T. Sós Vera, Laczkovich Miklós - Analízis II

Laczkovich Miklós - T.
Sós Vera
a n a l í z is II.
Felsőoktatási tankönyv
Szerzők:
Laczkovich Miklós
T Sós Vera Tartalom
Lektor: Előszó .............................................................................................................. 9
Dr. Elekes György 12. A H A T Á R O Z O T T I N T E G R Á L ........................................................... 11

A határozott integrál fogalmára vezető problém ák..................................11
Szerkesztő: A határozott integrál értelmezése............................................................. ... 16

Az integrálhatóság szükséges és elégséges feltételei.............................. ....24
Gerner József
A folytonos és a monoton függvények integrálhatósága...........................37
Integrálhatóság és műveletek........................................................................ 39
Függvények integrálhatóságára és az integrál értékére vonatkozó
további tételek....................................................................................... 42
13. I N T E G R Á L S Z Á M Í T Á S ...........................................................................52
Laczkovich Miklós, T. Sós Vera
Az integrálás és a differenciálás kapcsolata................................................ 52
Nemzeti Tankönykiadó Zrt., Budapest, 2007
A parciális és a helyettesítéses integrálás szabálya................................ 59
Az elemi függvények integrálása............................................................... ....70
Elemi függvények nem elemi integrállal.................................................. ... 80
Függelék: A határozott integrálokra vonatkozó helyettesítéses integ
ISBN 978-963-19-6084-6 rálformula bizonyítása......................................................................... 86
14. A Z I N T E G R Á L S Z Á M Í T Á S A L K A L M A Z Á S A I ...................... 90
A terület és térfogat általános fogalma.................................................... 92
Tér ületsz ámít á s ............................................................................................. 95
Térfogatszámítás........................................................................................... 100
Ívhossz-számítás........................................................................................... 104
Folárkoordináták..................................... .....................................................115
A forgási felületek felszíne.......................................................................... 119
15. A Z I M P R O P R I U S I N T E G R Á L ...................................................... 125 TÖBBVÁLTOZÓS A N A L ÍZIS ................................................................. 333
Az improprius integrál értelmezése és kiszámítása................................ 125 19. RP F Ü G G V É N Y E K .......................................................................333
Az improprius integrálok konvergenciája........................ ........................ 140 Pontsorozatok konvergenciája...................................................... ..............335
Függelék: Az improprius integrálokra vonatkozó helyettesítéses integ A ponthalmazelmélet alapjai..................................................................... 339

rálformula bizonyítása........................................................................ 150 Határérték...................................................................................................... 354
Folytonosság................................................................................................... 358
16. K Ö Z E L ÍT Ő M Ó D S Z E R E K ............................................................... 153
Parciális deriváltak....................................................................................... 365
Az integrál értékére vonatkozó egyenlőtlenségek és középértéktételek 153 Differenciálhatóság....................................................................................... 370
Összegek becslése......................................................................................... 162 Többszörös differenciálás............................................................................ 382
Közelítő módszerek a határozott integrál kiszámítására.................... 176 A differenciálszámítás alkalmazásai.......................................................... 388
Függelék: Érintő és érintősík.......................................................................401
17. V É G T E L E N S O R O K ............................................................................ 188
A végtelen sorok konvergenciája............................................................... 197 20. RP -> F Ü G G V É N Y E K ..................................................................... 404
Végtelen sorok és műveletek....................................................................... 205 Határérték és folytonosság...........................................................................404

Differenciálhatóság..........................................................................................408
Abszolút és feltételesen konvergens sorok ............................................... 211
Differenciálási szabályok............................................................................. 413
További konvergenciakritériumok............................................................. 220
Implicit és inverz függvények.......................................................................418
Végtelen sorok szorzása.............................................................................. 232
Szummábilis sorok ....................................................................................... 238 2 1 . J O R D A N - M É R T É K .............................................................................. 436
Függelék: A végtelen sorok történetéből................................................ 243 A Jordan-mérték értelmezése és tulajdonságai....................................... 436

Néhány konkrét halmaz mértéke............................................................... 448
18. F Ü G G V É N Y S O R O Z A T O K ÉS F Ü G G V É N Y S O R O K ......... 245 A lineáris transzformációk és a Jordan-mérték..................................... 457
Függvénysorozatok konvergenciája............................................................ 245 Függelék: A korlátos konvex halmazok mérhetősége............................ 461
Függvénysorok konvergenciája................................................................... 259
22. T Ö B B V Á L T O Z Ó S F Ü G G V É N Y E K I N T E G R Á L Á S A ..........464
Taylor-sorok és hatványsorok..................................................................... 273
A többszörös integrál Jordan-mérhető halmazokon.............................. 471
Abel-szum m áció........................................................................................... 292
A többszörös integrál kiszámítása..............................................................480
Fourier-sorok...................................................................................................297 A vonalintegrál............................................................................................. ..492
További alkalmazások.................................................................................. 313 Green tétele.................................................................................................... 509
Első függelék: A Cauchy-Hadamard-formula......................................... 322 Felület és felszín........................................................................................... ..522
Második függelék: Komplex sorok ............................................................ 325 Integráltételek három dim enzióban...........................................................526
Harmadik függelék: A Fourier-sorok történetéből................................ 328 Függelék: Az integráltranszformáció tételének bizonyítása................. .534
23. V E G Y E S T É M Á K ....................................................................................541
Az integrálhatóság Lebesgue-féle kritériuma......................................... ..541
Az integrálszámítás néhány számelméleti alkalmazása........................ .550
A Brouwer-féle fixponttétel........................................................................ .556
A Peano-görbe.................................................................................................563
Megoldási ötletek....................................................................................................567
Előszó
Megoldások..............................................................................................................580
Név- és tárgym utató..............................................................................................600

Könyvünk második kötetében folytatjuk az egyváltozós függvények vizs
Jelölések................................................................................................................. ..605 gálatát a Riemann-integrál tárgyalásával. Ismertetjük a végtelen sorok, függ
vénysorozatok. és függvénysorok elméletét, majd rátérünk a többváltozós ana
Irodalom ................................................................................................................. ..607 lízis felépítésére. Számos fizikai alkalmazást és interpretációt is bemutatunk,
részben a fogalmak kialakításának motivációja céljából. Az utolsó fejezet
illusztrálja az analízisnek a matematika más és látszólag távoli fejezeteiben
való alkalmazhatóságát. A könyvünkben tárgyalt eredmények ~ bár jó részük
több mint 100 éve ismert - nélkülözhetetlenek a jelenkori matematikában és
az alkalmazásokban.
Továbbra is szem előtt tartottuk a fokozatos, lehetőség szerint a szemlé
letre is támaszkodó felépítést. Az egyváltozós analízis számos fogalma, állítása
és gondolatmenete minden további nélkül, kézenfekvő módon általánosítható
többváltozós függvényekre; helyenként nem is részletezzük azoknak a több
változós tételeknek a bizonyítását, amely a megfelelő egyváltozós tétel bizo
nyításának szó szerinti átvételével kapható. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy
a többváltozós függvények analízise a legkevésbé sem merül ki az egyválto
zós elmélet mechanikus általánosításában. A többváltozós analízisben számos
új jelenség és probléma merül fel, és a vizsgálatok nemegyszer átvezetnek a
matematika egyéb területeire, mint amilyenek a diíTerenciálgeometria, topo
lógia és mértékelmélet. Ez bizonyos esetekben (nevezetesen a 22. fejezetben,
az integráltételek tárgyalása során) azzal a következménnyel járt, hogy egyes
szemléletesen nyilvánvalónak tűnő fogalmakat és állításokat nem mindig tud
tunk a maguk részletességében tárgyalni. Mivel ezek a tételek különösen fon
tosak az alkalmazások szempontjából, ezért az ismertetésük elengedhetetlenül
szükséges még akkor is, ha a megfelelő fogalmi háttér precíz felépítéséről, a
bizonyítások egyes részleteiről és az alkalmazások teljes körű bemutatásától
le kellett mondani.
Az első kötethez hasonlóan igyekeztünk az anyag mélyebb megértését és
elsajátítását minél több (mintegy 600) feladattal elősegíteni. Most sem tekin
tettük célunknak nagy számú gyakorlófeladat kitűzését, mert ilyenek számos
példatárban találhatók. Ugyanakkor a tárgyalt témakörök még több gondol
kodtató, invenciót igénylő feladat szerepeltetését tették lehetővé, mint koráb
12. A HATÁROZOTT INTEGRÁL
ban.
A nehezebb feladatokat (*) jelöli. A feladatok egy részéhez megoldási
ötleteket, illetve teljes megoldásokat is adunk a kötet végén; ezt (Ö), illetve
(M) jelekkel jelöljük.
Könyvünk előző fejezetében megismerkedtünk a határozatlan integrál fogal
mával; egy / függvény primitív függvényeinek összességét / határozatlan
K ö szö n e tn y ilv á n ítá s. A szerzők köszönetét mondanak a lektornak, Elekes integráljának neveztük. Most egy más jellegű fogalom tárgyalásába kezdünk,
Györgynek. Megismételve az első kötetben mondottakat: Elekes György mun
amit azonban szintén integrálnak - pontosabban határozott integrálnak
kája nem szorítkozott a hibák kijavítására; lényegbevágó javaslataival és meg
hívunk. Ez a fogalom - a határozatlan integrállal ellentéteben - bizonyos
jegyzéseivel nagymértékben hozzájárult a könyv végleges kialakításához. Min
függvényekhez számokat rendel (nem pedig függvény családot). A következő
denre kiterjedő figyelme, lelkes, odaadó és hozzáértő munkája felbecsülhetetlen
fejezetben látni fogjuk majd, hogy a közös névnek megfelelően a két fogalom
segítséget nyújtott számunkra.
között szoros kapcsolat van.
Ugyancsak köszönetét mondunk Fried Katalinnak, a könyv tipográfu
sának és az ábrák készítőjének azért az áldozatos és nagyszerű munkáért,
amellyel részt vett a könyv elkészítésében.
Köszönetét mondunk Gerner Józsefnek, aki szakszerű, gondos és lelkiis
A határozott integrál fogalmára
meretes szerkesztői munkájával nagy segítséget nyújtott számunkra. vezető problémák
Hálásak vagyunk Csuka Tünde főszerkesztőnek a segítőkész és támogató
együttműködésért. A határozott integrál fogalma - a differenciálhányadoséhoz hasonlóan -
számos, a matematikában, fizikában és a természettudomány egyéb terüle
A kötetben bizonyára maradtak még hibák. Bárkitől köszönettel fogadjuk tein alkalmazott gondolatmenet közös általánosításaként született meg. Erre
az ezzel kapcsolatos észrevételeket. három példát mutatunk.
A fü g g v é n y gra fik on a la tti te rü

let k iszám ítása. Legyen / nemne-
gatív és korlátos függvény az [a,b]
intervallumon. Szeretnénk meghatá
rozni az / grafikonja alatti A j =
== {{x, y) : x € [a ,b ], 0 < y < f { x ) }
A szerzők
halmaz T területét. Amint azt az
2007. augusztus 3. L kötet 11.17.1. Példájában láttuk,
a terület könnyen kiszámítható, fel
téve, hogy / nemnegatív, mono
ton növő, folytonos, és ismerjük /
egy primitív függvényét. Ha azon
ban ezek a feltételek nem teljesül
nek, akkor más módszerhez kell folya
modnunk. Térjünk vissza Arkhimé
dész gondolatmenetéhez (L kötet 9.
12 12. A h atározott integrál A h atározott integrál fogalm ára vezető problém ák 13
oldal), amikor úgy számította ki az függvény grafikonja alatti területet a Vegyük észre azonban, hogy a fent követett módszer - a terület alsó és
[0, 1] intervallumban, hogy az intervallumot felosztotta az Xi = i/n osztópon felső becslése az intervallum felosztásainak segítségével - nem támaszkodott
tokkal, majd a felosztás által meghatározott osztóintervallumokban alulról arra a tényre, hogy l/a;-nek van primitív függvénye, így várhatóan sokkal több
és felülről becsülte a terület megfelelő darabjait (1. a 12.1. ábrát). Hasonló esetben alkalmazható, mint a 11.17.1. Példában bemutatott módszer.
eljárások gyakran célhoz vezetnek. A számítás olykor egyszerűbb, ha nem az
Az általános esetben a következőképpen okoskodunk. Legyen a = xq <
egyenletes felosztást használjuk.
< x\ < . . . < Xn = b diZ [a,h\ intervallum egy tetszőleges felosztása. Legyen
12.1. P éld a. Legyen 0 < a < b és f { x ) = 1/x. Ebben az esetben nem
mi = inf{/(a:) : x i - i < x < xi) és Mi = sup{/(a;) : X i-i < x < Xi}.
az egyenlő részekre való felosztás lesz célravezető, hanem az X{ = a •
Ha Ai jelöh a függvénygraíikon alatti tartomány [xí ^ i ^xí ] szakasz feletti
(i = 0, . . . , n) osztópontokkal való felosztás, ahol q = "^h/a. részét, Ti pedig Ai területét, akkor rrii{xi - X i-i) < Ti < M í (xí — x^_i),
A függvény monoton csökkenő, ezért az [xi-i^xi] intervallum feletti terü hiszen rrii{xi — X i-i) annak a legmagasabb téglalapnak a területe, amely A i-
letrész értéke legalább be írható, M í {xí —X i-i) pedig annak a legalacsonyabb téglalapnak a területe,
1 . . X i-i amely lefedi Ai~t. így
-1
— - { x i - X i-i) = 1 ----- — - = l - q (12.1)
Xn X4
Y^mi(x^ - X i - i ) < T <
és legfeljebb i=l i=l
1 Xi
{xi - X i-i) = -1 = 0 -1 . ( 12 .2 )
X i-I Xi-I
így a keresett T területre az

/ j—
n (l - y i ) = n (l - < T < n {q -l) = n “ 1
becsléseket kapjuk. Mivel
(6/a) n — 1
lim n = lim = lóg {b/a)
n-ôo n-ôo \aj x=0
és hasonlóan
{a/b) n — 1
lim n (1 - ” — lim
n-»oű V V6 n~ôo
íía x\ r
ía b\ Itt a bal oldal a grafikon alatti tartományba írt, a jobb oldal pedig a tarto
- - lóg - = lóg mányt lefedő téglalaprendszer területösszege. Az [a, b] intervallum tetszőleges
x=o a)
felosztása esetén a keresett T területre egy alsó és egy felső becslést kapunk. Ha
ezért T = lóg (6/a ). szerencsénk van (mint a fenti példában), akkor ezeket az egyenlőtlenségeket
csak egyetlen szám elégíti ki, és ez lesz a terület keresett értéke.
A fenti eredményt persze a 11.17.1. Példa módszerével is megkaphattuk
volna. Ugyan oz 1/x függvény monoton csökkenő és nem növekvő, de ennek A m unka é rte lm e zé se és k iszám ítása. Tegyük fel, hogy egy pont egye
a módszer szempontjából nyilván nincs jelentősége. Mivel pedig 1/x primitív
nesvonalú és egyenletes (azaz állandó sebességű) mozgást végez. Ha a mozgó
függvénye lóg a;, ezért a keresett terület T = lóg 6 — lóg a = log(6/a ).
14 12. A határozott integrál A határozott integrál fogalm ára vezető problém ák 15
pontra a mozgás irányával megegyező irányú és állandó P abszoMt értékű erő c ■X nagyságú ellenerőt fejt ki. Ha a rugót a-ról b hosszúságra nyújtjuk, akkor
hat, akkor az erő által végzett munka P •s, ahol s a megtett út hosszát jelenti. a fentiek szerint az ehhez szükséges munka nagysága ugyanaz, mint a c ■x
függvény grafikonja alatti tartomány területe az [a, b] intervallumban. Ez a
Kérdés, hogyan lehet a munka értelmezését és kiszámítását arra az álta
tartomány egy trapéz, amelynek alapjai ca és eb hosszúságúak, a magassága
lánosabb esetre kiterjeszteni, amikor az erő nagysága változó. Az egyszerűség
QQj I- qJ
j
kedvéért csak azt az esetet tekintjük, amikor a pont továbbra is egyenesvonalú pedig b — a. A végzett munka nagysága tehát ---------- ■(^b — a) = c{b^ — a^)/2 .
mozgást végez, és az erő iránya megegyezik a mozgás irányával. Feltesszük, 2
hogy a munka rendelkezik az alábbi tulajdonságokkal: A n y o m ó e r ő m e g h a tá rozá sa . Tekintsünk egy folyadékkal töltött, téglatest
1. A munka „additív” , azaz ha a mozgó pont a = a:o-ból a;i-be, majd alakú tartályt. Mekkora erővel nyomja a folyadék a tartály oldallapjait? E kér
x i-b ől X2 ~he s.í.t. X n -i-hől Xn — 5-be jut, akkor az a-ból 6-be jutás közben dés megválaszolásához használjuk fel azt a fizikai tényt, hogy a folyadék bel
végzett munka az egyes szakaszokon végzett munkák összege. sejének egy adott pontjában a nyomás (vagyis a pontot tartalmazó egységnyi
nagyságú felületre ható nyomóerő) független az iránytól. Ha a folyadék belsejé
2. A munka az erő monoton függvénye: ha az [a, b] szakaszon egy elmozdu
ben a nyomás értéke mindenütt azonos lenne, akkor ebből azonnal következne,
lás során az x pontra P {x ), egy másik elmozdulás során pedig P * {x ) nagyságú
hogy egy F felületű oldalfalra ható nyomóerő azonos a nyomás közös értékének
erő hat, továbbá P {x ) < P * {x ) minden x € [a, 6]-re, akkor L < L*, ahol L,
F-szeresével. A nyomás azonban nem állandó, hanem a mélységgel növekszik.
illetve L* jelöli a P , illetve P* erő hatására az [a, b] szakaszon végzett munkát.
Ezt a nehézséget ugyanúgy győzhetjük le, mint azt a munka kiszámításánál
E kézenfekvő feltevések segítségével a következőképpen adhatunk alsó és tettük. Feltesszük, hogy a nyomóerő rendelkezik az alábbi tulajdonságokkal;
felső becslést arra a munkára, amelyet egy mozgó pontra ható és a:-ben P {x )
1. A nyomás csak a mélységtől függ.
nagyságú erő végez. Legyen a = xq < x\ < . . . < Xn — b a,z [a,b] intervallum
egy tetszőleges felosztása. Legyen 2. A nyomóerő „additív” , azaz ha a felületet részekre osztjuk, akkor az
egész felületre ható erő egyenlő a részekre ható erők összegével.
mi = inf{P(a;) : X i-i < x < Xi] és Mi = s\ip{P{x) : X i-i < x < Xi}.
3. A nyomóerő monoton módon függ a nyomástól: ha a felületre ható
Ha Li jelöli a P erő hatására az [xí - i , xí ] szakaszon végzett munkát, akkor a nyomást minden pontban növeljük, akkor ezzel a felületre ható nyomóerő is
munka monotonitása miatt m i{xi — X i-i) < < M í { xí — X i-i). Ezért a teljes nőni fog.
[a, b] szakaszon végzett L munkára - a munka additivitása miatt - a E tulajdonságok felhasználásával a következőképpen adhatunk alsó és felső
n n becslést arra a nyomóerőre, amellyel a folyadék az oldallapot nyomja. Legyen a
J 2 m i{x i - X i-i) < L < Y ^ M i(x i - X i-i) tartály magassága 6, és jelöljep (x ) a folyadékban, x mélységben ható nyomást.
Z=1 1=1 Tekintsünk egy oldalfalat, amelynek vízszintes hossza c.
egyenlőtlenségnek kell teljesülnie. Az [a, &] intervallum tetszőleges felosztása Legyen 0 — xq < x\ < . . . < Xn = 6 a [0, b] intervallum egy felosztása,
esetén a keresett L munkára egy alsó és egy felső becslést kapunk. Ha szeren továbbá legyen
csénk van, akkor ezeket az egyenlőtlenségeket csak egyetlen szám elégíti ki, és
mi = m í{p{x) : X i-i < x < Xi} és Mi — sup{p(rr) : X i-i < x < Xi}.
ez lesz a munka keresett értéke.
Ha pl. 0 < a < 6, és a;-ben a pontra 1/x nagyságú erő hat, akkor a Ha Ei jelöli azt a erőt, amellyel a folyadék az oldalfalnak az X i-i és Xi
12.1. Példában elvégzett számítás azt adja, hogy az erő által végzett munka mélységek közötti részét nyomja, akkor a nyomóerő monotonitása miatt
nagysága log(5/a). mi ■c ■(xi — X i-i) < Ei < Mi •c ■{xi — X i-i). Ezért a teljes nyomóerő E érté
kére - az additivitás miatt - a
Mivel a függvénygrafikon alatti terület és a munka kiszámítása ugyanazt a n n
gondolatmenetet követi ugyanazzal a számítással, megállapíthatjuk, hogy a P c •Y lm i{x i - X i-i) < E < c - J 2 M í { xí -X i^ i)
erő által végzett munka nagysága megegyezik a P grafikonja alatti tartomány i=í i^í
területével. Előfordulhat, hogy a területet már ismerjük, és így a munka értéke
egyenlőtlenségnek kell teljesülnie. A [0, b] intervallum tetszőleges felosztása
automatikusan adódik. Tekintsünk egy rugót, amely x hosszúságúra kinyújtva
esetén a keresett E nyomóerőre egy alsó és egy felső becslést kapunk. Ha
16 12. A határozott integrál A határozott integrál értelmezése 17
szerencsénk van, akkor ezeket az egyenlőtlenségeket csak egyetlen szám elégíti összegeket az / függvény F felosztáshoz tartozó alsó, ill. felső összegének
ki, és ez lesz az erő keresett értéke. nevezzük. Ha az / függvény adott, és világos, hogy az alsó és felső össze
Világos, hogy a nyomóerő nagysága ugyanaz, mint a p függvény grafikonja gek melyik függvényre vonatkoznak, akkor SF{ f) és S f {J) helyett a rövidebb
alatti tartomány területének c-szerese. A legegyszerűbb esetben, homogén sp és Sp jelölést fogjuk használni.
folyadékot feltételezve, a nyomás arányos a mélységgel, azaz p (x) — px vala- Amint azt az előző példák már sugallják, számunkra azok az esetek (vagyis
mely p > 0 konstanssal. A nyomóerő nagysága tehát a px függvény grafikonja azok az / függvények) lesznek fontosak, amelyekre teljesül, hogy csak egyetlen
alatti tartomány területének c-szerese. Ez a tartomány egy olyan derékszögű szám esik a függvény összes alsó és felső összege közé. Egy függvényt akkor
háromszög, amelynek befogói b és pb hosszúságúak. így a keresett nyomóerő fogunk integrálhatónak nevezni, ha ez a feltétel teljesül. Mielőtt azonban a
nagysága c- {b- pb/2) = cpb^/2. formáhs definícióra rátérnénk, vizsgáljuk meg, hogy mindig van-e (egy vagy
több) olyan szám, amely az összes alsó és felső összeg közé esik? Megmutatjuk,
hogy bármely korlátos / függvényre van ilyen szám.
A határozott integrál értelmezése 1 2.2 . D e fin íció . Azt mondjuk, hogy az F ' felosztás az F felosztás finomítása,
ha F minden osztópontja F'^-nek is osztópontja.
A fenti példák motiválják a határozott integrál itt következő értelmezé
sét (immár nem kizárólag nemnegatív értékű függvényekre). Bevezetünk 12.3. L em m a. Legyen f az [a, b] intervallumban korlátos függvény, és legyen
néhány jelölést és elnevezést. Az [a, 6] intervallum egy felosztá sá n olyan
az F ' felosztás az F felosztás finomítása. Ekkor sp < spr és Sp > Sp/. Azaz,
F = ( xo, . . . ,Xn) sorozatot értünk, amelyre a = xq < . . . < Xn = b. Az Xi
egy felosztás finomításakor az alsó összeg nem csökkenhet, a felső összeg pedig
pontokat az F felosztás o sz tó p o n tja in a k , az [xi-i^xj\ intervallumokat pedig
nem nőhet.
o s z tó in te rv a llu m o k n a k nevezzük.
B izon y ítá s. Tekintsük először azt a legegyszerűbb esetet, amikor F ' egyet
len új x' osztópont hozzávételével keletkezik F-hől. Legyenek F osztópontjai
a = xq < . . . < Xn = b, és legyen
Xjfî < X < X].. Ha
= inf{/(a:) : X]._i < x < x ’ ]
és
= in f{/(o:) - . x ' s x s x k ] ,
akkor nyilvánvalóan > mj.

és > m^, hiszen egy szám
halmaz alsó határa legfeljebb
akkora, mint egy részhalmazá
nak alsó határa.
Legyen / : [a, 6] —> R korlátos függvény, és legyen
Mivel az x -t nem tartalmazó [x i-i,x i] intervallumok adaléka az 5/? és spr
mi = inf{/(a;) : x i - i < x < x i ] és Mi = su p {f{x ) ; X {-i < x < Xi) összegekben ugyanaz, ezért
minden i = 1, . . . , n-re. Az
Sp, - sp = m [ { x - X k-i) + rrij.{xk - x') - mîxk - X k -i) >
n n
> m k{x - X k-i) + mkixk - x ) - m k{xk - X k -i) = 0. (
« f(/) = ~ S p if) = Y^M i{xi - x i-i)
1=1 1=1 Tehát egy osztópont hozzávételével az alsó összeg nem csökkenhet.
18 12. A h atározott integrál A határozott integrál értelmezése 19
Ebből már egynél több új osztópont hozzávételének esetére is következik [a, b] intervallumhoz tartozó határozott integráljának (vagy Riemann integrál-
az állítás, hiszen ha az osztópontokat egyenként vesszük hozzá F-hez, az alsó nb
jának) nevezzük, és / f { x ) dx-szel jelöljük.
összeg minden lépésben nő vagy változatlan marad, így az utolsóként kapott Ja
Sp/ is legalább akkora, mint sp.
A sup sp és inf Sp mennyiségekre érdemes külön jelölést bevezetni.
Hasonlóan látható be, hogy új osztópontok hozzávételével a felső összeg FeJ- FeT
nem növekedhet. □
12.6. D e fin íció . Legyen / : [a,6] -> M korlátos függvény. A sup sp mennyi-
12.4. L em m a . Ha F\ és F 2 az [a,b] intervallum két tetszőleges felosztása, FeT
akkor Azaz - egy adott f függvényre - bármely felosztáshoz tartozó h
alsó összeg legfeljebb akkora, mint bármely (más) felosztáshoz tartozó felső séget / alsó integráljának nevezzük és / f { x ) dx-szel jelöljük. Az inf Sp
összeg. F eJ-
a
h
B izo n y ítá s. Legyen F az Fi és F 2 felosztások egyesítése, azaz legyenek F
osztópontjai mindazok a pontok, amelyek Fi-nek vagy jP2-nek pontjai. Ekkor számot pedig / felső integráljának nevezzük és J f { x ) dx-szel jelöljük.
F az jFi és F 2 felosztásnak is finomítása. Ezért - figyelembe véve még, hogy a
sp ^ Sp (mert < M{ minden i-ie) - a 12.3. Lemmából azt kapjuk, hogy

Az Új jelölésekkel (12.4) és (12.5) így foglalhatók össze.
spi s p < S p < Sp^. □
12.7. TéteL (i) Tetszőleges korlátos f : [a,b] — M függvényre fennáll, hogy
Jelöljük T-ie\ az [a, b] intervallum összes felosztásainak halmazát. Az előző b A
lemma szerint bármely F 2 e T felosztásra az Sp^ felső összeg felső korlátja j f{x)dx < j f(x)dx.
a,z {sp : F e T } halmaznak. így e halmaz legkisebb felső korlátja, vagyis
a ö
a sup sp mennyiség nem nagyobb Sp^-nél bármely F 2 e JT-re. Más szóval,
FeJ^ (ii) Egy I valós számra akkor és csak akkor teljesül az sp < I < Sp egyenlőt-
sup S p alsó korlátja az {Sp : F e T } halmaznak, amiből azt kapjuk, hogy h 1
FeT
lenség minden F felosztásra, ha j f ( x ) dx < I < j f ( x ) dx.
sup Sp < inf Sp. (12.4)
FeT FeT
Mármost nyilvánvaló, hogy egy I valós számra akkor és csak akkor teljesül az
I
U
sp < I < Sp egyenlőtlenség minden F felosztásra, ha (iii) A z f akkor és csak akkor integrálható, ha f (x) dx J f (^x) dx, es
sup sp < I < inf Sp. (12.5) a «
FeT FeT
b - ^
Ezzel beláttuk, hogy bármely korlátos / függvényre van olyan szám, amely az ekkor I f ( x ) dx = j f ( x ) d x = j f { x ) dx. □
összes alsó és felső összeg közé esik. Az is világos, hogy pontosan akkor létezik
egy és csak egy olyan szám, amely az összes alsó és felső összeg közé esik, ha
sup sp = inf Sp. Ezt a feltételt fogadjuk el definícióként.
FeT 12.8. P éld ák . 1. Ha / = c konstans az [a,b] intervallumban, akkor / integ
rálható [a, 6]-n, és
12.5. D e fin íció . Legyen / : [a, 6] -> R korlátos függvény. Az / függvényt b
az [a, 6] intervallumban Riemann-integrálhatónak (röviden integrálhatónak) J f dx = c{b — a). ( 12.6)
nevezzük, ha sup sp = inf Sp. A sup sp = inf Sp számot az / függvény
P^jr FeT p^jr FeT
20 12. A h atározott integrál A határozott integrál értelmezése 21
Valóban, tetszőleges felosztás esetén rrii — Mi = c minden i-re, és így

n minden felosztásra. így j f ( x ) dx — O é s j f ( x ) dx = b —a, tehát a Dirichlet-
sp = Sf = C- ~ ^ i-i) = c(& - a), a «
1=1
függvény függvény semmilyen intervallumban sem integrálható.
amiből ( 12.6) világos.
2 . Belátjuk, hogy az f { x ) = függvény integrálható [0, l]-ben, és az integrálja 12.10. M e g je g y z é s e k . 1. Fontos tudatosítanunk, hogy az alsó és felső össze
1/3. Jelölje Fji a [0,1] intervallum n egyenlő részre való felosztását. Ekkor gekben szereplő mi és Mi mennyiségek az [ f ( x ) : X i-i < x < x i ) számhalmaz
iníimumát és szuprémumát, nem pedig a minimumát és maximumát jelölik.
(n — 1) •n •(2n — 1) Tudjuk, hogy egy függvénynek nem mindig van legnagyobb vagy legkisebb
6n^ értéke (még akkor sem, ha korlátos); az egyik legegyszerűbb példát a törtrész
függvény szolgáltatja, amelynek nincs legnagyobb értéke a [0, 1] intervallumon.
Infimuma és szuprémuma azonban bármilyen korlátos és nemüres halmaznak
van, és ez lehetővé teszi, hogy az alsó és felső összegeket, ezeken keresztül
és hasonlóan pedig az alsó és felső integrált bármely korlátos függvényre értelmezzük. Ter
mészetesen, ha tudjuk valahonnan, hogy az / függvénynek van legkisebb és
legnagyobb értéke az [xi-i^xi] intervallumban (pl. ha f folytonos itt), akkor
mi és Mi megegyezik az { f { x ) : X i-i < x < Xi} halmaz minimumával és
(Lásd a 12.1. ábrát.) Mivel lim s p — 1/3, ezért sup sp > 1/3. Másrészt maximumával.
n-ÔO p^j:
lim Sp = 1/3, ezért inf Sp < 1/3. Tekintve, hogy sup sp < inf Sp, így 2 . Azt is hangsúlyozzuk, hogy az alsó és felső összegnek, az alsó és felső integ
n -ôo F eJ - F e J- F e!F
rálnak és magának az integrálnak a fogalmát egyelőre csak korlátos függvé
szükségképpen sup sp = inf Sp = 1/3, ami azt jelenti, hogy integrálható
FeT nyekre értelmezzük. Tetszőleges / : [a, 6] R függvényre és F felosztásra az
mi = inf{/(rc) : Xi-\ < x < Xi] érték véges vagy ~ o o attól függően, hogy /
[0, l]-ben, és í x^dx = 1/3. korlátos-e alulról az [xí - \ , xí\ osztóintervallumban vagy sem. Ha / nem kor
Jo
látos alulról [a, 6]-ben, akkor mi = —oo legalább egy z-re, tehát az sp alsó
Hamarosan látni fogjuk, hogy az alkalmazásokban előforduló legtöbb függ összeg egyetlen lehetséges értelmezése sp = —oo volna. így - ha egyáltalán
vény (így minden folytonos vagy monoton függvény) integrálható. Fontos figyelembe vennénk nem korlátos függvényeket is az alulról nem korlátos
azonban szem előtt tartani, hogy vannak egészen egyszerű korlátos függvé függvények alsó integráljaként csakis a —oo érték jöhetne szóba. Mivel min
nyek, melyek nem integrálhatóak. den felső összeg véges vagy plusz végtelen, ezért a felső integrál is csak véges
vagy plusz végtelen lehet, tehát alulról nem korlátos függvények alsó és felső
12.9. P é ld a . Legyen f a Dirichlet-függvény;
integrálja sohasem lehet egyenlő. Ugyanez érvényes a felülről nem korlátos
0, ha X irracionális függvényekre. Ezért célszerű az integrállal kapcsolatos vizsgálatokban (egye
f ( ^) = 1, ha X racionális. lőre) a korlátos függvényekre szorítkozni.
Legyen a < b tetszőleges. Mivel mind a racionális, mind az irracionális számok Megemlítjük, hogy vannak olyan általánosabb integrálfogalmak (pl. az űn.
halmaza mindenütt sűrű K-ben (2.2. és 2.11. Tételek), ezért az [a, b] interval improprius integrál vagy a Lebesgue-integrál), amelyek bizonyos nem korlátos
lum bármilyen F : a — xq < x\ < . . . < Xn — b felosztására és minden függvényekhez is rendelnek integrálértéket (1. a 15. Fejezetet).
i = 1 , . . . , n-re = 0 és = 1. Ebből következik, hogy
3. Világos, hogy egy / függvény [a, 6]-beli integrálhatóságát az {sp : F e T }
sp = J 2 0 - { x i - x i - i ) = 0 es Sp = ■(xi - X i-i) = b - a és {Sp : F e T } halmazok egymáshoz való viszonya dönti el. A 12.7. Tétel
1=1 i=l szerint e két halmaz egymáshoz képest kétféleképpen helyezkedik el:
22 12. A h atározott integrál A h atározott integrál értelmezése 23
a) sn p {sF : F e T } = iníiSp : F e J^}. halmazok egyértelműen meghatározott, kiszámítható területtel rendelkeznek.

Ez lehet, hogy igaz a sokszögekre, de így van-e minden halmaz esetében? Ha
Ebben az esetben nevezzük az / függvényt integrálhatónak [a, 6]-ben.
pedig nincs így, akkor milyen jogon mondtuk, hogy az A f halmaz területe
b) sup{sF : F e T } < iní{SF : F e T } .
/ f ( x ) dx?
Ebben az esetben az / függvény nem integrálható [a,6]-ben. (A 12.7. Tétel Ja
alapján a sup{si? ■
. F e J^} > íiíí{S f ■F E T ] eset nem lehetséges.) Bármit is értsünk egy halmaz területén, abban megegyezhetünk, hogy
4. Ha az / függvény nemnegatív, akkor - amint azt már láttuk -- az alsó és (a) egy tengelypárhuzamos téglalap területe megegyezik az oldalainak
felső összegek szemléletes jelentése az A f = { { x, y) : a < x < b, 0 < y < f { x ) } szorzatával, azaz [a, b] x [c, d] területe {b — a) ■(d — c);
halmazhoz tartozó ún. belső és külső téglalapok területösszege (1. 12.2. ábra). (b) ha egy halmazt felbonthatunk véges sok, egymást nem átfedő téglalap
Azt is meggondoltuk, hogy ha csak egyetlen szám esik az összes alsó és felső uniójára, akkor a halmaz területe a téglalapok területének összege; és
összeg közé, akkor az A f halmaz területe ez a szám kell, hogy legyen. Más szó-
{c) ha A C B, akkor A területe nem nagyobb B területénél.
rb
val, ha / > 0 integrálható [a, ö]-ben, akkor a.z A f halmaz területe / f { x ) dx. nb
Ja Amikor levezettük, hogy az A f halmaz területe / f{x )d x ^ akkor tulaj
ba
Ha [a,6]-ben f { x ) < 0 és A j = { { x, y) : a < x < b, f { x ) < y < 0}, donképpen a területnek ezeket a tulajdonságait használtuk fel (és mást nem),
akkor m i{xi —X i-i) az [xí - i ^xí ] alapú és |m^| magasságú téglalap területének így, ha precízek akarunk lenni, akkor egyelőre csak annyit állíthatunk, hogy
—1-szerese. Ezért ekkor \s f \ = —s p egy olyan téglalaprendszer összterületét rb
adja meg, amely A j-e t tartalmazza; és hasonlóan, \Sp\ = —Sp egy A j által ha az A f halmaznak van területe, akkor az nem lehet más, mint I f ( x ) d x .
Ja
tartalmazott alkalmas téglalaprendszer összterülete lesz. így kimondhatjuk, A terület fogalmával és kiszámításával a 14. Fejezetben fogunk részletesen fog
fb lalkozni. Megmutatjuk, hogy a síkbeli halmazok körében egyszerű és termé
hogy ha [a, 6]-ben f ( x ) < 0, akkor I f { x ) d x az A j tartomány területének
Ja szetes módon kijelölhetjük azokat a halmazokat, amelyeknek területet tulaj
—1-szeresét adja meg.b doníthatunk, és ezen halmazok területe egyértelműen meghatározott (feltéve
az (a), (b) és (c) tulajdonságokat). Ami pedig a fenti A f halmazokat illeti,
meg fogjuk mutatni, hogy A f-n ek akkor és csak akkor van területe, ha /
rb
integrálható [a, 6]-ben, és - amint azt már tudjuk - A f területe / f { x ) dx.
Ja
F e la d a t o k
12.5. ábra 12.1. Határozzuk meg az alábbi, [0, l]-en értelmezett függvények alsó és felső
integráljait, döntsük el, hogy integrálhatóak-e ebben az intervallumban,
és ha igen, akkor határozzuk meg az integráljukat!
5. Felmerülhet a kérdés, hogy ha / > 0 nem integrálható [a, 6]-ben, akkor
hogyan számítsuk ki az A f = { { x, y) : a < x < b, 0 < y < f { x ) } halmaz terü (a) f { x ) = X-,
letét? A kérdés valójában mélyebben fekszik: ki tudjuk-e számítani bármilyen (b) f { x ) = 0 { 0 < x < 1/ 2), f { x ) = 1 ( 1/2 < x < 1);
halmaz területét? Egyáltalán, „van-e” minden halmaznak területe? Amikor az (c) / ( 0) = 1, / ( x ) = 0 (0 < i : < l ) ;
előzőekben a halmazok (konkrétan az A f = {(a;,y) : a < x < b, 0 < ^ < f { x ) }
(d) / ( 1 /n ) = 1 /n minden n 6 N"''-ra és f { x ) = 0 egyébként;
halmaz) területéről beszéltünk, akkor hallgatólagosan feltettük, hogy ezek a
24 12. A határozott integrál A z integrálhatóság szükséges és elégséges feltételei 25
(e) / ( 1 /n ) = 1 minden n e N+-ra és f { x ) = 0 egyébként; B izo n y ítá s. Tegyük fel, hogy / integrálható [a, &]-ben, és az integrálja I.
(f) f { x ) = X ha a: e [0, 1] n Q és f { x ) = 0 ha a; e [0, 1] \ Q. b
Legyen e > 0 adott. Mivel / = f dx = sup sp, ezért van olyan F\ felosztás,
12.2. Legyen / integrálható [—a, a]-ban. Bizonyítsuk be, hogy l FeT
a
a na
-a /
f { x ) dx = 2 I f dx^ és
fa
Jo amelyre sp^ > I — e. Ugyanígy, 1 =
b
f dx = inf Sp alapján találhatunk egy
J F Q.J-
(b) ha / páratlan függvény, akkor / f dx = 0. a
J—a olyan F 2 felosztást, amelyre Sp^ < I + s.
Legyen F az Fi és F 2 felosztások egyesítése. A 12.3. Lemma szerint
12.3. Bizonyítsuk be, hogy ha. f és g integrálhatóak [a, 6]-n, továbbá mege-
rb rb I — £ < Sp^ < s p < Sp < Sp^ 0-hoz van olyan F felosztás, amelyre
/ ( x ) = g(x) minden x e [a, b] Pl Q-ra, akkor g is integrálható [a, 6]-n? (12.7) igaz. Mivel
12.5. Legyen / : [a, &] -> M korlátos. Bizonyítsuk be, hogy / felső összegeinek U
halmaza intervallum. (* Ö M) sp < j f d x < j fd x< S p ( 12 .8 )
minden F felosztásra, ezért, ha F-et úgy választjuk, hogy kielégítse (12.7)-et,

Az integrálhatóság szükséges és elégséges akkor azt kapjuk, hogy
feltételei b b
j f dx — I < £ és í fdx- I
A differenciálhatóságtól eltérően az integrálhatóság tulajdonsága sokfélekép J
a a
pen megfogalmazható és, hogy az ekvivalens megfogalmazások közül éppen
melyiket célszerű alkalmazni, az mindig az adott feladat jellegétől függ. Itt Mivel ez minden £ > 0-ra igaz, így
azokra a szükséges és elégséges feltételekre koncentrálunk, amelyek a definíci b b
óból többé-kevésbé közvetlenül adódnak. Ezen szükséges és elégséges feltételek
közül tulajdonképpen bármelyiket elfogadhattuk volna a határozott integrál
j f d x = j f d x = I,
a «
definíciójaként.
A formulákat rövidítendő j f i x ) dx helyett néha J f dx-et írunk. tehát / integrálható [0, b]-ben és az integrálja I. □
12,12. T étel. Egy korlátos / : [a, 6] -> M függvény akkor és csak akkor integ
12.11. TéteL Egy korlátos f : [a,b] -> ÍR függvényre akkor és csak akkor rálható, ha tetszőleges £ > 0-hoz van olyan F felosztás, amelyre Sp — sp < £.
teljesül, hogy integrálható és az integrálja / , ha tetszőleges s > 0-hoz van
olyan F felosztás, amelyre
I - £ < S F < S F < I + e. (12.7)
26 12. A h atározott integrál A z integrálhatóság szükséges és elégséges feltételei 27
B izo n y ítá s. A tétel „csak akkor” állítása nyilvánvaló az előző tételből. Ha a

b A
függvény nem integrálható, akkor / f d x < j fdx^ és így ( 12.8) alapján
Sp — s p > j f d x — j f dx > 0
^ a
minden F felosztásra. Ezzel a tétel „akkor” állítását is beláttuk. □
Az előző tétel szerint egy függvény integrálhatósága azon múlik, hogy az

n
S p-S F = - m i){xi - X i-i)
i=l
A 12.12. és 12.15. tételek a Cauchy-konvergenciakritériumra emlékeztet
nek; segítségükkel egy függvény integrálhatóságát eldönthetjük anélkül, hogy
érték lehet-e tetszőlegesen kicsi. Az itt fellépő Mi —mi mennyiségekre érdemes
ismernünk kellene az integrál értékét.
külön elnevezést bevezetni.
12.16. P éld a . A 12.15. Tétel segítségével egyszerűen beláthatjuk, hogy ha
12.13. D e fin íció . A korlátos / : [a, 6] -> R függvény oszcillációja*
f integrálható [a, 6]-ben, akkor \f\ úgyszintén. Valóban, tetszőleges x ,y e
^ ( / ; [a, b]) = sup R { f ) - inf R { f ) , e [a, 6]-re ||/(a;)| - \f{y)\\ < \ f { x ) - f{y)\, tehát (12.9) alapján üj{\f\; [c,d]) <
< (jü(f; [c, d]) bármely [c, d] C [a, b] intervallumra. Ebből következik, hogy
ahol R { f ) jelöli f értékkészletét, azaz R { f ) = { f { x ) : a < x <b ] .
^FÍ\f\) < ^ f ( Í) minden F felosztásra. Ha tehát ^ f ÍÍ) < akkor Oj?(|/|) <
Világos, hogy o ;(/; [a, b]) az R { f ) értékkészletet lefedő legrövidebb inter < £, és így a 12.15. Tételből adódik, hogy |/| integrálható.
vallum hossza. Azt is könnyű belátni, hogy
w( / ; [a,b]) = sup{|/(a;) - f{y)\ : x , y e [a,b]} (12.9) Az alsó, illetve felső összegben szereplő mi és Mi mennyiségek helyett sok
(1. a 12.6. feladatot). esetben célszerű az f { ci ) értékeket használni megfelelő X{-i < Ci < Xi „köz
bülső” pontokkal. Az így kapott „közbülső” összegek az ún. közelítő összegek.
12.14. D e fin íció . Az / : [ a , 6 ] ^ R korlátos függvénynek az F : a = x q <
< x\ < . . . < Xn = b felosztáshoz tartozó oszcillációs összegének nevezzük az 12.17. D e fin íció . Az / : [a, &] -> R függvénynek a.z F : a = xq < x\ < . . . <
< Xn = b felosztáshoz tartozó közelítő összegein a
^ f(/) = [X i-i,x i]){x i - X i-i) = Y^{M í - m i){xi - X i-i) = Sp - SF
i—í í^ f( /; ( q ) ) = 2 Z / t e ) f e - X i-i)
i=l
összeget.
Összegeket értjük a e [xí - i , xí ] {i = 1, . . . ,n) közbülső helyek összes lehet
Ezzel a jelöléssel a 12.12. Tétel így fogalmazható: séges választása mellett.
12.15. T étel. Egy korlátos / : [a, 6] —> R függvény akkor és csak akkor integ A cTFif] (c^)) közelítő összeg értéke tehát nemcsak a felosztástól, hanem
rálható, ha tetszőleges e > 0-hoz van olyan F felosztás, amelyre Qp < e. □ a közbülső Ci pontoktól is függ. Ennek ellenére, ha ez nem okoz félreértést, a
jelölésben elhagyjuk az / függvényre és a Ci pontokra való utalást.
oszcilláció = rezgés, ingadozás
Egy függvény integrálhatósága és az integráljának értéke a közelítő össze 12.9. Legyen / : [a,6] -> K. korlátos, és F e rögzített. Igaz-e, hogy a ap
gek segítségével is megfogalmazható. Ehhez csupán a következőt kell belátni: közelítő összegek halmaza intervallum?
12.18. T étel. Tetszőleges korlátos f : [a, b] függvényre és F felosztásra 12.10. Bizonyítsuk be, hogy ha / integrálható [a, 6]-ben, akkor az függvény
inf ap = sp és (12.10) úgyszintén.
{ci,:;Cn)
rb
azaz a közbülső ci pontok különböző választásánál adódó közelítő összegek 12.11. Igaz-e, hogy ha / [a, b]-n pozitív és integrálható, akkor I f dx > 0? (M)
Ja
halmazának alsó, ül. felső határa sp, ül. Sp.
B izo n y ítá s. A 2.19. Tételben beláttuk, hogy ha A, B nemüres számhalmazok, Ahhoz, hogy egy függvény integrálhatóságát és az integrál értékét meg
akkor inf(yl + J5) = inf ^4 + inf B és sup(A -\-B) — sup A + sup B. Ebből teljes állapítsuk, nincs szükség az összes alsó és felső összeg ismeretére. Általában
indukcióval adódik, hogy ha A i , . . . , An nemüres számhalmazok, akkor elegendő, ha ismerjük az alsó és felső összegek értékét felosztásoknak egy alkal
masan választott sorozatára. Valóban, ha / : [a, &] -> ]R integrálható és az
inf(yli + . . . + Afi) == inf yli + . . . + inf An és integrálja / , akkor a 12.11. Tétel szerint minden n = 1, 2, . . .-re létezik olyan
sup(Ai + . . . + An) = sup + . . . + sup An, (12.11) Fn felosztás, hogy I — (1/n ) < sp^ < Sp^ < I + (1/n ). így az Fn felosztásso
rozatra teljesül, hogy
ahol Ai + . . . + An = {öl + . . . + fln : ai e Ai {i = 1 , . . . , n)}. Legyen
Ai = { f { c) { xi - Xi-î) : c e [xi-i,xi\ } {i = l , . . . , n ) . Világos, hogy inf lim sp = lim Sp = 1 . ( 12.12)
n-ôo n -> o o ^ ^ ^
■ m i{xi —X i-i) és supA^ = M í { xí —xí - i ) minden i-ie. Ebből (12.11) alapján
( 12.10) nyilvánvaló. □ Megfordítva, ha az Fn felosztássorozatra teljesül (12.12), akkor minden
£ > 0-ra van olyan F felosztás, amely kielégíti az (12.7) feltételt; nevezete
Ebből a 12.11. és 12.23. Tételeket figyelembe véve egyszerűen következik sen F — Fn megfelel, ha n elég nagy. így a 12.11. Tétel szerint / integrálható
az alábbi és az integrálja I.
12.19. T étel. Egy korlátos / : [a,6] -> R. függvényre akkor és csak akkor Az integrálhatóságnak az oszcillációs összeggel megfogalmazott feltétele
teljesül, hogy integrálható és az integrálja / , ha tetszőleges e > 0-hoz van (12.15. Tétel) nyilván ekvivalens azzal, hogy létezzen olyan Fn felosztássorozat,
olyan F felosztás, amelyhez tartozó bármely ap közelítő összegre \ap — I\ < amelyre üp^ 0. Ezzel beláttuk a következőt;
<£.D
12.20. T étel, (i) Egy korlátos / : [a, 6] R függvényre akkor és csak akkor
teljesül, hogy integrálható és az integrálja / , ha van olyan Fi, F 2 , . . . felosztás
sorozat, amelyre (12.12) fennáll.
F e la d a t o k
(ii) Egy korlátos / ; [a, 6] R függvény akkor és csak integrálható, ha van
olyan jPi, F2, . . . felosztássorozat, amelyre = 0. □
12.6. Bizonyítsuk be, hogy ha / korlátos [a, &]-ben, akkor
^ (/; = sup{|/(a;) - f{y)\ : x , y e [a,b]}. 1 2 .2 1 . P éld á k . 1 . A 12.1. Példában az 1/x függvényt vizsgáltuk az [a,b]
intervallumon, ahol 0 < a < &. Jelölje Fn sjz Xi = a ■ (z = 0 , . . . , n)
12.7. Bizonyítsuk be, hogy ha / integrálható [a, 6]-ben, akkor minden e > 0-ra
osztópontokkal történő felosztást, ahol q = Mivel a függvény monoton
van olyan [c, d] C [a, &] részintervallum, amelyre uj{f; [c,d]) < e.
csökkenő, ezért mi = l/xi és m i{xi — x i - i ) = 1 — valamint M{ = l/ x i-i
12.8. Bizonyítsuk be, hogy ha egy függvény integrálható [a, 6]-ben, akkor van és M i{xi — Xi-i ) = q — 1 minden z-re (1. (12.1)-et és ( 12.2)-t). így sp^ =
folytonossági pontja. (Ö) = n (l — q~^), Sp = n{q — 1), és amint azt a 12.1. Példában kiszámítottuk,
lim Sí? = lim =log(b/a). Ezért a 12.20. Tétel szerint az 1/x függvény Ebből lim = 1 miatt lim Sn = — e“ . Hasonlóan adódik, hogy
n-»oo ^ n-ôo ^n '
integrálható az [a, 6] intervallumban, és ott az integrálja log(6/a ).
lim Sn = — e®, tehát a 12.20. Tétel alapján í dx = — e^.
2. Most belátjuk, hogy 0 < a ö esetén
b 4. Belátjuk, hogy 0 < 6 < tt/2 esetén
5«+i -
dx (12.13) U
b
a + 1
Tekintsük az előző példában alkalmazott felosztást. A függvény monoton növő, I

0
cos x d x — sin b. (12.14)
ezért
Tekintsük a [0, b] intervallum n egyenlő részre való felosztását. Jelöljük s^-nel,
illetve S'n-nel az ehhez a felosztáshoz tartozó alsó, illetve felső összeget. Mivel
i=0 i—0 cos X a [0, 6] intervallumban monoton fogyó, ezért
n —1 n{a+l) _ i
” b ib
= a“ +i (9 - 1) = a“ + '(9 - ^ = Sn = — ■COS — és Sn = '> ^ -rn ■COS— . (12.15)
m
i=0 i=l n n''' i=0n n
g -1 Most felhasználjuk a teljes indukcióval egyszerűen bizonyítható

= aa+l - 1
iQ:+1 1
-
s in (n a /2) [n + l) a
1 cos a + cos 2a ■+ . . . + cos n a = cos (12.16)
g -1 s in (a /2) 2
Mivel lim q = lim v&/ a = 1, ezért lim ------ — , ~ ?
n -»o o ^ n->oo V / n->oo â+1 _ 1 a + l
összefüggést. Ezt a = b/n-ne\ alkalmazva azt kapjuk, hogy
5«+i -
és így lim Sn = ----------- ;----- • b sin(6/ 2) (n + l )6
n-ôo ^ a + l
Sn = — ■----- —rr •COS
50+1 _ 0,0+1 n sin(6/ ( 2n)) 2n
Hasonlóan adódik lim Sn = ---------;--------, amivel (12.13)-at beláttuk.
n—^00 a + l Mivel
■6
6/n o ^ T (n + l)5 b
lim , , = 2 es lim COS----- ------ = cos - ,
3. Megmutatjuk, hogy í dx = — e^. Tekintsük az [a, b] intervallum n-»oo sm{b/2n) n-^00 2n 2
Ja
n egyenlő részre való felosztását az = a i ■ {b — a)/n osztópontok ezért
kal (i = 0 , . . . ,n). Jelöljük s^-nel, illetve 5n-nel az ehhez a felosztáshoz tar b b
lim Sn = 2 sin - cos - = sin b.
tozó alsó, illetve felső összeget. Mivel monoton növekedő [a ,6]-ben, ezért n-^00 2 2
rrii = és Mi = minden z-re. Ebből
Mármost (12.15)-ből Sn — Sn = — ■ (cosO — cosö) -> 0, ha n ^ 00, ezért
TI/
b-a " a + i!^ b -a
Sn=Yle
n
és —y~! n
lim Sn = lim Sn = sin 6. így a 12.20. Tételből kapjuk (12.14)-et.
n->oo n-^00
i=o Z=1
Az így adódó geometriai sort összegezve: Ha / integrálható, akkor a 12.11. Tétel szerint minden £-hoz van olyan
F felosztás, amelyre sp és Sp e-nál jobban megközelítik / integrálját. Most
b-a
e n {b — a)/n megmutatjuk, hogy minden olyan felosztás rendelkezik ezzel a tulajdonsággal,
b—a - 1 n b—a amelynek az osztóintervallumai elég rövidek.
e n e n —1
32 12. A határozott integrál A z integrálhatóság szükséges és elégséges feltételei 33
12.2 2 . D e fin íció . Legyen F : a — xq < x\ < . . . < = & az [a, 6] interval sp^ > spq a 12.3. lemma szerint, tehát sp^ > I - el2. Az F\ felosztást úgy
lum egy felosztása. Az F felosztás finomságán a kapjuk, hogy F-hez egymás után hozzávesszük a osztópontokat.
6{F) = max {xi — Xi-\) Legyen F finomsága ő. Ekkor minden új osztópont hozzávétele legfeljebb 3Kő-
l<z<n val növeli s p értékét, tehát
számot értjük. Azt mondjuk, hogy az F felosztás finomabb, mint rj, ha spi < Sp {k — 1) ■3KŐ.
Ő{F) < 77.
Ha tehát ő < e / ( 6i í •k), akkor sp > sp^^ — {e/2) > I — e.
12.23. T étel, (i) Egy korlátos / : [a, 6] M függvényre akkor és csak teljesül, Ezzel beláttuk, hogy s p > I — s minden e l ( QK • A:)-nál finomabb fel
hogy integrálható és az integrálja I, ha minden s > 0-hoz van olyan ő > 0, osztásra. Jegyezzük meg, hogy k csak €-tól függ. Ugyanígy adódik, hogy
hogy minden ő-nál űnomabb F felosztásra Sp < I -j-e minden e/ {6K ■/c)-nál finomabb felosztásra, tehát (12.17) min
den elég finom felosztásra fennáll. □
I - e < S F < S F 0-hoz van olyan ő > 0, hogy minden ő-nál finomabb F felosztásra ü p < e. minden olyan esetben teljesül, amikor a szereplő felosztások finomsága nullá
(iii) Egy korlátos / : [a, 6] -> E függvényre akkor és csak teljesül, hogy integ hoz tart.
rálható és az integrálja / , ha minden e > 0-hoz van olyan ő > 0, hogy minden
ő-nál finomabb F felosztásra és bármely F-hez tartozó ap közelítő összegre 12.24. D e fin íció . Azt mondjuk, hogy az F i,F 2, . . . felosztássorozat minden
határon túl finomodó, ha lim őiFn) — 0.
\ap - I\ < e. n-^00
B izo n y ítá s. Ha (i) vagy (iii) felosztásra vonatkozó feltétele teljesül, akkor a
12.25. TéteL (i) Egy korlátos / : [a, ö] — R függvényre akkor és csak akkor
12.11. és 12.19. Tételek szerint / integrálható és az integrálja I. Ha pedig (n)
teljesül, hogy integrálható és az integrálja / , ha bármely minden határon túl
feltétele igaz, akkor a 12.15. Tétel szerint / integrálható.
finomodó F i, F2, . . . felosztássorozatra
rb
Most tegyük fel, hogy / integrálható, legyen / f dx = I, és legyen £ > 0 lim sp„ = lim = I.
Ja n-^00 ^ n-^00 ”
adott. A tétel bizonyításához elég megmutatnunk, hogy (12.17) teljesül min (ii) Egy korlátos / : [a, 6] -> R függvény akkor és csak akkor integrálható, ha
den elég finom felosztásra. Ha ugyanis (12.17) igaz, akkor Q.p = Sp —sp < 2£, bármely minden határon túl finomodó Fi, F2, . . . felosztássorozatra Üp^ -> 0.
valamint \ap — I\ < e minden F-hez tartozó közelítő összegre, tehát (ii) és
(ni) állításai automatikusan következnek (i)-ből. B izon y ítá s, (i) Ha a feltétel teljesül, akkor / integrálható és az integrálja
Először belátjuk, hogy sp > I — e minden elég finom felosztásra. Ehhez I a 12.20. Tétel (i) állítása szerint. Most tegyük fel, hogy / integrálható, és
vizsgáljuk meg, hogy egy (5-nái finomabb felosztáshoz tartozó sp alsó összeg legyen £ > 0 tetszőleges. A 12.23. Tétel szerint van olyan hogy minden
mennyivel nőhet egy új osztópont hozzávételével. Ha az új felosztás F ', akkor <5o-nál finomabb felosztásra teljesül (12.17). Ha az F i , F 2, . .. felosztássorozat
a 12.3. Lemma és (12.3) jelöléseivel minden határon túl finomodó, akkor minden elég nagy n-re ő{Fn) < Őq, tehát
- /| < £ és - I I < e.
Sp, - sp = m!^{t - Xk-i) + rn'Kxk ~ t) - mîxk - Xk-i) < 3Kő,
A (ii) állítás a 12.20. Tétel (ii) állításának felhasználásával hasonlóan bizo
ahol K az |/| egy felső korlátja [a, ö]-n. Vagyis egy <5-nál finomabb felosztáshoz
nyítható. □
egy új osztópontot hozzávéve az alsó összeg legfeljebb SKő-val nőhet.
Az (alsó) integrál definíciója szerint [a, 6]-nek van olyan F q : a = íq < . . . 12.26. P éld a. A 12.21.1. Példában beláttuk, hogy 0 < a < 6 esetén
. . . < t}; = b felosztása, amelyre sp^ > I — e/2. Ha F ; a = ccq < xi < . . . rb 1
/ - d x = log(6/a ). Az a = 1, 6 = 2 speciális esetben ebből azt kapjuk.
. . . < Xn = b egy tetszőleges felosztás és Fi jelöli Fq és F egyesítését, akkor Ja X
n2 1
12.14. Legyen 0 < a < 6, és legyen F : a = xq < xi < . . . < Xn = b az [a,b]
hogy / - d x = lóg 2. Jelöljük Fn-ne\ az [1,2] intervallum n egyenlő reszre
J\ ÖC intervallum egy tetszőleges felosztása. Számítsuk ki az l/x'^ függvénynek
való felosztását. Mivel az Fi, F2, . . . felosztássorozat minden határon túl fino az F felosztáshoz és a Ci = közbülső helyekhez tartozó közelítő
modó, ezért a 12.25. Tétel szerint lim sp„ = lóg 2. Mármost könnyen látható, rb I
’ n —>oo
összegét, és ennek alapján határozzuk meg ismét az / ~ dx integrál
hogy az sp^-et definiáló összeg i-edik tagja Ja x^
értékét.
mi[Xi - Xi-i) =
12.15. Legyen ö > 0 és a >0.
n ^ Számítsuk ki az függvénynek a (0, bq^, bq^~\ . . . , bq, b) felosztásokhoz

tehát SF„ ------- •Vegyük észre, hogy tartozó alsó és felső összegeit minden 0 < q < 1-re, és határozzuk meg
ebből az / 2;“ dx integrál értékét.

1 1 1 1\ Jo
+ - 2(- + +
2n — 1 2n 2n 2n / rb
/ 1 1 / 1 12.16. Bizonyítsuk be, hogy 0 < 6 < tt/2 esetén j sin x d x = 1 - cos 6. (Ö)
1+ - + + - I ==
V 2 n,
1 1 12.17. Bizonyítsuk be, hogy ha / integrálható [0, l]-ben, akkor
+ ------ T + --- +
n+ 1 n+ 2
Ezzel beláttuk, hogy \n/ J
1 1 = lóg 2.
lim 1 - - + - -
nôo \ 2 3 2n 12.18. Számítsuk ki
Ennek az összefüggésnek ez immár a harmadik bizonyítása (1. a 10.84. Fel -\/T + ■s/2 -f- . . . 4"
lim
adatot és a 11.12. Példát). n -> o o n^/n
értékét.
12.19. Bizonyítsuk be, hogy

F e la d a t o k
k=i
12.12. Bizonyítsuk be, hogy ha / differenciálható és f korlátos [0, l]-ben,
akkor létezik olyan K szám, amelyre (Itt ün ~ bn azt jelöli, hogy lim 1; lásd a 4.28. Definíciót.)
nôű bn
1
K 12.20. Bizonyítsuk be, hogy minden a pozitív számra
< —
n t i \n j J n n«+i
E ^ ‘ a -\ -l
minden n-re. k=i
12.13. Legyen az [a, b] intervallum n egyenlő részre való felosztása. Igaz-e, 12. 21. Számítsuk ki
hogy bármely f : [a, b ] R korlátos függvényre az spni f) sorozat mono
ton növekedő és az S p j f ) sorozat monoton csökkenő?
értékét.
A folyton os és a m on oton függvények integrálhatósága 37
36 12. A határozott integrál
alsó és felső összegei e-nál kevesebbel térnek el az integráltól. (Nem kell a

12.22. Hová tart a
legnagyobb (5-t megadni.)
(a) e^, [0,10]; (b) cosa:, [0,27t]; ( c) sgna;, [-1 ,1 ];
n
(d) f { l / n) = l/n minden n e N“^-ra és f { x ) = O egyébként, [0,1];
tört értéke, ha n -> oo?
(e) f { x ) = sin(l/a:;) ha x 7^ 0, /( O ) = 0, [0,1].
12.23. Bizonyítsuk be, hogy ha / integrálható [0, l]-ben, akkor
/ ( 0) - / ( i ) + / ( Í ) - - - - + ( - ! ) ” / ( = )
0, ha n 00.
n A folytonos és a monoton függvények
integrálhatósága
12.24. Bizonyítsuk be, hogy ha / korlátos [a, 5]-ben, akkor minden e > 0-hoz
van olyan (5 > 0, hogy minden (5-nál finomabb F felosztásra
A 12.15. Tételből sejthető, hogy egy függvény integrálhatósága szoros kapcso
0 latban van a folytonosságával. Később látni fogjuk, hogy egy korlátos függvény
j f d x - s < sp és Sf <j fdx akkor és csak akkor integrálható, ha egy bizonyos, jól meghatározott érte
lemben „majdnem mindenütt” folytonos (23.4. Tétel). így pl. minden olyan
korlátos függvény integrálható, amely legfeljebb megszámlálhatóan sok pont
kivételével folytonos. E tételek bizonyítása azonban távolról sem egyszerű,
12.25. Bizonyítsuk be, hogy ha / integrálható [0, l]-ben és ott f { x ) > c > 0, ezért most csak néhány speciális, de nagyon fontos és a gyakorlatban sokszor
akkor alkalmazott esetet tárgyalunk.
1
f logfix) dx
1\ 2\ 12.27. T étel. Ha f folytonos [a, b]-ben, akkor integrálható [a, b]-ben.
lim
nôo y \nj \nj \nj
B izon y ítá s. A 12.15. Tételt fogjuk alkalmazni. A bizonyításnál felhasználjuk
Heine tételét (8.57. Tétel). Eszerint, ha / folytonos [a, 6]-ben, akkor itt egyen
12.26. Bizonyítsuk be, hogy ha / integrálható [0, l]-ben és ott / (a;) > c > 0,
letesen folytonos, azaz minden £ > 0-hoz létezik olyan > 0, hogy tetszőleges
akkor
x ,y e [a, b] értékekre, ha \x — y\ < ő, akkor l f(x) — f ( y) j < £.
-1
/ lóg f{x) dx ^
< eo < j f { x ) dx.
Legyen e > 0 adott, és válasszunk egy e-hoz tartozó 5-t az egyenletes
folytonosság definíciója szerint. Legyen F az [a,b] intervallumnak egy olyan
/( ^ )
felosztása, amelyben minden osztóintervallum rövidebb 5-nál. (Választhatjuk
pl. az n egyenlő részre való felosztást, ahol n > {b — a)/5.) Weierstrass tétele
12.27. Tegyük fel, hogy / korlátos [0, l]-ben, és szerint (8.51. Tétel) az / függvénynek mindegyik [xi-i^xi] osztóintervallum
1 n fk\ ban van legkisebb és legnagyobb értéke, tehát vannak olyan uí ^ví € [xí - i , xí ]
lim - V / = A. pontok, melyekre f ( ui ) = mi és f{ vi) = Mi. Ekkor \ui — Vi\ < Xi — X i-i < ő
n-ôo n \n)
az F felosztás választása szerint, és így
Következik-e ebből, hogy / integrálható [0, l]-ben és í

JO
f { x ) dx — A? M i - r r i i = f { vi ) - f { ui ) < s
a ő választása alapján. Ebből
12.28. Az alábbi függvények mindegyikéhez és minden £ > 0-hoz adjunk meg n n
olyan 5 > 0 számot, amelyre teljesül, hogy ha a megadott intervallum ü p = Y ^{M í - rrii)(xi - Xi-i) < ^ e ( x i - Xi-i ) = e{b - a).
egy felosztása (5-nál finomabb, akkor a függvénynek a felosztáshoz tartozó
38 12. A h atározott integrál Integrálhatóság és műveletek 39
Mivel £ > 0 tetszőleges volt, a 12.15. Tétel szerint / integrálható. □ 2 . A 12.23. Tétel szerint ha egy függvény integrálható, akkor minden £ > 0-
hoz van olyan í, hogy ü p = Sp - s p < e teljesül minden 5-nál finomabb
12.28. K ö v e tk e z m é n y . Az elemi függvények* integrálhatóak minden olyan F felosztásra. Figyeljük meg, hogy a folytonos, illetve monoton függvények
[a, b] intervallumban, amelyben értelmezve vannak. □ esetében a 12.27. és 12.29. Tételek bizonyításainak végigkövetésével meg is
kaphatunk egy-egy ilyen í-t.
12.29. T étel. Ha f monoton [a,b]-ben, akkor integrálható [a,b]-ben.
B izo n y ítá s. Ismét a 12.15. Tételt alkalmazzuk. Legyen például / monoton

növekedő [a, 6]-ben. Ekkor bármely F felosztásra mi = /(rc^-i) és Mi = f { x i ) , Integrálhatóság és műveletek
és ezért
n
- f{xi-i)){xi - Xi-i). A következő tételek szerint a leggyakrabban alkalmazott műveletek nem vezet
i—l nek ki az integrálható függvények köréből. A konstanssal való szorzás és az
Legyen £ > 0 adott. Ha a felosztás olyan, hogy Xi — X i-i < e minden összegzés esetében az eredményül kapott függvények integráljait is megkap
i = 1 , . . . , n-re, akkor hatjuk.
12.31. TéteL Ha f e R[a, b] és c E M, akkor c f e R[a, b] és

i=l b b
Mivel e tetszőleges volt, ezért a 12.15. Tétel szerint / integrálható. □ j c f dx = c - j f dx.
a a
12.30. M e g je g y z é s e k . 1. Mono
ton növő függvényekre az [a, b] inter
B izon y ítá s. Az állítás nyilvánvalóan következik abból, hogy ha c > 0, akkor
vallum egyenlő szakaszokra való fel
tetszőleges F felosztásra s p { c f ) = c ■s p { f ) és S p { c f ) = c - S p ( f ) , ha pedig
osztása esetén az c < 0, akkor s p { c f ) = c •S p { f ) és S p { c f ) = c ■s p { f ) . □
b —a
ÜF = ^ { M i - mi) 12.32. TéteL Ha f , g e i?[a, 6], akkor f + g ^ R[a, 6], és
1=1 n
b b b
oszcillációs összeg jól szemléltethető:
ez nem más, mint a „kis téglala j { f + g ) d x = j fd x-\- j gdx.
poknak” az utolsó, [xn-i-)Xn] feletti
b —a
sávba csúsztatásával adódó, ------- rb rb
n
B izon y ítá s. Legyen I = / f dx és J = / gdx. Tetszőleges e > 0-hoz
alapú, f {b) - f ( a) magasságú tégla Ja Ja
lap területe. Vagyis vannak olyan F és G felosztások, melyekre I —s < s p { f ) < S p { f ) < / -f e és
J — £ < SQ{g) < S cig ) < J £• Legyen H az F és G felosztások egyesítése.
í2f = ^ ( / W - /W ). Ekkor I —£ < S f f ( f ) < S h Í Í ) < I + £ és J —e < Sff{g) < Sp[(g) < J + £ , tehát
n
Wh ÍÍ' i (ci)) — J| < e és \(Tff{g] ( q ) ) — J\ < e a. C{ közbülső pontok tetszőleges
és ez valóban tetszőlegesen kicsi, ha választása esetén. Mivel orfflU + g)] ( q ) ) == a n i f ] ( q ) ) + anig] (cO), ebből
n elég nagy. következik, hogy -\-g); { c i ) ) - { I + J)\ < 2e. A 12.19. Tétel szerint ebből
következik, hogy f + g integrálható [a, 6]-ben és az integrálja
1. a 9. Fejezetet
40 12. A h atározott integrál Integrálhatóság és műveletek 41
12.33. T étel. Ha f e akkor f e R[a,h], továbbá, ha \f{x)\ > ő > 0 Az összetett függvény integrálhatóságához tehát a szereplő függvények
minden x e [a, b]-re, akkor 1/f e R[a^b]. integrálhatóságánál valamivel többet kell feltennünk.
B izo n y ítá s. A 12.15. Tétel szerint elég belátni, hogy az és (|/| > 5 > 0 12.36. T étel. Legyen g integrálható [a, 6]-ben, és f folytonos egy olyan [a, (3]
esetén) l / f függvények oszcillációs összege akármilyen kicsi lehet. zárt intervallumban, amely tartalmazza g értékkészletét (vagyis a g([a, b]) hal
mazt). Ekkor f o g is integrálható [a, b]-ben.
Mivel / integrálható, így korlátos is. Legyen \f(x)\ < K, ha, x e [a,6].
Tetszőleges x^y e [a, 6]-re B izo n y ítá s. Azt kell belátnunk, hogy az f o g függvénynek van akármilyen
l /W - f { y ) \ = l / W - f ( y ) \ ■l / W + m \ < ■ \f(x) - f { y ) u
kicsiny oszcillációs összege. A 8.48. Tétel szerint / korlátos, tehát van olyan
K > 0, hogy |/(í)| < K minden t e [a, A Heine-tétel (8.57. Tétel)
és \f\ > 6 > 0 esetén szerint / egyenletesen folytonos [a, /?]-ban, azaz tetszőleges e > 0-hoz létezik
1 1 olyan (5 > 0, hogy |/(íi) —/ ( Í 2)| < £ valahányszor t i , Í 2 e [a, (3] és |íi —Í2I < S-
f{x) f{y) Tekintsük most az [a, b] intervallum egy tetszőleges F : a = xq < xi < . . .
. . . < Xn = b felosztását. Az í^ i?(/o ^ ) oszcillációs összeget úgy fogjuk megbe
így (12.9) szerint u ( f ; [ u , v ] ) < 2 K ■uj{f;[u,v]), és \f\ > ő > 0 esetén
csülni, hogy az összeget ketté vágjuk, és külön becsüljük azon tagok összegét,
Lü(l/f] [u,v]) < ~ •uj{f] [u,v]) minden [u,v] C [a,b] intervallumra. amelyek olyan indexekhez tartoznak, melyekre
^Í9; [ xi - i , Xi ] ) < ő (12.19)
Ebből azonnal következik, hogy tetszőleges F felosztásra < 2K •
teljesül, illetve azokét, amelyekre ez nem áll. Jelöljük /-vei azon 1 (5 > 0 esetén 0 ^ ( 1/ / ) < ^ •f l f i f ) - Mivel n p i f ) tetszőlege
indexek halmazát, amelyekre (12.19) fennáll, és legyen J a (12.19)-et nem
sen kicsi lehet, ugyanez érvényes az és j/| > ő > 0 esetén az f) teljesítő l < i < n indexek halmaza. Ha i e I, akkor tetszőleges u, v €
oszcillációs összegekre is. □ e [x i-i,x i]-m \g{u)—g{v)\ < (5, tehát S választása alapján \f{g{u))—f{g{v))\ <
< e. Jelöljük az uj{f o g; [ x i _ i , x^]) oszcillációt uJi{f o g)-yel. Ekkor tehát
12 .3 4 . T étel. H a f , g e R[a,b], akkor f g e R[a,b], továbbá, ha |^(2;)| > (5 > 0
minden x e [a, b]-re, akkor f /g e R[a, 5]. ^ 9) = sup{|/(í^(u)) - /(^(^))| : u , v e [xi-i ,xi \] < £ (12.20)
minden i e /-re. Másrészt i € J esetén üj{g] [xí - \ , xí ]) > 5, tehát
B izo n y ítá s. Mivel
n
^ FÍ 9 ) = [ x i - u x i ] ) ■{xi - X i - i ) > [ x i - i , x i ] ) ■{xi - X i - i ) >
/ ö ' — J ■ ( / + ő')^ ~ ( / ”
i=i ieJ
így a 12.31., 12.32. és 12.33. Tételekből következik, hogy f g e R[a,b]. A tétel -
második állítása f /g = f •( 1/^ ) alapján nyilvánvaló. □ ieJ
amiből
Az előző tételek után talán meglepő, hogy két integrálható függvény össze
tett függvénye nem szükségképpen integrálható. Y ] { x i - X i - i ) < - ■^ f {9) (12.21)
ki ^
12.35. P é ld a . Legyen /(O ) = 0 és f { x ) = 1 ha a; 7^ 0. Könnyű belátni, hogy
következik. Most a (12.20) és (12.21) egyenlőtlenségeket felhasználjuk
az / függvény minden intervallumban integrálható (1. a 12.1. (c) feladatot).
^ f Í Í ° 9 ) becslésére;
Jelölje g a Riemann függvényt (1. az L kötet 8.8. Megjegyzést). Hamarosan
n
látni fogjuk, hogy a g függvény szintén integrálható minden intervallumban (1.
a 12.47. Példát). Másrészt f o g éppen a Dirichlet-függvény, amelyről láttuk,
og) = ° 9) •ixi - X i - i ) =
i=i iel ieJ
hogy semmilyen intervallumban nem integrálható (1. a 12.9. Példát).
42 12. A határozott integrál Függvények integrálhatóságára és az integrál értékére von atk ozó további tételek 43
< Y ^ e - { x i - Xiî) + J 2 ^
‘ K - { x i - Xi-i ) < (ii) Ha f és g integrálhatóak [a,b]-ben és f { x ) < g{x) minden x € [a,b]-re,
iel ieJ akkor
2K b b
< £ •(6 - a) + — •^ f Ío)- ( 12 . 22 )
j f i x ) dx < J g{ x) dx.
Mivel g integrálható [a,&]-ben, választhatunk egy olyan F felosztást, amelyre a a
< sS/{2K). Ekkor (12.22) szerint ü p { f o g) < e{h — a -\- 1). Mivel e (iii) Ha f integrálható [a,b]-hen és m < f { x ) < M minden x e [a,b]-re, akkor
tetszőleges volt, a 12.15. Tétel szerint f o g integrálható. □
b
12.37. M e g je g y z é s . Ha az f o g függvényösszetételben a g függvényről mi{b — a) < j f { x ) d x < M { b — a). (12.23)
tesszük fel a folytonosságot és /-r ő l az integrálhatóságot, akkor ez általá
ban még nem biztosítja az / o p függvény integrálhatóságát. Az ezt bemutató
ellenpéldák azonban jóval bonyolultabbak annál, mint amit a 12.35. Példában (iv) Ha f integrálható [a,b]-ben és \f{x)\ < K minden x e [a,h]-re, akkor
láttunk. A kérdésre visszatérünk a Lebesgue-tétel kapcsán (23.8. Tétel). b
j f(x)dx < K { b - a ) .
a
F e la d a t o k
(v) Ha h integrálható [a,b]-ben, akkor
12.29. Adjunk példát olyan / függvényre, amelyre |/| integrálható [a,6]-ben, b b
de / nem integrálható [a, 6]-ben. j h{x) dx < j \h{x) \dx.
12.30. Legyen f és g korlátos az [a, b] intervallumban. Igaz-e, hogy

b b b
B izo n y ítá s, (i): Az állítás nyilvánvaló amiatt, hogy ha / nemnegatív, akkor
J { f + g) dx = J f dx + J g dx? (Ö) minden alsó összege is nemnegatív.
a a a
(ii): Ha f < g, akkor g — f > 0 , tehát az állítás (i)-ből adódik.
(iii): (12.23) mindkét egyenlőtlensége világos (ii)-ből.
12.31. Igaz-e, hogy ha / : [0,1] —> [0,1] integrálható [0, l]-ben, akkor / o / is
integrálható [0, l]-ben? (iv): Alkalmazzuk (iii)-at m = —ií-va l és M = ií-val.
(v): Alkalmazzuk (ii)-t az / = /z, g = \h\ majd a z / = —|/i|, g = f választás
sal. □
Függvények integrálhatóságára és az integrál
12.39. T étel. Ha egy függvény integrálható az [a, 6] intervallumban, akkor
értékére vonatkozó további tételek integrálható annak minden [c, d] C [a, b] részintervallumában is.
Néhány egyszerű, de gyakran alkalmazott egyenlőtlenség bizonyításával kezdjük. B izon y ítá s. Legyen / integrálható [a, 5]-ben. Ekkor minden e > 0-ra létezik
az [a, b] intervallumnak egy olyan F felosztása, amelyre Qp < e. Legyen F ' az
12.38. T étel. Legyen a 0 minden x e [a,b]-re, akkor Lemma szerint sp < sp/ < Sp/ < Sp, tehát Üpf < Üp < s. Másrészt, ha F '-
nek csak azokat az osztópontjait tekintjük, amelyek [c, d]-nek is pontjai, akkor
í f { x ) dx > 0. ezzel [c, d]-nek egy olyan F felosztását nyerjük, amelyre < ílp/. Valóban,
Ja
44 12. A h atározott integrál
Függvények integrálhatóságára és az integrál értékére vonatkozó további tételek 45
az Q-p-t definiáló összeg csupa nemnegatív tagból áll, és az Í7|r/-ben szereplő nb

tagok mind szerepelnek 0 ^-ben is. Az / f { x ) dx képletnek eddig csak akkor tulajdonítottunk értelmet, ha
Ja
Ezzel beláttuk, hogy minden £ > 0-ra létezik a [c, d] intervallumnak olyan az a b esetekre is.
12.42. D e fin íció . Ha a > b és f integrálható [6, a]-n, akkor legyen

12.40. T étel. Legyen a < b < c, és legyen f értelmezve [a^c]-ben. Ha f
b a
integrálható az [a, 6] és [6, c] intervallumok mindegyikében, akkor [a,c]-ben is
integrálható, és j f { x ) dx = - j f { x ) dx.
a l)
c u c
j f { x ) dx = j f { x ) dx + J f { x ) dx . Ha / értelmezve van az a pontban, akkor legyen
Jm dx — 0.
B izo n y ítá s. Legyen I\ = í
Ja
f { x ) dx és I 2 = í
Jb
f { x ) dx. Legyen £ > 0 adott.
és tekintsük [a, 6], ill. [b,c] olyan Fi, ill. F 2 felosztását, amelyre I \—£ < s p ^ <
< e és I 2 — s < sp^ ^ ^F2 < 12.43. TéteL Tetszőleges a, b, c esetén
c u c
Az Fi és F 2 felosztások osztópontjai együttesen az [a, c] intervallum egy
F felosztását adják, amelyre j f { x ) dx = j f { x ) dx + j f { x ) dx, (12.25)
a a i)
sF == 52?^ + s é s Sp = Sp-^ Sp^.
amennyiben a kérdéses integrálok léteznek.
így
I\ 12 — 2e <C s p < S p 12 2£. B izon y ítá s. A tétel az összes lehetséges eset végiggondolásával azonnal követ
Mivel e tetszőleges volt, a 12.11. Tétel szerint / integrálható [a, c]-ben, és ott kezik a 12.42. Definícióból és a 12.40. Tételből. Ha pl. a < c < b, akkor
az integrálja Ii + l 2 - □ c b b
12.41. M e g je g y z é s . Legyen / integrálható [a, 6]-ben. Mint láttuk, ekkor /

j f { x ) dx + j f { x ) dx = j f { x ) dx,
a c a
bármely [c, d] C [a, b] részintervallumban is integrálható. A
amiből átrendezéssel megkapjuk (12.25)-öt. A többi eset hasonló. □
a
[c, d] y f { x ) dx (12.24)
Most néhány olyan tételt tárgyalunk, amely a folytonosságnál enyhébb
feltétel mellett biztosítja a szereplő függvények integrálhatóságát.
függvény - melynek értelmezési tartománya [a, b] zárt részintervallumainak
halmaza - a 12.40. Tétel szerint rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy két 12.44. T éteL Legyen a < b, és legyen f korlátos [a, b]-ben.
csatlakozó intervallum egyesítésén felvett értéke egyenlő a két intervallumon (i) Ha f integrálható [a + 5, b]-hen minden 5 > 0 esetén, akkor f az [a, b]
felvett értékek összegével. Ezt szokás úgy is megfogalmazni, hogy a (12.24) intervallumban is integrálható.
képlet additív intervallumfüggvényt definiál.
(ii) Ha f integrálható [a, b — ő]-ban minden (5 > 0 esetén, akkor f az [a, b]
intervallumban is integrálható.
46 12. A h atározott integrál Függvények integrálhatóságára és az integrál értékére vonatkozó további tételek 47
12.47. P éld a . A Riemann-függvényt a következőképpen értelmeztük (lásd a

8.7.3. Példát és a 8.8. Megjegyzést). Legyen
0 ha a; irracionális;
/W = 1 p
- ha X = - , ahol p ,q egész, g > 0 és (p^q) = 1.
q q
A 8.7. Példában beláttuk, hogy az / függvény minden irracionális pontban
folytonos és minden racionális pontban szakad. így / szakadási pontjainak
halmaza éppen Q, ami a 6.2. Tétel szerint megszámlálható. Mivel / korlátos,
ezért az idézett általános tétel szerint / integrálható minden [a, b] interval
lumban. Ezt közvetlenül is belátjuk, sőt azt is megmutatjuk, hogy / integrálja
minden intervallumban nulla.
Mivel minden intervallumban van irracionális szám, ezért tetszőleges F :
B izo n y ítá s. Csak (i)-et bizonyítjuk. Legyen [a,ö]-ben |/| < K . Tekintsük az a = xq < xi < . . . < Xn = b felosztásra és i = 1, . . . , n-re rrii = 0 . így sji? = 0
[a + (5, b] intervallum egy felosztását, és legyen az ehhez tartozó oszcillációs minden F e T -ie. Tehát azt kell még belátnunk, hogy tetszőleges £ > 0 -hoz
összeg Ugyanez a felosztás az [a, a + ő] intervallummal kiegészítve [a, fej van olyan felosztás, amelyre Sp < e teljesül. Az integrál definíciója szerint
nek egy felosztása lesz. Az ehhez tartozó 0 oszcillációra + 2KŐ, hiszen rb
ebből megkapjuk majd, hogy / f { x ) dx = 0.
az [a, a + osztóintervallum (M — m) ő adaléka legfeljebb 2KŐ. Ha tehát (^-t
elég kicsinek választjuk (pl. ^ < e/{4K)), és ezzel a (5-val [a + 6]-nek egy Legyen 77 > 0 rögzített. Vegyük észre, hogy a függvény 77-nál nagyobb
olyan felosztását tekintjük, amelyre ^lég kicsi (pl. íls < ^ /2), akkor 0 is értéket csak véges sok x e [a, b] pontban vehet fel. Ha ugyanis f { x ) > 77,
kicsi lesz (kisebb lesz, mint e). □ akkor x =p/q, ahol q < 1/rj kell, hogy legyen, márpedig minden q < l / 77-hoz
csak véges sok olyan p egész szám van, amelyre p/q G [a, b]. Legyen c i , . . . , cjv
12.45. T étel. Ha f korlátos [a,6]-ben és itt véges számú hely kivételével
mindazon [a, 6]-beli pontok felsorolása, amelyekben / értéke nagyobb, mint
folytonos, akkor f integrálható [a,b]-ben.
77. Legyen F : a = xq < x\ < . . . < Xn = b egy 77/A^-nél finomabb felosztás.
B izo n y ítá s. Legyen a = cq < ci < . . . < C]. = b, és tegyük fel, hogy / Belátjuk, hogy Sp < (2 + b — a) ■rj.
a c o , . . . , c ^ pontok kivételével folytonos [a,6]-ben. Vegyük még fel a. di = Azon i indexek száma, amelyekre [xí - i , xí ] tartalmazza a cj pontok vala
1 melyikét legfeljebb 2A^, hiszen mindegyik cj pont legfeljebb két osztóinterval
= ------------- (z = 1, . . . , /c) pontokat; ezzel olyan ill. [di,Ci] interval-
Zi lumnak lehet eleme. Az Sp összegben az ilyen indexekhez tartozó tagok értéke
lumokhoz jutunk, amelyek mindegyikében teljesülnek a 12.44. Tétel feltételei. M i{xi — Xi-i) < 1 ■{t]/N), e tagok összege tehát legfeljebb 2N ■{rj/N) — 2rj.
Tehát / integrálható ezen intervallumok mindegyikében, ebből pedig a 12.40. A többi tagra M í { xí — x i - i ) < r] ■[xi — Xi-i), ezek összege tehát legfeljebb
Tétel többszöri alkalmazásával következik, hogy / a teljes [a, b] intervallumban n
is integrálható. □ Y ^ t] - { x í - X i - i ) = 7 ] - ( b - a ) .
i=í
12.46. M e g je g y z é s . A 12.45. Tétel nyilvánvaló következménye annak a
később bizonyítandó tételnek (23.7. Következmény), hogy ha egy függvény E két becslést összeadva Sp < {2 + b — a) ■7] adódik. Ha tehát olyan rj-t
korlátos és megszámlálhatóan sok ponttól eltekintve folytonos, akkor integ választunk, amelyre 77 < e/{2 + b — a), akkor a fenti konstrukció egy e-nál
rálható. (Már említettük, hogy a monoton függvények integrálhatósága ebből kisebb felső összeget ad.
szintén következik. Emlékeztetjük az olvasót, hogy egy monoton függvénynek
csak megszámlálhatóan sok szakadási pontja lehet, 1. a 8.63. Tételt.) 12.48. T étel. Legyenek az f és g függvények értelmezve az [a,b] interval
lumban. Ha f integrálható [a, b]-ben és itt véges számú hely kivételével g = f ,
12. A határozott integrál Függvények integrálhatóságára és az integrál értékére vonatkozó tová b b i tételek 49
akkor g is integrálható [a,b]-hen, és (ii) / értelmezését véges sok pontban kiterjesztjük,
b b (iii) / értelmezését véges sok pontban megszüntetjük.

j g{x) dx = j f { x ) dx.
12.50. P éld a . 1. Az / : [a, b] -> R függvényt lé p csö sfü g g v é n y n e k nevez
zük, ha van olyan cq = a < ci < . . . < Cn = b felosztás, hogy / konstans
mindegyik (q_i , c^) nyílt intervallumban. (A Ci osztópontokban / értéke tet
B izon y ítá s. Mivel / korlátos [a,6]-ben, ezért g is az. Legyen \f{x)\ < K és
szőleges lehet.) Belátjuk, hogy minden lépcsősfüggvény integrálható, és ha
lgr(x)l < K minden x e [a, 6]-re. Tegyük fel először, hogy f és g csak az a
f { x ) = di minden x e (c^-i, Ci)-re (z = 1, . . . , n), akkor
fb
pontban különböznek. Legyen 1 = 1 f { x ) d x . A 12.IL Tétel szerint minden b
Ja
s > 0-hoz van olyan F felosztás, amelyre I — e < s p { f ) < S p i f ) < / + £. / f { x ) d x = Y^di{ci - c^-i).
Mivel egy új osztópont beiktatása s p { f ) - e t nem csökkenti és Sp{ f ) - e t nem a
növeU, feltehetjük, hogy a + {e/K) osztópont, és így Xi — xq < e/K. rî

Valóban, a 12.8.1. Példa és a fenti (i) megjegyzés szerint / f{x)dx =
Ha f és g egyenlőek (a ,6]-ben, akkor az s p { f ) és sp{ g) összegek csak Jci-l
az első tagban különböznek egymástól. E tagok abszolút értéke legfeljebb = di{ci - Ci-i) minden ^re, és így az állítás a 12.40. Tételből következik.
K - { x i - xq) < e lehet, így \sF(g) - SF{g)\ < 2e, és spi g) > / - 3e. Ugyanígy
adódik, hogy Sp(g) < / + 3e. Mivel £ tetszőleges volt, a 12.11. Tétel szerint g
integrálható, és az integrálja I. F e la d a t o k
Hasonlóan okoskodhatunk, h& f és g csak a b pontban különböznek. Ebből
az általános eset a 12.40. Tétel többszöri alkalmazásával következik, ugyanúgy, 12.32. Legyen f és g integrálható [a, 6]-ben, és tegyük fel, hogy s p ( f ) = sp{ g)
mint a a 12.45. Tétel bizonyításában. □ rd rd
minden F felosztásra. Bizonyítsuk be, hogy / f d x = g d x minden
12.49. M e g je g y z é s . A fenti tétel lehetőséget ad arra, hogy az integrálható
[c,d] c [a, ö]-re.
ság fogalmát és az integrál értékének értelmezését kiterjesszük olyan függvé
nyekre is, amelyek az [a, b] intervallum véges sok pontjában nincsenek értel 12.33. Legyen / nemnegatív folytonos függvény [a, 6]-ben. Bizonyítsuk be,
mezve. rb
hogy / f dx = 0 akkor és csak akkor, ha / = 0. (M)
Legyen ugyanis / egy [a, 6]-ben véges sok pont kivételével értelme Ja
zett függvény. Ha létezik olyan [a,6]-ben integrálható g függvény, amelyre
g{x) = f { x ) legfeljebb véges sok pont kivételével, akkor azt mondjuk, hogy / 12.34. Integrálható-e a sin — függvény a [—1,1] intervallumon?
00
integrálható, és
b b
12.35. Jelölje {x} a törtrész függvényt. Integrálható-e a függvény a [0, 1]
j f { x ) dx = j g{x) dx.
intervallumon?
a a
Ha ilyen g nem létezik, akkor / nem integrálható. A 12.48. Tételből világos,
12.36. Legyen f ( x ) = - i ) , ha < x < - {n e N ^ ) . Integrálható-e
hogy az integrálhatóság ténye és az integrál értéke független a g függvény V n/ n +1 n
választásától. / a [0, 1] intervallumon?
Az előbbieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy egy / függvény [a, b]~
beli integrálhatósága és integráljának értéke nem változik meg, ha 12.37. Legyen f ( x ) — ( —1)’^ h a ------ - < x < — ( n e N ^ ) . Bizonyítandó, hogy
n -f 1 n
(i) / értékét véges sok pontban megváltoztatjuk, / integrálható [0, l]-ben. Mennyi az integrálja?
50 12. A határozott integrál Függvények integrálhatóságára és az integrál értékére von atkozó további tételek 51
12.38. Legyen f : [a, b] R olyan korlátos függvény, amelyre U_m/(x) == 0 Határozzuk meg a
minden c G (a, 6)-re. Bizonyítsuk be, hogy / integrálható [a, b]-n. Mennyi a
az integrálja? (Ö)
12.39. Legyen f { x ) = x h& x irracionális és f{p/q) = (p + 1) / ? ha p, g G Z,

g > 0 és {p,q) — 1. Mennyi / alsó, illetve felső integrálja [0, l]-ben? határértéket.
12.40. Legyen / : [a, ö] -> M olyan függvény, amelyre minden e > 0-hoz vannak 12.47. Tegyük fel, hogy minden [a, b] intervallumhoz és az [a, b]-n integrálható
olyan g, h : [a, 6] M integrálható függvények, hogy g < f < h és / függvényhez hozzá van rendelve egy $ ( / ; [a, 6]) valós szám a következő
nb rb tulajdonságokkal.
/ h(x) d x - g{x) dx < e teljesül. Bizonyítsuk be, hogy / integrálható. (i) Ha / integrálható [a, 6]-ben, akkor
Ja Ja
# ( c / ; [a, 6]) = c ■$ ( / ; [a, 6]) minden c G R-re.
12.41. Bizonyítsuk be, hogy ha a -0+0 Ja ^ ( / + 9] [a, b]) = $ ( / ; [a, b]) -h [a, b]).
(ni) Ha a < 6 < c és / integrálható [a, c]-ben, akkor
12.42. Legyen / : [0,oo) M folytonos függvény, és tegyük fel, hogy
$ ( / ; [a, c]) = $ ( / ; [a, &]) + # ( / ; [b,c]).
lim f( x) — c. Bizonyítsuk be, hogy lim / f { t x ) dx = c. (Ö)
xôo ^ ' í-ôo Jo (iv) Ha / és ^ integrálhatóak [a,6]-ben és f { x ) < g(x) minden x G [a ,6]-re,
akkor $ ( / ; [a,b]) < [a,b]).
12.43. Számítsuk ki lim í (1 — x)'^ dx értékét. (v) Ha e{x) = 1 minden x G [a, 6]-re, akkor $ (e ; [a, b]) = b — a.
n-ôojQ
rb
12.44. Bizonyítsuk be, hogy ha / nemnegatív és folytonos [a, 6]-ben, akkor Bizonyítsuk be, hogy $ ( / ; [a, b]) = / / ( x ) dx minden [a, 6]-ben integrál-
Ja
ható / függvényre. (Ö)
0
lim
nôo
j f^(x) dx = m a x /( [a ,6]). (Ö) 12.48. Tegyük fel $ -ről ugyanazt, mint az előző feladatban, de az (v) feltételt
\ helyettesítsük a következővel:
(vi) Ha / integrálható [a, &]-ben, akkor $ (/c ; [ a - c , b - c ] ) = $ ( / ; [a, 6]) minden
12.45. Legyen a 0 konstans, hogy <&(/; [a, &]) =
e b e
j f ( x ) d x —J f { x ) d x + j f i x ) dx.
= a-
Ja
f { x ) d x minden [a, 6]-ben integrálható / függvényre. (Ö)
12.46. Legyen / : 1 IR folytonos függvény, és tegyük fel, hogy
A= lim f(x) és B= lim f { x ) .

x ^ —oo x —ôo
A z integrálás és a differenciálás kapcsolata 53
13. i n t e g r á l s z á m í t á s teljesül. Ha ezeket az egyenlőségeket összeadjuk minden z = 1, . . . , n-re, akkor

a bal oldalon minden tag kiesik, kivéve az F{ xn) — F{b) és F { xq) ~ F{a)
tagokat, és így azt kapjuk, hogy
n
F {b )-F {a ) = Y ^ f{ci)(x,-x,^ ,).
i=l
Ez azt jelenti, hogy bármely felosztáshoz vannak olyan közbülső pontok,

hogy az / függvénynek ezekkel a közbülső helyekkel vett közelítő összege
Az integrálás és a differenciálás kapcsolata éppen F{b) — F(a)-val egyenlő. Ebből következik, hogy az F(b) — F{ a) szám
minden felosztásra az alsó összeg és a felső összeg között helyezkedik el.
fb Mivel / integrálható, ezért csak egyetlen ilyen szám van: / integrálja. így
A 12.16, és a 12.21. Példák mindegyike egy / f ( x ) d x = F{b) - F( a) alakú
Ja F { b ) - - F { a ) = í f{x)dx. □
egyenlőséget állít a következő szereposztással: Ja
/(^ ) = c. Fi x) =■ c- X] 13.2. M e g je g y z é s . A differenciálhatóság fogalmának tisztázása során ( 10.

Fejezet) megállapítottuk, hogy ha egy mozgó pont koordinátáját az s{t) függ
/(^ ) = 1/x, F{ x ) = lóg x;
vény írja le, akkor a pont pillanatnyi sebessége v{t) = s'{t). Mivel s{b) — s{a)
1
F( x)
a+l
(a>0); az [a, b] időintervallumban megtett utat méri, ezért a Newton-Leibniz-formula
f{x) = x^, X
a + 1 fizikai interpretációja úgy szól, hogy a megtett út hossza egyenlő a sebesség
F{ x) = e"; integráljával.
f i x ) = e".
F( x ) = Amint azt a 11. Fejezetben láttuk, annak eldöntése, hogy egy adott függ
f { x ) = cos X, s'mx.
vénynek van-e primitív függvénye, általában igen nehéz feladat (1. a 11.21.
Mint láthatjuk, mindegyik példában F ' = / , azaz F a / primitív függvé és 11.44. Megjegyzéseket). Ha azonban az / függvény integrálható, akkor
nye. Ezek a példák a differenciálás és integrálás egy rendkívül fontos kapcso e kérdés eldöntése - a Newton-Leibniz-formula birtokában - igen egyszerű.
latát jelzik, és egy nevezetes általános tétel speciális esetei. Tegyük fel ui., hogy / integrálható [a, ö]-ben és F az / függvény egy primi
tív függvénye. Feltehetjük, hogy F{a) = 0, mert ha ez nem teljesül, akkor
13.1. T étel (N e w t o n -L e ib n iz -fo r m u la ). Legyen f integrálható [a, b]-ben. F(a;)-ről áttérhetünk az F { x ) — F{ a) függvényre. Legyen x e [a, 6], és alkal
Ha az F függvény folytonos [a,b\-ben, differenciálható (a, b)-hen és F {x) = mazzuk a Newton-Leibniz-formulát az [a, x] intervallumra. Azt kapjuk, hogy
= f ( x ) minden x e (a, 6)-re, akkor
í f { t ) dt = F{ x ) —F{a) = F( x) , azaz F( x ) = í f { t ) dt minden x G [a, b]-re.
0
Ja Ja
fX
j fix)dx = F(b)-F{a). Ez azt jelenti, hogy ha /-n ek van primitív függvénye, akkor az x f ( t ) dt
Ja
függvény is primitív függvény kell, hogy legyen. Erre a függvényre érdemes
külön elnevezést bevezetni.
B izo n y ítá s. Legyen a = xq < x\ < . . . < Xn — b ai [a, b] intervallum
tetszőleges felosztása. A Lagrange-középértéktétel (10.49) szerint minden i-re 13.3. D e fin íció . Legyen / integrálható [a,b]-ben. Az
van olyan C{ e ( xí - i , xí ) pont, amelyre X
I{ x) = j f ( t ) d t (x e [a,b])
a
F{ xi ) ~ F (xi--i) = F'{ci){xi - Xi-i) = f { ci ) { xi ~ Xiî)
függvényt az / függvény integrálfüggvényének nevezzük.
54 13. Integrálszám ítás A z integrálás és a differenciálás kapcsolata 55
E fogalom felhasználásával az előző okoskodás eredményét így foglalhatjuk Legyen először xq < x < a;o + Minden ilyen í-re a 12.38. Tétel (iii) állítása
össze. szerint
X
13.4. T étel. Egy integrálható függvénynek akkor és csak akkor van primitív {f(xo) - e ) { x - Xq) < j f { t ) dt < ( f { x o ) - f e) ( x - Xq)
függvénye, ha az integrálfüggvénye primitív függvény □
teljesül, vagyis
Az integrálfüggvény legfontosabb tulajdonságait a következő tétel írja le.
f{xo)-e<^^— < f(x o )-\ -e.
13.5. T étel. Legyen f integrálható [a,b]-ben, és legyen I{ x) az integrálfügg X — Xq
vénye. l i x ) — I(xo)
Ugyanez x < XQ-ra az ------------------ hányados hasonló átalakításával látható
(i) A z I függvény mindenütt folytonos, sőt Lipschitz-tulajdonságú az [a, b] X — Xq
intervallumban. be, tehát valóban
(ii) Ha egy xq € [a, b] pontban f folytonos, akkor ott az I függvény differen
ciálható, és I'{xq) — f{ xo). X^XQ x -X q ^ '
(iii) Ha f folytonos [a,b]-ben, akkor I differenciálható [a,b]-ben és f = / . A (iii) állítás nyilvánvaló (ii) alapján. □
Következésképpen, ha f folytonos [a,b]-ben, akkor itt van primitív függ
vénye. 13.6. M e g je g y zé s e k . 1. A bizonyításból az is látható, hogy ha / jobbról,
illetve balról folytonos xo-ban, akkor /^(xq) = / ( xq) , illetve I L{ xq) = f{ xo) .
B izo n y ítá s, (i) Legyen l/(a^)l < K minden x e [a, 6]-re. Ha a < x < y < b,
akkor a 12.40. Tétel szerint 2 . A fenti tétel (ii) állításának bizonyítása egy korábban már alkalmazott gon
y X y dolatmenetet ismétel. Amikor a 11.17.1. Példában meghatároztuk egy nem-
I(y)-I(x) = I f(t)dt- j f{t)dt = I f(t)dt, negatív, monoton növő és folytonos / : [o ,6] -> R függvény grafikonja alatti
területet, akkor azt láttuk be, hogy ha T{ x) jelöh az [a,x] intervallum feletti
a a X
területet, akkor T' (x) = f { x ) . A 13.5. Tétel (ii) állítása tulajdonképpen ennek
tehát \I{y) - I{x)\ < K ■\y - x\ & 12.38. Tétel (iv) állítása szerint. egy átfogalmazása, amennyiben a terület - egyelőre még tisztázatlan - fogal
(ii) Ismét a 12.40. Tételt alkalmazva; mát az integrállal, a T( x ) függvényt pedig az integrálfüggvénnyel helyettesí
X XQ X
tettük.
I{x)-I{xo) j = I f{t)dt = I í(t)dt 3. A Newton-Leibniz-formulából következik, hogy ha az F függvény foly

a a XQ tonosan differenciálható*, akkor F-et deriválva majd a deriváltat integrálva
így az / függvény xq és x pontokhoz tartozó diíferenciahányadosa visszakapjuk az F függvényt (pontosabban annak az [a, b] intervallumon vett
megváltozását). A 13.5. (iii) állítás szerint pedig, ha a folytonos / függvényt
I{ x) - I ( xq) 1 a-tól x-ig integráljuk, majd a kapott integrálfüggvényt deriváljuk, akkor vissza
= — — í f { t ) dt. kapjuk az / függvényt. E két állítás tehát azt fejezi ki, hogy az integrálás és
X — Xq X — Xq J
XQ a deriválás bizonyos értelemben egymás inverz műveletei.
Mivel / folytonos xo-ban, ezért tetszőleges £ > 0-hoz létezik olyan (5 > 0,
amelyre Az integrálelmélet tárgyalása során a függvények alábbi tulajdonságai ját
f(xo) - £ < f{t) < f{xo) ha \t - xq\< 6. szottak nagy szerepet: korlátosság, integrálhatóság, folytonosság, illetve az a
* Ezen azt értjük, hogy a függvény differenciálható, és a deriváltja folytonos.

56 13. Integrálszám ítás A z integrálás és a differenciálás kapcsolata 57
tulajdonság, hogy a függvény rendelkezik-e primitív függvénnyel. A megfe / e D [0 ,1] ^ € C[Q, 1] ; (13.2) alapján elég olyan függvényt megadni, amely
lelő tulajdonságokkal rendelkező függvények halmazaira a következő jelölésé integrálható, van primitív függvénye, de nem folytonos. Legyen
ket fogjuk használni.
K[a,b] = { f : [ a , b ] R és / korlátos [a, 6]-ben}, 2x sin i - cos i , ha a; 0,
X X
R[a,b] = { f : [ a , b ] 1 és f Riemann-integrálható [a, 5]-ben}, 0, ha X = 0.
C[a, b] = { f : [a, b] R és / folytonos [ct,6]-ben}, Mivel / korlátos és egy pont kivételével folytonos, így integrálható. Az /
R és /-n ek van primitív függvénye [a, 6]-ben}. függvénynek van primitív függvénye is, nevezetesen az
P[a, &] = { / : [a, &]
Külön jelölést vezetünk még be azon integrálható függvények halmazára is, 2 1
F{x) = x sin - , ha X 7^ 0,
amelyek integrálfüggvénye differenciálható: X
0, ha X = 0
D[a,b] = {/ e R[a,b] és / integrálfüggvénye differenciálható [a, 6]-ben}.
függvény. Másrészt / nem folytonos a 0 pontban.
A 13.5. Tétel (és a megfelelő definíciók) szerint e függvényosztályokra fennáll
nak a / e ^[0,1] 7^ / e P [0 ,1] : Legyen / (O) = 1 és f { x ) = 0 (0 < a; < 1).
C[a, b] C D[a, b] C i?[o, b] C K[a, b] és C[a, b] C P[a, b] (13.1) / e P [0 ,1] 7^ / G K [ 0 , 1] : Lásd a 11.45. Példát.
tartalmazási relációk. Fennáll továbbá, hogy
R[ a, b] nP[ a, b] C D[a,b]. (13.2) Megemlítjük, hogy olyan korlátos függvény is létezik, amelynek van primi
tív függvénye, de nem integrálható. (Vagyis / eÜT[0 ,1] n P [0 ,1] 7^ f e R [ Ö , 1].)
Valóban, ez nyilvánvaló következménye a 13.4. Tételnek.
Ilyen függvényt megadni az előzőeknél lényegesen nehezebb. Csak jelezzük a
konstrukció alapgondolatát; a részleteket illetően lásd a 23. fejezet idevágó
részét. Ott egy olyan F függvényt adunk meg, amely mindenütt differenciál
ható, és amelynek a deriváltja korlátos, de egy „nagy halmazon” nem folytonos.
Ekkor az F' függvény nem lesz integrálható.
F e la d a t o k
13.1. Adjuk meg a [ - 2,3] intervallumon az alábbi függvények összes primitív

függvényét, integrálfüggvényét, határozatlan integrálját (1. a 11.20. Defi
níciót) és határozott integrálját!
/ N N í 14- ha a; > 0,
(a) la;l; (b) sgn(x); (c) f ( x ) = 2
I 1 — a: , ha a; < 0.
Most megmutatjuk, hogy a (13.1)-ben felsoroltakon kívül más tartalma
zási reláció nem áll fenn a vizsgált függvényosztályok között. 13.2. Legyen f { x ) = |x| — 2 (a: e [—2, 1]). Van-e olyan függvény, amelynek
/ az integrálfüggvénye? Döntsük el ugyanezt a g(x) = [x] (x e [ - 2, 1])
13.7. P é ld á k . / € K [ 0 , 1] 7^ / € i?[0 ,1] : Ellenpélda a Dirichlet-függvény. függvényről is.
/ e R[ 0 , 1] f e D [0 ,1] : Legyen f { x ) = 0, ha 0 < a; < 1/2, és f { x ) = 1, ha
1/2 < X < 1.
58 13. Integrálszám ítás A parciális és a helyettesítéses integrálás szabálya 59
13.3. Van-e olyan függvény [0, l]-en, amelynek V x az integrálfüggvénye? (Ö) 13.11. Mutassuk meg, hogy az előző feladatban szereplő hi és /12 függvények
négyzeteinek nincs primitív függvénye. (M)
13.4. Legyen / ; [a,b] -> R korlátos, és legyen F az f primitív függvénye.
Bizonyítsuk be, hogy
/ 1 1 1 7T
b ^ lim n +
n->oo Vl + n 2 22-h 4'
j f ( x ) dx < F{h) - F{a) < j f ( x ) dx. (Ö)
13.13. Határozzuk meg az alábbi sorozatok határértékét:
2n ^ 2n
n
13.5. Legyen
k
G{ x) = j sin t dt {x € (c) an = Y^
-f 77,2’
k=í k=2n
Határozzuk meg G deriváltját.

13.6. Bizonyítsuk be, hogy csak két olyan [a, 6]-n értelmezett folytonos függ
vény van, amelyre 13.14. Legyen
2x
G( x) = J í (2: > 0).
teljesül minden x e [a, &]-re. Határozzuk meg G''(x)-et a Newton-Leibniz-formula felhasználása nélkül.
Hogyan interpretálható az eredmény?
13.7. Bizonyítsuk be, hogy ha / folytonos [0, l]-ben és f { x ) < 1 minden
2: e [0, l]-re, akkor a
X
2x - J f{.t) dt = A parciális és a helyettesítéses
integrálás szabálya
egyenletnek pontosan egy gyöke van [0, l]-ben.
A Newton-Leibniz-formula nemcsak elméleti szempontból jelentős (amennyi
13.8. Milyen x értékre maximális
ben megállapítja a differenciálás és az integrálás egyik kapcsolatát), de gyakor
sint lati szempontból is, hiszen minden olyan esetben megadja a határozott integ
dt rál értékét, amikor ismerjük az integrálandó függvény primitív függvényét,
így a határozatlan integrálok kiszámítására vonatkozó módszereket határozott
integrálok kiszámításához használhatjuk fel. Annak érdekében, hogy lerövidít
értéke?
sük az így kapott képleteket, bevezetjük a következő jelölést: ha az F függvény
13.9. Legyen / integrálható [a ,6]-ben, és / integrálfüggvénye legyen I. értelmezve van az [a,b] intervallumon, akkor az F(b) —F{ a) különbséget [Fjé
Lehetséges-e, hogy I mindenütt differenciálható és l ' ( x) 7^ f { x ) minden vel fogjuk jelölni.
X G [a ,6]-re?
Most a 11. Fejezetben megismert integrálási szabályokat (1L23., 11.25. és
13.10. Bizonyítsuk be, hogy a hi{x) = sm{l/x), hi{0) = 0 és a h 2 {x) = c o s { l /x ) , 11.28. Tételek) két új módszerrel egészítjük ki, amelyek jelentősen kibővítik a
h2{ 0) =0 függvényeknek van primitív függvénye. (M) kiszámítható integrálok körét.
X 1
13.8. T étel. A pa rciá lis in tegrálás szabálya. Tegyük fel, hogy az f és g
függvények differenciálhatóak az I intervallumban, és itt fg^-nek van primitív
függvénye. Ekkor f g - n e k is van primitív függvénye I-ben, és
/ --------r dx = X ■arctg x -----lo g (l + a;^) + C.
1 + a;^ 2
j f g d x = f g - j f g dx. (13.3) A parciális integrálás többszöri alkalmazásával kaphatjuk meg például az

alábbi integrálokat:
B izo n y ítá s. Legyen F' ^ J fd ' d x. Mivel {f gY = f ' g + fg', ezért j x^ cos x dx, j x^ sin xdx , j xê^dx,
( f g - P y = f g + f g ' - fg ' = f'g, j x^ lóg” x dx, j xê^ cos xdx, j xê^ sin xdx.
ami éppen (13.3). □
13.9. P éld á k . A következő tétel megadja a parciális integrálás szabályának határozott

integrálokra vonatkozó formáját.
1. j X ■c o s x d x = j X •(sinx)' dx = x s i n x - j x ■sinx d x =
13.10. T étel. Tegyük fel, hogy az f és g függvények differenciálhatóak, f ', g'
= X sin X — J 1 •sin a: (ia: = a:: sin a: + cos x + C. pedig integrálhatóak [a,b]-ben. Ekkor
U 0
2. j X■ dx = j X ■(e^y dx = x ■ - j x' ■ dx = x ■ - j 1■ dx = j f g dx = [fgf^ - j fg ' dx. (13.4)
= { x - l)e^ + C.
B izon y ítá s. Mivel f és g differenciálhatóak, ezért folytonosak, tehát a 12.27.
C C ( x^ \ ^ x ‘^ f x ‘^
3. J X - l o g x d x = J — •lóg a; (ia; = Y •lóg a; - j Y •(lóg x) dx = Tétel szerint integrálhatóak is [a, 6]-ben. így f'g és fg ' mindketten integrál
hatóak [a, &]-ben a 12.34. Tételből következően. Mivel [ f g y = f'g-\~ f g , ezért
a Newton-Leibniz-formula szerint
= - - l o g x - j — ■-dx = — lo g x - — + C (x> 0 ).
b
4. j ■c o s x d x = j e® • (sina;)' dx = e ^ s i n x - J (e^)' ■s in x d x =
j i f 9 + f g ) d x = [fg]l.
a
= e^smx — j s m x d x = e^ s'mx — j e^{—c o s x y d x = A 12.32. Tételt alkalmazva majd átrendezve megkapjuk (13.4)-et. □
= sina: + e^ cos a; — j cos x d x , Az előző tétel egy érdekes alkalmazásaként kapjuk a következő formulákat.
13.11. TéteL
tehát j cos x d x = (e^ sin x + cos x) + C.
f 277 , 1 - 3 - - - ( 2 n - 1)
/ sin^^xdx = ----------- ------------ 7T (n G N"^), (13.5)
5. y lóg a: da; — J x' ■l og x dx = x l o g x - J x ■(lóg a;)' dx — 2-4---2n
es
= x l o g x — j X - ^ dx = {x -l o g x ) - X + C (a; > 0).
gin2n+l — 2 •4■• •2n
2 (neN). (13.6)
6. j arctgx d x = j x' ■arctgx d x = x ■arctgx — j x ■(arctga:)' dx = /• 1 - 3 - - - ( 2 n + l)
B izo n y ítá s. Legyen Ik — í

Jo
sin^ x d x minden k G N-re. Ekkor Iq — tv és
13.12. T étel (W a llis-fo rm u la * ).
2-4---2n
I\ == cosO — C0S7T = 2. Ha A; > 1, akkor 7T = lim
n-ôo ^ l - 3 - - - ( 2 n - l ) . n
7T vT
= j sin^ X •s in ^ “ ^ xdx = j ~ cos^ x) ■s in ^ ” ^ x dx
B izon y ítá s. Mivel sin^'"^ ^ x > sin^^x > sin^"^+^ x minden x e [0, 7r]-re, ezért
-^2n—1 ^ -^2n ^ ^2n+li azaz
dx = 2-4---(2n-2) ^ l-3---(2n-l) 2 ■4 ••■2n
' . 2 > ---- ^— - i — ------L . ^ > _ ------ --------- _ . 2 ,
l-3---(2n-l) 2■4■■■2n
amiből
= h - . - j cos a:; sin X ■cos X dx. (13.7)
2-4---2n 12 1 2 ■4 ••■2n
0 - > 7T >
Ll-3---(2n-l)J n _1■3---(2n-l)_
Itt a parciális integrálás képletét alkalmazva
2-4---2n 12 1
7T következik. Jelöljük Wn-nel a Ekkor — szorzatot.
/
cosx- sm a; •cos x dx = j cos ^ ~
2n
_l-3---(2n-l)J
2n + 1
n
0 0 Wn > 7t > Wn •- — —7 , vagyis 7T < Wn < 7T • — -----. így a rendőrszabály

7T 2n + 1 2n
1 szerint lim Wn = tt. □
— / - ■sin^ a: •(—sin x) dx = nôo
J k
13.13. M e g je g y z é s . Mivel
-0+--4+1. 2-4---2n _(2-4---2n)2 [2^ ■n\f 4”

l-3---(2n-l) l - 2 - - - ( 2n) (2n)! (2^^)’
Ezt (13.7)-tel összevetve azt kapjuk, hogy = I k -i - t ' h+i^ amiből
ezért a Wallis-formula szerint
h+i —k + 1
4-1- így hm „ = a/TT.
n-»oo
2n - 1 2n - 1 2n - 3 1
hn = — ------- • h n - 2 = . . . = — ;;------- • ^ •• ■ - • Íq , Az aszimptotikus egyenlőség jelölésével ezt úgy is kifejezhetjük, hogy
2n 2n 2n — 2 2
Í2n\ ^ 4'^
ami éppen (13.5). Hasonlóan, (13.8)
yny
2n 2n 2n - 2 2
hn+l A binomiális tétel szerint a
2n + 1 2n + 1 2n — 1 3
ami éppen (13.6). □ (2n\ /2n^
(13.9)
V^ / 2n,
Az előző képletek lehetővé teszik egy alapvetően fontos összefüggés bizo
binomiális együtthatók összege 4” , tehát az átlaguk 4” /(2 n + 1). A (13.8)
nyítását, amely összefüggés a tt számot egy egyszerű szorzat határértékeként összefüggés azt állítja, hogy a (13.9)-ben felsorolt binomiális együtthatók közül
állítja elő.
John Wallis (1616-1703) angol matematikus
a középső (amely egyszersmind a legnagyobb is) körülbelül c ■Vn-szerese az

átlagnak, ahol c = 2/ V ’T-
ahol F { x ) =
J
í
e^dx = + c. így a vizsgált integrál egyenlő - •
2
+ c-
vei. A fenti formalizmus segítségével ugyanezt rövidebben is megkaphatjuk:
dx
x = t\ ~ r = 2t, 2tdt = dx,
A 11.25 és 11.28. Tételek formuláit az f ( a x + 6), és l o g f ( x ) dt
függvények deriválásával kaptuk, felhasználva az összetett függvény differen
ciálási szabályát. Ezek a formulák speciális esetei a következő tételnek, melyet í t - e ^ ^ dt = í 2tdt= í ^ da; = - ■ + c= - • + c.
J J 2i J Qi 2 2
a h ely ettesítéssel való in tegrálás sza b ályá n a k vagy in te g rá ltra n szfo r
m á ció s form u lá n a k neveznek. r sin t /* 1
13.14. T étel. Tegyük fel, hogy a g függvény differenciálható az I interval / t g t d t = / ------ dt = -
J COS c
------ •(cos t)' dt = - F ( c o s t) + c, ahol F { x ) =
j cos t/
lumban, f értelmezve van a J = g{I) intervallumon*, és f-n e k van primitív
= j - dx = lóg \x\ + c. Tehát a keresett integrál - lóg |cos í| + c. Ugyanez a
függvénye J-n. Ekkor az { f o g ) - g függvénynek is van primitív függvénye I-n,
dx
és fenti formahzmussal: cost = x, —sin í, — sin tdt = dx,
dt
f f ( g ( t ) ) - g ' ( t ) d t = F(g(t)) + c, (13.10)
f sin t r dx
/ ----- 7 dt = / ------ = — lóg |a;| 4- c = —lóg Icos íI -h c.
ahol j f d x = F { x ) + c.
J COS L
> t/ 00
B izo n y ítá s. Az állítás nyilvánvaló az összetett függvény differenciálási sza Most lássunk néhány olyan példát, amikor a (13.10) képletet „jobbról
bályából. □
balra” alkalmazzuk, tehát egy / / dx alakú integrált akarunk kiszámítani, és
A (13.10) képletet két irányban is alkalmazhatjuk. „Balról jobbra” alkal olyan ^-t keresünk, amelyre (13.10) bal oldalát, vagyis az / fÍ9{ t) ) •g'{t) dt
mazzuk, ha egy j f ( g( t ) ) •g ( t ) dt alakú integrált kell kiszámítanunk. Ekkor a integrált ki tudjuk számítani. E cél eléréséhez általában olyan g függvényt
következő formális eljárás automatikusan átalakítja a kiszámítandó integrált keresünk, amelyre f o g egyszerűbb, mint / (és reméljük, hogy a g\t) tényező
(13.10) jobb oldalává: nem bonyolítja el az integrált). Ha / f {9Íf)) ■g'(t) dt = G{t) + c, akkor (13.10)
g{t) = X] g ( t ) = g'{t)dt = dx] j f { g { t ) ) - g { t ) dt = (^j f ( x ) dx szerint az / függvény keresett F primitív függvényére fennáll, hogy G{t) =
x=g{t)
— F"{g{t)) c, amiből j f dx = F { x ) + c = G{g~^{x)) + c következik, feltéve,
hogy a g függvénynek létezik inverze.
13.15. P éld ák . 1. Az j t-e*^dt integrál j f { g ( t ) ) - g ( t ) dt alakúvá válik, ha
dx
egyszerre elosztjuk és beszorozzuk 2-vel: 13.16. P éld á k . 1 . Az integrál esetében próbálkozhatunk a
/ ^Jx + 1
j t-e*"dt = y j e*' ■{2t)dt = ~- j e*' ■{fy dt = F{t^) + c, g(t) = t^ függvénnyel, mert ekkor í > 0 esetén f { g{ t ) ) ■g'(t) = 2í / ( í + 1),
amelynek az integrálja már könnyen kiszámítható. Ha ez G{t) -f c, akkor a
keresett integrál g{s/x) c, hiszen g inverze a ^/x függvény. A fenti formaliz-
* Itt felhasználjuk, hogy egy intervallumon értelmezett folytonos függvény értékkészlete szin
tén intervallum. Lásd a 8.55. Következményt és az azt követő megjegyzést.
így a Newton-Leibniz-formula szerint

r
j,2 X rx 2
L {x \ 2 r^TT
f _ ^ L - = Jí
J ,- yJ x/ ^++ l1
- J — . 2t dt = 2
ít + 11 J V
1-
í+1,
dt =
j \/r2 — HZ
dx = —
2
■arcsin — |
r
----- - j i -
2 V
-
Vry
r •arcsin 1 =
T “’
= 2t — 2 log(í + 1) + c = 2a /Í ■" 2 log(A/x + 1) + c.

vagyis az r sugarú félkör területe r V / 2. (Emlékeztetünk arra, hogy a tt szá
Itt az utolsó egyenlőség a t = -/x, azaz g{t) = helyettesítéssel adódott. mot az egységsugarú félkör hosszúságaként értelmeztük, 1. az I. kötet 179.
oldalát.) Ezzel megkaptuk az r sugarú kör területének ismert képletét (r^7r),
/ g2x amelyet Arkhimédész úgy fogalmazott, hogy egy kör területe megegyezik annak
---------da: integrál kiszámításánál alkalmazhatjuk az = í, azaz
a derékszögű háromszögnek a területével, amelynek befogói a kör sugara, illetve
+ 1 ívhossza.
a: = lo g í helyettesítést. Azt kapjuk, hogy dx =
2. Az (13.11) integrál segítségével az ellipszis területét is megkaphatjuk. Való
ban, az a, 6 tengelyű ellipszis egyenlete
f - ^ d x = í í T ^ d t= í dt = 2 9
J e^ + 1 J t+ 1 t J í+ 1 J \ t + lj
---------L ^ — 1
t - log{t + 1) + c = - logíe"^ + 1) + c. a2 ^ 62
I í x \ “^
3. Számítsuk ki az jy / l - x '^ d x integrált! Legyen sin í, aholíG [-tt/2 , tt/2]. tehát az f ( x ) = b ■J l - (x e [-a ,a ]) függvény grafikonja alatti tarto
dx mány területe megadja az ehipszis területének a felét. A (13.11) összefüggés

Ekkor — = cost, dx = cos tdt, és a 11.25. Tétel alapján
dt
j ^/l — x^ dí = y \/l — sin^ t •cos tdt — ba X X

— 1 dx = — •arc sin — |
— ' 1 -
aj 2 a 2
1 -|- cos 2í t sin 2í
= j cos^ t dt = j --------------dt = ■- -\------------- h c = tehát a Newton-Leibniz-formula szerint
2 2 4
a I—
arcsinrc sin(2arcsín a:)
= -----^
2 ^ 4
Itt a második tag egyszerűbb alakra hozható, ha észrevesszük, hogy sin2í =

vagyis az ellipszis területe abir.
= 2sin£ •cost, és így sin(2arcsinx) = 2x ■cos(arcsina;) = 2a;V1 - x^. Végül is
azt kapjuk, hogy A következő tétel megadja a helyettesítéssel való integrálás (vagyis az
y/l — x ‘^ dx = - •arcsina; + - ■x 4 ^ ~ + c. (13.11) integráltranszformációs formula) határozott integrálokra vonatkozó variánsát.
13.18. TéteL Tegyük fel, hogy g differenciálható és g' integrálható az [a, b]

intervallumban. Ha f folytonos g értékkészletén, azaz a g{[a, b]) intervallu
13.17. M e g je g y z é se k . 1. Legyen r > 0. A (13.11) összefüggésből a 11.25. mon*, akkor
b g{b)
Tétel alkalmazásával azt kapjuk, hogy
j f Í 9 {t)) ■g ( t ) d t = j f ( x ) dx. (13.12)
-------------------- “ g{a)
j slr-^ - dx = j ■arcsin^ + y ■^1 - ( ^ ) + c.
* A 8.55. Következmény szerint g{[a,b]) valóban intervallum.
13. Integrálszám ítás A parciális és a helyettesítéses integrálás szabálya
69
B izo n y ítá s. Mivel g differenciálható, így folytonos is. Ezért f og is folytonos, 13.17. Bizonyítsuk be, hogy ha / szigorúan monoton és differenciálható az I
tehát integrálható [a, 5]-n, amiből következik, hogy { f o g ) - g' szintén integ intervallumban, ^ = f~^ és j f ( x ) dx = F( x ) + c, akkor
rálható [a,6]-n. Másrészt, a 13.5. Tétel (iii) állítása szerint /-n ek van primitív
függvénye. Ha F' = / , akkor a Newton-Leibniz-formula szerint (13.12) jobb
j ^{y) dy = ycp{y) - F{cp{y)) + c.
oldala F{g{b)) — F{g{a)). Mármost az összetett függvény deriválási szabálya
szerint { F o g)' = { f ^ g) ■g' , így ismét a Newton-Leibniz-formulát alkalmazva
azt kapjuk, hogy (13.12) bal oldala szintén F{g{b)) — F{g(a) ), vagyis (13.12)
igaz. □
sin 2kx
Megjegyezzük, hogy a fenti tételben / folytonossága helyett elég feltenni, —-------dx = 0 .
/ sinx
hogy / integrálható g értékkészletén. Más szóval, igaz a következő tétel.
13.19. T étel. Tegyük fel, hogy g differenciálható és g integrálható az [a, 6] 13.19. Bizonyítsuk be, hogy ha / integrálható [0, l]-ben, akkor
intervallumban. Ha f integrálható g értékkészletén, azaz a g([a,b]) intervallu 7T
mon, akkor ( f o g ) - g' integrálható [a, b]-n, és az integráljára (13.12) teljesül.
J f{sinx) cosxdx = 0 .
A tételt ebben az általánosabb esetben nehezebb bizonyítani, mert
{ f ° 9 ) ' 9 integrálhatósága nem adódik olyan egyszerűen, mint a 13.18. Tétel
esetében, és a Newton-Leibniz-formula sem alkalmazható. (A bizonyítást a 13.20. Ellenőrizzük az alábbi számítás helyességét:
fejezet függelékében adjuk meg.)
2n
I {x^ -f-1)^+1
dx
-I 1
(a;2 + l)n
dx
F e la d a t o k X r dx
■ + c.
(a;2 + l)^ J
/ (a;2 + l)
13.15. Számítsuk ki az alábbi integrálokat:
13.21. Bizonyítsuk be, hogy ha / és n-szer folytonosan diíferenciálhatóak
v ^ lo g X egy I intervallumban, akkor
(a) í ^ dx; (b) í - dx; (c) f sin^/xdx ;
Jo J2 X Jo
/ f g ^ ’' U x =
(d) í a.ictgxdx] (e) f a,vctg^/xdx] (f) í log{l + x ‘^) dx;
Jo Jo Jo
= / - /' + . . . + ( - 1) " - ' / ( " - D g + ( - 1) " y (ö )
(g) j -h dx\ (h) j cos{bx) dx.
13.22. Bizonyítsuk be, hogy ha p egy n-ed fokú polinom, akkor
13.16. Parciális integrálást alkalmazva az
j e ^p{x)dx = - e -[p{x)+p'(x) + + c.
lóg X J lóg x
1 -1 13.23. Bizonyítsuk be, hogy ha / kétszer differenciálható és f " integrálható
= l o g x - — ------ f l o g x - - -dx —
lóg,
lóg X J X lóg X [a,ö]-ben, akkor
1 1 0
-dx
J X lóg 2: j x f " ( x ) dx = (bj'(b) - f { b)) - ( a f ( a ) - /( a ) ) .
összefüggésre jutunk. Tehát 0 = 1. Hol a hiba?
70 13. Integrálszám ítás A z elemi függvények integrálása 71
13.24. Bizonyítsuk be, hogy ismerkedünk meg, amelyek lehetővé teszik számos elemi függvény határozat
lan integráljának a kiszámítását.
1
(m,n€N).
(m + n + 1)!
A . R a cio n á lis tö rtfü g g v é n y e k
13.25. Számítsuk ki í (1 - dx értékét minden n e N-re. 13.20. D e fin íció . Elemi törteknek nevezzük
h A
(i) az alakú törteket, ahol n e és A, a e R ; valamint
13.26. Bizonyítsuk be, hogy ha {x — a)”
X X X Ax T
-f J
BD
/ V
h(x) = j í(t)dt, Í 2 {x) = j fi(t)dt, fk(x) = I /fe-i(í) dt (iv az .^ ax + b)^ törteket, ahol n G N + é s ^ , j 5 , a , Ö € M olyan
konstansok, melyekre - 4 6 < 0 teljesül. (Az utóbbi feltétel azzal ekvivalens,

akkor
hogy x “^ -j- ax 6-nek nincs valós gyöke.)
Először az elemi törtek integráljait fogjuk meghatározni. Az első típus
13.27. (a) Bizonyítsuk be, hogy minden n e N-re vannak olyan és bn egész 7-------- - dx = A ■log\x - a\ + c, és n > 1 esetén
dj
számok, amelyekre teljesül az / dx = ü n - e - ^ bn összefüggés.
Jo í (x — a) (x — a) n —1
(b) Bizonyítsuk be, hogy A második típusú elemi törtek integráljait illetően először megmutatjuk,
1 Ax B r
hogy ------- —7:^ integráljának kiszámítása visszavezethető / — r---------
lim / xê^ dx - 0. {x^ + ax -j- bY J (x^ + 1)^
n —>oo / kiszámítására. Valóban,
0
(2x + a) ■{A/2) + { B - {aA/2))

(c) Bizonyítsuk be, hogy e irracionális. dx
/ + ax 6)^ = / (x ‘^ ax + by
A r (x ‘^ + ax + b)' / aA dx
Az elemi függvények integrálása -i! ‘ ’ dx+\B -
(a:2 + ax + 6)” 2 ) ■ ]/ (x ‘^ + ax + by^'
Itt
A 9. Fejezetben megismerkedtünk az elemi függvényekkel. Ezek a polinomok,
a racionális törtfüggvények, az exponenciális, hatvány- és logaritmusfüggvé dx = log(x^ -f- ax -h 6) -f c.
/ + ax-\-b)
nyek, a trigonometrikus függvények, a hiperbolikus függvények, ezek inverzei,
és n > 1 esetén
valamint azok a függvények, amelyeket a fentiekből kaphatunk az alapművele
tek és a kompozíció véges sokszori alkalmazásával*. Most olyan módszerekkel {x^ + a x ^ h ) ' 1
dx =
/
* Hogy mit nevezünk elemi függvénynek, annak részben történeti, hagyományon alapuló,
részben célszerűségi, részben pedig a komplex függvénytanon keresztül megvilágítható mélyebb
oka van. Egyes vizsgálatokban célszerű az algebrai függvényeket is az elemi függvények közé
sorolni. (Az algebrai függvény definícióját 1. a 9.43. feladatban.)
valamint Fel kell használnunk továbbá az algebra alaptételét, illetve azt a követ
dx dx kezményét, amely szerint bármely valós együtthatós polinom felbontható első
és másodfokú valós együtthatós polinomok szorzatára.
/ {x^ + a x + b)"^ J ((a: + (a/2))2 + 6 — (a 2 /4 ))’
dx
-I {{x + {a/2)y + é )
13.21. T étel. (A p a rciá lis tö r te k r e b o n tá s té te le ) Bármely R racionális
törtfüggvény előáll egy polinom és véges sok elemi tört összegeként úgy, hogy
a szereplő elemi törtek nevezői mind osztói R nevezőjének.
ahol d = ^ ~ (aV 4). (A feltétel szerint h - (aV 4) > 0.) Mármost, ha
B izon y ítá s. Legyen R = p/q, ahol p és q ^ 0 polinomok. Legyen q foka
dx
I {x ‘^ + 1)
= F n W +C, n; a bizonyítást n szerinti indukcióval végezzük. Ha n = 0, azaz q konstans,
akkor R polinom, és az állítás nyilvánvaló (ekkor elemi tört nem szerepel az
előállításban).
akkor a 11.25. Tétel szerint
dx 1 Legyen n > 0, és tegyük fel, hogy az állítás igaz minden olyan racio
nális törtfüggvényre, amelynek a nevezője n-nél alacsonyabb fokú. Bontsuk
/ ((x + ia/2)Y + é ) '
((a + ía )” + i ) ’ fel q~i első és másodfokú valós együtthatós polinomok szorzatára. A felbon
Ami az Fn függvényeket illeti, tudjuk, hogy Fi (re) = arctga: + c. Másrészt tásban szereplő másodfokú tényezőkről feltehető, hogy nincs valós gyökük,
mert különben felbonthatnánk őket elsőfokú tényezők szorzatára. Három ese
minden n > 1-re fennáll az
tet különböztetünk meg.
1 2n - 1 ^
_|------------- . P^-]-
^» Q (13.13)
Fn+l —
2n (x2 + l)^ . .2n 1. A g polinom felbontásában van két különböző tényező. Ekkor q felírható
qiq2 alakban, ahol q\ ^ c, q2 ^ c, és a qi,q 2 polinomoknak nincs nem-konstans
összefüggés. Ezt könnyű ellenőrizni a két oldal deriválásával (1. még a 13.20. közös osztójuk. Ezért vannak olyan pi, p 2 polinomok, melyekre Piqi-^P 2 Q2 = 1-
feladatot). A (13.13) rekurzív formula ismételt alkalmazásával megkaphatjuk
E. - m g i +PP2q2 _ PPi ^ PP2
az Fn függvényeket. így pl.
Q QiQ2 q2 qi '
dx 1 X 1
— -7;-------- 1— •arctg 2; + c, Itt ppi/q2 és pp 2/qi mindegyikére alkalmazhatjuk az indukciós feltevést, és
/ (2:2 + 1)2 2 2^2 + 1 2 ^ ebből az állítás azonnal következik.
dx 1
+ T■ .+ - ■arctg 2: + c. (13.14) 2. q = c{x - a)'^. Ekkor osszuk el p-t {x - a)-val maradékosan: p =
/ (2^2 + 1)3 4 (a;2 + l)2 8 a;2 + l = Pi{x ~ a) + A, amiből
A következő tétel szerint bármely racionális törtfüggvény előáll egy polinom és
l = Pl ^ /c
véges sok elemi tört összegeként, és így az elemi törtek integráljainak ismereté
q c(x — a)^~^ (x — a)'^
ben bármely racionális törtfüggvény integrálját ki tudjuk számítani (legalábbis
elvben).
következik. Itt — el emi tört, a —— tagra pedig alkalmazhatjuk
Szükségünk lesz az oszthatóság fogalmára a polinomok körében. Azt \X dj C[^X — CLj
mondjuk, hogy a p polinom o s z th a tó a q polinommal, és ezt q \p-vel jelöl az indukciós feltevést.

jük, ha van olyan r polinom, amelyre p = q ■r. Ismeretes, hogy ha a qi és q2 3. q = c-(x^+aa:+6)^, ahol a^—Ab < 0 és n = 2k. Ekkor p-t {x^+ax+b)~vel
polinomoknak nincs nem-konstans közös osztójuk, akkor vannak olyan pi, P2 maradékosan elosztva p = pi ■{x ‘^ + ax + b ) ( A x + B) , amiből
polinomok, melyekre piqi + P2 Q2 = 1- (Ilyen pi és p 2 polinomokat kaphatunk
a qi és q2 polinomokra alkalmazott ún. euklidészi algoritmus segítségével.) P Pl
+
q c{x^ + ax + b)^ ^ (^2 + ax + b)^
következik. Itt az első tagra ismét alkalmazhatjuk az indukciós feltevést, míg A

3. Ha az előállításban szerepel alakú tag, akkor (feltéve, hogy n a leg-
a második tag elemi tört, és ezzel az állítást bebizonyítottuk. □ {x — a)'‘
nagyobb a-hoz tartozó kitevő) A -t azonnal meghatározhatjuk, ha beszorzunk
13.22. M e g je g y z é s e k . 1. Meg lehet mutatni, hogy a racionális törtfüggvé {x - a)"-nel, és az egyenlőségbe x = a-t helyettesítünk. így pl. (13.15)-ből
nyeknek a 13.21. Tételben szereplő felbontása egyértelmű (1. a 13.32. felada
tot). Ezt a felbontást a racionális törtfüggvény pa rciá lis tö r te k r e b on tá sá x- i - 2
= 2.
nak nevezzük. {x^
‘ 1)2 a:=0
Ha most az ismert tagot mindkét oldalból kivonjuk, ezzel egy egyszerűbb

2 . Ha p alacsonyabb fokú, mint g, akkor p/q parciális törtekre bontásában
racionális törtfüggvény felbontására vezettük vissza a feladatot:
csak elemi törtek szerepelnek (polinom nem). Valóban, ekkor lin ip/ q = 0.
X ôo
Mivel a 00“ben minden elemi tört is 0-hoz tart, ez a felbontásban szereplő x-{-2 2 X 4- 2 - 2x"^ - 4 x ^ - 2 -2 x ^ - 4x -f 1
polinomra is áll, ami csak úgy lehetséges, ha a polinom azonosan nulla. x { x ‘^ + 1)2 X x(x'^ - f 1)2 (^2 -1- 1)2
Hogyan lehet a parciális törtekre bontást megtalálni? Három módszert Itt ~2x^ — 4x -f 1 — {—2x) { x‘^ -|- 1) -j- [—2x -f- 1), tehát megkaptuk az előző
felbontást.
mutatunk be.
1 . A tétel bizonyításának végigkövetése. Ha pl.

B . G y ö k ö s k ifejezések et ta rta lm a zó in teg rá lok
p _ X+ 2
q A következőkben R{u, v) mindig ún. kétváltozós racionális törtfüggvényt fog
jelölni. Ezen azt értjük, hogy R( u, v) a,z u és v változókból, valamint konstan
akkor 1 ■ + 1)^ - {x^ + 2x) •x = l, amiből
sokból állítható elő a négy alapművelet segítségével. Könnyen látható, hogy
p x + 2 x^ -{- 2x^ -h 2x‘^ -f Ax _ ez pontosan akkor áll, ha
q X + 1)2 n n , .
E E a-ij U*
2 {x “^ + 1) -I- 2a; + 1) -f 2x - 1 _ i=Qj —Q
R{u, v) = — _ ^ _ (13.16)
= 1+ - (2:2 + 1)2 -
2x 2 x -l 2=0 j =0
X a:2 4 - 1 (x^ + 1)2
ahol n > 0 egész és aij,bij konstansok.
2. A határozatlan együtthatók módszere. A tételből és a 13.22.2. Megjegyzés 1. Megmutatjuk, hogy az

ből tudjuk, hogy
( lax + b
p __A Bx + C Dx + E R X, dx
(13.15) / ex d
q X x ‘^ + 1 (x"^ + ly \
Közös nevezőre hozva n a x b

integrál az — — = t helyettesítéssel (egyváltozós) racionális törtfüggvény
x + 2 = Aix"^ -f- 2x“^ + 1) + {B x -f- C ) { x ‘^ + l ) x (Dx -1- E)x. y COC“I" Új
QjX H” b
Ebből egy egyenletrendszert kapunk az ismeretlen együtthatókra: A + B = 0, integráljára vezethető vissza. Valóban, ek k or--------- = ax + b = ct’^ x + dt'^,
C = 0 , 2 A + B + D = 0, C + E = l , A = 2. Ebből A = 2, B = - 2 , C = 0,
ex d
d e-b ^ ^ dx
D = -2 ,E = 1. X — ---------- ^tehát — is racionális törtfüggvény.
(JjL
76 13. Integrálszám ítás
A z elemi függvények integrálása 77
- C í + t^)
13.23. P é ld a . Számítsuk ki az j — • dx integrált! A —Í — , tehát
o 1 dx -3 í^ 1 f l + 2t‘^ + t^
helyettesítéssel: x + 1 = t x, x-----
= — , tehat j Vx^”+ T dx = j dt =
dt (t3-l)2 2t ' 2í 2 t^
1 1 1 t^
= g - ^ - 2 log|t|--+c =
t dt =
= ^ (f-ir
/ o 3 /a; + l\4/3
—3t^ dt = — 1‘^ + c = — , + c.
4 4 V 2 _____
= - ■X ■\Za;2 + 1 - - log(\/a;2 + 1 - a;) + c. (13.17)
Z Z
2 . Az %/ax"^ + bx + c) dx integrált (ahol a ^ 0) alkalmas helyettesítéssel

szintén visszavezethetjük racionális törtfüggvény integráljára.
a. Ha ax^ -\-hx-\- c-nek van gyöke, akkor ax^ -\-hx -\- c — a{x —a ) { x — ^tehát C. ra cion á lis tö rtfü g g v é n y e i
Legyen R( x) egyváltozós racionális törtfüggvény. Az / i?(e^) dx integrál kiszá-

\/ax"^ -\-hx c = J a i x — a ) ( x — (5) = \x — a\J-^------
^ y X —a dx 1
mításához alkalmazzuk a.z = t, x = logt, — = - helyettesítést. Ezzel az
és ezzel a feladatot visszavezettük az előző típusú integrálra. dt t
integrált egy racionális törtfüggvény integráljára vezetjük vissza. Lásd pl. a
b . Ha a x‘^ -\- bx + c-nek nincs gyöke, akkor mindenütt pozitívnak kell lennie, 13.16.2. Példát.
mert különben az integrálandó függvény sehol sincs értelmezve. így a > 0
és c > 0. Ebben az esetben alkalmazhatjuk a %/ax“^ -i-bx + c — ^/a ■x — t
helyettesítést. Azt kapjuk, hogy D . T rig o n o m e trik u s fü g g v én y ek
00
ax -h bx + c = 2t^/a •X + ax“^, Egy i?(sinx, cosx ) alakú kifejezés integrálása mindig elvégezhető a tg - — í
2
Q _cía^
amiből X = — —--------- , és így — is racionális törtfüggvény. helyettesítéssel. Valóban, sin^ x + cos^ x = 1-ből tgâj -f l = 1/ cos^ x követke
2-s/a ■t — b dt zik, ahonnan
Alkalmazhatjuk a ^/ax‘^ bx -\- c — V e = tx helyettesítést is. Ekkor 1 tg a:

sma; = (13.18)
2 ^ t —b
, tehát
±yrTtg^’ ±yr+tg^’
ax + bx c = x ‘^t^ -1- 2-s/ctx + c, ax b = xt + 2^/ct, x =
a — t‘^ tehát
dx
racionális törtfüggvény. o • ^ ^ 2t g f ^ 2^ a; 1 _ t g 2|
dt sm a; = 2 sm — cos — = -------- ^ ----- ^
2' ^~2 l + t g 2f
13.24. P é ld a . Számítsuk ki az j \Zrc^ + 1 dx integrált! A + 1 —x = t ^ ^ 2^ ][_
így a tg - = í helyettesítéssel sinx = ----- —, c o s x = —---- -, x = 2arctg t és
1-t^ 1+ dx Z 1 I ij T I í
helyettesítést alkalmazva x = , = X -i- t = dx 2
2t 2t ’ dt
dt 1 í2
13.25. P éld a . primitív függvénye 1/ cosa:-nek, hanem minden olyan intervallumban is, ahol
cosx 7^ 0.)
f dx __ r X
+ c.
J sin X J 2t 1 -f Hasonlóan, a cos a: = t helyettesítés racionális törtfüggvény integráljára
Ebből vezet, feltéve, hogy sin a: kitevője a számlálóban páros és a nevezőben páratlan,
f dx f dx ^ í 7T X vagy fordítva.
/ ------/ — R ---------- T = -lóg tg í 4 ~ 2 + c.
J cos X J sin —X) \
Megjegyzendő, hogy az j R{x, \/a x‘^ + b x c ) dx integrálokat a B.2 pont
ban ismertetett módszertől eltérő módon is kiszámíthatjuk. Ugyanis hneáris
Egyes esetekben a tg a; = t helyettesítéssel is célhoz érünk. Ugyanis helyettesítéssel ezek az
(13.18)-ból
j R(x, a/1 - a;2) dx, j R(x, Vx^ - 1) dx, j R(x, ^/x^ + 1) dx
1 dx
sma: — cos X es
iV T T P ’ ±V i + dt 1+ ’ integrálok valamelyikére vezethetők vissza. Az első esetben az a; = sin t helyet
tesítéssel egy D. típusú integrálhoz jutunk. A második esetben az a; = ch í
tehát ez a helyettesítés is racionális törtfüggvényre vezet, ha sinx és cos a:
együttes kitevője minden tagban páros, vagy minden tagban páratlan. helyettesítéssel az j R {ch t,sh .t)sh t integrált kapjuk, ami ch t és shí definíci
óját felhasználva C. típusú. Ugyanígy, a harmadik integrálnál alkalmazhatjuk
13.26. P éld a .
az a: = sh í helyettesítést.
r dx _ r 1 dt _ r dt _ 1 r dt
J 1 + cos^ X J 1+ 1 + í^ J 2 + t^ 2 J
F e la d a t o k
-s/2 t 1 / 1 .
^ .a r c t g ^ + c= ^ .a rctg (;^tg.)+c.
13.28. Számítsuk ki az alábbi határozott integrálokat.
■2 -F 2 , _ /-2 dx
dx;
4^ - 2^
A sina: = í helyettesítést a [—7r /2, 7r /2] intervallumban alkalmazva /*7t/2 ^2; /■! _______ /•7t/4
(d) / ------- 7z----------- r; (e) / a/2^ — 1 dx; (f) / (tga:)^ dx;
dx 1 ' Jtt/a sma:(2 + cosa ;)’ ^ Wo Jo
cosx = yr^. X = arc sin t es
dt
r2
(g) J arcsin (l/a :) dx; (h) J x •log(x^ - x) dx;
tehát racionális törtfüggvényt kapunk, feltéve, hogy cos a: kitevője a számláló
ban páros és a nevezőben páratlan, vagy fordítva. .. dx ^ y^
W / ---- ^ d x ; (j) / - r , dx;
Jo cos^^ X J2 ^x^ - 1
13.27. P é ld a .
(k) f dx.
f dx _ r 1 dt dt Jo sin'^ X -h c o s ^ a:
J cosx J JT~- / t
13.29. Számítsuk ki az alábbi határozatlan integrálokat.
1 + í 1 1 + sin a:
= 2 -ló g + c. , , /■ 2x + 3 r x ^ - 2 x ' ^ + 5x + l ,
1 - í 1 — sin X
J ^ 57 + 6 J --------
(Ellenőrizzük, hogy ez megegyezik a 13.25. Példában kapott eredménnyel. Azt /. ™100
(C) / ------- ^ do.; (d) j - J ^ d x ;
is ellenőrizzük, hogy a jobb oldal nem csak a ( —7r /2, 7r /2) intervallumban J X — 1
13. Integrálszám ítás Elem i függvények nem elemi integrállal 81
dx 1+ elemi. De miért is várnánk el, hogy ha egy művelet (adott esetben a derivá
(e)/ dx] dx; lás) nem vezet ki objektumok egy bizonyos köréből (adott esetben az elemi
■s/ X \ + s/X —1 " i / n .
dx függvények halmazából), akkor ez az inverz műveletre (az integrálra) is igaz
(g)/ (h) J log(x + y r + ^ ) dx; legyen? Hiszen az összeadás nem vezet ki a pozitív egészek halmazából, de a
lóg lóg X ’
kivonás igen; a szorzás nem vezet ki az egész számok közül, de az osztás igen;
dx; a négyzetre emelés nem vezet ki a racionális számok köréből, de a gyökvonás
« / 1 + sin a;
igen. Úgy tűnik, az inverz műveletek bonyolultabbak.
dx , , /* sin a; cos x ,
dx; 1 / - — ^ d x; Ez a jelenség a differenciálás és integrálás vonatkozásában is megfigyel
w / l + cos a: sin-" a:
J 1 + SÍI
dx hető, ha az elemi függvények egyszerűbb alosztályait tekintjük. így pl. a raci
(m) í - (n) j sin a:: ■log(tg a:) dx. onális törtfüggvények deriváltja szintén racionális törtfüggvény. De egy racio
J 1 + tga;
nális törtfüggvény integrálja már nem mindig az:
13.30. Számítsuk ki az j ^ x^ + 1 dx integrált az a: = sh í helyettesítéssel, és dx

lóg |a;| + c.
/ X
hasonlítsuk össze az eredményt (13.17)-tel!
és lóg \x\ nem racionális törtfüggvény. (Ez könnyen levezethető abból, hogy
13.31. Egy egyenes körhenger alakú, teli víztartály alap- és fedőkörének Ikn x^ ■lóg X = 00 és lim x~f^ • lóg a: = 0 minden (3 > 0-ra. Az utóbbi
sugara r. A tartály vízszintesen fekszik, azaz a palástjának alkotói víz X rC X ) X —^ 0 0
állítást illetően 1. a 11.2.2. Példát.)

szintesek. Milyen erővel nyomja a víz a tartály falait (azaz a függőlegesen
álló körlapokat), ha x mélységben a nyomás px7 Ugyanez a helyzet a trigonometrikus függvényekből képzett racionális
törtfüggvényekkel: egy R { cosx , syrx) alakú függvény deriváltja szintén ilyen
13.32. Mutassuk meg, hogy a racionális törtfüggvények parciális törtekre bon alakú, de az integrálja nem feltétlenül. Ez nyilvánvaló abból, hogy mindegyik
tása egyértelmű. i?(cos a;, sin a:) alakú függvény periodikus 2tt szerint, míg pl.
13.33. Tegyük fel, hogy p és q pohnomok, a e R és q{a) 7^ 0. Tudjuk, hogy a

p { x ) /{q{x) ■{x —a)'^) racionális törtfüggvény parciális törtekre bontásában
szerepelnek A]./{x — a)^ alakú tagok minden k = 0 , . . . ,n-re. nem periodikus. Egy kevésbé triviális példa:
p{a)
(a) Bizonyítsuk be, hogy An =
q{a)' I dx
sin a:
X
(b) Fejezzük ki a többi A}^-t is p-vel és g-val! és itt a jobb oldal nem állítható elő cos a; és sinx racionális törtfüggvényeként.
13.34. Bizonyítsuk be (13.13)-at a 13.20. feladat felhasználásával. Jobban belegondolva nem is olyan meglepő tehát, hogy egyes elemi függ
vények integrálja nem elemi. Más kérdés, hogy ennek precíz bizonyítása meg
lehetősen nehéz. Liouville* volt az első, aki —komplex függvénytani módsze
rek segítségével - megmutatta, hogy ilyen elemi függvények léteznek. Liouville
Elemi függvények nem elemi integrállal valójában azt bizonyította, hogy ha egy elemi függvény integrálja elemi, akkor
az integrált megadó képlet nem lehet sokkal bonyolultabb szerkezetű, mint
A fenti módszerek segítségével nem tudjuk az összes elemi függvény integ az eredeti függvényé. Sajnos ennek az állításnak már a precíz kimondása is
rálját kiszámítani. Talán első hallásra meglepőnek tűnhet, de vannak olyan komoly nehézséget jelent. Egyes speciális esetek azonban egyszerűen megfo-
elemi függvények, amelyek primitív függvénye nem is fejezhető ki elemi függ
vényekkel! Ez jelentős különbség a differenciálás és az integrálás között, hiszen
Joseph Liouville (1809-1882) francia matematikus
- amint azt a 10. Fejezetben láttuk - egy elemi függvény deriváltja mindig
82 13. Integrálszám ítás Elem i függvények nem elemi integrállal 83
galmazhatók, így Liouville alábbi tétele is. (A tétel bizonyítása meghaladja e f dt

Az J integrál gyakran felbukkan a matematika különböző fejezetei-
könyv kereteit.) l ogí
ben, ezért önálló jelölést vezettek be rá:
13.28. T étel. Legyenek f és g racionális törtfüggvények, és tegyük fel, hogy f
dt
nem konstans. Ha j g dx kifejezhető elemi függvényekkel, akkor j g dx = {x > 2).
logt
— e^h + c, ahol h is racionális törtfüggvény és c konstans.
A Lia; függvény (amelyet integrál-logaritmusnak neveznek) fontos szerepet
E tétel segítségével már számos olyan függvényt találhatunk, amelynek játszik a számelméletben. Jelölje 7t { x ) az a:-nél nem nagyobb prímek számát.
az integrálja nem elemi. Az ún. prímszám-tétel szerint
7t( x ) ~ ------ ha x oo,

13.29. P éld ák . 1. Lássuk be, hogy / — dx nem fejezhető ki elemi függvé- lóg a;
J X
nyekkel. tehát az x / l o g x függvény aszimptotikusan jól közelíti 7r(x)-et. Meg lehet
/ qX mutatni, hogy a Lia; függvény még jobban közelít, amennyiben
— dx elemi volna, akkor Liouville tétele szerint volna olyan S
. X. \
X 7t{ x ) — Lix| — o
racionális törtfüggvény, amelyre {S ■e^Y = j x teljesülne. Legyen S = p/q, Jog^ X
ahol a és g polinomoknak nincs nem-konstans közös osztója. Ekkor
minden fc-ra, míg
p’ q - pq'
X ex
\q ■w - >
lóg a; lo g ^ X
azaz x{jp q —pq -\-pq) = ■Megmutatjuk, hogy ez lehetetlen. Először is, q-nak. alkalmas c > 0 konstanssal. Az integrál-logaritmus csupán egyike azoknak a
oszthatónak kell lennie a:-szel. Legyen q — x^qi, ahol qi már nem osztható x- gyakran előforduló függvényeknek, amelyek elemi függvények integráljaiként
szel. Ekkor p sem lehet osztható x-szel, mert x \q, és feltettük, hogy p-nek és vannak definiálva, de ők maguk nem elemiek. Ilyen pl. a valószínűségszámí-
rx 2
q-nak nincs nem-konstans közös osztója. így a
tásban alapvetően fontos $(a;) = / e dt függvény, amely az ún. normális
Jo
P = p q —pq' + p q = px^qi —p{kx^~^qi -t- x^q'i) + px^qi eloszlást írja le. Liouville fenti tételéből könnyen levezethetjük, hogy ez a függ
vény sem elemi.
polinom nem osztható a;^-val, hiszen a jobb oldalon egy kivételével minden
tag osztható a;^-val. Másrészt P — q^/x = x ‘^^ osztható x^-val, mert
További nevezetes példát szolgáltatnak az ún. ellip tik u s in teg rá lok . A
2k — 1 > k. Ez ellentmondás, amivel beláttuk, hogy / — dx nem elemi. 13.17.2. Megjegyzésben láttuk, hogy az a, b tengelyű ellipszis területe abir. Az
J 00 ellipszis ívhosszának kiszámítása már nehezebb feladat. A számítás egysze
dx rűsítése érdekében tegyük fel, hogy a = 1 és 6 < a. Az f { x ) = b ■
/ ------- integrál sem fejezhető ki
ló g X
függvény grafikonjának a [0, 1] intervallum fölötti íve az 1 és ö tengelyű ellip
szisnek az {(a;, y) : x , y > 0 } síknegyedbe eső részét képezi. E grafikon ívhossza
elemi függvényekkel. Valóban, az = í helyettesítéssel x = log í, dx = dt/t, tehát az ellipszis ívhosszának negyede. Az / függvény monoton csökkenő az
tehát [0,1] intervallumban, tehát a 8.72. Tétel szerint itt a grafikonja rektifikálható.
re®, f dt Jelöljük s(x)-szel a grafikon [0, x] fölötti részének ívhosszát. Mivel / deriváltja.
—2a; bx
f'{x) = b •
Tehát, ha j ( dt / l ogí ) elemi lenne, akkor j { e ^ / x ) d x is, ami lehetetlen. 2 -y r vT^
13. Integrálszám ítás Elemi függvények nem elemi integrállal 85
folytonos [0, l)-ben, ezért a 11.40. Tétel szerint s itt differenciálható, és s^(x) = Mivel a (hiper)elliptikus integrálok gyakran fellépnek különböző alkalma
= minden 0 < cc < 1-re. Vezessük be a A; — V l - jelölést. zásoknál, ezért célszerű őket minél egyszerűbb alakú integrálokra visszave
zetni. írjuk fel R{ u, v) - t a (13.16)-ban megadott alakban, majd helyettesít
Ekkor 0 < fc < 1, és
sünk u helyébe x-et és v helyébe ^f ( x ) - e t . A hatványozások elvégzése és a
b‘^ x‘^ 1 — (1 - lP‘)x^ 1 -
1 + = 1 + lehetséges összevonások után azt kapjuk, hogy
1— 1— 1 —x^
‘
így a (0, 1) intervallumban s primitív függvénye a függ

\ c + D ^ ’
vénynek, azaz
ahol A, B, C, D pohnomok. Ha itt a számlálót és a nevezőt beszorozzuk
Vl - f 1-
s e —_ — dt = I —p = = dt. (13.19) C — D-yJf-íel, akkor egy {E -f- F^J~f)/G alakú kifejezést kapunk. Mivel a raci
/ Vi — ( l —_ í 2) ( l _ * 2í 2)
i y/(I
onális törtfüggvények integrálját már ismerjük, így elég az
Liouville megmutatta, hogy a (13.19) alatti integrál nem fejezhető ki elemi Ff
függvényekkel, és így az ellipszis ívhosszát általában nem tudjuk kifejezni
(integráljelet nem tartalmazó) „zárt” formulával.
G GVf
kifejezés integrálját meghatározni. Most alkalmazzuk a 13.21. Tételt, és bont
Végezzük el a í = 1 — (l/u) helyettesítést a fenti integrálban! Azt kapjuk,
suk fel az F f / G racionális törtfüggvényt egy polinom és véges sok elemi tört
hogy dt = du/u^, és
összegére. Ha ezt a felbontást elosztjuk ^J-fel, akkor végül is azt kapjuk, hogy
a/ 1 — k ^ elegendő az
/
‘ •t‘^
dt
-I U
1
771
U
X'
dx és a
" r(x)
dx
+ 2 k ‘û — =/
du. (13.20)
/ . y (2 u - l ) { b V + 2k'û - fc2) integrálokat meghatározni, ahol A: G N, és r egy tetszőleges elemi tört. Meg
Ezt az integrált persze éppúgy nem tudjuk elemi függvényekkel kifejezni mint lehet mutatni, hogy ha / foka n, akkor mindegyik I}, kifejezhető mint egy
a (13.19) alattit, de annál mégis egyszerűbb, amennyiben itt a gyökjel alatti elemi függvénynek és az /q, / i , . . . , In- 2 integráloknak a lineáris kombinációja.
polinom harmadfokú (és nem negyedfokú). Ezek az integrálok motiválják a Hasonló redukció érvényes a Jr integrálokra is (1. a 13.39. feladatot).
következő elnevezést.
E llip tik u s in tegrá ln ak nevezzük az j R{x, -y//) dx alakú integrálokat, Feladatok
ahol / egy harmad- vagy negyedfokú polinom, és R{x, yj~f) az x és kifeje

zések racionális törtfüggvénye. Ha az / polinom fokszáma négynél nagyobb, 13.35. Bizonyítsuk be, hogy Li x
l ogx
akkor h ip e re llip tik u s in teg rá lról beszélünk.
A (hiper)elliptikus integrálok általában nem fejezhetők ki elemi függvé 13.36. Bizonyítsuk be, hogy minden n e N '^ -ra
nyekkel. (Bizonyos speciális esetekben igen, pl. X
f -- f..
j -rd .
U x = + . . . -f- (n - l) !r -^ + n! + {x > 2)
= 2 ff + c lóg X log^ X log^ X J log^+^ t V - ^
egy alkalmas Cn konstanssal.

minden pozitív /-re .)
13. Integrálszám ítás Függelék: A z integráltranszform áciős form ula bizonyítása 87
13.37. Bizonyítsuk be, hogy minden n e N“^-ra Jelöljük Fi-gyel a g M , . . . , g{tn) pontokból álló felosztást; ekkor tehát
Fi az F finomítása. Vezessük be a g{ti) = ui jelölést (i = 0 , . . . , n). Ekkor az
luix — ^ ( / ű — 1)! = o (ö) g(a) = uq < ui < . . . < Un = g(b) pontok felsorolják az Fi felosztás osztó
log^x lóg” a; pontjait, egyeseket esetleg többször is (ha a g függvény nem szigorúan mono
k—l
ton). A Lagrange-középértéktétel szerint minden i = l , . . . , n - r e van olyan
_+2 di e { ti - i , t i ) pont, amelyre
13.38. Bizonyítsuk be, hogy a $(rr:) = / e dt függvény nem elemi.
Jo Ui - Ui-i = g'{di) ■ - t i-i ).
/ x^ Ekkor
....: dx (A; € N), ahol / egy n-edfokú poUnom. Bizo- • IV
/fW = J 2 f { g { c i ) ) - g ' ( d , ) ■(í, (13.21)
Í=l 2=1
nyítsuk be, hogy minden k > n - 2-re Ij. kifejezhető egy elemi függvénynek
és az .. ,/n -2 integráloknak a Hneáris kombinációjaként. (M) Ha (13.21) bal oldaláról elhagyjuk azokat a (nullával egyenlő) tagokat, ame
lyekre U i-i = Ui, akkor az / függvénynek az Fi felosztáshoz tartozó közelítő
összegét kapjuk, hiszen g{ci) e [g{ti-i), g{ti)] = [uí ^ i , uí ] minden z-re. Mivel
Függelék: A határozott integrálokra vonatkozó < £, ezért minden ilyen közelítő összeg e-nál jobban megkö
integráltranszformációs formula (13.19. Tétel) zelíti az I számot. így (13.21)-ből azt kapjuk, hogy
bizonyítása £ fiaiéi)) ■g'{di) ■{ti - t i - i ) - I < e. (13.22)

i=í
Jelöljük uji{g')-vel a g' függvény oszcillációját az [í^_i, ti] intervallumon. Ekkor

I. Először feltesszük, hogy g monoton növő. Ha g konstans, akkor egyrészt g'{ci) — g'{di)\ < (jüi{g') minden x-re, tehát
g' = 0, tehát (13.12) bal oldala nulla, másrészt g(a) = g{h)^ tehát (13.12) jobb
II
oldala is nulla. így feltehetjük, hogy g nem konstans, azaz g{a) < g{b). c r $ ( /i ; { c i ) ) - I < J 2 f { g { c i ) (g'{c,) - g'{di)) {ti - t i - i ) +
A feltevés szerint / integrálható g értékkészletén, azaz a [g{a),g{b)] i=í
intervallumon. (A Bolzano-Darboux-tétel szerint ez valóban g értékkészlete.)
Legyen e > 0 adott, és legyen F a [g{a),g{b)] intervallum olyan felosztása, J2 f Í 9{ci)) •g'{di) •{ti - í i _i ) - I <
amelyre Üf ( Í ) < Mivel g' integrálható [a, 6]-n, választhatunk egy olyan i=í
n
^ : a = to < ti < . . . < tn = b felosztást, amelyre fl^{g') < e. Új osz
< K ■ - t i - i ) + e = K - n^(g') + e <
tópontok hozzávételével (amely Q,^(g') értékét nem növeli) elérhetjük, hogy i=l
a g( t o) , . . . ,g{tn) pontok között F minden osztópontja szerepeljen. Legyen < { K + l)e,
h = [ f o g) ■g\ Azt fogjuk belátni, hogy ha q € [£i_i, (x = 1, . . . , n) tetsző
leges közbülső pontok, akkor a ahol K az |/| egy felső korlátját jelöli a [g{a),g{b)] intervallumban. Mivel ez
a Ci közbülső pontok tetszőleges választása esetén igaz, ezért a 12.19. Tétel
n
szerint { f o g ) - g' integrálható [a ,6]-n, és ott az integrálja / . Ezzel (13.12)-t
cr$(/i; (ci)) = Y ^ f { g { c i ) ) •g ( c i ) ■ (U - U - i )
1=1 beláttuk abban az esetben, amikor g monoton növő.
f9{b)
közelítő összeg közel van az / = / f dx számhoz.
Jg{a)
13. Integrálszámítás Függelék: A z integráltranszform ációs form ula bizonyítása 89
II. Ha g monoton csökkenő, akkor az állítás ugyanígy bizonyítható, felhasz tehát \Mi\ < K - uji{g'), ahol K az |/| egy felső korlátját jelöU g értékkészle
nálva, hogy g{a) > g{b) miatt tén, azaz a ^([a,ö]) intervallumon. így (13.23) és (13.24) felhasználásával azt
9{b) kapjuk, hogy
5(0)
9{a)
í
j fdx = - j
9{b)
fdx.
ie J i
~ ^ il+ X ! IM :I ■ (tz -
zg J2
í^ -i) +
ieJ2
j /i l <
< n -(e /n ) + cji(g')(ti - tiî) + ^ l^íl <

III. Most tekintsük az általános esetet. Legyen £ > 0 adott és g{ti) = Ui ieJ2
fg{b) fui < e + ü ^ ( g ' ) + Y ^ \Iii<
(z = 0 , . . . , n). Ha I — f dx és li = j f dx minden i — 1 , . . . , n-re, ieJ2
Jg{a) Juiî
akkor Ii + In = I a 12.43. Tétel szerint. < {K-j-l)e-i- \Ii\- (13.26)
Jelöljük Ji-gyel azon i indexek halmazát, amelyekre teljesül, hogy a g J2
függvény monoton a [ti-i,ti] intervallumban. Ha i € Ji, akkor a már bizonyí Mármost a Lagrange-középértéktétel szerint minden z = 1, . . . , n-re van olyan
tott állítás szerint { f o g ) - g integrálható í^]-ben, és Ci e (ti^ i,ti) pont, amelyre
Ui — Uiî — g (ci) ■ {ti — t i - i ) .

