Mit tegyél, ha nem tanul a

gyermeked?
Tanuláskönnyítő technikák, amelyekkel feleződik a tanulási idő

A gyerekek egy része szerencsés módon magától jön rá, hogyan kell
hatékonyan tanulni. A másik részük küzd, mert nem tudja, hogyan fogjon
hozzá. Húzza-halogatja a tanulást, végül kétségbeesetten magolni próbál. Az
információmennyiség, amit a fejébe présel, a másnapi röpdolgozatig talán
kitart, de a legközelebbi nagydolgozatig semmi esetre sem. Akkor újra
kezdődik minden, a kétségbeesés, a magolás, majd a kudarc.

A mai iskolarendszer kevéssé segíti elő, hogy az ilyen gyerekek tanuláshoz való
viszonya pozitív irányba változzon. Az órán rendszerint kevés idő jut a tudás
elmélyítésére, gyakorlásra, és az a gyerek, amelyik nem önjáró, szülői vagy
magántanári segítség nélkül hamarosan lemarad.

Számodra is nehéz dilemma lehet, amikor az egyik oldalról, az iskola felől

folyamatosan azt hallod, hogy otthon gyakorolni kell a gyerekkel, és az a jó szülő, aki
minden nap ellenőrzi a leckét, a tolltartót, a táskába való bepakolást, stb.

A másik oldalról viszont jönnek akár az egyes hazai szakértők „Mit keresel Te a
gyerek házi feladatánál? Az az ő dolga.” kérdéssel, másrészről a nemzetközi
élvonalba tartozó skandináv iskolarendszerről szóró hírek, a nulla házi feladattal, a
hatalmas szabadsággal, a gyerekek személyiségére szabott tanítási módszerekkel.

Ezt erősíti a modern gyereknevelési elveket valló ismert pszichológusok sora is, akik
szerint nem feladata a szülőnek, hogy munka után minden egyes nap fáradtan
gyötörjék egymást a gyerekkel a tankönyv fölött, elvéve ezzel a gyermek
felelősségérzetének a kialakulását és kockára téve kapcsolatukat.

Embert legyen a talpán, aki ebben a vitában kiigazodik. A legjobb, ha a szívedre, és

saját belső hangodra hallgatsz támogatod csemetédet a tanulásban. Eleinte
aktívabban segítsd őt a megfelelő tanulási szokások rögzítésében, majd lépj vissza
egy lépést, és hagyj teret az önállósodásnak és a felelősségvállalásnak saját dolgai
felett. Bízz benne!

Tanulni JÓ, tanulni FONTOS!

Fontos, hogy gyermeked esetlegeses iskolai kudarcai ellenére is kitarts amellett,
hogy tanulni jó, és tanulni fontos. Akármennyire is nehezedre esik a saját családi
mintáink, vagy a környezeti nyomás miatt, mégse csak az az egy legyen a
fókuszban, hogy jó jegyet hozzon.

Értesd meg gyermekeddel, hogy a tudás jó dolog. Mert a tudás igazi élmény, amikor
akár a természet, akár a művészet, zene, vagy természetismeret és matematika
szépségével töltődik el az ember. Nincs ennél csodálatosabb. Emellett a tájékozott
ember kevésbé függ másoktól és jobb lehetőségei vannak az érvényesülésben.

A célod tehát az legyen, hogy megszerettesd vele a tanulást. Ez alá rendelj mindet,
ne a külső környezet véleménye alá és nyomása alá.

Biztosítsd gyermeked afelől, hogy hibázni szabad, hiszen csak az nem hibázik, aki
nem próbálkozik. Meséld el neki, hogy amikor kicsi volt hányszor, de hányszor
elesett, amíg megtanult járni.

Adj sok pozitív visszajelzést gyerekednek. Kultúránkból adódóan sokszor észre sem
vesszük, hogy hányszor kritizáljuk és szidjuk gyermekeinket. Jutalmazd az
erőfeszítést is. Mondd neki, hogy örülsz, hogy megpróbálta.

