23:59

2020.03.20
Szeretnétek hallani egy történetet? Volt egyszer egy törékeny lány szerelmes volt a suli
legmenőbb és leggazdagabb srácába, megismerkedtek szerelmesek lett ek bla-bla. A
többi nyálas szöveggel együtt . Nem ez nem az a történet.

Az egész akkor kezdődött, amikor anyám megtalálta a negyedik iskolai felszólításom és a második
rendőrségi figyelmeztetésemet.
- Elegem van belőled és a sok csínytevésedből. – rontott be a szobámba miközben a földön feküdtem a
hátamon. – Most is biztos valami drog van benned, LSD vagy isten tudja mi. Hol van az a kicsi
aranyos lány, akit én felneveltem.
- Az a lány meghalt már rég. Mikor ő is elment.. tudod. – fordultam felé, továbbra is hanyatt fekve –
és semmi nincs bennem. – Azt hiszem, igazából semmire nem emlékszem a tegnap estéről vagy már
ma hajnalba történtekről.
- Melanie figyelj ő már rég nincs, köztünk nem kell az ő útját követned. Te nem ő vagy. Szóval légy
olyan szíves felállsz és lejössz velem. Valaki beszélni szeretne veled.
Választásom nem volt mivel megragadta a kezem és leráncigált egészen a nappaliig. A kanapén egy
férfi ült fehér köpenyben.
- Ő itt Dr. Kingston, beszélgetni szeretne veled.
- Nem kell nekem semmi agytúrkász vagy varázsló. Nincs semmi bajom, teljesen jól vagyok.
- Ne tagad Melanie. – szólt hozzám érdes hangján a férfi. – igen is kell neked segítség. Csak te nem
tudod be vallani magadnak. A legjobb barátod elvesztése óriási traumát okozott neked, ami miatt a
droghoz, alkoholhoz fordultál és a szervezetedre káros élvezeti szereket kezdtél el használni.
- Ez nem igaz, maga nem ért semmit, senki nem ért semmit. Nem tudjátok, mi van itt bent, itt a szívem
már rég óta…
A mellkasom elkezdett szorítani, az összes fájdalom ott egy helyen gyűlt össze. Minden
elhomályosult, a föld pedig egyre jobban közeledet.

Kórházi gépek hangját hallom. Nem tudok megmozdulni. Senki sem vette észre, hogy felébredtem. A
szüleim suttogását hallom. Rólam beszélnek.
- Nem fogja sokáig bírni. – egy érdes hang, egy ismerős hang.
- Apa? – félve s halkan mondtam ki a nevét, már rég elhagyott minket egy fiatalabb nőért, aki a
nővérem is lehetne.
- Melanie, kicsim. Miért kell ezt tenned velem, magaddal? Tönkremész, ezt így nem folytathatod.
- Mr. Hawkins és Mrs. Black egy pillanatra ki tudnának fáradni, beszélni szeretnék önökkel.
Nem értem mi történt, fáj mindenem. Infúzióra vagyok kötve és a mellettem lévő gép a szívverésem
követni. Semmit nem hallottam abból, amit kint a doktor úrral beszélnek, de már azt leszűrtem, hogy
csak rossz lehet mivel anyám sírva szaladt el, gondolom a mosdóba. Apa pedig csak könnyes
szemekkel ült le mellém. Rossz látni, azt, ahogy minden miattam hullik szét újra.
- Melanie, úgy döntöttünk Anyukáddal, hogy miután ki engednek a korházból hozzám és Mia-hoz
költözöl, jött fog neked tenni a tengerparti levegő és legalább új embereket is megismerhetsz.
23:59
2020.03.20
- Az egész nyarat veled és azzal a banyával kell töltenem? Szuper.
- Ne beszélj így róla, hidd el meg fogod kedvelni. Pár nap múlva érted jövünk. Minden rendben lesz. –
távozásképpen pedig egy puszit nyomott a homlokomra.