j f { 9 {t))-g'{t)dt= j f d x = Ii. így z € J2 esetén (13.25) azt adja, hogy
U-
1—1 Ui-l
\ui-Uiî\ < u i { g ^ ) . { t i - t i - i ) ,
így a intervallumnak létezik egy olyan felosztása, amelyre
tehát a 12.38. Tétel (iv) állítása szerint
li - {e/n) < s$. < 5'$. < h + (e/ n), (13.23)
\ k \ < K - \u, - < K - cü,{g') - {ti - í , _i).
ahol s$- és 6'#- jelöli a intervallumra megszorított { f o g ) - g függ
Ebből
vénynek a felosztáshoz tartozó alsó és felső összegét. Legyen a $ és a
{i e Ji) felosztások egyesítése. Megmutatjuk, hogy az { f o g ) - g függvény ^ •{ti - tiî) = K ■Ü^{g') < Ke .
i^J2 ieJ2
nek a felosztáshoz tartozó s^/ alsó és S^f felső összege közel van /-hez.
Tekintsük pl. a felső összeget. Nyilván Ezt (13.26)-tal összevetve azt kapjuk, hogy - 1\ < { 2 K + l ) e . Ugyanez az
okoskodás adja, hogy |s^/ — /| < { 2 K + l ) e . Mivel ez az egyenlőtlenség minden
■Sí.' = E + T,Mí- {ti - (13.24) e-m igaz, így { f o g ) - g' integrálható, és az integrálja I. □
ÍE.J\ Í&J2
ahol J2 = { l , . . . , n } \ Ji és Mi = s\ip{f{g{x))g'{x) : x e [ti-i,ti]}. Ha i € J2,

akkor g nem monoton a [ti-i,ti] intervallumban, és így létezik egy olyan
di £ [ti-.i,ti] pont, amelyre g'{di) = 0. Ellenkező esetben ugyanis a Darboux-
tételből (11.43) következne, hogy g' állandó előjelű a [ti-i,ti] intervallumon,
és ekkor a 10.53. Tétel szerint g itt monoton lenne, aminek az ellenkezőjét
tettük fel.
Jelöljük u}i{g')-Yel a g' függvény oszcillációját az intervallumon.
Ekkor tetszőleges q e [ti-i,ti] közbülső pontra
9 '{ci) \= \g\ci) - g\di) \< ui { g ) , (13.25)

A z integrálszámítás alkalmazásai 91
14. AZ i n t e g r á l s z á m í t á s sorozatok halmazát értjük, az alkalmasan definiált összeadással, konstanssal

való szorzással, abszolút értékkel és távolsággal. Ha d == 1, akkor az euklidészi
ALKALM AZÁSAI tér nem más, mint a számegyenes; h ad = 2, akkor a sík, ha pedig d = 3, akkor
a tér. A d > 3 esetben a d-dimenziós térnek nincs szemléletes jelentése, de a
fogalom mégis nélkülözhetetlen mind az elmélet, mind pedig az alkalmazások
szempontjából.
A matematikai analízis - más szóval a kalkulus - egyik alapfeladata (a fizi
kai alkalmazások mellett) a halmazok mértékének (ívhossz, terület, felszín és 14.1. D e fin íció . M^-vel jelöljük a valós számokból álló (i-tagú sorozatok
térfogat) kiszámítása. Az ívhossz kiszámításával már foglalkoztunk, de csak a halmazát, azaz az
függvénygrafikonok esetében. Láttunk már példákat bizonyos alakzatok (főleg
függvénygrafikonok alatti tartományok) területének kiszámítására is, és egy = {(aî,. . . , 0;^) : rri,... € R}
ízben a térfogatszámításba is belekóstoltunk, amikor a gömb térfogatát kiszá halmazt. Az halmaz pontjait d-dimenziós vektoroknak is nevezzük.
mítottuk (1. a 11.17.2. Példát). Jeleztük azonban, hogy a területszámítás kap Az X = { x i , . . . , Xd) és y = ( î , . . . , y^) vektorok összegén az
csán bizonyos elvi problémák is megoldásra várnak (1. a 12.10.5. Megjegyzést).
Ebben a fejezetben rátérünk ezeknek a kérdéseknek a szisztematikus tárgya x-^-y = { x i + y i , . . . , x d + yd)
lására. vektort értjük, az x vektornak a c valós számmal való szorzatán pedig a
A területszámítás értelemszerűen a síkbeli, míg a térfogatszámítás a tér
c - x = { c x i , .. .,CXd)
beli halmazok vizsgálatát kívánja meg. Az ívhossz esetében azonban egyszerre
kell síkbeli és térbeli halmazokkal foglalkoznunk, hiszen egyes görbék a síkban, vektort. Az x vektor abszolút értéke az
mások a térben helyezkednek el. Ezért célszerű a síkbeli és térbeli kérdéseket
szimultán tárgyalni, valahányszor ez lehetséges. A matematikai analízisben a
sík pontjait a valósszám-párokkal, a síkot magát pedig az IR x M = hal nemnegatív valós szám.
mazzal azonosítjuk (1. a 7. Fejezet függelékét). Analóg módon járunk el a
háromdimenziós tér reprezentációjával kapcsolatban is. A térben felveszünk
Nyilvánvaló, hogy minden x és c e R esetén \cx\ = \c\-\x\. Ugyancsak
három, egy ponton átmenő és egymásra merőleges egyenest, melyeket a;, y és
könnyű belátni, hogy ha x == ( x i , . . . , ), akkor
^ tengelynek nevezünk. Az x és y tengelyek által kifeszített síkot x^-síknak
nevezzük, és ugyanígy értelmezzük az xz- és ^2-síkokat. A tér egy P pontjához |2:| < \ x i \ \ x d \ . (14.1)
hozzárendeljük azt az (a, 6, c) számhármast, amelyben a, b, illetve c jelöli a P Fennáll továbbá az ún. h á ro m szö g -e g y e n lő tle n sé g :
pontnak az yz~, xz-, illetve a:y-síkoktól mért előjeles távolságát. Az a, 6, c szá
mokat a P pont koordinátáinak nevezzük. A tér geometriai tulajdonságaiból \x-\-y\ < \x\\y\ {x,yeR^). (14.2)
következik, hogy az így kapott P h-> (a, b, c) leképezés kölcsönösen egyértelmű.
Ezt bizonyítandó elég belátni, hogy \x + y\‘^ < (|2;|+ |^|)^, hiszen mindkét oldal
Ez feljogosít arra, hogy végül is a háromdimenziós teret a valós számokból álló
nemnegatív. Az abszolút érték definíciója szerint ez nem más mint
hármasok halmazának fogjuk fel.
Ha tehát egyszerre akarunk síkbeli és térbeli kérdésekkel foglalkozni, akkor {xi + y i f . . . + (xd + Vdf < { x \ + . . . + x,^)+
olyan halmazokat kell tekintenünk, amelyek valós számokból álló d-tagű soro
+ 2 ■^]xl + . . . + x y y \ + . . . + y l + yl + . . . + y l,
zatokból állnak, ahol d = 2 vagy á = 3. De semmi sem indokolja, hogy az ilyen
vizsgálatokban d értékét megszorítsuk. Látni fogjuk, hogy a szereplő fogalmak azaz
definiálásakor vagy a bizonyítások során d konkrét értékének általában nincs x iy i -f . . . + XdVd <
jelentősége. Ezért tetszőleges pozitív egész d esetén értelmezzük az ún. d-
ami éppen a Cauchy-Schwarz-Bunyakovszkij-egyenlőtlenség (9.19. Tétel).
dimenziós euklidészi teret, amelyen egyszerűen a valós számokból álló d-tagű
92 14. A z integrálszám ítás alkalmazásai A terület és térfogat általános fogalm a 93
A z x é s y vektorok tá volsá gá n az \x--y\ számot értjük. (14.2)-ből világos, A d = l esetben B{a, r) nem más mint az (a — r, a -1- r) intervallum, a d = 2
hogy esetben pedig az a középpontú, r sugarú nyílt körlap. (A nyílt itt annyit jelent,
\\x\ - \y\\ < \x - y\ és \x - y\ < \x - z\ + \z - y\ hogy a körlapot határoló körvonal nem tartozik a halmazhoz.)
minden x^y^z e R^-re. Ezeket a háromszög-egyenlőtlenség variánsainak Az ^ C R^ halmazt k orlá tosn a k nevezzük, ha van olyan [ai,bi]x . . .
tekinthetjük. ■•• tégla, amely lefedi. Könnyen látható, hogy egy halmaz akkor és
csak akkor korlátos, ha lefedhető egy gömbbel (1. a 14.1. feladatot).
Ha (14.1)-et az x =- { x i , . . . ,Xd) és y = ( y i , . . . ,yd) vektorok különbségére
alkalmazzuk, akkor azt kapjuk, hogy Azt mondjuk, hogy az x pont a H C R"^ halmaz b e ls ő p o n tja , ha H
tartalmaz egy x középpontú gömböt; azaz, ha van olyan r > 0, amelyre
\\x\ - lyll < \ x - y \ < \ x i - y i \ + \xd - yd\- (14.3)
B( x , r ) C H. Mivel minden gömb tartalmaz téglát és minden tégla tartal
maz gömböt, ezért egy A halmaznak akkor és csak akkor van belső pontja, ha
A tartalmaz egy téglát.
A terület és térfogat általános fogalma Az A és B halmazok e g y m á sb a n em n y ú lóa k , ha nincs közös belső
pontjuk.
A terület és térfogat fogalmait egyszerre tárgyaljuk; helyettük a közös mérték Ha a mérték szemléletes jelentését precíz tartalommal akarjuk megtölteni,
szót fogjuk használni. Valójában a mértéket mindegyik térben definiálni akkor mindenekelőtt tisztáznunk kell a fogalommal kapcsolatos elvárásainkat.
fogjuk, és a területet, illetve a térfogatot az így kapott közös fogalomnak a A mértéknek számos olyan tulajdonsága van, amelyet természetesnek tekin
d = 2, illetve d = 3 speciális eseteként kapjuk meg. tünk. Ezek közül kiemeljük a következő hármat (1. a 12.10.5. Megjegyzést):
Az terekről d > 3 esetén nincs szemléletes elképzelésünk. Ennek elle (a) Az i? = [öl, 61] X . . . X [ad, bd] tégla mértéke megegyezik az oldalainak
nére, a síkban és térben megalkotott fogalmaink nagy részét - pusztán az ana szorzatával, azaz {b\ — ai) - •■(bd — ad)-yel.
lógia alapján, mintegy mechanikusan -- általánosíthatjuk az térre, a d érté
(b) Ha egy halmazt felbontunk véges sok egymásba nem nyúló halmaz
kétől függetlenül. Ilyen mindenekelőtt a tengely pár húz amos téglalap, illetve
uniójára, akkor a halmaz mértéke a részek mértékeinek összege.
téglatest fogalma. Mivel a síkban, illetve a térben ezek az [a i,6i] x [02,^2],
(c) Ra A C B, akkor A mértéke nem nagyobb B mértékénél.
illetve [ai,bi] x [02,^2] x Nj&s] alakú halmazok, ezért R^-ben te n g e ly p á r
h u zam os té g la te stn ek , röviden téglán ak fogjuk nevezni az Látni fogjuk, hogy ezek a követelmények természetes módon kijelölik azon
[öl,bi] X . . . X [ad,hd] halmazok körét, amelyeknek mértéket tulajdoníthatunk, és egyszersmind ezen
halmazok mértékét is egyértelműen meghatározzák.
alakú halmazokat, ahol ai < bi minden i = l , . . . , ( i - re. (Itt a többténye
zős Descartes-szorzat jelölését használtuk. Eszerint A\ x . . . x Ad jelöli azon 14.2. D e fin íció . Ha R — [ai, 61] x . . . x [aj, 6^], akkor t{R )-iel jelöljük a
(rci,. . . ,Xd) sorozatok halmazát, amelyekre x\ e A i , . . . , X d e Ad-) A d = 1 (61 — (2i) •••{bd — ad) szorzatot.
esetben a tégla fogalma egybeesik a nem elfajuló, korlátos, zárt intervallum
Legyen A tetszőleges korlátos halmaz R^^-ben. Fedjük le A -t minden lehet
fogalmával. ik
Ugyancsak analógia alapján definiáljuk R^^-ben a (nyílt) gömböket. Az séges módon véges sok i ? i , . . . , R j{ téglával, és képezzük a ^ t(Ri) összeget.
i=l
a e középpontú és r > 0 sugarú B{ a, r ) n yílt g ö m b ö n azon pontok Az A halmaz külső mértékét úgy definiáljuk, mint az így kapott összegek hal
halmazát értjük, amelyek r-nél közelebb vannak a-hoz, azaz mazának az infimumát. Az A halmaz külső mértékét k(A)-val jelöljük.
B{ a, r ) = {2; € : |a; — a| < r}. Ha yl-nak nincs belső pontja, akkor a beisó' mértékét nullának definiáljuk.
Ha A-nak van belső pontja, akkor válasszunk minden lehetséges módon véges
sok A-han fekvő és páronként egymásba nem nyúló , . . . , R ^ téglát, és
94 14. A z integrálszámítás alkalmazásai Területszám ít ás 95
K 14.3. Bizonyítsuk be, hogy az

képezzük a összeget. Az A halmaz belső mértékét úgy definiáljuk,
i=l ^ = {{x,y) :0 < x < 1 , 0 < y < 1 , x, y e Q ]
mint az így kapott összegek halmazának a szuprémumát. Az A halmaz belső halmaz nem Jordan-mérhető.
mértékét 6(y4.)-val jelöljük.
Szemléletesen világos, hogy bármilyen korlátos A halmazra a b(A) és k{A) 14.4. Bizonyítsuk be, hogy ha A C és 5 c mérhető halmazok, akkor
számok végesek, továbbá 0 < b{A) < k{A). (Ezt később precízen be is fog Ax B C is mérhető, és x B ) = t^(A) - t ^ ( B ) .
juk bizonyítani (1. a 21.2. Tételt).) Mármost a fenti (a) és (c) követelmények
alapján világos, hogy az A halmaz mértéke b{A) és k{A) közé kell, hogy essen.
Ha b(A) < k{A), akkor további vizsgálatok nélkül nem evidens, hogy melyik Területszámítás
{b{A) és k{A) közé eső) számot tekintsük A mértékének. Kézenfekvő, hogy
- ugyanazt az utat követve, mint az integrál felépítésénél - azokra a halma A 14.3. Definíció birtokában immár precízen is beláthatjuk, hogy a függvény
zokra szorítkozzunk, amelyekre b{A) = k{A)^ és ezt a közös értéket nevezzük grafikon alatti tartomány területe megegyezik a függvény integráljával (1. a
A mértékének. 12.10.5. Megjegyzést). Célszerű lesz kissé általánosabban definiált halmazok
14.3. D e fin íció . A korlátos A c R ^ halmazt Jordán"^-mérhetőnek nevezzük, területét meghatározni, amelyek speciális esetként tartalmazzák a függvény
ha b{A) = k{A). Az A halmaz Jordan-mértéke (röviden mértéke) a közös grafikon alatti tartományokat, illetve ezeknek az x tengelyre vonatkozó tükör
b{A) — k{A) érték, melyet í(A)-vaI jelölünk. képeit is.
Ha d > 3, akkor a Jordan-mérték helyett térfogatot, a d = 2 esetben

14.4. D e fin íció . Az c halmazt normáltartománynak nevezzük, ha
területet, illetve & d = 1 esetben hosszúságot is mondhatunk.
A = {(x, y) : x e [a, b], f ( x ) < y < g(x)j, (14.4)
Amennyiben hangsúlyozni akarjuk, hogy d-dimenziós halmaz belső vagy
külső mértékéről, illetve a mértékéről van szó, akkor b{A), k{A), t{A) helyett ahol f és g integrálhatóak [a, 6]-n, és f ( x ) < g(x) minden x e [a,b]-ie.
b^(A)-t, k^{A)-t, illetve t^{A)-t is írhatunk.
Feladatok
14.1. Bizonyítsuk be, hogy bármely A C halmazra az alábbi állítások ekvi

valensek.
(i) Az A halmaz korlátos.
(ü) Van olyan r > 0, amelyre A c B{ 0, r) .
(iii) Minden i = l , . . . , d - r e az A halmaz pontjai i-edik koordinátáinak
halmaza korlátos R-ben. 14.5. T étel. Ha f és g integrálhatóak [a,b]-n és f { x ) < gix) minden x €
e [a, &]-re, akkor az (14.4) alatti normáltartomány mérhető, és a területe
14.2. Bizonyítsuk be, hogy az
0
A = ( x, y) : 0 < X < 1 , 0 < y < 1 , y ^ - (n e N+)

Th t\ A ) = j i g - f ) d x .
halmaz Jordan-mérhető.
Camille Jordán (1838-1922) francia matematikus
96 14. A z integrálszámítás alkalmazásai Területszámítás 97
B izo n y ítá s. Adott £ > 0-hoz válasszunk olyan Fi és F 2 felosztásokat, Valóban, a kérdéses A halmaz a [- a , a] intervallumban értelmezett f ( x ) =
melyekre ílp-^{f) < e és Qp^{g) < e. Ha F = { x q , . . . , Xn) az Fi és F2 felosztá
sok egyesítése, akkor ^ p i f ) < £ és ^ f Í 9 ) < Legyen m ^(/), mi{g), Mi{f)^ — ~ ~ ^ ~ folytonos függvények által meg
Mi{g) az / , illetve g függvény értékeinek infimuma, illetve szuprémuma az
[ x i - i , x i ] intervallumban. Ekkor az [x í - i , x í ] x [ m i { f ) , Mi{g)] {i = l , . . . , n ) határozott normáltartomány. így a 14.5. Tétel szerint A mérhető, és t^(A) =
intervallumok lefedik az A halmazt, ezért “ y* Í 9 — f ) dx = 2 ■j gdx, és így a 13.17.2. Megjegyzésben elvégzett szá
- m i f ) ) ■{xi - Xi-i ) = mítás szerint t‘^{A) = abn.

i—l
= Spig) - s f (í ) < Most megismerkedünk a 14.5. Tétel egy olyan általánosításával, amely
b i b \ (elvben) bármely mérhető halmaz mértékének kiszámítására alkalmazható.
< j g dx + s — j f dx —
14.7. D e fin íció . Az A C halmaz szekcióinak nevezzük az
Ax = {y e R : (x, y) e A } és A^ = {x e R : {x, y) e A}
— f ) d x + 2e. (14.5) halmazokat minden x , y e R-re.
Jelöljük í-vel azon i indexek halmazát, melyekre M i ( f ) < mi{g). Ekkor az

[ xi -i, xi] X [Mi { f ) , mi ( g) ] {i e I) intervallumok részei A-nak és egymásba nem
nyúlóak, tehát
b^(A) > J2(rrii{g) - M^{f)) ■(xi - Xi-i ) >
iel
> - M i ( f ) ) • ( xi - X i - i ) =
i=í
= s f Í9) - Sf Í Í) >
b b
> j g d x —e — j f dx — s —
a a 14.8. T étel. Legyen c olyan m érhető halmaz, amelyre A C [a, b] x [c, d].
b Ekkor az x k^(Ax) és x h->- b^{Ax) függvények integrálhatóak [a, b]-ben, és
= |(9-/)<ia:-2£. (14.6) b b
a
= j k ^(A x)d x = j b^{Ax)dx. (14.7)
Mivel £ tetszőleges volt, így (14.5)-ből és (14.6)-ból következik, hogy A mér- a a
hető, és a területe / (g - f ) dx. □ Hasonlóan, az y ^ k^(A^) és y ö^(A^) függvények integrálhatóak [c,d]~

Ja ben, és
x “^ a a
14.6. Példa. A fenti tétel birtokában megállapíthatjuk, hogy -^ + ^ = 1
t \ A ) = j k \ A y )d y = j b \ A y )d y .
egyenletű ellipszis egy mérhető tartományt határol, amelynek területe ab^K.
14. A z integrálszám ítás alkalmazásai Területszámítás 99
B izon y ítá s. Elég (14.7)-et bizonyí i indexekhez tartoznak, melyekre x e [ai,bi]. Az is könnyen látható, hogy
tani. Mivel A C [a, 6] x [c,d], ezért ha x különbözik a Pí ^Qí pontok mindegyikétől, akkor ezek az intervallumok
Ax C [c, d] minden x e [a, 6]-re. egymásba nem nyúlóak. így a belső mérték definíciójából
Ebből következik, hogy x e [a,b] ese m
Ci-- tén b^{Ax) < k^(Ax) < d - c, tehát a h^{Ax) > ( s i ~ Ti) = ' ^ g i ( x ) .
xe\pi,qi\ *=1
b^(Ax) és k^{Ax) függvények korláto
Ebből következik, hogy
sak [a, 6]-ben.
h b b
p m p m m
Legyen e > 0 adott, és válasszunk /
_<j)------------- -O b \ A x )d x > J Y ^ g id x = J Y ^ g id x = ^ t ^ ( R ^ ) > t ^ ( A ) - s . (14.9)
olyan Ti = [aj, bi]x[ci,di] {i = 1 , . . . , n)
ai bi n
14.3. ábra téglalapokat, melyekre A C és Mármost b^{Ax) < k^(Ax) minden a;-re, ezért (14.8) és (14.9) összevetésével
i= l azt kapjuk, hogy
'^ t^ {T i) < t‘^ { A ) + e . Feltehetjük, hogy [a^, hi] C [a, b] minden i = 1 , . . . , n-ie. b ]i J)
i=l t‘^ (A) - e < j b\A x) dx < j b\ A x) dx < j k^{Ax) dx < t^{A) -f e.
Legyen
a a
0, ha a; ^ [ai^k],
f i {x) = b b
di-Ci, haxe[ai,bi]
Mivel ez minden s-ra igaz, ezért / b^{Ax)dx = j b^{Ax)dx = t‘^ (A), ami
rb
Ekkor fi integrálható [a,6]-ben, és / f i d x = t 2 {Ti). Tetszőleges x e [a,6]-re a a
Ja azt jelenti, hogy x b^{Ax) integrálható [a,ö]-ben, és az integrálja t‘^ {A).
az Ax szekciót lefedik azok a [c^, di] intervallumok, amelyek olyan i indexekhez rb
tartoznak, melyekre x e [ai,bi]. így a külső mérték definíciójából Ugyanígy adódik, hogy / k \ A x ) dx = t^(A). □
Ja
ki{Ax)< = 14.9. M e g je g y z é s . Vegyük észre, hogy a 14.8. Tételben az Ax és A^ szekciók

xe[ai,bi] i=l
mérhetőségét (vagyis azt, hogy b\A x) = k \ A x )) nem tettük fel.
Ebből következik, hogy
y 7 n ^ n n 14.10. K öv etk ezm én y . Legyen f nemnegatív és korlátos függvény az [a,b]
í k^{Ax) dx < 1 ' ^ f i d x = / '^ fid x = < t^{A) + e . (14.8) intervallumon. A z A j = { { x , y ) : x e [a, b], 0 < y < f { x ) } halmaz akkor és
a a a csak akkor mérhető, ha f integrálható, és ekkor
Most legyenek R í — 9í] x [r^, s^] (i = 1 , . . . , m) olyan egymásba nem nyúló
b
m m
téglalapok, melyekre A D Rí és J2t2ÍR i) > t 2 ( A ) - e . Ekkor \pi,qi] C [a,b] t\Af) = j fdx.
i- í i=l
minden i = 1 , . . . , m-re. Legyen
, , í 0, ha a; ^ \phqi\, . B izo n y ítá s. A 14.5. Tétel birtokában már csak annyit kell bizonyítanunk,
[si-n,
haxe\pi , qi \ hogy ha A j mérhető, akkor / integrálható. Ez viszont nyilvánvaló a 14.8.
nh Tételből, hiszen ( Af ) x = [ 0, / (x)] és így b^{{Af)x) = k^{{Aj)x) = f ( x ) min
Ekkor Qi integrálható [a ,6]-ben, és / gidx = t (R í ). Ha x e [a,&], akkor az den X e [a, 6]-re. □
Ja
Ax szekció tartalmazza mindazokat az [ri,Si] intervallumokat, amelyek olyan
14. A z integrálszámítás alkalmazásai Térfogatszám ítás 101
100
Feladatok 14.12. T étel. Ha f nemnegatív és integrálható az [a,b] intervallumon, akkor

az f által meghatározott forgástest mérhető, és a térfogata
14.5. Határozzuk meg az { { x , y ) : 2 - x < y < 2x - halmaz területét. U
14.6. Határozzuk meg az { { x , y ) : 2^ < y < x + 1} halmaz területét.

t^(Af) = 7T • yf ( x ) dx. (14.11)
14.7. Adott a > 0-ra határozzuk meg az {(x^y) : < x ‘^{a^ — x ‘^)] halmaz
területét. B izo n y ítá s. A (14.10) összefüggésből nyilvánvaló, hogy a térfogatot (14.11)
adja meg (feltéve, hogy A f mérhető). Az A f halmaz mérhetőségét azonban a
14.8. Legyen 0 < (5 < tt/2, r > 0 és = r cos ő. Az 14.11. Tétel nem biztosítja, ezért a tételre közvetlen bizonyítást adunk, amely
' (tg(5) ■x, ha 0 < X < xq, nek az az alapgondolata, hogy a forgástestet ismert térfogatú testekkel fogjuk
/W = ------- 2 , ^ ^ közre. Ilyenekhez jutunk, ha az [ ( x, y) : a < x < b, 0 < y < f { x ) } görbe alatti
[ — x^, ha xq < X< r tartományhoz tartozó belső, illetve külső téglalapok megforgatásával keletkező
függvény grafikonja alatti terület kiszámításával bizonyítsuk be, hogy a 6 ún. belső, illetve külső hengerek egyesítését tekintjük.
szögű és r sugarú körcikk mérhető, és a területe r^(5/2. (M)
Térfogatszámítás
A 14.8. Tétel minden további nélkül általánosítható magasabb dimenziós
terekre, és az általánosítás ugyanúgy bizonyítható. Tekintsük pl. a három-
dimenziós változatot. Ha A C akkor jelölje Ax az { { y, z) : {x,y^z) e A}
halmazt.
14.11. T étel. Legyen A C olyan m érhető halmaz, amelyre A C [a, 6] x

X [c, d] X [e, / ] . Ekkor az x k‘^ (Ax) és x b^(Ax) függvények integrálhatóak 14.4. ábra
[a, 6]-ben, és ^ ^
Tekintsünk egy F : a < . . . < Xn = b felosztást, és legyen
t^ A ) = j k \ A ^ )d x = j b^{A^) dx. □ (14.10)
xq
mi = m í { f { x ) : X e [ xi -i, xi]} és Mi = svip{f{x) : x e [xí ^ i , xí ]}

a a
A fenti tételben - a 14.8. Tételhez hasonlóan - az a: változó szerepét az y (i = 1, . . . , n ) .
és -2; változók bármelyike átveheti. A

A (14.10) képlet segítségével könnyen kiszámíthatjuk azoknak a mérhető hi = (x, y, z) : X i-i < x < x i , < rrió
halmazoknak a térfogatát, amelyeknek a szekciói egyszerű geometriai alak
illetve
zatok, pl. téglalapok vagy körök. Ilyenek mindenekelőtt az ún. forgástestek,
amelyeket egy függvénygraíikon alatti tartománynak az x tengely körüli meg- Hi = (x, y, z) : X i-i < X < Xi, y^ + z^ < M,
forgatásával kapunk. Pontosabban, ha az / függvény nemnegatív az [a, b] inter hengerekre nyilvánvalóan fennáll, hogy
vallumon, akkor az n n
A f = [ { x, y, z ) : a < x < b , y‘^ + z'^ < f { x ) [ j h i C A f C U -íff (14.12)
1 =1 i=l
halmazt az / függvény által meghatározott fo rg á ste stn e k nevezzük.
102 14. A z integrálszám ítás alkalmazásai Térfogatszám ítás 103
Most felhasználjuk, hogy az { x , y , z ) : c < x < d, < r j henger mér 14.12. Tekintsünk egy R sugarú egyenes körhengert. Számítsuk ki annak a
hengercikknek a térfogatát, amelyet a hengerpalást, a henger alapköre,
hető, és a térfogata r^7r •(d - c). Ez nyilvánvaló következménye annak a tény
valamint az alapkör átmérőjén átmenő, az alapkör síkjával ~ szöget bezáró
nek, hogy ha A C és B C mérhető halmazok, akkor A x B is mérhető,
sík határol.
és tP+Â x B ) = t P{A)t%B) (1. a 14.4. feladatot). így (14.12)-ből
/ n \ n 14.13. Számítsuk ki az alábbi testek térfogatát (elfogadva, hogy mérhetőek):
k^{Af)<t^ [J Hí = 7 tJ 2 ^ íÍ ^ í - (a) {{x, y,z) : 0 < x < y < 1 , 0 < z < 2x + 3y + 4};
\i=l / i=l
(b) {(a;,y, z) : x'^ < y < 1 , 0 < z < x ‘^ + y^}-
es
/ n (c) {(a:, y, z) i x^ < y < 1, 0 < z < 2}]
b^(Af) > I U hi j = 7 r Y ^ m l(x i - Xi-i) = tt ■s p i f )• 2 2 2
\i=l / i=l (d) {{x, y, z) : + ~ < 1} (ellipszoid);
Mivel
U (e) { ( x , y , z ) : |x| + \y\ + |2;| < 1};
i n f S ( f ) = s u p s ( f ) = / f ^dx, (f) {(a:, ?/, z) : x , y , z > 0, (x + y f -t- < 1}.
F p J
ezért 14.14. Ellenőrizzük a 14.11. Tétel felhasználásával, hogy az
7T •j f dx < b^(Af) < k ^ { A f ) j f dx. és l" y ■

a d
integrálok egyaránt az
így A f mérhető, és (14.11) fennáll. □
{(x, y , z ) : y > 0, y^ < x < 1, 0 < z < y -
Feladatok halmaz térfogatát adják meg (elfogadva, hogy ez mérhető), tehát az érté
kük megegyezik. Számítsuk ki a közös értéket.
14.9. Számítsuk ki az alábbi függvények grafikonjának x tengely körüli meg- 14.15. Az előző feladat gondolatmenetét követve számítsuk ki az alábbi integ
forgatása által keletkezett forgástest térfogatát: rálokat:
(a) arcsina: {x e [0, 1]); xsiny \
--------- dy ax]
(b) f { x ) — e~^ •V sin x {x e [0,7t]);
X y /
(c) f { x ) = c h x {x e [ - a , a ] ) . (b) f f ^/l^ dx dy;

Jo \J^/Tj
x “^
14.10. Bizonyítsuk be, hogy az 1 ellipszis x tengely körüli megfor-
gatása által keletkezett forgási ellipszoid térfogata -abîr.

ó
14.11. Tekintsünk két R sugarú egyenes körhengert, amelyek tengelyei metszik

egymást és merőlegesek. Számítsuk ki a közös rész térfogatát. (O)
104 14. A z integrálszám ítás alkalmazásai Ívhossz-szám ítás 105
Ívhossz-számítás görbe leképezés, nem pedig R^-beH halmaz. Ha a jff halmaz megegyezik a
g : [a, 6] -> görbe képhalmazával, azaz H — p([a, 5]), akkor azt mondjuk,
Tegyük fel, hogy az / : [a, 5] -> M. függvény folytonosan differenciálható. A hogy g a H halmaz p a ra m éterezése. Egy halmaznak számos paraméterezése
lehet. Lássunk néhány példát!
11.40. Tétel szerint / grafikonja rektifikálható, és ha s(a;) jelöli a grafikon [a, x]
fölötti részének ívhosszát, akkor s is differenciálható, és s^(a:) = -^1 + {f'{x))^ Az u, v e pontok által meghatározott szakasz az
minden x e [a,6]-re. Mivel / grafikonjának ívhossza s{b) = s{b) — s(a), így a [u,v] = { u + t ■(v - u) : t e [0 , 1]}
Newton-Leibniz-formulából kapjuk a következő tételt.
halmaz. Az [u, v] szakasz nem görbe. Ezzel szemben az a g : [0, 1] ^ leképe
14.13. Tétel. Ha az f : [a, 6] -> R függvény folytonosan differenciálható, zés, amelyet g{t) = u -\ -t-{v-u ) definiál minden t e [0, l]-re olyan görbe, amely
befutja az [w, í;] szakasz pontjait, vagyis g az [u, v] szakasz egy paraméterezése.
akkor a grafikonjának ívhossza l ^Jl + { f ' { x ) ) ‘^ dx. □
Ja Ugyancsak görbe a gi : [0,1] leképezés, amelyre gi{t) = u ■{v - u)
{t e [0,1]). A gi görbe szintén az [u, ?;] szakasz egy paraméterezése. Mégis, a g
14.14. P é ld a (a p a ra b o la ív h ossza ). Jelöljük s-sel az x “^ függvény [0,a] és gi görbék különbözőek, hiszen ^ (1/2) = (w + í;)/2 , míg gi{l/2) = (3 u + í;)/4 .
intervallum feletti grafikonjának az ívhosszát. Az előző tétel szerint s =
Tekintsük most azt a g : [0, 27t] ^ R^ leképezést, amelyre
= j Vl + dx. Mivel (14.17) szerint j + 1 dx = - ■x - ^/x ‘^ + 1 —
g(t) = (cos í, sin í) {t e [0, 27t]).
— - log(V x ‘^ + 1 —a;) + c, ezért egy lineáris helyettesítést és a Newton-Leibniz- A g síkgörbe egy olyan pont pályáját írja le, amely befutja az origó középpontú
egységsugarú K körvonalat, azaz g a K körvonal egy paraméterezése. Ugyanez
formulát alkalmazva
igaz a gi : [0, 27t] -> görbére, ahol
- •X ■yj^x^ + 1 ----- log(V4^^""+l[ — 2x)
2 4 Pl (í) = (cos 2í, sin 2í) ( í € [ 0 , 27t]).
1 A gi görbe képhalmaza ugyancsak ÜT, de „kétszer befutva” . Világos, hogy
= - • + 1 - - lo g (y 4a2 + 1 - 2a).
2 4 g ^ g\. Mivel g hossza 27t, g\ hossza pedig 47t, ez a példa azt is mutatja, hogy
az ívhosszt a görbéhez (vagyis a függvényhez) kell hozzárendelnünk, nem pedig
a függvény képhalmazához.
Ha a függvénygrafikonoknál általánosabb görbék ívhosszát akarjuk kiszá
mítani, akkor mindenekelőtt a görbe fogalmát kell tisztáznunk. Egy görbére Jegyezzük meg, hogy bármely / : [a,6] R függvény grafikonja paramé-
gondolhatunk úgy, mint egy mozgó pont pályájára. Egy mozgó pontot viszont terezhető a 11-> (t, f { t ) ) 6 (í e [a,b]) síkgörbével.
úgy adhatunk meg, ha minden t időpillanatban megadjuk a pont helyét jelző A görbék ívhosszát a függvénygrafikon ívhosszához hasonlóan definiáljuk.
vektort. A pont mozgását tehát egy olyan függvény írja le, amely az [a, b] idő- Törött vonalnak (vagy p o lig o n n a k ) nevezzük azokat a halmazokat, amelyek
intervallum minden pontjához hozzárendel egy vektort abban a térben, amely
csatlakozó szakaszok uniói. Ha ao, •••, az R^ tér tetszőleges pontjai, akkor
ben a pont mozog. Amennyiben a pont a d-dimenziós térben mozog, akkor ez
az üi pontokat (ebben a sorrendben) összekötő poligon az [ao, ai], [ai, 02], •••,
azt jelenti, hogy minden t e [a, 5]-hez hozzárendelünk egy d-dimenziós vektort,
[an-i,an] szakaszokból áll. A töröttvonal hossza az alkotó szakaszok hosszának
azaz egy d-tagű számsorozatot.
összege, azaz |ai - aol + 1^2 - îl + •••+ |ön - ön-il-
Ezt az elképzelést fogadjuk el a görbe definíciójaként, vagyis g ö rb é n e k
nevezzük & g : [a,b] alakú leképezéseket. Ha d = 2, akkor sík g ö r b é r ö l, 14.15. D e fin íció . A g : [a,b] -> R^ görbe beírt poligonjának nevezzük
ha pedig d = 3, akkor té r g ö r b é r ő l beszélünk. a g(to), g { t i ) , . . . ,g{tn) pontokat összekötő poligont, ahol a = íq < ^1 < •••
. . . < tn = b az [a,6] intervallum tetszőleges felosztása. A g görbe ívhossza
Hangsúlyozzuk, hogy a görbén magát a leképezést értjük, nem pedig a
a beírt pohgonok hosszaiból álló halmaz felső határa. (Ez lehet végtelen is.)
leképezés képhalmazát (vagyis értékkészletét). Egyszerűbben fogalmazva: a
Nem minden görbe rektifikálható. Világos, hogy ha a ^ : [a, 6]

görbe képhalmaza nem korlátos, akkor léteznek akármilyen hosszú ^-be írt
poligonok, és így s(g) = oo. A következő példa azt mutatja, hogy a rektifi-
kálhatósághoz még az sem mindig elegendő, ha a görbe folytonos vagy akár
differenciálható.
14.17. P éld a. Tekintsük a g{t) = (t, f { t ) ) {t e [0,1]) síkgörbét, ahol
f(t) = t ■sin - ha í 7^ 0,
0 ha í — 0.
(A g görbe az / függvény grafikonját paraméterezi a [0, 1] intervallumon.)
A g görbe ívhosszát s(^)-vel jelöljük. így
s{g) = sup \g{ti) - g(ti-i)\ : a = to < t i < . . . < t n = b, n = 1, 2, . . .

1=1
Azt mondjuk, hogy a g görbe rektifikálható, ha. s{g) < oo.
14.16. M e g je g y z é s . Tekintsünk egy g : [a,b] -> görbét, és jelöljük a

g{t) vektor koordinátáit ^ i ( í ) , . . . ,p(^(í)-vel minden t e [a ,6]-re. Ezzel minden
i = 1, . . . , d-ie definiáltunk egy gi : [a, 6] -> M függvényt, amelyet a g görbe
z-edik k o o rd in á ta fü g g v é n y é n e k nevezünk. Azt mondjuk, hogy a g görbe
folytonos, differenciálható, folytonosan differenciálható, Lipschitz stb. ha g
mindegyik koordinátafüggvénye rendelkezik a megfelelő tulajdonsággal.
A görbe ívhosszának és rektifikálhatóságának értelmezésénél nem tettük
fel, hogy a görbe folytonos. A 8.73. Tételben láttuk, hogy ha / : [a, 6] -> R
monoton, akkor / grafikonja rektifikálható. Ebből egyszerűen következik, hogy
a g[t) = (í, f { t ) ) {t e [a, b]) görbe is rektifikálható. (Valójában az / : [a, 6] M.
Belátjuk, hogy a g görbe nem rektifikálható. Számítsuk ki az Fn felosztáshoz
függvény grafikonja akkor és csak akkor rektifikálható, ha a g{t) = ( í , / ( í ) )
tartozó beírt poligon hosszát, ahol Fn a 0, 1, valamint az
{t e [a,b]) görbe rektifikálható. L. a 14.18. feladatot.) Ha pl. f { x ) = 0 min
den X € [a, 6)-re és f(b) = 1, akkor a kapott g görbe rektifikálható, de nem 2
Xi = (i = l , . . . , n )
folytonos. (2Í -1- 1) 7T
Megtehettük volna, hogy a görbék és ívhosszaik fogalmának értelmezésé pontokból áll. (Itt a közbülső Xi pontokat kivételesen csökkenő sorrendben
nél csak folytonos függvényekre szorítkozunk. Bár ez a megszorítás megfelel soroltuk fel.) Mivel
a görbékről alkotott szemléletes képnek, valójában felesleges, és az elméleti
2
matematika bizonyos területein kényelmetlennek bizonyulna, ezért nem cél /fe ) = (-ly
szerű. {2Í -h 1)7T
108 14. A z integrálszámítás alkalmazásai Ívhossz-szám ítás 109
ezért 1 < i < n esetén a [g{xi-i), g{xi)] szakasz hossza Ez a tulajdonság biztosítja, hogy a (3 : [a,b] ^ H és ^ : [c, d] H görbék
2 / 1 1 2 1 nek ugyanazok a beírt poligonjai. Valóban, ha F : a = to < ti < . . . < tn = b az
\g{xi) - g{xi-i)\ > \f{xi) - f( x i - i ) \ = - + [a,6] intervallum egy felosztása, akkor vagy c = h{a) < h(ti) < . . . < h(tn) = d,
7T V2z-1 2i + l 7T Z + 1
vagy pedig c = h(tn) < h{tn~i) < . . . < h{to) = d attól függően, hogy h
így a beírt poligon hossza növő vagy csökkenő. A kettő egyike tehát a [c, d] intervallum egy felosztása
71+1 2 ^ 1 lesz, amelyhez = j o h alapján ugyanaz a beírt poligon tartozik, mint F-hez.
Y ] \g{xi) ~g {x i- . i )\ > Vagyis (3 : [a, b] H mindegyik beírt poligonja egyszersmind a 7 : [c, d] H
görbének is beírt poligonja lesz. Ugyanígy látható, hogy 'y :[c,d] H mind
egyik beírt pohgonja egyszersmind (3 : [a, b] H-nak is beírt poligonja lesz.
Mivel --------- ^ co ha n -> oo (1. a 3.22. feladatot), ezért a beírt poligonok Ebből pedig az következik, hogy a /3 : [a, b] H és j : [c,d] H görbék
'i=i i + 1 ívhossza ugyanannak a számhalmaznak a szuprémuma, tehát a két ívhossz
hossza valóban nem korlátos. A g görbe tehát nem rektifikálható, bár a g~t
megegyezik. □
megadó t és f { t ) függvények folytonosak.
Most tekintsük a h(t) = ( í ^ / ( í ^ ) ) (í e [0,1]) síkgörbét, ahol / a fenti
A fentiek szerint beszélhetünk az egyszerű ívek ívhosszáról: ezen bárme
függvény. A h görbe szintén az / függvény grafikonját paraméterezi, és ugyan
lyik olyan paraméterezésnek az ívhosszát értjük, amely kölcsönösen egyér
azok a beírt poligonjai mint a ^-nek. így h sem rektifikálható, bár a és f{t^) telmű és folytonos.
függvények mindketten diíferenciálhatóak [0, l]-en (1. a 11.45. Példát).
A következő tétel egyszerű elégséges feltételeket ad egy görbe rektifikál-
hatóságára.
14.18. M e g je g y z é s . Mint már láttuk, a ^ : [a,6] -> görbe ívhossza a g
leképezéstől függ, hiszen már a beírt poligonokat is g segítségével definiáltuk. 14.20. T étel.
Ez azt jelenti, hogy általában nem beszélhetünk egy H halmaz ívhosszáról -
(i) Ha egy görbe Lipschitz, akkor rektifikálható.
még akkor sem, ha H egy görbe képhalmaza, más szóval, ha paraméterezhető.
Ugyanis ií-n ak több paraméterezése is lehet, és előfordulhat, hogy a különböző (ii) Ha a g görbe differenciálható, és g koordinátafüggvényeinek deriváltjai
paraméterezések ívhosszai különbözőek. korlátosak [a, b]-n, akkor g rektifikálható.
(iii) Ha egy görbe folytonosan differenciálható, akkor rektifikálható.
Bizonyos fontos esetekben a H halmazhoz mégis hozzárendelhetünk egy
egyértelmű ívhosszat. E g y szerű ívn ek nevezzük azokat a halmazokat, ame B izon y ítá s, (i) Legyen a g görbe Lipschitz, és tegyük fel, hogy \gi{x)-gi{y)\ <
lyeknek létezik kölcsönösen egyértelmű és folytonos paraméterezése. Ilyenek < K -\ x-y\ minden x e [a, 6]-re és i = 1 , . . . , d-ie. Ekkor (14.3)-at felhasználva
pl. a szakaszok, a körívek, és ilyen minden folytonos függvény grafikonja is. azt kapjuk, hogy \g(x) - g(y)\ < K d - \ x - y\ minden x , y e [a, &]-re. Ebből
azonnal következik, hogy g bármely beírt poligonjának a hossza legfeljebb
14.19. T étel. Ha i í C egyszerű ív, akkor H-nak bármely kölcsönösen
K d •(b — a), tehát g rektifikálható.
egyértelmű és folytonos paraméterezése ugyanazt az ívhosszt definiálja.
(ii) A Lagrange-középértéktételből következik, hogy ha qí : [a,b] -> R
B izo n y ítá s (vázlat). Legyenek /3 : [a,6] -> -fi és 7 : [c,d] H kölcsönösen függvény differenciálható az [a, b] intervallumon és a deriváltja korlátos, akkor
egyértelmű és folytonos paraméterezések. Ekkor a /i = 7 “ ^ o /3 függvény az 9i Lipschitz. így g rektifikálhatósága (i)-ből adódik. A (iii) állítás nyilvánvaló
[a, b] intervallumot kölcsönösen egyértelműen a [c, d] intervallumra képezi, és (ii)-ből, hiszen az [a, b] intervallumon folytonos függvények korlátosak (8.48.
meg lehet mutatni, hogy h folytonos is. (Ezt a lépést - amely a többváltozós Tétel). □
analízis témaköréhez tartozik - nem részletezzük.) Ebből következik, hogy
ekkor h szükségképpen szigorúan monoton (1. a 8.54. feladatot). így /3 = 7 0 /1, 14.21. T étel. Tegyük fel, hogy a g :[a,b] görbe differenciálható, és g
ahol a h függvény az [a, b] intervallumot kölcsönösen egyértelműen és szigorúan koordinátafüggvényeinek deriváltjai integrálhatóak [a, b]-n. Ekkor g rektifikál-
monoton módon [c, d]-re képezi.
ható és A (14.14) és (14.15) egyenlőségek jobb oldalainak hasonló alakjából már sejt
b -------------- -------------------- hető, hogy alkalmas F felosztásra £p és cr^(/; (e^)) közel lesznek egymáshoz.
Az (14.3) egyenlőtlenségből
s(g) - j y Í 9 í { i ) f + •••+ (14.13)
a
y Í9i{ci,i)) + . . . + (^g'îci^dí) - y Í9i{î))‘^ + ••■+ (gdiîfj <
B izo n y ítá s. Mivel minden integrálható függvény eleve korlátos, így a 14.20. d d
<J2^9j {ci, d) - gj{ei)\ < J 2 ^ ig j'Á ti-h ii])-
Tétel (ii) állítása szerint g rektiíikálható. Legyen / — + •••+ (9'd)-
i=l
fogjuk megmutatni, hogy minden e > 0-hoz van olyan F felosztás, amelyre
így (14.14)-et és (14.15)-öt kivonva azt kapjuk, hogy
egyrészt az F-hez tartozó beírt poligon £ p hossza £-nál közelebb van ő(^)-hez,
másrészt az / függvény bármely cr^(/) közelítő összege e-nál közelebb van i p - d n d
hez. Ebből következni fog, hogy \aF{f) - s{g)\ < 2e az F felosztáshoz tartozó ^ F - ( ^ F Í f ] (eO)| < J 2 J 2 ^ ( 9 j Ú t i - l , t i ] ) ( t i - tiî) < J 2 ^ F Í g j ) (14.16)
minden közelítő összegre, és így a 12.19. Tétel szerint / integrálható, és az i=l j= l
integrálja s{g). minden F felosztásra és minden e^-re. Legyen e > 0 adott. Mivel s{g) az i p
Legyen F : a = íq < . . . < tn = b az [a, b] intervallum egy felosz számok szuprémuma, létezik egy Fq felosztás, amelyre s{g) - e < £p^ < s{g).
tása, és jelöljük a megfelelő beírt poligon hosszát, azaz legyen i p = Könnyű ellenőrizni, hogy ha egy felosztáshoz új osztópontokat veszünk hozzá,
n akkor i p értéke nem csökkenhet. Valóban, egy új osztópont hozzávétele azt
= Y. Minden i = n-re jeleni, hogy az £p összegben egy \g{tk-i) ~ g{tk)\ tagot a \g{tk--i) - g{t'j.)\H-
i=l
+ \g{tk) - g{tk)\ összeggel helyettesítünk. A háromszög-egyenlőtlenségből
következik, hogy ezáltal í p értéke nem csökken. Ha tehát egy F felosztás
\9{k) - g{U-i)\ = y j - 9 l { k - l ) Y + •••+ [9d{k) - 9d(M-í)Y-
az Fo finomítása, akkor
A Lagrange-középértéktétel szerint vannak olyan c^î,. . . , Ci^d € ( t i- i, t i) pon
sig) - £ < ^Fo < < s{g). (14.17)
tok, melyekre
Mivel a g'j függvények integrálhatóak, vannak olyan Fj felosztások, melyekre
9j{î) ~ 9j{î—í) ~~ 9j{îj){î î—i) U 1) ••■? ^)-
^Fj {g'j) < £ {j = ■■■ id). Legyen F az Fq, F i , . . . ^F^^ felosztások egyesítése.
Ebből Ekkor
= X ] ^9{ti) - 9(U-i)\ = ^F{ gj ) < ^Fj{g'j) < £

i=l minden j = l,...,<i-re. Ha most összevetjük (14.16)-ot és (14.17)-et, akkor
azt kapjuk, hogy
= {9i{ci, i)f + .. •+ •{ii - t i-i)- (14.14)
i=í ^ f ( / ; ( e i ) ) - s ( p ) | < Wp { f ] ( e , ) ) - ip\ + \ip - s(g)\ < (d + 1)£(14.18)
Legyenek most € [ti-u ti] (i = l , . . . , n ) tetszőleges közbülső pontok, és Végül is minden £ > 0-hoz konstruáltunk egy F felosztást, amelyre (14.18)
tekintsük az / függvény megfelelő közelítő összegét: teljesül az közbülső pontok tetszőleges választása esetén. így a 12.19. Tétel
n szerint / integrálható és az integrálja s{g). □
i=l 14.22. M e g je g y z é s . Legyen / : [a, b] -> M, és alkalmazzuk az előző tételt a

nn I . ^ g{i) = {t^f{t)) {t ^ [a,^]) görbére. Azt kapjuk, hogy a 14.13. Tételben az /
= ^ Y (ö'í(Ô)^ + •••+ -{U-U-i)- (14.15) függvény folytonos differenciálhatósága helyett elég feltenni, hogy / differen
i=l ciálható és f integrálható [a, 5]-ben.
112 14. A z integrálszám ítás alkalmazásai Ívhossz-szám ítás
113
14.23. M e g je g y z é s . Tegyük fel, hogy & g : [a,b] görbe differenciál

ható. Legyenek g koordinátafüggvényei g i , . . .,gd. Ha íq és t az [a, b] interval
lum különböző pontjai, akkor
g{i) - gjto) ^ í 9i{t) ~ 9 i { k) 9d{t)-9dM \

t — to V t-to ’" ‘’ t-to )'
Itt í-vel to“hoz tartva a jobb oldal j-edik koordinátája g-{tQ)-h.oz tart. Ezért
kézenfekvő a (^^(^0)5 ■•• vektort a g görbe íq pontbeli d erivá ltjá n a k
14.7. ábra
nevezni és ^^(ío)-lal jelölni. Ezzel a jelöléssel (14.13) az
b egyenest érintő A pontját és a P pontot összekötő íve ugyanolyan hosszú
mint az O A szakasz. Jelöljük t-vel a C A és C P sugarak szögét, ahol C jelöli
s{g) = j \g(i)\dt (14.19)
a kör középpontját. Ekkor az A P ív hossza at, tehát O A = at. Az ábrán
a
látható G P U háromszögben P R = a s m t é s C R = - a c o s í . tehát a P pont
alakot ölti. koordinátái {at - a sint, a - acost ) . A K kör egy teljes fordulata után a P
pont ismét eléri az egyenest. A ciklois paraméterezése tehát
A g derivált fizikai jelentése a g görbe mentén mozgó pont sebességvek
tora. Valóban, a pont elmozdulása a to és í időpontok között g{t) — g{to). g{t) = {at ~ a sin t , a - a cos t) (t e [0, 27t]).
Mivel g\t) = {a ~ a cos t, a sin t) és
A vektor a mozgó pont időegység alatti átlagos elmozdulását
t Íq
mutatja a [t{),t] időintervallumban. Ha t to, akkor ez az átlag a pont sebes \g Wl = - a c o s t )2 + (asi nt)2 = a •V 2 - 2 cos t =
ségvektorához tart. Mivel koordinátánként tart a^'(to) vektorhoz,

t-to == a ■y^4sin2 í = 2asin
így g'{to) éppen a sebességvektor.
ezért (14.19) alapján a ciklois ívhossza
Másrészt a g{t) g{io) ^ mozgó pont időegység alatti átlagos
t - to 2tv
27T
elmozdulásának nagyságát mutatja a [to, t] időintervallumban. Ennek a határ 2a sin - dt ~ —4a cos - = 8a.
értéke t —> to esetén a mozgó pont pillanatnyi sebessége. A pillanatnyi sebesség / 2 2
tehát a g\iQ) sebességvektor abszolút értéke, azaz |p''(ío)|- Az (14.19) egyen
lőség fizikai interpretációja tehát az, hogy egy (görbevonalú) mozgás során a A ciklois ívhossza tehát a gördülő kör sugarának nyolcszorosa.
mozgó pont által megtett út a pillanatnyi sebesség integrálja. Ezt egyenesvo
nalú mozgás esetén már láttuk; ez a Newton-Leibniz-formula fizikai megfo
galmazása volt (1. a 13.2. Megjegyzést). Ezért (14.13)-at, azaz (14.19)-et úgy Feladatok
is értelmezhetjük mint a Newton-Leibniz-formula görbékre vonatkozó egyik
megfelelőjét.
14.16. Állítsunk elő (a) egy szakaszt; (b) egy négyzet határát differenciálható
és nem difi'erenciálható görbe képhalmazaként is!
14.24. P éld a . Tekintsünk egy a sugarú K kört, amint az x tengely mentén
gördül. A kör kerületének egy pontja által leírt görbét cik loisn a k nevezzük. 14.17. Számítsuk ki az alábbi függvények grafikonjainak ívhosszát:
Tegyük fel, hogy a P pont a mozgás kezdetén az origóban volt. A kör (csúszás
( a) / ( a: ) = (0 < a; < 4);
nélküli) gördülése azt jelenti, hogy bármely pillanatban a K körvonalnak az
114 14. A z integrálszám ítás alkalmazásai Polárkoordináták 115
(b) f { x ) = log (l - (0 < a; < a < 1); 14.25. Bizonyítsuk be, hogy ha / : [a, ö] -> R differenciálható és f korlátos
(c) f { x ) = lóg cos re (0 < a: < a); [a,6]-n, akkor
(a) / grafikonja rektifikálható, és
(d) f ( x ) = lóg { a < x < b).
e-^ — 1 b b
(b) / grafikonjának az ívhossza j + { f { x ) y d x ésj + ( f ( x ) y dx
14.18. Jelöljük az / : [a,6] M függvény grafikonjának ívhosszát L-lel, a
g(^t) = { t , f { t ) ) {t e [a, &]) görbe ívhosszát pedig 5'-sel. Bizonyítsuk be, a o,
hogy L < S < L + {b —a). Mutassuk meg, hogy / grafikonja akkor és csak közé esik.
akkor rektifikálható, ha a g{t) (t € [a,b]) görbe rektifikálható.
14.26. Bizonyítsuk be, hogy ha a : [a, b] -> görbe folytonos és rektifikál
ható, akkor a gi[a,b]) képhalmaz minden e > 0-ra lefedhető véges sok,
14.19. Az alábbi feladatokban az x = x{t), y = y{t) {t e [a,b]) paraméterezésű
síkgörbén a g{t) = ( x{ t) ,y{ t)) (t € [a,b]) görbét értjük. Számítsuk ki a e-nál kisebb összterületű körlappal. (* Ö M)
következő síkgörbék ívhosszát:
(a) x = a- cos^ í, y = a- sin^ t {0 < t < 2 t t ) (asztroid);
Polárkoordináták
(b) X = a - cos^ t, y = a - sin^ t (0 < í < t t / 2 );
(c) X = e^(cosí + siní), y = e^(cosí - siní) (0 < í < a); Az origótól különböző P pont p o lá rk o o rd in á tá in az (r, (^) számpárt ért
jük, ahol r jelöli a P pont origótól
{á) x = t - thí, ^ ^ ^ ^ ^1)5 vett távolságát, ip pedig az O P féle- P{r cos íp,rsm(p)
1 gyenesnek az x tengely pozitív felé
(e) x = c t g t , y = (tt/4 < t < 7t/2).
2 sin^ t vel bezárt szögét. Az ábrából világos,
hogy ha P polárkoordinátái (r, íp) , akkor
14.20. Legyen n > 0, és tekintsük & x = cos(í^), sin{t^) (t € [0, görbét a szokásos (Descartes-féle) koordinátái
14.8. ábra
(amely az egységsugarú körvonal egy paraméterezése). Ellenőrizzük, hogy (r cos (p, r sin (p). Az origó polárkoordiná
e görbe ívhossza 27t (az n értékétől függetlenül). tái (0, y?), ahol (p tetszőleges lehet.
Ha [a,P] C [0, 27t), akkor bármely r : [a, (3] -> [0,oo) függvény megha
14.21. Adott 6, d > 0-ra számítsuk ki az f ( x ) — - ■eh (6a:;) {0 < x < d) tároz egy görbét, amelyet a polárkoordinátákkal megadott {r{(p),(p) pontok
futnak be 99 € [a,P] esetén. Mivel az [r{p),(p) pont Descartes-koordinátái
függvény grafikonjának (vagyis a láncgörbének) az ívhosszát!
(r{(p) cos (p, r{(p) sin cp), ezért a régi jelölést használva tulajdonképpen a
14.22. Legyenek a és b adott pozitív számok. Milyen c-re lesz egyenlő az a, 6 g(t) = {r(t) cos t, r(t) sin t) {t e [a, (3]) (14.20)
féltengelyű ellipszis ívhossza a c-sina; függvény [0, 7t] feletti grafikonjának görbéről van szó.
ívhosszával?
14.25. D e fin íció . Az r : [a, (3] -> [0,oo) függvényt a (14.20) görbe polárko-
14.23. Mekkora lehet egy (a) monoton; (b) monoton és folytonos; (c) szigorúan ordinátás alakban való megadásának nevezzük.
monoton; (d) szigorúan monoton és folytonos / : [0, 1] [0, 1] függvény
grafikonjának ívhossza? Az előző definícióban nem tesszük fel, hogy [a, /3] része legyen a [0, 2tv]
intervallumnak. Ez annyiban jogos, hogy tetszőleges t e R-re igaz, hogy ha
14.24. Legyen / a Riemann-függvény [0, l]-ben. Milyen c > 0-ra lesz grafi r > 0, akkor az P = (r co s £, r siní) pont polárkoordinátás alakja (r, í — 2A^7r),
konja rektifikálható? (* Ö M)
ahol k olyan egész, amelyre 0 < í - 2/ctt < 2tt. Más szóval, t egyenlő az O P
116 14. A z integrálszám ítás alkalmazásai P olárkoordináták 117
félegyenesnek az x tengely pozitív felével bezárt egyik szögével, tehát ebben Tekintsünk egy görbét, amely az r ; [a,p] [0, oo) polárkoordinátás
az általánosabb értelemben mondhatjuk, hogy az {r{(p),(p) polárkoordinátás alakban van megadva. Az origót a görbe pontjaival összekötő szakaszok unióját
alakban megadott pontok a (14.20) görbét futják be. szektorszerű tartománynak nevezzük. A polárkoordináták definíciójából
adódóan a szóban forgó tartomány nem más mint az
14.26. Példák. 1. Ha [a,^] C [0,27t), akkor &z r = a {(p e [a,/?]) függvény
(ahol a > 0 konstans) az origó középpontú a sugarú kör egy ívének polárko I A = {(rcosv?, rsiní^) : 0 < r < r{(p), a < (p < (3 (14.23)
ordinátás megadása. halmaz.
2 . Az
( ê [ 0, / 3 ] ) (14.21)
függvény az ún. arkhimédészi spirálist

írja le. Az arkhimédészi spirális egy olyan
pont pályája, amely egy korong valamely
rögzített sugara mentén egyenletesen mozog, 14.10. ábra
miközben a korong egyenletesen forog a
középpontja körül. Az alábbi ábrán a = 2 14.29. Tétel. Legyen 0 < a < (3 < 27t. Ha az r függvény nemnegatív és
és /3 = Stt. integrálható [a, /3]-ban, akkor az (14.23)-bari megadott szektorszerű tarto-
1
mány mérhető, és a területe - / r^((p) d(p.
2 Ja
14.27. Tétel. Tegyük fel, hogy az r : [a,j3] [0,oo) függvény differenciál Bizonyítás. A bizonyításhoz felhasználjuk, hogy a ő szögű és r sugarú körcikk
ható és a deriváltja integrálható [a,(3]-n. Ekkor az r által polárkoordinátás mérhető, és a területe r ‘^ő/2 (1. a 14.8. feladatot). Felhasználjuk továbbá, hogy
alakban megadott görbe rektifíkálható és az ívhossza n n n
ha A C Ai, akkor k{A) < E k(Ai), ha pedig A D Bi, ahol a Bi
i=i i=i i=i
j dip. (14.22) n
halmazok egymásba nem nyúlóak, akkor b{A) > E b{Bi). Ezek egyszerűen
i=l
következnek a külső és belső terület definíciójából. A bizonyításokat a Jordan-
Bizonyítás. A (14.20) által megadott g görbe differenciálható, és a koordiná- mérték részletes tárgyalásának keretében adjuk meg; 1. a 21.4. Tételt.
tafüggvényeinek a deriváltja: r' cos t — r sin t és r sin í + r cos t integrálhatóak
Tekintsük az [a, (3] intervallum egy F : a = to < ti < . . . < tn = [3 felosz
[a,^]-n. így a 14.21. Tétel szerint a görbe rektifíkálható. Mivel tását. Ha mi = in f{r(í) ; t € [ti-i,ti]} és Mi = sup{r(í) : í g akkor
az {r,(p) {(p € [tiî,ti], 0 < r < mi) polárkoordinátájú pontok halmaza egy
\g'{t)\ = yj{r' cos í - r sin t^ + {r' sin í + r cos t y =
Bi körcikk, amely része A-nak. Mivel a B\, . . . , Bn körcikkek egymásba nem
(14.19)-böl kapjuk (14.22)-t. □ nyúlóak, ezért A belső területe nem kisebb, mint ezen körcikkek területeinek
1 ” 1
14.28. Példa. A (14.21) által megadott arkhimédészi spirális ívhossza összege, azaz - •Y ^ m ]{ti - í^„i) = - spi r^) .
^ i=i ^
P Hasonlóan, az (r, (p) ((p e [ti-i,ti], 0 < r < Mi) polárkoordinátájú pontok
j át = a ■ 2 + 1 - - lóg 2+ 1-/3) halmaza egy Ai körcikk, és ^ A\, . . . , An körcikkek együttesen lefedik A -l. így
14. A z integrálszám ítás alkalmazásai A forgási felületek felszíne 119
118
A külső területe nem nagyobb, mint ezen körcikkek területeinek összege, azaz 14.29. Számítsuk ki az + (f^ < 1 feltételt kielégítő pontok halmazának a
területét.
14.30. Számítsuk ki az r = sin (0 < 9? < tt) polárkoordinátás alakban

i=l
megadott görbe és az x tengely [—e^, 1] szakasza által határolt tartomány
területét.
2 "'' 2
minden F felosztásra. Mivel integrálható, ezért 14.31. Fogjuk fel az r = a-c/? (0 < (/? < tt/4) polárkoordinátás alakban megadott
görbét egy függvény grafikonjának.
(a) Számítsuk ki e függvény grafikon alatti tartomány területét.
(b) Forgassuk meg e függvénygrafikon alatti tartományt az x tengely
körül. Számítsuk ki az így kapott forgástest térfogatát! (Ö)
amiből
14.32. Fogjuk fel az a paraméterű ciklois [0, 2aii\ feletti ívét egy függvény gra
1 ^
- í 1 r
r^(íp) dcp < b(A) < k(A) < - j r^(^) dip fikonjának.
a ^ (a) Számítsuk ki e függvénygrafikon alatti tartomány területét.
következik. Ezzel beláttuk, hogy A mérhető, és a területe egyenlő az integrál
(b) Forgassuk meg e függvénygrafikon alatti tartományt az x tengely
értékének a felével. □
körül. Számítsuk ki az így kapott forgástest térfogatát! (Ö)
14.33. írjuk fel az

Feladatok
(a) x^ + = o ?{x ‘^ + illetve
14.27. Számítsuk ki az alábbi, polárkoordinátás alakban megadott görbék (b) x'^ + ■= a •x “^y
ívhosszát: egyenletet kielégítő pontok által meghatározott görbét polárkoordinátás
^ ^ ^ . (1 ^ cosí/)) (0 < (^ < 27t), ahol a > 0 konstans (kardioid); alakban, és számítsuk ki a bezárt tartomány területét.
(b) r = a/ 0 konstans;
^ ^ ^ . gC-yp (0 < (^ < a ), ahol a > 0, c e R é s a > 0 konstansok;
A forgási felületek felszíne
(<i) ^ ^___ (0 < 99 < 7t / 2), ahol p > 0 konstans; mi ez a görbe? (Ö)
1 + cos ip
A felületek felszínének meghatározása jóval nehezebb feladat a síkbeli tarto
(e) r = ___ - ___ (tt/2 < (^ < 7t), ahol p > 0 konstans; mi ez a görbe? (Ö) mányok területének vagy a testek térfogatának kiszámításánál; már a felület
1 cos cp
és a felszín fogalmának precíz definíciója is jelentős nehézségeket támaszt. Ami
14.28. Legyen a > 0 konstans. Azon síkbeli a felszínt illeti, a térfogat definíciójánál alkalmazott belülről és kívülről való
pontok halmazát, amelyeknek a (—a , 0) közelítés módszere itt nem működik. Az ívhossz mintájára próbálkozhatnánk
és (a, 0) pontoktól vett távolságainak a beírt poliéderek felszínének szuprémumával, de ez már a legegyszerűbb felü
14.11. ábra a szorzata a^-tel egyenlő, lemniszká- letek esetében sem alkalmazható; meg lehet mutatni, hogy egy egyenes kör
tának nevezzük. Mutassuk meg, hogy hengerbe beírhatunk akármilyen nagy felszínű poliédereket is. A felszín precíz
= 2a^ ■cos2(^ ( - 7t/4 vagy 37t/4 < cp < 57t / 4) a lemniszkáta fogalmának kialakításához végül is a differenciálgeometria, de legalábbis a
egy polárkoordinátás alakban megadott paraméterezése. Számítsuk ki a többváltozós differenciálszámítás eszközeire van szükség, és ezek egyelőre nem
lemniszkáta által határolt tartomány területét. állnak a rendelkezésünkre.
120 14. A z integrálszám ítás alkalmazásai A forgási felületek felszíne 121
A forgási felületek felszínének meghatározása egyszerűbb feladat. Legyen Most térjünk vissza ahhoz a kér
/ : [a, 6] -> M nemnegatív függvény, és jelöljük A-^-fel a graph / grafikon x déshez, hogy a értékek milyen
tengely körüli megforgatásával kapott halmazt. Kézenfekvő az a feltételezés, értelemben közelítik meg az hal
hogy felszínét megközelítik az / grafikonjába beírt törött vonalak megfor- maz felszínét. Mivel / grafikonjának y
ívhossza egyenlő a beírt töröttvonalak 1 '
gatásával kapott halmazok felszínei. Mielőtt ezt a feltételezést részletesebben
megvizsgálnánk, számítsuk ki ezen töröttvonalak megforgatásával kapott hal ívhosszai halmazának szuprémumával, ■
ezért az első gondolatunk az lehetne, i 1 \
mazok felszínét! -1 1 / ]
hogy az A^ halmaz felszíne egyenlő kell 1 /
Legyen F : a = xq < x\ < . . . < Xn = b egy tetszőleges felosztás. Az F - 1 X
hogy legyen a értékek halmazának
hez tartozó beírt töröttvonalnak az x tengely körüli megforgatásával egy P
szuprémumával. Ez azonban már egé
halmazt kapunk, amely n részből áll: az i-edik részt, melyet P f-y e l fogunk
szen egyszerű függvények esetében sem
jelölni, az [xí - i , xí ] intervallum feletti szakasz megforgatása adja. Az ábráról
igaz. Tekintsük pl. az \x\ függvényt a
látható, hogy a P f halmaz egy olyan egyenes csonkakúp palástja, amelynek 14.13. ábra
[-1 ,1 ] intervallumon. Ekkor az A^ hal
a magassága Xi - Xi-i, az alap- és fedőkörének sugara pedig f { x i ) és f ( x i - i ) .
maz két egybevágó kúppalást egyesí
Szemléletesen világos, hogy ha egy egye tése, és a felszíne 2-(27t-V2/2) = 2V27r.
nes csonkakúp palástját kiterítjük, akkor a
Ha azonban az F felosztás csupán a - 1 és 1 osztópontokból áll, akkor egy
kiterített síkbeli alakzat területe egyenlő a
csonkakúppalást felszínével. Mivel a kiterí henger, amelynek a felszíne 2tt •2 = in , ami nagyobb, mint A^ felszíne.
tett síkbeli alakzat két körcikk különbsége, A fenti példából leszűrhetjük, hogy A^ felszínét nem definiálhatjuk a
ennek a területe könnyen kiszámítható, fel értékek halmazának szuprémumával. De a példa a helyes definíciót is sugallja,
használva, hogy a körcikk területe a sugár hiszen a [ - 1, 1] intervallum tetszőleges F felosztására a P ^ palást vagy A^-íel
és az ívhossz szorzatának a fele. Végül is egyenlő (ha 0 osztópontja az F felosztásnak), vagy pedig három csonkakúp
\ ■. azt kapjuk, hogy ha egy egyenes csonka- palást egyesítése (ha 0 nem osztópontja az F felosztásnak). Ha a felosztás
\ / I kúp magassága m, az alap- és fedőkörének finomsága kicsi, akkor a csonkakúppalástok közül a középső felszíne kicsi lesz,
\ I sugara pedig r és R, akkor a palást felszíne
a két másik csonkakúppalást felszíne pedig közel lesz az ^-^-et alkotó két kúp
Tr{R + r _ y-p -f 777,2 14.34. felada
palást felszínéhez. Ez azt jelenti, hogy a P ^ palást felszíne tetszőlegesen közel
14.12. ábra
tot). így a p f palást felszíne lesz A^ felszínéhez, ha a felosztás elég finom. Ez a megfigyelés motiválja a
következő definíciót.
a P ^ halmaz felszíne pedig 14.30. Definíció. Legyen / nemnegatív [a, ö]-n. Azt mondjuk, hogy az
n
= 7T • (14.24) A^ = {{x, y , z ) : a < x < h , + z ‘^ = f { x ) ]
i=l
halmaz felszíne létezik és értéke a $ szám, ha minden e > 0-hoz van olyan
ahol h^ = 7 ( / f e ) - + (xi - X i - i f . Itt érdemes megjegyezni, hogy <5 > 0, hogy az [a, h] intervallum minden ő-nál finomabb F felosztására
n
|$i? - $1 < £, ahol az F-hez tartozó beírt törött vonalnak az x tengely
a hi összeg egyenlő az / grafikonjába írt (és az F felosztáshoz tartozó) körüli megforgatásával kapott halmaz felszíne, melyet (14.24) definiál.
i=i
n
poligon hosszával, tehát ahol L jelöli graph / ívhosszát. 14.31. TéteL Legyen f olyan nemnegatív és folytonos függvény az [a, ö] inter
i=l vallumban, amelynek a grafikonja rektifikálható. Tegyük fel, hogy f differen
122 14. A z integrálszám ítás alkalmazásai A forgási felületek felszíne 123
ciálható {a,b)-ben, és f ■ + { f ' Y integrálható [a,b]-ben. Ekkor felszíne ahol L jelöh g ra p h / ívhosszát. Ebből azt kapjuk, hogy
1 1
létezik, és értéke 2tt Í f { x ) ^ l + { f ' { x ) ) ‘^ dx. 27T
—I <
27T
- (^FÍ9] (Ci))
Ja
< { L + ! ) ■£. (14.25)
B izon y ítá s. Az / függvényről nem tettük fel, hogy differenciálható az a és 6
Mivel £ > 0 tetszőleges volt és (14.25) minden elég finom felosztásra igaz,
pontokban, ezért a. g = f ■ + (/')^ függvény ezekben a pontokban esetleg
ezzel beláttuk, hogy felszíne 2'kI. □
nincs értelmezve. Az egyértelműség kedvéért értelmezzük ^-t nullának az a és 5
pontokban; a 12.48. Tétel és a 12.49. Megjegyzés szerint ez g integrálhatóságát 14.32. P é ld a . G ö m b ö v n e k nevezzük egy gömbfelület két párhuzamos sík
rb
és az / = / g d x integrál értékét nem befolyásolja. közé eső részét. Most kiszámítjuk annak a gömbövnek a felszínét, amelyet
Ja az origó középpontú és r sugarú gömbfelületből az x = a és x = h síkok
Legyen e > 0 adott. Mivel / egyenletesen folytonos [a, 6]-ben, létezik egy metszenek ki, ahol —r < a 0 szám, amelyre teljesül, hogy x , y e [a,b] és \y - x\ < r] esetén
Az origó középpontú és r sugarú gömbfelületet az f { x ) =
\f(y) —f{x)\ < e. A 12.23. Tétel szerint választhatunk egy olyan (5 > 0 számot,
(x e [ - r ,r ] ) függvény grafikonjának x tengely körüH megforgat ás ával kapjuk.
hogy az [a, b] intervallum minden 5-nál finomabb F felosztására és minden F-
Mármost / monoton a [ - r , 0] és [0,r] intervallumokban, ezért a grafikonja
hez tartozó ap közelítő összegre fennálljon \ap - I\ < £■ rektifikálható [ - r , r]-ben és így [a, 6]-ben is. Másrészt / folytonos [~r, r]-ben
Legyen F : a = xq < xi < . . . < Xn = b egy (5)-nál finomabb és differenciálható (-r ,r )-b e n , és itt
felosztás. Megmutatjuk, hogy a (14.24) által definiált érték közel van 2ttI-
hez. f [ x ) ^ i + ( / 'W )2 = — r.
A Lagrange-középértéktétel szerint minden i-ie van olyan q g {x í - i , x í ) — x^
pont, amelyre f ( x i ) - f ( x i - i ) = f { c i ) •(xi - Xi-i). Ekkor így alkalmazhatjuk a 14.31. Tételt. Azt kapjuk, hogy a keresett felszín
hi - f { x i - , r + {xi - + 1 •ix, - Xi-,] b

27T •y r d x = 2'kt ■ (b — a),
minden i-ie. így a g függvénynek a Cj közbülső helyekhez tartozó közelítő a
összege
vagyis egy gömböv felszíne megegyezik az őt kimetsző síkok távolságának és
>fi _____________ n
a gömb főköre hosszúságának a szorzatával Speciálisan, az r sugarú gömb
(Cz)) = ■y + 1 ■ (î ~ felszíne 4r^7r.
i=í ^=1
Mivel az F felosztás finomabb (5-nál, ezért M ) < s . k z F felosztás

14.33. M e g je g y z é s . Tegyük fel, hogy / olyan nemnegatív és folytonos függ
r/-nál is finomabb, ezért az rj szám választása szerint \f(xi) - f(ci)\ < s és
vény az [a,b] intervallumban, amelynek a grafikonja rektifikálható. Jelöljük a
\f{ xi-i) - f(ci)\ < £, tehát 1/ ( 2;,) + /(a :,_ i) - 2/(c^)| < minden z-re. így graph / grafikon [a,x] intervallum feletti részének ívhosszát s(a:)-szel. Ekkor
s szigorúan monoton növő és folytonos [a, 6]-ben, és így létezik az inverz
<
függvénye.
27T i=l
A 14.31. Tétel bizonyításának finomításával meg lehet mutatni, hogy ekkor
< e 'Y ^ h i < € ■L,
A^-nek létezik a felszíne, és egyenlő 27t • / ( / o s~'^) dx-szel, ahol L jelöh
Jo
graph / ívhosszát. A részleteket illetően lásd [11], 286. §, 504-506. oldalak.
124 14. A z integrálszám ítás alkalmazásai
Feladatok 15. AZ IMPROPRIUS INTEGRÁL

14.34. Bizonyítsuk be, hogy ha egy egyenes csonkakúp magassága m, az alap-
és fedőkörének sugara pedig r és i?, akkor a csonkakúp palástját a síkba
kiterítve a kapott alakzat területe r)yj{R — r)^ +
Az eddigiekben csakis olyan függvények integráljával foglalkoztunk, amelyek
14.35. Számítsuk ki az alábbi függvények grafikonjának az x tengely körüli valamely korlátos és zárt intervallumban voltak értelmezve (kivéve esetleg az
megforgatásával kapott halmazok felszínét: intervallum véges sok pontját), és amelyek korlátosak voltak az adott interval
(a) [a, 6]-n; (b) V í [a, 6]-n, ahol 0 < a < 6; lumban. Ezek a megszorítások néha túl szigorúnak bizonyulnak; vannak olyan
feladatok, amelyek megoldásához nem korlátos intervallumban értelmezett,
(c) sin a; [0, 7r]-n; (d) ch x [—a,a]-n.
vagy esetleg nem is korlátos függvényeket kellene integrálnunk.
14.36. Nevezzük sávnak a sík két párhuzamos egyenese közé eső részhalmazát. r-K/2
Egy sáv szélességén a sávot határoló egyenesek távolságát értjük. Bizo Tegyük fel, hogy az / V T + s in x dx integrált a sin a: = í helyettesítéssel
J0
nyítsuk be, hogy ha egy körlapot véges sok sávval lefediink, akkor a sávok
szélességeinek összege nem kisebb a kör átmérőjénél. (Ö M) szeretnénk kiszámítani. Az x = arc sin í, ~ = l / 7 l - formulák azt adják,
- (JjL
hogy
7t / 2
/ j l
A jobb oldalon álló integrál azonban (egyelőre) értelmetlen, hiszen a

y i / ( l - 1) függvény nem korlátos, és így nem is integrálható [0, l]-ben.
(A problémát az okozza, hogy a határozott integrálokra vonatkozó integ-
ráltranszformációs formulát - vagyis a 13.18. Tételt - próbáltuk alkalmazni az
/( ^ ) ~ V l + sin x, g{t) = arc sin í, [ü, 6] = [0, 1], esetben, amikor is a feltételek
nem teljesülnek, hiszen az arc sin í függvény nem differenciálható 1-ben.)
dx X
Ha az r integrált a tg - = í helyettesítéssel próbáljuk kiszá-
Jo 1 r' sm 00 2i
mítani, akkor a transzformáit integrál határaival kerülünk bajba. Mivel
7T OC 00
1 dt
Jí 1~ sin
^ X= íJ dt 2- (15.2)
0 0 -i+r"
l + í2
0 ii+ty
és a jobb oldah integrál (egyelőre) értelmetlen. (Itt a problémát az okozza,
cc
hogy a tg - függvény nincs értelmezve - tehát nem is differenciálható - 7r-ben.)
15. A z im proprius integrál A z im proprius integrál 127
126
rb
Tudjuk, hogy ha az / : [a, 6] -> M függvény differenciálható és
akkor azt mondjuk, hogy az / f ( x ) dx improprius integrál létezik és az értéke
f integrálható [a,5]-n, akkor / grafikonja rektifikálható, és az ívhossza Ja
OO, (illetve —oo).
+ (f{x)fdx (1. a 14.13. Tételt és a 14.22.1. Megjegyzést). Elvár / a
f { x ) dx improprius integrált.
hatnánk, hogy ez a képlet minden olyan esetben megadja / grafikonjának
-00
ívhosszát, amikor a grafikon rektifikálható és / differenciálható, legalábbis
véges sok pont kivételével. Ez azonban nem mindig van így. Tekintsük pl. az oo dx
15.2. P éld a. A fenti definíció értelmében az
f(^x) = \fx függvényt [0, l]-en. Mivel / monoton, ezért a grafikonja rektifikál
ható. Másrészt / minden x > 0 pontban differenciálható, és
i/o (1 + x y
improprius integrál
konvergens és az értéke 1. Valóban, az l/(lH -a;)^ függvény integrálható a [0, b]

intervallumon minden h > 0-ra, és
Vi + ( / w = /i + i -
dx
lim í 7— — ^ = lim = lim 1 -
Ezért elvárásunk szerint a függvény [0,1] feletti grafikonjának ívhossza 6->oo J (1 + x )^ b->oo (1 + a;)_ b-^00 ( l + ö)-
Ezek után könnyű belátni, hogy a (15.2) egyenlőség valóban fennáll, és a bal
oldalon álló integrál értéke 2. Valóban, minden 0 < 6 < 7r-re a tg(a;/2) függ
0
vény differenciálható és a deriváltja integrálható [0, 6]-n, tehát itt a tg (x/2) =
azonban ez az integrál (egyelőre) értelmetlen, mert az integrálandó függvény
= t helyettesítés alkalmazható. így
nem korlátos.
& , tg 6 tg 6
Mindezeket a problémákat kiküszöbölhetjük az integrál fogalmának alkal dt
f ~ í ^ 2 r
mas kibővítésével. J 1 + sin X / 1+ ^ 1+ ~ J2 ( i + í ) 2-
15.1. D e fin íció . Legyen / értelmezve az [a,oo) félegyenesen, és tegyük fel,
hogy / integrálható [a, 5]-n minden b > a-ra. Amennyiben a Ebből az integrálfüggvény folytonosságát (13.5. Tétel) és az összetett függvény
határértékére vonatkozó tételt felhasználva azt kapjuk, hogy
0
, tg 0 00
lim / f ( x ) dx - I f dx f dx , f r. dt f dt
b—>oo J / ^ i ----------- = lim / 2 •-- ----------= / 2 ■ = 2.
J l-fsm a ; b -îr-oJ 1 + sinx b^-K-o J (1 + ^^)^ J
határérték létezik és véges, akkor azt mondjuk, hogy az / függvény [a, oo)-
beli improprius* integrálja konvergens és értéke I. Ezt úgy jelöljük, hogy
rOO Az (15.1) jobb oldalán álló vagy a (15.3) alatti integrálokat hasonló eljá
/ f { x ) dx = I. rással értelmezzük.
Ja
rb
Amennyiben a lim / / ix) dx határérték nem létezik, vagy létezik, de 15.3. D e fin íció . Legyen [a,b] korlátos intervallum, legyen / értelmezve
b—ôo Ja [a, 6)-n, és tegyük fel, hogy / integrálható az [a, c] intervallumon minden
nem véges, akkor azt mondjuk, hogy az improprius integrál divergens. Ha a < c < b-ie. Amennyiben a
b c
lim / f { x ) d x = oö (vagy -- oo), lim f f { x ) dx = I
b-ôo J :-^6—0J
improprius integrál = a szokásostól eltérő értelemben vett integrál

128 15. A z im proprius integrál Az im proprius integrál 129
határérték létezik és véges, akkor azt mondjuk, hogy az / függvény [a,b]- megegyezik a Riemann-integrállal. Vagyis az improprius integrál fogalma a
beU improprius integrálja konvergens és értéke I. Ezt úgy jelöljük, hogy Riemann-integrál fogalmának kiterjesztése.
í f { x ) d x = I. Ennek ellenére, ha azt mondjuk, hogy / integrálható a korlátos [a,b]

Ja intervallumon, akkor ezen továbbra is azt fogjuk érteni, hogy / Riemann-
rb integrálható [a,6]-n.
Amennyiben a Hm / ■f{x) dx határérték nem létezik, vagy létezik, de
c - » 5 —0 Ja
nem véges, akkor azt mondjuk, hogy az improprius integrál divergens. Ha 15.5. P éld á k . Az (15.1) egyenlőség jobb oldalán álló integrál konvergens, és
c az értéke 2. Valóban,
lim / f ( x ) d x = oo (vagy - oo),
c->b—0 J
a lim —- d t = lim [ - 2V l - t T = lim Í2 - 2V l - c) = 2.
c-^ l-o j V 1 —t c -»i-o L Jo c-î_o\ /
0
akkor azt mondjuk, hogy az / f { x ) dx improprius integrál létezik és az értéke
Ja A 15.2. Példában követett gondolatmenettel azt is könnyen beláthatjuk, hogy
oo, (illetve —oo). a (15.1) egyenlőség helyes. További példák:
fb
Hasonlóan értelmezzük az I / {x) dx improprius integrált abban az eset-
Ja 1. Az / — integrál akkor és csak akkor konvergens, ha c > 1. Pontosabban:
ben, amikor / integrálható a [c, b] intervallumban minden a < c 1,
c~l (15.4)
zik, ha konvergens vagy pedig az értéke oo vagy - o o . (Az utóbbi esetekben J x^
00, ha c < 1.
az improprius integrál létezik ugyan, de divergens.)
2 . Ha / integrálható a korlátos [a, b] intervallumban, akkor az / f { x ) dx kife-

t/ (X
jezés immár három számot jelöl egyszerre: az / függvény Riemann-integrálját
az [a, b] intervallumon, valamint a lim / f { x ) dx és lim f { x ) dx lime-

■' c->b-oJa c ^ a + OJc
székét. Szerencsére ez a három szám megegyezik. Valóban, a 13.5. Tétel alapján
PX
az I(^x) = / f { t ) dt integrálfüggvény folytonos [a, &]-n, tehát

Ja
c b
lim f f{x)dx= lim I{c) = I(b) = í f ( x ) d x ,

—^6—0J c—>-6—0 J
es
b b
lim
c—>a+Oj
í f(x)dx= lim [I{b) — I{c)] = I{b) — I{a) — j f { x ) d x .
câ+O J
15.1. ábra
Más szóval, ha az / függvénynek létezik a Riemann-integrálja az [a, b] inter
vallumon, akkor itt (mindkét) improprius integrálja is létezik, és az értéke
130 15. A z im proprius integrál Az im proprius integrál
131
Valóban, 1 esetén
Ebből látható hogy az (15.4) és (15.5) állítások egymásból következnek.
OO UJ
Ijü ^ nnek az átalakításnak a jogosságát hamarosan látni fogjuk a 15.12. Tétel-
J
lim
UJ-ÔOJ
í dx lim
a;--»oo
1
--------- • X
_1 — c
1 -c
= lim
ujôo c - 1
+
1-c
u 1- c
1
1 1
Q Ar,
Mármost * ^ J2 X •log^^ integrál akkor és csak akkor konvergens, ha c > 1. Való
lim
x-ôQ
= I00, na
^ c <> 1,í’ ban, c 1 esetén
oo Lú
dx /»
tehát a c 7^ 1 esetben (15.4) igaz. Másrészt dx 1 íü
lim / = lim log^
o;~>oo ^
/
OO üJ
2
1 —c
í ~ = lim í — = lim [log d ^ = lim logo; = oo,
J ^ —>00 J U>—>-00 LáJ—>oo 1 1 1
hm .lo g l- = 2 + — log^“ â;
a;->oo .C 1 —c
ezért (15.4) a c = 1 esetben is igaz. Mármost
f‘1
^ dx 0, ha c > 1,
2. Az I — integrál akkor és csak akkor konvergens, ha c < 1. Pontosabban: oo, ha c < 1,
Jo
10 x^
1 teh a^ c > 1 esetén az integrál konvergens, c < 1 esetén pedig divergens.
} dx ■, ha c < 1, A c = 1 esetben
1 —c (15.5)
oo
cx), ha c > 1. [ dx f dx
Valóban, 1 esetén J X ■lóg a: j X . lóg X ~ 2^)2 =
f dx f dx , 1- c 1—c ^ - lóg lóg 2] = 00,

/ — — lim / — = li lim
J X^ á-Ô+0 J x^
á-^0+0 í--^0+0 1 — c 1 —c 1 —c tehát az integrál a c = 1 esetben is divergens.
0 5
roo
minden 0 < (5 < 1-re. Mármost
4. / dx = e~° minden a-ra. Valóban,
0, ha c < 1, Ja ’
lim ^=
X—>0+0 oo, ha c > 1,
tehát a c 7^ 1 esetben (15.5) igaz. Másrészt / e~^ dx = lim í e~^ dx = lim e -“ -

J Lű-^00 J Lü-^00
® a
í ~ = lim [loga:]r= lim [—log(5] — oo,

J X ő—>0+0 5—>0+0 dx 7T ruj
■ Jo 1 + x^ " 2 ’ /„ T+^ = = ^/2- Ugyanígy
ezért (15.5) a, c = 1 esetben is igaz. r^ dx 7T
adódik /
7 - 000
0 1 + x ‘^ 2
Egyébként az x = - helyettesítéssel
oo
dx
1
f i i
e. f l ó g x d x = - l , mert f \ o g x d x =
Jo
lim
í-> o + o Jí
í\ o g x d x =
J x<= J J t^-<^
= 0 ^ = iÜS-o [--51°g í -1 ] = -1 .
Az im proprius integrál 133
15. A z im proprius integrál
132
Ha ez az osztópont d e { cí- i , cí), akkor (15.6) bizonyításához azt kell belátni,
^nr* hogy
7 Az --------^ integrál divergens, mert
Cj d Cj
Jo
dx 1 + a;
/ I f(^)dx+I f{x)dx.
/ lim lóg = : 0 0.
]-log c -»l-0 î—1 d
— 2 = ii? ' Jo
l - c - » l- Ezt könnyű ellenőrizni a 15.1. és 15.3. Definícióban szereplő esetek szétválasz
tásával, felhasználva a 12.40. Tételt.
fi dx r -= lim a r c s in c = ^ . Ebből teljes indukcióval következik, hogy (15.6) akkor is igaz, ha F^-t úgy
kapjuk, hogy F-hez akárhány (véges sok) új osztópontot veszünk hozzá. Végül
io 7 r ^ ' 2’ » Jo 2
az általános esetben tekintsük az F és F ' osztópontjai egyesítésével kapott F^'
Néha szükség van olyan integrálok klszámítfcára, amelyek mindkét vég
felosztást. A fentiek szerint (15.6) mindkét oldala egyenlő az F " felosztáshoz
pontban, esetleg egyes belső pontokban is„impropriusak . Ilyenek pl. tartozó integrálösszeggel, ezért egymással is egyenlőek.
f e-^ ^ d ., f Ví ■ és az £ ^ integrálok. Ezeket a követke- dx
15.7. P éld á k . 1 . Az ( --------r integrál konvergens és az értéke tt. Valóban,
zőképpen értelmezzük. J-OO 1 + X^
dx TT , dx TT
15.6. D e fin íció . Legyen az / függvény értelmezve az (a, /3) véges vagy vég ----- ^7 = — a 15.5.5. Példa szerint.
io l + x ‘^ 2 J-o o 1 + x^ 2
telen intervallumon, kivéve esetleg véges sok pontot. Tegyük fel hogy
dx c
egy a = CO < c, < . . . < On-I < Ca = P felosztás olyan tulajdonsaggal,
hogy minden i = 1,. ••, n-re az f " f ( x ) dx Improprius integrál konvergens a / -1

—7== integrál konvergens és az értéke 4. Valóban, /
^\x\ Jo
15.5.2. Példa szerint. Ugyanígy látható (vagy pedig az x = —t helyettesítés
O
15.1. vagy 15.3. Definíció értelmében. Ekkor azt mondjuk, hogy az
improprius integrál konvergens, és az értéke

f { x ) dx
/ —— = 2.
-1 's/'-X
13 Cl cn Az improprius integrálok kiszámításának a 15.5. Példákban követett m ód
í f ( x ) d x = f f { x ) dx + . . . + J /W szere a legtöbb olyan esetben alkalmazható, amikor az integrálandó függvény
l co nek van primitív függvénye: ilyenkor az improprius integrál konvergenciája
a primitív függvény határértékének létezésétől függ. Bevezetjük a következő
jelölést. Legyen F értelmezve az (a, (3) véges vagy végtelen nyílt intervallum
A fenti definíció jogosságához persze ellenőrizni kell, hogy ha F ' : a =
ban. Ha a lim F ( x ) és lim F ( x ) határértékek léteznek és végesek, akkor
= d o < dl < . . . < 4 - 1 < dfc = /5 egy másik olyan felosztás, amelyre az x - > a +0 ^ ^ x-^/ 3 - 0 ^ ^ ^
legyen
f ( x ) dx integrálok konvergensek a 15.1. vagy 15.3. Definíció értelmében,
Jdi^l [F]^ — lim F { x ) — lim F{ x) .
“ x -> (3 - 0 x -^ a + O ^ ^
akkor
dn Itt a jelölésen az a = —oo esetben a mínusz végtelenben vett határérté
n i k n^
(15.6) ket, a lim jelölésen pedig a /3 = oo esetben a végtelenben vett határértéket
V / f { x ) dx = J 2 / f(x)dx.
x -^ (3 - 0
értjük.
Tegyük fel először, hogy az F' felosztást úgy kapjuk, hogy az F : “ - ^ < 15.8. T étel. Legyen f : (a,/5) - » R integrálható {a, (3) minden korlátos
< Cl < . . - < C n -1 < Cn = (3 felosztáshoz hozzáveszünk egy uj osztopontot. és zárt részintervallurnában. Tegyük fel, hogy f-n ek van primitív függvé-
134
nye (a,/3)-ban, és legyen F : {a,/3) R az f egy primitív függvénye. Most rátérünk az improprius integrálra vonatkozó integrálási szabályokra.
Látni fogjuk, hogy a Riemann-integrálra vonatkozó formulák -- beleértve a
Az / j { x ) dx improprius integrál akkor és csak akkor konvergens, ha a parciális és helyettesítéses integrálás képleteit is - csaknem változtatás nélkül
Ja
lim F ( x ) és lim F( x ) véges határértékek léteznek, és ekkor érvényesek maradnak az improprius integrálokra.
X’ —> Q ! + 0 X -^ /5 — 0
fP rP
/3 15.9. T étel. Ha az f dx és gd x integrálok konvergensek, akkor az
Ja Ja
J f { x ) dx = [F]^ fP
/ c - f dx (c e R ) és { f + g) dx integrálok is konvergensek, és
Ja 'a
Ja
B izo n y ítá s. Rögzítsünk egy xq e {a, (3) pontot. Mivel / integrálható (oí,/3) /3
minden korlátos és zárt részintervallumában, ezért könnyen látható, hogy jc-fd x = c-jfd x (c e R ]
r/3 a a
az / f { x ) dx improprius integrál akkor és csak akkor konvergens, ha az
Ja es
r ^0 C
/ f ( x ) d x és / f { x ) d x integrálok konvergensek a 15.1. vagy 15.3. Defi-
Ja JxQ j { f + g ) d x = j f d x + j gdx.
níció értelmében, és ekkor
(3 XQ
B izon y ítá s. Az állítás nyilvánvaló az improprius integrál definíciójából, vala

j f ( x ) d x ^ j f ( x ) dx + j f { x ) dx.
mint a 12.31., 12.32. és 8.34. Tételekből. □
a a XQ
A Newton-Leibniz-formula szerint 15.10. T étel. Legyenek az f és g függvények differenciálhatóak, f ,g' pedig

integrálhatóak (o;,/3) minden korlátos zárt részintervallumán, és tegyük fel,
b
hogy a lim f g és lim f g határértékek léteznek és végesek. Ekkor
í f { x ) dx = F(b) — F { xq) xâ+Q x-^p-0
XQ
Í3 P
minden xq < b < j3-i&. Ebből következik, hogy a ^hm^^[F{b) - F { xq)] és j f g dx = [fg]^ - j f g' dx
f^
lim / f ( x ) d x határértékek egyidejűleg léteznek vagy nem léteznek, és abban az értelemben, hogy ha a két improprius integrál közül az egyik létezik,
b-^ 1 3 - 0 JxQ
amennyiben léteznek, akkor megegyeznek. Ugyanez érvényes a akkor a másik is, és a két oldal egyenlő.
XQ
B izon y ítá s. Rögzítsünk egy xq e (a,/3) pontot. A 13.10. Tétel szerint
lim \F(xo) - F(a)] és lim / f { x ) dx
aâ+O^ ^ aâ+Oj b b
a
j f ' g d x = [fg]'’^ ^ - j f g ' d x
XQ XQ
határértékekre is. Azt kaptuk, hogy az / f ( x ) dx integrál akkor és csak akkor
Ja
konvergens, ha a lim [F{b) — F { xq)] és lim [F{ xq) — F{a)] határértékek minden xq < b < /3-ra. Ha tehát 6-vel (3 - 0-hoz tartunk, akkor a bal oldal
b -^ p -Q a ^ a +0 nak akkor és csak akkor létezik a határértéke, amikor a jobb oldalnak, és ha
léteznek és végesek, és ekkor az integrál értéke e két limesz összege. Éppen ezt
kellett belátnunk. □
15. A z im proprius integrál A z im proprius integrál
136 137
rx
léteznek, akkor egyenlőek. Hasonlóan adódik, hogy a -> a + 0 esetén az számot, és legyen F { x ) = / f { t ) d t minden x G ( 7 , <5)-ra. Az improprius
XO XQ JXQ
integrál definíciójából egyszerűen következik, hogy (15.7) jobb oldala akkor
és csak akkor konvergens, ha a lim F { x ) és lim F ( x ) véges határértékek
x -^ j+ O x -^ 5 - 0
egyenlőség bal oldalának akkor és csak akkor létezik a határértéke, amikor a léteznek, és ekkor az (15.7) jobb oldalán álló integrál értéke [F]^ .
jobb oldalnak, és ha léteznek, akkor egyenlőek. Ebből ugyanúgy kapjuk a tétel A 13.5. Tétel szerint F az f függvény primitív függvénye a (7 , í ) inter
állítását, mint a 15.8. Tétel bizonyításában. □ vallumon, és így az összetett függvény deriválási szabálya alapján F o ^ az
{ f o g ) - 9 függvény primitív függvénye (a,(5)-n. A 15.8. Tétel szerint (15.7)
pb bal oldala akkor és csak akkor konvergens, ha a lim Fiait) ) és lim Fiait) )
Az f d x Riemann-integrált a 5 < a esetben is értelmeztük (1. a 12.42. t-â+Q
Definíciót). Ezt a kiterjesztést az improprius integrálok esetében is célszerű véges határértékek léteznek, és ekkor a (15.7) jobb oldalán álló integrál értéke
[Fogt.
megtenni.
Mármost, ha lim F ( x ) = A, akkor az összetett függvény határértéké
rP be ^y-hU
íció . Ha az / f ( x ) dx improprius integrál létezik, akkor legyen
15.11. D e fin íció ről szóló tétel szerint lim F (g (t)) = A. Megfordítva, ha lim Fiait)) = A
Ja t^ a + O t~â + 0 ’
a akkor == A. Valóban, a g ^ függvény a (7 , ő) intervallumot szigo
I f { x ) dx = - j f ( x ) dx.
rúan monoton növőleg az (a, jd) intervallumra képezi, és így hm g~^{x) = 7 .
(3 « a;—>-Q;+0
Tehát ^îm ^F (g (t)) = A esetén ^ hm^^ F( x) = A, hiszen F = ( F o g) o g~K
Az í f dx integrál értéke nulla minden a E R-re és ck = ±oo-re és tetszőleges
Ja 1 w • \ Ugyanígy látható, hogy a lim F( x ) limesz akkor és csak akkor létezik,
/ függvényre (akár értelmezve van f az a pontban akar nm csj. x->ö-0
ha hm F{g{t)) létezik, és ekkor egyenlőek.
í ^13 0
15.12. T étel. Legyen {a, l3) egy véges vagy végtelen nyílt intervallum. Legyen
A fentieket összevetve éppen a tétel bizonyítandó állítását kapjuk. □
g szigorúan monoton és differenciálható, g pedig integrálható (qí,/3) minden
korlátos zárt részintervallumán. Legyen* lim g(x) = j és lim
x-â+O x -> p -0 Az előző tétel sokkal enyhébb feltételek mellett is igaz: g monotonitására
Ha f folytonos a nyílt ( 7 , intervallumon, akkor nincs szükség (legalábbis, ha 7 7^ í), és / folytonossága helyett elég feltenni,
ôgy / integrálható g értékkészletének korlátos és zárt részintervallumain. A
^ f (15.7)
pontos tétel így szól.
j / ( f l W ) - s 'W = j / W dx
15.13. T étel. Legyen g differenciálható és g integrálható {a,/3) minden kor-
látos zárt részintervallumán, és tegyük fel, hogy léteznek a lim qix) = 7
abban az értelemben, hogy ha a két improprius integrál közül az egyik kon
vergens, akkor a másik is, és egyenlőek. = 6 véges vagy végtelen határértékek. Legyen f integrálható g
B izo n y ítá s. Feltesszük, hogy g szigorúan monoton növő (ugyanígy okoskod értékkészletének, vagyis a g{{cx, /?)) halmaznak minden korlátos és zárt részin
hatunk, ha g monoton csökkenő). Ekkor j < ő. Rögzítsünk egy xo e ( a , f í tervallumán.
(i) íía 7 7^ (^, akkor (15.7) fennáll abban az értelemben, hogy ha a két imp
* Ezek a véges vagy végtelen határértékek biztosan léteznek a 8.62. Tétel szerint. roprius integrál közül az egyik létezik, akkor létezik a másik is, és egyenlőek.
138
'00 dx
(ii) Ha 7 ő és (15.7) bal oldala konvergens, akkor az értéke nulla. 15.2. Bizonyítsuk be, hogy az / integrál akkor és csak
Js X ■lóg X ■lóg log^ x
A tétel bizonyítását a fejezet függelékében adjuk meg. Megjegyezzük, hogy akkor konvergens, ha c > 1. Hogyan általánosítható az állítás?
a j = ő esetben (15.7) bal oldala nem feltétlenül konvergens; 1. a 15.12. fela
'■^2 dx
datot. 15.3. Számítsuk ki az / integrált a í = tg rr helyettesítéssel.
J7T/4 sin^x
15.14. M e g je g y z é s . Láttunk példákat arra, hogy a helyettesítéssel való
integrálás segítségével egy „közönséges” Riemann-integrálból improprius integ c^
/ dx
rált kaphatunk. A fordított eset is előfordulhat: egy improprius integrálból integrált az
oo (1 + x'^Y
kaphatunk Riemann-integrált. Például az a: = siní helyettesítéssel a: = tg í helyettesítéssel!
15.5. Legyen / nemnegatív és folytonos [0, oo)-ben. Milyen egyszerűbb kifeje

I .— dx = I sin’^t dt,
J 41 J zéssel egyenlő l i m h - f { h x ) dxl
u h-ôo Jo
vagy az re = 1/ í helyettesítéssel / '•oo
oo
f ( x ) d x integrál konvergens, akkor
dt _ 7T -oo
-oo
4
/_J /(« ® ) = 0-
15.7. Bizonyítsuk be, hogy ha / pozitív és monoton csökkenő [O,oo)-ben,

rOO
Feladatok továbbá az / f ( x ) d x integrál konvergens, akkor hm x ■ f { x ) =
xJ0 ^ ôo
= 0. (Ö M)
15.1. Számítsuk ki az alábbi improprius integrálok értékét: 15.8. Bizonyítsuk be, hogy
•0° dx dx
(.)/ 1 / 1
+ X lim + = 2.
no dx -v/n
dx]
i - o o a:'* + 1 ’
pOO X
/*^
15.9. Bizonyítsuk be, hogy ha / monoton (0, l]-ben és az / /(re) dx improp-
(e) dx- dx] Jo
lo (1 -t- x'^Y ^{x-a){b-x) rius integrál létezik, akkor
’ OO
dx
2x _ 1 /-« )
lóg re
+ 1
dx]
í wy+^
■ ^©)=/ 0
(0 /
Jo
-sfx dx] dx\
Igaz-e az állítás akkor is, ha nem feltételezzük, hogy f monoton? (M)
xlogx
dx. n—1
l (1 + 15.10. Számítsuk ki hm értékét.
n-ôo
i^ • (^ - « )
140 15. A z im proprius integrál
A z im proprius integrálok konvergenciája 141
15.11. Legyen / folytonos és legfeljebb véges sok pont kivételével differenciál

fP
sorozat pontjaiban. Ezzel az / f dx integrál konvergenciáját nem befolyásol
ható [a, 6]-ben. Bizonyítsuk be, hogy ha az / Jl + dx improprius ja
Ja
tűk, hiszen minden a < b < /3-ra az / függvény értékét az [a, b] intervallumban
integrál konvergens és az értéke / , akkor / grafikonja rektifikálható, és az
rb
ívhossza L (M) csak véges sok pontban változtattuk meg, tehát az / f dx Riemann-integrál
Ja
15.12. Legyen a = - o o , (3 = oo, legyen g{x) = 1/(1 + x ‘^) minden x e R- fb
értéke a 12.48. Tétel szerint nem változott. így a lim / f dx határérték
re, és legyen f { x ) = l/ x‘^ minden x > 0-ra. Ellenőrizzük, hogy ekkor / b-^/3—OJa
integrálható g értékkészletének minden korlátos és zárt részintervallumán, sem változott; ha eddig létezett és véges volt, akkor most is az marad. Más
de (15.7) bal oldala nem létezik. (A jobb oldala nyilvánvalóan létezik, és részt, ha az Xn pontban /-n ek - mondjuk -- az n értéket adjuk minden n-re,
az értéke nulla.) akkor az új függvény nem tart 0-hoz /3-ban. Még folytonos / függvényeket
is találhatunk, amelyekre az / f dx konvergens, de / nem tart 0-hoz ^-ban

Jh
(1. a 15.28. és 15.29. feladatokat).
Az improprius integrálok konvergenciája
A fenti - hamis - megfigyelés megfordítása azonban igaz: ha / elég gyorsan
fí3
Az improprius integrálok alkalmazásai során a legfontosabb kérdés az, hogy nullához tart x /3 ~ 0 esetén, akkor az / f dx integrál konvergens. Ennek
az adott integrál konvergens-e vagy sem; a konvergencia esetében az integrál Jb
értékének pontos meghatározása gyakran csak másodlagos (vagy eleve remény bizonyításához először megadjuk az integrálok konvergenciájának egy szüksé
telen). Tegyük fel, hogy / integrálható az [a,/?) intervallum korlátos és zárt ges és elégséges feltételét, amelyet az improprius integrálokra vonatkozó
Cauchy-kritériumnak nevezünk.
részintervallumain. Az ( f dx improprius integrál konvergenciája /-n ek csak
Ja 15.15. Tétel (Cauchy-kritérium ). Legyen f integrálható az [a, /?) interval-
fP
a /3-hoz közeli értékeitől függ: bármely a 0-hoz létezik egy olyan a < b < (3
és csak akkor konvergens, ha az / / dx integrál konvergens. Valóban, '62
Jb
szám, hogy f ( x ) dx < e minden b < bi < b2 < /3-ra.
oj h ijJ bi
j f dx = j f dx + J f dx
Bizonyítás. Az állítás egyszerűen következik a függvényhatárértékre vonat
a a h kozó Cauchy-kritériumból (8.33. Tétel) és az
minden b lü /5-ra, tehát uj —> /3 — 0 esetén a bal oldalnak akkor és csak 62 61 62
ríü
akkor létezik a véges határértéke, ha ugyanez igaz / / dx-m. j f { x ) d x - j f ( x ) dx = j f ( x ) dx
Jb
a a
A 15.2. és 15.5. Példákból esetleg arra következtethetnénk, hogy az
Pl3 Összefüggésből. □
/ / dx integrál csak akkor lehet konvergens, ha / elég gyorsan nullához tart
Jb
fP Tegyük fel, hogy / integrálható az [a,/3) intervallum korlátos és zárt
X j3 - 0 esetén. Ez azonban nem igaz. Vegyünk ugyanis egy / / dx kon-
Jb részintervallumain. Ha / nemnegatív [a, /3)-n, akkor az / f dx improprius
vergens integrált (pl. a fenti példákban szereplő konvergens integrálok bár Ja
ruj
melyikét), majd / értékeit változtassuk meg tetszőlegesen egy Xn P —^ integrál mindenképpen létezik. Ugyanis az a; h-> / f dx (u e [a,/3)) függ-
Ja
15. A z im proprius integrál A z im proprius integrálok konvergenciája 143
142
B izo n y ítá s. A 15.15. Tétel állításának „csak akkor” része szerint, ha

vény monoton növő. és így a véges vagy végtelen f határérték rP
/ g(x) dx konvergens, akkor tetszőleges e > 0-hoz létezik olyan b < (3, hogy
Ja
mindenképpen létezik a 8.62. Tétel szerint.
Ha tehát / integrálható az [a, 13) intervallum korlátos és zárt részinterval h2
g{x) dx < e
lumain, akkor az f^ |/1 dx improprius integrál biztosan létezik. A kérdés csak
Ja
hl
az, hogy az értéke véges-e vagy sem. teljesül minden h < 61,62 < /3-ra. Mivel \f{x)\ < g{x) az (6q,/3) intervallum
ban, ezért
15.16. D e fin íció . Az f dx improprius integrált abszolút konvergensnek h2 b2 h2
r
nevezzük, ha / integrálható az [a, 13) intervallum korlátos és zárt részinterval / f { x ) d x < / \f{x)\dx < / g{ x ) dx < £
J J J
hl hl hl
lumain, és az \f\dx improprius integrál konvergens.
Ja minden max(6, 60) < 61,62 < /3-ra. így a 15.15. Tétel állításának „akkor” része
rP
szerint az / f ( x ) dx improprius integrál is konvergens. □
15.17. T étel. Ha az f d x improprius integrál abszolút konvergens, akkor Ja
Ja
15.19. M e g je g y z é s . A majorizációs tétel a divergencia kimutatására is alkal
konvergens.
fP
B izo n y ítá s . Az állítás nyilvánvalóan következik a Cauchy-féle konvergencia- mas : ha g{x) > \f[x)\ minden x e (6o,/3)-ra és / f { x ) d x divergens, akkor
Ja
kritériumból, hiszen rf^
ebből következik, hogy / g(x) dx is divergens. Valóban, ha az utóbbi kon-
b2 ^2 Ja
j f {x) dx < j \f{x)\dx fP
vergens lenne, akkor / f ( x ) dx is konvergens lenne.
bi h Ja
A tétel ilyen alkalmazását minorizálásnak szokás nevezni.
minden a < 6i < 62 < /?-ra. □
pOO g in 2^ pOO (20S X
Az állítás megfordítása általában nem igaz; hamarosan látni fogjuk a 15.20. P éld á k . 1. Az / — — dx és / — — dx integrálok konvergensek,
X j \ X
roo
15.20.3. és 15.20.4. Példákban, hogy az ^ dx improprius mtegral kon-
mert / — konvergens, továbbá
Ji x^
vergens, de nem abszolút konvergens.
sm x 1 cos x 1
A következő tételt - amely az egyik leggyakrabban alkalmazott konver < — es < —
x^ x^
genciakritérium - m a jorizá ciós elv n ek nevezzük.
minden x > 1-re.
15 18. T é t e l ( m a j o r i z á c i ó s - e l v ) . Legyen f és g integrálható [a, (3) minden f^smx T 1 1 , sin a;
korlátos és zárt részintervallumában, és tegyük fel, hogy van olyan bo e 2 .Az / — ^ dx integrál divergens. Valóban, tudjuk, hogy lim ------ = 1,
Jo X^ x -> 0 X
, sin X 1 , ^ _ sin X 1
hogy \f(x)\ < g{x) minden x € {boJ)-ra. Ha £ g{x)dx konvergens, akkor tehat ------ > - , ha 0 < a: < öo és ezért — — > —, ha 0 < re < öq. Tehát
X 2 x^ X
r(3 dx ^ , , , , sina: , ^
/ f { x ) dx is konvergens. / — divergenciájából következik, hogy / — — dx divergens.
Ja
Jo X Jo x^
144
sin X A fenti példában szereplő integrál (mint a c szám függvénye) olyan sok
3. Az dx integrál konvergens. szor fordul elő az alkalmazásokban, hogy külön jelölést vezettek be rá. Leon-
n X
hard Euler, aki először tanulmányozta ezt az integrált, célszerűnek látta,
Ezt egyszerűen beláthatjuk parciális integrálással. Mivel
ha az így definiált függvény nem a ( - l , o o ) , hanem a (0, oo) intervallu-
sin a; ■ 1 cosx van értelmezve, ezért nem a 15.21. Példában szereplő integrálra, hanem
/ X
dx = ---- - cos X
X
dx
/
0
x^ ^ •e ^dx-ie vezetett be jelölést, amely azóta is használatban van.
minden lü > 1-re, ezért rO O
00
15.22. Jelölés. r(c)-v el jelöljük az / x^"'^ ■e~^dx integrál értékét minden
sin 37 cosx Jo
dx — cos 1 dx. c > 0-ra.
/ - /
/•oo
így pl. F (l) = / e ^dx = 1. Meg lehet mutatni, hogy F (c + 1) — c - r ( c )
J0
poo sx'n oc 2 * 1 minden c > 0-ra. Ebből egyszerűen következik, hogy T(n) = (n ~ 1)! minden
4. Az I ------ dx integrál divergens. Valóban, |sina;| > sin x minden a:-re,
n pozitív egész számra (1. a 15.38. és 15.39. feladatokat). Ismeretes, hogy T
sin"' X nem elemi függvény.
ezért a divergenciához elegendő megmutatni, hogy / dx divergens.
Ji X
Mármost
ÜJ Feladatok
r sin^ X ^ _ 1 J 1 - cos 2x _ 1 f ^ _ l f co s 2x
dx.
J ^ ^ “ ■
2Z ' J
i a:
X ^ ~ 2 J X 2 J
15.13. Konvergensek-e az alábbi integrálok?
A 3. példához hasonlóan belátható, hogy itt a; oo esetén a második tag dx
( a ) f W ' dx:
dx , f sin^ X _____ lo
Jo 2^ + 3^ ^ ^ Iio X ■lóg log x ’
konvergens, míg J ------- >- oo, ha a; —> oo. Így - dx — oo.
(c) í log|logx|dx; (d) \logx\^^°^^^dx;
Jo Jo
/•oo 2 —2 fO O
4 . Az / dx integrál konvergens, sőt / a:"" e ^ áx is konvergens minden (e) (f) / (V x + 1 — s/x) dx]
Jo Jo
c > 0-ra, Valóban, < l/|a;|"+^ ha |i:l > xo, tehát \x’= e~^\ < l / x ^ ha X -{-l
i s) dx\
\x\ > Xq. Jo sm (sm (sm x)) —1
rO O rr.X
rO O _
dx\
15.21. P é ld a . Az / ■e~^dx integrál konvergens, ha c > - 1 . “ í {x - log x)-s/x
Jo / ’7r/2 ____
pl poo dx
fOO _ (k) / ^/tgxdx]
Nézzük külön az / és / integrálokat! Az / e integrál minden Jo » ' í ((tt/2) — arcsinx)^^
Jo Ji -{1
c-re konvergens: ezt ugyanúgy bizonyíthatjuk, mint a 15.20.4. Példa eseteben. 15.14. Határozzuk meg A és B értékét úgy, hogy az
í x^ ■e~^dx közönséges integrál. A - 1 < c < 0 esetben

Ha c > 0, akkor oo
B\
Jo __
alkalmazhatjuk a majorizációs tételt: mivel x e (0, 1] esetén \x^ ■e \< x és
az r 2;"=dx integrál konvergens, ezért az f integrál is konvergens. integrál konvergens legyen.

Jo "'O
146
15.15. Bizonyítsuk be, hogy ha R = vI q racionális törtfüggvény, a < h , 15.22. Számítsuk ki az alábbi integrálok értékét.
/■Tr/2
q{a) = 0 és p{a) ^ 0, akkor az í R{ x) dx integrál divergens. (a) / X ■ctg X dx]
Jd Jo
15.16. Legyenek p, q polinomok, és tegyük fel, hogy q-nak nincs gyöke [a,oo)- (b) / dx.
pOO Jo0 sin^ X
ben. Mikor konvergens az j integrál? roo
15.23. Bizonyítsuk be, hogy / sinx^ dx konvergens. (Ö)
p (x ) , Jo
p\^jü) . , .17
15.17. Legyenek p, q polinomok. Mikor konvergens az ^ dx integrál. 15.24. Milyen c e IR esetén konvergens az
(.)/ dx] dx
15.18. Milyen c-re konvergensek az alábbi integrálok? "■'i X'-
integrál? (Ö)
( . ) /0' (sin x y ’
Jo 15.25. Bizonyítsuk be, hogy
1 1 — cos X rp pO O r jf
(b) / dx;
JO0 X'-
00
roo dx
" > / . í (b) / „( % „, vívv = ;j (.V.,,
0 ),h a /: folytonos és korlátos.
X-^ 0 7T J- oo + x ^
. X /■ dx
15.26. Legyenek / , g pozitív folytonos függvények [a, oo)-ben, melyekre
roo roo
lim (f/g) = 1. Bizonyítsuk be, hogy az / f dx és g d x integrálok
15.19. Milyen a > r e konvergens az ' — 5^ 7 ^ “ egrál? Ja Ja
egyszerre konvergensek vagy divergensek.
15.27. Legyenek f , g , h folytonos függvények [a, oo)-en, és tegyük fel, hogy

15.20. (a) Bizonyítsuk be, hogy az riogsin xd a: improprius integrál konver- rO O
J0
gens, f ( x ) < g{x) < h(x) minden x > a-va. Bizonyítsuk be, hogy ha az / / dx
Ja
(b) Számítsuk ki az integrál értékét a következő módszerrel; végezzük roo rOO
és hdx integrálok konvergensek, akkor az / g d x integrál is konver-
el az a; = 2t helyettesítést, alkalmazzuk a sin2t - 2 sínt cos í azo- Ja Jo
/•7r/2
gens. (Ö)
nosságot, majd lássuk be és használjuk fel, hogy logsintdt
15.28. Konstruáljunk olyan / : [0,oo) -> M folytonos függvényt, amelyre az
/•Tr/2 roo
== I l ó g COS i á t . (M) / f dx integrál abszolút konvergens, de / nem tart nullához x -> oo
Jo Jo
esetén. (M)
15.21. Mihez tart a sin sin •■•,sin számok mértani közepe, ha
15.29. Bizonyítsuk be, hogy ha / egyenletesen folytonos a [0, oo) félegyene-
n oo? Ellenőrizzük, hogy a limesz kisebb, mint ugyanezen szamok roo
számtani közepének limesze. (M) sen és az / f dx integrál konvergens, akkor / nullához tart x -> oo
Jo
esetén. (M)
15. A z im proprius integrál A z im proprius integrálok konvergenciája
148 149
15.30. Konstruáljunk olyan / ; [0, oo) -> R folytonos függvényt, amelyre az 15.37. Legyen / pozitív, monoton csökkenő, konvex és differenciálható függ
p OO
vény [a,oo)-en. Definiáljuk az / grafikonja alatti (nem korlátos) A f tar-
í f dx integrál abszolút konvergens, de az / f dx integrál diver- POO
io tomány területét az / f ( x ) d x integrállal, a,z A j x tengely körüli meg-
gens. (Ö) •j a
roo
15.31. Bizonyítsuk be, hogy ha / : [a, oo) -> M monoton csökkenő és az forgatásával kapott halmaz térfogatát a tt • / f ‘^ {x)dx integrállal, az /
í f dx integrál konvergens, akkor az / dx integrál is konvergens. grafikonjának az x tengely körüli megforgatásával kapott halmaz felszínét
Ja "'0
pedig a 27t • / f { x ) - Jl-\- ( f { x ) y d x integrállal. E három érték mind-
Ja
15.32. Legyen / ; [a, oo) -> M olyan nemnegatív folytonos függvény, amelyre
________ rO O egyike lehet véges vagy végtelen, ami (elvileg) nyolc esetet eredményez.
lim ? /f ( x ) -= 1/2. Bizonyítsuk be, hogy az / f dx integrál konvergens, Ezen esetek közül melyek fordulnak elő ténylegesen a megadott tulajdon
x-ôo V ^ ^ ^ Ja ságokkal rendelkező függvények körében? (Ö M)
15.33. (a) Bizonyítsuk be, hogy ha / ; [a,oo) R olyan nemnegatív függ-
rO O
15.38. Bizonyítsuk be, hogy r ( c - f l ) = c - r(c) minden c > 0-ra. (Ö M)
vény, amelyre az / f dx integrál konvergens, akkor van olyan
rO O 15.39. Bizonyítsuk be, hogy F(n) = (n —1)! minden n pozitív egész számra. (Ö)
g : [a, oo) -> R függvény, amelyre l i ^ g ( x ) = oo, és 9 ■f dx
integrál is konvergens. 15.40. Számítsuk ki az f lóg" x dx integrált minden n pozitív egész számra.
J0
(b) Bizonyítsuk be, hogy ha / ; [a, oo) IR olyan nemnegatív függ roo 3
15.41. Fejezzük ki az / e ^ dx integrál értékét a F-függvény segítségével!
vény, amelyre az / . f dx integrál létezik, de divergens, akkor van «/ 0
Hogyan általánosítható az eredmény? (M)
olyan pozitív g : [a,oo) -> M függvény, amelyre J.\i^g{x) = 0, és az
rO O 15.42. Bizonyítsuk be, hogy
/ g ■f d x integrál is divergens. (O M)
Ja
i
ni
pOQ xTx'=-^dx = (15.8)
15.34. Legyen / : [a, oo) ^ R olyan nemnegatív függvény, amelyre az / fd x
J Cl
rOQ f
integrál létezik és divergens. Igaz-e, hogy ekkor az dx integrál minden c > 0-ra és minden n nemnegatív egészre. (Ö)
is divergens? 15.43. Végezzük el (15.8)-ban az a; = t/n helyettesítést, majd az így kapott

rOO egyenlőségben tartsunk n-nel végtelenhez. Bizonyítsuk be, hogy
15.35. Legyen / : [3,oo) -> R olyan nemnegatív függvény, amelyre / fd x
J3 F(c) ^ Jiin^ — . . (15.9)
roo ^___l__ c ( c + l ) - - - ( c + n)
konvergens. Bizonyítsuk be, hogy ekkor az I f{x) dx integrál is
J3 minden c > 0-ra. (* Ö M)
konvergens. (* Ö M)
15.44. Alkalmazzuk (15.9)-et c = 1/ 2-del. A Wallis-formulát felhasználva bizo
15.36. Bizonyítsuk be, hogy ha / : [a, oo) —> R csökkenő nemnegatív függ- nyítsuk be ebből, hogy F (l/2 ) == v ^ .
ÔO fO O
vény, akkor az / f { x ) d x és / f { x ) ■ \sinx\dx integrálok egyszerre roo 2
Ja Ja 15.45. Mutassuk meg, hogy J e~^ dx = V ^ / 2.
konvergensek vagy divergensek.
15. A z im proprius integrál Függelék: A 15.13. Tétel bizonyítása 151
150
Mivel ez minden Cn /5, Cn < P sorozatra igaz, ezért

Függelék: A 15.13. Tétel bizonyítása C
Rögzítsünk egy Xq g pontot. Először belátjuk, hogy

lim í
0^(3 J
-g( t) dt = /, (15.14)
XQ
ami az improprius integrál definíciója szerint azt jelenti, hogy a (15.10) bal
I f { 9 { t))- g' (t)dt = j f(x)dx (15.10)
oldalán álló integrál konvergens és az értéke I.
XQ g{xo)
abban az értelemben, hogy ha a két improprius integrál kozul az egyik kon II. Most tegyük fel, hogy g nem veszi fel a 6 értéket az [xq,/?) intervallumon
vergens, akkor a másik is az, és egyenlőek. Két esetet különböztetünk meg. (beleértve azt az esetet is, amikor 5 = oo vagy ő = —oo). Mivel g folytonos,
I. Először feltesszük, hogy a 6 érték véges, és hogy g felveszi <5-t az [ x q , [3) ezért a Bolzano-Darboux-tételből következik, hogy ekkor vagy g(x) < ő min
intervallumon. Legyen (cn) olyan sorozat, amelyre C n (3 és Cn ő minden
X G [xo,/?)-ra (ide értve, amikor ő — —oo). Feltesszük, hogy az első eset áll
den n-re. Ekkor g{cn) ő, és ebből egyszerűen következik, hogy a ö
és qicn) in = 1 ,2 ,...) számokból álló H halmazban van legkisebb, es van fenn (a második ugyanúgy intézhető el). Ekkor [^(aô), í^) C g{[xo,P)).
legnagyobb elem’ (Ha ui. max(9(xo),^)-nál van nagyobb e l e m ií-b a n és ez Tegyük fel, hogy (15.10) jobb oldala konvergens, és az értéke I. Ha Cn
g(cn), akkor ennél nagyobb elem már csak véges sok lehet, tehat közöttük és Cn (5 és g{cn) < 5 minden n-re. így (15.11)-
lesz legnagyobb. Ez bizonyítja, hogy H-nak van maximális eleme Ugyanígy ből és (15.12)-ből ismét megkapjuk (15.13)-at. Mivel ez minden Cn —>■ /?,
látható, hogy ff-ba n van legkisebb elem is.) Ha m = m in ií és M - m a x ^ , Cfi < j3 sorozatra igaz, ezért (15.14) fennáll, vagyis a (15.10) bal oldalán álló
akkor g folytonosságából következik, hogy [m, M] a p függvény ertekkeszlete- integrál konvergens és az értéke I.
nek korlátos és zárt részintervalluma. A feltétel szerint / integrálható [m, MJ-
Végül tegyük fel, hogy (15.10) bal oldala konvergens, és az értéke I. Legyen
en. így / a [5 (2:0), intervallumon is integrálható a 12.39. Tétel szerint. Legyen
[dn) olyan sorozat, amelyre dn ő és g{xo) < dn < ő minden n-re. Mivel
f [ x ) dx = I. Mivel / integrálfüggvénye a 13.5. Tétel alapján folytonos [ö'(a;o),(^) C g{[xo,(3)), ezért vannak olyan Cn e [x q ^ P ) pontok, amelyekre
Jg{xo) dn = g(cn) (n — 1 ,2 ,...) . Belátjuk, hogy Cn -> j3. Mivel Cn < j3 minden n-re,
fm, M ]-ben, ezért . ezért elég megmutatni, hogy minden b < /3-ra Cn > 5, ha n elég nagy.
9Í<^n) Feltehetjük, hogy x q o o J
A dn 6 feltételből következik, hogy dn > A, ha n > uq. Mivel dn = g{cn),
g{xo)
ezért n > no esetén Cn > 6, hiszen Cn < 6-ből g{cn) < A következne.
Mármost az integráltranszformációs formulát (vagyis a 13.18. Tételt) az
Ezzel beláttuk, hogy Cn (3. Ebből következik, hogy (15.12) bal oldala
\xQ,Cn] intervallumra alkalmazva azt kapjuk, hogy í^n
J-hez tart, ha n -> oo. Mivel (15.12) jobb oldala / f ( x ) dx, ezzel beláttuk,
Cn ö(Cn)
'^g{xo)
f j /Wda: (15-12) hogy
xo g{xo) dn
lim [ f ( x ) dx = I.
minden n-re, amit (15.11)-gyel összevetve azt kapjuk, hogy n->oo j ^ ^
Cn 9{xq)
lim
n->oo J
í
f ( g{ t ) ) ■g'{t) dt = I. (15.13) Ez minden dn ő, dn < 5 sorozatra igaz, ezért a (15.10) jobb oldalán álló
integrál konvergens és az értéke I. Ezzel (15.10)-et bebizonyítottuk. Pontosan
XQ
15. A z im proprius integrál
152
ugyanígy adódik, hogy 16. KOZELITO MÓDSZEREK

xo
//(sW) •-?'(*) d*= j (15.15)
abban az értelemben, hogy ha a két improprius integrál közül az egyik kon-

A 13. Fejezetben láttuk, hogy egy elemi függvény határozatlan integrálja nem
vergens, akkor a másik is az, és egyenlőek. mindig elemi; más szóval, egy „képlettel” megadott függvény primitív függ
Most rátérünk a tétel bizonyítására. Tegyük fel, hogy 7 7^ S. Feltehetjük, vényét nem mindig tudjuk „képlettel” kifejezni. A határozott integrálokkal
hogy 7 < mert a 7 > ^ eset teljesen hasonló. Ekkor a (7 , 5) intervallum része hasonló a helyzet: egy elemi függvény határozott integrálját nem mindig tud
g értékkészletének, tehát van olyan a;o e ( « ,^ ) Pont, amelyre ^(a;o) e (7 , )• juk „zárt alakban” , vagyis olyan képlettel felírni, amely ismert függvényekből
Az improprius integrál definíciójából következik, hogy (15.7) a o a a a és konstansokból épül fel (és nem szerepel benne határérték). Sőt, valójában az
és csak akkor konvergens, ha (15.10) és (15.15) bal oldalai konvergensek es az igazság, hogy egy találomra felírt integrál értékét csak a legritkább esetben
ekkor egyenlő ezek összegével. Ugyanez érvényes a jobb oldalakra. így (15.10) tudjuk zárt alakban megadni*.
és (15.15) azonnal adja a tétel (i) állítását. Az összegek meghatározása általában szintén nehéz feladat. Előfordulhat
Most tegyük fel, hogy 7 = ^ & (15,7) bal oldala konvergens. Ekkor (15.10) ugyan, hogy az összegre „zárt formulát” találunk (pl. amikor az összeg tag
és (15.15) bal oldalai is konvergensek. így a megfelelő jobb oldalak is konver jai számtani vagy mértani sorozatot képeznek), de az esetek többségében ez
gensek, és (15.10), (15.15) mindketten igazak. Mivel (15.10) es (15.15) jo lehetetlen.
Ezért nagyon fontos, hogy a határozott integrálok és az összegek értékeit
oldalainak összege f d x = 0, ezért (15.7) bal oldala is nulla. □
J7 legalább közelítőleg meg tudjuk határozni. Ez még olyankor is fontos, amikor
az illető integrálra vagy összegre létezik zárt alak, hiszen a gyakorlatban egy
jó közelítés hasznosabb lehet, mint egy bonyolult képlet.
Ebben a fejezetben olyan módszereket ismertetünk, amelyek integrálok és
összegek becslésére alkalmasak.
Az integrál értékére vonatkozó

egyenlőtlenségek és középértéktételek
Tudjuk, hogy ha / integrálható [a, ö]-ben és m < f { x ) < M minden x e [a, 6]-
fb
re, akkor m{b - a) < f { x ) dx < M{ h — a) (1. a 12.38. Tételt). Most ennek
Ja
az egyenlőtlenségnek a következményeit és variánsait tárgyaljuk.
* Előfordulhat, hogy egy elemi függvény határozatlan integrálja nem elemi, bizonyos inter
vallumokban a határozott integrálját mégis ki tudjuk fejezni zárt alakban. Például az x ■c t g x
és x"^/ sin^ X függvények határozatlan integrálja nem elemi, ennek ellenére a [0, 7r / 2]-beli integ
ráljukat ki tudtuk számítani (1. a 15.22. feladatot).
154 16. K özelítő m ódszerek A z integrál értékére vonatkozó egyenlőtlenségek és középértéktételek 155
16.1. Tétel (az integrálszámítás első középértéktétele). Ha f folytonos rb

16.4, M egjegyzés. Ha / g { x ) d x > 0, akkor (16.3) azt adja, hogy
[a,b]-ben, akkor van olyan ^ e [a,b], amelyre Ja
b
f { x ) d x = f{C) ■{ b - a ) . (16.1) f f { x ) g { x ) dx
/ m < < M. (16.4)
f g{x) dx
Bizonyítás. Ha m = m in /([a , 6]) és
M = m a x /( [a ,6]), akkor Ez az egyenlőtlenség a ^ = 1 speciális esetben (16.2)-be megy át. Ennek
megfelelően a (16.4) közepén álló mennyiséget az / függvény ^-vel súlyozott
h
közepének nevezhetjük.
yn < . f f { x ) dx < M. (16.2)
b —a J
a
16.5. Tétel. Legyen f folytonos, g pedig nemnegatív és integrálható [a,b]-
Mivel a Bolzano-Darboux-tétel (I. kö ben. Ekkor létezik olyan ^ e [a, 6], amelyre
tet 8.54. Tétel) szerint az / függvény
0 b
tetszőleges m és M közötti értéket fel
vesz [a, 6]-ben, ezért valóban van olyan j f { x ) g ( x ) dx = / ( í ) ■j g(x) dx. (16.5)
16.1. ábra
^ e [a,6], amelyre (16.1) fennáll. □
16.2. M egjegyzés. A fenti tétel szemléletes jelentése az, hogy ha / nemnega- f f
tív és folytonos [a, 6]-ben, akkor létezik olyan ^ érték, hogy az /(^ ) magasságú, Bizonyítás. Legyen m = m in /[a , 6] és M = m a x /[ a ,6]. Ha / g ( x ) d x = 0,
[a, b] alapú téglalap területe egyenlő a görbe alatti tartomány területével. akkor (16.3)-ból következik, hogy (16.5) bal oldala is nulla, tehát bármelyik
A (16.2) közepén álló mennyiséget a számtani közép általánosításának rb
C e [a,b] megfelel. Ha viszont / g { x ) d x > 0, akkor fennáll (16.4). Mivel
tekinthetjük. Ha pl. a = 0, 6 = n G és f ( x ) = ai minden x e (i - l,z)-re Ja
(i = 1, . . . ,n ), akkor a szóban forgó mennyiség éppen az a i , . . . számok a Bolzano-Darboux-tétel szerint / az [a, b] intervallumban minden m. és M
számtani közepével egyenlő. közötti értéket felvesz, valóban van olyan ^ g [a, 6], amelyre
b
16.3. Tétel. Ha / , g integrálhatóak [a,b]-hen és m < f { x ) < M , valamint { f ( x ) g ( x ) dx
g{x) > 0 minden x e [a, 6]-re, akkor m = ---------------
b b b { g{x) dx
m - j g ( x ) d x < j f { x ) g { x ) d x < M - j g( x) dx. (16.3)
teljesül. □
16.6. Tétel (Abel*-egyenlőtlenség). Legyen f monoton csökkenő és nem

Bizonyítás. A feltételek szerint m •g{x) < f { x ) g { x ) < M ■g{x) minden negatív, g pedig integrálható [a,b]-ben. Ha
X e [a,ö]-re, ebből pedig a 12.38. Tétel alkalmazásával következik az állítás. □
m dx < M
Niels Henrik Ábel (1802 -1829) norvég matematikus

156 16. K özelítő m ódszerek A z integrál értékére vonatkozó egyenlőtlenségek és középértéktételek 157
minden c e [a, 6]-re, akkor ezért
U
f ( a ) - m < j f { x ) g { x ) d x < f [ a) ■M. (16.6) m ~ e < Jf g d x - e < sp^(g) < J ^ g (x i){x i - Xi - i ) < Spîg) <
a
A tétel bizonyításához szükségünk van egy összegekre vonatkozó analóg < j g d x + s < M + e,
egyenlőtlenségre.
amivel (16.9)-et beláttuk.
16.7. T étel ( A b e l-e g y e n lő tle n s é g ). Ha a\ > a2 > . . . > an > 0 és m <
n .b
< bi + bf; < M minden A; = 1 , . . . , n-re, akkor
Legyen S = f { xi ) g{ xi ) { xi - x^_i), ekkor S ~ /
f g dx < e, hiszen
ai ■m < aihi + . . . + anbn < a \ - M . (16.7) i=l Ja
^ f ( Í •g) < £■ Mivel f { x i ) > . . . > f { x k ) > 0, így az összegekre vonatkozó

B izo n y ítá s. Legyen S]. = h \ b ] ^ (fc = 1 , . . . , n). Ekkor Abel-egyenlőtlenség (16.7. Tétel) szerint f { x i ) ■{ m - e ) < S < f { x i ) ■(M + e).
Ebből f i a ) > f ( x i ) é s m < 0 < M alapján / ( a ) ■(m ~ e ) < S < f ( a) •(M + e),
CL\bl -f- . ••+ Ojfibji = aiSl + ö2(<52 ~ Sl) + •••+ 0,fi{Sn ~~ Sji—i) = tehát
— (<^1 “ Oj2 ^S\ + (ö2 ~ Ö'3)ő2 + •••+ ifin—l ~ 0>n)Sn—l + Ojn^n- (16.8) b
(Ezt az átalakítást A b e l-á tre n d e z é s n e k nevezzük.) Ha itt mindegyik s^-t f { a) ■ { m - - e ) - e < j f g d x < f { a ) •(M + s) + e.
M -m el helyettesítjük, akkor az összeget növeljük, mert < M minden A:-ra, a
és az ai - és an együtthatók nemnegatívak. Az így kapott szám Ez minden £ > 0-ra igaz, amivel beláttuk (16.6)-ot. □
(öl — ü2) M + (ö2 ~ + . . . + {dfi—i ~~ + ttfiM = a\ ■Aí, 16.8. T étel (az in tegrá lszá m ítá s m á s o d ik k ö z é p é r té k té te le ).
amivel megkaptuk (16.7) második egyenlőtlenségét. Az első egyenlőtlenség (i) Legyen f monoton csökkenő és nemnegatív, g pedig integrálható [a, b]-ben.
hasonlóan adódik. □ Ekkor van olyan ^ e [a, 6], amelyre
A 16.6. T é te l b izo n y ítá sa . Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy a tétel fel- í ^

ra J f ( x ) g { x ) dx = f { a ) ■j g(x) dx. (16.10)
tételeiből következően m < 0 < M , hiszen / g{x) dx = Q. a a
Ja
Legyen e > 0 adott, és válasszunk egy olyan F : a = xq < . . . < Xn = b (ii) Legyen f monoton, g pedig integrálható [a,b]-ben. Ekkor van olyan
felosztást, amelyre Îf Íq) < £ és Q p { f -g) < e. Ekkor tetszőleges 1 < A: < n-re ^ E [a, 6], amelyre
b ^ b
m - e < Y^g( xi ) ( xi - Xi-i ) < M + e. (16.9)
J f i x ) g { x ) dx = f { a ) ■j g(x) dx + f(b) •j g{x) dx. (16.11)
a ^
Valóban, ha Fj^ jelöli az [a, Xk] intervallum a = xq < . . . < xj. felosztását,
akkor a g függvénynek az F^-hoz tartozó oszcillációs összege legfeljebb Oi?(^),
B izon y ítá s, (i) Ha f { a) = 0, akkor / = 0 [a, 6]-ben, és így (16.10) mind
ami kisebb e-nál. Ezért SFj^{g) és Spf^{g) mindketten e-nál közelebb vannak
két oldala nulla a ^ tetszőleges választása mellett. Ezért felteheti ük, hogv
C^k
I g dx-hez. Mármost a feltétel szerint az utóbbi integrál m és M közé esik. f i a) > 0.
Ja
16. K özelítő m ódszerek Az integrál értékére vonatkozó egyenlőtlenségek és középértéktételek 159
158
x
Í g{t)dt integrálfüggvény folytonos [a, 5]-ben a 13.5. Tétel
szerint, tehát az [a, 6]-beli értékkészletének van legkisebb és legnagyobb

B izon y ítá s. Tegyük fel, hogy
Ja
/Í g{i
g(t)dt
)dt < K minden x > a-ra. Ekkor
fy ry
/ g(t) dt < 2 K minden a < x < y-ra, hiszen / g{t) d t = g(t) dt -
eleme. Legyen m = m in G [a,6], M = m a x G [a ,6] és I — í f g d x . Ekkor
.y Ja
J Cb — / g{t)dt. Legyen e > 0 adott. Mivel lim f { x ) = 0, ezért van olyan
m < 1/f { a) < M a 16.6. Tétel alapján. Mivel G minden m és M közötti érté JCL ^ ^
ket felvesz a Bolzano-Darboux-tétel szerint, ezért van olyan ^ € [a, 6], hogy hogy \f{x)\ < e minden re > aô-ra. Ha < a; < ^, akkor a második középér
téktételből azt kapjuk, hogy alkalmas ^ e [x, 7/]-nal
G(^) = I/f ( a) , ami éppen (16.10).
y en y
(ii) Feltehetjük, hogy / monoton csökkenő, mert különben áttérhetünk a —/ f
J f { t ) 9{ t ) dt < \f(x)\ ■ / f { t ) g{ t ) dt + l/(?/)l- í dt <
függvényre. Ekkor / - f{b) monoton csökkenő és nemnegatív [a, 6]-ben, tehát J J
X X
(i) alapján van olyan ^ e [a,&], hogy e
< e - 2 K + e - 2 K = AKe.
b ^
f ( f i x ) - f{ b) ) g( x) dx = ( f ( a) - f(b)) ■j g(x) dx, rOO

Mivel £ tetszőleges volt, ezzel beláttuk, hogy az I f[x)g(^x)dx improprius
integrál kielégíti a Cauchy-kritériumot, tehát konvergens. □
amiből
b ^ " Az összegekre vonatkozó egyenlőtlenségek sokszor általánosíthatóak integ
í f { x ) g ( x ) dx = (/( a ) - f{b)) •j g(x) dx + f(b) •j g{x) dx - rálokra. Ezek egyike a H ö ld e r-e g y e n lö tle n s é g , amely a 9.18. Tétel megfe
a a a lelője.
e b
= f { a) ■j g(x) dx + f{b) ■J g{x) dx. □ 16.10. T étel. Legyenek p és q olyan pozitív számok, melyekre - + - = 1. Ha
P Q
f és g integrálhatóak [a, b]-n, akkor
b b
p
Most a második középértéktétel alkalmazásaként bebizonyítunk egy imp-
/ f{x)g{x)dx < p. í \f{x)\Pdx-
roprius integrálokra vonatkozó konvergenciakritériumot, amely a 15.20.3. J
a i \
Példa messzemenő általánosítása.
16.9. T étel. Tegyük fel, hogy B izon y ítá s. A 12.34. és 12.36. Tételek szerint az \fg\, \f\P és 1^ 1"^ függ
(i) az / függvény monoton az [a, cx)) félegyenesen és l ^ f { x ) = 0, valamint vények mindegyike integrálható [a, 6]-n. Legyen F : a = xq < . . . < Xn = b
olyan felosztás, amelyre npil/gl) < £, í^ f(I /P ) < e és < £■ Ekkor
n
(ii) a g függvény integrálható [a, b]-n minden b > a-ra, és a G(x) = j g{t) dt
^ • {xi — Xi -i ) közelítő összeg e-nál közelebb van az ^
integrálfüggvény korlátos [a, oo)-en. Z=1
pb n
fOO = / f { x ) g { x ) dx integrálhoz, a ' {xi ~ Xi-i ) közelítő összeg e-nál
Ekkor az / f ( x ) g { x ) d x improprius integrál konvergens.
Ja
í=i
rb n
közelebb van a B = / \f{x)\Pdx integrálhoz, a ^ \g{xi)\^ ■{xi - Xi-i) köze-
Qj • -
16. K özelítő m ódszerek
160 A z integrál értékére vonatkozó egyenlőtlenségek és középértéktételek 161
rb
lítő összeg pedig e-nál közelebb van a,C = \g{x)\^ integrálhoz. Mármost összefüggésből következik, hogy az egybevágóságok (vagyis a távolságtartó
Ja leképezések) a skaláris szorzatot nem változtatják meg. Egy alkalmas egy
az összegekre vonatkozó Hölder-egyenlőtlenség (9.18. Tétel) szerint
bevágóság az X vektort az (1, 0, . . . , 0) vektorba, az y vektort pedig egy
‘ft
(a, &, 0 , . . . , 0) vektorba képezi, ahol == 1. E vektorok skalárszorzata
a. Másrészt (a, h) az egységkör egy pontja, és így a koszinusz függvény definí
i=l
ciója szerint a = cos a, ahol a az (a,b) és ( 1, 0) irányú félegyenesek szögével
< egyenlő, vagyis (x, y) = a = cos a, és éppen ezt kellett belátni. A fentiekből
i=l következik például, hogy két vektor akkor és csak akkor merőleges egymásra,
ha a skalárszorzatuk nulla.
< P rb
A 16.11. Tétel azt az analógiát kínálja, hogy az j f { x ) g { x ) dx számot az
\ \
< ^ B -{- e • %/C
f és g függvények skalárszorzatának, a p ( x ) d x számot pedig az f függ
Mivel e tetszőleges volt, ezért (16.12) igaz. □
vény „abszolút értékének” tekintsük. Ez az analógia végigvihető, és a Hilbert-
A p — g = 2 esetben a következő nevezetes egyenlőtlenséget kapjuk, amely
terek elméletéhez vezet el. Mindenesetre djz f és g függvényeket akkor tekint-
a 9.19. Tétel megfelelője integrálokra vonatkoztatva. pl)
hetjük merőlegeseknek (vagy ortogonálisoknak), ha az / f { x ) g { x ) dx
16.11. Tétel (Schwarz-egyenlőtlenség). Ha f és g integrálhatóak [a,6]-
skalárszorzatuk nullával egyenlő. °
hen, akkor
( b V ^ r
J f ( x ) g ( x ) dx < j f ( x ) dx- j g \ x ) dx. □
Feladatok
\â / ^
16.1. Bizonyítsuk be, hogy ha / konvex [a, 6]-ben, akkor

16.12. Megjegyzés. A Schwarz-egyenlőtlenség az [a, 6] intervallumon integ
rálható függvények és a vektorok közötti fontos analógia alapját képezi.
d (b-a).
Ra X = { x i , . . . ,X(i) és y = { y i , . . . ,yd) K^-beh vektorok, akkor a ^ x i y i
i=l
számot X és y skaláris szorzatának nevezzük, és (x,y)-val jelöljük. A
16.2. Bizonyítsuk be, hogy ha / differenciálható [a, 6]-ben és / ( a ) = f { b) = 0,
Cauchy-Schwarz-Bunyakovszkij-egyenlőtlenség (9.19. Tétel) azt állítja, hogy
akkor van olyan c e [a, 6], amelyre
\{x,y)\ < la^l ■ \y\ minden x , y e R'^-re. Valójában {x, y) = \x\ ■ \y\ ■cos a,
ahol (X jelöli az a; és y vektorok irányába mutató félegyenesek szögét. Ezt a
következőképpen láthatjuk be. Mivel
(b~a)
{Xx,y) = {x,Xy) = A •{x, y) a
minden A e M-re, feltehetjük, hogy x és y egységvektorok. Azt kell belátnunk, (A feladatot úgy interpretálhatjuk, hogy ha egy pont az [a, b] időinter
hogy ekkor {x, y) éppen a bezárt szög koszinuszával egyenlő. Az vallumban egyenesvonalú mozgást végez nulla kezdő- és végsebességgel,
akkor ahhoz, hogy egy d távot megtegyen, az út során valamikor el kell
érnie 2d/{b — a)^ gyorsulást.)
16. K özelítő m ódszerek Összegek becslése
162 163
16.3. Bizonyítsuk be, hogy ha / nemnegatív, folytonos és konkáv [0, l]-ben, Ezeket az értékeket (16.14)-be helyettesítve megkapjuk (16.13)-at. A monoton
továbbá /(O ) = 1, akkor csökkenő / esete hasonlóan bizonyítható, vagy visszavezethető a monoton növő
2 esetre, ha azt - / - r e alkalmazzuk. □
1 9 / ^ \
j X ■f ( x ) d x < - - j f { x ) dx
n Vo /
Mikor áll fenn egyenlőség?
16.4. Bizonyítsuk be, hogy ha / monoton és korlátos az [a, oo) félegyenesen, és

p OO
az / ^(2;) dcc improprius integrál konvergens, akkor az / f(x)g{x)dx

Ja
improprius integrál is konvergens.
16.5. Mikor áll fenn (16.12)-ben egyenlőség?
Összegek becslése
Most olyan módszereket ismertetünk, amelyek az összegeket integrálok segít 16.14. P éld ák . 1. Alkalmazzuk a 16.13. Tételt az [a, 6] =: [0,n] és f { x ) = x^
ségével közelítik. (A; — 1,2,3) választással! Azt kapjuk, hogy
16.13. T étel. Legyenek a < b egészek, és legyen f : [a, b] R monoton

növő. Ekkor 1=^1
r ^ r
í f { x ) dx f ( a) (i) < / f ( x ) d x + f(b ). (16.13) (16.15)
2=1
a
Ha f monoton csökkenő, akkor a fordított irányú egyenlőtlenségek teljesülnek.
2 . Ugyanebben az intervallumban az f { x ) = s/x választás a
B izo n y ítá s. Jelöljük F-fel a z a < a + l < . . . < & - l < ^ felosztást; ekkor
+ (16.16)
(16.14) Í=1 ^
S i?< J f dx < Sp.
egyenlőtlenséget adja.
a
Ha / monoton növő, akkor 3. Most legyen [a, 6] = [l,n] és f { x ) = 1/x. Azt kapjuk, hogy
n
Si7 = / ( a ) - l + / ( o + l ) - H - . . . + / ( b - l ) - l = -/W logn < E t < lo g n + l. (16.17)
\ i—a / 1=1
es (Itt a tételt monoton csökkenő függvényre alkalmaztuk, és a bal oldalon
elhagytuk az 1/n tagot.)
S p = / ( a + 1
) •1 + / ( a + 2) •1 + . .. + /( (> ) •1 = - / ( a ) .
\í=a /
Összegek becslése 165
164 16. K özelítő m ódszerek
rn érték véges. Ebből az is következik, hogy a < x < c < h esetén f L( c) >
4. Végül legyen [a, 6] = [l,n ] és f { x ) = lóg a;. Ekkor logxdx = ^ m - m â.zaz
> —--------------
= n lo g n — n + 1, tehát X —c
IL f i x ) > f_{ c) ■ { x - c ) - h /(c ). (16.20)
n logn - n + 1 < ^ n lo g n - n + logn + 1.
i= í
Jelöljük Ti-vel azt a trapézt, amelynek csúcsai az {i - 1,0), (z,0), { i , f { i ) ) ,
(z - l , / ( z - 1)) pontok. Mivel / konvex [a, 6]-n, ezért az / grafikonja alatti
Ha itt mindhárom „oldalt” e kitevőjébe tesszük, akkor az
tartomány része a (i = a + 1, . . . , 6) trapézok egyesítésének. így
\n
fnY , (16.18) 0
— < n! < e ■n •I — b ^ ^
\ej \ej
f(x)dx< l i területe = ^ ^
egyenlőtlenséget kapjuk. Ez a becslés meglehetősen durva, és egy hasonló nagy /
i= a + l
ságrendű közelítést már sokkal egyszerűbben is megkaptunk (1. az 5.5. Tételt).
/( a ) + m
A következő tétel segítségével jóval pontosabb becsléseket kaphatunk; = E /« - ( 16 ,21 )
igaz, hogy az / függvényre több megkötést kell tennünk.

ami éppen (16.19) első egyenlőtlensége.
16.15. T étel. Legyenek a monoton
csökkenő és konvex. Ekkor Jelöljük e^-vel az ^ + f { i ) egyenest. (Ez az / grafikonjához
ih /(^ )) pontban húzott bal oldali érintő.) Az (16.20) egyenlőtlenség szerint
ei az / függvény grafikonja alatt halad. Legyen Pi &z ei és az x = i ~ 1 egye
nesek metszéspontja, és jelöljük Hi-vel azt a há romszöget, amelynek csúcsai
^ ih GS (i — 1, / ( i — 1)) pontok. Ekkor a = Tí \ H í trapéz része az
0
/ grafikonja alatti tartománynak minden z = a + 1, . . . , 6-re, tehát
< j í(x ) (16.19)
f ^ & b
Ea f monoton növő és konkáv, akkor a fordított irányú egyenlőtlenségek tel
J f (x) dx > ^ T- területe = E Ti területe - ^ Hí területe =
i= a + l i= a + l i= a + l
jesülnek.
B izo n y ítá s. Feltehetjük, hogy / > 0. Ha ui. ez nem teljesül, akkor / helyett = E ff , területe. (16.22)
i-=a ^ z=a+l
az / + c függvényt tekintjük, ahol c egy elegendően nagy konstans; könnyű
ellenőrizni, hogy ha (16.19) teljesül / + c-re, akkor /-r e is. A 10.9. Tételből Most belátjuk, hogy a H í háromszögek területeinek összege legfeljebb
tudjuk, hogy / minden c G (a, 6) pontban balról is és jobbról is differenciál - / ( a + l ) ) /2 . A Hi háromszöget három egyenes határolja; djzx = i - l
ható. A mi esetünkben az / függvény a b pontban is differenciálható balról, függőleges egyenes, az ei egyenes, valamint az (z - 1, f { i - 1)) és (z, /(z )) pon
f i x) - f(c) tokat összekötő egyenes. Mivel / csökkenő, ezért az utóbbi két egyenes mere
hiszen minden a < c < 6-re az a; i-> függvény monoton növő és deksége nempozitív.
X
nempozitív, tehát az
Toljuk el a H í háromszöget úgy, hogy az (z, /(z ) ) pont az {a + 1, f ( a + 1))
f ( x) - /(c )
Hm = : X e {a, c) pontba kerüljön, és jelöljük üT^-vel az eltolt háromszöget. Ekkor H^ része annak
x -^ c -Q X — C X —c a H háromszögnek, amelynek csúcsai az
( a , / ( a + 1)), (a + l , / ( a + 1)), ( a ,/( a ) )

166 16. K özelítő m ódszerek Összegek becslése
167
16 16. P éld á k . 1. Alkalmazzuk a 16.15, Tételt az la, /,] = fO, ni és f ( x) = . / ?

választással! Mivel / konkáv és növö, azt kapjuk, hogy
3 ' 2 2 (16.23)
ami jóval pontosabb, mint (16.16).
2 Most legyen [a,b] = [l,n] és f ( x } = 1/:,. Mivel 1/cc konvex és csökkenő az

[l,n j mtervallumon, így
1+ - ” 1 1 _L 1 1
logn + - ^ < 2 < lo g n + _ ^ + l
^ 2 4
tehát
(16.24)
ami kissé élesebb (16.17)-nél.
™la^-tással!
Mivel j konkáv es novo, így
n
pontok. Ez nyilvánvaló abból, hogy az ei egyenes monoton csökkenő, továbbá
i=l
f ( a) - f ( a + 1) > / ( a + 1) - / ( a + 2) > . . . > / ( i - 1) - f ( i )
Ebből
az / függvény konvexitásából következően.
A H'- háromszögek páronként egymásba nem nyúlóak. Valóban, e* mere (16.25)

deksége, fL{i ) nem nagyobb f { i + 1) — /(i)-n é l, azaz felső oldalának következik, ami (16.18) élesítése.
meredekségénél, hiszen / konvexitása miatt a,z x i f { ^) ~ / ( 0 )/( ^ ” 0
függvény a 7.18. Tétel szerint monoton növő. így a H[ háromszög fölött A 16.15. Tétel tovább élesíthető az ún. Euler-féle összegképlet segítségével.
helyezkedik el minden i = a 1 , . . . ,b — 1-re. Ebből következik, hogy a
Hi háromszögek területeinek összege nem lehet nagyobb H területénél, azaz (E u le r-fé le ö s s z e g k é p le t). Legyenek a < b egész számok. Ha
( /( a ) — / ( a + l ) ) / 2-nél. így (16.22) szerint f differenciálható és f integrálható [a,b]-ben, akkor
/W * . É /d ) - - iW ^ ifc L ií ^ + Í L 1± Z L 1 + j Aa;} _ . / ( ^ ) dx. (16.26)

/ i -a ^ ^ J \ ZJ
i=a
ami (16.19) második egyenlőtlensége. A konkáv és monoton növő / esete

hasonlóan bizonyítható, vagy visszavezethető erre az esetre, ha azt - / - r e
alkalmazzuk. □
169
Bizonyítás. Ha i egész, akkor x ^[iî -\-l) esetén {a:} = x — i, tehát

Cl6!27>.et □ és (16.26)-tal összevetve megkapjuk
/ 0 ^^ ~ ■/ ' W / (^2; - í - ■/( a ;) dx =

(16-27)-et az l / s függvényre alkalmazzuk az [l,n] inter-
vallumban, akkor a (16.24)-nél élesebb
1\ i+1 1 ^ 1
X —i — - /w - J f { x ) dx =
LV (16.30)
i+1 egyenlőtlenséget kapjuk.

- j f(x)dx.
16.20. Tétel, (i) Ha f monoton csökkenő és konvex [a, o o )-6en, akkor az
Ha a fenti egyenlőségeket i = a, a + l , . . . , 6 - 1-re összeadjuk, megkapjuk n ^
(16.26)-ot. □ = S m - 1 m dx - M .+ / ( ” ) („ = o ,a + i ,...)
a ^
Most rátérünk a 16.15. Tétel élesítésére. sorozat monoton növő és konvergens.
16.18. Tétel. Legyenek a R diíferenciál- fii) / differenciálható, monoton csökkenő, konvex és alulról korlátos
ható, monoton csökkenő és konvex. Ekkor [a, oo)-ben. Ekkor
n
, /W + /W , /W + /W /W an = j ^{a;} - •f ' { x ) dx
j f { x ) d x + --------------- < 2 _ , f { i ) < J f { x ) d x + ------- ---------------(16.27) (16.31)
a a
Ha f differenciálható, monoton növő és konkáv, akkor a fordított irányú egyen

mmden n > a-ra, az £ . / '( ^ ) dx improprius integrál konvergens,
lőtlenségek teljesülnek.
következésképpen
Bizonyítás. Mivel f ' monoton növő és nempozitív, ezért az integrálszámítás oo
második középértéktétele szerint
n iS o - 2 ) ■/ ' W dx. (16.32)
b c a
1\
W - 2 f { x ) dx = f ( a ) •j dx (16.28)
Bizonyítás, (i) A 16.15. Tétel bizonyításának jelöléseit használva a Ta^^
n + 1 •
egy alkalmas c e [a, b] valós számmal. Mármost j ^ dx = {c^ —c)/2 > . . . , T n trapézok területeinek összege J 2 f { i ) - ( /( a ) + / ( n ) ) / 2, ezért
i=a
> —1/ 8 minden c e [0, l]-re, valamint i {x} — dx = 0 minden n egész n 1}

Jn-i V 2/
területe - í f{x)dx =
számra, ezért
z= a + l I
(16.29) n ( i \ n
a = Ti területe - í f(x)dx = V Di területe,

16. K özelítő m ódszerek Összegek becslése
170 171
ahol Di az a tartomány, amelyet alulról az / grafikonjának [i - 1, z] feletti íve,

2 . Az 16.20. Tétel szerint a l/ i\ - l o g n - ( l - f ( l / n ) ) / 2 sorozat konvergens.
felülről pedig az {i - l , / ( i - 1)) és { i j { i ) ) pontokat összekötő húr határol.
Ebből világos, hogy ön monoton növő. Másrészt (16.19) szerint ün felülről
korlátos, mert an < ( /( a ) - /(ö- + l ) ) / 2 minden n > a-ra. Ezért a í ^ l / z j _ logn sorozat is konvergens*, amelynek a határértékét 7-
(ii) A (16.31) egyenlőség világos a 16.17. Tétel alapján. Az (16.32) jobb olda val jelöljük (ez az ún. Euler-konstans). A (16.30) egyenlőtlenségből 0,5 < 7 <
lán álló improprius integrál konvergenciája a 16.9. Tételből következik. Való < 0,625. Ismeretes, hogy 7 = 0,5772157.... Azt azonban nem tudjuk, hogy 7
ban, {a;} - ( 1/ 2) integrálfüggvénye korlátos, másrészt könnyű belátni, hogy racionális szám-e vagy sem. (16.32)-ből a
lim f i x ) = 0. így (16.32) nyilvánvaló (16.31)-ből. □ 00 1 00
X —> 0 0
{2^} - I , f {x} ,
7 dx = 1 — I —r- dx. (16.33)
16.21. M e g je g y z é s e k . 1. Ha / differenciálható, akkor az (0.7^) sorozat mono X^
tonitása a (16.31) képletből is levezethető. Ugyanis
formula adódik.
n+l ^
G-n+1 — O^n— j ~ 2) ' A következő alapvető tételnek sok alkalmazása van a matematika külön
n böző területein, így a valószínűségszámításban is.
tehát az integrálszámítás második középértéktétele és (16.29) szerint /fl\n
c ^ 16.23. T étel (S tir lin g -fo r m u la ). ni ~ — ) •V 27rn. Pontosabban
\ ej
a„+ i - a„ = / ' ( « ) ■j ({a:} “ j )
n •V27rn < n\ < •V27rn • (16.34)
hiszen két nempozitív szám szorzatáról van szó. minden n pozitív egészre. □
2 . A (ii) állítás bizonyításában / alulról korlátosságát tulajdonképpen nem
használtuk fel; csak arra volt szükségünk, hogy ^1^ f ( x ) = 0. így a tétel (ii) B izon y ítá s. A 16.20. Tételt a logx függvényre alkalmazva azt kapjuk, hogy
az
állítása alkalmazható pl. a függvényre is.
ün — lóg n! — (n lóg n — n 1 ) ------ lóg n == lóg ( ------—------^ - 1
3 . Ha az / függvény monoton növő és konkáv, akkor az an sorozat csökkenő és 2 \ (n /e )^ V ^ /
konvergens. Ez ugyanúgy bizonyítható mint az (i) állítás, vagy arra egyszerűen
sorozat monoton csökkenő és konvergens. Legyen lim an = a. Ekkor a
visszavezethető. Az is világos, hogy a (ii) állítás igaz differenciálható, növő, nôo
konkáv és felülről korlátos függvényekre is. ni
(n /e )^ V ^
16.22. P é ld á k . 1. A fenti tételből következik, hogy a
sorozat szintén monoton csökkenő és konvergens, és a limesze b = > 0.
2 0/0 Mármost 6^/6271 b, valamint
U=1
sorozat csökkenő és konvergens. A határértéke - 1/6 és - ( 1/ 6) - (1/16) közé
O I n ^
esik, mert a sorozat első tagja —1/6, és (16.27) alapján
n 1 1
f^3/2 " 1+ ^
l6 3 2 l6 Ezt egyszer már beláttuk a 9.16. feladatban.
172 16. K özelítő m ódszerek
Összegek becslése
173
a Wallis-formula (pontosabban a (16.8) reláció) szerint, tehát b = Ezzel
n! 16.24. T etei. Létezik polinomoknak egy egyértelműen meghatározott Bq{x),
beláttuk, hogy
(n/e)''^V^ Bi { x) , . . . sorozata a következő tulajdonságokkal: Bq(x) ~ 1 továbbá B ' (x) =
T i\/
A 16.20. Tételből az is következik, hogy Bn- i { x ) és / Bn(x) dx = minden n > 0-ra.

