Ma a te ajkaid keserű mérgére vágyom,

de félek, mi lesz, ha holnapra már más

bája vonz úgy, mint pár órája tiéd tette?
Te is azt mondod majd, mint a többi?
Álnok, hazug, s egyszerű nő faló,
szeretetre alkalmas, de arra nem való…
Mit mondasz majd? Hisz látom, mikor
szelíd szavam megzavar, látom
ahogy megrezzen kedves tekinteted,
s magad sem hiszed, hogy valaha szerettelek.
Pedig hányszor sírtam el bánatomat
a bús Majna hűvös partján.
Mond, ha feladom csalódnál-e?
Mond, igaz-e amit a folyó lassú
morajlása suttogott fülembe,
vagy csupán azt akartam hallani?