben Debreczenben kiadott
"Táncz jutalma" c. művében, nagy szomorúsággal
állapítva meg, hogy ez a "s o k b ű n ö k k e l
teljes ocsmány vétek ' uralkodott,
~e~uralkodik is e mái napig közöttün.k".
De Gyulai nem áll magában e névadással, mert egy . ismeretlen
nevű paptársa, ki 1668 és 1696 között 52 sJrófás verset írt a
tánc ellen, szintén "t.á n c o s"-nak titulálja a korabeli magyar-
ságot, mivelhogy a t á n c szerinte is "a t ö b b r ú t s á g
k ö z ö t t e gy u g y a n m e g r ö g z ö t t r ú t s á g az e n g e d e t-
len magyar népben".
Ám a "t á n c o s" jelző nemcsak az egész nemzetnek jutott
ki, hanem, úgy látszik, egyik városunk lakóinak is, tudniíllik Mis-
kolczénak, melyről O l á h M i k l ó s Hungariá-jában (1530) följe- .
gyezte, hogy - "oppidum incolarum choreis iam olim famosum",
azaz hogy - lakosai táncairól már régente hírhedt város. S
ehhez B é l M á t y á s magyarázatképpen hozzáteszi Adpara-
tus-ában (1735), hogy emlékezetes példabeszédek nyelvünkben a
"m i s k o l c z i t á n c" és a "t á n c o s m i s k o l c z i a k".
Sőt egyik királyunk is megkapta a "t á n c o s" címet, nem
más, mint a szerencsétlen véget ért II. L a j o s. Ennek udvari
káplánja, a naiv és fontoskodó S z e r é m i G y ö r g y beszéli em-
lékiratában (1545-47), hogya gyászos kimenetelű mohácsi
csata után S z a p o l y a i G y ö r g y ezekkel a szavakkal támadott
a menekülő ifjú királyra: "T u r e x, b e s t y e t a n c h o s k i-
r a l, p e' r d i d i s t i r e g n u m H u n g a r i a e!": te bestye
t á n c o s k i r á l y tönkretetted Magyarországot. És hogy a
táncos jelzővel való eme szemrehányás nem volt alaptalan, arra
két szavahihető tanut idézhetünk. Az egyik Lajos unokabátyja
és nevelője: B r an d e n b u r g i G y ö r g y őrgróf, ki 1519-ben
azt írja a brandenburgi kancellárnak, hogy pompásan farsangolt,
alakosk_odott és táncolt a különben szörnyen szegény Lajos király
udvarában, ki ugyanakkor maga is VÍgan járta a táncot . az llrak
10
társaságában. A másik meg M a s s a r o F e r e n c velencei követ,
aki 1525-ben (okt. 5.) szemlátomás után jegyezte fel Lajosról,
hogy napközben hatszor-hétszer étkezik, bőven iszik, mulat, tob-
zódik és t á n c o l é g é s z é j j e l ("ballar tutta la notte") .
Már ezekből a tanuságtételekből is elég valószínűnek tet-
szik, hogy apáink a "t á n c o s" nevet nem ok nélkül vonták
magukra, mert lent és fönt: nép és fejedelem egyaránt táncos
kedvűek valának. Még jobban kiviláglik pedig ez egyéb több régi
hiteles történeti bizonyságból, melyekből meg lehet állapítani,
hogy a r é g i m a g y a r o k a m a i a k n á l h a 's o n lí t lt a-
t a t l a n u l t á n c o s a b b a k, s ő t a n n y i r a t á n c o s a k
v 0.1 t a n a k, h o g y k e v é s p á r j u k a k a d t E u r ó p á b a n.
Az Árpádok korából ugyan csak pár gyérszavú bizonyító
adat áll rendelkezésünkre, de azok közt is találunk egyet, melr
biztos alapot ad a következtetésre. Ez az 1 2 7 9.-i b u d a i z s i-
n a t 46. végzése, amely szigorúan meghagyja a plébánosoknak:
"N e t ű r j é k m e g, h o g y a n é p a t e m e t ő k e r t b e n,
y a g y ' m a g á b a n a t e m p lom b a n t á n c r a k e r e k e d-
i é k."Ez világosan szóló tanúság: egy olyan nép, mely még az
Isten házában s az ezt körülvevő temetőben (hajdani szóval :
cinteremben [in coemetrio]) sem átallott táncolni, csak vérbeli
.táncos nép lehetett,t méltó ivadéka azoknak a kalandozó magyar
harcosoknak, kik E c k e h a r d krónikája szerint 9 2 6 - b a n a
sanctgalleni kolostorban (tehát ugyancsak szent helyen) az áldo-
más után "c s a p () n g ó j ó k e d v'v e l t á n c o l t a k ve z é-
reik előtt." (IX. fej . 2.1.)
'Az a legkülönö'sebb, -hogy Dseinknek 'ez a szent helyeket sem
kímélő tánckedve éppen a legsúlyosabb megpróbáltatások idején:
-a török uralom és a nemzeti szabadságküzdelmek ,korában' emel-
kedett legffiagasabbra. R é s z b e n m á r -a XVI. s z'á z a d i s,
d e f ő k é p p a XVII. , é s f o l y t a t ó l a g a XVIII. s zá z,a d
vol t a t á n c o,S k e d v: f é n y k o r a M a g i a ro-,r 's z-á g o n.
Számos történeti t.anuságtétel biz.onyítja ezt. A legérdekesebbe-
ket előadjuk.
D e c s i ,G á s p á r 1582-ben - a táncot a korabeli magyar
"regnáló" ,(uralkodó) bünök közt tárgyalván, szomorúan ekkép
panaszkodik : "Látjuk, mely igen az emberek ' között elárad ott ez
€ktelen játék [tánc] annyira, hogy valamely lakodalomban nem
táncolhatnak, azt lakodalomnak sem tartják, ,hanem táncra indul-
nak penig, aki effélét ezelőtt nem látott vo~a, azt tudná, hogy

:, Könnyen elgondolliatjuk, mily nehezen 'viselh~tte el ilyen nép, mikor "~ mint
a XVI. századi :f:rdy-codexben olvassuk - Szt. István király halála után "Magyar-
országban minden rendbeliek: nemesek, nemtelenek, szegények, kazdagok hegedülést,
..sipolást, dobolást, t á n c o t m e,g t i l t o t t a k le'n n i" -(449, b 1.). Hát még
ha igaz, amit némely régi krónikák állítanak, ' hogy Szt. István és Szt. László
halála után három évré tiltották el a táncot! ' -, ,
 II

mind megdühödtenek és megboloij.dultanak."l A fentebb említett

G y u l a i M i h á l Y idézi egy n~ytekintélyű embernek Magyar-
országról tett ezt a latin nyilatkozatát: "Nunquam vidi, nec
audivi regnum ullum maiori gaudio ac tripudio periturum, quam
Hungariam": soha nem láttam, se nem hallottam
o l y a n o r s z á g o t, m e l y n a g y o b b ö r ö m m e l é s t á n-
c o l á s s a l k é s z ü l e l p u s z t u l n i, m i n t M a g y a r-
o r s z á g. E keserű nyilatkozat aligha lehetett valami ·túlzó,
mert nem egyetlen abban a korban. Sőt utóbb ís akad mása. így
teszem Vaj d a S á m u e l tihanyi apátúr még a XVIII. század
második felében is hasonló megállapítást tesz: "A t án'c o't -=-
írja - o l y b u z g Ó s á g g a l k e z d i k a ·z if j ú c s e l é d e-k,
h o g y m i n d a d d i g b e l é n e m án n a k, m í g a c s i p e j e k-
nek forgó csontja ki nem menyül, és minden
b o k á i o k h e l y é b ő l k i n e m i s z a m o d i k, úgyhogy sok-
szor a táncban jobban elfáradjanak, mintsem ha napestig egy
nedves szürün cséplettek."2
Az látszik ebből, mintha a tánckedvelés időnként valóságos
t á n c d ü h h é foko zódott volna .apáinknál. Külön bizonyság
gyanánt idézhetjük rá azt az esetet, melynek a hegyaljai városok
egyikében történtéről G y u l a i M i h á l y a következő szavak-
kal erősködik: "Egyszer egy deli termetű asszonnyal addig tán-
coltanak az udvari nemesek ·és szolgák, hogy mikoron az udvari
szokás szerént térdet-fejet hajtott. volna az asszony a véle tán-
coló személynek, az egész vendégségben levőknek, kiváltképpen a
fő-fő embereknek, lerogyik és menten szörnyű halált hal."
A táncszenvedelem erőt vett koron és nemen egyaránt:
szülők és gyermekek, fiatalok, öregek, nők és férfiak' - mind-
mind féktelen kedvteléssel "hiphoppoltak", "toporzékoltak",
"szöktek s rúgtak", valahányszor csak szerét ejthették.
S z e n t p é t e r i I s t v á n "Tancz pestise'" c. munkájában
1697-ben kemény szavakkal orcázza az akkori szülőket, hogy csak
valami "tomboló" (= táncoló) lakodalmat kaphassanak, menten
odamennek gyermeke stül és "nemcsak fiokat és leányokat bocsájt-
ják a fajtalan táncra, hanem magok is örömest azt eljárják, még
pedig 'gyakorta olyanok, kiknek fél lábok Cháron csolnokjában
avagy koporsóban vagyon" (17. b). A fiakat és leányokat külön-
ben nem igen kellett táncra bocsátani, mert a vérük is eléggé
űzte-hajtotta őket a vidám szökésre, - jobban is, ~int kellett
vol.TI:a! Azért" panaszolja 1552 táján H e l t a i G á s p á r az ifiak-
ról, hogy a fonóházaknál "éjjel tizenkét óráig tombolnak a leá-
nyokkal". 3. A p á t i F e r e n c meg ugyane század elején a
le;inyokra fedd~dik~ mily. "serényen futa~ak a t~ncban~' (:B'eddő
1 Az utolsó üdőben egy nehány regnáló bünökről való praedikatiók (1582 és
1584 Várad).
2 Jézus Krisztusnak élete (1772 L k. 635. 1.). .
s A részegségnek és tobzódásnak -vesz.edelmes voJtáról va'ó dialoguf! (75. a).
12

ének). A férjekről G y u l a i M. ezt · az erkölcsi bizonyítványt

állítja ki: ' "A mostani magyarok közül némelyek korbáccsal, bot-
tal, erővel hajtják az asszonyokat a táncra, mint azt elégszer
láttam." Pedig .az asszonyok többség'ét alig kellett bottal, kor-
báccsal kergetni, mert hisz T i n ó d i S e b ő k tanuskodása sze-
rint olyannyira bolondjai valának a táncnak, hogy muzsi!<:aszó
nélkül is szívesen elugráltak: "Két rossz tálat ők zörgetnek, tom-
bolnak, szöknek."l És ebben - miként az 1672 táján összeírt
V á s á r h e l y i .d a los k ö n y v b e n olvashatni - a vénje se
volt kivétel, mert "ha lábával nem járhat ja az táncon, kezével. is
elpróbálja' az padon".2 No és ne feledjük a vén embereket sem,
mert ezeknek G y u l a i M. teljes megbotránkozással . vágja sze-
mükbe, mily gonosz példaadói az ifialmak. Míg ugyanis lelki tanÍ-
t ójuk jelenlétében .hány ják-vetik jámborságukat, addig . ennek
eltávozta után :teli torokkal kiáltják:
"Iffiak, hol vagytok?
Miért nem táncoltok?
Csak tor ez, nem vendégség,
Ha ti nem ugrotok!"
Amint a koron .és nemen, úgyarangon és álláson is diadal-
maskodott a táncoló kedvelődeinknél. Fejedelem és alattvaló, úr
és szolga egyforma tűzzel hódolt az ősi tánchajlamnak, mihelyt
mód és alkalom kínálkozott reá.
Az erdélyi fejedelmek közül különösen kettőről tudjuk, hogy
nagy kedvelői valának a táncnak. Egyik az öregebb A p af f i
M i h á l y, kinek mulatós termés zetéről T h ö k ö l y I m r e több-
ször megemlékszik ifjúkori naplójában. (Nem egyszer olvassuk
nála ezt az észrevételt: "Ma őnagysága mulatott.") A p o r
P é t e r és C 8 e r e i M i h á l y a Metamorphosis-ban egyértel-
műen . tanuskodnak táncszeretetéről, melyet többnyire a kedvelte
dudaszó mellett szokott volt kimutatni. Cserei mint szemtanú
ír a táncár61: "Láttam, mikor a fejedelem táncolt a fejedelem-
asszonnyal; az urak addig mind felállottak, s valamikor arra felé
fordult 'a fejedelem, az urak mind fejet hajtottak. Igen kedves
muzsikája volt a ' duda; magyar módon, szép csendesen táncolt;
alig láthatta valaki, a lábait mint emeli fel a táncban." Még tán-
cosabb fejedelem volt T h ö k ö l y I m r e. Ez már fiatalkori napló-
jában is emlegeti táncolással való mulatozásait (melyek "világos
viradtig" is eltartottak); annál többet szól róluk fejedelemségé-
ben írt diariumában, melynek lapjain gyakoriak az ilyes följegy-
zések : "Táncolással sötét estig mulatt am magamat ... " "Estig
mulattam muzsikával és táncolással ... " "A vendégség muzsiká-
val és tánccal concludáltatott ..." stb. Mind a maga nevenapj át,
mind a felesége, Zrinyi Ilona névünnepét rendesen víg mulatság-
1 Sokféle részögösről (Régi Magy. Költők Tár.a III. k. 138. 1.).
2 Régi magyar könyvtár XV. sz. 137. L
•
 13

gal tartotta meg, - "táncolással concludálván a vendégséget".

Sőt "felesen lévén Jánosok híveiben", ezeknek az örömére Szt.
János evangelista napját is hasonló mulatással szokta volt meg-
ülni. Táncos kedve még táborozásai és betegeskedései közepette
sem igen gyengült. Elég jellemző bizonyság erre az a szintén
maga följegyezte eset, hogy 1694 május 14.-én, nyomban érvágás
után mulatott játékkal és táncolással kint a szabadban egy for-
rás mellett. Nem is szólunk- most arról: mily pompás ,táncmulat-
ságokkal szokta a farsang végét híveivel és udvari népével évről­
évre átvigadni.
A "kuruc király" ezt a táncos kedvét az apai házból hozta
magával. Az atyja ugyanis, g r. T h ö k ö l y I s t v á n (1623-
1670), Késmárk hatalmas, dúsgazdag ura, szintén nagy kedvelője
volt a táncolásnak. Ha kedves vendégei érkeztek (pedig sokszor
érkeztek!) akár ebédre, akár vacsorára, étkezés után többnyire
tánccal szórakoztatta őket, amint erről bizalmas fő emberének,
K e c z e r A m b r u s nak az 1663-1669 közti években írt
naplója (kiadva aMonum. Hung. Histor. Script. 33. kötetében)
tanúskodik. Gyakran jegyzi föl Keczer, hogy - "váltig táncolá-
nak . .. ", "tánccal váltig mulattatták magokat ...", "elég sok
tánccal mulatták az időt ... ", "majd estig táncoltak ... ", "éjfél-
nél tovább táncolának ..." stb. Thököly annyira táncos termé-
szetű volt, hogy még a halálához közel, elköszvényesedve sem
engedett a táncból.
Hogy egyébként más főrendű urak se voltak e tekintetben
jobbak a Deákné vásznánál, arra szavahihető tanú a szinte főrendű
b r. A p o r P é t e r, ki így ír a1P-agyar nagyurakról: "Asztaltól
fölkelvén, vagy még az asztalná'l'""ülvén is, készen volt a hegedű
és duda, ottan-ottan az frulya és cimbalom is; azután táncolni
kezdettek." Vagy még jellemzőbb a következő észrevétele; "Az
nagy emberek is abban gyönyörködtek, mikor a cselédek vígan
voltak, sőt sok nagy ember, az kinek elébbvaló szolgái voltanak,
azokkal mindjárt ivott, megrészegedvén, az hegedűsöket behítták
s viradtig táncoltak." ,
A jobbágysorbeliek táncszeretetét illetőleg a már közöltük
adatokhoz még hozzácsatolhatjuk S z e n t p é t e r i I s t v á n
tanúvallomását, aki szerint a szolgarenden valók is "két kézzel
kapják a táncot", és házaikban "alig vagyon egy mennyekző vagy
más -egyéb vendégség, amely tánccal nem rekesztetik bé; a lakodal-
makat mulatságnak sem tartják, ha a fekete sereg táncát nem
pengetik és nem ugordják; csak tor az, nem mennyekző, az 'holott
nem
. ugordhatnak .
s táncolhatnak." ("Tancz pestise." 14.b-15.a)
'
l

• J Fölötte érdekes figyelemmel kísérnünk: h o g y-m i n t v i-

selkedtek ' evvel a megrögzött táncszeretettel
szemben a r 'égi magyar' egyházak'
A katholikus egyház és a papság felfogása nem volt föltét-
lenül kárhoztató a táncra; csak a velejáró kicsapongásokat ítélte
14
el, de egyébként magát a táncolást nem üldözte. Igaz ugyan, hogy
már az ősegyházban s utóbb is voltak a táncnak egyes nagytekin-
télyű ellenségei, teszem: Szt. Ambrus, Szt. Chryzostomus, Nava-
rinus, Guilelmus és mások; idehaza is támadták némelyek, például
a "bíboros Cicero": Pázmány is, ki a leánynevelésről való prédi-
kációjában a szentatyákból és klasszikus írókból vett erősségekkel
vitázik ellene. Ámde valamint az általános, úgy a magyar kath.
egyház és papság magatartása egyetemlegesen türelmes volt a
tánccal szemben; sőt hellyel-közzel egyenesen kedvezővé vált
reá nézve, mivelhogy tudniillik kath. egyházi személyek a tánco-
lásnak még a másvilágon való lehetőségét is bizonyítgatták. Hogy
mindjárt tanura is hivatkozzunk, rámutatnak a XVI. század első
negy'edéből való S á n d o r-c o d e x d ö m é s a p á c á j á r a, ki
lvére szerint nagy kedvelője lehetett a táncnak, mert) a menny-
országról ,,igön szép dolgokat akarván írni" jámbor olvasóinak,
egyebek közt fölveti azt a kérdést is: táncolnak-e szentek menny-
országban'! S rája az egyházdoktorokból bizonyítja, hogy "ott is
tánc lészön, mert mindönök, mik az tánchoz kellenek, ott meglelet-
tetnek". A tánchoz ugyanis szerinte "ime ezök szükségesök: hely-
nek szép volta, szélös volta, világos volta, erős volta, békességes
volta, jóllakás, részögség, testnek szép volta, könnyű volta, ékes
volta, erős volta". "Ezek - úgymond - mind meglelettetnek
menyországban; ezokáért mondják az doktorok az szentököt tán-
colni". És kérdi tovább: "Minemű hangosság [=zene] lészön az tán-
colásnak idején, lészön-e ott hegedűs, lantos, dobos, cimbalimos'"
- "Lészön" - feleli rá kereken, sőt hozzáteszi: "Énököt is monda-
nak az táncban".
És ez a mennyei tánccal való biztatás nem csupán egy istenes
zárdai szűznek gondolatja volt mert nagyhírű egyházi szónok is
foglalkozott vele, t.i. C s ú z y Z s i g m o n d, a XVIII. század első két
évtizedének legnevesebb kath. prédikátora. A táncról prédikálva,
ez is fölteszi a kérdést .a mennyországról: "Vajjon muzsika lévén
ott, nem lészen-e tánc is'" "Mert ugyanis - veti hozzá - most a
mennyekző tánc nélkül siralmas és szomorú tornak neveztetik
inkább l" S erre több egyházi író tanúságtételéből "tagadhatatlan
igazság"-nak hozza ki, hogy a ,,mennyégben is táncolások lésznek";
mire szinte méltatlankodva kiált fel: "Ki merészli tehát mondani,
hogy ott tánc nem lenne ' Bezzeg ezért is inkább fel kell vá-
gyódniok, kiknek táncra viszket a talpok l" És az is tudni való sze-
rinte, hogy "ez a világi élet egy tánciskola".
E kétféle. idézet szépen mutatja, hogy a régi magyar kath.
egyház nem volt ellensége a tisztességes táncnak, mert különben
mennyei lehetőségét nem vitatta volna.
Am igazában ezek csak elméleti szavazatok a tánc mellett!
Kérdés: nem estek-e gyakorlati példák is a javára' Mert ha vala-
hol, hát a táncnál érvényesült a régi latin közmondás, hogy -
v erba movent, exempla trahunt: a szavak csak megindítanak, de
a példák húznak l Nos, egy történeti esetet fölemlíthetünk, mely-
ben kath. pap példájával is támogatta a táncot. Ezt K e m é n y
J á n o s erdélyi fejedelem önéletírásában (1655) találtuk, ott, ahol
Bethlen Gábor mennyekzőjéről emlékezik ilyeténképpen: "A lako-
dalom napján a legelső tánc a vőlegényé lőn; azután a menyasz-
szonnyal a római császár követje táncolt, ki mivel papi ember val~.
 lá
a volt a mód, hogy egy szép keszkenőnek az egyik végét a pap úr,
a másikat' a menyasszony fogta, s úgy táncoltak", (NB. eb,ből aZ:
egyetlen esetből következtette :ki ' Káldy Gy. , azt a merész általá-
nosítást, hogya palotás táncban "néha magasrangú 'ilgyházi
férfiak, püspökök, érsekek is résztvettek, 'utóbbüi.k azonban nem
kezét, csak zsebkendőjét fogták meg a táncosnőnek". Id. műve 4.1.
Holott Keménynél nyilvánvalóan csak különleges . mennyekzői
esetről, nem szokásról van szó!) , '
E gyakorlati példával még, inkább igazolva van, hogy a kath.
egyház ,nem volt üldözője a táncnak_; ennélfogva apáink tánckedvét
sem igen gyengíthette-Iohaszthatta.
Nem így a protestáns egyház, különösen pedig Calvin vallá-·
sának pásztorai. , ' '
. A reformált hitnek hirdetői a szigorúbb, ridegebb erkölcsi fel-
fogásnak voltak szószólói, következőleg esküdt ellenségei minden
oly örömnyilvánulásnak, mely könnyen bűnre vezethetett. Már
pedig a táncban (legalább is a páros szerelmi táncban) tagadha-
tatlan megvolt ennek a veszedelme. Teljesen érthető tehát az a hév
és ' buzgalom, mellyel az új vallás puritán erkölcsű terjesztői kez-
dettől ellene fordultak, miként a külföld ön, úgy idehaza is.
Már első ref. prédikátoraink keményen hadakoztak a tánc
ellen, főképpen pedig S z e g e d i K i s I s t v á n, a török hódoltsági
területnek újhitre-térítője, aki külön munkában fejtette ki a tánc
ördögi eredetét és pokolra vivő tulajdonságait. A XVI. s z á z a d i
r ef. h i t vall á s o k (pl. az 1562.-i debreczeni) é s z s i n a t v é g z é-
s e k (pl. az 1595.-i felsőmagyarországi és az 1597.-i tasnádi) majd-
nem mind tnalmazzák a táncolást, leghatározottabban az 157 6.-i
h e r c z e g s z ő II ő s .i z s i n a t 3 O. c i k k e l y e, mely így szól: "A
tánc, miképpen hogy keresztyén és tisztességes emberhez nem illik,
ezenképpen senkinek szabaddá nem hagyatik, hanem inkább azt
akarjuk, hogy minden tanító közönségesképpen tiltsa. Az tanítók-
nak penig ha valamelYik vagy önmaga, vagy 'háza népe táncoland.
tisztitül megfosztatik".
És e tiltás dolgában a tanítók ra nem is igen lehetett panasz,
mert szóval és tollal egyformán hirdették, hogy a tánc Magyar-
ország romlásának "egy derék s fő oka", mellyel a magyarok "or-
száguk dicsőségét elhullatták" és "Isten haragját magukra von-
ták". A XVI. század második felében főleg a beszédből szinte kifogy-
hatatlan híres semptei prédikátor, B o r n e m i s z a P é t e r szórt
bőven villámokat szóban és írásban a táncolókra. Kortársa,
D e c s i G á s p á r a részegséggel és paráznasággal egy füst alatt
mint "regnáló" (uralkodó), "cégéres" bűnt ostorozta már említet-
tük prédikációjában. A következő század elején Z von a r i t s M i-
h á l y Magyar postilláiban (1626) látjuk keményen kárhoztatva az
akkori "iffi-.i népeknek sok tánc béli szemtelen tombolásá"-t_
Ugyane század második felében pedig három külön (prédikáció-
szeru) iránymű jelent meg református papoktól a tánc ellen, ,ezé~ ;
G y u l a i M i h á l y és S z e n t p é t e r i I s t v á n fentebb már el ö-
hozott munkái, továbbá P a t h a i J á n o s alsónémedi esperesnek
,,'Í'ántz .'f elbontwlása" c. műve" (1683). Ezek egyértelműen átokkal
sujtják a táncot" és a táncolóka( Még aránylag leghiggadtabb kö-
zöttiiki -S z e n tp ét El r i, legtüzesebb ' és legtürelmetlenebb pedig
G y u l a i, aki ugyancsak radikálisan akarná kipusztítani , a "tán-
16
eos magyaroknak sok bűnökkel teljes ocsmány vétkét". Arra a
maga-föltette kérdésre ugyanis: mit kellene e véteknek kiirtására
a magisztrátusoknak cselekedniük~ - minden lelküsmeretfurdalás
nélkül így válaszol: "Valamennyi hegedű találtatik, kétfelé vág-
ván, a fűzfákra kellene függeszteni; a táncot vonó hegedűsöket
lábuknál fogva felakasztani melléjük; a táncolókat vassal földhöz
szegezni!" E három munkánál még érdekesebb az a már szinte
említett 5 2 s t r ó f á s ver s e z e t, melyet 1668 és 1696 között két-
ségkívül szintén valamely (nevét elhallgatta) ref. lelkész írt a
t á n c e II e n. Az egész hossz~ költemény tulajdonképpen nem
más, mint verses prédikáció, melynek gondolatmenete jórészt
megegyezik az előbbi hároméval. Kacskaringós, erős címe ellenére
("Görtsös bot; melylyel amaz emberi formát viselő, de az ugrás-
ban és tántzolásban bakokat és gödölyéket követő nyáladékoknak
déltzeges háta megigazíttatik és az ugrásban levő undoksága
leiratik") nem ront olyan dühhel a "táncos nép nyavalyájára, rút-
mételyére", mint Gyulai nagytiszteletű uram, hanem "nyája rom-
lását keserülve" gyógyító szándékkal adja híveinek "orvosló igéit";
csak a végén fortyan föl kissé s kiált a táncosokra anatémát:
"M~radjon átokban, ezután ki táncban keresztyének közül mén!"
Megállapíthatjuk, hogy a táncszenvedelem épp ebben a kor-
ban lobogott hazánkban legerősebben, amiből nyilván következik,
hogy miként a hitvallásoknak és zsinatvégzéseknek, úgy ezeknek
a mérges dörgedelmeknek se volt észrevehetőbb foganatjuk a
hívek körében.
Pedig e különben jóakaratú lelkiatyák nem fukarkodtak -
valamint ijesztő intelmekben, úgy a táncra nagy bőséggel koholt
"díszítő" jelzőkben sem! Az még csak hagyján, hogy "csintalan,
kevély, kacér, pajkos, rút", vagy erősebben "ocsmány, fertelmes-
kedő, bujálkodó, fajtalan" melléknevekkel illették; mert felháboro-
dásukban még nagyobbakat: "ördög1ojta, ördögültette, ördögköl-
tötte" jelzőket is szórtak rája! Azután elnevezték "bolondok dol-
gának", "rühes mételynek" s "ördög találmányának, munkájának,
urbáriomának". Mindez nem használt. A nagy többség: "Ugri
urainiék" - miként Szentpéteri nevezi a táncszeretőket és védő­
ket - rendületlenül legjobb "időmulatónak", . "vígságszerzőnek"
tartotta . tovább is a táncot és nyakrafőre szökve-tombolva azt
vetette ellen kedve rontóinak G v a d á n y i Rontó Pál-ja precepto-
rával: ,,A tánc nem egyéb, hanem komóció, mely az egészségnek
hasznos és igen jó." Mikor pedig a tiszteletes urak erre szörnyűl­
ködve kiáltották fülébe, hogy hiszen "a tánc az ember életének
n em táplálója, hanem inkább rontója", hát a megrögzött Ugriék
faj ukat jellemző makacssággal morogva bökték ·ki sorban -
Gyulai szerint - az utolsó szót, hogy "annál inkább táncolok,
hadd haragudjék a jámbor pap!" S a jámbor papnak erre az
ázsiai argumentumra mi szava lehetett - az egy anatémán: átkon
kívülI ·

Vajion csodálkozhatunk-e tehát rajta, hogy azok, kik éltek-

haltak a táncólásért, annyiféle táncot ismertek és jártak? Mert
hát a régiségból-nem kevesebb,mint 60 táncnév
mar~dt reá.nk: · ...
 17
o s e i n k t á n c o l t á k, vag y l e g a l á b b i s i s m e f-
t -é k -a k ö vet k e z ő t á n c o k a t: bojnyik, tolvaj v . zsivány ;
borbély; boszorkány; bundás; cicke; cigány; csizmadia v . varga;
csörgő; dobogós; egeres; egyes v. szóló; énekes; farkas; fekete-
sereg ; forgó, karingós, keringő, keringős, német v . stájer; gom-
bostű; gyertya, gyertyás v . szövétnekes; hajdú; halottas v. tor;
hanák; haragos; hármas; háromszázözvegyasszony; holt; incsel-
kedő; juhász ; kalamajka; kardos; kállai kettős; kerék; kopogó;
kozák ; lapát v. lapockás; lassú v. sétáló; lejtős; lengyel v. változó;
magyar; magyar kontra; menyasszony; mennyekzős; oláh; paj-
kos; nemes, nemeses v. palotás; oldalgós; paraszt; parolás; reve-
renciás; róka; sátoros; süket; süveges; szabács; szarka; tapsi v.
tapsos; tót v. guggó tót lejtő; tőkés; tüdő; ugrós, kuferces, fris s
v. szapora; vánkosos v.párnás ; verbung v. verbunkos és zsidó
táncot (legnagyobb részét 1. a Nyelvtörténeti szótárban!). Nem
kétséges ugyan, hogy e táncok jó része külföldről, főkép a szom-
széd Ausztriából való jövevény volt; de ez mellékes, a fó, hogy
Magyarországon keletre találtak. Ha nem írjuk is alá K á l d y
G y u l á nak azt az állítását, hogy a német, francia és olasz
nemzetnek együttvéve nincs oly sokféle tánca, mint a magyarnak
(A régibb és újabb magyar táncokról, 4. 1.), annyit határozot -
tan merünk erősíteni, hogy t á n c s z e r e t e t b e n - l e g-
a l á b b a m u l t r a n é z v e - vet e k s z i k a m a g y a r-
s ág Európa bármelyik nemzetével.
Ám vetekszik még egyébben is, tudniillik a t á n c n y e l v
m e g l e p ő g a z d a g s á g ába n é s s z i n e s sé g é b e n. A
tánc mindenféle árnyalatára, mozzanatára és mozgásalakzatára
bőséges szinonimikája van s emellett másfélszáznál több oly köz-
mondása, szólásmódja -és képes kifejezése, melyek eredete a tánc-
cal kapcsolódik. Mivel pedig táncnyelvünk anyagának nagyobb
része régebbi eredetű, világos, hogyatáncnyelv egyik kapocs, mely
- újabb táncainkat a régiekkel összeköti. (Munkánk vége felé külön
terjedelmes fejezetben szólunk róla.)
A nyelvtörténetben kevésbbé jártasok előtt feltűnőnek tetsz-
hetik, hogy oly ritka táncszerető nép, mint a magyar, melynek
még azon fölül gazdag táncnyelve is van, idegen: német szót
(T a n z, t a n z e n) fogadott el, sőt manap majdnem kizárólag
ezt használja a testmozgás művészetének jelölésére. Ámde viszont
az igazságnak megfelelően ki kell emelnünk, hogy egyrészt a tánc
névnek magyar nyelvbeli előfordulása, mai tudásunk szerint, nem
terjed régebbre 1350-nél, másrészt egészen bizonyos, hogy közön-
séges has ználatúvá csak a XVI. században vált. Azután nyel-
vünk történetéből kitünik, hogy őseinknek gazdag eredeti szó-
készletük volt a "t á n c o l n i" és a "t á n c" fogalmak kifejezé-
sére, az előbbire tudniillik : 1. lejteni, lejtőzni, lejtőt járni ;
2. ropni; 3. szökni, szökcselni, szökdécselni, szökdösni, szökelleni,
szökelldezni; 4. tombolni s eredetibben: tombni; 5. toporzékolni
Dr. Béthei Prikkel: A magyarság tancai. 2
IS'
(s eredetibb én 'vallö színűleg:topni, top(i)rní, toporzani);' 6. ugOrni,
ugordani, ugordálni, ugor(lozni, ugrándozni, ugrándozdogálni; tré-
fás és gúnyos használattal: 7. fickándozni, 8. 'hipphoppolni; és
körülírva : 9. szgkn{ s rúgni, ,10. rúgni a port; az utóbbira pedig:
1. lejtés, lejtő; 2. szökés, szökellés, szökdösés, szökdécselés; 3. ,tom-
bolás; 4. toporzék, toborzó;- ' 5. ugrás, ugralás, ugordás, ugrándo-
zás; gúnyosan: 6. fincározás 1 • Ebből az összeállításból látnivaló,
hogy apáink eredeti ' tánc~szinonimikájá teljesen niegfelelt annak
a nagy táncszeretetnek, mely bennük nemzedékről nemzedékre
öröklődött.
Vizsgáljuk meg most egy kissé ' a jelenlegi 'állapotot: h o g Y
áll a mai magyarság táncra való képesség és
t á Q c k e d v e l-é s d o l g á b á n? "Táncos"..:ak vagyunk-e még
mindig, avagy már nem?
A táncravalóságnak alapkelléke á fejlett fitmusérzék. Hogy
ez m,ennyii'e megvan az újkor magyarságában (bizonyára csakis
mint öt.öklött dispozició!), arra elég nagytekintélyű tanu B i I I-
r o t h, a néhai világhírű bécsi orvosprofesszor, ,egyszersmind ki-
váló zeneesztétikus. ,Ez kísérletek alapjári ' pontos statisztikát
állított össze a volt Osztrák-Magyar 'Monarchia különböző nemze..:'
tiségű katonáinak ritÍnusérzékéről (t. i. hogy mennyire tudnak
rendes lépésben' iárni) a következő eredméniIyel:
A német és' cseh ezredeknél 2Q/o, az oláhoknál és bosnyákok-
,nál 20- 30%, a szlovéneknél (vendeknél), tótoknál és lengyelek-
nél 33% p.em tudtá a lépéstartást, .,ftz jitemes menetelés t megta-
nulni. A magyar ezredeknél ellenben mindössze ' csak 0'1 - 0 '4%
volt az ilyen fogyatékosak száma; s - ami még érdekesebb -
leg~edvezőbb arányt muiattak épp a legmagiarabb eiredek. 2
íme: ami kedv hiányzik a magyar népből a zene megta-
nulásáni, azt a terDÍészet bőven pótolja elsőrendű ritmusérzékkel
és természetesen avval, ami ily rátermettségnek elmaradhatatlan
velejárója: dal- és táncszeretetteL
, Legjobban _ meggyőződhetünk ennek igazságáról oly alkalom-
mal, mikor 't anui lehetünk, hogy valamely komoly magyar társa-
ságban váratlanul megzendülnek a lassú magyar táncnóta hangjai.
Láthatjuk ilyenkor, mily hirtelen változáson ~ennek át még' a
legöregebbek is. A testek kiegyenesednek, a vállak fölemelkednek,
az arcok ragyogni kezdenek, a szemek kigyúlladnak : a dal ritmusa
dolgozni kezd .vérben, lélekben egyaránt s még ültében is látható
mozgásba hozza a legkomolyabb ml:1gyar - , akár úr, akár _pa-
raszt ---: testét is. Hát még ha a muzsika a frissbe csap át! 'Mint
viIlámszikra pattan a vidám hang lábtól az agyig, tűzérzet kap a
, ,

: .. !~Bár_ g,yfu:ebb!!~,de '\as~náltá~ ,~ zajos ; tándolás~~ ezeket ' is: .hejehuja 'és
1íejehujaq,ág. F?ol u d i ,F. Nemes ÚTfi-jápan (113.) előfordril még az, örömvigadozás
és S á n 'd o f I's t v á'n Toldalék-szótárában (18G8) a,z örömszökdécBellB.
2 Deutscli:e B,undscJiau 84. kötet ·385..,....467. I:
'o
 19
lelkekbe, pezsdül a vér: a hallgatóknak mintegy önkéntelen
(kényszerű) testmozgása szembeötlően mutatja a fajbeli erős
táncratermettséget.
A mai magyar nemzedék táncos kedve tagadhatatlanul kisebb
a régi magyarokénál, kiknek élete minden szót érdemlő mozzana-
tát - a születéstől kezdve (mert már a keresztelőn is táncoltak)
egész a temetési g (melyet akárhányszor szinte tánccal fejeztek
be) - tánc és tánc kísérte végig. A művelődés nyomán kelet-
kezett korlátok, a dőzsölést kerülő józanabb életmód s egyálta-
lán a megélhet~s nehezebb viszonyai kétségtelenül elszorították,
ha nem ' is fojtották meg falunk hagyományos mulató kedvét.
Ezzel együtt természetszerűen a táncon kapó hajlam. is alább-
hagyott, főleg az iskolázottabb osztályoknál, melyek élvezetei-
ket már nem csupán az evésben, ivásban, táncolásban keresik és
találják. Ámde kevésbbé tanult földművelő népünknél nem így áll
a dolog. Ott még mindig erős a táncra való hajlandóság, ha
nem is akkora, mint régebben volt. A falusi fiatalság most is fel-
használ minden lehető alkalmat a táncolásra. Fő alkalom ma
három van: a búcsú, "a lakodalom és a farsang ideje. De ezeken
kívül ott, hol a hatóság enyhébb mér~ékkel mér, az év legtöbb
vasár- és ünnepnapjának délutánján sZinte tánccal szórakozik az
ifjúság. Rendkívüli alkalmak is adódnak az aratás, kukorica-
fosztás, szüret stb. végén. Szóval : a paraszti, nép tánckedvének
még mindig elég sok kielégitéshen 'van rész.e; s Wbb mint bizo-
nyos, hogy nem Ö' rajta múlik, hogy még gyakrabban n~ncsen.

0• •

2'"
A.. MA..GYAR NÉPTÁNC.