Jo
n OO
{x) - (1/ 2)
a„ = f dx és dx. (16.35) B izon y ítá s. A Bn(x) poUnomok létezését és egyértelmű voltát indukcióval
bizonyítjuk. Tegyük fel, hogy n > 0, és a Bn-î{x) polinom adott. Legyen
Mivel Q, = - 1 + lo g 6 = —1 + lóg V ^ , ezért (16.35)-ből egyrészt azt kapjuk, F( x ) = Bn- i ( t ) dt. Világos, hogy egyetlen olyan / függvény van, amelyre
hogy c^
/ (x) = Bn- i { x ) és f d x = 0, nevezetesen az f { x ) = F { x ) - c függvény,
(16.36)
ahol c = ^ F{ x ) dx. Az is nyilvánvaló, hogy F{ x ) egy poHnom. □
másrészt
V OO
A fenti tételben szereplő pohnomokat B e r n o u lli-p o lin o m o k n a k nevez
ni {X } - (1 /2) zük. Az első néhány Bernoulli-polinom;
lóg j — 0,n ~ ^ ~ ~ J dx. (16.37)
(n/e)^V27rn ' rj B q{ x ) = 1, Bi[x) = X — ~ B 2{ x ) = - x ^ —
2 2 2 12’
Az integrálszámítás második középértéktétele szerint minden cu > n-hez van
olyan c G [n,cc;], amelyre B, ( x ) = í x ^ - í x ^ + 1 ^, B, ( x ) = - 1^,3 1 2_
Han>l,akL ™
í d x ^ - - f ((a:) - (1/2)) dx.
J X n J 1 1
n n
Bn( l ) - Bn(0) = j B'^{x) dx = J B'^_-^{x) dx = 0,
Mármost (16.29)-ből következik, hogy 0 > í ({re} — (1 /2 )) dx > —1/8 minden 0 0
Jn
c > n-re, tehát (16.37) jobb oldala 0 és l / ( 8n) közé esik. □ tehát
Bn{0)=Bn{l) (n = 2 ,3 ,...) . (16.38)

Megjegyezzük, hogy (16.34) jobb oldalán az tényező
A Bernoulli-polinomok konstrukciójából nyilvánvaló, hogy Bn(x) együttha
javítható (1. a 16.7. feladatot). tóig minden n-re racionális számok. A Bn = ni ■Bn{0) számokat B e rn o u lli-
Nem foglalkoztunk még a (16.15) becslések élesítésével. Az eddigi módsze sza m ok n ak nevezzük. Az első néhány Bernoulli-szám:
reink ezekre az összegekre valójában nem adnak lényegesen jobb becsléseket;
ilyeneket legegyszerűbben az Euler-féle összegképlet finomításával kaphatunk. Bo = 1, B: = Bs = 0, B^ = — i ,
30’
Az Euler-féle összegképlet bizonyításának lényege egy parciális integrálás
Bs = 0, -07 — 0,
volt. Kézenfekvő az ötlet, hogy a képletet további parciális integrálásokkal Bg = 0,
finomítsuk. Mint látni fogjuk, ezekben a parciális integrálásokban felbukkan 7 (16.39)
691
polinomoknak egy olyan sorozata, amelyet érdemes a bizonyítástól függetlenül Bii = 0, = —-------- ^13 = 0,
2730’ ^14 = - ,
is szemügyre venni. 0
3617
j5i5 = 0, -017 = 0.
510’
175
Később látni fogjuk (1. a 18.90. Tételt), hogy Bn = ^ minden 1-nél nagyobb
"ehetőséget ad az 1*^+ 2* + . . . + n* összegek (16.15)-nél
páratlan n-re.
pontosabb becslesere, sőt n polinomjaként való felírására is. Alkalmazzuk ui.
16.25. T étel (E u le r-féle összeg k ép let — általán os a la k ). Legyenek a 1 egész számok. Ha az f függvény n-szer differenciálható és integ

+ 2^ -f . . . + 6^ = — L _ . 6^+1 4- i . 6 ^ +
rálható [<2, b]-ben, akkor k + 1 2
/(O "= í / W dx + ~ . ( / ( 6) - f' {a) ) + . . .

i=a i Itt b helyett n-et írva és kicsit átalakítva megkapjuk Jacob Bernoulli híres
b formuláját*:
... + ^ • ~ + I Bn({x}) ■ dx. (16.40)

n k+1
A; + l + 2 '” +
+ 1^ A + l'
+ Bhk •
B izo n y ítá s. Indukcióval bizonyítunk. Ha n = 1, akkor a 16.17. Tétel szerint k-i-1 ■n (16.43)
l 2 ) k j
az állítás igaz, hiszen Bi ( { x} ) = {x} — Az indukciós lépéshez csak azt
Vegyük észre, hogy itt a job b oldal n-nek k + 1-edfokú polinomja.
kell belátnunk, hogy ha az / függvény n + 1-szer differenciálható és
integrálható [a,6]-ben, akkor
Feladatok
+
16.6. Bizonyítsuk be, hogy minden n pozitív egészre
b 1 1 1 1
+ j dx. (16.41) 1 + - + . . . H--------logn = 7 H---------------------- 6 • í - ^3({2;}) dx.
2 ^ ^ ^ 2n 12n2 ^ J
Ha a < i < 6 egész, akkor parciális integrálással Mutassuk meg, hogy az integrál abszolút értéke legfeljebb c/n\
i+l i+1 16.7. Bizonyítsuk be, hogy minden n pozitív egészre
I Bn({x}) ^f^^\x) dx = j B'^^îx - i) ■f^^\x) dx
lóg -U — -2 dx.
i+l (n /e )^ V 2^ 7 12n J X
Bn+i(x - i) ■f^"^\x) - j Bn+i {x - i) ■ dx = Vezessük le ebből, hogy
'TIj^ ^ z' \ ^
Bn+1
{n +
^ + 1) _ /(n )(i)) _ I
i+l
Bn+i({x}) ■ (®) dx (16.42) ( -j •V27rn <nl < •V27vn ■
adódik, hiszen (16.38) szerint5n+i(l) == Bn+i{0) = B n+i/in-hiy.. Az (16.42)

A formula Jacob Bernoulli valószínűségszámításról szóló könyvében szerepel, amely 1713-
egyenlőségeket i = a, a + 1, . . . , 6 — 1-re összeadva megkapjuk (16.41)-et. □ ban jelent meg.
16. K özelítő m ódszerek K özelítő m ódszerek a határozott integrál kiszám ítására 177
176
16.8. Ellenőrizzük, hogy (16.43) jobb oldala k = 2, 3-ra ahol a apn közelítő összegeket bármilyen közbülső helyekkel számíthatjuk.
az, hogy mi mondható a közelítés mértékéről, vagyis a
n(n + l) n(n + l ) ( 2n + l) [ n[n + 1)\^ fb ^
■, illetve / f { x ) d x - a p ^ eltérésről. Az alábbiakban olyan közelítő eljárásokat adunk
6 ( 2 )• Ja
meg, amelyeknél az / függvényre tett különböző feltevések mellett a közelítés
16.9. Bizonyítsuk be, hogy rendje könnyen megbecsülhető. Emlékeztetünk, hogy az F : a = xq < xi <
< . . . < X n = b felosztás finomságán a ő{F) = max (xi - xi^ i) számot értjük.
l<i<n
n! 1! ( n - 1)! ni
16.26. T étel. Ha f monoton [a, b]-hen, akkor minden F felosztásra és min
16.10. Bizonyítsuk be, hogy den, F-hez tartozó ap közelítő összegre
b
U
' n
1+ Bn-1 = 0 (n = 2 ,3 ,...) .
in — 1
j f { x ) dx - ap < ő i F ) . { f { b ) - f ( a ) ) .
16.11. A (16.39) táblázat (és esetleg néhány további Bernoulli-szám kiszámí

tása) segítségével fogalmazzunk meg sejtést arra nézve, hogy mivel egyenlő B izon y ítá s. Az állítás nyilvánvalóan adódik a monoton függvény integrálha
tóságának bizonyításából (1. a 12.29. Tételt, illetve a (16.18) egyenlőtlensé
B 2n nevezője. (M)
get). □
A következő két tételben megvizsgáljuk, hogy egy Lipschitz-feltételt kie
1^ + 2^ + . . . + (n - 1)^ = A:! • - J5^+i(0)).
légítő függvény integrálját milyen pontosan approximálják a közelítő összegei.
Tudjuk, hogy ha / differenciálható [a, ö]-n és itt \f'{x)\ < K minden x-re,
akkor a Lagrange-középértéktétel szerint \f{x) - f {y)\ < K ■\x - y\ minden
Közelítő módszerek x , y e [a, 6]-re. Ez azt jelenti, hogy a Lipschitz-feltétel biztosan teljesül, ha
\f{x)\ < K minden X E [a, 6]-re.
a határozott integrál kiszámítására
16.27. T étel. Legyen f Lipschitz [a, b\-ben, és tegyük fel, hogy \f { x) ~f { y) \ <
Eddigi tapasztalataink alapján a határozott integrálok értékének meghatáro < K - I x - y l minden x ,y e [a, b]-re. Ekkor minden F felosztásra és minden,
zásához a Newton-Leibniz-formula adja a legegyszeriíbb módszert. Ez azon F -hez tartozó ap közelítő összegre
ban, mint láttuk, nem mindig alkalmazható. Ráadásul sok esetben, amikor a b
0
Newton—Leibniz-formula elvileg alkalmazható lenne, a számítás gyakorlatilag . K
j f { x ) dx - ap < - . S { F ) . ( b - a ) . (16.44)
akkor sem keresztülvihető. Az integrál értékének kiszámítására egy további
lehetőséget ad természetesen maga a definíció. A felső és alsó összegekkel
való számolás azonban kényelmetlen (hacsak az integrálandó függvény nem
B izon y ítá s. A Lipschitz-feltételből következik, hogy
monoton), ezért kézenfekvő, hogy az integrált közelítő összegek segítségével
becsüljük meg. A 12.25. Tétel szerint, ha Fn egy minden határon túl fino = ^ ( / ; [xi-i,Xi]) < K - { x i - Xi -i ) < K •5(F)
modó felosztássorozat, akkor minden z-re. így
ü n n
I f(x)dx=
^
lim cr_p„,
n->oo 1=1
s K ■S{F) ■Y ,( x i - X i - i ) = K ■S{F) ■ (6 - o).
'i=l
16. K özelítő m ódszerek K özelítő m ódszerek a határozott integrál kiszám ítására 179
178
rb felosztásra
/ f { x ) d x - crp < K • 5{F) • (b - a), ami kissé
Ebből azt kapjuk, hogy b
Ja
< ^ •S{F) ■(b - a). □
gyengébb (16.44)-nél.
Az (16.44) egyenlőtlenséget bizonyítandó legyen a < a < / 3 < b és
c € M iv e l\f{x) - /( c ) l < / f ■I® - cl minden x-re, ezért
/3
r
Vegyük észre, hogy itt a E f((xi-i+Xi)/2)-(xi-Xi-.i)
összeg az [xí ^ i , xí ]
= j {f{x)-f(c))dx < z=l
í f { x ) dx - f { c ) ■(^ - « ) osztóintervallumok felezőpontjaihoz tartozó közelítő összeg; ez / > 0 esetén a
J a
a megfelelő magasságú téglalapok területösszege (1. a 16.4. ábrát).
< K •j \x - c \ d x =
a
(16.45)
<f
Ezt az \ xi-i,xi] osztómtervallumokra alkalmazva és figyelembe véve, hogy
j f ( x ) dx = J ^ j f ( x ) dx, (16-46) 16.4. ábra
Most megmutatjuk, hogy hasonló pontosságot érhetünk el azoknak a tra

azt kapjuk, hogy pézoknak a területösszegével, amelyeket a szomszédos osztópontok és a felet
b tük levő graíikonpontok határoznak meg. A következő tételben a Lipschitz-
f{ci){xi Xi—l) tulajdonságnál valamivel többet teszünk fel a függvényről. Valójában a
%=l Lipschitz-tulajdonság itt is elég volna (1. a 16.14. feladatot).
K 16.29. T étel. Legyen f differenciálható és f integrálható az [a, b] interval

lumon, és tegyük fel, hogy \f(x)\ < K minden x e [a,b]-re. Ekkor minden
F : a = xq < . . . < Xn = b felosztásra
A c = (a + l3)l2 választással (16.45) felső becslése {K/4) •( / 3 - a ) -re csök

kenthető. Ha tehát a ci közbülső pontot ( x i - i + Xi) 12-nek választjuk minden
B izo n y ítá s. Legyen a < a < p < b és j = {a + (3)/2. Ekkor
z-re, akkor a következőt kapjuk;
/3 /5
16.28. T étel. Legyen f Lipschitz [a, 6]-ben, és tegyük fel, hogy \ f { x ) - f ( y ) \ S j f ( x ) dx = j f { x ) •{x - 7 )' dx =
< K - \ x - y \ minden x ,y e [a, h]-re. Ekkor minden F : a = xq < ■ ■ • < Xn - b
180 16. K özelítő m ódszerek Közelítő módszerek a határozott integrál kiszámítására
181
tehát
= [f {x) •{x - 7)]f - j f(x){x - j ) d x =
a i/(a:) - f b ) - / '( 7 )
P
minden rc-re. Mivel í {x ~ j ) dx = 0, ezért
= •(/3 - a) - y f ' { x ) { x - 7 ) dx, (16.48) Ja
p (3
f
amiből J f i x ) d x - f i 'y ) - { [ 3 - a) = í i f i x ) d x — fi'-y) — 7 ^(7 ) (c — 7 )) dx <
J
a a
K
j f i x ) dx - ((3- a )
/ K •\x ~ ^\dx = ^ ■{(5 — a)^.
K f K
j f d x = — . (/3 _ a f ,
Ezt az egyenlőtlenséget az osztóintervallumokra alkalmazva ugyanúgy kapjuk a
meg (16.47)-et, mint a 16.27. Tételben. □
Ezt az osztóintervallumokra alkalmazva és összeadva az előző okos
kodásokhoz hasonlóan kapjuk (16.49)-et. □
Szemléletesen világos, hogy minél
simább a függvény, annál jobban meg
A következő becslések bizonyításához szükségünk lesz a Taylor-formula
közelítik a beírt poligonjai, és így a maradéktagjának ún. integrálalakjára.
felosztásokhoz tartozó trapézok terü
letösszegei is pontosabban közelítik
^ ffiggyény in + l)-szer differenciálható, és legyen
az integrálját. Ugyanezen okból azt f^ integrálható az [a, x] intervallumban. Ekkor
is elvárhatjuk, hogy a felezőpontok
hoz tartozó téglalapok területösszegei
fi x) = /(a ) + - a ) + ... + - a )" +
1! ni
ságot eredményeznek. Megmutatjuk, X
hogy mindkét állítás igaz. Nevezete

(16.50)
sen, kétszer differenciálható függvényekre a hiba Ő(F) négyzetével arányos. a
Itt X < a és X > a is megengedett.
16.30. T étel. Legyen f kétszer differenciálható [a, b]-ben, és tegyük fel, hogy
\f"{x)\ < K minden x e [a, b]-re. Ekkor minden F : a = xq < . . . < Xn — b
B izon y ítá s. Csak az a < x esetet bizonyítjuk; x < a eset ugyanígy
felosztásra
kezelhető. Tekmtsuk a Taylor-formula (11.7. Tétel) bizonyításában a (11.16)
b
'Xi-l + Xi definiált R it) függvényt. Mivel (11.17) szerint R'{t) =
j f{x) 2^ ^ ' ) ■fe - î-l) (16.49)
n\ ~ ^ Newton-Leibniz-formula alapján
B izo n y ítá s. Legyen a < a < 13 < b és = (a -i- (3)/2. A Taylor-formulát R(a) = R(a) - R( x) = i •J /("+ D (í) .
alkalmazva:
X
f"(r) ami éppen (16.50). □

f i x ) = / ( 7 ) + f i i ) - i x - j ) + — — •i x - 7)^
16. K özelítő m ódszerek K özelítő m ódszerek a h atározott integrál kiszámítására 183
182
16.32. T étel. Legyen f kétszer differenciálható és f integrálható [a, b]-hen. egyenlőség adódik, ahol c/?(t) == - ( f 3 ~ t ) ( t —a ) . A ip függvény tulajdonságaiból
Lt
Ha \f"(x)\ < K minden x e [a, b]-re, akkor minden F : a = xo < ■ ■ ■ < Xn = i csak annyit kell felhasználnunk, hogy folytonos és nemnegatív [ck, /3]-ban. Ha
felosztásra az általános (16.55)-öt a speciális / ( x ) = {x — a)^ függvényre alkalmazzuk,
rp r(3
r \ /íf ( X i - 0 + f ( x i ) )
^ (X i-X i-l) < ^ . ő { F f ■( b - a ) . (16.51) akkor azt kapjuk, hogy —{/3 - a) / 6 = - 2 ■ I (p(t) dt, azaz / (p(t)dt =
J f{x) 12 Ja Ja
= {/3 — a f* /12. Ha tehát \f'\ < ÜT, akkor (16.55)-ből
B izo n y ítá s. Legyen a < a < ^ < b . Megmutatjuk, hogy j f{x)dx- /( « ) + /( « ((3- a ) < I K •Lp{t) dt = K - ( ( 5 - a f / l 2 .
/(« ) + m ((3- a ) (16.52)

I f{x) d x - - 12 ^ Ezzel (16.52)-t beláttuk. Ebből a szokásos gondolatmenettel kapjuk (16.51)-et. □
16.33. M e g je g y zé s e k . 1. Az előző tételben / " integrálhatóságának feltétele

Legyen F ( . ) = f f { t ) dt minden x e [.,/?]-ra. Ekkor F ' = / , tehát F elhagyható. Sőt, elég feltenni, hogy / differenciálható és f Lipschitz, azaz
\f'(x) - f'(y)\ < K ■\x ~ y\ minden x , y e [a,5]-re (1. a 16.15. feladatot).
háromszor differenciálható [a,/3]-ban, és így a (16.50) formula szerint
2 . A tétel segítségével új bizonyítást kaphatunk az ni/ (^{n/e)^ ■ hányados
/5
konvergenciájára. Valóban, legyen
j f { x ) dx = F(/3) =
n+i
a logn + log(n + 1)
= / lóg x d x —
(16.53)
= / ( « ) ( / ? - a) + h'{o:)(P - « ) ’ + ^ ■/ minden n > 0-ra. Mivel lóg x konkáv, ezért > 0. Másrészt a lóg x függvény
a
második deriváltjának abszolút értéke |— l/x^| < 1/n^ minden a: € [n, n + 1]-
A (16.50) formulát /-r e alkalmazva azt kapjuk, hogy re, tehát (16.52) alapján 0 < an < l/(12n^). Mármost teljes indukcióval
/3 könnyen látható, hogy
(16.54) n 1 -I
/ ( / 3) = f { a ) + /'(a )(/3 - a) + j " ^) dt.
a
Ha most (16.53)-ból kivonjuk (16.54) - a ) / 2-szereset, akkor az n —l

Ebből következik, hogy a ^ sorozat monoton növő és korlátos, tehát kon-
13 k=i
f(a) + m vergens. Mivel
j f(x) d x - (/? -« )
n—l p n
^ aj,= l o g x d x - J 2 l o g k +(logn)/2 =
k=l I A:=l
= L í / " ( t )(/3 /" (t)(/3 - t ) W - a ) d t =
= n lo g n — n + l + (lóg n)/2 — lóg n! =
^ a
^ (n /e )” v ^ \
1 + Io g
= _jf/"(t).^ (t)d í (16.55) \ n!
ezért az {n/ y/njn\ sorozat konvergens. □
184 16. K özelítő m ódszerek K özelítő m ódszerek a határozott integrál kiszám ítására
185
A trapézösszegekkel való közelítés (16.32. Tétel) lényege, hogy minden amiből

[xi-i^xi] intervallumban az / függvényt egy olyan lineáris függvénnyel helyet 1
tesítjük, amelynek értéke a:^_i-ben és aj^-ben az / értékével egyezik meg. Vár
ható, hogy általában jobb közelítéshez jutunk, ha lineáris függvény helyett
I f(x) dx = í ’(l) - F { - 1 ) = 2/'(0)+Í/"(0) + 1 . 1 /(4)(t)(i _ 4)4
magasabb fokú polinomokkal közelítünk. Vizsgáljuk meg, hogy mi adódik,
ha az / függvényt minden egyes [xi-i^xi] intervallumban azzal a legfeljebb
1
másodfokú polinommal helyettesítjük, amelynek értéke az a; = xi-i^ (3 = Xi —l — dt.
pontokban és & 'y = { xi - i Xi)/2 felezőpontban megegyezik az / függvény
értékével. Egyszerű számolással igazolható, hogy minden legfeljebb másodfokú
A (16.50) formulát /-r e alkalmazva azt kapjuk, hogy
p polinomra teljesül, hogy
m = m + f ' { o ) x + i / " ( o ) x ^ + J r (0)^.3 + 1

(16.56)
amiből
ahol 7 = {a + P)/2 (1. a 16.16. feladatot). A kérdés tehát az, hogy az
( / ( a ) + 4/ ( 7 ) H- /(/? )) ■{/3 — a ) / 6 mennyiség milyen pontosan közelíti / integ / ( - l ) + 4 /(0 ) + / ( l )
rálját [a, /3]-ban. - t f dt-
16.34. L em m a. (S im p son *-k özelítés) Legyen f négyszer differenciálható -1

és integrálható [a^P]-ban. Ha \f^^\x)\ < K minden x e [a,^]-ra, akkor
~ l ' l - í)' dt
f ( a ) + 4/ ( 7 ) -f f ( P) következik. Ezért
j f{x) d x - {(3- a ) < (/3 - a )^ (16.57)
6 1
/( - l ) + 4 /( 0 ) + /(l)
j f(x)dx-
+
ahol 7 = (a -h /9)/2. -1
B izo n y ítá s. A bizonyítás analóg a 16.32. Tétel bizonyításával. A számolás

+
egyszerűsítése végett először a z o ; = —1, /3 = 1 esetet tekintjük. Legyen
/*X -1
F { x ) = / f { t ) d t minden x € [—l,l]-r e . Ekkor F' — / , tehát F ötször
JQ 1
differenciálható [—1, l]-ban. így a (16.50) formula szerint = - / (16.58)
-1
F{x) = /( 0 ) x + i X — t)'^ dtj 1
ahol ip{t) - 24(1 “ l^l)^(3 + |í|). A 'i/j függvényről csak annyit kell fel
használnunk, hogy folytonos és nemnegatív [-1 , l]-ben. Ha (16.58)-at az
f{x) = x függvényre alkalmazzuk, akkor azt kapjuk, hogy (2/ 5) - (2/ 3) =
= -24- azaz V>(t) áí = 1/90. Ha tehát |/"| < K, akkor
* Thomas Simpson (1710-1761) angol matematikus

186 16. K özelítő m ódszerek K özelítő m ódszerek a határozott integrál kiszám ítására 187
(16.58)-ból (iii) Tegyük fel, hogy f kétszer differenciálható és f " integrálható [a, b]-ben.
Ha \f"{x)\ < K minden X s [a, 6]-re, akkor
1
j f{x)dx- <
K
-1 < {b-af.
12n^
Most tekintsük az általános esetet, és tegyük fel, hogy f : [a, (3] R kielégíti
a tétel feltételeit. Ekkor az
(ív) (S im p s o n -fo r m u la ). Tegyük fel, hogy f négyszer differenciálható és
integrálható [a,b]-ben. Ha \f^^\x)\ < K minden x e [a,b]-re, akkor n = 2k- ra
2 ' " 2 7 s [ l ’ ll)
b .
függvényre (16.59)-et alkalmazva megkapjuk (16.57)-et. □ ^ b~ a
j f ( x ) d x - ( f ( a ) -f /(6 ) -h 2 ■ ^ f ( x 2i) + 4 •^ f ( x 2i+i) <
a \ i^l i=0 6n
A fenti lemmából a már többször alkalmazott gondolatmenettel kapjuk a
K
következő tételt. < {b-a f. □
2880n'i
16.35. T étel. Legyen f négyszer differenciálható [a,b]-ben, és tegyük fel,
hogy < K minden x e [a,b]-re. Ekkor tetszőleges F : a = xq <...
. . . < Xn = b felosztásra
Feladatok
j f(x) dX - <
16.13. Bizonyítsuk be, hogy ha | /(a ;)-/(^ )| < K-\x~y\m inden x ,y e [a,6]-re,
n
g differenciálható és g' integrálható [a, ö]-ben, akkor
0 b
j fg' dx - [fg\l < K - j \g'i dx. (Ö)

A numerikus számításokban legegyszerííbb az [a, b] intervallum n egyenlő
részre való felosztásával dolgozni. Mivel ennek a felosztásnak az osztópontjai
X- z=z a {b - a) ■ijn (i = 0, . . . ,n) és a finomsága (6 - a )/n , ezért a 16.26.,
16.14. Bizonyítsuk be, hogy a 16.29. Tételben elég feltenni, hogy I f ( x ) - f ( v ) \ <
16.29., 16.32. és 16.35. Tételekből a következőt kapjuk:
< K ■\x - y \ minden x , y e [a, ö]-re.
16.36. T étel, (i) Ea f monoton [a, 6]-ben, akkor
16.15. Bizonyítsuk be, hogy a 16.32. Tételben elég feltenni, hogy / differenci
b álható és \f { x) - f ( y ) \ < K - \x - y \ minden x , y e [a, 6]-re
j f { x ) dx -
n 16.16. Bizonyítsuk be, hogy (16.56) igaz minden legfeljebb harmadfokú p poli-
i=l
nomra.
(ii) Tegyük fel, hogy f differenciálható és f integrálható [a,b]-ben. Ha
|/'(a;)l < K minden x € [a,b]-re, akkor
A h - a
j f{x) dx - + /(^ *) < — •(6 - a)^.
n “ 4n ^ ^
i-l
Végtelen sorok 189
Mindezt Zénón is tudta; ő csak azt akarta kimutatni, hogy a mozgás

17. VEGTELEN SOROK gondolati megragadása lehetetlen, és ellentmondásokra vezet. Zénón gondo
latmenetét számokban kifejezve úgy okoskodhatunk, hogy Akhilleusznak elő
ször meg kell tennie 1 métert, hogy elérje a teknősbéka indulási pontját: ezt
1/10 másodperc alatt teszi meg. Ezalatt a teknősbéka 1/10 métert tesz meg.
Ezt Akhilleusznak is meg kell tennie, és ehhez 1/100 másodpercre van szük
Ha végtelen sok számot összeadunk (pontosabban, ha számok egy végtelen sége. Ezalatt a teknősbéka 1/100 métert tesz meg, amelyet Akhilleusz 1/1000
sorozatának az összegét képezzük), akkor végtelen sort kapunk. Néhány példa: másodperc alatt tesz meg és így tovább. Végül is Akhilleusznak végtelen sok
3 3 3 távot kell megtennie, és ehhez összesen (1/ 10) + (1/ 100) -h (1/ 1000) + . . .
+ T + 1+ 1+ másodpercre van szüksége. Azt kaptuk tehát, hogy
IÖ+
1
1 1 1
1- - + - - - + .... l Ö ^ 100
Ezzel Zénón paradoxonát tulajdonképpen arra a kérdésre vezettük vissza, hogy
A végtelen sorok tanulmányozása már a XVII. században elkezdődött. Hama végtelen sok szakaszt egymás mellé illesztve kaphatunk-e korlátos szakaszt,
rosan kiderült, hogy bizonyos mennyiségek és függvények kiszámítása és vizs vagy másképpen fogalmazva: végtelen sok szám összege lehet-e véges?
gálata egyszerűbbé válik, ha végtelen soralakban írjuk fel őket. Az elemi függ Mármost a (17.1)-hez vezető gondolatmenet értelmében azt kell monda
vények soralakjait (pl. a (17.7)-(17.13) összefüggéseket) már a XVII. század nunk, hogy igen, végtelen sok szám összege lehet véges. Például a (17.1) bal
ban felfedezték. oldalán álló számok összege biztosan véges, nevezetesen 1/9 kell, hogy legyen.
De a „magasabb” matematikán kívül is voltak gondolatmenetek, ame Az igazi probléma itt abban áll, hogy pontosan definiáljuk, mit is értsünk
lyek végtelen sorokhoz vezettek. Ilyen volt mindenekelőtt Zénón* parado- végtelen sok szám összegén.
xona Akhilleuszról és a teknősbékáról. Eszerint bármennyire is gyorsabban Az ún. „elemi” matematika és a szórakoztató matematika is szolgál vég
fut Akhilleusz a teknősbékánál, sosem érheti azt utol, ha a teknősbékának telen sorokra vezető feladatokkal. Mennyi a 17.1. ábrán látható, sötéttel jelölt
előnyt ad. Ugyanis Akhilleusznak időre van szüksége ahhoz, hogy elérje azt a idom területe? Ha a nagy háromszög területe egységnyi, akkor a keresett terű-
pontot, ahonnan a teknősbéka indul. De amíg odaér, a teknősbéka már előbbre
jut. Akhilleusznak ismét időre van szüksége ahhoz, hogy elérje ezt a pontot,
mialatt a teknősbéka megint csak egy kis előnyre tesz szert és így tovább.
Tehát Akhilleusz sosem éri utol a teknősbékát.
Mindnyájan tudjuk persze, hogy Akhilleusz utoléri a teknősbékát, és
könnyen ki is számíthatjuk, hogy ez mikor következik be. Tegyük fel, hogy
Akhilleusz 10 métert fut másodpercenként, míg a teknősbéka 1 métert mászik
ugyanennyi idő alatt. (A számolás egyszerűsítése érdekében egy különlege
sen gyors teknősbékát állítunk ki Akhilleusz ellen.) Ha a teknősbéka 1 méter
előnnyel indul, akkor x másodperc elteltével Akhilleusz 10a: méternyire, a tek
nősbéka pedig 1 -1- X méternyire lesz a kezdőponttól. A lOx — l - f - 2; egyenletet
megoldva azt kapjuk, hogy x = 1/9 másodperc múlva Akhilleusz utoléri a
teknősbékát.
Zénón (i.e. 333-262) görög filozófus

17. V égtelen sorok Végtelen sorok 191
190
let nyilván (1/4) + (1/4^) + (1/4^) + . . . . Másrészt a nagy háromszög kirakható Most tekintsük általában az 1 + a; + + . . . sort, ahol x egy tetszőleges
a vizsgált idom három egybevágó példányával, az idom területe tehát 1/3. Azt valós szám. Ha 1 + x + + . . . = vl, akkor
kaptuk, hogy A = l + X ■{I + X + + ...) = l X ■A,
(17.2) amiből X ^ 1 esetén az
Egy egyszerű fejtörő azt kérdezi, hogy ha egy tégla 1 kiló és egy fél tégla, akkor (17.4)
1 - a;
milyen nehéz a tégla? Mivel a fél tégla 1/2 kiló és egy negyed tégla, a negyed
tégla 1/4 kiló és egy nyolcad tégla és így tovább, ezért a tégla 1 + (1/ 2) + összefüggés adódik. Ebből qjz x = 1/2, 1/4 és 1/10 speciális esetekben meg
kapjuk (17.3)-at, (17.2)-t és (17.1)-et. A (17.4) összefüggés azonban furcsa
+ (1/ 4) + ( 1/ 8) + . . . kiló. Másrészt az 1 tégla = 1 kiló + - tégla egyenlet
eredményeket is tud produkálni. Például x = 2-t helyettesítve azt kapjuk,
mindkét oldalából fél téglát kivonva azt kapjuk, hogy a fél tégla 1 kiló. így a hogy
tégla 2 kiló, azaz 1 + 2 + 4 + ... = -1 , (17.5)
1 1 1
(17.3) ami azért meglepő, mert pozitív számok összegeként negatív értéket kaptunk.
Ha (17.4)-be x = —1-et helyettesítünk, akkor azt kapjuk, hogy
Ugyanez az összefüggés a 17.2. Ábra alapján is azonnal látható.
i J_
8 16 ...
---- 1---l-Hl Ez az eredmény két szempontból is különös. Egyrészt törtszámot kaptunk,
holott egész számokat adtunk össze. Másrészt a sor tagjait párosával .záróje
lezve az eredmény
(1 - 1) + (1 - 1) -f . . . = 0 0 -h . . . = 0.
17.2. ábra
Sőt, ha a zárójelezést a második tagnál kezdjük, akkor
Egyes végtelen sorok összegét egyszerű számtani műveletek segítségével
1 - ( 1 - 1) - ( 1 - 1) - . . . = 1 - 0 - 0 - . . . = 1
is meghatározhatjuk - legalábbis látszólag. Ha pl. 1 + - + - + - +
adódik. Tehát az 1 — 1 + 1 — 1 -)-... sor összegére három szám: 1/2, 0 és 1 is
akkor pályázik.
/ 1 1 1 \ 1 1 1 Ezek a különös, lehetetlen, sőt ellentmondásos eredmények egy hibás
2^ = 2 . (1 + - + - + - + . . . ) = 2 + 1 + - + - + - + . .. = 2 + A
elképzelésből származnak. Hallgatólagosan feltettük ugyanis, hogy minden
amiből A = azaz ismét megkaptuk (17.3)-at. végtelen sornak van egy jól meghatározott, „eleve elrendelt” összege. Ez azért
hibás, mert csak az axiómarendszerben szereplő alapfogalmak adottak és
Ez a módszer mindig működik, amikor a végtelen sor tagjai mértani soro-
3 3 3 „eleve elrendeltek” (miután elfogadtuk őket), minden más fogalmat nekünk
zatot képeznek. Ha pl. — + + . . . — A, akkor kell megalkotnunk. Ahogyan el kellett döntenünk, hogy mely halmazok ren
delkezzenek területtel, és ezek területét hogyan határozzuk meg, ugyanúgy
10A - 1 0 . r A + A + ^ + .,U3+A + A + ^ + ... = 3 + A el kell döntenünk, hogy mely végtelen sorok rendelkezzenek összeggel, és mi
iU A -lU + 100 1000 ; ^ 10 100 1000 legyen ezeknek az összege. A megalkotandó fogalomnak persze eleget kell ten
amiből A = 1/3, összhangban azzal a ténnyel, hogy 1/3 tizedestörtalakja nie bizonyos elvárásoknak, és tükröznie kell azt a szemléletes képet, amely -
0,333___ (Hogy ez az összhang mit is jelent pontosan, azt a 17.4. Tételben esetleg - a fogalomról bennünk él.
fogjuk tisztázni.)
17. Végtelen sorok Végtelen sorok
192 193
A végtelen összegek fogalmának megalkotásához induljunk ki a véges oo

összegekből. Már a többtagú összegek sem „eleve elrendeltek” , hiszen az 17.2. M e g je g y z é s e k . 1 . Szigorúan véve a kifejezésnek nincs önálló
n=l
axiómarendszer alapfogalmai között csak a kéttagú összeg szerepel. Az n-
tagú összegeket úgy definiáltuk, hogy az összeget zárójelekkel láttuk el (1. a jelentése. Egy olyan fordulat, hogy „tekintsük a végtelen sort” tulaj-
2. Fejezet első függelékét), ami egyszerűbben megfogalmazva annyit jelent,
hogy egy 7i-tagú összeget n — 1 összeadás után kapunk meg. Kézenfekvő, dóriképpen csak annyit jelent, hogy „tekintsük a z"(o„) számsorozatot” - leg
hogy az ai + 02 + •••végtelen összeget is az egymás után kapott ai, ai + a2, többször azzal a szándékkal, hogy ilyenkor leginkább az s „ = oi + . . . + a„
oo
+ 02 + 03, . . . ún. részletösszegek segítségével definiáljuk*. Könnyű ellenő
részletösszegeket vizsgáljuk. Vannak, akik a kifejezésen nem is értenek
rizni (és a 17.3. Példában hamarosan látni fogjuk), hogy a l + - + - + - + . . . n=l
mást, mint magát az (sn) sorozatot. Mi nem követjük ezt a gyakorlatot, mert
sor részletösszegei 2-höz tartanak, ^ + ^ŐÖ TÖÖÖ ekkor a ^ a n = A kifejezés egy sorozatnak és egy számnak az egyenlőségét
pedig 1/3-hoz. Másfelől a problematikus (17.5) sor részletösszegei nem taita.- TI— 1
—1-hez, a l —1 + 1 —1 + -- - sor részletösszegei pedig nem tartanak sehová, állítaná, ami nem volna szerencsés.
hanem oszcillálva divergens sorozatot képeznek. Mindezek alapján természete oo
sen adódik a következő definíció. (A következőkben az (ai -f- a2 + ■••) végtelen A mi számunkra a Yân A állítás csupán annak a rövidítése, hogy
n=l
oo
sor alternatív jelöléseként a ^ kifejezést fogjuk használni.) ^lir^(ai + . . , + a „) = A
n=l
2 . Figyeljük meg, hogy a 17.1. Definícióban elfogadott terminológia teljes össz
oo _
17 1 D e fin íció . A végtelen sor részletösszegein az Sn — 2-^î hangban áll az improprius integrálok esetében alkalmazott szóhasználattal. Az
alábbi táblázat mutatja a megfelelést.
in = l 2 ,. . . ) számokat értjük. Ha a részletösszegekből képzett (s„) sorozat oo
^ ^ oo
Az / f dx improprius integrál ^ végtelen sor
konvergens és a határértéke A, akkor azt mondjuk, hogy a végtelen sor Ja
n -l
oo - konvergens, ha a lim H f dx - konvergens, ha a lim (ai + .. .-f-a„)
konvergens, és az összege A. Ezt úgy jelöljük, hogy ^ an = A. uj-^(3~oJa n-ôo '
n—l határérték létezik és véges; határérték létezik és véges;
Ha a részletösszegekből képzett (s^) sorozat divergens, akkor azt mond- - divergens, ha a lim r f dx - divergens, ha a lim (ai + . . . -f- )
oo cü-^(3-QJa n-ôo^
juk, hogy a E
an végtelen sor divergens. határérték nem létezik vagy nem határérték nenl létezik vagy nem
n=l véges; véges;
- egyenlő oo-nel (-o o -n e l), ha - egyenlő oo-nel (-o o -n e l), ha
Ha hm Sn = oo (illetve - o o ) , akkor azt mondjuk, hogy végtelen ríjü
nôo n=l lim / f dx = oo ( - o o ) . + ■•. + ön) = oo ( - 00).
oo
sor összege oo (illetve - o o ) . Ezt úgy jelöljük, hogy a „ = oo (illetve - o o ) .
n—l
Jegyezzük meg, hogy ha — 00 (vagy —00), akkor a sornak van
n=l
* Ez a hozzáállás nem úgy tekint a végtelen összegre, mint amelynek az értékét egy csa összege, de divergens; ugyanúgy, mint az improprius integráloknál.
pásra „készen kapjuk” , hanem ami „folyamatában keletkezik” . Filozófiai értelemben tehat a sor
végtelenségét nem „aktuális végtelennek” , hanem „potenciális végtelennek fogjuk te . Most nézzük meg, hogy mit mond a fenti sorokról a 17.1. Definíció!
17. Végtelen sorok V égtelen sorok 195
194
B izo n y ítá s. A tizedestörtalak definíciója szerint

17.3. P éld ák . 1. Az 1 + i + 7 + ; + ■■■ sor n-edik részletösszege s „ -
2 4 o
n—í n , a i . . . a/^ < X < n, ü l . . . a/, -h
= V 2"^ = 2 - 2“ ” Mivel lim Sn = 2, ezért a sor konvergens es az összege 10^
Z -/ n-ôo
minden A:-ra, tehát lim n , a \ . . . = x. Mármost n ,a i . . . az
A:->00
2. vagyis (17.3) helyes.
öl 0,2
O Q 3
o A _ j_______ I-------------h . . . sor n-edik részletösszege 10 102
10 100 1000 végtelen sor k -f 1-edik részletösszege, amiből a tétel állítása nyilvánvaló. □
A . 3 1 - 10"^
S n - ^ 3 -10 - 1 _ ( 1/ 10) ’
Az (17.4) összefüggést illetően belátjuk a következőt.
Mivel lim Sn = 3/9 = 1/3, ezért a sor konvergens, és az összege valóban 1/3. 17.5. T étel. A z l-\-x-\-x‘^+ . . . sor akkor és csak akkor konvergens^ ha\x\ < 1,
n-ôo
és ekkor az összege 1/(1 — x).
3 . A z 1 + 1 + 1 + ■ •• sor n-edik részletösszege Sn = n. Mivel Sn = oo,
B izo n y ítá s. Már láttuk, hogy az x = 1 esetben a sor divergens, ezért felte-
ezért a sor divergens (és az összege oo).
n -i 1 — x'^
4. Az 1 — 1 -I-1 — ■sor 2A:-adik részletösszege nulla, 2k -f- 1-edik részletösszege hetjük, hogy x ^ 1. Ekkor a sor n-edik részletösszege = ----------.
ti 1 -=^
pedig 1 minden k e N-re. Mivel az (sn) sorozat oszcillálva divergens, ezért a
Ha \x\ < 1, akkor -> 0 és -> 1/(1 — x). A sor tehát konvergens és az
sor divergens (és nincs összege). összege 1/(1 — a:).
Ha > 1, akkor Sn -> oo, tehát a sor divergens (és az összege oo). Ha
5 Az 1 - i -f - - - + ••• sor 2A:-adik részletösszege
2 3 4 viszont X < —1, akkor az (s^) sorozat oszcillálva divergens, ezért a sor is
1 1 1 __± divergens (és nincs összege). □
= + + 2k'
A korábbiakban számos olyan limeszrelációt bizonyítottunk, amely a 17.1.
Tudjuk, hogy lim = lóg 2 (1. a 10.84. Feladatot és a 11.12. és 12.26.
kôo Definíció értelmében sorösszegzésként is megfogalmazható. Ilyenek a 11.10.
Példákat). Ebből következik, hogy Példa (11.18) és (11.19) összefüggései, melyek az új jelöléssel a
1 X" x^ xJ
lim S2k+í = lim S2k + = io g 2, (17.7)
kôo k-ôo 2k + l_
tehát végül is lim Sn = lóg 2. így a sor konvergens, és és

° nôo
X^ X^ X^
l _ l + l _ i + . . . = l o g 2. (17.6) (17.8)
alakban írhatók. Ezek a formulák nemcsak gyönyörűek, de - ha jobban bele

A fenti második példa speciális esete a következő állításnak, amely szerint gondolunk - roppant meglepőek is. Mindkét formula bal oldalának a tagjai
a tizedestörteket konvergens végtelen soroknak is felfoghatjuk. (az 1 konstansot kivéve) abszolút értékben akármilyen nagyok lehetnek, ha x
elég nagy. Mégis, az összegek értékei a [—1,1] intervallumba esnek minden x-
17.4. T étel. Legyen az x nemnegatív valós szám tizedestörtalakja n, a\a2 ----- re. Talán ennél is meglepőbb, hogy mindkét sor összege periodikus 2tx szerint,
Ekkor ^ ^ ^ + ••• konvergens, és az összege x. holott a tagok (kivéve ismét az 1 konstanst) nem periodikusak.
196 17. Végtelen sorok A végtelen sorok konvergenciája 197
A 11.11. Példában beláttuk, hogy pin)

17.3. Adjunk általános módszert azon
sorok összegének meg-
Q{n)
(17.9) határozására, amelyekben p és q polinomok, g i p < gr g — 2, és
q{x) = {x — ai) ■■■ {x — a/j), ahol a i , . . . , különböző, a-nál kisebb egé
™3 ™5
(17.10) szek. (Ö)

es
X4 n - l X
4n+l
IH--------1--------1
--------h- - . = cha:. (17.11) < arctg
6 X __
< X ---------
3 ^1 ---------
5 +
2! 4! 6! ^ 3 ^ 5 ■■■ (4 n -l) (4n + 1)
A (17.7)-(17.11) egyenlőségek minden x e R-re érvényesek. minden \x\ < 1-re és n e N"^-re. Vezessük le ebből, hogy
Ha (17.9)-et x ~ 1-gyeI alkalmazzuk, akkor megkapjuk az x^ x^ x'^
arctg X = x --------- 1----------------!-••• (|a;l < 1). (Ö) (17.14)
1 1 1 ^ 3 5 7
(17.12)
sorfejtést.
A 11.12. Példában azt láttuk be, hogy A végtelen sorok konvergenciája
^2 „3 ™4
x - \ + ^ - - ' ^ + . . . = log{l + x) (17.13) A konvergens sorok egy fontos tulajdonságát fogalmazza meg a következő tétel.
oo
minden x G (—1, l]-re. 17.6. T etei. Ha a a-n sor konvergens, akkor lim ün = 0.
f —' n->oo
i—í
Feladatok B izon y ítá s. Legyen a sor összege A. Mivel

üfi = (ö l + . . . -|- an) — (ö-i + . . . -f fln -l) — Sn — S ^ -l,
17.1. Adott £ > 0-hoz adjunk meg olyan küszöbindexet, ahonnan kezdve az ezért ön -> A — = 0. □
alábbi végtelen sorok részletösszegei £-nál jobban megközelítik a sor össze oo
gét. 17.7. M e g je g y z é s . A fenti tétel azt állítja, hogy ^ an sor konvergenciájához
oo i=l
(a) E 1/2"; (b) E ( - 2 / 3 ) " ; szükséges, hogy az 0 feltétel teljesüljön. Fontos megjegyeznünk, hogy ez
n=0 n=0 a feltétel távolról sem elégséges, mert számos divergens sor létezik, amelyeknek
1 1 1 a tagjai nullához tartanak. Néhány példa:
(d) + ^ + ^ +
1 -2 2 -3 3 -4 oo
OO 1 oo 1 1. A ^ \J i + 1 — V ij sor tagjai nullához tartanak a 3.5.3. Példa szerint.
(b)E i=0
^ -f- 4n -1- 3 Másrészt a sor n-edik részletösszege
oo -j n -í ____
E íV T + T — Vzj — V n -> oo
(c) E ^ — = ■ (M)
z= 0
ha n -> oo, tehát a sor divergens.

( - 1)" minden (k —l ) ‘^ < n < k‘^ és k = 1 , 2 , . . . esetén. Ekkor 2. Ha n > 2^, akkor
2k-l
oo S n > l + - + + ." + ^ ~
an -> 0, de a sor oszcillálva divergens. Valóban, könnyű ellenőrizni,
-í=i
+
hogy a sor fc^-edik részletösszege —1 ha A: páratlan, és 0 ha /c páros. 2^-1 + 1
1 1 1
További nevezetes példa olyan divergens sorra, amelynek a tagjai nullához

oo ^
tartanak a — sor, amelyet h a rm on ik u s sorn a k nevezünk. (Az elnevezés-
nek az a forrása, hogy egy h hullámhosszú hang felhangjainak* a hullámhosszai így Sn = oo, tehát a sor divergens, és az összege oo.
oo
h/n {n = 2, 3 ,...) . A ^ ^ {h ln ) sor tehát tartalmazza a hangot az összes fel- 3. Az 1/x függvény az [l,n + 1] intervallumban monoton csökkenő. így az
n=l
hangjával együtt. Mivel a felhangokat több nyugati nyelven harmonikusoknak l < 2 < . . . < n + l felosztáshoz tartozó felső összege éppen 1 + i + . . . + i ==
is nevezik, így a sor harmonikus.) n
/■^+i dx
— Sn, tehat Sn > — , azaz
Ji X
17.8. T étel. A - sor divergens.
l + ^ + . . . + Í > lo g (n + l). (17.15)
2 n
A tételre három bizonyítást adunk. (Az egyiket már láttuk a 3.22. feladat Ebből szintén azt kapjuk, hogy = oo, tehát a sor divergens, és az
megoldásában.) összege 00. □
1 . Ha a sor n-edik részletösszege Sn, akkor
17.9. M e g je g y z é s . Mivel a harmonikus sor az összes pozitív egész szám
reciprokát tartalmazza, várható, hogy a sor viselkedésének számelméleti vonat
a2r . - a „ = |l + ^ + + ... + ^ l + ^ + + --- + - l =
2 n. kozásai is vannak. Ez valóban így van. A harmonikus sor divergenciáját fel
1 használva új bizonyítást adhatunk arra, hogy végtelen sok prímszám létezik.
+ + ...+ >
2nJ Tegyük fel ugyanis, hogy csak véges sok prím van, és legyenek ezek
Minden z-re és A^-re fennállnak az
> n
, 1 1 1 P
- {N+l )
<
minden n-re. Tegyük fel, hogy a sor konvergens és az összege A. Ekkor n ^ oo Pi pi
esetén S2n — Sn ^ A — A = 0, ami lehetetlen.
összefüggések. Ezeket összeszorozva azt kapjuk, hogy
n +-+--+
A /i
i=l '
1
1
Pi
1 ^
p f/
(17.16)
minden N -ie. Ha a bal oldalon elvégezzük a szorzást, akkor minden olyan

* Konkrétan h/2, h/3,... ,h/8 rendre az oktáv, az oktáv és kvint, a második oktáv, a két
oktáv és nagy tere, a két oktáv és kvint, a két oktáv és kis szeptim, valamint a harmadik oktáv szám reciprokát megkapjuk, amelynek a prímtényezős felbontásában minden
hullámhosszai. prím kitevője legfeljebb N (hiszen az indirekt feltevés szerint nincs más prím
N I 00 ^
P l , . .. ,Pk~T^ kívül). Nyilvánvaló, hogy NAg minden szám ilyen, tehát ^ ~ — nül felfedezték, hogy y ^ — = tt^/6. Ennek a ténynek ma már több mint egy
n=i ^ i=i ^
= S]V kisebb, mint (17.16) jobb oldala. Ez azonban lehetetlen, hiszen S]v oo, tucat bizonyítása ismert. Egy viszonylag elemi bizonyítást ad a 17.22. feladat.
ha A/” oo. Két további bizonyítást találhatunk a 18.91. Tételben és a 22.22. feladatban.
OŰ ^
A fenti bizonyítás finomításával be lehet bizonyítani, hogy az x-nél nem
2 . Az 1.7 (b) feladat szerint a ^ sor részletösszegei kisebbek 3-nál. így
nagyobb prímek reciprokösszege nagyobb logloga; — 1-nél minden x > 2-re
i=l * ^
(1. [4] 187. o.). a sor konvergens, és az összege legfeljebb 3.
oo
A 17.8. Tétel 2. és 3. bizonyítása látszólag többet ad, mint az első, mert 3. Általában, a — alakú sorokat hiperharmonikus soroknak nevezzük.
nemcsak a sor divergenciáját mutatja meg, de azt is, hogy a sor összege végte
len. A következő egyszerű tétel szerint ez minden olyan sorra igaz, amelynek Nem nehéz belátni, hogy ha 6 > 0, akkor
a tagjai nemnegatívak. 1 1 1 1
1+ + ... + - ^ < 1+ (17.17)
2^+^ b b ■nP
17.10. Tétel, (i) Egy nemnegatív tagú sor akkor és csak akkor konvergens,
oo l
ha a részletösszegeinek sorozata (felülről) korlátos. minden n-re (1. a 17.7. feladatot). Ebből következik, hogy a ^ — hiperhar-
(ii) Ha egy nemnegatív tagú sor divergens, akkor az összege végtelen.
monikus sor minden c > 1-re konvergens. E sor összegét C(c)-vel jelöljük.
Bizonyítás. Abból a feltételből, hogy a sor tagjai nemnegatívak nyilvánva A (17.17) egyenlőtlenségből következik, hogy a sor mindegyik részletösszege
lóan következik, hogy a sor részletösszegeinek sorozata monoton növő. Ha ez a kisebb c /( c - l)-nél, és így 1 < C(c) < c /( c - 1) minden c > 1-re.
sorozat felülről korlátos, akkor konvergens is az 5.2. Tétel szerint. Ekkor tehát
Johann Bernoulh és Euler tétele ezzel a jelöléssel úgy fogalmazható, hogy
a szóban forgó végtelen sor konvergens. Ha viszont a részletösszegek sorozata C(2) = TrVe.
nem korlátos felülről, akkor az 5.3. Tétel szerint végtelenhez tart, és így a
szóban forgó végtelen sor divergens és az összege végtelen. □ oo
17.12. Megjegyzés. A ^ 1/n^ sor egyike azoknak a ritka eseteknek, amikor
Hangsúlyozzuk, hogy a fenti tétel szerint egy nemnegatív tagú sornak n=l
mindig van összege: ez egy véges szám (ha a sor konvergens), illetve végtelen a sor összegét pontosan meg tudjuk határozni. (Ilyenek voltak még a 17.2. fel
(ha a sor divergens). adatban szereplő sorok is.) Ezek azonban kivételeknek tekinthetők: egy vélet
lenszerűen felírt konvergens végtelen sor összegét általában nem tudjuk zárt
oo
17.11. Példák. 1 . A — sor konvergens, mert az n-edik részletösszege alakban megadni. A ^ l/mP összegre (vagyis ((c ) értékére) csak néhány spe-
i=i ^ n=l
n i n 1 ciális c esetén ismerünk formulát. Már láttuk, hogy ( ( 2) — tt^/6. Bernoulli és
< 2. Euler bebizonyították, hogy ha k páros pozitív egész szám, akkor (^(k) egyenlő
i=í 7T^ egy racionális többszörösével (ezt mi is belátjuk majd a következő fejezet
oo ben). Még ma sem tudjuk azonban, hogy ez akkor is igaz-e, ha k páratlan
A X V n . században és a XVHI. század elején sokan próbálták a ^ sor egész szám. Sőt, ((3 ), ((5 ) stb. értékeire az elmúlt 300 évben semmilyen zárt
1—1 alakot nem sikerült találni és lehet, hogy ilyen alak nem is létezik.
összegét meghatározni. Végül Johann Bernoulli* és Euler egymástól függetle-
A 7T szám transzcendenciájából következik, hogy a C{2k) számok irracio
Johann. Bernoulli (1667-1748) svájci matematikus, Jacob Bernoulli testvére nálisak minden k pozitív egészre. A ((3 ) számról az 1970-es években bebizo-
nyitották, hogy szintén irracionális szám. Továbbra is megoldatlan azonban, 17.9. Legyen a i,a 2, . . . azoknak a pozitív egészeknek a felsorolása, amelyek
hogy a ^(5), ((7) stb. számok racionálisak-e vagy sem. tízes számrendszerben való felírásában nem szerepel a 7 számjegy. Bizo-
oo 1
nyítsuk be, hogy ^ — konvergens. (Ö)
Az általános esetben a végtelen sorok konvergenciájának pontos feltételét n^l
a következő tétel adja meg.
17.10. Legyen konvergens. Mi lesz (an+iH-an+2 + - •. + 0,^2) értéke?
00
17.13. T étel (C a u c h y -k r ité r iu m ). A végtelen sor akkor és csak cxj
'i—1 17.11. Bizonyítsuk be, hogy ha |an+i “ önl < 1/^^ minden n-re, akkor a ^ a,
akkor konvergens, ha minden e > 0-hoz létezik egy N index úgy, hogy minden n=l
N < n < m-re sor konvergens.
\(^n+l + ö-n+2 + . . . + dm\ < £•

17.12. Az (ün) sorozatra teljesül, hogy
B izo n y ítá s. Mivel an+i+Cbn+2 ~\''- ••+ö'm = Sm~Sn, ezért az állítás nyilvánvaló
a sorozatokra vonatkozó Cauchy-kritériumból (5.13. Tétel). □
Következik-e ebből, hogy a ^ sor konvergens? (Ö)
n=l
Feladatok
17.13. Az {ün) sorozatra teljesül, hogy minden egészekből álló és pozitív (in)
sorozatra
17.5. Konvergensek-e az alábbi sorok?
00 |(2n + CLn+l + . . . + Cln+in I ~ 0-
( a ) £ l / V 2 ; ( b ) ^ l / V Í Í ^ ;
00
1 2
oo oo Következik-e ebből, hogy a ^ sor konvergens? (Ö)
(c) X :n lo g ( ( n + l ) / n ) ; (d) - 2 " ) / ( 3 '^ + 2" ), n -l
17.14. Tegyük fel, hogy ün < b n < Cn minden n-re. Bizonyítsuk be, hogy ha a
00 00 00 00
17.6. (a) Bizonyítsuk be, hogy a ^ s'mnx sor akkor és csak akkor konvergens, sorok konvergensek, akkor sor is konvergens.
n=l n=l n=l
n -l
ha X = kTT {k e Z). 00
oo 17.15. Bizonyítsuk be, hogy ha a ' ^ a n sor konvergens, akkor
(b) Bizonyítsuk be, hogy a ^ cos nx sor minden a:-re divergens. n—l
n=l
ai + 2ü2 + ...-\-nan _
00 hm ------------------------------ =3 0. (M)
(c) Bizonyítsuk be, hogy a ^ sinn^x sor akkor és csak akkor konvergens, nôo ri ^ ’
n—l
ha X = kTT {k e Z). (Ö M) 17.16. Legyen pozitív tagú konvergens sor. Bizonyítsuk be, hogy van
olyan Cn oo sorozat, amelyre ■dn is konvergens.
17.7. Bizonyítsuk be az (17.17) egyenlőtlenséget minden b > 0-ra. (Ö M)
17.17. Legyen ^ pozitív tagú divergens sor. Bizonyítsuk be, hogy van olyan
17.8. Bizonyítsuk be, hogy hm (^(c) = oo.
c- ^l+0 Cn -> 0 sorozat, amelyre - a-n is divergens.
204 17. Végtelen sorok Végtelen sorok és műveletek 205
17.18. Bizonyítsuk be, hogy ha egy nemnegatív tagú konvergens sor, Végtelen sorok és műveletek
akkor y ^ y/a^/n is konvergens. (Ö)
Az 1 —l - f 1 —1 -K. . . sor példája mutatja, hogy a végtelen sorokkal nem mindig
17.19. Bizonyítsuk be, hogy ha ^ a - n konvergens és (an) monoton, akkor bánhatunk úgy, mint a véges összegekkel. Valóban, az (1 —1) (1 —1) 4- . . . sor
n ■an 0. (Ö) konvergens és az összege nulla (hiszen a sor minden tagja és így minden részle
tösszege is nulla), de a zárójelek elhagyása után kapott 1 — 1 -1-1 — l - h . . . sor
oo
divergens. Hamarosan látni fogjuk, hogy egy végtelen sor tagjainak átrende
17.20. Legyen ^ an pozitív tagú divergens sor, és jelöljük Sn-nel az n-edik
zése megváltoztathatja a sor összegét, sőt, a sor konvergenciáját is megszün
n=l
00 tetheti.
részletösszegét. Bizonyítsuk be, hogy ^ Cinl{snY akkor és csak akkor Ezért pontosan tisztáznunk kell, hogy melyek azok az operációk, amelyek
n=l
„megengedettek” , azaz a konvergens sorok köréből nem vezetnek ki, és a sorok
konvergens, ha c > 1. (O)
összegére úgy hatnak, ahogy azt a véges összegeknél megszoktuk, és melyek
oo azok a műveletek, amelyek nem ilyenek (vagy nem mindig).
17.21. Legyen ^ an pozitív tagú konvergens sor, és legyen = ön+ « « + ! +• •• Először azokat az egyszerű operációkat tárgyaljuk, amelyek a fenti érte
oo lemben megengedettek.
minden n-re. Bizonyítsuk be, hogy n/{TuY akkor és csak akkor kon-
oo
n —l
17.14. T éteL (i) Ha a ^ végtelen sor konvergens és az összege A, akkor
vergens, ha c < 1. (Ö) n=l
oo
n
minden c e U-re a ^ c ■an sor is konvergens, és az összege c ■A.
17.22. (a) Legyen An = ^ sin“ ^(/c7r / 2n). Mutassuk meg, hogy Ai = 1 és n -l
k=l
00 oo
A 2n — 4 ■An — 1 minden n = 1, 2, . . .-re.
(ii) Ha a ^ ün és ^ bn végtelen sorok konvergensek és az összegük A, illetve
n —l n=l
(b) Bizonyítsuk be, hogy Á 2n = (2/3) •4^^ + (1/3) (n = 0 ,1 ,...) .
00
(c) Bizonyítsuk be, hogy (sin“ ^ x) - 1 < < sin“ ^ x minden B , akkor a y ^ (an + bn) sor is konvergens, és az összege A + B.
n=l
0 < a; < 7r / 2-re, és vezessük le ebből, hogy
n oo 00
An — n < (2n/7r)^ •^ 1/fc^ < A „ B izon y ítá s, (i) Ha ^ an sor n-edik részletösszege Sn, akkor a y ^ c - a n sor
n=l n=l
k=i
n-edik részletösszege c- Sn- így az állítás abból következik, hogy lim c- Sn —
minden n-re.
oo = c • lim Sn = c - A.
nôo
(d) Bizonyítsuk be, hogy E l/k^ = 7t^/6.
k=i (ii) Ha a szóban forgó sorok n-edik részletösszegei Sn, illetve tn, akkor a
oo
y^X^n + bn) sor n-edik részletösszege Sn + tn- így az állítás abból következik,
n=l
hogy hm {sn + ín) = hm Sn + hm tn = A-\- B. ü
n-ôo^ ' n -»oo n->oo
206 17. Végtelen sorok Végtelen sorok és műveletek 207
00 oo oo
17.15. M egjegyzés. A következő állítások ugyanúgy bizonyíthatóak, mint
00 oo Azt mondjuk, hogy a Cn végtelen sor a an és bn sorok össze-
n=l n=l n=l
fenti (i) és (ii). Ha ^ ön = ± o o és c > 0, akkor •an = ± o o ; ha
n=l n=l fésülése, ha a (c^) sorozat az és bn tagokat és csak azokat sorolja fel,
oo mindegyiket pontosan egyszer, és az an, illetve (&„) tagok sorrendje a (c^)
^ On — ± 00 és c < 0, akkor y~" c - a n = Tô. sorozatban ugyanaz, mint az (a^), illetve (6„ ) sorozatban. Ezt pontosabban
n=l n=l
úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az indexek ( 1, 2, . . . ) sorozata felbontható két
00 oo 00
diszjunkt és szigorúan monoton (i^) és {jj.) részsorozatra úgy, hogy af. =
an = ± o o és hn konvergens, akkor y^(an + 6n) = ± o o .
és 6^ = minden fc-ra.
n=l n=l 71=1
oo oo
17.16. Tétel, (i) Egy konvergens sor tagjai közül akárhány (akár végtelen 17.17. Tétel. Ha a ttn és ^ bn sorok konvergensek és az összegük A,
sok) 0-val egyenlő tagot elhagyva, illetve akárhány (akár végtelen sok) 0-í n -l n=í
beszúrva a sor konvergens marad és az összege nem változik. illetve B, akkor a sorok minden összefésülése is konvergens, és az összege
A- i - B.
(ii) Egy konvergens sor tagjai közül véges sokat elhagyva, véges sok új tagot
beszúrva, illetve véges sok tagot megváltoztatva a sor konvergens marad (de az Bizonyítás. A két sor minden összefésülése megkapható oly módon, hogy
összege változhat). mindkét sorba alkalmas helyekre 0 tagokat szúrunk be, majd az így kapott
oo
két sort tagonként összeadjuk. így az állítás a 17.14. és 17.16. Tételekből
Bizonyítás, (i) Legyen a konvergens ^ ün sor n-edik részletösszege Sn- Ha következik. □
n=l
oo
a sor tagjai közül akárhány 0-val egyenlő tagot elhagyunk, akkor az új sor
17.18. Megjegyzés. Hasonlóan bizonyítható, hogy ha ön = ±00
részletösszegeinek sorozata az (ő^) sorozat egy részsorozata lesz. (Ha a sor n=l
a i + . . . + a A T + 0 + 0 + . . . alakú, akkor fel kell tennünk, hogy a 0-k közül végte
oo 00
len sokat meghagytunk.) Ha viszont akárhány 0-t beszúrunk, akkor az új sor és ^ bn konvergens, akkor E cLn és ^ bn minden összefésülésének az
n=l n=l
részletösszegeinek sorozata úgy képződik (őn)-ből, hogy bizonyos Sn tagokat összege ± o o .
(azokat, amelyek után egy új 0 tag megjelenik) néhányszor megismétlünk. így
az (i) állítás a 4.2. és 4.5. Tételekből következik.
Egy végtelen sor zárójelezésén azt a műveletet értjük, amikor a sor néhány
oo
egymás után következő tagját elhagyjuk, és helyettük az összegüket iktatjuk
(ü) Most tegyük fel, hogy a ^ sor tagjai közül az tagot elhagyjuk.
n —l
be. Ezt a műveletet több, akár végtelen sok (egymás után következő véges sok
Ekkor n > k esetén az új sor n-edik részletösszege —aj^ lesz, tehát az új sor tagból álló) blokkra is elvégezhetjük feltéve, hogy a sor minden tagja legfeljebb
oo egy ilyen blokkban szerepel. A precíz definíció a következő.
részletösszegeinek sorozata A — aj^-hoz tart. Ha viszont a ^ sor A:-adik és
n —í ^ oo / U i-l \
k -!- 1-edik tagja közé beszúrunk egy új c tagot, akkor n > k esetén az új sor 17.19. Definíció. A ön végtelen sor zárójélezéséin a E E 0"n
n-edik részletösszege Sn + c lesz, tehát az új sor részletösszegeinek sorozata n=l \ n = n i_ i j
A -F c-hez tart. Mindkét esetben konvergens sort kapunk. Ebből következik, alakú sorokat értjük, ahol 1 = no < ni < . . . az indexek egy tetszőleges
hogy e kétféle operációt véges sokszor elvégezve az eredményül kapott sor szigorúan monoton növő sorozata.
konvergens marad. Véges sok tag megváltoztatása elérhető úgy, hogy az illető
tagokat elhagyjuk, majd a helyükre újakat szúrunk be, tehát a konvergenciát 17.20. Tétel. Egy konvergens sort zárójelezve sem a sor konvergenciája, sem
ez sem változtatja meg. □ az összege nem változik.
208 17. V égtelen sorok V égtelen sorok és műveletek 209
B izo n y ítá s. Ha a sor részletösszegeinek sorozata (sn), akkor a zárójelezett sor 17.23. P éldák .
részletösszegeinek sorozata (s^) egy részsorozata lesz, és így alkalmazhatjuk 1. Tekintsük az
a 4.2. Tételt. □ 1 1 1 1 1 1
1_ 1 __i (17.19)
2 4 3 ~ 6 ~ 8 5 ~ lÖ “ 12 ■
17.21. P éld a .
sort. Világos, hogy (17.19) az
A z l —- + - —- + sor konvergens és az összege lóg 2. így a fenti tétel
2 3 4 (17.20)
szerint az
/ 1 /I 1\ n 1 ,
1 _ _ végtelen sor egy átrendezése, ahol a a bijekciót az ( 1, 2, 4 , 3, 6, 8, 5, 10, 12, . . . )
V3 Aj + U- 6 ' + - sorozat írja le. Megmutatjuk, hogy az (17.19) sor konvergens és az összege
1 1 1
sor is konvergens és az összege lóg 2. M iv e l------------- - ------ - t minden - •ló g 2 (és így különbözik (17.20) összegétől). Jelöljük a sor n-edik részle
n n + l n - ( n + l)
n-re, ezzel azt kaptuk, hogy tösszegét Sn-nel. Ekkor
1\ 1 /I 1 / 1 1
^ + + — + . . . = log2. (17.18) — — ^ _j_ ----- — —-f- . ,
1 -2 3 -4 5 -6 ® 2/ 4 V3 67 8 \ 2A: - 1 4/c - 2
Ennek az összefüggésnek egy érdekes geometriai interpretációját találjuk a 1 1 1 1 1 1
— —— —_l_ —— — ---------
17.25. feladatban. 2 4 6 8 4 /C -2 4fc
_ l / l _ l 1_1
Most rátérünk azokra az operációkra, amelyek néha kivezetnek a konver “ 2 V 2 3 4 2k /
gens sorok köréből. Ilyen pl. a zárójelek elhagyása, amennyiben a sor egyes 1
oo / —l ^ és így lim = ö -lo g 2 - Mivel s^^k+i-s^k = l/{2k-\-l) 0 és s^k+2 - Ssk —
k-ôo Z
tagjai zárójeles összegként vannak felírva. A E E ün I sor konvergenci-
i—i 1 J = ( 1 / (2A;-t-1)) — (1/(4A: + 2)) 0 ha A: -> oo, ezért Sn ~ - ■lóg 2 ha n oo,
oo
és éppen ezt akartuk belátni.
ájából általában nem következik, hogy a ^ sor is konvergens. Mint már
n=l
2 . Most tekintsük a
említettük, a (1 - 1) + (1 — 1) + . . . sor konvergens, de a zárójelek elhagyásával
kapott 1 - 1 - I - 1 - 1 + . . . sor divergens. A 17.20. Tételből annyi azonban , 1 , 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
következik, hogy ha a zárójelek elhagyásával kapott sor konvergens, akkor az 2 3 4 5 6 8~^7 1 0 ~ l 2 ~ l 4 ~ 1 6 ’^ 9 ~ ‘ "
összege ugyanannyi mint az eredeti soré. sort, amelyet úgy képezünk, hogy (17.20) fc-adik (k > 2) páratlan nevezőjű
A következő művelet, amelyet megvizsgálunk, a sorok átrendezése. tagja után leírjuk azokat a páros nevezőjű tagokat, amelyeknek a nevezői
2^ ^ 2, 2^ ^ H- 4 , . . . , 2^. Az (17.21) sor ismét (17.20) átrendezése, ahol a a
oo oo
bijekciót az (1 ,2 ,3 ,4 ,5 ,6 ,8 ,7 ,1 0 ,1 2 ,1 4 ,1 6 ,...) sorozat írja le. Megmutatjuk,
17.22. D e fin íció . A ^ végtelen sor átrendezésein a ^ a cr(í) alakú soro-
n=l i=l hogy a (17.21) sor divergens. Valóban, a + 2, -h 4 , . . . , 2^ nevezőjű
kát értjük, ahol cr : -> N'^ az indexek halmazának egy tetszőleges, önma tagok összegének abszolút értéke legalább (2^~^/2) •2~^ = 1/ 4 minden A;-ra,
gára való kölcsönösen egyértelmű leképezése. tehát a sor nem elégíti ki a Cauchy-kritériumot.
210 17. Végtelen sorok A bszolút és feltételesen konvergens sorok 211
Ezek a példák azt mutatják, hogy ha végtelen sok számot adunk össze, Abszolút és feltételesen konvergens sorok
akkor a kommutativitás többé nem érvényes: az összeg függhet a tagok sor
rendjétől, mi több, a tagok sorrendje még az összeg létezését is befolyásolhatja.
Most megmutatjuk, hogy a sorok átrendezésével kapcsolatos furcsa jelenségek
a végtelen sorok egy fontos osztályában nem fordulhatnak elő.
Feladatok 00
17.24. D e fin íció . A végtelen sort abszolút konvergensnek nevezzük,
n=l
17.23. Tegyük fel, hogy az ai + a2+ . ••és a i - a 2+ a3- a 4+ - ••sorok konvergen 00
sek. Következik-e ebből, hogy az 01 + 02—03+ 04+ 05—^6+ 07+ ^ 8-«'9 + - •• ha a \an\ sor konvergens.
n—í
sor is konvergens?
1 1 1 . . 9
17.24. Mi az 1 + ^ + ^ + ^ + . . . sor összege?
17.25. T étel, (i) Minden abszolút konvergens sor konvergens.
(ii) Egy abszolút konvergens sor bármely átrendezettje is abszolút konvergens,
17.25. Jelöljük ií-v a l az {(x, y) : 1 < x < 2, 0 < y < 1/x} halmazt. Bizonyítsuk és az összege ugyanaz mint az eredeti soré.
be, hogy H „kirakható” 1/(1 - 2), 1/(3 •4), 1 /(5 •6) , . . . területű téglala 00
pokkal. Pontosabban, ií-b an elhelyezhetők olyan egymásba nem nyúló és B izon y ítá s. Ha abszolút konvergens, akkor a Cauchy-kritérium szerint
n -l
-------- --------- területű téglalapok (n = 1, 2, . . . ) , melyek együttesen lefedik
(2n - 1) •2n minden £ > 0-hoz van olyan N, hogy \an+i\ + |a„+2l + . . . + |a^| < e teljesül
az { { x, y) : l < x < 2 , 0 < y < l/x} halmazt. (Ö) minden N < n < m-re. De ekkor a háromszög-egyenlőtlenség szerint
\an+l + an+2 + . . . + Gm I < l^n+l |+ lön+21 + ••. + löm I < £

1 1 1 1 1
17.26. (a) Konvergens-e a l + - - - - - + - + - - ...s o r ? 00
is teljesül, tehát a sor is kielégíti a Cauchy-kritériumot. Ezzel (i)-et
1 1 1 1 1 n=l
(b) Konvergens-e a l + - — - + - + - — - + ••• sor i beláttuk.
^ ö D ö
00 00
(c) Általánosabban: előjelezzük a harmonikus sort úgy, hogy k darab
Legyen sor egy átrendezettje. Adott e > 0-hoz válasszunk
pozitív tag után m darab negatív tag következzék. Konvergens-e a n -l n=l
sor? (Ö) egy olyan iV-et, hogy löivl + laiv+il + . ••+ |aml < £ teljesüljön minden m > N -
00
17.27. Legyen konvergens, és legyen az összege A. Legyen a az hal re. Az í2i , . . . , öjv tagok mind szerepelnek a E bn sorban (esetleg más inde-
n=l
maz olyan permutációja, amelyre |cr(n) —n| < 100 minden n-re. Bizonyít
xekkel). Ha itt az indexeik maximuma M , akkor k > M esetén a 6^ ,
suk be, hogy ^ a7r(n) is konvergens és az összege A. 00
tagoknak a sorbeli indexei nem kisebbek A^-nél, tehát elég nagy m-re
n=l
szerepelnek az aj\[,. . . , am tagok között. így
I^mI + l^M+ll + ••■+ \bk\ < löivl + löAT+il + . . . + \am\ < £■

212 17. V égtelen sorok A bszolú t és feltételesen konvergens sorok 213
Ebből következik, hogy a ^ l&nl sor is kielégíti a Cauchy-kritériumot, tehát Az x~^ és X számokat x pozitív és negatív részének nevezzük. Könnyű ellen
n—l őrizni, hogy minden x G R-re fennállnak az
00
konvergens. Ezzel beláttuk hogy sor is abszolút konvergens, tehát az + - I I + , - + \x\+x \x\ — X
X = X - X , \x\ = x^ + X , x^ = ----------— , X = — ---------
n=l 2 2
(i) állítás szerint konvergens is. egyenlőségek.
00 oo
Legyen ^ = A és '^ b n = B. Adott e > 0-ra legyen N és M mint
n=l n —l
17.28. Tétel. A sor akkor és csak akkor abszolút konvergens, ha a
fent. Ekkor k > max(AT, M ) esetén a n=l
oo 00
dk = {ai + . . . + aj.) - {hl + . . . + b^)
sorok mindketten konvergensek.
különbségben minden ün {n < N ) tag kiesik, tehát olyan ±an alakú
tagok összege, amelyek indexei különbözőek és N-nél nagyobbak. így alkalmas 00
m > N -re Bizonyítás. Ha ^ abszolút konvergens, akkor az 17.25. Tétel szerint
n=l
\dk\ < iajvl + IÂ/’+il + .. •+ \cLm\ < £• oo oo
Ezzel beláttuk, hogy lim d^ = 0. Azonban lim d]^ = A —B, tehát A = B. H konvergens is. így a E a+ és E < sorok konvergenciája az
k—ôo kôo n=l n=l
17.26. Megjegyzések. 1. A 17.25. Tétel (i) állításának a megfordítása nem l^nl + Cin \(^n\~ CLn
igaz: egy konvergens sor nem feltétlenül abszolút konvergens. Például a (17.20) a'i
n
= 2 es =
sor konvergens, de az abszolút értékeiből képzett sor (a harmonikus sor) diver
összefüggésekből, valamint a 17.14. Tételből következik.
gens. Az abszolút konvergens sorok tehát a konvergens sorok halmazának egy
valódi részhalmazát képezik. A megfordítás ugyanígy adódik, felhasználva, hogy |a„| = minden
n-re. □
2. Egy nemnegatív tagú sort átrendezve az összege nem változik. Valóban,
ha egy nemnegatív tagú sor konvergens, akkor abszolút konvergens is, tehát
A következő célunk az, hogy áttekintést kapjunk egy tetszőleges végtelen
alkalmazhatjuk a 17.25. Tétel (ii) állítását. Ha viszont egy nemnegatív tagú sor sor átrendezettjeinek összegéről.
divergens, akkor minden átrendezettje is divergens, mert különben az átren
dezett sor abszolút konvergens volna, és így maga a sor (mint egy abszolút oo oo
konvergens sor átrendezettje) is konvergens lenne. Ekkor tehát mind a két sor 17.29. Tétel, (i) Ha ^ és a~ mindketten konvergensek, akkor a
n=l n=l
összege végtelen. oo
o>n sor minden átrendezettje konvergens, azonos összeggel.
A következő tétel megadja az abszolút konvergencia egy egyszerű jellem n=l
zését. Ehhez azonban szükségünk van egy új jelölésre.
oo 00
17.27. Jelölés. Tetszőleges x valós számra legyen (ii) -ffa 2 ^ = 00 és ^ konvergens, akkor a ^ sor minden átrende-
n=l n=l n=l
X, ha.X > 0, zettjének az összege végtelen.
= max(a:;, 0) =
0, ha X < 0 ^ oo oo
(iii) Ha a+ konvergens és = oo, akkor a ün sor minden átrende-
es
n=l n=l n=l
0, ha X > 0, zettjének az összege mínusz végtelen.
X = m ax(—2;, 0) =
—X, ha X < 0
214 17. Végtelen sorok A bszolú t és feltételesen konvergens sorok 215
oo oo oo
(iv) Ha ^ = oo és ^ a“ = 00 , akkor a ^ an sornak van olyan átrende- van az an-ek között. Ugyanúgy mint az előbb, a ^ a^ = 0 0 feltételből azt
n -l n=l n=l n=l
zettje, amelynek az összege végtelen, és van olyan átrendezettje is, amelynek 00 00
00 kapjuk, hogy = 00 , azaz
az összege mínusz végtelen. Ha azt is feltesszük, hogy ün 0, akkor a ^
n=l Legyen A e R adott.
sornak minden A e R-re van olyan átrendezettje, amely konvergens és az
00 iV
összege A.
Mivel '^ b n = 00 , ezért van olyan N index, amelyre '^ b n > A. Legyen Ni a
n=l n=l
B izo n y ítá s. Az (i) állítás a 17.28. és 17.25. Tételekből következik.
legkisebb ilyen N szám.
A (ii) állítást bizonyítandó legyen a a pozitív egészek halmazának egy önma
^ Ni M
gára való kölcsönösen egyértelmű leképezése. Ha (ii) feltételei teljesülnek, Mivel Y^C n — - 00 , ezért van olyan M index, amelyre ^ < A.
fi=l n—l n=l
akkor a 17.25. Tétel és a 17.26.2. Megjegyzés szerint = oo és Legyen M\ a legkisebb ilyen M .
n—l
00 ^ Ni Ml
X l ( ‘^cr(n))~ konvergens. Mivel - a~ minden n-re, így a 17.15. Meg- Mivel = 00, ezért van olyan N > Ni ^ amelyre E bn + ^ Cn +
n=l ^=1 n=l n=l
00 N
jegyzés szerint ^ 0^ = 00 . + X] bn > A. Legyen N 2 a legkisebb az ilyen N -ek között.
n—l n=Ni+l
A (iii) állítás ugyanígy bizonyítható. ATi Ml
A (ii) és (iii) állítások birtokában (iv)-nek csak a második felét kell bizonyítani. Mivel 2 2 ^ ^ - 00, ezért van olyan M > M i, amelyre ^ -f- ^ +
00 00 n—l n—l
Tegyük fel tehát, hogy E « í = E = 00 és ün 0. N2 M
n=l n=l + E b „+ E Cn < A. Legyen M 2 a legkisebb ilyen M .
00 n=N i+l n==Mi+l
Legyenek bi,b 2 , . . ■ a ön sor pozitív tagjai indexeik sorrendjében fel- Az eljárást folytatva az Ni < N 2 < . . . és M i < M 2 < . . . indexeket
n=l
kapjuk. Tekintsük a
sorolva és 0 tagokkal kiegészítve, ha csak véges sok pozitív tag van az an-ek
00 00
&1+ - . .+6iVi+Ci-f-. . .+ C M i+ % i4-l + . . •+ % 2 +<^Mi + 1+ - •-+CM2+- •■ (17.22)
között. A. ^ a j sor a ^ bn sorból kapható meg 0 értékű tagok beszúrásával
00
n=l n=l
00 végtelen sort; nyilvánvaló, hogy ez a E « n sor egy átrendezése. Belátjuk, hogy
(azon indexek helyén, amelyekre ün < 0). Ebből nyilvánvaló, hogy aJ = n=l
az összege A.
00 00
Legyen e > 0 adott. Mivel -> 0, ezért van olyan K , amelyre \an\ < e,
= ^ bn, tehát ^ bn = 00 .
n -í n=l valahányszor n > K . Ebből következik, hogy 6^ < e és |cn| < e minden
00
00
n > K -ia, hiszen a bn és Cn tagoknak az eredeti ^ a^ sorbeli indexe legalább
Most legyenek c i , c 2, . . . a ^ o-n sor nempozitív tagjai indexeik sorrend
n=l
nél
n, tehát n > K esetén szintén nagyobb, mint K.
jében felsorolva és 0 tagokkal kiegészítve, ha csak véges sok nempozitív tag
Jelöljük őn-nel a (17.22) sor n-edik részletösszegét. Az Ni index választása A következő tétel azt állítja, hogy az abszolút konvergens sorok körében
alapján s n -î < A < N í > K, akkor ebből azt kapjuk, hogy az asszociativitás a legáltalánosabb formában (végtelen sok tagot tartalmazó
összegekre) is érvényes marad.
A < SN- = SN--1 + < A + £, (17.23)
oo
tehát \sj^. - A\ < £. Ugyanígy adódik, hogy \sn-+Mí - A\ < e, feltéve, hogy 17.32. Tétel. Tegyük fel, hogy a E bi sor abszolút konvergens, ahol (ö ^ S i
Mi > K .V a g y is \SN- - A| < £ és |sAr.+Mj - ^1 < e minden elég nagy i-re. i~l
k ^
Mármost adott z-re az Sn értékek Ni < n < Ni M^-re csökkennek, mert a z a„ (n, k = 1 ,2 ,...) számok egy felsorolása. Ekkor a ^ o* sorok is abszo-
S í i - e t egy negatív szám (valamelyik c j ) hozzáadásával kapjuk sî-i-ből. így
Oű
ekkor Sn az sn- és s^.+Mí értékek között van. Ha tehát mm{Ni, Mi) > K , lút konvergensek minden k-ra, továbbá, ha = Ak (k = 1 , 2 , . . . ) és
akkor - A\ < e. Pontosan így kapjuk, hogy ha mm{ Ni , Mi ) > K, akkor ^ oo ”" " ^ 0 0
\sn-A\ < £ minden Ní + Mí < n < Aî+i-re. Ezzel beláttuk, hogy \Sn~A\ < e bi — A, akkor a E Ak sor is abszolút konvergens és E Ak = A.
minden elég nagy n-re. Mivel e tetszőleges volt, ez bizonyítja, hogy a (17.22) i=l k^í k=l
sor összege A. □ oo
Bizonyítás. Legyen ^ \bi\ = B . Tetszőleges A;-ra a E l a^\ sor bármelyik
A fenti tétel birtokában a következőképpen egészíthetjük ki a 17.25. Tételt.
i= l ^ n=l
17.30. T étel. Tetszőleges végtelen sorra az alábbi állítások ekvivalensek: részletösszege nem nagyobb a E \bi\ sor egy alkalmas részletösszegénél, tehát
i=í
(i) A sor abszolút konvergens. oo
nem nagyobb B-nél. így a ^ |a^l sor részletösszegei korlátosak, tehát a sor
(ii) A sor bármely átrendezettje abszolút konvergens. konvergens. Mármost n=i
(iii) A sor bármely átrendezettje konvergens. 1 n
^1 + •■•+ + ••■+ k r + •■•+ I^ |ö^l (17.24)
(iv) A sor bármely átrendezettje konvergens, és az összege ugyanaz mint az i=lj=l
eredeti soré. □
minden n,m -re, és itt a jobb oldal szintén nem nagyobb B-nél. Ha most
00 (17.24) bal oldalán n-nel végtelenhez tartunk, akkor azt kapjuk, hogy
A Qn végtelen sort feltételesen konvergensnek nevezzük, ha konver- |Ai| + . . . + |Am\ 'S B. Mivel ez minden m-re igaz, ezzel beláttuk, hogy a
n=l
gens, de nem abszolút konvergens. A 17.25. és 17.29. Tételekből világos, hogy Af. sor is abszolút konvergens.
00 00 oo k=i
ha aji feltételesen konvergens, akkor ^ ^ = oo. Mivel fln -> 0 00
n=l n=l n -l
Legyen e > 0 adott. Mivel a ^ |6d sor konvergens, a Cauchy-kritérium
is igaz a 17.6. Tétel szerint, ezért a 17.29. Tétel (iv) állításából azonnal adódik
1=1
a következő tétel, melyet Riemann átrendezés! tételének neveznek. 71
szerint választhatunk egy olyan N indexet, hogy E \bi\ < e teljesüljön min-
oo
i=N +l
17.31. Tétel. Ha a'Y^ün sor feltételesen konvergens, akkor az átrendezettjei
n=l
den n > N -ie. Tekintve, hogy ( ö jg ^ az {n, k = 1, 2, . . . ) számok felsorolása,
között van olyan, amelyiknek az összege végtelen, van olyan, amelyiknek az van olyan M > N index, hogy a b i , . . . , b ^ tagok mindegyike valamelyik a^-val
összege mínusz végtelen, minden A e IR-re van olyan, amelyik konvergens és egyenlő alkalmas n, k < M -re. Belátjuk, hogy
az összege A, és olyan is van, amelyik divergens és nincs összege. □
2 Z (^Í + •••+ ^n) - (^1 + •■•+ ön) < e (17.25)
(Az utolsó állítást illetően 1. a 17.30. feladatot.) k=l
minden m ,n > M-re. Valóban, az M index választása folytán az (i < n, Ezek az egyenlőségek x helyett |a:|-re is teljesülnek. Tehát a táblázat tagjainak
k < m ) tagok között 61, . . . , 6]\r mindegyike szerepel. Ha ezek összegéből kivon abszolút értékei közül bármely véges soknak az összege nem nagyobb mint
juk 61 + . . . + 6n-et, akkor egy olyan összeget kapunk, amelynek a tagjai ±bi N i^ in
alakúak, ahol az i indexek különbözőek és nagyobbak A^-nél. Ha ezen indexek
legnagyobbika p, akkor (17.24) bal oldala legfeljebb |6]\r+il + . . . + \bp\ < £ az n~0 i-
N index választása alapján.
alkalmas iV-re. Ez az összeg kisebb 1/(1 - |a;|)^-nél, amivel beláttuk, hogy a
Ha m > M -et rögzítjük és (17.25)-ben n-nel végtelenhez tartunk, akkor (17.27) bal oldalán álló tagokat bármilyen sorrendben felírva abszolút konver
azt kapjuk, hogy gens sort kapunk. A 17.32. Tétel szerint a sor összege
< s. ^ x^ 1
k=í ^ qI - x (1 -x y
00
Mivel ez minden m > M -re igaz, ezzel beláttuk, hogy ^ A f ^ = A.\3 Ha most a táblázat tagjait oszloponként adjuk össze, akkor ismét a 17.32.
k=i 00 ^
Tételt alkalmazva megkapjuk (17.26)-ot. így pl. ^ — = 2.
Az előző tétel leggyakoribb alkalmazásai során olyan végtelen táblázatokat n=l
tekintünk, amelyek tagjait bármilyen sorrendben felírva abszolút konvergens
2 . A 17.32. Tétel segítségével új bizonyítást adhatunk a harmonikus sor diver
sort kapunk. Ekkor a táblázat tagjait soronként vagy oszloponként összeadva
genciájára. Tekintsük az alábbi egyenlőségeket.
az összegek szintén abszolút konvergens sort képeznek, amelynek az összege
egyenlő a táblázat összes tagjának összegével. 1 1 1
+ — + — + ...= 1
1-2 2- 3 3-4
17.33. P éld á k . 1. Belátjuk, hogy 1 1 1
00
(17.26)
(1 -
minden |a:| < 1-re.
Tudjuk, hogy ha \x\ < 1, akkor 1 + x + + . . . = 1/(1 — x). Ezt az
Ha a harmonikus sor konvergens volna, akkor a bal oldalon álló tagok bár
összefüggést minden i > 0-ra x^-Ye\ beszorozva és a kapott sorba i darab nulla
milyen sorrendben felírva egy (abszolút) konvergens sort alkotnának, és az
tagot beiktatva az alábbi egyenlőségeket kapjuk: 00
1 összegük y ^ ( l / n ) volna. Ha azonban a táblázat tagjait oszloponként adjuk
l X+ x + a :+ ...= n—l
1 —X
X Össze, akkor ismét a 17.32. Tételt alkalmazva azt kapjuk, hogy
0 + a: + a;^ + x^ + . . . =
1 —X 1 1 1 ^ 1 1 1
x ’^
0 + 0 + x'^-\-x^^...= (17.27)
1 —X ami lehetetlen.
x^
0 + 0 + 0 +a;^ + . . . =
1 —X
17. Végtelen sorok További konvergenciakritérium ok 221
220
Feladatok Bizonyítás. Véges sok tag megváltoztatása nem befolyásolja a sorok kon
vergenciáját, ezért feltehetjük, hogy \an\ < bn minden n-ie teljesül. Ebből
oo oo
17.28. Bizonyítsuk be, hogy minden konvergens sor zárójelezhetö úgy, hogy következik, hogy a \ün\ sor részletösszegei nem nagyobbak E bn naegfe-
abszolút konvergens sort kapjunk. n=l , n=l
oo
17.29. Adjunk meg olyan sort, amelynek minden A valós számhoz van konver lelő részletösszegeinél. Az utóbbiak sorozata felülről korlátos, hiszen ^ bn
n—l
gens és A összegű zárójelezése. (M)
konvergens. így a E \an\ sor részletösszegeinek sorozata is felülről korlátos,
17.30. Bizonyítsuk be, hogy minden feltételesen konvergens sornak van olyan n=l
átrendezettje, amelyik divergens és nincs összege. tehát a 17.10. Tétel szerint a sor konvergens. □
oo oo g 77,
17.31. Bizonyítsuk be, hogy ha a ^ cin sor feltételesen konvergens, akkor min- 17.35. Példa. A ^ — — sor konvergens, mert |(sinn)/n^| < 1/n? minden
n=l n=i ^
den A valós számhoz megadható indexek egy olyan ni < ^2 < . . . sorozata, oo \ X
oo
hogy a ^ ünf. sor konvergens, és az összege A.
n
Z ^
n=í ^
sor a 17.11.1. Példa szerint konvergens.
k=î
A majorizációs elv egyszerű alkalmazásaként kapjuk a következőt.
oo oo
17.32. Számítsuk ki a E és ^ összegeket minden |a;| < 1-re. 17.36, Következmény. Egy abszolút konvergens sor minden zárójelezettje
n =l
n=l n=l is abszolút konvergens.
00 ^
Mennyi a ^ — és ^ — sorok összege? 00
n=l ^ ^ Bizonyítás. Ha ^ ün abszolút konvergens, akkor a sor minden zárójelezett-
n=l
oo
jét majorizálja a E \an\ sor megfelelő zárójelezett sora, és az utóbbi a 17.20.
További konvergenciakritériumok n=l
Tétel szerint konvergens. □
Bár a Cauchy-kritérium megadja a konvergencia pontos feltételét, a gyakor
latban ritkán használható, mert a feltételét nehéz ellenőrizni. Ezért szükség A következő két konvergenciakritérium gyakran alkalmazható bizonyos
van egyszerűbben ellenőrizhető kritériumokra, - esetleg azon az áron is, hogy speciális alakú tagokkal rendelkező sorok esetében.
a konvergenciára csupán elégséges, de nem szükséges feltételt adnak. A követ
kező fontos konvergenciakritériumot majorizációs elvnek nevezzük. 17.37. Tétel (gyökkritérium).
oo oo (i) Ha van egy olyan q < 1 szám, amelyre Vl^-nl < q teljesül minden elég
oo
17.34. Tétel. Tegyük fel, hogy a E üfi és ^ bn végtelen sorok tagjaira
n—l n—1 nagy n esetén, akkor a ^ sor abszolút konvergens.
oo n=l
minden elég nagy n esetén fennáll \an\ < bn- Ha a E bfi sor konvergens,
n=l (ii) Ha ^l_h^ Vl^nl < 1, akkor a ^ ün sor abszolút konvergens.
00 n=l
akkor ^ ün abszolút konvergens.
n=l
222 17. V égtelen sorok További konvergenciakritérium ok 223
Bizonyítás, (i) A feltétel szerint \an\ < minden elég nagy n-re. Mivel a O^n+l
(i) Ha van egy olyan q < 1 szám, melyre < q teljesül minden elég nagy
oo
sor a 17.5. Tétel alapján konvergens, így alkalmazhatjuk a majorizációs
n—l n esetén, akkor a ^ sor abszolút konvergens.
elvet. n=l
(ii) Válasszunk egy olyan q számot, amelyre lim < g < 1. Ekkor ö'n+1
(ii) Ha lim < 1, akkor a ^ sor abszolút konvergens.
oo n-ôo a. n=l
'^\an\ < q minden elég nagy n-re teljesül, tehát (i) szerint a ^ a-n sor abszolút
n=l Bizonyítás, (i) A feltételből következik, hogy egy alkalmas no indexre |a^| <
konvergens. □ < g” • laôl minden n > no-ra (1. a 4.23. Tétel bizonyítását.) Legyen
oo
00
17.38. Példa. Ha \x\ < 1, akkor a ^ n-x^ sor abszolút konvergens. Valóban, c= q •Ittnol- Mivel a ^ c •g” sor konvergens a 17.5. és 17.14. Tételek
n=l
n=l
alapján, így alkalmazhatjuk a majorizációs elvet.
ekkor V ln •x^\ — \x\ ■ V n Ix] < 1 ha n -> oo. (A sor összegét illetően 1.
a 17.33.1. Példát.) 0-n+l
(ii) Válasszunk egy olyan g számot, amelyre lim < g < 1. Ekkor
n -> o o a,r
oo
17.39. Megjegyzések. 1. A gyökkritérium feltételei nem szükségesek ö-n+l
oo < g minden elég nagy n-re, tehát (i) szerint a E an sor abszolút
ahhoz, hogy egy sor konvergens legyen: a ^ 1/n? sor konvergens, holott n=l
konvergens. □
n=l
lim ?/1 /n^ = 1, és így nem létezik olyan g < 1, amelyre < q telje-
n->oo V ' ' V A gyökkritérium erősebb mint a hányadoskritérium abban az értelemben,
sülne minden elég nagy n-re. hogy ha egy sorra a hányadoskritérium feltétele teljesül, akkor a sor a gyökkri
oo
térium feltételét is automatikusan kielégíti, de ez fordítva nem igaz (1. a 17.34.
2. A ^ ün sor konvergenciájához nem elegendő, ha Vl^-nl < 1 minden elég feladatot). A hányadoskritériumra ennek ellenére szükség van, mert gyakran
n -l kényelmesebben alkalmazható, mint a gyökkritérium.
nagy n-re (vagy akár minden n-re). Ez a feltétel csupán azt jelenti, hogy \an\ < 00
< 1 minden elég nagy n-re, és ebből még az sem következik, hogy -> 0, 17.41. Példák. 1. A ^ n ■a;" sor abszolút konvergenciája \x\ < 1 esetén
ami a konvergencia szükséges feltétele. n=l
____ oo a hányadoskritériummal is egyszerűen belátható: |(n + 1) •x^^^\!\n ■x^\ =
3. Ha lim V fa J > 1, akkor a V ön sor divergens, hiszen ekkor minden elég = \x\ ■(n -t- l ) / n -> |x| < 1, ha n -> 00.
n->oo
n=l
nagy n-re \an\ > 1- ^ n!
2. A > — sor konvergens, mert n oo esetén
4 . A lim = 1 feltételből önmagában sem a sor konvergenciájára, sem a
nôo (n + l)! n\
00 oo n+l
divergenciájára nem következtethetünk. A ^ 1/n^ sor konvergens, a ^ 1/n
n=l n=l
sor pedig divergens, holott ^^l/n^ = ~

17.42. Megjegyzések. 1. A hányadoskritérium feltételei nem szükségesek
oo
17.40. Tétel (hányadoskritérium). Tegyük fel, hogy an ^ 0, ha n elég ahhoz, hogy egy sor konvergens legyen: a E 1/n^ sor konvergens, holott
nagy. n=l
224 17. V égtelen sorok T ovábbi konvergenciakritérium ok 225
n^/(n + 1)^ = 1, és így nem létezik olyan q < l, amelyre 'n? f{n + 1)^ < g ruJ noo
gatív, ezért az a; i-> / f { x ) dx függvény monoton növő, tehát az / f { x ) dx
teljesülne minden elég nagy n-re. Ja Ja
improprius integrál létezik; vagy véges (ha az integrál konvergens), vagy vég-
00 rn
0>n+í telen (ha divergens). Ha az integrál konvergens, akkor az n i-> / f { x ) dx
2. A sor konvergenciájához nem elegendő, ha < 1 minden elég
Ja
n=l sorozat korlátos (mert konvergens). Ekkor (17.28) első egyenlőtlensége sze-
nagy n-re (vagy akár minden n-re). Ez a feltétel csupán azt jelenti, hogy oo
|ön+il < \cLn\ minden elég nagy n-re, és ebből még az sem következik, hogy rint az (sri) sorozat is korlátos, tehát a ^ /( n ) sor a 17.10. Tétel szerint
fln 0, ami a konvergencia szükséges feltétele. n=a
nn
konvergens. Ha viszont az integrál divergens, akkor az n f-> / f { x ) dx soro
0>n+l sa
3. Ha lim > 1, akkor a ^ sor divergens, hiszen ekkor |an+il > Wr zat végtelenhez tart. Ekkor (17.28) második egyenlőtlensége szerint az {Sn)
n-»oo
n—l oo
minden elég nagy n-re, és így ün 0. sorozat is végtelenhez tart, tehát a ^ /( n ) sor divergens. □
n=a
ön+l
4. A lim = 1 feltételből önmagában sem a sor konvergenciájára sem oo
n—ôo
oo 17.44. Példa. H a c > 0, akkor a ----------— sor tagjai pozitívak és monoton
a divergenciájára nem következtethetünk. A ^ 1 /n sor divergens, a ^ 1/n^
n=l n=l csökkenő sorozatot alkotnak. A sor tehát akkor és csak akkor konvergens,
/•oo
sor pedig konvergens, holott lim n /(n + 1) = hm n^/(n -t- 1)^ = 1. amikor az / — -— integrál, vagyis akkor és csak akkor, ha c > 1 (1. a
° 0 7 n-ôo ' ^ n->oo ' ^ '
Í2 X •lóg X
A következő két kritérium csak olyan sorokra alkalmazható, amelyeknek 15.5..3. Példát).
a tagjai nemnegatívak és monoton csökkenő sorozatot képeznek. Ugyanakkor
ezek a kritériumok nemcsak elégségesek, de szükségesek is a sorok konvergen 17.45. Tétel (kondenzációs* kritérium). Ha az (a^) sorozat nemnegatív
ciájához. 00 oo
és monoton csökkenő, akkor a ^ an és ^ 2'^ •a2« végtelen sorok egyszerre
17.43. Tétel (integrálkritérium). Legyen a egész szám, és legyen f mono- n=l n=l
00 konvergensek vagy divergensek.
tón csökkenő és nemnegatív függvény az [a, oo) félegyenesen. A ^ / ( n ) végte-
n=a oo oo
rOO Bizonyítás. Jelöljük a és 2^ • ü2n sorok részletösszegeit s^-nel,
len sor akkor és csak akkor konvergens, ha az / f ( x ) dx improprius integrál n=l n—l
Ja
konvergens. illetve 6'n-nel. Állapodjunk meg, hogy sq = Sq = 0. Mivel ö2” > clí minden
i > 2^-re, ezért
Bizonyítás. Tetszőleges n > a egész számra tekintsük az [a, n] intervallum 2H+1
nak az a, a -1- 1 , . . . , n egész számokkal történő felosztását. Ha Sn, illetve Sn Sn Sn—l — 2^ • — 0271+1 —
jelöli az / függvénynek e felosztáshoz tartozó alsó és felső összegét, akkor i=2^+l
minden n-re, és így
n p n -1
n n
Y. / W = S n < J f { x ) dx < S n = J 2 / W ’ (17.28)
Sn = Y { S k - S k - l ) > Y ( s ^ k + l - S^k) = S2U+1 - S2-
z=o+l
k==l k=l
hiszen - figyelembe véve, hogy / monoton csökkenő - az — intervallum
ban / legkisebb értéke / ( í ) , legnagyobb értéke pedig f { i — 1). Mivel / nemne- * kondenzáció = sűrűsödés
226 17. Végtelen sorok További konvergenciakritérium ok 227
CXJ
Ebből következik, hogy ha a ^ 2” •a2»^ részletösszegei korlátosak, akkor a 17.48. Példa. Az ! — - + - — - + kielégíti a Leibniz-kritériumot, tehát
n=l
konvergens. A sor összege tt/4; ezt úgy kaphatjuk meg, ha (17.14)-be x = 1-et
oo
ttn sor részletösszegei is azok. Hasonlóan, minden i < 2” -re, ezért helyettesítünk.
n -l
17.49. Tétel (Dirichlet-kriterium). Tegyük fel, hogy
S n ~~ S n - 1 = 2^^ • a 2 n < 2 • ^ = 2 • ( s 2 n — Ő2n - l ) (i) az (an) sorozat monoton csökkenő és nullához tart, és
oo
minden n-re, azaz (ii) a ^ ^ b n sor részletösszegeinek sorozata korlátos.
n n n=l
00
Sn = - S k -l) < 2 • - S^k-l) = S2n ~ Si-
Ekkor a ^ ü n b n sor konvergens.
k—í k—1
n=l
oo ^
Ha tehát a ^ ön sor részletösszegei korlátosak, akkor a ^ 2^^ ■02^ részle- A Dirichlet-kritérium speciális esetként tartalmazza a Leibniz-kritériumot
n=l (legyen bn = ( - 1)'^~^).
tösszegei is azok. így alkalmazhatjuk a 17.10. Tételt. □
00
A 17.49. Tétel bizonyítása. Legyen a ^ sor n-edik részletösszege Sn,
1
17.46. Példa. Vizsgáljuk meg ismét a ^/ sort, ahol c > 0. A kon- n=l
n ■log'^ n és tegyük fel, hogy \sn\ < K minden n-re. Legyen e > 0 adott. Mivel 0,
denzációs kritérium szerint a sor akkor és csak akkor konvergens, amikor a ezért választhatunk egy olyan N indexet, hogy |a„| < e/ K teljesüljön minden
00 2^ ^ 1 n > iV-re. Ha AT < n < m, akkor az Abel-egyenlőtlenség (16.7. Tétel) szerint
---------------- sor, vagyis akkor és csak akkor, ha c > 1.
^ 2 2'"-lo g ^ 2« ^ 2 (lóg" 2) - n- < i~ ^ ) ■ < CLnbn + ••■+ Clmbm. < K ■ttn < £,
00
Az eddig tárgyalt kritériumok valójában a vizsgált sorok abszolút konver tehát \anhn + •.. + ^m^m\ ^ Ezzel beláttuk, hogy a nbn sor kielégíti a
genciájára adtak feltételeket. Egy további, ilyen jellegű kritériumot találunk a n~í
Cauchy-kritériumot, tehát konvergens. □
17.49. feladatban. Most néhány olyan kritériumot ismertetünk, amelyek bizo
nyos speciális alakban felírható sorok konvergenciára adnak elégséges feltételt, oo
de a sor abszolút konvergenciáját általában nem biztosítják. 17.50. Példa. Ha x 7^ 2kTT {k e Z) és c > 0, akkor a V sor konver-
n=l
17.47. Tétel (Leibniz-kritérium). Ha az (ön) sorozat monoton csökkenő gens. Valóban, egyrészt az (n sorozat monoton csökkenő és nullához tart,
00 00
és nullához tart, akkor a ^ ( —1)’^ ^ön sor konvergens. másrészt x 7^ 2k7r esetén a E co sn x sor részletösszegei korlátosak az (17.16)
n=l n=l
azonosság szerint.
Bizonyítás. Jelöljük a sor n-edik részletösszegét Sn-nel. A feltételből követ
kezik, hogy minden n-re 17.51. Tétel (A bel-kritérium ). Tegyük fel, hogy
S2 5 S4 < •••S2n < S 2 n - 1 < S2n - 3 < ■■■ < S3 < Si- (i) az (ün) sorozat monoton és korlátos, és
így az (S 2 n ) sorozat monoton növő és felülről korlátos, az (s2n -i) sorozat pedig
monoton csökkenő és alulról korlátos, tehát mindkét sorozat konvergens. Mivel (ii) a bn sor konvergens.
n=l
pedig ő2n ~ -52n—1 ~ 0? ezért lim S2n = lim ő2n—1- Ebből következik, 00
71/ ^ OO Tt " OO
hogy az (sn) sorozat konvergens, és éppen ezt kellett belátnunk. □ Ekkor a ^ anbn sor is konvergens.
n=l
228 17. Végtelen sorok T ovábbi konvergenciakritérium ok 229
B izo n y ítá s. Feltehetjük, hogy az (ön) sorozat monoton csökkenő, mert külön 17.36. Legyenek ^ an és E " - * pozitív tagú sorok, és tegyük fel, hogy
ben áttérünk a (-O n ) sorozatra. Legyen l i ^ a n = a, ekkor { an. - a) monoton ö^n+i/ön < bn+i/bn minden elég nagy n-re. Bizonyítsuk be, hogy ha ^ bn
oo konvergens, akkor ^ an is konvergens.
csökkenve nullához tart. Mivel a sor konvergens, ezért a részletösszegei-
n==l
oo 17.37. Bizonyítsuk be, hogy ha > 0 és ^ = oo, akkor X ] « n /( 1 + Qn) =
nek sorozata korlátos. így a Y ^ {a n -a )b n sor konvergens a Dirichlet-kritérium = oo.
n=l
oo 17.38. Bizonyítsuk be, hogy ha pozitív tagú konvergens sor, akkor
szerint. Ha ehhez a sorhoz tagonként hozzáadjuk a konvergens E a ■bn sor
n—l arctg an is konvergens.
00
tagjait, akkor megkapjuk a ^ânbn sort, amely tehát a 17.14. Tétel alapján 17.39. Bizonyítsuk be, hogy ha a„ > 0 minden n-re és ^ an konvergens,
n=l
akkor is konvergens. Mutassuk meg, hogy az > 0 feltétel nem
konvergens. □
hagyható el.
oo oo
Az Abel-kritériumból következik például, hogy ha E bn konvergens, 17.40. Legyenek E o>n és ^ bn pozitív tagú konvergens sorok. Következik-e
n=l n—l 77,=1
oo oo oo
akkor ^ V 2 •bn is konvergens. ebből, hogy (a) Jânbn, illetve (b) ^ m a x (a n ,^ n ) is konvergens?
n=l n=l n=l
17.41. Bizonyítsuk be, hogy ha E « » konvergens és (a^) monoton, akkor

Feladatok ^ n •(2^ is konvergens. Mutassuk meg, hogy (an) monotonitásának a fel
tétele nem hagyható el.
17.33. Adjunk példát olyan konvergens, pozitív tagú sorra, amely a gyök
17.42. Konvergensek-e az alábbi sorok?
kritérium, hányadoskritérium és integrálkritérium egyikének a feltételeit
sem elégíti ki. (a) E n “ /(3 ” - 2"); (b) E l / / n - ( n + l ) ;
(c) E " ' ” ■ (l9l < 1); (d) E l /( l o g n + V S );

17.34. Tegyük fel, hogy anj Ô minden elég nagy n-re.
ö-n+l (e) E “ ); (f) E ( ' ° s ' ‘ )/'®^;
(a) Bizonyítsuk be, hogy ha < 1, akkor lim V jo J < 1.
n—ôo
(g) E l / ( " + lOOOVS); (h) . g-V S.
Qn+1 ^ 2
(b) Mutassunk példát arra, hogy Vlflnl < 1, de ^hm
n-ôo (i) E ■s/n ■sin n (j) E “ i - c o s - :
y/n n
fln+1
nem teljesül. Van-e olyan példa is, amelyre a határérték
an (k )E ^ ; (1) ^ ( V n + log^ n)/(n^ - log^ n);
létezik?
(m) ^ n / ^ n ^ - log^ n; (n) ^ + 1 - n^ ;
17.35. Tegyük fel, hogy > 0, 6n > 0 minden n-re és ün/bn 1- Bizonyítsuk
be, hogy E ün akkor és csak akkor konvergens, ha bn konvergens. (o) ^ + l) ; (p) X ] ( n '/ ” ' - l ) ;
Adjunk példát arra, hogy ez nem igaz, ha elhagyjuk az ön > 0, bn > 0
(q )E (V 2-l); ( r ) ^ l ^ . ( V 2-l);
feltételt.
230 17. V égtelen sorok T ovábbi konvergenciakritérium ok 231
1 / (a) Bizonyítsuk be, hogy tetszőleges /c-ra a

( s ) x ;a o g n ) ‘“^ '» s " /„ 2. ;
E l/(4 (n )-£ i(n )---4 (n )-(4 + i(n )r )
(u) ^ (lo g lo g n )* ° ® " /(lo g n )'^ ; n>6k
(v) 2 ( l o g n ) ^ / ( n '“®‘°s " + (loglogn)*”" " ) .
sor akkor és csak akkor konvergens, ha c > 1.
17.43. Konvergensek-e az alábbi sorok? (b) Legyen L(x) = k, ha ef^ < x < {k = 1 ,2 ,...) . Bizonyítsuk be,
.2 oo
, / n + 200\ "
hogy a J2 V ( 4 (n) -£i (n) •■• (n) •(L{n)) sor akkor és csak akkor
( ^ ) ^ V 2« + 5 ; n=3
(c )^ n V 7 "; (d) ^ „ > » s " / ( l o g n ) " ; konvergens, ha c > 1.
INii - n 00
(e) Y , (f) 17.49. Legyenek a ^ sor tagjai pozitívak.
n + lj
IX n n=l
(h) l ^ n " + " / ( ^ n + i
/ (
(a) Bizonyítsuk be, hogy ha lim n • j — ------ 1 > 1 , akkor a sor kon-
/ 1 + COS n n—ôo Vrvö'n+l /
(i) ^ ( l o g « ) ‘“^” /2 " ; Ü) E
V2 + COS n
W E {=)"- vergens.
(b) Bizonyítsuk be, hogy ha n • [ — ------ 1 ) < 1 minden elég nagy n-re,
17.44. Konvergensek-e az alábbi sorok? Vo-n+l /
( a ) X : 2" - n l / n ” ; (b) E (> » !)V 2" ' ; akkor a sor divergens. (R a a b e -k r ité r iu m ) (Ö)
(e) ^ 1001- 1002- - - a 0 00 + .ni. (j) 17.50. Igaz-e, hogy ha az (a^) sorozat monoton csökkenő és nullához tart,
1 ■3 ■■■(2n - 1)
akkor az ai + a2 — 0,3 — 04 -1- 05 + ae ~ •sor konvergens?
/2n\
(e)EV (f) E « ^ / ( i + £ ) " (<^>0)- 00^ ( _ l ) n .
17.51. Konvergens-e, illetve abszolút konvergens-e a } -— -------^ sor?
^2
17.45. Konvergens-e E l / ( « + V " + V » + -- - + V " )'? (Ö)
^ / í —l)n+l
oo 17.52. Konvergens-e, illetve abszolút konvergens-e a ^ lóg j 1 + — ------ sorr■?
17.46. Bizonyítsuk be, hogy ha pozitív tagú konvergens sor, akkor
n=l
sin tIjOC
is konvergens. (Ö) 17.53. Bizonyítsuk be, hogy ha c > 0, akkor a V -------- sor minden x e M-re
n=2
konvergens.
oo
17.47. Bizonyítsuk be, hogy a E l/(n -lo g n -lo g lo g ^ n) sor akkor és csak akkor 17.54. Az {an) sorozatot k o rlá tos v á ltozá sú n a k nevezzük, ha
n=3
00
konvergens, ha c > 1.
|ö'n+l “ flni < 00 .
17.48. Legyen eo ^ 1 és e^+i = minden k > 0-ra. Legyen továbbá Í q{x ) = n=l
= X, és ik+i{x) = log(ik{x)) minden k > 0 és x > ek esetén. Bizonyítsuk be, hogy minden korlátos változású sorozat konvergens.
Adjunk példát olyan konvergens sorozatra, amely nem korlátos változású.
232 17. Végtelen sorok Végtelen sorok szorzása
233
17.55. Bizonyítsuk be, hogy az (on) sorozat akkor és csak akkor korlátos vál- i n 1, n 2, . . . , 1-re. (Tehát az alábbi táblázatot úgy járjuk be, hogy a bal
tozású, ha vannak olyan monoton és korlátos (6^) és {cn) sorozatok, hogy felső négyzetek oldalain haladunk négyzetenként, először balról jobbra majd
an = bfi — Cn minden n-re. alulról felfelé.)
aibi aib2 .. 0-íbn • •■
17.56. Bizonyítsuk be, hogy ha {an) korlátos változású, 0 és a ^ sor
Ö2&1 02^2 Ö2^n
részletösszegei korlátosak, akkor ^ ünbn konvergens.
7 (17.29)
Ünbi ^n^2 O^nbn
17.57. Bizonyítsuk be, hogy ha (an) korlátos változású és konvergens,
akkor ^ a-n&n is konvergens.
oo oo
17.58. Legyen a\ < ü2 < ••• pozitív egészek olyan sorozata, amelyre 17.53. T étel. Ha a an és bn sorok konvergensek és az összegük A,
\{k : ük S > c.'^l logx minden x > 2 esetén valamely c > 0 konstanssal. n=l n=í ’
Bizonyítsuk be, hogy ^ 1/oj^ = oo. (*) illetve B, akkor a négyzetes szorzatuk is konvergens, és az összege A - B .
00 oo
B izon y ítá s. Jelölje a ^ ^ bn valamint a négyzetes szorzatuk n-edik
n=l n=l
Végtelen sorok szorzása részletösszegét Vn, Sn, illetve tn- Világos, hogy t ^2 = Vk-sj. minden /c-ra, ezért
~ látnunk, hogy a teljes (tn) sorozat A •B-hez tart.
A végtelen sorok szorzása bonyolultabb a korábban vizsgált műveleteknél,
amennyiben már magának a műveletnek a definíciója is problematikus. Az Legyen £ > 0 adott. Megmutatjuk, hogy \tn~A-B\ < e minden elég nagy
ai + . . . + és bi + . . . + bn véges összegek szorzatát úgy is kiszámíthat n-re.
juk, hogy összeadjuk az összes üí ■bj szorzatot. (Ez az összeadás és szorzás Tudjuk, hogy Vn A és Sn ->■ B, tehát az (r^) és (sn) sorozatok az
disztributivitásából, azaz a 9. testaxiómából, valamint a szorzás és az össze L kötet 3.13. Tétel szerint korlátosak. Tegyük fel, hogy |r„| < K és |s„,| < K
adás kommutativitásából, tehát az 1. és 5. testaxiómákból következik.) Az minden n-re, ahol K > 0. k 17.6. Tétel alapján a , -> 0 és 0, ezért van
összeadás kommutativitása szerint az ai ■bj szorzatokat bármilyen sorrend olyan hogy \an\ < s/ K és [6^1 < s/ K minden n > Aî-re.
ben összeadhatjuk. Végtelen összegek esetében azonban végtelen sok a{ ■bj
szorzatot kell összeadnunk, és - amint azt korábban láttuk - az összeadás sor klSL ^ •'^2- hogy \h2 - A - B \ < e minden
rendje itt már befolyásolhatja az összeget. Tehát a végtelen sorok szorzatának k > iV2-re.
definiálásakor az ai •bj szorzatok sorrendjét is meg kell adnunk, majd meg Legyen n > max(AT2,iV|) tetszőleges. Ha A: = [V^], akkor k >
kell vizsgálnunk, hogy az így definiált szorzásra teljesül-e, hogy a szorzatsor > max(ATi,iV2) és k^ < n < {k + i f . Ekkor vagy n = k^ + j , ahol 0 < j < k,
összege megegyezik a tényezők összegeinek szorzatával. vagy pedig n = (k + i f - j, ahol 0 < j < k.
oo
Ha n = + j, ahol 0 < j < k, akkor a négyzetes szorzat képzése alapján
17.52. D e fin íció . A ^ ttn és ^ bn sorok négyzetes szorzatán a
n —l n=l in = tf.2 + a^îbi + . . . + a^+ibj = tj.2 + •Sj,
a i6i + a2&i+ö-2^2 + ö i 62 + . . .4-an^l+^^n^2 + - • + l^n + - •■+ + - •• amiből
oo oo
sort értjük. Pontosabban, a ^ és ^ sorok négyzetes szorzata az összes \ t n - A - B \ < \tn - tf^2 \+ \tf^2 ~ A - B \ < |a^+i| •|sj|+e < ^ ■K + s = 2s.
K
n=l n=l
aibj szorzatokat tartalmazza m ax(z,j) sorrendjében, m ax(z,j) = n esetén Ha viszont n = {k + i f - j, ahol 0 < j < k, akkor
pedig először az ünbj tagokat soroljuk fel j = 1, •■•, n-re, majd az aibn tagokat tn = t(k+i)^ - (ajbk+i + . . . + aibkî) = - bkî ■rj,
234 17. Végtelen sorok V égtelen sorok szorzása 235
amiből A fenti átalakítás bármely két végtelen sorra elvégezhető. A következők

ben a hatványsorokat szem előtt tartva a sorok indexezését nullával fogjuk
\r n- A- B\ < lín-í(A;+i)2|+ |í(fc+i)2 -A - B | < \bk+i\-\rj\ + £ < - - K + e = 2e
kezdeni.
következik. Ezzel beláttuk, hogy \tn —A-B\ < 2e minden elég nagy n-re. Mivel oo oo
£ tetszőleges volt, ezért tn A - B. Q 17.55. Definíció. A Yân és ^^bn végtelen sorok Cauchy-szorzata a
n—Q n—O
Most megmutatjuk, hogy az abszolút konvergens sorok szorzásánál a
tagok sorrendje nem játszik szerepet. oo /n \
00 Oű
X] (X/
n=0 \i=o
17.54. Tétel. Ha a Yân és bn sorok abszolút konvergensek és az össze-
n=l n—1 végtelen sor. (Tehát a Cauchy-szorzat tagjait úgy kapjuk, hogy a 0 indexekkel
gük A, illetve B, akkor az aibj fz, j = 1, 2, . . tagokat bármilyen sorrendben kiegészített (17.29) táblázatban az átlósan elhelyezkedő tagokat összeadjuk.)
összeadva abszolút konvergens sort kapunk, amelynek az összege A - B.
oo oo
oo oo
17.56. Tétel. Tegyük fel, hogy a E CLn és bji sorok abszolút konvergen-
Bizonyítás. Legyen a ^ és sorok négyzetes szorzata ^ Cn- Feltét
n=l n=l
nél n=l n=l
oo oo sek és az összegük A, illetve B. Ekkor a sorok Cauchy-szorzata is abszolút
tűk, hogy a E \ün\ és ^ |6nl sorok konvergensek, tehát a négyzetes szorzatuk konvergens, és az összege egyenlő A ■B-vel.
n=l n=l
is konvergens az előző tétel szerint. Másrészt ez a négyzetes szorzat nem más, Bizonyítás. Mivel a Cauchy-szorzat a négyzetes szorzat átrendezésével és
oo zárójelezésével jön létre, ezért az állítás a 17.53., 17.25., 17.20. Tételekből, a
mint a ^ |cn| sor, hiszen \ai\-\bj \== \aibj \minden z-re és j-re. Ezzel beláttuk, 17.36. Következményből, illetve a 17.54. Tételből következik. □
n=l
oo oo
hogy a sor abszolút konvergens. így a tétel állítása a 17.25. Tételből 17.57. Példa. Ha [a;| < 1, akkor a Y^ sor a 17.5. Tétel szerint kon-
n—l n=0
adódik. □ oo
vergens, tehát a E x~^ sor abszolút konvergens. E sornak önmagával vett
oo
n=0
A végtelen sorok fontos osztályát képezik a ^ anX^ alakú sorok, ame- 00 oo
n=0 Cauchy-szorzata Y 2 {n + l) ■x^ = Y ^ n ■x^~^, tehát az előző tétel szerint
lyeknek az összegét x különböző értékeinél vizsgáljuk. Ezeket a sorokat hat- n=0 n=l
oo
ványsoroknak nevezzük. A korábban tárgyalt sorok közül ilyenek pl. a ^
oo 1
n—O E n■ =
(l-x f
n -l
sor vagy a (17.7)-(17.13) sorok.
00 oo minden \x\ < 1-re, amint azt már a 17.33. Példában is láttuk.
Ha ki akarjuk számítani a ^ anx'^ és ^ bnx'^ hatványsorok szorzatát,
n—O n=0 Most megmutatjuk, hogy két konvergens sor Cauchy-szorzata lehet diver-
akkor az aix^ -bjx^ = aibj-x^^^ tagokat kell összeadnunk. Kézenfekvő, hogy itt gens.
ne a négyzetes szorzat sorrendjét kövessük, hanem csoportosítsuk a tagokat
i + j nagysága szerint, majd adjuk össze a csoportokat, hogy ismét hatványsort
oo / n \
kapjunk. Ez az eljárás a E E ü ib n -i) •x^ hatványsort adja
n=o \2=o /
236 17. Végtelen sorok Végtelen sorok szorzása 237
Világos, hogy
17.58. P é ld a . A ^ ... sor konvergens, mert kielégíti a Leibniz-
n n
iô V n + 1
00
kritériumot. Ha e sornak önmagával vett Cauchy-szorzata ^ Cn, akkor i=0 j =0 i+ j< n
i=0 tehát Sn egyenlő azon aibj tagok összegével, amelyekre z < n, j < n és n <
n
< ^ + J- így
^ 2 + 1 •^ n + l - i n n
A számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenség szerint ^ ~ ^ ■{^n ~ Sn-i)- (17.30)
i=l j = n + l - i i=l
i + 1) •(n + l - i ) < ^
A bizonyítás alapgondolata az, hogy ha n nagy, akkor kis i-kre Sn - Sn-i kicsi
lesz (mert (sn) konvergens), nagy z-kre összegezve pedig E l üi I lesz kicsi (mert
minden z-re, ezért \cn\ > (n + 1) > 1 minden n-re. Ebből nyilvánvaló, oo
n+ 2
c» a abszolút konvergens). Tehát ha n nagy, akkor Sn kicsi. Ennek a
hogy a E Cn sor divergens. n=l
i=0 gondolatnak a precíz kivitelezése a következő.
Két konvergens sor Cauchy-szorzata tehát lehet divergens, ha a sorok nem Az {sn) sorozat konvergens, tehát korlátos. Tegyük fel, hogy \sn\ < K
abszolút konvergensek. A 17.56. Tétel élesítéseként most bebizonyítjuk, hogy minden n-re. Legyen £ > 0 adott, és alkalmazzuk a Cauchy-kritériumot egy-
oo
ha a két sor legalább egyike abszolút konvergens, akkor ez már biztosítja a
részt az (sn) konvergens sorozatra, másrészt a E k i konvergens sorra. Azt
Cauchy-szorzat konvergenciáj át. n=l
oo oo kapjuk, hogy van olyan N, hogy minden N < m < n-re egyrészt [Sn ~Sml < £,
17.59. T étel (M e rten s* té te le ). Tegyük fel, hogy a ^ ^ a n é s ^ b n sorok n
n=0 n=0 másrészt E \^n\ ^ £•
konvergensek és az összegük A, illetve B. Ha a sorok közül legalább az egyik i—m
abszolút konvergens, akkor a Cauchy-szorzatuk konvergens, és az összege Legyen n > 2N tetszőleges. Ekkor i < N esetén n - i > N, tehát
A - B-vel egyenlő. kn - Sn-i\ < e, és így
oo 00 oo
N N
B izo n y ítá s. Legyen a ^ és ^ sorok Cauchy-szorzata ^ cj., és jelöl-
■i^n Sn—i) < g • |q^| < s ■M.
n=0 n—0 k=0 1=1 i=l
oo
jük a és sorok n-edik részletösszegét r^-nel, illetve s^-nel. Legyen Másrészt
n=0 n=0
S n — f'n ' ~~ E Ck- (Ez a (17.29)-nek megfelelő táblázat egy háromszögében ■i^n Sn—i) < M - 2 K <e-2K.
i=N +l i=N +í
k=0
elhelyezkedő tagok összege.) Mivel Vn A és Sn B , ezért elég belátni, hogy E két becslést összeadva (17.30)-ból azt kapjuk, hogy n > 2N esetén \Sn\ <
00 < (2 K + M ) •£. Mivel e > 0 tetszőleges volt, ezzel beláttuk, hogy -> 0. □
Sn 0. A bizonyítás során feltehetjük, hogy ^ ün abszolút konvergens, mert
n=l
oo Megjegyezzük, hogy a 17.59. Tétel nem állítja, hogy az adott feltételek
a két sor szerepe szimmetrikus. Legyen ^ \an\ = M . mellett a két sor Cauchy-szorzata abszolút konvergens. Ez általában nem is
n=l igaz (1. a 17.59. feladatot).
* Franz Carl Joseph Mertens (1840-1927) lengyel matematikus
238 17. Végtelen sorok Szum mábilis sorok 239
Feladatok 17.61. P éld a. Az 1 — 1 - f l — 1 — . . . sor szummábilis, és a szummája 1/ 2.

Valóban, a sor részletösszegeire
17.59. Bizonyítsuk be, hogy a E t S 2 sorok Cauchy- 1 ha n páratlan,

nÔ + 1) n=0 Sn. —
0 ha n páros.
szorzata nem abszolút konvergens.
1 1 1 így n 00 esetén
17.60. Számítsuk k i a z l --------------- - - . . . é s l + l + . . . sorok négyzetes és
2 4 ® Sl -f . . . -f őrj, 1
Cauchy-szorzatait! n 2
17.61. Számítsuk ki ^ x'^/nl és ^ y^/n\ Cauchy-szorzatát!

n—O n=0 Az ellentmondásmentesség szempontja megköveteli, hogy egy végtelen
oo sorhoz ne rendeljünk hozzá különböző számokat. Más szóval természetes az
17.62. Bizonyítsuk be, hogy a X ] minden |x| < 1 esetén abszolút a követelmény, hogy ha egy sor konvergens, akkor a szummája (amennyiben
n=l
oo létezik) egyenlő legyen a sor összegével. Megmutatjuk, hogy ez igaz; sőt, a
konvergens, és számítsuk ki az összegét. Ugyanezt tegyük meg a konvergenciából automatikusan következik a szummálhatóság.
n=l
oo
sorra is.
17.62. T étel. Ha a ün végtelen sor konvergens és az összege A, akkor a
17.63. ^ " ®o^t)an az n-edik pozitív tag után n n=l
sor szummábilis és a szummája szintén A.
darab negatív tag következik. Mennyi a sor összege?
B izon y ítá s. Az állítás abból következik, hogy ha egy {sn) sorozat A-hóz tart,
akkor az (si + . . . + Sn)/n sorozat is ^-hoz tart (1. az I. kötet 3.13. feladatát). □
Szummábilis sorok
A szummábilis sorok tehát a konvergens soroknál bővebb osztályt alkot
Már Euler is felvetette, hogy nem célszerű a divergens sorokat teljes egészében nak: ha egy sor konvergens, akkor szummábilis is, de fordítva ez nem feltétlenül
száműzni az analízisből, és hogy bizonyos divergens sorok vizsgálata a kon igaz, amint azt az 1 — 1 -f-1 — 1 — . . . sor példája mutatja. Persze a szummábilis
vergens sorokra vonatkozólag is hasznos eredményekhez vezethet (1. a fejezet sorok is csupán egy szűk részhalmazát képezik az összes végtelen sor halmazá-
oo
függelékét). így merült fel az igény, hogy egyes divergens sorokhoz ellentmon
nak. Meg lehet mutatni pl., hogy ha a ^ a-n végtelen sor szummábilis, akkor
dásmentes módon összegjellegű mennyiségeket rendeljünk hozzá. A XIX. szá n=l
zadban számos ilyen eljárást találtak. Ezek közül most csak a legegyszerűbbet o-n/n -> 0 (1. a 17.65. feladatot).
tárgyaljuk, amely a sor részletösszegeinek konvergenciája helyett csak azok
A szummábilis és a konvergens sorok pontos kapcsolatát a következő,
átlagainak a konvergenciáját követeli meg. Később, a hatványsorok témakö
Taubertől* származó tétel írja le.
réhez kapcsolódva megismerkedünk egy másik, sokkal általánosabb hozzáren
deléssel. oo
oo 17.63. T étel. A ^ sor akkor és csak akkor konvergens, ha szummábilis
17.60. D e fin íció . Azt mondjuk, hogy a ^ ön végtelen sor szummábilis és a n=l
n=l es
n
szummája A, ha az Sn = részletösszegekre teljesül, hogy CLl -\- 2(22 + . •. + nttfi
hm ------------------------------ =r 0. (17.32)
n->oo r)
Sl + •••+ Sn .
hm ------------------ == A. (17.31) * Alfréd Tauber (1866-1942) osztrák matematikus
n-»Oű n
240 17. Végtelen sorok Szum m ábilis sorok 241
Bizonyítás. Ha a sor konvergens, akkor a 17.62. Tétel szerint szummábilis, 17.65. Tétel.
CX)
(17.32) pedig a 17.15. feladatból következik.
oo (i) A ^ sin nx sor minden x e R-re szummábilis, és a szummája x — 2kTi
n=l
Most tegyük fel, hogy szummábilis, és a szummája A. Ha Sn jelöli
1 X
n=l (k e Z j esetén nulla, x ^ 2k'K (k e Z ) esetén pedig - ctg - .
a sor n-edik részletösszegét, akkor n -> oo esetén 2 2
S l + •• • + S n - l n —1 Si + . . . + S n - oo
(ii) A cos nx sor minden x ^ 2kiT {k e Z) esetén szummábilis, és a szum-
n n n —1
n—l
Mivel mája —1/ 2.
ül + 2ö,2 + TiCLn “1“ (Sn 5i) + . . . + (Sn Sn—i^ _
n n 17.66. Lemma. Ha x ^ 2k7T {k e Z ) , akkor
5i + . . . + Sn-l
— Sn ~ 1 1 1
n |sinx + . . . + sinnx\ <
sin(a:/2)| |sin(x/2)|
ezért (17.32)-ből azt kapjuk, hogy Sn A, tehát a sor konvergens, és az
minden n = 1, 2, . . .-re.
összege A. □
Bizonyítás. A
Az alábbi következmény szintén Taubertől származik.
2 sm - s m j x = cos í j x - - i - cos í + -
17.64. Következmény. Ha a ^ On szummábilis és n • -> 0, akkor a sor és
X / x\ í X
n=l 2 sin - c o s j x = sin \j x + - j - sin \j x - -
konvergens.
X
Bizonyítás. Ha n • -> 0, akkor (17.32) teljesül az I. kötet 3.13. feladata azonosságokat j = . . . , n-re összeadva és 2 sin — vei osztva azt kapjuk, hogy
2
szerint, tehát alkalmazhatjuk a 17.63. Tételt. □
cos f — cos (nx + f )
sin a; + . . . + sin na; = ----- ----------- ----------^ (17.33)
Hardy* és Landau^ fedezték fel, hogy az előző tételben elég feltenni n ■ün 2 sin I
korlátosságát (1. a 17.69. feladatot). és
sin {nx + I ) - sin f
oo oo cos x + . . . + cos nx = (17.34)
Tudjuk, hogy a E sin nx sor minden x ^ kir-ie, a ^ cos nx sor pedig 2 s in f
n=l n=l amiből a lemma állítása nyilvánvaló. □
minden x -ie divergens (1. a 17.6. feladatot). Most belátjuk, hogy x ^ 2k'ii
esetén mindkét sor szummábilis, és meghatározzuk a szummájukat.
A 17.65. Tétel bizonyítása. Ha x = 2k7T, akkor a sin nx sor minden
n=l
tagja nulla, tehát minden részletösszege, és így a szummája is nulla. Feltehet
jük tehát, hogy x ^ 2k7r {k e Z). Vezessük be az Sn = Sn{x) = ^ s i nj x és

* Godfrey Harold Hardy (1877-1947) angol matematikus
i= i
^ Edmund Georg Hermann Landau (1877-1938) német matematikus
17. Végtelen sorok Függelék: A végtelen sorok történ etéből 243
242
^ cos ja: jelöléseket. A (17.33) és (17.34) egyenlőségeket kicsit 17.68. Bizonyítsuk be, hogy ha x, y € [0, 2tt] és x ^ y, akkor a ^ sin nx sin ny
n=l
i= l
sor szummábilis, és a szummája nulla. (Ö)
átalakítva azt kapjuk, hogy
00
S n {x ) = ^ C tg í i C tg I ■C O S M + i ■ S ln T O 17.69. Bizonyítsuk be, hogy ha a ^ sor szummábilis és az (n •a^) sorozat
n=l
es alulról vagy felülről korlátos, akkor a sor konvergens. (* Ö M)
cn(x) = ^ ctg I ■sinna; + ^ •cos na;.
Ebből Függelék: A végtelen sorok történetéből

Si + . . . + Sn ^ 1 ^ ^ _ 1 ^ 1 . (17.35)
n 2 2 2 2 n 2 n A XVII. és XVIII. században még tartotta magát az az elképzelés, hogy a vég
es telen sorok adott, „eleve elrendelt” összeggel rendelkeznek, és hogy a végtelen
ci + . . . + C n _ ^ 1 _ sorokkal többé-kevésbé ugyanúgy számolhatunk mint a véges összegekkel. Az
(17.36)
n ~~~2 2^^2 ‘ n 2 n így felmerült furcsaságok (mint a (17.5) összefüggés) és ellentmondások (mint
oo az 1 —1 + 1 —1 + . . . sor összegének kérdése) közismertek voltak, és számos vita
Mivel az (sn) és (cn) sorozatok korlátosak a 17.66. Lemma szerint, így n
tárgyát képezték. Leonhard Euler részletesen tárgyalja ezeket a problémákat
esetén Bevezetés a differenciálszámításba című, 1755-ben megjelent tankönyvében
Si + . . . + Sn 1 , ^
----------------------> - c t g - (1. [3] 61. o.). A (17.5) példához még hozzáteszi az
n 2 2
es 1 -2 + 4 -8 + 16-...=:^ (17.37)
és
Ezzel a tételt beláttuk. □ 1-3 + 9-27+ 8 1 - (17.38)
4
összefüggéseket (amelyek (17.4)-ből az a; = —2, illetve x = —3 helyettesítéssel
Feladatok adódnak), majd ezt írja: „Világos, hogy a (17.37) sorozat összege nem lehet
egyenlő 1/3-dal, hiszen minél több tagot adunk ténylegesen össze, az eredmény
17.64. Szummábilis-e az 1 — 2 + 3 — 4 + 5 — . . . sor? annál messzebb kerül 1/3-tól. De bármely sor összegének annak a határér
téknek kellene lennie, amelyet a részletösszegek annál jobban meg kell, hogy
00
közelítsenek, minél több tagot adunk össze.
17.65. Bizonyítsuk be, hogy ha a ^ ön sor szummábilis, akkor an/n 0.
n=l Ebből arra következtetünk, hogy az ilyen soroknak, amelyeket divergensnek
neveznek, nincs rögzített összegük, mivel a részletösszegek nem közelítenek meg
17.66. Bizonyítsuk be, hogy ha egy nemnegatív tagú sor szummábilis, akkor
semmilyen határértéket, ami a végtelen sor összege lenne. ”
konvergens.
A folytatásban azonban Euler nem veti el a divergens sorokkal való szá
17.67. Bizonyítsuk be, hogy ha ai > <22 > ••■^ 0) akkor az a i —a 2 + a s - a 4 + - ■• molást. Sőt, amellett érvel, hogy a divergens soroknak tulajdonított összegek
sor szummábilis. segítségével igaz és hasznos összefüggésekre bukkanhatunk, tehát valamilyen
értelemben a (17.37) és (17.38) példákhoz hasonló összegzések is helyesek.
Euler így fogalmaz:
244 17. Végtelen sorok
. ezeknek a soroknak, melyeket divergensnek nevezünk, nincs rögzített

összegük, mert a részletösszegeik nem közelednek egyetlen olyan határérték 18. FÜGGVÉNYSOROZATOK ÉS
hez sem, amely a sor összege lenne. . . . Másfelől azonban meglehetős joggal
vethetjük fel azt a kifogást, hogy ezek az összegzések"^, bár nem tűnnek igaz
FÜGGVÉNYSOROK
nak, sosem vezetnek hibákhoz. Sőt, ha megengedjük őket, számos nagyszerű
eredményt fedezhetünk fel, amelyeket nem tehetnénk meg, ha eleve elutasíta
nánk őket. Továbbá, ha ezek az összegzések valóban hamisak lennének, nem A korábbiakban több olyan sorozattal és végtelen sorral találkoztunk, ame
vezethetnének következetesen igaz eredményekhez . . [3] 61. o. lyeknek a tagjai valamilyen paramétertől vagy változótól függtek. Ilyenek pl.
Persze Eulernek azt a kitételét, amely szerint az idézett összegzések sosem fj^ ^ 77/ / I l/ ~i (7 \
az a , v a , a /n !, ^1 -f — sorozatok, és ilyen minden hatványsor. Most
vezetnek hibákhoz, könnyen megcáfolhatjuk: amikor (17.4)-ből „levezettük” ,
hogy az 1 “ 1 + 1 - 1 — . . . sor összege egyrészt 1/ 2, másrészt beláttuk, hogy az megkezdjük a változóktól függő sorozatok és sorok szisztematikus vizsgálatát.
összeg nulla, illetve 1, akkor legfeljebb egyszer juthattunk helyes eredményre,
és legalább kétszer hibáztunk. Euler itt saját magából indul ki; az ő zseniális
matematikai intuíciója valóban nagyszerű eredményekhez vezetett miközben Függvénysorozatok konvergenciája
divergens sorokkal operált. Csakhogy ezeknek az eredményeknek az igazságá
ról mindaddig nem győződhetünk meg, amíg Euler gondolatmeneteit alá nem
támasztjuk egyértelmű és precíz fogalmakkal, és valóban hibátlan bizonyítá
18.1. D e fin íció . Legyenek / i , / 2, . . . a H halmazon értelmezett valós értékű
sokkal.
függvények. (Nem tesszük fel, hogy H C M.) Azt mondjuk, hogy az (/^ ) függ
Euler úgy véli, a problémák forrása az, hogy egy sor összegén két külön vénysorozat pontonként konvergál az f : H R függvényhez, ha lim fnix) =
böző dolgot értünk: egyrészt valamilyen formális eljárás eredményét (amilyen n-ôo ^ '
(17.4)-hez is elvezetett), illetve a konvergens sorok esetében azt az értéket, = f { x ) minden x e ií-ra . Ezt úgy jelöljük, hogy f n f-
amelyhez a részletösszegek konvergálnak. Végül is azt javasolja, hogy divergens

sorokkal is számoljunk, de a sorokra vonatkozó gondolatmenetekben mindig 18.2. Példák. 1. Legyen H = [0,1] és f n { x ) = minden x € [0,1] és
legyünk tisztában azzal, hogy az illető sor konvergens-e (azaz a részletösszegei n = 1, 2, . . . esetén. Ekkor a 3.19. Tétel szerint az (/^ ) függvénysorozat pon
a sor összegéhez konvergálnak-e) vagy pedig divergens. tonként konvergál az
Eulernek ez a hozzáállása a végtelen sorokkal kapcsolatos bizonytalansá _|O ha 0 < a ; < l ,
got egyáltalán nem oszlatta el. Ábel még 1826-ban is így írt: „A matemati
( 18.1)
ha a; = 1
kában aligha akad egyetlen egy olyan végtelen sor, amelynek összege szigorúan függvényhez.
definiálva van.”
A probléma végleges megoldását Cauchy-nak köszönhetjük, aki Algebrai 2 . Legyen H = R és fn(x) = arctg (nx) minden a: e R és n = 1, 2, . . . esetén.
analízis című könyvében* Eulernek a konvergens és divergens sorok közötti Mivel ^ h m ^ arctg a; = í t t / 2 és arctg 0 = 0, ezért az (/^ ) függvénysorozat
megkülönböztetését a definíció rangjára emelte, és elvetette azt az elképze pontonként konvergál az
lést, hogy a divergens soroknak is lehet véges összege. Ez a definíció teljesen
kiküszöbölte a végtelen sorokkal kapcsolatos anomáliákat, ezért Cauchy defi - 7t/2 ha x < 0,
níciója általánosan elfogadottá vált. 0 ha a; = 0,
(18.2)
7t/2 ha a; > 0
De végül Eulernek is igaza lett: a szummábilis sorok elméletének kidol
gozásával és ennek általánosításaival a divergens sorokkal való számolás is
függvényhez.
polgárjogot nyert.
* Euler itt a (17.37)-hez és (17.38)-hoz hasonló egyenlőségekre utal. A fenti példák azt mutatják, hogy folytonos függvények 'pontonkénti lime-
* A könyv 1821-ben jelent meg, de úgy tűnik, hogy Ábel nem ismerte. sze nem feltétlenül folytonos. Ez a tény azért meglepő, mert egy első pillantásra
246 18. F üggvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorozatok konvergenciája 247
meggyőzőnek tűnő gondolatmenet az ellenkezőjét látszik bizonyítani. Tegyük Ha x ,y e H és \x — y\ < í, akkor \fn{x) — fn{y)\ < £ minden n-re. Mivel
fel ugyanis, hogy az (/^ ) függvénysorozat pontonként konvergál az / függ fn {x) f { x ) és fn (y ) f { y ) , ezért szükségképpen \f { x ) ~ f{y)\ < e. Ebből
vényhez, és hogy mindegyik fn függvény folytonos az a pontban. Ekkor, ha x nyilvánvaló, hogy / (egyenletesen) folytonos H-n. □
közel van a-hoz, akkor fn {x ) közel van fn(a)-hoz (hiszen fn folytonos a-ban).
Továbbá, elég nagy n-re fn {x ) közel van f{x )-h e z és fn{a) közel van /(a )-h o z Sajnos az egyenlő mértékben való egyenletesen folytonosság feltételét álta
(hiszen fn {x ) f { x ) és fn(a) -> f{a )). Mivel lában nehéz közvetlenül ellenőrizni. (Egy kivételt illetően 1. a 18.16. feladatot.)
\f(x) - f(a)\ < \f(x) - fn{x)\ + \fn{x) - f n{ a ) \ + \ f n( a) - /(a )| , Ezért legtöbbször jobban használható az a feltétel, amely minden x -ie közös
no küszöb létezését követeli meg.
ezért azt gondolhatnánk, hogy f { x ) közel van /(a )-h o z , ha x közel van a-hoz;
vagyis / folytonos a-ban. 18.5. Definíció. Legyenek / i , / 2, . . . a H halmazon értelmezett valós értékű
A 18.2. Példák mutatják, hogy ez az okoskodás nem lehet helyes. A függvények. (Nem tesszük fel, hogy H C M.) Azt mondjuk, hogy az (fn)
hiba ott van, hogy egy adott n-re és e-ra teljesül ugyan, hogy alkalmas ő- függvénysorozat egyenletesen konvergál (vagy egyenletesen tart) az f : H -> R
Ta \fn{x) - fn{a)\ < £, ha la; - a| < (5, de ez a ő az e-on kívül még függhet függvényhez, ha minden e > 0-hoz van olyan no, hogy \fn(x) — f(x)\ < e
n-től is. Adott x - r e pedig igaz ugyan, hogy \ f{x ) — fn(x)\ < e ha n > no, minden x e H -ia és minden n > no-ra. Jelölés: f n - ^ f egyenletesen H-n.
de ez az no küszöb függhet x - t ő l , és elképzelhető, hogy az n > uq indexektől
(Megjegyezzük, hogy bár a 18.3. és 18.5. Definíciókban leírt tulajdonsá
függő ő = ^n-ek olyan kicsik, hogy az adott x nincs benne az {a — ő n ,a Sn)
gok merőben különbözőek, bizonyos esetekben mégis egybeesnek; 1. a 18.17.
intervallumban, tehát \fn(x) — /n(a)| < e nem teljesül.
feladatot.)
A fenti példákban éppen ez a helyzet. Legyen fn {x ) — x^ és a = 1.
Válasszuk e-t 1/2-nek. Azt találjuk, hogy ha \ f n ( x ) — fn{ci)\ = — 1| < 18.6. Példák. 1. Az x ” függvénysorozat egyenletesen tart az azonosan nulla
függvényhez a [0, a] szakaszon minden 0 < a < 1-re. Valóban, ha £ > 0 adott,
< 1/2, akkor ’j / l / 2 < x. Ha viszont x < 1 rögzített, akkor \f{x) ~ fn{x)\ =
akkor a” -> 0 alapján van olyan no, hogy < e. Ekkor
= |0 — x'^l < 1 / 2 pontosan akkor teljesül, ha íe < ^ 1 /2 , és persze az ilyen
x^ < a ^ < < £
n-ekre \fn{x) — /n(o-)| < 1 / 2 nem lesz igaz.
minden x G [0, a] és n > no esetén, amiből az állítás nyilvánvaló.
Ha biztosítani akarjuk, hogy a limeszfüggvény folytonos legyen, akkor elég
feltennünk, hogy vagy a őn értékeknek van közös pozitív alsó korlátjuk (azaz, 2. Az x ” függvénysorozat nem tart egyenletesen az azonosan nulla függvény
hogy van egy közös, minden n-re jó (5), vagy pedig az no küszöböknek van hez a [0,1) intervallumon. Valóban, minden n-re van olyan x e [0,1), amelyre
közös felső korlátjuk (azaz, hogy van egy közös, minden x -ie jó no). Mindkét
x'^ > 1/2 (bármely ^^1/2 és 1 közötti x szám megfelel), tehát e = 1/2-hez
feltételre bevezetünk egy elnevezést.
nincs olyan no, hogy \x'^ —0\ < e teljesülne minden x e [0,1) és n > no esetén.
18.3. D e fin íció . Legyenek / i , / 2, . . . a i í C K halmazon értelmezett valós
értékű függvények. Azt mondjuk, hogy az ( f n) függvénysorozat egyenlő mér 3. Az arctg (nx) függvénysorozat egyenletesen tart az azonosan tt/2 függvény
tékben egyenletesen folytonos H-n, ha minden e > 0-hoz van olyan ^ > 0, hez az [a,oo) intervallumon minden a > 0-ra. Valóban, lim arctg a: = tt/2
X oo
hogy ha x ,y & H és, \x - y\ < 5, akkor \ f n{ x ) - fn{y)\ < ^ minden n-re. alapján minden e > 0-hoz van olyan no, hogy tt/2 — e < arctg (na) < tt/2
minden n > no-ra. Ha re > a és n > no, akkor 7t/2 — e < arctg (na) <
18.4. T éteL Tegyük fel, hogy az (fn) függvénysorozat egyenlő mértékben < arctg [nx) < tt/2, amiből az állítás nyilvánvaló.
egyenletesen folytonos a i í C R halmazon. Ha fn f H-n, akkor f is
folytonos H-n. 4. Az arctg (nx) függvénysorozat nem tart egyenletesen az azonosan tt/2 függ
vényhez a (0,oo) intervallumon. Valóban, limârctga; = 0 alapján van olyan
B izo n y ítá s. Legyen £ > 0 adott, és legyen 6 > 0 az (fn) függvényso
c > 0, hogy arctg c < 1. így minden n-re arctg (nx) < 1 teljesül az x = c/n > 0
rozat egyenlő mértékben egyenletesen folytonossága által biztosított érték.
248 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorozatok konvergenciáj a 249
pontban, tehát £ — 1/2-hez nincs olyan no, hogy larctgna; - (7t/2)1 < e telje lim fn(x) = bn határérték létezik és véges minden n-re, akkor a lim f(x) = b
x-â x-â ^ ^
sülne minden x e (0, oo) és n > no esetén. xeH xeH
véges
^
határérték is létezik,' és /r>__)!^rsr\
lim bn — b.
18.7. M egjegyzés. Nyilvánvaló, hogy ha az ( f n) függvénysorozat egyenle
tesen konvergál a H halmazon, akkor (fn) egyenletesen konvergál H minden B izon y ítá s. Legyen e > 0 adott, és válasszunk egy olyan N indexet, hogy
\fn(x) - f m( x ) \ < s teljesüljön minden x e H és n , m > N esetén. Ekkor
részhalmazán is.
Másfelől, amint a 18.6. Példák mutatják, egy függvénysorozat egyenlete \bn - bm\ = Jm \fn(x) - fm(x)\ < E
sen konvergens lehet egy I intervallum minden zárt részintervallumán anélkül, xeH
hogy a konvergencia is egyenletes lenne. minden n , m > N-ve. Mivel minden e-hoz találtunk egy ilyen N küszöbindexet,
ezért a (bn) sorozat kielégíti a Cauchy-kritériumot, tehát konvergens. Legyen
A következő tétel megadja az egyenletes konvergencia pontos feltételét - b = lim bn-
méghozzá anélkül, hogy a limeszfüggvényt ismernünk kellene. nôo
Tetszőleges £ > 0-ra választhatunk olyan n indexet, hogy \ f n ( x ) - f ( x ) \ < e
18.8. T é te l (C a u c h y -k r ité r iu m ). A z ( f n) függvénysorozat akkor és csak teljesüljön minden x e ií-ra , továbbá \bn ~ b\ < s is fennálljon. (Minden elég
akkor konvergál egyenletesen a H halmazon, ha minden e > 0-hoz van olyan nagy index megfelel.) Mivel
N, hogy
lm f n ( x ) = bn,
\ f n{ x) - f m ( x ) \ < e (18.3) x&H
teljesül minden x € H és n ,m > N esetén. ezért a-nak van egy olyan U pontozott környezete, hogy \fn(x) — bn\ < e
minden x e H O C/-ra. Ekkor
B izo n y ítá s. Tegyük fel, hogy fn~^ f egyenletesen a H halmazon. Adott e > 0-
ra válasszunk egy olyan N indexet, amelyre teljesül, hogy \fn{x) — f{x)\ < e/2 \f(x) - b \ < \f(x) - f n ( x ) \ - h \fn(x) - bn\ + K ~ b\ <
minden x e H és n > N esetén. Világos, hogy ekkor (18.3) teljesül minden
X e iJ-ra és n, m > N -ie. minden x e H D C/-ra, amivel beláttuk, hogy lim f(x) = b. H
xeH
Most tegyük fel, hogy { f n ) kielégíti a tételben megfogalmazott feltételt.
Ekkor minden rögzített x e H - m az ( f n(x)) számsorozat Cauchy-sorozat, 18.10. M e g je g y z é s e k . 1. Az előző tétel állítása úgy is megfogalmazható,
tehát konvergens. Legyen hogy egyenletes konvergencia esetén
/W = „ lÍ ^ /n W lim lim f n ( x ) = lim lim fn(x),

n-ôo x - ^ a ^ ' x-â n-ôo ^ '
xeH xeH
minden x e H - t&. Ezzel definiáltuk az / : H -> IR függvényt. Belátjuk, hogy
vagyis ekkor az x —> a és n -> oo határértékek képzése felcserélhető.
f n - ^ f egyenletesen a H halmazon. Legyen e > 0 adott, és válasszunk egy
olyan N, indexet hogy (18.3) teljesüljön minden x e H -ia és n, m > N -ie. Ha 2. A 18.2. Példák mutatják, hogy a tétel állítása csak pontonkénti konvergen
n > N rögzített, akkor (18.3)-ból ciát feltételezve nem szükségképpen igaz. így pl.
\fn(x) - f { x ) \= \fn{x) - fm{x)\ < £ lim lim x^ = 1^0= lim lim x^,
n-ôox->l-0 x-^l-On-ôo
minden x e ií-ra , amivel az állítást beláttuk. □ es
18.9. TéteL Tegyük fel, hogy az ( f n) függvénysorozat egyenletesen tart az f lim lim arctg (na:) = 0 7t/2 = lim lim arctgfna;).
n-ôox-Ô+O ÖV / / / a;-ô+On-ôo ^
függvényhez a H C R halmazon. Legyen a a H halmaz torlódási pontja. Ha a
250 18. FüKKvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorozatok konvergenciája 251
18.11. Tétel. Tegyük fel, hogy az (/n ) függvénysorozat egyenletesen tart az egy £ > 0 szám úgy, hogy végtelen sok n-re van olyan Xn e [a, b] pont, amelyre
f függvényhez a i í C R halmazon. Ha az fn függvények folytonosak az a G H fn(xn) < -£■ Feltehetjük, hogy minden n-re van ilyen Xn, mert a többi fn -et
pontban H -ra szorítkozva, akkor f is folytonos a-ban H-ra szorítkozva. elhagyhatjuk a sorozatból. Azt is feltehetjük, hogy az (xn) sorozat konver-
gens. Ugyanis az (xn) sorozatnak létezik egy konvergens (xnj^) részsorozata,
Bizonyítás. Ha a izolált pontja ií-nak, akkor nincs mit bizonyítani, hiszen és ismét elhagyhatjuk azokat az fn függvényeket, amelyekre n nem tartozik
ekkor minden függvény folytonos a-ban ií-r a szorítkozva (1. a 8.27.2. Megjegy az (n^) részsorozathoz.
zést). Ha viszont a torlódási pontja ií-nak, akkor /n (ö ) = x-â
lim fn{ x) minden
xeH
Legyen — c. Ekkor c e [a,ö], és a feltétel szerint az fn függvé
n-ie. így a 18.9. Tétel szerint nyek mindegyike folytonos c-ben. Mivel fn(c) 0, ezért van olyan N index,
amelyre - e < / at ( c ). A z / tv függvény c pontbeli folytonossága szerint c-nek
van olyan U környezete, hogy f ^ ( x ) > - e minden x e U 0 [a, b]-ie. Mármost
xeH
Xn -> c, tehát Xn e U minden elég nagy n-re. Válasszunk egy olyan n indexet,
tehát / folytonos a-ban. □ amelyre n > N és Xn e U teljesül. Ekkor egyrészt - e < f N( xn) < fn(xn),
másrészt fn(xn) < —£ az Xn pont választása folytán. Ez ellentmondás, amivel
18.12. Megjegyzés. Az előző tétel azt állítja, hogy folytonos függvények
a tételt bebizonyítottuk. □
egyenletes limesze is folytonos. A limeszfüggvény folytonosságához azonban
általában nem szükséges, hogy a konvergencia egyenletes legyen. Tekintsük az
f ^[ x) = függvényeket. Nyilvánvaló, hogy az (fn) függvénysorozat Most megvizsgáljuk, hogy a limeszképzés és
a [0,1] intervallumon pontonként konvergál az azonosan nulla függvényhez az integrálás műveletei felcserélhetők-e.
(tehát egy folytonos függvényhez). A konvergencia azonban nem egyenletes.
18.14. Példák. 1. Legyen f n ( x ) = (n - f i ) ■x'^
Ugyanis ha 0 < X < 1, és f n ( l ) = 0 minden n-re. Ekkor
1 1 1
f n ( x ) -> 0 minden x e [0,1] esetén, vagyis az ( f n )
2 4 4 függvénysorozat pontonként nullához tart [0,1]-
minden n-re, tehát az egyenletes konvergencia definíciója e < 1/4 esetén nem
ben. Azonban f ' f n ( x ) dx = 1 minden n-re, tehát
teljesül. Jo
A következő tétel szerint bizonyos speciális esetekben a limeszfüggvény
folytonosságából mégis következtethetünk a konvergencia egyenletességére.
18.13. Tétel (Dini* tétele). Legyenek az fn függvények folytonosak a kor

látos és zárt [a,b] intervallumban, és tegyük fel, hogy f i ( x ) < f 2 (x) < . . . 2. Legyen /n(0) = /„ ( 1 /n ) — f ( l ) = 0, /n (l/(2 n )) = n, és legyen fn line
minden x e [a, b]-re. Ha az ( f n ) függvénysorozat pontonként tart egy folyto áris a [0, l/(2 n )], [l/(2 n ), 1/n], [1/n, 1] intervallumok mindegyikében minden
nos függvényhez [a, b]-n, akkor a konvergencia egyenletes. ^ ~ 2 ,.. .-re. Ekkor fn( x) —> 0 minden x € [0,1] esetén. Valóban, ez világos,
ha a; = 0. Ha viszont 0 < x < l , akkor fn( x) = 0 minden n > 2/z-re. Másrészt
Bizonyítás. Tartson az ( f n ) függvénysorozat pontonként az f függvényhez,
ahol / folytonos [a, 5]-n. Feltehetjük, hogy az / függvény azonosan nulla az / fn( x) dx = 1/2 minden n-re, tehát
^0
[a, b] intervallumon, mert különben az ( f n ) függvénysorozatról áttérünk az
1 1
(fn - f ) függvénysorozatra.
Világos, hogy ekkor fn( x) < 0 minden x e [a, 6]-re és minden n-re. Indi-
„ ‘ÍÍ? o j fn(x)dx = íÔ = I ( ^ li^ /„ ( x ) ) dx.
rekt bizonyítunk. Ha az / „ -> 0 konvergencia nem egyenletes, akkor létezik
* Ulisse Dini (1845-1918) olasz matematikus A következő tétel szerint az egyenletes konvergencia itt is segít.
252 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorozatok konvergenciája 253
18.15. T étel. Tegyük fel, hogy az (fn) függvénysorozat egyenletesen tart az Az is látható, hogy re = 0 esetén l i ^ f!^ { x ) = 1, míg (a;) = 0.
f függvényhez az [a, 6] intervallumon. Ha fn integrálható [a, 6]-ben minden
n-re, akkor f is integrálható [a, 6]-ben, és 2. Az előző példában a Hmeszfüggvény mindenütt differenciálható volt. Most
b b egy olyan példát konstruálunk, amelyben a Hmeszfüggvény nem mindenütt
j f{x)dx = î^ j f n{ x) dx . (18.4) differenciálható. Az \x\ függvényt fogjuk egyenletesen megközelíteni differen
ciálható függvényekkel oly módon, hogy \x\ grafikonját a 0 pont körül egyre
kisebb ívekkel „lekerekítjük” .
B izo n y ítá s. A feltétel szerint minden 6 > 0-hoz létezik olyan N{ e ) index, Legyen (p : [-1 ,1 ] -> R olyan differenciálható függvény, amelyre ip{l) =
hogy \fn{x) - f(x)\ < e teljesül minden x e [a ,6] és n > N{ s) esetén. Mivel = (^ (-1 ) = í^'(l) = 1 és <^'(-1) = - 1 . (Ilyen pl. a (p{x) = (a;^-M)/2 függvény.)
az fn függvények korlátosak, ezért nyilvánvalóan / is korlátos. Legyen e > 0 Legyen
adott, és rögzítsünk egy n > N{ s) indexet. Mivel fn integrálható [a,6]-ben, ^{ nx ) l n, ha |rr| < 1/n,
ezért van olyan F : a = xq < . . . < Xn == b felosztás, amelyre ^ F ( f n) < £• fn[ x) =
\x\^ ha \x\ > l/n
Másrészt |/(a:) - fn{x)\ < e minden x € [a,6]-re, ezért (18.9) szerint
minden |x| < 1 és n = 1 ,2 ,... esetén. Könnyű ellenőrizni, hogy fn mindenütt
^ ( / j \xi—i^Xi^ < Lű{^fni l?^z]) differenciálható [ - l,l]- b e n . Belátjuk, hogy fn[ x) |x| egyenletesen [-1 ,1 ]-
minden z-re. így ^ p i f ) — ^F{ f n) + 2e:(& — a). Ez minden e > 0-ra igaz, így a ben.
12.15. Tétel szerint / integrálható [a,6]-ben. Legyen \(p(x)\ < K minden x e [- 1 , l]-re. Ha |a:| < l /n , akkor
Legyen ífn{ x) dx = In és í
f { x ) dx = I. Ha n > N{ e) , akkor a 12.38. \fn{x) - |x|| <
Ja Ja n
Tétel (v) és (iv) állításai szerint
Ha viszont l / n < |a:| < 1, akkor fn{ x) = |a;|, tehát \fn{x) - |a;|| < { K + l ) / n
b b minden x e [ - l , l ] - r e teljesül. Ez azt jelenti, hogy \fn{x) ~ |a;|| < £ minden
\In - I \ = I {fn - f ) dx < j \ f n - f\dx < e - { b - a). X e [—1,1] és n > ( i í + l ) / e esetén, tehát fn{x) - > |a:| egyenletesen.
3. Most megmutatjuk, hogy az előző példa nagymértékben élesíthető: az fn

Mivel e > 0 tetszőleges volt és ez minden n > N{e) -ra igaz, ezért /n □ függvényeket választhatjuk akárhányszor differenciálhatónak, sőt polinomok-
nak is! Legyen pq az azonosan nulla függvény, és legyen
Végül megvizsgáljuk a deriválás és a limeszképzés felcserélhet őségét.
- p I í x)
Pn+i(x) = p n ( x ) -I- (18.5)
SÍHÍTíOO)
18.16. P éld á k . 1. Legyen f n{ x) = ----------- minden x e és n = 1 ,2 ,...
n minden x e R-re és n = 0 ,1 ,.. .-re. Ekkor (pn) polinomok egy olyan sorozata,
esetén. Ekkor /n 0 egyenletesen R-en. Valóban, ha e > 0 adott, akkor
amely monoton nőve és egyenletesen tart az |x| függvényhez a [-1 ,1 ] inter
sin(nx) vallumon. Ezt a következőképpen láthatjuk be. Először is megmutatjuk, hogy
< - <e
n n 0 < Pn{x) < \x\ minden x e [-1 , l]-re. Ezt n szerinti indukcióval bizonyítjuk.
Az állítás n = 0-ra igaz. Tegyük fel, hogy n-re igaz. Ekkor (18.5) alapján
minden a: e R-re és n > 1/e-ra. így f^ = 0. Másrészt f^ {x ) = cos(nx), Pn+i(x) > pn(x) > 0. Könnyű ellenőrizni, hogy a í - (í^/2) függvény monoton
és a cos(na:) sorozat semmilyen x-m nem tart nullához (1. a 17.6. feladat növő [0, l]-ben. így 0 < Pn{x) < \x\ < 1-ből következik, hogy
megoldását). Tehát
P n ( x ) - { p n ( x f / 2 ) < Irrl - {x^/2),
lim f n i - i lim /n ) .
nôo ''' Vn-ôo /
18. Függvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorozatok konvergenciája 255
254
amiből átrendezéssel polinomra teljesül, hogy \qi{x) — cpi{x)\ < \m\r ■e minden x e [c — r, c -1- r]-re,
n
tehát minden x € [a, 6]-re is. így a g = / ( a ) -h ^ polinom rendelkezik azzal
i= l
a tulajdonsággal, hogy \q{x) - /(a;)i < K - e minden a; € [a,6]-re, ahol a K
Ezzel beláttuk, hogy minden x e [ - l , l^ ] -J r e a ( p n {Vx )/ )/ sorozat monoton növő
--------------------- ----------L
konstans nem függ e-tóL
és korlátos, így konvergens. Legyen l\ ^ pPn(x) n (x ) =
-- f { x ) . Ekkor (18.5)-ből
- f{x) Az előző példa segítségével immár egyszerűen beláthatjuk a polinomapp-

f{x) = f{x) +
roximációra vonatkozó egyik legfontosabb tételt (1. az L kötet 11.14. Tételét).
tehát f { x ) = x ‘^. Mivel f { x ) > 0 , ezért f { x ) = \x\.
18.17. Tétel (Weierstrass (első) approximációs tétele). Bármely [a, 6]-
Most alkalmazzuk Dini tételét a {pn) sorozatra! Mivel a pn és \x\ függvé n folytonos f függvényhez és minden s > 0-hoz megadható olyan p polinom,
nyek folytonosak [—1, l]-ben és pn növekedve tart [ajj-hez, ezért a konvergencia hogy \f{x) —p{x)\ < e minden [a, 6]-re.
szükségképpen egyenletes. (A (pn) függvénysorozat egyenletes konvergenciája
egyébként közvetlenül is bizonyítható; 1. a 18.18. feladatot). B izon y ítá s. Heine tétele szerint (8.58. Tétel) / egyenletesen folytonos [a, 5]-n,
tehát van olyan <5 > 0, hogy x ,y e [a, 6], \x - y\ < 5 esetén \f{x) - f{y)\ < s.
4. Az / : [a, 6] -> R függvényt tö rö ttv o n a lfü g g v é n y n e k nevezzük, ha van Legyen a = xq < xi < . . . < Xn = b egy (5-nál finomabb felosztás, és jelöljük
olyan a = xq < x\ < . . . < Xn = b felosztás, hogy / mindegyik [xí - i , xí ] ^-vel azt a törött vonalfüggvényt, amely az Xi pontokban megegyezik /-fe l, az
intervallumban lineáris, azaz m x + c alakú. [xi-ijXi] intervallumokban pedig lineáris. Ekkor \g{x) - f{x)\ < e minden
Az előző példa általánosításaként most megmutatjuk, hogy bármely tö- X e [a, 6]-re. Ha ui. X i-i < x < Xi, akkor \x - X i-i \< í és |x - í alapján
röttvonalfüggvény egyenletesen megközelíthető polinomokkal. Legyen ugyanis i/(^ ) ~ f{xi~i)\ < e és \f{x) — f{xi)\ < e, azaz f { x i - i ) és f { x i ) mindegyike
az / törött vonalfüggvény meredeksége az [xí - i , xí ] intervallumban m^, és az { f { x ) - £ , f { x ) + e ) intervallumba esik. Mivel g{x) a g { x i - i ) = /(x ^ _ i)
tekintsük a és g{xi) = f { x i ) számok között van (hiszen g lineáris [xi_i^xi]-hen), ezért
\g{x)-f{x)\ < e .
0, ha X < Xi-i,
A 18.16.4. Példa szerint van olyan p polinom, amelyre \p{x) — g{x)\ < e
{mi — m i-i) ■{x — Xi-i), ha a; > X i-i
minden x e [a, 6]-re. Ekkor
függvényeket (i 1 , . . . , n), ahol mo = 0. Ekkor a, = függvény olyan \p{x) - f{x)\ < \p{x) - g{x)\ -f \g{x) - f{x)\ < 2e
i=l minden x e [a, 6]-re. □
töröttvonalfüggvény, amelynek a meredeksége az [xí - i , xí ] intervallumban mi
minden z = 1 , . . . , n-re. Ebből egyszerűen adódik, hogy / = <^ + /( a ) .
Mivel léteznek folytonos de sehol sem differenciálható függvények (1. a
Most belátjuk, hogy mindegyik ifi függvény egyenletesen megközelíthető 18.42. Tételt), ezért Weierstrass approximációs tételéből következik, hogy
polinomokkal az [a,b] intervallumban. Legyen i rögzített, és vezessük be az létezik differenciálható függvényeknek (sőt polinomoknak) olyan egyenletesen
X i-i = c és m = {mi — m ^_i)/2 jelölést. Ekkor konvergens sorozata, amelynek a limesze sehol sem differenciálható.
(pi{x) = m- { \x - c \ ^ { x - c)) Látjuk tehát, hogy a deriválás és a limeszképzés nem felcserélhetők, még
minden x-ie. Válasszunk egy olyan r számot, amelyre c — r < a 0-hoz létezik olyan p polinom, hogy a deriváltak sorozatáról tesszük fel az egyenletes konvergenciát, akkor a két
művelet már felcserélhető.
\p{x) - l^ll < e minden x e [-1 , l]-re. Ekkor a
18.18. T étel. Legyenek az fn függvények differenciálhatóak a korlátos I
— - — j -f- m • (a: — c)
intervallumban, és tegyük fel, hogy
256 18. FüKSvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorozatok konvergenciája 257
(i) az (/^ ) függvénysorozat egyenletesen konvergál a g függvényhez I-ben, és minden y e { x - ő , x + ő ) \ {x}-ie. Ha ezt összevetjük (18.6)-tal, akkor azt
(ii) létezik legalább egy xq e I pont, amelyre az (fn(xo)) sorozat konvergens. kapjuk, hogy y e {x - ő, x Ő), y x esetén
Ekkor az (fn) függvénysorozat egyenletesen konvergál egy f függvényhez f{y) - f{x) fn(y) - fn(x)
-g(x) <£ + -/n W + l /n W - g { x ) \ < 3£.
I-ben, az f függvény differenciálható, és f ' { x) = g{x) minden x € I-re. y -x y -x
Mivel e tetszőleges volt, ez azt jelenti, hogy / differenciálható x-hen és
B izo n y ítá s. Legyen e > 0 adott. A Cauchy-kritérium (18.8. Tétel) szerint
f ' ( x ) = g{x). □
van olyan N index, hogy \fn{x) - /^(a;)l < £ minden x e I és > N
esetén. Mivel (fn{xo)) konvergens, ezért választhatunk egy olyan M indexet
is, amelyre \fn(xo) ~ f m(xo)\ < £ teljesül minden n , m > M esetén. Legyen Feladatok
n, m > max(AT, M ) és x e I. Jelöljük az fn - fm függvényt /in,m-niel. Ekkor
N és M választása alapján \h'^,^{x)\ < s minden x € /-re, és \hn,m{ô)\ < £■
18.1. Bizonyítsuk be, hogy a (cos na;) függvénysorozat csak az x = 2 k7T (k e Z)
A Lagrange-középértéktétel szerint minden x e /-re van olyan c e [ x o , x] pont,
pontokban konvergens, a (sin nx) függvénysorozat pedig csak az x = kir
amelyre hn,m{x) - hn,m(xo) — - aô)- így {k e Z) pontokban konvergens.
\hn,m[x)\ < £ • \x - Xq\ + \hn,m(xo)\ < 8 ■\I\+S, 18.2. Hol konvergensek, illetve mely intervallumokban egyenletesen konvergen
ahol 1/j jelöli az I intervallum hosszát. Ezzel beláttuk, hogy \ f n { x ) ~ f m { x ) \ < sek az alábbi függvénysorozatok?
< (l/| + l)-e teljesül minden x e I és n , m > N\ esetén, ahol Aî = max(iV, M ). (a) y i í í , (b) x ’^/nl,
Mivel £ tetszőleges volt, ezért a 18.8. Tétel szerint az ( f n ) függvénysorozat (c) (d) a :" /(l + x^"),
egyenletesen konvergál egy / függvényhez /-ben.
Még be kell látnunk, hogy f ' { x ) = g{x) minden x e /-re. Legyen e > 0 (f) V l + 3:^” , e) y/x^ + n “ ^.
adott, és legyen N mint fent. Ha n ,m > N, akkor \h^n,mi^)\ ^ ^ minden
18.3. Bizonyítsuk be, hogy ha az fn : [a, 6] R folytonos függvényekből álló
X e /-re, tehát a Lagrange-középértéktétel szerint
ifn) függvénysorozat egyenletesen konvergens (a, 6)-ben, akkor egyenlete
\hn,m{y) ~~ hn,m{^)\ — 8 ■\y — x\ sen konvergens [a, &]-ben is.
minden x , y e /-re. Mivel lim hn,m{z) = f n { z ) ~ f { z ) minden z e Z-re, ezért 18.4. Bizonyítsuk be, hogy ha az / „ : R R folytonos függvényekből álló (fn)
m-ôo ’
ebből azt kapjuk, hogy függvénysorozat egyenletesen konvergens Q-n, akkor egyenletesen konver
gens R-en is.
\fn{y) - f(y ) - fn{x) + f{x)\ < e - \ y - x \ ,
18.5. Adjunk példát olyan folytonos függvényekből álló fn : [0,1] R függ
azaz
vénysorozatra, amely pontonként konvergál, és a limeszfüggvény minden
fniy)-fn{x) f{y)-f{x) racionális pontban szakad.
< e (18.6)
y -x y - X
18.6. Adjunk példát olyan folytonos függvényekből álló fn : [0,1] -> R függ
minden x , y € I., y ^ x és n > N esetén. Rögzítsük x-et. Mivel f fi{x) —> g{ x) ,
vénysorozatra, amely pontonként konvergál 0-hoz [0, l]-en, de (fn) sem
választhatunk egy olyan n > N indexet, hogy \fn{x) ~ g(x)\ < e teljesüljön. milyen részsorozata sem egyenletesen konvergens [0,1] semmilyen részin
A derivált definíciója alapján van olyan (5 > 0, hogy tervallumán sem. (* Ö)
- /;(x ) < £ 18.7. Bizonyítsuk be, hogy ha az /^ : / í -> R függvények sorozata egyenlete
y -x
sen konvergens H minden megszámlálható részhalmazán, akkor (fn) a H
halmazon is egyenletesen konvergens.
258 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorok konvergenciája
259
18.8. Tegyük fel, hogy /n 0 egyenletesen H-n. Bizonyítsuk be, hogy a

függvénysorozat egyenlő mértékben egyenletesen folytonos. (Tehát a 18.3.
Qn = m a x (/i,. . . , fn) függvények sorozata egyenletesen konvergál H-n.
es 18.5. Definíciók feltételei ebben a speciális esetben egybeesnek.) (Ö)
18.9. Adjunk példát olyan fn : [0,1] -> R folytonos függvényekből álló függ
18.18. Jelölje pn a 18.16.3. Példában definiált polinomot (n = 0 1 ...) . Bizo
vénysorozatra, amelynek nincs pontonként konvergens részsorozata (sem
nyítsuk be, hogy 0 < Ixl - p n { x ) < 2/{n + 1) minden n-re és x € [’- l 11-
milyen részintervallumon). (Ö) re. (O) ’
18.10. Legyen az fn ■ [a,6] M függvény monoton minden n = 1 , 2 . . . -re.

