Egy határozatlan szubjektív képes rífurtkünyv az Országos Reidőr-föhapitányság ajánlásával

90 NAP A RENDŐRÖK KÖZT

Klenk-Sipos Rita - Szilváéi Endre
Klenk-Sipos Rita - Szilvás! Endre

MPB HUNGARY KIADÚ

Budapest, 2015
 A könyvet kiadta a MPB H ungary Kft.
Készült Budapesten, 2015-ben.

© M inden jog fenntartva.

Jelen könyvet vagy annak bárm ely részét, illetve a kiadvány képeit kizárólag K len k -S ipos R ita jóváhagyásával
lehet további közlésre felhasználni.
Tilos sokszorosítani, információs rendszerben tárolni, vagy sugározni bármely formában, vagy módon,
a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle összefűzésben, borításban,
tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került.

© Fotók: Az egyes fejezetek fotóit K len k -S ipos R ita szerző készítette és válogatta.

Felelős k ia d ó : K len k -S ipo s R ita

www.90nap.hu

Kiadó: MPB H ungary Kft.

Szerkesztők:
K len k -S ipos R ita (fo tó k , tö r té n e t) ,
S zilvási E n d re ( s z ö v e g )

A k ö n y v e t N a gy Z oltá n te r v e z te .
N yom dai előkészítés és kivitelezés: MPB H ungary Kft.
Első kiadás, 2015.

ISBN 978-615-80254-0-9
 Ajánlom e könyvem, drága nővéremnek Sípos Anikónak,
aki biztosan tudom, hogy velem volt,
és átsegített minden nehéz pillanaton úgy az elmúlt tíz évben mint e kilencven nap során -
-

a mennyből figyelve, óvva 7ninden egyes lépésemet.

K lenk-S ipos R ita

 - KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK -
A könyv szerzői szeretnék ezúton köszönetüket nyilvánítani az alábbi rendőri vezetőknek és rendvédelmi
szakembereknek, akik számos formában - szakmai jo g i és tartalm i vonatkozásban - segítették a mű
létrejöttét, időt és fáradságot nem kímélve:

P app K ároly - r. altábornagy, rendőrségi főtanácsos, Országos Rendőrfőkapitány

Szabóné C sontos S tefánia - r. ezredes, rendőrségi főtanácsos, ORFK Kommunikációs Szolgálatának vezetője
C siszér-K ovács V iktória - r. ezredes, rendőrségi főtanácsos, ORFK szóvivője
D r . B oros G ábor - r. ezredes, rendőrségi főtanácsos, ORFK Ffivatala Jogi Főosztály vezetője
D r . G ömbös Sándor - c. r.dandártábornok, rendőrségi főtanácsos, ORFK hivatalvezető
D r . B alogh J ános - r. vezérőrnagy, rendőrségi főtanácsos, Készenléti Rendőrség parancsnoka,
műveleti országos rendőrfőkapitány-helyettes
B ucsek G ábor - c. r. dandártábornok, rendőrségi főtanácsos, Budapest rendőrfőkapitánya
B ezsenyi M ihály - c. r. dandártábornok, Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda vezetője
S zigeti J ózsef - r. ezredes, BRFK Bűnügyi Főosztályának vezetője
N iedermüller Z solt - r. alezredes, a BRFK Bűnügyi Főosztály Életvédelmi Osztályának vezetője
(beosztási helye: 2015. július 01-től Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda)
B erki A ntal - r. ezredes, rendőrségi főtanácsos
D r . B ognár László - r. főhadnagy, Közlekedés-baleseti Osztály Helyszíni-szemle Alosztály vezetője
B író C saba - r. alezredes, Bűnügyi Technikai Osztály
R évai M ónika - r. alezredes, osztályvezető, BRFK Gyermek- és Hjúságvédelmi Osztály
T rombitás Zsolt - r. alezredes, BRFK XI. Kerületi Rendőrkapitányság vezetője
H ercegné B alogh K atalin - c. r. alezredes, BRFK Bűnügyi Főosztály Életvédelmi Osztályának alosztályvezetője
S ztanek P éter - c. r. alezredes, BRFK Bűnügyi Főosztály Életvédelmi Osztályának csoportvezetője
S zentesi J úlia L ívia - kttv., főtanácsos, kommunikációs referens, Készenléti Rendőrség Hivatala
N agy D ániel - c. r. főtörzszászlós, BRFK XI. Kerületi Rendőrkapitányság
F utásné S zilágyi A nikó - c. r. törzszászlós, BRFK XI. Kerületi Rendőrkapitányság
M orauvszki I stvánné - c. r. alezredes, Bűnügyi Főosztály Életvédelmi Osztály
M inyó H enrik - c. r. százados, BRFK Bűnügyi Főosztály Életvédelmi Osztály
H árshegyi M áté - c. r. alezredes, Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda
S zongoth R ichárd - c. í'. alezredes, Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda
S zikszó Sándor - r. alezredes, BRFK XVII. Kerületi Rendőrkapitányság vezetője
P álfi I stván - c. r. őrnagy, Készenléti Rendőrség Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság
Kaposi J ózsef - r. őrnagy, Készenléti Rendőrség Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság,
Objektumvédelmi Főosztály III. Őrségi Osztály osztályvezető-helyettes, alosztályvezető,
jelenleg a Készenléti Rendőrség Köztársaság Elnöki Őrség osztályvezetője
S zabó G ábor - c. r. őrnagy (Határrendészeti Kirendeltség Bácsbokod)
G ellén J udit - r. főtörzsőrmester, BRFK XI. Kerületi Rendőrkapitányság
K ozma L evente - c. r. törzszászlós, BRFK XI. Kerületi Rendőrkapitányság
 - ELOSZD -

Ha már korábbi, a mentőkről szóló Ritával közös könyvünket

- magától értetődő triódon az egészségügyben évtizedek óta fáradhatatlanul s végtelen alázattal dolgozó
-

baleseti sebész Édesapámnak ajánlottam, hadd emlékezzek meg ez alkalommal a két legfontosabb,
legszeretettebb nőről az életemben s ajánljam szívből Nekik e művet.
Csodála tos, im ádott és fájdalmasan korá n eltávozott Édesa nyám emlékének,
valamint tüneményes, csupaszív nővéremnek, Anikónak, akik különböző módokon,
megközelítésben és eszközökkel, de mindketten álmaim megvalósítására sarkalltak,
amióta az eszemet tudom. Hála és Végtelen Szeretet Nekik ezért.

Ugyan melyik fiúgyerek ne játszana el a gondolattal, hogy ha felnő, rendőr szeretne lenni? Hányszor
vágtam rá magam is 5, 8, 10 évesen a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre, hogy bizony „rendőr” vagy
„nyomozó”. Faltam, imádtam gyerekként a rendőrfilmeket és valahogy mindig sikerült is kialkudoznom,
kiókumlálnom a szülői szigor ellenében, hogy megnézhessem ezeket és ne zavarjanak el idő előtt aludni.
A „San Francisco utcáinktól „T.J. Hooker”-en és „Columbo”-n át egészen „Starsky és Hutch”-ig, valamint
„Derrick” főfelügyelő történeteiig bezárólag, amit csak lehetett és „hagytak”, megnéztem. Az évezredes
toposz, mely mitológiákon, különböző kultúrákban szentté nyilvánított műveken, és az emberiség történe­
tének legkorábbi irodalmi alkotásaitól egészen a mai regényekig átível, vagyis a „gonosz megbűnhődése a
rajta győzedelmeskedő jó által”, mindig lázban tartott és a krimi-epizódok ezt az élményt 50 percbe sűrítve,
„instant” szállították. Majd később az egészestés rendőrfilmek, bár azok közül is kizárólag azokat szerettem,
amik nem valami támadhatatlan, sérthetetlen, megingathatatlan „Grál-lovagként”, golyóálló szuperhős­
ként mutatták meg a törvény őrét, hanem esendő, néha vívódó, ám menthetetlenül a „Jó Útját” követő
valódi emberként, érző és időnként kétkedő lényként ábrázolták. Vagyis olyannak, amilyenek a valóságban.
Mindig izgatott a rendőrség, a rendőrök világa, és amikor anno lakótömbi „bandázásaink”,játékpisztolyos
kisiskolás szerepjátékaink során egy-egy, az előző este a tévében látott film sztoriját újraéltük, újrajátszottuk
barátaimmal, nem emlékszem arra, hogy egyszer is a „rosszfiú” szerepét vállaltam volna föl. Valahogy
jóval könnyebb volt azonosulnom - és nem csak a „dicsőséges végkifejlet” miatt - a bűn üldözőjével,
mint annak elkövetőjével. Az ember talán m ár gyerekként érzi, ösztönösen, hogy „melyik oldalon áll”...
Az élet aztán másképp alakította Utamat, nem lettem rendőr, ám amikor barátom s szerzőtársam
Klenk-Sipos Rita fölkért a mentőkről szóló könyvünk után ismét arra, hogy közösen alkossunk könyvet a rend­
őrség kötelékében átélt élményeiből, az általa részben vagy egészben megismert esetekből, ügyekből, nem volt
kérdés számomra, hogy elvállaljam-e. Egyszerre támadt fel bennem annak az imént említett 6-10 esztendős,
„rendőrösdit” játszani imádó kisfiúnak a kíváncsisága és az azóta eltelt évtizedekben kialakult pszichológiai,
spirituális érdeklődés ambicionálta igazságkeresés. Mely lényegében folytonosan arra keresi a választ: mi
választja el a jót a rossztól? Az egyik ember miért képes elvetemült, felfoghatatlan kegyetlenségű, esetenként
irracionális cselekedetekre, míg a másik fejében meg sem fordulna ilyesmi? Honnan ered a „gonosz”, vagy
ha úgy tetszik a „gyilkos ösztön”, amely az adott pillanatban olyanra szánja el egyikünket, amire másikunk
 tán még saját kára elszenvedése ellenére sem lenne képes..? Hogyan alakul ki az a belső - és nem feltétle­
nül tanult - morál, amitől az egyik embernek evidencia, de legalább is nem különösebb probléma a bűnös,
ártalmas cselekedet elkövetése, a másiknak pedig egy egyértelműen tiltott és eredendő, zsigeri rossz érzést
keltő lehetőség csupán? Gondoltam, a Klenk-Sipos Rita által páratlan memóriával felidézett és részletekbe
menő precizitással nekem elmesélt számos eseten keresztül megértek majd mindebből valamit. Több mindent
sikerült is, de a végleges válaszok talán egy hosszasabb, esetleg örök keresés eredményeképp jönnek majd...
Viszont - Ritának hála - „cserébe” beleláthattam egy olyan világba, ami sokunk elől elzárt, helyeseb­
ben védett. Egyfelől a mi védelmünket szolgálja ez az „elzártság”, titokzatosság, m ert nem biztos, hogy
az „átlagpolgár” számára feldolgozhatok lennének azok a szörnyűségek, emberi drámák, amikkel ezek
a nagyszerű, bátor emberek - akikről a könyv szól -, nap mint nap találkoznak.
Másfelől az ő védelmüket is szolgálja, hiszen az ördög sosem alszik és a gazembereknek is van memóri­
ájuk, no meg ezzel párosuló esetleges bosszúvágyuk az őket lefülelőkkel és rács mögé küldőkkel szemben.
No meg persze minél többet ismer a „köztudat” a rendőri gondolkodásmódról, nyomozati eszköztárról,
belvilágról, annál könnyebb dolguk lesz a bűnözőknek ezen ismeretek birtokában „működni” s áldatlan
tevékenységüket zavartalanul folytatni.
Mégis, amennyire lehetséges igyekszünk betekintést adni e könyvben a rendőrök megannyi kihívással
terhelt, csendesen hősies és számunkra, a társadalom számára nélkülözhetetlen tevékenységébe. Persze éri
kritika nem egyszer az ő munkájukat is, de bátran jelentkezzen az, aki tévedhetetlenül és hibák nélkül
..húzza az igát” a munkahelyén, nap mint n ap...
Ahogy a mondás tartja: „csak az hibázik, aki dolgozik”. M árpedig ezek az emberek rengeteget - sokan,
sokszor magukat jócskán túlvállalva - dolgoznak, és nagyon nem szeretnék belegondolni egy olyan világba,
ahol ők nincsenek jelen. Úgyhogy mindennemű pátoszt nélkülözve, immár mélyebben megismerve a m un­
kájukat - és néhány kiváló szakembert, nagyszerű embert közülük Ritának köszönhetően személyesen is -,
nvugodtan kijelenthetem, hálával tartozunk nekik. Nem kevéssel. Még akkor is, ha időnként úgy érezzük,
hogy egy közúti igazoltatással csak fölöslegesen „föltartanak” minket... Az is értünk történik alapvetően.
Messze-messze nem élünk egy tökéletes világban, tán sosem fogunk, de hogy ennek a világnak az élhe­
tősége, civilizált volta azért napi tapasztalatunk továbbra is, az nem kis mértékben köszönhető azoknak
a kiváló szakembereknek, akik a „világ mocskát” fáradhatatlanul igyekeznek „lesikálni” és „kitakarítani”
a mi mindennapjainkból.
Köszönet érte nekik, a rendőröknek.

S zilvási E n d r e
 MAGYARORSZÁG RENDŐRSÉGE
Magyarországon a rendőrségi feladatok három, a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó szervezet
között oszlanak meg, ezek az általános rendőrségi feladatok ellátásáért felelős szerv - a köznyelvben továbbra
is rendőrség, a rendvédelmi és közigazgatási szervek belső bűnmegelőzéséért és bűnfelderítéséért felelős
Nemzeti Védelmi Szolgálat, valamint a Terrorelhárítási Központ.
A rendőrség állami, fegyveres rendvédelmi szerv, amelyet a Kormány a belügyminiszter útján irányít.
A szervezet alapvető feladatait - a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme - Magyarország
Alaptörvénye rögzíti. A rendőrség működését alapjaiban meghatározó jogszabályok továbbá a Rendőrségről
szóló 1994. évi XXXIV. törvény és a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet.
A rendőrség állományában a 2015. év eleji adatok szerint csaknem harminchétezer hivatásos rendőr
teljesített szolgálatot, illetve a szervezet összesen több mint tizenegyezer kormánytisztviselőt, közalkalma­
zottat és munkavállalót foglalkoztatott.
A rendőrség központi szervre (Országos Rendőr-főkapitányság), megyei (fővárosi) rendőr-főkapitány­
ságokra, rendőrkapitányságokra és határrendészeti kirendeltségekre tagozódik. Területi jogállású szerv­
ként funkcionál a legösszetettebb rendőri feladatokat ellátó Készenléti Rendőrség, a Repülőtéri Rendőr
Igazgatóság, a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ, a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ,
valamint a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet. A rendőrség a feladatait szolgálati ágakra, szolgálatokra és
szakszolgálatokra tagozódva látja el.
A rendőrség bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatkörében általános
bűnügyi nyomozó hatósági jogkört gyakorol. Végzi a bűncselekmények megelőzését, megakadályozását és
felderítését, valamint a bűncselekményből származó vagyon visszaszerzését, továbbá szabálysértési hatósági
jogkört gyakorol, közreműködik a szabálysértések megelőzésében és felderítésében.
Közlekedési hatósági és rendészeti feladatokat lát el, ellátja a közterület rendjének fenntartásával kapcso­
latos rendészeti feladatokat. Őrzi az államhatárt, megelőzi, felderíti, megszakítja az államhatár jogellenes
átlépését, ellátja a hatáskörébe utalt idegenrendészeti és menekültügyi feladatokat. Ellenőrzi az államhatá­
ron áthaladó személy- és járműforgalmat, a szállítmányokat.
Ellátja a segélyhívó számok fogadásából eredő feladatokat, együttműködik az állami és civil szervezetekkel.
A rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő
cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A rendőrség tiszteletben tartja és
védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait.

H ÍV Á S : 107, 112
 - TARTALOM -

Bevezető ................................................................................................ 13
Be a szervezetbe ..................................................................................... 15
Tizenegyesektől a „tizenegyig” ............................................................. 27
Fedél nélkül ........................................................................................... 39
Az elnök em berei.................................................................................... 47
Zaklatni bolondulásig ............................................................................. 57
A pornófüggéstől a nemi erőszakig ...................................................... G7
Idősek elleni bűncselekmények ............................................................. 75
Gyilkos ösztön - gyilkos elmék .............................................................. 85
Elvenni másét, gátlástalanul ................................................................... 105
Ön-kezűleg...Ön-pusztítva ..................................................................... 115
Kiszámíthatatlan beszámíthatatlanok .................................................... 131
Baleseti helyszínelők ............................................................................... 149
Háború a drogok ellen ........................................................................... 1B7
Amikor a rendőr segíthet először ........................................................... 193
„Angyalcsinálás” hidegvérrel ................................................................... 201
„Meleg helyzetek” ................................................................................... 217
Az ártatlanság sérelme............................................................................ 227
Földön, vízen, levegőben - biztonságban .............................................. 237
„Utolsó fejezet” ........................................................................................ 255
Utószó ..................................................................................................... 263
 Bevezető gondolatok egy könyvhöz,
amely megmutatja nekünk, milyenek a ml hétköznapi hőseink!
Az Országos Rendőr-főkapitányság képviselőjeként lehetőségem volt részt venni Klenk-Sipos Rita korábbi
könyveinek bemutatóján. A mentőkről szóló könyve kapcsán találkoztam a szerzővel először. Már akkor
megfogott Rita nyitottsága, őszinte érdeklődése az általa fotózott emberek, helyzetek iránt. A tűzoltókról
készült könyv megerősítette bennem Rita elszántságáról kialakult véleményemet. Láthatóan határozott
szándéka volt valamennyi „kéklámpás” szervezet m unkájának bemutatása.
A személyes találkozások, beszélgetések során meggyőződésemmé vált: hasznos lehet a rendőrségnek,
ha egy külső szemlélő, egy a civil világból érkezett tapasztalt fotós mutatja be mindennapjainkat. Jóérzés­
sel javasoltam az együttműködést, amelynek végső eredményeként a rendőrség történetében mindezidáig
egyedülálló könyv született.
Kezdettől tudható volt, hogy sem a fényképfelvételek elkészítésére rendelkezésre álló idő, sem
a kiadvány terjedelme nem ad lehetőséget teljes kép bem utatására a rendőrségről. Azt is tudtuk, hogy
a személyiségi jogok és a személyes adatok védelme kapcsán a rendőrségre háruló előírásokból eredő
korlátokkal is szembe kell néznünk. Mindezen gyakorlati és jogi akadályoktól függetlenül azonban
a fotózásra kiválasztott és felkeresett rendőrkapitányságok, területi rendőri szervek vezetői, m unkatársai
együttműködésének eredményeként, valamint Rita eltökéltségének köszönhetően a könyv a rendőri
munka érdekes, izgalmas, változatos területeit mutatja meg.
A civil dokum entarista fotós a m unka végére az őt ért hatások, benyomások, személyes találkozások
eredményeként határozottan szubjektív tudósítóvá vált, aki az általa megismert emberekről, munkájuk­
ról mutat változatos képet. Könyve - reményeim szerint - közelebb hozza az olvasót hozzánk, rendőrökhöz.
Ajánlom ezt a remek fotókkal illusztrált kiadványt mindazoknak, akik bepillantást kívánnak nyerni
a rendőrök munkájába, mindennapjaiba.

S zabóné Csontos S tefánia r. ezredes

rendőrségi főtanácsos, a kommunikációs szolgálat vezetője
 - ELSŰ FEJEZET -

„BE A SZERVEZETBE”
Munkára készen - a „Készenlétben”
Rita a tűzoltókról szóló könyve s annak háttérm unkálatai után nem sok pihenőt adott m agának a 2014-es
esztendő első feléb en , m ert már a következő könyv terve járt a fejében rég. Ám nem várt akadályokat
jelentett az engedélyeztetési folyam at, am it nagyon nehezen adtak m eg a rendőri erők. Végül is érthető
egy ilyen je lle g ű szervezet esetében. N o nem feltétlenül amiatt, m ert oly sok titkolnivaló akad, amit egy
szem füles fotóriporter fényképezőgépével „lelep lezhet”, hanem m ert m inél több derül ki erről a szerve­
zetről, az annál több tám pontot adhat a m indenkori bűnözőnek. Ritát m inden tekintetben leinform álták
és átvilágították, hogy biztonsággal beengedhetik-e ezekbe a közegekbe, az egyes osztályokra, kapitánysá­
gokra. Nagyon szigorú titoktartási szerződést írattak vele alá, hogy sem m ilyen inform ációt nem „visz k i”
a nyomozásban, illetve eljárás alatt lévő ügyekről és em berekről. Tehát viszonylag hosszú idő, több hónap
telt el, m íg megkapta az engedélyt, ám amikor m egjött végre az „igen”, onnantól elképesztően hamar, pár
napon belül már el is kezdhette a munkát. íg y az engedélyezés hetének vasárnapján, május 25-én kezdetét
vette az aktuális „kilencven napja” és már indult is a magyar bajnoki futballm érkőzésre, annak biztosítását
fotózni és élm ényét m egtapasztalni, a K észenléti R endőrség am olyan „csatolt állom ányaként”.

- Nagyon izgultam, amikor megérkeztem a Teve
utcai rendőrpalotába csütörtökön korán reggel,
am inek jelentőségteljes látványa a szó szoros és
átvitt értelm ében is fölém tornyosult. A bejutás
sem egyszerű, komoly védett beléptetési rendszer
küszöböli ki az illetéktelenek behatolását, de m in­
den iratom nálam volt, így átlépve az elektronikus
kapun, viszonylag ham ar benn találtam magam.
Ezen áthaladva is kell valaki, aki a belépő személyért
lejön, fölkíséri és végig mellette van, mint ahogy a
látogatás végeztével le- és kikíséri. Mindezt tovább
erősítve egy ideiglenes belépési kártya nyakba
akasztásával, aminek hiányában „külsős” engedély
nélkül nem közlekedhet a Rendőrpalotában.
Észrevettem, hogy az egész épületen belül kame­
rarendszer őrzi a biztonságot, így nincs egyetlen
olyan szeglet sem, ami rejtve m aradna ezek elől.
Ez is m axim álisan érthető, hiszen sokféle ember
m egfordul az ORFK-n és a BRFK-n is különböző
okokból és céllal egy átlagos m unkanap folyamán.
Nem lenne tehát túlontúl célszerű, ha felügyelet
nélkül flangálhatnának a folyosókon. Fölértem és
Csiszér-Kovács Viktória, az ORFK szóvivője, vala­
mint Szabóné Csontos Stefánia ezredes asszony, az
ORFK Kommunikációs Szolgálat vezetője fogadott.
Stefi az első könyvem m egjelenésétől szemmel
tartotta a „90 nap”-os könyvek sorsát, megjelenését,
fogadtatását. O az elsők között érkezett m ind a két
könyvem bem utatójára. Pontosan ezzel m utatva
nekem, hogy a rendőrség is szeretne majd egy saját
„90 napos”-könyvet a közeljövőben.
Vikivel együtt Stefi is mindent megtett azért, hogy
ma az olvasó a kezében tartsa ezt a könyvet. Kedvesek,
készségesek voltak velem, és innentől mindig Vikinek
kellett jeleznem, hogy éppen hová, melyik osztályhoz
készülök. Ugyan nem terveztem bedolgozni az aktu­
ális „híráramba” a képeimmel, de e könyv anyaga is
az ORFK kommunikációhoz tartozik végső soron, így
nagyon hamar kialakult egy segítőkész és harm oni­
kus viszonyom Vikivel. O volt a kapcsolattartóm Papp
Károly rendőr altábornagy, Országos Rendőrfőkapi­
tánnyal. Akihez Stefivel együtt át is kísértek hamar; a
főkapitány úrral délelőtt 9-kor kezdődött a számomra
meghatározó első megbeszélés.
Remegett a hangom a bemutatkozásnál, hiszen
ő mégiscsak az országos rendőrfőkapitány, Magyar-
ország egyik legfontosabb szervezetének a vezetője.
Ham ar kiderült: fölösleges volt izgulnom, mert ő is
szívélyesen, széles mosollyal fogadott, és a munkája
során megszokott gyorsasággal és hatékonysággal
vezényelte a beszélgetést: „Isten hozta Rita, üdv a
csapatban; miután elbúcsúzunk egymástól, otthon
szedjen is össze minden adatot, iratot, hogy a jogá­
szaink már ma tudjanak az engedélye mihamarabbi
kiadásán dolgozni”. Másnap valóban aláírt megálla­
podásom volt velük a „90 nap a rendőrök közt” című
szubjektív képes riportkönyv anyagának az elkészíté­
sére. Egyébként a barátságosságával minden bennem
munkáló „feszengést” és merevséget azonnal oldó
országos rendőrfőkapitány nem kis segítőkészségről
tanúbizonyságot téve mindvégig követte a munkámat.
Heti rendszerességgel tudni kívánta, hogy minden
rendben van-e, minden működik-e.
Azt ham ar látták, hogy ahogy a mentőkről szóló
könyvünknél is m inden egyes képpel tiszteletben
tartottam a betegszemélyiséget védő - azon belül a
kegyeleti és a képmáshoz való - jogokat, úgy itt sem
fogok senki ellen jogsértést a munkámmal elkövetni.
Teljesen fel volt készülve abból, hogy ki vagyok, miért
jöttem, mit akarok. Nagyon hízelgő volt, amikor idé­
zett a „90 nap a mentők közt”-ből, amit érzékelhetően
végigolvasott. Tisztáztuk, hogy mi az én célom ezzel a
könyvvel, s örömmel látta, hogy ez összhangban van
az övével. Tán épp ezért is külön kérése volt, hogy
első munkaként a három nap múlva, vasárnap kez­
dődő 2013-2014-es Magyar Labdarúgó Bajnokság
május 25-i, az Újpest és a DVTK között zajló Magyar
Kupa-elöntőjét fotózzam. Ahol demonstratív módon
rengeteg rendőrt vonultatnak fel a béke fenntartása
és a két ellentábor összecsapásainak elkerülése céljá­
ból a Puskás Ferenc Stadionban.
- A rendőrséget m anapság - de tulajdonképpen
m in d ig is - sok kritika, tám adás éri m ódszereiket,
h a n g ü tésü k et, attitűdjüket ille tő e n . Em iatt nem
volt bennük aggodalom ? H ogy jö n itt m ost ez a nő
„ k ív ü lrő l” és vajon m ily en „ le le p le z ő ” am b íciói,
„k ib eszélő” - és esetleg es félreértésre leh ető séget
adó - szándékai lehetnek, m iközben kattogtat a g é­
pével? És hát azt is tudjuk, h ogy egy-egy kép vagy
felvétel (m int erre később m ég kitérünk) m ilyen
m értékben félrem agyarázható is leh et...
-Nemcsak a főkapitány, de bárki más rendőrségi
dolgozó részéről az eltelt 90 nap során én magam egy­
szer sem érzékeltem ilyen „félelmeket” meg „szigorko­
dásokat”, hogy mit mesélhetek el e könyvben és mit
nem. Csakis a személyiségi jogi szempontok figyelem-
bevételét várták el tőlem. Igazából, volt már addigra
két könyv a hátam mögött, amiből feltételezhették
-joggal -, hogy nem kell minden nap, minden esetnél
külön felhívni a figyelmemet arra, mit is írhatunk
vagy fotózhatok le. Egy dologra magamtól figyeltem
kínosan. Mert tudtam, a képek végső válogatásánál
hátrányos lehet: ez pedig a rendőrök ruházatának
„rendben léte”. Ez talán csak egy laikus számára
tűnik érdektelen vagy sokadlagos szempontnak, de
ha belegondolunk, ezeknek a szerveknek - a mentő­
ket és a tűzoltókat is beleértve - egyfajta emblémája
és elsődleges hitelesítő „címkéje” az egyenruha, ami
önmagában is kommunikál valamit.
A mentőknél és a tűzoltóknál is mindig mindenkin
flottul állt az aznapi uniformis, nem különben a rend­
őrökön. Akik egyébként hamar felismerték, hogy ahol
 én ott vagyok, az vizuálisan rögzítve lesz és valamelyik vagyis az érzelm ek teljes kizárása. F őleg annak
rendőri vezetőjük elé kerül. De ettől függetlenül is tükrében, hogy ha valakik, ők aztán szükségképpen
rendezettek voltak minden szolgálatban, helyszínen, a legm egrázóbb emberi sorsokba látnak-hallgatnak
valamint viselkedésüket tekintve is szakszerűen, bele nap m int nap. Azon emberi sorsoknak ráadásul
jogszerűen - és amit nem nagyon szoktak velük kap­ többnyire egy drám ai fordulópontján - esetenként
csolatban emlegetni - emberségesen jártak el. életük legnagyobb tragédiája p illanataiban - , kü­
- Szóval v é g ü l is a te titok tartási k ö te le z e ttsé ­ lönben ugye m it is keresne az adott szem ély (vagy
ged nem első so rb a n arról szólt, h o g y bárm it is az ügye) a rendőrségen? N o de erről majd később
elh a llg a ss, am i rossz fén yt vethet a ren d őrségről m ég úgyis bőven ejtünk szót...
alkotott összk ép re, h an em inkább jo g i indoka és - Mielőtt még belevágtam volna a munkába, a
szem pontjai voltak? tűzoltókról szóló könyvem címadásával összefüggő
-Abszolút, tekintve, hogy többségében ezek bűn­ „kálváriám ból” tanulva sebtében m egkérdeztem,
ügyek. Míg a mentőknél vagy a tűzoltóknál tízper- hogyan hangozzék a címe pontosan a könyvnek?
ceket-félórákat, nagyon szélsőséges esetben 1-2 órát A főkapitány ú r mosolyogva azt m ondta, hogy a
találkoztam egy „üggyel” - alig megismerve annak „90 nap a rendőrök közt” neki tökéletesen megfelel.
szereplőit, m ellékszereplőit, egészen m inim ális Még azt is letisztáztuk, hogy a képek és a képekhez
betekintéssel a sorsukba - ez a helyzet azért volt írt szöveg jogai nálam lesznek, ám ha ők kérnek be­
összetettebb és egyébként lelkileg is nehezebb, mert lőlük, akkor azt rendelkezésükre kell bocsájtanom.
itt minden egyes sors mögé beláthattam. Legyen szó Ok soha nem fogják fölhasználni ezeket a megkér­
gyanúsítottról, bűnelkövetőről, áldozatról vagy épp dezésem nélkül; de vice versa nekem is meg kell
az áldozat szenvedő-gyászoló hozzátartozójáról. kérdeznem, hogy használhatom-e amit szeretnék.
H allhattam - tőle, tőlük, am ennyiben bele­ Nagyon engedékeny és nyitott volt Papp Károly
egyeztek a jelenlétem be -, hogy kik ők, végighall­ főkapitány a dolog kommunikációját illetően is: az ál­
gathattam néha a teljes élettörténetüket egy-egy lomány teljes meglepetésére a legnagyobb közösségi
tanúmeghallgatás alkalmával és azért szembenézni oldaltól kezdve minden nyílt fórumot engedélyezett,
azzal, hogy milyen emberi sorsokból „adódik össze” úgyhogy tényleg nagyon gyorsan megállapodtunk a
végül egy bűncselekmény, egy tragédia, azt az ember kölcsönös tiszteletjegyében a közös munkáról.
nem tudja letenni, amikor lejár az aznapi munkaidő -S e m m i „rendőrnyom ozói szk ep szis”, sem m i
és beül a kocsijába. Sokszor kaptam magam azon, kétkedés vagy ódzkodás, néhány okos és jól célzott
hogy m ár percek óta vezetek hazafelé, és azt sem keresztkérdés, amivel mélyebben „feltérképez” téged
tudom hirtelen mi szól vagy ki miről beszél épp a és esetlegesen még megbúvó (hátsó) szándékaidat..?
rádióban vagy, hogy mit láttam az elmúlt kilomé­ -N e m volt ilyen. Nyílt kártyákkal játszottam ,
terek során a forgalomban. Annyira dolgozik még szándékom pedig nem egyéb volt, m int képeimen
bennem, annyira „agyalok” mindazon, amit előtte és a megélt történeteken keresztül megmutatni való­
hallottam-láttam; mondjuk egy sértettől. ságosan a rendőrök életét, mindennapjait. O pedig
- Ezt e lh isz e m , ism erv e em p atik u s v oltod at. egy nagyon felkészült ember, meggyőződésem, hogy
Laikusként sokszor belegondolva az ő munkájukba utánam nézett-olvasott azért, hogy tudja, kire szakít
arra jöttem rá, hogy ez lehet talán a rendőri munka idejéből és energiájából. O olyan vezető hírében áll,
legnehezebb része, a m agánem beri m egérintettség, aki mindent elolvas és mindent tud. Nagyon alapos,
okos ember, pillanatok alatt jól átlátja a dolgokat.
Ez akkor is feltűnt, am ikor föltett nekem ugyan
kérdéseket, de a mondat második felében meg is vá­
laszolta őket, ráadásul úgy ahogyan én tettem volna.
Szóval az nagyon ham ar kiderült számomra,
hogy nem a szerencsés véletlen műve, hogy abban a
pozícióban ül ott velem szemben, amiben. Másfelől
valódi tisztelet övezi a személyét; ezt sokszor megta­
pasztaltam, amikor róla beszéltek alacsonyabb beosz­
tású kollégái, tehát nemcsak az amúgy nagyon erős
hierarchia vívott ki számára tekintélyt. Egyébként
ennyire jól működőén hierarchikus szervezetben még
nem jártam . „Alacsonyabb szinteken” sem tapasztal­
tam meg egyszer sem - pedig nem mindenhol tudták
ki vagyok hogy valaki a feletteséről tiszteletlenül
beszélt volna a háta mögött, vagy puffogott volna
valamely döntésével kapcsolatban. Esetleg irigy
felhangokkal kérdőjelezné meg beosztása, rangja in­
dokoltságát. Egyszer sem és ez kellemes tapasztalat j ó
érzés volt egy olyan világban élve, ahol a mindenna­
pokban az emberek sokszor kidumálják a kollégáikat,
az ismerőseiket, de néha még a társukat, párjukat is.
Nagyra becsülik a vezetőiket, mert tudják, hogy
minden egyes vezető végigment azokon a lépcsőfo­
kokon - egészen a járőrségtől kezdve -, ami elveze­
tett jelen beosztásáig, rangjáig. Mindenki tvidja hol
a helye és mi a szerepe; identitás-zavaros rendőrrel
én nem találkoztam.
- Egyébként m agázzák vagy tegezik egym ást -
m ég ha a tegezés eg észen tiszteletteljes form ában,
m ondjuk úgy is hangzik, h ogy pl. „te hogyan látod
ezt a kérdést alezredes úr?” jongó, de nem tartottam különösebben semmitől a
- A közvetlen feletteseiknél - én úgy tapasztaltam -,
hogy a tegeződés működik, de már kapitányi szinten
nem. Ott szigorú magázódás van. Mi is ehhez tartottuk
magunkat. Megkérdezte, mit szeretnék fotózni? Azt
mondtam, igazából nem tudom, hogy mit’lehet. Fel-
készültségét mutatta - mármint e beszélgetésre, is
hogy rögtön előrukkolt elképzelésével, hogy lenne
azért egy koncepciója erre, vagyis egy „kör” ami át­
fogóan bemutatna a rendőrség munkájából minden
egyes fontos szeletet. Az sem baj, ha túlnyúlunk kicsit
emiatt a „nettó” 90 napon. De azt szeretné, hogy a
rendőrség összes egységét mutassam be, amennyire
lehet. Mások mellett a határrendészeti tevékenységet,
a készenléti rendőröket, a BRFK osztályait, a közleke­
désieket és sorolta-sorolta mindazokat, amik ebben a
könyvben most szerepelnek.
Fluszonnégy óra alatt az ORFK kommunikáció
- vagyis Stefi és Viki - összeállítottak számomra egy
„lehetőség-listát” vagyis az ún. „étlapot”. Benne több
kerülettel Budapesten, több vidéki kapitánysággal
Pest megyében, néhány vidéki nagyvárossal ahová
ugye el tudtam volna menni. Akkor 24 órát kaptam,
hogy kiválasszam azokat, ahová szívesen mennék,
így esett a választásom a XI. kerületi Rendőrkapi­
tányságra. Például egyik célként, mehettem volna
határszakaszra Szegedre, Csongrád megyébe, dé
én végül is a Bács-Kiskun megyeieket választottam,
szóval volt szabad mozgásterem. Am ikor pedig
ezeket letisztáztuk, vasárnap, 2014. május 25-én
- a főkapitány úr kérésére - a kupadöntővel el is
kezdtem a munkámat.
- N em iz g u ltá l attól, h o g y e g y ily e n h ely en
b izo n y n em e g y sz e r elsza b a d u lt m ár a pokol?
És a repülő, sérülést okozó tárgy nem válogat, hogy
ép p egy rendőr sisakján vagy egy fotós kobakján
la n d o ljo n ... E g yáltalán m en n y i közöd volt, van
neked a focihoz?
- Igen kevés, finoman szólva sem vagyok focira­
rendőrök közvetlen közelében tartózkodva. Másfelől
új taktikát bevezetve, a rendőrség elképesztően látvá­
nyos emberi erővel vonult ki, és maga a látvány is olyan
„impozáns” és elrettentő volt, hogy nem is történt bal­
hé a mérkőzésen. A hihetetlenül sok rendőr látványa
azért nem elhanyagolható jelenség, és a puffogásoktól
és be-beszólogató hangoskodásoktól eltekintve nem is
történt semmi komoly atrocitás. A képeimet azóta is
használja a Készenléti Rendőrség egyébként.
Még a meccs előtt találkoztam a Teve utcai
székházban Vikivel, az ő gondjaira bíztak, hogy
vigyen ki a bajnoki döntőre, mutasson be minden
vezetőnek, parancsnoknak, akik a vezetési pontban
felügyelték a folyó eseményeket. S tájékoztassa Viki
őket, hogy mi célból vagyok, leszek ott és kattintga­
tok majd végig. Mert nehogy valaki véletlenül bi­
lincsben vigyen el erről a szigorúan zárt helyszínről,
hiszen ezelőtt ennyire a köztudat elől elzárt helyen
civil még így nem mozoghatott, mint én. Akárhogy
is, a rendőrség mégis csak egy rend­
védelmi szerv. Mikor ez m egtörtént
Viki közölte, hogy akkor kezdjem el
nyugodtan, és ha valami gond van,
menjek vissza és tájékoztassam.
Be is dobtak a mélyvízbe hamar, de
hát ezért jöttem . Azt úgy magamtól
is tudtam , hogy melyik az a szektor,
ahol összecsapások várhatók, így
azt e lk e rü lte m te rm é s z e te s e n .
A szurkolók döbbeneté egyébként
egész viccesnek hatott, m ert ők nem
tudták, hogy közel ezer rendőr ki
lesz vezényelve. Lovasok, gyalogosok,
a „terepjárók”, vagyis a kam erás-
parabolaantennás kis tranzitbuszok,
amik odakinn az érkező és távozó
tömeget pásztázták. Vagyis amikkel
rögzítik és kiszúrják a közönség,
a szurkolótábor problémás „elemeit”.
Beültem a kis szektorba, valahol
középtájt, ahol mondjuk úgy „sem­
leges” emberek ültek, csak a meccs
kedvéért jöttek ki, de egyik csapat
kemény vonalas szurkolótáborába
sem tartoztak.
Az újpesti szektorból petárdák rep­
kedtek be, nem különben a diósgyő­
riekéből, a szervezők ekkor felálltak
és nézték ki lehetett az. Kis botrány
kerekedett ebből, de aztán elindult
a meccs, és lecsillapodtak a kedélyek.
Focirajongásomat méltóképp jellemzi,
hogy m ár ment egy ideje a mérkőzés,
amikor odafordultam a mellettem
ülő szurkolókhoz, hogy elnézést, de
árulják már el, melyik kapuban ki áll,
m ert nem teljesen világos ki melyik
térfélre játszik...
 Érdemes lett volna fotón megörökítenem azt a - A z t sejtettem m ég ha m eg n em is értem -
tekintetet, ahogyan rám nézett a megkérdezett férfi, m ert ha én „ jó l é r e z n i m a g a m ” m eg y ek e g y
érezhetően kicsit sem értve mi az ördögöt kereshetek helyre és nem rom bolni, p u sztítan i, akkor ugyan
én ott, ha még ez sem egyértelmű...? Tán még kérdez­ m iért zavarnának a ren d és b izto n sá g h ivatott
ték is, hogy amúgy mire jöttem egyébként!? Arra nem fen n ta rtó i... - , h ogy nem tú l n ép szerű a rendőri
hivatkozhattam, hogy uraim, engem vajmi kevéssé erő a szurkolói körökben. D e te m agad m ennyire
izgat a meccs kimenetele és a két csapat teljesítménye, v o ltál n é p sz e r ű a ren d őrök k öréb en , ak ik et v é ­
én a rendőrök életét és jelen tevékenységét jöttem g ig fotóztál? E lvégre azon tú l, hogy pár rendőri
megörökíteni. Ugyanis azt mondták nekem előtte a vezető tájékoztatást kapott arról, h o g y ki vagy és
készenlétis srácok, hogy hajót akarok magamnak, ak­ m it csin álsz ott, sokszáz rendőr m in d egyik e nem
kor azt ne nagyon reklámozzam, hogy „a rendőrökkel
vagyok”, hozzájuk tartozom, mert őket itt nem nagyon
szeretik. Ugyan volt „Press” feliratú mellényem, de úgy
érzékeltem, itt „pressnek” lenni sem olyan népszerű
dolog, úgyhogy inkább föl se vettem, civilként igye­
keztem viselkedni és kattogtatni. Ez egyébként sokban
segíteni is látszott a munkámat, mert nem zaklattak
sem „sajtos”, sem „rendőri” hovatartozásom okán, és
így minden bizonnyal nyugodtabban tudtam végezni
a munkámat, mint egy nagy felirattal a hátamon.
Mint esetleges menekülési út ott volt számomra
a vezetési pont, ahol kedvesen enni- és innivalóval
is kínáltak, de nem kellett élnem egyszer sem ezzel
az amúgy megnyugtató „mentsvárral”.
 Különösen az okostelefonok korában, amikor
feltétlen ü l tudhatta - p lán e ruházati „felirat” n é l­
kül h ogy ki ez a nő és m iért fényképezi ők et... másodperceken belül fölkerülhet egy utcai intézke­
-Á ltalában elmondható, hogy nem nagyon sze­ dés videója a youtube-ra, egy kép erről a facebook-ra
retik a rendőrök, ha fotózzák őket. Nyilván ennek vagy az instagramra. Ezt érthető módon nem igazán
m egvannak a maga „történelm i” okai, m ert b ár­ szeretik. Hiszen nekik is van családjuk, ha jobban
mennyire is szakszerűen já r el egy rendőr, egy rossz belegondolunk, ők is támadhatóak, ha valaki felis­
mozzanat, félreérthető mozdulat elkapottságának meri az arcukat. Én ezt tökéletesen megértem, látva,
és utólagos félrem agyarázhatóságának beláthatat­ tapasztalva, hogy mennyi kockázattal jár a munkájuk
lan következményei vannak az adott rendőr vagy az és valóban: ha valakiket a társadalom a legelvetemül­
egész szervezet megítélésére nézvést. tebb és leggátlástalanabb gazembereinek kiszűrésére
„használ”, illetve alkalmaz, akkor ne tegyük m ár ki
ezek esetleges bosszújának őt és a családját csak azért,
hogy egy jó fotót elcsíphessünk róla.
Én m inden egyes helyszínen, m inden egyes
esetnél minden egyes rendőrt megkérdeztem éppen
emiatt, hogy fotózhatom-e. Nem biztos, hogy kellett
volna, de azt gondolom, hogy így volt tisztességes és
korrekt. Itt a mérkőzésen jöttem-mentem közöttük
és az egyik osztag emberei elég rosszul reagáltak a
jelenlétem re. Erezhető feszültséggel hangjukban,
m egkérdezték hogy m iért vagyok itt, és m iért
fotózgatom őket? Érthető volt feszültségük, amivel
reagáltak rám és a kamerám jelenlétére, mert akkor
engedték be a szurkolókat, és a rendőrök meg tőlük
kapták szembe nagyon durva stílusban az „osztást”.
Ami profizm us ide, pszichés „fal-felhúzás” oda,
azért persze, hogy hat az emberre; rám is hatna, ha
tömegével hangosan „szembe-anyáznának”.
Egyikük rám szólt ellentm ondást nem tűrő
hangon, hogy menjek el a közelükből. Ezek szerint
nem engedi, hogy fotózzam, konstatáltam kicsit
sértődötten. Jól van, gondoltam , hiszen láttam ,
hogy feszült a helyzet a szurkolók miatt. Olyat nem
szeretek tenni, amiben a másik fél nem partner, így
visszamentem a koordinációs helyiségbe. Viki látta
rajtam , hogy valami nem stimmel. Megkérdezte
mi a helyzet, én elm ondtam mi történt, ő pedig
odakísért Dr. Balogh János rendőr vezérőrnagyhoz,
a készenléti rendőrök vezetőjéhez, akit tájékoztatott
rólam, a náluk végzett és végzendő m unkám céljá­
ról, s arról is, hogy ham arosan a készenlétieknél is
eltöltők majd huzamosabb időt. A parancsnok úr
fogta a rádióját és parancsba kiadta a biztosításban
résztvevő valam ennyi rendőrnek, hogy segítsék
munkám at azzal, hogy hagyják azt végezni.
Visszatértem tehát közéjük - ekkor m ár nem
reagáltak rám negatívan, igaz nem is fotóztam ezt
a csapatot korábbi kedves kérésüket tiszteletben
tartva - és közben megszületett az első gól az Újpest
részéről. Ami m iatt a diósgyőriek iszonyatosan

elkezdték rázni a rácsot, ennek hatására kijöttek a
szervezők és próbálták lehűteni a kedélyeket. Majd
egyszer csak megjelent a szektorkijáratoknál - ahol
a m entőautók is állnak - iszonyatos mennyiségű
rendőr, ami erős fujjogást (és most nagyon fino­
m an fogalm aztam ...) váltott ki a szurkolókból.
A ren d ő rö k felsorakoztak, sisakban, pajzsban,
teljes lelki nyugalom m al h allg atták felm enőik
általános szidalm azását, figyelve, pásztázva a
tömeget. Nem csak a tekintetükkel, hanem m in­
den ötödiknél volt egy-egy videokam era, amivel
rögzítették az őrjöngőket.
Szektoronként többszáz készenléti rendőr látványa
és a kezükben lévő videokamera, hirtelen halkulást
eredményezett az eddig végtelenül bátor és hangos
szurkológárdákban. Onnantól kezdve olyan jó gye­
rekek voltak, olyan jól tudtak viselkedni - pár bekia­
bálástól eltekintve persze, de hát mégis csak meccsen
volnánk -, hogy semmi probléma nem volt már.
Az Újpest megnyerte, nagy volt az öröm szá­
mukra, de a képanyagon is látszik, hogy a készenléti
rendőrök nem nyitották meg szoros sorfalukat, hogy
átengedjék a győztes futballistákat a szurkolóik­
hoz. Ok diadalittasan és persze fűtve a vágytól,
hogy rajongóikkal szembenézve élvezzék a sikert
és az elismerést, próbáltak átszlalomozni a rendőri
sorfal között, de nem volt egyszerű dolguk. A ké-
szenlétisek meg kizárólag a védelem és a biztonság
fenntartásának szempontjait tartották szem előtt,
így zárták a sorfalat, de a lelkes játékosok végül
kikerülték őket és közelebb férkőzhettek a „kemény
maghoz”, hogy begyűjtsék az elismerő szavakat, beki­
abálásokat. Ami izgalmas volt még számomra, hogy
bár látványra tényleg elég elrettentő ennyi rendőr, de
abszolút nem fenyegetést és „akcióra kihegyezettsé-
get” sugároztak ki magukból, mert tudták, hogy az
hangulatkeltő és attól a szurkoló is „reakcióba lép”.
Higgadtan, határozottan álltak ott, majd a meccs
végeztével kikísérték a szurkolói táborokat - közel
húszezer embert! - a megállókba, így minden esetle­
ges rendbontást megelőztek puszta jelenlétükkel.
- A z é r t a k á rh o g y is , k ife je z e tte n iz g a lm a s
világba csöp p en tél íg y „nyitásképp”, és fölöttébb
é rd ek es sz e g m e n sé b e lá th a ttá l b e le a ren d ő ri
m unkának...
-El is fáradtam a nap végére, hiszen nemcsak a
meccs „nettó idejét” töltöttem velük, hanem m ár az
előkészületi szakaszt is, lényegében reggel 10 óra
óta és a hosszabbításnak, majd a tizenegyeseknek
köszönhetően eléggé elhúzódott a sportesemény.
Megvártam, míg a rendőrök levonulnak, majd Viki
visszavitt a kocsimhoz, így m ajdnem éjfél körül
tértem nyugovóra. Dupla örömmel, hogy egyrészt
nem tö rtén t semmilyen incidens, ami em berek
sérülésével já rt volna, másrészt hogy a mai nappal
elkezdődött egy újabb, várhatóan izgalmas és tanul­
ságos kilencven nap az életemben.
 - MÁSODIK FEJEZET -

TIZENEGYESEKTŐL A „TIZENEGYIG”
Szolgálás és védés a kerületben
Azt hiszem érd em es m ég a könyv e korai fázisában önvizsgálatot tartanunk, h ogy valójában h ogyan is
viszon yu lu n k m i a rendőrökhöz, a ren d őrség intézm ényéhez? M eggyőződésem , h ogy érdekes felism e­
résekre ju th atu n k , ha m élyebben végiggon d olju k ezt. K edveljük őket? T iszteljük őket? M egnyugtat a
jelen létü k ? N etán összeu g rik a gyom ru n k - m ég ha egyébként a legkevésbé sin csen ek b ű n özői hajla­
m aink - m ikor m eglátunk egy k özeledő rendőrautót? E setleg id egesít a jelenlétük? U ram bocsá’ utáljuk
őket? És ha az utóbbi érzések m unkálnak bennünk, feltettük-e valaha a kérdést m agunknak, h ogy miért?
Mi okból vált ki eg y rendőr, akit m ég csak nem is ism erü n k - vagy m aga az intézm ény - heves e lle n ­
érzést belőlünk valójában? K étségkívül m indannyiun kat állítottak már m eg nem egyszer bosszantó és
időveszejtő ru tinellenőrzés okán, fújattak már m eg velünk szondát - rem élhetőleg - teljesen feleslegesen .
Ez önm agában elegen d ő ok lenne? Csak m ert úgy tűnt, h ogy „m ár m egint velünk szórakoznak, ahelyett,
hogy a valódi bűnözőket k eresn ék ...” ? Ism erős a szöveg, ugye? P ed ig hány ilyen ru tinellenőrzés során
bukott már le pl. „valódi bűnöző”, vagy kapcsoltak ki a forgalom ból ittas sofőrt, akiről sosem tudjuk már
m eg, hogy percekkel később okozott volna-e halálos b alesetet...
A jo g sza b á ly o k alk o tó i ily en k o r v a la h o g y so sem ju tn a k az em ber eszéb e, akiket egyéb k én t m i,
a társadalom hatalm aztunk föl az alapvetően m inket védő jogszabályok m egalkotására. N yilván sokkal
egyszerűbb az egyen ru h ást (a „zsernyákot”, a „fakabátot”, a „kopót”, hogy ne is soroljam tovább a köz­
keletű gúnyneveket) m agunkban - vagy fen n h an gon - szidalm azni. Aki ezen jogszabályoknak csupán a
végrehajtója és nem kitalálója. N agyon érdekes a m indennapok em berének viszonyulása a rendőrökhöz,
és ez R ita szám ára is ig en ham ar v ilá g o ssá vált. M iután u g y a n is egy h an gu latos bajnoki m érkőzés
keretében nekivágott feltérképezni és k ép ein m egörökíteni a rendőrök igen széles körű tevékenységét
kilencven napon át, a következő útja m ár egy en esen egy kerületi kapitányságra vezetett.

-Miután Csiszér-Kovács Viktória rendőr alezredes,
az ORFK szóvivője felhívta Berki Antalt, a XI. kerület
rendőrkapitányát, hogy elkezdeném náluk a kilenc­
ven napomat eltölteni, a rendőr ezredes másnap fél
8-ra már be is hívott a kapitányságra. Ott is voltam
pontban 7:30-ra, és ismét rendkívül szívélyes fogad­
tatásban részesültem. Berki kapitány természetéből
fakadóan tisztában lehetett a jó hangulatú felütés és
a kedves, megnyerő kommunikáció jelentőségével, de
ezen túlmenően is azt kell mondanom, hogy ő az egyik
legtüneményesebb rendőr, akivel valaha találkoztam.
Elképesztően pozitív volt velem, bem utatta az
osztályokat és megkérdezte melyiken szeretnék kez­
deni? A Bűnügyi Osztályon, a Vizsgálati Osztályon,
a Rendészeti Osztályon vagy a Igazgatásrendészeti
Osztályon? Őszintén, azt sem tudtam pontosan
akkor még, hogy melyiken mivel is találkoznék,
azt pedig, hogy mivel foglalkoznak pláne nem...
 Azt feleltem, igazából nem tudok erre mit mon­
dani, m ert annyira ismeretlen terep még számomra
az egész, hogy igazán elképzelésem sincs, hol
találhat meg engem - és kam erám objektívjét - a
„téma”. Javasoltam, hogy induljunk el mondjuk a
Igazgatásrendészeti Osztályon, vagy osszon be a
Járőrszolgálati Alosztályhoz, és ha akad egy ügy ami
ígéretes, izgalmas, akkor bekapcsolódok a Bűnügyi
Osztályhoz, a vizsgálókhoz. Ebben m aradtunk.
Az elsődleges tervek szerint négy hetet lettem vol­
na a XI. kerületben, de mert a kapitány és az emberei
annyira kedvesek, segítőkészek, támogatóak voltak,
lényegében a munka teljes ideje alatt vissza-visszatér-
tem hozzájuk. Tehát végül is megszámlálhatatlanul
sok napot töltöttem náluk, velük. Amúgy is úgy
éreztem, hogy amennyire működött a mentőknél
és a tűzoltóknál, hogy egy adott állomáson voltam
végig, úgy bebizonyosodott, hogy ez ebben az esetben
is működni fog. Mert pár kerület-specifikus dologtól
eltekintve, ami „kicsiben”jellemző, az igaz a „nagyra”
is. Vagyis amilyen ügyek befutnak a XI. kerületbe,
azok más kerületekre vagy akár vidékre vonatkozóan
is általánosíthatóak. A „részben benne rejlik az Egész”
- vallom ezt az elvet, és azáltal, hogy elmélyülök egy
adott szegmensében a teljes rendszernek, megis­
merem és. összebarátkozok ott az emberekkel, és
belelátok a világukba, azzal többet el tudok mondani
a rendőrség mindennapi életéről, mint ha csapon-
ganék három naponta vagy hetente össze-vissza, és
mindenből próbálnék egy kicsit „kicsippenteni”.
Úgyhogy ott ragadtam. Első napi találkozásunk­
kor felhívta nekem Berki kapitány Trombitás Zsolt
rendőr őrnagyot a Rendészeti Osztály vezetőjét
- „Zsóti bácsit” ahogy ők hívják, hisz az őrnagy már 31
éve rendőr, igazi „nagy öregje” a szakmának -, hogy
válasszon ki nekem egy egységet. Egy olyat, akik
kellően kedvesek, nyitottak, és nem kell „végigszen­
vednem” velük a következő „x” mennyiségű szolgálati
napot amiatt, hogy kölöncként élnek meg a nyakukon.
Az is szempont volt, hogy tapasztalt rendőrök legye­
nek, és ennek folytán azt mutassák meg, láttassák a
rendőrségről, amilyen a tényleges mindennapi való­
ságuk. Teljesen érthető ez, mert egy épp a NKE-ről
frissen kikerült tapasztalatlan „zöldfülűvel” nem
tudom olyan hitelesen megmutatni mindazt a m un­
kát, amit nap mint nap végeznek. Neki nincsenek
meg azok a tapasztalatai, amit pl. Nagy Dániel rend­
őr főtörzszászlósnál a Körzeti Megbízotti Alosztály
rendőrénél láthattam. Dani egyik pillanatban egy
kicsit sem kertelő, kíméletlenül gyors és hatékonyan
intézkedő, bilincselő rendőr, a következő pillanat­
ban pedig m ár empatikus „gyóntató papjává” válik
a gyanúsítottnak. Aki konkrétan kiönti neki a szívét.
És ezt nem egy alkalommal láttam, tapasztaltam tőle.
Nekem még az egekben volt az adrenalinom, a tor­
komban dobogott a szívem, ő meg már rég hallgatta a
delikvens szavait olyan példaértékű nyugalmi állapot­
ban, ami ösztönösen megnyitotta az elfogott embert.
Nem különben a társa, Futásné Szilágyi Anikó
rendőr törzszászlós, a Körzeti Megbízotti Alosztály
körzeti megbízottja, akinek személyén keresztül
ugyancsak sokat m egértettem erről a hivatásról,
különösképp, ha nőként műveli az ember.
 - M erthogy ezek szerint hozzájuk helyeztek el, az
ő gondjaikra lettél bízva, és úgy látom, nem csalódtál
a kerület rendőri vezetőinek ez irányú döntésében...
- A korábban em lített hierarchia ez esetben is
működött: a rendőrkapitány jelezte az osztályveze­
tőnek ezen igényét, Trombitás őrnagy pedig kijelölte
Anikót és Danit számomra, majd bemutatott Vágvöl-
gyi Tamás rendőr századosnak, akihez fordulhattam,
ha szükségét éreztem az osztály ügyeivel kapcsolat­
ban. Tamás a Körzeti Megbízotti Alosztály vezetője,
végig nagy segítségemre volt. Sok-sok kérdésemre,
tőle kaptam meg a választ. Szerencse volt - ma m ár
kijelenthetem hogy aznap ők voltak szolgálatban,
így velük kezdtem, s végig velük maradtam.
Az is mázlim volt, hogy épp azt a „48 órájukat”
fogtam ki, amiben találkozhattunk, m ert a beosztás
rendje szerint két napos szolgálatok követik egy­
mást. Az első 48 órában nappal dolgoznak 12-12
órát, az azt követő két napban szabadok, pihenő idő
van. A harm adik 48 órában pedig éjszaka, ugyan­
csak 12-12 órás szolgálatot látnak el. A negyedig
48 órában pedig újabb két szabadnap következik.
És így folytonosan, a 8 nap szolgálati idő ismétli
egymást. Berki A ntal rendőrkapitány behívatta
őket, bem utatott és megbeszélte velük, hogy segít­
senek engem, legyenek kedvesek, türelmesek velem.
Bár ahogy később m egtapasztaltam , ezekre nem
kellett őket külön figyelmeztetni, m ert mindketten
alapból ilyen természetűek és nem csak irányomba.
Pedig ha ránézel Danira, elsőre nem biztos, hogy a
kedvesség és a kenyérre kenhetőség jut róla eszedbe.
Szállóigévé vált hozzá kapcsolódóan, hogy
egyszer kimentünk egy autólopás helyszínére infor­
mációt gyűjteni az esetleges szemtanúktól. A meg­
hallgatott középkorú nő valami olyasmit mondott,
hogy „hát ilyen kigyúrt, nagydarab, bűnöző-forma
emberek voltak ezek”. Erre Dani fáradt-ironikus
félmosollyal felnézett a jegyzeteiből, és csak annyit
tudott reagálni: „Kedves hölgyem, ha nem lenne
rajtam ez az egyenruha, Kegyed azonnal tárcsázná
az én számomat - vagyis a rendőrséget -, hogy itt áll
az ajtóban egy bűnöző...” Nos, vele, velük indultam
el m ár az első napomon, beülve hátra a kocsiba.
Ami azért is számít nagy dolognak, mert rendkívül
ritkán engedték meg bárki civilnek korábban, hogy
beüljön harm adikként a rendőrautóba. Kivéve ter­
mészetesen, ha ez a különleges megtiszteltetés vala­
kit előállítotti vagy gyanúsítotti „státuszban” ért. így
a harm adik kék-lámpás szervnél is olyan lehetőséget
kaptam, amit még előttem csak kevesek. Egyszerre
éreztem a megtiszteltetés és a felelősség nagyságát...
- M i tu la jd o n k ép p en eg y k örzeti m eg b ízo tt
feladata, m i az ő hatásköre?
-A Körzeti Megbízotti Alosztály Magyarország
Rendőrségének szerves része. Akikkel én vonultam,
az egy hat fős KMB-s csoport, Dani volt a vezetője.
Kettesével oszlottak három csoportra és három
nagyjából egyenlő részre osztották föl egymás közt
a kerületet. Másik fontos feladatuk a kapcsolattartás
az állampolgárokkal, a közintézményekkel, fontos
létesítményekkel; illetőleg tömegesen látogatott
helyek (plázák, nagyáruházak), idegenforgalm i
nevezetességek megfigyelése, ellenőrzése. A bűnügyi
szempontok alapján veszélyeztetett, „fertőzött” részek
rendszeres ellenőrzése. Folyamatos a kapcsolattartá­
suk az általános iskolákkal, azok igazgatóival is akár,
de szemmel tartják az iskolakerülő gyerekeket is.
Az utóbbi időben elharapózott kábítószer-problé­
mák miatt ez különös hangsúllyal bír, mert tájékoztat­
niuk kell a tanárokat, az igazgatót, hogy kikre, mire
kell figyelni az iskola körül, kik lehetnek a potenciális
beszállítók, dílerek. Ennek a csatornának nagyon
aktívnak és naprakésznek kell lennie; én is többször
voltam Dániákkal a körzetükbe tartozó iskolában.
A polgárőrökkel is összedolgoznak, a XI. ke­
rületben ráadásul különösen hatékonyan és jól
működőén. Ezt is láthattam, amikor a Lágymányosi
Polgárőrök egy elfogásnál jelen voltak. De azt is
végigkövethettem , am ikor együttesen oktatták
az időseket egy program keretében, hogy m ire
figyeljenek, mivel és kikkel legyenek óvatosak
az utcán vagy otthonaikban. A KMB-sek amúgy
is nagy figyelmet fordítanak az idősekre, m ert ők
egy nagyon veszélyeztetett csoport a bűncselekmé-
nvek vonatkozásában. Az iskolarendőri funkciókat
is ők látják el szeptembertől: reggel 7 és 8 között
valam int 13 órától ott kell lenniük az iskolák
környékén, figyelni a diákokra.
Továbbá közösségi kapcsolatépítés, lakossági
kapcsolattartás. Ez olyan szinten megnyilvánul,
hogy bizonyos emberek tudják a helyi KMB-s mobil­
számát is (mely készülék, illetve szám m indig az
aktuálisan szolgálatban lévőnél van), amin bármikor
elérhetik őket, és rögtön indulnak, hajelzést kapnak
bármi gyanúsról. További feladatuk a közrendfenn­
tartás. Minden KMB-snek van fogadóórája, amikor
a helyi lakos be tud m enni és személyesen tudja
elpanaszolni vagy megosztani velük, amit fontosnak
tart. Egészen bagatell ügyeket is akár és a panasz
után m ásnap kim ennek a KMB-sek, és mondjuk
megkérik a szomszéd Piri nénit, hogy ne verje már
olyan hangosan a rad iáto rt éjszakánként, m ert
panaszt tett a szomszédja erről.
Kiállni az utcára is feladatuk: meg kell állítani a
szabálytalankodókat, s ha indokolt, meg is kell bírsá­
golni őket. Nagyon nagy felelősségük van a hozzájuk
 tartozó körzet közbiztonságáért. Pénzintézetekkel
is összedolgoznak, de az utcai emberek „szűrése” is
feladatuk, vagyis ha jártukban-keltükben gyanús
alakot szúrnak ki, igazoltathatják. Ez m egint az
a témakör, amit érhet és ér is bőven kritika, hogy
miért „pofára” válogatnak.
De az a helyzet, hogy ok nélkül soha senkit nem
„zaklatnak”, és több körözött személyt fogtak el így csak
azalatt, amíg én velük voltam. Nagyon jó és különle­
ges receptoraik vannak arra, hogy már-már intuitíve
megérezzék, ki az, akit érdemes igazoltatni; döbbe­
netesen profik ebben is. Része lehet ennek a folya­
m atnak egyébként a ruházatátvizsgálás is, és talán
itt érdemes tisztázni, hogy az nem „motozás” - noha
én is azt hittem korábban -, amikor csak így kívülről
körbetapogatják a delikvenst. A motozás az az, ami
testüreget is érint. Ez csak a ruházatátvizsgálás.
Szórakozóhelyekre is feladatuk be-benézni,
hiszen ezek is melegágyai a bűnnek. Külföldi mig­
rációs ügyekkel is foglalkoznak, legalább is ami a
kerületben tartózkodó bevándorlókat, menekülteket
érinti. Továbbá: körözött személyek felkutatása és
segítség az állam polgároknak. Egészen egyszerű
dolgokat is értve ez utóbbi alatt, úgymint a nénike
átsegítése a zebrán a hatalm as cekkerével, ha sze­
gény elakadt és hasonlók. December 16-án éjszaka
voltam velük utoljára, szóval a felsorolt tevékenysé­
gek szinte mindegyikét láttam, tapasztaltam a (nettó)
90 napom folyamán. És mindegyiket szakszerűen,
profin, ugyanakkor emberségesen művelték.
- P ed ig hát nem ez a közk eletű m eg ítélésü k ,
m int tudjuk. H ogyan láttad végig velük m ozogva,
m ily e n az em b erek a la p v ető v isz o n y u lá sa h o z ­
zájuk? M ilyen érzelm ek áram lanak feléjük; nem
is feltétlen ü l m in d ig szavakban; felism erh ető az
ilyesm i akár tekintetekben, odapillantásokban is...
-U tálják alapból őket, ahogy egyébként koráb­
ban nekem sem okozott különösebben jó érzést ha
egy egyenruhást m egláttam . Mielőtt legalább is
megismertem őket személyesen és elkezdtem velük
dolgozni. Mert hát gondoljunk csak bele: nekem,
m int állam polgárnak milyen kapcsolatom van
a rendőrséggel? Leállít - tehát akadályoz napi ruti­
nomban m egbüntet, bírságol, ha ugye indokolt
a jogszabály alapján (és hát tegyük hozzá, sajnos a
legtöbbször indokolt is), megfújatja velem a szondát
és a többi. „Zaklat” - feleslegesen. Ezt hisszük mind.
Viszont nagyon ham ar átláttam azt, hogy egy­
részt a m unkájukat végzik, m ásrészt nem „csak
úgy” állítan ak meg bárkit. Kapacitás sincs rá,
meg valamilyen alapja m indig van; alapos indok
nélkül - leszámítva a szúrópróba szerű közúti
ellenőrzéseket - nem teszik. Egy alkalom m al a
Bocskai úton a délutáni dugóban m ind a három
 sáv masszívan be volt állva. Majd egyszer csak egy
Toyota kombi fogta m agát, kivágott a buszsávba
és a legszerényebb becslés szerint is legalább
100-zal elkezdett gangolni előre...
No, Daniéknak sem kellett több, azonnal utána
mentek, villogóval jelezve, hogy ez azért így nem
járja. Persze a srác, ahogy kiszúrta, hogy észrevették
besunnyogott a buszsáv melletti sávba két autó közé,
de Dani elé kanyarodott és leállította. Ez volt az
első ilyen nagyon izgalmas m omentum egyébként
a velük töltött időszak során, és először láthattam
Dani kőkemény, határozott fellépését. Úgy fölfektet­
te a hepciáskodó pasit az autó tetejére - m iután az
a felszólítás ellenére sem kapkodta el a kiszállást -,
hogy az em berek csak néztek az autókból. Félre­
értés ne essék, nem ez a rutineljárás egy szimpla
közlekedési szabálytalankodóval, de aki m inimum
100-zal kivág a sorából a péntek délutáni csúcsban,
kvázi menekülőre fogja, annak lehet egyéb „vaj” is
a „füle m ögött”, m int m ondjuk gyorshajtás. Volt
is persze; nagyon ham ar kiderült, hogy körözött
személy a fiatalember. Belegondoltam, hogy lehet
valaki ennyire amatőr és ostoba, hogy még körözik
is, de ő kivág százzal a buszsávba a Bocskain, jól
fölhívva m agára ezzel a figyelmet.
Miközben az iratait nézte át, megkérdezte tőle
Anikó, hogy egyébként m iért döntött am ellett,
hogy kb. 100 km /óra sebességgel péntek délután
a buszsávban kezd el száguldozni, ezzel nem csak teszi a leállítást. Ahogy kinyílik az ajtó, Daniék m ár
autós társait veszélyeztetve Budapest egyik legfor­ testbeszédből tudják, m ire számíthatnak a sofőrtől,
galmasabb útján, de akár egy oda tévedő biciklistát mi fog következni. Ahogy az ember mozdul, reagál,
vagy egy rosszkor lelépő gyalogost is. Erre az volt a ahogy megnyilvánul, az első másodpercben ugyan­
válasza: „untam a dugóban araszolni, m ert melegem azt fogja a rendőrtől visszakapni. Először a testbe­
van, meg különben is...”. Anikóval ekkor összenéz­ széd árulkodik, utána meg a hangütés, a stílus.
tünk, majd láttam az arcán átsuhanni egy enyhe A fentebbi sztorinak az ellenkezője is igaz ugyanis.
ironikus félmosolyt. Vélhetőleg ugyanarra gondolt Volt egy nagyon aranyos nőgyógyász hölgy, aki tény­
am ire én is: igazi „am atőr” ez a pasas. Már csak leg látványosan szabálytalanságot követett el, akarat­
azért is, m ert a XXII. kerületi Rendőrkapitányság lanul belecsúszott a „nagyon sárgába", majd kiszállt
körözte egy ideje emberünket. és mint egy rajtakapott kisgyerek szomorúan-esdek-
-T é n y le g , ily en esetb en m i az autó sorsa? O tt lőn, kissé zavarban m ár kezdte is: „tudom, tudom,
m arad, ese tle g jö n eg y tréler? Leparkolják az út szánom-bánom, ne haragudjanak, láttam, hogy már
m entén, am íg vissza nem tud térni érte a gazdája, sárga, de abban a pillanatban rossz döntést hoz­
vagy annak hozzátartozója? tam ...” Erre nyilvánvalóan máshogy reagál a rendőr
- Spéciéi ebben az esetben nem volt ezzel is; Daniék feddőn - de megnyugtató mosollyal, hogy
gond, m ert ott ült mellette a haverja, és mivel volt nem fogják a „fejét venni” azért - közelítették meg
érvényes jogsija, elvihette a kocsit. Én azt láttam és természetesen az adott szabályszegésre vonatko­
ittas vezetés esetében, am ikor egyértelm űen nem zó legalacsonyabb büntetési tételt állapítják meg
lehet visszaengedni a forgalomba a sofőrt, hogy a ilyenkor. Na de, amikor az Etele térnél em berünk
rendőr félreáll az autóval, lezárja azt, és két tanú áthasított a dupla záróvonalon, majd bekanyarodott
előtt átadja a kulcsot az alkoholos befolyásoltság m ár telipiroson - igazából két egymást követőn
alatt lévő sofőrnek, aki nyilvánvalóan nem ülhet is - áthajtva, hát ott még a gumimérő is előkerült.
vissza a volán mögé, de odaadhatja majd valakinek Ugyanis annyira gusztustalan stílusban, fenyegetőleg
a kulcsot, hogy elhozza a járművét.
De hogy az eredeti kérdésre is visszatérjek, azt
láttam és tapasztaltam , hogy a rendőr m indig az
állampolgár tükörképe. Anikó és Dani ugye nagyon
tapasztalt rendőrök, előbbi 12, utóbbi 16 éve űzi a
hivatást. Sokan azt hiszik, hogy kipécézik a forga­
lomból őket és tuti meg lesznek büntetve, hisz erre
megy ki a játék. Nem. Abban a pillanatban, hogy
a kéklámpa bekapcsolódik, elindul egy folyamat.
Soha nem a személy m iatt állítják meg az autót,
hanem m ert az autó valam i szabálytalanságba
kezdett. Persze értelemszerűen egy személy, a sofőr
vezeti azt az autót, de sosem „pofára megy” a dolog.
Hanem valami olyat láttak az autó mozgásán, ami
szabályellenes, gyanús volt, vagyis ami indokolttá
lépett fel Danival szemben a sofőr, hogy többször rá
kellett szólniuk, hogy ha nem fejezi ezt be, akkor
elő lesz állítva. Mert ugye hátráltatja a rendőrség
munkáját a viselkedésével. Különösképp tetszettek
a kifogásai. Általában, az esetek úgy 80%-ában a
gyerekért siet valahogy mindenki; nyilván megértést
várnak ettől, mert hát egy szülőre nem vonatkoznak
a KRESZ szabályai, ugye...
Ebben a konkrét esetben azért volt különösen
vicces ez a „rohanunk az oviba”-hivatkozás, m ert
dobozos autóról beszélünk és ketten ültek benne.
Dani szerényen visszakérdezett, hogy és egyébként
hová óhajtotta ültetni a gyereket, m ert se helyet se
gyerekülést nem lát erre a célra. No, ekkor durrant
el az agya a sofőrnek és kezdett el „em berkedni”.
Persze egy papírja sem volt rendben. Sem a forgalmi,
sem a meghatalmazása - céges autó volt semmi
nem stim m elt. Ezen túlm enően hepciáskodott,
fenyegetőzött, nem ismerte el, hogy szabálytalanko­
dott és a többi. Dani elővette a kocsijuk hátuljából
a kis „varázsdobozt” (én neveztem el így), ami kb.
m indent tartalm azott, ami egy autón vagy annak
sofőrjén ellenőrzésre alkalmas mérőeszköz lehet.
Szondát fújattak vele, gumi-ellenőrzésre is sor került,
amibe egyébként bele is bukott, m ert balesetveszé­
lyesre voltak m ár rég kopva a gumijai. Még engem
is megfenyegetett a fickó. Kérdezte, mit fotózgatok
itt a m egkérdezése nélkül. O nem já ru l hozzá
semmilyen képhez.
Ekkor Dani nyugodt hangon jelezte felé, hogy
az ő m unkájukat fotózom csak, kezdjen el végre
csillapodni. Senkit nem érdekel, hogy ő kicsoda.
Erre nekem esett emelt hangon, hogy „aha, most
m ár értem miért G.I.Joe-skodik itt a kolléga(?), mert
a fotósnak produkálja magát a bunkója”. Anikó itt
kicsit határozottabb arcot felvéve rendre utasította
em berünket. Mondván: „rendőri intézkedés alatt
áll, próbáljon meg e szerint viselkedni, és vegyen
vissza a hangjából, különben elő lesz állítva rendőri
intézkedés akadályoztatása m iatt.” Az pedig még
hosszú órákat fog jelenteni pluszban. Az óvoda
pedig 16:30-kor zár, ugye... így gyorsan halkabb­
ra vette a figurát az ember, és szépen elismerte
a szabálytalankodását.
Végül a kocsi műszakilag teljesen elhanyagolt
állapotából adódóan egy átlagem ber havi fizeté­
sének megfelelő összegű csekket kapott kézhez
búcsúzásképpen a XI. kerületi KMB-s párostól.
És örülhetett, hogy csak ennyivel megúszta.
-P e d ig ilyen stílu s és h angütés fényében m ég
akár m űködhetett volna a régi m agyar m ondás is,
hogy „A m ilyen az adjonisten olyan lesz a fogadj-
isten ”... N yilván a m egfelelő jogszabályok keretei
között, de kétségkívül a m egállított szem ély hozzá­
állásának m egfelelően. Legalább is a saját példám
erre n yú jtan a ig a zo lá st. E gyszer u g y a n is k éső
éjszakai órán a budaörsi reptér közelében, amikor
közel s távol tényleg sehol egy lélek, lazán kijöttem
a körforgalom ból úgy, hogy nem indexeltem előtte.
Sehol senki, m ondom , kinek is jelezném kikanyaro­
dási szándékom at. Hát pár m ásodperc m úlva már
le is villogtak. N em hepciáskodtam , nem játszottam
a butát, elism ertem , hogy tényleg nem használtam
az irányjelzőt, nincs m it vitatni ezen.
N oha úgy gondoltam , hogy m axim um a baglyok,
a kóbor m acskák m eg a cir ip e lő tücskök érték el­
hették voln a látványos szabálykövető m agatartá­
som at, lévén rajtuk k ívül sen k i nem tartózkodott
a közelb en sem . P ersze ez nem érv, inkább csak
viccesen próbáltam kezelni a dolgot, szívva közben
a fogam at, h ogy a fen éért nem „k lattyan tottam ”
kettőt azt a kis kapcsolókart m egm ozdítva... Látva,
h ogy nem játszom az eszem , elism erem a - nem túl
jelen tős, de akkor is - szabálytalankodást, a létező
legkisebb összeget szabták ki. M eg is lepődtem , de
persze jó leső en . M ásnap m eg befizettem .
És o n n a n tó l, azóta m in d ig k a p cso lo k eg y et
az irá n y jelző n , m ég ha k özel s távol sem látok
e g y etlen autót sem , m ert eg ész eg y sz e r ű e n nem
ér m eg egy újabb sárga csekket az a nagyjából két
m ásodperces aktus.
-Az a helyzet, hogy sokat voltam velük, de egyszer
sem láttam olyat, hogy „just fór fun” állítottak volna
meg bárkit is, csak azért, hogy egzecírozzák. Ha nem
úgy viselkedünk, ha szabályosak vagyunk, nem lesz
okuk eljárni velünk szemben, hiszen nincs miért.
Ez ilyen egyszerű. Édesapámmal váltottunk erről szót
a napokban, aki bosszankodott fennhangon, hogy
kihelyezik most az új traffipaxokat, hogy figyeljék
m ár a vezetés közbeni mobilozást is. Visszakérdeztem:
Apu, ez engem miért nem érdekel, miért nem zavar
vajon? Mert nem mobilozom vezetés közben, direkt
nem szabálytalankodók, nem lépem túl a sebességet.
Egy 45.000 forintos csekk arra is m egtanított egy
életre, hogy nem éri meg m ár a sárga „végén” bele­
taposni, hogy még egy „halvány-piroson” gyorsan
átsurranjak. Nem. Inkább lassítás, fék.
Sokan nekem esnek m ostanság, hogy „m iért
védem őket”, m árm int a rendőröket, pedig szó sincs
„védésről”. Belülről láttam mit miért csinálnak, és
tökéletesen értem m ár a döntéseiket, a fellépéseiket
a szabálytalankodókkal szemben. Én - még a m en­
tőknél töltött időkben - saját szememmel láttam
halottat amiatt, hogy valaki még „éppen csak” át
akart csusszanni a piroson, szóval az az élmény m ár
akkor „leszoktatott” a rám amúgy sem jellemző sza­
bálytalankodás „m aradékáról” is... Éppen emiatt
egy ilyen szabálytalankodási „rajtakapás” rendőri
vetületét is sokkal mélyebben megértem már; nem
jó dolog ugyanis mások életéveljátszani.
Szóval, amikor a fentebb em lített esetben bele­
tapostam a gázba, hogy még átérjek nyolcvannal a
piroson - és ez ugye 45.000 forintomba került, mert
lefényképeztek és két rendőr bizonyította - nem
az előttem haladó, nem az engem m egbüntető
rendőr, hanem bizony ÉN hoztam meg ezt a dön­
tést. Szidhatok én bárkit - mint teszi ezt m indenki
hasonló esetben -, de m inden hivatkozás ellenére
(gyerekért/kórházba siettem, nem akartam lekés­
ni a fontos találkozót, melóba rohantam , fájt a
fogam és időpontra várt a fogorvos stb.) az adott
pillanatban az az én kizárólagos döntésem volt.
Úgyhogy tényleg el lehet felejteni azt, hogy „épp
velem szívóznak”, meg „kipécéztek m ag u k n ak ”
és biztos „nem tetszik a pofám ” vagy „irigyek a
menő kocsimra, hogy ők úgysem engedhetnének
meg egy ilyet m aguknak”...
Nem. Soha egyetlen egyszer, de még egy félig
elejtett kósza m egjegyzés erejéig sem m erültek
fel ilyen szempontok egy leállításnál vagy abból
fakadó büntetésnél. És valljuk be: egy gyereket
ha leszidsz, megfeddsz, akkor szerencsés esetben
tudsz még nevelő hatással lenni rá, hogy többet
ne csinálja ezt vagy azt. De egy ivarérett felnőtt
em berre másképp nem nagyon tudsz m ár nevelő
hatást gyakorolni, csak ha a pénztárcája is „meg­
érzi”, hogy hibázott. M árpedig az enyém nagyon
megérez egy 45 ezer forintos kiadást, így többet
az életben nem követtem s követem el a piroson
áthajtás szabálytalanságát, mint ahogy továbbiakat
sem tervezek. Mert tudom m ostanra, hogy a rendőr
is leginkább annak örül, ha nincs oka intézkedni,
ha jogkövető magatartással szembesül.
A legkevésbé sem szórakoztató számukra, ha el kell
járniuk, ha büntetniük kell, ám a törvény az törvény,
és ennek betartatása az ő hivatásuk. Nem ellenségei
ők az állampolgárnak, még ha sokszor ellenségesen
is érzünk vagy viselkedünk velük szemben.
 - HARMADIK FEJEZET -

FEDÉL NÉLKÜL
A hajléktalanság problémája rendőri aspektusbél
Az eg yik legk én yeseb b , legk én yelm etlen eb b tém a és szituáció, am ivel a rendőröknek találkoznia kell
a m in d en n ap ok b an , a h ajlék talan ság je le n sé g e . M iért is h aszn álom e jelzőket? A zért, m ert m íg m i
állam polgárok nagyjából-egészében letudjuk, letudhatjuk társadalm i szolidaritásunkat - vagy n égyk e­
réken gördülő jó lé ti „lelkiism eret-furdalásunkat” - a közlekedési lám pa p irosánál, a közért bejáratánál
egy-kétszáz forin t apróval, ad d ig a ren d őrök n ek adott esetb en gon d osk od n iu k kell arról, h ogy azok
a hajléktalan em berek, akik egy közterületet nem rendeltetésszerű en használnak, m iham arabb eltávoz­
zanak onnan. N em ők találták így ki, nem nekik nem tetszenek a rongyos, kellem etlen szagü, időnként
zaklatásba hajlóan kéregető szerencsétlenek. M égis, nekik k ell végrehajtani a rendeletet.
A zért sem könnyű a h ely zet, m ert eg y á lta lá n nem egy jó l körülírható, h om ogén csop ort az övék.
E gészen különböző korú, előéletű , in telligen ciájú , m en tálh igién és állapotú és hozzáállású em berekről
van szó, akik legalább en n y ire eltérő okokból sod ród tak társadalm unk perifériájára. A hajléktalan
em ber ráadásul ered en d ő en nem bűnöző. Persze akad köztük az is vagy olyan, akit ez a dem oralizáló
létform a előbb-utóbb a bűn útjára sodor, de alapvetően nyilvánvalóan nem azok.
íg y ered en d ően a rendőr sem bűnözőhöz „m éltó” fellép éssel viszonyul hozzájuk, konstatálta ezt Rita
m ár a Futásné S zilágyi A nikó és N agy D án iel körzeti m egbízottakkal töltött leg első napjaiban. H iszen
ahogy járták a X I. kerület utcáit hárm asban, előbb-utóbb várható volt, h ogy ezzel a jelen ség g el is m eg
kell ism erkednie annak, aki tartósan a rendőrök m ellé szegőd ik ...