Ia:;:="'!~~~:m magyar táncok alapos megismerésének elenged-

hetetlen föltétele, hogy előbb töviről-hegyire,
"l'_""""'-" egész mivoltában és minden tarto zékában szeges
~~Jt:.a figyelemmel végigvizsgáljuk magát a törzsököt :
a magyar néptáncot, vagy más szóval: a magyar
faj sajátos lejtésmódját. Az ország különböző
~~~~S;;:! vidékein tett saját megfigyeléseink és szavuk-
hihető más megfigyelők tapasztalatai alapján a következő,
lehetőleg minden részletre rávilágító leírást adhat juk róla (még
pedig ugyanazokkal a szavakkal és kifejezésekkel, melyeket maga
a magyar nép használ tánca egyes mozzanataira és mozgás-
változataira) :
A magyar férfi, akár "szá.razon", azaz : magán,
egyesben, akár p á r b a n, p á r o s a n : nővel (kit régi szokás
szerint egyik kezével derékon karol, míg a másikat csípőjére
t eszi; a nő pedig egyik kezével a férfi vállát [v. karját] fogja,
a másikkal meg rendesen a szoknyáját, köténye
szélét v. kendőjét, ritkábban a cSÍpőjét), akárl
"k a r i k á b a n", "k e r é k b e n" = körben,
\'agyis többen (férfiak) körbe állva (de egy-
más kezét meg nem fogva!) akar táncolni,
elsőben szépen "k i h ú z v a m a g á t", azaz:
délcegen fölegyenesedve, mindjárt a l a s s ú
t áncnóta elején nem kezdi meg
a t á n c o t, hanem az első vagy két első
dallamsor alatt c s a k k é s z ü l a t á n c r a,
még pedig úgy, h o g y k e z e i t c s i-
p e i r e, i II e t ő l e g e g y i k e t a c s Í- Felállás a magyar
p Ő j é r e m á fl i k a t a f ü l e m e II é t é v e, táncra .
. a l á b a i t b i II e g t e t i (= lábujjhegyről sarokra mozog) é s
a derekát kisebb kilengésekkel jobbra - balra
ID o z g a t j a, i II e s z t g e t i. Ezzel az előkészülettel mintegy
hozzáidomul a tánchoz.
A második v. harmadik nótasor elején kezd bele igazában a
táncba l e j t ő l é p é s e k k e 1, azaz: testét hullámosan (de nem
düllöngve!) fölemelve és leeresztve, l á b b u j j h e g y r ő l s a-
r o k r a l é p e g e t jobbra-balra, oldalfelezve, ~lőre és hátra
 21

(= magyarosan stilizált járás!), erősebb h e l y r e t o p p a n á-

s o k k a l és sarkantyúpengető, illetőleg patkóverő b o k á z á s-
s a l, vagyis: a csizmasarkak ritmikus összeütögetésével. Az egy-
szeru lejtő lépdelést utóbb c i k o r n y á z o t t l e j t é s e k köve-
tik, melyek úgy történnek, hogy az egyik láb kilép, s a másik
_ mielőtt utánalépve követné - a zene ritmusára majd lábujj-
heggyel, majd sarokkal, sőt esetleg felváltva is, két helyen érinti
a földet. Ez így folyik hosszabban addig, míg a zenekar a n ó t á t
c i f r á z n i, azaz: valamivel gyorsabb tempóban és különféle
variációkkal ékesítve ~ezdi játszani.
(Bemutatunk itt egy régebbi székely táncnótát [szöveg nél-
kül] a "cifrá"-jával együtt. I m e t s F ü l ö p J á k ó, néhai
gyulafehérvári apátkanonoktól kaptuk, ki azt a mult század dere-
kán Horváth András csíkszentgyörgyi falusi muzsikustól ta-
nulta el.)
CSíKI LASSÚ MAGYAR TANCN6TA.
La3san, mélt6sággal. Resch L . GyiJrgy zongora-let éte.
22
.,

t' .
~

,V , V

Frissebben s élénkebben.
 23

Ekkor (t. i. a nóta "cifra~'-jára)- a táncos ci. lejtő lépegetés t

s z ö k e II é s s e l váltja fel, vagyis: . s z ö k v e = g y o r s a b-
ban ,ugor-va1ejt különböző irány.o,' kban és tánc-
f i g u r á k a t t e Ei z, azaz aszökéseket - ha jobbra ugrik, a
bal lábával, s ha balra ugrik, a jobbal -.-:. saját ötletei (= pilla-
natnyi kitalálásai) , szerint' szabadon, többféle, de összevágó, bal-
letszerű lábhányással (a lábfej hullámos forgatásával) ékesíti.
Mind a lejtegetés, mind a szökellés ' (gyakrabban az utóbbi) köz-
ben e g y e t -e g y e t f o r cl, u l, il j j a i val i P a t t i n t, a t e n y e-
r é b e c s a p, 'k a r j a i r' a, c o m b j a i r a, v ~ g y c s i z m a-
s z á r a i r a (főleg az utóbbiakra) ü t, ö T öm é b e n fe l-f e 1-
. rikk~nt és röv:iden . (pársz@r) , KOpÓg; dobog, ' vagyis: a
sarkain düböl. A leJtéssei és s7;ökenéssel~ főleg az előbbivel! -
velejár f e l s ő t e s t ~ n re k Ő d ö II g,é s e', i Ll e g e t é,s e, ri s z á-
l á s a, azaz: hullámos .mozgatása. A k e z e k ;é 's k a r o k, I me-
lyek a lejtés ' alatt meg. la:ssabban és kevesebbet mozogtak, : s ,z ö-
kelléskor teljesen felszabadulnak: hol a fejet (v.
,süvegen, hol a derekat: erintik,; höl meg fölemelkedve hullámz a-
tosan,lengenek, 'a: levegőben. Ha a~ lassút ,pároán járJák,:, akkor
I

szökellésnél ,a férfi ,a : nőt rendesen el;szoktá ,bocs~tani (hogy tel-

jesen szabadon mozoghasson, . figurákat tehessen) ;. .s ez táncosa
mozdulatait figyélemmel kísérve egy helyben mozog mérsékelten,
illegeti magát, ameddig a nót.a Irlegint visszatér a lassúbb menetre.
Ekkor 'parja újra.' derékon fogja őt; s miként előbb" most ' ismét
tovább lejtenek, hajladoznak és fordulgatnak együtt. A szökellés
különben, mely rendesen' cifrázott, jóval rövidebb ' ideig tart, mint
a lassú lejtegetés.
, . A 'lassút míndig követni -.szokta a g yor 8, más nevekkel:
friss, szapora v. ugrós n:óta és tánc, amely már
kizárólag párosan megy ' végbe: Ebben a t á n co s f é r f i - ha
t án c o t nemo s z t a n 'a k, .azaz: ha , az ' első táncos (= tánc-
rendező); kit' több helyt t á n 'c tii e s t e r nek, hívnak, k.~ nem
jelöli ,kinék~kinek a maga párját - a körülállÓ leányoki 'és
menyecskék, köilil t á n c o s n ő t · s z e m el: választ magának
s a z t t á.n c i: a i n,t i, ' s ~ ó l í t La, vagy t á n c b a v i s z í,
h ú z z a, k a p i a. Választott v; osztott párját egy kézzel vagy
mindkettővel , gy~ngéden derékon fogva (a nő pedig vagy a férfi
vállára teszí.' egy*, kezét s a másikat oldalt leereszti, vagy mind-
két kezét, a' férfi vállain nyugtatja), VÍgan a:p r ó z, s z a p o r á z
vele, azaz: 'apró (kis) ugrásokkal gyorsan emelgeti sarkait. Majd
h e g ye 'z i "a ' t~ncot, vagyis: feszes testtartással lábujjhegyen
ugrosva járja,lf ' niájd rp.eg reszeli, ri:Szálja, azaz: derekát
iob~ra-balra liányvaemelgeti magát: Többször, mint mondani
.. . ,~ .
1. Milld az-a.prózás, ~ind ~ hegy.ezés részint 'természetes lábtariással törtériik,
részint a lábak cifrázó ra~ásáváJ, legközönségesebbe~ "O 1,1 ó z á s"-sal, valqis
a. 'lábfejek ollószerű (.., '.() illes?;tgetésével: '" , ' ,, ' ,
24

szokták : "s z Ó t a d a t á n c n a k" = örömében különféle indu-

lat szókat, mondásokat, v~gy kis verseket kiált bele. U j j a i-
val p a t t o g, t e n y e r e i vel a zene ritmusára t a p s o l, vagy
a l á b s z á r a i r a c s a p k o d, m e l y e k e t f o l y t o n v á I-
t o z ó c i f r á z á s o k k a l hány-vet, j o b b r °a_b a l r a k i r ú g,
közben-közben r i t m i k u s d o b o g t a t á s o k k a l é s b o k á-
z á s o k k a 1. Olykor szétterpeszkedve és lehajolva még a c s i z-
m á j a o r r á t is m e g p e c k e l i, f r i c s k á z z a. Utána nyom-
ban kiegyenesedve, dacosan hátraszegzi derekát s majd f e l s ő
t e s t e k e v é l y r i n g á s á val emelgeti magát, ~ajd kígyózó-
lag cserélgeti lábszárait : "k e r e s z t e z", majd d ü l e d e z ő
t e s t t a r t á s s a l s z ö k i k j o b b r a é s b a l r a, sőt megteszi,
hogy e g y-e g y m a g a s a t i s u g r i'ko A k a l a p j á t, - mert
a magyar paraszt általában kalaposan (süvegesen) táncol-
h o l f é l r e v á g j a, vagy a s z e m é b e oh ú z z a, hol pedig
f ö l j e b b (h á t r a) t ó l j a. K a r i a i t fölemelve me g-m e g-
r e n g e t i a f e j e f ö l ö t t, egyikkel a másikat érinti, vagy a
t arkó ján összefonja őket. T á n c o s n ő j é t, hogy kedvét szaba-
don, korlát nélkül adhassa ki, egy időre e l e r e s z t i m a g á-
t 6 l, vagy k i p e r d í t i k a r j a i b ó l, u t ó b b meg hévvel f e l-
k a r o l j a, i d e vet i, o d a vet i s kedvére m e g p ö r g e t i,
f o r g a t j a jobbra és balra egyaránt; m a j d gyönyörködve
u g r a t j a, m á r t o g a t j a, l ó g a t j a, azaz : emelgeti s buk-
tatja; sőt vele együtt m a g a i s l e-l e g u g g o l, l e-l e l i p p e n,
vagyis térdben kissé meghajlik, mintha rogyni akarna. A t á n-
e o s n ő - leginkább, ha asszony - olykor ingerkedve ö n k é n t
i s kiperdül táncosa karjai közül és magán
t i p e g i (= aprózza), b o k á z z a é s r i s z á l j a a t á n c o t,
de mindig szemmel tartva párját, kinek mozdulataihoz lehetőleg
igazodik. K ö n n y e d é n l é p e g e t i d e-o d a, többször f o r-
d ul erre-arra, vagy "tányéron", azaz : egy helyben
aprózva vagy sarkon. Rezeg minden idege, tűz van minden moz-
dulatában, s érzelem ég szemérmes arcán. Közben a s z é t v á I-
t a k c s a log a t j á k e g ym á s t, vagyis: epedő képpel köze-
lednek egymáshoz; s amikor a Ot á n c o s a nőt már átkarolni
készül, ez hirtelen csalfán elfordul tőle; mire aztán ő is dacosan,
szinte sértődötten hátat fordít s mintegy büntetésül e s e t l e g
p á r t v á l t o z t a t, tudniillik olyan nőt kap el, ki éppen szinte
elválva táncol a párjától. Ez azonban csak ritkábban és bizal-
masabb táncoló társaságokban fordul elő, mert r e n d e s s z o-
k á s s z e r i n t a s z é t v á l t P á r o k, k a r j a i k a t k i-
t á r va, b o l d o g a r e c a l ö s s z e k e r ü l n e k; s a férfi erre
táncosnőjét mintegy győzelme jeIéül derekasan megforgat ja. Mi-
kor pedig a zenészek a "n ó t a c a f r a n g j á t, vagy f a r k á t",
azaz: mindig egyforma jódlírozásszerű cifra záradékát játsszák,
v alamennyi p.ár "lénián forog", vagyis úgy, hogya
t áncosok a nők jobb karját válluk magasságában vízszintes vonal-
 25
ban tartják maguk előtt (ez tehát voltakép körbenszaladás !).
Szégyen a férfira, ha a cafrang idején párjától elválva látják.
A magyar táncnak ez a sajátos népi frazeolo'giájával meg-
rajzoltuk képe hézagos volna, ha nem szólnánk kísérő költészeté-
ről is : az úgynevezett "t á n c s z ó k"-ról, vagy másképpen: "t á n c-
k u r j a n t á s o k-, t á n c r i k k a n t á s o k"-ról.
Ezek mind a lassú, mind a friss táncban, de főleg az utóbbi-
ban szoktak elhangzani. A lassúban, mely különösen első részé-
ben komoly és méltóságos, inkább csak ettes biztatást iS örömet
kifejező indulatszók (pl. hopp, hipp-hopp, nosza, rajta, uccu, hej-
haj, sejhaj, ihaj, tyuhaj stb.), vagy elliptikus felkiáltás ok (pl.
uccu neki! - csak szivesen! - ne kedvem, ne! - ez az élet! -
három a tánc! - kivilágos kivirradtig! stb.) hallhatók, s ezek is
jobban csak a cifrázáskor. Az igazi táncszókat, melyek többnyire
2, ritkábban 3 vagy 4 hetes és nyolcas szótagú sorból álló, jól-
rosszul rímelő epigrammatikus kis versek, főkép a friss táncban
szokták a férfiak (ritkán a nők!) a zene ritmusával mindig öesze-
hangzóan, pergő gyorsasággal elrikogatni. A magyar pórnép
élénk képzelőtehetségének, találékonyságának és érzelmi gazdag-
ságának nyilvánvaló tanubizonyságai ezek. A népköltésnek nem
egy gyöngyszemére akadunk közöttük. A magyar néptáncnak
pedig mindannyian jellemzetes költői sallangjai és fűszerezői.
Tartalmilag legjobban a tiroli ú. n. schnadahüpfelekhez hasonlít-
hatnók őket. Erősen szókimondók, illemsértők ritkán, szemérem-
sértők a legritkábban. Más népfajok táncában is ·találni ugyan
ilynemű kísérő ritmusokat, teszem a hazánkbeli vendeknél, szer-
beknél és oláhoknál, de egyrészt nem oly nagy számmal, mint
nálunk, másrészt költői értékre alacsonyabb fokon.
Ami kívánni, buzdítani, dicsérni, panaszolni, megszólni vagy
gúnyolni valója van a magyar népi táncosnak, azt mind tán e-
versekbe foglalva pörgeti le gyorsan, ritmikusan.

A cigánymuzsikust például így buzdít ja:

Húzd rá cigány, disznót adok, -
Nem túrja föl az udvarod!
Vagy:
Húzd rá cigány hegedűs,
Fekete vagy, mint az üst,
Kürtőn jártál, mint a füst.

A kedvére való táncosnő vel ekkép enyeleg :

Se ne!Il kicsi, se nem nagy:
Éppen hozzám való vagy.
26

Vag~ :
Ez a leány' sokat er; .
Se fekete, se fehér,
Se kövér,. sem ösztövér,
Ha jól táncol, így dícséri:
öh de ügyes, óh de jó,
öh de kedvemre való!
Ám ha nem 'járja kedve szerint, akkor bizony odaszól neki
magyarán, hogy:
Kutyafikkom a ráncát,
Nem szeretem a táncát.
'Vagy még erősebben:
. Ha iga!Zán n~m járod,
Száradjon el a lábod!
A táncos többször biztatja önnönmagát:
J árd ki lábam, járd ki most:
Nein parancsol senki ' most!
,_ Vagy: ,;

. ; ' .. 'ös'szetöröin magamat,

, .·Mégse 'hagyom ,m'agamat.
. ' ,

Lábszárverésközben.: •J • ~•

.'
r " Ez a lábam, ez, ez, ez,
. J ob~,an járja, mint emez.
:~ _.J • •

Aprózás közben így kiált fel :

Uccu láb'am szaporán,
Bírom én is veled ám!
Hegyezés közben:
Haja hes
De feszes!
Vagy: • ..1

Ihaja, tyWlaja, "

Libeg-lobog a haja! .
'J'.' ~ ~ :. ;.~:.
Avagy:
Uccu bizony .hegyeBén:
Giőr:iesen, ' feszesen!~. "
 27
Mártogatásnál, ugratásnál:
Szöktesd, fordítsd hamarjába,
Repüljon a rokolyája!
Vagy:
Hopp Sári sarokra,
Fogd derekam marokra!
Avagy:
összeütöm a bokám,
Úgy ugratom a babám,
Hopp itt a tisztán!
Mikor csalogat ják egymást :
Erre gyere, ne menj arra:
Jobb út van erre, mint arra!
: Vagy:
Ide vele, ha szeretsz,
Ha nem szeretsz elmehetsz !
Néha erősebben is:
Keresztúri szitakéreg,
Ne futkározz, mint a féreg!
Ha a táncosnőt valaki váratlan elkapta:
. ördög vigye,
Le se ,tegye!
, Mikor . összekerülnek:
..~

Nyakamba,
Karomra! .'
-Vagy:
Fogszameg, forgasd meg,
. Téringesd meg, lógasd · meg!l
. A fiatal menyecske"táncosnőtígyen dícséri:
.> A menyecske jámbor fecske: .,~; ,;
Nem rúg, nem döf, mint·-a, kecske . .
" '. . . ' .

Az idősebb korút yiszont ilykép csipkedi:

Száraz kóró, nem nedves:
.A -vénasszony nem kedves.
~. '

Olyan ráncos a: bőre: '

Félre húz a vér tőle.

__ ~ :ijag1,!kl;>ól ' it 'tán~szókbólis -össze leh!)tneállitani a: magyar néptánc egész

choreographiáiát.
28
A kicsi, tömzsi táncosnő a következő mód kapja ki a magáét:
Édes kicsi, karcsú bog om,
Derekadat öllel fogom.
A cifrálkodó pedig ilyformán:
Cifra ruha, kazimér:
Nincs az asztalon kenyér.
E néhány példa csak halvány képet adhat arról, mennyi ötle-
tesség, humor és találó irónia nyilvánul meg a magyar néptánc
kísérő költészetében. S ez a költészet nem az újabb kor terméke,
nyomait találjuk a régi időkben, még az úri osztály magyar tán-
caiban is. Legtalálékonyabbak s legtermékenyebbek benne mai
napig az erdélyi székelyek; de ámbár kevesebb táncszót használ,
az anyaországi magyarság is azt tartja közönségesen, hogy "s z ó
n é l k ü l n e m i s t á n c a t á n c" (közmondás); és nemcsak ki-
járja és kirakja, hanem ki is kiáltja, ami örömihlette szívét-eszét
táncaközben eltölti. (Hátrább A magyar ' táncnyelv c. fejezetben
még bővebben szó lesz róluk.)
Vizsgáljuk meg most: m i b e n van a m a g y a r n é p-
táncnak lényege; melyek fő mozzannatai; me-
l y ek s a j á t o s m o z g á s a l a k z a t a i (= f i g u r ae) é s
ékítményei (= ornamenta)?
Az imént adott leírásból megállapíthatjuk, hogy a m a g y a r
tánc egyenes testtartású s egyenes vonalak-
b a n m o z g ó k ö n n y e d t á n c. l A test mozgása két irányú
benne: vízszintes és függőleges. A vízszintes mozgás lassúbb hul-
lámzó, lejtő - azaz: leejtő, mert a test egyik lábon föllendülve,
a másikra, mellyel kilépett, ereszkedik - lépésekben, a függőleges
pedig feszes, gyors ugrosásban nyilvánul. A lényeg tehát abban
van, hogy a l a s s ú r é s z v í z s z i n t e s e n l é p d e l ő s a
g yor s m e r ő l e g e s e n u g r o s ó t á n c. A t e s t m i n d-
kettőben könnyedén lebeg a földön, mivel a
talp lejtve és ugorva egyformán hullámosan
(u j j r ó l s a r o k r a) é r i n t g e t i a f ö l d e t. S ez a tulaj-
donsága annyiban sajátszerű, hogy például a mozgásban hozzá
hasonlóságot mutató szláv táncokban egész talpon lép, vagy
ugrik a test, ami nehézkessé: dobogóvá és topogóvá teszi a
mozgást.
Külön két táncnak a lassú és friss nem mondható, hanem
egyazon tánc összefüggő s egymást kiegészítő -részeinek tekin-
tendők. Ezt nem csupán psychologice lehet igazolni, .t. i. a belső·
izgalomnak, az örömnek szilajabbra válásávaI,2 hanem azzal is,.
1 Hasonlít a nemesvérű paripa kényes lebegő mozgásához.
2 A j6 kedvnek külsőleg nyilvánuló mozgása természet szerint gyorll, 3.:l
elmerengésé, a büszkeségé ellenben lassú és kimért.
 29
hogy a test gyorsabb mozgatása nyilvánvalóan könnyebben tör-
ténhetik függőlegesen, mint YÍzszintesen.
Mellékesen megjegyezhetjük azonban, hogy mikor a láthatóan
különbö ző két táncot együvétartozónak mondjuk, nem akarjuk
ezzel egyszersmind azt állítani, hogy eredetileg is egyek voltak,
mert hajdan kétségkívül külön tánc volt mind a kettő; egyesülé-
sük csak újabbkori fejlemény.
A lassúnak könnyen észrevehetően három
m o z z a n a t a van: 1. a z e l ő k é s z ü l e t, 2. a l e j t v e
lépegetés, 3. a (rövidebb) szökellés vagy szökve,
u g o r val é p d e l é s. Az előkészületben a táncos még csak
illesztgeti, egyengeti magát, mintegy hozzászokik, idomul a tánc-
hoz, mely igazában a lejtő lépésekkel kezdődik. Ezekkel válik
tulajdonképen tánccá a mozgás és kifejezővé a tánc. Teljes kifej-
lésre pedig a szökelléssel jut, melyben a test már úgyszólván a
föld felett lebeg. Ha többen (csoportosan) táncolnak együtt,
akkor ebben a "c i f r á"-nak nevezett részben csak az általános
ritmusra vigyáznak, mert a táncfigurákat kiki saját találékony-
sága és kedve szerint teszi. Fölötte sajnálnunk lehet, hogy a
magyar lassú táncnak épp ez a része kiveszőben van. Legföljebb
még oly félreeső helyeken látható, ahol nők nélkül, csak férfiak
táncolják a lassút. Régente elmaradhatatlan volt. De már a mult
század közepe felé kezdték abbanhagyogatni.
A gyorsnak is vannak megkülönböztethet ő
r é s z e i. D e e z e k n e k m á r n i n c s m e g a z a f o k o z a-
t o s e g y m á s u t á n j a, m i n t a l a s s ú r é s z n e k. Itt a
táncolóknak jóval nagyobb szabadságuk van. mp ebből az okból
vidékenkint (sőt sokszor egyéni temperamentumok szerint is !)
többé-kevésbbé eltérő rendet szoktak követni. Megfigyeléseink
szerint a z o n b a n m é g i s l e g t ö b b h e l y t i l y s o r r e n d-
b e n k a p c s o l ó d n a k a fr i s s r é s z e i: 1. a p r ó z á s,
2. h e g yez é s, 3. r e s z e l é s (r i s z á l á s) é s d o b o g á s,
4. p e r g e t é s (= a t á n c o s n ő j o b b r a-b a l r a val ó r o r-
gatása), 5. mártogatás (buktatás), 6. csaloga-
t á s s v é g ü l 7. a l é n i á n-f o r g á s.
A lassúnak két fő táncfigurája (= mozgás-
a l a k z a t a) van: 1. a s z ö k e II é s i g f o k o z ó d ó k ö n y-
n y e d (l e b e g ő) l e j t ő l é p d e l é s, 2. a f e l s ő t e s t r é s z-
n e k : f ő n e k, k a r n a k, d e r é k n a k ü t e m e s l e n g e t é s e.
A lejtő lépdelés részint egyszeru, részint cikornyázott. A szökel-
lésnél a cikornyázás magától érthetően már a levegőben történik
a lábfej különféle hullámzatos mozgatásával (kirugásával) .1 A
felső testrész ütemes lengetését, amely pedig egész bizonyosan
keletről hozott őseredeti figurája a magyar néptáncnak, újabban
-
lA legegyszerűbb forma ez: csak a lábfejjel ~iőre, vagy a lábfejjel előre
6 nyomban a sarokkal hátrarúgás.
30

mind jobban elhanyagolják; pedig a lassú lejtésben ennek kellene.

uralkodni a lábmozgáson, míg a szökellésnél már jobban a láb-
hári.yást 'i1letné' a főszerep .
A két fő figurát még e g y é b l é n y e g e s s a j á t s 'á g '0 k
é s m o z d u l a t o k egészítik ki a lassúban. Ezek : a d a l i á s,
e g y e n e s t e s t t a r t á s, b ü s z k e n é z é s, s z a b a d, ö t l e-
t e s c if r á z á s o k a l á b a k k a l, h e l y b e n f or d u l á s o k
s a l e j t é s e k, i II e t ő l e g s z ö k d e l é s e.k e g yes s z a k a-
s z a i t b e f e j e z ő h e l y r e t o p p a n á s o k é s b o k á z á-
s ok. A b o k á z á s, a magyarság egykori lovas voltának . ez az
emléke és bizonysága megfigyelésünk szerint néhol minden máso-
dik, néhol meg minden negyedik lépésre történik, rendesen három
összeütéssel. A helyretoppanás is bokaösszeütéssel jár, de ter-
mészetesen csak eggyel. A bokázás a magyar táncban olyan, mint
a versekben a refrain, vagy a rím, mely a zeneiség emelésére időn-
ként pontosan vissza-visszatér. .
N é p i e r e d e t ű é k í t mé n y e i a l a s s ú n a k: a f e j
(vagy süveg), kar és derék érintgetése, ujjpat-
t o g t a t á s, t a p Ei o l á s, c o m b- . vag y c s i z m a s z á r-
ver é s, d o b o g á s, f e l u g r á s o k (a s z ö k e II é s k o r) s a
k ö z b e u j j o n g á s o k é s t á n c s z ó k.
A f r i s s tá n c l e g f ő b b m o z g á s a l a k z a t a a f e-
s z e s m e r ő l e g e s u g r o s á s, mely egyszer a talp előrészén
(aprózáskor); másszor a lábujjakon (hegyezéskor), majd a sarka-
kon (dobogáskor), sőt (ügyesebb táncosoknál) felváltva is tör-
ténik. A z u g r o s á s d i s z í t é s e, c i k o r n y á z á s a i t t t e l-
j e s e n a t á n c o s p i·ll·a n a t n y i ö t l e t e i r e s · ü g y e s-
s é g é r e van h a g y v a. A f e l s ő t e s t n e k: fejnek, derék-
nak és karoknak ü t e m e s l e n g e t é s e ugyancsak m e g van
s legszembeötlőbben akkor mutatkozik, míkor a párok szétválva
táncolnak. A ' b o k á z á s g y a k o r i é s h o s s z a b b (több-
szörös) mind .az aprózó, mind a hegyező ugrosás közben. .
E r e d e t i, d e m á s o d l a g o s 'f i g u r á i még a frissnek :
a m á r t o:g a t á s v. b u k t a t á s, a c s a 10' g a t á s, a t á n-
e o s n ő j o b b r a-b a l r a p e r g e t é s e é s a v é g s ő e g y ü t t-
f o r g á s.
A n é p i e r e d e t ű .d· i s z i t m é n y e k nemcsak hogy nem
a
hiányzanak, hanem Ei .z p o r á b b a n é s s z a b a d a b b a n j e-
c
l e n t k e z n e k, m i n t a l a s s ú b a n. A t á n s z ó k is bő­
vebben fűszerezik a vidám fürge testmozgást.
A testtartás daliássága s a büszke nézés
csak annyiban e n g e d val a m i t, amennyiben .az· öröm erő sebb
kitörése át-átcsap rajtulr. .
A magyar ' néptáncnak eme ' choreographiai jellemzéséből .
észrevehető, mily szembeszökŐen "különbözik e tánc más néni ze-
tek, teszem a német~k és lengyelek lejtésmódjától. A n é. m e t e k
t ánca csoszogva és topogva ' ke: re'n ' gő, " a len' gye~
 31
l ~ k-é s z i;) k v e fo r 'g ó; a m a g y a r o k é é II e n b e n l a s s ú- o
j á. b a n l e j t v e é s s z ö k vel é p d e l ő s fr i s s é b e n u g- o
rosóishelybenforgótán~
- - . EI1Ilek a különbségnek főoka minden bizonnyal a II e m z e t i-
s é g (fajiság) , mely i g e n e r ő s v á l t o z t a t ó h a t á s.s a l
van a t á n c m i l Y e n s é g é r e_ Minden határozott charakterű
nemzetnek -( népnek) megvan, a tulajdon lejtésmódja, amely jelle-
mének és géniuszának megfeleL Oly állandó és szoros kapcsolat
van valamely .nép jelleme és tánca között, hogy ez utóbbiból
annak faji tulajdonságai híven kiolvashatók. S ez természetes ·is,
mert valamint az egyéni, úgy a nemzeti lélek is örömében nyilat-
kozik meg legközvetlenebbül, legtermészetesebben_
Ki nem ismerne rá például a m e n u e t t e ben (még finomí-
tott· formáj !iban is!) a francia nép nyájas; udvarias, könnyed, de
egyszersmind hamar változó, csapodár ' természetére; vagy a
wal z e r ben -a' németség egyszerűségére, érzelmességére, állha-
tatosságára .s kQrlátokat szerető természetére; a m a z u r k á-
ban a lengyelek szinte fennhéjázó büszkeségére? Vagy, hogy
közelebbről hozzunk fel példát: ki nem ismer .a hazánkbeli tótok
ugrándozó s bukdácsoló o d z e m e k, p o z a _b u ck y táncában e
népnek bajban túlságig meghunyászkodó, de szerencsében mód-
felett nagyralátó tulajdonságára? . _.
A m a g y a r n é p t á n c is s z e m b e t ű n ő e n .t ü k r ö z i
a m a g y a r s á g j e II e m b e l i s a j á t o s s á g a i t. Egymást
kiegészítő két;, része szépen láttatja a m a g y a.r f a j n a k k o-
m o l y s á g g a l p á r o s u l t é l é n k s é g é t. N e m z e t i t u-
l a j d o n s á g a i n k a t azonban t i s z t á b b a n m u t a-t j a a-
l a s s ú, mint a friss része, mert az utóbbi inkább szerelmi tánc
lévén, az egyéni túláradó jókedv némileg -elfödi benne a faji
vonásokat. Ámde azt általában megállapíthatjuk, hogy t á n-
c u n k a maga · egyenes testtartású könnyed lebegésével és
fes zes ,. ugrosásával s í k f ö l d i k ö n n y ű lovas n é p r e
u t a l, amiI).thogy nemzetünk a multban csakugyan ilyen is volt.
S e mellett az általános jellemvonás mellett észrevehetően me g-
ny i l t k o z i k t án c u n k l a s s ú j á b a n a · In a g y a r s á g
f é rí i a s, m é l t ó s á g o s k o m o l y s á g a, ,k i h í v ó d a c o s-
h ü s z k e s é g e, h a r c i a s s á g a, . n y i l t s' á g ,a, b á t o r-
s á gO a, t e r m é.s z e t e s s é g e é s jó z a ri s á g a; - a fr i s-
s ,é hen pedig szinte' gyermekies, jókedve, túl-
ar a d ó s k i-k i t ö r ő k e d é l y e, .Lü r g -e s é'g e, s z i l a j-
s á g a; n o é s m i n d k é ·t r é s z e n k e r e s z"t li l . - m o n d-
h a t n i: i h l e t e t t - s z a b a d s á g s z e r_et e t e" mely .n.em-
csak -a táncos "arcán látható, hanem abban is, hogy jókedve' úgy
nyilatkozik;, ;uD.int akarja: saját ötlet!'li szerint kirakott táncfigu-
rákban. ' Ha , hasorilattal akarnánk élni, .azt mondhatnók, hogy a
magyar lelke"tánciibari "-;-:- legy~n iasslÍ,' avagy" ropogós - hullátn-
zik, mint a sik mezőn a " levegő áramlása, mint .a -nagy ví~: gyűrű-
32
hulláma, amely hullámzás fokonként viharrá erősbödik, és pedig
oly erős viharrá, hogy még a tánc után sem tud megszűnni, hanem
tovább dúl: különösen a tanulatlan nép körében káromkodássá,
veszekedéssé, sőt nem ritkán véres verekedéssé fajul. Ez is két-
ségkívül keleti eredetre vall, de már kevésbbé válik a magyar lélek
díszére.
Annál nagyobb dicsőségére lesz azonban minden időben ő s i
t á n c u n k m ű v é s z e t i s z é p s é g e. Olyan szép a m~gyar
néptánc, - természetesen a maga tősgyökeres, ki nem forgatott
<eredetiségében - hogy minden faji elfogultság nélkül b á t r a n
m e r j ü k a v i l á g l e g s z e b b n é p t á n c a i val e g y s z í n-
von a l r a á II í t a n i. 1 Kevés néptáncot találhatunk a föld-
kerekség'Em, melyek a művészeti ritmusnak két fő elemét: az egy-
séget és a változatosságot oly szélső fokban s mégis harmóniá-
ban mutatnák, mint a mienk;2 nem szólva arról, hogy emellett
.a nemzeti charakternek és szellemnek is hű tükrözője.
Szemmelláthatólag i g a z m é l y é r z é s b ő l, a n e m z e t
l e l k é b ő l f a k a d: a komoly büszkeségnek s. a fürge vidám-
:ságnak összehangzó kimozgása. F e n s é g é s k po II e m e g y e-
s ü l b e n n e: fenség főleg a lassúban, kellem jol:-ban a frissben.
A lassú a maga erejében büszkélkedő diadalmas hősnek, a friss
a szerelmes boldog ifjak gyönyörű jelképes beszéde. Egyaránt
megfelel mind a férfiúi méltóságnak, mind a gyöngéd női szemé-
remnek.
Megvan benne a t e r m é s z e t e s s é g, nemcsak abban, hogy
a testmozgás gyorsulása az örömérzés nagyobbodásával megfe-
lelő arányban történik, hanem abban is, hogy a mozgás nem csap
ki - vagy csak a legritkább esetben és egyéneknél csap ki - a
természetes határokból. E természetességgel velejár a f o k o z a-
t o s s á g: a tánc ritmusához való idomulás után összevágó hul-
lámos lépegetéssel kezdődik, majd mérsékelten cifrázó lejtésre és
'szökellésre emelkedik, végül tüzes friss re fokozódik. A magyar
néptánc nem kész, megkövült formájú .tánc, mint más néptáncok
legtöbbje, hanem előttünk fokozatosan fejlődő drámai folyamat,
melynek érdekkeltő kezdete, mozgalmas bonyodalma s megnyug-
tató befejezése van.
Megvan benne továbbá az élénk, szemgyönyörködtetó v á I-
t o z a t o s s á g: majd egyszerű ---:- majd cikornyás, majd csendes
- majd dobogó, majd komoly - majd vidám lejtések és ugrások
váltják fel benne egymást; táncfigurái pedig szinte a megszám-
lálhatatlanságig módosíthatók (formagazdagság!). C s o k o n a i
V i t é z M i h á l y költőnk , Dorottya c. komikus eposzához írt
1 Amit egy XVIII. századi francia utaz6 írt a polonaiseröl, hogy - még
-fejedelmekhez is illik, azt a mi táncunkra is alkalmazni lehet m"lt6képpen.
• EnI\ek magyarázata részben abban van, hogy a magyar faj lelkében ellen-
iétes vonások egyesülnek.
 33
egyik jegyzetében' említi, hogy a francia háborúk idején Bécsben
egy angol az ott mulató magyarok ' táneában nem kevesebb,
mint 300-féle figurát olvasott össze, ami nem is oly hihetetlen
nagyítás!'
A s z a b a d s á g szintén eros jellemzo vonása a magyar
táncnak, mert a táncosokat nem köti eleve meghatározott moz-
dulatokhoz (csak általános mozgásformái vannak), mint a kül-
földi táncok, hanem a figiIrákat, ezek sorrendjét és használati
módját bizonyos értelemben az egyéni ügyességre és kedvre bízza.
Mint A r a n y J á n o s mondja CA magyar tánc c. költeményé-
ben): "Ahány pár, annyiféle [benne] a tánc alakja és szeszélye."
A magyar tánc sokkal inkább poézis: költészet, mint a legtöbb
külföldi néptánc, amelyek elejüktől végig egyformák, holott a ma-
gyar táncos önmaga találja ki Calkotja meg) a táncfigurák leg-
nagyobb részét egyéni ötletei s képességei szerint. 1
De azért a változatosság és szabadság mellett is megvan vé-
gül a magyar néptáncban az e g y s é g é s h a r m o n i a, mert a
lépések, lejtések, szökések, fordulások és forgások, valamint a tap-
solás, kar- és lábszárveregetés, ujjpattogtatás, bokázás, dobbantá-
sok és dobogás mindig bizonyos rendben: ritmikusan történnek
benne.
A m a g y a r t á n c b a n a t e s t t a r t á s á n a k é s m o z-
g a t á s á n a k, val a m i n t a f é rí i n a k é s a. n ő n e k i s
k ü l ö n e s z t é t i k a i s z a b á l y a i van n a k,. melyeket -
eléggé sajnos! -.:... a magyar tánctanítók sem igen ismernek.
A t e s t t a r t á s r a nézve idézzük C z u c z o r G e r g e l y-
nek következő verses észrevételét:
"A mell feszülj ön előre,
Fent járjon a fő,
Büszkén emelkedjék a váll,
Mint Mátratető!
Karcsú derék, hajlós tagok,
Fürge ficke láb
Teszik csinossá a táncost,
Másképen fabáb." (Magyar tánc.)
A testtartásban tehát méltóságnak, délcegségnek, hajlé-
konyságnak és könnyed fürgeségnek kell egyesülnie.
. 1 A magyar néptánc fig1l!ái .nagyrészt annyira egyéniek, önkényesek, hogy
maga a táncos sem igen tudja őket ismételve ugyanúgy eljárni. Láttunk ügyes
táncosokat, kik igen szépen tették a maguk dolgát; s mikor aztán kértük, hogy
újra mutassák meg tudományukat, megtették megint szépen, de nem egészen úgy,
mint először. Táncoló népünknek nincs igazi szabálya: táncközben nem gondol
a figurák egymásutánjára (melyeket magából fejt ki látott formák után), hanem
ösztönszerűen követi érzelenwilágát,· s· így tánca mégis szép és változatos lesz.

Dr. Béthei Prikkel: A magyarság táncsi. 3

34

Ami pedig á t e Ei t m o 'z g a' t á s á t illeti, erre nézve kü1Önö-

sen ki kell emelnünk; hógy á magyarnak'nem csupán 'a lába;'haIiem
a feje, arca, szeme, nyaka, válla, karja, keze, dereka, szóval:
teste minden porcikája táncol, ritmikusan játszik. A testnek
úgyszólván valamennyi része mozog; száz és' százféle geometriai
vonalat ír lé; az izmok feszülnek, az 'arc lángol, a szemek villog-
nak, szóval: a vigadó lélek a test minden részére mintegy kikö-
nyököl, a táncos ' egész lénye eréllyé alakul át, a mozgás szinte
peng-pattog a külsején.
,A magyar táncban a férfiúé a főszerep; ő
uralkodik benne természeti fensőbbségével. Ez kiviláglik mind a
l a s s ú, mind a friss részből. Az előbbi tudniillik e r e d e t i l e g
t i s z t á n férf i (v i t é z i) t á n c vol t, sőt a nép körében
még manap is több helyt ilyen. A nő csak később kapott szerepet
ebben,l de akkor is csak. mellékeset, mert egészen a férfi akarata
szerint kell beI?Jle igazodnia (nb. ha erősebb cifrázásba kezd, egé-
szen magára hagyja a nőt!). Am a f r i s s részben, mely m,á r
e r e d e t i l e g i s p á r o s s z e,r e l m i t á n c vol t, szintén
észrev:ehetőleg uralkodik a férfi, mert ebben is ő tőle függ, mikor
akarja párját elereszteni, vagy kiperdíteni, felkarolni, pergetni,
vagy mártogatni, mutatva ezzel természeti fensőbbségét .
A magyar férfinak t á n c b e l ie s ~ téti kai s z a-
b á l y a, h o g y m i n d e n l é p t e-n y o m a, m o z d u l á s a
d a l i á s, v i t é z i é s m é l t ó s á g o s l e g y e n. Egyébként
pedig kövesse a test tartására és mozgatására vonatkozó már
ismertetett követelményeket. ,
A magyar nő táncában viszont 'a gyöng~d
szemérem és húzódozá 's ' a legk'itünő" bb sz'ép
t u l a j d o n s á g. Ö mindig bevárja, hogy előbb a férfi nyúljon
feléje. Kezeit a csípőire ritkábban rakja, hanem vagy hátra teszi,
vagy szoknyáját (illetőleg a köténye szélét) fogja velük. Nem
ugrik, ha táncosa nem ugrat ja, nem perdül, ha ez jelt nem ad
neki, nem kacsingat ide-oda, hanem vagy maga elé néz, vagy
félénken, szemérmesen a táncosára - A r a n y J. szavaiként -
"mint hold a, napra, kitől szelidebb ' fényét kapja" (A magyar
tánc) . A táncfigurák tevésében ts táncosának reflexe, amennyiben
mindig igyekszik ezeket, lehetőség szerint, enyhébb formában
utánozni . 2
1 A lassú egész ,choreotípusa olyan, hogy a táncos mozgásának teljeS szabad-
ságot kíván, holott ez összekarolás vagy fogódzás esetén (párban) korlátozva van.
2 Szépen festi külön a férfi s kül~n a nő ,m agyar táncbeli esztétikáját Eot-
vös Károly Utazás a Balaton körül c. műve II. kötetének eme soraiban:
",Egyenes fejállás, büszke mell, nyalka lépés, összehangzó bokázás, egyik
kar a csíp ön, másik kar a süveg körül, vagy a leány derekán, sarkantyúnak pengő
üsszeverödése, komoly arc és kemény tekintet: ezekből áll az igazi magyar férfi-
tánc. Van benne andalgó, ván benne kopogó: de mindig Qtt kell,lenni a férfierő­
nok, fenségnek és méltóságnaJc. Nem könyörög és mulattat, nem ugrál és ledér-
kedik a' magyar legény, amikor táBcol, hanem hódít.
 35

. Tudományosan ismertetve és elemezve a magyar néptánc ot,

nem szeretnők, ha akár túlzóknak, akár képzelödőknek tűnnénk
fel bárki előtt azért, hogy oly sok szépet és dicsérni valót hoztunk
ki belőle. Ezért felfogásunk igazolására hivatkozunk tekintélyre
is, még pedig külföldi re és kettőre: egy régebb- és egy újabbkorira.
Az első az 1683-ban és 84-ben kiadott Ungarischer oder Dacia-
nischer SimpliCissimus c.utirajz ismeretlen szerzője, aki szem-
látomás alapján a magyarság táncairól ily ítéletre jutott: "Ihre
Tanze sind fast alles ballet; und tanzen recht zierlich und ordent-
lich, nicht wie die Deutschen, oder Franzosen, die doch wunderlich
vermeinen, was ihre Capríolen sind'" (19. fejezet 153. L): táncaik
majdnem mind (egészen) balletszerűek; s igazán szépen (kecse-
sen) és rendesen táncolnak, nem mint a németek és franciák, kik
mégis bámulatosaknak tartják saját bakugrásaikat. Ebben a két-
ségtelenül elfogulatlan ítéletben különösen kettő kaphat meg ben-
nünket. Egyik, hogy az ítélkező a legműveltebb népek táncaival
szemben emeli ki a mieink szépségét, még pedig ugyancsak éles
ellentétben (ballet és bakugrások !). A másik, hogy balletszerűek­
nek ítéli táncainkat, ami ékesenszóló tanuságtétel művésziességük
mellett. Az újabbkori tekintély, kire hivatkozni akarunk,
A u g u s t E II r i c h festő, ki mint művészember tagadhatatla-
nul illetékesen ítélhetett nemzeti táncunk milyenségéről. Ellrich
1819-1825 közt tartózkodott s utazgatott Magyarországon. Itt
szerzett élményeit, és tapasztalatait megírva; , D i e U n g a r n,
w i e s i e s i n d címmel 1831-ben Berlinben bocsátotta közre.
Egyes sajátosságaink közt a táncainkról is megemlékezik. De még
hogyan! Szemében a magyar tánc ringása olyan, hogy mellette
groteszk vonaglássá torzul a spanyolok fandangója, a nápolyi sal-
:..- Ide nézz leány, ide nézz menyecske, lásd ezt ~ termetet, vedd észre ere-
jét, tüzét, büszkeségét. l1:n vagyok a férfi, én vagyok a te végzeted, szívednek és
sorsodnak ura. Ha megszeretlek, meg is védelmezlek. Karom is ' a tied, szívem
is a tied, magam is egészen tied vagyok. örök társam vagy, ha szíved is úgy
akarja, de legény vagyok, ha magam maradok is.
Ez a magyar tánc, ha férfi járja.
A leánynak, ha táncol, társa arcára kell nézni folytonosan [?]. Ez a
legénynek jutalma, biztatása, lelkesítője. Az a nézés szelíd legyen és komoly
legyen. A bokázás, az egyenes derék, a magas fejtartás ott van a leánynál is.
De lépései kicsinyek és hangtalanok, mint a galamb lépései. Egyik karja a csípő­
jén, vagy a férfi vállán, másik karja szabadon himbál, s vagy kendője, vagy virág
a kezében. Ruhájának megbomlani nem szabad. Rengő keblét is kendő takarja.
Csak arca és nyaka van szabadon. Csak bokáig szabad látni a lábát;
térdeinek mozgását, vagy meghajlását már a ruhán át sem szabad látni. Arcának
pírja, szemének ábrándos tüze, felső teste mozgásának bája s lábainak a legénnyel
is, a zenével is összehangzó mozgása: ez a leány tánca.
, -:- Látlak legény, veled tartok, el nem fáradok ' melletted; ha megérdemelsz,
tiéd is lehetek, de csábítást; de kacsintást tőlem hiába vársz.
Hogy szoknyáját libegtesse, két csíp,őiénél ' fogva rázogassa, köténye csücs-
két emelgesse s ezzel bájainak szentséges titkár.a ráutalion: ez a magyar táncban
lehetetlen. Ezt magyar nő meg nem teheti. Még azt se, hogy belekiáltson a zenébe"
(151-152. 1.). " , , ,
3*
36
tarella, a lengyel mazurka, a német walz er, a francia menuette.
Az esetlenségek özöne mindez, tánc csak egy van, a magyar tánc :
ez a teljessége minden bűbájnak, minden varázsnak. A magyar
tánc észvesztő csoda. "Wer eine Frau - írja - im ungarischen
Kostüme gut ungarisch tanzen sieht und die Frage : Wie viel
macht zweimal zwei? schnell und richtig beantworten vermag, ist
ein Mann, we1chen ich, wenn ich ein Madchen ware, zu meinem
Liebhaber nicht wünschen würde . .." A magyar tánc a kitalálás
remeke és a Vestrisék táncos dinasztiája örökké sajnálhatja,
hogy nem ismeri. Ez a tánc csupa szeszély, csupa ötlet; tüzes,
könnyed s emellett sajátszeruen ünnepélyes, emlékeztetően a tánc
isteni eredetére és azokra az időkre, mikor a tánc a vallási szer-
tartáshoz tartozott. A magyar tánc olyan, hogy a részletezése,
elmondása költőt kíván, aki versben énekelje meg; s ez a vers
legyen éppen oly lenge és könnyed, épp olyan nemes és hajlékony,
szint olyan tüzes és temperamentumos, mint maga a tánc, melyet
megénekel. (Idézve a Magyar Figyelő c. folyóirat 1912. évfolyamá-
nak 141. lapján.)
Nem vádolhat tehát senki bennünket, hogy túlzásba estünk a
magyar néptánc magasztalásában, mert íme: a mi dicsérő meg-
állapításaink úgyszólván csak igen szerény észrevételek ennek az
idegen művésznek égig emelő, ódai kitöréseihez képest.
A világhírű zeneköltő és zongora~űvész, L i s z t F e r e n c
véleménynyilvánítása óta egyes külföldi íróknál szinte közhellyé
lett az az állítás, hogy a magyar néptánc a kozákok táncával
mutat hasonlóságokat. 1
'Kérdés: van-e alapja ennek az állításnak? Egyáltalán va n-
n a k-e a m a g y a r n é p t á n c b a n i d e g e n e l e m e k, vag y
legalább a környező (va.gy velünk együtt élő)
n é p e k t á n c a i val val ó r o k o n s á g o k, i II e t ő 1 e g h a-
s o n l ó s á g o k?
Különböztessünk! A magyar nép táncában éppen úgy, mint
más nemzetekében, négy alkotóelem van: 1. egyetemes emberi, azaz
minden nép stilizált testmozgásával egyező; 2. faji, vagyis a nem-
zet vérmérsékletének, jellemének, kedélyének s zenéjének meg-
felelő; 3. olyan népekével rokon, melyek hozzá hasonló milieuben
élnek; végül 4. környezete táncaival egyező elem.
1 Tulajdonképpen nem L i s z t az elsó, aki ezt erősíti a Des Bohémiens et de
leur musi que en Hongrie (Paris, 1859) című ismert művében. (Magyar fordítása :
A cigá.nyokról és a cigány zenér öL Pest, 1861, 254. L) Már jóval előtte ugyane
véleményt nyilvánította utirajzában gróf H ofm 'a n n 8 e g g (Reise des Gr. von
H. über Ungam im J. 1793 und 1794. GÖrlitz. Magyar fordítása: Gr. H. utazása
Magyarországon 1793- 1794-ben. Olcsó könyvtár, 581- 582. sz. 82. L). Mina-
amellett csak Liszt önálló észrevétele óta terjedt el külföldön a haaonlóságról
való hiedelem. ~rdekes, hogy még a néI)let táncmester C z e r w i n s k i is ugyanily
megállapítást tesz Brevier der Tanzkunst (Leipzig, 1879) címú tánctanában :
"Die Tii.nze der Ungam haben nur mit dem kosackischen eine entfernte Aehnlich-
keitH (88. l.). De ő már, mint látni való, csak távoli haaonlóságról tud.
 37

Az elsővel nem szükséges külön foglalkoznunk, mert nyilván-

való, hogy a magyar tánc sem nélkülözheti a közös emberi test-
mozgás egyezőségeit. A másodikat is mellőzhetjük, mert hisz épp
az előzőkben bizonyítottuk részletesen, hogy a magyar néptánc
leglényegesebb sajátságai és mozgásalakzatai a magyar faj tem-
peramentumának, jellemének és érzelemvilágának hű kinyomatai.
A harmadik és negyedik elemre elsőben összefoglalóan meg-
jegyezhet jük, hogy ámbátor a népi táncok és táncsajátságok is
- akárcsak a flora és fauna - vándorolnak egyik néptől a másik-
hoz, mindamellett nagyon óvatosaknak kell lennünk abban, hogy
esetleges egyezéseiket nyomban rokonságnak, vagy átvételnek vél-
jük. A magyar táncnak könnyen lehetnek figurái és vonásai,
melyek a környező, vagy akár távolabbi másfajú népek táncaiban
is föllelhetők, anélkül, hogy szorosabb érintkezés, vagy kulturális
hatás következményeinek szabadna tekinteni őket.
Hogy a magyar és az orosz, különösen a délibb orosz: az
ukrán nép zenéje és táncolásmódja között egyezések vannak, azon
senki se csodálkozhatik, h~ meggondolja, hogy ezek hasonló
milieuben élő népek, nevezetesen pedig a kozákság éppen olyan
síkföldi lovas nép, mint a magyar ok. Az ukránságba (= kis-
orosz ba) idők folyamán számottevő urál-altáji népelem vegyült;
maguk a kozákok is inkább turk, mint szláv fajú népség. Amit
A m b r o s A g o s t V i l m o s állit Die Geschichte der Musik c.
művében, hogy - ha a magyar zene eredetét alaposan tisztázni
akarjuk, okvetlenül szükséges adéloroszországi ú. n. kis-orosz
zenéve] megismerkednünk, mi készséggel elfogadjuk, /sőt kiter-
jesztjük a táncra is, ámde azzal . a megjegyzéssel, hogy addig,
amíg az ukránság zenéjének és táncainak alaposabb tudományos
feldolgozása nem áll rendelkezésünkre, - amint- eddig nem áll -
jogosan nincs módunkban tovább menni annak hangoztatásánál,
hogy a rokonság, illetőleg hasonlóság eleve valós~ínű. Az a "k o-
z á. k t á n c" azonban, melyet színpadokon láthatunk két sze-
mélytől - rendesen férfiaktól - lejteni, meglehetősen természet-
ellenes, groteszk testmozgással: ide-oda szökdécselésekkel és rug-
dalózásokkal, földreguggolással, majd hirtelen magasra ugrások-
kal stb., se a lassú, se a friss magyar tánccal nem mutat számba-
vehető egyezéseket; ellenkezőleg alig van csak valamelyes alap
is reá, hogy ezt rokonítani lehessen a természetes, méltóságps,
tüzes, de nem fék nélküli 1 magyar lejtésmóddal. Egy régebbi
magyar lröltő : · N a g y J á n o s a XVIII. század végén gúny-
verset írt róla ("Kozák tánc"), melyben elég ötletesen szarka-
1 L i s z t F e r e n c ugyan "d a n B e f r e n e t i q u e, d a n B e é c h e vel é-
nek: őrjöngőnek, dühöngőnek találta friss táncunkat, de inkább képzelődésse!,
mint igazsággal, mert a valóság az, hogy még a legtüzesebb frissünk is - már
tudniillik ahogy a paraszti nép járja! - távol marad minden természetellenes
féktelenkedéstől, összevisszaságtól, sőt a szót érdemlő illemsértésektől is. Lehet
benne bizonyos pajkos hányavetiség, de soha a. mértéktelenségig!
38
táncnak nevezi el, mert szarkák ugrálásához hasonlqknak találja
a két táncoló kevésbbé természetes fincározását.
A magyar néptánc századok folyamán minden bizonnyal vett
magába idegen hatásokat az érintkező és a környező népek tán-
caiból (egyébként is, mint ismeretes, fajunk 'őshazájából kiköl-
tözte óta sokféle népelemet szítt fel magába!), csakhogy annyira
magába oltotta, átmagyarította a kapott táncfigurákat, hogy
manap legföljebb sejthetjük ezek idegen eredetét.
A németség táncai semmi esetre se hathattak a magyarra,
teljesen eltérő (páratlan méretű) ritmikájuk miatt. Az oláh tán-
cok észrevehetőbb hatásáról sem lehet szó, már csupán az oláhság
igen alantas műveltsége miatt sem, vagy legföljebb oly vidékeken,
hol a magyar faj szomszédságban, avagy elvegyülve él vele (pl. a
Tiszántúl, vagy még jobban Erdélyben). Tehát egyedül a szom-
szédos szláv népek jöhetnek számításba, annál is inkább, mert
ezek egy része zenéjének s táncainak páros méretű ritmikája
egyezik a magyarokéval. Nevezetesen a s z e r b-h o r v á t k ol o-
t á n c talán lehetett valamelyes hatással (különösen a délibb
tájakon) a magyar lassúra. 1 De hogy csakugyan hatott-e reá, azt
eldönteni, illetőleg tudományos valószínűséggel kimutatni vajmi
nehéz. 'Ellenkezőleg is történhetett a dolog! Ugyanígy vagyunk
a t ó t o k p á r o s f r i s s t á n c á val, amely oly feltűnő egye-
zéseket mutat a magyar frissel, hogy találkoztak tekintélyes
magyar írók is, kik bár nyilvánvaló tévedéssel, de az utóbbit
egyenesen az előbbi átvételének állították, így C s o k o n a í
M i h á l y2 és ,B a II a K á r o l y.s Ámde ezek pusztán nemzeti
(faji) szempontból nézték friss táncunkat; s csak azért ítélték
idegennek, mivel a lassúval ellentétben faji vonásokat ("ázsim
gravitást és méltóságot" [Csokonai] - "a szelesség a nemzeti
bélyeggel össze nem fér" [Balla]) nem vettek észre benne. S annyi-
ban igazuk is volt, hogy a friss - mint jellegzetes szerelmi
t ánc - nem tükrözi, illetőleg szabatosan szólva: kevésbbé tükrözi
a nemzeti jellemvonásokat, mint a komoly és méltóságos lassú.~
Csakhogy ők még nem tudták, amit a tudomány újabban mint
pozitiv, biztós tényt állapított m~g, hogy a magyarság az összes
őt környező, vagy országában élő nemzetiségek közül épp a
tótokra volt legnagyobb kulturális hatással, olyannyira, hogy
1 Ebben is van táncvezető (kolovodja), kinek mozdulataihoz az egész táncoló
kör igazodik (mint nálunk az Ú. n. táncmesteréhez).; lassú, egyszerű lépésekkel
kezdődik s fokozatosan gyorsul cifrázó szökellésre; a deli testtartás is jellemző
tulajdonsága stb. De persze egyebekben igen lényegbe vágó eltéréseket mutat.
o Dorottya, 1813.-i kiadás, 31. jegyzet, 154. lap: "A mi hiú, szapora és
rendetlen táncunk egész formájával megmutatja, hogy tót eredetű."
3 A magyar nemzeti táncr6l Tudományos Gyüjtemény, 1823. évf: VII. kötet:
"A frisset a tót nemzettől nem lehet eldisimtálnunk" (97. 1.).
4 Mint fentebb rámutattunk: a szerelmi öröm némileg elfödi benne a faji
vonásokat.
 39
például még zenéjüknek (népdalaiknak) is legalább fele magyar
eredet'ij.; viszont ezek igen kis mértékben hatottak a magyarokra.
Mily jogon lehet tehát föltenni, hogy mégis a magyarok vették
át tőlük friss táncukat, s nem megfordítva. l Ám annyit meg-
engedünk, hogy bizonyos mozgásformák a sűrű 'érintkezés ' révén
könnyen kerülhettek bele a magyar frissbe a tótokéból; csak az
marad kérdéses: melyek? .
Egyébként C z u c z o r G e r g e l y, a neves magyar költő ,
ki egyszersmind alapos ismerője volt a magyar néptáncnak, meg-
győzően bebizonyította, hogy ha átvételről beszélünk, átvevő k
csakis a tótok lehettek. Szerinte igaz ugyan, hogy némi ·fordula-
tok a friss magyarban emlékeztetnek a tót táncra: peregnek
.ebben is a párok, van buktatója is; de mily nagy a különbség jel-
lemükben! Sem a tót frissre magyaros lejtéssel, sem viszont tán-
colni nem lehet, mert a tót dobogó, a magyar inkább lebegő, amazé
düllöngő, ezé feszes, egyenes állású tánc; s minél távolabb esnek
egymástól, annál kevesebb a rokonság táncáikban. Nincs rá eset,
hogy a tótok szomszédságában lakó magyar köznép tót· táncot
is járna, de az ellenkezőre van. Ebből nem helytelenül lehet követ-
keztetni, hogy a közös figurákat a tót vette a magyart ól, és nem
megfordítva. Ismeretes, hogy a tótok mint mezei munkások, dró-
tosok, üvegesek századok óta állandóan forognak .a magyarok
között, tehát magyar szokások, sajátságok könnyen ragadhat-
tak rájuk. 2 . .
A magyar néptánc lehető idegen elemeit nyomozva, még egy
idevágó dolgot ne hagyjunk említés nélkül!
L i s z t F e r e n c már előhoztuk művében úgy képzeli el a
magyar tánc történeti kialakulását, hogy a régi magyarok az
országukba települt cigányok zenebeli tehetségét és fensőbbségét
felhasználva, nemzeti táncukat észrevétlenül a cigány áriák fel-
osztásához s üteméhez alkalmazták, sőt - hogy eredeti táne-
mozdulataikat acigányokéival elegyítették össze egy új táncban. 3
Ennek világosabb értelme az, hogya. magyarok m.ai tánca eg)
a cigányokéval, vagy legalább is felerészben cigánytánc. '
Hogy mire · építi Liszt ezt az igazán merész föltevést, nem
lehet megállapítani, mert művében egyetlen argumentumot se hoz
elő, mellyel állítását erősítené. Csakis költői fantáziájának talál-
mányát láthatjuk benne: .
. Különben pedig, aki ismeri az eredeti cigánytáncot, az tudja:
hogy ez annyira zavart, összevissza való ugrálásokból és forgá-
sokból áll, hogy legföljebb ha a dervi~ek eksztatikus táncával vet-
l Hogy a magyar friss táncn6ták és tánc stílusa lényegesen eltér a t6tokét61
és egészen eredeti, azt már régen bizonyította R o t h k r e p f (M á t r a y) G á b o r
(A magy. muzsika története. Tud: Gyüjt. 1829 II. k. 60. l.).
2 A magyar táncrói. Athenaeum, 1843. évf. I. félév 116- 117. 1.
3 A C'igányokról és a cigány zenéről Magyarorsz~gon 2~-255. l.
40

hető egybe, s mint ilyen a szó szoros értelmében alkalmatlan

reá, hogy valamely műveltebb nép sajátjának fogadja, vagy a
maga táncával elegyítse.
Régi találó képes mondás, hogy a zene az anya, s ennek édes
leánya a tánc. Az utóbbi léte, éltető, mozgató s kormányzó ereje
az előbbiből való, bibliai kifejezéssel szólva: a t á n c a z e n é-
b e n é l, m o z o g é s van. Nélküle irányt s féket veszt, zűr-
zavarrá változik és gyorsan enyészik. ,
Magunkra alkalmazva e képet, mondhatjuk, hogy a magyar
t ánc éltető, mozgtó, vezető ereje a magyar nóta, magyar muzsika.
Ha tehát jól, illetőleg minél jobban ki akarjuk ismerni azt, nem
szabad figyelmen kívül hagynunk ezt, vagyis : a m a g y a r
t á il c z e n é t sem.
A magyar népzeneanyag két csoportra oszlik: énekdalokra
és táncdalokra, s az utóbbiak is kettőre: lassú és friss tánc-
nótákra. Az előbbiek igen változó ("rubato") hangmenetűek, az
utóbbiaknak azonban egész t ermészetesen egyenletes, kimért tem-
pójuk van.
Ami a nyelvben a grammatika, az a zenében és táncban a
ritmus (= szabályos lüktetés, mozgás). A magyar fajnak, miként
nyelvében őshazájából hozott s mai napig megőrzött sajátos (finn-
ugor) szerkezete, úgy zenéjében és táncában szintén ősrégi, 'külön-
leges ritmikája van. Ez a ritmika benne lüktet minden magyarnak
vérében. Mihelyt ajka megnyílik a nótának, csupán e forma szerint
képes dalolni; amint lába is csak erre az ütemre lendül, ha örömé-
ben teste mozogni kezd. A tánccal kísért - vagy helyesebben:
kitáncolt - igen régi gyermeki énekbeszédekben (recitativókban)
és dalokban csakúgy benne forr-Iükt~t ez a ritmus, mint a, felnőtt
magyarok t udatosan lejtett táncaiban. Általános sajátsága az
éles tagoltság: a határozottan külön váló metszetek, sorok és vers-
szakok. Ezek nem bezáratlanok, tovább fonódók, haladványosak,
mint a német zenében, táncban és versben, hanem minden tag
némi egészet tesz ki, kisebb-nagyobb mértékben bevégzett és a
következő taghoz csak lazán kötött. l
A magyar népzene rit musa : 1. kizárólagosan páros méretű
(2J~-eS, illetőleg 4/s-os, vagy 4/i-es taktusú); 2. lejtő jellemű, mert
a nyomaték mindig az ütemek első felére esik; 3. Rzabadon apró-
zódó, mert az ütemeknek mind arsisa ' (= nyomatékos része) ,
mind thesise (= nyomatéktalan fele) bármikor 2- 2 szótag lehet,
de nem szükségképpen kell lennie. Már ebből következik, hogy leg-
ő sibb ütemformája a 4 szótagú; a 3, 2 és 1 szótagúak e~ek ÖSZ-
szevonással, vagy sZÜllettel való megcsonkulásai ; 1 szótagú (pau-
zás) ütem csak a dalsorok végén kerül elő . Egy dalsorban - a
párosság elvének megfelelően - 2 ütemnél kevesebb nem, de 4-nél
t öbb sem szokott rendesen előfordulni. L ,e g r é g i b b d a l s o' r
. 1 v. Ö'. ATany- J., A magyar népdal az irodalomban. Hátrahagyott iratai
és levelezése. II. k., 18-19. lap.
 .41

a két 4 szótagú ütemből álló s közepén élesen szelt (metszett)

Ú. n. ő s i n, y o l c a~ . Ez a magyar népz~ne alapritmus formája,
mely a gyermeki énekbeszédekben és táncdalokban is kezdettől
fogva uralkodik. Az ennél rövidebb (7-es, 6-os és 5-ös) sorok cson-
kulás, s a hosszabbak (a 9-es, 10-es, ll-es, 12-es, l3-as, l4-es,
l5-ös és l6-os) toldás, illetőleg összetétel eredményei. Például a
lassú táncnótákban igen gyakori ll-es valószínűen úgy jött létre,
hogy az ősi 8-ashoz pengető hangszert utánzó 3 tagú refrain já-
rult ; a szintén elég gyakori l3-as pedig akképpen, hogya 8-as
s'or 5 tagú (két 214-es ütembe osztott: 4+1) sorvégző értelmetlen
refraint kapott (a népdalokban többnyire ilyeneket: hejre-
tyutyutyu, sárgarecece, trandarididom stb.).l
A magyar tánc , a legszorosabban kapcsolódik a magyar nép-
zene ritmusával, tulajdonképpen ennek stilizált kilejtése és kiug-
rása. A páros beosztás ebben is érvényesül teljes harmóniával.
A lassúban a táncos az ütem első felére bizonyos irányban
(iobbra, balra, oldalfelezve, előre, v. hátra) egyik lábbal erőseb­
ben kilép s az ütem második felére a másik lábával gyengébben
utánalép;2 testének rengése - az ősi 4 tagú ütemnek megfelelően
- pontosan 4-et tesz ,ki (tehát nem egészen alaptalan föltevés,
hogy lassú táncunk mozgása a lódobogást érzékíti meg!). A köz-
szokás szerint bármelyik irányban 2- 2 ,ilyen kilépést és után-
lépést tesz meg (de ez korántsem oly merev szabály, mely alól ne
volnának kivételek), ami alkalmasint, az ősi 8-as dalsor beosztá-
sára mutat. A negyedik kilépést-utánlépést esetleg befejező helyre-
toppanás, vagy egyszeri bokázás a sorvégző 1 szótagú (pauzás)
ütemmel vág egybe. A hármas bokaösszeütés pedig a 3, vagy az
5 szótagú refraineket veri ki. Ez utóbbi az úgynevezett sorzáró v.
b o k á z ó ü t e m;3 melynek C s í k y J á n o s már egy XVI. szá-
zadból való zeneemlékben nyomára akadt.14
A frissben aprózásnál egy ütemre rendesen 2 felugrás esik, me-
lyek közül az elsőben a sarok, vagy a lábfej erősebben üti (nyomja)
meg a földet, mivel t. i. ez érzékíti a taktus nyomatékát. Eshetik,
azonban egy ugrás is egy ütemre; de ilyenkor a föld ütése (nyo-
1 Minden félreértés , elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy magya,rázatunk-
ban mindig oly szöveges ,dalokra' gondolunk, melyekben· a. dallam- és szöveg- (vers-)
ritmus összevág; tehát az eredeti ideális állapotot ve,sszük ' számításba.
2 A lassú táncnóták újabbkori 4/S-0S ütembeosztása mellett egy ütemre 2-2
egyszerű lépés-utánlépés esik (cikornyázott csak 1- 1). Ez azonban nem egészen
természetes, oly ' értelemben, hogy a dallamritmus így a szövegritmussal nem
harmonizál, ezt úgyszólván kerékbe töri. Az eredeti álla.pot szerint - amikor
, történhetett. - ~ i ---:'
a kettő közti har'monia megvolt - minden (2/4-es) taktuBra csak 1 lépés-utánlépés
=i: .
szokO:tAz!~fá~~~::~ iJ j pII P711 \'. ,53 Qt ~t{ p ;, II
j(- -

fi _ --- I V I ,
+;
4 Népzenei följegyzések a XVI. századbóL
Ethnographia, 1904, .évf. 129- 131. l. Csíky
.'
ebben a formában talaita meg: ' ~~ --
42

mása) hosszabb: ll. kottány'i időt tesz ki. A thesisre ez esetben egy
kis térdhajlás történik. A hegyezésnél is, ha pattogóbb (aprózott)
a ritmus, egy ütemre 2 ugrás történik, ha ellenben kevésbbé pat-
togó, akkor csak 1 földütés (arsisra) a lábújjon és 2 sarokemelés
(thesisre) a levegőben. Egész ütemet kíván a bukatás (ugratás,
mártogatás, lippentés) j de ez nem történik közvetlenül egymás
után, hanem mindig 1- 1 kétugrásos aprózó ütem beékelésével.
Hogy a buktatás mennyire nem lehet a magyar néptáncban ide-
genből vett figura, nyilván bizonyítja az a kétségtelen tény, hogy
friss táncnótáink legtöbbjében vannak nyomatékos nyujtott han-
gok, melyek a testet önkéntelen bukásokra késztetik, éppúgy,
mint a pattogó 4 szótagú ütemek aprózó ugrosásra. Viszont az
egymásra következő több 2 szótagú ütem arra hajtja a táncoló-
kat, hogy hegyező ugrásokra húz.zák ki magukat. Persze ezek
nem olyan megállapítások, melyek alól - a. magyar tánc, figurá-
lis szabadsága miatt - ne lehetnének és nem volnának kivételek.
A lassú magyar (újabbkori) táncnóták nagyobbrészt ·/8-os,
a frissek pedig mind 2/~-es üteműek. A l a s s ú k tempójául a
Maltzl-féle metronom a loo- i26 számokat mutatja, vagyis zenei
műszóval "a d a g i o" m e n e t ű e k. A f r i s s e k n e k számai a
Maltzl-féle időmérő n a 160-tól 208-ig esők; tehát zenei terminust
használva: a z "a II e g r o" é s "p r e s t o" j e l z é s f e l e l m e g
t empó juknak. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a megállapítás
csak az újabbi magyar tánczenére illik, mert a régebbinek mind
lassúja, mind frisse egész biztosan lassúbb menetű volt. A mai
lassú körülbelül a régi lassúk "cifrá"-jának tempóját mutatja.
Ez is egyik oka annak, mért nem oly komoly és méltóságos már
manap a lassú tánc, mint volt valamikor. De a frissnek t~mpój~
is annyira meggyorsult az újabb korban, hogy a táncosok nem
képesek benne díszítő · figurákat tenni, sőt ezek nélkül is egy-
kettőre kidőlnek belőle. Régebben nemhogy a pre st o-ig, de még az
allegro-ig is csak a vége táján emelkedett a friss; addig rendesen
az "allegro non troppo" és az "allegro" között tartott. Már a
mult század derekán merültek fel panasz()k mind jobban terjedő
elsietésére, de hatástalanul, mert ha a romlás ily téren megindúl,
alig lehet feltartóztatni. Okai kétségtelenül főkép a kontár ci-
gányzenészek, kik míg egyrészt mértéktelen cifrázásaikkal, addig
másrészt szélsőségek (siralmas vontatottság és hebehurgya, sze-
les rohanás) közt mozgó játékmodorukkal nem csekély kárára
voltak és vannak a magyar népzene eredetiségének.
A m a g y a r t á n c a magyar nép zenének egyidőben született
ikertestvére lévén, ·· magától érthetőleg m i n d e n i d ő b.e n
c s a k i s s z Ö v e g e s d a lok b a n b í r t a é l t e t ő l e l k é t .
A népnél szöveg nélküli dallamok amúgy sem szuletnek és marad-
nak fenn. Mindazt, amit a muzsikusok valaha magyaroknak talp
alá (táncra) húztak, pengettek és fújtak,előbb mint szöveges dal
csendült meg a magyar nép ajakán. A szövegtelen tánczene is
 43

beférkezett ugyan a magyarság közé, de csak a XVI. századtól

kezdve, előbb gyérebben, utóbb sűrűbben, még pedig idegenből és
kizárólag az úl'i osztályok körébe. Ezek egyes rétegei, különösen
a legfelül levők, miként eltanulták a nyugati divatos táncokat,
úgy átvették a szöveg nélküli tánczenét is, sőt magyar formájú
táncot is jártak ilyen muzsikára. De a nemzet zömét tevő alsóbb
nemesség és pórnép általában. ment maradt e külföldi divattól:
a saját nemzeti táncait és saját maga alkotta nótákra járta. 1
Egyébként a ma "csárdás" néven szereplő magyar néptáncot
ugyancsak szöveges dalokra táncolják,- még a legmagasabb kö-
rökben is.
Nem szorul bővebb kifejtésre, hogy a hangszer milyensége
erős változtató hatással van a tánc jellemére. Húros hangszerek
bizonyos könnyedséget adnak a testmozgásnak; ellenben némely
fúvó zeneszerszám - főképp pedig a duda - nehézkessé teszi a
táncot. A duda dünnyögő hangja például s a vele kifejezhető
zeneritmus önkéntelen dobogásra készti a lábakat és düllöngésre
a testet. .
Vaj] on m i l y h a n g s z e r e i vol t a k a m a g y a r n é p-
t áncnak?
Már puszta következtetéssel is megállapíthatunk valamit .
Tudniillik a magyar zene aprózódó természete s a lassú magyar
tánc határozott, katonás, könnyed lépései, a benne többször is-
métlődő bokázás stb. amellett szólnak, hogy a magyar tánczené-
ben legkorábban a pengető hangszerek uralkodtak. A friss · tánc
azonban már jobban vonós hangszerekre enged következtetni. Ám
a húros hangszerek túlnyomó használata általában kiérzik az
egész tánc choreotípusából. Ez nem jelenti azt, hogy magyar
t áncot nem lehetne járni, vagy sohase jártak volna és járnának
{uvó hangszerekre is; de annyi · bizonyos, hogyeredetiségének
inkább rovására, mint hasznára.
Ha most már részletesebb s pozitívadatokért a történelem-
hez fordulunk, akkor igen nagy valószínűséggel következtethet -
jük, hogy a m a g y a r o k m á r ő s h a z á j u k b ó l 3 h a n g-
s z e r t h o z t a k m a g u k k a l: h e g e d ű t, s í p o t é s d o-
b o t. A két utóbbi neve eredeti hangfestő szó a magyarban, az
elsőé szintén kétségtelen sajátos magyar alkotás: jelen idejű mel-
léknévi igenév. 2
1 Ez az állitásunk nem akarja azt jelent eni, hogy az alsóbb magyar népréteg
közé nem férkőztek volna be idegen táncok ; beférkőztek ide is, de jóval kisebb
számban és inkább csak egyes vidékekre, mint az egész össze függő magyar t erületre.
2 A z e n e s z e r e k és z e n é s z e k (nb. a z e n e, z e n é s z és z e n e s z e r
a mult század 30-as éveiben gyártott neológ szók!) leggyakoribb elnevezései a
XVII. századtól kezdve a latin eredetű m u z s i k a vagy m u z s i k á ló
s z e r s z á m o k és m u z s i k u s o k vagy m u z s i k á s o k. Azonban régi
nyelvemlékeinket lapozva azt taIáljuk, hogy egykoron voltak apáinknak
eredeti elnevezéseik eme fogalmakra, még pedig a zeneszerre szorosabb , értelemben
a h a n g o 8 S á g t e v Ő , h a n g i c s á l ó, z e fl g ő á l g y ú (= instrument um )
44

A m b r o s A g o s t V i l m o s, a már említett német zene-

történetíró azt állítja (Geschichte der Musik II. k. 243. 1.), hogy
a magyarok II. Endre királyuk szentföldi ' hadjárata alkalmával
Európába bizonyos "r e b e k" nevű húros hangszert hoztak, '
melyben manap sokan a hegedű ősét látják (ámbátor némelyek
szerint a rebek már a VIII.'században itt lett volna Európában!) .
Lehetséges, de az tagadhatatlan, hogy ez a rebek nem azonosít-
ható az ősi magyar hegedűvel. Ennek egykori létezését történeti
tanubizonysággal is igazolhat juk:, egy Freyburgban 1683-ban
kiadott U n g a r i s c h e- Wa r 'h e i t s g e i g e c. pamflettel,
amely leírja az akkor még használatban volt eredeti magyar
hegedűt. Leírása szerint alakja - a hosszúnyelű tálhoz hasonló
violintóP eltérő en - hosszúkás négyszögű vála; a nyaka és teste
egy darabból faragott; a vonója elég hosszú és szőrrel fedett. Tehát
az ősi magyar hegedű eredete szerint vonós hangszer volt, melyen
azonban a szükséghez képest - miként történeti adatok igazol-
ják - pengetve is játszottak. A h e g e d ű ve z e t ó s z e r e p e a
magyar tánczenében könnyen bizonyítható: a
táncoknál használt hangszerek között régi forrásainkban ezt
találjuk legtöbbször és első helyen emlegetve. .
Ugyanezekben eléggé gyakori a s í p emlegetése is. Ez szin-
tén egyik, még keletről hozott hangszere a magyaroknak. Hangja
mély, éles és visító volt. A XVI. század folyamán "t á r o g a t ó"
(= nyitogató-csukogató, vagyis: billegető) jelzőt kapott; majd
utóbb csak ezen a néven szerepelt. 2 Ha XVIII. századból fenn-
maradt példányaiból következtethet ünk, lyukakkal ellátott, öblös,
hosszú s ' alul erősen kiszélesedő facsöve volt, melyet fölül fuvóka
egészített ki (vagyis nyelvsíp volt!). Hangja a mai hangszerek
közül leginkább az oboáéhoz hasonlított. A magyarok eredetileg
főkép hadi jelzésre, irányításra s buzdítás ra használták, de győ­
zelmek után természetesen táncoláshoz is. A későbbi tánczenében
külön és a hegedűvel párosulva egyaránt szerephez jutott.
Habár csak félhangszernek számít, mégis meg kell állapítani,
hogy a d o b o t ugyancsak a magyarok egyik ősi hangszerszámá-
nak lehet tartanunk. Arpád-korbeli létezése és használata hiteles
oklevelekkel igazolható; a tánczenében való egykori alkalmazása
mellett pedig több codexünk tanuskodik (pl. az Érdy- és Sándor-
codexek) . Természetesen ne gondoljunk itt az újabbkori kétfenekű
ú. n. rézdobra, hanem az egyfenekű sámán-dobra!
vagy s z e r s z á m s tágabban: v i g a s á g t e v ő vagy v í g s á g t e vő á l g y ]Í
vagy s z e r s z á m. A muzsika ősi magyar nevei a h a n g o s s á g, z e n g é s és
a vigaság, vígság (tágabb értelemhen).
l A maig használt nemzetközi "v i o l i n" Magyarországon a XVI. század-
ban honosodott meg Krakkó felől. Ezért eleinte l e n g y e l 11- e g e d ű-nek is
nevezték.
2 A t á r o g a t ó s í p magyar eredeti ség ének részletes kimutatását l. e mti
szerzőjének A tárogató E:íp eredetisége c. cikkében, Magyar Nyelvőr 1918. évf.
1- 8. L
 45

Szinte már az Árpádok korában ismert s elterjedt hangszer

volt továbbá a .k o b o z: egy tojásdad alakú, vékonynyakú, 4-5
vagy még több bél- vagy sodrott húrral ellátott pengető szer-
szám, melyet a játszó jobb kezében s félig öléhen tartva,
a bal keze ujjaival szokott pengetni. Ez kétségkívül török-
tatár eredetű hangszer, melyet a török népek k o b u z, k o-
m u z (= 2 húrú hegedű, gitár.:., hárfaféle), s a· tatár fajok
k ob e z, k o m e z néven máig ismernek és használnak. A magya-
rok között minden valószínűséggel az Árpádok alatt beléjük
olvadt törökfajú kúnok, besenyők terjesztették el. Csakhamar igen
kedveltté, mondhatni: igazi néphangszerré 'vált náluk. Egy
S z e p s i C s o m b o r M á r to n nevű református theológus, ki
a XVII. század elején Nyugat-Európa nagy részét gyalogszerrel be-
utazta s ki - állítása szerint -, erre .a hangszerre egyetlen egy
helyen, a franciaországi Chalonsban talált, útleírásában (1617)
azt erősíti, hogy Magyarországon "még csak az gyermekek is azt
pengetik" (301. l.). Rogy táncoláshoz általánosan használták egy-
koron, több .hiteles történeti adat bizonyítja.
A XVI-XVII. századokban az előbbi hangszerekkel veteke-
dett népszerűségben a d u d a, egyéb neveken: g a j d, b o r d ó-
s í p és t ö m l ő s í p. G e l e j i K a t o n a I s t v á n ugyan a z
öreg graduál-ban (1636) a magyarok "első muzsikájok"-nak
állítja e hangszert, de minden komolyabb alap nélkül, mert idegen-
ből való származását már a nevei is elárulják. A d u d al tudni-
illik délszláv(= síp), a g a j d szinte szláv ( < g aj d a, g a j d e=
tömlősíp), a b o r d ó oláh (= tömlő) s a t ö m l ő török-mongol
(= bőrzsák) eredetű. S mivel e nevek közül a magyar nyelvben
egyik sem kerül elő a XVI. századnál előbb, egészen világos, hogy
a magyaroknál nem nagyon régen terjedhetett el. Bizonyos azon-
ban, hogy a duda egyike a legősibb hangszereknek, mely különféle
neveken majdnem minden történeti népnél keletre t alált. Főként
a hegyi lakók és pásztorok zeneszerszáma volt; Magyarországon
~ legaiább kezdetben - szintén; ami maga is egy történeti
bizonyság idegen származása mellett, mert bizton kimutatható
tény, hogy Magyarországon a pásztorság túlnyomó része egykor
a szláv és oláh (vlach) népekből került ki. De bárhonnét szárma-
zott is ide e hangszer, teljesen bizonyos, hogy a magyarság köré-
ben mind a népnél (főleg ott és akkor, ahol és amikor húros hang-
szerek n!'lm állottak rendelkezésére), mind az uraknál igen ked-
veltté let t idővel. A XVII. században már a nemzeti zenekarok-
ban is helyet kapott: ugyanazt a szerepet kapta, melyet ma a
bőgő tölt be. Egyes erdélyi fejedelmek (pl. I. Apaffi Mihály, Bar-
csay Ákos) külön udvari dudásokat tartottak. Azután voltak tá -
cok, melyekhez különösen hozzáillett, így a halott i t orbeli táncok-
hoz és a hajdútánchoz. Ezeknél főszerephez jutott.
1 A d u d a semmi esetre ' se származhatott a magyar d ú d o l hangfes tő
igéből, mert akkor okvetlenül d ú d lett volna a s í p és d o b analógiája szerint.
46

,A XVI. századtól kezdve elég gyak~an emleg~tik a magyar

források - majd mindig a hegedűvel kapcsolatban - a c i m-
b a l m o t. Ez nagyobb, trapéz-alakú, érchúros hangszerszám,
melyet két ércvesszővel, vagy inkább fapálcikákkal szoktak verni.
Könnyen kimutathatóan egyike a legrégibb zeneszereknek, melyet
már az ószövetségi népek is használtak, kiktől a görögökhöz,
majd a rómaiakhoz s a többi európai nemzetekhez is eljutott.
Különbözó nevei közül legáltalánosabb a' latinos c y m b a l u m

Varannó vár előterében, dudaszó mellett táncoló két férfi. Régi kép
Birekenstein : Erzherzogliche Handgriffe (1686.) c. művéból.

lett, amellyel Magyarországon is elterjedt. E régenten meglehetó-

sen nemzetközi,ls csak újabban helytelenül magyarnak hitt hang-
szert igen valószínűen a Moldván és Oláhországon keresztül jött
cigányság terjesztette el Magyarországon. Népszerűsége itt a
XVII. században kezd egyre jobban emelkedni; a XVIII. század-
ban már úgyszólván nélkülözhetetlen szerszáma lesz a magyar
nép zenének.
A másik ószövetségi . hangszernek, a c i t e r á nak (melyet
jobb hüvelykre húzott vasgyűrűs pengetöveI, vagy esetleg tollal
1 Nem oly régen még ismerték és használták a magyarokkal szomszédos
népek is, pl. a. stájerek, morvák .stb. Az ukrán parasztok között máig széltében
el van teriedve. . .
 47
szoktak pengetni) szélesebb használatát a magyar tánczenében mi
sem bizonyítja. A XVII. századtól kezdve emlitik ugyan egyes
források, de majdnem mindig a nyugatibb vidékeken, hova tagad-
hatatlanul a németség révén került.
Valamivel használtabb zeneszer volt (sőt maig is az!) -
különösen a délvidéki magyarságnál - a 3 érchúrú s gyűrűs vás-
pengetővel, vagy tollal pöngetett, különböző nagyságú t a m-
b u r a. Ez főleg a tiszai és dunai hajósok utján a szerbektől
származott hozzánk; azok viszont a törököktől 'Vették volt át.
, A b ő g ő egész a XVIII. századig ismeretlen volt a magyar
népi zenekarokban. Nem érezték hiányát, mert a duda és a dob
eléggé erős és zajos kíséretet szolgáltattak nekik. Csak miután a
XVII. században a gazdagabb magyar főurak udvaraiban nyugáti
mintár~ szervezett zenekarokat kezdtek tartani, sajátították el 'a
cigány népzenészek ezekből a g o r d o n t - bizonyosan a dob
és' 11 'duda pótlására. Előbb k o b o z, g o r d o n éS' b r ú g ó, majd
b ő g ő h e g e d ű s végül b ő g ő névvel szerepelt.
Olasz 'névvel ugyan, de minden bizonnyal a török zenéMl
került a magyarba a k l a r i n é t, melyet azonban - különö-
sen kezdetben - csak a nagyobb cigánybandák alkalmaztak a túl-
ságosan ,mély és éles tár-ogatósípnak magasabb színezetű s mér-
sékeltebb hangú helyettesítésére. Eleinte "t ö r ö k s í p" volt a
neve; ,' S" jobban akkor kezdett elterjedni, mikor az igen nehéz
fúvatú tárogató mindinkább kiment a divatból. .
A szerb eredetű szóval f -ll r·u l y á nak nevezett hosszúcsövű
p á s z t o r s í p is hanghoz jutott a magyarság körében; ámde
ezt gyengébb hangja miatt táncoláshoz csupán szükségből hasz-
nálhatták, akkor is jobbadán a pásztorkodó foglakozásúa.k.
A l an t Európában való elterjesztését Ambros k ' V. a
magyarságnak tulajdonítja (id. műve II. 243.), amennyiben sze-
rinte a , magyarok hozták volna ide II. Endre szentföldi hadjára-
tából (v. ö. arab e l l o li d, a l < u d}; s tőlünk vették át azután
a németek. De nincsen igaza, mert ez a hangszer csak a XVI.
században 'lett ismeretessé ,Magyarországon; és éppen a szomszéd
németségtől jutott ide (neve a korai új felnémet l a u t átvétele) .
Használatra csakis az úri és városi polgári körökben került.
A magyar népi zenében szót érdemlő szerephez sohase jutott; annál
nagyobbhoz a magyar főurak nyugati mintára szervezett zene-
karaiban. Ez utóbbiakban egész természetesen még más pengető
és fuvó szerek is' alkalmazást találtak; ámde a magyar táncoJ~s­
nál igazi szerepük nem lévén, elsorolásuk és ismertetésük bátran
mellőzhető.
Az a kérdés most: m i l y e n vol t ' idők folyamán a z
i smer t et et t h a n g s z e r e k k a r b e l i c s o p o r t os Í-
tása és játszó mÓ.dja?
A csoportosítást magától érthetően mindenkor a körülmények
szabták meg. Legrégebben a magyarok bizonyára csak 1~1 hang-
 48
szer: hegedű, síp, vagy koboz hangjára táncoltak, amelyet leg-
följebb dobszóval erősítettek meg. Majd a hegedűt, vagy akobzot
síppal párosították; s a dobot is egyre rendesebben hozzájuk
vették. A h e g e d ű, s í p é s d o b, val a m i vel k é s ő' b b
k o b o z, s í p é s d o b, vag y é p p e n h e g e d ű, k o b o z
síp és dob együttese uralkodott - a hegedű
ve z e t é s é vel - a z Á r p á d o k k cl r a b ej j m a g y a r
t á n c z e n é b e n. Ez az együttes megmaradt' majdnem a XVII.
, századig. Legföljebb annyiban változott és bővült, hogy , a XVI.
, század elején a c i m b a lom és a d u d a járult' hozzájuk. 1
A XVII. századbeli magyar népzenéről egyébként már egykorú
leirásukban is van a föntebb említett Ungarische Warheltsgeige c.
gúnyiratban. Ez 8 pontban ismerteti a főleg vonós hangszereken
játszó magyar népzenekart s ennek játékmódját. Megállapításai-
ból kiemelhetjük a következőket:
Bármennyien vannak a zenekar tagjai, a Iiótát az első dis-
kánttal (= szopránnal, vagyis az első hegedűssel, prímással)
ugyanazon hangon, vagy nyolcadban - melyet ,kontrának nevez-
nek - húzzák. Egy teljes magyar zenekarhoz dudát is használnak,
mely folytonosan egy hangon búgva, nem csekély segítségükre van
a hegedűsöknek, hogy el ne fáradjanak. A magyar hegedűsök
egészen sajátos módon kezelik hangszerüket: vonásuk igen hosszú,
nylijtott, olyféle rángatásokkal, melyeket más nemzetbeliek nem
tudnak. Azután a magyar hegedűsök nem sajátítottak el minden-
féle színezést, hanem megelegésznek egy jól szerkesztett s jól be-
tanult alkalomszerű futamocskával, amelyet kétszer-háromszor
ismételnek.2 Stb.
A XVIII. században a dudát - mint rámutattunk - ki-
szorítja a b ö g ő ; s a nagyobb zenekarokba (a kisebbekbe nem!
még ma sincs mindenikben!) belekerül a klarinét, hogy a magyar
népzenekar összeállítását befejezze. Mert az újabban még bevett
g o r d o n k a (kis bőgő) csak egyik-másik városi nagyobb zene-
karban találkozik. A falusi népzenekarok a XVIII. század óta
legszokottabban 1 prím, 1 szekund ("kontra") hegedűból, 1 cim-
balomból és 1 bőgőből, vagy teljesebben: 1 prím, 2 szekund hege-
dűből, 1 cimbalomból, 1 klarinétból és 1 bőgőból vannak össze-
téve. 3 Felkapottabb városi bandák annyival nagyobbak, hogy még
több bennük a vonós hangszer (2 prím, 3 kontra stb.).
1 A p o r Metamorphosisának észrevétele ' a XVII. század második felebeli
erdélyi zenekarról: "Asztaltól felkelvén, vagy még asztalnál ülvén is, k é s z e n
vol t a z h e g e d ű é s d u d a, o t t a n-o t t a n a z f r u l y a [= síp] é 6
C i m b a.! o m i s" (331.). ,
: 2 A dudának elavult használatát leszámítva, egészen mai népzenészeinkro
és játekukra ismerünk ebben az idegentől való leírásban.
3 Egy W. betűjegyű író (kiben alkalmasint Windisch , pozsonyi könyvkiadót
s~jthetjük) ,a Leipziger Allgem. Musikal. Zeitung .1800. évfolyamában (35. sz.)
Ueber die Nationaltanze der Ung arn c. ismertetésében a magyar nemzeti zenekarok
hangszereiről és összeállításáról e'zt írja': "D i e I n fi t r u m e n t e b e i d e r
 49

Feleljünk meg arra is : k i k vol t a k e g y k o r. o n é s k i k

ma a magyar népzene kezelői?
Abból, hogy a honfoglalás korabeli magyaroknak saját eredeti
siavaikkal nevezett hangszer,ei voltak, nyilvánvalóan következik,
hogy ezeket legalább is ő s h a z á j u k b a n f a j b e li m a 'g y a-
r o k k e z e l t é k. Megváltozott azonban az állapot, amint nyugat
felé való vándorlás~ elkezdődött. A z ú t j u k k ö z,b e n h ó d í-
t o t t n é p e k é'l e l m e s ,m u z ,s i k u s a i n a g y o, b b s z á m-
mal csatlakoztak hozzájuk s az alkalmazkodni
k e v é s b b é t u d ó m a g y a r z e n é s z,e k e t ügyesebb fel-
lépésükkel és játékukkal c s a k h a m a r h á t r á b b s z o rí t o tr
t á k. S ez annál könnyebben sikerülhetett nekik, mivel a mulat-
tató mesterség úgysem volt valami keresett foglalkozás a vérbeli
büszke magyarok előtt (mai napig se sokan adják rá fejüket!).
Igen valószínű, hogy már déli Oroszországban szegődtek melléjük
ukrán i h r e c-ek (= játékosok, azaz : zenészek). M i k o r p e d i g
m a i h a z á j u k a t m e g h ó d í t o t t á k, a z i t t t a l á l t
s z lov é n n é p (= a mai vendek elődei, kiket a magyarság fel-
szítt magába) é l e l m e s i g r c - e i - m a g y a r ít va : i g r e-
e e i, i g r i c e i - f é r k ő z t e k a s z í v ü k h ö z a n n y i r a,
hogyafajbeli magyar muzsikusok kenyeré t
k ö n n y ű s z e r r e l e g é s z e n e l t u l a j d o n Í t o t t á k. Mi
sem bizonyítja ezt szembetűnőbben, mint hogy az Arpádok korá-
ban a szláv i g r e c, i g r i c lett a mulattatók általános neve.
Idővel természetesen többé-kevésbbé megmagyarosodtak. De hogy
vérük szerint idegeneknek kellett lenniük, nevükön kívül az is
tanusítia, hogy lakótelepeik nem a magyar nyelvű terület belsejé-
ben, hanem ennek szélein valának. A m a g y a r n é p z e n e f ő
kezelői ők maradtak egész a török hódítások
i d e j é i g. N apjuk tehát elég soká ragyogott az égen; de végre
mégis -csak leáldozott. Amilyen mértékben tudniillik felszívódtak
a magyarságba, oly mértékben fogytak és sülyedtek mesterségük-
ben egyre lejebb. Lassan vándorló csapszéki mulattatókká züllöt -
tek; s utolsó maradékuk az énekes-koldusságban fejezte be pálya-
futását. O l á h M i k l ó s Hungariá-ja (1530) 1 szerint már a
XVI. század elején eljutottak e szomorú sorsra, mert tudniillik
Oláh művében már említés van a simándi énekes-koldusokróL
u n g a r i S C h e n N a t i o n a l m u s i k 6 i n d g e w ö h n l i c h: e i n, o d e r
mehrere Violinen, e ine Bassgeig e und ein sogenanntes
li a c k b r e t t (Z i m b a l). Andere Instrumente : Fagott, Oboe, Waldhorn u. a.
findet man bei derselben nie. S e l t e n f i n d e t s i c h e i n e g e r i n g e r e, a l s
d r e i M a n n u n d n o c h s e l t e n e r e i n e g r ö s s e r e, a l s a c h t, o d e r
z e h n M a n n s t a r k e T r u p p e M u s i k e r b e i s amm e n, von wel c h e l'
i m m e r d e r e i n e, o d e r e i n P a a r e r s t e V i o l i n e n, e i n a n d e r e r
den B ass, und die Uebrigen - den Zimbal isten a usgenom-
men - zweite Violin spielen." Mintha csak máról szólna ez az
ismertetés!
1 Kiadva B é l M á t Y á s Adparatus-ában.

Dr. R éthei Prikkel : A magyarság táncai. 4

50

(93.. 1.) Ezek a :3 .húrú hegedű pengetése mellett ériekeIgető kol-

dusok - magától érthetően nem csupán a simándiak! - nem
mások, mint Árpád-kori igriceink elcsenevészedett utódai. (Meg-
lepo találkozás, hogy orosz képmásaik is ugyanerre a végre
jutottak!) .
.A hódító török seregekkel új VÍgságtevő nép özönlött be
Magyarországba: a z i n d i a i e r e d e t ű c i g á n y s á g (bár
kisebb csapatok már előbb beszivárogtak), mely az Európában
felkapta hegedűvel és cimbalomm'al úgy meg tudta magát kedvel-
tetni a magyarsággal, hogy a XVI- XVII. s z á z a d o k t ó l
kezdve egész m a in a p i g m a j d n e m k i z á r ó l a g o s
k e z e l o i é v é l e t t a m a g y a r n é p m u z s i k á n a k. Ebbeli
győzedelmét tagadhatatlanul veleszületett igen finom zenei hallása
s .eloadóképessége, ritka alkalmazkodó természete, a dalba bele-
merülő érzelmessége, szerénységgel párosuló elevensége, igény-
telensége és kitartása szerezte meg a régebbi szláv vígságtevőkön.
Mindamellett nagyon csalódnék, ki akár magától, akár L i s z t
F e r e n c említett felületes műve alapján abban a véleményben
volna, hogy immár 400 éves előadómesterségük lényegbevágó
változást idézett elő ősi zenénkben. Kétségbevonhatatlanul iga-
zolva van, hogy a cigányság önállótlan charakterű, környezetéhez
szolgaian alkalmazkodó mimikri-nép, amely - mint előadó -
mindenhol és mindig azok dalait játssza, kik őt befogadják s támo-
gatják. Vannak ugyan saját eredeti nótái is; de ezeket nem muzsi-
kálja, csak énekli, akkor, amikor saját fajtája bizalmas körében
tartózkodik. Ha hatásuk ról beszélhetünk a magyar népzenére, azt
főkép kettőben találhat juk meg, még pedig, hogy túlhalmozott
cifrázásaikkal meglehetősen kiforgatták természetes egyszerűségé­
ből és - amint már fentebb megjegyeztük - jellegzetesen sablo-
nos: hol elnyujtó, hol elsiető játékmódjukkal ritmusb eli eredeti-
ségének is könnyen észrevehető kárára voltak és vannak mind e
napig. De annyit mindamellett érdemükül kell elismernünk, hogy
zenénk fenntartásában nem csekély rész az övék.
A . MA.GYAR NÉPTÁNc ÖSI EGYSÉGE
S KETTÉVÁL"{SA. : NEMES TÁNC
ÉS PARASZT (NÉPI) TÁNC.

XVI. század, különösen pedig ennek első fele

egyike volt a legválságosabb i<;lőknek, melyen a
magyarság valaha keresztülment. Birodalma há-
rom részre szakadt szét. Közepét a törökség
hódította meg; a nyugati rész meg idegen nem-
zetbeli uralkodóház hatalmi alá került; csak a
keleti rész maradt színlegesen magyar uralom
alatt. A politikai megoszláshoz még vallási is járult: a protes-
tantizmus fellépte és gyors terjedése újabb elválasztó falakat
emelt a sorsüldözte magyar nemzetben. Az idegen erőkkel idegen
szokások és erkölcsök férkőztek be s terjedtek el hamarosan.
A társadalmi élesebb osztályelkülönülés, mely még az előző szá-
zadban alig volt meg Magyarországon, most feltartózhatatlanul
bekövetkezett. Nemesek, polgárok és jobbágyok külön utakra tér-
tek; s az előbbiek elzárkózása egymástól is és közösen a misera
plebs contribuens-től mind szembeötlőbbé vált. A nemzeti saját-
ságokban és szokásokban való megegyezés, mely régenten gazdag
és szegény magyaroknak biztos egybekötő kapcsa volt, észre-
vehetően meglazult, mert a jómódban élő úri sorbeliek finomabb,
idegen minták szerint kezdték berendezni életüket s viselkedésüket.
A földhöz tapadt jobbágyság és az alsó, falusi nemesség ápol~
tovább a nemzeti hagyományt, de a gazdag polgárságnak, közép-
és főnemességnek már kisebb gondja volt rá, érdeklődése meg-
oszlott közte s a nyugati újdonságok között, ha nem egészen az
utóbbiakra szegeződött.
Ez a mélyreható kulturális változás természetesen a tánco-
lásra se maradt következmény nélkül. Az addig egységes nemzeti
táncot kettéosztotta: úri és népi táncokra, eleinte kisebb, maid
szembetűnőbb eltérésekkel.
Mielőtt ezekkel foglalkoznánk, szóljunk valamit arról:
m i l y e n vol t a z e g y s é g e s m a g y a r t á n c a XVI. s z á-
z ad előtt s egyáltalán a legrégibb időben?
Nyiltan meg kell vallanunk, hogy a történelem ennél a kér-
désnél teljesen cserben hagy bennünket; semmiféle pozitiv adatok-
4"'
 52

kal nem világít rá a közép- és régebbi kor magyarságának kedv-

teléseire, nevezetesen: zenéjére és táncára.
Történeti biztossággal csupán annyit tudunk megállapítani,
hogy legalább is mostani hazájába költözte óta mindig szeretett
a magyar faj dalolni is, táncolni is. A mikéntre nézve azonban
csak következtethetünk jelleméből, nyelvéből, sajátos ritmusából,
tánca ősi szinonimikájából, vele rokon fajú népek táncából s
egyebekből.
Elvitathatatlan valóság, hogy a magyar egyike Európa leg-
sajátosabb charakterű népeinek/ amelynek jelleme 1000 éves
ittéte óta - jóllehet egész sor másfajú népet olvasztott ina-
gába - lényegesen nem változott meg. Ugyanez áll a nyelvére
is, de még hosszabb időre nézve! A magyar nyelv ugyanis legalább
2500-3000 év óta tömérdek idegen hatás ellenére megőrí zte
tisztán finn-ugor szerkezetét és mintegy 1000 primitiv fogalmat
jelző ősi szavát. Amagyr népzenében és táncában lüktető külön-
leges ritmus a magyar nyelv eredeti lüktetésének szakasztott,
foko zottabb mása; tehát szintén több ezer éves. Vajjon merészen
következtetünk-e eszerint, ha azt állít juk, hogy ennek az ősrégi
magyar ritmusnak kimozgása, amely hozzá híven tükrözi a be-
zárt magyar charaktert, a XVI. század előtt sem lehetett más,
mint akkor és azóta? A történeti folytonosság igazolasára nyo-
mós argumentum továbbá az a kétségtelen tény is, hogy tánco-
lást jelentő szinonim igéink: a l é p, n y o m, t o m b, t o n
r o p, s z ö k nyelvünk eredeti hangfestő szavai, melyek ma ugyan-
azok, mint legrégebben voltak. Aztán arról se feledkez zünk el,
hogyanéphagyomány rendkívül szívós. Vannak például lassú
és friss táncnótáink, melyeknek ha nem is több, de 300 éves fenn-
létét történeti biztossággal igazolhat juk. Néptáncunkról is ki
tudjuk mutatni, hogy ugyanennyi év óta lényegében mit sem vál-
tozott. Már most nem joggal-alappal tehet jük-e hát föl, hogy -
ha néphagyományunk ennyire szÍvósnak mutatkozhatott a leg-
utóbbi évszázadokban, mikor annyiféle s olyan erős művelődési
hatásokon estünk keresztül, akkor szívósságának bizonyára na-
gyobbnak kellett lennie a korábbi időkben, melyekben a kultúra
még kevésbbé hatotta át a magyarságot? Egyébként rokon faj ú
népek táncában még ma is megtaláljuk a mienknek bizonyos jel-
legzetes elemeit, jóllehet nagy távolság és nagy idő választ el
bennünket tőlük. Finn-ugor rokonainkról ugyan nincsenek meg-
bízható adataink; de vannak a török-tatárokról. V á m b é r y
Á r m i n középázsiai utazásában azt tapasztalta, hogy táncunk
némely változat.a még most is fellelhető némely kaukázusi és
. 1 V. Ö. C s o k o n a i M. a Dorottyá-hoz való egyik megjegyzésében (1813-i
kiadás, 155. 1.) felemlíti Kaunitznak, az egykori híres osztrák államférfiúnak
észrevételét, hogy - "nemzeti karaktere tsak az ánglusnak és a magyarnak van".
Ez ugyan kétségtelen nagyítás, de azért iga~ság is van benne. ,
 53
altaji népeknél.! A l e 'z g i n k á -ban például, vagyis a i e z g,l
néven ismeretes georgiai táncban, kivált abban az alakj~pan, mElly
a nép között szokásos, a táncosnő kecsesen iIigerkedve minden-
fe~é aprózza a lépést, hogy táncosát kikerülje, aki sebes, harcias

Magán táncoló kuruc katona. Szendrei J.: "A magyar viseletek

. tört. fejlődése" c. művéből.

lépésben üldözi, míg eléri és megkapja, mire aztán vele együtt ,

mint a forgószél, kering köröskörül. A táncosnő utóbb megint
kisiklik táncosa kezéből, s ez újra elkapja: szakaszatott úgy,
ahogy a mi csárdásunkban szokták. Még feltünőbbnek találta
Vámbéry e hasonlóságot a cf?erkeszek addighi-törzsének táncában.
1 A magyarság keletkezése és gyarapodása (1896) 375- 376. L
54

A l m á s y G y ö r g y a kirgizeknél látott szembeötlő egyezést. I

A férfi táncos - írja utirajzában - "lassan ütemszerűen lengeti
felső testét; ezt a lábak mindenféle forgó mozgással követik ; a
kezét pedig majd csipőre teszi, majd pedig kÖIÚlyedén meghaj-
lítva, felfelé tartja. E mellett a t áncos büszke, kihivó állásba
helyezkedik, ami emlékeztet a mi lassú csárdásunkra". B e-
l á n y i I m r e a legutóbbi világháborúban török tisztek táncá-
ban vett észre a mienkkel való szembetünő hasonlatosságot.2
Szóval: ha messze távol eső rokonainknál évezredes különélés
ellenére is megmaradtak táncunk némely lényeges elemei, nincs-c
ebben is számottevő alapunk reá, hogy őseredetiségét még inkább
valószinűnek tartsuk?
A magyar tánczene sajátos kétféle tempóját s az ezeknek
megfelelő legalább 300 év óta változatlan lassú és friss néptán-
cot véve alapul, tovább arra a következtetésre kell jutnunk, hogy
már a történeti adatokkal nem szolgáló régibb
időkben is lényegében ugyanez a k'étféle
t á n c a vol t a m a g y a r s á g n ak.
Legszorosabb értelemben való nemzeti tánca, melyben faji
sajátosságai különlegesen tükrö ződtek, kezdettől fogva a
a
l a s s ú volt, mely e g é s z n y i l v á n u l á s b a n a v i t é z i,
k a t o n a i t á n c t í p u s á t m u t a t j a. A f r i s s t á n c
m á r e r e d e t e s z e r i n t s z e r e l m i, p á r o s t á n c levén,
a faji sajátosságokat az előbbinél csak halványabb an mutat-
hatta, jóllehet mozgásalakzataiban s kisérő ékítményeiben
nagyrészt megegyezett vele. A lassú eredetileg minden bizony-
nyal tisztán férfitánc volt, amit szabad mozgása: a kezeknek s
lábaknak hullámos hányása-vetése szembeszökően bizonyít mind-
ezideig. Egyébként is a pór nép, mely mindig jobban megőrzi a
faji tulajdonságokat, mint az úri osztály, a legújabb időkig
csakis férfitáncnak ismerte és járta. Ám a n e m e s i r e n d,
alkalmasint külföldi példára, már régebben - de a XVI. század-
nál aligha előbb! - b e l e von t a a n ő k e t i s, amivel termé-
szetesen velejárt a szabad mo zgásnak bizonyos korlátok közé
való szorítása. E z a b e l e von á s vol t e l s ő s e g y-
uttal ' legfontosabb mozzanata az úri lassú
m a g y a r t á n c l é t r e j ö t t é n e k. Vélekedésünk szerint az
úri és népi (vagyis: ősi) l a s s ú kö zött nem következett be utóbb
elem lényegesebb különbség annál az egynél, hogy - míg a n é p
k ö r é b e'n m e g m a r a d t e r e d e t i s z il. b a d t e r m é s z e-
t. e s s é g é b e n f é r f i t á n c n a k, addig a z ú r i s o r b e l i e k-
nél szabályozott és finomított páros tánccá
vá l t .
1 Vándorutam Ázsia szívébe (1903) 574. 1.
2 Hogy,an mulat a török. Kath. Hitterjesztés ,Lapjai. 1918. évf, 118,- 119. 1.
 . Vizsgáljuk meg egyébként kissé részletesebben, milyennek
mutátják .a történeti forrasok ezt az úri, vagy ' ~ .miként egy-
koron nevezték . "n e m e s, n e m e s e s" v. ,,:P a lot á s
t á n c"-ot .
.A XVI. század végéről R é v. é r 'e n d abbétól, ki 1689-90-
ben XIV. Lajos francia király ügyvivője volt az erdélyi fejedelmi
udvarnáV van egy rövid, vázlatos leírásunk, mely hű fordítás-
ban2 itt következik:
"A m i ö s s z e s tá n c a i n k n e m á II a :Q. a k e g y é b-
b ő l, m i n t a m i t F r a n c i a o r·s z á g b a n b r a.n l e s-,a
vagy contredansenak 4 neveznek. A táncolók
[t. i. a táncoló :párok] kezet adnak egymásnak,
s a z e l s ő v e z e t i a z e g é s z s o r t. E l ő b b e l é g
l a s s ú l é :p é s s e l k e z d i, m a j d k i s s é v i g a b b a n
[é l é n k e b b en] f o l y t a t j a é s a g a v o t t e h o ZS h a-
s o n l ó a n v é g z i, m e l y b e n a f é r f i k é t k e z é ve l
á t ö l e l v e a z ő t k ö vet ő h ö l g y e t, a z t t ö b b s z ö r
m e g f o r g a t j a, d e a n é l k ü l, h o g y f o r g a t á s k ö z b e n,
a z a l k o t o t t f é l k ö r b ő l k i l é :p n e, - ú g y h o g y e g y
n a g y t e r e m b e n h é t - n y o l c f o r o g a h ö l g y é vel,
miközben a többiek :pontosan megtartják a
f é l k ö r a l a k i á t."
Ebből a szűkszavú leírásból és azokból az adatokból, melye-
ket a régi magyar urak lassú táncáról még A:p o r P é t e r nél
(Metamor:phosis), G vad á ny i J ó z s ef nél 6 s egyebütF talál-
hatni, ezt a mozaikké:pet állíthatjuk össze magunknak róla:
1 Erdélyi élményeiről memoiret írt, mely 1736-ban Memoires historiques
címmel Amsterdamban jelent meg. (Magyarra T o l d y I s t v á n fordította
1864-ben.) Mondanivalóit barátjának, Bethlen Miklósnak szájába adva beszéli el.
Ezért műve B. M. emlékiratai címen is szerepel (a magyar fordításban is így !).
2 Fordításunk hűségének ellenőrizhetése végett itt közöljük az eredeti 'sz'ö-
veget: "Toutes nős danses ne consistent qu'en ce que vous appelez en France les
branles au contredanses, chacun se tient par la main, le premier mime tout la
chaine et commence d'abord d'un pas assez sérieux, puis un peu plus gai 'et ensuite
il finit par une espece de gavotte ou l'on tourne plusieurs fois, l'homme embrassant
des deux bras la dame que le fuit, sans sortir neanmoins en tournant du demi-
cercle que l'on forme; de sorte que dans une grande salle, il y a eu quelque-fois
sept ou huit qui tournent avec leurs dames, pendant que les autres observent
exactement la figure du demi·-cercle."
3 Élénkebb mozgású kézfogásos régi körtánc, melyben élces verseket is
énekeltek.
. 4 A quadrille, vagyis: francia-négyes (a táncoló 4 pártól) eredetibb neve -
a párok szembenállásától s mozgásától. .
5 Változatos, művészi, élénk mozdulatokkal és cifrázásokkal járt nehéz
páros' tánc. . .
6 Unalmas órákban való időtöltés c. versében (1795) 12-13. l. . .
7 R o t h k r e p f G á b o r Honművész c. folyóiratának 1834.-i évfolyamában
P.l. -Garay (János?) ezt írja a palotás táncról: "Mintegy 30 év előtt
divato zott . honunkban az is, hogy a magyar táncmulats~gokat lassú magyar
tánccal kezdették meg, melyet lengyel ,tánc formái.ára az. egész társaság, asszo-
56

OO_OOAz oa körüimériy, ohogy Ré v é r e n Od abbé haoz ája legszebb s

legkedveltebb táncaival találja egybevethetőnek, - de nem ro-
konnak! - kétségkívül bizonyítja szabályozottságát változa-
tosságát és &zépségét (v. ö. az Ungarischer Simplicissi~us dícsé-
ret6vel!) . A reá vo~atkózó források összevágóan tanusítják,hogy
k e z d eot b e n l a s s Ú;l k o m o l y, m a j d é l é n k e b b m o z-
gá s Ú, d e v é g i g m é l t ó s á g o s é s ü n n e p é l y e oS p á r o s
s é t á l ó t á.n c v. o l t. oB~zonyos előkészülettel indult meg, mely-
ben a táncvezető (előtáncos) a táncot "szép renddel elrendelte,"
vagyis a táncosoknak párjukat kijelelte s azután őket félkörben
"felséges oállásba" fölállította. A táncoló párok erre az előtáncos
vezetésével "sorral indultak" a táncba, előbb lassú és egyszerű,
utóbb gyorsabb és cifrázó léptekkel; végül rövidebb és friss kü-
lönforgások következtek, melyeket a táncos hölgy forgatása és
az együttforgás követett. Mind a lépéseknek, mind a forgásnak
és forgatásnak Csokonai szavaiként "ázsiai gravitással" (= ko-
molysággal), Gvadányi szerint "nagy méltóságosan" és zai o-
sabb ugrándozások, dobogás ok, meg kurjongatások nélkül, mint
Apor írja: "szép halkal" kellett végbemennie, annyival inkább,
mert Révérend állítása szerint nemcsak a ofiatalok, hanem a tisz-
t es öregek is részt vettek benne, - "nem gondolva hosszú sza-
kálluknak, melyet nagy vigyázattal őriznek, komolyságával".
A táncos párok természetesen mindent az előt.áncos útmutatása
szerint tettek; a nőknek pedig ezen fölül külön is "vigyázniuk
kellett a férfiak mozdulataira" (Révérend) , melyekhez bizonyos
félénk szemérmetességgel igazodtak. Tehát, mint látni való, e
táncban Csokonai észrevéteként: " a rátartó s gőgje Ázsiának"
valóban "díszt adott Európa csinos módiának", mert soemmi
"hebehurgya" szertelenség, módatlan szökdécselés, semmi fül-
sértő zajosság nem volt benne - az egy gyakrabban hallatszott
"három a tánc"-on kívül.
Gróf F á y I s t v á n, a mult század közepén a magyarOnem-
zeti hagyományoknak, különösen zenénknek egyik legalaposabb
ismerője a régi nemes házakban táncolt lassúnak következő öt
mozzanatát jegyezte fel: 02 1. lejtés, 2. cifrázás, 3. forgás, 4. csa-
logatás, 5. párcserélés. Mint észrevehetni, az az első háromban

nyok, férjfiak, öregek s fiatalok egyszerre jártak a táncterem körül, valamint a

lengyel táncot, minden férjfinak asszony párja lévén, s a házi úr egy vendég dámá-
val, a házi asszony vendég úrral menvén előre. Ez volt alkalmasint ama p a1 o t á sc
t á n c, melyet Sándor Istyán Sokféléjiben említ; mert az egész palota táncolta"
(51. L). o

1 A d á miM i h ál y 1760-ban kiadott Ungarische Sprachkunst c. nyelv-

tanában a "l a s s ú t á n c o t j á r n i" kifejezést így fordítja németre: "a d e l i c li.
u II g a or i s c h t a n z e n", vagyis: nemes magyar módon táncolni.
2 Vasárnapi Ujság 1859. évf. 165. L
 57

egyezik a fönteb1:Íi forrásokkal; míg a c~?-logat4sról' és a -párcse-

rélésről. ezekben ninc,sen szó. Ámde igen valószinü, hogy mind-
kettő , :megvol~ az úri lassúban. A csalogatás abban, állott, hogy
a _táncos párok l - l for,dulással, perdüléssel szétválván - mint
manap is a frissben - , enyelgő arccal közeledtek tipegve egymás
felé, s midőn 'már-már ,összeértek, akkor a táncosnő hirtelenül
paikosan elfordult táncosa ölelésre tárt karjaitól. Erre ' aztán a
~cos is - mintegy sértődött önérzettel - ugyanígy tett. Vé-
gül néhány hasonló ismétlés után párját elkapván, alaposan meg-
forgatta őt. Más esetben pedig a nőnek ismételt csalfa elfordu-
lására a szomszédjával táncosnőt cserélt (mint hellyel~közzel
ma is megesik a frissben!) .
Ha már most valamennyi forrás adatait egységesen számba
vesszük, a n e m e s i l a s s ú m a g y a r t á n c n a k ezek a
f ő b b m o z z a n a t a i é s f i g u r á i kel'ülnek össze: 1. e l-
l' e n d e l é s, azaz : t á n c o s z t á s é s a p á r o k n a k a t á n c-
v e z e t ő t ő l f é l k ö r b e n val ó f e l á II í t á s a; 2. l a s s ú
j á r á s -l e j t é s jobbra-balra, előre-hátra, a sor pontos megtar-
tásával; 3. g yor s a bb lé p e g e t é s e k c i f r á z á s o k k a l,
táncfigurákkal ugyanoly irányokban; 4. g yor s f o·r d u l á s o k
csalogatással é s f o r g a t á s s a l; 5. esetleg - p á r-
c s e r é l é s; és 6. mint kisérő tünet : t á n c s z Ó ("három a
tánc!"). A lejtésben és cifrázásban egyaránt nyomát találjuk az
"ékes hajladozás"-nak, vagyis :' a f e l s ő 't e s t l e n g e t é s é nek,
továbbá a b o k á z á s nak is.
B a r t a l u s I s t v á n a mult század 80-as és 90-es éveiben
nagy felkészültséggel vitatta, I hogy a nemes (palotás) lassú tánc
zenéje a magyar népzenével semmi eredetbeli rokonságoan sem
volt, ' hanem az olasz Ú. n. p a s s a m e z z o-táncz enének áthono-
sítása.2 A legelső magyar passamezzóknak szerinte l - l olasz
maestro és villanella 3 adott volna életet, "csak annyiban levén
magyar, amennyiben magyaros tánclépésekre lett alkalmazva." I
Bartalus érvelése, el kell ismerni, eléggé tetszetős, de történeti
erősségekk€l csak kis mértékben alátámasztott, tehát nem meg-
győző. Hogya; XVII. sz áJ: ad folyamán a nemes táncot jobbadán
már szövegtelen műzenére járták, mely idegen mintákat követ-
hetett, valószinű; bizonyságok reá az Ú. n. K á i o II i - c o d e x
' 1 A magyar palotás zene eredete. Századok 1892. évf. 1- 22. L és Újabb
adatok a magyar zene történelméhez. ~rtek. a nyelv és szép tud. köréböl. X. k.
13. sz. 1882.
2 A p a s s a m'e z z o kimért sétáló tánc volt.
8 V i II a n e II a = olasz , népdal és tánc.
4 Megjegyezni való, hogy magára a palotás táncra már nem merte Bartalus
az idegen származást egyenesen vitatni, mert észrevette, hogy lépései az olasz
"étálásnál határozottabb, jellegzöbb alakot mutatnak.
58
(1634--71) fennmaradt táncdallamai. Ámde az igen kétségoo,
vajjon kezdetben is így volt-e, vajj.on csakugyan olasz passa-
mezzo-dallamra ti nem szöveges magyar táncdalra keltek-e
életre az első palotások? Apor Metamorphosisából és Cserei . Mi-
hálynak ehhez írt megjegyzéseiből határozottan szöveges magyar
dal mellett lehet argumentálni. Azután magának a táncnak félre-
ismerhetetlen valódi magyar jellegét sem szabad figyelmen kívül
hagynunk, mert igen nehéz elhinnünk, hogy ily faji jellegű szüle-
mény idegen zene emlőin nevekedhetett volna, ha még olyan "di-

:rJleskő vár előterében tárogató sípszó mellett táncoló pár. Régi kép.
Birckensten: Erzherzogliche Handgriffe c. művéből (1686).

vatszülte külszervezeti azonosság" (Bartalus) létezett ie

Európa úri táncai között! Egyébként · Révérend abbénak, ki
mint műve mutatja - jól ismerte a nyugateurópai divatos sza-
lontáncokat, tagadhatatlanul észre kellett volna vennie, hogy a
palotás valamelyikkel szorosabb rokonságban van. Ám ő csak
hasonlít, de egyáltalán nem rokonít! S emellett nyiltan elárulja,
hogy sajátosnak találja a magyar úri táncot és muzsikáját!
Semmikép se fogadhatjuk tehát el, hogy Bartalus a . palotás
tánczene idegen eredetét bebizony~totta . volna; sőt magának a
táncnak kétségbevonhatatlan magyar chal~ktere abbeli vélemé-
nyünk nyomatékos kifejezésére késztet, hogy ennek épp ke zdődő
 59

stádiumában kereshetünk kevesebb idegen elemet, ' mint későbbi

életfolyamában. I
A régi magyar n é p.i v. p a r a s z t t á n c r ó l szintén
vannak történeti bizonyságaink, igaz: elszórtak és hézagosak, de
arra elegendők, hogyalegszükségesebbet, a vázlatot wegszer-
keszthessük belőlük.
öt forrásra mutathatunk rá különösen, mint olyanokra, me-
lyek a régi paraszt táncot együtt elfogadhatóan megvilágítják.
Az első a legszűkszavúbb: N á n á s i I s t v án, kinek Szű
titka c. művében (1670) ez a jellemző észrevétel van: "Dávid a
muzsika szerszámokat nem pengette a formára, mely sztrint cif-
rábban tudna k e r e n g e n i, h a j l a d o z n i, g y ö k e n t e n i,
t o p p a n t a n i, mint ti" (347. 1.). Ebben az odavetett szemre-
hányásban a régi magyar népi táncnak - még pedig ~lkalmasint
a frissnek - 4 sajátos vonása van megörökítve: 1. a k e r e n 'g é s,
vagyis: a táncosok együttforgása; 2. h a j l a d o z á s, vagyis: a
t estnek hullámos illegetése; 3. g y ö k k e n t é s, azaz: térddel lib-
bentés, bukkanás; és 4. a közben tett t o p p an t á s.
Részletesebb, bár szintén csak vázlatos képét találjuk a
népi frissnek a második forrásban: D e b r e c z e n i J á n o s pol-
gári református pásztornak Szentpéteri István: "Tancz pes-
tise" c. munkája (1697) elé írt latin jóváhagyó nyilatkozatá-
ban, melyben ilyen összefoglalása van a magyar táncoló párok
főbb testmozdulatainak: "Illi corpora moderando modo se depri-
munt et declinant, modo se attollunt et elevant, modo pedibus
pulsant, manibus strepunt. . . sese amplectantur, constringunt,
corpus contrectant, ore boant et rugiunt, per ambitum et circum-
ferentiam se se volvendo capite nutant et gestant;" magyar nyel-
ven : Ö k t e s t ü k e t i g a z g a t v a (i II e g e t v e) m a j d l e-
l i p p e n n e k (g u g g a n n a k) é s h a j o l n a k, m a j d k i-
e g y e n e s e d n e k é s f ö l u g r a n a k, m a j d t o p o g n a k,
k e z ü k k e l c s a t t o g n a k, e g y m á s t á t ö l e l i k é s ö s z-
s z-e s í m u l n a k (s z o r u l n a k) , t e s t ü k e t t a p o g a t -
j á k (é r i n t g e ti k), s z á j u k k a l k u r j a n t a n a k ~ s o r-
d í t a n a k, (a t á n c h e ly) h o s s z á b a n é s s z é l t é b e n
k e r e n g v e, f e j ü k e t · c s Ó v á l j á k é s f e n n h o r d j á k. E
rövid jellemzésben benne vannak dióhéjban az egykori népi friss
legfőbb sajátságai. Mint látjuk, Nanásival egészen megegyezik
Debreczeni, csak többet mond, nevezetesen fölemlíti még a k i-
e g y e n e s e d é s t, f ö l u g r á s t, t a p s o l á .s t, t e s t é r i n t-

l Azok a "p a s s a m e z z o o n g a r o" tánczenedarabok, melyek XVI-

XVII. századbeli külföldi forrásokban bukkannak elö, véleményünk szerint igen
csekély számot tehetnek a magyar palotás· zene eredetiségének eldöntésében, mivel
nagyrészt idegenektöl komponált utánzatok, melyekröl lehetetlen ma megállapí-
tani, mekkora hűséggel utánozzák az igaZi .palotás-zenét. De annyit általában ki
lehet venni, hogy nem naggyal!-
60
getést, belekurjantást, (táncszót) és fejcsó,vá':'
l á s t is.
, A XVIII. századból két költőnk ad vázlatos leírást a népi
frissről: gr. G v li d á n y i J ó z s e f és N a g y J á n o s. -
Az első az 1763. évi badalói kvártélyozása emlékeül írt Unál-
mas órákban való időtöltés c. versében rajzolja a nép páros sza-
pora 'táncát a következő szakokban : '
" ,

, "A z é r t i s e t á n c o t f r i s s r e f o r d í t o t t a m,
H ú z d r á ID a g y a r o s a n P u t y u! kiáltottam;
EzZel mindnyájukat úgy megindítottam,
Hogy házam letörik, már attúl tartottam.

L e á n y o k m a g o k a t, m i n t a p i t l e, r á z t á k,
A t á n c o t h o l e l ő, h o l p e d i g v i s s z á l t á k,
A dercét a lisztből úgy ki nem szitálták
ök soha, amint most a f a r o k a t r á z t á k.
A l e g é n y e k: Ü s s e d, ü s s e d! k i á l t o t t á k,
A s a r k a n t y ú j o k a t ö s s z e c s a t t o g t a t t á k,
M a g o k a t a t á Ii c b a k e m é n y e n i n g a t :t á k, .
. M i n t s z é l a v i t o r l á t, l y á n y o k a t f o r g a t t ~ k.
~n hol az egyikét, hol a mást dícsértem;
Amely f i g u r á t t e t t, hogy még tegye : kértem,
Kérésemmel ugyan célomat elértem,
Még jó, szobámba is tőlük hogy megfértem.
Sok legény előttem a lyányt fordította,
S z á l o'k k e d TI e k: h o z z á m e s z ó k a t s z 610 t t a,
Á l t a d o m s z í ves s e n, m i n t m á s é t: m o n d o t t a,
M i n t a h i n t ó k e r é k f o r o g: k i á It o t t a."
Ehhez az eléggé szines költői vázlathoz méltóan csatlakozik
N a g y J á n o s : A táncról CÍmű egész kis költeménye (Nyáias
múzsa 1790, 250. l.) :
N o s s z a l e g é n y a t á n c b a,
I t t a l e á n y, s z e d d r á n c b a,
U g r a s d, f o r g a s d, m i n t o r s 6 t,
Köszöntsd reá a kors6t -
Ez az élet gyöngyélet!

A sarkantyúd zörögjön,
Fényes patk6d dörögjön,
Kezed, lábad mozogjon,
A lejtőre hajuljon -
Ez az élet gyöngyélet!
 61

.A h o l a s z é p m e n y e c s k e,
N ossza neki vén kecske,
Von d a t á n c b a, rÓ'1 j á r j a~
T a r á t, f a r á t r i s z á I j a -
Ez az élet gyöngyélet!
T e i s, c s i p·á s v é n b a n y a,
Világ megúnt asszonya,
M e n j k ö z i k b e, v i g a d j á l,
Egyet - kettőt ugorjál -
Ez az élet gyöngyéleH
A két szépen összevágó verses leírásból a népi frissnek már
megállapított sajátságaihoz a következő újakat adhatjuk: a n ő
u g r a t á s á t é s f o r g a t á s á t (p e r g et é sé t); u g y a n-
a n n a k k ü I ö n val ó m a g a i II e g e t é s é t, r i s z á I á-
s á t, r á z á s á t é s f o r d 'u l á s a i t; a p a t k ó é s s a r-
k a n t y ú ö s s z e ver é s é t; a k a r m o z g a t á s t; a f i g u r a-
t e v é s t, vag y i s c i fr á zó l á b h á n y á s t; s a p á r v á I-
t á s t (v. ö. "Altadom sziv~ssen, mint másét!")l
A népi egyes (férfi) lassúról is van a XVII. századbóF egy
bár szintén vázlatos, de a főbb jellemvonásokat jól feltüntető
leírásunk abban a már ismételve említettük 52 s t r ó f á s g ú-
n y o l ó ver s.b e n . (= verses prédikációban), melyet 1668 és
1696 között írt valamely névtelen ref. pap a t á n c é s a m a-
1 Kiegészítésül itt közöljük a már említett W.-nek a lipcsei Allgem. Musikal
Zeitung 1800. évi 35. számában adott leírását a népi páros frissről: "R i e r
beobachtet der Tanzer die namliche Gewohnheit mit
Handen und Füssen und macht fast eben die Figuren, wi e
bei den erstern · [n. denWerbungstanzen], nur verhaltnissmassig
g e s c h w i n d e r u n d m i t e i n i g e n D r e h e r n ver b u n d e n. D a s
F r a u e n z i m m e r s t e h t i hmm i t d e m G e s i c h t e z u g e ke h r t
g e g e n ü b e r, d i e e i n e o d e r w .o h l b e i d e R a n d e i n d i e S e i t e
g e s t e m m t u n d d e n B·li c k a u f d i e F ü s s e d e s T li n z e r s g e-
r i c h t e t, d e r i h r e n G a n g, i h r e S t e II u n g e n u n d Wen d u n g e n
d u r c h s e i n e e i g e n e n F i g u r e n l e i t e t. Z u wei l e n n a h Ei r n s i c h
beide tanzenden Personen einander; der Mann umfasst di e
T a i II e d Ei r T a n z e r i n, i n d e s d i e s e i,h r e H a n d e · a u f s e i n e
Achseln legt und so drehen sie sich eIne Weile in der Rund e
herum. Ein andermal aber dreht sich das Frauenzimm e r
auf das Zeichen des Tanzers mit der Hand allein, welch e
S t e II u n g e i n e d e r S c h ö n s t e n i s t." E leírás mintegy átmenetet mutat
az újabbkori népi frissl).ez és szembeszökő bizonysága annak, hogy a régi és az
új között nincsen lényeges különbség. .
2 A sváb G e r l a c h I s t v á n 1573. évi naplójában egyebek közt ezt
olvashatjuk: "A [pozsónyi] várbóllejövet a m a g y a r t á n c o t néztük meg.
A t á n c o s e g y m a g á b a n k ·a r j a i t c s o d á l a t o s a n m o z g a t t a ;
h·o l k e z é t, h o l l á b á t vet e t t e e l m a g á t ó l m e s s z i r e. M a j d
egyenesen járkált; majd meg a földhöz· lapult; s mind e n
l é p·é s é t, vag y u g r á s á t k u r j o g ·a t á s s a l . k í s é r t e. Mikor a táncos
62
g y a :r "táncos n é p"e II e n. E versnek 39-42. szakaszai
érintik a lassú táncot. Mások is idézték már őket, de tudtunkkal
még senki sem vette észre~ hogy csipkedő soraik közt tulajdon-
képpen a hajdani népi lassú képe lappang. Ime:

39. "Tekintsd meg a t á n c o s t

Mint kellemes majmot -
Meglátod jól, micsodás:
Derekát lógatja,
F e j é t, n y a k á t rá z z a,
Mint rossz lovú talyigás;
Süvegét konyára
A fülére vonssza,
Mint poklot töltő vadász.

40. R u g a l, m i n t f á r a d t ' l ó,
Hogy már avval szép Ő,
A mellyét kikapcsolja,
S z e m e i v i II o g n a k,
Mint VÍzben holt lónak,
A száját tátogat ja,
Néha hejje - hujját
Kiált ő hopp - hajját
Mintha csak maga volna.

41. U g r i k, i g e n t o p o g,
Azt tudja, hogy ő kong,
Mások neki örülnek,
C s u s z k á l, h á n y val á b á t,
Mintha tólna gályát,
Ebben légyen rész ennek!
Eszében nem vészi,
Hogy sok felől néki,
Mint bolondnak örülnek.

42. K a r j a i t c s ó v á l j a,
P a j k o s ő m u n k á j a,
Mint rongyos fársángosnak,

kifáradt, a hozzá legközelebb állót szólítja fel, hogy váltsa föl őt a táncban;
s ilyesmit megtagadni igen nagy sértés lenne." Ez az adat, mint látni való, jóval
régebbi volna a fentinél; ámde némi gyanú férhet hozzá. Ugyanis a földhöz
lapulás sohasem volt meg a magyar táncban. A hely [Pozsony] is gyanús, ahol
táncolták; bár egyébként a többi előhozott figura belevág táncunk charakterébe.
Ha úgy lehetne érteni a földhöz lapulást, hogy a táncos esetleg lehajolva a
csizmája orrát peckelte meg, akkor nem volll.a nehézség. Csakhogy a kifejezés
egészen világos.
 63
K e z e i c s a t t o g n a k,
Ves z t e g n e m á II h a t n a k,
Mint pozsonyi hóhérnak.
Otet sok rossz nézi,
Kacagnak is néki,
Mint egy bécsi bolondnak."
Eme gúnyos akaratlan leírásból a következő táncsaiátságok
tünnek elénk: a f e j é s n y a k r á z á s a, s z e m e k v i II 0-
g á s a, s ü v e g f é l r e von á s a, b e l e k u r j a n t á s o k, k a-
r o k c s ó v á l á s a, k e z e k c s a t t o g á s a, d e r é k l ó g a-
tása (ingatása), lábakhányása - rugdalása (azaz:
. cifrázás, táncfigurák) , f e l u g r á s o k és t o p o g á s. Amint köny-
nyen észrevehetni, mind oly mozgásalakzatok és kisérő jelenségek,
amelyek a páros frissben is megnyilvánultak; tehát teljesen bizo-
nyos, hogy közös faji tulajdonságokkal van dolgunk, amelyek ön-
kéntelen kinyomatai a magyar jellemnek és temparementumnak .
. Ha most a nép régi táncának megállapított fő sajátosságait
egységesen csoportosítjuk, akkor ezt az eredményt kapjuk: l. f e j
é s n y a k f e n n h o r d á s a é s r á z á s a; 2. t e s t k i e g y e n e-
s e d é s e; 3. s z e m e k v i II o g á s a; 4. s ü v e g f é l r e v á-
g á s a; 5. k ö z b e k u r i a n t á s o k (t á n c s z ó k); 6. k a r-
c s ó v á l á s; 7. t e s t é r i n t g e t é s; 8. k e z e k c s a t t o g t a-
t á s a; 9. d e r é k h a j l a d o z á s a, l ó g a t á s a, r i s z á l á s a;
10. b u k k a n á s o k, g y ö k k e n t é s e k cl i b b e n té s e k) ;
ll. felugrás ok; 12. dobbantások és topogás;
13. s a r k a k ö s s z e ver é s e; 14. l á b a k c if r á zó h á-
n y á sa: t á n ef i g u r á k; 15. m a g á n f o r d u l á s o k; I f:.
t á n c o s n ő u g r a t á s a é s f o r g a t á s a; 17. ö l e l k e z o
együttforgás, kerengés; 18. (esetleg) párvál-
tás; s végül- Sándor István észrevétele (Sokféle VII.
darab 72. 1.) szerint - 19. l á b s z á r ver e g e t é s.
Mit bizonyít e csoportosítás? - Azt, hogy a m a g y a l~
n é p i t á n c r é g_e n t e s e m vol t m á s, m i n t n a p j a i n k-
b a n, mert hisz egész lefolyásának ugyanoly mozzanatai és,
kísérő tünetei valának, mint mainapság látjuk. Ma.gától érte-
tődik, hogy - amint most, akkor is szöveges nótákra járták és'
ugrották, melyeknek ritmusa ugyancsak nem tért el lényegesen a
mai népi táncdalokétóL
De az úri (nemesi) lassú fentebb egybeállított képével össze-
vetve még egyebet is bizonyít e csoportosítás! Bizonyítja annak a,
már előbb tett észrevételünknek igazságát, hogyan é p i é s n e-
s
m e i l a s s ú k ö z ö t t a t e s t m o z g á s b a n n e m l e h e-
t e t t s z á m o t t e v ő b b e l t é r é s, mert a legfőbbek: a délceg
lejtés, felső testlengetés, cifrázások, bokázás és fordulások egy-
aránt megvoltak mind a kettőben. Az sem áll, amit B a r t a l u s.
 64

erösít,t hogy az egyszerűbb nép egyáltalán nem tudta az urak

lassúját táncolni, mert például Gvadányi badalói parasztmulatBá-
gában a nép :fiai B leányai minden előzetes oktatás nélkül járják
a. bíró vezetésével a nemes táncot2 hozzá még falusi (cigány)
zenészek játékára. Mi másnak biztos jele ez, mint annak, hogy a
népi egyes és a nemesi. páros lassú lényegben nem különbözhettek
egymástól? A z u t ó b b i a z e l ő b b i n e k való j á b a n
c s a k s z a b á 1 Y o z o t t a b b, f i n o m a b b v á l t o z a t a
vol t.
Egyáltalán nagy tévedésben van, ki azt hiszi, hogy a régebbi
századok magyar urainak s paraszt jainak magyar táncai között
a műveltségfokbeli érthető eltéréseken kívül egyéb nagyobb
különbségek lehettek. Korántsem. Amint a jobbágyok, ha kéllett,
€1 tudták járni - a maguk durvább módján! - a nemes táncot,
úgy a nemes urak is jól ismerték s alkalmilag el-eltánco1ták a
parasztnép táncát. Történeti tanubizonyságaink vannak róla. így
az Ungarischer Simplicissimus dícséretéül említi a magyar mágná-
soknak, hogy nem oly nagyratartók: "nicht so hoch tragen"
(176. L), mint más nemzetbéliek, például táncközben egy katona
kiveheti valamely úr kezéből ennek feleségét és előtte táncolhat
vele; s az úr is gyakrabban kap el szolgálót és táncol vele a szolga
háta megett. Apor Metamorphosisában pedig szóról-szóra ezt
olvassuk: "Mikor valamely úrfi, vagy nemes ifjú vígan volt s tán-
colni akart, leküldött a faluban, az falusi leányokat összegyüj-
tötte, az házához felvitte, viradtig is tisztességesen eltáncolta-
nak." Bizonyára nem palotás táncot! 3
Ehhez a megállapításunkhoz még k;ettőt teszünk kiegészítés-
képpen. Egyik az, hogy a magyar úri osztály jobban a lassút, a
nép pedig a frisset szerette járni; természetesen főkép a nők
miatt. A másik meg, hogy az urak is táncoltak frisset a lassú
-végén, de csak rövidebben; holott a nép megfordítva tett : miután
a 1assút a férfiak "fejenként", avagy "kerékben" egykettőre ellei-
tették, nőket kapva, világos virradtig is e1ugordták a páros frisset.
1 Újabb adatok a magyar zene történelméhez. 31. l. .
2 Unalmas órákban való időtöltés. 12-13. l. Aparasztpárok Gv. leírása
.szerint, akárcsak a nemes urak és asszonyok: "nagy méltósággallépéseket tették".
Az pedig még érdekesebb, hogy míg az úri körökben az újabbi időkre teljesen
nyoma veszett a p a lot á s t á n c nak, addig a népnél még a mult század
második felében is táncolták egy helyen. B a l á s y D é n e s szerint tudniillik
1865-75 körül az udvarhelyvidéki székelyek bár ritkább an, de járták a "palo-
tás"-t, úgy, hogy a táncoló párok kettőt előre s kettőt hátra lépve, egymással
szembe állottak, majd meg egyet fordultak. Aztán ugyanezt ismételték. (Lásd
"Ethnographia 1910. évf. 298. l.)
~ Arról is olvashatunk történeti esetet, hogy főúri sarjak parasztköntösbe
öltözve táncoltak (alkalmasint paraszti táncot). K e c z e r A m b r trs naplójában
pl. 1668 január 12.-i kelettel ez a: följegyzés tűnik szemünkbe: "Vacsorát külön
<ett gróf [Thököly István] uram, de vacsora után pll.r aszt köntösbe öltözködvén
a z kisasszonkák, slehivatván Keczer András uramat is, váltig megtáncoltatá
-ő ket gróf uram.'~ (323. l.)
A RÉGI MA.GYAR TÁNCOLÁS
JELLI}JMZETESSÉGEI:
~En:- ÉS T~CSZ:"lÁLYOK, SZÉPSÉGI KELLÉKEK,
TA.NCISKOLA. ES TA.NCUESTEREK.

int minden nép táncában, úgy a magyarokéban

is ke z dettől fogva érvényesültek bizonyos i l-
l e m s z a b á l y o k, melyeket erkölcs- és szép-
érzékük teremtvén, a táncolók az idő megvá-
lasztásában, .viselkedésükben, mozgásukban és
társas mulatságaikban többé-kevésbbé szem előtt
tartottak. E szabályokat természetesen nem
foglalták törvénykönyvbe, sőt nagy részüket meg sem írták,
mert csupán az élő szó tartotta fenn őket nemzedékről-nemze-
dékre. · .
Az iskolázatlan nép erkölcstana és széptudománya a maga
százados közmondásaiban lévén lerakva, főkép ezekben kell
keresnünk táncbeli illemszabályait is.
E zek közt nyomozva, például a tánc idejéről azt találjuk,
hogy evés előtt illetlennek tartották : " N e m i II i k é t e l
'€ l ő t t a t á n c." Már jobban babonaságon alapult az a hagyo-
mányos felfogás, hogy - a reggeli és a pénteki tánc veszedelmes
:s következőleg illetlen eme közszólások szerint: "R e g g e l i v í g
táncot estvéli bú találhat - néha reggel tánc,
oe s t e p e d i g l á n c - p é n t e k i v í g t á n c o t vas á r-
n a p i b ú t a l á L" Noha "a boron mozdulva, indulva, vidulva"
az öreg emberek és asszonyok is belekeveredteK hellyel-kö zzel a
táncba; mindamellett ezek táncolását a magyar nép erkölcsi érzéke
nem tartótta illendőnek eme példabeszéd szerint: "A z ő s z h a j
- d u d a z li j, d e a r á n c m á r - :ri e m t á n c!", vagyis:
<ősz hajjal vígan még éppen lehet az ember, de a tánc már nem
való a ráncos archoz. Sőt még erősebben is megnyilvánult az ilyes-
min való nemtetszés ebben a szokásmondásban: "K é s ő t á n c-
n a k h á b ű r g á Ei a z e l e j e." A tancszerető (hajhászó) öreg-
asszonyokat "szentgellérthegyi táncos" (azaz:
Dr. Réthei Prikkel : A magyarSllg ,allcai. 5
66
boszorkány) csúfnévvel illették. 'A vén leányokra azt a kemény
szentenciát szokták vala ráolvasni, hogy - "n e g y ven é ves
l á n n y a l ö r d ö g s e t á n c o l m á r".
Az ősi tánchoz, úgy látszik, a piros csizmát vélték legillőbb­
nek, vagy legalább is az olcsóbb és közönséges . sárga csizmánál
illőbbnek; bizonyítja ez a közmondásuk : "P i r o s c s i z m a
t á n c b a val ó, s á r g a c s i z m a s á r b a val ó." A nemzeti
öltözetet és a sarkantyút (az utóbbit a férfiaknál) meg egyenesen
elengedhetetlennek tartották nála. Ezért írja Csokonai: ,,,H a
c s a k v i t é z i m ó d r a n e m ö l t ö z ö t t, s h a n i n c s
s a r k a n t y ú j a, c s ú f a t ö b b i k ö z ö t t ." (Dorottya.)
' Régi közszólások tanusága szernnt a magyar nép az egyéni
szabadság barátja 'volt a táncolásban: "A k i m i n t s z o k j a,
ú g y , r o p j a -;:- a k i m i n t t a n u l t a a t á n c o t, ú g y
j á r j a." Ám ez nem jelentett oly fokú szabadosságot, mintha
a magyar táncos puszta szeszélye szerint szökhetett-rúghatott
volna össze-vissza, mert akkor nem olvasnánk a rendesen táncolóra
ilyen -kitételeket a régiségben: "b ö c s ü l e t e s e n, m é r t é k-
l e t e s s é g g e l, s z é p m ó d j á val, r é g u l á s o n t á n c o l".
Kellett tehát valami reguláknak lenni, melyek a mozgásnak bizo-
nyos mértéket szabtak.
Az első és legfőbb volt a muzsika lüktetéséhez' való pontos
igazodás; innét eme példabeszédek: "A m i n t von j á k, ú g y
k e II t á n c o l n u n k - ú g y j á r d a t á n c o t, a m i n t
hú z zák - a d u d á l á s s z e r i n t k e II t á n c o l n i !"
A magyar táncolónak eszerint az volt a legfontosabb táncszabálya,
hogy lejtésének, vagy ugrosásának egész folyamán szigorúan
kövesse a zene ritmusát - nem pusztán testének ingatásában s
emelgetésében, fejének és karjainak csóválásában, lábainak lépté-
ben s hányásában, hanem még a kéz- és lábszárverésben és a boka-
összeütésben is. Csakis erre a szabályra való gondolattal érthet-
jük meg igazán, mért dícséri Rontó Pál a maga táncát Gvadányi
költeményében ilyetén módon:

"T á n c o l t a m, a t á n'c n a k vol t a m o l y m e s t e r e,

Hogy testemnek tetszett minden ina s ere
S r ó f o n j á r n i, é s k é t s a r k a n t y ú m ú g y p e n g e t t,
M i n t a m u z s i k á n a k a t a k t u s a c s e n g e t t.

A t a k t u s t s a r k a n t y ú m p e n g é s e k ö vet t e,
C i m b a l fi o s e z e k e t ú g y k i n e f i ver h e t t e".
(Rontó Pál.)
 67
A táncszókat is a muzsika ritmusára kellett a táncosnak közbe-
kiáltania. De már a cifrázásban, vagyis a táncfigurákban (v. ö.
Gvadányinál: "T e t t e m i s e l ő t t ü k o l y a n f i g u r á k a t,
h o g y s z e m e k m e r e d e t t, t á t o t t a k r á m s z á k a t")
teljesen szabadon s pillanatnyi ötletei szerint hányhatta-vethette
lábait. Erre a szabadságra vonatkozik Berzsenyi Dánielnek
A táncok c. versében a magyar táncról és tánco sról tett emez
észrevétele:
"T i t k o s t ö r v é n y i t m e s t e r s é g n e m s z e d i r e n d b e,
C s a k m a g a s z a b t ö r v é n y t s l e l k e s e d é s e h a t á r t."
Különben a lassúban büszke arc, villogó szemek, hetyke (egyenes)
testtartás, könnyed lépések, lejtések és fordulás ok, a frissben pedig
egyenes, de nem feszes (= merev, kimért) mozgás, elevenség a
test egész felületén és minden részén, valamint bizonyos pajzán,
de nem erkölcssértő enyelgés a táncosnővel, voltak a megszokott
illendőségek, azaz: faji és szépségi kívánalmak a táncos férfi
részéről.
A paraszti nép táncában, sőt mondhatni : a nemesi osztályé-
ban is - szakasztott, mint manap - egyáltalán a férfié volt az
uralkodó szerep. A férfiúi erő és méltóság itt is, ott is ősidötöl
fogva feltűnő módon érvényesült (egyik szembeötlő jele volt egye-
bek közt a süveg fenntartása is!). Ebből érthetők az olyan ki-
fejezések, hogya f é r f i a p á r j á t "t á n c b a v o n t a, k a p t a,
r á n t o t t a, r a g a d t a, s o d r o t t a"; és hogy "U g r a t t a,
f o r 'g a t t a" t e t s z é s e s z e r i n t . De azért a férfierő még a
legtanulatlanabb parasztnál se nyilvánult a maga természeti
nyerseségében, hanem elvitathatatlan gyöngédséggel párosult.
Bizonyítja ezt például egy régebbi táncnótának eme férfi-vallo-
mása: "Galambomattáncra rántom, - [de] kemény
f o g á s s a l n e m b á n t o m." Bizonyítják azok a kedveskedő
mondások s versikék, melyeket főkép csalogatásközben szokott
táncosnőjének mondogatni. Bizonyítja az a szokás, hogy a tánc-
közben egyik kezében tartott boros kupát1 többször párjára
köszönte. Egyébként is illedelmesen "megadta módját" a maga
dolgának, mert például párváltásnál - miként Gvadányi leírásá-
ból kitetszik - szomszédjának, kinek táncosnőjét át akarta adni,
illő "s z á lok k e d n e k" (azaz: szolgálok kegyelmednek) ud-
variassági szólással tette meg ajánlatát: "Á l t a d o m s z i v e s-
s e n, m i n t m á s é t"; s.őt még bókot is mondott az átadandóra,
pl. így - "m i n t a h i n t ó k e r é k, f o r o g!"
A nők táncában· népi és úri renden egyaránt régenten is a
•
1 Úgy látszik, valamikor meglehetősen elterjedt szokás volt, hogy a táncO<!
férfi szabadon levő kezében boros kupát, üveget vagy poharat tartott. Irott
források is említik, meg képeken is látni.
5"
68
t.art.ózkodó sZémérmetesség volt a fő illemszabály. Nem ok nélkül
énekelte Csokonai M. dícséretképpen:
"C s a k a m a g y a r t á n c a z, m e l y b í r o l y é r d e m m e l,
II o g y l e g j o b b a n e g yez a s z ű z s z e m é r e m m e l".
(D~rottya),

, ..

"Vigan tánco' ó magyarok". A mult század elejéről (1820)

való kép a Bikessy-féle képgyüjteményböl.

mert az a "s z e m e k e t s o h a f e l n e m vet ő" s z e r é n y-

s é g é s s z e mé r m e s s é g, melyet Révérend abbé a tánccal
kapcsolatban az erdélyi nőkről említ, többé-kevésbbé minden ma-
gyar nőnek ékessége vala; hiszen még az agg példaszó is intette-
emlékeztette őket rája: ."K é r k e d é k e n y l e á n y, t u d o d,
t á n c b a n m i n t . j á r!" Kiemelni való, hogy a szende szemérem-
nek a ' nő egész külsején és viselkedésén látszania kellett. Ezért
rendesen lefelé illett néznie, annál is inkább, mivel ősi hagyomány
 69
szerint folyton szemmel kellett tartania táncosa lépteit, mor;gás~t
(v. ö. egy régebbi népdalban: "Táncosomnak bokájára vigyázok,
toppantására"; Révérend megjegyzése: "A táncban vigyázniuk
kell a férfiak mozdulataira"). A kezét csípőre vagy egyáltalán
nem, vagy csak ritkábban tette (jobba!! ha asszony volt!), hanem
vagy a szoknyáját, vagy a köténye szélét fogta vele. A táncmozdu-
latokban, még külön táncolva is, híven igazodott táncosához, de
csak módjával, jóval mérsékeltebben, mert neki csupán másodla-
gos szerepe volt a táncban. Az ő tánca csak mintegy szelid vissz-
hangja, halvány tükrözése volt a táncosáénak. Ebből a sajátosság-
ból magyarázhatók meg a XVI. századbeli költő, Balassi Bálint
eme magasztaló sorai a táncosnőjéről ("Táncnóta"):
"T a g j a i d n a k h o r d o z á s a,
M i n t v i z e k n e k s z é p f o l y á s a,
C s e n d e s e l m ú l á s a.

Táncát neki ha ki látja,

Hogy n e m m o z d u l, azt alítj a". (V. ö. "H a j l a-
doz . táncban ifjak ina, - lépik aligság Cypri's
l e á n y a": a Vásárhelyi daloskönyvben. )

Nemesi és főúri körök 'táncaiban természetesen jóval több és

szigorúbb illemszabály volt, mint a népnél. Itt a férfiak részéről
a büszke-komoly tekintet, felséges testtartás, lassú-zajtalan lé-
pések, mérsékelt cifrázások s méltóságos fordulások, - a nők
részéről meg a szemlesütő szerénység, a férfiak mozdulataira való
éber vigyázat s ezeknek árnyékszerű követése: szinte törvény-
sz erű, tudatos kivánalmak voltak. Azután a táncoló pároknak
a félkör pontos megtartásán kívül alkalmazkodniuk kellett az
előtáncos lejtéseihez éS" cifrázásához ; nem is szólva arról, hogy
a nemes táncban kitörni, nevetni, csintalankodni, hebehurgyán
fordulni és forogni nem volt szabad. Emellett bizonyos nyugat-
ról átvett tiszteletadó "udvari" szabályok is érvényesültek az
úri táncolásban; teszem úgy hozta magával a magasabb illen-
dő ség, hogyakézadás előtt a férfi és nő kölcsönösen térdet-fejet
hajtson egymásnak; a tánc végeztével a nőnek helyrevezetése
szinte hasonló megtiszteléssel történt. Udvari szokás volt az is,
hogy a nő, ki egymás után több férfival táncolt, befejezésül tér-
det-fe jet hajtson "a véle táncoló személynek, az egész vendége.ég-
ben levőknek, kiváltképpen a fő-fő rendeknek" (Gyulai M.).
A táncoló, kivált lakodalmas ház gazdája és a táncot néző
vendégek számára is voltak bizonyos szokás szentesítette sza-
bályok mind a két renden egyformán. A gazdának nemcsak alkal-
mas tánchelyről kellett gondoskodnia, hanem egyrészt gondolnia
70

illett táncközben a pohártöltésre, másrészt a táncolókat és a

muzsikásokat VÍgan serkentenie. 19y olvassuk ezt egy XVII. szá-
zadból való versben:

"Söpörtesd g a z d a az házat,
Hordass ki tángyért és tálat,
Vitesd ki az hosszú asztalt,
Rendelj helyt tánchoz jó tágast!

Erre is g a z d a jól vigyázz,

I f j a k a t m i k o r t á n c b a l á t s z,
Akkoron vígan azt kiálts[dJ:
H e g e d ű s, h á r o m m o s t a t á n c !
Táncközben töltsEd] a pohárt is,
Ne legyen panasz abból is!"
(A Vásárhelyi daloskönyvben.)
Az illendőség azt kívánta, hogy a körülálló (nem táncoló)
vendégek legalább is víg arcot mutassanak, mert a szomoruak-
nak nem volt semmi becsületük:
"Á II j f é l r e i t t, k i b á n k o d ó l,
Itt bizony nem szomorkodól;
Vag y i g y á l, vag y p e d i g t á n c o l j,
Egyébként köztünk nem lakóI!" - olvassuk a Vásár-
helyi daloskönyvben.
Népi és polgári (mesteremberi) táncmulatságokban a legény-
bíró vigyázott az erkölcs és illendőség megtartására. Paraszt
lakodalmakban - miként ma is :- a vőfély tiszte volt a tánc-
rendezés, természetesen mindig illő módon és ceremóniával. Úri
mennyek zőkben pedig a "főgazda", vagyis : a vőlegény násznagya
végezte a rendezést még nagyobb ünnepiességgel, "szép térdhaj-
tások" között. Fölemlíthető, hogy a lakodalom első napján -
uraknál és parasztoknál egyaránt --.:. nem illett sem a meny-
asszonynak, sem a vőlegénynek igazán, lélekszerint táncolni.
"A m e n y a s s z o n y - írja Apor - a l a k o d a lom n a .p-
i á n s e m m i t n e m t á n c o l t; elment ugyan, akinek osz-
tották, de c s a k s é t á l t." Egy XVII. századbeli népi versben
meg a vőlegényről olvasunk ugyanilyet:

"V ő l e g é n y m e g k é m é l j e d m a g a d,
T á n c b a n l á b a d n e f á r a s s z a d,
Viradtig hogy meg ne unjad!"
 71

Ezek a főbb illem- és szépségi szabályok, melyek a regl ma-

gyarok táncolását irányít ották. Újra hangsúlyozzuk azonban
hogy senki se gondoljon szoros értelmű szabályokra, különösen
ne irottakra, mert mindezek részint ősi faji hagyományban gyö-
kerezett, többé-kevésbbé ösztönszerű eljárások, részint élőszó­
ban őrzött, szokás szentesítette szertartások . és kivánalmak
voltak, melyeknek érvényesülést tisztán csak a vigadó társasá-
gok erkölcsi érzése és jó ízlése szerzett.
Egy történeti bizonyságot ismerünk reá, hogy városi pol-
gár-ifjak mulatságaira hatóságilag megerősített írott szabályo-
kat adtak volt ki, még pedig K ő s z e g v á r o s i f j a i n a k
t á n c- é s m u l a t s á g i s z a b á l y a i t, melyeket a nevezett
szabad kir. város hatósága "régi bévett szokások alapján" 1679-
ben adott a város "böcsületes ifjainak".1 A szabályzat összesen
21 cikkelybő l állott, melyeknek fele a mulatságrendezők jogait
és kötelességeit írta elő, másik része pedig a mulató ifjak kihá-
gásairól és büntetéseiről intézkedett. Az egész ékesen szóló ta-
nuságtétel arról, hogy a régi magyar városok polgármulatságai-
ban - mert a községi szabályokat bátran általánosíthat juk
egyéb városokra is! - szigorúan érvényesültek a jó erkölcs és
illendőség követelményei. Minden illemsértés, rendb ontás és ga-
rázdaság azon melegében leronvandó tetemes bírsággal sujtódott
bennük.
Ami őseink tánctanulását illeti, megállapíthatjuk, hogy
t á n c i s k o l a é s t á n c t a n í t ó (= táncmester ) a m a i
értelemben még a XVII. században teljesen
i s m e r e t l e n vol t M a g y a r o r s z á g o n. Fölmerül tehát
a kérdés: k i t ő l vag y h o g y a n t a n u l t á k a r é g i m a-
g y a r· o k a t á n c o l á s m e s t e r sé g é t; ki vagy mi táplálta
s fejlesztette vérbeli táncösztönüket és ügyességüket, mely bár-
mikor versenyezhetett a legtáncosabb európai népekével?
S z e n t p é t e r i I s t v á n többször idézett táncellenes
művében bosszankodva említi fel, hogy tánciskolák és tánctaní-
tók nélkül is tudnak a magyarok táncolni, mert "őket a saty-
rusok megtanít ják" (31. b). Közönséges szóval ez annyit jelent,
hogy a táncos ügyesség benne van a magyarság vérében. B e t h-
l e n M i k l ó s erdélyi kancellár önéletírásában 2 azt jegyzi meg
Erdélyről, hogy ott "csak a hajlandóság, a bor és a muzsika a
mester". Az elsőre nézve tehát megegyezik az anyaországi Szent-
péterivel, azaz: a táncügyesség alapját az öröklött hajlamban ta-
lálja, amelyet - tapasztalása szerint - a bor és a muzsika szo-
kott rendes ösztönképpen megindítani.
1 Nyomtatásban megjelentek a Győri Tört. és Régészeti Füzetek III. köte-
iében 286-287. 1.
2 1858. évi kiadás I. köt. 366. 1.
72

Valóban más források is bizonyítják, hogy a hajdani ma-

gyarok csakugyan bőven éltek táncaik előtt ilyerősítőkkel, fő­
képpen étellel és itallal. Már a XVI. század elejéről való Sándor-
codex jámbor apáca-írója is kiemeli, hogy a tánchoz egyebek kö-
zött "szükségösök a jóllakás, - mert, veti közbe, éhön nem jó
az tánc! - és részögség" (ll. l.). S ezt Szentpéteri is megerő­
síti avval a tapasztalati észrevételével, hogy - "a tánc többire
jóllakás után szokott gyakoroltatni, amint a mindennapi szem-
látomás bizonyítja" (28. a) . Ám a jóllakásnál erősebb volt a bor-
ital. Úgy tetszik, mintha a régi magyarok Cicerót ("Nemo saltat,
sobrius, nisi insaniens") követve tartották volna, hogy "részeg-
ség nélkül nem lehet tánc", ~ert egykori író szavaiként: előbb
"Edusának" (= evésnek) és "Potinának" (= ivásnak) áldoztak,
vagy mint Szentpéteri magyarán kimondja : "a hasukat étellel és
itallal megtöltötték" és "úgy kerekedtek; aztán neki a táncnak"
(9. b). A Vásárhelyi daloskönyv egyik nótája is víg kedvvel
zengi, hogy -
"J ó borunk termett,
Ki ad jó erőt,
Táncra gerjesztőt."
De még a bornál is erősebb táncösztön volt a dal és muzsika:
Apor és Cserei megegyezően tanusítják, hogy a szép magyar nó-
ták indították az embereket "mind táncra, mind italra, mind
vígságra". Innét a táncnóták legrégibb ismert elnevezése: "tánc-
hajtó dal"!
Tehát rövidre fogva megállapíthatjuk, hogy a r é g i m a-
g y a r o k v é r b e l i ő s i t á n c h a j l a m á n a k a z é t e l,
i t a l é s a d a l vol t a k i n d í t ó - e r ő s í t ő ö s z-
t ö n e i.
Nem csodálhatni, hogy ily ösztönzőszerek bővében n e m
s z o r u l t a k k ü l ö n t á n c t a n í t ó m e s t e r e k r e. Minda-
mellett a külföldi: német és lengyel egyetemeken járó magyar
úrfiak közül többen keresték fel azokat az iskolákat, melyekben
már rendes mesterek tanították a divatos úri táncokat.
A nép gyermekeinek két tánctanuló és
g y a k o r l ó a l k a l m a t o s s á g a vol t: a k i c s i n y e k-
n e k a dallal kisért máig divatos tá n c o s j á t é k o k, a n a-
g y o b b a k n a k p e d i g a f o n ó k, melyekben a legények s
leányok Heltai már ' idéztük tanuskodása szerint éjfelekig szok-
tak volt "tombolni". Egyébként arról is vannak tanuságtételeink,
hogy a s z ü l ő k m a g u k o k t a t t á k t á n c r a g y e r m e-
k e i k e t. Decsi Gáspár és Gyulai Mihály erősen feddik ezért a,
korukbeli apákat, anyákat.
Ámbátor azonban táIiciskolákat és táncmestereket ahaidani
magyarok nem ismerték, azért t á n'c m',e s t e r e i k m é g i s.
 73
val á n a k; tudniillik m á s s z e r e p e t t ö It ot t ek b e,
m i n t m a i n a p s á g. Régi sz6tárakban a t á n c m e s t e r
névnek c h o r a g u s d u x c h o r i, . v~gyis: e l ő t á n c o s,
t á n c v e z e t ő a jelentése, s egyértelmű hajdani sz6társai az
e l ő l s z ö k ő, e l ő l t á n c o l Ó, t á n c o s z t ó - m e s t e r.
Eszerint az egykori magyar táncmestereknek egészen más
tisztük volt, mint a mostaniaknak, főleg pedig kettő.
Elsőben is t á n c o s z t ó k valának. Tudnunk kell ugyanis,
hogy valamikor mind az úr~, mind a népi mulatságokban rende-
sen dívott a táncosztás, vagyis a táncosok számára tánr.osnők
kijelelése. Több történeti adat igazolja ezt. Úri lakodalmakban
rendszerint a vőlegény násznagya volt a táncmester; a nászoló
asszonnyal járt táncával ő adott jelet a tánc általános megkez-
désére s a következő táncokat ugyanő osztotta ki szertartásos
hajlongások között. Paraszt mennyekzőkön, mint mostanság, a
vőfély töltötte be a táncosztó szerepet.
A táncosztással szorosan kapcsolódott a táncmesterek má-
sodik tiszte: az előtáncoló és táncvezető (tehát
ugyanaz, ami a német Vo r t a n z e r - é!); megint hozzátehet-
jük: úri és népi táncban egyaránt. Mint ilyennek főfeladata volt·
a táncmesternek - régi kifejezéssel: "előljárni a táncot". Ma-
gától értetődik, hogy ez csak a legügyesebb táncosoknak (kik
valóban "mesterei voltak a táncnak") lehetett a kitüntetése.
A nemes vagy palotás táncban tudvalevőleg a félkörben mozgó
párok elsejének táncosa viselte a táncmesteri tisztet, mely a
rendesnél kétségtelenül nagyobb táncbeli ügyességet követelt. A
nép táncvigalmaiban ugyancsak a legjobb táncú legénynek jutott
e vezető feladat, mellyel többnyire még az is vele járt, hogya tán-
cot köszöntő s buzdító verssel indítsa meg. A katonafogadó ver':'
bung v. verbunkos táncban (l. hátrább bővebben!) rendesen a káp-
lár volt a táncigazgató mester, ki előre mutatta a teendő figu-
rákat.
Ám az eddigi esetekben jobban csak alkalomszerű volt a
táncmesteri tiszt. Ezek mellett akadunk a régiségben olyanra is,
mely állandóbb, hivatali jelleggel bírt; afféle "pünkösdi király-
ság"-számba ment, mert kerek egy évig tartott. A kőszegi ifjak
érintett (1679-ből való) tánc- és mulatsági szabályaiban talál-
kozunk vele. Kőszegen ugyanis egykoron "régi bévett szokás"
szerint a tánc rendezésére egy-egy táncmestert választottak, föl-
váltva: egyik évben a magyar, másik a német renden levő
ifjak közül, mindig úgy, hogy a magyar vicéje (= helyettese)
német, a németé magyar volt. Ez pedig helyettesével együtt nem
pusztán a tánc és mulatság rendezésére volt hivatva, hanem
egyszersmind bizonyos előírt alkalmakkor mindketten a város-
bírónak rendelkezésére állottak. 19y a bíró parancsára büntetés
74

terhe alatt kötelesek voltak a tolvajok űzésében s egyéb szüksé-

gekben a hatóságnak segédkezni, vásárjárásokon jelen lenni. A
fő táncmesternek, vagyakadályoztatása esetén a vicéjének min-
den nyilvános táncmulatságon meg kellett jelennie; s előírt
tiszte volt a borhordás, pohártöltés és pénzbeszedés. Emellett
!1ögtönítélő bírói hatalmat gyakorolt az illem sértő k, rendptlen-
kedők és garázdák felett. Látni való tehát, hogy K ő s z e g v á-
rosában - s talán egyéb városokban is - a
t á n c m e s t e r h i vat a los a n e l i s m e r t t á n c r e n-
d e z ő é s l e g é n y bí r ó vol t e g y - e g yes z t e n d e i g.
Annak a kérdésnek tisztázása: mikor kezdődött meg Ma-
gyarországon a "t á n c m e s t e r" névnek mai t á n c t a n í t ó
értelmében való használata, vagyis hogy m e l y i d ő t á j t k e z-
d e t t e k i t t h i vat á s o s t á n c m e s t e r e k m ű kö d n i?
- nem nehéz feladat, mert elég megvilágító történeti adat áll
hozzá rendelkezésünkre.
Ezek szerint a X V I I I. sz á z a d m á s o d i k f e l é b e n
kellett az első tánctanító mestereknek szierepelniük Magyaror-
szágon. Egy latin nyelvű magánnapló tudniillik arról ad hírt,
hogy Mária Terézia királynő 1764 augusztus 25.-én tartott po-
zsonyi táncvigaimában egyebek között "magyar kontra" táncot
is jártak. Ezt pedig tagadhatatlanul csakis táncmester komponál-
hatta és taníthatta be. A következő években fokozatosan szapo-
rodnak nyomai annak, hogy a külföldről tánctanítók jönnek ma-
gyar városokba a divatos nyugateurópai táncok oktatására. A
XIX. század elején már szép számban működnek mind német,
mind cseh táncmesterek - a nemzeti táncok nem csekély vesze-
delmére. Egyéb okok mellett ezek is okozói lettek, hogy a ma-
gyar tánc egy időre majdnem teljesen kiszorult a magyar úri tánc-
termekből. Ugyanis a nemzeti táncokat vagy egyáltalán nem ta-
nították, vagy ha tanították, kevés köszönet volt benne. Tudni-
illik a maguk módja szerint átformálták, azaz valójában kivet-
kőztették őket magyar jellegükből.
J avulás csak akkor következett be, mikor a megrögzött
nemzeti hiúságo t legyőzve magyarok vállalkoztak hivatássze-
rűen a tánctanításra. F a r k a s J ó z. s e f; S z ő II ő s i S z a b ó
L a j o s, T h ú r y J á n o s, Ves z t e r Sá n d o r, L a k a t o s
S á n d o r, F i t o s S á n d o r és R ó k a J á n o s az első neve-
sebb (vérbeli) magyar .tánctanító mesterek, - egyszersmind va-
lamennyien magyar műtánc-szerzők - kik a nemzeti táncok ősi
jogának helyreállításában a maguk idejében dícséretreméltó an
közreműködtek .
A.. MAGYAR TÁNC SZÁ.M1JZÉSE A.Z ÍJRI
TÁNCVIGALMAKBÓL ÉS DIADALMAS
VISSZA.TÉRÉSE. A.. CSÁRDÁ.S.

lr=:::~~~===5i inden nemzet életében vannak időszakok, me·

lyekben a faji öntudat elbággyad, elalszik, a
nemzeti sajátosságok iránt való érzékenység
meggyengül; s akár idegen hatalom nyomása
alatt, akár külföldi divatos áramlatok hatása
következtében idegen viselet, szokások és er-
~~~. kölcsök kapnak életre, ha nem is a nép zö-
mében, hát annak tanultabb, jobbmódú, vezető osztályaiban.
- Ilyen idő volt a magyar nemzetre nézve a XVIII. század
vége és a XIX. század eleje, amikor a bécsi uralkodó hatalom-
nak részben erőszakára, részben csábításaira német nlha, német
módi, németes erkölcs honosodott meg a magyarság felső és kö-
zép rétegében. A nemzeti char akt er ősi bélyegei eltünedeztek;
s a bécsi tollakkal való páváskodás pótolta őket . A magyar tánc
is kiszorult az úri kastélyokból és a városi tánctermekből, hogy
helyet adjon a bécsi keringőknek (walzereknek), füzér, galopp
s egyéb táncoknak. A pesti országos bálokban kuriózum-számba
ment, ha "Raststund" után (v. alatt) egy-egy magyar ruhás
vállalkozó ifjú magyar szólót, vagy egy-két fiatal pár magyar
páros táncot járt el. A magyar ujságokban feltünést keltettek
olyas tudósítások, hogy ebben, vagy abban a városban lelkesebb
hazafiak ugyan szót emeltek a nemzeti sajátosság elhanyagolása
miatt, de nem sok eredménnyel.
A mult század 30-as éveiben mégis mutatkozott valamelyes
javulás, előbb a vidéken, mint a fővárosban. F a r k a s J ó-
z s e f és S z ő II ő s i S z a b ó L a j o s táncmesterek az ország
több városában tanítani kezdték a magyar néptáncot, valamint
egyéb magán- és csoportos magyar táncokat, melyeket maguk
komponáltak. S példájukat más tánctanítók is követték, úgy
hogy a vidéken fokozatosan terjedt a nemzeti tánc iránt való
érdeklődés . N em így a fóvárosban. Pedig a Nemzeti Színház meg-
nyitása (1837) után a magyar tánc (ballet) kultiválásat is fel-
vette programmjába. Pest vármegye játékszini igazgatósága
meg már 1834 szeptemberében bocsátott ki egy felhivást, mely-
76
ben avval a céllal, hogy "idővel játékszinünknél magyar ballet-
táncosok is legyenek", ingyen táncbeli taníttatást igért mind-
azon 8- 12 éves :fiú- és leánygyermekeknek, kiket szüleik hajlan-
dók lesznek a tanulás befejezte után a balletekben kisegítésre
átengedni. A magyar táncokban való oktatásra Szőllősi táncmes-
t er volt kiszemelve.1 Nagyobb sikere azonban, úgy látszik, nem
lett e felhívásnak. A nemzeti tánc továbbra is számkivetve ma-
radt a pestbudai vigalmakból. - -
~rdekes, hogy az ügy jobbrafordítása onnét indult meg,
ahol a sülyedés kezdődött, t. i. főúri körből. Báró Wen c k-
h e i m B é l a, gróf F o r g á c h L a j o s s még néhány lelkes
f ő- és középn~mes társuk állította vissza a magyar tánc ősi " jogát
a pesti Nemzeti Casinóban. A Liszt Ferenc tiszteletére rende7"

Csárdás tánc-jelenetek.

zett fényes ú. n. "b í b o r k a - e s t é l y"2-en 1840 j a n u á r

9 - é n az éjféli pompás vacsora után "magyar nóták zendültek
meg, s a lelkesült társaság közül mind a nőnemből, mind a fiatal
férfiakéból t ö b b e n v á II a l k o z t a k a m a g y a r t á n c
e l j á r á s á r a, mi élénk tapsokkal fogadtatott". Az egykori
ujságtudósítás szerint 3 "Liszt úr a legzajosabb tapsolók egyike
1 L. Honművé sz 1834. évf. 568. l. Történeti tény, hogy a Nemzeti Színház-
ban megnyitása után időközönként többször mutattak be magyar táncokat is,
de - úgy látszik, nem valami nagy eredetiséggel és buzdító hatással. Czuczor G.
ezt írja róluk: "Mióta a pesti országos színház áll, koronként adatnak ugyan
nemzeti. táncok, de milyenek! Van térdcsiszolás, sarkoncsuszkálás, van szarka-
ugrálás, terpeszkedés, itt egy kozákos figura, ott egy balletből orozott fogás, s
a jó Isten tudja, mi lábficamító bakszökellés." (Athenaeum 1843. évf. I. félév.
110. l.)
2 Gróf Va y S á n d o r a "Magyarország" 1904. évfolyamának február 14.-i
számában tévesen írta, hogy azért nevezték e mulatságot b í b o r k a-e s t é"l y-
nek, mert minden hölgy égő , bíborszÍnű virágot viselt keblén és hajában. Igazság
szerint azért kapta e nevet, mivel az estély t rendező 16 főnemes és nemes úr-
asszony megkülönböztetésül b Í b o r k a (= im m o r t e II e) v i r á g ot tar-
t ott a kezében. L. Honművész, 1840. évf. 39. l.
3 Honművész, 1840. évf. 40. 1.
 77
volt s örvendeni látszott, hogy ő e tekintetben is új epochát tá-
maszta p~sti mulatságainkban, mert Nemzeti Casinónk lététől
óta ma járták elott legelőször a nemzeti magyar táncot", l Az
első sikeres kisérletnek a kezdők kitartó lelkesedése folytán ör-

~.