Bizonyítsuk be, hogy ha az (/n (a )) és ( f n { b ) ) sorozatok korlátosak, akkor
(/n)-nek van pontonként konvergens részsorozata. (Ö) Függvénysorok konvergenciája
18.11. Legyen fn : [a,b] -> M monoton minden n-re. Bizonyítsuk be, hogy
^^^ôzóktól függő sorozatokat vizsgáltunk. Most rátérünk a válto
ha az ( f n ) függvénysorozat pontonként konvergál [a,6]-n egy folytonos
zóktól függő végtelen sorok tárgyalására; ezeket függvénysoroknak nevezzük.
függvényhez, akkor ( / „ ) egyenletesen konvergens [a, 6]-n. (Ö)
18.19. D e fin íció . Legyenek / b / 2, . . . a H halmazon értelmezett valós értékű
18.12. Legyen fn( x) — —x^) (x e [0,1]). Mutassuk meg, hogy / « - » 0 00
uggvenyek. Azt mondjuk, hogy a j ^ f n függvénysor pontonként konvergens és
pontonként, de nem egyenletesen [0, l]-en. Ellenőrizzük, hogy / f n d x n —l
Jo 00
nem tart nullához. az összege az f : H ^ K függvény, ha a ^ / „ ( x ) végtelen sor konvergens és az
n=l
18.13. Legyen / : [0,1] -> R folytonos. Bizonyítsuk be, hogy az
összege f i x ) minden a: e ií-ra. Ezt úgy jelöljük, hogy f ; / „ = / . Nyilvánvaló,
x + 1 /cc -h n — 1\\
n n
függvények sorozata egyenletesen konvergens [0, l]-en. Mi a limesze? ^ = = 1 2 fi függvényekből álló
függvénysorozat pontonként konvergál az / függvényhez H~n.
18.14. Van-e olyan folytonosan differenciálható /^ : R - függvénysorozat,
amelyre fn{ x) —^ x é s fn( x) 0 minden x-ve7 (* )
00
18.20. D e fin íció . Tegyük fel, hogy f „ = f a H halmazon. Azt mondjuk,
18.15. Legyenek : R M folytonosan differenciálható függvények, és
n=l
tegyük fel, hogy f n —^ f pontonként, ahol / mindenütt differenciálható. 00
Bizonyítsuk be, hogy van egy olyan x pont és van indexeknek egy olyan hogy a J ^ fn függvénysor egyenletesen konvergens H -n, ha az = V f-
n=l A -/ J'’'
ni < n2 < . . . sorozata, amelyre lim f n, { x ) = f ' { x) teljesül. (Ö)
kôo ^ függvényekből álló függvénysOTozat egyenletesen konvergál az / függvényhez
18.16. Bizonyítsuk be, hogy ha i í C R, K > 0, és az fn '■ H M. függvé H-n. Ezt úgy jelöljük, hogy f ^ f „ = f egyenletesen H-n.
nyekre teljesül, hogy \fn(x) — fn{y)\ < K ■\x — y\ minden x , y e H-ra. és n=l
n = 1 ,2 .. .-re, akkor az (fn) függvénysorozat egyenlő mértékben egyenle
tesen folytonos.
18.21. P éld ák . 1. Minden 0 < a < 1-re a a;" hatványsor egyenletesen
18.17. Legyenek fn : [a, 6] -> R folytonos függvények, és tegyük fel, hogy az n=0
(fn) függvénysorozat pontonként konvergál [a,b]-n. Bizonyítsuk be, hogy
konvergens a [-a,a\ intervallumban. Valóban, a 17.5. Tétel szerint ^ x ^ =
az fn f konvergencia akkor és csak akkor egyenletes [a, 6]-n, ha az [fn)
n=0
18. F üggvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorok konvergenciája 261
260
oo
n—1 1—
= 1/(1 — x) minden x e ( —1, l)-re. Mivel Sn{x) — ^ x'' — ^ , ezért fn függvénysor egyenletesen konvergens H-n. Az = ( - 1 ) " '“ 7 ^ válasz-
i.—V[
i=0
tással egy egyenletesen konvergens de nem abszolút konvergens függvénysort
1 kapunk.
Sn(x) - <
1- X 1— X 1 —a
A függvénysorok egyenletes konvergenciájának pontos feltételét a követ
minden |a:| < a-ra. Mármost ^ 0, ezért minden £ > 0-hoz van olyan no, kező tétel adja meg.
hogy a” V ( l - a) < e. A fentiekből világos, hogy \sn{x) - (1 /(1 - a;))| < e
minden |a;l < a és n > uq esetén. oo
18.24. T étel (C a u c h y -k r ité r iu m ). A ^ függvénysor akkor és csak
oo n=l
2. A 'Y ^ x '^ hatványsor konvergenciája nem egyenletes a ( - 1 ,1 ) intervallum- akkor konvergál egyenletesen a H halmazon, ha minden e > 0-hoz van olyan
^=0 . T \ N, hogy
bán. Ugyanis az Sn függvény korlátos ( —1, l)-b en (hiszen Sn egy polinom).
Másrészt 1/(1 - x) nem korlátos ( - 1 , l)-ben, ezért semmilyen £-ra nem léte < e
zik olyan n, amelyre |sn(a^) ~ (1/(1 - a^))l < s teljesülne minden a: e ( - 1 ,1 ) i—n + í
esetén. teljesül minden x e H és N < n < m esetén.
Tudjuk, hogy egy végtelen sorra akkor és csak akkor igaz, hogy min B izon y ítá s. Az állítás a 18.8. Tételből nyilvánvaló. □
den átrendezettje konvergens, ha a sor abszolút konvergens, és ekkor minden
átrendezettjének ugyanaz az összege (17.30. és 17.25. Tételek). Ebből követke- oo
oo
A fenti tételből azonnal következik, hogy ha ^ ^ \fn\ egyenletesen kon-
zik, hogy egy E / n függvénysorra akkor és csak akkor teljesül, hogy minden
n—l
n=l oo
oo
átrendezettje pontonként konvergens a H halmazon, ha a ^ \fn\ függvénysor
vergens a H halmazon, akkor E fn szintén egyenletesen konvergens H -n. A
n=l
n —l
következő tétel ennél kicsit többet állít,
pontonként konvergens H - il.
oo
oo
18.25. T étel. Ha ^ |/nl egyenletesen konvergens a H halmazon, akkor a
18.22. D e fin íció . Azt mondjuk, hogy a E fn függvénysor abszolút konver- n=í
n=l oo
oo fn függvénysor minden átrendezettje is egyenletesen konvergens H-n.
gens a H halmazon, ha \fn\ pontonként konvergens H-n. r) —1
n—l
B izon y ítá s. Legyen e > 0 adott. A Cauchy-kritérium szerint van olyan N
m ’
18.23. M e g je g y z é s . Egy függvénysor abszolút konvergenciája és egyenle
hogy \fi{^)\ < £ minden x e H és N < m esetén.
tes konvergenciája független tulajdonságok, azaz egyikből sem következik a i= N + l
oo
másik. így pl. a E x^ hatványsor abszolút konvergens, de nem egyenlete- oo
n=o Legyen E fnj^ a függvénysor egy átrendezése. Elég nagy ií-r a az
sen konvergens a ( —1,1) intervallumban a 18.21.2. Példa szerint. Másrészt k=i
oo n i , . . . , UK indexek között az 1 , . . . , N számok mindegyike szerepel, és így
könnyen látható, hogy ha ^ ön egy konvergens végtelen sor, és minden n- U k > N minden k > K -m . Ea K < p < q és m = max (n^), akkor
n=0 p<k<q
re fn egyenlő a konstans ön függvénnyel a nemüres H halmazon, akkor a
262 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorok konvergenciája 263
00
N < ríj^ < m minden p < k < q-ra, tehát
és így a függvénysor egyenletesen konvergenciája a 18.24. Tételből
y IIV n=l
következik. □
A:=p+1 fc= p + l z=A^+l oo
'..AJ A 18.21.1. Példában láttuk, hogy a E hatványsor egyenletesen kon-
minden x G ií-ra. így a Cauchy-kritérium szerint a ^ /n^ függvénysor egyen n-O
n=l vergens a [ - a, a] intervallumban minden 0 < a < 1-re. Most a Weierstrass-
letesen konvergens H-n. □ kritérium alkalmazásaként belátjuk, hogy egy hasonló állítás minden hatvány
sorra igaz.
oo
A fenti tétel állítása megfordítható; ha egy E fn függvénysor minden
18.27. Tétel. Ha xq ^ 0 és a ^ üuXq végtelen sor konvergens, akkor a
n=l
oo n—O
oo
átrendezettje egyenletesen konvergens, akkor szükségképpen ^ |/nl is egyen-
n=l
^nx'^ hatványsor abszolút és egyenletesen konvergens a [— ^|a;ol] iuter-
n=0
letesen konvergens (1. a 18.23. feladatot). Ezt felhasználva nem nehéz belátni, vallumban minden 0 < q < 1-re.
oo
hogy létezik olyan E
fn függvénysor, amely abszolút konvergens és egyén oo
nel Bizonyítás. Mivel konvergens, ezért az (anX^) sorozat nullához tart,
letesen konvergens H-n, de van olyan átrendezése, amely nem egyenletesen n =0
oo tehát van olyan no, hogy janX^j < 1 minden n > no-ra. Ha e [-g|xo|, g|xo|],
konvergens H -n. Ilyen pl. a függvénysor a [0,1] intervallu- akkor
n—í n
X
mon (1. a 18.24. feladatot). anX^ ünXg < 1-
Xo
oo
Mivel a Cauchy-kritérium feltételét általában nehéz ellenőrizni, ezért -
akárcsak a numerikus sorok esetében —hasznosak azok a kritériumok, amelyek
minden n > no-ra. Mivel a E sor konvergens, ezért a Weierstrass-kritérium
n=0
csupán elégséges feltételt adnak az egyenletes konvergenciára, de egyszerűen oo
ellenőrizhetők. Ezek közül a következő tétel a legfontosabb. szerint ^ \anx'^\ egyenletesen konvergens [-gla^d, g|a;o|]-ben. □
n=0
18.26. Tétel (Weierstrass-kritérium). Tegyük fel, hogy vannak olyan an
oo A következő két - egymással rokon - kritérium is gyakran használható.
valós számok és van olyan no index, hogy a E an végtelen sor konvergens, Azt mondjuk, hogy az (fn) függvénysorozat egyenletesen korlátos H -n , ha
n=l létezik egy olyan K szám, hogy fn{ x) < K minden n-re és x ^ iJ-ra.
oo
és \fn{x)\ < (^n niinden x € H és n > uq esetén. Ekkor a ^ fn függvénysor 18.28. Tétel. Legyenek fn és gn (n = 1 ,2 ,...) valós értékű függvények a H
n=l halmazon. Tegyük fel, hogy
egyenletesen konvergál a H halmazon.
(i) az (fn{x)) sorozat monoton csökkenő minden x e H-ra,
Bizonyítás. Legyen e > 0 adott. A végtelen sorokra vonatkozó Cauchy-kri (ii) /n 0 egyenletesen H-n, és
térium szerint (17.13. Tétel) létezik olyan N index, hogy minden N < n < m - i e 00
\an+l + CLn+2 + . ■. + öml < (iii) a ^ ^ g n sor részletösszegeinek sorozata egyenletesen korlátos H-n.
n—l
Nyilvánvaló, hogy minden x € H és n > max{no, N ) esetén 00
Ekkor a ^ fngn függvénysor egyenletesen konvergens H-n.

f n + l { x ) + f n + 2 { x ) + ••■+ fm (x)\ < £-, n=l
264 18. F üggvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorok konvergenciája 265
ex; B izon y ítá s. A bizonyításhoz az Abel-egyenlőtlenség következő varián

B izo n y ítá s. Legyen sor n-edik részletösszege s^, és tegyük fel, hogy
sát fogjuk használni: ha a c i , . . . , c n számok monoton sorozatot képez
n=l
IV
lsn(a^)l < K minden n-re és minden x e íí-ra , ahol K > 0. Legyen e > 0 adott. nek és Ml + . . . -t- 4 1 < M minden = 1 , . . . , n-re, akkor
k <
A (ii) feltétel szerint választhatunk egy olyan N indexet, hogy \fn{x)\ < e/K
teljesüljön minden n > iV-re és x E H-ia. Ha N < n < m, akkor az Abel- < (|ci| + 2|Cn|) •M. Ezt bizonyítandó feltehetjük, hogy c\ > . . . > Cn, mert
egyenlőtlenség (16.7. Tétel) szerint különben áttérünk a -C i számokra. Ekkor ci - Cn > . . . > Cn~i ~ Cn > 0, és
így az Abel-egyenlőtlenség (16.7. Tétel) szerint
—£ < fn{ x) •{ —K ) < fn{x)gn{x) + . . . + f m{ x) gm{x) < fn{x) ■K < €,
tehát + . . . + f m { x ) g m { x ) \ < S minden x € H - m . Ezzel belát-
\fn{x)gn(x)
00 < (ci - Cn) •M .
i=l
tűk, hogy a ^ fngn sor kielégíti a Cauchy-kritériumot, tehát egyenletesen
n=l Ebből
konvergens. □
c%di < l^nl <
18.29. K ö v e tk e z m é n y (D irich le t-k rité r iu m ). Legyen (An) valós számok i=l i=í
oo
monoton csökkenő és nullához tartó sorozata. Ha a E gn függvénysor részle- < (ci - Cn + \Cn\) ■M < (|ci| + 2\Cn\) ■M .
n=l
oo A tétel bizonyítására rátérve tegyük fel, hogy \fn{x)\ < K minden n-re.
oo
tösszegeinek sorozata egyenletesen korlátos H-n, akkor ^ Xngn egyenletesen
n—l
Legyen £ > 0 adott. függvénysor egyenletesen konvergenciája alapján
n=l
konvergens H-n. d m
létezik olyan N, hogy 9 i{x) < e/i^K ) minden N < n < m-re és x e H-ra.
sin nx ^ cos nx i=n
függ- Mivel az f i {x) számo c monoton sorozatot képeznek, ezért a fent bizonyított
egyenlőtlenség szerint
vénysorok egyenletesen konvergensek a [5, 27t — (5] intervallumon.
m
Valóban, egyrészt az (n sorozat monoton csökkenő és nullához tart, J2 f i { x ) g i { x )
oo oo i=n
másrészt a ^ sin na: a ^ cos nx sorok részletösszegei egyenletesen korlátosak
n=l n=l minden N < n < m-re és x e H-ra. A Cauchy-kritérium szerint ebből követ-
oo
[5, 2tt — (5]-ban az 17.66. Lemma szerint.
kezik, hogy ^ fngn egyenletesen konvergens H-n. □
n=l
18.31. TéteL Tegyük fel, hogy
18.32. K ö v e tk e z m é n y (A b e l-k r it é r iu m ). Tegyük fel, hogy az ( / „ ) függ
(i) az {fn) függvénysorozat egyenletesen korlátos H-n,
vénysorozat egyenletesen korlátos H-n, és az ( f n { x ) ) sorozat monoton minden
(n) az {f n{x)) sorozat monoton minden x e H-ra, és ^ ^ 00
oo X ^ H-ra. Ha a 2_^ végtelen sor konvergens, akkor a E

finfn függvénysor
(iii) a gn függvénysor egyenletesen konvergens H-n. n~l
egyenletesen konvergens H-n. □
n=l
oo
Az Abel-kritérium egy fontos alkalmazása a következő állítás, amely a
Ekkor a ^ fngn függvénysor is egyenletesen konvergens H-n.
18.27. Tétel kiegészítése.
n=l
266 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorok konvergenciája 267
oo
szőleges. Mindkét függvénysor egyenletesen konvergens E-en, mert kielégíti a
18,33. Tétel. Ha xq ^ 0 és a végtelen sor konvergens, akkor a
Weierstrass-kritérium feltételét. így a 18.35. Tétel szerint mindkét sor összeg
n- O
00 függvénye folytonos a számegyenesen.
^ anX^ hatványsor egyenletesen konvergens a [0, x q ] intervallumban.
n=0 A 18.15. Tételből egyszerűen kapjuk az alábbi állítást.
Bizonyítás. Alkalmazzuk az Abel-kritériumot a fin — és fn{ x) — oo

= {x I xq)'^ választással. □ 18.38. Tétel (tagonkénti integrálhatóság). Tegyük fel, hogy ^ /
A függvénysorozatokhoz hasonlóan a függvénysorok esetében is tudnunk egyenletesen az [a, 6] intervallumon. Ha fn integrálható [a, b]-ben minden n-re,
kell, hogy a sor tagjainak tulajdonságai mikor öröklődnek a sor összegére. akkor f is integrálható [a,b]-ben, és
Láttuk, hogy a folytonosság, integrálhatóság és differenciálhatóság tulajdon
ságai a véges összegekre öröklődnek. Ami a végtelen összegeket illeti, a 18.9.
í f { x ) d x = J 2 í f n{ x) dx. □
és 18.11. Tételekből nyilvánvalóan következnek az alábbi állítások. i n ^ li
oo
18.34. Tétel. Tegyük fel, hogy E f ^z=zf egyenletesen a II C M. halmazon.
n=l oo
Legyen a a H halmaz torlódási pontja. Ha a fn( x) = bn határérték létezik 18.39. Példák. 1. Tudjuk, hogy ha |a;| < 1, akkor ^ a;” = 1 /(1 - x ), és a
xeH n=0
konvergencia egyenletes ( - 1 , 1 ) minden zárt részintervallumában (1. a 18.21.1.
és véges minden n-re, akkor a E í ’n végtelen sor konvergens, és a jim / {x) = Példát és a 18.27. Tételt). Ezért a sort szabad tagonként integrálni a [0,rc]
n—l
n—l xeH intervallumban minden |x| < 1-re. így
oo
oo 1
n—l
log(l - a) = ^ . a;" (|a:|< 1),
n=l ^
oo
amint azt már a 11.12. Példában láttuk.
18.35. Tétel. Tegyük fel, hogy ^ fn = f egyenletesen a H C R halmazon.
n=l 00
Ha az fn függvények folytonosak az a e H pontban H-ra szorítkozva, akkor 2. Mivel = l/(l+ a :^ ) minden \x\ < 1-re, és a konvergencia egyen-
f is folytonos a-ban H-ra szorítkozva. □ n=0
letes ( - 1 ,1 ) minden zárt részintervallumában a 18.27. Tétel szerint, ezért ezt
Az előző Tételt a 18.33. Tétellel összevetve kapjuk a következőt. a sort is szabad tagonként integrálni a [0, x] intervallumban minden \x\ < 1-re.
oo Azt kapjuk, hogy
18.36. Tétel (Á bel folytonossági tétele). Ha xq ^ 0 és a ^ üuXq végte- oo (_ ^ \ n —i
n=0
oo arctga; = -7.------ T ’ (1^1 < !)•
n=l l
len sor konvergens, akkor a x'^ hatványsor összegfüggvénye folytonos a
n=0 (L. a 17.4. feladatot is.)
[0,xo] intervallumban. □
A 18.18. Tételből azonnal kapjuk az alábbi állítást.
18.37. Példa. A 18.35. Tétel egy további alkalmazásaként tekintsük a
oo oo
^ 6 ^ c o s (a ^ x ) és sin{a x) függvénysorokat, ahol lőj < 1 és a G E tet
k=0
268 18. F üggvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorok konvergenciája 269
18.40. Tétel (tagonkénti differenciálhatóság). Legyenek az fn függvé Bizonyítás. Az / függvény folytonosságát már láttuk a 18.37. Példában.
nyek differenciálhatóak a korlátos I intervallumban, és tegyük fel, hogy Legyen x rögzített. Tetszőleges n e N+ és /i 7^ 0 esetén
oo n—l
(i) = g egyenletesen az I intervallumon, és f{x + h )~ f{x) cos{a\x + h)) - cos(a^x)
= E '> ' +
n=l h i=0
oo
, cos(a'^(a; + h)) — cos(a'^x))
(ii) létezik legalább egy xq e I pont, amelyre az E fn{xo) végtelen sor kon-
n=l
vergens.
■cos{a\x + h)) ~ cos{d^x) def
Ekkor az ^
oo
fn függvénysor egyenletesen konvergál I-n. Ha ;
^
fn = f,
+ E h
i=n+l
n—l def
akkor az f függvény differenciálható, és f \ x ) = g{ x ) minden x € I-re. Azaz, = A n { h ) + B n i h ) + Cn{h).
/ oo \' oo Megadunk egy olyan h n 0 sorozatot, amelyre { f { x + hn) - f ( x))/hn 00.

5 3 / n ) (^) ~ fni^) A konstrukció alapgondolata az, hogy olyan hn-et választunk, amelyre a
\n=l / n=l középső Bn{hn) tag nagy és a Cn{hn) összeg minden tagja nemnegatív. Az első
minden x e I-re. □ összeg, An{h) nem fog gondot okozni. Ugyanis a koszinusz függvény Lipschitz
a 9.24. Tétel szerint, ezért
n—l
18.41. Példa. Ha 0 < 6 < 1 és \ah\ < 1, akkor a ^ cos{a^x) és \a^h\ _ {ab)^ - 1 ^ (ab)
\M h)\ < Y , b ' <
k=0 i=0
\h\ ab — 1 ab — 1
oo
sin{a^x) függvények mindenütt differenciálhatóak. Ekkor ui. a tagon- minden h ^ 0-ra, és a Bn(h) tag ennél nagyobbra választható.
k=0 Két esetet különböztetünk meg. Ha cos(a’^x) < 0, akkor legyen hn az a
kénti deriválással kapott sorok egyenletesen konvergensek, és így alkalmazhat
legkisebb pozitív szám, amelyre a^{x + hn) = 2kTr, ahol k egész. Más szó
juk a 18.40. Tételt.
val, legyen k az az egész szám, amelyre 2(k - 1) 7t < a'^x < 2kn, és legyen
Már többször utaltunk rá, hogy léteznek mindenütt folytonos de sehol hn — {2k7T — a^x)/a^. Ekkor 0 < hn < 27r/a” . Mivel a Bn{hn)-Gt definiáló
sem differenciálható függvények. A 18.37. Példa birtokában immár konkrétan tag számlálója legalább 1, ezért
bemutathatunk ilyen függvényeket.
w
27T 27T
18.42. Tétel. Ha 0 
> 27T + 1, akkor az Mármost i > n esetén a^[x -t- hn) szintén 2m7r alakú, ahol m egész, hiszen a
oo egész szám. így a Cn(hn)-et definiáló sor tagjainak a számlálója nemnegatív,
f{x) = ^ cos{a^x) {x € M) és így az összeg maga is nemnegatív. Mindezeket összevetve azt kapjuk, hogy
f ( x + hn) - f [ x ) ^ _ (ab)
függvény mindenütt folytonos és sehol sem differenciálható. ^ ^ (18.7)
h ab — 1 27T V27T ab - 1
Most tegyük fel, hogy cos(a"'a:) > 0. Ekkor legyen hn a legnagyobb negatív
szám, amelyre a^(x -\- hn) = (2k — 1)7t, ahol k egész. Más szóval, jelöljük
/c-val azt az egész számot, amelyre (2k ~ 1) tt < a^x < (2k + 1) tt, és legyen
hn = ((2k - 1) tt - a^x)/a^. Ekkor 0 > hn > - 2 t: ja^. Mivel a Bn(hn)-et de-
270 18. FüKRvénysorozatok és függvénysorok Függvénysorok konvergenciája 271
finiáló tag számlálója legfeljebb —1, ezért sorok egyikét kapjuk az n szám 4-gyel vett osztási maradékától függően. A
kapott sor minden esetben egyenletesen konvergens R-en. Valóban, ha n adott,
Bfi{hn) — b akkor 2^ > minden elég nagy A:-ra, tehát a (18.8) alatti sorok mindegyike
h 2tt 2tt
majorizálható a ^ l/k‘^ sorral. így a 18.40. Tétel többszöri alkalmazásával azt
Mármost i > n esetén a \ x + hn) szintén (2 m -l)7 r alakú, ahol m egész, hiszen kapjuk, hogy / akárhányszor differenciálható R-en, és az n-edik deriváltja a
a páratlan egész szám. így a Cn{hn)-^^ definiáló sor tagjainak a számlálója (18.8) alatti sorok valamelyike. Mivel cos(7t/4 ) = sin(7r/4) = V2/2, ezért
nempozitív, és így hn < 0 miatt az összeg ismét nemnegatív. így (18.7) ekkor
is fennáll. Ezzel a hn számokat definiáltuk minden n-re. A feltétel szerint n‘
a b - l > 27t, ezért (18.7) alapján { f { x + K ) - f( x) ) /hn oo, ha n -> oo. k=i 2 2^
Ebből világos, hogy / nem differenciálható a:-ben. Mivel x tetszőleges volt,
minden n-re.
így / sehol sem differenciálható. □
2. Tekintsük most a
18.43. M e g je g y z é s . Meg lehet mutatni (bár a bizonyítás nagyon kompli-
OO
oo oo
kált), hogy ha 0 < 6 < 1 és a6 > 1, akkor a E
cos{a^x) és ^ b sin(a x) = E
k=l
•cos (k^x +
4y
fc=0 k=0
függvények sehol sem differenciálhatóak. Tehát az a6 > 27t + 1 feltétel helyet függvényt. A fenti okoskodást megismételve könnyen beláthatjuk, hogy g min
tesíthető az > 1 feltétellel, az a feltétel pedig, hogy a páratlan egész szám denütt akárhányszor differenciálható, és l5<"Ho)l > minden n-re.
legyen, elhagyható.
A konstrukciót könnyű úgy módosítani, hogy a kapott / függvényre az
A 18.41. Példát is figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy adott 0 < 6 < 1-
|/^” ^(0)| számok sorozata bármilyen előre adott sorozatnál gyorsabban tart-
CXD oo OO / ^ \
re a ^ 6^ cos{a^x) és sin(aâ:) függvények mindenütt differenciálhatóak
són végtelenhez. A ^ aj^ ■cos (bf^x-\- — függvény rendelkezni fog a kívánt
k=0 k=0 k=l ^ /
ha |a| < 1/6, és sehol sem differenciálhatóak ha \a\ > 1/5.
tulajdonsággal, ha az -> 0 és -> oo sorozatokat alkalmasan választjuk.
A teljes igazság az, hogy tetszőleges {aj.) számsorozathoz van olyan min
18.44. P éld á k . Most azt a kérdést fogjuk megvizsgálni, hogy ha / akárhány
denütt akárhányszor differenciálható f függvény, amelyre f^^^ (0) = aj, minden
szor differenciálható 0-ban, akkor az számok sorozata milyen gyorsan
k-ra. A bizonyítást illetően 1. a 18.32. és 18.33. feladatokat.
nőhet. Ha f { x ) = ahol a > 1, akkor tehát a vizsgált soro
zat exponenciális sebességgel tart végtelenhez. A 18.40. Tétel alkalmazásaként
most olyan függvényeket konstruálunk, amelyekre \f^'^\0)\ az exponenciális
Feladatok
nál gyorsabban tart végtelenhez.
1. Legyen 18.19. Hol konvergensek, illetve mely intervallumokban egyenletesen konver

oo 1 / gensek az alábbi függvénysorok?
/(® ) = E 5* ■ r "' + i ) (a) Y ,x ^ l(\ + x^), (b) (c)
minden x~ie. Világos, hogy a sor mindenütt konvergens. Ha a sort tagonként

W E ( y^ ) . ( e ) E ( ' o g ’* r -
n-szer deriváljuk, akkor a
OO
7T (g) ^ s in (a :" )/n 2 , (h) ^ + 1 /2 ", (i)
( 18 .8 )
± k=i
E 2k
sm
(J) (k) ^(arctg (ax))/(n^ +
Taylor-sorok és hatványsorok 273
18. Függvénysorozatok és függvénysorok
272
18.28. Bizonyítsuk be, hogy a ((re) függvény akárhányszor differenciálható
1
( ) ^ { - l ) " / ( a : + 2 "), H Y ,x j { x ‘ + n % (1, oo)-en.
00
18.20. Bizonyítsuk be, hogy ha a £ / „ sor egyenletesen konvergens a H hal 18.29. Bizonyítsuk be, hogy az / ( x ) ~ ^ e ” ® függvény akárhányszor diffe
n=l
mazon, akkor fn 0 egyenletesen H-n. Mutassuk meg, hogy az állítSs renciálható (0, oo)-en.
megfordítása nem igaz.
18.30. Lássuk be, hogy ^ sin kx részletösszegei nem korlátosak (0 ,27r)-ben.
18.21. Legyen f ^ / „ egyenletesen konvergens [a,b]-n. Igaz-e, hogy ekkor kî
n—l
18.31. Adjunk meg olyan fn : [a, b] —> R függvényeket, amelyekre teljesül,
f ;s u p { | /„ ( :.) l : a: e [a,51) konvergens? És ha az / „ függvények folyto- oo
hogy minden f : [a, 6] —> IR függvényhez van a ^ /n függvénysornak
n=l
nosak? (Ö) olyan zárójelezése, amely /-h e z tart [a, 6]-n.
18.22. Adjunk példát olyan e g y e n le t e s e n konvergens függvénysorra, amelyre
18.32. Bizonyítsuk be, hogy minden n pozitív egészhez, a e R-hez és £, > 0-
nem alkalmazható a Weierstrass-kritérmm.
hoz létezik egy mindenütt akárhányszor differenciálható g függvény úgy,
hogy, = a, = 0 teljesül minden 0 < i < n-re és < e
18.23. Bizonyítsuk be, hogy ha a f / „ függvénysor minden átrende.ettje
n=l
teljesül minden 0 < i < n-re és |xl < K-ra. (Ö M)
oo
egyenletesen konvergens K -n, akkor ^ U n \ is egyenletesen konvergens 18.33. Bizonyítsuk be, hogy tetszőleges (a^) számsorozathoz van olyan min
denütt akárhányszor differenciálható f függvény, amelyre /^^^(O) = aj.
H -n. minden k-ia,. (* Ö M)
18.24. Mutassuk meg, hogy a % gvén ysor abszolút konvergens
és egyenletesen konvergen's [0,l]-en, de van olyan átrendezettje, amely Taylor-sorok és hatványsorok

nem egyenletesen konvergens [0, l]-en.
Emlékeztetünk a Taylor-polinomok definíciójára; ha / n-szer differenciálható
i. „ , 18 9S Tétel három feltétele közül egyik sem
18.25. Mutassuk meg. hogy a 18.28. az xq pontban, akkor a
elhagyható. Mutassuk meg ugyanezt a 18.31. Tetei eseteoen
----ki
V,---- i ^ - x o )
18.26. Bizonyítsuk be közvetlenül, hogy a g ^ függvénysor nem konver- kÔ
n=l polinomot az / függvény xq pontbeli n-edik Taylor-polinomj ának nevezzük.
A 11.7. Tételben beláttuk, hogy ha az / függvény (n-f-l)-szer differenciálható
gál egyenletesen R-en. (Ö)
az [a, x] intervallumban, akkor van olyan c e {a, x) szám, amelyre
18.27. Legyenek az / „ : [a, 6] ^ R függvények folytonosak, és tegyük fel, hogy
a f ; f u( x) végtelen sor kielégíti a Leibniz-kritériumot minden x € [a, b]- / W = / ( « ) + ^ ( o : - a ) + . . .+ (18.9)

1! ni (n + 1 )'
Több példát láttunk arra (részben (18.9)-et, részben más módszereket hasz
re. Bizonyítsuk be, hogy a / „ függvénysor egyenletesen konvergens. nálva) , hogy egyes függvények Taylor-polinomj ainak sorozata bizonyos pon-
n=l
18. Függvénysorozatok és függvénysorok Taylor-sorok és hatványsorok 275
274
tokban konvergál. Ilyenkor mindig egy végtelen sor konvergenciájáról van szó, 18.47. P é ld á k . 1. A 18.44.2. Példa szerint létezik egy olyan akárhányszor
ezért érdemes bevezetni a következő elnevezést. differenciálható g függvény, amelyre 1^^^^(0)1 > minden n-re. Ekkor a
g függvény 0-beli Taylor-sora egyetlen x ^ 0 pontban sem konvergens, hiszen
18.45. D e fin íció . Legyen / akárhányszor differenciálható az xq pontban. A X 0 esetén
oo ffW (O ) n 2n n\x\
-(x — Xo)^
E
k=0
k\ ni
>
2^ ■n'> ~Y
oo.
függvénysort az / függvény a;o ponthoz tartozó Taylor-sorának nevezzük. ha n oo.

Meg lehet mutatni, hogy olyan akárhányszor differenciálható / függvény
Ha a Taylor-sor egy x pontban konvergens és az összege / ( x ), akkor azt
is létezik, amelynek bármely xq ponthoz tartozó Taylor-sora egyetlen x ^ xq
mondjuk, hogy a T a y lo r-so r elő á llítja / - e t az x p o n tb a n .
pontban sem konvergens.
18.46. P é ld á k . 1. Bármely p polinomot bármely xq ponthoz tartozó Taylor-
2. Az is lehetséges, hogy a Taylor-sor konvergens ugyan, de mégsem állítja
sora mindenütt előállítja. Ha ui. p foka n, akkor p^^^ = 0 minden k > n-re, és / 2
elő a függvényt. A 11.13. Megjegyzésben beláttuk, hogy az f { x ) = ,
így a Taylor-formula (11.7. Tétel) szerint
/(O ) — 0 függvény akárhányszor differenciálható, és = 0 minden n-re.
(18.10) Ekkor az / függvény 0 ponthoz tartozó Taylor-sora az azonosan nulla sor,
P(x) =
k\ amely mindenütt konvergens, de /-e t egyetlen x ^ 0 pontban sem állítja elő.
k=0
minden a::-re.
18.48. D e fin íció . Azt mondjuk, hogy az / függvény analitikus az xq pontban,
2. Könnyű ellenőrizni, hogy az 1 /(1 - x) függvénynek xg = 0 ponthoz ha / akárhányszor differenciálható xg-ban, és az xq ponthoz tartozó Taylor-
00 sora előállítja /-e t az xq pont egy környezetében.
tartozó Taylor-sora éppen a E mértani sor. így az 1/(1 - x) függvényt az
n=0 így pl. az e^, sinx, cos x, shx, eh a:; függvények minden pontban analiti
XQ = 0 ponthoz tartozó Taylor-sora előállítja a ( - 1 ,1 ) intervallumban. kusak, a lo g (l 4- a:) és 1/(1 —a:) függvények pedig analitikusak az aô = 0 pont
ban. (Valójában a log(l-fa:;) függvény minden xq > - 1 pontban, az 1/(1 — a:)
3. A 11.8. Tétel szerint, ha / akárhányszor differenciálható az I intervallumban
függvény pedig minden xq ^ 1 pontban analitikus; 1. a 18.57. Példákat).
és létezik olyan K szám, hogy ^ minden x e /-re és n e N-re,
akkor az / függvény bármely xq € I ponthoz tartozó Taylor-sora eloalhtja A következő tétel szerint a 11.8. Tétel fetételei jelentősen enyhíthetők.
/-e t minden x e I pontban. 18.49. T étel. Legyen f akárhányszor differenciálható az I nyílt intervallum
Ebből azonnal következik, hogy az e^, sin a:, cos a:, sha;, eh a; függvénye ban, és tegyük fel, hogy létezik egy olyan c pozitív szám, hogy \f^'^\x)\ < (cn)'^
ket bármely ponthoz tartozó Taylor-soruk mindenütt előállítja. Az xq = 0 minden x e I-re és n > 0-ra. Ekkor f az I intervallum minden pontjában ana
pontra vonatkozólag 1. a (18.7)—(18.13) képleteket. litikus.
4. A 18.39.1. Példa szerint a log (l - x) függvényt az a;o = 0 ponthoz tar B izon y ítá s. Legyen xq € I tetszőleges. Alkalmazzuk a Taylor-formulát a
tozó Taylor-sora előállítja a ( - 1 ,1 ) intervallumban. A 11.12. Példa szerint ez Lagrange-féle maradéktaggal (vagyis a (18.9) egyenlőséget). Azt kapjuk, hogy
X = -1 -b e n is igaz. minden n-re és x e I \ {xo}-ra van olyan d e I, hogy
De nem minden függvényt állít elő az ajQ-beli Taylor-sora az xq pont (bár

\X - X q \^ ( 18 . 11)
milyen kicsiny) környezetében. k=0 ki ni
276 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Tayior-sorok és hatványsorok 277
oo
Mivel n! > (n /e )” és a feltétel szerint \f^^Hd)\ < { c n f , ezért (18.11) jobb
2* A hatványsor konvergenciatartománya a ( - 1 , 1 ) intervallum (1. a
oldala legfeljebb {ec-\x —XQ\)^. Ha tehát \x —xo\ < l /(e c ) = r] é s x € I, akkor n =0
n oo esetén (18.11) jobb oldala nullához tart. Ez azt jelenti, hogy az xq 17.5. Tételt).
ponthoz tartozó Taylor-sor előállítja /-e t az (rco — r],xo + r]) 0 I intervallum
00 1
ban. □
3. A hatványsor konvergenciatartománya a (- 1 ,1 ] interval-
n=l ^
Később látni fogjuk, hogy a tétel állítása megfordítható abban az érte lum. Valóban, a 11.12. Példában beláttuk, hogy a sor minden x € (-1 ,1 ]
lemben, hogy ha / analitikus XQ-ban, akkor a;o egy környezetében teljesül a pontban konvergens. Az x = - 1 pontban a harmonikus sort kapjuk, ami
18.49. Tétel feltétele. Ennek a bizonyításához azonban meg kell ismerkednünk divergens. Ha viszont \x\ > 1, akkor a sor tagjai nem tartanak nullához, tehát
a hatványsorok elméletével. Már több, hatványsorokra vonatkozó általános a sor ekkor is divergens.
tételt bizonyítottunk (1. a 18.27., 18.33. és 18.36. Tételeket). Most rátérünk
oo
az elmélet szisztematikus tárgyalására,
4- A ^ - x ^ hatványsor konvergenciatartománya a [ - 1 ,1 ) intervallum. Ez
oo n=l ^
A ^ ünX^ hatványsor konvergenciatartományának nevezzük azon nyilvánvaló az előző példából.
n=0 Ti ni 1
X e R számok halmazát, amelyekre a sor konvergens. Jelöljük a sor kon 1
vergenciatartományát T-vel. Ekkor T ^ hiszen a sor biztosan konvergens A ^ — x^ hatványsor konvergenciatartománya a [-1 ,1 ] intervallum. Vilá-
az re = 0 pontban, azaz 0 e T. Az E - su pT mennyiséget (amely végtelen
is lehet, ha T felülről nem korlátos) a hatványsor konvergenciasugarának gos, hogy a sor minden x e [—1,1] pontban konvergens. Ha viszont \x\ > 1,
akkor a sor tagjai nem tartanak nullához, tehát a sor divergens.
nevezzük.
A 18.27. Tétel szerint, ha a hatványsor konvergens egy xq pontban, akkor oo I
minden x e (~lxol, l^ôl) pontban is konvergens. Ebből azonnal következik, 6. A ^ — x^ konvergenciatartománya a teljes számegyenes (1. a 11.11. Pél-
n=0
hogy inf T = - i ? , valamint érvényes a következő tétel.
dát).
oo
18.50. Tétel. Legyen R hatványsor konvergenciasugara.
n=0 Ahogy az előző példák is sugallják, a x^ hatványsor konvergenciasu-
n—l
(i) Ha R = 0, akkor a sor konvergenciatartománya a {0} egyelemű halmaz. gara az \an \számok sorozatának nagyságrendi viselkedésétől függ. Ennek pon
tos megfogalmazása az ún. Cauchy-Hadamard*-formula. A formulát a fejezet
(n) ha 0 < R < oo, akkor a sor konvergenciatartománya a [ - R , R], [ - R , R), első függelékében tárgyaljuk.
{ - R , i?], { - R , R ) intervallumok valamelyike.
A 18.27. és 18.33. Tételekből kapjuk a következő állítást.
(iii) Ha R = oo, akkor sor konvergenciatartománya a teljes számegyenes. □
18.52. Tétel, Minden hatványsor egyenletesen konvergens a konvergenciatar
00 tományának bármely korlátos és zárt részintervallumában. Minden hatványsor
18.51. Példák. 1. A ni ■x^ hatványsor konvergenciatartománya a {0} összegfüggvénye folytonos a teljes konvergenciatartományon. □
71=0
egyelemű halmaz. Valóban, x ^ 0 esetén a sor tagjai nem tartanak nullához
A következő tételben belátjuk, hogy a konvergenciatartomány belsejében
(1. a 4.26. Tételt), tehát a sor divergens. ennél sokkal több is igaz.
Jacques Hadamard (1865-1963) francia matematikus

278 18. FüsRvénysorozatok és függvénysorok Taylor-sorok és hatványsorok 279
oo oo
18.53. Tétel. Tegyük fel, hogy a hatványsor R konvergenciasugara 18.54. Példa. Ha a 18.53. Tételt a. hatványsorra alkalmazzuk, akkor
n—O n=0
azt kapjuk, hogy
pozitív (vagy végtelen). Legyen f { x ) = E anx'^ minden < R-re. Ekkor f
n=0 k\
n(n - 1) ■■■{n - k-\-l)
akárhányszor differenciálható a ( - R , R) intervallumban, és
oo
n—k (18.12) minden |x| < 1 és A; > 0 esetén. Ezt k = 1-re már láttuk a 17.57. Példában.
f^^\x) = ^ n(n - 1) ■■■{n — k + l) ■ttn •X
n=k oo
minden la;l < R-re és k > 0-ra. A következőkben a ^ an{ x—xo)^ alakú sorokat is hatványsoroknak (pon-
n=0
oo tosabban az a;o pont körüli hatványsoroknak) fogjuk nevezni. A 18.53. Tétel-
Bizonyítás. Először belátjuk, hogy a n-ün-x'^ ^ hatványsor egyenletesen oo
n=l bői azonnal következik, hogy ha a J 2 ^ n { x ~ xq)^ hatványsor konvergens az
konvergens a [-Q, g] intervallumban minden 0 < g < -R-re. Rögzítsünk egy q <
oo (xo - R, xq + R) intervallumban és itt az összege f ( x ) , akkor / akárhányszor
< r < R számot. Mivel a sor konvergens, ezért = 0. így differenciálható ( x q - R,xq-í- R)-hen, és
n—O
oo
van olyan no, hogy \an\ < t' ^ minden n > no-ra. Ha tehát \x\ < q, akkor \n~k
f^^\x) = ^ n ( n - l ) - - - ( n - k ^ l ) - a n - ( x - xqY (18.14)
\n-an-x^~'^\ <q~^n{q/r)^ n=k
oo minden x e ( xq — R , xq R)-Te és k > 0-ra. A fenti összefüggés egyszerű, de

minden n > no-ra. Mivel a ^ n { q l r ) ^ sor konvergens a 17.38. Példa sze- fontos következménye az alábbi tétel:
n=l
oo oo
.n—l
rint, így a Weierstrass-kritérium alkalmazásával adódik, hogy ^ n •ünX 18.55. Tétel. Tegyük fel, hogy a ^ an(x — xq)^ hatványsor konvergens
n—l n=0
hatványsor egyenletesen konvergens a [—q, q]-ban. Mivel ez minden 0 < q < R- (xo - R , xq + R)-ben, és itt az összege f ( x ) . Ekkor min
oo
den n-re. Más szóval, a hatványsor megegyezik az összegfüggvényének az xq
re igaz, a 18.40. Tétel szerint ebből következik, hogy a E ünX^ hatványsor
ponthoz tartozó Taylor-sorávaL
n=0
összege (vagyis az / függvény) differenciálható {—R, R)-hen, és itt a deriváltja
Bizonyítás. Alkalmazzuk (18.14)-et x = a;o-ra. □
00
■anX^~^. Az okoskodást erre a hatványsorra megismételve azt kapjuk,
n=l
18.56. Következmény. Egy f függvény akkor és csak akkor analitikus az xq
00 pontban, ha van olyan xq körüh hatványsor, amely előállítja f - e t az xq pont
hogy is differenciálható ( —-R, i?)-ben, és itt a deriváltja n(n — l)anX egy környezetében. □
n=2
így végül is k szerinti indukciót alkalmazva megkapjuk (18.12)-t minden Azt mondjuk, hogy az / : / R függvény analitikus az I nyílt inter
k-ia.. □ vallumban, ha f az I minden pontjában anahtikus. A 18.46. Példákban lát
tuk, hogy a polinomok, az e^, sinx, cosx, sha; és eh a: függvények mindenütt
analitikusak. A hatványsorokról bizonyított tételek birtokában számos további
elemi függvényről beláthatjuk, hogy analitikus az értelmezési tartományában.
18. Függvénysorozatok és függvénysorok T aylor-sorok és hatványsorok 281
280
18.57. P é ld á k . 1. Megmutatjuk, hogy az l/ x függvény minden a 7^ 0 pont Legyen most xq egy tetszőleges olyan pont, amelyben q nem tűnik el.
ban analitikus. Legyen \x - a\ < \a\. Ekkor Ekkor az Ri ( x) = R{ x + a:o) függvény szintén racionáHs törtfüggvény, és
00
1
____ = i
1
y
00
• (x- a)^. nem tűnik el 0-ban. Ha R\(x) = E CnX^ minden \x\ < í-ra, akkor R( x ) =
c—a ^ ^ ' n =0
X a-^ {x - a) a 1+ ^ n=0 00
Ezzel l/a:-et előállítottuk egy hatványsorral a (0,2a) (illetve a < 0 esetén a ~ ^0)^^ minden |x — xo| < ^-ra, tehát R analitikus xg-ban.
n=0
( - 2 a , 0)) intervallumban. így a 18.56. Következmény szerint l/ x analitikus
a-ban. 3. A 18.55. Tétel felhasználásával új bizonyítást adhatunk arra, hogy minden
exponenciális függvény analitikus R-en. Valóban, ha a > 0 és a:o € R, akkor
2. Az előző példát általánosítva megmutatjuk, hogy minden racionális tört-
függvény anahtikus az értelmezési tartományának minden pontjában. Legyen a,x _= a
^XQ gloga-(x-xo) = aÔ •^ pQg O'T __
n , m . ni
R = p/q, ahol p = Yâix'^ és q = ^ h j X ^ polinomok. Először azt látjuk be, n=0
i=0 i=0 Ezzel a^-et mindenütt előállítottuk egy xq körüli hatványsor összegeként, tehát
hogy ha q{0) ^ 0, akkor R analitikus 0-ban. a"^ analitikus a;o-ban.
m
Feltehetjük, hogy q{0) = 1; ekkor q(x) = l - r ( x ) , ahol r{ x) = - Y ^ b j x K 4. Most megmutatjuk, hogy minden c e R-re az (1 -f- x f függvény anahtikus
0-ban. A függvény n-edik deriváltja 0-ban c(c - 1) •••(c - n -f- 1), tehát a 0
ponthoz tartozó Taylor-sor
A E N ■\x\^ függvény folytonos és eltűnik a 0 pontban, így választhatunk
^ c ( c - l ) - - - ( c - n + l ) ^^
i= i (18.15)
m
n —Q n\
egy olyan 5 > 0 számot, hogy E \bj \•\x\^ < 1 teljesüljön minden \x\ < (5-ra.
i= i Megmutatjuk, hogy a sor előállítja a függvényt a ( - 1 ,1 ) intervallumban.
Ekkor minden x e ( —(5,á)-ra |r(aj)] < 1, tehát Ha c nemnegatív egész szám, akkor a binomiális tétel szerint a (18.15) sor
\ 00 összege (1 + x)"" minden x-m . Feltehetjük tehát, hogy c ^ N.
Először is belátjuk, hogy a (18.15) sor minden \x\ < 1-re konvergens. Ha
l-r{x) V ,tí / k=0
ui. X akkor a sor n-|-l-edik és n-edik tagjának hányadosa { x- { c —n))/{n +
/ n \ 00 (/ m A + 1). Mivel ez n 00 esetén —a;-hez tart, ezért a hányadoskritérium szerint
CtX-^ a sor valóban konvergens \x\ < 1 esetén. Jelöljük a sor összegét /(x )-sze l. A
E “í " ^ r E E
/ kô y = i 18.53. Tétel szerint / differenciálható ( - 1 , l)-ben, és itt
Ha itt elvégezzük a hatványra emeléseket és a beszorzásokat, majd a kapott
tagokat X hatványai szerint rendezzük, akkor egy hatványsort kapunk. Ez a (18.16)
m
művelet nem befolyásolja a sor összegét, ugyanis a ^ 15jl •la::p < 1 feltételből A jobb oldalon álló hatványsor konvergens ( - 1 , l)-ben, tehát itt abszolút
J=i konvergens. Ha a sort (1 -f a:)-szel beszorozzuk, majd a szorzatot x hatvá-
könnyű belátni, hogy az itt szereplő sorok mind abszolút konvergensek, és így
nyai szerint rendezzük, akkor —amint azt egy rövid számolással ellenőrizhet-
alkalmazhatjuk a 17.32. Tételt. A részletek végiggondolását az olvasóra bízzuk.
jük — éppen a (18.15) sor c-szeresét kapjuk. Mivel az abszolút konvergencia
Ezzel az R függvényt a ( —(5,(5) intervallumban előállítottuk egy hatványsor
miatt az átrendezés nem változtatja meg a sor összegét, ezzel beláttuk, hogy
összegeként, tehát a 18.56. Következmény szerint az R függvény analitikus
(1 + x ) f ' ( x ) = c f ( x ) minden |x| < 1-re. Más szóval, f a.z y = cy/{l -f- x) dif
0-ban. ferenciálegyenlet megoldása ( - l , l ) - b e n . Mivel c / ( l + x) primitív függvénye
282 18. Függvénysorozatok és függvénysorok T aylor-sorok és hatványsorok 283
c lo g (l + x), ezért a 11.31. Tétel szerint / az = (1 + függvény Ezzel lóg rr-et előállítottuk egy hatványsor összegeként a (0 ,2a) intervallum
konstansszorosa. Ez egyébként közvetlenül is beláthatój hiszen ban, tehát lo g x anahtikus a-ban.
(/w •(1 + x ) - ^ ) = f ' ( x) ■(1 + 2;)-^ - c •f { x ) ■(1 + - 18.58. M e g je g y z é s . Legyen / analitikus az I nyílt intervallumon. Minden
xq e /-re jelöljük r(a;o)-lal azt a legnagyobb pozitív számot (vagy végtelent),
= (1 + x y ~ '^ •((1 + x ) f ( x ) - c f { x ) ) = 0,
amelyre teljesül, hogy az / függvénynek az xq ponthoz tartozó Taylor-sora
tehát f { x ) / { l + x Y konstans. Mivel /(O ) = 1, ezért szükségképpen f ( x ) = előállítja f - e t az xq pont r(a:o) sugarú környezetében.
= (1 + xY^ és ezt kellett belátni. □ Vizsgáljuk meg r(xo) értékeit a 18.46. és 18.57. Példákban szereplő függ
vényekre! A pohnomok, az e®, sinx, cos a;, sha; és eh a: függvények esetében
A binomiális tétellel való analógia hangsúlyozására vezessük be a r{xo) — 00 minden XQ-ra. Az l/a;, (1 + a;)^, lóg(1 -1- a;) függvények esetén
c(c - 1) •■■(c - n + 1) _ / beláttuk, hogy r{xo) = xq minden xq > 0-ra, tehát r{xo) az a legnagyobb
szám, amelyre teljesül, hogy az / függvény analitikus az xq pont r{xo) sugarú
n!
környezetében. Azt gondolhatnánk, hogy ez mindig így van, tehát, ha / ana
litikus az (a, 6) intervallumban, akkor r{xo) > min(a:o — a, b — a:o) minden
jelölést minden c e R és n e N esetén. (Ha n = 0, akkor legyen L j = 1 Xq e (a,6)-re.
Ez a sejtés azonban hamis. Tekintsük az f ( x ) = — ^—- függvényt R-en.

minden c-re.) A számokat általánosított binomiális együtthatóknak 1+
V/ A 18.57.2. Példa szerint / mindenütt analitikus. Másrészt az / függvénynek
nevezzük. Ezzel a jelöléssel az imént bizonyított állítás azt mondja ki, hogy 00
00 /^ \
a 0 ponthoz tartozó Taylor-sora a ^ ( —l ) ” a;^^ sor. Ugyanis ez a hatványsor
(18.17) n=0
X
n=0 \'y előállítja f- e t a ( —1,1) intervallumban, tehát a 18.55. Tétel szerint ez a függ
vény Taylor-sora. Ez a sor azonban |x| > 1 esetén divergens, tehát r{xo) = 1.
minden c € R-re és \x\ < 1-re. A jobb oldalon álló sort binomiális sornak
Tehát az / függvény mindenütt analitikus, de a 0 ponthoz tartozó Taylor-sora
nevezzük. csak a (—1,1) intervallumban állítja elő.
5. Belátjuk, hogy az a;"" hatványfüggvény analitikus (O,oo)-ben minden c-re. Ez a jelenség első pillantásra nagyon meglepő. Vajon mi határozza meg az
Valóban, ha a > 0 és |a; — a| < a, akkor r{xo) sugár értékét, ha nem az a legnagyobb intervallum, amelyben / analiti
00 / ^ \ /x — a kus? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, ki kell lépnünk a komplex
( X — a\^
x^ = 1 + ----- számok síkjára. A részleteket illetően 1. a fejezet második függelékét.
= « ' - E \n/ V a
n=0
Most visszatérünk a 18.49. Tétel megfordításához.
tehát x^-t előállítottuk egy a körüli hatványsor összegeként a (0, 2a) interval
00
lumban. így a 18.56. Következmény szerint x^ analitikus a-ban.
18.59. L em m a. Tegyük fel, hogy a an{x — xq)'^ hatványsor konvergens
n-O
6. Belátjuk, hogy a lóg a: függvény analitikus (0, oo)-ben. Legyen a > 0 és
(xo — R , xq -\- R )-ben, és legyen az összege f { x ) . Ekkor minden 0 < q < R-hez
la: — a| < a. Ekkor
létezik olyan c > 0, hogy |/^^^(a;)| < (cn)” minden la; -aôl < q-ra és n > 0-ra.
X ( X — a\
lóg a; = lóg a H- lóg - = lóg a -f lóg 1-1--------- 00
a \ a /
B izon y ítá s. Rögzítsünk egy q < r < R számot. Mivel a ^ anV^ sor kon-
n=0
= lóg“ + E a" • vergens, ezért anr'^ -> 0. így van olyan K > 1, hogy la^l < K / r ” minden
n=l “
18. Függvénysorozatok és függvénysorok Taylor-sorok és hatványsorok 285
284
—a;^-tel! Azt kapjuk, hogy

n > 0-ra. Ha tehát la: - xq\ < q, akkor (18.14) és (18.13) alapján tetszőleges
k > 0-ra 1 -1/ 2^ 2n
- E (-ir X
oo m—k n-0 n
^ Ti{n — 1) ■••{n — k + 1) •\an\ •1^ “ ôl <
n—k minden \x\ < 1-re. Ha \x\ < 1, akkor a jobb oldalon álló sor egyenletesen
oo konvergens a [0,x] intervallumban, tehát a 18.38. Tétel szerint itt tagonként
■ = integrálható. így
n—k X
dt
=
K ^
^ . y n ( n - - l ) - - - { n - k + l)-(qlrr ^= arc sm x
-I Vl — n=0
-1 /2 ' 1
2t7- 4-1
2r i+ l
K-k\ f— y minden x e (—1, l)-re. A 18.61. Tétel szerint ebből következik, hogy arc sin a;
" ■(1 - (g/r))'=+‘ '•-9 ' analitikus (—1, l)-ben.
/-1 /2 \ '2n\
/('=)(a:) < (cfc)^ ahol c = r K/( r - q f . Mivel ez minden k > 0-ra igaz. Egyébként /4^, amiből azt kapjuk, hogy
így n j n
ezze . a lemmát beláttuk. □
00 /2m
277.4-1
A fenti lemmának több fontos következménye van.
arc sm x E
fc o 4 " (2 n -H )
X (18.18)
18 60 T é te l A z f függvény akkor és csak akkor analitikus az xq pontban, minden |ccj < 1 esetén.
ha'létéznefe oíyan í és c pozitív számok, hogy f akárhányszor differenciálható
(xo - S , x o + í)-ban , és |/<’’ >(^)1 < (“ )" ^ e (xg - S,xo + S)-ra es 18.63. M e g je g y z é s . Legyen / akárhányszor differenciálható az I nyílt inter-
n > 0-re.
vallumban. Minden xq e J-re jelöljük jR(a;o)-lal a ^ -------— - { x —xq)'^ Taylor-
B izo n y ítá s. Az állítás „akkor” részét már beláttuk a 18.49. Tételben. A „csak n=0
sor konvergenciasugarát. Ha / analitikus /-ben , akkor R { xq) > 0 minden
akkor” állítás pedig nyilvánvaló a 18.59. Lemmából. □
Xq e /-re, hiszen a Taylor-sornak elő kell állítania f- e t az xq pont egy környe
zetében. A megfordítás azonban nem igaz: az R{ xq) > 0 (xo ^ I) feltételből
18.61. T étel. Ha a ^ a„ ( x - l o ) " hatványsor konvergens (xg - - R , x o + R)~ nem következik, hogy f az I intervallum minden pontjában analitikus. Ha
ben, akkor az összegfüggvénye az (xg - R , x o + R) intervallum minden pont- pl. f { x ) = és /(O ) = 0, akkor - amint láttuk - / nem analitikus 0-
ban, de R { xq) > 0 minden rco-ra. Valóban, R{0) = 00, hiszen a 0 ponthoz
jában analitikus.
tartozó Taylor-sor mindenütt konvergens. Másrészt f analitikus a (—00, 0) és
B izo n y ítá s. Az állítás a a 18.59. Lemmából és a 18.49. Tételből következik. □ (0 ,00) félegyenesek mindegyikén; ez könnyen levezethető a 18.56. feladatból,
így R { xq) > 0 minden xq 7^ 0-ra is igaz.
Megjegyezzük, hogy a tételre közvetlen bizonyítás is adható (1. a 18.54. Ha biztosítani akarjuk, hogy / analitikus legyen /-b en , akkor az R { xq) > 0
feladatot). (a;o e I) feltételnél többet kell megkövetelnünk. A 18.60. Tétel segítségével
nem nehéz belátni, hogy ha minden korlátos és zárt J C / intervallumra
18.62. P é ld a . Az előző tétel alkalmazásaként belátjuk, hogy az arc sm x függ
teljesül
vény analitikus ( - 1 , l)-ben. Alkalmazzuk (18.17)-et c = -1 /2 -d e l es 2: helyett
i n f { /? ( x o ) : X q e J } > 0, (1 8 .1 9 )
286 18. Függvénysorozatok és függvénysorok T aylor-sorok és hatványsorok
287
akkor / analitikus /-b en (1. a 18.60. feladatot). Ez az állítás megfordítható: 18.67. M e g je g y zé s e k . 1. A fenti tétel azt állítja, hogy ha / egy nyílt inter
ha / analitikus /-ben, akkor (18.19) igaz minden korlátos és zárt J C / inter vallum, Xn Xq e I és xq Xn minden n-re, akkor bármely /-b e n analitikus
vallumra (1. a 18.61. feladatot). függvényt meghatározzák a különböző Xn pontokban felvett értékei. Ezért a
18.66. Tételt u n icitá si tételn ek * nevezik.
A következő tétel az analitikus függvények egy különleges tulajdonságát
fogalmazza meg. 2. Fontos megjegyezni, hogy a 18.64. és 18.66. Tételekben lényeges az a felté
18.64. T étel. Legyen f : I R analitikus a nyílt I intervallumban. Ha f tel, hogy az (xn) sorozat határértéke /-b e n van. Be lehet látni, hogy a sin —
gyökeinek van olyan {xn) sorozata, amely egy xq e I ponthoz konvergál úgy, függvény analitikus a (0, oo) félegyenesen (1. a 18.57. feladatot). A függvény
hogy Xq ^ Xn minden n-re, akkor f azonosan nulla. eltűnik az Xn = 1 / (tztt) pontokban és Xn -> 0, ebből mégsem következik, hogy
B izo n y ítá s. Tudjuk, hogy f akárhányszor differenciálható /-ben. így / foly sin — azonosan nulla.
X
tonos, tehát f ( x o ) = 0. A Rolle-tétel (10.48. Tétel) többszöri alkalmazásával
látható, hogy minden k > 0-ra van egy rco-hoz tartó és ccQ-tól különböző soro 3. A 18.64. és 18.66. Tételekben megfogalmazott tulajdonságokkal sem a
zat, amelyben eltűnik. Mivel folytonos, ezért f^^\xo) = 0 minden folytonos, sem a differenciálható függvények nem rendelkeznek. Sőt, ezek a
k-ia. tulajdonságok még az akárhányszor differenciálható függvényekre sem igazak.
Ez azt jelenti, hogy / rco-beli Taylor-sora azonosan nulla. Tekintve, hogy Legyen pl. f ( x ) = 0 ha rr < 0, és f { x ) = ha re > 0. A 11.13. Megjegyzés
/ analitikus a;o-ban, ebből következik, hogy / azonosan nulla egy környeze ben bizonyítottak alapján könnyű belátni, hogy / akárhányszor differenciál
tében. Legyen b azon x számok halmazának szuprémuma, amelyekre teljesül, ható a számegyenesen (és /^^)(0) = 0 minden n-re). Mármost < 0, 0
hogy X > Xq, X e I, és f azonosan nulla az [a;o,a:] intervallumban. Ekkor esetén /(x ^ ) = 0, hiszen / nullával egyenlő a negatív számokban, / mégsem
b = sup I. Tegyük fel ugyanis, hogy b < sup / . Ekkor b e I, és f azonosan nulla azonosan nulla R-en.
az [xQ,b) intervallumban. Ebből következik, hogy f^^\b) = 0 minden fc-ra, és
így az / függvény b ponthoz tartozó Taylor-sora azonosan nulla. Tekintve,
hogy f a b pontban is analitikus, ezért / azonosan nulla b egy környezetében. Feladatok
Ez azonban ellentmond b definíciójának.
Ezzel beláttuk, hogy b = s u p /, tehát f { x ) = 0 minden x > xq, x e I pont 18.34. Határozzuk meg az alábbi hatványsorok konvergenciasugarát.
ban. Pontosan ugyanígy bizonyítható, hogy f { x ) = 0 minden x < xq, x e I
n=s".
pontban. □ ~ (b) +
18.65. M e g je g y z é s . A 18.64. Tételt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy ha (d) E n ! ^ ” ,

/ analitikus a nyílt I intervallumban, és /-nek van olyan korlátos és zárt /2n\
(e) E ^ 7 (f) E ( ( l ° g « ) ‘“" ” /2 ")a ;".
részintervalluma, amelyben /-n ek végtelen sok gyöke van, akkor / azonosan \ "/
nulla.
(g) E ( 1 + (h) E ( " " / " ! ) 2 ^ " ,
Könnyen látható, hogy ha az f és g függvények analitikusak az I interval n
lumban, akkor f —g is analitikus /-ben. így az 18.64. Tételt f - g - i e alkalmazva (i)E 2 x ". (j)
a következőt kapjuk.
18.66. T étel. Legyenek f és g analitikusak a nyílt I intervallumban, és

tegyük fel, hogy f { x n) = g{xn) minden n-re, ahol Xn xq € I és xq ^ Xn
minden n-re. Ekkor f { x ) — g{x) minden x e I-re. □ unicitás = egyértelműség
288 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Taylor-sorok és hatványsorok 289
18.35. Adjunk meg olyan hatványsorokat, amelyek előállítják a megadott függ 00

18.40. Legyen f { x ) = ^ aâ;^ minden \x\ < r-re, ahol az an együtthatók
vényeket a megadott pont egy környezetében;
n=0
(a) l / x ^ a:o == 3; (b) {2x - h)l{x^ - bx + 6), xq = 0; nemnegatívak. Mutassuk meg, hogy a hatványsor akkor és csak akkor
(c) 3^, xo — 0; (d) 3^, xq = 2; konvergens r-ben, ha / korlátos ( —r, r)-ben.
(e) logcc, = 10; W , xq = 0; 0 0 / 1 1

18.41. Számítsuk ki a V ' ( ------------------------ összeget a következő gondolat-
(g) lo g (l + a;^), XQ = 0; (h) log (l + a: + x^), xo = 0; ^ \3n + 1 3n + 2
(i) sina:^ xq = 0; (j) s h (l + a:^), xq = 0; menettel.
oo / ^3n+l ,3n+2 \ oo
X
(k) f ( x ) — chV x ha a; > 0 és f { x ) = cos ha a; < 0, xq = 0; Legyen F{ x) = ^ . Ekkor F a hat-
^ y\ 3n -f 1
n~0 3n + 2 n=0
(1) 1/(1 + x^), xo = 1; (m) 1/(1 + x^)\ xq = 0;
ványsor tagonkénti integrálásával kapható. Számítsuk ki az utóbbi hat
(n) x ■arctga; - lóg V l + x^, xq = 0; (o) 1 /V ^ , xq = 2. ványsor összegét, ebből számítsuk ki F{x)-et, bizonyítsuk be, hogy az
2 F -et megadó képlet x = 1-ben is érvényes, majd helyettesítsünk x = 1-et.
18.36. Mennyi arctga; 357-edik deriváltja 0-ban? Mennyi 42-edik deriváltja
0~ban? Mennyi log (l + a; + a:^) 78-adik deriváltja 0-ban? Mennyi (arctga:)^ 18.42. Határozzuk meg az alábbi hatványsorok összegét ( —1, l)-ben;
80-adik deriváltja 0-ban? 00 1 oo
(a) E (b) E - (n+ l)‘
18.37. Határozzuk meg a következő végtelen sorok összegét:
oo oo
(b) X]l/(n-2"), 18.43. Bizonyítsuk be, hogy 0 —1 esetén
(a)
n=l n—l A
oo oo 2^ = 1 + + +
(c) (d) £l/(2n+l)!, 17 V/
n=l n=0
00 oo míg c < —1 esetén a jobb oldalon álló sor divergens. (Ö)
(e) ^ 4 7 ( 2 " ) ! , (f) £l/((2n + l)2"),
n=l n=0 18.44. Bizonyítsuk be, hogy c > 0 esetén
oo
(g) £ ( 1 - Ve)"/n- 1- + 0,
n—l
18.38. Határozzuk meg a míg c < 0 esetén a bal oldalon álló sor divergens. (Ö)
1\
lim (1 + - 18.45. Mutassuk meg, hogy arcsin x hatványsora konvergens x = 1-ben. Vezes
nÔQ \ fi j sük le ebből, hogy
határértéket.
^ -fi O
18.39. Határozzuk meg azokat az (a, b) számpárokat, amelyekre az 2 ^ 0 4"(2n + 1)
■■(ö)
l\n+b^
OO
n
18.46. Bizonyítsuk be az Abel-tétel megfordítását: ha ^ aâ:’^ egyenletesen
n=0
számok sorozata konvergens. (Ö) konvergens [0, a;o)-ban, akkor konvergens a:o-ban.
290 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Taylor-sorok és hatványsorok 291
18.47. Konstruáljunk olyan mindenütt akárhányszor differenciálható / függ 18.60. Legyen / akárhányszor differenciálható a nyílt I intervallumban, és
vényt, amelynek a 0 ponthoz tartozó Taylor-sora mindenütt konvergens, tegyük fel, hogy minden korlátos és zárt J C I intervallumhoz van olyan
[—1, l]-ben előállítja /-e t, de máshol nem. ő > 0, hogy minden xq e J-re az / függvény xq pontbeli Taylor-sorának
a konvergenciasugara legalább ő. Bizonyítandó, hogy ekkor / analitikus
18.48. Igaz-e, hogy ha egy hatványsor konvergens az a::o > 0 pontban, akkor /-ben.
az összegfüggvénye balról differenciálható a:o-ban? (O)
18.61. Bizonyítsuk be, hogy ha f analitikus a nyílt I intervallumban, akkor
18.49. Igaz-e, hogy ha egy hatványsor konvergens az xq > 0 pontban, akkor az minden korlátos és zárt J C I intervallumhoz van egy olyan (5 > 0, hogy
összegfüggvényének létezik XQ-ban a véges vagy végtelen bal oldali deri minden xq e J-re f-n ek az xq pontbeli Taylor-sorának a konvergenciasu
váltja? (* Ö) gara legalább ő. (Ö)
18.50. Mutassuk meg, hogy ha f analitikus a nyílt I intervallumon, akkor / 18.62. Bizonyítsuk be, hogy minden / : R -> R folytonos függvényhez van
primitív függvénye is analitikus I-n. olyan mindenütt analitikus g függvény, amelyre g{x) > f ( x ) minden x-
re. (* Ö)
18.51. Mutassuk meg, hogy az arctg x függvény analitikus R-en.
18.52. Bizonyítandó, hogy ha / analitikus R-en, akkor minden korlátos inter A következő feladatok olyan számsorozatokra vonatkoznak, amelyekben min
vallumban véges sok monoton szakaszból áll. den tag adott számú korábbi tag lineáris kombinációjaként van megadva.
(Ilyen pl. az (un) Fibonacci-sorozat, és ilyen sorozatokra vonatkoztak a 3.1-
18.53. Bizonyítandó, hogy ha f analitikus R-en, akkor minden korlátos inter 3-5 feladatok (I. kötet 61-62. oldalak). Emlékeztetünk, hogy a 3.3 (a) feladat
vallumban véges sok konvex vagy konkáv szakaszból áll. zárt formulát adott a Fibonacci-számokra.) A precíz definíció a következő. Azt
mondjuk, hogy az ( a „ ) ^ o sorozat kielégít egy lineáris re k u rz ió t, ha vannak
oo
olyan c i , . . . , valós számok, hogy
18.54. Legyen / = ^ anX^ minden x e ( - r , r)-re. Bizonyítsuk be, hogy min-
n—O an = Ciün-i + . . . + cân-k (18.20)
den xq e (—r, r)-re / Taylor-sora előállítja /-e t az {xq — ö, xq + inter
teljesül minden n > k-ia,.
vallumban, ahol ő = min(a;o + r, r — xq). (Ö)
oo
18.55. Lássuk be, hogy ha / és p analitikusak (a, b)-n, akkor f + g és f ■g is, 18.63. Bizonyítsuk be, hogy a x'^ hatványsor konvergenciasugara pozi-
illetve g ^ 0 esetén f/ g is. n =0
tív. Határozzuk meg a hatványsor összegfüggvényét, írjuk fel az összeg
18.56. Legyen / analitikus a nyílt I intervallumon, és legyen g analitikus a függvény 0 ponthoz tartozó Taylor-sorát, és ennek alapján adjunk zárt
nyílt J intervallumon. Bizonyítsuk be, hogy ha J D / ( / ) , akkor g o f formulát az Un Fibonacci-számokra!
analitikus I-n. (Ö)
18.64. Bizonyítsuk be, hogy az (a n )^ o sorozat akkor és csak akkor tesz eleget
00
18.57. Bizonyítsuk be, hogy a sin - függvény analitikus a (0, oo) félegyenesen.
oc egy lineáris rekurziónak, ha a x^ hatványsor konvergenciasugara
n=0
18.58. Bizonyítandó, hogy ha / akárhányszor differenciálható (a,6)-ben és pozitív, és az összegfüggvénye racionális törtfüggvény.
f^'^\x) > 0 minden x e (a, 6)-re és minden n-re, akkor / analitikus (a, b)-
18.65. Legyen a í € [0,1] szám tizedestörtalakja 0, a\a2 ___Bizonyítsuk be,
ben. (* ) oo
hogy Y ] összegfüggvénye akkor és csak akkor racionális törtfügg-
18.59. Bizonyítandó, hogy ha / akárhányszor differenciálható (a, 6)-ben és n =0
állandó előjelű (a, 6)-ben minden n-re, akkor / analitikus (a, 6)-ben. (* ) vény, ha t racionális szám.
18. Függvénysorozatok és függvénysorok A bel-szu m m áció 293
292
18.66. Legyen c i , . . . , c/u > 0 és Ci + . . . + = 1. Bizonyítsuk be, hogy ha az szummábilis. Ha azonban most vesszük a (tn) sorozat számtani közepeit, ez a
(ö n )^ o sorozat kielégíti a (18.20) rekurziót, akkor (ön) konvergens. sorozat már konvergens és 1/4-hez tart. Ez motiválja a következő definíciót.
00
18.67. Legyen öo = öi = 0, a2 = l, é s n > 3 esetén jelöljük a^-nel a konvex Jelölje Sn a végtelen sor részletösszegeit. Legyen = (si + . . . + Sn)/n ,
n=l
n-szög háromszögeléseinek számát.
és Un = (ti + . . . -\-tn)/n minden n-re. Ha az (un) sorozat konvergens és A-hoz
n+l 00
(i) Mutassuk meg, hogy n > 4 esetén ön — X ] tart, akkor azt mondjuk, hogy a végtelen sor C'2-s z u m m á b ilis , és a
n=l
C'2-szummája A. így az 1 - 2 + 3 - 4 + . . . sor C'2-szummábilis, és a C 2-szummája
(ii) Bizonyítsuk be, hogy a ^ hatványsor konvergens 0 egy környe- 1/4.
n =0
zetében, és itt — x f { x ) -i- x^ = 0. Az eljárás folytatható; vegyük a részletösszegek sorozatának a számtani
közepeit, az így kapott sorozat számtani közepeit, és ezt az eljárást folytassuk
/2 n -4 \ ^ k lépésben. Ha a /c-adik lépésben kapott sorozat konvergens és A-hoz tart,
(iii) Mutassuk meg ennek alapján, hogy ön = I 2 / minden 00
akkor azt mondjuk, hogy a végtelen sor Cj^-szum m ábilis, és a Cj^-
n > 3-ra.
n=l
szummája A.
Mivel egy konvergens sorozat számtani közepeiből képzett sorozat szin
Abel-szummáció tén konvergál ugyanahhoz a limeszhez, ezért nyilvánvaló, hogy ha egy végtelen
sor C'/c-szummábilis, akkor automatikusan Cm-szummábilis minden m > fc-ra,
A szummábilis sorok tárgyalásakor meghatároztuk a divergens végtelen sorok és a C^-szummája megegyezik a Q-szummájával. Tehát ezek a szummációs
nak egy olyan körét (nevezetesen a szummábilis sorok halmazát), amelyben eljárások egyre hatékonyabbak, amennyiben végtelen soroknak egyre bővülő
a sorokhoz összegjellegű mennyiséget (nevezetesen a sor szummáját) rendel halmazaihoz rendelnek összegszerű mennyiségeket. A fenti példa mutatja,
hettünk hozzá. A módszer az volt, hogy a sor Sn részletösszegeinek sorozata hogy a (72-szummábilis sorok halmaza szigorúan bővebb a Ci-szummábilis
helyett azok számtani közepeinek (ín) sorozatát tekintettük, és ha ez konver (vagyis a közönséges értelemben szummábilis) sorok halmazánál. Be lehet
gens volt, akkor a {tn) sorozat limeszét neveztük a sor szummájának. látni, hogy általában a Q+i-szum m ábilis sorok halmaza szigorúan bővebb
Valójában ez a módszer csak egyike azoknak az eljárásoknak, amelyekkel a Cjt-szummábilis sorok halmazánál (1. a 18.74. feladatot).
bizonyos divergens sorokhoz összegjellegű mennyiséget rendelhetünk hozzá. A hatványsorok elméletének egy további alkalmazásaként most megismer
Ilyen eljárások egy végtelen rendszere E. Cesáro* nevéhez fűződik. kedünk egy még hatékonyabb szummációs eljárással. A 18.36. Tétel szerint.
00
Cesáro a következő észrevételből indult ki. Az 1 — 2 -t- 3 — 4 + . . . sor
ha a ün sor konvergens és az összege A, akkor
nem szummábilis, mert nem teljesíti az an/n -> 0 feltételt. Ez közvetlenül is n=0
látható, hiszen a sor részletösszegeinek sorozata
00
(sn) = ( I 5 2, —2,3, —3, ••■), lim ttnX^ = A. (18.21)
-^1-0 n=0
^
ezek számtani közepeinek sorozata pedig
Ez a megfigyelés motiválja a következő definíciót.
(tn) = (1 , 0 , 2 / 3 , 0 , 3 / 5 , 0 , . . . , n / ( 2 n - 1), 0 , . . .).
A (tn) sorozat divergens, hiszen a páros indexű tagjai 0-hoz, a páratlan indexű 18.68. D e fin íció . Azt mondjuk, hogy a n végtelen sor A bel-szummábilis
tagjai pedig 1/2-hez tartanak. Ez azt jelenti, hogy a 1 —2 + 3 —4-f-. . . sor nem n=o
* Ernesto Cesáro (1859-1906) olasz matematikus

294 18. Függvénysorozatok és függvénysorok A bel-szu m m áció 295
oo sorozat nullához tart. A (18.23) jobb oldalán álló sort a Cn számokkal kifejezve
és az Abel-szummája A, ha a ^ ünX^ hatványsor konvergens ( - 1 , l)-b en és azt kapjuk, hogy
n=0
fennáll (18.21). oo oo oo
^ ( ( n + 1)A + (n + l)cn)x'^ = A • ^ mx'^~^ + ^ ( n + l)cnx'^ =
így a 18.36. Tétel szerint, ha egy sor konvergens és az összege A, akkor a n =0 m—1 n—O
sor Abel-szummábilis és az Abel-szummája is A. Ennél több is igaz. A
18.69. T étel. Ha egy végtelen sor szummábilis és a szummája A, akkor a sor (1-xy n=0
Abel-szummábilis és az Abel-szummája is A. így (18.23)-at (1 — x)^-nel beszorozva azt kapjuk, hogy
00
B izo n y ítá s. Tegyük fel, hogy a ^ végtelen sor szummábihs. Ekkor a
f ( x ) = A + ( l - x ) ^ - J 2 ( n + l)cnX^.
n=0 n=0
oo
17.65. feladat szerint an/n 0, és így a YânX^ hatványsor konvergens A bizonyítás befejezéséhez azt kell megmutatnunk, hogy
n=0 oo
oo
( - l , l ) - b e n , mert majorizálható a • \x\'^ sorral. Legyen a ^ ü n x '^ sor ■E ( ” + = 0-
n=0 n=0
Összege f { x ) . Azt kell megmutatnunk, hogy lim f { x ) = A. Legyen e > 0 adott. Mivel 0, létezik olyan N index, hogy |cn| < £
X ^1 0
teljesül minden n > N-ve. Ekkor
OO oo
Legyen Sn = Könnyű ellenőrizni, hogy a ^ és ^ ü n x '^ sorok 00
n=0 n =0 {l~ xf • + l)Cr X < e ■{1 - x ) ^ ■ ^ (n + l ) x ” <
oo n=N n=AT
Cauchy-szorzata a ^ Snx'^ sor. Mivel a szereplő sorok abszolút konvergen- oo
n=0 < e ■{ 1 - x)^ ■ + l)x'^ = e. (18.24)
sek ( - l , l ) - b e n , ezért a 17.56. Tétel alapján a Cauchy-szorzatuk is abszolút n=0
konvergens, és az összege a sorok összegeinek szorzata. Azaz N -l
Mivel lim (1 - x f ■ ^ Onx"^ = 0, ezért
(18.22) n=0
N -l
minden x 6 ( - 1 , l)-re, ahol a jobb oldalon álló sor abszolút konvergens. Ha (1 - x f ■ ^ (n + l)cnx' < s, (18.25)
00 n=0
ezt a sort szintén megszorozzuk ^ x^-nel, akkor (18.22)-ből azt kapjuk, hogy
n=0
ha 1 — < X < 1. Végül is (18.24) és(18.25) összevetésével azt kapjuk, hogy
/( ^ ) (18.23) (1 - x ) 2 ■ Y ^ { n + l ) c n x ^ < 2e
n=0
oo h a l — ( 5 < r c < l . Ezzel a tételt beláttuk. □
minden x e ( - l , l ) - r e . Feltettük, hogy a E an sor szummábilis. Ha a szum-
n=0 18.70. M e g je g y z é s . A fenti tétel (és a bizonyítása is) könnyen általáno
mája A, akkor (sq + . . . + Sn)/{n 1) A, azaz a sítható: ha egy végtelen sor Cjt-szummábilis bármilyen A:-ra, akkor a sor
So + . . . + Sn szükségképpen Abel-szummábilis, és az Abel-szummája megegyezik a C}^-
Cn — -A
n+ 1 szummájával.
296 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Fourier-sorok 297
Például az 1 — 2 + 3 — 4 + . . . sor Abel-szummábilis, hiszen Fourier-sorok

OO ]_
Könyvünk bevezetőjében már említettük, hogy a differenciál- és integrálszá
mítás XVII. századi kialakulásában döntő szerepet játszottak bizonyos fizikai
minden x € ( - l , l ) - r e , és a jobb oldal a: -> 1 - 0 esetén 1/4-hez tart. Ez problémák. A fizika kulcsszerepe az analízis további fejlődésében is megma
egybevág azzal a ténnyel, hogy a sor C'2-szummája 1/4. radt; a XVIII. században és a XIX. század elején a fizika több olyan problémát
felvetett, amelyek amellett, hogy jelentősen hozzájárultak az analízis alapfo
galmainak tisztázásához (amilyen a függvény, a határérték vagy a végtelen
Feladatok sor), új matematikai elméletek megalkotását is elősegítették. Ilyen probléma
volt a rezgő húr mozgásának, illetve a hővezetés egyenletének leírása is^ ame-
lyek a következő kérdéshez vezettek. Az
18.68. Bizonyítsuk be, hogy ha egy nemnegatív tagú sor C'^-szummábilis,
akkor konvergens.
ao + (ön cos nx -h hn sin nx) (18.26)
n=l
18.69. Bizonyítsuk be, hogy ha egy nemnegatív tagú sor Abel-szummábilis,
akkor konvergens. alakú sorokat (ahol és hn konstansok) trig o n o m e trik u s sorok n a k nevez
zük. Mivel a cos nx és sin n x függvények 27t szerint periodikusak minden
18.70. Mutassuk meg, hogy az 1^ - 2^ + 3^ - 4^ + 5^ - . . . sor Ca-szummábilis,
n e N-re, ezért, ha a (18.26) sor mindenütt konvergens, akkor az összege szin
és határozzuk meg a Cs-szummáját. tén periodikus 27t szerint. Mármost a kérdés a következő: megkaphatunk-e
18.71. Ellenőrizzük, hogy az 1^ - 2^ + 3^ - 4^ + 5^ - . . . sor Abel-szummábilis, ilyen módon minden 2tt szerint periodikus függvényt? Ha nem, akkor melyek
és az Abel-szummája megegyezik a Ca-szummájával. azok a 2tt szerint periodikus függvények, amelyeket előállíthatunk valamely
trigonometrikus sor összegeként? Ezek a kérdések - melyek teljes megválaszo
00
lásához a X X . századig kellett várni - vezettek a Fourier-sorok elméletének
18.72. Bizonyítsuk be, hogy ha a ^ sor Cfe-szummábilis, akkor kidolgozásához.
n=0
Az előállítás létezésénél könnyebb volt annak egyértelműségét tisztázni.
lim ajiln^ — 0. Georg Cantor 1870-ben bebizonyította, hogy ha egy függvény előállítható egy
n->oo
(18.26) alakú sor összegeként, akkor az előállítás egyértelmű, vagyis az a „ és
bn együtthatók egyértelműen meghatározottak. Cantor tételét csupán abban
18.73. Vegyük a ^ végtelen sor részletösszegeinek számtani közepeit, az az esetben bizonyítjuk, amikor a (18.26) sor egyenletesen konvergens (az álta
n=0 lános esetre nézve 1. [11] II. kötet 148. o.).
így kapott sorozat számtani közepeit, és ezt az eljárást folytassuk k
lépésben. Fejezzük ki a A:-adik lépésben kapott sorozat n-edik tagját az 18.71. T étel. Tegyük fel, hogy az (18.26) sor egyenletesen konvergens í-en.
ao, •••, ön számok segítségével! Ha a sor összege f { x ) , akkor f folytonos, és fennállnak az
27T
18.74. Mutassuk meg, hogy az 1 ^ -2 ^ -h3 ^ - 4 ^ + 5 ^ - . . . sor C^+i-szummábilis,
de nem Cj^-szummábilis. Határozzuk meg a sor Cj^+i-szummáját! ÜQ dx (18.27)
A részleteket illetően 1. a fejezet harmadik függelékét.

298 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Fourier-sorok 299
es minden x e R-re. így a (18.32)-ben definiált sor valóban egyenletesen konver

27T ^ 27T gens, tehát [0,27r]-ben tagonként integrálhatjuk. A 18.72. Lemma felhaszná-
r27T
0"n = - í f ( x ) cos nx dx, bn = - í f ( x ) sin nx dx, (n > 1) (18.28) lásával ebből azt kapjuk, hogy / f ( x ) cos m x dx = tt •am- Ugyanígy adódik
TT J J
r2TT ^
Összefüggések. / f { x ) sin m x dx = tt •6^, amivel (18.28)-at is beláttuk. □
J0
18.72. L em m a . Ha n > 1 egész, akkor 18.73. M e g je g y z é s . A (18.27) és (18.28) formulákban az / függvényt a

27T 27T
[0,27t] intervallum helyett bármely 2tt hosszúságú intervallumban is integ
rálhattuk volna. Ez abból következik, hogy ha / periodikus p > 0 szerint és
j sin^ nx dx = j cos^ n x dx = tt. (18.29)
integrálható [0,p]-ban, akkor minden p hosszúságú [a,a-\-p] intervallumban is
0 0 integrálható, és
H a n és m egészek, akkor a+p p
27T
Z7T
j fd x = j f d x . (18.33)
sin nx cos m x dx = 0. (18.30)
a 0
0
H a n és m különböző nemnegatív egészek, akkor Ha ui. ( k - l ) p < a < kp ahol k egész, akkor / periodicitása miatt j ^ f dx =
27T
Z7T 27T fP ra+P ra-{k-l)p “
= í „ fdxés fdx= f d x , amiből (18.33) világos.
/0 cos nx cos m x dx = j0 sin nx sin m x dx = 0. (18.31) Ja-{k-l)p Jkp Jo
A (18.27) és (18.28) formulákat már Euler is levezette. A szisztemati

B izo n y ítá s. Az állítások a (9.35) és (9.36) azonoságokból következnek, fel- kus vizsgálatuk azonban Fourier* munkásságával kezdődött, aki az (18.27) és
r2n (18.28) segítségével definiált (18.26) alakú sorokat használta fel a hővezetés
használva, hogy / cos kx dx = / sin kx dx = 0 minden k ^ 0 egész egyenletének megoldására.
Jo Jo
számra. □ 18.74. D e fin íció . Tegyük fel, hogy / : M -> R periodikus 2tv szerint és
integrálható [0,27r]-ben. A (18.27) és (18.28) formulák által definiált számokat
A 18.71. T é te l b izon y ítá sa . Mivel a (18.26) sor tagjai folytonosak, az / / Fourier-együtthatóinak, a segítségükkel felírt (18.26) sort pedig f Fourier-
összegfüggvény folytonossága a 18.35. Tételből következik. A 18.38. Tétel sze sorának nevezzük.
rint a (18.26) sort tagonként integrálhatjuk a [0, 27t] intervallumban, amiből
azonnal adódik (18.27). 18.75. P éld á k . 1. Legyen / az a 27t szerint periodikus függvény, amelyre
Most belátjuk, hogy minden m > 0 egészre az f { x ) = x^ minden x e [—tt, 7r]-re. Világos, hogy / páros függvény.
oo Ebből következik, hogy a függvény Fourier-sorában az bn együtthatók
ao cos m x + Y l (an cos nx cos m x + bn sin nx cos m x) (18.32) (vagyis a sinna: tagok együtthatói) nullával egyenlők. Valóban, a 18.73. Meg
n=l jegyzés szerint
sor is egyenletesen konvergens IR-en. Legyen £ > 0 adott. Az (18.26) sor egyen 7T
letes konvergenciája miatt van olyan N, hogy a sor n-edik részletösszege e-nál = - f f { x ) si
sin nx dx.
jobban megközelíti f ( x ) - e t minden n > N -ie és minden x e M-re. Mivel TT J
Icosmx] < 1, ezért a (18.32) sorra is igaz, hogy az n-edik részletösszege e-nál
jobban megközelíti az összegét (vagyis f (x) cos m x-et) minden n > N -ie és Jean Baptiste Fourier (1768-1830) francia matematikus
18. FüRRvénysorozatok és függvénysorok Fourier-sorok 301
300
Mármost az integrál értéke nulla, hiszen a jobb oldalon egy páratlan függvényt ben és (18.28)-ban szereplő integrálok nem változnak, tehát a Fourier-sor és
integrálunk a [—7r,7r] intervallumon (1. a 12.2. feladatot). annak összege sem változik. így mindig elérhetjük, hogy a függvényt egy adott
Most számítsuk ki az an együtthatókat. Először is pontban a Fourier-sora ne állítsa elő. Az igazi kérdés az, hogy egy folytonos
és 27T szerint periodikus függvényt előállít-e a Fourier-sora? Hogy a kérdés
7T jellegét jobban megértsük, idézzünk fel néhány, a hatványsorokkal és Taylor-
ao = -27TíJ sorokkal kapcsolatos eredményt. Ebben az összefüggésben a trigonometrikus
— 7T sorokat a hatványsorokkal, a folytonos függvények Fourier-sorát pedig az akár
Ha n > 0, akkor parciális integrálással hányszor differenciálható függvények Taylor-sorával hozhatjuk párhuzamba.
Ezen analógia szerint a 18.71. Tételnek az a megfelelője, hogy egy hatvány
-1
2 sm nx' sor mindig megegyezik az összegének Taylor-sorával (18.55. Tétel). Másrészt
1 I/■ X2 cos n x aj x = —
—— ^ ■ X j . s si in nx dx = .2
TV j 7T n TTfl tudjuk, hogy az f { x ) = , /(O ) = 0 függvény akárhányszor differenciál
— 7T
7T
ható, a Taylor-sora mindenütt konvergens, de a Taylor-sor összege sehol sem
2 2 egyenlő a függvénnyel (kivéve az origót). Vajon van-e olyan folytonos függ
cos nx dx =
= 0 ^------ ^7 [x cos nx]Z.T^ -
TTTl^ / vény, amelynek a Fourier-sora konvergens, de az összege sehol sem egyenlő
a függvénnyel? A 18.47.1. Példában azt is láttuk, hogy van olyan akárhány
szor differenciálható függvény, amelynek a Taylor-sora mindenütt divergens
(kivéve az origót). Vajon van-e olyan folytonos függvény, amelynek a Fourier-
A függvény Fourier-sora tehát sora mindenütt divergens?
7T co s 2x cos3x Ezekre a kérdésekre csak a XIX. század végén és a X X . században szüle

-------4 • cos re — + (18.34)
22 32 tett válasz. Fejér Lipót* 1900-ban bebizonyította a következő tételt. (Ennek
3
a bizonyítása meghaladja könyvünk kereteit.)
2. Legyen / az a 27t szerint periodikus függvény, amelyre /(a;) - x)j2 18.76. T étel. E gy folytonos és 2tt szerint periodikus függvény Fourier-sora
minden x G (0,27r)-re és /(/ctt) = 0 minden k egészre. Egyszerű parciális mindenütt szummábilis, és a szummája egyenlő a függvénnyel.
integrálás adja, hogy = 0 minden n-re és bn = l/n minden n > 0-ra,
^ sm nx Fejér tételéből következik, hogy ha egy folytonos függvény Fourier-sora
vagyis / Fourier-sora a 2_^-------- sor. valahol konvergens, akkor az összege csak a függvény értéke lehet.
n=i ^
Régóta ismert volt, hogy egy folytonos függvény Fourier-sora bizonyos
3. Most legyen / az a 27t szerint periodikus függvény, amelyre f { x ) = pontokban divergens lehet. Azt azonban 1966-ig nem sikerült eldönteni, hogy
2 2
egy folytonos függvény Fourier-sora lehet-e mindenütt divergens. Ekkor bizo
^ — miudcu 2; e [0,27r]-re. Kétszeres parciális integrálással kap
nyította be Carleson^ hogy ez lehetetlen: minden folytonos (sőt minden integ
juk, hogy bn = 0 minden n-re és an = minden n > 0-ra. így / Fourier- rálható) függvény Fourier-sora (egy bizonyos, pontosan definiálható értelem
oo ben; 1. a 23. Fejezetet) majdnem minden pontban konvergál a függvény érté
sora a ^ sor.
kéhez. A Fourier-sorok tehát mind a két értelemben jobban viselkednek a
n—l
Taylor-soroknál.
A 18.71. Tételt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy ha egy trigonometrikus
Számos olyan feltétel ismeretes, amely biztosítja, hogy egy függvényt a
sor egyenletesen konvergens, akkor a sor szükségképpen az összegfüggvény
Fourier-sora előállítsa. Dirichlet és Riemann eredményeiből következik pél-
Fourier-sora.
Általában nem várhatjuk el, hogy egy függvényt a Fourier-sora előállítsa. * Fejér Lipót (1880-1959) magyar matematikus
Ha pl. az / függvény értékét egy pontban megváltoztatjuk, akkor a (18.27)- ^ Lennart Carleson (1928-) svéd matematikus
302 18. F üggvénysorozatok és függvénysorok Fourier-sorok 303
dául, hogy ha / folytonos és monoton egy (a, b) intervallumban, akkor itt a II. Most belátjuk, hogy ha / folytonos, 27t szerint periodikus, és / min
Fourier-sora konvergens és az összege / . Ebből azonnal következik, hogy a den Fourier-együtthatója nulla, akkor /(O ) = 0. Tegyük fel, hogy /(O ) 0.
18.75. Példákban szereplő függvényeket a Fourier-soruk mindenütt előállítja.
Mivel az ■f { x ) függvény Fourier-együtthatói is nullák, feltehetjük, hogy
(Ezt hamarosan mi is belátjuk majd Dirichlet és Riemann eredményeire való
hivatkozás nélkül.) /(O ) = 1. Ekkor / folytonossága alapján létezik olyan 0 < ő < tt/2, hogy
Itt nincs módunk a Fourier-sorok konvergenciájának elméletébe mélyedni. f { x ) > 1/2 teljesül minden |x| < ^-ra. A bizonyítás alapgondolata az,
Ezt számos tankönyv tárgyalja; 1. [2], [5] , [11] vagy [12]. Belátjuk azonban, hogy keresünk egy olyan p polinomot, amelyre p{ cosx) a 0 pont körül 1-
hogy ha egy folytonos függvény Fourier-sora egyenletesen konvergens, akkor nél nagyobb, (-(^, <5)-ban pozitív, [-tt, tt] \ ( - J , (^)-ben pedig olyan kicsi, hogy
7T
a Fourier-sor mindenütt előállítja a függvényt. Ezt két lépésben bizonyítjuk.
Először azt fogjuk megmutatni, hogy ha egy folytonos függvény Fourier-sora
azonosan nulla, akkor a függvény is azonosan nulla. (Ennek az állításnak a
/ - 7T
f ( x ) - p { c o s x ) d x integrál pozitív legyen. (A 18.73. Megjegyzés szerint
bármelyik 27t hosszúságú intervallumban integrálhatunk.) Mivel az integrál

Taylor-soros analógja hamis: az f { x ) = , /(O ) = 0 függvény Taylor-sora nak nullának kell lennie, ez biztosítja az ellentmondást.
azonosan nulla.) Azt fogjuk megmutatni, hogy a p{x) = (a; -f- polinom kielégíti a fel
tételeket, ha £ elég kicsi és N elég nagy. Legyen 0 < £ < 1 olyan kicsi, hogy
18.77. T étel. Legyen / : M -> R folytonos és periodikus 27t szerint. Ha f
{coső) + e < 1 teljesüljön. Legyen ip{x) = (cos a;) -f £. Mivel (^(0) > 1, létezik
minden Fourier-együtthatója nulla, akkor f azonosan nulla.
olyan rj > 0, hogy (p{x) > 1 minden |a;| < 77-ra. Nyilván (p(x) > 0 is teljesül
n minden \x\ < (5-ra. Jegyezzük meg, hogy e és rj csak (5-tól függnek.
B izo n y ítá s. I. A cos”"x függvény előállítható E cos kx alakban, ahol
k—Q Ha X e [(5, 7t], akkor ~1 + e < cp{x) < (coső) + £, tehát \(p(x)\ < q,
CQ,...,Cn alkalmas konstansok. Ezt n szerinti indukcióval bizonyítjuk. Az állí ahol 5 = m ax(l - (co s(5 )+ e ) < 1. így x e [ő, tt] esetén |c/?(x)^| < .
tás n = 1-re igaz. Ha n-re igaz és Mivel ip páros, ez [-tt,-(5]-ban is igaz. Tegyük fel, hogy \f{x)\ < K min
n den X e [—7T, 7r]-re. Ekkor
cos” X = cos kx, 7T -(5
k=0
/ f ( x ) ■( p( x) ^dx < 7T ■K ■q ^ és í f { x ) ■(p{x)^ dx < 7T ■K ■q.N
akkor J J
5 “ TT
cos” “^^ X = Cfe cos kx cos X, Másrészt

k=o 5 'f •I
és itt a c o s k x c o s x = - ■(cos{k -f l ) x + cos{k - l)x ) azonosságot alkalmazva j f { x ) - ^ ( x ) ^ dx > j f { x ) ■i f { x) ^ dx > j f { x ) d x > y 2 r ) = r].
minden fc-ra, majd a kapott tagokat átrendezve megkapjuk az n - f l - r e vonat -S -77 -rj
TT
kozó állítást.
Ebből nyilvánvaló, hogy ha az / függvény mindegyik Fourier-együtthatója
1‘2'K
/ -TT
f ( x ) ■cp{x)^ dx > T] — 2TrKq^ > 0 ha TV elég nagy, ami ellentmondás.
nulla, akkor / f { x ) cos” x d x = 0 minden n nemnegatív egészre. Ebből pedig

Jo III. Legyen / folytonos és 27t szerint periodikus, és tegyük fel, hogy / min
az következik, hogy den Fourier-együtthatója nulla. Ekkor minden a € M-re az f { x + a) függvény
27T is folytonos és 27t szerint periodikus. Megmutatjuk, hogy f { x -f a) Fourier-
J f ( ^) •p(cos x ) d x = 0
0
minden p polinomra.
együtthatói is nullák. Valóban, 18.80. Példa. A 18.79. Tétel szerint a 18.75.1. Példában szereplő függvényt a
27t 2'K+a
Fourier-sora mindenütt előállítja, hiszen a függvény folytonos, a Fourier-sora
pedig egyenletesen konvergens a Weierstrass-kritérium szerint. Azt kaptuk,
j f { x + a ) cos n x d x = j f [x) cos(n {x - a)) dx =
hogy
0 a
7T^ / cos 2x cos 3a:
2-k __ _ 4 cos x — — X
V 22
— j f i ^) (cos nx cos a + sin nx sin a) dx —
minden |a:| < 7r-re.
0
27T 27T
= cos a ■j f { x ) cos nx dx -i-sina ■j f { x ) sin nx dx = Most belátjuk, hogy minden elég sima függvényt előállít a Fourier-sora.
0 0
18.81. Lemma. Ha az / : R -> R függvény 2% szerint periodikus és k-
= (cos a) •0 + (sin a) ■0 — 0,
szor folytonosan differenciálható E-en, akkor van olyan M > 0 szám, hogy f
r2-K Fourier-együtthatóira fennállnak az
és ugyanígy látható, hogy / f i x + a) înnxdx = 0. A II. lépésben bizonyí-
Jo \an\<M/n>=, és |6„|<M/n*= (18.35)
tottak szerint ebből következik, hogy / ( 0 + a) = 0. Mivel ez minden a-ra igaz,
így / azonosan nulla. □ becslések minden n > 1-re.
18.78. Megjegyzés. A 16.12. Megjegyzésben bevezetett szóhasználattal a Bizonyítás. Ha k = 0, akkor a feltétel mindössze annyit jelent, hogy / foly
(18.30) és (18.31) összefüggések azt mondják, hogy a [0, 2tt\ intervallumban a tonos [0,27r]-ben. Ekkor / korlátos, tehát |/(a:)| < K minden x e [a, 6]-re
cos nx (n = 0 ,1 ,...) és a sin nx (n = 1, 2 ,. .. ) függvények közül bármely kettő egy alkalmas K pozitív számmal. A (18.28) formulából világos, hogy ekkor
merőleges egymásra. A 18.77. Tétel pedig azt állítja, hogy ha egy / folytonos l^nl < 2 K és \bn\ < 2 K minden n > 1-re. (Egyébként az is igaz, hogy az an
függvény ezen függvények mindegyikére merőleges, akkor / azonosan nulla. A és bn együtthatók nullához tartanak, de erre nem lesz szükségünk. L. a 18.92.
18.77. Tétel tehát azt mondja ki, hogy a merőlegesség szempontjából a trigo feladatot.)
nometrikus függvények rendszere folytonos függvénnyel már nem bővíthető, Tegyük fel, hogy a tétel állítása teljesül /c-ra, és legyen / ; M R 27t
azaz a trigonometrikus függvények teljes rendszert alkotnak. Ezért a 18.77. szerint periodikus és A; + 1-szer folytonosan differenciálható. Ekkor f /c-szor
Tételt teljességi tételnek is szokás nevezni. folytonosan differenciálható, tehát az indukciós feltevés szerint f Fourier-
együtthatóira fennállnak az (18.35) egyenlőtlenségek egy alkalmas M > 0
Immár könnyen beláthatjuk, hogy ha egy folytonos függvény Fourier-sora
számmal. Mármost parciális integrálással
egyenletesen konvergens, akkor előállítja a függvényt.
2tt 27T
sm nx sm nx
18.79. Tétel. Legyen f : R R folytonos és 27t szerint periodikus. Ha f //W cos nx dx = /W
Fourier-sora egyenletesen konvergens R-en, akkor az összege minden pontban n n
f{ x)-szel egyenlő. 27T
Bizonyítás. Legyen f Fourier-sorának összege g. Ekkor a 18.71. Tétel szerint — 0 ----- - j f ' { x ) ■si nnxdx,
g folytonos, és a Fourier-együtthatói megegyeznek f Fourier-együtthatóival.
Ebből egyszerűen következik, hogy a folytonos és 27t szerint periodikus amiből
f — g függvény Fourier-együtthatói nullával egyenlőek. A 18.77. Tétel alap 2tt
ján f — g = 0, azaz f = g. D
jm cos nx dx
Hasonlóan kapjuk (/(27 t) == /(O ) felhasználásával), hogy Legyen e > 0 adott. Mivel / egyenletesen folytonos [0, 27r]-ben, ezért van
27T
olyan 5 > 0, hogy h a x . y e [0, 27t] és \x-y\ < ő, akkor \ f { x ) - f { y ) \ < s. Rög
k+l zítsük a [0, 27t] intervallum egy ő-nál finomabb 0 = xq < xi < . . . < Xn = 27t
i nx dx < M/n
j / W ssin felosztását.
Minden i = 1 ,... ,n-re válasszunk egy (pi : [xí - i , xí ] R függvényt
minden n > 1-re. □ a következő tulajdonságokkal: (i) (pi folytonosan differenciálható [xí _ i , xí ]~
18.82. Tétel. Ha f : R ^ R 2tt szerint periodikus és kétszer folytonosan ben, (ii) ípi{xi-i) = (p'-{xi-i) = cpi{xi) = (p[(xi) = 0, (iii) ipi állandó előjelű
rxi
differenciálható, akkor a Fourier-sora mindenütt előállítja. (3:^-1, a;i)-ben, és (ív) / î{x) dx = f ( x i ) - f ( x i - i ) . Könnyű belátni, hogy
Jxi_i
Bizonyítás. A 18.81. Lemma szerint / Fourier-együtthatóira \an\ < M/n^ a c - { x - x i - i ) ‘^ ■{xi - x f függvény egy alkalmas c konstans esetén rendelkezik
és \bn\ < M/n^ teljesül valamely M konstanssal. így a Fourier-sor egyenlete ezekkel a tulajdonságokkal.
sen konvergens a Weierstrass-kritérium szerint, tehát alkalmazhatjuk a 18.79. Legyen (p{x) = (pi{x) minden x e [ xi -i, xi]- ie és i = l , .. . , n - r e , és íp-t
Tételt. □ terjesszük ki periodikusan R-re. Ekkor (p folytonosan differenciálható és 2?!
pX
18.83. M egjegyzés. A tétel feltételei jelentősen enyhíthetők. Dirichlet kon- szerint periodikus. Legyen g{x) = /(O ) + / cp(t) dt minden x e R-re; világos,
vergenciatételeiböl következik például, hogy valójában minden differenciálható
hogy g kétszer folytonosan differenciálható. Megmutatjuk, hogy g 27t szerint
és 27t szerint periodikus függvényt mindenütt előállít a Fourier-sora.
periodikus, és \ f { x ) - g{x)\ < e minden x-re. A g függvény 27t szerinti perio-
dikussága abból következik, hogy
Az üQ + ^ { a j . cos kx -f bksinkx) alakú véges összegeket (ahol és 27T ^ Xi
konstansok) trigonometrikus polinomoknak nevezzük. Minden trigono I ^{ t ) dt = J 2 í ^ i { x ) d x =

i=i■xi-i
metrikus polinom folytonos és 27t szerint periodikus. Ha tehát egy f : R ^ R
függvény előáll mint trigonometrikus polinomok sorozatának egyenletes lime-
sze, akkor / is folytonos (és persze 2tv szerint periodikus). Most megmutatjuk, = '^{f{Xi) - fixi-l)) =
i=l
hogy ez az állítás megfordítható.
= f ( 2n) - /(O) = 0.
18.84. Tétel (Weierstrass 2. approximációs tétele). Ha f : R -> R
Az Xi pontokban az f és g függvények megegyeznek. Valóban,
folytonos és 27t szerint periodikus, akkor minden e > 0-hoz megadható egy
Xi
olyan t trigonometrikus polinom, hogy lf ( x) —t{x)\ < e teljesül minden x-re.
9(x^) = /(O ) + í ^(t) dt = /(O ) Í 2 { f ( x j ) - f { x j _ , ) ) = f { x, ) .
Bizonyítás. Ha / kétszer folytonosan differenciálható, akkor a 18.82. Tétel 0
szerint f- e t mindenütt előállítja a Fourier-sora. Az 18.82. Tétel bizonyításá
ban azt is beláttuk, hogy / Fourier-sora egyenletesen konvergens. így minden Ha X e [xi-i, xi], akkor \f{x) - f{xiî)\ < e és \f(x) - f{xi)\ < e, hiszen
e > 0-ra a Fourier-sor n-edik részletösszege kielégíti a feltételt, ha n elég nagy. \xi - Xiîl < ő alapján \x - Xi-i\ < (5 és |a; - 0:^1 < 8 . Másrészt g{x) a
9 { x i - i ) = f { x i - i ) és g{xi) = f ( x i ) számok között helyezkedik el, hiszen (pi
A fentiek szerint a tétel bizonyításához elég belátni, hogy ha / folyto
állandó előjelű, és így g monoton [xi-i,xi]-hen. Ezért \ g { x ) - f { x ) \< e. Mivel
nos és 27t szerint periodikus, akkor / tetszőleges pontossággal egyenletesen
f és g 2tt szerint periodikusak, ezért ez minden a:-re igaz. □
megközelíthető kétszer folytonosan differenciálható és 2tt szerint periodikus
függvényekkel. 18.85. M egjegyzés. A 18.84. Tétel birtokában új bizonyítást adhatunk
Weierstrass (első) approximációs tételére, vagyis a 18.17. Tételre. Legyen
/ ; [0,1] ^ K folytonos, és legyen £ > 0 adott. Konstruálunk egy p polino- sin

(17.49. Tétel) következik. A -------- sor összege az a; = 2k-K pontokban
mot, amelyre a [0,1] intervallumon \f ~ p\ < e.
n=l ^
Terjesszük ki folytonosan f-et a [0,27t] intervallumra úgy, hogy /(27t) = nyilvánvalóan nulla. Mivel a (18.37) jobb oldalán álló függvény 2tt szerint
= /(O ) is teljesüljön. (Legyen pl. / lineáris az [1,27t] intervallumon.) Az így periodikus, ezért elég belátni, hogy 0 < a; < 27t esetén (18.36) és (18.37)
kapott függvényt terjesszük ki R-re 2tt szerint periodikus függvényként; jelöl fennáll.
jük ezt is /-fel. Mivel / folytonos M-en, a 18.84. Tétel szerint van olyan t trigo Legyen 0 < (^ < tt rögzített. R& ő < x < 2tt - ő, akkor sin(a;/2) > s in (í/2 )
nometrikus polinom, hogy \f{x)-t(x)\ < £ minden a:-re. Tudjuk, hogy a cos x
és |ctg {x/2)\ < 1 / sin(5/2). így (18.35)-ből és (18.36)-ból azt kapjuk, hogy
és sinx függvényeket a Taylor-soruk mindenütt előállítja, és ezek a Taylor-
sorok egyenletesen konvergensek minden korlátos intervallumban. Ebből egy 1 1
szerűen következik, hogy a t trigonometrikus polinomot is mindenütt előállítja 2sin2(J/2) n
a Taylor-sora, és ez a Taylor-sor egyenletesen konvergens [0, l]-en. Ha tehát es
Pn jelöli a Taylor-sor n-edik részletösszegét, akkor elég nagy n-re teljesülni fog 1
\t{x) -Pn{x) \ < £ minden x e [0,1] esetén. Ekkor \f{x) - pn{x)\ < 2e minden <
2 sin 2(í/2 ) n
X e [0, l]-re, amiyel az állítást beláttuk.
minden x e [(5, tt—í]-ra. Ez azt jelenti, hogy az ( s i - f . . .-fs n )/n függvénysorozat
Végezetül meghatározzuk két fontos trigonometrikus sor összegét. 1 X
egyenletesen tart a - ctg — függvényhez, a (ci -|- . . . + Cn)ln függvénysorozat
18.86. Tétel. pedig egyenletesen tart a konstans —1/2 függvényhez a [(5, tt—í] intervallumon.
sinna: A 18.15. Tétel szerint ebből következik, hogy n -> oo esetén
(i) A ^ -------- sor minden x e R-re konvergens, és az összegfüggvénye 2n X
n=l1 TI/ I t X
szerint periodikus. A sor összege x = kn {k e Z) esetén nulla, 0 < x < 27t
esetén pedig
n
dt
/ 2 ctg - dt = lóg s i n - (18.38)
es
sin nx TV~ X X
(18.36)
E
n=l n Cl{t) + ...-^Cn(t) 7T - X
--------------------- — dt - (18.39)
/ n 2
7T
/..N . ^ cos nx . , 07 ^7 minden x e [5, n - (5]-ra.

(n) A 2_^--------- sor minden x — zkír [k e esetén divergens, x ^ 2kTT
n=i ^ T o / X 'A Sin ja; , ^ ^ cos j x
(k € Z) esetén pedig konvergens és az összege Legyen Sn(x) = — — és C „(z ) = ^ Ekkor
J=1 J= 1
COS nx
= - lóg 2 sin (18.37)
n sin n t
n
B izo n y ítá s. Legyen a két sor n-edik részletösszegének deriváltja Sn{x) = es
n n
= ^ sin j x és Cn{x) = y ^ c os j x. A 17.66. Lemma szerint, ha a; ^ 2k'K, akkor
cos nt'
j= i J Sfi (í) dt — J (sin í -f-. . . -j- sin ni) dt ■=
az (|sn(a:)|) és {\cn{x)\) sorozatok korlátosak, nevezetesen 1/| sin(a:/2)| felső 7T 7T
n
korlátjuk. így ekkor a vizsgált sorok konvergenciája a Dirichlet-kritériumból
V 2 nj
18. F üggvénysorozatok és függvénysorok Fourier-sorok 311
310
f (e) f { x ) = x^ (x e [0, 2tt))

IgJ S n { x ) = / Cn{t)dtés
Jtt (f) f ( x ) = 1 {x e [0,7t)) és f { x ) = - 1 { x e [ - 7r ,0));
X
(g) f { x ) = ( x - i r f {x e [0,7t)) és f { x ) = (x + tt)^ (a: G [ - 7t , 0));
C n {x) = - j Sn(t) d t - ( l - + (-1 )^ ,
(h) f ( x ) = |sina:| (a: e [0,27t));
(i) f { x ) = c o s x (|a;| < tt/2) és f { x ) = 0 (tt/2 < \x\ < tt)).
tehát
18.76. Állapítsuk meg, hogy az előző feladatban felsorolt függvényeket hol
n -I j
7T
n
át állítja elő a Fourier-soruk. (Ö)
18.77. Bizonyítsuk be, hogy ha a 27t szerint periodikus / függvény páros

és
(páratlan), akkor a Fourier-sorában 6n = 0 (a^ = 0) minden n > 1-re.
n 18.78. Határozzuk meg az alábbi sorok összegét:

X oo
(a) E sin na; (|g| < 1); (b) cos nx (|g| < 1);
= - / n V 2 n' n=l n=l
oo oo
sm nx cos nx
Az (18.38) és (18.39) összefüggések szerint tehát x e[ 5, ' K- S\ esetén (Si{x) + (c) E
H2
n— - 1) ’
(d)E
;^ 2 ^ (n -l)’
+ . . . + 5*^(x )) /n (tt - a;) /2 és (Cl (x) + . . . + Cn (a:)) /n - lóg sin - - lóg 2,
, . sin 2a; sin 3a; sin 3a; sin 5a;
(e) sma; + ^ p + - ^ + (f) sin a: + ^ + .,.;
COS na; ó 5
sorok szummábilisak, és a szummájuk (tt — , , sin 3a; sin 5a;
n , cos 2x cos 4x
n=l n -l (g) sina;^------ 3 ~ ~ 5 ------- (h) + ...;
X 1-3 3-5
- x ) /2 , illetve - lóg \2 sin - j . Már láttuk, hogy a sorok konvergensek, ezért a sin3x sin 5a;
(i) sm X H-------------^
------------ h
17.62. Tétel alapján az összegük megegyezik a szummájukkal. Mivel ez minden 33 53
a: e [5, TT— 5] és 0 < (5 < TT esetén igaz, ezzel a tételt beláttuk. □ 18.79. Melyek azok a függvények, amelyeknek a Fourier-sora
00 00
18.87. M e g je g y z é s . A tétel (i) állítása azt mondja, hogy a 18.75.2. Példában w E ün cos 2nx; (b) ^ au cos(2n + l)a;;
szereplő függvényt mindenütt előállítja a Fourier-sora. n=l n~l
00 00
(c) E an sin 2nx\ (d) E “ n sin(2n + l)a;
n=l 71=1
Feladatok alakú?
N
18.75. A következő 27Tszerint periodikus függvényeket csak egy-egy 27t hosszú 18.80. Bizonyítsuk be, hogy a ^ ( a ^ cos na; + 6^ sinna;) trigonometrikus poli-
ságú intervallumban adjuk meg. írjuk fel a függvények Fourier-sorait. n=l
nomnak van gyöke.
(a) f { x ) = x { x e [-7r,7r));
(b) f { x ) = |a;| (x e [-7r,7r)); N
18.81. Bizonyítsuk be, hogy ha f ( x ) = 1 + E {ün cos nx + bn sín nx) > 0
(c) f { x ) = x { tt - la;|) (a; € [-7 r ,7 r )); n—l
(d) f { x ) = x {x € [0,27t)); minden a;-re, akkor f ( x ) < N 1 minden a;-re. (* Ö)
312 18. Függvénysorozatok és függvénysorok További alkalmazások 313
n 18.89. Legyen (a „) monoton csökkenő és nullához tartó sorozat. Bizonyítsuk

18.82. Bizonyítsuk be, hogy ha ^ \ai\^ — 1, akkor oo
i==0 be, hogy ^ sin nx akkor és csak akkor egyenletesen konvergens R-en,
n=l
í \ao + a i x a n X ^ \ d x < 7t/2. ha n • 0. (* Ö)
Jo
18.90. Legyen f folytonosan differenciálható [0,7r]-ben. Bizonyítsuk be, hogy

18.83. Bizonyítsuk be, hogy ha n i , . . . , különböző egészek, akkor
ha í f d x = 0 vagy /(O) = /(tt) = 0, akkor í f dx < f ( /) ^ dx.
2tt JO Jo Jo
1
18.91. Legyen f : R R periodikus 2tt szerint, és tegyük fel, hogy f lép
2tt
csősfüggvény [0,27r]-ben. Bizonyítsuk be, hogy / Fourier-együtthatóinak
sorozata nullához tart.
18.84. Legyen az / függvény 27t szerint periodikus, és tegyük fel, hogy az f { x )
18.92. Legyen / : R -> R periodikus 2tt szerint és integrálható [0, 2tt\-
és f { x + 1) függvények Fourier-sorai megegyeznek. Bizonyítsuk be, hogy
ben. Bizonyítsuk be, hogy / Fourier-együtthatóinak sorozata nullához
ekkor / Fourier-sorában ün = bn = 0 minden n > 1-re.
tart. (Riemann-lemma) (Ö)
18.85. Konstruáljunk olyan 27t szerint periodikus és folytonos függvényt,
18.93. Legyen / : R M periodikus 2tt szerint és integrálható [0, 27r]-ben.
amelynek az an Fourier-együtthatóira teljesül, hogy az (n • sorozat
Bizonyítsuk be, hogy ha / mindegyik Fourier-együtthatója nulla, akkor
nem korlátos. (Ö) f { x ) = 0 minden olyan x pontban, amelyben f folytonos.
oo
18.94. Legyen / : R -> R periodikus 2tt szerint és integrálható [0, 27r]-ben.
18.86. Legyen (a^) olyan számsorozat, amelyre ^ |a„cosna:l < 1 egy alkal-
n=l
Bizonyítsuk be, hogy ha / Fourier-sora egyenletesen konvergens, akkor a
más nem elfajuló intervallum minden pontjában. Bizonyítsuk be, hogy sor összege f { x ) minden olyan x pontban, amelyben f folytonos.
oo
ekkor ^ \an\ < oo. (* Ö)
n=l
További alkalmazások
18.87. Legyenek (an) és {bn) olyan számsorozatok, amelyekre
oo A 18.79. Tétel szerint a 18.75.3. Példában szereplő függvényt mindenütt elő
\an cos nx + bn sin nx\ < 1 állítja a Fourier-sora, hiszen a függvény folytonos, a Fourier-sora pedig egyen
n=l letesen konvergens a Weierstrass-kritérium szerint. Azt kaptuk, hogy
egy alkalmas nem elfajuló intervallum minden pontjában. Bizonyítsuk be.
7T 7T^ ^ COS n x
T - 2 ^ + T = E
hogy ekkor ^ (| a n l + \bn\) < oo. (* Ö) n=l
n —l
minden x e [0, 27r]-re. A formula bal oldala kicsit egyszerűbbé válik, ha x-et
18.88. Legyen (a^) monoton csökkenő és nullához tartó sorozat. Bizonyítsuk 2'Kx-m cseréljük;
00 1 oo
be, hogy sinna: részletösszegei akkor és csak akkor korlátosak, ha
n —l
X — X
+ ^= E (x € [0,1]). (18.40)
az (n •an) sorozat korlátos. (* Ö)

Ez az összefüggés a következőképpen általánosítható. Emlékeztetünk, hogy
Bn(x) az n-edik Bernoulli-polinomot jelöli (1. a 16.24. Tételt).
314 18. Függvénysorozatok és függvénysorok További alkalmazások 315
18.88. T étel. Minden x e [0, l]-re és minden k pozitív egész számra

minden re e (0, l)-re. Mivel Bi { x) = x - ez azt jelenti, hogy az (18.41)
Ál
, ^ 2sm2n7TX
(18.41) egyenlőség k = 0-ra is igaz, legalábbis x € (0,1) esetén. Az a; = 0 és a; = 1
B2fc+lW = ( - l ) E (2„^)2fc+l
pontokban az egyenlőség nem áll fenn, mert ekkor (18.43) jobb oldala nulla.
es 2. A 18.30. Példa szerint (18.43) jobb oldala egyenletesen konvergens a
(18.42) [6, 2tt - ő] intervallumon minden 0 < í < 7r-re. Ebből a tényből knndulva új
O Ory-jrjj-
bizonyítást adhatunk a 18.88. Tételre. Tekintsük ui. a Y — - — sort és
(2?^7r)2
B izo n y ítá s. Mivel (18.40) bal oldala éppen 2 • B 2 {x), ezért k — 1 esetén jelöljük /-fe l az összegét. Mivel a sort tagonként deriválva éppen (18.43) jobb
sin 2nTO ^ W eierstrass-kritérium ból oldalát kapjuk, ezért f ' { x ) = Bi ( x) minden x € (0, l)-re. Ebből azt kapjuk,
(18.42) igaz. Most tekintsük a
hogy f ( x ) = B 2 {x) -f c a (0,1) intervallumon. De / és B 2 {x) mindenütt foly
n=l V^nTí)
tonosak, ezért szükségképpen f { x ) = B 2 {x) -}- c minden x e [0, l]-re is igaz.
következik, hogy a sor egyenletesen konvergens R-en, tehát a 18.35. Tétel
szerint a sor összege - melyet /-fe l jelölünk - mindenütt folytonos. A tagon Mármost az f- e t definiáló sort tagonként integrálva / f dx = 0 adódik, tehát
kénti deriválással kapott sor éppen (18.40) jobb oldalának 1/2-szerese, amely Jo
f { x ) = B 2 {x) minden x e [0, l]-re. A bizonyítás folytatása ugyanaz mint a
egyenletesen konvergens. így a 18.40. Tétel felhasználásával azt kapjuk, hogy 18.88. Tétel eredeti bizonyításában.
/ mindenütt differenciálható, és a deriváltja B 2 {x) minden x e [0, l]-re. Mivel
a Bs{x) polinom definíciója alapján B'^{x) = B 2 {x), ebből azt kapjuk, hogy A 18.88. Tételnek számos érdekes következménye van. Először is, (18.41)-
f ( x ) = Bs(x) + c a [0,1] intervallumon. Mármost az f - e t definiáló sor bármely be a; = 0-t helyettesítve a következőt kapjuk.
intervallumon tagonként integrálható (mert egyenletesen konvergens), és így
18.90. T étel. ^ 2^+1 — 0 minden k > 1 egészre. □
r^
/ f d x = 0, hiszen [0, l]-en a sor minden tagjának az integrálja nulla. Ebből
Jo Ha viszont (18.42)-be helyettesítünk x = 0-t, akkor a jobb oldalon
azt kapjuk, hogy
(_ l)^ -i^ (2 /c ) . 2/(27r)^^-t kapunk, míg a bal oldal értéke B2k/{2k)\. Ezzel meg
1 1
kaptuk Bernoulh és Euler formuláját:
0 = j f d x = j ( Bs { x ) - \- c) dx = c,
18.91. T étel.
2k
c -l (27t)
tekintve, hogy B^(x) definíciója szerint í B^{x) dx = 0. így c — 0 és f { x ) — ■B2k
J0 2(2k)\
= Bsix) a [0,1] intervallumon. Ezzel (18.41)-et k = 1-re beláttuk. minden k > 1 egészre. □
^ 2 co s 2 n 7ra: . ^ ^ ,
Most tekintsük a > — ------^ sort. A fenti gondolatmenet csaknem szó így pl. C(2) - TrVe, C(4) = 7tV90 és C(6) - 7tV945. A 18.91. Tételből az
^1 (2n7r)4 is következik, hogy B 2 k pozitív, ha k páratlan, és negatív, ha k páros.
szerinti megismétlésével kapjuk, hogy az összege B 4,{x) minden x e [0, l]-re.
A következő célunk az alábbi formula bizonyítása.
Az eljárást folytatva kapjuk (18.41)-et és (18.42)-t minden k pozitív egészre. □
18.92. T étel.
18.89. M e g je g y z é s e k . 1. A (18.36) egyenlőséget x helyett 27ra:-szel felírva
N
azt kapjuk, hogy 1
TTctg t: x = lim ^ (18.44)
(18.43)
n7T minden x e R \ írre.
316 18. F üggvénysorozatok és függvénysorok T ovábbi alkalmazások 317
A bizonyítás fontos eleme az az észrevétel, hogy az / (a:) = ctg ttx függvény Ha iíT > 0 és \x\ < K, akkor n > 2 K -ia x ‘^ < n^/2, \x“^ — n^| > n?/2 és így
minden x e R \ Z-re kielégíti az
2a; 2K AK
<
(18.45) n^/2 77,^
/(i) + /
OO 2r
függvényegyenletet (ellenőrizzük!). Megjegyzendő, hogy több olyan elemi függ Ez azt jelenti, hogy a { [ - K , K ] \ Z) U {0} halmazon a V ------ - függ-
vény van, amely kielégít hasonló formájú egyenleteket. Azt mondjuk, hogy az n=l
/ függvény fc-replikatív, ha van olyan konstans, hogy vénysor kielégíti a Weierstrass-kritériumot, tehát egyenletesen konvergens.
Ez minden K > 0-ra igaz, amiből egyrészt következik, hogy a sor minden
x\ /a; + X € ( M\Z) U {0}-ra konvergens, másrészt, hogy az összege itt folytonos. A
+ f = ak f { x ) (18.46)
fy -k k (18.44) jobb oldalán álló limesz tehát létezik. Jelöljük az értékét ^(x)-szel;
minden x € D (/)-r e . (A ctgyra: függvény tehát 2-replikatív az ü2 = 2 konstans ekkor g szintén folytonos M \ Z-n, és
sal.) Könnyű ellenőrizni, hogy az a; - - függvény minden k > 1-re A:-replikatív lim ( q i x ) ----- ^ = 0. (18.48)
V xj
az öfc = 1 konstanssal. Ebből n szerinti indukcióval nem nehéz belátni, hogy az
f { x ) = Bji{x) Bernoulli-polinom szintén /c-replikatív az aj^ = k^~'^ konstanssal Megmutatjuk, hogy a g függvény 1 szerint periodikus. Valóban, ha a; ^ Z,
(1. a 18.95. feladatot). Meg lehet mutatni, hogy ez a tulajdonság karakterizálja akkor
a Bernoulli-polinomokat a következő értelemben: ha egy p polinom fc-replikatív / N N
1 1
(akármelyik k > 1-re), akkor p egyenlő valamelyik Bernoulli-polinom kons g{x + 1) - g{x) = lim ^
x + l-n - E^ x -n
tansszorosával (1. a 18.96. feladatot).
Egyébként az f { x ) = ctgrcx függvény szintén A:-replikatív minden 1
— lim = 0.
k > 1-re; ez levezethető akár a 17.65. Tételből, akár a 18.92. Tételből N - ^ o o \ x -\-1 + N x ~ N
(1. a 18.97. feladatot), illetve kettő-hatvány k-ra ez automatikusan következik
Most belátjuk, hogy a g függvény is kielégíti a (18.45) függvényegyenletet.
(18.45)-ből (1. a 18.98. feladatot). A 18.92. Tétel bizonyításához csak a, k = 2 Adott iV-re
esetre, azaz (18.45)-re lesz szükségünk.
^ 1 iV 1 2N
18.93. L em m a. Ha az f : [0,1] ^ R függvény folytonos és minden x e [0,1]-

„ S v (^/2) - « „ 5 v ((^ + l ) / 2 ) - n ~ ^ =
re kielégíti (18.45)-öt, akkor f konstans.
N cy N 2N
2 JL 2
B izo n y ítá s. Legyen / legnagyobb értéke M , és legyen M = f ( x ) valamely = n =E- N x-2n '
E x + l-2n - E x -n
X e [0,1] -re. Ekkor (18.45) bal oldalán mindkét tag értéke legfeljebb M , tehát
(18.45) csak úgy teljesülhet, ha f( x/2) = M. Az okoskodást a;/2-re megismé
telve azt kapjuk, hogy /(a ;/4 ) = M , és általában f { x/2^) = M minden n-re. a: + 1 + 2AT
Mivel / jobbról folytonos 0-ban, ezért /(O ) = M. Hasonlóan kapjuk, hogy /x\ í X “1“ 1 \
/(O ) = m in{/(a;) : a; G [0,1]}, tehát / = /(O ). □ Mivel N ^ OO esetén ez egyrészt g + g í —y - j - 2^(a:)-hez másrészt
nullához tart, ezért g valóban kielégíti (18.45)-öt. így ugyanez igaz a h{x) =
A 18.92. T étel b izon y ítá sa . Belátjuk, hogy a (18.44) jobb oldalán álló = TTctg TTX — g(x) függvényre is.
limesz létezik minden x ^ Z-re. Egy egyszerű átalakítás adja, hogy
Mármost a L ’Hospital-szabály segítségével könnyű igazolni, hogy
iV 1 1 ^ 2r
í
E r
X—^n = r + E ^ ^ - (18-47) lim TTctg Tra:----- = 0 . (18.49)
n=—N n=l x->o V X/
318 18. F üggvénysorozatok és függvénysorok További alkalmazások 319
Ezért (18.48) alapján lim h{x) = 0. Mivel h periodikus 1 szerint (hiszen így (18.51)-et x-re és 2x-re alkalmazva, majd a megfelelő műveleteket elvégezve
azt kapjuk, hogy ha |a;| < 1/ 2, akkor
TTCtgTra:: és h mindketten azok), ezért lim h{x) = 0 is igaz. Ha tehát a h függ-
x^l 00
vényt 0-nak értelmezzük a 0 és 1 pontokban, akkor az így kapott kiterjesztett
TrtgTra; = ^ 2( ( 2i ) ( 2^^ - 1) •x ‘^^~^.
függvény (melyet szintén h -Y & l fogunk jelölni) folytonos lesz [0, l]-en. Tudjuk, i= l
í x\ / X ”f” l \
hogy h { - ] - ^ h { --------I = 2h{x) minden x e (0, l)-re. De h folytonosságából Ha itt C(2z)-t a 18.91. Tétel alkalmazásával kifejezzük a Bernoulli számokkal,
V2 / V 2 /
nyilvánvaló, hogy ez x — 0-ra x — 1-re is igaz. A 18.93. Lemma szerint akkor egyszerű átalakítás után megkapjuk a tg a; függvény 0 körüli hatvány
sorát.
ebből következik, hogy = 0 a [0,1] intervallumon. Mivel pedig h periodikus
1 szerint, így h{x) — 0 minden x ^ Z-re, amivel a tételt beláttuk. □
18.95. Tétel. Minden |a:| < tt/2 esetén
00
Az előző tétel állítását (18.47)-tel összevetve azt kapjuk, hogy
(18.52)
(2*)!
2x
TTCtg TTX = — h 'Y l (18.50)
n —l
Most belátjuk Euler nevezetes szorzatformuláját.
minden x e R \ Z-re. Ha \x\ < 1, akkor n eN'^ esetén
18.96. Tétel. Minden x e R-re fennáll
oo -t
2i-2 N
n a;2 = 1=1
E 2i
X
sin TTX — TTX ■ lim T~ (18.53)
N-ôCnJi
sor konvergens, ezért az tagok bármilyen sor-

n=ln 2 _ ^2 Bizonyítás. A 18.92. Tétel állítását a (18.47) összefüggés felhasználásával
rendben felírva egy (abszolút) konvergens sort alkotnak, és az összegük a 17.32. úgy is megfogalmazhatjuk, hogy
00 oo . , 00
:. Mármost adott i-re = ((2i) • 2a; 1
2 _^ ^ ^ = TTCtg TTX------- (18.54)
n=l n=l x^ - n2 X
tehát ismét a 17.32. Tétel szerint
00 1 minden x ^ ^ r e . A bizonyítás során azt is beláttuk, hogy a bal oldalon álló
2 i-2
sor egyenletesen konvergens a ( - 1, 1) intervallumon. így minden 0 < a: < 1-re
E
n=l — X" í= l a (18.54) egyenlőséget tagonként integrálhatjuk a [0,a;] intervallumon. Mivel
Ezt (18.50)-nel összevetve a következőt kapjuk. f 2t / ^2\
dt = log(n^ log(n^ - x ‘^) - log(n^) = lóg
18.94. Tétel. Minden ja;! < 1 esetén J — n" I --2
\ ^ /
1 oo
TTCtgTTa; = ----- 2 ■^ C ( 2 ^ ' □ (18.51) ezért (18.54) bal oldalának integrálja
X
N / x^\ ^ / x ‘^\
llm ^ lóg 1 - — = lim lóg f ] 1 - — . (18.55)
Ebből egyszerűen meghatározhatjuk a tangensfüggvény 0 körüli hatvány V "7 A'“ »oo n2/
sorát is. Könnyű ellenőrizni ugyanis, hogy x 7^ /c7r/2 esetén
tg a; = ctg a: - 2 ■ctg (2a:).
320 18. F üggvénysorozatok és függvénysorok T ovábbi alkalmazások 321
Ugyanakkor (18.54) jobb oldalának integrálja Feladatok
TTctg irt — j dt = [lóg sin nt — lóg í ]q = 18.95. Bizonyítsuk be, hogy a Bn{x) Bernoulli-polinom minden k > 1-re k-
replikatív az ay. = k^~'^ konstanssal.
sin irt ^ sin TTX
lóg = ló g --------- (18.56) 18.96. Bizonyítsuk be, hogy ha egy p polinom /c-replikatív (akármelyik
t 0 k > 1-re), akkor p egyenlő valamelyik Bernoulli-polinom konstansszoro
Ha most (18.55)-öt és (18.56)-ot összevetjük, a kapott egyenlőség mindkét sával.
oldalát e kitevőjébe tesszük majd átrendezzük, akkor megkapjuk (18.53)-at.
18.97. Bizonyítsuk be, hogy a ctg ttx függvény fc-replikatív minden k > 1-re. (Ö)
A bizonyítás azonban még nem teljes, mert az egyenlőséget csak x € (0,1)-
N X
18.98. Bizonyítsuk be, hogy ha az / függvény /ci-replikatív és A^2-replikatív,
re láttuk be. Jelöljük Pi^{x)-sze\ az x 1 ----- t: i szorzatot. Ekkor akkor k 2 ■A;2-replikatív.
n=l \
18.99. (i) Definiáljuk az (a „) sorozatot a következő rekurzióval; ao = ai = 1,
P n (x ) = (x-n), (18.57) es
(»!)1^2 n=—N
2(n + l)an+i = aittn-i (n > 1). (18.60)
tehát X esetén í=0
P n ( x + 1) x + N + 1 Bizonyítsuk be, hogy (a) 0 < < 1/2 minden n > 2-re, és (b) ni ■an
-1 ,
P n {x ) X —N egész szám minden n-re. (Ö)
ha iV -> oo. Figyelemben véve, hogy sin7r(a: + 1) = —sinTrx, ez azt jelenti, oo
hogy ha (18.53) teljesül egy x ^ Z számra, akkor x + 1-re is, és megfordítva. (ii) Az előző feladat szerint a ^ ünX^ hatványsor konvergens ( —1, l)-ben.
n =0
Ebből azonnal következik, hogy (18.53) minden x ^ Z-re igaz. Mivel x e Z
Legyen az összegfüggvénye f { x ) . Bizonyítsuk be, hogy 1 + /(x )^ = 2 f ' ( x)
esetén (18.53) mindkét oldala nulla, ezzel a tételt beláttuk. □
minden x e (—1, l)-re.
A 18.96. Tétel segítségével egy érdekes összefüggést állapíthatunk meg a (iii) Oldjuk meg o, l - \ - = 2y' differenciálegyenletet, és bizonyítsuk be,
szirmszfüggvény és a F-függvény között. hogy
18.97. T étel. Minden x € (0, l)-re fennáll /W = tg - + - = t g x + -------

\2 4/ cos X
r(a:) •r(i - x)=— 7T
(18.58) minden x G (—1, l)-re.
s in 7TX
00 oo
(ív) Bizonyítsuk be, hogy tga; = V és ------- = V ü2nX 2n
B izo n y ítá s. Tudjuk, hogy cosx ^
n=0
n^nl minden x e ( —1, l)-re.
(18.59)
n->oo x {x + 1) •■•(a; + n)
18.100. Az előző feladat és (18.52) felhasználásával bizonyítsuk be, hogy
(L. a 15.43. feladatot.) Ha ezt 1 - a;-re alkalmazzuk, majd a két egyenlőséget (22" - l)2=="B2n , , . ,
összeszorozzuk, akkor azt kapjuk, hogy — egesz szám mmden n-re.
2n
I n 7T
r(rc) ■r(l - x ) = lim
n -^ o o Pn{x) n+ 1- X smiTX
1. □ 18.101. Bizonyítsuk be, hogy i?2n nevezője osztja 2^^ (^2^” - 1^-et.
322 18. Függvénysorozatok és függvénysorok Első függelék: A C auchy-H adam ard-form ula
323
18.102. Bizonyítsuk be, hogy ha p > 3 prím, akkor p osztja i?2p számlálóját. következik, hogy b e S és a > b . Ez minden b < (3-m igaz, ezért a > ( 3 . így a
valóban a legnagyobb sűrűsödési érték. □
18.103. Ellenőrizzük, hogy (18.53)-ba x = 1/2-et helyettesítve megkapjuk a
Wallis-formulát.
A 18.98. Tétel gondolatmenetének nyilvánvaló módosításával beláthatjuk
hogy mmden számsorozatnak van legkisebb sűrűsödési értéke, és ez az egyetleii
Első függelék: A Cauchy—Hadamard-formula olyan a érték, amelyre teljesül, hogy minden b > a-ra a sorozat végtelen sok
tagja kisebb 6-nél, míg minden 6 < a-ra a sorozatnak csak véges sok tagia
kisebb 6-nél. ^
Azt mondjuk, hogy a az (a^) számsorozat sű rű söd ési érték e, ha (an)-nek
van olyan részsorozata, amely a-hoz tart. (Itt a lehet egy valós szám, oo vagy 18.99. D e fin íció . Az (an) sorozat legnagyobb sűrűsödési értékét a sorozat
—oo.) A következőkben célszerű lesz a valós számok rendezését a oo és —oo Itmesz szuperiorjának nevezzük* és limsup a^-nel jelöljük.
értékekre is kiterjeszteni. E kiterjesztett rendezés szerint legyen —oo < a < oo n->oo
minden a valós számra. Az (an) sorozat legkisebb sűrűsödési értékét a sorozat limesz inferiorjának
nevezzük^ és lim i^f a„-nel jelöljük.
18.98. T étel. Bármely számsorozatnak van legnagyobb sűrűsödési értéke.
A z a érték akkor és csak akkor egyenlő az (a-«) sorozat legnagyobb sűrűsödési
Könnyű belátni, hogy tetszőleges (a^) számsorozatra
értékével, ha minden b < a-ra a sorozat végtelen sok tagja nagyobb b-nél, míg
minden b > a-ra a sorozatnak csak véges sok tagja nagyobb b-nél. lin^sup an = J _ i^ (sup{an, «n+i, •..}). (18.61)
B izo n y ítá s. Tegyük fel először, hogy az (a^) sorozat felülről nem korlátos. Ez úgy értendő, hogy ha sup{a„, ön+i , . . . } = oo minden n-re, akkor a limesz
Ekkor (an)-nek van végtelenhez tartó részsorozata, tehát a legnagyobb sűrű erteke oo. Hasonlóan, minden [an) számsorozatra
södési értéke oo. Világos, hogy ekkor a tétel állítása igaz.
(18.62)
Most tegyük fel, hogy (an) felülről korlátos. Legyen S azon b e R számok
halmaza, amelyeknél végtelen sok ün nagyobb. Ha 5 = 0, akkor an -> —oo, a (1. a 18.106. feladatot).
sorozat egyetlen sűrűsödési értéke —oo, és ekkor a tétel állítása nyilvánvaló.
18.100. T etei. Bármely (« „ ) számsorozatra liminfan < limsupa„. Akkor
Feltehetjük tehát, hogy S nemüres és felülről korlátos. Legyen a = supS. >-oo ^_>-oo
Ha b < a, akkor van olyan b' e S, amelyre b < b' < a, és végtelen sok an es csak akkor teljesül lim inf an = U^sup ün, ha a sorozatnak létezik a (véges
nagyobb 6^-nél, tehát 6-nél is. Ebből világos, hogy a az egyetlen olyan érték, vagy végtelen) határértéke, és ekkor
amelyre teljesül, hogy minden b < a-ra a sorozat végtelen sok tagja nagyobb
6-nél, míg minden b > a-ra a sorozatnak csak véges sok tagja nagyobb 6-nél. an - hm inf a„ = limsup an- (18,63)
n-ôo
Be kell még látnunk, hogy a az (an) sorozat legnagyobb sűrűsödési értéke.
Minden k-m végtelen sok ön-re teljesül ün > a — (1/fc), és ezek közül csak B izon y ítá s. A definícióból nyilvánvaló, hogy lim inf a „ < lim sup a„, és hogy
véges sokra teljesül ün > a + (1/^)- fey kiválaszthatunk olyan tagokat,
ha a„ létezik, akkor (18.63) fennáll.
amelyekre a — {l/k) < an^ < a + (1/fc). Mivel minden lépésben végtelen sok
n közül választhatunk, azt is feltehetjük, hogy ni < U2 < ---- Az így kapott Ha viszont Ijm inf o „ = lim sup a „ = a, akkor a a sorozat egyetlen sűrűsö-
TI ^ OO
{anj,) részsorozat a-hoz tart, tehát a sűrűsödési érték.
desi értéke. így az 5.11. Tétel szerint J j ^ a ^ = a, amivel a tételt beláttuk. □
Másrészt, ha (3 egy sűrűsödési érték és anj^ -> /?, akkor minden b < /3-ra
üny. > 6, ha fc elég nagy. így a sorozat végtelen sok tagja nagyobb 6-nél, amiből * superior = felső
^ inferior = alsó
18. Függvénysorozatok és függvénysorok M ásodik függelék: K om p lex sorok 325
324
Most visszatérünk a hatványsorok konvergenciasugarának meghatározá 18.107. Mutassuk meg, hogy tetszőleges {ün) és (6^) sorozatokra teljesül
sához. lim inf an + lim inf bn < lim inf(a^ -f- hn) < lim inf an + lim sup bn <
oo
< lim sup(an + &n) < lim sup an + lim sup
18.101. T é te l (C a u c h y -H a d a m a r d -fo r m u la ). A ^ anX^ hatványsor
n=0
konvergenciasugara 18.108. Mutassuk meg, hogy ha an > 0 minden n-re, akkor
R = lim sup (ön )^/"' < lim sup(an+i/ön)-

limsup^_^00 V|ö-n!
Vezessük le ebből (ismét), hogy a gyökkritérium erősebb, mint a hányados
Ez úgy értendő, hogy hmsup V W = 0 esetén i? = oo, limsup V M = oo kritérium.
n->oo nôo
esetén pedig R = 0. 18.109. Jelölje ttn a V2 szám n-edik tizedesjegyét. Mennyi lim inf ’'1/a^
B izo n y ítá s. Legyen R q = 1/lim su p V W , és jelöljük R-iel a hatványsor értéke? (Ö)
n->oo
konvergenciasugarát. Be kell látnunk, hogy R = R q- 18.110. Tegyük fel, hogy a^+i — 0. Bizonyítsuk be, hogy minden
Ha R q < X, akkor limsup Vlanl > ^/x, tehát Vlonl > 1 /^ végtelen sok s € [lim inf ün , lim sup an]
n—>-oo
n-re. Minden ilyen n-re \ünX^\ > 1, ami azt jelenti, hogy a hatványsor végtelen számhoz van olyan (a^^) részsorozat, amelyre anf, —> s.
sok tagjának az abszolút értéke nagyobb 1-nél, tehát a sor divergens. így a
hatványsor minden x > R q pontban divergens, tehát R < R q- Ha R q = 0, 18.111. Tegyük fel, hogy az (an) sorozatra teljesül ön+m < ön + minden
akkor ebből következik, hogy R = R q. n, m-re. Bizonyítsuk be, hogy az (an/n) sorozatnak létezik a (véges vagy
végtelen) határértéke. (Ö)
Ha i?n > 0 és 0 < re < -Ro, akkor limsup V jo J < 1/x. Rögzítsünk egy
n-ôo
18.112. Mutassuk meg, hogy az / : R M függvényre akkor és csak akkor tel
limsup Vl^nl < q < — jesül /(lim sup an) = lim su p /(a ^ ) minden (an) sorozatra, ha f folytonos
n—>oo ^ és monoton növő.
számot. Ekkor < Q minden elég nagy n-re. így \anX^\ < minden elég
nagy n-re, tehát a majorizációs kritérium szerint a hatványsor konvergens x- 18.113. Legyenek A i, ^ 2, . . . tetszőleges részhalmazai X-nek, és jelölje XH a
ben. Mivel ez minden 0 < x < R^-re igaz, ezért R > R q-, tehát R = R q. □ H C X halmaz karakterisztikus függvényét, azaz legyen Xh( x ) = 1, ha
X e és legyen X h { x ) = 0, ha x ^ H. Melyek azok a B es C halmazok,
amelyekre lim sup XA„(^) = Xb{ x) , illetve lim inf XAn (^) = Xc { x ) minden
X e X -re?
Feladatok
18.104. Határozzuk meg az alábbi sorozatok limsup-ját és hm inf-jét.

Második függelék: Komplex sorok
(a) ( - 1 ) ” , (b) (n + ( - 2 ) ^ ) /( n + 2” ), (c) sinn,
(d) ün = 2\/n^ + 2 ha n páros, an = ^ + 3 ha n páratlan. Az a-Irbi komplex szám abszolút értékét az \a-\-bi\ = képlettel defi
niáljuk. Meg lehet mutatni, hogy az abszolút érték megszokott tulajdonságai
18.105. Jelölje {x} az x szám törtrészét. Bizonyítsuk be, hogy a Riemann-
érvényben maradnak, így \u + v\ < \u\ \v\ és \uv\ ~ \u\ ■l-yl teljesül minden
függvény értéke az x pontban 1 — lim sup{na^}.
u és V komplex számra.
18.106. Bizonyítsuk be, hogy minden számsorozatra teljesül (18.61) és (18.62),
18. Függvénysorozatok és függvénysorok M ásodik függelék; K om p lex sorok 327
326
sor minden 1-nél kisebb abszolút értékű komplex számra is konvergens, és az

Emlékeztetünk, hogy a konvergencia fogalmát a komplex számok körében
összege 1 / ( 1 + Ha a sor konvergenciasugara 1-nél nagyobb lenne, akkor az
is értelmeztük; akkor mondtuk, hogy a = a „+ 6 n i komplex szamok sorozata
összegfüggvény folytonos lenne az origó körüli R sugarú kör belsejében vala
a 2 = o + 6i komplex számhoz tart, ha a „ a es 6„ b. (L a a. tejeze
mely R > 1-re. így az i komplex számban is folytonos lenne, ami lehetetlen,
második függelékét az I. kötet 218. oldalán.) Ez a feltétel azzal ekvivalens,
mert x = ti {t e R , t e (0,1)) esetén a sor összege
hogy \z n- , A t
A végtelen sorok elmélete szintén kiterjeszthető komplex tagú sorokra. Azt
1 _ 1
OO A 1 (íi)2 1— ’
mondjuk, hogy a komplex tagú ün végtelen sor konvergens és az összege ,
és ez akármilyen nagy lehet, ha t elég közel van 1-hez.
n=l OO
A komplex értékű függvényekre a differenciálhatóság definíciója ugyanaz
ha az Sn = a i +- •■+“ !» részletösszegekből álló sorozat A hoz tart. A a„ sort
mint a „valósban” , tehát az f { a ) differenciálhányados nem más mint az
divergensnek mondjuk, ha nem konvergens, könnyen ellenőrizhetjük hogy ( /( z ) ~ f { a) ) /{ z — a) differenciahányadosok határértéke, ha 2; a. A komp
azok tételek, amelyeket a 17. Fejezetben a végtelen sorokrol bebizonyítottunk, lex differenciálhatóság azonban a valós megfelelőjénél sokkal erősebb feltétel.
gyakorlatilag változtatás nélkül érvényesek komplex tagú sorokra is . Cauchy felfedezte, hogy ha az / függvény differenciálható egy körlap belsejé
ben, akkor / itt automatikusan akárhányszor diíTerenciálható, sőt analitikus!
A hatványsorok elmélete szintén átvihető komplex tagú sorokra. A 18.50.
00
Tételnek itt az a megfelelője, hogy minden f ] hatványsorhoz tartozik Tegyük fel, hogy a ^ anZ^ hatványsor konvergenciasugara pozitív, és
n =0 n=0
egy R nemnegatív valós szám (vagy végtelen) úgy, h o ^ a hatványsor^min en legyen a hatványsor összege f { z ) az origó egy kis (valós) környezetében.
l J < R pontban konvergens és minden |.l > R pontban divergens. Egy hat Cauchy tétele azzal a következménnyel jár, hogy a hatványsor konvergenci
ványsor konvergenciatartománya tehát lehet az origo (ha R = 0), egy korlap asugara az a legnagyobb R szám (vagy végtelen), amelyre teljesül, hogy /-e t
I L határoló körvonal bizonyos pontjai (ha 0 < i? < oo), illetve lehet az egesz analitikus függvényként kiterjeszthetjük az origó körüli R sugarú körlap bel
sejére.
komplex számsík (ha R = oo).
Érvényben marad az az állítás is, hogy egy hatványsor / összegfüggvénye A komplex hatványsorok segítségével számos elemi függvény értelmezé
a konvergenciatartomány belsejében folytonos. Ez értelemszerűen azt jelenti, sét kiterjeszthetjük a komplex számsíkra. így pl. a ^ hatványsor min
hogy Z esetén f(zn) /(^ ) minden l^l < i?-re . n=0
den komplex z-re konvergens. Az így kapott függvény tehát e® kiterjesztése
Ez az a tény, amely megmagyarázza, hogy az 1 /(1 + x^) függvény 0 pont
a komplex számsíkra. Be lehet látni, hogy a sor összege minden 2; komplex
körüli Taylor-sorának a konvergenciasugara miért 1 (vagyis hogy miért nem
/ z\^
nagyobb) dacára annak, hogy a függvény a teljes számegyenesen analiti us. számra megegyezik az í 1 H— j sorozat határértékével, tehát e^-vel (1. a 9.
OO
A szóban forgó Taylor-sor a i : ( - l ) " • sor. Könnyű belátni, hogy ez a Fejezet második függelékét az I. kötet 218. oldalán).
n=0 A sin 3;, cosx, sha:, eh a; hatványsorai szintén konvergensek a komplex
számsíkon, és az illető függvények olyan kiterjesztéseit definiálják, amelyek
egybeesnek a 9. Fejezet második függelékében tárgyalt kiterjesztésekkel.
Mindezek az eredmények a komplex függvénytan témakörébe tartoznak,
így kívül esnek a könyvünk keretein. Látható azonban, hogy a hatványsorok
hogy ha egy sor feltételesen konvergens, akkor az atrendezettjeinek összegei gy gy területe a valós és komplex analízis fontos találkozási pontja.
alkotnak, vagy pedig minden komplex számot kiadnak. ^
t Szemben a 18.52. Tétellel az általában már nem igaz, hogy az összegfuggveny a konver
genciatartomány határán is folytonos.
328 18. F üggvénysorozatok és függvénysorok Harm adik függelék: A Fourier-sorok történ etéb ől 329
H a r m a d ik fü g g e lé k : A F o u r ie r -s o r o k szintén kizárhatjuk. így szükségképpen b < 0 és b = -a ^ . Ekkor 11.37 szerint

f { x ) = a sm{ax) f3cos(ax). Mivel /(O ) == 0, ezért (5 = 0, tehát f { L ) = 0
tö rté n e té b ő l
alapján aL = nyr, ahol n egész. Azt kaptuk tehát, hogy ha a húr mozgását
TI/7V
egy c{t) ■f ( x ) alakú kifejezés írja le, akkor f ( x ) = sin - ~ x (és c kielégíti a
Amint említettük, a Fourier-sorok elméletének kialakulásában két fizikai prob L
léma játszott főszerepet: a rezgő húr problémája és a hővezetés egyenlete. nir
C — {—po?) ■c differenciálegyenletet). Taylor felvetette, hogy a c{t) ■sin - X
T
Tegyük fel, hogy egy húr a számegyenes 0 és L pontjai között van kife alakú megoldások a megszólaló hang n-edik felhangjának (vagyis n = 1 esetén
szítve. A kérdés az, hogyan írhatjuk le a rezgésbe hozott húr mozgását? Tay- az alaphangnak, n = 2 estén az oktávnak stb.) felelnek meg.
lor már 1715-ben felfedezte azt a mozgásegyenletet, amelyet a húrnak ki kell
1747-ben d ’Alembert* felfedezte, hogy ha cp egy 2 L szerint periodikus
elégítenie. Taylor a következőképpen okoskodott. Feltesszük, hogy a húr min
függvény, akkor a (p(at + x) - cp{at - x) függvény &z x = 0 és x = L pontok
den részecskéje csak kicsiny függőleges irányú elmozdulást végez. Newton tör
ban nulla, továbbá szintén kielégíti a Taylor által megadott mozgásegyenletet
vénye szerint egy részecske gyorsulása arányos a rá ható erővel. Mármost a
abban az értelemben, hogy a t szerinti második deriváltja egyenlő az x szerinti
részecskére ható erő onnan származik, hogy a húr „ki akar egyenesedni” , ezért
második derivált konstansszorosával. Ebből d ’Alembert arra következtetett,
a görbületével arányos erőt fejt ki a részecskére. A húr görbülete az érintő
hogy a cp{at + x) - (p{at - x) kifejezések írják le a rezgő húr mozgását, ahol ip
meredekségének változása, vagyis a húr alakját megadó függvény második
„tetszőleges” 2L szerint periodikus függvény.
deriváltja*. Éljünk azzal a hipotézissel, hogy a húr mozgását a c(t) ■ f { x )
függvény írja le abban az értelemben, hogy a t időpontban a húr alakját az 1753-ban Dániel Bernoulli’i’ Taylor gondolatmenetét folytatva, valamint
X h-> c(t) •f { x ) {x e [0, L]) függvény grafikonja adja meg. Ekkor az {x, 0) pont abból a fizikai tényből kiindulva, hogy tetszőleges hang a felhangjaiból tevődik
fölötti részecske gyorsulása c"{t) ■f ( x ) , míg a húr görbülete c{t) •f'\ x ). így a
össze, amellett érvelt, hogy a rezgő húr mozgását a ^ Cn(t) si n— x alakú
fenti gondolatmenet szerint
c"(t)-í{x) = p-c(t)-í"{x), (18.64) kifejezések írják le alkalmas Cn{t) együtthatófüggvényekkel. Ezt az állítást
azonban d ’Alembert nem fogadta el mondván, hogy ebből az ő megoldása
ahol p ^ 0 konstans.
alapján az következne, hogy „minden” periodikus függvényt előállíthatnánk
Mivel a húr végpontjai rögzítve vannak, ezért c ( í) /( 0 ) = c{ t ) f { L) = 0 trigonometrikus összegként, ami „nyilván” lehetetlen. A vitába a kor számos
minden í-re. Feltehetjük, hogy c nem azonosan nulla, így matematikusa (így Euler és Lagrange is) bekapcsolódott.
/(O ) = / ( £ ) = 0. (18.65) 1822-ben jelent meg Fourier könyve a hővezetésről, amelyben - sok más
mellett - a következő kérdést vizsgálta. Adott egy homogén rúd, amely a
Rögzítsünk egy olyan í-t, amelyre c{t) ^ 0. Ekkor (18.64) szerint / kie
környezetétől el van szigetelve, tehát a hő csak a rúdban áramlik; a rúd és a
légíti az f'\ x ) = b ■ f ( x ) differenciálegyenletet minden x e [0, L]-re, ahol
környezete között nem. A kérdés az, hogyan írhatjuk le a rúd belsejében zajló
b = c"{t)/(p ■c{t)). Ha 6 = 0, akkor / lineáris, tehát (18.65) alapján azono hőmérséklet-változást?
san nulla. Ezt az esetet (ami annak felel meg, hogy a húr nyugalomban van)
Tudjuk, hogy egy test által tárolt hőmennyiség a test tömegétől és hőmér
kizárhatjuk. Ha b > 0 és & = akkor 11.37 alapján f ( x ) = + Pe
sékletétől függ: minél nagyobb a hőmérséklet, annál nagyobb a hőmennyiség.
Ez a megoldás a (18.65) feltételt csak az a = j3 = 0 esetben elégíti ki, tehát
Pontosabban, a hőmennyiség arányos a tömeggel és a hőmérséklettel (ha a
hőmérsékleti skálát egy alkalmas ponton kezdjük), vagyis egy m tömegű test
* A görbület kiszámításakor valójában a grafikon ívhosszát is figyelembe kell venni. Ha hőmennyisége a •m •T, ahol a egy konstans (a fajhő) és T a hőmérséklet.
s{g; [a, 6]) jelöli graph g ívhosszát az [a,b] intervallumban, akkor g grafikonjának az {a,g{a))
pontbeli görbülete lim {g (x) - g\a))/s{g-, [a,x]). A 11.40. Tételből következik, hogy ha g két-
x—
â _____
szer differenciálható a egy környezetében, akkor a görbület értéke g^\a)/^/l + {g^{a))‘^. A mi
esetünkben azonban a függvény a húr alakját írja le, és így a deriváltja kicsi, tehát a nevezó'ben * Jean d’Alembert (1717-1783) francia természettudós
az {g{a))‘^ tagot elhanyagolhatjuk. ^ Dániel Bernoulli (1700-1782) svájci matematikus, Johann Bernoulli fia
330 18. F üggvénysorozatok és függvénysorok Harm adik függelék: A Fourier-sorok történ etéből 331
Fourier problémájára visszatérve, a rúd homogenitása azt jelenti, hogy L, akkor az azt jelenti, hogy c ( í) /(0 ) = c{ t ) f { L) = 0 minden í-re. Feltehetjük,
a rúd bármely [a,b] szakaszának a tömege 7 • (6 - a), ahol 7 egy konstans hogy c nem azonosan nulla, így
(a sűrűség). így az [a,b] szakasz hőmennyisége ő •{b — a) -T, ahol ő a fajhő /(O ) = f { L ) = 0. (18.67)
és a sűrűség szorzata, és T a szakasz hőmérséklete. Ha a szakasz mentén a
hőmérséklet változik, nevezetesen az x pontban a hőmérséklet T{ x) , akkor egy Az (18.66) egyenletet az (18.64) egyenlethez hasonlóan oldhatjuk meg. Rög
már többször alkalmazott gondolatmenet segítségével könnyen beláthatjuk, zítsünk egy olyan í-t, amelyre c{t) ^ 0. Ekkor (18.66) szerint / kie
fb légíti az f " { x ) = b- f { x ) differenciálegyenletet minden a ;e [0 ,L ]-re , ahol
hogy az [a, b] szakasz hőmennyisége I ó -T( x) dx. (L. a munka és a nyomóerő b — c {t)/(p ■c(t)). Ha 6 = 0, akkor / lineáris, tehát (18.67) alapján azonosan
Ja
kiszámítását a 12. Fejezet elején.) nulla. Ezt az esetet (ami annak felel meg, hogy a rúd hőmérséklete folyama
tosan azonosan nulla) kizárhatjuk. Ha 6 > 0 és 6 = akkor 11.37 alapján
Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a rúd hőmérsékletét a c{t) ■f { x )
függvény írja le abban az értelemben, hogy a t időpontban a rúd x pontjában a f(x) = Ez a megoldás a (18.67) feltételt csak az a - /? = 0 eset
hőmérséklet c ( t ) - f { x ) . Ekkor egy t időpontban az [a, 6] szakasz hőmennyisége ben elégíti ki, tehát szintén kizárhatjuk. így szükségképpen b < 0 és b = ~a^.
Ekkor 11.37 szerint f ( x ) = a sin(ax)-h ^ cos( ax) . Mivel /(O ) = 0, ezért j3 = 0,
b b
tehát f ( L ) = 0 alapján aL = utt, ahol n egész. Azt kaptuk tehát, hogy ha a
H = j 5 ■c{ t ) f { x) dx = 6 ■c{t) •j f ( x ) dx.
rúd hőmérsékletét egy c(t) •f ( x ) alakú kifejezés írja le, akkor f ( x ) = sin ' ^ x
a o,
(és c kielégíti az c' = { - p o ? ) ■c differenciálegyenletet).
Az [a,b] szakasz hőmennyisége azért változik, mert a szakasz a végpontok
ban hőt ad le vagy hőt vesz fel. Ha a 6 pont kis környezetében a hőmérséklet Ebből a gondolatmenetből kiindulva Fourier arra következtetett, hogy
00
csökken, akkor a rúd [a, b] szakasza itt hőt ad le, ha pedig nő, akkor hőt vesz
a rúd hőmérsékletét az általános esetben {t) sin — X alakú függvények
fel. Fourier feltételezte (helyesen), hogy a b pontbeli hőáramlás sebessége ará L
n=l
nyos a hőmérséklet b pontbeli deriváltjával, tehát itt a hőáramlás sebessége írják le, éppúgy mint a rezgő húr problémájának esetében. Ezért Fourier - Ber-
K •c{t) ■f'{b), ahol K, egy pozitív konstans (a hővezetési állandó). Az a vég noulh véleményét osztva - azt állította, hogy „minden” 2tt szerint periodikus
pontban viszont fordított a helyzet: ha a hőmérséklet lokálisan csökken, akkor 00
itt a rúd [a, 5] szakasza hőt vesz fel, ha pedig nő, akkor hőt ad le. így az a függvény előállítható ' ^ { a n c o s n x b n s m n x ) alakban.
n=0
pontban a hőáramlás sebessége —n ■c{t) ■f' {a). Végül is azt kaptuk, hogy a
H hőmennyiség változásának a sebessége k •c{t) ■f'{b) — k ■c{t) ■f (a), azaz A trigonometrikus sorokkal kapcsolatos vitában - amelyet a matematika-
történet leghíresebb és legnagyobb horderejű polémiájaként tartunk számon -
h sok minden keveredett. Mindenekelőtt tisztázatlan volt a függvény fogalma.
ő •c ( t ) • J f ( x ) dx = K- c{t) ■(/'(6 ) - f' (a)). Fourier műveiben tetten érhető, hogy milyen hatalmas gondolati nehézséget
a jelentett a függvénytől mint formulától eljutni a függvényhez mint hozzáren
deléshez. Fourier egy helyen ezt írja: „Figyelemreméltó, hogy olyan görbék és
Itt b - a-val leosztva, majd 6-vel a-hoz tartva azt kapjuk, hogy ő ■c { t ) ■f {a) =
felületek ordinátáit is ki tudjuk fejezni konvergens sorok segítségével, amelyek
= K ■c{t) ■/" ( a ) . Ez minden a-ra igaz, tehát
nincsenek folytonos szabálynak alávetve. V^Sigy máshol: „Egy függvény egészen
c W ■f { x ) = p •c(t) ■f ( x ) (18.66) tetszőleges lehet, azaz adott értékek olyan egymásutánja, melyek az x értéke
inek felelnek meg és nem feltétlenül vannak alávetve egy közös szabálynak . . .
minden x-re, ahol p > 0 konstans.
/ (^) függvény az ordináta értékeinek egymásutánját jelenti, amely értékek
Most Fourier-t követve tegyünk egy további egyszerűsítést: tegyük fel, mindegyike tetszőleges . . . Ezek bármilyen módon követhetik egymást és mind
hogy a rúd végpontjaiban a hőmérséklet 0 fok. (Ezt úgy kell elképzelnünk, egyik úgy van megadva mintha különálló mennyiségek volnának. ” Mégis, egyéb
hogy a rúd végpontjai egy nagy, 0 fokos tartályhoz csatlakoznak, amely a részletekből és a bizonyításokból (amelyek általában nélkülöznek minden pre
végpontokban fenntartja az állandó 0 fokos hőmérsékletet.) Ha a rúd hossza cizitást) világosan kiderül, hogy a Fourier által elképzelhető legáltalánosabb
332 18. Függvénysorozatok és függvénysorok
függvények nem egy, hanem több képlet által vannak definiálva néhány egy
máshoz csatlakozó intervallumon. Tehát csak ennyit jelent, hogy „az értékek
TÖBBVÁLTOZÓS ANALÍZIS
nincsenek alávetve egy közös szabálynak.”
A többváltozós függvények használatát a valóságban zajló folyamatok leírása
A másik tisztázatlan fogalom a folytonosság volt. Euler azokat a függvé
teszi szükségessé. Egy részletes hőmérsékleti térkép elkészítése (amely a dom
nyeket nevezte folytonosnak, amelyek „analitikus képlettel” vannak megadva.
borzatot és az idő múlását is tekintetbe veszi) négy változó: a három tér
Azokat a függvényeket pedig, amelyek grafikonját „szabadon mozgó kézzel”
koordináta és az idő használatát igényli. A bonyolultabb fizikai rendszerek
felrajzolhatunk, összefüggőnek nevezte. Végül Cauchy tisztázta a folytonosság
(pl. a gázok mozgásának) matematikai leírásához akár több millió változóra
(mai értelemben vett) fogalmát. Viszont Cauchy úgy vélte - és ezt (persze is szükségünk lehet.
hibásan) be is bizonyította hogy folytonos függvények végtelen összege is
szükségképpen folytonos. Ez további komplikációt jelentett, mert többen fel Ha egy folyamat p számú paramétertől függ, akkor a vizsgált mennyiség
fedezték, hogy a leírása annyit jelent, hogy bizonyos p-tagú sorozatokhoz (amelyek a folyamat
sin 3x sin bx adott állapotát jellemzik) hozzárendeljük a vizsgált mennyiség értékét. Az /
sin X H----- -------1------------ H • függvényt p -v á lto zó s fü g g v é n y n e k nevezzük, ha az értelmezési tartományá
o 5
nak minden eleme egy ;?-tagú sorozat. így, ha minden dátumhoz (év, hónap,
trigonometrikus sor összege a (0,7t) intervallumban a konstans 7t/4 függvény,
nap) hozzárendeljük a hét megfelelő napját, akkor egy háromváltozós / függ
a (tt, 2tt) intervallumban pedig a konstans ~7t/4 függvény. Fourier ezen úgy
vényt kapunk, amelyre például /(2007, június, 2) = szombat.
próbált segíteni, hogy azt mondta: ennek a függvénynek a grafikonja a /ctt
pontokban függőleges szakaszokat tartalmaz, tehát a függvény mégis folyto A következőkben olyan függvényekkel foglalkozunk, amelyeknek az értel
mezési tartománya és az értékkészlete is része valamelyik RP térnek, méghozzá
nos.
nem is nem feltétlenül ugyanannak. (Emlékeztetünk, hogy R^-vel jelöljük a
Végül Dirichlet volt az, aki tiszta vizet öntött a pohárba. 1829-ben írt
valós számokból álló p-tagú sorozatok halmazát (1. a 14.1. Definíciót).) Álta
korszakalkotó dolgozatában egyrészt bevezette a függvény (= hozzárendelés)
lánosítjuk a határérték és folytonosság fogalmait valamint a differenciálás és
mai fogalmát (és ezt az immár Dirichlet nevét viselő függvénnyel illusztrálta),
integrálás műveleteit az ilyen függvényekre, és bemutatunk néhány alkalma
másrészt precízen bebizonyította a Fourier-sorok első konvergenciatételeit. A
zást.
Fourier-sorok matematikai elmélete valójában Dirichlet-vei kezdődik.
Végső soron a halmazelmélet is a Fourier-soroknak köszönheti a létét. Ami
kor Cantor 1870-ben bebizonyította, hogy minden függvény legfeljebb egyfé
leképpen állítható elő trigonometrikus sor összegeként, akkor azon kezdett
gondolkozni, hogy mi mondható abban az esetben, amikor az előállítás csak
bizonyos pontok kivételével igaz. Ezeknek a kivételes halmazoknak a vizsgá
lata vezette el Cantort a rendszámok, a megszámlálható halmazok és végül a
halmazelmélet felfedezéséhez.
A 14. Fejezetben megismerkedtünk azokkal a függvényekkel, amelyek R egy

részintervallumából M'^-be képeznek; ezeket neveztük görbéknek. Ebben a feje
zetben olyan függvényekkel foglalkozunk, amelyek valamely RP térből képez
nek R-be. Ezek a |>-változós valós függvények. Más szóval, az / függvény akkor
p-változós valós függvény, ha D ( f ) c és -R(f) C R. (Emlékeztetünk arra,
hogy B ( f ) jelöli / értelmezési tartományát, B ( f ) pedig / értékkészletét.
334 19. függvények P ontsorozatok konvergenciája 335
Az egyváltozós függvényekhez hasonlóan a többváltozós függvényeket is 4. Az f { x , y ) = xy függvény grafikonja egy ún. nyeregfelület.
a grafikonjukkal szemléltethetjük a legjobban. Az f : H ^ R függvény gra
fikonján az ( u , f { u ) ) párok halmazát értjük, ahol u e H (1. a 7.7. Megjegy
zést az I. kötet 112. oldalán). Ha i í C akkor tehát graph / C x M;
pontosabban a graph / grafikon az ( { x i , . . . ,Xp),Xp+\) párok halmaza, ahol
{ x u . . . , X p ) e H és Xp+i = f { x i , . . . , Xp) . Ebben az esetben célszerű lesz az
RP x R halmazt „azonosítani” az halmazzal abban az értelemben, hogy
az { { x i , . . . , Xp),Xp+i) pár helyett az ( x i , . . . , Xp, Xp+i) e vektort tekint
jük. A továbbiakban ezért megállapodunk, hogy ha f : H R ahol H c R ^ ,
akkor / grafikonján a
graph / = { { x í ^. . . , Xp, : { x i , . . . , Xp) e H és Xp+i = f { x i , . . . , Xp)}
halmazt értjük. Ha pl. / : i í ^ M, ahol i í C akkor graph / C M . Ahogy

a p = 1 esetben egy függvény grafikonját síkgörbeként képzeljük el, úgy a
p = 2 esetben egy kétváltozós függvény grafikonját a háromdimenziós térben
elhelyezkedő felületként szemlélhetünk.
Ha p 2, illetve p = 3, akkor a koordináták { x i , x 2 ), illetve { x i , x 2 ,x^) Mennyire „nehezebb” vagy komplikáltabb a többváltozós analízis az
jelölése mellett használni fogjuk a hagyományos ( x, y), illetve (x^y,z) jelö egyváltozósnál? Erre a kérdésre két választ adhatunk. Az első az, hogy
semennyire, hiszen lényegében mindegy, hogy a hozzárendeléseket R részhal
lést is.
mazain vagy RP részhalmazain értelmezzük. A másik válasz az, hogy sokkal
19.1. P é ld á k . 1. A konstans f { x , y ) = c függvény grafikonja egy vízszintes komplikáltabb, mert a többdimenziós térben „több a hely” , ezért a pontok
(vagyis az a:y-koordinátasíkkal párhuzamos) sík. egymáshoz viszonyított elrendezése jóval bonyolultabb lehet mint a száme
gyenesen, ahol is egy pont a másiktól vagy jobbra vagy balra helyezkedhet el,
2. Az f ( x , y ) = x"^ függvény grafikonja egy végtelenbe nyúló vályú alakú és ezzel a lehetőségeket ki is merítettük.
felület, amelynek az y tengelyre merőleges síkokkal való metszete parabola.
Mind a két válaszban van igazság. Igaz ugyan, hogy a többdimenziós
z
térben a pontok elhelyezkedése bonyolultabb lehet, de ez a komplikáció főleg
a geometriát és a topológiát érinti. A többváltozós analízis elsajátítása során
jó darabig hasznos az az irányelv, hogy lényegében ugyanarról van szó mint
egy változóban, és hogy a több változó legfeljebb a jelöléseket komplikálja, a
gondolatokat nem. Az olvasót figyelmeztetni fogjuk azokon a pontokon, amikor
ez a hozzáállás már nem tartható.
Pontsorozatok konvergenciája
X
Emlékeztetünk arra, hogy az a = (ai,...,ap) € RP vektor (vagy pont)

19.1. ábra 19.2. ábra abszolút értéke la| = â\ + . . . a^. Nyilvánvaló, hogy \ai\ < |a| minden
2 = 1, . . . ,p-re, és az is könnyen látható, hogy la| < |ai| -f . . . -1- \ap\.
3. Az f { x , y ) = \{x,y)\ = ^x^ + y ‘^ függvény grafikonja egy kúp.
19. függvények P ontsorozatok konvergenciája
336 337
19.2. D e fin íció . Azt mondjuk, hogy az Xn ^ pontokból álló {xn) sorozat A fenti tétel segítségével a legtöbb, számsorozatokra vonatkozó tételt álta
az a G ponthoz tart (vagy konvergál), ha minden e > 0-hoz van olyan no, lánosíthatjuk R^-beli pontsorozatokra. A bizonyítás többnyire abból áll, hogy
hogy \xn - a\ < e minden n > no-ra. Ezt úgy jelöljük, hogy l i ^ X n = a, a koordináták sorozataira alkalmazzuk a megfelelő számsorozatokra vonatkozó
tételt.
vagy egyszerűen Xn —>- a. Az (a^n) sorozatot konvergensnek nevezzük, ha van
olyan a e W , amelyhez konvergál. Ha egy pontsorozat nem konvergens, akkor 19.5. T étel.
divergens.
(i) Ha egy pontsorozat konvergens, akkor véges sok tag elhagyása, hozzávétele
Emlékeztetünk, hogy B(a,r)-Tel jelöljük az a pont körüli r sugarú nyílt vagy a sorozat átrendezése nem befolyásolja sem a konvergenciát sem a
gömböt; B{ a, r ) = {x e W ; ja; — a| < r}. határértéket.
(ii) Ha egy pontsorozat konvergens, akkor a határértéke egyértelmű.
19.3. T étel. A z alábbi állítások ekvivalensek.
(iii) Ha egy pontsorozat a-hoz tart, akkor minden részsorozata is a-hoz tart. □
(i) Xn a.
(ii) Minden e > 0-ra az {xn) sorozatnak csak véges sok tagja esik a B{a, e) 19.6. T étel. Ha Xn a és Un b, akkor Xn + Pn a + b és c • c •a
gömbön kívül. minden c e R-re. □
(iii) |Xn “ a| 0.
19.7. Tétel (Cauchy-kritérium). A z (x „) pontsorozat akkor és csak akkor
B izon y ítá s. Az (i) és (ii) állítások ekvivalenciáját ugyanúgy láthatjuk be
konvergens, ha minden e > 0-hoz van olyan N, hogy \xn ~ Xm\ < e minden
mint a számsorozatok esetében (1. a 3.2. és 3.3. Definíciók ekvivalenciáját az
n ,m > N-re.
I. kötet 63. oldalán). Az (i) és (in) állítások ekvivalenciája pedig nyilvánvaló
a definícióból. □ Bizonyítás. Ha \xn~a\ < e minden n > N -ie, akkor \xn~xm\ < 2e minden
n , m > N -ie. Ebből az állítás „csak akkor” része azonnal következik.
A következő tétel szerint egy pontsorozat konvergenciája ekvivalens a
Most tegyük fel, hogy \xn - Xm\ < e minden n ,m > N -ie. Ha Xn =
koordináták sorozatainak konvergenciájával. — (^n,i5•■•, Xn^p) (n = 1, 2, . . . ) , akkor minden z = 1 , . . . ,p -ie és n, m > iV-re
19.4. T étel. Legyen Xn = (xn,u ■■■, Xn,p) e RP minden n = 1 ,2 , . .. -re, és \Xn,i ~ Xfnîl — \Xn ~ ^ml < £■
legyen a = { a i , . . . ,ap). A z {xn) pontsorozat akkor és csak akkor konvergál az
Ez azt jelenti, hogy minden rögzített z = 1, . . . ,p-re az {xn,i) sorozat kielégíti
a ponthoz, ha lim Xni = CLi minden i = 1 , . . . ,p-re.
^ n->oo ’ a (számsorozatokra vonatkozó) Cauchy-kritériumot, tehát konvergens. így a
19.4. Tétel alapján az {xn) sorozat is konvergens. □
B izo n y ítá s. Tegyük fel, hogy Xn —> a. Mivel \xn,i —cbi\ \xn —0'\ minden i =
= 1 , . . . ,p-re, ezért a rendőrszabályból (4.7. Tétel) nyilvánvaló, hogy Xn,i clí
ha n -> 00. Az ^ C halmazt korlátosnak neveztük, ha van olyan [ a i , 6 i ] x . . .
•••^[ap,bp] tégla, amely lefedi. Nyilvánvaló, hogy az A halmaz akkor és csak
Másrészt, ha \xn,i — Oíl 0 minden i = 1 , . . . ,p-re, akkor az
akkor korlátos, ha minden i = 1 , . . . ,p-re az A halmaz pontjai i-edik koordi
y nátáinak halmaza korlátos R-ben (1. a 14.1. feladatot). Az (xn) pontsorozatot
\Xn — o| < ''^2, \^n,i ~~ akkor nevezzük korlátosnak, ha a tagjaiból álló halmaz korlátos.
i—1
egyenlőtlenség és ismét a rendőrszabály alkalmazásával adódik, hogy 19.8. Tétel (Bolzano—W eierstrass-tétel). Minden korlátos pontsorozat
nak van konvergens részsorozata.
Xn -> a- □
338 19. függvények A ponthalm azelm élet alapjai 339
B izo n y ítá s. Tegyük fel, hogy az {xn) pontsorozat korlátos, és legyen Xn — 19.8. Bizonyítsuk be, hogy ha ^ \an\ < oo (azaz ha ^ abszolút k o n v e r
= {xn,i,---,Xn,'p) (n = 1, 2, . . . ) - Ekkor az z-edik koordináták (xn,i) soro gens), akkor ^ an konvergens.
zata minden z = 1 , . . . ,p-re korlátos. A számsorozatokra vonatkozó Bolzano-
Weierstrass-tétel (5.9) szerint az (xn,i) sorozatból kiválaszthatunk egy konver 19.9. Bizonyítsuk be, hogy tetszőleges an G R^-re a sor átrendezettjei
gens (2^nfc,i) részsorozatot. Az {xnj^^2) sorozat korlátos, mert a korlátos {xn, 2 ) közül a konvergensek összegének halmaza vagy üres, vagy egyelemű (ez
sorozat részsorozata. így ebből is kiválaszthatunk egy konvergens (a;nfc^,2) pontosan akkor van így, ha a sor abszolút konvergens), vagy egy egyenes,
részsorozatot. Ha p > 3, akkor az sorozat korlátos, mert a korlátos vagy pedig az egész sík. (*)
{xn,s) sorozat részsorozata. Tehát ebből is kiválaszthatunk egy konvergens

részsorozatot. Az eljárást p lépésben folytatva indexeknek egy olyan {mj)
részsorozatát kapjuk, amelyre teljesül, hogy az {xmj) részsorozat z-edik koor A ponthalmazelmélet alapjai
dinátái konvergens számsorozatot képeznek minden i — 1 , . . . ,p-ve. így a 19.4.
Tétel alapján az (xmj) részsorozat konvergens. □ Ahhoz, hogy leírhassuk a W tér részhalmazainak (az ún. ponthalmazoknak) a
legalapvetőbb tulajdonságait, szükségünk lesz néhány fogalomra. E fogalmak
némelyikét & p = 1 esetről általánosítjuk tetszőleges p-re. Az új fogalmak
definiálásakor a p = 1 esetet sem zárjuk ki, tehát az összes szereplő fogalom a
Feladatok
számegyenes részhalmazaira is vonatkozik.
Először a környezet fogalmát általánosítjuk tetszőleges p-re a 8.16. Defi
19.1. Bizonyítsuk be, hogy h.3. Xn cl és yn —> 5, akkor {xn,yn) és
níciónak megfelelően. Az a eR P pont környezetein a B{a, r) nyílt gömböket
\Xn\ |a|. értjük, ahol r tetszőleges pozitív valós szám.
19.2. Bizonyítsuk be, hogy az Xn e sorozatnak akkor és csak akkor nincs Bármely A C MP halmazt megadva az RP tér pontjait három osztályba
konvergens részsorozata, ha \xn\ oo- soroljuk.
19.3. Bizonyítsuk be, hogy ha {xn) minden részsorozatának van a-hoz tartó Az első osztályba azok a pontok tar
részsorozata, akkor Xn cl- toznak, amelyeknek van olyan környeze
tük, amely része A-nak. Ezeket a ponto
19.4. Bizonyítsuk be, hogy ha Xn e és \xn+i — Xn\ < 2 ^ minden n-re, kat A belső pontjainak nevezzük. Az A y e ext A
akkor {xn) konvergens. halmaz belső pontjainak halmazát in t^ -
val jelöljük*. Tehát
19.5. Legyen a;o = (0,0), Xn+i = Xn + (2“ '",0) ha n páros és Xn+i ^ Xn +
+ (0, 2“ ” ) ha n páratlan. Bizonyítsuk be, hogy (xn) konvergens. Mi a int = {re € : 3 r > 0, B { x , r ) C A}. 19-5- ábra
limesze?
A második osztályba azokat a pontokat soroljuk, amelyeknek van olyan kör
19.6. Adjunk meg olyan Xn € sorozatot, amelynek bármely a: € pontra nyezetük, amely diszjunkt A-tól. Ezeket a pontokat A külső pontjainak
van a;-hez tartó részsorozata. nevezzük. Az A halmaz külső pontjainak halmazát ext A-\al jelöljük^ Tehát
oo
e x i A = {x e R P : 3 r > 0, B{ x, r ) n A = 0}.
19.7. Legyen ün e W minden n = 1,2, ...-re. Azt mondjuk, hogy a ^
n=l Az összes többi pont képezi a harmadik osztályt. Ezeket a pontokat A határ
végtelen sor konvergens és az összege az a e MP vektor, ha a sor pontjainak nevezzük. Az x pont tehát akkor határpontja A-nak, ha x minden
részletösszegeinek sorozata a-hoz tart. Bizonyítsuk be, hogy ha E
an kon
vergens, akkor ön 0. interior = belső
t exteriőr = külső
környezete metszi A-t is és A komplementerét is. Az A halmaz határpontjai ún. n yílt tégla. Ha ui. x — ( x i , . . . , Xp) eleme a fenti nyílt téglának, akkor
nak halmazát öA-val jelöljük. Azaz ai < Xi < bi minden i = ,_p-re. Ra ő > 0 elég kicsi, akkor
= {:c € : V r > 0, B{ x, r) (1 A ^ 0 és B{ x, r ) \ A ^ 0}. Xi 5 <c Xi xi 6 K. hl (19.3)
Könnyű belátni, hogy ext A = int (M^ \ A), int A = ext (K.^ \ A) és dA = is teljesül minden i = l , . . . , p - r e . Ekkor B { x , ö ) C i?, hiszen ha y =
— diM ’ \ A) teljesül minden A C halmazra. “ (l/b •■■5?/p) ^ B{ x , ő ) , akkor \y — x\ < (5, amiből következik, hogy
\Vi ~ Xi\ < 6 minden z-re, és így (19.3) alapján ai < yi < bi minden i-re,
19.9. P é ld á k , l.a . A B( a, r ) nyílt gömbnek minden pontja belső pont. Való tehát y e R. R cl az X = ( x i , X p ) pont nem eleme a (19.2) alatti nyüt tég
ban, ha a; € B{a, r), akkor \x - a\ < r. Legyen 5 = r - \ x - a\. Ekkor (5 > 0 és lának, akkor x nem belső pontja i?-nek. Ha ui. van olyan i, amelyre Xi < qí
B{ x, ő) C B{a, r), hiszen y e B{ x, 6) esetén \y - x\ < 6 és így vagy Xi > bi, akkor könnyen láthatóan x egy alkalmas környezete diszjunkt
i?”től, tehát X külső pont. Ha pedig x e R és van olyan i, amelyre Xi = ai
\y - a\ < \y — x\ \x — a\ < 6 \x — a\ — r,
vagy Xi = bi, akkor x minden környezete metszi R -et is és a komplementerét
tehát y e B{ a, r) . is, tehát X határpont.
l . b . Ha \x - a\ > r, akkor x a B{ a , r ) gömb külső pontja. Valóban, rj = 3. Jelölje azon pontok halmazát M^-ben, melyek minden koordinátája raci
|a;_a| - r > 0,és B{ x, 7]) nB{a, r) = 0, hiszen y e B{ x, rj) esetén \y-x\ < r] onális szám. Belátjuk, hogy
és int = ext dy = 0 .
\y - a\ > \x - a\ - \y - x\ > \x - a\ - T] = r.
Először is jegyezzük meg, hogy minden téglát metsz. Valóban, a 2.2. Tétel
l . c . Most belátjuk, hogy az S{a, r) = {x G RP : \x - a\ = r} halmaz képezi szerint a racionális számok halmaza mindenütt sűrű, azaz minden interval
B( a, r ) határát. (Az S{a, r) halmaz a p = l esetben az a - r és a + r pontokból lumban van racionáhs szám. Ha tehát R a (19.1)-ben megadott tégla, és Xi e
áll, a p = 2 esetben S{a, r) az a középpontú és r sugarú körvonal, a p = 3 eset e [ai,bi] n Q minden i = 1, . . . ,p-re, akkor az x = { x ^ . . . ,Xp) pont közös
ben pedig az a középpontú és r sugarú gömbfelület.) Valóban, ha a; G 5*(ö,r), eleme Q^-nek és R-nek. Ebből következik, hogy minden gömböt is metsz.
akkor x ^ B( a, r ) , tehát x mindegyik környezete metszi B{ a , r ) komplemen Ugyanis minden gömb tartalmaz téglát: ha a = ( a i , . . . , a p ) és r > 0, akkor
terét. Megmutatjuk, hogy x környezetei B{a, r)-et is metszik. Szemléletesen minden t] < r/d-ie
világos, hogy minden e > 0-ra B( x, £) metszi az a-ból a:;-be vezető sugár x- [öl - 7y, ai + 77] X . . . X [üp - 7] , ap + r j ] c B{a, r). (19.4)
hez elég közeli pontjait. Ezt a gondolatot könnyű precízzé tenni: elég belátni,
Valóban, ha re = ( x i , . . . , Xp) eleme (19.4) bal oldalának, akkor \xi — ai\ < 77
hogy alkalmas 77 > 0-ra x — t{x — a) G B(a, r ) Pl B{x^ e), ha t 6 (O5^)- Mivel
minden i-re, amiből
\ { x - t { x - a ) ) - a \ = { l - t ) - \ x - a \ = ( l - í ) - r < r, ezért x - t { x - a ) e B( a, r ) .
Másrészt
\x- a\ \xi - ai\ <pr] < r ,
\ { x - t ( x - a ) ) -x\ = t -\ x -a \ < r ]-r < e
i-l
har] < e/r, ekkor tehát x - t { x - a ) e B{ x, e) is teljesülni fog minden t e (0, r])-
és így X e B{ a, r ) . Ezzel beláttuk, hogy minden gömböt metsz, amiből
ra. nyilvánvaló, hogy ext = 0.
2. Az Most megmutatjuk, hogy minden B( a , r ) gömbben van olyan pont, amely

i? — [ai, 61] X . . . X [öp, bp] (19.1) nem tartozik Q^-hez. Ehhez olyan pontot kell találnunk i?(a, r)-ben, amelynek
legalább egy koordinátája irracionáüs. Valójában olyan pontot is találhatunk,
tégla belseje az amelynek mindegyik koordinátája irracionális. Ugyanis a 2.11. Tétel szerint
( ö l , 61) X . . . X (öp,Öp) (19.2) az irracionális számok halmaza is mindenütt sűrű, tehát megismételhetjük a
fenti gondolatmenetet. Ebből nyilvánvaló, hogy intQ^ = 0 .
Végül is azt kaptuk, hogy a halmaznak nincsenek sem belső, sem külső 19.13. L em m a . Minden nyílt halmaz előáll racionális göm bök uniójaként.
pontjai, tehát minden x e W pont a halmaz határpontja.
B izon y ítá s. Legyen G nyílt és x e G. Ekkor alkalmas r > 0-ra B( x, r) c
C G . K 19.9.3. Példában beláttuk, hogy minden gömb tartalmaz olyan pontot,
Az A C halmazt n yíltn ak nevezzük, ha minden pontja belső pont, amelynek minden koordinátája racionális. Legyen y € B(^x, ^/2) egy ilyen
azaz, ha A = int A. így a nyílt téglák és a nyílt gömbök valóban nyílt halma pont. Ha s e Q és |a; - < s < r/2 , akkor a B{ y, s) gömb racionális,
zok. Az üres halmaz és W szintén nyíltak. és tartalmazza x-et, hiszen \x - y\ < s. Másrészt B { y , s ) C B( x , r ) , hiszen
Világos, hogy az A halmaz akkor és csak akkor nyílt, ha A H dA = 0. 2 e B{y, s) esetén \z - x\ < \z - y\ + \y - x\ < s (r /2 ) < r.
Ezzel beláttuk, hogy G minden pontja eleme egy í7-ben fekvő racionális
19.10. Tétel. Tetszőleges A C W - r e teljesül, hogy gömbnek. Más szóval, G egyenlő az általa tartalmazott racionális gömbök
(i) int A. és ext A nyílt halmazok; uniójával. □
(ii) int A a legbővebb nyílt halmaz, amely része A-nak.