-A KMB-seknek feladatuk az is, hogy személye­
sen is ismerjék az összes utcán élő embert. Amikor
cirkáltunk autóval a XI. kerület utcáin, Anikó
messziről megm ondta, hogy hívják a hajléktalant,
aki sétálgat - vagy épp ott fekszik, „kiütve” - az út
szélén. Én egyetlen alkalom m al találkoztam a
rendőrökkel töltött idő alatt a hajléktalanság prob­
lémájával. E találkozás bennem is több m indent
átértékelt. Addig a pillanatig én is rosszallóan
néztem ki a kocsimból vagy az úttest túloldalára, ha
azt láttam , hogy két rendőr ácsorog egy homeless
- vagy azok kisebb csoportja - körül, és nekem is
úgy tűnt messziről, hogy vegzálják a szerencsétlent.
Magamban azt gondoltam, nem elég nyomorultnak
a saját sanyarú sorsa, komolyan cseszegetni kell őt
még „hatóságilag” is!?
Egyik reggel Berki Antal kapitány odajött Dáni­
ákhoz, hogy útban a kapitányság felé, a Feneketlen­
tó melletti parkban látott hajléktalanokat, am int
éppen elrendezgették a holmijaikat, láthatóan arra
készülődve, hogy életvitelszerűen ott is maradjanak.
Dobozokat vittek oda, ruhákat aggattak ki, egyszó­
val közterületi rendetlenséget csináltak. Na most aki
nem annyira jártas a fővárosban, nem biztos hogy
tudja, hogy ez a rész a XI. kerület szívében egy frek­
ventált, kellemes sétálóhely, randevúra vagy családi
piknikre egyaránt kiváló helyszín, körbejárható
tavacskával, szép parkos-pados részekkel.
A kapitány a rra kérte Anikót és Danit, hogy
menjenek ki és kérjék meg őket, hogy költözzenek
el onnan, vagy szóljanak a szociális munkásoknak,
hogy intézkedjenek, m ert ez a terület nem erre van
kitalálva. Ez egy park, ahová a gyerekeiket viszik
ki a szülők, nagyszülők a friss levegőre, sétára;
nyugdíjasok is szeretnek kiüldögélni a kellemes késő
tavaszi, kora nyári időben. A lakosok kényelme és
biztonsága lebegett a kapitány szeme előtt, amikor
azt m ondta, kérjék meg őket, m enjenek egy haj­
léktalanszállóba a dolgaikkal. Ha kell, segítsenek
is ebben nekik. Kim entünk, valóban ott is voltak
hárm an. Dani kedves, em beri, egyáltalán nem
leereszkedő vagy lekezelő hangon megkérte őket,
hogy legyenek szívesek összepakolni. Ez nem az a
hely, ahol az emberek laknak, ez egy park és hagy­
janak helyet és teret a családoknak, akik a jó időben
kijönnének a gyermekeikkel. Nem jó ez így, hogy
mindenféle dobozok szétszórva, egyiken-másikon
ruhák is kiaggatva...
Tényleg, ha kell szívesen segítenek, csak szede-
lőzködjenek legyenek szívesek. Turisták is járn a k
itt szép számban - hiszen turisztikailag is preferált
hely a Kosztolányi Dezső tér, valam int a Móricz
Zsigmond körtér környéke - szóval legyenek belá-
tóak és keressenek más helyet; leginkább egy haj­
léktalanszállót. Egészen megdöbbentő módon olyan
gusztustalan stílusban reagáltak a rendőri kérésre
- hangsúlyozom: kérésre -, hogy az számomra fel­
háborító volt. Anikó és Dani végig higgadt maradt,
Anikó még kedves mosolyt is mellékelt a kéréshez,
ők szemernyit sem veszítettek türelm ességükből.
Sőt, Dani felhúzott egy gumikesztyűt és felajánlotta,
hogy segít nekik összepakolni.
Ok kötötték az ebet a karóhoz, hogy nem, nem,
innen egy tapodtat se; joguk van itt lenni, hagyják
őket békén, majd ők jól m egm utatják, hogy nem
parancsolgat nekik senki. Nagy levegőt vettek Daniék,
és még mindig higgadtan, kicsit sem emelve a hang­
szinten azt mondták, hogy ez végül is egy közterület,
tehát: szabálysértésnek minősül, ha önkormányzati
közterületen, világörökségi területeken engedély
nélkül alakítanak ki ideiglenes otthont maguknak,
hogy ott éljenek. Van bőven hajléktalanszálló, vagy
olyan szolgálatokat föl tudnak hívni, akik elviszik
őket valamilyen m enedékre, de mit sem hatott a
szép szó. Nem. ők biztos nem mennek, csak azért
sem mozdulnak - mondták.
Ment ez a huzavona, de valahogy semmi nem
akart történni. Húsz perc - szinte m ár könyörgésbe
hajló - kérlelés után azt mondta Dani, hogy jó, egy
óra múlva visszatérnek, addigra tényleg cuccoljanak
el innen.
- K öztünk szólva bölcs döntés volt ez. V alam e­
lyest ism erve őt azt gondolom , N agy D ániel em pá­
tiája su g a llta , h o g y íg y d ön tsön ; e m b e r ie ssé g i
szem pontból érezh ette ezt a legh elyeseb b m e g o l­
dásnak. U gyan is valószín ű leg m egérezte, h ogy ez
a három - n yilván élete folyam án szám talan for­
m ában m egalázott, b ecsm érelt, elzavart, eltip ort
férfiem b er - m ost az egyszer nem akarja h agyn i
m agát. M ost az egyszer „egységb en az erő” - m ég
egy ilyen értelm etlen dologhoz való ragaszkodás­
ban is. Itt és m ost együtt tudnak ragaszkodni - tán
rég odalett - önb ecsü lésü k h öz. A m i a tekintetben
is sérü ln e, ha a k ü lső szem lélők, járókelők szám á­
ra ú gy „jönne le ”, h o g y szép en elzavarták őket a
rendőrök, tehát m ég kínosabb az egész számukra.
N eh éz ezt nekünk, eg észség es m en tá lh ig ién és
viszonyrendszerben létező em bereknek m egérteni,
de az azért tudható, hogy a hajléktalansággal szük­
ségképp együ tt járó p szich és, em beri e lsz ig e te lő ­
dés olyan szem élyiségváltozásokat visz végbe, am i­
vel norm ál viszonyok közt létező, a társadalom ba
beágyazott - s nem onnan „szám kivetett” - em ber
nem biztos, h ogy azonosulni tu d n a...
 -V alam i ilyesmit észleltem én is Dani döntés­
ében, bár nem beszéltünk erről m iért ju tott erre a
megoldásra, de m ert olyan jó pszichológiai érzékkel
kezelt m inden eddigi és ez utáni - általam látott -
helyzetet, biztos vagyok benne, hogy most is az
em berism erete győzedelm eskedett. Ezen túlm e­
nően tényleg nagyon jó emberek Anikóval, és soha
nem vegzáltak senkit fölöslegesen. Akárhányszor
papírt kézbesítettek - mondjuk idézést - hajlékta­
lanoknak, egyszer nem láttam normális reakciót a
fogadó fél részéről. Amiben nyilván benne van az
a személyiségtorzulás is, amit az imént fejtegettél,
ám másfelől meg szimplán érthetetlen. Én ezt nem
fogadom el, m ert az emberi méltóságát m indenki­
nek meg kell tudni tartani, és ha valaki tisztelettel,
normálisan viszonyul hozzám, az a minimum, hogy
én is így viszonyulok ő hozzá. Ha pedig támadólag
lép fel, akkor tőlem se várjon pozitívabb, másabb
hozzáállást, m int az övé. Ok e negativitás ellenére
soha nem ütöttek meg senkivel bántó, lekezelő
hangnemet. Itt sem erről volt szó, ám hiába, mert
még egy óra múlva is ott voltak...
És amikor én késő délután, a munka végeztével
mentem hazafelé, még akkor is ott voltak. Aztán
amikor két nap múlva arra jártam , m ár nem láttam
őket. Egyébként kétféle hajléktalan em bertípus
létezik tapasztalataim szerint: a normális életet élő
otthontalan és az utcai hajléktalan. Ez utóbbinak
két „alcsoportja” a kéregetők és a kukázók. Az első
„főcsoport” esete még tán az ideálisabb rendőri
szempontból, hiszen velük rendszerint nem kell,
hogy találkozzanak. Ezek életvitelüket tekintve az
„átlagemberéhez” hasonlatos életformát élnek. Attól
a nem elhanyagolható különbségtől eltekintve, hogy
nincs otthonuk. De bejárnak dolgozni, tisztálkod­
nak is amikor módjuk van erre, csak a nap végén
nincs lehetőségük saját otthonukban lehajtani fejü­
ket, m ert mondjuk egy rosszul sikerült válás vagy
egy átgondolatlan vidékről a fővárosba költözés
folyományaként hajléktalanná váltak. Ez esetben
a „visszakapaszkodás”, a normális életbe való visz-
szatérés még nem elveszett ügy, nagyobb rá az esély,
m int egy utcai hajléktalan esetében. Ahol - m int
az említett eset is mutatja - olyan alapvető emberi
problémákba kénytelen ütközni az intézkedő rendőr,
ami tapasztalataim szerint végtelen türelmet igényel
részükről. És ezt a közhiedelemmel, a közvélekedés­
sel és a közmegítéléssel(!) ellentétben tanúsítják is.
Olyan türelm et, em pátiát gyakorolva, am ire
bevallom én nem lennék képes 20 percnyi „könyör­
gés”, kérlelés, győzködés után. Sokéves vita ez és
az „ezerarcú” (de persze leginkább arctalan és
anonim) internetes közvélemény imád pálcát törni
a rendőrség, m int a hatalom megtestesítői fölött.
Hisz oly jólesik önjelölt jogvédőként a szimbolikus
„óriás” bokájába rúgni, vagy rajtakapni a „gonosz
kékegyenruhás megtestesítőit” valami törvénytelen­
ségen, urambocsá’ emberi aljasságon. Ami ráadásul
nem is az, csak messziről annak látszik. Különös­
képp azok számára, akik annak akarják látni...
- N em tisztünk pálcát törni sen k i fölött, állást
fo g la ln i bárki m ellett, de az m in d en k ép p célunk,
h o g y m egm u tassu k : az ig a zsá g n a k ig e n is több
arca, aspektusa van. És eg y ik sem alávalóbb vagy
é r d em telen eb b a m á sik n á l. A m unkáját v ég ző
rendőrnek a jo g által m egalapozott, a törvény dik­
tálta igazságot k ell érvényre ju ttatn ia, és nyilván
eg y ily en kényes tárgykörben, m in t a hajléktala­
noké, olyan em b eriességi, hum ánus szem pontokat
is fig y e le m b e k ell v e n n ie , m elyek bárm ely m ás
- j o g ila g jobban körülírható, leképezhető - szituá­
cióban nem feltétlenül kerülnek elő.
-E n n e k kapcsán s m indezt tán jól jellem zően
eszembe ju t egy közelmúltbeli internetes polémia,
ami egy m inden bizonnyal jószándékú - ám e
jószándékában kissé „túltengő” - jogvédő lány és
egy rendőr erre írott reakciójának „csörtéje” volt.
Mivel m inden szó önm agáért beszél, kom m entár
nélkül e könyvbe emelném m ind a lány által írot­ tartozik. É n meg örülök, mert nem először működik a
takat, mind pedig az erre írott szakértői reakciót. stratégiám. Nem tudtok zavarba hozni a csillagjaitokkal,
Az ifjú hölgy beszámolója egy önmagát „békés társa­ sávjaitokkal meg az egyenruhátokkal. Am it a hatalmatok
dalmat és viták helyett párbeszédet(I) szorgalmazó, szimbólumainak hisztek, az nekem használati utasítás.
szélsőjobb-ellenes internetes közösségnek” valló - Semmi különös, egy általános rutin igazoltatás. -
Facebook-csoport oldalán jelent meg. Ok ezzel a válaszol a rendőrnő. M ajdnem bocsánatkérő a hangja.
szöveggel vezették fel kis hősnőjük történetét: „ Meg­ -A k k o r tehát nem fog szabálysértési eljárás indulni ez
fékezte egy hajléktalan vegzálását a törékeny egyetemista ellen az ember ellen?
lány - egyszerűen, mert ismerte a rendőri rangjelzést.” - Nem, nem fog.
A lány pedig nagy büszkeséggel az alábbiakat - Rendben van. A zért megvárom, am íg végeznek,
osztotta meg az internetes nyilvánossággal: „A rend- ha nem bánják. - m egvártam az intézkedés végét, a
fokozatosdi valahogy m indig bejön a rendőröknél. rendőrök leléptek, pár lépés távolságból még csodálkozva
Hazafelé mentem, megint hajléktalanvegzálás, ilyen­ visszanéztek rám. Második eset egy héten belül. Tanuljá­
kor odamegyek megérdeklődni, mi a probléma, állampol­ tok meg a rendfokozati jelzéseket!”
gárként végül is jogom van tájékoztatást kérni, meg aztán A hangulatkeltő virtuális kritika a következő­
nem árt egy tanú, ha a rend bátor őreivel elszalad a ló. képp folytatódott egy szakmailag elég jól körbejárt
- Elnézést - mondom, nagy levegő, szemkontaktus - reakció formájában, Sántha Balázs rendőr őrnagy
megkérdezhetem, miért intézkednek ez ellen az ú r ellen? (BRFK) részéről: „Kedves F.! M iután sokan megcsodál­
A rendőrnő rám néz, pislog. tuk beszámolódat a rendőrök megfutamításáról és lesújtó,
- Miben segíthetek? - kérdezi. kicsit sem általánosító következtetésedet a rendőrök egy­
- Van valam i különös oka, hogy igazoltatják ezt az szerű pszichéjéről, valam int m egtudhattuk, hogy neked,
urat? - ismétlem. m int állampolgárnak mi mindenhez van jogod, muszáj
- Segíthetek valam it...hölgyem ? - az utolsó szót tollat ragadnom, hogy felvilágosítsalak néhány apró
megnyomja, világos, hogy a legkevésbé sem szánja tiszte­ tévedésről. Teszem ezt abból a jóindulatból, hogy nehogy
lettudónak, inkább gúnyolódik, de tökmindegy, egyébként egyszer egy karakán zsaruval játszd el ezt a kis játékodat,
sem örülnék neki. aki jobban ismeri a K Ö T E L E SSÉ G E ID E T és jobban
- A z előbb kétszer is elmondtam, miben segíthet, elis- tudja, hogy mihez N IN C S jogod... H idd el, ez hasznodra
métlem még egyszer. A zt szeretném tudni, miért intézked­ válhat, főleg, ha - Isten óvjon tőle - tőlünk nyugatabbra
nek ez ellen az úr ellen, főtörzszászlós asszony. - a főtörzs­ szeretnéd a szervekkel ugyanezt eljátszani, ahol egy kicsit
zászlós asszony ezúttal duplán pislog. A rra gondolok, jobban működik a demokrácia és ahol azt nem keverik
milyen védtelenek a hierarchikus szervezetek. M ilyen össze az anarchiával.
könnyű bennük megtalálni a kulcsfigurákat, mennyire Am it te „hajléktalanvegzálásnak” nevezel, az rend­
egyszerű belőni, kinek mi a szerepe, és a főtörzszászlós őri intézkedés, amelynek előzményéről, okáról normális
arcáról leolvasható a döbbent csalódottság, mert ezt esetben nem tudsz/nem tudhatsz semmit. Gondolom, nem
pont belőlem pont nem nézte ki. Egyszerű világképe van, tudod azt sem, hogy a hajléktalan életmódot folytatók
leosztott szerepekkel, és ez a világkép azt mondja neki, túlnyomó többségét rendszeresen szokták körözni hatósá­
hogy én egy másfél méter magas kislány vagyok, talán gok és a körözött személyek felkutatása a rendőrök dolga.
még fia ta lko rú is, és az, hogy most egyszeresük a rend­ Abba sem gondolsz bele, hogy a hajléktalan személyek
fokozata szerint szólítom meg, a lehetetlen dolgok sorába - szintén életmódjuk okán —a leghatékonyabb szem- és
fü lta n ú k, akikkel hiedelmeiddel ellentétben az utcán dol­ adatainak a védelme. Ha már jogokat emlegetsz, t udd
gozó rendőrök legtöbb esetben szakmai érdekből bár, de jó meg, hogy a hajléktalan állampolgárt is megilleti az a jog,
kapcsolatot ápolnak. Bizony bármilyen furcsa füleidnek, hogy megőrizze emberi méltóságát és személyes adatai, elő­
sértettként gyakran ők m aguk, a kiszolgáltatott, utcán élete, illetve esetleges viselt dolgai ne kerüljenek más, arra
élő hajléktalanok kérik és igénylik a rendőri jelenlétet. illetéktelen személy tudomására.
(Nem ártana időnként leereszkedned hozzájuk és váltani Persze ezen túl az sem utolsó, hogy adott helyzetben
velük pár szót erről. Lehet, sok m indent másképp látnál.) akadályozol egy rendőri intézkedést csupán azzal, hogy
Gondolom azt sem kell magyarázni, hogy minden rendőri elvonod a rendőr figyelm ét a biztosításról, aki fegyelmi és
intézkedés együtt kell járjon a tanú, sértett, vagy gyanú­ büntetőjogi felelősséggel tartozik azért, hogy például az
sított, esetleg szabálysértést elkövető személyes adatainak intézkedés alá vont személy ne szaladjon el, ne támadja
tisztázásával. E zt te „vegzálásnak” hívod, a normális, meg a járőrtársát, ne dobjon el bizonyítékot, mert bármi­
egészséges világszemlélettel rendelkező társadalmakban lyen hihetetlen számodra, bizony vannak esetek, amikor
pedig bűnmegelőzésnek, tanúkutatásnak, körözési tevé­ a rendőri intézkedést súlyos bűncselekmény előzi meg,
kenységnek; egyszóval közrendvédelmi, vagy bűnügyi amelynek tettese bizony - kapaszkodj meg - hajléktalan
m unkának nevezik. életmódot folytató személy... De akár lehet sértett is,
H a már jogászkodsz, és jogokat emlegetsz, legalább akinek szakszerű meghallgatásáról vonod el a rendőr
nézz utána miről beszélsz ország-világ előtt és milyen jó l figyelmét, mert bizony kierőszakolt jelenléteddel egy sér­
hangzó dogm ákkal téveszted meg „követőidet”! Neked tetti bejelentést, vagy egy fontos tanúvallomás megtételét
ugyanis nincs, ismétlem N IN C S jogod állampolgárként is megakadályozhatod, hisz ezek a közlendők a reridőrnek
megtudni, hogy egy harmadik személlyel, azaz egy másik szólnának, és nem neked, akiről nem tudni, hogy ki vagy
állam polgárral szemben - akit te csupán hajléktalan­ és mit keresel ott és a hallottak kikhez fo g n a k eljutni,
nak nevezel, de a rendőr őt is állam polgárnak hívja - visszajutni, abból mit fogsz feltenni az internetre... Sok
miért van intézkedés. Sőt! A rendőrnek nem csak joga, esetben ezek a meggondolatlan dolgok (pl. mikor fotózzák
de kötelessége m egtagadni tőled ezt az inform ációt és a rendőrrel beszélgető állampolgárt) pont azt veszélyez­
köteles gondoskodni arról, hogy ne tu d j meg semmit a tetik, akit ezek a botcsinálta járókelő-jogvédők - naiv
harm adik személyről. A z ok egyszerű: N em tartozik módon - védeni akarnak.
rád. Nem tartoznak rád egy harmadik személy személyes F.! Te nem mellesleg ország-világ előtt m.esélted el ezt
adatai, nem tartoznak rád a rendőrségi rádió-forgal­ a történetet és ország-világ előtt nyilatkoztad ki, hogy
m azásban elhangzó, esetleg büntetett előéletre vonat­ m it is gondolsz a rendőrökről, a rendőrök „egyszerű”
kozó különleges személyes adatok. N em tartozik rád gondolkodásáról és igyekszel megosztani a „stratégiádat”,
az sem, hogy a harm adik személy ellen indul-e eljárás hogyan kell leblokkolni a szervet csupán azzal, hogy a
és az sem, hogy ha indul, akkor milyen jogsértés miatt. rendfokozatán szólítod. Ez amit te „mindig beváló straté­
Hogy megértsd, másképp is fogalmazok: N IN C S jogod giának” nevezel, egyébként sem más, ynint taktika. A stra­
tu d n i ezeket a dolgokat egy harm adik személyről, egy tégia kidolgozásához ugyanis nem elég az olyan gondol­
másik állampolgárról. M axim um tőle, ha odamész hozzá kodás, amely csak feketét és fehéret (azaz buta, agresszív
és ügyesen ráveszed, hogy számoljon be viselt dolgai­ rendőrt és okos, jóindulatú, ártatlan nem-rendőrt) ismer.
ról, személyes adatairól, előéletéről... Nem fog... mert A stratégia hosszú-távú, minden körülményt komplexen
nem tartozik rád. Tudod a nagy jogvédelembe, amibe számításba vevő tervezést jelent. Ettől te - az általáno­
igyekszel belefolyni, ez is beletartozik: az egyén személyes sító kinyilatkozásodból kiindulva - nagyon messze állsz.
Te egy taktikát választottál, amiről azt gondolod, hogy
sikeres volt, hisz - elméleted szerint - „kimentettél” egy
embert a vérszomjas rendőrök karmaiból. Pedig hidd
el, ha nem lépsz oda, ha nem zavarod meg a rendőrök
m unkáját, sőt, ha nem is születsz m.eg, az az intézkedés
m inden bizonnyal akkor is így zárult volna. H idd el, a
pislogó főtörzszászlós kisasszony nem azért nem verte
hurkássá a hajléktalan személyt gumibottal, mert te ott
termettéi és nem azért nem indított vele szemben eljárást,
mert tartott attól, hogy te ezt nem fogod neki megengedni.
H a hiszed, ha nem, a rendőröknek kötelességük eljárást
indítani, ha jogsértést észlelnek. Ez nem választható
opció. H a a hajléktalan személy jogsértést követett volna
el, hidd el, akkor is eljárást indítottak volna ellene, ha
te azt nem „lájkolod’es az intézkedést akkor is ugyanígy
fejezték volna be, ha te nem vagy ott, mert m ondjuk a
drága idődet valam i hasznosabb dologgal töltőd. Például
tolvajok, rablók, gépkocsi-feltörők leleplezésével, vagy
szemmel tartásával! M iért nem mész hozzájuk és érdek­
lődsz tőlük, hogy mit, miért...?! Taktikát is alkalmazhatsz,
esetleg a fu xo k, vagy a börtöntetoválások hierarchiájá­
nak kitanulm ányozásával és emlegetésével. M iért nem.
ezt teszed? M iért nem a 40 mállás fekete BM W -s faxoshoz
lépsz oda, m ikor éppen fenyegeti a parkoló-őrt, vagy a
kocsija mellett kéregető hajléktalant veri szájon? Pedig
ahhoz állam polgárként is jogod van... mégsem teszed...
mert tökéletesen tudod te, hogy kik azok, akikkel lehet
szórakozni és kik azok, akikkel nem... Kik azok, akikkel
szemben könnyen karakánkodhatsz és kik azok, akiknek
könnyebb inkább a jo g a it védeni, m in t kérdőre vonni.
Kik azok, akiket nyilvánosan, általánosítva lehet alázni
és kik azok, akikről inkább nem szoktál beszámolót tarta­
ni. Márpedig ezek a hiányosságok nem kicsit csorbítanak
a „karakán egyetemista lány” karakánságán...
F.! A rendőrök intézkedésének m egzavarásából
álló „társadalmi m un kád ra ” vélhetően az fo g egyszer
pontot tenni, amikor egy hasonló esetben nem egy pislogó
főtörzszászlós kisasszonyt fogsz ki, hanem egy igazi, ízig-
vérig utcai zsaruba horgolsz bele. Egy olyan zsaruba,
aki nem esik hanyatt attól, hogy rendfokozatán szólítod,
- hiszen megszokta évekkel ezelőtt, hogy megtisztelik a
rendfokozatát, még akkor, amikor te általános iskolába
jártál, vagy még oda sem - sőt, ő még azt is megkérdezi,
hogy te ki vagy. M ert neki meg ehhez van joga. Sőt, joga
lesz ahhoz is, hogy felszólítson, hagyd el az intézkedés
helyszínét a feljebb részletezett okokból és maximum tisztes
távolságból tartsd szemmel az eseményeket. H a a felszó­
lításnak ellen fogsz szegülni, és valóban „rendőrödre”
találsz, a taktikád nem fogja megakadályozni őt, hogy
testi kényszer alkalm azásával jogszerűen előállítson és
ellened, vagy naiv követőid ellen szabálysértési eljárást
indítson jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség
miatt. Ugyanis neki meg ehhez van joga. És m inden
jogállamon alapuló társadalomban ez így működik.
M ert a pékségbe sem rohanunk be megnézni, hogy
mit raknak a kenyérbe - pedig állampolgárként majd mi
esszük meg. A kórházi műtőbe sem megyünk be egy-egy
vakbélm űtétet végignézni, szemmel tartva a doktort,
nehogy kispórolja a cérnát, még akkor sem, ha fizetjük a
TB-t. A z iskolákba sem megyünk be és nem lapozunk bele
az osztálynaplókba, hogy megtudjuk kire pikkel a tanár
bácsi és miért kapott intőt a Józsika. Ahogy a szociális
munkásokat sem zavarjuk meg, ha látjuk, hogy egy haj­
léktalannal beszélgetnek, féltve az illetőt, nehogy a szoci­
ális munkással - a te szóhasználatoddal - „elszaladjon a
ló”. Márpedig az utcán dolgozó rendőrök sok esetben szo­
ciális m unkát is végeznek azzal, hogy napi kapcsolatban
vannak az utcán élőkkel, sok esetben étellel-itallal, saját
használt ruháikat nekik adva tartva bennük a lelket, még
a fagyos karácsonyi éjjeleken is, amikor a hozzád hasonló
harcos jogvédők inkább otthon alszanak...”
 - NEGYEDIK IEJEZET -

AZ ELNÖK EMBEREI
Személy- és objektumvédelem
A zért jó ha az em ber eg y ily en könyvet ír, m ert sok félreértése vagy téveszm éje hirtelen a helyére kerül.
Főleg ha szerzőtársa elm esélése alapján kiderül, h ogy nem egészen úgy van az, ahogyan ed d ig gondolta.
Én pl. azt hittem , h ogy a k ü lföld i delegációkat m in d ig testőrök , „gorillák”, egybenyakú bodyguardok,
esetleg kom m andósok véd ik , és a ren d őrségn ek egy delegációval kapcsolatban m axim um annyi dolga
akad, h ogy b osszan tó lezárásokkal vagy elterelések k el biztosítsa akadálytalan útjukat a L iszt Ferenc
R epülőtérről b efelé a városba, majd a tárgyalások és kézfogások végeztével vissza „F erihegyre”...
Ennél azonban jóval több a m unkájuk, derült ki Rita beszám olójából. Egészen konkrétan a delegációk
védelm e, biztosítása, folyam atos kísérete. Persze ezen belül is vannak „szintek”, vagyis elkülönül kit kell
védenie m ondjuk a TEK kom m andósainak és kit a K észenléti R endőrség erre kiképzett m unkatársainak.
Rita egy olyan k ü lfö ld i delegációb a - s annak k íséréséb e - nyert párnapos betekintést, am elyik a KR
profi rendőreinek szakértelm ét „vette igén yb e” e feladatra.

- Még a nyár végén beszéltem telefonon Pálfi
István rendőr őrnaggyal, a Készenléti Rendőrség,
Személy- és Objektum védelm i Igazgatóságának
kiem elt főreferensével, am ikor „becsekkoltam ”
a KR-hez, hogy m ajd szeretnék sort keríteni a
szervezeten belül az ő m unkájuk m egtekintésére
és fotózására, am int alkalom adódik rá. Kedve­
sen jelezte, hogy most épp nincs semmi, amivel
kecsegtethet, nyáron nem jellem ző a delegációk
látogatása, legkorábban októberben sanszos, hogy
tudok velük dolgozni.
Majd egyszer csak augusztus közepén megszó­
lalt a telefonom az őrnaggyal a vonalban, aki azt
mondja nekem: „mázlid van Rita, jön e g y jo rd án
delegáció, öt napig itt lesznek, úgyhogy velük tudsz
majd jönni-m enni a megfelelő biztonsági keretek
betartásával természetesen”. Nagyon megörültem,
vissza is kérdeztem, hogy „mármint végig mehetek
velük?” ő pedig egy határozott „igen”-nel válaszolt.
A P arlam en t Protokoll Főosztály vezetője,
Somfai Zoltán volt az egész látogatás lebonyolító­
ja, és jóleső gesztus volt tőle, hogy az első naptól
a delegáció részeként, kvázi kollégaként kezelt.
Jöhettem -m ehettem velük. Bár am ikor legelőször
a személyvédelmisekkel találkoztam, olyan „mére-
getést” és ellenérzést tapasztaltam részükről, hogy
azt hiszem sehol másutt korábban. Persze ez nem a
személyemnek szólt, hanem a „problémának” amit
jelentettem , m ert számukra plusz egy fővel nőtt a
védendő, odafigyelést igénylő személyek száma.
Még akkor is, ha egyébként - mint mindenhová -
ide is saját felelősségemre mentem.
Mondjuk eleve jól indult a „pályafutásom” náluk,
m ert ahogy megérkeztem a KR központjába, m ár
rossz helyre parkoltam le. Egész napra ott is maradt
a kocsim, hiszen ugye mentem a delegációval m in­
denhová. Nem tudott hát nem föltűnni nekik, hogy
van itt egy „plusz ember" a szervezetben, akinek

nem biztos, hogy itt kellene lennie... Speciálisan
kiképzett öltönyös, head-set-es rendőrök ők, kőke­
mény határozottságot és koncentrációt sugározva
magukból. Szóval nekik én nem egy nő voltam ott,
aki csendben elfotózgat, hanem egy potenciális
kockázati faktor. Ezért aztán nem nehezteltem
rájuk emiatt, és a napok alatt „összeszoktunk” végül,
normális lett a „hozzám-állásuk”.
A legelején tehát kim entünk a delegációért a
bécsi rep térre, kifelé egész nyugodt tem póban
haladtunk, fölvettük a delegációt, majd hazajöttünk
Budapestre páncélozott limuzinok egész konvojával.
Akkor m ár kicsit sebesebben. Hét autóból négy a
rendőrséghez tartozott és a védelmet, a biztosítást
volt hivatott ellátni, és három autó vitte a delegá­
ció tagjait. M eglepően hideg napok csúsztak be
szeptem ber elejéhez képest indokolatlanul, és
emlékszem, hogy szanaszét fagytam, m ert az első
kocsiban, amiben mi ültünk, le volt húzva az ablak
végig. Ugyanis a rendőröknek folyamatosan figyelni,
tekintetükkel pásztázni kell az utcát, a köztereket,
no meg, ha bárm i történik, ki kell tudják rakni a
kezüket, akár fegyverrel is.
Én alkalm i ru h ák b an voltam, tekintettel az
exkluzív program okra, amikre vitték a delegációt
így rettenetesen fáztam a besüvítő fagyos széltől. De
megérte, m ert számos meseszép helyre juthattam el
velük, hazánk kulturális, természeti és ipartörténeti
nevezetességeit m utatták meg nekik. Olyanokat is,
amiket állampolgárként, vagyis e gyönyörű ország
lakójaként illett volna m ár látnom korábban. De így
legalább pótolhattam . Zoltánnak a protokollfőnök-
nekjeleztem előre, hogy nehogy problémát okozzon
a politikusok szám ára jelenlétem : én kizárólag
a rendőröket fotózom majd. Pálfi István is elég
ham ar világossá tette számomra, hogy amit ő mond,
az van, semmi partizánakció. Titoktartási, saját
felelősségre vonatkozó papírok sokaságát íratták
alá velem ennek érdekében. Érthető, hiszen senki
sem szeretne tippeket adni terroristáknak, akár a
védelem eszközeit, módozatait, akár egy külföldi
delegáció programlehetőségeit illetően.
Szóval m ár m ásodik napja tényleg csakis a
rendőrökre irányult gépem objektívje. Amikor a
magyarországi jordán konzul egyszer csak odajön
hozzám, és angolul megkérdezi, hogy kit és kinek
fotózom? Válaszoltam - ugyancsak angolul -, hogy a
rendőröket. Föltette a kérdést újra, ezúttal magyarul,
azt gondolván nem pontosan érthettem, amit kérde­
zett. Én magyarul azt mondtam neki, hogy angolul
is megértettem a kérdését, de anyanyelvemen sem
mondhatok mást, minthogy a rendőröket. A rendőrö­
ket?! - kérdezett vissza döbbenten. Hát én ilyet még
nem is hallottam... - tette hozzá. Majd következő nap
egy gyönyörű vidéki helyszínen odajön hozzám a
delegáció egyik tagja, és azt kérdezi teljesen kedvesen:
én honnan vagyok? Mondom: fotós vagyok és nem
laptól vagyok, szabadúszóként dolgozom, könyvet
készítek per pillanat. Minket fotóz? - kérdezett újra.
Mondom neki: nem, nem, a rendőröket. OK,
mondta kicsit zavart mosollyal, de érzékeltem, nem
biztos, hogy érti és odasétált az országgyűlésük alel-
nökéhez. Pár szót váltottak majd visszajön hozzám
és még egyszer megkérdi: ne haragudjon, kit is
fotóz tulajdonképpen? Mosolyogva megismételtem:
hiszi vagy sem, nem önöket, a rendőröket fotózom.
Nem minket?! - kérdezett vissza kedves meglepett­
séggel. Nem! - mondtam , de szinte m ár nevettem,
m ert ő volt tán a negyedik, aki ezt megkérdezte így
az elmúlt három napban.
Ebben m aradtunk, majd am ikor a következő
történelm i nevezetességet is megtekintették és egy
cukrászdázáson is túl voltunk már, akkor mosolyog­
va óvatosan oda somfordáltak hozzám, hogy „azért
csinálna rólunk is pár fotót?" Jót kacagtunk ezen
és persze csináltam képet róluk is, át is küldtem
nekik később e-mailben, kérésüknek megfelelően.
A végén még hazaindulás előtt egy csoportképet
is kértek tőlem a szálloda bejáratánál, amit kedves
„repi-ajándékkal” háláltak meg.
- B á r m ég n em v o lta m p o litik u s és n em is
tervezek ily e sm it je le n á llá s szerin t, d e k özéleti
szerep lő k én t v a ló b a n fu ra le h e te tt n ek ik , h o g y
ez a lk a lo m m a l té n y le g n em ők az ér d e k e se k a
m in d en k o ri „sajtót” m eg testesítő fotós szám ára,
hanem azok a látszólag „arcta la n -n év telen ” fig u ­
rák, akik az ő védelm ükre hivatottak.
Am ennyire „arctalannak” kell lenniük egy ilyen
szituációban, úgy sajnos róluk és tevékenységükről
b izton sá g i okokból nem is n agyon m esélh etü n k
ennél többet. D e m iképp került eléd az „Objektum-
véd elem ” u gyan csak fontos feladatköre? H a úgy
tetszik, m elyik „objektumba” látogattál el ehhez?
- A j o r d á n delegáció vigyázásának, kísérésé­
nek, biztosításának alkalmával volt lehetőségem
ellátogatni a Sándor-palotába is, hiszen Ader János
köztársasági elnök úr is tárgyalt velük egyik nap
a délelőtti órákban. így láthattam a köztársasági
elnök rezidenciájának védelm ét ellátó rendőrök
munkáját. De a Külügyminisztériumnál is jártam ,
hogy a Készenléti Rendőrség rendőrei által ellátott
objektum védési feladatot is fotózhassam . Erős
a gyanúm, hogy jobban védik a Sándor-palotát,
m int a Fehér Házat W ashingtonban, de ezt nem
„szem rehányásképp” m ondom , sokkal inkább
a rra büszkén, hogy ilyen szakembereink vannak.
Jó párszor vissza is dobták az engedélykérelmemet
a bejutáshoz a Sándor-palotába.
A kiemelt állami objektumok védelme bár első
hallásra nem tűnik épp a legizgalmasabb rendőrségi
területnek, igen nagy jelentőséggel bír és felkészült
rendőri jelenlétet igényel. Egy kiváló szakembertől,
Kaposi József rendőr százados alosztályvezetőtől
érdeklődtem a tém ában, a Készenléti Rendőrség
osztályvezető helyettesétől, aki a következőket írta
tevékenységükről:
 „A Kormány rendeletben jelöli ki a Rendőrség által
védett személyeket és létesítményeket. Sajátos párhuzamos­
ság figyelhető meg a személyvédelem megszervezésében.
A köztársasági elnök és a mi?iiszterelnök védelm ét
a Terrorelhárítási K özpont, a házelnök védelm ét a
nemrégen létrehozott Országgyűlési Őrség végzi, míg
az Alkotmánybíróság elnökének, a Kúria elnökének és a
legfőbb ügyésznek a biztonságáért á Készenléti Rendőrség
felelős. A Sándor-palota objektumvédelmében speciális
körülmény, hogy a Terrorelhárítási Központtal együtt­
m űködve végezzük fela d a ta in ka t, továbbá segítjük a
Honvéd Palotaőrség díszelgését. A Sándor-palota őrségé­
nek állományát sokszor és sokan összetévesztik a Magyar
Honvédség katonáival, teszik ezt a rendőrségen belül most
már egyedülálló egyenruhánk miatt. Kollégáink fekete
nadrágban és ún. palackzöld ingben, pulóverben, dzse­
kiben és barett sapkában látják el szolgálatukat, amely
mindenben megegyezik a korábbi kormányőr egyenruhá­
val. Ebben az öltözetben jobban tudjuk reprezentálni a
Köztársasági Elnöki H ivatal közjogi státuszát az állam ­
polgárok és a várnegyedet látogató nagyszámú külföldi
és hazai turista előtt. A ruha nem minden. Kollégáink a
rendőrség személy- és objektumvédelmi szolgálati ágához
tartozó közrendvédelmi rendőrök, akik alapfeladatukat
ellátva állandó jelenlétükkel megelőzik, vagy elhárítják
az esetleges veszélyhelyzeteket.
Feladatkörünkben külső és belső őrzést végzünk,
kontrolláljuk a be- és kilépő személyeket, azok csomagjait,
 továbbá biztonsági szempontból ellenőrizzük az érkező felgyorsulnak és a megoldás nagyfokú szakmai jártasságot
küldeményeket. M u n ká n k során szükségszerűen külön­ követel, ami sok esetbem nem tisztán rendőrszakmai tudást
féle technikai eszközöket is kezelünk. igényel. Például a Sándor-palotánál egy holland turistát is
A rendőrségen belül nem. élvezünk kitüntetett szakmai igyekeztünk megmenteni defibrillátorunk segítségével, aki
megbecsülést, sokan a rendőri pálya „legaljának” tartják a mentő kiérkezésekor még életben volt, mindezek ellenére
munkánkat, pedig ez nem így van. M unkatársaim közül sajnos elvesztettük. Ilyen esemény az elmúlt években két
többen felsőfokú végzettséggel rendelkeznek és több idegen alkalommal is előfordult. Ilyenkor a monotóniából kell a
nyelvet is jó l beszélnek. csúcsra pörögni úgy, hogy a védett vezető, vagy a védett
A z általános rendőri kom petenciákon fe lü l más objektum, biztonsága, veszélybe ne kerüljön. Ki merem
tulajdonságokkal is kell rendelkeznünk. A z egyik ilyen jelenteni, hogy a különféle beavatkozó reagálást igénylő
jellemzően a monotónia-tűrő képesség. Alkalmasnak kell esetekben kollégáink kiválóan teljesítik feladataikat.
lenni az akár több órás egyhangú magányban felismerni A jó kom m unikáció m unkánk egyik legfontosabb
azokat a változásokat, amelyek veszélyt jelenthetnek és el alapja, az állampolgárok legszélesebb körében kell tudnunk
kell hárítani azokat. Ilyenkor a történések szinte azonnal megértetni m agunkat, és különféle biztonsági rezsim
intézkedéseket szükséges végrehajtani és hajtatni úgy, hogy m unkájukat, és hisznek annak alapvető fontosságában.
udvariasak is legyünk, azon felü l az irányítás is a mi Ebben kiemelt szerepet játszik a szolgálati elöljárók szak­
kezünkben maradjon. A Készenléti Rendőrség által védett mai irányító és motivációs készsége, valamint tevékenysége.
objektumokba, így a Sándor-palotába is belépő állampolgá­ Osztályunk tisztjei kivétel nélkül objektumőri beosztásból -
rok kollégáinkkal találkoznak először és az első benyomás a szamárlétrát megjárva -ju to tta k jelenlegi pozíciójukba.
alapján ítélik meg a rendőrséget valamint az objektumban M in d ig is motiváló tényezőként hatott ránk, hogy
elhelyezett szervezetet is. Fontos, hogy megjelenésünkkel, tevé­ a legfőbb közjogi méltóság m unkahelyének, közjogi
kenységünkkel, szaktudásunkkal biztonságot szolgáltassuk. hivatalának biztonsága a mi m unkánk alapjaira épül.
Azt tapasztalom, hogy az állampolgárok - már félelem és A z őrség állom ányából a több éve itt szolgáló m u n ­
ellenérzés nélkül - kollégáimhoz mernek fordulni, ha felvi­ katársaim m al együtt m egéltünk több olyan szem.élyes
lágosításra vagy segítségre van szükségük és ez azt mutatja, pillanatot, amelyek közvetlenül az éppen hivatalban lévő
hogy a nyugat európai rendőrségekhez való felzárkózás elnökhöz köthetők. Készültek közös fényképek, továbbá
Magyarországon megtörtént. engem is m egtisztelt a leköszönő M ádl Ferenc elnök
Sokat jelent és az elvégzett m unka minőségét javítja, ú r egy a „Sándor-palota írásban és képekben” című
ha kollégáink mély meggyőződéssel fontosnak tartják dedikált könyvvel, Sólyom László elnök ú r egy ezüst
 emlékéremmel, Schm itt Pál elnök ú r egy a láírt képes­ nemrégen létrehozott Országgyűlési Őrség végzi, míg
könyvvel, ami a Sándor-palotát m utatja be. Ezek életre az Alkotmánybíróság elnökének, a Kúria elnökének és a
szóló emlékek m aradnak. Kollégáim m al h iva tá su n k köztársasági elnök biztonságáért a Készenléti Rendőrség
gyakorlásában m indenkor szem előtt ta rtjuk az örök felelős. A Készenléti Rendőrség szervezetében közvetlen
jelm ondatot: „Semper Fidelis”, azaz Örökké Hűséges!” parancsnoki alárendeltségben 2015. április 1-től meg­
Megjegyzés: A kézirat lezárása és a könyv alakult a Köztársasági Elnöki Őrség, amely ellátja a
nyomdába kerülése között eltelt időben megválto­ köztársasági elnöknek-, valam int ha alapos okból védel­
zott a védett személyek és a kijelölt létesítmények mük szükséges a vele közös háztartásban élő házas- vagy
védelméről szóló 160/1996. (XI. 5.) Korín, rendelet, élettársa és gyermeke személyvédelmét.
amelyről a Köztársasági Elnöki Hivatal Főigazgatója A Sándor-palota objektum védelm ében speciális
Haszonicsné dr. Adám Mária az alábbi tájékoztatást körülmény, hogy együttműködünk és segítjük a Honvéd
nyújtotta: „A miniszterelnök és a legfőbb ügyész védel­ Palotaőrség díszelgését. ”
mét a Terrorelhárítási Központ, a házelnök védelmét a
 - ÖTÖDIK FEJEZET -

ZAKLATNI BOLONDULÁSIG...
Sokszor hallunk - akár ism eretségi körünkből is - ún. zaklatásról. Nem , nem elsősorban szexuális érte­
lem ben vett zaklatásról (bár időnként sajnos arról is), hanem amikor az em bert egy olyan félelem és fenye­
getettség lelkiállapotába helyezi egy vadidegen vagy épp egy ism erőse, esetleg volt élettársa, házastársa,
am i büntetőjogi értelem ben m ég nem tettenérhető és szám onkérhető, h iszen objektíve tulajdonképpen
nem történik sem m i. Sem m i sérelm es vagy fizikailag kimutatható bántalom nem esik. Ám maga a pszichés
helyzet olyan végtelen ü l nyom asztó - az esem ények kiszám íthatatlanságából, m egjósolhatatlanságából,
váratlanságából adódóan - , hogy az kom olyan m eg tudja m érgezni bárkinek az életét.
H a leh et en n yire szubjektív e sorok írója, a R ita által ham arosan em lítésre kerülő „hat fázisb ól”
a n egyedik ig „bezárólag” magam is m egtapasztalhattam pár éve ennek élm ényét. Nem , nem zaklatóként,
am olyan „elszenvedőként” inkább. L eírhatatlan az a hetekig, majd m iután a zaklatás lassan „elkopik”,
m egszűnik , utána m ég sok-sok h ónapig tartó gyanakvás, stressz és h irtelen jövő szorongás, ahogy az
em ber hazaérkezik este, várja a garázskapu id eg esítő en lassú nyílását, k ényszeresen körülnéz, vajon
zaklatója m ost is figyeli-e valahonnan, vajon m ost is ott ólálkodik-e a környéken, honnan fog előugrani...
Elmondása szerint jó l tudva hol lakom, s részletek m egem lítésével kétségtelen bizonyságot adva arról, hogy
nem blöfföl. Azon m orfondírozni lefekvés előtt, hogy esetleg holnap felbukkan-e ism ét a m unkahelyem
környékén: „ felb ecsü lh etetlen ” érzés... Sosem fölvállalva és dem onstrálva magát, ám a virtuális térben
világosan közölve olyan részleteket, m elyekből tudható, h ogy valóban ott jár időnként és figyel. N em
kellem es. N agyon nem. Egy nő számára m eg egyenesen rettenetes lehet a fizikai kiszolgáltatottság m iatt is.
N em véletlen, hogy a thriller műfaja ennyire gyakran alkalm azza ezt a feszültség-fokozásra kiválóan
alkalmas témát. Gondoljunk csak pl. a „R ettegés Foka” cím ű zseniális fimalkotásra, ahol a Róbert De Niro
m egform álta bűnöző centim éterre tudja, hogy m eddig m ehet el ahhoz, hogy jo g i értelem ben m ég épp ne
legyen szám on kérhető az őt korábban a börtönbe „segítő” jogász és családjának zaklatásában. Persze az
élet nem m ozi, viszonylag kevés az ilyen jo g ila g „ön-képzett” csibész, m int e film ben, ám a film sokszor
m erít az életből. M árpedig az élet néha jóval durvább is a fikciónál. Rita a rendőrség kötelékében eltöltött
idő alatt három alkalom m al is szem besült a zaklatás témájával és annak szerencsésebb, illetve rettenetes
kim enetelével...

- M indhárom eset a BRFK Életvédelmi Osztá­
lyán jö tt szembe velem. Valamikor ősszel elkaptak
egy fickót, aki telefont lopott a villamoson. Amikor
kihallgatták megkérdezték tőle, m iért tette, és ő azt
mondta, igazából azért, mert fegyvert akart vásárolni
az árából, hogy megölje a feleségét. Ez azon túl, hogy
ilven nyíltan fölvállalta szándékát, azért volt érdekes,
mert amikor lekérték az adatait, megjelent a rend­
szerben, hogy a felesége m ár feljelentette őt egyszer
az egyik kerületi rendőrkapitányságon zaklatás miatt.
Még nem voltak elválasztva, de a feleség m ár
külön költözött, m ert azon kívül, hogy a pasi igazá-
ból nem dolgozott semmit, még verte is őt, valamint
kábítószerezett. Volt egy közös gyerekük, akivel
kapcsolatban a nő - a férj életmódjára tekintettel -
megvonta a láthatás jogát és végül is ezen rágott be
a pasas. Mint m egtudtam Dr. Juhász Krisztinától, a
zaklatásnak hat lépése, hat fázisa van:
1. Szóban kérlelés, időnként esetleg m ár fenyegetőző
hangnemet is megütve, elsősorban telefonon keresztül.
2. SMS-ben, e-mailben, tehát írott formában - de még
a privát dimenzióban - próbálkozás.
3. Közösségi oldalakon, már nyilvánosság előtt vál­
laltan; ezzel akár le is járatva, kínos helyzetbe is hozva
a másikat.
4. Titokban elkezdi m egfigyelni „alanyát” a za k­
lató, lakásánál, munkahelyénél meglesve, de még nem
fölfedve magát.
5. N yílt fölvállalása e megfigyelésnek: megvárja a
munkahely vagy a ház előtt a másikat, egyértelművé teszi
e fenyegetettséget, esetleg botrányt csinál.
6. A z utolsó fázis, amikor a fenyegetettség fizika i való­
sággá válik, vagyis odamegy és tettlegesen bántalmazza,
esetleg megöli.
Azt tapasztaltam, hogy a rendőrök igyekeznek a
lehető legtöbbet megtenni az indulatok féken tartása
érdekében egy ilyen esetben. Ám a jogszabályok
erősen behatárolják a mozgásterüket. Sajnos egyelő­
re mindenkinek joga van ott ácsorogni ahol és azt
megszólítani, akit akar. Ennek még nem egyenes
következménye egy tragédia, holott sajnos időnként
mégis az. Ebben az esetben emberünk nem ölte meg
egyelőre a feleségét, bűncselekmény nincs, a telefon
értéke meg szabálysértési szint alatt van, tehát kien­
gedték. Ám amikor „Robotzsaruval” (ez a rendőrség
belső computer alapú adatbázisa) felvitték az ügyet a
rendszerbe, rögtön kidobta a nevét, és ham ar össze­
fésülték az információkból az ügyet. Rögtön meg­
küldték az életvédelemnek, hogy minden bizonnyal
nem viccel a kihallgatott, mert tényleg van itt m ár
egy feljelentés a felesége részéről, ellene tehát valós
lehet a szándéka a fegyvervásárlásra, illetve a feleség
megölésére. Egyébként nyilvántartott pszichés beteg
volt pszichopata-skizofrén tüneteket mutatva; kezelés
alatt is állt. Gyógyszert kellett volna szednie, ám mint
kiderült nem já rt el orvoshoz. Amiről úgy gondolta,
hogy jót tesz neki, azt az anyjával szereztette be, aki
egy kórházban takarított, s a jó ég tudja hogyan, de
hozzájutott a készítményekhez. Amiket aztán hol
itallal, hol némi droggal „feldobva” el is fogyasztott
annak rendje és módja szerint. Szét volt esve az élete,
az anyjával egy szociális bérlakásban laktak ketten.
A feleség látva a férj pszichés és egzisztenciális
darabokra hullását és eltorzulását, még időben
menekült el tőle a gyerekkel. Ám mivel tudta a pasas,
hogy hol dolgozik, ott megvárta, zaklatta, lekövette
a villamosig és vissza; nem hagyta békén. Amikor
mindez kiderült az életvédelemnél, a készenlétet
ellátó nyomozóknak lett átadva, hogy menjenek ki
és fogják el. Én velük tartottam , bár nagyon nem
akarták, hogy menjek. Kérleltem, hogy de de, én
m enni szeretnék, még nem voltam ilyen elfogáson,
ne hagyjon ki ebből. O azt mondta erre végül, hogy
jó, de ez egy veszélyes ember, ha fegyvert akart ven­
ni, az sem kizárt, hogy m ár van neki, és láthatóan ki-
és beszámíthatatlan. Valamint vannak előzmények,
amelyek arra utalnak, hogy támadóan fog reagálni.
Szóval nem szívesen vinne oda engem.
Kötöttem az ebet a karóhoz, és végül is nehezen,
de sikerült meggyőznöm őt annak újbóli megemlí­
tésével, hogy aláírtam: saját felelősségemre leszek
jelen bármilyen akcióban. Belement Zsolt, de azzal
a feltétellel, hogy akkor minden úgy lesz, ahogyan ő
a helyszínen diktálni fogja, m ert azzal minimálisra
csökkenthető bármilyen kockázat. Nincs tehát „par­
tizánakció”: ha azt mondják kinn kell m aradnom,
akkor meg sem mozdulok amíg azt nem mondják
mehetek. Megérkeztünk a házhoz, ők lejelentették
rád ió fo rg alm azásb an , hogy „cím en v a g y u n k ”
- mindig így fogalmazták meg a helyszínre érkezést
egyébként, ami egyfelől szakzsargon, másfelől ugye
sokkal konkrétabb, mint egy puszta „megérkeztünk”.
 Fölmentünk az ötödikre lifttel, becsöngettek a
lakásba, amit egy klasszikus, panelekben használa­
tos rácsajtó védett, én hátul álltam egyelőre. Kijött
a pasas anyukája egy alig másfél m éter magas kis
sötétes-őszes hajú nő, és mondták neki Zsokék, hogy
a fiát keresik. Ahogy nyitotta a rácsot m éltatlan­
kodott, hogy m iért keresik, nem csinált ő semmit,
hagyják m ár őket békén. Tipikus hozzátartozói
hőzöngés, de finoman szólva sem az a fajta, ami tel­
jes értetlenséggel fogadná a rendőrség szokatlan és
váratlan felbukkanását. Magyarán pontosan tudta,
hogy vaj van a fia füle mögött. Beléptünk és egyszer
csak azt vettük észre, hogy elkezdi bezárni a rácsot
mögöttünk az asszony.
Az egyik nyomozó odaszólt neki, hogy ne zárja
be; nyilvánvalóan ennek taktikai okai voltak, hiszen
ezzel egy esetleges menekülési útvonalat zárt volna
le a nő előlünk. O m intha meg se hallotta volna,
zárta be a rácsot és közben m orm ogta m agában,
hogy „dehogyisnem, mindenféle alakok járkálnak
itt, ide bárki csak úgy ne jöhessen m ár be”.
Aztán egyikük finom határozottsággal odalépett
és ezzel önmagában egyértelművé tette, hogy az a
rács itt most nem lesz bezárva... Zsolt elkezdte csitíta-
ni a szárba szökkenni látszó indulatokat, lenyugtatva
az anyát, hogy végül is csak beszélgetni jöttünk.
Míg Molnár Zsolt ezt a pszichológiai stratégiát
választotta a helyzet konszolidálására, addig a
kollégája, Pál Krisztián százados egy másik meg­
közelítést választott; úgy m ondhatnám lement az ő
„szintjükre”. Beszédstílusa megváltozott, de még a
testtartása is - miközben egy kvalifikált, diplomás
nyomozóról beszélünk - és argó stílusban (vagyis
kicsit közönségesebben, „tolvajnyelven”) folytatta
imm ár a nő fia, vagyis a keresett személy felé for­
dulva, aki odabenn a szobában üldögélt. Semmi
sértő vagy lekezelő nem volt benne, ám innentől a
fiatalember is értette, hogy miről van szó. Közben
néztem ezt az anyjánál csak épp valamivel m aga­
sabb zaklatót, és azon gondolkodtam , m ennyire
elkeserítő már, hogy ilyen kis cingár, agresszív és
terroristáskodó nyikhajok képesek totálisan meg­
mérgezni két ember - jelen esetben a felesége és a
gyermekük - életét. Akár az elvetemült és gátlást
nem ismerő fellépésükkel, stílusukkal, akár vala­
milyen eszközzel komolyan fenyegetőzve. Ellenállás
nélkül, cigit bepakolva összeszedte magát, és gond
nélkül be tudták kísérni az életvédelmi osztályra.
Először a kihallgatóba csukták be, majd hivatal­
ból kijelöltek számára egy ügyvédet, és ezt követően
rabosították, majd kihallgatták emberölés előké­
születének gyanúja m iatt. Bent is tartották. Ami
- persze ez csak az én feltételezésem - talán a feleség
és a gyerek legnagyobb szerencséje volt. Másnap,
pénteken egy fiatal nyomozóval, Benus Istvánnal
az ügy előadójával és Csihon Roland törzszászlóssal
kim entünk m eghallgatni az anyukát. Ugyanis a
zaklató említette, hogy a mamája hoz neki mindig
gyógyszert, amire most is szüksége lesz hamarosan.
Visszatértünk tehát az előző napi címre, hogy Pistiék
kihallgassák a nőt, Roli volt, aki a jegyzőkönyvet
felvette kézzel írva. Közben megjött a másik fia is,
kiderült, hogy négy gyereke van összesen. Persze a
zaklatással vádolt fia védelmében sorjázta kevéssé
meggyőző érveit, amiből kiderült, hogy a menye volt
egy ócska cafka, a riherongy, aki direkt húzta a fiát,
m ert eljárt szórakozni, és nem otthon főzőcskézett
meg gyereket nevelt. Finom an szólva is fenntar­
tásokkal kezeltem a hallottakat, m ert egy általa
fölvázolt - érdektelen és gyermekével nem törődő -
anya nem feltétlenül tiltotta volna el a láthatástól az
agresszív, kiszámíthatatlan drogos apát.
Bevallom m ár kezdtem kicsit unni a menye pocs-
kondiázását, amiből az jö tt le, hogy mi egy szent
embert, egy szinte ártatlan békegalambot vittünk
be tegnap... Amikor egyszer csak kis csönd beállta
után fölkapja a nő fejét és karakán büszkeséggel,
tán kis félmosollyal a szája szegletében azt mondja:
„ja, egyébként a nyomozó urak a másik fiam at is
ismerik ám!” Pisti visszakérdezett, hogy „ugyan már
honnan kellene ismernünk? Kiről van szó?” A nő
egy kicsit mismásolva folytatta, hogy „hááát most
éppen egy ideje nem találkozhattak vele mondjuk,
m ert börtönben van az a szegény gyerek... hááát...
igazából emberölés m iatt ü l”. Miért, kit ölt meg? -
kérdeztek vissza a nyomozók szinte egyszerre. „Hát
azt a híres embert, a sportolót, tudják! Persze nem ő
volt, de ott volt akkor sajnos ő is pont rosszkor, rossz
helyen...” Nekem kiszaladt hirtelen m inden vér az
ereimből és émelygés fogott el.
Azt tudni kell, hogy én és a családom szemé­
lyesen ismertük az illetőt. Egyrészt m ert egy másik,
európai hírű m agyar sportoló nekem gyerekkori
barátom , és ő a meggyilkolt sportem berrel egy
csapatban játszott. Akkoriban ráadásul Szegeden
éltünk a családommal, és mivel a PICK Szeged és
az ő csapatuk - a két nagy rivális - jó kapcsolatokat
ápolt egymással, gyakran jöttek át edzeni és az
ezekhez tartozó összejöveteleken megismerkedtünk.
Egyébként ő volt az első halott, akit én életemben
láttam. Ugyanis amikor az édesapja utaztatta haza a
holttestét, megálltak a szegedi csarnokban is, és ott
búcsút vehetett m indenki tőle. Azért ütött ennyire
szíven ez az információ a nőtől, m ert akkoriban
abban a közegben, amiben éltem, m indenki kiké­
szült ettől a szörnyű gyilkosságtól.
 Az egész ország is, tudom, de ez a társaság, ami­
ben én akkor léteztem, végképp le volt sokkolva a
személyes ismeretségből kifolyólag. És most egyszer
csak azt hallom, hogy ott ül velem szemben az a nő,
aki felnevelte azt, aki a haverjaival meggyilkolta
ezt az életerős, kedves, tehetséges fiatalem bert.
És nem szégyenkezve, el-elcsukló hangon, minimum
zavarban közli mindezt, hogy a zaklató - feleségét
meggyilkolni készülő - gyermeke mellett még van
egy elítélt gyilkos fia is, hanem m int afféle érde­
kességet, „kis színest” dobja be hirtelen. Szerintem
falfehérré válhattam, m ert láttam Benus Pisti szem­
ében egy kis értetlenséget, nem tudta hová tenni,
hogy ennyire hat rám ez a szám ukra nem olyan
„elképesztően döbbenetes” információ. Én elkezd­
tem mocorogni, halkan jelezve, hogy lehet, hogy én
most kimennék egy kicsit... Elindult bennem egy
ilyen belső „hullámérzés”, hogy vagy elájulok vagy
elhányom magam, de a fizikai rosszullét kerülgetett.
Nyilvánvalóan pszichés alapon.
Utóbb meséltem a két nyomozónak, hogy ked­
vem lett volna abban a pillanatban m egragadni ezt
az alig másfél méternyi nőt, megfogni a két vállát
ennek az... ennek az.... anyának és kicsit megrázva-
fölrázva őt megkérdezni: „tudod te kiket neveltél
föl, hogy kikre vagy te ennyire büszke?!?” Persze
nem tettem ilyet, én csak passzív, szinte láthatatlan
résztvevője lehettem minden helyzetnek. Végeztünk
és elindultunk vissza az Életvédelmi Osztályra, és az
autóban aztán magyarázatot adtam a fiúknak, hogy
m iért is borultam ki ennyire. Nem múlt továbbra
sem a sokkom, az egész napom at felborította ez a
nem várt tudás, így mondta nekem Benus nyomozó,
hogy m ára szerinte végeztem, inkább menjek haza,
jobb lesz most az nekem. Igaza volt.
- Bárcsak m in d en ily en zaklatási ü gy „zaklató
fe le ” e n n y ir e n y ílt k á rty á k k a l já tsz a n a , m aga
bevallva h ogy m ire k észü l... D e tudható, h ogy ez
a ritkább eset. Sőt, valójában gyakorta előford u l,
-B 1-
hogy am ikor m egtörtén ik a baj, a zaklató környe­
zete teljesen értetlen ü l áll a történtek előtt. N em
gon d olva, de m ég csak nem is sejtve e lő zetesen ,
hogy valaha ily en szörnyű tett elk övetésére lesz
képes az illető . P ersze, tudták, h ogy a szerelm ét/
fe le s é g é t m ég nem tu d ta e le n g e d n i, h o g y m ég
próbálkozik nála, na de h ogy ed d ig fajulhat...
O lyan a za k la tá s, m in t e g y té b o ly ító e g y r e
lejjebb húzó örvény, am elybe belezuhanva a szere­
tet- és a fig y elem (no m eg a „csináljuk vissza” és
a „maradj velem ”) egyre szomjasabb követelőzése
eg y id ő után bosszúszom jba csap át. A zaklatott
szem ély szám ára egyre taszítóbb az - egykor akár
m ég szeretett - zaklatója, és ebben a v a ló sá g tó l
egyre inkább e lid eg en ed ő tudatállapotban v égü l
odáig jut a zaklató, h ogy „ha az enyém nem lehetsz,
hát m ásé sem le sz e l...”
-Igen, van sajnálatos példa erre is, amikor nem ala­
kulnak ilyen szerencsésen a dolgok, és a zaklatás eljut
a „hatodik lépcsőjéig”, vagyis a tettlegességig, ami
halállal végződik. Régen történt már ez az eset a fővá­
ros egyik külső kerületében, egy 35 év körüli nővel.
A nyomozók mesélték el nekem, amikor magam
is öröm em et fejeztem ki a rra nézvést, hogy hála
Istennek a tra g é d ia m eg tö rtén te előtt sikerült
kiiktatni ezt a pasast. Erre szomorúan fejcsóválva
idézte fel egyikük az alábbi esetet. Az édesanyjával
élt együtt a fiatal nő, aki elm ondta utóbb, hogy
gyógyszerfüggő volt a lánya, de alapvetően azért
normális életet éltek - m ár amennyire az normális,
hogy egy felnőtt nő a m am ájával él együtt. De
dolgozott, rendezett volt, kívülről egy rendben
lévő egzisztenciának tűnt. Osszeism erkedett egy
félhajléktalan férfival, aki az elején „elfelejtette”
elm esélni új p artn erén ek , hogy kilencszer volt
m ár jo g e rő se n elítélve. M indegyik erőszakos
cselekedethez kötődő ítélet volt: súlyos testi sértés,
rablás, nemi erőszak stb. Szóval volt egy „előélete”
a pasasnak, nem volt m ár fiatal sem. Nagyjából
 m ásfél évtized volt közöttük a korkülönbség,
de a lány először egész kom olyan gondolhatta
ezt a kapcsolatot.
Haza is vitte az anyjának bem utatni, aki jó
emberismerettel ham ar kiszúrta, hogy problémás
alakkal van dolguk. Próbálta lebeszélni a lányát,
jelezve, hogy nem lesz ez így jó, nagyon erőszakosak
a gesztusai, látszik, hogy „időzített bom ba” ez az
ember. Aztán kiderült a közel húszévnyi börtön a
fiatal nő számára is, és ezzel együtt az, hogy nem
nagyon van közük egymáshoz hosszú távon. Három
hónap elteltével véget akart vetni a kapcsolatnak,
de a férfi ezt nem hagyta annyiban. A fentebb
említett öt kezdeti fázisa m egtörtént a zaklatásnak
(az e-mailtől és közösségi oldalak nyilvánosságától
eltekintve, m ert akkor még ezek nem léteztek),
sokszor odam ent a gyárhoz, ahol a nő dolgozott,
m egvárta, elkísérte a villamosmegállóig; egysze­
rűen nem akart leszállni róla. Hangoskodott vele,
majd könyörgőre fogta.
O m aga persze nem dolgozott semmit, csak
ügyeskedett, csencselt, így bőven ráért bárm ikor
felbukkanni a lehető legváratlanabb helyeken és
időben a nő közelében. Voltak ismerősök, akik
próbálták leállítani, legalább is jelezni neki, hogy
hagyja békén a lányt, de a pasasra ez mit sem hatott.
Majd egy trükkösnek szánt húzással „támadó pozí­
cióba” helyezkedett, és följelentette a rendőrségen
a nőt, hogy ellopott tőle pénzt. Persze nyilvánvaló
hazugság volt ez. Fölhívta a nőt, hogy visszavonja
a feljelentést, ha elmegy hozzá. Ám azt nem tudta,
hogy a nő egy hónappal ezt megelőzően feljelen­
tette a pasast, hogy fenyegeti, zaklatja, és fél attól,
hogy megöli.
A rendőrség ugyan kereste a zaklatót, ám a
nő legnagyobb szerencsétlenségére nem leltek
rá, hisz hajléktalanként feltételezhetően nem volt
bejelentett lakcíme. M inden hajléktalan takarója
alá, m inden sötét kapualjba pedig sajnos nekik
sincs k ap a citásu k b en ézn i.
A két feljelen tés rá a d á su l
„elkerülte” egymást, magyarán
nem derülhetett ki a rendőrség
számára, hogy aki itt sértettnek
próbálja beállítani m agát egy
lopáskárban, az valójában m ár
egy feljelentett személy, akit ott
és akkor fülön lehetett volna
csípni. Felhívta tehát a nőt, aki
nem hitte el neki először a felje­
lentést, hiszen egy forintot nem
lopott tőle. A fickó azt mondta
neki, m enjen csak oda, majd
m egm utatja a feljelentést, az
ezzel kapcsolatos papírokat. De
ha meg tudják beszélni a dolgo­
kat, akkor akár vissza is vonja,
csak adjon lehetőséget arra,
hogy végre szem től-szem be
beszélgessenek. A nő nehezen,
de ráállt, m ár csak azért is m ert addigra m ár volt
neki egy új udvarlója, nagyjából két hete.
Egy korábban kiégett házban húzta meg magát a
pasas, oda hívta el egykori szerelmét. Odamentek a
helyszínre, az új kedvese elkísérte, ám amikor ajtót
nyitott a zaklató azt m ondta neki, m aradjon kint,
ez kettejük dolga. A nő azt mondta, két perc múlva
jö n ki, nyugalom, elrendezi az ügyet és elmennek
haza. Eltelt kettő, öt, tíz majd tizenöt perc és a nő
még sehol. Az udvarló idegesen járk ált föl alá az
utcáit, azt gondolva, hogy egy szakításos beszélgetés
persze hajlamos elhúzódni, de egyre feszültebb lett.
H angot nem hallott kiszűrődni, így bekopogott
végre és amikor ajtót nyitott az ürge, megkérdezte,
hol van a lány? Csak fejjel biccentett hátra befelé
a zaklató és annyit m ondott szenvtelenül: ott benn
fekszik. Majd fogta magát és a nyitott ajtón kisétált,
mint aki jól végezte dolgát.

Az új barát berohant és a sötétben látta, hogy
egyre terebélyesedő folt van az ágyon fekvő nő
kabátján, a mellkasánál. Gyorsan m egragadta, föl­
kapta és kétségbeesetten kiabálni kezdett miközben
húzta ki a testet az utca felé, hogy jöjjenek, segítse­
nek. Kiérve az utcára, a világosban m ár látta, hogy
vérfolt az az egyre növekvő elszíneződés a kabáton...
Járókelők léptek oda, hívták a mentőket, rendőröket,
akik tényleg nagyon gyorsan odaértek és elkezdték
újraéleszteni a nőt. Majd befutott egy-két perc múl­
va a mentők esetkocsija is és ők is próbálták vissza­
hozni a szíven szúrt nőt, sikertelenül. Tehát ebben
az esetben, ez az ember véghezvitte a „folyamatot”,
beteljesítve a zaklatás mindazon fázisait, amik végül
is gyilkossághoz vezetnek.
Nagyon ham ar elkapták, m ár csak azért is, mert
másnap ő maga sétált be a rendőrségre, hogy „itt
vagyok, tessék, de én nem csináltam semmit”. A mai
napig nem ismerte el, hogy ő tette. Más kérdés, hogy
minden jel minden kétséget kizáróan rá utalt, mint
elkövetőre. így aztán a „jutalm a” életfogytiglani
börtönbüntetés lett...
- J ó le n n e v a la m i b ö lcs ta n u lsá g o t le v o n n i,
valam i okos jó ta n á ccsa l zárni e tém akört, am ivel
e se tle g m egelőzh etővé leh etn e ten n i az ilyen tra­
gédiákat, de azt h iszem ily en n in csen . N agyjából
m in d en feln ő tt em ber találkozott m ár a zaklatás
különböző form áival, a Dr. Juhász K risztina által
em lített hat fázis első két lé p ésév el b iztosan , de
ta lá n m ég a h a rm a d ik k a l is. Á m , h o g y k in ek
borul el az agya, ki p örgeti, „agyalja”, önkínozza
és „szen veszti” bele m agát egy végzetes és vissza­
vonhatatlan bűntettbe a féltékenység, a helyzet el
nem fogadása, az elutasítottság következtében, az
egyszerű en m egjósolhatatlan előre...
- Megjósolhatatlan és bármennyire is mindenért
szeretjük hibáztatni a rendőröket, erre m ár nincs
kapacitásuk, hogy ezt kitalálják. N aponta 15-20
ilyen üggyel találkoznak, és nem lehet megmondani
előre, hogy melyik csak egy túlhevült elhagyott sze­
relmes minden valós veszélyt nélkülöző „túltengése”,
és melyik az, amiből egyszer csak elszabadulnak a
végzetes indulatok. És akkor még az internetes
zaklatásokról nem is szóltunk. Aminek ugyancsak
végzetes következményei lehetnek.
Ugye ott vannak a közösségi oldalak, a virtuális
nyilvánosság. Engem is elkezdett zaklatni valaki az
utóbbi időben. Ha valakinek az a kényszerképzete,
hogy m iattad sikertelen, m iattad katasztrófa vagy
m űködésképtelen az élete, miközben soha nem
találkoztál vele (ám a te életed valam iért nyitott
könyv számára), azzal képtelenség mit kezdeni.
Viszont ijesztően elfajulhat és nyomasztóan fenyege­
tővé válhat egy idő u tán ...
És m ert láttam , hogy hová futhat ki egy-egy
ilyen történet, mi lehet a vége, én m ár megtettem a
megfelelő jogi lépéseket. Emberek egy hamis profil
mögé bújva arc nélkül, valódi nevük vállalása nélkül
 fröcsögnek, dobálóznak m inősíthetetlen stílusban, és véghez is vitték egy bevásárlóközpont parkolójában,
megbántanak, fenyegetnek. Ez egy új formája a zak­ mindenki olvashatott-hallhatott akkoriban róluk.
latásnak, amivel szemben a magánembernek ugyan­ A következő szövevényes történetben amit elme­
úgy fel kell vérteznie magát, mint a rendőrségnek. sélek a neveket direkt megváltoztatva mondom. Volt
Sokszor belegondolok, hogy aki ilyen bátran egy srác, akit nevezzünk mondjuk „Bélának”, és egy
„oda-kommentel” valamit a képem vagy a posztom lány, aki legyen „Magdi”. „Magdi” és „Béla” ismer­
alá, esetleg e-mailben osztja meg kéretlen vélemé­ ték egymást a Facebook-on. De legelőször ezek az
nyét, vajon szemtől-szemben is ugyanilyen bátran emberek egy másik internetes oldalon ismerték meg
megmondaná-e mindezt, bele egyenesen az arcom­ egymást. Az oldal amolyan nőknek szóló életmód­
ba? Látva azonnali reakciómat, hallva a válaszomat. portál volt és azon belül volt egy olyan „al-oldal”,
Vannak kétségeim e felől... hogy „kishercegnőblogja”. Na ők itt elkezdtek
- Internetes zaklatás, illetv e befolyásolás tém á­ levelezni egymással és így lettek ismerősök. Ezen
jában am úgy is egyre durvább történeteket hall és az oldalon találkozott egymással „Béla” és „Bori”
lát az em ber. K ü lön ösen a tin éd zserek p osztóinak is. „Bori” szintén ilyen „öngyilkosjelölt” tinédzser.
vagy kom m entálnak néha olyan dolgokat egym ás Mint a szülei utóbb elárulták, a lány pszichológusnál
k ép ei alá, am i e lső re tán sú lytalan jóp ofásk od ás- is já rt korábban, még szinte gyerekként is voltak
nak tűnhet - m egröh ögtetn i szándékozva a közös öngyilkossági kísérletei. Elképedtem ennek hallatán.
ism e r ő sö k e t, o sztá ly tá rsa k a t - ám a n y ilv á n o s A lány vélhetőleg egyébként borderline-szindrómás
m eg a lá zá s, „ c sip k e lő d é s ” ezen form ája b elá th a ­ lehetett. „Bori” itt dolgozott Budapesten, noha
tatlan sérü lések et okozhat eg y kiforratlan szem é­ vidéki lány volt. „Béla” is itt volt Pesten. No meg
ly iség b en , eg y tin i le lk ű id é b e n . Már az internet ugye „Magdi” is. És akkor itt került képbe a beteg
előtti korokban is tudtuk, h ogy a tin éd zser kor egy lelkületű, igazi életképtelen - nem tudok rá jobb szót
nagyon bizonytalan, ingatag, n ehéz fázisa a szem é­ m ondani - „Csabesz”. Év végén megismeri ezt a
ly isé g fejlőd ésén ek . N em k ellett ahhoz k özösségi kis társaságot, naná, hogy a neten keresztül. A srác
o ld a l, h ogy e se tle g valak i ebben az életszak aszá­ azt hiszi magáról, hogy hererákos és gyógyíthatatlan
ban eljátsszon az ön gyilk o ssá g gondolatával, vagy beteg, ezért meg akar halni. Ehhez keresett társakat.
m eg is k ísérelje azt. Ám a virtu ális tér „b ekapcso­ „Csabesz” rátalált e női „életmód-portálra” és ott
ló d á sá v a l” - ah ogy a tudásszom j k ie lé g ítésére, a csinált egy bejegyzést, amire egy csomó fiatal ráka­
tájékozódásra a v ilá g d o lg a ib a n , ú g y a zaklatás pott és jelentkezett. O elkezdett levelezni „Bélával”,
tekintetében is - k iszélesed tek a leh ető ség ek ... meg „Borival” és „Magdival” is. így m ár négyen
- Mint azt a következő két eset is jól illusztrálja. voltak. „Csabesz” valamilyen szinten szerelmes lett
A sajtóban is port vert fel két lány ügye, mert ők az „Boriba” és féltékenykedett a neten „Bélára”, sőt
elsők, akikről tudunk, hogy Magyarországon meg­ ezen még össze is vesztek. „Csabeszről” tudni kell,
csinálták az „ön-elgázosító” öngyilkosságot. Nem hogy ő egy igazi nethuszár, aki a világhálón iszo­
ismerték egymást, ám az internet segítségével talál­ nyú erős, nagyhangú, keménygyerek, amúgy meg
tak egymásra, és azon keresztül szövetkeztek erre a egy kis egyszerű fiúcska. Nem szorult be túl sok
„közös ügyre”. Az általuk kotyvasztott mérgező gáz „emberi” a virtuális „arctalansága” mögé. „Csabesz”
belélegzése egyenlő volt a halállal. Sajnos ez a két lány egyre türelmetlenebbül erősködött az öngyilkosság
valami ismeretlen oknál fogva öngyilkos akart lenni, elkövetésére; persze csoportos öngyilkosság, együtt,
 hogy benne legyenek a TV híradóban és róluk
beszéljen a világ. Csak sajnos nem fogja föl egyik
sem, hogy a világ és az emberek maximum egy hétig
beszélnek róluk, de akiket itt hagynak, azoknak egy
életre törést és feloldhatatlan fájdalmat okoznak.
Szóval „Csabesz” adta volna az autót, állító­
lag szerzett savat is az öngyilkossághoz. Viszont
„Borinak” egyre kevésbé tetszett „Csabesz” stílusa,
így leszerelte őt is és „Magdit” is, m ert valam iért
m ár ő se tetszett neki. így az új év elején „Bori”
és „Béla” együtt öngyilkosok lettek egy lakásban.
Búcsúlevelet csak „Bori” írt. Megrázó volt olvasni
azokat a sorokat... „Csabesz” emiatt megharagudott
..Borira” és „Bélára”, cserbenhagyva érezte magát
az általa kigondolt „nagy terv” fényében és ennek
dühödten hangot is adott. Mondanom sem kell, a
neten tette, ez a kőkemény arcnélküli kis nímand.
Majd levelezett másokkal is, m ert ugye, mint emlí­
tettem, korábban szervezett egy kis csoportot maga
köré, ahol amolyan kis virtuális „szektavezérként”
osztotta az észt, de megállás nélkül. „M agdival”
szintén levelezett.
Eljött a Valentin nap. „Magdi”, egy kis hasonló
szándékú barátnője és egy „Bence” nevű srác együtt
vannak „Magdi” albérletében. Ekkor „Magdi” már
eltökélte, hogy a barátnőjével együtt megcsinálják,
öngyilkosok lesznek. Közben pörgött a net is, a
Facebook-on „Csabesz” vonalban volt folyamatosan,
és adta a tanácsokat nekik, valamint jelentést kért:
hogy haladnak. A lányok meg válaszolgattak neki
föl) amatosan, helyzetjelentettek. A „Bence” nevű
-rác - nem tudni milyen indíttatásból, de okosan - a
elefonjával fotózott, és felvette ennek a két lánynak
az öngyilkosságuk előtti gondolatait. Egészen fura,
zűrzavaros eszm efuttatásokat, állítólag. Majd a
srác elment. „Csabesz mester” vonalban volt végig,
és erőltette, presszionálta a lányokat a cselekvés­
re. „Magdi” barátnője felhívta a m entőket - hogy
milyen indíttatásból, nem tudni - és sírva mondta,
hogy öngyilkosok lesznek a barátnőjével.
A diszpécser folyamatosan szóval tarto tta őt,
közben persze megy a net is, amin „Csabesz” sietteti
és bíztatja „Magdit”, hogy tegye meg gyorsan, ne
legyen m ár „hangem ber”. A mentőszolgálat m un­
katársa a tűzoltókat is értesítette közben. Megy a
beszélgetés a mentődiszpécser és a lány között, majd
egyszer csak felsikít, m ert „M agdi” önti a mész-
kénlevet a sósavba... Szerencséjükre pont addigra
megérkeznek a mentők a tűzoltókkal, és sikeresen
m egm entik őket. Erre érkezik „Csabesz” üzenete
„Magdi” gépén: „Üdv az élők sorában”. Igazi aljas,
gonosz cinizmussal írta. A gép alapján meg a tele­
fonszáma alapján sikerült beazonosítani „Csabeszt”.
Elfogták. A gépén mindenféle ocsmány dolog volt,
amit az em ber csak elvárhat a magafajtától. „Csa-
besznak” az volt a szerencséje, hogy ha „M agdi”
borderline-szindróm ás lett volna, akkor emberölé­
sért ülne. Ehelyett öngyilkosságban közreműködés
bűntette a vád, emiatt emeltek ellene vádat.
Szóval iszonyúan nem játék ez az egész interne­
tes dimenzió, a manipuláció, ami éri a tiniket (akár
egymás részéről is), de azt is észrevettem ismeretségi
körömből, hogy egészen elvadult stílusban képesek
nyilvánosan piszkálni, bántani egymást. Ennek
m iham arabb gátat kellene szabni valahogyan a
további tragédiák elkerülése végett...
 - HATODIK FEJEZET -

A PORNÚFÜGGÉSTŐL A NEMI ERŰSZAKIG

A h o g y korábban elh a n g zo tt, eg y adott k erü letb en u g y a n ú g y fe lle lh e tő m ajdnem m in d en féle b ű n ­
cselek m én y -típ u s, m in t országos szin ten ezért aztán továbbra is m egalap ozott d ön tésn ek b izon yu lt
R ita részéről, h ogy eg y konkrét kerület m ellett tette le voksát. Azzal a bűncselekm ényfajtával is itt, a
X I. k erü letb en k ellett szem b en ézn ie, am i eg y n ő szám ára talán a legk evésb é feld olgozh ató és m ég
h a lla n i róla is kiváltképp nyom asztó. N ők én t a legkevésbé sem öröm teli a találkozás a n em i erőszak
tém akörével, jelen ség év el, ám sajnos ez sem volt kikerülhető számára e kilencven nap során.
Azon túl, h ogy m aga az eset is rettenetes, igyekszünk e fejezetben pszichológusi segéd lettel a m élyére
ásni az alábbi - és talán szám os múlt- és jövő b eli - n em i erőszak vélelm ezhető „előszobájának”, a p or­
nófü ggőségn ek . V agyis annak, m i vesz rá egy objektíve norm ális életvitelű , párkapcsolatban élő fiatal
férfit arra, h ogy m egannyi m egkötözős, eljátszott nem i erőszakot vagy durva aktust ábrázoló pornóvideo
m egtek in tése után u gyan ezt m űvelje a valóságb an egy id eg en nővel. S h ogy általában is m iképp hat
a p szich ére, a férfilélek re az eg y re n ép szerű sö d ő in tern etes p orn ográfia, am i esetü n k főszerep lőjét
jócsk án hatalm ába kerítette...