Csárdás tánc-jelenetek.

vendetes következménye lőn : egy év mulva a Nemzeti Casinó febr.

l3-án tartott farsangi táncestélyén már 24 főnemesi és nemesi
pár táncolta a magyar néptáncot, vagy - mint a kezdők elnevez-
ték: - "c s á r d á s"-t. 2 A főúri példa az erősbödő nemzeti és

Csárdás tánc-jelenetek.

demokratikus felbuzdulásban ország szerte csakhamar követésre

talált, B eredménye az lett, hogy a magyar tánc egyszersminden-
korra ismét elfoglalta jogos helyét a nemzet felső és közép osz-
tályainál.
1 A nép táncának a Nemzeti Casinóba való bevezetésében nem pusztán
a. nemzeti felbuzdulás játszott szerepet. Valami része volt benne a hiúságnak is.
Főuraink tudniillik azért is kaptak annyira a néptáncon, mert Szőllősi kör-
magyarja történetesen nem közöttük, hanem polgári körökben terjedt el először.
A Nemzeti Casinó bíborka-estélye után még azon a farsangon több előkelő pesti
magánmulatságban (pl. Majláth országbíróéknál) táncolták a "szabálytalan"
páros magyart.
2 Közben még 1840 farsangján már vidéki úri bálokban (pl. Léván, Daba-
Ilon, Szegeden, Rimaszombatban) is táncolták a páros néptáncot. Szegeden 40-50
pár járta március l-én. (L. Honművész, 186. l.)
78

Divatba jöttének legjobban kedvezett a csonka (kis) alkot-

mány korszaka. A gyöngyös párták, sarkantyús csizmák, sujtá-
sos dolmáriyok, vagyis a magyar viselet felkaptával együtt járt
a "csárdás" uralomrajutása is. Ha a fóváros talán kevésbbé, de
a vidék akkora lázba esett érte, hogy akárhány bálon nem táncol-
tak egyebet csárdásná1. 1
Etymologiáját tekintve nem mondhatni, hogy a c s á r d á s
elnevezés szerencsésen volt megválasztva, mivel e szónak a pa-
raszti nép ajkán nem valami tisztes értelme van: kacér, rossz er-
kölcsű nőszemély t és tulajdonságot jelent, mint a nóta is bizo-
nyítja:
"e s á r d á s kis angyalom,
R o s s z h i r e d e t h a 110m l"

Csárdás tánc-jelenetek.

Ámde a néptánc főúri pártfogói Garay János Regélő c. folyó-

iratának tanusága szerint (1844. évf. 127. L) avval magyarázták
a névváltoztatást, hogy "e z [a t á n cJ é p p e n u g y a n a z,
melyet vasárnaponként az utolsó csárdákban
is láthatni pór leányok által táncolni".
Öszerintük tehát a c s á r d á s a. m. c s á r d á s t á nc, vagyis
a csárdákban legeredetibben, legtermésze-
t e s e b b e n j á r t n é p i t á n c. S evvel a megokolással
azután nincs gáncsolni való rajta. A fő dolog az, hogy a m a-
g y a r n ép t á n c "c s á r d á s" n é v v e l l e t t . m i n d e
i d ő k r e a z e g é s z m a g y a r n e m z e t n e k t á n c a. Ezen
a néven ismerik ma már a külföld ön is.
Megjegyzendő azonban, hogy a c s á r d á s-sal kezdetben
inkább csak a páros friss táncot akarták nevezni. Egyebek közt
bizonyság erre e z u c z o r G e r g e l yes á r d á s c. verse,
melyben nyilván a friss magyart írja le:
1 Egyik losonczi úri bálon estétől egész reggelig csak csárdást jártak, még
pedig egyetlen: a "Kukoricahaj tás" - nótál'a.
 TÁNC A CSÁRDA nŐTT ÉS BENT A CSÁRDÁBAN.
GR. ANDRÁSSY MANÓ: HAZAI VADÁSZATOK C. MŰVÉBŐL
 79

"A láb tapos, a kéz hadáz,

Dobog a föld, remeg a ház,
Ki aprózza, ki reszeli,
Mint csak lehet, úgy keveri.
A lányokat illegetik,
Ide vetik, oda vetik."

A l a s s ú t az akkori ujságok és folyóiratok ver b u n k o s,

p ;:t lot á s, a n d a l g ó, l a s s ú névvel emlegetik. l A "l a s s ÍJ.
c s á r d á s" és "f r i s s c s á r d á s" megkülönböztetése bizton
megállapítható an újabb keletű szokás.
A paraszti nép maga nem nevezi a táncát c s á r d á s-nak,
vagy legfeljebb újabban kezdi használni a művelődés hatása alatt
ezt az elnevezést.. Még a W a g y a r nevet sem igen alkalmazza
táncára, mert hiszen igazában és jól csak ezt az egyet ismeri és
járja. Hanem ha l a s s ú t akar táncolni ,akkor ver b u n g o t,
ve rb u n k o s a t, l a s s ú t parancsol; ha pedig kedve maga-
sabbra szökken: f r i s s e t, s e b e s e t, g yor s a t, s z a p o-
r á t, s z i l a j a t, u g r ó s a t rendel.

1 A f r i s s ilyen nevekkel korül elő a 30-as-40-es évek ujságiaiban s

foly6irataiban: fr i s s t á n c, n é p t á. n c, p a r a B z t t á n c, p 6 r t á n c,
m a g y a r f o r g 6, p á r o s m a g y a r, 8 z a b á l Y t a l a n m a g y a r, t e r-
m é s z e t e s m a g y a r, c i f r a f o r g 6, l e j t ő s, p ö r g ő t á n c, u g r 6 s.
tánc.
 VIDÉKI ELTÉRÉSEK A NÉPTÁNCBAN.

rr;~:?i~~~' z ország különböző helyein szerzett tapasz-

talataink alapján meg kell állapítanunk, hogy
míg a lassú magyar táncra nézve a nép kö-
zött mind az elnevezésekben, mint a lejtés-
módban országszerte meglehetős egyezés van,
addig a friss bizonyos vidékeken nem csupán
sajátos névvel szerepel, hanem a táncolásmód-
ban is eltér egyben-másban a rendes schémától. - A lassú-
ban mindössze annyi különbség mutatkozik vidékenként, hogy
egyes helyeken (pl. a palócságban, a székelyeknél itt-ott
stb.) még az ősi módon csak férfiak táncolják, legalább is
az elejét; másokon - tegyük hozzá - mind általánosabban nők­
kel együtt járják. Az utóbbi esetben még el szokott térni a nő
fogása és a lépések száma. A legtöbb helyt ma már úri módra:
2 kézzel fogják a nők derekát. Egyre jobban ritkul a régi (helye-
sebb) mód, hogy csak egyik kezükkel karolják derékon, míg a má-
sikat vagy csipejükre teszik, vagy a nőnek vállukon nyugvó ke-
zére (v. karjára), mint pl. Szeged vidékén, Gömörben. A lépé-
sek számát, illetőleg annyiban vannak eltérések, hogy egyik-má-
sik helyen nem tesznek az ellentétes irányokban ugyanannyit, pl.
2- 2-t v. 3-3-at, hanem 2-öt előre, l -et hátra, vagy pedig 2-t
jobbra, l -et balra. Ha csak férfiak járják a lassút, vagy pedig SZó-
lóban ("szárazon") táncolnak, vagy körbe csoportosulva; az előb­
binél ki-ki más figurában járja, az utóbbinál katonásan: egyező
mozdulatokkal (a cifrázást kivéve!). Megesik, jobban mondva:
. régebben megesett, hogy a magán-lassút még páros lassúval tetéz-
ték, vagyis nővel járták tovább.
A frissilél inkább találni eltérő neveket és vidéki sajátos-
ságokat. 19y teszem a dunántúli m á r t o g a tó, m á r to g a-
t ó s v. b u k t a t ó, a dunatiszaközi l i p p e n ő s v. l i p p e n-
t ő s, a csongrádi t o p o g ó, debr,eczeni k o p o g Ó (s), szegedi
k u t y ,á k o P o g ó s és r ö s z k e t .ő s, gömöri c s á m p á s, nyíri
u g r ó s -stb.: mind a friss magyart jeléntik, de valamely saját-
szerű figurával, melyet közöÍlségesen (másutt) nem keverIiék hele.
A dunántúli m á' rt o g a t Ó, b u k t a t ó v. ni á rt o g a t ó s
 P
..J
:0
"'

f-<
O
:r:
-<
:>

o-
'w
'"
,O
..J
-<
:>
..J
'O
"'P
-<
N
-<
N
vo

-<
Z
w
'"wo::
CJ
W

U
Z
-<
f-<
 81
frissben a táncosok bukásai (gugganásai) függólegesek, á ' férfi
hajlása valamivel kisebb, mint a nőé: epért látszik úgy, mintha
a nőt emelné s buktatná (= mártogatná). Az alföldi l ip p e n ő s
v. l i p p e n t ő s lényegben ugyanilyen, csak valamivel mesterkél-
tebb, t. i. a táncos pár lelippenve (= bukva)" balról-jobbra, majd
ismét lelippenve, jobbról-balra fordul, hirtelen a férfi is, nő is
-egyaránt. Van azonban egy más módja is a lippentésnek, még pe-
dig az i d e vet ő - o d a vet ő, mely úgy történik, hogy a férfi a
táncosnójét előbb a jobb, azután a bal karjára buktat ja (dönti),
majd jobb lábát előre nyujtva hirtelen megálP A csongrádi t o-
p og ó s a debreczeni k o p o g ó(s) az aprózás, vagy hegyezés
közé vegyített gyakoribb topogás-, kopogástól kapta nevét. A
.szegedi k II t y a k o p o g Ó s -at ugyan a fáma holmi tréfás kutya-
történettel hozza kapcsolatba, de aligha alaposan, mert jóval
valószínűbb, hogy egy sajátos figurától neveződött el, melyet a
frissbe előbb sarokkal, majd sarokkal és talppal hullámosan tett
kopogással s közben-közben nagyobb dobbantásokkal elegyítettek.
Régiségére vall, hogy Szegeden már a XVIII. század első tizedében
táncolták. A szegedvidéki r ö s z k e t ő s neve az aprózás helyében
teljes talpon ségzett rácos reszkető (káposztataposó ) testmozgás-
tól eredt, tehát tulajdonképpen egy az úri Ú. n. r e z g ő c s á r d á s-
saF A gömöri c s á m p á s-t a Gömör megyében div:atozó saját-
:szerű (nehéz!) lábkifordító csámpás táncfiguráról, a nyírségi
u g r ó s-t pedig a többszöri felugrásról nevezték el. Csak nevükre
:sajátosák, de egyébként nem térnek el az általános népi frtisstől
-az alsófehérmegyei m a k á n y o s (= m o k á n y o s) és a csíki
k a l u p o S. 3
Egyes helyeken külön elnevezés nélkül is előkerülnek saját -
szerű mozgásalakzatok a frissben. Például Hunyad megyének
"€gyetlen magyar falujában, Lozsádon két különleges figurát kever-
nek (vagy legalább is a közel multban még kevertek) bele. Egyik
-a ,s u r l á s nevű forgó figura, melynél forgásközben a külső lábon
levő csizma talpával ugyancsak surolják a padlót. A másik meg
-abban nyilvánul, hogy mikor a táncos csizmaszáraira egyet üt, a
táncosnőjének ki kell fordulnia, kettős ütésre pedig visszafordulnia
:8 a 'férfival összefogódznia. Az udvarhelyszéki siklód~ak ugro sás
közben a combjaikat kezükkel kacskaringósan forgat ják (illetőleg

1 A k u f e r c e s tánc, melyet már' Csokonai említ, szintén nem lehet más

:a lippent6snél, mert neve valószínűleg a l e k u p e r c o l" azaz: l e h a j l i k,
'l Et g u'g g o l igével függ össze. Vannak azonban, kik a k u f e r c Et fi nevet ' a
;k u p II C e s (k u p e c = vásári alkuvó) elrontásának vélik.
2 A r e z g ő c s á r d á s nem is annyira tánc, mint kevésbbé természetes
testrezegtetés. Hiányzik belőle 'l, föld hullámos érintgetése és a könnyedség; tehát
minden, csak nem magyaros. Mégis hány magyar úri táncos van nagyra vele,
:ha r e z g ő s e n tudja járni! '
3 Neve minden valószinűséggel a francia-német g a lop p szóból való ;
:a csíki nép bizonyára a frisseséget akarta vele jelezni.
IDl'. Réthei Prikkel: A magyarság táncai. 6
82
régebben forgatták) . Ezért is csipkedik őket szomszédaik, hogy -
kézzel-lábbal táncolnak". Stb. .
J óllehet a friss legfőbb mozzanatai és figurái mindenfelé
ugyanazok, egymás utánjukban, mint már említettük, észelhetők
helyi eltérések s természetesen még inkább olyanok, melyeket a.
táncolók örömének foka szokott előidézni. Megesik például, hogy a
táncos szilajabb kedvében mindjárt forgatással kezdi(s ez mint vi-
déki szokás is dívik itt-ott), vagy az aprózás helyett esgyszerre
hegyezésbe, sőt ugratásba kezd. Mindez azonban a tánc lényegén
igen keveset változtat. .
Ma már kevésbbé s egyre ritkábban teszik, de régebben több
helyt sajátszerűen kapcsolták a lassú és friss táncot. Említést ér-
demel például a nógrádi palócok eljárása. Ezeknél elsőnek a tánc-
vezér (mester) indult meg a lassúban. Utána az lépett bele, akire
reámutatott. És így aztán sorban táncba lépett minden férfikortW..
jelenlevő. Nem férfikorúnak illetlen volt belépni, de azért akadt le-
génytáncos is. Körben folyt a tánc lassan, lépésben, érzéssel. A nők
körülállták a táncoló kört; s mikor gyorsabb tempóba ment át a
zene, kiki választott magának közülük táncosnőt. Avval serdülve-
fordulva, körben lépdeltek mindaddig, míg a muzsika frissbe nem
csapott át. Akkor felborult a karikarend; s beállott a zavaros tánc
egy ideig (v. ö. Arany Jánosnál: "Száz pár mozog, egyszerre mind,
l~sz véghetetlen labyrinth, egy összeszőtt-font tömkeleg, megfog-
hatatlan egyveleg!"). Ám az előtáncos egy hirtelen kurjantására
minden férfi kiperdítette karjából a táncosnőjét; s újra sorakozott
lassúra a kör, de ismét csak férfiakból. Nagyrészt hasonlóan folyt
le a nemzeti táncjárás nem rég az erdélyi Aranyosszéken is. Ezek-
nél a legények ugyancsak magukban kezdték meg a lassútt s jár-
ták előbb ki-ki a szabadjára 5 percig, majd körré alakulva egybe-
vágó lejtéssel és figurákkal megint 5 percig. Ezután táncosnőt vá-
lasztva, pár,ban tipegtek 8-10 percig. Ugyanennyi idő esett a kö-
vetkező sebesre is, melyet ugyan a párjukkal táncoltak tovább, de
közben tánctudományuk kimutatása végett egy-két percre magára
hagyták őt. 19y végződött az első "félpár" tánc. A másodikat, me-
lyet az elsőtől 5 percnyi szünet választott el, az elsőhöz egészen
hasonló sorrendben és módon járták el, még pedig kötelességsze-
rűen az előbbi párjukkal. Az erdélyi Alsófehér vármegye magyar-
ságánál két szapor'a tánc, közben egy lassúval, alkot egy táncot.
Különös táncoló szokás dívik az alsó Duna melléki magyaroknáL
Itt a falvak leányai s menyecskéi néha százával is összefogóznak
é:; la.ssú táncnótákat dalolva lejtenek jobbról balra. Egyszor csak
a körülálló férfi sereg rájuk csap, a koszorút széttépi és :páros
frissre fordítja a táncot. Stb.
A.. MAGYAR NÉP TÁNCTANULÁSA
ÉS TÁNCMULATSÁGAI.

rF"!==~§'==-"9Ismételten említettük már, hogy , a ' 'magyar faj

veleszületett tánchajlandósága népünknél rende-
sen korán kap kedvező alkalmakat a gyakorlatí
érvényesülésre. Alig cseperedik a gyermek, még
iskolát sem látott, máris ránevelődik a táncra
különféle é n e k e s - t á n c o s j á, t é k o k k a L E
~~~~~J~ játékok legtöbbje - mint tudva van - abban
áll, hogy :fiúk-Iányok összefogózva, saját énekükre lassan
körben tipegnek jobbra-balra; egyikük a kör közepén, mint
középpont, lépve lassan fordul velük a mozgás irányában.
Azután a lassú nóta végére érve, a körben levő párt választ
magának s a játszó sereg gyorsabb tempójú énekére elugorja vele
a friss táncot, .melyhez a többiek helyükön apróznak és bokáznak.
Tipikus, közönségesen ismert nótája e táncjátéknaka "K i s
k a c s a f ü r d i k f e k et e t ó b a" (lassú) és az "A mi
k u t y il. n k m e g e II e t t k e t t ő t a sz o b á b a" vagy "E z t
ö l e l e m, e z t c s ó k o lom, e z l e s z a z é n p á r o m" (friss).
Népkölt~sgyüjteményeinkben Erdélyiétől és Krizáétól kezdve
egész sereg ily énekes-táncos gyermekjátékot .találunk. Egy tudo-
másunk szerint még kiadatlant mi is közlünk itt I m e t s F ü l ö P
J á k ó, néhai erdélyi apátkanonok gyermekéveiből (1848 előttről).
Imets Orosz István tasnádi muzsikustól annyiszor hallotta annak
idején, hogy - "feledhetetlenül a fülébe mászott": ,

LASSÚ . .

...
Andalgó.
.. - - --- I

1«.1

.. . .. .,- '---
,.
I
.. ... . ~-
.,. ~
.

I ., I I I

(j"
84
~ ~ -l. ±: ' -Í
... -:-
ftn. -!. ~ 41.
,- ....p- , -....
xo v
--
.I ~.
..IL .iL ..
~I
..
-+=<+= ~
- =+==FI I
I
I I i"" I I

FRISS. '
 85

A dall;:l.mnak természetese:Q szövege is volt, a lassúnak ez:

"Az Olton túl bogácskóró.

Dulló András királybíró,
Ide feljár Guzsalyasba,
Ábrán Julis ablakjára." .

A frissének csak a következő két kezdő sorát tudtuk megkapni:

"A nyiresból a nyár as ba,
Szedd a lábadat apróra! ..."

Megjegyezni való, hogy Imets állítása szerint nem csupán gyer-

mekek, hanem felnőttek is táncoltak valamikor erre a nótára.
J elenleg már nem annyira, de a közelmultban a serdülő korú
ifjúság is gyakorolta magát a táncolásban ilyféle énekes játékok-
kal. A fonókbeli "házasító dalok" például szintén táncgyakorlók
voltak.
Szóval : mire a magyar nép fia, vagy lánya abba a korba jut,
hogy felnőtt számba veszik, már többnyire tudja a magyar táncot.
Különben is, akik ismerik a falusi életet, valószínűen nem egyszer
láthatták, hogy a felnőttek nyárdélutáni táncmulatságain a tánc-
hely mellett vagy közelében rendesen ott szoktak tipegni a kiseb-
bek is, utánozva a nagyokat, tanulva tőlük a táncfigurákat. 1
És ne feledkezzünk el a fonóházakról sem, melyek századok
óta valóságos táncgyakorló iskolái a falusi serdülwbb ifjúságnak.
Erdélyben ezen fölül még a kalákák, azaz: önkéntes közös mun-
kára való összejövetelek is bőven szolgáltatnak (persze most már:
inkább csak szolgáltattak!) alkalmat a fiatalabbaknak a tánc
elsajátítására.
Mindez lassankint fogy, kevesbedik, elmaradozik; s falusi
népünk közé egyre sűrűbben vonulnak be a városi táncmesterek,
kik apái táncát sokkal inkább rontják, mint javítanák. Ezért kell
l~tnunk napról-napra elszomorítóbban, mennyire gyengül-szegé-
nyül ,a magyar tánc mindenfelé eredetiségben, szépségben, válto-
zatosságban.
Népünk tömérdek hajdani táncalkalma közül tudvalevő~m
már sok megszünt; egyáltalán a századokon át híres magyar jó-
kedvből nem valami bőven jutott a mi nemzedékünknek. Mind-
amellett vétenénk az igazság ellen, ha azt állítanók; hogya

1 v. Ö.' "Míg a menyecskék és fiatal asszonyok a csűrben mint néző és néha

táncoló közönség vanna.k jelen, addig a g y er mek ek a cs ű r h á t a
m e g e t t c s i n á l j á k u g y a n a z t, m i t a f e l n ő t t e k b e n n. A z
a z ó t á n c.i s k o l á j uk." Borbély S., Az aranyosszékiek tánca. Ethnographia,
1891. évf. 244. l. .
magyar nép táncszeretete a beállott újaob ked~ezőtien visi'~nyok,
sőt a közigazgatás egyenes korlátozó közbelépése ellenére meg-
felelő mértékben alábbhagyott. Kisebbed'ni; az igaz, kisebbedett,
de még mindig eléggé erős s afféle hamuba fojtott parázs képét
mutatja. Oly helyeken, hol a nép jobb módban él, s ahol a köz-
igazgatás elnézőbb, a fiatalság ma is minden lehető alkalmat fel-
használ a táncolásra.
Mindenféle népi táncmulatságnak általános neve csupán a
"t á n c". A magyar nép t é l i, n y á r i,l f a r s a n g i, vas á r-

Nyári tánc Tárkányban (Bihar VID.) paraszt IDuzsikusok zenéjére .

n a p i, f o n ó vag y g u z s a l y a s, a r a t ó, k a l á k á s stb.
t á n c-ba szokott járni, ritkább an m u l a t s á g-ba vagy t á n ~­
m u l a t s á g-ba. A b á l elnevezés - többnyire "b á l d" kiejtés-
sel --.:. csak pár évtized óta kezd jobban elterjedni. D~ egyes
helyeken sajátos neveit is hallani a különféle táncvigalmaknak
(l. ezeket A magyar táncnyelv c. fejezetben!) .
Népünk táncmulatság ai régebben tét' idején rendesen magán-
házaknál, fonókban, ritkábban kocsmákban, nyáron pajtában,
félszerben, lombsátor alatt, vagy nyilt udvaron történtek ; ma
télen és nyáron egyformán jobbára vendéglőkben szoktak végbe-
meJ;lIlÍ. Azelőtt jobban megadták it mOdját, azaz szertartáf?osap-
. "

l ' Ezen több helyt a Szt. 'György-naptól Szt. Mihályig eső vasárnap délutáni
mulatságot értik. ' , .
 87

ba~ i1lőbb formák köit történt az egybehivás és a táricrendezés.

A legények megfelelő verses vagy prózai mondókával kérték ki a
lányokat szüleiktől; s a legénybíró táncmesterek gondoskodt~
r6la, hogy táncos nélkül ne maradjanak. l Az első táncos a mulat-
ság kezdetén több helyen verses buzdítást szokott volt intézni az
egybegyűltekhez. Dunántúl például Győr és Pápa vidékén Nagy
Jánosnak ezt a versrészletét mondották el serkentőül:
"N ossza legény a táncba,
Itt a leány, szedd ráncba,
Ugrasd, forgasd, mint orsót,
Köszöntsd reá a korsót!
Ez az élet gyöngyélet !"1
Erdélyi J. népköltésgyüjteményében szinte van egy ' "bálba kö-
fazöntő vers" Váczról keltezve (I. k. 143. 1.). Paraszti lakodalmak-
ban gyérülő, de még ki nem halt szokás, hogy vendégség után 'a
Tőfély ugyancsak versben szólítja fel táncra a jelenlevőket. E vers-
ben a magyar tánc lelkes dícséretén kívül helyenkint találóan jel":
lemző kitételeket hallunk táncunk egyes mozzanataira. Mutatóul
közöljük itt a következő győrvidéki (régebbi) lakodalmi táncra-
buzdítást: .
"Táncra föl legények, menyecskék és lányok!
Peng a cimbalom m~r, nosza hát járjátok!
J ól áll a magyarnak a tánc fordulat ja,
Hogyha, amint illik, módosan aprózza.
Nincs a magyar táncnak a világon párja,
Mikor összeillő gyönyörű pár járja.
Rajta hát legények, föl a táncba sorba,
Ugorjék a lányka, pördüljön a szoknya!"
Népmulatsági hagyománykép állapíthat juk meg, hogy a
táncoltatás rendjében a leányoknak a régi jobb időkben szigorúan
értelmezett elsőbbségi jussuk volt az asszonyok előtt. Az utób-
biak a tánc elején nem, csak akkor kerültek sorra, mikor a leánY0-
kat már kivétel nélkül megtáncoltatták, amikor aztán a házas-
emberek is belevegyiilteka mulatók közé. Természetesen e rend
főleg oly táncvigalmakban érvényesült, melyeket a legények meg-
hívással hoztak össze. Ma ilyenekben sem oly kényesek többé, de
azért 'a nép - mondhatni - még mindig tapintatosabb a táncol-
tatásban, mint az úri osztálybeliek.
I V. ö. "Az Alföldön szokás külön két táncmestert is v.álasztani, kik főkép
arra ügyelnek, hogya nöszemélyek táncos nélkül ne maradjanak." Koszorú, 1864.
II. 473. l.
" 2.l;;rdekes, hogy Egyeken, :j!ajdú megyében ma , is így buzdítják a , táncba
indul6kat: "Nosza legény a táncba, itt a leány, ,szedd ráncba, kezed-lábad mozog-
jon, a leányhoz simuljon !" '
88
,A t á fi c b a 'v i v é s r é g e b b e n h á r o m f é l e ' m Ó d,on:
t-'örtént: : i'ntéssel (illetőleg: szólításs~1L
k e n d ő n y ~ j t á s s a l, vag y e l h ú ~ á s s a L Az első volt,
a 'legáltalánosabb, mai napig is az. Abban állott, hogy a férfi _parl
lépést (vagy lejtést) tett a' nők felé s a mutatóujjával intett. annak.
(els.őben magától érthetően a neki legkedvesebbnek!), kivel tán-'
colni akart; esetleg a nevén is szólította, például: "Bözsi, gyere!'~
A választott szemlesütve nyomban 'odalejtett hozzá s vagy egy
előtte való perdülés után, vagy anélkül 'szemérmesen egybekarolt.
vele. A második esetben, á férfi zsebkendőjét nyujtotta a nőnek,
ki azt megfogva ment utána vagy mellette a tánchely belsejébe.
A zsebkendőn}ujtás helyett többször ujjfogással történt az el-
vivés, tudniillik úgy, hogy a táncos jol)b kisujjával megfogta a n(5
bal kisujját. Legérdekesebb volt azonban a harmadik mód : a z
e l h ú z á s, mely különösen a Nagy-Alföldön (például Szegeden)
még a mult-század első felében is szokásban volt. Ott ugyanis a
tánchoz illő női szemérmetességet úgy értelmez ték , hogy puszta,
intésre, érintésre, vagy egy húzásra nem való a nőnek mindjárt a
férfi után menni, hanem csak ha erővel elhúzza őt; vagyis tehát
a férfinak valósággal erőt kellett kifejtenie a táncbavivésben.
Nem lehetetlen, hogy ez volt a táncbavitel legősibb módja, ' mert
a régi t á n c r a r á n t, t á n c b a k a p, von, r a g a d kitételek-
ből ilye s következik.
Szinte nem egyéb, mint ősi hagyomány lehet az a szembeötlő
szokás, hogy nyilvános mulatságokban, melyekben minden táncos
a maga urának tarthatja magát, paraszt jaink fedett helyiségek-
ben s még oly meleg időben is f ö l t e t t ' k a l a p p a l (süveggel)
táncolnak. Méltóságukhoz valónak s a tánchoz tartozónak vélik.
hogy fejfedőjüket mozgásközben félrevágják, előre .vagy hátra,
igazítsák. Egykoron, mint ismeretes, a nemesurak is süvegfeltéve-
lejtőzének.
Több adat tanusítja, hogy régebben a s a r k a n t y ú t is
szükséges kelléknek tartotta népünk a férfiaknál táncaiban. Na-
gyob};> mulatságra (és lakodalomra), amely legény csak tehe.tte,
veretett sarkantyút, minél nagyobb taréjút, annál hüszkébb volt,
rája. Tiboldi István bizonykodása szerint a régi székelyeknél "volt
hellyel-hellyel olyan legény is, aki féltallér nagyságú duplázott
acél-sarkantyútaréjjal jelent meg a táncvigalomban, hogyannál
nagyobb csengés-pengést idézhessen elé" (Kriza, Vadrózsák
543.1.) . Kovács János meg a szegediekről erősíti, hogy "régebben
minden valamire való legény csak sarkantyús csizmában jele'n t'
meg a tánchelyen" (Szeged és nép"e 459. L). Az ország más részei-
ben se történ.t különben. Ahol pedig sarkantyú nem volt ,kéznél,
legalább is vastagabb patkót verettek csizmájukra, hogy annak
össze~~E1ével s a r~jta való do~olással ,erősíts~k táncuk ', 'zenei
kíséretét s dallamosságl:í,t. A sarkantyúh~~znál~tból korunkra a
népnél csak 'áruiyi 'maradt, ' hogy 'némely helyeken még a : tánco,
SZÜRET I TÁNC'MENET VÁC VIDÉKÉN. KAN ZI ÁGOST FESTMÉNYE (1 859'BŐ L ) A SZÉ PMŰVÉ SZETI ~\ ÚZEUMBAN.
 89
rendezők s lakodalmakon a vőfélyek szoktak sarkantyús csizmá-
ban megjelenni. , .
Az alföldi magyar városok és nagyközségek fiatalságának
egyik fő szórakozása nyaranta a vasár- és ünnepnap délutáni
t á n c h e l y r e j á r á s (újabban nyári bálnak is hívják). A tánc-
hely rendesen egyes bormérések vagy korcsmák széles udvarain
külön e célra készített s földíszített sátor. Vecsernye végeztével
megjelenik · elsőben a cigánybanda és "cincogni"· (= játszani) kezd.
A zene hangjaira hamarosan gyülekezik a viszkető talpú fiatalság,
a, legények a ·sátor mellett, a leányok kissé távolabb, a kapu-
bejáratnál. A legények eleinte csak szemeInek, kit húzzanak
táncba. Majd megindulnak kacskaringós táncmozdulattal a válasz-
tottjuk felé s intéssel, szólítással vagy ujjfogással (esetleg a
kötényük szélét fogva) a sátor alá hívják. Ott összefogódznak s
lehetőleg (ha nagyon sokan nincsenek) körben haladva lejtik a
lassút; s annak végeztével a párok összegomolyodva ropj4k a
fr~sset. A táncolás csak alkonyatig tart, mert akkor leányoknak
otthon a helyük! A mulatságért való taksát csak a legények
fizetik. (Nem így a csallóközi népmulatságokban, mely~ken a
leányok teszik le a belépődíjat, sőt a cigányok vacsoráját is ők
adják.)
A. MA.GYA.R TÁNC HA.TÁSA. A. KÖRNYEZŐ
NEMZETISÉGEKRE ÉS A. K"CLFÖLDRE. -, '.' -- ..., -- -..
"

~~~~~~ izsgáljuk meg most, mily hatása volt táncunknak

a kö zöttünk élő, vagy velünk szomszédos nép-
faj okra. - Népzenénkről már meg van állapítva,
V~,mJI hogy mindenfelé áthatolt a nemzetiségi ' határo-
kon s általában nagyobb hódítást tett, mint a
~~iiiiW nyelvünk (a magyarosítás!). Kérdés, vajjon édes
~ testvére nyomán járt a táncunk is? - Nem
egészen, de azért szinte utat talált a környező és 'közénk ékelt
nemzetiségek közé.
Érdekes kiemelnünk, hogy nem a fajiságunkat jellegzetesen
tükröző lassút, hanem a páros szerelmi frisset fogadták be szom-
szédaink.
Mint kulturális tekintetben egyáltalán, úgy tánc dolgában is
a tótokra hatottak legészrevehetőbben. Ezeknek f r i s k y
t a Ii. e c-é, melyet Árvában csakúgy járnak (v. ö. Ethnographia
1891. évf. 81. 1.), mint -a magyarok közvetlen szomszédságában,
a mienknek szakasztott mása - torzított kiadásban. A tótok
még legrégibb táncszónkat, a "három a tánc"-ot is eltanulták.
Czuczor említi, hogy hallotta, mikor muzsikaszünéskor a Nyitra
megyei tót paraszt legény felkiáltott: "Harmatánc!m A tótok
friss csárdása S z t a n c s e k J ó z s e f leírása 2 szerint velej é-
ben ilyen: a legények füttyentéssel vagy intéssel táncosnőt hív-
nak magukhoz_ Ez ruháját kissé fölemelve s kezeit csipőire téve,
arccal fordul táncosa felé, de nem fogódzik össze vele, hanem
szemben ugrál és cifráz taktusban. Majd néhány magánfordulás
után táncosa átfogja és párosan forognak, vagy egy helyben re-
zegve járják a frisset. Táncközben a dallamot énekkel kisérik,
bele-belekurjogatnak, vagy a zenészek előtt megállva, ujjaikon
fütyülnek.
A magyarországi sváb ok és hiencek szintén ismerik és a
maguk módján - elmásítva - járják a t s c h a r d a s c h-t, me-

1 J a n c s o v i c s Tót-magyar szótárában is "harmatánc" = három a tánc_

A magyar Nyelvőr 1901. évfolyamának egyik adata szerint (530. 1.) a nyitrai tót
embernek szinte "h a r m a t a n e c" a szavajárása, mikor valamely zajos vereke-
dést akar megjelölni.
2 Ethnographia, 1904. évf. 215. l.
 91
r
Iyet régebben "Z i f a r a" névvel táncoltak: (v. ö. a magyar
c i f r a f o r g ó-vall).
Ugyancsak el van terjedve páros frissünk a hazai vendek
,szerbek és horvátok kö zött is. Az utóbbiaknál divatj át tahÜjuk
magában Horvátországban is. A Zagreb vidékén vonós~hármas
b,angjaira lejtett páros "t a n a c" például annyira hasonlít a mi
frissünkhöz, hogy igen valószinűen ennek az átvétele. ,
Az oláhság, nem hiába oly gazdag táncokban, kevesebbet
vett tőlünk . Amint népzenénk, úgy néptáncunk is ezekre volt tán
legkisebb hatással összes nemzetiségeink között. Magyarféle
táncot jobban csak oly helyeken láthatunk náluk, melyek a ma-
gyarság közé esnek (pl. a Tiszántúlon) , vgy közvetlen magyar
szomszédságában vannk, mint Erdély egyes vidékein. l Magában
Oláhországban táncolnak egy "a r d e l e a n a" (= erdélyi) nevű
lassú és friss táncot; de hogy ez magyar eredetű lenne, nincsen
róla tudomásunk. '
A galiciai lengyel népnek a többi között egy m a d z i'a r,
azaz: magyar nevű páros tánca is van, amely nyilván tőlünk ke-
rült hozzájuk (a choreographiáját, sajnos, nem ismerjük) .
Ugyancsak mitőlünk származtak el a csehek ma d'a r és
h u s á r neveken ismert népi táncai.
, , Keveset tudunk eddig arról, divatba jutott-e táncunk es
mily mértékben a távolabb lakó nyugati nemzeteknél. Oly
csekély s halovány nyomait találni a dolognak, bogy merészség
lenne szót érdemlő hatásra , következtetnünk belőlük. Mert pél-
dául abból, hogy a XVI- XVII. ' századbeli külföldi táncnóta-
gyüjteményekben "passa 'm ezzo'" és "saltarelIo ' o'n-
g a r o", vagy "u n g a r e s c h a", "e i n u n g e r i s c he r t a Ii t z"
felírású darabokat találunk, egyáltalán nem következik, hogy
táncolták is volna külföld ön ezeket. Valamivel többre mutat, de
szintén nem sokra, az a tény, hogy D e s s a i s francia királyi
táncmester Premier livre de 'Contre-danse il. quatre, il. six, il. huit
c. 1726-ban kiadott ' művében C o t i Ilon ' H o n g r o i s e n~ven
egy páros méretű udvari táncot ismertet, amelyre alkalmasint
tanította is a francia előkelő világot. De persze hogy mennyire
volt magyaros, mennyire nem ez a cotillon, bizonytalan. Csupán
annyi igen valószinű, hogy Dessais táncához eszmét és ösztönt
Il. Rákóczy Ferencnek s magyar kiséretének párisi tartózkodása
adott. 2 C z e r w i s k i német tánctanító már előhoztuk Brevier
der ,Tanzkunst c. tánctanító könyvében (1879) német alapos-
sággal ismerteti a csárdás és verbung táncainkat (88- 91. l.);
de r,óla sem tudhatni, vajjon hazájában valaha és valahol tanÍ-
1 F a b ó B e r t a l a n ugyan azt erősíti CA magyar népdal zenei fejlódése,
491. l.), hogy az újabb oláh táncok mind a verbunkos és csárdás behatása alatt
állanak, de állításának alaposságához ' szó férhet.
2 Ezt az is bizonyítja, hogy 'Dessais könyvében egy "M e n u 'e t te a l a:
T r a n s i l v a n i e" elnevezésű tánc is előkerül.
9~

t9tt~ is volna (lzeket. Mindössze két régebbi esetet ismerünk, me.,.

lyekben előkelő külföldiek: franciák előzetes tanulás után ma~
gyarok társaságában magyar táncokat táncoltak. Mind a kéttő,
Párisban gróf A p p o n y i A n t a l n a g y k ö vet ü TI k e s t é-
l Y é n történt. Az elsőn (1829 febr. 9.) 600 meghívott vendég
előtt díszes magyar öltözetben 6 főúri gavallér és 12 előkelő
dáma mutatta be mind a lassú, mind a friss magyar táncot óri/Ísi
hatássat l A fényes ' néző közönség , a leglelkesebb tapsokba s
"C'est charmant, c'est superbe!" kiáltásokba tört ki. A jelen volt
orleansi herceg nyomban meghivatta, a táncoló (részben francia)
társaságot, hogy "cette danse charmant"-t aPalais Royalban is
bemutassák. A második estélye~ (1832 'márc. 4.) 12 szintén
főúri pár paraszt ruhában járta el a magyar- táncot, megint ren-
kívüli hatással. 2 Persze arról semmi hír sem maradt, hogy e hatás
következtében táncunkat a franciák felkapták volna. '
A mult század 40-es éveinek elején táncunknak a külfölddel
való' megismertetésében dicséretre méltó érdemeket szerzett ma-
gának Ves z t e r S á n d o r táncművész, ki jó magyar tánco.,
sokból és táncosnőkből társulatot szervezve, avval és saját zene-
karával bejárta Német-, Francia- és Angolország nagy városait
s mindenütt páratlan sikert aratott : táncunk különböző (egyes,
páros, csoportos) nemeinek bemutatásávaJ.3
Egyes magyar táncosok, táncosnők és táncos társaságok
azóta is többször fordultak és fordulnak meg a külföldön, általános
bámulatot keltve nemzeti táncunk eredet.isége és szépségei iránt.
Nagyobb eredménnyel eddig, sajnos, nem dicsekedhetünk az
originális mutatványnak kijáró pillanatnyi elismeréseknél, mert
annak semmi 'jele, hogy a magyar tánc idegenben mint mulatsági
tánc is bármi csekély mértékben elterjedt volna.
*
Az előadottakkal oly aprólékosan és sokoldalúan megvilágí-
tottuk ,a magyar néptáncot, hogy mindenki tiszta fogalmat nyer-
hetett róla, ki szeges figyelemmel kisérte fejtegetéseinket. Atté-
rünk most a különleges magyar táncok ismertetésére.
1 Igaz, hogy magyar főurak: Herceg Odescalchi László és gróf Apponyi
Rudolf tanították be a táncot, de a résztvevők valami nagyon eredetien, magya-
rosan aligh<J, tudták táncolni, annál is inkább, mert igen cikornyás műzenére:
Biharinak s a Veszprémi Társaságnak dallamaira (melyeket párisi művészek ját-
szottak!) járták.
2 Arra, hogy táncunk külföldiekre mily elragadó hatással van, még egy
valamivel régebbi esetet is említhetünk. Gróf Szapáry Vince és Viczay :e;va grófnő
1814-ben a szövetséges fejedelmek előtt Bécsben szintén frenetikus hatást értek el
a magyar tánc bemutatásával.
8 Veszterről magáról ezt .írta az egyik akkor legelterjedtebb párisi lap, a
National : "V. S. úr, a társaság igazgatója a legkellemesebb táncos, kit ,lát-
hatni, s tánca leggyönyörűbb tipusa a magyar táncnak. Nemes büszkeség !Í.rad
el arcvonásain, s ritka tűz és erő kifejezésével bájos hajlékonyság s könnyedség
párosul." (1840)
KÜLÖNLEGES MA.GYAR ,.,ÁNCOK.

~~~s~lz értjük azokat a táncokat , melyek rész-

~ ben a magyar néptánc törzsének eredeti hajtásai,
részben idegen talajból a magyar néptánc tör~
zsébe oltva, többé-kevésbbé magyarrá váltak;
továbbá azokat a t áncokat, amelyek a kü-
lönféle ünnepi alkalmaktól, vagy valamely
velük kapcsolódó jelképes cselekvéstől sa-
játos nevet kaptak, bár lényegben a magyar néptánccal azonosak;
végül az egyes vidékeken járatos sajátszerű népi táncokat, me-
lyeknek szinte vannak kapcsolataik az általános néptánccal. Ez
alatt a cím alatt tárgyaljuk a kisebb-nagyobb mértékben kétes
táncokat is, melyekről csak annyi bizonyos, hogy idegenből ke-
rültek hozzánk és szélesebb körű elterjedésre jutottak nálunk,
de már a magyarrá válásuk foka vita tárgya lehet.
Ismertetésük rendjében részint felbukkanásuk ideje, részint
csoportosításra alkalmas jellegük az irányadónk. Ezért például
mindjárt a legrégiebbeknek tarthatókkal kezdjük.

HALOTTAS (TORBELI) TÁNCOK.

ösapáink a tisztességes temetés méltó befejezésének tartot-

ták mindenkoron a halotti vendégségnek : a t o r-nak rendjén-
módján való megülését. A ránk maradt írott emlékek érdekes ké-
,pet adnak ' e lakomák ünnepségeirőL Úr és paraszt egyaránt köte-
]esség~nek tartotta, hogy temetés után elhúnyt hozzátartozója
tiszteletére a tort megtartsa. A gazdagok nagy pompával, a
Bzegények tehetségükhöz mérten ülték meg a halotti vendégséget .
Sőt nemcsak közvetlenül a temetés után, hanem utóbb, a halálo-
zás évforduló napján is megtartották a kedvelt halott torát . Az
ősi hagyomány olyan erős volt, hogy hallatlánra vették a papok-
nak még oly maró gúnnyal teljes kárhoztató szavát, aminő t e-
s zem A l v i n c z i P é t e r kassai prédikátor uramé volt, hogy
- "a holt emberekért esztendőnként való torcsinálás .ördögi 'ta-
lálmány".: l Az "ördögi" jelző senkit se tartott vissza tőle, hogy
tovább ne csinálja a tort.
l Itinerarium Catholicum (1616) 100. 1.
94
Az egykori források elmondják, miként ettek-ittak e lako-
mákon a gyászolók, - "gajdolásokkal dicsíretit a halottnak elő­
számlálván"; de arról általában hallgatnak, hogy főleg a gazda-
gabbak torain sajátos ének és zene mellett táncokat is jártak.
Tudomásunk szerint mindössze egy hazai adat bizonyítja e tánc-
szokásnak hajdani divat ját: C z i n k a P a n n a fennmaradt
halottas táncnótája (XVIII. szd.). Ebből pedig mit se
tudhatunk meg a tánc, vagy a táncok milyenségéről.
Van azonban egy XVII. századbeli külföldi munka, mely
nemcsak megemlékezik a magyar halottas táncokról, hanem le
is írja őket - szám szerint: 3-at, - s ez a már ismételten idéz-
tük U n g a r i s c h e r, o d e r D a c i a n i s c h e r S i m p l i c i s-
s i m u s, l mely hazánknak XVII. századi állapotáról elég elfogu-
latlanul számos érdekes, másutt nem található vonást jegy-
zett fel.
A szóbeli halottas táncokról a 29. fejezetben szól "Wa s
S i m p l i c i s s i m u s a u f d e m L a n d u n d i n d e n S t a. d-
t e n b e i u n g a r i s c h e n L e i c h e n g e s e h e n" (mit lá-
tott S. a vidéken s a városokban magyar temetéseken) címmel.
I p o l y i A r' n o l d Magyar mythologiájában az 1683.-i ki-
adás után közzétette a leírás eredeti német szövegét (560- 56I.
1.), de több lényeges hibával; azért mi az 1684.-i kiadás után kö-
zöljük itt hű magyar fordításban Simplicissimus megfigyeléseit:
"Ezután urammal egy földesüraság t e m e t é s é r e men-
tem. A z o n b e f e i e z é s ü l t á n c o l t a k, d e e g é s z e n
s z o m o r ú é s s í r á s s a l e l e g yes, f é l i g v í g t á n c o t;
a m e l y h e z n é h á n y s i r a tó a s s z o n y (K l a g - W e i-
b er) é n e k e l t é s s í r t.
Egy kis idő mulva jött egy úr s a maga tót (windisch) zené-
szétől a t r i s t o v d o v t a n e z - e t, a z a z; 3 OO ö z v e g y-
a s s z o n y t á n c á t k i v á n t a h a II a n i. E n n e k a h a l-
l á s a val a m i s a j á t s z e r ű n e k (s o n d e r b a r e s) t e t-
szett előttem; hozzá a tánc alatt énekeltek
é s s í r t a k i s. ~rdekes volt látni és hallani; s n e k e m p 0 -
g á n y j e II e g ű n e k t ü n t f e l. Este evésnél megkérdeztem
a zenészt, - akartam mondaru - magyar muzsikust, (aki min-
den ételhez vagy tractamentumhoz külön nótát v. sonátát tu-
dott játszani, mint a káposztához a káposzta-sonátot v. nótát,
a lúdhoz a hús-nótát, a sülthöz a petzina- v. petschina-sonátát v.
nótát és következetesen min(ien fogáshoz egy különleges nótát),z
1 Akik eddig ismertették, csak egy régi kiadását említik 1683-ból; de van
egy másik is 1684-ből 4 vagy 5 képpel s némi tartalmi bővüléssel. A mult század
közepéről való kiadása alig érdemel említést.
2 ~rdekes, mennyire összevág ez az adat a Freyburgban 1683-ban, tehát
egy időben kiadott U n g a r i s c h e War h e i t s g e i g e c. pamflet következő
megjegyzésével: "A magyar lakomák alkalmával minden fogásnak vagy ételnek
megvan a maga sonátája, amelyet nótának neveznek; legfőbb ezek között a
 95

honnét van ennek a 300 özvegyasszony táncának a neve. Az

mint egy igen híres és kedvelt udvari és kamaramuzsikus a maga .
úri pajtásával: a dudával! - él- következő felvilágosítást adta
róla. Egyszer az aranyban és ezüstben gazdag erdélyi határvá-
rosnál: Natbany- v. Nagybaniá-nál a ·bányában sok tárna be-
omlott, s néhány száz ember a földben lelte halálát, minek követ-
keztében 300-an lettek özveggyé. Erre az erdélyi herceg, kinek
a bánya tulajdona volt, s aki éppen ott tartózkodott, a megözve-
gyült asszonyokat a többi bányaalkalmazottal együtt megven-
dégelte és lerészegítette (ihnen Rausche anhencken lassen) ; de
emellett eltitkolta férjeik halálát. Végül mind a háromszázat egy-
szerre táncba vitette s ez alatt úri vendégeinek, a mágnás oknak
fölfe,lite a dolgot és így szólt: Ti urak, ez ám ritka egy tánc;
egész éltetekben nem fogtok 300 özvegyasszonyt ily vidáman és
táncolva látni, mint most itt láttok. - Erre nagy jajveszékelés
és siralom támadt, mivel megtudták, hogy férjeik életüket vesz-
tették. Ámde megvígasztalta őket; rövid idő alatt valamennyit
egyszerre újra férjhez adatta és megajándékozva bocsátotta el.
Ez Felső -Magyarországon általánosan ismert dolog; nem mese!
Különben e g y i k m a g y a r v á r o s b a n i s l á t t a m
t e m e t é s a l k a m á val e g y s a j á t s á g o s t á n c o t . Egy
(legény) lefeküdt a szoba közepére; kezeit és lábait szétterjesz-
tette. Az. arca zsebkendővel volt letakarva. így feküdt ottan s
egyáltalán nem mozdult. Erre meghagyták a zenés znek, hogy du-
dáján a h o l t a k t á n c á t (den Todten-Tantz) játssza. Mi-
helyt az belekezdett, néhány férfi és nőszemély a fekvő fickót éne-
kelve és sírva körüljárta. Összetették mellén a kezeit s lábait
egybekötötték. Majd hasra fektették, majd meg hanyatt és min-
denféle játékot űztek vele. Végül egyenként felállították és tán-
coltak vele. Fertelmes (abscheulich) volt őt nézni; mivel a fickó
legkisebbet se mozdult, hanem, ahogy tagjait állították, úgy ma-
rádt rögtön megmerevedve. S ilyen undorító játékot mennyekző­
kön is láttam mintegy fr'issítőül és farsangvégi bohóságul űzni.
Azonban értesültem róla, hogy az Isten bizonyos alkalommal egy
ilyen játékost megbüntetett, tudniillik az, aki a holtat akarta
mutatni, valósággal halva maradt ottan."l (213-214. 1.)
Ezek a Simplicissimus leírta halottas táncok, melyek méltán
tarthatnak számot érdeklődésünkre. Vegyük tehát őket vizsgá-
lat alá!
k á p o s z t a - n ó t a (Sauerkraut-nota)." V. ö. továbbá: "Bercsényi kurucairól
íra egyszer gr. Forgách: Bercsényi bátyám is szereti, ha muzsikásai a tehénhús-
nóta mellett el tudják vonni a R a j t a k u r u c t á n c o t;" Tbaly, Tanulmányok
a Rákóczi-korból. 47. l.
l K á l d Y G y u l a is közölte már magyarul ez utóbbi tánc leírását.
A. régibb és újabb magyar táncokr61 való felolvasásában (3-4. l.), de nem bíven ~
mert önkényesen változtatott s rövidített rajta .

•
 •

Az első gondolat, ihely önkéntelen "fölmerül bennünk, az, v a j-

. j o n csakugyan m a g y a r s h e m val a mim á B fi e m z El t i-
s é g i: s z l á v, a vag y o l á h t á n c o k k a l van - e i t t
dolgunk? _ '
Ezt a kérdést pozitiv honi adatok alapján teljes biztossággal
nem lehet · eldöntenünk, ámde többször meghányt-vetett vélemé-
nyünk szerint i g e n e r ő s val ó s z i n ű s é g s z ó l a m e l-
l e t t, h o g y a S i m p l i c i s s i m u s m a g y a r s z o k á s t
rajzol. .
. Nem is említve azt, hogy a leírta táncok címében kereken ki-
jelenti, hogy "bei ungarischen L ,e ichen", azaz : ma-
gyar temetések en látott tapasztalatait adja
e l ő, kiemelendőnek tartjuk a következőket:
Az első két táncot magyar főúr temeté s i
t o r á n t án c o l j á k, melyen szintén előkelő magyar urak vol-
tak jelen, akikről bajosan tehető fel, hogy nem ősi, hanem idegen
szokással akarták elhúÍlyt barátjuk emlék ét megtisztelni.
A m á s o d i k t á n c e r e d e té t, mint megtörtént dolgot
a leíró egy m a g y a r l a k o s s á g ú b á n,y a v á r o s b a: N agy-
b á n yá r a v e z e t i v i s s z a, amely akkor valamelyik erdélyi
fejedelemnek volt birtokában. Mindkét körülmény a magyarság
mellett szól.
. Igaz ugyan, hogy tót (szlovák) zenészről van benne említés
,és t r i s t o v d o v t a n e z-ről, ami szláv szokásra vallana; de
ennek oka tisztán csak az lehet, hogy az illető udvari dudás eset-
leges en tót ember volt, ez tehát még nem jelenti a táncnak szláv
-eredetét is, annál inkább sem, mert hisz Simplicissimus' ugyanazt
:a "W i n d i s c h e n S p i e l m a n n"-t "magyar muzsikusnak" is
nevezi, aki húsnótát, káposztanótát, pecsenyenótát stb. játszik.
Magának a dudának szláv eredete - a:mennyiben őseink minden
valószínűséggel szlávoktól vették át - sem bizonyít a tánc szláv
volta mellett, mert hisz tudvalevő dolog, hogy abban az időben
már kedvelt hangszer volt ,az erdélyi fejedelmi udvarban is; az-
után meg ne feledjük, hogy bús szinezetű, dünnyögő hangjával
különösen alkalmas ·hangszer lehetett az ilyetén szomorú tán-
-cokhoz. (Alkalmazása előtt bizonyára a síp töltötte be szerepét!)
A val ó s z í n ű s é g tehát a k é t e l s ő t á n c m a g y a r
v ol t a m e II e t t s z ó l. De ha netalántán valaki magyar ere-
.-detükben még kételkedhetnék, annyi teljességgel bizonyos, hogy
magyar temetéseken való szokásos voltukban
s e m m i ké t s é g s e m l e h e t.
.Ami áll ezekre, ugyanazt mondhatjuk a h a r m a d i k: leg-
.részletesebben rajzolt táncra is. A leíró határozottan állítja,
hógy azt "ih eine'r ugnarischen Stadt~', azaz: m a g y a r v á r o s-
b il. n l á t t a, utóbb pedig még hozzáteszi, hogy ugyanezt m e n y-
n y e k z ő k ö n i s l á t 't a t á n c o l n i, ami kétségtelenül ré-
gebbi szokásjellegre vall.
 97

, Van azonban az els.oroltakon kívül még . más, igen számot-

tevő erősség is, amely kétségbevonhatatlanul tanuskodik a h a-
lot t a s t á n c e g y k o r i m a g y a r S z o k á s v o J t a mell~tt.
Míg ugyanis a' hazai nemzetiségi vidékeken semmi nyomát. se ta-
lálni ilyen hagyománynak, addig s z i n t i s z t a m a g y a r h e-
l y e k e n a z ú j a b b, s ő t l e g ú j a b b i d ő k i g f e n n m a-
r a d t , a h a lot t a s t á n c e m l 'é k e z e t e. Ime néhány ' hi te-
les adat ennek igazolására: ,
Szabolcs vármegye P o l g á r nevű helységében régebben
f i a t a l e m b e r ft k t e m e t é s e k o r halotti tort tartottak ze-
nével és t á n c c a l egybekötve.1 '
Ve r e s s E n d r e megállapítása szerint a s z é ke l y e k-
n é l "a legrégibb időkben a temetés is t á n c nélkül meg (nem
esett" .2
Z s i l i n s z k y M i h á l y Csongrád vármegye története
c. művében (III. k. 498. L) írja, hogy a nevezett egyik leg-
magyarabb vármegyében, "ha legény, vagy leány hal el, paj-
tásai megjelennek nemcsak a temetésén, hanem a torra is, ahol
ilyenkor t á n c o l n a k és dalolnak, nem azért, hogy mulassa-
nak, hanem azért, hogy ellakják a holtpak a lakodalmát". A lako-
dalmat tudniillik az arra jogosultnak éppúgy meg kell adni, mint
a fejfedőjét (süvegét) , hogy a másvilágon hajadonfővel ne járjon.
Az e g y h á z a s k é r i e k úgy magyarázzák, hogy azért válasz-
tanak a halottnak menyasszonyt, hogy a másvilágon legyen neki.
K á l m á n y L a j o s Koszorúk az Alföld vadvirágaiból c.
népköltésgyüjteményében (1877) a p é c s k a i a król említi (I.
225-226. L), hogy valahányszor ki nem házasított legényt, vagy
leányt temetnek, rendesen megtartják a lakodalmát; a halottat
zeneszóval kísérik a temetőbe s t e m e t é s u t á n a l e g é n y e k
a Rákóczy-induló hangjai mellett ugrálnak
e g y s o r t a t e m e t ő k a p u j á b a'n; majd a halottas házba
térnek s ott esznek-isznak és t á n c o l n a k. Ehhez kiegészítőleg
még hozzáteszi az Ethnographia c. folyóiratban (1912. évf. 293.
1.), hogy e szokás Pécskán a mult század hatvanas
é vei b e n akként dívott, hogy a temetés szertartása után a
s í r n á l t á n c o l t a k a fiatalok. Bizonyos Travnyik nevű szer-
zetes-káplán kelt ki , először szószékről e profanizálás ellen; s
szavának annyi foganatja lett, hogy azután a temetőkapunál
táncoltak belül. 1875-ben Halkóczi Márton káplán ostorozta
ugyancsak szószékről e szokást; de semmit sem ért el vele. Meg-
várták, míg a temetésről a pap eltávozik, s azért is belül táncol-
tak. Csak szép szóval lehetett rábírni őket, hogya temetőn kí-
1 Magyarország Vármegyéi és Városai. Szabolcs vármegye monographiája.
172. l.
2 A székelyek zenéje Ca nagyenyedi ref. Bethlen-kollégium 1904/5. évi ~rte­
sítöje. 18. l.).
Dr. Réthei Prikkel: A magyarság táncai. 7
98

vül táncolj anak. O t t h o n befejezésül természetesen e II a k-

t á k a h o l t n a k l a k o d a l mát. Ugyanezt tették a s z a-
j án i a k is.
K á l m á n y L. szerint van e g y k ö z s é g, h o l m é g
m a i s d í v i k a halottas tánc, jobban mondva: a h a lot t n a k
t á n c c a l e g y b e k ö t ö t t l a k o d a l m a; s ez S z e g v á r.
Itt az a sz okás, hogy temetés után a halott szülei torba hívják
a jelenlevő ismerösöket, első sorban azokat, kik a temetésnél
segítkeztek. Ha jobbmóduak, birgét vágnak paprikásnak; mellé
süteményt és bort adnak. Vacsora után megkezdődik a t á n c,
szóval : e l ü l i k l a k o d a l m á t a h a lot t n a k. l Nincs azon-
ban násznagy, a menyasszony táncát sem járják. Mindez pedig
nem azért történik, mert a bortul jó kedvük volna, hanem, hogy
megadják a halottnak az övét : "a lakodalmát", melyhez joga
van, hogy haza ne járjon. A nép hiedelme szerint ugyanis ha sok-
kal kevesebb megrövidítést szenved a halott, mint a lakodalma
meg nem tartása, ha például a sírjáról csak földet visznek el, még
akkor is haza jár.
Hogy pedig a z e l h u n y t f i a t a lok t á n c o s l a k 0-
dalmának megtartása századokkal előbb és
ú r i h á z a k b a n i s e"l ő f o r d u l t, arra biztos történeti ese-
tet olvashatunk C s e r e i M i h á l y nak ApOr! P. Metamorphosi-
sá,hoz írt egyik észrevételében.2 Eszerint M i k e s K e l e m e n,
erdélyi főúr (nem az író!) e l a d ó k o r b a n m e g h a l t l e á-
n y á n a k -t o r á t r e n d e s m e n n y e k z ő k é p p e n: nagy
eszem-iszommal és r e g g e l i g t a r t ó t á n c c a l ü l t e vol t
ro e g, arra hivatkozván, hogy ő most a leányát Krisztusnak adta
férjhez. S z e n t p é t e r i I s t v á n meg a XVII. század vége tá-
ján ily kárhoztató itéletet tesz a magyar halotti torokróI;3 "A
h a lot t a s h á z a l i g i s m é r t e t h e t i k m e g a m e n y-
n y e k z ő h á z t u l, mivel nagy, mértéktelen és i s t e n t e l e n
t o b z ó d á s o k, részegeskedés n é l k ü l a t o r i s i m ro á r
mam e g n e m l e h e t."
A halottas tánc népi szokására igen érdekes és sajátszerű
adatot említ K á l m á n y L 'a j o s Szeged népe c. (1881- 1882)
népköltésgyüjteményében (II. k. 210. l.). S z e g e d - F e l s ő­
v á r o s o n tudniillik a h a lot t a t é n e k l ő a s s z o n y, ki,
míg a halott terítő n fekszik, istenes énekeket énekelget, a t e m e-
t é s t k ö vet ő t o r b a n, mikor már jól ettek-ittak, f e j é r e
t e s z i a b o r o s ü v e g e t és a kánai mennyekzőről , szóló dalt
enekelve t á n c o l. Megesik az is, hogy másodmagával táncol.

'" , . 1 Az utolsó h a,l o t t a,s l a k o d a l o,m, mel~ek megtörténtéről Kál-

mány L. tud, 1912-ben Mészáros Istváné volt. Ezen Gyula Istvan leánya volt
.a ,menya.sszony szer,eDét vivő. , , '
2 Monumenta ' Hung. Historica, Scriptores XI. k. 480., L
3 Hangos trombita (1689) 180. a 1.
 99

K o v á c s J á n o s Szeged és népe c. terjedelmes néprajzi

monographiájában (1901) azt állítja (295. 1.), hogy ő a sirató
asszonynak ily táncát ugyan nem látta, de annak 3 O- 4 O é v
e l ő t t többször volt tanuja, hogy a s z e g ~ d f e l s ő v á r o s i
halotti torokban a kánai mennyekzőről szóló
é n e ki d a II a m á r a t á n c o l t a k.
Eme néhány, bár szűkszavú bizonyság eléggé meggyőzhet
bennünket arról, hogy a h a lot t i t o r o k o n val ó t á n c 0-
lás a magyarság körében valóban szokás os
vol t; s ő t e g y h e l y e n: S z e g v á r o n m é g m a i s d í-
v i k.2 S eme nyilvánvaló történeti tény kétségkívül erősíti ab-
beli alapos föltevésünket, hogy a S i m p l i c i s s i m u s k ö-
z ö l t e t e m e t é s i t á n c o k ő s i m a g y a r h a g y o m á-
n y o k, nem idegenből vett utánzatok.
Egyébiránt ezt maga az idegen szerző is nagyon valószinűvé
teszi avval, hogy ez említette táncokat "sonderbar": sajátszerű,
különleges jelzővel látja el, sőt a 300 özvegyasszony táncát ke-
reken pogány jellegűnek ("das karn mir fast auf heydnische Art
vor") mondja. Már pedig tudni való, hogy neki ismernie kellett a
korabeli T o d t e n t a n z okat, sőt mivel saját állítása szerint
nagyobb szláv vidéket is beutazott, a szlávságnak ilynemű eset-
leges szokásáról is lehetett volna . tudomása. Különben is jó
megfigyelő s eléggé elfogulatlan biráló. Mégis a jelzett módon
itél halottas táncainkról. N i n c s e n tehát s em m i v i s s z a-
t a r t ó o k s e r e á, h o g y n e s z á m í t s u k ő k e t. ő Ei i n e m-
z e t i h a g y o m á n y a i n k k ö z é. .
Azt természetesen lehetetlen manap eldönteni, vajjon csak-
ugyan a pogány korból maradtak-e reánk, vagy a későbbi kor
szülte őket; de hát· ez nem is oly fontos tisztázni való; a fő do-
log az, hogy magunkénak állíthatjuk mind a hármat. 8

1 Ezen ének tartalmában a bibliai tárgi világi elemmel szövődik át j dallama

víg, kissé világias. A befejező sorai Kovács J. szerint így hangzanak: "Úgy meg-
forgatták Magdolnát, mind elhullajtotta kontyát Kánán mennyekzőbe"j Kálmány
L. szerint pedig: "Aggya Isten, hogyha örülünk, mikor lakodalmat hírdetünk,
jó bor mellett d u d a nékű, bolond a tánc ugrás nékű - Kána mennyekzőbe."
NB. Kálmány a "Szeged népé"-nek 1. kötetében közli az egész éneket.
o A kazarokról is - kikkel I b n R u s z t a szerint őseink elegyedtek -
említi M a r s z ú d i (l. Ethnographia, 1907. évf. 171. 1.), hogy a fiatalokat
holtuk után megházasították.
3 K á l dy G y. többször említett felolvasásában azt állítja . (3. 1.), hog:y
. a hunok és régi magyarok nemcsak ének mellett földelték el halottjaikat, hanem
befejezésül a sírdomb körül lassú körtáncot is jártak. Szerinte a halottas tánc
volt valószínűleg a legrégibb magyar tánc, melyet egyenesen a pogány temetési
szertartások maradványaképpen századokon át táncolt népünk. Mindkét állítás
igaz lehet, de csak mint puszta föltevés, melyet történeti adatok nem támogat-
nak! Való ugyan, hogy az 1279- i budai zsinat . eltiltotta a temetőkertben való
táncolástj de ez még nem elegendő bizonyság amellett, hogy a halottas táncot
csakugyan a pogány korból örököltük.
7·
100
Az eredet, illetőleg szokás magyar voltának tisztázáf?a után
mutassunk még rá a közölt táncok jellemző sajátságaira is.
Közös vonásuk, hogy mind a három énekkel és sírással ki-
sért, tehát szertartásos tánc volt. S ez a vonás teljesen össze-
vág azon szegedfelsővárosi szokással, hogy a halotti torokban a
kánai mennyekzőről szóló dalt éneklik s ennek dallamára perdül-
nek táncra is. Az a körülmény pedig, hogy az énekben és táncban
a sirató asszony viszi a főszerepet, megint csak emlékezetünkbe
juttatja a Simplicissimus Klag-Weibjeit.
Bár az első táncnál külön nincsen említve, mégis igen való-
szinűen mindháromnak hangszere a duda volt (a két utóbbinak
egész bizonyosan l). Alkalmasabb hangszer nem is lehetett hozzá-
juk. Érdekes, hogya kánai mennyekzőről szóló szegedi ének s~in­
tén dudát emleget: "J ó bor mellett d u d a n é k ű bolond a tánc."
Ez azönban véletlen egyezés is lehet.
A hangszerrel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy mindegyik
táncnak külön, még pedig szöveges dallama volt. Mind a dallam,
mind a szöveg a gyászos alkalomhoz illőn szomorúságot fejezett
ki. A felváltva belevegyít ett ének és jajgatás az egészet dráma-
szerűvé tette.
Az első tánc choreotípusára vonatkozólag a szűks z avú leírás-
ból csak annyit vehetünk ki, hogy lassú és kimért mozgású volt.
A második, mivelhogy egy gyászos eseményt akart jelképezni,
bizonyára változatos mozgásalakzatot mutatott. Ez már azért
is valószínű, mert kétségtelenül tömegtánc volt. Az első fele vi-
dám sőt tomboló lehetett, a másik ellenben gyászos és lassú
mozdulatú, míg a befejezése megint vidám élénkségbe csapott át.
Sajnálhat juk, hogy az idegen szerző némi choreographikus
leírást csupán a harmadik táncról ad, mely épp ezért leginkább
fölkeltheti érdeklődésünket. Ez, mint látni való, határozottan já-
tékos tánc volt, amelynek járása El még inkább nézése valóban
"abscheulich": undorító lehetett. Nem is említve, hogy azokat,
amiket a táncos .férfiak és nők műveltek benne a magát holtnak
tetető legénnyel, mai izléssel nem igen tudnók elviselni, ki kell
kereken mondanunk, hogy századokkal visszamenve se találha-
tuÍlk elég mentséget a régi magyarok számára, kik e fertelmes
táncot (ha igaz 1) még lakodalmaikban is el tudták járni, mintegy
"frissítőül, üdülésül, vagy farsangvégi bohóságképpen (als eine
Recreation, oder Fastnachtspiel) . Ha az 1279.-i budai zsinat te-
metői tánctilalma erre, vagy ehhez hasonló táncra vonatkozott,
akkor gáncsot nem igen érdemelhet az utókortól.
Mindamellett kár, hogy halottas táncainkról többet nem
tud.unk. Talán 3: ~övő ~örténeti és ethnographiai nyomozások
majd nagyobb vIlagossagot fognak rájuk deríteni.
 101

.A. KÁ.LLA.I KETTŐS.

Valamivel több ismeretünk van; ámbátor korántsem ele-

gendő, a k á II a i k e t t ő s-ről v. k á II a i k e t t ő s t á n c-ról.
Ez is a · hajdani kor hagyománya, · amelyből minekünk már csak
meglehetősen sovány váz maradt. Pedig nagyon sajnálhat juk,
mert szépsége, művésziessége régóta közmondásos. Hiszen csak a
legügyesebb táncosok szokták megkapni mai napig azt a dicsérő
agg mondást, hogy - "e l t u d n á j á r n i m é g a k á II a i k e t-
t ő s t i s!" Legalább harmadfél évszázaddal mehetünk visszafelé,
hogy nevét a hír nem ok nélkül szárnyaira vette. Ugyanis olvas-
hatunk róla már' egy 1674 táján írt pasquillusban (= személy-
gúnyoló versben) a következő sorok között:

"Az tó nálad vala oly lugos az előtt,

Hogy nem adtam volna érette egy diót,
Egykor alig vehetsz vala egy kis szellőt,
M o s t m á r e l ő l j á r o d a k á II a i k e t t ő t. m

Említés van róla továbbá R é g e n i G y ö r g y Imago veri-

tatis c. (XVII. századi) művének kéziratában (57. l.}: "M o s t
t e e l ő l j á r o d a k á.ll a i k e t t ő s t", valamint G vad á n y i
J ó z s e f Falusi nótáriusá-ban (1790) is: "Legény vagyok újra, a
ká II a i k e t t ő t im m á r e l j á r h a t o m" (154. l. A Nyelv-
történeti szótár csupán erről az egyadatról tud).
Annyi kétségtelen, hogy n e v e e r e d e t é r e n é z v e a
Szabolcs vármegyei Nagykálló város.sal függ
e g y b e, akár mert a tánc ott keletkezhetett, akár mert talán ott
táncolták a legszebben.
Arról, hogy mikor és hogyan jött létre, nincs seinmi történeti
bizonyság, de helyi népmonda kettő is találkozik. Az egyik szerint
a török világban keletkezett volna. Tudniillik a nagykállói vár-
őrség portyázás közben néhány törököt ejtett rabul, kiket aztán
otthon mulatságból egymáshoz kötve derekasan megtáncoltatott.
A muzsikások húzták, előbb lassan, majd frissebben; s a szeren-
csétlen foglyoknak - bármennyire nem-tudták - járniuk kellett
a magyart, annál inkább, mert pálcás hajdúk állottak mellettük,
kik a lankadókba ütlegekkel vertek lelket. E kénytelen keserves
tánc hire természetesen hamar elterjedt a törökök között, kik
1 E vers a Monumenta Hungariae Historica Scriptores 36. kötetében olvas-
ható (477.). Címe: "Ad secretarium" (sc. Franciscum Lugosi). Ismeretlen előkelő
erdélyi tollforgató szerzője L u g o s i Ferenc (nb. ezért a szófáték az elején!)
titkárt akarja benne csipkedni.
102
remegtek az eshetőségtől, hogy a magyarok majd, ha foglyul
találnak esni, "e l j á r a t j á k vel ü k a k á II a i k e t t ő s t".
A másik monda kevésbbé romantikus. Ez a táncot a kállai vár
szűk börtöncelláiból eredezteti, melyeknek alja élükre állított
négyszögletes lécekkel ( •••••••• ) volt kipadlózva. A rab, kit
mezítelen lábbal ide zártak, alig tudott állani. Hol az egyik, hol
a másik lábát kapkodta fel fájdalmában. Különösen a tagadásban
levő foglyokat zárták ily kínzó fülkékbe. És magától érthetően
kevés akadt közülük, ki ott a "kállai kettőst" megpróbálva,
tovább bírt volna tagadni.
Világos, hogy mindkét történetet utólagos etymologizálásból
találta ki a mindent magyarázni szerető élénk népképzelet, jól-
lehet tulajdonképpen egyik se magyarázza meg a legfőbbet:
miért "kettős" a táne?
Ennek megfejtése sokkal egyszerűbb és természetesebb: azért,
mert e r e d e t e s a l a p j e II e g e s z e r i n t k e t t ő n e k, e g y
férfinak s egy nőnek páros szóló tánca.
C z u c z o r- F o g a r a s i Szótárában a kállai kettős téve-
sen úgy van értelmezve, hogy - "friss magyar kettős tánc". Szó
sincs róla! A valóságban: l a s s ú m a g y a r, melynek van, ille-
tőleg volt ugyan "friss" része is, de nem a mai értelemben, hanem
mint a lassúnak "cifrá"-ja, vagyis valamivel gyorsabb tempóban
járt, élénkebb s cikornyázottabb kiegészítése.
Meg kell vallanunk, hogy az ország minden részére tett nagy-
számú kérdezősködésünk ellenére csak pár helyről, jobbadán váro-
sokból kaptunk olyan értesítést, hogy nagyobb mulatságok vagy
lakod~lmak idején ritkán egy-egy idősebb jótáncú pár kuriózum-
nak (= érdekes különlegesség gyanánt) eljárja a kállai kettőst is.
Már az a nemzedék is, mely szüleitől még úgyahogy, kivonatosan
eltanulta, részben elaggott, részben kidőlt az élők sorából. Magá-
ban Nagykállóban is alkalmasint egy kéz ujjain össze lehetne
olvasni, akik régi szép formájában el tudnák járni (jobban csak
egyes részeit ismerik inkább!) . Ezt azért is bátran merjük állí-
t ani , mert már 27 évvel ezelőtt, mikor valaki ott a helyszínen
tudományos céllal pontosabb · információkat keresett, meglehetős
bizonytalanságokkal és ellentmondásokkal találkozott a táncot
még ismerőknél. Az állapot mostanig csak rosszabbodhatott.
Ahhoz -nem férhet kétség, hogya k á II a i k e t t ő s t nem
a falusi pór nép, nem is a magas főnemesi osztály, hanem a
v á r o s i m e s t e r e m b e r s o r b e l i p o l g á r s á g t e r e m-
t e t t e meg. Rendezettsége, egyeruetesebb s fékezettebb mo z-
gásalakzatai magasabbra mutatnak az egyszerű tanulatlan nép-
nél és lej ebb a nemes -nagyúri köröknél, melyeknek tánca kimér-
 103

tebb, méltóságosabb volt. Ugyanezt bizonyítják azoknak a dalok-

nak szövegei is, melyekre táncolni szokták, tudniillik egész ki-
fejezésmódjuk a népnél valamivel tanultabbakra: iparosfélékre mutat .
Amit a magyar .néptáncról: lassúról és frissről egyformán
megállapítottunk, hogy nincs merev, megkövült formája, azt a
k á II a i k e t t ő s r e is alkalmazhatjuk, jóllehet i g a z á b a n
n e m e g y é b, m i n t a l a s s ú n é p t á n c n a k b i z o n y o s
rendbe szede . U, . megtin_omított páros mása.
Mutatós jellege ellenére se a testmozgások egymásutánja, se a
mozgásfigu:rák -inilyens.ége nem volt benne pontosan, előírás­
szerűen , megállapítva, hanem csak nagy általánosságban, ameny-
nyire egyes rátermettebb táncospárok a maguk lejtésmódjával
szokásossá tették. Tehát az egyéni ügyesség és találékonyság
kevéssé 'volt k-titve egész m~netén, annál inkább -sem,- mivel éppen
a legjobb táncú férfiak és nők mutatták meg benne tánctudomá-
nyukat. .
Hogy az általános népi lassúból fejlesztették ki a kállaiak,
azt nem csupán az egyező táncmozgásnak egyszerű lassú leftésről
gyorsabb cifrázásra való fokozódása bizonyítja, hanem ezen fölül
még az is, hogy m i n d i g s z Ö v e g e s n é p d a l r a j á r t á k.
A mult század 90-es éveiMI való szavahihető nagykállói
tanuvallomások velejében ilyennek festik a híres "kettős" tánco-
lását.
A táncos pár egymást egy kézzel félig átkarolva (derékon
fogva) kiáll a terem vagy szoba közepére/ s a muzsikusok szer-
számain fölcsendül a nóta lassan, érzéssel:

A KALLAI KETTÓS DALLAMAI ÉS SZOVEGEI.

I.
, ~
Andalg6sz.rüleg s érzéssel. (M. M. ~ = 100.) Zongorára áUrta: Herbolll Géza

IfjP* ~ .,
Mi - kor fe -Iül - rül fúj a szél

1 Több pár is táncolhat ja egyszerre, de mindig az első pár irányításával.

104

' . "

Zö - rög a fán a fa - le - vél.

, ..., J\ ,, ' Á .
, '. "
~~~~~~
{

hm, hm, hm, hm, hm, hm. U - gyan ba - bám ho - vá let -tél,

Mán két es -te el nem jöt - téL hm hm.

 10~

Az első dalsorra még nem táncolnak, hanem csak előkészülnek

rája ritJpikus jobbra-balra való testlengetéssel, amelyet helyi szó-
val "h ö c ö g te t é s"-nek neveznek. A más-odik daÍsOrra a pár
illő lejtésse1 2-3 méternyire távolodik el egyn:lástól ~és szembe
helyezkedvén, a férfi csípőre tett kezekkel, a nő pedig szoknyáját,
vagy kötényét 'fogva velük, a sorvégi hangutánzó (hm, hm, hm ... )
refrainkor, melyet a cigány húrpengetés~el - "p i t y e g t e t é s"-
sel - érzékeltet, két 4/8 ütemnyi höcögtetést (tehát össze,sen 4-et) ,
végeznek. A harmadik dalsorra kezdik tulajdoIÍkeppen a táncot:
átellenesen, de ellenkező irányban párhuzamosan a 3 ütemnek
me'gfelelő 6 lejtést tesznek, a negyedik dalsorra vissza ugyan-
annyit; s a refrainre höcögtetnek, vagy esetleg bokáznak. Az ellen-
tétes irányú 6-os lejtést háromszor teszik meg a befejező höéög-
tetésseI (vagy bokázással) együtt. Ezután helyet cserélve végzik
ugyanezt. Majd újra kezdik az egészet az előbbi hármas számban,
de bizonyos módosítással, sajátos fordulatokkal. Erre következjk
a "c s a log a t á s": tudniillik kitárt karokkal lejtenek egymás
felé, s mikor a férfi a nőt átölelni készül, ez csalfán hirtelen el-
fordulva kisiklik az átkarolásból. Háromszor ismétlődik meg
ugyanez. Negyedikszer végre összeölelkeznek s előbb" t ,á n y é-
r o n" = egy helyben (saját tengelyük körül), utóbb egymást
átkarolva forognak együtt. Csalogatás alatt a férfi táncszókban
szokott sziporkázni a női állhatatlanságról ilyféleképen : "Hogy
szerettem, mégis megcsalt! - Ha te úgy, én meg így! (elfordulás-
kor). - Nem érdemli, hogy utánajárjak!" - Stb.
A tánc második: "f r i s s" része, vagyis cifrája ugyanabban
a rendben és módon folyik le, mint a lassú, csak élénkebb, gyor-
sabb, induló szerű tempóban, különféle cifrázó figurákkal, szökel-
lésekkel s emellett vidám, sőt pajkos hangulatban, jóízűnél-jóízűbb
új táncmondókák belevegyítésével a következő pattogó dalra:

Kin - esem ko - :mám asz - szo-szo-szo-szó rossz asz-szony

106

Adj egy ma - rék len - cse - csé - re-csé - re - cse-csét

1\ 1\ 1\ " A

Mi - ért ci - gány asz - szo-szo-szo-szó rossz asz-szony

Mond jó sze - ren - csét cse-csé r e - csé re - cse-cs ét.

A

..1
.. .
 107

Némelyek szerint a tánc. virtusos befejezése az lett volna, hogya

táncos férfi egy borral telt nagyobb poharat téve a fejére, topor-
zékoló lábmozgással "t á n y é r o n" forgott-forgott, de anélkül,
hogy a borból csak egy csepp is kidőlt volna. A muzsika ez alatt
a következő allegretto-szerű dalt játs7jotta:
III.
Mérsékelt gyorsasággal s minden szótagot erósen kieme/ve. (M. M. J= 88.)

I~ ti II: pa It vJ Ip!!FpJíI F~!lV pliJíil' jl ):11

Jó bort á -ruI Sir - ja - i - né, Ott ku-eo-rog a :vén Dúzs-né

A-rany ese-esü E-ese-di-né, Gö-dény tor-kú Nagy Bé-ni-né.

Azonban éppen nem valószínű, hogy ez eredeti tartozéka lett

volna a kállai kettősnek. Alkalmasint csak valamelyik mókás
természetű táncos adta hozzá ügyessége fitogtatására. Később
aztán utánozták, akik - tudták. . _
A kállai kettősnek megvolt a maga hagyományos esztétikája,
mely nem egyedül azt kívánta a táncolóktól, hogy tökéletesen
értsék a magyar táncnak minden csínja-bínját, hanem hogy ezen-
fölül alakjuk és fellépésük is gyönyörködtető legyen. A táncos-
nak inkább kész férfinak, mint serdülő ifjúnak illett lenni, szép,
daliás termettel és kifejező, nyilt ábrázattal, vagyis olyannak,
kinek már puszta megjelenése rokonszenvet, vonzaImat ébreszt.
Arcáról nemes büszkeségnek kellett sugároznia, mozdulataiban
108

természetességnek, könnyedségnek, változatosságnak és harmo-

niának lennie. A nőnél, ki ebben. éppúgy, mint a lassú magyar
.néptáncban általában, csak másodlagos (mellékeq) szerepet ka-
pott, a szemérmetesség és szende tartózkodás volt a fő kívána-
lom; csupán a csalogatáskor engedhetett ebből valamit a pajkos
(csalfa) ingerkedé.s kedvéért. · Táncmozdulatai csak a férfiénak
reflexei, tehát enyhébb ek és kisebbek kellett, hogy legyenek. SZó-
vaI: nagyrészt ugyanoly szépségi sajátosságok, mint a magyar
néptáncban! A többi között ez is egyik bizonysága annak, hogy
a kállai kettős csakis a· magyar néptánc törzsének hajtása lehet.
Ugyanerről tanuskodnak azok a ·.szöveges dalok is, melyekre
NagykállÓ"ban közönségesen táncolni szokták. Miként lassú nép-
táncunknak az az eredeti rendje-módja, hogy zenéj~ben valamely
lassú dalra ugyanannak gyorsabb menetű: cifrább variációja
következik, hasoÍllóan tapasztaljuk a kállai kettősnél is. Mert
hát egészen nyilvánvaló, . hogy a fenti második dallam, bár hang-
ról-hangra nem egyezik meg az elsővel, de nagyon közel van
hozz·á: alapjában ennek VÍgabb, gyorsabb, pattogóbb, cikornyá-
sabb változata, aminthogy megfelelően a tánc második része is
voltakép az első élénkebb s cifrább ismétlése. A második dal ele-
venebb, pattogós ritmusa mintegy l'ákészti a táncóspárt moz-
gása cikornyázására, táncoló ügyessége kimutatására. Az első
nótabeli hangutánzó (pityegtető) refrain meg ugyancsak jó ösz-
tön a bokázásra s a magyar táne lassújában charakterice nyil-
vánuló felsőtest-Iengetésre ("höcögtetés"-re).
Fa r k a s L a j o s, ki annak idején a kállai kettős még
fennlevo dallamait (nótáit) és táncfiguráit a tudomány számára
Nagykállóban összejegyezte, az előbb közöltük 3 dalon kívül
még kettőt talált, amelyek némely kállói polgárok bizonykodása
szerint szintén hozzátartóztak a tánc eredetí zenéjéhez; ameny-
nyiben tudniillik a táncospár "friss" után ezekre a középgyors
tempójú nótákra lejtett volna tovább megint lassabban, ha nem
is olyan lassan, mint a tánc elején. Ezek :·
Métsékelten. (M. M. J = 100) L

~b II i ) JyJl dp; tp yJi J'I U, } J ;11

Fe - le. - sé-gem o-lyan jó nem kell né - ki az or - só,
 109

Sem gu - zsaly sem rok - ka sem sem-mi né - mü mun-ka

ringy rongy ringy rongy hap hap ha p, ringy ro ngy ringy rongy ha p ha p ha p.

II.
Vontatva. (M. M. J= 9~.)

Azt mond-ják, jól mond-ják, i - ga - zán is mond - ják

Y.
 110

Ki3Sé élénk en.

Hogy a szom- széd le-gé-nye szom-széd asz-szony lá - nyá-nak

"J

nagy pi - pi, nagy pi - pi, nagy pi - ros csiz - mát vett.

Hogy ez "a két melodia is rokon egymással, ahhoz kétség

nem férhet. Lehetőnek tartjuk, hogy valamikor ezekre is táncol-
tak kállai kettőst. De megjegyezzük, hogy -Farkast véleményünk
szerint a kontár közlő az egymásutánra nézve félrevezette, me_rt
a kettőt egybevetve arra a gondolatra kell jutnunk, hogy való-
jában az L gyorsabb variációja a IL-nak, s nem megfordítval Sze-
rintünk, ha járták, csakis a II. nótára járhatták a lassút, az
L-re pedig a cifrát (frisset) .
Ami meg némely közlők azon állítását illeti, hogy ez a két
utóbbi dal szinte része volt már a tánc eredeti zenéjének, nem
fogadhatjuk el, mert le nem tagadható szlávos dallamhajlítá-
sukkal nem illenek a kétségtelen színmagyar eredetű kállai ket:-
1 F a r k a s ritmusbeosztása és tempójelzése is alkalmasint hibás a meg-
tévesztő információ miatt.
 ,
... ~ .
111
tős choreotÍpusához. Ezek minden valószínűséggel utóbb tapad-
hattak hozzá.
A magyar néptánc jellemző vonásainak ismerete alapján mi
egyáltalán nem tudunk hitelt adni azoknak, kik azt bizonyozták,
hogy e tánc eredetileg mind musice, mind choreotipice 5 részből
állott. A történeti valóság szerintünk csak kettőt enged meg,
ugyanazokat, melyek a lassú magyarnak tulajdonai. Mi azt tart-
juk, hogy utóbb kaphatott a tánc egyes táncospárok révén idő-
.leges járulékokat, de azok, amily könnyen divatba jöttek, oly
könnyen s hamarosan el is maradtak belőle.
A kállai kettősről való ismertetésünket avval a figyelmez-
tetéssel fejezzük be, hogy e táncnak szép, költői leírása megtalál-
hatómár A 11 a n y J á n o s nál, ki itéletünk szerint A magyar
tánc · ("öldöklő angyal") c. gyönyörű leíró költeményének itt kö-
vetkező első részében voltakép a kállai kettőst akarja festeni:

"M o S t a h e g e d ű é s o b o j
M é l á n m e r en g ő b ú s - k o m o l y,
Méltóságos zenéje foly;
És átrezeg a dallamon
Egy szende, lassú cimbalom.
Most elbocsátja hölgye kis kezét
A v ő l e g é n y é s h a l k a n v i s s Z a l é p;
Mértékre illeszti bokáit,
. És mintha sugár jegenye
Szellők dalára lejtene:
Úgy a n d a log k ü l ö n s o k á i g,
É s s z e m b e m i n d i g, s z e m b e j á r j a,
Mozdulatit követve párja, .
Ki mindenben és mindenütt
O t ő l e v á r, ő t ő l e f ü g g,
Ö rája néz mint hold a napra,
Kitől szelidebb fényét kapja
D e m a j d é l é n k ü l a z e n e,
V i d á m u l a t á n c i s vel e,
Merészebb a nyirettyű, s olykor
Egy réztülök mély öble hor1rol.
É s d él c e g eb b é s b át o r ab b
Majd közelebb, majd távolabb
J á r a l e g é n y, - m Í g m i n t e g y d í j u i
As z ép a r á val ö ss z e s Í m u l, .
M ű v é s z i lé p t e i t k i m é r v e
. Majd bal felé, majd jobb felé
F o r g a t j a m o s t a z t, d e k i m é l v e,
Mint a zene mérsékelé
A h ö l g y p e d i g . f o r d u l vel e,
"112
D e Ú g Y i é' p, ' m i n th a l e n g e n e, ,
S l á b a k h e l y e,t t a h o s s z Ú ö l t ö n y
R e d ő i t a r t a 'n á k " a f ö t d ö·'n. ' ,

Örökre fájlalnunk lehet, hogy ezt a szépséges táncot a ma-

gyarság nem gyakorolja többé -vigahriaiban. Ismertetésünkkel az
Ügyét még nem tartjuk kellően tisztázottnak. Szükséges, hogy a
magyar ethnogl1aphia az ország minden részében tovább kutassa
nyomait s esetleges fennlétét.

MA.GYAR. SZÓLÓ.

A városi polgár (mesteremeberi) elem volt az, - mint rá-

mutattunk - mely a lassú néptáncból a kállai kettőst kialakí-
totta. Ugyanez az elem ugyanabból a lassúból s z ó l ó - f é r f i-
t á n c o t is hozott divatba bizonyos alkalmakra. Eme szóló-
nak azonban nem volt se külön nótája, se külön lejtésmódja. Tu-
lajdonképpen abból állott, hogy városaink magyar mesterember
·és mesterlegény táncmulatságain a tánc ünnepiesebb megkezdé-
seül a táncmester (vagy a 2 táncmester l), ki nem csupán rende-
zője, hanem elismert "mestere" is volt a táncnak, magyar dísz-
ben, vállra vetett mentében és sarkantyús csizmában a táncoló-
helyiség közepén szólóban járta el a lassú magyart.1 A bemuta-
tás például is szolgált a körülálló férfiaknak, hogy a nyomban
következő tömegtáncban ők is kimutassák lejt.ő ügyességüket..
Voltak helyek, hol a táncmester nem egyedül, hanem párjával,
de a táncoló körtől külön válva, vagyis ennek közepén járta a
táncot mutató gyanánt (mivelhogy a párja többnyire szintén a
legügyesebb táncosnő volt l), hogyalejtésükhöz a jelenlevők
alkalmazkodjanak. 2
Újra hangsulyozzuk azonban, hogy ezeknek aszólóknak
,semmi sajátosabb jellegük nem volt.
A palotás lassú magyarból szintén alakult. férfiszóló egész
természetes fejlődésse!: az "előltáncoló" (táncvezető) táncából,
melyhez a többi táncolók igazodni szoktak. Eleinte kétségkívül
esak mutató, példaadó célja lehetett; de utóbb ügyességfitogtató,
-virtuóz tánc vált belőle. Mint ilyen több helyt még akkor sem
szűnt meg, mikor -magát a
palotást már abbanhagyták a fő- és
Jcözépnemesi körökben. Sőt akkor csakis ezt táncolta el magyar
úri táncvigalmakban egy-egy arra az alkalomra magyar díszbe
-öltözött jótáncú fiatal gavallér. Főleg a mult század első év-
tizedeiben volt ez így, amikor előkelőbb köreinkben a mulatsági
~,szünóra" alatt vagy után szorítot.tak helyet (ha szorítottakl) "

1 Z~lizy Dániel, Debreczen egyetemes leírása (1882) 289. 1.

2 Igy járta a szokás pl. ~rsekújvárban (l. Czuczor- Fogaras~ Szótár. 6.
k. 60, L) .
 113

-a magyar ' szólónak 'i·s, .' az idegen táncok rendjében. ' ,~Sok ideig
nem volt más táncunk az , új abb , korban - olvassuk M a t o l a y
'V i k t o r visszaemlékezésébenl. - ' a in a g y a r s z'ó l ó n kívül,
még akkor sem, midőn majd 2 évtizeden át előbb a tanács-, mint
tánc-termekben, előbb a literatúrában, mint , adivatban kezdénk
'újra inagyarok lenni: Ezen hézag ot, ' hogy tudniillik Magyarhon
:egész úri közönsége és ifjusága táncvígalmakban soha magyart
nem táncolt,2 Szőllősi táncmester avval törekedett kitölteni,
hogy a francia négyes mintájára magyar társas táncot, a kör-
táncot szerz é és divatba hozá.'" Híresebb magyar úri szóló tán-
cosok valának a mult század 30-as és 40-es éveiben a főváros­
ban Kostyál Dániel, a vidéken: Sárosban Jaszay Pál, Pest me-
gyében Szeles László stb.
Ezeket az úri magyar szólókat, melyek főkép a lassú
"cifrá"-jában tündököltek (mert a táncolóknak különösen ebben
kellett megmutatniuk, mit tudnak!), de egyébként az általános
magyar lassú tánctól miben sem tértek el, rendesen Bihari és Mar-
tinovics táncnótáira szokták járni. Semmiféle előírásos formájuk
nem volt; ki-ki úgy táncoita őket, amint magyarosan legjobban
tudta. Csak arra vigyáztak, hogyaméltóság, délcegség és kel-
lem ne hiányozzék mozdulataikból.
A népi lassúnak is fejlődött szólója a katonafogadó ver-
bunkos tánc révén, még pedig a verbuváló katonák káplárjának
, táncából. Ez volt tudniillik a táncvezető, ki a táncot legjobban
értette s előre mutatott mozdulatokkal a verbunkosok táncát
irányította (L bővebben hátrább a verbunkos táncál!) . Több-
ször a táncoló kör közepén táncolt; s nem egyszer volt rá eset,
hogy a katonák mérsékeltebb táncukkal csak kiséretet adtak az
ő magán táncának, melyben - az "atyamester" (= őrmester)
vagy a kapitány felszólítására, avagy más valami okból - a
nguravetésekben való ügyességét mutatta be a néző közön-
ségnek.
Világos, hogy valójában ez a szóló sem volt más a köz-
magyar lassú táncnáL Paraszti népből származott egyszerű kato-
nák voltak a kitalálói, kik fő mozgósalakzataiban csakis úgy
táncolhatták, amint szülő falujukból hozták magukkaL
1 Vasárnapi Uj ság 1859. évf. 56. L
2 " Az ifjúság közönyösen nézi - olvassuk aHonművész 1839. évfolyamá-
ban (760. L) - a nemzeti zene és tánc kiküszöbölését hazánk minden megyéjének
tánctermeib őL "
3 Gróf F á y I s t v á n a Vasárnapi Uj ság 1859. évfolyamában (165. L)
4lzt írja az úri magyar szólóról : "Hát a régi s z ó l ó? Ha visszaemlékszem
a régimódi bálokra, melyeket mint gyermek ugyan, de mégis vizsga szemmel néz-
tem, ott láttam Erős misko1czi szolgabírót remekül tán.:olnij hát Ujfalussy Mihály
barátom csendes, komoly, olyannyira eredeti lassú tánca! Hát a Ganyméd szép-
ségű egykori huszárhadnagy, gróf Szirmay Ferenc? Ilyeket már nem is látni
a mai korcs világban."
Dr. Réthei Prikkel : Á magyarság táncai. 8
114

. Ezektől a természetesen keletkezett magyár szólóktól kü-

lönböznek azok a "m a g y a r m a g á n y - t á n c "-ok, melyeket
táncmesterek szerkesztettek össze, s melyeket táncvizsgákon, va-
lamint cirkuszokban és varietékben láthatunk. A táncmozdula-
tok az utóbbiakban magától érthetően pontosan meg vannak
határozva, s figuráik egymásutánja is .előírásos. Tehát ezek terv-
szerűen kicirkalmozott táncok, melyek, ha még olyan magyaros
figurákból vannak is összetéve, merev, sablonos formájuk miatt
kívül maradnak a magyar néptánc természetes rokonsági körén.
Majd minden valamirevaló magyar táncmesternek van ily "ma-
gyar magány-tánc"-a, melyeket szükségtelen külön ismertetnünk.
JELKÉPES ÉS JÁ.TÉKOS TÁNCOK.

annak, helyesebben voltak a magyarságnak

táncai, melyek valamely cselekvény jelképes
eljátszásából, tréfás társasjátékból, avagy já-
tékos utánzásból alakultak. Az alakulásuk
részben magyar, részben idegen földön történt.
A külföldről átvettek azonban az őseink közt
való szélesebb és tartósabb elterjedés ré-
vén többé-kevésbbé megmagyarosodtak s így bizonyos értelem-
ben magyar tulajdonná lettek. Hogy mekkora a jogunk hozzá-
juk, azt a történeti adatok gyérsége miatt általában nehéz, sőt
egyiknél-másiknál nem lehet eldönteni; ámde a magyarság köré-
ben való nagyobb fokú felkapásuk és hosszabb idejű szereplésük
(gyakorlásuk) arra elegendő alapot ad, hogy mégis jussot
tartsunk rájuk.
IsmertetésUnkben sorra kerülnek a s ü v e g e s, e g e r e s,
g y e r t y á s, l a p o c k á s, p á r n á s, t a p s o s, b o s z o r-
k á n y-, d a r u-, f a r k a s-., r ó k a- és s z a r k a t á n c o k.
Némelyekről több, másokról csupán egy-két adatot találtunk
forrásainkban. Ismertetésünk kerete és alapossága természetesen
eszerint változik.

1 . . SÜVEGES TÁNC.

A magyar faj mindig sokat adott az öltözékére. (ünnepi ru-

hája századok óta párját ritkítja a világon!). De összes ruha-
darabjai közül legnagyobb gondja sajátos fejrevalójára : a s ü-
ve g é r e volt. Ezt minél szebbé minél ékesebbé szerette tenni.
A gazdagabbak valóságos fényűzést fejtettek ki díszítésében. ün-
neplő és téli süvegük alsó kerületét drága prémes bőrrel : nyuszt-,
nyest-, rókafarkkal prémezték két-, három-, sőt négysorosan.
Nyári süvegük hajtókáját pedig arany és ezüst csipkével ékesí-
tették, vagy szkófiummal (= arany, ezüst fonállal) varratták ki.
Akinek módjában állott, drágaköves forgót avagy medályt
(= pajzsforma drágaköves tolltartót) alkalmazott süvegére és
kócsag-, sas-, ráró-, kerecsen-, daru- stb. tollat illesztett belé. Ha
pedig ilyesre nem tellett, legalább is gyöngy- (s nyáron, ha if-
8*
116

jabb volt: virág-) bokrétát tűzött rája. A süveg esetleges csákj át

(= oldalra fityegő szárnyát v. csúcsát) szokás volt aranyos fejű
ezüst tűkkel megtűzdelni. Még a bélésre is különös gondot fordí-
tottak: a téli süvegekbe finom prémbélést, a nyáriakba meg at-
laszt, vagy kamukát varrattak. Nem lehet tehát csodálni hoz zá
való oly nagy ragaszkodásukat, hogy még halálukban sem akar-
tak megválni tőle : a fejükbe húzatták, vagy legalább maguk
mellé tetették a koporsóba. Hogyatáncokat is süvegfeltéve lej-
tették, arról már megemlékeztünk. Éppen nem meglepő, högy e~
az annyira nagyra tartott ruhadarab mélyen belerögz ődött
apáink gondolatvilágába s többféle jelképpé vált beszédükben.1
A süveg jelképi használatai közt leggyakoribb pedig s talán
legmagyarabb a férfi hatalor,n jelvényeül való alkalmazása a
konttyal, mint a feleségi jog jelképével szemben. A XVII. század
végéről "A férfi és az asszony versengenek" címmel ismeretlen
szerzőtől hosszabb vers maradt reánk,2 mely a süvegnek és a
.kontynak a házi hatalomért való szóbeli versengését tősgyökeres
magyarsággal, ötletesen énekli meg. Még érdekesebb hagyomány,
hogy őseink ugyanezen versengés cselekvényes jelképezésére kü-
lön táncot találtak ki: a s ü v e g e s t á n c o t .
Manap már mi sem őrzi ennek emlékét, de a XIX. század
elején még ismerték és táncolták. Az utolsó, ki megemlékezik
róla, s aki saját vallása szerint táncolta is, K i s f a l u d y
S á n d o r volt. A leírását A p o r P é t e r adta Metamorpho-
sisában (332-333. 1.) figuráira nézve igen szűkszavúan. Az Ő
vázlata szerint ilyennek gondolhatjuk a táncot :
Férfiak és nők sora. Egyik férfi (rendesen a sor elején álló)
szép süveget vesz kezébe s azt feltartva, magában táncol vele és
fordul kettőt-hármat . Ezután a nők sorához lejt s egyik leány-
nak v. asszonynak szépen térdet-fejet hajtva, táncba viszi vá-
lasztottját. Kettőt-hármat fordulnak együtt; s erre következik
a süveggel való csalogatás mindaddig, míg a nő a süveget ügye-
sen el nem kapja tőle. A táncos erre visszalejt a férfisorba; volt
-párja ellenben - mintegy győzelmével dicsekedve - magában
fordul kettőt-hármat a magasra tartott süveggel. Majd a férfiak
elé táncol s tetszése szerint egyiket, térdet-fejet hajtva neki,
táncra invitálja. A tánc és a csalogatás az előbbi módon folyik,
ameddig a férfi valami furfanggal elkaphatja a süveget; mire az-
tán Ő is úgy folytatja dolgát, mint az elsőktől látta. ügyesebb
férfi és nő egyaránt jól kifáraszthatja párját, mivel a süveget erő -

1 Lásd ezt részletesebben e mű írójának A süveg öseink életében és gondolat-

világában c. programmírtekezésében az esztergomi r. kath. fögimnázium. 1914{15.
évi ~rtesítöjében.
z Thaly, Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1864) II. köt.
255-264. L
 117
's zakkal 'elveIihi 'nem szabad. Épp' ezért 'a·~tánc sokiiig e1huzódha~
tik. Befejezése akkor van, mikor mindenki ,táncolt, a :s'orban állók
közül. " , ,,' '."
Magyarázatul a következő észrevételeink' vannak:
1. E páros szóló-tánc mását nem 'talá:Ttuk a k~lföldi' 'táncok
között, jóllehet , játékos (jelképes) tánc elég nagy számmal
akad 'SZOInszédainJIDál; : 2. Nyilvánvaló, ' hágy ez a tánc ti. 'szerel;:.
meseknek, vagy házasoknak ' azon való vetélkedését akarja jel-
képezni: ki az úr a háznál? 3: ' A csalogató ' figura ' számottevő
erŐs'ség ' magyar volta mellett, 4: ' Minden vaJÓszi:nűséggel..az ál-
talános las'Sú: magyar egyik kúTönö's hajt,ásának tarthailjuk;"mély
alkalm:asint a nép körébOl jutott ' 8; 'felsőbb körökbe, s nem
megfordítva. 5. Föltehető) hogy szöveges dalokra táncolták 6.
Meste'rkéle'ti.én' szép 'táncnak': kellett 'leriilie; :rilert : "meg ' 'B El t h~
i e il , ~ M'i k l ó 's: kancellar"' ís kédvelte, "aki ~pedig 'ősZinte" ny'ila;tó-
kozata szerint csak gyengéöb ' t áncos volt: "k-, 's'u-v ,e g e s t á 'n c
'igen kedves volt előttem'" -'..." 'írja ' :aü'bobiographiajaban.,1, Maga
'Apor 'is megjegyzi' róla a Metaniorphosis verses kidolgozásában,
hogy.....:.. "igen kedves va:la'.' .~ 7. E s' t e"j-'há z y Pál nádor
'(1635-1712) " "hiitrahagyott ' irataiban: maradt egy jegy,~
zék, melyben elsorolja a virgínári. játszani tudta'" zenedaraboKat
é~' tán~ k'a't': K'5ztlik találjük lX süveges' táncot :is,s 8" Emlékét az
uJabb'i korra ' csak , egy, ma mái- alig hallhatő szóláSforma ta.rtott á
fenn: "S z é p e n e l k a p t 'a a s'ü v 'e g e t",4 ,vagY"Tövidebbeh;
,;,E l k.a'p t a' a s 'ü'v ~ g e,t",5 melyet főkép : oly" szegényebb lá-
nyokra szoktak volt alkalmazni, kik ügyességgel magasabb rangú
.v, jÓrri,ódú férjet szereztek maguknak, Eredete 'kétsegtélenül , a
süveg,es t ánch,oz ' kapcSöl'Ódik, an;lint egyéb~ént , )l1ár Dugoriics.",is
'helyesen 'megállapítötta, " : .. ;' '" ~ '-: . . ' _.' .' '~
Kivánatos- vo'JJ)a: e széJ3 tánc után ' levéltárakg,a~ s az' ország
különbö z ő ' részeiben tovább, nyo,Tllozni" , " " ; ':C"
l ,'-'. ,'- f,

2 . 'E~E'l\ES .. TÜC.
C'
, '
" .. r--
Másik 'emlékeveszett 'régi jelkep'es 'táncUlik" volt az e g e r e s
t á n c, melynek leírását ugyancsak A Il o r P. hagyta reánk
Metamorphosisában (331.). Kívüle .. tudtunkkal csupán R e t-
t e g i G y ö r g y említi' naplójában (1760)6 az Erdélyben egyko!'
'j áratös táncok kötött, . Apör- hátom figyelemre méltó észreyételt
,tesz róla,"líogy ' L ;,az 'nagy emberekriél" :járták, 2" kedves táM
. . . "
... , 1- Szalay 'Lá~zl'Ó kiadása. '(185&) l. köt, 366", 1, ., . " ..... ,

2 , MQnum, 'Rung, Hist, Script, '36. 'k(\t, 32, 1.

3 Faoó, A magyar népdal zenei, fejlödése.~ 96, 1.
, 4 Dugonics Magyar példabeszédek és jeles mondások (1820,) II, köt,
268 ' r " . 'l ~.' c' ,' r' " • .' f ' .. ,. , .. , '

,(', ", :5' E~délyi, Mag"yá.r kÖzmondá~ok könyve ' cl851')' 353, 1.
G Hazánk, L évf, 364, 1.
118

volt és 3. szokott nótára táncolták. A járása egyébként ő sze-

rinte ezenmód történt:
Egy sorban állott bizonyos távolságra egymástól 9 "v. 10
férfi és velük szemben ugyanannyi nő. A két sor között akkora
tér volt, hogy egy pár kényelmesen áttáncoThatott rajta. A sor-
ba.n első férfi elvitte az első nőt és körültáncolta vele párszor
mind közben, mind kívül a többieket. Azután elbocsátva egy-
mást, külön kezdték a sorokat táncolva kerülgetni, miközben a
nő és a sorban állók egyre ezt mondogatták: "M a c s k a, f o g d
e l a z e g e r e t!"~ A férfi természetesen igyekezett is párját
elfogni; ám az minden módon elsiklott előle, s csak nagy ker-
getőzés után engedte magát megfogni szép szerével, mert erő­
szakosan nem volt szabad, elfogni őt. Erre kétszer-háromszor
még körültáncolták a férfiak és nők sorát; s azután helyükre
állottak. A következő pár ugyanígy folytatta a táncot és kerge-
tőzést, míg csak valamennyien nem táncoltak.
Ez a játékos tánc alkalmasint a boldog szerelem idilljét
akarta jelképezni (=csalogatásféle). A férfi és a nő szeretik egy-
mást, de csak úgy titokban, megvallatlanul. Ezt szimbolizálja a
tánc első fele. A szerelmesek egyike, még pedig a férfi hevében
elárulja érzését, mire a nő sietve menekül előle, mert a sze-
mérme szívében harcra kel szerelmével. Végre is az utóbbi győz.
Elérik egymást; mivel a nő sem bírja soká szerelmét" keblébe
zárni. Ezt jelképezi a tánc második fele.
Kellő adatók híján nem dönthet jük el sem azt, hogy népi,
avagy csak úri eredetű s használatú volt-e ez a tánc; sem azt,
vajjon magyar talajon termett, vagy külföldről ültették-e át bele.
Ha igaz, hogy csak "nagy emberek" táncolták külön nótára,
akkor a valószinűség az utóbbi " eshetőségé; ámbátor " viszont
csökkenti e valószinűséget egyrészt az a kétségtelen tény, hogy
Apor még a "náj módi", vagyis a német divat előtti időből kel-
tezi a táncot, másrészt hogy az egész csalogatásféle, ami a
magyar eredet javára értelmezhető. Az az egy különben bizo-
nyos, hogy Erdély nemesi házaiban hagyományos tánc volt. A
tempójának legalább is indulószerűnek kellett lennie.