Az A c MP halmaz zá rt, ha rmnden határpontját tartalmazza, vagyis
B izo n y ítá s. Az (i) állítás nyilvánvaló a definíciókból és abból, hogy minden dA C A. így minden tégla zárt. A B( a, r ) = (x e : jx - al < rj halmaz
gömb nyílt. ugyancsak zárt. Ezt a halmazt az a középpontú és r sugarú zá rt g ö m b n e k
Ha G C A nyílt és x e G, akkor van olyan r > 0, hogy B { x , r ) C nevezzük.
C G. Ekkor B { x , r ) C A is igaz, tehát x € int A. Ezzel beláttuk, hogy int A
19.14. T étel. Tetszőleges A C l ^-re az alábbi állítások ekvivalensek.
tartalmaz minden A-beli nyílt halmazt. Mivel (i) alapján ő maga is nyílt, ezért
(ü) igaz. □ (i) A z A halmaz zárt.
(ii) A z \ A halmaz nyílt.
19.11. Tétel. Véges sok nyílt halmaz metszete, illetve akárhány nyílt halmaz
(iii) Ha Xfi € A minden n-re és x^ a, akkor a e A.
uniója is nyílt.
Bizonyítás. Ha A és B nyíltak és x € A D B, akkor x e int A és a: € int B B izon y ítá s. (i)=^(ii): Ha A zárt és x ^ A, akkor x ^ int A és x ^ dA, tehát
alapján vannak olyan r és s pozitív számok, hogy B{ x , r) C A és B{ x, s) C B. X e ext A. Ez azt jelenti, hogy B { x , r ) fi A — 0 egy alkalmas r > 0-ra, azaz
Ekkor B (x ,m in (r,s )) C A n B , tehát x € int { A n B). Ezzel beláttuk, hogy B{ x, r) C \ A. Ezzel beláttuk, hogy \ A minden pontja belső pont, azaz
A n B minden pontja belső pont, tehát A H B nyílt. Ebből teljes indukcióval \ A nyílt.
adódik, hogy n darab nyílt halmaz metszete is nyílt minden n € N+-ra.
(ii)=^(iü): Tegyük fel indirekt, hogy Xn - » a, ahol Xn e A minden n-re, de
Legyenek a Gi halmazok nyíltak minden i e /-re, ahol I egy tetszőleges a ^ A, azaz a g RP\A. M i v e l \ A nyílt, ezért B( a , r ) c M^\A egy alkalmas
(véges vagy végtelen) indexhalmaz, és legyen G = Gi. Ha x £ G, akkor x r > 0-ra. Másrészt Xn -> a, ezért Xn e B( a , r ) C \ A minden elég nagy
ie l n-re, ami ellentmond annak, hogy Xn e A minden n-re.
eleme valamelyik Gi^-nak. Mivel G íq nyílt, ezért x e int G íq, azaz B { x , r ) C
c G íq egy alkalmas r > 0-ra. Ekkor persze B { x , r ) C G is teljesül, tehát (iii)=^(i): Legyen a e dA. Ekkor minden n e N+-ra B{ a, l /n) n A 7^ 0.
X e int G. Ez minden x G G-re igaz, tehát G nyílt. □ Válasszunk minden n-re egy Xn e B{a, 1/n ) fi A pontot. Ekkor Xn a, tehát
(in) alapján a e A. Ezzel beláttuk, hogy dA c A, azaz A zárt. □
19.12. M egjegyzés. Végtelen sok nyílt halmaz metszete nem szükségképpen
nyílt. Pl. a B{ x, 1/n) nyílt gömbök metszete az egyelemű {x} halmaz, ami nem
Az előző tételből következik, hogy bármely halmaz határa zárt. Ugyanis
nyílt, mert a belseje üres.
dA = MP \ (int A U ext A ), és a 19.10. és 19.11. Tételek szerint int A U ext A
Racionális gömbnek nevezzük azokat a B ( x , r ) gömböket, amelyek x nyílt.
középpontjának mindegyik koordinátája és az r sugara is racionális szám.
19. függvények A ponthalm azelm élet alapjai
344 345
1 9 . 1 5 , Tétel. Véges sok zárt halmaz uniója, illetve akárhány zárt halmaz Bizonyítás. Legyen G C egy tetszőleges nyílt
m etszete is zárt. halmaz. Nevezzük az x ,y e G pontokat ekviva
lensnek, ha összeköthetők G-ben fekvő töröttvo
Bizonyítás. Az állítás nyilvánvaló a 19.11. és 19.14. Tételekből. □ nallal, és jelöljük ezt úgy, hogy x ^ y. Világos,
hogy ilyen módon egy ekvivalencia-relációt defi
Nyilvánvaló, hogy az üres halmaz és egyszerre nyílt és zárt is. Most niáltunk G-n. Ha X e G, akkor B { x , r ) c G egy
megmutatjuk, hogy e két halmazon kívül nincs olyan halmaz R^-ben, amely alkalmas r > 0-ra. Nyilvánvaló, hogy x ekvivalens
egyszerre nyílt és zárt. a B { x , r ) minden pontjával, hiszen az őket össze
kötő szakasz része a gömbnek, és így része G-nek is. Ebből következik, hogy
19.16. Tétel. Tetszőleges A C halmazra teljesül, hogy ha a e A és minden ekvivalencia-osztály (vagyis egy rögzített ponttal ekvivalens pontok
b e R P \ A , akkor az [a, 6] szakasz metszi A határát, azaz [a, b] D dA ^ 0. halmaza) nyílt halmaz. Mivel a különböző ekvivalencia-osztályok diszjunktak,
ezzel G-t felbontottuk páronként diszjunkt nyílt halmazok egyesítésére.
B izo n y ítá s. Legyen T = {t e [0,1] : a + t{b - a) € A }. A T halmaz nem
üres (mert 0 € T) és korlátos, tehát van legkisebb felső korlátja. Legyen ez íq. Ha a G halmaz összefüggő, akkor csak egy ilyen osztály lehet, mert külön-
Belátjuk, hogy xq = a + to{b — a) pont eleme A határának. Világos, hogy ben G-t felbonthatnánk két nemüres diszjunkt nyílt halmaz uniójára: vegyük
minden e > 0-ra (íq + s) metszi a T és [0,1] \ T halmazok mindegyikét bármelyik osztályt, és a többiek unióját. Ezzel beláttuk, hogy ha G összefüggő,
Ha í € (ío ~ £-,to + e) n T, akkor az x = a + t{b — a) pont eleme A-nak, és akkor bármely két pontja ekvivalens.
\x~XQ\<€- \b- a\. Ra viszont u € {íq - e, íq + e) \ T, akkor a z y = a + u ( b - a ) _ ^ o s t tegyük fel, hogy G-ben bármely két pont ekvivalens; belátjuk, hogy
pont nem eleme A-nak, és \y-xo\ < e-\b-a\. Ezzel beláttuk, hogy minden G összefüggő. Tegyük fel, hogy ez nem igaz, és legyen G = A U B , ahol A és B
környezete metszi A -t és a komplementerét is, tehát xq e dA. □ nemüres diszjunkt nyílt halmazok. Legyen x e A , y e B , és kössük össze x-et
és y-t egy T töröttvonallal. Legyen T az [xi^ûx,] (i - l , . . . , n ) szakaszok
19.1T. Következmény. Ha az A C MP halmaz egyszerre nyílt és zárt, akkor egyesítése, ahol xq = x és Xn = y. Mivel xq e A és Xn ^ A , ezért van olyan
A = 0 vagy A = i, hogy X i-i £ A és Xi ^ A. Ekkor az [xí - i , xí ] szakasz tartalmazza A egy
határpontját. Ez azonban lehetetlen, mert [xí ^ i ,Xí ] C G = A U B alapján
Bizonyítás. Ha az A halmaz nyílt, akkor A n d A == 0. Ha viszont zárt, akkor
[xi-i^Xi] minden pontja vagy belső pontja vagy pedig külső pontja A-nak. Ez
dA c A. Ez a két feltétel egyszerre csak úgy teljesülhet, ha dA = 0. Másrészt
az ellentmondás bizonyítja, hogy G összefüggő. Ezzel az (i) állítást beláttuk.
a 19.16. Tétel szerint, ha 0 ^ A ^ akkor d A ^ & . U
Visszatérve egy tetszőleges G nyílt halmazhoz, láttuk, hogy G felbomlik
A többváltozós analízisben fontos szerepet játszanak az ún. összefüggő páronként diszjunkt Gi nyílt halmazok egyesítésére, amelyek mindegyike ekvi-
valens pontokból áll. Az előzőek szerint mindegyik Gi nyílt halmaz összefüggő,
nyílt halmazok.
amivel (ii)-t is bebizonyítottuk. □
19.18. D e fin íció , k G C . W nyílt halmazt összefüggőnek nevezzük, ha G
nem bontható fel két nemüres diszjunkt nyílt halmaz uniójára. Az összefüggő nyílt halmazokat tartománynak nevezzük.
A 19.19. Tétel bizonyításából látható, hogy a tétel (ii) állításában szereplő
19.19. Tétel. felbontás egyértelmű: a felbontásban szereplő nyílt halmazok csakis az x ^ y
(i) A G nyílt halmaz akkor és csak akkor összefüggő, ha bármely két pontja ekvivalencia-reláció szerinti ekvivalencia-osztályok lehetnek. A G nyílt halmaz
összeköthető G~hen fekvő töröttvonallal. ezen felbontásában szereplő tartományokat a G nyílt halmaz komponensei
nek nevezzük.
(ii) Bármely nyílt halmaz felbontható páronként diszjunkt összefüggő nyílt
halmazok egyesítésére. (Ezek száma lehet véges vagy végtelen.)
346 19. -> K. függvények A ponthalm azelm élet alapjai 347
Az A halmaz le zá rtjá n az A U d A halmazt értjük. Az A halmaz lezártját 19.23. Lemma. A racionális göm bök halmaza megszámlálható.
cl A - y &I jelöljük*.
Bizonyítás. A 6.3. Tétel bizonyításában követett gondolatmenetet fogjuk
19.20. T étel. Tetszőleges A C M^-re teljesül, hogy alkalmazni. Legyen ( r ^ )^ i a racionális számok egy sorozatba rendezése. Ha
(i) egy X pont akkor és csak akkor eleme cl A-nak, ha x minden környezete X = (rni , . . . , rnp) és r = rm, akkor nevezzük a B ( x , r ) gömb súlyának az
metszi A -t; ni + . . . -f + m számot. Világos, hogy minden n > p + 1-re csak véges sok
olyan racionális gömb van, amelynek a súlya n. Ebből következik, hogy van
(ii) clA = R P \ e x t A = RP\ int {R^ \ A);
olyan sorozat, amely minden racionális gömböt tartalmaz. Valóban, először
(iii) cl A a legszűkebb zárt halmaz, amely tartalmazza A -t. soroljuk fel azokat a racionális gömböket, melyek súlya p \ (ilyen csak egy
B izo n y ítá s. Az (i) és (ii) állítások bizonyítását az olvasóra bízzuk, (iii) egy van). írjuk ezek után azokat, melyek súlya p + 2 és így tovább. így minden
szerűen adódik (ii)-ből és a 19.10. Tételből. □ racionális gömböt felsoroltunk, amivel beláttuk, hogy a racionális gömbök
halmaza megszámlálható. □
A következő tétel a Cantor-axióma általánosítasának tekinthető. Vegyük
19.24. Megjegyzés. A fenti bizonyítással azt is beláttuk, hogy a halmaz
észre, hogy a Cantor-axióma csupán azt követelte meg, hogy ha A\Â2 ^..-
(vagyis a racionális koordinátájú pontok halmaza) megszámlálható. A 19.9.3.
egymásba skatulyázott nemüres zárt intervallumok, akkor a metszetük ne
Példa szerint ez azt jelenti, hogy RP-ben van megszámlálható és mindenütt
legyen üres. Amint az alábbi tétel mutatja, a Cantor-axiómából és a valós szá
sűrű halmaz.
mok többi axiómájából már következik, hogy az állítás akárhány dimenzióban,
és jóval általánosabb halmazokra is teljesül.
A 19.22. Tétel bizonyítása. Legyen ( B n ) ^ i a racionális gömbök egy soro
19.21. Tétel (Cantor tétele). Ha az A i D A 2 D . halmazok mindegyike zatba rendezése. (A 19.23. Lemma szerint ilyen van.)
00
korlátos, zárt és nem üres, akkor a ^ An halmaz sem üres. Tekintsünk most egy nyílt halmazokból álló Q rendszert, amely lefedi A-t.
n=l Minden olyan Bn gömbre, amelyik része valamelyik G e G nyílt halmaznak,
B izo n y ítá s. Mindegyik An halmazból válasszunk egy X n pontot. Ekkor az válasszunk egy Gn e g nyílt halmazt, amelyre Bn C Gn- Ilyen módon kivá
(xn) sorozat korlátos, mert része a korlátos halmaznak. A Bolzano- lasztottuk a Q rendszer egy megszámlálható részrendszerét. Az így kiválasz
Weierstrass-tétel (19.8.) szerint (xn)-nek létezik konvergens részsorozata. tott nyílt halmazok uniója ugyanaz, mint az összes ^-beli nyílt halmaz uniója.
Legyen (xn^) egy konvergens részsorozat, és legyen a limesze a. Megmutatjuk, Valóban, ha x e [ JQ, akkor az egyik G e G halmaz tartalmazza x-et. A
00
19.13. Lemmából következik, hogy van olyan Bn gömb, amelyre x e Bn C G.
hogy a e P l An- Mivel a Gn e ö halmazt úgy választottuk, hogy Bn C Gn teljesüljön, ezért
Oű
n=l
Rögzítsünk egy n-et. Ha k elég nagy, akkor Uk > n, tehát Xnj. e Anj. C An- ^ ^ LJ
n —l
Ez azt jelenti, hogy véges sok tagtól eltekintve az [xn^.) sorozat tagjai ^ „-b en
Ha tehát Q lefedi az A halmazt, akkor a kiválasztott Gn halmazok is
vannak. Mivel An zárt, ezért a 19.14. Tétel szerint a e An- Mivel n tetszőleges lefedik A-t. □
00
volt, így a € P l Ari- □ 19.25. Példák. 1. A B{ 0, r ) gömbök lefedik az egész RP teret. A Lindelöf-
n —l
00
19.22. Tétel (Lindelöf* tétele). Ha nyílt halmazok egy rendszere lefed egy tétel értelmében közülük megszámlálhatóan sok is lefedi, pl. ( J B{0, n) = RP.
A halmazt, akkor a nyílt halmazok közül ki választhatunk megszámlálhatóan n=l
Másrészt világos, hogy a B{ 0, r ) gömbök közül véges sok nem fedi le RP-t.
sokat, melyek szintén lefedik A-t.
* closure (angol) = lezárt 2. A Gr = RP \ B( 0, r ) = {x e RP : |a;| > r} nyílt halmazok lefedik az
* Ernst Lindelöf (1870-1946) finn matematikus A = \ {0} halmazt. A Lindelöf-tétel értelmében közülük megszámlálhatóan
19. függvények A ponthalm azelm élet alapjai 349
348
tL
oo
sok is lefedi, pl. Q = A. Másrészt világos, hogy a Gr halmazok közül minden n-re. Ekkor az Fn halmazok zártak (hiszen [ J G í nyílt, An =
n=l i=l
n
véges sok nem fedi le A-t.
~ \U zárt, tehát Fn = A D An is zárt), korlátosak (hiszen részei
i=l
A fenti példák mutatják, hogy Lindelöf tételében „megszámlálható”
A-nak), és teljesül rájuk Fi D F 2 D . . . . Ra az Fn halmazok egyike sem lenne
helyett nem mondhatunk „véges” -et, vagyis nem minden halmaz nyílt lefe
00
déseiből lehet kiválasztani véges lefedő rendszert. A ponthalmazok egy fontos üres, akkor a Cantor-tétel szerint a metszetük, A \ |J sem lenne üres, ami
osztályát alkotják azok a halmazok, amelyekre ez mindig teljesül. i=l
00 n
19.26. D e fin íció . Az A C halmazt kompaktnak nevezzük, ha bármely, lehetetlen, hiszen A c \ J G í . így van olyan n, hogy Fn = A \ [ j G i = &, tehát
nyílt halmazokkal való lefedéséből kiválaszthatunk véges lefedést. t=i i=l
A C U Gi. Ezzel megmutattuk, hogy a Gi halmazok közül véges sok lefedi

19.27. T étel (B o ré i* t é te le ). Egy A C halmaz akkor és csak akkor í=i
kompakt, ha korlátos és zárt. A-t. □
oo
Ha A és B nemüres halmazok R^-ben, akkor az A és B halmazok tá v o l
B izo n y ítá s. Legyen A kompakt. Mivel A C = |J 5 (0 , n), ezért A kom-
n=l
ságán a
N dist {A, B) = inf{|x — y\ : X e A, y e B}
paktsága alapján van olyan N, hogy ^ C [J B( 0, n) — B ( 0 , N ) . Ezzel belát
számot értjük. Két diszjunkt zárt halmaz távolsága lehet nulla (1. a 19.39.
n=l
tűk, hogy A korlátos. feladatot). Azonban a következő tétel szerint ez csakis olyankor fordulhat elő,
amikor az A és B halmazok egyike sem korlátos.
Most belátjuk, hogy A zárt. A 19.14. Tétel alagán elég megmutatni, hogy
ha Xn € A és Xn a, akkor a € A. Mint láttuk, a B(a, r) zárt gömbök zártak 19.28. T étel. Ha A és B diszjunkt zárt halmazok, amelyek közül legalább az
minden r > 0-ra, tehát az RP\B{a, r) halmazok nyíltak. Ha a ^ A volna, akkor egyik korlátos, akkor
A c R P \ { a } = U ( W \ B (a, l/fc )j nyílt lefedés lenne, tehát A kompaktsága (i) vannak olyan a e A és b e B pontok, hogy dist {A, B ) = \a-b\] valamint
A:-l (ü) dist (A, B ) > 0.
szerint volna olyan K, hogy A C \ B{ a, l /k) J = \ B { a , l f K ) . Ez B izo n y ítá s. Legyen dist {A, B ) = d. Minden n-re válasszunk olyan ün e A
k=l és bn e B pontokat, hogy \an - hn\ < d -f (1 /n ) teljesüljön. Mivel A és B
azonban lehetetlen, hiszen Xn — a, tehát Xn € i?(a, 1/ K ) fi A minden elég közül legalább az egyik korlátos, ezért az {an) és (6^) sorozatok mindketten
nagy n-re. korlátosak. Alkalmas részsorozatra áttérve feltehetjük, hogy az (a^) sorozat
Most tegyük fel, hogy A korlátos és zárt; megmutatjuk, hogy A kompakt. konvergens. Egy további részsorozatot véve azt is feltehetjük, hogy a {bn)
Tegyük fel, hogy A -t lefedi a nyílt halmazokból álló Q rendszer. A Lindelöf- sorozat is konvergens.
tétel szerint Q-hől kiválaszthatunk egy megszámlálható (G i, G 2, •• részrend Ha O/i —» a és 677, —> 5, akkor a e A és b E B, mert A és B zártak. Ekkor
szert, amely szintén lefedi A -t. Legyen I® ~ ^1 ~ ~ ^n\ < d. Mivel a dist ( A , B ) távolság definíciója szerint
\a — b\ > d, ezért \a — b\ = d, amivel (i)-et beláttuk. Ebből (ii) nyilvánvaló. □
F„ = A \ \ jG i = A n [ R P \ \ j G i \
\ i=l f
B.a A C RP nemüres halmaz és r > 0, akkor Ü{ A, r) - i el fogjuk jelölni
* Emilé Boréi (1871-1956) francia matematikus azon X pontok halmazát, melyekre dist ({a;}, A) < r. (Ha tehát A = {a}, akkor
U{A, r) megegyezik a B{a, r) zárt gömbbel.) A következő lemmákra a későbbi 4. Ugyancsak könnyű belátni, hogy az a pont akkor és csak akkor torlódási
alkalmazásokban lesz szükségünk. pontja az A halmaznak, ha van olyan Xn e A \ {a} pontsorozat, amely a-hoz
tart.
19.29. L em m a . Tetszőleges nemüres és korlátos A halmaz és r > 0 esetén
U{ A, r ) korlátos és zárt.
Feladatok
Bizonyítás. Az U{ A, r ) halmaz korlátossága nyilvánvaló. Legyen Xn e
e U{ A, r ) minden n-re, és tegyük fel, hogy Xn -> x. Minden £ > 0-ra választ
hatunk egy n-et, amelyre \xn —x\ < s, és egy a e. A pontot, amelyre \xn~a\ < 19.10. Legyen p = 2. Adjuk meg az int A, ext A, dA halmazokat az alábbi
< r + £. Ekkor \x-a\ < r + 2e. Mivel £ tetszőleges volt, ezért dist ({a:}, A) < r, A C halmazokra.
tehát x e U { A , r ) . Ezzel beláttuk, hogy U{ A, r ) zárt. □ (a) { ( x ,y) : x , y > 0, x + y < 1};
19.30. Lemma. Legyen F c G ahol F korlátos, zárt és G nyílt. Ekkor (b) {(x,0) e : 0 < a; < 1};
van olyan r > 0, hogy U(A, r) C G. (c) {(x, ?/) e : X = 1 /n (n = 1, 2, . . . ) , 0 < ^ < 1).
Bizonyítás. Az F és \ G halmazok diszjunktak, zártak, és egyikük kor

látos. Ezért a 19.28. Tétel szeriig a távolságuk pozitív. Nyilvánvaló, hogy ha
0 < r < dist (F, EP \ G), akkor U(A, r) C G. U
(c)
A számegyenes részhalmazainak esetében definiáltuk a torlódási pont és

az izolált pont fogalmait (1. a 8.23. Definíciót és a 8.27.2. Megjegyzést). Ezeket 11 1 1
a fogalmakat most kiterjesztjük az W terekre. Azt mondjuk, hogy az a eMP •43 2
pont az A C RP halmaz torlódási pontja, ha az a pont minden környe 19.11. Melyek azok a halmazok, amelyekre int A pontosan három elemű? (M)
zetében A-nak végtelen sok pontja van. Az A halmaz torlódási pontjainak
19.12. Bizonyítsuk be, hogy d( A U B) c d A U dB és d( A D B ) C d A U dB
halmazát A derivált halmazának nevezzük és A'-vel jelöljük.
minden A , B c R^-re.
Az a G pont az A C halmaz izolált pontja, ha van olyan r > 0,
amelyre S (a , r) fi A = {a}. 19.13. Van-e olyan A C R^ halmaz, amelyre dA = {(1 /n , 0) : n = 1, 2 , . . . } ?
19.31. Megjegyzések. 1. Az A halmaz torlódási pontjai nem feltétlenül 19.14. Legyen A C R^ zárt. Bizonyítsuk be, hogy A = d H egy alkalmas
H halmazra.
elemei A-nak. így pl. a B{ x, r) gömbnek minden olyan y pont torlódási pontja,
amelyre \y = x\ = r (1. a 19.9.1.C. Példát). így S{ a, r) C B { a , r ) ' , holott 19.15. Bizonyítsuk be, hogy d d A c dA minden A C halmazra. Mutassuk
S(a, r) n B{ a, r ) = 0. Könnyű belátni, hogy A' C A akkor és csak akkor meg, hogy d d A = dA nem mindig teljesül.
teljesül, ha A zárt.
19.16. Bizonyítsuk be, hogy ha az A c halmaz nyílt vagy zárt, akkor
2. Könnyű belátni, hogy A^J A' = c\ A minden A halmazra. d dA = dA és int dA = 0.
19.17. Mutassuk meg, hogy végtelen sok zárt halmaz uniója nem szükségkép
3. A definíció értelmében az A halmaz izolált pontjai szükségképpen elemei
pen zárt.
A-nak. Könnyű belátni, hogy A izolált pontjainak halmaza éppen az A \ A'
halmaz. így A minden pontja vagy izolált pontja vagy torlódási pontja A-nak. 19.18. Bizonyítsuk be, hogy minden R^-beli nyílt halmaz előáll megszámlál-
hatóan sok tégla uniójaként.
19.19. Melyek azok a halmazok, amelyeknek pontosan három határpontjuk 19.36. Mutassunk példát olyan
van? (a) korlátos és nemüres; (b) zárt és nemüres
19.20. Bizonyítsuk be, hogy ha C ahol p > 1 és dA megszámlálható, oo
akkor és \ A egyike megszámlálható. halmazokból álló Ai D A 2 D . . . sorozatokra, amelyekre P| An = 0.

n=l
19.21. Melyek azok a halmazok, amelyekre 19.37. Bizonyítsuk be, hogy a A C W halmaz akkor és csak akkor korlátos
(a) int A = dA? (b) int A = c l A? (c) ext A = cl A? és zárt, ha minden Xn e A sorozatnak van olyan részsorozata, amely egy
19.22. Bizonyítsuk be, hogy minden végtelen, korlátos halmaznak van torlódási yl-beli ponthoz tart.
pontja. 00
19.38. Van-e olyan g R sorozat, amelyre [0 ,1] C U{Xn-2 + 2 ” )?
19.23. Melyek azok a halmazok, amelyeknek nincs torlódási pontja? Melyek n=l
azok a halmazok, amelyeknek pontosan 3 torlódási pontja van? 00
És olyan sorozat, amelyre [0,1] C [J (xn — 2~^~^,Xn + (Ö)
19.24. Bizonyítsuk be, hogy minden A C M^-re az A' halmaz zárt. n=l
19.25. Melyek azok az halmazok, amelyekre A' = A és (R^\A)'' = IR^\A? 19.39. Mutassunk példát diszjunkt, nemüres, zárt
(a) síkbeli,
19.26. Legyen A C korlátos, G C ^ nyílt, és tegyük fel, hogy A' c G.
Bizonyítandó, hogy A \ G véges. (b) R-beli halmazokra, melyek távolsága nulla. (M)
19.40. A G C W halmazt regu láris n yílt h a lm a zn a k nevezzük, ha G =
19.27. Konstruáljunk olyan A halmazt, amelyre az A, A', A " stb. halmazok
= int cl G. Bizonyítsuk be, hogy tetszőleges G CMP halmazra az alábbiak
páronként különbözőek.
ekvivalensek:
19.28. Bizonyítsuk be, hogy minden A halmazra d{A') = {dA) ' . (i) A G halmaz reguláris nyílt.
19.29. Van-e olyan korlátos, végtelen halmaz, amelynek minden pontja izolált? (ii) Van olyan A halmaz, amelyre G = int cl A.
19.30. Bizonyítsuk be, hogy bármely halmaz izolált pontjainak halmaza meg (iii) Van olyan A halmaz, amelyre G = ext int A.
számlálható. (Ö) (iv) G = ext ext G.
19.31. Az A C halmazt mindenütt sűrűnek nevezzük, ha minden gömb 19.41. Bizonyítsuk be, hogy tetszőleges A C R ^ halmazra fennállnak az alábbi
ben van pontja. Konstruáljunk olyan mindenütt sűrű yl C halmazt, azonosságok:
amelynek nincs három pontja egy egyenesen. ext ext ext ext A — ext ext A, ext ext ext int A = ext int A, (19.5)
19.32. Bontsuk fel R^-et végtelen sok diszjunkt, mindenütt sűrű halmaz egye ext ext int dA = int dA, ext ext dA = int dA, (19.6)
sítésére. d ext ext int A = ö ext int A, d ext ext ext A = d ext ext A, (19.7)
19.33. Konstruáljunk olyan / : függvényt, amelynek a grafikonja min- d ext int dA = d int dA. (19.8)
denütt sűrű R -ben.
19.42. Bizonyítsuk be, hogy az in t, e x t , ö operációkat egy tetszőleges A c W
19.34. Nevezzünk csillagnak egy A C halmazt, ha előáll mint három, közös halmazra alkalmazva (tetszőleges számban és sorrendben) legfeljebb 25
végpontú és egyébként diszjunkt szakasz uniója. Bizonyítsuk be, hogy különböző halmazt kaphatunk. (* Ö)
páronként diszjunkt csillagok minden rendszere megszámlálható. (* Ö)
19.43. Adjunk meg olyan A C R^ halmazt, amelyre az in t, e x t , d operációkat
19.35. Bizonyítsuk be, hogy páronként diszjunkt csillagok rendszere nem fed alkalmazva (tetszőleges számban és sorrendben) 25 különböző halmazt
het le egy egyenest. (*) kapunk.
354 19. függvények Határérték 355
19.44. Bizonyítsuk be, hogy az i nt , e x t , ö, a lezárás és a komplementer ope függvény értéke 1/2, ezért (0, 0) minden környezetében van olyan pont, amely
rációkat tetszőleges A C halmazra alkalmazva (tetszőleges számban és ben a függvény 1/2-et vesz fel. Ebből világos, hogy a kérdéses határérték nem
sorrendben) legfeljebb 34 különböző halmazt kaphatunk. létezik: bármilyen 6-t adunk is meg, £ == 1 /4 -hez nem találhatunk jó 5-t.
Egyébként az xy/{x'^ -f y"^) függvénynek az origóban minden, az origón
átmenő egyenesre szorítkozva van határértéke. Ugyanis a függvény minden
Határérték ilyen egyenesen (az origót kivéve) konstans.
A többváltozós analízis alapjait - csakúgy mint az egyváltozós esetben - 19.34. Definíció. Legyen az / függvény értelmezve az A C IF halmazon,
a függvények határértékének, folytonosságának és differenciálhatóságának a és legyen a az A halmaz torlódási pontja. Azt mondjuk, hogy az f függvény
vizsgálata, és ezek alkalmazásai képezik. határértéke a-han az A halmazra szorítkozva végtelen (mínusz végtelen), ha
Ami a határértéket és a folytonosságot illeti, ezen a téren a többváltozós minden K -hoz van olyan (^ > 0, hogy minden x € A, 0 < \x - a\ < ő esetén
függvények kevés újdonsággal szolgálnak. A többváltozós függvények határér f { x ) > K ( f { x ) < K ) . Jelölés: f { x ) = oo ( —oo).
tékének fogalma - az egyváltozós függvények esetéhez teljesen hasonlóan - azt xÂ
fejezi ki, hogy ha x közel van egy a ponthoz, akkor a függvény értéke közel Ha az / függvény értelmezési tartománya A-val egyenlő, akkor a fenti
van a határértékhez. definícióban az ,,A halmazra szorítkozva” kitételt elhagyhatjuk, és röviden
azt mondhatjuk, hogy / határértéke a-ban végtelen (mínusz végtelen). Ezt
19.32. Definíció. Legyen a valós értékű / függvény értelmezve az A C úgy jelöljük, hogy lim f { x ) = oo ( - o o ) .
X ^Qj
halmazon, és legyen a a^z A halmaz torlódási pontja. Azt mondjuk, hogy az f
függvény határértéke a-ban az A halmazra szorítkozva b, ha minden e > 0-hoz
van olyan ^ > 0, hogy minden x e A^ 0 < |a: - a| < (^ esetén |/(x) — b \ < £ . 19.35. Példa. Jelölje A az {(x, y) : y > x} félsíkot. Ekkor
Jelölés: lim f ( x ) = b. 1
x->a ^ lim
xe A (a;,y)-^(0,0) y — X
{x,y)eA
Ha az / függvény értelmezési tartománya A-val egyenlő (vagyis nem
bővebb A-nál), akkor a fenti definícióban az „A halmazra szorítkozva” kitételt
Valóban, ha iT > 0 adott, akkor 0 < \(x,y)\ = ^ x ‘^ + y ‘^ < l / K esetén
elhagyhatjuk, és röviden azt mondhatjuk, hogy / határértéke a-han b. Ezt úgy
jelöljük, hogy lim f { x ) = b vagy f { x ) b, ha x ^ a. |x|, \y\ < l/K, tehát \y - x\ < 2/K. Másrészt, ha {x, y) e A is teljesül, akkor
X ^ Qj
X < y , í g j ^ < y - X < 2/K és —i — > K/2.
y -x
x ‘^y
19.33. Példák. 1. Legyen p = 2. Belátjuk, hogy + ^2 - 0.
Ugyanígy adódik, hogy lim = - 00, ahol B = {(x, y) : y < x].
(x,j/)->(o,o) y — x
(x,y)eB
Legyen e > 0 adott. Ha 0 < |(a:,?/)| = yjx“^ + < e, akkor \y\ < e, tehát
1
0 Az előzőekből az is következik, hogy a lim határérték nem létezik.
x^y (x,y)-^(o,o) y - x
x2 y2 < \y\ < £■
A háromfajta határértéket egységesen is megfogalmazhatjuk a pontozott
xy környezet fogalmának segítségével. Az a e pont pontozott környezetein
2. Belátjuk, hogy a lim határérték nem létezik. Mivel a tenge- a B{ a, r ) \ {a} halmazokat értjük, ahol r tetszőleges pozitív szám.
(x,y)-»(0,0) -f
lyeken a függvény értéke nulla, ezért (0,0) minden környezetében van olyan
19.36. Tétel. Legyen az f függvény értelmezve az A C halmazon, és
pont, amelyben a függvény eltűnik. Másrészt az y = x egyenes pontjaiban a
legyen a az A halmaz torlódási pontja. Jelentse (5 a b valós számot vagy
Határérték 357
356 19. -> M függvények
± 0 0 valamelyikét. Akkor és csak akkor teljesül lim f ( x ) — P, ha (3 minden 19*40. M egjegyzés. Az egyváltozós függvények körében 15 fajta határérté
xeA ket definiáltunk. Ez abból adódott, hogy a határérték helye ötféle volt (véges
V környezetéhez megadható az a pont egy Ú pontozott környezete, amelyre szám, egy véges helyen vett jobb- és baloldah, oo és - 00), az értéke pedig
háromféle (véges, 00 és —00).
teljesül, hogy f { x ) eV^ ha x e A O Ü . D
A többváltozós függvények körében a jobb- és baloldah, illetve a 00-ben
A következő tétel pontosan ugyanúgy bizonyítható mint az egyváltozós és - 00-ben vett határértéknek nincs értelme. Ennek az oka nyilvánvaló: ha
megfelelője (8.19. Tétel). p > l, akkor R^-ben nemcsak két, hanem végtelen sok irány van. Nyilván
fölösleges lenne minden irány számára külön határértékfogalmat alkotni; ha
19.37. Tétel (átviteli elv). Legyen az f függvény értelmezve az A C
szükségünk van egy adott irányban vett határértékre, ezt megfogalmazhatjuk
halmazon, és legyen a az A halmaz torlódási pontja. Jelentse (3 a b valós
úgy, hogy vesszük a függvény határértékét egy adott egyenesre szorítkozva.
számot vagy ± 0 0 valamelyikét. Akkor és csak akkor teljesül lm f { x ) = /3, ha
x€A Egy adott irányú végtelenben vett határértéket megfogalmazhatunk a
valahányszor egy (xn) sorozatra Xn a és Xn € A \ {a} minden n-re, akkor megfelelő egyváltozós függvény 00-beli határértékeként. Például, ha v egy sík-
f { x n ) ^ /3. □ beli egységvektor, akkor az origóból kiinduló i;-irányú félegyenes 3, tv (t > 0)
vektorok halmaza, tehát az f függvény í;-irányú végtelenben vett határértéke
A következő három állítás az átviteli elv és a sorozatokra vonatkozó meg gyanánt tekinthetjük a t f { t v ) {t > 0) egyváltozós függvény határértékét a
felelő tételek (4.7, 4.8, 4.10) nyilvánvaló következménye. végtelenben.
19.38. Tétel.
(i) (rendőrszabály) Ha f { x ) < g{x) < h{x) minden x e A \ {a}-ra és Feladatok
lim f ( x ) = hm h(x) = j3, akkor lim g{x) = (3.
x-â xâ
xe A xeA xeA
19.45. Létezik-e az alábbi kétváltozós függvények határértéke a megadott pont
(ii) Amennyiben
ban? Ha létezik, akkor minden e > 0-hoz adjunk meg a határérték definí
lim f ( x ) = b < c = lim g(x), ciójának megfelelő í-t.
xgA xeA
akkor van a-nak olyan Ú pontozott környezete, amelyre teljesül, hogy (a) (2,3); (b) (0.0); (c) X •sin (0,0);
y y
f { x ) < g{x) minden x e Ü D A-ra.
(iii) Ha léteznek a lim f ( x ) = b és lim g{x) = c limeszek, továbbá ha f ( x ) < ( e ) 0. + i , ( 3 , 2 ) ; (f) (0,0);
x—>a x-â
xe A xe A
< g[x) teljesül az A \ {a} halmazon, akkor 6 < c. □ (g) x^ ( x > 0 , y e R ) , (0,0); (h) { l + x ) y , (0,0);
Ugyancsak az átviteli elvből és a sorozatokra vonatkozó megfelelő téte
(i) (0,0); (j)
lekből kapjuk a következőt. x + y
19.39. Tétel. Tegyük fel, hogy a hm f ( x ) = b és lim g(x) = c határértékek 1/x‘^y^

(1) + y ‘^
, (0 , 0); M (0,0).
x&A xeA
léteznek és végesek. Ekkor lim ( / {x) + g{x)) = ö + c, lm (/(a :) •g{x) ) = b •c,
xeA xeA 19.46. Bizonyítsuk be, hogy ha H c W megszámlálható, akkor van olyan
és c ^ O esetén l i m( f { x) /g{ x) ) = b/c. □ f : A - ^ R függvény, hogy hm f ( x ) = oo minden a e A' pontra.
xeA
19. függvények Folytonosság 359
358
19.47. Bizonyítsuk be, hogy ha A C / :A R és hm f { x ) = o o minden amelyekre az (a, y) pont eleme az / függvény D { f ) értelmezési tartományának.
X ^ CL
Hasonlóan, az szekciófüggvény azokban az x pontokban van értelmezve,
a e A' pontra, akkor A megszámlálható. (Ö)
amelyekre (x,b) e D { f ) .
19.44. M e g je g y z é s . Könnyű belátni, hogy ha egy függvény folytonos az

Folytonosság ( ö l , . . . , ap) pontban, akkor a koordináták egy részét a megfelelő ai értékekben
rögzítve a kapott szekciófüggvény folytonos lesz az . . . , J pontban, ahol
i i , . . . , Zs jelöh a nem rögzített koordináták indexeit. Például, ha a kétváltozós
19.41. Definíció. Legyen az / függvény értelmezve az A C halmazon, f függvény folytonos az (a, b) pontban, akkor az fa szekciófüggvény folytonos
és legyen a e A. Azt mondjuk, hogy / folytonos az a pontban az A halmazra 6-ben, az f^ szekciófüggvény pedig folytonos a-ban. Ez az állítás azonban
szorítkozva, ha minden e > 0-hoz van olyan (5 > 0, hogy minden x e A, nem megfordítható. A szekciófüggvények folytonosságából nem következik a
\x -a \ < 5 esetén \f(x) - f{a)\ < e. függvény folytonossága!
Ha az / függvény értelmezési tartománya A - yqI egyenlő, akkor a fenti Tekintsük azt az / : M függvényt, amelyre f { x , y ) — xyj { x^ + y^)
definícióban az „A halmazra szorítkozva” kitételt elhagyhatjuk, és röviden ha { x, y) ^ (0,0), és /(O , 0) = 0. Ekkor az / összes szekciófüggvénye folyto
azt mondhatjuk, hogy / folytonos a-ban. nos. Valóban, ha a ^ 0, akkor az fa{y) = ay/{a^ -h függvény mindenütt
Ha / minden a e A pontban folytonos, akkor azt mondjuk, hogy / foly folytonos, hiszen olyan racionális törtfüggvénnyel egyenlő, amelynek a neve
tonos az A halmazon. zője sehol sem nulla. Ha viszont a — 0, akkor az fa függvény azonosan nulla,
tehát szintén folytonos. Ugyanígy látható, hogy az f^ szekciófüggvények is
Az / függvény folytonossága az a pontban szemléletesen azt jelenti, hogy
folytonosak minden 6-re.
/ grafikonja az (a, f ( a) ) pontban „nem szakad” .
Másrészt az / függvény nem folytonos a (0,0) pontban, hiszen a 19.33.2.
19.42. Megjegyzés. A definícióból nyilvánvaló, hogy / akkor és csak akkor Példa szerint (0 ,0)-ban nem is létezik a határértéke.
folytonos az a pontban az A halmazra szorítkozva, ha a következő két eset
A 19.39. Tételből azonnal kapjuk a következőt.
valamelyike fennáll:
(i) Az a pont izolált pontja A-nak (1. a 8.27.2. Megjegyzést), vagy 19.45. T étel. Ha az f és g függvények folytonosak az a pontban az A hal
mazra szorítkozva, akkor ugyanez igaz az f + g és f -g függvényekre, valamint
(ii) a € A n A' és f ( x ) = f{a).
g{a) ^ 0 esetén az f/ g függvényre is. □
x&A
A 19.37. Tételből könnyű levezetni a következő tételt, amelyet a folyto 19.46. D e fin íció . Az IR^-n értelmezett x = ( x i , . . . , Xp) i-> Xi függvényt az
nosságra vonatkozó átviteli elvnek nevezünk. i-edik koordinátafüggvénynek nevezzük (i = 1 , . . . ,p).
Az / : -> M függvényt p-változós polinomfüggvénynek (röviden poli-
19.43. Tétel. A z f függvény akkor és csak akkor folytonos az a pontban az A
nomnak) nevezzük, ha az x i , . . . ,Xp koordinátafüggvényekből és konstansok
halmazra szorítkozva, ha valahányszor egy (xn) sorozatra Xn a és Xn e A
ból kapható meg az összeadás és a szorzás műveletei segítségével. Világos,
minden n-re, akkor f ( x n) f { a) . □
hogy a polinomok a c •x^^ ■••Xp^ szorzatokból álló véges összegek, ahol a c
Egy többváltozós függvény viselkedésének az áttekintését megkönnyítheti, együtthatók valós számok, az n i , . . . ,Up kitevők pedig nemnegatív egészek.
ha egyes változókat rögzítünk, és a függvényt a maradék változók függvénye Két p-változós polinom hányadosát p-változós racionális törtfüggvénynek
ként fogjuk fel. Az így kapott függvények az eredeti függvény ún. szekció nevezzük.
függvényei. Például az / ( x , y) kétváltozós függvény szekciófüggvényei az egy
változós y i-> fa{y) -= és X i-> f \ x ) - f { x , b ) függvények minden 19.47. T étel. A polinomfüggvények mindenütt folytonosak. A racionális tört-
a,b e R-re. Az fa szekciófüggvény azokban az y pontokban van értelmezve. függvények folytonosak az értelmezési tartományuk minden pontjában.
360 19. függvények Folytonosság 361
B izo n y ítá s. Először belátjuk, hogy a koordinátafüggvények mindenütt foly A korlátos zárt intervallumban folytonos függvényekről szóló tételek a
tonosak. Ez abból következik, hogy ha \x - a\ < £, ahol x = {x\, . . . ,Xp) és következőképpen általánosíthatók.
a = ( a i , . . . , ö p ) , akkor \xi - ai\ < e minden i = l , . . . , p - r e . így a 19.45.
19.50. Tétel (Weierstrass tétele). Legyen A C korlátos és zárt, és
Tételből nyilvánvaló, hogy a polinomfüggvények mindenütt folytonosak.
legyen f : A R folytonos. Ekkor f korlátos az A halmazon, és az A-n
Ha és ^ polinomok, akkor a pj q racionális törtfüggvény értelmezési tarto felvett értékei között van legnagyobb és van legkisebb érték.
mánya azon pontok halmaza, ahol q nem tűnik el. Ugyancsak a 19.45. Tételből
kapjuk, hogy ezekben a pontokban a p/q függvény folytonos. □ Bizonyítás. A 8.52. Tétel második bizonyításának gondolatmenetét fogjuk
alkalmazni.
Az összetett függvények határértékére vonatkozik az alábbi tétel.
Legyen M = s u p f { A ) . Ha / nem korlátos felülről, akkor M = 00 , és
19.48. T étel. Tegyük fel, hogy minden n-re választhatunk egy olyan Xn e A pontot, amelyre f { x n) > n.
(i) A C g : R és lim p(x) = 7 , ahol 7 egy valós szám vagy ±00 Ha viszont / felülről korlátos, akkor M véges, és minden n pozitív egészhez
X ^ Cl
választhatunk egy olyan Xn e A pontot, amelyre f { x n ) > M - (1 /n ). így
valamelyike;
mindkét esetben találtunk egy olyan Xn e A sorozatot, amelyre f { x n) -> M.
(ii) g(A) C H C M, / : i í - és lim f ( x) = (3, ahol (3 egy valós szám vagy
yî Az {xn) sorozat korlátos (hiszen minden tagja eleme A-nak), ezért van egy
dboo valamelyike; konvergens (x^^) részsorozata. Legyen lim = a. Mivel A zárt, így a 19.14.
/c ^00
(iii) g{x) 7^ 7 az a egy pontozott környezetében, vagy pedig j e H és f
Tétel szerint a e A. Mármost f folytonos a-ban, ezért az átviteli elv alapján
folytonos 7 -ban a H halmazra szorítkozva. Ekkor
-> f { a) . Másrészt f{xn^) M, amivel egyrészt beláttuk, hogy M
lim f ( g ( x ) ) = /3. (19.9) véges, azaz / felülről korlátos, másrészt, hogy M = /( a ) , azaz M e f ( A ) .
x^ a
B izon y ítá s. A tétel ugyanúgy bizonyítható mint az egyváltozós eset (8.39. Hasonlóan bizonyítható m m f ( A ) létezése. □
Tétel). Most adunk egy másik bizonyítást, amely a két átviteli elven alapszik.
Vegyünk egy Xn a sorozatot, amelyre Xn ^ A \ {a} minden n-re. A 19.37. Az egyenletes folytonosság fogalmát ugyanúgy definiáljuk mint a száme
Tétel szerint g{xn) 7 - Ha g{x) ^ ^ a.z a egy pontozott környezetében, akkor gyenesen. Azt mondjuk, hogy az / függvény egyenletesen folytonos az
g{xn) ^ 7 minden elég nagy n-re, tehát ismét a 19.37. Tételt alkalmazva azt A C RP halmazon, ha minden £ > 0-hoz létezik egy (közös, azaz a helytől
kapjuk, hogy f ( g{ xn) ) -> P. Ha viszont / folytonos 7-ban, akkor a 19.43. független) (^ > 0, amelyre teljesül, hogy ha x , y e A és \x - y\ < ő, akkor
Tételből adódik, hogy f { g{ xn) ) f ( l ) - /?. Végül a 19.37. Tételt még egyszer l/(^ ) - f(y)\ < s. A következő tétel a 8.58. Tételhez hasonlóan bizonyítható.
alkalmazva megkapjuk (19.9)-et. □
19.51. Tétel (Heine tétele). Legyen A C R^ korlátos és zárt, és legyen
19.49. K ö v e tk e zm én y . Ha g folytonos az a e R ^ pontban az A C RP hal f :A R folytonos. Ekkor f egyenletesen folytonos A-n. □
mazra szorítkozva és az egyváltozós f függvény folytonos g{a)-ban a g{A)
halmazra szorítkozva, akkor f o g is folytonos az a pontban az A halmazra
A következő tétel Weierstrass (első) approximációs tételét (18.17. Tétel)
szorítkozva. □
általánosítja többváltozós folytonos függvényekre.
A fenti következmény szerint a koordinátafüggvényekből az elemi függvé
nyek segítségével felírható függvények folytonosak az értelmezési tartományu 19.52. T étel (W eierstra ss a p p ro x im á ció s t é t e le ). Legyen a valós értékű
f függvény folytonos az R C R^ téglán. Ekkor minden e > 0-hoz van olyan
kon. így pl. a háromváltozós
p-változós g polinom, hogy \f{x) - g{x)\ < £ minden x € R-re.
^ cos{x^ + y) _ ^
B izon y ítá s. Az álhtást p szerinti indukcióval bizonyítjuk. A p = 1 esetet már
beláttuk a 18.17. Tételben (1. a 18.85. Megjegyzést is). Tekintsük most a p — 2
függvény minden olyan ( x , y , z ) pontban folytonos, amelyre x y z ^ 1. esetet.
19. függvények Folytonosság
362 363
Legyen R = [a, 5] x [c, d], és legyen 0 < e < 1 adott. Ha / folyto minden (x, y) e R-ve. Végül is azt kapjuk, hogy 1/ - ^| < |/ - / i |+ j/i - ^^1 <
nos R-en, akkor Heine tétele szerint (19.51. Tétel) itt egyenletesen folytonos. < {K + 3)e az R tégla minden pontjában. Mivel £ tetszőleges voh, ezzel a
Válasszunk egy olyan pozitív (^-t, hogy \f{xi, yi) - f ( x 2 , y 2 )\ < £ teljesüljön tételt p = 2-re beláttuk.
minden ( xi , yi ) , (x2, y2) ^ R-> — (2:2, 1/2) 1 < esetén. Rögzítsünk egy Az általános esetben az indukciós lépésben hasonlóan okoskodhatunk. A
n > 2(6 - a)/S egész számot, és osszuk fel az [a, 6] intervallumot n egyenlő részletek végiggondolását az olvasóra bízzuk. □
részre. Jelöljük az osztópontokat t^-vel (i = 0 , . . . ,n).
Minden i — 0 , . . . ,n-re jelöljük ui-vel azt a folytonos függvényt, amely a 19.53. M e g je g y z é s . A fenti tételben az R téglát tetszőleges korlátos és zárt
intervallumon kívül nulla, a ti pontban az értéke 1, és a [ti-i,ti] és halmazzal helyettesíthetjük. Igaz tehát a következő: h a A c R P korlátos, zárt
[ti,ti+i] intervallumokban egy-egy elsőfokú polinom. (Az uq és Un függvények halmaz és f : A R folytonos függvény, akkor minden s > 0-hoz van olyan
értelmezésénél bármilyen t~i < a és tn+i > b pontokat vehetünk.) Ekkor p-változós g polinom, hogy \f{x) - g{x)\ < £ minden x e A-ra. A bizonyítást
n illetően 1. a 19.61-19.65. feladatokat.
UQ,...,Un nemnegatív folytonos függvények, és ^ Ui(x) = 1 minden x e [a, 6]-
i=0
re. Tekintsük az
IV
Feladatok
fi{x,y) -=Y^f{thy)-u^{x) (19.10)
19.48. Legyen f { x , y ) = xyjix"^ + ha { x, y) ^ 0 és / ( 0 , 0 ) = 0. Milyen

függvényt. Belátjuk, hogy \f[x,y) - fi{x,y)\ < e minden [ x, y) e R-m. Adott a-ra lesz / folytonos az origóban?
{x, y) e R -ie a (19.10) jobb oldalán álló összegben csak azok az Ui{x) tényezők
különböznek nullától, amelyekre \ti - x| < 2(5 - a ) / n < ő. Minden ilyen tagra 19.49. Legyen f(x,y) = \xHyf ha x 5Í 0 és y yí 0, és f{x,y) = 0 egyébként.
\[ti,y) - {x,y)\ < ő, tehát ő választása folytán l f( ti , x) - f( x, y) \ < £. Mivel Milyen Oí,/3-ra lesz / folytonos az origóban?
az Ui(x) számok összege 1, ebből azt kapjuk, hogy
n
19.50. Legyen és / : Bizonyítsuk be, hogy ha a g{x) = lim f { y )
határérték létezik és véges minden x e A-ra, akkor a g függvény folytonos
Ui{x)^0 í=0 A-n.
Az egyváltozós tétel szerint minden i-re vannak olyan qí és hi polinomok,

19.51. Konstruáljunk olyan / : - » R függvényt, amely bármely egyenesre
hogy \f(ti,y) - 9i(y)\ < £/{n + l) minden y e [c,d]-ie és \ui(x) - hi{x)\ <
n szorítkozva folytonos, de / nem folytonos. (Ö)
< £/(n + 1) minden x e [a, 6]-re. Tekintsük a g{x, y) = ^ 9 i { y ) ■hi(x) kétvál-
19.52. Tegyük fel, hogy az / : R függvény mindegyik fa szekciófüggvénye
tozós pohnomot. Belátjuk, hogy g jól közelíti /i-e t R-en. Valóban, folytonos, és mindegyik szekciófüggvénye monoton és folytonos. Bizo
nyítsuk be, hogy / folytonos.
y)-ui{x) - Qi(y) ■hi{x)\ <
< \f ( t ú y ) - 9 i ( y ) \ - u i { x ) + \gt{y)\ ■M x ) - hi{x)\ < 19.53. Tegyük fel, hogy az A c R^ halmazra teljesül, hogy minden / : A -> R
< (e/(n + l ) ) - l - ^ { K + e ) - (e/(n + 1)) < ( K + 2 )e /(n + 1), folytonos függvény korlátos. Bizonyítsuk be, hogy A korlátos és zárt.
ahol K jelöli !/l egy felső korlátját R-en. így 19.54. Van-e olyan kétváltozós polinom, amelynek az értékkészlete (0 oo)?
n (ÖM)
\fi(x,y) - g(x,y)\ S ( K + 2)6
i=0 19.55. Bizonyítsuk be, hogy ha A c zárt és f : A folytonos, akkor /
grafikonja zárt halmaz R^"*'^-ben.
364 19. függvények Parciális deriváltak 365
19.56. Igaz-e, hogy ha f : [a, b] R grafikonja zárt halmaz E^-ben, akkor / Parciális deriváltak
folytonos [a,6]-n?
19.57. Legyen A C és / : A -> R. Bizonyítsuk be, hogy / grafikonja akkor A többváltozós függvények körében a differenciálás több változatosságot kínál,
és csak akkor korlátos és zárt halmaz R^'^^-ben, ha A korlátos és zárt, és mint a határérték vagy a folytonosság. Ugyan a differenciálhatóság fogalma
/ folytonos A~n. pontosan megfelel az egyváltozós differenciálhatóság (egyik) definíciójának, de
a deriváltnak megfelelő fogalom bonyolultabb, mint egy változóban. A tárgya
19.58. Legyen A Melyik állítás igaz? lást ezért nem is ezzel kezdjük, hanem azokkal a deriváltakkal, amelyeket úgy
(a) Ha minden f : A R függvény folytonos, akkor A zárt. kapunk, hogy egy híján minden változót rögzítünk, és az így kapott egyválto
zós függvényt deriváljuk.
(b) Ha minden f : A R függvény folytonos, akkor A korlátos.
(c) Ha minden f : A R függvény egyenletesen folytonos, akkor A zárt. 19.54. D e fin íció . Legyen az f függvény értelmezve az a = ( o i , . . . , Op) eR P
pont egy környezetében. Rögzítsük az a = { a i , . . . ,ap) pont koordinátáit az
(d) Ha minden f : A R függvény egyenletesen folytonos, akkor A
z-edik kivételével, és tekintsük a megfelelő
korlátos.
fi{t) = (19.11)
19.59. Legyen A CR^. Bizonyítsuk be, hogy az f : A R függvény akkor és
szekciófüggvényt. Az így kapott egyváltozós fi függvény ai pontban vett deri
csak akkor folytonos A-n, ha minden I C R nyílt intervallumra van olyan
váltját (amennyiben létezik) az / függvény a pontban vett z-edik parciális
G C R ^ nyílt halmaz, hogy —AnG . deriváltjának nevezzük, és a
19.60. Bizonyítsuk be, hogy ha / : M folytonos és î , . . . , : [a, 5] -> M
integrálhatóak [a, 6]-ben, akkor az a; i-^ f { g i { x ) , . . . , g p { x ) ) függvény is ^ («). Di f i a)
integrálható [a, 6]-ben.
szimbólumok bármelyikével jelölhetjük*. Más szóval,
A következő feladatokban A C R ^ egy rögzített korlátos és zárt halmaz, f (^1 ; •••■
)(^Í—15ti + l 5•■•50,p) — f (a)
Di f ( a) = lim (19.12)
f : A - ^ R pedig egy adott folytonos függvény. t Qjn
19.61. Bizonyítsuk be, hogy bármely h polinomhoz és £ > 0-hoz van olyan g feltéve, hogy a (véges vagy végtelen) limesz létezik.
polinom, hogy ll/i(a:)| — g{x) \< £ minden x e A-ra. (M) Legyen az / függvény értelmezve RP egy részhalmazán. Az / függvény
i-edik parciáhsderivált-függvényén azt a D i f függvényt értjük, amely azon a
19.62. Bizonyítsuk be, hogy h a h i , . . . , h n pohnomok, akkor minden £ > 0-hoz pontokban van értelmezve, ahol / i-edik parciális deriváltja létezik és véges,
vannak olyan gi , g 2 polinomok, hogy |ma x { h i { x ) , . . . , hn{x)) - gi{x)\ < £ és ott az értéke D i f {a).
és Imin(/ii(o:;),. . . ^hn{x)) — g2 {x)\ < £ minden x € A-ia,. (M)
19.55. P éld a . A parciális deriváltakat úgy számítjuk ki, hogy a változókat
19.63. Bizonyítsuk be, hogy minden a,b e A -ia van olyan gafi polinom, hogy
egy híján rögzítettnek tekintjük, és a függvényt a kiszemelt változótól függő
9 a,b{a) = f ( a) és ga^b{b) = f{b)- (M)
(egyváltozós) függvényként deriváljuk. Ha pl. f { x , y ) = x y { x ‘^ +y^ - 1), akkor
19.64. Legyen e > 0 adott. Bizonyítsuk be, hogy minden a G A-hoz van Qj"
olyan ga polinom, hogy ga{x) > f { x ) — £ minden x e A-ra, és ga{ci) < — = D i f ( x , y ) = y {x ‘^ -f - l ) ^ x y - 2 x ^ y - (3x^ + 7/^ - 1)
< /(ö^) + (M) * df

Ezen jelölések mindegyike használatos. A jelölés főleg a műszaki tudományokban, a
19.65. Bizonyítsuk be, hogy ha A C R^ korlátos, zárt halmaz és f : A R _ C/Xi
fizikában és a régebbi matematikai irodalomban, az fx^ jelölés a parciális differenciálegyenletek
folytonos függvény, akkor minden e > 0-hoz van olyan p-változós g poli témakörében gyakori. A modern elméleti matematika sokszor használja a Di jelölést; legtöbb
nom, hogy \f{x) - g{x)\ < £ minden x e A-m . (M) ször - bár nem kizárólagosan - mi is ezt fogjuk használni.
366 19. függvények Parciális deriváltak 367
es A lokális maximumot illetve minimumot közösen lokális szélsőértéknek, a

lokális maximumhelyet illetve minimumhelyet közösen lokális szélsőértékhely-
= D 2 f ( x , y ) = x (x ‘^ + - l ) + xy-2y = X - - 1) nek nevezzük.
dy
minden {x, y) pontban. Tegyük fel, hogy /-n ek lokális maximuma van az a = ( ai , . . . , a^) pontban.
Világos, hogy minden i = l , . . . , p - r e a (19.11)-ben definiált fi függvénynek
19.56. M e g je g y z é s . A véges parciális deriváltak létezéséből nem következik,
lokális maximuma van az ai pontban. Ha az fi függvény differenciálható
hogy a függvény folytonos. Legyen f { x , y ) = x y/ {x‘^ + ha { x, y) ^ (0,0),
ben, akkor szükségképpen ff{a i) = 0. Könnyen láthatóan f'-(ai) = ± o o sem
és legyen f { x , y) = (0,0). Az origóban / mindkét parciális deriváltja létezik és
lehetséges, amivel beláttuk a következőt.
nulla, hiszen az /o és szekciófüggvények azonosan nullával egyenlöek. (Az
is nyilvánvaló egyébként, hogy / parciális deriváltjai minden (x, y) ^ (0,0) 19.58. T é t e l . Ha az f függvénynek lokális szélsőértéke van az a e W pont
pontban is léteznek és végesek.) ban, és f-n ek léteznek a parciális deriváltjai a-ban, akkor Di f ( a ) = 0 minden
Másrészt, amint azt a 19.33.2. Példában láttuk, / nem folytonos az ori i = l , . . . ,p-re. □
góban.
Az a megfigyelés, hogy a lokális szélsőértékhelyeken a függvény deriváltja
A differenciálszámítás egyik legelső alkalmazásaként beláttuk, hogy ha eltűnik (feltéve, hogy létezik), lehetővé tette olyan egyváltozós függvények szél
egy f függvénynek az a pontban lokális szélsőértéke van és / ott differenci sőértékeinek meghatározását, amelyek folytonosak egy korlátos és zárt inter
álható, akkor f' { a) = 0 (1. a 10.43. Tétel (v) állítását). Ezt a tényt könnyen vallumon és differenciálhatóak az intervallum belsejében (1. a 10.45., 10.47.
általánosíthatjuk többváltozós függvényekre. Példákat és a 10.46. Megjegyzést az I. kötet 255. oldalán). Ezt a gondolatme
netet könnyen általánosíthatjuk többváltozós függvényekre.
19.57. D e fin íció . Azt mondjuk, hogy az / függvénynek az a e pontban
lokális maximuma (illetve lokális minimuma) van, ha a-nak van olyan U kör 19.59. T étel. Legyen A C korlátos és zárt, legyen f : A R folytonos,
nyezete, amelyben / értelmezve van, és minden x e C/-ra f ( x ) < f { a) (illetve és tegyük fel, hogy f-n ek léteznek a parciális deriváltjai A belsejének minden
f ( x ) > f ( a) ) . Ekkor az a pontot az / függvény lokális maximumhelyének pontjában. Ekkor f a legnagyobb (legkisebb) értékét vagy A határán veszi fel,
(illetve lokális minimumhelyének) nevezzük. vagy pedig egy olyan a belső pontban, ahol Di f { a) = 0 minden i = 1, . . . ,p-re.
B izon y ítá s. A Weierstrass-tétel (19.50.) szerint /-n ek van legnagyobb értéke

A-n. Legyen a e A olyan pont, amelyben / értéke a legnagyobb. Csak az
a € int A esetet kell vizsgálnunk. Világos, hogy ekkor /-n e k lokális maximuma
van a-ban. A feltétel szerint az / függvény parciális deriváltjai léteznek az a
pontban, tehát Di f { a) = 0 minden i = 1 , . . . , p-re a 19.58. Tétel alapján. □
19.60. P éld ák . 1. Keressük meg az f { x , y ) = xy{x^ + - 1) függvény

legnagyobb értékét a = { { x, y) : x ‘^ + < 1 ] körlapon. A K körlap határa
a 19.9.l.c. Példa szerint az 5 = { ( x, y) : x ‘^ -\-y"^ = 1} körvonal. Mivel S C K ,
így K zárt. Az / függvény polinom, tehát folytonos (1. a 19.47. Tételt), tehát
f-n ek van legnagyobb értéke K -n a Weierstrass-tétel szerint. Az S halmazon
19.7. ábra
/ minden értéke nulla. Mivel {x, y) e int K , x > 0, y < 0 esetén / pozitív,
ezért / a legnagyobb értékét K belsejében veszi fel.
Ha minden x € U \ {a] pontra f { x ) < f { a) (illetve f { x ) > / ( a ) ) , akkor
szigorú lokális maximumról és maximumhelyről (illetve minimumról és mini Legyen (a, b) e int K egy olyan pont, ahol / értéke legnagyobb. Ekkor
mumhelyről) beszélünk. 0 = Di f { a , b) = b- (3a^ + 6^ - 1) és 0 = £>2/ ( 0,6) = a •(a^ + 36^ - 1).
19. függvények Parciális deriváltak
368 369
Ha a = 0, akkor az első egyenletből 6 = 0 (hiszen 16| < 1), ami lehetetlen, Feladatok
mert az origóban a függvény értéke nulla, holott a maximális érték pozitív.
Ugyanígy zárhatjuk ki a 6 = 0 esetet. így a ^ 0 ^ h, tehát + 36^ - 1 = 19.66. Határozzuk meg, hogy mely pontokban léteznek az alábbi kétváltozós
3^2 ^ 52 _ ^ amiből a = ± 1/2 és & = ± 1/ 2. A kapott pontok közül / függvények parciális deriváltjai.
a ( ± l / 2,= p l/2) pontokban 1/ 8-ot, a ( ± 1/ 2, ± 1/ 2) pontokban pedig —1/ 8-ot
(a) \x-j-y\; (b) + y^;
vesz fel. Tehát / legnagyobb értéke 1/8, amelyet két pontban, a (± 1 /2 , =f1/2)
pontokban vesz fel. (c) f { x , y ) = X ha a: 6 Q, f { x , y ) = y ha a; ^ Q.
2. Most keressük meg a körbe írható legnagyobb területű háromszöget. Tekint

19.67. Bizonyítsuk be, hogy az f (x, y) = x y /^ x ‘^ + j/2, f(0 ,0 ) = 0 függvény
sük az S* = {(x ,y ) : x ‘^ + y ‘^ = 1} körvonal három pontja által meg
parciális deriváltjai mindenütt léteznek és korlátosak a síkon.
határozott H háromszöget. Ha az origóból a pontokhoz vezető szakaszok
által bezárt szögek x, y, z, akkor könnyen láthatóan a H háromszög területe
19.68. Konstruáljunk olyan kétváltozós függvényt, amelynek mindenütt létez-
- •(sinx + siny + sinz)-vel egyenlő*. Ez akkor is érvényes, hd. az x , y , z szö nek a parciális deriváltjai, de a függvény nem korlátos az origó semmilyen
környezetében sem.
gek egyike nagyobb 7r-nél. Mivel z = 2ti — x — y, ezért a feladatunk az, hogy
megállapítsuk az f { x , y) = sinx + siny - sin(x + y) függvény maximumát az 19.69. Legyen f : -> R. Bizonyítsuk be, hogy ha D i f = 0, akkor / csak
A = {(x, y) : x > 0 , y > 0 , x + y <27 t} halmazon. y-tól függ. Ha D 2/ = 0, akkor / csak rc-től függ.
Az A halmaz nem más mint a (0,0), (27t, 0) és (0, 27t) pontok által megha
tározott háromszög. Ez könnyen láthatóan korlátos és zárt halmaz, így alkal 19.70. Bizonyítsuk be, hogy ha A / = 0 és D i f ~ 0, akkor / konstans.
mazhatjuk a 19.59. Tételt.
19.71. Bizonyítsuk be, hogy ha az / ; - » R függvény parciális deriváltjai
Könnyű belátni, hogy az A halmaz határán az / függvény eltűnik. Mivel mindenütt léteznek és \Dif\ < 1, I-D2/I < 1 mindenütt, akkor f folytonos
f-n ek van pozitív értéke (pl. a (7r /2, 7r /2) pontban), ezért az / függvény a (sőt Lipschitz).
maximumát egy olyan ( x, y) belső pontban veszi fel, amelyben D i f { x , y ) —
= c o s x - cos{x + y) = 0 és D 2 f { x , y ) = cosy ~ cos(x y) = 0. Ebből 19.72. Adjunk meg olyan kétváltozós polinomot, amelynek két lokális maxi
cos re = cosy, tehát vagy y = 2tt — x vagy y — x. Az első esetben {x^y) az mumhelye van, de nincs lokális minimumhelye. (Ö)
A halmaz határán helyezkedik el, ami lehetetlen. így y = x, amiből cos a: =
= cos 2x. Mivel x = 2x nem lehetséges (mert ekkor x = 0, és (x, y) ismét az 19.73. Határozzuk meg az x ‘^ -{■ xy -\- y “^ — 4 lóg a; — 10 lóg y függvény lokális
szélsőértékhelyeit.
A halmaz határán helyezkedne el), ezért 2x = 2ti — x, tehát x = y — 2it!?>.
Ezzel beláttuk, hogy a körbe írható legnagyobb területű háromszög a szabályos
19.74. Határozzuk meg x^ + y^^ - x y maximumát a [0,1] x [0,1] négyzeten.
háromszög. □
19.75. Határozzuk meg x~h —~-i------- 1- - minimumát az x ,j/,z > 0 térnyolcad-

y 2/
bán. (Lássuk be először, hogy a függvényt megszoríthatjuk egy korlátos
és zárt halmazra.)
19.76. Határozzuk meg (x^ + y^ + z^)/(xyz) minimumát az a;,y,z > 0 térnyol

cadban.
* Ez abból következik, hogy ha egy egyenlőszárú háromszög szárai egységnyi hosszúságúak 19.77. Határozzuk meg x y ■\og{x^ + y"^) legnagyobb és legkisebb értékét az
és a szárak által bezárt szög a, akkor a háromszög területe - ■sin a. a;^ ± körlapon.
370 19. függvények Differenciálhatóság
371
19.78. Számítsuk ki maximumát z > x y + z = 1 2 . A 10.10. Tétel alapján megállapíthatjuk, hogy a differenciálhatóság fenti
feltételek mellett. fogalma a p 1 esetben megegyezik a differenciálhatóságnak a 10.1. Definíci
óban megadott fogalmával.
19.79. Határozzuk meg 2x^ y‘^ — x^ — 2y‘^ abszolút minimumát.
3. Ha egy függvény csak az egyik változójától függ, akkor a függvény differen
19.80. Mennyi xy + ~ + — legkisebb értéke az x, ^ > 0 halmazon? ciálhatósága ekvivalens a megfelelő egyváltozós függvény differenciálhatóságá
x y
val. Ez pontosabban a következőt jelenti. Legyen a\ € R, és legyen az egyválto
zós / függvény értelmezve ai egy környezetében. Legyen g{xi, . . . , X p ) = f { x i )
minden olyan pontban, amelyre x\ e D ( f ) . Ekkor tetszőleges ü2 , . . . , a p
Differenciálhatóság számokra igaz, hogy a g függvény akkor és csak akkor differenciálható az
a = (ai, . . . , a p ) pontban, ha / differenciálható ai-ben (1. a 19.83. feladatot).
A többváltozós függvényeket használó alkalmazásokban is gyakran van szükség
arra, hogy a szereplő függvényeket egyszerűbb és könnyebben kezelhető, de az 19.63. P éld á k . 1 . A definícióból nyilvánvaló, hogy minden legfeljebb első
eredetieket jól közelítő függvényekkel helyettesítsük. így például a fizikai alkal fokú polinom differenciálható minden pontban.
mazásokban sokszor élünk azzal a feltételezéssel, hogy a szereplő függvények
a vizsgált pontok kis környezetében jól közelíthetők elsőfokú polinomokkal, 2 . Legyen f ( x , y ) = ha (x, y) 7^ (0,0) és / ( 0 , 0) = 0. Belátjuk, hogy
vagyis a\Xi + . . . + apXp + (3 alakú függvényekkel. -F y^
f differenciálható az origóban. Ha ui. i az azonosan nulla függvény, akkor
Az egyváltozós analízisben láttuk, hogy az elsőfokú polinomokkal való (x, y) 7^ (0, 0) esetén
lokáhs közelíthetőség ekvivalens a differenciálhatósággal (1. a 10.10. Tételt).
A többváltozós függvények esetében a diíferenciahányadosnak nincs közvetlen f{x,y)-i{x,y) x ‘^y^
megfelelője (hiszen a vektorok körében nem tudunk osztani), ezért a differen <
(a;2 + y 2 ) . 7 ^ 2 ^ : ^ (^2 + ^ 2 )3 /2
ciálhatóságot nem tudjuk differenciahányadosok limeszeként értelmezni. Az
m o K {x \ y y „
elsőfokú polinomokkal való közelíthetőség (vagyis a 10.12. Definíció) azonban
csaknem szó szerint átvihető többváltozós függvényekre. max{x^,y^y/^
Az ^ -> R függvényt lineárisnak nevezzük, ha vannak olyan Ebből világos, hogy (19.13) fennáll.
0!i,...,Q ;p valós számok, hogy í ( x) — a ix i -f . . . -t- apXp minden x =
= (2:1, . . . , Xp) € M^-re. Tudjuk, hogy minden egyváltozós differenciálható függvény folytonos
(10.5. Tétel). A következő tétel ezt általánosítja akárhány változós függvé
19.61. D e fin íció . Legyen az / függvény értelmezve az a € pont egy nyekre.
környezetében. Azt mondjuk, hogy / differenciálható az a pontban, ha van
olyan l{ x) lineáris függvény, hogy 19.64. T étel. Ha az f függvény differenciálható az a pontban, akkor f foly
tonos a-bán.
f { x ) = f ( a ) -f £(x — a) -H e{x) -\x ~ a\ (19.13)
minden x € D{ f ) - ve, ahol £{x) -> 0 ha x a. B izon y ítá s. Mivel (19.13) jobb oldala a: a esetén /(a )-h o z tart, így
l i m j i x ) = f i a) . □
19.62. M e g je g y z é s e k . 1. Világos, hogy az / függvény akkor és csak akkor
differenciálható az a pontban, ha értelmezve van az a G pont egy környe A következő alapvetően fontos tétel a parciális deriváltak segítségével
zetében, és létezik olyan i { x) lineáris függvény, hogy állítja elő a differenciálhatóság definíciójában szereplő lineáris függvényt.
f { x ) - f { a ) - £(x - a)
lim -0 . 19.65. T étel. Ha az f függvény differenciálható az a = ( a i , . . . , a ) e R^
x-â \x — a\ pontban, akkor
372 19. M függvények Differenciálhatóság 373
(i) / mindegyik parciális deriváltja létezik és véges az a pontban, továbbá 2. Az egyváltozós függvények körében láttuk, hogy az \x\ függvény folytonos,
(ii) a 19.61. Defíníciót csak egyetlen i lineáris függvény elégíti ki, nevezetesen de nem differenciálható a 0 pontban. Ez a többváltozós esetben is igaz. Való
az ban, az |x| = ^x\ + . . . + x^ függvénynek nem léteznek a parciális deriváltjai
az origóban. Ugyanis az x = ( 0 , , . . . , 0, í, 0 , . . . , 0) pontban |a;| = \t\, tehát a
függvény
(19.12) jobb oldalán álló tört értéke —— és ennek nincs határértéke t ^ 0
i> u
B izo n y ítá s. Tegyük fel, hogy (19.13) teljesül az £ = a\Xi + . . . + apXp esetén. így a 19.65. Tétel alapján megállapíthatjuk, hogy az \x\ függvény nem
lineáris függvényre. Legyen i rögzített, és alkalmazzuk (19.13)-at az a; = differenciálható az origóban.
= ( a i , . . . , a i-i,t ,ü i+ i,. . . , ap) pontra. Azt kapjuk, hogy
fi{t) = f { a) + ai{t - üi) + s( x) ■\t - üi\, 3. Most tekintsük az f { x , y ) = függvényt R^-en. A 19.49. Következ
ményből könnyen adódik, hogy / mindenütt folytonos. Belátjuk, hogy / nem
ahol fi a (19.11)-ben definiált függvény. Mivel fi{ai) = f ( a) , így differenciálható az origóban. Az előző példától eltérően / parciális deriváltjai
léteznek az origóban. Valóban, az /o és f^ szekciófüggvények mindegyike azo
= ai±e(x), nosan nulla, tehát a deriváltjuk is nulla mindenütt, amiből azt kapjuk, hogy
D i/( 0 ,0 )= D 2 /( 0 ,0 )= 0 .
amiből lim e( x) — 0 alapján azonnal következik, hogy az fi függvény differen
c ia A 19.66. Következmény szerint / akkor és csak akkor differenciálható az
ciálható az üí pontban, és f-{ai) = ai. A parciális derivált definíciója szerint origóban, ha
ez azt jelenti, hogy Di f i a) = ai. Ez minden i = 1, . . . ,p-re igaz, amivel (i)-et
és (ii)-t is beláttuk. □ lim = 0 (19.15)
19.66. K ö v e tk e z m é n y . Legyen f értelmezve az a e pont egy környeze

tében. A z f függvény akkor és csak akkor differenciálható az a eR ^ pontban, teljesül. Azonban az y = x egyenes pontjaiban a tört értéke 1/^/2, tehát (0,0)
ha a-ban az f függvény mindegyik parciális deriváltja létezik és véges, továbbá minden környezetében van olyan pont, amelyben a tört l/V 2 -e t vesz fel. így
(19.15) nem igaz, vagyis / nem differenciálható a (0,0) pontban.
f { x ) = f ( a ) - h D i f { a ) ( x i - a i ) + . . . + D p f ( a ) { x p - a p ) + s ( x ) ■\x-a\ (19.14)
minden x e D( f ) - r e , ahol lim^s{x) = 0. □ A (19.14) egyenlőség jobb oldalát egyszerűbb alakban írhatjuk fel, ha
észrevesszük, hogy az D i f { a ) { x i - ai) + . . . + Dpf { a) { xp - ap) összeg a
( Di f ( a) , •••, Dpf { a) ) és x - a vektorok skaláris szorzata. Részben ez moti
19.67. P é ld á k . 1. Belátjuk, hogy az f ( x , y ) = xy függvény differenciálható válja a következő definíciót.
az (1,2) pontban. Mivel D i/( 1 ,2 ) = 2 és ^ 2/ ( 1,2) = 1, ezért azt kell ellen
őriznünk, hogy 19.68. D e fin íció . Ha / differenciálható az a e pontban, akkor az
( D i f { a ) , . . . , D p f { a ) ) vektort az / függvény a pontbeli deriváltvektorának
Hm - 2 - 2 ( 3: - 1) - - 2) ^
nevezzük és /(a )-v a l jelöljük.
— 1)^ -}- (^ — 2)2
A fenti jelöléssel (19.14) az f { x ) = / ( a ) + { f ' { a) , x - a) + e{ x) ■ \x - a\
Tekintve, hogy a számláló {x — l ) { y — 2)-vel egyenlő, és
alakot ölti. Ez az egyváltozós esetben a már ismert f { x ) — f ' { a) ■{x — a) +
(x-l)(y-2) + / ( « ) + £{x) •\x - a\ formulára redukálódik (1. a 10.12. Definíciót).
<\y-2\-.0
A következő tétel egy gyakran alkalmazható elégséges feltételt ad a függ
{X - l y + ( y - 2)2
vények differenciálhatóságára.
ha {x, y) —> (1,2), így / valóban differenciálható (1 ,2)-ben.
374 19. függvények Differenciálhatóság 375
19.69. T étel. Legyen f értelmezve az a e RP pont egy környezetében. Ha f A háromszög-egyenlőtlenség szerint

parciális deriváltjai léteznek az a pont egy környezetében és folytonosak az a f { x ) - { Di f { a ) { x i - a i ) + D 2 f { a ) { x 2 - 02) + D^f{a){x^ - 03) + f { a) ) <
pontban, akkor az f függvény differenciálható a-ban.
< \f{u) - f ( a) - D i f { a ) { x i - a.i)| +
B izo n y ítá s. A bizonyítást a p = 3 esetre mondjuk el. Az okoskodásból világos + \ f M - f { u ) - D2f {a)( x2 - 02) 1+
lesz, hogyan általánosítható tetszőleges p-re. + i/W -/(^ )-D 3 /(a )(x 3 -~ a 3 )i,
Legyen e > 0 adott. Mivel f parciális deriváltjai léteznek a egy környeze
ezért a (19.16), (19.17) és (19.18) becslésekből azt kapjuk, hogy
tében és folytonosak a-ban, van olyan (5 > 0 szám, hogy \Dif{x) —Dif{a)\ < e
minden x e B(a, ő) és i = 1,2, 3 esetén. f { x ) - ( D i f { a ) { x i - a i ) + D 2 f ( a ) { x 2 - a 2 ) + D 2>f{a)(x 2, - a z ) + f { a ) ) \ < ?>E-\x-a\.
Rögzítsünk egy x = ( x i , x 2 , xs) e B( a, ő) pontot, és kössük össze az Mivel £ tetszőleges volt, így
a — (ai, 02?03) és X pontokat egy (legfeljebb) három szakaszból álló törött
f(x)-{Dif(a)(xi-ai)+D2f{a){x2-a2)+Dif(a){x‘i-a^)-\-f(a))
vonallal, amelynek a szakaszai párhuzamosak a tengelyekkel. Legyen pl. lim -0 ,
x-â \x—a\
u = (xi, 02, 03) és V = { x i , x 2 ,as); ekkor az [a,u\ szakasz párhuzamos az x-
tengellyel (ha nem elfajuló), [u, v] párhuzamos az y-tengellyel, és [1;, x] párhu tehát / differenciálható az a pontban. □
zamos a 2:-tengellyel.
19.70. K öv etk ezm én y . A polinomfüggvények mindenütt differenciálhatóak.
A D i f parciális derivált létezik és véges az [a, u] szakasz minden pontjá
A racionális törtfüggvények differenciálhatóak az értelmezési tartományuk
ban, ezért a í i-> / ( í , 02, 03) szekciófüggvény differenciálható az [ai,xi] inter minden pontjában.
vallumon, és itt a deriváltja jD i/(í, <22, 0,3). így a Lagrange-középértéktétel
szerint létezik olyan ci G [ai,xi] pont, hogy B izon y ítá s. Egy p polinomfüggvény parciálisderivált-függvényei szintén poli
nomfüggvények, tehát mindenütt folytonosak a 19.47. Tétel szerint. így a
f ( u ) - f { a) = / ( x i , 02, 03) - / ( ö l , 02, 03) ^ D i f ( c i , ü 2 ,as) ■(xi - ai).
19.69. Tételből kapjuk, hogy p mindenütt differenciálható.
Mivel (ci, 02, 03) e B{a, 6), ezért P i / ( c i , 02, ^3) - Dif(a)\ < £, amiből azt
Egy r racionális törtfüggvény parciálisderivált-függvényei szintén racioná
kapjuk, hogy lis törtfüggvények, melyek értelmezve vannak, tehát folytonosak r értelmezési
\f{u) - / ( a ) - D i f { a ) { x i - ai)| < e ■\xi - ai\ < £ ■\x - a\. (19.16) tartományán a 19.47. Tétel szerint. így a 19.69. Tételből következik, hogy r
mindenütt differenciálható az értelmezési tartományán. □
Hasonlóan, a D 2/ parciális derivált létezik és véges az [u, v] szakasz minden
pontjában, ezért a í 1-^ f ( x i , t , a s ) szekciófüggvény differenciálható az [ü2 ,X 2 ] 19.71. M e g je g y z é s . A 19.64., 19.65. és 19.69. Tételek azt állítják, hogy
intervallumon, és itt a deriváltja D 2 f { x i , t , a^). így a Lagrange-középértéktétel
(i) ha f differenciálható az a pontban, akkor f folytonos a-ban, és léteznek a
szerint létezik olyan C2 e [ü2 ,X 2 ] pont, hogy
parciális deriváltjai a-ban, valamint
f {v) - f{u) = f{xi, X2, as) - f{xi, ü2, as) = -C>2/(aî, C2, 03) ■{^2 ~ 02)- (ii) ha f parciális deriváltjai léteznek a egy környezetében és folytonosak a-
Mivel {xi,C 2 ,as) e B{ a, ő) , ezért \D2 f { x i , C 2 ,a^) - D 2 f{a)\ < £, amiből azt ban, akkor f differenciálható az a pontban.
kapjuk, hogy Megmutatjuk, hogy egyik állítás sem megfordítható.
\f(v) - f { u ) - D 2 f { a ) ( x 2 - 02)1 < e ■\X2 - a 2 \ < e ■\x - a\. (19.17) x^y
Legyen f ( x , y ) = ha ( x, y) ^ (0,0), és legyen /( 0 ,0 ) = 0. A
x2 _|_ y2
Pontosan ugyanígy kapjuk, hogy
19.33.1. Példában beláttuk, hogy / határértéke a (0,0) pontban nulla, ezért
\f{x) - f ( v ) - D s f ( a ) ( x 3 - 03)1 < e - \ x - a \ . (19.18)
/ folytonos az origóban. (Egyébként f mindenütt máshol is folytonos a 19.47.
Tétel szerint.) Az / függvénynek mindenütt léteznek a parciális deriváltjai.
Ha ui. a 0, akkor az fa{y) = a ^ y l ( a ^ - f y ‘^) szekciófüggvény mindenütt
376 19. -> R függvények Differenciálhatóság 377
differenciálható, ha pedig a = 0, akkor az fa szekciófüggvény azonosan nulla, az a ixi + Ü2 X2 + 03X3 = b egyenletet pontosan a c ponton átmenő és o-ra
tehát szintén differenciálható mindenütt. Ugyanez a helyzet az szekció merőleges sík pontjai elégítik ki.
függvényekkel. Tehát a D \f, 1^2/ parciális deriváltak mindenütt léteznek, és Legyen g { x i , X 2 ) = aix\ + 02^2 + b egy elsőfokú pohnom. Ekkor a fentiek
L > i/(0 ,0 )-L > 2 /(0 ,0 ) = 0. szerint g grafikonja, vagyis a { { x i , x 2 ,x^) : x^ = a ixi + a 2X2 + 6} halmaz egy
A 19.65. Tétel szerint / akkor és csak akkor differenciálható az origóban, sík. Megfordítva, ha oi^ i 4- 02^2 + 03X3 = b egy olyan S sík egyenlete, amelyre
ha 03 7^ 0, akkor S az g{x\^x 2 ) = —(01/ 03)2:1 — (02/ 03) 2:2 + {b/a^) elsőfokú
pohnom grafikonja.
x^y
lim .................. ............. = 0 (19.19)
Immár könnyen definiálhatjuk az érintőnek megfelelő fogalmat kétválto
zós függvényekre. A koordináták (2 :1 ,2 :2 ,2 :3 ) jelöléséről térjünk át az { x , y , z )
teljesül. Azonban zil y — x egyenes pontjaiban a tört értéke ± 1 /2 V 2 , tehát jelölésre.
(0,0) minden környezetében van olyan pont, amelyben a tört ± l/2 \ /2 -t vesz
19.72. Definíció. Legyen (0 , 6) e rögzített,
fel. így (19.19) nem igaz, vagyis / nem differenciálható a (0,0) pontban. Ezzel és legyen / értelmezve az (o, b) pont egy környe
beláttuk, hogy az (i) állítás nem megfordítható. zetében. Azt mondjuk, hogy az S sík a g ra p h /
Ami a (ii) állítást illeti, már az egyváltozós függvények körében láttuk, grafikon érintősíkja az ( a, b, f { a, b) ) pontban, ha
hogy létezik egy olyan mindenütt differenciálható / függvény, amelynek a S átmegy az {a, b, f { a, b) ) ponton, és S egy olyan
deriváltja nem folytonos a nulla pontban (1. a 11.42. Példát az I. kötet 311. g elsőfokú polinom grafikonja, amelyre teljesül
oldalán). Ez azt jelenti, hogy a (ii) állítás a, p = 1 esetben nem megfordít
f ( x , y ) - g{ x, y)
ható. De a 19.62.3. Megjegyzés értelmében a g {x \,. . . ,Xp) = f { x i ) függvény lim = 0.
ix,y)-^{a ,b) \{x,y) - {a,b)\
mindenütt differenciálható R^-ben, és mivel D \ g{xi, . . . , Xp) = f { x i ) minden
X e M^-re, ezért a D\g parciális derivált nem folytonos az origóban. így a (ii)
állítás a p-változós függvények körében sem megfordítható. A 19.62.3. Megjegyzés alapján nyilvánvaló,
19.8. ábra
hogy / grafikonjának akkor és csak akkor van
Az egyváltozós analízisben láttuk, hogy az / függvényt az a pont környe érintősíkja az (o, &,/ ( o , 6)) pontban, ha / differenciálható (o, 6)-ben. A fenti
zetében jól közelítő elsőfokú pohnom grafikonja nem más mint a függvénygra okoskodásból és a 19.66. Következményből az is világos, hogy az érintősík
fikon { a, f ( a) ) pontbeli érintője. Most megvizsgáljuk, hogy mi felel meg ennek egyenlete
az állításnak a többváltozós függvények körében. 2: = D i f { a , b){x - a ) + ^ 2/ ( 0 , b){y - b)-j- / ( o , b).
A háromdimenziós térben a síkokat az aiXi-\-a 2 X2 + asXs = b alakú egyen
A fenti fogalmakat akárhány változós függvényekre is definiálhatjuk. Az
letek írják le, ahol az <21, 02,03 együtthatók legalább egyike nem nulla. Ezt a
R^+^ tér hipersíkjainak nevezzük az oi^ i + .. . + o^2:p+i = b alakú egyenletet
következőképpen láthatjuk be. Tekintsünk egy S síkot, és legyen c az 5 sík egy
kielégítő halmazokat, ahol az o i , . . . , Op+i együtthatók nem mindegyike nulla.
pontja. Legyen a a.z S síkra merőleges nemnulla vektor. A tér geometriájából
következik, hogy egy x pont akkor és csak akkor eleme .S-nek, ha az a; —c vek 19.73. Definíció. Legyen / értelmezve az u = ( u i ,. . . , Up) e R^ pont egy
tor merőleges a-ra, azaz {x — c,a) = 0 (1. a 16.12. Megjegyzést). Tehát x e S környezetében. Azt mondjuk, hogy a H c R ^ + ^ hipersík a graph / grafikon
akkor és csak akkor, ha {a,x) = {a^c). Kz x — { x i , x 2 , xs), a = (01, 0,2,<23) érintő hipersíkja a v = ( m , . . . , u p , f { u i , . . . , Up)) pontban, ha S átmegy
és c = (c i,c 2,c 3) jelöléseket használva azt kapjuk, hogy x e S akkor és csak a V ponton, és H egy olyan g elsőfokú polinom grafikonja, amelyre teljesül
akkor, ha aiî -f ü2 X2 + = b, ahol b = {a, c). (/( ^ ) - g{x))/\x - u| = 0.
Most tegyük fel, hogy 01, 02, 03,6 e R és 01, 02,03 legalább egyike nem
nulla. Legyen o = (01, 02, 03). Válasszunk egy olyan c vektort, hogy (o,c) = b Könnyen látható, hogy / grafikonjának akkor és csak akkor van érintősíkja
teljesüljön. Világos, hogy az o ix i -|- 02^2 + 032:3 = b egyenlőség akkor és csak a V pontban, ha / differenciálható u-ban, és ekkor az érintősík egyenlete Xp+i =
akkor igaz, ha {x — c,a) = 0, azaz, ha az x — c vektor merőleges o-ra. Tehát - U ' ( a ) , x - a ) + f( a) .
378 19. függvények D ifferenciálhatóság 379
Megjegyezzük, hogy az érintő és az érintősík fogalma valójában tetsző azaz

leges részhalmazaira is értelmezhető, és a függvénygrafikonok érintője, illetve f { a -h tv) - f { a )
= { f ' { a ) , v ) ± s{a + tv) ■1^1
érintősíkja csupán speciális esetei az általános fogalomnak. A részleteket ille
tően 1. a fejezet függelékét. minden olyan t 7^ 0-ra, amelyre a + tv e D { f ) . Mivel hm e{x ) = 0 alapján
00 ^ CL
Legyen / értelmezve az a € pont egy környezetében, és legyen v eMP lm e (a -f tv) = 0, ezért t 0 esetén ( / ( a + tv) - f { a) ) /t {f{a),v),
egy egységvektor. Ekkor a t f {a + tv) {t e R) függvény értelmezve van a amivel a tétel első állítását beláttuk. A második állítás ennek nyilvánvaló
0 pont egy környezetében. Az / ( a + tv) érték az / függvény grafikonjának az következménye. □
a ^ tv pont feletti magasságával egyenlő. (Ha p = 2, akkor a í f { a + tv)
függvény grafikonja úgy szemléltethető, hogy / grafikonját elmetsszük azzal a 19.76. Megjegyzések. 1. A Di f { a ) parciális derivált ugyanaz mint a Vi
függőleges S síkkal, amely átmegy az a + t'U { t e R) pontokból álló egyenesen szerinti iránymenti derivált, ahol a vi vektor i-edik koordinátája 1 és a többi
és a grafikon (a, f { a) ) pontján, és a metszetet az S síkban fekvő függvénygra koordinátája nulla. Ez közvetlenül látható a definíciókból, illetve abban az
fikonnak fogjuk fel.) így a t \-^ f { a + tv) függvény azt a „hegymászást” írja esetben, ha / differenciálható a-ban, akkor a Dy f { a ) = { f { a ) , v ) formulából
is következik.
le, amit akkor végzünk, ha az / függvény grafikonján ehndulunk az ( a ,/( a ) )
pontból a megadott v irányban. Szemléletesen világos, hogy a í f{a-i-tv) 2 . Tegyük fel, hogy a Di f { a ) parciális deriváltak nem mind nullák, azaz hogy
függvény 0 pontbeli deriváltja (ha létezik) azt méri, hogy a hegymászás az az f { a ) deriváltvektor nem mindegyik koordinátája nulla. Ha |?;| = 1, akkor
(a, f { a) ) pontban mennyire meredek. Ha a derivált negatív, akkor lejtőn eresz
{ f ' { 0'),v) = \f{a)\ - cos a, ahol a az f ' {a) és v vektorok által bezárt szög (1. a
kedünk, ha pozitív, akkor emelkedőn mászunk felfelé.
16.12. Megjegyzést). így { f { a ) , v ) < \f'{a)\, és egyenlőség csak akkor áll, ha v
19.74. D efin íció . Legyen v e MP egy egység az f' {a) vektor irányába mutat. Más szóval, az / függvény grafikonján végzett
vektor. A í i-> f ( a + tv) függvény 0 pontbeh „hegymászás” az f ' { a) vektor irányában a legmeredekebb. Erre a tényre utalva
deriváltját (ha létezik) az / függvény a pontbeli az f ' {a) deriváltvektort gradiensnek* is szokás nevezni.
V irányú iránym enti deriváltjának nevezzük, és
3. Lehetséges, hogy a D y f { a ) iránymenti derivált létezik minden |?;| = 1-re,
^■^(a)-val vagy D^;/(a)-val jelöljük. Más szóval. de az / függvény nem differenciálható a-ban (1. a 19.90. feladatot).
dv
f{a-\-tv) - f{a) A 19.75. Tétel fontos következménye, hogy a Lagrange-középértéktétel
Dv f i a) = lim
^ ^ í->0 többváltozós függvényekre is igaz.
feltéve, hogy a limesz létezik.
19.77. Tétel (Lagrange-középértéktétel). Legyen az f függvény differen
ciálható az [a, b] szakasz pontjaiban, ahol a,b Ekkor
(i) az F{t ) = f {a + t{b — a)) { t e [0,1]) egyváltozós függvény differenciálható
[0, l]-ben, és F'{t) = { f { a -\-t{b —a)),b —a) minden t e [0, l]-re, valamint
19.9. ábra (n) létezik olyan c e [a,b] pont, amelyre f{b) - f { a) = { f { c ) , b — a).
19.75. T éteL Ha az f függvény differenciálható az a e pontban, akkor
Bizonyítás. Legyen íq e [0,1] tetszőleges, és alkalmazzuk a 19.75. Tételt
minden v e R ^ vektorra at\-> f { a + tv) egyváltozós függvény differenciálható
az a to{b — a) pontra és a v = b — a vektorra. Azt kapjuk, hogy a
a 0 pontban, és a deriváltja {f' { a), v) . Speciálisan, ha |i;| = 1, akkor a Dy f { a) t f {a + {to + t){b — a)) függvény differenciálható a 0 pontban, és a deri
iránymenti derivált létezik és az értéke Dy f { a ) = {f' { a), v) . váltja ( f { a 4- to{b — a)), b — a). így F'{to) = { f { a + to{b - a)), b — a), amivel
B izo n y ítá s. A 19.66. Következmény szerint (i)-et beláttuk.
f i a + tv) = f { a) + { f i a ) , t v ) + e{a -f tv) ■\tv\, * gradiens = lépő

19. függvények Differenciálhatóság 381
380
Ha most az (egyváltozós) Lagrange-középértéktételt az F függvényre 19.86. Bizonyítsuk be, hogy ha az / : R függvény differenciálható az a
alkalmazzuk, akkor azt kapjuk, hogy létezik egy u e [0, 1] szám, amelyre pontban és f (a) = D i f {a) = . . . = Dpf ( a) = 0, akkor f ■g is differenciál
F{1) - F(0) = F'{u). Mivel F (0) = / ( a ) és F{1) = f{b), így (i)-et felhasz ható az a pontban minden : R -> R korlátos függvényre.
nálva f(b) - f { a) = b - a ) , ahol c = a - h u { b - a). □
19.87. Igaz-e, hogy ha / differenciálható a e R^-ben, és minden a-n átmenő
egyenesre szorítkozva a-ban szigorú lokális minimuma van, akkor f-n ek
a-ban szigorú lokális minimuma van? (Ö)
Feladatok
X
19.88. Számítsuk ki az f { x , y) = , / ( 0, 0) = 0 függvény iránymenti
19.81. Differenciálhatóak-e a következő függvények az origóban? x'^ -1-
deriváltjait az origóban. Van-e olyan a vektor, hogy az u irányú iránymenti
(a) + (b) ^J\x^ - y ‘^1; derivált {a,u)-val egyenlő minden \u\ — 1-re? Vezessük le ebből, hogy /
nem differenciálható az origóban.
(c) y/\x^-y^\-, (d)
(e) ^J\x‘^y + x y ‘^\] (f) f { x , y ) = x y / x ‘^ + y ‘^, / ( 0, 0) - 0; 19.89. Számítsuk ki az / ( x , y) = r? / ( 0?0) = 0 függvény iránymenti
x^ -f- y^
(g) ^x3 + ^3. (h) + ( ö M); deriváltjait az origóban. Van-e olyan a vektor, hogy az u irányú iránymenti
derivált (a, w)-vel egyenlő minden \u\ = 1-re?
(i) X • (j) f { x , y ) = xyix"^ - y ^ ) / { x ’^ - ^y ‘^), / ( 0, 0) = 0;
19.90. Konstruáljunk olyan kétváltozós / függvényt, amelynek az origóban
(k) f i x , y) - (x^ + y^)l{x^ + y^), / ( 0, 0) = 0;
minden iránymenti deriváltja 0, de
(1) / ( x , y) = x^ ■sin(a;^ + / ( 0 , 0) = 0; (a) / nem differenciálható az origóban.
(b) / nem folytonos az origóban.
(m) f ( x , y ) = ^ ^ ^ , =
(c) / nem korlátos az origó egyetlen környezetében sem.
(n) (0, 0). (o) f [ x , y) = x - sin i , f ( x , 0) = 0. 19.91. Legyen / : -> R differenciálható a síkon, és tegyük fel, hogy
D \ f { x , x ) = D 2 f ( x , x ) — 0 minden x-ie. Bizonyítsuk be, hogy f { x , x )
konstans.
19.82. Legyen f ( x , y ) = \xf ■ \yf ha a:?/ 7^ 0 és f { x , y ) = 0 ha a:?/ = 0.
Milyen a, /3-ra lesz / differenciálható az origóban? Milyen a, /3-ra lesz / 19.92. Legyenek a valós értékű f és g függvények differenciálhatóak az a e
mindenütt differenciálható? e R^ pontban. Fejezzük ki az / ■p és (g{a) 7^ 0 esetén) f /g függvények a
pontbeli parciális deriváltjait f és g parciális deriváltjaival.
19.83. Bizonyítsuk be, hogy ha / : R -> M differenciálható a-ban, akkor a
g[x, y) = f [ x ) függvény differenciálható az (a, b) pontban minden 6-re.
19.93. Ellenőrizzük, hogy J x ‘^ + y^ gradiense az (a, b) ^ (0,0) pontban párhu
19.84. Melyek azok az / : M függvények, amelyekre az x - f { x , y) függvény zamos és egyirányú (a, 6)-vel. Miért nyilvánvaló ez szemléletesen is?
differenciálható az origóban?
19.94. Ellenőrizzük, hogy ^ l - x ‘^—y ‘^ gradiense az (a, b) pontban 0 < a ^ + b ‘^ <
19.85. Bizonyítsuk be, hogy ha az / : -> M függvény differenciálható az < 1 esetén (a, 6)-vei párhuzamos és ellenkező irányú. Miért nyilvánvaló ez
origóban, akkor minden c e R-re a g{x) = f { x , c x ) egyváltozós függvény szemléletesen is?
differenciálható a 0-ban.
382 19. függvények T öbbszörös differenciálás 383
19.95. Legyen a, 5 > 0. Bizonyítsuk be, hogy az f { x , y) = 1 / [xy) függvény gra differenciálható, tehát D i f { x , b ) szintén minden x-ve létezik. Ha 6 7^ 0, akkor
fikonjának az (a, 6) ponthoz tartozó érintősíkja az { { x , y , z ) : x , y , z > 0 }
térnyolcadból olyan tetraédert vág le, amelynek a térfogata nem függ a- D i f { 0 , b) = hm ---------------- ------- = hm . ^ = 6 • lim —---- -- = - b.
X x->o (x^ -\-b^) ■X x -^ 0 -t- b^
tól és 5-től.
Ezzel beláttuk, hogy D i f { x , y ) mindenütt létezik, és D i f ( 0 , y ) = - y minden
?/-ra. Ebből azt kapjuk, hogy D 2i / ( 0, 0) = í>2-D i/(0, 0) = - 1.
Többszörös differenciálás Most vizsgáljuk meg a Ü 2 f parciális deriváltakat. Az /q szekciófüggvény
azonosan nulla, tehát í^2/ ( 0, y) minden y-ia, létezik, és nullával egyenlő. Ha
a ^ 0 , akkor az fa szekciófüggvény mindenütt differenciálható, tehát D i /( a , y)
19.78. Definíció. Legyen / értelmezve az a g pont egy környezetében. szintén minden ?/-ra létezik. Ha a 7^ 0, akkor
Ha a D j f parciális derivált létezik az a pont egy környezetében és a D j f
parciálisderivált-függvénynek létezik az i-edik parciális deriváltja az a pont D , f { a , 0) = lim = a.
ban, akkor ezt az / függvény a-beli ij-edik másodrendű parciális deriváltjának y-^0 y -|- y^) •y y->o y^
nevezzük, és a
Ezzel beláttuk, hogy D 2 f ( x , y ) mindenütt létezik, és D2 f { x , 0 ) = x min
den x-re. Ebből azt kapjuk, hogy £>12/ ( 0,0) = Di D2f { 0, Q) = 1, vagyis
(a), / " „ . ( a ) , D i D j f ( a ) , Di j f { a ) D i2 /(0 ,0 )7 ^ L »2 i/(0 ,0 ). □
dxidxj
szimbólumok bármelyikével jelölhetjük. (Az / függvénynek legfeljebb A következő tétel megvilágítja, hogy a 19.79.1. Példában miért teljesül
másodrendű parciális deriváltja lehet az a pontban.) mégis D u f = D 2 if.
19.80. Tétel (Young* tétele). Ha a kétváltozós f ( x , y) függvény I> i/(x , y)

19.79. Példák. 1 . Az f { x , y ) = sm (x‘^y) kétváltozós függvénynek minden
és D 2 f ( x , y) parciális deriváltjai léteznek az (a, b) € pont egy környezetében
ütt léteznek a parciális deriváltjai, és D\f{x^y) = cos{x^y) • (2xy) valamint és differenciálhatóak az (a,b) pontban, akkor D i 2 f{ a, b) = D 2if { a, b) .
D 2 f ( x , y ) = cos{x‘^y) ■x^ minden (cc,^)-ra. Mivel ezeknek a függvényeknek is
mindenütt léteznek a parciális deriváltjai, ezért /-n ek mindenütt létezik mind
19.81. Lemma.
a négy másodrendű parciális deriváltja, és
(i) Ha a D i f { x , y ) parciális derivált létezik az (a,b) pont egy környezetében
y) = D i D i f ( x , y) = - sm (x‘^y) •Ax‘^y‘^ 4- cos(x‘^y) •2y, és differenciálható az (a, b) pontban, akkor
D 2 i f { x , y ) = D 2 D i f { x , y ) = - s m ( x ‘^y) ■2x^y“^ c o s ( x ‘^y) •2x, /( ^ + ^ + ^) - / ( a + ^, &) - / (a, b-\-t) + f (a, b)
lim = D 2 if { a, b) . (19.20)
D n f ( x , y ) = D i D 2 f { x , y ) = - s m ( x ‘^y) •2x^y‘^ + cos{x‘^y) •2x, t—^0
D 22 f ( x , y ) = D 2 D 2 f ( x , y ) = - sm (x‘^y) -x^. (ii) Ha a Ü 2 f { x , y ) parciális derivált létezik az (a,b) pont egy környezetében
Láthatjuk, hogy D i 2 Í ( x , y ) = D 2i f ( x , y ) mindenütt. Ez meglepő, mert lát és differenciálható az (a, b) pontban, akkor
szólag semmi ok nincs arra, hogy a két számolás ugyanarra a végeredményre f { a + t,b + t ) ~ f ( a + t , b ) - f{ a, b + t) + f { a, b)
lim = Dnf(a,b). (19.21)
vezessen. A következő példa mutatja, hogy ez nincs is mindig így. í^ o
2. Legyen f { x , y ) = xy ■ (x ‘^ - y^)/(x‘^ + y‘^) ha ( x , y) ^ (0,0), és legyen

/ ( 0 , 0) = 0. Először megmutatjuk, hogy a D\f parciális derivált mindenütt
létezik. Az szekciófüggvény azonosan nulla, tehát D\f{x, {)) minden x-re
létezik, és nullával egyenlő. Ha 6 ^ 0, akkor az szekciófüggvény mindenütt W. H. Young (1863-1942) angol matematikus
384 19. függvények T öbbszörös differenciálás 385
B izo n y ítá s, (i) Vezessük be a adódik. Ezt (19.23)-mal összevetve végül is azt kapjuk, hogy
H( t) = i f { a + t,b + t ) - f ( a + í, b)) - (f { a, 5 + í) - /( a , b)) H( t )

-D2if{a,b) < 3£.
és F (n ) f ( u , b + t) - jelölé t‘^
seket; ekkor H{ t ) = F (a -{- í) — F (a ). Mivel £ tetszőleges volt, és ez minden 0 < \t\ < 5/2 esetén igaz, ezzel (19.20)-at
(a, 6 + í) (a + í, 6 + í) A bizonyítás ötlete az, hogy a Lagrange- beláttuk.
középértéktételt alkalmazzuk az utóbbi
formulára, majd a D\f parciális deri (ii) Most legyen 0 < |í| < 5/2 rögzített és G{v) = f { a + t, v) - f { a , v ) minden
vált a pontbeli differenciálhatóságát fel olyan v-ve, amelyre az (a -|-1, v) és (a, v) pontok / értelmezési tartományában
használva belátjuk, hogy H( t ) közel van vannak. Ekkor H( t) = G{b + t) — F{b) minden elég kis t-ie. Ebből az (i)
D 2 i f { a) ■í^-hez, ha t kicsi. bizonyításában alkalmazott gondolatmenet adja (19.21)-et. □
(a + í, 6)
Legyen £ > 0 adott. Mivel D i f { x , y )
differenciálható (a,6)-ben, választhatunk A 19.80. T étel b izo n y ítá sa . A tétel feltételeiből következik, hogy a 19.81.
19.10. ábra Lemma mindkét állításának a feltételei teljesülnek. így (19.20) és (19.21) is
egy olyan 5 > 0 számot, hogy
fennáll, amiből nyilvánvaló, hogy ^ 12/ ( 0, b) = D 2i f { a, b) . □
D i f { x , y ) - ( D u f { a , b ) { x - a) -\- D 2i f ( a, b) ( y - 6) -f- Dif{a,b)\ <
< e ■{\x — a\ + \y — b\) (19.22) Visszatekintve a 19.79.1. Példára láthatjuk, hogy / és a parciálisderivált-
teljesüljön minden { x, y) e B{{a^b),ő) pontra. függvényei mindnyájan polinomok, tehát differenciálhatóak a 19.70. Következ
mény szerint. így a Young-tétel szerint D u f = D 21/ mindenütt fennáll.
Legyen 0 < |íl < ^/2 rögzített. Ekkor az F függvény differenciálható az
[a, a-\-t] intervallumban, hiszen u e [a, a-ht] esetén {u, b-\-t) e B{{a, b), ő) és 19.82. D e fin íció . Legyen f differenciálható az a g pont egy környezeté
(w, b) e B((a, b),ő), továbbá az és szekciófüggvények differenciálhatóak ben. Ha / parciálisderivált-függvényei differenciálhatóak az a pontban, akkor
[a, a -t- t]-ben, és itt a deriváltjuk D \f(u , b -f t), illetve D \f{u , b). így F \u) — azt mondjuk, hogy / kétszer differenciálható az a pontban.
= D i f { u , b + t) - D i f { u , b) minden u e [ a , a + í]-re. A Lagrange-középérték-
tétel szerint F{ a + t) — F{a) = ( D i/(c , &+ t) — Di f { c , b ) ) •t egy alkalmas 19.83. L em m a. Legyen p > 2 Legyen f értelmezve az a = (ai, 02, •••, o-p) G
CG [a, a t]-vel, tehát G W pont egy környezetében, és tekintsük az
H{ t) = ( D i /( c , 6 -f- í) - L>i/(c, 6)) ■í. (19.23) g(u, v) = f ( u , v , a 3 , . . . , ü p )
Ha most (19.22)-be { x, y) = (c,b + t)-t illetve { x, y) = (c,6)-t helyettesítünk, szekciófüggvényt. Ha f kétszer differenciálható az a pontban, akkor g kétszer
akkor azt kapjuk, hogy differenciálható az (01,(22) e pontban, továbbá D 2 ig{ai, 02) = D 2 i f { a ) és
D i /( c , b + t) — { Di i f ( a, b){c — a ) + D 2 i f ( a, b)t D i f { a , 6))| < Di 2 Q{ai,a 2 ) = D u f {a).
< £ ■(|c — a| -h \t\) < 2e ■tj B izon y ítá s. A parciális derivált definíciójából nyilvánvaló, hogy Di g( u, v ) =
illetve — D i f { u , v , a s , . . . , ap) és D 2 g{u, v) — D 2 f { u, ^|, 03, . . . , ap) valahányszor a
D i /( c , b) - ( D n f { a , b)(c - a ) + D i f { a , b) < jobb oldalak léteznek. így D\g és D 2 g értelmezve vannak az (01, 02) pont egy
< s - \ c - a \ < e ' \t\. környezetében. A feltétel szerint D i f differenciálható a-ban, ezért
Ebből a háromszög-egyenlőtlenség alkalmazásával

D i f { x) - Dif(a) + Y^Diif{a){xi - üí ) + e{x) •\x - a\,
\Dif{c, b + t ) - L »i/(c, b) - D 2 i f { a, b)t\ < 3s •\t\ i=l
19. függvények T öbbszörös differenciálás
386 387
ahol e{ x) -> 0 ha 2; -> a. Ezt az a; = (n, v , a s , . . . , ap) pontra alkalmazva azt Ezzel a /c-szoros differenciálhatóságot minden A:-ra definiáltuk.
kapjuk, hogy Azt mondjuk, hogy az f függvény akárhányszor differenciálható az a pont
Di g( u, v) = D i g ( a i , a 2 ) + D n f { a ) { u - ai) + D 2i f ( a ) { v - 02)+ ban, ha / /c-szor differenciálható az a pontban minden A; = 1, 2, . . .-ra.
+ e ( n, v, a 3, . . . , a^) ■\{u,v) - (01, 02)!.
19.87. Megjegyzés. A 19.65. Tételből következik, hogy ha f k-szor diffe
Mivel e{u, 7;, 03, , ap) 0 ha (w, v) (ai, 02), ebből azt kapjuk, hogy Di g
renciálható az a pontban, ekkor az / függvény mindegyik k-ediendű parciális
differenciálható az (ai, 02) pontban, és D 2 i g{ ai , a 2 ) = D 2i f { a) . Ugyanígy bizo deriváltja létezik és véges a-ban.
nyítható, hogy D 2 g is differenciálható az (01, 02) pontban, és D i 2 g{ ai , a 2 ) =
-Di2/(a).D
19.88. TéteL A polinomfüggvények mindenütt akárhányszor diíferenciálha-
19.84. T étel. Ha f kétszer differenciálható az a e pontban, akkor tóak. A racionális törtfüggvények akárhányszor differenciálhatóak az értelme
Di j f { a ) = Dj i f ( a ) teljesül minden i , j = 1 , . . . ,p-re. zési tartományuk minden pontjában.
B izo n y ítá s. Nyilván feltehetjük, hogy i 7^ j. Mivel a koordináták szerepe tel Bizonyítás. A 19.70. Következmény szerint a polinomfüggvények mindenütt
jesen szimmetrikus, ezért az sem megy az általánosság rovására, ha feltesszük, differenciálhatóak. Tegyük fel, hogy már beláttuk, hogy minden polinom min
hogy i — 1 és j = 2. Tekintsük a denütt /c-szor differenciálható. Mivel a polinomok Á:-adrendű parciális deri
váltjai szintén pohnomok, ezért differenciálhatóak. Ezzel beláttuk, hogy a
g(u, v) = f ( u , v , a s , . . . , a p )
polinomok k + 1-szer is differenciálhatóak. Tehát a polinomok akárhányszor
szekciófüggvényt. A Young-tétel és az előző lemma szerint D u g ( a i , a 2 ) = differenciálhatóak.
= D 2 i g( ai , a 2 ), tehát D u f ( a ) = D 2i f ( a) . □ A racionális törtfüggvényekre vonatkozó állítás ugyanígy bizonyítható. □
19.85. D e fin íció . A A:-adrendű parciális deriváltakat k szerinti indukcióval
19.89. TéteL Legyen f k-szor differenciálható az a e RP pontban. Ha
definiáljuk. Tegyük fel, hogy már definiáltuk az / függvény A;-adrendű parci
az (21, . . . , z^) és ( i i , .. . J k ) rendezett k-asok egymás permutációi*, akkor
ális deriváltjait. Legyenek 1 < ii, ■■■, ik+i — P tetszőleges indexek, és tegyük
fel, hogy a A 2...ífc+i/(^) fc-adrendű parciális derivált létezik és véges az a €
pont egy környezetében. Ha az a: 1-^ -C^'í2...ifc+i-^(^) függvénynek létezik az ii~ Bizonyítás. Az állítás k = 1-re nyilvánvaló, k = 2-re pedig nem más mint a
edik parciális deriváltja a-ban, akkor ezt az / függvény a pontbeli fc-Hl-edrendű 19.84. Tétel. Ha k > 2, akkor az állítást teljes indukcióval bizonyíthatjuk, a
parciális deriváltjának nevezzük, és A i..ifc+ i/(«)-v a l jelöljük. (Látható, hogy 19.84. Tétel felhasználásával. □
az / függvénynek az a pontban legfeljebb darab /c-adrendű parciális deri

váltja létezhet.) Feladatok
A A i ..i ^ /( a ) fc-adrendű parciáhs derivált szokásos egyéb jelölései:
Qkf 19.96. Melyek azok az / : függvények, amelyekre D 2 { D i f ) mindenütt

nulla? (Ö)
dxi^. . . dxi^
19.97. A Young-tétel szerint az f { x , y) = xy ■{x^ - y^)/{x^ -f y^), /(O, 0) = 0
19.86. D e fin íció . Tegyük fel, hogy már definiáltuk a fc-szoros differenciálha függvény nem lehet kétszer differenciálható az origóban. Ellenőrizzük köz
tóság fogalmát. (Ez k - 1-re és k = 2-re megtörtént.) Azt mondjuk, hogy az f vetlenül, hogy D i f nem differenciálható az origóban.
függvény k -\-l-szer differenciálható az a G pontban, ha / /c-szor differenci
álható az a pont egy környezetében, továbbá f mindegyik A:-adrendű parciális
deriváltja létezik és véges a egy környezetében és differenciálható a-ban. Ezen azt értjük, hogy minden i = ,p index ugyanannyiszor szerepel mindkét fc-asban.
388 19. függvények A differenciálszám ítás alkalmazásai 389
19.98. Milyen a ,/3 > 0-ra lesz \x\"^ ■\ y f kétszer differenciálható az origóban? Ennek ellenére, a legfeljebb n-edfokú polinomok közé az azonosan nulla poli-
nomot is beleértjük.
19.99. Bizonyítsuk be, hogy ha D u f és D 21/ létezik az (a, h) pont egy környe
zetében és folytonos (a ,6)-ben, akkor Duf i a^b) = L>2i / ( a , 6). 19.90. Lemma. Legyen
19.100. Tegyük fel, hogy a D i / , P 2/ és D u f parciális deriváltak léteznek g{x)= Csi...sp-{xi-aiY^---{xp-apyp. (19.24)
az (a, 6) pont egy környezetében, és D\2 f folytonos (a,ö)-ben. Bizonyít si+...+S|)<n
suk be, hogy ekkor D 2 i f ( a, b) létezik és egyenlő D i2/( a , 6)-vel. (Schwarz
tétele) Ekkor g{a) = C0...0, továbbá minden k < n és 1 M mindenütt kétszer differenciálható. Bizonyítsuk
be, hogy ha D 21/ sehol sem negatív, akkor f { b, d) - f ( a, d) - f ( b, c) + ahol s i , . . . , Sp jelöli az l , . . . , p indexek számát az (zi, . . . , z^) sorozatban.
+ /( a , c) > 0 minden a < 6-re és c < d-ie.
Bizonyítás. A g(a) = C0...0 egyenlőség nyilvánvaló. Rögzítsük az 1 <
< P indexeket, ahol k < n. A rövidség kedvéért a következőkbe
helyett V-t fogunk írni. Könnyen látható, hogy ha gi és §2 pohno-
A differenciálszámítás alkalmazásai mok, akkor V{g\ + ^2) = 'Dgi -f V g 2 , és V{ \gi ) = A •Vgi minden A G R-re.
így a Vg{a) k-eávenáű parciális deriváltat úgy számíthatjuk ki, hogy (19.24)
A differenciálszámítás legfontosabb alkalmazásai - a többváltozós függvények jobb oldalának tagjaira külön-külön alkalmazzuk V -t, majd a kapott parciális
esetében csakúgy mint egy változóban - a függvények vizsgálata, szélsőérték- deriváltak a-beH helyettesítési értékeit összeadjuk. Vizsgáljuk meg a
keresés, valamint a függvények minél pontosabb megközelítése minél egysze
rűbb függvények (pl. polinomok) segítségével. V{ x i - ai)*i ■■■( xa- a i f f (19,26)
Az alábbi alkalmazások mindegyike a Taylor-polinomokon alapszik, ezért /c-edrendű parciális deriváltat, illetve ennek az a pontban vett
az első feladatunk ezek definiálása és legfontosabb tulajdonságaik megálla
( V{ x i - ai)*> ■■■{ xa- adY'P) (a) (19.27)
pítása p-változós függvényekre. Ez meglepően egyszerűnek fog bizonyulni. A
többváltozós esetben a jelölés szükségképpen komplikáltabb, de - amint látni helyettesítési értékét. Könnyű belátni, hogy ha egy i index í^-nél többször
fogjuk - mind a Taylor-polinom fogalma, mind a rá vonatkozó állítások pon szerepel az (ii, . . . , i k ) sorozatban, akkor (19.26) azonosan nulla. Ha viszont
tosan megfelelnek az egyváltozós esetben látottaknak. van olyan i index, amely í^-nél kevesebbszer szerepel az (zi , . . . ,z^) sorozat
A c • ••■Xp^ alakú szorzatot, ahol a c együttható nullától különböző ban, akkor a (19.26) polinom osztható az Xi — a{ tényezővel, tehát (19.27)
valós szám, az s i , . . . , s p kitevők pedig nemnegatív egészek, m on om n a k * értéke nulla. Ez azt jelenti, hogy D-t (19.24) jobb oldalára alkalmazva majd
a-t behelyettesítve csak azok a tagok adnak nullától különböző értéket, ame
nevezzük. A c-xî •■■Xp monom foka az si -f- . . .-|-Sp szám. Mindenp-változós
lyekre ( t i , . . . , t p ) = ( s i , . . . , s p ) .
polinomfüggvény felírható monomok összegeként. Ha egy polinom nem azono
san nulla, akkor nyilván olyan felírása is van, amelyben a szereplő monomok Mivel pedig V{ x i —ai)'®^ •••{ x d - a d Y^ egyenlő a konstans si! ■•■Sp! függ
kitevőiből képzett p-tagú ( s i , . . . , Sp) sorozatok páronként különbözőek. Nem vénnyel, ezért (19.25) igaz. □
nehéz belátni (p szerinti indukcióval), hogy a polinomfüggvények ilyen felírása
egyértelmű. Ezt a felírást a polinom kanonikus alakjának fogjuk nevezni. Tegyük fel, hogy az / függvény n-szer differenciálható az a pontban. A
Egy polinom fokát úgy definiáljuk mint a kanonikus alakjában szereplő 19.89. Tétel szerint k < n esetén a /c-adrendű A i ..i ^ /( a ) parciális derivált nem
monomok fokainak legnagyobbikát. Az azonosan nulla polinomnak nincs foka. függ az indexek sorrendjétől, csak attól, hogy az (zi , . . . , ij.) sorozat
ban az egyes indexekből hány van. Legyenek s i , . . . , Sp nemnegatív egészek,
monom = egytagú melyekre si + . . . + Sp < n. Jelöljük f {a)-val a D i ^ _ i J ( a ) számot.
ahol az ( i i , . . . , i^) sorozatban az 1, . . . ,p indexek száma rendre s i , . . . , Sp. illetve

Bevezetjük még a = f { a) jelölést is. Í2 (x, y, z) = /( a , 6, c) /^ (a , b, c) ■{x - a) + fy(a, 6, c) ■(y - 6)-h
19.91. T étel. Legyen az f függvény n-szer differenciálható az a — + /^ (a ,ö ,c ) ■( z - c ) +

= ( a i , . . . , ap) e W pontban, és legyen
tn{x) — D^^-^Pf(a) •(xi - ■■■( xd- adYP. (19.28)

S l,...,S p
+ ^ •fyy{a. b, c) ■(y - 6)2 + 1 . /'^ (a , 6, c) •(z - c)^-h
si+...+sp<n
A tn polinom az egyetlen a legfeljebb n-edfokú polinomok között, amelyre + fxy(a, b, c ) - { x - a){y - 6) + 6, c) ■{x - a){z - c)-|-
teljesül, hogy tn(a) = f { a) és + f v z i ( ^ ^ b ) -{ y - b ) ( z - c ) .
Al...^fcín(a) = (19.29)
minden k < n és 1 < i i , . . . ,ik < p esetén. 19.92. M e g je g y z é s . Ha az / függvény n-szer differenciálható a-ban, akkor
a (19.28)-ban szereplő tn poHnomot a következő alakban is felírhatjuk:
B izo n y ítá s. A 19.90. Lemmából nyilvánvaló, hogy a tn polinomra teljesül
P
tn {a ) = / ( a ) és (19.29).
tn(x) = / ( a ) + ■iî - o>i) +
Most tegyük fel, hogy a legfeljebb n-edfokú g polinomra teljesül i=í
g(a) = f { a) és = A i..if c /(ö ) minden k < n-ie és = 1 P
— 1, . . . ,p-re. A q = g(xi + a i , . . . , Xp + ap) polinom szintén legfeljebb n-
■ n,«2=i
edfokú. írjuk fel g-t c - x{^ ■■ ■x^p alakú monomok összegeként (ahol c 7^ 0);
ekkor minden tagra si + . . . + Sp < n. Ha q előállításában Xi helyett Xi — a^-t 1 ^
^ X] (19.30)
írunk minden i = 1 , . . . ,p-re, akkor azt kapjuk, hogy (19.24) fennáll alkalmas
Csi...sp együtthatókkal. A 19.90. Lemma szerint
Valóban, tegyük fel, hogy az ( i i , . . . ,i^) sorozatban az i index s^-szer fordul
si! •■•Sp\ ■Csi...sp — Dii...ij^9Í^) ~ {a) elő (i = 1, . . . ,p). Ekkor s i , . . . , Sp nemnegatív egészek, melyekre si -1- . . .
minden ( í i , . . . , vagyis g = tn- □ Sp = k. Ismeretes (és könnyű bizonyítani), hogy az ( zi , . . . ,ij.) sorozat
k\
permutációinak száma — ;— ^ E z azt jelenti, hogy (a 19.91. Tétel jelölé
Látható, hogy
k\
h { x ) — / ( a ) + D i f { a ) •(xi — öl) + . . . + Dpf { a) •{xp — a^), seit használva) a D^^-^p (xi - ai f ^ ■■- {xp - üpfP tag -szór jelenik
azaz a t\ polinom grafikonja éppen graph / érintő hipersíkja az (a, / ( a ) ) pont
meg (19.30) jobb oldalán. Ebből világos, hogy (19.28) és (19.30) ugyanazt a
ban. polinomot definiálják.
A Í2 polinom a p = 2 é s p = = 3 esetekben (és a parciális deriváltak alter
natív jelölését használva) a következőképpen néz ki: 19.93. D e fin íció . A (19.28)-ban (vagy ami ugyanaz, (19.30)-ban) definiált
t 2 { x, y) = f { a, b) + f'^{a,b) ■(x - a) + fy(a,b) •(y - b)+ tn polinomot az / függvény a pontbeli n-edik Taylor-polinomjának nevezzük.
+ \ ■fxx(^^b) •(x - a f + fx y {a M • - a)(y ~ &)+ A Taylor-polinomok egyszerű, és az egyváltozós esethez hasonló felírását
teszi lehetővé a következő fogalom.
19.94. D e fin íció . Ha az / függvény n-szer differenciálható az a e W pont d^f{a + t(b - a)) a konstans f { a + t{b - a)) polinom. A A; = 1 esetben (19.33)
ban, akkor a nem más mint a 19.77. Tétel (i) állítása.
Legyen 1 < A; < n, és tegyük fel, hogy (19.33) teljesül minden t e [0, l]-re.
E
si,...,sp>0 Sl.-'-Sp. A d^ f differenciál definíciója szerint ez azt jelenti, hogy
S^+ ...+Sp= fc
A i...zfc/(a + t{b - a)) •[bi^ - aî) ••■(&i^ - a^^) (19.34)
= E a) ■ x-if. (19.31)
minden t e [0, l]-re. Mivel az / függvény n > A:-szor differenciálható [a, b]

polinomot az / függvény a pontbeli k-adik differenciáljának nevezzük, és pontjaiban, ezért mindegyik fc-adrendű parciális derivált differenciál
d^f(a)-vdl jelöljük minden k < n-re. Tehát d^f(a) nem valós szám, hanem ható ugyanitt. így a 19.77. Tétel (i) állítása szerint a í A i . . i ^ /( a + í ( ö - a ) )
p-változós polinom. Ha 6 = { bi , . . . ,bp) e l # ' , akkor d^ f (a) (b) jelenti a d^ f {a) függvény differenciálható [0, l]-ben, és a deriváltja
polinom helyettesítési értékét a b pontban, tehát P
^ >î,i\...ip.f ifi + tib — a)) •ibi — üi).
i=l
Ez (19.34) jobb oldalának mindegyik tagjára igaz, ezért F^^^ differenciálható

[0, l]-ben, és a deriváltja
Ezzel a jelöléssel az n-edik Taylor-polinomot a
tn{x) = f i a) + d^f(a){x - a) + ^ d ^
‘ f{ a){x - a) + . . . + ^ íí''/(a )( a ; - a)
alakban írhatjuk fel. ami azt jelenti, hogy (19.33) fc+ l-re is teljesül. Ezzel (19.33)-at minden k < n-
re beláttuk. □
19.95. Tétel (Taylor-formula). Legyen az f függvény {n + l)-szer differen
ciálható az [a, b] szakasz pontjaiban, ahol a,b e R ^ . Ekkor van olyan c e [a, 6]
A 19.95. Tétel bizonyítása. Legyen F (í) = / ( a + í - ( 6 - a ) ) minden t e [0,1]-
pont, amelyre re. A 19.96. Lemma szerint az F függvény n + 1-szer differenciálható a [0,1]
intervallumon, és (19.33) teljesül minden k <n-\- 1-re és t e [0, l]-re. Ha most
m = tn{b) + [n -f- ij. - “)• az F függvényre alkalmazzuk az (egyváltozós) Taylor-formulát a Lagrange-féle
maradéktaggal (11.7. Tétel), akkor megkapjuk (19.32)-t. □
19.96. Lemma. Tegyük fel, hogy az f függvény n-szer differenciálható az 19.97. Tétel. Legyen az f függvény n-szer differenciálható az a =
[a, b] szakasz pontjaiban, ahol a, 6 € I#'. Ha F{t ) = f {a 1 ■(b — a)) minden = ( ö l , . . . , öp) € RP pontban, és jelölje tn az f függvény a ponthoz tartozó
t e [0, l]-re, akkor az F függvény n-szer differenciálható a [0,1] intervallumon, n-edik Taylor-polinomját. Ekkor
és
lim = 0. (19.35)
= ( f f {a + t(b - a))(b - a) (19.33) \x - a|^
minden k < n-re és t e [0, l]-re. Megfordítva, ha egy legfeljebb n-edfokú q polinomra teljesül
Bizonyítás. Az állítást k szerinti indukcióval bizonyítjuk. Ha k = 0, akkor lim M z iM = 0, ( 19 .36 )

az állítás igaz, hiszen egyrészt F^^\t) = F{t) = f { a + t(b - a)), másrészt \x — a\^
19. függvények A differenciálszám ítás alkalmazásai 395
394
akkor szükségképpen q = t„. (Tehát a legfeljebb n-edfokú pollnomok közül 282. oldal). Legyen j? > 1, és tegyük fel, hogy az állítás igaz a p-nél kevesebb
a t„ polinom az, amelyik az f függvényt az a pontban lokálisan a legjobban változót tartalmazó polinomokra. A p-változós polinomok körében n szerinti
indukcióval bizonyítunk. Ha n = 0, akkor az állítás igaz, mert ekkor r kons
közelíti.)
tans, és a lim r( x) = 0 feltételből következően csak azonosan nulla lehet.
xâ ^ '
B izo n y ítá s. A (19.35) egyenlőség az n = 1 esetben nem más mmt / a-beli Tegyük fel, hogy az állítás igaz n — 1-re, és legyen r egy legfeljebb n-edfokú
differenciálhatóságának a definíciója. Ezért feltehetjük, hogy n > 2. polinom, amelyre teljesül (19.38).
Legyen / n-szer differenciálható a-ban. Ekkor a ^ = / — ín függvény is Tekintsük az s { x i , . . . , Xp~i) = r { x i , . . . , Xp-i, ap) polinomot. Ez egy
n-szer differenciálható a-ban, és a 19.91. Tétel szerint g összes, legfeljebb n- p — 1-változós legfeljebb n-edfokú polinom, és könnyen láthatóan teljesül rá
edrendű parciális deriváltja eltűnik a-ban. A g függvény n -l-e d re n d ű parciális lim s{y)/\y - = 0, ahol y = ( x i , . . . , Xp_i) és b = ( a i , . . . , a ^ -i). így
deriváltjai differenciálhatóak az a pontban, és a fentiek szerint mind az értékük y-^b
mind pedig a parciális deriváltjaiknak az értéke nullával egyenlő a-ban. A a változók számára vonatkozó indukciós feltevés szerint s azonosan nulla.
differenciálhatóság definíciója szerint ebből következik, hogy minden e > 0- A 19.91. Tétel bizonyításában láttuk, hogy r-et felírhatjuk a (19.24) jobb
hoz van olyan (^ > 0, hogy ha \x — a\ < 6 , akkor oldalán megadott alakban. Ha itt Xn = aî-et írunk, akkor láthatjuk, hogy
csak akkor kapunk azonosan nulla polinomot, ha minden tag tartalmazza az
Di,...in-,g(x)\ < e - \ x - a \ (19-37)
xi — a\ tényezőt. így r{x) = r\{x) ■{xi — ai), ahol ri legfeljebb n — 1-edfokú.
minden i i , . . . , in -i = 1, •••,P-re. Alkalmazzuk az n - 2-edik Taylor-formulát Mivel lim ri(x)/\x—a\'^~^ = 0, ezért a fokszámra vonatkozó indukciós feltevés
x-â ^ "
a g függvényre! Azt kapjuk, hogy minden x e B{ a, ő) ponthoz van olyan szerint r\ azonosan nulla, tehát ugyanez áll r-re is. □
c G [a,a:], amelyre
A Taylor-formula következő alkalmazásaként most megadunk egy szüksé
g{x) = ^g{c){x-a) =
(n-1)! ges és egy elégséges feltételt a többváltozós függvények lokális szélsőértékének
létezésére. A feltétel annak az egyváltozós tételnek az általánosítása, amely
P
1 szerint, ha f {a) = 0 és f " { d) > 0, akkor /-n e k az a pontban szigorú lokális
E
minimuma van, ha pedig / '( a ) = 0 és f " { a ) < 0, akkor /-n ek az a pontban
szigorú lokális maximuma van (1. a 10.57. Tételt az I. kötet 266. oldalán).
Mivel szükségképpen \ c - a \ < ő is igaz, ezért (19.37)-ből következik, hogy
A tétel kimondásához szükség lesz néhány algebrai fogalomra. A q poli
ji—i
P nomot kvadratikus alaknak nevezzük, ha a kanonikus alakjában minden
\g{x)\ <
(n-1)! tag másodfokú. Más szóval, egy polinom akkor kvadratikus alak, ha felír-
P
Ez azt jelenti, hogy ható ^ CijXiXj alakban. Például, ha / kétszer differenciálható az a pontban,
,n—1
\x-a\^ -(n-1)! akkor a d^f{a) második differenciál egy kvadratikus alak, hiszen d?f { a) { x) =
P
valahányszor 0 < \x - a\ < 6. Mivel £ tetszőleges volt, ezzel (19.35)-öt bebi
zonyítottuk. i j =í
Most tegyük fel, hogy a legfeljebb n-edfokú q polinomra teljesül (19.36).
Ekkor r = q ~ t n egy olyan legfeljebb n-edfokú polinom, amelyre 19.98. Definíció. A q kvadratikus alak pozitív (negatív) definit, ha
q{x) > 0 (q{x) < 0) minden x ^ 0-ra.
lim r(a;)/la: — a]’^ == 0. (19.38)
x-â A q kvadratikus alak pozitív (negatív) szemidefinit, ha q{x) > 0
Be kell látnunk, hogy r azonosan nulla. Ezt p szerinti indukcióval bizonyít iq{x) < 0) minden x € M^-re.
juk. Ha p = 1, akkor az álhtás igaz a 11.4. Tétel (ii) állítása szerint (I. kötet A q kvadratikus alak indefinit, ha pozitív és negatív értékeket is felvesz.
19. függvények A differenciálszám ítás alkalmazásai 397
396
19.99. T étel. Legyen az f függvény kétszer differenciálható az a e pont Mármost (19.39) alapján van olyan í > 0, hogy \ f { x ) - t 2 {x) \< {m /2)-\x-a\‘^
ban, és tegyük fel, hogy Di f { a) = 0 minden i = 1 , . . . ,p-re. minden 0 < |x - a| < (5-ra. Ezért (19.40) alapján
(i) Ha f-n ek az a pontban lokális minimuma (maximuma) van, akkor ad f { a) f { x ) > t 2 {x) - ( m /2 ) - \ x - a f > f { a) + (m /2 ) •|a; - a f = f { a)
kvadratikus alak pozitív (negatív) szemidefinit.
(ii) Ha a d?f{a) kvadratikus alak pozitív (negatív) defínit, akkor f-n ek az a ha 0 < \x —a\ < 6 . Ezzel beláttuk, hogy f-n ek szigorú lokális minimuma van a-
pontban szigorú lokális minimuma (maximuma) van. ban. Hasonlóan bizonyítható (illetve az előző esetre könnyen visszavezethető),
hogy ha d} f [a) negatív definit, akkor /-n ek szigorú lokális maximuma van
B izo n y ítá s, (i) Legyen f-n ek lokális minimuma a-ban, és tegyük fel, hogy a-ban. Ezzel (ii)-t is beláttuk. □
van olyan xo, amelyre cf f { a) ( xo) < 0. A feltétel szerint Di f ( a) = 0 minden
19.100. M e g je g y z é s e k . 1. A p = 1 esetben d^f(a){x) = f ' ( a ) ■x‘^, ami
i = l , . . . , p - r e , tehát é f ( a ) = 0, és így Í2 (x) = f { a) + - - d ‘^ f { a ) { x - a ) minden
pozitív definit ha f"{ci) > 0, negatív definit ha f"{(i) < 0, pozitív szemidefinit
x-ie. A 19.97. Tétel alapján ha f " { a ) > 0, és negatív szemidefinit ha f " ( a ) < 0. (Az egyváltozós függvények
f { x ) - t 2 Íx) körében minden kvadratikus alak szemidefinit, vagyis indefinit kvadratikus
hm — ^ — = 0. (19.39)
\x — a\^ alak nincs.) így a p = 1 esetben a 19.99. Tétel mindkét állítása egybeesik a
10.57. Tétellel.
Ha a í valós szám elég kicsi, akkor (19.39) alapján
A többváltozós esetben azonban vannak indefinit kvadratikus alakok
\f{a + txo) - t 2 [a + txo)\ < -------------------t . (ilyen pl. az X\X2 alak), ekkor tehát a két állítás szétválik.
Másrészt 2. Megmutatjuk, hogy 19.99. Tétel egyik állítása sem megfordítható. Nyilván
való, hogy az f { x i , . . . ,Xp) = xf polinom összes első- és másodrendíí parciáUs
Í 2 (a + txo) = f ( a ) + ^ ■d^f { a) ( xo) ,
deriváltja nulla az origóban. így c?^/(0) az azonosan nulla kvadratikus alak,
amiből ami pozitív szemidefinit. Az / függvénynek mégsincs lokális minimuma az
origóban, hiszen az origó minden környezetében felvesz negatív értékeket.
^ . w , . N , \d‘^f{a){xo)\ ^2 _
/ ( a + txo) < t 2 [a + txQ) H----------- •í — Most tekintsük a g { x \,. . . , Xp) = xf polinomot, amelynek szi
gorú lokális minimuma van az origóban. Mivel g összes másodrendű parciális
rr ^ 1 ,2 ./ w N I \d‘^ f ( a ) M \ 2 _
= / W + ^- c ^ /(a)(aô) + -------- ^----------t - deriváltja nulla az origóban, ezért d‘^g{0) az azonosan nulla kvadratikus alak,
ami nem pozitív definit.
= f{a)-
Ez azt jelenti, hogy ha d^f{a) felvesz negatív értékeket, akkor / az a pont Az egyváltozós analízisben láttuk, hogy egy differenciálható függvény
minden környezetében felvesz /(a )-n á l kisebb értékeket, ami ellentmondás. akkor és csak akkor konvex egy intervallumban, ha minden érintője a grafikon
alatt halad (10.61. Tétel). Azt is beláttuk, hogy egy kétszer differenciálható
Ugyanígy láthatjuk be, hogy ha /-n ek lokális maximuma van a-ban, akkor
függvény akkor és csak akkor konvex egy intervallumban, ha itt a második
d^f(a) negatív szemidefinit. Ezzel (i)-et bebizonyítottuk.
deriváltja sehol sem negatív (10.62. Tétel). Mindkét állítás könnyen általáno
Most tegyük fel, hogy d^f{a) pozitív definit. Ekkor d“^f { a) pozitív és foly sítható többváltozós függvényekre.
tonos az 5'(0, l) = {x e R P : la:| == 1} halmazon. Mivel S { 0 , 1) korlátos és zárt,
Azt mondjuk, hogy a iJ C halmaz k on v ex , ha H minden olyan sza
ezért a 19.50. Tétel szerint d^f{a)-n3k van legkisebb értéke 5(0, l)-en. Ha ez
kaszt tartalmaz, amelynek a végpontjai ií-b a n vannak. Könnyen látható, hogy
az érték m, akkor m > 0, és d^f{a){x) > m minden x € 5 '(0 ,1) esetén. Ha
a; 7^ 0, akkor x/\x\ e 5(0, 1), tehát
d^f(a){x) = \x\^ ■d^f{a)(xl\x\) > m •\xf. (19.40)
398 19. -> R függvények A differenciálszám ítás alkalmazásai 399
minden gömb konvex. Ra. ui. x ,y e B{ a, r ) , akkor Most tegyük fel, hogy (19.41) teljesül minden a , x e G-re. Legyen F mint
fent; be kell látnunk, hogy F konvex [0, l]-en. A 10.61. Tétel alapján ehhez
Ix + t{y - x ) ~ a \ = 1(1 - í)(íc - a) + t{y - a)l <
elég belátni, hogy F{ t ) > F{to) + F^{to){t - to) minden t,to e [0, l]-re. Mivel
< {1 - t)\x — a \ t \ y — a\ < ^' {i) = + t{x — a)), X — a), ez azzal ekvivalens, hogy
< {1 — t)r + tr = r f { a + t{x - a)) > f { a + to{x - a)) + ( / ( a + to{x - a)), {t - to) •{x - a)).
minden t e [0, l]-re, ami azt jelenti, hogy az [x, y] szakasz minden pontja eleme Ez viszont (19.41)-ből következik, ha azt a helyett a-i-to{x - a)-ia és x helyett
B{a, r)-nek. a + t{x — a)-ra alkalmazzuk. □
Ugyanígy látható, hogy minden zárt gömb is konvex. Azt is könnyű bizo
nyítani, hogy minden (zárt vagy nyílt) tégla konvex. 19.103. T étel. Legyen f kétszer differenciálható a konvex és nyílt G C
halmazon. A z f függvény akkor és csak akkor konvex G-n, ha a ( f f {a) kvad
19.101. D e fin íció . Legyen H C konvex. Azt mondjuk, hogy az ratikus alak pozitív szemidefinit minden a e G-re.
/ : ií E függvény k on v ex a H h a lm a zon , ha minden x , y e íf-ra a
t h-> f { x + t(y — x)) egyváltozós függvény konvex a [0,1] intervallumon. Más B izon y ítá s. Tegyük fel, hogy / konvex G-n, és legyenek a és b különböző
szóval, / akkor konvex H-n, ha pontok G-ben. A 19.96. Lemma szerint az F( t ) = f { a -f t{b — a)) függvény
kétszer differenciálható a [0,1] intervallumon, és F"{ 0) = ( f f { a) { b —a). Mivel
/ ( ( l - t)x + ty) < (1 - t ) f ( x ) + t f { y )
a feltétel szerint F konvex [0, l]-en, így /'( O ) > 0, tehát d‘^f(a){h —a) > 0. Ez
minden x , y e H és t e [0,1] esetén. minden b e G-re igaz, és ebből könnyen következik, hogy a d^f(a) kvadratikus
alak pozitív szemidefinit. Ugyanis a G halmaz nyílt, tehát B(a, r) C G egy
19.102. T étel. Legyen f differenciálható a konvex és nyílt G C halmazon. alkalmas r > 0-ra. Mármost tetszőleges x e M^-re x + tx e B(a, r), ha t
A z f függvény akkor és csak akkor konvex G-n, ha f grafikonja az { a, f { a) ) elég kicsi, és így d^f(a){tx) > 0 minden elég kis í-re. Mivel d^f(a){tx) =
pontbeh érintő hipersík felett van minden a e G-re. Más szóval, f akkor és = ■d^f(a)(x), ezért d‘^ f{a){x) > 0, tehát d‘^ f(a) pozitív szemidefinit.
csak akkor konvex G-n, ha Most tegyük fel, hogy d^f{a) pozitív szemidefinit minden a e G-re. Legye
f ( x ) > f ( a) + - a) (19.41) nek a és b különböző pontok G-ben, és legyen F(t) = f { a -h t{b — a)) minden
t G [0, l]-re. A 19.96. Lemma szerint az F(t ) = f { a + t{b —a)) függvény kétszer
minden a, x e G-re.
differenciálható a [0,1] intervallumon, és F" ( t ) = d^f{a){a + t{b - a)) > 0,
B izo n y ítá s. Tegyük fel, hogy / konvex G-n, és legyenek a és x különböző hiszen d^f{a) pozitív szemidefinit. így a 10.62. Tétel szerint F konvex [0, l]-en.
pontok G-hen. A 19.77. Tétel szerint az F{t ) = f ( a + t{x - a)) egyváltozós Mivel ez minden a,b e G, a ^ 6-re igaz, ezért f konvex G-n. □
függvény differenciálható [0, l]-ben, és F'{t) = {f' {a + t { x - a ) ) , x - a ) minden
19.104. M e g je g y z é s . Legyen H C konvex. Azt mondjuk, hogy az
t e [0, l]-re. Mivel a feltétel szerint F konvex [0, l]-ben, ezért a 10.61. Tételből
f : H -> R függvény konkáv a H h a lm a zon , ha —/ konvex H-n. Világos,
következik, hogy
hogy a 19.102. és 19.103. Tételeket hogyan kell módosítanunk ahhoz, hogy egy
f ( x ) - F ( l ) > F (0) + /'(O ) - f ( a) + { f ' ( a ) , x - a), függvény konkávitására adjanak szükséges és elégséges feltételt.
ami éppen (19.41).
400 19. függvények Függelék: Érintő és érintősík 401
19.105. P é ld a . Legyen p = 2. Az 19.105. Legyen G C konvex és nyílt. Bizonyítsuk be, hogy ha / : G

f(^x, y) = y ‘^ polinom grafikonja konvex, akkor folytonos.
egy forgá si p a r a b o lo id , mert úgy
kaphatjuk meg, hogy az egyváltozós 19.106. Legyen G konvex és nyílt. Bizonyítsuk be, hogy az / : (7
z = függvény grafikonját megforgat függvény akkor és csak akkor konvex, ha folytonos és ha
juk a 2; tengely körül. Belátjuk, hogy az x + y\ ^ f { x ) + f { y )
/ függvény konvex a síkon. / <
Tetszőleges (a, h) € pontra teljesül minden x , y e G-ve.