-Egyik nap épp benn ültünk a kapitányságon,
csendesen telt a délelőtt, beszélgettünk, amikor egy­
szer csak egy szőke, ránézésre 25 évesnél nem idősebb
helyes, csinos lány kétségbeesett tekintettel, kisírt
szemekkel belépett. Megnyugtató hangon megszólí­
tották, és felkísérték a bűnügyi osztályra, hogy meg­
hallgassák őt arról, mi is történt pontosan. Leültet­
ték, vízzel kínálták és megkérdezték tőle mi történt.
A lány rem egő hangon azt m ondta, a foglal­
kozása masszőr, és itt a XI. kerületben dolgozik.
Interneten hirdeti magát, és nagyon sok vendég
megfordul nála, de ezen a napon csak egyetlen
ember jelentkezett be, hogy a szolgáltatásait igény­
be vegye. Aki ahogy belépett a lakásába, m inden
előzetes jel vagy figyelmeztetés nélkül szájba vágta
őt, amitől rázuhant a kanapéra. Ekkor rárontott az
elkövető, és leszorítva őt össze-szigszalagozta a két
elölről összezárt alkarját csuklótól könyökhajlatig.
Majd ezt követően ütlegelni kezdte és m ódsze­
resen elkezdte m egerőszakolni. M iután végzett
a dolgával, otthagyta megkötözve a lakásban és elment.
Nem túrt fel és nem is vitt el semmit.
Egy nyomozónő, Madocsai-Tóthné Papp Ágnes
rendőr őrnagy kapta meg az ügyet; a bűnügyi osztá­
lyon mindig ő szokta az ilyen esetek áldozatait kihall­
gatni. Nagyon tapasztalt nyomozó, emellett empatikus
ember, kétgyerekes anya, aki pontosan érzi, hogyan
közelítsen egy megalázott, megbecstelenített - eseten­
ként összevert - nőhöz. Kedves, kellemes jelenség, lágy
hangja van, és ezek egy ilyen helyzetben együttesen
fontos tényezők ahhoz, hogy egy borzasztóan felzakla­
tott vagy épp teljesen „bezárkózott” áldozattól érdemi
információt tudjanak nyerni.
Az alosztályvezető, Ficsor Karolina Diana rendőr
őrnagy irodájában ültem, mikor is Ági egyszer csak
megjelent az irodaajtóban. Kissé gondterhelt-döb­
bent arccal mesélte, hogy micsoda túlélő ösztön
kapcsolódhatott be ebben a lányban, ha egy ennyire
összeragasztott-m egkötözött helyzetből is képes
volt kiszabadulni. Noha pontosan a lány sem tudta
elmesélni hogyan, de nyilván az ember nem minden
részletre emlékszik, amikor rettegve, m inden ideg­
szálával a menekülésre koncentrál. Attól is tartva,
mi van, ha a pasas meggondolja magát, és mondjuk
visszajön, m ert úgy dönt, nem kell szemtanú, kocká­
zatos életben hagynia áldozatát...
Hovatovább az is fura volt Ági számára, hogy
magától jött be, holott ilyen esetben ki szokták hívni
a rendőrséget a helyszínre. De a lány annyira nem
akart ott maradni, hogy amint kiszabadította magát,
rögtön menekülőre fogta, és egyenesen a rendőrség­
re rohant. Bár a lány az interneten hirdette masz-
szőrként magát, elég hamar sikerült bepontosítani ki
lehetett a férfi, elsősorban a telefonhívásai alapján.
Ugyan a srác azt hitte barom i dörzsölt, amikor is
mielőtt otthagyta a lányt, kitörölte a bejövő hívásait,
de a masszőr egyszer visszahívta, és így a kimenők
között ott volt a száma. Ami egyébként egy nőhöz
tartozott; az ő céges mobiljáról telefonált az elkövető.
A nő, mint kiderült az édesanyja.
Elindult hát a hajtóvadászat, leutaztak Karo-
lináék a rra a vidéki megyeszékhelyre ahonnan
a fiú származott. Esti órán, egyelőre csak megfigyel­
ve őt. A villany égett a lakásában, nyilván otthon volt,
de akkor még nem ütöttek rajta. Ennek technikai
okai voltak, ám másnap Karolina, Ági, Pisti - aki az
egyik akciócsoportos srác - és én, valamint egy járőr
ismét leutaztunk, ekkor m ár az elfogás határozott
 szándékával. Nem találtuk otthon. Közben kiderült,
a srác m ár vonaton ül Budapest felé. Szökésben
továbbra is. Ekkorra m ár megtalálták a fiú barátnő­
jét, akivel közölték, sokkal jobban teszi, ha együtt­
működik a hatósággal, és nem bújtatja a barátját.
-Várj, jó l értem? Barátnője volt a fiúnak? Tehát
nem egy frusztrált, k ielégü letlen , partnerkapcsolat
kialakítására teljesen kép telen , nőktől e lid e g e n e ­
dett erőszaktevőről beszélünk? H anem olyasvalaki­
ről, aki egy norm ális kapcsolatban élt, és em ellett
tám adt „igénye” m egerőszakolni valakit?
-Persze, teljes szerelemben éltek együtt közös
albérletben, a lány nem is akarta elhinni először, hogy
a fiújáról van szó. Úgy gondolta, valami félreértés
áldozata lehet, de szó sem volt félreértésről. Úgyhogy
a lány betelefonált a rendőrségre, hogy itt van vele
a fiú, jöjjenek érte. Mi pedig visszaérkezve Budapest­
re, próbálva csökkenteni a 45 perces előnyét a fiúnak,
határozott irányt véve indultunk a megadott címre.
Egy XI. kerületi panelban vették őrizetbe végül a
nemi erőszakolót. Karolina ment be elsőként, majd
Pisti tette rá a bilincset, nem tanúsított semmilyen
ellenállást. M egkérdezték tőle, ugye tudja, hogy
miért jöttek érte? Persze, pontosan tudja, válaszolta
rezignáltan. Beültünk a kocsiba, és szinte kérdés
nélkül öm löttek belőle a szavak. Úgy tűnt, szinte
megkönnyebbült, hogy kiöntheti ezt a terhet magá­
ból, kérdezni sem kellett, csak m ondta és mondta
a m agáét... Mint kiderült m ár egészen fiatal korá­
ban öngyilkosságot kísérelt meg, ám nem já rt siker­
rel. Emellett jellem zőek voltak rá a dühkitörések,
a lehangolt, depressziós „hullám völgyek” m ár
tinédzser korától fogva. Pénzre vágyott, és egy masz-
szőrlánytól akarta azt megszerezni. Keresgélt egy
kicsit az interneten, és az egyik erre „szakosodott”
veboldalon m egtalálta m agának ezt a lányt. Való­
színűleg az volt a szimpatikus számára benne, hogy
kifejezetten kedves, szép arcú lány volt a masszőr,
egváltalán nem közönséges külsejű.
Szóval megérkezett hozzá, és elkezdett nekivet­
kőzni, mint aki tényleg masszázsra készül. Ezzel
ellentétben a lányt megerőszakolta. Talán azt érezte
ekkor, m int korábban a dühkitörései alkalmával,
vagyis, hogy képtelen megfékezni magát, egysze­
rűen nem tud megálljt parancsolni indulatainak.
Dolga végeztével elment a barátnőjével közös albér­
letbe, lezuhanyozott, összepakolt, és indult haza
a szüleihez vidékre. Volt ebben valami gyermeteg
gesztus szám om ra, ahogy m int egy m egvadult,
nagyon rosszat tett „kisgyerek”, elszalad a lehető
legtávolabb, egyenesen haza a családi fészekbe
a felelősség, a következmények elől.
Ami emlékezetes maradt nekem belőle, az a több
órányi internetes pornóbám ulása... Félnapokat
képes volt eltölteni ilyen oldalak, képek, videók
nézegetésével, és ezeken a pornóvideó oldalakon
szexuális társkeresők, illetve masszőroldalak is hir­
detik magukat, jól felmérve a „keresleti” és „kíná­
lati” halm azok találkozásának legnagyobb közös
metszetét. Noha ez a férfi korábban egyszer sem
keresett fel masszőrlányt vagy prostituáltat, ez volt
a legelső alkalom, de máris képtelen volt normális
szexuális viszonyulással bírni későbbi áldozata felé.
Rögtön kötözés és erőszak lett a kimenetele. Öt év
vagy azt meghaladó börtönbüntetés elé nézhet egy
ilyen súlyú bűncselekmény esetén.
M ag án em b erk én t m élységesen m egvetem
a nemi erőszakolókat - a rendőrök is ezt az „ember­
típust” bírják a legkevésbé a pedofilok és a gyilkosok
m ellett és kifejezetten m egrázott pár nappal
előtte a masszőr kislány látványa meg mindaz, amit
elmesélt. Mégis e pillanatban nem éreztem gyűlö­
letet, haragot iránta. Csak szánalmat, sajnálatot,
mert látszott, hogy egy sérült lelkű, alapvetően nem
rosszindulatú, ám teljesen eltorzult szexualitáséi
fiatalember ő. Aki mivel eredendően sem volt képes
önkontrollt gyakorolni időnként a tettei felett, most
végképp óriási bajba sodorta magát.
Nyilván sokakban felmerül e sorok olvastán: nem
csoda, hogy ilyen helyzetbe került ez a lány, hiszen
hát erotikus m unkát végző „úgynevezett” masszőr,
szóval nem éppen egy szentéletű em ber... Na de az,
hogy valaki a „legősibb mesterséget” választja - vagy
annak egy „enyhített” formáját -, még egyáltalán
nem ok arra, hogy brutálisan bántalmazzák.
-E b b e n e g y e té r tü n k . E gyéb k én t az elk övető
n a p i több ó rá n y i p o r n ó -n é z é sé r ő l ju t eszem b e,
h ogy a roham osan terjedő pornográfia - am i m ost
m ár az in tern et v ég telen re tágu lt szabadságával
g y a k o rla tila g bárki szám ára e lérh ető m ily en
m éreteket öltő iparággá nőtte ki magát. Lassan már
a fősod orb eli m édia is b eáll a sorba azzal, hogy ha
p orn ó film ek et m ég épp nem is vetít fő m ű so rid ő ­
b en , ám p o rn ó szín észek et k ü lön b öző valóság- és
egyéb showkban már b őség g el szerepeltet, ezzel is
legitim álva a műfajt.
T a g a d h a ta tla n , h o g y id ő n k é n t m in d e n k i
„elcsáb u l”, és néz pornót. Ám , h ogy en n ek hol van
az e g é sz sé g e s határa, m ik ortól torzítja szex u á lis
v ilá g k ép ü n k et és m ily en ro n cso lá st v isz végh ez
az em ber lelk éb en , pszich éjéb en , arról dr. A lm ási
K itti k lin ik ai szakpszichológust kérdeztük meg.
-D r. Almási K itti: A pornó az utóbbi évekbe:
elképesztő méreteket öltött internetes térnyerésével, vala­
m int az ezzel párhuzamosan erősödő irodalmi és ehhez
kapcsolódó m ozifilmes adaptációk népszerűsödésévei
az emberek p rivá t „repertoárja” is bővült. Ezzel persze
nem azt akarom m ondani, hogy korábban ne léteztek
volna olyan szexuális szokások, amik a manapság nép­
szerű „BD SM ”-re hajaznak. (A „BDSM” gyűjtőszó az
angol Bondage & Discipline /B&D/, Domination
Submission /D&S/, Sadism and Masochism /S&M
szavakból képzett rövidítés. M agyarul a „kötözés­
fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-
m azochizm us” fogalm akat jelöli.) De elterjedtség
szempontjából mindenképpen megváltozott a helyzet.
A p ra xisom ban is ta p a szta lta m , hogy v a n n a k
akik nem azért, m ert fa n tá ziá tla n o k , hanem mert
a klasszikus fo rm á it preferálják az együttléteknek,
először megdöbbenéssel olvastak ezekről a dolgokról,
lehetőségekről. Egy részük aztán kipróbálgatott ezt-azt
és volt köztük, aki állítása szerint élvezettel emelt be
egy-egy m ozzanatot a saját szexuális életébe. A zzal,
hogy rá lá tu n k más emberek intim itására, bővülhet
a repertoárunk, s nem feltétlenül abból kell kiindulnunk,
ami belőlünk fakad, hanem követhetünk - ha úgy tetszik:
játékból - ilyen dolgokat. Alapvetően azonban két ember
szexualitásának igazinak és természetesnek kell lennie:
jó l kell fig yeln ü n k a testünkre, a m ásiknak is ránk és
ugyanígy fordítva, és ezáltal tudjuk szerencsés esetben
a legtöbbet kihozni m agunkból, illetve a helyzetből.
Tehát nem előre eldöntőm - mindenféle vizuális hatások
vagy olvasmányélmények folyom ányaként - , hogy mi
a jó nekem, hanem a másik ahogyan hat rám, közben
alakulnak az igények és cselekvések.
H a viszont tú l nagy dózisban szívjuk be kívülről
ezeket a „tudásokat”, akkor nagyon gyakran afelé visz el
minket, hogy úgy éljük meg, mintha hiányérzetünk lenne,
mintha kimaradnánk valamiből.
-Mintha legalább is azt élnénk meg, hogy sekélyes
és „szürke” (mindenféle „árnyalatok” nélkül...)
a szexuális életünk? Középszerű és kispolgári az,
ahogyan „hagyományosan” műveljük a szexet és
lám, mennyi vadító új dimenziója van még, amivel
fokozható az élvezet?
-Dr. Alniási Kitti: Valóban kialakulhat az az érzet,
tévképzet, hogy „hm, lehet, hogy túl silány és unalmas aho­
gyan mi csináljuk..? H át mások egészen extrém dolgokat
is kipróbálnak, én miért ne tenném?” Ez pedig óhatatla­
nul egyfajta hiányérzetet generál az emberek egy részében,
míg persze a másik részük rálegyint, hogy „na jó, én ebből
a bolondságból, köszönöm nem kérek”.
Am szám unkra az első csoport érdekes a téma szem­
pontjából, és még azt is nagyon fontos megjegyezni, hogy
az emberekben nagyon erős mostanság a késztetés, hogy
nehogy „kimaradjanak” valamiből. Nem akar lemaradni
arról, amit az új, divatos áramlatok esetleg nyújthatnak;
nem akarnak „kevesebbek” lenni emiatt. H a ez olyasvala­
mi, ami esetlegjó lehet nekem, na nehogy már kimaradjak
belőle... Hasonló „kimaradást elkerülni akaró” késztetés
áll pl. a közösségi oldalon való naphosszat tartó „lógás”,
folyamatos jelenlét vagy ránézegetés hátterében is.
De visszakanyarodva a szexualitás területére, ha
kívülről - pl. gyakori pornónézegetéssel - fokozódik ez
a feszültség, akkor történik meg az, hogy saját m agukat
is bele tudják hajszolni olyan dologba, amire eredetileg
nem is vágynának vagy adott esetben erre késztethetik
pa rtnerüket is.
-Vagy ha a partnerükkel kvázi „eljátszva”
e kiszolgáltatottságot nem is okoz akkora örömöt
a dolog (épp e „játékból művelés” okán), akkor
elképzelhető - mint a fenti esetben is -, hogy a pornó
áltál folyamatosan gerjesztett izgalom és kíváncsiság
végül szükségszerűvé teszi az ilyesmire hajlamos
embernél annak cselekedetét, hogy „élesben” akarja
megtapasztalni milyen is ez? Akarva-akaratlanul
elhozva ezzel az „állatot” magából?
-Dr. Almási Kitti: Van egy óriási különbség a partner
- -essen az alkalmi vagy tartós - és a pornóslány között.
Hogy az utóbbit nagyon sokszor megalázzák. Tehát igazság
szerint az ő lelkének, személyiségének nincs sok jelentősége
a pornófilm üzenetét tekintve. A pornók nagy részében
alapvetően ők szexuális tárgyként vannak megjelenítve, és
láthatóan azonosulnak is e szereppel. Egyre szélsőségesebb
ez a fajta tárgyiasítás manapság már egyébként.
N a most ha ennek nézője izgalommal él meg valamit
a látottakból, akkor intellektuálisan azért hamar fölméri,
hogy ezt a barátnőjével biztosan nem fo g ja tudni meg­
csinálni. Nemcsak etikai okokból, hanem a lány érzései
m iatt elsősorban. Ót úgy nem fo g ja tu d n i megalázni.
Ehhez tehát keresnie kell egy másik partnert, akivel ezt
megélheti, ám erre kifejezetten egy olyan személy lesz
alkalm as, akit ő nem tisztel, vagyis a kit jó szívvel és
teljes lelki nyugalommal képes megalázni. M ert teljesen
érdektelen számára a lelke.
-Pl. egy törékeny masszőrlány, aki még amolyan
„könnyű prédaként” hirdeti is magát - egy ilyen lel­
kületű egyén számára - ezek szerint kiválóan alkal­
mas alanynak tűnhet erre... Közhelyes meglátás,
hogy rendszerint férfiak néznek pornót, mert azért
tudható ma már, hogy a nők is el-elkalandoznak
időnként eféle oldalakra.
Hogyan tapasztalja praxisában: a nők mennyire
próbálnak megfelelni ezeknek a férfiak egy részében
kissé „elto rzu lt” - pornófilm ek gerjesztette -
elvárásoknak?
Mennyire akarnak adott esetben számukra
egyáltalán nem kényelmes, jóleső és messze nem
izgató vagy kielégülést okozó helyzeteket fölvállalni
az aktus során pusztán megfelelési kényszerből?
-Dr. Almási Kitti: Úgy tapasztalom, hogy eléggé;
intellektuális vagy egzisztenciális helyzettől - és kor­
osztálytól - fü g g etlen ü l a nők igyekeznek akár súlyos
kompromisszumok árán is a kedvében já r n i a férfia k
vélt vagy valós elvárásainak. A nno, am ikor először
a pornográf tartalmakban, majd a populáris kultúrában
(mozifilmekben, videoklipekben) elterjedt, hogy két nő
csókolózásának a látványa milyen egy izgató dolog a
fé rfia k szám ára, számos diszkóban kezdtek el lányok
összebújva erotikusán táncolni, majd csókolózni. Aminek
rendkívül ritkán volt az az oka, hogy ténylegesen egy nőre
vágytak volna. Viszont azt látták, hogy nagyon megnő
a „piaci értékük” a fiú knál.
Szóval mondhatjuk, hogy ez egy kvázi evolúciós fejle­
mény, hogy a partnerért folytatott küzdelemben mostanra
bármi megengedett. S emiatt inkább magukra vállalnak
olyan kompromisszumokat, amikhez a legkevésbé sem
volna m aguktól kedvük. Gondoljunk csak bele: régen,
am ikor nem szerelemből köttettek a házasságok maga
a házastársi kötelesség sem olyasvalam i volt, amire
nagyon vágytak volna, ettől azonban még odaadták
m agukat a férjnek. Hogy meddig megy el ebben valaki,
az m ár azt is mutatja, hogy mennyire van kétségbeesve,
vagyis mennyire érzi úgy, hogy neki „kaparnia” kell
azért, hogy megtartsa partnerét.
Volt olyan nő a praxisom ban, aki párnapos lelki
„rákészülést” kért előtte, de belement és eleget tett a férje
csoportszex-igényének. Ez egyfajta áldozati magatartás
és ahogy egyre szélesednek - nem ritkán a pornográfia
hatására - az elvárások, úgy egyre nagyobbak a fölvállalt
megalkuvások is. Veszélyes út ez, ha egyszer valaki elin­
dul rajta, s nem áll ki időben azért, am it szeretne vagy
nem szeretne.
-M ivel a fenti történet is illusztrálja a pornó­
függőség „áldásos” hatását, ösztönösen fölvetődik
az emberben: van egészséges arányú, mennyiségű
erotikus tartalom megtekintés mondjuk „napra lebont­
va”, vagy egyénileg különbözik kinek mennyi a sok?
-D r. Alm ási K itti: M iv e l k iik ta tn i ezt m ár
úgysem lehet életünkből, kár is lenne arról filozofálni,
hogy ez jó-e vagy sem. M aradjunk abban, hogy ez van és
ennek valamilyen szintű ismerete önmagában semmilyen
kárt nem okoz szerintem.
Hovatovább valóban bővítheti a házi „repertoárt”,
hiszen többféle szintje és minősége van a pornóknak
is. A m i véleményem szerint nagyon veszélyes ebben,
az az illúziókkal teli m űvilág, ami igazából m indkét
nemet szorongatja. A nőket ugye a hibátlan, szép test, ami
 mindenféle pozitúrában és szögből mutatós, esztétikus, internet-felhasználók, és szinte korlátozás nélkül férnek
szexi és persze folyamatos élvezettel befogadó; ami egy hozzá ezekhez a tartalmakhoz.
normál szexnél egyszerűen képtelenség és nem így néz ki. M anapság, m in t tu d ju k elég korán és éretlenül
A férfiaknál a túl hosszú aktus elvárása lehet szorongást vágnak bele a szexuális életbe és a legtragikusabb az,
keltő, melyben a konstans akciókészség - ami a film ben hogy sokszor olyan szélsőséges m inták alapján művelik,
ki tudja hány felvételből és forgatási órából áll össze - amiket ezeken a videókon látnak. Órájuk hat a legjobban
önmaga felé támasztott elvárása lehet frusztráló. egy ilyen durva szexust tartalmazó videó, mivel ők még
M indez akkor a legveszélyesebb, ha nagyon gyakori keresik az utakat, a fé rfi és női szerepeket, amikkel identi-
önkielégítéssel párosul. Ugyanis ezáltal egy jóval stabilabb, fikálódhatnak. Tehát minden, ami számukra elérhető, az
kényelmesebb, biztosabb és rövidebb úton elérhető kielégü­ alakítani fogja mindazt, amit ők általában elképzelnek
lésigju t el valaki, míg a normális esetben ugye a másikra is a szexről, és valljuk be: harm onikus együttléteket, szép
figyelve, az ő élvezetével is foglalkozva „kell megküzdeni” szeretkezéseket elég nehéz elérni a netről. Am it pedig túl­
a közös élvezetért. Egy idő után ez pedig „macerásnak”, nyomórészt láthatnak, az egy nagyon torz, lebutított és/
körülményesnek, fárasztónak fo g tűnni a képernyő előtt vagy eldurvult manifesztációja a fé rfi és női szerepeknek.
gyorsan és garantáltan elnyert „beteljesüléshez” képest. Ezért is nem hangsúlyozható eléggé - tudom, unásig
Nagyon sok olyan párral találkozom a rendelőmben, és sokadjára, ám még m indig jókora aktualitással -
ahol a pornónézés ölte meg a házaséletet, mert magához a szülői felelősség fontossága. Vagyis, hogy m it enged
az aktushoz m ár nem volt kedve, affinitása a fé rfin a k a szülő gyermeke szeme elé kerülni, számolva azzal is,
vagy épp a nőnek. Persze belefér az önkielégítés egy hogy az miképp form álja gyermeke tudatát, világát,
n o rm á l párkapcsolatba, egymás előtt vagy mögött szexualitását, amikor a gyerkőc egyébként órákat ül a gép
egyaránt, tehát ezzel önmagában nincs gond. M ég úgy előtt, ki tudja milyen oldalak közt böngészve...
sem, ha esetleg egy pornó közös nézése az előjáték része.
Am az arányokkal nagyon kell vigyázni: ha gyakoribb Bántalm azás áldozatául esett nők és gyerm ekek
az ilyen tartalm ak nézése önkielégítéssel megspékelve, szám ára a N ők a N őkért E gyütt az Erőszak E llen
m int a partnerrel való együttlét - esetleg m ár elenged­ E gyesület m űködtet in g y en esen hívható segélyvo­
hetetlen a pornó ahhoz, hogy a partnert megkívánja nalat m inden nap 18-22 óra között: 06-80-505-101
akkor nagyon el kell gondolkozni közösen azon, hogy A ki széleseb b körben szeretn e tájék ozód n i a
miként lehet visszatérni a szexuális élet normális med­ tém ában, az keresse fel az alábbi internetes webol-
rébe. A legkiszolgáltatottabbak a tinédzserek, akik nagy dalt: http://nane.hu/eroszak/index.htm l
 - HETEDIK FEJEZET -

IDŐSEK ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

B evallom , többször „ m eg v ersen y eztettem ” m ár m agam ban, h o g y m elyik em b ertíp u st tartom h itvá­
nyabbnak és alávalóbbnak: azt, aki gyerm ekek e lle n vagy azt, aki id ő s em berek ellen képes fordítani
szellem i, rosszabb esetben fizik ai erőfölényét. A válasszal m ég adós vagyok m agam nak is, de azt hiszem ,
m aradhatunk abban, h ogy m indkét bűnözőtípus a legaljasabbak közül való. Aki képes visszaélni a m ásik
em ber életkorából adódó hátrányaival, g yen geségeivel, korlátozottságával - legyen az az életkor túl ifjú
vagy már tú l éltes - az olyan m oralitást, létm in ő ség et takar, am ihez m egfelelő (és nyom dafestéket tűrő)
jelzők et nehéz len n e találnom . S nem is keresek, m ert nem kívánok rögtön e fejezet elején „hangulatot
k elteni”. M indenki m aga d öntse el m it gondol az ilyen bűnelkövetőkről, ám ha közben b evillan az érzés
csak egy p illanatra is, h ogy m ilyen len n e az, ha valaki ugyanezt tenné az én drága édesanyám m al vagy
édesapám m al, gyorsan h esseg esse el. M ert a gondolatoknak állítólag terem tő ereje van; m árpedig ilyen
„terem tések re” és „bevonzásokra” azt h iszem egyik ü nknek sincs szüksége.
Ilyenform án e fejezet szándéka sem az, h o g y ö n célú an félelm et keltsünk és további aggodalm akat
ébresszünk a szeretett felm en őin k irányába. H anem az, h ogy a tárgyalt eseteken keresztül felism erjük,
m ennyire fontos od afigyeln ü n k szüléinkre, n agyszüleinkre és időnként figyelm ezetnünk őket arra, hogy
ez már nem az a világ, am iben ők m ég cseperedtek, hittek, s am it m egtapasztaltak fiatalon. Ez már saj­
nos egy sokkal kegyetlenebb, etikátlanabb, elvetem ültebb világ, am iben nem ritkán ők, a kiszolgáltatott
idősek a gazem berek célpontjai.
R itának a rendőrség kötelékében töltött hónapok alatt több form ában is találkoznia kellett azzal, hogy
fiatal, életerős em berek m iképp és m ilyen form ákban képesek bántani, becsapni, kihasználni - és bizony
elp u sztítan i - azt, aki fizik a i vagy szellem i állap otából fakadóan képtelen egyen ran gú „ ellen félk én t”
m egvéden i m agát...

-A XI. kerületben Gellén Judit törzsőrm ester hogy kizárhassák a tévedést, és m egingathatatlan
mellé kerültem egy kora őszi napon a Bűnügyi határozottsággal bökjön rá a sértett az őt m egtáma­
Osztályon. Judit javasolta, hogy tartsak vele, m ert dó vagy kirabló személyre.
épp aznap van egy „felismertetése”. Ez annyit jelent, Amíg autóztunk ki Judittal a helyszínre - mivel
hogy történt egy bűncselekmény egy idős bácsi ellen, a kapitányságtól csak két utcányira m entünk - gyor­
és azonosítania kell az elkövetőt, az ún. „elkövetői san elmesélte, hogy egy elég idős bácsiról van szó,
tablón”. Kb. 4-6 fotó szerepel ezen a tablón, ennyit aki pár nappal azelőtt egy napilapból kiszúrt egy
helyez el rajta a nyomozó, és ezek után kimegy hirdetést az „ismerkednék” rovatban. Ami az ő ide­
a helyszínre az áldozathoz, akinek határozottan, jében még valós társkeresési ambíciókat takarhatott,
minden kétséget kizáróan rá kell m utatnia arra, aki ma meg m ár ugye sejthető, hogy kevés kivételtől
elkövette sérelmére a bűncselekményt. Szándékosan eltekintve többnyire prostituáltak hirdetik magukat
hasonló karakterű em berek képeit rakják össze, így. De m ár oda is értünk, úgyhogy mondta, hogy
várjam meg itt a kocsiban. Az anyósülésről még
láttam , hogy nagyon nehezen engedi be Juditot
földszinti rácsos lakásába az idős úr, fokozott bizal­
matlansága - ma m ár számomra is - érthető volt a
történtek után...
Ám amikor megtudta, hogy Judit a rendőrségtől
jött, kedvesen beinvitálta őt, majd eltűntek az ajtó
mögött. Úgy negyedóra múlva léptek ki együtt a
lakásból, én is kiszálltam az autóból és Judit oldalán
egy tüneményes bácsika jö tt felém. Juditot közben
fölhívta valaki, a bácsi pedig megkérdezte együtt
jöttünk-e. Mondtam neki, hogy igen, és kérés nélkül
elkezdte kiönteni nekem a szívét, láthatóan még
mindig nagy szomorúsággal tekintetében, a történ­
tek hatása alatt. Elmondta, hogy ő ugyan nyolcvan
esztendős, ám van neki egy hatvan körüli felesége,
és bár elég nagy ez a húsz év korkülönbség, ám
m indeddig nem jelentett problémát. De nem rég a
felesége elhagyta, mert m ár nem tudott szexuálisan
teljesíteni. Hogy m agának vagy a nejének akarta
inkább bebizonyítani, hogy ő még férfi és „potens”, „Tudom, mostmár tudom” - tette hozzá keserűen
arra nem tért ki, mindenesetre egy bulvárnapilap­ az úriember. „Csak hát ugye tényleg, a fiatalkorom­
ban kezdett el keresgélni asszonyt m agának erre a ban vagy akár még 2-3 évtizeddel ez előtt is, ha eg-.
célra. Rá is talált ham ar „Mary”-re: szőke, elegáns, ilyet valaki leírt és föladta hirdetésként, az kevés
csinos, 35 éves, és állítása szerint igazi társat keres kivételtől eltekintve úgy is volt, lehetett hinni neki.
komoly kapcsolatra. Sőt, mondta a bácsi, azt is m egtudtam a kolléganő­
Fölhívta, másnap m ár meg is jelent „Mary”, a jétől, hogy olyanokra is vadásznak ezek a csaló-lopó
bácsi repesett az örömtől, hogy felé egy ilyen fia­ gazemberek mint én, aki hiszékeny és kiszolgálta­
tal dekoratív nő érdeklődést mutat. Aztán persze tott a korából adódóan. Hát igen, folytatta az öreg.
ham ar világossá tette számára a reménybeli kedves, nem tántorodtam el az igazság hallatán sem, és ha
hogy itt bizony üzleti alapon nyugvó örömszerzés m ár egyszer ott volt „Mary”, akkor kifizettem neki
esete forog fenn. Még mindig látható csalódottság­ négyezer forintot az aktusért. Ami össze is jött, hál'
gal idézte föl az idős úr ezt a kijózanító felismerést, Istennek, nem úgy m int az asszonnyal az utóbbi
és hozzátette, hogy a nyomozónő odabent kedvesen időben - nyom atékosította büszkén a bácsi. No,
próbálta vele m egértetni, hogy ez sajnos m ár egy „Mary” lelkesen telefonálgatott ez után, látva, hogy
ilyen világ. Nem olyan, mint az ő idejében, amikor fizetőképes „ügyfél” vagyok, így pár nappal később
ha valaki társkereső hirdetést adott fel, az valóban újra ott volt nálam . Akkor ugyan nem jö tt össze
társat is keresett, akár egy életre is; ez m ár a prosti­ a szex, de ennek ellenére megkapta ismét hiánytala­
túció egy burkolt formája. nul négy darab ezresét tőlem.
 Harmadik alkalommal is jött, akkor megint örö­
möt tudtunk okozni egymásnak, így megint beljebb
került négyezerrel az a céda. Majd otthagyva engem
az ágyon jelezte, hogy kimegy tusolni; m ondtam
neki, hogy menjen csak nyugodtan. Ki is ment, de
nem tusolni ám, hanem kipakolni a széfet és onnan
kivéve egy több évtizedes luxuskarórámat, egy szép
pecsétgyűrűmet valamint több mint százezer forin­
tomat. Gyorsan elbúcsúzott tőlem, majd lelépett.
Nem sokkal utána vettem észre, hogy eltűntek
dolgaim, és rögtön értesítettem is a rendőrséget.
A legrosszabb, legkínosabb az volt az egészben, hogy
kénytelen voltam elárulni a feleségemnek, hogy ide­
gen nőhöz fordultam, örömlányhoz ráadásul. Még
ha nem is ezzel a szándékkal engedtem is be valakit
a közös lakásunkba eredetileg. Közben lerakva a
telefont visszatért Judit, elbúcsúztunk a bácsitól,
beültünk az autóba és elhajtottunk. Visszafele úton
a kapitányságra m ondta Judit, hogy sajnos nem
já rt sikerrel a felismerés. A rra gondoltam, hogy ez
azért is sajnálatos, mert ez az említett „Mary“ vajon
hány hiszékeny idős embert fog még becsapni, mire
valóban lebukik...
-M ég ha egészen m egalapozott is a gyanú, hogy
a m egfelelő szem ély került a rendőrség látókörébe,
akkor sem leh et - m in d en féle burkolt vagy konk­
rét su galm azás n élk ü l - an n yib an „ rá e r ő síte n i”
az áldozat „m em óriájára”, hogy n ézze m eg m ég
egyszer, tüzetesebben a leh etség es tettesek fotóit?
F usson neki m ég egyszer, hátha...?
-N em , ez szigorúan kizárt, m ert ez m ár való­
ban a sugalmazás, befolyásolás kategóriája lenne,
és ilyet nem tehet egy rendőr. Visszafelé úton láttam
Jnditon, hogy különösen bántja a dolog - általá­
ban feldúlják az idősek elleni gazem berségek -,
m ert szinte száz százalékig biztos volt abban, hogy
a „mi M arynk” volt az egyik a négy szőke nő közül
a „profiltablón”.
 M int m egtudtam tőle „M aryhez” hasonlóan szép kora ellenére szellemileg teljesen ép volt egyéb­
jó n éhányan szakosodtak és sp ecializáló d tak ként - azt állította, eladta, csak hát a pénz nem volt
a kerületben az idős emberek becsapására és meg- meg sehol. Annyi tűnt fel, hogy időnként teljesen
lopására - nem véletlenül megadva a hirdetésben spontánul „bealudt” (mint később orvos páromtól
elég széles korosztályi intervallumot a partnernek... megtudtam, „Pickwick-szindrómának” hívják ezt az
A következő üggyel szinte pár napra erre talál­ alvási rendellenességet, ami az agy nem megfelelő
koztam. Ugyanúgy benn voltam a kapitányságon, oxigén-ellátásából ered), de ettől függetlenül m in­
am ikor Simkó N orbert zászlós szólt, hogy van dennel képben volt, és összefüggően tudta elmesélni
egy újabb érdekes ügy, ha gondolom tartsak vele. a történteket. Előtte a helyszínre haladva még meg­
Kapva kaptam a lehetőségen, tekintve hogy tudtam, tudtam Norbitól, hogy m ár elindultak egy nyomon,
megint idős ember a sértett. m ert bár a kocsi fizikai értelemben még nincs meg,
Kim entünk egy idősek otthonába, ugyanis egy ám valaki m ár kötelező biztosítást kötött rá hétfőn,
ott lakó 94 éves bácsi fia bejelentette, hogy eltűnt az mint új tulajdonos. Ez pedig nem más, mint a bácsi
édesapja Toyota Yaris-a az udvarról. A papája - aki ápolónője az idősek otthonában...
 Azt hiszem nem kell m ondanom , m ennyire
aggályos etikailag ez a tény, még ha az adás-vétel
rendben is lenne jogilag. Azért is elég elkeserítő,
hogy ilyesmire vetemedik valaki, m ert ez az egyik
legmagasabb színvonalú ilyen intézmény az ország-
tan. Norbi igyekezett teljesen diszkréten érdeklőd­
ni. senkiben sem akarva fölösleges ijedséget vagy
kétséget kelteni az intézmény iránt; legelőször az
igazgatót keresve, és tőle érdeklődve az ápolónőről.
Persze egy ilyen zárt intézm ényben futótűzként
terjed a hír, így amíg ott voltunk m ár m indenki
megtudta, hogy egyik ápolónőjük ezt művelte.
A bácsi elmondta Norbi érdeklődésére, hogy 300
rzer forintért adta el a kocsit ennek a nőnek, ami
egyébként legalább kétmillió forintot ért korára
és m egkím éltségére tekintettel. Próbálta előkerí­
teni az adás-vételi szerződést, de sehol nem találta,
és szom orúan néztem , ahogy láth ató an egyre
esélytelenebbül keresgél...
-A zért egészen h ih etetlen , h ogy vannak em b e­
rek, akik ily e n szé g y e n te lje s g á tlá sta la n sá g g a l
k ép esek id ő s em b erek k orlátozott fig y e lm é v e l,
m em óriájával és eg y á lta lá n : g y a n ú tla n sá g á v a l,
jó h iszem ű ség év el v issz a é ln i... A b izalom ról nem
is szólva, h iszen egy nagyon id ős em ber k iszolgál­
tatott állapotában nyilvánvalóan m egbízik - több­
féle értelem ben is - ápolójában. Ilyenkor nem jut
eszükbe a saját édesapjuk, édesanyjuk és az: hogy
 az idősek, m ind a gyermekeik, unokáik, akik fel­
hívják a figyelmüket arra, hogy senkit, de senkit ne
engedjenek be a lakásba, akármilyen hivatalos iratot
mutat fel, legalább is olyat ne, akit előtte nem ismert
arcról. Ez esetben egyazon elkövetőhöz kapcsolódik
a két külön ügy: a harmincas fiatalember szórólapo­
zással figyelte ki a Móricz Zsigmond Körtéren áldo­
zatait, majd a gyógyszertárakból ingyenes vitamin­
m intákat elvíve a kilesett idősekhez bekopogtatott.

éreznék m agukat, ha valaki h ason lók ép p átvágná,

m egvezetné az ő szülőjüket!?
-És ez még mindig csak a szerencsésebb eset, ha
„csupán” anyagi kár keletkezik, m ert van, hogy ez
a bizalom az idős emberek életébe kerül...
Ám még előtte: e most következő üggyel magam
személyesen nem találkoztam, viszont Berki kapi­
tány külön kérte, hogy dolgozzuk fel, m ert számára
- a rutinos, sok gazemberséget látott szakembernek
is - példátlan emberi aljasságot tükröz az eset, és ha
sok emberhez eljut, hogy ilyen jelenség bizony létezik,
talán sokkal óvatosabbak lesznek a jövőben. Mind
és ott rabolta ki őket a lakásukon. Voltak hamisított A p a p írja i lá ttá n b izalom m al elfo g ad ták
m inisztérium i, valam int orvoslátogatói papírjai tőle - idős, kispénzű emberek tán még örültek is
is, amiket felmutatva azonnal az idősek bizalmába az ingyenes új készítménynek -, és nyolc esetben
férkőzött még ott az ajtóban állva. De volt, hogy az eszméletüket vesztették a bevett tablettától. 21 ezer
önkormányzat szociális előadójaként mutatkozott volt a legkisebb és 2 millió 270 ezer forint a leg­
be. Ezekből a vitam in-m intákból adott oda egyet- nagyobb összeg, amit elemeit tőlük ez a gazember,
egyet, majd az ún. „benzodiazepin’-hatóanyagú/ m iután „kiütötte” őket a nyugtatóval. „Nyolc rend­
típusú nyugtatóból is m egkínálta őket, ami m ár beli rablás” - ez abban különbözik a lopástól, hogy
egészen más hatást váltott k i... bántalmazás is történik - volt az egyik vád ellene,
„közokirattal való visszaélés” a másik. Továbbá egy
rendbeli „személyi szabadság korlátozása”, ugyanis
az egyik nénit bezárta a kam rába, aki miközben
az elkövető belökte a helyiségbe, még jól meg is
ütötte magát. Valamint „két rendbeli trükkös lopás”,
figyelemeltereléssel.
A m ásik ügy, am i el lett különítve az „egy
rendbeli rablás”, „hét rendbeli trükkös lopás” és
„bankkártyával visszaélés”. M indezeket a VIII.,
X., XI., XIV. és XVII. kerületben követte el, tehát
igyekezett m inél szélesebb és követhetetlenebb
útvonalakon és körzetekben m űködni. Ám végül
a II. kerületben kapták el, m égpedig a zseblopási
alosztály érte tetten a villamoson, épp valakinek a
zsebében „ügyködött” a korábban m ár egyébként
börtönviselt bűnöző. Amit pedig a halálról, mint a
bizalom következményéről fentebb említettem, az
egy több mint egy évtizedes ügy.
Egy idős házaspár a bizalm ába fogadott egy
akkor épp csak felnőtt korba lépett fiatalem bert,
akit egy rokona révén ismertek meg. Akit - mivel a
rokon egyedül élt a fővárosban - a házaspár ápolt,
odafigyeltek rá. Az idős rokont egy-egy bevásár­
lással, gyógyszertárba elszaladással, ebédfőzéssel
segítették, és persze m inden nap ránéztek, amit a
fiatalember, illetve a fiú édesanyja csak félévente -
évente tudott m egtenni. A házaspár amolyan régi
vágású becsületes emberek voltak, akik nem tudták
elviselni, hogy ha valaki a szom szédságukban
teljes m agányban és elszigetelődésben él, akkor
ne segítsenek neki, amiben csak tudnak. Amellett, követően sokszor m egfordult az idős embereknél.
hogy figyelemmel voltak a környezetükben lévő Volt, hogy meleg ételt raktak elé, volt, hogy egy kis
rászorulókra (mint pl. erre az idős em berre a zsebpénzzel segítették ki. így nem volt különöseb­
szomszédjukban, aki egyébként elhunyt m ár a gyil­ ben gyanús számukra, hogy a gyilkosság napján is
kosságot jóval megelőzően), egy nagyon egyszerű, fölugrott hozzájuk. Az idős emberek nem tudhatták,
berögzült szokások mentén zajló életet éltek: este amikor ajtót nyitottak neki, hogy gyilkosság áldoza­
fél 8-8 körül m ár aludni mentek, spóroltak, amin tává válnak beengedésével. A rendőrök a helyszínen
csak tudtak. Az elkövető jól ismerhette életvitelüket begyűjtött bűnjelekből m indent elraktároztak,
és jó in d ulatukkal vélhetőleg visszaélve brutális különös tekintettel a cigarettacsikkekre, amelyekről
kegyetlenséggel megölte őket. sejthető volt, hogy a tettestől származnak, hiszen
H am ar képbe került pár lehetséges elkövető, a házaspár sosem dohányzott.
köztük az em lített fiatalem ber is, aki alig húsz­ A nyomozók kitartó kutatóm unkát folytattak
évesen, a házaspár által ápolt nagyapja halálát ám igazából egy technikai újítás tette fel az „i"-re
a pontot... Nem sokkal ezután vezették be ugyanis a
DXS-profil-vizsgálatot, és egy nyomozati bravúrral
im ar megtalálták az elkövetőt. Fájdalmas belegon-
i jlni abba, hogy m iért is kellett így végeznie ennek
a két szerencsétlen, jóindulatú idős embernek, és
Tiztos vagyok benne, hogy családtagjaik sebei sem
jt- gvultak.
De úgy vélem a hozzátartozóiknak lelki meg­
ó v á st h o zhatott, hogy szeretett felm enőik
.jvetlen gyilkosa végül nem úszhatta meg a ször-
'. :ettet, és még ma is a rácsok mögött tölti napjait.
 - NYOLCADIK FEJEZET -

GYILKOS ÖSZTÖN - GYILKOS ELMÉK

ORFK - Életvédelmi Osztály
E m berölés. G yilkosság. Talán érez m ost eg y kis kényelm etlen p u lzu sem elk ed ést, esetleg n ém i adrena­
lin-felszabadulást e kifejezések láttán a kedves olvasó. M indannyian reagálunk valam iképp érzelm ileg e
veretes, erős szavakra. V alam ilyen reakciót m in d en kiben beindítanak. Vagy a napi hírek hátborzongató
esetein ek fe lid é z ő d é se m iatt, vagy - job b esetb en - fik ciós olvasm ány- és film élm én yek okán. N em
m egfeled k ezve azokról a k evesek ről, akiket sajnálatos szem élyes érin tettségü k révén n álunknál jóval
m élyebben érinthetnek m eg ezek a fogalm ak, m ég így írott form ában is.
M iközben tagadhatatlan az a borzongató izgalom is, am iért akár sajtóterm ékekben, akár thrillerek
„fogyasztása” közben m ohó kíváncsisággal vagyunk képesek sorról-sorra vagy film kockáról-film kockára
elm erülni annak a folyam atnak az ábrázolásában, am i megmutatja, hogy egy em beri lény a m ásik em beri
lény ellen mit és m ilyen m ódon képes elkövetni. Ép ésszel felfoghatatlan brutalitás, elfogadhatatlan és sem ­
mivel nem magyarázható kím életlenség, m elynek em bertelen célja a másik ember életének kioltása. És csak
próbálunk választ kapni, próbáljuk m egérteni a „gonosz” term észetét. Legyen az valam i bennünk lakozó
természet-adta ösztön, hajlam vagy egy m etafizikai-spirituális, tőlünk látszólag független létező, „entitás”.
Rita ebbe a „világba”, a rendőri m unka ezen dim enziójába is nagy várakozással és olthatatlan kíván­
csisággal vetette bele magát; ekkortájt már nagyjából az aktuális „kilencven napjának” félidejében járva...

-Ekkorra tulajdonképpen már számos halálesetet
láttam, köszönhetően a mentőknél és a tűzoltóknál
eltöltött időknek, így nem állíthatom, hogy külö­
nösebb félelem vagy aggodalom munkált bennem
a közelgő „látnivalókkal” kapcsolatban. Gyilkosság
sajnos mindig történik, sejthető volt, hogy sokáig
nem kell várnom az első esetemre. Nagyon ráké­
szülni vagy túlizgulni sem volt időm a tényt, hogy én
most itt az emberölés „dimenziójába” fogok belecsöp­
penni, m ert szinte egyik rendőrautóból ültem át a
másikba. Addigra találkoztam már a rendőri munka
: -bb „arcával” is: rendezvénybiztosítással, bolti lopás­
sal. családon belüli erőszakkal, baleseti helyszínen
^ jártam már. Igaz, gyilkosság áldozatával eddig
a pillanatig nem hozott össze a sors.
- A z é r t a fe lso ro lta k e g y ik e sem esik - sem
m o rá lisa n sem b ü n tetés te k in te té b e n - abba a
„kategóriába”, am it a gyilkosság, egy m ásik em ber
életén ek k ioltása je le n t. E gyszerre vagyok irig y
rád és jó csk á n m egk ön n yeb b ü lt, h o g y m ondjuk
nem k ellett járn om egy g y ilk o ssá g összevérezett
h ely szín én ... M int ahogy erre N ek ed leh ető ség ed
adódott...
-A d ó d o tt bizony, hisz ez is a kilencven-napos
kis „bakancslistámon” szerepelt, és a BRFK ezen
belül egy nagyobb szelet volt; beleértve ott az Élet­
védelmi Osztályt. Amúgy is szerettem volna, hogy
a későbbiekre - a kilencven napom középideje
utánra - m aradjon ez a szegmens, m ert eddigre
m ár bele akartam pörögni jól a rendőrség életébe,
mindennapjaiba, hogy a Teve utcai székház hetedik
emeletére viszonylagos rutinnal és magabiztosság­
gal érkezzek. No meg azt is tudtam , hogy itt azért
durvább dolgokat fogok látni. így a nyár zárultával
az őszt m ár itt, az „életvédelmiseknél” kezdtem.
- Voltak már addigra ism erőseid ott, vagy telje­
sen „ szű zen ” és ism eretlen ü l csö p p en tél be ebbe
a - rövid id eig általam is m egtapasztaltan - csalá­
dias h angulatú kis csapatba?
- Senkit nem ismertem, nem nagyon volt „átjárás”
kerületek, kapitányságok, osztályok között. Érdekes
volt belülről látni, hogy a „team ek” tényleg úgy
működnek, m int egy nagyobbacska család. A-tól
Z-ig ismerik egymást, beleértve egymás m agánéle­
tét, összejárnak amikor idejük engedi, szeretik egy­
mást. De a rajtuk kívül eső rendőrségi „világokkal”,
szegmensekkel nem nagyon van kapcsolatuk.
Nyilván ha van egy ügy, akkor kollegialitás és
kölcsönös tisztelet jellemzi a megoldáson közösen
m unkálkodó csapatokat, de valódi emberi kapcso­
latok, esetleges cimboraságok csak csoporton, csa­
paton, osztályon belül jönnek létre inkább. Ez ter­
mészetes is, hiszen az életük több mint felét együtt
töltik, egy irodában. Az ORFK sajtószóvivőjének,
vagyis Vikinek kellett mint mindig, most is jeleznem,
hogy éppen hová, melyik BRFK osztályhoz készülök.
Ugyan - m int m ár említettem - nem dolgoztam be
az aktuális „híráram ba” a képeimmel, de a rendőri
vezetők folyamatosan követték hogy alakul a könyv
anyaga, m ert őszintén érdekelte őket.
Mondjuk nem „aggódtak” m iatta, m ert ham ar
szembesültek azzal, hogy a dokumentarizmuson túl
azt a „többletet” és „pluszt” kívánom megjeleníteni
képeimen, ami egy drám ai történést vagy helyszínt
adott esetben elvonatkoztat a konkrét ügytől, és
ha sikerül, még művészi erőre is emel. Vagyis nem
a látvány brutalitásában fognak „tocsogni” a képeim,
hanem igyekeznek elmondani valamit az emberről
(legyen az rendőr vagy bűnelkövető), a munkáról és
arról a világról, amivel mi „átlagpolgárok” nemigen
találkozunk, csakis a rend őrei.
- N é h a elk érték , e se tle g tudták is h a szn á ln i
a k ép eid et? M ondjuk a n yo m o za ti m unkában?
V agyis dolgoztál, ha ú gy tetszik a „kezük alá” ?
- Elsősorban magam nak készítettem az anyagot,
ám ha m egkeresett a Készenléti Rendőrség vagv
az ORFK sajtosa, hogy tudnám -e az ő munkájukat
segíteni bizonyos helyszíneken a képeim m el (pl.
a Budapest Pride melegfelvonuláson, a Sziget Fesz­
tiválon, a határszakaszok védése alkalmával, stb.)
mindig álltam rendelkezésükre. így aztán a toborzó-
kampánytól a 2015-ös rendőrségi naptáron át Papp
főkapitány ú r évértékelő anyagáig számos helyen
bukkannak fel fotóim - nem kis büszkeségemre.
Ami a nyomozati m unkát illeti, annyira profin,
szakszerűen végzi a m unkáját a helyszíni képeket
készítő rendőrségi technikus, hogy az én munkám
m ár nem tehet hozzá többet ahhoz a rögzített lát­
ványhoz, ami kifejezetten az ő munkájuk végzését
szolgálja. A Bűnügyi T echnikai Osztály (BTO)
m unkatársai a különleges halálesetekhez járnak ki,
náluk alapból olyan technikus dolgozik, aki minden
mozzanatát dokumentálja a helyszínelésnek. Tehát
ilyen értelemben nem szorultak rám, illetve a tudá­
somra - vagyis a képeimre. Arról nem szólva, hogy
maga a helyszínelés is olyan koncentrált figyelmet
és szakszerű eljárást igénylő folyamat, hogy csak
a technikus tudhatja, hová lépjen, honnan fotózzon
ahhoz, hogy a nyomok ne sérülhessenek. Úgyhogy
engem eleve oda nem is engedhettek szakmai okok­
ból, de hát ez így is van rendjén.
- M ie lő t t az É le tv é d e lm i O sztályra b etetted
a lábad nem ugrattak a korábban m egism ert kerüle­
ti „kollégák”, hogy „na, majd ott jön a valódi fekete
leves, ott vár majd igazi vér, veríték s könnyek” ?
- Érdekes módon nem, m ert bár mindenki tudja,
mivel foglalkoznak ők, de - ahogy te is tapasztal­
hattad - ez egy nagyon „zárt csapat”. Nem pletyizik,
sztorizgatják „kifelé” az ügyeiket, ilyenform án
amolyan „szaftos részletek” sem forognak közszájon
a rendőrség berkeiben. Komolyan veszik a m un­
kájukat, így nem képezi semmilyen „mesedélután”
tárgyát, hogy épp kit hogyan intéztek el, végeztek ki.
Ahogy tap asztaltam , csoporton belül m ég
nagyon egymással sem beszélik meg, ha egyébként
eltérő ügyeken dolgoznak és nincs összefüggés két
ügy között. Mindenki teszi a dolgát, szerintem ezer­
szer inkább diskurálnak semleges vagy kellemesebb
témákról, ha m ár épp erre akad idejük, semmint
hogy egymás ügyeinek részleteivel „szórakoztassák"
a másikat. A feletteseiknek persze folyamatosan
referálnak részletekbe menően, de nagyjából ennyi
a diskurzus. Tudtam róluk, hogy száz százalékos
felderítettséggel dolgoznak; ami azért magamfajta
laikus szám ára is impozáns adat, tehát sejtettem
ebből, hogy nem akárkikkel lesz dolgom.
Ahogy Niedermüller Zsolt, a Budapesti Rendőr­
főkapitányság Életvédelmi Osztályának vezetője
meg is fogalm azta egyszer négyszemközt: „nézd
Rita, a kollégák mondanak rólunk ezt-azt, szeretnek
agv szeretnének fogást találni időnként rajtunk,
le köztünk szólva a fél karját odaadná bármelyi-
- ük. hogy a mi csapatunkban dolgozhasson”. (Az ő
hasonlata arra nézvést, hogy ki mit tenne meg azért,
hogv közéjük kerüljön, kicsit ugyan viccesebben Másnap reggel fogadott is, kedvesen, jó h a n ­
angzott, de a lényege ez volt...) No persze ezt m ár gulatban, átfutotta az engedélyemet, látta, hogy
al később hallottam tőle, egyelőre csak fölhívtam m inden rendben van, és átkísért az irodájából az
x és érzékelve a hangján, hogy egyszerre kb. ötven „életvédelmisek” részlegébe, a vizsgálókhoz, innen
: loggal foglalkozhat most is, gyorsan letudott pedig m ár Herczegné Balogh Kati kísért tovább
__al. hogy „jó, akkor két nap múlva reggel fél 8-kor az alosztályokra. Az alezredes asszony jóleső ked­
't-énjén meg, várom”. vességgel fogadott és vezetett körbe, bem utatva
Ahogy anno a mentőknél, előző este azért itt is m indenkinek s elmondva, hogy van ez a „90 nap...”
emdúlt némi „agyalás”, hogy miféle hullahegyeken sorozatom, melynek aktuálisan a rendőrség m un­
_ k én másnaptól átgázolni, térdig tocsogva a vér­ kája áll a fókuszában. Világossá tette, hogy nem
en. de aztán a nyugodt alvás és a másnapi pontos hátráltatni kívánom a m unkájukat, hanem doku­
x ixdés érdekében ham ar igyekeztem elengedni m entálni, és ebből egy könyvet form álni. Ahogy
fi -leges rémképeimet. a mondás tartja, „ahogy fenn úgy lenn”, mert bizony
amilyen kedvességgel prezentálták személyemet az De m indezt olyan természetes­
em lített vezetők, úgy m inden egyes m unkatárstól séggel és higgadtan teszik, ami
ezt a jóindulatú segítőkészséget tapasztaltam végig nekem is ham ar rácáfolt a fil­
a munkám során. mekből ismert telefoncsörgéstől
- V o lt sz e ren csém b e p illa n tá st n y ern i a v ilá ­ zajos, idegbeteg munkatempójú
gukba, és két d o lo g feltű n t, az e lső m eg is lepett. bűnüldözés közhelyes á b rá ­
A m e r ik a i z s a r u film -é lm é n y e im b ő l n a g y já b ó l zolására. Van, aki otthonról
azt vártam , h o g y k ö d szerű cig a retta fü stö n (OK, hozta ezt a szenvedélyt, Kati pl.
en n ek m ost m ár jo g i-e g é sz sé g v é d e lm i akadályai édesapjától örökölte a hiva­
vannak...) átvágva m agam majd csupa kiégett, tás­ tástudatot, aki világéletében
kás szem ű, nyúzott és kedvetlen em ber fog velem szenvedéllyel és állhatatosság­
farkasszem et n ézn i, eg y „hát ez m eg ki és m it akar gal végezte munkáját. A Katin
itt!?” tek in tettel fogadva. E hhez k ép est k ellem es, sokszor látott-tapasztalt szakma
jó k e d é ly ű , fr iss és jó h u m o rú nők és férfia k n éz­ iránti alázatot elm ondása sze­
tek szem b e velem , és v álaszolgattak tü r e lm esen rint otthonról hozta.
a film es-iro d a lm i közhelyek m en tén v a ló szín ű leg De igaz ez Benus István
m egm osolyogtatóan laikus kérdéseim re. nyom ozóra is. M indkettejük
A m ásik, hogy ottlétem óráiban unatkozó, gépe példaképe a rendőr édesapjuk,
elő tt ü ld ö g é lv e id ejét k ö z ö ssé g i o ld a la k o n vagy
paszián sszal elütő em bert én nem látta m ... Á lla n ­
dóan dolgoztak; u gy a n n em g ö rcsö sen és „látvá­
nyos” gesztusokkal, de folyam atosan. Az alezredes
asszony, am ik or p ercek en k eresztü l vázolta egy
nagyjából 28 órásra sikeredett munkanapját, akkor
sem é r zék eltem b e lő le a m o ly a n „ m u n k a h ő se
m á rtíro m sá g o t”. A le h e tő le g te r m é sz e te se b b e n
v isz o n y u lt a tén y h ez, h o g y hát b e c sú sz o tt a hét
fo ly a m á n e g y o ly a n nap is - n éh á n y e g y b e é r ő
ü g y n e k é s e lfo g á s n a k k ö s z ö n h e tő e n - , am ely
átívelt a következőbe, éjszakai alvási órákat teljes
m érték b en n élk ü lö zv e. N y ilv á n n em e lő szö r és
nem is utoljára.
- I g e n , csak m egerősíteni tudom az általad
tapasztaltakat: ég a kezük alatt a m unka, folya­
m atosan dolgoznak, am íg egy ügy végére nem
járnak. S ha azzal végeztek, még m indig ott várja
őket fél tucat-tucat másik. Én lábát lógató vagy
a telefonjával elszórakozgató embert ott nem láttam
egyszer sem, pedig rengeteg időt töltöttem velük.
és az sem rettentette el őket gyermekként e hivatás­
tól, hogy a papának esetleg az ünnepi ebéd mellől
kellett fölállnia, ha szólította a kötelesség. Sőt, Kati
nagylánya is m ár a rendőrség berkein belül dolgozik.
- E z e k sz e r in t őt is „ m eg csa p ta a m ozd on y
füstje”, vagyis az egyenruha varázsa m egérintette.
D e hát film ekben is látjuk ezt sokszor, hogy egész
kom oly tradíciói lehetnek családon b elü l egy adott
hivatásnak, a rendőrinek kiváltképp...
- No meg ezek a leendő rendőrök gyermekként
talán azt is látják, látták, hogy ez a megannyi kihí­
vással együtt já ró szolgálat pl. olyan jó dolgokat
is hoz magával, hogy az em bernek m indjárt két
„családja” van. Egy vér szerinti és ugye a kollégái.
És egyik sem megy a másik rovására.
Szóval ez tényleg „hivatás” a szó legszorosabb
értelm ében, és mivel gyilkosság sajnos volt, van
és lesz mindig, ezek felderítését csakis elhivatott

emberek tudják végigvinni. Olyanok, mint Kati vagy
m ondjuk - sokak m ellett - Morauvszki Istvánná
Emőke, aki elképesztő keménységgel és hideg fejjel
tette, teszi a dolgát m inden áldott nap a m unka­
helyén, m ikor nyomozásról van szó. Ám közben
a m unkán kívüli családanyai énje is meg-megvillant
számomra, hiszen néha egészen elérzékenyülve
mesélt tinédzser nagyfiáról és az ő sportsikereiről.
Sokat egyébként nem kellett várnom arra, hogy
találkozzak gyilkossal, m ert épp hogy kicsit akkli-
m atizálódtam az új környezetben, m ár jelezték
is, hogy előállítottak valakit, aki megölt egy lányt
negyven késszúrással. Az Életvédelmi Osztály II.
alosztályának 2-es csoportja - írd és mond -
nap alatt fogta el bravúrosan ezt a fiatalem ber'
M int m egtudtam , konkrétan ez idő alatt nem
nagyon aludt a csoport 3-4 óránál többet, m e r
a szó legszorosabb értelm ében „forró nyomon" v -
tak. Az alosztály vezetője egyébként Dr. Apró Tib r
alezredes, a nyomozást pedig Gyulai Péter rend ':
alezredes vezette. Leugrottam egy kávéra, és ahogr
visszaértem az osztályra, épp akkor léptem be
a folyosóra, amikor őt behozták s valahogy egymás
mellé keveredtünk.
Bám ultunk hosszan és ném án egymásra majc
az ügy előadójára pillan to ttam és összeszedve
bátorságomat, föltettem neki a kérdést, megtörve e
kínos csendet. „Megengeded Henrik, hogy váltsak
vele pár szót?”. Visszakérdezett: biztos vagy abban
hogy ezt szeretnéd? H atározottan bólintottam
H enrik tájékoztatta a gyanúsítottat arról, hogv
én csak megfigyelőként vagyok jelen és innentől
ha vannak kérdéseim válaszolhat ezekre, ám ha
nem akar akkor nem kell. Nem zaklathatom őt.
jogában áll hallgatni, pláne irányomba. Örültem
a lehetőségnek, de nagyon fura érzés volt ez az egész,
hirtelen azt sem tudtam, mi a csudát lehet kérdezni
olyasvalakitől, aki nemrég számos késszúrással vég­
zett ki egy szerencsétlen tinilányt. Ránéztem Minyó
Henrikre, az ügy előadójára, aki kedves félmosollyal
konstatálta „lányos zavaromat”. Nem tudtam nem
kihasználni e különleges lehetőséget, hogy ezúttal
ne csak a fényképezőgépem „meséljen”, hanem
esetleg maga az elkövető is.
Jól szemügyre vettem azt az embert, aki a saját
kezével ölt meg egy másik embert. Aki valakinek az
életét, a sorsát örökre megváltoztatta. Véglegesen és
visszavonhatatlanul. Majd felmerült bennem a kér­
dés: mit is kérdezhetnék én egy gyilkostól, hiszen
én még soha nem találkoztam előtte gyilkossal.
Vagyis hát ha találkoztam is, nem tudtam róla, hogy
az illető bárkit is megölt volna. De itt most tudtam,
és azt is tudtam, élnem kell a lehetőséggel. Hisz én például. Egyébként készségesen reagált, azt mondta,
vagyok most itt, engem hozott ide a sors, nekem hogy persze, nagyon szívesen válaszol kérdéseimre.
adatott meg, hogy elmesélhessem az embereknek - H a jó l sejtem ez esetb en is h an yagolhatjuk
mit is érez valaki, ha egy gyilkossal ülhet szemtől- a film es kliséket, úgym int a „gyilk os fagyos tek in ­
szemben és beszélgethet vele. tete” egy átható, szinte élve-boncoló „rideg-hideg
Még m indig látva rajtam , hogy náluk töltött kék szem p árb ól”, no és „ ö sszep réselt ajkak közt
első napom reggelén, rögtön a „mélyvízbe” dobva sziszegett, hátborzongató szavak”...
igencsak „kapálózom”, azt mondta Henrik szokásos - Én ha nem tudom, hogy ő em bert ölt, olyan
finom, ironikus - nem ritkán „fekete” - hum orát természetességgel veszem - vagy nem veszem - ész­
elővéve (amit ekkor még nem tudtam értelmezni, re, mint bárkit a sarki közértben, aki épp szembe
hová tenni) : nyugodjak meg, a srác szereti a szép jön vagy elhalad mellettem. Mindettől függetlenül,
lányokat, nem lesz semmi baj, biztosan nem lesz hogy semmi rémisztő és rettenetes nem volt a lény­
túlzott kihívás megnyitnom őt. ében, hosszú másodpercekig nem jutottam szóhoz.
-„ S z e r e t i a szép lán yok at”, a h h a ... Id őn k én t Csak néztünk egymásra, némán, kitartóan. Mélyen
u g y e jó l m e g g y ilk o ln i is ... El tu d o m k é p z e ln i végig a szemembe nézett, de nem szólalt meg.
m it érezh ettél, noha ezzel a felk ín ált leh ető ség g el Henrik helyes volt, ő törte meg a csendet érdek­
magam is m in d en k ép p éltem volna. M ég akkor is, lődve, hogy nem szomjas-e, hozzon-e egy pohár vizet
ha tudom , h o g y a velem szem b en ü lő g y ilk o s fő neki. Az első kérdés, amit feltettem annyi volt csupán:
profilja és kedvelt áldozat-típusa m ondjuk a b oros­ hogy vagy? Meg is lepődött a kérdés hallatán, és azt
tás, k ív á n c sin k é r d e z ő sk ö d ő , k é ső -h a r m in c a s válaszolta, hogy az elmúlt hat hónapban ezt senki
diktafonos férfirip orter... nem kérdezte meg tőle. Hát köszöni - tette hozzá -,
- A tenyerem is izzadt az izgalomtól, ez a klasz- a körülményekhez képest jól van. Hogy miképp és
-zikus „lever a hideg veríték”-érzet uralkodott el hogyan fogalm aztam pontosan meg a következő
rajtam- De valóban: nem lehetett nem élni a lehető- kérdésemet, m ár nem is emlékszem ettől a kicsit
'íggel. Henrik bemutatott, közölte, hogy megfigye­ „önkívületi” állapottól, de mégis az iránt érdeklőd­
lőként az ő munkájukat dokumentálom, és szeretnék tem, hogy tisztában van-e azzal, hogy miért van itt?
verdezni tőle, ha akar válaszol, ha nem, szíve joga. A legtermészetesebb hangon válaszolta, sem nem
Tudomásul vette emberünk, és közben nem hagyta pökhendi, sem nem kérkedő - de nem is igazán meg­
abba azt a kényszeres cselekvést, amit akkor m ár bánó - hangnem ben, hogy „igen, persze, em bert
z-ercek óta művelt. Az ingujját tűrögette, igazgatta, öltem”. Sokkolt ez a nyilvánvalóság, ez a magától
n i r u h a valami egészen különös szándéktól vezérelve értetődőség, ahogyan reagált, így nem tudott sem­
szép egyenletes felhajtást szeretne rajta. Nagyon mi okosabb és körmönfontabb kicsúszni a számon
\ olt. Kényszeres és ijesztő. Mintha valami külső annál a baromi egyszerű kérdésnél, hogy „miért?”
- r iezettségre törekedett volna belső „káoszát” No és innentől kb. negyven percen át hallgattam
t- t ti súlyozandó. Végig ezt művelte beszélgetésünk az élettörténetét zaklatott gyerekkorról, számos apai
i_..i:t. a többi ugyancsak berögzült és számomra bántalmazásról és megalázásról. Hogy nem ismerte
- : ű ", előtte sosem látott állandóan ismétlődő és el az ő létezését, a férfiasságát, az alkalmasságát,
- mozdulata mellett. A haját simítgatta, a nad- semmibe vette és szám talanszor kritizálta. Ellen­
~iZ igazgatta, egyik ujját folyamatosan tördelte ben a nővérét istenítették, taníttatták és élete egy

-ai-
pontján azt is m egfogadta, hogy három évenként a legindulatosabb érzelm i vihar közepette is? Mi£
megöl egy embert. Csak hallgattam és hallgattam, a m ásik em ber szám ára egy létező „o p ció ” valaki
és még csak nem is kellett komolyabb pszichológiai életének m ódszeres, szisztem atikus elvétele?
ismeret vagy előtanulmány ahhoz, hogy összeálljon - E r r e ott akkor nem kaptam választ, sokka.
bennem egy kép arról, hogyan is ju th a t el valaki inkább a társadalom felelőssége vetődött fel bennem,
addig, hogy annyira eltorzuljon a belső világa, hogy m ert ennél a srácnál számtalan előjele volt annak,
emberek megölését tűzze ki életcéljául. A mellőzött­ hogy előbb-utóbb valami történni fog. Antiszociális
ség, a megalázottság, a semmibe vétel, az izoláció volt, képtelen a beilleszkedésre, egyetlen barátja
olyan m aradandó sérüléseket képes okozni egy gye­ sem volt. Izgalomban tartott az első „gyilkosságom-
rek lelkében, aminek beláthatatlan következményei és m ár a kezdetekkor tudtam, hogy egészen az ügv
lehetnek felnőtt életére. Nem fölmentve ezzel őt, lezárásáig nyomon fogom követni az alakulását és
hiszen egészen pokoli, amit művelt szegény lánnyal, keresni a miértekre a választ...
akinek el kellett viselnie egy ilyen sok esztendőn át Egyre biztosan állíthatom, választ kaptam: sokkal,
torzuló személyiség egyszeri, fékezhetetlen dühkitö­ sokkal jobban kellene figyelnünk egymásra, figyelni
rését, és ez az életébe került. Pálcát törni nem volt a jelekre, a viselkedésekre, a másik ember elszigete­
és most sem dolgom fölötte. lődésére. Akkor talán - de hangsúlyozom, csak talán
Furcsamód úgy beszélgettünk, m int két ember, - elkerülhető, megelőzhető lenne egy ilyen tragédia.
akik véletlenül összefutnak mondjuk egy orvosi váró­ - Egy fu rcsa , k ü lö n ö s élm én y itt m egadatott
ban; csak hát itt a beszélgetés témája nem mondható szám od ra m ég, ha j ó l tu d o m , am i az ü gy egy
szokványosnak, tekintve, hogy az egyik résztvevő m ásik, sokkal-sokkal fájdalm asabb aspektusát is
brutális kegyetlenséggel kivégzett egy fiatal lányt. m egvilágíth atta...
Az autójában, a sikertelen orális aktust követően - Igen, pár héttel később volt alkalmam találkoz­
háromszor szúrta hátba áldozatát, akit aztán a veze­ ni a meggyilkolt lány egy hozzátartozójával. Éppen
tőülésen keresztül rángatott ki a kocsiból. Irtózatos Henrikkel beszélgettünk - akinek a sajátos humora
lehetett felismernie ennek a lánynak a pillanat tört és jókedve még a leglehangolóbb napomat is feldob­
része alatt, hogy a nem túl komolyan - ám viszonyla­ ta -, és fölszóltak a BRFK kapuból (a rendőrségeken
gos rendszerességgel - űzött „hivatása” most milyen nincs ugyanis porta, hanem kapuszolgálat van, ahol
irányt vett, és hogy gyakorlatilag nincs menekvés. fegyveres objektum őrök állnak), hogy őt keresik.
A földön fekvő és minden erejével az életéért küzdő A névről m ár rögtön tudta, hogy a lány rokonáról
lányba ezután még harminchétszer vágta a kést. van szó. Henrik kicsit hezitált leindulni, m ert nem
Áldozata az első szúrástól az utolsóig eszméleté­ számított e személyes megkeresésre. Igaz, telefonon
nél volt, így végig kellett szenvednie a döféseket és m ár hívták előtte, viszont a személyes felbukkanás
a tudatot, hogy itt a vég. A szúrásokból egyébként nem várt fordulat volt; legalább is Henrik számára.
négy darab önmagában halálos volt. Megkérdeztem, vele tarthatok-e. Azt m ondta igen,
- A tragéd ián tú l m egértettél valam it a g y ilk o ­ de nem kérdezhetek és szólhatok közbe semmit.
lás, vagy ha ú gy tetszik a „gon osz” term észetéből? Némán követtem s mikor leértünk a családtag
H ogy m i az, am i az eg y ik em berben - nyugodtan közölte, hogy nagyon egyszerű az oka, am iért itt
m ondhatom : b en n ü n k - ev id en s m ó d on fö l sem van: csak a hírekből vannak felületes információi
m erül, hogy fizik ailag ártson a m ásiknak akár m ég a h alálesetről, és szeretné a lehető legtöbbet
m egtudni arról, mi történt azon a végzetes éjszakán.
H enrik m egnyugtató hangon fölinvitálta, leültek
az egyik kihallgatóban, és m ielőtt belekezdtek,
a nyomozó azt m ondta nekem, hogy mivel az ügy
szempontjából kényes információk is elhangozhat­
nak, nem lehetek jelen. Közel három negyed óra
elteltével kijöttek, Henrik arca gondterhelt volt, és a
rokon szemei is könnyben úsztak.
H enrik lekísérte őt, majd mikor visszatért csak
annyit m ondott egy nehéz sóhajtás után, hogy bár
m ár ezeréve űzi ezt a szakmát, még mindig meg tud
lepődni. „Min lepődtél meg?” - kérdeztem. „Hát
hogy egy hozzátartozó számára, milyen különös,
látszólag teljesen jelentéktelen, aprócska részletek
tudnak érdekesek, lényegesek vagy épp életbevá­
góan fontosak lenni...”. Én erre valami olyasmit
reagáltam , hogy talán ezekbe kapaszkodva akarja
m egérteni a m egérthetetlent, felfogni a felfog-
hatatlant, és így akar a részletek valószerűségébe
kapaszkodva ép eszénél m aradni...
Hiszen ha belegondolunk, hogyan is tudhatnánk
elfogadni, hogy egy pszichés és beilleszkedési prob­
lémákkal küzdő harmincas gyilkos szülei kocsijával
egvik éjjel fölautózva vidékről a fővárosba, leszólítja
majd elpusztítja egy szerettünket. Akiről ráadásul
azt sem tudtuk, hogy nem rendszeresen, de alkal­
manként bizony kiáll az utcára. És ezen a végzetes
éjszakán pont rosszkor döntött úgy - a barátjával
lezajlott heves vita hatására - , hogy eképpen „áll műkörmös középiskolás tininek hatott, akiket nap
bosszút” a srácon. Pont ez volt a vonzó az elkövető­ mint nap láthatunk a tükörben csücsörítve szelfizni a
iek. hogy nem nézett ki hivalkodóan, közönségesen, közösségi oldalakon. Persze a gyilkos sejthette: nyil­
agvis egyáltalán nem hatott tipikus utcalánynak. ván nem ok nélkül ácsorog ott éji órán az út mentén.
Nem is volt az, csak hát barátja, akibe fülig szerelmes T u lajd o n k ép p en azóta, am ióta a fiújához
olt, és tiniként m ár hozzá akart m enni feleségül, engedték költözni a lányt szülei, a srác, valam int
kihasználva a lány mély és őszinte érzéseit, időről- az ő apja „felügyelték” prostitúciós tevékenységét...
időre m egkérte barátnőjét, hogy bocsájtsa áruba Bejáratott „útvonal” volt ez a pénzszerzésre a lány
testét. O pedig a közös jövőjük anyagi megalapozá­ szám ára; fájdalm as, hogy ilyen m eggondolatla­
sok reményében naivan meg is tette ezt érte, értük. nul és félelemérzés nélkül ment bele teste áruba
Jtt állva az út szélén egy mai csinos kis cicanadrágos bocsájtásába. Ezen a hétfői estén is. Pedig m intha
 kapott volna egy esélyt a Jóistentől, m ert az első
orális aktus az autóban sikertelen volt, és búcsút
is vettek egymástól.
Ám az amúgy is sok éve frusztrált férfi egy kis
ön-lenyugtató autókázás után még egyszer visszaka­
nyarodott, és a lány mérhetetlen pechjére ott találta
őt. így beült ismét a kocsijába és próbálkoztak még
egyszer. Ekkor sem jött össze az élvezet a gyilkosnak,
de ezt m ár nem lemondóan kudarcként konstatálta,
hanem hátranyúlt a késéért, és elborult aggyal
negyven késszúrással „honorálta”. Az sem lehet
könnyű - felidézve az em lített hozzátartozó tekin­
tetét -, hogy neki és a kislány egész környezetének
szembe kell néznie a saját felelősségével is.
Mert ahogy az első fokú jogerős 17 év fegyházban
letöltendő büntetés kihirdetése után mondta a bíró,
amikor a lány családja a futtató családdal heves szó­
váltásba keveredett: ebben az esetben m indkét fél
hibás. Nem normális ugyanis, hogy egy 17 éves lány
nem a szüleivel él, hanem éjszaka férfiak vágyait
elégíti ki az utcán, ahelyett, hogy szülői felügyelet
mellett a másnapi iskolára készülne. A futtató pedig
hibás, hogy a könnyű pénzszerzés reményében a kis­
lány érzelmeit kihasználva ilyen mocskos, szörnyű
dologra kényszerítette őt.
Egyébként a bíró megköszönte az Életvédelmi
Osztálynak a szakszerű, pontos, gyors nyomozati
munkát, és hogy szenzáció-számba menően az elkö­
vetéstől számított egy éven belül születhetett ítélet.
Persze tele volt a fejem továbbra is kérdőjelekkel,
és dr. Juhász Krisztinához, a profi igazságügyi elme-
szakértőhöz fordultam, akit itt a BRFK-n ismertem
meg, hogy tegye helyre bennem azokat az ellent­
mondásokat, amik e fiatal férfinél fölbukkannak.
Krisztina készségesen állt rendelkezésem re, és a
nyilvános tárgyaláson is végighallgatott elemzéséből
- ahová egyébként az épp szabadságát töltő Minyó
Henrikkel mentem - jóval többet m egértettem egy
..gyilkos elme” működéséből, mint ezt megelőzően.
-D r. Juhász Krisztina: M ind annyiunkban van
agresszió, és bármennyire hihetetlen, ölési vágy is. Van,
aki beismeri, van, aki nem. Ki ne gondolta volna egyszer,
valamikor, valakire: „Hát most megölöm!” De a gondolat
és a cselekvés között óriási a távolság. Akinek megfelelő
erkölcsi tartása van, az egyértelmű, hogy nem öl meg senkit.
De van olyan, akinek gyerekkorától kezdve vannak ölési
fantáziái, bántja az állatokat, kínozza, majd megöli őket.
Ennek hátterében a kiskorban elszenvedett bántalmazások,
lelki és testi terror elszenvedése állhat.
A gyerekkori traumatikus élményeket normál pszichéjű
ember feldolgozza, vagy legalábbis megpróbálja. Ha
azonban ez nem sikerül, kóros válaszreakciók alakulnak ki,
kóros fantáziálások, hogy az őt ért sérelmeket hogyan torolja
meg. És ellenséggé válik az egész világ. Szinte kényszeresen.
Nála a problémák kisgyerekkorban kezdődtek, dadogással,
majd sok sírással az anyja után. Apja lelkileg terrorizálta,
nem tudta elfogadni, „igazifiút”szeretett volna, de őfélénk
volt, visszahúzódó, nem tudott megfelelni apja elvárásai­
nak. Dadogása miatt piszkálták az iskolában, senki nem
védte 7neg. Munkahelyén bántották, sérelmei gyerekkora óta
gyűltek, kisebbrendűségi és értéktelenség érzése alakult ki,
majd a számára egyértelmű megoldásként ölési fantáziák­
kal próbálta férfiasságát önmaga előtt bizonyítani. Kiala­
kult vezető gondolata, mely elhatalmasodott rajta: mivel
neki rosszak voltak a középiskolás évei, így azokat, akiknek
ez sikerült, meg kellene ölnie. így talán kiegyenlítődnek az
őt ért sérelmek. Ennek tudatában figyelt több éven keresztül
lányokat, követte őket. 18 éves kora óta hordott magánál
m indig pengét, ha egyszer öngyilkos akarna lenni.
Öngyilkossági szándékát a vizsgálat alatt többször
hangoztatta, azután végül is levonta a számára logikus
következtetést: „de én nem követtem el az emberekkel
szemben olyan dolgot, hogy magamat meg kellene ölnöm.”
M ivel szexuális élete gyakorlatilag nem volt, ezen vágyait
prostituáltakkal élte ki, többnyire sikertelenül. Bűncse­
lekménye napján otthonában apjával került összetűzésbe,
majd menekülési kényszere m iatt elindult otthonról és
felszedett a kocsijába egy lányt. Szexuálisan kielégülnie
nem sikerült, fizetett, majd, továbbhajtott. Kényszere szörnyű küzdelm ét az életéért. Egy közel ötven
visszavitte a helyszínhez, ahol m eglátta a „nőt”, aki éves prostituáltat tám adott meg egy jóval fiatalabb
nem nézett ki prostinak, így megfelelt azon elvárásainak, ember, szóval el lehet képzelni mekkora esélye volt
„hogy neki biztos minden jó l megy, m inden sikerült, ami e küzdelemben az asszonynak. A vérfröccsenések
nekem nem .” által - ahogy említettem - nyomon lehetett követni
Megalázottságában m ár csak egy gondolat játszott azt a haláltusát, amin keresztül mehetett az áldozat.
a fejében: megölni őt! Újra felvette az autójába, majd Nyúltam a gépem után, és - m int m indig ilyen
számtalan késszúrással megölte. Nem emlékezett rá, hogy sokkoló helyzetekben - igyekeztem a m unkába,
hányat szúrt. Csak szúrt, szúrt és szúrt... a feladatomba „kapaszkodni”. Noha elég vizuális
típus vagyok, és bizonyos nyomokból egészen jól ki
-M e g r á z ó le h e te tt m in d e z t v é g ig h a llg a tn i lehetett következtetni a tragikus történéseket...
ott a tá r g y a lá so n ... Á ltaláb an is e lv ise lh e te tle n Felfoghatatlan látvány volt, ahogy jól láthatóan
len n e egy ily en ifjú em bert elveszíten i, de a tény, még a falba is kapaszkodni próbált a nő a menekülés
hogy en n yire erőszakos h alált halt, felfoghatatlan során, m ert a m űkörm ei beletörtek a vakolatba,
súlyt helyez a „ tú lélők re”, közvetlen környezetére.
Az „ éle tv é d e lm ise k n é l” m ikor jö tt szem b e v eled
a következő g yilk ossági ügy?
-T a lá n 3-4 napra rá. Bestiális gyilkosság volt az
is, ahol egy középkorú nőt öltek meg. Kimentem
a nyomozókkal a hatóságilag lezárt helyszínre. Itt
meggyőződtek róla, hogy a nyomozás folytatásához
m ár nem indokolt a lezárás, így utoljára még én
is bem ehettem az eddig lezárt helyszínre. Ahogy
beléptünk, legelőször a vér szaga csapott meg,
majd balra lepillantva az ajtó mellett a földön egy
összehajtott világoskék törülköző feküdt, rajta jól
láthatóan egy véres tenyérnyommal...
Nagyon erős és összetéveszthetetlen szag áram ­
lott orromba, aminek intenzitása és „koncentrációja”
a levegőben, kicsit beljebb lépve m ár érthetővé is vált
számomra a lakás zárt légterében. Az ingatlanba
belépve szemben volt a konyha, a nő szobája jobbra,
a vendégek fogadására használt kis szoba pedig
balra helyezkedett el. Abból nyílott a fürdőszoba
és azon keresztül vissza lehetett jutni a konyhába;
gyakorlatilag körbejárható volt az egész.
Döbbenetes vérfürdő látványa fogadott odabenn.
Az ágytól a fürdőszobáig szinte végig nyomon
lehetett követni szerencsétlen nő m enekülését és
 kiálltak belőle. Rettenetes belegondolni abba, hogy Odajött hozzám Benus Pisti, látva, hogy igencsak
micsoda fizikai erőfeszítéssel próbálhatott kimene­ megviselt vagyok, és megkérdezte, jól vagyok-e?
külni, „kikapaszkodni” ebből a végzetes helyzetből. „Nem, nem vagyok jól Pisti. Hogy lehet egy ember
Elgondolkoztam, vajon mi történhetett itt, hogy még ennyire önző és egoista? Hogyan?!” O sem tudott erre
a plafon is vérpöttyös volt...? Véres, megcsúszott válaszolni. Majd kezembe vettem a telefonom, és végső
kéznyomok a falon... Egyszerűen hihetetlen volt, én csalódottságomban, hitevesztettségemben az ember­
meg csak kattintgattam gépemmel kapaszkodva a ben, mint értelmes, érző lényben, olyat tettem amit tán
jelen pillanat realitásába s próbálva elvonatkoztatni még soha korábban: beütöttem a telefonom google-
attól, ami röviddel ezelőtt m egtörtént itt. keresőjébe, hogy „halálbüntetés visszaállítása”...
Lépésről-lépésre haladva a fürdőszoba felé nem Pár nappal később - még mindig az ügy hatása
lehetett nem észrevenni a folyamatos vérfröccsené- alatt, erősen felzaklatva a történtektől - Dr. Juhász
sekből, hogy a gyilkos vélhetőleg egyetlen pillanatra Krisztinával találkozva meséltem neki ezt az ügyet.
sem hagyta abba a nő bántalmazását. Nem láttam
még ilyesmit korábban, de a jelekből számomra
úgy tűnt, a fürdőszobáig tartott a tortúra... Nagyon
hamar, kevesebb, mint 72 óra alatt elfogták a gya­
núsítottat. Aznap benn voltam épp amikor behozták
kihallgatásra. Noha ő m ár kevésbé volt közlékeny,
mint az előző eset elkövetője. Ami engem rettene­
tesen m egrendített, az a hidegség, illetve zavart,
m ár-m ár beteges bosszankodás, értetlenség, amit
előadott, hogy neki m iért kell most itt lennie.
Szenvtelenség, érzelem -m entesség jellem ezte
viselkedését, ami annak fényében amit valószínűleg
elkövetett m indenképp furcsának tűnt... A nagy­
mamáját hozta föl, aki állítása szerint fölnevelte őt,
de sajnos biztosan nem lesz m ár módjuk találkozni.
Ugyan az anyja tudja már, hogy mi történt és bizto­
sította róla, hogy bárhogy is, de ő mellette áll. Ám
öt leginkább a nagyi hiánya nyomasztotta. A végső
mondata volt mégis számomra igazán „övönaluli”.
Fölemelte tekintetét, mélyen a szemembe nézett,
és azt bírta kérdezni: most m ondjam meg neki,
'Zerintem mit fog tenni a szerelme, a menyasszonya
na a dolgok rosszra fordulnak? Majd talán megvárja
át a börtönben töltött évek alatt?! Egyszerűen nem
akartam elhinni, hogy ez a legnagyobb problémája.
\ döbbenettől magamba roskadva leültem egy székre.
Magam elé néztem, és pár percig szólni sem tudtam.
M egkértem, hogy igazságügyi elm eszakértőként
adjon némi magyarázatot arra, hogyan történhet
meg ilyesmi egy szerencsétlen középkorú nővel...
-Dr. Juhász Krisztina: Sokféle életellenes ügy van,
sokféle motivációval a háttérben. Vannak olyan testi sér-
téses ügyek, melyek véletlenszerűen történnek, nem előre
megfontoltak, a „helyzet hozza”, illetve sodorja magával
az elkövetőt. Megbánást is mutat, sajnálta a történteket.
És van, akinek csak a pénzszerzés a fontos, hogy a saját
vágyait ki tudja elégíteni, hogy bármi áron, de pénzt
szerezzen. Ok az igazán veszélyesek a társadalomra.
A z antiszociális személyiségszerkezetűek, akik á t­
lépnek m indenen és m indenkin, előre megfontolják a
bűncselekményt, ennek érdekében fegyvert vesznek és
visznek magukkal. Utána m intha se?nmi nem történne,
továbblépnek. Semmibe veszik a társadalmi normákat,
keresztülgázolnak mindenen, mert a törvényi szabályokat
magukra nézve nem tartják kötelezőnek. Nárcisztikusak,
egoisták, öntörvényűek. Ebből adódóan úgy gondolják,
hogy minden az övék, m indent elvehetnek másoktól, és
ennek tudatában bűnöznek. Tudatosan, előre megfontol­
tan, pénz-, illetve haszonszerzés céljából. Felelősségelhárí­
tó viselkedésűek, morális értékrendszerük, lelkiismeret fur-
dalásuk gyakorlatilag nincs, manipulatívak, hazudnak és
bűncselekmények elkövetésére hajlamosak. Önző érdekeik
miatt elfogadhatónak tartják egy másik ember halálát.
Sok agresszív cselekmény történik a világban, látjuk a
tévében, olvassuk a sajtóban, nézzük az interneten. És minél
több agressziót látunk, annál inkább immunisak leszünk
vele szemben és szép lassan az empátiakészségünk átalakul
egyfajta közömbösségbe. Nézzük a tragédiákat a tévében, ször-
nyülködünk, majd pár perc múlva továbblépünk, és teljesen
mással foglalkozunk. Kérdés, hogy ez hová vezet ? Milyenné
-1D 1-
válunk ennek következtében? Az emberek felelősséggel
tartoznak tetteikért, ezt azonban meg kell tanulni, és példát
kell mutatni, hogy a rohanó világunkban becsülni és tisztelni
tudjuk az „élet”értékét, mert ahogyan mondani szokták, ebből
csak egy van és megismételhetetlen.
- Máig kísért egyébként egy a helyszínen belém
égett kép: a csupa vér ágy m ellett észrevettem
aranyos kis porcelán angyalkákat az éjjeli szekré­
nyen. Akkurátusán voltak elhelyezve, amolyan kis
szentélyként, m intha valamiféle „mennyei védelmi
funkcióra” lettek volna odakészítve. Megrendítő volt
belegondolnom, hogy ez a szerencsétlen nő biztos
„égi védettséget” remélt ezektől az angyalkáktól ott,
a közvetlen közelében elhelyezve...
- Ám sajnos az „ördögök”, am ik gyilk osa agyát
borították el a végzetes pillanatokban - e képletes
„bibliai küzdelem ben” em ber és em ber közt - m ost
erő seb b n ek b iz o n y u lta k a „v ig y á zó a n g y a lk á k ­
n ál”... R ettenetes.
A h ogy egyébként M inyó főhadnagy, az életv é­
d elm i osztály vizsgálati alosztályának nyom ozója
m ondta hatszem közt, kell eh h ez azért valam i kis
„kattanás”, valam i jó értelem be vett „defekt”, hogy
az em ber m in d ezt ép ésszel, nap m in t nap v ég ig
tudja csin áln i. Bár azt is hozzátette, a rendőriélek­
nek a tragédiák ilyetén „dózisa” nem biztos, hogy
jó t tesz hosszútávon...
-E gészen biztosan nem. De ezek nagyon erős,
kiváló emberek. És a bűn tényleges üldözésén és
m iham arabbi felgöngyölítésén túl egyetlen dolog
vezérli őket. Hogy mindezt jogilag korrektül, törvé­
nyesen, még a legelvetemültebb bűnözővel szemben
is emberként viselkedve, tám adhatatlanul és kikezd­
hetetlenül tegyék.
 Függelék: A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

XV. FEJEZET
AZ ÉLET, A TESTI ÉPSÉG ÉS AZ EGÉSZSÉG ELLENI BŰNCSELEKM ÉNYEK

Em berölés
160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést
a) előre kitervelten,
b) nyereségvágyból,
c) aljas indokból vagy célból,
d) különös kegyetlenséggel,
e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt,
közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi
hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére,
f) több ember sérelmére,
g) több ember életét veszélyeztetve,
h) különös visszaesőként,
i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,
j) védekezésre képtelen személy sérelmére vagy
k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes
személy sérelmére követik el.
(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesz­
téssel büntetendő.
(5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvá­
nításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.
(6) A (2) bekezdés h) pontja alkalmazásában a különös visszaesés szempontjából hasonlójellegű
bűncselekmény
a) a népirtás [142. § (1) bekezdés a) pont], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §),
b) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei
[190. § (4) bekezdés, 445. § (5) bekezdés a) pont],
c) a terrorcselekmény, a járm ű hatalomba kerítése, és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a
halált szándékosan okozva követik el [314. § (1) bekezdés, 320. § (2) bekezdés, 442. § (4) bekezdés].

