Félek becsukni a szememet

Nappal teszem amit kell, olvasok,

egyszerűen próbálok eleget
tenni elmém mohó falánkságának
de mikor a Nap a horizont mögé
gondolja magát bújni
s hirtelen már csak a Hold
szelíd csókjai szűrődnek
ablakom hideg üvegén át
amikor csend lesz, s csak
szívem dobogása töri
meg a nyugalmas szél
gereblyézését odakint

Amikor már csak az esti vihar

utáni vizes fű illata
járja az üres utcákat
s megpróbálom lehunyni
addigra már fáradt szememet
hirtelen a Hold helyett
a te szemed finom pillantása
marja át magát az ablakon
s szívem zúgását egyre
hevesebbé ingerlő
édes hangod töri meg
az egyre hangosabb csendet
s a vihar is a te hajad
illatát önti rám,
de te itt se vagy, fordulok,
s tudom, hogy reggel
megint csak egy nevet
írok fel az álomnaplóba