Naplófoszlány

Kiléptem az egyetem ajtaján

Nagy cseppekben hullott az eső,
s mint ahogy szoktam, esernyőt
most sem vettem elő

Vadul tolakodtak a kis szemek

ki terül el szebben az aszfalton
s egy pillanat alatt becsapódva
magányosan meghaljon

Csak álltam, és csodálkozva

néztem minden sötét percét,
ahogy ezek a vidám gyöngyök
mosták lelkem nehéz terhét

Hullott az eső, szépen, finoman

hűtve nyakamon az artériát,
de még így is csak egy percre
mertem gondolni rád