Ennyi bevezető után nézzük most a 8 hatékony tanulási módszert, amellyel

csökkentheted a tanulási időt.

8 hatékony tanuláskönnyítő technika,

amivel feleződik a tanulási idő

1. A felszínes újraolvasás helyett olvasd úgy, mintha

először olvasnád
A legtöbb gyerek úgy érzi, a memorizáláshoz elegendő pusztán újraolvasni a
tananyagot vagy az órai vázlatot. Ez azonban csapda, mivel a tananyag bizonyos
elemeire emlékeznek az tanóráról, úgy érzik, nem kell annyira figyelmesen olvasniuk.
A felszínes olvasással viszont pont az nem történik meg, amit várnak: nem áll össze
az ismeret egységgé, nem ismerik fel az összefüggéseket, nem lesz maradandó a
tudásuk.

Szülőként se hagyd, hogy a gyerek „alibi-olvasson”, és abban a hitben ringassa

magát, hogy ő már mindent megtanult. A következő technika segítségével szaván
foghatod!
2. Mindig kérdezz rá a lényeges részekre
Lényegesen hatékonyabb tanulási módszer, ha miután egységenként elolvastátok az
anyagot egyszer, ellenőrző kérdéseket tesztek fel az adott szakaszra. A
tankönyvekben vastag betűvel jelölik a fontos információkat, ezekre mindig
kérdezzetek rá. De találtok ellenőrző kérdéseket a tankönyvben és a munkafüzetben
is.

A kérdésekre a gyerek igyekezzen kifejtős választ adni, így jobban megérti az

összefüggéseket és mélyül a tudása. Ez utóbbinak köszönhetően tovább marad a
fejében az ismeret, így a későbbi nagydolgozatokra is marad szellemi tőkéje, és nem
kell nulláról kezdeni a tanulást.

3. Kösd össze az új tudást a meglévővel

A leghatékonyabb úgy tanulni, hogy ha az új ismeretet megpróbáljátok összekötni
azzal, amit a gyerek már tud. Légy kreatív. Idézzetek fel egy mesét vagy filmet, ami
egy adott problémáról eszetekbe jut. Kamasz lányommal előszeretettel emlegettük a
H2O című filmet kémiatanulás előtt, de ugyanígy többször megidéztük Piton alakját
és az ő Bájitaltan óráit a Harry Potterből. Máris könnyebben tudtunk kapcsolódni a
Periódusos-rendszerhez.

4. Rajzold le az információt
Remek módszer az új ismeret rögzítésére, ha az összefüggéseket rajzban,
diagramm vagy folyamatábra formájában rögzítitek. Egy híres csatát nagyon
élvezetesen lehet így feldolgozni, pláne, ha játékfigurákkal jelölitek az egymással
szemben álló erőket. Miközben így játszotok, valójában tanultok, hiszen a gyerek így
ténylegesen foglalkozik a tananyaggal.

Ehhez hasonlóan hatékony technika a vázlatírás. Ha gyermekednek nagyobb

mennyiségű anyagot kell megtanulnia, egy jól megszerkesztett vázlat rengeteget
segíthet - pontokba szedett, áttekinthető rendszerben könnyebben átlátja az
összefüggéseket. Érdemes az anyagot fejezetekre és címekre tagolni, kulcsszavakat
gyűjteni, melyek mankóként segítik a tanultak felidézését. A vázlatot is színezhetitek
rajzokkal, így nem csak élvezetesebb lesz a tanulás, de a gyerek úgy érzi majd, hogy
a tanulás is egyfajta játék, és nem kell feltétlenül egy másik, tőle idegen üzemmódba
kapcsolnia, amikor leültök tanulni.

