Mert látva téged, megtelik a szív

oly ostobán, s reménytelenül

öklendezi testem minden darabjába
ki nem mondott szavaid,
meg sem tett lépteid,
de a ki nem mondott szó hazug,
értelmetlen hittel kecsegtet
így dolgozik e tökéletlen gépezet
s vadul kattogva keringeti
létezésed finom fonalát bennem
de azt Ő sem tudja, mi az,
amtől beléd szerettem…