3. GYERTYÁ.S TÁNC.

Az U ng a r i s c h e r S i "m p 1 i c i s s i m u s a Kassán
'látta magyar meimyekzőről írva, egyebek közt vázolja a meny-
asszony lefektetése előtt járt következő táncot:
"Mikor a menyasszonyt ·aludni akarják vim:ii, különös ("son-
derbar") táncba kezdenek. A vőfély kardot köt és kézen fogja
1 Dugonics András a maga korában még iáratoB "f o g d e l a z e g e r e t I"
(azaz: törekedjél célod elérni) szólásforma eredetét erre vezette vissza. (Példab.
II. köt. 140. l.)
 119

a menyasszonyt. K é t i f j ú l e g é n y s z i il t é n k a r d o El a n
s k e z ü k b e n é g ő f á k l y á k k a l [g y e r t ,y á k k a lJ t á n-
c o l a m e n y a s s z o n y e l ő t t, aki mögött meg - mintegy
kiséretet adva neki - a nyoszolyólányok s egyéb barátnői tán-
colnak. A menyasszony most szüleitől s legközelebbi barátnői­
től sírva búcsút vesz. Majd a legnagyobb táncolás közt a szobá-
ból hirtelen (és észrevétlenül) kifutnak vele, 'hogy ágyba vigyék.
Közben a táncot tovább járják a bent levők mindaddig, míg a
vőfély kihuzott kardján a menyasszonyi' koszorúval és egyik nyo-
szolóval táncolva, e l ő t t ü k a I f á k l y á s o,k s a többiek
vissza nem l e j t e n e k, h o g y n é h á n y s o r t m é g b e n t
t á n c o 1 j a n a k. m
Az most itt mellékes, hogy lakodalnron járt táncról ír a
többször említett német utirajz szerzője, a fő dolog, hogy a
menyasszonybúcsúztatáshoz kapcsolódó g y e r t y á s (f á k-
l y ás) v. s z Ö v é t Ii e k e s t iá n c emlék ét tartotta fenn
idéztük soraiban. Míg azonban ő csak említi ,a táncot, addig Apor
már rövid, leírást is ad róla, még pedig mint mulatsági (nem la-
kodalmi) táncról, ilyeténképpen:
Két ifjú legény fél kézzel összefogózva, a másikban égő gyer-
tyát tartva' táncol egymással, különösen fordulásokkor vigyázva,
hogy hajuknak, vagy köntösüknek ne ártsanak. Pár fordulás után
oda lejtenek, hol a leányok és asszonyok ülnek vagy állnak és
szépen térdet hajtva, kettőnek közülük átadják gyertyájukat.
A kiválasztottak erre az előbbi módon folytatják a táncot, két
más férfinak juttatva végezetül a gyertyákat. S így tart a tánc,
míg az összes jelen levő ki nem vette belőle a részét.
a
J óllehet gyertyás táncról ennél több ismertető ' adat nem
maradt reánk, egyet-mást puszta következtetéssel is meg lehet
róla állapítanunk, nevezetesen, hogy 1. főkép úri , körökben jár-
ták, 2. dallam- és táncmenetének lassúbbnak, méltóságosnak kel-
lett lennie, 3. szertartásos, jel~épes tíi~c ,~olt, melyl;>en az égő
gyertyák hordozása bizonyára az igaz szerelem maradandóságát
akarta szimbolizálni. Nagy kár, hogy r,égi, melodiája nem maradt
reánk, mert ez még, többről adhatna felvilágosítást .
Hogy az alsóbb nép körében volt-e egykor kelete, vagy' sem,
arról nincsenek történeti adataink; de bizonyos paraszt lako-
dalmi szokásokból kö:vetkeztethetjük', hogy mennyekzőkön a
menyasszony lefektetéskor valamikor t.alán a nép is járhatta. ,
R é s ő E n s ,e l S á n d o r Magyarországi népszokások c. mű­
vében (1866) van egy adat, amely szerint Gömör megyei (ré-
gebbi) lakodalmakban éjfélkor a vőfély meggyujtván egy éppen
ez alkalomra kés'zített 3 ágú gyertyát s ugyanilyet ~ meIl,y-
asszonynak is adván, a zenészek az ú. n. lefektető dalt kezdették
el, melyre a vőfély megindult elől" nyomában a menyasszony s
1 1684.-i kiadás. i53: L
120

e:z" után sorban "la:' jelen levő .leányok különös táncmozdulatokk~l

a
néhánys'z ormegkerülték .szobát', hango~an dalolva a: le~~kt~tQ
dalt ' (1:42. , 1.). 'Hasonló szokás' M á t r a y G á b l) r, , Regélő-je,
1840. ' évfólyainábakl tanuskodása ' szerint (61, L) ~r;égi rábaközi,
paraszt ínE;\Iinyekzőkön is dívott. A 'Bács megyei ,Baracskán pedig
mai napig úgy történik a menya:sszonylejektetés, hogy , vacsor~
végén a vőfély 3 égő gyertyával ujjai"közt a násznagyok elé lép é$
ünnepiesen kikéri nyugodalomra 'az új asszonyt. 1 '
' Ezeknél' áz ,adatoknál ,azonban még nyomósabb az a szóbeli
adat, me],yet dr. G y ő r f f Y, I s t v á n néprajzi muzeumőrtő1:
kaptunk. EbbeR -egyenesen arról értesültűnk, hogy Nagykunság-
ban még nem régen divatjáb~n volt lakodalmakon kívüljs a ' gyer-
tyás t~nc, melyet, férfiak - ígazánérdekes módon - magas ka-
rimájú' túri' süvegiükbe', tüzött' égő ' gyertyákkal szoktak táncolni.7
í me tehát ' egy minden kétségen felül állo bizonyság e táncnak
népünk 'körében való sajátos "módú 'keletére! ' ' '
'; A gyertyás tánc kÜlönben nyugatról, 'még pedig a ~zomszé­
dos németségtől kérült hozzánk. Ám már a németek is úgy , Kap~
t ák vo,lt. a franciáktól. Ezeknek ' r~gi sétálós' tánca, a ,b r a,nl e
(eredete szerint a. m. ingó, hint,ázp) ,volt az őse . Al?ból alakult, ki
utóbb a f á k l] a t á n c, 1llelyet':egYformán kedveltek és gyako-
rpitak mÍnd a francia lovagOK, "mirid a néinet ritterek. Gy~rtyá~
val kezükben kérték 'fel benne táncra a nőket;, s ezzel viszont a
férfiakat. ,A felkérés mindig ~ gy~rtya átnyujtásával törtélft ,(mi-
ként a mi régi urainknál -is'!) . '
M~nnyire vált , n1ag~a~rá a gyertyás tánc, ' mennyire nem, bi-
zonytalan. De annyi valÓsZÍnű, hogy legalább is a nép magyar lej-
tésműddal, mint lassút táncolhatta. ' ,

4 . LAPOCiú.S (LAPÁT) ~ÁNc.

,. ,
"

, -', l~'em jelképesf " tisztán játékos tánc volt a l a p o c k á s

t' á :rí C,- ,melynek " napjainkra szintén csak puszta emléke ma.,
radt. Ezt 'A p ,o r prÓzai Metamorphosisában csupán felemlíti
(331, L), a ' vel'sesben azonban, ~ legvelejét is közii: .

"Azután l a p o c k á s t án c ot táncoltanak:
',' Asszonyok s leányok kereken állanak,
'I , Egy pár az közepin szép táncot járának,
Ketten, férfi ,s' asszony :~űl l a .p o ck á z á n a k.",3

. 1. Mag; arország Vármegyéi ' és', Városai. 'Bács-Bodrog :vármegye "monogra-

phiája. 336. l, • , ," "'" ". '"
2 F~lette kívánatos ~o.1na, hogy ,erről a ,nagy,kun'Bági különös gyertyás tán,eJ
fö l v~Uó ' 'isnieretünk ..:.... ' amennyiben még lehetséges - mind choreográphiai, mirid
zenei tekintetben kiegészüljön.
3 Monumenta Hung. Historica. Script. 36. köt,; SO. 1. .. " ',: ' ,' , ~ ,
 121'

A "l a p o c k á z á n a k" minden bizonnyal azt jelenti, hogy

táncolva (= tánclépésekben) lapockávaP kergették egymást;· míg
a kergető a menekülőt meg nem üthette s neki a lapock~t át nem
adta. Ennyi, semmivel sem töpb, amit_a régiség e tánc milyensé-
géről , ránk hagyományozott. Egyéb források éppen hQgy megem-
lítik, így .pl. O t r o k o t s i F ó r i s F e ri e n c nek Urigi-
nes Hungaricae-je (1693), melyben azt olvassuk róla, hogy -
leányok "Tündérek jövének" kezdetű...dalt..énekely.e., tánc.olták ' (I~.
e
köt. 67. l.) . F a l u d-i F e r n c i'.Nemes· ~m!fér~e'ben (1748)
szólásmódképpen olvassuk: "Érdemes arra, 'hogy -a -d-e:r-e ~ e n
a
a r c ú l f e k vej á r j a l a p i c k á s t á n c o t" (= hogy jól
elverjék. 46. l. y. ö. ,,,,Eljár9 .d a dre ,re~en _ a l~P9ykás
t á,n c ci t", Baróti $Z~1;>9 p."f.\.~: magyarság , V?-r~gi - 1803." 83. l.).
S' á n d o r -I s' t Y:á rt TqIdalékja 1.(1808} I il, i>~ ,é 'k at ,~' n c~ "név:
vel.ismeri. . J ,--: , J • , · oo _' " '

, Bzerenc~ére 'a mult sz'á~~~:'30:~? éve~ből Y?-D, r~la °egy 'rövidke

leírású.~ ',0- li ra 'y, ,t ór Epzerinfa ,m ulató f~~fia~ .és néik' ,,~ö~15en:
forgották;' a kör közepéri' egy' 'pár' (férfr. s asszony)"táncolt,' á KO_O
Í'P'P- 'kíViil. pe4ig~ egi- °szeilléi:f lap?ckáy~l' iá&, s ':aki általa m8gcsa-
pat6tt;" elvevé 'tőle li lapockáti s vele azután: sZinte valakit meg.::"
csa~ott; de az előbbi lapdckás; mihelyt' másnak adá alapockát;
Qebocsiittat~án -:ai' 'kör' belséiebe, ha' férjfi' volt, elkapá' a'. , közepen
i?,nc~lÓ 'a~szonyt; 'ha" pedig asszony~ o =--a:{érjfit, s' Ínirtdaddig for-
gottak, ' míg' 'az' :el5bbi lapockás egyik öket fel nem ováltá.'" 2' ,
'. ~' __" , AZtf~ '::A':p:Oor~ ,:se Garai ~e~" l\dja, tu~tcihkra, pogy kívülla-~ a
pockázó szab:;l,(lo,n 'vál;:tsztottat ker:getett-e, vagy a ; körben, moz-
gók közül azt, aki sorr~ ,került. VaIÓ'szinÜbb ' az' utÓbbi ' eshető-
O

ség, , úgy értve a dolgot, hogya kör neIIl voW telje~en :í~rt" s mlh-
dig .'az utolsónak ke~lett ,á lap'oyká~ó elől m~nekülnie. 3 ', ',: ' . ' , ' ,-
, Ha ,számba vess'zük, ' hogy aszékelységnél , a régi és qj Táj-
szótár megegyező ' tanusága ' .szeriilt m\iig dívik ' egy::; '~1 a ,p o 'c-
k á s d i nevű játék,4 ' hajlandók , vagyunk' ,azt
gonp.olni, hogya
laI1ockás. t ánc voltaképpen Elnnek- ~ népi' játéknak nríív~szivé tett::
dallal és t1íncca( párosított .vá.itözatal~hetett. ,Am' megv~ltozik·
go-ndb.latuDk, ha 80 .- tánc ':' Pielodiájá-r:a' , irányít juk figyelmul!ket:"
Ugyanis a Kájoni~'códexben,,(1634-1671) fepnmaradt ez, it szö~
vegtelen dillama: :' '" o,,' _., .. :. ' ,',:' , .
~ .~.:
'~
': ,' "
: ."~,

1 Á' i a'p ű ck a '~ IGs evezói~rnia .. iip.o~ fejű, :nyele~' fáesikÖ'z; á ' regi isk.olai
plága. ' . ''' ''~ '):- ~ " " , ,: " " " " •, ..' " .'
2 H.onművész, 1834,,_~vf:0 5'l . L . ' .: o, - .. _ '-, ,~.,, -: ,
" ':
o
., ? Fől Iéhet tennUnk, h.ogy 'a 'nők és férfiak fe1váltva ,kQvétKeztek a 'körb,en.
Ha pedig csupán nők alk.ották' a kört, - mint Apor Írja ':.:é, :akk.or a férfiak
a kör ön kívül állhattak sűrban; s egymás után kerültek a játékba és táncba.
(: .. : ~ 4g~a,~~ !Í!ll,h:.ogy : eg,yj.k: .jfj)Í JaP9*áv:-aJ "lt fenekére-: üt. y~lamelyib játszó-
társának s rá elveti a lapöckát, mire ez felkapja a földről ~ ,,, kergeti ,a o -tö~l;>je~,
ket; I!lÍg szinte meg .ne~ .~thet egyet, kö~ü.1ük. " " "'.:. " ' , , "
 122
LAPOCKAs TANC.
Elénken.

'
I $ ~ F r rrl J r F FI r FFrlj rrrrrI'
- . 'j

I 6·r r ' ;; 1,$;=11- -g I.. ri" FI .. JI 0,11

Úri táncIQ.elódiák (;,Mikes Kelemen tánca" - "Apor Lázár
tánca" - "Apor István tánca") közt találjuk s hozzá páratlan
méretű: 8/2-es ritmusban (nb. az előbbiek 418-osak!), amelyet
semmikép se fogadhatunk el magyar jellegűnek. Ha erre s ehhez
hasonló ritmusú dallamokra táncolták nemes uraink és asszo-
nyaink a lapockás táncot, akkor nem lehetett magyar eredetű. 1
Egyébként más történeti nyomok is oly irányba vezetnek
bennünket; melyben a lapockás tánc idegen származása lesz való-
. szinűvé előttünk. Tudniillik l a p á t t á n c névvel a felső vidéken
találkozunk vele. Onnét említi például B a r t h o lom a i d e s
L á s z l ó a XIX. század elején Gömör megye ismertetésében/:
Azonban jóval érdekesebb ennél a ' barsmegyei g a r a m s z e n t-
b 'EJ"nedeki apátságban' való egykori szereplése.
Itt ugyanis a keresztül utazó és vendégül látott úri népekkel
búcsúzóban: lapáttáncot szoktak volt járatni egy időben. A XVIII.
században e már megszünt bencés apátság az esztergomi káptalan
birtokába került, mely oda ' rendesen papurakat kü\dött a kor-
mányzói tiszt betöltésére. Az 1~61-től 65-ig terjedő években bizo-
nyos S z e n t i v á n y i R á f a e l volt az apátság adminisztrá-
tora. Ez afféle régi szabású jókedvű papúr lehetett, mert a közeli
fürdőkbe utazó s hozzá beforduló vendégeket mindenkor szívesen
látta magánál ebédre, mulatságra és egy kis - lapáttáncra.
A proto collum (jegyzőkönyv), melyben minden vendég az egyik
oldalon vörös, másikon fekete lapáttal kikapta a magáét, ilyféle
eredeti bejegyzéseket tartalmaz magában (nb. vannak a magyaron
kívül tót, német, sőt francia bejegyzések is!): '
"L a p á t t á n c c,a l szokták a farsangot végezni, Benedek
várában pedig a legelső jövetelIel l a p á t t á n c o t jártak, velem
is eljáratták, ezennel bizonyítom Sz. A." - "Bebotlott Botlik
Pál Benedek várában, vélvén szerencsés lesz prókátorságában;
" 1 Csa)c az lehet kérdéses: 1. ez volt-e a tánc igazi dallama, 2. jól (híven)
van-e kottára téve? " '
2 Inclyti Superioris Ungariae Gömöriensis notitia (180ű-l~08) 450. 1.
 123

meg is nyerte pörét, melynek jó bérére - három fapecsétet nyom-

tak alfelére." - Stb. l
Az a körülmény, hogy Erdély után tót vidéken találkozunk
később e tánccal, megint csak azt sejteti 1ielünk, hogy nem a
magyar néptánc sarjadékával van dolgunk. Tót lakodalmakon 'm'ai
napig táncolják;2 viszont arról semmi tudomásunk sincs, hogya
magyar paraszti nép közt jelenleg bárhol is járnák. Vizsgálatának
ügyét az eddigiekkel még nem tartjuk befejezettnek; további
nyomozására szüksége van a magyar choreographiának.

5. PÁ..R.NÁ.S VA.GY vÁ..lWKosos (pÁ.RNA.- VA.GY VÁ..lWKOS-)

TÁNC.

Egész bizonyosan a németségtől plántáiódott földünkre a

játékos p á r n á s vag y v á n k o s o s t á n e (v. ö. német
p o l s t e r t a n z ), mely jobban az alsóbb néposztályok körében
talált kedveltségre. Az ország több helyéről vannak adataink
róla, hogy a magyar nép - legalább is a közelmultban még -
szívesen járta, főkép lakodalmakon és házi mulatságokban.
K r i z a J á n o s Vadrózsák-jában (1863) külön kedves dal-
szöveget is találunk róla A párnás' táncdal címmel (120-121. L):
"Puszta malomba ]3enn felejtöttem
Cserfa , gerenda, Síró gyermököm,
Rajta sétikál Jai, jaj gyermököm,
]3agoj asszonka. Síró gyermököm!
Utána sétál Mé' sírsz, mé' sírsz te
Fejér gölice, Fejér gölice?
'Mé' sírsz, mé' sírsz te Hogyne sírnék te
]3agoj asszonka? ]3agoj asszonka!
Hogyne sjrnék te 'Hon felejtöttem
Fejér gölice, Záros ládámot,
Hon felejtöttem ]3enn felejtöttem
Rengő bőcsőmöt. Gyöngyös pártámot,
J aj gyöngyös pártám,
Szép gyöngyös pártám!
Kriza megjegyzése : "Ezen dal közben az ifjak körben állnak,
amelynek közepén egy ifjú áll, kezében párnát tartva és szemlél-
getve köröskörül, míg a körből kiválasztván egy leányt, a párnát
l Rég~bb~n ismertette e jegyzőkönyvet a Vasárnapi Ujság. Megemlekezik
róla Réső Ensel S. is Magyarországi népszokások c. művében (132-133. 1.).
A jelen század elején az apátság archivumából már hiányzott a protocollum ;
az akkori plébános sejtése szerint valamelyik esztergomi ~anonok, talán Knauz
Nándor ',ihette el mint érdekes ritkaságot. '
2 Sztancsek József: Tót lakodalmi szokások. Ethnographia. 1904. évf. 215. 1.
124
elébe , ks7i(é~: 'a rra téfdépel, -niire . a' leánynak- is 'le ' kell térdepelni;
választója csókját elfogadni, aztán a párnával a kör közellebe'
kiállani ',a z ' ifiú helyébe; 'kötülszemlélődni s 'a fentírt niódon a kör-
beli ,: ifjak kö'zül egyet :választani" -: (121. L) .l Kissé részl etesebb"
leírásunk ,van a' nepi párriás' táncról Huny.ad megye egyetlen:
magyar falujából, LozsádróL ,Eszerint 'Ott a legények és 'leányok
relváltva' ,összefogódzri.ak köralakban. 'Egy leáIiy ' beáll a köz épre,~
Ml karján', egy kis' 'p arIiát 'tartva. A muzsikaszóra aztán a -körben
állók hol ,jobbra, hol balna', forognak,; a 'párnás .leány' is fordul:
egynéhányat a kÖr léözepén. Fordulás közben kiszemel magának
egy l~gényt a körből s annak"elébe .á,llva, odanyujtja neki a párnát.
A klválaszt"ott eit ' elvesZÍ, ~béáll a :köi:be ' s IIÍegcEiÓkolia: a leányt,
azután pedig jól megforgatj a;' közben-közben se fösvénykedvén a
csóklütl Most a leáI)ybéáll :a :körbe, a legény ,meg magában fordul
es : sz~m~lg~t ,a .:kQzépen. M;ajd választ :egy -,l eáp.yt,kivel szintéh'
for.Ó:ul·' ~g&et~kettőt és ' vált- p(ircspkot. : A;ztán -~dig ', magá,ra,'
h~yja ~ 'Vi~szaálta 'korbe. A be~t : ~ai:ad;~ 'leá,ny meg-ipt hasQ-nló'
mó~o')1 ,folytatja a táncot,: nielS mindad<;lig- tart, míg bele)lp:'\1'a;
más~:a n~mfo.!'dítj~l;i:,;2A)'9zs~ditól eltér'ően :}ltálába,n az' a ,s~okás"
hogy a ,vánkos.t 'a:A:örben levő J:ürtele,n va:.laki.-'·~lé ··efti ,(t~rmé~z:ete~:
E1ep <;>lyan e~é~ 'ki tetsZil;i: néki); 'erlrtek . gy-a:tsan .. rá ' keU -j.étdelni~fj
mert ha lehet, ' a körbeli elkapja alóla: Az ügyes rátérdeplő csókat
kap, s ő marad,' a .körben. Ebből Szegeden mindössze 'annyi
maradt meg, hogy a legény 'valamelyik leány elé teszi 'a párnát
s arra térdelve kéri fel őt táncra. Ugyanezt teszi , a leány' utóbb
egy más legénnyeI.:; .
Hogy a pátnás tánc v;ala.-mikor kisvárosi és fa~~si há~i , vigal-
makban áItalánosan kedvelt lehetett, arról egyik régebbi .Ieírója,
G a r a y is tanuskodik." . " .,
Annak bizonyságául. hogy e tánc kétségkívül a német,ségtől
került népünk mulatságaiba, közöljük itt azt az 1865- 7-5 közti
években Udvarhelyszéken divatban volt melodiát, melyre a z ottani
székelyek járni "szokták.' Elsőnek B a l á s y D é n ,e s adta ki az
Ethnographia l~?:O~ " évfoJyamában (296. 1.): -,

pARNÁSTANC,N6TA.

: . ~ :~riz!l;. é~~I:evételéböl , első tekintetre azt következtethetllé, valaki, .. hogy nem

tál).C9t, hane~ cs::tk játékot ír le. Amde a ' "párnás t~ncdal"; cím, ketségtelenné
~eszi, hogy a fiatalok a körben: neII\ állottak, hanem' táneolv.a 'mozogtak. ...
2 Ethnographia, '1894. évf, 253. 1. ' -.
8 Kovács, Szeged és népe 461. 1. .. " ,
." 4 Honművesz.,' 1~34;,. évf: 50.'1.. . . . "
 125

r _~ -7 _. - ; . - r
• • ~

r
~ • "

· @~ ~ IJ.-I r:-JI J ~I rJI Q-I FJU-II

,
, . •• H

Senki sem vitathatná, hogy ez-magyar, vagy csak magyaTqs tánc-

•

nóta is, mert egész jellege németes: cepperli- vagy polkaféle. Az

udvarhelyszékiek alkalmasint a . nálw.r táborozott osztrák k3Jto-
náktól tanulták el. l .
Mindamellett annyit merészség né~l föltehetünk, hogy más
helyeken magyar dallamokra és magyar módon is táncolhatta a
nép. Ezt annál inkább tarthat juk, mivel bizton kimutathatóan
hosszabb ideig volt divatban parasztságunk körében; tehát bizo-
nyos magyarosságnak okvetlenül kellett hozzá tapadnia.
Megemlítjük még róla, hogy a magyarországi nemzetiségek
"közt itt-ott szintén találkozunk vele.

6 . TAPSOS V A..GY TAPSI TÁNC.

Nem sok, amit erről a táncról· tudunk. Először R e t t e g i

G y ö r g y naplójában kerül elő, mint (Erdélyben valamikor járt)
.,tapsi tánc" (1760 Hazánk .l. 364. L) . . Azután Pálóczi
H o r v á t h Á d á m Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek c. régi
dal- és melodiagyüjteményében (1813) találunk egy t a p s o s
t á n c feliratú szöveges táncnótát. 2 Ezen kívül az A r a n y-
G y u l a i-féle Népköltésgyüjtemény Il. kötetében olvasható a
következő t a p s o s t á n c d a 1- s z ö v e g (Csongrád megyéből) :

"Annyi a finánc,
Mint a szoknyaránc;
Úgy csörög a lánc,
Mint a t a p s o s t á n c.
Julcsa nem szerette,
Mégis megölelte.
Olyan a leány~' (249. l.) .
E dalszöveg bizonyság reá, hogy a mult század folyamán még
ismeretesnek kellett lennie a magyar nép körében. Milyen volt
1 Balásy ezt jegyzi meg az udvarhelyszéki párnás táncról : "Kereken körbe
állva összefogódznak a táncosok, hajlonganak kifelé-befelé, majd forogni kezde-
nek körbe, míg aztán a cigány átcsapva sebes csárdásba, azzal végzik is a táncot."
~ Kiadta Fabó B. A magyar népdal zenei fejlődése c. művében, 214- 215. l.
~W .
126

azonban, s honnét került hozzánk, eddig semmi pozitiv magyará7

zatát nem találtuk. Elnevezését valószínűen a közbeelegyített
gyakori tapsolástól kapta, amiből az is következik, hogy játékos
tánc lehetett.
Semmi elfogadható alapja sincs F a b ó B El r t a l a n abbeli
állításának, hogy csak a régi hajdútánc folytatása lett volna új
névveP ,
J óval inkább hihetjük, hogy a külföldről importált ú. n.
p a r o l á s t á n c vált nálunk t a p s o s t á n c-cá. Ezt S i ID a i
K r i s t ó f Végtagokra szedett szótára (1809-1810) így értel-
mezi: "S altus , in quo manus mutuo comploduntur", vagyis: tánc,
melyben a tenyereket kölcsönösen összeverik. A "kölcsönösen"
(= mutuo) alkalmasint azt jelentette, hogy a táncoló párok
többször ütöttek benne egymás kezére. 2
P. Horváth Adám gyüjteményében t a p s o s t á n c névvel
ez a szöveges dallam van:
TAPSOS TANC.

Ör-zse, Zsu-zsi, Ka - ti - ca, Nu - si Ju - li, Ma - ris, lí ~ É - vi-ca, Bo - ris

.. Most je-Ie-sen, se-re - ge-sen

Osz-sze.gyül-tünk, ren-det ül· tünk van e-lég bor is; Tánc-ra ké-szitsd ma-ga-dat,

rázd meg in-gó fa-ro - dat, Sen -ki sem áll el-le-nem, gye - re most ve - lern.

Ennek tagadhatatlanul bizonyos útbaigazítást kellene adnia.

a tánc ritmusáról és tempójáról; ámde megjegyezni való, hogy
mivel maga Horváth se ütem-, se tempójelzést nem ~asznált
gyüjteményében, és mivel ennek a melodiának beosztása IS Fabó-
tól származik: azért nem merünk semmi következtetést vonni
belőle . A nóta szövege, igaz, eléggé népies; de kérdés: nerp Hor-·

l "A XVIII. század folyamán a hajdútánc elnevezés feledésbe ment, de 31.

tánc a nép között sok alakban, főkép mint t a p s o s t á n c tovább élt."
A magy. népd.. zenei fejlődése, 205. L
2 Fabó tévesen tartja, hogy az elnevezés onnét eredt volna, mivel a táncos
többször ütötte össze saját tenyereit és verte a combjait. Ez utóbbiért a magyar
néptáncot is tapsosnak lehetne nevezni.
 127
váth költeménye-e? Mert ő tudvalevőleg sok régi verset cserélt
ki saját jaival. A fenti Csongrád megy ei kétségtelen népi dalszöveg·
eleven, trochaikus lejtésű ritmusa arra mutat, hogyatapsos tánC.
való s zínűleg élénk mozgású tánc volt. Reméljük, hogy a jövendő'
kutatások révén még többet megtudunk majd róla.

"". BoszORKÁNTTÁNC.

A magyar népnek régi babonás hiedelme, hogy a boszorká.-

nyok éjfélkor régi várak s elhagyott düledező házak omladékai
között és különösen Szent Gellért hegyén (hova szénvonón, peme-
tén, seprŰllyélen vagy vasvillán lovagolnak) az ördögökkel szok-
tak táncolni. Ismeretes V ö r ö s m a :rt t y nak a következő, Boszor-
kánytánc a puszta csárda alatt c. kis költeménye:

"Kidőlt, bedőlt az oldala,

Belejár az istennyila,
A forgószél dúdol rajta,
B o s z o r k á n y t á n c van alatta. Hl
C s o.k o n a i .meg ekkép jellemzi a vén Dorottyának Bor-
dáccsal való táncát: .
,,1 g y t á n c o l a tátos banyák paszitjába
Var á z s l ó p e m e t j é n a vas o r r ú b á b a"
,(Dorottya, II. r.).

Régi boszorkányperek irataiban nem egy tanuvallomást

olvashatunk a boszorkányok szentgellérthegyi táncoló orgiáiról.
Ez a babonás ' hit könnyen érthetővé teszi előttünk azt a
tréfás mimikus (utánzó) b o s z o r k á n y t á n c-ot, melynek
emlékét · P. li o r v á t h Á d á mimént megneveztuk régi dal-
gyüjteménye tartotta fenn számunkra ebben az erdélyi szárma-
zású (295. számú), pattogó ritmusú szöveges táncnótájában
(nb. a címe is "boszorkánytánc") :2
BOSZORKANYTANC.
Kocogtatva.

rpf mir- ~rFlrrrrlJ.~r- ~~~

Hopp ör-dön-gös, bo·szor-ká-nyos, Se-ges-vá-ri kor-cso-má-ros Any-nyit vet-tem

1 E babona alapján nevezi b o s z o r k á n y t á n c nak népünk a forgó-

szelet is.
2 Közzétette Fabó A magy. népd .. zenei fejl. 206. lapján.
128
l

,fl ~
tp

az ö-röm-ből, ' Majd ki-bú-jo'( a bő-röm -b ől: Járd meg lá-nyom a lej - töt

az-zal a tic - kó-val, Én nyar-ga-Iódz-ni me-gyek a sep-rö - kó - ró - vaL

A szövegnek feltűnő nepIessége arra vall, hogy ez valódi

népi termék, nem Horváth csinálmánya, · s következőleg eredeti
táncnótával van dolgunk_ Erdélyi származását nem csupán a
versszöveg, hanem a dalritmus némi oláhos jellege is tanusítja
emely a magyar lüktetéssel elegyedik benne).
A táncról magáról eddig nincs több ismeretünk, mint ameny-
nyit az idézett vers elárul, hogy t. i. élénkebb tempójú tréfás
utánzó tánc volt, melyet a táncoló valószinűen vénasszonyi ru-
hában, seprűnyélen lovagolva, komikus arcfintorgatással s külön-
féle torz ugrálás okkal járt el.

8. DARlJTÁNU.

Erről egyetlen adatunk van A r a n y J á n o stól, aki sze-

rinti! valamikor paraszt lakodalmak alkalmával táncolták tréfás
eotillon-formán. Az előtáncos kezében keményre összefont kendő
volt, mellyel - ha a táncoló sor véget elérte - 'ü tötte az utol-
sókat. Tehát inkább játék, mint tánc számba ment.

9. FARKASTÁNU.

Ennek egykori létéről szintén csak egy tanunk bizonykodik:

G a r a y, aki azonban elég jól megismerteti lejtésmódja velejét.
Garay nyomatékkal erősíti, hogy a f a r k a s t á n c a
XIX. század elején a magyar víg társaságokban még "nagyon
divatozott". A táncolása így történt: "Egy férfi a táncosok által
kerített körben farkas g'yanánt állott. Lassú magyar nóta hang-
zott, s ezt kevéssé frissebb váltá feL Ez al~tt a körben állók tán-
eolva forgottak körül. Végre, midőn a muzsika igen frissen ját-
szatott, minden asszonyi személynek más férfi mellé kellett áll-
1 Magyar Nyelvör, 1878. évf, 412. 1.
 129

nia. Ekkor a farkasnak igyekezni kellett számára valamely asz-

szonyt elkapni. Ha nem kaphatott, újra farkas maradt; ha pedig
szerencés volt, azon férfi lőn farkas, kire asszony nem jutott. m
Ha Garay leírásának hitelt adhatunk, akkor a f a r k a s
t á n c teljesen magyar dallamú és lejtésmódú játékos tánc volt,
melyben először a lassú, majd ennek cifrája s végül a friss nép-
tánc egymás után sorra került. .

10. RÓKATllC.

A rókatáncról G vad á ny i J. tesz említést "A mostan

[1790] folyó ország gyülésének satyrico-crtitice való leírása" kö-
vetkező soraiban:

"Én rájuk nem néztem, csak mindig táncoltam.

H u z z á l r ó k a t á n c o t! - nékik parancsoltam.
Ki tudja, mit huztak, é n a r r a k a h o g t am,
R ó k a e g é r u t á n m i n t u g r i k, u g r o t t am."
-Biztos tudomásunk szerint 30-40 évvel ezelőtt bizalmasabb
népi mulatságokban még látni lehetett szünetközben egy-egy
mókás legény rókautánzó táncát. Emlékezetünk szerint, mint-
hogy gyermekkorunkban magunk is láttuk, egy részét négykézláb
járták s közben jobbra és balra földre vetették magukat. Külö-
nös dünnyögő dallama volt, mely némileg a medvetáncoltatók
énekére emlékeztetett.
Eredetre nézve aligha lehetett magyar.2

11. SZARKATllC.

Hasonló tréfás mimikus tánc volt a s z a r k a t á n c is,

melynek lényege abban nyilvánult, hogy a táncos guggolva és
szarka módjára ,egyszerre két lábon ide-oda ugrándozott.
"Szíve bánatját is ez [a bor] elfelejteti,
A s z a r k a t á n c ra is magát készítheti" - olvassuk
egy nepI lakodalmi versben. Mint fentebb említettük, Nagy Já-
nos, XVIII. századi költőnk a szinpadi kozáktáncot gúnyosan
efféle természetlenül fickándozó szarkatánchoz hasonIította. s
1 Honművész, 1834. évf. 51. 1.
, A r ó k a t á n c nak nyelvünkben jelképes értelme is van: jelenti az élve
elfogott róka ugrándozását, mikor csaptatással (erősen kifeszített hálón vagy
szöveten) föl-fölvetik a levegőbe.
3 Jelképesen egykor kisebbféle botlást értettek rajta, amint Vaj d a
S á m u e l Jézus Krisztusnak élete c. művének e helyéből kitűnik: "Pilátus Heró-
deshez küld, aki egy kis s z a r k a t á n c ért is hamar fejét veheti az embernek."
(III. köt. 486. l.)
Dr. Réthei Prikkel: A magyarság táncai.
130
Nem lehet ):rétséges, hogy szintén ily mókás iátéktáncok vol-
tak a ma már csak nevükről ismert b o r b é l y, b u n d á s,
c i c k e, c B Ö r g Ő, g O.ID. b o B t Ű, h a r a g o s, p a j k o s, s á t o-
r o s, s ü-k e t, s ö v é n y, t ő k é s, Z B i d ó stb. táncok. Ezeket
nagyrészt városaink polgári lakossága kultiválta, ami elég tanu-
l:)izonyság arr~, hogy idegenből, főkép a szomszédos Ausztriából
áthozott csemeték voltak, melyek amily hamar divatra kaptak, épp
oly gyorsan kimultak tőlünk. Egynek, a p a j k o s t á n c-nak ezt
a (szövegtelen) melodiáját a Kájoni-codex fenntartotta:

PAJKOSTANC.NÓTA.
Elénken .

; ~ttt'l:al e Q(uIJfJ J I

@ ~. UI
fC.. -cr - -- - ~ -'.
, Ci a}- urA; ,

Ebből itélve a pajkos táncot eléggé megmagyarodottnak gon-

dolhatjuk, mivel zenéje ritmusa nem magyartalan. Csak az a baj,
hogy lejtésmódjáról semmi ismeretünk sincsen.
KA..TONA.TÁ.NCOK.

r::;;J;;:~=, udvalevő dolog, mily nagy részt töltenek

ki nemzetünk multjában az életért VÍvott
harcok-háborúk. Míg más népek életenergiáju-
kat saját· szellemi és anyagi gyarapításukra
fordíthatták, addig nekünk az a szerencsét -
len sors jutott, hogy szakadatlan védekező küz-
dés ben fogyasszuk, bizonytalanul tengessük éle-
tünket. Mialatt egyik kezünk az eke szarvát fogta, a másiknak
fegyvert kellett tartania, mert sohsem tudtuk, mely pillanatban
rohannak meg lesből ellenségeink. A bibliai "militia est vita ho-
minis in terra" (katonáskodás, harc az ember élete a földön)
m,ondást a világnak még kevés népe vehette annyira magára, mint
a magyar, mivel az önvédelmi harc szinte végzetszerű súlyos
terhe volt nem évtizedekig, hosszú századokon keresztül. A szó-
nak szorosabb értelmében rászolgált a "katonanemzet" tisztes
nevére. Viselete, szokásai, erkölcsei katonás jelleget öltöttek ma-
gukra.
Vajjon meglep ö-e tehát, hogy ily körülmények közt nálunk
külön katonatáncok fejlődnek ki, amelyek párjukat ritkít ják
egész Európában? Ezek főkép a h a j d ú t á n c és a v e r b u n g
vagy v e r b u n k o s. Az első gyalogos, a másik lovas katonatánc.
Mindkettő alaposabb tisztást kiván, mert eddigi hibás megitélé-
sük és ismertetésük miatt helytelen vélemények vannak elterjedve
milyenségükről és eredetükről egyaránt.

1.. A.. IlA..JDtrTÁNc A.. PÁ.SZTORI TÁNCCAL.

K ő v á r y L á s z l ó azt állítja, hogy e tánc azonos volt a

mai csárdássaP F r e n k e l (F a b ó) B e r t a l a n meg azt
erősíti, hogy a XVI-XVIII. századokban (1800-ig!) "uralkodó,
egész Magyarországon elterjedt, úrtól és paraszttól egyformán
táncolt népi tánc volt", amely tehát így megelőzte mai formájá-
ban és lényegében száz és néhány évesnél nem több (?) "világ-
1 Magyar .családi és közéleti viseletAIk és szokások a nemzeti feiedelmek
korából (1861) 130. 1.
9*
132

szép" táncunkat.! Mind a két beállítás teljesen ferde s a történeti

igazság kedvéért kiigazítani való.
Lássuk először sorjában a táncra vonatkozó históriai ada-
tokat:
Első, könnyen félreértésre vezető említését Ver a n c s i c s
A n t a l nál találjuk. Ez Memoria rerum, quae in Hungar~a a nato
rege Ludovico acciderunt c. művében: 2 egy helyt mellékesen elő­
hozza, hogy Szapolyai János vajda az elfogta lázadó Székely
(Dózsa) György parasztvezér kínzatása közben "az ő vitézivel
t o b o r z o k tá n c o t jártata" (ll. l.) s magyarázatképpen jegy-
zetben hozzáteszi, hogy - "alias h a j d ó t á n c o t". Eszerint "
Verancsics a hajdútáncot a magyar tánc valamely különös nemé-
nek tüntei fel, csakhogy kétségkívül nagy tévedésse!. A t o b o .r -
z o k - t á n c ugyanis igazában csupán oly tautologiás szópárosí-
tás, mint teszem a f e l e-b a r á t, k ő-s z i k l a, p e r-p a t var,
z ú z - m a r a stb., melyekben az eredeti magyar szó vele egyér-
telmű idegenhez függedt (lévén tudniillik a t o b o r z o k a
t á n c eredeti magyar neve!) . Verancsics magyarázó megjegyzése
tehát csak oly értelemben igaz, hogy mivel Székely Gy. kénysze-
rülve ugráló vitézei h a j d ú k (= gyalogkatonák) valának, hát
táncuk természetesen h a j d ú k t á n c a volt, de nem a tulajdon-
képpeni h a j d ú t á n c, melynek mint sajátosan fegyveres: kard-
dal és szekercével táncolt táncnak járását ez esetben - hadi fog-
lyok táncáról lévén szó - föl sem lehet tennünk.
A hajdútánc, tudni való, fegyveres tánc volt. Ilyennek mu-
tatja be báró M e d n y á n s z k y A l a j o s 1829-ben kiadott Er-
zahlungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit. c. munkájá-
ban. Ennek egyik elbeszélése "Der Rector Magnificus" hiteles
történeti források alapján elmondja (304- 309. l.), hogy - e né-
ven III. - Thur1zó György nádor Imre nevű 17 éves nagyeszű fiát
a wittenbergi egyetemi tanács 1615-ben (tiszteletbeli) rector mag-
nificus-szá választotta. A ritka kitüntésnek megörült apa, ki vala-
mikor szintén a wittenbergi egyetemen tanult, elhatározta, hogy
viszonzásul valami különleges tisztességben fogja részesíteni a fiát
annyira megbecsül ő német felső iskolát. Kiválasztott tehát e
célra Árva vára alattvalói közül 100, jobbára latinul tudó férfiút
s hozzájuk adott több híres táncost, kik a hadi szekercével és kard-
dal járt honi úgynevezett h a j d ú t á n c hoz jól értettek. Azután
díszesen felöltöztette őket hazai módra; több társzekeret megtöl-
tetett honi különlegességekkel; s a szükséges utasításokkal el-
látva, várnagyának vezetésével útnak bocsátotta őket Witten-
bergbe. A különös csapat idegenben mindenütt. feltünést kelt.
Wittenbergbe érkezvén, a város előtt tábort ütnek. A lakosok
megrettennek a marcona férfiak láttá.ra, bezárják a kapukat s
l Hajdútánc és a régi magyar tánc. Ethnographia, 1905. évf. 365. 1.
2 Kiadva a Monumenta Hung. Histor. Script. III. kötetében.
 133
megkettőztetik az őröket. A városi tanács sietve összeül s két
előkelő polgárt küld a rablóknak gondolt jövevényekhez, hogy
szándékukat kitudakolja. A követség vezetője erre megnyugtatja
a küldötteket, hogy ők Thurzó Gyögy emberei, kik csak azért
jöttek, hogy uruk fiának, az új rectornak tisztelegjenek. A vá-
ros kapui erre természetesen megnyilnak a követség számára,
mely nagy pompával, hegedűk, sípok, trombiták és dudák zengése
közt vonul be. Uruk nevében a magukkal hozott honi eledelekből
és italokból az egész egyetem számára fényes lakomát rendeznek,
melyen a város előkelőiből több száz ember vett részt.
"A s z t a l b o n t á s u t á n m e g k e z d ő d t e k a t á n c o k
m e l y e k k ö z ü l f ő k é p a h a d i s z e k e r c é vel é s k a r d-
d al, i g e n g yor s, v á l t o z a t o s é s ö s s z h a n g z ó m o z-
gásokkal járt hajdútáncban oly rendkívüli
ü g yes s é g e t t a n u s í t o t t 3, k, h o g y a w i t t e n b e r-
g i e k n e m t a g a d h at t á k m e g t ő l ü k c s o d á l a -
tukat."l
Ebből az érdekes tanuságtételből látjuk, hogy a h a j d ú-
t á n c f e g y ver r e l: s z e k e r c é vel, k a r d d a J j á r t
g yor s a b b m o z g á s ú k ü l ö n l e g e s t á n c vol t .
Fegyv-eres voltát más forrás is bizonyítja: így teszem a Zri-
nyiász megemlíti, hogy a siklósi ütközet után való győzelmi la-
kozáson -

"Némely horvát dávorit nagy torokkal kezde,

N é m e l y h a j d ú t á n c o t f e g y ver r e l s z ö k d ö s e"
(IV. ének, 39. versszak).

Esterházy Pál ' pedig önéletleirásában az 1647-i ország-

gyűlés alkalmával az udvar előtt bemutatta hajdútáncáról
ezt írja:

1 Az eredeti német szöveg idevágó részlete a következő: "Aus den Unter-

thanen des Schlosses Arva wahlte Graf Georg' alsobald hundert Mann, WOVOIl die
meisten der lateinischen Sprache machtig waren, g e s e II t i h n e n m e h r e r e
berühmte Tanzer bei, die des einhemischen sogen a nnten
Heiducken-Tanzes mit StrE1,itaxt und S 'c hwert kundig
B i n d, gibt ihnen Waffen und gleich förmige Nationalbekleidung von den braunerr
einheimischen Tuche, mit hohen Mützen an deren Seite ein dreieckiger Lappen,
gleich einem kleinen Fahnlein in der Luft schwebt, lasst in mehrere Rüstwagen
alles packen, was an Seltenheiten des Landes aufzutreiben ist, und sendet sie
mit den nöthigen Auftragen versehen unter dem Kommando seines Kastellans
gen Wittenberg." A küldöttség a városba "un.ter dem Schalle der Geigen, Jagd-
hörn!lr, Schallmeien und Sackpfeűen" vonult be és nagy lakomát rendezett.
"N a c h d e r T i s c h e - folytatja tovább - f i n gen di e T a n z e
an, in, den en sie besonders im Heiducken-Tanz bei den
sehr schnellen verschiedenen zusammenstimmenden Be-
134

"A n n a k u t á n á k é t m e z í t e l e n k a r d d l k e ll 'e t t a
h a j d Ú t á n c o t j ár n o mj kinek igen mestere voitam."l
Az ~ddigieknél bővebb tudósítást kapunk a hajdlítáncról
B r o w n, angol utazó 1669-böl való útleírásának következő följegy-
zesében: "Magyarországba való utazásom előtt sohase:pl lattam
azt a pyrrhikus táncot, melyet hajdan a régiek gyakoroltak, mpst
pedig a h a j d ú k táncolnak. Ezek m e z t e l e n k a r d d, a l t á n-
e o l n a kj e g y m á s k a: r d j á r a ü t n e k, m i á l t a l n a g y
c s ö r ö m p ö l é s k e l e t k e z i k ; f b r o g n a k; a' l e v e-
g ő b e u g r á l n il. k, m e g l e p ő ü g y El s s é g g e l f ö l d h ö z
l a p u l n a k; v é g ü l a m a g u k m ó d j a s z e r i n t é n e-
k e l n e k, mint ezt hajdan a görögök is tették."2
Ebből a megállapításból a hajdútáncnak már 3 fő choreotí-
pikus figuráját is megismerjük, t. i. a :f b r' g á s t; a l e veg ő b e
val o f e l u g r o s á s t é s a f ö l d h ö z l a p u l á. s t (g u g g o;
l á s t). Azt is látjuk belőle, hogy a t á n c ci t k ö z b e 'n é n e k-
k e lk í s é r t é k.
Még kö~elebb segítenek bennünket a tánc megismeréséhez, a
T h a l y K á l m á n közölte;3 1705-ből való e r d é l y i h a j d ú-
tá n c n ó t a szövegének eme sorai:

"N o s s z a h a j d ú, firge varjú

J árjunk egy szép táncot!
Nem vagy fattyú, sem rossz ha:ttYJÍ,
K i 'á l t s hát e g y h o p p o t !
S z á j a d m o n d j o n, l á b a d j á r j o n
E g y k a t o n a t á n c .0 t !

p ö n d ü i j c s i z m a, járjad anya!
E l ő l t o II a s, elől!
A m a z P a l k ó, kurvafia
V i g Yáz k í v li 1- b e l ő 1.
T o p p a n t s g y,o r s a n,had c s o s sz a n j o n, '
N e maradj bal felől!

wegungen mit der Streitaxt und dem Schwert. eine

a u s e r o r d e n t l i c h e G e s c h i c k li c h k e i t b e w i e s e n, d a s l h n e n
die Wittenberger ihre Bewunderung nicht versagen
konn ten."
1 Budapesti Hirlap, 1904. évf. augusztus 6.-i szám.
2 Közölve Szamota István fordításában: Régi utazások Magyarországon.
Olcsó Könyvtá" 290. sz., 311. l.
3 Adalékok, II. köt. 95- 99. t ,-,
 135

N ossza Pánduj, hol vagy Vidui?

F 'ú j"d á z B a g i t á n c á t,
A z' e m l ő i é t, az t ö ml ő jét,
N e k é m é l d a z s íp j á t !
Mert emennek, Kis Péternek,
Adta-az bal sarkát."

Ebből a versrészletből '. az előbbi adatokkal összehangzóan

kiviláglik, hogy --.:... a h a jrd Ú t á n c d u d á s z ó r a j á r t, g y o r-
sabb t e m il ó j ú k á t o n a t á n c vol t j m e l y h e z s z ö-
v e g e t i s s z o k t a k é n e k () l n i, s a m ~ l Y e t ~ g y 'e l ő t 'á n~
cos vezetésével zajosa~ topogva~csoszogva
é s f o r o g v a, a l k a l m a s i n t k ö r b El n j ár t a k (mát t. i.
ha többen táncolták!); Hogy h a n'g s z e r e, ha nem is kizárólag,
de f ő k é:p a d u d a vol t, ait a XVI. században'élt, ismert val-
lásreforniátor : M e ri lú P é t e r is világosan tanusítia A két
Sámuel könyveinek és a két ' királyok könyveinék fordítása ,c.
(1565) munkájában, megjegyezvén,' hogy - ;,a: -h á j d ú t ' a
b o r d ó síp az haj d ú t á n c r a i n d é t j a" (336.1.). De
bizonyítja egy külföldi forrás is: Ge b 'a u e r cseh 'nyelvtörténeti
szótára (Slovnik starocesky), melynek egy 1577-ből való adata
szerint h a j d ú ~ a k i a d u d á t f u j j a.
Mivel a hajdúk éredetile'g baroinpásztorok voltak (v. ö. "A
gyulai sík mezőn j u h á s z, - h a j d ú k között is igazlátó vol-
tam." Thaly, Vit. én. I. k. 348. L), eleve is valószinűnek látszik,
hogy később; mikor gyalogkatonákká lettek, sajátos osi táncukat
megtartották. Ámde tiszta sor, hogy amidőn ezen a réven a pász-
tortáncból hatonatánc lett, bizonyos katonás formát (rendet) kel-
lett kapma; amint éz különben a fenti történeti közlésekből is
nyilván kitetszik. Mindamellett lényegében alig változhatott meg
számottevően . Épp ezért a hajdútánc milyenségének s eredetének
tisztázására a ' h a z a i ' .p á s z t o r t á n c ban is kéreshetünk
útbaigazító felvilágosítást. Erről pedig mind a régebbi, 'mind az
úJabbi időből vannak hiteles adataink.
A régebbi korból megemlítjük B a l a s s i B á l i n t nak
1572.-i közfeltünést keltett pozsonyi j u h á s z t á n c á t, melyet
I s t h v á n f f -sr Mi k l ó s következőleg ír le: "Az aSztalok eltá-
volÍtása után a hadi Ifjuság és az előkelő ferfiak fölserdült gyer-
mekei a ház tornácában táncokat jártak; s ezek között B a-
l a s El iB á l i n t, a kegyelembe minap visszafogadott Jánosnak
h'\lszonkét éves fia II y e r t e El l a p á l m á t - a b b a n a t á n c-
I! e.m b e n, m e l y a m i j u h á s z a i n k n a k k ü l ö n l e g e s
sajátja; de amelyet a külföldi népség közös
m a g y a r t á n c n a k t a l' t ' - midőn a császár és király s a
136

többi hercegek 'egy magas emelvényről gyönyörködéssel nézték

őt, amint - Pánt és aSatyrusokat utáD.ozva - l á b s z á r a i t,
földig guggolva,majd összekapta, majd szét-
a
vet e t t e, m a j d f e l s z ö k e II veu g r n d o z o t t."l
Különösen fontosnak tartjuk e rövid leírásban Isthvánffynak
azt az észrevételét, hogy a j u h á s z t á n c p t c s a k a k ü I-
f ö l d i e k v é l i k k ö z ö s m a g y a r t á n c n a k, h o lot t
igazában csupán p á s z t o r a i n ks a j á t o s t n ca. a
Ezt pedig azért szükség kiemelni, mivel K ő v á r y és F r e n k e l
a hajdútáncot teljesen helytelenül a magyar néptánc ősi formá-
jaul akarják föltüntetni.
A lábszáraknak földre guggolt állapotban való szétvetése s
összekapása és a levegőbe való magas felugrálás - mint a juhász-
tánc sajátos figurái - egészen belevágnak a hajdútánc fentebb
megállapított choreographikus vázlatába. Tehát igazolva láthat-
juk belőlük, hogy a h a j d ú t á n c val ó j á b a n a p á s z to r-
tánc i vad é k a,a z a z nem egyéb, mint a p á ,s z t o r-
t á n c n a k b i z o n y o s k a t o n a i r e n d h e s z e d e t t v á 1-
tozata.
Ezt egyébként újabbkori adatokkal is erősíthet jük. Például
B a j z a J ó z s e f Athenaeum-jának 1843.-i évfolyamában C z u-
c z o r G e r g e l y (S z i l á g y álnévvel) saját szemlátomása
alapján ezeket írja a hazai pásztortáncról (117. 1.): "A p á s z t o-
T o k . . . sajátszerű zenével, énekkel és tánccal mulatoznak. Z e-
n e s z'e r ü k d u d a, vagy f u r u l y a, ritkább an clarinett-féle
t á r o g a tó. Énekük, mint a dudaszó, dünnyögő, t á n c o k pe-
dig, legalább a Bakony vidékén, d o b o g ó s, melyet ma már itt
-rendesen csak kanászok járnak el, azért k a n á s z t á 11 C nak is
neveztetik . . . Rövid vázlata e táncnak következő : Duda, vagy
hosszú furulyaszóból áll a z e n e, melynek r i t m u s a e g é s z e n
k ü l ö n b ö z ő a t o b o r z ó, vag y f r i s s m a g y a r é t ó l, s
h a II g a t á s á r a s z i n t e k é n y t e l e n e k f ö l d ~-t d o b o g~
t a t n i a l á b a k, m e r t i g e n j e II e m z ő t a k t u s a van.
Val a m i n t a frissben férfi nővel, úgy i t t f é r f i f é r f i val

1 De rebus Hungaricis (1724.-i kiad.) lib. XXV. pag. 326. Az eredeti latin szö-
"ege a következő: "Remotis mensis, iuyent us militaris et illustrium virorum liberi
adolescentes choreas in cavedio domus duxere; inter quos Val e n t i n u s B a l a s-
's i u s, 'Joannis nuper in gratiam recepti filius alterum et vicesimum natus annum,
eo genere sa'ltationis, quam nostris opilionibus pro-
p r i a m e t p e c u l i a r e m, v u l g u s e x t e r o r u m o m n i b u s a e q u e
U n 'g a r i s c o m m u n e m p u t a t, p a l m -a. m o p t i n u i t, quum Caesar
et rex ceterique principes illum, veluti Panem et Satyros imitantem, m o d o
retractis, mox divaricatis in terram cruribus subsis-
t en t e m, m o d o s a l t u a t i m. s e a t t o II e n t e m s u b l i m i e p o-
d i s n o it s i n e vol u P t a t e s p e c t a v i s s e n t."
 137

s z e m b e á II vad o b o g t a t j a a f ö l d e t, s m i n d e n i k
b o t o t, vag y f é n yes b a l t á t p e rg e t u j j a i val és
pedig néha ijesztő gyorsasággal; u g y a n e z e n e s z k ö z ö k e t
e g y m á s n a k d o b á l j á k, s így történik, hogy míg egyiknek
kezei 'üresek, azalatt a másik m i n d k é t k é z z e l f e g y v e r-
k e z v e f i t o g t a t j a p e r g e t ő ü g yes s é g et; m a j d l e-
t ·e s z i k b o t j a i k a t s a z o k a t r i t m u s s z e r i n t b a I-
ról jobbra és viszont által ugrándozzák; majd
J á b a i k ö z é vet t b o t i á r a g u g o r o d ik a z e g y i k, a
m á s i k p e d i g k e r ü l g e t i ő t, n é h a á t i s u g o r j a s t b."
Eme kétségtelenül hitelt érdemlő megfigyelésen kívül hivat-
kozhatunk saját magunk tapasztalatára is. Gyermekkorunkat a
Dunántúl egyik félreeső pusztáján töltvén, volt párszor alkal-
munk látni a már kiveszőben levő pásztori táncot, még pedig két
változatban, t. i. mint j u h á s z-- és mint k a n á s z t á n c o t_
. Mind a kettőt dudaszóra lejtették. Az előbbit két idősebb juhász
járta kampÓs botokkal, melyeket nemcsak pergettek és dobáltak
egymásnak, hanem a lábszáraik közt is gyorsan átkapkodtak.
Emellett nehéz csizmájukkal teljes erővel dobogtatták a földet;
közben-közben magasra ugorva összekapták a levegőben bokái-
kat; majd meg lekuporodtak. A kaniisztáncot csupán egy bakony-
vidéki kondástól láttuk, aki szekerceforgatva járta. Táncmozdu-
latai a juhász okéhoz hasonlítottak, csak grot.eszkebbek s vadab-
bak voltak: így például n~hányszor egészen - de ügyesen - föld-
höz vágta magát; majd leguggolt és ily állapotban lábszárait
váltakozva kirugdalta. A végén pedig szekercéjét m~glepő ügyes-
séggel a mestergerendába vágta.
Látni való tehát ezen újabbkori megfigyelésekből is, hogy
a hajdútánc lényegében (fő mozgásalakzataibail) azonos a pász-
tortánccaL
Eszerint a közöltük tanuságtételek alapján igen nagy való-
szinűséggel meg lehet állapítanunk, hogy a h a j d ú t á n c a
p á s z t o r t á n c b ó l k a t o n á s r e n d b e s z e d e t t n e-
h é z k e s f e g y ver e s t á n c vol t, a m e l y e t, k ö z b e n-
k ö z b e n é n e k e l v e, f ő l e g d u d a s z ó r a j á r t a k d ü l-
l ö n g v e, d o b o g v a, f o r o g v a, f ö l d r e g u g g o l v a é s
levegőbe ugrálva. .
Megállapításunkat teljes bizonyosságra emeli B i r c k e n-
s t e i n nak 1686-ban Bécsben kiadott Ertz-Herzogliche Handgriffe
c. műve, amely Kaproncza vár képének előterében rajzban mu-
tatja be a hajdútáncot. 1 Ezen három hajdúkatona táncolja kardd~

1 Hasonmását - a vár képe nélkül - kiadta S z e n d r e i J á n o s A

magyar viseletek történeti fejlődése c. munkájában (153. 1.) és az Ethnographia
1905. évfQlyamának 364. lapján. Utána kiadta Fabó B. is A magyar népdal
zenei fejlődése c. művében (188. 1.).
138

a jobbjukban, -tárogatósíp-szó m€llett, Az egyik földre kuporodva;

szétvetett lábszárakkal, lábujjhegyen mozog. A másik jobbjában
kardját magasra tartva, összekapott v. szortított lábszárakkal a
levegőbe ugrik fel. A harmadik guggoló helyzetben jobb kezét föl.:
emelve, a baljában pedig kardját YÍzszintesen maga elé tartva;
épp átugorja: l Könnyen kivehetni az egész képből, hogya h a j d ú-
t á n c n ak n a g y ü g yes s é,g e t k í v á n ó ,t ,án c n a k k e l-
l e t t l e n n i e.
, Az a kérdés , mármost, megegyeztethetó-e a hajdútáncnak ez
a, bár csak vázlatos cho,::eographiája az általános magyar néptánc
faji charakterével ?

Ha jdútánc Kapronczavár előterében;

Feleletül tegyünk egy kis -összevetést!

A magyar néptánc- először is könnyed és lebegé; a hajdúké
ellenben -nehézkes és dobogó s tánc volt. Az egyenes testtartású, 'ez
düllöngő . Az mozgásaiban mindig természetes, ez pedig többször
természetell~llles, pl. a lelapulás-, guggolás- és bukdácsolásnál. Az
fokozatosan gyorsuló, ez nekirohanó. Hozzátehetni továbbá" hogy
a hajdútánc egész mivolta szerint a duda édes gyermeke, holott a
magyar néptánc aprózó, könnyed mozgásával húros hangszerre
mutat. " "
Ez egybevetés alapján, úgy hisszük, joggal állíthatjuk, hogy
a h a j d ú t á ne n e m ,a m ag y a r n é ,p t á n c t ö v. ~ b ő l n ő t t
1 Hogy egyszerre mind 'a három más-mis táncfigurát tesz, ném pedig 'ugyan-
azt, annak érthetó oka, hogy épj?en csak hárman '{nem többen!) vannak. '
 139

k i, m e vt l é n y e g·e s s a j á t s á g a i e g é s z e n e l ü t n e k
ezétől.
D e h o n n é t .k e r ü l t akkor h o z z á n k ? 'Onnét, ahonnét
a. h a j d ú név és hajdúság nagy része származott: a 8 z l á v-
ságtól.
A h a j d ú szónak első írott nyomait emlékeinkben csak a
XVI. század ,elején találjuk; nem is kerülhetett be nyelvililkbe
előbb a XV. század második felénél. T a k á t s S á ft d o r azt
vitatta volt,l hogy a magyar h a j t igével függ egyhe, meiynek IIiel-
léknévi h a ·j t ó (azaz:· barQrnhajtó) alakja utóbb szláv · pászto-
raink ajakán h a j d ó-, v. h a 3d ú v á lett. Nem akarunk hossza.bb
nyelvészeti fejtegetésbe és polémiába boésátkozni, c~ak roviden
mutatunk reá, hogy Takáts 's zármaztatása mind alaki, mind jelen-
tésbeJi s.zempontbó,l elfogadhat;:ttlan. PhoneticEl egye~len . analo-
gjával se bizonyítható a h a j t ó > h a j d ó> h il, j d ú-féle szlávo-
sítás. Mert abból, hogy anémet kamarai rendele~e~ a mag}"ar"
h a j t ó-t h e y t 0 - , h e y d o-vá, vagy h e y d o g g-gá torzították,
nem következik, hogy' a szláv pásztoroknak meg' h a f d ó:'; h a i-
d ú-ra kellett volna ugyanazt változtatniok. De ennél még IiyoÍD.ó~
sabb körülmény; hogya h a j d ú első időben nyelvünkben b li r' o m-
p á s z t o r t, El nem b a t o m h a j t ó t jelentett. Mafl pedig
ha a h aj t ó-ból szármaZik vala, kétségkívül az utóbbi értelemmel
kellett volna elsőben szerepelnie. Ezzel f?zemben a h a i t ó-t .soha-
seni. alkalmazta nyelvünk egész mai napig V i e h h i r t, V i e h~
·h ü t e r jelentésben. A h a j d ú eredetének helyes tisztázásánál
szerintünk legfontosabb annak a ténynek megállapítása, hogy e'név
úgynevezett műveltségi ·szó,. mely_ megvan délkeleti Európa leg-
több nyelvében (pL a török, görög, albán, oláh, szerb stb. nyelvek-
ben) . Már maga ez is gyanussá teszi magyar eredetét. Alig szorul
külön vitatásra, hogya h a ·j d ú hozzánk csakis onnét származha-
tott, ahonnét a v i -t é z, h u s z á r, d a r a b o n t, m a r t a l ó c,
p a n d u r stb. katonai szavunk, vagyis a szerb-horvát nyelvből,
melybe viszont a törökböl került. Ebben tudniillik a h' a j d a-
m a k, a j d a m a k (= barmot, csordát hajtani) igéből h' a j d u d,
a j d u d = b a r o m h a j t ó, c s o r d á s, p á s z t o r főnév szár-
mazott, mely utóbb - könnyen érthető okból - meghonosult a
délszláv nyelvekben h a j d u k formával s egyező jelentéssel. In-
nét pedig később hozzánk is eljutott. 2 Hogy miért, arra épp maga
Takáts Sándor adta meg a frappáns magyarázatot A magyar gya-
logság megalakulása c. művében (1908): azért, mert a magyar

1Régi pásztori élet. Magyar Nyelvőr, 1903. évf: 86. s köv. lapok.
2Kezdetben nálunk is h a.j d u k-nak hangzott. Hogya végső "k" utóbb
eimaradt belőle, annak igen vaiószínú oka abban volt, hogy· a köznyelvérzék -
analogiára - többes jelnek vette s mint ilyet csakhamar elhagyta.
140

lovas ;nép lévén, a gyalogsági szolgálatra már Hunyady János ide-

jétől kezdve főleg déli szlávokat alkalmazott. Ezeknek még a ka-
tonai szerveztét is átvette. Lépésről-lépésre kimutatható, miként
terjed e gyalogsági szervezet a XVI. században a horvát-szlavon
véghelyekről a Dunántúlra s onnét felső Magyarországba (22-23.
l.). Megjegyezni való ehhez, hogy pásztoraink és baromhajcsá-
raink nagy többsége is a szlávságból került ki hosszú időn keresz-
tül. Idővel természetesen megmagyarosodtak; de még a XVIII.
század folyamán is elég sok rác és horvát van közöttük.
Számba véve tehát, hogy ,mind a h a j d ú név, mind maga a
hajdúság akár mint pásztornép, akár mint gyalogkatonaság két-
ségtelenül a szlávoktól került közénk, éppen nem következtetünk
merészen, ha a h a j d ú t á n c eredetét ugyanitt keressük.
Mint történeti adat külön érdemel említést, hogy Zrinyi tán-
coló hajdúi a legnagyobb valószinűséggel horvátok, Thurzó ná-
doré pedig tótok voltak.
Ethnologiai szempontból nézve a dolgot, ismert valóság előt­
tünk, hogy minden határozottabb jellemű nemzeti ségnek megvan
a tulajdon lejtésmódja, mely többé-kevésbbé kimutatja charakte-
rét. A szláv fajra, vagy legalább is nagy részére általánosan jel-
lemző a szükségben való meghunyászkodás és a szerencsében való
szertelen fennhéjézás. S yajjon nem lát juk-e ezt híven kifejezve
táncaiban? - Tagadhatatlanul. És nem mutat ja-e a hajdútáncbeli
testmozgás is ezt a két végletet? Tehát ethnologiai szempontból
szláv eredetűnek bizonyul.
Az ethnologiai szempontnak ezt a bizonyító erejét szembe-
szökően fokozza s kiegészíti az a choreotipi]rai 't apasztalat, hogy
a hajdútánc leglényegesebb mozgásalakzatai :
a n e h é z k e s d ü II ö n g ő t o p o g á s, b u k d á c s o l á s, h i r-
t e l e n l e l a p u l á s, f ö l d r e g u g g o l á s s a l á b a k n a k
i l y h e l y z e t b e n val ó s'z é t r u g á s a é s ö s s z e k a p á s a
stb. a val ó s á g b a n is k é t s é g b e von h a t a t l a n s z l á v
t á n c s a j á t s á g o k. Elég tanuságul hivatkoznunk például a
k o z á k t á n c r a, az o r o s z t á n c r a, a t r e p á k r a, a hu cuI
(ruthén) eredetű k o lom y j k á r a, a tátravidéki goralok (len-
gyelek) z s i v á n y t á n c ára, melyekben ugyanezeket a fő figu-
rákat találjuk.
Erősen bizonyítja a h a j d ú t á n c szláveredetét továbbá
az a jelenség, hogy a hazánkat körülvevő mind északi, mind déli
szlávság, különösen a hegyvidéki szláv pásztorság mai napig
ismeri és járja, még pedig helyenkint épp h a j d ű t á n c névvel.
A hazaitótságnak jelenleg is ez az egyik fő tánca részben eredeti,
részben odzemok, pozabucky, vagy más néven. P. Dob-
 141

S i n s z k y a ' tót táncokat ismertetve,t h a j d u c h o vat', t a n-

e o vat' névvel az o d z e m é-t írja le, megjegyezvén, hogy -
"e z a l e g n e m z e t i b b t ó t j á t ék", azaz: tánc. Egybevetés
kedvéért ide iktajuk egész leírását:
"K i z á r ó l a g férf i a k j á r j á k, t á n c o s n ő k n é l-
k ü l, l e g i n k á b b d u d a s z ó m e II e t t. Csípőre tett kézzel
indul meg. Feszesen körben járnak, keresztbe hányva lábaikat.
Hirtelen előrenyujtják egyik lábukat, úgy, hogy a másik meg-
hajtott láb ujjain viseli az egész test súlyát. Majd f e s z e s
d e r é k k a l l e g u g g o l n a k a f ö l d r e é s f é l l á b o n f e I-
f e l p a t t a n n a k, m i n d e n k o r c s a k a l á b u j j a k r a
támaszkodva, míg a második lábat felváltva:
u j j á val é s s a r k á val f ö l f e l é e m e l g e t i k. Eközben
egyik amásik után kapja baltáját, vagy furkós-
b o t j á t, m e g f o r"g a t j a a f e j e f ö l ö t t, á t u g r i k r a j t a,
p ö r g e t i a l á b a k ö z ö t t, m a j d f e l d o b j a és esés közben
hol az egyik, hol a másik végét kapja el. Sokan egész testükkel
magasba ugranak és - ha szobában járják - tenye-
r ü k k e l a p a d l á s t ver i k, c s a p k o d j á k a g e r e n d á-
k a t ; m a j d i s m é t l e g u g g o l v a a f ö l d e t p a s k o l j á k,
vag y t a p s o l n a k. A mozgás mindig körben jár. Néha egy
pillanatra a középre verődnek össze, hogy hirtelen újra széjjel-
rebbenjenek. Némelyek balta és bot nélkül járják a táncot. Ezek
a magas ugrás közben tapsolnak, ujjaikon éleseket füttyentenek,
néha cigánykereket is vetnek."
Velej ében szépen összevág ezzel az a leírás, melyet Á r v a i
I g n á c tanítótól kaptunk az árvai h a j d u c k y t a n e c-ról:
"Gyermekkoromban láttam Árva vármegyében járni; de ez
oly nyaktörő portéka, hogy igazán legény legyen a talpán, ki azt
eljárja. Egyes részletekre máT nem emlékszem tisztán, csak arra,
hogy a táncot e g y e m b e r j á r j a, m é g p e d i g g u g g o l ó
h e l y z e t b e n és úgyszólván egymagának kell egy szoba, job-
ban mondva: nagy területű kör. Ily g u g g o l ó h e l y z e t b e n
u g r á l a t á n c o s, h o l a z e g y i k, h o l a m á s i k l á b á t
vet i e l ő r e, j o b b r a, . b a l r a, m i k ö z b e n k e z 'é t i s
s e g í t s é g ü l ves z i a m e r é s z t e s t m o z d u l a t o k h o z,
f e l - f e l u g r i k, m e g v i s s z a l e g u g g o l és így folytatja
tovább. Ebből láthatni, hogy a tánc a lábizom roppant megfeszí-
tésével jár és igen nagy ügyességet és jártasságot igényel."
Felesleges volna külön magyaráznunk: mennyire hasonlít e
két táncleírás a mi régi hajdú- és pásztortáncunk choreographiá-
jához. A rokonság nyilvánvaló közöttük.

1 Prostonárodnie hry " .a obicaje slovenské. (Turóczszentmárton, 1880) 29. l.

142
Felemlítjük még, h0gy G r i m m szótára szerint "H e i-
d u c k e n t a nz = S l a v o r u m s a l t a t i o" (szlávok tánca).
Joggal kérdhetnők m0st már: miként tudnák a hajdútánc ős­
magyar eredetének hivői kielégítő okát adni annak, hogy e táncot
a magyar nép nem ismeri (még a tiszántúli hajdúság sem!), holott
a körülöttünk lakó hegyvidéki szlávoknak napjáinkban is kedvelt
tánca, akár ugyanezen, akár más névvel? (Nb. a goralok a maguk
zsivány táncát s a huculok kolomyjkájukat éppúgy nemzeti táncuk-
nak tartják és járják, mint ~ tótok a pozabuckyt!) Igen való-
színűen sehogysem! Hisz ha magyar eredetű. pásztortánc lett volna,
meg nem történhetik, hogy míg az idegen eredetű szomszédok át-
vették s megtartották, addig a magyar néphagyományból oly
könnyen és hamar kiveszhetett volna! Igaz ugyan, hogy nálunk is
maradt nyoma (mely azonban napjainkban már igen gyér és ki-
vesző), ámde ne feledjük, hogy nem h a j d ú t á n c, hanem
j u li á s z - vagy k a n á s z t á n c névvel és formával, azután nem
a nép nagy tömegében, hanem csak félreeső helyeken, az elszigetelt
pásztoroknál (kiknek végső eredete tudvalevőleg idegen talajban
gyökerezik) .1
Ha a hajdútáncot végül zenei szempontból is megvizsgáljuk,
szintén az eddigiekkel egyező eredményre jutunk.
Fejtegettük már tanulmányunk folyamán, hogy a hangszer
milyenségE) mindenkor változtató hatással van a tánc jellemére.
Húros hangszerek könnyedséget adnak a testmozgásnak. Viszont
némely fúvó zeneszerszám, főkép pedig a duda, nehézkessé teszi a
táncot. Ennek dünnyögő hangja s a vele kifejezhető zeneritmuB
önkéntelen dobogásra készti a lábakat (még ha magyar táncot jár-
nak is szavára!) és düllöngésre a testet. A hajdútánc nehézkes,
dobogó s düHöngő jellegének egyik okát minden bizonnyal a dudá-
ban kell keresnünk. Ámde a duda nekünk nem eredeti, nem is régi
hangszerünk. Mi csak a szomszédos pásztorkodó népek révén
ismerkedtünk meg vele; s bár utóbb - mint rámutattunk - elég
nagy kedveltségre jutott alsóbb néposztályainknál, népünk igazi
hangszerévé sohase lett; és használata ősi könnyed, lebegő táncunk
szépségén inkább rontott, mint javított.
. Ami meg magát a hajdútánc zenejét: melodiáját és ritmusát
illeti, ennek helyes megítélése végett újra idézzük Czuczornak a
pásztortáncról írt eme szavait: "Duda-, vagy hosszú furulyaszóból
áll a z e n e, melynek r i t m u s a e g é s z e n k ü l ö n b ö z ő a
t o b o r z ó, vag y f r i s s m a g y a r é t ó l, s h a II á s á r a
s z i n t e k é n y t e l e n e k f ö l d e t d o b o g t a t nj a l á b a k,
mert igen jellemzett eg .yszerű ritmusa vi1n."
1 Itt említjük meg, hogy XVÍ. századi források oa magyarországi pásztorok-
nak t ü d ő t á n c áról is emlékeznek; de hogy ez milyen volt, arról se=it sem
találtunk.
 143
Czuczor ezen állítását a magunk tapasztalatával nemcsak
megerosíthetjük, hanem emlékezetünkból egész pontosan tudjuk
közölni azt a dalt is, melyre annak idején a j u h á s z t á n c o t
járni láttuk: --
. JU~ASZTANG.
SUnk en, zajosa'l!..

_ A - ki dll ~ dás a-kar le~:ni, po ~ kol : ba kell an-nak men-ni :

Ott kell an - nak meg-ta- nul - ni, ho - gyan kell a du-dát fuj-ni.

Minden ép magyar zenei érzékű s csekélyebb elméleti képzettségű

ember is nyomban tisztában lehet vele, hogy ez nem magyar zamatú
dallam s főleg nem magyar ritmus. Egész modulációja, lüktetése
szláv jellegű. A tempója is más, mint táncdalainké, tudniillik
gyorsabb a lassú nótákénál és lassúbb a frissekénél.
A k a n á s z t á n c ot a következő dalra láttuk lejteni:

KANAsZTANC ._ ..
SUnk en, zajo$an .

Meg - is - mer - ni a ka - nászt csak a já - rá - sá - ról,

Itt - hon van - e II ka - nász, vagy a fe" le - ' sé - ge;?

tű - zött, fű .- .zött bócs -·ko - rá - ról, ta - risz - nya - szí - já - ról

nem kell né - keni a ka -
nász, csak a fe ~ le - sé - ge.

Nyilvánvaló, hogy ez a dal az előbbinek . csupán egyhangúbb

változata.
A szláv eredet mellett továbbá erős bizonyság a t ó t o k nak
maig széltében ismert eme h a j d ú t 'á n c-n ó t á-j a :
144

TÖT HAJDÚTANC.
Elénken, zaiosan .

i ill L?~ Clpl

...t... _1.Ila
t;- O --- tl
~
.
.c. - ,
-.' .
'-OJ

Pp va - la - ski od ze - me Kdo ml ko - zi od - oe - nie?

A ja bi t'i, a ja bi t'i, a ja bi t'i boI za - hnal

Meglepő jelenség, hogy ez a szlovák dal lényegileg azonos a ma~

gyar juhász- és kanásztánc fenti szokásos zenéjével. S hogy itt
nem mi vagyunk az átadó fél, az a dallam és ritmus el nem vitat-
ható szláv charakterénél fogva kétségtelen.
Ám vannak régebbi korból is emlékeink a hajdútánc zenéj ér őL
Ilyen például a Káldy közzétette,1 1704-ből való emez erdélyi
hajdútánc-nóta: .

ERDÉLYI:HAJDÚTANC-NÖTA.
Eién ken, zaiosan.

Nosz - sza haT - dú; fir - ge var-jú, jár-junk egy szep tán - cot .

- ~- - _.- -
Nem vagy faty-tyú, sem rossz haty-tyú, ki álts hát egy hop - pot.

Szá-jad mond-jon, lá - bad jár_jon egy ka _ to _ na tán. cot

1 A régibb és újabb magyar táncokról, 14. 1-

 145

Szá - jad mond - jon lá - bad jár - 'jon egy ka _ to _ na tán _ cot.

Ez a Rákóczy korabeli hajdútánc-nóta megint csak ·újabb bizony-

ság a szóbeli táoc zenéjének idegen volta mellett. A ritmusa alig
különbözik az előbbi dalokétól. S ha a szövege külön nem bizonyí-
taná, akkor is könnyen észrevennők, hogyafentebbiekhez hason-
lóan ez is dudanóta, melynek dünnyögő dallama s egyhangú rit-
musa határozottan magyartalan jellemű. Káldy ' oláhos:nak ítéli, de
szerintünk ugyanily joggal szlávosnak is vitatható.
A hajdútánc legrégibb ismert· két dallama 1588-ból való.
A drezdai királyi könyvtár Ms. J. 307. jegyű, Tabulatur Buch auf!
dem Instrument Christianus Herzogh zu Sachsen c. kéziratos
gyüjteményének K levelén 'vannak följegyezve lantírással. C s í k y
J á n o s fejtette meg s tette őket közzé az Ethnographia 1904. év-
folyam~ban.l .Egyik sem eredeti népi termék, hanem utánzat, még
pedig igen valószínűen nem is magyarországi, hanem külföldi szer-
zőtől való utánzat. Ez azonban még nem zárja ki esetleges magya-
rosságukat, mert nem lehetetlen, hogy az idegen szerző helyes
zenei érzékkel utánozta az itteni hajdútánc-dallamokat. Csíky
"tüzes magyar ritmust" fedezett föl bennük, melyet azonban mi
semmikép se fogadhatunk valónak, annyira nem, hogy szerintünk
az első darab a magyar:osságnak .egyáltalán semmi jeIét sem mu-
tatja, Egész dallamfüzése, ritmusa, súlyozása és kisérete távol
van a magyar népdalokétól. Mi kereken szlávo snak ítéljük; s íté-
letünkkel nem állunk egyedül, ' mett S e p r ő d i . J á·n o s, nép-
zenénk egyik legalaposabb ismerője ' is velünk egy véleményen van
felőle. A második darab két rész ből áll: egy 2/4-es ütemű lassúból
fl egy 3/S- 0S ugrósból. Elismerjük, hogy az első pattog6s ritmu-
sában (aminek oka különben a húros hangszerre való áttétel is
l~het!) van valamelyes magyaros vonás, csakhogy tagadhatatla=-
nul idegenszerűséggel keverve. Jóllehet lant számára iródott, meg-
érezni rajt, hogy dudanót.a emlékezete után készült. A másik:
3/S- 0S ugrós változat pedig nemcsakhogy nem illetszthető be a
:t;n:agyar nép zenébe, hanem még a hajdútánc ismert hiteles zené-
jével sem hozható összehángzásba, lévén rt e m c s u p á n a ro a-
g' y a r, h a n e ro a 's a j á t o s s zI á v, s ő t a z o l á h h a j d ú-
t á n c i S2 k i z. á.r ó l a g p á r o s. ro é r e t Ű . B á r t a l u s I s t-
vá n ' elfogadhatóan ' vitatta; hogy a XVI. száz~d úri tánczenéjé-
ben egész ' Európ~ban 'bizonyos ' külszervezeti . kapcsolat volt,3
.1 Népzenel följegyzések' a XVI. 'százádból, 129-131. l. .
2 Az erdélyi 'oláhok h a j d a u névvel még táncolják itt-ott. Ezek tehát -
a név' alakjáról ítélve. - alkalmasint már tőlünk vették át.
3 Újabb adatok a ' magya~ , ~ene tör:ténelm~hez, 33 . .1.

Dr. Réthei Prikkel: A magyarság t ánca i. 10

 146

mely nálunk is meghozta gyfunö1csét a páratlan méretű friss

táncban (több külföldi szer~őnél "saltarello ongaro" címmel)-.
De helyesen állapította meg ugyanő, hogy ez a zene csak a ma- .
gasabb körökben találhatott ápolókra; a népi zenének és tánc-
nak sohasem volt köze hozzá.
A p á s z t o r t á n c, illetőleg a h a j d ú t á n c fentebb kö-
zölt régi s újabb dallamaiból tehát, úgy véljük, joggal vonhat-
juk le azt a következtetést, hogy ezek z e n é j e i s i d e g e n,
még pedig sajátosan szláv eredetre vall.
E szerint az eredetiség valamennyi kritériumával igazolva
van, hogy - a h a j d ú t á n c n e m m a g y a r s z á r m a z á s ú
t e r m é k, h a n e m a s z o m s z é d s z l á v s á g t ó l á t p l á n-
t á l t p á s z t o r-, i II e t ő l e g k a t o n a t á n c vol t.
De akkor vajjon va n- e e g y á l t a'l á n ~ m a g y a r s á g-
nak és milyen joga hozzája?
I g e n i s van, m é g p e d i g t ö b b s z ö r ö s é s b i z t o s
t ö r t é n e t i a l a p o n n y u g v ó. Először is azért, mert a ma-
gyarság egész a ,legújabb korig megőri z te mint pásztortáncot
eredeti, rendezetlen formájában. Másodszor, mivel bár szláv alap-
jellegének megmaradásával, de m a g y a r f ö l d ö n f e j l ő d ö t t,
m a g y a r g y a 1,0 g k a t o n a - t á n c c :á ; s mint ilyen ma-
gyar vonásokat is vett magába (pl. a bokázást, tapsolást, tánc-
szót stb.) a hajdúkatonaság megmagyarosodása révén. Harmad-
szor azért, mert r e n d e z e t t e b b (k a t o n á s) a 1 a k j á-
b a n m i t ő l ü n k k e r ü l t m e g i n t v i s s z a oda, ahonnan
származott, a s z o m s z é d s z l á v s á g h o z.
Kétségtelen históriai nyomai vannak, hogy idővel a elma-,
gyarosodott pásztorok és a hajdúkatonák révén a magyar nép.
körében is bizonyos elteIÍjedtségre jutott, de jobban csak mint al-
kalmi mutatványos, virtuskodó tánc. 1 Altalános mulatsági
tánccá magától -érthetően azért nem válhatott nálunk, mert ere-
deti charaktere nem egyezett- meg a magyar népjellemmel. Ez az;
oka annak is, hogy lassanként teljes feledésbe kellett mennie~
ma tudtunkkal már a neve sem forog a magyarság körében.2

! K e m é n y J á n o s önéletieírásában egy helyt ez van : "Dajkám marus-

széki. székely asszony volt, jó énekes, j ó h a j d ú t á n c o s" (42.). Tévedne, aki

olyasmit következtetne ebből, hogy nők is résztvettek a hajdútáncban. Ez csupán
különleges eset, mely semmivel sem bizonyít többet, mint a nevezett dajkának
virtusos, férfiutánzó ügyességét. Ilyen virtusos utánzás a verbunkosnál is elő­
fordult. A Hasznos Mulatságok 1823, évfolyamának 23. lapján olvassuk a követ-
kezőt: "A verbunkost rendszerint csak férfiak járják, noha gyakran megesett,.
hogy némely heroinák a vitézek közé"keveredvén, azoknak jeles lépéseiket, fogásai-
kat követvén, kellemes szökdécseléssel a társaságnak nagy gyönyörűséget szer-
zének."
" f]rdekes, hogy Czuczor tanu~ágtétele ' szerint (Athenaeum, 1843., I. 115. 1.).
a XIX. század első felében már maguk a hajdú-regimentek verbuváló katonái selIh
a hajdútáncot .árták, hanem a huszár-verbunkosat.:' '
 147

Bebizonyítani ugyan rendjén-módján nem tudjuk, de mint

való szinű föltevésünket mégis kifejezzük, hogy a h a j d ú t á n c
e r e d e t i ő s e a f o k o s s a l t á n c o l t h u c u l (r u t h é n)
k o lom y j k a - t á n c l e h e t e t t . (A leírását mellőzzük, mert
fő mozgáalakzataiban egészen egyezik a pásztortánccaL) Ez
idővel elterjedt az összes bennünket környező szlávság, különösen
pedig a szláv pásztorok körében, akiknek útján aztán hozzánk is
eljuthatott.
FöltevésünJcet a következő okokra alapít juk :
Első: valamint a hajdútánc, úgy ez is a dudának legtermé-
szetesebb táncszülötte. Második: zenéjük jellege feltünően egyező.
B a r t a l u s L egy régi lengyel gyüjteményből négy kolomyjka-
dalt tett közre, l melyeket mi a hajdútáncnótákhoz hasonlóknak
találtunk. Harmadik : a k a n á s z t á n c o t gyermekkúrunkban
más névvel k a l a m a j k ó nak is hallottuk emlegetni. A Táj-
szótár szerint ugyan a k a l a m a j k a, k a l a m a j k ó határozat-
lanul csak "valamiféle tánc"; de mi úgy tudjuk, hogy igazában
a dudaszóra járt pásztortánc volt (nb. érdekes találkozás, hogy
Tsz. szerint a palócoknál k a l a m a j k a = d u d a) . Azután : a
k o lom y j k a és a magyarországi p á s z t o r t á n c tempója és
choreotípusa között is megvan a hasonlóság: S ezeken felül még:
mind a kettőt énekkel szokták kisérni.
Lehet ugyan, hogy ezek az egyezések csak esetlegesek, ám
tagadhatatlanul rokonságra is értelmezhetők.
Ha tehát föltevésünk megállja helyét, akkor a h a j d ú-
t á n c n a k - legrövidebbre fogva - e z a f e j l ő d é s m e-
n e t e vol t : k o lom y j k a > p á s z t o r t á n c > (katonai)
h a j d ú t án c.
A hajdútánc eredetét tisztázó s az Ethnographiában köz-
zétett 2 értekezésÜDk nyomán utóbb két szlávista is foglalkozott
e tárggya,l, nevezetesen: S k u l t é t y J . a Slovenské Pohlady
1906. évfolyamában (6. füzet 370- 373. L) tette meg biráló ész-
revételeit; E r n y e y J ó z s e f pedig az Ethnographiában
(1906. évf. 307- 317. L) közölte a hajdútáncra vonatkozó kuta-
tásait a bennünket környező szlávság körében.
A l~gridegebb tárgyilagosság szemmeltartásával sincs rá
okunk, hogy ekét, különben alapos· hozzászólá>3 után következ-
tetéseinkből bármit is engedjünk, vagy visszavonjunk, annál in-
kább sem, mert mind Skultéty, mind Ernyey több tekintetben
megerősítették a hajdútánc szláv eredetéről vallott tudományos
meggyőződésünket.
Mindketten igazolják, hogyahajdútánc különféle neveken
egész mai napig a felvidéki tót pásztorság körében van legjobban
elterjedve, s "alig járják valahol nagyobb viI'tuozitással", mint a
l A Századok 1892. évf. 1. füzetének mellékletén.
2 1905. évf. 225- 237. 1.
10·
148
tpt juhászok. Ernyey nyiltan elismeri, hogy Dobsinszkynak a tót
hajdútáncról adott leírása megegyezik avval a choreographiáv,al,
melyet mi adtunk a mi hajdút~ncunkról; elismeri, hogya hajdú-
tánc valóban" a duda édes gyermeke, s hogyahucui kolomyjka
csakugyan közel esik hozzá.
Sk. is, E. is abban találnak nehézséget, hogy a h a j d u k o-
van i e, h a j d u k o vat' név nem szláv eredetű, meg hogy a
hegyvidéki pásztorélettel mindenféle idegen, nem szláv elem kap-
csolódik. Csakhogy ez felfogásunk szerint mellékes azzal a két-
ségtelen ténnyel szemben, hogy a tánc eredeti mivolta, lejtés-
módja szláv típust mutat. Hogy a h a j d ú név hatá~ainkon be-
lül és kívül egyformán változó jelentésű volt, elfogadjuk; azt is
igaznak ismerjük, hogy tarka és változó volt az emberanyag,
melyenéven szerepelt, sőt hogy a tánc is mutatott eltérést a
szerint, amint magyar, tót, horvát, vagy oláh hajdúk táncolták.
Ámde ézzel szemben az is valóság, hogy a hajdúk zömét minden
"tarkaságuk mellett mindig a szlávság tette; l s ha a hajdútánc
mutatott is bizonyos eltéréseket táncoló i nemzetisége szerint,
alapmozgásaiban mégis csak egy - szláv! - típusú maradt mind
a magyar,mind a tót, mind a horvát, mind az oláh hajdúk tánca.
Mi egyébért járják máIg legörömestebben s legeredetiebben a fel-
vidéki tótok? - Mert egyezik jellemükkel s az annak megfelelő
lejtésmóddal !
Az mit sem bizonyít ellenünk, hogy a hajd"Ó.táncot nelI~ is-
meri az egész szlávság, hanem csak a Magyarország periferiáin
élő hegyi pásztornépség. Hiszen mi épp azt tartottuk és tartjuk,
hogy a hozzánk "szivárgott szláv pásztorok útján ismerkedtunk
meg vele.
Még kevesebbet nyom a latban, hogy - E . szerint - nem vall-
ják magukénak e táncot a tótok, nem a lengyelek; a csehek meg
jóformán nem is ismer~k. A dolog "nem ezen fordul meg, hanem
hogy szláv típust mutat-e a .tánc alapjában, avagy sem. Egyéb-
ként a tótságra amúgy sem áll ez a megállapítás, mert hisz Dob-
sinszky "legnemzetibb tót játék"-nak állítja a hajdútáncot.
Ernyey azt a végső megállapítást teszi, hogy a velünk szom-
szédos "szláv népek a maguk hajdú- s evvel rokon táncát a mi
hajdúkatonáink emlékezetéhez fűzik . Tehát akaratlanul is talál-
kozik a mi következtetésünkkel, mely szerint t . i. a"z a t á n c,
m el y e t a m i h a j d ú k a t o n á i n k t ó l l á t t a k é s " t "a-
n u l t a k e l s z l á v s z o m s z é d a i n k, m á r n e m vol t a
r é g i s z a b a d o s p á s z t o r t á n c, h a n e m r e n d b e s z e-
d e t t k a t o n a t á n c; de legfőbb mozgásfiguráiban mindarnel-
lett szláv letjés maradt, annál inkább, mert megúj"Q.lta után is
többségben szlávok lejtették.
1 A mi tiszántúli hajdúságunk még a XVIII. század közepén is jórészt
rác volt!
 149
Skultéty erősen ' bizonykodik, hogy tót volt Balassi B. fen-
tebb szóbahozott juhás ztánca, tót Esterh,ázy Pál hajdútánca
(mindketten a felvidéken tanulták) , Ha mármost ehhez mi hoz-
,zátesszük, hogy Zrinyi hajdútáncos katonái horvátok, Thurzónak
Wittenbergben táncoló hajdúi meg tótok valának, vagyis ha a
hajdútánc legismertebb régi eseteinek kapcsolata a szlávsággal
kétségbévonhatatlan: akkor igazán nem látja át az ember, m~rt
akarják t~íle a szláv eredetet elvitatni, illetőleg magyar eredétű­
nek föltüntetni, főleg mikor tudni ok kellene, hogy a pásztorko-
dás nem tartozott az ősmagyar foglalkozások közé!
Ahhoz~ hogy az eredet 'kérdése még jobban tisztázódjék, eset-
leges újabb -adatok és egybevetések minden bizonnyal hasznos?k
lehetnek, ám azon már ne~ fognak v:ál,toztatni, hogyahajdútánc
gyökereiben idegell, nevezetesen szláv jellegű tánc volt. Evvel az
elismeréssel semmit se kisebbít jük' a magyarságnak hozzá való
jussát. '
. .-

2. A " ERBUNG V. VERln JNKO§ TÁNC.

__ Második katona-,' még pedig lovas katonatáncunk a v e r-

,b u n g v. ver b u ri. k o s: "a magyarnak kérkedése", ...,- mint
B a II a ·K á r o l y írja róla,: vagy miként ' K á l d y 'G y u l a
kiemeli: "oly tánc, aminővel a magyaron kívül egy nemzet sem
bír."2 ' ,
önkéntelenül koszorús regényírónknak, Jókainak a régi nép-
világ letünt alakjairól való visszaemlékezése. jut eszünkbe, mikor
é tánc ismerteté'sébe ,fogunk; , ' . ,
"A' ,ve 'r 'b u nk ö s o k - olvassuK nála -=- a magyar nép-
eletnek' egyik' tipikus jelenségét' képezték. Tiz-tizenkét nyalkán
öltözött , hüszár tarsolyosan, iódingosan, tollforgó s csá~óval ki-
állt a népes vásárpiac közepére kört formálva, mindegyiknek a
kezében boros palack, s elkez~te táncolni cigányok z~néje mel-
lett azt a délce'g ' lejt'őst~ melyet ' a 'vigainiakban ',;v e r b li n k o s"-
nak neveztek, s a látványra oda csődülő legény,ség közül kisze-
melve a katonának ,ter.mettet;'" 9'da : c,saio:ga~ta ~ tánckörbe, s az-
után biztatással, dicsekedéssel ' addig hitegette, míg az belekós-
tolt a borába, par.olát adott" s ~gyszer c~ak azon vette észre ma-
gát, hogy az ő süvegé, meg a huszát csákója 'helyet cserélt, s ak-
kor aztán már fel volt. avatva katorrának.' ~ 3

sabb megismeréséhez! " ,. ,

a
Ez legyen száÍnUDkra izelítő' yerbúnkos tánc' minél alapo-

, .
1 Tudományos Gyüjtemény, 1823. ' évf. ' VII. köt .. 96. 'l.
2 A régibb s ,újabb '1Ilagyar táncokr61, 5. I:
343. l. " " . .
3 Osztrák-Magyar Monarchia 1rásban és Képben. Magyarország, I. köt.
150

Nyomós okok vannak reá, hogy beható és r~s zletes (törté-

neti) vizsgálat tárgyává tegyülc. Egy az, hogy· emlékezete s is-
merete napról-napra jobban halványul és gyengül a magyarság
körében. A másik, hogy eredetéről találomszerű hibás nézetek
jutottak forgalomba, sőt újabban tudományos szí:p.nel olyan fel-
fogás hódított teret, mintha li verbunkos nem is eredeti tulajdo-
nunk, . hanem idegenből való honosítás lenne, akárcsak a hajdú-
tánc. Szóval: nem csekély okok ösztökélnek, hogy e híres tánc
ügyét szeges figyelemmel meghány juk-vessük s kellő tárgyilagos-
sággal, többoldalúlag tisztázzuk kialakulását, milyenségét, faji
'népi és katonai sajátságait, vagyis - az eredetét és charakterét.
Említsük fel, egyelőre csak elsorolással, hogyaverbunkost
bővebb megokolás nélkül magyar eredetűnek tartják : C s o k o-
n a i M i h á l y, S á n d o r I s t v á n, a W. j e g y ű p o z s o n y i
II é v t e l é n, ·B e r z s e n y i D á n i e l, B a II a K á r .0 ly, H. E.
n é v t e l e n és H o r v á t h J á n o s; magyar eredetűnek hirde-
tik, de a gyökerét rossz helyen nyomozzák: C z u c z o r G e r-
g e l y, T a k á t s S á n d o r, K ő v á r y L á. s z l ó, K a r l o v-
s z k y E n d r e és K á l d y G y ul a; idegen eredetét vitatják:
S e p r ő d i J á n o s és F a b ó B e r t a l a n. E hosszabb névsor
'azt is mutatja, hogyaverbunkosnak már elég nagy irodalma van.
. F a b ó B e r t a l a n A magyar népdal zenei fejlődése c. mű­
vében a XVIII. század végére teszi a verbunkos tánc és zene föl-
lépés et (267. L) . Szerinte a verbuválás nyugati Magyarors z ág~~
kezdődött s onnét terjedt a . tliÍ-nccal együtt kelet felé. "
Lássuk : mi ebben az igazság?
A Thaly Kálmán kiadta Régi magyar vitézi énekek r. köte~
tében a többi között egy 1754-ben kelt 8 strófás nótát találunk
(283- 285. L), mely. ~ bár szövege valamely régebbi gúnyos ka-
tonadallal elegyülve megromlott - eredete szerint kétségkívül
ye r b u n k o s (t o b o r z ó) é n e k. Bizonyítja a következ ő négy
első szaka: .

1. "E z e r h é t s z á z ö t ven e g y b e n
. Katonaság tünt szememben,
B e á II o t t a m r e g e ·m e n t b e n
A p r .a j c o k na k s e r e g i b e n.

2. G y e r e . p a j t á .s k;d o n á Ii a k, .
J ó l é s z d o 1 g o d, m e g n e m b á n o d !
N é g y k r a j c á r o d f i z e t é s e d,
Ha: megiszod, - Iiem lesz pénzed. ·
3. Sárga csizma, veres nadrág,
Királynérul :rp.arad.t jós~ág : .. .
á t o·d "1 é s z,
Me n t e h e l ye t t k a 'b O °

Az is h~tul ha~~tot.t lész. °

 151

4. C s i z m a h e l y e t t t o p á n o d l é s z,
Az is elől hasított lész;
Azt gondolod, minden úgy lesz,
De bizony még foltos is lesz.~'
Ez a dal ellene mond Fabó megállapításának. Ugyancsak
ellene mondanak azok a csak pár évvel későbbi történeti adatok
js, melyek szerint Debreczen városának már 1758-ban volt külön
."ve r b u 'I1 g" - ja, azaz,: h a d f o g a d Ó, -s z e d ő c s a p a t a/
.Fehérvárnak pedig 1764-ben.2 E két adat ·egyszersmind cáfolatául
szolgál Fabó azon XVIII. századvégi adatokkal támogatott állí-
~,ásának, hogy az első verbuválások Magyarország nyugati szélén
történtek.
Egyébként kutatásaink alapján ki kell mondanunk, hogy a
;katona, nevezetesen pedig a lovaskatona (huszár) verbuválás
idejét a XVIII. század közepénél is régebbre vihetjük vissza. Szó
van ugyanis róla K á r o l y i S á n d o r naplójegyzeteiben
1730-1734 között (L r. 369. és II. r. 108. l.)/ továbbá C z e-
g e i· Vas s L á s z ló naplójában (584. l.) .4 Sőt, többet mon-
dunk: felnyulik a huszár-verbuválás ideje a XVI. század máso-
dik feléig. I. Lipót például gr. Czobor Ádámmal 1688-ban rendes
.szerződést: "capitulatió"-t kötött két állandó huszárezred tobor-
zására. Az eredeti német nyelvű ' szerződés mai napfg megvan a
bécsi hadi levéltárban. Maradtak fenn "conventió"-k, azaz: szer-
.ződéses levelek az 1619., 1623., 1626. stb. évekből, melyekbep. a
bécsi kormány egyes tiszteket magyar huszár zászlóaljak verbu-
válásával bízott meg; mi több, arról vannak pozitiv adataink,
hogy a XVL és XVII. századokban (pl. ~574. és 1617-ben) a kül-
föld számára is fogadtak hazánkban huszárcsapatokat. Megje-
gyezni való, hogy e lovas csapatokba nagyrészt csak magyarokat
,,:ettek be. 5 Csupán azt nem lehet történeti adatokkal eldönteni,
vajjon már kezdettől fogva tánccal történtek-e ezek a .verbuvá-
lások. Ámde abból, hogy a XVIII. század közepe óta történeti
.bizonyossággal végig kíséri a tánc őket, bátran következtethet-
jük, hogy már előbb is felhasználták volt a csábításnak .e zt a
1 "Nemes város ver b u n g j á n á l a hajdústrázsamester a rekrutához egy
márjást vont, egy persely volt keze alatt, amelybe a gajpénzt kellett volna hányni,
azt is ' megnyitotta." Nyelvtud. Közlemények, 26. köt. 339. 1.
2 "A Várbeli katona sokasága mellett egy nyomban mindenkor az f o g a d ó
N é p, avagy Ver b u n g az külső városokban helyheztetve vagyon." Magyar
Nyelv, 7. köt. 460. 1.
3 Kiadta Szalay László a Magyar Tört. Emlékek IV. kötetében 2 részben.
:. . 4 "Báró Kemény Péter sógor uram tavaly az inclytum Vetésianum regiment·
ben állott volt és Olaszországban Mantuábl\n fölment volt, az honnét most tavasz-
szal ver b u á l n i jövén le és az diószegi vendégfogadóban meg is holt" (1735).
Mon. Hung. Hist. Script. 35. köt. 584. l.
5 A Magyar Kurir c. ujság 1789. évfolyamában egyebek közt ez a hír olvas-
liát ó : "Á F. császár regemeiltjéből az ú. n. Ver b u n k vagyon itten, s e m
tótot, sem németet, sem vereshaiút be nem fogad."
152

hathatós nemét a "táncos" magyar népnél; tehát a h a d s z e d ő

tánc alkalmasint régibb a XVIII. századnál.
A tánc idegen szóhasználatának magyarázatául szolgálj,on
következő felvilágosí tás:
_ A ve, r b,u n g szót. a német nyelvből kaptuk, melyben trldva-
levő en fo g ,a d á fil t, s z e r z é s t, én e s g e t é s t, újabban alkal-
mazottszóval: t o b o r z-á s t jelent. Ugyanevvel az értelemmel
kezdték használni minálunk is, még pedig főleg katonákra vonat-
koztatva, ' azaz: h a d f o g a;d á s, h. a d 's z e d é s, Majdnem egy-
idejűleg ,h a d f o,g a d ó (s ze d ő) cs a p a t '~elentéssel gy ara-
pították. Utóbb pedig a verbungolók tánca révén h a d f o g a d ó
(s z e d ő) t á n c értelmet kapcsoltak hozzája. A' ver b u n g fő­
névből . ver b u n g o s, ver b u. n k o s m~lléknév' származott első­
ben h!L d f o g a d 6 jelentéssel, majd pedig a ver b u n g o s
t á n c kifejezésből ' önállósftva: , h a-il. f o g a d ó k t á n c a érte:'
lemben. . .
A . táIlcelső ,Ileve tehát nyelVünkben -ver b u n g o s, illető­
leg ver bu n k os (tánc); azutá~ Jllajdn~m egyidejűleg ve r-
b u n g és .v e r ,b u n g - n ó t a, Ba:lla ·Károly ver b u n k - t á n c-
nak nevezi. . '. ,. '
Av e r b u v á l (= hadat fogad) ige -ugYl1n tótos eredetű
képzésnek tetszik, de valójában nem az. Tudniillik a riémet we.r-
h e n nálunk elsőben ver b e á l .s utóbb (alkalJllasint .a gyakori
ve rt J::> u n g, ver b u n g o l alakok hatása alatt) ver b u á l' alakot
kapott; majd meg ejtéskönnyítőül :m,indk,é t forma v mássalhang:'
zóval bővült:, ver b e v á l, ver b u y á l. (Megjegyzendő, hogy. a
régi forrásokban gyakoribpak a ' p~tlen" niint . v-s' alakok) A tó:'
tok már biztosan mitőlünk kap.ták a ver b u vat' -ot.. .
Berzsenyi D~niel a v ~':r b u n g - t á n c ot: - talá~ Heltai
Gáspár Chronikájának (159. L) Kinizsi t o b o r z ó-jára . (azaz
igazában = táncáral) való gondolattal - t o b o r z ó-ral magya~
rosította (l. Versei 1816. kiad. 204,. L); s ez az ' elnevezés lett
azután iorrása annak,hogy a ver b u .v á l n i ige helyett t- o b o .r'-
z a n i, ver b u n k o s, ver b u v á l ó helyett t o b or zó ' (pl. t 0 -
'b orzó káplár) és a verbuválás helyett toborzás jött
lassan divatba. ,
. Ezek előrebocsátása után köimyebbenkezdhetÜnk a'-ve-r-
b,unkos tánc történeti .fejlőd. ésének megrajzolásába.
. E fejlődésben k é t . ~ o'r s z a k o t .lehet megkülönböztetn~.
A z e l s ő (hosszabb), mely a XVIII. század végeig tartott, a z
a l a k 111 áE é; a m á s o d i k .(rövidebb},mely· a ~-mult század első
háro'm -évti~edéI:e esijr, éi f o r m a i ':m, e g ~ llap ~. d á s é. Az első
korsz'ak verbunkosára az az észrevételünk, hogy még nincs tör':"
térietileg kimutatható határozott choreotípu~ialakja, különben is
.. .
:" lA neologia ,.(~yelvújítás) egy lépé~sel még tovább mellt, 'mert a t o b o r z ó t
t o b o r ra !rurtította.. . : • .' ", ' ' ',
 153

szórványos és szűkszavú adataink vannak róla. Jellemző voná-

sait úgy kell ö'sszekeresgélnünk" Gvadányi, Csokonai, ' a pozsonyi
(W.) névtelen stb. odavetett gyér följegyzéseiből. A második
korszakról azt emel1ük ki, hogy benne ,a verbunkos már bizonyos
szokás szabályozta -formában jelentkezik, melyről pontos és tel-
jesen megbízható leírásunk van, prózai és verses egyaránt, Czu-
czor Gergelytől. , '
Az első író, ki a' verbunkosnak több jellemZő vonását meg-
örökítette, tudomásunk szerint gr. G vad á n y i J ó z s e f költő
volt. 1 Népies hangú v~rseiben elszórtan itt is, ott is előhozza e
táncot. A mostan folyó országgyűlés satyrico critice 'való leít-ásá-
ban pl. elmondja, hogy az istenmezei palóc (ki maga a költő!)
összetalálkozván öt mu?,sikus éig~nn:yal, kik Fehérvárról Budára
igyekeznek, jó kedvében' megá:llítja' őket s verbunkosat parancsol
magának: ,;Egybe' ~ ver bli n k o s t kezdjétek nótálni!" - A ze-
nészek rákezdvén,a: palóc tüstént táncba ugrik ~', .
"Itt én, mint" 8; sárkány, mindjárt. ordítottam, '"
G y e r e k a t o n á n,a k! - szörnyen kiáltottam, '
E z a z é l e t e z, e z g y ö n g y é l e t ! mondottam,
p a j k o s 'r i t m u s o k a t szüntelen d a n 1- o',t t am"
. (179. 1.).
Ebből az egyetlen versszakból megtudjuk, ,hogy a ver b u n-
k o s z a j o s k i;i z b e k i ~ l t ~ s o k k a l" u j j o I.l g a t á s s a l
(v. Ö. "Urak fel).lgr~ttak , ezen, nagy lármára, ujjongatásomra és
a muzsikára" Uo. 180. 1.) é s d a II a l ("Pajkos r~tmusokat Elzün-
telen d an l o,t t am~') k í s é r t t án c vol t. A közbekiáltások
részint katonaság:r.:a csábító mondások ("Gyere katonának! -
szörnyen kiáltottam." ,V. ö. a ,fentebbi 1751.-i verbunk.os nótában:
"Gyere pajtás kat~m,ának !"), r.észint népi táncunkat ma is jel-
lemző tánckurjantások voltak. Gvadányi itt épp az egyik legré-
gebbit s legeredetibbet e~líti: "Ez az élet ,gyöngyélet!" (V. ö.
Nagy Jánosnak A táIj.cról c. versébe~ a refr~innel, mely ugyanez!)
A katonaságra ,csábító , igéretekre vonatkozólag jellemző
Rontó Pál (1793) c. köl~ményének az a helye, 'hol bá1"ó Haller
Szikszón tartott: verbu~gját írja le Gvadányi il~eténképpen:
"Mindjárt is, mihent ők m.inket itt 'megláttak,
Nagy ku!joga~áss~l s tánc,cal körül álltak.
öleltek bennünket," mindenkép dicsértek
9besterséget is ők 'mindjárt igértek.'
Mind új tallérokat nyomkodtak kezünkbe,
Pántlikás csákókat tóltak a fejünkbe.
,- ~ ~ =$zóltak': "A' korona kirlilynak J~jére ','
• .' 1 ~lete ' javarészét ' IÍlmt 'huszártiszt töltötte el, tehát jól isméi'hette' 'a
ver b u n k o s táncot.
154
Nem illik úgy, mint a csákó ketekére.
Esküdtek kiáltva: Isten- szent Háromság~
Ily két szép gavallért nem látott a világ.
Az angyaloknál is ezek sokkal szebbek,
Még Herkulesnél is lesznek vitézebbek.
Csapja hát rá ketek; adják bé kezeket,
Egyéb dib-dábságon ne törjék eszeket.
Ne hagyják el ezen -alkalamatosságot,
Örökké tartandó szép nagy uraságot!
Lovas katonáknak mi azokat véltük,
Oly mundírba voltak, azért jól itéltük.
Hogy hamarébb minket tőrbe kerítsenek,
19y szóltak, hogy inkább el is hitessenek:
öcsém uraimék mi csak iszunk-eszünk,
A pénzt fecséreljük, más dolgot nem teszünk.
Ha háború vagyon, megyünk ellenségre,
<;Jljük-vágjuk aztat, nincs gondunk egyébre,
Csak az aranyakat zsákokba mint tö1tsük~
Táncon-é, vagy kockán, avagy lovon költsük,
Mint látnak bennunket, régen már főispán
Lett volna közűlünk, sok meg viceispán,
Kibűl püspök, kibűl kanonok s apátúr,
Kibűl Bécs.ben lakó excellentiás úr,
De tartsák magoknak ezen t.isztségeket,
Nem irigylük az ő nagy dicsőségeket.
Jobb szeretjÜk édes hazánkért meghalni,
Mint a papírosrúl a téntát felnyalni.
, Száz bréViáromért nem adnáIik kaJ.'dunkat,
Mi nem orémusszal szolgáljuk urunkat,
Hanem feláldozzuk érette élétühk,
övéknél nagyo bb is a mi becsületünk.
Kentek regimentet nyerh.etnek idovel,
Azért katonának nem vis'szük erővel,
Mert ha mi azt tennénk, s fő tisztek megtudnák,
Higgye ketek, azért hogy nékünk· niegadnák.
Tudjuk, eleinkbe fognak ketek állni,
Több ellenséget is, mint ők, fognak vágni.
-Mindezekért tehát ők neheztelnének
És soha jó szemmel reánk nem 'nénének.
Dehog-yha magoktól közinkbe állanak,
Majd váilat vonítnak; semmit se szólanak.
(47-49. L) .