19.11. ábra Di , i / ( a , 5) = 2,
D 2,i/(a,& ) = L»i,2/(a,6) = 0
és D 2 ,2 f ( a , b ) = - 2 . Függelék: Érintő és érintősík
így d^f{ a, b) {x, y) 2x^ + 2y‘^. Mivel ez a kvadratikus alak pozitív definit, így
Az érintő és az érintősík fogalmát eddig a lineáris függvénnyel való köze
a 19.103. Tétel szerint / konvex.
lítéssel kapcsoltuk Össze. Az érintő szemléletes fogalmához azonban az az
elképzelés is hozzátartozik, amely szerint az érintő a „húr határhelyzete” . Ha
pl. az egyváltozós / függvény differenciálható az a pontban, akkor a gra
F eladatok fikon ( a , / ( a ) ) és (cc, f { x ) ) pontjain átmenő egyenes (a „húr” ) meredeksége
i f { x ) — f { a) ) /{ x - a). Ez a meredekség x a esetén /'(a )-h o z tart, és így
19.102. írjuk fel a következő függvények harmadik Taylor-polinomját. a húr „tart” az (a, f { a) ) ponton átmenő és f { a ) meredekségű egyeneshez,
vagyis az érintőhöz. Pontosabban, ha x jobbról, illetve balról tart a-hoz, akkor
(a) x/y (1, l)-ben;
az ( a , / ( a ) ) pontból kiinduló és az (x, f ( x ) ) ponton átmenő félegyenes „tart”
(b) x^ + y^^ + — ^xyz (1,1, l)-ben; az érintőnek az [a, 00), illetve (—00, a] félegyenes feletti részéhez. Az érintőnek
(c) sin(a; + y) (0, 0)-ban; ezt a tulajdonságát fogjuk alapul venni az általános definícióhoz.
(d) x^ (l,0 )-b an . Legyenek xq és x az RP tér különböző pontjai. Az xq pontból kiinduló
és az X ponton átmenő x ^ félegyenes az xq -f- t(x — xq) (í e R, í > 0)
19.103. Határozzuk meg az alábbi kétváltozós függvények lokális és abszolút pontokból áll. Az {x —x q ) / \ x - xq\ egységvektort e félegyenes irány vektorá
szélsőértékeit. nak nevezzük. Tegyük fel, hogy Xn -> xq és Xn 7^ xq minden n-re, valamint
(a) x ‘^ ^ xy ^ y ^
‘ - ^x - 3y; {xn — X q ) /\xn — xq\ -> V. Ekkor azt mondjuk, hogy az x q X u félegyenesek
tartanak az [xq tv : t > 0} félegyeneshez.
(b) x^y‘^ { 2 - x - y ) ;
Legyen H C és legyen xq e H '. B.a Xn & H \ {xq} és Xn -> xq,
(c) x^ + y^ - 9xy] akkor a Bolzano-Weierstrass-tétel (19.8. Tétel) szerint az (xn — xo)/\xn — xq|
(d) x^ -]-y'^ — 2x^ + Axy — 2y‘^. egységvektorok sorozatának van konvergens részsorozata. A H halmaz xq
pontbeli kontingensének* nevezzük azon v egységvektorok Cont ( H ; x q ) hal
19.104. Legyen H konvex. Bizonyítsuk be, hogy az f : H R függvény mazát, amelyekhez van olyan X n € H \ { x q } , X n -> xq sorozat, amelyre
akkor és csak akkor konvex, ha az ( x n — X q ) / \xn ~ xq\ V. Az előzőek szerint Cont { H ; x q ) 7^ 0 minden
{(x, y) e : x e H , y > f(x)} C xq e H '-ie.
halmaz konvex.
kontingencia = érintkezés
402 19. -> függvények Függelék; Érintő és érintősík 403
19.106. P é ld á k . 1. Ha az egyváltozós / függvény differenciálható az a pont f { a ) = 00 vagy f ( a ) = - 00. Másfelől, ha f'_{a) = -0 0 és /| (a ) = 00 , akkor
ban, akkor Cont (graph/ ; ( a ,/( a ) ) ) pontosan két egységvektort tartalmaz, graph/-nek nincs érintője az ( a ,/( a ) ) pontban.
nevezetesen az f \ a ) meredekségű A 19.107. Definíció kézenfekvő módosítása megadja az érintősík fogalmá
nak következő általánosítását.
' 1 fia)
19.108. D e fin íció . Legyen xq g , és legyen S egy origón átmenő sík (azaz
kétdimenziós lineáris altér). Azt mondjuk, hogy az {j;o + s ; s e 5 } sík a H hal
vektort és az ellentettjét. maz Xq pontbeli érintősíkja, ha Cont (i í ; xq) pontosan az S által tartalmazott
egységvektorokból áll.
2. Legyen g : [a,b] -> egy görbe, és tegyük fel, hogy g differenciálható a
ío G (a, 6) pontban, és g'{to) 7^ 0. Ekkor a T = g([a,b]) halmaz kontingense Tegyük fel, hogy a kétváltozós / függvény differenciálható az (a, h) e
a g{ÍQ) pontban tartalmazza a ±g{to)/\g'(tQ)\ egy ség vektorokat. Valóban, ha pontban. Nem nehéz belátni (bár a bizonyítás némi számolást igényel), hogy
tn to, akkor a g ra p h / halmaznak az {a,b, f ( a , b ) ) pontbeli kontingense pontosan azok
9{tn)-g{to) ^ gj r (- í, o )^ ból a (vi, v 2 ,vs) e egységvektorokból áll, amelyekre V3 = D i f { a , b ) v i -f
--------- ------------- ---------------------- ^
+ D2f{a,b)v2.
in ÍQ
(1. a 14.23. Megjegyzést). így Mármost a 19.72. Definíció értelmében a, z = D i f { a , b ) { x — a) +
+ D 2f{ a, b)(y-b)-\-f{a, b) egyenletű sík / grafikonjának (a, 6, / ( a , 6)) pontbeH
g j t n) - g(tp) érintősíkja. Látható, hogy ez a sík egyszersmind a 19.108. Definíció szerint is
tji ~ to érintősíkja / grafikonjának.
amiből azt kapjuk, hogy tn > ío esetén Hasonlóan általánosíthatjuk az érintő hipersík fogalmát M^-beli halmazok
g{ t n) - g{h) ^ (gjt n) - g{to))/{tn-to) g'(to) esetében. Az előzőekhez hasonlóan meg lehet mutatni, hogy az érintő hiper-
síknak a 19.73. Definícióban megfogalmazott értelmezése összhangban van a
\g{tn) - g(k)\ \g{tn) - g{to)\/(tn - to) \g'(k)\'
19.108. Definíció IR^-beli megfelelőjével.
tehát g'{to)/\g'{to)\ € Cont (F, g{to)). Ha tn balról tart ío-hoz, akkor hasonlóan
kapjuk, hogy - g (to)/\g(to)\ e Cont (F, c/(ío))•
3. Tegyük fel, hogy a g görbe csak egyszer megy át a ^'(to) ponton, azaz hogy
g{^t) ^ ^(to) minden t ^ ÍQ-ra. Könnyű bizonyítani, hogy ekkor g(tn) g(to)
csak úgy teljesülhet, ha tn ío- Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben (feltéve
azt is, hogy g{tQ) 7^ 0) a Cont (r ,^ (ío )) kontingens pontosan a ±g(to)/\g'{tQ)\
egységvektorokból áll.
A fentiek motiválják az érintő következő definícióját.
19.107. D e fin íció . Legyen xo e H ' , és legyen I-í;! = 1. Azt mondjuk, hogy az
{ xq ^ tv : t e K.} egyenes a H halmaz xq pontbeli érintője, ha Cont {H', xq) =
A fenti definíció értelmében az / függvény grafikonjának nem csak akkor

van érintője az (a, / ( 0 )) pontban, ha / differenciálható a-ban, de akkor is, ha
Határérték és folytonosság 405
20. RP -> FÜGGVÉNYEK Ha az f függvény értelmezési tartománya ií-va l egyenlő (vagyis ha nem
bővebb F -n á l), akkor a fenti definícióban a „ H halmazra szorítkozva” kitételt
elhagyhatjuk, és röviden azt mondhatjuk, hogy / határértéke a-ban b. Ezt
úgy jelöljük, hogy hm f { x ) = b vagy f { x ) 6, ha a: -> a.
X ^ CL
Nyilvánvaló, hogy hjm f { x ) = b akkor és csak akkor, ha b minden V kör-

Tekintsünk egy f : H függvényt, ahol a H halmaz tetszőleges. Jelöl xeH
jük az f { x ) vektor koordinátáit / i ( x ) , . . . , fq{x)-szel minden x e H -m . Ezzel
nyezetéhez megadható az a pont egy U pontozott környezete, amelyre teljesül,
minden i = l , . . . , g - r a definiáltunk egy fi : H R függvényt, amelyet az
hogy f { x ) e V, ha a; € H HÚ.
/ függvény z-edik koordinátafüggvényének vagy komponensének neve
zünk. 2 0 . 2 . Tétel. Legyen H C E C R ^ , legyen a a H halmaz torlódási pontja, és
Ez a definíció összhangban van a görbék koordinátafüggvényeinek értelme legyen b = (bi , . . . ,bq) e R^. A z f : H -> R^ függvényre akkor és csak akkor
zésével (1. a 14.16. Megjegyzést), amennyiben annak közvetlen általánosítása. teljesül lm f (x) = b, ha az f függvény mindegyik fi koordinátafüggvényére
X€H
A fenti fogalom a 19.46. Definícióban szereplő x = {xi^. . . ,Xp) Xi koor
=bi ( z - l,...,g).
dinátafügg vényeknek is általánosítása. Tekintsük ugyanis az ún. identitásfügg xeH
vényt R^-n, azaz legyen f { x ) = x minden x G M^-re. Ekkor az / :
leképezés koordinátafüggvényei éppen az x = {x\, . . . ,Xp) Xi függvények Bizonyítás. Az állítás a definíciók egyszerű következménye, felhasználva,
hogy minden y = fe i,. . . , yq) pontra \y - b\ < \yi - b i \ ^ \yq - bq\
Most legyen / : F ahol H c R ^ . Ekkor / koordinátafüggvényei a H és \yi -bi\ <\y -b \ minden z = 1 , . . . , g-ra. □
halmazon értelmezett valós értékű függvények, tehát p változós valós függvé
nyek. Az / függvény határértékét, folytonosságát és differenciálhatóságát defi A fenti tételből könnyen levezethetjük az átviteli elvet: lim f ( x ) = b
niálhatnánk az / koordinátafüggvényeinek megfelelő tulajdonságain keresztül. x&H
(A görbék esetében így jártunk el; 1. a 14.16. Megjegyzést.) Ennél azonban egy akkor és csak akkor, ha minden Xn e H \ {a}, Xn -> a sorozatra f ( x n) -> b.
szerűbb, tömörebb, és a lényeget jobban megragadja, ha a fenti fogalmakat A 19.39. és 20.2. Tételekből nyilvánvaló, hogy ha lim f { x ) = b és
közvetlenül /-r e definiáljuk, méghozzá ugyanúgy, mint a valós értékű függvé xeH
nyek esetében. Szerencsére minden esetben ki fog derülni, hogy az így definiált lim g(x) = c ahol b , c e R^, akkor lim Xf { x ) = Xb minden A € R-re, továbbá
fogalom ekvivalens a koordinátafüggvények megfelelő tulajdonságain keresztül xeH x&H
definiált fogalommal. lim jf {x ) g(x)) = b + c és Vi m{ f { x) , g{ x) ) = {b, c).
x->a
xeH xeH
20.3. Definíció. Legyen a e H C E c R P . Azt mondjuk, hogy az / : jB -> R^

Határérték és folytonosság függvény folytonos az a pontban a H halmazra szorítkozva, ha minden e > 0-
hoz van olyan ^ > 0, hogy minden x e H , \ x - a \ < ő esetén \f(x) - f { a )| < e.
Ha az / függvény értelmezési tartománya H-val egyenlő, akkor a fenti
20.1. Definíció. Legyen H C E C K^, és legyen a a H halmaz torlódási
definícióban a „H halmazra szorítkozva” kitételt elhagyhatjuk.
pontja. Azt mondjuk, hogy az / : E -> függvény határértéke a-ban a H
halmazra szorítkozva a b e pont, ha minden e > 0-hoz van olyan (5 > Ha / minden a e H pontban folytonos, akkor azt mondjuk, hogy / foly
> 0, hogy minden x e H, 0 < \x - a\ < ő esetén \f{x) - b\ < e. Jelölés: tonos a H halmazon.
lim f { x ) = b.
xâ A 20.2. Tételből azonnal kapjuk a következőt.
X€H
20. -> W függvények Határérték és folytonosság 407
406
2 0 .4 . Tétel. Az / függvény akkor és csak akkor folytonos az a pontban a H Bizonyítás. Weierstrass tételét (19.50. Tétel) f koordinátafüggvényeire alkal
halmazra szorítkozva, ha ez f minden koordinátafüggvényére igaz. □ mazva adódik, hogy f ( H ) korlátos.
A zártság bizonyításához a 19.14. Tétel (iv) feltételét fogjuk használni.
Nyilvánvaló, hogy / akkor és csak akkor folytonos az a pontban a H hal Tegyük fel, hogy yn e f { H ) és yn -> b. Válasszunk olyan Xn e H pontokat,
mazra szorítkozva, ha a következő két eset valamelyike fennáll: melyekre f ( x n) = yn- Ekkor az (xn) sorozat korlátos (mert része ií-n a k ),
(i) Az a pont izolált pontja H-nak, vagy tehát a Bolzano-Weierstrass-tétel szerint van konvergens {xuj.) részsorozata.
(ii) a e H D H ' és lim f { x ) = f( a). Ha Xn^ -> a, akkor a H halmaz zártsága miatt a e H. így f folytonosságát
xeH felhasználva
Könnyű ellenőrizni, hogy érvényes az átviteli elv: az f függvény akkor b= lim Vn^ = lim /(a:„^) = f { a) ,
k-ôo k-ôo
és csak akkor folytonos az a pontban a H halmazra szorítkozva, ha minden
Xn ^ H, Xn a sorozatra teljesül f ( x n) /(«)• tehát b e f { H ) . így a 19.14. Tétel szerint f { H ) zárt. □
Ebből azonnal adódik a következő állítás: Ha f és g folytonosak az a

pontban a H halmazra szorítkozva, akkor ugyanez igaz az f + g, if^g) és Xf Emlékeztetünk arra, hogy egy leképezést akkor nevezünk injektívnek
függvényekre minden A e R esetén. (vagy egy-egyértelműnek), ha a leképezés különböző pontokban különböző
értékeket vesz fel. A korlátos és zárt halmazon folytonos függvények egy
további fontos tulajdonságát fejezi ki az alábbi tétel.
Az összetett függvény határértékére vonatkozó tétel így módosul:
2 0 . 8 . Tétel. Legyen H c R ^ korlátos és zárt, és legyen f : H W folytonos.
20.5. Tétel. Tegyük fel, hogy
Ha f injektív a H halmazon, akkor f~^ folytonos az f {H ) halmazon.
(i) i í C g :H és lim g{x) = c, ahol a € H']
X CL
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy yn e f { H ) és yn -> b, ekkor a 20.7. Tétel
(ii) g{ H) C E f :E és U_m/(x) = 5;
szerint b e f { H ) , tehát b = f ( a) egy alkalmas a e ií-ra. Legyen Xn = f~^(Vn)
(iii) g{x) ^ c az a egy pontozott környezetében, vagy pedig c e E és f folyto minden n-re; be kell látnunk, hogy Xn f~^{b) = a.
nos c-ben a g{ H) halmazra szorítkozva. Tegyük fel, hogy ez nem igaz. Ekkor van olyan e > 0, hogy Xn i B( a, e ) ,
Ekkor azaz \xn-a\ > e végtelen sok n-re. Feltehetjük, hogy ez minden n-re igaz, mert
(20. 1) a sorozat többi tagját elhagyhatjuk. Az (xn) sorozat korlátos (mert része i í -
lim f { g { x ) ) = 6. □
nak), tehát a Bolzano-Weierstrass-tétel szerint van konvergens (xnj^) részso
rozata. Ha Xnj^ c, akkor a H halmaz zártsága miatt c e H és c ^ a,
hiszen
20.6. Következmény. Ha g folytonos az a pontban a H halmazra szorít
kozva, és f folytonos g(a)-ban a g{ H) halmazra szorítkozva, akkor f o g is \c-a\= lim \xn. - a \ > e .
k-ôo ^
folytonos az a pontban a H halmazra szorítkozva. □
így / folytonosságát felhasználva
Ha Weierstrass tételét (19.50. Tétel) általánosítani akarjuk M^-ba képező
/(c ) = lim f{xnf.)
f{ x, = lim y n , = b = - / ( a ) ,
függvényekre, akkor tekintetbe kell vennünk, hogy g > 1 esetén R'^-ban nincs kôo kôo
rendezés, tehát nem beszélhetünk egy függvény legnagyobb vagy legkisebb ami ellentmond / injektivitásának. □
értékéről. A korlátosságra vonatkozó állítás azonban érvényben marad; sőt,
többet is állíthatunk. 20.9. Megjegyzések. 1 . Az előző tételben a H halmaz korlátosságának fel
tételét nem hagyhatjuk el, vagyis egy zárt halmazon folytonos és injektív
20.7. Tétel. Legyen H korlátos és zárt, és legyen f : H folytonos.
függvény inverze nem szükségképpen folytonos. Legyen pl. p = q = 1, i í = N
Ekkor az f ( H ) halmaz korlátos és zárt R^-ban.
és legyen / ; N -> R az a függvény, amelyre /(O ) = 0 és / ( n ) = 1 /n minden Legyen az A leképezés i-edik koordinátafüggvénye az a n xi -f . CLlpXp
n = 1, 2, . . .-re. Ekkor H zárt (mert ií-b a n minden konvergens sorozat vala lineáris függvény minden i = 1 , . , q-ia.. Ekkor az
honnan kezdve konstans), / folytonos H-n (mert H minden pontja izolált), üli Ö12
és / injektív. Másrészt f~^ nem folytonos, mert 0-21 ^22
( 2 0 .2 )
0 — /~ ^ (0 ) 7^
n-ôo
\ ö'gl 0,q2 ••• Clqp /
(A tételben a H halmaz zártságának feltétele sem hagyható el; 1. a 20.2.
feladatot.) mátrixot az A leképezés mátrixának nevezzük. Jegyezzük meg, hogy a mát
rixnak q sora és p oszlopa van, és az z-edik sorban az A leképezés z-edik
2 . Az egyszerű ívek paraméterezéséről szóló 14.19. Tétel bizonyításában a koordinátafüggvényében szereplő együtthatók állnak.
következő tényre volt szükségünk; ha (5 : [a,b] és 7 : [c, d] Könnyű ellenőrizni, hogy ha x = { x i , . . . ,Xp) e RP, akkor az y = A{ x)
kölcsönösen egyértelmű és folytonos leképezések és /3([a,5]) = j{[c,d])^ akkor vektort az A mátrixának és az x koordinátáiból álló oszlopmátrixnak a szor
ah — o (3 függvény folytonos [a , b]-n. zataként kaphatjuk meg, azaz
A 20.8. Tétel és a 20.6. Következmény birtokában ezt azonnal beláthatjuk. ( a\i a\2 a\p /Xl \
Valóban, a 7 “ ^ leképezés folytonos a 7 ([c, d]) = /3([a,6]) halmazon, tehát 7 “ ^ 0'2í G-22 0>2p X2
és /3 kompozíciója folytonos [a, 6]-n. A( x) = (20.3)
Az egyenletes folytonosság fogalmát ugyanúgy definiáljuk, mint valós V^ql ^q2 ••• Ojqp) ^^p^
értékű függvényekre. Más szóval A{ x) z-edik koordinátáját úgy kapjuk meg, ha A mátrixának i-edik
sorát skalárisán összeszorozzuk az x vektorral.
2 0 . 1 0 . Definíció. Azt mondjuk, hogy az / függvény egyenletesen folytonos
a. H halmazon, ha minden e > 0-hoz létezik egy (közös, azaz a helytől 20.11. Definíció. Legyen H <Z W és a e int H. Azt mondjuk, hogy az
független) í > 0, amelyre teljesül, hogy ha x^y e H és \x — y\ < ő, akkor f : H -^ R 3 függvény differenciálható az a pontban, ha van olyan -> R^
\f(x) - f( y) l < £■ lineáris leképezés, hogy
Heine tétele változatlanul érvényben marad: ha II C korlátos és zárt, f { x ) = f { a ) -H A{ x - a) + e{x) ■\x - a\ (20.4)
és f : H folytonos, akkor f egyenletesen folytonos H-n. minden x e H-ia, ahol e{x) -> 0 ha a; -> a. (Itt e : H R^.)
2 0 . 1 2 . Megjegyzés. Mivel az £ függvényt az a pontban 0-nak definiálhatjuk,

Differenciálhatóság ezért az / függvény differenciálhatósága ekvivalens azzal, hogy egy alkalmas
A lineáris leképezésre fennáll (20.4), ahol e(a) = 0 és e folytonos a-bán.
Az értékű függvények differenciálhatóságának értelmezésénél ugyanúgy
Egy további ekvivalens feltétel úgy fogalmazható meg, hogy egy alkalmas
járunk el, mint a határérték és a folytonosság esetében, tehát lemásoljuk a
A lineáris leképezésre { f ( x ) - / ( a ) - A { x - a))/\x - a\ 0, ha x a.
19.61. Definíciót. Ehhez azonban értelmeznünk kell az R^-ből R^-ba képező
lineáris leképezéseket, és ennek kapcsán át kell tekintenünk a lineáris algebra
néhány alapfogalmát. 20.13. Tétel. A z f : H R^ {H C R^) függvény akkor és csak akkor dif
ferenciálható az a G int H pontban, ha f mindegyik fi koordinátafüggvénye
A H : RP függvényt lineáris leképezésnek nevezzük, ha differenciálható a-ban. Ekkor a (20.4)-beií szereplő A lineáris leképezés mátri
A (x -f y) = A ( x ) A { y ) és A(Ax) = XA(x) teljesül minden x , y e R^ és xában az i-edik sor j-ed ik eleme egyenlő a Dj f i { a) parciális deriválttal minden
A € M esetén. Könnyű belátni, hogy az A : leképezés akkor és csak z = 1 , . . . , q-ra és j = 1 , . . . ,p-re.
akkor lineáris, ha minden koordinátafüggvénye Hneáris függvény.
B izo n y ítá s. Tegyük fel, hogy (20.4) teljesül minden x G ií-ra , ahol e{x) 0, 20.16. TéteL
hax a. Mivel a (20.4) két oldalán álló vektorok egyenlőek, ezért a megfelelő
(i) Ha az f függvény differenciálható az a pontban, akkor f folytonos a-ban,
koordinátáik is egyenlőek. így f i {x) — fi{a)-\-A i{x —a ) + e i ( x ) - \ x —a\ minden továbbá f mindegyik koordinátafüggvényének mindegyik változó szerinti
X e ií-ra és z = 1 , . . . ,g-ra, ahol fi, Ai, £{ jelöU / , A, illetve £ i-eáik koor- parciális deriváltja létezik és véges az a pontban.
dinátafüggvényét. Mivel Ai lineáris és ei{x) 0 ha a; —> a (hiszen \si{x)\ <
(ii) Ha f mindegyik koordinátafüggvényének mindegyik változó szerinti par
< |£(a;)| minden a;-re), ebből azonnal adódik, hogy fi differenciálható a-ban.
ciális deriváltja létezik és véges az a pont egy környezetében és folytonos az a
A 19.65. Tételből következik, hogy az Ai lineáris függvény j-edik együttha
pontban, akkor f differenciálható az a pontban. □
tója a Dj f i { a) parciális derivált, amivel megkaptuk az A mátrixára vonatkozó
állítást is.
20.17. Példa. Tekintsük az
Most tegyük fel, hogy / mindegyik fi koordinátafüggvénye differenciál
ható a-ban. A 19.65. Tétel szerint fi {x) = fi(a) Ai { x — a) -f- ei{x), ahol f ( x , y ) = (e"" cosy, e^ siny) ( { x, y) e R^)
Ai(x) = Di f i { a) xi + . . . + Dpfi{a)xp, és eí{x) 0 ha x a. Legyen A{ x) = leképezést. Az / koordinátafüggvényeinek parciális deriváltjai
= (Ai(a;),.. . , Aq{ x) ) minden x e M^-re, és e{x) = ( e i { x ) , .. . j eq( x) ) minden
D\f i { x , y ) = cosy, D 2 f i ( x , y ) = - e ^ siny,
X e D { f )-re. Ekkor -> egy lineáris leképezés, e{ x) -> 0 ha a: a a
20.2. Tétel szerint, továbbá (20.4) teljesül minden x e ií-ra . Ezzel beláttuk, D 2 f i (x, y) = e^ sin y, D 2/2 (x, y) = e® cos y
hogy / differenciálható az a pontban. □ minden {x, y) € M^-re. Mivel ezek a parciális deriváltak mindenütt folytono
sak, ezért a 20.16. Tétel szerint az / leképezés a sík minden (a, b) pontjában
20.14. K ö v e tk e zm é n y . Ha f differenciálható az a pontban, akkor a (20.4)-
differenciálható, és a Jacobi-mátrixa
ben szereplő A lineáris leképezés egyértelmű. □
e“ cos6 - e “ sin6
20.15. D e fin íció . Legyen f : H ahol H C és legyen f differenciál sin b cos b
ható az a € int H pontban. A (20.4)-ben szereplő A : -> lineáris leképe Tehát / deriváltja az (a, b) pontban az
zést az f függvény a pontbeli deriváltjának nevezzük és /'(a )-v a l jelöljük. Az
A{x, y) = ((e“ cos h)x — (e® sin b)y, (e“ sin b)x -F (e® cos h)y)
f' {a) hneáris leképezés mátrixát, tehát a Dj f i { a) {j = 1 , . . . ,p, i = 1, . . . ,q)
parciális deriváltakból álló lineáris leképezés.
/Difi (a) D 2 f i(a) ... Dpf i { a) \

20.18. M egjegyzés. Foglaljuk össze, hogy a különböző fajtájú leképezések
Dif2{a) D2f2{a) ... Dpf2(a) deriváltjainak definíciója milyen jellegű objektumokat ad.
Egy egyváltozós valós függvény adott pontbeli deriváltja valós szám, neve
\Difq{a) D2fq(a) ... Dpfqia)/ zetesen a differenciahányadosok limesze.
Egy g : [a, b] görbe adott pontbeli deriváltja az a vektor, amelynek
mátrixot az / függvény a pontbeli Jacobi-mátrixának^ nevezzük.
a koordinátái a g leképezés koordinátafüggvényeinek deriváltjai (1. a 14.23.
A 19.64., 19.65. 19.69. és 20.13. Tételekből azonnal kapjuk a következő Megjegyzést).
állításokat. Egy |)-változós valós értékű függvény deriváltja (vagyis a gradiense) szin
tén vektor, amelynek a komponensei a függvény adott pontbeli parciális deri
váltjai.
A 20.15. Definíció még tovább megy az absztrakció irányába: egy -> R^
függvény deriváltján immár nem számot és nem is vektort, hanem egy leké
Carl Jacobi (1804-1851) francia matematikus pezést értünk.
412 20. függvények Differenciálási szabályok 413
Ez a sokféleség azzal a következménnyel jár, hogy az R^-be képező görbék Differenciálási szabályok
vagy a p-változós valós függvények deriváltja a p = 1 esetben egyrészt valós
szám, másrészt egydimenziós vektor.
Rosszabb, hogy az -> leképezések deriváltja a g == 1 esetben egy 20.19. T étel. Ha az R^-ba képező f és g függvények differenciálhatóak az
részt vektor, másrészt lineáris leképezés, a, p = q = 1 esetben pedig ezekhez a eR P pontban, akkor az f + g és X f függvények is differenciálhatóak a-ban,
hozzájön még az eredeti derivált mint valós szám. továbbá ( / + gY{a) = f ( a ) + g { a ) és (A/ )' (a) = Xf' {a) minden A e R-re.
Látnunk kell azonban, hogy a derivált lényege mindegyik esetben az a B izon y ítá s. Az áüítás nyilvánvaló a 20.13. Tételből. □
lineáris leképezés, amellyel a függvényt közelítjük, és csupán másodlagos kér
dés, hogy ezt a lineáris leképezést milyen adatokkal adjuk meg. Az egyvál
A következő tétel a leképezések kompozíciójának differenciálhatóságára és
tozós valós / függvény esetében a közelítő lineáris függvény az érintőt leíró deriváltjára vonatkozik.
f { a) + f ' ( a) { x — a) függvény. Ezt egyértelműen jellemzi az f { a ) együttható
(hiszen a-ban f { a) - t kell felvennie). Ugyanígy, a p-változós valós függvényt 20.20. T étel. Tegyük fel, hogy
P
közelítő lineáris függvény az érintő hipersíkot leíró f { a ) H- ' ^ D i f { a ) { x i — a^) (i) H C R ^ , g : H R^ és g differenciálható az a e int H pontban;
i=l (n) g{a) e int E C R^, / : -E - » R'® és f differenciálható a g(a) pontban.
függvény, amelyet az együtthatókból képzett vektorral jellemezhetünk.
Ekkor f o g differenciálható az a pontban, és ( f o g ) ' ( a ) = f { g { a ) ) o g { a) .
A fent vázolt látszólagos következetlenséget enyhíthettük volna azzal, ha
az f : EP leképezések deriváltjának nem lineáris leképezést, hanem A bizonyításhoz szükségünk lesz arra a tényre, hogy minden lineáris leké
annak mátrixát (vagyis / Jacobi-mátrixát) neveztük volna*. Sok esetben pezés Lipschitz.
kényelmes azonban, ha a deriváltra mint leképezésre és nem mint mátrixra
hivatkozunk; a következő részben erre több példát is látunk majd. Ennél is 20.21. L em m a. Minden A : R^ —> R^ lineáris leképezéshez van olyan K > 0
nagyobb súllyal esik a latba, hogy ha általánosabb terek (ún. normált lineáris szám, hogy \A{x) — A{y)\ < K ■\x — y\ teljesül minden x ,y e R^-re.
terek) közötti leképezések deriváltját akarjuk definiálni, akkor a lineáris leké
pezéseknek nincs mindig mátrixuk, és így nincs más választásunk, mint hogy az tér egy bázisa, és legyen M =
magát a lineáris leképezést tekintsük deriváltnak. = max \A( ei ) \. Ekkor tetszőleges x = ( x i , . . . , X o ) e JfT-re
Végülis meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy a derivált jellege függ a

szereplő terek dimenziójától. Szerencsére a szövegösszefüggésből mindig kide
rül, hogy milyen jellegű objektumot tekintünk deriváltnak; szánaot, vektort i=l i=l
vagy leképezést.
így \A{x) - A{y)\ — \A{x - y)\ < M p ■ \x — y\ minden x , y e R^-re, tehát
K = M p megfelel. □
Jelöljük /C^-val azon ÜT > 0 számok halmazát, amelyekre a 20.21. Lemma

állítása teljesül. Könnyen látható, hogy ICj^ elemei között van legkisebb. Ha
ugyanis K q = inf/C^, akkor \A{x) — A{y)\ < K q ■ \x — y\ is igaz minden
x , y e R^-re, tehát K q e K a -
20.22. D e fin íció . A legkisebb olyan K számot, amelyre a 20.21. Lemma állí
* Még így is maradt volna következetlenség, mert a p = 1 esetben (vagyis az R^-ba képező
görbék esetében) a Jacobi-mátrix 1 x g méretű mátrix, vagyis oszlopvektor, míg a görbe deri tása teljesül, az A lineáris leképezés normájának nevezzük, és ||yl||-val jelöljük.
váltját sorvektornak értelmeztük.
A 20.20. T é te l b izo n y ítá sa . Legyen g {a) = A és f' (g( a)) = B. Tudjuk, = f Í 9i { x) , . ■•, (gq{x)) függvény differenciálható az a pontban, és
hogy ha x közel van a-hoz, akkor g{a) + A { x - a) jól közelíti ő'(^)-et, ha
pedig y közel van g{a)-hoz, akkor f { g{ a) ) + B{ y — g{a)) jól közelíti f{ y)-t . D j F ( a ) = J ^ D ifib ) ■Djgi{a) (20.9)
Ebből szemléletesen világos, hogy ha x közel van a-hoz, akkor f{ g{ a) ) + i=í
+ B{g(a) + A ( x - a ) - g{a)) = f( g{ a) ) + { B A ) ( x - a) jól közelíti f { g{ x) ) - et, minden j = .. ,p-re.
vagyis ( / o gY(a) = BA. Az alábbiakban ezt a gondolatmenetet pontosítjuk.
B izon y ítá s. Tegyük fel, hogy g i , . . . , g q értelmezve vannak B{a,ő)-ha.n, és
Mivel g'(a) = A, ezért legyen G(x) = Í9 i { x ) , . . . , gq{x)) minden a; e B(a,ő)-Ta. A 20.13. Tételből
g{x) = g(a) + A { x - a) + e{x) ■\x - a\, (20.5) következik, hogy a G : B( a, ő) leképezés differenciálható a-ban. Mivel
F = f o G , ezért a 20.20. Tétel szerint F differenciálható a-ban, és a Jacobi-
ahol lim eía;) = 0. Válasszunk egy 5 > 0-t, amelyre teljesül, hogy \x - a\ < ő
xâ mátrixa (vagyis az F'{a) vektor) egyenlő / b pontbeli Jacobi-mátrixának
esetén x £ H és |£(a^)l < 1. Ekkor (vagyis az f'{b) vektornak) és G a pontbeli Jacobi-mátrixának a szorzatával.
\g{x) - g{a)\ < \A(x - a)| + ■\x - a\ < 1|^|1 ■\x - a \ \ x - a\ = Az F'{a) vektor j-edik koordinátája Dj F{a)-val egyenlő. Másrészt a mátrixok
= (1|A|1-t-1) ■|a; - aj (20.6) szorzási szabálya szerint az F'{a) vektor j-edik koordinátája egyenlő az f { b )
vektornak és G Jacobi-mátrixa j-edik oszlopvektorának a skaláris szorzatával.
minden |a: - a| < ő-ia. Másrészt f ' (g{ a)) = B-hől Ez éppen a (20.9) egyenlőség. □
f { y ) = fÍ9Ía)) + B ( y - g(a)) + r](y) ■\y - g(a)\, (20.7)
20.24. M e g je g y z é s . Az (20.9) összefüggés könnyebben megjegyezhető a
ahol lim r](y) = r]{g{a)) = 0. Mivel (20.6) alapján (vagy a 20.16. Tétel következő alakban. Jelöljük / változóit yi, ■■. ,yq-val, és gi helyett is írjunk
y^9{a) yi-t. Ekkor azt kapjuk, hogy
szerint) g folytonos az a pontban, ezért g{x) e E minden olyan x-re, amely
elég közel van a-hoz. Ha most (20.7)-et y = ^(a;)-re alkalmazzuk, akkor (20.5) dF _ df dyi ^ d f dy 2 , ^ df dyq
. _ . -------1_ __ _|_
felhasználásával azt kapjuk, hogy d xj dyi dxj dy 2 dx^ dyq dx.
f ( 9 { x ) ) - f ( g ( a ) ) = B( g( x) - g{a)) r](g(x)) ■|p(a:) - g(a)\ =
Az összetett függvény differenciálási szabályából könnyen levezethetjük a
= B { A { x - a)) + B( s ( x) ) -\x - a \ + r]{g{x)) ■\g{x) - g(a)\ =
szorzat- és hányadosfüggvények differenciálhatóságát.
= (B o A) { x — a ) r { x ) ^ (20.8)
20.25. T étel. Ha a valós értékű f és g függvények differenciálhatóak az
ahol r(x) - B( e { x ) ) - \ x - a \ + r]{g(x)) ■\g(x) - g(a)\. Mármost (20.6) szerint
a e R P pontban, akkor f ■g és (g{a) ^ 0 esetén) f/ g is differenciálható a-
\r{x)\ < \\B\\ ■l£(x)| - \ x - a \ + \rj{g{x))\•(\\A\\ + 1) ■la; - a] = e{ x) ■\x - a|, ban.
ahol B izon y ítá s. A ^( x , y ) = x ■y függvény mindenütt differenciálható R^-en.

e ( x ) = \\B\\ • |£(a;)| + (ll^ll - f 1) • \ T ] { 9 { x ) ) \ 0, Mivel f { x ) ■g(x) = ^ ( f ( x ) , g ( x ) ) , így a 20.23. Következmény szerint / •g dif
ferenciálható a-ban. Ugyanígy adódik f /g differenciálhatósága, felhasználva,
ha a; a, hiszen r]{g{a)) = 0 és r] folytonos p(a)-ban. így (20.8)-ból azt
hogy az x/y racionális törtfüggvény differenciálható az { { x, y) € '■V ^ 0}
kapjuk, hogy f o g differenciálható a-ban, és ( / o g)'(a) = B o A. □ halmazon. □
20.23. K ö v e tk e z m é n y (az összetett függvény differenciálási szabálya). Megjegyezzük, hogy (20.9) segítségével (vagy az egyváltozós függvények
Tegyük fel, hogy a valós értékű f függvény differenciálható a 6 = (&i,. . . , a^) € differenciálási szabályait használva) f •g és f /g parciális deriváltjai könnyen
e pontban, a valós értékű g i , . . . , g q függvények differenciálhatóak az felírhatók (1. a 19.92. feladatot).
a e W pontban, és gi{a) = hi minden i = l , . . . , q - r a . Ekkor az F { x ) — Az inverz függvény differenciálási szabálya (10.21. Tétel) a következőkép
pen általánosítható többváltozós függvényekre.
20.26. T étel. Tegyük fel, hogy H C , az f : f f függvény differen Feladatok

ciálható az a e in tH pontban, és az f { a ) lineáris leképezés injektív. Legyen
f ( a) = b, ő > 0, és legyen g : B{b, ő) olyan folytonos függvény, amelyre
20.1. Legyen H c W . Bizonyítsuk be, hogy az / : i í -> leképezés akkor és
g(h'j z=z a és f { g { x ) ) = x minden x e B{b, ő) esetén.
csak akkor folytonos H-n, ha minden F C nyílt halmazhoz van olyan
Ekkor g differenciálható a b pontban, és g'{b) = (f'{a))~^. U C RP nyílt halmaz, hogy f ~ \ V ) = H HU.
B izo n y ítá s. Feltehetjük, hogy a = b = 0, mert különben /-r ő l áttérhetünk 20.2. Adjunk meg olyan korlátos H C RP halmazt és folytonos, injektív
az f { x + a) —b függvényre, g-iől pedig a g{x + b) — a függvényre. f :H függvényt, amelyre f~^ nem folytonos az f ( H ) halmazon.
Tegyük fel először, hogy f' {0) az identikus leképezés. Ez azt jelenti, hogy
20.3. Bizonyítsuk be, hogy ha A = (üíj) (z = 1, . . . , g, j = 1,. . . ,p), akkor
a; -> 0 esetén \f ( x ) ~ x\/\x\ -> 0. Mivel lim g{x) = 0 és g ^ 0 a, B{Q,6) \ {0}
X—>0
q p
halmazon, ezért az összetett függvény határértékére vonatkozó 20.5. Tétel sze
rint \f{g{x)) - g{x)\/\g{x)\ ^ 0 ha a; 0. Mivel f { g ( x ) ) = x, ez azt jelenti, ll^ll < E E 4-
\ i=l j=l
hogy X 0 esetén \x — g{x)\/\g{x)\ -> 0.
Mutassunk olyan egyszerű példát, ahol nem áll fenn egyenlőség.
Ebből könnyen beláthatjuk, hogy g{{)) is az identikus leképezés, azaz
lim \g{x) — x\/\x\ ■= 0. Ugyanis \x - g{x)\ < \g{x)\/2 minden x e 20.4. Bizonyítsuk be, hogy ha A = {üíj) {i = 1, . . . ,q, j = 1 , . . . ,p), akkor
ha 6' elég kicsi. így x e B{0, ő') esetén . max . \aij\ < \\A\\,
i<j<p
\g{x)\ < \g(x) - xl + |a:| < {\g{x)\/2) + |rc|,
sőt.
tehát \g{x)\ < 2\x\^
\x - g{ x ) \ \x- g{ x) \ \g(x)\ ^ 2 . \x - g{ x ) \ max
í'S'íSq
1x1 \g{x)\
Mutassunk olyan egyszerű példát, ahol nem áll fenn egyenlőség.
és így valóban teljesül lim \g{x) — x\/\x\ = 0. Ezzel beláttuk, hogy g differen-
ciálható az origóban, és itt a deriváltja az identikus leképezés. 20.5. Bizonyítsuk be, hogy ha az A : RP lineáris leképezés injektív,
akkor van olyan <5 > 0 és ÜT > 0, hogy \\B~^ - A~^\\ < K ■ \\B - A\\
Most tekintsük az általános esetet. (Továbbra is feltesszük, hogy minden olyan B -ie, amelyre \\B — A\\ < ő.
a=z b = 0.) Legyen /'(O ) = A. A 20.20. Tétel szerint az fi = A~^ o f leképezés
szintén differenciálható az origóban, és itt a deriváltja az o A lineáris leké 20.6. Legyen l < i < q és l < j < p rögzített. Bizonyítsuk be, hogy üíj az A
pezés, ami az identitás. A gi = go A függvény folytonos az origó egy környeze folytonos (sőt Lipschitz) függvénye, tehát van olyan K , hogy \aij — bij\ <
tében, és itt /i(î(a^)) = X. így a már bizonyított speciális eset alkalmazásával < K ■\\A —B\\. (Itt aij és bij az A és B mátrixainak i-edik sorának j-ed ik
eleme.)
azt kapjuk, hogy 5^1(0) szintén az identikus leképezés. Mivel g = gi o ,
ezért ismét az összetett függvény deriválásáról szóló tétel 20.20. Tétel szerint
20.7. Melyek azok a differenciálható f : függvények, amelyekre D i f =
g differenciálható az origóban, és itt a deriváltja A~^. □
^ D 2 P. (M)
20.8. Legyen / : -> M differenciálható a síkon, és tegyük fel, hogy

D i f { x , x^) = D 2 f { x , x^) = 0 minden rc-re. Bizonyítsuk be, hogy f { x ,
konstans.
20. függvények Im plicit és inverz függvények
418 419
20.9. Legyen f :R^ differenciálható a síkon. Tegyük fel, hogy / ( 0 , 0) = 0, függvény, és olyan cp{xi,x 2 , xs) függvényt keresünk, amelyre
D i f { x , x ^ ) = x és D 2 f { x , x ^) = minden a;-re. / ( l , 1) f { x i , x 2, x s , í p { x i , x 2 , x s ) ) = 0 (20.10)
20.10. Legyen H C K.^, és legyen / : í í -> E differenciálható az a e iiú H teljesül, ekkor azt mondjuk, hogy az y — íp(xi, x 2 , x^) függvény a (20.10)
pontban. Az S = {x e : f { x ) = f ( a ) } halmazt az a ponthoz tartozó egyenlet megoldása. Tudjuk, hogy az A = { { x i , x 2 , X3) : - 4x1x3 < 0 } C E^
szintvonalnak nevezzük. Mutassuk meg, hogy a szintvonal merőleges halmazon nincs megoldás, a B = { ( x i, X2 ,x s ) : xi ^ 0, xj - 4x1x3 > 0 } C E^
az / ( a ) gradiensre a következő értelemben: ha g ; (c,d) -> R^ olyan halmazon pedig több folytonos megoldás is van, hiszen a
differenciálható görbe, amely S-hen halad, g{to) = a valamely íq ^ (c, á)-
re és g'(to) i- 0, akkor a és / ( a ) vektorok merőlegesek egymásra. = (-X 2 + ylxl — 4X 1X 3)/(2x i), ip2 — (~X2 - ^Jxl — 4x iX 3) / ( 2xi)
(A nullvektor minden vektorra merőleges.) függvények mindegyike folytonos megoldás B-n.
20.11. Azt mondjuk, hogy az / ; \ {0} -> R függvény homogén k- Egy függvény inverzének a meghatározása szintén egy egyenlet megoldá
adfokú (ahol k rögzített valós szám), ha f ( t x ) = teljesül minden sát jelenti: a függvény pontosan akkor a g függvény inverze, ha az x - g { y ) =
X e R P \{0} és t e R , t > 0 esetén. — 0 egyenlet egyetlen megoldása y — ^(x).
Euler tétele azt állítja, hogy ha / : \ {0} ^ K differenciálható és Általában nem várhatjuk el, hogy az y megoldást képlettel vagy zárt for
homogén fc-adfokú, akkor x\ ■ D i f Xp • D p f = k ■ f minden mulával kifejezhessük a paraméterekből. Már maga az / ( x , y) függvény sincs
X = { x i , . . . , x p ) e RP \ {0}-ra. Ellenőrizzük a tételt konkrét függvényekre mindig ilyen módon megadva. De feltéve, hogy / ( x , y )-i valamilyen képlet adja
meg, még akkor sem biztos, hogy az y megoldás ugyanabba a függvénycsa
(pl. xy/^x'^ + y2-re, xy/(x^ + y ’^)-re, Jx'^ + y'^-ve stb.)
ládba tartozik, amelynek elemeivel f - e t kifejeztük. így pl. az f { x , y ) — x - y^
függvény polinom, de az / (x, y) — 0 egyenlet megoldása nem az. Ennek alap-
20.12. Bizonyítsuk be Euler tételét.
ján nem meglepő, hogy van olyan f { x , y ) függvény, amely kifejezhető elemi
20.13. Legyen az / : E^ függvény differenciálható az [a,b\ sza függvényekkel, de az f ( x , y ) = 0 egyenlet függvénymegoldásai nem. Tekint-
kasz pontjaiban, ahol a, b E RP. Igaz-e, hogy van olyan c e [a, b] sük a g(x) = x + sinx függvényt. Ez szigorúan monoton növő és folytonos a
pont, hogy /(6 ) - f ( a ) = f { c ) { b - a)? (A kérdés tehát az, hogy számegyenesen, továbbá minden valós értéket felvesz, tehát van inverze E-en.
általánosítható-e a Lagrange-középértéktétel (19.77. Tétel) vektorértékű Mármost be lehet bizonyítani, hogy g inverze nem fejezhető ki elemi függ
vényekkel. Vagyis az X — y — sin ^ = 0 egyenletnek létezik és egyértelmű a
függvényekre.) (Ö M)
megoldása, de a megoldás nem elemi függvény.
Ugyanezt a jelenséget illusztrálja az algebra nevezetes tétele, amely sze-
rint az ötödfokú egyenletnek nincs „gyökképlete” . Ez azt jelenti, hogy nincs
Implicit és inverz függvények olyan y = c^(xi,. . . , xe) függvény, amely csak az alapműveletek és a gyökvonás
alkalmazásával kapható meg az x i , . . . , xg koordinátafüggvényekbő 1, és amely
Egy egyenlet megoldása azt jelenti, hogy az ismeretlent, amely az egyen
megoldása volna az x\y^ -H . . . + x^y + xg = 0 egyenletnek az E® tér valamely
let által csak implicite* van meghatározva, explicitté^ tesszük. Például az nemüres nyílt részhalmazán.
ax“^ -\-bx + c = 0 másodfokú egyenlet az x ismeretlent implicite meghatározza,
Ha tehát a feladat az ismeretlen y függvény explicit megadása, akkor ez
és a megoldás során x-et explicit módon kell kifejeznünk az a, 6, c paraméte
nem feltétlenül jelenti azt, hogy y-i valamely képlettel vagy zárt formulával
rekkel. A feladat jellege világosabbá válik, ha a, 5, c helyett x i , x 2 , x 3~at és x
írjuk fel, hanem csak annyit, hogy állapítsuk meg: létezik-e, és ha létezik, akkor
helyett y-i írunk. Adott tehát az f { x i , x 2 , xs , y) = x iy ‘^ + x 2 y +x ^ négyváltozós
írjuk le a tulajdonságait. A legegyszerűbb erre vonatkozó tétel a következő.
* implicit = rejtett, burkolt, nem kifejtett 20.27. Tétel. Tegyük fel, hogy a kétváltozós valós értékű f függvény eltűnik
t explicit = kifejtett, világosan kimondott az (a, b) e R pontban, és folytonos az [a - 7/, a + 77] x [6 - 77,6 + 77] téglalapon
420 20. függvények im plicit és inverz függvények 421
egy alkalmas rj > 0-ra. Ha az fx szekciófüggvény szigorúan monoton minden tói különböző'. Ekkor minden x e ( ai , a2)-re az fx szekciófüggvény szigorúan
X e [a - 7], a + 77]-re, akkor létezik egy ő pozitív szám úgy, hogy monoton a (61, 62) intervallumban, mert itt differenciálható, és a deriváltja
(i) minden x e (a - ő, a + ő)-hoz létezik egyetlen cp(x) e ( b - r ] , b + T]) szám, mindenütt pozitív vagy mindenütt negatív a Darboux-tétel (11.43. Tétel)
amelyre f { x , (p{x)) == 0, továbbá következményeképpen. így alkalmazhatjuk a 20.27. Tételt az (01, 02) x (61, 62)
téglalapban. □
(ii) az így definiált ip függvény folytonos az (a — ő, a + ő) intervallumban.
Bizonyítás. Tudjuk, hogy az f a szekciófüggvény szigorúan monoton. Felte 20.29. M e g je g y z é s . Később látni fogjuk, hogy ha / folytonosan differenci
hetjük, hogy szigorúan monoton növő (a monoton csökkenő eset ugyanúgy álható (a, 6)-ben, akkor a tételben kapott ip függvény is folytonosan differen
tárgyalható). Ekkor f a { b - 7]) < f a { b ) = 0 < f a { b + v)- Legyen £ > 0 olyan ciálható az a pontban (1. a 20.40. Tételt).
kicsi, hogy f a { b - rj) < - e és £ < f a { b + v) teljesüljön. Az egyváltozós esetben nem nehéz közvetlenül belátni, hogy ha / differen
Mivel / folytonos az (a, b - t]), (a,b + r]) pontokban, ezért létezik olyan ciálható az (a, 6) pontban és D 2 f { a, b) 7^ 0, akkor a (p függvény is differenci
^ > 0, hogy \f l x , b - T ] ) ~ f{ a, b~Tj ) \ < e és l/(a;, 6 + 77) - / ( a , 5 + í])| < £ álható a-ban (1. a 20.15. feladatot). A <p'(a) deriváltat könnyen megkaphatjuk
minden x e {a — ő, a (5)-ra. Ha tehát x e {a — ő,a ő), akkor az összetett függvény deriválási szabályából. Ugyanis f ( x , (p{x)) = 0 az a pont
egy környezetében, ezért itt a deriváltja is nulla. így
f { x , b - T ] ) < 0 < f { x , b ^ T] ) .
Mivel fx szigorúan monoton és folytonos a [6 —77, 6 -f 77] intervallumon, ezért a D i f { a , b ) - l + D 2 f { a, b) - i p\a) = 0,
Bolzano-tétel szerint létezik egy és csak egy cp(x) e { b- r ] , b + r]) szám, amelyre amiből cp'{a) = - D i f ( a , b ) / D 2 f( a, b).
f{ x, ( p{ x) ) = 0. Ezzel az (i) állítást beláttuk.
Legyenek xq e (a - 6, a + ő) és £ > 0 adottak. Válasszunk olyan ői 20.30. P é ld a . Az f { x , y) = x^^ + y ^
‘ — l függvény mindenütt folytonos és
és 7/1 < £ pozitív számokat, hogy { xq - <5i,a::o + (^1) C {a - ő,a + ő) és mindenütt (akárhányszor) differenciálható. Ha o? 6^ = 1 és —1 < a < 1,
(cp(xo) - Vh + 771) C ( b - T} , b + 7j) teljesüljön. A fenti gondolatmenetet akkor D 2 f { a, 6) = 26 0, tehát a 20.28. Következmény feltételei teljesülnek.
megismételve kapunk egy 0 < számot azzal a tulajdonsággal, hogy min Ennek megfelelően van olyan, az a pont egy környezetében folytonos (p függ
den X e ( x o - ő',xo + 5')-höz létezik egyetlen vény, amelyre (p{a) = 6 és -f- y:>{x)‘^ - 1 — 0. Nevezetesen, ha 6 > 0, akkor
y e ((p(xo) - 771, (p(xo) + m) C (b - rj,b-j- 77) ilyen a íp{x) = függvény a ( - 1, 1) intervallumban, ha pedig 6 < 0,
szám, amelyre f { x , y ) = 0. Azonban (i) szerint (p{x) az egyetlen ilyen szám, akkor a cp{x) = - x"^ függvény elégíti ki a feltételeket ( - 1, l)-ben.
tehát y = cp(x). Ez azt jelenti, hogy \x-x^)\ < 5' esetén \ip{x)-ip{xo)\ < 771 < £, Ha viszont a = 1, akkor a semmilyen környezetében nem létezik ilyen
tehát (fi folytonos rcQ-ban. □ függvény, hiszen x > 1 esetén x ‘^ + y^ - 1 > 0 minden y-ra. A 20.28. Követ
kezmény feltételei persze itt nem is teljesülnek, hiszen a = 1 esetén 6 = 0 és
20.28. Következmény (egyváltozós implicitfüggvény-tétel). Tegyük ^ 2/ ( 1, 0) = 0. Ugyanez a helyzet az a = - 1 pontban.
fel, hogy a kétváltozós valós értékű f függvény eltűnik az (a, b) G pontban,
és folytonos (a, b) egy környezetében. Tegyük fel továbbá, hogy a -D2/ parciális Az alábbiakban a 20.28. Következmény többváltozós függvényekre történő
derivált létezik, véges és nullától különböző az (a, b) pont egy környezetében. általánosítása lesz a célunk.
Ekkor léteznek olyan ő és rj pozitív számok, hogy A 20.28. Következmény az inverz függvény létezésére is megad egy elégsé
(i) minden x e (a - ő, a + ő)-hoz létezik egyetlen (p{x) e (6 - 77,6 + 77) szám, ges feltételt, legalábbis lokális értelemben. Amint láttuk, valamely g függvény
amelyre f { x, ( p{ x) ) = 0, továbbá inverzét az f ( x , y ) = 0 egyenlet megoldása adja, ahol f { x , y ) = x ~ g{y).
(ii) az így definiált ip függvény folytonos az (a — ő, a -j- 6) intervallumban. Legyen g{b) = a; ekkor / ( a , 6) = 0. A 20.28. Következmény szerint, ha g
differenciálható a 6 pont egy környezetében és itt g { x ) 7^ 0, akkor létezik
Bizonyítás. A feltétel szerint létezik egy (a, 6)-t a belsejében tartalmazó egy folytonos (p függvény az a pont egy { a - ő , a - \ - ő ) környezetében, amelyre
(01, 02) X (61, 62) téglalap, amelyben / folytonos, D 2/ létezik, véges és nullá (p{a) = 6, és g{(p(x)) = x (a - <5, a + í)-ban.
20. függvények Im plicit és inverz függvények 423
422
Várható, hogy a 20.28. Következmény többváltozós függvényekre történő környezetében sem. Ezért a lokális injektivitás biztosításához f-rő l többet kell
általánosítása az inverz létezésére is megad egy elégséges feltételt (legalábbis feltennünk. Meg lehet mutatni, hogy ha a egy környezetében minden x-re tel
lokálisan). Ezért először az inverz függvény problémáját fogjuk megvizsgálni. jesül, hogy az f ' ( x ) lineáris leképezés injektív, akkor f injektív az a pont egy
környezetében. Ennek a bizonyítása azonban mélyebb topológiai eszközöket
Az inverz függvény létezése a többváltozós esetben minőségileg bonyo
igényel, ezért itt nem ismertethetjük. Az állítást csak abban az esetben fogjuk
lultabb az egyváltozós esetnél; ez tehát egy olyan pont, ahol az egyváltozós
bizonyítani, amikor / parciális deriváltjai folytonosak a-ban.
analógia létezik ugyan, de immár nem elegendő. A kérdés: miképpen dönt
sük el, hogy egy többváltozós függvény injektív-e egy adott halmazon. Egy 20.31. Definíció. Legyen H C R^ és f : H R^. Azt mondjuk, hogy az
intervallumon értelmezett folytonos, egyváltozós, valós értékű függvény eseté / leképezés folytonosan differenciálható az a e int H pontban, ha / differen
ben a válasz egyszerű: akkor, ha a függvény szigorúan monoton. (Ez könnyen ciálható az a pont egy környezetében, és / koordinátafüggvényeinek parciális
belátható a Bolzano-tételből; 1. a 8.54. feladatot.) Azonban a vektor értékű deriváltjai folytonosak a-ban.
vagy többváltozós függvények körében a monotonitásnak nincs értelme, hiszen
p > 1 esetén az MP téren nem értelmeztünk rendezést. 20.32. Tétel (a lokális injektivitás tétele). Legyen H c R ^ és f : H R^,
Egy másik probléma a „globális” inverz létezésével kapcsolatos. Legyen ahol p < q . Ha f folytonosan differenciálható az a e int H pontban és az
f : I ^ R folytonos, ahol / C M egy intervallum. Könnyű belátni, hogy ha f ' {a) : RP lineáris leképezés injektív, akkor f is injektív az a pont egy
I minden pontjának van olyan környezete amelyben / injektív, akkor / az környezetében.
egész intervallumon is injektív (1. a 20.16. feladatot). Tehát az egyváltozós,
valós értékű függvény esetében a lokális injektivitásból következik a globális 20.33. Lemma. Legyen H c R ^ és tegyük fel, hogy az f : H R^ függvény
injektivitás. Ez azonban a vektor értékű vagy többváltozós függvények körében differenciálható az [a, b] C H szakasz pontjaiban. Ha \Djfi{x)\ < K minden
nem igaz! Tekintsük a g : R ^ görbét, ahol g{t) = (cosí, sint) minden t- i = í, - ■■,g, j = 1 , . . . ,p és X e [a,b] esetén, akkor | /(6 )-/(a )| < K pq-\b-a\.
re. A g leképezés minden 27r-nél rövidebb szakaszon injektív (és a képe az
egységkör egy részíve), azonban globálisan nem injektív, hiszen 27t szerint Bizonyítás. A L agr ange- közép ért ékt ét élt (19.77. Tétel) az fi koordinátafügg
vényre alkalmazva azt kapjuk, hogy
periodikus. Hasonlóan, ha f { x , y ) = (e^ cos ?/, e® siny) minden { x, y) G M^-re,
akkor az / : leképezés a sík minden 7r-nél kisebb sugarú körlapján
injektív, de globálisan nem injektív, hiszen f ( x , y + 27t) = f ( x , y ) minden
i= i
(x, y) e R^-re. egy alkalmas c g [a,b] pontra. így
Ezen a problémán nem tudunk segíteni; úgy tűnik, hogy nincs olyan ter
mészetes, könnyen ellenőrizhető feltétel, amely egy vektor értékű vagy többvál K ■\bi - ai\ < K p ■\b - a\
tozós függvény globális injektivitását biztosítaná. Ezért a lokális injektivitás
minden z-re, tehát
vizsgálatára szorítkozunk.
Tegyük fel, hogy az / leképezés differenciálható az a pont egy környeze \ f { b ) - f { a ) \ < Y ^ \ fi{b ) - fi{a)\ < K p q - \ b - a \ . □
tében. Mivel f- e t lokálisan jól közelíti az f ( a) f ' { a ) { x — a) leképezés, ezért i=l
arra gondolhatnánk, hogy ha az f { a ) lineáris leképezés injektív, akkor / is
injektív a egy környezetében. Ez azonban már a p — q = 1 esetben sincs A 20.32. Tétel bizonyítása. Először feltesszük, hogy p = q és f { a ) az
mindig így. A 10.44.3. Megjegyzésben és a 10.51. feladatban láttuk, hogy van identitás, azaz f ' ( a) { x ) = x minden x G R^-re. Ez definíció szerint azt jelenti,
olyan mindenütt differenciálható / : R R függvény, amelyre / ( O ) 0, hogy \g(x)\/\x — a| = 0, ahol g{x) = f { x ) — x minden x G H-va. Világos,
de / nem monoton a 0 pont egyetlen környezetében sem. Legyen f' {0) = b.
hogy g is folytonosan differenciálható az a pontban, és hogy g'{a) az azonosan
A derivált általános definíciója szerint f { 0 ) az a: i-> b •x lineáris leképezés,
nulla leképezés. Ebből következik, hogy Djgi{a) = 0 minden i , j = 1 , . . . ,p~
amely injektív. Ennek ellenére az / leképezés nem injektív a 0 pont egyetlen
re. Mivel g folytonosan differenciálható a-ban, ezért választhatunk egy olyan
424 20. függvények Im plicit és inverz függvények 425
(^ > 0 számot, hogy \Djgi{x)\ < l/{2p^) teljesüljön minden x e B{a,6)-Ta A lineáris leképezés csak akkor lehet szürjektív, ha p > ^. A következő állítás
és minden i j = 1, . . . ,p-re. A 20.33. Lemma szerint ebből következik, hogy a 20.32. Tétel duálisa.
\g{x) — g{y)\ < \x — y\/2 minden x ,y e B{a,ő)-ia. Ha tehát x , y e B{ a, ő)
é s x j ^y, akkor f { x ) ^ f { y ) , hiszen f { y ) = f ( x ) esetén g(y) - g{x) = x - y 20.35. Tétel. Legyen H C R^ és / : —> R^, ahol p > q. Ha f folytonosan
teljesülne, ami lehetetlen. Ezzel beláttuk, hogy / injektív a B( a, ő) gömbben. differenciálható az a e int H pontban és az f' {a) ; R^ - » lineáris leképezés
szürjektív, akkor f értékkészlete tartalmazza f { a ) egy környezetét.
Most tekintsük az általános esetet. Jelöljük A-val az f { a ) injektív lineáris
leképezést. Legyen A képtere (vagyis értékkészlete) F ; ez az tér egy lineáris A tétel bizonyításához azt kell megmutatnunk, hogy ha b közel van f { a) -
altere (beleértve a V = R^ esetet is). Legyen B{ y) = A~^{y) minden y e V-re. hoz, akkor az f ( x ) — b egyenlet megoldható. Ezt az egyenletet egy sokszor
Világos, hogy B egy jóldefiniált lineáris leképezés a V térről R^-be. Terjesszük alkalmazható módszer, az iteráció segítségével fogjuk megoldani*. A módszer
ki B-t lineárisan az térre, és jelöljük a kiterjesztést is S-vel. (Könnyen egyik leggyakrabban alkalmazott variánsát adja meg a következő tétel.
látható, hogy ilyen kiterjesztés létezik.) Ekkor a B o A leképezés az identitás
Azt mondjuk, hogy az f : H H leképezésnek az x e H elem fixpontja,
-n. ha f ( x ) = X . Ha i í C R^ és / : i í -> R^, akkor az f leképezést k o n tra k ció
Tudjuk, hogy a B lineáris leképezés deriváltja minden pontban önmaga. nak nevezzük, ha van olyan A < 1 szám, hogy \ f { y ) - f ( x ) \ < X-\y-x\ minden
Ezért az összetett függvény differenciálhatóságáról szóló 20.20. Tétel szerint a x , y e H-ia. (Tehát / akkor kontrakció, ha Lipschitz tulajdonságú valamely
B o f függvény differenciálható az a pont egy környezetében, és itt ( B o f ) \ x ) = 1-nél kisebb konstanssal.)
= B o f ' { x ) . Ebből következik, hogy B o f Jacobi-mátrixa az x pontban egyenlő
a B mátrixának és az f ' { x ) leképezés mátrixának a szorzatával. így B o f 20.36. Tétel (Banach^ fixponttétele). Ha H nemüres zárt halmaz,
mindegyik szekciófüggvényének mindegyik parciális deriváltja egyenlő a Dj f i akkor minden f : H -> H kontrakciónak van fixpontja.
parciális deriváltak egy lineáris kombinációjával, amiből világos, hogy B o f is
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy \f{y) - f{x)\ < X - \ y - x \ minden x, y e H -ia,
folytonosan differenciálható az a pontban. Mivel { Bo f ) ' { a ) = Bo f ' ( a ) = B o A
ahol 0 < A < 1. Legyen xq e H tetszőleges, és tekintsük az Xn = f { x n - i )
az identitás, ezért a már bizonyított speciális eset szerint B o f injektív az a
(n = 1, 2, . . . ) rekurzióval definiált sorozatot. (Mivel f a H halmazt önmagába
pont környezetében. Ekkor ugyanebben a környezetben /-n ek is injektívnek
képezi, ezért Xn minden n-re értelmezve van.) Megmutatjuk, hogy a sorozat
kell lennie. □
konvergens, és a limesze az / leképezés fixpontja.
20.34. Megjegyzések. 1. Ismeretes, hogy ha A : R^ lineáris leképezés, Teljes indukcióval adódik, hogy \xn+í~xn\ < A” ■\x i ~ xq \minden n > 0-
akkor p > q esetén A nem lehet injektív. Ekkor ui. A magterének, azaz az ra. Valóban, ez n — 0-ra nyilvánvaló, és ha n - 1-re igaz, akkor
{x e E P : A{ x) = 0} lineáris altérnek a dimenziója p — q > 0, ezért van olyan
X ^ 0 pont, amelyre A{ x) = 0. Tehát A csak akkor lehet injektív, ha. p < q. \Xn+í ~Xn\ = \f(Xn) ~ f{Xn~í)\ < X ■\Xn ~ Xn-l\ < X ■A""” ^ = A” .
Ebből következik, hogy az (xn) sorozat kielégíti a Cauchy-kritériumot (19.7.
2 . A lokális injektivitás tétele a függvény lokális injektivitásának eldöntését
Tétel). Valóban, ha e > 0 adott, akkor a ^ A ^ végtelen sor konvergenciája
visszavezeti egy lineáris leképezés injektivitásának megállapítására. Az utób
bit könnyű eldönteni. Egyszerűen belátható, hogy egy A : -> R^ lineáris alapján választhatunk egy olyan N indexet, hogy |A” -f-.. .+A'"^| < e teljesüljön
leképezés akkor és csak akkor injektív, ha A{ x) 7^ 0 minden re e R^, x 0 minden N < n < m-re. Ekkor N < n < m esetén
vektorra. Ismeretes továbbá, hogy A akkor és csak akkor injektív, ha a mát \Xm-Xn\ < \Xn+l-Xn\ + \Xn+2-Xn+l\-\-. . .-\-\Xm~Xm-l\ < |A""+ . . .+ A"^“ ^|< £.
rixának a rangja p. Ez azt jelenti, hogy a mátrix sorvektorai között van p
lineárisan független, vagy ami ezzel ekvivalens, hogy a mátrix tartalmaz egy * Erre már több példát láttunk az I. kötet 5.4. és 5.5. feladataiban. Az 5.4. (a)-(d) feladatok
nullától különböző p x p méretű aldeterminánst. az a: = ^/a + x, x = 1/(2 — x), 1/(4 — x), a: = 1/(1 + x) egyenleteket oldják meg iteráció
segítségével, amennyiben az egyenletek megoldásához konvergáló sorozatokat adnak meg. Az
5.5. feladat ugyanezt teszi az = a egyenlettel. L. még az I. kötet Függelékének 2. és 7.
Az A : RP ^ lineáris leképezést szűrjektívnek nevezzük, ha az érték Programjait a 334. és 339. oldalakon.
készlete az egész tér. Mivel A képtere legfeljebb p-dimenziós lehet, ezért az ^ Stefan Banach (1892-1945) lengyel matematikus
így az (xn) sorozat konvergens. Ha Xn -> c, akkor H zártsága miatt c e H. Bizonyítás. Ha i í 7^ 0 , akkor a feltételből automatikusan következik, hogy
Mármost \xn+i - / ( c ) l = l/(a ;n ) - / ( c ) l < X ■\xn - c\ alapján Xn+i /(c ), p > q. Legyen h e f { H ) tetszőleges. Ekkor b = f ( a) egy alkalmas a e H
amiből / ( c ) = c, azaz c az / leképezés fixpontja. □ pontra. A 20.35. Tétel szerint f { H ) tartalmazza a b pont egy környezetét.
Mivel ez minden b e / ( i í ) - r a igaz, ezért f ( H ) nyílt. □
A 20.35. Tétel bizonyítása. Feltehetjük, hogy a = 0 és f {a) = 0, mert
különben f - i ő l áttérhetünk az f { x + a) — / ( a ) függvényre. A tétel elnevezése onnan származik, hogy egy f : RP ^ R^ függvényt
n yílt leképezésnek nevezünk, ha bármely G C R ^ nyílt halmaz / általi képe
Először azt is feltesszük, hogy p = q és f' {0) az identikus leképezés. Legyen
nyílt.
g{x) = f { x ) - X minden x e ií-ra. A 20.32. Tétel bizonyításában láttuk, hogy
ekkor létezik egy olyan í > 0 szám, hogy \g{x) - g(y)\_^ \x - y\/2 minden A 20.32. és 20.35. Tételekből immár könnyen kaphatunk olyan feltételt,
x^y e B{0, (5)-ra. Feltehetjük, hogy ez minden x , y e B{ 0, ő) - i a is teljesül, amely biztosítja a lokális inverz létezését.
mert különben veszünk egy kisebb í-t. Megmutatjuk, hogy f értékkészlete
20.38. Tétel (inverzfüggvény-tétel). Legyen H C R^ és a e int H. Ha
tartalmazza a B{0, ő/2) gömböt.
az f : H RP függvény folytonosan differenciálható az a pontban és az
Legyen b e S(0,<5/2) adott. Ekkor a h(x) = b - g(x) leképezés a zárt f ' {a) ; RP RP lineáris leképezés injektív, akkor léteznek ő és y pozitív
B{0, ő) gömböt önmagába képezi. Ha ui. |a:| < ő, akkor \h{x)\ < \b\ + \g{x) \< számok úgy, hogy
< {5/2) + 1x1/2 < 5. Mivel pedig \h{x) - h{y)\ = \g{x) - g{y)\ < \x - y\/2
(i) minden x e B( f ( a ) , ő) ponthoz létezik egyetlen cp{x) e B{a,rj) pont,
minden x e B{0, ^)-re, ezért h kontrakció, tehát a Banach-tétel szerint van amelyre f{(fi{x)) = x,
fixpontja. Ha x egy fixpont, akkor x — h(x) = b — g{x) = b + x — /(re), azaz
(ii) az így definiált Lp függvény differenciálható a B{ f { a ) , ő) gömbben és foly
f { x ) = b.
tonosan differenciálható az f ( a ) pontban, továbbá
Most tekintsük az általános esetet. (Továbbra is feltesszük, hogy a = 0 és
/ ( a ) = 0.) Legyen e i , . . . ,e^ az lineáris tér egy bázisa, és válasszunk olyan (iii) f ' { x ) injektív minden x e B(a,r])-ra, és ^' ( f ( x ) ) = f (x)~^ minden
X e B{f[a),ő)~ra.
x i , . .. ,Xq e pontokat, melyekre f ' (0)( xi) = ei (i = 1 , . . . , q). (Mivel az
/'(O ) lineáris leképezés szürjektív, ezért ilyen X{ pontok léteznek.) Ekkor van Ha f folytonosan differenciálható a egy környezetében, akkor a ő és r]
olyan B lineáris leképezés, hogy B(ei) = Xi {i = l , . . . ,q). számokat úgy is megválaszthatjuk, hogy cp folytonosan differenciálható legyen
B(f {a) , 5) - ban.
Mivel 0 e in tií, így B( 0, r ) C H egy alkalmas r > 0-ra. A B leképe
zés (mint minden lineáris leképezés) folytonos, hiszen a koordinátafüggvényei Bizonyítás. A 20.32. Tétel szerint / injektív egy B(a,r]) gömbön. Azt is
pohnomok. így létezik egy olyan r] > 0 szám, hogy \B(x)\ < r minden \x\ < r}- feltehetjük, hogy / differenciálható és injektív a zárt ~B(a, 77) gömbön, mert
ra. Az összetett függvény differenciálhatóságáról szóló 20.20. Tétel szerint az különben veszünk egy kisebb 77-t. Legyen K = f( B{a, r])). Minden x e K
f o B : B{OjT}) - » függvény differenciálható a 5 ( 0 , rj) C gömbben, és
esetén jelölje (p{x) azt az egyetlen pontot B{a,r])-han, amelyre f{íp{x)) = x.
( / OB)'(O) = /'(O ) o B (hiszen a lineáris B leképezés deriváltja önmaga), ami A 20.8. Tétel szerint a cp függvény folytonos a K halmazon.
B konstrukciója szerint az identitás R^-n. Könnyen látható, hogy f o B folyto
nosan differenciálható az origóban. így a már bizonyított speciális eset szerint Mivel egy IR^-t önmagába képező injektív lineáris leképezés szükségképpen
f o B értékkészlete tartalmazza az origó egy környezetét. Ekkor ugyanez igaz szürjektív is, ezért a 20.35. Tétel szerint f { B { a , 7])) tartalmaz egy B { f { a ) , ő )
gömböt. Világos, hogy minden x e B { f { a ) , 6 ) ponthoz egyetlen B{a,r])-heli
/-r e is. □
pont létezik, nevezetesen (p{x), amelynek f általi képe x. Ezzel (i)-et beláttuk.
20.37. Következmény (a nyílt leképezések tétele). Legyen H C Tudjuk, hogy egy R^-t önmagába képező lineáris leképezés akkor és csak
nyílt, és legyen f : H R^ folytonosan differenciálható H pontjaiban. Ha az akkor injektív, ha a leképezés mátrixának determinánsa nem nulla. így a felté
f ' { x ) lineáris leképezés szürjektív minden x e H-ra, akkor f { H ) nyílt halmaz tel szerint / Jacobi-mátrixának determinánsa az a pontban nem nulla. Mivel
R^-ban. a Jacobi-mátrix a Dj f i parciális deriváltak polinomja, ezért a Jacobi-mátrix
20. függvények Im plicit és inverz függvények 429
428
determinánsa folytonos a-ban, tehát az a pont egy környezetében nullától Ha az / függvény értelmezve van egy részhalmazán és a =
különböző. Ezzel beláttuk, hogy az f ' ( x ) lineáris leképezés injektív minden = (ai , . . . , ttp) G , akkor /a-val jelöljük azt a szekciófüggvényt, amelyet
olyan x pontra, ami elég közel van a-hoz. Az 7] esetleges csökkentésével elér úgy kapunk, hogy x i , . . . , x p helyére a i , . . . , ap-t írunk. Tehát fa azokban az
hetjük, hogy f ' { x ) injektív legyen minden x e B{a, T])-m. y = {Vh - ■•,yq) € pontokban van értelmezve, amelyekre {a, y) e D { f ) , és
Ekkor az inverz függvény differenciálási szabályából (20.26. Tétel) követ fa(y) = f ( a , y ) minden ilyen y pontra. Hasonlóan definiáljuk az f szekció
kezik, hogy if differenciálható a B ( f ( a ) , ö ) gömbben, és itt (iii) teljesül. függvényt a 6 = ( ö l , . . . ,ög) € vektorokra. A következő lemma annak a
ténynek az általánosítása, amely szerint a differenciálhatóságból következik a
Most belátjuk, hogy ip folytonosan differenciálható az / ( a ) pontban. Ez a parciális differenciálhatóság.
ip\f{x)) = f { x ) ~ ^ képletből következik. Eszerint ugyanis a Dj(pi{x) parciális
deriváltat úgy kaphatjuk meg, hogy vesszük az f'(ip{x)) leképezés mátrixának 20.39. L em m a. Legyen H C és tegyük fel, hogy az f : H függ
az inverzét, és ebben az i-edik sor j-edik elemét. Ismeretes, hogy egy inver- vény differenciálható az (a, b) e m tH pontban, ahol a e és b e . Ekkor
tálható mátrix inverzében az z-edik sor j-edik eleme egyenlő A ij/D-vel, ahol az fa szekciófüggvény differenciálható a b pontban és az f^ szekciófüggvény
A ij a megfelelő aldetermináns, D pedig a mátrix determinánsa, ami nullától differenciálható az a pontban. Ha {f^Y{a) = A, (faY(b) = B és /( a , b ) = C,
különböző. Ebből számunkra az a lényeges, hogy az inverz mátrix elemei az akkor A{ x) — C{ x, 0) és B{ y ) == C(0, y) minden x e R^-re és y e R^-ra.
eredeti mátrix elemeinek racionális törtfüggvényeként állíthatók elő. Mivel az
f { i p{ x ) ) leképezés mátrixának elemei, vagyis a Dj f i ( ( f { x) ) függvények folyto B izon y ítá s. Legyen r { x , y ) = f { x , y ) - f { a, b) - C( x - a, y - b). Mivel
nosak az f { a ) pontban, ezért ugyanez igaz a belőlük képzett racionális tört- f { a , b ) = C, ezért (x,y)(a,b) esetén r{x,y)/\{x, y) - { a , h ) \ 0. így
függvényekre is. - f(o,,b) - C{ 0 , y - b ) = r{ a, y) , amiből világos, hogy (/a )'(ö ) egyenlő
A fentiekből nyilvánvaló, hogy ha / folytonosan differenciálható a B{a^rj) az y C{ 0, y) {y g R^) lineáris leképezéssel. Ugyanígy kapjuk, hogy
gömbben, akkor ^ folytonosan differenciálható J5(/(a),(5)-ban. □ {f^Y{a){x) = C{ x , 0 ) minden x e R^-re. □
Immár rátérhetünk a 20.28. Következmény többváltozós variánsára, 20.40. T étel (im p lic itfü g g v é n y -té te l). Legyen H C R^+^ és (a, 6) e intH,
vagyis az ún. implicitfüggvény-tételre. A tétel szemléletes tartalma a követ ahol a e R^ és b e R^. Tegyük fel, hogy az / : i í —> R^ függvény eltűnik az
(a, b) pontban (vagyis f { a, b) egyenlő' az R^-beU nullvektorral). Ha f folytono
kező. Adottak az
san differenciálható {a,b)-ben és az (/«)'(& ) lineáris leképezés injektív, akkor
f i ( x i , . . . , x p , y i , . . . , y q ) = 0, léteznek olyan 5 és rj pozitív számok, hogy
f2(xi,...,xp,yi,...,yq) = 0 ,
(i) minden x e B( a, ő) - hoz létezik egyetlen (p{x) e B(b,rj) pont, amelyre
f { x, ( p{ x) ) = 0,
fq(xh ■■■,Xp,yi,...,yq) = 0 (20.11)

(ii) az így definiált (p függvény differenciálható a B( a, 5) gömbben és folyto
nosan differenciálható az a pontban, valamint
egyenletek, melyeknek ismerjük egy ( a i , . . . , ap, 6 i , . . . , 6g) megoldását. Sze
retnénk kifejezni az y i , . . . , y q ismeretleneket az a:i,...,a^p változók függ (iii) (p'{x) = - {fa(x)) ^ o (f^Y((p{x)) minden x e B{a,5)-ra.
vényeként az a = ( a i , . . . , a p ) pont egy környezetében. Más szóval, olyan Ha f folytonosan differenciálható (a, b) egy környezetében, akkor a 6 és rj
yj = y j { x i , . . . , Xp) (j = 1 , . . . , g) függvények létezését akarjuk belátni, ame számokat úgy is megválaszthatjuk, hogy íp folytonosan differenciálható legyen
lyek kielégítik (20.11)-et az a pont egy környezetében, és amelyekre a B{ a, ő) gömbben.
yj{ai, . . . , ap) = bj minden j = 1 , . . . , g-ra.
B izo n y ítá s. Legyen F ( x , y ) = ( x j { x , y ) ) minden ( x, y) e ií-ra , ekkor F
A következő jelöléseket fogjuk használni. Ha x = { x i , . . . , Xp) G és
a H halmazt R^"^^-ba képezi. Meg fogjuk mutatni, hogy F is folytonosan
y = {yi,. ■■,Vq) e akkor {x, y)-nal jelöljük a.z { x i , . . . , Xp, y i , . . . ,yq) e differenciálható az (a,b) pontban, és az F' (a, b) hneáris leképezés injektív.
vektort.
Tegyük fel, hogy ezt már minden (re, y) e ií-ra. Ebből

beláttuk, és nézzük, hogyan
F{ x, y) - F { xq, yo) = {x, f { x , y)) - {xo, f { xo, yo)) =
következik ebből a tétel állí
tása. Vegyük észre, hogy ^ ( x - xo, f { x , y) - f { xo, yo) ) =
F{a, b) — (a,0). Az in- = - xojC ( x - x o , y - yo) + r{x, y)) =
verzfüggvény-tételt F -ie alkal = E{x-XQ,y-yo)-\-t{x,y),
mazva azt kapjuk, hogy létez
20.1. ábra nek olyan S és t] pozitív szá dho\t{x,y) = (0,r(a;,^)). Világos, hogy lim t { x, y) /\{ x, y) - { xo, yo) \ = 0,
[x,y)-^{xo,yo)
mok, hogy F' ( x , y ) injektív és így Bo valóban az F leképezés deriváltja az {xq, yo) pontban. Ezzel beláttuk,
minden ( x, y) € B{(a,b),r])-Ta, minden ( x , z ) e B{ { a, 0) , ő ) ponthoz létezik hogy F is differenciálható az (a, b) pont egy környezetében.
egyetlen ip{x^z) e B{{a,b),r]) pont, amelyre (a;, z)) = (x, z), továbbá az
így definiált -0 függvény differenciálható a B({a, 0), (5) gömbben és folytonosan Most megmutatjuk, hogy ha {fxoYiyo) injektív, akkor F'{xo/yo) = E is
differenciálható az (a, 0) pontban. Az F leképezés definíciójából következik, az. A 20.39. Lemma szerint {fxoYiyo) egyenlő az { x, y) h-> C{ 0, y) (x e W ,
hogy f(x,' ip(x, z)) = z minden {x, z) e B{{a, 0), ő) pontra. y e M ) lineáris leképezéssel. A feltétel szerint ez a leképezés injektív R^-n,
tehát C{ 0, y) 7^ 0, ha 7^ 0. Tudjuk, hogy E { x , y ) = { x , C { x , y ) ) minden
Legyen cp{x) = '0(x,O) minden x e \x - a\ < ő pontra. A definíció
X e EP, y e R^-ra. Ha x ^ 0, akkor E( x, y) ^ 0 nyilvánvaló. Ha viszont x — 0
értelmes, hiszen \x — a\ < ő esetén {x^ 0) € B{{ a, 0), ő). Világos, hogy cp dif
és y 7^ 0, akkor B{ 0 , y ) = (0, (7(0,?/)) ^ 0, hiszen C( 0, y) ^ 0. Ezzel beláttuk,
ferenciálható az R^-beh B{ a, ő) gömbben, folytonosan differenciálható az a
hogy (x, y) 7^ 0 esetén E( x, y) 7^ 0, tehát E injektív. Mivel feltettük, hogy
pontban és f { x, ( p{ x) ) = 0 minden x e B(a^ő)-i&.
(faY{b) injektív, így F' {a, b) is az.
A (iii) állítást bizonyítandó legyen c e MP, \c — a\ < 6 és (p{c) = d.
Legyenek F, illetve / koordinátafüggvényei Fi, illetve fi. Világos,
Könnyű ellenőrizni, hogy az a; i-» {x,ip{x)) leképezés deriváltja a c pontban
hogy Fi{x, y) = Xi minden i = l , . . . , p - r e , és Fi { x, y) = f i - p { x , y ) minden
az a; {x, A{ x) ) lineáris leképezés, ahol <p'{c) — A.
i = + 1 , . . . , q-ia. Mivel a D j fi parciális deriváltak folytonosak az (a, b) pont
Legyen f' {c, d) = C. Az összetett függvény deriválási szabályából követ ban, ezért a Dj Fi { x , y ) parciális deriváltak is folytonosak az (a ,6) pontban
kezik, hogy az f ( x , ^( x) ) függvény c-beli deriváltja a C { x , A { x ) ) lineáris függ minden i , j = 1, . . . -(- g-ra. Ezzel azt is beláttuk, hogy F folytonosan diffe
vény. Mivel f { x , ^ ( x ) ) = 0 minden \x - a\ < (5-ra, ezért ez a derivált is nulla, renciálható (a, ö)-ben. □
azaz
0 - C(a;, A W ) = C (a :,0)-I-(7 (0,yl(x)). Az implicitfüggvény-tétel egy fontos alkalmazásaként bemutatunk egy
módszert az ún. feltételes szélsőérték-feladatok megoldására.
A 20.39. Lemma szerint C( x, 0) = { f ^) \c) { x) és (7(0, y) = {fc)'{d) (?/), tehát
az (f^)'{c) + {fc)'{d) o A lineáris leképezés azonosan nulla. Ebből 20.41. D e fin íció . Legyen a e H C , F : RP ^ R^, és legyen F{a) = 0.
Tegyük fel, hogy a p-változós és valós értékű f függvény értelmezve van az
/ ( c ) = A = - ( ( /c ) '( d ) ) " ' O (fYic),
a pont egy környezetében, és létezik egy <5 > 0 szám úgy, hogy f { x ) < f { a)
ami éppen (iii). minden olyan x e B{ a, ő ) pontra, amelyre F ( x ) = 0. Ekkor azt mondjuk,
Most rátérünk az F -ie vonatkozó állítások bizonyítására. Először belát hogy az f függvénynek feltételes lokális maximuma van az a pontban az F = 0
juk, hogy ha / differenciálható egy (xq, yo) pontban és itt a deriváltja feltétel mellett. Hasonlóan definiáljuk a feltételes lokális minimumot. Ha f -
f { x o , y o ) = (7, akkor ugyanitt F is differenciálható, és F ' { xq, yo) = E, ahol nek feltételes lokális maximuma vagy minimuma van az a pontban az F = 0
E { x , y ) = { x , C ( x , y ) ) minden x e R^-re és y e R^-ra. Valóban, a derivált feltétel mellett, akkor azt mondjuk, hogy f - ne k feltételes lokális szélsőértéke
definíciója szerint lim r(x,y)/\{x, y) — (rco,yo) \= 0, ahol van az a pontban az F — 0 feltétel mellett.
{x,y)-^{xQ,yQ)
r { x , y ) = f { x , y ) - f { xo, yo) - C { x - x o , y - y o )
20.42. P éld a . Tegyük fel, hogy szeretnénk meghatározni az f ( x , y , z ) = Ezért feltehetjük, hogy p > q. Azt is feltehetjük, hogy a mátrix első q
= X + 2y + 3z függvény maximumát az 5* = {(a;, y, z) e + 2:^ = 1} sorvektora, vagyis az F[ { a) , . . . , F^(a) gradiensvektorok lineárisan függetlenek,
gömbfelületen. Weierstrass tétele szerint /-n ek van legnagyobb értéke a kor mert különben nincs mit bizonyítani.
látos és zárt S halmazon. Ha / ezt a legnagyobb értéket felveszi az a Az F / ( a ) , . . . , Fq{a) vektorok az F leképezés a pontbeh Jacobi-mátrixának
pontban, akkor /-n ek feltételes lokális maximuma van az a pontban az
sorvektorai. Mivel ezek lineárisan függetlenek, ezért a Jacobi-mátrix rangja
x ‘^ + y ^
‘ + z “^ — 1 = 0 feltétel mellett. g, tehát a mátrix tartalmaz q lineárisan független oszlopvektort. Az tér
koordinátáinak alkalmas permutációja után feltehetjük, hogy a Jacobi-mátrix
Az alábbi tétel a legegyszerűbb speciális esetben [p = 2, q = 1) azt állítja,
utolsó q oszlopvektora lineárisan független.
hogy a feltételes lokális szélsőértékhelyen f és F gradiensei párhuzamosak. Ezt
szemléletesen a következőképpen láthatjuk be. Az F { x , y ) = 0 feltétel egy sík Legyen s = p - q. Vezessük be a 6 = ( a i , . . . ,<2s) € és c =
görbét definiál. Ha ezen a görbén haladunk, akkor minden pontban F gradien = (ös+i? •••5öp) jelöléseket; ekkor a — (6, c). Az F5 : szekciófügg
sére merőlegesen mozgunk. Amikor f egy feltételes lokális szélsőértékhelyéhez vény c pontbeh Jacobi-mátrixa F'{a) mátrixának utolsó q oszlopvektorából
érünk, akkor / grafikonján sem lefelé, sem felfelé nem haladhatunk, tehát / áll. Mivel ezek lineárisan függetlenek, ezért az (F^')(c) lineáris leképezés injek-
gradiense is merőleges a görbére. így a két gradiens párhuzamos egymással. tív. így alkalmazhatjuk az implicitfüggvény-tételt. Eszerint létezik egy > 0
szám és egy íp : B{b, ő) -> W differenciálható függvény úgy, hogy (p{b) = c és
20.43. T étel (L a g ra n g e-féle m u ltip lik á to r -m ó d s z e r ). Legyen H C MP^
F{x, (p(x) ) = 0 minden x e B{b, ő)-ra. (Itt B(b, ő) a b pont körüli ő sugarú
és tegyük fel, hogy az F : H függvény eltűnik és folytonosan differenci
gömb az R'® térben.)
álható az a e int H pontban. Jelöljük F koordinátafüggvényeit F i , . . . , Fq-val.
Tudjuk, hogy /-n ek feltételes lokális szélsőértéke van az a = (6, c) pontban
Ha a p-változás és valós értékű f függvény differenciálható a-ban és f-n ek
az F = 0 feltétel mellett. Tegyük fel, hogy ez lokális maximum. Ez azt jelenti,
feltételes lokális szélsőértéke van az a pontban az F = 0 feltétel mellett, akkor
hogy ha X € R^, y e az ( x, y) pont elég közel van a-hoz és F { x , y ) = 0 ,
vannak olyan A, A i , . . . , Ag valós számok, hogy legalább az egyikük nem nulla,
akkor f ( x , y ) < f {a). Ebből következik, hogy ha x elég közel van 6-hez, akkor
és a X f + XiFi + . . . + XqFq függvény mindegyik parciális deriváltja eltűnik
f ( x , (f {x)) < f{b,cp{b)). Más szóval, az f { x, í p{ x) ) függvénynek lokális maxi
a-ban.
muma van a b pontban. A 19.58. Tétel szerint ekkor f { x , (p{x)) parciális deri
B izo n y ítá s. Tekintsük a váltjai eltűnnek a b pontban. Ha (p koordinátafüggvényei (p\,. . . , ipq, akkor a
20.23. Következményt alkalmazva azt kapjuk, hogy minden z = 1, . . . , s-re
(DiFi(a) D2F\{a) . . DpFi ( a) \
DiF2(a) Z)2-^2(®) • DpF2(a)
— 0. (20.13)
( 20.12) J=i
DiFq{a) D2Fq(a) . DpFqi^Qj) Minden k = 1, . . . , q-ia az Fj.(x, (f{x)) függvény azonosan nulla a b pont egy
■ Dpf ( a) 7 környezetében, így a b pontban a parciális deriváltjai nullával egyenlők. Ebből
\ Difia) D2f ( a) .
adódik, hogy minden k = 1 , . . . , q-ia és í = 1, . . . , s-re
mátrixot. Azt kell belátnunk, hogy a mátrix sorvektorai lineárisan összefügg
q
nek. Ekkor ui. vannak olyan Ai , . . . , Ag, A valós számok, hogy legalább az egyi
DiF}^{á) -f- ^s+j^k{o,) •Di ^j { c) = 0. (20.14)
kük nem nulla, és a sorvektorok Ai , . . . , Ag, A együtthatókkal vett lineáris kom
binációja nulla. Ez éppen azt jelenti, hogy a AiFi -|- . . . + XqFq + X f függvény
mindegyik parciális deriváltja eltűnik a-ban. A (20.13) és (20.14) egyenlőségekből következik, hogy a (20.12) alatti mátrix
első s oszlopvektora egyenlő az utolsó q oszlopvektor lineáris kombinációjával.
Ha p < g, akkor az állítás nyilvánvaló. Valóban, a mátrixnak p oszlopa
Tehát a mátrix rangja legfeljebb q. Mivel a mátrixnak q 1 sora van, ezek
van, és így a rangja legfeljebb p. Ekkor tehát a q 1 > p sorvektor biztosan lineárisan összefüggőek. □
lineárisan összefüggő.
434 20. RP -> függvények Im plicit és inverz függvények 435
20.44. M e g je g y z é s . Ha meg akarjuk keresni azt az a pontot, amelyben az / Feladatok

függvénynek feltételes lokális szélsőértéke van az F = 0 feltétel mellett, akkor
a 20.43. Tétel szerint olyan A, Ai , . . . , Ag számokat kell keresnünk, melyekre 20.14. Mutassuk meg, hogy a 20.28. Következményben a D 2/ parciális derivált
XDi f { a) + XiDiFi{a) + . . . + XqDiFq(a) = 0 minden i - 1, . . . ,p-re. Ezek végességének feltétele elhagyható. (Ö)
az egyenlőségek az Fj.[a) = 0 (k = 1 , . . . ,q) feltételekkel együtt p q számú
egyenletet adnak a p + q + 1 ismeretlenre, vagyis az a i , . . . , flp. A, A i , . . . , Ag 20.15. Legyen a 20.28. Következményben szereplő / függvény differenciálható
számokra. Az egyenletekhez hozzávehetjük még a A^ + AJ + . . . + A^ = 1 egyen az (a, b) pontban. Bizonyítsuk be közvetlenül (tehát a 20.40. Tételre való
letet is, hiszen a A, A i , . . . , Ag számok helyett vehetjük a z/ ■A, i/ •A i , . . . , z/ •A^ hivatkozás nélkül), hogy a (p függvény differenciálható az a pontban, és
^\a) = - Di f ( a , h ) / D2 f { a , h ) .
számokat is, ahol ly = 1/(A^ + A? + . . . + A^). Az egyenletek száma tehát
megegyezik az ismeretlenek számával. Ha szerencsénk van, akkor az egyen 20.16. Legyen / : / - » R folytonos, ahol I C R egy intervallum. Bizonyít
letek „függetlenek” és csak véges sok megoldásuk van. Ezek közül a konkrét suk be, hogy ha I minden pontjának van olyan környezete, amelyben /
eset közelebbi vizsgálatával választhatjuk ki azokat a pontokat, amelyekben a injektív, akkor / az egész intervallumon is injektív.
függvénynek valóban feltételes lokális szélsőértéke van.
20.17. Legyen f { x , y) = (e^ cos^, e® siny) minden (x, y) e R^re.
20.45. P é ld a . A 20.42. Példában láttuk, hogy az f { x , y , z ) = x 2y 3z (a) Mutassuk meg, hogy / ( a , 6) injektív minden (a, 6) € R^-re.
függvénynek van legnagyobb értéke az 5 = { { x , y , z ) € : x'^ y ‘^ + z'^ = 1} (b) Mutassuk meg, hogy / injektív minden tt sugarú nyílt körlapban.
gömbfelületen. Ha f ezt a legnagyobb értéket felveszi az a = (u, v, w) pontban,
(c) Legyen G = {(re, y) € : x > 0}. Adjunk meg olyan ^ : G -> R^
akkor /-n ek feltételes lokális maximuma van a-ban az —1 = 0
folytonos leképezést, amelyre í^(1,0) = (0,0), és / o ^ az identitás
feltétel mellett. A szereplő függvények mindenütt folytonosan diíferenciálha- G-n. (M)
tóak, ezért alkalmazhatjuk a 20.43. Tételt. Azt kapjuk, hogy vannak olyan
A, / i valós számok, amelyek nem mindketten nullák, és a X(x + 2y + 3z) + 20.18. Mutassuk meg, hogy bármely kontrakciónak legfeljebb egy fixpontja
+ li{x‘^ + — 1) függvény parciális deriváltjai eltűnnek az (w, v, w) pont lehet.
ban. Tehát fennállnak a
20.19. Legyen B c W egy nyílt gömb. Mutassuk meg, hogy van olyan
A + 2fiu = 0, 2A + 2fiv = 0, 3A -f- 2/iw = 0 (20.15) f :B B kontrakció, amelynek nincs fixpontja.
és ^ = 1 egyenletek. Az (20.15) egyenlőségekből következik, 20.20. Az / : R^ -> R^ leképezést A a rán yú h a son lóságn a k nevezzük, ha
hogy /i ^ 0, mert // = 0 esetén A is eltűnne. így ismét (20.15) felhaszná l / (^) “ f {y ) \ = ^ — y\ niinden x , y e R^-re. Bizonyítsuk be, hogy ha
lásával azt kapjuk, hogy v = 2u és w = 3u, amiből + (2u)‘^ + (3u)^ = 1, 0 < A < 1, akkor minden A arányú hasonlóságnak pontosan egy fixpontja
van.
u = ± l/ V l4 :, tehát ( u, v, w) = (l/x /Í 4 , 2/V T4, 3 / V l 4 ) vagy { u, v, w) =
= ( - 1 / V Í 4 , ~ 2 /V l4 , - 3 / V Í 4 ) . 2 2
20.21. Határozzuk meg x - y 3z legnagyobb értékét az + — + — = 1
Az f { x , y , z ) = X + 2y + Zz függvénynek legkisebb értéke is van az S
ellipszoidon.
gömbfelületen, és ezt a maximumhelytől különböző pontban kell felvennie
(mert / nem konstans 6'-en). így legalább két feltételes lokális szélsőértékhely
20.22. Határozzuk meg xy legnagyobb értékét az = 1 feltétel mellett.
van. A fentiekből következik, hogy pontosan kettő van, és az is nyilvánvaló,
hogy f az (l/\ /Í 4 ,2 /V Í 4 ,3 /\ /Í 4 ) pontban veszi fel a legnagyobb értékét, és 20.23. Határozzuk meg x y z legnagyobb értékét az x^ y^ + z ‘^ = 3 feltétel
a ( - 1 / V Í 4 , - 2 / \ / l 4 , -3 /\ /Í 4 ) pontban veszi fel a legkisebb értékét a gömb mellett.
felületen. 20.24. Határozzuk meg x y z legnagyobb értékét az x + y + z = b, xy~\-yz-\-xz = 8
feltétel mellett.
Jordan-m érték
437
21. JORDAN-MERTEK /Cn-nel fogjuk jelölni az X

1 i
X
in
alakú, 1/n
n nj n
'0 nj L
élhosszúságú kockák halmazát, ahol i i , . . . tetszőleges egész számok. Ezek
a kockák páronként egymásba nem nyúlóak, és lefedik az W teret.
Tetszőleges A c R ^ korlátos halmazra a /C^-beli kockák három osztályba
A 14. Fejezetben definiáltuk a terület és térfogat általános fogalmát. Emlé sorolhatók. A K kockát belső kockának, illetve külső kockának nevezzük,
keztetünk a definíciókra. ha. K c int A, illetve K c ext A. Az összes többi kockát határkockának fog
juk nevezni. Mivel az in t^ , e x t ^ és dA halmazok diszjunktak, ezért minden
Tetszőleges R = [ai,6i] x . . . x [ap,bp] C téglára t{R)-Tel jelöljük a
olyan kocka, amely metszi A határát szükségképpen határkocka.
[bi — ai) ■■■{bp — ttp) szorzatot. Ha A C korlátos, akkor A külső mértéke
n
a számok halmazának alsó határa, ahol R \ , . .. , Rn tetszőleges olyan
1 , ; ' külső kocka
i=l
téglák, melyek egyesítése lefedi A-t. Az A halmaz külső mértékét k{A)-val
-
1mm:: ^ belső kocka
vagy k^{A)-yal jelöljük.
Két halmazt egymásba nem nyúlónak nevezünk, ha nincs közös belső -1 1 határkocka
n
pontjuk. Az A halmaz belső mértéke a 'Y^t(Ri) számok halmazának felső
i=i
határa, ahol R i , . .. , Rn tetszőleges A-ban fekvő és páronként egymásba nem /
nyúló téglák. Ha A nem tartalmaz téglát, akkor a belső mértéke nulla. Az A
halmaz belső mértékét 6(A)-val vagy 6^(A)-val elöljük. __ 1 _
A korlátos A halmazt Jordan-mérhetőnek (röviden mérhetőnek) nevezzük, F
ha b(A) = k{A). Ekkor A Jordan-mértéke t^{A) = t{A) = b{A) = k{A). Ha i i~ í _i_
p > 3, akkor a Jordan-mérték helyett térfogatot, & p = 2 esetben területet,
illetve a p = 1 esetben hosszúságot is mondhatunk. 21 . 1 . ábra
Mielőtt rátérnénk a mérhető halmazok vizsgálatára és a mértékük kiszá

mításának kérdésére, megemlítjük a mérték egy másik lehetséges megközelí Valójában a határkockák pontosan azok, amelyekre K fi dA ^ 0. Tegyük
tését. fel ugyanis, hogy a K határkocka nem metszi dA-t. Ekkor K C. int A\J ext A.
Mivel K nem belső és nem külső kocka, ezért tartalmaz olyan x és y pon
Egy síkidom területét a gyakorlatban úgy számíthatjuk ki (legalábbis
tokat, amelyekre a: G i nt A és y g ext A. Mármost K konvex halmaz, ezért
közelítőleg), hogy a síkot lefedjük egy finom négyzetráccsal, és megszámol
tartalmazza az x-et és y-t összekötő szakaszt. Tudjuk, hogy egy A-heli és egy
juk az idomot metsző kis négyzeteket. Ezt az eljárást fogjuk matematikailag
RP \ ^-beli pontot összekötő szakaszon mindig van A-nak határpontja (1. a
precíz formába önteni. A következőkben egy véges V halmaz elemszámát \V\-
20.2. Tételt), és így K D dA 7^ 0, ami ellentmondás.
vel jelöljük.
Nyilvánvaló, hogy egy kocka pontosan akkor belső kocka vagy határkocka,
Az R = [öl , 6i] X . . . X [öp,bp] C téglát s élhosszúságú kockának
ha metszi az (int A) U {dA) halmazt, vagyis A lezártját.
nevezzük, h.& b\ ~ a\ = . . . = bp — üp = s. (A p = 1 esetben az s élhosszúságú
kockák egyszerűen az s hosszúságú zárt intervallumok, a p = 2 esetben pedig A belső kockák összmértékét 6n(A)-val fogjuk jelölni. Más szóval,
az s élhosszúságú négyzetek.) \{K e Kn K c. mi A}\
bn(A) =
nP
21. Jordan-m érték Jordan-m érték 439
438
A belső és határkockák összmértékét k n (A )-v ú jelöljük, azaz Másrészt egy A lezártját metsző kocka nyilván metszi az Ri~k valamelyikét is,
így
\{K e J C n ' . K O c l A ^ m
N
kn(A)<J2kn(R^).
Megmutatjuk, hogy bármely korlátos A halmazra a bn(A) sorozat a halmaz i—1
belső mértékéhez, a kn{A) sorozat pedig a halmaz külső mértékéhez tart. N N
A 2L L Lemma szerint ^ ^ J ^ k n { R ^ ) = J ^ t{R i) < k{A)-\-s, ezért létezik
21.1. L em m a . Tetszőleges R = x . . . x [ap,bp] téglára ^ li^ k n (R ) = i=í i=l
N
egy olyan uq küszöbindex, hogy kn{A) < ^ kn{Ri) < k ( A ) + e minden n > uq-
= limCXJbn(R) = n
. ~ •
i=l
ra. Végül is azt kaptuk, hogy n > uq esetén k{A) < kn(A) < k{A) + e. Mivel
B izo n y ítá s. Legyen n rögzített. Vannak olyan pj, qj egészek, melyekre e tetszőleges volt, ez azt jelenti, hogy lim kn(A) = k{A).
Th ^00
'h - 1 n' ip 1 ip (ii) Ha A belseje üres, akkor b(A) = 0 és bn(A) = 0 minden n-re, ekkor
látható, hogy egy X .,. . X kocka akkor és csak akkor
n ’ n. n ’ n_ tehát bn(A) -> b(A). Tegyük fel, hogy int A ^ 0, és legyen e > 0 adott. Ekkor
metszi R lezártját N
azt kapjuk, hogy vannak olyan egymásba nem nyúló Ri, . . . , Rj s^ téglák A-ban, hogy ^ t{Ri) >
i=l
> b{A) - £. Nyilván
N
amiből egyrészt bn(A) > Y .b n (R i), ( 21.1)
i—l
A / 1
kn(R) 

i= i
n (bj - aj) . Mivel a kn(R)-ê kapott mindkét becslés t(R)~
n-ôo
N
2]
,'ÍSű ^ = E
N
> K A ) - e,
1=1 i—l
hez tart, ha n oo, ezért a rendőrelv szerint kn[R) t(R)- Teljesen hasonló
okoskodással kapjuk, hogy bn(R) ^ t(R). □ iV
ezért létezik egy olyan no küszöbindex, hogy n {R i) > b{A) - £ minden n >
21.2. T étel. Tetszőleges A e R ^ korlátos halmazra
> no-ra. (1) felhasználásával azt kapjuk, hogy n > uq esetén bn{A) > b{A) - e.
(i) lim kn(A) = k(A) és
^ ' nôo Másrészt bn{A) < b(A), hiszen az A belsejébe eső /CT^-beli kockák térfoga
(ii) lim bn(A) = b{A), tösszege definíció szerint legfeljebb b(A). Ezzel beláttuk, hogy bn(A) b{A).
^ ' n—>00
(iii) b{A) < k{A). A (iü) állítás nyilvánvaló (i)-ből és (ü)-ből és bn(A) < kn{ A) - hól □
B izo n y ítá s, (i) Legyen e > 0 adott. Ekkor vannak olyan R i , . . . , R n téglák, 21.3. M e g je g y z é s e k . 1. A b(A) < k{A) egyenlőtlenséget többször felhasz
N náltuk a terület- és térfogatképleteket megadó 14.5, 14.8, 14.11 és 14.12. Téte
amelyek lefedik A -t, és amelyekre < k{A) + e. Az A lezártját met- lek bizonyításában.
i=l
sző JCn-heli kockák lefedik A-t, ezért k{A) definíciója szerint kn{A) > k(A).
440 21. Jordan-m érték Jordan-m érték 441
2. Jegyezzük meg, hogy ha R egy tégla, akkor k{R) < t{R) és b{R) > t{R) 21.7. Példa. Az R.^-ben fekvő s élhosszúságú kockák átmérője s - ^ . Valóban,
nyilvánvaló a definícióból, tehát b{R) < k{R)-höl következően k{R) = b{R) = legyen = [ai, 6i] x . . . x [a^, bp] C W , ahol bi - ai = . . . = bp - ap = s.
= t{R). így R mérhető, és t{R) új definíciója összhangban van t{R) eredeti Ha X = { x i , . . . , x p ) € R és y = (yi, . . . , ?/ p) € R, akkor Xi,yi e [ai,bi] és
értelmezésével. Vi — Xi < b i - üi = s minden i = 1, . . . ,p-re, amiből
21.4. Tétel. Legyenek A és B tetszőleges korlátos halmazok. Ekkor \x-y\ = Y lix i - V if < y/p ■s2 = s •VP-
(i) k ( A U B ) < k { A ) + k(B). i=l
(ii) Ha A és B egymásba nem nyúlóak, akkor b(A U B ) > b(A) + b(B). így diám R < s ■Vp. Másrészt az a = ( a i , . . . , a^) és b = (6i, . . . ,bp) pontok
(iii) Ha A C B, akkor b{A) < b{B) és k{A) < k{B). távolsága pontosan s ■ tehát diám R = s ■
Bizonyítás. Nyilvánvaló, hogy minden n-re kn{A U B ) < kn{A) + kn{B). Itt
n-nel végtelenhez tartva megkapjuk (i)-et. Ha A és B egymásba nem nyúlóak, 21.8. L em m a. Minden tégla felbontható véges sok egymásba nem nyúló
olyan tégla uniójára, amelyek átmérője kisebb, mint egy tetszőleges előre meg
akkor bn{ AU B ) > bn(A) + 6n(^), ami adja (ii)-t. Tegyük fel, hogy A c B.
adott szám.
Ekkor minden A-heli tégla része B-nek is, amiből b{A) < b{B) nyilvánvaló.
Végül, ha egy rendszer lefedi E -t, akkor lefedi ^ -t is, amiből adódik k [ B ) >
B izon y ítá s. Legyen az R tégla és a (5 > 0 szám adott. Ha ri > (5/y/p, akkor
> k(A). □ minden 1/n élhosszúságú kocka átmérője kisebb í-nál. Tekintsük a K n R
21.5. Tétel. Tetszőleges korlátos A halmazra halmazokat, ahol K e JCn és int K D i n t R ^ 0. Könnyen látható, hogy csak
véges sok ilyen K van. Az így kapott halmazok egymásba nem nyúló, (5-nál
k(A) ^ k( cl A) = b(A) + k(dA).
kisebb átmérőjű téglák. Mivel együttesen lefedik R belsejét és az uniójuk zárt,
ezért R-et is lefedik. □
Bizonyítás. Emlékeztetünk, hogy kn{A) jelöli a /Cn-beli belső és határkockák
össztérfogatát. Mivel d A zárt, ezért a dA halmaz lezártját metsző kockák meg 21.9. T étel. Legyen H korlátos és zárt, és legyen f : H R folytonos.
egyeznek a d A -i metsző kockákkal, tehát a határkockák össztérfogata kn{dA). Ekkor g ra p h / nullmértékű RP^^-ben.
E bből azt kapjuk, hogy
B izon y ítá s. Legyen e > 0 adott. Heine tétele szerint van olyan J > 0, hogy
kn{A) = kn{clA) = bn{A) + kn{dA).
ha x ,y e H és \x — y\ < ő, akkor j f ( x) - f ( y) j < e.
Ha itt n-nel végtelenhez tartunk, akkor megkapjuk a kívánt egyenlőségeket. □
Mivel H korlátos, lefedhető egy R téglával. Bontsuk fel R-et véges sok
egymásba nem nyúló és í-nál kisebb átmérőjű R i , . . . , R n téglára, jelöljük
Egy A halmazt nullmértékfínek nevezünk, ha k( A) = 0.
/-vei azon i indexek halmazát, melyekre R í H H ^ 0. Ha i e / , akkor az
21.6. Tétel. Egy A C halmaz akkor és csak akkor mérhető, ha korlátos Ai = R i H H halmaz korlátos, zárt és nemüres, tehát Weierstrass tétele szerint
és a határa nullmértékű. /-n ek van legkisebb és legnagyobb értéke Ai~n. Ha = min f { x ) és Mi =
xeAi
Bizonyítás. Az állítás nyilvánvaló a k{A) - b{A) = k{dA) összefüggésből. □ • m a x / ( x ) , akkor diám A* < ő alapján Mi — mi < e.
xeAi
Ahhoz, hogy további mérhető halmazokat mutassunk be, olyan feltételekre Az Ri X [mi, Mi] (i e I) téglák együttesen lefedik graph /-e t. Ebből követ
van szükségünk, amelyek egy halmaz nullmértékűségét biztosítják. kezik, hogy
Egy A C korlátos halmaz átmérőjén a F + i(g r a p h /) < J^tP{R i) •{Mi - mi) < ‘ ^ < tP(R) •£, (21.2)
ie l ie l
diám A = supíla: — y\ : x ,y e A}
számot értjük. Az üres halmaz átmérőjét nullának definiáljuk.
n
Tekintsünk egy korlátos A C H halmazt. Ekkor H lefedhető egy R tég
hiszen az R í téglák egymásba nem nyúlóak, és így < í^(-R) a 21.4.
i=l lával. Legyen R = R' x [c,d], ahol R' egy M^~^-beh tégla. Ekkor A része
az
Tétel (ii) állítása szerint. (A (21.2) egyenlőtlenségben fc^"^^(graph/ ) az
p -l \
térben fekvő g ra p h / halmaz külső mértéke, míg t^{Ri) az R^-beh R í tégla
/ ( x i , . . . , Xp- i ) =
b-âixA/ap ( ( x i , .. . , Xp- i ) e R!)
mértéke.) Mivel £ tetszőleges volt, így graph / valóban nullmértékű. □
\ i=i /
21.10. Következmény. Minden gömb mérhető. függvény grafikonjának, amely a 21.9. Tétel szerint nullmértékű. □
Bizonyítás. A B( a, r ) gömb korlátos, és a határa S(a, r). Könnyű belátni, Mivel minden poliéder korlátos és a határa lefedhető véges sok hipersíkkal,
hogy S(a, r) az így a fentiek szerint minden poliéder mérhető. A p = 2 esetben tehát azt
p- i kapjuk, hogy minden sokszög mérhető.
Meg lehet mutatni, hogy minden korlátos és konvex halmaz mérhető. A
i—l bizonyítást a fejezet függelékében közöljük.
p-1
halmazon értelmezett f { x i , . . . , Xp-i) = Most rátérünk a mérhető halmazok részletes vizsgálatára.
i—l
p-
y_^l 21.12. TéteL Ha A és B m érhető halmazok, akkor A U B, A H B, A \ B
^ függvények grafikonjának az egyesítése. Mivel A korlátos és szintén mérhetőek.
\ i=l
zárt halmaz MP ^-ben, valamint f és g folytonosak A-n, ezért 21.4. (i) szerint Bizonyítás. Mivel A és B korlátosak, így a felsorolt halmazok mindegyike
S{a, r) nullmértékű, tehát B{ a , r ) mérhető. □ korlátos. Ezért elég annyit belátni, hogy a szereplő halmazok mindegyikének
a határa nullmértékű. Mivel A és B mérhetőek, ezért k(dA) = k{dB) = 0,
tehát k{{dA) U {dB)) < k{dA) -|- k{dB) = 0, azaz {dA) U {dB) nullmértékű.
Szemléletesen világos (és könnyű bizonyítani), hogy egy hipersíknak nin
Ekkor minden részhalmaza is nullmértékű, tehát elég megmutatni, hogy az
csenek belső pontjai. Ezért a hipersíkok korlátos részhalmazainak belső mér
A u B, A n B és A \ B halmazok mindegyikének a határa része {dA) U (dB)-
téke mindig nulla. Most bebizonyítjuk, hogy ezeknek a halmazoknak a külső
nek. Ezt könnyen ellenőrizhetjük a határ definícióját felhasználva (1. a 19.12.
mértéke is nulla. feladatot). □
21.11. Lemma. Egy RP-beli hipersík minden korlátos részhalmaza nullmér
tékű RP-ben. Az R^-beli Jordán-mérhető halmazok rendszerét J'-vel fogjuk jelölni. Az
előző tétel úgy is megfogalmazható, hogy A , B e J esetén A U B , A n B , A \ B
Bizonyítás. Legyen a szóban forgó hipersík a H = { ( x i , . . . ,Xp) e R^ : is eleme j7-nek. A következő tétel állításait röviden úgy fejezhetjük ki, hogy a
aixi + . . . + apXp = b} halmaz, ahol az ai együtthatók nem mind nullák. Fel t :J R függvény nemnegatív, additív, eltolás-invariáns és normált.
tehetjük, hogy ap 7^ 0. Ha ugyanis üp = 0 és ai ^ 0, akkor az Xi és Xp koordi
nátákat kicserélhetjük. Nyilvánvaló, hogy az 21.13. TéteL
(xi, . . . , . . . , Xp) ( x i , . • • , Xp , • • ■ 5^ z )
(i) t{A) > 0 minden A e J -re.
(ü) Ha A, B e J egymásba nem nyúlóak, akkor t{A U B ) = t(A) -\-t{B).
leképezés a téglák térfogatát nem változtatja meg, és így a halmazok külső
(és belső) mértékét is változatlanul hagyja. A hipersíkok hipersíkba és a kor (iii) Ha A e J' és a B halmaz A egy eltolt]a (azaz létezik egy olyan v vektor,
látos halmazok korlátos halmazba képződnek, tehát valóban feltehetjük, hogy hogy B = A + V = {x V : X e A } ) , akkor B e J és t(B) = t{A).
üp 7^ 0 . (ív) í ( [ 0 , l f ) = l.
21. Jordan-m érték Jordan-m érték 445
444
Bizonyítás. Mivel b(A) > 0 minden korlátos halmazra, ezért (i) nyilvánvaló. felhasználva, hogy m monoton, additív és a /Cn-beli kockákon megegyezik t-
Ha A, B e J^ akkor (minden további feltétel nélkül) vel, azt kapjuk, hogy m{ A) < m.(Cn) = t{Cn) = kn(A). így bn{A) < m{ A ) <
< kn(A) minden n-re. Mivel kn(A) t{A) és hn{A) t{A) ha n oo, ezért
t { A [JB) = k{ A U B ) < k(A) + k( B) - t(Á) + t{B). m{ A) = t(A). □
(Itt az első egyenlőség a 21.12. Tételből következik.) Ha feltesszük, hogy A és
B egymásba nem nyúlóak, akkor Később látni fogjuk, hogy a Jordan-mérték nem csak az eltolásokra, de
minden egybevágóságra nézve is invariáns (21.31. Tétel). Egyes speciális egy
t ( A U B ) = b(A U B ) > b{A) + b{B) = t(A) + t{B)
bevágóságok esetére ez könnyen látható.
is igaz. A két egyenlőtlenség összevetéséből kapjuk (n)-t.
Legyen â{x) = 2a - x minden x , a e R^-re. A cpa leképezést az a pont
A (iii) állítás abból következik, hogy ha az R' halmaz az R tégla eltoltja, körüli középpontos tükrözésnek nevezzük.
akkor R' is tégla, és nyilván t{R') = t{R). Ha tehát a B halmaz az A egy
eltoltja, akkor k{ B) = k{A), mert k(B) és k{A) ugyanannak a számhalmaznak 21.15. Lemma. Minden A C korlátos halmazra k{ípa{A)) = k(A)
az infimuma. Hasonló okból b{B) = b{A). Ha A mérhető, akkor k{ B) = k(A) = és b{ipa(A)) = b{A). Ha A c mérhető, akkor (pa{A) is mérhető, és
b{A) = b(B), tehát B is mérhető és t { B) = t(A). Végül (iv) abból következik, t{(pa(A)) = t{A).
hogy [0,1]^ tégla. □
Bizonyítás. Ha R' = (pa(R), ahol R egy tégla, akkor R^ is tégla, és t(R') =
t{R). Ebből nyilvánvaló, hogy ha B = (fia{A), akkor k{ B) = k(A), mert k( B)
A következő tétel azt állítja, hogy a felsorolt négy tulajdonsággal csak a t és k{A) ugyanannak a számhalmaznak az infimuma. Hasonló okból h{B) =
halmazfüggvény rendelkezik. = b{A). Ha A mérhető, akkor k( B) = k(A) = b(A) = b{B), tehát B is mérhető
és t { B) = t{A). □
21.14. Tétel. Legyen m : J R nemnegatív, additív, eltolás-invariáns és
normált függvény. (Más szóval tegyük fel, hogy az előző tétel négy állítása
teljesül t helyett m -et írva.) Ekkor minden A & J halmazra m{ A) = t{A). Ha A egy pozitív szám, akkor a ipxix) = Xx (x e leképezést A arányú
középpontos hasonlóságnak nevezzük.
Bizonyítás. A feltételekből következik, hogy m monoton, azaz A^B €
A C B esetén m( A) < m( B) . Valóban, az additivitás és a nemnegativitás 21.16. Lemma. Tetszőleges korlátos A halmazra b('ijjx{A)) = \P ■b{A)
felhasználásával és k{ip\[A)) = ■k{A). Ha A C mérhető, akkor ipxiA) is mérhető, és
t { ^x( A) ) = XP-t{A).
m( B) = m { A U ( B \ A)) = m{ A) + m ( B \ ^ ) > m(A).
A /Cn-beli kockák egymás eltoltjai, tehát m eltolás-invarianciája alapján Bizonyítás. Minden R téglára i^xiR) is tégla, amelynek az oldalai R megfelelő
m { K ) = m (K ') minden e /Cn-re. Mivel [0,1]^ felbontható egy oldalainak A-szorosa. Ebből t(cpx{R)) = A^-í(i^). Mármost A c R i U . . . U R n
másba nem nyúló /Cn-beli kocka uniójára, ezért m normáltsága és additivitása akkor és csak akkor, ha ípx{A) C ^x{ Rí ) U . . . U (px{Rn), amiből világos, hogy
^ (^ a (^ )) = A^-fc(A). A b{ípx{A)) = \P-b(A) egyenlőség ugyanígy bizonyítható,
alapján
a mérhető halmazok esete pedig világos a fentiek alapján. □
l = m( [0 ,l f) = n^-m(K),
azaz m ( K ) = 1/n^ minden K € /Cn-re. Legyen A e J tetszőleges, és jelöljük
J5n-nel azon /Cn-beU kockák unióját, amelyek A belsejébe esnek. Ekkor t{Bn) =
= bn{A). Mivel m monoton, additív és a /Cn-beli kockákon megegyezik t-
vel, ezért m{ A) > m.{Bn) = t{Bn) = bn{A). Most jelölje Cn azon /Cn-beli
kockák unióját, amelyek metszik A lezártját. Ekkor í(C'n) — kn{A), és ismét
Feladatok 21.12 . Legyenek (a^, bn) (n = 1, 2, . . . ) nyílt intervallumok, melyek uniója kor-
Oű \ 00
(
J (an.bn) < ^ ( 6 n “ ^n)- (M)
21.1. Adott 0 < a < 6 számokhoz adjunk meg olyan H halmazt, amelyre
n=l / n=l
b{H) = a és k{ H) — b.
21.13. Minden £ > 0-ra konstruáljunk a számegyenesen olyan G korlátos nyílt
21.2. (a) Lehetséges-e, hogy egy halmaz határa mérhető, de maga a halmaz halmazt, amelyre b{G) < s és k{G) > 1. (M)
nem?
(b) Ha egy halmaz lezártja, belseje és határa mérhetőek, következik-e 21.14. Konstruáljunk a számegyenesen olyan F korlátos zárt halmazt, amelyre
ebből, hogy a halmaz mérhető? b{F) = 0 és k{ F) > 1. (M)
(c) Ha egy halmaz mérhető, következik-e ebből, hogy a lezártja, belseje 21.15. Legyen m{ H) = ( k{ H) 4- b{H))/2 minden korlátos H C halmazra.
és a határa mérhető? Mutassuk meg, hogy az m halmazfüggvény nem additív.
21.3. Legyen (r^) a [0, l]-be eső racionális számok egy sorozatba rendezése. 21.16. Mutassuk meg, hogy ha az additivitás, eltolás-invariancia, normáltság
oo
és nemnegativitás tulajdonságainak bármelyikét elhagyjuk, akkor a mara
Mérhető-e az IJ ([rn,rn -f (1/n)] x [0 ,1/n]) halmaz a síkon?
dék tulajdonságokból nem következik, hogy egy J - n értelmezett halmaz
n=l
függvény a Jordan-mértékkel egyenlő. (* M)
21.4. Bizonyítsuk be, hogy ha A korlátos, akkor b{A) = &(int A).
2 1 .17 . Legyenek A és B korlátos halmazok. Bizonyítsuk be, hogy az alábbi
21.5. Bizonyítsuk be, hogy ha A és B korlátos, egymásba nem nyúló halmazok, állítások ekvivalensek.
akkor k{ A U B) > k{A) + b{B). (a) k { A U B ) = k { A ) - ^ k ( B ) .
21.6. Legyen / : [a, 6] M nemnegatív korlátos függvény, és legyen A a gra (b) Minden e > 0-ra vannak olyan M , N mérhető halmazok, hogy
A c M, B c N és k ( M n N ) < e .
fikon alatti tartomány, azaz A = { ( x, y) : x e [a,b], 0 < y < f { x ) } . Bizo
nyítsuk be, hogy b(A) egyenlő / alsó integráljával, k{A) pedig egyenlő / (c) {dA) n {dB) nullmértékű.
felső integráljával. (d) Van olyan M mérhető halmaz, hogy A C M és k { M D B) = 0. (*)
21.7. Legyen / : [a, 6] M korlátos. Igaz-e, hogy ha / grafikonja mérhető, 21.18. Legyenek A és B olyan korlátos halmazok, hogy b{A) = 1, k{A) = 6,
akkor / integrálható? b{B) = 2, k{ B) = 4, k { A U B) = 10. Mennyi lehet b{A U B) értéke?
21.8. Konstruáljunk olyan / : [0,1] -> [0,1] függvényt, amelynek a grafikonja 21.19. Legyenek A\, . . . Ân mérhető halmazok az egységkockában, és tegyük
nem mérhető. fel, hogy a mértékeik összege nagyobb mint 100. Bizonyítsuk be, hogy van
olyan pont, amely a halmazok közül több mint 100-nak eleme.
21.9. Legyen H C R, ahol R egy tégla. Bizonyítsuk be, hogy b{H) =
= t{R)-k{R\H). 21.20. Legyenek F\ Z) F 2 D . ■. korlátos zárt halmazok, és tegyük fel, hogy
00
21.10. Bizonyítsuk be, hogy ha A mérhető és H C A, akkor b{H) = P l Fji egyetlen pontból áll. Bizonyítsuk be, hogy k{Fn) 0.
n=l
=^t{A)-k{A\H).
21.21. Legyenek C ^2 C . . . mérhető halmazok M^-ben, és tegyük fel, hogy
21.11. Legyen A korlátos halmaz. Bizonyítsuk be, hogy A akkor és csak akkor az uniójuk korlátos. Melyik állítás igaz?
mérhető, ha minden H korlátos halmazra b{H) = k { H H A) -f- k { H \ ^ ). / 00 \ / 00 \
U
(a) í: \n=l / = lim (b) 6 (\n=í
[J yl„ ) = lim t { An) .
448 21. Jordan-m érték Néhány konkrét halm az mértéke 449
21.22. Legyenek Ai D A 2 D . . . mérhető halmazok M^-ben. Melyik állítás igaz? részhalmazainak halmaza és C között, ha minden H C halmazhoz hoz
/ 00 \ / 00 \ zárendeljük azt a hármas számrendszerben felírt 0, a\a2 ■■■ számot, amelyre
(a) fc m ) = lim (b) 6 f] = lto t(A„). üi = 2 ha i e H és üi = 0 ha. i ^ H. Mivel részhalmazainak halmaza
Vn=l Vn=l / kontinuum számosságú (1. a 6.10 feladatot), ezért ugyanez igaz C -ie is.
21.23. Legyenek An {n = 1, 2 , . . . ) egymásba nem nyúló mérhető halmazok Belátjuk, hogy C nullmértékű. A konstrukció n-edik lépésében 2” darab
K.^-ben, és tegyük fel, hogy az uniójuk korlátos. Melyik állítás igaz? hosszúságú zárt intervallumot kapunk, melyek lefedik (7-t. Tehát C külső
OO \ OŰ / oo \ oo mértéke legfeljebb (2 /3 )’^. Mivel (2 /3 )”" -> 0 ha n -> cx), így k{ C) = 0. A
(
U An <
n=l / n~l
k(An); (b) /c U
\n—l
I > ^ k{An);
/
I
n=l
Cantor-halmaz tehát kontinuum számosságú és nullmértékű. (Ez azt jelenti,
hogy C - mint a számegyenes részhalmaza - a számosság szempontjából a
lehető legnagyobb, mérték szempontjából pedig a lehető legkisebb.)
/ o o \ o o / oo \ oo
(c ) 6 m
\n=l /
(d )
n=l \n=l
2: T,KAn)-
/ n=l 21.18. Példa (háromszögek és sokszö
gek). A 21.3. ábrán láthatjuk, hogy min
den H háromszög átdarabolható olyan tég
Néhány konkrét halmaz mértéke lalapba, amelynek az alapja megegyezik H
alapjával és a magassága egyenlő H magas
ságának felével. Ha tehát a H háromszög
21.17. Példa (A Cantor-halm az). A számegyenes egyik nevezetes részhal alapja párhuzamos az x tengellyel, akkor a
mazának vizsgálatával kezdjük. Hagyjuk el a [0,1] intervallumból a középső kapott téglalap egy tégla, amelynek a terü
nyílt egyharmadát, vagyis az ( 1/ 3, 2/ 3) intervallumot. A maradék két zárt lete egyenlő az oldalainak szorzatával. Az
intervallum mindegyikéből hagyjuk el a középső nyílt egyharmadukat, vagyis átdarabolásban szereplő részek mérhető hal 21.3. ábra
az (1/9, 2 /9), illetve a (7/9, 8/9) intervallumokat. A maradék négy zárt inter mazok (mert sokszögek), és az alkalmazott
vallum mindegyikéből hagyjuk el a középső nyílt egyharmadát, és ezt az eljá transzformációk (az identitás, illetve két középpontos tükrözés) nem változ
rást folytassuk a végtelenségig. A megmaradt pontok halmaza az ún. Cantor- tatják meg sem a részek mérhetőségét sem pedig a területét. Ezzel beláttuk,
halmaz, melyet (7-vel fogunk jelölni. hogy ha egy H háromszög alapja párhuzamos az x tengellyel, akkor H területe
egyenlő az alapjának és a magassága felének szorzatával.
->()(... )(■
)(■ ) ( ) ( ... ) ( ) f )( )( )()-
Hamarosan látni fogjuk, hogy egyetlen egybevágóság sem változtatja meg
a halmazok mérhetőségét és területét. Ebből következik, hogy minden három
21.2. ábra szög területe egyenlő az alapjának és a magassága felének szorzatával.
Mármost könnyű belátni, hogy minden sokszög felbontható véges sok egy
A C halmaz nyilván zárt, hiszen [0,1] \ C nyílt szakaszok uniója, tehát másba nem nyúló háromszög egyesítésére (1. a 21.29. és 21.30. feladatokat).
nyílt. Könnyen látható, hogy a konstrukció első lépésében azokat a ponto Eszerint a sokszögek Jordán-mértéke, illetve a geometriában definiált területe
kat hagytuk el, amelyek hármas számrendszerben felírt alakjában az első jegy megegyezik.
1 (ha kétféle felírás létezik, akkor mindkét felírásban). A második lépésben a
megmaradt pontok közül azokat hagytuk el, amelyek (mindkét) hármas szám- 21.19. Példa (Sierpinski*-szőnyeg). Ez a halmaz a Cantor-halmaz (egyik)
rendszerben felírt alakjában a második jegy 1, és így tovább. így az x e [0,1] síkbeli megfelelője, melyet a következőképpen definiálunk. Induljunk ki a zárt
szám akkor és csak akkor eleme (7-nek, ha felírható a hármas számrendszerben egységnégyzetből, azaz a [0,1] x [0,1] halmazból. Ezt osszuk fel 9 egybevágó
úgy, hogy minden jegye 0 vagy 2 legyen. Ebből következik, hogy C számos
sága kontinuum. Valóban, kölcsönösen egyértelmű leképezést létesíthetünk Wadaw Sierpinski (1882-1969) lengyel matematikus.
450 21. Jordán-m érték Néhány konkrét halmaz mértéke 451
□ □ □ □ D p □ □ p p p p p p p p p p p p li z p : p p p 21.20. T étel. Legyen A c R c R ^ , ahol A m érhető és R = [ai, b i ] x .. . x [ap, bp].

P ± tí p p p p ü±t2^' XL p:
Ekkor az y ^ és y ^ lP~^{Ay) függvények integrálhatóak [ap,bp]~
p □ Ü p p p. p p ct p p p
ben, és
p p p ö P P P P p piB PPP ü p □:
Pl [±t
p I [Xt| n
p Spi I___I p n :p:: P xc: u bp bp
p p p p p p p p p p □ p p p P n ”P p
tP{A) = j kP-'-{Ay)dx = j hP^\Ay)dx. □ (21.3)
P P P P P P P P P P P P P P C ^ p p P ..P p p p P P p p p
pl [ p fp|___^
f l l p P-lI__^p
[ p nPl__^
i Ip p tp p : p p Q p U p
H
p p p p p p p p p p p p p p p p p p p p □ p p P p p p
p p p p p p ii'PzÖE p p p p p p p p p Az C halmazt H alapú, c csúcs 2 3
C = ( C i, C , C )
±ti±í p p pn: ÍI±Q ff p ffd pontú kúpnak nevezzük, ha i í C

^ p n ,p P p p □ x tip p p p p: p p p
c e és az [x, c] szakaszok egyesítése,
p p p P P p' p p p
ahol X e H X {0}.
ni ti :p ff 'tt tt p p
p p p^ P D P p p p^___ p- p p
21.21. Tétel. Legyen H C 1-1 kor-
p p p p ü ttrp P P p p p p p p p n p
p i± m p p H p Q p P p jf] látos és konvex halmaz, és legyen c =
P P P P P P P P P ff p ti G P P = ( c i , . . . , Cp) e ahol Cp > 0. Ekkor a
p p p p p p p P P p P P P P P P P p p PPP H alapú, c csúcspontú A kúp mérhető, és
p p p P p| |p p| |p P p: p P BEEB m
tP{A) = - ■í P - '( f f ) . c,
Lp.
p p p p p p p n p p n P T ü P p p ■fftff P
PPP p p p p p p p p q qrn p 21.5. ábra
it ;b: tt p P -P ú 03 Bizonyítás. Könnyű belátni, hogy A korlátos és konvex, tehát a függelék
P ü ü p p p p p p p
21.32. Tétele szerint mérhető.
ztt p p p zQtÜ- t ó i p p ■p p p p p p P p p p
xn it xtqx p p P p p p p l±l Ha 0 < ^ < 1 és re € i í , akkor {I - y) ■(x, 0) + y ■c e A, és
tríx P P P P P P P Cl P p P P P PPP az {1 - y) ■(x, 0) + y ■c vektor utolsó koordinátája y ■Cp. Megfordítva, ha
21.4. ábra
(v, y •Cp) 6 A, akkor v = {1 - y) ■x + y ■d, ahol x e H és d = ( c i , . . . , Cp-i).
Ez azt jelenti, hogy
négyzetre, és ezek közül hagyjuk el a középső nyílt kis négyzetet, vagyis az
(1 / 3 , 2/ 3) X (1 / 3 , 2/ 3) halmazt. A maradék 8 zárt négyzet mindegyikéből hagy Ay^^P = { { l - y ) - x ^ y - d : x e H } .
juk el a középső nyílt egykilencedüket és így tovább. A megmaradt pontok Más szóval, az A^'^p szekciót úgy kapjuk, hogy H -ia alkalmazzuk az 1 — y
halmaza a Sierpinski-szőnyeg. Ennek a (síkbeli) külső mértéke nulla, mert arányú középpontos hasonlóságot, majd a kapott halmazt eltoljuk az y ■d
minden n-re lefedhető 8^ darab területű négyzettel, és (8/9)^ ^ 0 ha vektorral. A 21.13. Tétel és a 21.16. Lemma szerint e halmaz mértéke
n OŰ. (1 ~ v T ^ Ebből a 21.20. Tétel alkalmazásával megkaphatjuk A
mértékét:
A síkbeli és térbeli halmazok mértékének meghatározására a legfontosabb Cp 1
eszközt a 14.8. és 14.11. Tételek szolgáltatják. E tételek itt következő M^-beli
általánosítása ugyanúgy bizonyítható, mint a 14.8. Tétel. tP{A) = j íP -i (A») dy = j íi’- i (AV<=P) -cpdt =
Ha A C és y e M, akkor yl^-nal fogjuk jelölni az

1
{{xi,...,xp-i e : { x i , . .. , x p - i , y ) e A} 1
= /(I - -Cpdt = t p - i { H ) •Cp □
halmazt, melyet A ^-magasságú szekciójának nevezünk. P
452 21. Jordán-m érték Néhány konkrét halmaz mértéke 453
21.22. M egjegyzés. Mivel Cp a kúp magassága, ezért a tétel szerint a kúp 2 . A 7p számok sorozata az exponenciálisnál nagyobb sebességgel tart 0-hoz.
mértékét úgy kapjuk meg, hogy az alap mértékét megszorozzuk a magassággal, A Stirling-formula segítségével könnyű belátni, hogy
és a szorzatot elosztjuk a dimenzióval. Ez a p = 2 esetben megadja a három
szög területképletét, a d = 3 esetben pedig atérbeÜ kúpok térfogatának ismert
/27re\P/2 ,2
j '
képletét.
ha p -> 00. Ez azért meglepő, mert az egységgömböt tartalmazó legkisebb
A következő célunk a gömbök mértékének meghatározása. Az R^-ben kocka térfogata 2^, amely exponenciális sebességgel végtelenhez tart. Ez a
fekvő egységsugarú gömbök egymás eltoltjai, tehát a 21.13. Tétel szerint a furcsa jelenség úgy fogalmazható, hogy nagy dimenzió esetén a gömb az őt
mértékük megegyezik. Jelöljük ezt a közös mértéket 7p-vel. Mármost az r tartalmazó kockának csak elenyésző hányadát tölti ki.
sugarú gömb egy r arányú középpontos hasonlósággal kapható egy egység-
sugarú gömbből, így a 21.16. Lemma szerint t p{ B{ x, r) ) = Jp ■ minden
Most meghatározzuk a paralelepipedonok mértékét.
Xe és r > 0-ra. így elég a 7p konstansokat meghatározni.
21.25. Definíció. Legyenek u i , . . . eW tetszőleges vektorok (k < p). A
21.23. Tétel.
{Aiwi + . . . + XkUk : 0 < Ai , . . . , Ayt < 1}
7Tk
(i) = — minden k pozitív egész számra, és
halmazt az Uj vektorok által kifeszített paralelepipedonnak nevezzük és
. 2^k+l . P ( u i , , Uk)-val jelöljük. R& k < p vagy k = p és djz u i , . . . ,Up vektorok
fii) 701.-n = --------------;— - minden k nemnegatív egész számra. lineárisan összefüggőek, akkor a P( ui , ■■. .ujS) paralelepipedon elfajuló. Ha az
V ; í2fc+i (2k + l)l
u\,.. .,Up vektorok lineárisan függetlenek, akkor a P ( u i , . . . , Up) paralelepi
pedon nem elfajuló.
Bizonyítás. Legyen In = í xdx. Tudjuk, hogy
Jo Mivel a paralelepipedonok korlátos és konvex halmazok, ezért a függelék
2k 21.32. Tétele szerint mérhetőek. A következő tétel megadja a determinánsok
geometriai interpretációját.
(1. a 13.11. Tételt). Ha - 1 < ?/ < 1, akkor a B { 0 , 1) C RP gömb y magasságú 21.26. TéteL Ha Xi = . . . ,ai^p) {i = 1, . . . ,p), akkor a P { x i , . . . ,Xp)
B(0, l y szekciója egy p — 1-dimenziós gömb, amelynek a sugara y l — így f 0,1,1 0,1,2 ••• ai.ü\
a 21.20. Tétel alapján paralelepipedon térfogata megegyezik az determi-
1 7t/2 V Opî dp^2 ^P,P/

náns abszolút értékével.
7p -i •{^/'^-y^T~^dy = 7p -i j sinP y dy = 7p -i •Ip.
- 1 -7 t/ 2
Bizonyítás. Jelöljük D { x i , . . . , Xp)-Yel a értékét. Ha D{ xi , . . . , X p ) = 0 , akkor
a paralelepipedon elfajuló. Könnyen látható, hogy minden elfajuló paralelepi
Ebből a tétel állítása indukcióval adódik, felhasználva, hogy 71 = 2. □ pedon lefedhető egy hipersíkkal, tehát a 21.11. Lemma szerint nullmértékű.
Ekkor tehát a tétel állítása igaz.
21.24. Megjegyzések. 1. Könnyű belátni, hogy a In számok sorozata szi
gorúan csökken, és /s = 16/15 > 1 > Iq = IOtt/32. Ebből következik, hogy így feltehetjük, hogy D { x i , . . . , X p ) ^ 0 , azaz, hogy az x i , . . . , Xp vektorok
lineárisan függetlenek. A tétel állítása a p = 1 esetben nyilvánvaló. így azt is
7i < 72 < 73 < 74 < 75 > 76 > 77 > ■••, feltehetjük, hogy p > 2 .
tehát az 5-dimenziós egységgömb térfogata a legnagyobb.
Tudjuk, hogy D { x i , . . . , Xp) értéke nem változik, ha egyik sorához hozzá
adjuk egy másik sor konstansszorosát. Most megmutatjuk, hogy ugyanezen
454 21. Jordan-m érték Néhány konkrét halm az mértéke 455
műveletek során a P { x i ^ . . . ,Xp) paralelepipedon térfogata sem változik. Azt P { x i + X x 2 , x 2 ,xs, . . . , X p ) U [ T{ x i , x i + Xx 2 ) + P { x s , . . . , Xp)[ =
fogjuk belátni, hogy a P { x i Xx 2 ,X2 , ■■. ,Xp) paralelepipedon átdarabolható = P ( x i , . . . , Xp ) U { [ T{ x i , xi + Ax2) + F(ü:3, . . . , Xp)] + X2 ) ,
az eredeti P( x i , . . . , Xp) paralelepipedonba, tehát a két test térfogata azonos.
ahol mindkét oldalon egymásba nem nyúló konvex poliéderek állnak. Mivel
Az ^ C halmaznak az a G vektorral való eltoltját A + a-val jelöljük,
a térfogat eltolás-invariáns, ezért a két oldalon a másodikként álló halmazok
tehát A-ira = { x - \ - a : x e yl}.
mértékei megegyeznek, amiből
Tekintsük először a p = 2 esetet. Tetszőleges
t ( P { x i -j- Xx 2 ,X 2 ,X3 , . . . , Xp) ) = t { P { x i , X 2 ,X3 , . . . , X p ) ) . (21.5)
u, v e R^-ie jelöljük T{u, v)-Yel azt a háromszöget,
amelynek csúcspontjai 0, u és v. Legyenek x i , x 2 e Ugyanígy okoskodhatunk, ha Xi~t Xi + Xxj-vel helyettesítjük, ahol A > 0. Ha
€ lineárisan függetlenek vektorok, és legyen A < 0, akkor (21.5)-ben az x\ x\ Xx 2 ^ X —A helyettesítést elvégezve
A > 0. Könnyű belátni, hogy megkapjuk a kívánt összefüggést.
P { x i + XX2 ,X 2 ) u T { x i , x i + Xx 2 ) =
Az xi^. . . ^Xp vektorok között van olyan, amelynek az első koordinátája
= P(XI, X 2 ) u ( T { x i , x i + Xx 2 ) + X2 ), (21.4) nem nulla. Ennek a vektornak alkalmas konstansszorosait a többiekből levonva
21.6. ábra és a vektorok sorrendjét megváltoztatva elérhetjük, hogy ai^\ 7^ 0 és ai j == 0
ahol mindkét oldalon egymásba nem nyúló halma
zok állnak. Mivel {j = 2 , . . . ,p) teljesüljön. Az új X2, . . . , vektorok között van olyan, amely
nek a második koordinátája nem nulla. Ennek a vektornak alkalmas kons
t { T { x i , x i + XX2 ) -]-X2) = t { T { x i , x i + Xx2) ) ,
tansszorosait a többiekből levonva és a vektorok sorrendjét megváltoztatva
ezért t { P( xi + Xx 2 , X2 )) = t ( P { x i , x 2 ) ) , és ezt akartuk belátni. elérhetjük, hogy 02,2 7^ 0 és 02,j = 0 (j = 3, . . . , d ) teljesüljön. Az eljárást
folytatva végül is olyan rendszert kapunk, amelyre üíj ^ 0 <=—> i — j.
A p > 2 esetben a következőképpen okoskodhatunk. Vezessük be az
Erre a rendszerre a tétel állítása igaz, hiszen ekkor P{x\^. . . ,Xp) olyan tégla,
A B = [x + y : X € A, y e B) jelölést. Legyenek x i , . . . ,Xp e lineá
d d
risan független vektorok, és legyen A > 0. Könnyű belátni, hogy amelynek a térfogata ~| \ajj\, a determináns értéke pedig aj j . Mivel az
P{ x i , . . . , X p ) = P{XI,X2) + P(X3, ■■■,Xp), j-i i=i
eljárás során sem a determináns értéke, sem pedig a paralelepipedon mértéke
ráadásul P { x i , . . . , Xp) minden eleme egyértelműen áll elő x + y alakban, ahol
nem változott, ezzel a tételt beláttuk. □
a: € P { x i , x 2 ) és y G P( xs, . . . , Xp) . így (21.4)-ből azt kapjuk, hogy
Feladatok
21.24. Jelölje C a Cantor-halmazt. Bizonyítsuk be, hogy {x + y : x^y e C} =

= [0, 2] és {x - y : x , y e C) = [-1 ,1 ].
21.25. Vannak-e a Cantor-halmaznak olyan elemei (a 0-n és 1-en kívül), ame

lyek tizedestört-alakja véges? (M)
21.26. Rsi X e C és X hármas számrendszerben felírt alakja 0,0102 •••, ahol

ai = 0 vagy 2 minden z-re, akkor legyen
00
Qj'j
21.7. ábra 2 i+ i'
456 21. Jordán-m érték A lineáris transzform ációk és a Jordán-m érték 457
f { x ) értékét tehát úgy kapjuk, hogy x hármas számrendszerbeh jegyeit A lineáris transzformációk és a Jordan-mérték
osztjuk 2-vel, és az így kapott kifejtést kettes számrendszerben olvassuk le.
Bizonyítsuk be, hogy A következő célunk annak a bizonyítása, hogy a térfogat nem csak az eltolá
sokra nézve, de minden egybevágóságra nézve is invariáns. Ezt két lépésben
(a) az / függvény C-t ráképezi [0, l]-re;
fogjuk belátni. Először megmutatjuk, hogy minden egybevágóság előáll mint
(b) az / függvény monoton növő (7-n; egy speciális lineáris transzformáció és egy eltolás kompozíciója. Ezek után
(c) ha a, 6 G (7, a < b és (a,b) f) C = 0, akkor / ( a ) = f(b). meghatározzuk, hogy a lineáris transzformációk hogyan transzformálják a h al
mazok mértékét. E két eredményből azonnal következni fog a Jordan-mérték
21.27. Terjesszük ki f - e t a [0,1] intervallumra úgy, hogy ha a,6 e C, a < b egybevágóságokra vonatkozó invarianciája.
és (a, 5) n C = 0, akkor az (a, 6) intervallumon legyen f az / ( a ) = /(ö )
Először áttekintjük az egybevágóságokra vonatkozó alapismereteket.
konstans. Jelöljük a kiterjesztett függvényt is /-fel. Az így definiált /
függvény az ún. C a n tor-fü g g v én y . Az / : RP RP leképezést távolságtartónak nevezzük, ha
\f{x) - f{y)\ = \x - y \ minden x , y e M^-re. Az / : -> leképezés egy
Bizonyítsuk be, hogy
bevágóság, ha az R^ teret önmagára képező távolságtartó bijekció. Az R^
(a) az / függvény monoton növő [0, l]-en; tér egybevágóságainak halmazát Gp-vel jelöljük. (Tehát az / leképezés akkor
(b) az f függvény folytonos [0, l]-en. (Ö) egybevágóság, ha távolságtartó és az értékkészlete a teljes R^ tér. Hamarosan
látni fogjuk, hogy a két fogalom egybeesik.)
21.28. Jelöljük D j-tel azon x e [0,1] számok halmazát, amelyek legalább egyik
Nyilvánvaló, hogy minden egybevágóság inverze is egybevágóság, és hogy
tizedest őrt- alakj áb an nem szerepel a 7-es jegy. Bizonyítsuk be, hogy D j
két egybevágóság kompozíciója is egybevágóság. (Más szóval, Gp a kompozí
zárt és nullmértékű. cióra nézve csoportot alkot.) Az eltolások (vagyis az x x -j-c (x e R^) alakú
leképezések) halmazát Tp-vel fogjuk jelölni. Nyilvánvaló, hogy minden eltolás
21.29. Mutassuk meg, hogy minden síkbeli sokszög felbontható véges sok egy
egybevágóság, azaz Tp C Gp.
másba nem. nyúló háromszögre. (Ö)
Az R^-t önmagába képező A lineáris transzformációt ortogonálisnak
21.30. Mutassuk meg, hogy minden síkbeli sokszög felbontható véges sok olyan nevezzük, ha skalárszorzattartó, azaz (Ax, Ay) = (x, y) minden x , y e R^-
egymásba nem nyúló háromszögre is, melyek csúcspontjai a sokszög csúcs re. Mivel {Ax, Ay) = {x, A ^ A y) (ahol A ^ jelöli A transzponált]át), ezért A
pontjai közül kerülnek ki. (*)
akkor és csak akkor ortogonális, ha A = / , azaz ha A mátrixának oszlop
21.31. Legyen H C konvex, és legyen c e W . Bizonyítsuk be, hogy az vektorai ortonormáltak. (Itt I jelöli az identikus leképezést.) Az A ^ A = /
[x, c] (x e H ) szakaszok egyesítése konvex. és A A = I feltételek ekvivalensek, ezért A akkor és csak akkor ortogonális,
ha A mátrixának sorvektorai ortonormáltak. Az R^ tér ortogonális lineáris
21.32. Legyen H C mérhető halmaz (nem feltétlenül konvex), és legyen transzformációinak halmazát Op-vel jelöljük.
c = ( c i , . . . ,C p ) e ahol Cp > 0. Bizonyítsuk be, hogy ekkor a H alapú,
Ha A € Op, akkor \Axf = {Ax, Ax) = {x, x) = \x\^, tehát \Ax\ = jx]
c csúcspontú A kúp mérhető és tp(A) = - •t p - i ( H) ■Cp. (Ö) minden re e R^-re és - Ay\ = \A(x - y)\ = \x - y\ minden x , y e R^-re.
így minden ortogonális lineáris transzformáció egybevágóság, azaz Op C Gp.
21.27. Lemma. Ha a,b e R^ különböző pontok, akkor az {x g R^ : |x —a| =

= \x - 6|} halmaz egy hipersík (melyet az a és b pontok felező merőleges
hipersíkjának nevezünk).
458 21. Jordán-m érték A lineáris transzform ációk és a Jordan-m érték 459
B izo n y ítá s. Minden x e R^-re (ii) Legyen h : RP távolságtartó. Jelöljük /-fe l a /i(0)-lal való eltolást,
és legyen g{x) = h{x) - h(0) {x e M^). Ekkor g távolságtartó és ^(0) = 0,
\x — a\ = \x — 61 4=^ \x — a f = |a: — b f 4=^
tehát (i) szerint g e Op. í g j g egybevágóság, tehát h = f o g alapján h is az.
{x — a ,x — a) = {x — b ,x — b)
Ebből az okoskodásból (iii) is azonnal következik. □
4= ^ \ x f - 2 { a , x ) -\-\af = \ x f - 2 { b , x ) + \b\‘^ 4==^
4=^ {2{b - a), x) = \b\^ - \a\^ <=> Legyen A : R^ tetszőleges lineáris transzformáció, és jelöljük A mát
rixának determinánsát detA-val. A következő tétel megadja e determináns
mértékelméleti jelentését.
^ j 2 a x , = \bf-\a\\
i=l
21.30. T étel. Minden korlátos A C R^ halmazra és minden A ; R^ ->
ahol 2(6 — a) = ( c i , . . . , Cp). □ lineáris transzformációra b(A(A)) = |det A| •b{A) és k( A{ A) ) = |det A| ■k{A).
Ha A mérhető, akkor A{ A) is m érhető és t { A(A)) = |det A| ■t{A).
21.28. L em m a . Legyen f : W W távolságtartó, és legyen g e Gp. Ha
f és g megegyeznek p + 1 általános helyzetű (tehát nem egy hipersíkra eső) B izon y ítá s. Először meghatározzuk A{R) mértékét, ahol R = [0,ai] x . . . x
pontban, akkor f ^ g. X [0, üp]. Nyilvánvaló, hogy A( R) egyenlő a A ( a i e i ) , . . . , A(apCp) vektorok által
kifeszített paralelepipedonnal, ahol = ( 0 , . . . , 0 , 1 , 0 , . . . , 0) {i ~ 1 , . . . , p).
B izo n y ítá s . Tegyük fel, hogy f ( x ) ^ g{x). Ha f ( y ) = g(y), akkor \y - x\ = i
= \f {y)- f{x)\ = \g{y)-f{x)\ = \y-{g~ôf){x)\. EbbSl az következik, hogy Mivel annak a determinánsnak az értéke, amelynek a soraiban a A(<2ê^) =
az {y : f{y) = g{y)] halmaz része az x és (g“ ' o f){x) pontok felező merőleges = aiA(e^) vektorok állnak egyenlő ai ■■■ap ■detA-vel, ezért a 21.26. Tétel
hipersíkjának, ami ellentmond a feltevésnek. □ szerint
t { A{R)) = \ai - ■- üp - det A| = |det A| ■t{R).
21.29. T étel.
Ebből egyszerűen következik, felhasználva a mérték eltolás-invarianciáját és
(i) A z f :RP leképezés akkor és csak akkor ortogonális lineáris transz-
A hnearitását, hogy t { A(R)) = |det A| •t{R) bármely R téglára.
formáció, ha /(O ) = 0 és / távolságtartó.
(ii) Minden távolságtartó f :RP leképezés egybevágóság. Jelöljük a det A számot D-vel. Legyen A tetszőleges korlátos halmaz. Ha
D = 0, akkor A értékkészlete R^ valódi lineáris altere. Minden ilyen altér
(iii) Gp = i f o g : g e Op, f € Tp}.
belefoglalható egy p —1-dimenziós altérbe, ami egy hipersík. így A(yl) c A(R^)
B izo n y ítá s, (i) Már beláttuk, hogy ha / ortogonáhs lineáris transzformáció, része egy hipersíknak, tehát a 21.11. Lemma szerint 6(A(A)) = 0 = \D\- b(A)
akkor / egybevágóság (tehát távolságtartó), és persze az is igaz, hogy /(O ) = 0. és k{A(A )) = 0 = |i^| •k{A). Feltehetjük tehát, hogy D ^ 0 , azaz, hogy A
Most megmutatjuk, hogy ha / : -> távolságtartó és /(O ) = 0, akkor invert álható.
/ € Op. Legyen e* = ( 0 , . . . , 0 , 1 , 0 , . . . , 0) és /(e^) minden i = l , . . . , p - Legyen { R i , . . . , R n } egymásba nem nyúló téglák egy A-beH rendszere.
i
re. Jelöljük g-vel azt a lineáris transzformációt, amelynek a mátrixában az Ekkor a A ( R i ) (« = 1, . . . ,n) paralelepipedonok szintén egymásba nem nyú-
lóak* és részei A(A)-nak, tehát
oszlopvektorok v i , . . . .,Vp.
Ezek az oszlopvektorok ortonormáltak. Valóban, egyrészt — 0| =
b(A (^ )) > E t ( A ( f í i ) ) = E |£>| •t{Ri) = \D\ ■ (21-6)
\f{ei) — / (0 )| = |ej — 0| = 1 minden z-re, másrészt i ^ j esetén \vi — Vj\ = i=l i=l
= \f { e i ) - f ( e j ) \ = \ei-ej\ = V2, tehát - 2 { v i , v j ) = \vi~vj\^-\vif-\vj\^ = 0. II
így g € Op. Mivel a ^ t ( R i ) számok halmazának szuprémuma b{A), ezért (21.6)-ból
i=l
Az / távolságtartó leképezés és a, g egybevágóság megegyeznek a következik, hogy b{A{A)) > \D\ ^6(A).
0, 6 i , . .. ,6p pontokban, amelyek könnyen láthatóan általános helyzetűek. így
a 21.28. Lemma szerint f = g. * Ez némi megfontolást igényei; 1. a 21.33. feladatot.
21. Jordán-m érték Függelék: A korlátos konvex halm azok m érhetősége 461
460
A A ^ lineáris transzformáció a A(A) halmazt A-ba viszi, ezért Bizonyítsuk be a következő állításokat.
A{A) és A szerepének felcserélésével az előző okoskodás azt adja, hogy N oo
b{A) > \áeiA~^\-b{A{A)) = \D~^\■b{A{A)). így b{A) •\D\ > 6(A(A)), tehát (a) int A C [J B{an, rn) U [J B{an, 2 •r^) minden N > 1-re. (*)
7^=1 n=N +l
b{A{A)) = \D\-b{A).
/ oo \
Hasonló okoskodással kapjuk, hogy k{ A{A)) = \D\ ■k{A). (b)6 1JB„ =h(A).
Ha A mérhető, akkor A korlátos és t(A) = b(A) = k(A). Ekkor A(A) is \n=l /
korlátos, és b(A(A)) = \D\ •b{A) = \D\ •k{A) - k{ A(A)). Megállapíthatjuk / oo \
tehát, hogy A(A) mérhető, és t (A{A)) = \D\ ■t{A). □ (c) Ha A mérhető, akkor k Bn = t{A).
\n=l
21.31. T étel. Legyenek A ,B C korlátos egybevágó halmazok. Ekkor
2136. Az előző feladat felhasználásával adjunk új bizonyítást arra, hogy az
k(A) = k( B) és b(A) = b(B).
egybevágóságok nem változtatják meg a halmazok belső és külső mértékét.
Ha A mérhető, akkor B is az, és t{A) = t{B).
B izo n y ítá s. Tudjuk, hogy az eltolások nem változtatják meg a halmazok

belső és külső mértékét. A 21.29. Tétel (iii) állítása alapján elég belátni ugyan Függelék: A korlátos konvex halmazok
ezt az ortogonális hneáris transzformációkra. mérhetősége
Ha A e Op, akkor (det A)^ det (A Â )=det / = 1, tehát det A = ±1.
így az állítás az előző tételből következik. □ A célunk a következő tétel bizonyítása.
21.32. Tétel. Minden korlátos konvex halmaz mérhető.