Már harmadik napja élek a kórházi kaján, ennél még én is jobbat készítek. Egész gyakornokok
mászkálnak ki be a szobámba, a szoba másik végébe fekvő idős nő szerintem meg már nem is él.
Inkább lennék az apámmal és az ő ribancával, minthogy még egy napot töltsek el itt.
- Melanie, az apja itt van önért. Öltözzön át és saját felelősségre haza mehet, de kérem, ne károsítsa
tovább a szervezetét.
A doktor úrnak nem kellett kétszer mondania, elpakoltam és felöltöztem gyorsan.
Lent a parkolóban egy óriási fekete telepjáró mellett állt az apám.
- Minden rendben van kincsem? Add a táskád és ülj be előre. – kivette a kezemből a táskát és nagy
lendülettel be hajította a hátsó ülésre.
Csak remélni tudtam, hogy egyetlen egy cigaretta se tört el benne.

1. rész
- Haza megyünk? – fordultam felé a kocsiba.
- Muszáj lesz néhány cuccot elpakolnod, ruhák, tárgyak, amik fontosak neked. De egyetlen egy
bútorra se lesz szükséged Mia berendezte neked a vendégszobát, ami a tengerre néz. Hidd el tetszeni
fog. – húzta mosolyra ajkát.
Nem volt hosszú táv a korház és a házunk között. Csend ülepedet a házra, anya biztosan dolgozik.
Jobb is így, nem szeretnék most a szemébe nézni. Elővettem még két sporttáskát és az összes ruhámat
bele pakoltam, mindent, amire csak szükségem lehet. Nem tartott tovább fél óránál.
Útnak is indultunk, röpke 2 óra alatt már a tengeri levegőt éreztem ajkaimon, ahogy cserepesre tört. A
szél néha bele kapott barna hajtincseimbe. Élvezni fogom ezt a helyett.
- Szia Melanie, örülök, hogy végre megismerhetlek, sokat hallottam már rólad. Gyere, körbe vezetlek
és megmutatom a szobádat, az apád majd be hozza a csomagjaidat.
Nem szerettem volna már most ellenszenvesnek tűnni, inkább követtem és hagytam, hogy beszéljen.
Igazból a ház tényleg óriási volt belülről, kész labirintus, és be kell vallanom, nincs rossz ízlése a
nőnek, hiszen a szobám maga volt a tökéj, a kilátás pedig még pazarabb, legalább lesz hol
dohányoznom.
- Köszönöm apa és Mia, egy kicsit magamra maradhatok? Kell egy kis pihenés. – próbáltam valami
életerős mosolyt az arcomra csalni.
Felvettem egy fekete pulcsit zsebembe tüszköltem a cigarettámat és el is indultam lefelé.
- Apa, valamilyen le járat van a partra?
- Hátsó terasz, növényes lépcső. – mutatott hátra a laptopjából ki se nézve.
Nem csodálom, hogy pontosított mivel három lépcső is vezet lefelé, de nem kockáztattam lementem a
"növényes" lépcsőn.
23:59
2020.03.20
Ahogy egyre jobban közeledtem a tengerhez sokkal jobban éreztem a sós levegő ízét az ajkaimon.
Leültem a homokba és elővettem a zsebemből a piros Marlboro dobozt és mellé a gyújtómat. A sós
ajkaim közé vettem és meggyújtottam. Végre újra el lazulhatok.
- Nem kéne szennyezned a környezetet se magad. – szólalt meg egy érdes hang.
- Miért te vagy itt a parti őr vagy mi, a szervezetemnek meg már teljesen mindegy. – mosolyodtam el
rá se hederítve.
- Nem, de nem szeretem, ha a környezetemet károsítják. – emelte fel egy kicsit a hangját.
- Szuper nézd. – még egyszer bele szívtam egy jó nagyot és elnyomtam a homokba, felálltam és a
füsttőt az arcába fújtam.