Ex s felin d u lásb an elkövetett em berölés

161. § Aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntett miatt két évtől nyolc évig

■rriedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 - KILENCEDIK FEJEZET -

ELVENNI MÁSÉT, GÁTLÁSTALANUL...

BRFK, Rablási Osztály
Időnként ugyan h allu n k szenzációszám ba m enő bankrablásokról, m agánem berek kirablásáról, a sajtó,
a tv, az internet hangos tőlük ilyenkor (főleg ha jelen tős összegről van szó), de szerencsére nem m ondható
olyan retten etesen gyakorinak ez a jelen ség . M indazonáltal a BRFK Rablási O sztálya sem maradhatott
ki egy átfogó, több hónapos Rita általi feltérképezéséb ől a rendőrség belvilágának.
Korábban - az id ő sek e lle n i b ű n cselek m én yek ről szóló fejezetben - m ár tisztáztuk a k ülönbséget
„lop ás” és „rablás” között, noha a köznyelv ezeket nagyjából egy kalap alá vonja. Mint m egtudtuk akkor,
a „rablás” feltétele eg y erőszakos aktus m egtörténte az eltulajdonlás folyam án. N os, az alábbi esetben
egészen krim ibe illő m ódon történt m eg az a bizonyos erőszak...

-Egy kellemes őszi hétfő reggelen bementem a
BRFK-ra és Niedermüller Zsolt azzal fogadott, hogy
komoly rablás történt a XVII. kerületben. Azon a
napon Varga Róbert helyettesítette a Rablási Osztály
vezetőjét, Nyerges Béla rendőr alezredest, és Zsolt
kért, hogy hívjam Robit, m ert vele meg tudom
beszélni, hogy m iként ju th ato k ki a helyszínre.
Induljak, ha igazán izgalmas esetet akarok látni,
mert nem minden nap van Budapesten „Chicago”...
Hívtam tehát a Rablási Osztály alosztályvezető­
jét, Varga Róbert rendőr őrnagyot, aki addigra m ár
jó ideje a helyszínen volt, és közölte velem, hogy
induljak el a rablás irányába, m ert engedéllyel
fotózhatom akkor az ő munkájukat is. Ahogy beszélt
velem telefonon érzékeltem, hogy Robi nagyon nem
akarja, hogy én odamenjek. Ekkor még nem ismer­
tem őt, s nem tudtam, hogy amúgy egy fantasztikus,
barátságos ember, de ez a legelső benyomásom az
volt róla, hogy tartózkodó, morózus pali, aki a háta
■ özepére sem kíván engem ezen a napon.
Lövöldözés, autós üldözés, irdatlan mennyiségű
pénz elrablása - és akkor még pont én hiányzóm
neki... Egy fotós, aki ki tudja milyen engedéllyel jön,
mit akar és egyáltalán: m iért pont ide akar ma jö n ­
ni... Valahol megértettem, de azért kicsit tartottam
a tényleges fogadtatástól a helyszínre menet.
Az történt, hogy két kínai üzletember el akart
indulni valahová, vélhetőleg üzleti ügyben. Egyikük
megérkezett a másikhoz egy XVII. kerületi panel­
hez, kora reggeli órán. Fölszólt, hogy itt van, befu­
tott. így az ott lakó lejött. Az üzlettárs elé m ent a
lépcsőház ajtajához, hogy segítsen neki a hat darab
táska cipelésében, átvéve tőle kettőt. Kilépve a lép­
csőházból elindultak együtt a kocsijukhoz. A baráti
segítőkészség nem volt véletlen: a táskák közül
három nak kicsit sem volt szokványos a tartalm a.
Aznapi árfolyamon közel hatszázmillió forint értékű
valuta és párszáz ezer magyar forint volt együttesen
bennük. Gondolom utóbbi afféle „aprópénz parko­
lásra”, legalább is a valutákhoz képest.
Még a járdán voltak, amikor egy tőlük úgy tíz méter­
re lévő fehér furgon felől csapódó zajt hallottak -, min­
den bizonnyal a tolóajtaja volt - és állításuk szerint
„Rendőrség! Rendőrségf’-kiáltásokkal megrohanták
 egyikük Volvo luxus-terepjárójába üldözőbe ver-
a menekülő elkövetőket. A tám adókat rövidese:
utol is érte egy kereszteződésben, és m egpróbál',
feltartóztatni, ám az egyik ismeretlen elkövető tik 11

nyitott rá, több lövést leadva üldözőjére. A „sóg r '

a lövések hatására elveszítette uralm át a járn i
fölött, és az útról lesodródva egy fának ütközőn
Az elkövetők megállás nélkül továbbhajtottak,
az általuk használt furgont a Cinkotai úti buszga­
rázsnál hátrahagyva felszívódtak a rabolt pénzzé’
Egyéb tárgyakat is elvettek az áldozatoktól.
Én úgy kb. egy órával a telefonbeszélgetés után
érkeztem meg a XVII. kerületi rendőrkapitány­
ságra, m ert a környéken hatalm as dugó fogadót:
a több helyszínes lezárások miatt. Szikszó Sándo:
rendőr őrnagy, kapitányságvezető nagyon szívélye­
sen fogadott. Robival végül is ide beszéltem meg a
találkozást, m ert a nagy fennforgásban nem volt
energiája még velem is foglalkozni, útba igazítan.
a lezárt utcák labirintusában. Eredendően úgy volt.
hogy itt, náluk, a XVII. kerületben kezdem a „rend­
őri m unkám at”, nem pedig a „tizenegyben”. Mond­
ta is mosolyogva az őrnagy, hogy nagyon vártak,
számítottak rám a kerületnél. Kicsit zavarban ettől
az akaratlan „csalódás-okozástól”, hogy végül is a
XI. kerület mellett tettem le a garast, mosolyogva
reagáltam, hogy „hát, végül is itt volnék”, és az egyik
legjelentősebb eset mégiscsak az ő kerületében
őket többen. Odakapva tekintetüket fegyveres fekete történt. Segítőkész volt és persze a legkevésbé sem
csuklyás férfiakat láttak, ám mire ocsúdhattak volna szemrehányó, viszont Robi láthatóan továbbra sem
igazán, hogy mi történik valójában, már ketten-hár- örült nekem. Elég sűrű lehetett a reggele - helyszí­
man térdeltek mindkettőjükön, egyenként. nelők, készenléti rendőrök, helyi rendőrök, Rablási
Pár p illa n attal később a furgon felhördülő Osztály nyomozóinak koordinálása stb. - sok tucat
m otorját hallották és azt, hogy nagy gázfröccsel telefonhívással, szóval vélhetőleg agyára mehettem
elviharzanak a táskákkal. Az ott lakó férfi sógora a hívásaimmal, sms-eimmel, hogy m erre vannak,
az emeletről, a konyha ablakából látta mi történik, amikor keresgéltem a helyszínt.
ezért gyorsan lerohant hozzájuk. Elkérte a slusz- Robi két telefonhívás között Farkas Ákos rendőr
szkulcsot az addigra önm agukat nagy nehezen századosra bízott, hogy vigyen ki a furgonhoz, mert
kiszabadító sértettek tő l, m ajd bevágva m agát ő úgyis pont oda indult. Amikor kiértünk Ákossal
 a h e ly s z ín re , m á r
javában rögzítették a
helyszínelők a nyomo­
kat a furgonban, így
túl közel m ár nem is
m e h e tte m k é p e k e t
készíteni az autóról.
Kis idő elteltével
Robi és Szikszó Sán­
dor is kiértek a hely­
színre, és csatlakoztak
Ju h ász Zoltán re n d ­
őr őrnagyhoz, Vince
Tibor rendőr őrnagy­
hoz, és Kábái Attila
re n d ő r ő rn ag y h o z .
Nézve a furgon szél­
védőjét arra következ­
tettem - mivel jártam
m ár háborús övezet­
ben hogy eléggé fülsértő lehetett egy zárt térből a kocsiktól, azonnal vigye ki őt Németországba. Már
kifelé irányuló lövés ablakon keresztüli leadása... az úton kereste az autót vezető csicskást a rendőr­
- H a j ó i tudom , ham ar a ren d őrség látókörébe ség telefonon, ekkor még ott ült mellette a rablás
kerültek a leh etség es elkövetők... központi figurája, de nem buktatta le „főnökét”, aki
-Nagyon ham ar összeállt a kép a bravúros nyo­ közben hevesen hadonászva jelezte, hogy azonnal
mozásnak köszönhetően: volt egy felbujtó, mondjuk bontson vonalat. Majd el is vette a telefonját.
úgy, hogy ő volt az értelmi szerző, aki egy „csicskását” Miután elváltak útjaik, a srác rögtön vett kinn
bízta meg, hogy szerezzen három járm űvet - köztük egy másik készüléket, és felvette a kapcsolatot a
a fehér furgont - a rabláshoz. Ezt el is intézte neki hazai hatóságokkal, majd hazajött és feladta magát.
a fiatalember, leszállította a kocsikat a hotelhez, bár Állítása szerint ő nem vett részt a rablásban, de
.llítása szerint ő nem tudta mihez kellenek. Megtör- néhány vélelmezhető szereplőjéről tudott személyle­
ént reggel a rablás, a jórészt ismeretlen elkövetők írást adni, akikkel találkozott „főnöke” társaságában
bepattantak a furgonba, és a cinkotai buszgarázsnál még a rablás előtt, amikor a kocsikkal kapcsolatos
..szálltak a két másik autóba. kéréseket teljesítette. Ezeket a figurákat letartóztat­
A felbujtó ezt követően utasította az emberét és ták, az ügy főszereplője ellen pedig európai elfogató
ejv másikat, hogy vigyék el a két kocsit és szaba- parancs van érvényben.
iuljanak meg tőlük. Közben elkezdett szorulni a Ami persze érdekes vetíilete az ügynek, hogy
hurok az „ötletgazda” körül, aki ezt érzékelve jelezte m ondjuk egy - vagyis két - kínai üzletem ber
2 -tsicskásának”, hogy m iután m egszabadultak m iért rohangál kis fekete bőröndökkel úgy bő
félm illiárd forintnyi dollárral és euróval, de hát
ez m ár egy másik történet.
-M in d e n b izon n yal a R ablási O sztály szakem ­
berei akkor sem unatkoznak, ha ép p en nem adódik
egy ilyen kalandos, valóban film b e illő történ et...
-Unatkozni nem szoktak, m ert felvilágosítással,
oktatással is foglalkoznak. Érdekességként megem­
líteném, hogy az egyik nagy, hazánkban sok fiókkal
jelenlévő bank megbízásából Varga Robiék készítettek
egy mindenre kiterjedő oktatási célzatú anyagot, egy
akcióval, imitált bankrablással megkoronázva amolyan
„vizsgaként” ezt. Először megtartották a bank alkalma­
zottainak a tájékoztatást, hogy mit kell csinálni egy
rablás esetén. Mire kell odafigyelni, mit kell - még ha
lopva is, de - megfigyelni, szem előtt tartani, hogyan
kell viselkedni, stb. Tényleg, magam is láttam az
anyagot, rendkívül profi és olyan dolgokra is kiterjed,
amikre laikusként nem is igazán gondolna az ember.
Ismertetni csak azért nem fogok most belőle semmit,
mert nem szeretnénk még e könyvön keresztül sem
tippeket adni a leendő bankrablóknak, hogy ezáltal ők
is mivel legyenek óvatosak...
Előzetesen azért bekamerázták ezt a fiókot Robiék,
ahol az oktatás zajlott. Majd m iután végeztek a
rendőrök az információk átadásával, a dolgozók
visszaültek a helyükre, elkezdődött a m unka, és
pár órával később Robiék visszatértek, m int „igazi"
bankrablók. Bayer Tamás rendőr őrnagy „főszerep­
lésével” elindult az akció. Csuklya, fegyver, zsákok,
maszk; teljesen hiteles volt és felism erhetetlenek
voltak a banki alkalm azottak számára. Akik meg-
'zeppentek, végrehajtották az utasításokat, Tamá-
-ék pedig sebesen távoztak; m int az igazi rablók
tennék.
Az eredmény lesújtó volt: szinte semmire nem
emlékeztek, illetve nem figyeltek oda abból az alkal­
mazottak, amit pár órával korábban m egtanítottak
nekik. Pedig direkt úgy „játszottak” a rendőrök, „ü gyed ” is, csak az nem a BRFK Rablási O sztályán
>gv az oktatás alapján legyen mit felidézniük, eltöltött pár napban jött szem be V eled...
„magas labdákat” dobtak föl nekik szándékosan, de
sajnos semmi nyoma nem volt a beszámolókból a
korábban hallottaknak. Sőt, tűzforró nyár-közepi
nap ellenére ők még direkt vastag fekete bomber-
kabátokban is korzóztak a bank előtt a „tám adást”
megelőző percekben. De senkinek nem tűnt föl,
hogy a negyven fokban vajon m iért ólálkodik több
férfiember is kabátban egy bank körül. Majd a rab­
lás végén kiszaladtak a bankból - elég feltűnően - és
hiába ültek a környéken lévő teraszokon emberek,
senki nem hívta föl a rendőrséget.
A közrendünk őrei ennél sikeresebbek voltak
hasonló témakörben: egy hazánkban tarto tt am e­
rikai szervezésű versenyen egész szép eredm ényt
ért el a magyar rendőrcsapat, rengeteg más, a világ
számos országából érkezett rendőrválogatottat
maga mögé utasítva. Az FBI által szervezett verse­
nyen Fricsfalusiné Gizella Andrea százados, a BRFK
Életvédelmi osztály vizsgálója többedmagával igazi
dicsőséget hozott a magyar csapatra. A feladat úgy
nézett ki, hogy megnézett a team egy tagja videón
egy bankrablást, majd a következőnek el kellett
m ondania a lehető legrészletesebben, amit látott.
Majd annak is láncreakciószerűen a következő kol­
légának és így haladt végig az információ időegység
alatt öt em beren keresztül, egészen a legutolsóig.
A legtöbb részletet a magyarok utolsó embere tud­
ta felidézni, így ők nyerték meg a játékot. Mely a
valóságban egyáltalán nem játék, és létfontosságúak
lehetnek ezek a részletek egy nyomozás kapcsán.
Hiszen Robiék munkája kicsit „száraznak” tűn­
het ugyan, de nagyon fontos: adatgyűjtés, pontos
részletek felidézése; adatokat egyeztetnek, fésülnek
össze, néznek át. Majd ha m ár elfogásra kerül sor,
akkor a BBO és a TEK lesz a Rablási Osztály nyomo­
zóinak segítségére.
-V o lt m ég e g y m á sik ig e n ér d e k e s ra b lá si
 -Igen, ez a XI. kerülethez kötődik. Dániákkal
éjszakai szolgálatban voltam, és mint jó KMB-sekhez
illik, cirkáltak - és én velük - éjjel a kerületben. Nyu­
godt éjszakának tűnt, ám egyszer csak jön rádión a
riasztás, hogy azonnal a Kosztolányi Dezső térre kell
menni, m inden egység oda lett irányítva. Mire mi
odaértünk, m ár kinn volt Vígh György főtörzszász­
lós, valamint a Lágymányos Polgárőrség Mészáros
Csabáékkal. Utóbbiak járőröztek, és praktikusan
úgy néz ki ez éji órán, hogy a polgárőrök rendszerint
ketten vannak, és az autójukban ül egy KMB-s is.
Ők szúrtak ki három gyereket a Kosztolányin, akik
halálfejes „félmaszkkal” - ami csak az orrukig fedi
az arcot - rohantak eszeveszett tempóban. Valljuk be,
ez elég gyanús lenne még nekünk laikusoknak is, így
eléjük kanyarodva megállították őket.
A kerületi akciócsoport előbb odaért, m int mi.
Izgalmas, gyorsan pergő percek következtek ezután.
Arccal a fal felé lettek állítva a srácok, ki a kéz,
terpeszállás; megkezdődött a ruházatátvizsgálása a
jóform án tinédzserkorú potenciális elkövetőknek.
Mint kiderült, azért járőröztek a polgárőrök intenzí-
ebben, mert az elmúlt 24 órában már hat bejelentés
történt utcai rablásokról - pénztárca, telefon elvé­
telével -, illetve egy betörésről. Sejthető volt, hogy
valamiféle „ámokfutók” lehetnek ezek, akik nagyon
beindulhattak, és vérszemet kaptak a sikeresen
elkövetett bűncselekmények hatására. Már a nappali
szolgálatban is nagy erőkkel keresték őket.
Elkezdődött az átvizsgálásuk, és őszintén megle­
li ett. hogy több gumikesztyű volt a zsebükben, mint
amit egy esetkocsiban vagy a Honvédkórház műtő-
étén felleltem volna. Ezen kívül láthatóan profesz-
- nális eszközök sokaságával voltak felszerelkezve
1 em patikus hangon tette föl ezeket a kérdéseket,
betöréshez, valam int m indegyikükön m inim um
három réteg ru h a volt. Nyilván fölkészülve egy
esetleges üldözés gyors ruhaváltásának elterelő szán-
iékú aktusára. Egy távolabbi utcában parkoltak le,
t erthogy autóval mozogtak, és amikor rohanhattak
a kocsijukhoz, akkor fülelték le őket. Fiatal koruk
ellenére meglepően nagy mellénnyel beszéltek a bűn­
üldözési szakemberekkel, jelentős öntudattal bírtak.
Érezhetően lehetett valami családi „háttér”, amire
alapozták ezt a végtelen nagy magabiztosságukat.
Elkülönítették tehát őket, m ert ilyenkor nem
is kom m unikálhatnak egymással, és Dani kapta a
három láthatóan kiskorú fiú közül a legfiatalabbat.
Teljesen felfokozott volt a hangulat, érezhető volt a
feszültség ebben az emberi csoportosulásban, majd
beültünk az autóba, és onnantól egyfajta nyugalom
állt be. Mi ketten lányok előre ültünk Anikóval
- ami nem volt szokványos, m ert nem ő ült előre
rendszerint - és a fiút beültette hátra Dani, majd ő
is beült mellé. Anikó jelezte nekem, hogy maradjak
innentől csendben; ő m ár az összenézésükből - no
meg a m ögöttük álló sokéves rutinból fakadóan -
tudta mi jö n most. „Dr. Dani ren d e l”, vagyis a
pszichológia korábban is elképesztő hatékonysággal
alkalmazott szelíd eszközeit bevetve szóra bírja ezt
a fiút. Gyakorlatilag az elkövetkező tíz percben a
lehető legnyugodtabb és legkiegyensúlyozottabb
hangon úgy csinált a hepciáskodó, öntudatos, nagy­
szájú srácból egy önmagával és tettével szembenézni
kénytelen kisfiút, hogy öröm volt hallgatni.
Egészen em beri, egyszerű kérdéseket tett föl
neki: tudod te pontosan mit csináltál? Tudod, hogy
mi következik most? Azzal tisztában vagy, hogy ez
egy bűncselekmény, aminek büntetéséről törvények
rendelkeznek? Azt tudod mi a büntetési tétele
annak a „jópofa” balhésorozatnak, amit ti itt össze­
hoztatok? Abba belegondoltál mit fognak érezni a
szüleid, ha megtudják ezt rólad? Kedves, megértő,
m int aki effektíve sajnálja, hogy ilyesmikről most
beszélgetnie kell, hogy szóba kell egyáltalán hoznia.
Tájékoztatta a kölyköt, hogy m indjárt találko­
zik a szüleivel, m ert ugye még kiskorú így muszáj
értesíteniük őt. Akkor látszott, hogy kezd leesni ez
az egész az előtte még ügyvédért ágáló kissrácnak.
Dani pszichológiai érzéke számomra megint ötösre
vizsgázott, m ert olyan látványosan ment össze ez a
nagyfiú egészen kicsikére, m ire beértünk a Kapi­
tányságra, hogy azt tanítani kellene. Megérkeztünk
és csak ennyit mondott a srác: kéri az ügyeletes tisztet.
És m indent bevallott neki. M indent elismert, m in­
dent felsorolt, gyermeki őszinteséggel - hiszen még
szinte gyerek is volt, a tizennyolcat sem töltötte be.
A csapat legidősebb tagjának - aki amolyan
„főnökként” irányította a két fiatalabbat - állítólag
sztárügyvéd volt a papája, amit ha más nem, az iga­
zolni látszott, hogy még a papírm unkát sem fejez­
ték be a rendőrök, a srácok m ár rég hazamentek.
Nekik biztos jó poén volt, igazi egymás közti rnenős-
ködés, amolyan „farkaskölyök-tempó”, hogy így 24
óra leforgása alatt gyakorlatilag végig-garázdálkod-
ták a kerületet. De beszéltük utána Anikóval, hogy
ők föl se mérik, milyen borzasztó érzés az a kiszol­
gáltatottság, am ikor kirabolnak valakit. Amikor
körbevesznek hárm an, taknyos, de nyúlánk-izmos
kölkök, akkor talán még fegyver sem kell ahhoz,
hogy megbénítson, sokkoljon a dolog.
Volt akitől Iphone-t vettek el, volt akit meg is
bokszoltak nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozva
és el tudom képzelni, hogy a kis m arhák elszaladva,
a sarkon túl jókat röhögtek az egészen. Miközben
egyébként ruházatukból ítélhetően a legkevésbé sem
szorultak rá ilyen pénzszerzési módszerre. Szomorú, akciókban, valam int katasztrófavédelmi és árvíz-
rettenetesen kiábrándító, hogy ennyire elvadultak a védelmi feladatokban vesz részt, lehet az kiemelt
mai tinik, még az ilyen elvileg középosztálybeli, jó jelentőségű vagy csak „napi ru tin ”. Példaértékű a
házból valók is... kapcsolatuk a hatóságokkal, az önkormányzattal és
-N e m eg y üdvös je le n sé g valóban, és van egy a hasonló céllal működő civil szervezetekkel.
hátborzongató dim enziója annak, ahogyan m in d en ­ Az önként végzett munka rendszerint meghozza
nem ű m oralitást, jóérzést figyelm en kívül hagyva, gyümölcsét, hiszen számtalan dicséretben, kitünte­
szinte szenvtelenül tudnak bántani, sérteni másokat. tésben és érdem rendben részesült m ár az egyesület,
Akár egym ást is. M ondjuk pl. az interneten, kom- de a legnagyobb elismerést az állampolgárok köszö­
m entek formájában, kicsit sem törődve azzal, hogy neté jelenti számukra. Szervezett formában Újpesten
egy privát nyilvánosság előtt járatják le osztály- vagy kezdett el a ’90-es évek végén működni a Budapes­
kortársukat... Persze ne általánosítsunk, ez nyilván ti Polgárőr Ügyelet. Az Egyesület egykori székhe­
csak egy részükre igaz, de az elgondolkodtató, hogy lyén alakult meg a Budapesti Polgárőr Szövetség.
m ennyire nem függ már össze az ilyesm i a nevelte­ H afner Sándor, az Ú jpesti Bűnm egelőzési Pol­
téssel, az egzisztenciális-anyagi helyzettel, vagy épp gárő r Egyesület elnöke a következőket közölte
azzal, mit hozott otthonról. u tó lag o s é rd e k lő d é se m re a m ű k ö d ésü k rő l:
V iszont em lítetted a p o lgárőrséget. M ennyire „Egyesületünk legfőbb tám ogatója m ind erköl­
jellem ző vagy fontos egy kerület rendjének, n yugal­ csileg, m ind anyagilag az Újpesti Önkormányzat.
mának fenntartása szem pontjából az ő jelenlétük? Az egyesületünk m egalakításának ötlete az akkori
-T apasztalataim szerint nagyon. Akikkel én kerületi kapitánytól szárm azott - Szabó Péter
találkoztam m ind lelkes, törvénytisztelő m agánem ­ rendőr ezredestől - talán ezért is van, hogy azóta is
berek, és pontosan tisztában voltak azzal, meddig fővárosi szinten is kimagaslóan jó az együttműködés
'.erjed a hatáskörük és intézkedési lehetőségeik. a kerületi kapitánysággal. A regnáló kapitányságve­
A IV. kerületi polgárőrökkel valamennyire képbe zető - Dr. Terdik Tamás rendőr alezredes - mivel
> kerültem, miután beszélgettem Csorvási Norbert egyéb módon nem tudja elismerni m unkánkat, így
polgárőrrel, aki ezen az estén is Berki kapitány azon polgárőröket, akik kiemelkedő munkájukkal
rngedélyével vett részt ebben az akcióban, a kerületi kiérdemlik, különleges elismerésben részesíti.
akciócsoporttal közösen. A rabló kissrácok elfogását Egyesületünkről elmondható, hogy maximálisan
k vetően mesélt nekem Norbi az ő munkájukról. nyitott a tagság tekintetében; mindenkire számítunk,
Mint m egtudtam , az Újpesti Bűnmegelőzési akik megfelelnek a törvényi előírásoknak és tenni
F -járőr Egyesület 1992-ben alakult meg és a mai akarnak lakókörnyezetük közbiztonságának javításá­
napig részt vesz Újpest, és a főváros közbiztonságá- ért, kortól függetlenül. Több együttműködési megál­
ak javításában. Az állam polgárok biztonságérze- lapodásunk van a kerületünkben működő egyéb civil
:enek fenntartása érdekében m indennapossá vált szervezetekkel (teljesség igénye nélkül: az Adatmentő
a : lgárőr és rendőr közös járőrszolgálat (ahogyan Ligával, az Észak-Pesti Kutyás Szolgálattal, a Káposz­
. XI kerületben is), mely kölcsönös figyelmen tásmegyeri Családok Egyesületével). Az áldozattá
r- izalmon alapul a szolgálatot teljesítők között. válás elkerülése érdekében minden korosztály felé
- esiilet ifjúságvédelmi prevenciós előadásokat nyitottak vagyunk, rendszeresen tartunk előadásokat
t. ' rendezvényeken, biztosításokban és különböző iskolákban, de nyugdíjas otthonokban is.”
jlANCE
 - TIZEDIK IEJEZET -

ÖN KEZŰLEG... ÖN-PUSZTÍTVA...
Az öngyilkosság jelensége a rendőrök szemszögéből
A következő témakör m egint csak nem az „önfeledt vidám kodás” jegyében íródik, bár talán m ostanra már
megszokta a kedves olvasó, hogy kevés ilyen dolog bukkan fel a rendőrök világában - így ebben a könyvben
is. Ö ngyilkosságokról lesz szó. A munkáját szenvedélyes szeretettel űző M inyó H enrik szavai rém lenek
vissza az előző fejezetből, aki egyébként senki fölött nem tör pálcát, senkit nem ítél el, bármit is csináljon.
U gyanis rendőrként vallja, hogy csak akkor tud igazán m élyére ásni az ok-okozati összefüggéseknek, ha
elfogulatlan távolságtartással, sőt, egyfajta em pátiával a bűnelkövető irányába igyekszik m egérteni az
ó sajátos, szám unkra leginkább irtóztató b első logikáját. M égis valam i olyasm it m ondott az interneten
kollektív öngyilkosságra szerveződő fiatalok ügye kapcsán, hogy az öngyilkos épp csak azzal nem számol,
amikor tettét elköveti, hogy életre szóló, borzasztó terhet rak ezzel szeretteire, hozzátartozóira.
Még ha nem is vesszük H enrik szavait am olyan direkt „ítéletnek” róluk, akkor ez alapján jelen tsü k ki
azt, hogy tulajdonképpen ez volna a legönzőbb cselekedet, am it em ber elkövethet? Legalább is a szerettei
ellen? Vagy van már a létn ek eg y olyan e lv ise lh e te tlen m élysége, am it egyszerű en nem leh et tovább
szenvedni s véget kell vetni neki? Bárm i áron, önkezűleg akár? Mi zajlik le valójában abban, aki úgy dönt,
pár m ásodperc múlva valam i egészen visszavonhatatlan lépésre szánja el magát? Vagyis nem folytatja ezt
az am úgy senki számára nem könnyű föld i életet? N ehéz és m egválaszolhatatlan kérdések ezek.
N égy különböző esetet ölel fel Rita kilen cven napjában ez a „tém akör”, és m in d egyik egyazon fizikai
környezethez k ötődik. Az E tele téri p an elren g eteg h ez, ráadásul m in d ö sszesen 14 nap leforgása alatt.
Két hét alatt n ég y eset, n agyjából eg yazon ép ü leteg y ü ttesb en . M intha valam i furcsa „szuicidum -jár-
• any”, „ön gyilk osság-h u llám ” szaladt volna v ég ig a környék p a n eljein ... Egy m isztikum okban járatos
:sm erősöm tán m ég valam i „rontást” vagy „dém ont” is feltételezne, m ely „nem e világi erő” végigjárt
azrol-házra, lakásról-lakásra, s addig-addig „hangolta” egyre lejjebb áldozatait zavaros gondolatokkal,
1 kilátástalanság, a k iú ttalan ság érzetén ek elü ltetésév el, hogy egyszer csak véget vetettek életüknek.
Nem bírták tovább ezek a p ersze ered en d ő en sem túl p ozitív életszem léletű áldozatok. M indannyian,
-ígyanúgy. L eugorva - vagy valam i m egm agyarázhatatlan b első „erő”, „ h an g” hatására „letaszítva” -
2 m agasból a biztos h alált jelen tő m élybe. N o de félre az ilyen m isztikus m agyarázatokkal, hagyjuk m eg

az ilyesm it az ezotériának, a spiritizm usnak és nézzük inkább a száraz tényeket...

- Retten a nyolcadikról ugrottak ki, volt egy, aki a feleség épp csak leszaladt a boltba és ezalatt a férj
i hatodikról, és valaki a tetőt választotta a végze- kivetette m agát a nyolcadikról. M ondogatta m ár
r- elrugaszkodáshoz, egyenesen a halál torkába. korábban is a férfi, hogy ő egyszer bizony véget
\ első esetben egy idősebb házaspárról volt szó, vet az életének, de nem nagyon vették komolyan
a fenyegetőzését. Szegény idős ember olyan szeren­
csétlenül esett, hogy a hasfala szétszakadt, és szinte
az egész bélrendszere kifordult.
A másik esetben egy hatvan körüli néni ugyancsak
a nyolcadikról vetette le magát ő pedig egyenesen a
fejére esett, gyakorlatilag szétloccsant a koponyája.
Sokat nem tudhattam meg az okokról, ezért mindig
azon gondolkoztam m agam ban, hogy vajon mik
lehetnek azok a gondolatok, amik lefutnak egy ember­
ben, mielőtt ilyen visszafordíthatatlan tettre szánja
el magát. Mit érez, mit gondol, miféle kudarcként
éli meg és látja az életét az adott pillanatban ahhoz,
hogy szempillantás alatt véget vessen neki? És va­
jon a zuhanás pillanatában még eszébe jut-e, hogy
úristen, mit is műveltem!? Esetleg az, hogy „mégsem,
könyörgöm, segítség, vissza az egész; nem akarok
meghalni”? Ezekre már sosem tudjuk meg a választ.
Viszont egyszer azért visszamentem Dániákkal,
akik amúgy is tartják a kapcsolatot a házmesterekkel,
gondnokokkal a környéken. Persze nem elsősorban
az öngyilkosok, hanem inkább a közbiztonság miatt,
így az egyik gondnok bácsitól tudhattam meg bizo­
nyos „háttér-információkat” az egyik ügy kapcsán.
A bűnügyi osztályon voltam fenn a lányokkal, amikor
jött a riasztás, hogy valaki leugrott a tetőről az Etele
téren. Kun Csaba rendőr törzsőrmester és Pozvári
Evelin rendőr őrmester voltak ezen a napon a járőr
csapat, akikkel a helyszínre érkeztem. A XI. kerületi
tűzoltók m ár kinn voltak, akiket előző könyvem
kapcsán személyesen ismertem, így kívülről kissé
abszurdnak tűnhetett, hogy egy öngyilkosság hely­
színén m ek k o ra „ ö rő m k ö d é s” a la ku l k i h ir te le n , a
iszontlátásból fakadóan. Mondjuk nem volt olyan
hosszú idő utáni az örömteli viszontlátás, m ert épp
előző nap jártam benn náluk a tűzoltókönyvemet
irdikálni. De éppen ezért volt vicces, hogy m ár
—egint egym ásba futunk, noha az apropónak
- ikiink sem örült a legkevésbé sem. Mint kiderült,
zz eszes hajú középkorú férfi a barátnője szeme
láttára vetette le magát a tetőről. Fölmentek együtt
és elkezdte fenyegetni a barátnőt, hogy le fog ugrani.
A nő azt mondta, úgysem mersz. „De bizony le fogok!”
- válaszolta dacosan a pasas. Levette a cipőjét, lerak­
ta a hátizsákját, majd jelezte neki a barátnő, hogy
na, akkor jó lenne leállni, és nem ijesztgetni őt most
m ár ilyesmivel, m ert ez egyáltalán nem szép dolog...
A pasi nem reagált semmit, rápillantott még utoljára,
fogta magát, nekifutott, eldobbantott a háztető szé­
léről és leugrott. Mivel történt ez az elrugaszkodás
az ugrást megelőzően, nem a járdára esett, hanem
egy a járda mellett parkoló autóra „ívelt” a teste.
Tűzoltók értek először a helyszínre, állításuk sze­
rint szinte egy rongybabát szedtek le a kocsi tetejéről.
Elég szerencsétlenül zuhant, a szélvédő és a tető
egyszerre roppant be a teste alatt, mégis valahogy
bebucskázott a kormányhoz. A tűzoltók után - akik le-
és kiszedték őt a kocsi roncsából - befutott az OMSZ
200-as egysége, próbálták stabilizálni az állapotát
az esetkocsiban. Egy ekkora zuhanás majd autóba
„robbanás” után, hihetetlen, de sikerrel élesztették
újra! Alig hittem, de élve vitték el a János Kórház
traumatológiájára, még én is elkísértem őket a kór­
házig, m ár csak első könyvünk nosztalgiája okán is.
Ezt követően még két hétig élt az intenzív osztályon.
Több műtéten is átesett tudomásom szerint, de egy
ekkora zuhanást követően ennyi belső vérzéssel és
szerv-roncsolódással nem sok esélye maradt. Viszont
még a helyszínen odajött hozzám egy hölgy kétségbe­
esetten kapkodva a levegőt, hogy jaj hát ne haragud­
jak, de látja hogy fotózom, és képzeljem el, épp egy
hete vették át a vadonatúj autót - ami pillanatnyilag
totálkárosan állt a rázuhant emberi testtől - és meg-
tenném-e, hogy körbefotózom a kocsit. Mert hát ez
egy full extrás Ford, és a biztosítót fel kell keresnie
ezzel az egészen váratlan és szokatlan káreseménnyel.
Persze, segítettem neki, csak jeleztem, hogy én este
hétig még a rendőrökkel leszek, csak utána tudom
átküldeni a képeket, legkorábban valamikor fél 9
:
 vékán. Jaj, az nem baj, mondta hálálkodva, teljesen egyszerűen nincs biztosítás, hogy valaki ráugrik az
lesz akkor, köszöni előre is. Megadta a számát és föl­ ember autójára, és darabokra töri a gravitációs erő
hívtam este 9 körül, hogy most indítottam el a képek megsokszorozta saját testsúlyával...
küldését és miután megköszönte újra, azt mondja, nem Aranyos volt, m ert azzal nyugtatgatta magát,
íom elhinni, de csak most viszik el az autóját. Teszem hogy ennek biztosan így kellett történnie, hogy ő
1 zzá, az eset maga délelőtt tízkor történt, és azóta épp ott parkoljon és ezáltal ha nehezen is, de túlél­
tt dekkolt szegény, várva, hogy elszállítsák a kocsit. hesse a pasas az irdatlan zuhanást. De hát mit csi­
Eltelt nagyjából egy hét, én állok az ügyeletnél náljon, m ert mégis csak három és fél millió mínusz­
XI. kerületben és jö n be a nő. M egism ertük ban van emiatt. A bűnügyi osztályvezető válaszolt
„ mást és szomorú tekintettel mesélte, hogy a neki, hogy ez sajnos „Ptk.” lesz, vagyis polgári pert
ziosító összesen három millió forintot ígért kifi- kell indítania a kár megtérítéséért. Na jó, de hát kit
reini a hat és fél milliós kocsira. Mert hát ilyesmire pereljek be tulajdonképpen? - kérdezett vissza a nő.
Hát, menjen be a kórházba, tudja meg ki az illető, - A következő öngyilkosságnál az egyik barát­
biztos vannak hozzátartozói, ha úgy érzi, esetleg nőmbe botlottam : még a m entőkről szóló könyv
őket. Látva, ahogyan a fejét csóválja értetlenkedve, kapcsán ismertem meg Gellér Évi mentőtisztet, aki
szkeptikusan, valószínűsítem, hogy nem tette meg a a 21-es budai esetkocsival érkezett ki a helyszínre
hölgy, és sajnos még az akaratlan emberi jótétemény Vékony Krisztián mentőápolóval és Szalontai Gábor
sem jö tt össze szegénynek, hogy életet m enthetett gépkocsivezetővel.
a jól megválasztott parkolóhellyel. Ugyanis rá egy Én D aniékkal érkeztem és m ire o d aértünk,
hétre a férfi meghalt a kórházban. Éviék m ár elkezdték a nő fizikális vizsgálatát, Évi
- K eserű - és nem biztos, h ogy helyénvaló feke­ ellenőrizte az egység vezetőjeként az EKG-t, ami
te - hum or len n e, ha azt vonnánk le tanulságként, nyílegyenes csíkot húzott. A fiatal nőn nagyon súlyos
h ogy óvatosan in n en tő l a p an el közelében parko­ sérülések voltak, önmagában szemmel láthatólag is
lássa l, m ert bárm ikor jö h e t eg y önm agát rosszu l minimum kettő halált okozó volt. Ahogy fölpillantott
p o zício n á ló ö n g y ilk o s-je lö lt... Az u to lsó eseted Évi és meglátott, fülig ért a szája és egy nagy „Hát
viszont több okból is m egrázó. sziaaa!”-val ugrott föl, majd megöleltük egymást.
vetkező m ondata, látva, hogy ismét dolgozom beengedte a kaputelefon távnyitójával, és mire felért
ír ez volt: „Hát, m eghalt sajnos... Az a helyzet, a hatodikra, addigra a lánya kiugrott. Olyan sze­
íy olvan súlyos sérülései vannak, amiből több rencsétlenül esett a járd a szélére, hogy a teste azzal
" alálos. Konkrétan elvált a nyakától a feje, csak a hatalmas lendülettel továbbgördült egy ott parko­
5r tartja m ár a testén, meg a nyílt koponyasé- ló autó oldala és a járdaszegély közé. Ám a lendület
iések is önm agában végezhettek szegénnyel, és még tovább csapta a tehetetlen testet viszont a feje
rellkasa sem ép sajnos...” A többszöri traum ás beszorult az autókerék és a járdaszegély közötti
hatás együttesen végzett szegény lánnyal. résbe. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy
Ki ssé ódzkodva jeleztem, hogy nem nézném meg, a brutális lendülettel tovagördülő test és a beszorult
::: agyok rá nagyon kíváncsi, ha nem sértem meg fej miként vált el egymástól...
e: iáttam én m ár elég halott embert. Főleg nem Újraélesztést sem indított el Évi, mert hát látvá­
Trzés egy majdnem korombeli, harm incas fiatal nyosan nem volt semmi értelme, pár ín és némi bőr
nézegetni ilyen állapotban. Az történt, hogy az tartotta egybe még a testet és a fejet. Nem akartam
Asája fölcsöngetett, hogy megérkezett haza, ő ezt látni, fotózni pedig végképp nem. Ezért jó távol
is m aradtam a testtől, hogy még emlékeimben se
maradjon a látványa. A mentő-anyag készítése közben
megtanultam egy életre, hogyha a képeimre véletlen
halott kerül, azt utána „kezelnem” kell, ami újabb és
újabb emlék idéződést eredményezne. És hát valljuk
be őszintén, ki akar ilyen képeket nézegetni a későbbi­
ekben? így, igyekeztem távol tartani magam, elég volt
Évi elmondása is. Rákerült közben a lányra a fekete
fólia, amivel a halottakat takarják le a helyszíneken.
N ehezen tudták a m entő srácok ráhelyezni
ezt a halott testre, m ert a szél rakoncátlan játéká­
nak köszönhetően, újra és újra fel-le fújta a fóliát
az arcáról, a testéről. Fölnéztünk, a hatodikon
tárva-nyitva volt az ablak. Elindultunk felfelé, fölér­
tünk a lakásba, az édesanyja teljesen ki volt borulva.
Összeomlott, magába roskadva ült, és nem akarta
elhinni, hogy az, aki pár perce még beengedte őt,
tán még le is szólt, hogy „nyitom!”, az ő szeretett
lánya most odalenn fekszik tehetetlenül, élettelenül
a forrósodó betonon. Nem volt olyan idegállapot­
ban, hogy ő azonosítsa, így aztán egy fotót leemelt
az egyik polcról a járőr, amin egy egészen helyes
barnahajú lány volt, és így próbálták azonosítani.
Évi odam ent, fölemelte a fekete fóliát, ami a
hő hatására így nyáridőben legalább hatvan fo­
kosra hevítette a fólia alatti részt;
m indez összeadódva a legalább
negyven fokos betonnal, am in
feküdt. Nézte-nézegette a fotót,
m ajd az arcot, m egint a fotót,
ismét az arcot, de tanácstalannak
tű n t. Én közben m ár leértem
és odakiáltott nekem: Rita gyere
légyszi’ ide! Nem, Évi, ne h a ra ­
gudj én nem, nem megyek oda...
De, de, gyere m ár ide, te úgyis
annyi halottat láttál, biztos tudsz
seg íten i nekem ... - n ó g a to tt
tovább. L átótávolságon belül
voltam, de nem volt ínyemre köze­
ledni, majd egyszer csak fölemelte
a fekete fóliát, de én még mindig
nem akartam odanézni. M ond­
tam neki, hogy „Évi, komolyan
azt kéred tőlem, hogy egy több
mint félórája itt a negyven fokban
fekvő holttestről, akinek az egész
feje szét van roncsolódva, én
állapítsam meg, hogy ő-e az, akit
a képen látok vagy sem?! Bolond
vagy te?” Félreértés ne essék, mi
olyanban vagyunk egym ással,
hogy egy ilyen baráti „bolond-
vagyte” simán belefér, pláne egy
ilyen szürreális helyzetben.
Nem sokkal ez után a m egér­
kező bátyja m ár biztosra vehetően
azonosította az áldozatot, persze
ő is teljesen kész volt a testvére
látványától, am in kicsit sem
csodálkozom. Annyit mesélt el az
anyukája, hogy a lánya két nappal
ezt megelőzően, szombaton tért
haza egy „magányosok táborából”,
valamiféle ilyen ezoterikus „szekta-szerű” kisközös­
ség lehetett ez. Ezt követően begubózott a szobájába,
egész vasárnap nem evett, nem ivott, csak imádko­
zott a fal felé fordulva, vagy némán bámult maga elé.
Majd hétfőn délelőtt - pontosan egy héttel az előző
öngyilkossági eset után, a következő lépcsőházban
lévő lakásból - kivetette magát az ablakon, miköz­
ben az anyukája teljesen gyanútlanul lépkedett
fölfelé a hatodikra.
- F u r á n h a n g zik ez a „m ag á n y o so k táb ora”,
m ert azon tú l, h o g y én m ég ily e n r ő l n em is
hallottam , legjobb tudom ásom szerint az elle n k e ­
zője szokott történni egy ilyen párnapos közösségi
elv o n u lá s u tán , h isz e n ép p „ e lle n ir á n y ú c é lla l”
szerveződnek ezek általában.
B árm ilyen sp iritu ális vagy ezoterikus - esetleg
életm ódváltó, ön ism ereti - táborba elm egy valaki,
az r e n d sz e r in t n em le h a n g o lta n , m ély d ep resz-
szióban tér vissza, hanem kifejezetten feltöltődve,
bizakodva, rem én ytelién . E setenként „m egvilágo-
sodottan”... Vagy annak érezve m agát, legalább is.
M ég ha ez az ön feled t állap ot egy-két h étig is tart
csupán, de bárkivel találkoztam , aki ilyet m egjárt,
az 48-72 óra elteltével m ég bőven a „táborból haza­
h ozott” öröm , h arm ón ia vagy épp lelk i eksztázis
állapotában „ leb egett”...
- Engem is ez izgatott és bosszantott leginkább,
ezért visszamentem később, és a gondnok bácsi
félrehívott, hogy volna ném i m esélnivalója, ha
érdekel... Persze, hogy érdekelt, hisz a polgári és
rendszei'váltás előtti „világokból” egyaránt tudjuk,
hogy a házmester, a gondnok - manapság: közös
képviselő - az m indent tud a lakókról. Amit meg
nem tud, azt kitalálja róluk. Szóval azért erős fenn­
tartásokkal kezeltem az általa mondottakat, bár ha
a fele igaz, m ár az is szomorú.
Sutyorogva elkezdte mesélni nekem, hogy éz
a „szekta” egy ilyen „guru-féle” által van irányítva,
amolyan „szektavezetőként”, „mesterként” gyakorol
hatást kisszámú, ám annál lelkesebb követőire. Akik
egyébként jórészt magányos nők, lányok, asszonyok
és különös ism ertetőjegyük, hogy gyakorlatilag
egytől-egyig beleszeretnek ebbe az ő „mesterükbe”.
Mellyel e „tanító” él és visszaél nagy előszeretettel,
m agyarán akivel csak tudja, összeszűri a levet.
És állítólag kitalálta ezen az ominózus hétvégén,
hogy a tábor nagy átszellemülését és egységélmé­
nyét egy valódi, fizikai „egységélménnyel” koronáz­
ná meg: magyarán egy jóféle gruppen-nel zárná a
párnapos „megvilágosodást”. Ám a hatodikon lakó
lány naivan annyira beleszeretett ebbe a férfiba
hogy ez neki egyáltalán nem fért bele, hogy bárkivel
is osztozzon rajta. Egyben sokkolta őt, hogy imádon
szerelme ilyesmit egyáltalán fölvethet, és ezek sze­
rint nemcsak az övé a „guru” teste-lelke.
M ondom , nem tudom m ekkora a történet
igazság-faktora, m ert élénk fantáziájú emberek
a gondnokok. De magam el tudom képzelni ennek
igazságát, m ert másképp mi indokolná, hogy egy
ilyen elvonulás után két nappal - ami „magányosok
táboraként” vélhetőleg arról kellett szóljon, hogyan
éld meg az egyedül-létet örömmel, kiteljesülve és
ne nyomasztó magánynak - véget vessen életének?
Én láttam a szobáját a lánynak, semmi, de semmi
nem utalt egy zavarodott, sok ideje lehangolt
lelkületű emberre: rend és tisztaság uralkodott, lát­
hatóan felújított, ízlésesen berendezett egyszerű kis
„lányszoba” volt. Tehát nem valami „halál-kultuszos"
negatív energiájú, zavart pszichéjű ember életterébe
léptem be s néztem ott körbe.
Ahogy nézegettem a tárgyait, a ruháit, amiket
m ár soha többé nem vesz fel, fájó volt belegondolni,
mennyire különbözőképpen látjuk az életet, annak
lehetőségeit vagy épp kilátástalanságait. Elvégre
nagyjából velem egy korú volt ez a lány, és ha bele­
gondolok, hogy a személyiség érettsége mégis meny­
nyire különböző lehet... Elképzelni azt, hogy milyen
szinten megtévesztő tud lenni egy valakire hóna-
pokon-éveken át kivetített, áhítattal teli érzelem
(a „szektavezér” irányába ugye), majd annak hirte­
len szertefoszlása hogyan tehette egyik pillanatról
a m ásikra teljesen értelm etlenné és folytathatat­
lanná számára az életet, az egyszerűen döbbenetes.
És hát igen, „magányosok tábora”...
M ert ez a lány nyilvánvalóan nem kicsit volt
magányos, ám ha megosztja valakivel a bánatát, a
mélységes fájdalmát, amit e vélelmezett „gruppen-
szex-felkérés” sokkja okozott számára, egy értelmes
em ber nyilvánvalóan m egvilágította volna neki
a valóságot. Valahogy így: „Ne viccelj már, ez egy - A z ö n g y ilk o s s á g p rob lém ája v a ló b a n egy
ócska gazember, aki a spiritualitás köntösébe bújva kom plex pszichológiai kérdés. Ahogy az előzőekben
manipulál téged és mindenkit; a saját kis önző - sze­ Rita is felteszi a kérdést önmagával „összevetésben”,
xuális - vágyait akarja veletek kiélni s kielégíttetni! h ogy vajon két közel azonos korú nő esetéb en m i
Az egoját hizlalja azzal, hogy úgy néztek föl rá, lehet az a különbség, amitől az egyiknek eszébe nem
mint a festett szentképre... Egy ilyen miatt akarod jutna ártani magának, m íg a másik egy kívülről m eg­
te megölni, elpusztítani magad? Megőrültél?!?”. S ítélve valójában idővel úgyis „gyógyuló” - belülről
ha nevet vagy sír egy nagyot ezen - esetleg m ind­ m eg nyilván végzetes „világdrám ának” m egélt -
kettő egyszerre - akkor most nem fekszik odalenn szerelm i csalód ás okán képes elp u sztítan i önm a­
a betonon s „fő” a hőségben az élettelen, nem rég gát, úgy bennem is régóta „m ocorgó” kérdés ez.
még életerős, egészséges, csinos teste... E zért eb b en a tém ak örb en is szakem berhez
Ami egyébként a hőséget illeti, ez volt a legmele­ fo rd u ltu n k , dr. M atth aeid esz Z oltán p s z ic h o ló ­
gebb nyári nap, és mivel az ember is természeti lény g u stó l igyek ezv e m e g tu d n i többet a le h e tsé g e s
—bármennyire is igyekszik úgy csinálni, mintha nem
lenne az - súlyos hatással volt ez az emberek pszi­
chéjére. Ezen a napon több baleset, öngyilkosság és
gvilkosság is történt egyébként, szóval nem tartom
kizártnak, hogy a hőség elviselhetetlensége - pláne
egv panelban - is „hozzátett” valam icskét több
ember számos aznapi rossz döntéséhez. Több óra
múlva érkeztek csak meg a helyszínelők ehhez az
esethez, negyvenöt fokos betonon, fekete fólia alatt
iélelőtt tíztől estig feküdt a test.
Úgyhogy a család, gyakorlatilag kitelepült
kisszékeken mellé - olyan volt az egész m int egy
nappali halottvirrasztás és egész álló nap ott
'rizték tetemét, várva a helyszínelő szakembereket,
i Bűnügyi Technikai Osztály helyszínelőinek annyi,
ie annyi esete volt az napra, hogy egyszerűen kép-
r.enség volt ham arabb megérkezniük. Borzasztó
ezt m ondani, de gyakorlatilag „m egpárolódott”,
. megfőtt” szegény lány teste a fólia alatt.
Korrektül lehelyszíneltek m indent, a lépcsőhá­
zi is, majd a BTO-s szakemberek elm agyarázták
zvan, milyen szerekkel is lehet jól letakarítani
i mrdát úgy, hogy nyoma se m aradjon a tragédiá-
- Persze a hozzátartozói telkekből nem „mosható
*:" egykönnyen egy ilyen szörnyűség emléke, ott
: nv örök nyomot hagy...
m o tivációk ról. A rról a tu d a tá lla p o tró l, am i egy
ily en v égzetes tettre szánja el azt az élő lén y t, aki
tán eg y e d ü lik é n t e b olygón k ép es ön m aga e llen
fordulni, legyőzve a term észetes életösztön t...
—Dr. M.Z: Két nagyobb csoportra osztanám azokat
az öngyilkosokat, akikkel praxisom ban m indezidáig
találkoztam. A z első csoportba tartozók az „Egészséges
pszichés állapotból adódó”, m ondjuk úgy „ tudatos”
öngyilkosság elkövetői. A m ásik nagy csoport pedig
meglátásom szerint a „Beteg pszichés állapotból adódó”,
nem tudatos öngyilkosoké. A z első kategóriába tartoznak
azok az emberek, akik tisztában vannak azzal, hogy mit
tesznek, „tiszta fejjel”, tudatosan fe l is vállalják tettük
lehetséges következményeit.
E zt a csoportot is további két kategóriára bontanám.
Vannak az ún. „hősök”, akik egy magasabb eszme érdek­
ében, pl. hazájuk védelméért saját életüket is feláldozzák.
M ondjuk ilyen volt Dugonics Titusz, aki a nándor­
fehérvári csatában látva, hogy másképpen nem tudja
megakadályozni a lófarkas zászló kitűzését a várfokra,
a zászlót kitűzni akaró török katonát magával rántotta
a mélybe. A zzal a bizonyossággal, hogy ezt nem élheti túl.
De ilyen az a rendőr, aki mondjuk a társa elé ugrik a kri­
tikus pillanatban, hogy megvédje őt a golyótól, amit épp
egy bűnöző ereszt el feléjük a rájuk tartott fegyverből, ám
csak ő látja ezt, a társa m ondjuk nem. Sőt, m int tudjuk,
a testőröknek feladatkörük testükkel óvni a védett politi­
kust krízishelyzetben, tehát őket is ide sorolnám. Vagy azt,
aki a fuldokló gyermeke után ugrik a hatalmas sodrású
vízbe, megadva az esélyét, hogy legalább a gyereket ki
tudja „lökdösni” a vízből a p a rt felé, még ha ő maga
szinte biztosan oda is vész.
A még m indig „tudatos”, tehát józa n belátással meg­
hozott szuicidum elkövetőinek másik alcsoportja, az ún.
„ terminális betegségben szenvedők, megszüntethetetlen
fizik a i (!) fájdalom ban élőké”. A kik úgy döntenek tuda­
tosan, szándékoltan, hogy véget vetnek a számukra már
elviselhetetlen életnek, és tudatosan választják ezt a végső
-12G -
megoldást. Ez ugye az eutanázia vitatott kérdésköréin
sorolandó döntés, amiről mindenkinek megvan a maga
álláspontja, véleménye.
De úgy vélem, egyikünk sem szeretne abban az elviselh --
tetlen kínokkal teli betegségben szenvedni, hogy komolyan
felvetődjék kiútként, a fájdalom megszüntetésének (egyet-
len) lehetséges opciójaként az élet eldobása magunktól.
-M ivel a fenti esetek a doktor úr felosztásában
talán inkább a második nagy csoportba sorolhatók
nézzük a következő, a „beteg pszichés állapotból
fakadó” szuicid cselekmények lehetséges okait.
-D r. M.Z.: A második kategóriába tartoznak tehát
azok a lelkileg, illetve pszichésen sérült emberek, akik
a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem akarnak
m eghalni! Ó riási félreértés ez sokakban és érdemes
ezt ham arjában tisztázni, mi is történik valójában.
B ár öngyilkosságot követnek el, akár többször is, sőt.
még ha gyakorta hangoztatják is, hogy márpedig meg
akarnak halni, ez a fejükben valójában mégsem így
zajlik le. In d íttatásukat úgy tudnám megfogalmazni,
hogy „Menekülök a dolgok elől, amiket nem tudok meg­
oldani. Valamit nagyon meg A K A R O K oldani, de sehogy
sem megy, tehát úgy érzem: marad a halál. ” Hogy ez a
kudarcérzés megszűnjön, tovatűnjön a nyomorúságos
képtelenség 0/24-ben átélt érzése. Vagyis úgy fogalmazza
meg magának: „Jobb lenne nem lenni. Ne kelljen végre
semmivel foglalkozni, de főleg azzal nem, ami annyira
fo g la lko zta t.” A m indent uraló akarat m iatt - hogy
annyira, de annyira akarom azt a valamit, bármit - úgy
érzi, nincs egyéb opció. Nincs semminemű alternatíva,
csak a megszűnés, az „ön-megszűntetés” egy olyan világ­
ból, ahol láthatóan nem tud, nem fog összejönni az adott
dolog megoldása, megvalósulása.
- Jól értem, hogy nem effektív halálvágy uralkodik
el tehát, hanem egy amolyan „dimenzió-ugrási” vágy?
Merthogy az engem körülvevő világ annyira „disz-
funkciós” számomra, annyira inkompatíbilis velem,
hogy semmi értelme már „itt” további energiákat elfe­
csérelnem az általam vélelmezett helyes működésére?
 Legyen ez a „helyes működés” mondjuk az én fixa aki mondja, az úgysem csitiálja”. Ezzel „versus” a
ideám arról, hogy XY kellene, hogy legyen az én part­ némaság, befordultság viszont akkor kifejezetten
nerem, mert hiszem, hogy XY-t nekem írta meg a sors? aggasztó és „fenyegető” lehet, nem?
Nincs más „lét-alternatíva”; ő az enyém és csakis az -D r. M.Z.: Igazából mindkettőre nagyon oda kell
enyém lehet... Am a beteg számára elfogadhatatlan, figyelni. Van az a pont, amikor bevonhatják a kívülállót,
feldolgozhatatlan valóságban XY sajnos észre sem igen. Létezik a figyelem felhívás jellegű öngyilkossági
veszi, nemhogy vele tervezne bármi hasonlót is..? kísérlet, aminek ambíciója, a „hátha valaki megsajnál
Nem a kiéhezett ego irreális túlcsordulása ez? és segít”. De ezekre figyelni kell! Akkor is, ha egyébként
-D r . M.Z.: Valami olyasmi, igen. A z t élik meg, szinte biztos volt, hogy nem lesz sikeres, mert m ondjuk
hogy „sehogy se megy a bicikli.” Képtelenek megoldani jó va l kisebb adagot vett be a „szükségesnél”.
azt, am it a fejü kb e vettek, am i a tu d a tu k a t fokró l Ezek valódi segélykiáltások, nem „önszórakoztatás”
fokra teljes mértékben beszűkíti. Ez a valam i tényleg vagy figyelm et magára irányítani akaró „exhibicioniz­
bá rmi lehet: az em lített m ániákus kötődés egy kinézett mus”. Hiszen részvétet akar maga iránt. Ne legyünk hát
pa rtnerhez (aki talán nem is tu d az egészről semmit), erre közömbösek egy „áh, úgyse...” kézlegyintéssel. M ert
zagy hogy azt képzelgi az illető éveken át egy panelház amikor azt látja, hogy mégsem változik semmi, egy p o n ­
második emeleti garzonjába szorulva bulvárlapokat ton jó eséllyel végleg eldönti majd, hogy már segítséget
lapozgatva, hogy neki a „norm ális va lóságban” a sem akar. Ilyenkor történik meg pl. az, hogy a telefont
•ztárok közt a helye, és m ár rég George Clooney-tól és kikapcsolják, elérhetetlenné válnak. Egyszerűen ki akar­
Brad Pitt-től közrefogva kellene mosolyognia azokon a nak szállni. Nyugalmat, megnyugvást keresnek, de nem
fotókon a vörös szőnyegen... halált! Igazi haláltudat nincs. Nem érzi át, hogy ebből
Nem csodálkozhatunk azon, hogy sokszor m iért nem ébred fel. A zt hiszi, hogy csak elalszik.
"legoldhatatlan az elképzelésük. Ezek a kényszeres Erre a hitére az is ráerősít - amennyiben megmentik - ,
gondolatok ta rta lm a zn a k ugye lehetetlen dolgokat hogy ugye „mindig felébresztik”. M in t egy rossz álomból.
is - m int az em lített Hollywood-i példa-, vagy olyano- Nem érzi a súlyát, hogy a halállal, az egzisztenciális
kat, amik az egészséges ember számára nevetségesen a megszűnéssel kacérkodik.
mikró-részletekig kiterjedőek, egyenesen szőrszál-haso- -A vallások egy része bűnnek tartja az öngyilkos­
Zatóak. Hogy m ondjuk miért sosem úgy rakják vissza ságot, de nem elsősorban emiatt gondolom, hogy a
. elvágólag” a kukát a kukások, m iután ürítették hétfő hit - akár vallásosságon, bárminemű kléruson kívül
reggel, ahogy azt a betegünk tökéletesnek gondolná. És eső is - valamiféle erőt adhat, hogy a legkétségbeej-
ebből elindul egy végeláthatatlan gondolat-örvény a tőbbnek tűnő helyzetet se így kívánja „megoldani” az
t Hág rosszul működéséről, az emberek hányavetiségéről, ember. Nem elsősorban a „bűn”fenyegetettsége okán,
: ..minden és m indenki rossz és hibás”-ról, ami legvégül hanem talán egy nagyobb erőbe - nevezzük akár
beletaszítja a „szűnjön meg ez az egész úgy ahogy v a n ” Istennek - vetett hit miatt sem adja fel egykönnyen az,
t rzetébe. A m inek egyenes következm énye lehet, hogy akinek van ez a fajta lélektani kapaszkodója, nem?
önmaga ellen fordul. -D r. M.Z.: É n azt tapasztaltam, hogy a keresztény­
- Sokszor mondják, hogy az öngyilkos a környe­ ség, a katolikus vallás STO P-ot jelen t sokak számára,
zetét csak kvázi „terrorizálja” ezzel, csak ijeszteget vagyis igen, a hit megállíthat. Persze nem m indenkit,
és zsarol. Az is elhangzik többször, hogy „áh, ha sőt, ismerjük azokat az öngyilkos szektákat - elsősorban
mondogatja az azért jó, mert akkor úgysem teszi meg; Amerikából - ahol pont az Istennel való mihamarabbi
 találkozás inspirálta a tömeges öngyilkosságot, rendsze­
rint egy nagy hatású, szuggesztív szektavezér befolyására
és „vezényletére”persze.
Nagyon fontosnak gondolom megjegyezni: az ilyen
beszűkült tudatállapotban lévő ember azt várja, hogy
a környezete változzon őhozzá, a dolgok, a z esemenyek
és az emberek idom uljanak, alakuljanak vágya szerint,
hiszen az ő belvilágában az a tökéletes, az a helyes. Az,
am it ő akar és ahogyan akarja végül is egy végtelen
önzésnek tű n ik - a kívülálló szemszögéből legalább is.
Számára viszont elkeseredett kétségbeesés a dolgok és a
vilá g „helytelen” működését konstatálva. N em tudja
hogyan érje el, hogy változzon a környezete. A z eszébe
sem ju t, hogy ő változzon, számára ez még csak nem is
alternatíva. A sérült lélek csak a problémát látja tehát,
amit így vagy úgy, de meg kell oldania. Am ikor ez nem
sikerül és falba, fa la k sokaságába ütközik, a könnyebb
út felé fordul. Kicsit képzeljük bele m agunkat az ő belső
világába, amibe be van szorulva, nem látva kiutakat.
Hogy az olvasó is könnyebben bele tudjon bújni egy
ilyen ember bőrébe egyes szám első személybe váltok, hogy
érthetőbb legyen mit él át. „Annyira A K A R O M , hogy
működjön, hogy nem látok más utat csak azt az egyet. A
kívülálló szemszögéből ez nem. olyan nagy dolog, tudom
én. De nekem azért fontos a problémám, mert annyit
foglalkozom m ár vele, hogy eggyé is váltam vele. Én
vagyok a probléma maga. Semmi más nem a ltern a tí­
va, mert én azt A K A R O M , hogy ez vagy az, így vagy
úgy, de M Ű KÖ D JÖ N végre. De hogy is? É n vagyok a
probléma? A kkor az öngyilkosságommal m egszűnik a
probléma, megszűnik velem együtt! Alternatíva azért sem
jöhet számításba, mert vállalni kell a következményeket.
É n viszont csak azt szeretném, hogy megszabaduljak a
problémámtól. De a probléma ugye már én vagyok, velem
egyet alkot, lényegemmé vált. Tehát meg kell szabadul­
nom magamtól, meg kell szüntetnem magam.”
Szóval ők nem m eghalni akarnak. „Csak” szeret-
ne'neá m m fenné. feonfesaM an a//rob/ém a„ nem -létét”
szeretnék elérni, de eljutottak addig, hogy a probléma
fennállása és saját létezésük teljes fedésben van, összefügg.
Ezért történik meg az öngyilkosság.
-Bevezetőmben egy kósza misztikus eszmefutta­
tás erejéig eljátszottam a „megszállottság” eléggé
elrugaszkodottnak tűnő gondolatával is. Több film ­
élmény hatására tettem, hiszen amerikai thrillerek
és japán horrorok egyaránt gyakorta a „megszálló
szellem” kliséjével operálnak, mely öngyilkosságba
taszítja a legyengült „mentális immunrendszerű” -
vagyis befogadó lelkületű embereket.
-
Ha most nem is megyünk át a spiritualitás igen
ingoványos terepére, arra azért kíváncsi lennék: a
betegek szoktak ilyesféle élményről, valamiféle „ide­
gen eredetű” sugalmazásról beszámolni?
-D r. M.Z.: H át igen, a másik ok, amiért az öngyil­
kosságot elkövetik az valóban nem „eviláginak” hangzik.
Sokan úgy érzik, hogy „valami belemászott a fejükbe”.
Beszél hozzájuk vagy tetteikben időnként el is uralkodik
rajtuk. M indent elkövetnek, hogy „tőle” megszabadulja­
nak. Ilyenkor fordulnak elő öncsonkítások vagy egészen
rettenetes halálmódók.
De megint csak hangsúlyozom azt, ami erre a jelen ­
ségre éppúgy igaz, mint a korábbi öngyilkossági okokra:
nem m eghalni akarnak ők sem, csak megszabadulni.
Bármi áron.
 - TIZENEGYEDIK FEJEZI! -

KISZÁMÍTHATATLAN BESZÁMÍTHATATLANOK
A kiben a könyv e fejezetéig eljutva esetleg m aradtak m ég olyan tévképzetek, ideák, h ogy a rendőröknek
igazából m ás d o lgu k sin cs, m int feszíten i fess u n iform isukban és „zaklatni” - m eg á llítá ssa l, szonda-
fújatással, stb. - a b ecsü letes jogkövető állam polgárt (szeretünk így gondolni m agunkra m indannyian),
annak hadd eg észítsü k ki a K M B -sekről alkotott képét m ég valam ivel. A m i eg y ik e a rájuk is háruló
feladatoknak és bizony a legk evésb é sem öröm teli. A m ikor is p szich és betegeket kell „m egfékezniük”,
vagyis valam iképp m egakadályozni azt, h ogy hozzátartozóikban, de akár önm agukban is kárt tegyenek.
Egy bűnöző esetéb en ugye egész m ás a „képlet”, hiszen intellektusától függő m értékben azért nagyjából
tisztában van vele, h ogy „tilosban já r”, és oka van annak, ha a rendőrnek fel kell vele szem ben lépni.
Ám m it lehet kezdeni azzal az em berrel, akinek agressziója, ön- és közveszélyes viselk ed ése nem vala­
m ilyen önös célt (m ondjuk haszonszerzést) szolgál, nem valam inek - törvén yileg büntethető - elérése
a jó l körülírható oka? H anem csak egyszerű en „van”, történik. Egy zavaros elm e m egnyilvánulásaként
zajlik és így racion ális érvekkel nem is kezelhető. M árpedig valakinek ezt is kezelni kell. És aki leg e lő ­
ször találkozik egy ilyen helyzettel, az m egin t csak a rendőr.

-Az Anikóval és Danival együtt töltött időszak­
ban három alkalommal találkoztam pszichés prob­
lémákat felvető esettel. Az első ilyennél döbbenten
álltam és néztem, hogy Dani mire képes, m ert ekkor
tapasztaltam meg először, hogy a pillanat tört része
alatt tud átváltani pszichológusba kőkemény bilin­
cselő zsaruból. Vagy fordítva.
Éppen a városban cirkáltunk ezen az éjszakai
szolgálaton, nekem pedig szokásomhoz híven be
nem állt a szám, egyfolytában kérdezgettem, „szto-
riztattam ” őket. Persze ugrattak is rendesen, látva-
hallva mohó érdeklődésem et életük és eddigi ese­
teik iránt. A laikus kérdéseimen meg egészen jókat
szórakoztak és aranyosan reagáltak rájuk. Idővel
.rról is beszámoltak nekem, hogy azokon a napo­
don, amikor nem voltam velük, miről m aradtam le.
'zóval baráti hangulatúvá váltak egészen rövid idő
elteltével a közös szolgálatok. Ok is kíváncsiak voltak
a m entőknél és a tűzoltóknál átélt élményeimre,
_ .hogy tényleg azt mondhatom - amit egyébként
a legelső pillanatban éreztünk szerintem m indhár­
man, és el is dőlt m ár ott, ahogy megismerkedtünk,
bem utatkoztunk egymásnak - , hogy bensőséges
viszony alakult ki pár nap alatt köztünk. Nem vélet­
lenül töltöttem utána velük hónapokat.
Szóval já rtu k a kerület útvonalait, és egyszer
csak jö tt a bejelentés, mi szerint egy nő telefonált
a rendőrségre, hogy a barátnőjétől kapott egy
SMS-t, amiben arról tájékoztatja, hogy a fia veri őt.
Erőszakoskodik, szétverte a lakást a nagyjából száz
kilós 16 éves „kissrác” az Etele téren. Egyébként az
„eseteim” 80 %-a az Etele térhez kötődött. Nem aka­
rok ilyet mondani, hogy „mintha el lenne átkozva”
az a környék, m ert nem szeretném m egsérteni az
ott élőket, de azért tényleg megdöbbentő számomra,
hogy ennyiszer „bevonzott” engem az a terület e
m unka során. Észleltem egyfajta „feszültséget”, de
legalább is lehangoltságot Anikón és Danin, ahogy
haladtunk a helyszín felé. H am ar m egértettem
m iért. Nem nagyon szeretik a rendőrök, amikor
gyerek ellen kell fellépniük. Bármennyire is agresz-
szív, bárm ennyire is bánt valakit, akkor is csak egy
gyerek. Kettős, visszás érzés ez bennük és egyáltalán
nem tölti el őket örömmel, ha meg kell bilincselni,
netán testi kényszert kell alkalmazni egy tininél és
elő is kell állítani. Nem jó érzés, nem szeretik. Pláne
ha ellenáll, akkor még le is kell fogni, leteríteni;
esetleg ebből fakadóan sérülés keletkezik, akkor
meg kell várni a m entőket és végignézni, ahogy
leszedálják a túlnőtt kamaszt... Nem jó. A bejelentő
hölgy egészen sok tám pontot adott a fiú „méreteit”,
habitusát illetően; valószínűleg nem ez volt az első
eset, hogy bántalmazta az édesanyját.
O d aértü n k , beléptünk a panelház folyosójá­
ra. Ez egy földszinti lakás volt, ami a lépcsőház
egyik fordulójának bal oldalára esett. Le is volt
rácsozva, m int hagyományosan ezek a földszinti
lakások. Dani rám nézett és határozottan kijelen­
tette, hogy most jö tt el az az alkalom, am ikor én
hátul maradok, és csak akkor közelítek, amikor ő
ezt jelzi nekem, m ert nem tudja garantálni a testi
épségemet, hogy ha a fiú agya elborul. Dani később
bevallotta, hogy onnantól, hogy én felbukkantam
náluk - bárm ennyire is kizárólag saját felelőssé­
gemre vonultam velük - a társán kívül plusz egy
em berért érzett felelősséget és cselekedett ennek
tudatában. Ezt az óvatos gondoskodást egyébként
végig érzékeltem , bárhová m entünk, bárm ilyen
intézkedés volt, a fél szemét m indig rajtam ta r­
totta és többször összeakadt a tekintetünk, hogy
csak egy pillantással, szavak nélkül ellenőrizze,
m inden rendben-e „nálam”.
Tehát beállt az ajtóba, keze a taktikai övön pihent,
ujjaival a bilincset is érintve, ha netán arra lenne
szükség. Becsöngetett. A fiú először nem akarta
kinyitni az ajtót, majd Dani felhívta rá a figyelmét,
hogy sokkal jobban teszi ha kinyitja; senkinek nem
hiányzik, hogy tűzoltókat hívjanak és betöressék az
ajtót. Anikó mögötte kb. egy lépésnyi távolságban
„sréhen” állt, terpeszben. Ezt többször észrevettem,
hogy így néz ki a szakszerű elhelyezkedés egy eset­
legesen szükségessé váló gyors és hatékony fellépés
érdekében. A beállásuk is több irányú elmozdulást,
fedezékbe húzódást tesz lehetővé, hiszen soha nem
tudhatják, mi várja majd őket egy zárt ajtó kinyílása
után, és fel kell készülniük bármilyen eshetőségre
bárm ely irányba elrugaszkodva. Mint m ondtam ,
többször láttam , hogy így állnak, de nagyjából a
„félidőmnél” tudtam meg, hogy miről szól ez: így
tudják egymást hatékonyan védeni, ennek megvan a
sok év tapasztalatából leszűrt és kialakított taktikai
oka. A rendőrök is emberek és a saját életük, és a
társuké egyaránt fontos számukra.
Végül is kinyílt az ajtó, Dani felszólította a srácot,
hogy lépjen azonnal hátra három lépést, álljon meg,
m ind a két kezét tegye oldalra és háttal álljon meg
neki, hogy rögtön meg tudja kezdeni a ruházatát­
vizsgálást. Az ijedt anyukának pedig mondta, hogy
menjen be addig a konyhába, jó messze a gyerektől.
Dani átvizsgálta, elkérte a személyijét, az iratait,
tényleg meggyőződve arról, hogy ennyire fiatal,
majd beküldte az egyik szobába a srácot.
K örbenéztem és láttam , hogy félig szét van
verve a lakás - törött fürdőszobaajtó, a földön
tárgyak -, elég durván zajlottak itt az események
kiérkezésünkig. Az anyuka nagyon zavarban volt:
ijedség, félelem és „kínban levés” a fia viselkedése
m iatt egyszerre tükröződött az arcán. Szembeötlő
csípőproblémái voltak, talán csípőficam, ami még
drám aibbá és elszom orítóbbá tette szám om ra a
tényt, hogy egy ekkora lakli kölök nekiront az így is
nehezen mozgó anyukájának.
A srácot beküldte Anikóval a szobába jobbra, az
anyukával pedig a konyhában beszélgetett Dani.
Akinek fájdalm ainál anyai ösztönei voltak csak
erősebbek, m ert először nem akarta megerősíteni,
hogy a fia bántotta őt. Dani megértő volt, de azért
azt mondta, hogy jobban teszi, ha elmondja a valós
 tényállást, akkor többet fog tudni segíteni; ne kell­
jen visszajönniük két óra múlva vagy másnap.
Láttam rajta, hogy egyáltalán nincs jó kedve
a ténytől, hogy itt egy édesanyát bántalm aztak,
de persze annak sem örült, hogy egy tini ellené­
ben kell most intézkednie. Bántotta, hogy ő, aki
imádja a családját és szám talanszor beszélt sze­
retettel, tisztelettel az anyukájáról, pont egy ilyen
üggyel kénytelen szem besülni és abban eljárni.
Azt hiszem ez alapvetően minden jóérzésű embernél
kiüti a biztosítékot.
Végül is a nő megnyílt és elm ondta mi történt.
Szürreális a történet, mert azon vesztek össze, hogy
véletlenül bement egy csótány a lakásba és a srác az
anyját okolta, hogy az a rovar tiszteletét tette az ő
szobájában is. Ezért rontott neki az anyjának. Dani
ném án, kis szomorúsággal a tekintetében végig­
hallgatta őt, lehajtotta a fejét, és elindult a fiúhoz
a másik szobába. Beállította a szoba belső felébe,
hogy ne tudjon elm enekülni és egy szemvillanás
alatt meglágyult, a hangja kedves, m egértő lett;
szóval m egint a „pszichológus D anit” láthattam
megnyilvánulni.
Elkezdte sorolni a fiúnak: „Ide figyelj, hívhatok
én rád most m entőt, akik elvihetnek téged egy
intézetbe, ott lenyugtatóznak annyira, hogy még
egy pohár vizet is alig bírjál fölemelni. Vagy előállít­
hatlak, simán intézkedés alá vonhatlak és ez neked
egyáltalán nem jó. Ezzel bekerülsz a rendszerbe
és az életben nem kerülsz ki onnan.
Van egy másik lehetőség is, hogy m egígéred
nekem, nekünk, hogy ez volt a legeslegutolsó ilyen
alkalom, hogy te bántottad az anyukádat. Ha még
egyszer ki kell jönnünk azért, m ert az édesanyádra
kezet emelsz, akkor nem úszód meg, hogy eljárást
indítsunk ellened. Hidd el, az neked nem lesz jó, a
bilincs használata is csak a filmen mutat jól; egyálta­
lán nem egy kényelmes viselet.” Az elhangzottakon
túl még vagy negyedórán keresztül „agymosta” a
gyereket - a szó jó értelm ében természetesen -, és
a fiún lehetett látni, ahogy percről-percre „össze­
törik”, összeomlik, adja föl a pszichés ellenállást,
egyben kezd leesni neki, mit is művelt valójában.
-M é g is m ily en eszk özök k el élt N agy D ániel?
E g y fa jta a ty á sk o d ó m e g fe d d é s , n em h a n g o s ,
de h a tá so s b ű n tu d a t- é s le lk iis m e r e tfu r d a lá s -
ébresztés volt a stratégiája? Vagy am olyan „direkt
letork ollás”, határozott fe le lő ssé g r e vonással? És
m itől „gu ru lt el en n y ire a g y ó g y szer” a srácnál?
Mert azért egy csótány - bár kétségkívül taszító és
idegesítő je le n sé g - nem szolgáltat valós okot arra,
hogy bárm ely szü lő n k et is fe le lő s s é g r e vonjuk,
tettlegességgel nyom atékot adva szavainknak...
-Az előbbi inkább: a szülő tiszteletének teljes
hiányát kérte számon a fiún. No meg azt, hogy kicsit
sem becsüli meg a tényt, hogy az anyja felnevelte, hordoz magában, későbbi könnyű testi sértésekkel,
.ondoskodik róla, eteti, tiszta ruhája van és iskolába majd súlyos testi sértésért kapott börtönévekkel.
tud járni, hogy menő játékkonzolon ütheti el szabad­ A sűrű és nyomasztó jövőkép-felvázolás végpontja,
idejét... Akkor hát egy rohadt csótány miatt képes kifutása az volt, hogy láthatóan hatott a lelkére,
ilvesmit művelni azzal, akinek az életét köszönheti!? m ert úgy jöttünk el, hogy a srác megesküdött: soha
Mily en ember az ilyen? Milyen fiú, férfi, aki kezet többet nem emel kezet az anyjára.
em el a tulajdon édesanyjára? Én még hónapokig velük voltam ezt követően, de
Nagyon izgalmas volt hallgatni és végigkövetni, soha egyszer sem kellett kimenni újra erre a címre.
ahogy az egész „szentbeszédét” fölépítette. Egyszer­ Ami pedig kérdésed második felét illeti - és beval­
re hordozott retorikai és pszichológiai erényeket a lom, ebben nem tudok elfogulatlan lenni, m ert régi
. ír mosás”. Azt is fölvázolta neki, hogy hová vezet dühöm et ébresztette föl az ostoba, agressziókeltő
e-gv ih en életmód, viselkedés és milyen jövőképet computerjátékok kapcsán -, hogy a fiú félnapokat
 Sok ta n u lm á n y t olvastam az ily e n játék ok a
gyerm eki - nem különben a „feln őtti” - pszichére
gyakorolt hatásairól. Jó részük azt is bebizonyította,
h ogy a legdurvább hollyw ood-i akciófilm eknél és
trancsírozós horroroknál is kártékonyabbak ezek
a „virtuális terek”, am iket profi grafikával, egyre
realisztikusabb karakterekkel, történ etvezetéssel
adnak el. U gyanis m íg a moziban kvázi „kívül állsz”
a történéseken és m egfigyelője vagy a brutális e se­
m ényeknek, addig ez esetb en részese, elkövetője
és v a ló d i következm ényekkel (sérü lés, fájdalom ,
halál, felelősségvállalás) nem járó irányítója vagy
az esem ényeknek. N incs súlya m eghúzni a ravaszt,
feltrancsírozni m otorosfűrésszel egy m ásik szerep­
lőt, sőt, kom oly jutalom pontok járnak érte.
A z e g y ik le g g y a k o r ib b c á fo la t sza v a in k ra
egyébként az szokott lenni, hogy levezetik e játékok
a feszü ltséget és legalább a virtualitásban kiéli az
em ber az agresszióját, ahelyett, h ogy em bertársai
felé ten n é... N os, leh etséges, hogy egy érett, érték­
rend alapú világk ép p el rendelkező felnőtt em ber­
nél kikapcsolódást nyújthat egy stresszes nap végén
pár őrjöngve tám adó zombit kifilézn i a játékkonzol
kínálta virtu ális térben. De egy gyerm ek vagy egy
tin éd zser pszichéjére egész más hatást gyakorol a
„tétnélküli” zsigerelés, gyilkolászás.
E gyéb k én t n a g y o n érd ek es h a lla n i, h o g y e
volt képes a számítógép előtt ülni és ezekkel a rémes p á rosb ól D á n iel vette fel azt a „ sz e r e p e t”, am it
lövöldözős-verekedős-gyilkolós-trancsírozós já té ­ igazából eg y n ő tő l - vagyis A n ik ótól - várna az
kokkal játszani. Nyilvánvaló, hogy egy nyomorult ember. Ez tudatos szerepleosztás náluk?
kis csótány m iatt nem ront neki az anyjának, ha -Ahogy korábban talán említettem a harm inc­
egyébként előtte órákon át nem fokozza a végletekig hét éves Dani 16, míg a harm inckét éves Anikó 12
az agresszióját egy számítógépes játék, aminek kere­ esztendeje űzi ezt a hivatást és bár csak öt év köztük
tében ki tudja hányféle lényt, vagy esetleg emberi a korkülönbség, mégis láttam, hogy m ind a ketten
„ellenséget” mészárolt m ár le addigra... tapasztaltak, higgadtak, és hatalm as empátiával
-H m , szak m ailag nekem k ellen e m ost v a la m i­ vannak felvértezve, m ikor az „utcára” indulnak
féle „ e lle n p o n to t” k ép v iseln em és a m in d en k ori értünk, az emberekért, a biztonságunkért. Daninál
„m ásik o ld a l” (ez e se tb e n talán a játékgyártók?) higgadtabb rendőrrel én nem nagyon találkoztam e
véd elm éb en érveket sorolnom , de nem fog m enni. 90 nap során.