Feladatok
21.33. Lemma. Ha F c G C ', ahol F zárt és G korlátos nyílt, akkor
k{ F) < b{G).
21.33. Bizonyítsuk be, hogy ha A, 5 C MP egymásba nem nyúlóak, akkor min
den A : lineáris transzformációra teljesül, hogy A{ A) és A{ B) is Bizonyítás. Minden x e F-ve x e G, tehát létezik egy olyan r{x) > 0 szám,
egymásba nem nyúlóak. hogy B{ x , r { x ) ) C G. Ekkor a B{x^r(x)) nyílt gömbök lefedik F-et, tehát
Boréi tétele szerint közülük véges sok is lefedi F -et. Legyen e véges sok gömb
uniója H. Ekkor H mérhető, és F c H c G, tehát k( F) < k{ H) = b(H) <
21.34. Bizonyítsuk be, hogy ha A C korlátos, akkor az A által tartalmazott
< b(G). □
nyílt gömbök között van olyan, amelynek a sugara legnagyobb.
21.34. M egjegyzés. Az általában nem igaz, hogy ha F c G, akkor k{ F) <
2 1.35. Legyen A C olyan korlátos halmaz, amelynek a belseje nem üres. < b(G). Ha például F = G egy nem-mérhető halmaz, akkor k( F) > b{G).
Legyen Bi = B{ a i , r i ) az A által tartalmazott (egyik) legnagyobb
sugarú nyílt gömb. Ha a B i , . . . , Bn—i gömböket már kiválasztottuk és 21.35. Lemma. Legyen A C konvex. Ha a e c\ A és b e int A, akkor az
A \ (B i U . . . U B n -i) belseje nem üres, akkor legyen Bn = B{an, rn) az [a, 6] szakasz pontjai (az a pont esetleges kivételével) int A-bán vannak.
A \ { B i U . . . U B n -i) halmaz által tartalmazott (egyik) legnagyobb sugarú
nyílt gömb. Tegyük fel, hogy a fenti eljárás során végtelen sok gömböt Bizonyítás. Legyen c e [a,b] \ {a} tetszőleges. Ekkor c = {I - t)a + tb, ahol
választunk ki. 0 < t < 1 . Mivel b e int A, van olyan r > 0, hogy B(b, r) C A. Legyen ő = tr/2;
megmutatjuk, hogy B{ c , ő) C A. Ez bizonyítani fogja, hogy c e int A.
462 21. Jordan-m érték Függelék: A korlátos konvex halm azok m érhetősége
463
Legyen y e B{c^ 6) tetszőleges. Belát meg. Számunkra ebből annyi fontos, hogy a együtthatók az rr pont folyto
juk, hogy y e A. Mivel a € cl A, nos függvényei.
ezért B{ a, ő) n A nemüres. Válasszunk
Mivel 0 , u i , . . . ,Up e A és A konvex, ezért az
egy 2 e B( a, ő) fi A pontot. Nyilván
való, hogy egyetlen olyan x pont létezik, u = + •••+ _ 0 ui + . . . Up
amelyre ^ = (1 —t)z + tx. Belátjuk, hogy P + 1 p+1
X e B{b, r) , azaz \x — b\ < r.
pont eleme ^-nak. (Ez nem más mint a (0, « i , . . . , típ) pontrendszer súly-
Valóban, tx = y — {1 — t)z és tb = pontja.) Az együtthatók folytonosságáról szóló fenti megjegyzésünk szerint
= c — {1 — t)a. Ha a két egyenlőséget
kivonjuk egymásból és vesszük mindkét van olyan í > 0, hogy ha \x - u\ < ő, akkor az a; = ^ X { U i előállításban
oldal abszolút értékét, akkor azt kapjuk, i=i
hogy - (1/{P + l))l < 1/{p + 1)^ minden z == 1 , . . . , d-ie. Ekkor A^ > 0 minden
t\x — 6| = \tx — tb\ = \y — c — ((1 — t)z — (1 — t)a)\ < z-re és A = Ai -f . . . + Ap < 1, tehát az \x-u\ < ő feltételt kielégítő minden x
pontra
< \y - c\ + (1 ~ t)\z - a\ <
P
< S + {1 — t)ő < 26 = tr, ^ — (1 — A) •0 + XjUi e A.
i=l
tehát \x — b\ < r. így x e B{ b, r) C A. Mivel z e A és A konvex, ezért
Ezzel beláttuk, hogy B{ u , ó ) c A, azaz í n t A ^ 0, ami ellentmond a feltétel-
y = tx + {1 - t)z e A. n nek. □
21.36. L em m a . Legyen A c konvex. Ha int A = 0, akkor A lefedhető
egy hipersíkkal A 21.32. T étel b izo n y ítá sa Legyen ^ C korlátos és konvex. Két esetet
fogunk megkülönböztetni.
B izo n y ítá s. Feltehetjük, hogy 0 e A, mert különben vehetjük A egy alkalmas
eltoltját. Legyen V az A által generált lineáris altér R^-ben. Elég belátni, hogy L in t^ ^ 0. Feltehetjük, hogy 0 G in t^ , mert különben vehetjük A egy
F 7^ I#*. Ugyanis ekkor V belefoglalható egy p —1-dimenziós E lineáris altérbe, alkalmas eltoltját. Tetszőleges t e R-re és x g R^-re legyen (pt(x) = t ■x.
amely egy A -t tartalmazó hipersík lesz. Ekkor (pt(clA) c intyl minden 0 < t < 1-re. Valóban, ha x e cl A, akkor
Tegyük fel, hogy F = Ez azt jelenti, hogy A generátorrendszer R^-ben, tx = t x + { l ~ t)0 e int A, hiszen 0 e in t^ , és alkalmazhatjuk a 2L35. Lem-
és így tartalmaz lineárisan független wi , . . . , Up vektorokat. Ekkor az wi , . . . , Wp mát.
vektorok az tér bázisát alkotják, tehát minden x vektor egyértelműen A (pt leképezés folytonos és a c l ^ halmaz korlátos és zárt, tehát a 20.7.
P
Tétel szerint a cpt{c\A) halmaz is korlátos és zárt. Ezért k{(pt{clA)) < b{ mi A)
áll elő a; ^ Xí Uí alakban. Itt a Xi együtthatók az x pont lineáris függvényei.
a 2L33. Lemma alapján. Mivel A c c M és int A c A, ezért k(cpt{A)) < b(A).
Ha ui. a; = (rci,. . . , Xp), akkor a Xi együtthatókat a Mármost a 2L32. Lemma felhasználásával azt kapjuk, hogy t"^ •k(A) < b(A).
Ez tetszőleges 0 < t < 1-re igaz, ezért k(A) < b(A), vagyis A mérhető.
1'
Y^XiU ij = x j {j = l , . . . , r i
H: in t^ = 0. Ekkor a 21.36. Lemma szerint A része egy hipersíknak, tehát a
21.11. Lemma alapján A nullmértékű (és így mérhető). □
egyenletrendszerből határozhatjuk meg. Az egyenletrendszer determinánsa
nullától különböző az wi , . . . vektorok lineárisan függetlensége miatt. így
alkalmazható a Cramer-szabály, ami könnyen láthatóan mindegyik Aj-t az
x i , . . . , x p koordináták konstans együtthatós lineáris kombinációjaként adja
T öbbváltozós függvények integrálása 465
22. TÖBBVALTOZOS 2 2 . 1 . Definíció. Az R = [a, 6] x [c, d] tégla felosztásán az Rij = [xí-i^xí]

X [yj-i, yj] téglák rendszerét értjük,
x
FÜGGVÉNYEK INTEGRÁLÁSA ahol a — Xq < Xi < . . . < Xn — b és

c = yo < yi < . . . < yk = d. Az xi és
^—Vk
yj pontokat a felosztás osztópont

jainak, az Rij téglákat pedig a fel
osztás osztótégláinak nevezzük. Rij
A többváltozós függvények integrálását hasonló problémák motiválják, Legyen f : R R korlátos
mint amilyenek az egyváltozós integrálhoz vezettek. Egy fizikai példát muta függvény, és legyen
tunk.
mij = m í { f { x , y ) : { x, y) e Rij}
A tömeg kiszámítása a sűrűségből. Adott egy inhomogén anyagból és Mij = sup{ f ( x , y ) : ( x, y) e Rij} c=Vo
a=XQ XI b = x.
készült téglalap alakú lemez, amelynek minden pontjában ismerjük a sűrű
ségét, vagyis a pont kis környezetében a tömeg és a terület arányát. A feladat minden l < i < n-re és 1 < j < k- 22.1. ábra
ra. Az
a lemez tömegének kiszámítása.
k n k
Feltesszük, hogy a tömeg a sűrűség monoton függvénye. Ezen azt értjük,
■ij t (R i j ) es
hogy ha a lemez anyagát oly módon változtatjuk meg, hogy a sűrűség egyetlen
pontban se csökkenjen, akkor a csere után a lemez tömege sem lesz kisebb.
összegeket az f függvénynek az F - {Ríj} felosztáshoz tartozó alsó ill. felső
Legyen a lemez az R = [a, b] x [c, d] téglalap, és jelölje / ( x , y) a lemez
összegének nevezzük. Ha az / függvény adott, és világos, hogy az alsó és
sűrűségét az {x^y) e R pontban. Legyenek a — xq < x\ < . . . < Xn = b
felső összegek melyik függvényre vonatkoznak, akkor s p i f ) és Sf (Í) helyett
és c = 1/0 < ?/i < ■ ■ ■ < Uk — d tetszőleges felosztások, és jelöljük pij-vel az
a rövidebb s p és Sp jelölést fogjuk használni.
R - = [xi-i,Xi] X [ yj - i , yj ] lemez tömegét minden l < i < n és l < j < k
esetén. Legyen Az egyváltozós Riemann-integrálhoz hasonlóan most is azokat a függvé
rriij = iní {f{x, y) : {x, y) € Rij} és = s u p {/(x , y) : {x, y) € Ríj). nyeket fogjuk integrálhatónak nevezni, amelyekre teljesül, hogy csak egyetlen
szám esik a függvény összes alsó és felső összege közé. Először megmutatjuk,
Ha az Rij lemez sűrűsége minden pontjában rriij volna, akkor a sűrűség defi hogy bármely korlátos függvény esetén van olyan szám, amely az összes alsó
níciója szerint az Rij lemez tömege rriij ' t{Rij) volna. Ezért a monotonitási és felső összeg közé esik.
tulajdonság alapján pij > rriij-t{Rij). Ugyanígy kapjuk, hogy pij < Mij- t(Rij )
Ezt ugyanúgy bizonyítjuk, mint az egyváltozós esetben. Azt mondjuk,
minden l < z < n é s l < j < m esetén. így a keresett p tömegre a
hogy hogy az F ' felosztás az F felosztás finomítása, ha F minden osztópontja
F'-nek is osztópontja.
■ m i) < P Mij •t{Rij)
i = l j —1 i= lj= l 22.2. Lemma. Legyen f : R R korlátos, és legyen az F ' felosztás az F
becslések teljesülnek. Ez minden a = xq < x\ < . . . < Xn = b és c = yo < felosztás finomítása. Ekkor sp < Sp/ és Sp > Sp/.
< yi < . . . < yj^ = d felosztásra igaz. Ha szerencsénk van, akkor az így kapott
Bizonyítás. Először is belátjuk, hogy ha az F^ felosztás egyetlen új osztópont
egyenlőtlenségeket csak egyetlen szám elégíti ki, a tömeg keresett értéke.
hozzávételével keletkezik F-hől, akkor sp/ > sp. Ez abból következik, hogy
Láthatjuk, hogy a fenti okoskodás csaknem szó szerint megegyezik azokkal ha az F felosztás valamelyik Rij osztótégláját az új felosztás kettévágja, akkor
a gondolatmenetekkel, amelyekből az egyváltozós Riemann-integrál fogalmát az / függvény infimuma mindkét részen legalább = inf{/(a;) : x e Rij},
nyertük. Ennek megfelelően a többváltozós függvények integráljának értelme és így e két rész együttes adaléka az sp/ alsó összeghez legalább m ij ■t { R i j ) .
zése a Riemann-integrál definíciójának közvetlen általánosításaként adódik.
466 22. T öbbváltozós függvények integrálása T öbbváltozós függvények integrálása 467
Ebből már egynél több új osztópont hozzávételére is következik az állítás, 22.5. D e fin íció . Legyen f : R -> R korlátos függvény. A sup sp mennyiséget
hiszen ezeket egyenként hozzávéve F-hez, az alsó összeg minden lépésben nő F eT
vagy változatlan marad.
f alsó integráljának nevezzük és / f { x , y ) dxcíy-nal jelöljük. Az inf Sp számot
Hasonlóan látható be, hogy új osztópontok hozzávételével a felső összeg Fe T
R
nem növekedhet. □
pedig / felső integráljának nevezzük és j f { x , y ) dxdy-ndl jelöljük.
22.3. L em m a . Legyen / : i? -> R korlátos. Ha F\ és F 2 két tetszőleges
felosztása [a,b]-nek, akkor sp^ S R
B izo n y ítá s. Legyen F az Fi és F2 felosztások egyesítése, azaz legyenek F Az új jelölésekkel (22.1) és (22.2) így foglalhatók össze:
osztópontjai mindazok a pontok, amelyek Fi-nek vagy F2-nek osztópontjai.
22.6. TéteL
Ekkor F finomítása Fi-nek és F2-nek is. Ezért, figyelembe véve még, hogy
sp < Sp (mert rriij < Mij minden i, j-re), a 22.2. Lemmából azt kapjuk, hogy (i) Tetszőleges korlátos f : R R függvényre fennáll j f { x , y) dx dy <
SFi < s p < S p < Sp^. □ R
< j f { x , y ) dx dy.
Jelöljük JF-fel az R tégla összes felosztásainak halmazát. Az előző lemma R
szerint bármely F 2 e !F felosztásra az Sp^ felső összeg felső korlátja az
(ii) Egy I valós számra akkor és csak akkor teljesül sp < I < Sp minden F
{sp : F e T } halmaznak. így e halmaz legkisebb felső korlátja, vagyis a sup sp
FeT
mennyiség nem nagyobb ő'iTg-nél bármely F2 G T -ie. Más szóval, sup sp alsó felosztásra, ha j f { x , y) dxdy < I < j f { x , y) dx dy.
FeT
R R
korlátja az {Sp : F e T } halmaznak, amiből azt kapjuk, hogy
(iii) A z f akkor és csak akkor integrálható R-en, ha j f { x , y) dx dy =
sup sp < inf Sp. (22.1)
p ^ j: F eT
1
= I f { x , y) dx dy, és ekkor
^
Nyilvánvaló, hogy egy I valós számra akkor és csak akkor teljesül sp < I < Sp
minden F felosztásra, ha R
sup sp < I < inf Sp. (22.2) j ^ f { x , y ) d x d y = j f { x , y ) dxdy = j f { x , y ) dx dy. □

p^jr - - FeJ^
^ R R
Ezzel beláttuk, hogy bármely korlátos / függvényre van olyan szám, amely az
összes alsó és felső összeg közé esik. Az egyváltozós esetben láttuk, hogy egy nemnegatív függvény integrálja
megadja a grafikon alatti tartomány területét. Általánosabban, egy normáltar
22.4. D e fin íció . Legyen f : R R korlátos függvény. Az / függvényt az R
tomány területét úgy számíthatjuk ki, mint a tartományt definiáló függvények
téglán inteqrálhatónak nevezzük, ha sup sp = inf Sp. A sup sp = inf Sp
F^T FeT integráljainak különbségét (1. a 14.5. Tételt és a 14.10. Következményt). Ezeket
az eredményeket a következőképpen általánosíthatjuk többszörös integrálokra.
számot az / függvény R téglán vett integráljának nevezzük, és I f (a;, y) dxdy-
JR Ha / és ^ integrálhatóak az R téglán és / ( x , y) < g{x, y) minden (x, y) e
nal jelöljük. € i?-re, akkor az
A sup sp és inf Sp mennyiségekre külön jelölést vezetünk be. A = {{x, y, z) e R ^ : {x, y) e R, / ( x , y) < z < g{x, y)} (22.3)
P eT F eT
halmazt a.z f és g által meghatározott n o rm á lta rto m á n y n a k nevezzük.
468 22. T öbbváltozós függvények integrálása T öbbváltozós függvények integrálása 469
Könnyen látható, hogy minden gömb normáltartomány. Meg lehet A kétváltozós esethez hasonlóan belátható, hogy sp^ < minden
mutatni, hogy minden korlátos, zárt és konvex halmaz is normáltartomány Fi és F 2 felosztásra. Ennek birtokában az f függvény alsó és felső integ
(1. a 22.2. feladatot). rálját, integrálhatóságát és integráljának értékét ugyanúgy definiáljuk mint
a 22.5. és 22.4. definíciókban. Az / függvény R téglán vett integrálját
22.7. Tétel.
/ f { x i , . . . , x p) dx i - ■■dxp-vel, vagy röviden / f ( x ) dx-szel, illetve / / dx-
(i) Ha f és g integrálhatóak R-en és f { x , y ) < g { x , y ) minden ( x, y) e R- JR Jr Jr
re, akkor a (22.3) alatti normáltartomány mérhető, és a térfogata szel jelöljük.
í Í 9 - f ) dxdy. Az alábbiakban felsoroljuk a többszörös integrálokra vonatkozó tételek

JR
közül azokat, amelyeknek a bizonyítása pontosan követi a megfelelő egyválto
(ii) Legyen az f : R W függvény nemnegatív és korlátos. A z A f = zós tételek gondolatmenetét. Javasoljuk az olvasónak, hogy gondolja át újra
— { { x , y , z ) : { x, y) e R, 0 < z < f { x , y ) } halmaz akkor és csak akkor a bizonyításokat ebben az általánosabb összefüggésben. Ez az ismétlés két
mérhető, ha f integrálható R-en, és ekkor A f térfogata / f { x , y ) dxdy. szempontból is hasznos: egyrészt elősegíti az új fogalmak megértését, más
JR részt világossá teszi, hogy a többváltozós esetben valóban ugyanarról van szó,
mint az egyváltozós függvények esetében.
Bizonyítás. Az (i) állítás ugyanúgy bizonyítható, mint a 14.5. Tétel. Ebből
nyilvánvaló, hogy ha / nemnegatív és integrálható, akkor A j mérhető és a
Egy korlátos f : R R függvényre akkor és csak akkor teljesül, hogy
térfogata I f { x , y ) d x d y . integrálható és az integrálja / , ha tetszőleges s > 0-hoz van olyan F felosztás,
JR
amelyre
Végül, ha. A f mérhető, akkor / integrálhatósága az alábbi állítás nyilván
I - £ < SJP < SjP R függvény akkor és csak akkor integrálható, ha
maz (egydimenziós) külső mértékét f { x , y ) - nal minden { x, y) e R^-re. Ha tetszőleges e > 0-hoz van olyan F felosztás, amelyre Sp — sp < e.
A C [ai,bi] X [tt2, 62] X [035Ö3]; akkor f integrálható az x [02,^2] téglán
és az integrálja egyenlő A térfogatával. Az előző állításban szereplő Sp —s j mennyiségre - az egyváltozós esethez
Ez utóbbi állítás pontosan ugyanúgy bizonyítható, mint a 14.8. Tétel. □ hasonlóan - bevezetünk egy új jelölést.
Legyen H tetszőleges nemüres halmaz, és legyen f : H R korlátos
A fentiekből sejthető, hogy az egyváltozós függvények integráljára vonat függvény. Az / függvény oszcillációján az
kozó definíciók, tételek és gondolatmenetek csaknem szó szerint megismétel-
uj { f ] H) = sup f { H ) - inf f ( H ) = sup{|/(x) - f(y)\ : x , y e H}
hetők a kétváltozós függvények integráljára. Ez valóban így van. Sőt, ezeket
a fogalmakat és tételeket minden további nélkül általánosíthatjuk p-változós mennyiséget értjük.
függvényekre is. Az / : R - ^ R korlátos függvénynek az F felosztáshoz tartozó oszcillációs
összege az
22.8. Definíció. Tekintsük R = [ai,6i] x . . . x [üp, bp] C téglát. Ha
ai = xi^Q < Xiî < . . . < Xi^n- = bi minden z = 1, . . . ,p-re, akkor az ^ f ( /) = ^ o ;(/; •t (^Rji...jp^
mennyiség, ahol Rji...jp végigfut az F felosztás osztótégláin. Világos, hogy
^ f(/) = Sp - Sf.
téglák rendszerét (ahol 1 < ji < ni minden i = 1, . . . ,p-re) az R tégla felosztá

sának nevezzük. Ha f korlátos R-en, akkor f alsó és felső összegeit ugyanúgy Egy korlátos f : R R függvény akkor és csak akkor integrálható, ha
definiáljuk, mint a kétváltozós függvények esetében. tetszőleges e > 0-hoz van olyan F felosztás, amelyre ü p < e.
470 22. T öbbváltozós függvények integrálása A többszörös integrál Jordan-m érhető halmazokon 471
Az / ; í? —> R korlátos függvénynek az F felosztáshoz tartozó k ö ze lítő Feladatok

összeg ein a
22.1. Legyen A C R C ahol R egy tégla, és legyen
1, ha X € A,
összegeket értjük a Cj^...jp e közbülső helyek összes lehetséges válasz fix) =
0, ha X e R \ A '
tása mellett. Bizonyítsuk be, hogy
Tetszőleges korlátos f : R függvényre és F felosztásra

(a) j f d x = b{A) é s j f dx ~ k{A), továbbá
inf = Si? és sup ap = Sp]
(ci,...,cn) R R
azaz a közbülső Ci pontok különböző választásánál adódó közelítő összegek (b) / akkor és csak akkor integrálható R-en, ha A mérhető, és ekkor
halmazának alsó, ill. felső határa sjp, HL Sp- í f d x = t(A).
JR
Egy korlátos f : R R függvényre akkor és csak akkor teljesül, hogy 22.2. Bizonyítsuk be, hogy minden korlátos, zárt és konvex halmaz normáltar
integrálható és az integrálja I, ha tetszőleges e > 0-hoz van olyan F felosztás, tomány. (*)
amelyhez tartozó bármely ap közelítő összegre \ap - I\ < s.
Ha f folytonos az R téglán, akkor f integrálható R-en. A többszörös integrál

Ha f integrálható az R téglán, akkor a c - f függvény is, és c ■f dx = Jordan-mérhető halmazokon
JR
= c- í f dx. Az eddigiekben csak téglákon értelmezett függvények integráljával foglalkoz

Jr tunk. Az integrál fogalma és a rá vonatkozó tételek többsége azonban alig
Ha f és g integrálhatóak az R téglán, akkor az f + g függvény is, és használta fel, hogy az alaphalmaz és a felosztásaiban szereplő halmazok tég
lák. Mivel gyakran kell vizsgálnunk olyan eseteket, amikor ez nem is teljesül,
í ( / + g ) d x = í f d x + í gdx. célszeríí az integrál fogalmát ennek megfelelően általánosítani.
Jr Jr Jr
Ha f és g integrálhatóak az R téglán, akkor az \f\ és f ■g függvények is, 22.9. D e fin íció . Legyen A C Jordan-mérhető. Az A halmaz felosztásain
továbbá, ha ig(x)\ > ő > 0 minden x e R-re, akkor f/ g is integrálható. azokat az F = { A i , . . . , An} halmazrendszereket értjük, amelyekre A i , . .. , An
egymásba nem nyúló, nemüres és mérhető halmazok, melyek uniója A.
Legyen g integrálható az R téglán, és legyen f valós értékű folytonos függ Ra f : A - > R korlátos, akkor az / függvénynek az F felosztáshoz tartozó
vény egy olyan [a, (3] zárt intervallumban, amely tartalmazza g értékkészletét n
(vagyis a g(R) halmazt). Ekkor f o g is integrálható R-en. alsó összege az sp = E mî -t(Ai) összeg, ahol = mí { f ( x ) : x e Ai} {i =
i=l
= 1 , . . . , n). Az / függvénynek az F felosztáshoz tartozó felső' összege az Sp =
n
= ^ M i - t{Ai) összeg, ahol Mi = sup{ f { x) : x e Ai} (i = 1 , . . . ,n).
i=l
22.10. L em m a. Legyen A c R ^ Jordan-mérhető és f : A korlátos. Ha

Fi és F 2 két tetszőleges felosztása A-nak, akkor sp^ < Sp^.
472 22. T öbbváltozós függvények integrálása A többszörös integrál Jordan-m érhető halm azokon 473
Bizonyítás. Legyen Fi = { Ai , . . . , An} és F2 = , -Bm}- Nyilvánvaló, Az f : A R korlátos függvénynek az F = { A i , . . . , A n } felosztáshoz

hogy az A i HB j (i = 1 , . . . , n, j = 1 , . . . , m) halmazok egymásba nem nyúlóak tartozó oszcillációs összegén az
és az uniójuk szintén A. Legyen C i , . . . , azon ^4^ f i Bj halmazok felsorolása, n
amelyek nemüresek. Ekkor F = { C i , . . . , az A halmaz felosztása; belátjuk, ü p = Sp - sp = Yûj(f] Ai) •t(Ai)
hogy < s f < S f < S f2-
Az < Si? egyenlőtlenség abból következik, hogy minden i-ie A{ egyenlő' számot értjük.
azoknak a Q halmazoknak az uniójával, amelyek részei A^-nak, és minden A következő tételek ugyanúgy bizonyíthatók, mint az egyváltozós esetben.
ilyen Q -re
i ní { f { x) : x e Ai} 0-hoz van olyan F felosztás, hogy Qp < e.
Az Sp < Sp 2 egyenlőtlenség ugyanígy bizonyítható.
Mivel sp :< Sp nyilvánvaló, ezzel a lemmát beláttuk. □ Ha egy függvény integrálható az A halmazon, akkor integrálható az A hal
maz minden Jordan-mérhető részhalmazán is.
22.11. Definíció. Legyen A C Jordan-mérhető, és jelöljük T -íel A fel
osztásainak halmazát. Ha / : A -> R korlátos, akkor a sup sp mennyiséget / Tegyük fel, hogy f értelmezve van AUB- n, ahol A, B egymásba nem nyúló
F eT Jordan-mérhető halmazok. Ha f integrálható az A és B halmazok mindegyikén,
akkor A U B -n is, és
alsó integráljának nevezzük és / / dx-szel jelöljük. Az inf Sp számot pedig
Fe.J-
A j f ( x ) d x = j f ( x ) dx -f j f { x ) dx. (22.4)
AUB A B
f felső integráljának nevezzük é s j f dx-szel jelöljük.
A
Az utóbbi két tétel birtokában bármilyen mérhető A halmazon történő
integrálást visszavezethetünk téglán történő integrálásra. Válasszunk ui. egy
A 22.10. Lemmából következik, hogy j f d x < j f dx minden korlátos / :
A -t tartalmazó R téglát. Ha f : A R adott függvény, akkor terjesszük ki
A ^ f - e t az R téglára úgy, hogy R \ A-n minden értéke nulla legyen:
K függvényre. Az / függvényt integrálhatónak nevezzük az A halmazon,
^ í f{x), ha x e A ,
ha j f d x = / f d x . Az j f d . = 1 f d x számot az / függvény A halmazon [0 , haxGR\A.
A ^ A ^ Nyilvánvaló, hogy / akkor és csak akkor integrálható A-n, ha / integrálható

vett integráljának nevezzük, és I f dx-szel vagy / / dx\. . . dxp-Yel jelöljük. R-en, és ekkor / f dx = f f dx.
JA JA JA JR
Mivel az azonosan 1 függvény integrálja a mérhető A halmazon nyilván
Vegyük észre, hogy ha az A halmaz egy tégla és az / : A -> R függvény t(A), ezért igaz a következő állítás.
korlátos, akkor / integrálhatóságát és / integráljának értékét kétszer defi
22.12. Tétel. Legyen A C R C ahol A m érhető és R egy tégla. Ekkor az
niáltuk: először a 22.8. Definícióban, téglákból álló felosztások segítségével,
másodszor pedig a 22.11. Definícióban, mérhető halmazokból álló felosztá \ 1, ha X e A,
sokkal. Hamarosan látni fogjuk, hogy a két definíció ekvivalens (1. a 22.16. ha x e R \ A
Megjegyzést). függvény integrálható R-en, és az integráljának értéke t{A). □
A tétel állításának megfordítására nézve 1. a 22.1. feladatot.

Az egyváltozós esetben beláttuk, hogy ha / integrálható az [a, b] inter konstans hozzáadásával minden felső összeget ugyanazzal a számmal (neveze
vallumban és az integrálja / , akkor minden e > 0-hoz van olyan á > 0, hogy tesen c-t{A)-vdl) növeltük, tehát, ha Sp < Sp^-l-e teljesül az f + c függvényre,
bármely (^-nál finomabb F felosztásra teljesül I - e < s p < I < Sp < I + e (1. a akkor ugyanez az egyenlőtlenség /-r e is fennáll.
12.23. Tételt). Most belátjuk ennek az állításnak a többváltozós megfelelőjét. Tegyük fel, hogy 0 < f { x ) < K minden x e A-ra. Legyen F q =
Emlékeztetünk arra, hogy a nemüres A halmaz átmérője a diám A = = { A i , . . . , A n }. Tekintsünk egy ő-nál finomabb F = {B i, .. . , Bn } felosztást,
= sup{la; - y \ : x , y e A} szám. Az F = { A i , . . . , An} felosztás finomságán és vizsgáljuk meg, hogy Sp mennyivel lehet nagyobb Sp^-nál
a 6(F) = max diám Ai számot értjük. Azt mondjuk, hogy az F felosztás
l<i<n Legyen M^ = s u p {/(x ) : x € A i} = . . . , N) és M'j = sup{ f { x) : x € Bj ]
77-nál finomabb, ha 6{F) < 77. N n
ü = 1 , . . . , n), ekkor Sp^ = J ^ M i- t(Ai) és Sp = J2
Ha A C és <5 > 0, akkor az A halmaz ő sugarú környezetén az
i^l j=l
I 7 ( A, Ó) = U B( x, 5) Soroljuk a j indexeket két osztályba aszerint, hogy a Bj halmaz része-e
xeA
valamelyik Ai halmaznak vagy sem. Jelöljük a két osztályt Ji-gyel és J2-vel. Ha
halmazt értjük. Más szóval U( A, ő) azon y pontok halmaza, amelyekhez van j e Ji és Bj C Ai, akkor nyilván < Mi. Ha tehát összeadjuk mindazokat
olyan x e A pont, hogy \x - y\ < ő. Mivel U{ A, ő) nyílt halmazok uniójaként az Mj - t { Bj ) számokat, amelyek az Ai~he eső B j halmazokhoz tartoznak, akkor
áll elő, ezért maga is nyílt.
az összeg legfeljebb Mi ■t : B j c Ai } ) lesz, ami Mi > 0 alapján nem
22.13. Lemma. Ha A C korlátos, akkor minden e > 0-hoz van olyan nagyobb Mi ■t{Ai)-ná\. Ezeket a becsléseket minden i = N -ie összeadva
5 > 0, hogy k(U(A, ő)) < k{A) -f e, ahol k a Jordan-féle külső mérték. azt kapjuk, hogy
jeJi
Bizonyítás. Legyen £ > 0 adott. A 21.5. Tétel szerint k( cl A) = k{A),
n n Most belátjuk, hogy
ezért léteznek olyan Ri,...,R n téglák, amelyekre c l A c és /N \
i=l i=l
U B jc u l { J d A ,s ) . (22.5)
< k(A) -f e. Az Ri téglák oldalait kicsit megnövelve elérhetjük, hogy c l A C
jeJ2 \i=i /
n n
C int Ri is teljesüljön. Ekkor a. G = int R í nyílt halmazra c l A C G és Valóban, ha j e J2, akkor B j nem része egyik Ai halmaznak sem. Tetszőleges
i=l i=l N
k{G) < k(A) + e teljesül. X e B j pont eleme valamelyik Ai halmaznak, hiszen cc e A = A{. Mivel
Mivel cl A korlátos, zárt és G nyílt, ezért a 19.30. Lemma szerint van olyan
(5 > 0 szám, hogy U{A, 5) C G. Ekkor k{ U{ A, 6) ) < k{G) < k{A) + £■ □ B j nem része A^-nek, ezért van olyan y e B j pont, amely nem eleme A^-nek.
Tudjuk, hogy az [x, y] szakasz metszi Ai határát; legyen z e [x, y] n dAi. A fel
22.14. Lemma. Legyen A C MP Jordan-mérhető, és legyen f : A R tétel szerint az F felosztás finomabb (5-nál, tehát diám B j < ő. így \x - y\ < 5,
korlátos. Ekkor az A halmaz bármely Fq felosztásához és minden e > 0-hoz amiből következik, hogy \x — z\ < ő. Ezzel beláttuk, hogy ha j e J2 , akkor
van olyan ő > 0, hogy B j minden pontja í-nál közelebb van legalább az egyik Ai halmaz valamelyik
határpontjához, ami éppen a (22.5).
sfq — e < sp < Sp < Sfq e
N
minden ő-nál finomabb F felosztásra. Az Ai halmazok mérhetőek, ezért a 21.6. és 21.4. Tételek szerint az dAi
Bizonyítás. Belátjuk, hogy Sp < S p ^ + e minden elég finom F felosztásra.

halmaz nullmértékű. így a 22.13. Lemma alapján választhatunk egy olyan
Ezt bizonyítandó feltehetjük, hogy / nemnegatív, mert különben /-h ez hoz
(5 > 0 számot, hogy (22.5) jobb oldala kisebb legyen e-nál.
záadhatunk egy elegendően nagy c konstanst. Könnyű ellenőrizni, hogy a c
476 22. T öbbváltozós függvények integrálása A többszörös integrál Jordan-m érhető halmazokon 477
Megállapíthatjuk tehát, hogy ha az F felosztás <5-nál finomabb, akkor Ugyanígy bizonyítható, hogy a kétféleképpen definiált alsó integrál értékei
egybeesnek.
/ \
£ M j ■t ( B j ) < K - J 2 t ( B j ) = K - t \J Bj < K - s , 2. A két definíció ekvivalenciája felveti a kérdést, hogy miért van mind a ket
jeJ2 jeJ2 \ieJ2 / tőre szükség? Tulajdonképpen nincs; bármelyikkel elboldogulhatnánk. De a
es Így téglafelosztásos definíció egyszerűsége, és az a tény, hogy az egyváltozós integ
rálfogalom közvetlen általánosítása - amennyiben az intervallum többváltozós
Sf = J 2 + E ^
ieJi jeJ2 megfelelője a tégla - mindenképpen indokolja a bevezetését. Az általános defi
níció jelentőségét pedig az adja, hogy egyrészt független a tégla fogalmától
Ugyanígy láthatjuk be, hogy Sp > sfq - K ■e minden elég finom F felosz
(és ezen keresztül a koordinátarendszer választásától), másrészt a segítségével
tásra. □
bizonyos gondolatmeneteket természetesebben és egyszerűbben tudunk meg
22.15. Következmény. Legyen f integrálható az A halmazon, és legyen fogalmazni.
j f dx = I. Ekkor minden s > 0-hoz van olyan ő > 0, hogy I - s < sj? < A 12.45. Tételben beláttuk, hogy ha / korlátos [a, 6]-ben és ott véges
< Sjp < I -h £ teljesül minden ő-nál finomabb F felosztásra. számú hely kivételével folytonos, akkor f integrálható [a, 6]-ben. Most ezt a
tételt fogjuk általánosítani. Jegyezzük meg, hogy az alábbi általánosítás még
Bizonyítás. Válasszunk egy Fq felosztást, amelyre az egydimenziós speciális esetben is sokkal erősebb állítást ad mint a 12.45.
Tétel.
I - ( s / 2 ) < S F o < S F o R függvény
korlátos és egy nullmértékű halmaztól eltekintve folytonos, akkor f integrál
22.16. Megjegyzések. 1. Ha az A halmaz egy tégla, és az / : A M ható A-n.
függvény korlátos, akkor f integrálhatóságát és / integráljának értékét a 22.8.
Definícióban és a 22.11. Definícióban is definiáltuk; az első alkalommal téglák B izon y ítá s. Tegyük fel, hogy \f(x)\ < K minden x e A-ia. Mivel A Jordan-
ból álló felosztások segítségével, másodszor pedig mérhető halmazokból álló mérhető, ezért dA nullmértékű. A feltétel szerint a D = {x e A : f nem
felosztásokkal. Most belátjuk, hogy a 22.8. és 22.11. Definíciókban értelmezett folytonos x-ben} halmaz is nullmértékű, így a 21.5. Tétel alapján t { cl D) = 0
integrálfogalmak egybeesnek. és t({dA) U ( cl D) ) = 0.
Nevezzük a 22.8. Definíciót téglafelosztásos, a 22.11. Definíciót pedig álta Legyen e > 0 adott. A 22.13. Lemma szerint van olyan G nyílt halmaz,
lános definíciónak. Nyilván elég belátni, hogy az / függvény alsó és felső integ hogy {dA) U( c l D) c G és k{G) < £. Mivel dA c G, ezért A \ G = (cl A ) \ G =
ráljának értéke a két definíció értelmében ugyanaz. = clyl n (R^ \ G), és így ^ \ G zárt. Az f függvény A \ G minden pontjában
folytonos, hiszen D C G. Mivel A \ G korlátos és zárt, így Heine tétele szerint
Mivel minden, a téglafelosztásos definíció által megengedett felosztás az
f egyenletesen folytonos ylXG-n, azaz van olyan (^ > 0, hogy \f(x) — f{y)\ < £
általános definíció értelmében is felosztásnak minősül, ezért f téglafelosztásos
valahányszor x , y e A\G és \x—y\ < ő. Legyen { F i , . . . , F/^j az halmaz egy
felső integrálja nem lehet nagyobb az általános definíció szerinti felső integ
ő-nál finomabb felosztása. (Egy adott n > ő / ^ - i e vehetjük pl. a K n { A \ G)
rálnál.
metszeteket, ahol K e Kn, és K n ( A \ G ) 0.)
A fordított egyenlőtlenséget bizonyítandó legyen F q = { A i , . . . , az
általános definíció értelmében vett tetszőleges felosztás. Elég belátni, hogy
minden e > 0-ra van olyan F téglafelosztás, amelyre Sp < Sfq + Mármost
a 22.14. Lemma szerint Sf < Sfq -'r £ minden elég finom F felosztásra igaz.
Mivel a 21.8. Lemma alapján az A téglának vannak akármilyen finom, a 22.8.
Definíció értelmében vett felosztásai, ezzel az állítást beláttuk.
Tekintsük az A halmaz F = { F i , F j , , A d Gj felosztását. Az Fi halma ahol d egy pozitív konstans (a sűrűség). Tekintsünk egy { A i , . . . , An} felosz
zok választása folytán cü{f] Fi) < e minden i = 1 , . . . , fc-ra, tehát tást, és legyenek Ci e A{ tetszőleges pontok. Ha a felosztás elég finom, akkor
a Ci pontban d ■t{Ai) tömeget koncentrálva az így kapott pontrendszer töme
k
geloszlása közel lesz a halmaz tömegeloszlásához. Elvárhatjuk, hogy ekkor a
■‘ (-fi) + AnG )-t{AnG )<
i=l
pontrendszer súlypontja közel legyen a halmaz súlypontjához.
I n
/ k \
< e - t l [ j F i \ + 2 K -tiADG) < A pontrendszer súlypontja az - ^ t ( A i ) •q pont. Ha a felosztás elég
' i=í
V=i /
< e •t{A) + 2 K - e = {t{A) + 2 K) •e. finom, akkor e pont j-edik koordinátája közel van az — — • / Xn dx értékhez.
t{A) Ja
Mivel e tetszőleges volt, ez bizonyítja, hogy / integrálható A-n. □
Ez motiválja a következő definíciót: a pozitív mértékű A C mérhető
22.18. M e g je g y z é s e k . 1. A fenti tételből következik, hogy ha / : [0,1] —> M halmaz s ú ly p o n tja az
korlátos és a Cantor-halmaz pontjaitól eltekintve folytonos, akkor / integrál
ható [0, l]-en. (Ilyen például az a függvény, amelyre f { x ) — 1, ha a: € (7, és ^ 1 /• 1 f ''
f { x ) = 0, ha a; € [0, l] \C. ) Mivel a Cantor-halmaz kontinuum számosságú, ez tiÁ)jA A
azt jelenti, hogy vannak olyan integrálható függvények, amelyek kontinuum
sok pontban szakadnak. pont.
2. A tétel állítása nem megfordítható: egy integrálható függvényre nem feltét 22.5. Jelölje s(A) a pozitív mértékű A mérhető halmaz súlypontját. Bizonyít
lenül teljesül, hogy egy nullmértékű halmaztól eltekintve folytonos. Tekint suk be, hogy ha A és 5 egymásba nem nyúló pozitív mértékű mérhető
sük pl. a Riemann-függvényt, ami integrálható [0, l]-ben. Tudjuk, hogy a
Riemann-függvény minden racionális pontban szakad, pedig a QPl [0,1] halmaz halmazok, akkor s ( A U B ) — 77- •s (^ ) + —.■s(B).
t{A) -f- t(^B) t{A) t { B)
nem nullmértékű.
22.6. Tegyük fel, hogy minden A C Jordan-mérhető és pozitív mértékű
halmazhoz hozzá van rendelve egy r{A) e R^ pont a következő tulajdon
Feladatok ságokkal:
(i) ha. A C R, ahol R tégla, akkor r( A) e R, valamint
22.3. Legyen A C mérhető, és legyen f : A R nemnegatív és korlátos. (ii) ha A és B egymásba nem nyúló pozitív mértékű mérhető halmazok,
Bizonyítsuk be, hogy / f dx akkor és csak akkor létezik, ha a p + 1- , t ( B)
Ja akkor r { A U B) = r{A) -h r{ B) .
t{A) + t {B) ■ ' t{A) + t{ B)
dimenziós A j = { ( x, y) e : 0 < y < f { x ) } halmaz mérhető, és ekkor
Bizonyítsuk be, hogy minden pozitív mértékű és mérhető A halmazra
í f d x = t{Af). r(A) megegyezik A súlypontjával.
Ja
22.4. Legyen A C RP mérhető, és legyen f : A R nemnegatív és korlátos.

Bizonyítsuk be, hogy ha í f dx = 0, akkor t {{x e A : f ( x ) > a}) = 0
JA
minden a > 0-ra. Igaz-e a megfordítás?
Képzeljünk el egy homogén anyagból álló A C halmazt. Ekkor A bár

mely mérhető részhalmazának a tömege a részhalmaz térfogatának d-szerese,
480 22. T öbbváltozós függvények integrálása A többszörös integrál kiszám ítása 481
A többszörös integrál kiszámítása < s p < Sp < I + e. teljesül. A felosztás értelmezéséből következik, hogy A-
nak, illetve 5-nek vannak olyan Fi = { A i , . . . , An}, illetve F 2 = { B i , . . . , Bm}
A többszörös integrálok kiszámításának legfontosabb módszerét az alábbi tétel felosztásai, hogy F az Ai x Bj téglákból áll (i = l , . . . , n , j =
szolgáltatja. Eszerint minden integrált visszavezethetünk alacsonyabb dimen Legyen
ziós integrálokra. niij = m í { f { x , y ) : ( x, y) € A . x B j } és Mij = s up{ f ( x , y ) : { x, y) e A i x B j ]
A következő jelöléseket fogjuk használni. Ha x = ( x i , . . . , Xp) € és y — minden 1 < « < n-re és 1 < j < m-re. Ra x € Ai, akkor az f x : B R
= { y i , . . . ,yq) e W , akkor {x, y)-nal jelöljük az { x i , . . . , Xp, yi , . . . ,yq) e m
vektort*. függvénynek az F2 felosztáshoz tartozó felső összege legfeljebb E Mij •t{Bj ),
Legyen A C B C és f : {A x B) R. Emlékeztetünk arra,
hiszen y e Bj esetén f x{ y) = f { x , y) < M ij. Ez azt jelenti, hogy x e Ai esetén
hogy / szekciófüggvényeit az fx{ y) = P ( x ) = f { x , y ) képletek definiálják.
Ez pontosabban azt jelenti, hogy minden x G ^-ra az fx függvény B-n van ~ m
/
értelmezve és fx{ y) = f ( x , y ) minden y € B -ie, továbbá minden y e B -ie az fxdy<SF^(f^)<Y,Mij-t(Bj).
függvény A-n van értelmezve és f ^{ x) = f { x , y ) minden x e A-ia.. B
22.19. T étel. Legyenek A C W’ és B téglák, és legyen f : (A x B ) - > R

Mivel a jobb oldalon álló szám felülről becsüh a z x \-^/ f x dy függvény értékeit
integrálható az A x B téglán. Ekkor:
B
az Ai halmazon minden i = 1 , . . . , n-re, ezért e függvénynek az Fi felosztáshoz
(i) A z y j p dx és y ^ j dx függvények integrálhatóak B-n, és
n í m ^
A A tartozó felső összege legfeljebb t{Ai). Ezzel beláttuk.
- \
v=i
hogy
j fdxdy = j j p dx dy = j j f dx dy.
/ \
A xB B \A / B \a / ~ Y n m
/ fx dy dx — ■t{Ai) •t(^Bj) — S p < / - ( - £ . (22.6)
A ^ / ^=1^=1
(ii) A z X j fx dy és X j fx dy függvények integrálhatóak A-n, és
Másrészt, ha x e Ai, akkor az fx : B R függvénynek az F 2 felosztáshoz
B B m
tartozó alsó összege legalább •t(Bj ), hiszen y e Bj esetén f x{ y) =
j fdxdy = j j fxdy dx = j j fxdy dx.
= f { x , y ) > mij. Ez azt jelenti, hogy x e Ai esetén
A xB A \p A \B / m
/ fx dy > sp^(fx) > ^ m ij ■t ( B j ) .
B izo n y ítá s. Mivel az (i) és (n) állítások egymásba mennek át, ha x és y
B
szerepét felcseréljük, ezért elég (ii)-t bizonyítani.
Legyen / f d x d y = I. Ha £ > 0 adott, akkor az A x B téglának Mivel a jobb oldalon álló szám alulról becsüh az x 1-^ j f x d y függvény értékeit
J a x B B
létezik olyan, a 22.8. Definíció értelmében vett F felosztása, amelyre I — e < az Ai halmazon minden i = 1 , . . . , n-re, ezért e függvénynek az Fi felosztáshoz
Ezt a jelölést már alkalmaztuk az implicitfüggvény-tétel környékén.

n í m \ 22.21. P éld a . Az függvény integrálható a [0,1] x [0,1] négyzeten, mert

tartozó alsó összege legalább E E mij •t { Bj ) -t(Ai). Ezzel beláttuk, hogy folytonos. A szukcesszív integrálás tétele szerint itt az integrálja
v -i /
1/ 1 1 /I
„ \ n m oX+y dy dx = j ■ j dy dx =
/ fj^dy dx > ^ ^ r r i i j - t { A ) = sf > I -e. (22.7)
[0,1]X[0,1] 0 \0 \o
L i= ij= i
A \B / 1
A (22.6) és (22.7) egyenlőtlenségek összevetéséből azt kapjuk, hogy = j ■{e — 1) dx = (e — 1)^.

/ \ \
I -£ < j j fxdy dx < j j fxdy dx 0-ra. Ez csak úgy lehetséges, ha
rálhatóak, akkor az f { x ) ■g(y) függvény integrálható [a, 6] x [c,d]-n és az
/ \ _ /_ \ \ i fd \
j j fxdy dx = j j fx dy dx — / , ( 22 .8 ) f { x ) d x ■ / g{ y) dy (1. a 22.9. feladatot),
a /V e /
- ) A \p
2. Az / függvény integrálhatóságából nem feltétlenül következik, hogy az
amiből az is következik, hogy
/ \ _ / / f x dy és / f y dx integrálok léteznek minden y-ra, illetve minden x-re. Más
JB Ja
j j fxdy dx=j j fxdy szóval a 22.19. Tételben szereplő alsó és felső integrálok nem helyettesíthetők
integrállal. Tekintsük a következő példát.
A \b / \B /
Jelölje / a Riemann-függvényt. Mivel f f ( x ) d x = 0, ezért a 14.10.

Ez azt jelenti, hogy az x j f x d y függvény integrálható A-n, és az integ- Jo
Következmény szerint az A = { ( x, y) : 0 < y < f ( x ) } halmaz nullmértékií.
B
Legyen B azon ( x, y) e A pontok halmaza, melyekre x és y mindketten raci
rálja I.
onálisak. Ekkor B is nullmértékű, tehát mérhető. A 22.12. Tétel szerint a
Ugyanígy kapjuk (22.8)-ból, hogy az x j f x d y függvény is integrálható 1, ha { x, y) e B,

g{x,y) = (22.9)
0, ha ( x, y) ^ B
B
A-n, és az integrálja I. □ függvény integrálható a [0,1] x [0,1] négyzeten, és az integrálja nulla. Azonban
a gx szekciófüggvény nem integrálható [0, l]-en, ha x e [0,1] és x racionális.
A 22.19. Tétel többszöri alkalmazásával kapjuk a következőt. Ekkor ui. gx{y) = 0 minden irracionális y-ia és gx{y) = 1 minden [0, l/q]-heli
22.20. K ö v e tk e z m é n y (a szu k cesszív in tegrálás té te le * ). Legyen f 1 1
integrálható a z R = [ai,bi] x . . . x [a^, bp] C téglán. Ekkor racionális ^-ra, ahol x = p/q. Következésképpen J gx dy = 0 és J gx dy > 0,
/ b2 í h \ \ ö“ 0
tehát gx nem integrálható.
f fdx=^ í . . . / / f{xu-..,xp)dxi dX2 . .. dxp. □
Annyi azonban igaz, hogy ha / integrálható az [a, b] x [c, d] téglán, akkor
R Op V2 \ai / /
azon X e [a, b] pontok halmaza, amelyekre fx integrálható [c, d]-n mindenütt
* szukcesszív = egymásra következő
22. T öbbváltozós függvények integrálása A többszörös integrál kiszám ítása 485
484
sűrű [a, 6]-ben, és azon y € [c, d] pontok halmaza, amelyekre p integrálható 22.24. Megjegyzések. 1 . A (22.11) és (22.12) formulák job b oldalán g
[a, 6]-ben mindenütt sűrű [c, d]-ben (1. a 22.10. feladatot). Jacobi-determinánsának abszolút értéke szerepel. Ez első pillantásra megle
pőnek tűnhet, mert az egyváltozós függvényekre vonatkozó integráltranszfor
3. Tegyük fel, hogy / integrálható az [a, b] x [c, d] téglán. Ha fx integrálható mációs formulában (13.18. Tétel) nem \g\ szerepel, hanem g . Hogy ezt a
lc,d]-n minden x e [a, 6]-re, és p integrálható [a, 6]-n minden y e [c,cí]-re, látszólagos ellentmondást feloldjuk, vizsgáljuk meg, hogy mit ad a (22.12)
akkor a 22.19. Tétel szerint formula a p = 1 és H = [a,b] esetben.
b / d \ d ( b \ Legyen g : [a, b] R folytonosan differenciálható egy [a, 6]-t tartalmazó
j j fxd y dx = j j pd dy. (22.10) nyílt intervallumban, és legyen g injektív (a, 6)-ben. Könnyen látható, hogy
\a ekkor g szigorúan monoton [a, 6]-ben, és így g' állandó előjelű. Ha g' nemne-
gatív [a, 6]-ben, akkor g monoton növő, és g( H) ~ [g(a),g{b)]. Ekkor tehát
Fontos tudatosítanunk, hogy ha / integrálhatóságát nem tesszük fel, akkor rg{b) nb
(22.10) nem szükségképpen igaz, még akkor sem, ha az összes, (22.10)-ben (22.12) azt adja, hogy / fdt= f { g { x ) ) •g'{x) dx.
Jg{a) Ja
szereplő integrál létezik. Ha pl. f { x , y ) = {x ‘^ — y ‘^ )/{x‘^ + 2/^)^ és /(O , 0) = 0,
akkor (22.10) bal oldala 7t/4, míg a jobb oldala -t t /4 . Ha pedig f ( x , y ) = Ha viszont g' nempozitív [a, 6]-ben, akkor g monoton csökkenő, és így
= {x - y)/{x + y)^, ha x + y ^ 0 és f { x , y ) = 0, ha a; + ^ = 0, akkor (22.10) g{ H) = [g{b),g{a)]. Ekkor (22.12)-ből azt kapjuk, hogy
két oldalának értéke —1/2 és 1/2 (1. a 22.12. feladatot). 9 ia)
4. Az is előfordulhat, hogy (22.10) fennáll ugyan, de / mégsem integrálható. j fdt = jf{g {x ))-{-g \ x ))d x ,
Tudjuk, hogy van olyan A C [0,1] x [0,1] halmaz, amelynek minden téglában 9{b)
van pontja, de A-nok nincs három pontja egy egyenesen. Ha f { x , y ) = 1
fg{h) nb
minden { x, y) e A-va, és f { x , y ) = 0 egyébként, akkor (22.10) mindkét oldala tehát mindkét oldal negatívját véve / fdt= f { g ( x ) ) ■g (x) dx.
nullával egyenlő, de / nem integrálható [0,1] x [0, l]-en (1. a 22.13. feladatot). Jg{a) Ja
Az utóbbi esetből látható, hogy az abszolút érték nélkül a (22.12) össze
Az egyváltozós esethez hasonlóan a többszörös integrálok kiszámításának
függés rossz eredményt adna.
is fontos módszere, hogy egy alkalmas helyettesítéssel az integrált egyszerűbb
alakra hozzuk. A helyettesítéses integrálás tétele a következőképpen szól. 2. Ha a -> leképezés lineáris, akkor a |detg'(x)\ függvény kons
tans, és ekkor (22.11) a 21.30. Tétel mérhető halmazokra vonatkozó állításába
22.23. Tétel (mérték- és integráltranszformáció). Legyen G
megy át.
és legyen g : G MP folytonosan differenciálható. Ha H merhető, c lH C G
és g injektív int H-bán, akkor g( H) is mérhető, és
22.25. Megjegyzések. 1 . Az integráltranszformációs formula bizonyítása
t ( g( E) ) = j \áetg'(x)\dx. (22.11) során megmutatjuk, hogy ha H C R^ mérhető, G C R^ nyílt, c l i í C G és
H g : G RP folytonosan differenciálható, akkor g{ H) mérhető (1. a 22.68.
Tételt). Vizsgáljuk meg, hogy itt az g függvényre kirótt feltételek mennyiben
Továbbá, ha f : g( H) R korlátos, akkor enyhíthetők.
/ f d t = j f { g( x) ) - \de t g'{x)\dt (22.12) A következő egyszerű példa mutatja, hogy egy mérhető halmaz folyto
nos képe nem szükségképpen mérhető. Legyen A = {1/n : n e N"^}, ekkor
9(H) H
A a számegyenes mérhető (és nullmértékű) részhalmaza. Mivel A minden
abban az értelemben, hogy ha az egyik oldal létezik, akkor a másik is, és pontja izolált, ezért minden g : A R függvény folytonos A-n. Legyen
egyenlőek. g{l/n) ~ Tni ahol (r^) a [0, l]-be eső racionális számok egy felsorolása. Ekkor
g{A) == [0,1] n Q, ami nem mérhető.
A tételt a fejezet függelékében bizonyítjuk.
486 22. T öbbváltozós függvények integrálása A többszörös integrál kiszámítása 487
A fenti példát könnyű úgy módosítani, hogy g differenciálható legyen egy Bizonyítás. Tekintsük a
A-t tartalmazó nyílt halmazon. Válasszunk az 1 /n pontok körül páronként
P{ x, y) = { x c o s y , x s m y ) ( { x, y) e R^)
/I 1 1 1 \
diszjunkt In nyílt intervallumokat (pl. In = I ~ — — i ^^2 (n €
leképezést. Világos, hogy P folytonosan differenciálható R^-ben. Belátjuk,
00
hogy P injektív & G = { { x, y) € R^ : x > 0, 0 < ^ < 27t} nyílt halmazon.
megfelel). Ekkor G = [ J In egy A-t tartalmazó nyílt halmaz. Legyen
Legyen ( xi , yi ) , {x2,V2) e G és P { x i , y i ) = P { x 2 , y 2 )- Ekkor x\ =
g(x) = Tn minden x e In és n = 1 , 2, . . . esetén. Világos, hogy g differen = \P{xi,yi)\ = \P{x2 , y 2 )\ = X2 , tehát cosî = co s ^2 és sinî = sin^2,
ciálható G minden pontjában (és a deriváltja mindenütt nulla), de g{A) = amiből 0 < y i , y 2 < 2n alapján yi = y 2 következik.
= [0,1] n Q nem mérhető. A P leképezés Jacobi-determinánsa
Most egy olyan példát vázolunk, amelyben a leképezés folytonos egy zárt
cos y —X sin y
intervallumban, és egy mérhető halmaz képe nem mérhető. Jelölje C a Cantor- áetP'{x,y) = X.
sin y X cos y
halmazt és / a Cantor-függvényt (1. a 21.27. feladatot). Tudjuk, hogy / foly
tonos [0, l]-ben, és f { C ) = [0, ij. Vegyük [0,1] egy tetszőleges nem mérhető B Ha most alkalmazzuk a 22.23. Tételt a g = P választással, majd áttérünk az
X = r, y = (p jelölésre, akkor megkapjuk a bizonyítandó állításokat. □
részhalmazát. Ekkor az A = C D halmaz mérhető, mert nullmértékű.
Másrészt f { A ) = B nem mérhető. Ebben a példában a B halmazt zártnak is
22.27. Példák. 1. Jelöljük Bji-iel az origó középpontú, R sugarú zárt körla
választhatjuk (1. a 21.14. feladatot); ekkor az / függvény folytonossága miatt
pot. Ekkor Bfi = P([0, R] x [0, 27t]). így a 22.26. Tételből ismét megkaphatjuk
az A halmaz is zárt lesz.
a kör területét. Ugyanis
2. Most rátérünk a pozitív eredményekre. Meg lehet mutatni, hogy ha H
mérhető, G nyílt, c lH C G és g : G differenciálható, akkor g{ H) t(BR) = / r dr d(p,
is mérhető. (Vagyis a 22.68. Tételben nincs szükség arra, hogy g folytonosan [0,ií]x[0,27r]
differenciálható legyen, elegendő g differenciálhatósága.) Ennek a tételnek a
és az utóbbi integrált szukcesszív integrálással könnyű kiszámítani:
bizonyítása mélyebb topológiai és mértékelméleti eszközöket igényel. Ugyanez
vonatkozik a következő tételre: ha H m érhető és g : H W Lipschitz, 2n / R \ 2n
akkor g{ H) is mérhető. A p = 1 esetben mindkét állítás bizonyítható a ren j rdrd(p = j j r dr díp = j {R^/2) dcp = R^tt.
delkezésünkre álló eszközök segítségével (1. a 22.17. és 22.18. feladatokat). [0,i2]x[0,27r] \o
Az integráltranszformációs formula egy fontos alkalmazásaként belátjuk 2. Az előző példát folytatva, a 22.26. Tétel szerint minden / : Bji R
a következőt. korlátos függvényre
22.26. Tétel (polárkoordinátás helyettesítés). Legyen P{r, cp) =
j f ( x , y) dxdy = j / ( r cos (p, rsincp) - r •dr d(f (22.14)
— (r cos (f, r sin ip) minden r, (p e R esetén. Ha az A C [0, oo) x [0,2%] hal
Br [0,í 2]x [0,27t]
maz mérhető, akkor P( A ) is mérhető, és t { P{ A) ) = j r dr d(p. Továbbá, ha
JA abban az értelemben, hogy ha az egyik oldal létezik, akkor a másik is, és
g : P{ A) -> R korlátos, akkor egyenlőek.
f { r cos (fi, r sin (p) ■r dr dcp (22.13)

P{A) A
abban az értelemben, hogy ha az egyik oldal létezik, akkor a másik is, és

egyenlőek.
22. T öbbváltozós függvények integrálása A többszörös integrál kiszám ítása 489
Legyen pl. / ( x , y) = ^ E k k o r / integrálja megadja a félgömb Mármost a 22.22.1. Megjegyzés szerint
térfogatát (vö. a 21.10. Következménnyel). A fentiek szerint ( R
j e ^ dxdy ~ j e dx
B? dxdy = j yjB? - - r - dr d^ =
[~R,Rf \-R
Br [0,í ?] x [0,27t]
es
R
= 27T • ■r •dr — ( i?/2 \

dxdy — í e~^ dx
/
R 2R^7t i-R/2,R/ 2]^ \-R/2
= 27T •
tehát (22.16) és (22.15) összevetéséből
tehát az R sugarú gömb térfogata 4jR^7t/3. ( '2 \ ^

\
dx < 7T / e - (22.17)
3. Tudjuk, hogy az függvény primitív függvénye nem elemi (1. a /
\-R/2 / \-R /
13.38. feladatot). Ennek ellenére, a T-függvény elméletének felhasználásával
oo
az I
rOO
Jo
2
e~^ dx improprius integrál értékét ki tudtuk számítani (1. a 15.45. fel-
adatot). Most egy közvetlen eljárást mutatunk ennek az integrálnak a kiszá

/ -oo
2
e~^ dx improprius integrál
konvergens. Ezért (22.17)-ben R-vel végtelenhez tartva azt kapjuk, hogy

mítására. 2
\ / OO
/»
\2
Alkalmazzuk (22.14)-et az f { x , y) = függvényre. Azt kapjuk, hogy í 7
dx < 7T < e“ ^ dx
j e~^ ~y dxdy = j
~r
«/
\—oo
/ /
J
V-oo /
oo _ 2
Br [0,i?]x[0,27r]
R / -oo
e ^ dx = V^.
= 2 .-j e r dr —
Feladatok
1
(22.15)
2^
„2 „,2 22.7. Számítsuk ki az alábbi integrálokat:
Mivel [-i? /2 ,i? /2 ]2 C Br C [ ~ R , R f és az e ^ ^ függvény mindenütt
pozitív, ezért (a) I (x^ + y'^) dx dy, A = {(x, y) : x , y > 0 , x + y < 1};
«/-/I
,-x 2 -y 2
j dxdy < j e~^ ~~y dxdy < j e dxdy. (22.16) (b) j ^ y f x ^ T ^ d x d y , A = { ( x, y) : x , y > 0, x^ + y"^ < x}]
[-Í?/2,E/2]2 Br [~R,R?
(c) j ^ y / y - x ^
‘ dxdy, A = { ( x, y) : x^ < y < 4j;
(d) / sin(x^ + y^) dx dy, A = {(rr, y) : tt^ < x^ + y^ < 47t^};

JA
22.14. Legyen / nemnegatív és integrálható [a, 6]-n. Bizonyítsuk be, hogy az

(e) f ^ ...- dx dy, ahol A az (a, a) középpontú és a sugarú körlapnak
Ja —X { ( x, y, z) : a < X < b, y^ + z^ < f^{ x) } forgástest térfogata egyenlő az
az X < a félsíkba eső fele (a > 0); A = { ( x, y) : a < X < b, 0 < y < f { x ) } halmaz területének és a forgatás
során az A súlypontja által leírt kör kerületének szorzatával (második
sin a; •Y 1 + Guldin*-szabály).
dxdy, ahol A az origó középpontú és R sugarú
A eh a: •eh y
körlap; 22.15. Határozzuk meg a következő halmazok súlypontját:
A 2p‘ (a) { ( x, y) : a < X 0 , y < a;^ x + y < 1 };
22.8. Legyen / a Riemann-függvény. Melyik
LPL létezik <Jj£j
az CAjXCA
alábbiak
-k^»^XCA«JLV közül?
ÍJ
n rí / rl (c) {(a;, y) : x , y > 0 , x / í + < 1 };

(a) / f{x)dxdy] (b) ^ ^ f { x ) dy^ dx]
(d) {( 2;, y) : (a;^ + y'^f < 4:x‘^y^};
•1 / r l
(e) : r < R , epe [a, (3]};
(f) {(r,c^) : r < 1 -f-cosí^, ip € [0 , tt/ 2 ]};
22.9. Bizonyítsuk be, hogy ha az egyváltozós / : [a, 5] -> R és ^ : [c, d] R (g) { ( x . y . z ) : > 0 , x^ + y “^ < z < x + y).
függvények integrálhatóak, akkor az f { x ) •g{y) függvény integrálható az
22.16. Vezessük le a szektorszerű tartományok területképletét (14.29. Tétel) a
[a, b] X [c, d\ téglán, és az integráljának értéke f { x ) do^ •^j g{y) dy^ . 22.26. Tételből.
22.17. Legyen / : [a, 6] ^ R Lipschitz. Bizonyítsuk be, hogy

22.10. Bizonyítsuk be, hogy hogy ha / integrálható az [a,b] x [c, d] téglán,
akkor azon a: e [a, 6] pontok halmaza, amelyekre fx integrálható [c, á]-n (a) ha A C [a, b] nullmértékű, akkor f ( A ) is nullmértékű, és
mindenütt sűrű [a, 6]-ben, és azon y € [c, d] pontok halmaza, amelyekre (b) ha C [a, 6] mérhető, akkor f { A ) is mérhető.
f y integrálható [a, 6]-ben mindenütt sűrű [c, íí]-ben. (Ö)
22.18. Legyen / : [a, 6] -> R differenciálható. Bizonyítsuk be, hogy
22.11. Tegyük fel, hogy / kétszer folytonosan differenciálható az R téglalapon. (a) ha C [a, b] nullmértékű, akkor f { A ) is nullmértékű, és
Mivel egyenlő / D u f d x d y l (b) ha A C [a, b] mérhető, akkor f { A ) is mérhető. (**)
JR
22.12. Ellenőrizzük, hogy a (22.10) egyenlőség nem teljesül az alábbi függvé 22.19. Legyen T ciz y = a — x, y = b — x, y = ax, y = j3x egyenesek által
nyekre: határolt trapéz, ahol a < b é s Q < a < ( 3 . Határozzuk meg T területét úgy,
hogy előállítjuk f{[a,b] x [a,/3]) alakban, ahol / az (x, y) (a; + y, y/x)
(a) f { x , y) = {x^ - y^)í{x^ + y ^ f és / ( 0 , 0) = 0 ; leképezés inverze, és alkalmazzuk a mértéktranszformáció formuláját.
(b ) / ( a :, = (a; - ^ ) /( a ; -I- 7/)^, h a a; + y 7^ 0 és / ( a ; , = 0, h a a; -h 0.
22.20. Legyen D m x y = <2^, x y = 2 a^ hiperbolák és az y = x, y = 2x egye
22.13. Legyen A C [0,1] x [0,1] olyan halmaz, amelynek minden téglában nesek által határolt tartomány. Határozzuk meg D területét úgy, hogy
van pontja, de A-nak nincs három pontja egy egyenesen. Bizonyítsuk be, előállítjuk /([a^, 2 a^] x [1 , 2 ]) alakban, ahol f az (x, y) 1-^ (xy, y/x) leké
hogy ha f ( x , y ) = 1 minden {x, y) e A-ra és f { x , y) — 0 egyébként, pezés inverze.
akkor ( 22 .10 ) mindkét oldala nullával egyenlő, de / nem integrálható
[0,1] X [0, l]-en. Paul Guldin (1577-1643) svájci matematikus
492 22. T öbbváltozós függvények integrálása A vonalintegrál 493
22.21. Legyen N = [a, b] x [c, d], ahol 0 < a < b é s 0 < c < d . Legyen f ( x , y) = által végzett munka az erő nagyságának és a megtett útnak a szorzata. Ha az
— { y ^ s / ^ ) - Mennyi f { N ) területe? erő a mozgással ellentétes irányú, akkor a munka ennek a negatívja lesz.
Most tegyük fel, hogy a pont mozgása egyenesvonalú és az erő állandó, de
22.22. Jelölje T a (0,0), ( 0 , 7t / 2 ), (tt/2,0) csúcspontú nyílt háromszöget, és
az erő iránya különbözik a mozgás irányától. Ha a mozgás merőleges a mozgás
legyen f { x^y) = (sin x / cos sin cos a;) minden { x, y) e T-re. Bizonyít
irányára, akkor a fizika egyik törvénye szerint nem történik munkavégzés*.
suk be, hogy
Most használjuk fel azt a fizikai törvényt, amely szerint a munka additív
(a) / kölcsönösen egyértelműen leképezi T-t az N = (0,1) x (0,1) nyílt
abban az értelemben, hogy két erő összege által végzett munka egyenlő a két
négyzetre;
erő által végzett munka összegével. Tegyük fel, hogy a pont az [u, -y] szakaszon
(b) f~^ folytonosan differenciálható N -en és det { f ~^Y{ x, y) = ------- ^ mozogva az u ponttól eljut a v pontig, miközben állandó / erő hat rá. Legyen
í —X y
/ — g ^ h, ahol g párhuzamos v — u-val és h merőleges v — u-ia. Ekkor a
minden {x, y) e N -ie; fentiek szerint a végzett munka \g\ ■\v — u\ -+■ 0 , ha g a. v — u vektorral azonos
(c) ha Nn = ( 0 ,1 - ( 1 /n )) x ( 0 ,1 - ( 1 /n )), akkor mérhető és a irányú, illetve —1^| ■ \v — u\ 0, ha g a, v — u vektorral ellentétes irányú. A
munka nagysága mindkét esetben egyenlő a { f , v — u) skalárszorzattal.
területe / 1 / ( 1 - x ‘^y‘^) dx dy,
JNn Az általános esetben a pont mozgását egy g : [a, b] -> görbe írja
(d) n -> 00 esetén t {f~^{Nn)) t(T) = /S] le. A pontra a g(t) helyen f ( g( t ) ) nagyságú és irányú erő hat. Tekintsünk
egy a = to < ti < . . . < tn = b felosztást, és tegyük fel, hogy a g görbének
f i 1 1
(e) lim / --------^ dxdy = 1 ^ a [ti-i,ti] osztóintervallumhoz tartozó 7 * íve jól közelíthető a [g{ti-i), g{ti)]
^ ^ n-ôojM l - x ^ y ^ 3^ 5^ szakasszal. Tegyük fel továbbá, hogy a 7 ^ íven az erő közel állandó. (Ha a
1 1 ^ görbe folytonosan differenciálható és az / függvény folytonos, akkor ezek a
(f) i + p + ^ + y ; feltételek minden elég finom felosztásra teljesülnek.) Ekkor az erő által a 7 ^
íven végzett munka jól közelíthető az if(g(ci )), g{ti ) — g{ t i - i ) ) skalárszor-
1 1 zattal, ahol q e [í^_i, íJ tetszőleges közbülső pont. Mivel az erő által vég
(g) 1 + ^ ^ + ■■•- y ■
zett munka egyenlő a 7 ^ íveken végzett munkák összegével, ezért a munkát
n
a y^Áf{g{ci)), g{ti) — g{ t i - i ) ) összeggel becsülhetjük meg. Amennyiben telje-
A vonalintegrál
sül, hogy van olyan I szám, hogy ezek az összegek tetszőleges pontossággal
megközelítik I-t valahányszor a felosztás elég finom, akkor nyilván I lesz a
Legyen G egy nyílt halmaz, és tegyük fel, hogy G minden x pontjában keresett munka értéke.
hat egy erő, amelyet az f { x ) e vektor jellemez abban az értelemben, hogy
A fenti okoskodás motiválja a vonalintegrál következő definícióját.
az erő nagysága |/(a;)l, az iránya pedig egyenlő az f { x ) vektor irányával. Ekkor
azt mondjuk, hogy a {G, / ) pár egy erőteret ír le. Ha pl. az origóban elhe
22.28. D e fin íció . Legyen g : [a, b] -> egy IR^-be képező görbe, és legyen
lyezünk egy m tömegű pontot, akkor ez Newton gravitációs törvénye szerint
olyan tömegvonzást gyakorol az a:: 7^ 0 pontban levő egységnyi tömegű pontra, / : g([a,b]) -> MP. Azt mondjuk, hogy az / ( /, dx) vonalintegrál létezik és
amelynek a nagysága n- m/\ x f és az iránya a;-szel ellentétes (itt k, a gravitá
az értéke az I szám, ha minden e > 0-hoz van olyan <5 > 0, hogy valahány
ciós konstans). Ezt az erőteret - melyet gravitációs erőtérnek nevezünk -
szor a = to < ti < . . . < tn = b egy (5-nál finomabb felosztás és ci e [ti-i^ti]
a G = \ { 0 } nyílt halmaz és az f { x ) = - ktu •x j\ x f függvény írja le.
Tegyük fel, hogy az erő hatására egy pont mozgást végez. Hogyan számít
* Egy körpályán keringő bolygó mozgásának iránya minden pillanatban merőleges a közép
hatjuk ki az erő munkavégzését ezen mozgás során? Tudjuk, hogy ha a mozgás pont felé mutató erőre. A keringés során tehát nem történik munkavégzés; ezért keringhetnek
egyenes vonalú, és az erő a mozgással azonos irányú és konstans, akkor az erő a bolygók - legalábbis elvben - az idők végezetéig.
{i = 1 , . . . ,n) tetszőleges közbülső pontok, akkor leképezések kompozíciója. Itt az első leképezés a gj inverze, a második a g
leképezés, a harmadik pedig h. A két integrál létezésének ekvivalenciája (és
< e. (22.18) értékeik egyenlősége) a ( 2 2 .20 ) összefüggésből látható azt is figyelembe véve,
i=l hogy minden £-hoz van olyan (5, hogy ha az a = íq < < ■. ■ < tn = b
felosztás finomabb, mint (5, akkor a gj{a) = gj{to) < gj{ti) < . . . < gj{tn) =
= gj{b) felosztás finomabb, mint £.
Legyenek / , illetve g koordinátafüggvényei illetve gi, . . . , Qp. Ugyanez a megjegyzés vonatkozik arra az esetre, amikor gj folytonos és
Ekkor a (22.18)-ban szereplő összeg szigorúan monoton csökkenő.
n P
2. Legyen a = ( 01 , 02, . . . ,ap) é s b = (61 , 02, •••, ap), és legyen g : [a\,bi] -> W
■ Í9j(ii) - 9j(ti-i)) =
az [a, b] szakasz egy tetszőleges paraméterezése, azaz legyen g{[ai,bi]) = [a, 6].
i=l j=l
Ekkor bármely /i : [a, 6] -> R függvényre és j ^ 1-re az h dxj vonalintegrál
Jg
= E ( E / í ( s ( « ) ) ■t e ( í . ) - S i ( t i - i ) ) ) = t , S y (22.19) létezik és az értéke nulla, hiszen minden közelítő összeg nullával egyenlő.
j = l \i = i / i =l
Ezt úgy fejezhetjük ki, hogy ha egy szakasz párhuzamos az a;i-tengellyel,
Itt az Sj összegek tagjai már valós számok szorzataként állnak elő. Világos,
akkor a szakaszon vett vonalintegrálok közül csak a dx\ szerinti vonalintegrál
hogy ha mindegyik Sj megközelít egy Ij számot minden elég finom felosztásra,
lehet nullától különböző. Hasonló állítások igazak a többi tengellyel párhuza
akkor az összegük megközelíti az I — Ii + Ip értéket. Ezért célszerű
mos szakaszokra.
bevezetni a következő fogalmat.
3- Legyen ismét a = (ai, 02, . . . , öp) és b ~ (öi, 02 , . . . , a^), és legyen
22.29. D e fin íció . Legyen g = (^-i, . . . , ^fp) ; [a,b] egy M^-be képező
g : [ö l, 61] az [a,b] szakasz egy kölcsönösen egyértelmű és folytonos
görbe, és legyen a valós értékű h függvény értelmezve a g{[a,b]) halmazon.
paraméterezése, azaz legyen g olyan folytonos bijekció [a i, 6i] és [a, ö] között,
Legyen 1 < j < p rögzített. Azt mondjuk, hogy az I hdxj (xj szerinti) amelyre g{ai) = a és g(bi) = b. (Ilyen pl. a g{t) = ( t , ö 2 ,- •-,ap) (t e [ai,öi])
függvény.)
vonalintegrál létezik és az értéke az I szám, ha minden £ > 0-hoz van olyan
^ > 0 , hogy valahányszor a = to < ti < . . . < tn = b egy ő-nál finomabb Ekkor tetszőleges /i : [a, ^ R függvényre az h dx\ vonahntegrál akkor
felosztás és Ci e [ti-i,ti] (í = 1 , . . . ,n) tetszőleges közbülső pontok, akkor Jg
és csak akkor létezik, ha a = h{ t , a 2 i . . . ,ap) szekciófüggvény
I - J ^ H 9 (cí)) ■(gj{ti) - gj ( t i - i ) ) < e. ( 2 2 .20 ) Riemann-integrálható az [a i, 6i] szakaszon, és a vonalintegrál értéke mege
i —l
gyezik az I d/; Riemann-integrállal.
Jai
Ez abból következik, hogy az itt szereplő vonalintegrálnak és Riemann-
22.30. Megjegyzések. 1. Legyen 1 < j < p rögzített, és tegyük fel,
integrálnak megegyeznek a közelítő összegei.
hogy a gj koordinátafüggvény folytonos és szigorúan monoton növő az [a, b]
paraméter-intervallumon. Ekkor az / hdxj vonalintegrál létezése ekvivalens 4. A 22.28. és 22.29. Definíciók alapján nyilvánvaló, hogy ha / = ( / i , . . . , /p) :
g{[a,b]) -> MP és az / f j d x j vonalintegrál létezik minden j = l , . . . , p - r e ,

C9j{^)
az / H{ u) du Riemann-integrálnak a létezésével, ahol a H függvény a Jg
Jgj{a)
[9j { a ) , 9j{b)] [a,b] -> g{[a,b]) R

esetén. A g leképezés szintén egyenletesen folytonos, ezért van olyan (5 > 0,

akkor az / ( /, dx) vonalintegrál is létezik, és
hogy \g{t) - g(u)\ < 77 teljesül minden t, u e [a, 6], \t - u\ < ^-ra.
Legyen az F : a = íq < ti < . . . < tn = b felosztás (5-nál finomabb, és
j if, dx) = Y l J f j dxj- ( 22 .21) legyenek Ci e [ti-i,ti] {i = l , . . . , n ) tetszőleges közbülső pontok. Megmu
tatjuk, hogy ha F' az F felosztás finomítása, akkor tetszőleges dj. közbülső
pontokra
5 . A megfordítás nem igaz, hiszen ha / merőleges g{u) — g{t)-ve minden SFÜCt)) - Spf({dk))\ < L - £, (22.22)
t , u e [a, b] esetén, akkor ( 2 2 .2 1 ) bal oldala létezik és nulla (mert minden köze
ahol L jelöh a g görbe hosszát. Legyenek az F^ felosztás [t^ _ i,íj-b e eső osz
lítő összege nulla), míg az / f j dxj vonalintegrálok nem feltétlenül léteznek.
tópontjai tiî = Ui^Q < uiî < . . . < Ui^rn = ti- Ha di^k ^ akkor
di^k és Ci mindketten a [í^_i, osztóintervallum pontjai, tehát \di k ~ Ci\ <
Legyen például p = 2, g{t) — (t,t) minden t e [0, l]-re és =
= { h{ t ) , —h{t)) minden t € [0 , l]-re, ahol : [0 , 1 ] M egy tetszőleges < t i ~ t i - i < ő. A 6 és T] számok választása folytán ebből \g(di j.) —g{ci)\ < rj
függvény. Ekkor tehát (22.21) bal oldala létezik és nullával egyenlő. Másrészt és \h(g{di^k)) - h(g{ci))\ < e következik. így
könnyen látható, hogy az / f i dx\ vonalintegrál akkor és csak akkor létezik,

h{ 9 (ci))igj {ti) - gj{tiî)) - ^h{ g{ di ^k) ) •{9j{ui,k) ~ 9j(ui,k-i))
k=i
amikor az í h{t) dt Riemann-integrál.
Jo
~ ^ ( ö '( ^ i ,A :) ) ) ■ Í 9 j { ' ^ i , k ) ~ 9 j { ' ^ i , k —l ) ) <
A vonalintegrálok létezésére és kiszámítására nézve belátjuk a következő k=l
tételeket. m
\9 j ( u i , k ) - 9j(u i,k -i)\ -

22.31. T étel. Legyen g = ( gi , . . . , gp) : [a,b] MF egy folytonos és rekti- k —l
űkálható görbe, és legyen a h : g([a,b]) -> R függvény folytonos a g([a,b]) Ha ezeket a becsléseket minden z = 1 , . . . , n-re összeadjuk, akkor azt kapjuk,
halmazon. Ekkor az / hdxj vonalintegrál létezik minden j — 1 , . . . ,p-re. hogy
n mi
B izo n y ítá s. Legyen j rögzített. Ha a gj koordinátafüggvény szigorúan mono S f {{ cí)) - SF'((di^k)) ^ ^ •X ! í z \9{ui,k) - 9{ui,k-i)\ < e - L ,
k=l
ton, akkor í hdxj létezése a 22.30.1. Megjegyzésből következik. Az általános n rrii
esetben a következőképpen okoskodhatunk.

hiszen a E E \9 Í U i ^ k ) - 9 Í ' ^ i , k - i ) \összeg a g görbébe írt és az felosztáshoz F^
ji=:l k=í
Tetszőleges F : a = < t\ < . . . < tn = b felosztás és Ci e tartozó poligon hossza, ami az ívhossz definíciója szerint legfeljebb L. Ezzel
n ( 22 .22 )-t beláttuk.
(i = 1 , . . . , n) közbülső pontok esetén jelöljük a ^ h(g(ci)) •(gj{ti) - gj ( t i - i ) )
i=l Ha most Fi és F 2 tetszőleges ^-nál finomabb felosztások és Ci, dj. tetsző
közelítő összeget Sp = Sp{{ci))-vel. Legyen e > 0 adott. Először azt fogjuk leges közbülső pontok, akkor \Sfi{{cí)) ~ SF2 Í{dk))\ < 2 L - e , hiszen mindkét
megmutatni, hogy az elég finom felosztásokhoz tartozó S f {{ cí )) összegek £-nál közelítő összeg csak L ■e-nal térhet el az Fi és F2 közös finomításához tartozó
közelebb vannak egymáshoz. bármelyik közelítő összegtől.
A 20.7. Tétel szerint a ö'([a,ö]) halmaz korlátos és zárt, tehát Heine tétele Rögzítsünk egy minden határon túl finomodó Fn felosztássorozatot. Ekkor
alapján h egyenletesen folytonos g{[a,b])-n. Válasszunk egy olyan ry > 0 szá a tetszőleges közbülső pontokkal képzett Sf ^ közehtő összegek sorozata kie
mot, hogy \h{x) - h{y)\ < e teljesüljön minden x , y e g([a,b]), \x - y\ < rj légíti a Cauchy-kritériumot, tehát konvergens. Legyen lim Sf = I- Az elő
zőekben bizonyítottak szerint minden e > 0-ra van olyan (5 > 0, hogy ha az F
jegyzés szerint / hdxj egyenlő az / H{ u ) d u Riemann-integrállal, ahol
felosztás finomabb mint (5, akkor \Sp - SpJ < 2 L •£ minden elég nagy n-re Jg Jgj{a)
(bármilyen közbülső pontokra). Ebből következik, hogy — I] < 2L •£ is
H = h o g o (gj)~^. Könnyen látható, hogy az utóbbi integrál az u = gj{t)
igaz, amivel a tételt beláttuk. □ rb
helyettesítéssel éppen az J h(g{t)) •g'j{t) dt integrálba megy át.
22.32. T étel. Legyen g = { gi , . . . , gp) : [a,b] W egy differenciálható
görbe, és tegyük fel, hogy g'j integrálható [a,b]-n minden j = 1 , . . . ,p-re. Ha
22.34. Példa. Legyen g{t) = { Rcost , Rsi nt ) (t e [0, 27t]) az origó közép
a h : g{[a,b]) -> R függvény folytonos a g{[a,b]) halmazon, akkor az / hdxj
pontú R sugarú kör szokásos paraméterezése. Számítsuk ki az / x^ydx és
rb
vonalintegrál létezik, és az értéke / h{g{t)) •gj { t ) dt minden j =
/ x y ‘^ dy vonalintegrálokat! Mivel a 22.32. Tétel feltételei nyilvánvalóan telje-
esetén. Jg
sülnek, ezért az első integrál értéke
Bizonyítás. A 14.21. Tétel szerint g rektiíikálható. Mivel nyilván folytonos is,
27T
/? í
ezért az előző tétel alapján az / hdxj vonalintegrál létezik. Legyen az értéke
rb
h / R^ cos^ t •s m t - { - R s m t ) dt = — — I (sin 2 í)^ dt =
/ , és legyen J h{g{t)) •g'j (t) át — J. (Az utóbbi integrál létezik, mert h o g , 27T
R r
folytonos, g'j pedig integrálható [a, b]-n.) Be kell látnunk, hogy I = J. Legyen — — — j (1 ~ 4í) dt = —R^tt/A,
£ > 0 adott. Tudjuk, hogy h.a az F : a — íq < ti < . . . < tn = b felosztás elég
finom, akkor tetszőleges q közbülső pontokra
és hasonlóan kapjuk, hogy / x y “^ dy = R^t:JA.
• Í9 j { t i ) - 9j { t i - i ) ) - I < £
Azt, hogy a két érték egymás negatívja kell, hogy legyen, minden számolás
i=í
és nélkül megsejthettük volna. Ugyanis az M = x^ydx-\- / x y ‘^ dy összeg azzal

h Jg
< £. a munkával egyenlő, amelyet az { x‘^y, y ‘^x) erő végez az origó középpontú és R
sugarú kör mentén. Mivel az (x ‘^ y,y‘^x) vektor párhuzamos (a:;,^)-nal, ez pedig
(Az utóbbi állítás a 12.23. Tételből következik.) A Lagrange-középértéktétel merőleges a kör {x, y) pontbeli érintőjére, ezért nem történik munkavégzés,
szerint a Ci közbülső pontokat választhatjuk úgy, hogy gj{ti) — gj { t i - i ) = vagyis M = 0.
= g'j{ci) •{ti — t i - i ) teljesüljön minden i — 1 , . . . , n-re. Ekkor a fenti egyenlőt
A 22.32. Tételből a ( 2 2 .2 1 ) összefüggés felhasználásával kapjuk a követke
lenségekből azt kapjuk, hogy \I - J\ < 2e. Tekintve, hogy e tetszőleges volt, zőt:
ezzel a tételt beláttuk. □
22.35. Tétel. Legyen g = { g i , . . . , gp) : [a,b] —> W egy differenciálható
H ap = 2, akkor / h dx\ és / h dx 2 helyett írhatunk / h dx-et és / hdy-t görbe, és tegyük fel, hogy g'- integrálható [a, b]-n minden j = 1 , . . . ,p-re. Ha az
Jg jg Jg Jg
f ■g{[a, b]) -> W függvény folytonos a g{[a,b]) halmazon, akkor az / ( /, dx)
is. A = 3 esetben emellett még / h dx^ helyett / h dz-t is írhatunk.
Jg <^g Jg
rb
22.33. M egjegyzés. Ha a tétel feltételei mellett még azt is tudjuk, hogy gj vonalintegrál létezik, és az értéke / {f { g{t )) , g' {t ) )dt . □
Ja
szigorúan monoton az [a,b] paraméterintervallumon, akkor a 22.30.1. Meg
A következő célunk a Newton-Leibniz-formula vonalintegrálokra vonat yi e K és \y — yi\ < d minden y e [yi-i,yi]-ve. A Lagrange-középértéktétel
kozó analógiájának bizonyítása. Ehhez először is általánosítanunk kell a pri (19.77. Tétel) szerint van olyan di e [yi-i,yi] pont, hogy
mitív függvény fogalmát többváltozós függvényekre.
F{yi) ~ F { y i - i ) = { F ' ( d i ) , y i - y i ^ i ) = { f {di), yi - yi- i). (22.23)
22.36. Definíció. Legyen G C nyílt és / — ( / i , •■■, fp) ■ G -> MP.
Mivel Ci e [ti- i, t i] , ezért \ci —ti-.i\ < ő és \ci—ti\ < ő, tehát \g{ci) — < r]
Azt mondjuk, hogy az F : G R függvény f primitív függvénye, ha F
és \g{ci) - yi\ < rj. így [yi-i,yi] C B(g{ci),r]) (hiszen minden gömb kon
differenciálható G-ben és F' = f azaz, ha D jF = f j (j = l , . . . , p ) a G
vex), amiből azt kapjuk, hogy di e B{g{ci),r]), azaz \{g(ci) - di\ < rj. Ezért
halmazon.
\f{g(ci)) - f{di)\ < £, és így (22.23) alapján
22.37. Példa. Legyen p = G — \ {( 0 , 0 , 0)}, és legyen FiVi) - F { y i - i ) - { f { g { c i ) ) , y i - yiî { f ( d i ) ~ f ( g( ci ) ) , yi - y i - i ) <

< \f{di) - f(g{ci))\ •\yi - yi-i\ <
y
f{x,y,z) =
-f ’ {x “^ + ?/^ +
Ezeket az egyenlőtlenségeket összeadva azt kapjuk, hogy
minden ( x , y , z ) e G-ie. Ekkor F { x , y , z ) = -l/yjx'^ + y"^ + z ‘^ az / primitív
n
függvénye G-n. F{g{b)) - F{g(a) ) - ^ { f { g { c i ) , yi - ?/i_]
i=l i=l
22.38. Tétel (Newton-Leibniz-form ula vonalintegrálokra). Legyen
G C nyílt, és legyen F : G R az f : G ^ folytonos leképezés ahol L jelöli a g görbe hosszát. így \F(g{b)) - F{ g{ a) ) - I\ < £ ■(L 1 ), és
primitív függvénye. Ekkor minden g : [a, b] G folytonos és rektifíkálható mivel £ tetszőleges volt, így F{g{b)) - F(g{a) ) = / . □
görbére f { f , dx) = F{g(b)) - F(g{a)). 22.39. Megjegyzések. 1. Ha a g görbére teljesül, hogy m i n d e g y i k k o m
ponense differenciálható és a deriváltja integrálható [a, ö]-n, akkor / ( /, dx) =

Bizonyítás. A K = g([a, 6]) halmaz korlátos és zárt, és része a G nyílt hal
maznak. így a 19.30. Lemma szerint létezik egy olyan d > 0 szám, hogy az = F'{g{b)) - F{g(a) ) egyszerűen adódik a 22.35. Tételből. Ugyanis az összetett
U{ K, d) = {x : dist {x, K ) < d} halmaz szintén része G-nek. A 19.29. Lemmá- függvény differenciálási szabálya (20.23. Következmény) szerint
ból azt is tudjuk, hogy U{ K, d) korlátos és zárt, tehát / egyenletesen folytonos { F o g)' =: D , F { g ) - g [ ^ . . . + DpF(g) ■g'p = fi (g) ■g[ ^ + fp(g) ■g'^.
U{K, d)-n. Legyen £ > 0 adott, és válasszunk egy olyan 0 < rj < d számot,
Ez azt jelenti, hogy az F o gr egyváltozós valós értékű függvény deriváltja
hogy \f{x) —f{y)\ < e teljesüljön minden x , y e U{ K, d) és\x —y \<r ) esetén.
( / o 9 , 9 ), más szóval F o g primitív függvénye ( / o g, g)-nak. így a Newton-
A g függvény egyenletesen folytonos [a, 6]-n, tehát van olyan (5 > 0, hogy Leibniz-formula szerint
\g{y) — g{v)\ < ry, valahányszor u^v e [a, b] és \u — v\ < ő.
b
A 22.31. Tétel szerint az / ( /, dx) vonalintegrál létezik; legyen az értéke j if,dx) = j if(g{t)),g'{t))dt = F(g{b))- F(g(a)).
■^9
L Válasszunk egy olyan a = íq < ti < . . . < tn = b felosztást, amely finomabb
5-nál, és amelyre teljesül, hogy tetszőleges q közbülső értékekre fennáll
2 . A 22.38. Tétel fizikai interpretációja a következő: ha egy erőtérben az erőt
li
megadó függvénynek van primitív függvénye, akkor bármely (folytonos és rek-
I J2 ^f{g{ci)),giti) - g{ t i - i ) ) < £.
i=l tifikálható) görbe mentén végzett munka csak a görbe kezdő- és végpontjától
függ, és értéke a primitív függvénynek e két pont közötti megváltozása. Ebben
Jelöljük a g{ti) pontot î-vel minden i = 1 , . . . , n-re. Az szám választása
folytán \ yi~ yi-i \< r] < d, tehát az [yi-i,yi] szakasz része U{ K, d)-nek, hiszen
a szövegösszefüggésben a primitív függvényt p o te n ciá lfü g g v é n y n e k nevez Megjegyezzük, hogy a (22.24) egyenlőség enyhébb feltételek mellett is igaz
zük*. (1. a 22.25. feladatot). Immár könnyen beláthatjuk azt a tételt, amely folytonos
függvényekre megadja a primitív függvény létezésének pontos feltételét.
Ha egy erőtérben van potenciálfüggvény, akkor az erőteret k on zerv a tív
e rő té r n e k nevezzük. A 22.37. Példa szerint egy tömegpont gravitációs erőtere 22.41. T étel. Legyen G C MP nemüres nyílt halmaz, és legyen / ; G ->
konzervatív. (Később látni fogjuk, hogy nem minden folytonos leképezésnek folytonos. A z f függvénynek akkor és csak akkor van primitív függvénye
van primitív függvénye; 1. a 22.43.2. Példát.) G-ben, ha bármely G-ben fekvő folytonos, rektifikálható és zárt g görbére
A g : [a^b] W görbét zá rt g ö rb é n e k nevezzük, ha g{a) = g{h).
A 22.38. Tételből következik, hogy ha a folytonos / függvénynek van primitív
I.9
( /, dx) = 0.
függvénye a G nyílt halmazban, akkor / vonalintegrálja a G-ben fekvő foly B izon y ítá s. A feltétel szükségessége nyilvánvaló a 22.38. Tételből. Az elégsé
tonos, rektifikálható és zárt görbék mentén nulla. A következő célunk annak gességet bizonyítandó először feltesszük, hogy G összefüggő (1. a 19.18. Defi
a bizonyítása, hogy ez az állítás megfordítható. níciót). Legyen xq e G egy rögzített pont. Ekkor minden x e G pontot elérhe
Tegyük fel, hogy a g\ görbe az x pontból indul és ?/-ba érkezik, a g 2 tünk a:o-ból egy G-ben fekvő, folytonos és rektifikálható görbével. (Valóban,
görbe pedig az y pontból indul és z-he érkezik. Szemléletesen világos, hogy a 19.19. Tétel szerint az xq pontot összeköthetjük a:-szel egy G-ben fekvő T
a gi és g 2 görbék csatlakozásával kapott g görbén vett integrál egyenlő a töröttvonallal. Könnyű belátni, hogy van olyan g : [a,b] W folytonos és
gi és g 2 görbéken vett integrálok összegével (gondoljunk a munkavégzésre). rektifikálható görbe, amelyre g{[a, b]) — T.)
Megmutatjuk, hogy bizonyos feltételek mellett ez valóban így van. (De nem
mindig; 1. a 22.24. feladatot.) Legyen F( x ) = / ( / , dx), ahol gi : [a,b] G olyan folytonos és rektifi-
J 91
kálható görbe, amelyre gi{a) = xq és gi{b) = x. Megmutatjuk, hogy F nem
22.40. L em m a . Legyenek g\ : [a, h] MF és g 2 : [&, c] -> W* folytonos és
függ a gi görbe választásától. Tegyük fel ugyanis, hogy h : [c, d] R egy
rektifikálható görbék, ahol a < b < c és gi{b) — g2 {b). Legyen g(t) = gi(t),
másik, G-ben haladó folytonos és rektifikálható görbe, amelyre h{c) = xq és
ha t e [a, 6], és g{t) = g 2 {t), ha t e [6,c]. Ekkor a g : [a, c] MP görbe
h{d) = X. Ekkor a gi görbén xq-íóI a:-be haladva, majd a h görbén (visszafelé)
is folytonos és rektifikálható, továbbá minden f : g{[a,c]) MP folytonos
x-h 6 \ a:o-ba jutva egy zárt görbét kapunk, amelyen / vonalintegrálja nulla.
függvényre fennáll
Ebből szemléletesen világos, hogy f-n ek & gi és h görbék mentén vett vona
j ( /, dx) = j ( /, dx) + j ( /, dx). (22.24) lintegrálja megegyezik.
91 92 A precíz okoskodás a következő. Legyen g 2 (t) = h(d b - t), ha

t e [b, b + {d — c)]. (A g 2 görbe a h görbe útját járja be visszafelé, és
B izo n y ítá s. A g görbe folytonosságának és rektifikálhatóságának bizonyítását a páraméterintervalluma csatlakozik [a, 6]-hez.) Könnyű ellenőrizni, hogy
az olvasóra bízzuk. A (22.24) alatti integrálok mindegyike létezik a 22.31. Tétel a g 2 : [b, 6 + (c? - c)] -> G görbe folytonos és rektifikálható, g 2 (b) = x,
szerint. Vegyük az [a,c] intervallumnak egy finom F felosztását, amelyben b 92 (b + [d — c)) = Xq, és / ( /, dx) = - / ( / , dx). Az utóbbi állítás abból követ-
osztópont. Ekkor az F-hez tartozó közelítő összeg közel lesz (22.24) bal oldalá
hoz. Másrészt az összeget alkalmasan szétbontva az [a, 6] és [6, c] intervallumok kezik, hogy / ( /, dx) mindegyik közelítő összege egyenlő / ( /, dx) egy közelítő
egy-egy felosztásához tartozó közelítő összegeket kapunk, amelyek (22.24) jobb •^92 Jh
oldalának megfelelő tagjaihoz lesznek közel. Ebből a (22.24) egyenlőség egy összegének negatívjával.
szerűen adódik. A precíz bizonyítás végiggondolását megint csak az olvasóra Legyen g{t) = gi{t), ha t e [a,b], és g(t) = g2 (t), ha t e [b,b-\-{d - c)]. A
bízzuk. □ 22.40. Lemma szerint fennáll (22.24). Itt a bal oldal nullával egyenlő, mert egy
G-ben haladó folytonos, rektifikálható és zárt görbén integrálunk. A jobb oldal
* Ezt az indokolja, hogy a munkavégzés során nő az energia, tehát a potenciálfüggvény / ( /, dx) - / ( /, dx)-Y3l egyenlő, amivel beláttuk, hogy / ( /, dx) = / (f , dx) .
megváltozása a két hely potenciális energiájának különbségével egyenlő. J 91 Jh Jh Ja,
504 22. T öbbváltozós függvények integrálása A vonalintegrál
505
Ezzel megmutattuk, hogy az F { x ) függvény jól definiált, azaz rögzített xq tenni, amelyen nem metszik önmagukat, vagyis sokszöget alkotnak. Valóban,
mellett csak a:-től függ. A 22.40. Lemmából azonnal következik, hogy ha u, v könnyű belátni, hogy minden T zárt töröttvonal felbontható véges sok, önma
tetszőleges pontok G-ben és g egy u-hől v-ho. menő folytonos és rektifikálható gát nem metsző, zárt Ti töröttvonalra abban az értelemben, hogy bármely
görbe, akkor F{ v ) — F{ u) = / (f, dx). függvény T-n vett vonalintegrálja egyenlő a T^-n vett vonalintegrálok össze
h gével ( 1. a 22.27. feladatot). Megállapíthatjuk tehát, hogy ha f folytonos a G
Most belátjuk, hogy Di F { y ) = / i ( y ) minden y e G-re. Mivel G
nyílt halmazon és j^îf,dx) = 0 teljesül minden G-ben fekvő sokszögre (vagyis
nyílt, ezért van olyan r > 0, hogy B{ y , r ) C G. Legyen y = { y i , . . . ,yp),
u = {yi - r , y 2 , . . . ,yp) és V = {yi + r , y 2 , . . . ,yp). Ekkor az [u, í;] szakasz része önmagát nem metsző, zárt töröttvonalra), akkor f-n ek van primitív függvénye
G-ben.
a B{ y , r ) zárt gömbnek, tehát G-nek is. Ha z = { z i , y 2 , ■■■,Vp) ^ [u,v], akkor
F{ z) —F{ y ) = / ( /, dx)j ahol g az [y, z] szakasz tetszőleges folytonos és rekti- 2 2 . 4 3 . Példák. 1. Legyen s (í)
' '
= {' R c o s t ,' R s i n t )/ V(t € L[0,2x])
/ J /
az
—
origó közép-
fikálható paraméterezése. A 22.30. Megjegyzések szerint, ha a paraméterezés pontú R sugarú kör szokásos paraméterezése. Számítsuk ki az í dx és
g X^+y ^
kölcsönösen egyértelmű, akkor ez a vonalintegrál egyenlő az í dt [ y , . .......................
jg vonalintegrálokat! A 22.32. Tételt alkalmazva azt kapjuk, hogy
Riemann-integrállal. Mivel f i folytonos az [u^v] szakaszon, ezért a 13.5. Tétel
27T
szerint az 2:1 h-> Í függvény differenciálható az yi pontban, és f X r co st ,
itt a deriváltja = fiiv)- Ez azt jelenti, hogy

es
2tt
zi-^yi zi - yi f y 7 / sin t ,
J = / - ^ ■ ( ^ < = O S Í ) d í = 0.
vagyis D i f { y ) = f i {y).
Ugyanígy bizonyítható, hogy D j F { y ) = f j ( y ) minden j = 2 , . . . ,p-re. így X y
Ebből következik, hogy az f ( x , y ) = függvénynek az R
F parciális deriváltjai mindenütt léteznek G-ben. Mivel folytonosak is, ezért ^2 _j_ ^2 ^^2 _|_ y “
2
a 19.69. Tétel szerint F mindenütt differenciálható G-ben, tehát F valóban sugarú körön vett vonalintegrálja nulla. Ennek így is kell lennie, mert az /
primitív függvénye /-nek. föggvénynek van primitív függvénye a \ {( 0 , 0)} halmazon, mégpedig a
Ezzel a tételt beláttuk abban az esetben, amikor G összefüggő. Az általá - log(a:^ -f y 2) függvény.
nos esetben állítsuk elő G-t a páronként diszjunkt, nemüres és összefüggő
Gi {i e I) halmazok uniójaként. A fentiek szerint minden i-re van olyan
2 . Most számítsuk ki az í — - ^ dx és í dy vonalintegrálokat
Fi : Gi M. függvény, hogy F{ differenciálható G^-ben, és itt F / = / . Legyen Jg X ^ y Jg x^ -\ry^
F { x ) — Fi{x) minden x e G{ és i e I esetén. Világos, hogy ekkor F primitív ugyanezen a körön! A 22.32. Tételt alkalmazva azt kapjuk, hogy
függvénye /-n ek a G halmazon. □ 27T
sint
(—Rsi nt ) dt = TT
22.42. M e g je g y z é s . Az F{ x ) = / ( /, dx) definícióban szorítkozhattunk
volna az aô-ból a:;-be vezető töröttvonalakra. Ez azt jelenti, hogy a primi és

27T
tív függvény létezéséhez elégséges, ha 1 { f , dx) = 0 teljesül minden G-ben f X f cost _
hl
fekvő zárt töröttvonalra. Sőt, ezt elegendő azokra a zárt törött vonalakra fel-
Ebből következik, hogy az Feladatok

-y (22.25)
f{x,y) = -f
22.23. Számítsuk ki az alábbi vonalintegrálokat;
függvénynek az R sugarú körön vett vonalintegrálja nem nulla, tehát az f
(a) í (x^ + / ) dx, ahol g(t) = (t, t) {t e [0 , 1 ]);
függvénynek nincs primitív függvénye \ {( 0 , 0)} halmazon.
Az előző példa rámutat egy lényeges különbségre az egy- és többdimenziós (b) / dx, ahol g : [a, b] - » tetszőleges, folytonos és rektifikálható
analízis között. Tudjuk, hogy egy egyváltozós folytonos függvénynek mindig
görbe;
van primitív függvénye (1. a 13.5. Tételt). Ezzel szemben a (22.25)-ben definiált
függvénynek - bár folytonos, sőt differenciálható a G = \ {( 0 , 0)} halmazon (c) í dy, ahol g{t) = (í, t‘^) (t e [0 , 1 ]);
- mégsincs primitív függvénye G~n.
A primitív függvény létezésének egy további szükséges feltételét fogal (d) / sinydy, ahol g : [a, 6] tetszőleges, folytonos és rektifikálható
mazza meg a következő tétel. Ja
'9
görbe;
22.44. T étel. Legyen f : G differenciálható a G C nyílt halmazon.
Ha f-n ek van primitív függvénye G-n, akkor (e) / (x^ - 2 xy) dx - í (x ‘^ - 3y^) dy, ahol g : [a, 6] -> R^ tetszőleges,
'^g Jg
D J j { x ) = Djfîx) (22.26) folytonos és rektifikálható görbe;
minden x e G-re és i , j = 1 , . . . , p-re. (f) í { x ‘^ - 2 xy) dx, ahol g{t) = {t e [0 , 1 ]);

Jg
B izo n y ítá s. Legyen F a f primitív függvénye G-n. Ekkor F kétszer differen
ciálható G-n, tehát a 19.84. Tétel szerint (g) / f { x ) d x / h{y) dy, ahol / , : R R folytonos függvények és
'>9 Jg
DJjiw) = D, DjF(x) = DijF(x) = Djif{x) = DjDiF(x) = Dj f dx) g : [a, ö] -> R^ tetszőleges, folytonos és rektifikálható görbe;
teljesül minden x € G-re és i, j = 1 , . . . ,p-re. □
(h) / arctg(e^ - sina::)^^, ahol g az [a,b] x [c,d] téglalap határát para-
'^9
22.45. M e g je g y z é s . Az előző tételben megfogalmazott feltétel általában méterezi;
nem elégséges a primitív függvény létezéséhez. A (22.25)-ben definiált függ
vényre fennáll D 2/1 = ^ 1/2 (ellenőrizzük!) a G = \ {(0,0)} halmazon, de - (i) / /(^^ + y^) ■ x d x + j f {x^ -f y^) ■y dy, ahol / : R R folytonos, és
Jg Jg
mint tudjuk - a függvénynek mégsincs primitív függvénye G-n.
g : [a, b] R^ tetszőleges, folytonos és rektifikálható görbe.
Hamarosan látni fogjuk, hogy ezt a jelenséget az teszi lehetővé, hogy a G
halmaz „lyukas” . Be fogjuk bizonyítani, hogy egyszerűbb szerkezetű (űn. egy 22.24. Legyen a < b < c , O j ^ y e R P , gi(t) = 0, ha a < í < 6, ^1 ( 6) = y,
szeresen összefüggő) nyílt halmazokon a 22.44. Tételben megfogalmazott felté g 2 (t) = y minden t e [b, c]-re, legyen továbbá g{t) = gi{t), ha t 6 [a, 6], és
tel már elégséges a primitív függvény létezéséhez. Ennek belátásához azonban 9 {t) = 92 {t), ha t € [b,c]. Bizonyítsuk be, hogy ha /(O ) = 0 és f { y ) = y,
meg kell ismerkedünk az ún. integráltételekkel.
akkor az / ( /, dx) és / ( /, dx) vonalintegrálok léteznek, de í (/, dx) nem
Jgi Jg2 Jg
létezik.
22.25. Legyenek g\ : [a, 5] -> R^ és g 2 : [6, c] -> R^ folytonos görbék, ahol

9 \{h) = c/2 (a). Legyen í?(í) = ^ i ( í ) , h a í e [a, 6] ,és^(í ) = 5-2 (í), hat e [6,c].
22. T öbbváltozós függvények integrálása Green tétele 509
508
(z sm z cos 2
Bizonyítsuk be, hogy ha az í (/, dx) és í { f , dx) vonalintegrálok létez- (k ) , log{xy) +
Jgi Jg2 \x x^y y xy xy
nek, akkor f {f, dx) is létezik, és í ( /, dx) = / { f , dx) + / ( /, dx). 22.30. (a) Melyek azok a folytonosan differenciálható / ; M függvények,
Jg Jg Jgi '^92
amelyekre az ( /, f ) leképezésnek van primitív függvénye?
22.26. Legyen (/? : [a, 6] -> M folytonos függvény, és legyen g{t) = (t, (f(t)) min (b) Melyek azok a folytonosan differenciálható f , g :R^ -> R függvények,
den t e [a, 6]-re. Bizonyítsuk be, hogy minden / : (graph -> R folytonos amelyekre az ( / , g) és (^, / ) leképezések mindegyikének van primitív
függvényre az í f dx vonalintegrál létezik, és egyenlő / f{t,ip{t)) dt-vel. függvénye?
Jg
22.31. Számítsuk ki az f { x , y ) — (lóg ^fx^ + y^, arctg {x/y)) leképezés vonalin
22.27. Bizonyítsuk be, hogy minden zárt T töröttvonal felbontható véges sok,
tegrálját a g(t) = (shí, 1 + cht) { t e [0 , 1 ]) görbén.
önmagát nem metsző, zárt Ti töröttvonalra (és így bármely függvény T-n
vett vonalintegrálja egyenlő a T^-n vett vonalintegrálok összegével). (Ö) 22.32. Bizonyítsuk be, hogy ha G C összefüggő nyílt, akkor egy adott
2 / : G -> leképezés bármely két primitív függvénye csak egy konstans
22.28. Melyek azok a folytonosan differenciálható F : R függvények,
összeadandóban tér el egymástól.
melyekre
22.33. Legyen G = R^ \ {(0,0)}, és legyen / = ( / i , / 2) : G ^ folytonosan
(a) í F d x = 0 minden folytonos, rektifikálható, zárt görbére;
J>9
a
differenciálható függvény, amelyre D 2/1 = A / 2 - Legyen / vonalintegrálja
a pozitív irányítású egységkörön I. Bizonyítsuk be, hogy / vonahntegrálja
illetve
bármely g : [a, b] G folytonos, rektifikálható, zárt görbén n ■/ , ahol n
(b) í Fdx + F d y = 0 minden minden folytonos, rektifikálható, zárt egész. Mi az n szemléletes jelentése?
Jg Jg
görbére?
22.29. Az alábbi leképezések mindegyikéről döntsük el, hogy van-e primitív Green tétele
függvénye az értelmezési tartományán, és ha van, adjunk meg egyet.
(a) {x + y , x - y ) ] (b) (x'^ + y , x - ^ c t g y ) ; Integráltételeknek nevezzük a Newton-Leibniz-formula többszörös integrá

lokra vonatkozó variánsait. Mint látni fogjuk, ezek különösen fontosak az
2 xy alkalmazások szempontjából.
(c) (x"^ - 2 x y ,y ‘^ - x ‘^); (d)
Az integráltételek tárgyalásakor szükségképpen át kell lépnünk a diffe
\ renciálgeometria és a topológia területére, ami azzal a következménnyel jár,
X y hogy bizonyos szemléletesen nyilvánvalónak tűnő fogalmakat és állításokat
(e) (f)
nem mindig tudunk a maguk részletességében tárgyalni, és jó néhány tényt
bizonyítás nélkül kell elfogadunk. A most következő tételek némelyikének pre
(h) -f ^2 ârctg (x/y) cíz bizonyításaihoz ugyanis a geometriai mértékelmélet, a topológia és a diffe
(g)
renciálgeometria számos fogalmát és tételét kellene kidolgoznunk, ami egyrészt
eltávolítana könyvünk témakörétől, másrészt külön kötetet töltene meg.
(i) (ârctg (x/y), - lóg ^ 5 " + ^
Ezért bizonyos pontokon fel kell adnunk azt az elvet - melyet eddig szi
gorúan betartottunk - , hogy semmit nem használunk fel bizonyítás nélkül
(kivéve persze az axiómákat). A szigorú olvasó az itt következők egy részét
510 22. T öbbváltozós függvények integrálása Green tétele 511
ismeretterjesztésként foghatja fel, az érdeklődő olvasó pedig a [10 ] és [1 ] köny Legyen g : [a,b] folytonos síkgörbe, 9ÍU )
vekhez fordulhat. és legyen T = g([a,b]). Ha x \ r , akkor
A fogalmaknak és tételeknek az első köre, amelyet kénytelenek vagyunk a g görbének az x pontra vonatkozó S{g-,x) te l
bizonyítás nélkül felhasználni az egyszerű zárt görbékkel kapcsolatos. je s szögelfordulását a következőképpen definiál
juk. Legyen a = íq < ti < . . . < tn = b olyan felosz
22.46. Definíció. A g : [a, b] W görbét egyszerű zárt görbének nevezzük, tás, amelyre diam^([í^_i, í^]) < dist (a:, T) minden
ha g folytonos zárt görbe, amely injektív az [a, 5) halmazon. Más szóval, a i-re, jelöljük 7 i-vel a g(tiî) - g{x) és g(ti) - g(x)
g : [a, 6] W görbe akkor egyszerű zárt görbe, ha folytonos, és minden n
a < t < u < b esetén g{t) = g{u) akkor és csak akkor, ha í = a és li = 6. vektorok irányított szögét, és legyen S{ g; x) — ^ 7 i-
i= l
egyszerű zárt síkgörbe, Meg lehet mutatni, hogy S{g; x) értéke minden ilyen
Szemléletesen világos, hogy ha g ; [a,b]
felosztásra azonos.
akkor az \ g{[a,b]) nyílt halmaznak pontosan két komponense van, melyek
közös határa a ^ ([a , 6]) halmaz. A két komponens közül pontosan az egyik kor Azt is be lehet bizonyítani, hogy ha g egyszerű zárt görbe és A jelöÜ a
látos. Ez az állítás Jordán nevezetes tétele. A tétel bizonyítása meglehetősen g által határolt tartományt, akkor vagy S{g-, x) = 2 iv minden x e A-ra, vagy
komplikált; egy feladatokra bontott bizonyítást találunk [7] 24-29. oldalain. pedig S{g-,x) = -27t minden x e A-ia. Az első esetben azt mondjuk, hogy a
A következőkben Jordán tételét bizonyítás nélkül felhasználjuk. görbe irányítása pozitív, a második esetben pedig az irányítás negatív.
Ha g : [a, 6] egyszerű zárt síkgörbe, akkor \;g([a, 6]) korlátos Immár kimondhatjuk a síkbeli integráltételeket. Ha / kétváltozós függ
komponensét a g által határolt tartománynak fogjuk nevezni. vény, akkor D i f helyett ~ - e t , £>2/ helyett pedig ^ - t fogunk írni. Ezzel a
Szükségünk lesz az egyszerű zárt görbék irányításának fogalmára is. Szem ox dy
jelöléssel ugyanis a tételek könnyebben megjegyezhet ők.
léletesen világos, hogy ha végighaladunk a g egyszerű zárt görbén, akkor a g
által határolt tartomány vagy végig a bal oldalunkon, vagy végig a jobb olda 22.47. Tétel (Green* tétele). Legyen g folytonos, rektifikálható, pozitív
lunkon helyezkedik el. Az első esetben azt mondjuk, hogy a görbe irányítása irányítású, egyszerű zárt síkgörbe, és jelölje a g által határolt tartományt A.
pozitív, a második esetben pedig negatív. Ennek a fogalomnak a precíz defi Legyen c\A c G nyílt és f : G R folytonos.
níciója a következő. df
Először a = ( 01 , 02) és b = ( 61 , 62) nemnulla vektorok irányított szögét (i) Ha — létezik és folytonos cl A-n, akkor
dy
definiáljuk. A fogalom szemléletes tartalma az, hogy a kérdéses szög aszerint
pozitív vagy negatív, hogy az origóból b irányába mutató félegyenes pozitív j f dx = — j dx dy. (22.27)
vagy negatív irányú forgatással kapható-e az origóból a irányába mutató féle
9 A ^
gyenesből. Konkrét példák segítségével meggyőződhetünk arról, hogy e két
df
eset aszerint válik szét, hogy az determináns pozitív vagy negatív. (n) Ha — létezik és folytonos cl A-n, akkor
A definíció tehát a következő.
Az a és 6 vektorok irányítatlan szögén a fenti félegyenesek 7 € [0,7t] j}dy = j dx dy. (22.28)
dx
szögét értjük. (Ez a szög az (a, 5) = \a\ ■ 1&] •cos 7 formulával is definiálható 9 A
a\ ü2
lenne.) Az a és 6 vektorok irányított szöge egyenlő 7 -val, ha az
bi 62
22.48. Megjegyzés. Az (22.28) összefüggést úgy jegyezhetjük meg, hogy a
ai ü2 negatív. (Az irányított
determináns nemnegatív, illetve —7 -val, ha jobb oldalon elhagyjuk dx-et és dx-et (hiszen ezek „kiejtik egymást” ).
bi 62
szög természetesen függ a és b sorrendjétől.) * George Green (1793-1841) angol matematikus és fizikus
Ha x - qX, és y - i felcseréljük, akkor a (22.28) összefüggés (22.27)-be megy át. Másrészt a szukcesszív integrálás tétele alapján (22.27) jobb oldalának értéke
Ugyanis a két koordinátatengely felcserélése dJLy — x egyenesre való tükrözést
d( \ d
jelenti, és a tükrözések megváltoztatják a zárt görbék irányítását. Mivel pedig
(22.27)-et is pozitív irányítású görbére mondtuk ki, ezért az egyik oldalt meg
kell szoroznunk —1 -gyel. V(a^)
a
A (22.27) összefüggésben előforduló negatív előjelet úgy jegyezhetjük meg,
hogy a jobb oldalon a d y és dy kiejtéséhez előbb dx-et és dy - t fel kell cserélni, = - j i f { x, ' î x) ) - f { x, í p{ x) ) ) dx,
és ez a csere egy —1 -gyel való szorzással jár.
Mindezek a formális operációk pontos matematikai értelemmel tölthetők vagyis (22.27) igaz.
meg az űn. diíferenciálformák elméletének segítségével. L. pl. a [10] 10. feje Mármost minden háromszög normáltartomány, ezért az (i) állítás igaz
zetét. minden háromszögre.
A 22.47. T étel b izo n y ítá sa (váz Most belátjuk, hogy az (i) állítás igaz minden egyszerű zárt töröttvonalra
la t). Először az (i) állítást bizonyítjuk (azaz minden sokszögre). Tudjuk, hogy minden sokszög felbontható három
abban a speciális esetben, amikor A egy szögekre (1. a 21.29. feladatot). Immár azt is tudjuk, hogy (22.27) igaz a
normáltartomány belseje. felbontásban szereplő mindegyik háromszögre. Az így kapott egyenlőségeket
összeadva megkapjuk a sokszögre vonatkozó állítást. Ez a jobb oldalak össze
Legyenek (p és ip folytonos függvé
gére nyilvánvaló a (22.4) összefüggésből. A bal oldalak összegét véve a sokszög
nyek a [c, d] intervallumon, és tegyük fel,
belsejébe eső szakaszokon vett vonalintegrálok kiesnek, mert mindegyik sza
hogy (f{x) < ip{x) minden x e (c, <i)-re.
kasz két háromszög határához tartozik, tehát mindegyik szakaszon kétszer
^ Legyen A = { ( x , y ) : c < x < (p{x) <
d integrálunk két különböző irányban, és így a két integrál összege nulla.
< y < 'ip{x)}. Legyen g olyan folytonos,
pozitív irányítású, egyszerű zárt görbe, Ezzel (22.27)-et minden sokszögre beláttuk.
22.3. ábra
amely A határát paraméterezi. Ez azt Az általános esetet úgy kapjuk, hogy a g görbét alkalmas beírt sokszögek
jelenti, hogy g a g\, Q2 , 93 , Qa folytonos görbékre bontható, ahol a függ sorozatával közelítjük. Ehhez először is meg kell mutatni, hogy minden í > 0-
vény grafikonját paraméterezi oly módon, hogy g\ első komponense szigo ra a paraméterintervallumnak van olyan ő-nál finomabb F felosztása, hogy az
rúan monoton növő, g^ a (d,(p(d)) és {d,'ip{d)) pontokat összekötő (esetleg F-hez tartozó ^-be írt töröttvonal nem metszi önmagát, tehát egyszerű zárt
elfajuló) függőleges szakaszt paraméterezi, ^3 a ^ függvény grafikonját para sokszöget alkot. Erre nézve 1. a 22.37. feladatot. Ezt követően be kell látnunk,
méterezi oly módon, hogy g^ első komponense szigorúan monoton csökkenő, hogy ha (22.27)-et felírjuk ezekre a sokszögekre, akkor a bal oldalak sorozata
végül pedig ^4 a {c,'ip{c)) és (c,(p(c)) pontokat összekötő függőleges szakaszt /* (* ^ J~
/ / dx-hez, a jobb oldalak sorozata pedig — / — dx dy-h.ez konvergál. Az
paraméterezi. Könnyű belátni, hogy / f d x = f { x , (f{x)) dx és / f dx = Jg J a dy
Jgi Jc Jg2, okoskodásnak ezt a lépését nem részletezzük.
rd Az (ii) állítás hasonlóan bizonyítható. Az egyetlen különbség, hogy
= - j f i x , ^ { x ) ) dx (1. a 22.26. feladatot). Mivel a 22.30.2. Megjegyzés sze
az első lépésben nem normált art ományokr a bizonyítunk, hanem olyan
rint í f d x = í f d x ^ O , ezért (22.27) bal oldalának értéke i { x, y) : c < y < d, (p{y) < x < 'íjjiy)} alakú halmazokra, ahol íp és 'ip folyto
nos függvények [c, d]-n és íp{y) < 'i/j{y) minden y e (c, d)-i%. □
a
j i f ( x , ^{ x) ) - f { x , 'Ip(x))) dx. A Green-tétel alkalmazásaként most belátjuk, hogy ha a G C nyílt
halmazban „nincs lyuk” , akkor a 22.44. Tételben a primitív függvény létezésére
vonatkozó feltétel nemcsak szükséges, de elégséges is.
22.49. D e fin íció . A G C nyílt halmazt egyszeresen összefüggőnek nevez tartalmazott nyílt körlapban is. A primitív függvény tehát lokálisan minden
zük, ha G összefüggő, és minden G-ben fekvő egyszerű zárt görbére teljesül, pont környezetében létezik, a kérdés csak az, hogy ezek a lokális primitív függ
hogy a görbe által határolt tartomány része G~nek. vények összeállíthatók-e egyetlen, G-n értelmezett függvénnyé. Amint a 22.50.
Tétel mutatja, a válasz erre a kérdésre a G nyílt halmaz topológiai tulajdon
Meg lehet mutatni, hogy minden konvex nyílt halmaz egyszeresen össze ságaitól függ.
függő. A G = \ {(0,0)} nyílt halmaz nem egyszeresen összefüggő, mert az
Tekintsük a 22.43.2. Példában szereplő f { x , y) = -y
origó középpontú körök G-ben vannak, de az általuk határolt tartományokat 2 o5 o 9 I löke-
^x^ -h x^ + y^ /
G nem tartalmazza (mert az origó nincs G-ben).
pezést. Mivel / kielégíti a 22.50. Tétel feltételeit a G = \ {(0,0)} halmazon,
22.50. T étel. Legyen G C egyszeresen összefüggő nyílt halmaz, és legyen ezért /-n ek van primitív függvénye G minden egyszeresen összefüggő rész
f = ( / i , / 2) : G folytonosan differenciálható. A z f leképezésnek akkor halmazán. Könnyű ellenőrizni, hogy az arctg (y/x) függvény az / primitív
és csak akkor van primitív függvénye G-n, ha D 2f i { x, y) = D i f 2 (x, y) teljesül függvénye az {{x, y) : re > 0} és {(re, y) : a; < 0} nyílt félsíkok mindegyikén,
továbbá a -a rc tg (x/y) függvény az / primitív függvénye az { { x, y) : y > 0 }
minden (x, y) e G-re.
és { ( x, y) : y < 0 } nyílt félsíkok mindegyikén. Azt is könnyű látni, hogy az
B izo n y ítá s. A feltétel szükségessége a 22.44. Tételből következik. A 22.41. arctg ( y/ x) és —arctg ( x/ y ) függvények csak egy-egy konstans összeadandó-
Tétel és az azt követő megjegyzés szerint az elégségesség bizonyításához elég ban térnek el egymástól mindegyik síknegyedben. Alkalmas konstansok hoz
belátni, hogy / vonahntegrálja nullával egyenlő minden G-ben fekvő S sok záadásával primitív függvényeket konstruálhatunk / számára minden olyan
szögre. Legyen g : [a,b] G a.z S C G sokszög folytonos és rektiíikálható halmazon, amely a síkból egy origón átmenő félegyenes elhagyásával keletke-
paraméterezése. Ekkor g egyszerű zárt görbe. Feltehetjük, hogy g pozitív irá zik (1. a 22.38. feladatot). A teljes G halmazon azonban /-n ek nincs primitív
nyítású, mert különben áttérhetünk a gi{t) = g ( - t ) {t e [ - 6, - a ] ) görbére. függvénye.
Ekkor gi szintén S-et paraméterezi, de ellentétes irányításban, és ha / integ
rálja î-en nulla, akkor g-n is, hiszen a két integrál egymás negatívja. E g y fizikai alkalm azás. A Green-tétel egy fontos fizikai interpretációja a
folyadékáramlásokhoz kapcsolódik. Tegyük fel, hogy a sík egy G tartományá-
Mármost az / leképezés ^-n vett vonalintegrálja egyenlő az I / i dx -f
ban folyadék áramlik, és hogy az áramlás iránya és sebessége minden (x, y) e G
pontban állandó. Ezen azt értjük, hogy van egy olyan v = v(x ,y ) egységvek-
+ j /2 dy összeggel. Jelöljük a g által határolt tartományt -A-val. Mivel G tor, hogy az (x, y) ponton áthaladó folyadékrészecskék mindig v irányában
egyszeresen összefüggő, ezért A C G, tehát c\ A — A U dA = AUg{\_a,b\) C G. áramlanak, és van egy olyan c = c{x, y) > 0 szám, hogy minden (x,^ )-t tartal-
így f-^ és /2 parciális deriváltjai léteznek és folytonosak egy cl A -t tartalmazó mazó, v-ve merőleges és elég rövid, h hosszúságú szakaszon át időegység alatt
nyílt halmazban (nevezetesen G-ben), tehát alkalmazhatjuk Green tételét. Azt h ■c mennyiségű folyadék halad keresztül. Legyen f { x , y ) = c{ x, y) ■v{ x, y) .
Ekkor a folyadékáramlás iránya minden pontban megegyezik / ( x , y) irányával,
kapjuk, hogy
a sebessége pedig f { x , y ) abszolút értékével.
j fi dx + j f 2 dy — - j dx dy + j dx dy = 0 , Legyen g : [a,b] G egy pozitív irányítású egyszerű zárt görbe, és legyen
g g A A a g által határolt tartomány A. Vizsgáljuk meg, hogy időegység alatt mennyi
folyadék áramlik az A tartomány határán, vagyis a F = g{[a,b]) halmazon
hiszen a feltétel szerint teljesül G minden pontjában. □ keresztül.
oy ox
Tekintsünk egy finom a = to < ti < . . . < tn = b felosztást és legyenek
2 2.51. M e g je g y z é s . A fenti tételből következik, hogy ha / : G folyto Ci e {i = 1 , . . . ,n) közbülső pontok. Tegyük fel, hogy a görbének a
nosan differenciálható a G nyílt halmazban, akkor /-n ek G minden egyszere osztóintervallumhoz tartozó F^ részíve közel van a Ji ~ [g{ti-i), g{ti)]
sen összefüggő részhalmazán van primitív függvénye. így /-n ek van primitív szakaszhoz, és hogy a F^ részíven / közel van az f { di ) vektorhoz, ahol
függvénye G minden konvex és nyílt részhalmazán, speciálisan minden G által d'i = 9 ÍCi). Ha a Ji szakasz merőleges lenne /(c?^)-re, akkor az időegység alatt
Ji-n átáramló folyadék rrii mennyisége körülbelül \Ji \■\f(di)\ volna, ahol \Ji\ ahol a parciális derivált értékét valamely közbülső pontban számoljuk az egy
a Ji szakasz hossza, azaz \g{ti) - g{ti-i)\. Ha Ji nem merőleges /(d i)-re , akkor változós Lagrange-középértéktétel szerint. Hasonlóan, a két vízszintes oldalon
könnyen láthatóan mi egyenlő azon a J- szakaszon átáramló folyadékmennyi dÍ 2
séggel, amit úgy kapunk, hogy J^-t levetítjük a di-n átmenő és f { di)-i e merőle áthaladó mennyiség különbsége körülbelül t{R) ------- .
dy
ges egyenesre. Legyenek v koordinátafüggvényei vi és V2 - Ekkor a.v = (~V 2 , v\)
A téglalap határán átáramló folyadék mennyisége tehát körülbelül
vektort úgy kapjuk, hogy v-t pozitív irányban 90 fokkal elforgatjuk. így a J'
szakasz hossza a {g{ti) - g{ t i- i), v(di) ) skalárszorzat abszolút értéke, az mi
folyadékmennyiség pedig
ig(ti) - g{ U- i ) , v{ di ) ) •\f{ci)\ = {g{ti) - g( t i - i ) , \f(ci)\ ■v(di)) = dx dy
= ig{ti) - g { t i - í ) , f { c i ) ) mennyiséget / divergenciájának nevezzük és div /-fe l jelöljük. A fentiek
alapján a divergencia fizikai jelentése az időegység alatt, egységnyi területen
abszolút értéke, ahol / = (—/ 2, / i ) - keletkező (vagy, ha div / < 0, akkor elnyelődő) folyadékmennyiség. Követke
Könnyen látható, hogy a {g(ti) - g { t i - i ) , f { c i ) ) skalárszorzat pozitív, ha zésképpen egy mérhető A halmazban keletkező mennyiség / div f d x d y .
a részíven keresztül történő áramlás A-ból kifelé, és negatív, ha A-ba befelé Ja
n
Ha ezt összevetjük a (22.29) mennyiséggel, akkor azt kapjuk, hogy
irányul. Ebből következik, hogy a ^ { g ( t i ) - g{ti-i),~f{g{ci))) előjeles összeg
i—í
körülbelül egyenlő azzal a folyadékmennyiséggel, amely időegység alatt A-ból J i - h ) dx + l h d y = f ( ^ + ^ ^ dxdy. (22.30)
kifelé vagy befelé áramlik. Ha az / függvénynek létezik a g menti vonalinteg 9 9 A
rálja, akkor tehát a vonalintegrál értéke, vagyis Vegyük észre, hogy ez nem más mint a Green-tétel két állításának összevont
alakja, amely azt az evidens fizikai tartalmat hordozza, hogy a görbe belsejé
j ( - Í 2) dx + j f i dy (22.29) ben keletkező és a görbén áthaladó folyadékmennyiség azonos.
9 9
Visszatérve a divergencia fizikai jelentésére, láthatjuk, hogy ha div / azo
pontosan egyenlő ezzel a folyadékmennyiséggel. nosan nulla A-ban (ami pontosan akkor következik be, amikor az / = (—/ 2, f i )
Most tegyük fel, hogy / folytonosan differenciálható, és számítsuk ki egy leképezésnek van primitív függvénye A -ban), akkor az A tartomány határán
másik módszerrel, hogy egy kis R ■= [x\^x2] x [y\,^ 2] téglalapon keresztül átáramló folyadék mennyisége nulla, azaz ugyanannyi folyadék áramlik A-ba
mennyi folyadék áramlik át időegység alatt. mint amennyi ^ -b ól távozik.
A vízszintes [(xi^y)^{x 2 ^y)\ szakaszon időegység alatt átmenő folya Ha div f(xQ, yo) > 0, akkor az (xo,yo) pont egy kis környezetében div /
dékmennyiség körülbelül { x 2 — x\ )f 2 \ a függőleges [{x,yi), ( x , y 2)] szakaszra pozitív, tehát a pont kis környezeteiből folyadék áramlik kifelé, vagyis az
ugyanez (^2 — yi) fi- Következésképpen, ha az R téglalap elég kicsi, akkor a (xo,yo) pont egy forrás. Ha viszont di v f ( xo, yo) < 0, akkor a pont kis kör
szemközti oldalain körülbelül ugyanannyi folyadék áramlik keresztül. nyezeteibe folyik a folyadék, ami azt jelenti, hogy az (xq, ^0) pont egy nyelő.
Minket most a különbség érdekel: mennyi az eltérés pl. a két függőleges
oldalon átmenő folyadékmennyiségek között? Ez nem más mint A Green-tétel formuláiról érezhető, hogy a Newton-Leibniz-formula vari
yi + V2 yi + y 2 ánsai. Az analógia azonban nem teljesen közvetlen. Érdemes az f dx és

{V2 - yi) • / i U 2, - (yi - yi) • f i (^^ 1 ,
2
f dy integrálokat egy másik alakban is felírni, amely az analógiát nyilván-
(V2 - y i ) ( x 2 - a ^ i ) • ^ = t{R) J9
dx ’ valóvá teszi. Ennek érdekében bevezetünk egy újabb integrálfogalmat, amelyet
szintén egy fizikai példával illusztrálhatunk.
Tegyük fel, hogy a G tartomány minden pontjában egy f { x ) nagyságtí függvényekre. A kiterjesztett integrált komponensenként számítjuk ki. Ha pl.
súrlódási erő nehezíti a mozgást. Ha egy test a : [a, 6] -> G görbe mentén H c W mérhető és f = { f i , f q ) : H -> olyan leképezés, amelynek az
mozog, akkor mennyi munkát végez a súrlódás leküzdésére? Tekintsünk egy fi komponensei integrálhatóak H-n, akkor legyen
a == to < ti < . . . < tn = b felosztást, és tegyük fel, hogy a g görbének
/ \
a [ti-i,ti] osztóintervallumhoz tartozó íve jól közelíthető a [g(ti-i), g{ti)]
jfd t= j dt
szakasszal. Tegyük fel továbbá, hogy a j i íven az / erő közel állandó. Mivel a
súrlódási erő független a mozgás irányától, ezért a súrlódás leküzdéséhez a 7 ^ H \h H
íven körülbelül / ( ^ ( q ) ) •\g{ t i ) - g{ t i - i ) \munkát kell végezni, ahol Ci e [ti-i,ti]

n Legyen g : [a,b] -> tetszőleges görbe. Az / : g([a,b]) függvény
tetszőleges közbülső pont. így a teljes munkát a l ^ / ( í í f e ) ) ■\g(k) - g(tiî)\ ívhossz szerinti integrálját szintén komponensenként definiáljuk, azaz legyen
\
összeggel becsülhetjük meg. Amennyiben teljesül, hogy van olyan / szám,
j fds = j f i d s , . . . , j fq ds
hogy ezek az összegek tetszőleges pontossággal megközelítik I-t valahányszor
9 \9 9
a felosztás elég finom, akkor nyilván I lesz a keresett munka értéke.
Ezek után térjünk vissza a Green-formulákhoz. Legyen g — (gi , g 2) :
22.52. D e fin íció . Legyen g : [a, b] - » egy görbe, és legyen a valós értékű
[a, b] -> R^ egy differenciálható, pozitív irányítású egyszerű zárt síkgörbe,
/ függvény értelmezve a g([a,b]) halmazon. Azt mondjuk, hogy az If ds
és jelölje A a, g által határolt tartományt. Ha egy t pontban g\t) ^ 0, akkor
ívhossz szerinti vonalintegrál létezik és az értéke az I szám, ha minden £ > 0- a 9 \t) = (^1 (^)5 vektor a g görbe g(t) pontbeli érintőjének irányába
hoz van olyan 5 > 0 , hogy valahányszor a = to < ti < . . . < tn = b egy (5-nál mutat. Ha az érintő irányába mutató egységvektort negatív irányban 90 fok
finomabb felosztás és q € [ti-i,ti] (i = 1 , . . . ,n ) tetszőleges közbülső pontok, kal elforgatjuk, akkor megkapjuk a görbe k ü lső n o rm á lisá t, amelyet tehát
akkor úgy kapunk, hogy vesszük az érintőre merőleges és az A tartományból kifelé
mutató egységvektort. A g{t) pontbeli külső normálist n(g{t))-vel jelölünk. Ez
I ■ \g{ti) - 9 (ii-i)\ < £. tehát a (^2(^)3 vektor irányába mutató egységvektor, amiből
i=l
<9Í^)) = 7 7 7 ^ •t ó W , - ^ í W )-
Az ívhossz szerinti integrál létezését és értékét illetően igaz a következő I^'WI
tétel, amely a 22.31. és 22.32. Tételek bizonyításához hasonlóan igazolható. Eaf:g{[a,b]) akkor
22.53. T étel. Ha a g görbe folytonos és rektiíikálható, valamint az f függvény b

j f n d s = j ^ l ~ ^ - Í 92 Ít ) , - g' i {t))- \g{t )\dt =
folytonos a g([a,b]) halmazon, akkor az / f ds ívhossz szerinti vonalintegrál
létezik. Ha g komponensei diíferenciálhatóak és a deriváltjaik integrálhatóak / b b \

[a, b]-n, akkor
j fÍ9{t))92Ít) f Í 9 {t))g[{t) dt
b
\â a
j f d s = j f ( g( t ) ) ■\g\t)\dt.
j f d y , - j fdx ( 22 .31 )
\9 9 /
Szeretnénk a (22.27) és (22.28) képleteket egyetlen formulába sűríteni.
Ehhez további jelölésekre van szükségünk. Először is minden olyan integ Ezt a Green-tétellel összevetve a következőt kapjuk.
rált, amely valós értékű függvényekre vonatkozik, kiterjesztünk vektor értékű
22.54. T étel. Legyen g : [a, b] -> pozitív irányítású egyszerű zárt sík 22.37. Bizonyítsuk be, hogy minden egyszerű zárt síkgörbének van tetszőlege
görbe, amely véges sok folytonosan differenciálható ívből áll. Jelölje a g által sen finom. Önmagát nem metsző beírt poligonja. (Ö M)
határolt tartományt A, és legyen clA C G nyílt. Ha f : G R folytonosan
differenciálható, akkor 22.38. Legyen G =- \ {(0 ,0 )}, és legyen / - ( / i , / 2) : G R^ differen
ciálható. Bizonyítsuk be, hogy ha D 2/1 = £>1/2 C'-n, akkor f-n ek van
j fnds = j f'dxdy. (22.32) primitív függvénye minden olyan halmazon, amely a síkból egy origón
9 A átmenő félegyenes elhagyásával keletkezik.
Ez a formula azt mondja, hogy egy függvény deriváltjának az A halmazon 22.39. Legyen g és A mint a Green-tételben. Bizonyítsuk be, hogy ha
vett integrálja egyenlő az f n leképezésnek az A határán vett ívhossz szerinti / = ( / 15/ 2) folytonosan differenciálható egy cl A -t tartalmazó nyílt hal
integráljával. mazban, akkor f vonalintegrálja g mentén egyenlő / (D 1/2 - D 2/ 1 ) dx dy-
Vegyük észre, hogy a (22.32) egyenlőség - a (22.31) formulát is felhasz nal.
nálva - ekvivalens a Green-tétellel, amennyiben az egyenlőséget komponen
sekre bontva a Green-tétel két állítását kapjuk.
Képzeljünk el egy homogén anyagból álló g : [a,b] -> RP görbét. Ekkor
A (22.32) egyenlőséget tekinthetjük a Newton-Leibniz-formula kétdimen g bármely részívének a tömege a részív ívhosszának d-szerese, ahol d egy
ziós variánsának. Az eredeti Newton-Leibniz-formula szerint az f függvény pozitív konstans (a sűrűség). Tekintsünk egy F : a = íq < ti < . . . < tn =
[a,b] intervallumon vett integrálja egyenlő az / függvénynek az intervallum = b felosztást, és legyenek Ci e [ti-úti] tetszőleges közbülső pontok. Ha a
határán vett előjeles „integráljával” , vagyis az f{b) —f (a) különbséggel. Mivel görbe folytonosan differenciálható és a felosztás elég finom, akkor a g([ti-i, ti])
jogosan nevezhetjük az 1 vektort (azaz számot) az intervallum b pontjában részív hosszúsága közel van a [g{ti-i), g{ti)] szakasz hosszához, tehát a részív
vett külső normálisának, a - 1 vektort pedig az a pontbeh külső normálisnak, tömege közel van d ■\g{ti) — ^(í^_i)|-hez. Ha tehát minden z-re a g{ci) pontban
így /(&) - / ( a ) = / ( a ) ■n{a) + f{b) ■n(b), ami pontosan megfelel (22.32) bal d- \g{ti) - g{ti-i)\ tömeget koncentrálunk, akkor az így kapott pontrendszer
oldalának. tömegeloszlása közel lesz a görbe tömegeloszlásához. Elvárhatjuk, hogy ekkor
a pontrendszer súlypontja közel legyen a görbe súlypontjához.
1 ^
Feladatok A pontrendszer súlypontja az — •V \g{ti) - g { t i - i ) \•g { a ) pont, ahol
i=i
IV
22.34. Legyen g folytonos, rektiíikálható, pozitív irányítású, egyszerű zárt sík = X] - 9Íî-i)\- Ha a felosztás elég finom, akkor L p közel van a
görbe, és jelölje a g által határolt tartományt A. Bizonyítsuk be, hogy az
n
I
I x d y és — y d x vonalintegrálok mindegyike egyenlő A területével. görbe L ívhosszához, a Y l \ g { t ^ ) - g ( t i - i ) \ ■ g ( a ) pont j-edik koordinátája
Jg h i=l
22.35. Ellenőrizzük az előző feladat állítását az alábbi görbékre: pedig az / Xj ds ívhossz szerinti integrálhoz.
(a) g{t) = (a ■cosí, b •sint) {t e [0 , 27t]) (ellipszis);
Ez motiválja a következő definíciót: a g : [a, b] — görbe s ú ly p o n tja az
(b) az [a,b] X [c,d] téglalap határának bármely, a feltételeket kielégítő
paraméterezése.
~ j xids,.. . j Xpds
22.36. Számítsuk ki az alábbi görbék által határolt tartomány területét:
\ g
(a) s(í) = ( 2 í - í ^ 2 í 2 -t=*) ( í e [ 0, 2 ]);
(b) g(t) = (a •cos^ t, a ■sin^ í) (t € [0,27t]).
522 22. T öbbváltozós függvények integrálása Felület és felszín 523
pont, ahol L jelöli a görbe hosszát. A vektorértékű függvények integráljára tehát az a, b síkvektorok által kifeszített paralelogramma területe
vonatkozó konvenciót használva a súlypontot / x ds/ I I ds alakban is felír-
"'.9 y|a|2 |ö|2 - (a, 6) 2.
hatjuk, hiszen L — / 1 ds. Most legyenek a és b tetszőleges R^-beli vektorok. Van olyan g egybevágó
ság, amely az a és b vektorokat beleképezi az {(a;i,. . . , Xp) : xs = . . . = Xp = 0 }
22.40. Számítsuk ki az alábbi görbék súlypontját: halmazba. Ezt M^-tel azonosítva azt kapjuk, hogy a g{a) és g{b) vektorok által
(a) g{t) = (t,t^) ( í e [ 0 ,l]); kifeszített paralelogramma területe ^J\g{a)\‘^\g{b)\‘^ - (g{a), g{b))^. A g egybe
(b) g{t) = (t,siní) {y e [0, 7t]); vágóság azonban nem változtatja meg sem a vektorok hosszát, sem a skalá
(c) r = a - {1 + c o s íp) {0 < cp < 27t), ahol a > 0 konstans (kardioid). ris szorzatukat; az utóbbit azért nem, mert 2 { x, y) =: |x + y f - \x\^ - \yf
minden x ,y e E^-re. Ha feltételezzük, hogy az egybevágóságok a paralelo
22.41. Legyen f nemnegatív és folytonosan differenciálható [a, 6]-n. Bizonyít grammák területét sem változtatják meg, akkor megállapíthatjuk, hogy az
suk be, hogy az {(x, y, z) : a < x < b , = f { x ) } forgásfelület felszíne a,b e W vektorok által kifeszített paralelogramma területe yj\a\‘^\b\‘^ — {a, b)^.
egyenlő graph / hosszának és a forgatás során a graph / súlypontja által
Ez a mennyiség olyan sokszor fog még előfordulni, hogy külön jelölést vezetünk
leírt kör kerületének szorzatával (első Guldin-szabály). be rá.
22.55. J elö lé s. Ha a,b e akkor a ^\a\‘^\b\^ — (a ,b)^ számot \a x 6|-vel

Felület és felszín jelöljük.
A 14. Fejezetben említettük, hogy a felület és a felszín fogalmának definiálásá Könnyű belátni, hogy |ax 6|= |a|•|6|-sin 7 , ahol 7 jelöli az a és b vektorok
által bezárt szöget.
hoz a többváltozós analízis eszközeire van szükség. Ezek az eszközök immár a
rendelkezésünkre állnak, így megbirkózhatunk a feladattal. A görbéket inter Legyen A C mérhető, és legyen p ; A —>■ egy folytonosan differenci
vallumokon értelmezett leképezésekként definiáltuk. Ennek analógiájára (bár álható paraméterezett felület. Vegyünk egy N [a, a + h] x [b,b h] négyze
szemernyit általánosabban) a felületeket a sík mérhető részhalmazain értel tet A-han és egy (c, d) e N pontot. Mivel g folytonosan differenciálható, ezért
mezett leképezéseknek fogjuk tekinteni. Pontosabban - hogy ne kerüljünk (a felszín ésszerű értelmezése esetén) azt várjuk, hogy ha N elég kicsi, akkor az
konfliktusba a differenciálgeometria és a topológia egyéb felületfogalmaival N négyzetben ^-t olyan jól közelíti a g{c, d) -h g { c , d){x - c , y - d) leképezés,
- paraméterezett felületekről fogunk beszélni. Tehát a, g : A leképezést, hogy g { N) felszíne közel lesz a g\c , d) { N) paralelogramma területéhez.
ahol A C mérhető, R^-beli paraméterezett felületnek nevezzük. A g
Ez utóbbit kiszámítandó legyenek g komponensei jgi,p2,ő's, és vezessük
paraméterezett felületről akkor mondjuk, hogy folytonos vagy differenci be a
álható vagy folytonosan differenciálható, ha a g leképezés rendelkezik a
megfelelő tulajdonsággal az A halmazon. Di g = {Digi, Di g 2 , Digs) és D 2g = (i^ 2î, A 5'2, ^ 2^3)
jelölést; ekkor a D\g és D 2P vektorok megegyeznek g Jacobi-mátrixának
A felszín definícióját előkészítendő először meghatározzuk a paralelogram
oszlopvektoraival. Könnyen látható, hogy g {c, d)([0,h] x [0, h]) megegyezik
mák területét. Az a = ( 01 , 02) és b = ( 61 , 62) síkbeli pontok által meghatá-
a h ■Dig{c, d) és h •D 2g{c^ d) vektorok által kifeszített paralelogrammával,
ai ü2 '
rozott P{a, b) paralelogramma területét ismerjük, ez a determináns tehát g'{c^d)(N) ennek a paralelogrammának az eltoltja lesz. így g \c , d) ( N)
abszolút értéke, vagyis ,lai&2 - 02^1 1 (1- a 21.26. Tételt). Egyszerű számolás területe \h-Dig{c, d) x h - D 2 {c,d)\ = \Dig{c,d) x D 2g(c,d)\•h^.
adja, hogy Azt kaptuk, hogy g{ N) felszíne várhatóan közel van \Dig{c, d) x D 2g{c, d) |•
•t(N)-hez, ha az N négyzet elég kicsi. Ha tehát n elég nagy, akkor ez minden
{aib2 - a 2&i)^ = (a\ + al){bl + bl) - (aiöi + 0262)^ = - (a, 6)^
olyan N e JCn négyzetre teljesül, amely A belsejébe esik. Legyen N i , . . .,Nj.
22. T öbbváltozós függvények integrálása Felület és felszín 525
524
ezen belső négyzetek felsorolása. Ha minden Ni négyzetből kiválasztunk egy jának a felszínét! Tekintsük a g { x , y ) = ( x , y , x y ) { ( x , y ) e A) paraméterezést.
(ci, di) pontot és képezzük az 5 = ^ \Dig{ci^ di) x D 2g{ci, di)\-t{Ni) összeget, Ekkor D\g = (1, 0, y), D 2g — (0,1, x), amiből
akkor ez közel lesz g{A) felszínéhez.
\D\g X D 2g\ = ^ (1 + + x ‘^) - x^y“^ = .Jl + x ‘^
Amennyiben az A halmaz egy négyzet, akkor ez sugallja, hogy mit tekint
sünk a g paraméterezett felület felszínének: azt a számot, amelyet a fenti S és a keresett felszín F = í yj 1 + x"^ y"^ dx dy. Ez az integrál polárkoordiná-
összegek megközelítenek, ha A-t elég kis négyzetekre osztjuk. Mivel pedig az
tás helyettesítéssel könnyen kiszámítható:
S összegek egyszersmind az / \D\g x D 2g\ dxdy integrál közelítő összegei is,
JA
ezért az integrál értéke megadja a felszín keresett nagyságát.
F = j j ^/l + r ‘^ ■r dr d(f = ~ ■ ^ ■(^(1 -f- .
Várhatóan az integrál akkor is egyenlő a felszínnel, ha A C M egy tetsző
0 0
leges mérhető halmaz. Ez abból következik, hogy az S összeg egy tag híján
k
a \Dig X D 2g\ függvénynek az {iVi,. . . , iV^, A \ U Ni ) felosztáshoz tartozó 22.58. M e g je g y z é s e k . 1 . Mivel a feltétel szerint \Dig x D 2g\ folytonos A-
i=i n, ezért a (22.33) alatti integrál akkor és csak akkor létezik, ha \Dig x Ü 2g\
/ fc \
korlátos az A halmazon (1. a 22.17. Tételt). Ez biztosan teljesül, ha A zárt;
közelítő összege. A hiányzó tag azonban kicsi lesz, mert M ^ \ U =
\ i=l / ekkor tehát g-nek létezik a felszíne. Ugyanez a helyzet, ha g értelmezve van
és folytonosan differenciálható egy cl A -t tartalmazó nyílt halmazon.
= t{Á) — hn{A) -> 0, ha n oo. A felszín értéke tehát / \D\g x D 2g\dxdy
JA
kell, hogy legyen. 2 . Legyen / : [a,b\ —> [0, oo) folytonosan differenciálható függvény. Ekkor
a graph f megforgatásával kapott forgásfelület természetes paraméterezése a
A fenti szemléletes okoskodás tetszőleges W {p > 3) térbe képező para
g{x, (f) — (x, f { x ) cos (f, f { x ) sin cp) {x, ip) e [a,b] x [0, 2 tt] leképezés. Könnyű
méterezett felületekre is elmondható. Az egyetlen különbség az, hogy ha g
ellenőrizni, hogy a g paraméterezett felületnek a 22.56. Definíció szerinti fel
komponensei g i , . . . ,gp, akkor a színe megegyezik a 14.3L Tételben megadott felszínformulával (1. a 22.42.
Di g = { Di gu . . . , Digp) és D 2g = feladatot).
jelöléseket kell használnunk. 3. Meg lehet mutatni, hogy ha egy H C MP korlátos zárt halmaznak van
A fentiek alapján többé-kevésbé világos, hogy a felszínt hogyan definiál kölcsönösen egyértelmű és folytonosan differenciálható paraméterezése, akkor
hatnánk közelítő összegek segítségével. A technikai nehézségeket elkerülendő a felszín értéke független a paraméterezéstől (hasonlóan az egyszerű ívek
mégis inkább azt az egyszerűbb megoldást választjuk, hogy a felszínt a fenti ívhosszához; 1. a 14.19. Tételt).
okoskodás végeredményeképpen kapott integrállal definiáljuk. Ez pontosabban a következőt jelenti. Legyenek A és B mérhető zárt hal
mazok a síkon, és legyenek g : A W , h :B RP injektív és folytonosan
22.56. D e fin íció . Legyen A C mérhető, és legyen g : A MP egy foly
differenciálható leképezések. Ha g{A) = h{B), akkor
tonosan differenciálható paraméterezett felület. Ha a \Dig x D 2g\ függvény
integrálható A-n^ akkor azt mondjuk, hogy g felszíne létezik, és értéke
j \Dig X D 2g\dxdy = j \Dih x D 2h\ dxdy. (22.34)
IDig X D 2g\dx dy. (22.33) A B
/
A A bizonyításra nézve 1. a 22.43. feladatot.
22.57. P é ld a . Tekintsük az A = { { x, y) : x , y > 0 , x ‘^ + y ‘^ < R^} negyedkörla

pot, és számítsuk ki & z = xy nyeregfelület A felett elhelyezkedő felületdarab-
526 22. T öbbváltozós függvények integrálása Integráltételek három dim enzióban 527
22.59. T étel. Legyen A c R ^ mérhető, zárt halmaz és f : A folytonosan Az integráltételek kimondásához szükségünk lesz a felszíni integrál fogal
differenciálható. Ekkor f grafikonjának felszíne mára. Ez az integrál az ívhossz szerinti integrál paraméterezett felületekre
vonatkozó megfelelője*.
j y i + { D i f y + { D2 f y dx dy. (22.35)
Legyen A C mérhető, legyen ^ : A ^ 1.^ egy folytonosan differenciál
A ható paraméterezett felület, és legyen / : g{A) -> R. Vegyük az A halmaz egy
finom { ^ 1 , . . . , An] felosztását, vegyünk (q , di) e A{ pontokat, majd képez-
n
B izo n y ítá s. A g( x , y) = ( x , y j { x , y ) ) { { x, y) e A) leképezés / grafikonjának
folytonosan differenciálható paraméterezése. Mivel D\g — (1, 0, D i f ) és D 2g = zük a ^ f ( g { c i , d i ) ) ■F( g( Ai ) ) közelítő összeget, ahol F jelöh a felszínt. Az
i=l
= (0,1,L>2/), ezért
f dF felszíni integrál értéke az az I szám lesz, amelyet ezek a közelítő
\Dig^D29? = { l + ( D i f f ) ( l + { D i f f ) - ( D , f f { D i í f = \ + ( D i f f + ( D 2 j f ) , JA
összegek megközelítenek, ha a felosztás elég finom.
amiből a felszín definíciója alapján kapjuk az állítást. □
Láttuk, hogy ha C int A egy kis négyzet és (c, d) e N, akkor g{ N)
felszíne körülbelül \Dig{c, d) x D 2g{c, d)\ • t {N). Vegyük az
Feladatok
I
k
N i , . . . , N k , A \ QiVi
22.42. Legyen / : [a, 6] -> [0, oo) folytonosan differenciálható függvény. Bizo i=í
nyítsuk be, hogy a g ra p h / megforgatásával kapott forgásfelület g(x, (f) = felosztást, ahol N i , . .. jelölik a JCn négyzetrács int A-hd. eső négyzeteit.
= {x J { x ) cos ( f j { x ) sin (p) (x,(fi) e [a, 6] x [0,27t] paraméterezése által Az ehhez a felosztáshoz tartozó közelítő összeg csak egy (kis értékű) tagban
k
meghatározott felszín egyenlő 2 tt j f { x ) J l + { f { x ) y dx-sml (vagyis a tér el a E \D\g{ci,di) X D 2g(ci,di)\ ■f(g{ ci , di ) ) ■t ( N) összegtől, ami nagy
Ja
i= l
14.31. Tételben kapott értékkel).
n-re közel lesz az / { f o g ) - \D\g x Ü 2g\ dx dy integrálhoz.
Ja
22.43. Legyenek A és B mérhető zárt halmazok a síkon, és legyenek
A fentiek alapján célszerűnek látszik, hogy - a felszín definíciójához hason
g :A R P ,h:B injektív és folytonosan differenciálható leképezé
lóan - a felszíni integrált se közelítő összegek segítségével, hanem egy területi
sek, melyekre g{A) = h{B). Bizonyítsuk be, hogy / \D\g x Ü 2g\ dx dy — integrállal definiáljuk.
J
= / \Dih X D 2 h\ dx dy. (Ö) 22.60. D e fin íció . Legyen g : A W egy folytonosan differenciálható para
Jb méterezett felület, ahol C mérhető, és legyen / : g{A) -> R. Az / f dF
Ja
felszíni integrál értéke az / { f o g ) - \Dig x D 2g\dx dy integrál, feltéve, hogy
Integráltételek három dimenzióban Ja
az utóbbi létezik.
A 22.54. Tétel minden p > 2-re dimenzióra általánosítható. Sajnos az általá

nosításnak már a pontos kimondása is komoly nehézségekkel jár, mert a szük Meg lehet mutatni, hogy ha A mérhető és zárt, továbbá a g paraméterezés
séges fogalmaknak (pl. a külső normálisnak) a precíz definíciója meglehetősen injektív, akkor / / dF értéke független a paraméterezéstől abban az értelem-
komplikált. Ezért kénytelenek vagyunk a háromdimenziós esetre szorítkozni, Ja
ahol ezeknek a fogalmaknak legalább a szemléletes képe a rendelkezésünkre * A 22.28. Definícióban értelmezett vonalintegrálok felületekre vonatkozó megfelelő'ivei itt
nem foglalkozunk. Megjegyezzük, hogy a kétváltozós esetben a vonalintegrál kifejezhető az
áll.
ívhossz szerinti integrállal, ha a görbe folytonosan differenciálható; 1. a (22.31) formulát.
528 22. T öb b vá ltozós függvények integrálása Integráltételek három dim enzióban 529
ben, hogy ha S C mérhető, zárt, h : B EP injektív és folytonosan azaz

differenciálható, továbbá g{A) = h{B), akkor í \
j fnidF, j fri 2 dF, j fn^dF
J(f o g) ■\Dig X D 2g\ dxdy = j ( f o h) ■\Dih x D 2 h\ dxdy.
\dK dK dK
A B
Ezért jogunk van halmazokon értelmezett felszíni integrálról beszélni. Ha

I ^x ^ dz, j ~ dxdy dz
H cW és / : i í -> M, akkor az / f dF felszíni integrálon definíció szerint
\K ^ K ^ K /
JH
az I f d F integrált értjük, ahol g : A -> folytonosan differenciálható és ahol n = ( n i , 77,2 , 77-3).
injektív leképezés a mérhető és zárt halmazon, továbbá g(A) = H. Itt persze A tétel bizonyításához fel kell használnunk a háromdimenziós vektorok
fel kell tennünk, hogy a H halmaznak van ilyen paraméterezése. Ha ez telje vektoriáhs szorzatának fogalmát. Ha a = (ai, 02, 0 3 ) é s b = ( 61 , 62, 6 3 ), akkor az
sül, akkor a rövidség kedvéért azt fogjuk mondani, hogy H egy folytonosan
(ö2&3 — Ö2Ö3, &1Ö3 — 0-103, a i &2 ~ ^ ^ 2)
differenciálható felület.
vektort a és b vektoriális szorzatának nevezzük. Ezt legkönnyebben az
Még egy konvencióra lesz szükségünk. Ha / : i í akkor az
í ^dF
Jh
i j k
integrálon az , def
aX0= ai ü2 ö3
/ \ 61 62 63
j fdF'M j fgdF
formula segítségével jegyezhetjük meg, ahol i = ( 1 , 0 , 0 ), j = ( 0 , 1 , 0),
H \H H ) k = (0,0,1). Könnyű ellenőrizni, hogy h x a = - { a x b), továbbá {a + b) x c =
vektort fogjuk érteni, ahol / i , . . . , / g az / koordinátafüggvényeit jelöli. = {a X c) + {b X c) és a X {b + c) = {a X b) ^ {a X c) teljesül minden a, b, c e
G R^-ra. Fennáll továbbá
Tegyük fel, hogy a korlátos K halmaz határa véges sok folytonosan Cl C2 ca
differenciálható felületből áll. Ha az a: € d K pontban dK-nak van érintősíkja, {a X b,c) = ai ö2 ö3
akkor az érintősíkra merőleges és K -hól kifelé mutató egységvektort K külső h &2 bs
normálisának nevezzük. Az x e d K pontbeh külső normáhst n(a;)-szel jelöl
tehát {a x 6,c) egyenlő az a , 6,c vektorok által kifeszített paralelepipedon
jük. Ez a d K -t alkotó felületek határgörbéin nincs értelmezve; itt n(x)-et
térfogatával vagy ennek negatívjával. Ebből következik, hogy {a x b , a ) =
tetszőleges egységvektorként értelmezhetjük.
= {a X b,b) = 0, vagyis a x b merőleges a-ra és 6-re. Azt is könnyű ellenőrizni,
Immár kimondhatjuk a Newton-Leibniz-formula háromdimenziós variánsát.
hogy a x b hossza ,J\a\‘^\b\‘^ — {a, 6)^, vagyis térvektorok esetében \a x 6|kétféle
22.61. Tétel. Tegyük fel, hogy a korlátos K C halmaz határa véges sok értelmezése ugyanazt a számot definiálja.
folytonosan differenciálható felületből áll. Ha a valós értékű f függvény foly
22.62. Lemma. Legyen f ( x , y , z ) = ax + by + ez { { x , y , z ) e E^). Ekkor
tonosan differenciálható cl K -n, akkor
j f n d F = j f dx dy dz, (22.36) j f n d F = t ( K ) ■f ' = { a - t { K ) , b - t { K ) , c - t { K ) ) (22.37)

dK
dK K
minden olyan korlátos K halmazra, amelynek a határa véges sok folytonosan
differenciálható felületből áll.
B izo n y ítá s. Tegyük fel, hogy az u , v , w csúcspontú T háromszöglap része K feladatot), és könnyen láthatóan (22.37) mindkét oldala additív K-h&n. Az
határának. Ha ( x , y , z ) € T, akkor az n = n ( x , y , z ) egységvektor merőleges a általános esetet úgy kapjuk, hogy K -t alkalmas poliéderek egy sorozatával
T háromszögre és K -hól kifelé mutat. Ha az u , v , w vektorok felsorolásának közelítjük. Az okoskodásnak ezt a lépését nem részletezzük. □
sorrendje megfelelő, akkor a (v - u) x {w - u) vektor szintén merőleges T-re
és K -hól kifelé mutat. Mivel az utóbbi vektor hossza T területének duplája, 22.63. D e fin íció . Legyenek Ki c (i = 1 , 2 , . . . ) olyan korlátos halma
zok, melyek határa véges sok folytonosan differenciálható felületből áll. Jelölje
ezért \T\ ■n = - ■{v - u) X (w - u), ahol \T\ jelöH T területét. ői, Fi és Vi a Ki halmaz átmérőjét, felszínét és térfogatát. Azt mondjuk, hogy
2
A lemma bizonyítására térve tegyük fel először, hogy K egy tetraéder. a Ki testek sorozata regulárisán összehúzódik az xq e pontra, ha xq e Ki
Nyilván elég azt az esetet tekinteni, amikor K egyik csúcspontja az origó.
minden z-re, (5^ 0 , és van olyan c > 0 konstans, melyre
A többi csúcspontjai legyenek u, v, w. Ha / = 1, akkor a fentiek szerint Vi>c-ői-Fi (i = 1 , 2 , . . . ) . (22.38)
dK
I f n dF = —- •[{u X v) + (v X w) + {w X u) + {w — u) X (v — u)] — 0.
A reguláris összehúzódás szemléletes tartalma az, hogy a Ki halmazok
Mivel f ' = 0, ezért ekkor (22.37) igaz. úgy húzódnak rá az xq pontra, hogy közben nem laposodnak el. Nyilvánvaló,
hogy (22.38) minden olyan Ki sorozatra teljesül, amelyben a Ki halmazok
Most legyen f ( x , y , z ) = x. Legyen T a i í tetraéder egyik lapja, jelöljük
hasonlóak egymáshoz.
ITl-vel T területét, és legyen s = ( 01 , 02, 03) a T háromszöglap súlypontja.
Könnyen láthatóan j ^ x dF = 1T| • si, tehát j ^ f n d F j-edik komponense 22.64. TéteL Tegyük fel, hogy az f valós értékű függvény folytonos xq egy
környezetében és differenciálható XQ-ban. Ha K i az XQ-ra regulárisán összehú
\T\ •ő i •r í j , ahol n = ( n i , 77,2, n s ) . így ír
IT
f n dF = \T\ •s i •n , amiből zódó testek egy tetszőleges sorozata, akkor
f fndF
1 ui + vi , . 1 ui Wi . .
fn d F = -- ------------- -------------{ v x u ) + ------------------ -------------( u X w ) +
/
dK
lim
^ôo
------=:= f { x o ) . (22.39)
l VI + W l
+ 2 ------ ^------ ^ ^ )+ B izon y ítá s. Mivel / differenciálható xo-ban, ezért lim rix)l\ x - xq \ = 0,
X->XQ ^ ’
1 Ui+Vi+Wl . , ahol
+ ------------ ^---------- {{y - u ) x ( w - u)) =
r{ x) = f { x ) - f { x o ) - { f ( x o ) , x - xo).
—_1 . ■[v X u) + Vl ■{u X w) Ui ■{w X v)] = —- •U. így a 22.62. Lemma felhasználásával azt kapjuk, hogy
6 ^
Be kell látnunk, hogy U = ( - 6í ( X ) , 0,0). Ehhez elég megmutatni, hogy j fndF= j [f { x q ) + { f (xq) , x — xo)]n dF ^ j r( x) n dF =
{U,u) = - 6t { K ) - u u {U,v) - - 6t ( K ) - v i és {U,w) = - Q t ( K ) - wi . Mindhárom dKi dK, dK,
állítás azonnal következik U definíciójából. így pl.
= Vi •f ' (xo) í r ( x) n dF (22.40)
{U, u) = u i - {w X V, u) = - 6t { K) ■ ui.
dK,
A szimmetria miatt (22.37) az f { x i , x 2 ,xs) = X2 és f { x \ , x 2 ,x^) = x^ függ
minden i-ie. Legyen £ > 0 adott. Válasszunk egy í > 0 számot úgy, hogy
vényekre is igaz. Mivel (22.37) mindkét oldala lineáris /-b en , ezért a lemmá
|a: — aôl < 6 esetén |r(a:)| < e\x — a:o| teljesüljön. Ha i elég nagy, akkor 5i < 5,
állítása minden lineáris / függvényre igaz, feltéve, hogy K tetraéder. Ebből
következik, hogy (22.37) akkor is igaz, ha K poliéder, hiszen minden poliéder
felbontható véges sok egymásba nem nyúló tetraéder egyesítésére (1. a 22.45.
tehát \r{x)\ < £ ■Sí minden x e dK i-ie, amiből (22.40) és (22.38) alapján
ezért í fn\ dF ( x q ). Azonban a limesz > (1 -|- t])Mí, holott
f fndF t { Kj ) JdK,
JdK dxi
dKi e ■ői- Fi s
fxo <
~ Jx < - (aô) < Mi, hiszen xq e Di. Ez az ellentmondás bizonyítja az állítást. □
Vi c dx\
2 2.65. Tétel. Tegyük fel, hogy a korlátos K C halmaz határa véges sok
adódik. Tekintve, hogy £ tetszőleges volt, ezzel (22.39)-et igazoltuk. □
folytonosan differenciálható felületből áll. Ha az f = ( /i , / 2, /s ) : c l K
leképezés folytonosan differenciálható, akkor
A 22.61. Tétel bizonyítása. Feltehetjük, hogy K poliéder. (Ebből az álta
lános eset úgy kapható, hogy K - t megközelítjük poliéderek alkalmas sorozatá j (/, n) dF = j á i v f d x d y dz, (22.43)
val.) A (22.36) egyenlőtlenséget komponensenként bizonyítjuk. A szimmetria dK K
miatt elég belátni, hogy (22.36) két oldalának x komponensei megegyeznek,
ahol div / = D i f i + -D2/2 + ^ 3/ 3, és
azaz
df j ( f X n) dF = — j r ő t / dx dy dz, (22.44)
j f n i dF = j ^ d x d y dz, (22.41)
dK K
dK K
ahol n = ( n i , n 2 ,ns). Messük el K - i egy ő élhosszú kockarács elemeivel, ahol r ő t / = (D 2/3 - D ^f 2 , D 3/1 - A / 3, A /2 - ^>2/ 1 ).
és legyenek a kapott halmazok . . . , Dj\[. Legyen a (22.41) jobb olda
Bizonyítás. Ha (22.36)-ot alkalmazzuk /i-re , / 2-re és / 3-ra, a kapott egyenlő
lán álló integrálnak a {D i, . . . ,-Dat} felosztáshoz tartozó alsó és felső összege
ségek közül vesszük az elsőnek az első komponensét, a másodiknak a második
N N
Y^rrii ■t{Di) és ^ M i •t(Di). Elég belátni, hogy a (22.41) bal oldalán álló komponensét, a harmadiknak a harmadik komponensét majd ezek összegét,
i=zl i=^l akkor megkapjuk (22.43)-at. A (22.44) egyenlőség hasonlóan bizonyítható. □
integrál értéke e két szám közé esik. Mivel / /n i d F = Y ] f n i dF, ezért

^ JdK i JdDi A (22.43) összefüggés hagyományos neve Gauss*-Osztrogradszij^~
elég megmutatni, hogy mi ■t{Di) < / / n i dF < Mi ■t(Di) minden i-re. tétel, a (22.44) összefüggés pedig a Stokes^-tétel. Mind a két formula alap
JdDi vető fontosságú a fizikai alkalmazásokban, így pl. a folyadékáramlások elméle
tében és az elektrodinamikában. A Stokes-tétel térbeÜ folyadékáramlásokhoz
Tegyük fel, hogy ez nem igaz, és legyen pl. / f m dF > Mi-t{Di). Ekkor kapcsolódó fizikai interpretációja összetettebb, mint a Green-tétel esetében.
JdDi Ha f { x ) a folyadékáramlás irányát és sebességét írja le, akkor rőt f ( x ) az
alkalmas ij > 0-ra áramlás x pontbeli forgástengelyének irányát és a forgás sebességét adja meg.
í fnidF>(l^r])Mi-t{D^) (22.42)
dDi
is teljesülni fog. Messük el Di~t egymásba nem nyúló ő/2 élhosszú kockákkal.
Az egyik részre (22.42)-nek teljesülnie kell. Ezt a részt <5/4 élhosszú kockákkal
elmetszve, az egyik részre ismét fennáll (22.42) stb. Ezek a részek regulárisán
összehúzódnak egy xq pontra (itt használjuk fel, hogy K poliéder). Mivel a
* Carl Priedrich Gauss (1777-1855) német matematikus
22.64. Tétel szerint az így kapott K j sorozatra —— / fndF
V 7/ dK j t Mihail Vasziljevics Osztrogradszij (1801-1862) orosz matematikus
^ George Gábriel Stokes (1819-1903) angol matematikus és fizikus
534 22. T öbbváltozós függvények integrálása Függelék: A z integráltranszform áciő tételének bizonyítása 535
Feladatok Ha ui. X e U { P , r ) \ P és y e P olyan pont, amelyre \x - y\ < r, akkor

[x, y ] n d P ^ 0, mert x P és y e P. Rd. z e [x,y] H dP, akkor |x - z| < r,
tehát X e U (dP, r ) .
22.44. Bizonyítsuk be, hogy ha a = ( a i , . . . , Op), 6 = ( 6i , . . . , &p) G ] # , akkor
Mármost d P lefedhető 2p darab hipersíkkal. Ha ui. P = P { a i , . . . ,ap),
ai aj
la X 6|^ = ^ akkor könnyen láthatóan az Sj = {tiai + . . . + tpüp : ti = j } (i = 1 , . . . ^p^
b{ bj
i<j j = 0,1) hipersíkok (melyek a Q kocka lapjainak képei) lefedik dP-t. így
22.45. Bizonyítsuk be, hogy minden poliéder felbontható véges sok egymásba U( P, r) c P U U { d P , r ) C P U Q [[/(S " n P ,r ) U n P, r) (22.48)
nem nyúló tetraéder uniójára. (Ö) i=l
Most belátjuk, hogy
22.46. Bizonyítsuk be Green tételét a 22.61. Tétel bizonyításában alkalmazott
gondolatmenettel. k(U{Sj n P , r ) ) < ( M + 2r)P~'^ •2r (22.49)
minden i = 1 , . . . ,p és j = 0 , 1-re, ahol M = diám P. Valóban, adott z-re és
Függelék: Az integráltranszformáció tételének j- i e & H = Sj O P halmaz része egy hipersíknak és diám H < diám P = M.
Mivel a külső mérték invariáns az egybevágóságokra nézve, ezért feltehetjük,
bizonyítása hogy H C X {0}. Ekkor létezik egy p -l-d im en ziós és M élhosszú N kocka,
amelyre P c N x {0}. így U (P, r) C N ' x [ - r , r], ahol N' egy d - 1-dimenziós
Tudjuk, hogy ha Q egy kocka és az A leképezés lineáris, akkor az A{ Q) para- és M + 2 r élhosszú kocka. Ebből (22.49) nyilvánvaló.
lelepipedon térfoga egyenlő |det A\ ■í(Q)-val. Várható, hogy ha a leképezés Ha x , y e Q, akkor - Ay\ < p|| ■ \x - y\ < \\A\\^ • h, amiből
a Q kockán közel van az A lineáris leképezéshez, akkor g{Q) mértéke csak M = diam P < \\A\\^-h. Ha most összevetjük a (22.46), (22.47), (22.48) és
kevéssel térhet el 1det A\ ■t(Q )-tól. Ebből nekünk csak arra lesz szükségünk, (22.49) összefüggéseket, akkor azt kapjuk, hogy
hogy g{Q) külső mértéke csak kevéssel lehet nagyobb |det A| •t{Q)-nál.
k{g(Q)) < k{U{P, r)) < t { P) + 4p(M + 2 r)P~^ ■r =
22.66. L em m a . Legyen A : W W lineáris leképezés, Q C kocka,
= Idet A\-hP + 4 p( M + 2Vp ■hő)P~^ ■^ ■hő <
c € Q, 0 < ő < 1 , és legyen g : Q olyan leképezés, amelyre
\g{x) - g{c) — A { x — c)| < ^|a: — c| minden x e Q, x ^ c esetén. Ekkor < Idet A\-hP + 4 p (v ^ •h)P ■(IIAli + 2Ő)P-^ ■ő <
k{g{Q)) < (Idet A| + Cő) •t(Q), (22.45) < (idetyll + 4(M|| + •á) •t ( Q) ,
ahol a C konstans csak p-től és A -tól függ. ami éppen (22.45). □
B izo n y ítá s. Legyen P = A{ Q - c) + g{c); ekkor P (esetleg elfajuló) parale- 22.67. L em m a . korlátos, zárt és G nyílt. Tegyük fel, hogy g : G ^ RP
lepipedon. Ha re € Q, akkor y = A { x - c) + g(c) € P, és differenciálható H pontjaiban és |detg'{x)\ < K minden x e H-ra. Ekkor
\g{x) - y \ = \g{x) - g{c) - A ( x - c)\ < S\x - c\ < ^ ■hő, k( g( H) ) < K ■k(H).
ahol h jelöh Q élhosszát. így g(x) e U ( P , ^ - hő) minden x € Q-ra, azaz B izo n y ítá s. Elég belátni, hogy minden Q e K,2'^ kockára k(g{Q n H) ) <
< K •t{Q) teljesül. Ebből ui. következik, hogy
g{Q) C U(P, r), ahol r = ^ ■hő. (22.46)
Belátjuk, hogy k(a(H))< Y. KaiQ <^H ))< k - t { Q) = k ■k ^ n i H ) ,

Q€:K,2n
U{ P, r) c P U U ( d P , r ) . (22.47) QnH^Q
536 22. T öbbváltozós függvények integrálása Függelék: A z integráltranszform áció tételének bizonyítása 537
és itt a jobb oldal K ■fc(ií)-h.oz tart, ha n oo. (Itt k 2n{H) a H- t metsző Mivel g{ c l H) zárt, ezért c l ^ ( F ) C g{ c l H) és d{ g{ H) ) C c l g{ H) C ^ ( c l i í ) .
/C2«-beli kockák össztérfogatát jelöli.) Legyen y e d{g(H))\ ekkor tehát y = g{x), ahol x e cl H. üd, x e dH,
Tegyük fel, hogy az állítás nem igaz. Ekkor van olyan n € N, Qi € /C2« akkor g{x) e g{dH). Ha viszont x ^ dH, akkor x e int H. Ebben az esetben
és 0 < 7] < 1 , hogy k{g{Qí H H) ) > { K + rj) ■t{Qi). Mivel det g'{x) = 0 , hiszen ha det g'{x) 7^ 0 , akkor a nyílt leképezések tétele szerint
y = g{x) e int g( H) , ami lehetetlen. így x € X, és ezzel (22.53)-at beláttuk.
(K + r?) ■t(Q) = (K + 7/) •t{Qi) < k(g(Qi n H) ) <
QeK.^n+1 Mármost d H zárt és det g' korlátos ő ií-n , hiszen folytonos. így a 22.67.
QcQi Lemma szerint t{g{ dH) ) = 0, hiszen H mérhetősége alapján i( dH) = 0. Az
< ^ k{g{QnH)), X f\ cl H halmaz szintén zárt, mert det g' folytonos. Mivel |det g'(x)\ = 0
minden x e X -re, így szintén a 22.67. Lemma szerint t ( g { X Pl c l F ) ) = 0.
QcQi Ezért (22.53) alapján t { d{ g{ H) ) ) = 0, amivel beláttuk, hogy g{ H) mérhető.
ezért van olyan Q 2 e ^ 2^+1 kocka, amelyre k{ g{ Q 2 n H) ) > { K + r]) ■t { Q 2). Most rátérünk t { g{ H) ) becslésére. A |det g'\ függvény folytonos és korlá-
Hasonlóan kapjuk az egymásba skatulyázott Qi e /C2n+í-i kockákat, melyekre n
tos, tehát integrálható H-n. Legyen c l H = \^ H í olyan felosztás, amelyben a
k{g{Qi n H ) ) > ( K - ^ 7 ] ) - t{Qi) (22.50) i=l
00 Hi halmazok zártak. Ha Mi = sup{|detg'{x)\ : x G i í j , akkor

minden i-ie. Legyen Qí = {c}- Mivel (22.50) alapján Qi (1 H 7^ 0 és i í n n
i=l t{ g{ H) ) < t { g{ cl H) ) < J2 t { g{ Hi ) ) < J ^ ^ i •t{Hi)
zárt, így c e H. A feltétel szerint / differenciálható c-ben és ldet 5'^(c)| < K . 1—1 1—1
Válasszunk egy 0 < ő < rj/C számot, ahol C a (22.45)-ben szereplő, csak
a 22.67. Lemma szerint. Ha a felosztás elég finom, akkor itt a jobb oldal
g'(c)-től és p-től függő konstans. Mivel diamQ^ 0, ezért minden elég nagy
tetszőlegesen megközelítheti / |det g'\-et, amivel a tételt beláttuk. □
i-ie Qi C G és JH
\g{x) - g{c) - g\c ){x - c)| < 6 ■\x - c\ {x € Qi). (22.51)
A 22.23. T étel b izo n y ítá sa . Először feltesszük, hogy g : G olyan
A 22.66. Lemma szerint ebből következik, hogy folytonosan differenciálható és injektív leképezés, amelyre det g ( x ) ^ 0 min
den X e G -ie. A nyílt leképezések tétele szerint ebből következik, hogy g{G) is
k(g(Qi n H) ) < k{giQ^)) < ( K + C ■ő) ■t ( Q , ) < ( X + ry) • t(Qi),
nyílt, az inverzfüggvény-tételből pedig azt kapjuk, hogy g~^ : g{G) -> G foly
ami ellentmond (22.50)-nek. □ tonosan differenciálható. Ebből következik, hogy minden A C G -ie é s x e G -ie
x e int A 4= ^ g(x) e inig (A), valamint x e dA g(x) e d(g(A)).
2 2.68. T étel. Legyen G C nyílt és g : G W folytonosan differenciál
ható. Ha H m érhető és cl i í C G, akkor g{ H) is mérhető, és Legyen H mérhető és cl H C G. A 22.68. Tételből tudjuk, hogy g( H)
mérhető. Tegyük fel, hogy / nemnegatív és korlátos függvény g(H)-n. Legyen
t{ g( H) ) < j \áetg'(x)\dx. (22.52) n
s > 0 adott, és legyen F : g{ H) = olyan diszjunkt halmazokból álló
H
i= l
B izo n y ítá s. Először g( H) mérhetőségét igazoljuk. Mivel g folytonos és c l i í felosztás, amelyre s p { f ) > f - e. Ekkor a H í = g~^{Ai) (i = 1 , . . . ,n)
korlátos és zárt, ezért a 20.7. Tétel szerint g{ c l H) szintén korlátos és zárt.
g(H)
így g( H) is korlátos, tehát g( H) mérhetőségéhez csak azt kell belátni, hogy halmazok a H halmaz egy diszjunkt felosztását adják. (A H í halmazok mér
d{ g( H) ) nullmértékű. Legyen X = {x e G : det g\ x) = 0}. Megmutatjuk, hetősége szintén a 22.68. Tételből következik, ha azt a g~^ leképezésre alkal
hogy mazzuk.) Legyen mi = m í { f { x ) : x e A J = i ní { f { g{ x) ) : x e H í }, és jelöljük
d( g( H) ) C g { d H ) U g ( X n cl H). (22.53) 7 -val azt a függvényt, amelyre 7 ( 2;) = mi, ha x e H í . Az előző tétel alapján
538 22. T öbbváltozós függvények integrálása Függelék: A z integráltranszform áció tételének bizonyítása 539
azt kapjuk, hogy Ha most (22.57)-et - / - r e alkalmazzuk és vesszük mindkét oldal negatívját,
akkor azt kapjuk, hogy
/ \ n n
e < s f (Í) = J^rrii ■t{Ai) = ■t{g{Hi)) <
/ ' f Í 9 {x)) ■|det g'{x)\dx (22.58)
i^í i=l
\g{H) ) g{H) H
71 p
<y^^mj ■ / \det g'{x)\ dx = minden korlátos / függvényre. Ebből világos, hogy ha (22.12) bármelyik oldala
létezik, akkor a másik is, és egyenlőek. Ezzel a tételt beláttuk abban az eset
^=1 Hi
ben, ha g injektív G-ben és det g' 0.
= j 'y{x) ■\áetg'{x)\dx < Ha ^-ről csak azt tesszük fel, hogy in tF -b an injektív és det = 0 is
H megengedett, akkor a következőképpen okoskodhatunk. Legyen X = (a; € G :
det g'(x) = 0}. Mivel det g' egyenletesen folytonos cl ií-n , ezért adott £ > 0-hoz
< j f { g { x ) ) ■\detg(x)\dx, (22.54) van olya n t > 0 , hogy 2;,^ e c l i í és \x-y\ < êsetén [det p '(x )- d e t í/'(?/)| < £.
H Adott n-re legyen
hiszen j < f o g. Mivel ez minden e-ra igaz, ezért A = | J {0 e l C n - . Q c (in t ií) \ X ] ,
B = \J[QefCn:QCm tH, Q n X ^ 0 ] ,
j f< j f { g ( x ) ) ■\detg'(x)\dx. (22.55)
D = IJ{Q 6 /C„ : Q n 9íí ^ 0}.
g(H) H
Ha n > ^/p/ő, akkor a kockák átmérője kisebb ^-nál, ezért |det g'{x)\ < e
Mint láttuk, a( f = g~^ függvény folytonosan differenciálható, és azt is tudjuk,
minden x e B-ve. így ekkor a 22.67. Lemma szerint t { g{ B) ) < e ■t { B) ) <
hogy
< £ •t(H). Mivel t ( D) = kn(dH), ezért elég nagy n-re t { D) < s is teljesülni
det g(ip{x)) •det <f\x) = 1 (22.56)
fog. Ebből t{g{cl H D D) ) < M ■e, ahol M — max |det g'{x)\.
xedH
minden x e g{G)-re. (Ez az összetett függvény deriválási szabályából követ
kezik, felhasználva, hogy g( ^{ x) ) = x minden x e g(G)-ie.) Alkalmazzuk Tetszőleges f : g{ H) R korlátos függvényre
(22.55)-öt g helyett c^-re, H helyett g(H)-TSi és / helyett a ( / o p) • [det^-'l
függvényre, amely korlátos és nemnegatív g{H)-n. Ekkor ( / og)((p{x)) = f { x ) j f = j f Í 9 ( x ) ) •|det^'(x)| dx,
és (22.56) felhasználásával azt kapjuk, hogy g{A) A
í f ( g ( x ) ) •\det g'(x)\dx < í f. hiszen az (int II) \ X nyílt halmazon g injektív és itt det g' ^ 0, továbbá
A c (int H ) \ X , erre az esetre pedig a tételt már beláttuk. Mivel
H g{H)
g(H)\g{A)cgiHnB)Ug(HnD)
Ezt (22.55)-tel összevetve végül is
alapján t {g{H) \ g{A)) < (t{H) -h M ) • e, ezért ^ / ®s j f legfeljebb
j j / ( ^ W ) •|det g'(x)\dx (22.57)
g(Á) g{H)
g(H) H
K •{t(H) -1- M ) ■£-nal térhetnek el egymástól, ahol K = sup |/(x)|.
adódik. Ha ezt a / = 1 függvényre alkalmazzuk, akkor megkapjuk (22.11)-et. xeg{H )
Ebből következik, hogy ha (22.57) igaz egy / függvényre, akkor / + c-re is Belátjuk, hogy a G = ( f o g) ■idetgr'l függvény alsó integrálja a H, illetve
igaz, bármely c konstanssal. így (22.57) bármely korlátos függvényre teljesül. az A halmazon szintén legfeljebb K ■{t{H) -t- M ) ■e-nal térhet el egymástól.
540 22. T öbbváltozós függvények integrálása
Valóban, H = A U B U { H D D) a. H halmaz felbontása, és így 23. VEGYES TEM AK