Senki se tagadhatná meg ettől a kétségtelenül ügyesen szer-

kesztett édesgető-csábító beszédtől a népi zamatot. Az itt raj zolt
v e.r hu n k : hatásának jellemzéseül' szolgáljon a következő to-
vábbi versrészletét :
 155
"A tánc, a sok tallér, a sok szó ámított,
A sok igéret1 főkép megvakított.
Azért a káplárnak kezemet béadtam,
A gazdám fiát is már most én biztattam.
Ezt látván, szintén ezt ő is cselekedte,
A pántlikás csákót már le nem is tette.
LármávaIbévittek minket a szobába,
öltöztettek mindjárt Splényi mundírjába.
Lódingot, pantalIért reánk függesztettek,
. Oldalunkrá kardot tarsollyal kötöt tek." (49. 1.) .

Kiegészítésül veh~tjük még a megkezdett képhez Rontó Pál-

nak eme versrészletét :

"Atyáink bennünket az ebéddel vártak,

Nem tudták, hol vagyunk, kocsisaik jártak,
Hogy feltaláljanak s hívjanak ebédre, .
Mivel harangoztak immár régen délre.
Egyszer a csapszékbül mi nagy muzsikáva l
K i m e n t ü n k, t á n c o l t u n k k e g y e t l e n l á r m á va l,
S z ó r t a s z á n k a r i t m u s t, k a r d u n k a ·t c s ö r. t e t -
[tük,
N a g y t a r é s s a r k a n t y u n k b ö r g e t t V k, c s ö r-
. . _ [g e t tü k,
Azt gondoltuk, miénk; egész diófáig, .
így is folyt a munkán~ másnap viradtáig," (50: 1.) ,
Egy másik beállását (és verbuválását) folytatólagosan így
beszéli el Rontó Pál:

"Én lovamra ülvén, gyorsan elléptettem, .

Jászberénybe érvén, katonává lettem. (83. 1.).

Amint mind készen ' volt, vasárnap csinosan

Felöltöztem, minden állt rajtam módosan,
C~ürgött-bQrgött kardom, hogy utcán sétáltam,
Hogy sok szem néz reám, aztat is jól láttam. (85. 1.).

A kapitány éppen a templomból menvén,

Merőn állottam meg, szeme közé nézvén, .
~gy szólt a hadnagyhoz : E z s z é p c s i n o s l e g é n y, .
M a g y a r e z, t ö b b e t é r, m i n t s o k m á s j ö vev é n y,
• - :.. ir
l' '. ' .1 V.
ö. .. F a l.ü d'i F e r' e n c Jegyzőkönyvében (1786) egyebek között ez. a
közmondás is olvasható.:. "y. e r b p ,V á l P n a k, cigánynak; kalmárnak nem kell
hinni." (933. 1.)
15_6

Táncos katonákhoz kell ennek e'linenni/

- A ver b u á II ó k _k ö z t i II i k n e k i l e n n i.
E parancsolatot mindjárt ki. is adta,
Hogy én oda, menjek, a káplár meghadta.
Legottan délután mi nagy muzsikával
A z u t, c á k Q n j -á rt -u n k - k e g.y e t l e n l á r m á val.
Mint a kapitánynak értünk kvártélyához,
Vendégit vezette maga ablakához._
E l ő l t i z e n k e t t e n t á il c <> l t u n k k e r é k b e,
L á t t a, h o g y m,c g r a k o m, amint ez ment végbe,
Hogy s ó l o t á n c o l j a k, aztat parancsolta,
A nép, hogy láthasson, magát ugyair tolta.
E l k e z d v é n t á n c o m a t, m i n de n c s o d á l k o z o' t t;
Szóltak: Ugyan tudja járni az átkozott!
Tett€m is előttü--k ' olyan figurakat,
H o g y s z e m-e k m e r e d_e t t, t á t o t t a k r á m s z á k a t,
A t a k t u s t s a r k a II t y -ú m' p -e n g é s e k ő vet t e,
C i m b a l m o s e z e k e-t ú g y k i n e m. ver h e t t e."
(86. L).
Végül vegyük még mindehhez a "Falusi: nótáriusnak budai
utazása" utolsó részéből ezeket a sorokat:

"Hallok ' én azonban i g e n n a g y l á r m á ·z á s t,

Görög bótja előtt h a p. g o s m u:z's i ·k á l -á s t,
K a t o n a s á g ,t é s z i, t a r t v á n -ver b u á l á s t.
H i r i p i S u g á r r a F h ú z t á k a s z á r a z f á t,
Ámbár 'e ze k p á r t e s t n e m tu d n'a k, s e'm' k ó t á t,
De m é g i s oly r e n d i n m e g von j á k a z n ó t á t,
Hogy ki őket hallja, elfelejti hóltát.
Kimenvén, ráj ok- szemeim vetettem;
Mert immár'- m u n d ír b-a-n ' -k ö-z·t ö k . m e'g s e j ·t e tt e m
A f i a m a t, 'S á n d o r t Él könyveket ejtettem.
S u j t á s s' a l me g-li á il y f é s -c i rr -a Y.o n. r li h áTa,
:t
o l y n a g y, m i n ~ 'e - g y a }!ér s a r k a n t y ú t ~' r: á j a,
Tajtékból, mint csupor; nem -kisebb pipája, -
T á n c o l t,' r i ~ IIl:~~ s ~ k a t k i á l t o t t a ' s z á j a."
Gvadányinak közölt versrészleteiből folytatólag a követ-
'kező jellemvonás okat állapíth~-tjuk meg a régibb verbunkosra :
N e m k e II e t t h o z zá s e .ID m i k ü l ö rí ö s e b b e l ő k é-
s z ü l e t, .tánctanulás (Rontó Pál és_a nótárius' Sándor fia nyom-
ban : oeöltözésük után. egyj.j.tt _ _ tápcolnak, .a , verbuv:álókkal); elég
1 ~rdekes összevetés esik Czuczor- Fogarasi Sz6tárának eme helyével:
"A régibh hádállási _ren-dszerben toborzották a' gyalogos és lovas - eZredekból
kiválasztott nyalka, szersz 'em legények,"" . - .
2 Két jeles szatmári cigányprímás,
 157
volt a szép külső s a táncoló ügyesség. K ö r b e n ("kerékben")
t á n c o l t á k, úgy látszik, rendesen tizenketten. Változatosság
kedvéért e g y - e g y j o b b t á n c Q s. S z ó l ó b a n i s e l j á r t a
(a cifrát). N a g y s z e r e p e vol t b e n n e a r i t m i k u s
("nagy tarés") sar1kantyúpengetésnek és cifr ·ázás-
nek, azaz: forgató lábhányásnak (= figuravetésnek) ; d e a t á n c-
f i g u r á k m i l y e n s é g e s e g y m á s u t á n j a a: t á n-
c o l ó k ü g yes s é g é t ő l é s ö t l e t e i t ő l f ü g g ö t t . Nem
trombitás katonazenére, hanem tanulatlan c i g á n y m u z s i k u-
s o k n ó t á i r a j á r t á k. . ..
C s o k o n a i, ki a verbunkost az ősi magyar tánc tipusának
tartotta, nem írja le jellemző sajátságait, jobban csak esztétikai
szempontból vet ügyet a táncra, melynek főkép figurális gazdag-
ságát emeli ki arra a bécsi történeti esetre való hivatkozással, mi-
kor -egy angol az ott időző magyarok verbung-táncában nem ke-
yesebb, mint 300 figurát olvasott össze.
Bár szintén legfőbb mozzanataiban, de aránylag legjobban
, vázolja a régebbi verbunkost a lipcsei Musikalische Zeitung már
. említett W. betűs pozsonyi névtelenje (1800). Ismertetése ez:
"A v e r b u n g t á n c n á l c s u p á n f é ri i a k á II a n a k
k ö r b e é s a táncok ütemére l-á b a i k k a l k ü l ö n f é l e, d e
r e n d e s e n j ó l s z e m b e ö t l ő m é r s é k e l t f i g u r á-
k a t t e s z n e k é s p e n g ő s a r k a n t y ú i k k a l s k e z e i k-
k e l oly r e n d e s e n k i ver i k a t a k t u s t, hogy a zene jó
hangzását ritkán zavarják, ellenben a tánc pathetikus jellegét
észrevehet ően emelik." I
Az előhozottakból s a többi még itt-ott elszórtan található
adatokból röviden (velejében) annyit biztos eredménykép meg-
állapíthatunk, hogy a ver b u n k o s a l a k u l á s a e l s ő
k o r s z a k á b a n z a j o s, .k ö z b-e k 'i á l t á s o k a l, u j j 0-
gatásokkal és dallal kísért s cigány zenére
k ö r b e n, m é r s é k e l t e n t a p s o l v a é s s a r k a n·t y ú-
p e n g e t vej á r t f é ri i t á n c vol t, m e l y a z o ri b a n
m é g é s z r e v e·h e t ő b b m o z g á s r e n d e t n e m m u t a-
to tt.
Ezt csak fejlődése második korában, a XIX. szá-zad első év-
tizedeiben érte el, mikor a katonai szervezet jobban érvényesült.
lejtései és szökellései egymasutánjában.
. A verbunkos ezen újabb, kialakult, jellegzetesen katonás for-
májáról már részleteS" és pontos ismeretet kapunk · C z u c z o r
Ge r g e l y nek prózai és verses leínisaiban. Czuczornak módjá-

1 Eredeti szövege : "Bei dem Wer b u n g s t a n zstellen sich bloss die

Mannspersonen in einen Kreis und machen nach Massgabe der 'fanze vCl'schiedene.
aber meistens gut , in die· Augen fallende, gemassigte Figuren mit den Füssen und
séhlagen mit ihren klingenden Sporen un.d ·mit den Handen den Takt so ordentlich,
dass dadurch seiten der Wohlklang der Töne gestört, wohl aber das Pathetische des
Tanzes . merklif:herhoben wird."
158
ban állott; hogy e táncot kellő alapossággal megIsmerje. Öregapja
tudniillik a Károlyi-huszárezrednek híres verbunkos káplárja
volt, ki odahaza, Andódon (Nyitra m.) alkalmasint eleget beszél-
hetett unokájának nemcsak a verbuválásokról, hanem a saját,
sokszor megbámult deli verbunkos táncáról is (talán el is muto-
gatta előtte!). Ezenfölül az unoka később maga is többször látta
és figyelemmel kísérte a korabeli verbunkos katonák táncát.1
Tehát éppen a legjobb tanu arra, hogy megbízható, hű képet adjon
a tánc kész katonai formájáról.
Prózai leírása a következő:
"Egy kisvárosi vásártéren állunk, hová a kornyék leginkább
póriakosai tódulnak össze. A zsibongók tarka raja közől tároga-
tós harsány zene, majd közbe-közbe felrivalló ujjongások ütik meg
füleinket, s a fel-fellebbenő kakastollforgók ötlenek szemeinkbe, s
imé egy, jobbára falusi suhancokból álló néptömeg kíséretében elő­
bukkannak a toborzók. Legeiül deli, katonás feszességgel s leg-
férfiabb komolyságban az ő r m e s t e r lépdegél. Ö nem lejt, nem
ugrik, nem veri össze bokáját, nem ujjongat, de minden lépte ki-
nyomja a zene rythmusát: eszerint emelgeti nádbotját is, vagy az
oldalán lógót kardostul bal karjára vevén, negédesen szedegeti
lábait, hogy tarsolya szinte bizonyos mértékre verődjék száraihoz.
Nyomában három-négy lépésnyire a toborzó csapat jő, kik közől
a k á p l á r, .ha mogyorófapálcájára s csákója paszománt jára nem
néznénk is, tartásából legott előtűnik. Némi hegykeséggel színe-
zett hivatalos arcszabás s kimért, könnyű lejtegetés szembeötlő
bélyegei. Ö az őrmesternél kevésbbé komoly, a legénységnél mérsé-
keltebb vidorságú, hegyesen rakja lábait, ' s mintegy mutató gya-
nánt áll a közlegénységnek, mert rendesen ő a tánckarigazgató-
mester, azért is egyszerűek, de felette jellemzetesek minden moz-
dulati, míg a mellette s utána lépdelő legények lenge nyalkaság-
gal, bokaverve s tapsolva cikornyázzák s ~egyezgetik lépteiket.
így járják be a vásárt, míg alkalmas helyen az őrmester megálla-
podik s nádbotjára támaszkodva jelt ád. Ekkor a l e g é n y s é g
k ö r b e á ll, m e l y n e k k ö z é p p o n t j á t a k á p l á r
t ö l t i b e, s a r e n d e s e n e g y e n r u h á s c i g á n y-
b a n d a ú j n 6 t á t h ú z v á n, k e z d ő d i k a t o b o r z ó.
M í g a z e l s ő ver s e t h ú z z á k, s e m m i f i g u r á t
n e m l á t u n k, h a n e m vag y k i k i h e l y é n m a r a d-
v á n, p e n g e t i s a r k a n t y ú i t, vag y s ét á l vaj á r-
j á k b e a k ö r t s e z á l t a l a n ó t a c s í n j á t, r h y t h-
m u s á t k i t a n u l j á k, s m i n t e g y a t á n c n a k n e k i
i d o m u l n a k. M o s t k ö vet k e z n e k l a s s ú f i g u r á k,
m e l y e k s o r a j o b b á r a m e g h a t á r o z o t t, h a p e d i g
n e m, a k á p l á r j e l e n t i m e g, k i r e f ü g g e s z t v é k
a t á n c o s o k s z e m e i, m í g k i k i s z e m k ö z ö s t á r-
1 A hagyomány szerint Czuczor G. önmaga is iól értett a tánchoz.
 159
s á r a s z i n t e Ü g Ye 1. E t á n c r é s z n e k j e II e m e,
hogy csak rendszerezett s kevé ss é cikornyás
l é p é s e k b ő l van s z e r k e s z t v e, é s p e d i g, h a a
n ó t a n y o l c t a c t u s o s, k é t t a e t u s j o b b r a, e g y
balra, ismét kettő jobbra, egy balra, mit két
t a c t u s o s, Ö s s z e v á g ó h e l y r e t o p p a n á s f e j e z b e.
M i u t á n ö t - h a t i l y l a s s ú ver s e t e l j á r t a k, a
c if r á r a k e r ü l a s o r, m e l y a z e l é b b i n é l f r i s-
s e b b é s t ü z e s e b b, a z é r t i s i t t m á r a z i d e-
o d a é s f e l s z ö k e II é s e k r e n d é n van n a k, m i k-
hez a h ánykodó kardok csörömpölései s a
t a r s o l y o k t é t o val e b e g é s e j á r u l v á n, a h ő s i
t á n c n a k val ó d·i k é p é t t ü n t e t i k e l é. E z a z o n-
b a n, m i n t m a g a a h e ves e b b i n d u l a t, ID e l y e t
á b r á z o l, n e ID s o k á i g t a r t, h a n e m i s m é t v i s s z a-
tér a zene s ve l e együtt a lejtés előbbi
l a s s ú, m é l t ó s á g o s h a n g u l a t á b a. 1 g y f o l yez
v á l t o z va k é t s z e r, h á r o m s z o r, m í g a z ő r m e s-
t e r j e l t a d v á n, a v í g c s a p a t o d á b b h ú z ó d i k. "l.
E leírásból a verbunkosnak ily vázát állíthatjuk össze:
1. f e l vo n u l á s, 2. k ö r b e á II á s, 3. e l ő k é s z ü l e t
s a r k a n t y ú p e n g € t é s s e l, vagy k ö r b e n m e,n é s.s el.
4. h o s s z a b b l a s s ú l e j t é s, 5. r ö v i d e b b c i f r á-
z á s s z ö k e II é s s e l, 6. a k é t u t ó b b i r é s z i s m é t-
I é s e k é t s z e r - h á r o m s z o r, 7. e l von u l á s.
A táncos csapat elhelyezkedése ilyen volt :

.
,,-"l-
i (kdf látj
•

•. -i!

~
• 1
,y.

$. ,.lá;rlar .~

a--. ·Ct
• •
.cJ' ~
1.
9

1 Athenaeum, 1843. évf. I. félév, 113-114. l

160
.A - iáricvezető káplá;rs-úniközös fársa a 7., a 2. verbunkosé
a 8., a 3.-é- a 9., 4.-é a 10. stb. volt.
Míg Czuczornak fenti prózai leírása choreographikus jellegű,
aMig M a g y a -r t án c címü -verses rajza, l vagy inkább népies
tanító 'költeménye a verbunkos tánc legfőbb esztétikai és nemzeti
vonásait foglalja össze. Az egész tizenkét versszakból t ízben a
verbunkosról s a két utolsóban a friss magyarról ·való t udnivaló-
kat (utasításokat) adja elő, magát az előtáncós káplár szerepébe
képzelve: 2
- 1. Mit ültök itt vesztegelve?
Táncra legények!
Úgy szeretem az ifjakat,
Hogyha serények,
-Rajta tehát, csak szaporán,
Majd elmondom én,
Ha megzendül a hegedű,
Kiki mit tegyen.

2. Ti karéjban fogtok állni,

Én a közepén,
Szemközt kiki a társával,
Reám _figyelvén,

Kezetek a csípőn legyen,

Mozgástok szabad.
Lomhán, idomtalan állni
Éppen nem szabad.

3. A mell feszüljön előre,

Fent járjon a fő,
Büszk~n emelkedjék a váll,
Mint Mátratető.
Karcsu derék, hajlós tag·ok,
Fürge, ficke láb .
Teszik csinossá a táncost ,
-Másképpen faláb.

4. Zengedez már a hegedű,

_Kezdjük el tehát:
üssük össze bokáinkat
Pontban egyiránt.
Előbb jobbra, aztán balra

1Lásd : Költ ői művei, II. köt., 151-154. l.

2Amit ebben Oz. elmond, azt valamikor gyerme)rk:orában igen valós zínűen
az öregatyjától tanulhatta el. .. .
 161

Hármat ugorjunk,
De a nótával egy húron
Zengjen sarkantyunlL
5. Mint a madár ágrlll, ágra
Midőn szálldogál,
Ugrándozik nagy könnyeden,
Majd kicsit megáll:
Úgy lejtsen a ti tá~cotok ' _
Viszont változva,
Úgy szép a tánc, ha tagokra
Fel vagyon osztva.
6. No most hátra fogunk lépni;
De jól vigyázzunk,
S ha egy szakasz nóta lejár,
Megint itt álljunk.
Helyes, deli testállásban
Tapsolhat a kéz,
De egyszerre, mert különben
A zürzavar kész.
7. Mint mikor a sebes zápor
Lezúg a völgyön,
Hányja-veti a galyakat
S a kő alább jön:
Oly sebesen és erősen
Zeng a nóta már,
Hallja ezt 'a fürge legény
S biztatást nem vár.
8. Nyalka minden lépte, nyoma,
Fordul, mint evet,
S néha, midőn kedve tartja,
Ugrik másfelet.
Széles kedvében a keze
Már szabadon jár,
Hol megnyomja a süvegét,
Hol csípőre száll.
9. Vitéz Kinizsinek hirét
Hallottátok-e?
Hogy vigadott Kenyérmezőn,
Azt tudjátok-e?
Mint csatába rohanónak
Tüzelt a szeme,
Bajnokos volt mozdulása,
Feszült kebele.
Dr. Réthei Prikkel: A magyar súg táncai. 11
162

10. Gyáva, aki tunyán vigad,

Büszke a magyar:
Vére a nemzeti hangra
Fellobban haniar,
Életerő, tűz és kedély
Tánci jelleme.
Fürge szabad lejtésékben
Áll fő kelleme. 1
Észrevehetjük, hogy az első 3 versszakban levő általános
útbaigazítás után a 4-6. strófák a verbunkos lassújára, a 7. és 8.
cifrájára adnak tanítást, míg az utolsó 2 velisszak a tánc nemzeti
jellemvonásait emeli ki.
Az elemzésre való hiteles történeti anyag így előttünk lévén,
most már l{önnyen elvégezhetnők a tánc eredetének s jellegének
megvilágítását, ha az ezekről elterjedt téves vélemények nem sar-
kalnának bennünket, hogy biztosabb eredmény végett, ami aka-
dály az eddigi hibás felfogásokban van előttünk, eltávolítsuk föl-
derítő utunkból.
A verbunkos eredetéről ezideig történt véleménynyilvánítá-
soknak az a közös hibájuk, hogy nincsenek kellően megokolva, in-
kább csak föltevésszámba mennek, de mint föltevések is könnyen
megdönthetők.
Említettük, hogy bár magyar eredetűnek erősítik a verbun-
kost, de a gyökerét rossz helyen tapogat ják C z u c z o r G e r-
g e l y, T a k át s S á n d o r, K ő v á r y L á s z l ó, K a r l o v-
s z k y E n d r e és K á l d y G y u l a.
C z u c z o r szerint a magyar nemzeti tánc ősi alakja a "da-
liás toborzó", vagyis a verbunkos. Ezt járta a Kenyérmezőn Ki-
nizsi, ugyanezt Thurzónak Wittenbergi:le küldött hajdúi. Később,
mikor a magyar seregeket német szóra fogták, az idegen v e r-
b u n g név ragadt reája. 2 E vélemény igen könnyen megingatható,
mert a) Kinizsi t o b o r z ó-jának (mely szó tulajdonkép csak
t, á n c ot jelent) nyilván semmi köze sincs a verbunkoshoz; azután
b) a h a j d ú t á n c, mint fegyveres (idegeN eredetű) gyalog-
katona-tánc egyáltalán nem lehet öss z ekötő kapocs közöttük.
T a k á t s S á n d o r A magyar gyalogság megalakulása c.
említett művében voltaképpen csak megismétli Czuczort, mikor
azt állítja, hogy "a h a j d ú t á nc ot [melyet szerinte a magyar

1 Ismeretes, hogy a magyarországi származású német költö, Lenau' Miklós

(1802-1850) is megénekelte Die Werbung címmel "nem annyira a verbunkos táncot,
mint a verbuválást. A táncról magáról mindössz~ annyi van nála, hogy 1. körben
tánc~lták, 2. cigányzene mellett, 3. mindenféle csábításokkal és 4. közbekiáltások-
kal (pl. "Schönes Leben des Husaren das ist Leben, das allein !" V. ö: "Ez az élet
gyöngyélet !": Gvadányi).
c Athenaeum, 1843. évf. 1. félév, 113 . .1. "
 163

katonaság minden neme eltanult] a XVI. században t o b o r z ó-

nak is hítták s nemcsak a verbuválás idején járták, de csaták és
várostromok alkalmával is" (41. 1.) .
K ő v á r y szerint1 az ősmagyar harci táncokat, nevezetesen
a kopja- és kelevéz-táncokat ma már csak hírből ismerjük; soruk-
ból egye~len emlék gyanánt csupán a h u s z á r t o b o r z ó ma-
radt reánk. Ám, mint tudni való, a verbunkos nem fegyveres tánc;
a kopja- és kelevéz-táncok pedig KőváJiy képzeletének szülöttei.
K a r lov s z k y E n d r e, volt országos "allevéltárnok", ki
Müller Lajosnak 1880-ban kiadott Tánctanában a magyar tánc
..
történetét megírta, még határozottabban kel síkra az előbbi
állítólagos ősi táncokból való leszármazás mellett: "A kopja s
kelevéz táncoknak - úgymond - csak a híre maradt ugyan
reánk, de ezek utódául vélhetjük a sarkantyút oly zengzetes ryth- .
musban pengető huszár toborzót" (168. L) .
K á l d y G y u l a pedig leírván a p a l o t á s és l a s s ú
m a g y a r szalontáncokat, arról bizonykodik,2 hogy ezekből fejlő­
dött a XVIII. század végén "a híres v 'e r b u n k o s v. ver b u n-
k o s n ó t a"g E származtatásnak az a főbenjáró hibája, hogy
. nem tesz pontos különbséget úri és népi táncok között. Az előb­
biek kétségtelenül úri táncok (helyesebben : csak úri tánc, mert a
kettő igazában egy!), míg a verbunkosról mi sem bizonyítja, hogy
úri körökből került volna a nép közé; ellenkezőleg a nép fiaitól
taulták el utóbb az úri gavallérok.
Ketten: S e p r ő d i J á n o s és F a b ó Be r t a l a n a ver-
hunkos idegen eredetét vitatják, persze nyilvánvaló tévedésseL Az
előbbi a Kájoni-codex dallamairól való akadémiai felolvasásában
ekkép körvonalazza álláspontját : "Mikor Apor és Bethlen ezek-
ben [t. i. a lapockás és a változó táncokban] a régi magyar táncot
dicsőítették, semmivel sem jártak el különben, mint Berzsenyi és
Csokonai, akik a régi magyar tánc géniuszát a verbungban látták,
amelynek íme, a neve sem magyar. Megtévesztette őket ítéletük-
ben elszigetelt helyzetük. Nem lévén alkalmuk a különböző nemze-
tek táncai közt kellő összehasonlítást tenni, amikor az új idegen
a régi idegent kezdte kiszorítani, lelkükben ez utóbbi a régi ma-
gyar szokásokkal együtt a régi magyar tánc álarcát vette ma-
gára.''' Ezt kigéeszíti még, amit Seprődi Fabónak A magyar nép-
dal zenei fejlődése c. munkájáról való birálatában hoz elő. "A fo

1 A magyar családi és közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek

korában (1861), 128. 1.
2 A régibb s' újabb magyar táncokról 5. L és Pallas-lexicon XII. köt. 184.:
"Magyar táncok".
3 A jelenleg legnépszerűbb magyar tánctan szerzője, R ó le a P á l is Káldy
Gy. szerint eredezteti a verbunkos táncot A táncművészet könyve c. munkájában
(1900), 166. L
4 Akadémiai ll:rtesítő, 1909. évf. 67-68. 1.
5 Erdélyi Múzeum, 1908. évf. 5-6. sz. és Különlenyomat 49. 1.

11*
164

l a s s Ú c s á r d á s ról már Mátray és Bartalus idejében tud-

tuk, vagy legalább sejtettük, hogy a X V I- X V I I. s z á-
zadokban divatos külföldi táncok hatá s ára
e l ő s z ö r m i n t t o b o r zó vag y ver b u n g j ö t t l é t r e
s a mult század közep .é n nyerte t.áncfiguráival
e g y ü t t m a i f o r má j á t ." N os, a való igazság szerint ezt se
Mátray, se Bartalus soha nem bizonyították. Az előbbi mindössze
annyiban érinti a verbunkos eredetét, amennyiben Tinódi Eger-
vár viadalja I. részének dallamáról helyesen azt állítja, hogy tö-
kéletesen adja vissza az újabbkori lassú toborzó első részét.1 Az
utóbbi meg csupán a AIX. század-eleji úri verbunkosok~t hozza az
idegen eredetű passamezzókkal kapcsolatba (bár még ezeket is két-
ségesenl) , nem pedig azokat az eredeti verbungokat, melyeket a
nép gyermehli (= közkatonák) táncoltak hadfogadások alkal-
mával; s az említett úri verbunkosokról jól jegyzi meg, hogya
nép rájuk - "valamint később, úgy akkor se tudott táncolni".2
Ami pedig Seprődi álláspontjának nyelvi alapját illeti, hogy t. i.
a ver b u n g szó német eredetű, ez nem komoly argumentum
a tánc idegen eredete mellett, mert ilyképpen a t. á n c szavunk
német származása miatt azt is kétségbe lehetne vonni: volt-e
őseinknek eredeti lejtésmódjuk?
Hosszú vitába kellene elegyednünk, ha részletesen akar-
nók cáfolni azt a zavaros és ellentmondásokkal vegyes elméletet,
melyet F a b ó . B e r t a l a n okoskodott ki fentebb említett
műve Magyar táncok c. fejezetében (185-204. l.) . Szorítkoz-
zunk hát csak legfőbb megállapításai tarthatatlanságának ki-
mutatására. Fabó oly találékony, hugy mmd a verbunkos zene,
mind a verbunkos tánc eredetéről két-két külön föltevést állít fel,
észre nem véve, hogy egyikkel a másikat lerontja.
EI.ső zenei elmélete szerint az osztrák örökösödési és a hét-
éves háborúk idején a katonazenekarok mindenütt az akkor di-
vatos tánczenét: menuettet, gavotteot s ecossaiset (= schottischt)
játszották. A Magyar'országon székelő ezredek azután verbuvá-
lások alkalmával erősen terjesztették ezt az idegen tánc és in-
duló zenét. Az itthoni katonai zeneki1l'októl a cigányok is eltanul-
ták utóbb a verbunkosokat. Röviden és magyarán ez annyit je-
lent, hogy a verbunkos tánczenét katonai zenekarok teremtették
meg. De - quae mutatio rerum! - Fabó alig hozza ki ezt az
eredményt, máris új eshetőségre gondol. Újabb _ ötlete szerint
Lavotta és társai "lelkesüléssel próbálták megteremteni az ide-
genből a magyart. _. a minétből és schottischbóJ megcsinálták
a verbunkost és a tempo di marciából a temp'o di verbungot, a
1 Történeti, bibliai és gunyoros magyar énekek dallamai a XVI. századból
(1859) 84. 1.
~ Újabb adatok a magyar zene történelméhez 31. 1. és Osztr.-Magy. Monarch.
Irásban és Képb. Magyarország, L köt., 368. 1.
 165

gavotte és schottisch ritmusb ól a toborzékit" .1 Vagyis amit előbb

il. katonazenekarok hoztak be, azt később Lavottáék újra kieszel-
ték! Mindkét kitalálás természetesen - amint nem is lehet inás-
'kép - bizonyítás nélkül való merész odavetés. Persze, hogy kü-
lönbség van népi és úri verbunkos zen€ között, arról Fabó nem
vesz tudomást. És azt ,a történeti tényt is' elfelejti, hogy azok a
népből került toborzó katonák nem műzenére, nem szövegtelen
cifra úri verbunk os okra, hanem saját szöveges nótáikra járták
táncukat.
Magának a verbunkos táncnak létrejöttét elsőben úgy kép-
zeli el Fabó, hogy a magyar fiatalság ezrei a külföldi katonás-
kodás idején megtanulják az idegen t.áncokat, főleg a minét€t és
gavotteot; s ezeket haza is hozzák. Csakhogy a minét csak ad-
dig menuette, amíg csattos cipőben, selyem harisnyában és bu-
gyogóban táncolják, - "mihelyt magyar huszárok és nemes ifjak
sarkantyús csizmában járják, abból magyar .verbunkos lesz".2 Ez
tagadhatatlanul meglepő és szép methamorphosis volna, ha F.
csak egyetlenegy choreographikus egyezéssel bizonyítaná a lehe-
tőségét; de semmivel se tudja! Úgy látszik, nem is igen bízik
benne, mert mellette másik utat-mó!iot is gondolt a kialakulására.
Ennek értelmében a verbunkost 1790 körül idegen táncmesterek
szedték rendbe, vagyis ábdálták össze. Való igaz, hogy ebben az
időben valamint idegen muzsikosok szereztek verbunkos-zene-
darabokat,8 úgy idegen táncmesterek is szerkesztettek verbunkos
táncokat. Mikor például K ul c s á r I s t v án 1806-ban a cseh
származású C s e r m á k kal hat magyar zenedarabot íratott, egy
ugyancsak cseh táncmester, C h l a: d e k készített hozzájuk ver-
bung-táncot. 4 Ámde tudni kell, hogy ezekre a táncszerzeményekre
nem táncoltak, vagy legfeljebb egyszer: abemutatásuk alkalmá-
v:al. Tehát ezek a verbunkos tánc forrásai nem lehettek, annál in-
kább sem, mert hiszen az már jóval előbb megvolt! Szóval: Fabó-
nak valamennyi föltevése az álmok és mesék országába való.
1 A legjobb, hogy M o l n á r Gé z á-nak, kire pedig F. szívesen hivatkozik mint
(magyar) zenei tekintélyre, egészen ellentétes álláspontja van, mely szerint "a
menuettnek, vagy a schottischnak egyetlenegy ritmikai vagy harmóniai eleme
sem ment át magyar mintázásba" CA magyar zene elmélete, 297. 1.).
2 Fabónak ez az ötlete a komikum határán mozog, mert nyilvánvaló, hogy
1. az előképül állította idegen táncok páros táncok, míg a verbunkos elejétől fogva
tisztán férfitánc; 2. azok táncmesterektől raffináltan kicirkalmazott szalontáncok,
ez meg távo.1 van minden szaloniasságtól és nem merev szerkezetű; 3. nem
támadhatott magyar katonatánc abból aminétből, lIlely a faj magyarság előtt
mindig gúny tárgya volt!
3 V. ö.' C s o k o n a i panaszával: "Mai napság idegen virtuózok csinálnak
magyar' yerbunkokat". Dorottya, 31. jegyzet, 158. l .
.j B a II a K á r o l y is panaszkodik később rájuk : "Egy csipetet a mazur-
kából, más csipetet ai ecossaiseből, harmadikat ko~ákból tévén hozzá, szerencsé-
seknek tartották magokat, ha valami oly figurákat tudtak bele keverni, melyet
a másik táncmester még nem tanított". Tud. Gyüjt. 1828. VII. k. 92. 1.
166

J oggal-alappal mondhatjuk ki eszerint, hogy a verbunkos ke-

letkezésérőlvaló elméletek közt egy sincs, mely kielégítően fej-
tené meg e tánc létrejöttét és forrá8át _
Készakarva cocsátottuk előre akifejlődést. mutat.ó történeti
adatokat, hogy biztosabban ítélhessünk róla: hol s miben keres-
sük a verbunkos gyökereit? Semmi sincs tavolabb tőlünk, mint

.....

Verbungos-tánc dudaszóra.
A Bikessy-gyüjteményböl (1820) való kép.

hogy eleve alkotott föltevés kaptájára erőszakoljuk a szóbeli tán-

cot. Ehelyett tisztán történeti alapon, elemző s egybevető mód-
szerrel akarjuk tisztázni származását.
Ha arra a biztos történeti tényre gondolunk, hogy 1. ke zdettől
fogva jótáncú parasztlegények járták minden különösebb elő ­
kés zület nélkül és közbedalolva; s hogy 2. a "kezüket beadottak"
nyomban együtt táncoltak a verbuváló katonákkal (amint ezt a
Nemzeti Muzeumban levő ú. n. Bikessy-gyűjtemény mult 8zázad-
 167
eleji képe is bizonyítja) mindig cigánymuzsikára, , sőt szükségből
dudaszóra is (mint a Bikessy-gyüjtemény képén láthatni !): ak-
kor lehetelen más köv'e tkeztetésre jutnunk, mint hogy a ver b u n-
k o s c s a k i s a z á l t a l á n o s n é pi l a s s ú b ó l s a r j a d-
h a t o t t ki.
Alaposabb megbizonyosodás végett vizsgáljuk meg: a) benne
vannak-e a népi lassú jellemvonásai, b) a magyar fajra valló sa-
játságok, e) a népi tulajdonságok?
A r é g i n é p t á n c b ó l a következő jellemvonások t.űnnek
fel a verbunkosban: 1. férfi egyes tánc, 2. egyenes, délceg testtar-
tás, 3. büszke arc, szemvillogás, 4. két rész: lassú lejtés és cif-
rázó szökdelés, 5. a felső test hullámos ingatása, 6. süveg- és
derékfogások, 7. felugrás ok és helyretoppanások, 8. ' bokázas,
9. kézcsattogtatás, 10. belekur1jantások és táncszók (zajosság) stb.
A népi lassúból let.t k á II a i k e t t ő s b ő l ezeket a sa-
játságokat találjuk újra a verbunk osban: 1. két rész : lassúbb
és frissel?b, 2. előkészület, hozzáidomulás, 3. egyszerű lépegetés,
majd aprózó és cifrázó lejtés, 4. szabadság a figurákban, 5, topor-
zékoló fordulások, 6. a férfinál: daliás testtartás és derékfogás,
7. a törzs és fő ritmikus lengetése ("höcögtetés"), esetleg boká-
zás, 8. ujjpattogtatás, 9. táncmondókák.
a
A m u l t s z á z a d 4 O- e s é vei n é p i l s s ú j á val való
egyezései : 1. természetes szabadság, 2. ődöngés és szökdelés, 3.
közzéujjantás és beleénekIés, 4. a felső test játéka, derékhajlítás. 1
Ugyane kor népi lassújáról Czuczor följegyezte,2 hogy lassúbb
és frissebb (cifra) része volt (az előbbit eljárták, az utóbbit meg-
rakták), gyakori tapsokkal s lábszárütésekkel tarkázva, s nem
hiányoztak belőle a fel-felujjongások, melyek mindig a zenekíséret-
tel és bokaösszeütéssel egybehangzottak. A székelyek ekorbeli
táncáról meg ilyen ismertetést olvasunk: "Először igen lassan
táncolnak, csak később mennek át a frissbe. Az ujjakkal való pat-
togtatás, tenyerek összeverése, valamint a csizmaszárak verés e
gyakori, úgyszintén a táncközben való 'eredeti verskiáltások.
Előbb csak magukra táncolnak a legények; s csak később viszi el
mindenik a neki osztott leányt."s
Nem szükséges, hogy tovább folytassuk az egybevetést. Ennyi
adat teljesen elegendő annak biztos megállapítására, hogya ve r-
b u n k o s b a n a n é p i l a s s ú f ő s aj á t s á g a i i s m é tl ő d-
n ek meg.
Azon m a g y a r f a j j e II e m z ő von á ~ o k közül, melyek
a népi lassúból szembe ötlenek, megtaláljuk benne a kihúzott, mél-
tóságos, daliás testtartást (nb. Czuczor szerint ez még a "teher-
nyomta pórmagyar" táncában is feltünik!), a ragyogó büszke ar-
1 L. Garay : Regélő, 1843. évf. 1320. l.
2 Athenaeum, 1843. évf. L félév, 111. l.
3 Garay: Regélő, 1843. II. félév, 1268. L
168

cot, a lovas vitézt jellemző könnyed mozgást, szabadságot, termé-

s21etességet, élénkséget , (temperamentumot) és ki-kÍtprő öröm.-
érzése (indulatot)'. Ami Czuczor-Fogarasi $zótárában a toborzó-
ról van, hogy - "jelleme: büszke, rátartós, hetyke" nyalka, vité-
zies", az voltakép a népi lassú charakterének félreismerhetetlen
mása. Egyáltalán nem lehet kéts,éges tehát, hogya ver b u n k o s
m a g y a Í' f a j i t á n c t e r mé k.
Egyébként ezt külföldi író már elég régen megállapította róla,
még pedig ugyancsak határozott itélettel. S á n d o r I s t v á n
idézi a Sokféle VII. darabjában (1801) egy meg nem nevezte te-

Katonás "verbung" Kónyban (Győr vm,) ,

kintélyes németnek következő észrevételét: "E r [der Werbungs-

tanz J i s t d e m C h a r a c t e r d e s U n g e ri n s vol ko mm e n
a n g e m e s s e n, und ich getraue mich zu behaupten, dass k e i n
e i n z i g e s Vol k e i n e n N a t i o n a l t a n z h a t, d e r
ganz den eigenthümlichen Character dessel
b e n a u s d 'r ü c k 'e n ' Ih ö c h t e, a l s d i e u n g a r i s c h e N a-
t i o n." (72. l.)
Hogy pedig a verbunkos nem a ' felső körökből került a ka-
tonáékhoz, hanem a paraszti osztályból 'annak megdönthetetlen
bizonyságai ezek a szembeszökő népi vonásai: 1. süveg- és derék-
fogások, 2. tapsolások, 3. ujjpattogtatásók, 4. lábszárverések, 5.
felugrások, 6. topogás, 7. köz.beujjongások, 8 . .táncszók, mely sa,
játságok a magyar népi temperamentum elvitathatatlan megnyi-
latkozásai.
 169

Choreotipikai és etlmologiai szempontbó!" eszerint bebizonyí-

tottnak vehetjük, hogy a ver b u n k o s a m a g y a r l a s s ú
n é p t á n c t ö v é n e k . h aj t á s a . .
. De milyen hajtása? - Világos, hogy lova s·k a t o n a i.
Valamint a szláv pásztorokból magyar gyalogkatonákká lett
hajdúk ősi táncukat katonás formával látták el, ugyanúgy jártak
el a lóháton nevelkedett magyar jobbágylegények, mikor lovas-
katona- (huszár-) csapatokat szerveztek belőlük: szabad mozgású
lassú táncukat fokonként bizonyos katonás rendbe foglalták bele,
anélkül, hogyalényegén nagyobbat változtattak volna. Bátran
ki merjük mondani, hogy - a ver b u n k o s t á n c t u l a j d o n-
k é p p e n n é p i l a s s ú n k n a k k a t o na i f o r m á j a.
Katonás átalakítását a következő mozzanatai tanusítják:
1. felvonulás katonai rendben (elől a strázsamester, utána a káp-
lár és a tobor1zó csapat), 2. körbeállás, középen a káplár, 3. figye-
lés az előltáncoló káplárra és a szemközös társra, 4. fokozat: ösz-
szevágó lépegetés v. helybenbokázás - lassú lej tés - , frisse bb
cifrázó szökellés, 5. egyforma lépések a lassúban, 6. egyszerre való
bokázás (sarkantyúpengetés) , tapsolás, lábszárütés. Czuczor em-
líti, hogy 1829-ben Balatonfüreden egy gyalogezred veres nadrá-
gos és zöld dolmányos nyalka toborzó csapatának verbungjában
még több katonás mozdulatot látott (mint rendesen a huszároké-
ban), nevezetesen, hpgy táncukközben el-elhallgatott a zeneszó, s
azalatt ők sarkantyújukkal verték a ritmust; majd pomloksorba
állottak s katonaféle mozdulatokban lejtettek jobbra és vissza,
féljobbra-félbalra, egészen megfo.rdulva, egy-két lépéssel előre
és vissza.
Fontos megjegyezni való, hogy a ver b u n k o s n a k k a t o-
n á s r e n d j e m e II e t t s e m vol t val a mim e r e v, m e g-
k ö v ü l t f o r m á j a. Még a lassú figurák egymásutánja se volt
mindig meghatározva, hanem a káplár jelentette előre. ' Föl lehet
tenni, hogy a mozdulatok és figurák sorrendje egyáltalán csak
szájhagyomány útján szállott egyik verbunkos káplárról a má-
sikra; egyik ügyesebb táncú szokásba hozta, s az utódai azután
követték. 2 Hogy a magyar néptánc jellegzetes szabadságát a ver-
1 Nagy valószínűséggel lehet következtetni, hogyaverbunkosnak bizonyos
vezető szavai is valának (melyeket a káplár mondott előre), például a "vas a t !"
a bokázásra való felszólítás volt.
2 L a k a t os Sá n d or és L. a k a t o s K á r o l y régebbi táncmesterek
. merev schémát állítottak össze a verbunkos figuráibóL Szerintük e tánc sáltalán
a magyar tánc 32 meghatározott figurából állana, úgymint: L bokaütés, 2. lejtős,
3. hegyező, 4. négyes, 5. emelgető, 6. kihányó, 7. kígyó, 8. csillag, 9. gyilkos,
10. füzér, 11. mérges, 12. rózsa, 13. kettős kígyó, 14. csalogató, 15. sétatoppantó,
16. sarokcsuszó, 17. nagy harang, 18. csizmadiás (vulgó: hátrahányó), 19. rezgő
20. féllábsodró, 21. lábgyorsaság, 22. lábujjhegyezés, 23. kakasugrás, 24. kígyó
(lábujjhegyen), 25. kis harang (sürgető), 26. olló, 27. ujjhegyforgó, 28. sebes
forgás, 29. felugró (sarokösszeütéssel), 30. szapora, 31. lábcsusztató (vulgó:
lábhadarászás), 32. dobogós. (Lásd Lakatos Károly: Rajta párok, táncoljunk!
c. tánctanában 140- 141. 1.) Ez a körmönfont találmány a maga .bizarr mű-
170

bunkos lényegében nem csorbította, annak legszembeszökőbb bi-

zonysága, hogy cifra részében a táncolók már csak az álalános rit-
musra ügyeltek, de a figurákat kiki saját tetszése és ügyessége sze-
rint rakta ki. Joggal elmondhatjuk, hogy m i k o r h u s z á r a i n k
a k ö z m a g y a r t á n c n a k k a t o n á s f o r m á t a d t a k,
i g a z á b a n v i s s z a v e z e t t é k o d a, a h o n n é t v á l t o-
e
z o t t é l t v i s z o n y o k f o l y t á n r é g e b b e n e l t á v o-
z o t t: v i t é zi ő s j e II e g é h e z, m i vol t á h o z.
a
Ha mármost valaki azt kérdést találná fölvetni : mikben tér
el pontosabban a két (népi és katonai) táncforma egymástól? -
ezt a választ adnók neki: a népi lassú bizonyos értelemben még
ösztönszerű testmozgás, a verbunkos ellenben már eléggé tudatos;
az kissé darabos és' szigorúbb rend nélkül való, ez egyenletesebb
és katonás rendben folyó; az természetes (naturális) örömmozgás,
ez meg többé-kevésbbé stilizált.! Az a tagadhatatlan tény, hogy
népünk a verbunkost magáénak ismerte és fogadta (hiszen
sok helyt mai napig evvel a névvel nevezi és járja lassú táncát!),
mutafja legjobban, hogy a katonák nem vetkőztették ki eredeti sa-
játosságaiból, egyszerű szépségéből, legfeljebb a puszta természe-
tességet emelték művészetté benne.
Alkalmasnak látszik itt megemlítenünk, hogy ha kivonato-
san, ha kissé megkopottan is, de még katonás formájában tán-
colják a verbunkost ünnepi alkalmakkor (pL búcsún a templom
előtt) Győr megyében K ó n y és Sopron megy ében F e r t ő­
s z e i' g é n y községekben. A Kónyi "verbungos" vázlata meg-
figyelésünk szerint a következő:
A táncosok - rendesen 10-12 legény - felpántlikázott
boros üvegekkel a középre összeállanak, s amint a cigány bele-
kezd a verbungos-nótába, a vezető legény intésére leteszik a
boros üvegek et és a középtől 6 lépésr.el hátrálva kört alakítanak.
A táncot mindvégig csárdás-lépésekkel lejtik. A szokott figurák
ezek :
I. Figura. A táncosok a körben egymás mögött 3 lépést
tesznek előre s ugyanannyit megfordulva visszafelé, 8-szori
ismétléssel (rendesen ez a szám minden figuránál!) .
II. Figura. 3 lépés előre; utána nyomban a jobb kéz feleme-
lődik i? l-et üt a jobb csizmaszárra. Ugyanígy 3 lépés vissza, bal
kéz fel, ütés a balcsizmaszárra. Ismétlés 8-szor.
III. Figura. 3 lépés előre, jobb kéz a jobb csizmaszárra, s
rögtön reá bal kéz a bal csizmaszárra üt. l-et. Hasonlóképpen
visszafelé (bal kézzel kezdve).

szavaival - jóllehet a történeti valóságtól egészében messze esik - mai napig

hiteInek örvend a magyar tánctanítók többségénél !
l A verbunkos tehát - mondhatni - evolúció eredménye: a régi egy- '
szerűbb népi táncból komplikáltabb lett.
 171

IV. Figura. Helyben : a 2 kezet egymásba téve kinyujtjuk s

aztán l-et, majd a következő ütemek re 3-at csattantanak (tap-
solnak).
V. Figura. Helyben: a 2 kéz egymásba téve előbb féljobbra,
majd félbalra "mér" (= kinyujtódik, mintha mérne!); azután a
jobb kéz belül a jobb s a bal kéz belül a bal csizmaszárra üt l -et.
V!. Figura. Bal kéz fölemelődik, 3 csattantás, jobb kézzel a
jobb csizmaszárra ütés, 3 lépés jobbra szökellés. Ugyanez jobb
kézzel kezdve visszafelé.

Arató legények (szab:J d \"erbung.ti nca MagyarvaJkón (Erdé'y).

j

VII. Figura. Bal kéz fel, 3 csattantás, jobb lábbal dobbantás,

3 lépés jobbra szökellés. Ugyanez visszafelé jobb kézzel kezdve.
Ennek végeztével kapja mindegyik a boros üvegét, s a kör felosz-
lik. Folytatásul kiki a körön kívül már várakozó szíveválasztott-
jával csárdásba kezd.
Van még 2-3 változata a kónyi "verbung"-nak, de csak
lényegtelen eltérésekkel.
A v e r b u n k o s e s z t é t i k á j a tulajdonképen egy a népi
lassúéval, csak egyes szépségi tulajdonok jobban szembe tünnek
benne, így különösen kettő: a f o k o z a t o s s ci g (pontos egy-
172

másutánban : lépdelés - lassu lejtés - cifrázó gyorsabb szökel-

lés) és a h a r ill- o n i a (lépésekben, lejtésekben, szökésben, boká-
zásban, tapsolásban, lábszárütésben) . Ezek mellett nem hiányoz-
nak belőle ' a v á l t o z a t o s s á g, t e r m é s z e t e s s é g és
m é l t ó s á g sem. N agyon igaz Sándor István német jének észre-
vétele : "Es wird mit mannlicher Würde getanzt ." (Sokf. VI!.,
72. l.)
Történeti esetek vannak reá, mennyire elragadta a külföl-
dieket a verbunkos művészeti szépsége. így mikor a szöJetséges
hadak seregei Ferenc császár idejében Párizsba bevonultak, ott
Simonyi óbester huszárjainak deli toborzója bámulatba ejtette a
francia nézőket. Sándor muszka cár is egészen el volt ragadtatva,
midőn a Herlelendy-huszárokat verbungot látta táncolni; és mi-
után a verbunkos káplár, Kakas Miskal a ka:rikában a szólót is el-
járta előtte, nyomban 100 aranyat adatott neki ezekkel a magasz-
taló szavakkal: "Cette originalité est quelque chose sublime et
incomparable!": ez az eredetiség valami fenséges és páratlan.2
A ver b u n ko s z e n é j é t eddig jobban csak érintettük,
de a milyenségét nem igen vizsgáltuk. Pedig ez is nem kis számot
tesz a tánc eredetének tisztázásánál. Egyetlen történeti adatot
sem ismerünk, mely azt bizonyítaná, hogy valaha trombitás
katona.banda játszott volna hozzája; de arra többet, hogy kotta-
nemértő cigányok muzsikájára járták. Az istenmezei palóc Gva-
dányinál (l. fentebb!) cigányokkal játszat verbunkosához ; a falusi
nótárius fia ugyanőnála Hiripi és Sugár cigányprímás ok száraz-
fájának hangjaira verbungol; Lenau Die Werlbung-jában szinte
"spieit da die Zigeunerbande"; Czuczor külön kiemeli, hogy "a
l'endesen egyenruhás cigánybanda új nótát húzván; kezdődik a
toborzó". Már maga a cigányzenészek eme közreműködése való-
sZÍnűvé teszi, hogy a verbunkos muzsikája aligha volt szövegtelen
műzene, hanem mindig valami szöveges dal, melyet a verbuválók
. .

1 Minden időben akadtak nagyhírű verbunkos káplárok, kik remek táncuk-

kal több legényt tudtak megnyerni a 12 esztendős katonáskodásnak, mint minden
más e célra kigondolt csábítás és furfang. Egy ilyen híres verbunkos káplár volt
a mult század első felében E g r i K i s L a j o s, kinek élettörténetéről G y ő r f f y
I s t v á n írt jóízű tárcát "Az utolsó mohikánok" címmel az Uj Nemzedék 1922
január 8-i számában. Ez oly remekbevalóan tudta járni a verbunkot, hogy amerre
csak járt toborzó csapatával, mindenütt megbabonázta a legényeket. A szabad-
ságharc után szülőhelyén, Turkevén telepedett meg s mintegy két évtizeden át
messze vidék legényeit tanította igen eredeti módon· a magyar táncra. Tudniillik
aratással kapcsolta össze a tanítást; s mikor a kaszák a dülőn pihentek, akkor
ő előmutatta a kaszásoknak a különféle táncfigurákat. Nem sokat beszélt, de
annál többet mutatott; s ' hogyeredményesen, kitűnt a tanulásra jelentkezők
évről-évre növekvő számábóL
~ V"asárnapi Ujság, 1859. évf. 165. L
 173
~llcalmasint jól ismertek. Am hogy csakugyan népdalokra táncol-
ták, arra megint külön történeti bizonyságaink vannak. 19y hogy
Gvadányi istenmezei palóca verbunkösa közben "pajkos ritmu-
sokat danl"; sőt a Thaly-féle "Vitézi énekek"-gyüjteményben
il~n szöveges huszár és baka verbung-nótákat találunk is a XVnI.
századbóP Egyet már fentebb idéztünk 1751-bő1. Erdélyi nép-
dalok és mondák c. népköltésgyüjteménye r -Kötetében szintén
van egy 5 strófás eléggé pajkos verbungnóta, mely a katona~letet
eldorádónak festi : -
"A táborba jer pajtás,
Ha meguntad életedet,
Ottan lészen jó tartás,
Ott nem kínzod testedet,
Vége lesz szántásnak,
Kínos aratásnak.
Ottan mannát ehetünk,
Malomba sem kell mennünk" (I. k. 355. 1.).
Stb.
Alkalmasint ide vehető A magyar bandarista c. vers is:
"Ha tekintek száromra,
--- Sárga színű csizmámra,
~zen sarkantyúm pereg,
Magyar nótára csereg,
összeverem bokámat ,
Járom verbungnótámat " (I. k. 366. L).
Erdélyi nl. kötetében biztos verbunkos nóták az "AlI a ver-
bunk, táncoljunk! Nosza kún legények!" (115_ 1.), ,;Elküldötte
.I:!~erenc császár nyalka verbunkját" (122. 1.), "Bátorkeszin verbu-
válnak, engem hínak katonának" (124. 1.). De igen valószínűen
játszattak és daloltak a verbuválók táncukhoz más népdalokat is.
Mi például egy öreg magyart ól, ki a 48-as szabadságharcot mint
huszár küzdötte végig, a következő dalt verbunkos tánchoz ját-
szott nótaképpen tanultak :
Lassan, mélt6sággal.

Es-te volt már ké - só es - te, ki - len - cet ü - töt! az 6 - ra,

Szó-ke le - ány, bar-na le-gény még - is kinn állt a ka _ pú _ ba.

1 - Az elsöt az L kötet 297-298., a másodikat ugyanazon kötet 299-300.

lapjain.
 17.4

Én is ar. ra jöt.lem, men.tem el. Szi.vem csak úgy

Re.ád rak.tam leg.szebb csó.kom, ró.szám, hogy fe.lejts el en • gem .

Még nyomósabb bizonyság a kö~etkez.ő n,épda~" melyre a

"verbung-ot Kónyban (Győr vm.) mal napIg tancolJak :

KÓNYI VERBUNGOS TANCNÓTA.

Elóször lassú, azután mindinkább élénküló. a végén gyors.

@*I; erd' et at I r r#J nIJUJ !I

Ez a kis lány bar-na kis lány hej haj de ld - sir - ta a sze - mé: t.

Saj. nál. ja a saj.nál. ja a ré . gi (reg. ru-ta sze . re - tö - jét.

ka-to·na

Bá . - na - tá· ban rá - bo _ rul (az asz - t I . ra),

a vál. lá · ra,

(reg . ru - ta) ba - bá-ját, fül. di boi-dog. sá • gát (si • rat . ja).

ka. to . na saj • nál • ja.

. Szóval: nem férhet hozzá kétség, hogy a ver b u n k o s a

l a s s ú m a g y a r n é p t á n c c a l e g y e m l ő II n e vel ő ­
d. ö t t é·s é l t, . - a ID a g y a r - n é p d a l p. k é n. l Tehát a '
1 Minden tévedése mellett K á l d Y is elismer annyit, hogy a verbunkos-
nóta "gyakran népdalból készült" (többször id. művében, 5. L) . Egyébként jól
meghányva·vetve a dolgot, el sem tudjuk képzelni magunknak, hogy abban az
időben akár a nép gyermekei műzenére táncoltak volna, akár a cigányok (leg-
alább is a falusiak!) ilyet tudtak volna. '
 175

zenéje is arról tanuskodik, hogy színmagyar termék, mely eredeti

mivolta szerint egy az általános népi lassúval.
Hogy különben erről a zenéről való ismeretünket még vala-
mivel kiegészítsük, megemlékezünk a XIX. s z á z a d-e 1'e j i ú r i ·
ver b u n k o s o k ról is, de természetesen csak rövidebben, mert
ezek a jobban hallgató, mint tánczenei alkotások kívül esnek tár-
gyunk körén. .
Legismertebb szerzőik L a v o t t a J á n o s, C s e r m á k
A n t a l (képzett zenészek), B i h a r i J á n o s, öregebb és
ifjabb B o k a A n d r á s (cigányprímások) stb. Sablonos zenei
szerkezetük ilyen. A l a s s ú rész legtöbbnyire 16 ütemnyi, ille-
tőleg a megismétlődessel 32 taktusos (az ismétlés úgy történt,
hogy először játszottak 8 ütemet s azután megújrázták, majd a
következő 8-at, ugyancsak újrázással) . A f r i s s rész, melyet
"f i g u r á"-nak is neveztek, terjedelemben teljesen. megegyezik a
lassúval, vagyis 16, illetőleg 32 ütemes; a tempóját többször
"víg"-nek jelezték (bár akad figura, mely a lassúnál is lassúbb
menetű!). Bátran kimondhatjuk abbeli itéletünket, hogy ezek a
verbunkosok nagyobb részben nem lassú magyar tánc alá való
zenealkotások : annyira telistele vannak a rokkokó zenéből átvett
(csent) cifrázatokkal, triolákkal (ütemelőzők is fel-felbukkannak
bennük), hogy igazi verbunkos táncot járni J"ájuk alig lehetett.
Ezek igazában csak félig-meddig magyar darabok, melyekből az
idegenszerűség lépten-nyomon kirL Ha nem fogadjuk is készpénz-
nek Bartalus ama már előadtuk bizonykodását, hogy eredetük a
XVI. századbeli passamezzókban gyökerezik, annyit alá kell
írnunk neki, hogy a valódi magyar népzenéhez, népdalokhoz semmi
közük. Nemcsakhogy a nép nem tudhatott rájuk táncolni, de még
a magyar' úri osztálynak se lehetett akkora ügyessége, hogy ily
agyoncifrázott muzsikára a méltóságos lassú "nemes tánc"-ot el
bírta volna lejteni. Az efféle verbunkosokat legfeljebb egyes tánc-
virtuózok tudták "eljárni" és "meúakni". S igazán csodálni való,
hogy gróf Apponyi Antal nagykövet 1829.-i és 1832.-i párizsi tánc-
estélyein ilyenekre mutathatták be a magyar táncot, még pedig el-
ragadó hatással! Azt elismerjük, hogy Bihari verbunkosai közt
("Hadik óbester nótája", "Hatvágás verbunkos"/ "Sarkantyús ver L

bunkos", "Huszár verbunkos", "Húsz talléros verbunkos"), vagy a

öregebb Boka "Százember verbunkos"-ában több a magyarosság
és riépiesség; talán ezek népdalokból készültek is, s ezért a tánc-
hoz alkálmasabbak lehettek, mint a tanult zenészek verbunkos
szerzeményei; ámde a sujtás tagadhatatlanul nem egyszer a lényeg

1 R ó z s a v ö l g Yi M á r k azzal gyimusította" Biharit;" hogj ezt ötöle

plagizáltavolna (ami nem IS lehetetlen !)" ""
176

fölé, a cifrázat az alapdallam fölé emelkedik bennük már a"lassú"

részben is; tehát szinte nem kifogástalan táncdallamok. Az két-
ségtelen, hogy a magyar szóló-t ezekre szívesebben járhatták
annak idején ünnepi alkalmakkor a díszmagyaros jótáncú úrfiak,
mint Lavottáék túlon-túl cikornyás magyarjaira.
Jóllehet abban a l.1itben vagyunk, hogy előadott bizonysá-
gainkkal kellőkép igazoltuk a verbunkos tánc magyar jellegét és
eredetét, mindamellett nagyobb nyomaték kedvéért tekintélyekre

Arat ó legények (szabad) verbung-tánca Magyarvalkón (Erdély).

is akarunk hivatkozni, kik bár argumentálás nélkül, de határo-

zottan magyarnak, sőt a magyar t ánc típusának hirdetik a verbun-
kost. C s o k o n a i M i h á l y, S á n d o r I s t v á n, B e r z s e-
n y i D á n i e l, B a II a K á r o l y és C z "Q. c z o r G e r g e l y
oly nevek, melyeknek viselői külön bizonyítás nélkül is érdemesek
a komoly számbavételre. C s o k o n a i ról például tudva van,
hogy zeneileg képzett ember volt, ki jól ismerte nem csupán a ver-
bunkost, hanem - mint Dorottyájából kitünik - a korabeli nyu-
gateurópai táncokat is. S á n d or. I s t v á n a régi Magyarország
egyik legtudósabb s legsokoldalúbb írója, ki szintén nem ítélhetett
 177
elfogultan, mivel életét jórészt Bécsben töltvén, alkalmasint meg-
ismerkedhetett az idegen zenével és táncokkaL B a II a K á r o l y,
ki 100 évvel ezelőtt a magyar táncról magyar nyelven az első
tudományos értekezést írta, a zenében és choreographiában egy-
aránt jártas ember volt, ki nemzeti sajátságaink iránt is nem
közönséges érzékkel bírt. B e r z s e n y i meg amellett, hogy kiváló
költő, egyszersmind képzett esztétikus, kinek ítélete nem lehet
elhamarkodott. S végül C z u c z o r a magyar tánc egyik leg-
alaposabb ismerője és szakavatott leírója, kiről föl sem szabad
tennünk, hogy megfontolás nélkül merne ily határozottsággal
nyilatkozni: "A nemzeti táncnak ős alakj4val megismerkedni aka-
rónak a daliás toborzót ajánljuk szemléletül".1 Ime tehát bizony-
ságaink során kívül vannak tekintélyes írók is, kik velünk tarta-
nak a verbunkos magyar eredetének vallásában.
Nem fejezhet jük be e táncról való értekezésünket anélkül,
hogy meg ne cáfoljunk két, vele összefüggő elterjedt téves véle-
ményt. Egyik az ú. n. h a l á s z ver b u n k o s ra, másik a v e r-
bunkosnak és a lassú csárdásnak származás-
b e l i k a p c s o l a t á ra vonatkozik.
K á l d y G y u l a a magyar táncokról írt többször idéztük
ismertetéseiben egyebek közt megállapítja, hogy a Balaton mentén
egykor h a l á s z ver b u n k o s is volt divatban, mikor a garda-
halászat kezdődött. "Ilyenkor a halászmesterek zeneszóval indul-
tak a tóhoz közel eső falvakba halászokat verbuválni."2
Egy ideig nem tudtuk, honnét szerJezte K. az alapot ehhez
az állításához. Utóbb véletlen rájöttünk, hogy H e r m a n
O t t ó tól, aki azonban egy kissé másként írta le a dolgot
A magyar halászat c. könyvében. 3 Ö tudniillik mit sem tud a garda-
halászathoz tánccal való verbuválásról, csupán egy tihanyi halász-
bokor (csoport) verbunkosát ismerteti a következőkben:
"A kulcsos (a bokor .eleje és kormányos halász gazda) poha-
rat ragadva a szoba közepére áll s a bokor tagjai körbefogják,
kiki tele poharakkaL Ekkor rákezdi a kisbíró:
Én vagyok ahalászlegény,
Én járok a víz tetején,
Én fogom az aranyhalat
A tihanyi partok · alatt.
Könnyű aprÓ halat fogni,
De nehéz megtisztogatni,
Könnyű szeretőt tartani,
De nehéz tőle megválni.~
l Athenaeum, 1843. évf. L félév, 113. 1.
2 A régibb és újabb magyar táncokról, 5. 1.
3 L kötet 429-430. 1.
4 A kettőn kívül még egy harmadik stl'ófát is közöl Herman O.
Dr. Réthei Prikkel: A magyarság tánca i. 12
 --
178

Leginkább csak az első versszakot éneklik; a kulcsos csön-

desen, a legénység élénken bokázik; közben-közben hol az egyik,
hol a másik magasra ugrik s nagy erővel összecsapja a levegőben
a két lábát; az a nehéz halászsaru ilyenkor akkorát szól, mint
valami kölyökágyú. Ez a h a l á s z ver b u n k. Semmi kicsa-
pongó nincsen benne; sőt inkább komoly, mint víg."
Ennyit mond Herman Ottó . Mint látni való, egy szót se~
szól a halászverbuválásról. Ezt csak Káldy találta ki. A tánc rövid
leírásából kit~nik, hogy itt korántsem a verbunkosnak egy külön
faj ával van dolgunk, m~rt hiszen egyáltalán semmi sajátosságot
sem mutat ez a verbunkos-formára járt férfitánc, amely nem egyéb
nőnélküli közönséges lassú magyarnál. Nem szabatos tehát Her-
mannak kitétele, hogy - "ez a halászverbunk". Pontosan így kel-
lett volna magát kifejeznie: "E z, v a g y: i l y e n a h a l á s z o k
v e r b u n k j a".
Egyébként módunkban van meggyőzően rámutatni, hogy
mínd a huszáros-féle halásztoborzás, mind a külön halászve rbun-
kos pusztán képzelet szüleménye.
Az 1900-as évek körül ugyanis több nyarat töltvén Tihany-
ban, bő alkalom volt reá töviről-hegyire utánajárnunk a dolognak.
A vénebb halászokat sorra kikérdeztük felőlük; s ők külön-külön,
de egybevágóan erősítették, hogya faluról-falura való toborzásról
mit sem tud a tihanyi öreg halászkrónika. A történeti igazság az,
hogy a régi jó időkben, mikor még a halászat szabad volt, a halá-
zok között is fennállott a céhrendszer. A halászfogadás mindig
Szt. György napján történt. Ekkor, akik halászok akartak lenni,
önként jelentkeztek a céhházban. Ilyen pedig több is létezett,
egybe-egybe 18 halász tartozott (1 kompánia). Szt. György nap-
ján és húshagyókor volt a nagy halvacsora (halászlé, nyárson
óült garda, s más efféle; a nektárt hozzá a nagy céhkOrsó bőven
adta). Vacsora után férfiak és nők párosan körbe állottak s jolibra-
balra andalgó lépéssel dalolták és táncolták különösebb cifrázás
nélkül citeraszóra a fenti, Herman .közölte haláEznótát, melyet itt.
adunk a helyszínen lejegyzett egyszerű dallamával:

Lassan.

l. Én va.gyak a ha.Jász Je . gCIly. Én já.rak a viz te · te. jén

 179

i It S n. IlJ. Jll 11 n.!J. ~lilr

..

Én fo • gom az a.rany ha. lat a ti . ha . nyi he. gyek a . latt.

2. Könnyü apró balat fogni, Könnyü szeretöt tartani,
De nehéz megtisztogatni, De nehéz t6le megválni.

A lassú tánc utóbb aztán frissbe ment át.

Ehhez hasonló mulatságok mindannyiszor ismétlődtek, ahány-
szor jó gardafogás volt.
Ma már mindez megszünt . Fizetett (és orv) halászok vannak
csak. A nóta azonban nagyobb halfogás alkalmával most is fel-
hangzik még néha, csakhogy citera és nők nélkül a korcsmában.
A másik téves vélemény, mely helyreigazítást kíván, nem
egyéb, mint hogy az újabbko:::i "lassú c árdás" a mult század
közepén táncfiguráival együtt a verbungból p.yerte volna mai for-
máját. így gondolják és hirdetik ezt S e p r ő d i J á n o s és
mások. Hogy mennyire hibásan, a csárdás és a verbunkos eredeté-
nek történeti megvilágítása után nem szükség hosszabban bizo-
nyítanunk. Tiszta sor, hogya "lassú csárdás" éppen nem a verbun-
kos fejleménye, hanem az általános népi lassú új névvel elnevezve
és ·párban, nőkkel járva. Ha a teljesen kialakult verbunkosból jött
volna létre, akkor nem hiányoznék belőle a "cifra" rész s alkal-
masint szabályosabban, körben táncolnák; holott a csárdásnak
egyik fő jellemvonása a szabad mozgás. Hogy a csárdástáncolók
- akkor, mikor még a verbunkos járta - ebből egyes ngurákat
utáno zhattak, nagyon valószínű; de ám ez egész más valami, mint
hogya csárdás formáját a verbungtól kapta, attól a verbungtól,
mely t.isztán férfitánc volt.

3. KARDOS TÁNC.

T e m e s v á ri I s t v á n deáknak a kenyérmezei diadalról

való históriás énekében (1569) olvassuk, hogy a c ·ata eldőlt€'
ut.án -
"Nagyon-szépen az hősek lakozván vigadnak,
Külemb-külemb játékot köztek indítnak,
N agy f e g y ver e s t á n c o t mezőben ők j á r n a k,
Élteket Istentől kérik az uraknak. 1

Mit tartsunk erről a feo-yveres tánc-ról? Hogy divat-

ban volt valamikor, azt C z e g e i Vas s G y ö r g y naplójá-
l Th;'Il.\" K.: Régi magyar vitézi énekek, I. köt. O. 1.
12"
180

nak következő feljegyzése is tanusítja (1684): "Lakodalom kq z-

rben volt f e g yv e r e s t á n c, zsiüó tánc, oláh tánc".l De hogy
,különben miként s mily fegyverrel vagy fegyverekkel járták, annak
semmi nyoma sincs régebbi forrásainkban. Tudva azt, hogy a
hajdútáncot karddal (v. karddal és szekercével) szokták vala tán-
cólni, könnyen föltehetnők, hogy talán ezt akarta jelenteni a
"f e g y v e r e s t á n c" név. S csakugyan Czuczor-Fogarasi Szó-
tárában ilyen magyarázatot találunk: "F e g y v e r t á n c = hadi,
vitézi tánc neme, melyet a régiebb korbeli katonák fegyverfor-
gatva jártak el; n á l u n k m a g y a r o k n á l k ü l ö n ö s e n
h a j d ú t á n c n a k h í vt á k." Csupán az a baj, hogya fegyver-
v. fegyveres tánc egyetlen más forrásban sem azonos a hajdútánc-
cal. Azt kell tehát következtetnünk, hogy a f e g y ver e s t á n c
névvel valami más fajú táncot jeleltek őseink . Pápai Páriz Dic-
2

tionariumának Bod-féle (1767.-i) kiadásában f e g y v r e s t á n c

a. m. bellicrepa, W a f f e n- o d e r S c h wer t t a n z; és Baróti
Szabó D. Kisded szótárában (1792) hasonlóképpen: "K a r d o s v.
f e g y ver v. f e g y ver e s, v. b a j, v. v i a d a l t á n c." Tehát a
f e g y ver e s tá n c a k a r d o s t á n c-cal volt egyértelmű. Ezt
kellett hogy járták légyen a Czegei Vass Györgytől megörökített
erdélyi lakodalomban.
Egyébként más szavahihető tanunk is van reá, hogy bizonyos
k a r d o s t á n c járatos volt régebben a magyarság, különösen az
erdélyi magyarság körében. O r b á n B a l á z s a Székelyföld le-
írása VI. kötetében (1873) - sajnos, nagyon szűkszavúan - meg-
emlékezik egy k a r d o s t á n c ról, melyet hajdanta a brassói szű­
csök szoktak volt járni (1744-ig, amikor a városi tanács betil-
totta) nagy tömeg jelenlétében, előre hirdetett napon (222. l.).
Erre az alkalomra szűk magyar nadrágba, rojtos cipőbe s régi harci
mezbe öltöztek és kardot véve kezükbe, avval futva és táncolva
előbb a fejük felett, majd fölugrálva a lábuk alatt különböző ka-
nyarvágásokat tettek. Ezután pajzsot öltve karjukra, egymással
viaskodtak s különféle harci mozdulatokat vittek végbe. Ha arra
gondolunk, hogy a szűcs ök magyal" öltözetben járták e táncot,
könnyen támadhat olyas ötletünk, hátha valami régi magyar ka-
tonatáncot utánoztak! Ám egy pillantás a Páriz Pápai-Bod-féle
szótár magyar részének "k a r d o s t á n c" szavára, nyomban
meggyőz róla, hogy nem helyes a következtetésünk, mivel való-
jában szász szaktársaiktól tanul ták el e táncot Brassó magyar
szűcsei . A döntő adat ez: "K a r d o s t á n c. Xyphisma, atis. Der
Schwerttanz, feyerliche Tanze mit blossen Schwertern, dergleichen
von den alten Deutschen gehalten wurden, noch an einigen Orten
Deutschlands von manchen Handwerkern bei ihren Feyerlichkeiten

1 Monumenta Hungariae Historica. Scriptores, 35. köt. 37. l.

o Nem lehetetlen ugyan, hogy hellyel-közzel a hajdútáncot is nevezték
fegyveres vagy kardos táncnak, de rendesen és általánosan nem.
 181

und bei den Siebenbürger ,Sachsen von der Kirscnerzunft bei der
Installation eines neuen Comes gehalten wurden." Eredetileg te-
hát a szász szűcscéh szokta volt táncolni a Németországból ho-
zott ősrégi S c h w e r t t a n z-ot, még pedig különösen az új comes-
nek (főispánnak) beiktatásán. A brassói magyar szűcs ök s általá-
ban az erdélyi magyarok tehát a legnagyobb valószínűséggel a
szászoktól sajátították el kardos táncukat. Mindamellett annyit
bátran föl lehet tennünk, hogy a tánc eredeti germán zenéje és
choreotípusa a magyarság között, ha nem is 'valtozott egészen
magyarrá, legalább magyaros szabást kapott.
Történeti adatok híján nem állapíthat juk meg, mennyire ter-
jedt el a kardos tánc apáinknál; de vannak reá nyomok, hogy az
anyaor1szágban is táncolták itt-ott. Mátray G. Regélő-jének 1840.
évfolyamában van egy néprajzi ismertetés, mely szerint a nyitrai
magyar legények régente farsang utolján kivont kardokkal táncol-
ták be a várost (IL köt. 726. 1.); csak azt nem tudjuk meg belőle,
a kardos táncot járták-e, vagy sem.1
*
S z e n t p é t e r i I s t v á n "Tancz pestise" s. említett művé­
ben (1697) a többi között ezt az észrevételt is olvashatjuk:
"A lakodalmakat ma vendégségnek sem tartják, ha a f e k e t e
s e r eg t á n c á t nem pengetik és nem ugordják" (14. b). A
XVII. század végén tehát még ismerte és táncolta népünk Mátyás
király fekete seregének táncát is (mert más fekete seregre nem
gondolhatunk!). S ha Szentpéterinek hitelt lehet adni, az alsóbb
nép körében nagy kelete volt e táncnak; mert különben a lakodal-
makon nem tartották volna elegendhetetlennek. Kár, hogy mai
napig ennél az egyemlítésnél több ismeretünk nincsen eme katona-
táncróL Sőt remélnünk sem igen lehet, hogy a jövőben új felvilá-
gosító adatokat találjunk hozzá.
1 Pozsony megye malaczkai járásának felső részében a tót lakosság közt
mostanáig dívik egy k a r d o s t á n c. Ez abból áll, hogy a legények körbe
állanak, s mindegyik jobb kezében kardot tart (mely azonban ma már többnyire
csak bot vagy fakard!) . A rendező elkiáltja: Sable hore! (föl a kardokat), mire
valamennyien balra fordulnak és a kardot vállukon át hátrafelé nyujtják, úgy,
hogy a mögöttük álló legények a kard végét megfoghatják. Most megszólal a
zene, melynek ütemeire körben előre mozogva egy-egy ugrást tesznek, fölváltva
a jobb, majd a bal lábbal, míg a rendező azt nem kiáltja: Po buransky! (búria-
san, azaz: mint a Búr előnevű falvakban). Erre a legények hirtelen megfordulnak
és visszafelé lejtenek, vagyis jobban mondva: ugrálnak mindaddig, míg a rendező
ezt kiáltja : Po novovesky ! (újfalusiasan). A táncot kísérő zene a ko ló éra emlé-
keztet. Végül a rendez ő azt vezényli: S~ble dule! (le a kardokat), mire a legények
megállanak, befelé fordulnak, kardjukat lebocsát jék olyképpen, hogy karjaik egy-
mást keresztezik. Erre a rendező a kört egyik helyen, rendszerint valamélyik
ügyesebb táncosnál megbontja, mire táncra kerekednek s azt a francia négyes
úgynevezett rétes-figurájához hasonlóan fejezik be. A kardos táncot .csak farsang
utolján járják. Magyarország Vármegyéi és Városai. Pozsony vm. monographiája,
243. l.
VIDÉKI TÁNCOK.

1ii5:i::~~m:Qil1 különleges magyar táncoknak részét ülszik a

v i d é k i t á n c o k is. Ezeken olyanokat ér-
tünk, melyek csak egyes helyeken, vagy zártabb
vidékeken divatoznak s a közmagyar tánctól
szembeötlőbb eltérést mutatnak. A régebbi jó
időkben (mint egyes fennmaradt nevek tanusít-
~aI~~S~ ják) bizonyára nagyobb számmal élhettek az
ország különböző tájain. De a nemzetközi kultúra nagy részü-
ket már kipusztította, még mielőtt a magyar ethnographia
maga számára lejegyezte volna őket . Ma tudtunkkal mindössze
csak négy oly vidéki táncról beszélhetünk, melyek érdemesek reá,
hogy leírásukkal és elemzésükkel foglalkozzunk. Ezek: a székely
c s ű r d ö n g ö l ő, a csángó b o r i c a, meg a palóc o l d a l és
k o p o g Ó s ,táncok. Az előbbi kettőről elég bőven vannak ada-
taink, az utóbbiakról kevésbbé.

I. CSÜRDÖNGÖLŐ.

Az erdélyi székelyeknek régi büszkeségük c s ű r d ö n g ö l ő

( d e n g e l ő) vag y c s ű r d ö n g e t ő (d e n g e t ő) t á n c uk,
mely helyenkint más neveken is szerepel, így Marosszéken: l e g é-
n yes é s s z e r e d a i n é g y n y ü s t ö S,l Háromszéken : k a-
l á k á S,2 Csíkban: f é 10 l á h o s, Udvarhelyben: á r p á d f a l v i,
u d var h e l y i u g r ó s, f e r k ó t á n c. Az utóbbiak egyszer-
smind több-kevesebb mozgásbeli eltérést is jeleznek a főtípustól.
Megjegyezni való, hogy a csíki f é l o l á h o s on és az u d-
va r h e l y i u g r ó s on kívül egyik név sem utal csak valamelyes-
kép is a ·tánc milyenségére. A fő elnevezés a c s ű r és a d ö n-
g ö l n i, d ö n g e t n i (dengelni, dengetni) szókból eredt. A szé-
kely fiatalságnak a melegebb idő alatt tudniillik legkedvesebb
t ánchelye valamelyik gazda csűre, főleg újan épült csűre , mely-
nek földjét (szerte hintett agyagját) hosszadalmas sulykolás
helyett tánccal szokta ledöngölni a falu ilyesmire mindig kész

1 A fonóból származott elnevezés, n y ü s t a. m. vastag fonál a szövő­

székben.
2 Mivel k a l á k á k utáni áldomás okon járják.
 183

fiatalsága, hogy a tulajdonos gabonája majd csépléskor bele ne

verődjék.

Ha a tudományos igazságot kereső ethnographus pusztán a

különböző helyekről adott leírás okra hagyatkoznék, melyek kivé-
tel nélkül a maguk igazát erősítik, mind a táncra, mind zenéjére
nézve: meglehetős zavarban lenne, milyennek állapítsa meg a
csűrdöngölőt, mert oly éles ellentmondásokra talál, hogy hidat.
aligha tudna verni közéjük. Egyik szerint ugyanis férfiszóló, a
másik szerint páros tánc; egyik' szerint mutatós versenytánc, a
másik szerint általános mulatsági; egyik szerint frissebb tempójú
ugrós, á másik szerint meg mozdulatai s lépései metronom-pontos-
sággal egyeznek a lassú magyaréval ; egyik szerint eredeti szín-
magyar, másik szerint oláh vegyületű tánc; egyik szerint nép-
dalokra járják, másik szerint szövegtelen, külön zenéje van; stb. ,
stb. E homlokegyenest való ellentm'\ndások oka majdnem bizonyo-
san az, hogy a c s ű r d ö n g ö l ő oly általános név, mely alá
bármiféle tánc foglalható, akár lassú, akár friss, akár szóló, akár
páros, akár magyar, akár nem. Az objektiv ethnographus tehát
csak módjával, eklektikusan (válogatva) használhatja a legmeg-
bízhatóbb leírásokat is; neki elsőben annak megállapítására kell
t.örekednie, mely tájon táncolják a csűrdöngölőt legeredetibben,
legmagyarosabban és mégis az általános magyar néptánctól egy-
ben-másban eltérően, mint a székely magyarok sajátos alakítását.
Ha ezt megállapította, kezében van nyitja a székely tánckülön-
Jegességnek, melyet elemezni akar.
Mi egybevetéseink alapján úgy találtuk, hogy legsajátosabb
s egyszersmind legmagyarabb förmában Udvarhelyszéken (főkép­
pen nyugaton: B ö g ö z falu környékén) táncoliák a csűrdöngö­
lót, tehát ezt vesszük a tánc eredeti típusának.
Újra hangsúlyoz zuk, hogy a név senkit meg ne tévesszen,
mert az bármiféle táncra alkalmazható!
Vegyük most szemügyre a tánco t .
Együtt van már 'a mulatni akaró, viszkető talpú fiatalság.
A zsibongást hirtelen várakozó csend váltja fel, amint a muzsiku-
sok rákezdenek a c s ű r d ö n g ö l ő sujtásos dallamára. "Helyet.
a táncnak! Karéjba legények!" - kiált a táncrendező legénybíró,
ki rendesen a legjobb táncú legény falujában. S míg a legények
(és. fiatal házasok) ketten-ketten egymással szembe a tisztán
hagyott hely (kör) oldalán állanak fel, addig maga a középen
helyezkedik el, mintegy előtáncos gyanánt, de nem egyedül, mert
versenyz ő párja neki is kell, hogy . legyen. Nyomban rakní kezdi
a táncot, előbb pár percig szólóban, majd szemközös társától
követve . A többi táncra felállott gyönyörködve nézi őket, de nem
sokáig, mert a példa ragadós, gyorsan utánzókra talál" bennük.
Felhangzanak a táncszók :
184

Aló vígan legények,

Én is mindjárt segí tek.
Kicsi nekem ez a ház,
Kirúgom az old.a lát .
. Vess figurát olyan cifrát ,
Hogyapatkód hányjon szikrát !
Stb.
A tánc virtusa az, hogy minél több, minél szebb s minél ere-
det ibb figurákat mutassanak ("kivágják a pontot"!) s azokban a
versenyzők egymást felülmúlják. A figurák annyifélék s annyira a
t áncos egyéniségétől függők, hogy sorra számon venni őket lehe-
tetlenség; a táncolók maguk sem igen tudnák ugyanoly rendben
kirakni valamennyit. A gyakoriabbak ilyenek: felugrik a táncos
a magasba s leestében kétszer-háromszor összeüti bokáját; vagy.
hirtelen leveti magát guggoló ülésbe s aztán mint a gummilabda
pattan fel onnan. Fős'zerepet játszik a láb hányása és forgatása,
mely ha nem is egészen balleties, de közel van hozzá. A lábszárait
t udniillik jobbra-balra kirugdalva, csavargat ja lábfejét a zene tak-
t usa szerint. A legbámulatosabb, mily villámgyorsan érinti a föl-
det egyszer a sarka, s rögtön rá a lába hegye. Majd előre, majd
hátrafelé keresztez, azaz: kígyózólag ralcja lábszárait. Hol az
egyik, hol a másik sarkán forog, mintha a földbe akarna fúrni
velük. Majd megint felugrik s aztán előre-hátra, jobbra-balra sodor,
lábujjhegyen biceg, toporzékolva fordul maga körül. Legtöbb tánc-
figuráját bokázva végzi. Ezért a csizmasarokra jó vastag (belül
oldalra is felnyuló) patkót veretnek, mely aztán összeütve csat-
t an is (sőt nem egyszer szikrát vet) hata,lmasan, nem suttyog,
mint az oláh bocskora. Úgy látszik, ez pótolja a hajdani ' sar-
kantYÚpengetést. Talán legszebb s egyszersmind jellegzetesen
magyaros szerepe a csizmaszáraknak van a táncban: ezeket ráter-
mett marokkal s jó taktusérzékkel többször csapkodják meg, és
pedig úgy, hogy nem annyira csapkodás az, mint olyféle euphoni-
kus játék, aminőt gyermekek tesznek, mikor szemben állva tenye-
reiket tempóra ütögetik össze. A csizmaszárakon kívül a combok-
nak is kijut eIül-hátul a csapkodásból, sőt a karok is kapnak
belőle. A változatosságot tetézik a hüvelyk- és kö zépső ujjakkal
való gyakori pattogtatások és tenyérösszeverések. A közberikkan-
t ásokban a táncszók közt indulatszók is hallatszanak, mindig
a zene ritmusával harmonikusan: hipp !- hopp l- hipp-hopp l -
hop-hop-hop l stb. A testtartás a tánc kezdetén egyenes, mint a
sudár fa; kezek a csípőn. Utóbb, amint a gyorsan változó figurák
következtében a feszesség önként megszűnik, a kezek felszabadul-
nak, s kezdődik felső és alsó ékítő szerepük; a derék és a fő pedig
hullámosan lengenek a muzsika lükt etése szerint . A táncosok azon
 185

vannak, hű gy minél közelebb juthassanak a cigányhűz; s ha nem

versenyeznek egymással, akkűr táncukat a cigánynak járják, ki
s~erintük lelkesedik, sot bele is kurjűgat biztatólag a táncba.
Semmiféle táncnál nincs ily belső egyetértés és összhang a muzsi-
kus és táncűs között, mint ennél.
Csak . természetes, hűgy ily minden energiát, ideget, ügyes-
séget megkívánó testműzgás nem tarthat sűkáig; nincs az a még
oly erős, ·ügyes táncú férfi, aki 10 percnél tűvább kibírja (még
addig is ritkán!). A versenyzők közül a legyőzöttek egymás után
lépnek félre a középről, vagy választanak maguknak táncűsnót,
kivel aztán figurák nélkül, magukpihentetve lassabban táncűlnak
tűvább párban, ugyanarra a gyűrs dallamra, mígnem mindenki, a
cigány is belefárad; s a szóló-tánc észrevétlen átmegy. a járta-
tós-ba, vagy fűrgatós-ba, mely a lassú csárdásunknak felel meg
körülbelül. . .
Ebből az eredeti megfigyeléseken alapuló leírásból kitetszik,
hűgy a c s ű r d ö n g ö l ő (legalább Udvarhelyszéken) 1. férfi-
szóló, 2. nem általánűs mulatsági, hanem ügyességmutűgató ,
virtusűs, versenyző tánc, 3. ugrós tánc. ' N em hiába nevezik
"udyarhelyi ugrós"-nak is. Marűstűrdában és Csíkban ugyan pár-
ban, nőkkel járják a csűrdöngölőt, ámde űtt is abban tetőződik
~ tánc sajátűssága, hűgy a férfiak pár jukat magára hagyva, külön
mutűgatják figuravető ügyességüket (mialatt a nők egy helyben
tipegnek s mérsékelten bűkáznak).
A tánc magyar eredetét kétségtelennek tartjuk, mert a ma-
gyar faji vűnásűk szembeötlően megnyilatkűznak benne mind a
testtartásban, mind a mimikában, mind a fő műzgásalakzatűkban,
mind az ékítményekben. A lűvas fajt jellemző (v. ö. "l ó f ő
s z é k e l y"!) délceg könnyedség, testi rugalmasság, büszke szen-
vedélyesség s egyéni szabadság (a figurákban) elvitathatatlan
bélyegei a csűrdöngölőnek. A lábfejfűrgató balleties lábhányál3,
a felső test hullámzó ritmikus játéka, a gyakűri bűkázás, a láb-
és csizmaszárcsapkűdás, ujjpattűgtatás, tenyérösszeverés mind
megannyi bizűnyság reá, hűgy e táncűt alapvázában és tulajdűn­
sagaiban csakis a magyarság találhatta ki.
Vakűknak kellene azűnban lennünk, ha nem vennők észre
rajta a székelyekkel szűmszédűs és vegyülő űláhság hatását is,
nevezetesen pedig az űláh z s u k á t a vagy z s u k a táncét, mely
éppen úgy férfiszóló, mint a csűrdöngölő. Ha nem is teljes igaz-
sággal, de nem is egész!'ln alaptalanul nevezték el a csíki ak f é 1-
ű l á h ű s-nak. Szó sincs róla: hűgy igaza vűlna B a II ó J á n ű s
csíKmadarasi plebánűsnak, kinek : állítása szerint a csűrdöngölő
Oláhűrszágból került a székelyekhez ; ezeknél elsőben csak a
jűbbágyűk táncűlták, d~ később ~ katűnaűsztály is lejtette; tem-
pója: és figurái az űláh ,z sukáénak másai. Lehetséges ug'yan,l).ogy
Csíkmadaras vidékén talán űláhűsabb a csűrdöngölő formája, •.' I
 186

jobban hasonlít a zsukátához, mint Udvarhelyszéken, de a zért

még ott sem annyira, hogy az utóbbi sarjadékának kellene fo gad-
nunk. Hiszen Balló maga emlékezik meg több határozottan ma-
gyar sajátosságáról. Egyébként szerintünk acsűrdöngölő már
azért se lehetne a zsukáta ivadéka, mert ennek egyik lényeges
t ulajdonsága, hogy bottal táncolják, mellyel nagy ugrásokat tesz-
nek; azután a zsukáta lomha, nehézkes tánc, melyben teljes talp-
pal ütik a földet, holott a csűrdöngölő csupa könnyedség! Azt
azonban - ismételjük - lehetetlen elvitatni, hogya zsukából
egyes figurák belekerültek a csűrdöngölőbe. A legfeltűnőbb pél-
dául az, mikor a táncos hirtelen magasra felugrik, a levegőben
kétszer-háromszor összeveri bokáit s leesve, előbb a jobb, majd
a bal lábát forgatja meg. Ilyen továbbá, mikor gyorsan leveti
magát guggoló ülésbe, majd meg sebtében felpattan a földről stb.
De fontos kiemelni való, hogyacsűrdöngölő figuráinak jó része
teljesen egyéni, lévén a tánc egyik fő célja a táncos ügyesség
virtusos kimutatása.
Hogy különben az eredet és esetleges oláh rokonság ügyét
még jqbban tisztázzuk, vizsgáljuk meg a csűrdöngölő zenéjét is :
népdal-e, tiszta magyar-e, avagy oláhos?
Miként a táncról magáról, úgy erről is tanult megfigyelők,
képzett zenészek - hozzá székelyek! - ellentétes megállapítá-
sokat tettek (annak újabb bizonyságául, hogyacsűrdöngölő
értelme vidékenkint változik) .
K fl d y G y u l a millenniumi táncismertetése óta közhitté
lett, hogy a csűrdöngölőt erre az ismert szöveges népdalra szok-
ták járni: 1
Vigan, olykor szilajon .

-rt! ir .nllj JI/Jnl!J~ :1

Az én csiz.mám disz - nő _ bőr. A pám I,': Sü - ké - ből.

A sü - ke - i mes-ter - nek Disz _na _ ja volt sze _gény _nek.

. Ki - csi ne - kem ez a csúr, Ki - re - pü _lök mint a fúr ma _ dár.

Tudomásunk szerint a mult század 80-as éveiben Budapesten a böglíii
i
és boldogfalvi bírák szinte erre a nótára mutatták be az udvarhelyszéki csűr­
döngölót.
 187

Ver e s s G á b o r állítása szerint a csűrdöngölővel azonos

f e r k ó t á n c ot ugyancsak erre a népdalra táncolják. Szerinte
egyébként is a csűrdöngölő zeneformája általában a népdalé,
azzal az eltéréssel, hogy nem két, hanem három köre van. l Vele
szemben S e'p r ő d i J á n o s, tehát eléggé számottevő népzenei
tekintély, kereken babonának minősíti azt a hiedelmet, hogy a
csűrdöngölőnek szöveges dallama volna. 2 Nincs az az ember -
írja -, ki ennek dallamát kibírná szusszal. Az "Az én csizmám
dis znóbőr" s hasonlók nem egyebek, mint táncszók, melyeket a
csűrdöngölőbe belekurjogatnak. A maga szempontjából - ameny-
nyiben mind V., mind S. egy bizonyos vidék csűrdöngölőjét veszi
állítása alapjául - mindkettőnek igaza lehet, de mivel eredeti
dallamot egyikük sem adott közre (csupán jellemezték röviden) ,
a kérdés eldöntéséhez tanuságtételük kevésbbé jöhet számításba.
Szerencsére van két régebbi authentikus csűrdöngölő-dalla­
munk, melyek pozitiv alapot adnak a itéletmondásra. Az egyik
éppen udvarhelyszéki "csűrdöngölő"-dallam (eredeti népi el-
nevezés szerint: "verbungnóta, magyar nóta"), tehát a legjobb
helyről való . B a l á s y D é n e s tette közzé az Ethnographia
1910. évfolyamának 296- 297. lapjain. Hozzája füzött felvilágo-
sítása szerint a mult század 70-es éveiben Bethlenfalván hallotta
többször e nótát Jónás Laci jó falusi muzsikástóL Itt közöljük
utána, Íme:
I. CSÚRDONGOLÚ.NÚTA.
eUnken.

l A székelyek zenéje. A nagyenyedi rel. Bethlen-kollégium 1905. évi ll:rte- ·

sító-je, 19. l.
~ Sepródi szerint e babona Jókainak Egy az Isten c. regénye révén terjed-
hetett el. .
Listesso tem po.

§d J&,pLüQD DJId'emSI
~ ·cr er il wJd ri ill -e lY ~ l
~d ifJ
J J J JJ, iS J IJ ~ ":'" I
~.J1 @ ln 0IlJ€JJj@1
b~nnnnID@P_E
j. n JIM J ln JJlJljitJ
. .

;·n:BISJ IDn:nJIJJ I ,
"qs WA tilflffjfl EU I
b-W füli rIJí-IQCl~1
fpCtE1 ct"nniJ JIJ I Q
I - JJ.c.
 189
Balásy zenei magyarázatot nem ad e népdallarilhoz; mind-
össze annyit jegyez meg, hogy tempója valamivel lassúbb .a sebes
csárdásénál.
Habár szövegtelen melódia, de határozottan igazolja azokat,
kik a csűrdQngölő zenéjét népdalból sarjadottnak állít ják, mert
mindjárt az elején az "Az en csizmám disznóbőr" nóta dallama
csendül (mint kezdő motivum) a fülünkbe l S azután követi
ennek variációja. Egyáltalán az egész darab nem más, mint nép-
dalvariáció (egy másik népdal-melódia is van benne az előbbin
kívül!) .
. El kell ismernünk róla, hogy igazi talp alá való zene, mely
pezsdülésbe hozza még a petyhüdtebb izmokat is. A székely nép
her es temperamentumának jellegzetes megnyilvánulása ez . Éppen
nejn csodálni való, hogy ily csupatűz energiára a székely egész
t este a legintenzivebb mozgásba-lendületbe jő ; keze, lába egy-
ará.nt hányódni-vetődni kezd, mert elemi erőv~l kap a vérbe és
tagokba, népiesen szólva: hadarni, ugorni, szökni, rúgni készt.
Igaza van Seprődinek abban, hogy a csűrdöngölő-dallam népi
tánczenénkben hosszúságával külön helyet foglal. el, mert ez is
itt eléggé hosszú, nem egy tételes. Nekünk inkább síp-, mint
hegedűmelódiának tetszik. A dallarnhajlítása, hangnemváltozta-
tása, ritmusa, sulyozása lényegében elvitathatlanul magyaros;
de emellett valami ideg enszerűség: oHho sság is vau benne.
Tehát e melódiából is ugyanaz következik, ami magából a tánc-
ból, hogy - fő részeiben és szerkezetében magyar, de oláhor:;
sajátságok is vegyültek bele.
, A másik régebbi csűr döngölő -nótát I m e t s F ü l ö p J á k ó2
néhai gyulafehérvári apátkanonoktól kaptuk Resch L . Györg y
karnagy szakavat ott zongoraletété:_en. Az eddig még kiadatlan
népi zenedarabot itt közöljük:

II. FÉLOLAHOS.
Allegro non troppo.

1 Ebből látszik, hogy mégsem babona a csűrdöngölőnek az "Az én csizmám

disznóbőr" népdallal való kapcsolata.
2 I m e t s F . J á k ó vérbeli székely ember volt s a székely népi hagyo-
mányok és sajátosságok ismeretében szaktekintély.
 191

Mikor Imets a dallamot l'endelkezésünkre bocsátotta, kisérő

írásában nyomatékosan erősítette, hogy az eredetiségének meg-
felelően van reprodukálva. Szülőfalujában, Csíktusnádon az
1849-1851. években mint 12-14 éves tanuló gyakran hallotta
játszani Perczán ' Miska és Rádu1y Sándor háromszéki cigányok-
tól. J ó hallóérzékkel tökéletesen sajátította el tőlük s - nem
lévén igazi zeneértő - később sem másíthatta el azt. Hozzátette
azonban, hogy a későbbi időkben már nem talált muzsikusra, ki
a régi dallamot híven vissza tudta volna adni; csupán ferdítéseket
és rossz variánsokat hallott.
Imets, mint látni való, pontosan jelzi aszövegtelen táncnóta
és tánc tempóját: "a II e g r o n o n t r o p p o", magyarul egy-
szerűbben kifejezve: frissebb a lassú magyarnál, lassúbb a friss-
néP A "f é l o l á h o s" név, amint r. szerint e táncot a csíki ak
régenten nevezték, feljesen ráillik erre a nótára is, mert valóban
magyar ritmus oláhos lejtelemmel egyesül benne. A formája, mint
észrevehetni, . három körös. Dallamfüzése erősen cifrázatos; a
a körei magyarosan : bokázó üt.emmel végződnek. Beosztása 4/8-0S.
Kisérete monoton, dudás, idegenszerű. Eredete szerint fuv ó
hangszerre mutat. Erre is megállapíthatjuk, mint a Balásy-félére,
hogy eleven lüktetésű, pezsgő erejű zene, mely önkéntelen iz-
gésre-mozgásra hajtja a vért és tagoka.t. Nem kétséges, hogy
jóval inkább való könnyű, lebegő tánchoz, mint nehéz topogású-
hoz, amilyen természete szerint az oláh zsukáta.
Valamint a népi frisset lassú szokta megelőzni, úgy volt
Imets szerint a szaporás féloláhosnak is lassúbb előzménye: a
"c i g á n y n ó t a" (szöveges dal), melyet a csíki székelység
rendesen lassú csárdás tempójában és módján táncolt eL Gyer-
mekkorából ez ma.radt emlékezetében:

CIGANY NÓTA.
Andrdgó .

1 Ezt II clallammenet et S e p I' Ö cl i is m ege l' ő ítette el őt tünk .

192

Megjegyezhetjük, hogy ez a dallam nem csupán nevére, ha-

nem származására is alkalmasint eredeti cigány nóta volt.
A csűrdöngölő zenéjéről mostmár a közölt két régebbi tánc-
nóta vizsgálata alapján 'Végeredményül azt állapíthat juk meg,
hogy ámbátor tagadhatatlanul mutat kisebb-nagyobb oláh ha-
tást (mint a székely népzene egyáltalában!) , mindamellett
gyökerében és lényeges elemeiben a magyar
n é p z e n e f e j l e m é n y e.
Nem ösztönöz semmi nemzeti hiúság, hogy erőnek-erejével
magunkénak vitassuk, de az előadott choreotipikai, ethnologiai
és zenei bizonyságokat együttesen számba véve, lehetetlen arra
az itéletr e nem jutnunk, hogy a c s ű r d ö n g ö l ő t á n c a m a-
g y a r f a j, n e v e z e t e s e n p e d i g a m a g y a r f a j s z é-
kely csoportjának sajátos találmánya
 193
Az a kérdés azonban: mikép illeszthető bele a magyar nép-
tánc törzsfájába? . .
Vélekedésünk szerint két eshetősége volt kialakulásának.
Vagy a lassúnak "cifra" részéből vált önálló tánccá/ vagy a
frissből úgy, hogy a nőt magára hagyó figuravetésekből idővel
magános férfitánc lett.
Határozott, kathegorikus döntést nem merünk tenni, mert
a közölt két nótát még nem tartjuk elegendő alapnak a biztos
itéletmondásra. Ámde egyrészt a tánc tempójából, mely középen
van a mai lassúé és frissé között, tehát körülbelül olyan v. cse-
kéllyel kisebb fokon, melyen valamikor a friss tempója mozgott,
másrészt abból, hogy jellege szerint inkább ugrós, mint lejtő és
szökellő tánc,2 - hisz ezért a c s ű r d ö n g ö l ő neve is! -
vetkeztetésre hajlunk, hogy a f r i s s f i g u r á z ó r é s z é b ő l
vált ki.
Fejtegetésünk eredményét eszerint a következőkben foglal-
hatjuk össze :
A c s ű r d ö n g ö l ő a z e r d é l y i s z é k e l y m a g y a r-
s á g ö n á II ó, m u t a t v á n y o s j e II e g ű f é r f i s z ó l ó
tánca, melynek tempója középett van a mai
l a s s ú é s f r i s s c s á r d á s é k ö z ö t t, s a m e l y b á r m o z-
g á s a l a k z a t a i b a n é s z e n é j é b e n e g y .a r á n t m u-
t a t k ö n n y e n é r t h e t ő o l á h h a t á s o k a t, n e v e z e t e-
s e n: a z s u k á t á é t, d e e r e d e t i c h a ri a k t e r e s z e-
rÍnt a magyar népzene és néptánc sarjadéka,
m é g p e d i g a l k a l m a s i n t a f r i s s é.
Történeti tény, hogy a székelység régtől fogva gyakorolja
mint temperamentumát kifejező saját alkotását, elsőséget ad neki
mulatságaibari és büszke rája. Ismerjük el : nem jogtalanul!