5. Készíts és használj tanulókártyákat

Tanulókártyák használatával szórakoztatóvá tehető a tanulás. Szinte bármilyen
tantárgynál bevethetők, de különösen a nyelvtanulásnál hasznosak. A lényeg, hogy a
kártya egyik oldalán az információ egyik része olvasható, a másik oldalán pedig a
másik fele. Így pl. egy definíció van az egyik oldalon, a kifejtése a másik oldalon, egy
magyar szó vagy mondat az egyik oldalon, ugyanez idegen nyelven a kártya másik
oldalán. A kártya további előnye, hogy kis helyen is elfér, így nem csak az íróasztal
mellett ülve tudtok vele játszva tanulni.

6. Tagoltan, hangosan ismételd át a tananyagot

Úgy kapcsolhattok magasabb tanulási fokozatba, ha a gyereket megtanítod arra,
hogy a tanultakat kiselőadás formájában adja vissza. Pont mintha a táblánál felelne,
próbáljon meg összefüggő kiselőadást tartani az anyagból neked vagy saját
magának. Így rögzülnek az összefüggések, tovább fog emlékezni a tanultakra,
ráadásul rutint szerez a szereplésben is, és kevésbé lesz lámpalázas, amikor
valóban felelnie kell.

7. Adj időt a bevésődésnek

A legtöbb gyerek, aki nem szeret tanulni, vagy még nem fedezte fel a tanulás
hatékony módszereit, halogat. Addig nem veszi elő a tankönyveit, amíg nem „ég a
ház”. Az utolsó pillanatra hagy mindent, akkor viszont eluralkodik rajta a pánik, és
szó szerint „ész nélküli” magolásba kezd. A túl nagy falat azonban nemcsak a
gyomrát fekszi meg, hanem az agyát is, és nagyon hamar kihullik belőle az
összefüggéstelenül egymásra hányt ismeretek nagy része.

Sokkal hatékonyabb, ha kisebb szakaszokban tanul a gyerek. A bevésődéshez a

tanulási szünetekre legalább akkora szükség van. Nagydolgozat előtt tehát ne
egyszerre akarjatok mindet bepótolni. Jó pár nappal a dolgozat előtt érdemes
elkezdeni a rákészülést. Haladjatok kisebb egységekben, egyszerre csak a gyerek
számára befogadható mennyiségű anyagot dolgozzatok fel. 45 percenként
mindenképpen tartsatok szünetet, nem véletlenül tartanak 45 percig az órák az
iskolában.

8. A kitartás és a szorgalom fontosabb, mint a tehetség

A tanulók fejében kétféle modell él a tanulással kapcsolatban. Az egyik a fixált
tanulási modell, amely lényegében arról szól, hogy az embernek van egy adott
mértékű tehetsége egy adott területen – például a kémiához vagy a fizikához -, és
abban mindaddig jól is fog teljesíteni, amíg el nem éri a határait. Onnan továbblépni
már túl nehéz és azon túl már nem is fog jól teljesíteni. Ami később frusztrációhoz
vezethet.

A másik ezzel szemben a fejlődési modell, mely szerint a tanuláshoz hatékony

stratégiák kellenek, időt kell szánni a feladatok elvégzésére és elmerülni a témában.
Így fokozatosan fejlesztjük a képességeinket és lépésről lépésre toljuk ki egyre
jobban a határainkat az adott területen. Mint kiderült, a diákok tényleges
teljesítménye valóban szoros összefüggésben állt azzal, hogy e két szemlélet
melyike szerint álltak a tanuláshoz.
A “fejlődéspártiak” kitartottak a szemléletük mellett, nem adták fel a nehézségek
ellenére sem, és jellemzően jól teljesítettek a nagyobb kihívást jelentő feladatoknál is
– ellentétben a fixált szemléletűekkel.

Szülőként tehát nem szabad elfogadnod, amikor a gyerek saját képességeit

becsmérli, és folyton azt hajtogatja, hogy ez neki úgysem fog menni. Meg kell értetni
vele, hogy alázattal, szorgalommal, gyakorlással sokkal tovább juthat, mint az, aki a
saját tehetségével eltelve megspórolja a munkát.

További írásokat itt olvashatsz: http://eletrevalogyerek.hu/blog/