-13G -
 Ahogy tapasztaltam, valóban kicsit „leosztották” jött egy bejelentés, hogy egy parkolóórát megrongált
egymás között a „szerepeket” Anikóval, tisztában valaki - a változatosság kedvéért az Etele térnél, egy
léve a másik erényeivel, helyzetkezelő képességeivel. belső parkolóban. Az egyik híres hazai rockzenekar
Anikó az esetek többségében rendszerint hallgatott, gitárosa volt az, aki amúgy tehetséges kezeit ezúttal
figyelt - velem együtt - és hagyta, hogy Dani tuda­ egy parkoló-automatával vívott egyoldalú küzdelem­
tosan és módszeresen tegye a dolgát, hiszen bárhogy re, vagyis annak szétverésére használta.
is, rendőrség ide-rendőrség oda, mégis ő a férfi a Mikor odaértünk Daniék elkezdtek vele beszél­
kettejük közül. Ahogy Anikó szokta mondani: „Dani getni, kiderült, hogy benyelte a pénzét a masina
a férfi a csapatban, így hát igenis ő álljon szembe - nem első esetben -, de jegyet nem adott ki, ezen
a 100 kilós elkövetővel”. Anikó sokszor inkább a rágott be a zenész. O dasereglettek a haverok is
karakánabb, határozottabb szerepet vállalta, ha a - akik nyilván ős- és örök rajongói a bandának, külö­
szükség úgy hozta - m ert volt, akinél ez az eszköz nös tekintettel arra, hogy a haver környékbelijük -
m űködött inkább, voltak esetek, am ikor egy nő
határozottabb fellépése célravezetőbb volt, mint egy
férfié. Ezt láthatóan m ár Anikó és Dani rutinból
tudták, ahogy a helyszínen elkezdték az intézkedést.
Anikó előbb büntetett meg bárkit, ha az ellensége­
sen lépett fel velük szemben, m int mondjuk Dani,
aki m inimum kétszer-háromszor nyugodt hangon
figyelmeztette a delikvenst, hogy ebből baj lesz,
m ielőtt stílust váltott, m ert az illető m ár nagyon
nem akarta venni a lapot.
Em lékszem, am ikor először láttam A nikót
bekeményíteni egy közúti helyzetben, egy piroson
áthajtó pasasnál. Elkezdett a fickó ágálni, hivatkozni
mindenre a világon, de sajnos nagyon rossz stílusban
tette. Anikó elé állt és olyan ellentmondást nem tűrő
hangon szólt rá az emberre, hogy az ettől egészen
kicsire összement. Nem m ondott ő semmi csúnyát,
csak annyit, hogy ne felejtsük m ár el, hogy nem a
kocsmában dumálunk egy sör mellett. „Éppen intéz­
kedés alatt áll és egyébként hivatalos személyekkel
beszél, m ert értelem szerűen nem állítottuk volna
meg kedves uram, ha nem lett volna okunk rá.”
Egyébként nagyon pontosan tudják ők, hogyan
álljanak be ahhoz, hogy egymásnak védelmet biz-
t ásítsanak és a helyszínt is - amennyire lehet - 360
:: kban belássák. Ami az elhelyezkedésüket illeti, volt
rgv eset, nagyjából a félidőnél járhattunk, amikor
 a közeli krimókból. Én fotózgattam a rendőröket,
szép nyugodtan, szokás szerint. Mire odakeveredett
egy ilyen klasszikus izomagy forma, akinek nem volt
egyetlen bütykén sem bőr, m ert vélhetőleg lebokszol­
ta m ár a thai-boksz vagy ki tudja milyen edzéseken.
Egyszer csak teljesen váratlanul elkezdett velem
artikulálatlanul üvölteni, hogy (mivel kisípolni nincs
módunk, kipontozzuk a trágár részeket) : „Te meg
mi a k...a anyádat fotózol itt b...meg?! Tudom ám a
jogaim at vazzeg’, mennyé’ innét’ a büdös p .. ..ba, hal­
lod, mert szétverem azt a büdös pofádat?!” Rendesen
elindult felém, mint egy kétlábonjáró tank és lelki
szemeim előtt m ár le is futott a „vég”, vagyis hogy
eddig talán megúsztam az éles helyzeteket, a verést,
de itt most m indjárt beláthatatlan dolgok fognak
velem történni, és jó ha csak megúszom azzal, hogy
leütnek. Ebből is látszik, hogy Anikóék mennyire
egy tapasztalt összeszokott egység, mert Dani az első
lépésből, az első felemelt hangból felmérte, hogy itt
most baj van és még nagyobb baj is lehet.
Pillanatok alatt ott term ett a srác és köztem, akit
talán már csak egyetlen lépés választott el tőlem, bár
akkor m ár én is támadóállásban vártam a palit, hogy
biztosan nem hagyva magam lekeverek neki egyet a
fényképezőgépemmel. Természetesen engem sem
kellett félteni, nekem is volt addigra Danitól egy
„alap önvédelmi” tudásom. Ahogy az első pillanattól
kértem is Danit, tanítson meg egy-egy önvédelmi
fogást, ha netalán ilyen helyzetbe kerülünk, azért
ha csak „készségszinten is”, de meglegyen az érzés,
hogy ha kell, meg tudom magam védeni.
Emlékszem, volt arra példa, hogy egy ilyen gya­
korlat után, napokig fájt a csuklóm, a kezem, vállam,
nyakam, térdem , derekam . Pedig m inden egyes
mozdulat előtt Dani figyelmeztetett, mi fog történni
a következő pillanatban. Egyszer, még levegővételre
sem volt időm, m ár a földön feküdtem hátra feszített
karral. Na m ert előbb meg kellett m utatni rajtam,
hogy mit is tanulunk...
De végül is az önvédelemre nem lett szükség,
m ert Dani iszonyú határozottan belépett közénk
és mint egy szigorú tekintetű „angry bírd ” fölfújta
m agát a szó fizikai értelm ében is. A ddigra m ár
Anikó is odaért és ő is erősítette a „sorfalat” köztem
és a vadállat között. Dani egyik kezét a bilincsen
„pihentette” akcióra készen, másikat védekezésre-
eltaszításra emelte, ha szükséges. Határozott hang­
nemben mondta: hogy „jaaa, hát ha így szeretné,
akkor lehet így is, lejátszhatjuk így is... Majd utána
rögtön megyünk is be a kapitányságra... De ha nem,
akkor meg villámgyorsan lépjen hátrébb hárm at,
m ert ez a lány velünk van, a rendőröket fotózza és
iszonyúan nem kíváncsi senki itt a balhéra.” Egy
m ásodpercet kapott, hogy visszahőköljön. Meg is
tette a nem várt gyors reakció hatására.
Az intézkedés nagyon precízen zajlott tovább,
elkérték Anikóék az ő papírjait is, azzal egyébként
m inden rendben volt, úgyhogy Dani m egkérte
- elég határozottan -, hogy menjen el innen. Pon­
tosan tudta, hogy itt most az a legelőremutatóbb
megoldás, ha eltávolítja a „hangadót", aki esetleg
felhecceli a körülöttünk állók egyikét-másikát is.
A pasi elsomfordált, m agában még hőzöngve egy
sort, és az egész intézkedés teljesen norm álisan
lezajlott, a gitáros is lecsillapodott és láthatóan m ár
szégyellte magát, hogy hajlott korú ismert em ber­
ként ennyire képes volt kifordulni önmagából.
Egyébként azt kell m ondanom , hogy az a köz­
keletű tévedés, amit a rendőrökről hisznek, hogy
„odamegy, bilincsel és m ár viszi is”, az a legritkább
esetben igaz. A bilincs csak a legvégső fázisban kerül
elő. Am ikor m ár tényleg nincs más opció, m ert
fékezhetetlen az intézkedés alá vont személy. De
minden esetben azt tapasztaltam, hogy amíg embe­
ri hangon meg lehet oldani egy helyzetet, addig ők
elmennek a végletekig és a megoldás „tartósságát”
tekintve is ez bizonyul ajó iránynak. Hogy a korábbi
esetre visszautaljak, ha beviszik most azt az anyjára
tám adó fiút, akkor a rengeteg papírm unkán túl, közül ő kapta az íródeák szerepét. Az első hibát
amit m aguknak csinálnak, csak annyit érnek el, akkor követte el a srác, amikor egyszer csak várat­
hogy a srác még jobban berág, hogy az „anyja ilyen lanul kikapta Dani kezéből az addigra a biztonsági
helyzetbe hozta” - noha ezt ő tette magával - majd őr által m egírt jegyzőkönyvet, összetépte, majd
hazamegy és tényleg megveri az anyját. eldobta. No ezt nem kellett volna, láthatóan nem
Ám így viszont egy olyan közös megállapodás, váltotta ki Dani szimpátiáját, de betudta a pasi ittas
ígéret - hovatovább eskü - felelősségteljes részesévé állapotának. Rászólt, hogy ezt a viselkedést nagyon
tették, ami által érezheti annak a súlyát, hogy a gyorsan fejezze be és ne akadályozzon hivatásos
sorsa bizony innentől rajta múlik. Nem a könnyen személyt munkája ellátásában.
szidalmazható rendőrökön vagy az édesanyján. Emberünk elkezdett hepciáskodni, hogy „miért,
-P ersze gondolom azért az ellenkezőjére is van mocskos köcsög rendőrök rohadjatok meg, engedje­
példa, különben egészen békés és nyugalm as lenne a tek m á’ el...” és hasonló épületes dolgokat mondott.
rendőrélet, m árpedig nem annak ismerjük. Amikor Tipikus piás szájkarate. Dani is, Anikó is többször
nincs idő a „jó szóra”, hanem egy gyors és markáns rászólt, hogy állítsa m ár le m agát, nagyon nem
fellépéssel kell hirtelen m egoldani a helyzetet... kellene ezt és ilyen stílusban... így is beviszik, de ne
-N em is sokkal később került erre sor, ha jól rontson tovább a helyzetén, ha egy mód van rá.
emlékszem a következő nappali szolgálat során. Jött Közben leinformálták és kiderült, hogy két évet
a bejelentés, hogy a Móricz Zsigmond körtéren a ült m ár börtönben lopásért, úgyhogy volt némi
busz- és villamos-végállomásnál lévő diszkontban „előélete”a fiatalembernek. A szabálysértés az pedig
tolvajt fogtak. Ami kissé érthetetlen volt az egész­ szabálysértés. Csak nem akarta abbahagyni a fickó
ben, hogy a tolvaj húszezer forintért vásárolt, és az átkozódást, többször rászóltak, majd egyszer csak
hetven(!) forint értékben lopott csokit. Szerintem nyúlt Dani fegyveréért a pisztolytáska irányába...
a biztonsági őr egy kicsit túlbuzgó volt, mert ha az Na most én a szememből, a megfigyelőképes­
arányokat nézzük elég vicces az ugyanattól a sze­ ségemből élek, de olyat láttam - pontosabban nem
mélytől érkezett bevételük és az általa okozott lopási láttam - akkor, amit soha annak előtte. A pillanat tört
kár léptéke közti hatalm as különbség. De végül része alatt sitty-sutty már a földön feküdt a pasi, Anikó
is ez a dolga, ezért tartja őt az üzlet. Tetszik, nem és Dani rajta, bilincs a kezén. Komolyan mondom,
tetszik szabálysértés - akár 1 forintos kár esetén is szinte lekövethetetlen volt az a nyilvánvalóan ezerszer
: üntetést vonhat maga után -, úgyhogy kiérkezett a jól begyakorolt önvédelmi fogás, amivel leterítették
rendőrség, velem kiegészülve. mielőtt bárkiben kárt tehetett volna az eltulajdonított
A biztonsági kamera is rögzítette, két 35 forintos pisztollyal. De szerintem a keze még a pisztolytáskáig
.'ak it emelt el, m ert eszébe jutott, hogy a testvé- sem ért el, mikor egyszer csak a földön találta magát.
réékhez megy és visz a gyerekeknek egyet-egyet. Én meg csak álltam megkövültén, zavart félmosollyal,
Miközben előtte tényleg ott hagyott egy húszezrest, mert bár azonnal nyúltam a fényképezőgépemért, de
f rvébként nagyon be volt rúgva, saját bevallása sze­ esélyem sem volt „beérni” őket.
rt két deci vodkát és több üveg sört ivott meg előtte. Aztán m ár persze lefotóztam a földön fekvő
Beültették egy hátsó raktárban elkülönített irodába. tolvajt, de annyira gyorsan és keményen lezajlott
Miután megérkeztünk, Anikó elkezdte fölvenni a az egész, hogy m egdöbbentem , hogy ez a nyu­
. _vzőkönyvet, sokszor viccelt is azzal, hogy kettejük godt, m egértő színtiszta izom em ber - m árm int
Dani - miféle hatékonyságot tud pillanatok alatt
produkálni egy kiélezett helyzetben. Félreértés ne
essék, se hangosabb, se idegesebb nem lett, ugyan-
olvan nyugodt maradt, csak éppen tette a kialakult
helyzetnek megfelelő dolgát. Anikót is ritkán láttam
bepöccenni, de vele azért előfordult, amikor rnond-
juk a letartóztatott beszólogatott vagy lekurvázta;
mivel nő vagyok én is tökéletesen m egértettem ,
amikor ilyesmin kiakadt. Ő is ember, neki is lehet­
nek érzései, hovatovább egy utolsó alvilági csibész
nehogy m ár ilyen hangot merjen megengedni vele,
velük szemben, édesanyjukat a szájára véve.
Ettől függetlenül persze m indig a jogszerű
intézkedés keretein belül maradtak. Ez alkalommal
is: megbilincselve visszaültették a székre majd ezt
követően a férfit bevitték a kapitányságra. Még a
papírm unkát sem fejezték be, amikor a pasast m ár
ki is engedték. Sokan úgy hiszik ötvenezer forint
értékhatárig nincs büntetés, m ert az csak szabály-
sértés és esetleg megússzák, pedig nem ... Ehhez
egyébként kapcsolódik is egy vicces történet. Ekkor
tanultam meg mi a lényegi különbség a ruházat­
átvizsgálás és a motozás között: előbbi esetében
kiüríttetik a zsebeket és m egtapogatják azokat a
helyeket a ruházaton - vagy a táskájában - ahová
bárm it el lehet rejteni, ami veszélyes lehet valakire.
Míg motozás esetén m ár a rendőri fogdában, egy
elkülönített helyiségben, szigorúan azonos nemű
rendőr testüregek átvizsgálását is elvégzi. Gum i­
kesztyűben és teljes m értékig betartva az emberi
méltósághoz való jogot.
V alahonnan visszaérkeztünk a kapitányságra
Dániákkal, amikor az irányítás szólt Anikónak, hogy
menjen át a fogdába, m ert behoztak a készenléti
rendőrök Budaörsről egy erős harm incas asszonyt.
Átm entünk, én beálltam a fogdaajtóba; a cellák e
mellett vannak sorban, ahová bezárják az elkövető­
ket, gyanúsítottakat, ha arról van szó. A nő benn ült,
vették fel épp az adatait és onnan ahol én álltam,
nem láthatta az arcomat, viszont a rendőrök igen.
Utólagos elm ondásuk szerint ez elég kellemetlen
volt nekik, m ert hát én nem tudtam uralkodni a
vonásaimon és bizony erősen - bár hangtalanul -
kuncogtam az elhangzottak hatására. Nekik meg
ugye nem szabad, de hát elképesztő volt a nő sztorija.
Behozták Budaörsről, m ert lopott az egyik
nagyáruházban. Anikó megkérdezte tőle: „na és mit
lopott?” A válasz a következő volt: „áh, ne is mondja...
épp hogy 300 forinttal túlléptem az ötvenezret...”
Láthatóan felkészült volt a rá és tevékenységére
vonatkozó jogszabályok tekintetében, nem ez lehetett
az első alkalom az életében. Bár rosszul tudta, hiszen
m ár akár egy forinttól bűncselekményt követhet el.
„OK, de mit lopott?” - tette fel a kérdést újra Anikó.
„Hát tudja, van nekem négy gyerekem és hát
ugye...” - folytatta a mellébeszélést a nő. „Rendben,
de mondja már; mit lopott?” - kérdezte kitartóan
Anikó. „Hát... Síkosítót!” Majdnem hangosan kirob­
bant belőlem a röhögés és fokozta az „ingert”, ahogy
láttam Anikó arcán, hogy fejben elkezdi számolni,
hogy vajon 50.300 forintért hány darab síkosítót
kellett zsebre tennie?
„Az anyjukba a jóistent ezeknek a szupermarket-
osoknak, hogy nem árazták át m er’ emiatt elszámol­
tam m agam ...” - bosszankodott fennhangon a nő.
Na itt tényleg m inden erőmet össze kellett szednem,
hogy ne törjek ki hahotázásban, de láttam , hogy
m indenki feszeng, m ert hát azért valljuk be, nem
m indennapi tö rtén et, am ikor valaki igyekszik
- bekalkulálva a lebukást is - 50.000 forint összérték
alatt lopni. Síkosítót. A gyerekeinek.
Anikó példaértékű önuralom ról tanúságot téve
folytatta és teljes komolysággal meg bírta kérdezni,
hogy „na jó, de hát ha négy gyereke van, akkor
m iért nem m ondjuk élelm iszert vagy ruházatot
tulajdonított el?” A „hölgy” nem jö tt zavarba a
kérdéstől és karakánul kivágta a replikát: „hát mert
örömet akartam szerezni a családomnak!” Sajnos a
beszédstílusát írásban nem tudom reprodukálni, de
a hanghordozása még pluszban hozzátett ehhez a
nem m indennapi „élményhez”...
Természetesen az én világképemet is tágította,
hogy bizony a családi örömszerzést felesleges leszű­
kíteni minőségi finomságok, csinos ruhadarabok
vagy egyéb meglepetések vásárlására, hiszen pár
tubus síkosító ezek szerint belopja a harm óniát a
család életébe.
-B iz to s vagyok b en n e , h o g y a ren d őrök n ek
is „ ü d ítő” élm én y időnként egy-egy ilyen ü ggyel
találkozni, m elynek során kiderül, h ogy tényleg az
E let a legjobb forgatókönyvíró - leg y en szó akár
k om éd iáról, akár drám ai életh ely zetrő l. Bár ez
utóbbiból sajnos jóval több adatik...
-Sajnos valóban. Egy nem sokkal ez utáni eset be
is bizonyította ezt. A család felhatalmazott arra, hogy
fotózzam őket, az édesanya arccal is vállalta a megje­
lenést, mert úgy érezte, ez is a segítségkérésük eszköze
lehet. Egy autista „kisfiúról” volt szó, aki terrorizálta
a családját. Ott láttam újra - és a korábbi kamasz­
esetnél tán még jobban -, hogy mennyire rosszul érzi
magát Anikó és Dani az adott szituációban.
Képzeljünk el egy 17 éves, 192 centi magas 100
kilós autista fiút, aki bizonyos dolgokban talán
kiugró képességekkel rendelkezik, ám érzelm i
intelligenciáját tekintve nagyjából egy 5 éves
szintjén van. Ez a fiú pár nappal ezelőtt felismerte,
rájött arra, hogy az eszközökkel tud bántani is.
Berki kapitány - aki egyébként minden folyó üggyel
kapcsolatban képben van - utóbb azonnal elkérte
a képeim et, m ert szét ak arta küldeni az összes
hivatalos szervnek, hogy van egy ilyen család egy
ilyen kiszámíthatatlan kamasszal és ha valami nagy
baj történik, akkor nehogy azt mondják, hogy „na
de a rendőrség mit csinált, hol volt?”. Mert amit a
jogi keretek adnak, azt megtették, ám sejthető, hogy
innentől csak idő kérdése, hogy mikor ismeri fel azt,
hogy az őt körülvevő eszközök egyébként élet kioltá­
sára is alkalmasak. Vagyis hogy bárkit meg tud ölni,
miután m ár szétverte az egész családot.
-M in d a n n y iu n k b a n é l m ég a „ R a in M án -
E ső em b er” ig a zá n szereth ető , D u stin H o ffm a n
m egform á lta a u tista karak tere, d e aki k icsit is
tájékozott és utána olvasott e b eteg ség n ek , az jó l
tudhatja, h o g y az autizm us n em csak íg y n ézh et
ki. Szám os tünete, m egm utatkozási formája lehet,
m int az em lített eset is mutatja. A szellem i vissza ­
m aradottság m ellett - am i a film ben látható kiugró
szám olási k ép ességek k el, m em óriával csak ritkán
párosul, bár kétségkívül előfordul - kom m unikáci­
ós zavarok jellem zik a beteget. A kapcsolatterem tés
k ép ességén ek teljes h ián ya vagy ig en p roblém ás
volta is gyakori náluk, am i h an gu lati lab ilitá ssa l
és gyakori dühkitörésekkel p árosu lh at...
 -És ez esetben párosult is, de nem kis m érték­ Dani idegesen mondogatja maga elé: „csak ne kelljen
ben... Ugye gyógyszereket kapott a betegségére, testi kényszert alkalmazni, Istenem, csak tényleg ne
amik viszonylag „mederben tartották” a viselkedé­ kelljen leharcolnom egy beteg 17 éves gyereket...”
sét, ám ezek mellékhatásként farkaséhséget okoztak Persze ha Anikót vagy engem veszélyeztet, akkor
számára és állandóan éhes volt. Ettől ugye hízott nem volt kérdéses, hogy kénytelen lesz testi kényszert
egyfolytában és m ár anyagilag is nehezen bírta a alkalmazni. Nem nagyon láttam még ilyen feszültnek
család ezt a m értékű „táplálást”. De elsősorban az egyiküket sem, ahogy közeledtünk az ajtó felé.
egészsége miatt próbálta finoman mondogatni neki Beengedett minket az édesanya, elmondtam ki
az anyukája, hogy ne egyen annyit. Akinek egyéb­ vagyok és m iért jöttem és hogy csak a rendőröket
ként emiatt a helyzet miatt a jól fizető munkahelyét fogom fotózni, de ő remegő hangon közbevágott:
kellett otthagynia, tehát még nagyobb kihívást „nyugodtan fotózz minket, bárhová küldd el vagy
jele n te tt anyagilag szám ukra a fiú m értéktelen jelen tesd meg, csak történjen m ár végre vala­
evészete. A húga főiskolára jár, őt is ütötte-verte m i...” Nem tapasztaltam még ilyen kétségbeesett
folyamatosan, nem különben az édesanyját, akinek
el volt törve a kisujja, amikorra kiérkeztünk. A húga
szeme alatt arccsonttörés nyomait fedeztem fel,
hatalmas monoklival „díszítve”.
Továbbá önveszélyes is, hisz össze volt harapdálva
mind a két keze, nem első alkalommal. Beszélget­
tem ott a családdal és kiderült számomra, hogy
hazánkban nincs olyan intézmény, ahol egy ilyen
problémával küzdő beteg embert el lehetne helyezni.
A maximum, amit tehetnek, hogy elviszi a mentő,
leszedálják, aztán 24 óra múlva m ár küldik is haza.
Dolgozni nem tud menni az édesanyja (egyébként jó
szakmája volt, PR-marketinggel foglalkozott, amíg
tehette), mert állandó felügyeletet igényel a srác. Az a
47.500 forintos „rossz vicc” amit segélyként, támoga­
tásként kapnak, az pedig gyakorlatilag semmit nem
fedez, de főleg nem a fiú gyógyszereit és az azoktól
mértéktelenné nőtt étvágyát. Az immár folyamatossá
áló állandó veszélynek kitettségről már nem is szólva.
Ahogy beérkeztünk a lakásba, szinte „markolni”
lehetett a levegőben a félelmet. A nagymama hívta ki
a rendőrséget - egyébként m ár előző nap is, amikor
árt kinn egy járőrcsapat; el is vitték, leszedálták,
majd kiengedték a srácot - m ert rettegett, hogy a
lányával és lányunokájával valami végzetes történik.
Már amikor mentünk föl a lépcsőn hallottam, ahogy
„segélykiáltást” senki részéről, aki arccal vállalta
volna föl saját tragédiáját, csak hogy előre mozdítsa
az ő ügyüket és persze sorstársaikét. M erthogy
mint később megtudtam levélben m ár megkereste
a köztársasági elnököt, írt az alapjogi biztosnak és
végigjárta az ország szinte összes szociális intézetét.
Egyelőre egyetlen helyen ajánlották fel nekik, hogy
várólistára kerülhetnek: ott is csaknem százan
vannak előttük, így akár évekbe is telhet, mire a fiát
felveszik.
Szóval benn voltunk a lakásban, ott elképesztő
állapotok vártak, a földön a szobaajtó üvegének
szilánkjai. Dani nyugalmat próbálva sugározni meg­
kérte a családtagokat, hogy ezeket gyorsan szedjék
össze, ne adják meg a potenciális esélyét annak,
hogy fegyverré váljon a srác kezében. Erezte, tudta
ott mindenki, miközben szedték össze a szilánkokat,
hogy az is csak idő kérdése, hogy mikor fog súlyosan
megsebesíteni valakit a családból a keze ügyébe
kerülő tárgyakkal...
Felm entünk az em eleten található szobájába,
a fiú az ágyában feküdt. Számomra rettenetesen
nyomasztó volt az egész helyzet, én ott m aradtam
az ajtóban, amíg Anikó és Dani odaléptek mellé.
Az édesanyja és a húga is odaléptek és beszélni
kezdtek hozzá. Egyik pillanatról a m ásikra a srác
egyszer csak vízszintesből függőlegesbe „pattant”,
de azért fogalmazok így, m ert nagyon gépies és
váratlan volt az egész mozdulatsor. Hogy hirtelen
egy fekvő nagy és tehetetlen test közel két m éte­
ressé emelkedik ott előttünk. Csak annyit mondott
zavart tekintettel, hogy akkor ő most kimegy pisilni.
Az anyja egyébként jó előre szólt, hogy ne féljünk
tőle, m ert azt ő megérzi és attól még agresszívebb
lesz. Dani azért a biztonság kedvéért a bilincsre
helyezte a kezét, ha bárm i váratlan történne.
Ahogy elindult kifelé a szobából a fürdő felé, egy­
szer csak megállt előttem a srác és meredt-lélektelen
tekintettel lenézett rám. Majd közel hajolt nagyon
az arcomhoz. Őszintén szólva a vér megfagyott az
ereimben, de hallgatva az anyukája figyelmezteté­
sére igyekeztem nem reagálni semmit. Pláne nem
olyat, amiből a félelmemre következtethet. Közben
éreztem az arcomon a szuszogását, ahogy fújtat.
Gondoltam, na itt van végem. Dani közben szinte
észrevétlenül odalépett mögé, hogy ha bárm i van,
akkor azonnal mozdulni tudjon, megfékezve őt.
De nem történt semmi, állt így egy darabig,
majd elfordult és továbbment. Akkor én is kifújtam
egy nagyobb adag levegőt magamból, nem kicsit
megkönnyebbülve. Hallottam a fülemben dübörgő
szívdobogásomat, am it a félelem generált, m ert
attól tartottam , hiába iszonyú gyors és erős Dani
és lefogja, a fiú akkora darab, hogy egyet biztos
kaptam volna. Szinte teljesen lehetetlen megfékezni
egy ekkora fizikum lendületét hátulról. A fürdőben
eltöltött pár percet követően, ami alatt végig az
édesanya arra kérlelte Daniékat, hogy mondják meg
mit tegyen, mit tehet, mik a lehetőségei, visszatért
a srác az ágyába. Én csak tovább álltam ugyanazon
a helyen, mozdulatlanul. Visszafelé m ár egyetlen
pillantásra sem méltatott.
A kétségbeesett szülő csak folytatta. Ő szereti
a fiát, m indennél jobban, de egyszerűen m ind
fizikálisán, m ind m entálisan nagyon elfáradtak.
Az anyagi lehetőségeik teljes kifutása után, m ár a
család is széthullóban. Félti a lányát, félti a saját
életét. Meg félti a fiát is, hiszen ha velük történik
valami a fia keze által, akkor mi a srác jövőképe?
Hová kerül, kihez, ki fogja gondját viselni? Ennek az
elképzelése is fájdalmat írt ki az anya arcára. Nagyon
sajnáltam őket, hiszen én is tudom, hogy a szociális,
egészségügyi „hálóban” ma Magyarországon igen
nagy „lyukak”, hiányosságok vannak. És sajnos a
kilátás a változásra is elég karcsú.
így szomorúan, tehetetlenül hagytuk el a budai
ingatlant, ami talán egykoron szebb napokat látott,
csodaszép ház volt...
 Összehoztam később a családot egy újságíró bará­ osztályok is csak ideiglenes megoldást jelentenek,
tommal, Pintér Lucával, aki megírta a történetüket és állandó terápiát ezek nem nyújthatnak.
az ő cikkéből derült ki számomra az is, hogy az ország­ Nos, hát ennek az intézményi hiányosságnak
ban nincs olyan intézet, ahol az ilyen állapotú autistá- egy nagyon is fájdalmas és konkrét „lecsapódását”
kat kezelni tudják. Pedig hatalmas szükség lenne rá. tapasztalhattam meg ezen a napon, ennél a családnál.
A Blikk-ben m egjelent írásában idézi Kálozi No meg azt, hogy egy KMB-sre hányféle különböző
M irjam ot, az A utisták Országos Szövetségének feladatkör hárul egyszerre és hogy mindegyik más­
ügyvédjét, aki azt nyilatkozta neki: - Egy egész fajta jelenlétet, viselkedést, fellépést és hozzáállást
intézménytípus hiányzik. A működő szociális intéz­ igényel részükről. De Anikó és Dani mindig, m ind­
ményeknek m egoldhatatlan feladat a súlyos állapot­ egyik szituációban tudta és érzékelte, mi a megfelelő
ban lévő autisták befogadása és ápolása, nincsenek hangütés, stílus és reakció és ez nemcsak szakmailag,
meg az ehhez szükséges feltételek. A pszichiátriai hanem emberileg is emelte őket a szememben.
 - TIZENKETTEDIK EEJEZET -

BALESETI HELYSZÍNELŐK
Bár m ég m essze nem járu n k e könyv végén , m ég is, Rita a rendőrség világában eltöltött kilencven nap­
jának csak a vége felé találkozott a k özlek ed ési b aleseti helyszín elők tevékenységével. Tudatos döntés
volt ez a részéről, ahogyan a legvégére hagyta a N em zeti N yom ozó Iroda és a B űnügyi B evetési O sztály
akciócsoportjának feltérképezését, m egism erését is. U gyan is m indhárom terület tevékenysége m egacé­
lozott idegrendszert, jóval nagyobb tű rők ép ességet igényel - ahogyan ham arosan olvashatják - , és úgy
gondolta, addigra már lesz annyira „ed zésb en ” szám os rendőrségi élm ényen keresztülm enve, hogy ezek
a fájdalm as, fajsúlyos és néha elk ép esztő d rám aisággal bíró esetek nem jelen ten ek majd akkora p szi­
chés m egterh elést szám ára. Ám az élet szinte m in d ig rácáfol előzetes tervezgetéseink re, rem ényeinkre,
várakozásainkra...

- A Budapesti Rendőr-főkapitányság Közleke­ a dolgot. Közelgett a karácsony, m indenki megy,

désrendészeti Főosztályához tartoznak az ún. köz­
lekedési baleseti helyszínelők. Négy ilyen csoport
van: egyszerre egy szolgálatban, am iben tizenöt
helyszínelő dolgozik. Közülük helyszínenként
átlagban két rendőrnek minimum 30 percen belül
meg kell érkeznie a személyi sérüléssel járó és/vagy
a felelősséget nehezen eldönthető balesetekhez.
Kiemeltebb eseteknél a szolgálatirányító parancs­
nok és a bűnügyi technikus a helyszínre megy velük.
A helyszínelés fontos és nem elkapkodható
feladat, így előfordulhat, hogy a tények pontos
rögzítése miatt a TIK által oda irányított rendőrnek
néha 4-6 órán át is tartania kell a helyszínt, akár a
forgalom megszokott menetét is korlátozva. Persze
a legfőbb cél a forgalom menetének m iham arabbi
helyreállítása, ezért rendkívül gyorsan és hatéko­
nyan teszik dolgukat.
Ugye a mentőknél és a tűzoltóknál eltöltött idők­
ben is láttam jó pár balesetet, valamennyire tehát
fel voltam készülve arra, amire itt majd számíthatok.
Gondolva, hogy a metrószerelvény által kettévágott
embernél sok durvább élmény, illetve látvány m ár
nem érhet, nem aggódtam túl különösebben előre
rohan, ajándékokért szalad, meg persze fát venni,
tehát sejtettem, hogy kisebb-nagyobb koccanásokra
azért majd számíthatunk.
December elején érkeztem Dr. Bognár László
rendőr főhadnagyhoz, aki a Közlekedés-baleseti
Osztály Helyszíni-szemle Alosztályának a vezetője.
O is kedvesen fogadott, m ert Viki és Stefi feléjük is
jelezte közelgő érkezésemet. Leültetett és elkezd­
tünk beszélgetni, am iből ham ar kiderült, hogy
kilenc napja semmi nem történt Budapesten, ami
számomra érdekes lehet, úgyhogy a férfikollégák
bizonyosan értékelik majd, hogy hosszasan itt fogok
tartózkodni, de sok érdekességre ne számítsakjelen
állás szerint. Én is érzékeltettem, hogy nem feltétle­
nül ugranék rá két kocsi összekoccanására a Veres
Péter úton, m ert a sofőrök „adok-kapok” perlekedé­
sén, hogy ki volt a hibás, meg egy leszakadt lökhá­
rítón kívül túl sok megörökítendő számomra nem
lenne. Ez meg érdektelen a könyv szempontjából.
Amik érdekelnek engem azok a kiemelt esetek,
vagyis ami nagyobb volumenű vagy halállal végző­
dik. Elmosolyodott és megkérdezte meddig is szól
az engedélyem? Mert akkor lehet, hogy módosítani
 kellene a könyv címét „150 - esetleg 180 - nap a
rendőrök közt”-re. Mivel beláttam , hogy tényleg
értelm etlen lenne napokat itt üldögélnem „várva”
a súlyosabb esetet, ezzel egy időben megkezdtem
ténykedésemet az NNI-nél is, és abban m aradtunk,
hogy ha bármilyen kiemelt eset adódik, azonnal hív
telefonon az éppen ügyeletben lévő vezető, akinek a
telefonszámom minden szolgálatban le lesz adva.
Mivel azt hittem a Nemzeti Nyomozó Irodánál
annyira durva dolgokkal úgysem fogok találkozni,
így a két nagy tém akör és „csoport” vihető lesz
egyszerre, egy időben is. Persze m ár az NNI-nél
töltött első napon tudtam , hogy hiba volt ezt gon­
dolni, m ert ők tényleg a nemzetközileg is kiemelt
ügyekkel foglalkoznak, nagyon súlyos történetekkel.
Nem véletlenül tartják őket a rendőrség elitjének, a
„hazai FBI-nak”, mert aki oda bekerül, az kihúzhatja
magát szakmailag.
Mint em lítettem korábban, m indig az ORFK
kommunikáció szólt oda az egyes szervekhez, hogy
várható az érkezésem. Ennek folytán mindig, m in­
denhol nagy örömmel és szeretettel vártak, fogadtak,
így volt ez az adott héten is: valamikor az elején
jeleztem Vikinek, hogy akkor jövő héten mennék
az NNI-hez, és ő megkért, hogy rendben, csak azért
pénteken erősítsem már meg felé még egyszer e szán­
dékomat, m ert az NNI-t nem lehet csak úgy „letá­
madni” egy hirtelen felbukkanással az Aradi utcában.
Annak rendje és módja szerint én erről megfeled­
keztem, túl sok minden jö tt össze arra a hétre és a
legnagyobb nyugalommal állítottam be hétfő reggel
a Nemzeti Nyomozó Iroda Aradi utcai székházába.
Akik a megszokott szívélyes fogadtatás helyett közöl­
ték, hogy én ide biztosan nem fogok bemenni.
Kissé pánikba esve azonnal tárcsáztam Vikit,
aki kedvesen m egfeddő hangon emlékeztetett rá,
hogy „de hát Rita, én m ondtam neked, az NNI-t
nem szabad csak úgy letám adni...” Elszégyelltem
magam, hogy ez valóban kim ent a fejemből, de
Viki ennek ellenére készségesen intézkedni kezde:
Gyorsan fölhívta Bezsenyi Mihály dandártáborr. -
kot, az NNI igazgatóját, aki megnyugtató h a n g ::
reagálva fogadott sűrű elnézés-kéréseim közepet: -
mondván: „semmi gond, tudtuk, hogy jön csak az:
nem, hogy pontosan mikor”.
A dandártábornok úr felvázolta, hogy itt miiver.
szabályok érvényesek, pl. nem szabad sétálgatnom
csak úgy még a folyosón sem. Bárhová m enni aka­
rok, lesz egy kísérőm, aki „A” pontból „B”pontb„
elkísér, legyen szó akár a mosdóról is. Ilyen gyorsar.
sehol nem terjedt a hírem, m int az NNI-nél, ege­
két órán belül m indenki tudta a „házban”, hogy it:
vagyok és milyen céllal. Ebből is érzékeltem, hogv
itt nem nagyon jellemző a „külsős” vendégeskedés,
nagyon zárt, védett rendszer az övék.
Ahogy m entünk körbe, senkinek nem kellett
mondanom mit is csinálok, ahogy a nevem kimond-
tam, m indenki csak ennyit reagált „tudom, OK.
tudom m iért vagy itt, jó munkát!”
-A k k o r jó l értem , h ogy praktikusan ú gy k ép ­
zelted el ezt az eg észet, hogy az N N I épü letéb en
lesz a „ b á ziso d ”, fig y e le d a m unkájukat, ahová
tudsz, velük tartasz, ám ha riasztanak a b aleseti
h ely szín elő k , akkor kocsiba ü lsz, és m áris m ész
a helyszínre? Bátor elgon d olás, fő leg annak fény­
ében, h ogy m i van, ha m indkét h elyen egyszerre
„izzítódnak b e” a d olgok ...
-H o g y épp egyszerre legyen „ügy” m indkét
helyen, annak kis esélyét láttam, az meg nem tűnt
kivitelezhetetlennek, hogy az Aradi utcából átérjek
pár perc alatt a közlekedésiekhez a Hungáriára, akik
amúgy is össze kell még szedjék a dolgaikat, a megfe­
lelő eszközeiket a helyszíneléshez, mielőtt elindulnak.
Addig én könnyen odaérek, majd átszállók hozzájuk,
és így nem maradok le semmiről. Elkezdtem hát hét­
főn a munkát az NNI-nél, körbevezettek az épületben,
láttam mi hol és milyen formában történik. Inter­
netes visszaélésekkel, bankkártya-visszaélésekkel
kezdődött náluk a m un­
kám , és utóbb tö b b en
je le z té k , hogy egészen
példa nélküli, hogy ennyi­
re nyitott volt az NNI, mert
egyáltalán nem szokás bár­
kit is beengedni ennyire a
világukba; persze a m eg­
felelő titoktartási keretek
között. De még képeket is
kaptam tőlük, amik majd a
kábítószeres ügyekről szóló
fejezetben bukkannak föl.
J ö tt a kedd, am ikor
is szóltak, hogy volt egy
elfogásuk tegnap, a német
szervek jelezték egy pedo-
fil-hálózat kapcsán látóte­
rükbe került gyanúsított
hazai jele n lé té t, akit az
NNI-sek még hétfőn elő is állítottak. Megkérdezték, beteg léleknek, az eltorzult szexualitásnak van egy
komolyan gondolom-e az ő munkájuk bemutatását? ilyen alacsony szintje, ami ártatlan, tán még beszél­
Mondtam, hogy persze, hogy komolyan gondolom. ni sem tudó pici gyerekek sérelmére ilyen szavakkal
Óvni akartak ugyanis attól, hogy bárm i olyat lássak, m inősíthetetlen dolgot tud művelni. S m indezt
amit nem biztos, hogy fel tudok laikusként dolgozni. képeken, videókon megörökíteni közben...
Valóban olyat láttam amit soha korábban... Ugyanis, akit elkaptak egy egészségügyben dol­
Én egész addig abban a hitben voltam, hogy gozó diplomás férfi, aki az egynapostól a két éves
ez az évek óta zajló többszöri „kilencven napos” korú kisfiúk megerőszakolására izgult. Mint később
munkafolyamat - kezdve mentőkkel, folytatva tűz­ kiderült 18.000 ilyen képet foglaltak le nála, valamint
oltókkal - olyannyira megkeményített, megedzett, 9.800 videofelvételt. Szabályosan rosszul lettem, egy
hogy igazából semmi olyat nem láthatok már, ami pillanatra belegondolva abba, hogy ez a szám azt is
tartósan kibillentene egyensúlyomból, kiborítana, feltételezi, hogy ilyesmi sok ezer, talán több tízezer
esetleg megrendítene az élmény befogadásának pár gyermekkel történt és történik meg évről évre a
percén túlnyúlva is... világban. Miután szédelegve visszatértem a mosdóból,
Ám amit azokon a képeken láttam, gyors egymás­ emlékeim szerint azt mondtam nekik, hogy elmegyek
utánban kétszer is a mosdóba siettettek... A nyomo­ a templomba hálát adni a Jóistennek, ha egyszer ezek
zókon láttam, ahogy aggódva figyelik a reakcióimat. a képek kitörlődnek véglegesen az elmémből...
Forgott velem a világ, egyszerűen felfoghatatlan volt Tényleg nem szeretném az ízléstelenség határait
szembesülni azzal, hogy az emberi aljasságnak, a súrolni, hogy miképp jö tt ki belőlem minden alul és
 fölül, de ilyet utoljára akkor tapasztaltam, amikor
valami nagyon brutális vírust nyeltem be. Amikor
valamelyest talpra tudtam állni és visszanyertem az
erőmet, tudtam, hogy aznapra én náluk végeztem a
munkával; pedig dél sem volt még. Úgy döntöttem
átmegyek az Életvédelemre, és megebédelek Katival
és Ernővel, akiket azon túl, hogy nagyon megsze­
rettem , m indig m egnyugtattak a belőlük áradó
kedvességgel, ha fölzaklattam magam a látottakon,
hallottakon, tapasztaltakon.
Átmentem hát hozzájuk és rögtön Henrikbe bot­
lottam, aki elmesélte a korábbi fejezetben m ár meg­
osztott internetes öngyilkossági felbujtó „Csabesz”
teljes szövevényes történetét, erős táptalajt adva a
m ár amúgy is megviselt vizuális képzelőerőmnek...
így aznapra lőttek is ennek a tervezett ebédnek, de
nem is bántam , úgyse tudtam volna lenyelni m ár
egy falatot sem. Semmi másra nem vágytam, csak
mint egy kisgyerek, bebújni az ágyamba, bevackolni
magam a paplan biztonságába a világ eddig a napig
ismeretlen szörnyűségei elől. A stressztől, pszichés
megterheléstől percek alatt el is nyomott az álom
kedden kora délután.
Majd estefelé a rra ébredek, hogy a párom
megérkezik, és m iután elmeséltem neki ugyanilyen
részletességgel, hogy m in m entem keresztül, azt
javasolta, menjünk le sétálni egyet a kutyával, jót fog
tenni a friss levegő. Nem tiltakoztam, majd ahogy
sétálgatunk, és m ár épp kezdek m egfeledkezni
a világ bajáról, egyszer csak valami puhát érzek a
lábam alatt: egy jókora adag kutyagumiba léptem.
Összenéztünk, én csak annyit tudtam kinyögni,
hogy ezt a napot nem hiszem el...
Mosolyogva bandukoltunk tovább a Duna p art­
ján , a hideg téli este m elengető rom antikájának
egyre inkább átengedve m agunkat a kellemes
csöndben. Amibe egyszer csak élesen belehasított
a mobilom csöngése, és m ert úgy állítottam be a
csengőhangot, tudtam rögtön, hogy két lehetőség
van: vagy az Életvédelem hív, m ert gyilkosság tör­
tént, vagy a baleseti helyszínelők, m ert ugye kiemelt
eset van. Óvatosan, szinte szorongva húztam ki
zsebemből a készüléket, és láttam , hogy a helyszí­
nelők ügyeleti száma az. Felvettem és Pál János
rendőr főtörzszászlós volt a vonalban, aki lelkesen
megszólít: „Helló Rita, Pál Jani vagyok!” Én kicsit
rem egő hangon: „Szi-i-i-a Ja n i... Parancsolj..."
Ő erre: „Ritám, van egy vonatgázoltunk, érdekel?”
Pár másodperc eltelt míg reagálni tudtam, mert
rögtön bevillant néhány verzió - lévén vizuális típus
vagyok -, hogy hogyan nézhet ki egy vonatgázolt...
Végig, a kék-lámpás világban eltöltött évek alatt, ettől
az egytől féltem a legjobban. Csak vonatgázolt, több
részbe vágott emberi testet ne kelljen látnom. Óva­
tosan visszakérdeztem, alig érezve erőt magamban,
hisz aznap délelőtt ugye távozott belőlem minden,
és még pótolni sem volt étvágyam azóta bárm it is.
„Jani, van rólatok képem...?” Jani rávágta: „Hát, még
úgy tudom nincs, pontosan ezért hívunk!” Lassan
hagyták el számat a szavak, eléggé le voltam lassulva
a nap eddigi alakulásának hatására: „akkor elindu­
lok m indjárt csak még... még kutyát sétáltatok, de
fölmegyek m indjárt és összeszedem a dolgaim at...”
Jani ham ar reagált: „Rendben, gyere, igyekezz!”
Letettem a telefont, a párom ra néztem, aki félig-
meddig hallva a diskurzust azt mondta: „Tudod mit?
Szerintem ebben a cipőben menj és utána dobd is
ki...” A Légim entők orvos igazgatója és vonuló
orvosaként ő is tisztában volt vele, hogy mi vár majd
ott engem. Hiszen látott m ár néhány egészen durva
esetet, ahol ő is megfordult, úgyhogy jól felöltözte­
tett - duplanadrág, síkabát, sapka, sál - tudva, hogy
az aznapi stressztől milyen állapotban vagyok.
Minden erőmet összeszedve, úgymond „felszív­
tam” magam, földobtam vállamra a fotóstáskámat, és
szépen elindultam. Elmagyarázták világosan, hogy
mennyire egyszerűen oda fogok találni - régi Fóti
úton kifelé, a benzinkútnál balra és nyílegyenesen a
vasúti sínhez, majd amellett haladva ki a nyílt terepig
ami lakhelyemtől a legrosszabb esetben is tíz perc
autóút. Nekem ezt sikerült ebben a lelkiállapotban
húsz perc alatt m egtennem, olyan utakra tévedve,
amikre soha korábban... Nyilván a tudatalattim til­
takozott az odaérkezésem ellen, sejtve, hogy amivel
megkoronázom ezt az amúgy is „jól” indult napot,
azt sem lesz egyszerű „zsebre tenni”...
Az ütközést követően a vonat fékrendszere
leszakadt, aminek a műszaki mentése akár hosszú
órákba is beletelhet, így aztán nem m aradtam le
semmiről. Odaértem a sötét éjszakában, és örültem,
m ert „otthagytak” nekem három fiatal járőrt, a XV.
Kerületi Kapitányságról, hogy majd ők navigálja­
nak tovább a helytől, ahol leparkolok. Jaskó Péter
rendőrőrmester, Galambos Laura rendőrőrm ester
és Temleitner Krisztián rendőr törzsőrmester moso­
lyogva fogadtak. Már nagyon vártak...
Érdekes egybeesés volt, hogy Laurának az édes­
anyja pár nappal azelőtt írt nekem a Facebookon e
könyv hivatalos oldalára, hogy mikor jelenik m ár
meg, m ert ő a szakmabeli lányának szeretne aján­
dékba egy példányt. Bevallom, talán gondterhelt,
sűrű napom volt, m ert első „felindulásomban” egy
kicsit nyersebb hangvételű választ fogalm aztam
meg, ami arról szólt, hogy m indenhol olvasható,
hogy jövőre jelenik csak meg a könyv, így sajnos
karácsonyra nem tudja a lányának m egrendelni.
De szerencsére nem küldtem el, aludtam rá néhányat,
és pár nappal később jobb hangulatomban az amúgy
teljesen kedves érdeklődésére én is egy barátságos
választ írtam . Szinte rögtön jö tt a hálás reakciója
és hozzáfűzte, hogy amúgy m ár „csiripelték neki a
m adarak”, hogy én milyen egy kedves, aranyos lány
vagyok, mert az ő lánya Laura volt az a járőr, aki várt
engem a vonatgázolás háromszáz méteren keresztül
húzódó helyszínén. Aki, amikor megérkeztem ked­
vesen mosolyogva konstatálta, hogy egész testemben
remegek, majd megnyugtatott, lazítsak, neki is ez az
első ilyen gázolása. Biztosan azt hitte, hogy előre
rettegek a látványtól, pedig hát nem tudhatta milyen
nap áll m ár mögöttem, és hogy valójában a kime­
rültségtől vacogok úgy abban a plusz 1-2 fokban,
mintha legalább is mínusz 30 lenne...
Még a leparkolásom is burleszk-szerű volt szá­
mukra, m int később mondták: azt várták mikor esik
szét a kocsim alattam , m ert idegességemben nem
tudtam hátram enetbe rakni a váltót. Nyekegett,
kattogott hatalm asakat, de a kuplungot se sikerült
m indig m egtalálnom , pedig am úgy nincsenek
problém áim a vezetéssel. Nagy nehezen beparkol­
tam végre és am ikor kiszálltam , L aura m egkér­
dezte: hoztam-e elemlámpát. Mondom, azzal nem
készültem, és látva a vak sötétet, azonnal éreztem
a kérdés jogosságát. H át pedig kelleni fog - vála­
szolt -, m ert em berünk a 110-zel robogó vonat elé
lépett, és gyakorlatilag szétrobbant. Mindenhol a
darabjai vannak, szerteszét, így lényegében a vonat­
gázolás helyszínének kiterjedése definiálhatatlan.
És mivel a szomszédos sínpályán nem állították le a
forgalmat, kénytelenek leszünk a gázolás vonalán
haladni. Viszont - mondtam boldog leleménnyel - a
mobilomon van ám erős lámpa! Mivel amíg délután
aludtam, teljesen feltöltődött, tudtam , hogy bírni
fogja hosszan a telefonom az igénybevételt. Ezt a
kissé am atőrnek tetsző alternatív megoldást meg­
mosolyogták ugyancsak, de segítettek, amiben csak
tudtak, aranyosak voltak.
Elől m ent Laura, aki végig „tudósított”, hogy
készüljek, most egy fej fog jönni... Most egy comb...
Figyelj hová lépsz, m ondta, m ert megcsúszhatsz
azon az azonosíthatatlan testrészen... Én igyekez­
tem a lehető legnagyobb óvatossággal lépdelni,
m intha legalább is nem bakancsban, hanem alkalmi
tűsarkúban vonulnék a sínek között.
Kb. tízpercenként egy vonat húzott el mellettünk
irtózatos zajjal, épp csak m inim álisan lassítva,
miközben a sötét ködös éjben haladtunk előre. Elég
horrorisztikus volt az egész önmagában is, a párás
sötét éjszaka, a vasúti átjáró fénysorompójának
misztikus villódzása. Az időnként a teljes fekete­
ségből elénk kerülő testdaraboktól még fokozva is
e „hatást”... Melyekbe belelépni rettegtem, hiszen
egyetlen lépésnél előbbre nem láthattam ilyen fény­
viszonyok között. A messzeségben azért volt egy fény­
forrás, a gázoló vonaté - ami a leszakadt fékrendsze­
re miatt ott vesztegelt -, és ahogy egyre közeledtünk
láthatóvá vált a vonat alján, kerekein, oldalán az
egykori ember pirosló-feketéllő maradványa.
Borzalmas látvány volt, mégis egészen abszurd
m ódon a Kenyában a szomáliaiaknak fenntartott
menekülttábort juttatta eszembe, ahol a m indenne­
mű hűtést és higiéniát nélkülöző húspiacon a levá­
gott kecskék szanaszét dobált, véres, legyek-lepte
húsdarabjait láttam ... A mozdony körül a földön
is m indenfelé felism erhetetlen emberi testrészek
hevertek szanaszét. „No, m egnyugodtál?” - kér­
dezték a helyszínelő fiúk, akik sétáltak vissza felém,
előbukkanva hirtelen a sötétből. „Nem nagyon, de
hát most m ár itt vagyok.” - válaszoltam a fázástól
remegő állkapoccsal. Ok közben dolgoztak serényen,
helyszíneltek, lerakták a számtáblácskákat, fotóz­
ták az egyes számokhoz tartozó maradványokat.
Én pedig őket fotóztam mindeközben.
Majd am ikor végeztek, elindultunk visszafelé.
Jani megkérdezte, találtak-e a járőrök iratokat az
áldozathoz, merthogy nem nagyon lehetett másképp
m egállapítani a személyazonosságát. Tudniillik
az arca olyan állapotban volt, m int amikor valami
buta kémfilmben a főhős vagy a főgonosz leveszi az
amúgy egészen tökéletes maszkját és összegyűrve
a földre dobja... Még az sem volt m egm ondható,
hogy nő-e vagy férfi az illető. A koponyája szanaszét
tört, tehát nem tudta „tartani” eredeti formájában
az arcát. Egyedül lábszártól lefelé a két lábfeje és
a két alkar m aradt viszonylagosan ép és felismer­
hető. Ugye nyílt pályán 110-zel megy itt többnyire
a mozdony, és mivel a közelben nem volt állomás,
plusz ez az utolsó nyílegyenes szakasz, ahol még
késést tud behozni a járat, nem is volt indoka lassí­
tani a masinisztának. Talán még gyorsíthatott is.
Az öngyilkos biztosra akart menni, m ert egészen
a belváros szívéből bumlizott ki oda a nyílt terepre,
hogy véget vessen az életének. „Nos, hát ha nincs
írat, akkor meg kell fogni az egyik kezét és ujjlenyo­
matot kell róla venni, nincs mese” -jelentette ki Jani.
Egyszer csak megszólal: „Te Rita!” Magam elé elő­
ször mormogva, majd egyre erősödő hangon kezd­
tem el sorjázni a „nem, nem, nem!”-eket. „Bármit
tegyetek rám, cipelek szívesen bármit, málházzatok
fel nyugodtan, de nincs az az Isten, hogy én egy
emberi testrészt m egfogjak...” - mondtam. „Figyu,
nem a rendőrök munkáját jöttél ide dokumentálni?
Hát itt az adandó és soha vissza nem térő alkalom,
hogy testközelből, ízig-vérig átéld, megtapasztald
milyen is ez...” - folytatták ugratásom at. L átható­
an oldani akarva a feszült hangulatot, ami rólam
sugárzott legjobban, persze őket sem hagyta érin ­
tetlenül a látvány, m ert elmondásuk szerint ők sem
látnak ilyen gázolásokat minden nap. Szerintem én
ezt a dokumentálást kiválóan megoldom a fotóma­
sinámmal, nyomatékosítottám.
Egyszer csak Jani felemelt egy nagyobbacska
tárgyat és megkérdezte: ebben mi van? A járőrlány
azt mondta, egy nehezebb testdarab, de nem tudta
megmondani a sötét miatt sem, hogy melyik testrészt
is tartja kezében a bűnügyi technikus. Jani körbeta-
pogatta finoman, majd „felcsillant” a szeme: óh, még
egy kéz! Ennek azért „örült” egyébként, mert ugyan
a másik kezet is megtaláltuk korábban, ám az nagyon
koszos volt, nehéz lett volna ujjlenyomatot venni róla.
Keresett a jelentős méretű, szanaszét cincálódott
véráztatta rongydarabon egy nyílást, amin keresztül
óvatosan kirázta a testdarabot. Tulajdonképpen egy
pulóver volt, amit a kezében tartott, az ujjrészében
egy leszakadt alkarral. Már m ajdnem kiértünk,
am ikor beérkeztünk abba a kis átjáróba, ahol az
öngyilkos belépett a vonat elé, és szinte szétrobbant.
H irtelen Jani rám kiáltott: „Rita állj!” Megálltam,
a vér is megfagyott az ereimben ettől a határozott
„állj!”-tól, pedig addigra m ár a remegésem is sze­
rencsésen alábbhagyott. De aztán kifújtam a levegőt,
tán el is mosolyodtam , gondolva, hogy m egint
ugratnak, és ezt most m ár nem veszem be, tényleg.
„Nincs e rre szükség gyerekek, uncsi már, úgyis
m indjárt kiérünk, hagyjuk m ár ezt...” - mondtam
félig hátrafordított fejjel. „Inkább nézz le... Addig
kérlek ne lépj tovább...” - szólalt meg ismét és lát­
tam, hogy segítőkészen mindenki zseblámpájának a
fénye az én lábaim irányába vetül.
Lenéztem, bár akkor m ár érzékeltem, hogy vala­
mi csúszós dolgon állok, és a mentőknél - illetve a
párom által - nyert anatóm iai ismereteim alapján
m egállapítottam , hogy ném i hasnyálm irigy és
emberi máj, plusz agy velő és beazonosíthatatlan
testnedvek kellős közepén ácsorgók. „Rita, egy kis
kegyeletet tanúsíts már, kom olyan...” - ugrattak
m indannyian, hogy oldják az arcom ra bizonyára
kiíródó rettenetét, am ikor konstatáltam , m iken
is állok tulajdonképpen. Mert bevallom ez az az
élmény, amit kb. soha az életben nem óhajt megélni
senki, semmilyen form ában. Hogy egy em beren
álljon. Még csak nem is egy „egyben lévő” emberen,
hanem annak kihűlt belső szervein. Kisétáltunk
m indannyian, Jani „kéz a kézben” egy ismeretlen
maradványaival.
A lezárt baleseti helyszín innentől fel lett oldva,
a takarító szakemberek is elindulhattak megkez­
deni a sínek fertőtlenítését. Én is „fertőtleníteni”
kezdtem: gyorsan beleálltam az első pocsolyába,
ami elém került. Hisz volt ezen a lábbelin hasnyál­
mirigytől agyvelőn át a kutyasétáltatás „emlékéig”
m ár sok m inden... Rám néz Jani: te mit csinálsz?
Hát lemosom a cipőmet, reagáltam . Na jó, de így
 megijedtem ettől, hogy fölpattantam , hátrahőköl­
tem, majd hátraléptem egyet, de mögöttem volt az
a távolságmérő kerekes kiskocsi, am it helyszíne­
léseknél látni. Ebben sikeresen m egbotlottam és
nekiestem a hullaszállító autó oldalának.
A hullaszállítók csak néztek rám meredten, reak­
sáros lábbal akkor nem ülsz be a rendőrautóba kiér­ ció nélkül figyelve botladozásomat, én meg zavarom­
tesíteni, azt ugye tudod? Kiszálltam a tócsából, letö- ban csak annyit tudtam nekik mondani, ujjammal a
rölgettem a bakancsot, hogy ne legyen sáros, közben tepsik felé mutogatva: „Ne haragudjatok, kivennétek
pedig megérkeztek a hullaszállítók is. Beálltak a kis nekem is egy koporsót a kocsiból? Azt hiszem ez után
szürke furgonjukkal a sínre merőlegesen, az átjáró a nap után kelleni fog, szerintem én most belefeküd­
elé a temetkezési vállalat sürgősségi szállítói. A hely­nék az egyikbe, és rögtön vihettek engem is...”
színelők kipakolták a halott dolgait az autó mellé a Nem akarv a egyébként elviccelni m ásnak
földre: kulcs, telefondarabok, bérlet, stb. Majd Jani a tragédiáját, azt kell m ondjam , a helyszínelői
odavitte a halott személyes dolgai mellé a kezét is. m unka elvégzése egy ilyen esetben szám om ra
Fura volt látni, hogy amíg él az ember, mennyire maga a hősiesség... Hisz ezért imádkoztam mind
meghatározzák ezek a tárgyak, ám mindezek mellé a mentőknél, m ind a tűzoltóknál töltött kilencven
egy odafektetett alkarral milyen értelm etlenné és napom ban, hogy csak vonatgázolttal ne kelljen
tartalm atlanná is válnak az egykor fontos „kellékei” találkoznom, és - egy m etrógázolttól eltekintve -
a mindennapoknak. ezt így meg is úsztam m indeddig. Ám pont itt a
Odaguggoltam melléjük, és figyeltem közelről végére csak nem fosztottak meg az Égiek ennek
a munka folyamatát. Jani elkezdett ujjlenyomatot „felemelő” élményétől.
venni a viszonylag tiszta alkarról, és miközben - H o g y is tartja az an gol m ondás? „Savé the
m egfordította, egy pillanatra úgy láttam , m intha b est fór la st - A vég ére ta rtogasd a leg jo b b a t.”
m egm ozdult volna a csukló és a kézfej. Annyira L eh etség es, h o g y ezzel k ellett „m egk oron ázn od ”
a k é k lá m p á s sz e r v e k n é l v a ló m ű k ö d é se d e t..? odalenn a ház előtt, ruhák be a
Ez már-m ár „kézenfekvőnek” is tű n ik ... Pardon. mosógépbe, hogy másnap csak
R ossz v iccem rő l ju t eszem b e, h ogy el tudjuk el kelljen indítanom a mosást.
képzelni, h ogy néhány olvasó nem veszi jó néven e Bementem a hálóba, a párom
stresszold ó fekete hum ort a b aleseti helyszíneken, még ébren megvárt, leülök az
de jó z a n é s s z e l szá zm éterek en v é g ig g y a lo g o ln i ágy szélére, bámulok magam
úgy, hogy közben em beri szerveket és végtagokat elé teljesen kiürülve, m ajd
kell összeszed egetn ü n k , h á t... És azon osulni azzal rápillantok a tévére, hogy mit
a ténnyel vagy csak k icsit is b eleg o n d o ln i közben, néz. A Ragadozó című sci-fi
h o g y itt m o st e g y pár órája m ég g o n d o lk o d ó , h o rro rb an a főszereplő ször­
léleg ző , érző em bertársunk darabjait szedegetjük nyeteg épp egy em bert tépett
ö s s z e ... A zt h isz e m e g y ik ü n k sem c s e r é ln e a ketté...
helyszínelőkkel. Ránéztem Lacira és csak
- Ám ha mindez nem lett volna elég, még tartoga­ annyit tu d tam m ondani: el­
tott az élet - és a közlekedési helyszínelés - szörnyű­ kapcsolnád? O visszanézett rám
séget. Mivel a hullaszállítók megtalálták a sötétben gonosz kis félmosollyal a szája
az öngyilkos igazolványát, miután végeztünk, elmen­ szegletében s m egkérdezte:
tünk a címére kiértesíteni, de mint kiderült egyedül „Jaaaj m ááár, m iért álszentes­
lakott az úriem ber, nem volt hát kit tájékoztatni. kedsz!?” Na gondoltam , még
Talán épp ez a magány volt az, amit nem tudott már
tovább elviselni, ki tudja...
Úgyhogy hajnali kettő tájban, testben-lélekben
átfagyva hazaérve m ásra sem vágytam már, mint
egy csontig felmelegítő forró fürdőre és egy m iha­
marabbi elalvásra. Rég éreztem ennyire kim erült­
nek magam. A cipő azonnal a kukába került még
itthon is rátesznek egy lapáttal... Persze tudta ő min
mentem keresztül, csak hülyéskedett velem, és gyors
villanyoltás után mély álomba zuhantam.
Másnap próbáltam összeszedni magam, de nem
nagyon ment. Délben haza is jöttem a BRFK-ról, az
életvédelmisektől. Aznap az NNI-hez is képtelen
voltam bemenni, és h ajó i végiggondolom, akkorra
m ár úgy másfél napja nem ettem semmit, és inni
is alig ittam valamit. Kezdtem teljesen dehidratá-
lódni, a kimerültséget m inden sejtemben éreztem,
úgyhogy m egint lefeküdtem aludni kora délután.
Ahogy kicsit jobban érezve magam felébredtem pár
órás alvást követően, gondoltam felkelek, és valami
finom vacsival meglepem magam és a nemsokára
hazaérő párom at. Még az ágyban voltam, m ikor
megcsörrent a telefonom. A XI. kerületi ügyelet.
N ehézkesen felvettem , m ajd az ügyeletes a
következőket m ondta: „Tudod ki akasztotta fel
magát Rita...?” Nem tudtam, hogy ki akasztotta fel
 magát, de hogy ilyen gyors
e g y m á s u tá n b a n en n y i
iszonyú dolog tö rté n h e t
azt nem akartam elhinni.
Kérdeztem, hogy ki? „Egy
nő férje, akinél többször
jártak m ár a kerületi rend­
őrök, többek közt Dániák­
kal te is.” Ezért gondolhatta
az ügyeletes, hogy engem
ez érdekelhet. A nyugtató­
ra fogyasztott nagy rneny-
nyiségű alkohol a kicsit
erőszakosabb énjét hozta
ki a nőnek, am i kivétel
nélkül akkora csetepatékat
e re d m é n y e z e tt n á lu k ,
hogy a szomszédok újra és
újra rájuk hívták a ren d ­
őrséget. A férfi vélhetőleg
nem bírta tovább ezt a nyomást... A BTO helyszí­ rendőrautóval rövid idő alatt a helyszínre értünk a
nelői m ár úton voltak, így én is két napos kimerült­ karácsony előtti, no meg a baleset miatt megnöveke­
ségemet tetőzve és leküzdve felöltöztem, és este fél dett forgalom és dugó ellenére.
nyolckor kocsiba ülve elindultam a XI.-ik kerületbe. Az eset engem nagyon m egrázott, ugyanis egy
A következő nap reggelén az NNI-nél kötöttem portugál rendszámú autó becsúszott egy kamion alá,
ki ismét, a Kábítószer Osztályra mentem, de alig telt
el másfél óra, fél 10-kor megcsörrent a telefonom.
Ránéztem a készülék képernyőjére: dr. Bognár
László. Fölvettem, és félig viccesen azzal kezdtem,
nogy „Laci, nagyon kevés férfi van, aki nevének
rttán összeugrik a gyomrom ha hív, de te köztük
age...” Jót nevetett ezen. majd azt mondta, induljak
ha tényleg szeretnék igazi képet kapni az ő m unká­
ikról, m ert a most nem rég történt eset az a fajta
klasszikus közlekedési baleset, ami jól megmutatja
h ó tevékenységüket majd a könyvben is.
A halálos baleset az M l-esen történt, úgyhogy
_ :>rsan átértem az A radi utcából a H ungária
* rútra, átszálltam hozzá, és villogó kéklámpás

-IBI-
és pont úgy sikerült alácsúsznia, hogy az édesanya a
hátul utazó két kisgyerek, a saját édesapja és az autót
vezető férje szeme láttára haljon meg a jobb első
ülésen. Egy szerencsétlenül kilógó-kiálló létra pont
úgy csapódott be a szélvédőn, hogy az édesanya fejét
az orrnyereg alatt szinte kettészelte, leszakítva az
állkapcsát. Rettenetes volt látni, hogy egy 33 éves
anyuka, akinek még ott az a két kisgyerek, akit fel
kellene nevelnie, így végezze.
Nagyon sajnáltam a férjet is, aki vezetett, és nem­
csak azért mert elveszítette fiatalon a feleségét és rá
m aradt a két kisgyerek felnevelése. Hanem m ert
az önvád, amivel együtt kell élnie a továbbiakban,
nem lesz egy könnyen feldolgozható érzés. Minden
-1 B 2 -
bizonnyal fáradt volt már, erősen lankadhatott a
figyelme, több ezer kilom étert vezetett egyhuzam­
ban. Egész éjjel nyomta a pedált, 17 órája voltak
úton, és a tompultságtól nem tűnt föl neki. hogy
az emelkedőn az előtte haladó kamion lassít, fékez.
Egyszerűen rászaladtak.
Kicsit szemerkélt a kásás havas eső, de azért
át-átsütött a napfény a sűrű felhők között időn­
ként megnyíló réseken. A korábbi vonatgázolásos
esettel szöges ellentétben itt senkinek nem volt se
hangulata, se kedve hum orral oldani a rettenetes
drám át. Mindenki érezte, hogy olyan családi tragé­
dia történt, amely négy ember életét gyökeresen és
fájdalmasan változtatja meg örökre.
 Az érdi tűzoltók különös gondossággal vették ki
a nő testét és helyezték el egy pokrócra, szinte mél­
tóságteljesen ráhajtva a pléd másik felét felülről, és
csak ezután terítették rá a fekete fóliát. Némán tette
mindenki a dolgát. Porok József rendőr főhadnagy
koordinált, Bágya Zsolt rendőr főtörzsőrm ester
pedig végezte a technikai feladatokat. Szépen,
akkurátusán zajlott a helyszínelés.
A helyszínelőknek ilyenkor még le kell leltároz­
niuk a kocsiban lévő dolgokat, és ahogy kipakolták
ezeket, lehetett látni a gyerekeknek előre becsoma­
golt ajándékokat, am iket nyilván otthon, Romá­
niában akartak átadni nekik. Egy szép, a tágabb
családdal együtt otthon töltött karácsony keretében,
nyilván. Úgy láttam nem én voltam az egyetlen,
akinek ekkor bepárásodott a tekintete...
Zajlott a helyszínelés, én igyekeztem a m unkám ­
ra koncentrálni, és nem belegondolni abba, hogy az
életben m aradt családtagoknak milyen karácsonyuk
lesz, milyen hiányt fog képezni ennek a két kisgye­
reknek az életében az anyukájuk elvesztése... Ahogy
guggolva készítettem a fotókat, keresve a legjobb
szögeket, m eglátok egyszer csak a felhők közül
átszűrődő iszonyú erős ellenfényben egy magas,
hórihorgas fekete alakot...
Hátulról világította meg a fényáradat, ettől egé­
szen szürkés-fakó arcú jelenés volt ez a kopasz úri­
ember. Komolyan és határozottan futott át rajtam
41 Ife
a gondolat: itt a Halál. Személyesen. Megérkezett. utolsó hónapjaiban. A karján pedig ott ült egy kb. 3
Összenéztünk, majd jött a kérdés: „Na de ugye nem éves szőke loknis rózsaszínbe öltöztetett kislány...
értem ...!?” - villant át rajtam egy fél pillanatra a A nő arcán azonnal visszatükröződött a rettenetes
rettenetes felismerés. felismerés... Ezek azok a helyzetek, amiket egyszerű­
Aztán ahogy közelebb jö tt e m ár-m ár túlvilági en nincs az a sokéves tapasztalat, nincs az a rendőri
fényáradatból kilépve az úriem ber, felismertem, vagy bármilyen más rutin, amivel kezelni lehetne vagy
hogy az egyik hullaszállító az. Olyan megkönnyeb­ könnyedén feldolgozni, elengedni. A többnyire véde­
bülést éreztem ebben a zaklatott lelkiállapotban, kezésként használt fanyar humorizálás és cinizmus
amilyet m ár rég nem. Összeköszöntünk, ismertem mögé nagyon fájó és nehezen feldolgozható élménye­
őt, mert m ár sok helyszínen találkoztam vele előtte. ket rejtenek, nyomnak el a baleseti helyszínelők. Én
Amikor végeztünk, a forgalom is lassan meg­ összesen két esetben voltam jelen, amikor ők dolgoz­
indult az autópályán, visszaültünk a rendőrautóba, tak. Két esetet éltem meg velük, két olyan esetet, ami
és elindultunk visszafelé, be a városba. Némán ült örök életemre kitörölhetetlen az emlékeimből.
mindenki, lesokkolva a látottaktól. Kivételesen nem G ondoljunk csak bele, ők több évtizeden át
kérdezősködtem Lacitól, csak némán belemerültem végzik ezt a munkát, és látják az emberi sorsoknak
a saját gondolataim ba, és visszaemlékeztem arra, egyetlen pillanat alatt történő megváltozását. Időn­
amit még a vonatgázolásnál meséltek a fiúk, egy ként végleges és visszafordíthatatlan kisiklását.
kiértesítés kapcsán. Fantasztikus emberek ők, akik példaértékűen
A Sasadi útnál történt a tragédia. Télies csúszós dolgoztak, helyszíneltek, kezeltek emberi tragédiá­
úton, a hegyről lefelé elindult reggel dolgozni egy kat. A rendőrm unka alatt nagyon sok szakembert
fiatalem ber otthonról, nagyon óvatosan próbálva megismertem sokféle területen, de az irántuk érzett
lecsordogálni a Budaörsi útra. Akárhogy is próbálta tiszteletem épp annyira megkülönböztetett, m int
motorfékkel és fékkel lassítani a legurulást, az autó amennyire megkérdőjelezhetetlen.
egyre inkább gyorsult, tehetetlenül, m egállíthatat­
lanul. Robogott lefelé és leérve az aljára a Budaörsi
út három sávjának sűrű reggeli forgalm ába „csa­
pódott be” összeütközve az első autóval, ami arra
jött. A fiatalember életét vesztette. Irataiból ham ar
kiderült a címe, és a helyszínelők elindultak fölfelé,
nogy tájékoztassák az esetleges hozzátartozókat.
Odaértek a címre. Akkor látták a srácok, hogy
áll a ház előtt egy autó, rajta még friss hó, látha­
tóan az az autó sehol nem volt még azon a napon.
Mellette pedig egy másik autó kerekeinek nyoma,
egv autóé, ami nem régeit m ehetett el a nyomok
alapján. Becsöngettek. Az sem lett volna könnyű, ha
középkorú szülőkkel kell tudatniuk a tragikus hírt a
fiukról, ám az ajtót egy gyönyörű fiatal nő nyitotta
ki. hatalm as pocakkal, láthatóan a várandósság
S alifT i
 - TIZENHARMADIK FEJEZET -

HÁBORÚ A DROGOK ELLEN

A Nemzeti Nyomozd Iroda széleskörű tevékenysége
Tudták, h ogy a rendőröknek is van védőszentje? Tudják ki ő? Szent György. Vagy közism ertebb nevén
„Sárkányölő Szent G yörgy”. A leg en d a szerin t Silena városának k özelében volt egy tó, abban élt egy
sárkány, am ely hosszú ideje félelem ben tartotta a városlakókat. H ogy m egfékezzék, csillapítsák haragját,
két ju h ot adtak neki naponta. Ám a ju h ok egyre fogyatkoztak ezért a városlakók úgy döntöttek, hogy
m indennap eg y em bert áldoznak a szörnyetegnek. Sorshúzással döntöttek, am i alól senki nem vonhatta
ki m agát. E gyszer a király leánya került sorra s elin d u lt zokogva a tóhoz. É ppen akkor vetődött arra
G yörgy vitéz, és m egkérdezte a lányt, m iért sír. M iközben a királylány elm esélte, m i tartja rettegésben
a várost, a tóból k iem elkedett a sárkány, G yörgy hatalm asat sújtott rá lándzsájával, am itől a szörnyeteg
a földre zuhant. A királylány seg ítség év el pányvára fogva bevonszolta a városba a sárkányt. Am ikor a
városlakók fölhördültek ijedten a látványtól, György kirántotta a kardját s ledöfte a hatalm as fenevadat.
Amikor a kábítószer ellen i küzdelem ről m esélt nekem Rita, önkéntelenül is e legenda ugrott be. Mert
m ég ha Szent G yörgynek olyan sárkánnyal kellett is m egvívnia, m ely csupán egyetlen fejjel bírt, a kábító­
szerek ellen i végeláthatatlan, időnként rem énytelennek tűnő küzdelem olyannak hat, m intha egy ezerfejű
szörnyeteget kellene lebírnia az ez esetben a bátor György lovagot m éltóképp szim bolizáló szervezetnek, a
Nem zeti Nyom ozó Irodának. Ezer fejű bestiát, m elynek ha akkurátus, fáradhatatlan és elm és küzdelm et
- vagyis nyom ozati m unkát - követően sikerül is lenyisszantani néhány fejét, igen hamar nőnek újra azok
a ..fejek”. E setenként m egsokszorozódva és m ég veszélyesebben, m int a korábbiak.
A kábítószer elleni küzdelem egy sokdim enziós, sok-felületű harc, amiről ha máshonnan nem, hát jól tud­
hatunk olyan kiváló film ekből, m int a „Traffic” vagy a „Blow (Betépve)”. Amelyek igyekeznek megmutatni a
drog egy teljesen normális, átlagos család életében felbukkanó jelenlétét éppúgy, mint a pitiáner csempészek és
dilerek világát, a nagy elosztóhálózatok működését, illetve a piramis csúcsán álló m illiárdos drogbárók életét.
Es term észetesen az ezek ellen sziszifuszi küzdelm et folytató speciális rendőri szerveket. S bár magunkfajta
aikusok számára elképesztően bonyolultnak és kibogozhatatlannak tűnő rendszerben működik világszerte
a kereskedelem , harcolni muszáj ellene. M inden létező fronton. U gyan is ne feledjük, Szent G yörgy-legen-
zi'ja szim bolikusan azt a keresztény m eggyőződ ést fejezi ki, h ogy a hit m egszünteti a dém onok uralm át,
e - a gonoszt m in d en alakjában legyőzi. M inden alakjában: legyen az por, folyadék, kristály vagy p iru la...