2. BORIUA. TÁNU.

Amint a székelyeknek csűrdöngölőjük, ugyanúgy van a

szinte erdélyi c s á n g ó magyaroknak különleges táncuk: a b o-
r i c a. Ez már az irodalomban elég régóta, 60 éve ismeretes. Első­
nek Zajzoni R a b I s t v á n írta le az Ország Tükre c. folyó-
irat 1862. évfolyamának 6. számában. Azóta több ethnographus
-foglalkozott vele, nemcsak magyar, hanem szász is. a Káldy Gyula
1 V. ö. Czuczor- Fogarasi Szótárában: "C i f r a = a magyar zene vagy
tánc neme, melyben a zenész vagy táncos magát különösen kitünteti vagy ki-
tüntetni akarja"!
2 Alsófehér megye Vajasd községében c s ű r d ö n g ö lő a szapora tánc
neve, viszont Udvarhelyben a csűrdöngölő egyik neve u d var h e l y i u g r ó s.
3 Magyar- részről le~alaposabban H O r g e r A n t a l, szász részről
Tliutsch Gyula. . .
Dr. Héthei Prikkel : A magyarság táncai. 13 .
194

azt az alaptalan hírt terjesztette el róla, l hogy "cachirozott

nagy fejekkel" táncolják.
Az erdélyi csángók tudvalevően Brassó közelében hét falu-
ban laknak (innét "hétfalusi csángók") két szorosabb csoport-
ban, t. i. "Négyfalu"-ban (Bácsfalu, Türkös, Csernátonfalva és
Hosszúfalu) és "Háromfalu"-ban (Tatrang, Zajzon és Pürke-
recz). A nevük eredete nem eléggé t isztázott,2 számuk 20,000-nyi.
J ó kedélyű, táncszerető nép. Mondája is van a táncról a tatárjá-
rás idejéből. Eszerint Hár'omfalu fiatalsága felvirágozva, vígan
ünnepelte a szabadban tánccal piros pünkösd napját, mikor a
Bodza szoros felől hirtelen vad zaj támadt, fegyveres tatár csa-
pat tört elő, a mulató legényeket s leányokat körülfogta, rab-
szíjra fűzte és magával hurcolta vissza a Bodza szoros felé. A
szoros előtti szép füves mezőn azonban megállottak, hogy egyet
pihenjenek. Pihenés közben kedvük támadt, hogy a rab okkal
mulattassák magukat. Feloldották tehát a rabszíjukat és így
szóltak a halálra vált elhurcoltakhoz: "Na rajta, most táncolja-
tok!" Azok persze táncoltak remegve, belső fájdalommal, de szé-
pen, gyönyörűségesen. Tánc alatt a legények és leányok virág-
bokrétái elhullottak; s ott azon a mezőn, melyet ma Leánymező­
nek hívnak,700 év mulva is látni szebbnél-szebb kerti virágokat.
A pihenő tatár csapat úgy elmerült a szép táncban való gyö-
nyörködésben, hogy a táncoló rabok észrevétlen sorra visszaszök-
döstek tőlük falujukba. E mondát állítólag századokon keresz-
tül adták a csángók apáról fiúra.
Amint Rab Istvántól megtudjuk, régi időben a csángók mu-
latságainak közép- és fénypontja a b o r i c a t á n c volt, me-
lyet külön előkészület után egész farsangban táncoltak mind a
Hétfaluban. A táncnak már külsőségei is ünnepiesek, díszesek vol-
tak: a fejükön fekete báránybőrsüveg, rajta különféle színű sza-
lagok; a mellen és háton selyemkendők ("sajinkák") és szala-
gok; a (jobb) kezükben pántlikás csákány (fokos); a harisnyá-
jukon (= szűk nadrágjukon) kívül a térd iránt 3-3 csörgő őr­
harang (kakasharang) , a sarukon pengő vassarkantyúk ("pinti-
nek"). A táncosok felvonulása is ünnepiesen történt: élükön egy
idősebb férfi - rendesen valamelyik esküdt - aranyozott gyü-
mölcsökkel és szalagokkal feldíszített fenyőfahegyet ("tebét")
vitt (innét a neve: "tebetartó") ; követték a muzsikások és a
táncvezetővel ("vatáffal") élükön a már begyakorolt boricások.
A csoport körül ijesztő kakastollas hajú és lósörényes bajszú

1 Többször idézett millenniumi felolvasásában (7. L) és a Pallas-Iexicon

ben sokat jártak-keltek, kóboroltak a Balkánon.
2 Némelyek szerint: kószál6t, bolyongót jelentene, mert a csángók régeb-
Magyar táncok c. fejezetében, Utána P e k á r I<l- y u l a is "m a s k a r á s
b o r i c a" néven említi. CA tánc, 58. I.)
 195
torz faálarcban, oldalukon kolompos, baljukban fakardos, jobb-
jukban korbácsos némán bolondozó 4 "kuka" tartotta derűben és
kellő távolságban a kisérő bámész tömeget. Sereghajtókul a nyárs-
hordók mentek, kik a kapott és nyársra szúrt ajándékokat vit -
ték. Táncolva járták be házról-házra az egész falut, sőt elláto-
gattak a szomszédba, hol kihivatták a helyi boricás csapatot s
avval "esszeruktak", azaz : versenyt táncoltak; s ha legyőzték,
végig táncolhatták a szomszéd falut; ha nem, haza kellett for-
dulniuk.
Napjainkra már a · borica idejéből, kiterjedéséből és díszes-
ségéből egyaránt jóval kevesebb maradt, mint. régente volt.
Ma tudniillik már csupán egy napon: Aprószentek napján
(dec. 28.-án) táncolják, csak Háromfaluban, feldíszített fenyőfa­
hegy, cifra szalagok, csákányok és sarkanytúk nélkül, tehát a ré-
ginél jóval egyszerűbben.
Ám a tánc, ha ' kisebb pompában és körben is, de él eredeti
formájával Tatrangon, Zajzonban és Pürkereczen. 1
December közepe táján e falvak táncos legényei először egy-
egy vat á f o t, azaz: táncvezetőt, mestert fogadnak. (többnyire
máI' házas embert), ki jól ismeri a boricának minden csínja-bínját .
Ez aztán a falu korcsmájában begyakorolja a táncba azokat, kik
a próbákon elég ügyeseknek bizonyultak. A t áncosok rendes '
száma a vatáfIal együtt 16, de jóval többen is lehetnek - (min-
dig) páros számban.
Mikor december 28.-a felvirrad, reggel 8 órakor összegyűlnek
a falu korcsmájában.
A külsőségek és az öltözet ma ilyenek: hiányzik a t e b e
(= feldíszített fenyőfahegy ) és a tebetartó; a 4 kuka helyett
csak kettő van (kolompok és fakard nélkül); a táncosok jobbjá-
ban a csákányt cifrás fejű lapocka pótolja (amilyenről a lapoc-
kás táncnál szólottunk); a legények fe tűrt karimájú, fekete ba-
golysüveget (baloldalán esetleg papiros virág-bokrétával), test-
hez álló rövid fekete zekét, szűk fehér daróc (halina) v. fekete
posztó nadrágot és csizmát viselnek; a két külső csizmaszárra
veres posztó-alapon párosával 6-8 "üőrharang" van erősítve. A
táncos csapat tartozéka: két nyársvivő rendes öltözetben és a két
"kukafej"-es (eredete szerint a. m. némafejes, álarcos) mulattató
kuka, kezükben fél méteres nyelű "kolbács"-csal, mellyel a tola-
kodókat távol tartják.
Miután valmennyi szerepvivő összegyült, megindul a menet,
először a paphoz, majd a jegyzőhöz s egyéb előljárókhoz, azután

1 K o l u m b á n L a j o s A hétfalusi csángók a multban és jelenben c.

(1903) ethnographikus művében ezt írja: "A boricát Rétfalu négyes csoportjá-
ban már elfeledték, a hármas csoportban még karácsony körül táncolják, de e
tánc már csak árnyéka a réginek, mert nincs hozzá tanult vatáf" (95. l.).
Az, hogy "csak árnyéka a réginek", kissé túlzó állítás.
13"
196
sorban a falu lányos házaiba. Menetközben a kukák néma bo-
hóskodása szórakoztatja a kísérő sereget. Az udvarokba a zene
taktusára lejtve egymás után mennek be. A vatáf és párja, az
"e l ő l e g é n y" v. vat á f h e l y e t t e s" előre táncolnak az
udvar közepéig s ott megállanak, míg valamennyi táncos be nem
lejtett. Erre a csapat - miként a verbunkosban - kört alkot, be-
felé fordulva, ilyelhelyezkedéssel:

. ..
(}tyy ciJIÍt1j he.yeclúvel s kObzai/al)
..
@ ,"
~/)at1J
(j)
(/Jait!!lt)•
• o't-\ ~o ..

Mint a verbunkosban, itt is megvan a szemközös társra

való ügyelet; a vatáfnak és helyettesének, az "előlegény"-nek át-
ellenese a két "rudas."
A táncnak, mely katonásan: a vatáf vezető szavaira törté-
nik, saját szövegtelen zenéje és 4 r é s z e van, ú g y m i n t: I.
egyes, II. kettős, III. hármas, és IV. török
b o r i ca.
Az e g yes b o r i c a mozzanatai pontos egymásutánban a
vatáf parancsszavai szerint: 1. "E g g y a h é j": egyszeri boká-
zás helyben; 2. "K ű s s ő, b e s s ő": balra fordulva, egymás mö-
gött 6- 8 lépést tesznek előre, közben a bal (= külső) és a jobb
(= belső) lábukkal egyet-egyet toppantanak a földre; 3.
"H á t r o": ugyanezt teszik meg hátra felé az álló helyükig; 4.
"B ié f e l é l e g é n y e k" : arcukkal a kör belseje felé fordulnak;
5. "H ám f e l": bokáznak és "uty hátco vetik [= hányják] a
lábokat, hogy a sarkok nem iéri a fődet"; 6. "K e r e s z t ü l -
k a s u 1": bokázva jobbra-balra er'ősen kirúgják lábukat;
7. "Vas a t", v. "űs s s ü k": a jobb csizmasarkot a balhoz s
 197
a balt a jobbhoz verik (nb. ez eredetileg sarkanty'úra vonatkozha-
tott); 8. ,,8 z e m b e r u d a s": a 2 rudas egymással szembe fordul,
a vatáf és az előlegény pedig a körön át táncolva odalejt hozzájuk
egymás után kétszer-háromszor, mialatt a többiek helyükön tán-
colnak csárdásszerűen a zene ritmusára; 9. "K ű s s Ő, b e s s ö'' ' :
a táncosok most jobbra fordulva tesznek egymás mögött néhány
(6-8) lépést előre, közben a jobb (= külső) és bal (=belső )
lábukkal egyet-egyet toppantva; 10. "H e j b e l e g é n y e k":
visszafordulva, ugyanazon mód helyükön lépdelnek; 11. "R a g d
m e g": a jobb lábukkal helyükön teljes erejükkel földre toppan-
tanak; 12. "Vas a t", v. "Ű s s ü k": a jobb csizmasarkot a bal-
ho z s ezt a jobbhoz. verik.
A k e t t ő s és h á r' m a s b o r i c a ugyanolyan, mint az
e g yes, avval a különbséggel, hogy minden figurát kétszer, ille-
tőleg háromszor tesznek meg egymás után. A vatáf parancsszavai
tehát a kettősnél: 1. "Eggya, kettő"; 2. "Kííss ő ,
besső, kűsső, besső", vagy "kűssőt, bessőt, meg
e
m á s t s"; 3. "H á t r o, h á t r o; stb. A h á r m a s nál pedig:.
1. "E g g y a, k e t t ő, h á r o m"; 2. "K ű s s Ő, b e s s ő, k ű s s Ő,
b e s s Ő, k ű s s Ő, b e s s ő"; 3. "R á t r o, h á t r o, h á t r o"; 4.
"Biéfelé, biéfelé, biéfelé". 5. "Rámfel, hámfel,
h ám f e l"; stb.
A t ö r ö k b o r i c á nak is ugyanezek a vez etőszavai és
figurái, csakhogy ennek táncolása jóval gyorsabb tempóban megy;
a téli hideg ellenére is kiveri az izzadság a boricásokat, míg a
végére jutnak:
Mikor a boricát elvégezték, a házigazdától valami ajándékot
(pénzt, húst, kalácsot) kapnak. Ezután a gazda leányával rö-
vid csárdást járva, elköszönnek.
Ha egyebet nem, csak ezt a leírást tekinten ők, könnyen az
a gondolatunk támadhatna, hogyaborica alighanem a verbun-
kossal rokon tánc, mert katonás parancsszavai, kimért szerke7
zete, összevágó mozgásalakzatai tagadhatatlanul verbungsze:-
rűek . Ámde ily sebtében és könnyedén nem akarjuk elintéz ni mi-
volta és eredete kérdését , miel őtt a zenéjét meg nem vizsgálnók.
H o r g e r táncleírásában kiemeli,t hogy ennek ismerete bizonyára
elősegítené a horica eredetének megismerését is; de nem közli a
nótát. T e u t s c h ugyanezt az észrevételt teszi reá s mindössze
annyival toldja meg, hogy a kísérő zene "egyszerű, de igen saját -
ságos" (einfach, aber sehr eigenthümlich).2 Nekünk T ó t h p á l
J á n o s pürkereczi igazgató tanító révén sikerült a borica sajá-
·tos melódiáját megszereznünk; s most megfelelő észrevételeink-
.kel kö~readjuk:

1 Ethnographia, 1899. évf. 109. 1. .

2 J ahrbuch des siebenbürgischen Karpathenvereins, 1903. évf. 54. I.
198

BORI CA.

1. (egyes borica)
Allegro.

6~~~t q: ifiIt,ri bUJ an

~ f~~' -I ."
6'*EtWU- ii/i' Cf iiU
l

- @!#' crtt[r'mifR~-ql'
: ,~#_al qCf,cql~!
II. (kett6s és hármas borica)

:ti ~#j3.J.! CCI PEFf 0'1. etl

 J 99

8lénkebben. III. (török bori ca)

J).C
Észrevételeink ezek:
A kisérő zene három részből áll, külön az egyes, külön a
kettes és hármas, külön a török boricához. A ritmusbeosztása
4/8- 0S, menete élénk: allegro, a harmadik részé még gyorsabb. Ere-
detileg alkalmasint pengető hangszeren játszódott; ezt egész jel-
lege elárulja. Melódiája és ritmusa egyaránt idegen: mi szlávnak
itéljük, de lehetne oláhosnak is vitatni; a fő, hogy nem magyar.
Ez tehát idegenbe utal bennünket, ugyanoda, ahova a tánc
régi terminusai (szavai) is kétséget kizáróan mutatnak. A szász
T e u t s c h már bebizonyította, hogy nem egyedül a b o r i c a
név, mely fenyőfácskát jelent (v. ö. hozzá t e b e = a feldíszített
fenyőfahegy!), hanem a vat á f (= fő pásztor, pásztorgazda) és
a táncban régebben használt vassarkantyú p i n t i n neve is
szláv eredetű.
Ha mármost ehhez még számba vesszük azt a történeti
valóságot, hogy a hétfalusi csángók régebben részint mint fuva-
rosok, részint mint munkások gyaluan bejárták aBalkánnak
jó részét, könnyen ráju tunk arra a következtetésre, hogy elsajá-
títhatták az ottani szlávok szokásait, köztük egyik-másik tán-
cukat is. A csángóság egész életberendezése minden oldalról sok
Idegen hatást: szlávot, szászt és oláhot mutat. Meg lehet em-
líteni, hogy például volt idő, mikor magyar táncot alig jártak.
A szertartásos és ünnepi boricán kívül jóformán csak oláh tán-
cokat: horát, briut stb. táncoltak. A Bach-korszakban még a bo-
rica is elmaradt, mert ·tiltva volt. Ezt m i n d e n b i z o n n y a l
a d é l s z l á v o k t ó l t a n u l t á k e l a h é t f a l u s i a le. Az
oláhoktól nem, mert tudtunkkal ilyen táncuk azoknak nincsen;
még a Hétfaluban elég nagy számmal lakó oláhok sem táncolják.
Hogy melyik szláv csoporttól: a bolgároktól-e, vagy sz erbektől
került át a borica, annak eldöntése a jövendő kutatás feladata.
200
~izonyos, hogy minél régebbre megyünk vissza; annál szer-
.tartásosabbnak találjuk a boricát.. .Így teszem . valamikor' hozzá-
tarto zott az is, hogy a bolondozás tetőzéseül a 4 kuka egymás-
nak esett, s .a 3 erősebb a negyedik gyengét földre teperte. Majd
elővették fakardjukat és színleg felhasították őt, lehúzták a bő­
ret s testét mészárosok módjára feltagolták. Ezután, mintha
megbánták volna tettüket, összecsapdosták kezeiket, rázták fe-
jüket és könnyeket ontottak a kivégzett pajtás felett. De mintha
új ötletük támadt volna, egyszerre fogták korbácsuk nyelét, s
egyik a fekvő szájánál, másik fülénél, harmadik a hátán fújni
kezdték azt, mint furulyát. A kivégzett pedig lassanként mo-
zogni kezdett, mire az élesztők nagy örömbe törtek ki s föl-
emelték és táinogatták a magát gyengének színlelő feltámadot-
tat. Ebbe is beleunva, korbácsukkal jókat huzdaltak reá és nem
'eredménytelenül, mert ·az ütlegektől egyszeriben erőssé és frissé
vált megint.
Ha kissé merésznek tartjuk is T e u t s c h értelmezését, ki
e tréfában a tél elüzésének jelképes dramatizálását lát.ja (4 kuka
= 4 évszak), de annyit lehetőnek vélünk, hogy a borica tánc ki-
sérő járulékaiban valamely szláv ünnep szertartásainak töre-
dékei maradhattak fenn. E tekintetben némi egyezést mutat a
S e m a y e r V i II ib a l d tól leírt1 szolnokdob.okai Ú. n. t u r le a-
j á r á s-sal, melynek g o c o j nevű álarcos népmulattatói mintha
rokonságban volnának a borica k u k á -ival.
Mi mostmár végső megállapításunk e táncról?
Az, hogy a b o r i c a n e v e, e r e d e t i j á r u l é k a i é s
k i s é r ő z e n é j e s z e r i n t u g y a n l e g n a g y o b b v a ló-
szinűségg· el valamelyik déli szláv néptől
átvett ünnepi szertartásos férfi .csoporttánc,
d e k ö r ü l b e l ü l 6 O é v ó t a i s m e r t c h o re o t í p u sa
f é l r e·i s m e r h e t e t l e n ü l a m a g y a r ver b u n k o s t á n c-
a l a k j á t m u t a t j ·a. Egész elrendezése, fő mozzanatai és
figurái, lépései és fordulatai, az összehangzó (egykor sarkantyús)
gyakori bokázás 2 s az ezekhez használt vezetőszavak: nyilván-
valóan mind a verbunkosból való átvételek.. Ennélfogva a
magyarságnak elvitathatatlan jogcíme van-
i d e g e n e r e d e t ű s é g e e II e n é r e i s - a b o r i c á h o z.
Semmikép se fogadhatjuk el K o l u m b á n L a j o s nak
azt a megállapítását,3 hogy a borica "valóságos táp.cegyveleg:
keveréke a Balkán félszigeten lakó román, bolgár, albán és szerb
népek táncainak" .
1 A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának ~rtesítője, 1902. évf.
6. szám.
2 Mint a verbunkos, a borica is egyszerre való bokaösszeütéssel kezdődik
és végződik. . .
3 A hétfalusi csángók a multban és jelenben, 90. 1.
 201

A tánc alakja és lefolyása egészen ' harmonikus, semmi egy-

velegszerű nincsen benne. Különösen pedig hogy ötféle nép tán-
.caiból ábdálták volna össze, igazán egy cseppe,t sem valószínű!
Ki tudná ezt bizonyítani?
A borica a kényesebb izlést is kielégítő néptánc. Semmi ki-
csapongás, semmi szilajság, semmi illemsértő nincs benne. El-
lenkezőleg: komoly, ünnepies, méltóságos. Csak rátermettek és
.rákészültek táncolják .rátartósan, de egyszersmind hajlékonyan,
elevenen, fürgén. Mozdulataikban a szemgyönyörködtető változa-
to"ság harmoniával párosul.
Érdekes, hogy a hagyomány szerint régente a kukáknak és
a nyársvivőknek is .megvolt sajátos táncuk, melyet este a korcs-
mában tartott lakománál térden táncoltak.
A bori.'cát ma is követni szokta másnap este a gyüjtött ele-
delekből lakmározás, melyen a községi előljáróság is résztvesz.
Utána, mivel a falu leányai se maradnak el, csárdásra perdülnek.
Majd a boricát járják el s azután újra csárdásoznak, míg 11 óra
felé a bíró haza nem inti őket .

3. NÓGRÁ..DI OLDALTÁ.N(j.

A nógrádi palóc o l d a 1-, vagy mint maguk nevezték, ::tó d aó-

t á n c nak ugyanaz a sorsa, mint több más különleges
népi táncunknak: feledésbe ment, mielőtt a magyar ethnographia
maga számára megörökítette volna. Mindössze sem sok, ' amit
tudunk róla. Ezt pedig néhai P i n t é r S á n d o rnak, a Nógrád
megyei szécsényi járás volt országgyülési képviselőjének köszön-
. het jük, ki az Ethnographia m'ásodik évfolyamában rövid s töre-
dékes ismertetést adott lejtésmódjáról és zenéjéről (105. és
221. L). -Utóbb ez ügyben magunk érintkeztünk és leveleztünk
Pintérrel s némi kiegészítést még sikerült szereznünk tőle az
Ethnographiában megjelent közléséhez.
E .táncot, úgy látszik, csak a nógrádi palócok gyakorolták,
mert a többieknél minden igyekezetünk ellenére semmi nyomát
sem találtuk. Hosszú táncnak kellett lennie, mert a hagyomány
szerint némelykor egész éjszakát kitöltött.
O l d a l t á n c nak azért nevezték, mivel nem csupán a lej-
tés történt benne egyenkozű' oldalvonalban, hanem a testnek, kéz-
nek, fejnek tartása is oldalra volt fordítva. A párok - mint a
francia négyesben. -:- szemközt állottak ugyan fel, de nem szem-
ben egyenesen, hanem rézsút, ferdén lejtettek, úgyhögy mindig
oldalt néztek egymásra. A test tartása, mozgása, a láb lépése
majd méltósággal teljes, majd élénkebb s tetszelgő volt. De volt
benne a fej tartásával s a kéz mozgásával kifejeződő - mond-
hatni - némajáték és a lelket mosolygásra ingerlő alakítás is.
202

Nőcsere nem került elő, de cselfogási kísérlet igen. A frissebb

szerelmi éldelgésnél cikk-cakk és kör-kör figurák fejlődtek, melyek
azonban sohasem záródtak be. A táncolók lejtésközben éne-
keltek is, a többi között különösen ezt:

"Az ajtattaó, mevissza,

S z á l á l ó g y i k a szoknya."

A sajátos s z' á l á l ó g y i k (= szálálódik) ige értelme: szá-

laira bomlik, mivel tudniillik az oldaltánc hosszadalmassága
miatt a táncoló nők ruhája nem egyszer cafat okra foszlott,
vagyis: szálaira bomlott.
A tánc P i n té r szerint 24 szakaszból állott, s zenéjét
"k a r a n c s a l j i"-nak is hítták; sejtelme szerint azonos lett
volna a valamikor hosszúságáról ismert "szentiváni nótá"-vaP
A mai palóc nemzedék már nem is tudja lejteni az aó d aó-
t á n c ot, s a cigányok is elfelejtették a dallamát. Pintér bizony-
kodása szerint ő gyermekkorában még 3 szakaszt (figurát) látott
belőle táncolni; az édesapja pedig a tánc zenéjét egészében tudta
játszani, úgyszintén a táncot egészében ellejteni. Annak állítása
szerint a régebbi időkben ez volt a palóc nép vigalmainak leg-
szebb tánca (lakodalmakban a menyasszony tánc után szokták
járni) . Ha ez igaz, annál jobban sajnálhat juk, hogy feledésbe me-
rült, s csak ily kevés mentődött meg belőle.
Pintér nyomán itt adjuk dallamának pár figuráját:

; A PALÓC AÓDAÓTANCNÓTANAK EGY~KtT FIGURAJA.

1 A Nemzeti Uj ság Rudnay János gyüjteményéből 1922. évi április

és május havi pár vasárnapi számában részletenkint közölte a magyar és tót
népdalmotivumokból kombinált hosszú "karancsalji" nótát.

,
 203

=b.!ft~ltij",.1;!:.J I
~~,JJ-Jtiftí:aWJ~
fJltte tr fi r FEF lU il.n.n:R12t, 11

~~U Bh JJJJlu'ilnJJJ JJ.t.

E töredékből nehéz valamirevaló következtetést vonnunk.
Annyit sejthetünk belőle, hogy az oldaltánc - első részében - a
népi lassúnak sarjadéka lehetett. A tótság is számottevően hat-
hatott rája, mert ebben a nótarészben is megérezhető az elegyülés.

4. A. HONTI KOPOGÓS.

Sajátos vidéki lassú magyar számba vehetjük az ipolyvölgyi

palóc nép "h o n t y i k o p o g ó s"-nak, azaz h o n t i k o p 0-
g ó s nak nevezett páros táncát is. Ez némileg hasonlít a kállai
kettőshöz, csakhogy rendesen több pár táncolja, meglehetős zajos-
sággal. A zenéje lassú (andalgó) tempójú s kurucos jellegű.
A párok hol összekarolva (derékon fogózva), hol egymástól külön
válva járják. A nóta ritmusára hullámosan egyengetik testüket és
gyakran bokáznak. Táncközben szabadon levő kezükben csipkés
kendőt lobogtatnak, többször belerikkantanak és táncverseket '
mondogatnak, ilyeneket:
204

Ihaj-tyuhaj! - Ejhaj-sejhaj! - Ne te ne, hegyibe, gyuhaj te!

Sír a bőgő, nem nevet,
Addig járom, míg lehet.

Ipolytól a Garamig
Szorídd lábam ,hajnalig!
Stb. '

- Bővebb tájékozódást nem sikerült szereznünk róla.

,.
Csak a neve maradt fenn régebbi időkből a pápai s z ü-
t y ő k é-nek1 (valamiféle ugrós tánc lehetett, mert a s z ü t y ő k e
szó eredetileg szöcskőt, kabócát jelent), a szegedi j ó p á los-nak
(bizonyára J ó P á l nevű, ügyes táncú egyéntől!) s a komárom-
megyei szentpéteri á r g y i l u s t á n c-nak (melyet éjfélkor szok-
tak volt járni lakodalmakon) .
Elzártabb területeken kétségkívül élnek még többé-kevésbbé
sajátos magyar táncok, melyekről (az elmult világháború zavarai
és következményei miatt) nem volt módunkban ismeretet szerez-
nünk. Felkutatás~ - míg nem késő - igen kívánatos volna.

1 "Dejszen ollyan bor ez, hogy eggy iccéjétől eliárhatja 'az ember a p á p a i
s z ü t y ö k é t" (régebbi dunántúli szólás, M_ Tsz_)
ALKALMI TÁNCOK.

~~~~~~z alá a név . alá foglaljuk mindazokat a táncokat,

~ melyeket bizonyos ünnepi alkalmakkor, helye-
ken, yagy időkben szoktak sajátos nevekkel tán-
colni, melyek csak némely velük járó szertartá-
sokban, külsőségekben eltérők, de egyébként azo-
nosak az általános népi lassú, vagy friss ma-
gyarral.
Nagyobb számuk a lakodalmakhoz kapcsolódik.
A magyarság a multban, mint már rámutattunk, életének
minden kiemelkedőbb mozzanatát felhasználta táncolásra, de leg-
többet táncolt mégis lakodalmakon, vagy ·szabatosabban szólva:
az egybekelések rendjén. A régi magyarok (különösen az erdé-
lyiek) tudniillik nemcsak a lakodalom napján (vagy napjain),
hanem már jóval előtte, sőt még utána is táncoltak, vagyis a
ház assá~ frigy létrejöttének minden fontosabb részét tánccal
végezték. így teszem A p o r és C s e r ei tanusága szerint 1. már
l e á n y n é z ő ben "vacsora után éjfélig s tovább is táncoltak".
Azután 2. h á z t ű z l á t á s kor a leánynak kiküldött két atyja-
fiát a legény "cseléde stül jó szívvel látta, megitatta, táncoltatta".
Az erre következő k é z f o g á s on 3. megint "vacsora után éjfélig
s tovább is táncoltak". A lakodalom előtti cerimóniák is tánccal
végződtek; így, mikor a vőlegény kíséretével a menyasszony lakó-
helyéhez közeledett, 4. előre küldött követeit, az Ú. n. e l ő l-
k ö s z ö n t ő k et a menyasszonyi házban háromszor megtáncol-
tatták; s ugyanez történt 5. megérkezés ,után a vőlegény ajándékát
vivő v ő félI yel is. Magá~ a l a k o d a lom n a p j á n pedig
6. vendégség után még a szegényebbeknél sem engedték el, hogya
szertartásos mennyekzői táncokat sorban el ne járják. Sőt még
evvel sem volt vége a táncnak, mert másnap 7. a z ú j a s s z o n y
b e a vat á s a után (ha katholikus volt), melyre a vőfély rende-
zett fölöstökömöt, megint csak táncoltak fölöstökömtől ebédig,
ebéd után éjfélig, sőt tovább is. Oseink tehát (legalább az erdélyi
úri házakban) addig, míg egy házasságkötés annak rendje-módja
szerint elvégződött, éppen hétszer adták ki táncban rajta való
örömüket.
Magának a lakodalomnak külön számba vett táncai voltak
206

az ifjak tánca/ öregek tánca, vendégek tánca,

m e n y a s s z o n y t á n c a, a l e á n y k a p á s v. k o s z o r ú-
ű z é s a g y e r t y á s t á n c c a l. Az elsőt a vőfélyek a nyoszo-
lyókkal járták, de részt vett benne az új pár is, még pedig kezdő­
leg (majd a vőlegény az első nyoszolyóval, a menyasszony pedig
az első vőféllyel táncolt); a másodikat (t. i. az öregek táncát) az
öröms zülők és gyermekeik táncolták, a harmadikat a meghívot-
tak. A menyasszony táncot a menyasszony a főgazdával kezdte
meg, ki utóbb aztán (némely helyeken csak a harmadik napon!)
őt szüleitől ékes beszéddel elbúcsúztatta. A l e á n y k a p á s vagy
k o s z o r ú ű z é s a szövétnekes ifjak táncával kapcsolatban tör-
tént menyasszonybúcsúztatás után, mikor az első vőfély kivont
kardjával levágta a virágkoszorút a menyasszony fejéről s azt
kardjára húzva, az új asszonyt átadta az ajtóban várakozó vőle­
génynek, maga pedig ezután a nyoszolyólánnyal még hármat-né-
gyet fordult. K á l d y Gy. szerint az erdélyi úri lakodalmakban
gyertyás tánc után az új pár i n c s e l k e d ő t á n c a követ-
kezett volna,2 mely cicázásféle volt, mert a vőlegénynek a meny-
asszonyt kellett benne szép szerével (nem erőszakkal) elfognia.
Ez többször kisiklott a fogni akaró karokból; végül megadta
magát s jutalmul csókot kapott. Ily néven e táncot mi más forrá-
sokban sehol sem találtuk; ezért valószinűnek tartjuk: hogy
Káldy az e g e r e s t á n c o t (l. fentebb!) másította át önké-
nyesen incselkedőre.
A régi paraszt lakodalmakban, melyek a jobbmódúaknál,
akárcsak az uraknál, több napig eltartottak, szintén voltak szer-
tartásos táncok, melyeket a vőfély rendezett megfelelő mondó-
kákkal. A Tudományos Gyüjtemény 1827. évfolyamában (XII.
köt., 20-23. L) E d v i I II é il P á l írt le egy ily régebbi mulat-
ságkezdő, cerimóniás lakodalmi táncot. Ismertetése szerint asztal-
bontás után a vőfély kikéri a menyasszonyt násznagy jától ezekkel
a szavakkal: "Uram, uram, násznagy uram, immár Isten kegyel-
méből a vacsora elkölt, és az jeles táncnak ideje vagyon; azért
én is kikívánom menyasszony asszonyomat harmad magával, hogy
tisztelhetném vőlegény uramat egy becsületes jámbor személlyel,
ha kegyelmedtől meg lenne engedve, kedves násznagy uram."
Minekutána erre a násznagy "Igen is"-sel válaszolt, a vőfély zene-
kísérettel dalolni kezd:
"Kérem násznagy uramat,
Menyasszony asszonyomat,
Véle mulatságomat
Most kezdem játékomat."

1 Ezt még megelőzte a főgazda (első násznagy) tánca a nyoszolyó-

asszonnyal.
2 A régibb s újabb magyar táncokról, 6. l.
 z
o
cl
,..<
Z
::l
J:
<
cl

:;
U
Z
-<
...
:;::
...J
<
cl
O
"<
.....J
 207

A menyasszony kilépvén s a dallónak kezet adván, ez így foly-

tatja tovább a nótát:
"Kérem násznagy uramat,
Nyoszoló-lány asszonyomat,
Véle mulatságomat
Most kezdem játékomat."
A nyoszolyólány kilép s a menyasszony kezébe fogódzik, a
vőfély pedig tovább dalol:
"Kérem násznagy uramat,
Nyoszoló asszonyomat,
Kerítsen cirkaljomot."
A nyoszolyóasszony kilép, a nyoszolyólány kezébe fogódzik,
tl. vőfély
meg így dalol tovább:

"Dolgom folyjon hasznosan,

Lábom rakjam módosan,
Kérem alázatosan,
Menyasszonyt hordozhassam."
így elkezdik a táncolást négyen együtt. Utánuk és velük
aztán táncba megy mindenki, aki csak akar és elfér.
Etáncleírás némikép emlékeztet bennünket a Szegeden máig
dívó lakodalmi szertartásos s o r t á n c-ra, mellyel - a meny-
asszony fejének bekötése után (de még menyasszonyi ruhában!)
- a táncolást kezdeni szokták. Ezt szintén a ("kis") vőfély kezdi
meg a menyasszonnyal. Egy-két fordulás után a násznagy elé áll
"kikövetni valakit" (nb. elsőnek a vőlegényt) s így szól: "Tessék
násznagy uram N. N.-et kikövetni!", hogyamenyasszonnyal for-
duljon egypárat. A násznagy erre az illető nevét kiáltja, aki eléje
lépve <lz6l: "Tessék parancsolni, násznagy uram". Mire így vála-
szol a násznagy: "No öcsém, egyet-kettőt fordulhatsz a meny-
asszonnyal". Pár fordulás után az illető megköszöni akikövetést.
Erre ismét a vőfély táncol a menyasszonnyal; s azután újra a nász-
nagy elé lépve, sorban "kiköveti" az atyafiság férfitagjait, kiknek
részt kell venniük a sortáncban. 1 Míg a sortáne tart, az "öreg"
vőfély s néha mások is gyertyát vesznek kezükbe, úgy nézik a
táncolók lábát (főkép a menyasszonyét: nem sánta-e) s megjegy-
zéseket tesznek a menyasszonyra. 2
1 Kovács: Szeged és népe, 292. L
2 Kálmány Lajos: Szeged népe, II. köt. 213. L Kálmány szerint más
formája is dívik a s o r t á n c ra való szólításnak. Tudniillik a kis vőfély elhúzza
a. menyasszonyt s egyet-kettőt fordulván vele, megáll a násznagy előtt s mondja :
"Tizenharmadik násznagy uram, a vőlegényt kérem egypár táncra." Erre a
208

A lakodalmi !p.ulatságot kezdő alföldi sortáncnak Dunántúl

a rábaközi magyarságnál régebben a b e c s ü l e t t á n c felelt
meg, mely így történt. A vőfély a menyasszonyt, nyoszolyóleányt
és nyoszolyóasszonyt a szoba közepén sorban háromszor megpör-
gette. A menyasszonyt a vőlegénynek, a nyoszolyókat a nász-
nagyoknak adta át, megkérdve: "ismeri-e vőlegény, vagy násznagy
uram e tisztességes személyt?'" De csak harmadszori pördítés és
kérdés után hagyta a táncosnő kezét a kérdezettekében. Ekkor a
három táncos pár táncba ugrott, s eljárta röviden a hármastáncot,
mely után táncra kerekedett minden táncolni akaró.'l
Úri lakodalmakon már régen divatj át multa a m e n y a s z-
s z o n y t á n c; annál inkább járja még a népnél mindenfelé. Ez
általános szokás szerint éjféltájt kerül sorra,2 miután a meriy-
asszonyt előbb felkontyolták (menyecskének öltöztették) . Több
helyt a vőfély verses bevezetést mond hozzája. Az asztalra
nagyobb tányért (az Alföldön esetleg rostát, innét "r o s t a-
t á n c" is!) tesznek ki a pénznek, melyet a résztvevők fizetnek '
a táncért. A vőfély a menyasszonnyal egyet-kettőt fordulván,
elkiáltja magát: "Eladó a menyasszony!" Mire, aki táncolni akar
vele, pénzt dobva a tányérba (rostába), azt feleli rá: "Enyém
a menyasszony!" így adják aztán táncolva kézről-kézre a meny-
aszonyt, míg a jelenlevők nagy része meg nem táncoltatta. Utol-
jára a vőlegény nagyobb summa pénzt vetve oda, kapja el a
menyasszonyt s pár fordulóval a Rákóczy-induló hangjai mellett
véget vet a menyasszony táncnak.
Érdekes szokás van Szabolcs megye több községében (pl.
Napkor, Oros stb. helységekben), t. i. menyasszony tánc után
fegyvercsörtetés, trombitálás és lövöldözés közben 5- 6 legény
vonul be a mulatók közé, élükön kivont (fa) karddal s annak
hegyén koszorúval egy csákós férfi, aki holmi alkalmi vers elmon-
dása és több tréfás jelenet elmókázása után kijelenti, hogy elviszik
a menyasszonyt, ha a kardja hegy:érőllevett s asztalra tett koszo-
rút illő díjjal meg nem váltják. A váltság díját a vőlegény fizeti
meg,3
vőlegény táncol a menyasszonnyaL Azután elveszi tőle a kis vőfély s újra kezdi :
"Tizenharmadik stb,"; mást szólít, Ha nem jönne, akkor 33., majd 53. nász-
nagyuramat mond és hozzáteszi: "Tánc, vagy lánc!", azaz: vagy táncol-
jon, vagy láncra kötik (mely régente ilyenkor a mestergerendán lógott).
l Mátray Gábor : Regélő, 1840. évf. I. köt. 60- 61. 1. :E;szrevehetni, hogy
a b e c s ü l e t t á n c egy az Edvi Illés Pál leírta mulatságkezd5 tánccal, csak
kevésbbé szertartásos, mint az.
2 Szegeden a sortáncot szokta követni.
s E szokásban, úgy látszik, annak nyoma maradt meg, hogy a k o s z o r ú-
ű z é s vagy l e á n y k a p á s valaha a nép körében is divatban volt. Ugyanerre
enged következtetni a régebbi rábaközi ágybavezet5 szertartás is, mely így ment
végbe. A násznagy egy 3 részre vágott gyertya darabkáinak végét meggyujtván,
azokat balkeze ujjai közé szorította, a menyasszonyt pedig, kinek ruháihoz,
kezéhez fogództak a nyosz'olyólány, nyoszolyóasszony, vőfély és több leány,
 209
A Duna-Tisza közén s általában az Alföldön a menyasszony-
táncra . a c s a l á d i t á n c szokott következni, mely ' alapjában
aszegedvidéki sortánccal rokon. Ebben az örömapák és öröm-
anyák kezdik a lassút és a kufercest, követik a többi idősebb
rokonok; majd a fiak, menyek, unokák és dédunokák kapaszkod-
nak össze s folytatják frissebben és elevenebben a vendégseregtől
körülállva. A családi tánc a Dunántúl sem hiányzik, csakhogy ott
ö r e g e k t á n c a a neve. .
A lakodalmat vidékenként még egyéb táncok is megelőzik,
kisérik, vagy követilL Ilyen például a p a p t á n c, melyet Ecsé-
~en (Heves m.) a lakodalmasok fiatalabbjai, mialatt bent a szertar-
tás folyik, a templom előtt járnak el. Ugyanezt a bácsmegyei
Gomboson esküvő után ·a pap udvarán, vagy folyosóján táncolja
az egész társaság az új párral együtt, míg a násznagyok odabent
a bejelentést és a fizetést elvégezik. Zemplén megyében (pl. Czi-
gándon, Szürnyegen stb.) az esküvő előttLeste a vőlegényes ház-
"ban hajnalig tartó k o n y h a t á II C van, melyben azonban csak
á mátkapár közeli rokonsága s legbelsőbb barátaI vesznek részt
(eredetileg bizonyára a konyhában járták). Szürnyegen a meny-
asszony tánc végeztével k e n d ő t á n c-ba fogtak, melyben minden
résztvevő kendővel kedveskedik az új asszonynak. Rendesen ráterí-
Ük a vállára s úgy táncolnak vele. Ugyanezt Kölesden a j á n d é k-
t á n c névvel járják. Nógrád megye egyes helyein a .násznagy meny-
:isszonybúcsúztatás közben vagy végén b ú c s ú t á n c-ot táncol
a menyasszonnyal. A palócság körében és szomszédságában hajnal-
tájt a lakodalmas nép kivonul a szabadba és szalmatüzet gyujtva,
azt körültáncolja. Eközben az új menyecske párszor átugorja a
tüzet, hogy a lába fel ne törjék, meg hogy irigy leánypajtásai
~egrontását kikerülje (néhol szokás a hajából egy fürtöt tűzbe
,'etni) . Ez a h a j n a l t á n c, vagy h a j n a l t ü z e t á n c a,
melyet m e n y a s s z o n y p ö r k ö l é s~nek is hívnak. Reggel,
fölöstököm után meg, mikor az új asszony fejét bekötik, a k o n-
t y o l ó t á n c járása szokott következni. Pintér Sándor állítása
szerint volt régebben a palóc népnek még egy lakodalom utáni
sajátos énekkEil kísért; ú. n: h e-éI'ész (~'héré 'sz) tánc-a
is, melyet csupán a hérészbe (= lakodalom utáni nap tartott
vendégségbe, kár'látóba) jött menye cskék táhéoltak dalolva, zene
nélkül.
A mult század közepén, mikor a magyar tánc ügye úji3ágaink-
ban sűrű megvitatás tárgya volt, többsör szó esik dicsérettel az
. . ,
jobbjával fogta és a muzsika ütemére lejtve - miután a szoba közepén többször
körben vonódtak - őt a · táncszobából kiragadta a nászszobában (kamrában)
elkészített ágyhoz. Itt az égő gyertyadarabokat földre vetve s megtapodva
eloltotta. Erre a nyoszolyóasszony a menyasszonyt vetkőztetni kezdte, a vőfély
pedig kioldotta hajából 'a szalagokat, melyeket kalapjára kötött. Azután magára
hagyták a vőlegénnyeL (L. Mátray: Regélő, 1840. évf. r. k. 61.)
Dr. TIéthei Prikkel : A magyarság táncai. 14
210

egyes vidékeken (pl. Zemplénben) szokásos, l a k o d a l m a s-nq,k

nevezett (v. ö. alföldi lakodalmas, tolnai lakodalmas!) táncróP
Tévedne, aki ebben valami különleges magyar táncra gondolna,
mert tulajdonkép nem volt más, mint a köz lassú magyarnak cse-
kély változatú mása. Ugyanis akként folyt le, hogy 10- 15 percig
tartó lassú lejtés után rövidebb, elevenebb cifrázás, majd újra lej-
tés és rá cifra következett váltakozva, tetszés szerinti ideig. 2
A lakodaImon kívüli alkalmi táncok közül említést érdemel
(régiségénél fogva) f'lőször a p Ü n k ö s d i t á n c. Ma már

Lakodalmi tánc Vaidabunyadon.

kevés nyomát találjuk népünk körében, de valamikor mindenfelé

elterjedt lehetett. Eredete összefügg a p ü n k ö s d ö l é s-sel és
a p ü n k ö s d i k i r á l Y választásával, meg a m á j u s f a
(májfa) állításával. A pünkösdölés szokásáról már D u g o n i c s
A n d r á s megemlékezik az "Etelka" egyik jegyzetében,3 ahol elő­
adja, hogy az Alföldön, míg a "pünkösdi királyságnak híres
játéka" általában meg nem tiltatott, pünkösd vasárnapján a :fiú-
és leánygyermekek ünneplőben házról-házra jártak és táncolások
között énekelték:
1 Vasárnapi Uj ság, 1859. évf. 57. 1.
2 Lavotta Jánosnak is van 1791-böl lakodalmas tánc-darabia.
3 Il. kötet 260. L 180. jegyzet.
 211

"Mimi-mama mimi-mama, l
Piros pünkösd napja,
Hónap lészen, hónap lészen
A másodil< napia." Stb.
A pünkösdi király a fiatalságtól egy évre választott legény-
bíró (táncrendező, táncmester) volt. Az ő háza előtt szokták fel-
állítani pünkösdkor a májusfát, mely körül aztán vígan járták el
körben a pünkösdi táncot. így volt szokásban pl. Muzslán, Eszter-
gom megyében. 2 A palócoknál és Csallóközben pünkösd hétfőjén

Lakodalmi tánc Vaidahunyadon.

a délutáni zene és tánc előtt választottak a legények egy ("pün-

kösdi") királyt, s a leányok királynét, kiket azután királyi jelvé-
nyekkel feldíszítve és körbefogva ünnepi menetben kísértek a falun
keresztül. Elsőben a király és királyné házai előtt állottak meg s
járták el körben a pünkösdi táncot; majd sorban a falu többi háza
előtt táncoltak. A táncot sajátos szövegű énekkel kísérték, mely-
nek ismétlődő záradékait (refrainjeit) táncolva az egész csoport
visszhangozta :
"Máma vagyon, máma vagyon piros pünkösd napja,
Holnap vagyon, holnap vagyon annak másik napja." Stb.
l A ,.mi van ma?" elrontása.
2 Vachot Imre: A magyar föld és népei, 6., 12. L
14*
212

Mikor a táncot rrissre fordították, ilyen énekbe kezdtek:

"Hadd tapodjuk, hadd tapodjuk

Piros pünkösd napját." l Stb.

A király és a királyné a kör közepén járták a táncot.

Somogy m(!gyében e régi szokásból a m á j u s f a - k i t á n-
eo l á s maradt meg. Ott tudniillik (pl. Jut nevű községben) má-
jus l.-én a ralu valamelyik kedvelt emberének, legtöbbször a
bírónak háza előtt májusfát állítanak. A hónap vége relé pedig
egy vasárnap délután összegyül a fiatalság, és zene, énekszó s
tánc ~iséretében emelik ki a májusfát. 2
A pünkösdi tánc kétségkívül a pünkösdölésből vált ki,
amely játék meg alkalmasint a szlávságtól került hoz zánk.
Mesterlegények rarsangi mulat ságaiban r1égente mint érdekes
látványosságot többször be szokták mutatni a b e t y á r t á n c-ot
Ez voltaképpen magyar tánc volt, csak szilaj, betyáros módra :
keresett hetyke reszességgel, kicsapongó taglejtésekkel, széles-
·kedvű kurjongatásokkal s természetesen betyárforma öltö zékben.
A mesterek meg a hajdani eéh-bálokban saját releségükkel az
Ú. n. m e s t e r t á n c-ot járták el lassan, tempósan, méltósággal.
T ű z t á n c-ot táncolnak a Pozsony megyei dercsikai legé-
nyek, mikor Szt. Iván éjjelén a ralu végén lopott rából rakott
nagy tüzet muzsikaszó mellett üvöltve s kurjongatva körültán-
eolják és átugrálják. (Más helyeken leányok teszik ezt zene ~s
tánc nélkül.) A szokás alighanem szláv eredetű.
Bihar megye több községében (pl. Komádiban, Élesden,
Széplakon stb.) . dívik a k a l á k a t á n c. Ezt rendesen házépítés
végén a még vakolatlan új házban tartják azok számára, kik az
építésben akár ruvarral, akár munkával szivességből segédkeztek
(= kaláka). Az a célja és haszna, hogy a lakószoba . és konyha
hordott földjét keményre táncolják a meghívottak. 3 Eredete te-
hát ugyanolyan, mint a csűrdöngölőé.
Az itt megismertetett alkalmi táncok sorát bizonyára le-
hetne még nagyobbítani' az ország különböző vidékein való nyo-
mozással.

1 Ipolyi: Magyar mythologia, 303. l.

~ Magyarroszág Vármegyéi és' Városai. Somogy vm. monográfiája, 207. l.
3 Magyarország Vármegyéi és Városai. Bihar megye monographiája, 227. 1.
MA.GYA.R MtÍ TÁNCOK.

fc5;j=~~~?II művelt világ régibb s újabb divatos szalon-

táncainak nagy része nem népektől eredő termék,
'J,.",=,'~ I
hanem tárcművészek, táncmesterek . alkotása.
A népeknek légfeljebb annyi részük van bennük,
hogy az anyagot adták, melyből aztán egyes
,táncvirtuózok átraffinálva új táncformát al a-
Ei!iiIliíl!iE;~ kí tottak.
Nálunk sem hiányoztak a táncot hivatásszerűen űző meste-
rek, kik a magyar néptánc matériájából, mozgásfiguráiból új ma-
gyar színpadi, vagy szalontáncokat szel'lcesztettek össze. Eze-
ket azután hosszabb-rövidebb időre elterjesztették; sőt még ma
nap is találkozik belőlük olyan, melyet báltermeinkben, bár rit-
kább alkalmakkor, de viszontláthatunk. Legtöbben, akik táncol-
ják, abban a balhitben vannak, hogy valami régi magyar táncot
járnak, nem táncmesterek újabbkori szerkesztményét.
Ha nem is részletesen, de a szükséghez képest szólni akarunk
ezekről a magyar műtáncokról is.
Már a mult század 20-as és 30-as éveiből maradtak újság-
beli tudósítások arról, hogy az ország különböző helyeit járó
egyes tánctanítók ünnepi es ebb táncmulatságokra többféle (egyes,
kettős, társas) magyar táncot szerkesz.tettek össze s mutattat-
tak be növendékeikkel. A 30-as években főleg F a r k a s J ó-
z s e f et említik, ki a nemzeti táncnak több maga alkotta nemét
terjesztette idehaza és külföldön egyaránt. E táncokat azonban
a sz erkesztőik nem adták ki, mint titkaikat féltve őrizték; s így
szélesebb és állandóbb elterjedésre nem is juttathatták. E kísérle-
tezést elősegítette az a körülmény, hogy a pesti nemzeti színház
már fennállása óta tartott táncosokat, kikkel koronként szin-
padi jelenetek keretében magyar táncokat is mutattatott be. Elő­
segítette továbbá a francia quadrille (= négyes) és cotillon
(= fü zér) táncok elterjedése. Ezek tudniillik ösztönül szolgál-
tak a magyar táncművészeknek és tanítóknak, hogy mintájukra,
hasonló magyar társas táncokat szerkesszenek.
Első, ki a magyar quadrillet "k ö r t á n c" névvel (valószi-
nűleg 1839-ben vagy 1840-ben) megcsinálta, S z ő II ő s i S z a b ó
L a j o s tánctanító volt. Kezdetben csak a vidéken terjesztette
táncát; de 1841-ben jó támogatóra talált Vachot Imrében, az
214

ismert újságíróban, ki neve és tánca iránt a fővárosban felkel-

tette az érdeklődést . Ennek kielégítésére Szőllősi először 1841
november hó végén Fáy András névnapján mutatta be 9 párral
bizalmasabb társaság előtt a körtáncot, majd utóbb a Nemzeti
Színházban is föllépett vele (1842-ben) szép sikerrel. Az akkori
nemzeti felbuzdulás annyira kedvezett kísérletének, hogy rövid
idő alatt több száz fővárosi párral kellett betaníttatnia táncát.
A vidéken utóbb hasonló felkapásban volt része.
Vele egyidejűleg volt tanítványa, a szintén tánctanító
T h ú r y J á n o s is szerkesztett "m a g y a r k v a d r i ll"-t és
"m a g y a r k o t i II o n"-t, sőt az elsővel versenyben lépett fel
mesterével szemben: 1842 dec. ll-én a Nemzeti Színház színpadán
16 párral eltáncoltatta a maga körtáncát, mely ugyan tetszést
aratott, de az újságkritika és a közvélemény mégis a mester
tánca javára itélt, úgyhogy Thúry alkotása csakhamar letünt a
szereplés tei'érőP
Szőllősi k ö r t á n c a, melyhez az első zenét R ó z s a-
v ö l g y i M á r k írta;2 6 részből (alakzatból) áll, melyeknek
címei : 1. a n d a l g ó, 2. l e l k e s, 3. t o b o r zó, 4. ö m l e d e z Ő,
5. h á r o m a t á n c és 6. k é z f o g ó. A táncolásához legalább
8 pár szükséges, melyek négyszögben állanak fel. Choreographiá-
ját K i l á n y i J á 11 o s nemzeti színház beli táncművész készí-
tette, s tudtunk szerint 1844-ben jelent meg nyomtatásban. s Mi
részletes leírását mellőzzük s azokat, kik ez iránt érdeklődnek,
R ó k a P á l nak 1900-ban kiadott A táncművészet tanköny-
vé-re utaljuk, melynek 194- 198. lapjain bő ismertetés talál-
ható róla.
Eredetiség, magyarság és szépség szempontjából bizonyos,
hogy több kifogást lehet tenni Szőllősi körtánca ellen. Nem egy
feltünő hasonlósága van például a francia négyeshez. A foglal-
kozás és kiállás szabályai teljesen egyeznek a kettőben: vis-a-vis-
val kell bírniuk a táncosoknak; a táncrendező (előtáncos) min-
den figura elején meghatározza, melyik legyen az első (kezdő),
melyik a második colonne; amit az első colonne táncolt, azt a
második ismétli; stb. A szerkezete meglehetősen bonyolult s a
táncosokból . állandó feszült figyelmet kíván. Figuráiban (tánc-
lépéseiben) ugyan kétségtelen a magyarosság, de vannak szembe-
ötlő idegenszerűségek is. Szépségei elég nagy részben csupán
csináltvirágszerű szépségek. «

1 Ezen kívül volt T h ú r y nak egy "n é v t e l e n" cÍInű magyar tánc-
szerzeménye is, de az se jutott szót érdemlő hírre s kedveltségre.
2 Tehát R ó z s a v ö l g y i nem egyszersmind a tánc szerzője is, amint
p e k á r G y u l a tévesen állítja: "E figurákból rakott össze hatot Rózsavölgyi
Márk a k ö r m a g y a r nevezete alatt." A tánc, 58. l.
3 Leírást már 1842-ben adott ki róla maga Szőllősi .
4 J1;rdekes, mily ellentétesen ítéltek róla annak idején egyes nagynevíí
embereink. C z u c z o r dícséretekkel halmozta el (l. Athenaeum, 1843. L 110. 1.),
 215

A komplikált szerkezet és nehéz tánclépések utóbb arra in-

dították L a k a t o s S á n d o r táncművészt és tanítót, hogy
egyszerűsítse Szőllősi körtáncát. Evégből a nehéz és magyarta-
lan ugrásokat kihagy ta belőle, illetőleg egyszerűbbekkel pótolta; .
a párokat nem négyszögben, hanem csak két sorban (colonne-
ban) áilittatta fel; az ötödik ("három a tánc") részt egészen
törölte; s a megmaradt ötnek új neveket adott, Ú. m.: 1. i s m e-
r e t s é g, 2. b e m u t a t á s, 3. l á t o g a t á s, 4. e l j e.g y z é Sj
5. lakodalmas (ennek végén friss csárdás). A Rózsavölgyi-
féle zenét megtartotta hozzá. Ezért a közönség, mely az újítást
szivesen fogadta, nem is vette észre, hogy voltakép más táncot
táncol; abban a hiszemben maradt, hogya Szőllősi-féle eredeti
körtáncot járja.
Ma már se ez, se az nem dívik tánctermeinkben, hanem új:
"k ö r m a g y a r" néven I megint más, átalakított formája Szől­
lősi kör,t áncának, valamivel rövidebb és egyszerűbb ennél. Az
alakzatok száma ebben is hat, az eredetiével egyező címekkel.
Részletes leírásukat Róka P. említett tánctanító könyvében olvas-
hatni (198-200. l.) . Ki volt az átalakító, előttünk ismeretlen.
Csákszentsimoni ; L a k a t o s S án d o r (szül. 1819-ben),
kit Petőfi mint felette ügyes táncművészt állítólag a "lábászok
lábászá"-nak szokott volt tréfásan nevezni, nem csupán kedvelt
tánctanító, hanem igen találékony magyar táncszerző is volt.
Szerzeményei közül ismertebbek a "s o r t á n c", a "t e s t v é r-
t á n c" és "ő s a p á i n k t o b o r t á n c a". Az elsővel, melyet
1846-ban a budai nyári színkörben mutatott be (zenét Ellenbogen
és Rózsavölgyi írtak hozzá), az akkor túlságig táncolt német wal-
zert akarta pótolni, bár nem nagy sikerrel. Gyorsan felkapták, de
hamar meg is unták. A magyar és lengyel nemzet testvéri érzé-
sének kifejezője akart lenni a "t e s t v é r t á n c", melyben a két
nép táncritmusát és lejtésmódját elegyítette össze (első zenéjét
Svastics, másodikat Kecskeméthy írta) . Vállalkozását, melyet a
nemzeti színpadon 1851-ben mutatott be, közérdeklődés kísérte,
de a tánc a színpadnál tovább nem igen terjedt el. Nem sokkal
többre ment L. harmadik szerzeményével, az "ő s a p á i n k
t o b o r t á n c á"-val sem, melyet a pesti Nemzeti Színház ballet-
személyzete hozott színre (Frank Ignác muzsikájára). Az újsá-
gok dícsérték magyarosságát és egyszerűségét, de a közönség
mégsem vette pá'rtfogásába. Nagyobb érdeme Lakatosnak, hogy
"K i n i z s i t á b o r i t á n c a" névvel ő komponálta 1859-ben az

az ifjabbik W e s s e l é'n y i M i k l ó s korcs alkotásnak nevezte (l. Vas. Ujs.,

1859. 165. l.), gr. F á Y I s t v á n zagyvaléknak tartotta és hátraszorítandónak
vélte (Vas. Ujs., 1859. 165. l.).
1 A Vasárnapi Uj ság 1859. évfolyamának egyik cikkében (20. l.) már
"k ö r m a g y a r"-t olvasunk a "körtánc" helyett.
216

első igazi magyar balletet I (Doppler Károly zenéjére) 4 részben

(1. h u s z á r o k t á n c a K i n i z s i s á t o r a e l ő t t, 2. ma r- o
k o t á n y o s n ő k t á n c.a, .3. K. l a k o m á j a, 4. b ú c s ú t á n c
a h a r c e l ő t t). A ballet eszméje jó volt, a táncok magyarosak,
csak a megfelelő kiállítás és rendezés .hiányzott előadásából.
Ezért nem is lett hosszú életű.
A mult század 40-es éveiben külföldön is nagy sikerrel sze-
repelt Ves z t e r S á n .d o r táncművész szintén szerkesztett egy
"t á r s a l g ó"-nak nevezett magyar társas táncot, melyet 1844-ben
mutatott be a Nemzeti Színházban. Azonban csak időleges sikert
ért el vele, mint Lakatos a maga szerzeményeivel.
Ugyanebben az időben két magyar táncalkotással lépett a
nyilvánosság elé K ő h e g y i J ó z s e f, . ki előbb (1847-ben)
"v i g a d ó", majd meg "k o s z o r ú" társas táncával próbált
szerencsét. Az első nem keltett különösebb feltűnést, a második,
melyhez R ó z s av ö l g y i M. írt zenét, nagyobb figyelemben és
tetszésben részesült; s bár kis időre, de divatba is jött. öt részből
állott: 1. l a s s ú s é t a, 2. k e r e s z tl e j t Ő, 3. b e á II ó,
4. h e g yez ő és 5. s z a p o r a.
A 60-as években T ó t h S a m u tánctanító új eszmét akart
megvalósítani, tudniillik a régi nemes táncból modern társas tán-
cot alakítani. Tervét "p a lot á s" névvel hajtotta végre, de nem
kísérte őt nagyobb szerencse, mint az előbbi táncszerzőket. Itt
említjük meg, hogy 1896-ban egy K i n s k y K á r o l y nevű tánc- .
tanító bocsátotta közre ugyancsak "p a lot á s" cí:inű tánc-
szerzeményét.
Műtáncszerzőink közt említést érdemel II e r z e n b e r g e r
J ó z s e f is, ki 1888-ban mutatta be a főváro'si Népszínházban
5 részből (1. a n d a l g ó, 2. c s i. II a g, 3. ö m l e d e z ő, 4. c s a-
logató, 5. koszorú) álló "társalgó" nevű táncát. Jól-
lehet szerzeménye eléggé sikerült alkotás, a divat nem vette szár-
nyaira. Ugyanő komponálta, . mint már előhoztuk, 1897-ben a
"l e ven t e - c s á r d á s"-t, mellyel az elfajult csárdás táncnak
dicséretre méltóan bizonyos formát (schémát) akart adni.
Ha még fölemlítjük A l f ö l d y G y u l á t "v i g a d ó" című
társas magyar táncszerzeményével, 2 azt hisszük, minden fontosab-
bat előadtunk, amit a magyarság táncainak ismeretével kapcso-
latban , műtáncszerzőinkről és műtáncainkról tudni szükséges.
Alkalmasint vannak még előttünk ismeretlen egyéb magyar mű­
táncalkotások is; de mivel azok csak szűkebb körben válta,k isme-
retessé, egészen fölösleges volna utánuk kutatnunk.
l A Tudományos Gyüjtcmény 1830. évfolyamában (IV. k. 36. L) ugyan azt
olvassuk hogy az első magyar ballet "A véletlen vőlegény" címmel már 1829
június 26.·án adott a pesti theátrumban (zenéje 'F ráy Károlytól) "Farkas
József első magyar táncmester által" (7 szereplővel), csakhogy ennek magyar'
voltában igen kételkedhetünk.
:l A leírását lásd Bóka P. idézett munkájában a 192- 193. lapokon.
ÖSSZEFOGLAL!.S.

~~jj~~!1liután a rendelkezésünkre állott · adatokhoz mé:r-

ten végig ismertettük a magyarság különleges
táncait, helyesnek tartjuk, hogy - főkép az
eredetre való · tekintettel - rövid statisztikai
összefoglalást is adjunk a tárgyaltuk táncokróL
Egy I részük meggyőzően magyar eredetűnek
bizonyult; más részükről kitünt, ' hogy-idegenből
származtak hozzánk, de többé-kevésbbé megmagyarosodtak ; a
harmadik (legkisebb) rész eredetén homály maradt vissza, mert
elégtelen volt a megvilágító adatok ' száma, melyekből .ítélnünk
kellett.
Teljesen b i z t o s m a g y a r s z á r m a z á s ú é s c h a r a k-
t e r ű t á n c o k: a kállai kettős, süveges, verbunkos, csűrdön­
gölő, honti kopogós, magyar szóló s a különféle alkalmi táncok;
val ó s z ín ű e n m a g y a r e r e d e t ű e k: a halottas, boszor-
kány, farkas és a nógrádi oldal táncok; i d e g e n b ő l k e r ü I-
t e k h o z z á n k, d e k i s e b b - n a g y o b b m é r t é k b e n
m a g y a r rá v á l t a k: a pásztori, hajdú, gyertyás, lapockás,
párnás, tapsos, kardos és borica táncok; b i z o ny t a l a n e r e-
d e t ű e k :az egeres, darú, róka és szarka táncok.
A l a s s ú né p t á n c k ét s é g t e l en i vad ék ai: a
kállai kettős, süveges, verbunkos, honti kopogós táncok és a ma-
gyar szóló; val ó s z í n ű IS a r j ad é k a i: a halottas, boszor-
kány és oldal táncok. A f r i s s n é p t á n c val ó s z í n ű
s z á r m a z é k a: a csűrdöngölő. M i n d a l a s s ú val, mind
a f r i s s e l r o k o n o k: a farkastánc és az alkalmi táncok.
A műtáncok közül tudvalevően egyedül Szőllősi köitánca él
még egyszerűsített formában. Ezt tempója és figuráinak nagy
része eredet szerint a lassú néptánchoz kapcsolja.
A MAGYAR TÁNCOK JELENE ÉS JÖVŐJE.

/Fi';W:;;:;;:~:::=::ffimagyarság táncainak minden ügyét-dolgát tisz-

tázni akarván, okvetlenül foglalkoznunk kell
I'

a jelen és a jövő kérdéseivel is, annál inkább,

mert valóságos faji veszedelemnek tartjuk azt az
állapotot, melybe nemzeti jellemünk eme külső
bélyegei az újabb időben jutottak. - Foglalkoz-
~;;;;;:;::;l zunk először magával a törzzsel, vagyis az áltiJ,-
lános magyar néptánccaL - Ismeretes előttünk, hogy ősi lassú
és szapora táncunk, melyek magasabb köreinkből hosszabb ideig
száműzve valának, a mult század 40-es évei ülején egyesülve
c s á r d á s névvel visszakerültek megillető helyükre s a ma-
gyarság minden rétegének közös táncává lettek. Ezzel a ténnyel
külszínre oly helyzet állott elő, mely egyrészt biztosította a
fennmaradást, másrészt megakasztotta az elkorcsosulás, az ere-
detiségből való kivetkőzés lehetőségét. Sajnos, ez csak hiú lát-
szat volt. Alig tette meg a csárdás tudniillik országos diadalmi
útját, kevés idő :_lUlva máris a sülyedés lejtőjére került.
Egyébként ne hagyjuk említés nélkül, hogyasülyedés igazá-
ban még jóval a csárdás fe'l karolása előtt megindult, akkor, mikor
a bevándorolt német és cseh táncmesterek a magyar táncokat is
fölvették műsorukba és tanítani kezdték a maguk módján.
Tudtunkkal .kereken épp 100 éve annak, hogy az első komoly
tiltakozó szó felhangzik az ellen a rontó munka ellen, melyet ide-
gen táncmest erek követnek el a magyar tánccaL A már többször
idéztük B a II a K á r o l y a Tudományos Gyüjtemény 1823. év-
folyamában részletesen rámutat, mit művel ez a "se országa - se
hazája" kont ár csapat nemzeti tulajdonunkkal. Semmi fogalmuk
nem lévén a magyar muzsikáról és táncról, "egy csipetet a mazur-
kából, más csipetet az ecossaiseből, harmadikat akozákból csen-
tek hozzá, örülve, ha valami oly figurákat tudtak belekeverni,
melyeket egy másik táncmester még nem tanított . .. Sőt még
azt is megtették, hogy a csendesebb, valódi lelkes testmozgásokat
kihagy ták, a tarkabarkákat pedig bevették és megtartották" (VII.
köt. 92-93. 1.). Balla egész helyesen ebben találja egyik okát
annak, hogy az így meghamisított magyar táncot, mint Aesopus
szajkó ját a pávák közül, számkivetették a nemesebb társaságok-
ból, annyival is inkább, mivel a szeles, dísztelen, rendetlen ugrá-
 219

lások egyrészt ~egnehezítették annak tanulását, másrészt elide-

genítették tőle a szépnemet, mely nélkül ilyesmi el nem terjedhet.
Ezért szükséges volna szerinte nemzeti táncunkat rendbeszedni,
vagyis az idegen táncok példája szerint bizonyos korlátok közé
szorítani. Ha ez megtörténnék, akkor a magyar tánc újra helyet
szerezne magának a nemesebb mulatságokban.
Pár évvel később, 1831-ben hasonló megállapítást tett a
magyar tánc sülyedéséről ugyancsak a Tudományos Gyüjtemény-
ben (I. köt. 27-28. l.) egy H. E. nevű író, ki szintén abban látta
a javítás egyedül helyes módját, ha táncunk "meghatározott
rendszabások közé vétetnék", s azután a magyar táncmesterek a
nemesség és polgárság körében elterjesztenék.
Alig hozták be br. Wenckheim Béla, gr. Forgách Lajos,
Pázmándy Béla és lelkes társaik a pesti kaszinóbálokba a "sza-
bálytalan" néptáncot, azaz új néven a "c s á r d á s"-t, máris
aggodalom merült fel az iránt, nem fog-e ez a szabálytalanság,
vagyis: természetes szabadság elkorcsosulásra vezetni. Va c h o t
I m r e az Athenaeum lapjain (II. félév 860. l.) még abban az
évben fölvetette a kérdést : "vajjon úgy, amint eddig volt, tovább
is minden szabály nélkül s csak természetesen táncolják azt, vagy
kissé rendbe szedve?" Felfogása szerint "mindenesetre" ez utób-
bit kellene választani. S hogy jól itélt, a következmények hama-
rosan megmutatták. Kilenc év mulva, 1850-ben már nem kisebb
tekintély, mint A r a n y J á n o s Lacikonyha c. versében1 maró
gúnnyal ilyegybevetést tett a nép és az urak friss csárdásáról:
"Most épen f r i s la e t u g r a n ak.
N e m ú g y, m i n t h o l m i n á p i c ú ri i a k :
Kaszáló lábbal és kézzel hadázva,
Borjús zökések közt erre meg arr~
N e m g ö r n y e d e z n e k o l y i z l é s t e l e n,
Nem kurjogatnak szünös - szüntelen
P a n y ó k a s z á j j a l p i s z k o s d a lok a t.
Ök nem utánzók ... s az eredetit
A kellem istennői szeretik."
Nehogy pedig valaki ebben holmi költői nagyításra, vagy
sötétenlátásra gondoljon, valamivel későbbről, de prózai tanút
is idézhetünk a csárdásnak az úri körökben való gyors elfajulásá-
ról. M a t o l a y V i k t o r a Vasárnapi Ujság 1859. évfolyamában
még Aranynál is erősebb gúnnyal ezt írja a dologról: "Nézzük
meg, mivé fajult ezen tánc rövid 10 év alatt? Ám hozzunk be egy
táncterembe egy illemet tudó parasztlegényt, ki otthon a faluban
a táncot vezérli, mondjuk meg neki: Ezen táncot mi urak és a mi
apáink és nagyapáink elfelejtették, mi megint megtanultuk tőle-
1 összes munkái, IV. köt. 355. L
220

tek, és ím legyen örömöd benne, nézd, hogy táncolj uk. Ez bizony-

nyal azt felelné nekünk: Nem a mi táncunk ez, uram. Hiszen nem
dobogunk mi ily eszeveszett sebesen, nem játszunk mi macskát
és egeret, se nem forgunk körül-körül tömegben, mint megannyi
keringő s juhok; aztán kérem alásan, hogy tűrheti az az ártatlan
teremtés ott, hogy az az úr úgy fogja meg; én nem mertem volna
megfogni olyformán még a szeretőmet sem" (57. 1.). Matohiyval
egy időben nem különben itél az úri lassú csárdásról gr. F á y
I s t v á n: "Ugyan mit mondana - kiált fel - Rákóczi vagy
Bercsényi, de tán még Kisfaludy Károly is, ha a mostani ,lassút'
látnál P.i rulva állunk minmagunk előtt és már alig tudjuk utó-
dainknak megmutatni, mi az eredeti lassú? mert ez a lassú, amit
most járnak a friss előtt, ez csak korcs kinövése a magyar lassú-
nak és csak saloni eltorzítása az I>i edetiségnek."l
Érdemes följegyeznünk, hogy maguk azok, kik a néptáncot
az úri tánctermekbe bevezették, hamar észrevették a teljes sza-
badságot természetesen követő sülyedést; észrevették és segíteni
akartak a bajon, csak nem szerencsésen. Elküldötték ugyanis
Róka Jánost, a ' Nemzeti Színház táncművészét az ország külön-
böző vidékére, hogy tanulmányozva a nép táncát, szerzett tapasz-
talataiból majd megjavítsa az urakét. De a kísérlet kárba veszett,
mert Róka nem a néptánc általános sajátosságait igyekezett el-
lesni, hanem jobban a vidéki különleges figurákat tanulmányozta
(így például 2 hónapig [lJ a pestmegyei "lippentős"-t, 3 hétig a
gömöri "csámpás" figurát); s ezekkel nem lehetett megfoltozni
azt, ami t ulajdonképpen lényeges sajátságaiban romlott meg. Az
urak magyar t ánca tovább torzult-csenevészedett és változott
az zá a t ipikus rossz pesti csárdássá, melynek oly pompás paró-
diáját mutatta be Nádai F erenc, a Nemzeti Színház volt híres
szalonszínésze Berczik Árpád: A bálkirálynő c. színdarabjában.
Mindez még a mult században törtérÜ. Ennek utolsó két év-
tizedében már eljutot t a csárdás a sülyedésnek majdnem legalsó
fokára, amikor a szó szoros értelmében eredetiségből és szépség-
ből egyaránt kivetkőztetett T:"előtlen kivonata lett a magyar nép-
táncnak. S az óta ez a sajnálatos állapot csak sivárabbá, még ki-
rivóbbá vált.
Ha ma benézünk bármelyik úri táncterembe, mikor ott csár-
dást táncolnak, magyar vérünk, érzésünk és öntudatunk lázadozni
kezd arra, amit magyar gyanánt kell látnunk.
A lassúban semmi büszkeség az arcon, semmi délcegség a
testtartásban, semmi méltóság és könnyedség a mozgásban. Az
az összekapaszkodva jobbra-balra való kifejezéstelen és változás
nélküli tipegés-topogás jobban hasonlít a szőlő- vagy káposzta-
t aposáshoz, mint a magyar lassú tánchoz. A frissben pedig semmi
kellem, semmi szemgyönyörködtető igazi fürgeség. Az az elejétől
1 Vasárnapi Ujság 1859. évf. 165. 1.
 221
végig egyforma sarkonugrálás, módatlan zöcskölődés, izléstelen
test:fintorgatás, a táncosnő gyöngédtelen átnyalábolása és sze-
mérmetlen forgatása minden inkább, csak nem illedelmes magyar
szapora tánc. Valahányszor ilyet kell néznünk, önkéntelen úgy
remlik, mintha összekötött zsákokat látnánk ráncigálni, nem
:finom urakat és hölgyeket kellemes ritmikus 'mozgásban együtt-
libegni. Lehetséges, hogy tán egy kissé torzítva állít juk be így'
a dolgot; ámde abból a meggyőződésünkből egy szemernyit sem
engedhetünk, hogy a mai úri csárdás csak paródiája a fenséges-
bájos magyar néptáncnak.
Miben keressük ennek magyarázatát? ~ Kétségkívül több
okban.
Altalános, mindenféle más táncra is kiterjedő egyik oka
alkalmasint az, hogy a modern ideges emberekben lassan egy-
általán fogy a szép mozdulatok iránt való érzék. Kezdik elvesz-
teni a plasztika tisztasága iránt való fogékonyságukat (nb. a
táncoló igazában mozgó szobor!) és felejtik, hogya stilizált
mozgás szépsége nem annyira a végtagokon, mint a derék körül
jelentkezik. Ennek az érzékgyengülésnek következménye pedig
az, hogy a modern ember táncában a végtagok mind jobban fel-
szabadulnak és heves, groteszk, harmoniátlan vonag.lásokat tesz-
nek. A modern táncok legtöbb je erről ad újabb és újabb tanú-
bizonyságot.
A másik, még nyomósabb ok - bátran ki merjük mondani -
az, hogy táncmestereink maguk sem ismerik kellően táncunkat a
maga eredetiségében. Mikép taníthatnának tehát másokat olyas-
mil1e, amit maguk sem tudnak?
Előttünk fekszik a három legelterjedtebb magyar tánctanító
könyv, két régebbi s egy újabb: L a k a t o s K á r o l y é, M ü II e r
L a j o s é és R ó k a P á l é. Megállapítják, egész helyesen, hogy
a csárdást az úri körök kiforgatták eredeti formájából; de hogy
milyen az eredeti forma, és miként kell azt elsajátítani, arról
szépen hallgatnak. L a k a t o s kimondja, hogy "a csárdást nem
lehet egységes valóságában elsajátítani;1 születni kell arra, s kell,
- hogy a vérben legyen meg" (143. 1.). M ü II e r szerint a csár-
dás "nem is elemezhető tánc" (181. L), hogy "a tánctanár sze-
repe a csárdás tanításánál meglehetős csekély" (183. L), hogy
jobbára csak negativ szabályokat lehet rá felállítani (183. L),
stb., stb. R ó k a ugyan nem tesz ennyire merész megállapításo-
kat, de azért szinte könnyedén végez a csárdás tanításával, csu-
p~n ,elsorolva, hogyalassúnak ,és frissnek ilyen, meg olyan
lépései lehetnek (188. L). Hogy niost már mi a lényege egyik
vagy másik , résznek, s hogy mikép kell egyiket is, másikat is
1 Ugyanezt állítja MangoliGusztáv is A tánckedveiök könyve CÍmű művé­
ben (1900) : "A csárdást egész valójában lehetetlen egészen elsajátítani; szü-
letni kell reá s kell, hogy a vérben legyen meg". (39. 1.),
222
fővel, kézzel, derékkal és lábbal kimozogni, azzal adós marad.
Szóval: ha tánctanítóink maguk se tudnak pozitiv szabályokat
adni a magyar tánc járásáról, hogy ismerhetné annak csínja-
bínját az úri osztály, mely a néptől közvetlen érintkezés híján
nem tanulhat?
A harmadik, ugyancsak erősen számottevő ok a csárdás zené-
jének, helyesebben: a csárdás-zene tempójának - már említettük
- szeleverdi elsietése, amelyet kereken kontár cigánymuzsiku-
sainknak tulajdoníthatunk. Az elsietés már jó ideje megkezdő­
döt t. Matolay Vikt or 1859-ben írja, hogy csak 1853-tól kezdve
addig a friss csárdást egy harmadrésznyivel tették sebesebbé.1
Hát még azóta mennyire gyorsították napjainkig! Nem akarunk
nagyot állítani, de tapasztalat alapján abban a véleményben
vagyunk, hogy alig akad oly erős tüdejű és fürge-ficke lábú tán-
cos, ki a mai friss csárdástempóra képes volna - mint illenék -
cifráz ni , azaz: figurákat t enni; nagyon elég, ha bírja a sok ugro-
sást, forgást, forgatást, annyival inkább, mivel éppen a frisset
szokták többször ismételni. De a lassú eredeti zenéjénél is káros
változás állott be. Elsőben elmaradt belőle a "cifra", vagyis a
gyorsabb, induló szerű variácó, melyre a táncosok szökellő és
figuravető ügyessége nyilvánult. Ez már a mult század közepe
előtt megkezdődött, mert Czuczor 1843-ban emlékezik róla saj-
nálkozással. Maradt tehát· csupán a "lassú" lejtő; de ennek nótá-
ját meg cigányaink fokonkint annyira meggyorsították, hogy ma
örüljenek a táncosok, ha annyira-mennyire magukkihúzva ritmu-
sosan lépdelhetnek rája! Az sem kis baj - aminek megint csak
a cigány a :fő oka -, hogya lassút és a frisset újabban nem vál-
t oztatják arány osan, hanem rövid lassúra véget alig érő friss
szokott következni, holott helyesen és harmonikusan bizonyos
idő mulva a lassúra kellene visszatérni. Úgy áll tehát a dolog,
hogy a tánc romlás~val egyidejűleg a tánczene elfajulása is be-
következett, s a kettő együtt okozta a mai elszomorító állapotot.
Ez a bizton megállapítható tény tagadhatatlanul némi mentsé-
gére szolgál az úri osztálynak abban, hogy rosszul táncolja a
csárdást.
Vannak még egyéb okok is, melyek a sülyedést elősegítették;
de ezeket, mint kevésbbé fonto sakat, rövidség okáért mellő z zük;
a kifejtettük három ok úgyis eléggé megvilágítja a dolgot.
Az a kérdés : szükséges-e, lehet-e, s ha lehet, hogy kellene
ezen az állapoton segíteni?
Hogy szükséges volna, arról hosszabban vitáznunk felesleges.
Vagy bélyege a néptánc nemzeti génius zunknak és jellemünknek,
vagy nem. Ha az - aminthogy az! - , akkor olyan legyen, hogy
valóban tükrözze faji mivoltunkat. Avagy csak a népre áll ez a
természetes követelmény, a nemzet tanultabb eleme kivétel alóla?
1 Vasárnapi Uj ság 1859. évf. 57. 1.
 223
Semmiképpen sem. Ennek műveltebb eszével és szívével öntudatü-
san kellene rá ügyelnie, hügy fajiságát minél észrevehetőbben ki-
fejezze őseitől maradt táncában. Ha az úri üsztály ünnepi alkal-
makkür szívesen büszkélkedik az apáitól öröki;ilte magyar ruhá-
ban, akkür ne restelje ősi táncát sem eredeti fürmájában - nem
pedig megcsünkítva, eltürzítva - gyakürülni ! Éppen a műveltebb
rétegnek kellene rajta lennie, hügy a magyarsággal való tüntetés-
ben példa legyen a fajiságát kevésbbé érző alsóbb nép előtt.
Minden kétségen felül áll, hügy a nemzeti tánc helyes gyakürlása
a nemzeti érzés, öntudat és jellem megerősítésére sZülgál. Aki
igazán érzi valamely fajhoz való tartüzását, az azt, ami fajának
tulajdüna, úgy tekinti, mint magáét, az megbecsüli a faji sajátüs-
ságüt, mert vültakép önnönmagát becsüli meg vele. Csak úgy
lehetünk s maradhatunk egész magyarük, ha nemzeti fürmáink-
hüz, bélyegeinkhez váltüztatás nélkül ragaszküdunk.
Ami a kérdés másik részét illeti, hügy - lehet-e a mai álla-
pütün segíteni? - mi a kishitűekkel ellentétben azt tartjuk,
hügy igenis lehet.
A dülüg azün fürdul meg: pusztán ösztönszerű megnyilat-
küzás-e táncunk, avagy művészet? Való igaz, hogy van benne
ösztönszerűség is (főkép az alsóbb népnél!) , de minden bizünnyal
több a tudatüs funkció, az elsajátítütt müzgásalakzat; tehát
inkább művészet, mint ösztönös testmüzgás. AZüknak, kik egyre
azt hajtügatják, hogy a magyar táncra születni kell, csak kis
részben van igazuk, annyiban tudniillik, hügy a magyar vérűeknek
inkább van, mint másüknak, psychü-physikai dispüziciójuk, ma-
gyarán: velük született hajlamuk a magyarüs lejtésmód elsajátí-
tásáhüz. De még ezeknek is úgy kell elsajátítaniuk, vagyis más~k­
tól eltanulniuk! Hisz ha nem kellene, ha elég vülna a vérbeli haj-
lam, akkür a magyar urak épp üly eredetien tudnák táncülni a
magyart, mint a magyar parasztük! És mért tudják ezek jobban?
Mert talán jübban a vérükben van? Kürántsem. Azért, mivel kis-
gyermekküruktól rátanulnak és csakis erre tanulnak, nem mint
az úri gyermekek, 5- 6 féle idegen táncra. Kezdik a tanulást már
4-5 éves kürukban az énekes-táncos játékükkal, utóbb füly.tatják
egyéb játékos táncgyakürlatükkal s a felnőttek mulatságain a
táncülók éber figyelésével és utánzásával. Nem különös-e tehát,
hügy . amit a nép fia-lánya így mester nélkül szépen eltanul, azt
a műveltebb üsztály táncmesterek segítségével se tudja kellően
elsajátítani, hülütt a vérbeli hajlandósága neki éppúgy megvan
reá, mint a népnek? Igen ám, mikür a táncmester urak a dülüg
legkönnyebb végét fügják, kereken kivágva, hügy - a magyar
táncüt nem lehet tanítani! Mert - teszik hüzzá - a magyar
néptánc egyik fő sajátsága a szabadság, mely nem engedi meg a
táncüs kürlátük közé sZürítását; ennélfügva leghelyesebb annak
izlésére, ügy,ességére, jó vagy rüssz kedvére bízni, hügyan tán-
224
colja a csárdást. Megrögzött régi hamis felfogás ez, melyre kár
több szót vesztegetnünk!
A magyar tánc a magyar faj sajátos' művészete. Mint minden
niűvészetnek, ennek is kell, hogy szabályai legyenek, melyek le-
vonhatók, taníthatók és eltanulhatók. Mi e szabályokat már meg
is állapít ottuk , mikor munkánk első részében nemzeti táncunkat
aprólékosan elemeztük.
Nem akarunk tánctanító könyvet írni, felesleges volna a taní-
tás mikéntjét részletesen kifejtenünk. Am a jó ügy érdekében
:pál" irányító észrevételt mégis teszünk arra, hogy kellene a csár-
dást mai sülyedt állapotából kiemelni s az úri osztályt helyesebb
(nemzetibb, izlésesebb és változatosabb) táncolás ára tanítani.
Az első lépés az volna, hogy tánctanítóink eg,yértelműen
fogadják el azt az eléggé megokolt elvünket, hogy a magyar nép-
tánc elemezhető (= részeire bontható) és megfelelő módon
tanítható. '
Ha ezt elf ogadták , megindulhat a tanítás munkája annak
megmagyarázásával, hogy mi a lényege (veleje) a lassú, s mi a
friss résznek, különösen kiemelve azt, hogy mindkettő könnyed,
lebegő tánc, melyben a test nem egész talpon lép, vagy ugrik.
Ezt k0vetheti mindkét rész fő mozzanatainak megállapítása,
majd pedig a leglényegesebb mozgásalakzatok (figurák) előmuta­
tása. Ezután eshetik szó a másodlagos táncfigurákról és az ékít-
ményekről.
Külön útbaigazítást kell adni továbbá táncunk faji és szép-
ségi sajátosságairól,1 a szabadság említésekor hangsúlyozva, hogy
€z főkép keUűre: a figurák milyenségére és egymásutápjára vonát-
Ko~ik.
Legrövidebbre fogva ez volna véleményünk szerint az út és
mód, melyen az úri osztállyaI a magyar néptáncot el lehetne saját-
títtatni, ha nem is tökéletesen, de a mainál bizonyosan jóval clfo-
gadhatóbban.
A nagyobb fokú javuláshoz azonban bizonyos reformokra is
szükség lenne. így :például a csárdás-zene tempóját mindkét rész-
ben okvetlenül meg kellene lassítani (vagyis a régi állapotba visz-
szavinni) , hogy a táncosok képesek legyenek ne csak a csekély
változatú lépdelést és ugrosást végezni, hanem különféle figurákat
IS tenni. A frissnek egyik legszebb s leger0detibb mozzanatát: a
csalogatást, mely az úri csárdásból ma már jóformán egészen
eltünt, vissza kellene állítani, sőt a kállai kettős példájaként a
lassúba is belevinni, hogy nyerjen változatosságban. A márto ga-
tást szinte fel lehetne újítani szelídeqb, oldalozó formájában.
A táncosné két kézzel való mai fogását a páros mozgás esztétiku-
sabbá tétele végett föl kellene váltani a régi, egy karral való
1 Természetesen külön-külön oktatás volna szükséges a nézés, arcjáték, fej-
és 'testtartás, testmozgatás s a férfi és nő magaviseletének kellékeiről.
 225
fogással. Stb., stb. Szóval: a csárdásnak oly alakot kellene adni ,
melyben van eredetiség és változatosság egyaránt.
Nem titkoljuk, hogy mi azokkal a régebbi choreographusok-
kal tartunk, kik a biztosabb fennmaradás érdekében kívánatosnak
vélték, hogya szaloni magyar táncnak bizonyos schémája állapít-
tatnék meg, I de úgy, hogyacifrázásbeli szabadság feltűnőebben ne
legyen benne korlátozva. Az idegen táncok merev formáihoz sz o-
kott úri táncosok így bizonyára szívesebben járnák, mint az. eddig.i
mód : teljes szabadságukra hagyva.
Mindezt a javítást és újítást a Magyar Néprajzi Társaság
irányításával a magyar tánctanítók országos egyesületének illA-
nék vállalnia s egységes terv szerint végrehajtania.
A különleges magyar táncok jelenéről és jövőjéről nem sokétt
írhatunk, mert jelenük alig van, jövőjük meg teljesen bizonytalan.
Kettő még él itt-ott az országban: a ver b u 11 k o s és a k á l-
l a i le e t t ő s. Ezeket nem volna szabad veszendőbe menni enged-
nünk. Az elsőt legalább is mint mutatványos férfitáncot nemzeti
mulatságainkra fenn kellene tartanunk és terjesztenünk. A szé!)
lassú kállai kettőst pedig, melynek táncvázlatát és dallamát bír-
juk, be kellene iktatnunk úri mulatságaink táncrendjébe (nb. több
pár is táncolhat ja egyszerre!) . Eredeti szépsége és magyaroi:H~ága
igazán megérdemelné, hogy táncmulatságaink egyik dísze legyen.
Kívánatos volna továbbá felújítanunk a régente méltán kedvelt.
s ü v e g e s t á II c-ot, akár mint mulatsági páros szólót, akár
mutatványul, mint régi magyar tánckülönlegességet. A többi le-
tűnt társasági játékos tánc közül szintén fel lehetne újítani egyi-
ket-másikat, pl. az e g e r e s, f a r k a s és l a p o c k á s t á n c-ot.
A n e m e s vagy p a lot á s t á n c ot pedig, amely ugyan még sorra
kerül nagyobb vigalmainkban, de táncmesterektől elvá.ltoztatott,
toldott-foldott alakban, eredeti formájában illenék . újra divatba
lWZl1unk. Szőllősi körtáncát, a "k ö r m a g y a r"-t továbbra is
fenntarthatnók, egyrészt mint a magyar tánc előitlkolájáf. (t . i.
töbh magyaros figurát lehet belőle tanulni);Z mái:!1.'észt mint muta-
tÓól c<3Liporttáncot. Ez a legkevesebb, amit magyarsá,sunk erí:ísí-
tésére apáink tánchí:t'.;yományából erkölcsi kJtoles~;(~gunk v0lna
megtartani s tovább ápolni.

•
I Újr~dicsérettel említjük itt H e r z c n b e 1" g e r J Ó z s e f pécsi tánc-
.anítót ki 1897-ben l e ven t e - c s á r d á s-ával elég szép sikerrel tett kísérletet
a csárdás bizonvos formába öntésére. Újítása tudtunkkal Baranyában és Somogy-
ban meglehetösin elterjedt.
" Ugyanerre a célra Herzenberger József levente-csárdása is jó szolgálatot
tehetne.
Dr. Réth ei Prikkel: A magyarsúg táncai . 15
A MAGYARSÁ.G ÉS AZ IDEGEN TÁNCOK .

~~~~~,ajunkból sohasem hiányzott a fogéko nyság a

külföldi divatáramlatok iránt. Az idegen cse-
meték hol kisebb, hol nagyobb számban, de
mindig találtak nálunk talajra és ápolókra. Köz- .
tük voltak természetesen a táncok is. - MUll-
kánk eddigi folyamán már több táncunkról mu-
tattuk ki, hogy idegenből plántálódtak át hoz-
zánk s csak a hosszabb ideig itt való ápolás következtében váltak
jobban, vagy annyira-amennyite magyarrá. Nem szólottunk azon-
ban még azokról az idegen táncokról, melyek ugyan szintén utat
találtak a magyar földre, de abba mély ebb gyökeret nem vertek,
eredeti nevüket és jellegüket megtartották s vagy ideig-óráig való
felkapás után egyéb importált divatok példájaként észrevétlen
kimúltak tőlünk, vagy mostanáig élnek s kedveltségben vannak
fq. juul): . különböző rétegeiben.
. Úgy véljük, legkevésbbé sem végzünk felesleges munkát, ha
a magyarságnak ezekkel a sajátosan idegen táncokkal való tör-
téneti kapcsolatát is kellően megvilágítjuk.
Mond-anivalónkat osszuk két részre: szóljunk előbb a nemesi
(úri) és polgári körökben, azután az alsóbb népnél megállapít-
ható biztos esetekről.
Báró A p o r P é t e r, ki idősebb korában a horatiusi "lau-
dator temporis acti" (= letűnt idő magasztalója) jelzőre felette
érdemesnek mutatta magát írásaiban (följegyzéseiben), egyben
főnemes társairól teljesen igazat írt, mikor prózai Metamorpho-
8isában botránkozva felsóhajt, hogy - "most semmi keleti sin-
csen a szép lassú magyar táncnak, hanem azt kiáltják: Von j a d
az német, francia, tót tá ncot!" (333.l.). Ez az észre-
vétel ugyan a XVIII. század első évtizedeire szól, de igazság sze-
rint az előző századra szinte ráillik, sőt kisebb mértékben a XVI.
század második felére is. Attól az időtől kezdve, amint a Habs-
burgok magyar trónrajutásával a német szokások és erkölcsök
számára biztos út nyílt hazánkba, a birtokos nemesi s különösen
a főnemesi házakba:n ezekkel együtt kelendőségre jutottak a tánc-
mesterek finomította nyugateurópai táncok is. A XVI. században
még kevés nyomát látjuk ennek, ám a XVII. -ből annál több tanu-
vallom;:lsu nk van róla. Egyebek közt nyissuk fel például E s t e r-
 227

h á z y P á l nádornak (az első hercegnek) l 1670-ben írt ének-

lajstromát. Összesen 50 különféle táncmelódiát találunk benne s
köztük csupán 5 magyart; a többi mind idegen: oláh, lengyel,
német és francia. Azokról a zenedarab okról egybeállított jegyzé-
kében pedig, melyeket virginán tudott játszani, megint egész
sereg idegen tánc tűnik szemünkbe az egyetlen magyar "süveges
tánc" mellett. Érdekes, hogy 5 lengyel, 3 oláh és 3 tót táncról
tesz említést, az elsőknél ily megjegyzésekkel: "Az én lengyel
táncom. Más lengyel tánc. Harmadik Homonnaié. Negyedik
szeg. [ény] Palatinusé".2 Ebből kiviláglik az is, mily nagy kelete
lehetett régi nemes uraink körében a lengyel táncnak. Maga Ester-
házy P. 1656-ból való "Palas s Ester kedves tánca" versének
"Ugró"-jában8 ily képet ad saját t án cmulatságáról, melyben azon-
ban bátran gondolhatunk a korabeli más magyar főurakra i~:

"Keljünk föl asztaltól, ha jól laktunk bortól,

Táncoljunk!
Szóljon hegedű, sétáljunk,
Dudás is bőgjön, mulassunk!

A p o l e p s i t von j á k, m e r t a z u r a k h a. g y j á k
Rendessen,
H o g y a z t j á r h a s s á k kedvessen,
Nézzék is egymást édessen.
Fordít.sd már a táncot s vonj szép o l á h t á n c o t
Ékessen!
Hadd járjuk ezt is elméssen,
Sőt. igen köllemetessen.

M a g y a r t á n c o t vonhatsz, te dudás is fuihatsz

Immáron
A közrend is hadd táncoljon,
Innen senki ne oszolj on."

Látni való, hogy a táncok sorát a lengyel (,,~olep si"~ nyi-

totta meg/ másodiknak oláhot jártak , s csak harmadIk hely Jutot.t

1 ú gy látszik, fiatal korában jó táncos le~etett.. ön~let!rá~á~an. e~ti,

hogy a z 164'7.-i or zággyűlés alkalm~v:11 Leopoldma c a zarne hvansagara, a
c ászár és császárné előtt magyar kisasszonyokkal magyar táncot, ~s~r,bazy
Rebekával oláh táncot s azután magábi\n két mezítelen karddal ba3dutancot
mutatott be.
2 FaM: A magyar népdal zenei fejlődése, 96. L
s L. Irodalomtörténeti Közlemények, 1893. évf. 144-145; L .
4 Az erdélyi szokást i mertető Apornál a lengyel tánc masodik helyen van
a magyar tánc után.
15*
228

a magyarnak, hogy - "a közrend is hadd táncoljon". Főúri

házainknál tehát az idegen táncok a XVII. században egészen ott-
honosak valának; s a hazai nemzetiségi táncoknak is volt legalább
akkora, ha nem nagyobb kedveltsége, mint a magyarnak. Fel-
tünő különösen a lengyel tánc ("lengyel változó" vagy csak "vál-
tozó tánc") szeretete. Gr. K o h á r y I s t v á n Haj ki bánat
(1684) c. versében ezt jegyzi meg róla szomorú fogságában:

"Látom e farsangban
Senki l e n g y :El l t á n c b a n
Nincs itten örömben. l

Valószínűleg menyasszony táncnak is járták, mert a Vásár-

helyi daloskönyv eme sorai elég világosan tanusítják:

"Vonassad az l e n g y e l t á n c o t,
V i g y é k t á n c b a a ID, e n y a s s z o n y t."·

A K á j o n i J á n o s kéziratos Cancionáléjában (1634-

1671) található táncnóták számában ugyancsak több az ide-
geneké, mint a magyaroké: van courante, sarabande, polonica stb.,
3 oláh tánc s pár magyar tánc is, annak újabb bizonyságául, hogy
előkelőbb köreinkben az idegen táncok már akkor éppúgy tenyész-
tek a nemzeti rovására, akárcsak napjainkban. A kecses francia
m e n u e t t e-el, mely pedig csak II XVII. század második felében
vált Európaszerte jobban ismertté, már a XVIII. század elején
találkozunk Erdélyben. Apor "m i n e v é t" néven említi (333. 1.) .
Elgondolhatjuk, hogy az anyaországban még előbb ismerték és
táncolták. Elgondolhatjuk továbbá azt is, hogy ha már az előző
században oly kelendők voltak a külföldi táncok nemesi kasté-
lyainkban s udvarházainkban, akkor a XVIII. század folyamán a
nyugati kulturális hatás erősbültével csak emelkedhetett a ked-
veltségük. Talán elég, ha erre két tanut idézünk. Az egyik, R e t-
t e g i G y ö r g y (1718-1786) Emlékiratában ily összefoglaló
képet ad a saját fiatalkorabeli erdélyi táncoló szokásról : "A tánco-
lásban tudom az én értem re , hogy mikor hozzá fogtak, elsőben sé-
táló vagyis lassú táncokat húztak, annak utána szaporább magyar
táncot, emellett b u n d á s, t ő k é s, s i k e t, t o l v a i. b o 1'-
b é l y, t a p s i, e g e r e s, r e ver e n t i á s táncokat nagy mulat-
sággal jártunk; most l e n g y e l, s t á j e r, n é m e t, m i n u e t,
o l á és c i g rá n y t á n c o k a t nagy hebehurgyán járunk" 2

1 Thaly: Adalékok, 1. köt. 198. l.

2 Persze azt Rettegi nem tudta, hogy nemcsak az utóbbiak, hanem a bor-
bély, bundás, siket, tolvaj stb. táncok is alkalmasint idegenből való átvételek
voltak.
 229

(Hazánk, I. 364. L). A másik C s o k o n a i M i h á l y, ki eléggé

részletesen .ismerteti Dorottyájában, mily táncokban lelték gyö-
nyörűségüket a XVIII. századvég somogyi magyar urai, úrnéi és
kisasszonyai. A francia m i n é t(menuette) -tel kezdették, a "hebe-
hurgya" német l a n g a u s-szal és az angol k o n t r a t á n c-cal
folytatták, majd l e n g y e l-re ("alla polacca") és s t á j e r-re
tértek át, s ráadásul még -

"Jártak galoppátát, strassburgert, hanákot,

Val c e r e s t, m a z u r k á t, s z a b á c s o t., k o z á k o t."
őt

"E m ó d i b o Ion d s á g t ö b b r e i s m e g y val a."

Magyart utoljára csak a megbotránko zó Bordács korholása

miatt táncolnak. 1
Gazdagabb főuraink kétféle zenekart is tartottak: egy kotta-
értő nyugateurópait (melyben több rézfuvó volt), meg egy cigány-
bandát. Az idegen táncokhoz jobbadán az első játszott, ámbátor
a cigányok kitünő hallásuknál fogva szintén eltanulták a divatos
külföldi táncnótákat. A híres C z i n k a P a n n á ról (1722·- -
1772) például ez olvasható egy halálára írt latin versben:

"Nam seu Styri~cos malles, seu Teutonis orbes,

Seu quibus Francus, promta; superbit, erat.
Praecipue Hungaricos (vah nunc quoque stupesces)
Fors prorsus magica mo:verat arte choros."

Ponori Tewrewk Emil magyar fordításában:

Stájer, vagy német, vagy francia táncot akarlak,

Ö egyaránt kész volt játszani bármelyikét.
Hát a magyar nótát! (Hej, mostan is ámul a lelkem)
Azt csakugyan bűvös-bájos erővel adá."2

t S z i l á g Y i I s t v á n birtokában volt egy latin nyelv ű magánnapló (már

említettük!), melynek előkelő Írója följegyezte, hogy Mária Terézia királynő az
1764.-i országgyűlés folyama alatt augusztus hóban 110 napot töltött Pozsonyban
s a várpalotában 2 táncestély t adott (augusztus 20. és 25.). Az els őn csupa német
táncokat jártak, de a másodikon már "magyarokat", ilyeneket: l e n g y e I,
c ic k e, p a r o l á s, g o m b o s t Ű, k e r é k, var g a, l a p o c k á s, c i g á n y,
m a g y a r k o n t r a, j a j a j a j - é n e k e s, g y e r t y a, t ó t, r é g i m a g y a r
és m a r s t á n c o t (Vasárnapi Ujság, 1872. évf. 515. 1.). Mint látni való, e
"magyar" táncok többsége is idegen volt.
2 A magyar zene tudományos tárgyalása. Értek. a nyelv és széptud. köré-
ből, XV. köt. VII. sz. 23. L .
230

A XIX. század három első évtizedébeü mit sem vall;OzOtt ez

az állapot a magyar fő - és középnemes uraknál. I Mint már tudjuk,
csak a 40-es évek elején nyeri vissza náluk, még pedig saját kez-
désükre a magyar tánc elsőségi jussát.
Városi polgárságunk a régi időkben nagyrészt német lévén,
mulatságaiban könn~n érthetően főleg a germán Terpsichorénak
hódolt s emellett táncolta a nemzetközi divattáncokat. Kivétele-
ket csupán a tiszta magyar mesterember-céhek (csizmadiák, szű­
csök, szűrszabók stb.) mutattak, meg az a kevés színmagyar váro-
sunk, melynek kereskedő osztálya és iparossága is jobban magyar,
mint idegen volt~ A külföldi, nevezetesen pedig a német táncok
kultuszában Pest és Buda polgársága vezetett, melynek mulatsá-
gai l~endjén a walzeré volt az uralkodó szerep hosszú időn
keresztül. 2
Bizonyításra nem szoruló valóság, hogy az alsó néposztály
lúvebb őre s ápolója a nemzeti hagyofnányolmak, mint a maga-
sabbak,3 ugyanez szÍvósabban szokott ellenállani a külföldi divat-
áramiatoknak is.
Kérdés azonban, nem inog-e meg ellenálló ereje akkor, mikor
új kedvtelésekről: táncokról van szó? Különösen jogosult e kér-
dés a magyar pór népnél, melynek ősidőktől fogva vérében van a
t áncszeretet; s annyival inkább jogosult, minél jobban tudjuk,
hogy évszázadok óta környékezve s össze-vissza ékelve vagyunk
nagytömegű idegen nemzetiségekkel, melyeknek kisebb telepei
(németek és tótok) még a legösszefüggőbb ' magyar nyelvterülete-
ket 5s tarkáz zák. A más fajbeliekkel való régi szükségszerű érint-
kezés, lehetetlen, hogy nyomokat ne hagyott volna paraszti
népünk mulatságain, azén a népén, me ly már természete szerint
eléggé fogékony a civilizáció újdonságaival szemben. Vonzó példát
meg eleget kapott földesuraitól s a megyeuraktól, kik a nyugat
majmolásában - legalább IS a szórakozásokat illetően -
mindenha jeleskedtek.
Jellemző idevágó esetet . Ír le B a II a K á r o l y saját
tapasztalása nyomán (1823). Midőn tudniillik egy alkalommal
1 :a e l m e c z y Társalkodó-ja ilyen beszámolót ad a pesti Nemzeti Casino
(tehát magyar főúri társaság) 1833 február 17.-én tartott nagy táncvigaimáról :
"A táncvigalom magyarral nyittatott meg. Ezt azonban az összegyűlt nagy
sokaság miatt illő ázsiai komolysággal nem járhatván el senki, a sikertelenül
elhangzott verbung végeztével a hangászkarban kitűzött "Magyar" tábla néhány
vendég fejére mintegy boszut állva röppent le. Azután e darabok következtek:
,Leggyönyörűbb napom Badenben' keringők Strausstól; ,Zampa-keringők' Toma-
lától; ,Szívdobogtató-keringők' Verlétől; ,Alexandra-keringők' Strausstól ; ,Badeni
koszorúk' Lannertől, valamint Galopp s Cotillonok is" (57. L).
2 Érdekes, hogy a mult század 30-as éveiben a pestbudai polgári tánc-
relldeken "k e r i n g ő k m a g y a r s z e II e m b e n" (!) is előkerültek .
3 Valamint a Ilépdalt hosszú időn keresztül csak p a r a s z t dalnak tekin-
tették s mint ilyet a nemesi és honorácior házakból kizárták, hason~óképpen tör·
tént. ~t néptánccal is. Parasztsá.gunk őrizte s ápolta mind a kettőt.
 231
azt kellett látnia, hogy falusi paraszt mulatságon a cigány "a
gatyás és rázsaszoknyás köztáJ'saságnak" német tánc alá német
nótát "szaggatott", kérdőre vonván a prímást: miért nyomorgat-
ják így a levegőt? - ezt a választ kapta: "Kegyelmes uram, a
nagyságos földes uraktól tanulták el paraszt uraimék őkelmek" . !
A külföldön való katonáskodás szintén egyik híd volt, melyen
át az idegen táncok népünk közé beférkőztek. Az odakint éveken
át szolgált magyar katonák eltanulták őket; s obsittal hazatérve,
egyik-másik ügyesebb a falujában elterjes ztette tudományát. A
,;árosokban szolgáló cselédek segítettek nekik. Voltak és van-
nak ugyan ma is vidékek, melyek érintetlenek maradtak az idegen

J..:a" ?.. "".t.~t l.'y"'",u.-'Vl.W )(-' ;;JJ.:ut1l~W'" ~C- tr0o/d' ti~i?,,~j:"c1

" ': ~J/~ e) l;.tf'"t:h· .~(, .. ,.,.~ r'"rk: td Vt'j~_ h. ~~t ...·6tJ".'Y"

. .
'::>l....\lA 0 r:.t. ,..: ~ f':1 :Ó L,

Eredeti felírása szerint pandurok, valószínűbben II. Rákóczy F . korabeli llajdú-

katonák kolo -tánca. Régi kép Birekenstein művéből (1686).

behatástól (hol csak magyart táncol a nép mai napig!), de az

ország eléggé nagy részének népe elfogadta s magáévá tette a
külföldi, főleg német táncokat.
Egyről már fentebb megemlékeztünk: a p á r n á s v. v á n-
k o s o s t á n c r ó l, mely teljes biztosan a németségtől került
át hozzánk egész a székelységig. Mellékesen egyéb oly táncokra
is rámutattunk már, melyek a szomszéd Ausztriából jutottak
parasztságunk közé.
Erősen inficiálódott a német táncoktól könnyen érthetőleg a
Dunántúl. Itt régóta melegágyra talált a t á j c s o l á s (Somogy
m.) v. t á j c o l á s (Zala m.), azaz : d á j c s o l á s = német
l.áncolásmód, nevezetesen pedig a l a n g á s z (langaus) és a
"keringó tánc" (l a n d l e r és w a l z e r) különböző változatai,
meg a · csehországi eredetű p o l k a. Az itteni sok német
l Tudományos Gyüjtemény, 1823. évI. VII. köt. 95. 1.
232

(sváb! ~elep cs~ ,elősegí.tet~e meghonosodásukat. A színmagyar

Csall~koz, n~m hlaba, sZInten közel. esik Ausztriához, ugyancsak
hosszaban-szeltében befogadta a német keringő táncokat s víO"an
c e p e ri l i z magyar táncai mellett. A Mátyusföld· s az és: ak-
nY,ugati Felföld magyar népe nem kevésbbé. A l e n g ye l tá n c
mar nem hatott oly nagy körben, de azért több helyet találni az
a
ország nyugati felében, hol a nép i.smeri és maga módján járja. 1
.Legcsekélyebb nyomuk van a külföldi táncoknak a Duna-Tisza
Köze magyarságánál; de már Bácskában (hol elég sok a német),
táncolják acepediit, polkát és lengyelkét. Ugyanitt a szerb-hor-;-
vát k o l ó -t is járják. Minél jobban távolodunk a Tiszától ke-
letre, annál észrevehetőbb lesz az oláh táncok térhódítása. Bihar
és Szatmár megyék keletibb magyar községeiben például az oláh
z s u k á t a egészen otthonos; s ez nem is csodálni való, mert
rendesen ugyanaz a cigáJlY játszik a magyaroknak és oláhoknak
egyaránt. Legszembeötlőbb az idegen hatás az erdélyi magyar-
ságnál s benne a székelyeknél is, még pedig mind az oláhok, mind
a németek (szászok) részéről, főleg az előbbiekéről. Hozzá a na-
gyobb . hatás bebizonyíthatóan régibb keletű . Már . G a 1" a yRe~
gélő c. folyóiratának 1843. évfolyamában olvashatjuk a s z éke~
lyekről, - székely embertől, G e d ő J á n o s-tól megírva -
hogyamagyaron kívül táncolják az oláh és cigány táncot, meg
az ú. n. landarist v. langauszt (II. félév 1268. 1.) . Érdekes vélet-
len, hogy épp egyazon korból eredő l a n d a r i s - t á n c n ó t á t
kaptunk néhai Imets Fülöp Jákótól, aki szerint ezt 1848 előtt a
német kommandó alatt szolgáló csíki és háromszéki határőrző
székelyek közé német tisztek vitték be. Oly népszerűvé vált náluk,
hogy még ma is táncolnak rája. Itt közöljük :
1 Mivel biztosan idegen, még pedig alkalmasint lengyel eredetű, hát itt
cm,1ékszünk meg a kassai iparos- (főkép: köműves - és ács-) céhek ma már alig, va.gy
csak töredékesen ismert "s u b r e g 11 l a t á n c"-áról. Ennek latin neve (= sza-
bály szerint) onnét van, hogy pontos szabályok szerint kellett lejteni. A lefolyása
ilyen volt:
A "bálosok" maguk közül egy förendezöt választottak, kinek jó táncosnak,
deli legénynek és erélyes egyénnek kellett lennie. Ez aztán díszesen kiöltözött
atillába s külön ez alkalomra készült kalpagba, amelyet színes szalagok, gyöngy-
so rok és tollforgó ékesítettek. A tánc kezdetén a cigányok a terem közepére
helyezkedtek el, a leányok pedig sorban állottak fel (asszonyok csak éjfél után
vehettek részt a táncban). Amint a zene megszólalt, a főrende z ő előlépett s a
leánysorból magának párt választott (ez az illetőre nagy kitüntetés volt!) és
megkezdte vele a " f o r g ó s"_t, mely némileg a polonaisehez hasonlító sétaféle
tánc volt. Elsőben csak ök ketten táncoltak. Mikor már köri.illejtették a termet,
a rendező ahhoz a legényhez vezette párját, kinek nevét az meg súg ta neki_
A többi leányoknak tetszés szerint vála.sztott párt. Mikor ezt elvégezte, élükre
állott s mindenféle cotillonszerű kanyargást végeztetett velük; többször kivezette
őket a mellékhelyiségekbe, sőt az utcára is. A " sub regula" eltartott egy-két
óráig, sőt tovább is; a befejezése mindig magyar volt. A sub regulás mulatság
farsangban egy hétig folyt. A tánc dallamának alapjellege lengyel, dc magyar
motivumokkal elegyüh·c. A ritmusa elég bizarr : ~/" "I, és ú/. ütemekben lüktet.
L. Magyarország Vármegyéi és Városai, Abaujtoma VID. monographiája, 203. L
 233

NÉMETES (LANDARIS) 48 EL6TT A HATÁRÓRZ6 SZr:KKELYEKNÉL.