- Normális vagy? – kezével elhessegette a füstöt. - Nincs itt keresni valód. Eddig sose láttalak itt,
birtokháborítást követtél el.
- Most költöztem ide az apához – mutattam fel a házra- mostantól minden nap le fogok ide járni és rá
gyújtok, amikor csak akarok. – hajoltam egyre közelebb hozzá, hogy már csak az orrunk épphogy
össze érjen.
- Meglássuk mi azt idegen. – húzta fel a szemöldökét.
- Melanie. – léptem el tőle egy lépéssel és felé nyújtottam a kezem.
- Dexter, a személyes parti őröd. – ő pedig viszonozta és kezet ráztunk.
- Találkozzunk mi még.
Sarkon fordultam és vissza mentem a házba. Makacs egy személy, akár csak én. Jó mulatság lesz itt
élni.
2. rész
- Látom megismerkedtél a szomszéd fiával, de jobban teszed, ha kerülőd. – intett óva Mia a
konyhából.
- Miért is? – nagyon érdekelt ez az egész, ezért leültem az asztalhoz és vártam a kis történetet.
- Körülbelül két éve mikor ide költöztünk apáddal, akkortájt költöztek ők is ide csak valamivel
hamarabb. A srác ivott, drogozott, minden tudod LSD satöbbi. – közben össze vissza hadonászott a
kezével. – durván, minden este bulit tartott, a szüleik a saját fiúkra hívták ki a rendőröket, de mint
gondolhatod ez sem segített. Olyan szinten elfajultak a dolgok, hogy az anya nem bírta tovább,
öngyilkos lett.
- Uram atyám, azért mert a fia ivott és drogozott? – akkor már anya rég öngyilkos lenne mellettem.
- Igen. Az apja össze omlott és ő maga is, saját elhatározásából ment egy rehabilitációs központba.
Mostanra pedig tiszta állítólag, de néha látom, ahogy a szeme vérben úszik, és nem mindig tudja, hol
van, lehet a trauma vagy egyszerűen vissza szokott.
- Úgy látom, a két kedvenc nőszemélyem jól elbeszélget, miről megy a traccsparti? – ült le mellém.
- Csak női dolgok drágám, lassan kész a kedvenc süteményed.
- Még mindig szereted a tökös pitét? – fordultam felé mosolyogva, de most tényleg örültem volna, ha
az lenne.
- Még szép, és Mia is majdnem olyan jól csinálja, mint te régen. – viszonozta mosolygást.
23:59
2020.03.20
- Akkor szóljatok, ha kész van, felmegyek, és ki pakolok.
- Érezd magad otthon, tündérbogaram. – és a fejemre nyomott egy puszit.
Ahogy lépkedtem felfelé a lépcsőfokokon, rájöttem, hogy igazából én is eléggé elbasztam az életem,
de hát az az érzés. Ahogy átrepülők egy másik világba és minden az enyém lehet, de ez az egész is
csak az ő hibája, ő szerette volna, hogy ki próbáljuk, de itt hagyott tömérdek fájdalommal és egy óriási
traumával. Utállak Oliver, ott nevetsz fent rajtam, vagyis inkább oda lent, hisz a pokolra való vagy.
Hirtelen annyi minden kavargott a fejembe és talán valami a szívembe is, hogy észre se vettem sírok,
vagyis inkább csak néhány csepp hagyta el a szemüregemet, nem csodálom, menekülnek.
Gyorsan le is töröltem és kinéztem az ablakomon, ami pont a szomszéd házra nézett, pont Dexter
szobája felé. Fel alá járkált, telefonált. Szinte már ordibálhatott. Majd pedig ki nyitotta az ablakot és rá
gyújtott, igaza volt Mia-nak, tényleg vissza szokott, észre se vett egy ideig csak mikor már az utolsó az
utolsót szívta, a szemével ölni tudott volna. Az a pillantás hátborzongató. Kiráz a hideg tőle, de
valamiért érdekel is…