-A baleseti helyszínelőkről szóló fejezetben már is Bezsenyi Mihály rendőr dandártábornokkal, az

ecseteltem, hogy egy félreértés folytán mennyire NNI igazgatójával találkoznom, aki miután felvázolta,
■c m volt egyszerű bejutnom a Nemzeti Nyomozó hogy itt milyen szigorú szabályok érvényesek, rábízott
■ iához, és hogy milyen kalandosan sikerült végül az NNI egyik kiemelt főnyomozójának gondjaira.
Vele közlekedtem és ő avatott be az egész rendszer
működésébe. Érzékeltem hamar, hogy ez a legzártabb,
legvédettebb rendőrségi szerv, amivel eleddig talál­
koztam, ezért nem említhetem a fiatal, ám tapasztalt
nyomozó nevét sem, akitől az alábbiakban olvasható
inform ációkat m egtudtam a kábítószer-kereske­
delemről és az NNI szakértelmét igénylő igen sötét
jelenségeiről e világnak. Érthető a „zártság” mert ha
m ár a „magyar FBI”-ként aposztrofálják időnként
őket, érdemes egy pillanatra belegondolni, hogy az
Egyesült Államok-beli Szövetségi Nyomozóirodába
vajon hány magamfajta civil tehetné be a lábát..?
Ahogy abban a korábbi fejezetben említettem, itt
futottam bele életem egyik legrosszabb élményébe,
amit ellenségemnek sem kívánnék. Épp egy pedo-
filhálózatot göngyölítettek fel - a német rendőrség
indította nyomozást segítve -, melynek tagja volt egy
magyar fiatalember is. Aki az egynapostól a két éves
korú kisfiúk megerőszakolásának nézegetésében
lelte perverz örömét. 18.000 ilyen képet foglaltak
le nála, valam int 9.800 videofelvételt, és ahogy
korábban m ár elm eséltem a három fotó m egte­
kintése után kikéredzkedtem a mosdóba... Persze
- ne legyünk álszentek - tudja az ember, hogy ilyen
van, és kis fantáziával el is tudja képzelni, hogyan
zajlik az ilyesmi, de egészséges lelkületű em ber
egy pillanatig sem igyekszik belegondolni ennek a
szörnyűségnek a részleteibe.
Nos, a képek, amiket láttam - és soha többé sem­
mi hasonlót nem szeretnék - olyat ábrázoltak, amit
egy felnőtt embernek soha semmilyen körülmények
között nem szabadna művelnie egy csecsemővel...
Soha nem fog kitörlődni agyamból a csöppnyi szájá­
ban lévő kis cumi és az a tündéri ártatlanság, ami för­
telmes gyalázat áldozatává lett ott... Hadd ne keres­
sek megfelelő szót arra az élőlényre, „ami”, aki ezt
művelte, m ert „férfi”-nek semmi esetre sem hívnám.
A harm adik kép után kiegyenesedtem, jeleztem
nekik, hogy többet esélytelen, hogy megnézzek és
azt éreztem, hálát adhatok a Jóistennek, ha egyszer
ezek a képek, ez a három kitörlődik véglegesen
az elmémből.
Ekkor tudtam meg azt is, hogy létezik az inter­
netnek egy olyan „rétege”, ami olyan tartalm ak
áram lásának, cserélődésének virtuális „feketepia­
ca”, melyek legvadabb álm ainkat és a legbetegebb,
legm ocskosabb horro rfilm ek világát is m egha­
ladják. Anélkül, hogy a részletekbe belem ennék,
bizony itt cserél gazdát sokszázezer pedofil-videó
és sokmillió pedofilfotó, itt vannak az ún. „snuff”
filmek, amikről az ember csak remélni meri, hogy
valójában el van játszva em berek m egkínzása,
m egerőszakolása és/vagy kivégzése... M erthogy
ennek a „műfajnak” a lényege egy ember valóságos
kivégzésének vagy öngyilkosságának mozgóképen
történő rögzítése.
Állítólag nemcsak videók formájában működik
a dolog. Hanem ahogyan a legális és közismert
erotikus oldalakon élő bejelentkezéssel, Skype-
kapcsolattal lehet „ re n d e ln i” az önm agukkal
saját szobájukban „játszadozó” lányoktól, úgy itt is
lehet különböző mocskos, perverz dolgokat kérni
online, élő-egyenesben. Olyanoktól, akik a világ
egy m eghatározhatatlan pontján megfelelő összeg
átutalása esetén azt csinálnak a melléjük ültetett,
fektetett gyerekekkel, am it a „kedves” arctalan
megrendelő óhajt.
Ha kínzás a kívánság, akkor az történik, ha
megerőszakolás, akkor az, és ha meggyilkolás a
„rendelés”, akkor m iután m egjelent a megfelelő
bankszám lán a megfelelő összeg, akkor hát erre
is sor kerülhet. Igény szerinti form ában. Ami a
legelképesztőbb, hogy állítólag kifejezetten jóléti
társadalmakból, decens és kulturált észak-európai
országokból jelentkezik be a legtöbb ilyen sérült,
erkölcsi tébolyult, akik képesek a rendes jóléti
fizetésükért cserébe egy harm adik világbeli gyerek
neten közvetített agyongyötörtetéséért fizetni.
 Ahogy m agyarázták nekem , az in tern etn ek
alapvetően négy „rétege” van. A legfelső, az általunk
és m indenki által használt rész az összes ismert és
felkereshető weboldal, valam int a levelezéseink
szintje. Eggyel „lejjebb” és védettebben vannak a
banki rendszerek, hivatalos vagy állam i szervek,
intézmények adatbázisai. Ennél még eggyel lejjebb
norm ál halandó számára teljesen elérhetetlen kor­
mányzati és katonai, nemzetvédelemmel összefüggő
rendszerek működnek, amikbe csak nagy ritkán tud
betörni egy-egy zseniális hacker; ezekről időnként
hallunk is.
Ezek „legalján” pedig, még egy szinttel lejjebb
m űködik az ún. „darknet” (vagyis „sötét-háló”),
ahol az em lített em bertelen förtelem zajlik. Az
am erikai haditengerészet fejlesztette ki az ún.
„TOR-rendszert” ami folyton változó, éppen ezért
beazonosíthatatlan IP-címekkel és lekövethetetlen
pénzáram lással (többnyire ún. bitcoinnal, vagyis
virtuális pénzzel fizetve, ami autom atákban átvált­
ható valósra) e Földgolyó legiszonyatosabb szolgálta­
tásainak igénybe vételét teszi lehetővé. Beleértve az
ott kínált bérgyilkosságot, fegyver- és robbanóanyag
kereskedelmet, emberkísérleteket (állításuk szerint
akár terhes nőkkel is), a széleskörű drog- és szervke­
reskedelmet és a fentebb említett borzalmakat.
Hogy ezek m indegyike m ennyire valós, teljes
bizonyosság persze nincs rá, de m egismerve az
em beri métely határtalanságát, attól tartok, bír
némi valóságalappal az ott kínált szolgáltatások
végtelen tárháza.
- R en d b en , akkor legaláb b m o st m ár tudjuk,
hogy a „ p o k o l” n em v a la m i elv o n t, m isz tik u s,
m etafizikai d im en zió és fogalom hanem itt létezik
■ elünk eg y id ejű leg , a F ö ld ö n ... Az in tern et m ély­
séges m ély „n egyed ik bugyrában”, ha úgy tetszik ...
Abba p e d ig m ár b e le sem sz e r e tn é k g o n d o ln i,
hogy a sokezer gyerm ek, akik évről évre eltűnnek
a v ilá g b a n é s h ir d e té s e k b e n , tejes d o b o zo k o n
keresik őket, vajon nem valam i beteg állat karm ai
közt végzik-e, bedrogozva, m egb ecstelen ítve...
H a valakinek a ham arosan következő „p ed ofil-
fejezet” önm agában nem volna elég figyelm eztetés,
ta lá n az im é n tie k b ő l v ég k ép p v ilá g o s s á v á lik ,
m iért kell ezer szem ünket és konstans, fáradhatat­
lan figyelm ü n k et rajta tartanunk gyerm ekeinken.
M ert az „ ö rd ögök ” sosem „alszan ak ” ; ezért. D e
m esélj inkább az N N I-rő l...
- M á r 2004 óta létezik, de a Készenléti Rend­
őrség szervezete 2012. szeptem ber 1-től bővült
újabb igazgatósággal, a Nemzeti Nyomozó Irodával.
Amely a KR parancsnokának közvetlen irányítása
alá tartozó országos illetékességű, igazgatóság
jogállású, bűnügyi feladatokat ellátó szervezeti
egység. Feladata a bűncselekményekben nyomozó
hatósági feladatok ellátása, valamint közreműködés
a nemzetközi m éretekben is m egjelenő és több
ország bűnügyi szerveinek együttműködését igénylő
bűncselekmények feldolgozásában.
A Nemzeti Nyomozó Irodába tartozik a Nyomo­
zó Főosztály, a Felderítő Főosztály, a Nemzetközi
Bűnözés Elleni Főosztály, a Korrupció és Gazdasági
Bűnözés Elleni Főosztály, a Vagyon-visszaszerzési
Hivatal, valamint az Elemző-Értékelő Osztály.
A KR NNI hatáskörébe főleg olyan bűncselek­
mények nyomozása tartozik, amelyeknek nemzetkö­
zi jellege van, és bűnszervezetben követték el őket.
Nyomozásokat folytatnak többek között kiemelt
jelentőségű vagy nemzetközi szervezett bűnözéshez
köthető em berölés, kábítószer kereskedelem és
emberkereskedelem ügyében. Továbbá korrupciós
bűncselekmények, embercsempészet, vagyon elleni
bűncselekmények, pénzham isítás, és gyermekek
online szexuális kizsákmányolása kapcsán.
Mint megtudtam a korábban említett fiatal, ám
rendkívül tapasztalt és segítőkész nyomozótól Mis­
kolcon, Debrecenben, Szegeden, Székesfehérváron,
Pécsett és Győrben is van kirendeltségük, az egyes
helyeken 10-12 emberrel. Összességében kb. 420
ember dolgozik az NNI-nél: bűnügyi nyomozók, fel­
derítők és vizsgálók vegyesen. Az egyik legnagyobb
bűnügyi és nyomozószerv hazánkban, ami országos
és nemzetközi ügyekben já r el. Minden nemzetközi
vonatkozású ügy, ami nagyobb nyomozást igényel, az
az NNI-nél jelenik meg elvégzendő feladatként.
Ahogy láttam a „m agyar FBI”-nál kb. 70%-
ban dolgoznak férfiak, 30%-ban nők, és a számos
tapasztalt, nagy szakmai múlttal rendelkező „öreg
rókán” kívül rengeteg fiatal arcot is láttam. Bár a
legkevésbé sincsen „elittudatuk” - mint mondjuk a
filmekből ismert öntelt, jólfésült FBI-osoknak -, de
bárhol is jártam a kilencven napom során, csak fel­
sőfokban beszéltek róluk és nagyon sok fiatal rendőr
ambíciója, hogy az Aradi utcába íveljen a karrierje.
De az biztos, hogy ez elképesztő felkészültséget,
tudást és intelligenciát feltételez.
Ahogy a fiatal nyomozó mesélte, aki nemzetközi
bűnügyi együttműködésben tényleges bűnüldözési
m unkát akar végezni, annak bizony m inimum egy,
de inkább két idegen nyelvet folyékonyan kell tudni
beszélnie. Azt hiszem, nem kérdés, hogy ez az a
műfaj, ahol nem engedhető meg egy nemzetközi
nyomozás telefonos egyeztetése során a „rosszul
értettem valam it” vagy „pardon, félreértettem ”
bájos mosollyal történő elintézése; a komoly szakmai
nyelvismeret elengedhetetlen. A többéves nyomozói
vagy felderítői tapasztalat is nélkülözhetetlen ahhoz,
hogy valaki itt dolgozhasson. Bár egyre több a fiatal,
akiknek tényleg csak néhány esztendőnyi a szakmai
„előéletük”, viszont olyan éles eszűek, intelligensek,
ami nem egyszer vívott ki számukra nemzetközi elis­
merést is egy-egy sikeres, országhatárokon átívelő
nyomozás kapcsán.
- B eszéljünk akkor hát az „ezerfejű szörnyről”, (MDMA, MDA) 2008-tól jelentősen visszaszorultak
v a g y is a n em zetk özi k áb ítószer-k eresk edelem ről. a piacról, a tablettákban ún. piperazinok jelentek
Mit tudtál m eg az N N I-b en , h ogyan alakult a tör­ meg. Az MDMA piaci visszatérése 2012-ben kez­
ténete hazánkban?
-1/0-
- Pontos információkat e tekintetben is a Kábító­
szer Bűnözés Elleni Osztály kiemelt főnyomozójától
nyertem, aki egyébként 2008-ig, vagyis három esz­
tendőn át az Emberkereskedelem Elleni Osztályon
dolgozott, majd hét éve m ár ahogy ők nevezik, a
„kábszerosztályt” erősíti.
A ’90-es évektől kezdett exponenciálisan növe­
kedni az addig csak elvétve tapasztalt narkófogyasz-
tás. Az előző rendszer felpuhulásának éveiben egé­
szen lassan kezdte felütni a fejét ez a bűnözési forma,
de igazából a rendszerváltás utáni bűnözésnek a
terméke. Aztán az Európai Unióba való belépés és
a határok eltűnése felgyorsította a folyamatot, és
megkönnyítette a csempészek dolgát. Geopolitikai
helyzetünk - vagyis hogy a balkáni útvonal kellős
közepén vagyunk, kelet és nyugat között félúton -,
ugyancsak ráerősített erre a „felívelésre”. No meg
a hazai piaci igények mindenféle szubkultúrákkal
társulva (technozene, dance partyk, szórakozóhe­
lyek, fesztiválok sokasága) egyszerre generálta a
hazai fogyasztás növekedését, különösen a fiatalok
körében.
A piac szerkezetében is átalakult: korábban egy
„klasszikus piac” jellemezte Európát és régiónkat is.
Rekreációs szerhasználatra a kannabisz és a stimu­
lánsok, az amfetamin és az ecstasy fogyasztása volt
jellemző. Az intravénás szerhasználat alapvetően
az opiátok - a heroin és a házi mákkészítmények
- fogyasztását és injektálását jelentette. A szerek
tisztaságában nem voltak nagyobb változások, bár
a piacon alkalm anként megjelenő nagy tisztaságú
heroin a halálesetek számában átmeneti emelkedést
okozott. Kokain-fogyasztás és ahhoz kapcsolódó
kezelési igények alacsony számban jelentek meg
az adatokban. Az ecstasy klasszikus hatóanyagai
dődött meg. 2010 után az új pszichoaktív anyagok
m egjelenése jelentősen átform álta a kábítószer­
probléma hazai megmutatkozását.
A Nemzeti Drog Fókuszpont jelentése szerint
2009 és 2013 között összesen 118 új anyag jelent meg
Magyarországon a Korai Jelzőrendszer bejelentései
alapján. Az Európai Unió tagállam ai pedig össze­
sen 268 új vegyületről tettek bejelentést ebben az
időszakban. A jelenség szükségessé tette a hazai és
az EU tagállam ok közötti információcserét végző
Korai Jelzőrendszer megerősítését.
Az új anyagok generikus szabályozása - azaz
nem a könnyen m ódosítható egyes vegyületek,
hanem egész vegyületcsoportok ellenőrzés alá
vonása - és az egyes szerek kockázatértékelési
folyamata a kínálati oldal kontrollálását célozza.
Merthogy ahogy látható az említett, ’90-es, 2000-es
években népszerű „klasszikus” drogokon alapuló
hazai fogyasztás e nagyon negatív hullám hatására
napjainkra a dizájner drogok jelentős előretörését
eredm ényezte. Ami az elm últ három évben rá a ­
dásul brutálisan felgyorsult. Főleg kínai és indiai
termékek fogyasztásával vált majdnem, hogy kezel­
hetetlenné a probléma. A kokainnak konstans jelen­
léte volt mindig is a drogfogyasztók körében, bár jó
darabig a tehetősebb rétegek engedhették csak meg
m aguknak, de m ár ez is változóban van, m ert saj­
nálatosan csökkent az ára, és így elérhetőbbé vált a
Fiatalok számára is.
A „dizájner” vagyis „tervezett” drog lényege,
hogy szándékosan úgy tervezik jóképességű vegyé­
t e k a világ eldugott droglaborjaiban, hogy mole­
kuláris szerkezetükkel kikerülhessék az aktuális
tiltólistán szereplő - ennek folytán egyre bővülő
számú - tiltott összetételeket. M agyarán ha nem
:artalm azzák a listán szereplő szerkezeti leírást,
-. jész egyszerűen nem büntethető, nem minősíthető
• ábítószernek - miközben lehet, hogy olyan állapo-
t >t eredményez a fogyasztónál, ami hajaz m inden
rd d ig ism ert n arkotikum ra. Úgyhogy a listák
folyamatosan bővülnek, amikor egy újabb piacra
került szer újabb kémiai struktúrája lepleződik le.
Négy nagy csoportra osztják őket:
- szintetikus kannabinoidok (biofüvek, herbálok)
- katinonok
- triptam inok
- fenetilaminok.
Ezen kívül van még bő 70 olyan vegyület, amelyek
az ún. „C-listás” anyagok, ezek új pszichoaktív szerek,
vagyis dizájner drogok. Ezeket 2012 tavasza óta bün­
tetik: terjesztését, behozatalát, előállítását egyaránt.
Fogyasztásukat nem, de 10 gramm hatóanyag-tarta­
lom esetén már a birtoklása is bűncselekmény.
S ajnálatosan olcsó és sajnálatosan nagyon
könnyen elérhető, in te rn e te n m egrendelhető.
Nem beszélve a listán kívüli anyagokról, am ikre
effektíve nincs is szabályozás, m ert igazából m in­
denki azt tesz az orrába vagy a nyelvére, amit csak
akar. Az összes rendvédelmi szerv folytatja a maga
küzdelm ét a kábítószerrel kapcsolatos bűnözés
ellen, nemcsak az NNI. Továbbá drogokkal fog­
lalkozó számos társadalm i szervezet is „beszáll” e
harcba. Mert csak ezek együttes munkája érhet el
tartós sikert.
Ami a jogalkalm azást illeti, a Nemzeti Drog
Fókuszpont 2014-es éves jelentése alapján a 2013-ban
jogerősen elítélt 2517 személlyel szemben az alábbi
büntetések, illetve intézkedések kiszabására került sor:
- végrehajtandó szabadságvesztés 399 fő
- végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesz­
tés 680 fő
- közérdekű munka 488 fő
- pénzbüntetés (beleértve a felfüggesztett pénz-
büntetést) 481 fő
- megrovás intézkedés 17 fő
- próbára bocsátás intézkedés 492 fő.
A Drog Fókuszpont továbbá arról tájékoztat,
hogy a kábítószer-bűncselekm ények évenkénti
számának alakulásában tükröződnek a Btk. és az
elterelés feltételeit szabályozó Btké. módosításai, bűnözői csoport közel-keleti
valamint a Rendőrség kábítószer-rendészeti aktivi­ tag járó l kaptak inform ációt
tásának változásai. a hazai nyomozók. Azért tartóz­
A bűncselekmények 80-90%-át a saját haszná­ kodott nálunk, mert megismert
lattal összefüggésben elkövetett, fogyasztói típusú egy csinos magyar lányt, és hát
m agatartások tették ki. A visszaélések túlnyomó az érző szerelmes szív, ugye...
többségét csekély mennyiségű kábítószerrel követték Mely a veszte is lett egyébként,
el. A bűncselekmények szertípus szerinti megoszlá­ m ert bizonyos értelem ben a
sának változása követte a kábítószer-piacon bekövet­ kishölgynek köszönheti a lebu­
kező változásokat: 2009 és 2013 között a heroinnal kását. D él-A m erikából m eg­
elkövetett esetek aránya 1%-ra esett vissza, csökkent rendelt és behozandó autóal­
az ecstasy-val elkövetett visszaélések aránya is, míg katrészek közé rejtették el a 25
az am fetam in évről-évre növekvő arányban jelent kilónyi anyagot, dupla-fenekű
meg az elkövetés tárgyaként. ládákba. Panamából indult el
Az új pszichoaktív anyagokkal való (kereskedői az autóalkatrész (alatta a kokai-
típusú) visszaélés 2012 áprilisa óta von maga után nos csomagokkal), majd Miami
büntetőjogi felelősséget, a bűnügyi statisztikában és H am burg érintésével futott
először 2013-ban szerepeltek érdemi számban ilyen be hazánkba.
esetek. 2014 ja n u á rja óta ezen anyagok csekély
m ennyiséget m eghaladó tartása is büntetendő.
(Forrás: http://drogfokuszpont.hu)
- M ilyen eszközökkel vadászik a ren d őrség a
kábítószer-terjesztőkre? H iszen m anapság a modern
tech n o ló g ia korában m ár azt gon d oln án k , n in cs
határa a lehetőségeknek - m axim um p én zü gyi...
- A rendőrség az Rtv., vagyis a rendőrségi törvény
valamint a büntetőeljárási törvény (Be.) által meg­
engedett összes létező eszközt a megfelelő jogi meg­
alapozottsággal és alkalmazási feltételeknek eleget
téve beveti. Ezek jó része sajnos nem publikus, hiszen
még e könyvön keresztül sem szívesen adna tippeket
az ember az ezen üzletágban fungáló megátalkodott
bűnelkövetőknek. Akik mindenféle konspiratív tevé­
kenységeket latba vetnek, hogy védjék és óvják a jól
működő és irtózatos hasznot hozó „bizniszt”.
Ám ahogy tapasztaltam, nem mindig sikerül ez
nekik, szerencsére. Az ott tartózkodásom alatt volt
az NNI-nek egy hatalm as fogása, 25 kilogram m
kokaint sikerült lefülelniük. Nemzetközileg ismert
 Az NNI és a TEK közösen fogta el őket egy, a
büntetőeljárási törvény kínálta eszköztár-arzenált
bevetve, amiről sajnos nem tájékoztathatjuk az olva­
sókat, de annyit mondhatok: óriási büszkeség egy
ekkora fogás, melynek piaci értéke úgy 750 millió és
bő egymilliárd forint közötti. Attól függően, meny­
nyire „ütik fel” az anyagot mire kiskereskedelmi for­
galomba kerül. A nagykereskedőhöz beérkező anyag
rendszerint 85-90%-os tisztaságú, és ezt hígítják
föl - laktózzal, tejporral, keményítővel, koffeinnel -
olyan 10-20%-osra mire eljut a fogyasztóhoz.
Mert ugye egyszer hozzányúl az európai nagyke­
reskedő, aztán a hazai nagykereskedő, aki megint
csak „lazít” az összetételi arányokon, és akkor még
a legkisebb haszonkulccsal dolgozó lakótelepi
dílerről nem is szóltunk, aki aztán bizonyosan
belenyúl, hogy nagyobbat kaszálhasson. Ráadásul
az, amit 1 gram m ként árul, az is többnyire 0,8
gram m súlyú, tehát m indenki igyekszik növelni a fig y e ln i, m erre m egy, áram lik tovább az anyag?
maga kis - vagy óriási - hasznát. 14-16 ezer forint S ezzel újabb bűnbandákat, hálózatokat leleplezni?
közötti áron árulja a díler gram m onként e drog­ -Ajogszabályok szerint elvileg lehetett volna, de
fajtát. Egyébként a nyomozó barátom szerint ezt ez esetben ez a döntés tűnt szakmailag a legmeg­
a mennyiségű kokaint nem kim ondottan magyar alapozottabbnak. Fontosak és büszkeségre okot
piacra szánták. Nem kizárt, hogy egy része itt került adók ezek a nagy fogások, rajtaütések, de a jövő
volna forgalom ba, de elsősorban Nyugat-Euró- útja láthatóan az, hogy a kábítószerek előállítását
pába m ent volna tovább ez a jelentős mennyiség, szolgáló helyeket, laborokat derítik fel nem zet­
nagy valószínűséggel Ausztria, Németország vagy közi együttm űködések által. Hiszen a dizájner
Eszak-Olaszország irányába. drogok nagy része feltehetőleg a Távol-keletről
- L eh et, h o g y h átb o rzo n g a tó a n la ik u s a kér­ származik, valamint az EU-n belül is erősíteni kell
d ésem , de n em leh etett voln a eg y jó v a l nagyobb az együttm űködést és egységes fellépéssel gátat
h álózat fe lg ö n g y ö líté se érd ek éb en „ h a g y n i” ezt szabni valam iképp az Ázsiából érkező dizájner
az em bert eg y darabig és a létező ö ssz e s m ódon drog áradatnak.
 Amíg ember lesz a Földön, addig sajnos bódulni,
tompulni vagy épp pörögni is vágyik, tehát illúzió
lenne azt mondani, hogy ennek egyszer végleg véget
lehet vetni. De muszáj visszaszorítani, amennyire
csak lehet. Össztársadalmi probléma ez, ahol a csa­
ládtól az iskolán keresztül a rendőrségig mindenki
egy másik „arcával” találkozik az ügynek.
Sőt, még rendőrségen belül is más-más for­
májával találkozik a kerületi járőr, aki mondjuk
kábítószeres befolyásoltság alatt erőszakos bűncse­
lekményt elkövető embert fog el, és más formájával
az NNI-s nyomozó, aki a „nagybani” kereskedelem­
re és annak szereplőire fókuszál. A nagybani piaci
trendeket követik nyomon elsősorban, egyidejűleg
ismerve a kisfogyasztói igényeket, divatokat is.
A nyomozók igyekeznek feltérképezni azokat a
helyeket az országban, ahol kábítószer előállítása
folyik. Korábban ez elsősorban a vietnámi elkövetői
körre volt jellemző, akik m arihuána ültetvényeiken
„kertészkedtek”, és term esztették a füves cigi alap­
anyagát szorgosan. Közülük sokakat lebuktattak
évekkel ezelőtt, ám mostanra kb. 65%-ban dizájner
drogok vannak az utcán, és a forrás itt m ár nem
országon belül van.
Az EU-ban a szabályozás sem egységes még, mert
van olyan tagország, ahol tilos az előállítás és forgal­
mazás (lásd Magyarország), ám vannak tagországok
(Hollandia, Belgium), ahol nem illegális. Akadnak
tehát az Unión belül „lyukak”, és ha ezekbe a „lyu­
kakba” beteszik a dizájner drogot, akkor a megszűnt
határellenőrzések m iatt bárhová könnyedén eljut.
Hovatovább egy-egy díler elfogásánál az előkerülő
pakettokra nem tudják m ár rám ondani, mi mit tar­
talmazhat, m ert köszönőviszonyban sincs az addig
ismert narkotikumokkal.
A nyomozó elmondása szerint úgy 2007-ig még
ránézésre sejthető volt, hogy heroin, ecstasy, amfe-
tam in vagy speed az, amit a srácnál találtak, de ma
m ár semmilyen tám pontjuk sincs, és nem egyszer
belefutnak abba, hogy a dílernek ugyancsak lövése
nincs arról, mit árul. Tekintve, hogy gyakorlatilag
havonta tudják módosítani az összetételt a tiltólis­
tának megfelelően - illetve azt kikerülendő -, no
meg megjelentek most m ár itthon is ilyen kis tablet­
tagyártó üzemek. Szerencsére többet is felszámolt a
közelmúltban a rendőrség, de még az én lakókör­
nyezetemben is - pedig hát nem a „dzsumbujban”
élek - működött egy ilyen a szomszéd épületben. Egy
alagsori tárolóban, amiről senki nem sejtette, hogy
ilyen házibarkács jellegű szutykos drog-raktár...
Riasztó piaci trendek alakultak ki, fogalmazott
az NNI nyomozója megemlítve, hogy a legelképesz-
tőbb reakciókat hozza ki az emberekből egy ilyen
förtelmes drog. Volt, aki a saját fiát szúrta szíven,
volt aki az ereit vagdosta föl vagy rontott neki válo­
gatás nélkül a szembejövőknek az utcán.
No meg ott volt a „híres” Bazilika téri eset, ami­
kor két intézkedő fiatal rendőrnek kellett volna egy
dizájner drog hatása alatt lévő, a saját fenekében
csuklóig turkáló szerencsétlent á rta lm a tla n íta ­
nia. A férfi a szemtanúk szerint az egyik étterem
asztaláról felvett egy poharat és eldobta, majd egy
közeli fagyizóból kapott fel egy pokrócot és abban
rohangált pár percig. Közben néha leguggolt, hogy
turkáljon az ánuszában, majd egyszer csak zavaró­
ijesztő közelségben állt meg más emberekhez. Volt,
aki csak megijedt ettől, de volt, aki felpofozta, erre
-17B-
továbbszaladt. A következő étterem ben felborított
pár asztalt, ekkor az egyik vendég hozzávágott egy
széket és egy poharat. Időnként azt m ondogatta
magyarul, hogy elvették a ruháját, néha pedig ért­
hetetlen dolgokat magyarázott halandzsa nyelven.
Ez alatt többen hívták a rendőrséget, akik kiér­
kezve - két fiatal rendőr személyében - igyekeztek a
lehető legveszélytelenebbül kivonni a forgalomból
őt. Jobb híján lábbal nyomva le azt a fékezhetetlen,
valamilyen szer hatása alatt álló em bert a földre.
De kérdem én: ki nyúlkált volna szívesen egy saját
ürülékével összekent, teljesen beszám íthatatlan
drogoshoz? Ki kockáztatna egy fertőzést, egy jó
kis Hepatitis C-t vagy HIV-et, amit aztán hazavisz
a családjához vagy „csak” mondjuk m agát betegíti
meg vele...? És mi van, ha az a kiszolgáltatott rendőr
egyébként a szomszédunk és a gyermekéveljátszik a
mi gyerekünk a játszótéren..?
Mindezt azért hozom szóba, m ert felháborító
polém ia indult meg arról, ahogy ezt a két fiatal
rendőrt próbálták lejáratni. Intézkedésüket m eg­
kérdőjelezni és sokan kezdték megint a régi nótát a
„rendőri agresszióról”, meg az „indokolatlanul bru­
tális fellépésről”, nem belegondolva az ő fokozottan
veszélyeztetett helyzetükbe.
- É j s ö t é t d im e n z ió k a t n y it m eg az em b er
le lk é b e n , e lm éjéb en eg y ily e n „ d izájn er d r o g ”
n évre h a llg a tó tu la jd o n k ép p en i p szich o -m éreg ,
az egyszer biztos. Ezért is érthető és tám ogatandó,
h o g y en n y ire k o n cen tráltan fo lyjék E urópa- és
világszerte ellen e a küzdelem .
V olt a lk a lm a d ott lé te d alatt ezt a töb b ször
em lített n em zetközi eg yü ttm ű k öd ést valam ilyen
form ában m egtapasztalni, észlelni?
-Voltam egy érdekes elfogáson Dél-Magyarorszá-
gon. Négy kiló kokain csempészése miatt elítéltek egy
magyar állam polgárt Olaszországban, ám mielőtt
m egkezdte volna börtönbüntetését hazaszökött.
Az NNI derítette fel családi kapcsolatai feltérképezé-
 sével, hogy hol bujkálhat, merre rejtőzhet az elítélt. válnak „láthatatlanná” ezek a gyerekek? Valójában
Ham ar sikerült is tartózkodási helyét meghatározni. m i történik velük? M it érezhetnek a szüleik? Mit
Leutaztunk és figyeltük az elítélt pasast, majd a meg­ terhel egy családra egy eltű n t gyerm ek éveken át
felelő pillanatban a Készenléti Rendőrség speciális cip elt fájdalma?
csapata lépett akcióba, és fogta el. Ugyanis európai A legpokolibb érzés a tudatlanság, a nem -tudás
elfogató parancs volt ellene, amiről azt kell tudni lehet egy szülőnek. Borzasztó kim ondani, de m eg­
nyomozó-ismerősöm elmondása szerint, hogy ez egy kockáztatom, hogy m ég egy fájdalm as bizonyosság
uniós kényszerintézkedés, melynek folyományaként is jobb a feltételezések sokaságánál, am i átfuthat
kötelező kiadni a saját állampolgárt is büntetőeljá­ ilyenkor az em ber agyán, ha szeretett hozzátarto­
rásra másik EU-s országnak. zója egyszer csak köddé válik, és soha többet nem
A szomszédos országokkal szinte napi kapcso­ h allan i róla...
latban állnak, a nyomozó m utatta a mobilját, hogy -Voltam a határrendészettel egy akción, amikor
benne van az összes európai kábszer-rendőrség egy- is 72 határ sér tőt fogtak el, teljesen különböző kor­
egy kapcsolattartó kollégájának telefonszáma. De osztályú migránsokat. Afgánok, szerbek, de jórészt
az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Hivatalával inkább koszovói albánok voltak. Volt köztük egy
(DEA) is kifejezetten erős és jó kapcsolatot ápolnak, család, legalább is annak tűntek és annak is m ond­
valam int néhány közel-keleti ország drogellenes ták m agukat, amikor rendszerezni kezdték őket a
bűnüldözési szervével nem különben. Az Europollal rendőrök. Papírjaik persze nem voltak, úgyhogy a
is hatékony együttműködésben dolgoznak. nyomozó megkérdezte az idősebb nőt, az „anyát”,
Ebből fakadóan többször előfordul, hogy „A” hogy mégis hány éves a „lánya”? A nőnek láthatóan
országban indul el a nyomozás és „B”, „C”, valamint fogalma sem volt róla, ami egyértelművé tette, hogy
.,D” ország közreműködésével végül is „E” országban nem lehet a lánya.
zárul az ügy egy elfogással és ebből néha „A”, néha Elég m egrázó volt belegondolni, hogy akkor
..E” ország szerepét tölti be a magyar rendőrség. tulajdonképpen milyen céllal is megy egy kis koszo­
Ahogy a nyomozó fogalmazott, ez egyfajta kirakós vói tinilány Nyugat-Európába? Lehet, hogy eladták
játék, és mivel a szereplői folyamatos mozgásban van­ a szülei egy ottani maffia-klánnak? Vagy elszökött
nak, elképzelhető, hogy párizsi zsaruk rakják be az nyomorúságos élete elől nyugatra egy - a tévében
utolsó „puzzle-darabkákat”, de az is lehet, hogy olasz látott - reménytelibb világba?
földön vagy hazánkban áll össze a „teljes kép” az utol­ E nem túl felemelő, de m indenképp elgondol­
só részlet „elhelyezésével” és a bűnözők elfogásával. kodtató élmény hatására kutattam a tém ában az
- A m á sik r e tte n e te s e n n y o m a sz tó te r ü le t, interneten, és a Szociális- és Munkaügyi Minisztéri­
am i u g y a n csa k az N N I h atók öréb e tartozik , az um oldalán találtam meg azt a kiváló összefoglalást
e m b e r k e r e sk e d e le m . A z e g y ik le g m e g r á z ó b b , még a 2014-es helyzetre vonatkozóan, amit az NNI-
évente m egren d ezésre kerülő esem én y szám om ra nél eltöltött időm során szerzett tapasztalataim meg
az „E zer L ám pás Éjszakája”, am i az eltű n t g y er­ is erősítettek:
m ekekről v a ló m e g e m lé k e z é s fá jd a lo m m a l te li
világnapja. M in d ig elgondolkodom ilyenkor: hová ,J\z emberkereskedelem jelentős és egyre növekvő prob­
tűnnek ezek a kiskorúak tulajdonképpen? M ert a léma Közép-, Kelet- és Délkelet Európában, ami számos
föld nem n yelh eti el ők et... D e akkor hol és m iért kihívást támaszt a régió hatóságaival és hum anitárius
szervezeteivel szemben. A z Egyesült Állam ok illetékes Beszámolók szerint a férfi áldozatokat Magyarországon
hatóságának becslései szerint évente 7 0 0 .0 0 0 nő- és keresztül csempészik át Irakból, Pakisztánból, Afganisz­
gyermekáldozata van az emberkereskedelemnek, akiknek tánból és Bangladesből, hogy azután az Európai Unió
3 5% -a 18 év alatti. A z emberkereskedelem nemcsak országaiban és az USA-ban kényszermunkások váljanak
súlyos emberi jogi kérdés, de jelentős közegészségügyi belőlük. A z elmúlt években Magyarországra elsősorban,
és migrációs hatásai is vannak. A probléma hatékony mint a Balkánról Nyugat-Európa irányába történő ember­
kezeléséhez az emberkereskedelem megelőzését, az ember­ kereskedelem tranzit-országára tekintettek.
kereskedők megbüntetését és az áldozatoknak nyújtott A ja v u ló m agyarországi életkörülm ények m iatt
segítséget egyaránt magában foglaló átfogó, nemzetközi Magyarország ugyanakkor célországgá is vált: főként
megközelítés szükséges. Oroszországból, Ukrajnából és Romániából szerveznek
A 2000-ben aláírt Palerm.ói Jegyzőkönyv az E N S Z be nőket és kényszerítenek M agyarországon prostitú­
Nemzetközi Szervezett Bűnözés Elleni Konvenciójának a cióra, de egyre több az ázsiai országokból behozott férfi
kiegészítéseként jött létre és az emberkereskedelem, különö­ feketem unkás is. Valamint terjedőben van az idősekkel,
sen a gyermekek és nők kereskedelmének megakadályozását rokkantakkal és gyermekekkel való szervezett bérkoldul-
tűzte ki célul. A Konvenciót a M agyar Köztársaság is tatás, valamint a szervátültetés céljára történő csempészés.
aláírta. A 2002-ben Brüsszelben elfogadott „Nyilatkozat Ugyanakkor egyre több magyar áldozatot találtak számos
az Emberkereskedelem elleni fellépésről és az ellene való nyugat-európai és Európán kívüli célországban. A nagy
küzdelemről”felszólítja az E U tag- és tagjelölt államait, m unkanélküliségi rátával küszködő kelet-magyaror­
hogy megfelelő „közös képzéseket tartsanak nyomozók, szági területekről a nyugati országrészbe történő belső
ügyészségi dolgozók, nemzetközi és civil szervezetek ember­ emberkereskedelem is megjelent.
kereskedelem elleni küzdelemben érintett m unkatársai A civil szervezetek és a média képviselői szerint több
számára annak érdekében, hogy javuljon az emberkeres­ ezerre tehető az illegális szexiparban szexuálisan kizsák­
kedelem elleni operatív fellépés, az áldozatok felismerése, mányolt nők száma. Magyarország tehát kiindulási ország
valam int a számukra nyújtott segítség hatékonysága. is, magyar nőket beszerveznek, majd prostitúcióra kénysze­
A z egyszeri akciók helyett a figyelemfelhívó és információs rítenek Nyugat-Európában és a világ más részein, elsősor­
kampányokat folyamatosan biztosítani kell a potenciális ban Hollandiában, Ausztriában, Svájcban, Belgiumban,
áldozatok, politikai döntéshozók, rendészeti szakemberek és Spanyolországban, Németországban és Olaszországban,
más, releváns célcsoportok számára. de Törökországban, a Skandináv-országokban, Közép- és
Magyarország emberkereskedelem szempontjából egy­ Eszak-Amerikában, valamint Japánban is. ”
szerre tranzit-, kiinduló és célország. A Magyarországra,
illetve azon keresztül szexuális kizsákmányolás céljából -E lkesei'ítő e sorokat olvasni, de azt hiszem
csempészett áldozatok többségét nők és gyerekek alkotják. hitelt adhatunk egy kormányzati honlap adatainak
Magyarország elsősorban tranzitország, amelynek terüle­ és információinak. Azoknak a m agyar lányoknak,
tén átmenetileg tartózkodnak a Kelet-Európa országaiból akik Nyugat-Európába mennek futtatók „hasznos”
származó áldozatok, mielőtt továbbindulnának a nyugat­ ténykedésének köszönhetően- ak ár gazdasági
európai célországok valamelyikébe. kényszerből, akár erőszak kilátásba helyezésének
A z Oroszországból, Romániából, Ukrajnából, Moldo- hatására nyelvtudás és bármi egyéb ismeret, szak-
vából és Bulgáriából érkező nők potenciális áldozatok a képzettség híján egyetlen lehetőségük saját testük
Nyugat-Európa irányába és az USA-ba utaztatásuk előtt. áruba bocsájtása. Svájc, Elollandia, Németország,
 Belgium a „felvevőhelye” a hazánk legszegényebb
régióiból származó lányoknak, és tudható, hogy
túlnyomó részük bizony önként vág neki ennek
a „szebb jövőképnek”, m int amit a csatornázatlan
zsákfaluja nyújthat, ahol m unkalehetőség szinte
zéró. A „m aradékuk” pedig kényszerből megy
ki: családok által bűnözői csoportoknak eladott
lányokból, illetve olyanokból áll, akik egy normális,
legális munka - takarítás, felszolgálás - ígéretével és
reményében utaznak ki.
Ám utána kint tartják kényszerrel őket, elvéve
papírjaikat s rendszeres fenyítéssel egyértelművé
teszik, hogy nincs kiút, sem hazaút. Az általuk
keresett pénz töredéke m arad csak náluk, a többit
elszedik tőlük e „maffiák” tagjai, akik saját céljaikra
fordítják, és felélik a pénzt.
Különösen A m szterdam ban nagy a m agyar
lányok jelenléte, ott m ár elneveztek egy ún. „Nyír­
egyháza utcát” is, ahol a nyírségi régióból származó
lányok sokasága bukkan fel, és m agyar szótól
hangosak ezek a bordélyok. Svájcban is tekintélyes a
magyar prosti-populáció, tekintve, hogy ott legális
a prostitúció, tehát rejtőzködniük sem szükséges.
Szintek is elkülönülnek a nyomozók szerint: az
amszterdami és svájci bordélyokban, utcai kiraka­
tokban jellem zően a nagyon alacsony társadalm i
rétegekből érkező magyar prostituáltakat foglalkoz­
tatják. Ám vannak ún. „hostess-típusú” lányok, akik
..nívósabbak”, ápoltabbak, iskolázottak, nyelveket
beszélnek, és akik csak egy-egy „munka” kapcsán
ülnek repülőre és töltenek el egy éjszakát vagy pár
napot sejkekkel, üzletemberekkel sokcsillagos hote­
lekben. Megkeresve ez idő alatt annyi pénzt, amit
a diplomájukkal munkát szerezve nem biztos, hogy
sikerülne egy hónap alatt sem. De ők nem részei a
prostitúciós célból történő emberkereskedelemnek;
akik ebben a bűncselekm énytípusban érintettek,
azok elsősorban a szegény sorból jövő, képzet­
len, tudatlan, esetenként naiv lányok. Akiknek
-1/3-
gyakorlatilag semmilyen egyéb opciót és megélhe­
tési forrást nem kínál az otthoni élet.
Főleg rom a lányok az áldozatai a m agyar
bűnözői csoportok ez irányú tevékenységének, akik
itthon a hátrányos helyzetű régiókban fölhajtják,
majd kiutaztatják, „kimosdatják” őket, és a kinti -
ugyancsak magyar - bűnszervezetek küldik vissza
hazai „kollégáiknak” az értük járó pénzt. Aztán az
is megtörténik, hogy mondjuk valaki Hollandiában
kezd, majd ezek a szervezetek egymást közt üzletelve
eladják Belgiumba, később Svájcba, és mint egy áru­
cikket, egy „haszonállatot” adják-veszik a lányokat
újabb és újabb vendégköröket kiszolgálandó.
Jelentős konkurenciaharc is kialakult a „szak­
m ában” m ert a keletről érkező lányok jelentősen
leszorították az árakat. Praktikusan úgy néz ki a
dolog, hogy az adott - mondjuk holland - város
olcsóbb negyedében bérelnek egy lakást nekik, 3-5
lány is lakhat együtt 2-3 stricivel, aki „vigyáz” rájuk
és elszedve pénzük nagy részét olyan minimálisan
tartják a bevételüket, hogy épp csak a havi szintű
megélhetést tudják m aguknak biztosítani: étel, pár
ruha, szépítőszerek, illetve némi költőpénz.
É jjel-nappal dolgoznak a lányok, m ajd úgy
három havonta hazajönnek, akkor a nyomorgó
családjukat ellátják m inden földi jóval - edzőcipő,
menő kütyük, parfüm ök stb. - majd mennek vissza
az utcára. De az is lehet, hogy m ár egy másik ország
másik városának másik bordélyába utaznak vissza.
Különböző e tevékenység megítélése is az EU-
ban; vannak furcsa „kiskapuk”: egyes nyugat-euró­
pai országokban pl. nem minősül bűncselekmény­
nek, ha a strici „csak” a 49 vagy annál kevesebb
százalékát veszi el a lány bevételének, ám 51 vagy
annál több százalékát m eghagyja nála. De álta­
lánosságban azért elmondható, hogy a holland és
svájci hatóságok erős együttműködésben dolgoznak
az NNI emberkereskedelmi egységével, mert ott ezt
valós problémaként élik meg.
 A ztán a bizonyítás m ár újabb nehézségeket
vet fel, m ert még ha ki is mentik azt a kettőt a tíz
lányból, aki nem önként, hanem kőkemény külső
kényszerből fogott bele a prostitúcióba, ha nem
működik együtt a sértett, akkor rettentő nehézzé
válik a rendőrség dolga. M árpedig a megfélemlí­
tés, a kényszer, a fenyegetés - akár ellene, akár a
családtagjai ellen irányulóan - bizony „elnémítja” a
szükséges pillanatban a vallomástevő áldozatot.
Ezek a bűnözők jól tudják, hogyan gyakorolja­
nak a fizikain túl lelki pressziót a szeretett otthoni
családtag - szülő, testvérek vagy akár a kisgyereke -
fenyegetettségének m egem lítésével. Ebben a
kilátástalannak tűnő, egy ilyen fiatal nő számára
láthatóan semmilyen menekülési utat nem kínáló
helyzetben pedig egyenes út vezet el a drogfogyasz­
táshoz többeknél. Hogy eltompítsa, elnyomja a rea­
litást, melyben napi 15-20 férfival kell összefeküdnie
szinte éhbérért, és megváltoztathatatlannak tűnik a
helyzet az említett kényszerek miatt.
- H a m ár v issza k a n y a ro d tu n k a d ro g o k h o z,
em lítetted , h ogy szűkebb lakókörnyezetedben is
történt elfogás. A m i azért fu rcsa, m ert eg y ilyen
decen s lakóparkban nem gondolná az ember, hogy
v a la m ely ik alagsorb an , b icik litá ro ló b a n e se tle g
„droglabor” m ű k öd ik ...
 - Engem is nagyon m eglepett, hogy a húszas
évei elején járó fiatalember drogalapanyag-raktárat
üzemeltetett néhány háztömbbel odébb. Mondjuk,
aki ismerte őt, az esetleg elgondolkodhatott azon,
hogy vajon miből telik neki egy Z4-es, valamint egy
6-os BMW-re ilyen fiatalon... Volt neki két embere,
akik saját számlájukról utalták át a Kínából rendelt
alapanyagokért a pénzt. „Két-BMW-s” főhősünk
készpénzben odaadta a futároknak a szükséges
összeget, ezek pedig - nem túl sok bölcsességről
tanúbizonyságot téve - saját számláról utalgattak
Kínába. A szomszédban csak a raktára volt ezeknek
az új pszichoaktív anyagoknak, az anyja barátnő­
jének garázsát használta gyártóhelyként, kisüzem­
ként. Egy a gyógyszeriparból m ár kiselejtezett,
régi, szinte muzeális „tabletta-nyomóval” dolgozott,
am it valószínűleg ap ró p én zért szerzett be egy
csődbe ment patikából vagy ki tudja honnan. Ám
a célnak tökéletesen megfelelt. Sokan próbálkoztak
egyébként ezzel, pl. Szlovákiába menve, ahol nem
számít bűncselekménynek az e féle háztartási piru­
la-készítés, csak hát a Btk. személyi hatálya sajnos
keresztülhúzta „okos” és előrelátó számításaikat.
Merthogy bárhol is művel magyar állampolgárként
az ember ilyet, azért felelősségre vonható, vagyis
bűncselekménynek minősül. A főhősünknek volt
három „csicskája”, akikhez befutottak a fontos
komponenseket tartalm azó csomagok, és ő tőlük
rendszeresen összeszedte ezeket.
A csomagok értéke egyenként 600 ezer és 1 mil­
lió forint között volt. A lakóhelyem közelében lévő
alagsori tárolóban raktározta ezeket a csomagokat,
majd m iután legyártotta belőlük a drogot, a város
másik végében dílereknek szórta szét eladásra.
Elosszabb ideje kezdték el figyelni az NNI-sek, majd
az elfogás napján ötven rendőr együttműködésével
lefülelték a fővárosban.
A tettenérés napján több kiló új pszichoaktív
anyag volt nála. Három helyszínen tartottak egy-
szerre, egy időben szemlét és öt helyszínen ház­ forg a tó k ö n y v író . És az in fa n tiliz -
kutatást; vélhetőleg ezekben benne foglaltatott m us is izg a lm a sa n tud p á r o su ln i
a rak tárk én t szolgáló tároló, a lakása, illetve a bizonyos „foglalkozásokkal”...
gyártóhely is. 14 féle anyagot találtak nála, igen - A nála ta lá lt anyagok vagy
tekintélyes m ennyiségben. Ebből 10 volt új pszi- EDND-listások voltak, vagy ha még
choaktív anyag - vagyis dizájner drog -, a többi ism eretlen szerkezetűek, akkor jó
pedig amfetamin, cannabis, 4-MEC, illetve metilon. eséllyel fölkerülnek rá. Az EDND-
A tabletták hupikék törpikék szimbólumot hordoz­ lista ta rta lm a z z a az E urópában
tak magukon, merthogy emberünk a rajzfilmsorozat lefoglalt új pszichoaktív szereket.
hithű rajongója volt. De olyannyira, hogy a BMW-je Ha felbukkan egy új szer a pia­
m űszerfalának középen lévő papírzsebkendő-tar- con, az azt lefoglaló hatóság beküldi
tóján is Törpapa és Törpilla fejecskéje mosolygott egy közös európai nyilvántartásba,
vissza rá... és figyelm ezteti a többi európai
- Kom olyan m ondod, hogy ez a „sebhelyesarcút” országot az ún. „ews” (early warning
m eg h a zu d to ló a n k őkem ény lakóparki drogbáró, system) vagyis korai figyelmeztető
ez a ren d k ív ü l dörzsölt konspiratív elm e h u szon ­ r e n d s z e r h a s z n á la tá v a l. A m it
é v e s lé té r e m e g r ö g z ö tt tö r p ik e -r a jo n g ó volt!? az elő ző ek b en a D rog Fókusz­
B ám u latos... Azt h iszem az életn él n in cs nagyobb pont jele n té sé b ő l idézve „Korai
jelzőrendszer”-ként m ár olvashattunk. Ami alapján igazából egyfajta „rétegszolgáltatásként” van jelen a
információt cserélhetnek a megjelenő új anyagokról piacon. Habár most már megjelent az ún. „dimethocain
a szakértők, illetve az eljáró hatóságok, és bizony is, ami szintetikus kokainszármazék. Hatásában kb. felt
hazánkban is bukkannak fel olyan szerek, amiket a kokainénak, ám árában tizede, így érthető a népszerűve
legelőször itt detektálnak a hatóságok az Unióban. válása, bár itthon egyelőre nem nagyon terjedt még el.
Amiket ez esetben a m agyar hatóság küld be az Pár évvel ezelőtt volt egy felmérés a rendszeres hasz­
említett vizsgálatra, majd általunk kerül föl listára, nálókról, akkor a kokainosok körében olyan 200-250
m int újdonság és kuriózum . 2013-ban pl. hat új függő beteget tudtak összeszedni. Pontosan azért, mert elég
anyagot küldött az BSZKI (Bűnügyi Szakértői és elzártan, zárt közösségekben van jelen, ahová a hatóság
K utatóintézet) hazánkból erre a listára. Persze nem is nagyon ju t be. M ondjuk vannak „szituációk”, ahol
ezek csak a vadonatújak és eleddig ismeretlenek, találkozni lehet ezzel a droggal, és most nem szeretnék
valójában átlagban több tucat új anyag bukkan föl a bizonyos zenei fesztiválokat néven nevezni, melyek ven­
hazai piacon évről évre, ami riasztóan magas, hajói dégköre nem kifejezetten a kispénzű „bátyus-sátoros” buliz­
belegondolunk. ni vágyó közönség... Állítólag ott pl. elég alacsony áron
- A z . N em is v életlen ü l h asonlítottam „ezerfejű volt elérthető az anyag, mert jelentős fizetőképes kereslet
sárkányhoz” a kábítószer-kereskedelem problém á­ látogatott el a többnapos zenei népünnepélyre. Logikus,
ját e fejezet elején. U g y a n is bár a ren d őrség v éd ő ­ hogy még így is érdemes volt lejjebb vinni az árat, mert
szentjének, az em lített Szent G yörgynek a legenda ha az eredeti áron tízet, a csökkentett áron meg mondjuk
szerin t csupán az egyfejű sárkánnyal k ellett m eg­ 15 kilót el tudtak adni, akkor a mérleg, az „eredmény” a
k üzdenie, a N em zeti N yom ozó Irodának láthatóan végén határozottabban jobban mutat és pozitívabb, mintha
szám talan „ fe jje l” k e ll e g y id e jű le g v ia sk o d n ia , magasabban tartotta volna az árat a kereskedő.
s z in te v é g e lá th a ta tla n (n yo m o za ti) k ü z d e lm e t - Akkor lassan elengedhetjük azt a közkeletű véle­
folytatnia. És ekkor m ég n em b eszéltü n k azokról kedést, hogy a kokain afféle „elit-drog”, és elsősor­
a „sárkányfejekről”, am ik m ár a kórházi szakban ban a kulturális, gazdasági, vagy akár politikai elit
bukkannak elő , eg y eg észen m ásfajta „h arci stra­ egy bizonyos része preferálja? Vagy is a piac elkezdett
tég iá t” szü k ségessé téve. reagálni és mondjuk a lejjebb vitt árral már nemcsak
M ert e - n y u g o d ta n m ondhatjuk: h ero ik u s - a bróker, a színész, a zenész, a szerkesztő - vagy épp
k ü z d e lm e t n em csa k a r e n d ő r sé g vívja, h an em műsorvezető - meg a menő cégvezető tud hozzájutni,
az ad d ik to ló g u so k , to x ik o ló g u so k is. K özülük is hanem immár az alacsonyabb keresetű rétegek?
évek óta legfárad h atatlan ab b u l dr. Zacher Gábor, -D r. Zacher Gábor: Valóban fontos eldöntenünk
a H onvédkórház sü rg ő sség i osztályának vezetője, m it is nevezünk „elitnek”; ez esetben nyilván a pénz­
hazánk legism ertebb toxik ológu sa, addiktológusa. ügyit. .. Egy klasszikus kokainos buliban 20-30-40 csík is
M ivel fentebb eg y je le n tő s k ok ain fogás esetét is felszívódik egy estén, de manapság már nem törvényszerű,
taglaltuk, talán kezdjük ezzel a drogfajtával... hogy erre egy budai villa nappalijában kerüljön sor,
ahonnan teljes panorámás kilátás nyílik a fővárosra.
-D r. Zacher Gábor: A kokain jelentős népszerű­ M indazonáltal ami nagyon érdekes ezzel a droggal
séggel bír évek-évtizedek óta, és furcsam ód mégis ez az, kapcsolatban - és hazánkban erre vonatkozó vizsgálat
amiről a legkevesebbet tudunk; egy elég rejtett történet. még nem történt - a kokain okozta szívinfarktus. Érdemes
A m iatt használom a „rejtett”jelzőt, mert az ára m iatt lenne megvizsgálni, főleg annak fényében, hogy egyre
több fiatalem bernél hallunk váratlan szívmegállásról, százalékban állhat kokain. Akikkel mi itt találkoztunk a
látszólag indokolatlan szívproblémákról. Nem magának toxikológián, azok elsősorban csempészek voltak, néhány
a kokainnak va n egyébként ilyen hatása, hanem egy „body packer” (aki a testében rejti el a kokainos csoma­
anyagcseretermékének, a kokaetilénnek, ami több órával gokat, kapszulákat) életéért küzdenünk kellett, és bizony
a kokainhasználatot követően jelenik meg a szervezetben. volt, aki sajnos bele is halt, mert áteresztett a csomagolás.
M egvolt a buli, a szvingerparty, a pörgés, a szex; embe­ Ennek is m egvan a bejáratott menete, hogy egy balekot
rünk elindul hazafelé, beül az autójába és egyszer csak szűz útlevéllel a kezében megutaztatnak Curacaoba vagy
jö n valami furcsa, szorító mellkasi fájdalom. Mexikóba majd négy nap után hazajön és a nejlonszaty­
H a egy negyven körüli fé r fi kórházba kerül m ell­ rában „véletlenül” ott van némi áru, azonnal mindenki
kasi fájdalom m al, az m ondjuk nem egy extremitás ma rárepül. Közben meg két body-packer fu tár, aki ugyan­
már, ám a kérdés az, hogy az orvosának eszébe ju t-e a azon a gépen utazott, testében 120-150 kapszulával
lehetőség, hogy ez egy kokain okozta infarktus? Nem a szépen átslisszol az ellenőrzésen.
statisztika m iatt érdekes ez vagy amiatt, hogy akkor lehet Ahogy emlékszem, a legtöbb kapszula 160 darab volt
szólni a rendőrnek rögtön, ugyanis jelzem , nem lehet egyetlen emberi testben, ami brutális életveszélyt hordoz
és jó lenne, ha egyre jobban rögzülne a mentősökben magában, mert ezek a testben csempészett anyagok úgy
is, hogy pontosan melyek azok az eshetőségek helyszíni 90% -os tisztaságúak. M ire „ k iü ríti” magából és az
ellátás során kábítószeres ügynél, am ikor értesíthetik utcára kerül, addigra 25-30% -osra hígítják, és az még
a rendőrséget... H a n em a m ia tt lényeges, m ert a nagyon jó minőségűnek számít.
kokainos szívin fa rktu s terápiája „kicsit” különbözik -Sokszor hallani, hogy „felütik” a nagy tiszta­
a hagyományos infarktusétól. ságú kokaint, de mindig elgondolkodom, hogy a
A mentőautóban vagy egy kórházi vizsgálóhelyen oly maradék 75-70% miből van tulajdonképpen? Mely
sok mindent megkérdezünk - milyen betegségei vannak, anyago(ka)t egyébként ugyancsak beszívja az orrába,
szed-e gyógyszereket, hol fá j, merre fá j stb. - , de egy tehát a szervezetébe juttatja az illető...
-.okainhasználattal kapcsolatos kérdéshez az érzelmi - Dr. Zacher Gábor: B á rm i lehet: porcukor,
intelligencia, az óvatos feltételezés és egyfajta intim itás keményítő, szőlőcukor, hintőpor. M ondjuk ez utóbbit
s szükségeltetik a beteggel. Hogy ne azonnal azt vágja már kerülik, mert a tüdőben granulóm ákat okoz, steril
rá, hogy „nem, dehogyis!”. M árpedig ezen a válaszon az gyulladást képez, megtapad, és az későbbi betegségek
'lete m úlhat a terápia megválasztása miatt. Vizeletből melegágya lehet. Persze akkor ott a buliban, am ikor
egyébként úgy harminchat óráig kimutathatók a kokain fö lrántják az „utcákat”, ezzel senki nem számol, csak
■ tabolitjai, ám sokkal szerencsésebb egy gyors és őszinte érkezzen az instant feldobottság.
- álasz. Ezért is fontos a kommunikáció orvos és beteg közt Itthon a 10-15%-os tisztaságú kokain a jellemző, a
t : esetben is, hogy világossá váljon: én nem azért aka- többi része, a maradék 85-90% meg vacak és időnként
om megtudni ezt, hogy m ár hívjam is rá a rendőröket. veszélyes „őrlemény”. A z is elmondható, hogy a kokain
Hanem mondjuk nem szeretnék neki béta blokkolót adni, nem tipikusan a fiatalok drogja, őket a dizájner drogok
s ’i ibe esetleg bele is halhat, amennyiben kokainfogyasz- találják meg manapság. A harminc és afölötti korosztály
tá 5áll szívrohama hátterében. preferálja ezt a drogtípust, és elég jó l bejáratott beszerzési
Erre vonatkozóan még csak Amerikában voltak vizs- útvonalakon ju t el hozzájuk a hétvégi „kedélyjavító”. Itt-
z .fok, de időszerű lesz lassan hazánkban is megnézni, ott-amott is beszerezhető, de alapvetően elég zárt rendszer
I ogs mellkasi fájdalom és szívinfarktus hátterében hány a kokszolóké. E ufórikus felpörgöttséget, „ csilli-villi”
 érzést nyújt, azt a jóleső „mindenhatóság-tudatot”, hogy A tragédia ebben elsősorban az, hogy a használójának
egyszerűen a csúcson vagyok, szuper jó l teljesítek m in ­ fogalma sincs arról, mit visz be a szervezetébe. Még akkor
den tekintetben. Egy extra-kiteljesedett érzést, amit úgy sem, ha ugyanattól a dílertől, látványra ugyanolyan
lehetne sommázni, hogy „én vagyok az élet királya”. Erős tablettát vagy port is vásárol, m int legutóbb, de közben
egójú, egzisztenciálisan jó l teljesítő, ám e mögött szoron­ lehet, hogy m ár teljesen más az összetétele,
gások sokaságát elfojtó harmincas-negyvenes embereknek Folyamatosan változnak, módosulnak a kom ponen­
ez egy kifejezetten szükséges érzés tud lenni, és ezt szállítja sek, és ha szerencsés esetben az Igazságügyi Szakértő- és
sebtében a kokain. Kutatóintézet analitikai laborjában kiderül róla, hogy
A baj az, hogy ebbe az érzésbe erősen bele lehet „C”, „P” vagy „K-listás” szerről van szó, az automatikus
szeretni, és akkor jö n a függőség. Nekem is volt olyan lefoglalást és feljelentést von maga után. De mi van
fü g g ő betegem, aki naponta 6 -8 csíkot is fölrántott, és akkor, ha olyan anyag van benne, amelyik egyik listán
nem volt szem pont szám ára ennek az ára. N agyon sem szerepel még? Elméletileg semmi nem történik, de
intenzív függőséget okoz, és a baj az, hogy igazából nem mivel szakértői szemmel nézve ez egy egészségre ártalmas
rendelkezünk semmi olyan alternatív lehetőséggel, ami a anyag a hatóságnak joga van ezt is elkobozni.
leszokásban segítene. Vannak új vizsgálatok egy növényi A dizájner drog kérdés 2004-ben vette kezdetét, ami
hatóanyaggal, az ibogainnal kapcsolatban, ami segíthet totálisan összezavarta az egész drogügy addigi b ű nül­
a „craving”-ben, vagyis a szer utáni sóvárgásban, ám dözési és egészségügyi dimenzióját. Régen ugyanis az
sajnos - néhány pozitív példa ellenére sem - egyelőre nem amfetamin amfetamin volt, a speed speed, a f ű cannabis,
váltotta be a hozzá fű zö tt reményeket. a meth pedig meth és még sorolhatnám; szóval minden
- Térjünk át akkor az iín. „dizájner drogokra” egyértelműen behatárolható volt jo g i és egészségügyi
Főorvos úr, tekintve, hogy a bűncselekmények egy értelemben egyaránt. E nnek a vilá g n a k vége, és ma
jelentős része is egyre inkább köthető ezekhez az már egy spanglira gyújtó kissrác nem tudhatja, hogy
egészen ördögi kémiai „kotyvalékokhoz”. m arihuána-hatóanyag, TH C van-e a pipájában vagy
Rémes történetek sokaságát hallani önkívületi esetlegJWH- 019, J W H - 018, FUBINACA, CHM INACA,
állapotban üvöltöző, önmagukból a szó szoros és átvitt PINACA vagy bármi, ami esetleg még annyira ismeretlen
értelmében is kivetkőző drogosokról, akik a személyi­ a szakma számára, hogy még egy kémiai ujjlenyomatot
ségvesztés soha korábban nem tapasztalt - és nem sem ismerünk róla.
egyszer szélsőségeseti agresszív - formáját mutatják, - De akkor ha jól értem, valójában azt sem tud­
miközben dolgozik bennük valami ismeretlen szer... hatják ebben a harcban, hogy „ki” - pontosabban
-D r. Zacher Gábor: H a ma azt m ondják va la ki­ mi - az „ellenfél”!? Mert bármi lehet, ami egy fan­
nek, hogy „M P 3”, „ M P 4”, „Zene”, „Kristály”, „Penta” táziadús vegyész elméjéből kipattant valahol a világ
és még sorolhatnám a fantázianeveket, ennek igazából másik végén pár hete, hónapja és amit a vizsgálóasz­
semmiféle jelentősége nincsen. A V III. kerületben a talon élet és halál közt lebegő, önkívületi állapotban
Diószeghy Sámuel utcában „Dió”-nak hívják, két utcával őrjöngő fia ta l néhány órával azelőtt lenyelt vagy
arrébb meg m ár máshogy, ugyanis az elmúlt évben több fölszippantott...
m int száz ú j szer jelen t meg a piacon. Ezek 60 %-a -D r. Zacher Gábor: A sürgősségi ellátás szempont­
ún. szintetikus kannabinoidok, vagyis a biofű és szár­ jából sosem jelentett ez gondot, mert mi nem azt kezeljük
mazékai, a m aradéknak pedig csak a drogvegyészeti a betegbe?i, hogy ő most. mondjuk biofüvet használt vagy
fantázia szab határt. triptam in-szárm azékot, esetleg „Zene” fa n tá zia n e v ű
szert; ez tökéletesen mindegy. A tüneteket kezeljük. Ha ő - mielőtt másokban vagy magában kárt tesz - és „rögzí­
totálisan zavart, 250/140-es vérnyomása van meg 200-as teni” kell. Am i egy ilyen állapotban lévő embernél nem
szívfrekvenciája és 43 fok a testhőmérséklete, nekünk ezek­ úgy megy, hogy légyszi’feküdj már le, tedd hátra a kezed,
kel kell foglalkozni. H a mi leveszünk egy vizeletmintát és hogy megbilincselhesselek, lazíts, működj együtt és nem
ebhői egy analitikai vizsgálat során 1-2 hét múlva kiderül, lesz probléma. Ilyennel nem megy. Erőteljes fizik á lis
hogy hányféle cucc volt a vérében az egy hetvennegyed- kontaktust kell létesíteni magával a sértettel, nincs mese.
rangú információ addigra. A tüneteket kell kezelnünk, De akkor vessük fe l a kérdést: ki vannak-e képezve ma
megoldanunk az akut ellátásban. Ilyenformán az, hogy a rendőrök Magyarországon, hogy ilyenfajta helyzetet
mit vett be, számunkra nem jelent direkt problémát. kezelni tudjanak?
A probléma a nyilvánosság előtt jelentkezik, mégpedig Kiérkezik a mentőszolgálat, fölszív egy elefánt-adag-
a rendőrök számára. Amikor is a Blaha Lujza téren vagy nyi nyugtatót, de mást ők sem fognak kérni a rendőrtől,
a Bazilika előtt m egjelenik egy csávó, nagyon-nagyon minthogy tegyék lehetővé a beadását. Am i másképp nem
furcsán viselkedik, levetkőzik, agresszív, tám ad vagy megy, m int határozott és gyors fizik a i korlátozással, mert
szim plán egy helyben á llva a r tik u lá la tla n u l üvölt. nem a „piroskabátos kommandó”feladata, hogy a csávót
Vajon kinek szólnak először? A rendőröknek. M eg­ lekaratézzák és utána belenyomják a nyugtatót. Közben
jelenik két abszolút szim patikus, helyes fia ta l rendőr, három tucat önjelölt „riporter” veszi a telefonjára az
alig tú l a huszadik életévükön. G ondoljunk bele: m it intézkedést, am inek m egint mi a vége? „Ammmocskos
csináljanak ők ezzel a faszival? M it m ondjanak neki, szemét rendőrök, m ár m egint keménykednek szegény
am ikor láthatóan nincs m agánál és egyetlen emberi betépett sráccal mer’ ezek csak rendőri erőszakot tudnak
>zó sem ju t el az agyáig? M iközben vadállat módjára alkalm azni...” Szó sincs erről.
hadonászik, fékezhetetlen. Ezekkel az emberekkel ugyanis nem lehet úgy bán­
A körben állók pedig csőre töltött okos-telefonnal ni, m int egy részeggel, akit két-három határozottabb
rögzítik is az „izgalmas”jelenetet és félóra m úlva már a m ondattal jobb belátásra lehet téríteni. Egy dizájner
twitteren, meg a facebookon m int újabb rendőri erőszakot drogon „m űködő” szerencsétlen, ha a kisujja vége
kritizálják a látottakat okos kommentelők ezrei. Ez persze kilóg a kabátjából, még azzal is megpróbál küzdeni,
már a média mértéktartásának hiánya, egyben szégyene, támadni, kiszúrni a másik szemét. Nem egyszer történt
hogy ilyesmiből lehet és tud is rögtön hírt csinálni. Jól meg velem is az osztályon, am ikor behoztak egy ilyet,
m utat, leadható, mehet egyenesen a rémhíradóba, meg- hogy négyen-öten fe k ü d tü n k rá csak hogy egy vénát
: an az aznapi főműsorszám. szúrhassunk ?ieki. És ott nincs gyors konzílium, hogy mi
Miközben a valódi problémáról - a hazai kábítószer- a javasolt eljárás, hanem cselekedni kell, ami a csövön
helyzetről - szó sem esik. De ez egy eladhatóságot jelent, kifér, mert egyik-másik drog effektíve megsokszorozza
: minek szakmai értéke - és így társadalmi haszna -- a a fizika i erejüket.
t Hágón semmi, viszont jó nagyokat lehet sápítozni, hüle- Szóval egyáltalán nem já té k az, ami a dizájner
■zni és szörnyülködni a látottakon miközben a vacsorát drogokkal kezdetét vette pá r éve és m ind kommunikáció,
ta mjük magunkba. Milyen beavatkozási lehetősége van a m ind pedig a rendőrök erre kiképzettsége tekintetében
szerencsétlen rendőrnek? komoly előrelépésre lenne szükség. Két huszonéves rendőr,
Ezekkel az emberekkel egyetlen dolgot lehet tenni: akik együtt lehetnek 140-150 kilósak maximum, egysze­
- .'amilyen szinten „dekonnektálni” őket. Csúnyábban rűen nem tudnak egy ilyennel m it kezdeni, m inim um
fogalmazva haladéktalanul ki kell vonni a forgalomból négy ember kell hozzá, a megfelelő tudás birtokában.
 Szerencsére egyelőre nem m indennaposak ezek a
jelenségek, de a készítmények olcsósága exponenciáli­
san növelheti meg a keresletet és annak beláthatatlan
következményei lesznek. Am az ilyen szélsőséges esetek
m édia-tálalása p o n t arra jó, hogy addig se beszéljünk
arról a hétvégente átlagban kétszázötven-háromszázezer
fiatalról, akik ugyan nem kerülnek kórházba, nem rabol­
já k ki őket, meg sem erőszakolják talán és nem üvöltenek
őrjöngve az utcasarkon, csak hát éppen kábítószert
fognak használni a bulizáshoz.
-Akkor hát mit kellene tennie ennek az oly sokat
kárhoztatott médiának, hogy legyen - mondjuk úgy -
„nevelő-értéke”, társadalm i haszna a drogokról
folytatott érdemi diskurzusnak?
- Dr. Zacher Gábor: A San D iego-i autópályás
üldözés és a Jászberényi A lla tkert újszülött ormányos
medvéje közé 40 másodpercben betuszkolt, rendőrök által
a belvárosban „levert” őrjöngő dizájner-drogos helyett
mondjuk érdemes lenne egy fényesre suvickolt kerekasztal
mellé leültetni 3 -4 ehhez értő embert egy stúdióba, egy
jó vitavezető-műsorvezető társaságában kb. 50 percben.
Megbeszélni ki hogyan látja a helyzetet, ki mit gondol a
lehetséges kiutakról, hogyan alakítsuk a drogpolitikát,
stb. Abból lehetne valam i értelmeset kihozni. Persze nem
éjfél és egy óra közé száműzve a témát, az ún. értelmiségi
műsorsávba, ahogy az ilyen beszélgetésekkel szokták. Mert
akkor m egint halálra van ítélve az egész ügy, és csak
„kötelességből” le van tudva a történet egy láthatatlan
csatorna nézetlen műsorsávjában.
Pedig a problém a nem az egyetlen egy vicsorgó­
hangoskodó bolondnál kezdődik a B azilikánál, hanem
a n n á l a százezer „P istik é n é l” meg m ásik százezer
„Jucikánál”, aki elmegy a buliba szombat este, tini kora
ellenére bever két Jager-t, három sört, majd elszív egy
spanglit és ugyanúgy kábítószert használt, m int a média
által kiemelt eset.
H azánkban évente nem halnak meg húsznál többen
kábítószer használatban. No de kb. 45 millió szerhasz­
n á la t történik, és akkor még az alkoholizálást nem.
em lítettük. Tehát m ennek tönkre emberek, családok,
egzisztenciák, és erről nem beszél senki csak arról, ha
egy hülye üvöltve letépi magáról a ruhát az éj közepén a
köztéren. Egy ötszáz szavas cikk a bulvárlapban, egy alig
egy perces híranyag nem alkalmas olyan következtetések
levonására, ami bármi értelmes konklúzióra is vezethetne.
Ezért nem győzöm hangsúlyozni a média felelősségét.
- A dizájner drogok olcsósága m iatt kijelent­
hetjük, hogy a zsebpénzből költekező tinédzserek a
legveszélyeztetettebbek ?
-D r. Zacher Gábor: A szintetikus kannabinoidok
viszonylag olcsók, valóban. A leghátborzongatóbb az,
hogy mivel iszonyú termelékeny és gyors ez a piac, ha a
hét elején mondjuk Sangliaiban megjelenik egy szer, az a
hét közepére eljut hazánkba és pénteken-szombaton már
kinn is van a piacon. Egy kis kék háromszög-pirula egy
smiley-val a tetején, amire azt mondják: ez „zene”. Vagy
„M P 3”. Vagy „törpike” vagy akármi. Egyrészt úgyse az,
amit korábban ezen a néven ismert, mert simán külön­
bözhet több komponensében is, másrészt fogalma sincs mit
vesz be, és hogy az milyen hatást fog rá gyakorolni. Nettó
„orosz ru lett”, amit játszanak ezek a kölykök magukkal.
Sosem tudhatják mikor kattan „üresen a fegyver” vagyis
m ikor lesz egy szimpla jóleső bódulat a következmény,
és mikor fo g kifordu lni magából olyan beteges dolgokat
művelve, ami az életébe is kerülhet.
Két-három éves lemaradásunk van e szerek tekintet­
ében, legalább is, ami az egzakt szakmai ismeretet jelenti.
M ert mi történik ? Megjelenik egy új szer mondjuk K íná­
ban. Hétvégére már itt van Magyarországon. Három-négy
hónapig vidáman elvan az Unióban, majd valahol „lebu­
kik”, mondjuk Stockholmban véletlenül megtalálják vala­
ki zsebében. Ebből lesz egy analitikai vizsgálat, ami három
nap múlva eljut Budapestre. Ez annyit jelent, hogy tudni
fogjuk róla azt, hogy fehér por, zacskóban volt, tudunk
róla egy szerkezeti képletet, némi fizikai-kém iai tulajdon­
ságot és ennyi. A szer pedig akkor már bő negyedéve kinn
van a piacon. M ajd eltelik újabb 2-3 év, amíg összejön
esetleg annyi beteg - Londonban, Prágában, Budapesten,
Brnoban, stb. - amiről azt tudjuk mondani, hogy ez az számára mindig is világos volt a válasz. Persze ettől még
adott szer nagyjából ilyen- és ilyenfajta klinikum ot okoz. fe l kell göngyölíteni a dílereket, a hálózatokat, amilyen
De hogy okoz-e pl. függőséget, milyen magzati ártalommal magas szintig csak lehet. El kell kapni azokat az erkölcs­
jár, hogyan hat pl. a nemzőképességre; mindezekről lövé­ telen gazembereket, akik mások nyomorba taszításából
sünk sincs és nem is lehet ennyi idő tükrében. Ez hosszú­ nagyon jó l megélnek. M ert az elrettentő példák súlyos
hosszú évek összegyűjtött adatai alapján derülhetne csak büntetésekkel talán csökkenthetik ezen iparág „munka-
ki, amiről aztán szakmailag egyáltalán lehetne valamit vállalóinak” számát.
hitelesen, megbízhatóan állítani. És ilyenekből m últ évben De az elsődleges a fogyasztó és rengeteg időt és
jött ki csak újabb száz különböző típus... Amikről egyenként energiát kell fektetn i - no meg pénzt - a megelőzésbe.
kellene ilyen információkat nyerni... M ert hiába m ondjuk, hogy gyerekek ne drogozzatok,
A zt hiszem jó l látszik a küzdelem sziszifuszi volta. az hülyeség, ja és ne is piáljatok, viszont tanuljatok
Ugye m ivel ném elyik még legális - a kém iai képlete sokat - ez nem így működik. Am ikor valaki a hét 168
alapján - és interneten kereskednek is vele, sokszor órájából 150-et egyfajta szociális gettóban él, üvöltöző
visszakérdez az eladó, hogy ugyan írja m ár meg majd szülőkkel vagy épp csonka családban, nyomasztó iskolai
a vevő mit tapasztalt. M ert még ő maga sem tudja, lehet, elvárásokkal vagy még nyomasztóbb munkahelyi szoron­
hogy csak most kezdett el az ú j kém iai képletű cuccal gással, kisebbrendűségi komplexusokkal és beilleszkedési
kereskedni. Régóta mondja m ár a szakma és tavaly végre képtelenséggel, akkor epedve várja, hogy hétvégén 160
az E N S Z is kim ondta: a drogháború elveszett. Ez egy B P M -rejól becuccozva „kilúgozza” magából valamilyen
nagyon fontos mondat. Hiába a néhanap lefülelt díler a szer segítségével mindazt, ami hétközben nyomorúságossá
maga vevőkörével, mert m indig jö n egy újabb. És ha őt is teszi az életet.
elkapják, másnap ott egy újabb. U gyanis félreértés ne essék: azért haszn á lja a
Jól hangzik és m utat a tévében egy 2 5 kilós fogás kábítószert, mert jó. Nem azért mert kellemetlen lenne
annyi kábítószerrel, amennyit még az életben nem láttak szám úra... Dehogyis. H anem m ert kiszakítja a rea­
egyben és fontos is persze. De az már kevésbé hangzik jól, litásából, ami semmi perspektívát nem ad, nem nyújt
hogy a M agyarországra bejutó drognak a 4% -a kerül számára és elviszi egy olyan „létsíkra” ahol minden király,
csak lefoglalásra. Ismétlem: négy százaléka. minden frankó és semmi sem tűnik végre lehetetlennek
H a egy elszánt és kérlelhetetlen politikus holnap meg­ vagy elcseszettnek.
hirdetné a drogháborút és megígérné, hogy megduplázza -A z sem számít, hogy fogalma sincs arról milyen
az elfogásokat - TEK-kel, N AV-val, titkosszolgálattal, távlati veszélyeknek teszi ki az egészségét? Amikről
miegyébbel - és valam i csoda folytán tényleg sikerülne is ugye - az ön elmondása szerint - még valós képünk
neki, akkor kijelenthetné úgy két év múlva, hogy „Embe­ sem lehet, hiszen nem telt el annyi idő és nem történt
rek, 8% !” N a de 92% még akkor is bejön és hová tű n ik ? annyi eset, amiből tudhatnánk már, mik a tartós
- Eltűnik a nyálkahártyákon, az orrlyukakban, a veszélyek...
nyelőcsövekben, no meg a vénában, gondolom... Ha Hallani pl. egy dezomorfin-származékról, az úti.
jól értelmezem szavait, a fogyasztó felől lehet itt csak „krokodil” nevű drogról, ami állítólag erősebb a
csatát nyerni? Ha háborút nem is, de legalább kisebb heroinnál és gyakorlatilag „fölzabálja”, fölemészti
..csatákat”? az ember hússzövetét... Ez sem elég elrettentő példa?
-D r. Zacher Gábor: O lyannyira egyértelm ű és -D r . Zacher Gábor: A „ krokodilt” különféle
olyan régóta mondjuk már, legalább is az orvosi szakma szerekkel elegyítik, péld á u l foszforral vagy sósavval.
A szer pusztító mellékhatásaiért elsősorban ezek felelő­
sek. Előfordulhat, hogy a drogfogyasztónak am putálni
kell a karját, ha a verőérbe fecskendezi az anyagot.
Ez összehúzza az ereket, a végtagban szinte megszűnik a
keringés, amelytől először sápadt lesz a bőr, később egyre
lilább, majd teljesen elfeketedik. H azánkban egyébként
nem jellem ző az előfordulása.
De őszintén szólva: nem érdeklik a következmények.
Nem számít. Persze mi felnőttek könnyen verjük a mel­
lünket, mert a mi időnkben nem volt m it kipróbálni a
klasszikus piákon kívül, és a szipuzás azért m ár akko­
riban is gáz volt, elsősorban a csövesek szubkultúrájához
kötődött. De érdemes lenne generációnknak jó l magába
néznie, hogy ha pl. lett volna spangli, fü ves cigi, vajon
kipróbáltuk volna-e? Nem vagyok meggyőződve arról,
hogy ne kísérleteztünk volna, úgy meg nagyon könnyű
„nem”-et mondani, hogy nem volt mire. És amikor mi 16
évesen az építőtáborban berúgtunk, m int a disznó, az ma
már ilyen bearanyozott anekdota. De vajon mi különbség
van egy m ai fia ta l hétvégi drog-kalandozása és a mi
több évtized távlatából legendásnak tetsző betintázásunk
között? Nem sok. M i ugyanolyan zabolátlan fia ta lo k
voltunk, m in t a mostaniak, csak közben a vilá g rette­
netesen sokat változott, és ehhez nem nagyon tudtunk
alkalmazkodni.
A rendszerváltás után, amikor meredeken emelkedni
kezdett a szerhasználók száma, évekig csak néztünk
ki bután a fejü n kb ő l, hogy ezzel m it k e zd jü n k ? A z
ellátórendszerek, a drogambulanciák sokkal lassabban
a la k u lta k ki, m in t szükséges lett volna, most meg
kétségbeesetten próbáljuk behozni a sokéves lemaradást,
hiátust, am ivel tartozunk ezeknek a fü g g ő embereknek.
R áadásul rossz irányból, mert még m indig azt az átko­
zott kábítószert akarjuk jó l megelőzni, ahelyett, hogy
elkezdenénk végre a „miérteket”felszám olni, vagyis az
oda vezető ú tta l foglalkoznánk hatékonyabban. Persze
ez már össztársadalmi igényű összefogást feltételez, elké­
pesztően széles körű együttműködésben. Am inek nem sok
jelét látom egyelőre.
-Em lítette, hogy csak tavaly bő száz új szerkezetű
anyag jelent meg a piacon. Összességében hányfajta
dizájner drog létezéséről vannak ismereteink eddig?
- Dr. Zacher Gábor: Több m int négyszázról tudunk
és nem látjuk a végét. Új szerkezetek, új elnevezések és
újabb fogyasztók. Érdekes, szélsőséges eset volt pl. amikor
a 4-para-aminorex, vagyis igen beszédes fantázianevén
az „ördög lehelete” megjelent pár éve a piacon, és heten
meg is haltak egy viszonylag rövid időperióduson belül
ennek következtében.
Először a ’60-as években bukkant fe l a szer, majd
jó darabig eltűnt, egy-egy haláleset erejéig találkoztak
csak vele, aztán H ollandiában történt egy jelentősebb
lefoglalás, aztán megjelent itthon és hirtelen el is vitt
hét embert. A z egy nagyon gáz történet volt, m ert a
„norm ál” 4 -6 órás stimuláció helyett ez egy rendkívül
intenzív stimulációban tartotta fogyasztóját 24-36 órán
keresztül. N incs az az egészséges fia ta l szervezet, még
akár fizikálisán tökéletes állapotú is, amelyik ilyenfajta
folyamatos egy-másfél napig tartó megterhelést elbírna.
Kiszáradás, magas testhőmérséklet, szapora szívműködés,
veseelégtelenség, sok-szervi elégtelenség folyományaként
beindult egy spontán vérzés és m ind elvéreztek. Utána
még Észak-lrországban volt egy 14 halálesetes endémia
pár héttel később, ugyancsak e szer következtében, aztán
m egint eltűnt a piacról. De hát ez nem véletlen, hiszen
a drogosok körében is jelentős a híráramlás, és ahogy a
klasszikus heroinista korszakban is hamar körbejárt, ha
egy adott düer vásárlói körében megszaporodtak a halál­
esetek, úgy ez esetben is nyilván kiderült, hogy hullanak
a használók az „ördög leheletétől”.
Magyarország még annyiban is speciálisabb, hogy itt
a drogháború nem mindenféle bandák éjszakai belvárosi
lövöldözésének keretében zajlott le, hanem a fogyasztók
„frontján”, és őket ejtve áldozatul időnként. Egy-egy
nagyobb tisztaságú - 50-60% -os - anyag piacra dobá­
sával és „ X ” dílerhez köthetőségével néhány halálesetet
követően automatikusan „Y” dílerhez - no meg a mögötte
álló maffiához - fordult a jelentős számú vevőkör. Akik
garantálták, hogy ez a „jó cucc”, és onnantól megnyerték
a lokális „drogháborút”, hozzájuk mentek át a fogyasztók.
A z pedig jó l lekövethető volt, hogy mögöttük a hazai, a
vietnámi, a koszovói, az ukrán m affia áll-e, m int ahogy
a nagy tisztaságú anyagok eredete is felgöngyölíthető volt.
Az meg, hogy pár szerencsétlen intravénás használó ebbe
jól belehalt, m int afféle „csali”, ugyan már, kit érdekel egy
ilyen milliárdos biznisz esetén.. ?
Visszatérve a dizájnerekre, nemcsak a hosszútávú
egészségügyi á rta lm a k k a l nem v a g y u n k tisztában,
hanem időnként a hatásokkal sem, vagyis hogy milyen
élményt él meg általa az adott fogyasztó. Van olyan,
aminél mindenki mást és bár alapvetően ugye mindenki
egy örömteli, pozitív, eufórikus, varázslatos állapotra
vágyik, mikor beveszi az anyagot, semmi garancia nincs
arra, hogy ezt is kapja. Simán lehet, hogy a „démonjait”
ébreszti fe l és ennek beláthatatlanok a következményei.
O nnantól kezdve, hogy azt érzékeli bogarak m ásznak a
bőre alatt, és késztetést érez letépni a bőrét, addig bezáró­
lag, hogy számunkra láthatatlan lények lepik el a testét és
víziók támadják egészen széles az átélt „élmények” tárhá­
za. Ilyenformán az ön- és közveszélyesség foka is jelentős,
hiszen ki tudhatja, hogy a szembejövőbe egyszer csak
azért d ö f kést, mert éppen hatfejű vicsorgó szörnyetegnek
látta a szer hatása alatt.
Arról nem is szólva, hogy az intravénás szerhaszná­
lóknak kb. 40% -a Hepatitis C vírushordozó, és jelentős
részük a H IV -vírust is hordozza. Szóval a gond az, hogy
az istenadta nép nincs kellően tájékoztatva arról, hogy
ezek a szerek tulajdonképpen mit tudnak. A rendőri állo­
mány pedig nincs kellően fölkészítve arra, hogy ezekkel az
emberekkel hogyan lehet és kell eljárni. Merthogy érdemi
kommunikációt lehetetlen velük folytatni. Ez a társadalom
és a rendőri erők számára is egy új típusú kihívás, legyen
szó akár egy szimpla közlekedési vétségről, ahol emberünk
láthatóan bódultán vezet. De ezek a szerek a hagyományos
gyorstesztekkel köszönőviszonyban sincsenek.
Tegyük fel, az alkoholtesztje negatív, a gyorsteszt
negatív, és innentől annak a szegény fia ta l rendőrőrmes­
ternek a felelőssége, hogy elküldi-e a vér- és vizeletmintát
a Szakértői Kutatóintézetbe, ahol ha mázlija van, 70 ezer
forintért kiderítik mi „dolgozott” a pasiban, amitől csa-
linkázott az úttesten. Am ha pechje van és nem találnak
semmit, előveszi a főnökség, hogy miért költi a közpénzt a
semmire? Úgyhogy hangsúlyozom: kommunikáció, tájé­
koztatás, ismeretterjesztés. M inden fronton. A családban
mindenekelőtt. A gyerekkel. Hogy ne ju ssu n k el addig,
hogy fogalm a se legyen arról másnap délelőtt tompán
ébredezve, mit művelt ő - vagy mások, vele - előző éjjel,
esetleg a sürgősségiről hívják a szülőt az éj közepén...
Am m int tudjuk a mai családokban eléggé működés-
képtelen a kommunikáció. Márpedig ha ez nincs rendben,
akkor a fene ette az egészet, de legfőképp a drogok elleni
küzdelmet.
(Képek forrása: NNI)
 TIZENNEGYEDIK FEJEZET -

AMIKOR A RENDŐR SEGÍTHET ELŐSZŰR...