Tempo di Mazurka .

J ~~~~~
't.._ ~~~~~~

Feltűnő, hogy e melódia eleje páratlan: 3,~-es és folytatása

páros: 4'.-es méretű, ami ugyan ritmikai szabálytalanság, de nem
példátlan a népzenében; s Imets erősítése szerint biztosan ilyen
volt a tánc lüktetése (tehát rajta van a magyarosítás nyoma!) .
234

o r b á n B a l á z Ei A Székelyföld leírás á-ban (1873) előadja,

hogy a Brassó megyei Rétfalu községeiben a magyar táncon kívül
főkép oláhokat táncolnak a csángók: briut, horát, szerbiászkát és
páros oláh táncot, ritkán polkát és keringő t is (VI. k. 147- 148.
lap). De ne gondoljuk, hogy csupán a kisebb számú csángóknál
ily nagy a környező oláh tömeg hatása. A számban sokkalta
nagyobb székelység is egyre szembeötlőbben mutatja (különösen
az . újabbi időben) a körülkerítés és összeszorítás káros következ-
ményeit. Tiszta igazság, hogy a mai székely népzene, főkép tánc-
zene kelleténél nagyobb mértékben át van már itatva oláh hatá-
sokkal. Ugyanez áll a táncolásra is. A legjellegzetesebb székely
héptánc, a csürdöngölő, mint meggyőződtünk róla, a zsukátából
;;yarapodott music e és choreotipice egyformán. A közrnagyar
táncba, a csárdásba ugyancsak oláh táncfigurák fészkelődtek bele
a Székelyföldön. Oly falvakban, melyeknek közvetlen oláh szom-
szédságuk van, az oláh táncok kezdik kiszorítani s feledtetni a
magyarokat. . Egy cseppet sem vígasztaló M a i l a n d O s z k á r-
nak erről szerzett tapasztalata, melyről népköltésgyüjteménye 1
bevezetésében a következőleg számol be: "S z e n t - G e I" i c z é n
megnéztem a táncot. A c i g á n y o l á h t á n c d a lok a t j á t-
s z o t t, s a f i a t a l s á g V'í g a n j á r t a [ö n t u d a ti a n u l]
a z o l á h t á n c o k a t. Megbotránkozva kérdeztem a birót, aki
tősgyökeres székely ember s avval dicsekedett, hogy 60 éve dacára,
mikor jó kedve van, még most is táncol: "Miért engedi meg, hogy
a cigány oláh nótákat, táncokat húzzon?" - A biró megbotrán-
kozva s váltig erősítette, hogy ezek nem oláh táncdalok, s ennek
bizonyítására tanukat is hívott fel. Nem volt kivel beszélnem,
mert. talán a nemzeti önérzetet sértettem volna, ha állításomhoz
szigorúan ragaszkodom. Csak a később húzott magyar nótára
lejtett, helyesebben ropott táncnak az előbbitől elütő sajátossá-
gaira fio-yelmeztettem a birót, aki belátta, hogy az bizony más
tánc, s megigérte, hogy ezután csak ilyen táncot enged meg.
A muzsikus cigány szerepel itt mint az idegen dallam terjesztője,
mert úgy az oláh, mint a magyar vasárnapi tánc alkalmával
ugyanazon egypár betanult nótát játssza el válogatás nélkül"
(XVII-XVIII. L).
A háromszéki székely k é t l é p e t. ü v. 11 á l' o m f ő r d II l <Í
és k a l á k á s t á n c zenéje határozottan németes; aszászokkal
való közvetlen érintkezés érezhető ki belőle. Csárdásfélét járnak
ugyan reá, de éppúgy lehetne sebes polkát is. A cselédkedésből és
katonaságtól hazakerült fiatalságnak walzert és polkát is játszik
a székely cigán~: . Tehát az oláh hatás mellett a németet is számba
kell venni.

1 Ma.gyar népköltési gyüjtemény, VII: köt. Székely gyüjtés (1905).

DARC AZ IDEGEN TÁNCOK ELLEN.

legrégibb kortól kezdve minden időben akad-

tak egyesek, ha kevesebben is, kik a betolako-
i
dott idegenségek ellen mint a magyar faj élet-
ösztönének képviselői tiltó-korholó szavukat
fölemelték. A p o r P é t e r és C s o k o n a i
M i h á l Y nem állanak magukban a "nájmódi"
és "módi bolondság" ellen való viaskodásban.
Több lelkes társuk volt, magasabb és alacsonyabb rangú, kik
gúnyoló írások,ban csipkedték-ostorozták a divat hozta külföldi
táncokat. Már egy XVII. századi lakodalmi ének ily kemény szen-
tenciát mond abeférkőzött "forgódó-tapodó-tomboló" idegenes
táncolásról:
"A tánc légyen tilalmas,
Mely léleknek ártalmas :
Dísztelen foi'gódás,
Éktelen tapodás,
Tombolás, tombolás !"1

T h a l y K á l m á n Adalékjaiban egyebek közt ezt a

szarkasztikus verstöredéket találjuk 1718-os kelettel jelezve:
"Bécsi német Járjál, ha tudsz,
í gy varr hímet Te is kuruc
A magyar nóta formára, Holmi lassú minéteket !
S ez nótára Lépj el fennyen,
Ló módjára Tégy lábhegyen
Topog minden sorára. Kígyótekervényeket !"
(II. köt. 395. L)

Nyilván azt akarja értetni, hogy amint nem való a németnek

magyar, úgy ennek sem a finomkodó idegen tánc.
A XVIII. század vége tájáról maradt · fenn egy keserű gúny-
nyal elegyes tréfás ének a német táncra ("Rábaközi stájer tánc").
A fájó hazafi érzés ily kemény szavakban tör ki belőle:
l Thaj)". Adalékok T. köt. 404. I.
236

"Hát Isten neki, N e pengessük, .

Kapjunk rá, Hát vessük
Szokjunk rá El sarkantyúnkat !
A német táncra! Szánd meg Arpádom,
Bécs után úgyis Szánd unokádat,
Minket ver Tarts[d] meg ez vérrel
A fegyver Szerzett hazádat !
Aszolgaláncra. Már a Rábán túl
A táncmester A nagy sas,
Nem ismeri, A nagy kakas
Nem ismeri Körme
Ami hangunkat, Mivé tett?
Csosztatót vér. Stájer tánc végzi,
A manifestummal
Kezdett minétet" stb.!

Munkánk egy helyén már említettük N a g y J á n o s szatirá-

ját (1790), melyben a XVIII. század végén divatos kozák táncot
teszi csúffá a szarkatánchoz való hasonlítással:
"Nézd el, pajtás, miképpen bolondult meg a világ:
Két táncosnak e nagy ház se nem hosszú, se nem tág.

Mondd meg pajtás, már mi ez? vagy miféle tánc lehet?

Azt mondják: k o z á k t á n c, nincsen rá más felelet.
Én pedig ezt s z a r k a t á n c nak inkább merném mondani,
Mert ezek is így ugrálnak, amint gyakran láthatni." 2

G v a d á n y i J ó z s e f A nótárius budai utazásá-ban a

wal z e r-nek ("voltzeris"-nek) k a II ó t á n c (kalló = posztó-
malom) ' gúnynevet adott, mert megokolása szerint "természete
ennek szüntelen forgani, mint malomkeréknek". Jól összevág ezzel
egy vasmegyei, maig hallható gúnyos népi szólásforma: ,,0 l e z-
á n c, m i n t a n é m e t t á n c." Az állandó rümusú, egy min-
tájú német táncot a saját jához méri!
A népi sovinizmus megnyilvánulását láthatjuk abban, hogy
a kerengő idegen táncok egybefoglalóan k a l a m a j k a (nb. a
c e p e d l i-t és a d á j c s o l á s-t is többnyire gúnyból használja
a nép!) csúfnevet kaptak. Egy népvers például így kiált fel:

úh á:tkozott k a l a m a j k a,
Ki a szüzet földhöz vágta;
A szoknyáját fölhajtotta,
1 Ethnographia, 1892. évf. 139. 1.
Nyájas múzsa (1790), 238. L
. 2
3 Magyar Nyelvör, 46 : 198. 1. . ,
 237
Fehér lábát kimutatta;
. Öh átkozott- k a l a m a j k a,
Mért a szüzet földhöz vágta!" l

A k a l a m a j k á z n i, k a l a m a j k á l k o d n i igék az össze-
visszaugrándozás, kerengés, bukdácsolás csípős szavai a nép nyel-
vében (l. M. Tsz!).
Némelyek szerint II. József császár idejében keletkezett a
következő nóta, mely a külföldi néptáncokkal egybevetve magasz-
talja a magyart. Dallamával együtt közöljük Káldy után (id.
műve 11. L):

Lassú magyar tánc menetében.

Még azt mond-ják: nem il _ lik a tánc a ma - gyar· nak. Nem, ha ne _ki

ci - pel - löt s bő bu - gyo - gót szab· nak. De pen-gős sar - kan - tyú - nak,

6. 13;0 Irr- IaiS. I 1j JlllDIJJI'

p

kó-csag tol - las fö - nek, 11 - lik gyön-gyös pár - tá - nak, ma-gyar fő _ kü _ t6 -nek.

A második versszaka ez:

"A franc tánc mind negédes,

Mind szeles a német:
Nincsen mutációja,
Csak egyről varr hímet,
Melankhólos az ánglus
Szövevényes tánca, --
Csak az igaz magyar tánc
A S z e n t D á v i d t á n c a _" 2
Erre alkalmasint táncoltak is valamikor lassú magyart_ Fabó
szerint a szövege újabb: Pálóczi Horváth Adámtól származott
volna, de ez nem valószínű; csak annyi bizonyos, hogy tanultabb
1 Erdélyi: Népdalok és mondák, III. köt. 184. 1.
2 Erdélyi: Magyar népdalok és mondák, IL köt_ 272_ 1. (Rábaköz_)
238

költő szerzeménye Kedves csattanóval fejezi ki a magyar tánc

minden mást legyőző szépségét, mikor "Szent Dávid táncá"-nak
titulálja.
Nem kell bővebben fejtegetnünk, hogy minden irónia és
szarkazmus hatástalan volt a divatos idegen táncok felkapása
ellen. Annál inkább terjedtek, minél jobban gáncsolták őket, s
minél sűrűbb lett a nyugattal való érintkezésünk. Most úgy áll
már a dolog, hogy a nemzétközi divattáncok az alsóbb nép köré-
ben is megteszik vándorl6 útjukat. Csak a városoktól távolabbra
eső zárt vidékek tartják még a magyar tánc egyeduralmát.
A MA4JÖYAR TÁN CNYE LV.

~:==::::::==;- unkánk . elején a magyarság táncszeret eté ről

s.zólva, bizonyságkép megemlékeztünk röviden a
magyar táncnyelv párját ritkító gazdagságáról
és szinességérőL Most a befejezéshez közeledve,
azt t.artjuk, teljesség okáért helyesen járunk el,
'~~iiLI · ha e táncnyelvetegés~ében megismertet jük. Hadd
~ . legyen megőrizve legalább az utókor számára,
mily találékony volt fajunk a táncok és táncfigurák mellett a
táncra vonatkozó, vagy vele kapcsolatos ~zók, kifejezések és 'sZó-
lások megalkot.ásában is.
Előre kell bocsátanunk, hogy itt közlendő ismertetésünk nem
mindenben egyezik a Magyar Nyelv c. folyóirat 1906. évfolyamá-
ban (3-16. és 59-69. 1.) megjelent s a Magyar Nyelvtudományi
Társaságtól külön füzetben is kiadott A magyar táncnyelv c.
(1906) értekezésünkkel. Részben kurtább, részben bővebb nála.
Tudniillik elmaradtak belőle e munkánkba már úgyis fölvett, vagy
csak a nyelvészeket érdeklő részek; viszont szép számmal kerültek
bele új adatok, melyeket azóta találtunk. A szavak és kifejezések
összeállításában csak a fontosabbaknál tesszük ki a forrás pontos
helyét, mert ha mindnél kitennők, túlságosan megnyúlnék ismer-
tetésünk. De nyomatékkal erősít.jük, hogy a legkisebb adatunk is
hiteles.
Előadtuk már - tehát nem ismételjük -, hogyapáinknak
arra a fogalomra, melyet ma általánosan csak a német eredeti.í.
t á n c o l n i és t á n c szókkal jelelünk, egész csoport eredeti
szavuk volt; s hozzátehetjük itt, hogy ők a t á n c o t nem csupán
j á r t á k és r o p t á k, mint ahogy a mai nemzedék mondja,
hanem ezeken fölül még l é p t é k, n y o m t á k, l e j t e t t é k,
l e j e l t é k, l ü k t é k, r a k t á k, s z ö k d ö s t é k, t e t t é k,
u g o r d t á k és u g r o t t á k is. Szóval: a mi idegenre szorult
szegénységünkhöz képest, mondhatni, dúsgazdagok voltak a test-
mozgás művészetének eredeti kifejezésében.
Egyébként az ő gazdagságuk és ötletességük nem egyedül az
alapfogalomnak s változatainak, hanem egyáltalán a tánccal
együttjáró tulajdonságoknak, jelenségeknek és módozatoknak ki-
fejezésében is szembeszökően tündökölt. Példának okáél-t az
240

ii g yes, l o t á n c o s-okra l ilyen dicsérő szavaik ~'alának:

U g y a n c s a k t u d j a j á r n i - s z é p m ó d j á val, r é g u-
l áson táncol- reárop a muzsikára - megrakja
- mestere a táncnak - te stének minden ina s
e re srófon jár - gyönyörűen kitesz magáért-
t é r d é n e k é k e s h a j l á s a c s u d á l a t o s. - Noszkó
A l a j o s nak 1791-ben kiadott Virágszótárában meg ilyen ma-
gasztaló kifejezéseket találunk a "j ó l t u d t á n c o l n i" érte~
lemre : A t á n c o t u g y a n c s a k m ó d j á val, m a g y a r o-
san tudja ropni; helyesen tudja telje s inait a
tá ncban szedni; kellő s tetsző szép mó-ddal
viseli s forgatja jól övedzett ' karcsú derekát
:a t á n c b a n; k e z e i t s e g é s z t e s t é t e z e r m e s-
t e r s é g g e l s z é p e n v á l t o z t a t j a a t á n c b a n (179.
L) , A s z e n ved e l m e s, t e l h e t e t l e n t á n c o s-ra B a-
T Ót i S z a b ó D á v i d följegyzése szerint ilyetén kitétellel
éltek őseink : M i n t e s z é n k í v ü l val ó t o m b o l, t á n-
e o l, r o p j a a t á n c o t, ugrál a n y á r s p e n g é s r e
i s; m a j d k i s z ö k i k m a g á b ó l ö r ö m é b e n. 2 Alkal-
masint efl'éléktől származott nyelvünkbe a szintén Baróti föl-
jegyezte r ő f ö l ige e g é s'/, é j j e l t á n c o l jelentésseL
Amint nem fukarkodtak eleink d i csérő szókban a jó táncosokra,
úgy gáncsoló ' kitételeket is bőven tudtak szórni az ü g y e t l e-
nü l ugrálók-ra, teszem ilyeneket : Keresztül - kasul,
össze-vissza, hebehurgyán táncol - nem érti
a m ó d j á t, - r o s Ei z u l f o r g a t j a m a g á t - s z ö-
k i k, m i n t a k e c s k e - a nót a minden s or á ra
l ó m ó d j á r a t o p o g - m i ri t N o é r é s z e g c 's a p j a,
li g l' i k, m e g y e l é - h á t r a, stb.
Ami pedig magát az ő s i t á n c l e f o l y á s á t illeti,
ennek minden mozzantára, árnyalatára s kisérő tünetére is gaz-
-dag szó- és kifejezéskészlettel rendelkeztek elődeink.
Próbáljuk meg eme ránkmaradt szókból és kifejezésekből,
mintegy mozaikdarabokból, a régi magyar táncolásnak egységes
képét összeállítani.
Apáink tánca akár m a g á n, "f e j e nk é n t", azaz: egyes-
ben és "k e r é kb e n" = körben, akár p á r b a n, p á r o n k é n t,
vagyis nőkkel történt, - t á n c h e l y e n, t á n c o l ó h á z b a n,
t á n c o l ó b a n, t á n c s z o b á b a n (melyből az asztalt kivit-
ték, avagy félretették) folyt le t á n c 1). a j t ó d a l r a, t á n-
oc o l ó n ó t á r a, t á n c n ó t á r a, t á n c n ó t á n val ó é n e k r e,
é n e k n ó t á r a, u g r ó n ó t á r a.

1 Érdemes emlékezetbe vésnünk, hogy a i ó t á n c o s-ok mellett "h í. r e s

á n c o s"·ok is akadtak őseink között, Bizonyság reá Apor Péter, kinek egyik
1;
1742·ben irt versében olvassuk: "H í r e s t á n c o s ifi legény Apor Ferenc,"
" Magyarság virági (1803), 480, L
 241
A z . e l Ő l s z ö k Ő - t á n c o l Ó • t á n c o s z t Ó k, t.á.n.c-
m e s t e r e k (hacsak a tánc nem történt fejenként) a t á n-
c o l n i, u g r á 1 n i v á g Y a k o z ó t á n c o s i f j a k n a k a
v i s z k e t e g e s t a l p ú h e t y k e l e á n y o k, vag y a fr i s s
m e n y e c s k é k közül p á r t o s z t v á n, ily szókkal adták meg
a
a h a n g o s s á g t e v ő k n e k, v í g s g t e v ő k n e k, m u z s i-
k u s o k n a k, m u z s i k á s o k n a k, c i g á n y o k n a k a tánc-
kezdő jelet:P e n d í t s d a z h e g e d ű t, von j e g y s z é p t á n-
cot - rántsd keresztül hegedűdet - vonja d
c i g á n y a n ó t á t, n e k í m é l j e d a h ú r j á t - von j a d
vígan!; a táncolóknak pedig: Szabad a tánc - uCCü
t. á n c b a f i a k - n o s z a l e g é n y a t á n c b a, - r a j t a
f i a k, r a j t a!
Erre a t á n c o l n i e l é á II o t t táncosok vagy tánco s-
párok t á n c r a v. t á n c b a i n d u l t a k, m e n t e k; t á n c r a
k e l t e k; t á n c b a k e ver e d t e k; t á n c h o z k e z d e t t c-
n e k, h o z z á f o g t a k; t á n c n a k e r e d t e k; n e k i k e r o-
k e d t e k a t á n c n a k és a l a s s ú t m a g y a r m ó d o n v.
m ó d ri a: s z é p h a l k a l, c s e n d e s e n, r e n d e s e n m é r-
t é k l e t e s s é g g e l, b e c s ü l e t e s e n, s z é p m ó d j á: val
j á r t á k, l e j t e t t é k, c if r á z t á k és k a n y a rí t o t t á k;
a s z a p o r á t pedig e l e ven e n, f r i s s e n, v í g a n r o p t á k,
r a k t á k, a p r í t o t t á k, a p r í t g a t t á k, a p r ó z t á le,
s z ö k t é k és u g o r d t á k.
Tánc közben mind a lassúban, mind a frissben jókedvük külön-
féle t á n c s z ó k ban tört ki. Vagy csak egyes indulatszókat kiál- .
tottak bele, pl. h o p p; h a j a; h e j; h o p p h a j a; h a j a-
h u j a; h a j d a, h o p p, h a j d a stb.; vagy rövid csattanós
mondatokat, teszem: H á r o m a t á n c - e z a z é l e t, -
e z a z él et g y öng yél et - e j h a j, t á n c r a t á n c! ;
vagy egyes versikéket is, mint:

H o p p i m i t t, a m o t t i s,
A mi házunk e lő tt is!

T a r k a s z o k n y a, s z é p m e n y e c s k e,
Fordulj az ölembe!

A lassú, úri formájában és nevén "n e m e s, n e m e s e s

v. p a lot á s t á n c"-ban elébb f e l s é g e s testta.rtással
val ó d i b a s z e d e t t, r á t a r t ó s a r c c a l, n a g y m é I-
t ó s á g o s a n t e t t é k .1 é p é s e i k e t jobbra-balra, előre s
hátra, é k e s s é t á l á s s a l f o r d u l t a k é s h a j l a d o z-
i'. a k; majd szaporább, vigabb lejtéssel c i f r á n, m ó d o s a n
r a k t á k l á b a i k a t, k é n yes e n i n g a t t á k, l ó g a t t á k
d e r e k u k a t és s ü v e g ü 'k e t, k a l p a g j u k a t k o n y á r a
h ú z v a, f é l r e t é v e, - r á z t á k f e j ü k e t, n y a k u k a t,
Dr. Réthei Prikkcl: A mag-yarság- táncai. 16
242

e g y e t - e g y e t li g 1" o t t a k, meg r á - 1" á d o b b a n t o t t a k~

vagy t o p o g t a k, k a r j a i k a t c s ó v á l t á k, ves z t e g
n e m á II h a t ó k e z e i k k e l egyszer-egyszer t e n y e r ü k b e
c s a p t a k, c s a t t o g t a t t a k; s eközben a s z e m e i k v i l-
log t a k, és meg-megnyílt a szájuk: "k i v i l á g o s t, k i
v i r a d t o t k i á l t o t t, k i a h á r o m a t á n c o t s ü r-
g e t t e", mint Dugonics írja az Etelkában ; végül, ha nemeses
módra: nővel táncoltak, akkor azt kedvesen m e g f o r g a t t á k.
Amint a muzsika (eredeti nevén: h a n g o s s á g) a s z a-
p o r a, u g r ó s, f r i s s, k u f e r c e s t á n c r a i n d u l t, p e n-
d ü l t, a vigadó ifjak választott vagy osztott párjukat' t á n c r a
h í t t á k, r á n t o t t á k; t á n c b a v i t t é k, von t á k, k a p-
f, á k, r a g a cl. t á k, s o d r o t t á k és előbb r e n d e s e n a p-
r ó z v a, a p r í t v a" a p r í t g a t v a, majd meg s z ö k v e s
h a j l a d o z v a u g r o t t a k együtt. Mindjobban belem eleged-
vén, a táncosok a leányokat s menyecskéket - anélkül, hogy
k e m é n y f o g á s s a l bántották volna - u g r a t t á k é s f o 1'-
g a t t á k, m i n t o r s ó t, m i n t s z é l a v i t o r l á t s velük
e l t e r j e d t c s u s z t a t á s s a l többször g y ö k k e n t e t -
t e k, azaz: egyet-egyet hajlottak; eközben s a r k a n t y ú j u k
zörgöt~ penget~ fényes patkó juk dörgött a
muzsika taktusára. Majd utóbb e l s z a k a d t a k e g y m á s t ó l
é s m a g á n r a k t á k, r o p t á k t á n c u k a t. Ilyenkor a z
ifjak keze-lába mozgott: összecsapták-ütöt-
t é k - ver t é k - c s a t t o g t a t t á k t e n y e r ü k e t, m e- g
p e n g ő c s i z m á j u k a t, s a r k a n t y ú j u k a t, k ü l ö n-
féle figurákat tettek : a lábszáraikat szerte-
széjjel hányták és veregették; s közben·közben
n a g y o k a t t o P p a n t o t t a k, d o b o g t a k. A l e á n y o k
és menyecskék pedig a k ö t é n y ü k s z é l é t f o g v a é s t á n-
e o s u k b o k á j á r a v i g Y á z v a s a l i g s á g l é p v e,
u g o r vatáncukat "h o l e l ő, h o l p e d i g v i s s z á l t á k"
(Gvadányi), azaz: hol táncosukkal szemben ill Ó r i k á l t á k,
rázták - mint apitie (= malomszita) - magukat,
hol meg háttal fordulva m o z g a t t á k, r i s z á l t á k f a r u-
k a t. Végtére, ha a táncosok párjukat nem adták át, vagyis ha
p á r t nem c s e r é l t e k, v á l t o t t a k, akkor t á n c o l ó n é-
j u k k a l e g y m á s d e r e k á b a k a p v a, ö s s z e k a p v a,
-ö l e l k e z v e, -s z o r u l v a - m i n t a s z él m o t o l la -
fo 1/ o g t a k, f o r g ó d t a k, k e r e n g t e Je e g y m á s s a l,
együtt hosszasan.
Ilyen a régi magyal' táncolásnak egyko rú (XVI-XVIII. szá-
zadbeli) eredeti szókból és kifejezésekből egybeillesztgetett képe.
I. A nőnek kézadását, illetőleg kezének vagy kezeinek a táncos vállán (kar-

ján) nyugtatását a [' a n y l á n c-nak hítták: , "Jer be rózsám katona, no járjunk

rg," t.áncot, Majd nyakadba vetek egy szép a l' a n y l á n c o t" (egy XVIII. szá-
zadi népi versben).

,
 243
Ezzel szemben az újkori magyar táncról nem állítottunk össze
hasonló apr9lékos mozaikképet a használt szókból és kifejezések-
ből, mivel fentebb a néptánc leírásában úgyis azokat a szava.kat
és frázisokat használtuk, melyeket maga a magyar nép alkalmaz
tánca különböző mozzanataira és figurái ra. Itt most csak ki-
egészítjük a már közlötteket újabb adalékokkal.
A c i g á n y, a m u z s i k u s, némely helyeken a h a n g á s Z1
magyarosan r á h ú z z a, r á k e z d i, r á r á n t j a, r á von j a,
r á z e n cl í t. i a t a l p a l á val ó t, melyre a mai magyar - ha
l a s s ú t á n c kezdődik - t á n c b a l é p, i n d u l, m e g y, vagy
t á n c r a k é l, l e n d ü l, k i s z á II ; a f r i s s nél meg t á n c b a
ugrik (a leány táncba penderedik), vagy táncra
p e r d ü l, k e r e k e d i k, k e r e k ü 1. Ha t á n c r a t e r m e t t,
vagyis ha jó táncos, akkor mind a lassút, mind a frisset s z é p e n~
é k e s e n, m ó d ö s a n, d e l i e n, n y a l k á n, h e t y k é n, J" á-
t a r tó s a n, b ü s z k é n, h e g yes e n, f e s z e s e n, s z i v e-
s o n, l e l k e s e n, k ö n n y e d é n, r o p o g Ó s a n, r o p p a l
j á r j a vag y r o p j a, k i t e s z m a g á é r t, e m b e r ü l k i -
v. megrakja., kicifrázza; ha meg "nehéz t. áll ni",
rossz táncos - mert ilyen :magyar is akad! -, akkor a népi szó-
járás szerint: e s e t l e n ü l, ü g y e t l e n ü l, c s o s z o g v a,
t o p o g v a, t a p i s k o l v a, d ö c ö g v e, d ü II ö n g v e, u g-
r á 11 d o z v a, b u k d á c s o l v a, ö s s z e v i s s z a, r o b o t. b a n
t á II C o l, - ú g y t á n c o l, m i n t ma] o m a l a t t a b á 1-
vány.
A lassúnak a n cl a l g ci neve újabb, valószinűen a S z őllősi ­
féle körtánc terminologiájából származik; a nép nem használja.
De Aranynál a n d a log a. m. lassút táncol ("külön a n d a l o g
sokáig") .
Azon a ma már kevés helyen, hol a lassút még régi kettős
(lassúbb és gyorsabb) formájában táncolják, a nép eredeti szó-
használata szerint a l a s s ú t e 1- vagy m e g j á r j á k s a
c i f r á t me g- vagy k i r a k j á k. A verbuváló katonák valami-
kor ugyane kitételeket használták táncukra.
A frissben 1 az a p r ó z á S- , s z a p o r á z á s-ra más kifeje-
zések is vannak, ilyenek a g y a k r o z, m e g g y a k r o z és az
a p rí t ó s a n t á n c o 1. A h e g yez é s-t pedig h e g y e l é s-
nek is mondják. A cifrázó lábhányásnak és forgatásnak általános
népi neve a f i g u r a (v. ö. "Vess f i g u r á t, olyan cifrát, hogya
patkód hányjon szikrát! - táncszó) ; szűkebb használatú, de
szinte járatos a p r á d é (valószínűleg a p a r é d é változata;
v. ö. "Egyél fiam korelábét, hogy a lábod hányjon p r á d é t!" -

1 Saját zeríí, hogy ez a nyelvújítók alkotta ·zó - mag nknak a finomkodó

cigányoknak révén - mennyire elterjedt a nép körében (l. M. T6z!).
" A friss vidéki nevei Erdélyben: m a g y a r o s, m a k á n y o s, s z ö k ö s,
k a l II P o 6. C ti r ti ö n g ö l ő; a lassúé ugyanott: j á r t a t ó s é6 f o r g a t ó 6.
16*
244

táncszó) . A hegyezésbe elegyített kígyózó lábszárforgatást

k e r e s z t e z é s-nek hívják; indulóra (pl. lakodalomkor esküvőre
menet) általában k e r e s z t e z n i szoktak a férfiak.
A táncos a magyar tánc mindkét részében többször b o k á z,
vagyis összeveri csizmája sarkait; ha ez sarkantyútlan csizmában
történik, akkor úgy mondják, hogy - i p l i k r e k o p o g t a t
vagy k o t y o g t a t . Az i p l i k tudniillik a csizmasarkon levő
külső (többször sárga) varrást jelenti.
Helyenként a t á n c o l n i, t á n c fogalomra s ennek egyes
mozzanataira, vagy árnyalatai ra sajátos kifejezések járják. így
teszem a bezdáni (Bács megye) nép p i l i g é z (= táncol), a
bukovinai magyar t r o p i z g á l, a moldvai h o p o c á l (alkal-
masint a h o p s z a indulatszóból) , a szalontai z s u k á z, a
csallóközi t a j d é m o l, a hegyháti (Vas megye) vén asszony
6 a r u z. A háromszéki székely nem ropja, hanem r i p i (v. ö.
rip -rop!) a táncot, ("jól ripi, jól elripte a táncot"
M.Tsz.) ; a hegyaljai magyar meg r a k j a (Kassai, Szókönyv
IV. 240.). A csékuti (Veszprém megye) mulató s z ö k - r ú g, az
alsólendvai (Zala megye) i d e - o d a l' i s z á l; a kalotaszegi
(Hunyad megye) táncközben c s u h u g a t, azaz: kurjogat. Keme-o
nesalján (Vas megye) a guggolva táncoló m ó c i r k á l; Göcsej-
ben (Zala megye) pedig a kis gyermekek módjára táncoló m u c e r-
k á-l (mindkettő valószinűleg a m o z o r o g, m o c o r o g=lassan
mozog igétől) . Kassa vidékén a táncolók, ha énekelnek is, akkor
d r i n d á l n a k. Kemenesalján megtáncoitatni helyett me g-
t e le e r n e k; a Brassó megyei Hosszúfaluban viszont s z ö k n e k,
m e g s z ö k n e k ("Tennap es mind merén s z ö k t é k Furust.
Tennap ők es Furust m e g s z ö k t é k" M.Tsz.) . Rimaszombat-
ban a lányokat táncra p e n d e r í t i k. Sirokon (Heves megye)
nem megforgat ják, hanem m e g s e r g e t i k, Csíkszentkirályon
pedig m e g s i r í t i k. Baranyának egyik-másik helyén a táncosné
nem riszálja magát, hanem c s ó r i k á L (Kassai III. 378. l.). Az
Alföldön a párok több helyt táncra p e n d e ri Ü l n e k. A székely
legények, mikor magán járják a tán~ot, g y a log o l n a k; s ha
ügyesen megrakják, akkor t e m p ó r a t á n c o l n a k, t e m-
p ó r a v á g j á k a t á n c o t, k i v á g j á k a p o n t o t (Alsó-
fehér megyében t e s z i a p a n t a t a. m. jól végzi dolgát a szóló
táncban), i g a z á n vet i k a t á n c o t, j ó l vet i k, i s t e-
n e s e n vet i k. Mikor a csűrdöngölőben ketten-ketten egymás-
sal szembe állva akarják kimutatni, melyikük érti jobban a figu-
rákat, akkor - k ó r é b a (k a r é j b a) t á n c o l n a k. l Az
Udvarhely megyei Oláhfalván sajátszerű (alkalmasint tréfás) neve
van a táncnak: l ö t y ö n f ü t y (v. Ö. l ö t y ö g - f ü t y ö g,
1 Az elnevezés onnét van, hogy az első legény tánc előtt elkiáltja magát:
"K a r é j b a l e g é n y e k !", mire elhagyva párjukat (ketten-ketten egymással
szemben) körbe állanak.
 245

l i t Ye g - f i t Y e g). Még sajátszerűbb az a körülírás, melyet

Veszprém megyében hallani a táncolóra, hogy - piru1 a
bokája.
Népünk körében a különféle táncmulatságoknak érdekesebbnél
érdekesebb neveire akadunk. Ilyenek: Szerencsen a b r e s z k i
(1. Magyar Nyelv 1. 225.), Kecskeméten a l a k o z á s, Bereg
megyében a l a k z i, Klézsén (Moidvában) a f ü l y k e, Szent-
györgyvölgyén (Zala megye) a k é s é 8, Három- és Udvarhely-
széken a s z ö k ő (v. ö. s z ö k ő r e való leány = jó táncos) ,
Lozsádon (Hunyad megye) a s z ö k t e t ő ("Eressze kied Sárit
a s z ö k t e t ő b e l"), Hosszúfaluban (Brassó megye) g y ü j t ő
("Eljövök, hő Furust kivezessem a g y ü j t ő b e"), Udvarhely
megyében a p ö s z l e t ő. A székelyek tréfásan d ö c ö g t e t ő­
nek is nevezik: "Azétt jövénk kjetekhez, hogy aggyák ide Katót,
hogy vigyük el a d ö c ö g t e t ő-be" (M.Tsz.). A házi t áncmulat-
ság neve Máramarosszigeten b e n g e s, Csongrád megyében b i m-
b i c, Nagykúnságban k a l á k a, Gútán (Komárom megye) l i p-
p o g Ó (= harmonikás házi bál); a fonóházié Balaton mellett
c a f r a, Pálfán (Vas megye) s u d r i; a présházbelié Gyönkön
(Tolna megye) p i n c e s z e 1". (L. valamennyit a M.Tsz.-banl)
A magyar néptánc változatainak, illetőleg sarjadékainak
különféle állandó jelzői vannak, így a lassú m é l t ó s á g o s
k o m o l y; a verbung, verbunkos d e l i, n y a l k a, c s i n t a l a n,
d é vaj, p a j k o s; a csárdás t ü z e s, r o p o g 6 s. Ám Szeg-
szárdon 1'1 o g Y t á n y i sebes csárdást is emlegetnek.'
Külön figyelmet érdemel a ver b u n k o s t á n c sajátos szó-
tára. A verbungot vagy verbunkos csapatot vezető és fizető strá-
tsamestert a t y a m e s t e r-nek nevezték, a ver b u v á l ó, ve r-
b u n k o s vagy t á n c o s k a t o n á k táncmesterét (előtán­
cosát) pedig ver b u n k o s k á p l á r-nak, mert rendszerint
káplári rangja volt. Felvonulás közben, mely hangos muzsikával
s na g y, k e g y e t l e n l á r m á val történt, a toborzók k u r-
i o n g a t t a k, r i k o g a t t a k s valahol megállapodva, a verbun-
kost k e r é k b e n t á n c o l t á k. Táncközben h o p p o z t a k,
ujjongattak (Cz.-F. Szótára szerint), meg pajkos ri t -
musokat (= táncszókat) kiáltottak vagy dallo t -
t a k. A deli tánctól a katonaságra kedvet kapott legények az
atyamesternek k e z e t a d t a k, r e á c s a p t a k, k e z ü k e t
b e a d t á k, f e l c s a p t a k, b e á II o t t a k s a p á n t l i-
k á s c s á k ó t f ö l t e t t é k. A beállottak ezután f e l p é n z t
(= foglalót) kaptak, mely régebben vadonatúj tallérokból (v. ö.
"Mind ú j t a II é r o k a t nyomkodtak kezünkbe". Gvad.), utóbb
az atyamester tömött bugyellárisából bőven kerülő ropogós ban-
kókból állott.
I Magyar Nyelvör, 33 : 289. 1.
246

B a r c z a f a l v i S z a b Ó D á v i d a Magyar Hírmondó
1876. évfolyamában (szept. 30., 68. lev.) a ver b u n g nevet
(nem a h a d s z e d ő t á n c értelműt, amint Fabó tévesen állítja
többször id. műve 219. lapján, hanem a h a d s z e d é s jelentésűt)
h a d r á s z-ra akarta magyarosítani, de követője nem akadt. Sze-
rencsésebb volt B e r z s e n y i D á n i e l, ki a ver b u n g - t á n-
e o t - talán Heltai G. t o b o r z ó-jára való gondolattal - t o-
b o r z ó-nak kereszteltelte el.
Népünk táncainál érdemes megfigyelnünk, mily ötletes, találó
észrevételeket szoktak tenni a körülállók a táncolókra. Csak úgy
röpködnek a jobbról-jobb mondások, melyek hol dicsérnek, hol
buzdítanak, hol ócsárolnak. Bizonyságul legyenek itt K r i z a
feljegyzése nyomán a székelység ilyetén táncközi szavajárásai:
Ú g y t á n c o l, m i n t a l a b d a. - Ú g y f o r o g, m i n t
a p e r e s z l e n [= orsókarika]. - K é t s z e r i s ö s s z e ü t i
b o k á j á t . - K e z i vel, f e j i vel, d e r e k á val k é t a n y-
n y i t t á n c o l, m i n t a l á b á vaL - U g y a n c s ú f u l
l ó g a s s a m a g á t. - O l y a n n e h é z t á n c ú, m i n t a
m e d v e, vag y m i n t e g y k ö b ö l b ú z a. .- S z ó t a
t á n c n a k f i a im! - M á r m o s t s z e r e t e m, m e r t
t e m p ó r a v á g j á k a t á n c o t . - E z e k i g a z á n k i r a k-
j á k! - V e g y e t e k f e j é r n é p e t h e j, m e r t n í, m i n d
v á r j ák! - Ú g y k i j á r j a, m i n t a l e g é n y; d e a
l e g é n y t i s k i t u d j a v á g n i! - N o, e z e k i s t en-
igazában dolgoznak! - Ne járj a közepibe
ö c s é m, m e r t m a j d a z t m o n d j á k, h o g y r o s s z
táneú vagy! - Bezzeg jó volna, ha úgy szeret-
n é l d o l g o z n i, m i n t t á n c o l n i! - A z a j ó t á n c ú
l e g é ny, k i a l e á n y t ú g y f o r g as s a, h o g y a s z o k-
nyája messze kirepül. - Ha nincs ereje a le-
g é n y n e k, n e m j ó l m e g y e n a f o r d u l á s. - F o r-
díts rajta, hadd lobogjon a pántlikája!-
H á t t i e l n é z i t e k, h o g y a z o k a l á n y o k a p a d o t
m e l e g í t s é k? - É b r e d j P i s t a, m e r t m i n d j á r t
e l a l u s z o l! - M i k o r é n o l y a n l e g é n y vol t a m,
b e z z e g k i j á r t a ID! - J a j I s t e n e m, m i k o r m i
l e g é n y e k vol t u n k, a k k o r vol t a k i g a z i t á n c o k !
- Adjátok meg a böesületet a vidéki legé-
n y ek n e k! - F á r a d t s á g [= szünet] l e g é n y e k! -
T á n c o t o s z t n a k!<H (Vadrózsák, 362. l.). Hasonló megjegy-
zések az anyaországbeli magyar nép körében is élénken fűs zerezik
a táncvigalmakat. Szegeden teszem a derekasan, keményen tán-
coló ra ilyet mondanak : R a k i á m a P é t ö r! Földesen (Sza-
bolcs megye)ipedig: - J á r j a a t á n c u ,g y a n c sak!,vagyis:
--
A
'1 táncosnőt a táncl'endező ezzel az udvarias szólással adja át :1 táncos·
nak: "Jókaratnak", azaz: jó akaratnak.
 247

istenigazában táncolnak. A szegedi lakoda'imakban a vőfély a

(húzódó) férfiakat evvel a mondással szokta táncra szólítani:
"T á n c, v a g y l á n c !", azaz: vagy táncolsz, vagy láncra köt-
lek! Tudni kell ugyanis, hogy régenten az alföldi menyekzőkön
láncot húztak át a mestergerendán s a rendetlenkedőket ezzel
fékezték meg. Amikor régebbi tánc-példabeszédeink láncot emle-
getnek, alkalmasint ebben a szokásban leli magyarázatát.
A táncmulatsági biráló megjegyzések ismertetése önkéntelen
átvezet bennünket a magyar néptánc jellemző költői kíséretéhez:
a t á n c s z ó k-hoz. Szólni fogunk tehát ezekről is, annál inkább,
mert a magyar táncnyelv ismerete hiányos volna nélkülük.
A t á n c s z ó k a magyar néptáncnak sajátszerű költői sal-
langjai, mondhatni: a táncmozzanatokkal és figurlákkal össze-
hangzó költői szó- és mondásalakzatok. Alkalmazásuk nem újabb
keletü, hanem régi magyar néphagyomány. Legbővebben ontja őkei"
a székelység\ de más vidékek magyarsága sem hagyja ki táncaiból
(v. ö. "Szó nélkül nem is tánc a tánc" : közmondás).
Mint már fentebb megjegyeztük, jobban illenék reájuk a
t á n c k u r j a n t á s, t á n c r i k k a n t á s név, mert igazában
úgy kurj ant ják, rikkant ják őket a táncba.
A mai korbeli táncszókat nyelvalaki szempontból megfig.velé-
sünk szerint három csoportba lehet osztani.
Az elsőbe biztatást és örömet kifejező indulatszók: réják tar-
toznak. Ilyenek az ország minden részében hallható: u c c u
(i c c u), h a j r á, n o s z a, h o p p, r a j t a biztató szócskák,
valamint a széles jó kedv kifejezésére való, szintén általános követ-
ke z ő rikkantások : e j h a j - h e j h a j - s e j h a j - h a j h a j -
h e j e-h u j a - h a j ah a - h e j d i n o m-d á n ci m - i h a j a,
t yuhaia - i h a j l a, t y u h a j l a ~ i j j u j u, u j j u j u
- t. y u h a j (c s u h a j)! - stb. Ezek a lassú táncban is fel-
hangzanak, de csak ritkábban a szökellés, kézösszecsapás és a
bokázás kíséreteképpen.
A második csoportba már értelmes, de rendszerint kihágyásos
(elliptikus) felkiáltás ok tartoznak, részint az előbbi indulaszók-
kal kapcsolatban, részint azok nélkül. A leghasználtabbak ország-
szerte ezek : U c c u n e k i, u c c u r a j t a - i c c u n e k i,
II e h a d d m a g a d - u c c u il á b a m, n e h i b á z z -
Cs a k s z i ves e n - n e k e d v e m, n e - é d e s e s z e m,
II e h a g y j e l - e z a z é l e t g y ö II g Y é l e t - n y a-
k a m b a, k a l' o m r a - s z o r í d d, n o· - n e e n g e d d,
c s ü l ö k r e - h o p p S á r i, s a r o k r a - s z e ID b e s z i-
-v e m - b ú s u l j o n a l ó - t y u h a j, s o h s e h a l u n k
m e g - e j h a j, t á n c r a t á n c - h á r o ID a t á n c -
1 A székely apa már kiskorú fiát is biztatja: "M o n d j f i a m t é s i s
val a ro. i t a t á n c n a k!"; a táncoló legényeknek pedig többnyire odakiált ja :
"Szót fiak a táncnak!"
248
k i v i l á g o s v i r r a d t i g (k i v i r r a d t i g)! - stb. Ezek
a felkiáltás ok már majdnem kivétel nélkül a friss tánc kísérői. 1

Még inkább azok a harmadik csoportbeliek, melyek az érzést

és gondolatot kerek, szabatos formában és rímesen : versben feje-
zik ki.
Mintegy átmenetül szolgálnak hozzájuk az első két csoport
nkkantások rímes kapcsolatai, aminok:

Ihaja, tyuhaja,
Li be g-lobog a haj a !
H aj a he s s,
De feszes!
Haj cic tralárom,
Most élem világom!

I j j u j u, j u j u j u"
A nadrágom kétágu!
H a j a h a j,
Semmi baj!
Dinom-dánom nadrágom
Akomának t estálom!
Stb.
A harmadik csoportot tevő kerek tánckurjantások legtöbb-
nyire két, ritkában három v. négy jól-rosszul rímelő sorból álla-
nak. Az egyes sorok hét v. nyolc szótagúak s egyenként több-
nyire önálló, de különben összefüggő gondolat.ot. fejeznek ki. Ezek
vannak legnagyobb számmal; s mind tartalmi, mind nyelvi szem-
pontból ezek a legértékesebbek is.
Nyelvalaki tekintetben a legnagyobb változatosságot talál-
juk e csoportban: felkiáltó, felszólító, föltételes, hasonlító, ellen-
tétes, következtető s egyéb kifejező formák váltakoznak közöt-
tük meglep o különféleséggel. S emellett bőven van alkalmunk
élvezni bennük a kifejezésnek hol csatt anós rövidségét, hol c:r::í.mai
szaggatottságát, hol közmondásszerű kerekdedségét. Egyszer a
t artalmas jelzők halmozásával, másszor a jól talált hasonlat i
képekkel gyönyörködtetik a vizsgálót.
1 A táncszók legnagyobb része a frisset szokta kísérni. Ennek okát mi
abban találjuk, hogy a lassú eredetileg vitézi tánc lévén, a benne nyilatkozó
diadalmas büszkeség és komoly méltó ság természete szerint nem tör ki féktele-
nebbül. Ellenben friss táncunk már eredetileg is a szerelmi öröm kifejező je volt;
ez pedig t ermészetének m egfelelően korlát lanabbul és zaj osabban nyilatkozik meg.
 249

A kifejezésbeli tömörségre és drámaiságra mily szép példák

teszem a következők:

Fogsza me~ forgasd me~

T é r i n g e s d m e g, l ó g a s d m e g !

s z ó r í t s á t o k, c s a k j á r i á t o k ;
M o s t a j a v oa, n e h a g y oi á t o k !

s z e m b e s z i v e m, h a s z e r e t s z,
H a n e m s z e r e t s z, e l m e h e t s z !

E z a k i s l á n y h j v a to t t,
M e g k é r e t t e m, e l f u t o t t.
0-

ú g y s z e r e t l e k, m a i d m e g e s z l e k ;
M e g b e c s ü II e k, h a e l ves z l e k.

Az örömtől keltett lelki mozgalmasságnak megfelelően

számra leggyakoriabbak a csattanós felszólító alakú versek,
aminők :

J á r d k i l á b a m, j á r d k i m o s t :
Nem parancsol senki most!

s z o r í t s d h o z z á d, n e m a n y á d,
H a s z o r í t o d, c s ó k o t á d !

I d e l á b a m, n e t o v a:
Hátra van még a joval

É d e s k i c s i k e r e k e m,
Fordulj egyet előttem!

F é l r e t ő l e m b ú b á n a t:
B u z á t v á g o k, n e m n á d a t!

J á r j a d, j á r j a d h a j n a II i g,
Míg a szoknyád langallik!

Adi egy csókot holdvilágom:

Úgy sem adsz a másvilágonl
Stb. .
250

A találó jelzőkkel bővelkedő felikáltó formák is eléggé gyako-

riak, mint:
oh d e ü g yes, ó h d e j ó,
Oh de kedvemre való!

E z a l e á n y s o k a t é r:
S e f e k e t e, s e f e j é r,
S e k ö v é r, s e ö s z t ö v é ri!

O h t e k i c s i k o n y t a l a n,
Mért vagy olyan csintalan?

J a j I s t e n e m, e z t a v é n t
Hogy ölelem meg szegényt!

K a r c s Ú, m a g o s,
G y e n g e, p i r o s!

É d e s k i c s i g e rl i c é m,
Holtig tied vagyok én!
Stb.

Ismeretes fajunknak keleti eredetű, különös szeretete a hason-

latos, képes beszéd iránt. Sehol se találunk erre ékesebb bizony-
ságokat, mint a táncversekben, melyek meglepőnél-meglepőbb
hasonlatokkal festik ar, érzést és a gondolatot. íme:

H ú z d r á c i g á n y h e g e d ü s,
F e k e t e vag y, m i n t a z ü s t,
Kürtőn járt.ál, mint a füst!

É d e s a s z á d, m i n t a m é z,
p e r g a n y e l ved, m i n t a r é z.

Egyenes vagy, mint a nád:

H o z z á m s z a b o t t vol t a p á d.

A leányka szótalan:
T e j e s k á s a, s ó t a l a n.

Húgom asszony, kend csak úgy:

É n a k a k a s, k e n d a t y ú k.

A ID e n y e c s k e j á ID b o r f e c s k e:
N e ID r Ú g, n e m d ö f, ID i n t a k e c s k e.
 251
ú g y s z e r e t e fi a z Ö l' e g e t,
M i n t a b i val y a t ö r e k e t .
Stb .
Az első mondat többször festői képét adja a másodikban ki-
feje zett gondolatnak, mint például ezekben:

Kiszáradt a füge fástul:

Elválunk rózsám egymástul.

L e ven d u l a á g a s t u l:
Ugorj egyet párostul!

V é k o n y c é r n a, k e n d e r s z á l:
J a j d e k i c s j n y m a 1· a d t á l!

Száraz kóró, nem nedves:

A v é n a s s z o n y n e m k e d ves.

Kicsiny csupor hamar forr:

A v é n a s s z o n y p u s k a p o r.
Stb.
Némelykor a kép és gondolat közt semmi értelmi k~pcsolatot
se veszünk észre; tehát az összefüggést csupán a táncos sajátos
körülményeiből lehet magyaráznunk, mint teszem a követke-
7,őkben:

R e z e s v i II a, r e z e s k é s:
Jössz te rózsám, táncolj tés!

Keresztúri szitakéreg:
N e f u t k á r o z z, m i n t a f é r e g!

S á r g a r i g ó, k ö m é n y m a g:
J a j, b e le e v é l y l e g é n y vag y1

V é le o n y c é r n a, k e n d e r m a g:
J a j, b e k e v é l y l e á n y vag y1

S z ű r ő, s z i t a, t e j e s l á b a s:
Á l l j o n f é l r e, a le i h á z a s 1
Stb.
Az érzést és gondolatot nemcsak a hasonlat, hanem az ellen-
tét is világosabbá s hatékonyabbá - mondhatni: élesebbé teszi;
bizonyítják ezek a metszős táncverseJc
252
Cifra ruha, kazimér;
N i n c s a z a s z t a Ion k e n y é r.

K i c s i n y l e g é n y, n a g y p u s k a;
N a g y a h á g Ó, n e m b í r j a.

C s ö n g ő - b ö r g ő s a r k a n t y ú;
N i n c s a p a j t á b a n b o r j ú. .

É d e s k i c s i, k a r c s ú b o g o m,
D e r e k a d a t ö II e l f o g o m.

P i II e G y u r i j ó k a t o n a:
A z t s e t u d j a, h o l a lova.

Friss menyecske Kurucz Örzsi:

E m b e r l e g y e n, k i m e g ő · r z iJ
Stb.
Erő, rövidség és határozottság jellemzi az egyenesen követ-
keztető alakú táncverseket, például:

Kicsi nekem ez a ház:

K i r ú g o m a z o l d a l á t!

Kedvére megpörgeti:
Talán bizony szereti!
S e n e m k i c s i, s e n e m n a g y,
É p p e n h o z z á m val ó vag y.

K a p u d e l ő t t m é l y á r o k:
Hozzád t.öbbet nem járok.

Adott Isten kezemre :

M e g h o r d o z l a k k e d v e m r e.
A házasság kalo' da:
N e t e d d l á b o d a t o d aJ '
Stb.
Akadnak csattanós föltételes következtetések is, mint:

H a i g a z á n n e m j á r o d,
Száradjon el a lábod!
 253
H a e z t e l n e m v e h e t e m,
N e m i h a t o m, e h e t e m,
M a g a m a t e l t e m e t e m.
H a k i c s i n y e k vag y u n k i s,
Tágasságot nekünk is!
Vénasszonynak nem kár volna,
H a p o k o l b a n l á n c o n vol n al
Stb.
Az elősorolt példákbóllátni való, hogy amily tartalmas és jel-
lemzetes a magyar néptánc, éppen oly tömör és Kifejező a vele-
járó költői nyelv is; s amily gazdag és sokoldalú a magyar tánc
mo zgásn.guráiban, épp oly változatosak és szinesek költői sallang-
jai : a kisérő szó- és mondatalakzatok is.
Nemzeti táncunk egységét és · ősiségét bizonyítja több tánc-
kurjantás azonossága oly egymástól messze eső vidékeken, me-
lyeknek népe a nagy távolság miatt nem igen érintkezhetik s a
multban még nehezebben érintkezhetett egymással. Nem is szólva
arról, hogy az első két csoportbeli táncrikkantások legtöbbje azo-
nos az egész országban, külön meg kell említenünk, hogy találtunk
táncverseket is, melyek az anyaország legkülönbözőbb helyein
szintúgy divatoznak, mint Erdélyben; ilyenek:
H ú z d r á c i g á n y, d i s z n ó t a d o k ;
Nem túrja föl az udvarod!
J á r d k i l á b a m, j á r d k i m o s t :
Nem parancsol senki most!
K i c s i n e k e m e z a h á z,
Kirúgom az oldalát!
H a k i c s i n y e k vag y u n k i s,
Tágasságot nekünk is!
A k i n e k ma ' k e d ven i n c s,
A n n a k e g y c s Ö p P e s z e s i n c s.
S e n e m k i c s i, s e n e m n a g y,
Éppen hozzám való vagy!
H o p p S á r i, s a r o k r a ;
Fogd derekam marokra!
S z e m b e r ó z s á m, h a s z e r e t s z,
H a n e m s z e r e t s z, e l m e h e t s z ,
Stb.
254

Hozzátehetjük még, hogy ezek az egyezések már a régebbi

időből is kimutathatók.
A magyar táncnyelv gazdagságát nagyban emeli t.ovábbá a
t á n c r ó l vet t s o k . k é p e s k i f e j e z é s, . s z ó l á s,
k ö z m o n d á s, melyek egyszersmind biztos tanujelei fajunk
nem közönséges táncszeretetének. Ezek közül az érdekesebbeket
előbb külön magyarázzuk, azután csoportosan szótárszerű egy-
másutánban közöljük valamennyit.
Ha a régi magyarok azt akarták volt kifejezni, hogy ez vagy
az a dolog nem tartozik valakire, azt mondták neki: E z n e m
af f é l e t á n c! A "t á n c r a ven n i" meg annyit jelentett
náJluk, mint kezei közé kaparítani: "Akit ő t á n c á r a ve h e t
- olvassuk Heltai G. egyik meséjében - , bizony annak kitépi a
szárnyát". Telegdi Miklós püspök Bornemisza Péternek írt Fele-
letében ezzel a táncról vett képes kitétellel inti figyelemre ellen-
felét: "N e k e d v é r t á n c o t a l a n t o s!" Viszont Matkó
István kolozsvári prédikátor uram ilyeténkép utasítja rendre
Sámbár Mátyás jezsuita pátert : "Pap úr n e v i s z k e s s e n a
t a l p a d szintén ennyire, n e v á g Y j a t i s z t e s s é g e s
t á n c r a!" Érdekes kifejezés volt a "g y e p r e v e t n i a t á n-
e o t", mely annyit jelentett, mint - vakmerő tettre határozni
magát: "Úgy hallom - olvashatni egy XVI. századi levélben -,
nem várta meg a törvínt, hanem g y e p r e vet é a z t á n c o t,
vagy használ vele, vagy árt".. Faludi Ferenc a következő, szinte
táncról vett kitétellel írja körül a poklot: "A madrigM-énekek
oda valók, a h o l L u c if e r f ü t y ü l, s k ö l k e i t á n c o l-
n a k". Nádasdy Tamás meg így panaszkodik egyik levelében:
"J ól megtemérdekült az orcám vére, igen félek az a s s z o n y o m-
t á n c á t ó 1. Tehát az a s s z o n y o m t á n c a vaJlami arcon való
kiütést jelentett egykoron. A b a r á t t á n c pedig, melyről őseink
találó humorral azt mondották, hogy valamennyi tánc közt a leg-
unalmasabb, általában a béketűrést jelentette. Az a l p á r i-,
b o r j ú-, b ö m b ö l ő - , e b-, l a p o c k á s- és m e d v eJ á n c
neveket a verés, a m a j o m t á n c ot pedig az ide-odakapkodás
jelképeiül is használták. A török világ idején jött divatba - sok
magyar talp fájdalmára! - a t ö r ö k t á n c, vagyis: a t a l p-
ver é s, melyet átokkép szoktak egymásnak kívánni e szólásmód-
dal: Tatár étel [= korbács], töröktánc [= talpverés],
magyar adta [= káromkodás], ördögiánc [= bilincs,
börtön]! Stb.
De az unokák beszédében is akad elég sok képes kifejezés a
táncróL
Mikor teszem mai nap valakit m e g t á n c o l t a t á s sal
fenyegetnek, a legkisebb gyermek is tudja, hogy veréstől kell tar-
tania. Ha pedig e l j á r a t t á k vele a k u t y a k o p o g Ó s t,
vagy m e g u g r a t t á k a K i n i z s i P á l t á n c á t, akkor az
ütlegek nyoma már a hátán van. Az ugrásnak és táncnak leg-
 255
gyakoribb indulatszava tudvalevően a h o p p. Ugyanez gyakran
szerepel mai beszédünkben a könnyelmű vidámság jelképéül is,
például ebben a közhasználatú szólásban: Egyszer h o p p, más-
szor kopp; vagy ebben : E l h o p p o z n i [= könnyelmű vigado-
zással eltékozolni, mintegy el táncolni] az időt, pénzt, egészséget.
"H o p p o n m a r a d t": ma arra a leányra mondják, ki nem
tudott magának férjet szerezni; de eredetileg olyanra használták,
kit senki sem vitt táncba. A Kresznerics és Kassai szótáraiban
lakodalom értelemben olvasható h o p p a szó szintén ebből való
(Kassai értelmezése szerint "loco mennyekző, ahol kedvök ben
ugráncolnak"). A vőfélyek Dunántúl hallható f i n c o s nevének
eredete, mint Czuczor-Fogarasi magyarázza, ugyancsak a tánc-
cal függ egybe (v. ö. fineol, fincál, fincároz), "mint-
hogy ennek különösen kötelessége az ugrándozás". A hétfalusi
magyar a forgószelet s zé p a s s z o n y t á n c á-nak nevezi, a
szegedi pedig a kora reggeli esőt ö r e g a s s z o n y t á n e á-nak,
azzal a tapasztalati hozzáadással, hogy - n e m t a r t s o k á i g.
Gyönkön, Tolna megyében, büszke lehet reá, kit j ó t á n c o s-nak
emlegetnek, mert ez ott annyi, mint derék, helyrelegény. Viszont
azonban nem nagyon örülhet, akit Szatmárt f é l t á n c ú-nak,
Aradon f é l t á n c-nak mondanak, mivel ez eszelőset jelent. De
az se megtisztelés, ha valakit Tokajban t á n c i n g e r l ő névvel
illetnek, lévén ez azon a vidéken a bujtogatók jelzője. Érdekes a
t á n c a f a r k a sajógömöri tájszó is, mely annyit tesz, mint -
tettének nyoma, következménye: "E z a z ő t á n c a f a r k a!"
(Magyar Nyelv 8:430. L) . Azt, hogy valamely férfi különösen víg
kedvében. van, a nép így is körülírja: ö s s z e ü t i( vagy ver i)
b o k á j á t ; a nő pedig - h á n y j a a f a r á t. Dunántúl a fél-
tében izgő-mozgó k a l a m a j k á t j á r, a nagy bajban levő pedig
f e j é n t á n c o L Stb.
A táncról vett eme régi s újabbi képes kifejezéseket tetézi
százon jóval felül levő tán e -példabeszédünk: 1
k ö z m o n d á s, s z ó l á s é s s z ó l á s h a s o n l a t, melyeknek
nagy része még a régebbi korban keletkezett, ámbátor ma is jára-
tos a magyar beszédben. Ezek tehát .s zakadatlan átmenetül szol-
gálnak egykori és jelenlegi táncnyelvünk között. A feltűnőbbet
itt adjuk a szükséges magyarázatokkal.
Bizonyára kedvükvesztett, feketevérű öregektől származtak
a következők:
N e m s o k a t h a j t (h o z) a t á n c a k o n y h á r a. -
Egy kedv szerint írott levél jobb egy táncnál.
- B é k é s a l v á s j o b b a b é k é t l e n t á n c n ál. - T á n-
e o s a n y á n a k t á n c o s a l e á n y a. - J ó t á n c o s, r o s z
d o l g o s. - T á n c o s l e á n y b ó l r i t k á n v á l i k j á m b o ]"
(a s s z o n y). - N é h a r e g g e l t á n c, e s t e p e d i g l á n c
I A különféle r:iltozatokat (variánsokat) e számba nem "es zük bele.
256

[= oromre szomorúság]. - A p é n t e k i t á n c o t vas á r-

n a p i l á n c k ö vet i. - A k i f i a t a l k o r á b a n m e g-
B Z o k t a a t á n c o t, ö r e g s é g é r e i s u g r á l. - Késő
t á n c n a k h á b o r g á s a z e l e j e [ = eszét veszti előbb, ki
agg korában táncol]. - Stb.
Viszont j ókedvű fiatal kitalálókra vallanak ezek a szokás-
mondások:
Még a vén kost (vagy agg kofát) is táncra
v i s z i a b o r. - K ö n n y ű K a t ó t t á n c b a v i n n i [mert
t udniil}ik neki- is kedve van rá!]. - N e g y ven é ves l á n y-
n y a l ö r d ö g s e t á n c o l már. - E g y d u d a m e II e t t
s o k j ó e l t á n c o l h a t. - S a j t é s k e n y é r m e II e t t i s
m e g j á r j á k n é h a a l e j t ő t. - A k i t á n c o l, a z f i z e t.
- L e á n y v á s á r n a k t á n c a v é g e. - Stb.
. Keménymarkú férjtől eredhetett a következő tanácss zerű
közmondás : Ha a hörcsökös asszonyt meg akarod
s z e l i d í t e n i, j á r d ill e g vel e a t á n c o t g y a k o r t a a
m o g yor ó s b a n! (= mogyorófapálcával verd el). De katuska
férfi találmánya lehet ez az ugyancsak nem mai példaszó :
K ö n n y e b b a s s z o n y t t á n c b a v i n n i, m i n t r á n c b a
s z e d n i. Az ilyen férjekre, ha különben erős, nagytestű emberek,
azt szokták gúnyosan mondogatni, hogy - h a e r e j é t t u d n á
a m e d' v e, m a g á t n e m t á n c o l t a t n á !
Szerencsés az a jókedvű nő, kire társai irigykedve mondják:
K ö n n n y ű - t á n c o l n i a, m e r t a z a p j a h e g e d ü ] t
[= szerzett] n e k i; mivel hát - k ö n n y e b b t á n c o l n i.
m i n t h e g e d ű b e k e r e s n l! Csak az ad némi vígasztalást
(bár bosszúságot is!) az irigyeknek, hogy többször - a n n a k
adja Isten a sarkantyús csizmát, ki nem tud
b e n n e t á n c o l n i, vagyis: a vagyont, ki nem tudja használni,
élvezni.
Nem valami nagy t isztesség, ha egy lány ra olyat mondanak,
hogy - o t t s z e r e t s ö p ö r n i, a h o l a p a p o k t á D. C o l-
n a k, mert ez annyi, h0gy nem kedveli a tisztaságot; vagy ha az
új menyecskére a lakodalmán jelen voltak szemhunyorgatva azt
jegyzik meg, hogy - a z a n y j á val vel e t á n c o l t a g y e-
r e kl' Nem kevésbbé szégyen, ha valamely nőre azt a hasonlatot
alkalmazzák, hogy - t á n c o l, m i n t a b o r s o d i a s s z o ny,
mert ez a becsipésnek ké:pe akar lenni. Az meg az időnek szomorú
jele, ha egy valamikor felkapott szépségről már csak úgy emlékez-
nek meg, hogy - e l j á r t a a m e n y a s s z o n y i t á n c á t.
De ez még hagyján! A legszomorúbb sors akkor jut osztályrészül
bármelyik nőnek, mikor s z e n t g e II é r t h e g y i t á n c o s jel-
zőt kap a kíméletlen férfiaktól.

1 Ugyanily csíp ő s célzatú, bár még többet mond ez is : E l h o p p o z ó"

a z e B k ü d t e t é s e l ő t t ! (= megesett) .
 '257

A friss erőben levő idősb férfi - e l j á r n á m é g a k á II a i

k e t t ő s t, vagy a d e b r e c e n i k o p o g Ó s t i os ! .De ha már
- e l u Ii t a a f r i s s e t, c s a k a l a s s ú t j á r j a, akkor ereje
hanyatlóban van, mert hát - n e h é z a z ö r e g n e k a f r i s-
8 e t e l j á r nj, sőt - ri e h é z a v é n e m b e r n e k a k á I'-
m i n ő l e j t ő s d i! A legöregebb baj pedig, mikor a h 'a l á I-
t á n c o t k e.ll e l j á r n i a.
Mikor a gyenge erőlködik, a szokásmondás szerint - i n a-
s z a k a d t e m b e r t á n c o t a k a r j á r n i, mert azt tartja
a józan magyar nép, hogy - b o Ion d e In b e r a z, k i j o b-
ban táncO Il, mint ahogy tud!
Aki a ' közpályán kétkulacsosan ide-oda kezd kapkodni, a
magyar népi felfogás szerint - c i f r á z z a m á r (tudniillik a
táncát); s ha ennek ellenére elhagyja a szerencse, akkor - a
l e j t ő t j á r j a.
A szokás hatalmát bizonyítja ez az aggszó: . K i m i n t
8 z o k t a, . a k k é p r o p j a, vagy: k i m i n t t a n u l t a,
ú g y . j á r j a: EZ' még nem ' mindig baj, de az már
e
aztán nehéz állapot, ha az embernek - ú g y k 11 t á n c o l n i,
a m i n t m á's o k f u j j á k, h ú z z á k, von já k, vagy a h o g y
m á s o k d u d á l n a k, f ü t y ü l n e k. Még szerencsés, aki oda-
vághat ja a parancsolónak, hogy - e b f u j j a, k u t y a j á r ja !,
vagy .--: e b f u j'j aa n ó t á t, k u t y a j á r j aa t .á n c o t!
Bajban levő embernek szavajárásai a következők: N e h é z
l á Íl c h a n t á n c o t j á r nj; n 'e h·é z . t án c o t z s á k b a n
J a r n i; n e h é z e g y l á 'b Qa l t á .n c o l n i; n e h é z k ő­
k e r t b e n [= szabadságtól megfosztva] t á n co t j á r n i ;
n e m e s i k v í g a n, v. k e s e r ű k a lod á b a n a l ejt ő .
.A kegyetlen szív-ű - t á n c o l vag á z o l m á s n a k me-
l e g v é r é b e n, az · örökké vígkedvű pedig - t á n colva
megy ki a vi)ágbó1.
Baján a hencegőt ezzel a szólással szokták lefőzni: V á r j
c s a k, t á 'n c o l s- z te m é g b a g ó é r t! (mint az oláh cigány);
Zilahon meg így: A z é n t á n c o m r a j u t h a t s z m ég t e i s !
Szegeden azt a gyereket, kinek a békaláb kilóg az orrán,
ekkép figyelmeztetik az illendőségre:F ény ö s é k n é l kin t
táncolnak!
Érdekes regl példabeszéd: L a t o r n aka r a n y l á n c,
j á m b o r n a k n e h é z t á n c i t é l t e t i k b i r á k t 'ó 1. ÉIL
telme Kis-Viczay magyarázata szerint az, hogy "a szegényt akár-
hol is megnyomorít ják, a gazdagnak borba veszik vérét" (vagyis:
csínján bánnak vele). Ugyancsak a régi korból maradt különös
mondás: M á s b í r ó j á r á s a, k a p á r á s s d ú d á 1 á s, m i
n e m c s a k t á n c o l á s. Jelentése az, hogy más (nehezebb) az
előljárói hivatal, más (könnyebb) az alattvalóság. N.énünk élénk
képzeletét bizonyítja a Wagner-féle PhrazeologiáQan(1~50) meg-
Dr. Réthei Prikkel : A magyarság táncai. 17
258

őrzött következő régi szólásmód : R e z i, T á t i k a t á n c o t

j á r, S ü m e g i s u t á n a · l e j t ő tj á r. A jelentése nyilván
nem lehet más, mint hogy Rezi, Tátika vidéke még hegyes, de a
szomszédos Sümegé már lejtős. Szirmay Antal is közli e mondást
Hungaria in parabolis c. művében (1804), csakhogy más alakban:
L é va, T a t i k a l e j t ő t j á r, d e C s i c s ó i s ven d é g e t
v á r . Magyarázatul a "cifra ruhába öltözött, mintha Csicsóba
készülne" szólást hozza elő, azzal a megjegyzéssel, hogy Csicsó
várában egykor fényes lakmározások folytak. Ez azonban nem
nagyon világítja meg a mondás eredetét. Egy bizonyos, hogy
Léva tájékán a gal'ammenti hegyek ellejtősödnek.
Dugonics Példabeszédei közt három olyan szólást találunk,
melyek egy-egy régi magyar táncból eredtek. Egyik a: F o g d e l
e
a z g e r e t (2: 140. L), mely - mint már említ~ttük - az
e g e r e s t á n c cal függ egybe. Másik a: S z é p e n e l k a p t a
a s ü v e g e t (2:268. L V. ö. E l k a p t a a s ü ve g e t. Erd.,
Közm. 353. L), mely a s ü v e g e s t á n c emlékét őrzi. Harmadik
a: Kezet adott immár a halálverbungnak (2:333.
lap), melynek jelentése: halófélben van. Eredete kétségkívül a
ver b u n k o s t á n c ra vihető vissza.
E magyarázatok után most összeállítjuk nyelvünknek a tánc-
ról való példabeszédeit, külön a közmondásokat és közmondás-
szerű szólásokat, külön a szólásmódokat, és kifejezéseket..
Említettük már, hogy jó részük a régmult korból származik.
Kis-Viczay Adagiá-iban (1713) mintegy húsz taláJlható; Dugonics
Példabeszédei és jeles mondásai-ban pedig ötven szól a táncról.
A többit más gyüjteményekből, Írókból s a nép ajkáról szedeget-
tük össze.
Rövid értelmezést csupán azokhoz fűz ünk, melyeket még nem
i,mertettünk. Ahol vannak, egybevetés kedvéért a variánsokat is
idézzük.

Közmondások és közmondásszerü szólások.

Éktelenb a t á n c b a n vagy kockajádzásban a leány ujja,

hogysem az étekabárlásban (Pázm., Préd.).
Mikor a pap s a vén asszony e l ö l j á r j a a t á n c o t, nagy
por leszen abból (Frank 1659 szeptember 24.-i jelentésében. Magy.
Nyelvőr 16:232. L).
A t á n c csélcsapokat illet (László" Petrarca a szerencséről) :
nem komoly embernek való.
Nem jó bosszúságra urakat s haragra senkinek ingerelni ,
mert nehéz k ő k e r t b e n kedv s akarat ellen urakkal t á n c o t
j á r n i (Benitzki, Példabeszédek) .
Olyk9r csak ogy t á n c b u l s tréfálódzó szóbul lészen házas-
ságrontás (Ben., Példb.).
 259

Hol jámbor személy nincs, balkörmű a t á n c o s (Molnár A.,

Dictionarium). V. ö. Aki jámbor asszonyt nem talál, kurvával
kell annak t á n c o l n i (Actio curiosa). Ahol szűz leány nincs,
kurva is elkél a t á n c b a n (Kovács P., Közmondások) . Ha
becsületes asszony nincsen, kurvával is e l t á n c o l az ember
. (Nagybánya): ha nincs miben vagy kiben válogatni, olyannal kell
beérnünk, amilyen van. Ez a közmondás minden valószinüséggel
a németektől származott hozzánk: Wen n m a n k e i n e J u n g-
f r a u h a t, m u s s m a n m i t H u r e n t a n z e n.
Amint vonják, úgy kell t á n c·o l n u n k (Mikes, Levelei).
V. ö. Miként fujják, néked csak úgy kell t á n c o l n o d (Thaly,
Adal.). Ahogy dudálnak, úgy kell táncolni (Kis-V.) . A dudá-
lás szerint kell t á n c o l n i (Kis-V.). Gyakran más nótáját és
szokatlan t á n c á t kell kedvetlen u g r a n i (Benitzki). Dúdolás
szerint kell t á n c o l n i (Ballagi, Közmondások) : igazodunk
kell a hatalomhoz, a körülményekhez. Latin eredetű példabeszéd:
U t c a l a m i r e s o n a n t, s i c e s t d u c e n d a c h' o r e a.
Egy kedv szerint írott levél jobb egy t á n c n á l (Mikes) .
Nincs rosszabb tánc a b a r á t t á n c n á l (Mik.): a türe-
lemnél.
Aki mint szokta, akkép r o p j a (Kis-V.). V. ö. Aki mint
tanulta a t á n c o t, úgy j á r j a (Dug.): a szokás hatalma nagy.
Amint atyák fujják, fiak úgy m e g r o p j á k (Kis-V.). V. ö.
Amint atyák; dúdolnak, fiak úgy t á n c o l n a k (Kis-V.). Amint
atyák fujják, fiak úgy r o p j á k (Ballagi): szülők példája után
indulnak a gyermekek; arról beszélnek a gyermekek, amit szüleik-
től hallanak.
Amint János fujja, Jancsikó úgy r o p j a (Kis-V.): a fiata-
labbak az idősebbeket követik.
Ki gyönyörűséget űz s kezére égett, izetlen annak t á n c a
Kis-V.): fruenti .voluptatibus crescit cal"Emdi dolor; az élvezetek
a nélkülözést nehezítik.
Néha reggel t á n c, este pedig lánc (Kis-V.). V. ö. Reggeli
víg t á n c o t s megevett malasztot estvéli bú találhat (Kis-V.).
Pénteki víg t á n c o t s megevett malasztot vasárnapi bú talál
(Ben.) . A reggeli víg t á n c o t estvéli bú találhatja (N oszkó,
Yirágszótár): az örömöt váratlanul követi a szomorúság.
A lágy pásztor miatt farkas l e j t ő t rúghat s gyapjat hány-
hat előtte (Ben.): szigorúság tartja fenn a tekintélyt.
Latornak aranylánc, jámbornak nehéz t á n citéltetik birák-
tól (Kis-V.).
Más biró járása, kapálás s dudálás, mi nemcsak t á n c o l á s
(Kis-V.) . ,
Macska mikor szunnyad, egerek t á n c o l n ak (Kis-V.).
V. ö. Mikor a macska aluszik, t á n c o l n a k az egerek (Kov.) .
Mikor aluszik a macska, t á.n c o l n a k az egerek (B. Szabó
17*
260

D. Magy. virági) . Ha macskák távoznak, az egerek t á n c o l n a k

(Kassai, Szók.2. Mikor a macska aluszik, t á n c o l n a k az ege-
rek (Ball.) : a feljebbvalók gondatlansága féktelenné teszi az alatt-
valókat. Nemzetközi használatú szólás. A németben : Wen n d i e
K' a t z e a u s s e r d e m H a u s e i s t, t a n z e n d i e M a u il e
(nb. az angolban és a spanyolban ugyanígy!).
Még az agg kofát is táncra unszolja-a bor (Kis-V.). V. ö
Még a vén embert is és az agg kofát is t á n c b a viszi a bor
(Kis-V.). Még a vén embert is táncba viszi a bor (Kov.) . Még
a koldus lábát is b i II e g t e t i a bor (Noszkó). Bor a vén kost
is t á n c b a viszi (Ball.) . Latin eredetű mondás : V i n u m
e t i a m s e n e m, vel n o l e n t e m s a l t a r e f a c i t (= a bor
az öreget, vagy a nem akarót is megtáncoltatja) .
A henyélés, tobzódás t á n c o l á s az ördög urbárioma
(Vajda, J. Krisztusnak élete): ördögnek való szolgálat.
Sajt és kenyér mellett is megjárják néha a l e j t ő t (Kov.) :
szegényember is tud néha vigadni.
Nem esik vígan kalodában a ,l e j t ő (Rov.). V. ö. Keserű
kalodában a l e i t ő (Dug.) : nehéz bajban vígságot mutatni.
Késő agg ebet t á n c r a tanítani (Kov.) . V. ö. Nehéz a vén
kuvaszt t á n c o l n i tanítani (Dug.): amit valaki fiatalon meg
nem tanult, öreg korában még kevésbbé fogja.
T á n c o s leányból ritkán lesz jámbor asszony (Rov.) . V. ö.
A t á n c o s leányból ritkán válik jámbor (Kresznerics, Szótár).
T á n c o s leányból ritkán válik jó asszony (Sirisaka, Közmondá-
sok) : magyarázatra nem szorul.
Ha a hörcsökös asszonyt meg akarod szelidíteni, járd meg
vele a t á n c o t gyakorta amogyorósban (Kov.) .
Negyvenéves lánnyal ördög se t á n c o l már ·(Szirmay).
Szirmay e mondás eredetét a tarczali hegyre viszi vissza, melyen
az ottani néphit szerint éjfélkor a boszorkányok ördögökkel szok-
tak táncolni (v. Ö. szentgellérthegyi táncos!). Egyik 1703.-i
boszorkányper tanusága szerint a boszorkányok idős lányokat is
·vittek magukkal a mulatságra, de a negyven évesekkel már az
ördögök sem akartak táncolni. A perben szerepelt elmés megyei
jegyző tudniillik ezt a históriát hozta fel a bevádolt vénleány
mellett. .
A leányvásár t á n c c a l végződik (Dug.). V. ö. Leányvásár-
nak t á n c a vége (Sir.). Sirisaka úgy értelmezi, hogy a leány
kezének elnyerését ~ lakodalom szokta követni. Lehet ez az alkal-
mazása is, de általánosabb használata szerint inkább azt jelenti,
hogy ahol leánysokadalom van, ott utoljára is táncba fognak.
Egy duda mellett sok jó e l t á n c o l h a t (Dug.). V. ö. Sok
jó táncolhat egy duda mellett (Dug.): sok jó ember elfér egy (kis)
helyen.
 261

Késő t á n c n a k háborgás az eleje (Dug.).

A békés alvás jobb a békétlen t á n c n ái (Dug.): öreg
emberek szavajárása.
Könnyű annak t á n c o l n i, kinek az apja hegedült (Dug.).
Könnyen u g r á l h a t, ki az anyját megfogta (Dug.) : gazdag
anya leánya könnyen ~eti világát.
Jól t á n c o l, kinek hegedűse a szerencse (Dug.). V. ö.
Könnyen t á n c o l, kinek a szöröncse muzsikál (Szeged): ;nem
nehéz szerencsés embernek vígnak lenni. Nemzetközi használatú;
a németben: W e m d a s G l ü c k p f e if t, d e r t a n z e t w o h l,
az olaszban: A s s a i b e n b a II a, a · c h i f o r t u n a s-u o na.
Könnyű Katit t á n c b a vinni (Dug.). V. ö. Könnyű nénit
t á n c b a vinni (Dug.). Könnyű Katót t á n c b a vinni, ha ma-
gának is kedve van rá (Pelkó P., Közmondások) : az akarót nem
éri méltatlanság.
Könnyebb t á n c o l n i, .mint hegedűbe keresni (Dug.): köny-
nyebb a vagYQnt élvezni, mint gyüjteni.
Könnyebb assz9nyt t á n c b- a vinni, mint ráncba 8zedni
(Dug.).
Aki fiatal korában megszokta a t á n c o t, öregségére is ugrál
(Dug.): értelme világos. . I
Az ősz haj dudazaj, de a ránc már nem t á n c (Dug.) .
Piros csizma t á n c b a való, sárga csizma sárba vaJó (Dug.):
igazodnunk kell a helyhez és időhöz.
Nehéz egy lábbal t á n c o l n i (Dug.): nehéz a bajban levő­
nek vidámságot színlelni.
Nehéz a vén kuvaszt t á n c o l n i tanítani (Dug.): nem
kíván magyarázatot.
Nehéz az öregnek a f r i s s e t eljárni (Dug.): idős ember
nem lehet oly gyors dolgaiban, mint a fiataL
Nehéz az öregnek akárminő l e j tő s d i (Dug.): a fiatalok
kedvteléseit nem bírják az öregek.
T á n c o s anyának t á n c o s a leánya (Dug.): nem messze
esik az alma fájától.
Nem sokat hoz (hajt) a t á n c a konyhára (Kreszn.) : ked-
vükvesztettek mondása.
Nem illik a barátnak t á n c o t járni (Kreszn.) . V. ö. Nem
illik, nem szabad bará.tnak t á n c o l n i (Erd.): a szegény húzza
meg magát.
Bolond ember, aki júbban t á n c o l, mint ahogy tud (Erdélyi,
Közm.). V. ö. Minden ember bolond emoer, aki jobban t á n c o l,
mint ahogy tud (Erd6vidék): kiki annyit tegyen, amennyit elbír.
Ha szegény vagy, ne t á n c o l j! (Erd.): addig nyújtózzál,
ameddig a takaród ér.
Könnyű jó kedvvel t á n c o l n i - tartja a közmondás
(Garay A., Falusi élet, 1856. I. 106. l.): vidám hangulatban min-
denki eleven.
262

Annak adja Isten a sarkantyús csizmát, aki nem tud benne

t á n c o l n i (általános km.). .
Mindennek módja van, mint a p e r e c t á n c n a k (Dereg-
nyő, Zemplén m.): kellő időben és módon bármit meg lehet
tenni.

Szólásmódok és kifeJezések.
Neked v é r t á n c o t a lantos (Telegdi, Felelet 100. L).
Úgy hallom, nem várta a törvínt, g y e p r e vet é a z
t á n c o t, vagy használ vele, vagy árt (1.570, Magyar Nyelv 10:
454.). .
Akit az ő t á n c á r a v e h e t, bizony annak kitépi szár-
nyát (Heltai, Meséi, 186. 1.).
Dávid János kérdezkedvén miséről, szolosmáról, m a j o m-
t á n c o t j á r (Monoszlai, Apologia, 378. 1.): nevetségesen ide-
odakapkod.
J ól megtemérdekült az orcám, igen félek az a s s z o n y o m-
t á n c á t ó l (Nádasdy F., Levelezése, 101. 1.).
S i r a lom r a f o r d u l a a k .ö n n y e n p e n g ő t á n c
(Sz. Bodó 1., A tékozló fiú, 10. 1.): a nagy vígság szomorú-
ságra vált.
A csehországi ellenséges seregek úgy k e r ü l g e t i k e g y-
m á s t, m i n t h a e g e r e s t á n c o t j á r n á n a k (Bethlen
G. fejedelem írja 1620-ban. L. Mikó, Erd. Tört. AdaI. I. 338. 1.).
A z h a z u g o le t á n c o k o n val ó p á r t o d a t meg-
mutatom (Balásfi, Csepr. Iskola, 185. L): a hazugokkal való
összejátszásodat. .
Kívánok Kelmednek egy szép vigasztaló társot és az fársáng-
ban f r i s s t á n c o t "(Történelmi Tár. 3:400. L).
Hát még ahol ropják a te t.áncodat! (Matkó,
B. Csákány, 299. L): téged követnek.
Sédora vonszák a mestert és a b ö m b ö 1 ő t á n c o t
. i s e l j á r a t t á k vel e CMatkó, B. Csák. 153. 1.).
Pap úr n e v i s z k e s s e n a t a l p a d szintén ennyire,
n e v á g y j a t i s z t e s s é g e s t á n c r a! (Matkó, B.
Csák. 299. L).
N e t á n c o rj l e ven t ü l Macedoniai Phileppel! (Ren-
des életnek példája Ifi74. D. 9. L). Szarvas Gábor szerint a . m.
Illetlenül, szilajul, féktelenül; valószinűbben : nagyratartóan,
fennhéjázóan, könnyelműen. 1

Be kár ilyen jeles ifjúnak más szekere farkán ülni, m á !i o k

11 Ó t. á j á t n y o m n i! Medgyesi P., M. 6. Jajja, 2. köt. 15.
L): mások pórázán járni.
1 L e ven t öl mai l e ven t e szavunk eredeti török képmása.
 263

Amint s í 'p o l s z, Ú g Y t. á n c o lok (Moln. A.,

Diction. ) . V. Ö. Amint sípolnak, úgy táncol (Moln. A., Diction.) .
Am int fujják a nótát, úgy t á n c o l (Dug.): a jelentése köny-
nven érthető.
. K é r k e d é k e n y l e á n y, t u d o d, t á n c b a n h o g y
j á l' (Moln. A., Diction.). V. ö. Hallottad-e, hogy kérkedékeny
leány t á n c b a n f . ngik (Actio curiosa 171. L) . Kérkedékeny
leányzó, tudod, t á n c b a n mint járó (Kass .): gőgös, vakmerő
nőnek mondják.
C s a k h á t u l j á I' j a a t á n c o t , mint a t ót leány
(Act. cur. 102. L): alattomos.
J aj annak a háznak, hol tehén bikának jármot vethet nya-
kában, hogy nyergelje urát, félre tegye kontyát s j á r ja t á n-
c á t s z o m s z é d b a n (Ben., Példb.) : mással szeretkezzék.
Te is nótát dúdolsz, de m á s o k a t u n s z o l s z, h o g y
m e n j e n e k a t á n c b a n (Ben., Példb.) : csak beszélsz, de
mások cselekedjenek helyetted.
A sátánnak szekere farkára ült s véle cigánykodván, k e d v e
s z e [' i n t j á r j a l e j t ő s t á n c á t (Csúzy, Evang. trom-
bita 60. L): rossz, veszedelmes úton van .
A német kohóból . hogy kiveté tromftyát, szász, svéd, cseh s
brandenburg l ü k t é k [= r o p t á k, u g r o t t t á kJ a
n ó t á j á t (Csúzy, Zeng. Sípszó 750. l.) : csatlakoztak hozzá,
vele tartottak, cimboráltak.
N é k e m a z r o s s z t á n c vol n a! (Mikes, Lev. 225.
L): nem nekem való.
A b é k e s s é g e t j á r j á k, gondolom, hogy i t t i s
r e á r o p j á k (Mik., Lev. 422. L): beleegyeznek,_hozzájárulnak.
I t t c s a k b a r á t t á n c o t k e II j á r n i, más nótát
nem fúnak (Mik., Lev. 422. l.) . V. ö.P a t i e n t i a, b a r á t -
t á n c (Kis V., Dug.).
A 7, é n n ót á m s zer int s zok t a t l a k t á n-
e o l n i! (Kis-V.): megtanítlak engedelmeskedni.
M é g Y e n [= mi t tégyen] a z e l e ven, h a m é g a
h o l t i s [t. i. táncol]: eamelus saltat (Kis-V.). V. Ö. Mit
tehet a7, eleven, ha a holt is u g r á l (Dug.). Hogyne u g-
r á l n a az eleven, mikor a holt is mozog (Erd.) : ha a vén-
asszony táncol, hogyne táncolna a fiatal.
A madrigál-énekek odavalók, a h o l L u c i f e r f ü t y ü l s
le ö l k e i t á n c o l n a k (Faludi, Nem. asszony 105. l.) : a pokolba.
Pilátus Herodeshez küld, ki egy kis s z a r k a t á n c é r t
is hamar fejét veheti a legszentebb embernek (Vajda, J. Kriszt .
élete 3 :486 . 1.).
R e z i, T á ti k a t á n c o t j á r, S ü ill e g i s u t á n a
lejtőt jár (Wagner, Phras.). V. Ö. Léva, Tatik a
l e j t ő t j á r, de Csics6 is vendéget vár (Szirm.) .
264

E b f li j j a, k u t y a j á r j a! (Kov.) . V. ö. Eb · fújja
a nótát, kutya ]arja a táncot (Dug.) . Két jelentése
van: 1. nékem nem parancsolsz, 2. gúnyosan arra, ki énekelve
táncol.
E l j á r a t j á k vel e d a z e b e k t á n c á t (Baróti) :
megraknak.
. , M e g j á r t a s z á r a z o n a t á n c o t (Dug.) : elverték.
M e g j á rt a a z a l p á r i t á n c o t (Dug.): ua.
M e g j á r t a (arccal fekve deresen) a l a p o c k á s t á n-
c o t (Dug.): u a . · -
M e g j á r a t t á k vel e a b o r j ú t á n c o t (Dug.): ua .
.K e s e rű n e k i a l e j t ő (Dug') : a verés. ,
É r t h o z z á, m i n t B a l á z s M á t é ,1 t á n c h Ü ~
(Dug.): mint hajdú .a harangöntéshez, kontár.
Rá - rákezdi, mint Bosnyák a táncot (Dug.):
öreg volt, de minden árori fiatalnak akart látElzani. Az eről1~ödőre
mondják.
Hahogy h .á r o m a t á n c,három a kupa bor is! (J)ug.):
jókedvű borisszák szavajárása. .
E g y d u d á r a u g r an ak. E g y t á n c o t j á r n ak:
E g Y ü t t j á r j á k a t á n c o t (Dug.): összejátszanak.
E l j á rt a a m e n y a s s z o n y i t á n c á t .(Dug.) .
L á n c, n e m t á n c !. (Dug.): nem mindegy; komol}' do-
log, nem trófás, ' .
T a t á r é t e l, t ö r ö k t á n c, m a g y af a d t a, ö r-
d ö g l á n c ! (Dug.).
Ha er ej ét t u d n á . a . m e d v e, In a g á t nem
t á n c o l t a t n á (Dug.).
Kati is csak s z o k á s b ó l -t á n c o l (Dug.): a szokás-
sal mentegetőzőre .
S z é p e n e l k a p t a a s ü v e g e t (Dug.). V. ö.E l-
k a p t a a s ü ve g e t (Erd.).
F o g d e l a z e g e r e t! (Dug.).
T á n c 01 vag á z o l másnak meleg vérében (Dug.).
T á n c o l v a m e g y k i a v i l á g b ó l (Dug.) .
Szentgellérthegyi táncos (Dug.) .
E l u n t a a f r i s s e t, c s a k a l a s s ú t j á r j a
(Dug.). V. ö. Már ő is csak a la.ssút járja (Kov.).
Már ő is c s a k a l a s s á t j á r j a (Kreszn.) .
Ver b u n k o s k a t o n a (Dug.): a szemtelenek jelképe.
Ver b u nk o s k á r o m k o d á s (Kreszn.) : förtelmes .
Kezet adott immár a halálverbungnak
(Dug.) .
. Eljárni a h a l á l t á n c ot (Oz.-F., Szót.).
Rosszul . hegedülnek, e b ü l t á n c o l u n k ma (Baróti:
verés vár reánk.
 265
J ó ' t á n c o s, r o s s z cl o 1 g o s (Erd,) : irigy öreg-
asszonyok szavajárása.
Összeveri bokáját (Dug.), V. Ö. Összeüti
b o k á j á t (Erd.).
Hányja a farát (Erd.).
J á r j a d, j á r j a d, majd elunod! (Erd.): csak erőlköd-
jél, majd belefáradsz.
O if r á z z a m á r (Erd.).
A lejtőt járja (Erd.).
M e g j á r t a a l e j t ő t (Ball.): pórul járt,
Inaszakadt ember tá nco t akar járni! (Erd.).
R o b o t b a n t á n c o l (Erd.): eredete szerint a kedvet-
len táncolóra mondják, de képesen alkalmaz zák a kötelességét
kelletlenül teljesítőre is.
E l j á r j a m é g a , k á II a i k e t t ő s t (Erd.). V. ö.
Eljárja még a k á II a i , kettőst, meg 'a debreczeni k o p o g Ó s t
(Sir.) . Eljárná a k á II a i k e t t ő s t is (Ethnogr. 6 :299. l.):
két jelentése van, mondják: 1. az ügyes táncolóra, 2. a jó erő­
ben levő idősebbekre (v. ö. "Legény vagyok újra, a k á II a i
k e t t ő t immár eljárhatom." Gvad., FN ót. 154. l.).
Egyszer h o p, máskor kop (Erd~).
Elhoppozni az időt, pénzt, egészséget (Oz.-F., Szót.) .
E l h o p p <> z t a az esküdtetés előtt (Dug., Ball.).
H o p p o nm a r a d a leány (Oz.-F" Szót.): 1. kit senkj
sem visz táncba, vagy 2. aki nem tud férjet ' szerezni magának.
Én húzom az igát, m á s p e nd e r ü l (Erd.): én dolg0-
9om, keresek, más vigad az enyémből.
Ej, hajh, t á n c r a t á n c! (Erd.]: 1. táncközben a. m.
"hogy volt?", 2. beszédben: rajta egymás után, szaporán!
, H á r o m a t á n c! (Erd., Oz.-F ., Szót.). Eredetét Er-
délyi és Oz.-F. arra magyarázzák, mintha a magyar táncnak hár-
mas tagozódására vonatkoznék, hogy t. i. az első része lassú, a
másik élénkebb (cifra), s a harmadik friss.1 Elismerjük, hogy
lehet így is származtatni, de nem nagy valószinűséggel. Mint leg-
régibb ismert magyar táncszó egész biztosan a mai "hogy volt?"-
tal volt egyértelmű; a közbeszédben pedig azt jelentette" amit a
"három a magyar igazság" szólás, vagyis: omne trinum perfec-
1 R o t h k r e p f (M á t r a y) G á b o r Honművész c. folyóiratának 1840.
évfolyamában március l.-i kelettel a következő szegedi báli tudósítást olvashatni :
"A fényesb vigalmakból közelebbi éveken át szinte számüzött nemzeti tánc is, ..
új életre hozatott ugyannyira, hogy az utóbb 40- 50- páronként s köztük koros-
bak is h á r o m a t á n c-ra lejtők" (186. l.) . G a r a y Regélő ' c. folyóirl!-tának
1844. évfolyamában meg február 12.-i kelettel Jászberényből ezt a báli hírt jelen-
tik: "Körtánc csak egyszer lejtetett el, a lakodalmas és a h á r o m a t á n c
többször lelkesen járattak el" (255. 1.). E két egyező jelentésből kitünik, hogy
a mult század első felében a h á r o m a t á n c-ot táncnévül is használták, még
pedig (mint egyebünnen is igazolni lehet) a páros lassú (2 résszel: lejtő + cifra)
és friss együttes nevéül, azaz: a c s á r d á s szinonimjaképpen.
266
tum. A nép a zajos verekedés jelszavául szokta használni (v. ö.
"H á r o m a t á n c t - monda s egyre hegedült, hegedült bot-
tal a hátam közepén; keservesen, siralmasan jártam én." Petőfi,
Szeget szeggel).
A k i t á n c o l, a z f i z e t! (Erd.): aki élvez, áldoznia
(fizetnie) kell érte. Olyannak mondják, ki az élvezetért járó díj
megfizetésétől húzódik.
S z e n t D á v i d t á n c a (Erd.): a nótával megegyező
igazi tánc. V. ö. "Csak az igaz magyar tánc a S z e n t D á v i d
t. á n c a !"
Ö k ö r t ő l s z a m á r t á n c! (Kass.): nagyon dőre cse-
lekedet.
Járja a baráttáncot (Pelkó): győzi türelemmel. .
A szamár is j é g r e m e n t t á n c o l n i, mikor jó dolga
volt (BalL). V. ö. Szamár is jégre ment t á n c o Ln i, mikor
jó módja volt (Sir.): az elbizakodottságában meggondolatlanul
{;se lekvőre .
J á r j a a t á II C o t, m i 11 t a s z a m á r a j é g e n
(Veszprém): jó sorsában bolondot tesz .
D u n á i g t á n c o l v a, Dunán túl Jáncolva! (Sir.): figyel-
meztető szó a túlságos jókedvűekhez .
L a s s ú t á n c, - n e m e s t á n c (Sir.): az úri osztály-
beliek régente jobban kedvelték a lassút; ezt tartották s mon-
dották igazi nemes táncnak. V. ö. Lassú táncot járni = adelich
ungarisch tanzen (Adámi, Ung. Sprachkunst 195. L).
F e j é n t á n c o l (Sir.): nagy bajban van.
Úgy t á n c o l, ahogy ·mások fütyülnek (Sir.): mások
rabszolgája.
T á n c o l, m i n t a b o r s o d i a s s z o n y (Földes,
Szabolcs m.).
T á n c o l, m i n t a ves z e t t f e n e (általános. V. ö.
"T á n c o lok, mint veszett fene." Petőfi, A faluban ucca hosz-
szat) : féktelen kedvében van.
Megadta a módját, mint a p a t a i a s s z o n y a t á n c-
n a k (Sir.): bennsült, megjárta.
Belejön, mint Gubodi a t á n c b a (Magyar Nyelvőr 19.
köt.): lassan, nehezen tanul bele.
Tart, mint Sörös a ver b u n g t ó l (Törökbecse): nem
mer belekapni.
Fényöséknél k i n t t. á n c o l n a k (S zeged) .
Majd m e g t á n c o l t a t l a k! (általános): elbánok ve-
led. (V. ö. "Lejárt a napod német; nem t á n c o l t a t o d te
többé ezt a népet." Petőfi, A magyar nép.)
Majd e l j á r a t o m vel e d a k u t y a k o p o g Ós t !
(Kecskemét, Szeged): ua.
Megjáratom veled a m e d vet á n c o t (Sir.): ua.
 267
Megugrotta a Kinizs i Pál t ánc át (Magyar
Nyelvőr. 9'. köt.): jól elverték.
Táncolsz te még b a g ó é l' t ! (Baja ) : alább is adod
majd.
Az én t á n c o m r a j u t h a t s z még te is! - Egy
t á n c r a j u t s z a másikkal (Zilah): sorsomra, sorsra.
Féltében ugyancsak j á r t a a k a l a m a j k á t (Dunán-
túl) : nem találta helyét.
Ott söpör, ahol a p a p o k t á n c o l n a k (Szegszárd,
Baja). V. ö. Ott mosdik, ahol a papok t á n c o l n a k (Magy.
Nyelvőr 39. köt.).
A z a n y j á val v e l e t á n c o l t a gyerek (Magy.
Nyelvőr 8. köt.).
Nincs kezem ügyében, mint a s z í m e i l á n y n a k a
t á n c (Komárom m.): nem tudom úgy tenni"ahogy akarják.
V e l e d j á r o m k e m e n c e, mint a géresi ember mon-
daná (Géres, Szatmár m.): jó kedvemben mindent. megteszek,
mint a géresi ember, ki virágos kedvében még arra is késznek
nyilat.kozott, hogyakemencével táncol.
Ö r e g a s s z o n y t á n c a nöm tart. sokáig (Szeged.).
S z a b a d a t á nc (általános): minden meg van engedve.
F é l t á n c ú (Szatmár), f é l t á n c (Arad).
J ó t á n c o s (Gyönk).
T á n c i n g e rl ő (Tokaj).
S z é p a s s z o n y t á n c a (Rétfalu).
Tánca - farka (Sajógömör). V. ö. "Ez az ő tánc a -
f a l' k a": tettének következménve.
Befejezésül végig tekintve az" adatok hosszú során, úgy hisz-
szük, joggal-alappal mondhatjuk ki, hogy a magyal' táncnyelv
gazdagsága és színessége olyan, amilyen csak egy igazi tánc-
szerető, keleti származású népé lehet. Külön egybevetés nélkül is
merjük erősíteni, hogy táncnyelvünk versenyre kelhet bármelyik
európai nemzetével. Ország-világ előtt büszkék lehetünk nem-
csak a táncunkra, hanem ennek' nyelvére is. Ra igaz A r a n y
J á n o s szép szava, hogy "egy élet" a magyal' t ánc, melyben
"lélek a [magyar J dal", akkor az is színigazság, hogy a magyar
táncnyelv egy hatalmas, hervadhatatlan, sokszinű bokréta, melyet
fajunk géniusza a legválogat.ottabb kifejezések és szólások virá-
gaiból kötött össze.
 A MAGYAR TÁNCOK IRODALMA.

magyar táncoknak már meglehetős nagy ir 0-

. dalma van. Mi ezt az irodalmat - mint hivat-
kozásaink igazolják - teljes egészében" átvizs-
. gáltuk s értéke szerint fel is használtuk. Mivel
pedig mindenütt ' pontosan rámutattunk, honnét
s mit vettünk belőle, tulajdonképpen nem volna
szükség .az . egyes művek lajstromos összeállí-
tására. Ám azokra való tekintettel, kik a jövőben foglal-
koznak majd táncainkkal, mégis hasznosnak ' véljük, hogy kü-
lön repertoriumot is · adjúrik. Természetesen csak a fontosabb
műveket vesszük bele,mert senlIni éi-telmét nem látjuk, hogy min-
den jelentéktelen, csip-csup dolgot lajstromozzlmk. (A kisebb fon-
tosságú művek, idézetek, hivatkozások és helyek úgyis megtalál-
hatók munkánk folyamán.) A tárgyunkba vágó műveket 3 cso-
portra osztjuk. Az _elsőben közöljük a magyar néptáncról szóló,
vagy a magyar táncokat összefoglalóan ismertető munkákat, a
másodikban az egyes (különleges) magyar táncokat tárgyalókat
s a harmadikban azokat, melyekben a magyar táncökról valami
- érdemesebb adat, vagy megjegyzés talá!ható_

1. A magyar néptáncról szóló, vagy a magyar táncok at össze-

foglalóan ismertető művek:

W_[i n di s c hJ: Ueber die Nationaltanze der Ungarn.Leipzi-

ger Musikalische Zeitung 1800. évfolyama.
S á n d o r I s t v á n: A régi s mostani magyar énekről és tánc-
róL Sokféle VIL darab (1801) 66- 74_ L
H o r v á t h J á n o s: a magyar tánc rövid jellemzése. A nem-
zeti culturárói s a magyar nemzet culturájáróL Tudom_
Gyüjtemény 1817_ évf. IL k. 82-"83. L
B a II a K á r o l y: A magyar nemzeti táncróL Tudom. Gyüjt.
1823. évf. VIL k. 85-106. L
R K : a magyar tánc rövid jellemzése_ A táncrú1. Tudom. Gyüjt_
183L évr L k. 85- 106. L
 269

G a r a y: A magyar tánc történeti tekintetben. Rothkrepf

(Mátray) G., Honművész ~834. évf. 35-37., 41~45" 50-
52. L
V a c h o t I m r e: Nemzeti társas-táncunk, tánczenénk és öltö-
Mtünk ügyében. Athenaeum 1841. évf. IL félév 859-862. L
V. A. [= Váradi Antal]: Nemzeti táncunk. Garay, Regélő 1842.
évf. II. félév 1117-1119. L
H a l á s z J ó z s ef: Nemzeti táncunk ügyében. Regélő - P.
Divatlap 1842. évf. 104. L
S z i l á g Y [Czuczor Gergely]: A magyar táncróL Athenaeum
1843. évf. I, félév 109- 119. L
R ó n a y J á c i n t ': li magyar tánc jellemzése. Jellemisme
(1847) ·68---69. L
G r. A n d ri á' s s y M a n ó: Hazai vadászatok (1857) . A csárda c.
fejezetében szép leírást ad a magyar néptáncróL
Gr. F á y . I s t v á n: a magyar táncrót: Tőlem is egy szó a
sok szóra. Vasárn. Ujság 1859. évf. 165: L .
.B e n i c z k y I r ma: a magyar néptánc leírása. Pusztai élet.
Vasárn. Vjság 1859. évf. 487. L '.
"R.: a magyar néptánc leírása. A csárda vendégei. K;épes: Ujság
1860. évf. 2. L
·K ő v á r y L á B z l Ó : A tánc és táncjátékok. A magyar családi
. és közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korá-
ból (1861) ·128- 132. L
C z u c z o r - F o g a r a s i: Magyar tánc. A magyar nyelv szó-
tára Iv. k. (1867) 67. L
M ü,ll e r L?- j o s (és K a rl ov s z k y E n d r e): A' magyar
tánc. Illem- és tánctan 167-186. L
L a k a t o s' K á r o l y: A magyar táncról. Rajta párok táncol-
. junk1 Tánckedvelők könyve (megj. a mult szd. 70-es v.80-as
éveiben) 135- 146. L
A l b er t C ze r w i n s k i: Die Tanze der Ungarn. Brevier der
Tanzkunst. (1879, Leipzig) 88-91. L'
K á id y G y u l a: A régibb s .új abb magyar táncokróL A
Magy. Tört. Társulat Felolvasásai IL sz . (1896).
K á l d y Gy u l a: Magyar táncok. Pallas-Iexicon XII . k.
(1896) 183c-185. L ·
B r. R a d v á n s z k y B é l a: Tánc. Magyar családélet és
háztartás a XVL és XVU. században L k. (1896) 416-
419. L
R ó k a P á l: A magyar tánc eredetérőL A magyar tánc le-
írása. A táncművészet tankönyve (1900) ' 166-201. L
M a n g o l ·d G 11 s z t á v: A magyar táncról. A tánckedvedők
könyve (1900) 36~41. L
P e k á r. G y u l a: a magyar táncok rövid összefoglaló ismer-
tetése. A tánc (1901) 57-59. L
270

H e r m a n O t t ó: a magyar néptánc rövid jellemzése. A ma-

gyar faj arca és jelleme (1902) 162- 163. l.
P e k á r K á r o l y: A magyar tánc. A magyar nemzeti szépről
(1907) 317-335. 1.
F a b ó B e r t a l a n: Magyar táncok. A magyar népdal zenei
fejlődése (1908) 185-234. l.
R é t h e i P r i k k e l M a r i á n : Nemzeti táncolásunk mU'ltjá-
ból. Az esztergomi r. kath. főgimnázium 1910;11. évi Érte-
sítője 1-66. 1.