/ g = / g + / g + J g .
H A B HnD
Itt G < K ■£ •t{B), hiszen |det g'\ < e és így \G\ < K ■e a, B halmazon,
/
B Az integrálhatóság Lebesgue-féle kritériuma
valamint G < K ■M ■t { H n D ) < K M e , amiből az állítás világos.
/ Már többször hangsúlyoztuk, hogy ha / ; [a, 6] R korlátos, akkor / integ
HnD rálhatósága azon múlik, hogy f szakadási pontjainak halmaza mennyire kicsi.
Mindezeket összevetve azt kapjuk, hogy (22.57) két oldala legfeljebb Ezt az állítást Lebesgue* tétele önti precíz formába; a következő célunk e tétel
2 K •(t{H) + M ) •e-nal térhet el egymástól. Mivel e tetszőleges volt, (22.57) bizonyítása lesz. A monoton függvények, illetve a Riemann-függvény integrál-
teljesül minden korlátos függvényre. Ebből - mint láttuk - (22.12) már követ hatósága kapcsán is megjegyeztük, hogy ezeknek a függvényeknek csak meg-
kezik. □ számlálhatóan sok szakadási pontjuk van, és hogy az ilyen függvények mindig
integrálhatóak (feltéve azt is, hogy korlátosak). Ez az eredmény azonnal követ
kezni fog Lebesgue tételéből.
Tudjuk, hogy ha egy korlátos függvény szakadási pontjai nullmértékű hal
mazt alkotnak, akkor a függvény integrálható (1. a 22.17. Tételt). A Riemann-
függvény példáján azt is láttuk, hogy ez a feltétel nem szükséges a függvény
integrálhatóságához.
Jelöljük az I intervallum hosszát |/|-vel. Egy A C M halmaz akkor és csak
akkor nullmértékű, ha minden £ > 0-ra van véges sok 7i, . . . , intervallum,
n
amelyek együttesen lefedik A -t, és amelyekre ^ \Ij.\ < e. Lebesgue felfedezte,
k=l
hogy ha itt megszámlálhatóan sok lefedő intervallumot is megengedünk, akkor
a nullmértékűség fogalma pontosan a céljainknak megfelelően módosul.
23.1. D e fin íció . Az C K. halmazt Lebesgue szerint nullmértékűnek (rövi

den Lebesgue-nullmértékűnek) nevezzük, ha minden £ > 0-ra van megszámlál
hatóan sok nemelfajuló intervallum, amelyek lefedik A -t és a hosszaik összege
kisebb, mint s.
23.2. M e g je g y z é s . A Lebesgue-nullmértékűség definíciójában megkövetel

hetjük, hogy a lefedő intervallumok nyíltak legyenek. Valóban, válasszunk
* Henri Lebesgue (1875-1941) francia matematikus

542 23. Vegyes tém ák A z integrálhatóság Lebesgue-féle kritériuma 543
oo Lebesgue tételének bizonyításához még egy lemmára lesz szükségünk.

olyan intervallumokat, amelyek lefedik A -t és amelyekre ^ <
k=l 23.6. L em m a . Ha az An halmaz Lebesgue-nullmértékű minden n = 1 , 2 , . . .
< e / 2 , majd helyettesítsük mindegyik /j^-t a középpontjából kétszeresére nyúj oo
tott nyílt intervallummal. .. .-re, akkor az A = \^ An halmaz szintén Lebesgue-nullmértékű.
n=l
23.3. Lemma. Ha az A halmaz Jordan-nullmértékű (azaz t^{A) = Oj, akkor Bizonyítás. Legyen £ > 0 adott. Mivel An Lebesgue-nullmértékű, ezért van
Lebesgue szerint is nullmértékű. nak olyan J„î, 7^,2, ••• intervallumok, amelyek lefedik ^^-et, és amelyekre
oo
Bizonyítás. Az állítás nyilvánvaló a definíciókból. (Emlékeztetünk, hogy a k\ < e / 2 ” . Ekkor az In^k (^? ^ = 1 , 2 , . . . ) intervallumok lefedik A -t.
véges halmazok is megszámlálhatóak.) □ k—í
Tudjuk, hogy az In^k (^, k = 1 , 2 , . . . ) intervallumok egyetlen Ji
A következő tétel szerint a lemma állítása nem megfordítható. {i = 1 , 2 , . . . ) sorozatban felsorolhatók (1. a 6.5. Tételt). A 17.32. Tételből
következik, hogy
23.4. Tétel. Minden megszámlálható halmaz Lebesgue-nullmértékű.
oo
Bizonyítás. Legyen A C R megszámlálható, és legyen (a^) az A halmaz ele
i= l n = l k==l n=l
meinek egy felsorolása. Tetszőleges £ > 0-ra fedjük le a^-t egy s/2^ hosszúságú
amivel az állítást beláttuk. □
intervallummal (legyen pl. = [a^ — ( e / 2 ^ ) , + ( e / 2 ^)] (k = 1 , 2 , . . . ) .
00
23.7. Tétel (Lebesgue tétele). A z / : [a,ö] —> IR függvény akkor és csak
Ekkor az intervallumok lefedik A -t, és ^ \I}.\ = 2£. Mivel e tetszőleges
k=i akkor Riemann-integrálható [a, b]~n, ha korlátos és a szakadási pontjainak hal
volt, ezért A Lebesgue-nullmértékű. □ maza Lebesgue-nullmértékű.
Bizonyítás. Legyen / : [a, 6] -> M egy adott függvény, és jelöljük / szakadási

Tudjuk, hogy nem minden megszámlálható halmaz Jordan-nullmértékű pontjainak halmazát D-vel. Ha x e D, azaz, ha f nem folytonos x-ben, akkor
(ha pl. a halmaz nem korlátos vagy sűrű egy intervallumban), tehát vannak
egy alkalmas e > 0-ra teljesül, hogy x minden környezetében van olyan y
olyan Lebesgue-nullmértékű halmazok, amelyek nem Jordan-nullmértékűek.
pont, hogy \f{y) — f{x)\ > e. Jelöljük D^-nel azon x e D pontok halmazát,
Belátjuk azonban, hogy a halmazok egy fontos osztályában a két nullmérté-
amelyekre a fenti állítás e = 1/n-re igaz. Más szóval, x akkor legyen eleme Dn-
kűség ekvivalens. nek, ha x minden környezetében van olyan y pont, hogy \f{y) — f{x)\ > 1 /n.
00
23.5. TéteL Ha az A halmaz korlátos, zárt és Lebesgue-nullmértékű, akkor Világos, hogy D = |J Dn-
Jordan-nullmértékű. n=l
Először belátjuk, hogy ha f integrálható, akkor D Lebesgue-nullmértékű.
A 23.6. Lemma szerint elég belátni, hogy minden n-re a Dn halmaz Lebesgue-
Bizonyítás. Legyen e > 0 adott. A 23.2. Megjegyzés szerint vannak olyan
oo nullmértékű. Legyen n és £ > 0 rögzített. Mivel / integrálható, ezért a
nyílt I i , l 2 , ■■. intervallumok, amelyek lefedik A -t, és amelyekre 12.15. Tétel szerint van olyan F : a — xq < x\ < . . . < Xn = b felosztás,
k=i hogy Ü p i f ) < e/n. Tegyük fel, hogy egy adott i-ve ( xí - i , xí ) H Dn ^ 0.
N Ha X € ( x i - i , x i ) n Dn, akkor Dn definíciója szerint van olyan y e ( xí - i , xí )
Boréi tételét (19.27. Tétel) alkalmazva azt kapjuk, hogy A C [J ha N elég pont, hogy \f(y) - f{x)\ > 1/n. Ebből következik, hogy u{ f - , [ xi - i , xi ] ) =
k=i = Mi — mi > 1/n. Ha tehát J jelöli azon i indexek halmazát, amelyekre
nagy, és így k{A) < e. Mivel £ tetszőleges volt, ezért k{A) = 0. □
544 23. Vegyes tém ák
A z integrálhatóság Lebesgue-féle kritérium a 545
(xi-i,x^l) n Dn ^ 0 , akkor Tegyük fel, hogy \f{x)\ < K minden x G [a, 6]-re. Ekkor
n
- > ^F(f) = - iî) ■iî - Xi~í) > ~ - ^ f Í Í ) = Y liM i - mi) ■(xi - Xi-.i) =
Z=1 ieJ
i=l
1
= - m ) ■{xi - Xi - i ) + Y^{M í ~ mi) ■{xi - a:i_i) <
ÍSJ i^J
< 2 i í •£ 4- 2 e ■(6 - a) =
és így < £. Ezzel beláttuk, hogy Dn lefedhető véges sok, e-
ieJ ^2(K + b-a)-e.
nál kisebb összhosszú szakasz (nevezetesen az {i € J) szakaszok) és
Mivel e tetszőleges volt, ezzel beláttuk, hogy / integrálható. □
véges sok pont (nevezetesen az Xi (i == 0 , . . . , n) osztópontok) uniójával. Mivel
£ tetszőleges volt, ebből következik, hogy minden n-re a Dn halmaz Lebesgue- 23.8. Következmény. Ha / : [a,6] —> R korlátos és f szakadási pontjainak
nullmértékű. (Valójában azt is beláttuk, hogy Dn Jordan-nullmértékű.) Ezzel halmaza megszámlálható, akkor f integrálható [a,b]-ben.
megmutattuk, hogy ha / integrálható, akkor D Lebesgue-nullmértékű.
Most tegyük fel, hogy / korlátos és D Lebesgue-nullmértékű; belátjuk, Bizonyítás. Az állítás nyilvánvaló következménye a 23.4. és 23.7. Tételek
hogy / integrálható. A 12.15. Tétel szerint elég megmutatni, hogy /-n ek van nek. □
akármilyen kis oszcillációs összege.
Legyen e > 0 adott. A 23.2. Megjegyzés szerint vannak olyan nyílt Megjegyzendő, hogy létezik olyan integrálható függvény, amely nem-
oo megszámlálhatóan sok pontban szakad: ilyen pl. az az / függvény, amelyre
intervallumok, amelyek lefedik D -t, és amelyekre ^ \Ij^\ < e tel- f ( x ) = 1 , ha X eleme a C Cantor-halmaznak, és f { x ) = 0, ha x ^ (7 (1. a
k=l 22.18.1. Megjegyzést).
jesül. Ha X € [a, b] \ akkor f folytonos x-ben, tehát van olyan ő(x) > 0,
hogy lf(y) — f ( x ) l < e teljesül minden y e [ x — ő { x ) , x + <5(x)]-re. 23.9. Megjegyzés. A Lebesgue-nullmértékűség fogalma abban különbözik
Az (fc = 1, 2 , . . . ) és J{x) = { x —ő{x),x-\-ő{x)) {x e [a, b]\D) nyílt inter a Jordan-nullmértékűségtől, hogy véges lefedés helyett megszámlálhatóan sok
vallumok együttesen lefedik [a, 6]-t. Ezért Boréi tétele szerint (19.27. Tétel) intervallummal való lefedéseket is megenged. Mint láttuk, ez a látszólag apró
ezen intervallumok közül véges sok is lefedi [a, b]-t. Tekintsünk egy ilyen véges változtatás jelentősen kibővíti a nullmértékű halmazok körét.
E l , . . . , Em lefedő rendszert, és legyen F : a = xq < x i < . . . < Xn = b Ugyanezt a változtatást a külső mérték definíciójánál is megtehetjük.
olyan felosztás, amelynek az osztópontjai között mindegyik E j intervallum Fedjük le az A C M halmazt minden lehetséges módon megszámlálha
végpontjai szerepelnek. Ekkor minden 1 < i < n-hez van olyan 1 < j < m, tóan sok intervallummal, és képezzük a lefedő In intervallumok hosszainak
hogy i x i - i , x i ) C Ej .
E l ^ n l Összegét. Az így kapott számok halmazának infimumát az A halmaz
Jelöljük J-vel azon i indexek halmazát, amelyekre ( xí - i , xí ) C Ej^ ahol n=l
oo
Lebesgue-féle külső mértékének nevezzük és A(A)-val jelöljük.
E j egyike az {k — 1 , 2 , . . . ) intervallumoknak. Mivel ^ |/^| < e, ezért
k=i Világos, hogy A(^) < k{A) minden korlátos A halmazra. Itt nem min
dig áll egyenlőség; például az ^ = [0 , 1 ] n Q halmazra \{A) — 0 (mert A
ieJ megszámlálható), de k{A) = 1 .
Ha i ^ J és { xi - i , Xi) C Ej, akkor szükségképpen Ej egyike a J{x) = A Lebesgue-féle belső mérték definíciójára több út kínálkozik. Tudjuk,
= {x — ő { x ) , x + S{x)) intervallumoknak. Ekkor \f{y) — f{x)\ < e minden hogy ha I egy intervallum és A C I, akkor b{A) = \I\ - k{ I \ A) (1. a 21.9.
y e [xi-i,xi]-i:e, tehát üü{f] [xí-.i,xí]) = Mí - mi < 2 s. feladatot). Ennek mintájára a korlátos A halmaz Lebesgue-féle belső mértékét
definiálhatjuk a A(A) == \I\ — A(I \ A) képlettel, ahol I egy tetszőleges A-t
546 23. Vegyes tém ák A z integrálhatóság Lebesgue-féle kritérium a 547
lefedő intervallum. Ha A C M nem korlátos, akkor legyen A(A) a X{B) számok 23.10. T étel. Létezik olyan f : [0,1] -> [0,1] folytonos, sőt differenciálható
szuprémuma, ahol B C A tetszőleges korlátos halmaz. függvény és olyan g : [0 , 1 ] -> [0 , 1 ] integrálható függvény, hogy g o f nem
integrálható [0 , l]-en.
Egy másik lehetséges definíció szerint \{A) a \{F) számok szuprémuma,
ahol F C A tetszőleges zárt halmaz. Meg lehet mutatni, hogy e két definíció B izon y ítá s. Először belátjuk, hogy minden nemüres F C R halmazra a
ugyanazt a A(^) számot szolgáltatja. dist ({x}, F) = inf{|a; - y\ : y e F} függvény folytonos, sőt Lipschitz M-en.
A Jordan-mérhetőség mintájára azt mondjuk, hogy az A halmaz Legyen ugyanis x , y e [0,1] és z e F tetszőleges. Ekkor
L e b e s g u e -m é rh e tő , ha A(A) = A(A). Ekkor a X(A) = \{A) szám (vagy dist ({?/}, F) < \y - z\ <\y - x\-^\x - 2;|.
végtelen) az A halmaz L eb e sg u e -m é rté k e , amelyet A(A)-val jelölünk.
Mivel ez minden ^ e F -ie igaz, ezért dist { { y} , F) < \y - x\ + dist ({a:}, F ).
A Lebesgue-mérhető halmazok kijelölésére van egy egyszerűbb módszer Az X és y pontok felcserélésével azt kapjuk, hogy di s t { { x} , F) < |^ - a;| -f
is. A 21.11. feladat szerint a korlátos A halmaz akkor és csak akkor Jordan- +dist ({y}, F ), tehát |dist ({x}, F ) —dist ({y},F)\ < \x—y\. Ezzel megmutattuk,
mérhető, ha k{ H) = k{Hr\A) + k { H \ A ) minden korlátos H halmazra. Ennek hogy a dist ({ 2;}, F) függvény valóban Lipschitz.
mintájára azt mondhatjuk, hogy az A C R halmaz akkor legyen Lebesgue-
Legyen F C [0,1] egy rögzített nem Jordan-mérhető zárt halmaz. (Ilyen
mérhető, ha X{H) = X{H n A) + X{H \ A) minden H c R halmazra. Be lehet /*3)
bizonyítani, hogy a mérhetőség fenti fogalmai ekvivalensek. a 21.14. feladat alapján létezik.) Tekintsük az f ( x ) = / dist ({í}, F) dt
Jo
Könnyű belátni, hogy ha A korlátos, akkor b{A) < A(A) < A(A) < k{A). {x € [0,1]) függvényt. Világos, hogy / monoton növő, /(O) = 0 és / ( l ) < 1 .
Ebből nyilvánvaló, hogy minden Jordan-mérhető halmaz automatikusan A 13.5. Tétel szerint f difíêrenciálható [0, l]-ben. Belátjuk, hogy az f { F )
Lebesgue-mérhető is. Valójában a Lebesgue-mérhető halmazok köre sokkal halmaz Jordan-nullmértékű. Legyen 0 = a:o < < ... < = 1 a [0,1]
bővebb a Jordan-mérhető halmazokénál. így pl. minden megszámlálható hal intervallum n egyenlő részre való felosztása. Ha F fi [xí -i, xí] 7^ 0, akkor
maz Lebesgue-mérhető, de vannak nem Jordan-mérhető megszámlálható hal dist ( { x } , F) < 1 /n minden x e [xi-i, xi]-ie, tehát
mazok: ilyenek a nem korlátos halmazok, vagy azok, amelyek sűrűek egy inter Xi
vallumban. A Lebesgue-mérték egy további hasznos tulajdonsága, hogy ha

f(xi)-f{xi-i) = í dist ({í}, F) dt < {xi - Xi-i) . i = -Í-.
az A i , A 2 , . . . halmazok Lebesgue-mérhetőek, akkor az uniójuk is Lebesgue- J n
Xi-l
mérhető. (A Jordan-mérték nem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, hiszen az
egyelemű halmazok Jordán-mérhetőek, de QPi [0,1] nem az.) Azt is meg lehet Mivel /(F )-e t lefedik azon [f ( x i - i ) , f (xi)] intervallumok, amelyekre F metszi
mutatni, hogy ha az A\, A 2 , ■■■ halmazok Lebesgue-mérhetőek és páronként az [xi-i,xî] intervallumot, ezért k { f { F ) ) < n/n? = 1/n. Ez minden n-re igaz,
diszjunktak, akkor tehát k { f { F ) ) = 0.
/ 00 00
Az / függvény még egy tulajdonságára lesz szükségünk. Belátjuk, hogy ha
A IJ^n xq e [0,1]\F, akkor f { xo) ^ f ( F ) . Valóban, ha xq ^ F, akkor {xq - (5, xq + (5)n
\n=l } n=l
D F = 0 egy alkalmas <5 > 0-ra. Ekkor a dist ({x}, F) függvény pozitív, és így /
Ezek a tulajdonságok a Lebesgue-mértéket különlegesen hasznossá teszik.
szigorúan monoton növő az (xq - (5, xq + ő) intervallumban. Mivel / monoton
A Lebesgue-mérték és a rá épített integrál (az ún. Lebesgue-integrál) vizs
növő, ezért x G F, x < xq esetén f { x ) < f { x Q - ő) < / ( xq ) , ha pedig x e F,
gálata képezi a mértékelmélet alapját.
X > Xq, akkor f ( x ) > / ( x q + (5) > /(xq).
A 12.36. Tételben beláttuk, hogy ha g ; [a, 6] -> [c,d] integrálható és Legyen g{x) = 1, ha x e f { F ) és g{x) = 0, ha x ^ f { F ) . A 20.7. Tétel
/ : [c, cf] -> IR folytonos, akkor f o g is integrálható. Most a Lebesgue-tétel szerint az f ( F ) halmaz zárt, ezért a g függvény az f { F ) halmaz pontjainak
segítségével megmutatjuk, hogy ez a két függvény sorrendjét megcserélve nem kivételével mindenütt folytonos. Mivel k { f { F ) ) — 0, így a 23.7. Tétel alapján
mindig igaz: egy integrálható függvényt egy folytonos függvényre alkalmazva g integrálható [0 , l]-ben.
nem feltétlenül kapunk integrálható függvényt. Most belátjuk, hogy g o f nem integrálható. Ha xq e dF, akkor xq e F,
f i ô) ^ f { F ) és g{ f { xo) ) = 1 . Másrészt xq minden környezetében van olyan
A z integrálhatóság Lebesgue-féle kritériuma 549
Ebből világos, hogy a g'^^^ függvény a mindegyik jobb oldali környezetében és

X pont, amelyre x ^ F. Mint láttuk, ekkor f { x ) ^ /(-F ), tehát g{f{xQ)) = 0.
Ezzel beláttuk, hogy g o f nem folytonos d F pontjaiban. Mivel F nem Jordan- (5 mindegyik bal oldah környezetében felvesz mind 1 -hez, mind pedig ~ 1 -hez
tetszőlegesen közeli értékeket.
mérhető, ezért d F nem Jordan-nullmértékű. Mármost a d F halmaz korlátos
és zárt, ezért a 23.5. Tétel szerint d F nem Lebesgue-nullmértékű, tehát a 23.7. A konstrukcióhoz szükségünk lesz a következő egyszerű tényekre.
Tétel alapján g o f nem integrálható [0, l]-ben. □
23.11. L em m a. Egy G C M nyílt halmaz akkor és csak akkor összefüggő,
ha nyílt intervallum. Minden G C R nyílt halmaz előáll mint diszjunkt nyílt
Tudjuk, hogy vannak nem korlátos deriváltak (1. a 11.45. Példát). Az ilyen intervallumok egyesítése.
deriváltaknak tehát van primitív függvényük, de nem integrálhatóak. Most
Lebesgue tételének felhasználásával olyan differenciálható függvényt fogunk B izon y ítá s. Egy nyílt intervallum bármely két pontja összeköthető sza
konstruálni, amelynek a deriváltja korlátos, de mégsem integrálható. Ezzel kasszal, ezért a 19.19. Tétel (i) állítása szerint összefüggő. (Ez persze köz
példát mutatunk olyan korlátos függvényre, amelynek van primitív függvénye, vetlenül is egyszerűen belátható.)
de nem integrálható. Most belátjuk, hogy ha a G C M nyílt halmaz összefüggő, akkor G nyílt
A konstrukció alapgondolata a következő: legyen intervallum. Legyen ui. a = inf G és /5 = sup G. Ekkor (a, (3) C G, mert
X e (a, (3) \ G esetén ((ck, x) Pl G) U ((x, /3) fi G) a G halmaz diszjunkt nemüres
X s i n—, nyílt halmazokra való felbontása lenne, holott ilyen felbontás nem létezik G
f{x) = X
0, összefüggése miatt. Tekintve, hogy G nyílt, ezért G C (a, (3) is igaz, tehát
G -(«,/?).
Ez a függvény mindenütt differenciálható, a deriváltja korlátos [—1, l]-ben, de
A lemma második állítása azonnal következik a fenti megfigyelésből és a
/ ' a 0 pontban nem folytonos (1. a 11.42. Példát). Most ennek a függvény
19.19. Tételből. □
nek a segítségével olyan függvényt fogunk konstruálni, amely „sok” pontban
viselkedik hasonlóan, mint a fenti / az a; = 0 pontban. 23.12. T étel, Létezik olyan / : [0 ,1] —> R differenciálható függvény, amelyre
Tetszőleges a < /3-ra legyen f korlátos, de nem integrálható [0 , l]-en.
, , {x-af{(3-xy 1 B izon y ítá s. Legyen F egy korlátos, zárt és nem Jordan-mérhető halmaz.
= ---------- (A 21.14. feladat alapján ilyen létezik.) Feltehetjük, hogy F C (0,1). Legyen
G = (0,1) \ F, ekkor G nyílt. Jelöljük ^-vel G komponenseinek halmazát. A
minden x e (a, /3)-ra. Ekkor g^^jS differenciálható (a, /3)-ban, és
23.11. Lemma szerint Q minden eleme nyílt intervallum, é s G = U S !.
2 . , , . . . . , 1
+ Most értelmezzük az / függvényt a következőképpen. Ha a: e F U {0,1},
- «((“ + « - 2 ^) ■
akkor legyen f { x ) == 0. Ha a; e (0,1) \ F = G, akkor x eleme G egyik kom
2 x — ((3 + a) 1 ponensének. Ha a: G (a,/3) e Q, akkor legyen f { x ) = ga,(i{^)- Ezzel az f
+ ------- ^ •COS
^ —a {x — a)((3 — x) függvényt minden x € [0, l]-ben definiáltuk.
Megmutatjuk, hogy / mindenütt differenciálható. Ha a; e (0,1) \ F, akkor
minden x e (a,/3)-ra. Könnyű belátni, hogy ~ 2(/5 — a)^ + 1 minden
X eleme az egyik {oí,(3) komponensnek. Mivel itt f ( x ) = ga,p(x), ezért /
X € (a, /3)-ra.
differenciálható a;-ben. Láthatjuk, hogy minden ilyen x -ie \f'{x)\ = \g'^ ^(a;)| <
Ha {x — a) {(3 — x) = l/{kTr) (/c 6 N^), akkor
< 2 •1^ + 1 = 3.
Most belátjuk, hogy ha a: e F, akkor / differenciálható rc-ben, és f i x ) = 0 .
SU W = ■(-!)*=•
Legyen y e [0,1] tetszőleges. Ha ^ e F U { 0 , 1}, akkor f { y ) == 0. H ay G ( 0 , 1)\F
é s y e ( a , (3) € Q, akkor x < a esetén \f{y)\ < {y —a f ' < {y —x )‘^, x > /3 esetén
550 23. Vegyes tém ák A z integrálszámítás néhány szám elm életi alkalmazása 551
pedig 1/(^)1 < {(3 - y f < (x - y f . Ezzel beláttuk, hogy \f{y)\ < {x - y f esik. Másrészt
minden y € [0, l]-re. Ebből következik, hogy 1
1
f(x -x '^ fd x = í =
lim M z M = 0, n h i-0 \V í=0 \V A: 4- i -f 1
y - X
A
azaz f \ x ) = 0. így / mindenütt differenciálható [0, l]-ben, és \f'{x)\ < 3
[1,...,(2A: + 1 ) ] ’
minden x e [0 , l]-re.
ahol A egész szám, hiszen a k - hi - hl (i = 0 , . . . , k) számok mindegyike osztója
Most belátjuk, hogy f ' az F halmaz mindegyik határpontjában szakad.
[ 1 , . . . , ( 2 A: + l)]-nek. Tudjuk, hogy az integrál pozitív, ezért A > 1 , amiből azt
Ha ugyanis xq € dF, akkor xq tetszőleges U környezete metszi (0,1) \ F-
kapjuk, hogy
et, és így az (a,j3) e Q intervallumok valamelyikét. Ebből következik, hogy U
1
tartalmazza az a és Í3 pontok legalább egyikét, tehát U-han f felvesz 1-hez és 1 A
-1 -h e z tetszőlegesen közeli értékeket. Ez xq mindegyik környezetére érvényes, <
[ l , . . . , ( 2 /c + l)] - [ l , . . . , ( 2 fc + l)]
így f ' nem folytonos XQ-ban.
Mivel F nem Jordan-mérhető, ezért d F nem lehet Jordan-nullmértékű. tehát [1 , . . . , {2k -t- 1)] > 4^. Ha tehát n páratlan és n = 2k -h 1, akkor
Mármost d F korlátos és zárt, így a 23.5. Tétel szerint d f nem is Lebesgue- [ l , . . . , n ] > 4^ = 2 ” “ ^ Ha viszont n páros és n — 2A:, akkor [1 , . . . ,n] >
nullmértékű. így a 23.7. Tétel alkalmazásával azt kapjuk, hogy f nem integ
> [ l , . . . , ( 2 / c - l ) ] > 4 ^ - 1 = 2 ^ - 2. □
rálható [0 , l]-en. □
A fenti lemma segítségével könnyen megbecsülhetjük alulról a prímek szá
mát n-ig. Világos, hogy ha m < n, akkor m prímtényezős felbontásában mind
Az integrálszámítás néhány egyik prímhatvány is legfeljebb n. Ebből következik, hogy [ 1, ... ,n] egyenlő
számelméleti alkalmazása azon prímhatványok szorzatával, ahol p < n, és a 8, legnagyobb olyan
kitevő, amelyre p^ < n. Jelöljük az n-nél nem nagyobb prímek számát 7r(n)-
nel. Ekkor
Az itt következő alkalmazások mindegyike azon múlik, hogy bizonyos integrá
lok kicsik. [ l , . . . , n ] = n p “ s Y \ n = n^'-'^\
p<n pSn
tehát
7r(n) b e cslé se . Első alkalmazásként becslést adunk az n-nél nem nagyobb prí
log([l,...,n])
mek számára. Jelöljük [ 1 , . . . , n]-nel az 1 , . . . , n számok legkisebb közös több 7r(n) > (23.1)
szörösét. logn
Ezt a 23.13. Lemmával összevetve 7r(n) > lóg 2 •(n — 2 ) / lóg n adódik. Mivel
23.13. L em m a . Minden n pozitív egészre [ 1 , . . . , n] > 2^ lóg 2 > 0,69, ezért a következő alsó becslést kapjuk:
B izo n y ítá s. Mivel x — x^ > 0 minden x e (0, l)-re és x — x^ < 1/4 minden n
23.14. T étel. Minden elég nagy n-re 7r(n) > 0,69 □
X e (0,1), X ^ 1/2-re, ezért az
c^
/ {x — x “^)^ dx integrál értéke 0 és 1/4^ közé
logn
.
^0 í1
Egyébként az / {x — x"^)^ dx integrál értékét pontosan meg tudjuk hatá-
Jo
1
/ TTil n!
rozni x '^ íl — x)^ dx = -------- ^ ^ — — minden
(m -h n -I- 1)!
552 23. Vegyes tém ák A z integrálszámítás néhány szám elm életi alkalmazása 553
r1 Mármost ismeretes, hogy a fent vázolt elemi módszerrel nem kaphatjuk

m^n e N-re (1. a 13.24. feladatot). így / x^{ l — x)^ dx = (/c!)^/{2k + 1)!.
Jo meg az [ 1 , . . . , n] > (e—e)” becslést minden e-ra, mert a p ( f ) számok infimuma
A Stirling-formula alkalmazásával ebből szigorúan nagyobb 1/e-nél.
i
7T 1 Nem világos azonban, hogy többváltozós, egész együtthatós polinomokra
(x — x ‘^)^ dx ^ . 1 — ■-T (23.2) nem kaphatunk-e jobb becsléseket. Egyelőre ezzel a módszerrel még nem sike
/' rült bizonyítani, hogy az [1,... ,n] > (e - e)^ (n > no(5 )) becslés minden
£ > 0-ra igaz. A részleteket iUetően 1. [9].
adódik. A 23.13. Lemma bizonyításában kapott gondolatmenettel ebből azt
kapjuk, hogy [1 , . . . , n ]/ 2” -> oo, ha n -> oo. A 7r(n)-re vonatkozó alsó becslés
ben azonban (23.2) nem ad lóg 2-nél jobb konstanst. Ehhez egy [ 1 , . . . , n] > 7T irracionalitása és e tra n szce n d e n ciá ja . A 13.27. feladatban a követ
típusú becslésre van szükség valamely c > 2 -re. kezőképpen láttuk be az e szám irracionalitását: megmutattuk, hogy az
A fenti módszerrel ilyen becslést is kaphatunk, ha, x — x"^ helyett egy I x^ ■ dx integrál az 1 és e számok egész együtthatós lineáris kombiná-
alkalmasabb egész együtthatós polinomot választunk. Legyen pl. f { x ) =
ciója, valamint / ■e® -> 0 ha n 00. Mivel az integrál értéke pozitív
= x { l — x) ( 2x - 1). Nem nehéz belátni, hogy \f{x)\ a maximumát az J0
ni
minden n-re, ebből egyszerűen adódik, hogy e nem lehet racionális szám.
pontokban veszi fel, és a maximum értéke l / ( ö V 3 ) . Ekkor 0 < / f^dx< Most egy nagyon hasonló (bár kissé bonyolultabb) gondolatmenet segít
0
< l/(6\/3)^^. Másrészt a 23.13. Lemma bizonyításában alkalmazott gondolat- ségével belátjuk, hogy a tt szám is irracionális. Ehhez a — / f { x ) sin rx dx
menet azt adja, hogy az integrál A / [ l , . . . , ( 6A:+ 1)] alakú, ahol A pozitív egész Jo
szám. így 1 / [ 1 , + 1 )] < 1/(6V3)^^, azaz [1 , . . . , ( 6/c -f- 1 )] > (6^3)^^ integrálokat kell vizsgálnunk, ahol r racionális szám és f { x ) = — x ” ( l —x)'^.
ni
minden /c-ra. Tetszőleges n > 7-re van olyan A; > 1, hogy 6/í; + 1 < n < 6fc -|- 7.
Ekkor 2 k > {n — 7)/3, tehát 23.15. Lemma. Ha g egész együtthatós egyváltozós polinom és h(x) =
= x^g{x)/n\^ akkor h^^\0) egész szám minden k-ra.
[1 , . . . ,n] > [1 , . . . , ( 6fc + 1 )] > (673)^'= > c " - '',
■JLllL C *
ahol c = = V 2 •V s = 2,1822___ Ebből azt kapjuk, hogy 7r(ra) > Bizonyítás. Legyen h{x) =
— ■ x\ ahol Cn, ■■. ,Cm egészek. Ekkor
> 0,78 •n j lóg n minden elég nagy n-re. • ni
i=n
A becslés további javításához olyan egész együtthatós polinomokra van /i(^)(0) == 0 minden k < n és k > m esetén. Másrészt, ha n < A: < m, akkor
szükség, amelyekre a p{ f ) = ( max \f{x)\)^^^ mennyiség minél kisebb, ahol d = ( C f c /n !) ■fc! = Ck{n + l) ■. . . •k szintén egész, amint állítottuk. □
0<x<l
a polinom foka. (Az x —x"^ polinomra p értéke 1/2, az x { l —x ) { 2 x —l) polinomra 23.16. TéteL Ha 0 < r < tt racionális, akkor a sinr és cosr számok legalább
pedig 1/(2,1822 . ..) .) Bármely p( f ) érték az [ 1 , . . . , n] > (l/p{f))'^~^ becslést egyike irracionális.
szolgáltatja valamely a konstanssal.
Ezzel a módszerrel a 2,1822... konstans tovább javítható, de nem lénye Bizonyítás. Legyen f ( x ) = —- •x^( l - x)^. A 23.15. Lemmát a g(x) —
Tlj•
gesen. A teljes igazság ugyanis az, hogy minden e > 0-ra
= (1 — x)^ polinomra alkalmazva azt kapjuk, hogy az számok minden
(e — e)” < [1 , . . . , n] < (e 4- £)” , fc-ra egészek. Mivel / ( I — x) = f { x ) , ezért = (-l)^/^^^(0), tehát az
ha n elég nagy. Ez az állítás lényegében a prímszámtétellel ekvivalens, vagyis számok szintén egészek.
azzal az állítással, hogy 7r(n) ~ n/ logn. A prímszámtétel minden ismert bizo
nyítása meglehetősen komplikált.
554 23. Vegyes tém ák A z integrálszám ítás néhány szám elm életi alkalmazása 555
Szorozzuk be (23.5)-öt aê^-val, majd a /c = 0 , 1 , . . . , n-re kapott egyenlősége

A Jn == í f { x ) sin rx dx integrált 2 n egymást követő parciális integrálás
Jo ket adjuk össze. Felhasználva (23.4)-et
segítségével számíthatjuk ki. Azt kapjuk, hogy
h
n p n
cos rx / f { x) e ~^dx = f { k) + f { k ) + . . . + (23.6)
Jn — 1//W cos rx dx k =0 Q fc=0
0
adódik. Az alábbiakban egy olyan / polinomot fogunk konstruálni, amelyre
sm rx (23.6) bal oldala kicsi, míg a jobb oldal nullától különböző egész. Az így kapott
= - - [ / ( l ) c o s r - / ( 0)] + -
r r ellentmondás bizonyítja majd a tételt.
Legyen N pozitív egész. A 23.15. lemma szerint, ha g egész együtthatós
= - - [ / ( l ) c o s r - /(O)] + i / ( l ) s i n r - ^ [ / " ( l ) c o s r - /"(O )
polinom és h{x) = — x ^ g { x ) , akkor /i*-*^(0) minden z-re egész szám. Ebből
1 következik, hogy ha g egész együtthatós polinom, a egész szám és f { x ) =
+ / P " > ( l ) c o s r - / < 2">( 0 ) (23.3)
= akkor f^^\a) egész és osztható A^-nel minden i-re.
Tegyük fel, hogy 0 < r < tt és, hogy az r, sinr, cosr számok mindegyike
racionális. Legyen q az 1/r, sinr és cosr számok közös nevezője. Mivel Valóban, f ( x ) = N - h ( x —a), ahol h{x) = x^g{x-\-a)/N\. Mivel g{x-\-a) egész
és egészek minden k-v&, így (23.3) szerint Jn = ahol An együtthatós polinom, ezért egész, és így {a) = N ■ (0) osztható
is egész. Mármost f { x ) > 0 és sinra: > 0 minden x € (0, l)-re (az utóbbi AT-nel minden z-re.
0 < r < TT-ből következik), ezért Jn > 0 . így An > I és Jn > Az alábbiakban N egy olyan prímszámot fog jelölni, amelyre N > |ao| -n.
Másrészt f { x ) sin rx < 1/n! ha a; e [0,1], és így Jn < 1/n!. Ebből Legyen
\/f^n+2 ^ ^ 1 /n !, ami elég nagy n-re lehetetlen, hiszen oo. □ 1 .N -l,
f{x) = (x — l ) ^ ( x — 2 )'^N'^ . . . (x — n)\ N
23.17. Következmény. A tt szám irracionális.
Ekkor egész szám, és osztható N-nel minden z = 0 , 1 , . . . és A: = 1 , . . . , Ti
Bizonyítás. A sinyr, costt számok racionálisak, tehát a 23.16. Tétel szerint
re. Belátjuk, hogy minden z-re osztható AT-nel, kivéve ha i = N ~ 1
7T nem lehet racionális. □
(e célból szerepel re az AT — 1-edik hatványon N helyett).
A következő tétel bizonyítása hasonló gondolatmenetet követ. M
Valóban, f { x ) = ^ cix^/(N — 1)!, ahol C]v-i = (±n!) és Cjv, •. •, cm
23.18. Tétel. A z e szám transzcendens. i= N -l
egészek. Ebből következik, hogy
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy e algebrai. Ekkor
0, ha z < AT — 2,
^ + . .. + ÖQ = 0, (23.4) N
/ « ( 0) = (± n !) ha z = A/” — 1,
ahol ao, öl, •••5ön egész számok és üq 7^ 0. Legyen / egy tetszőleges polinom. Cj •AT •(AT -f 1) •••i, ha z > AT.
Ha / foka m, akkor m + 1 egymás utáni parciális integrálást alkalmazva azt
kapjuk, hogy Látható, hogy N \ ha i ^ N — 1. Másrészt = ( ± n l ) ^ nem
osztható A-nel, hiszen N prím és n < N.
k
A fentiek szerint (23.6) jobb oldalán mindegyik tag osztható AT-nel, kivéve
f ( x ) e - ^ d x = - i f ( k) + f ( k ) + . . . + /< "‘ )(fc))e-^ +
/ az aof^^~^\0) tagot. így (23.6) jobb oldala nullától különböző egész szám.
(23.5)
A Brouwer-féle fixponttétel 557
Másfelől, ha 0 < a: < n, akkor

Brouwer íixponttétele ekvivalens az alábbi állítással.
{n + l)N _ _ ^n+l
i/w i < :n ahol A = n 23.20. Tétel. Nem létezik olyan folytonos f : Bp Sp leképezés, amely Sp
{N-i)\'^ {N -iy: minden pontját fixen hagyja.
így (23.6) bal oldalának az abszolút értéke legfeljebb
Az ekvivalencia alatt itt azt értjük, hogy mindkét tétel könnyen levezet
AN a N hető a másikból. Ha ugyanis az f : Bp Sp leképezés folytonos és f { x ) = x
(n + 1 ) max(laol, jail,. . . , \an\) ■n = c-
{N-l)\ ^ { N - 1 )V minden x e Sp-ie, akkor a g{x) = —f { x ) leképezés szintén folytonos, a Bp
gömböt önmagába képezi, de nincs fixpontja. A 23.19. Tételből tehát követ
ahol C és A olyan pozitív egészek, melyek nem függenek A^-től. Mivel
kezik a 23.20. Tétel.
A ^ / {N — 1)1 0 ha, N oo, ezért iV-et elég nagyra választva (23.6) bal
Most tegyük fel, hogy az f : Bp Bp leképezés folytonos, de nincs fix
oldalának az abszolút értéke 1 -nél kisebb lesz, míg a jobb oldalé legalább egy,
hiszen a jobb oldal nullától különböző egész szám. Ez lehetetlen, amivel a pontja, azaz f ( x ) ^ x minden x e Bp-ie. Tekintsük az f { x ) pontból kiinduló
tételt beláttuk. □ és x-en áthaladó f ( x ) , x félegyenest. Ez egyetlen /(rc)-től különböző pontban
metszi Sp-t] legyen ez a pont g{x). Nem nehéz belátni, hogy a g függvény foly
tonos Bp-n. Ekkor tehát g : Bp -> Sp folytonos és f { x ) = x minden x € Sp-re.
A Brouwer-féle fixponttétel Ez azonban a 23.20. Tétel szerint lehetetlen. Vagyis a 23.20. Tételből követ
kezik a 23.19. Tétel.
A íixponttételek fontos helyet foglalnak el az analízisben és annak alkalma A 23.19. Tétel bizonyítását azzal kezdjük, hogy belátjuk a 23.20. Tételt
zásaiban, mert sokszor használhatók bizonyos számok, vektorok vagy más valamivel erősebb feltétel mellett.
matematikai objektumok létezésének bizonyítására. (Erre láttunk már példát
a nyílt leképezések tételének bizonyításában, amely a Banach-fixponttételen 23.21. Lemma. Nem létezik olyan f leképezés, amelyre
alapult). A következő eredmény - amely az terek topológiájának egyik (i) / folytonosan differenciálható egy Bp-t tartalmazó nyílt halmazban,
alaptétele - a íixponttételek között is az egyik legfontosabb.
(n) f ( Bp) = Sp, és
23.19. Tétel (Brouwer* fixponttétele). Egy zárt göm böt önmagába (iii) f { x ) = X minden x e Sp-re.
képező folytonos leképezésnek mindig van fixpontja.
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy van ilyen / leképezés. A bizonyítás gondolat
A tétel egy változóban azt állítja, hogy ha az / folytonos függvény az menete a következő lesz. Legyen
[a, ö] intervallumot önmagába képezi, akkor van fixpontja. Ez az állítás a f t{x) = (1 - í) ■f { x ) - ^ t - x
Bolzano-Darboux-tétel (8.54. Tétel) egyszerű következménye (1. a 8.58. fel
adatot). Magasabb dimenzióban a tétel bizonyítása jóval nehezebb. Itt egy minden t e [0, l]-re és re e Bp-ie. Megmutatjuk, hogy ha í < 1 és í elég
olyan bizonyítást ismertetünk, amely a vektor értékíí függvények differenciá közel van 1 -hez, akkor az ft leképezés a Bt gömböt kölcsönösen egyértelműen
lására vonatkozó tételeken alapszik. önmagára képezi, valamint det / / {x) > 0 minden x € Bp-re. így az integ
ráltranszformációs formulából azt kapjuk, hogy
A következőkben Bp-vel fogjuk jelölni az {x € : |a;| < 1} nyílt egység
gömböt, Bp-vel az {x : \x\ < 1 } zárt egységgömböt, és Sp-vel a határát, lp = j det f í { x ) d x , (23.7)
vagyis az {x 6 : |2;| — 1} gömbfelületet. Nyilvánvaló, hogy a tételt elég a Br
Bp gömbre bizonyítani.
ahol 'jp-vel jelöljük Bp mértékét. Azt is be fogjuk látni, - és ez a bizonyítás
Luitzen Egbertus Jan Brouwer (1881-1966) holland matematikus kulcsgondolata hogy / det f^{x) dx a t változó polinomja. Mivel (23.7)
JBn
558 23. Vegyes tém ák A Brouwer-féle íixponttétel 559
fennáll egy (1 —5,1) intervallumban, ezért mindenütt fenn kell állnia. Azonban függvény minden i-re. Ha ezt x szerint integráljuk a Bp gömbön, akkor a
t = 0 esetén ft = / , és (amint azt szintén belátjuk) det f ' mindenütt nulla, N .
tehát ekkor (23.7) nem igaz. Ez az ellentmondás fogja bizonyítani a lemmát. m = E Ci •Qi{t) polinomot kapjuk, ahol Ci = hi{x) dx.
i=l
Most rátérünk a részletekre. Legyenek / komponensei / i , . . . , /p. A Di f j
Tudjuk, hogy P{ t ) = 7 p minden 1 — 5 < t < 1-re. Ez csak úgy lehetséges,
parciális deriváltak folytonosak Bp-hen, ezért itt korlátosak. Tegyük fel, hogy ha P a konstans 7p függvény. Speciálisan t — 0-ra
\Difj{x)\ < K minden x G Bp-re és i, j = 1 , . . . ,p-re. A 20.33. Lemma szerint
ebből következik, hogy \f{y) — f{x)\ < Kp^ ■ \y - x\ minden x , y e Bp-ie. 7 p = P (0 ) = j det /o (x ) dx = j det f ' ( x ) dx
Ekkor ft : Bp Bp és ft{x) = x minden x e Sp-re. Ha x ^ y, akkor Br, Br
\ft{y) - ft{x)\ > t - \ y - x \ - { l - t ) - \f{y) - f{x)\ > adódik. Azonban a (ii) feltétel szerint f { Bp) C -Sp, ezért f { Bp) belseje üres. így
> t - \ y - x \ - { l - t ) - Kp^\y - x \ = a nyílt leképezések tétele szerint f { x ) nem injektív egyetlen x e Bp pontban
= - t)Kp^) - \ y - x \ y O sem. így det f { x ) = 0 minden x e -Bp-re, tehát / det f { x ) dx = 0. Ez

JBp
feltéve, hogy t elég közel van 1-hez. Másrészt f [ { x) = (1 — t) ■f {x) + í •/ ellentmondás, amivel beláttuk, hogy nincs olyan függvény, amely az (i), (ii)
(ahol I az identitás), ezért f [ { x) mátrixa tetszőlegesen közel van az identitás és (iii) feltételek mindegyikét kielégíti. □
mátrixához, ha t elég közel van 1-hez. Ezért van olyan 5 > 0, hogy 1 — 5 <
< í < 1 esetén az ft leképezés injektív Bp-n, és a Jacobi-determinánsa pozitív A 23.19. T étel b izo n y ítá sa . Tegyük fel, hogy f : Bp Bp leképezés
minden x G Sp-re. folytonos, de nincs fixpontja. Először belátjuk, hogy létezik egy polinom is
Legyen 1 — 6 < t < 1 rögzített, belátjuk, hogy ft{Bp) = Bp. A nyílt ugyanezekkel a tulajdonságokkal. Az \f{x) —x\ függvény folytonos Bp-n, tehát
leképezések tétele szerint ft{Bp) nyílt halmaz, tehát ft{Bp) C Bp. Tegyük Weierstrass tétele szerint (19.50. Tétel) az értékei között van legkisebb. Mivel
fel, hogy ft{Bp) 7^ Bp, és válasszunk egy x e B p \ ft(Bp) pontot. Legyen a feltétel szerint f { x ) ^ x minden x e Bp-ve, ez a legkisebb érték pozitív.
y = /t(0 ), ekkor y e Bp és y e ft{Bp). Ezért az [x,y] szakasz metszi ft{Bp) Ezért van olyan (5 > 0, hogy \f{x) — x\ > ő minden x e Bp-ie.
határát; legyen 2; e [x,y\ fi dft{Bp). Ekkor z e Bp és
Terjesszük ki f- e t az egész térre a következőképpen: legyen |x| > 1 esetén
z e dft(Bp) C cl ft{Bp) c cl ft(B p ) = ft(Bp), f { x ) = f{x/\x\). Könnyű belátni (felhasználva, hogy az x h-> x/\x\ leképezés
folytonos az EF \ {0} halmazon és f folytonos Bp-n), hogy a kiterjesztett
hiszen a 20.7. Tétel szerint ft{Bp) zárt halmaz. Ezért van olyan u e Bp pont,
függvény mindenütt folytonos.
hogy ft{u) = 2:. Itt u e Sp lehetetlen, hiszen u e Sp-hől ftiu ) = u e Sp
Legyen e: > 0 adott, és alkalmazzuk Weierstrass approximációs tételét
következne. így u e Bp. Ekkor azonban 2; e ft(Bp), és így 2; ^ dft{Bp), mert
(19.52. Tétel) egy Bp-t tartalmazó téglára. Azt kapjuk, hogy van olyan g
ft(Bp) nyílt halmaz. Ez ellentmondás, amivel beláttuk, hogy ft (Bp) — Bp.
polinom, hogy \f{x) —g{x)\ < e minden x e Bp-re. Tekintsük az h = (1 —e) ■g
így a mértéktranszformációs formula szerint (22.23. Tétel, (23.11) for
polinomot. Ha \x\ < 1, akkor \h{x)\ < (1 ~ e) •(1 -f e) = 1 — < 1 , tehát h a
mula) fennáll (23.7). Ez az összefüggés tehát minden l — ő < t < 1-re igaz.
Bp zárt gömböt önmagába képezi. Másrészt minden \x\ < 1-re
Most belátjuk, hogy az / d e t / / ( x ) dx mennyiség t polinomja. Valóban, \ h ( x ) - x \ > \f(x) - x \ - \f{x) - g{x)\ - \g{x) - h { x ) \ > S - e - e { l + e) > 0 ,
JBp
az f t { x) leképezés mátrixában a j-edik sor z-edik eleme (1 — í) ■Di f j ( x) , ha ha £ elég kicsi. Ezzel konstruáltunk egy h polinomot, amely Bp-t önmagába
i ^ j, illetve (1 - t) ■D j f i ( x ) + í, ha z = j. Ezért a det f^{x) determináns képezi és nincs fixpontja Bp-hen.
N
egy ■ hi(x) alakú összeg, ahol gi egy polinom és hi egy folytonos Mivel h egyenletesen folytonos a 5 ( 0 , 2 ) zárt gömbön és \h{x)\ < 1 —
i=l minden \x\ < 1 -re, ezért van olyan 77 > 0 , hogy \h(x)\ < 1 teljesül minden
560 23. Vegyes tém ák A Brouwer-féle fixponttétel 561
|a:| < 1 + rj-TSi. A h polinomnak a G = 5 ( 0 , 1 + ??) gömbben sincs fixpontja, y - \ - t { x - y ) = s{x, y). Ezzel beláttuk, hogy s{x, y) = y + %l){x, y) ■ {x - y) az
hiszen 1 < |a;| < 1 + 77 esetén \h{x)\ < 1 és így h{x) ^ x. (<2, b) pont egy környezetében, és így s folytonosan differenciálható (a, 5)-ben.
Minden |xl < 1 + ?7-ra tekintsük a h{x) pontból kiinduló és x-en áthaladó Most térjünk vissza a h pohnomhoz és az sq leképezéshez. Mivel
h( x ) , x félegyenest. Ez egyetlen pontban metszi Sp-t] legyen ez a pont so(x). \ x \ < l + 7] esetén \h{x)\ < 1 és h{x) / x, ezért sq(x) = s{ x, h{ x) ) . Mivel
s { x , y ) és h mindketten folytonosan differenciálhatóak, ezért az sq függvény is
Ekkor so értelmezve van a G gömbben, a Bp gömböt Sp-ie képezi, és s q { x ) = x
az. □
minden x € Sp-re. Ha belátjuk, hogy sq folytonosan differenciálható G-n,
akkor ezzel ellentmondásba kerülünk a 23.21. Lemmával, és így a bizonyítás
teljes lesz. Mint láttuk, a 23.20. Tétel a Brouwer-féle fixponttétel egyszerű következ
ménye.
Mivel a h leképezés folytonosan differenciálható, ezért szemléletesen vilá
gos, hogy az sq leképezésnek is annak kell lennie. A precíz bizonyítás a követ A fenti bizonyításában követett módszer segítségével most belátunk egy
kező. érdekes topológiai tételt, amelyet úgy fogalmazhatunk, hogy a három dimen
ziós gömb felületét nem lehet megfésülni, azaz mindig van „forgó” . Tegyük
Ha x ,y eMP és x y, akkor az félegyenes az ^ + t{x — y) pontokból
fel, hogy a gömbfelületet, vagyis az halmazt haj borítja. Ennek a megfésü-
áll, ahol t > 0 . Az y + t{x —y) pont akkor eleme Sp-nek, ha \y-i-t{x~y)\ = 1.
lése azt jelenti, hogy minden x e 5 '3-re az x pontbeU hajszál valamilyen v(x)
Legyen
irányban simul â-ra, ahol a v{x) egységvektor az x pont folytonos függvé
q{ x, y, t ) = \y + t{x-~y)\^ ^ {y -\-t(x ~ y ) , y -{■ t{x - y)) = nye. Más szóval a gömbfelület megfésülése egy olyan folytonos v : Ss ^ Ss
leképezés létezését követeli meg, amelyre teljesül, hogy v{x) az x-ie merőleges
= \y? + - y) ■t ^ \x - y\^ ■ .
egységvektor minden x e Sp-ie.
Tudjuk, hogy y + t{x — y) e Sp akkor és csak akkor, ha q{ x, y , t ) = 1. Rög
zített x^y-ia. q a. t változó másodfokú polinomja, amelynek főegyütthatója
pozitív. Ha \y\ < 1, akkor q{ x, y, 0) = < 1, ezért pontosan egy olyan
í > 0 szám van amelyre q{t) = 1. Ezzel beláttuk, hogy \y\ < l és x y
esetén az y ^ félegyenes egyetlen pontban metszi Sp-t. Ha ez a metszéspont
s{ x, y) , akkor s { x , y ) = y t { x - y), ahol q( x, y, t ) = 1. Az s{ x, y) függvény
az U = {{x^y) : X e RP, y e Bp, x ^ y} C nyílt halmazon van értelmezve.
Az imphcitfüggvény-tétel segítségével megmutatjuk, hogy s ( x , y ) folytonosan
differenciálható U-n.
A q{x, y, t) függvény az téren van értelmezve és mindenütt folytono 23.1. ábra 23.2. a) ábra 23.2. b) ábra
san differenciálható, hiszen polinom. Legyenek a € 6 e Bp, a ^ b rögzített p = 3, szimpla „forgó” P = 3, dupla „forgó”
pontok. Ekkor s(a, 5) = 6 -f to{a - 5), ahol q{a, 6, íq) 1. Most belátjuk, hogy felső félgömb és csatlakozó alsó félgömb
D 2p+iq{a, b, íq) = qt{a, 6, íq) 7^ 0, azaz 2(6, a — b) + 2\b — a f ■íq 0. Ez abból
23.22. TéteL Ha p páratlan, akkor nem létezik olyan folytonos v : Sp Sr
következik, hogy leképezés, amelyre {v{ x) , x) = 0 minden x e Sp-re.
to ■( 2 ( 6, a - b ) -\-2 \b- a f •íq) = q{a, 6, íq) - \bf + \b - a f
A bizonyításnak csak a vázlatát közöljük. A hiányzó részletek a Brouwer-
= { l - \ b f ) + \b-a\^-tl>0. féle fixponttétel bizonyításának mintájára könnyen kipótolhatók. Tegyük fel,
így az implicitfüggvény-tétel szerint az (a, 6) € U pont egy alkalmas V kör hogy van olyan folytonos v : Sp ^ Sp leképezés, hogy { v{x), x) = 0 min
nyezetében van olyan valós értékű és folytonosan differenciálható 'ip{x, y) függ den X e Sp-re. Először belátjuk, hogy van ilyen folytonosan differenciálható
vény, hogy 'ip{a,b) = to és q{x, y, il; {x, y)) = 1 minden { x, y) e V -ie. Tudjuk, függvény is.
hogy {x, y) e U esetén csak egy t > 0-ra teljesül q{ x , y , t ) — 1, és erre a t-ve
562 23. Vegyes tém ák A P eano-görbe 563
Terjesszük ki v-t az egész térre a v{rx) rv{x) (|x| = 1, r > 0) képlettel. szerint a Vt leképezés & K = {x : 1 < \x\ < 2 } halmazt az [x : + < |a;| <
A kiterjesztett v leképezés mindenütt folytonos. Alkalmazzuk Weierstrass app < 2 % /r+ í 2} halmazra képezi, amelynek a mértéke (1 + • ( 2^ — 1 ) •7 ^.
roximációs tételét (19.52. Tétel) v koordinátafüggvényeire egy Sp-t tartalmazó Ezért a mértéktranszformációs formula szerint
kockán. Azt kapjuk, hogy van olyan / : leképezés, amelynek mind
egyik koordinátafüggvénye polinom, és amelyre \v{x) — f{x)\ < 1 / 2 minden j det F / dx = (1 + . ( 2^ — 1 ) •7 j3 (23.9)
X e Sp-ve. Legyen K
g{x) = f { x ) ~ i f { x ) , x ) ■X minden elég kis t-ie. (Itt felhasználjuk, hogy kis í-kre det {x) pozitív.) Azon
minden x-re. Ekkor g koordinátafüggvényei is polinomok, { g{ x) , x) = 0 minden ban (23.9) bal oldala í-nek poHnomja. Ha p páratlan, akkor a jobb oldal nem
X e Sp-ie, és g ^ 0 a.z Sp halmazon. Az utóbbi állítás abból következik, hogy egyenlő t polinomjával semmilyen ( 1 , l-h(5) intervallumon, ami ellentmondás. □
|a;| = 1 esetén { v{ x) , x) = 0 , tehát
23.23. M e g je g y z é s e k . 1 . Ha p páros, akkor Sp
1 megfésülhető, azaz van olyan folytonos v : Sp Sp
{f(x), x)\ = \{f(x) - v { x) , x)
leképezés, amelyre {v{ x) , x) = 0 minden x e Sp-ie.
és így A p = 2 esetet lásd az 23.1. ábrán. Általában, ha
p = 2 n^ akkor a
az Sp halmazon. Mivel / folytonos, ezért az Sp halmazt tartalmazó alkalmas

v{xi,.. . , X 2n ) = { x 2 , - X i , X 4 ^ , - X 2 , , . . . , X 2n , - X 2n - l )
G nyílt halmazban p 7^ 0. Ekkor d^w — gj\g\ leképezés folytonosan differenci leképezés megfelel.
álható G-ben, és { w{ x) , x) = 0 minden x G Sp-m.
2 . A 23.22. Tételből nem nehéz levezetni a Brouwer-
Ezzel beláttuk, hogy v-t választhatjuk folytonosan differenciálhatónak. féle fixponttételt; 1. [6].
Használjuk w helyett megint a v jelölést, és ismét legyen v{ rx) = rv(x) min
den |xl = 1 és r > 0 esetén. Az így kiterjesztett v függvény folytonosan
differenciálható az \ { 0 } halmazon, és |i;(a;)l = |a:l teljesül minden a:-re.
Most megmutatjuk, hogy ha í > 0 elég kicsi, akkor
A Peano-görbe
{x -f tv{x) : |xl = r) = {x \ \x\ = r ' V T l - ^ } (23.8) Peano* 1890-ben felfedezte, hogy létezik olyan folytonos síkgörbe, amely egy
teljes négyzetlapot bejár, azaz amelynek az értékkészlete síkbeli négyzetlap. Az
minden 1 < r < 2-re. Ha |x| = r, akkor \x -f- tv{x) \= = r ■v T + í^ ,
ilyen görbéket Peano-görbéknek nevezzük. Ezek létezése azt jelenti, hogy egyes
hiszen v{x) merőleges x-re és |t;(x)| = r. Ezzel beláttuk, hogy (23.8) bal oldala
folytonos görbék egészen másképpen viselkednek, mint amit a szemléletünk
része a jobb oldalnak. A fordított tartalmazást bizonyítandó legyen \b\ = r ■
elvárna. Tehát ahhoz, hogy egy görbe biztosan megfeleljen a görbékről alko
V l + ahol l < r < 2 . H a í > 0 elég kicsi, akkor a h{x) = b—tv{x) leképezés
tott szemléletes képünknek, a folytonosságnál erősebb feltételeket (pl. diffe
az F = {a: : 1/2 < |x| < 3} korlátos és zárt halmazt önmagába képezi. Mivel v
renciálhatóságot vagy rektiíikálhatóságot) is ki kell elégítenie.
folytonosan differenciálható az F halmaz egy környezetében, ezért v Lipschitz
F-en (ez könnyen levezethető a 20.33. Lemmából, felhasználva azt is, hogy F Az alábbiakban két konstrukciót adunk Peano-görbére.
korlátos és zárt). Ebből következik, hogy ha t elég kicsi, akkor h kontrakció
I. Legyen Q = [0,1] x [0,1]. Az x = k/2^ és y = k/2^ egyenletű egyenesek
F-en. így Banach fixponttétele szerint van olyan x e F, hogy h{x) = x, azaz (ahol k = 1 , . . . , 2 ’^ — 1 ) a Q négyzetet olyan négyzetre osztják, melyek
x + tv{x) = b. Mivel x és v{x) merőlegesek és lt>(a:)l = |a;|, ezért \x\ = r, amivel
oldalhossza 2 “ ” . A konstrukció első lépéseként minden n-re megadjuk ezeknek
(23.8)-at beláttuk. a négyzeteknek egy Qg , . . . , Q^nî felsorolását az alábbi tulajdonságokkal.
A V leképezés Lipschitz-tulajdonságából az is egyszerűen következik, hogy
elég kis í-re az Vt{x) = x tv(x) leképezés injektív F-en. Mármost (23.8) Giuseppe Peano (1858-1932) olasz matematikus
564 23. Vegyes tém ák A P eano-görbe 565
(i) Minden n-re és 0 < i < 4” —1-re, a és négyzetek szomszédosak, denképpen igaz, hogy ha i = -f 4”n “- ^ö
2.
2 + ön és j — +
azaz van közös oldaluk. -f- 4”“ ^&2 + . . . + akkor \i —j\ < 1. Tehát Q” és Q'j vagy egybeesnek vagy
(ii) Minden n-re és 0 < í < 4" - 1-re Q f = U u U Ql+\. szomszédosak. Mivel 7 (^1 ) € Q'^ és 7 (^2) e Q^, valamint Q'f és Q'j átmérője
\/2/2” , ezért (23.10) igaz.
Legyen QÍ] = Q. Tegyük fel, hogy n > 0, és hogy a Q q , . . . , QJn_i felsoro-
lást már megadtuk úgy, hogy kielégítse (i)-et. Osszuk fel Qg-at négy egymásba Legyen e > 0 tetszőleges. Ha n olyan nagy, hogy 2 V 2 /2 ” < e, akkor
(23.10)-ből következik, hogy [7 (^2) — 7 (^1 )! < s, valahányszor \Í2 —t i \< 1 /4” .
nem nyúló, egybevágó négyzetre. Ezeknek létezik egy Qq , •••? Q 3 felsoro
Legyen 7 = { f , g) . Ekkor |/(Í 2) - / ( í i ) l < £ és \g{t2) - g{ti)\ < e minden olyan
lása úgy, hogy minden i = 1,2,3-ra a és négyzetek szomszédosak,
t i , Í 2 e [0,1] számpárra, amelyre \t2 —ti\ < 1/4” . Ezzel beláttuk, hogy / , g és
továbbá egyik oldala a Q q és négyzetek közös oldalára esik. Ezek 7 folytonosak.
után osszuk fel Q i-e t négy egymásba nem nyúló egybevágó négyzetre, majd
e kis négyzeteknek adjuk meg egy •••? felsorolását úgy, hogy min II. Először azt fogjuk megmutatni, hogy létezik egy olyan folytonos leképe
den i = 4 , 5 , 6 , 7-ra a és négyzetek szomszédosak legyenek, továbbá zés, amely a C Cantor-halmazt ráképezi C x C-re. Legyen az x £ C szám
egyik oldala a és Q” négyzetek közös oldalára essen. (Könnyen lát hármas számrendszerbeli felírása a; = 0 , aiü 2 . . . , ahol ai € { 0 , 2 } minden i~ie.
Legyen íp{x) = 0, 010305 . . . és ip{x) = 0 , 0204^6---- Ekkor cp és ip a C halmazt
ható, hogy ez mindig lehetséges.) Az eljárást folytatva megkapjuk a
önmagába képezik, és folytonosak, mert x , y e C és \x — y\ < 1/3^” esetén
(z = 0 , . . . , 4^^"^^ — 1 ) felsorolást, amely nyilvánvalóan kielégíti (i)-et és (ii)-t.
\(f{x) — ^(y)\ < 1 /3 ” és l'0(a:) — '0(í/)| < 1 /3 ” . Könnyű ellenőrizni, hogy az
A 23.2. ábra egy-egy lehetséges felsorolást mutat n = 1-re és n = 2-re.
X {íp{x),'t{j(x)) {x e C) leképezés C-i ráképezi C x C -ie.
Legyen a t e [0,1] szám 4-es számrendszer
Legyen / : [0,1] - » [0,1] a Cantor-függvény (1. a 21.27. feladatot), és
beli felírása 0, aiü 2 — A (ii) tulajdonság szerint a
legyen g\{x) — f{(p{x)) és g 2 {x) = f{ip{x)) minden x e C-ve. Ekkor az x
Q l v Qlai+a,^ '3 k i + 4a2+a3’ --- “ gyêtek egymásba {gi{x), g2 {x)) leképezés a C halmazt ráképezi [0,1] x [0 , l]-re.
3 2 vannak skatulyázva (azaz mindegyik tartalmazza a
Utolsó lépésként terjesszük ki î-et és g 2~t a [0,1] intervallumra úgy, hogy
következőt), tehát van közös pontjuk. Jelölje j { t ) ezen
valahányszor (a, (3) a C halmaz egy kiegészítő intervalluma (vagyis a (0 , 1 ) \ C
négyzetek (egyetlen) közös pontját. Ekkor 7 a [0,1]
nyílt halmaz komponense), akkor a kiterjesztés legyen lineáris az [a, p] zárt
0 1 intervallumot a Q négyzetbe képezi.
intervallumon. Nem nehéz megmutatni, hogy az így kapott függvények foly
Ha X e Q tetszőleges pont, akkor vannak egy tonosak [0, l]-en. Ekkor tehát az x { gi { x) , g 2 (re)) {x € [0,1]) leképezés egy
másba skatulyázott D D . . . négyzetek úgy, Peano-görbét definiál.
00
15 12 11 10
hogy P l = (re}. A (ii) tulajdonságból követke-
A második konstrukció egyszerű módosításával a [0,1] intervallumot foly
14 13 8 9 n=l
zik, hogy alkalmas = 0, 1, 2, 3 jegyekre in = tonosan ráképezhetjük vagy általában ]R” egységkockájára is. Sőt, [0, l]-et
1 2 7 6 = 4” ~âi + -f . . . üji- így 7 definíciója szerint a „végtelen dimenziós” egységkockára is ráképezhetjük folytonosan, a követ
7 ( 0 ,0 10 2 . . .) = X. Mivel X e Q tetszőleges volt, ezért kező precíz értelemben:
0 3 4 5
7([o, i]) = g -
23.24. T étel. Létezik a [0,1] intervallumot önmagába képező folytonos függ
23.4. ábra Most belátjuk, hogy 7 folytonos. Azt fogjuk meg vények egy gi , g 2 , . .. végtelen sorozata úgy, hogy minden X{ e [0, 1 ] sorozathoz
mutatni, hogy ha \Í2 — ti| < 1 /4 ” , akkor megadható egy t e [0 , 1 ] szám, amelyre gi{t) = Xi minden z = 1 , 2 , . . .-re.
I 7 (í2 )-7 ( íi)l < 2 ^ /2 /2 ". (2 3 .1 0 )
B izon y ítá s. Legyen az x e C szám hármas számrendszerbeli alakja
Legyen t\ = 0 , a i ö 2 . . . és Í2 = 0, 6162-----A \Í2 — ti\ < 1/4” feltételből nem 0, a iö 2 — Definiáljuk a (pi(x), (p2 ( x ) , . .. számokat a következő képp en. Osszuk
szükségképpen következik, hogy ti és Í2 első n jegye megegyezik, de az min- fel a pozitív egészek halmazát végtelen sok diszjunkt végtelen részre. (Legyen
pl. A i = {2^ • k — 2^ ^ : k e N"*” } (z = 1 ,2 , . . . ) . ) Ha az z-edik rész {n i, n 2, . . . } , Megoldási ötletek

akkor legyen (pi{x) — 0 ,aniö-n2 __
Legyen Qí { x ) = f{ípi{x)) ha. x e C, majd terjesszük ki gi~t [0, l]-re úgy,
hogy legyen lineáris C minden kiegészítő intervallumán. Nem nehéz belátni,
hogy a Qi függvényekre teljesül a tétel állítása. 12. F ejezet
12.3. Mutassuk meg, hogy s p { f ) < Sjp{g) minden F felosztásra.
12.5. Tegyük fel először, hogy csak egyetlen osztópont van. Legyen s u p {/(t) :
t e [<2 , 6]} = M , és legyen c egy olyan pont, amelynek minden környezetében
/ szuprémuma M. A szimmetria miatt feltehetjük, hogy c < b. Tekintsük az
a < X c-re. Az első tag,
vagyis s u p {/(í) : t e [a, a;]} •(x — a) = M •(x — a) folytonos. A második tag,
vagyis s u p {/(í) : t e [x,b]} •{b — x) monoton csökkenő.
Tehát g egy folytonos és egy monoton csökkenő függvény összege, továbbá
g(^c) = g{b) = M{ b — a) = maxp. Mutassuk meg, hogy ekkor g{[c,d]) egy
intervallum.
12.8. A 12.7. feladat felhasználásával konstruáljunk egymásba skatulyázott

intervallumokat, amelyek közös pontja folytonossági pont.
12.16. Használjuk fel a

sm
sin a + sin 2 o; + . . . + sin na — sm (24.1)
összefüggést.
12.30. Az álhtás hamis. Keressünk olyan ellenpéldát, amelyben / a Dirichlet-

függvény.
12.38. Mutassuk meg, hogy minden £ > 0-ra csak véges sok olyan x pont van,
amelyre \f{x)\ > e, majd alkalmazzuk a 12.47. Példa gondolatmenetét.
12.42. Feltehetjük, hogy c = 0. Rögzítsünk egy £ > 0-t, majd becsüljük meg
külön-külön az j f { t x ) dx és j f { t x ) dx integrálokat.
568 M egoldási ötletek, m egoldások M egoldási ötletek 569
12.44. Legyen m a x / = M , és legyen e > 0 adott. Mutassuk meg, hogy van i/N közé eső irracionális szám. Mutassuk meg, hogy ha c < 2, akkor n oo
olyan [c, d] intervallum, amelyen f { x ) > M — s, majd bizonyítsuk be, hogy esetén a megfelelő beírt poligon hossza végtelenhez tart. (Felhasználhatjuk,
hogy az első n prím reciprokösszege végtelenhez tart ha n oo.) Tehát c < 2
d x > M — 2e, ha n nagy. esetén a grafikon nem rektifikálható.
Ha c > 2 , akkor a grafikon rektifikálható. Ezt bizonyítandó mutassuk
12.47. A (iii), (iv) (v) tulajdonságok felhasználásával mutassuk meg, hogy ha meg, hogy elég azokat az F felosztásokat vizsgálni, amelyekhez van olyan N,
ha e(x) — 1 minden x e (a, 6)-re (az a, b pontokban e értéke tetszőleges lehet), hogy F racionáhs osztópontjai pontosan az i/N {i — 0, . ..,A^) pontok. A
akkor <í>(e; [a, b]) — b — a. Ezután az (i) és (iii) tulajdonságok felhasználásával beírt poligonok hosszának becslésénél felhasználhatjuk, hogy ha 6 > 0 , akkor
rb N
mutassuk meg, hogy $ ( / ; [ a , 6]) — I f { x ) d x teljesül minden lépcsősfügg-
Ja a y^{l/k^'^^) összegek egy A^-től független korlát alatt maradnak.
vényre. Végül a (iv) tulajdonságot használva lássuk be a feladat állítását. (A k=i
(ii) tulajdonságra nincs szükség.) 14.26. Legyen F : a to < t\ < . . . < tn = b egy finom felosztás, és legyen
12.48. Legyen a = $ (e; [0,1]), ahol e(x) = 1 minden x e [0, l]-re. Tegyük fel, Ti a legkisebb nemnegatív szám, amelyre a g{ t i - i ) középpontú és tí sugarú
hogy a = 1 . (iii) és (iv) felhasználásával mutassuk meg, hogy ha b—a racionális Ki körlap lefedi a g{[ti-i,ti]) halmazt. Mutassuk meg, hogy a Ki körlapok
területössszege kicsi.
és ha e(x) = 1 minden x € (a, 6)-re (az a, b pontokban e értéke tetszőleges
lehet), akkor $ (e ; [a, b]) = b —a. Mutassuk meg ugyanezt tetszőleges a < ö-re, 14.27. (d) és (e) Mutassuk meg, hogy van olyan F pont és olyan e egyenes,
majd fejezzük be a megoldást ugyanúgy mint az előző feladatban. hogy a görbe pontjai azonos távolságra vannak P -től és e-től. Tehát a görbe
egy parabolaív.
13. Fejezet 14.31. Az / függvény grafikonja akkor egyezik meg a görbe képhalmazával, ha
f {a ■if ■cos cp) = a - ip •sin (f minden 0 < <p < 7r / 4-re. Ellenőrizzük, hogy a
13.3. Igaz-e, hogy a ^/x függvény Lipschitz [0, l]-en? g{x) = a •X ■c o s x függvény szigorúan monoton növő [0,7r/4]-ben. így f { x ) =
13.4. Alkalmazzuk a 13.1. Tétel bizonyításának gondolatmenetét. = a ■g~^(x) ■sm(g~^{x)) minden a; € [0, a •tt ■V 2 / 8]-ra. Az J f dx és J dx
13.21. Alkalmazzunk teljes indukciót. Az állítás n = 1-re nem más mint a par integrálok kiszámításához alkalmazzuk az a; = g{t) helyettesítést.
ciális integrálás képlete. Az indukciós lépés szintén egy parciális integrálással 14.32. Az / függvény grafikonja akkor egyezik meg a görbe képhalmazával,
adódik. ha / {ax — a sin x) = a — a cos x minden x e [0, 27r]-re. Ellenőrizzük, hogy a
^ dt g{x) = ax — a sin a; függvény szigorúan monoton növő [0, 2a 7r]-ben, majd alkal
13.37. A 13.36. feladat szerint elég megmutatni, hogy / ^ „ /• mazzuk az előző feladat gondolatmenetét.
J2 y i o g^x j
Ennek bizonyításához használjuk a L ’Hospital-szabályt. 14.36. Alkalmazzuk a gömböv felszínét megadó képletet.
14. Fejezet 15. Fejezet
14.11. Legyen a két henger {{x, y, z) : y'^ + z^ < R^} és {(a;, y, z) : x ‘^+ z ‘^ < R^}. r2x
Mutassuk meg, hogy ha a metszetük A, akkor az = { ( x, y) : ( x , y , z ) e A) 15.7. A Cauchy-kritérium szerint lim j f dt — 0.
X-ÔO Jj.
szekciók négyzetek, majd alkalmazzuk a 14.11. Tételt.
sin a;
15.23. Először lássuk be a 15.20.3. Példa módszerével, hogy az j dx
14.24. Legyen N az első n prím szorzata. Vegyünk egy olyan felosztást, amely
nek az osztópontjai az i/N (i = 0 , . . . , A^) pontok, továbbá egy-egy {i —l ) /N és integrál konvergens, majd alkalmazzuk qjl x^ = t helyettesítést.
15.24. Az integrálok minden c > 0-ra konvergensek. Ezt a 15.20.3. Példa mód 16. Fejezet
szerével láthatjuk be. Ha c < 0, akkor az integrálok divergensek. Mutassuk
meg, hogy ekkor nem teljesül a Cauchy-kritérium feltétele. 16.13. Ha az / függvény lineáris, akkor az állítás nyilvánvaló a parciális integ
rálás képletéből. Lássuk be az állítást akkor, ha / töröttvonalfüggvény. Az
15.27. Alkalmazzuk a Cauchy- kritériumot.
általános esetben helyettesítsük /-e t egy olyan törött vonalfüggvénnyel, amely
15.30. Alkalmazzuk a 15.28. feladat megoldásának konstrukcióját azzal a egy finom felosztás pontjaiban egyenlő /-fe l, és becsüljük meg az eltérést.
különbséggel, hogy az /n(ö-n) értékeket válasszuk nagynak.
15.33. Mindkét feladatban válasszuk a g függvényt szakaszonként konstansnak, 17. Fejezet

azaz olyan függvénynek, amely konstans az {an-iiOLn) intervallumokon, ahol
(an) egy végtelenhez tartó sorozat. 17.3. Bontsuk fel a p/q racionális törtfüggvényt parciális törtek összegére.
k k
,1 - ' ’ Mutassuk meg, hogy ez az összeg y^Cj /{x — üí) alakú, ahol = 0, majd
15.35. Legyen g{x) = f { x ) Mutassuk meg, hogy ha egy x pontban
f i x ) < l/cc^, akkor g[x) < c/x^] ha f { x ) > 1 /a:^, akkor g{x) < c • /(re), i=l i=\
majd alkalmazzuk a majorizációs elvet. alkalmazzuk a 17.2. (c) feladat gondolatmenetét.
17.4. Az egyenlőtlenségek bizonyításához használjuk fel a 10.81. feladat állí

15.37. Csak három eset lehetséges.
tását.
15.38. Alkalmazzunk parciális integrálást.
17.6. Mutassuk meg, hogy a cos nx sorozat semmilyen x-re nem tart nullá
15.39. Alkalmazzunk teljes indukciót az előző feladat felhasználásával. hoz, a sin nx és sin n^x sorozatok pedig semmilyen x ^ kir szám esetén nem
tartanak nullához.
15.42. Az állítást bizonyítsuk n szerinti teljes indukcióval. (Az n-edik állítás
legyen az, hogy (24.8) fennáll minden c > 0-ra.) Az indukciós lépést bizonyít A bizonyításokhoz használjuk fel a cos 2x = 2 cos^ x — 1 azonosságot és a
suk parciális integrálással. szinusz függvény addíciós képletét.
t \n 17.7. Alkalmazzunk teljes indukciót. Az indukciós lépés bizonyításához hasz
( 1 ----- j < e~^ minden 0 < t < n-re, és lássuk náljuk fel a 9.8. Tételt.
■ni
be ebből, hogy F(c) > 17.9. Becsüljük felülről a ^ — összeget A^/10^~^-gyel, ahol N jelöli
t\ azon k jegyű pozitív egészek számát, amelyekben nem szerepel a 7 számjegy.

Mutassuk meg, hogy e •( 1 ----- ) monoton csökkenő [0, n]-ben, és lássuk
nj
be ebből, hogy 17.12. Az állítás hamis.
17.13. Az állítás igaz. Bizonyítsuk be, hogy az adott végtelen sor teljesíti a
Cauchy-kritériumot.
minden t € [0,n]-re ha n elég nagy. Lássuk be ebből, hogy elég nagy n-re
17.18. Alkalmazzuk a Cauchy-Schwarz-Bunyakovszkij-egyenlőtlenséget (9.19.
Tlf' ■ Ti\
r (c ) < £ -t- (1 + s) ■—------—------;;--------r. Tétel).
^^ ^ ^ c(c+l)---(c-hn)
17.19. Feltehetjük, hogy (an) monoton csökkenő. Mutassuk meg, hogy ekkor
ün > 0 minden n-re, majd használjuk fel, hogy a Cauchy-kritérium szerint
2n
lim aj = 0 .
nôo ^
17.20. Legyen c > 1. Adott k-io, legyen I k = [n : 2^ < Sn < 2^'^^}. Tegyük fel, 17.68. Alkalmazzuk a sin x sin y = - (cos(x — y) — cos(x -f y)) azonosságot.
hogy 7^ 0 és /^ = {a, a + 1 , . . . , b}. Ekkor
k-\~l 17.69. Legyen Sn a sor n-edik részletösszege. A feltétel szerint az (si -f . . .
(ín 1
■■■+ Sn)ln sorozat konvergens. A sor első tagját alkalmasan megváltoztatva
E ~ 9cfc = ock ~~ ock 2 ck •
nelk ^ n=a ^ ^ elérhetjük, hogy (si -h . . . -f- s-„)/n nullához tartson. Tegyük fel, hogy n ■
alulról korlátos. A sort egy alkalmas pozitív számmal tagonként beszorozva
Vezessük le ebből, hogy '^ a n / is n Y konvergens. feltehetjük, hogy > —1 /n teljesüljön minden n-re.
A 'Yân/sn sor divergenciájának bizonyításához becsüljük alulról a Azt kell tehát belátnunk, hogy ha an > —1 /n minden n-re és
ttn/sn Összeget feltéve, hogy ün/sn < 1 / 2 minden elég nagy n-re. Ha (si -f-. . . -f Sn)/n 0, akkor Sn -> 0. Legyen e > 0 adott, és tegyük
nElf^ fel, hogy Sn > 2e végtelen sok n-re. Mutassuk meg, hogy ezekre az n-
Cin > Sn/ 2 végtelen sokszor, akkor persze a ^ a ^ / s n sor divergens. ekre Sn, Sn+i,- ■■, s^+k > ^ teljesül minden k < en esetén, és ez ellentmond
az (si -f- . . . -f- Sn)/n -> 0 feltételnek. Hasonlóan, ha Sn < —2e, akkor
17.21. Tekintsük a = {n ; 2~^ < < 2” ^^^} indexhalmazokat, és c > 1 Sn, Sn-i, •••, Sn-k < £ teljesül minden k < en-re, és ez ugyanúgy ellentmon
esetén becsüljük felülről a ^ an/{snY összegeket, illetve becsüljük alulról a dásra vezet.
neJk
ün/sn Összegeket.
neJk 18. Fejezet
17.25. Legyen [1,2] x [0,1/2] az első téglalap. Ezután minden lépésben 18.6. Legyen (r^) a Q Pl [0,1] halmaz sorozatba rendezése. Minden n-
válasszuk ki azt a legnagyobb H-heli téglalapot, amely nem nyúlik az előző re válasszunk olyan diszjunkt In,i,- ■■, In,n intervallumokat, hogy C
téglalapokba, és amelynek jobb felső csúcsai rendre a C {rk - (1/n), rk + (1/n)) teljesüljön minden A: = 1 , . . . , n-re. Legyen fn nulla
3 2\ /5 4\ /7 4\ /9 8\ /I I 8 \ /1 3 8\ /1 5 8 az Ij^ k intervallumokon kívül, és legyen fn maximuma /„^^-ban 1 /k minden
í— A
.2^ 3 4’ 5 . 4’ 7 Vs ’ 9 7 ’ v T ’ í I 8 13/ V8 15 k — 1 , . . . , n-re.
pontok. 18.9. Mutassuk meg, hogy a sin nx függvénysorozat megfelel.
17.26. (c) A sor akkor és csak akkor konvergens, ha = m. Ennek bizonyítá 18.10. Mutassuk meg, hogy bármely megszámlálható H C [a, b] halmazhoz van
sához mutassuk meg, hogy ha 0 < a < 6 egészek, akkor (/n)-nek olyan részsorozata, amely H minden pontjában konvergens. Alkal
mazzuk ezt egy olyan M halmazra, amely tartalmazza Q Pl [a, b]-t és az f n
1 ” 1 1 1 1
- - lo gn < 2 ^ - — — < - + - + - -logn. függvények szakadási pontjait. Mutassuk meg, hogy ha egy részsorozat kon
0 ^ 1 0 + a a 0 0 vergens M pontjaiban, akkor [a, b] minden pontjában konvergens.
18.11. Legyen a limeszfüggvény / , és legyen e > 0 adott. Válasszunk egy ó > 0

17.45. A sor divergens. Az Sn = n + s/n + \fn + . . . + összeg alkalmas
számot / egyenletes folytonossága alapján. Mutassuk meg, hogy ha fn ^-nyira
kettévágásával mutassuk meg, hogy elég nagy n-re Sn < n ■logn.
megközelíti f- e t egy ^-nál finomabb felosztás osztópontjaiban, akkor 2e:-nyira
17.46. Alkalmazzuk a 15.35. feladat megoldásának gondolatmenetét. megközelíti f- e t [a, 6]-ben.
17.49. (a) Mutassuk meg, hogy a sor majorizálható egy konvergens hiperhar- 18.15. Az X pontot intervallumskatulyázással konstruáljuk meg. Legyen
monikus sor konstansszorosával. ül < 6i, bi — a\ < 1 tetszőleges. Válasszunk egy olyan ni indexet, hogy az
f n függvénynek az ai, b\ pontokban vett diíferenciahányadosa 1 -nél jobban
(b) Mutassuk meg, hogy a sor minorizálható a harmonikus sor kons
megközelítse az / függvénynek az a i , b\ pontokban vett d\ differenciahánya
tansszorosával.
dosát minden n > ni-re. Válasszunk egy olyan c\ e (ai,öi) pontot, amelyre
l/ni(<î) - di\ < 1 , és legyenek ai < 02 < ci < 62 < 0-2 , 62 - 02 < 1 / 2 olyan 18.32. Mutassuk meg, hogy ha n = 1, akkor a. g{x) ~ (a/s) ■sinsx függvény
pontok, hogy l/^^(2;) — d\\ < 1 teljesüljön minden x e [a2 ,Ö2]-re. Válasszunk megfelel feltéve, hogy s elég nagy. n > 1 -re definiáljuk az fn függvényeket
olyan U2 > ni indexet, hogy az fn függvénynek az 02,62 pontokban vett indukcióval.
differenciahányadosa 1 / 2-nél jobban megközelítse az / függvénynek az ü2 ,b 2 00
pontokban vett d2 diíferenciahányadosát minden n > ri2-re. Válasszunk egy 18.33. Adjuk meg az / függvényt ^ fn alakban, ahol mindegyik fn függvény
olyan C2 € (ű 2 , ^2) pontot, amelyre \fn^{c2 ) - (Í2 I < 1 / 2 , és legyenek 02 < 03 < n=0
akárhányszor differenciálható, és a /c-szoros tagonkénti deriválással kapott
< C2 < 63 < ö 2, b^ — a s < 1/3 olyan pontok, hogy |/^2 (^) •“ <^2 ! < 1 teljesüljön ^00.í
minden x e [as, 63]-ra. Az eljárást folytassuk a végtelenségig, és mutassuk } fn sor egyenletesen konvergens minden korlátos intervallumban minden
00 n=0
meg, hogy a kapott (/n^) részsorozat és az a: 6 f^[ak,b}^] pont kielégítik a /c-ra.
k—l
feltételeket. 18.39. Használjuk az függvény 1 körüli és a log (l -f- x) függvény 0 körüli
hatványsorát.
18.17. Legyen lim fn = f. Tegyük fel, hogy a függvénysorozat egyenlő mér-
71/ ^00 18.43. Mutassuk meg, hogy c > —1 esetén a sor tagjai egy indextől kezdve
tékben egyenletesen folytonos. Legyen £ > 0 adott, és válasszunk egy í > 0-t
váltakozó előjelűek és az abszolút értékük monoton csökkenő lég nullához tart.
az egyenlő mértékben egyenletesen folytonosság alapján. Mutassuk meg, hogy
Ekkor tehát a sor konvergens. Alkalmazzuk Ábel folytonossági tételét az összeg
ha fn e-nál jobban megközelíti f - e t egy ^-nál finomabb felosztás osztópontja meghatározására.
iban, akkor 2e-nál jobban megközelíti f - e t [a, 6]-ben. Vezessük le ebből, hogy
ekkor a konvergencia egyenletes. Mutassuk meg, hogy c < —1 esetén a sor tagjai nem tartanak nullához.
Ha a konvergencia egyenletes, akkor / folytonos. Legyen e > 0 adott, és 18.44. Mutassuk meg, hogy c > 0 esetén a sor n-edik részletösszege
válasszunk egy olyan ng-t, hogy \fn(x)—f{x)\ < s teljesüljön minden n > no és 'c — 1
( - 1 )’ , és n —> 00 esetén ez nullához tart.
X e [a, b] esetén. Válasszunk egy 5 > 0-t az / i , . . . , /^q, / függvények egyenletes n
folytonossága alapján. Mutassuk meg, hogy ha a;, ^ € [a, b]és\x — y\ < ő, akkor
Mutassuk meg, hogy c < 0 esetén a sor összege végtelen.
\fn{x) — fn{y)\ < 3£ minden n és minden x , y e [a, 6] esetén.
18.45. A sor konvergenciájának bizonyításához alkalmazzuk a Stirling-for-
18.18. Igazoljuk, hogy
mulát.
00
\x\-Pn+l(x) (|x| - P n ( x ) ) ■ (^1 -
18.48. Az állítás nem igaz. Mutassuk meg, hogy ha ^ olyan nemnegatív
n —O
es 00 00
tagú konvergens sor, amelyre ^ n • divergens, akkor az f { x ) = E an ■x'^
\x\ - P n { x ) < |x|
n=0 n=0
(|a:| < 1 ) függvény bal oldali deriváltja az 1 pontban végtelen.
minden n-re és minden|a;| < 1 -re.
18.49. Az állítás nem igaz.
18.21. Az állítás folytonos függvényekre sem igaz. Keressünk olyan példát,
amelyben fn eltűnik egy In intervallumon kívül, ahol az /n-ek páronként disz- 18.54. Legyen xo e ( —r , r) és x e (xq — ő,xq + 6) rögzített. Ekkor jxol +
junktak, és fn maximuma In-hen 1 /n. -\- \x — aôl < r. A binomiális tétel szerint
sin kx
18.26. Mutassuk meg, hogy az ^ — -— összeg az a: == 7r /( 4n) pontban (24.2)
k=n
k i=o \ V
nagyobb, mint egy n-től független pozitív szám.
OŰ
18.76. Felhasználhatjuk, hogy ha a 2tt szerint periodikus / függvény folytonos
Helyettesítsük a ^ anX^ hatványsorban a;^-et (24.2) jobb oldalával, majd
és monoton egy I nyílt intervallumban, akkor a Fourier-sora minden x e I
n =0
rendezzük a kapott sort x — xq hatványai szerint. Mutassuk meg, hogy az pontban előállítja.
összes szereplő sor abszolút konvergens, és így a sor összege a műveletek során 18.81. Bizonyítsuk be, hogy
nem változik.
N 27rn \
18.56. Legyen a e I és f {a) = b G J. Tegyük fel, hogy a g függvény b pont
oo
körüli ^ — 6)'^ hatványsora előállítja g-t a (ö —e, 6 + e) intervallumban.
n —O minden n pozitív egészre. Lássuk be ebből, hogy a feladatban szereplő f függ
00 vényre /(O) < AT + 1 , majd alkalmazzuk ezt az eredményt az f { x + c) függ
Legyen az f függvény a pont körüli hatványsora ^ aj.{x — a)^. Mutassuk vényre.
k —O
00 00
meg, hogy alkalmas ő > 0-ra ^ la^l ■\x —a\ < e minden \x —a\ < ő-r&. Mivel 18.85. Keressük a függvényt ^ aj^ cos kx alakban, ahol ^ aj^ abszolút kon-
k=í k —l k=l
vergens.
(^0 = f{o>) = b, ezért
00
oo
9Í f { x ) ) = J 2 b n \ J 2 ^ k - ( x - a ) (24.3) 18.86. Mutassuk meg, hogy ha ^ \an cos nx\ < 00 egy x — pir/q pontban,
n=0 \kî , n=l
00
az a pont egy környezetében. Legyen \x — a\ < ő. Minden n-re végezzük el a ahol p, q egészek és q páratlan, akkor ^ |önl < 00.
hatványozást (24.3) jobb oldalának n-edik tagjában (vagyis a megfelelő vég n=l
telen sort szorozzuk össze önmagával n-szer), majd rendezzük a kapott sort 18.87. Mutassuk meg, hogy minden n-re vannak olyan Cn és an számok,
X — a hatványai szerint. Mutassuk meg, hogy az összes szereplő sor abszolút hogy ün = Cn • cos an és bn = Cn ■sin an • Ekkor an cos nx 4- bn sin n x =
konvergens, és így a sor összege a műveletek során nem változik. 00
= Cn ■cos{nx — an)- Bizonyítsuk be, hogy ha ^ \ün cos nx + bn sin nx\ < 1
18.61. Jelöljük Afc-val azon xq e J pontok halmazát, amelyekre van egy olyan n=l
00 ^
í > 0 , hogy \f^^\x)\ < (k ■nY' minden x e (a:o — rco + (5)-ra és n > 0-
oo az I intervallumban, akkor ^ / \cn \•cos^{nx — an) dx < |/1. Mutassuk meg,
n=l
rra. A 18.60. Tétel szerint J = Elég megmutatni, hogy J = Aj. egy » 00
k=i
hogy / cos( 2 nx — 2 an) dx 0 , majd vezessük le ebből, hogy ^ \cn\ < 00.
alkalmas fc-ra. Tegyük fel, hogy ez nem igaz, és legyen X]. e J \ Aj^ minden n=l
k-ia. Válasszunk ki (x;^)-ból egy konvergens részsorozatot. Mutassuk meg, Végül lássuk be, hogy |önl + l^nl < 2|cn| minden n-re.
hogy ha a részsorozat XQ-hoz tart, akkor ellentmondásba kerülünk azzal, hogy
oo N
Xo € U Ak- 18.88. Tegyük fel, hogy sm nx
Y ^ a n Si < K minden x -ie és N -ie. Ekkor
k^l n —l
2N
18.62. Legyenek Mi < M 2 < . . . olyan pozitív egész számok, amelyekre ön sin nx < 2K . Alkalmazzuk ezt qjz x = tt/(4iV) pontra, és vezessük
Mf. > max{|/(a:)| ; \x\ < 2fc + 2} {k = 1, 2 , . . . ) . Mutassuk meg, hogy a n=N
^ / x\^k le a kapott egyenlőtlenségből, hogy {n ■an) korlátos.
/ í —I hatványsor mindenütt konvergens. Bizonyítsuk be, hogy ha az
A megfordítást 1. [2 ] L kötet 7.2.2, 114. oldal.
összegfüggvénye g{x), akkor g{x) > f { x ) minden \x\ > 1 -re.
18.89. Ha a sor egyenletesen konvergens, akkor 19.42. Jelöljük 'H{A)-val azokat a halmazokat, amelyeket A-ból kaphatunk a
2N feladatban leírt módon. Az (19.5)-(19.8) azonosságok felhasználásával bizo
lim sm n x nyítsuk be, hogy 'H{A) minden elemét megkaphatjuk az operációk legfel
12
N —ôo n = N jebb négyszeri alkalmazásával, és négy operációra csak az ext d ext int A és
Az előző feladatban alkalmazott gondolatmenet azt adja, hogy ekkor ext d ext ext A halmazok esetében van szükség.
n - aji 0- 19.47. A 19.30. feladat felhasználásával mutassuk meg, hogy az {x e A :
A megfordítást 1. [2] I. kötet 7.2.2, 114. oldal. f { x ) < n] halmaz minden n-re megszámlálható.
18.92. Legyen e > 0 adott, és legyen F : 0 = xq < x\ < . . . < Xn = 2tt olyan 19.51. Vegyük észre, hogy ha f { x , y ) = 0 minden olyan pontban, amelyre y <
felosztás, amelyre ü p < e. Legyen g az &lépcsősfüggvény, amely x-i)-ben 2 2
< X vagy y > 3 x , akkor f folytonos az origóban bármely, az origón átmenő
m^-vel egyenlő (i = 1 , . . . , n). Mutassuk meg, hogy f — g mindegyik Fourier- egyenesre megszorítva. Konstruáljunk egy ilyen függvényt, amely az origón
együtthatójának abszolút értéke legfeljebb 2 tt ■e, majd alkalmazzuk az előző kívül folytonos, de az origóban nem az.
feladat eredményét.
19.54. Van ilyen polinom. Keressük alakban, ahol p és q polinomok,
18.97. A 18.92. Tétel bizonyításában beláttuk, hogy (24.44) jobb oldala 2 - nem tűnnek el egyszerre, de lehetnek egyszerre kicsik.
replikatív. Alkalmazzuk ugyanezt a gondolatmenetet.
19.72. Keressük a pohnomot f { x ) •g{ y) alakban, ahol f és g egyváltozós poli
18.99. (b) Szorozzuk be (24.60) mindkét oldalát n!-sal. Vegyük észre, hogy nomok.
a jobb oldalon minden tag kétszer szerepel, kivéve a középsőt, ha n páros.
^2 k\ , Í 2 k^ 19.81. (h) A válasz igen. Bizonyítsuk be, hogy y — x < ^ i(y^ — x^) minden
Az utóbbi esetben használjuk fel, hogy páros szám, hiszen
k k X < y-ia, majd alkalmazzuk ezt az egyenlőtlenséget a
Í2 k - l\
= 2 -
^ kk - 1 j
it o l^ i+ Z r^ = o
18.109. A válasz nem ismert. állítás bizonyításához.

18.111. Bizonyítsuk be, hogy a sorozat a lim i nf (a „/ n) értékhez tart. 19.87. Ellenőrizzük, hogy (y — x^)(y — 2 x ‘^) ellenpélda.
19.96. f { x , y) = g(x) + h(y)^ ahol g és h egyváltozós függvények, és g derivált

függvény.
19. Fejezet
19.30. Fedjük le az A halmaz mindegyik izolált pontját egy olyan B gömbbel,

20. Fejezet
amelyre A D B egyelemű, majd alkalmazzuk Lindelöf tételét.
19.34. Legyen az A csillagot alkotó három szakasz közös végpontja x, és legyen 20.13. Az állítás hamis. Keressünk ellenpéldát a p = 1 , q = 2 esetben.
r > 0 kisebb, mint a szakaszok bármelyikének hossza. Ekkor a B{ x, r ) \ A nyílt
20.14. Azt kell bizonyítani, hogy ha az egyváltozós / : [a, 6] R függvénynek
halmaznak három komponense van. Válasszunk ki mindegyik komponensből
egy-egy racionális koordinátájú pontot, és rendeljük hozzá A-hoz ezt a pont minden pontban létezik a véges vagy végtelen deriváltja és f ' { x ) ^ 0 minden
X e [a, 6]-re, akkor / szigorúan monoton [a, ö]-ben.
hármast. Mutassuk meg, hogy ha az A és 5 csillagok diszjunktak, akkor a
hozzájuk rendelt ponthármasok különbözőek.
19.38. A második kérdésre a válasz tagadó. Ezt bizonyítandó alkalmazzuk
Boréi tételét.
580 M egoldási ötletek, m egoldások
21. Fejezet Megoldások

21.27. Az (a) állítás nyilvánvaló. A (b) állítást bizonyítandó vegyük észre,
hogy minden olyan / : [a, 6] —> M monoton függvény folytonos, amelynek az
értékkészlete intervallum. 12. Fejezet
21.29. Lássuk be, hogy a sokszög oldalegyenesei a sokszöget konvex sokszö
12.5. I. A megoldás a következő állításon alapszik: legyen g — gi g2 -> 9.hol
gekre bontják. Minden konvex sokszöget háromszögekre bonthatunk az egyik
gi : [c, &] —> R folytonos és g 2 ■ [c, 6] -> M monoton csökkenő. Ha g{c) — g{b) =
csúcsából húzott átlók segítségével.
= max g, akkor g értékkészlete intervallum.
21.32. Először lássuk be, hogy ha H nullmértékű, akkor A is az. Ehhez hasz Legyen c < d < b és g{d) < y < g{b). Belátjuk, hogy ha s = sup{x €
náljuk fel, hogy az állítást konvex halmazokra már beláttuk. Az általános e [á, b] : g{x) < ?/}, akkor g(s) = y. Ha ui. g{s) < y, akkor s < 6, de
esetben mutassuk meg, hogy A határa nullmértékű. akkor lim gi{x) = gi{s) és lim g 2 (x) < g 2 (s) miatt g{x) < y az s pont
x-^d+Q x-^d+0
egy jobb oldali környezetében, ami lehetetlen. Ha viszont f ( s ) > y, akkor
22. Fejezet lim gi{x) = gi{s) és lim g 2 (x) > g 2 {s) miatt g{x) > y az s pont egy bal
x - > d —0 x - ^ d —0
oldali környezetében, ami szintén lehetetlen. Ezzel az állítást beláttuk.
22.7. (g) Alkalmas helyettesítéssel transzformáljuk az A halmazt gömbbe,
majd alkalmazzunk polárkoordinátás helyettesítést. H. Tegyük fel először, hogy csak egyetlen osztópont van. Legyen s u p {/(í) :
t e [a, b]} = M , és legyen c egy olyan pont, amelynek minden környezetében
jz a / szuprémuma M. A szimmetria miatt feltehetjük, hogy c < b. Tekintsük az
22.10. Az X \~^j f x dy és X \~> j f x dy függvények különbsége nemnegatív és a < X c-re. Az első tag,
vagyis s u p {/(í) : t e [a, x]} ■{x — a) = M ■{x — a) folytonos. A második tag,
az integrálja nulla [a, b]-n. Alkalmazzuk a 1 2 . 1 1 . feladatot. vagyis s u p {/(í) : t € [x,b]} •(b — x) monoton csökkenő, tehát a fentiek szerint
az egy osztópontot tartalmazó felső összegek halmaza intervallum.
22.27. Induljunk el a töröttvonalon egy x pontból, és menjünk addig, amíg egy
HL Most legyen F : a = xq < X2 < • ■ . < Xn = b egy tetszőleges felosztás,
már bejárt y pontba érünk. Ekkor az ^-tól indulva egy önmagát nem metsző
és legyen Sp < y < M ■(b — a). Be kell látnunk, hogy van olyan felső összeg,
sokszöget kapunk. Ezt vágjuk le az eredeti töröttvonalból, és ismételjük az
amely y-nal egyenlő. Feltehetjük, hogy n a legkisebb olyan szám, amelyre van
eljárást, amíg a töröttvonal el nem fogy.
n osztóintervallumot tartalmazó y-nál kisebb felső összeg. Ekkor az F' : a =
22.37. Vegyünk egy elég kis <^-t, és vegyünk egy minimális szögpontszámú 6- = Xq < X2 < . ■. < Xn = b felosztásra Spf > y. Ha Spf = y, akkor kész
nál finomabb beírt poligont. Lássuk be, hogy (elég kis (5-ra) ez nem metszi vagyunk. Ha Spi > y, akkor a H. lépést az [a, X2] intervallumra alkalmazva
önmagát. találunk egy olyan a < x < X2 pontot, hogy az F " : a = xq < x < X2 <■■■ <
< Xn = b felosztásra Sp/r = y.
22.43. Alkalmazzuk az inverz függvény differenciálási szabályát és az integ
ráltranszformációs formulát.
22.45. A poliédert az oldallapjai konvex poliéderekre osztják. Egy konvex poli

éder belső pontját a csúcsokkal összekötve megkapjuk a konvex poliéder fel
bontását gúlákra.
582 M egoldási ötletek, m egoldások M egoldások 583
12 .1 1 . Az állítás igaz. A 12.8. feladat szerint van olyan xq € [a, b] pont, amely 14. Fejezet
ben / folytonos. Mivel / (xq) > 0, ezért vannak olyan a < c < d f{ xo)/2 minden x e [c, d]-re. Világos, hogy ha az F felosztás 14.8. Az / függvény nemnegatív és folytonos a [0, r] intervallumon, ezért a
tartalmazza a. c és d pontokat, akkor Sp > {d — c) ■f{xo)/2. A 12.3. Lemma 14.10. Következmény szerint az A j = {{x, y) : 0 < x < r , 0 < y < f { x ) }
rb körcikk mérhető, és a területe
szerint ebből következik, hogy ez minden F felosztásra igaz, tehát / f dx >
r cos ő
sin (5
> { d - c ) - f { x o ) / 2 > 0.
12.33. A nem-triviális irányt bizonyítandó tegyük fel, hogy / nemnegatív, foly

I cos (5
xdx
í
r cos S
'•? dx =
tonos és nem azonosan nulla. Ha f { xo) > 0, akkor a 12.11. feladat megoldá-
rb
sának gondolatmenete szerint / f dx > 0 .
Ja
1 9 . - 1 o. sm 2 ö
= - r cos 0 •sin ö -|- - r 0 --------- :-----
13. Fejezet 2 2 4
13.10. Legyen f { x ) = sin(l/a;), ha a; 7^ 0 és /(O) = 0. Tudjuk, hogy / = -r^5.

2
mindenütt differenciálható, és f ( x ) = 2 a;sin(l/a;) - cos(l/a:), ha 2: 0 és
f' {0) = 0 (1. a 11.42. Példát). Ekkor az f ' + h2 függvény mindenütt folytonos, 14.24. Belátjuk, hogy ha c > 2, akkor / grafikonja rektifikálható. Legyen F egy
tehát a 13.5. Tétel szerint van primitív függvény. Ha g' = f ^ h2 , akkor tetszőleges felosztás, és jelöljük F racionális osztópontjainak legkisebb közös
(g — f ) ' = h 2 , tehát g — f a, h2 egy primitív függvénye. nevezőjét A^-nel. Mivel új osztópontok hozzávételével a beírt poligon hossza
nem csökken, ezért feltehetjük, hogy az i/N pontok (i = 0 , . . . , iV) mindnyájan
Ha az f í { x ) = c o s (l/x ), / i ( 0) = 0 függvényből indulunk ki, akkor egy osztópontok. Ekkor F összes többi osztópontja irracionális. Nyilvánvaló, hogy
hasonló gondolatmenet megadja hi egy primitív függvényét. ekkor az F felosztáshoz tartozó beírt poligon hossza legfeljebb
13.11. kh\-\-h\ függvény a nullában nullát vesz fel, mindenütt máshol pedig
■ ^ 0 0
1-et. így hl 4- /12 nem Darboux, tehát nincs primitív függvénye. Másrészt X ; (Víi/Ar^) + / ( ( i - i ) / j v )2 + y ( i / j v 2) + f ( i ! N Y ) <
i =l
h\ — h\ = h 2 {x/ 2 ), tehát h\ — /i^-nek van primitív függvénye. Ebből az állítás
nyilvánvaló. N
< x : ( ( 2 /i V ) + / ( ( i - l)/;^ í) + K i / N ) ) <
13.39. Induljunk ki az 1
N
X < 2 + 2 -Y,f{ilN).
/fW
Ha 1 < k < N, akkor az i j N {i < N) alakú számok között (egyszerűsítés
egyenlőségből. A jobb oldali tört számlálója egy pontosan k n — 1-edfokú
után) legfeljebb k darab k nevezőjű tört van. Ezekben / értéke 1/A:^, tehát
polinom. Ebből következik, hogy kifejezhető mint egy elemi függvény
nek és az I 05 A j •••5-ífc+n- 2 integráloknak a lineáris kombinációja. Ebből az N N iV 1
állítás nyilvánvaló. ^ f ( i ! N) < 2 + E * ■(i/fc') = 2 + E
k=l k=l
N Ha az Si sávok lefedik a körlapot, akkor a megfelelő S[ térbeli sávok lefedik

Most felhasználjuk, hogy ha 6 > 0, akkor ^ —r— < (6 + l)/b minden N -ie
a gömböt. Az S[ sáv G felszínéből egy 27rr •di felszínű gömbövet metsz ki,
k=i ^ ^
N ahol di az Sí és S'^ sávok szélessége. Mivel ezek a gömbövek lefedik G felületét,
(1. a 17.7. feladatot). Ebből azt kapjuk, hogy ^ ^ < (c — l ) / ( c —2), tehát ezért ^ 27rr •di > 4r^7r, tehát > 2 r.
k=l
K
bármely beírt poligon hossza legfeljebb 6 + 2 (c — l ) / ( c — 2 ).
Most megmutatjuk, hogy ha c < 2, akkor / grafikonja nem rektifikálható. 15. Fejezet
Legyen iV > 1 egész, és tekintsünk egy olyan P'lx
F]^ : O = xq < yQ < xi < yi < X2 < . . . < < v n -i < x ^ = l 15.7. A Cauchy-kritérium szerint lim I f d t = 0. Mivel t 6 [x, 2x] esetén
felosztást, amelyben xi = i f N {i = 0 , . . . , N ) és yi irracionális minden m > f { 2 x\ ezért

i = 0 , . . . , N — 1-re. H ap az N prímosztója, akkor az l / p , . . . , ( p—l)/p számok 2x
szerepelnek az osztópontok között, és a beírt poligonnak a megfelelő [xi, yi] 0 < x - f { 2 x) - ■^ l/p . és így a rendőrelv szerint x ■f { 2 x) -> 0 ha a: cx).
p\N ^ p\N
15.9. (i) Feltehetjük, hogy f monoton csökkenő és nemnegatív. Legyen £ > 0
Most felhasználjuk, hogy az első n prím reciprokösszege végtelenhez tart,
ha n -> 00 (1. [4], 187. o.). Ha tehát N egyenlő az első n prím szorzatával, adott, és válasszunk olyan 0 < (5 < 1 -et, hogy t f d t - < £ teljesüljön
Jx
akkor a fenti F/y felosztáshoz tartozó beírt poligon hossza akármilyen nagy
lehet, ha n elég nagy. minden 0 < a; < 5-ra, ahol I = [ f dx. Ekkor f f dt < s is igaz minden
Jo Jo
0 < X < (5-ra.
14.26. Legyenek g koordinátafüggvényei gi és Q2 - Heine tétele (8.58. Tétel)
szerint van olyan í > 0 , hogy u^v e [a, 6], \u — v\ < 6 esetén \gi{u) — gi{v)\ < Rögzítsünk egy n > 1/(5 egész számot. Ha k/n < 5 < (k l ) / n , akkor az
< e / 2 {i = 1 , 2 ), és így \ g { u ) - g { v ) \< e. F : k / n < . . . < n j n = l felosztás osztóintervallumai 1 /n hosszúságúak, ezért
(12.18) alapján az F-hez tartozó
Legyen a görbe hossza L, és legyen F : a = íq < ti < . . . < tn = b egy ő-nél
finomabb felosztás. Ha rj = sup{|^(í) — g(ti-i)\ : t € [ti-i,ti]}, akkor 6 válasz
tása folytán Ti < £ minden i-re. Ekkor a, Ki = {x e ^ : \x — g{ti-i)\ < r j = n E / -
\n
i=k+í
(z = 1 , . . . , n) körlapok lefedik a g{[a, 6]) halmazt.
Válasszunk olyan Ui € [ti-i,ti] pontokat, amelyekre \g(ui) — g(ti-i)\ > alsó összeg {f{k/n) —f { l ) ) / n pontossággal megközelíti az / f dx integrált,
> r^/2 (í ~ 1 , . . . , n). Mivel a ti és Ui pontokból álló felosztáshoz tartozó beírt J k /n
n n tehát £ + (f{k/n) — / ( l ) ) / n pontossággal megközelíti I-i. Mivel k/n < 6
poligon összege legfeljebb L, ezért En < 2 - \9 (ui) - g(ti-i)\ < 2L. így a alapján
i—l i-l
k/n
ki körlapok területösszege
n n
£ ■Ti < 2L'K ■£.
1=1 1=1
14.36. Fedjük le a i í körlapot egy azonos sugarú G gömbbel. Minden síkbeli

S sávhoz tekintsük azt a térbeli S' sávot, amelyet a síkra vetítve S-ei kapjuk.
ezért egyrészt / ( l / n ) / n < másrészt

majorizációs elv alkalmazásával kapjuk, hogy / lóg sin x dx konvergens. Az
7T
n \nj X — TT— t helyettesítés adja, hogy / lóg sin x dx is konvergens.

J tt/2
<e + e + Í.(/(fc/„) _ /( !) ) < fTr/2 riT

n (b) Legyen / lóg sin x dx = I lóg sin x dx = I. a.z x = (tt/ 2 ) — t
Jo Jtt/2
< 2 e + i •/ ( 1 / n ) < Ze. PTTÍ2
n helyettesítés alkalmazásával azt kapjuk, hogy / lóg cos x dx = I. Most
Jo
Ez minden n > 1/ő-ia, igaz, amivel a feladat első állítását beláttuk. alkalmazzuk bz x = 2 t helyettesítést:
(ii) Ha a függvény nem monoton, akkor az állítás nem igaz. Nyilvánvaló, hogy TT 7t/2
az / ( 1 /n ) = (n — 1 , 2 , . . . ) , f { x ) = 0 {x ^ 1 /n) függvény ellenpélda. 21 = j lóg sin X dx = j lóg sin(2í) •2 dt =
15.11. Feltehetjük, hogy / differenciálható [a, 6)-ben, és f integrálható [a, a;]- 0 0
ben minden a < x < b-ie. 7t/2
Belátjuk, hogy minden beírt poligon hossza < / . Legyen F : a = xq < = 2 • j (lóg 2 -1- lóg sin t + lóg cos t) dt =
< xi < . . . < Xn = b egy felosztás. Legyen £ > 0 adott. Az / függvény folyto 0
nossága és az improprius integrál konvergenciája alapján van olyan 0 < ^ < e, = lóg 2 •7T-h 4 /,
hogy |/(a:) - /(a)| < e és r j d t - < e minden b — ő < x < 6-re. Mivel
Ja át / = —log 2 •7r/ 2 és f lóg sin x d x = —lóg 2 •tt.
tehát
új osztópontok hozzávétele nem csökkenti a beírt poligon hosszát, ezért fel Jo
tehetjük, hogy X n-i > b — 6. A 14.22. Megjegyzés szerint / grafikonjának az 15.21. A lóg sin X függvény monoton a [0, tt/2] és [7r / 2 , 7r] intervallumokban.
PXn—l
[a^Xn-i] intervallum feletti része rektiíikálható, és az ívhossza 1 f dx < Ezért a 15.9. feladat állítása szerint
Ja
< / - } - £ . Ezért az F\ : a = Xq < xi < . . . < Xn~i felosztáshoz tartozó beírt Tj- ITT f
poligon hossza < / 4- e, és így az F felosztáshoz tartozó beírt poligon hossza lim — • > lóg sin — = I lóg sin x d x = ~ lóg 2 •tt,
kisebb mint 1=1
/ -f e -j- yj{b — X n -iY + if{b) — f ( x n - i ) y < tehát

1 Í7T
< I + e-\r\b- Xn-i\ + \f{b) - f{ xn- i ) \ < / + 3e. lim --------- lóg sin — = —lóg 2 .
n -^ o o n - 1 4-^ ^ n ^
1=1
Ez minden e-ra igaz, amivel beláttuk, hogy / grafikonja rektiíikálható, és az
ívhossza legfeljebb / . Másrészt minden a < x < 6-re létezik az [a,x] interval Ha itt mindkét oldalt e alapra emeljük, akkor azt kapjuk, hogy n -> oo esetén a
7T 2 tX ( n — 1)7T -ln p -9
lumnak olyan felosztása, hogy a megfelelő beírt poligon hossza tetszőlegesen sin —, sin — , . . . , s in ------------ számok mértani közepe e ^ = 1 / 2 -hez tart.
n n n
megközelíti az / f á t integrál értékét. Ebből világos, hogy / grafikonjának I rn
Ja A számtani közép nyilván — • / sin x dx = 2 / 7r-hez tart. Az ( 1 / 2 ) < 2/tt
hossza nem kisebb /-nél. 7T Jo
egyenlőtlenség nyilvánvalóan igaz.
15.20. (a) Mivel sin a: konkáv [0, 7r / 2]-ben, ezért sin a: > 2x/tt minden x e
G [0 , 7r / 2 ]-re. így llogsinxl = —lógsinx < —log( 2 a;/7r) = |loga:| -h log( 7r / 2 ). 15.28. Legyen minden n e N'^-re / „ : [n — 1, n] -> R olyan nemnegatív folyto-
rn
A 25.5.6. Példa szerint / |loga;|íia; konvergens (és az értéke 1), tehát a nos függvény, amelyre / n ( n - l ) = fn(n) = 0 , max f n > l é s / f n d x < 1 / 2 ^.
Jo Jn-l
M egoldási ötletek, m egoldások
M egoldások 589
(Ilyen pl. az a függvény, amelyre fn( x) = 0, ha \x~an\ > £n, fn{an) = 1 és /n X e (ö n -i, o,n) és n = 1, 2 , . . . esetén. Ekkor ^(rr) = 0. Mármost
lineáris az [an-£n,CLn] és [an,an + £n] intervallumokban, ahol == ( 2 n ~ l ) /2
és 2 ” ).) dri Q'i Cin
n P ^ 1 /
Legyen f { x ) = fn{x), ha a; e [n - 1 , n] és n e N+. Világos, hogy / foly
tonos. Mivel / nemnegatív, ezért az x f dt függvény monoton növő, és
/ g - f d x = J2 J
i=l O'i-l
9 ■f dx = ■J f d x > ^ - - i = n,
1^1
Jo roo
fx rn _
ezért / f dx divergens.
így a lim / f dt határérték létezik. Másrészt / f dt < 2 + ... + 2 ” < 1 Ja
^ rOO 15.35. A majorizációs elvet fogjuk használni. Legyen a: > 3 rögzített. Ha
minden n-re, ezért a limesz véges és az / / dt improprius integrál konver-
Jo 0 < f { x ) < l/ x ‘^, akkor
gens.
,1 -
15.29. Legyen e > 0 adott. Az / egyenletes folytonossága alapján van olyan log f { x ) = 1 - log/(x) <
lóg a:;
(5 > 0, hogy \x- y\ < ő esetén \f{x) - f(y)\ < e. Az integrál konvergenciájára
vonatkozó Cauchy-kritérium szerint választhatunk egy olyan K > 0 számot, < 1 - ( —2 lóg x) — 2 — 2 lóg X,
ry lóg a;/
hogy K < X < y esetén dt < £ •6. Belátjuk, hogy \f{x)\ < 2e minden
/ ^
Jx tehát
X > K -ia . Tegyük fel, hogy x > K és f ( x ) > 2e. Ekkor ő választása alapján / ( x f - i é s < e2- 21oga: =
rx+ő
f ( t ) > £ minden t e { x , x ő) és így / f dt > £ ■6, ami ellentmond K
Jx Ha viszont f { x ) > 1/x^, akkor
választásának. Ezért f { x ) < 2e minden x > ií-ra , és ugyanígy láthatjuk be,
hogy f { x ) > — 2 e minden x > ií-ra . = /( x ) . < / ( a ;) • ■f ( x ) .
15.33. (a) Legyen üq = a. n > 0 és az > a számot már kiválasztottuk, Azt kaptuk, hogy f { x ) < max(e^/a;^, •/(a :)) < • ((1/a;^) -h /(a :)) min-
rOO rOO
akkor legyen an > max(n, ö n -i) olyan, hogy / f dx < 1 / (n-2” ). Ezzel az an den X > 3-ra. Mivel az I (( 1 /x^) -f- f { x ) ) d x integrál konvergens, ezért
Jün
fOO ^___ 1_
számokat minden n = 0 ,1 , . . .-re kiválasztottuk. Legyen g{x) — n — 1 minden
/ f{x) dx is konvergens.
X e (ö n -b ö-n) és n = 1 , 2 , . . . esetén. Ekkor lim g{x) = oo. Mármost Í3
x->oo'
(î+1 15.37. Mivel / csökkenő és konvex, ezért f növő és nempozitív, tehát \f\
y n -l n -1 n -1 ^ pO O ! --------------------------------- nOQ
/ 9- f d x = Y l / 9- f d x = J 2 i- / fd x< Y ,^ - — < 1, korlátos. Ebből világos, hogy az j f { x ) •J l 4- { f ' { x ) Y dx és / f { x ) dx

i ^=0 i=i i- i=i Ja Ja
integrálok egyszerre konvergensek vagy divergensek. A 15.3L feladat szerint,
roo Ôű
ezért az X / f dt függvény korlátos. Mivel monoton is, ezért a határértéke ha I f dx konvergens, akkor / dx is konvergens. Ezért csak három
Ja Ja Ja
véges, és így az improprius integrál konvergens.
eset lehetséges: mind a három integrál konvergens, / f { x ) - J l 4- { f ' ( x ) ) ^
‘ dx
(b) Legyen ao = a. Ha n > 0 és az a ^ -i > a számot már kiválasztottuk, Ja
ro o p OO
ran és I f { x ) dx divergensek és / dx konvergens, illetve mind a három
akkor legyen > max(n, a ^ -i) olyan, hogy / f dx > n. Ezzel az an Ja Ja
J o . n —1
integrál divergens. A három esetre példát szolgáltatnak az 1/a:^, l / x , illetve
számokat minden n = 0 , 1 , . . .-re kiválasztottuk. Legyen ^(a:) = 1 /n minden
1 /^/x függvények az [1 , oo) intervallumon.
15.38. Parciális integrálást alkalmazva azt kapjuk, hogy teljesüljön minden n > 77,0-ra. Ekkor n > max(no, K ) és 0 < t < K esetén
oo oo j í\ ” r. ( K Y 1
e - í l - - ) >e - í l ------ ) >
r ( c + 1) = j dx = x^ •(~e“ ^) ^ j c- x^~^ •e~^ dx = 0 + c- T{c). nJ V nJ 1+ £
0 0 tehát
15.41. Az x^ = t helyettesítést alkalmazva azt kapjuk, hogy

oo oo amiből
j e --'d x = ^ j e - ' - Í . t - 2 / 3 c i í ^ - . r ( l / 3 ) . 00 K
0 0 r ( c ) < j e - ' - í ' - ' + íl + E) I ( 1 - - ) -f-^dt<
fOO _ g
V nJ
0
Ugyanígy kapjuk, hogy / e ^ dx = T(l/s)/s minden s > 0-ra.
Jo •n!
(24.3)
15.43. Végezzük el (15.8)-ban az a; == t/n helyettesítést, majd az így kapott c(c+ 1) ■(c- hn)
egyenlőségben tartsunk n-nel végtelenhez. Bizonyítsuk be, hogy Mivel £ > 0 tetszőleges volt és (24.3) minden elég nagy n-re igaz, ezért (15.9)
•71^ fennáll.
r ( c ) = lim ------------ ------ -----------r (2 4 .1 )
n-»oo c(c + 1 ) •••(c + n)
minden c > 0-ra. 16. Fejezet

A helyettesítés azt adja, hogy
n. 16.11. A i? 2n szám nevezője egyenlő azon p prímek szorzatával, amelyekre
t. \^
. . ■ni
1 ----- -t dt = —----------- —----- ---------r (24.2) p — 1 12n. Ez abból következik, hogy B 2n ~ - egész szám. E tétel bizonyí-
nj c(c + 1 } •••(c + n) p\2n P
/ tását 1. [8] II. kötet, 8. rész, 3. fejezet 182. feladat (II. kötet 190. oldal).
minden n = 1,2, .. .-re. Mivel ( 1 ----- < e minden 0 < t < n-re, ezért
V n j
, , ■ni 17. Fejezet
(24.2)-ből azt kapjuk, hogy T{c) > —— — ----- -— ■ — r.
c(c + 1 ) •■•(c + n)
1 _ W i ____ L _
, ezért
17.2. (a) Mivel
Másrészt adott n-re az •í 1 ----- j függvény monoton csökkenő a [0, n] n^ -i- 2 n 2 \n n+ 2
intervallumban, mert itt a deriváltja N 1 N 1 1
^ \ n -l E + 2n 2 ^ \n n 4 -2
- •( 1 - - < 0.
71/
így a sor részletösszegei 3/4-hez tartanak, tehát a sor konvergens, és az
Legyen £ > 0 adott. összege 3/4.
fOO
Válasszunk egy olyan K > 0 számot, hogy / e ^ ■f dt < £ teljesüljön, és (b) Ha az (a) alatti sorból elhagyjuk az első tagot, akkor megkapjuk a
JK
egy olyan no-at, hogy (b) alatti sort. Ezért az utóbbi sor részletösszegei (3/4) — (1/3) = 5/12-edhez
tartanak. Tehát a sor konvergens és az összege 5/12.
K Y 1
-.K 1 ------ > ------------
2 1 Ha 0 < 6 < 1 , akkor vegyük (24.4) mindkét oldalának reciprokát, majd

(c) Mivel — I-------- - , ezért
n 3
n n~ 1 n n+ 1 1 / 6-edik hatványát. Az alapok átrendezése után (24.4) az
oo oo
1 2 ____
1 1/6 ^
E
n= 2 n =2 n —1 n n+ 1 1 ----------------r 1
n+ 1 + b
> 1 -----------
n + 1
(24.5)
1 egyenlőtlenségbe megy át. Mivel 1/6 > 1, így (24.5) ismét a 9.8. Tétel alkal
2 V 2 2 N N + 1 N + 2, mazásával adódik.
így a sor részletösszegei 1 / 4-hez tartanak, tehát a sor konvergens, és az 17.15. Legyen lim Sn = A, ahol Sn a sor n-edik részletösszege. Mivel
71/ ^ OO
összege 1/4.
a\ + 2 ü2 + •.. + nün = (ai -t-. . . -f an) + (ö 2 + . . . + a^) + . . . + (a^) =
17.6. Azt fogjuk belátni, hogy a cos nx sorozat semmilyen x-re nem tart nul
lához, a sin nx és sin n^x sorozatok pedig semmilyen x ^ kir szám esetén nem = Sfi + {Sfi — S i) -f- . . . + [ Sn — S n - l ) =
tartanak nullához. — nSn — (si + . . . + Sn)i

Az első állítás abból következik, hogy cos nx -> 0 esetén cos 2nx = ezért
= 2 cos^ nx — 1 —1 , ami ellentmondás. ai + 2 ö 2 + . . . + naji si -f-. . . +
= Sn (24.6)
Ha sin nx —> 0, akkor n n V /
cos nx ■sin x = sin(n -f l)x — sin nx •cos a: 0. Mivel Sn —> ezért (si -f . . . + Sn)/n ^ (1. a 3.13. feladatot), így (24.6)
jobb oldala nullához tart.
Mivel cos nx nem tart nullához, ezért szükségképpen sinx = 0 és x = kir.
Végül, ha sin n^x 0, akkor 17.29. Legyen (r „) a racionális számok egy olyan sorozatba rendezése, amelyre
oo
cos n‘^x ■sin( 2 n -|- l ) x = sin(n 4- l)^x — sin ri?x •cos( 2 n -f l ) x —> 0 . ro == 0. Ekkor a ^ ( r ^ - r „ _ i ) sor megfelel. Valóban, tetszőleges A valós
n=l
Mivel Icos n^x\ = s/l — sin^ n^x 1, ezért sin(2n -|- l ) x -> 0. Ebből számhoz van A-hoz tartó és különböző racionális számokból álló sorozat.
2 sin 2 nx ■cos x = sin(2 n 4- l)a; -f sin(2 n — l)a; -> 0 , A sorozat átrendezésével elérhetjük, hogy 0 = uq < ni < n 2 < . . . teljesüljön.
oo / ' n,
nk \
ezért vagy sin 2nx 0 vagy cos a: = 0. Mindkét esetben x = /c7r / 2 . Ha itt Ekkor a ^ ^ (r^ - r ^ -i) zárójelezés A:-adik részletösszege lesz.
páratlan, akkor sin n‘^x = ± 1 minden páratlan n-re, ami lehetetlen. így k fc=l
páros és X = (k/2) ■ tt. Mivel A ha A; -> oo, ezért a zárójelezett sor konvergens és az összege
A.
17.7. Teljes indukcióval bizonyítunk. Az állítás n = 1-re igaz. Az indukciós
lépéshez azt kell belátni, hogy ha n > 1 , akkor 17.69. Legyen Sn a sor n-edik részletösszege. A feltétel szerint az (si + . . .
•••+ Sn)/n sorozat konvergens. A sor első tagját alkalmasan megváltoztatva
1 \ / 1
< -fl+ T -- elérhetjük, hogy (si -f . . . + Sn)ln nullához tartson. Feltehetjük, hogy n ■ün
(n + 1)^+1 \ 6 6 •(n + 1 )^ / b• oo
alulról korlátos, mert különben áttérünk a y ^ ( - q ^ ) sorra. A sort egy alkalmas

Ez 6 •(n -f l)^-vel való beszorzás és átrendezés után az n=l
pozitív számmal tagonként beszorozva azt is feltehetjük, hogy ün > —1 /n
b
1 + — - < (1 + (24.4) teljesüljön minden n-re.
n+ 1 V n.
Azt kell tehát belátnunk, hogy ha ün > - 1 /n minden n-re és ( s i + . . .
alakot ölti. Ha 6 > 1, akkor (24.4) nyilvánvaló a valós kivevőjű Bernoulli- •■•+Sn)/n -> 0, akkor Sn 0. Legyen 0 < e < 1/2 adott, és tegyük fel, hogy
egyenlőtlenségből (9.8. Tétel).
Sn > 2e végtelen sok n-re. Ha Sn > és k < en, akkor / akárhányszor differenciálható, és
^n+k — CLn+ 1 + • • • + O^n+k ^ — fc

72 + 1 (24.7)
n=0
Ebből azt kapjuk, hogy
minden a;-re.
(si + . . . + Sn+[en]) ~ (si + . . . + Sn) > M •£ > - £, Legyen az (a-n) sorozat adott, és legyen /o az azonosan üq függvény. Ha
ami elég nagy n-re lehetetlen, mert ( s i + . . . +%+[£„,])/'?^ 0 és ( s i + . .. n > 0 és az / o , . . . , f n - i függvényeket már megkonstruáltuk, akkor válasszunk
egy akárhányszor differenciálható fn függvényt, amelyre
.. . +S n) / n - » 0.
TI — 1
Most tegyük fel, hogy Sn < - 2 e végtelen sok n-re. Ha Sn < - 2 e és
k < en/ 2 , akkor i=0
1
< fn \ o ) = 0 minden 0 < z < n-re és \fn\x)\ < 1 / 2 ” minden 0 < z < n-re
n —k
és \x\ < n-re. (Az előző feladat szerint ilyen függvény létezik.) Ezzel az fn
Ebből függvényeket induktíve definiáltuk minden n-re.
(si + ... + Sn) — (si + • • • + S n - [ e n / 2]) < — [^n/2] • e < - h £,

Ekkor a (24.7) jobb oldalán álló sor egyenletesen konvergens a { —K, K )
intervallumban minden K > 0-ra. Valóban, ha n > max(i^, k), akkor a konst
ami minden elég nagy n-re lehetetlen, mert (si + . . . -f Sn-[en])/'>^ -> 0 és rukcióból következően \fn\x)\ < 1/2^ minden |a;| < K -m , tehát alkalmazhat
(si 4- . . . + Sn)/n -> 0. Ezzel beláttuk, hogy |snl < 2e minden elég nagy n-re, juk a Weierstrass-kritériumot. így / akárhányszor differenciálható, és (24.7)
tehát Sn 0.
szerint f^^\0) = mert (24.7) jobb oldala x = 0-ban
18. Fejezet E / ® ( 0) + / f ( 0) + E 0 = a ,.
n=0
18.32. A függvényeket indukcióval konstruáljuk. Ha n = 1, akkor g{x) =
= (a/s) •sinsa:; egy ilyen függvény, feltéve, hogy s > (\a\ -f l ) / e .
Legyen n > 1, és tegyük fel, hogy g akárhányszor differenciálható, 19. Fejezet
^ (n-i)(o) _ = 0 minden 0 < i < n — 1 -re, és \g^'^\x)\ < e/ K minden
fX 19.11. Nincs ilyen halmaz, hiszen, ha a; € int A, akkor B [ x , r ) C int A egy
0 0-ra.
Jo
akárhányszor differenciálható, = a, G^^\0) = 0 minden 0 < i < n-re 19.39. (a) Legyen A C az 1/x függvény grafikonja és B &z x tengely.
és < e minden 0 < i < n-re és \x\ < K-ia,. (b) Legyen A = { n ^ ( 1 /n ) : n = 2 , 3 , . . . } és 5 = N.
00
19.54. Az x^ -t- {xy — 1 )^ polinom megfelel.
18.33. Az / függvényt ^ fn alakban fogjuk megadni, ahol mindegyik fn
n—O 19.61. Mivel h folytonos A-n, ezért Weierstrass tétele szerint itt korlátos, tehát
függvény akárhányszor differenciálható, és a fc-szoros tagonkénti deriválással
van olyan M > 0, hogy \h{x)\ < M minden x e A-ia,. A 18.16.3. Példában
kapott ^ fn^ sor egyenletesen konvergens minden korlátos intervallumban beláttuk, hogy van olyan egyváltozós s polinom, hogy ||í| — s(t) \< e/M min
n=0 den \t\ < 1 esetén. Ekkor a g{x) = M- s { h{ x ) /M) függvény pohnom, és minden
minden k-ia,. A 18.40. Tétel többszöri alkalmazásával ebből azt kapjuk, hogy
X G y l-r a hogy \G(x) — g(x)\ < e minden x e A-va. Ekkor \f{x) — g{x)\ < 2 s minden
h{x) X € A-ra.
|/i(a;)| - g{x) \= M • —s
M ■a T M 19.81. (h) A válasz igen. Először belátjuk, hogy y — x < — x^) minden
19.62. Legyen először n = 2. Az előző feladat szerint van olyan g olyan poli- X < y-ia. Nyilvánvaló, hogy {y — x ) ‘^ < i { x ‘^ xy y^). Ha ezt beszorozzuk
nom, hogy \\hi(x) ~ h 2 (x)\ — g{x)\ < £ minden x e A-ra, akkor a g\ = y — x-szel és mindkét oldal köbgyökét vesszük, akkor megkapjuk bizonyítandó
= {hl + /i2 + g ) / 2 és g 2 — (/ii + h 2 — g ) / 2 polinomok kielégítik a feltételeket, egyenlőt lenséget.
hiszen Legyen f ( x , y ) = ^x^ -H y^. Könnyen láthatóan /^ (0 ,0 ) —1 és / '(O, 0) = 0,
max(/ii(a;), /i 2 (a^)) = ((^ 1 ( 2^) + /^2 W ) + \hi(x) - h 2 ( x ) \) /2 ezért / origóban való differenciálhatóságához azt kell belátni, hogy
és Y x ^ T ^ -x
hm ----- 7-——— 7-— = 0 . (24.8)
mm(hi{ x), h 2 (x)) = {(hi{x) + h2 (x)) - |/ii(x) - /i 2 (a:;)|)/2 (a;,y)->(0,0) ^x^ y^
minden a:-re. A fenti egyenlőtlenség szerint

A feladat állítása ebből n szerinti teljes indukcióval következik.
19.63. Ha a = b, akkor legyen g^^b a konstans f { a) függvény. Ha a =

= ( a i , . . . , ap) 7^ b — ( 61 , . . . , 6p), akkor van olyan 1 < z < p index,
így a rendőrelv szerint (24.8) igaz.
hogy öj 7^ öj. Könnyű belátni, hogy alkalmas c, d valós számokra a ga^b(^) —
= c • + d függvény kielégíti a feltételeket.
19.64. Tetszőleges b e A-ra legyen g^^b mint az előző feladatban. Mivel ga^b 20. F ejezet
folytonos és ga,bip) = /(&), ezért van olyan U{h) környezete 6-nek, hogy
20.7. Ezek a g{ x -f y) alakú függvények, ahol g differenciálható. Ugyanis
ga{x) > f { x ) — (e/2 ) minden re e U{b)-ve. Ezzel minden 6 € A-ra definiál
f { x , c — x) deriváltja 0 , tehát konstans, f { x , c —x) = g{c), amiből a c = x-+-y
tuk az [/(ö) nyílt halmazt. Ezek együttesen lefedik A-t, tehát Boréi tétele
helyettesítéssel f { x , y) = g( x -f- y).
szerint közülük véges sok is lefedi A-t. Legyenek b i , . . . ,bn olyan pontok A-
n
20.13. Legyen f { t ) = (c o s í,s in t) minden t e M-re. Ekkor /(O) = /(27t), de
bán, melyekre A C [ j Uipi). Ekkor a Ga = max{ga^bi, •••^9a,bn) függvényre
nincs olyan c e R pont, amelyre f ' {c) a ( 0 , 0 ) vektor lenne, mert \f'{c)\ = 1
i=l
teljesül, hogy G a { a ) = / ( a ) , és G a { x ) > f { x ) — ( e / 2 ) minden x e A-va. A minden c-re.
HL lépésben láttuk, hogy van olyan ga polinom, hogy \Ga{x) — ga{x)\ < ej 2 20.17. (a) A Jacobi-mátrix determinánsa az (x, y) pontban 7^ 0. (c) a
minden x e A-ia. Világos, hogy ga kielégíti a követelményeket.
íp{x,y) = arctg {y/x)) függvény megfelel.
19.65. Legyen ga mint az előző feladatban. Mivel ga folytonos és ga{a) <
< f { a) + e, ezért van olyan V{a) környezete a-nak, hogy ga{x) < f { x ) -f- e
minden x e V (a)-ra. Ezzel minden a e A-ia definiáltuk a V {a) nyílt halmazt. 21. Fejezet.
Ezek együttesen lefedik A -t, tehát Boréi tétele szerint közülük véges sok is
k 00
lefedi A-t. Legyenek a i , . . . , olyan pontok A-ban, melyekre A C [ J V (a^). 21.12. Legyen A = [J(a^,&n)- Ha C A egymásba nem nyúló
i=l n=l
Ekkor a G = min(âi, függvényre teljesül, hogy f { x ) - e < G{x) <
zárt intervallumok, akkor Boréi tétele szerint van olyan iV, hogy [ J C
< f{x)-\-£ minden x e A-va. A HL lépésben láttuk, hogy van olyan g polinom,
i=l
N 21.25. Az 1/10, 3/10, 7/10, 9/10 számok mind ilyenek. Keressünk még!
C (on, bn)- A 21.4. Tétel szerint ebből következik, hogy
n=^l
k N 00 22. Fejezet
^ y^(^n ~ < y^X^n ~ ^n)-
i= l n=l n=l 22.37. Legyen g : [a, b] -> R^ egyszerű, zárt görbe. Legyen T = g{[a, 6]), és
Mivel ez minden, A-ban fekvő és egymásba nem nyúló / i , . . . , intervallumra legyen 0 < J < diamF tetszőleges. Ekkor van olyan > 0, hogy ha. x , y e V
igaz, ezért a belső mérték definíciója szerint és \x — y\ < <5i, akkor F-nak az x és y pontokat összekötő két részíve közül az
egyik 5-nál kisebb átmérőjű. Legyen P = (pojPb •••, P n - i , P n — Po) egy mini
mális szögpontszámú <5i-nél finomabb beírt poligon. (Ezen azt értjük, hogy
n=l \ P i- i — pi\ < (5i minden i = 1, . . . , n-re.) Belátjuk, hogy P nem metszi önma
gát. Tegyük fel, hogy ez nem igaz. Ekkor a \pi-i,pi] és \pj-i,p j] szakaszok
21.13. Legyen (r„) a Q Pl [0,1] halmaz sorozatba rendezése. Ha Jn egy e/ 2 '^- metszik egymást valamely i , j párra, ahol l < i és i + l < j < n . Ekkor
nél rövidebb és r^-et tartalmazó nyílt intervallum minden n-re, akkor a, G = azonban
00
= [J Jn halmaz megfelel. Ugyanis az előző feladat szerint b{G) < e, másrészt \ P i - i - P j - i \ + \ P i - P j \ < \ P i - i - P i \ + \ P j - i - P j \ < 2(^1,
n —l
és így min(|pi_i - P j - i \ , \pi ~ P j \ ) < Ha \ p i - i - pj-i\ < î, akkor a T
Q n [0,1] C G alapján k{G) > 1.
görbének a p i - i és P j - i pontokat összekötő két részíve közül az egyik (5-nál
21.14. Tekintsük az előző feladatban £ = 1 / 2-hez konstruált G nyílt halmazt. kisebb átmérőjű. Hagyjuk el a P poligonnak azt a részét, amely ezen az íven
Ekkor F — [0,1] \ G zárt. Mivel Q fi [0,1] C G, ezért F belseje üres, és így fekszik és helyettesítsük a szakasszal. Ekkor P-nél rövidebb és (5i-
b(F) = 0. Mármost k{ F) = 1 -6 ([0 , l ] n G ) > 1 - (1/2). (L. a 21.9. feladatot.) nél finomabb beírt poligont kapunk, ami lehetetlen. Ugyanígy járhatunk el,
A konstrukció nyilvánvaló módosításával k{ F) > 1-et is elérhetjük. ha \pi - P j \ < ö l.
21.16. (a) Az azonosan 1 halmazfüggvény nem additív, de eltolás-invariáns,

normált és nemnegatív.
(b) Legyen H = |J [n, n + ( 1 / 2 )], és legyen m{ A) = 2 ■t { A Pl H) minden
neZ
Jordan-mérhető ^ C IR. halmazra. Ekkor m nem eltolás-invariáns, de additív,
normált és nemnegatív. Hasonló példát konstruálhatunk minden R^-ben is.
(c) Az m{ A) = 2 •t{A) halmazfüggvény nem normált, de additív, eltolás
invariáns és nemnegatív.
(d) A legnehezebb olyan példát konstruálni, amely additív, eltolás
invariáns, normált, de felvesz negatív értékeket is. Ehhez fel kell használnunk,
hogy minden irracionális a-hoz van olyan / : R -> R függvény, amely additív
(azaz f { x y) = f { x ) -h f { y ) minden x , y e R-re), / ( l ) = 1 és f { a ) = —1 .
(Egy ilyen függvény szükségképpen sehol sem folytonos, sőt semmilyen inter
vallumban sem korlátos; 1. a 8.93. feladatot.) Legyen m{ A) = f { t { A ) ) minden
Jordan-mérhető A C R halmazra. Ekkor m eltolás-invariáns, additív és nor
mált. Azonban (ha egy pozitív a irracionális számból indulunk ki), akkor
m{ A) = —1 minden olyan A-ra, amelyre t{A) — a.
Név- és tárgym utató 601
Név- és tárgymutató Dini, U. 250 felszíni integrál 527

Dini tétele 250 feltételes lokális maximum (mini
Dirichlet-kritérium 227 mum) 431
a lokális injektivitás tétele 423 Bernoulli, Johann 200 Dirichlet-kritérium (függvénysor egyen feltételes lokális szélsőérték 431
a nyílt leképezések tétele 426 Bernoulli-polinomok 173 letes konvergenciájára) 264 feltételesen konvergens sor 216
Ábel folytonossági tétele 266 Bernoulli-számok 173 divergencia 517 fixpont 425
Ábel, N. H. 155 binomiális sor 282 divergens improprius integrál 126 fok, polinomé 388
Abel-átrendezés 156 Bolzano-Weierstrass-tétel 337 divergens pontsorozat 336 folyadékáramlás 515
Abel-egyenlőtlenség 155, 156 Boréi, E. 348 divergens végtelen sor 192 folytonos görbe 106
Abel-kritérium 227 Borel-tétel 348 folytonosan differenciálható felület 528
egybevágóság 457
Abel-kritérium (függvénysor egyenle Brouwer, L. E. J. 556 folytonosan differenciálható függ
egyenletes konvergencia (függvénysoro
tes konvergenciájára) 265 Brouwer fixponttétele 556 vény 55
zaté) 247
Abel-szummábilis sor 293 folytonosan differenciálható leképe
C'fc-szummábilis sor 293 egyenletesen folytonos függvény 361, 408
abszolút érték 91 zés 423
Cantor-függvény 456 egyenletesen konvergens függvénysor 259
abszolút konvergens improprius integ folytonosság, halmazra szorítkozva 358
Cantor-halmaz 448 egyenletesen korlátos függvénysoro
rál 142 folytonosságra vonatkozó átviteli
Cantor-tétel 346 zat 263
abszolút konvergens végtelen sor 211 elv 358
Carleson, L. 301 egyenlő mértékben egyenletesen folyto
additív függvény 595 forgásfelület 119
Cauchy konvergencia-kritériuma (imp nos függvénysorozat 246
additív halmazfüggvény 443 forgásfelület felszíne 121
roprius integrálokra) 141 egymásba nem nyúló halmazok 93
additív intervallumfüggvény 44 forgási paraboloid 400
Cauchy konvergencia-kritériuma (vég egyszeresen összefüggő nyílt halmaz 514
akárhányszor differenciálható függvény 387 forgástest 100
telen sorokra) 202 egyszerű ív 108
alsó integrál 19, 467, 472 Fourier, J. 299
Cauchy-Hadamard formula 324 egyszerű zárt görbe 510
alsó összeg 17, 465, 471 Fourier-együtthatók 299
Cauchy-kritérium (egyenletes konver egyszerű zárt görbe által határolt tar
általánosított binomiáhs együtthatók 282 Fourier-sor 299
genciára) 248, 261 tomány 510
analitikus függvény 275 függvénysor 259
Cauchy-szorzat 235 egyváltozós implicitfüggvény-tétel 420
Arkhimédészi spirális 116 elemi tört 71 r függvény 145
ciklois 112
asztroid 114 ellipszis területe 67 Gauss, C. F. 533
Cesáro, E. 292
átmérő 440 elliptikus integrál 83, 84 Gauss-Osztrogradszij-tétel 533
Cesáro-szummabilitás 293
átrendezés 208 eltolás-invariancia 443 gömb öv 123
átviteli elv 356, 358 d ’Alembert, J. 329 érintő 402 görbe 104
derivált halmaz 350 érintő hipersík 377 görbe deriváltja 112
Banach, S. 425
deriváltvektor 373 érintősík 377, 403 gradiens 379
Banach fixponttétele 425
differenciál 392 erőtér 492 grafikon 334
beírt poligon 105
differenciálási szabályok 413 Euler tétele 418 gravitációs erőtér 490
belső mérték 93
differenciálható függvény 370 Euler-féle összegképlet 174 Green-tétel 511
belső pont 93, 339
differenciálható görbe 106 explicit megoldás 418 Guldin, P. 491
Bernoulli, D. 329
differenciálható leképezés 409 Guldin-szabály 491, 522
Bernoulh, J. 175 Fejér Lipót 301
gyökkritérium 221
Fejér tétele 301
felosztás 16, 471 Hadamard, J. 324
felosztás finomítása 17, 465 halmaz lezártja 346
felosztás finomsága 32, 474 halmaz szekciói 97
felső integrál 19, 467 hányadoskritérium 222
felső összeg 17, 465, 471 Hardy, G. H. 240
felszín 131, 524 harmonikus sor 198
602 Név- és tárgym utató Név- és tárgym utató 603
háromszög-egyenlőtlenség 91 fc-adik differenciál 392 lemniszkáta 118 nyílt tégla 341

határérték, függvényé (véges) 354 fc-szoros differenciálhatóság 386 lép csősfüggvény 49 nyomóerő 15
határérték, függvényé (végtelen) 355 kardioid 118 limesz inferior 323
határérték, halmazra szorítkozva 355 ortogonalitás, függvényeké 304
kétszeres differenciálás 385 limesz szuperior 323
határérték, pontsorozaté 336 oszcilláció 26, 469
kocka 436 limeszfüggvény 246
határozott integrál 19 oszcillációs összeg 26, 469, 473
kompakt halmaz 348 Lindelöf, E. 346
határpont 339 oszthatóság (a polinomok körében) 72
komplex sorok 325 Lindelöf-tétel 346
hatványsor 234 osztóintervallum 16
komponens (leképezésé) 404 lineáris függvény 370
Heine-tétel 361 osztópont 16, 465
komponens (nyílt halmazé) 345 lineáris leképezés 408
osztótégla 465
helyettesítéssel való integrálás 64, 484 kondenzációs kritérium 225 lineáris leképezés normája 413
Osztrogradszij, M. V. 533
helyettesítéssel való integrálás improp- konkáv függvény 399 lineáris rekurzió 291
rius integrálra 136, 137, 150 kontingens 401 Liouville, J. 81 összefésülés 207
hiperelliptikus integrál 84 kontrakció 425 Lipschitz görbe 106 összefüggő nyílt halmaz 344
hiperharmonikus sor 201 konvergenciasugár 276 lokális injektivitás tétele 423 összegfüggvény 266
hipersík 377 konvergenciatartomány 276 lokális maximumhely 367 összetett függvény differenciálási sza
homogén fc-adfokú függvény 418 konvergens improprius integrál 126 lokális minimumhely 367 bálya 414
Hölder-egyenlőtlenség 159 konvergens pontsorozat 336 lokális szélsőérték 367
paralelepipedon 453
konvergens végtelen sor 192 lokális szélsőértékhely 367
implicit megoldás 418 paraméterezés 105
konvex függvény 398
implicitfüggvény-tétel 429 majorizációs elv (improprius integrá paraméterezett felület 522
konvex halmaz 397
improprius integrál 126, 127 lokra) 142 parciális derivált 365
konzervatív erőtér 502
indefinit kvadratikus alak 395 majorizációs elv (végtelen sorokra) 220 parciális integrálás 60, 61
koordinátafüggvény 106, 359, 404
integrál-logaritmus 83 másodrendű parciális derivált 382 parciális integrálás improprius integ
korlátos halmaz 93
integrálfüggvény 53 merőlegesség, függvényeké 304 rálra 135
korlátos változásű sorozat 231
integrálható függvény 18, 466, 472 mérték 94, 546 parciális törtekre bontás 74
környezet 339, 355
integrálkritérium 224 mérték- és integráltranszformáció 484 parciálisderivált-függvény 365
közelítő összeg 27, 450
integráltranszformáció 484 Mertens, F. C. J. 236 Peano, G. 563
középpontos hasonlóság 445
integráltranszformációs formula 64, Mertens-tétel 236 Peano-görbe 563
középpontos tükrözés 445
136, 484 minden határon túl finomodó felosztás polárkoordináták 115
külső mérték 93
inverzfüggvény-tétel 427 sorozat 33 polinom 359
külső normális 519, 528
irányvektor 401 mindenütt sűrű halmaz 352 polinomfüggvény 359
külső pont 339
irracionalitás (e-é) 70 minorizálás 143 polinom kanonikus alakja 388
kúp 451
irracionalitás (vr-é) 553 monom 388 pontonként konvergens függvénysor 259
kvadratikus alak 395
ívhossz 105 munka 13 pontonként konvergens függvénysoro
ívhossz szerinti vonalintegrál 518 Lagrange-féle multiplikátor-módszer 432 zat 245
negatív irányítás 511
izolált pont 350 Lagrange-középértéktétel 379 pontozott környezet 355
negatív rész 213
Landau, E. G. H. 240 pontsorozat limesze 336
Jacobi, C. 410 négyzetes szorzat 232
Lebesgue, H. 541 potenciálfüggvény 502
Jacobi-determináns 485 Newton-Leibniz-formula 112, 133, 500,
Lebesgue-féle belső mérték 545 pozitív (negatív) definit kvadratikus
Jacobi-mátrix 410 520, 528
Lebesgue-féle külső mérték 545 alak 395
Jordán, C. 94 normált halmaz függvény 443
Lebesgue-mérhető halmaz 546 pozitív (negatív) szemidefinit kvadrati
Jordan-féle belső mérték 93 normáltartomány 95
Lebesgue-mérték 546 kus alak 395
Jordan-féle külső mérték 93 nullmértékű halmaz 440
Lebesgue-nullmértékű halmaz 541 pozitív irányítás 511
Jordán-mérhetőség 94 nyílt gömb 92
Leibniz-kritérium 226 pozitív rész 213
Jordán-mérték 94 nyílt halmaz 342
leképezés deriváltja 410 prímszámtétel 83, 552
nyílt leképezések tétele 426
604 N év- és tárgym utató
Raabe-kritérium 231 Taylor-sor 274 Jelölések

racionális gömb 342 tégla 92
racionális törtfüggvény 75, 359 teljes rendszer 304
reguláris nyílt halmaz 353 teljes szögelfordulás 511 mj, M i 13 é {A ) 94
rektifikálható görbe 106 teljességi tétel 304 16 A :,,A y 97
replikatív függvény 316 tengelypárhuzamos téglatest 92 s {g ) 106
részletösszeg 192 térfogat 94 / f { x ) dx 19
J (X {r, 115
rezgő húr problémája 328 térgörbe 104 u noo
0
Riemann átrendezési tétele 216 terület 94 1 f i x ) dx 126
/ f{x )d x 19 Jo
Riemann-integrál 19 többszörös differenciálás 382 nb
J
Riemann-lemma 313 többszörös integrál 466 a / f { x ) dx 126
rotáció 533 többváltozós függvény 333 b Ja
r 145
torlódási pont 350 19
Schwarz tétele 388 (x,y) 160
töröttvonalfüggvény 254
Schwarz-egyenlőtlenség 160 a Bn{x) 173
transzcendencia (e-é) 553
Sierpinski, W. 449 22 173
trigonometrikus polinom 306 Bn
Sierpinski-szŐnyeg 449 ^ ( /; [«,&]) 26 oo
trigonometrikus rendszer teljessége 300
síkgörbe 104 ^FÍf) 26 192
trigonometrikus sor 297
Simpson, T. 184 o-f ( / ; ( cí)) 27 n=l
Simpson-formula 187 unicitási tétel 287 Sn 192
h 53
Simpson-közelítés 184
végtelen sor 188 K[a, h] 56 c 201
skaláris szorzat 160 x+ 212
vektoriális szorzat 529 R [a , h] 56
Stirling-formula 171 x~ 212
vonalintegrál 493 C[a, b] 56 00
Stokes, G. G. 533
Wallis, J. 63 P [a , b] 56 Ilin 259
Stokes-tétel 533
súlypont (görbéé) 521 Wallis-formula 63 D [a , b] 56
R{u^ v) 75 Ck 293
súlypont (mérhető halmazé) 479 Weierstrass approximációs tétele (több
L ix 83 lim sup 323
sűrűsödési érték 322 változós függvényekre) 361
szakasz 105 Weierstrass első approximációs té 7t { x ) 83 lim inf 323
szekciófüggvény 358 tele 255, 307 graph / 334
91
szektorszerű tartomány 117 Weierstrass második approximációs lim Xn 336
ki 91 n -»o o
szintvonal 418 tétele 306 B(a,r) 92 int A 339
szukcesszív integrálás 482 Weierstrass tétele 361 b{A) 94 ext^ 339
szummábilis sor 238 Weierstrass-kritérium 262 k{A) 94 dA 340
szűrjektív lineáris leképezés 424 341
XQ körüli hatványsor 279 t{A) 94
tagonkénti differenciálhatóság 268 Xj szerinti vonalintegrál 494 b^{A) 94 B(a,r) 343
tagonkénti integrálhatóság 267 k^{A) cl A 346
Young, W.H. 383 94
tartomány 345
Young-tétel 383
Tauber, A. 239
Tauber-tétel 239 zárójelezés 207
távolság 92 zárt gömb 343
távolság (halmazoké) 349 zárt görbe 502
távolságtartó leképezés 457 zárt halmaz 343
Taylor-formula 181, 392 Zénón 188
Taylor-polinom 391 Zénón-paradoxon 188
606 Jelölések
dist {A , B ) 349 Rij 464 Irodalom

Ü {A ,r) 349 SFÍf) 465
354 Sf Í Í ) 465
Í5J
x&A
/ f{x ,y )d x d y 467 [1] V. I. Arnold: A m ech anika m a te m a tik a i módszerei. Műszaki Kiadó, 1985.
lim f i x ) 354
X—>a JR
df
dxi
(a) 365 J f{x ,y )d x ,y 467
[2] R. E. Edwards; F o u r i e r Series. Graduate Texts in Mathematics Vol. 64. Second
edition. Springer, 1979.
/;(« ) 365 R
[3] Euler: F o u n d a tio n s o f D iff e re n tia l C alculus. Springer, 2000.
Dxif{a) 365
D if{a ) 365 / f{x,y)dx,y 467 [4] Erdős Pál és Surányi János: Válogatott fejezetek a számelméletből. Polygon,
J
fia) 373 R 1996.
Dvfia) 378 469
[5] Járai Antal: M o d e rn alkalmazott analízis. KLTE, Debrecen, 1991, 361 o. Új
Of Í /) 469
(a) 378 kiadás előkészületben, 550 o.
dv / fdx 472
Ja [6] J. Milnor, Analytic proofs of the “hairy ball theorem” and the Brouwer fixed
9V
(a) 382 point theorem, A m e r ic a n M a th e m atical M o n th ly 85 (1978), 521-524.
dxidxj ífdx 472
fx jx ,{a ) 382 J [7] Petruska György: K o m p l e x függvénytan. Kézirat. Tankönyvkiadó, 1986.
A
fxjxi (a) 382 [8] Pólya György és Szegő Gábor; Feladatok és tételek az analízis köréből. Tan-
D iD jf{a ) 382 í fdx 472 könyvkiadó, 1981.
D ijf{a ) 382 J
A [9] I. E. Pritsker, The Gelfond-Schnirelman method in prime number theory,
in 391 n
/ ifAx) 493 Canad. J. Math. 57 (2005), 1080-1101.
d‘ /(o ) 392
Cont { H ] x q ) 401
hp
[10] Walter Rudin: A m a te m a tika i a nalízis alapjai. Műszaki Könyvkiadó, 1978.
lim f (^x )' 404 i h dx j 494
xâ [11] Szász Pál: A differenciál- és integrálszám ítás elemei. Második kiadás. Közok
xeH h
lim f { x ) 405 S {g ]x) 511 tatásügyi Kiadóvállalat, 1951. Változatlan utánnyomás: Typotex, 2000.
x ->a div/ 517
f'{a ) 410 [12] Szőkefalvi-Nagy Béla: Valós függvények és függvénysorok. Tankönyvkiadó,
\a X b\ 523
413 1965.
b n {A ) 437 í fdF 527
JA
kn{A ) 438
JCn{A) 438 / fdF 528
Jf
diám A 440 n{x) 528
‘f aix) 445 a X b 529
i’xix) 445 rőt/ 533
c 448 A(A) 545
Ay 450 A(A) 545
ip 452 A(^) 546
rriij 464 [l ,. .. , n] 550
M in 464

T. Sós Vera, Laczkovich Miklós - Analízis II

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

T. Sós Vera, Laczkovich Miklós - Analízis II

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Laczkovich Miklós - T.

Lektor: Előszó .............................................................................................................. 9

Dr. Elekes György 12. A H A T Á R O Z O T T I N T E G R Á L ........................................................... 11

Szerkesztő: A határozott integrál értelmezése............................................................. ... 16

Az improprius integrál értelmezése és kiszámítása................................ 125 19. RP F Ü G G V É N Y E K .......................................................................333

Az improprius integrálok konvergenciája........................ ........................ 140 Pontsorozatok konvergenciája...................................................... ..............335

Függelék: Az improprius integrálokra vonatkozó helyettesítéses integ­ A ponthalmazelmélet alapjai..................................................................... 339

Végtelen sorok és műveletek....................................................................... 205 Határérték és folytonosság...........................................................................404

Függelék: A végtelen sorok történetéből................................................ 243 A Jordan-mérték értelmezése és tulajdonságai....................................... 436

Név- és tárgym utató..............................................................................................600

A fü g g v é n y gra fik on a la tti te rü ­

így a keresett T területre az

becsléseket kapjuk. Mivel

akkor nyilvánvalóan > mj.

sp ^ Sp (mert < M{ minden i-ie) - a 12.3. Lemmából azt kapjuk, hogy

Valóban, tetszőleges felosztás esetén rrii — Mi = c minden i-re, és így

a) sn p {sF : F e T } = iníiSp : F e J^}. halmazok egyértelműen meghatározott, kiszámítható területtel rendelkeznek.

halmaza intervallum. (* Ö M) sp < j f d x < j fd x< S p ( 12 .8 )

minden F felosztásra, ezért, ha F-et úgy választjuk, hogy kielégítse (12.7)-et,

B izo n y ítá s. A tétel „csak akkor” állítása nyilvánvaló az előző tételből. Ha a

Az előző tétel szerint egy függvény integrálhatósága azon múlik, hogy az

Tekintsük az előző példában alkalmazott felosztást. A függvény monoton növő, I

g -1 Most felhasználjuk a teljes indukcióval egyszerűen bizonyítható

n ^ Számítsuk ki az függvénynek a (0, bq^, bq^~\ . . . , bq, b) felosztásokhoz

ebből az / 2;“ dx integrál értékét.

12.19. Bizonyítsuk be, hogy

alsó és felső összegei e-nál kevesebbel térnek el az integráltól. (Nem kell a

Következik-e ebből, hogy / integrálható [0, l]-ben és í

B izo n y ítá s. Ismét a 12.15. Tételt alkalmazzuk. Legyen például / monoton

12.31. TéteL Ha f e R[a, b] és c E M, akkor c f e R[a, b] és

12.30. Legyen f és g korlátos az [a, b] intervallumban. Igaz-e, hogy

az Q-p-t definiáló összeg csupa nemnegatív tagból áll, és az Í7|r/-ben szereplő nb

12.42. D e fin íció . Ha a > b és f integrálható [6, a]-n, akkor legyen

j f { x ) dx = j f { x ) dx + J f { x ) dx . Ha / értelmezve van az a pontban, akkor legyen

12.41. M e g je g y z é s . Legyen / integrálható [a, 6]-ben. Mint láttuk, ekkor /

12.47. P éld a . A Riemann-függvényt a következőképpen értelmeztük (lásd a

akkor g is integrálható [a,b]-hen, és (ii) / értelmezését véges sok pontban kiterjesztjük,

b b (iii) / értelmezését véges sok pontban megszüntetjük.

növeU, feltehetjük, hogy a + {e/K) osztópont, és így Xi — xq < e/K. r^i

12.39. Legyen f { x ) = x h& x irracionális és f{p/q) = (p + 1) / ? ha p, g G Z,

12.46. Legyen / : 1 IR folytonos függvény, és tegyük fel, hogy

A= lim f(x) és B= lim f { x ) .

13. i n t e g r á l s z á m í t á s teljesül. Ha ezeket az egyenlőségeket összeadjuk minden z = 1, . . . , n-re, akkor

Ez azt jelenti, hogy bármely felosztáshoz vannak olyan közbülső pontok,

/(^ ) = c. Fi x) =■ c- X] 13.2. M e g je g y z é s . A differenciálhatóság fogalmának tisztázása során ( 10.

I{x)-I{xo) j = I f{t)dt = I í(t)dt 3. A Newton-Leibniz-formulából következik, hogy ha az F függvény foly­

* Ezen azt értjük, hogy a függvény differenciálható, és a deriváltja folytonos.

13.1. Adjuk meg a [ - 2,3] intervallumon az alábbi függvények összes primitív

Határozzuk meg G deriváltját.

j f g d x = f g - j f g dx. (13.3) A parciális integrálás többszöri alkalmazásával kaphatjuk meg például az

13.9. P éld á k . A következő tétel megadja a parciális integrálás szabályának határozott

B izo n y ítá s. Legyen Ik — í

0 0 Wn > 7t > Wn •- — —7 , vagyis 7T < Wn < 7T • — -----. így a rendőrszabály

-0+--4+1. 2-4---2n _(2-4---2n)2 [2^ ■n\f 4”

a középső (amely egyszersmind a legnagyobb is) körülbelül c ■Vn-szerese az

így a Newton-Leibniz-formula szerint

= 2t — 2 log(í + 1) + c = 2a /Í ■" 2 log(A/x + 1) + c.

dx mány területe megadja az ehipszis területének a felét. A (13.11) összefüggés

j ^/l — x^ dí = y \/l — sin^ t •cos tdt — ba X X

Itt a második tag egyszerűbb alakra hozható, ha észrevesszük, hogy sin2í =

13.18. TéteL Tegyük fel, hogy g differenciálható és g' integrálható az [a, b]

konstansok, melyekre - 4 6 < 0 teljesül. (Az utóbbi feltétel azzal ekvivalens,

Először az elemi törtek integráljait fogjuk meghatározni. Az első típus

(2x + a) ■{A/2) + { B - {aA/2))

Függelék: Az improprius integrálokra vonatkozó helyettesítéses integ A ponthalmazelmélet alapjai..................................................................... 339

A fü g g v é n y gra fik on a la tti te rü

I{x)-I{xo) j = I f{t)dt = I í(t)dt 3. A Newton-Leibniz-formulából következik, hogy ha az F függvény foly

mondjuk, hogy a p polinom o s z th a tó a q polinommal, és ezt q \p-vel jelöl az indukciós feltevést.

2. A határozatlan együtthatók módszere. A tételből és a 13.22.2. Megjegyzés 1. Megmutatjuk, hogy az

így a (0, 1) intervallumban s primitív függvénye a függ

ahol / egy harmad- vagy negyedfokú polinom, és R{x, yj~f) az x és kifeje

14.1. Bizonyítsuk be, hogy bármely A C halmazra az alábbi állítások ekvi

14.23. M e g je g y z é s . Tegyük fel, hogy & g : [a,b] görbe differenciál