A Police Medic-program
A „Szolgálunk és V édünk” közism ert szlogenje egy veszélyekkel teli krízishelyzetben akár „szolgálunk
és vérzünk”-re is m ódosulhat. E ln ézést kérve a kicsit sem sértőnek vagy jópofáskodónak szánt, sokkal
inkább tiszteletteljes szójátékért - azok előtt tiszteleg ve, akik id őn k én t valóban vérüket adják közbiz­
tonságunkért - bizony előfordul, h ogy egy rendőrnek bajtársát, kollégáját kell ellátnia éles, harci vagy
épp b aleseti helyzetben. És m int lentebb olvashatják akár arra is sor kerülhet, h ogy a kiérkező rendőr
az alapvető elsősegély-nyújtást valam elyest m eghaladó egészség ü g y i ism erete életm entő lehet a sértett
- vagy épp az elkövető - szám ára a m entők kiérkeztéig. M elyet a forgalom vagy egyéb akadály kritikusan
hátráltathat. M iközben súlyos, sorsdöntő percek telnek el.
Van egy ember, aki ú gy döntött - jó l ism erve m indkét területet, az egészségü gyit és a rendőrit - , hogy
ezt a kettőt bizony összehozza. Legalább is eg y alapképzés erejéig feltétlenül. Rita a rendőröknél töltött
időszakban „véletlenül” találkozott is vele. Már ha léteznek ilyen véletlen ek ...

- A mentők, a tűzoltók és a rendőrök közt eltöltött
évek során, változatos, sokféle helyszíneken jártam .
Voltak olyan helyszínek, ahol a kiérkezést követően
láttam, teljesen felesleges volt mentőt, tűzoltót hívni,
m ert igazából nem volt semmiféle baleset, sérülés
vagy tűz. A riasztás indokolatlan volt. De olyan is
volt, amikor a szívem szakadt meg attól, amit ott lát­
tam. Néztem, ahogy családok élete, sorsok változtak
meg pillanatok alatt visszafordíthatatlanul. Láttam
síró embereket, akik bolyongtak, fel-alá járkáltak a
felfordulás, a drám a közepette. Fel sem fogták azt,
amit látnak, ami velük vagy szerettükkel éppen
történik. Volt, amikor én sírtam helyettük...
Számos alkalommal annak is szemtanúja lehet­
tem, hogy emberek életüket vesztették, vagy a súlyos
sérülésük ellátása hosszan váratott magára, m ert a
helyszín vagy a terep nehézségei miatt nem tudott
mentőegység időben a sérülthöz, ellátásra váróhoz
„hozzáférni”. Sokszor elgondolkoztam , hogy mi
lenne ha a m entő szervezetek dolgozói, bajtársai
egymás munkáját is egy minimális szinten ismernék,
és akár „beavatkozás” szintjén is értenének kicsit
hozzá. Elvégre sok mentő dolgozik tűzoltóként vagy
tűzoltó mentőként.
Péterfalvi N orbert ren d ő r törzsőrm ester a
III. Kerületi Rendőrkapitányság szolgálatirányító
parancsnoka, a rendőrségnél eltöltött szolgálatok
mellett mentő ápolóként a mentőzést tartja élete
egyik legnagyobb szerelmének. Norbi 2014 elején
Óbudán egy Hév gázolásba „futott”. Akkor az én
kedves barátom nem sokat teketóriázva gumikesztyűt
húzott a kezére, és gondolkodás nélkül segített a
mentőknek a 16 éves tinédzser ellátásában, konkré­
tan életben tartásában. Akkor láttam, igen hasznos
tudás az, ami Norbi kezében van, és ezt el kellene
terjeszteni és kötelezővé tenni.
Ekkoriban, nagyjából ezzel egy időben nem ­
csak nekem já r t ezen az eszem, hanem egy másik
mm
barátomnak is, dr. Vajda Márknak. Márk 2008-ban
döntött úgy, hogy négyévnyi mentőorvosi munka
u tán - engedve a fegyveres testületek, illetve
a rendvédelem iránti vonzalm ának - felszerel
hivatásos rendőrnek.
A mentőorvosi m unkát ezután csak részállásban
végezte tovább. A rendőri hivatás számos területe
közül a veszélyes bűnözők elfogása, a speciális
rendőri feladatok érdekelték, ám term észetesen
a „bevetésiekhez” nem lehet az utcáról bekerülni,
így lett Márk a Helyszínelő és Akció Osztály járőre,
ezzel elkezdve rendőri pályafutását. Két kiváló
parancsnok, Fekete Tibor rendőr alezredes és Antal
István rendőr törzszászlós m entorába Márkot, ez a
tanítás pedig élete részévé vált. Tőlük tanulta meg
mit jelent a professzionális rendőri viselkedés, az
a fajta széles látókörű hozzáállás, melynek remek
példája a taktikai sérültellátás.
Abban az időszakban találkozott Gáspár Attila
rendőr alezredessel, aki évtizedek óta mentőtiszt­
ként is dolgozott. Magyarországon kettőjükön kívül
rendészeti képzettséggel, gyakorlattal és prehospi-
tális sérültellátói kompetenciával szakember nem
rendelkezett - ma sem nagyon rendelkezik -, így
egymást erősítve elkezdték lerakni a rendészeti
sérültellátás alapjait.
Egy évvel később, 2009-ben sikerült M árknak 2014 nyarán kezdte meg immár kiképzőtisztként
bejutnia a megyei Zengő Akció Osztályhoz, ahol a koncepció teljes körű kidolgozását, m iután az
három évig dolgozott „felszám olódként, majd a ORFK RSZKK-ban (Rendészeti Szervek Kiképző
Terrorelhárítási Központ (TEK) megalakítása után Központja) Vincze P. M árton igazgató ú r és az
további két éven át terrorelhárítóként. Egészségügyi Főosztály vezetése, dr. Csonka Ildikó
Végrehajtó „kommandóssá” kellett válnia, ha hitele­ rendőr ezredes asszony, illetve dr. Sipos Edina rend­
sen akarta művelni e határterületi specialitását. őr alezredes asszony biztosították e komoly feladat
Márk eközben 2013-ban szakvizsgázott oxyológia és szükségességéről és támogatásukról Márkot.
'ürgősségi orvostanból. Ebben az időszakban szá­ Maga a POLICE MEDIC p ro g ram a követ­
mos képzésen átesve tanulta a taktikát, a lövészetet, kezőképpen néz ki: Az alapkoncepció rendkívül
a közelharcot, illetve a TEK-nek köszönhetően, az egyszerű: a rendészeti tevékenységek során a rendőr
rlandoi világbajnokságra is kijutott nemzetközi nagy eséllyel találkozik első ellátást igénylő sérülttel,
: rpasztalatokat szerezni. sérültekkel - elkövetőkkel, áldozatokkal, de akár
 megsérült rendőrrel is. A veszélyes helyszín miatt a
„civil” mentők számos esetben nem, vagy csak jelen­
tős késéssel közelíthetik meg a helyszínt - mely sok­
szor le is van zárva, például egy komolyabb elfogás
vagy csapaterős tevékenység esetén. Ajogszabályok
értelmében ilyen esetekben csakis hivatásos, ennél
fogva megfelelő védőfelszereléssel, fegyverzettel
képzettséggel és jogosultsággal rendelkező első ellá­
tóknak van lehetőségük segíteni a bajbajutottakon,
így akár saját társaikon is.
Számos jelentésük, javaslatuk nyom án 2012
januárjában háromnapos kísérleti jellegű rendészeti
sérültellátó képzéseket tartottak a Baranya Megyei
Rendőr-főkapitányságon. Majd 2013 áprilisában az
országos főkapitány utasítására országos program ­
má vált a képzés.
2013 áprilisában tartották ez első két hetes Police
Medic szaktanfolyamot a Rendészeti Szervek Kikép­
ző Központjában. Az ORFK kiképző központja, a
kezdetektől komolyan veszi és támogatja a kiképzési
koncepciót.
A szakmai hitelesség igen lényeges egy interdisz­
ciplináris képzésnél. 2013-ban alakult meg a Pécsi
Tudom ányegyetem Á ltalános O rvostudom ányi
Karán - Európában egyedülálló módon és világvi­
szonylatban is kuriózumként - a Műveleti Medicina
Tanszék, melynek dedikált célja, hogy tudományos
és oktatási háttérbázisául szolgáljon a műveleti, nem
hagyományos első ellátók képzésében.
2014 m árciusától együttm űködési m egállapodás
rögzíti a Rendőrség és az Egyetem közös munkáját.
A Police Medic szaktanfolyam így többek mellett
előadói közt tudhatja dr. Rendeki Szilárd klinikai
főorvost, tanszéki csoportvezetőt is. Az Egyetem
támogatásának köszönhetően legutóbb Márk példá­
ul Jordániában, egy év alatt a negyedik nemzetközi
tudományos szakmai kon­
ferencián adott elő, amivel
bekerülhetett a nemzetkö­
zi katonai-rendészeti-orvo-
si köztudatba.
A szaktanfolyam, illetve
a képzési koncepció lénye­
ge, hogy az életm en tő
sérültellátási ismereteket,
prehospitális ellátási lehe­
tőségeket ren d ő ri in téz­
kedéstaktikai környezetbe
integrálják. Speciális hely­
zetekben speciális eszkö­
zökkel kompromisszumos,
hatékony sé rü lte llá tá si
rendszert oktatva. Ezt tük­
rözi a szaktanfolyam alcí­
me is: „Az életveszély felis­
merése és elhárítása a rendészeti munka során.” sérült ellátása, kárhely-kommunikáció, evakuációs
Mivel valós kompetenciát kívánnak adni a rend­ technikák, extrém stressz alatti feladat-végrehajtás...
őröknek, így a két hét során igen komoly szerepet ez is a Police Medic része.
kap a gyakorlat. Az eszközismeret-eszközhasználat Csak néhány eset Dr. Vajda Márk rendőr főhad­
elsajátítása, illetve az alapvető elméleti háttértudás nagy beszámolója alapján, ahol a Police Medic
.itadását követően, egyre összetettebb intézkedési keretében elsajátított tudást sikerrel alkalmazták:
szituációkban kell helytállniuk a rendőröknek úgy, 1. A tanfolyam ot frissen elvégzett rendőr Sze­
hogy a rendőri intézkedés eredeti célja és jellege gedre hazaérve a Tiszából kim entett és sikeresen
ne sérüljön. újraélesztett egy embert.
Kiváló jelzőik, sebim itátoraik teszik lehetővé 2. E szm életlen koponyasérült k e ré k p á rra l
.ízt. hogy a taktikai házban a lehető legvalószerűbb elesett gyermek - Rögzítéssel, légútvédelemmel,
- 'im ádókban képezhessék a hallgatókat. sebellátással.
Mivel nem elsősegélynyújtást, hanem intézkedés- 3. Elfogásnál vérző végtagsérült, Pest megyében.
: aktikába illesztett sérültellátást oktatnak, ezért 4. Autóbaleset helyszínén stabilizálás a mentők
-oeciális képességeket is fejlesztenek. Ellenséges kiérkezéséig Esztergomban.
 - TIZENÖTÖDIK FiJEZEI -

„ANGYALCSINÁLÁS” HIDEGVÉRREL
Egy csecsemőgyilkosság anatómiája
Bűn és bűn között k ü lön b séget ten n i, m éricsk éln i m elyik kisebb vagy nagyobb, enyhébb vagy fö rtel­
m esebb, n eh éz em beri feladat. M in d en k in ek van erre egy b első m ércéje, m indenki - talán szem élyes
életútja, élm ényei kapcsán is - fölépíti m agában élete során annak „fokozatait”, hogy m it tart bocsánatos
bűnnek, jelen ték telen botlásnak, és m it m egbocsájthatatlan, igazolhatatlan tettnek, soha nem feledhető
gonoszságnak. Van, aki szám ára a B iblia, a tízp arancsolat a m egfelelő tám pont erre, van, aki a társa­
dalm i együ ttélés évezredes hagyom ányaira ép ü lő törvénykezésben, jogren d b en hisz. De olyan is akad,
aki fig y elm en k ívü l h agyva ezeket eg y term észeti-evolú ciós alapú b első etika, egy privát erk ölcsiség
jegyéb en választja el a jó t a rossztól. (Ez utóbbi azért hordozhat m agában n ém i veszélyt a társadalm i
együttélésb en , azt h iszem , ezt nem kell tú lságosan k ih an gsú lyozn i...)
M indazonáltal b árm elyik csop ortb a is tartozzunk, kevesen vagyu n k olyanok, ak in él ne ütné ki a
biztosítékot, akiben ne okozna zsigeri felháborodást, ha azt hallja: valaki az újszülöttjét, m éhének épp
csak kibújt g y ü m ö lcsét volt képes elp u sztítan i. Ép ésszel felfoghatatlan, h ogy m ég ha egy legkevésbé
sem kívánt terh esség következtében, és jövőkép hiányában kitervelt csecsem őgyilk osság fogalm azódik is
m eg egy anyában (és/vagy társában, bűntársában), abban a pillanatban, am ikor meglátja azt a csöppséget
kibújni testéb ől, h ogyan k ép es h id eg v érrel e lle n e ford u ln i. H ogyan tudja ezt a kis életet csírájában
elfojtani, ördögi kegyetlen séggel. K ilencven nap hosszú idő és ennek „élm ényét” sem kerülhette el Rita
egy napon, am ikor riasztották a rendőrséget a X V III. k erü letb ől...

-Az Életvédelmi Osztályon töltöttem az alap-
■ etően hűvös-esős őszi napokat október vége felé,
bár ezen a hétfőn épp kiragyogott a nap a felhők
közül, rem ényt keltőn, m elengetőn. Kifejezetten
Kellemesnek ígérkezett a hét eleje. Az október
_ -i négynapos hosszúhétvége végeztével mentem
:e reggel a BRFK-ra, m int m indig a fél nyolcas
^ ig azítást követően nyolcra beérve. Megyek a
.eredik emeleti folyosón, és közeledek az osztály
:elé. amikor egyszer csak megcsörren a telefonom.
Látom kiíródni a képernyőre: M ihádák Zoltán
: arátom, az MTI fotósa lesz a vonalban.
„Hát hol vagy m ár?” - kezdi ham arjában egy
gyors köszönés után. „Nem jössz Ritám ?” - fűzi
hozzá m intha legalább is valami jó buliról vagy
rendezvényről tájékoztatna, am iről vétek lenne
lem aradnom . „Mert hol kellene lennem Zoli?” -
kérdeztem meglepve. „Hát m indenki itt van már,
az életvédelmis kollégáid, a mentők, a BBO-sok, a
kerület járőrei, meg én is több másik m édiummal
együtt... Hol késlekedsz?” - húzott tovább a kolléga,
amiből ham ar rájöttem, csöppet elkéstem ma.
A ztán visszább fogva a tréfálkozós h a n g n e ­
m et - am i nem a helyzetnek, hanem sokéves
barátságunknak szólt - közölte, hogy egy haj­
léktalan talált a kukában itt a XVIII. kerületben
egy csecsemőholttestet. Közben belefutottam a
folyosón N iederm üller Zsoltba, aki miközben
telefonban voltam Zolival, m ondta, hogy sza­
ladjak gyorsan kollégái után, ha még szeretnék
valamit lencsevégre kapni... Gyorsan búcsúztam
cimborámtól, és bontva a vonalat szélsebesen sza­
ladtam lefelé a kocsimhoz, hogy tényleg legyen
m ég m ódom képeket készíteni, bár tudtam ,
hogy egy helyszínelés órákig is eltarthat, viszont
a reggeli csúcs m ár kezdett a tetőfokára hágni.
Elindultam hát a helyszínre az Életvédelmi
Osztály 2. alosztályának 1-es csoportja után, amit
Sztanek Péter alezredes vezet. Ezen a napon az
1-es csoport volt ügyeletben. Mire kiértem , a
Bűnügyi Bevetési Osztály m ár megkezdte az adat­
gyűjtést. Közeledve a helyszínhez azt láttam, hogy
átlagos lakótelepi tíz kukás, hajtott fémlemezzel
 körbekerített beugrós kis tároló­
ban sürgölődnek m ár a szakem­
berek. M inden bizonnyal ott lesz
a csecsemő kis teste is, gondoltam.
A helyiség egy kis lakótelephez
tartozott a négyemeletes panelok
tőszomszédságában.
H am ar kiderült, hogy m ár
előző nap megtalálták a holttestet,
m indenki tudott róla, az összes
környékbeli h a jlé k ta la n , csak
hát elfelejtettek a rendőrségnek
szólni. Egyikük, egy idősebb
otthontalan végül szólt az egyik
ott lakó hölgynek, aki értesítette
a rendőrséget, hogy ott van egy
é le tte le n baba. A d d ig ra m ár
kibontották a piros pólóból, am i­
be be volt „csomagolva”, nyilván
*m
. . ■ * / •"
- • ■■■■;■-**»%
.. a , " A A - A y.
guberálás közben megnézték mit találtak. Mire én
odaértem , m ár kinn voltak a Bűnügyi Technikai
Osztály helyszínelői is Bíró Csaba rendőr alezredes
vezetésével. Ugyan a kiérkező mentők ekkorra m ár
m egállapították a halál tényét, de mindig van egy
bűnügyi orvos-szakértő a technikai osztállyal, aki
további információkat gyűjt - például megállapítja
a halál beálltának valószínűsíthető idejét - s hát a
cetlit is ő rakja rá végül a holttest kezére vagy lábára.
Péter próbált bem utatni a BTO csapatának, hogy
ki vagyok és m iért is jöttem az Életvédelmi Osztály
nyomozói után erre a helyszínre, ám Csaba tökéle­
tesen tudta ki vagyok, hiszen m ár ezt az esetet meg­
előzően is volt „szerencséje” a csapatnak hozzám.
A helyszínen addigra a Bűnügyi Bevetési Osztály
nyomozói is teljes gőzzel dolgoztak. Adatokat gyűj­
töttek a környező házakból, utcákból, járókelőktől,
majd átadták ezeket az akciócsoport vezetőjének,
Sztanek Péternek és a BTO helyszínelést irányító
Bíró Csabának. A BBO csapat a helyi járőrökkel
közösen végezte nagy erőkkel az adatgyűjtést.
Fura hangulat uralkodott ebben az október végi
napsütéses, mégis hideg-rideg napon. Érezhetően
m indenkire rátelepedett a rossz érzés, hogy egy pár
percet élt csecsemő áll a kutatás középpontjában.
Nem túlzók, ha azt mondom, hogy a profi és precíz
munkavégzés közepette egyfajta szomorúság volt
m indenki tekintetében, beleértve a m entőket is;
rajtuk is letargikusságot láttam . A sokat látott és
általam jól ismert mentők - Ferge László mentőtiszt,
Tóth Tibor ápoló és Merkl György gépész -, megvi­
seltnek látszottak. Hosszú percekig néztem, ahogy
mozdulatlanul, némán álltak, szavakat nem találva
arra, amit most végig kell „asszisztálniuk”.
Több családapa is volt a helyszínen dolgozók
között, így teljesen érthető a helyzet érzelmi vetüle-
te. Mint em lítettem ből ismerem Lacit, a kiérkezett
vezető m entőtisztet, akinek akkoriban volt egy
hónapos a kislánya és 19 hónapos a nagyobbik gyer­
meke, mikor ez a borzasztó riasztás befutott, ami
láthatóan nagyon megviselte őt.
Bíró Csabi, az életes szemlebizottság vezetője
lezáratta a környéket, úgyhogy innentől se ki, se
be senki. Ez annyira szigorú intézkedés, m int meg­
tudtam, hogy ha a szemlebizottság vezetője lezárja
a helyszínt, oda még - túlzás nélkül - az amerikai
elnök sem teheti be a lábát. Csakis az mehet be, akit
Csabi beenged, senki más. A nyomkövető kutyás,
a technikus és a bűnügyi orvos így zavartalanul
végezhetik munkájukat m inden létező nyomot rög­
zítve, am it m agunkfajta átlagem ber szeme soha
ki nem szúrna.
H am ar észrevettem a sajtót is, a nagy kereske­
delmi tévék stábjai m ár „csőre töltött” kamerákkal
várták, vadászták a „szenzációs” képeket, amiket
rögzíthetnek, de a lezárás miatt nem tudtak igazán
közel férkőzni. Ezúttal nézelődők sem voltak más
helyszínekkel ellentétben. Noha itt is volt jövés­
menés a környező társasházakból, de egy halott
csecsemőt valahogy senki nem szeretett volna „meg-
bámuldozni” még messziről sem. Csabiék elkezdték
a helyszínelést, Attila a technikus szisztematikusan
kereste és rögzítette a nyomokat. Sztanek Petiék
pedig szétszéledtek, adatokat gyűjtöttek az ott
lakóktól, karöltve a BBO csapatával és a XVIII-ik
kerületi nyomozókkal.
Azon k ap tam m agam figyelve e nyüzsgést,
hogy egyedül álldogálok egy ideje és pásztázom a
történéseket körülöttem . Néztem kihez „csapód­
hatnék” és figyelhetném meg közelről a munkáját,
de m in d en k i el volt foglalva a dolgával, nem
tartottam hát jó ötletnek, hogy zaklassam őket a
kérdéseimmel.
M egragadva a m egfelelőnek tűnő pillanatot,
egyszer csak mégis odaléptem Csábihoz és m eg­
kérdeztem tőle: hogy van a kisgyerek a kukában?
Felém fordítva a fejét kérdőn nézett rám : ezt meg
hogy érted? „Arccal lefelé vagy arccal fölfelé?”
- tettem világossá mire irányul a kérdésem. „Lefelé
van.” - válaszolta és m ár láttam a szemében, hogy
pontosan tudja m iért kérdezem. „De nem mehetsz
oda.” - fűzte hozzá. „De Csabi, kérlek engedj oda,
meg kell m utatnunk az embereknek, hogy milyen
szörnyűségekre képesek egyesek... Még úgysem
kezdtétek el a nyomok rögzítését...” - fogtam kicsit
könyörgőre, noha ő is érezhette (meg hát tisztában
volt az egész ottani m unkám indíttatásával), hogy
nem éppen a „hiénáskodás” ambíciója miatt szeret­
ném megörökíteni ezt a rettenetes látványt.
 A kérdésem a baba elhelyezkedésére vonatkozó­
an is a kegyeleti és személyiségi jogok tiszteletben
tartása okán fogalmazódott meg és ezt ő is jól tudta.
Teszem hozzá, amúgy sem szívesen fotóznék élette­
len arcokat, nem egy jó érzés. De tudtam, hogy egy
ilyen látvány olyan drámaisággal bír, hogy muszáj
m egörökítenem . Azért, hogy tisztában legyenek
az emberek vele, milyen m érhetetlen gonoszság is
lakozik egyesekben. Igenis meg kell néznie m inden­
kinek, hogy ezt képes ember - m ár ha nevezhetjük
annak egyáltalán - em berrel tenni. Egy kicsivel,
védtelennel ráadásul. Látni és láttatni kell azt, hogy
ha ilyesmi megtörténhet, akkor bizony nagyon rossz
irányba tart ez a világ. És nem szabad hagyni, hogy
az emberi norm ák, érzések aláhulljanak a pokol
mélységes bugyraiba.
Végighallgatta hosszas érvelésemet, majd pár
másodperc után így szólt: „ne haragudj Rita, telje­
sen megértelek, de a kukatároló egész területe egy
lezárt bűnügyi helyszín, ahová még te sem mehetsz
be. A közelben maradhatsz, de ne zavard a m unkát.”
Természetesen betartottam utasítását. Mondanom
sem kell: magánemberként soha nem erősködtem
volna, hogy lássam ezt a csöppséget ebben a felhábo­
rítóan embertelen, méltatlan környezetben, mert azt
hiszem ez az amit soha, senki, semmilyen formában
nem akarna látni. De szakmai értelemben, a könyv
szempontjából fontos lett volna ez a lehetőség. Mert az
is eszembe jutott, hogy ha csak egyetlen fiatal lányban
is megfordulna kósza átfutó gondolatként, hogy ehhez
hasonló szörnyűséget műveljen, de mondjuk otthon
vagy a könyvesboltban véletlenül belelapoz ebbe a
könyvbe és sokkolja, elrettenti a látvány, akkor már
érdemes volt. Amíg ezek jártak a fejemben Attila elő­
készült, hogy elkezdje az előhívott nyomok rögzítését.
Mindenki némán, csak a legszükségesebb, a munka
menetére irányuló szavakat váltva tette a dolgát.
Néztem A ttilát ahogy ak k u rátu sán halad a
munkával, vagyis a felkutatott, előhívott nyomok
rögzítésével. Attila, Csabával egyeztetve kitalálta
- ezzel tudatosan megvédve a kicsi baba méltóságát
a kamerák fókuszai elől -, hogy a tíz darab kukából
a bal oldalon levőkből hatot tegyenek ki a tárolón
kívülre és a kukatárolón belül a fémlemezek taka­
rásában egy hullazsákot leterítve folytassák le a
holttest helyszíni szemléjét.
Kipakolták a kukákat, katonás rendezettséggel,
szépen sorba egym ás m ellé. A szem etesekkel
egyfajta falat is emelve abba az irányba, ahonnan
a kereskedelmi tévés kamerák „össztüze” érkezett,
ezzel elvéve a lehetőségét annak, hogy este a h ír­
adóban viszontlássák m unkájukat és egy ártatlan
halott újszülött m éltatlanul elszenvedett sorsát.
Nagyon óvatosan az orvos benyúlt a babáért, Attila
a technikus segítette őt, abban, hogy ki tudja
gond nélkül emelni a kicsit. Jobb kézzel megfogta,
kiemelte olyan óvatossággal m intha legalább is élő
újszülött lenne, majd azt vettem észre meglepetten,
hogy visszateszi. Nem értettem m iért cselekedett
így, ezért leraktam a fényképezőgépet, hogy jobban
tudjam figyelni az eseményeket. Messzebb álltam
saját magam védelmében, ezért nem hallottam a
köztük zajló párbeszédet.
Újra benyúlt, először a bal kezével, utána a jobbal
is és kiemelte a gyermeket balkézzel. A jobbal pedig
egy felmosórongyot vett ki. Vadonatújat, amiből
a rra lehetett következtetni, hogy ezt valaki nem
sokkal korábban e célra megvehette. Az orvos két
keze között pedig egy vékonyka „valami” vezetett
át, amiről ham ar kiderült, hogy az a köldökzsinór.
A felmosórongyba pedig a méhlepényt csomagolta
be a tettes vagy tettesek. Óvatosan kiemelte ezeket
így együtt és a kis testet a méhlepénnyel lerakta
a földön leterített nejlonon elhelyezett papírzsákra.
Foltos volt a kis ráncos bőre, mivel kb. két napja
feküdt m ár ott élettelenül az igazságügyi orvos-szak­
értő szerint. Ami a legsokkolóbb, legtorokszorítóbb
volt az egész látványban, hogy mindenféle kávézacc,
szalonna- és krum plihéj-darabok voltak rátapadva
a kis testre, amit nyilván egy teljesen gyanútlan ott
lakó ürített ki szemeteséből a hétvégén.
Könnyekkel küszködve azon gondolkoztam ,
hogy hogyan lehet ennyire m éltatlan vége egy
ilven rövid és teljesen ártatlan kis emberi életnek,
kik képesek ilyesmit művelni egyáltalán valakivel,
aki igazán semmiről nem tehet...? A kukatároló
viszonylagos védettségében, takarásában - gyakor­
latilag szem eteskukáktól körülvéve - végezte el
az orvos az elsődleges vizsgálatokat. A nyomozók,
mentők csak álltak, és döbbenten fogadták az eléjük
táruló látványt.
Ahogy odam entem a tároló széléhez, és ránéz­
tem a fiúkra, ők pedig vissza rám, láttam a tekinte­
tükben a sajnálatot, a megdöbbenést és a fájdalmat.
Nem is próbálták leplezni. Kivétel nélkül mindenki
arcán láttam a dühöt és a döbbenetét. M indenki
rám nézett egy pillanat erejéig fürkészve az arco­
mat, hogy vajon miként is fogom fogadni mindezt.
Ok edzett, sokat látott szakemberek, kényszerűen
megacélozódott érzelmi világgal. De tudták akkorra
már, hogy nekem ez életem első ilyen „élménye”.
Csaba mellé lépve benéztem a tárolóba, m ert a
:ároIó felső széle csak a mellkasomig ért. Soha, de
-oha nem lesz az a kép kitörölhető az emlékeimből,
bárm ennyire is próbálom azóta az agyam legmé-
ivebb zugaiba száműzni az akkor látottakat.
Ismét vettem egy nagy levegőt... és benéztem.
Megnéztem a több napja halott kis testet. Ott feküdt,
kiszolgáltatva egy halott csöpp kicsi baba, aki sem­
miről semmit nem tehet. Megfogant. Élt kb. kilenc
hónapot, érzett, dobogott a szíve. Élni akart, világra
inni. Most pedig? Itt fekszik, élettelenül, kihűlve.
Én laikusként nem láttam külső behatást a
estén. El volt feketedve a kis feje, a vér m inden
alószínűség szerint ott gyülemlett fel és alvadt meg
vttői a fejjel-lefelé testhelyzettől. Iszonyatos látvány
>lt. és csak remélni lehetett, hogy nem szenvedett
a csöppség. Majd a döbbenet másodperceiben, ami­
kor mindenki csak állt, és próbálta felfogni azt, ami
itt most a szemünk előtt a nyers valóságot mutatja,
egyszer csak észrevettem,hogy a tévéstábok egyre
közelebb „nyomulnak”.
Az orvos felháborodva hirtelen fölpattant, és
kirohanva elzavarta őket a helyszín közeléből.
Úgy tűnt, nem hiába állt fel és indult el a stábok
felé indulatosan, m ert ezt követően a kam eráikat
elpakolva el is hagyták a helyszínt. A látvány okozta
stressznek, az ebből fakadó érzelmi kitörésének az
adott pillanatban e tv-stábok lettek az „elszenvedői”.
Nem annyira durván, de ellentmondást kicsit sem
tűrő szavakkal kérte őket, hogy vegyék m ár észre
m agukat, egy csecsemőről van szó. A szakértő
doktor nem egy agresszív alkat, bár ezzel az amúgy
érthető reakcióval kicsit meghökkentett. Többször
találkoztam még vele helyszíneken és igazán állít­
hatom: egyébként egy tüneményes em berről van
szó. Csak hát érthető, hogy amikor családapaként
egy meggyilkolt kidobott csecsemő holttestét kell
akkurátusán megvizsgálnia, akkor ham ar elszakad
a cérna nála is...
Később beszéltem erről vele és egy kollégájával
is. M int k iderült ők sosem beszélnek senkinek
arról, ami az ő igazi munkájuk. Ha csak ebből az
esetből indulunk ki, ez sem tipikusan az, amit az
ember este a vacsoraasztalnál elújságol a „mi volt
ma a m unkában drágám?”-kérdésre felelve. Miután
tüzetesen átvizsgáltak mindent, a kukák tartalm át
és környékét, úgy fél 3 körül végeztünk. Addigra a
szép napsütés is tovatűnt, és az ott dolgozók, vagyis
m indannyiunk hangulatához „idomulva” tértek
vissza a szürke, nehéz esőfelhők...
-A m e n n y ir e tu d om több form ája is van az
örökbeadásnak, am i által e kisd ed n ek nem kellett
voln a íg y v ég ezn ie. D e ha csak egy kórház előtt
ott hagyják behelyezve az erre a célra kitett in k u ­
bátorba, m ajd b ecsen g etn ek s elsza la d n a k , m ár
akkor is adnak eg y e sé ly t szegén yk én ek . Ám az,
h ogy ezt tegyék vele olyan alacsony szintje annak,
am it „hom o sapiensnek” nevezünk, olyan m értékű
gonoszsággal párosulva, hogy én em bernek is csak
nagy jóin d u lattal tudnám n evezni az elkövetőt.
-Valahogy magam is így éreztem, főleg amikor
megtudtam a boncolásból, hogy pontosan mit is tettek
a babával... Ugyanis amikor végeztünk a helyszínen,
délután 3-ra visszaértem a BRFK-ra a nyomozó csapat
egyik felével, majd azonnal indultam a Klinikákhoz
Sztanekék után, hátha majd tőlük ott megtudok
valamit. Nem azért, mintha valami régi „perverzióm”
volna kisgyerekek vagy akár felnőtt emberek boncolá­
sát nézegetni - noha volt engedélyem a megfigyelésre
dr. Keller Évától, a SOTE Igazságügyi és Biztosítás­
orvostani Intézet igazgatójától de annyira felhábo­
rított ez az egész ügy, hogy egyszerűen mihamarabb
tudni szerettem volna, mi történhetett vele. Már csak
amiatt is, m ert már a helyszínen tudtam, hogy ez a
történet bekerül e könyvbe.
Még haladtam a klinikák felé, amikor telefonon
beszéltem a párom m al, aki orvos és így m egkért
- hiszen anno orvostanhallgatóként az igazságügy
orvostan-gyakorlaton számos igazságügyi boncolást
tekintett meg hogy ha lehet, ne menjek be és ne
nézzek végig egy csecsemőboncolást. Mert az örök
és kitörölhetetlen látványként fog belém égni...
Eleve így is félve m entem oda, m ert tarto ttam
 a „hullahegyektől”, amik majd elém tárulnak. Ugye
bennem is éltek azok a közismert régi képek, hogy
a boncteremben egymás hegyén-hátán „tornyosul­
n ak ” a halottak, ám a valóság m indig rácáfol az
ilyen közhelyszámba menő tévhitekre.
Amennyire kívülről beláttam, teljesen üres volt
a helyiség, és kellem etlen szag sem áram lott ki
onnan. Amikor belépett a két nyomozó, a csukódó
ajtó résén át még láttam ennek a kis csecsemőnek a
testét feküdni az egyik boncasztalon. Kiterítve ott a
szürke hideg asztalra... Még ha csak egy pillanatra
is tárult elém ez a szomorú látvány, megdöbbentett,
ahogy szegényke szinte elveszett a pici méretével a
hatalmas rideg asztalon. Majd becsukódott a bonc­
terem ajtaja előttem.
Az igazságügyi boncolás általában is fontos egy
bűnesetnél a halál okainak feltárásában, de egy
csecsemőnél különösképp az, a jogkövetkezmények
tekintetében is. Tudniillik ha halva született eleve,
akkor közigazgatási eljárásban vizsgálják az esetet,
nem keresnek bűnöst. Ám ha élve született, akkor
emberölés minősített esete áll fenn.
Ezt a csecsemőknél a következőképpen állapít­
ják meg a boncolás során: először kinyitják a kis
koponyáját, amit nem nehezebb, mint - elnézést a
hasonlatért - egy gesztenyét meghámozni, hiszen
annyira puha a csontozata. Maga az agyállomány
is puha, főleg, hogy körülbelül két napja volt halott
ez a kicsi és a bomlás m ár erőteljesen m egindult a
testében. így szinte „kikanalazták” az agyállományt.
Ekkor m egfogta az orvos-szakértő, aki a bon­
colást végezte a kicsi testén, és elindult vele egy
nagyobb acéledényhez, amit előtte teleeresztettek
vízzel. A testet behelyezték a víz alá, egy tűvel pedig
- egy határozott m ozdulattal - m egszúrták az orr­
nyergét. Amennyiben feljön buborék, akkor vett m ár
levegőt születésekor az orrán, tehát élve jö tt világra.
Ekkor nem nyert m egállapítást az élve születése,
m ert nem jö tt föl levegőbuborék. Elkezdték a test
felboncolását.
A következő bizonyítékot a gyomor szolgáltatja:
kivették és elkötötték mindkét végét. Megint ejtettek
egy bemetszést, de innen sem áram lott ki levegő.
A tüdejét eltávolítva ugyanígy vízpróbának vetették
alá: belehelyezték az edénybe és a tüdő a benne lévő
levegőtől feljött. Vagyis élve született a kicsi. Azaz,
valami oknál fogva az újszülött az élve megszületés­
ét követően halt meg.
In n en tő l pedig cen tim éterrő l cen tim éterre
vizsgálták át a testet, kivéve m inden egyes szervet
s azokat tüzetesen „átbogarászva”, van-e valahol
egy idegen test benne, ami a halálát okozhatta.
Bevérzéseket és vérömlenyeket kerestek rengeteg
vágást ejtve az élettelen testen, fontos volt ugyanis
tudni, hogy erős fizikai bántalm azás vezetett-e a
halálához. Lassan, de biztosan haladva megtalálták
a választ a boncolást végző szakemberek...
Egészen brutálisan, különös kegyetlenséggel
m egölték a csöppséget. Később a tanúk kih all­
gatásából lehetett következtetni arra , hogy az
em bertelen te tt h a m a r m eg tö rtén t, m ert egy
fültanú egyetlen egy felsírást még hallott a szülés
valószínűsíthető helyszíne közelében. Gyanítom,
hogy a bűntárs követte el az ördögi mozdulatot,
m ert egyrészt a gyerek megszülése után nincs olyan
fizikai állapotban a nő, hogy erre ereje legyen, más­
részt azt is hiszem, hogy képtelen is lenne erre egy
anya, miután életet ad a babájának. Akármennyire
is nem akarta, akárm ennyire is gyűlölte a tényt,
hogy terhes, az azonnal feltámadó anyai ösztönök
egyszerűen nem engednék, hogy ilyet tegyen... Erre
csak egy hidegvérű idegen képes.
Láttam Sztanek Petin, a háromgyerekes apán,
aki a nyomozás vezetőjeként természetesen ott volt
a boncoláson, hogy milyen indulatok fortyognak
benne. Kivétel nélkül, m indenkit megviseltek a
helyszíni képek ott az Életvédelmen, aki elé csak
odakerült az ügy.
Együtt mentem vissza kedden Péterékkel a cse­
csemő megtalálásának helyére a gyáli erdő tüzetes
átvizsgálására, átfésülésére. Folytatódtak a tanúke­
resések is. Ekkor derült ki, hogy egy közeli teraszon
üldögélő házaspár látott egy testesebb nőt egy férfi­
val mászkálni az erdő környékén és azt is kiszúrták,
hogy az elsősorban kutyások által használt kis
„bejáratok”, ösvények, földutak közt sétálgatnak.
Messziről is jól láthatóan a férfi jelezte a nőnek,
hogy menjenek inkább egy távolabbi csapáshoz és
ott tűntek el egyszer csak a fák között. Majd pár
percre rá meghallott ez a házaspár valahonnan egy
gyerekfelsírást, csak egyetlen egyet. Nem gondolták
volna, hogy bárm i összefüggés lenne a fák között
eltűnt párocska és a hangjelenség között.
Folytattuk a keresést, filmekben láttam koráb­
ban ilyen precíz és szoros átfésiilését egy terepnek,
de ezek ketten nagyon fölkészültek mindenre, m ert
semmit sem találtunk az erdőben. Az osztály ezt
követően csapatokra oszlott, én is csatlakoztam
egyikükhöz. Fölosztották egymás közt a környező
utcákat, így mi is elindultunk a m agunk territóriu­
mán, elsősorban házakra szerelt biztonsági kamerák
után kutatva, hátha valakinek megvan felvételen,
ahogy pont arra halad el a csecsemőgyilkos duó.
Aznap nem já rtu n k sikerrel, ám am ikor én a
kilencven nap végeztével elhagytam az Eletvédel-
met, m ár reményt keltőén folytak a DNS-vizsgálatok.
1992 óta gyűlik, gyarapszik a DNS-adatbázis, az
FBI kezdeményezte ezt az Am erikában jól bevált
módszert, és mivel valaki, aki ilyesmit képes hideg­
vérrel elkövetni, jó eséllyel nem áll távol a bűnöző
életform ától, nagy valószínűséggel benne van
m ár a rendszerben. Ahogy tapasztaltam , az ilyen
rohadékokat amúgy is az átlagnál nagyobb lelkese­
déssel és szívóssággal kutatják fel az életvédelmisek,
m ert szinte mindegyikük gyakorló szülő - Emőke,
Kati, Sztanek, Minyó H enrik, Benus Pisti és még
sorolhatnám - és ők is nehezen „tolerálják” azt az
embertípust, aki ilyesmire képes.
Ahogy egyszer Morauvszki Istvánná Emőke
- aki nem mellesleg 2014-ben az Év Rendőre címet
kapta meg; nem véletlenül - egy hasonló ügy
kapcsán m ondta nekem: „az ilyenek garantáltan
m egágyaznak m aguknak a b ö rtö n b e...” Emőke,
am ióta a BRFK Életvédelmi Osztályon dolgozik,
szinte mindig ő kapja az összes csecsemőgyilkossági
ügyet. Ez az ügy is rá várt. Nem tudatos választás ez,
hanem inkább a véletlenek összjátéka. És mivel Ernő
egy szerető családanya, buldózerként nyomoz ilyen
ügyekben, éjt-nappallá téve. Addig képtelen meg­
pihenni, míg nincs meg a gyilkos és nincs előzetes
 letartóztatásban. Sajnos sokkal több ilyen gyilkosság -Végtelenül lehangolt ez a nap, ez az élmény, és
történik, mint gondolnánk. Mindig figyeltem Ernőt, mint oly sokszor, ez alkalommal is dr. Juhász Krisz­
az arcán látható érzelmi jeleket, ahogy mesélte a tina igazságügyi elmeszakértőhöz fordultam sok-sok
„csecsemőgyilkosai” történetét. kérdésemmel, ami leegyszerűsítve egyetlen egyre
Azt mondják, egy rendőrnek mindig rendőrnek nagyjából úgy hangzott: hogyan lehet képes egy
kell maradnia, és nem vihet érzelmet a munkájába. anya ilyesmire? Krisztina a következőket válaszolta.
Ilyenkor azt láttam: valóban, Ernő is az, méghozzá
..nagybetűs Rendőr”. Hiszen érző, szerető m agán­ -Dr. Juhász Krisztina: A szakértői m unka egyik
emberként is képes érzelmileg semleges m aradni legnehezebb része a csecsemőgyilkosságok vizsgálata.
egy csecsemőgyilkos ügyében. Pedig ha valami, N agy sajtóvisszhangja van, minek alapján m indenki
ez igazán nehéz feladat lehet. Belegondolva, hogy elítéli a cselekményt. Ha egy anya megöli az újszülöttjét,
mekkora erő, érzelmi intelligencia kell ahhoz, hogy az m indenki számára döbbenetes, érthetetlen. A vizsgálat
valaki objektíven, elfogulatlanul, érthető indulatok alapján kell eldöntenünk, hogy a szülés u tá n milyen
nélkül kezeljen egy ilyen ügyet. No meg m agát az állapotba került az anya, milyen állapotú volt előtte,
elkövetőt, aki - a természet adta szülői ösztönnek volt-e valamilyen pszichés problémája régebben, fennáll-e
és az alapvető m orálnak teljesen ellentm ondva - az elmezavar lehetősége. Értelm eznünk kell, hogy miért
ténylegesen elpusztította a megszületett, egyébként dönt az anya gyermeke elpusztításáról, miért a kukába
teljesen egészséges, kifejlett gyermekét. Legyen ez teszi, miért a hűtőszekrénybe, miért a mosdóba a megölt
egy pszichés zavar következtében meghozott döntés csecsemőt. Hogy miért fojtja meg, vagy hagyja vízben
vagy akár tudatos, azt gondolom, az emberi aljasság megfulladni. M ilyen érzelmi állapot az, ami nem lát más
leges-legalja, amikor valaki ezt teszi egy kiszolgálta­ kiutat, m int a „saját vére” kiontását. Tisztáznunk kell a
tott védekezésre képtelen kis emberrel. terhessége előtti személyiségét, a lelki traumáit, magának
-H a leh etek en n y ire szubjektív, csak rem éln i a terhességének az átélését, környezetével és a gyermeke
m erem , h ogy m iham arabb ott is találják m agukat apjával való kapcsolatát is. M ert óriási szerepe van
ezek az elvetem ültek az ezredes asszony által e m lí­ annak, hogy van-e a környezetében olyan, aki segít neki,
tett, m aguknak már k intről „m egágyazott” prics- aki meghallgatja, akinek esetleg őszintén elmondhatja,
csen... Am iről azt hallani, hogy nem túl „kényelm es” hogy terhes ugyan, de ő igazából nem akarja valamiért
fekhely. Legalább is a rabtársak igyekeznek m inden ezt a gyereket... Hogy valaki segít-e neki ennek megoldá­
tekintetben „kényelm etlenné” tenni, ha m egtudják, sában. Ugyanis ha erre nincs módja, a külvilág elvárá­
hogy gyerekgyilkos az újonnan érkezett... sainak megfelelően el kell. játszania a „boldog várandóst”,
N ői börtön világában járatos ism erősöm szerint ami egy óriási lelki teher számára.
sokan, akik gyerm eküket p usztították el, igy ek ez­ Egyes vizsgálatokban döbbenetes még hallgatni is az
nek azt h a zu d n i - am íg valah ogy ki nem d erü l - , érveket, az „indokokat”. H a valaki úgy készül a szülésre,
h ogy rablási ü g y m iatt varrták be őket. M ert ha hogy ez egy nem kívánt terhesség, és ezt a gyereket nem
kiderül v életlen ü l, h o g y saját vérének, utódjának akarja, és el fo gja tenni láb alól, az jó eséllyel meg is
vette el é le té t a rab társ, a n n a k b izo n y szám os csinálja. Volt a praxisomban olyan teljesen tiszta tudatú
form áb an ig y e k e z n e k o n n a n tó l m e g k e se r íte n i anya, akinek öt gyereke volt már, vidéken éltek, és ezt az
m indennapjait a - b ű n özői életform ájuk ellen ére ötöt is alig tudták etetni, fölnevelni. A hatodikat titokban
anyai ösztöneikre erősen büszke - fogvatartottak... megszülte, megfojtotta és eltemette. Föl se tű n t volna
senkinek, mert igen korpulens nő volt, csak valahogyan erről. Vélhetőleg a vallásukban, a vakhitükben keresték a
kitudódott. Rémes lelkiállapotban volt, borzasztóan válaszokat az „ördögi belső sugalmazás” kiküszöbölésére.
érezte magát, de azt mondta, nem látott más kiutat, mert Megszületett a gyerek, akinek láthatóan nagyon örültek.
ezt az ötöt sem tudja rendesen eltartani. És vari, amikor H azatérve a kórházból, a kétszintes ház felső szintjén
a vizsgálat során szép lassan bontakozik ki a háttér, fo r­ lefeküdt a kismama, és elkezdett szoptatni. A férj anyja is
málódik meg az elmezavar. velük volt, aki egy idő után, mivel túl nagy volt a csend,
A „másik véglet” , akinek semmiféle egzisztenciális fölm ent az emeletre, hogy a menyére és unokájára néz­
problémája sincs, sőt, kifejezetten jó körülmények között zen, és a fia ta l nő rászólt, hogy most ne zavarja, hiszen
él, művelt, edukált és egyszer csak lehúzza a kerámia- szoptat. Erre lement a földszintre és elkezdett vasalni.
csempés luxusfürdőszobája wc-jén a babát. Igaz, hiába az A kismamának azonban a vallási indíttatású téveszméi
egyetemi végzettség, nem dolgozott egy napot sem, a férjé­ sajnos egy p illa n a tra sem szűntek meg, és a „sátán
vel volt együtt szinte 0/24-ben. Bár nem egy kifejezetten hangját” továbbra is hallani vélte. Mégpedig azt, hogy a
elmélyült, lelki értelemben intim viszonyban, inkább egy gonosz elviszi ezt a gyereket. Úgyhogy bevitte a dekoratív,
„kellemes, rendes” párocska összképét sugározva. Valódi ízléses fürdőszobába, és megpróbálta a wc-n lehúzni az
mély érzelmi kötődések nélkül. Csatlakoztak is valamilyen újszülöttet. A m it senki nem értett, m int ahogy azt sem,
kisegyházhoz, némileg bigott hitvilágot m agukévá téve. hogy vizesen feküdt az ágyon mikor megtalálták és rajta
M ajd elkezdett naplót írni, melyben rendszeresen arról feküdt az ugyancsak átnedvesedett halott csecsemő.
számolt be, hogy ő a sátánnal beszélget, nyilvánvalóan Számomra egyértelmű volt, hogy a víz a vallásban a
hallucinált. Sajnos senki nem figyelt oda erre, senki nem megtisztulás szimbóluma, lásd: keresztvíz, megkeresztel-
vitte el éveken keresztül orvoshoz, pedig a fé r j tudott kedés. Jött a sátántól való félelme, hogy tényleg elrabolja
 pszichés zavarnak, vagy a beteg egy naplóba írja bele a
téves észleléseit, hallucinációit, melyekről a környezet is
tud. Számos előjele lehet egy skizofrén elmebetegségnek,
csak hát mindenki rohan és éli az életét, nem figyelünk oda
eléggé egy másra... Nem igaz az sem, hogy rögtön alakulna
ki az érzelmi kötődés, az anyai szeretet. Amikor megszü­
letik a gy ermek, a szülő nő fáradt, végtelenül kimerült,
pihenésre vágyik, és nem bánja, ha elviszik a gyereket tőle
egy kis időre, hogy tudjon pihenni. Kell egy pár nap még
„összehangolódik” az anyaság-érzettel, illetve a babával és
ebben a szoptatásnak is nagy szerepe van. S csak onnantól
indul be a védő-ösztön, hogy „ez az én gyerekem”.

-A doktornő értő és a vázolt ügy kapcsán is több

m indent világosabbá tevő szavai után térjünk visz-
sza a „lélek d o lg a in á l” egy valam elyest kézzelfog­
hatóbb területre. U gyan is im m ár sokadjára került
elő ebben a történetben is a BBO, vagyis a B űnügyi
B evetési O sztály és a BTO , a B ű n ü gyi T echnikai
Osztály. Mi is az ő feladatkörük pontosan?
a kicsi lelkét a „sötétség fejedelme”, és ő úgy döntött, hogy
megmenti a gyereket azzal, hogy - tisztító erejű - víz - A Bűnügyi Bevetési Osztály 1981-ben alakult
által megöli, és mintegy „átszippantja”, átmossa a wc-n a BRFK-n belül. Kilencven nyomozó dolgozik négy
keresztül e víz a „másvilágra” a lelkét. 0 maga is azért műveleti osztályban. Feladataik a következők:
zuhanyozott le, mert meg akart tisztulni. Mereven, moz­ - folyamatos közterületi jelenlét (5-6 nyomozó
dulatlanul, pszichiátriai kifejezéssel élve katatón módon páros /12 órás szolgálat)
fekü d t az ágyon és rajta a gyerek, csuromvizesen. K ata­ - adatgyűjtés, elsők között helyszínre érés,
tón skizofrénia volt az ő állapotára leginkább mondható helyszínbiztosítás.
diagnózis, lelkileg-testileg egyaránt katatónná „mere­ - tanúk kihallgatása
vedett”. Ilyen esetben előfordulhat, hogy órákig-napokig - helyszíni adatokból kiindulva az elkövetők
meg sem mozdul. Óriási hiba volt, hogy nem figyeltek elfogása, előállítása.
rá oda, nem vitték el pszichiátriára, hogy elkezdődjék - saját felderítésű célkörözések
a kezelése, mert akkor az a szegény kisbaba talán még A BRFK Tevékenységirányítási Központja (TIK)
ma is élne. így viszont a gyermek halott, a fia ta l n ő sok jelzésére indulnak akcióra. A BBO kiemelt szintű
évig megfigyelés és kényszergyógykezelés alatt fo g állni nyomozó egység. Jobban felkészültek és széleskö-
az Igazságügyi M egfigyelő és Elmegyógyító Intézetben, rűbben képzettek, mint az „átlag” járőr.
vusztán az őt körülvevő hozzátartozói közöny miatt. Ami a Bűnügyi Technikai Osztályt illeti, sokak­
Szóval a környezet szerepét nem győzöm hangsúlyozni, nak ismerős lesz az ő ténykedésük a m anapság
az egymásra figyelés jelentőségét, főleg akkor, amikor igen népszerű „Ffelyszínelők” sorozatokból. Persze
hónapokkal előtte m ár kézzelfogható jelei va n n a k a ha lefejtjük a „hollywoodi m ázat” a sorozatokban
látottakról, még akkor is kellőképp izgalmas marad
az ő tevékenységük is. Fő feladatuk ugyanis a
bírósági gyakorlatban egyre nagyobb jelentőséggel
bíró, egyre szükségesebb tárgyi bizonyítási eszközök
felkutatása, fizikai és kémiai eszközökkel történő
előhívása, biztosítása, szakszerű rögzítése és doku­
mentálása, melynek a helyszíni szemle ad keretet.
A BTO bűnügyi helyszínelői 24 órás ügyeletben
várják a hatáskör és illetékesség szerint hozzájuk
tartozó, vagy hatáskörükbe utalt helyszínelendő
bűncselekményeket. A tevékenységük, m unkájuk
során számos, a m ár filmekből jól ismert, ott látott
anyagi, tech n ik ai eszközt, m űszert, különféle
eljárásokat alkalmaznak a tárgyi bizonyítási eszkö­
zök felkutatása, előhívása és rögzítése során. Gon­
dos, aprólékos m unkájuknak a szemle ad keretet,
mely szerteágazó fizikai és kémiai ismeretet kíván
meg. Felszereléseiket, azok működőképességét, a
feladatok ellátáshoz szükséges mennyiségi és minő­
ségi param étereit rendszeresen ellenőrzik.
Az események bekövetkezése, észlelése után a
TIK - a Tevékenység-irányítási Központ-utasítása
alapján jelennek meg a helyszínen. A helyszínre
indulást megelőzően a TIK tájékoztatja a bizottság­
vezetőt a rendelkezésre álló adatokról, a történeti
tényállás ismert elemeiről.
A bizottság helyszínre érkezését követően a helyszínbiz­
tosítójárőr, majd a BBO munkatársa jelentésében közli
a rendelkezésre álló további adatokat, információkat.
Az elkövetett cselekmény kapcsán a Bűnügyi
Bevetési Osztály helyszínen lévő nyomozója folya­
m atosan jelent a bizottságvezetőnek a felm erült
releváns adatokról, információkról, végrehajtja a
bizottság esetleges utasításait.
A helyszínelő munka objektivitása megkívánja
a megfelelő személyi védőfelszerelések alkalmazását,
melyekkel elkerülhető az esetleges felülszennye-
zés és a kontam ináció. A nyomok kutatása, rög­
zítése során a bűnügyi technikus gumikesztyűt,
pormaszkot, lábtyűt visel. Egyes nyom fajtáknál,
m inden egyes m intarögzítésnél másik és másik
pár kesztyűt alkalmaz.
A rendelkezésre álló adatokból a bizottság ver­
ziókat állít fel, logikailag feltérképezik a helyszínt,
gondolatilag térképezik fel, mi hogyan követ­
kezhetett be. Ebben nagy segítséget ad a holttest,
sérült megtalálási helyzete, környezete, a rajta lévő
sérülések, vagy azok hiánya. A helyszín adottságai,
bejáratainak kialakításának körülményei, megköze­
lítési lehetőségei, a behatolási és a távozási útvonal
megválasztása számos információval szolgál.
A releváns, a fontos információval bíró részleteket
a bizottság számokkal, nyilakkal jelöli, majd kezde­
tét veszi a dokumentálás, a videó és fényképfelvételek
készítése, a szemle statikus szakasza. A felvételekből,
a szemlén készített jegyzőkönyvből harm adik, a
szemlén jelen nem lévő személy számára is egyértel­
műnek kell lennie a leírtaknak, ott ábrázoltaknak. A
nvomok, nyomhordozók méreteinek egyértelműsége
miatt metrikus szalaggal, a méretek pontos doku­
mentálásával készítik fényképfelvételeiket.
M unkájuk során sok kérdésre, apró részletre
választ kell adjanak, s m indezeket term észetesen
dokumentálniuk kell. A fontos részletek, mint a holt­
test megtalálási helyzete, a rajta vagy és a környezet­
ében tapasztalt változások, változtatások, sérülések,
anyaghiányok, ott felejtett anyagok, tárgyak, esz­
közök jelenléte vagy ezek hiánya sok információval
bír az ügy felderítése szempontjából. A megtalálási
helyen követték-e el az adott cselekményt, vagy csak
a holtestet szállították oda, rejtették el ott? Hogyan
leplezték, vagy leplezték-e a cselekményt?
A megtalálásnál a holttest esetleges csomagolá­
sa, arcának esetleges védelme, extra csomagolása
további információkat szolgáltathat az elkövető és
a sértett előéleti érzelmi viszonyulására, kapcsolatá­
ra vonatkozóan. Fontos információval bírnak a testen
lévő különféle elváltozások a szemek, testnyílások,
légutak helyzete, ezek állapota. Vizsgálatuk releváns,
a felderítés szempontjából fontos információkat ad.
A szemle dinam ikus részében a nyomrögzítő
szakaszban a szakszerű, a későbbi szakértő vizsgá­
latra történő mintarögzítés, az anyagmaradványok,
egyéb m aradványok biztosítása is fontos része
tevékenységüknek. A szemle alkalmával biztosított,
rögzített és hitelesített nyomokból tudják később
a szakértők elvégezni a szükséges vizsgálatokat,
azonosításokat.
A halottvizsgálat és mintabiztosítás után a holttest,
boncolás és további vizsgálatok m iatt elszállításra
kerül a helyszínről, majd a szemle tovább folytatódik,
melynek keretében további mintavételezés, fizikai és
kémiai nyomkutatás, nyomrögzítés folyik. A szemle
alkalmával talált ott lévő és ott nem lévő, az elköve­
tett cselekményhez tartozó kísérő tényezők jelenléte
vagy hiánya további fontos információkkal bírnak.
 - TIZENHATODIK FEJEZET -

„MELEG HELYZETEK”
Bepillantás a homoszexuális emberek világába; Tömegkezelés
A ren d ő rség eg y ik n agyon fon tos felad ata a tö m eg k ezelés. L egyen szó je le n tő s em b erm en n y iség et
m egm ozgató rendezvényekről, kisebb-nagyobb tü n tetésekről, felvonulásokról; egyszóval dem onstráci­
ókról vagy nagy és indulatos töm egek kordában tartását előirányzó sportesem ényekről. A töm eget nem
elsősorban és nem m in d ig k ü lső atrocitásoktól, esetleg es k ívülről érkező tám adásoktól, provokációktól
kell m egvéd en i, hanem gyakorta önm agától is. V agyis időben és látványosan felkészülve kell elkerülni,
m egelőzn i, h o g y a sokszor kiszám íth atatlan esem én yek koordinálhatatlan és kontrollálhatatlan á lla ­
potba forduljanak. S zeren csére sok éve m ár annak, h ogy ily en nem történt; k öszön h etően az ezeket
a helyzetek et jó l beágyazó, k örü líró jogszab ályok n ak és azok p ro fesszion ális, jó l felk észített alkalm a­
zóinak, a rendőröknek. R itának - a könyv elején taglalt futballm érkőzésen kívül - két alkalom m al volt
leh ető ség e kom olyabban m eg ta p a szta ln i, h ogy ezt a tevék en ységet h ogyan , m ilyen szervezettséggel
látják el a rendőri erők.

- A készenléti rendőrökkel töltöttem el egy stílusukban a rendezvény hangulatához, korosztá­

estébe hajló délutánt a Sziget Fesztivál bejáratánál.
A fesztiválterületen belül nem, m ert ott m ár a BRFK
biztosította a közbiztonságot. Én kinn voltam tehát
a kapuknál a beengedésnél, az ottani ellenőrzéseket
kísértem végig a készenlétisekkel. Túl sok izgalom­
mal nem já rt ez a helyszín, szúrópróbaszerűen szed­
tek ki fiatalokat, megvizsgálták őket. A táskájukat
átnézték, néha ruházatátvizsgálást is tartottak, főleg
ha gyanút keltő viselkedést észleltek. A bejáratnál
több kis dro g d ílert lehetett kiszúrni - ne ilyen
kőkemény sittes alakokra gondoljunk, inkább a „kis-
stílűbb”, cingárabb, maga is fogyasztó „fajtára”. Volt
kettő közülük, akiket elő is állítottak, m ert találtak
náluk némi anyagot.
A vízirendőrökkel pedig a Hajógyári Sziget körül
a D unán körözgettíink. A rendőrök szakszerűen
végezték itt is a m unkájukat, és érdekes volt látni,
hogy m iképp alkalm azkodnak hangvételükben,
lyához. Elsősorban amúgy is a fiatal készenlétis állo­
mány volt kivezényelve ide, és láthatóan egyáltalán
nem akarták elvenni a Sziget-látogatók jókedvét,
hangulatát egyenruhás jelenlétükkel. Igyekeztek
ők is viccelődve, mosolygósán végezni a feladatukat;
éppen ezért nem is vették különösebben zaklatásnak
a véletlenszerűen kiemeltek, hogy meg kell m utat­
niuk az irataikat, csomagjaikat.
- A B u d ap est P rid e m eleg-felvon u lás viszon t
m ár n yilván valóan m ásfajta je le n lé te t, „h ozzáál­
lá st” igényelt a részükről. Érzékeny felület és h ely­
zet ez, több szem pontból is, így aztán gondolom ők
is m ásképpen „trenírozták” m agukat a feladatra...
- Igen és ott m ár nem a Készenléti Rendőrséggel
voltam jelen, hanem a BRFK XI. kerületi Rend­
őrkapitányság „kötelékében”. Ok ezúttal több osz­
tállyal képviseltették m agukat, m ert ilyen jelentős
tömegrendezvény esetén minden BRFK-hoz tartozó
kerületi kapitányságnak kell delegálnia egy-két civil
ruhás rendőrt. A mi csapatunkat Trombitás Zsolt és
Vágvölgyi Tamás vezette. Utóbbi a 2-es budai század
3-as szakaszának szakaszparancsnokaként. Az egyik
helyszín biztosítás-parancsnoka a BRFK részéről dr.
Kecskés Tamás rendőr őrnagy, a 6. kerületi rendőr-
kapitányság kapitánya, helyettese pedig Trombitás
Zsolt őrnagy volt.
Én a tömegben elvegyülő civilekkel vonultam,
vagyis a bűnügyi osztály felvonulónak „öltözött”
nyomozóival. Több okból is kíváncsi voltam erre a
rendezvényre, és kapva kaptam ezen az alkalmon,
hogy végre testközelből is betekintést nyerjek
a menetébe, egyben a melegek világába.
- M iért voltál k íváncsi, m i volt ebben annyira
izgalm as számodra?
-M ert nekem is vannak meleg barátaim , akik­
től tudom, hogy mennyi olyan apró dologgal kell
m egküzdeniük a m indennapokban, am ikre mi.
heteroszexuális polgárok nem is gondolnánk. Hogy
ami nekünk evidens és magától értetődő gesztus,
cselekedet, az számukra egy kiváltképp meggon­
dolandó lépés lehet. Ezen túlm enően sokak által
- de m ég általuk is bevallottan - szabadosnak
mondott ismerkedési szokásaik is fokozott veszélvt
hordoznak magukban. Mint ahogy egy gyilkosság is
mutatja, amiről meleg barátaim meséltek egyébként
részletekbe menően, m ert m egrázta a meleg társa­
dalmat a bűncselekmény brutális volta.
Egy idősödő férfi az éjszaka közepén a belváros­
ban fölszedett - egy egyébként büntetett előéletű
-h ajlék talan fiatalem bert, hogy a közeli lépcső­
házban párezer forintot adva neki ezért, orálisan
kielégíthesse. Mivel a fiatal férfitól kemény drogos
életmódját „finanszírozandó” nem állt távol, hogy
időnként prostituálja magát férfiaknak - állítólag a
börtönévek alatt nyitott saját neme felé - könnyen
ráállt a dologra. Vettek két sört egy közeli éjjel-nap­
paliban majd bementek egy lépcsőházba, ám mivel
nagy volt a jövés-menés a „m egrendelő” feldobta,
hogy menjenek föl inkább a lakásába az emeletre.
Fölm entek és am ikor kulcsra zárta az ajtót
m aguk m ögött a házigazda, m ajd elkezdett sze­
xuálisan közeledni a fiatalem berhez, h irtelen
olyan fenyegetettséget érzett a férfiprostituált
- valószínűleg nem kis m értékben a tudatm ódosí­
tóknak köszönhetően, amik közben „dolgoztak” a
szervezetében -, hogy ellökte, majd m egtám adta
a koros úriem bert. O ugyan azt is állította utóbb,
hogy el is hangzott egyfajta fenyegetés arra nézvést,
hogy innen ki nem tud ju tn i és több is lesz majd,
m int az ő orális kielégítése, de ezt a „másik fél”
megerősíteni vagy cáfolni m ár sajnos nem tudja...
Az biztos, hogy valamiképp riasztó lehetett számára
az egész enteriőr - am it meleg barátom a neten
később meg is mutatott nekem m ert a lakás han­
gulata kicsit emlékeztetett egy középkori börtön­
cellára, tele fémekkel m int alapanyaggal és fekete
színvilággal erősítve a nyomasztó összhatást.
A gyilkos állítása szerint teljesen bepánikolt
ezen - úgy érezve magát m intha legalább is a „sátán
barlangjába" került volna - és hátulról leszorítva
brutálisan megfojtotta áldozatát, az utolsó szuszt is
kímélet nélkül kiszorítva belőle. Utána még dühében

-21a-
bántalmazta, rugdalta is a tehetetlen, élettelen testet.
Majd pár dolgot gyorsan összeszedve elhagyta a
helyszínt. Hamar, pár napon belül elfogták a pasast,
mert bár gyorsan hazautazott vidékre a családjához,
ám a gyilkosság előtt az áldozattal együtt megláto­
gatott non-stop kis-ABC biztonsági felvételei alapján
ham ar be tudták azonosítani személyét.
Meleg ismerősöm - m ikor rákérdeztem erre
e sokkoló bűneset kapcsán - mesélt arról, hogy
náluk valóban nincsenek meg azok a „gátak” vagy
ism erkedési form ulák, am ik a heteroszexuális
embereknél - optimális esetben - sokkal „lassabb”
és mélyebb folyamatot feltételeznek, míg mondjuk az
ágyig eljutnak. Meleg barátom - noha ő is az érzel­
mi közeledést preferálja elsősorban - azt mondta,
nagyjából tíz perc alatt el tud ju tni az együttlétig
szinte bárkivel, ami heteroszexuálisoknál lehet, hogy
napokig-hetekig tartó randevúzás beteljesülése lesz
csak. Bár vannak olyan melegek is, akik hozzánk
hasonlóan nem „kapkodják el” az ágyba bújást, és
fontos számukra a leendő partner lelki-szellemi fel- metrón, jelez a telefon, és ha éppen olyan hangulat­
térképezése is, de kétségkívül ők vannak kevesebben. ban van, a következő megállónál fölmegy, és tudja
A nemi betegségek, a hepatitis és a HIV-vírus melyik kávézóban keresse a megfelelő személyt
terjedése sem jelent ebben az értelemben akadályt, (hiszen fotóval van regisztrálva m indenki). Ezen
noha ezek - m ár rég tudjuk -, ugyanúgy fenyegetik túlm enően „kiszúrják” egymást látványos külső
a nem védekező, könnyűvérű heterokat is. Sőt, azt jellegzetességek hiányában is a tömegből.
m ondta meleg barátom, hogy tán még jobb is, ha Ha két heteroszexuális férfi egymásra pillant,
tudja valaki magáról, hogy HIV-fertőzött. Mert az akkor a konvencionális dolgokon túl sok mindent
legalább védekezik, odafigyel, gyógyszert szed és nem vesz észre, ám egy meleg férfi - ahogy barátom
ezzel kordában tartva vírusszámait kevésbé fertőz, fogalmazott - az „agyáig pillant” a másiknak. Még
mint egy olyan ember, aki nem tud semmiről, nem azt is kiszúrja, aki magának nem is vallotta be saját
is nézeti m agát, csak él bele a világba, másokat neméhez vonzódását, de a „hajlam” ott van benne.
folyamatosan veszélynek kitéve. Amióta a m etroszexualitás ennyire eluralkodott
Sőt, a m odern technológia is megkönnyíti most - vagyis megjelent a nagyvárosban élő, többnyire
m ár az ismerkedésüket, m ert létezik olyan okoste­ egyedülálló férfiak sokasága, akik sokat költenek
lefonos applikáció, amelyik kilom éterekről szinte kozmetikumokra, fodrászra, divatra és rengeteget
méterre pontosan bejelöli, megmutatja a környezet­ törődnek külsejükkel - megtévesztő lehet ma már,
ében lévő melegeket, akikkel meg tud ismerkedni hogy ki meleg és ki az, aki csak annak látszik. De az
ha kedve tartja, illetve ha ő is regisztrált tag. Ül a ismerősöm szerint egy igazi meleg azonnal felméri a
másikról, hogy az illető metroszexuális hetero, vagy
a saját neméhez vonzódik. Az ismerkedés aztán
innentől több stílusban is folyhat. Van a hagyomá­
nyosabb, italra-meghívós megközelítés, de létezik az
egészen explicit, gátlástalan „alányúlós” megoldás is.
További melegágyai az ismerkedésnek a szaunák,
a konditermek, ahol életstílustól, vérm érséklettől
és jóízléstől függően vagy csak a közeledésre kerül
sor vagy akár a konkrét aktusra; mondjuk a szauna
forróságában. Érdekes, hogy sokan - így jóbarátom
is - viszonylag későn, húszas éveik közepén ismerik
fel saját nem ük felé való vonzalm ukat. Nyilván
ebbe belejátszanak a társadalm i konvenciók, a
családi kötődések és megfelelések, de egy ponton
túl m ár nem válik megjátszhatóvá az x-edik barátnő
felé vonzódás, ha egyébként közben férfiakat néz
meg az utcán. Noha - állítása szerint - még ma is
észrevesz egy-egy kiemelkedően jó nőt, de inkább
m ár csak esztétikai alapú a felismerés, sem m int
vonzalmi jellegű. Az imm ár évtizedes hosszra nyúló
stabil párkapcsolata is érzelmi alapokon nyugszik,
pontosan olyan érzelmi amplitúdókkal, amiket mi
is bármikor megélünk egy férfi-nő kapcsolatban.
Ám aki a „könnyebbik u tat” választja, annak
számára a főváros határtalan lehetőségeket nyújt:
vannak bizonyos nagyon impozáns szállodák, am e­
lyek „vadászterepei” a külföldről érkező jóm ódú
melegeknek, akik csinos escort-fiúkat szólítanak
le ezen hotelek környékén. Nagy számban tehetik,
m ert legalább annyi fiú választja a pénzszerzés ezen
módját, mint amennyi lány, illetve nő. Bizonyos für­
dők férfi napozói is közismert ismerkedési közegei a
melegeknek, bizonyos közismert szórakozóhelyekről
nem is szólva.
Szóval igazából az ember ott nem ismerkedik,
ahol nem akar - legalább is így fogalmazott a jóbará­
tom. Aztán aki szélsőségesebb élményekre vágyik, az
is megtalálhatja örömeit ún. fétisbárokban. Ebből is
van ízlésesebb, mondjuk úgy konszolidáltabb, de volt
olyan, amitől a cimborám gyomra is kifordult, majd
pár perc elteltével ő is a kijárat felé vette az irányt.
Ezeken a helyeken kemény orgiába csap a kollektív
örömszerzés és nem nagyon túlzó a kifejezés, hogy
„m indenki m in d en k iv el” valam int „elől-hátul,
jobbról-balról” megy a műsor... Jóérzésű homosze­
xuálisok szerint ezek m ár olyan emberek, akik itt
megfordulnak - főleg az est főszereplői, m indenki
által elérhető „sztárjai”, az escort-fiúk - akik vala­
milyen szinten föladták az életet, a személyiségüket
és vélhetőleg betegek. Elsősorban pszichésen, de
nem ritkán fizikailag is. Az ő szóhasználatával
„debilnek” nevezik őket, aztán vannak a „nyunyók”,
akik kicsit túltengő m ódon demonstrálják és játsz-
szák túl melegségüket. Általában fiatalok, akik épp
csak megtapasztalva másságukat azonnal a ló másik
oldalára esnek át, azt gondolván, hogy ennek összes
közhelyes látványos jelét demonstrálniuk kell.
Egyébként nagyon érdekes számomra az is, hogy
nem m inden meleg tud közösséget vállalni a Pride-
dal, mint kiállással a jogaikért. Túl vegyes számuk­
ra a társaság és egyesek számára - hiába az amúgy
szimpatikus cél - túl közönséges és „ripacskodó” a
megvalósítás. A barátom is éppen ezért nem megy ki
évek óta a Pride-ra, noha meggyőződése, hogy akik
dobálnak tojásokat és mindenféle egyebet hangos
„buzizások” közepette, azoknak van leginkább prob­
lémájuk a saját nemi irányultságukkal, csak ilyen
frusztrált módon képesek kiélni. így kompenzálják
saját bizonytalanságukat.
Egyszer megkérdeztem őt, hogy vannak-e kifeje­
zések, amik sértőek számukra - buzi, ratyi, homokos,
csíra - és azt mondta, hogy különösebben egyik sem
érinti meg. Sosem az számít, hogy mit, hanem az hogy
ki mondja. Néha ő is használja a „b” betűs szót, de
számít a stílus, a szövegkörnyezet és persze a hang­
hordozás is ahogyan kimondatik. Ami bennem még
nagy kérdés volt, hogy azt mennyire lehet megszokni,
hogy azt az ösztönös, spontán és természetes fizikai
közelséget, amit én simán megélek, megélhetek a
kedvesemmel nap mint nap, akár az utcán sétálva,
akár kutyasétáltatás közben, nekik el kell fojtaniuk,
legalább is uralkodniuk kell magukon? Meglepő
természetességgel válaszolta, hogy elfogadták, meg­
szokták, nem különösebben feszélyezi őket. Nyilván
más a helyzet a négy fal között a lakásban és nyaranta
amúgy is ellátogatnak egy gyönyörű spanyol faluba
Barcelonától 25 km-re, ahol az ott tartózkodók 90%-a
meleg, és ott gátlások nélkül mehetnek kézenfogva,
bújhatnak össze, ha úgy tartja kedvük. Mondhatjuk:
paradicsomi állapot számukra. Bár a haverom azt
mondta, hogy öt nap után már elege lett és úgy érezte,
ez tömény és túl sok neki, mert nem tudott úgy elmen­
ni a wc-re, hogy ne hat telefonszámmal jött volna ki
onnan. Mutatott a helyről nemrég egy egészen vicces
fotót, amin egy tengerpartot láthattam, széles strand­
dal sok-sok férfival a homokban, és mindennek köze­
pén egyetlen egy nő, aki épp egy babát pelenkázott.
De visszakanyarodva a hazai viszonyokhoz a
barátom azt állítja, teljes értékű életet él - élnek, a
párjával - anélkül is, hogy az utcán nyalhatnák-fal-
hatnák egymást. Tisztában van a „játékszabályokkal”
és azt tapasztalja, hogy egyre ritkábban néznek rájuk
„ferde szemmel” az emberek. A kulturális termékek,
a filmek, bizonyos sorozatok sokat segítettek az elfo­
gadás tekintetében, bár az is igaz, hogy hazánkban
hosszú még az út addig, hogy a „meleg ember”-ről
alkotott kép a helyére kerüljön. A délutáni showkban
mutogatott szélsőséges-közönséges figurák, illetve a
TV-híradók melegfelvonulási „paradicsom m adár­
nak” maszkírozott kamionon riszáló transzvesztitái
sajnos nem azt az arcát erősítik ennek a közösségnek,
ami egyébként túlnyomórészt jellemző.
Mesélt arról, hogy havi rendszerességgel van egy
party a közösségük számára, ami egyértelműen ezt a
„normálisabb” réteget tömöríti - ide pl. celebritások,
ismert emberek is ellátogatnak, el mernek jönni - és
 úgy bulizhatnak egy jót, mint bárhol másutt teszik
ezt heteroszexuális emberek, mindenféle szélsősé­
ges kicsapongás nélkül. Mivel ugye a fenti bűnügy
kapcsán kezdett el jobban izgatni a világuk, a szub­
kultúrájuk, m egkérdeztem tőle, hogy egyébként
tud-e olyan bűnözőkről vagy bűnözői csoportról,
akik kifejezetten rájuk specializálódtak, vagyis arra,
hogy m elegnek tettetve m agukat becserkésszék,
majd megverjék, kirabolják őket.
Örömmel hallottam tőle, hogy ezzel a filmekből
ismert „meleg-gyűlölő” bűnözőtípussal soha nem
találkozott, sem személyesen sem ismerősi körökből
szárm azó hírekből. Term észetesen őket is érik
bűncselekmények - kirablás, verekedésbe keveredés,
stb. de nem a nemi irányultságuk okán és nem
jobban, mint bárki mást érhet ilyesmi, aki kiteszi a
lábát szombat éjjel a fővárosban.
- H o g y a n tap asztaltad egyéb k én t a rendőrök
m elegek h ez való v iszo n y u lá sá t a m unka k ö te le s­
ségtudó és törvényes elvégzésén túl?
- Ugyanúgy m int a hétköznapokban általában:
köztük is akad nyilván olyan aki különösebben nem
kedveli őket. Én Ficsor Karolinával és Varga Gabri­
ella rendőr főtörzszászlóssal vonultam, és a „csajok
gyűrűjéből” végignézve időnként a többieken, lát­
tam egyikük-másikuk arcán, hogy nem örül, hogy
itt kell lennie. De hát a parancs az parancs.
Egyébként m aga a felvonulás a lehető legkul­ tömeget. Szólásszabadság van, ők is elm ondhatták,
turáltabb keretek közt lezajlott. Egyetlen berúgott kiírhatták tábláikra nagyjából három százan mi a
kissrácra emlékszem, aki próbált részegen kicsit véleményük. A vonulás közben egyébként nekem is
hangoskodni, idétlenkedni - különösen a legelöl megfordult a fejemben, hogy holnap meg én fogok
vonuló ismertségek közé pozícionálva magát, nyil­ hirdetni egy büszkeség-felvonulást a „kékszeműek”
ván hogy ráterelődjék némi sajtófigyelem -, de őt nevében - m ert szám om ra kb. ennyire m agától
is másodpercek alatt kiemelte a tömegből két nyo­ értetődő, hogy valaki meleg, m int a szemszín.
mozó. Mire a Hősök teréhez értünk ott ugyan m ár De m ert a mi, „kékszeműek” elleni esetleges köz­
akadt némi „fennforgás”, m ert egy ellentüntetés hangulatot (amiről amúgy egyelőre nem tudok) nem
odaszerveződött: dobáltak be pár p e tá rd á t meg reprezentálja még egy háromszáz fős ellentüntető
anyáztak egy sort. De az a pár száz ember nem tud­ tömeg sem, így teljesen m egértem az ő évenkénti
ta kizökkenteni nyugalmából a többezres nyugodt demonstrációjuk, kiállásuk fontosságát.
 Mint ahogy azért azt is fontos leszögezni, hogy
az a néhány túlontúl harsányan fel(nem)öltözött,
idétlen ü l kism inkelt vagy előttem neonszínű
tangában riszáló szőrös fenekű fiatalem ber, akik
sokaknál - nem elsősorban a melegek ellenében,
hanem mondjuk a jóízlés védelmében - kiverik a
biztosítékot, hogy azért nem ezek az emberek repre­
zentálják a hazai meleg közösséget. Tapasztalataim
szerint a leszbikus-közösséget sem az a két lány
tükrözi hűen, akik ugyancsak tangában-m elltar-
tóban, kis angyalszárnyakkal a vállukon nyelvtőig
kiöltött nyelvvel, demonstratíve csókolóztak, nyal-
ták-falták egymást. Akiket én személyesen ismerek,
azokat biztosan nem.
Láttam én a felvonuláson olyan öltönyös, kül­
sőségeiben egyáltalán nem melegnek látszó párt,
akik diszkréten, kézenfogva vonultak. Ha lehetek
ennyire szubjektív, úgy vélem, hogy a társadalmunk
nagy részének ezzel semmi baja nem lenne, ám
am íg túlm ázolt szélsőségesen harsány és direkt
provokatívan öltözködő-viselkedő emberekkel azo­
nosítják a homoszexuálisokat, addig az ellenérzések
is fennm aradnak és gerjeszthetőek sajnos.
- A m i a k o m m u n ik á c ió t ille t i, azt h o g y a n
b on yolították a rendőrök egym ás közt? Mert hát
civil ruha id e vagy oda azért egy „lopva-rádiózás”
- m ondjuk a kabát „hajtókájába” b eszélve - előbb-
utóbb föltűnhetett volna bárkinek...
 -A z egyenruhások esetében ez nem volt kérdés,
ők bátran rádióztak, rajtuk testvédő felszerelés
is volt. Ahogy em lítettem korábban a készenléti
rendőrök és a BRFK együttm űködésén alapult
a rendezvény biztosítása. A civilruhások viszont
nem használtak rádiót, mobiltelefonokon beszéltek
egymással; m intha legalább is csak valamelyik isme­
rősükkel dumálgatnának.
Ugratták is egymást néha egy-egy „édesem”-mel,
meg „drágám ”-mal, meg „majd még jelentkezem
cicafiú!”-val, amin mindig jókat nevettünk. Mókás
volt látni a nyomozókat, akik m iközben m inde­
nen rajta tartották fél szemüket, milyen jól adják
a „meleg párokat”. Kis zászlókkal, testre feszülő
pólókkal rendkívül hitelesen „hozták a karaktert”...
Mindig tudtam, hogy rendőr halad el mellettem, ha
a fotóstáskámra valaki egyszer csak rányomott egy
szivárványos matricát; jó páran tettek így közülük.
Amikor a rendezvény és a nap végén m entem
vissza az V. Kerületi Rendőrkapitányságra ahol par­
koltam, akkor belemosolyogtam az egyik térfigyelő
kam erába - tudva, hogy a „túlvégén” egy kolléga
tartózkodik - , és a táskám on lévő szivárvány­
m atricákat egyenként leszedegetve, szív alakban
leragasztgattanr őket a betonra. Oda ahová a térfi­
gyelő objektívje nézett. Legyen nekik is mosolygós,
szívmelengető napjuk, ha m ár kim aradtak a felvo­
nulás élményéből...
 - TIZENHETEDIK FEJEZET -

AZ ÁRTATLANSÁG SÉRELME...
Szexuálisan bántalmazott gyerekek
Bár nem tisztem k izökkenteni az olvasót m in d en féle „szerviz-in form ációk k al” és „w erk-m orzsákkal”
e könyv születését illetően, de azt elárulom , hogy ez az a fejezet, ami a legnehezebben és leghosszabban író­
dott. Napokon át „vajúdott” és „érlelődött” Rita fájdalmas, felháborító, nálam a biztosítékot folyamatosan
kiütő beszám olója alapján. Sorról-sorra haladva érteni fogják ennek a kvázi „alkotói válságnak” az okát.
Rita is eh h ez h ason ló érzelm i hullám zásokkal élte át azokat a napokat, am iket a Gyermek- és Ifjúság-
védelm i O sztályon töltött. E gészséges világlátású, erkölcsi érzékkel bíró em ber ugyanis egyszerűen nem
tud hűvös távolságtartással, elvárható szakm ai objektivitással „lefü g g etlen ed n i” a m ost következőktől.
Sokukban fö lm erü l m ajd a kérdés: jó , d e m iért k ell ezt ily en borzalm as részletek b e m en ő en , ilyen
szókim ondóan leírni? M inek a n aturalista és nyers beszám oló azokról a gyötrelm ekről, am iket ezek a
gyerekek nap m int nap átéltek?
M agam is h osszasan vívódtam ezek en a k érd ések en , hol teljes bekezdéseket kitörölve, hol v issza ­
em elve im m ár „en yh ített” m egfogalm azásokkal. M ígnem úgy döntöttünk, h ogy így, ebben a form ában
adjuk közre a történéseket. V agyis nyíltan m egm utatjuk a „ szexu ális abúzus” biztonságos tudom ányos­
sággal zen gő fogalm a m ögött rejlő v a ló d i em beri tragédiát. M ely a p illan at retten etétől és testi-lelk i
fájdalm aktól szinte elviselh etetlen , testnedvektől és em beri m anipulációtól egyszerre fü lled ten m ocskos
és letaglózó. A m it a k én yelm esen jó h iszem ű félren ézés, szem lesü tés, a közönyös tudom ásul nem vétel
sokszor nagyon hosszan nem hoz felszín re és m ély titokban tart. Bezárva egy gyerm ek egyre jobban
összem orzsolód ó leik éb e. Akár éveken, évtized ek en át. Ez alatt a hosszú idő alatt p ed ig ezek a lelkek
visszavonhatatlanul m en n ek tönkre, és válnak örökre p szich és rokkantakká. Csak m ert m i, felnőttek
nem akartunk valam it észrevenni. Vagy esetleg kínos lett volna rákérdezni. M ég időben.
N os, ezért lesz a gyom orforgató naturalizm us, ezért jö n a kínzó valóság - m ég így is sokat „fin o m í­
tott” - ábrázolása. H o g y am ikor olvasás közben, önök is érzik az undort, a m ély ség es felháborodást,
hogy ilyen egyáltalán m egtörténhet, akkor szükségképpen figyelm eseb b é váljanak a m indennapokban
a gyanús v iselk ed ések re, az „ érd ek es”, elgon d olk od tató reakciókra. Észrevéve gyerm ekeink jeltelen
jelzéseit, ném a segélykiáltásait. H ogy ezzel m egelőzhető legyen sok tízezer - az alábbi esetben legalább
félszáz - gyerm ek életre szóló tragédiája...