II. Egy.es (különleges, v . vidéki) magyar táncokról szóló művek:

U n g a r i s c h e r o d e r D a c i a n i fl c h e r S i m p l i c i s s' i-
m u s (1684): a gyertyás tánc a koszorúüzéssel és a halottas
táncok 153., 213-214. L
B f. A p o r P é t e r: Metamorphosis Transsylvaniae (prózában
1736., kiadva aMonum. Hung. Histor. Script. XI. kötetében) :
egeres, gyertyás és süveges táncok 331- 333. J. - Ugyanaz
verses kidolgozásban (1739., kiadva aMonum. Hung. Histor.
Script. 36. kötetében): egeres, gyertyás, lapockás és süveges
táncok.
R é v é r e n d a b b é: Memoires Historiques (Amsterdam 1736).
'Magyar fordításban (Toldy Istvántól) : Gr. Bethlen Miklós
emlékraj zai (1864): a nemes v. palotás tánc. Magy. ford.
16. l.
S z i l á g y [Czuczor G.]: Hadi toborzó (verbung). Athenaeum
1843. I. 112-115. L
S z i l á g y [Czuczor G.]: Pásztor tánc. Athenaeum 1843. I.
117-119. L
R é t h e i P r i k k e l M a r i á n: Magyar halottas táncok.
Ethnographia 1906. évf. 167-172. L
F a r k a s L a j o s: A kállai kettős. Ethnographia 1895. évf.
288- 297. 1.
I s t h v á n f f y M i k l ó s : a juhásztánc. De rebus Hungaricis.
(1724. kiadás) lib. XXV. pag. 326.
R é t h e i P r i k k e l M a r i á n: A hajdútánc. Ethnographia
1905. évf. 225-237. L
R é t h e i P r i k k e l M a r i á n : A hajdútánc eredet.e. Ethno-
graphia 1906 évf. 112-119. l.
S z e n d r e i J á n o s : A hajdútánc. Ethnographia 1905. évf.
362-365. 1.
F a b ó B e r t a 1 a n: Hajdútánc és régi magyar tánc. Ethno-
graphia 1905. évf. 365- 372, L .
E r n y e y J ó z s ef: A hajdutánc szláv szempontból. Ethno-
graphia 1906. évf. 307-317. l.
B a l á s y D é n e s: Csürdengelő. Ethnographia 1910. évf.
296-300. 1.
 271

Ver e s s G á b o r: a csűrdöngölő . A székelyek zenéje. A nagy-

enyedi ref. Bethlen-kollégium 1904j1905. évi Értesít,ője.
18- 20. l.
Z a j z o n i R a b I s t v á n : a csángó boricatáJlc ismertetése, 01'-
o szág Tükre 1862. évf. 6. szám. .
O r b á n B a l á z s : kiegészítés Rab I. ismertetéséhez. A székely-
föld leírása VI. köt. (1873) 148-149. l.
H o r g e r A n t a l: A hétfalusi csángók boricatánca. Ethno-
graphia 1899. évf. 106-114. l.
J u l i u s T e u t s c h: Die Boritzatanz der Csangómagyaren in
Siebendörfen bei Kronstadt. Jahrbuch des Siebenbürgischen
Karpathenvereins. 1903. évf. 43- 54. l.
K o l um b á n L a j o s: a boricatánc. A hétfalusi csángók a mult-
ban és jelenben (Brassó, 1903) 90-95. l.
P i n t ér S á n d o r: a palóc oldaltánc. A palóc születése, házas-
sága és halála. Ethnographia 1891. évf. 105. és 221. l.
B a k s a y S á n d o r: az alföldi magyar nép táncai. MagyarInép-
szokások. Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben.
Magyarország .II. köt. 90-130. l.
K o v á c s J á n o s: a szegedi nép táncai . Szeged és népe. Szeged
ethnographiája (1901) 459- 461. l.
Ver e s s G á b o r : a székelyek táncai. A székelyek zenéje. A
nagyenyedi ref. Bethlen-kollégium 1904/1905. évi Értesítője
17-21. L
B o r b é l y S á n d o r: Az aranyosszékiek táncai . Ethnographia
1891. évf. 243- 246. l.
K o l u m b á n S a mu: a lozsádiak táncai. Lozsád és népe. Ethno-
graphia 1894. évf. 252- 254. l.
A b e t y á r, b o s z o r k á n y és s z a r ka t á n c-okról rövid
ismertetést ad C z u c z o r - F o g a r a s i Szótára, a fa r-
k a s és a l a p o c k á s t á n c-ról pedig G a r a y a Hon-
,művés z 1834. évfolyamának 51. lapján.
A v i d é k i és a l k a l mi magyar t á n c o król elszórtan több
adat található a M a g y a r o r s z á g V á r m e g y é i é s
V á r o s a i címmel ismert monographiákban, valamint R é s ő
E ns e l S á n d o mak Magyarországi népszokás ok (1866)
c. munkájában.

III. A magyar néptáncot, vagy egyes magyar táncokat érintő

művek:

P a t h a i J á n o s : "Tántz felbontzolása" (1683) több helyt.

U n g a r i s c h e r o d e r D a c i a n i s c h e r S i m p l i c i s s i-
m u s (1684) XIX. fej . 153. és 176. l.
N é v t e l e n: "Görcsös bot, mellyel amaz emberi formát viselő,
de az ugrás ban és tántzolásban bakokat és gödölyéket követő
272

nyáladék oknak déltzeges háta megigazíttatik és az ugrásban

levő undoksága leíratik (1688- 96) : beleve van sz őve egy 52
strófás verses prédikáció a tánc ellen s benne a lassú tánc
egyes sajátságainak említése.
G y u l a i M i h á l y: "Fertelmeskedő s bujálkodó táncz jutalma"
(1681) több helyt.
S z e n t p é t r i I s t v á n: "Tancz pestise" (1697) főleg a 2. b
lapon és egyéb helyeken.
D u g o n i c s A n d r á s : Etelka (1788) II. köt. 324- 325. L
G r. H ofm a n n s e g g: Utazása Magyarországon 1793- 94-ben
Olcsó Könyvt. 581- 582. sz. 80-82. L
C s o k o n a i V i t é z M i h á l y : Dorottya (1813. évi kiad.)
154- 155. L
A u g u s t E II r i c h: Die Ungarn, wie sie sind (1831, Berlin) .
. .' Lásd Magyar Figyelő, 1912. évf. 141. L
13 e r z s e n y i D á n i e l: Munkái (Toldy kiad. 1864) II. köt.
52. L .
K u l t s á r. I s t v á n: Hasznos Mulatságok, 1823. évf. 89- 93.
és 257- 260. L . .
E d v i J II é s P á l: A magyar parasztok Ia.kodalmi szokásaik.
Tudom. Gyüjt., 1827. évf. XII. köt. 20- 23. J.
R o t h k r e p f G. á b o r: A magyar muzsika története. Tudom.
Gyüjt., 1829. évf. II. köt. 59-60. L
E t é d i G e d ő J á n o s : Székely szokások. Garay, Regélő, 1843.
évf. II . .félév 1268- 1269. L
E r d é l y i J á n o s : Népdalköltészetünkrő1. Népdalok és mondák
II. köt. (1847) 478. L . '
E r d é l y i J á n o s: Magyar közmondások könyve (1851) 67. L
I p o l y i A r n o l d :. Magyar mythologia (1854) 60., 300., 303.,
534- 535. és 543, L . '
L i s z t Fe. r e n c: A cigányo.król és acigányzenéről . (1861)
225- 226. és 253- 255. L
K r i z a J á n o s: Vadrózsák (1863) 362. és 541- 543. L
'T o l d y I s t v á n: Bethlen Miklós emlékrajzai (1864) 16- 18.
és 21- 22. L
A b o n y i L a j o s: A mi nótáink (1864) I. köt. 53- 55. L
S z o p o r i N a g y I m r e: A kőszegi ifjak tánc és mulatsági
szabályai 1697. Győri Tört. és Régészeti Füzetek III. köt.
(1865) 286-287. L
O r b á n B a l á z s: A székelyföld leírása VI. köt. (1873) 148. és
222. L
A r a n y J á n o s: A magyar népdal az irodalomban. Hátra-
hagyott iratai és levelezése (1889) II. köt. 18- 19. 1.
B a b i c s K á l m á n: Széptan (1875,2. kiad.) 177.1. .
B a r t a l u s I s t v á n: Újabb adatok a magyar zene ·történel-
méhez . .Érték. a nyelv- és széptud. köréből. X. köt. 13. sz.
30- 34; L
 273

B a r t a l u s I s t v á n: A magyar palotás zene eredete. Száza-

dok, 1892. évf. 18- 21. l.
Z e l i z y D á n i e l: Debreczen egyetemes leírása (1882) 289-
290. l.
K á l m á n y L a j o s: Koszorúk az Alföld vadvirágaiból (1877)
L köt. 224-226. l. .
K á l m á n y L a j o s: Szeged népe (1881- 82) L köt. XIII. l.,
II. köt. 210. és 213-214. l. ,-
E ö t v ö s K á r o l y: Magyar udvari bálok. Vasárn. Ujság 1885.
évf. 30. l.
N é g yes y L á s z l ó: A magyar vers. Egri r. kath. ,főgim­
názium 1886/87. Értesítője 11. és 17-22. l.
N é g yes y L á s z l ó: Magyar verstan (1886) 9-13. és 23-24.1.
P o n o r i T e w r e w k E m i l: A magyar zene tud'ományos tár-
gyalása. Értek. a nyelv- és széptud. köréből XV. köt. 7. sz.
16- 17. és 21- 23. l.
I m r e S á n d o r : N éphumor a magyar irodalomban (1890)
84- 85. l.
I s t v á n f f y G y u l a: A borsodi matyó nép élete. Ethnographia
1896. évf. 453. l.
V á m b é ri Y Á r m i n: A magyarság keletkezése és gyarapodása
(1896) 375- 378. l.
E ö t v ö s K á r o l y: Utazás a Balaton körül (1900) II. köt.
151---":152. l.
K o r i t s á n s z k y O t t ó : Lakodalmi szokások Kölesde,n. Eth-
nographia 1901. évf. 313. l.
S ep r ő d i J á n o s : A magyar népzene fajtái. Ethnographia 1902.
évf. 200- 202. l. .
A l m á s y G y ö r g y: Vándorutam Ázsia szivébe (1903) 574. l.
C s í k Y J á n o s: Népzenei följegyzések a XVI. századból.
Ethnograph,ia 1904. évf. 124- 131. l.
M o l n á r: G é z a: A magyar zene elmélete (1904) 37-41. és
298-300. l.
R é t h e i P r i k k e l M a r i á n: ,A magyar táncnyelv. Magyar
Nyelv 1906. évf. 3-16. és 59- 69. 1. s a Magy. Nyelvtud. Tár-
saságtól kiadott külön füzet (1906).
S e p r ő d i J á n o s: Bírálat Fabó, A magyar nélldal zenei fej-
lődése c. művéről. Erdélyi Múzeum 1908. évf. 5-6. sz. és
Különlenyomat 49. 1.
e p r ő d i J á n o s: A Kájoni-codex dallamai. Akadémiai Érte-
sítő 1909. évf. 67-70. l. '
Pár kevésbbbé fontos adat található még S z i' h ri Ye i:
A magyar folyóiratok repertóriuma c. munkájában is.

Dr. Réthei Prikkel: A magyarság táncai. 18

I. FÜGGELÉK.
.&. Jti..GYÁ.R TÁNC A :KÖLTÉSZETBEN.

magyar tánc szépségei annyira megkapók, hogy

köliőinkre' nem maradhattak hatás nélküL Rész-
ben a tánc egész " lefolyá~a, részb!3n az ennek
sajátos lejtésében nyilatkozó gyönyörködtető
tulajdonságok egész csoport költőt ihlettek meg
s késztettek r~á, hogy verset írjanak a ma-
gyar táncról. Teljesen valóra, még pedig több-
sz.örösen valóra vált tehát Ellrich német festőnek már idéztük
azon észrevetele, hogy "a magyar tánc részletezése, elmondása-köl-
tőt kíván, ki versben énekelje meg" (Magy~ Figyelő, 1912. évf.
142. L). Elég szép számmal találunk ugyanis-költeményeket, melyek
leírják, vagy dicsőítik nemzeti táncunkat. Megokoltnak tetszik,
hogy ezeket is külön ismertessük monographiánkban, bár néhányat
hosszabban-rövidebben már bemutatttunk.
- Az első költő, kit a magyar tánc, helyesebben kedvesének
magy.ar -tánca versre hangolt, B.a l a s s i B á l i n t volt. T á n c-
n ó t a c. költeményét "szép szerelme" tánca festésének és magasz-
talásának szentelte. Ha teljesen nem is bjzonyos, de igen való-
szinű, hogy magyar" táncot Ír le benne, mert az előhozta tánc-
mozdulatok erre vallanak. A 12 strófás vers jellemzőbb részei a
következők:

"Egy szép táncot jó kedvemből, szép szerelmem, küldek,

Mit gyakorta én ,miigamban te rólad éneklek,
Táncolok veled örülök,
Ugyan tetszik, hogy repülök.
Nagy boldogan élek.

Boldog szemek, kik ezt látják, lábak, kik ezt ropják,

Fejér színű szép sarukat sarkok, kik hordozzák,
Keskeny derekát kik fogják,
Gyenge karját tapogat ják,
Úgy, az mint akarják.
 275
Nem csodálom, szép táncodat ifiak ha kívánják . .
Azt csodálom, éjjel-nappal aggok el nem únják.

Táncban orcád pirulása, mint rózsa nyílása,

Ajakidnak mosolygása, mint ég villámlása,
Tagjaidnak hordozása
Mint vizeknek szép folyása,
Osendes elmúlása.
Csudálatos szép t érdednek ékesen hajlása,
Mint angyalnak még régenten földre leszállása,
Kézhez magad szép adása,
Nyárban mint szellő fuvása,
Neki újulása.

Sebes sólyom jó kedvében magát mint mulatj a,

Repül VÍgan, de · s·z"árnyait veszteg szépen tartja,
Táncát neki ha ki látja,
Hogy nem mozdul, az alít ja,
Minden nagy csudája.

Vélekedésünk szerint Balassi ebben a versében a magyar táncos

nő ideálját állítja elénk szűzi szemérmével, gyöngédségével, köny-
nyedségével s refl.exszerű finom mozgásávaL
Másik költőnk, ki a magyar táncot megénekelte, N a g y
J á n o s szanyi plébános volt, a XVIII. század második felében.
A t á n c r ó l c. verse (1790), melyet a régebbi néptánc ismerte-
tésénél már egészében közöltünk, nem egyéb, mint a friss magyar
jóizű, népi.es rajza. Pergő, eleven ritmusa pompásan utánozza a
friss táncét; refrainje pedig ("Ez az élet gyöngyélet!") egyik leg-
régibb magyar táncszó. Szükségtelen, hogy itt újra idézzük.
Nagynak ez a kis költeménye, úgy látszik, később dallammal
párosulva a nép körében is elterjedt, mert az Erdélyi-féle Népdalok
és mondák-ban két helyről van közölve (II. köt. 218. L és III. köt.
76. 1.)
Mint említettük: bálbaköszöntőnek is használta a nép.
Időrendben O s o k o n a i V i t é z M i h á l y t illeti meg a
harmadik hely táncunk megéneklésében. Ö ugyan nem írt külön ver-
set róla, csak egyik nagyobb költeményében, a Dorottyá-ban közbe-
vetve tér rá a magyar táncra, de teszi azt oly hévvel és lendülettel,
mintha sajátos dicsérő ódát akarna írni :
1S*
276

"De a vitéz Bordács végre felszólala:

Nemzeti táncunknak légyen első jussa;
Magyart! ilyen adta vén Jebuzéussa!
Rárándítja Izsák pengő muzsikáját
S a palatinusnak elkezdi nótáját.
Minden magyar szívek azonnal buzdúlnak,
Osi természetes lángjaiktól gyúlnak.
Felséges állásba tész ik termeteket,
Valódiba szedik férfiúképeket.
Benne a rátartós gőgje Ázsiának
Díszt ád Európa csinos módiának. ~
Csak a magyar tánc az, mely soha sem jára
A jó egészségnek semmi ártalmára,
Mivel mérsékelve mozgatván bennünket,
Frissíti elménket, testünket, vérünket.
Csak a magyar tánc az, mely díszesbbé teszi
Az embert és soha hívságra nem veszi,
Mert ha csak vitézi módrn nem öltözött,
S ha nincs sarkantyúja, csúf a többi között.
Csak a magyar tánc az, mely bír oly érdemmel,
Hogy legjobban egyez a szűz szeméremmel.
Mikor sok külföldi táncban a módosság
S a legúribb fogás legnagyobb pajkosság.
Nemes magyar táncom, ki ősi nyelvünkkel
S ruhánkkal jöttél ki dicső nemzetünkkel,
Ki európai finnyás lakhelyeden
Máig sem szenvedtél mocskot szépségeden,
Ázsiai színben fénylik nemességed,
S még a módi sem tett alacsonnyá téged :
1m a külső népek bámulják díszedet,
S tulajdon nemzeted nem becsül tégedet!"
(1813.-i kiadás 94-95. 1.)
Csokonai itt tudvalevően a lassú (nemes) magyar táncnak
főbb fajjellemző és esztétikai vonásait magasztalja. Észrevételei
egytől-egyig találóak.
Csokonait B e r z s e n ,y i D á n i e l követi A t á n c o k
c. disztichonos versével, melyben a német és francia néptáncokkal
méri össze s jellemzi plasztikusan és tömören a magyart:

"Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel

A népek lelkét s nemzetek · izleteit.
A német hármas lépéssel lejtve kering le
S párját karja közé zárja s lebegve viszi:
Egyszerű a német mindenben s csendesen örvend,
Egyet ölel mindig s áHhatatos szerető .
A gallus fellengve szökik s enyelegve kacsingat,
 277

Párt vált, csalfa kezet maid ide, majd od~ nyujt :

Ez heves és virgonc, örömében gyermeki, nyájas, '
Kényeiben repdez s 'a szererembe kalóz.
A magyar egy Pind~r : valamerre ragadja negéde,
Lelkesedett tűzzel nyomja ki indulatit,
Majd lebegő szellő szerélemmé olvad epedve
S Mja hevét kényes mozdulatokba szövi.
Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra
(Megveti a lánykát a diadalmi dagály)
S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres ajakkal
A testhalmok közt ugrani hőseivel.
Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe,
Csak maga szab törvényt s lelkesedése határt.
Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön!
Férfi erő s lelkes szikra feszíti erét!"

Nem sokkal Berzsenyi után két magyarországi származású

neves német költőt is megihletett a magyar tánc szépsége, még
pedig : N i k o l a u s L e n a u t (1802- 1850) és K a r l
Becket (1817- 1879). Az előbbi Die Raidenschenke
c. versében, az utóbbi pedig D e r f a h r e n d e P o e t c. köl-
teményciklusában, énekelte meg táncunkat. Lenau csak röviden,
Beck ellenben részletesebben s igazán szépen festi le.
L e n a u sorai :

"Bald kehrt' ich ein und setzte mich

Allein mit meinem Kruge;
An mir vorüber drehte sich
Der Tanz im raschen Fluge.

Die Dirnen waren frisch und jung

Und hatten schlanke Leiber,
Gal' flink im Drehen, . leicht im Sprung,
Die Burschen waren - Rauber.

Die Rande klatschten, und im Takt

Rell klirrt des Spornes Eisen,
Das Lied frohlocket und es klagt
Schwermüthig kühne Weisen.!'

Ez a megemlékezés nyilvánvalóan a páros friss táncról szól.

B e c k mesteri leírását a Der fahrende Poet-nek (1838) ma-
gyarországi emlékeit feleleyenítő részében ("Ungarn") találjuk a
26- 30. énekekben, melyek méltók reá, hogy a magyarság büszke-
séggel gondoljon rájuk. 1me:
278

26. "Die Stube ist mit ' Riiuchenverk gewürzt; '

'S pielt auf Zig'euner, ...:..- 'Miidchen, her die Hand! -'
Den SchnureJirock, ich hing ihn án die Wantl, ' ' ::''-'-
Des Hemdes Armel hab Ich a:úfgeschürzt;
Die Arme in die ' Sei te festgedrückt, '
Die schwi1r'ze',Trodelmutze schief gerückt, ,
.- ~ ~. w ...

Die Binde schlaff, ' die Sporen fest geschnallt,

Es stöhnt der Dudelsack, das Zymbal schallt, '
.so stehst))u mü, genp'l;l~r, reizend Weib, ' . ' ';
Die Schleifen knüpfend um den schlankeIl Leib. ,
Dein Busen schwillt, der Seufzer fliegt zu mir,
Dein Herz erhebt, die Füsse zittern Dir.
An meiner Brust dein flammendes Gesicht,
Zum Teufel denn, -Zigeuner, - spielst du nicht? ,

, 27. Ha, wie dein Fuss den Bqden kaum berührt, - .

" lIa, wie du hüpfst, von' me inem Arm 'geführt, ' ~ ", .
Wir schwingen, Br.ust an Erust im Fieb~rdrange -­
Uns, leicht beflügelt über Zeit und Raum;
, " J a, des 've:rlornen: Edens süss er 'T r aum , ,. --., - ,
Ruht eingesargt im Grübchen deine r Wange; J ..

Um deiner Glied€r schlankgeformten Baum

Rollt sich in Ringen Deine Lockenschlange,
Berührt die Wange mir in scheuer Flucht,
Mir triiumt, dass ' ich in Parladieseslauben '
An Ewas Brust zu lehnen mich versucht.
Die Schlange spricht zu mir : Du darfst ' es glauben
Auf ihren Lippen hlüht die, süsse Frucht" , ",
Und triigst Du kein Gelüst, sie schnell zu rauben?

28, O dieser Mund, wo ' süsser Honig sclfáumt,

Ist das gelobte Land; das mir getriiumt!
Ich gleiche hier dem sterbenden Profeten, ,
Ich darf es sehen, aber nicht betreten.
Da hallt und schallt das Zymbal wieder drein,
Du liisst mich los, .Du tanzest nunallein;
Mit ofInen Armen ,winkst ,und lockest Du,
Und sperrst dochgleich die weissen : Thore zu;
Dein Lockenhaupt bald rechts, bald links gewiegt,
Dein Kleid, Dein Haar und, Deine Seele fliegt, ...:."
Ich sehe dich an, du wendest r.asch ' Dich. um, ,
j _ ,,:Du fliegst, ein Vöglein, um mich herum, ,-
_.: ..' .. Der KlaIlg , er,m?-tte.t, .grollt ~undschweigt ,im Schmerz, -
Du stöhnst und sink st mir Zahm answi-lde Herz. '
 279

29. Nun klingt das Zymbal wieder wlld' dar'ein,

Ich lasse Dich, ich tanze nmLallein : .'
Den Tanzer freut "es, kühn empor zu ,springen,
Mit seinen Sporen 'dröhnend anzukliri.gen, .
Er schlagt mit einer Hand die andre wund,
Des Fusses Spitze:b. grabt 'er 'in deri Grhhd,
Und pocht mit seinen Fersen dumpf und tief,
Als ob die Trommel zur Reveillé: rief, '- .
Und würfelt dann ' die Fü'ssé 'rüGk- und ~vor,
Dann springt er wied~r sturmbewegt empor,
Und fasst die Braut, sie drehen . sich uÍld drehen,
Bis ihre Sinne schwindelnd, überg.ehen, - '.
Sie fassen sicp~ ' wi~ wiruns jetzt' umfassen,
Und sinkend, - doch' nichLvon einander· lassen.
30. Sie fassen sich, wie,. wir uns jetzt ,umfass~n,
Und sinkend, doch 'Íl~cht von einaI).derlassen, -
So stehst Du mir genüber; . reizend Weib;
Die Schleifen knüpferid u~ 'den schlanken Leib.
Er leb t und stirbt im Wald auf harteri Stein,
Und die Zigeunermutter schap·t ihn ein. - .
Herr Wirth, und bringt di~ n.assen Flammen her,
Stoss an, das .Herz ist voll, d(!.s Olas i 9t leer! -
Ha, wie die Bilder .mir deI). Sinn yer:wirren,
Die Traumgestalten durch einander irren!
O tragt mich fort, o ,t ragt den $ehnsuchtskranken,
Ihr meine schlummetlosén' NacfitgedaDlCen!
Zu meiner Donau mutigem Gebra\ls,
In meine Vaterstadt,J-- ins Váterhau.s! , '
Teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy B e c k a szó
szorosabb értelmében beleéli ínágát a magyar' táncba, egész Iényé-
vel átérzi ennek kifejező volt át s helyesen fogja fel sajátosságát
és ,s zépségeit.
A magyar néptánc következő dalos~, ki ---,. mint ,ismeretes -
tudományosan is' foglalko Z{)tt táncainkkal : C z U c .z.o r.G e r g e l y
volt. Két költeményenek tárgya a: magyar tánc. 'Egyik a tanító-
költemény-féle M a g y a r t á n c, mely a verbunkosról szól. Ezt
itt mellőzhetjük, mert a maga helyén (a verbunkos tárgyalásában)
már bemutattuk. Másik a C.s á rd á.s című, mely a friss
néptáncot festi röviden, elevenen, drámaiasan
. "
: '
1. "Ej be füstös ez a csárda,
Be szűk , az ivószoOájá, ,
Három cigány az asztálon;
Cimig-peneg· ·a 'cimbalom.
1 A költ ö bajai születésű volt.
280

2. Egy klarinét, egy hegedű,

Csak úgy sivít a levegő, ,
Közbe a &.ok legény dala,
Majd kidől a ház oldala.

3. A láb tapos, a kéz hadáz,

Dobog a föld, remeg a ház,
Ki aprózza, ki reszeli,
Mint Gsak lehet, úgy keveri.

4. A lányokat illegetik,
Ide vetik, oda vetik,
S- a lányok mint hegyezgetik,
Kezöket csípőre vetik.

5. Sok már alig fér bőrébe,

Föl-fölrikkant örömébe,
Ég a npta a talpába,
. Dolgozik négy keze-l~ba.

5. - Három a táJ;lc! meddig-addig,

Kivilágos kiviradtig,
Új a csiúnám, addig gyűröm,
Míg ~ . t.a lpát . el ne:m nyűvöm!
• J#'

,-
. 7. Ez az élet csak-az élet,
Ijju-juju, ijju-juju!
I tt a halott is föléled,
Ijju-juju, ijju-juju!"

Érdekes, hogy e vers két· utolsó szaka iga,záhan nem egyéb,

mint ismert népi táncszók égybefüzése. -
A Honderü cÍmű lap 1844. évfolyamában S z e l e s t e y
L á s z l ó nak H á r o m a t á n c feliratú költeménye olvasható,
mint táJ!,cunk vázlatos jellemzése (II. félév, 137. 1.).
" .'
L "Rajta társak, három a tánc!
.Mit nekünk?
Járjuk el, hisz most virágzik
Életünk.

2. Leghelyesebb lesz karéba

Allnotok:
Egy-két ugrás csak ki nem fog
Rajtatok.
 281
3. Csóri, aki életed 'Van,
Halljátok!
Nékem azt a barsi nótát
Húz zátok.

4. Nem kell a víg, ebbe sok hang

Oly. h~mi s,
Bús legyen' s mély, tánc kö~ött hogy
Sírjak is.

5. A magyarnál százados bú
S fájdalom,

.
Még a tánca sem lehet víg,
Gondolom .
.

6. Ö a multból, lJlely sötét mint

Néma sír,.
A gyászemlék tánc között is
Visszasír.

7. Ám ~zért hisz a hazáért

Gyöngyvirág,
Egy-két ugrás veled nem mind
A világ.

8. Szót ne vétsünk! jobbra lelkem

Bimbaja,
Félvigadva, félbusongón
Haj no ha!

9. Most bokázva, balra még egy

Fordulót:
Ej be rég nem láttam táncban
.. Ennyi jót!

10. Rajta most a három ugrást

Erre ki -
Jobbra-balra: ne engedjünk
Már neki!

ll. Lelkemadta kis tubája

Ejnye ni!
Mikép hegyez, hogyan ki tud
Ma tenni!
282

12. Három a tánc, újra hárnlat

Kezdhetünk: ,,'
Ki világos, kl vitádÜg '
Mit nekünk!" ..

A cím értelme, mint a ' vers' t1j,rtalInából kitünik, az, hogy

a magyar táncnak három , része van: lassú" (komoly), gyorsabb
(félvíg) és friss (víg)~ ' " '
Azon újabbkori költemények közül, melyek táncunkat jel-
lemzik vagy magasztalják, K o z m a A n d o r A m a g y a r
p a r a s z t című verse következő két (16- 17.) strófáját tartjuk
emlí teni val ónak :

"Táncából világlik ki a7J egész 'jellem:

Csupa fékezett hév, erőteljes kellem.
Egymagában lassan, párnil frissen lejti" ,
De a jobb eszét el ~ohase'ffi felejti.

Kezét, lábát, testét nem veti, nem' hányja,

Csak az úribb fajzat kacki fia, lánya.
Nem is kurjaI1t:sűrű:n; ha kitör is néha,·"
Lehet bárdolatlan, ~ de sohasem lé~a."

A magyar táncot leíró és dicsŐítö."'összes költemények koro-

nája A r a n y J á n o s nak az a mester~ rajza, melyet A z
ö l d ö k l ő a n gyal ' CÍmű költői elbesi'élés-töredékében (1851)
találunk/ s amely utóbb A m a g y ar ' t á n c címmel Elegyes
művei sorozatában külön. is megjelent. Egy részét már közöltük
a k á II a i k e t t ő s ismertetésébe.n., A , többit kiegészítőleg itt
adjuk belŐ!le:
"Helyet! ~ Menyasszony táncra jő
Szép Anna s a derék Jenő, : '
A vőlegény s kit jobb' karára
Fűzött : szemérmetes arája.
A férfi büszke, gyors,mer~sz;
Dacos, kihívÓ módra néz. ' ,
És mintegy azt jelenti arca: ,
E boldogság nem fog ki rajta.
De a hölgy inkább csüggeteg
Szemei földre függel).ek, " .
Szokatlan érzéstől' remeg, "
Úgy, mintha
. felriasztott
'. -'
vére
.'

1 Hátrahagyott iratai és levelezései, L köt'. · 277 ....:.283. L

 283
Özön boldogságtól félne,
Ama boldogságtól, miért
Talán sokall is ennyi -bért,
" S-míg áldozatul nem esék,
Lázad a szÜzi büszkeség.. . . -'

---- - ----- " .

[A kállai ·kettős· leírása J . . ..
- - - -. - - - - -. -

Egy fordulat m~g! és Jenő

Magára hagyja kedvesét;
Harsány zenébe tor elő
A trombita és klaTinét. : .
Vidám t o b o r z ó lángja kel, .
Mitől a vér gyorsan .szökell, .
A sarkantyú mértékre peng,
A hó kebel gyér fátyla: reng;
A szív siet, az arc tüzes, .
A szem ragyog, - szemet keres ... .
S ha majd fok9nként a zene
Szilaj c s .á r d á s b a átmene,
Nem lejt az ifjú már külön:
Mint villanyszikra pattan át,
S hévvel ragadja meg ölön
Mosolyra gyult menyasszonyát.
A hölgy pedig kendi?s. kezét
N yugosztja vőlegénye vállán,
És perdül egy .darabbá válván,
(Mikéntha része volna csak
-Vagy szárnya a gyors ifjúnak') ,
Míg pajkosan lebbenti szét
A szellő sUhogo mezét.
De végre a szilaj zene
(Mintha fáradtan ' dőlne le) .
Ketté szakadván hirtelen,
Megcsöndesül a táricteretl1:
S a hölgy, \rit a legény vezet, '
Pihegve néz ülőhelyet. . . . .
De "három .a ·tánc!" így riad: .. .
Pihenni most még ném szabau; ... - .
284

Gyöngéden vissz~észt! hát

Jenő fáradt menya~szony(it.,
Együtt feláll tö.bb fiat?-l l.egény,
Az u g r ó s t á n C; ba víg s:?ökellve mén;
S mint hajdan, Ró:r;na hősei
.vendég szabin leányokat,
Társul magához lejteni
Hölgyet szemel, hölgyet ragad.
Most a szilárd tölgy deszkapad
Dübögve majdnem leszal,md;
Száz pár mozog, egyszetre mind,
Lesz véghetetlen labyrinth,
Egy összesz.őtt:fg~~ ti?lI!keleg,
Megfoghatatlan egyveleg,
Melyben - ahány pár - annyiféle
A tánc alakj~ , és s~eszélye,
Mégis azonegy zenemérték
Kormányozza mindenki ~~ptét .
Ennek kimért mozgása dölyf;
Az csúszni látszik, mintha kérne;
Amaz sebes szemmel kísérve
Galambját űzi, mint az ölyv.
Itt jobbra-bailra - a terem
Széltében egy oldalfel,ez,
Mint a hajó a tengeren,
Midőn széllel szemközt evez. '
Ott egy ledér- ölelni tárja "
Keblét, s midőn rádőlne párja,
Csalfán odébb ~ll s neveti,
Hogy a cserben hagyott leán,y
Pirlulva megfenyegeti, -
Kit mégis rá~zed azután.
Ez csaUogq sarkán doboJ1,
Az társa, helyt más nőt rabol,
S büszkén mosolyg az ~lcsapott
Félvállról, hogyhl:\, ő is mást ~apott. -
De vaj' mikép írhass.am én le,
Úh nemzeteme, s:?ép t~nyoda,t!
Búsulni és vigadni, mint te,
Tud-e más nép az ég a,1,a,tt?
Ezt látni keU éE; érzep.!,
Mint a magyar s~íy ~rez1,
Mint érezhette egy~o r-on,
Ama nász népe, pl.~lYn~lc én ·
Széles jó keg,vét rajzolom.
Hajrá! - riad némely 'legény,
 285
A másik így: Csováld, csováld!
A harmadik dévaj pedig
Egy szembe szívemet kiált."

A u g u s t E II r i c h oly nagyra értékelte táncunkat, hogy

a szépségeit méltóan megéneklő költő versétől azt kívánta:
"Legyen épp oly lenge és könnyed, éppen oly nemes és hajlékony,
szint olyan tüzes és temperamentumos, mint maga a tánc, melyet
megénekel." Nagyobb dícsérettel nem illethet jük A r a n y J á-
n o s t, mint annak megállapításával, hogy e gyönyörű leíró köl-
teménye szóról-szóra valóra váltotta a német festőművész kívá-
natát.
II. FÜGGELÉK.
EGY NÉ!tIET ~TO~ATISZT É,,>ZREVÉTELEI
A MAGY~ TANCROL 1792-BOI.o

I~~I~~~I onographiánk elkészülte. után egy évre véletlenül

oly érdekes régi tanuság tételre bukkantunk, mely
eddigi ismereteink szerint a magyar táncnak
első behatóbb megfigyelését és elemzését tartal-
mazza. Ez a bécsi Historisch-politisches Jour-
'W~~i~~~ nal der kaiserl. königl. Erblande című újság
~ 1792. évfolyamában (II. t, 193-198. lap) jelent
meg Ungarischer Nationaltanz címmel. Egy német, még pedig
minden valószinüséggel osztr'ák-német katonatiszt adja elő benne
névtelenül levélformában táncunkról első látásra támadt gondola-
tait. Észrevételeiről bizton megállapíthatjuk, hogy gondolkodó
elme szülöttei, mert szinte kivétel nélkül találók. Az első, ami
méltán reltünik neki, hogy táncunk réndkívül módon kifejezi jel-
lemünket.Azután helyesen veszi észre, hogy a magyar tánc hatá-
rozottan lovas nemzetre vall, mely szabad és független jellemű s
komoly természetű. J ól látja meg, hogy lassú táncunk - mert
megfigyelése főleg erre irányul - inkább illik felnőtt férfiakhoz
(v. ö. a kállai kettősről való megállapításainkkal!), mint serdülő
korú legénykékhez ; s hogy a nőket könnyen nélkülözni lehet benne,
mivel az őszerepük csak mellékes a szabad mozgású férfiaké mel-
lett. Legtalálóbb következtetése pedig az, hogy táncunknak ere-
detileg hadi (katonai) táncnak kellett lennie, ameJyet férfiak talál-
tak ki a lovaglásban való fáradtságuk kipihenésére s bátorságuk
erősí tésére.
Úgy hisszük, munkánk alaposságának csak javára válhat', ha
az idegen jószemű megfigyelőnek maga nemében legrégibb boncoló
ismertetését itt II. Függelék gyanánt mind hű magyar fordítás-
ban, mind eredeti német szövegével közzétesszük.
Azok, akik majd figyelmesen elolvassák s a mi megállapítá-
sainkkal egybevetik, alkalmasint észre fogják venni, hogy a név-
telen osztrák katonatiszt nemzeti táncunkról 130 évvel ezelőtt
jórészt ugyanoly következtetéseket tett, amelyekre saját meg-
figyeléseink nyomán - a magyar táncot elemezve - mi is jutot-
tunk. Itt következő észrevételei tehát voltaképpen nyilvánvaló
igazolásunkra szolgálnak:
 287
"A magyar nem,z eti tánc .

. Egy német katonatiszt levele Pest vidékéről.

M~ndig kívánkoztam, hogy Magyarországra jöhessek. Most.
már teljesült a kívánságom. Alig voltam itt pár napja, meghívást
kaptam egy mezei jószágra Pest vidékén egy kis ünnepségre.
Bizonyos nemes úrnő, ki komornájának lakodalmát tartotta ki
egyik gazdatisztjével, ez alkalommal több jó barátját hívta meg
Pestről magához. Ezek között volt az én egyik barátom is, akivel
már előbb Bécsben ismerkedtem össze. Ez rábeszélt, hogy szegőd­
jem hozzá társul. Megtettem, ámbátor némi bátortalansággal,
mivel ezen úrnő házában előbb nem voltam ismerős. De a félénk-
ségem eltünt, amint azt a különös nyájasságot és vendégszeretetet
tapasztaltam, amellyel fogadtak. Ez a vendégszeretet általában
a magyar nemesség jellegzetes vonásának tünik fel előttem.
Ebéd után abba a terembe mentüIik, hol a lakodalmat tulaj-
donképpen tartották, s a menyasszony és vőlegény rokonai valának.
Már ezek is végeztek az étkezéssel, s mikor a terembe léptünk"
épp megkezdték a magyar nemzeti táncot. Először történt, hogy '
e táncot láttam, s én nem tudom leírni azt a hatást, melyet reám
tett. A nemzet jellemét rendkívüli mód kifejezi. A ,magyarok
hpsszú nadrágj ai már oly népre mutatnak, melynek éJeteleme a
lovaglás. Valóban tulajdonkép csak a huszárok azok, kiket · igazi'
nemzeti katonaságnak lehet nevezni, mert a magyarországi gya--
logcsapatokban mindenféle nemzetiségbeli vegyülék van. A huszá-
rok közt ellenben kevés a más nemzetiségű, s ·a magyar nyelv,
miként egyéb nemzeti . bélyeg is, közöttük tisztábban fennmarad.
Mármost olyan népre, mely a lovaglásban találja megszokott élet-
módját, vall a magyar tánc is. A táncosnak ennél szükségkép
sarkantyúsn.q,k kell lenni. A sarkantY'4k összeverése ugyanis
lényeges része a magyar táncnak. Sarkantyú nélkül táncolva a
magyar tánc elvesztené egész erejét. Mert ezt a sarkantyúk pen-
gésétől kapja, melyet a táncos a zene ütemével ügyesen tud _egye-
síteni. A magyctr tánc teljesen olyan embert j~llerlJ-ez, ki magát
szabadnak és korlátozatlannak érzi, mivelhogy a táncos teste
felső részét hanyagul mozgatva, a lábaival tetszésszerinti (ön-
kényes) fordulatokat tesz, addig táncol egymagában, ameddig
akar, s akkor fogja meg táncosnőjét, ha eszébe ötlik és őt egész
mesterkéletlenül jobbról balra s balról jobbra körülforgatja.
A magyar tánc egyszersmind komoly nemzet jellemzöje. Ugyanis
lehető kevés hajlongással (bókolással) kapcsolódik, 'a táncos kézen
fogja táncosnőjét, lábainak és sarkantyúinak lassú mozgatásával
kezd bele, ,elhagyja ~ táncosnőt, addig táncol magában, ameddig
akar, mialatt a táilcopnőnek is egyedül ken táncolnia, mígnem
végül őt párszor megfor~atja, s aztán kiki magában külön táncol.
288

Az igazi magyar táncoknak egészen lassan kell kezdődniük

s azután gyorsabban folytatódniuk. Sokkal jobban illenek komoly,
bajuszos ("mit einem Schnautzbart") archoz, mint fiatal suhanc-
hoz, bárha ez még oly mesterkélt bakugrásokat tesz is. Még
akkor is, mikor a magyar tánc valamivel élénkebb lesz, nem any-
nyira szangvinikus, mint cho,lerikus élénkség az, mely a táncost
elfogja, amelynél veleszületett komolyságát nem hagyja el (veti
le), sőt inkább' úgy tetszik, hogy csak tüzesebben és bá.trabban
(merészebben) juttatja kifejezésre a táncbeli szabadságnak és
függetlenségnek imént jelzett bélyegét. Többször lá~tam azt is, '
hogy férfiszemélyek csupán magukban, nők nélkül táncoltak, s a
nők nélkülözhetők is olyan táncnál, hol a táncos egész művészete
lábai művészi mozgatásában és sarkantyúi ütemszerű összeveré-
sében jelentkezik. A nők ebben a táncban kevésbbé vonhatják
magukra a figyelmet, mert náluk a magyar tánc összes fenti
követelményei nem igen vannak meg, s náluk a mozgás éppen
ezért egyformává lesz, holott a férfiszemély különféle mozdulatai-
val · egészen szembetünik. Épp ez, hogya magyar táncot egy
férfiszemély is táncolhat ja, meg hogy valaki helyesen táncolhassa,
rövid magyar katonai öltözetben és sarkantyúkkal ellátva kell
lennie, erősített meg engem abban a gondolatomban, mely e tánc-
ról mindjárt kezdetben támadt bennem, hogy az teljességgel hadi
(katonai, Vitézi) tánc. Ogy látszik, egészen férfiak találták ki,
akik épp leszállanak lovaikról s miután kardjukat letették, lábaik
lassú mozgatásával kezdenek bele, hogya lovaglásban való meg-
erőltetésből felüdüljenek, magukat abban a mértékben, amint a
zene élénkebben működik, kedvü~nek átengedik és vérük fokozatos
(lassankint való) fölhevülésével megerősítik bátorságukat, hogy
az új veszedelmeknek új bátorsággal mehessenek elébe. Ezek és
ilyenféle gondolatok jutottak eszembe, mikor először láttam a
magyar táncot, mely, mint hallom, a nápolyi királynak és a
császári herICegeknek is nagyon tetszett Pozsonyban. E gondola-
tokat azon melegükben írom, amint bennem keletkeztek,"
Egybevetés lehetősége végett itt közöljük az eredeti német.
szöveget is: ' ,

;,Ungarischer Nationaltanz.

Ein' Brief eine.s deutschen Offiziers aus Gegend Pest.

Ich habe mir immer gewünscht nach Ungarn zukommen. Nun
ist mein Wunsch erfüllt. Kaum war ich einige Tage hier, so
wurde ich auf ein Landgut in der Gegend von Pest zu einer klei-
nen Feierlichkeit eingeladen. Eine adelige Dame, welche ihrer
Kammerjungfer, die einen ihrer Verwalter heiratete, die 'Hochzeit
gab, lud bei dieser Gelegenheit mehrere gute Freunde von Pest zu
 289
sich ein. Unter dieser Zahl befand sich auch einer meiner Freunde,
den ich schon ehedem in Wien kennen lernte. Dieser überredete
mich, ihm dahin Gesellschaft zu leisten. Ich tat es, wie wohl mit
einigeI' Schüchternheit, weil ich in· dem Hause dieser Dame vor-
hin nicht bekannt gewesen war. Allein meine Schüchternheit ver-
schwand, als ich die besondere Freundlichkeit und Gastfreiheit
wahrnam, womit ich aufgenommen ward. Diese Gastfreiheit
scheint mir überhaupt ein charakteristischer Zug des ungarischen
Adels zu sein.
Nach der Mittagtafel begaben wir uns in das Zimmer, wo die
Hochzeit eigentlich gefeiert ward, und die Anverwandten der
Braut und des Brautigams sich befanden. Diese hatten auch schon
abgespeist und begannen eben, wie wir ins Zimmer traten, den
ungarischen Nationaltanz. Es war das erstemal, dass ich diesen
Tanz sah, und ich kann Ihnen den Eindruck nicht beschreiben,
welchen er auf mich machte. Er zeichnet den Charakter der
Nation ungemein. Die larigen Beinkleider der Ungarn bezeichnen
schon ein Volk, dessen Element das Reiten ist. Wirklich sind es
eigentlich auch nur die Husaren, die man wahre Nationalmilitz
nennen kann, weil unter der Regimentern zu Fuss in Ungarn ein
Gemisch von allerh and Nationen ist. Unter Husaren sind aber
nur wenige andere Nationsverwandte, und die ungarische Sprache,
wie auch der übrige Nationscharakter, erhalt sich unter ihnen
reiner. Ein solches Volk nun, das in der Reiteinei seiné gewohnte
Lebensart fi,ndet, verkündet auch der ungarische Tanz. Der Tan-
zer muss dabei notwendig gespornt sein. Denn das Zusammen-
schlagen der Sporne ist ein wesentlicher Teil des ungarischen
Tanzes. Ohne Sporn getanzt würde der ungarische Tanz seine
ganze Kraft verlieren. Denn diese erhiHt er von dem Geklirre der
Sporne, welches der Tanzel' mit dem Takt der Musik geschickt zu
vereinigen weiss. Der ungarische Tanz charakterisiert so ganz
einen Menschen, der sich frei und ungebunden fühlt, indem der
Tanzer mit nachlassiger Bewegung des oberen Teils seines Kör-
:pers, mit den Füssen willkürliche Wendungen macht, solange er
für sich allein tanzt, als er will, und dann, wenn es ihm einfallt,
seine Tanzerin nimmt und sie ganz ungekünstelt von der Rechten
zur Linken und von der Linken zur Rechten umdreht. Der unga-
rische Tanz charakterisiert zugleich eine ernsthafte Nation. Denn
er ist mit so weni g Komplimenten als möglich verknüpft, der
Tanzel' nimmt die Tanzerin bei der Hand, fangt mit einer Lang-
samen Bewegung der Füsse und Sporen an, lasst die Tanzerin
los, tanzt so lange fül' sich, als er will, in des die Tanzerin auch
fül' sich allein tanzen muss, bis er sie endlich ein paarmal umdreht,
und dann jeder fül' sich allein tanzt.
, Die wahrhaften ungarischen Tanze müssen ganz lang sam
angefangen werden und dann geschwinder fortgehen. Sie kleiden
ein ernsthaftes Gesicht mit einem Schnautzbart viel besser, als
Dr. Réthei Prikkcl: A ruagyarsúg t,incai. 19
290

einen jungen Laffen, der noch so gekünstelte Bocksprünge macht.

Selbst alsdann, wenn der ungarische Tanz etwas lebhafter wird,
so ist es nicht sowohl eine sanguinische, als eine cholerische Leb-
haftigkeit, die sich des Tanzers bemachtigt, bei der er die ange-
bor~ne Ernsthaftigkeit nie fahren lasst, vielmehr den eben geschil-
derten Charakter der Freiheit und Unabhangigkeit im Tanze nur
feueriger und kühner zu behaupten scheint, Ich habe auch mehr-'
malen gesehen, dass Mannspersonen nur für sich, ohne Frauen-
zimmer tanzten, und die Frauenzimmer sind auch bei einem Tanze.
entbehrlich, wo sich die ganze Kunst des Tiinzers in den künst-
lichen Bewegungen der Füsse und den taktmiissigen Anschlage der
Sporen zeigt. Frauenzimmer können in diesem 'Tanze weniger die
Aufmerksamkeit auf sich ziehen, weil bei ihnen alle obige Erfor-
dernisse des ungarischen Tanzes nicht wohl stattfinde:r:l, und bei
ihnen die Bewegung aber dadurch zu einförmig wird, indes die
Mannsperson mit ihren verschiedenen Bewegungen ganz in die
Augen fallt. Eben dieses, dass der ungarische Tanz auch nur von
einer Mannsperson allein getantz werden kann, und das s man um
ihn recht zu tanzen, in der kurzen ungarischen militarischen Klei-
dung und mit Sporen versehen sein muss, bestatigte mich in der
Idee, die ich von diesem Tanzé gleich anfangs gefasst hatte, dass
es ein ganz kriegerischer Tanz sei. Er scheint ga,nz vdn Miinnern
ersonnen zu· sein, die eben von ihren Pferden absteigen, und nach-
dem sie ihren Sabel abgelegt haben, durch eine lang sam e Be-
wegung ihre·r Füsse anfang(Jn, sich von der Anstrengung im Reiten
zU erholen," sich in dem Masse;' als die Musik lebhafter wirkt, ihrer
Laune überlassen, und durch die allmiihliche · Erhitzung ihres Blu-
tes' ihren Mut stiirken, um neuen Gefahren mit ne·u em Mute ent-
gegengehen zu können. Diese und dergleichen Betrachtungen fielen
mir ein, als ich den ungarischen Tanz zu erst sah, der, wie ich
höre., auch dem König von ·Neapel und den kaiserlichep. Pr-inzen in
Pressburg ' sehr gut gefallen haben soll. Ich schreibe Ihnen diese
Betrachtungen so ganz warm, wie sie in mir entstanden sind."
T R T A L o M

Oldal
Tájékoztató l
A tánc 5
»Táncos magyarok.« A magyar faj táncszeretete és táncravalósága 9
A magyar néptánc .. oo oo .. .' oo .. 20
A magyar néptánc ősi egysége s kettéválása : nemes és paraszt~tánc " 51
A régi magyar táncolás jeJlemzetességei: i llem~ és táncszabályok, szép,
ségi kellékek, tánciskola és táncmesterek '. 65
A magyar tánc számüzése az úri táncvigalmakból és diadalmas
visszatérése. A csárdás .. 75
Vidéki eltérések a n ptáncban 80
A magyar nép tándanulása és táncmulatságai .. oo oo 83
A magyar néptánc hatása a környez ő nemzetiségekre és a k ül~
földiekre .. 90
Különleges magyar táncok oo 93
Halottas táncok .. 93
A kállai.. kettős ...oo .. .. .. .. 101
Magyar szóló ...... .. oo .. 11 2
Jelképes és játékos táncok . . . . . . . . .. 115
l. A süveges tánc .. 115
2. Egeres tánc .. 117
3. Gyertyás tánc .. .. 118
4. Lapockás tánc .. .. 120
5. Párnás vagy vánkos os tánc 123
6. Tapsos vagy tapsi tánc .. .. '. .. 125
7. Boszorkány tánc .. 127
8. DarutáIlc .' .. 128
9. Farkastánc .. .. .. 128
10. Rókatánc 129
ll. Szarkatánc .. 129
Katonatáncok .. .. .. .. .. '. .. .. 131
l. A hajdútánc a pásztori tánccal .. 131
2. A verbung vagy 'verbunkos tánc .. .. 149
3. Kardos tánc .. 179
Vidéki táncok .. 182
l. A csürdöngölő .. 182
2. A borica tánc .. .. 193
3. A nógrádi olda1tánc 201
4. A honti kopogós .. .. 203
19*
292
Olda·
5. Alkalmi táncok .. .. .. 205
6. Magyar műtáncok .. 213
Összefoglalás .. 217
A magyar táncok jelene és jövője .. 218
A magyarság és az idegen táncok .. .. 226
Harc az idegen táncok ellen .. .. 235
A magyar táncnyelv .. 239
A magyar táncok irodalma .. .. .. .. .. .. 268
l. Függelék. A magyar tánc a költészetben ' " .. 274
II. Függelék. Egy német katonaviselt észrevételei a magyar tánc~
ról 1792-böl 286

•
SZÖVEGKÖZI KÉPEK ÉS KÉPMELLÉKLETEK

Oldal
J. Felállás a magyar táncra.. .' .. .. ,. ., .. .. .. 20
2. ' ,Nigim táncoló magyarok«. Képmelléklet .. .. 22-23
3. Tánc szénagyüjtéskor (csalogatás), Képmelléklet .. .. " .. .. 30-31
4. Varannó vár előterében dudaszó mellett táncoló két férfi 46
. 5. Magán táncoló kuruc katona .. .. .. .. .. .. .. .. .. '. 53
6. J::leskő vár előterében tárogató sípszó mellett táncoló pár .. 58
7. »Vigan táncoló magyarok« a mult század elején (1820) .. 67
8 .. Csárdás tánc~jelenetek (4) .. .. .. .. .. .. .. .. .. 75
9. « « « « . . . . . . . . .. .. . . . . . . 76
10. Tánc a csárda előtt és bent a csárdában. Képmelléklet .. 78- 79
ll. Tánc Egerben. Képmelléklet .. .. .. .' .. .. .. ., .. .. .. 80-81
12. Nyári tánc Tárkányban (Bihar vm) paraszt muzsikusok zenéjére .. 86
13. Szüreti táncmenet Vác vidékén. Képmelléklet .. .. .. .. 88-89
14. Hajdútánc Kapronca vár előterében .. .. .. .. .. .. .. .. 138
15. Verbungos4ánc dudaszóra a mult század elején (1820) 166
16. Katonás »verbung« Kónyban (Győr vm) 168
17. Aratólegények szabad verbung~tánca Magyarvalkón (Erdély) I. .. 172
18. « « « « « II . .. 176
19. Lakodalmi tánc Vajdahunyadon I. .. .. ... .. .. .. .. 210
20. « « « II. .. .. .. .. .. 211
21. « « « III. Képmdléklet .. 206- 207
22. II. Rákóczi F. korabeli hajdú katonák kolo,tánca .. .. 231

,
T c D A L M o K

Oldal
1. Régi csíki tánenótao Lassú 00 00 21
20 « « « Cifra 0021 - 22
30 « « gyermektáncnóta. Lassú 00 00 00 00 00 ' 0 00 00 00 83
40 o« « « Friss 00 00 'o 00 84
50 A kállai kettős dallamai L (Lassú) 00 i03 - 104
60 « « « « Ilo (Cifra) 00 00 00 00 _ 00 00 00 00 00 195 - 106
70 « « « «kétesek: III. 00 00 00 .. 00 00 107
80 « « « « « IV. (L) 108 - 109
90 « « « « (C VO(Ilo) 00 109 - 110
100 Lapockás tánc . 00 o. 00 00 00 00 00 00 122
11. Párnás táncnóta .0 o. .0 .0 00 124- 125
120 Tapsos táncnóta 00 ,. 00 o. o. o. 00 .. o, 126
no Boszorkány tánc 00 00 .0 00 .. 00 o. 127 - 128
140 Pajkos táncnóta .0 o. o. o. o. o. o. 00 130
150 Magyar juhásztánc 0. .0 00 o. 00 00 00 00 " .. 143
16. « kanásztánc .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 143
170 Tót hajdútánc .. .. o, .. .. .. .. .. .. .. 144
18. Erdélyi hajdútáne,nóta 144- 1'45
190 Verbunkos népdal.. .. .. .. .. .. 173 - 174
200 Kónyi verbungos táncnófa .. .. 174
21. Tihanyi lassú halászn óta .. .. .. .. .. 178 - 179 '
22. »Az én csizmám disznóbőr« -nóta .. .. 186
23. Bethlenfálvi csürdöngölő,nóta .. .. 00 o' .. .. .. 187 - 188
24. Csíki »féloláhos(c (csürdöngölő) ........ 191 - 192
25. Csíki cigánynóta '. .. .. .. .. .. 191 - 192
26. A csángó borica tánc dallamai: egyes borica .. .. 198
27. « « « (C « kettős és hármas borica .. .. .. .. 198.
28. « (C « « (C török borica .. .. 199
29. A .palóc oldaltánc dallamának egy,két figurája .. .. o. 202 -203
300 Németes (landaris) tánc dallam 1848 előtt a határőrző széke,
lyeknél .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 233
31. »Még azt mondják: nem illik a tánc a magyarnak« .. .. .. .. .. 237
 É v M u T T ó

A Beck Károly 277, 279.

Abonyi Lajos 272.
Adámi Mihály 56, 266.
Alföldy Gyula 216.
Almásy György 54, 273.
Alvinczi Péter 93.
Ambros Agost Vilmos 37, 44, 47.
Andrássy Manó gróf 77-78, 269.
Apaffi Mihály (l.) 12, 45.
Apáti Fereuc 11.
Apor Péter báró 12, 13, 48, 55, 64,
70, 72, 116, 117, 120, 121, 163,
205, 226, 227, 228, 235, 240, 270.
Apponyi Antal gróf 92, 175.
Arany János 33, 34, 4p, 82, lll,
128, 219, 243, 267, 272, 282, 285.
Aristoteles 7.
Arvai Ignác 141.
Belányi .Imre 54.
Benitzki Péter' 258, 259, 2'13.
Benitzky Irma 269.
Berczik Arpád 220.
Berzsenyi Dániel 67, 150, 152, 163,
176, 177, 246, 272, 276.
Bethlen Gábor 262.
Bethlen Miklós 71, 117, 163.
Bél Mátyás 9, 49.
Bihari János 175.
Bikessy 68, 166, 167.
Billroth (orvosprofesszor) 18.
Birckenstein 46, 58, 137, 231.
Boka András 175.
Borbély Sándor 85, 271.
Bornemisza Péter 15, 254.
Brandenburgi György 9. .
Brown (angol utazó) 134.

B
Babics Kálmán 272.
Bajza József 136.
Baksay Sándor 27!.
Balassi Bálint 2, 68, 135, 274.
Balásfi Tamás 262.
Balásy Dénes 64, 124, 125, 187,
270 . .
Balla Károly 38, 149, 150, 165,
177, 218, 230, 268.
Ballagi Mór 259, 260, 265, 266.
BalJó János 185, 186.
Barczafalvi Szabó Dávid 246.
Barcsay Akos 45 . .
Baróti Szabó Dávid 121, 180,
259, 264.
Bartalus István 57, 63, 145,
272, 273. _ 163, 165, 176, 229, 235, 272, 275.
Bartholomaides László 122.
Cz. Cs
Czegei Vas György 179, 180,
Czegei Vas László 151.
Czerwiski Albert 36, 91, 269.
Cicero 72.
189, Czinka Panna 94, 229.
Czuczor Gergely, 33. 39, 78, 90,
176, . 136, 142, 146, 150, 157, 158, 160,
162, 167, 168, 169, 172, 176, 177,
180, 193, 214, 222, 255, 264, 265,
269, 270, 271, 279.
Csere i Mihály 12, 72, 98, 205.
Csermák Antal 2, 165, 175.
240, Csiky János 41, 145, 273.
Csokonai Vitéz Mihály 32, 38, 52,
164, 56, 66, 68, 81, 127, 150, 157,
Csúzy Zsigmond 14, 263.
296

D Gebauer 135.
Geleji Katona István 45.
Darwin 7. Gerlach István 61.
Dávid király 7. Grimm J. 142.
Decsi Gáspár 10, 15, 72. Gvadányi József gróf 55,56,60, 64,
Debreczeni János 59. 66, 101, 129, 153, 156, 162, 172,
Dessais 91. 173, 236, 242, 245, 265.
Dobsinsky P .. HO-Hl. Györffy István 120, 172.
Doppler Károly 216. Gyulay Mihály 9, 11, 12, 16, 69,
Dugonics András 117, 118, 210,242, 72, 272.
,
258, 259, 260, 261, 263, 264, 265, Chlad~k 165.
272.
E H
H. E. (névtelen) 150, 219, 268.
Eckhard 10.
Halász József 269.
Edvi Illés Pál 206, 272.
Helmeczy 230.
Egri Kis Lajos 172.
Heltai Gáspár 11, 152, 246, 254, 262.
EIIrich Agost 35, ' 272, 274, 285.
Herboly Géza 103.
Eötvös Károly 34, 273.
Herman Ottó 177, 178, 270.
Erdélyi János 83, 87, 117, 173, 237,
Herodiás 7.
261, 263, 264, 265, 272, 275.
Herzenberger József 216, 225.
Ernyei József 147, H8, H9, 270.
Hiripi ' és Sugár (cigányprímások)
Esterházy Pál 117, 133, 227.
156, 172.
Esterházy Rebeka 227:
Hoffmannsegg gróf 36, 272.
Etédi Gedö János 232, 272.
Homeros 7.
Horger Antal 193, 197, 271.
F Horváth János 150, 268.
Fabó (Frankel) Bertalan 91, 117, I
125, 126, 127, 131, 137, 150, 151,
. 138, 163, 164, 165, 227, 246, 270, Ibn Ruszta 99 .
273. Imets Fülöp Jákó 21, 83, 189. 191,
Faludi Ferenc 18, 121, 155, 25~. 232, 233.
Farkas József 74, 75, 213, 216. Imre Sándor 273.
Farkas Lajos 108, 110. 270. . Ipolyi Arnold 94, 212, '272.
Fáy András 2H. Isthvánffy Miklós 135, 270.
Fáy István gróf 56, 113,215,220,269. Istvánffy Gyula 273.
Feszt y Arpád 2.
Fitos Sándor 74. J
Forgách Lajos gróf 76, 219 .. Jancsovics 90.
Frankel Bertalan, I. Fabó B. Jászai. Pál 113.
Jókai Mór H9, 187.
Judith asszony 7.
G

Garay Alajos 261. K

Garay János 55, 121, 124, 128,167, Kakas Miska 172.
232, 265. 269, 271. Kant 8.
 297
Karlovszky Endre 150, 162, 163, M
269.
Kassai József 244,255, 260, 263,266. Mailand Oszkár 234.
Kaunitz 52. Mangold Gusztáv 221, 269.
Kájoni János 228. Marszúdi 99.
Káldy Gyula 1,5,15,17,95, '99, 144, Massaro Ferenc 10.
149, 150, 162, 163, 174, 177, 178, Matkó István 254, 262.
186, 193, 206, 237, 269. Matolay Viktor 113, 219, 222.
Kálmány Lajos 97, 98, 99, 207, 273. Mátray (Rothkrepf) Gábor 39, 55,
Károlyi Sándor gróf 15l. 120, 164, 181, 208, 209, 265, 272.
Keczer Ambrus ·13, 64 . Medgyesy Pál 262.
Kemény János 14, 146. Mednyánszky Alajos báró 132.
Kemény Péter báró 151-. Melius Péter 135.
Kilányi János 214. Mikes Kelemen 98, 259, 263.
Kinizsi Pál 161, 162, 254, 267. Mikó 262.
Kinsky Károly 216. Sz. Molnár Albert 259, 263.
Kisfaludy Sándor 116. Molnár Géza 165, 273.
Kis-Viczay Péter 257, 258, 260, 263. Monoszlai András 262.
Koháry István gróf 228. MüIIer Lajos 163, 221, 269.
Kolumbán Lajos 195, 200, 27l.
Kolumbán Samu 27l.
N
Koritsánszky Ottó 273.
Kostyál Dániel 113. Nagy János 37, 60, 87,' 129, 153,236,
Kovács János 88, 99, 124, 207,27l. 275.
Kovács Pál 259, 260, 264. Nagy Sándor király 7.
Kozma Andor 282. N ádai Ferenc 220.
Kőhegyi 'József 216. Nádasdy Ferenc 262:
Kőváry László 131, 150, 162, 163, N ádasdy Tamás 254.
269. Nánási István 59.
Kresznerics Ferenc 255.260,261,264. N égyesy László 273.
Kriza János 83, 88, 123, 124, 246, N oszkó Alajos 240, 260.
272.
Kulcsár István 165, 272.
o
Oláh Miklós 9, 49.
L Orbán Balázs 180, 234, 271, 272.
Otrokotsi Fóris Ferenc 12L
II. Lajos király 9.
Lakatos Károly 169, .221, 269. p
Lakatos Sándor 74, -169, 215.
Lavotta János 164, 175, 210. Pathai János 15, 27l.
Lenau Miklós 162, 172. 277. Pálóczi Horváth Adám 126, 127,
Liszt Ferenc 36, 37, 39, 50, 272. 128, 237.
Lotz Károly 28-29. Pápai Páriz 180.-
Lukianos 6. Pázmándy Béla 219.
Lykurgos 7. Pázmány Péter 14, 258.
298
Pe kár Gyula 194, 214, 269.
Pekár Károly 270.
Pelkó Péter 261, 266.
Petőfi Sándor 266.
Pindaros 7.
Pintér Sándor 201, 202, 271.
Platón 7.
Ponori Tewrewk Emil 229, 273.
R Szerémi György 9.
R (névtelen) 269.
Radvánszky Béla báró 269,
II. Rákóczi Ferenc 91, 231.
Resch L. György 21 : 189.
Rettegi György 117, 125, 228.
Révérend abbé 55, 56, 58, 69,270.
Régeni György 101.
Réső Ensel Sándor 119, 123, 271.
Réthei Prikkel Marián 4. 41:, 116,
137, 147, 239, 270, 273.
Rontó Pál 153, 155,
Rothkrepf Gábor, 1. Mátray G.
Róka J ários 74, 220.
Róka Pál 163, 214, 215, 216, 221,
269.
Rónay Jácint 269.
Rózsavölgyi Márk 175, 214, 215,
216.
Rudnay János 202.
S, Sz
Sámbár Mátyás 254.
Sándor István 18, 63, 121, 150, 168,
172, 176, 268.
Seprődi János 145, 150, 163, 164,
179, 187, 189, 191, 273.
Simai Kristóf 126.
Sirisaka Andor 260, 265, 266.
Skultéty J. 147, 148, 149.
Szalay László 117, 151.
Szamota " Istvá~ 134.
Szápáry Vince gr. 92.
Szapolyai György 9.
Sci pio Africanus 7.
Szegedi Kis István 15.
Szeles László 113.
Szelestey László 280.
Semayer Villibald 200.
Szendrei János 137, 270.
Seneca 7.
Szentmártoni Bodó István 262.
Szentpéteri István ll, 13, 15, 59,
71, 72, 98, 181, 272.
Szepsi Csombor Márton 45.
Szilágyi István 229.
Szinnyei József, id. 273.
Szirmai Antal "258, 260, 263.
Sokrates 7.
Szopori Nagy Imre 272.
Szőllősy Szabó Lajos 74, 75. 213,
215, 225.
Sztancsek József 90, 123.
T
Takács Sándor 139, 150, 162.
Telegdy Miklós 254, 262.
Temesvári .István 179.
Teutsch Gyula 193, 197, 199, 200,
271.
Thaly Kálmán 95,116,134,135,150,
173, 179, 228, 235, 259.
Thököly" Imre 12.
Thököly István gróf 1 J.
Thurzó György (III.) 132, 133.
Thúry János 74, 214.
Tiboldi István 88.
Tinódi Sebestyén 12, 164.
Toldy István 55, 272.
Tótpál János 197.
Tóth Samu 216.
v
V. A. (= Váradi Antal) 269.
Vachot Imre 211, 219, 269.
Vajda Sámuel 10, 129, 260, 263.
Vay Sándor gróf 76.
Vámbéry Armin 52, p3.
Verancsics Antal p2.
Veress Gábor 187, 271.
Veszter Sándor 74, 92, 216.
 299
Viczay Éva gróf 92. x
Vörösmarty Mihály 127. Xenophon 7.

w z
Wagner Ferenc 257, 263. Zajzoni Rab István 193, 194, 271.
Wenckheim Béla báró 76, 219. Zelizy Dániel 112, 273.
I~i . Wesselényi Miklós báró 215. Zvonarits Mihály 15.
W[indisch] 48, 61, 150, 157, 268. Zsilinszky Mihály 97.
T Á R G y M
A,Á
A cigányság szerepe a magyar népe
zenében 50.
A falusi magyar népzene karok egy.
beállítása 48.
A férfi és a nő szerepe s mozgásá.
nak esztétikája a magyar nép.
táncban 32-35.
A friss magyar néptánc eredete
34,54.
A friss magyar néptánc téves rokoní=
tása a tótok páros friss ével 38-39.
A friss magyar táncnóták ütem.
b eosztása 42.
A friss magyar néptánc elnevezései
ujságokban és folyóiratokban a
XIX. század 30-40.es éveiben 79.
A hajdútánc és a verbunkos téves
rokonítása 162-163.
A hangszer változtató hatása a
táncra 43.
A hegedű vezető szerepe a magyar
tánczenében 44.
Akadémiai f:rtesítő 163, 273.
A lassú és a friss magyar tánc kap.
csolása egyes vidékeken 82.
A lassú és friss magyar táncnóták
hangmenete (tempója) 42, 222.
A lassú magyar néptánc eredete 34,
53-54.
A lassú magyar táncnóták régi s
újabbkori ütembeosztása 41.
A lassú magyar néptánc elnevezései
ujságokban és folyóiratokban a
XIX. század 30-40-es éveiben 79.
A legrégibb eddig ismert verbunkos
(toborzó) ének 150- 151.
A legrégibb magyar dalsor 40- 41.
u T A T ó.
Alkalmi magyar táncok : mivoltuk
s főkép lakodalmakkal való kap.
csolódásuk 205, a házasságkötést
megelőző és követő régi magyar
úri házaknál 205- 206, leánykapás
vagy koszorú űzés 206, mulatság.
kezdő tánc a régi paraszt lako.
dalmakban 206- 207, a szegedi
sortánc 207 - 208. rábaközi be-
csülettánc 208, menyasszony. vagy
rostatánc 208, az alföldi családi
tánc s a dunántúli öregek tánca
209, paptánc 209, konyhatánc 209,
kendőtánc és ajándéktánc 209,
búcsútánc 209, hajnaltánc vagy
menyasszonypörkölés 209, kon.
tyolótánc 209, hérésztánc 209,
lakodalmas 210, pünskösdi tánc
210-212, májusfa kitáncolás 212,
betyártánc 212, mestertánc 212,
tűztánc 212, kalákatánc 212.
A magyar faj sajátos ritmikája ze.
néjében és táncában 40.
A magyar néptáne aprólékos le.
írása: lassú 20-23, friss 23- 25.
táncrakészülés és felállás 20 lejtő.
y
lépegetés 20, cikornyázott lejtés
21 , cifrázás. szökellés 23, felső.
tesMengetés 23, táncosztás a
friss ben 23, táncbavivés 23, apró.
zás 23, hegyezés 23, reszelés,
riszálás 23, tánckurjantások 24,
ollózás 24, keresztezés 24, per.
getés 24, mártogatás 24, tányéron
fordulás 24, csalogatás 24, pár=
váltás 24, léniánforgás 24, tánc.
szók 25- 28.
A magyar néptánc állítólagos rokon.
sága a kozákok táncával 36, 37.
302
A magyar néptánc boncoló elem.
zése ; a lassú és a friss lényege 28,
könnyed lebegés 28, a lassú 3
mozzanata 29, a »cifra« 29, a
friss részeinek legszokottabb kap.
csolása 29, a lassú két fő figu.
rája 29, a fő figurák at kiegészítő
sajátságok és mozdulatok 30, a
bokázás a magyar táncban 30, a
lassú népi eredetű ékítményei 30,
a friss legfőbb mozgásalakzata 30,
az ugrozás diszítése a táncos
ügyessége s ötIetei szerint 30, a
friss másodlagos, figurái és népi
diszítményei 30.
A magyar néptánc figuráinak egyé.
niessége 33.
A magyar néptánc hangszerei : ős.
hazai hangszerek 43, hegedű 44,
síp '44, dob 44, koboz 45, duda
45, cimbalom 46, citera 46-47,
tambura 47, bőgő 47, klarinét
(török síp) 47, furulya (pásztor.
síp) 47, lant 47.
A magyar néptánc hangszereinek
csoportosítása és játszó módja
47-49.
A magyar néptánc legrégibb elemző
ismertetése 286-290. '
A magyar néptánc lényegbeli egybe.
vetése a némettel és lengyeli el
30-31.
A magyar néptánc, mint a magyar.
ság jellembeli sajátosságainak
tükrözője 31, 222- 223, 287. '
A magyar néptánc művészeti szép.
sége : a nemzet lelkéből fakad 32,
fenség a lassúban, kellem a friss •
. ben 32, természetesség 32, fokoza.
tosság 31, változatosság 32, sza.
badság 33, egység és harmonia 33.
A magyar néptánc taníthatósága s
ennek módja 223-224.
A magyar néptánc változatainak és
sarjadékainak állandó jelzői 245.
A magyar népzene kezelői egykoron
és ma 49-50.
A magyar népzene ritmusa 40- 41.
A magyar~ág három sajátos szellemi
alkotása 1.
A magyar tánc kapcsolata a magyar
népzenével 41-42.
A magyar tánc mostoha sorsa az
úri táncvigalmakban a XVIII.
század végén s a XIX. század
elején 74.
A magyar táncnóták eredeti tempó.
,j jának újabb meggyorsítása 42,
222.
A magyar táncnyelv gazdagsága és
színessége 17, 267.
A magyar táncok eddigi tudomá.
nyos ismertetése 1-2.
A magyar táncok törzsfája 2-3, 217,
A magyar tánczene 40-44.
A mai korcs lassú és friss csárdás
220-221. .
A mai magyar nemzedék táncra.
valósága és tánckedve 18-19. .
A menyasszony és völegény tánco.
lása a régi magyar mennyekzŐ-
kön 70. '
Andalgó, andalog 243.
A nemzetek ' eltérő táncolásmódj'a
6-7.
A nemzetiség változtató hatása 'a
tánc milyenségére 29, bizonyí.
tás francia, német, lengyel és tót
példávaI29-30.
A német Tanz, ta'nzen elfogadása és
meghonosodása a magyar nyelv.
ben 17.
A népi és a nemesi lassú ' rokon.
sága 63.
A népi lassú jellemvonásai a ver.
bunkosban 162.
A nő hagyományos fogása a ma.
gyar Ílé'p táncban 20.
A palotás és a verbunkos hibás ro.
konítása 158. .
A palotás tánczene és a magyar
népzene 57.
A pesti Nemzeti Casino ' és a ma.
gyar tánc 76-77.

A pesti Nemzeti Színház és a ma~
gy ar tánc 75.
A pozsonyi W. betűs névtelen váz~
lata a verbung-táncról 157.
»Aranytánc« 242.
Ardeleana (oláhtánc) 91.
A régi katholikus egyház állás_
pontja a tánccal szemben 14-15.
A régi magyar egyházak és a ma_
gyarság táncszeretete 13-16.
A régi magyar nemes (palotás) tánc
lénye-ges vonásainak egybeállítása
56-57.
A régi magyar néptánc lényeges vo-
násainak összeállítása 58-63.
A régi magyaro k táncos kedve 9-13.
A régi magyaro k táncösztönei és
tánctanulása 70-71.
A régi magyar »táncmester« (=tánc_
vezető) szerepe 72-73.
A régi protestáns (reform.) egy ház
álláspontja a tánccal szemben
15-16.
A Sándor-codex dömés apácája és
a tánc 14.
A süveg a régi magyaroknáI111-112.
A sanctgalleni .tánc 10.
A szerb-horvát kolo,tánc föltehető
érintkezése a mágyar néptánccal38.
A szaloni magyar tánc korlátok közé
vételének szükségessége 225.
A székelység és az oláh táncok 234.
A szinpadi tánc. 8.
A szláv igrice k a magyar népzené_
ben 49-50.
A tánc az újabb nemzeteknél 7-8.
A tánc erkölcsi hatása 6.
A tánc fejlődése 8.
A tánc a görögöknél és a rómaiak_
nál 7.
A tánc fogalma és milyenségének
meghatározói 5-6.
A táncoskedv fénykora Magyaror_
szágon 10.
A test tartásának és mozgatásá~
nak szépségi kellékei a magyar
táncban 33-34.
303
Athenaeum . 39, 76. 136, 159, 162.
167, 177, 214. 219, 269, 270.
A »verbung«, »verbunkos« és »ver"
buvál« szók eredete 152.
A verbunkosok táncbeli elhelyez,"
kedése 159.
A verbunkos tánc Gvadányi ver"
seiben 153-156.
A verbunkos tánc, mint a népi las",
súnak katonai sarjadéka 169.
A verbunkos tánc szó- és kifejezés-
tára 245-246.
A verbunkos tánc táncmesteri sché-
mája 163.
A volt Osztrák_Magyar Monarchia
népei ritmusérzékének statiszti...
kája 18.
Az A rpádok korabeli magyar tánc,,"
zene 48.
Az egységes magyar tánc a XVI.
század előtt s a legrégibb id ő­
ben 51-54.
A l. első magyar ballet 215-216.
Az első vérbeli magyar hivatásos.
táncmesterek 7.3.
A zene és a tánc viszonya 40.
Az 1279.-i budai zsinat tánctilalma,
lD. 100.
Az úri és a népi magyar tánc szét· ·
válása 54.
Argyilustánc 204.
Arpádfalvi (tánc) 1. csürdöngölő.
, B
Balassi Bálint 1572._i pozsonyi ju ~'
hásztánca 135-136.
«Baráttánc« 254, 259, 263.
Becsülettánc 208.
Betyártánc 212.
Bihari verbunkosai 175.
Bíborka_estély 76.
Bokázó ü tem 41.
Borbély tánc 130, 228.
Borica tánc : első leírója 193, az .
erdélyi csángók 194, a tánc régi .
formája 194-195, a mai állapot ...
 304
előkészületek, külsőségek 195, a
táncosok elhelyezkedése s a tánc
járása 196- 197, a tánc zenéje
197- 199, délszláv eredete 199,
szertartásossága 200, T eutsch téves
értelmezése 200, a tuskajáráshoz
való némi hasonlósága' 200, végső
megállapítás: szláv eredetű s a
verbunkos hatása alatt át magya"
rosodott férfi csoporttánc 200,
Kolumbán L. hibás megállapí"
tás a 200, a borica szépségei 201,
befejező lakoma és tánc mulat"
ság 20l.
Boszorkány tánc : említései 127, me"
lódiája 127-128, milyensége 128.
Branle (tánc) 55, 120.
Bundástánc 130, 222.
Búcsútánc 209.
C , Cs
»Cepedli« 232, 236.
Cicketánc 130, 229.
»Zifrara« (tánc) 91.
Cigány tánc 39, 228, 229.
Cigány zenekarok szerepe a verbun"
kos táncnál 172.
Czuczor G . (»Szilágy«) prózai és
verses leírása a verbunkosról
158-160.
Családi tánc vagy öregek tánca 208.
»Tsardasch« (tánc) 90.
»Csámpás« 81.
Csángó népmonda a táncról 194.
Csárdás (tánc) 76-77.
Csörgőtánc 130.
Csürdöngölő: ált. neve és helyi
nevei 182, nevének eredete 182-
183, ellentétes állítások amivol"
táróli83, legsajátosabb s leg"
magyarabb formájának helye 183,
l eírása 183- 185, elemzése s ma"
gyar eredetének bizonyítása 185,
oláh os elemei 185-186, zenéje .
186-191; a Káldy"féle csürdön"
gölő,nóta 186, ellentétes állítá,
sok a zenéjéről 187, az udvar"
helyszéki csürdöngölő"dallam s
ennek vizsgálata 187-189, régi
csíki »féloláhos«"dallam s ennek
elemzése 189-191, régi csíki ci"
gány nóta 191- 192, a tánc ma"
gyar eredetének végső kikövet"
keztetése 192- 193.
D
»Dájcsolás« (tájcsolás) 231) 236.
Darutánc 128.
Deutsche Rundschau 18.
Die Werbung (Lenau) 162.
Dorottya (Csokonai) 38,127,165, 272.
E, É
Egeres tánc: említései 117, 228, b
írása 118, elemzése 118.
Egy német katonatiszt észrevételei a
magyar táncról 1792"ből: az észre"
vételek meglepő alapossága 286.
az ezeket tartalmazó levél hü ma-
gyar fordítása 287- 288, német
eredetije 288-290.
Egyes borica 196.
Ecossaise (schottisch) 164, 218.
Elhibázott kísérlet az úricsárdás meg"
javítására 220.
Első irodalmi tiltakozás az idegen
táncmesterek nemzeti tánc,rontó
munkája ellen 218-219.
Eltérések a népi lassú és a verbun,
kos között 170.
Erdélyi Múzeum 163, 273.
Eredeti magyar szók a »táncolni«
és a »tánc«,fogalmakra 17-18.
Etelka (Dugonics) 210-211, 272.
Ethnographia 85, 90, 97, 123, 132,
137, 145, 197, 201, 236,270,271,
273.
Éleskő vár 58.
Énekes,táncos játékok, mint a magyar
nép első tánciskolái 83-85.
Érdy,codex 10.

F és zeneJe 142- 146, a magyarság
Faji tulajdonságok nyilvánulása a
határozott charakterú népek tán.
cában 31.
Fajmagyarok a huszárcsapatokban
ISI, 287.
Farkastánc : leírása 128-129, milyen.
sége 129.
Fáklyatánc 120.
Fegyveres tánc 179, 180.
Fekete sereg tánca 181.
Ferkótánc, L csürdöngölő.
Félo!áhos, L csürdöngölő.
Fonóházak, mint a magyar nép
táncgyakorló iskolái 85.
Föltehető egyezések ' a magyar és
ukrán népek zenéje és táncolás
mqdja között 37.
»Frisky tanec« 90.
G, Gy
Gavotte 55, 164. 165.
Gombostütánc 130,. 229.
Gyalázó kifakadások és jelzők a
táncra 16.
Gyalogezredbeli toborzó csapat ver.
bung.tánca Balatonfüreden 1829.
ben 169.
Gyertyás-tánc: leírásai 118- 119,
elemzése 119, szereplése a nép
körében 119-120, eredete 120.
Győri Tört. és Régészeti Füzetek
71,272.
H Honmüvész 76, 77, 113, 121, 124,
Hadfogadó csapatok (»vebungok«)
151.
Hajdútánc : eddigi hamis beállítása
131- 132, történelmi említése i
132-136, a hazai pásztori tánccal
való rokonsága 136-137, Bircken.
stein képe a járásáról 138, a ma.
gyar néptánccal való egybevetése
138, a »hajdú« név eredete 139-
140, a tánc főmozgásalakzatainak
szláv jellege 140, a tót hajdútánc
140- 141. a hajdútánc főhangszere
Dr. Rétbei Prikkel: A magyarság táncai.
305
joga hozzá 146, a hucul kolomyj.
kával való föltehető rokonsága
147, ellenvetések és cáfolásuk
147- 149.
Hajdútánc Wittenbergben 132- 133,
Esterházy P. hajdútánca Pozsony.
ban 1647.ben 133-134.
Hajnaltánc vagy menyasszonypör.
kölés 209.
Halászfogadás és a nagy halvacsora
régente Tihanyban 178.
Halottas lakodalom 97- 99.
Halottas tán c 93.
Halottas táncnóta 94, 98- 99.
Halottas (torbeli) tánc nyomai a
magyar nép körében 97-99.
Halotti tor ünneplése a régi magya.
roknál 93- 94.
Haragos tánc 130.
Hasznos Mulatságok (Kulcsár J.)
146, 272.
Hazánk 117.
Három a tánc! 265- 266 . .
Háromatánc 265.
Háromszáz özvegyasszony tánca
94- 95, 100.
Hérésztánc 209.
Historisch.politisches J ournal der
kaiser I. königI. Erbland" 286.
Hivatásos táncmesterek első szerep.
lése Magyarországon 73.
Holtak tánca 95.
Honderü (lap) 280.
129, 265, 269, 271.
Honti kopogós (tánc): neve és tán.
colása 203, táncszavai 204.
»Höcögtetés« 105.
»Husár« (tánc a cseheknél) 91.
Huszár.verbuválás a XVI-XVIII.
századokban 151. '
I, J
Idegen elemek, illetőleg a környező
népek táncaival való egyezések
20
306
vagy hasonlóságok a magyar nép'
táncban 36-39.
Idegen tanuságtételek a verbunkos
magyar eredete mellett 168.
Idegen táncok a magyarságnál : l. az
úri körökben: Apor, Esterházy P.
és Koháry J. tanuságtételei 226-
228, Kájoni J. énekeskönyvének
idegen táncai 228, Rettegi Gy.
följegyzése 228, Csokonai gúnyos
sorai a Dorottyában 229, S~ilágyi
I. naplója 229, Helmeczy TársaI,
kodó,jának jelentése 230 ; 2. a pol.
gárság körében 230; 3. a nép,
nél : Balla észrevétele 230-231 ,
a külföldi katonáskodás hatása
231, német táncok 231-232, 233,
234, szláv és oláh táncok 232, 234.
Idegen táncok a pesti Nemzeti Ca,
sinóban 230.
Idegen táncok beférkőzésének okai
226, 230, 231.
Ideve tő,odavető lippentés 81.
Illem, s tán cszabályok és szépségi kel.
lékek a régi magyaro knál 65- 71.
In cselkedő tánc (?) 206.
Irodalmi tanuságtételek a csárdás
romlásáról 219-220.
Irodalomtörténeti Közlemények 227.
J ajajaj,énekes tánc 229.
J ahrbuchdesSiebenbürg. Karpathen,
vereins 197, 271.
"] elképes és játékos magyar táncok:
eredetük, mivoltuk és változa,
ta ik 115.
»J ópálos« (tánc) 204.
}uhásztánc 135-136, 143.
K Kolo,tánc 38, 231, 232.
Kalamajka tánc 147.
Kalamajka (mint az az idegen ke,
rengő táncok népi csúfneve
236-237.
Kalap (süveg) fenntartása a magyar
nép táncaiban 83.
Kalákatánc 212.
Kalákák, mint népi táncalkalmal.< 85.
Kalákás, 1. csürdöngölő.
Kalló tánc 236.
Kalupos (tánc) 81.
Kanásztánc 136, 1;1-3, 147.
Kapronca,vár 138.
»Karancsalji« nóta 202.
Kardos tánc : régi említései 179- 180,
leírása, tört. nyomai s idegen ere,
dete 180- 181.
Kardos tánc a malackavidéki tótok,
nál 181.
»Karikában vagy kerékben« tánco,
lás 20.
Kath. Hitterje<ztes Lapjai 54.
Kath. pap tánca mennyekzőben
14- 15.
Katonatáncok : keletkezésük 131"
változataik (fajaik) 131.
Katonás »verbungos« Kónyban
(Győr vm.) 168, 170- 171.
Katonás vonások és mozzanatok a
verbunkosban 169.
Kájoni,codex 57, 121, 130, 163, 228.
Kállai kettős: legrégibb említése i
101, mivolta és eredete 100-103,
leírása 103, 105, 107, esztétikája
107-108,zenéjel03-104,105-106,
107, 108- 110, megéneklése Arany
Oldöklő angyalá,ban 111-112.
Káposzta-nóta, pecsenye=nóta, tehén,
húsmóta 94, 95.
Kendőtánc vagyajándéktánc 209.
»Keringők magyar szellemben« 230.
Kettős és hármas borica 197.
Kétlépetü vagy háromfordu!ó (tánc)
234.
»)Kinizsi tábori tánca« (ballet) 215-
216.
Kolomyjka (tánc) 140, 147.
Contredanse 55, 209.
Kontyoló tánc 209.
Konyha tánc 209.
Kopja, és kelevéztáncok (?) 163.
Kopogó 81.
Koszorú (folyóirat) 87.

Koszorú (műtánc) 216. ,
Koszorúüzés vagy leánykapás em,
léke a nép körében 208- 209.
Cotillon 213.
Cotillon Hongroise 91.
Kozáktánc 37, 140, 160, 229, 236.
Körmagyar, 1. magyar körtánc.
Köszeg város ifjainak tánc, és mu,
latsági szabályai 1679-böl 71,
73-74.
Kuferces (tánc) 81.
Kukák (=népmulattatók) a borica
táncnál 195.
Kutyakopogós 81.
Külföldiek magasztalásai a magyar
néptáncra 35- 36.
Különbségek a népi lassú és a ver,
bunkos között 164.
Különleges magyar táncok : mivol-
tuk és kapcsolatuk a magyar nép,
tánccal 93.
Különleges vidéki mozgásalakzatok
a népi frissben 81":"'82.
Küzdelem az idegen táncok ellen:
Apor és Csokonai 235, régi gú,
nyoló versek 235- 237, a magyar
tánc dicsőítése az idegenekkel
szemben 237.
L
Lacikonyha (Arany) ' 219.
Lakodalmas (tánc) 210.
Landaris,tánc 2)2, 233.
Langaus (langász) 229, 231, 232.
Lapáttánc Garambszentbenedeken
122- 123.
Lapockásdi 121.
Lapockás (lapát) tánc; ' leírása 120-
121, melodiája 122, régi emIítései
122, 229, eredete 123.
Latin dicsőítő vers Czinka Pannára
229.
Leánykapás vagy koszorúüzés 206.
Legényes (tánc), l. csürdöngölő . ..
Legrégibb leírás a palotás (nemes)
táncról 55- 56.
307
Legrégibb történelmi adatok ~ népi
magyar táncról 58-61.
Leipziger AIIg. Musikalische Zeitung
48, 61, 268.
Lenau észrevételei a verbunkos
táncról 162.
Lengyel tánc 228, 229.
Levente.csárdás 216, 225.
Lezginka (tánc) 53.
Lippenős vagy lippentős 81.
M
»Mad'ar, madziar« (tánc) 91.
Magyar faji sajátságok a verbunkos,
ban 167- 168.
Magyar Figyelő 36, 272.
Magyar főúri táncmulatság a XVII.
században 227.
Magyar kontra,tánc 229.
Magyar körtánc (körmagyar) 213-2 15.
Magyar Kurir 151.
Magyar kvadrill és kotillon 214.
»Magyar magány,tánc« IH.
Magyar mütáncok : a mütánc mivolta
213, Farkas J. táncszerzeményei
213, Szőllősi körtánca 213-215,
Thúry magyar kvadrill, magyar
kotillon és névtelen táncai 214,
Lakatos S. szerzeményei; sortánc,
testvértánc, ősapáink tobortánca,
Kinizsi tábori tánca 215-216,
Veszter S. társalgó,ja, Kőhe g yi
vigadó és koszorú c. táncszerze,
menyei 216, Tóth S: Kinsky K.
»palotás«,ai 216, Herzenberger
társalgó.ja és levente,csardása 216,
Alföldy vigadó-ja 216:
Magyar mythologia 94, 212.
Magyar népi sajátosságok a verbun,
kosban 163.
Magyar Nyelv (folyóirat) 151.
Magyar Nyelvőr 128, 139, 236,245,
266, 267.
Magyarország Vármegyéi és Városai
97, 120, 181, 212, 232, 271.
Magyar szóló '; polgári alakja 112,
20 *
308
Url formája 112- 113, népi válto:
zata 113.
Magyar tánc a hazai vendek, szer~
bek és horvátok között 91.
Magyar tánc a költészetben: Balassi
B. Táncnótá'ja 274- 275, Nagy
J ános: A táncról 275, Csokonai
M . magasztaló sorai a Dorottyá~
ban 276, Berzsenyi: A táncok
276- 277, Lenau : Die Haiden~
schenke 277, Beck K. : Der
fahrende Poet (»Ungarn« 26-30)
278- 279, Czuczor: Csárdás 279-
280, Szelestey László: Három a
tánc 280-282, Kozma dicsérő
sorai A magyar paraszt-ban 282,
Arany: Öldöklő angyal (Magyar
tánc) 282- 285.
Magyar tánc a lengyeleknél és cse-
h eknél 91.
Magyar tánc a nyugati nemzeteknél
91-92.
Magyar tánc a tótoknál 90.
Magyar tánc az országunkbeli svá-
boknál és hienceknél 90- 91.
Magyar tánc gr. Apponyi Antal
n agykövet párisi estélyein 92.
Magyar táncnyelv : a tánc járásának
régi magyar szavai 239, ügyes,
szenvedélyes és rossz táncos 240,
az ősi tánc lefolyása eredeti sza~
vai s kitételei szerint 240- 242,
=ai ált. és vidéki szók és kifeje.
zések 243- 245, népi ' táncmulat~
ság-nevek 245, állandó tánc~jelzők
245, a verbunkos tánc szótára
245, népi ötletes észrevételek a
táncolókra 246-247, a magyar
táncszók 247- 253, fogalmuk és
nevük 247, csoportjaik 247- 248,
a verses táncszók nyelvalaki vál~
t ozatai 248- 253, országszerte já~
ratos tánc szók 253, a táncról való
érdekesebb képes kifejeú:sek, szó~
lások és közmond'á sok magyará-
zása 254- 258, csoportosításuk : a)
közmondások és közmondásszerű
szólások 258- 262, b) szólásmódok
és kifejezések 262- 267, a magyar
táncnyelv gazdagsága és színes-
sége 267.
Magyar táncok irodalma: a magyar
néptáncról szóló vagy a magyar
táncokat összefoglalóan ismertető
művek 268- 270, egyes magyar
táncokról szóló művek 270- 271,
a magyar néptáncot vagy egyes
magyar táncokat érintő művek
271- 273.
Magyar táncok jelene és jövője: a
csárdás elterjedése és gyors sü~
Iyedése 218, első tiltakozás az
idegen táncmesterek rontó mun-
kája ellen 218, a csárdás termé=
szetes szabadságának ' veszedelme
219, az úri csárdás elkorcsosulása
Arany J., Matolay V. és gr. Fáy
L megállapításai szerint 219-220,
elhibázott javító kísérlet 220, a
mai sülyedt állapot lassú ban és
frissben egyaránt 220- 221, ennek
három főoka 221-222, a segítés
szükségessége s lehetősége 222-
224, módozatok a javításra 224-
225, a különleges magyar táncok
jelene és jövője 225.
»Makányos« 81.
Marstánc 229.
Mazurka 31, 165, 229.
Májusfa>kitáncolás 212.
Mártogató (mártogatós vagy buk~
tatós) 80.
Mely különlegeS magyar táncokat
kellene felújítani és fenntartani?
225.
Menuette (minét) 31, 164, 165, 228,
229, 235.
Menuette it la Transilvanie 91.
Menyasszonytánc vagy rostatánc
208.
Mestertánc 212.
Minét (minevét). 1. menuette.
Monumenta Hung. Historica 13,
64. 132, 151, 180, 270.

N, Ny
Nagynevű emberek ítéletei Szőllősi
körtáncáról 214-215.
Nemzetközi divattáncok az alsóbb
népnél 236.
Népi verbunkos nóták 173-174.
Népmondák a kállai kettős kelet.
kezéséről 101-102.
Néprajzi Értesítő 200.
Névtelen (műtánc) 214.
Nógrádi oldaltánc: fogyatékos is.
mertetése az Ethnographiában 201,
nevének értelme 201 , táncolása
201-202, elfeledése 202, dallamá.
nak t öredéke 202-203, jellege:
a lassú magyar sarjadéka tót ha.
tásokkal 203.
Nők a hajdú és verbunkos táncok.
ban 146.
Nyelvtudományi Közlemények 151.
O,Ö
Odzemek, pozabucky 140-141.
Oláh tánc 227, 228, 232, 234.
Orosz tánc 140.
Országszerte járatos táncszók 253.
Ország Tükre 193, 271.
Osztrák.Magyar Monarchia Írásban
és Képben 149, 164, 271.
»6sapáink tobortánca« (műtánc) 215.
P, Q
Pajkos tánc 130.
»Palotás tánc« az udvarhely vidéki
székelyeknél 64.
»Palotás« (műtánc) 216.
Palotás, nemes vagy nemeses tánc
54-56.
Paptánc 209.
Parasztlakodalmi régebbi mulatság.
kezdő tánc 206--207.
Parolás tánc 126, 229.
Passamozzo Ungaro 57, 91.
. Párnás vagy vánkosos tánc: leírása
309
123-124, melodiája 124-125, ere.
dete 125, a nép körében 231.
Pásztori tánc 135-137, 142-143.
Polepsi (lengyel tánc) 227.
Polka 231, 232, 234.
Pünkösdi tánc 210-212.
Pünkösdölés és pünkösdi király.
választás 210-212.
Quadrille 213.
R
Rábaközi stájer tánc 235-236.
Regélő (Garay) 77, 162, 265, 269, 272.
Regélő (Mátray) 120, 167, 187, 208,
209.
Reverenciás tánc 228.
Rezgő csárdás 81.
Régi leírás a magyar népzenekar
játékmódjáról 48.
Régi magyar főurak kétféle zene.
karai 229.
Régi magyar halottas táncaink elem.
zése 100.
Régi magyar táncnevek 17.
Régi magyar táncszók 241.
Régi református hitvallások és zsi.
natvégzések a tánc ellen 15.
Régi versezet (1668-1696) a tánc és
táncolók ellen 9, 16, 61-62.
Rontó Pál (Gvadányi) 16, 66, 154,
156.
Rókatánc 129.
Rózsavölgyi Márk plágiumvádja Bi.
hari ellen 175.
Röszketős (tánc) 81,
S, Sz
Sarkantyú a magyar nép táncaiban
88, 287.
Sándor.codex U, 72.
Sátoros tánc 130.
Simándi éneklő koldusok 49-50.
Sortánc (alkalmi tánc) 207-208 .
Sortánc (mütánc) 215.
Schottisch (tánc), l. ecossaise.
310
Sövény tánc 130.
Stájer tánc 228, 229, 236.
»S ur lás« a friss ben 8l.
Sükettánc 130, 228.
Süveges tánc: eredete 115-116, le-
írása 116, elemzése 117.
Saltarello ongaro 91, 146.
Szarkatánc 129, 238.
»Szárazon« táncolás 20.
Századok 57, 147, 273.
»Szent Dávid tánca« 237, 266.
" S.::entgeI1érthegyi táncos« 256, 264.
Szeredai négy nyüstös (tánc), l. csűr-
döngölő .
Slovenské Pohlady 147.
Szöveges dalok, mint a magyar tánc~
zene alapjai 42.
Szövegtelen tánczene és a magyar~
ság 43.
,)Sub regula«~tánc 232.
Szütyőke (tánc) 204.
T Tót tánc 226, 227, 229.
»Tanac« (magyar eredetű tánc a
zagrebvidéki horvátoknál) 91.
Tanító vers a verbunkosról160-162.
Tanubizonyságok a régi magyarok
nagy táncszeretetéről 10- 13.
Tapsos tánc: említései 125, 228, a
magyar nép körében 125, taps os
táncdal~szöveg 126, eredete és
melodiája 126.
Tánc a templomban s a környez ő
temetőkertben 10.
Táncbavivés a magyar néptáncban
23, 66, 88.
Táncdüh a régi magyaroknál 11.
Tánchelyrejárás az alföldi magyar
népnél 89.
Táncmesterek tehetetlensége a csár~
dás tanításában 221-222.
»T áncmesterek« (= legénybírók,
táncrendezők) tiszte a magyar
nép táncaiban 87.
Táncmulatságok helyei a magyar
népnél 86.
Táncmulatságok legszokottabb nevei
a magyar népnél 86. .
Táncművészet 8.
»Táncos király" (II. Lajos) 9.
,)Táncos magyarok«, »táncos mis~
kolciak<c 9.
Táncra buzdító versek a magyar nép
táncmulatságaiban 87.
Táncszók 25-28, 247-253.
Tánctilalmak 10. 15.
Társalgó (műtánc) 216.
Társalgó (uj ság) 230.
Temetést végző tánc 94, 97, 98.
Testvértánc (műtánc) 215.
T éves állítások a magyar táncok~
ról 1- 2.
Tihanyi halászok verbunkos tánca
és nótája 1/7- 179.
Toborzohtánc 132.
Toborzó, tob or 152, 157, 158, 162,
163, 164, 245.
Tolvajtánc 228.
Topogó 81.
Török borica 197.
Török-tatár fajú népek táncainak
egyezései a magyar néptánccal54.
»Török tánc o' 254, 264.
Tőkés tánc 130, 228.
Trepák (tánc) 140.
Tri sto vdov. taIÍec (300 özvegy~
asszony tánca) 94-95, 100.
Tudományos Gyüjtemény 38, 39,
149, 165, 206, 216, 218, 219, 268,
272.
Tüdőtánc 142.
Tűztánc 212.
U
Udvarhelyi ugrós, l. csűrdöngölő.
Ugrós (tánc) 81.
Ungarescha 9l.
Ungarischer oder Dacianischer Sim~
plicissimus 35, 64, 94, 270, 271.
Ungarische Warheitsgeige 41:, 48. 94.
Úri verbunkos zenedarabok a XI
század elején 175- 176.

V,W
Varannó, vár 46.
Varga tánc 229
Vasárnapi Ujság 113, 123, 172, 210,
215, 219, 220, 269, 273.
Vásárhelyi daloskönyv 12, 69, 70,
72.
Verbung vagy verbunkos tánc: Balla
és Káldy dicsérő észrevételei 149,
Jókai a verbunkos katonákról
149, a verbunkos irodalma ISO,
elterjedésének ideje 150- 152, ide~
gen frazeologiája 152, tört. fejlő=
dése 152-167, az alakulás kora
153-157, a formai megállapodás
ideje 157-162, az eredetére vo~
na~kozó téves állítások cáfolása
162-165, magyar eredetének bizo~
nyítása 166-168, népi és katonai
sajátosságai 168-169, eltérései a
népi lassú tól 170, katonás ver~
bunkos Kónyban 170-171, a ver-
bungos esztétikája ln, elragadó
hatása a külföldön 171-172, ze~
néje 172- 176, régebbi tanuság~
tételek magyar volta mellett 176-
177, a halászverbunkos meséje
311
178-179, a lassú csárdás téves
eredeztetése a verbunkosból179.
Verbung=tánc Bécsben a XVIII. szá~
zad második felében 157.
Verbunkos káplár, mint magyar
tánctanító 172.
Verbunkos tánc dudaszóra 166.
Verbunkos zeneszerzők a XIX. szá=
zad elején 175.
Veszter Sándor magyar táncos tár~
sasága külföldön 92.
Vidéki eltérések a las~ú magyar nép~
táncban 80.
Vidéki eltérő nevek és sajátosságok
a friss magyar néptáncban 80-
81.
Vidéki magyar táncok: mivoltuk és
fajaik 182.
Vigadó (mütánc) 216.
Villanella 57.
Walzer 31, 229, 234, 236.
Z, Zs
Zrinyiász 133.
Zsidótánc 130.
Zsivány tánc 140.
Zsukáta vagy zsuka (tánc) 185, 186,
232.
 KIADÁS ÉRT FELELŐS: RÉTHEl PRIKKEL MARIÁN .

MAGYAR TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK SAJT6vÁLLALATA RT. BUDAPEST. - SZAB6 T. ISTVÁN.

 , .

--'