- M agánemberként szerencsére soha nem talál­ elkövetni egy felnőtt em ber egy. gyermek ellen.
koztam a pedofília jelenségével, sem személyesen Éppen ezért kicsit félve is m entem a BRFK Gyer­
sem ism eretségi köröm ben, mégis viszolygást mek- és Ifjúságvédelmi Osztályára. Niederm üller
keltő volt mindig is abba belegondolnom, mit képes Zsolt m utatott be Révai M ónikának, az osztály

vezetőjének. Egy szőke, tüneményes, mosolygós,
ragyogó személyiségű varázslatos nő, akiről eszedbe
nem ju tna, hogy negyedszázada foglalkozik a leg­
mocskosabb, legelszomorítóbb ügyekkel.
Másfelől persze egy nagyon empatikus és kemény,
határozott nő is, hiszen ilyen esetekkel foglalkozni és
egy ilyen osztályt vezetni a kiugró értelmi és érzelmi
intelligencián túl, komoly vezetői képességeket is
igényel. Azt hiszem előzetesen m indent elmond az
ottani„élményeimről” ha elárulom, hogy összesen
három napot bírtam náluk eltölteni. Ugyan az NNI-
nél is kaptam két hónappal később némi „ízelítőt”
e témakörből, de ahogy vázoltam m ár ennek érzelmi
és fizikai hatásait, finoman szólva sem mondhatom,
hogy ez az ősz eleji három nap a GYIVO-nál „meg-
edzett” volna a későbbi NNI-s élményekre.
M egkérdeztem M ónit egyszer, hogy nőként,
anyaként hogyan képes évtizedek óta nap mint nap,
sok-sok órában foglalkozni ezzel ő pedig karakánul,
mosolygósán, a lehető leg-m agától-értetődőbben
vágta rá: „Hát hogy? Úgy hogy ez a munkám.” Sokat
gondolkodtam ezen az őszinte gyors reakcióján,
és rá kellett döbbennem : valóban, ők azok akik
- a társadalom többségével ellentétben - nem dughat­
ják homokba a fejüket. Mert számtalanszor tapasz­
taltam em bertársaim on, hogy ha nem beszélünk
valam iről a legfájóbb mélységekig, akkor az úgy
tűnik: nincs. M árpedig van, nagyon is van, ahogy ez
rövidesen kiderül. Épp egy folyó nyomozásba csöp­
pentem , amikor M ónikára bízott Zsolt a hatodik
emeleten, a Gyermek és Ifjúságvédelmi Osztályon
a BRFK épületében.
- Rég tudjuk - m eg már korábban is tisztáztuk
h ogy egy vezető habitusa, stílu sa, hozzáállása te l­
je s m értékben m eghatározza az osztály m űködését,
és „lesugárzik” a beosztottakra; ők is ezt tükrözik
vissza a m aguk viselk ed ésével. M égis: m ilyen első
benyom ások értek az ott dolgozóktól?
-É rd e k e s világ az övék: kedvesek voltak, de
sokkal zártabbak, zárkózottabbak, m int bármely
más osztály munkatársai. Ahogy beléptünk, Mónika
bemutatott nekik, elmondta m iért vagyok ott, és az
említett folyó nyomozás előadójának is bemutatott,
hogy majd vele egyeztessek, ám a többiek rögtön
visszafordultak a m unkájukhoz. Hogy még csak
véletlenül se kelljen „sztorizgatniuk”, szóba ele­
gyedniük velem. Ez nem egy direkt barátságtalan
gesztus volt részükről, egyszerűen csak náluk
ilyen - egymás között is - a norm ál munkavégzés.
Nem m intha ők nem lennének hum oruknál, sőt,
tán rájuk még jobban rá is fér ez a fajta „viccelődés
 alapú stresszoldás”, am it az életvédelm iseknél
m ár m egtapasztaltam. Képesek órákon át ném án
végezni a m unkájukat íróasztalaiknál ülve, belefe­
ledkezve a norm alitást nélkülöző esetekbe. Már­
pedig mindegyik az, ami egy gyermek sérelmére
m egtörténhet, így tökéletesen megértettem kedves
ám távolságtartó „hozzám-állásukat”.
Furcsamód - és ezt Niedermüller Zsolttól tudom
- az Életvédelmi Osztály után a legtöbben ide szeret­
nének bekerülni nyomozónak. Tudniillik itt okozza
a legnagyobb sikerélményt, ha elkapják az elköve­
tőt; érthető okokból... Én pedig ezt rögtön az első
napomon láthattam is rajtuk, hiszen nem sokkal ez
előtt fogtak el valakit, és folyamatosan térképezték
fel áldozatainak sajnálatosan egyre bővülő körét.
Úgy indult, illetve derült ki az egész ügy, hogy
két kisgyerek - egy 10 és egy 12 éves kisfiú - egyik
reggel odam ent a nevelőjéhez, hogy ők el szeret­
nének m ondani valam it. M egm utatták a szinte
„önlebuktatóan” őrjöngő hangvételű, mocskolódó
SMS-eket, amiket tanáruk írt nekik, m ert nem az
ő elvárásainak megfelelően viselkedtek. A nevelő
döbbenten hallgatta, hogy közel két esztendeje
m ár molesztálja ezt a két gyereket az egyik kollé­
gája. Rögvest szólt az igazgatónőnek, aki m iután
percek en belül b e é rt az iskolába, é rte síte tte
a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályt. Bár állító­
lag sosem gyanakodtak korábban erre a „mindenki
kedvence” tanárra, egy pillanatig sem kételkedett
a beszámoló igazságtartalm ában. Úgy volt vele,
hogy a rendőrök dolga ennek m egállapítása, így
alig egy óra múlva m ár a rendőrségen volt a gyere­
kekkel. A „tanár bácsit” - akinek igazi pedagógusi
képesítése m ondjuk nem is volt -, előállították, a
harm incas évei közepét taposó fiatalem ber nem
nagyon m utatott ellenállást. Magam is láttam őt,
és külsőleg soha nem m ondtam volna m eg róla,
hogy ilyesmire képes: magas, jó külsejű, teljesen
normális kinézetű pasas volt.
Persze - ahogy a sajtóból később m egtudtam
- nem ilyennek „indult”, hiszen amikor odakerült
az iskolába hivatalsegédnek, amolyan „mindenes­
nek”, még az általános iskolai tanulm ányai sem
voltak befejezettek, és elég „lepusztult” állapotban
volt. B eiskoláztatták, kikupálták, szóval sokat
köszönhetett az intézménynek. Az anyukájával élt
együtt, amennyire tudom a klasszikus „elvált szülők
bántalmazott gyermeke” sors jutott neki is osztályré­
szül; nem lehetett könnyű élete, nélkülözött, verték.
Ami persze egy pillanatig sem nyújt felm entést
azokra a szörnyűségekre, amit a gyerekekkel művelt.
Amikor én három nap múltán elhagytam az osztályt,
már negyven fölött járt a nagy valószínűséggel sértett,
szexuálisan bántalm azott kisfiúk száma. Az iskola
igazgatója természetesen rögtön feljelentést tett, így
erőszakos közösülés bűntette kiskorúak ellen, illetve
fajtalanság lett az ellene folyó nyomozás tárgya.
A gyanú szerint az évek alatt tehát közel félszáz
gyerm eket bántalm azott, két intézm ényben is
dolgozott nevelőként majd tanárként - ez irányú
végzettség, képesítés hiányában. Egyedül egy gyer­
mekfelügyelői OKJ-s képzése volt, köszönhetően
annak, hogy még az első oktatási intézmény, ahol
m ár elkezdte förtelmes ténykedését a gyerekeken,
beiskoláztatta őt. És m ert a m eghirdetett állásra
tornatanárt egyszerűen nem találtak akkoriban a
második - bentlakásos alapítványi - iskolában, mivel
em berünk iszonyú lelkesnek, készségesnek m utat­
kozott, és m indenféle sportokban jártasn ak adta
elő magát, hitelt adva szavainak végül szükségből
oktatói funkcióba emelték. Ebben a minőségében
kezdte el rettenetes ténykedését a gyerekeken, mint
az a sajtóból - amit egyébként a mai napig lázban
tart a példátlan ügy - kiderült számomra is.
- A sok k oló részletek b e m ég b e le g o n d o ln i is
borzalm as, íg y in n en tő l tén yleg csak azok o lv a s­
sák tovább, akik nem csak annak h iszik m agukat,
hanem valóban erős idegzetűek és gyom rúak...
 -Számos részletet az egyik legtöbbet bántalm a­
zott gyerek anyukájától tudtam meg, aki egyébként
maga jelentkezett a sajtónál, hogy meséljen a bor­
zalm akról, megelőzendő hasonlók előfordulását.
Nos, amellett, hogy análisan rendszeresen m egerő­
szakolta, orális szexre is kény szer ítette a gyerekeket.
Vagy ő csinálta nekik vagy velük csináltatta m agá­
nak, épp ahogy az aktuális kedve tartotta. Minden
esetben ragaszkodva ahhoz, hogy az elélvezéskor se
maradjon abba egy pillanatra sem az orális aktus.
Hetvenöt szakértőt vontak be a nyomozásba,
mire én találkoztam az üggyel. 2014 decembere óta
m ár nem évül el ez a típusú bűncselekmény. Viszont
évekig elhúzódhat a számos érintett és a bizonyít­
hatóság nehézségei miatt. Minősítései a következők:
szexuális erőszak, szemérem elleni erőszak, meg­
rontás, szexuális visszaélés és sikkasztás.
A tanintézm ények különböző helyiségeiben
követte el a mocskos tetteket, úgym int nevelői
szoba, szertár, a közösségi helyiségként szolgáló
terem, valamint a tornaterem. Hol fenyegette, hol
érzelmileg zsarolta a gyerekeket, akik furcsa függési
viszonyba kerültek tőle, nyilván erős szeretetéh-
ségiik miatt, amit otthon esetleg nem kaptak meg.
Ugyanis kifejezetten nehéz sorsú, hátrányos helyzetű
gyerekek harmonikusnak, már-már idillinek szánt,
kreativitást segítő oktatási intézménye volt ez a bent­
lakásos iskola, ahol ezek a tébolyító dolgok titokban
megtörténtek. A hátul lesötétített ablakú, rendsze­
rint kifejezetten jó márkájú kocsijait is felhasználta
erre, mégpedig éigy, hogy lement az adott kissráccal
a Duna-partra, és ott, a hátsó ülésen tette magáévá.
Elkülönítették a két bííncselekmény-csoportot,
mert ugye a sikkasztás az gazdasági bűncselekmény.
Elvette, pontosabban felvette a gyerekek pénzét
- amit a szülőktől időnként kaptak utalás formájában -,
azzal a címszóval, hogy ő majd kezeli, beosztja és meg­
felelően adagolja nekik. Erre némely szülő - többek
között az is, aki velem beszélt - teljes bizalommal
fel is hatalmazta, nyilvánvalóan nem sejtve, milyen
aljas zsarolásra használja gyermekükkel szemben a
nevelő az általuk küldött pénzt. No meg gondolva,
hogy így a gyerek legalább biztosan nem költi el
butaságokra, esetleg drogra. Egészen beteges az a
manipulációs technika is, ahogy gyéíjtötte, félretette
a gyerekek zsebpénzét - csak nagy ritkán csepeg­
tetve belőle -, majd karácsonykor, húsvétkor „nagy
kegyesen” értékes ajándékokat vett nekik ebből.
A gyerekeknek, a saját pénzükből...
Ördögi az is, ahogyan a függőségi viszonyokat
kiépítette, a kötődéseket erősítette és a környezetét
m anipulálta, hogy senki ne foghasson gyanút.
Rendszeresen chatelt a gyerekekkel, hol kedvesked­
ve, hol - pl. a helyesírási hibák miatt - szigorúskodva
velük. A „kiemeltebb” fiúknak, a „lieblingjeinek”
vett menő mobiltelefont is, persze könnyen m eg­
tehette ezt a saját zsebpénzükből. A szexuális abú-
zus - ahogy a szaknyelv mondja - számos formáját
elkövette rajtuk: azon túl, hogy magát kielégíttette
velük, gyakorta kényszerítette arra a kissrácokat,
hogy egymással is csinálják. Ahogy megtudtam, az
áldozatok szülei számára ez volt az egyik legsokko-
lóbb információ. Hol „csak” csókolózásra késztette
őket, de volt, hogy jóval „többet” is elvárt tőlük...
A lelki és testi terrorizálás folyamatosan manipu­
lációs eszköztárának része volt: csúnyán beszélt velük,
kifejezetten trágár szavakat használt a nemi aktusra
(a „b” és „f” betűs szavaknak változatos formáit); nyil­
ván még jobban fölizgatta őt ez a primitív pornográf
kommunikáció. „Lebuzizta”, illetve „leköcsögözte”
a gyerekeket. Többnyire az is izgatta, ha fájt az adott
gyermeknek... Javítóintézettel és börtönnel fenyegette
meg őket, hogy ha elárulják őt. Hogy a tanári karban
senki ne fogjon gyanút, ezt is tökéletesen fölépítette:
mindenekelőtt megkedveltette magát az iskolában.
Készségesen m indent elvállalt, ami pluszfel­
adatként a pedagógusokra hárult volna, elsőként
ugrott, ha valamit „társadalmi m unkában” kellett
megcsinálni. Folyamatosan lelkes volt, és elkötele­
zettnek m utatkozott az intézmény iránt. Amelyet
alapítványi iskolaként nyilván nem vet föl a pénz,
így egy önfeláldozó - illetve m agát kétséget sem
ébresztőén annak mutató - „kolléga” ham ar a tanár­
társak kedvencévé válik. Éppen ezért a világon senki
nem gondolta erről az önzetlen, mosolygós, kedves
fiatalemberről, hogy mi is áll a lelkesedése, a gyere­
kekkel való munkaidőn kívüli törődése hátterében...
Ugyanezt a bizalm i szintet sikerült elérnie
a szülőknél is: mivel m indent tudott a gyerekekről,
számukra teljesen úgy tűnt, hogy végre itt egy ízig-
vérig pedagógus, egy gondoskodó nevelő, aki nem
csak a tanóra 45 percében foglalkozik csemetéjük­
kel, hanem fontos neki a gyerek ezen kívüli élete,
fejlődése is és szeretettel odafigyel rá. Amit ők ugye
nem tudnak m egtenni messziről. Ami döbbenetes,
hogy nem csak kollégáira és a szülőkre, de m ind­
ezek után még a gyerekekre is hasonló hatással volt.
- H a b eleg o n d o lu n k a d ik tatórik u s h elyzetek
pszichológiájába vagy ép p en a „Stockholm -szind-
rómába”, talán nem is annyira döbbenetes. H iszen
tudható, h ogy a rettegés, a v égtelen kiszolgáltatott­
ság könnyen csaphat át egyfajta alá ren d elt rajon­
gásba, im ádatba az „ eln y o m ó ” iránt. M ég feln őtt
em bereknél is, hát akkor kiforratlan szem élyiségű,
form álódó identitású gyerek ek n él...
A z a z o n o s u lá s a „ d ik t á t o r ” s z e m é ly é v e l,
a felsőbbrendű jóságába vetett hit sokszor m ég az
elnyom ott szem élyt is önvizsgálatra készteti, hogy
vajon van-e ő olyan jó és h aszn os, m in t ah ogy az
..im ádott vezér” elvárja tőle? K önyvekből, film ek ­
ből tu d h ató, h o g y a k iv ég zett oroszok sok asága
m ég g ép p iszto ly cső v el a h a lán ték án is korholta
kivégzőit, h ogy ha ezt a „drága jó S ztálin elvtárs”
tu d n á , h o g y ők itt m it m ű v eln ek az e g y sz e r ű
em berrel vid ék en , biztosan eg y tő l-e g y ig m egb ű n­
h őd n én ek . P ed ig hát tudjuk, h o g y a „jó” S ztálin
rendelte el a töm eges k ivégzések et...
A m i p e d ig a „ S to ck h o lm -szin d ró m á t” ille ti,
vagyis a túszejtő iránti ép ésszel m egm agyarázha­
tatlan szim pátiát, együttérzést, szeretetet, végül is
erre a bentlakásos iskolai konstans „túsz-helyzet­
re” is igaz. A „rab” ha időnként felü letes k ed vessé­
get, m egen ged ést, enyhítést tapasztal „rabtartója”
részéről, akinek am úgy teljesen ki van szolgáltatva,
aki élet-halál ura felette, bizony hálát, szim pátiát
kezd el érezni felé. Am i könnyen csap át szeretetbe,
kötődésbe, néha szerelem be...
E gészen sátáni és m ételyes szám om ra, ah ogy
a g y erek ek ezen k isz o lg á lta to tt h e ly z e té v e l és
éretlen érzelm eivel totálisan vissza volt képes éln i
ügyünk főszerep lője...
-A z a helyzet, hogy nagyon nagy hatással volt
a gyerekekre: imádták, istenítették, a figyelméért
harcoltak. Ahogy Révai Mónika fogalmazott: „a
gyerekek a hatodikról kiugrottak volna, ha ezt kéri
tőlük vagy ezzel bizonyíthatják szeretetüket felé”.
Többen is mondták a gyerekek közül, hogy szerették
őt, csak a szexet ne kellett volna átélni...
B eleborzongtam , am ikor m egtudtam , hogy
még „apának” is hívatta m agát bizonyos gyere­
kekkel. Nos, ez volt az a komplex érzelmi helyzet,
amitől egyszerűen féltek szólni szülőnek, tanárnak,
m indenkinek. Féltek a megtorlástól, a haragtól, a
veréstől - ugyanis nem ritkán já rt el a keze -, féltek
a kegyvesztettségtől is nyilván. T arth attak attól,
hogy mi lesz, ha mégis m arad az iskolában a pasas,
miután ilyesmivel ők megvádolják, de esetleg kima­
gyarázza és nem fognak hinni nekik...
Ami ugyancsak m egdöbbentett, hogy pl. kará­
csonykor, szilveszterkor is haza-hazavitt a lakásába
gyerekeket, m árpedig az anyja, akivel együtt élt,
sejthette volna, hogy minimum fura a nagyfia kisfi­
úkkal történő megjelenése az ünnepnapokon...
A kérdések csak úgy m ennydörögtek b e n ­
nem, hogy ezeknek a gyerekeknek vajon m iért
kellett egy beteg lelkű rohadék által első erotikus
 tapasztalataikat ilyen fiatalon „elnyerni”, valószínű­ terrorban tartan i, m a n ip u lá ln i, zsa ro ln i, fe n y e ­
leg egy életre tönkretéve őket és szexualitásukat..!? getni, sőt, rajongásukat egy-egy pozitív gesztussal
Miért!? M int később m egtudtam az anyukától, elnyerni, hiszen n in csen egy „m entsváruk” akinek
a gyerekek fájdalm a, fizikai kínjai csak m ég elp a n a sz o lh a tn á k a b o rzalm ak at. N in c s k ih ez
durvább szexuális b ehatolásra késztette ezt a fordulniuk, n in cs kihez bújniuk, aki - efféle hátsó
tébolyultat. Autóban, szertárban, bárhol képes volt szá n d ék o k tó l te lje se n m e n te se n - ö le lő karjai
visszaélni fizikai erejével és a gyerekek által hozzá v éd elm éb en b iztosíth atn á őket arról, h ogy soha
társított hatalm ával... Az engem információkkal többé nem en ged i vissza őket ehhez a rém hez...
ellátó anyuka kisfia pontosan emlékezett rá, hogy - Igen, ezt ő valószínűleg pontosan „bem érte”
legalább harm incszor kényszerítette orális szexre és ezért is férkőzött tanártársai bizalmába, hogy
őt, m indannyiszor összenyomva kis arcát, hogy tartósan m egm aradhasson számára ez a „pompás
szétnyíljon a szája. Amikor azt akarta, hogy ő belé vadászterület”.
hatoljon valam elyik kissrác és ezt képtelen volt Egyébként találkoztam a másik véglettel is, aki
m egtenni nemi izgalom híján a kisiskolás, akkor - bármilyen abszurd is ezt kimondani - tényleg szeret­
válogatott aljasságokat vágott a fejükhöz. te a gyerekeket. Harmincas fiatalember ő is, aki nem
A kisfiú elm esélte az anyukájának, hogy a volt sem fizikailag, sem verbálisán agresszív velük.
„tanárbácsi” gumit sosem használt. Volt egy serdülő Rendszerint leitatta, bekábította gyógyszerekkel a
fiú, akit sikerült is homoszexuálissá tennie azzal, gyerekeket, és így került sor a szexuális bántalmazá­
hogy másfél éven át bántalmazta: a srác utóbb maga sukra. Nagyon precíz volt emberünk, m ert mindent
kívánta meg egyik társát, de persze a „tanárbácsi” igyekezett dokumentálni fotókkal. Aktus előtt, köz­
végig óhajtotta nézni „kitartó m unkája” végered­ ben, után. Ezek a gyerekek rendszerint önszántukból
ményét. Az egyik fiú úgy próbált imponálni ennek mentek fel hozzá, m ert azon túl, hogy az elkábítás
a gazem bernek, hogy bejelentette, m eleg-pornó­ miatt nem sokat tudtak arról, mi történhetett velük,
sztár akar lenni. Állítása szerint nem gondolta igyekezett bőségesen honorálni „szolgáltatásaikat”.
komolyan, de m ert látta, hogy a nevelő díjazza az Kifejezetten kedvelték, szerették őt, és ez még az ügy
ötletet, megdicséri ezért, kitalálta ezt az „életcélt” előadóját is zavarba hozta. Egymásnak mesélték a
m agának. Em berünknek nem volt erkölcsi gátja gyerekek, hogy van ez a tök’ rendes bácsi, akitől egy
betegséggel küzdő gyermeket illetően sem, ugyanis csomó mindent kapnak... Hihetetlen.
egy leukémiás és egy autista kisfiút is bántalmazott El is fogták a szomszédjai bejelentése alapján,
szexuálisan. Senkit nem kímélt, aki csak látóterébe akik jelezték a rendőrségnek, hogy gyanúsan nagy
kerülve elkezdte izgatni a mocskos fantáziáját. itt a „gyerekforgalom”... Ám nem tudták rábizo­
- F elfo g h a ta tla n , e lv ise lh e te tle n és m eg nem nyítani a szexuális zaklatás tényét, így kiengedték
m agyarázható m in d az, am it ezek n ek a gyerekek­ az előzetesből. A rendőrök azonban tudták, hogy
nek át k ellett é ln ie . A leggon oszab b az egészb en csak idő kérdése, és m egint m egbotlik, hiszen
az, h o g y v é lh e tő le g azt is p o n to sa n felm érte ez beteg ember, aki nem tud ellenállni a késztetésnek,
a d e g e n e r á lt, h o g y ép p eg y ily e n b e n tla k á so s úgyhogy rajta tartották a szemüket. Másfél hónap
intézm énybe kell törekednie, ahol eleve hátrányos elteltével beleszaladt a „csapdába”, amit a rendőrök
helyzetű, lelk ileg - családi hátterük m iatt - instabil állítottak neki, ám ennek részleteibe érthető okok­
gyerekek „várják”. A kiket sokkal egyszerűbb lesz ból nem avattak be.
 Mindenesetre furcsa volt a rendőrök számára is, Közben azon gondolkodtam , h ogy az, aki ilyen
hogy a pasas tisztában volt beteg voltával, és szinte ügyekkel és em berekkel foglalkozik nap m int nap,
megkönnyebbülés volt a lefülelés számára. Tekintve, akinek ez a hivatása, h ogyan tudja ezt az egészet
hogy tudta: ő magát sosem tudná „leállítani”, ezért fö ld o lg o z n i? H o g y a n le h e t m in d e z z e l e g y ü tt
szinte hálás volt, hogy mások, vagyis a hatóság ezt éln i? És h o g y a n le h e t sza k m a ila g ob jek tívn ek
megtette helyette. Még ha az előző esethez képest m aradni a cél, vagyis a felderítés érdekében, kellő
ő terrort ugyan nem is gyakorolt a gyerekek fölött, tá v o lsá g ta rtá ssa l v izsg á lv a ezek et a sejtig ható
de ő is életre szóló lelki sérüléseket okozott nekik; borzalmakat?
ez nem kérdés. Remélhetőleg nem olyan jellegűeket, - Nem tudok rájuk mást mondani: fantasztikus
hogy mivel ilyen korán megtapasztalták, hogy sze­ emberek. Ahogy említettem elég zárt közösség, nem
xuális szolgáltatásért „cserébe” ellenszolgáltatás jár, az a fecsegő-dumcsizó team ők sem, de azért ez-az
majd esetleg prostituálják magukat... kiderült számomra róluk a három nap alatt is. Töb­
M ert Mónika, az osztály vezetője mesélt egy büknek gyönyörű családja, helyes gyerekei vannak,
ilyen 12 éves kislányról is, akinek előtörténetében és mindeközben ilyen fotókat, videókat kell néze­
nyilvánvalóan valam i hasonló előfordulhatott. getniük nap m int nap, ilyen beszámolókat, vallo­
Ugyanis behozták, m int gyerm ekprostituáltat, és másokat kell meghallgatniuk. Végtelen empátiával,
amikor Mónika próbálta elmagyarázni neki, hogy mindenféle érzelmi kilengések, természetszerűleg
„kicsikém, azért ez így nagyon nem jó, iskolába heves reakciók nélkül... Azt hiszem, erre kevesen
kellene járn o d és szakmát kellene majd tanulnod volnánk képesek, így minden tiszteletem az övék.
egy rendes élet reményében”, úgy kioktatta őt a kis­ A kérdés bennem is m egfogalm azódott egyéb­
lány, hogy magában csak hüledezett a döbbenettől ként, így Mityók Csaba rendőr alezredeshez, klini­
a sokat látott rendőr alezredes asszony. kai szakpszichológushoz fordultam, aki tájékoztatást
Elm ondta a kiskam asz, hogy épp pár órája adott mindezekről:
elégített ki orálisan hat arabot, keresett m ár aznap
legalább 120 ezer forintot, és egyébként is mit Miként dolgoznak fel kollégái egy-egy gyerekbán­
képzel, hogy majd ő visszamegy befejezni a nyolc talmazást? Hogy fogadják?
általánost?!? Hogy aztán mehessen egy kórházba -M .Cs.: A z erőszakos cselekményekkel való szembe­
takarítani havi hetvenezerért? Mégis mit gondol a sülés, különösen ha gyermek az áldozat, m indenkiből
rendőrnő róla, hát hülye ő?! - szegezte Mónikának figyelm et, odafordulást, erős érzelmeket vált ki, hiszen
a kérdést felháborodottan. Nem volt mit tenni, haza utódaink, gyerm ekeink védelme az egyik legerősebb
kellett engedni a lányt, aki m inden bizonnyal m ár ösztönünk, legfontosabb feladatunk az életünkben. M int
aznap este folytatta a strichelést az Üllőin. minden lelkileg egészséges ember, a nyomozók is nagyon
-E lk é p e s z tő ... És h ogyan m agyarázd m eg egy erős érzelmeket élnek át egy ilyen eset kapcsán. Felhá­
ilyen, eg yértelm ű en az utca törvényei alapján élő, borodást, haragot, dühöt, undort éreznek az elkövetővel
létező g y erek n ek - m ert szám om ra eg y 12 éves és sajnálatot, szomorúságot az áldozattal kapcsolatban.
lány gyerek, bárm it is m űveljen feln őtt férfiakkal Természetes módon igyekeznek megvédeni, óvni a gyer­
-, h ogy van m ás érték is a vilá g o n , m in t az a több mek áldozatot, tenni akarnak a sorsa jobbrafordulásáért.
m int százezer forint, am it aznap m egkeresett köny- Megható látni, hogy ilyenkor - az egyébként nem túl
nyűnek tűnő testi m unkával..? barátságos - nyomozók odafigyeléssel, egy-egy gesztussal,
 egy pohár vízzel, az asztalukon évekig tartott kis játékfigu­ a kiégés, ami a munkájára is hatással lesz, figyelmetlenné
rával hogyan próbálják vigasztalni, jobb kedvre deríteni a válik, elmulasztja a határidőket, romlik a munkavégzés
gyermeket. Erkölcsileg, emberileg megrázza őket a helyzet, színvonala. Magánéletében bizalmatlan lesz, nem képes
alapvető emberi értékek - biztonság, bizalom, szeretet - érzelmileg teherbíró kapcsolatokat kialakítani, fenntartani.
kérdőjeleződnek meg bennük, és gyakran kérdezik emiatt: Magányos lesz, elválik, elfordul a barátaitól, kollégá­
„hogy tehet egy ember ilyet egy gyermekkel”. Ráadásul itól. A legszomorúbb kimenetel az, ha alkoholhoz nyúl.
ők „testközelből” szembesülnek a cselekmény áldozatával, A z ilyen megrázó eseményt, m int a gyermekbántal­
nekik mondja el szorongva, félve, sírva hogy mi történt mazás, sem elfelejteni, sem a szó klasszikus értelmében
vele, mit érzett, hol és hogyan fájt. Ahhoz, hogy a tényállás feldolgozni nem lehet. Egy-egy súlyosabb ügyet a nyomozók
elemeit összegyűjtsék, részletesen ki kell kérdezniük a évek, sőt évtizedek múlva is emlegetnek. Amit tehetnek az
gyermeket, az ő szemével, szemszögéből is kell tekinteniük az, hogy igyekeznek a magánéletüket érzelmekben és emberi
a történteket, ilyenkor ők is „átélik” a gyermek fájdalmát, kapcsolatokban gazdaggá tenni, ezzel ellensúlyozva a
félelmét. Ha például videofelvételt kell megnézniük, „élő­ munkahelyi érzelmi megterhelést. Sokat segít, ha bizalmi
ben” látják, hallják az áldozat szenvedését. a viszony a munkatársak között, és érzelmileg elfogadó a
Ezeket az erős érzelmeket azonban hivatalosan nem munkahelyi légkör. Ebben különösen az osztály vezetőjének
mutathatják ki pl. az elkövetővel kapcsolatban, hiszen az van nagy szerepe. Természetesen, ha úgy érzik, hogy az
a feladatuk, hogy objektívon, elfogulatlanul lefolytassák érzelmi terhelés túl sok számukra, fordulhatnak a Rendőr­
az eljárást. H a megtennék, elég gyorsan véget érne a ség egészségügyi szolgálatának pszichológusaihoz is.
szakmai karrierjük. A nyomozó, aki ilyen területen dol­ - A maguk életéből ki tudják zárni a pedofil
gozik, érzelmileg eleve túlterhelt, hiszen sem az iskolában, bántalmazás képeit? Együtt tudnak élni ezekkel az
sem az életben nem tanulhatta meg az ilyen erős érzelmek ügyekkel és az elméjükbe égett szörnyűségekkel?
kezelését, m ivel nem természetes emberi élethelyzet az, -M.Cs.: Nagyon szerencsés az, aki ezt hosszú távon
hogy hétről-hétre szenvedő gyermekeket látnak. Ezért meg meg tudja tenni. Ha egy-egy esemény képeit ki is tudják
kell ta n u ln iu k ezeket az erős érzelmeket kezelni. Ebből zárni, a stressz-hatás, amit ezek a képek okoznak, hosszú
a szempontból egyfajta kiválasztódás történik az ezen a távon összeadódik és érzelmekben gazdag magánélet, jó
területen dolgozó nyomozóknál. Van, akinek eleve „nem munkaközösség vagy szakember segítsége nélkül később
bírja a gyomra”, így nem is fog dolgozni ezen a területen. problémát okoz a lelki életükben.
Számos nyomozóval találkoztam, aki józanul felmérve Ahogy már beszéltük, mivel elemi emberi, társadalmi
érzelmeit, indulatait, elmondta, hogy ő nem tudna ilyen értékek megszegésével szembesülnek (afizikai bántalmazás;
területen dolgozni, mert nem tudná magát visszafogni az a szexuális bántalmazás tilalma a gyermekkel szemben;
elkövetővel szemben. A z kezd el dolgozni és marad is ezen a a gyermeknek a szülővel, a felnőttel szembeni természetes
területen, aki képes szembenézni, és legalább részben kezelni bizalm ával való visszaélés; a biztonságos, jó világba
és elviselni ezt az erős érzelmi terhet. Az erős érzelmeket -fel­ vetett hit elvesztése), hacsak nem erősek ezen a téren, ők is
háborodás, düh - különösen az első időkben kényszerből haza bizalmatlanná, az érzelmi kapcsolatokat kerülővé válnak.
is viszik, mert nem tudják a munkahely kapujában letenni. Ami a baráti, szerelmi viszonyokra egyértelműen kihat.
Gyakran évekbe telik számukra megtanulni, hogy hogyan - Tudnak bizalmi kapcsolatot létesíteni, kialakí­
válasszák külön a munkahelyi és a magánéleti érzelmeket. tani az elkövetőkkel?
Ha az erős érzelmek kezelésére nem képes a nyomozó, annak -M.Cs.: Nem csak, hogy tudnak, hanem kell is egyfaj­
néhány éven belül komoly hatása lesz az életére. Kialakul ta bizalmi kapcsolatba kerülniük az elkövetőkkel. A nyomo-
 zónák, vizsgálónak az a dolga, hogy a büntetőeljárás sza­ először mondják el részletesen - akár a fájdalm as részle­
bályait betartva tisztázza a tényállást, megértse és leírja mi tekbe menően is - , hogy mi történt velük. Ezt a feltárást
hogyan, miért, mikor történt. Ez pedig a gyanúsított „nél­ értelemszerűen nagyon erős érzelmek, gyakran sírás,
kül” korlátozott, ezért bizalmi kapcsolat nélkül nem megy. zokogás, félelem, szorongás kíséri, és ez az erős érzelem
Ehhez neki is együtt kell működnie a gyanúsítottal, el kell összeköti őket, bizalmi kapcsolatot alakít ki közöttük.
fogadnia, egy szinten meg kell értenie őt ahhoz, hogy ez meg­ - Tudnak-e az ilyen ügyben nyomozók pártatla­
történjen. Bár a gyanúsítottnak joga, hogy nem szólal meg, nok maradni?
vagy a valóságnak nem megfelelőt állít, a jó nyomozó képes -M .C s.: B izonyára nem egyszerű szám ukra, de
a gyanúsított együttműködését elérni, megszólaltatni őt kötelességük. H a nem tu dják elnyom ni természetes
-A gyerekek, vagyis a bántalmazottak bizalmi érzelmeiket, akkor a büntetőeljárás „figyelő szemei”, a
kapcsolatot létesítenek a nyomozókkal, a vizsgálókkal? főnök, az ügyész, a bíróság nagyon hamar észreveszi ezt.
-M .C s.: A z általários tapasztalat az, hogy igen. Ennek pedig gyorsan jö n a következménye. így ham ar
A gyermekekben, bántalmazottakban nagyon élénken él kirostálódnak azok a nyomozók, akik a pártatlanságukat
az átélt szenvedés, és legtöbbször a nyomozó az, akinek a m unkájukban nem tudják fenntartani.
 - TIZENNYOLCADIK FEJEZET -

FÖLDÖN, VÍZEN, LEVEGŐBEN - BIZTONSÁGBAN

Bepillantás a Határ-, Vízi- és Légi rendészet világába
Az ember, am ikor rendőrökről b eszél, vagy valam i oknál fogva b evillan szám ára a rendőrség fogalm a,
túlnyom órészt az e d d ig i fejezetekben taglalt dim enziókban és „terekben” képzeli el őket. Tehát m in d en ­
k éppen föld k özelb en és legelsősorb an is m etropolita, városi, falu si vagy közúti „kulisszák” közepette.
N em tudom önök h ogy vannak vele, de nekem viszonylag ritkán jutnak eszem be vízen, levegőben vagy
épp határszakaszokon szolgálatot teljesítő egyen ruhások. C sakis ha valam ilyen híranyag kapcsán fe l­
m erülnek, akkor csodálkozom rá m agam ban, h ogy „jé, tényleg, valóban, oda is kellhet rendőr elvégre,
és ezek szerint jó l láthatóan van is”.
R itának egy kicsit egyszerűbb dolga volt, m ert m ár Papp Károly országos rendőrfőkapitánnyal foly­
tatott első egyeztetései alkalm ával is fölm erültek a rendőrség ezen kevésbé ism ert szegm en sei, így várta
már, h ogy fényképezőgépével fölszerelkezve bep illantást nyerjen azokba a „m ikrovilágokba” - időnként
ehhez az adekvát légi- vagy vízi járm űvet is igénybe véve - am ikbe egyszerű fö ld i halandó nem sűrűn
nyerhet b etek in tést...

- Az országos rendőrfőkapitány úr külön kérése ha autópályán valamilyen kritikus történés - baleset,

volt még az elején, hogy a Vízirendőrség munkáját is
mutassuk be majd a nyár folyamán. Mivel közeledett
a kánikula, nem volt kérdéses, hogy a balatoni vízi­
rendőröket is meglátogassam; amúgy is balatoni lány
vagyok, erős kötődéssel a környékhez.
A vízirendészet a B alatoni V ízirendészeti
Rendőrkapitánysághoz tartozik, siófoki székhellyel.
Én Fonyódra utaztam le a Balatoni Közbiztonsági
K oordinációs Bizottság sajtóközpontjába, ami
a turisztikai szezon időszakában ott m űködött a
főkapitány ú r utasítására. Négy megye - Somogy,
Fejér, Zala és Veszprém - összefogásával teljesítenek
szolgálatot rendőrök a vízen. Amihez egyébként
kapnak légi támogatást is, amikor szükséges. Ha a
vízen esetleges eltűnés van helikopteres segítséggel
kezdik el a keresést, valamint a tó környéki fesztivá­
lokat is rendszeresen biztosítják „felülről”. Illetőleg
tömegbaleset - van, akkor rárepülnek, és nyomon
követik az események alakulását. De a dugókról is
ők tudósítanak, különösen nyáridőben. „Rómeó”
a helikopter neve, ami ilyenkor nyáron lenn van
a tónál, és „őt” hívják segítségül szükség esetén.
Méhes Dóra rendőr főhadnagy, a Somogy Megyei
Rendőr-főkapitányság sajtó szóvivője és helyettese,
Kis-Bank M ónika rendőrhadnagy, valam int Dr.
Piros Attila rendőr dandártábornok, rendőrségi
főtanácsos főkapitány Fonyódon nagyon aranyosan
fogadtak, amikor megérkeztem.
Kimentem velük a vízre szinte rögtön, járőrözhet-
tem velük, még speciális „Police”-feliratú rendőrségi
vízi-védő-mellényt is kaptam, hogy 100%-osan biz­
tonságban érezzem magam a villámgyors rendőrségi
motorcsónakon. A viseletűk is nagyon tetszett, hiszen
ők rövidnadrágban, pólóban járhatnak-kelhetnek.
Bár biztosan állíthatom, máshogyan a meleget Bala­ m eg a vihart, inkább kiküldik a
tonon nem lehetne elviselni a nyári kánikulában. túlságosan bemerészkedett fürdőzőt,
- M agamfajta laikus azt gondolná, h ogy kim en­ vitorlást. Három hajóval mozoghat­
ten d ő , eltű n t v a g y m e g fu lla d t em b erek k u tatá­ nak, cirkálnak, ebből az egyik egy
sában m erü l ki tevék en ységü k , e se tle g időn k én t nagyon gyors motoros gumicsónak.
eg y -eg y m egvadult m otorcsónakost, vízim otorost R iasztást is m egéltem velük,
vagy w akeboard-ost kell „m egfék ezn iü k ”... m ert Badacsonyban volt egy kislány,
-N em , azért ennél többről szól a vízi-biztonság. aki szegény am putálta az ujjait a
Figyelnek arra p l, hogy 800-1000 m éteren belülre vitorlás csúsztatható lépcsőjével.
m ár ne menjen fürdőző, hiába vallja magát nagyon Oda átm entünk, találkoztam vízi­
jó úszónak, vízibiciklis se nagyon sodródjon beljebb, m entőkkel is, rájuk hárult inkább
m ert egy hirtelen lecsapó vihar rettenetesen meg a problém a megoldása. Sor került
tudná nehezíteni a mentését. Ha baleset történik, vízi ellenőrzésekre is jelenlétemben,
m ondjuk fennakadó, zátonyra futó hajó esetén, m ert ők ugyanúgy igazoltathatnak,
akkor is őket hívják, szóval akad dolguk. Ahogy a hajózáshoz szükséges papírokat,
láttam, óriási hangsúlyt fektetnek a megelőzésre. engedélyeket elkérhetik, m int szá­
Ha kicsit is borongósabbra vált az idő, nem várják razföldi kollégáik az utakon. Szondát
is fújatnak, ha indokoltnak látják. Rá is leltünk egy
idős úriemberekkel teli vitorlásra, ahol a teljes éltes
korú legénység szolid alkoholos befolyásoltság alatt
volt. Nagyon aranyos bácsik voltak, kicsattantak
a jókedvtől, állításuk szerint reggel óta tesztelték
a finom Balaton-környéki borocskákat. Ok át is
engedtek a hajójukra és arról le tudtam fényképezni
a Vízirendőrség járművét munka közben. Sőt, pajkos
mosollyal m arasztaltak is, hogy majd ők szívesen
kivisznek a nap végén engem a p artra... Nem éltem
a lehetőséggel, de örült a fiatal kollégák felbukkaná­
sának egyikük, aki maga is nyugalmazott rendőr volt.
Azért szerencsére a csapatban akadt egy józan
ember, akinek rendben volt a véralkoholszintje, és
a vezetői engedélye is, így gond nélkül útjára tudtuk
engedni a „bortúrán” lévő, láthatólag nagyon össze­
tartó baráti társaságot.
- Le m ern ém fo g a d n i, h ogy azért eg ész m á s­
kén t hat a ren d ő ri „ p sz ic h é r e ” a n a p sü tésb en
pólóban-sortban végigcsin ált szolgálat - akár m ég
túlórákkal is - m iközben a m esés Balaton-környéki
tájat és a csillá m ló vizet n ézegeti az em ber, m int
a n a g y v á ro si b eto n ren g eteg b e szoru lt fu lla sztó
h őségben üld özn i a bű n t...
-Abszolút, persze. Sokkal szerencsésebbek ők a
fővárosi kollégáiknál, és ez kétségkívül sugárzik is
róluk. Nyugodtak, mosolygósak, pozitív személyi­
ségűek; amivel persze nem azt állítom, hogy városi
kollégáik idegesek, feszültek, morózusak lennének...
Csak hát érződik az ilyesmi, na, egyszerűen emberek
vagyunk és igenis meghatároz a környezet, amiben
létezünk, dolgozunk. Egyikük, Karalyos Szabolcs
rendőr főtörzszászlós kedvesen em lítette is, hogy
üdvözli a Dunai Vízirendőr kollégákat, akikhez nem
sokkal utána érkeztem vissza a fővárosba.
A kettő között volt még egy rövid egynapos kité­
rőm Balatonkilitin a Légirendészetnél, m ert akkor
kapták meg az AS-355-ös helikoptert hat hónapra,
bérlésre, EU-pályázaton megnyerve ezt a lehető­
séget. Elsősorban azért, hogy a H atárrendészetet
támogatva felülről tudják ellenőrizni a határsza­
kaszokat. Speciális rádiókkal, infrakam erával
fölszerelve ezt a gyönyörű masinát. Épp aznap volt
a berepülése és vizsgáztak a pilóták is a Kiliti Rep­
téren. Bottá András rendőr ezredes, a Készenléti
Rendőrség légirendészetének vezetője engedélyével
csatlakozhattam a felkészülésükhöz Pongor Anita
rendőr alezredes koordinálása alatt.
A reptéren kedvesen fogadtak a pilóták, én azon­
nal csapódva Habuda László rendőr alezredeshez,
az aznapi szolgálatban lévő pilótához, Papp László
rendőr törzszászlóssal együtt kezdtem meg a szolgá­
latot velük. Habuda Lacit a mentő-könyvünkből talán
ismerősen csengő dr. Temesvári Péter „ajánlotta”
nekem, hiszen ők régi jó barátok. Sokat beszélgettem hanem a páromtól tudom, hogy a helikopter reme-
vele, és érthető m ódon nagyon szereti a munkáját, gése-rezgése, vagyis a rezonancia ilyen hatással van
mert ők tényleg sokat repülhetnek, számos repülési a szervezetünkre. Pláne három órán át...
órában élvezhetik az eléjük táruló látványt. Aztán még egy jó kis ételmérgezést is sikerült
Ellentétben mondjuk a Légimentőkkel - legalább összeszednem előző este a jóféle „balatoni” hekktől,
is, amit én tapasztaltam -, akik elég „célzatosan” amikor is búcsúvacsorára invitáltak Méhes Dóriék.
repülnek: kim ennek egy balesethez, majd a kór­ Az ételallergiától lángvörös kiütésekkel, kisebb
házhoz és végül a bázisra. Szép és fontos munka, puklikkal lett tele a bőröm, amiket úgy három hétig
de elég statikus: felszáll-leszáll, felszáll-leszáll, 5-10 szenvedtem még ezt követően. Úgyhogy ilyen kalan­
perces intervallumokban. Egyébként jelezték, hogy dosra sikeredett a Balatoni Vízi- és Légirendészet
nyugodtan kihúzhatom magam, m ert ember nem gyors egymásutánja. Egyébként utóbbiak a koráb­
repülhetett még ezeken a gépeken civilként soha ban em lített dugófigyelő, autópálya eseményeket
korábban. Aggódtak is kicsit, hogy a főpilóta Gyenei
Zoltán rendőr alezredes, parancsnok-helyettes, nem
biztos, hogy föl fog ám engedni a gépre. Mivel ugye
a főpilóta döntése lesz, hogy fölülhetek-e, teljes izga­
lomban vártam, hogy megérkezzen a kiliti reptérre.
Megérkezett és máris egy határozott „nem ”-mel
döntötte el ezt a kérdést. Jó, ha nem hát nem, beletö­
rődtem. Aztán valószínűleg csak átgondolhatta, mert
úgy tíz perc elteltével odaszól nekem, hogy „na jó, az 0 *r | m
az éjjellátó lesz a tiéd, az éjszakai berepülésre velünk
tarthatsz”. És valóban, elvittek utána egy éjszakai, m mt
három órás berepülésre, ami hihetetlen élmény volt.
Párom, aki ismeri a hivatásos repüléssel foglal­
kozó szerveknél működő lehetőségeket - a légimen­
tőknél dolgozván -, még ő is rácsodálkozott, hogy
ez aztán tényleg nem semmi, hogy erre engedélyt
■0 * s f ‘*“ .
kaptam... Főleg, hogy ez az éjszakai repülés egyben
a főpilóta vizsgája is volt, tehát tényleg egy kisebb
csoda, hogy én ott lehettem.
Csendben, ném án örültem szerencsémnek, és
figyeltem, hogy milyen profin röpködünk a teljes
sötétségben. Izgalmas volt, de egy ponton túl
elkezdett iszonyatosan fáradni a nyakam, m ert
kétségtelenül nagyon nehéz volt a sisak. Úgyhogy
a térdem re helyeztem a könyökömet és a felétől
az egész útnak kézzel tartottam a fejemet. Nagyon
elfáradtam a végére, nem is csak a sisak-tartás miatt,
felülről koordináló tevékenységükön túl a környező
repterek kisgépeinek pilótáit is bárm ikor igazol­
tathatják és szokták is. Legyen szó akár mondjuk
vitorlásrepülőről.
Visszatértem tehát a fővárosba és rögtön „becsek-
koltam” a Dunai Vízirendészethez. A BRFK Dunai
Vízirendészeti Rendőrkapitánysága a Kopaszi-gátnál
található. Járőröztem velük napokig, ugyanígy hajó­
kat ellenőriztek és állítottak meg. Az éttermi hajókra
is fel-felnéztek, m inden rendben van-e, elkérték a
kapitányok iratait - ez egyébként így volt a Balato­
non is, a kompokon, hiszen azért ott számos utassal
igen nagy a kockázati faktor.
Ami érdekes volt számomra ebben, az igazából
a Sziget Fesztivál maga, legalább is „víz-felőli szem­
szögből” látni az eseményt, illetve az oda érkezőket.
Ilyenformán mindkét oldalát láttam - rendőri szem­
pontból is - a Fesztiválnak, hiszen egy másik fejezet­
ből m ár kiderült, hogy a beengedésnél is időztem
egy délutánt a készenlétisekkel. Egyébként a ritkán
előforduló vízihullák kiemelésén kívül - ami nyilván
a kellemetlenebb része a munkájuknak -, alapvető­
en ők is azt csinálják, mint kollégáik a Balatonon:
amennyiben látnak valakit a parton befelé indulni
a vízbe, rászólnak, a kutyásokat is kihajtják, ha látják
hogy a vízben lubickol az eb, mert néha iszonyú erős
a sodrás és elviheti az állatot. Szóval a megelőzés az
elsődleges számukra is, m ert ha a folyóban baj van,
akkor az igazi baj. Ugyan motorcsónakkal is közle­
kednek egyidejűleg, tehát sokszor ők kezdik meg az
újraélesztést ha kell, de m indenképpen törekednek
elkerülni az ilyen helyzeteket. Erőteljes figyelmezte­
téssel és megelőzéssel. Nyolc óra egy műszak számuk­
ra is, rendszerint ezt folyamatosan a vízen is töltik.
Miután végeztem náluk, és pár nap után elbú­
csúztam tőlük, indultam le a határra. A főkapitány
úr ugyan azt szerette volna, ha Csongrád megyébe
megyek, m ert azért ott van jellem zően elég erős
m igráns beáram lás. Engem azonban inkább a
Bács-Kiskun megyei térség érdekelt, noha azt
mondták, ott alig-alig történik valami. Mivel tudtam,
hogy az AS-355-ös helikopter ott állomásozik Bács-
bokodon, és Habuda Laci hihetetlen szakértelmét
látva teljesen megbíztam benne, ragaszkodtam a
személyéhez egy esetleges újabb repülésre nézvést.
Ott képzeltem el tehát megfigyelni a Határrendészet
tevékenységét.
Megbeszéltem Vikivel, hogy én m ásnap akkor
indulnék is le Bácsbokodra az új bázisra az említett
AS-355-öshöz, amivel felülről védik a Bács-Kiskun
megyei határszakaszt, m ert ez a második legfrek­
ventáltabb hely az illegális határátlépők számára.
Kisebb felfordulást okoztam ezzel odalenn, mint
m egtudtam . M ert próbáljuk elképzelni a világ
legnyugodtabb helyét, vagyis ezt a határrendészeti
kirendeltséget, ahol semmi zaj, semmi történés
néhány elfogástól és az illegális határátlépések
ügyintézésétől eltekintve. A tücsökciripelést néha
egy-egy madárfütty szakítja meg csupán, de a legcso­
dálatosabb tanyai idill és béke lepi be a rónát. Majd
egyszer csak megcsörren a telefonjuk és az országos
rendőrfőkapitány szóvivője a vonalban, hogy érkezik
valaki hozzájuk...
Úgy volt, hogy már reggelre lenn leszek, de vala­
mivel elmókoltam a napot, így csak délután értem
le Bokodra. Mint utóbb m egtudtam kis túlzással
mindenki haptákban állt Tettinger Antal kirendelt­
ség-vezető határozott utasítására, m ár reggel óta
várva a „díszvendéget”, akit az ORFK „delegált”...
Szabó Gábor rendőr őrnagy, hatósági alosztály-
vezető várt és köszöntött engem, és életem egyik
legjobb, ár-érték arányban legideálisabb szállására
kvártélyoztak be. EU-s pénzből kialakított, motelek­
re hajazó minőségű és kényelmű szállás, wellness-
résszel, fitness-teremmel. Egészen szuperül éreztem
magam 3-4 napon át. Csoda kis falu ez, szinte semmi
„élet” nincs a Bácsbokodi Tejüzemen kívül (meg
most m ár ugye a helikopter-bázis), totális relax és
kikapcsolódás; egyedül én bolygattam fel az állóvizet
valamelyest, no meg egy esemény, amire ekkor még
nem számított senki. A főhadnagy azonnal biztosított
segítőkészségéről, kérdezzek bárm it, amiben tud
eligazít. De azért láttam rajta a zavartságot, hogy
nemigen tud hová tenni: ki vagyok, mi vagyok, mit
m ondhat nekem, mit nem ... Mivel tényleg kezdett
az egész valami fura nyaralásra, hosszú-hétvégés
kiruccanásra emlékeztetni, kivitt a faluba a közértbe,
hogy vegyek magamnak kaját.
Ahogy leparkoltunk olyan volt az egész, mintha
harminc-negyven évet visszamentem volna az időben:
egyrészt egy vízszállító lajtoskocsi „húzott el” előttünk
(a helyi ivóvíz minősége indokoltajelenlétét), másrészt
nem emlékszem, mikor vettem ilyen olcsón ételt utol­
jára. Ezer forint alatt költöttem és egy táskányi kajá­
val tértem vissza a bázisra, amiből négy napig vígan
megvolt az ellátmányom. Szóval nyugodtan m ond­
hatom: Bácsbokod minden tekintetben maga az idill.
Vigyáztak rám nagyon, Gábor rendszerint nem
m ert hazam enni addig, míg én nem tértem nyu­
govóra, hogy m indent rendben és így teljes lelki
nyugalommal hagyjon ott. Egyik este azt hihette,
hogy végre aludni térek már, és ő is indulhat haza,
amikor egyszer csak kijövök szobámból átöltözve
a kis trendi futócuccomba. Rám néz, végigm ér
hitetlenkedve és még el sem hagyta teljesen a száját,
hogy „ez komoly?” m ár vágtam is rá, hogy „ahha,
elm ennék futni egy kört ezen a csodajó levegőn”.
Még mindig láttam az arcán a teljes értetlenséget,
és ismét megkérdezte: „ugye viccelsz?” Bennem is
kezdett elhatalmasodni az értetlenség, nem tudtam
hová tenni mi olyan iszonyúan érthetetlen ezen...
„Persze, futok egy háromnegyedórát, úgyis itt a
zöld, a jó levegő, itt a h atár...” Közbevágott: „Ismé­
teld meg ezt a mondatot légyszi.” Jó. Tehát elmegyek
egyet futni, tök jó a terep, hisz itt a határ...
Fölemelte ebben a pillanatban a m utatóujját
félbeszakítva a m ondatot és akkor esett le mit is
 mondtam. „Itt a határ.” Ahol egyébként bármikor
felbukkanhatnak illegális bevándorlók, bárm ikor
jöhet egy csoportnyi migráns, én meg itt akarok sza­
ladgálni színes kis futógönceimben... Hiszen több
esetben is dolgoztam menekülttáborokban az elmúlt
években, és találkoztam rengeteg kedves migránssal,
ugyanakkor akadt köztük agresszív is. Úgyhogy kicsit
elszégyellve magam, hogy ezt így nem gondoltam
végig, elindultam a szobám felé, de azért mondta,
hogy az edzőterm et nyugodtan használhatom, ha
buzog bennem a fölös energia még így este tízkor is.
Van ott bicikli, lehet kardiózni.
Nem éltem a lehetőséggel végül, m ert másnap
reggel 5-kor mentem Habudáékkal tesztelni egy a
helikopterre szerelt hőkamerát. Pontosan érkeztem
a bázisra - pont két percet vett igénybe ugyanis átsé­
tálni a rendőrségről a légibázisra - örömmel látva,
-24G-
hogy ismerős arcok vannak ismét itt,
akiket m ár megismerhettem Kilitin.
Ötvös László rendőr alezredes volt
az egyik felelőse az aznap reggeli
feladatnak, régi re n d ő r pilóta ő,
akit a kollégái a lehető legjobban
elismernek és tisztelnek. Fel is száll­
tunk és elkezdődött a határszakasz
pásztázása.
Bácsalmáson van a régió határ-
rendészeti központja és több nagy
infrakamera is föl van állítva végig a
határszakaszon magas tornyok tetejé­
re, és a kritikus részeket, főleg Kele-
bia határát jól belátják. Ahol ugye
esélyes a migránsok beszivárgása. Ök
jelzik a helikopternek, ami elindul a
 levegőből felderíteni, megmondja a pontos koordi­
nátákat és indulhatnak a földi egységek elfogni.
Történt egy olyan esemény a harm adik napon,
hogy érkezett egy nagyobb afgán és koszovói csoport
(de néhány iraki és szerb is akadt köztük), ennek
a pontos felderítése a helikopter feladata volt. Miután
leszálltunk és kiraktak Habudáék a helikopterből,
átültem gyorsan a határrendészet kocsijába, és a határ-
szakaszra már velük mentem ki fotózni az „elfogást”.
Pontosabban „idegenrendészeti előállítást”, mert
bár nem bűnözőkről van szó, ezek az emberek azért
jogszerűtlenül tartózkodnak az országban. Kétség-
beesett em berek ők, akik m indent felszámolnak,
m indenüket el- és feladják, hogy egy jobb jövő
reményében elinduljanak nyugatra. Nagyon sajnál­
tam őket, gyerekek is voltak köztük.
Itt történt az a korábbiakban - az embercsem ­
pészet tém akörében - vázolt eset, am ikor egy
„családon” belül az „anya” nem tudta megmondani,
hogy a „lánya” hány éves. Vagyis egészen biztosan
semmi közük nem volt egymáshoz, és ki tudja,
hogy az a 14 éves csinos lány hol kötött volna ki
Nyugat-Európában...
Mivel mi külső schengeni határ vagyunk, minket
erősen védeni kell, m ert aki egyszer itt áthatol, az
m ár elég szabadon mozog onnantól az Unióban.
Azon túl, hogy nagy terheket rak a befogadó ország­
ra és az egész Unióra ez a probléma a legnagyobb
nyerészkedői és vámszedői e kiszolgáltatott embe­
reknek az embercsempészek. Akik sok ezer eurót
elvesznek tőlük, néha tényleg az utolsó fillérjeiket,
bár ahogy hallottam többnyire „garanciával” teszik.
Vagyis ha visszatoloncolják az adott migránst, akkor
újra próbálkozik vele az embercsempész később,
egész addig, amíg össze nem jön a dolog. Aztán hogy
mit kezd magával az Unión belül, az m ár egy másik
kérdés és problémakör.
Egyébként a m enekültek arányához képest
viszonylag kevesen kérnek hazánkban m enedékjo­
got, bár hallani, hogy e szám emelkedőben van most
már évről évre. Mindenesetre, hajó i emlékszem ők
72-en voltak, és közülük egy sem kért. Regisztrálták
őket, ujjlenyomatot vettek tőlük, rendszerbe vették
őket, de valószínűleg hazatoloncolás lett a sorsuk.
Megrázó volt látni ezeket a csüggedt, reményvesztett
em bereket, főleg a Bácsalmási H atárrendészeti
Kirendeltség udvarán, ahol a garázsokból kialakítot­
tak kis előállító helyiségeket és oda voltak bezsúfo­
lódva átmenetileg szerencsétlenek.
Kiszúrtam az egyik ilyen „kutricára” fölragasztva
az UNHCR szimbólumát, amivel én elsősorban
Szomáliái kontextusban találkoztam első nagy kikül­
detésem alkalmával. Hiszen e szervezet által tudtam
kiutazni Fekete-Afrikába, a menekülttáborokba. És
most itt Bácsalmáson kell ugyanezt látnom; egy nőt
például, aki kiszáradtnak tűnő kis csecsemőt tartott
 noM
ip
p
karjában, aki szakadatlanul csak sírt. Orvost is kellett
hozzá hívni, m ert láthatóan rossz állapotban volt.
Mesélték a rendőrök, hogy néha saját gyerekeik

■ BOL
kinőtt ruháit hozzák be a m enekülteknek, m ert
télvíz idején sokszor egészen alulöltöztetve hozzák

vxuu
át gyermeküket a menekültek. Nyomasztó volt látni

IIIm ...
őket, és azt, hogy itt és most foszlik szét az a remény,
ami amúgy is lehet, hogy csak hiú ábránd volt, hogy
itt az U nióban m ajd m egtalálják szám ításukat.
De legalább tartotta bennük a lelket. A mai napig.
Bácsbokodon 24 és fél, Bácsalmáson 32,3 km
hosszú határszakaszt tartanak szemmel és vigyáznak
a határrendészet jól képzett szakemberei.
Ha m ár határról beszélünk, talán még itt érde­
mes megemlíteni a Repülőtéri Rendőr Igazgatósá­
got, hiszen az ő munkájuk is rendkívül fontos, hogy
zavartalanul és biztonságban utazhassunk. Voltam
kinn egy napot itt is, megtekintettem a csomagátvizs­
gálást és az utasvizsgálatot; noha ezekben utasként
m ár számtalanszor volt részem, de érdekes volt most
innen a „kulisszák mögül” látni, hogyan is megy
az „átvilágítás”, miket néznek, keresnek a monitoron.
A Repülőtéri Rendőr Igazgatóságról fontos tud­
ni, hogy a Határőrség és a Rendőrség integrációja
következtében, a repülőtéren szolgálatot teljesítő
Budapesti Határőr Igazgatóság és Repülőtéri Bizton­
sági Szolgálat jogutódjaként, 2008. január elsejével
alakult meg. Az RRI területi jogállású, önállóan
működő és gazdálkodó költségvetési szerv. Az álta­
lános rendőrségi feladatok ellátása során speciális
feladatokkal bővített széleskörű rendőrségi tevé­
kenységet lát el. Illetékessége kiterjed a Liszt Ferenc
Nemzetközi Repülőtér egész területére, ahol közel
650 fővel folyamatos munkavégzéssel látja el szolgá­
lati feladatait. Az igazgatóság tevékenysége az alábbi
területeket öleli fel:
- közrendvédelmi,
- határrendészeti,
- szabálysértési,
 - idegenrendészeti,
- légi-toloncolási,
- bűnügyi,
- légi közlekedés védelmi,
- utasbiztonsági,
valamint funkcionális feladatok ellátása.

Az Igazgatóság kiemelt feladata a határforgalom

ellenőrzése és a repülőtér területén a közbiztonság,
a közrend folyamatos fenntartása, melyet utasbarát
módon, szolgáltató jelleggel valósít meg a Budapest
Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Az Igazgató­
ság által ellenőrzött határforgalmat a világ minden
országából érkező, intenzív utasforgalom jellemzi.
A mintegy 200 országból turisztikai céllal érkező
utasok mellett többnyire itt lépnek át a nemzetközi
szervezetek képviselői, a kormánydelegációk, az
ország politikai, gazdasági életére is befolyással bíró
politikusok, diplomaták, az üzleti élet, a kultúra és a
sport világának neves személyiségei.
Az Igazgatóság fő feladata továbbá a légi közle­
kedés védelmének, az Európai Uniós előírásoknak
való m aradéktalan megfelelés biztosítása. A repülő­
tér területén folyamatosan végzi az utasbiztonsági
ellenőrzés felügyeletét, fegyveres biztosítását, ellátja
a magyarországi repülőtereken utas- és repülőtér
biztonsági feladatokat ellátó szervezetek szakmai fel­
ügyeletét, szakirányítását. Az RRI rendőri szerveken
belüli egyedi helyzetéből adódóan a bűncselekményi
struktúrák is sajátságosán épülnek fel. Alapvetően
elm ondható, hogy a vagyon elleni, azon belül is a
lopások kapcsán indított eljárások visszaszorítása áll
az igazgatóság homlokterében.
Az igazgatóság tevékenységi körébe tartozik az ille­
gális migrációval összefüggő cselekmények folyamatos
ellenőrzése, a menekültkérelmet beadók hatósági
ügyintézése, a deportált utasokkal kapcsolatos ellen­
őrzési, kísérési, felügyeleti, továbbá a továbbutazások
biztosításával összefüggő feladatok ellátása. Országos
illetékességgel hajtja végre a légi-toloncolási felada­
tokat olyan külföldi állampolgárok vonatkozásában,
akiket a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
idegenrendészeti hatósága kiutasított az országból
és toloncolásukat rendelte el. Az Igazgatóság által
működtetett Őrzött Szállás a nemzetközi előírásoknak
megfelelő körülményeket biztosít az itt elhelyezett
külföldiek részére.
 - TIZENKILENCEDIK FEJEZET -

„UTOLSÚ FEJEZET” ...

Megemlékezés egy hivatás hősi halottjárél
Lassan hagyománnyá lesz a ,,90 nap ...” sorozat könyveiben, hogy egy fejezet erejéig megemlékezünk az adott
szerv, foglalkozás, hivatás hősi halottjairól. íg y volt ez az első, „m entős” riportkönyvünkben a budaörsi m en­
tőhelikopter lezuhanásának felidézésével. A könyv tárgyául szolgáló és e munkára engedélyt adó kéklámpás
szerv vezetőinek javaslata alapján választjuk ki az adott tragédiát. Ugyanis ők érzékelték és tudják leginkább
m elyik volt az a haláleset, az a szom orú „közös nevező” a hivatáson belül, ami évekkel ezelőtt egyszer­
re váltotta ki a benne dolgozók döbbenetét, fájdalmát, gyászát. Lehetne számos esetet, számos hőst em líteni,
akik életüket áldozták azért, hogy a közbiztonság, a biztonságérzetünk - ilyenformán szem élyünk - sértetlen
maradjon. M égis, m indent és m indenkit sajnos nem lehet egyetlen könyvbe sűríteni, m ég ha terjedelm es
is a könyv. íg y ezen az egy eseten és néhai Kenéz Im re motoros rendőrjárőr szem élyén keresztül állítunk
em léket mindazoknak, akik valaha is indokolatlan hirtelenséggel, baleset vagy idegenkezűség miatt életü­
ket áldozták rendőri munkájuk végzése során közösségünkért, a magyar emberek közbiztonságáért. Kenéz
Im rét hazánk belü gym in isztere h ősi halottá nyilvánította és előléptette posztum usz rendőrhadnaggyá.

M iután az érintett sofőr kifizette a bírságot, a

AZ ESET
Rendőr tanúk vallomása szerint egy gyorshajtás
miatti bírságolás után történt meg az az eseménysor,
amelynek végén egy osztrák férfi a vád szerint 2012.
október 11-én Apátfalván Hum m er terepjárójával
szándékosan halálra gázolta Kenéz Imre rendőrjár­
őrt. A 35 esztendős Thomas B.-t hivatalos személy
ellen elkövetett emberölés, intézkedést végrehajtó
rendőr sérelmére felfegyverkezve, folytatólagosan
elkövetett hivatalos személy elleni erőszak és közúti
veszélyeztetés bűntettével vádolta meg az ügyészség.
A per a Szegedi Törvényszéken zajlott.
A vallom ások szerint a forgalom -ellenőrzést
végző rendőrök a konvojban a nagylaki átkelő felől
Makó irányába tartó négy hummeres egyikét gyors­
hajtás miatt megbírságolták Magyarcsanádnál.
konvoj továbbindult. A két motoros járő r - köztük
a későbbi áldozat - szirénát és villogót használva a
traffipaxos rendőr jelzésére indult el, aki azért kért
segítséget, m ert az egyik terepjáró leszorította az
útról. Apátfalva belterületén érték utol a konvojt,
a vádlott nyelvet nyújtott az őt m egállítani próbá­
ló m otorosra, középső ujját m utatta neki, majd
m egpróbálta leszorítani az útról. Ezt látva a traf­
fipaxos autót vezető rendőr két vagy három lövést
adott le a terepjáróra.
A falu központjában a Hummer lehúzódott az út
szélére, ajárőr mellette, a sértett előtte támasztotta le
motorját. Ajárőr kinyújtott kézzel odaszaladt a bal első
ajtóhoz, előbb megpróbálta kinyitni, majd a motoros­
ruha könyökvédőjével igyekezett betörni az üveget.
A terepjáró előbb balra indult, majd a vádlott
jo b b ra rá n to tta a korm ányt és elütötte Kenéz
Im rét. A já rő r ezután öt célzott lövést adott le az
autóra, ezek az ajtót találták el. A vádlott, m iután a
járő r gázspray-t használva m egpróbálta kiszállásra
kényszeríteni, késsel a kezében ugrott ki a kocsiból.
A rendőr ekkor több lövést adott le rá, a kezét,
a csípőjét, a térdét és a combját találta el.
Egy civil segítségével sikerült a földre gyűrniük,
de a vádlott ekkor egy másik kést rántott elő, majd
m egpróbálta megszerezni a rendőrök fegyvereit.
Mint később kiderült, a vádlottnál - tokokban a
testére és az övére rögzítve, valamint a zsebeiben -
öt kés volt. A járő r egy másik rendőrrel és a segítsé­
gükre siető autóssal tudta m eg b ilin cseln i a vádlottat.
Kenéz Imre járőrtársa, aki időközben a történtek
m iatt leszerelt a rendőrségtől, úgy fogalmazott, az
életéért küzdött, am ikor próbálta megfékezni a
vádlottat. A többi szemtanú beszámolója alapján is
a vádlott magán kívül volt, artikulálatlanul ordított,
folyam atosan ellenállt a rendőri intézkedésnek,
három bilinccsel tudták egy fához rögzíteni. A terep­
já ró t kábítószerkereső kutyával is átvizsgálták, az
állat a hátsó ülésen egy bőröndnél drogot jelzett.
ammi
A vádirat szerint a 35 éves fé rfi fíum m er terep­
járójával, három másik járművel konvojban, a 43-as
úton a nagylaki átkelő felől Makó irányába tartott.
A vádlott m egpróbált leszorítani az útról egy tra-
fipaxos rendőrautót. A rendőr segítséget kért két
motoros rendőrjárőrtől, akik igyekeztek megállítani
a H um m ert. A vádlott az egyik, megkülönböztető
jelzést használó motorost is megkísérelte leszorítani,
neki is ütközött terepjárójával a rendőr járművének.
A rendőrjárőr célzott lövéseket adott le a terep­
járó kerekeire. A járő r társa, Kenéz Imre Apátfalva
belterü letén - hogy m egállásra bírja a férfit -
motorkerékpárjával keresztbe állt a terepjáró előtt.
A vádlott előbb megállt, majd egy hirtelen gázadás­
sal fellökte az előtte álló m otorkerékpárt; a járm ű
m ögött álló Kenéz Im re m egpróbált m enekülni,
de a férfi utána kormányzott, és elgázolta a járőrt.
A rendőr olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a
kórházba szállítás közben meghalt.
A vádlottat az áldozat járőrtársa próbálta megfé­
kezni, a férfi azonban késsel tám adt rá, majd meg­
próbálta megszerezni a sérült rendőr fegyverét is.
A vádlottat végül egy civil közreműködésével sike­
rült legyűrni, a rendőr többször is használta fegyve­
réi, e n n e k k ö vetkeztéb en a fé rfi súlyosan m egsérült.
 A vádlottat három fegyőr megbilincselve vezette
elő a tárgyalás helyszínére, a Szegedi Törvényszék
díszterm ébe, a h o n n a n több tucat újságíró és
tévéstáb tudósított a perről. A férfi a bíróság előtt
rendkívül halkan beszélt.
AZ ÍTÉLET
Első fokon 15 évre ítélték Thomas Róbert B.-t
hivatalos személy ellen elkövetett emberölés, intéz­
kedést végrehajtó rendőr sérelmére, felfegyverkezve,
folytatólagosan elkövetett hivatalos személy elleni
erőszak és közúti veszélyeztetés miatt. Az osztrák
férfi, aki M agyarországon büntetlen előéletűnek
számít, fellebbezett az ítélet ellen.
A bíróság, a korábban 15 alkalom m al b ü n ­
te te tt, 36 esztendős, autószerelő végzettségű
Thom as R óbert B.-t tehát bűnösnek m ondta ki.
A törvényszék tíz évre eltiltotta a férfit a közúti
járm űvezetéstől és tíz évre kitiltotta Magyarország
területéről.
A bíró hangsúlyozta, hogy m indenki köteles
magát alávetni a rendőri intézkedésnek, a vádlott
azonban az első pillanattól kezdve ellenállt ennek.
Kenéz Im re re n d ő r olyan súlyos sérüléseket
szenvedett, hogy a kórházba szállítás közben
m eghalt. R itka helyzet, hogy szinte az egész
folyamatról videofelvétel áll rendelkezésre - közölte
a bíró és a film néhány részletét levetítette az indok­
lás során.
A vádlott arra hivatkozott, hogy elvakult az egyik
rendőr által használt gázspraytől, pánikba esett és
padlógázzal elindult, de nem látta a járm ű előtt
álló sértettet. A bíró szerint elképzelhetetlen, hogy
a férfi nem vette észre a járm űve mellett elhaladó,
megkülönböztető jelzést használó rendőrt és egyet­
len tanú sem tapasztalt a vádlotton gázspray-hasz-
nálatra utaló tüneteket, ezért a bíróság nem fogadta
el a vádlott védekezését.
A vádlottnak tudnia kellett, hogy elütheti a
tőle tíz m éterre lévő, felé haladó re n d ő rt és a
több m int 3,5 tonnás já rm ű h alálra gázolhatja.
A vádlott azonban belenyugodott ebbe, vagyis
eshetőleges szándékkal követte el az em berölést
- tudatta a bíró.
A vádlott M agyarországon büntetlen előéletű­
nek számít, ausztriai és németországi büntetéseit
csak akkor vehette volna figyelembe a bíróság, ha
azok m agyarországi elism ertetése m egtörténik.
Az ügyész a fellebbezésre három nap gondolkodási
időt kért, a vádlott és védője felmentés, illetve a bün­
tetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést,
így az ítélet nem jogerős.

AZ ÜGY „VÉGE” ...
In d ex.h u , 2014. október 11-e: M eghalt egy nem
jogerősen elítélt fo g va ta rto tt, a hummeres gázoló a
szegedi börtönben. A z M T I-n ek az ügyet ismerő források
megerősítették a H ír24 információját, m iszerint a rab
az az osztrák férfi, aki két éve H um m er terepjárójával
halálra gázolt egy motoros rendőrt. „A magyar hatóságok
értesítettek bennünket a halálesetről. A hozzátartozókat
tájékoztattuk” - mondta az osztrák külügym inisztérium
szóvivője Bécsben.
A rendőrség közleménye szerint a felügyeletnek a fo g ­
vatartott zárkatársai jelezték, hogy a férfi péntek este fél
nyolckor elvesztette eszméletét. A börtön ápolója azonnal
megkezdte a férfi ellátását, amit a kiérkező mentőszolgá­
lat munkatársai folytattak, a fogvatartott életét azonban
nem sikerült m egm enteni. A BVOP sajtóirodájának
közleménye szerint a férfi 19 óra 39 perckor veszítette el
az eszméletét, és 20 óra 12 perckor halt meg. A rendőrség
elsődleges helyszíni vizsgálata kizárta az idegenkezűséget,
a halálesetet közigazgatási hatósági eljárás keretében
vizsgálják. A büntetés-végrehajtás is vizsgálatot indított
a haláleset körülményeinek feltárására, az elhunyt hoz­
zátartozóját. értesítették.
 A H ír24 értesülései szerint a hummeres gázoló vélhe­
tően öngyilkos lett. Ezt hivatalos források nem erősítették
meg. „Az információs önrendelkezési jogról és az infor­
mációszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény szerint
a büntetés-végrehajtási szervezeténél keletkezett, az érin­
tettel kapcsolatba hozható személyes adat bűnügyi szemé­
lyes adatnak minősül, így arról további tájékoztatás jelen
esetben kizárólag az elhunyt hozzátartozójának írásbeli
engedélyével adható” - közölte az Index megkeresésére a
BVOP sajtóirodája.
Tavaly összesen hét fo g va ta rto tt lett öngyilkos a
magyar börtönökbezi, az őrökriek 42 esetben sikerült meg­
akadályozni a kísérleteket. A z utóbbi húsz év alatt. 1998-
ban és 2001-ben történt a legtöbb öngyilkosság, mindkét
évben 11. A legjobb év 2 0 0 2 volt, amikor csak egy ilyen
tragédia törté?it. 2013-ban készült el az új szabályozás
a fogvatartottak öngyilkosságának megelőzésére. (Forrás:
B VOP-évkönyv)
Az ügy margójára - lévén „szubjektív riportkönyv”
volnánk - még talán annyit: nincs itt se nyílt, se
burkolt „pálcatörés” senki emléke fölött. Az „Isteni
Igazságszolgáltatás” - szinte napra pontosan két
évvel a bűncselekmény utáni - vélt beteljesülésének
kényelmes, elégedett „hátradőlés” jóérzése, uram -
bocsá’ káröröme sem indokolt.
Ahogy pár éve egy dalban kiáltotta világgá - sze­
mélyes tapasztalataink szerint számos rendőr nagy
kedvence - a Metallica együttes: „My lifestyle, deter-
mines my deathstyle”. Leegyszerűsített fordításban:
„az életvitelem, az életstílusom m eghatározza a
halálom formáját”. Talán erről szól Thomas Róbert
B. sorsa. Ám hogy így végezte az elkövető, ahogyan
végezte, néhai Kenéz Imrét sajnos nem hozza vissza
közénk. Családja és kollégái körében soha be nem
tölthető, fájó űr m arad utána. És m indazok után,
akik kötelességteljesítés közben életüket vesztették.
Tisztelet Nekik! Mindnyájuknak.

(A fotókat az ORFK bocsájtotta rendelkezésünkre.)

KÜLÖN KÖSZÜNET ALÁBBI SZAKÉRTŐINKNEK, AKIK SAJÁT TERÜLETÜKÖN NYÚJTOTT ÉRTÉKES
SZAKTUDÁSUKKAL GAZDAGÍTOTTÁK E KÖNYV TARTALMÁT:

Dr. Vajda Márk Dr. Matthaeidesz Zoltán Dr. Hetzman T László

Mityók Csaba
 - UTÓSZÓ -
Amikor utolsó szolgálatomból 2014. december 27-én elindultam hazafelé, boldog voltam, mert tudtam:
„megcsináltam", saját határaimat a végsőkig kitolva, helytálltam. A megkönnyebbülés érzése abban a pillanat­
ban elmondhatatlan volt, hogy már nem fog többet a telefonom megcsörrent, nem fog hívni az életvédelem,
hogy gyilkosság történt, már nem fog hívni a baleseti helyszínelők szolgálatvezetője, hogy halálos közlekedési
baleset helyszínére siessek... Vége van e drámák sorának.
Amikor, ezt megelőzően hét hónappal, május 23-án a hivatalos, e munkára szóló engedéllyel Papp Károly
országos rendőrfőkapitány azt a hatalmas felelősséget a kezembe adta, hogy kívülállóként elsőként mutassam
be ezt a zárt világot, amiben és ahogyan a rendőrök élnek, dolgoznak, még nem pontosan tudtam mi áll
előttem, mi is vár rám. Mi m indennel is találom majd szembe magam, nap mint nap.
A könyvben található esetek egytől-egyig lelket marcangolóak voltak nekem, kitörölhetetlen nyomokat hagyva.
Aki ezt a könyvet elolvasta, gondolom ma már másképpen gondol a rendőrökre. Hősök ők, nagybetűs
HŐSÖK, akik értünk vannak, értünk dolgoznak. Hosszú hónapok adatgyűjtése alatt láthattam, koncentráltan,
leplezetlenül, mire is képesek az elkövetők, milyen méreteket tud ölteni az emberi aljasság, rosszindulat,
erkölcstelenség, és irigység. A bűn pedig milyen válogatott és aljas módokon tud cselekedetté formálódni.
Ez ellen esküdtek fel ők, a bátrak, A RENDŐRÖK, akik ezt a hivatást választották, akár életük kockáztatásával is.
Soha előtte nem voltak láttatva, kik is ők az "egyenruha mögött". Milyen emberek is valójában rendünk
őrei. Szükségképpen zárt, diszkrét világ az övék. Remélem Szilvási Endre barátommal közösen, most meg­
nyithattuk a „világukat" - jóvoltukból a kedves olvasó előtt.
Édesanyám és Édesapám mindig arra tanított, hogy legyek büszke arra, amit kemény és kitartó munkával
elértem; tán éppen ezért is vagyok büszke ennyire erre a könyvre.
Köszönöm mindenkinek, aki a könyv létrejöttében segédkezett, tartotta bennem a lelket, tanított, vigyá­
zott rám. Anikónak, Emőkének, Karolinának, Krisztinának, Juditnak, Daninak, Henriknek, Márknak és
Lászlónak külön köszönet, hiszen nélkülük ma biztosan nem tartaná a kedves olvasó a kezében ezt a könyvet.
Köszönöm, hogy velem tartott életem legnagyobb kalandjában!

K l e n k -S ip o s R it a
 Klenk-Sipos Rita dokumentarista fotós. Munkája az, hogy bemu­
tassa, megmutassa a körülöttünk zajló történéseket, a világot.
Szerencsés, hogy megörökítheti a pillanatot és szerencsés, hogy
a saját szűrőjén keresztül, saját látásmódjával teheti ezt.
Ez a könyv egy sorozat harmadik részeként a rendőrség munká­
ját mutatja be -„határozottan szubjektiven”- ahogyan a szerző is
hangsúlyozza.
Amikor hónapokkal ezelőtt szóba került, hogy Rita fotósoro­
zatot készítene, majd annak összegzéseként kiadna egy könyvet
a rendőrség munkáját bemutatva, jó lehetőséget láttunk arra, hogy
egy, a szervezeten kívülről érkező profi fotós mutatja meg a minden­
napjainkat az Olvasóknak, és egyben tükröt tart nekünk is.
Rita 90 napot töltött a rendőrök között, különböző rend­
védelmi egységeknél. Ez idő alatt átélhette és megörökíthette
azt, amit kollégáink nap, mint nap megélnek, megtapasztalnak.
Járőrszolgálat, bűnügyi helyszínelés, forgalomirányítás, határ­
őrizet, nyomozói munka - sok területen kísérte el kollégáinkat,
vált a mindennapjaik dokumentálójává és részesévé.
Remélem ez a könyv - egyfajta szubjektív lenyomata tevékenységüknek - az Olvasót is közelebb hozza ehhez a
hivatáshoz. Mindezek mellett e lapok olvasásakor a sötét oldallal is megismerkedhetünk. Az emberi gyarlóság leg­
szörnyűbb rémtetteivel, amellyel kollégáim - emberségüket megtartva - gyakran találkoznak munkájuk során.
A rendőrég által vizsgált bűnügyek mögött húzódó devianciák, rettenetes személyes tragédiák és azok a
borzalmak is megelevenednek előttünk egy-egy eset feldolgozásával, amelyet érthetetlen módon képesek
embertársaink egymás ellen elkövetni.
Rita, ahogyan korábban a mentők és a tűzoltók közt dolgozva, most a rendőrök között is erőteljes képekkel
és drámai erejű történetekkel mutatja be a mindennapi élet nem hétköznapi helyszíneit. így, az ő tolmácsolásá­
ban mindenki közvetlen közelről bepillantást nyerhet a rendőri hétköznapokba. Ez a világ sűrű, erőteljes, tele
nehéz, de szerencsére sokszor felemelő pillanatokkal is.
Erős színekkel festett sokszínű világ.
Kollégáink munkájuk során ott járőröznek a közterületeken, ellenőrzik a határvidéket, mások a bűncselek­
mények elkövetőinek nyomába erednek, vagy a közlekedőket segítik. Mindannyian a köz érdekében dolgoznak.
Sokszor néhány pillanat alatt kell meghozniuk fontos, mások életét is befolyásoló döntéseiket.
Úgy gondolom, Klenk-Sipos Rita könyve sikeres kísérlet a kívülálló számára sokszor megismerhetetlen rendőri
világ bemutatására. Kilencven nap során a „tűzvonalban”, valódi élethelyzetekben kísérte el kollégáinkat szerte
az országban; képeket, történeteket, ismerősöket és talán barátokat is gyűjtve.
Testközelből megtapasztalni a rendőri munka sokszínűségét, átélni e hivatás mindennapjait nem könnyű feladat.
90 nap a rendőrök közt - remélem, az Olvasók számára is olyan emlékezetes lesz ez a könyv, mint amilyen
emlékezetes volt a nálunk eltöltött negyedév Rita és kollégáim számára.

C siszér -K ovács V ik t ó r ia
r. ezredes
ORFK szóvivő